096 számú projekt keretében a Hungary Serbia

 

      Összegző tanulmány a magyarországi és szerbiai  településfejlesztési tapasztalatokról és javaslatcsomag  a 2014‐2020‐as időszak fejlesztéspolitikai irányelveire  vonatkozóan 

    Joint Urban and Agglomeration Network projekt 

    2012    A kutatás  a HUSRB/1002/213/096 számú projekt keretében a Hungary‐Serbia  IPA Cross‐border Co‐operation Programme finanszirozásával készült.         

     

 

 

 A Joint Urban and Agglomeration (JUAN) projekt ötletgazdája és megvalósítója  a Kistérségek Fejlesztéséért Tudományos Egyesület         

  Projektvezető: Schwertner János  Szakmai vezető: Tóth Róbert    Szerbiai projekt partner: Agencija za ravnomerni regionalni razvoj AP Vojvodine   Igazgató:Valentina Ivanić 

     

A tanulmány készítője:     

AQUAPROFIT Műszaki‐, Tanácsadási‐ és Befektetési Zrt.   Vezető szakértő: Dr. Kondor Attila  Szakmai tanácsadó: Tapasztó Dénes              A dokumentum tartalmáért teljes mértékben a Kistérségek Fejlesztéséért Tudományos Egyesület vállalja a felelősséget, az semmilyen körülmények között nem tekinthető az Európai Unió, vagy az Irányító Hatóság állásfoglalását tükröző tartalomnak.

   

2

     

 

 

Tartalom A JUAN Projekt indításának előzményei ........................................................ 5 Előszó ..................................................................................................... 6 1.

Bevezető ........................................................................................ 8 1.1

Célkitűzések................................................................................. 9

1.2

Koncepcionális keretek és struktúra definiálása ................................. 9

2.

A megalapozó tanulmányok megállapításainak összefoglalója............... 12 2.1.

Településhálózati sajátosságok a Vajdaságban és a Dél-alföldi régióban 12

2.2.

Településfejlesztési tapasztalatok a Vajdaságban............................. 18

2.2.1.

Partnerségi tapasztalatok ....................................................... 19

2.2.2.

Tervezési módszertani tapasztalatok........................................ 19

2.3.

Településfejlesztési tapasztalatok a Dél-alföldi régió megyéiben......... 29

2.3.1.

Partnerségi tapasztalatok ....................................................... 29

2.3.2.

Tervezési módszertani tapasztalatok........................................ 33

2.4. A megalapozó tanulmányokban rögzített főbb megállapítások összevetése......................................................................................... 36 3. Nemzetközi legjobb gyakorlatok áttekintése integrált és komplex programok témakörben ........................................................................... 42 4. Városfejlesztési programok a térségi szintű fejlesztési dokumentumok kontextusában........................................................................................ 47 5.

A Dél-alföldi és a vajdasági várostérségek tipizálása ........................... 53 5.1.

A strukturált kategorizálás kereteinek áttekintése ............................ 54

5.2. Kategorizálás a fejlesztési dokumentumokban rögzített célhierarchia alapján ............................................................................................... 55 5.3.

Kategorizálás a térségi központ fejlesztési ötletei alapján.................. 57

5.4. Kategorizálás a központi település és vonzáskörzete stratégiai kapcsolódása szerint............................................................................. 58 5.5. Kategorizálás a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok helyzete alapján ............................................................................................... 59 6. A városfejlesztés jövőben kialakítandó szempontrendszerére vonatkozó tematikus javaslatok ............................................................................... 61 6.1.

   

A koncepcionális keretek áttekintése.............................................. 66

3

     

 

 

6.1.1. Az EU2020 tematikus fejlesztési célkitűzései és az integrált városfejlesztés .................................................................................. 66 6.1.2.

Integrált Térségi Beavatkozások (ITI) szerepe a városfejlesztésben 70

6.1.3. A közösség által vezérelt helyi fejlesztések (CLLD) szerepe a városfejlesztésben ............................................................................. 71 6.2.

Programozási módszertani javaslatok............................................. 73

6.2.1.

A program struktúrára vonatkozó szakmai javaslatok ................. 74

6.2.2. A komplex, integrált programok kialakítására vonatkozó szakmai javaslatok ........................................................................................ 76 6.3.

Projektfejlesztési módszertani javaslatok........................................ 79

6.3.1.

Projektfejlesztési tapasztalatok rövid áttekintése ....................... 80

6.3.2. A projekt generáláshoz és projektfejlesztéshez kapcsolódó szakmai javaslatok ........................................................................................ 87 6.3.3.

Az IVS továbbfejlesztéséhez kapcsolódó szakmai javaslatok........ 90

6.3.4. Az Akcióterületi Terv továbbfejlesztéséhez kapcsolódó szakmai javaslatok ........................................................................................ 92 6.3.5. Az Anti-szegregációs Terv továbbfejlesztéséhez kapcsolódó szakmai javaslatok ........................................................................................ 95 6.4.

A partnerség kialakítására vonatkozó javaslatok .............................. 95

6.4.1. 6.5.

A program megvalósításhoz kapcsolódó szakmai javaslatok .............105

6.5.1.

A program megvalósítás minőségbiztosítása ............................105

6.5.2.

Monitoring és indikátor struktúra............................................107

7.

8.

A partnerségi terv szerepe, elkészítésének módszertana............101

A fejlesztési intézményrendszer sajátosságainak áttekintése ...............108 7.1.

A szerbiai fejlesztési intézményrendszer rövid bemutatása...............109

7.2.

A magyarországi intézményrendszer rövid bemutatása....................111 Összefoglaló.................................................................................118

Irodalomjegyzék ....................................................................................121 Mellékletek ...........................................................................................123

   

4

     

 

 

A JUAN Projekt indításának előzményei Az Európai Unió tagországává váló Magyarország városai a településük fejlesztéséhez kapcsolódó EU-s forrásokhoz csak abban az esetben juthattak, amennyiben rendelkeztek Integrált Városfejlesztési Stratégiával. A magyarországi városok meghatározó részét készületlenül érte ez az igény. A települési integrált stratégiák megalkotása - az Európai Unió elvárásaitól függetlenül - szakmailag elvárható a települések fejlesztésének összehangolását segítő dokumentum. A Nagy – Alföld magyarországi és szerbiai településeinek kialakulásában és működésében, a sajátos Kelet-Közép-európai fejlődésnek köszönhetően számos olyan közös elem van, amely a nyugat-európai városok történeti fejlődésétől eltérő. A Nagy – Alföld városainak többsége kontinuitásban csupán 300 éves múltra tekinthet vissza. A török kiűzése után, tudatos és tervszerű lépések sorozatával formálódott a mai térszerkezet. A magyarországi IVS-ek készítése során többször megfogalmazódott az igény a vidékfejlesztés szempontrendszereinek figyelembe vételére. Szerbiában ez az igény fokozottabban jelentkezni fog, mivel az opstina egyszerre tartalmazza a fejlettebb várost, mint központot és a környezetében lévő kisebb, általában fejletlenebb településeket. A Magyarországon elvégzett IVS-ek készítése során számos olyan tudás gyűlt össze, amely egyrészről általános és szervezési tapasztalatként átadható, másrészről már van elegendő ismeret az alföldi városok IVS-ének elkészítésében Magyarországon és Szerbiában is figyelembe vehető speciális szempontok és technikák alkalmazására.

A Projekt célja

Módszertani ajánlás készítése az Integrált Városfejlesztési Stratégia készítése előtt álló szerbiai és a meglévő IVS-eket megújító magyarországi városok számára.

   

5

          A Magyarországon – elsősorban az Alföldön - alkalmazott IVS technikák tapasztalatainak összegzése és a technikák megújítása. A településfejlesztés és a vidékfejlesztés elemeinek összehangolása. A Nagy – Alföldre mint földrajzi tájra, gazdasági és társadalmi alakulatra jellemző speciális szempontok megjelenítése a tervezési munkálatokban. Az IVS-ek készítéséhez szükséges térségi szakmai kapacitás kialakításának elősegítése. Célunk, hogy az IVS-ek létrehozása és annak folyamata, a programozás váljék üzenetté. A külvilág számára tegye egyértelművé és felhasználhatóvá a település stratégiai céljait, míg befelé, a település szereplői számára létrejöhessen egy együttműködési célrendszer, amely minden szereplő számára konstruktívan vállalható.

Előszó Milyen elemezhető, releváns tapasztalatokról számolhatunk be a dél-alföldi városok fejlesztési programjainak tervezése és megvalósítása kapcsán? Ezek a tapasztalatok összevethetők-e a szerbiai, ezen belül vajdasági eredményekkel? Összességében beazonosítható-e egy közös fejlesztési irány, vagy célszerű egyedi specifikumok mentén kategorizálni a településeket, települési fejlesztési programokat? A Joint Urban and Agglomeration Network (JUAN) című projekt keretében a résztvevő partnerek elkészítették megalapozó tanulmányaikat, melyekre építve – az előzetes Terms of Reference-ben rögzítettekkel összhangban – szakértőink összeállították jelen összegző szakmai anyagot. A dokumentum célja a fent részletezett problémafelvetésekhez kapcsolódó válaszok megfogalmazása mellett azon nemzetközi legjobb gyakorlatok bemutatása, melyek segíthetnek, támpontul szolgálhatnak a 2014-2020-as fejlesztési időszakban megvalósítani tervezett települési és térségi komplex fejlesztési programok előkészítésében. Célunk továbbá olyan komplex javaslatcsomag előzetes megfogalmazása, mely figyelembe véve az eddig szerzett tapasztalatokat, és a vizsgált térség települési sajátosságait releváns alapot szolgáltat a később összeállítandó módszertani kézikönyvhöz. Mindezek során olyan új, a jövőben érvényesítendő szempontok bemutatására, elemzésére kerül sor, mint a fenntartható városfejlesztés kérdésköre, vagy éppen az integrált területi beruházásokban (Integrated Territorial Investment – ITI) rejlő lehetőségek.

   

6

          Meglátásunk szerint a vizsgálatok során város és környező települések, illetve város és térsége együttes vizsgálata különösen indokolt, hiszen a „Vajdaság Autonóm Tartomány Ügynöksége a Kiegyensúlyozott Regionális Fejlesztésért” valamint a Kistérségek Fejlesztéséért Tudományos Egyesület közös projektje – immár összhangban a 2014-2020-as Európai Uniós célkitűzésekkel – alapvetően a városrégiók, valamint a város és agglomerációja fejlesztési lehetőségei kapcsán kíván iránymutatást megfogalmazni. Az irány helyes voltát, a városfejlesztésnek az Európai Uniós támogatási struktúrákban betöltött egyre hangsúlyosabb szerepét igazolja, hogy 2012. október 1-től a DG Regio neve megváltozott, a főigazgatóság immár „DG Regional and Urban Policy” néven szerepel. Jelen összegző tanulmány kiindulópontja a magyar és szerbiai partnerek által összeállított két megalapozó tanulmány. A szakmai anyagok megállapításainak szintetizálása során a partnerség építés, valamint a tervezési-programozás során szerzett szakmai és módszertani tapasztalatok bemutatása kiemelt szerepet kap. Az összegző elemzést követően sor kerül városfejlesztés során feltárt nemzetközi legjobb gyakorlatok bemutatására, majd kísérletet teszünk a dél-alföldi és a vajdasági várostérségek tipizálására. A módszertani szakmai anyagot közvetlenül megalapozó javaslatcsomag részeként előzetes állásfoglalást rögzítünk a programozásra, a projektfejlesztésre, a partnerség építésre és a projekt megvalósításra vonatkozóan. E témakörök kapcsán kiemelten vizsgáljuk a területi és az ágazati szintű tervezés és programozás kapcsolatát, a különböző kompetenciáknak a hatékony tervezés irányába mutató lehatárolását. Az elemzések elkészítése során figyelembe vesszük az EU2020 stratégiai céljait, valamint az Európai Unió 11 tematikus célkitűzését és az ezekhez kapcsolódó úgynevezett beruházási prioritásokat.

Reményeink szerint a tanulmányban megfogalmazott alapvetések nem csupán elméleti, de gyakorlati szempontból is fogódzót jelenthetnek a jövőben városfejlesztésben, illetve komplex- és integrált térségfejlesztésben résztvevő szakemberek, döntéshozók számára. A fejlesztési irányok behatárolásának és a módszertani javaslatok rögzítésének ugyanakkor objektív korlátot szab, hogy Magyarországon a térségi tervek megújítása csupán most zajlik, az új Európai Uniós fejlesztési időszakra való felkészülés pedig érdemben még nem kezdődött el.

   

7

     

 

 

1. Bevezető 2012. októberében immár mindannyiunk számára egyértelmű, hogy az urbánus térségek – városrégiók, pólus városok, térségi központok – a 2014-2020-as Európai Uniós fejlesztési időszak kiemelten kezelt célterületei. Az Európai Parlament és a Tanácsnak a Kohéziós és Strukturális Alapok felhasználásáról szóló rendeletének tervezete több ponton (különösen 99. cikk) kiemelten kezeli az integrált területi beruházás témáját, mint amelyek alapvetően megfelelő keretet jelenthetnek. Sőt, mellékletében a rendelet tervezet kiemeli, hogy „tagállamok adott esetben helyi, regionális vagy nemzeti szinten a sajátos igényekre szabott integrált csomagokban kombinálják a KSK-alapokat az Európa 2020 stratégia nemzeti célkitűzéseinek megvalósítása érdekében”. Alapvető célkitűzés a következő fejlesztési periódusban a foglalkoztatottság és általában a kontinens versenyképességének javítása, melynek megfelelő bázisai lehetnek a könnyen dinamizálható fejlesztési központok, urbánus térségek. A döntéshozók megítélése szerint a kutatás-fejlesztés, a vállalkozások támogatása és alapvetően az oktatás-képzés színvonalának javítása e térségekben elérheti a kívánt hatást, kiegészülve a leszakadó, hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatásával, vagyis a térségi kohézió erősítésével.

A városok, amelyek az üzleti élet és a vállalkozások, a kutatás és a fejlesztés, a képzés és az oktatás, a társadalmi befogadás és a kulturális interakció központjaiként működnek, fontos szerepet játszhatnak tehát az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósításában. Ugyanakkor számos várostérségben vár megoldásra a nagymértékű elszegényedés, a munkanélküliség és a bűnözés, a rossz minőségű és nem energiahatékony lakások, valamint a környezet károsodásának problémája. A Bizottság ezért speciális befektetési prioritások meghatározását javasolja azon várostérségek esetében, amelyek az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés alapvető stratégiai céljainak finanszírozását helyezik előtérbe a városokban, és hozzájárulnak a fenntartható városfejlesztéshez. Jelen összegző tanulmánnyal, és az ez alapján elkészülő módszertani anyaggal és képzési háttér dokumentációval ehhez a munkához kívánunk szakmai háttér támogatást nyújtani.

   

8

     

 

 

1.1 Célkitűzések A Joint Urban and Aglomeration Network (JUAN) keretében olyan, a határ mindkét oldalán egységes értelmezési mezőt biztosító, komplex kutatási programot kívánunk lebonyolítani, mely egyrészt lehetővé teszi a magyarországi város rehabilitációs programok 2014-2020 között történő továbbfejlesztését, másrészt szakmai háttértámogatást nyújt a szerbiai települések integrált szemléletű fejlesztéspolitikájának kialakításához. Jelen dokumentumban a megalapozó tanulmányok megállapításainak strukturált szintetizálása mellett kísérletet teszünk a módszertani dokumentum főbb irányvonalait megalapozó szakmai javaslatok rögzítésére. Ily módon biztosítható megítélésünk szerint, hogy a helyi, térségi sajátosságokra épülő fejlesztési irányokhoz illeszkedjen az a dokumentum, melyet terveink szerint a lehető legtöbb fórumon be kívánunk mutatni a későbbiekben.

1.2 Koncepcionális keretek és struktúra definiálása Ahhoz, hogy szakmai javaslatokat fogalmazhassunk meg az integrált városfejlesztési programok továbbfejlesztése, illetve egy új típusú városfejlesztési program struktúra kialakítása kapcsán, mindenekelőtt átfogó képet kell kapnunk a projekt által érintett programterületen aktuálisan zajló fejlesztésekről, illetve az ezeket a fejlesztéseket meghatározó elvi programozási keretekről. Az átfogó elemzést célszerű oly módon elvégezni, hogy a kapott adatok, információk értelmezhetőek és értékelhetőek legyenek egy új, a 2014-2020-as Európai Uniós fejlesztési időszakban meghatározó szemléletmódban is. Az integrált, fenntartható városfejlesztés mint megközelítés mód egységesen kezeli a városok fizikai megújítását célzó intézkedéseket az oktatást, a gazdasági fejlődést, a társadalmi befogadást és a környezetvédelmet elősegítő beavatkozásokat. A komplex megközelítés különösen indokolt, amennyiben 2014-2020 között várhatóan úgynevezett integrált területi beruházások (Integrated Territorial Investment – ITI) keretében lesz lehetőség komplex városfejlesztési programok megvalósítására. Az integrált területi beruházás olyan új eszközrendszer, amelynek segítségével összevonhatók azok a források, amelyek a több prioritási tengellyel rendelkező többdimenziós, ágazatokon átívelő működési programok finanszírozásához vehetők igénybe.

   

9

          Az integrált területi beruházások kapcsán pontos meghatározások találhatók a releváns Európai Uniós jogszabályokban, és rendeletekben, így itt elsősorban a fontosabb megállapítások rögzítésére törekszünk.

Az ITI esetében ezek alapján alapvető fontosságú az ágazatokat átfogó, integrált fejlesztési stratégia kialakítása, amely az érintett terület fejlesztési szükségleteire irányul. A stratégiát úgy kell kialakítani, hogy az intézkedések a koordinált megvalósítás során létrejött szövetségekre épüljenek. Az ITI mindezekkel együtt ideális eszköz egy adott várostérségben végrehajtott integrált lépések támogatásához, mivel lehetővé teszi az eltérő tematikájú támogatások egyesítését, beleértve az ERFA, az ESZA és a Kohéziós Alap által támogatott prioritási tengelyek és működési programok támogatásának egyesítését. Az ITI tárgyát bármilyen földrajzi övezet képezheti, a városkörnyékektől a városi, nagyvárosi, városi-vidéki, körzeti és régióközi szintekig. Akár egy adott régión belüli, hasonló tulajdonságokkal rendelkező, de különálló földrajzi területek (pl. kis vagy közepes városokból álló hálózatok) esetében is alkalmazható az intézkedések összehangolásának elősegítésére. Az ITI-nek nem szükséges lefednie egy közigazgatási egység teljes területét – ezzel összhangban európai területi együttműködések (ETC) keretében is alkalmazható. Az ITI-tervezésű beavatkozásoknak is illeszkednie kell természetesen az alkalmazott OP-k prioritásaihoz. Finanszírozási oldalról az ESZA, ERFA és KA-források bevonását az eszköz egyaránt lehetővé teszi. A kistérségi központok esetében ugyancsak releváns lehet a várost és környezetét egységben kezelő fejlesztési program. A közösségvezérelt helyi fejlesztést (CLLD) az 1991 óta működő LEADER szemléletmódra és annak uniós vidékfejlesztési sikereire épül. Hasznosítási terepét a régiók alatti szintek jelentik, helyi léptékben egészítve ki az egyéb fejlesztési támogatásokat. Célja a helyi közösségek és szervezetek mozgósítása és bevonása, az Európa 2020 stratégia céljainak (intelligens, fenntartható és inkluzív fejlődés) szem előtt tartása mellett. Alapvető alkotóelemei közé tartoznak a LEADER programokból már ismert helyi akciócsoportok (melyeknek a helyi nyilvánosságot és a magánszektor társadalmi-gazdasági érdekeit képviselő személyekből kell állniuk, oly módon, hogy a civil és a magánszektort képviselő partnereknek kell rendelkezniük a döntéshozatal legalább 50 %-ával, és egyetlen érdekcsoport sem rendelkezhet a szavazatok abszolút többségével), valamint a helyi fejlesztési stratégiák. Utóbbiak célja meghatározni, mik a fejlesztési igények és a területi lehetőségek, ismertetni a célkitűzéseket és a stratégia cselekvési tervét.

   

10

          A most zajló programozási ciklushoz képest újdonságnak számít, hogy a közösség által irányított helyi fejlesztésének egységes módszertanát kell majd alkalmazni az összes alap és régió tekintetében; az uniós alapokból származó támogatások egységesek és összehangoltak lesznek; illetve különféle pénzügyi ösztönzők is beépítésre kerülnek. Az utóbbiak közé tartozik, hogy azon operatív programoknál, melyeknél egy teljes prioritási tengely CLLD-eszközökön keresztül valósul meg, az ERFA-ESZA részről biztosított maximális finanszírozási arány 10 százalékponttal növekszik. EMVA források esetén ennek maximuma 80-90%, míg az EHA esetében 75%. Az ERFA, az ESZA és az EHA esetében a CLLD választható lehetőséget jelent, az EMVA esetében azonban alkalmazása kötelező. A jelenleg rendelkezésre álló szakmai anyagok alapján egyértelműen látható, hogy 2014-2020 között az eredmény orientált fejlesztések kerülnek előtérbe, s ennek az elvárásnak kell a tervezési-programozási munkát is alárendelni. Ennek megfelelően az egyértelműen rögzített indikátor struktúra, és ezzel párhuzamosan a folyamatos monitoring tevékenység létfontosságú lesz az Európai Uniós források hatékony felhasználásához. Az integrált programok lebonyolításában ugyancsak kiemelt jelentősége lesz a helyi, alulról jövő szerveződéseknek, melyek adott esetben önálló fejlesztési programok megvalósítását menedzselhetik teljes körű, vagy részleges döntési kompetenciákkal.

Jelen összefoglaló tanulmányban törekszünk az egyes térségi – vajdasági és délalföldi – jellegű specifikus tapasztalatok összevetésére, majd a városi térségek és városhálózatok tipizálására teszünk kísérletet. A nemzetközi legjobb gyakorlatok áttekintését követően szakmai javaslatokat fogalmazunk meg a városfejlesztési módszertan kapcsán, figyelembe véve az EU2020 stratégiai céljait, valamint az Európai Unió 11 tematikus célkitűzését és az ezekhez kapcsolódó úgynevezett beruházási prioritásokat. Az összefoglaló tanulmány elkészítését módszertanilag kiegészíti egy workshop megrendezése, ahova projekt megvalósítók a témában érintett szakértőket és helyi döntéshozókat várják. Az esemény alapvető célja részben a megalapozó tanulmányok megállapításainak bemutatása, ám a tervek szerint ennél hangsúlyosabb szerepet játszik a helyi szereplők aktív bevonása a módszertani javaslat előkészítésébe. A helyi aktorok gyakorlati tapasztalatai, az Európai Uniós projektek megvalósítása során szerzett benyomásai ugyanis jelentős mértékben befolyásolják egy későbbi programozási időszak sikerét, hiszen adott esetben a pályázói hajlandóságot is nagymértékben befolyásoló szempontokról van szó. A majdani kedvezményezettek megállapításainak előzetes figyelembevétele tehát elemi érdeke a tervezést előkészítő szakembereknek.

   

11

     

2. A megalapozó összefoglalója

 

 

tanulmányok

megállapításainak

Megalapozó tanulmányaikban a projektben résztvevő szervezetek szakértői átfogó képet adtak egyrészt az ország specifikus sajátosságokról, térségi településhálózati jellemzőkről. Ezzel párhuzamosan amellett, hogy szó esett a fejlesztési tapasztalatokról,– elsősorban a magyar szakemberek által készített anyagban – bemutatásra kerültek azok a fejlesztéspolitikai keretek, melyek alapvetően meghatározzák a szereplők hosszútávú fejlesztési elképzeléseit. A következőkben strukturált összefoglalót adunk a megalapozó tanulmányok főbb megállapításainak bemutatásával, különös tekintettel a térségi települési hálózat bemutatására, a különböző együttműködési formák rögzítésére, valamint az esetleges tervezési módszertani tapasztalatok kapcsán felmerülő kapcsolódásokra. Kiemelten kezeljük továbbá a partnerség kérdését, hiszen a 2014-2020 között előkészített és megvalósított komplex és integrált programok esetében a helyi szereplők – civil szervezetek, önkormányzatok, vállalkozások – sikeres együttműködése lehet a kulcsa a hatékony program megvalósításnak. A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján az is látható, hogy a partnerség nem csak a megvalósítás, de már a program tervezés időszakában is kiemelt jelentőséggel bír majd.

2.1. Településhálózati sajátosságok a Vajdaságban és a Dél-alföldi régióban Szerbia és Montenegró államközösségének megszűnését követően (2006. júniusa), valamint a megjelölt évben meghozott alkotmány értelmében, a Szerb Köztársaság – nyolc évtizedes függőség után – az újonnan megteremtett geopolitikai térségben, visszaállította nemzetközi jogi alanyiságát (szubjektivitását). Az ezt megelőző időszakban, mindenekelőtt a XX. század utolsó évtizedében, olyan történelmi események játszódtak le, amelyek teljes egészében megváltoztatták Európa geo-politikai térképét, és amelyek hatással voltak a Szerb Köztársaság fejlődésére nézve is. Az a tény, hogy Szerbia 1999-ben a NATÓ bombázások célpontjává vált, Koszovó és Metóhia AT területén – az ENSZ 1244. határozatának értelmében - nemzetközi közigazgatást vezettek be, számos kérdést nyitott meg, amelyek kivétel nélkül manapság is meghatározó jelentőségűek a Szerb Köztársaság tervezési gyakorlatára, valamint a területfejlesztés irányítására nézve. A 2000. esztendőt követően Szerbiában    

12

          gyökeres politikai, társadalmi és gazdasági – rendszerbeli változások történtek, de módosult a szomszédos országokkal fenntartott viszony is. Ennek eredményeként az előzőektől eltérő alapokról és feltételezésekből kellett kiindulni a területfejlesztés, valamint a köztársaság területvédelmi témakörében felmerülő problémák megoldásakor is.

A Szerbiában történt változtatásokat követően, Dél – kelet Európában (a Nyugat Balkánon) is módosultak a geo-politikaiviszonyok, amelyek új fejlesztési politika, illetve területfejlesztési stratégia kimunkálását tették szükségessé - a tervezés miden szintjére vonatkozóan. Nem vitás, hogy a közös célokat, szükségleteket és lehetőségeket, amelyek a területfejlesztési politika stratégiájának alapfeltételei, újra kell értékelni, szem előtt tartván az Európában végbemenő integrációs folyamatokat. Elsősorban az Unió 2005-ben történt bővítésére gondolunk, továbbá Bulgária és Románia 2007-ben történt csatlakozására. (2) A Stratégiának, Szerbia jövőbeni területfejlesztését illetően, megkülönböztetett jelentősége van. A Stratégia kiindulópontját a hosszú távú fejlesztés jövőképének megfogalmazása, a rendelkezésre álló anyagi eszközök felosztása, az hazai alapok, valamint a külföldi beruházások számbavétele, továbbá a lehetséges területi erőforrások hossztávú kiaknázási lehetőségének felmérése képezi. A feladat végrehajtásakor, figyelembe kell venni, hogy Szerbia területfejlesztése nagyban függ a rendelkezésre álló, korlátozott volumenű magánberuházásoktól, állami, valamint a költségvetésből származó támogatási eszközöktől, továbbá a szélesebb térségben esedékes beruházási folyamattól. Ugyanakkor, az új hozzáférhetőségek, módszerek megismerése mellett, módosítani kell az intézményrendszert is, hogy a tervezés megfeleljen a jövőbeli területfejlesztés követelményeinek, és a világválság ellenére, megtaláljuk az optimális megoldás lehetőségeit. A versenyképesség, a hatékonyság növelése, a területi erőforrások aktiválása, valamint a társadalmi – gazdasági fejlődés céljainak megfelelő területi kohézió erősítése – ami a régiók és az egész ország előrehaladását eredményezheti - a kiemelt feladatok sorába tartozik. Emellett, nem szabad szem elől téveszteni a nap, mint nap lejátszódó folyamatokat: a világban végbemenő gyorsuló technológiai változásokat, a globalizációt, az integrációs folyamatokat, azokat a kihívásokat, amelyek azokból a társadalmakból erednek, amelyek fejlődésüket a tudásra és az információáramlásra, stb. alapozzák. (3) A Stratégia újszerű hozzáállást követel: (1) a természeti erőforrások kiaknázásakor és védelmének megszervezésekor (földterületek: építészeti telkek, termőföld, erdők, egyebek , az energetikai erőforrások és az ásványi nyersanyagok kezelésekor); a gazdasági rendszerek és a városhálózatok, továbbá a regionális fejlesztések szervezeti felépítésének meghatározásakor, és azoknak irányításakor; a közműhálózat megtervezésekor, üzemeltetésekor (közlekedés, vízgazdálkodás, távközlés, energetikai infrastruktúra irányításakor); (4) a közszolgálati hálózat kialakításakor    

13

          (egészségügyi, szociális – népjóléti intézmények, iskolák, tudományos tevékenységek, sport, stb.); (5) a természeti és a kulturális örökség felhasználásakor; (6) a természetes közeg védelmének megszervezésekor, különös tekintettel a határ menti, és a határon átívelő térségekre. A Szerb Köztársaság jelenlegi városi hálózatába, a Köztársasági Statisztikai Hivatal mérési módszere szerint, 194 városi rangú település tartozik, amelyek közül 52 Vajdaságban van. Vajdaság Autonóm Tartomány lakosságának több mint a fele a városokban él. A tartományban, a 45 községben összesen 467 települést tartanak számon. A Vajdaság Autonóm Tartomány területén kialakított településhálózatra nem a túl sűrűség a jellemző, hiszen 100 km2-re átlagosan 2,16 település jut, ami jelentős mértékben elmarad a köztársasági átlagtól, amely szerint 100 km2-re 7,0 település jut. A Vajdasági AT település hálózatának sűrűsége, községenként – a települések száma 100 km2. A történelmi eseményeket szemlélve arra a megállapításra jutunk, hogy a Vajdaság Autonóm Tartományra – egészen napjainkig – a folyamatos migráció a jellemző. A lakosság vándorlásának okai különbözőek, a legtöbben azért kelnek útra, hogy megélhetést biztosítsanak magunknak és családjuknak. A lakosság területenkénti elhelyezkedésében, ebből eredően a település hálózat sűrűségében jelentkező különbségek, a hálózat egyik fő jellegzetességét képezik.

Körzetek

1991. A lakosság száma

2002. A népesség sűrűsége

A lakosság száma

Lakos/km

A népesség sűrűsége Lakos/km

Dél - bácskai

543.878

135,5

593.666

147,9

Dél - bánáti

315.633

74,3

313.937

73,9

Észak - bácskai

202.493

113,5

200.140

112,2

Észak - bánáti

177.542

76,3

165.881

71,3

Közép - bánáti

216.574

66,6

208.456

64,1

Szerémségi

303.216

87,0

335.901

96,4

Nyugat - bácskai

210.679

87,1

214.011

88,5

1.970.015

91,6

2.031.992

94,5

VAJDASÁG

   

14

          Az előző táblázatból az világlik ki, hogy a vajdasági körzetek többségében csökken a lakosság száma. Kivételt csupán a Dél – bácskai és a Szerémségi körzet képez. Ez annak köszönhető, hogy az újvidéki vonzású városok (ez vonatkozik a Dél – bácskai körzetre), amelyek a tízes közlekedési korridor, vagyis az Újvidék – belgrádi autópálya közelében helyezkednek el (pl. Indjija, Ópazova és Újpazova) ütemes gazdasági fejlődésnek indultak. A Szerémségi körzet estében a lakosság lélekszám növekedésének egyik kiváltó oka a főváros, Belgrád közelsége.

A Vajdaság Autonóm Tartomány területén levő 467 település közül, 282-ben csökkent a lakosok száma, 184-ben népességnövekedés tapasztalható. Az 1991. és a 2002. népszámlálás adatainak összehasonlítása azt mutatja, hogy csupán egy település népessége nem változott. A legnagyobb gondot az okozza, hogy bizonyos községekben az összes település, illetve a települések többségének lakossági mutatószáma csökkenő irányzatot mutat (ez vonatkozik a begaszentgyörgyi község településeire, valamint Ada, Magyarcsernye, Törökbecse és Antalfalva városokra is). Léteznek viszont, olyan községek, ahol a települések többségének lakossága folyamatosan növekszik. Ide sorolhatjuk Ópazovát, Rumát, Indjiját, Temerint, és Újvidék városát. Ebből az a következtetés, hogy Vajdaság fejletlen vidékeiről a fejlettek irányába indult el a migráció. A Vajdasági településeket nyolc nagyságrendi kategóriába soroltuk.

A lakosok számára alapuló nagyságrendi kategória

A települések száma

A lakosság száma

Vajdaság összlakosságához mért % aránya

A település átlagos nagysága

1000-től

133

62.764

3,09

472

1001-3000

186

331.259

16,30

1781

3001-5000

67

251.992

12,40

3761

5000-10000

47

313.709

15,44

6675

10001-20000

20

295.001

14,52

14750

20001-50000

9

277.550

13,66

30839

50001-100000

4

308.312

15,17

77078

100000 felett

1

191.405

9,42

191405

467

2.031.992

100,00

4351

ÖSSZESEN

   

15

     

 

 

Az előző táblázat arról tanúskodik, hogy a lakosság koncentrációja, a települések nagyságát illetően, aránylag egyenletes. Kivételt csupán azok a kistelepülések képeznek, amelyeknek lakossága nem éri el az ezret. Ezekben a településekben él a Vajdasági Autonóm Tartomány lakosságának 3,09%. A legtöbben azokon a településeken tartózkodnak, amelyek az 1001-3000 kategóriába sorolhatók Vajdaság összlakosságának 16,30%. A százezer lakost meghaladó kategóriában csak egy város neve, Újvidéké szerepel, ahol a tartomány összlakosságának 9,42% él. Mivel a tartományi székváros továbbra is ütemesen fejlődik, arra lehet számítani, hogy ezután is nő az ott letelepedett polgárok száma, ami miatt jelentős mértékben változik majd a város külleme.

A Dél-Alföldön a sajátos történeti- és településfejlődés egy speciális településhálózat kialakulásához vezetett. Az egykori mezővárosok tágas határukkal, népes tanyavilágukkal egyazon közigazgatási keretek között egyesítették a várost és vidékét. Ennek az örökségnek a nyomai a mai napig meghatározzák a Dél-Alföld településhálózatát. Egy viszonylag sűrű és méreteiben kiegyensúlyozott városhálózatról beszélhetünk. A városok száma 2001-2010 között 43-ről 53-ra növekedett. 2005-ben és 2006ban két-két település, 2008-ban és 2009-ben egy-egy település, majd 2010-ben négy település kapott városi rangot a régióban. Az ezt követő két évben újabb várossá nyilvánítás nem történt a térségben. 2012-ben így a régiós települések 20,87%-a városi rangú. Jól mutatja a városok jelentőségét, hogy az itt élő 949.034 fő a teljes régiós lakosság (1.308.750 fő) 72,53%-a. Településszerkezeti szempontból elmondható, hogy 2011-ben két 100 ezer főnél népesebb (Szeged és Kecskemét), illetve egy 50-100 ezer lakos közötti – hazai értelemben – nagyváros (Békéscsaba) alkotja a régió városhálózatának gerincét. A középvárosi hálózatot hét, 25-50 ezer fő közötti népességgel rendelkező település képviseli, közöttük a legnépesebb a régió – előzőek mellett – negyedik megyei jogú városa, Hódmezővásárhely, 47 ezer fővel.

A városrendszer széles bázisát alkotó kisvárosok között elkülöníthető egy 10 ezer főnél népesebb és egy 10 ezer főt el nem érő városkategória. Előbbibe 12 település, míg utóbbiba 31 település sorolható 2011-ben.

   

16

     

 

 

A különböző városkategóriákba tartozó városok száma 2006-ban és 2011-ben

Kategória

Városok száma db, 2006

Lakónépesség fő, 2004

Városok száma db, 2011

Lakónépesség fő, 2011

10.000 fő alatt

25

176 204

31

188 942

10-25.000 fő

11

163 223

12

178 824

25-50.000 fő

8

265 670

7

233 634

50-100.000 fő

1

65 691

1

64 074

100.000 fő és felette

2

271 175

2

283 560

Forrás: KSH adatok alapján szerkesztett táblázat

A táblázatból látható, hogyan változott az egyes kategóriákba tartozó települések száma 2006-2011 között. Azt azonban nem mutatja a táblázat, hogy több település, a népességcsökkenés miatt, alacsonyabb kategóriába került. „A Dél-Alföld Régió városhálózata közös fejlesztésének megalapozása I.” című tanulmány 1 hangsúlyozza: „Az egyes városi szinteket nemcsak népességük különbözteti meg egymástól. Az ellátott funkciók sokszínűsége és azok területi hatóköre hasonló módon differenciálja a városi rangú településállományt. A településfejlesztés módját, lehetőségeit is alapvetően befolyásolja az adott város mérete és az általa ellátott funkciók köre. A városfejlesztés tartalmi elemei az adott város, illetve városkategória ismeretében különbözőek.” A tanulmány a fentiek mellett hangsúlyozza: „Egy település akkor válik funkcionális értelemben várossá, ha a saját lakosság szükségleteinek kielégítésén túl már térségi szerepkörrel is rendelkezik. Ez olyan funkciók megjelenését feltételezi, amelyek már nem a lakóhelyi „komfortot” szolgálják, s nem a mindennapos szükségleteket elégítik ki. A régióban viszont számos olyan kisvárost találni, amely nem rendelkezik jelentősebb vonzáskörzettel. Ez koránt sem csupán a legkisebb városokra értendő. A dél-alföldi településfejlődés sajátosságainak (mezővárosi örökségnek) köszönhetően számos 10 ezer főt meghaladó népességű városra is igaz, hogy városi mivoltát belső tartalékaiból meríti, s úgy épít ki városi funkciókat, hogy közvetlen vonzáskörzete mindössze egy-két községre terjed ki.”                                                              1

   

 A Dél-Alföld Régió városhálózata közös fejlesztésének megalapozása I. 

17

          Fontos kiemelni továbbá, hogy „éles verseny folyik a nagyobb városok között a különböző erőforrásokért (tőke, vállalkozások, képzett munkaerő, közösségi beruházások stb.). Azok a városok, akik ezen a téren is helyt szeretnének állni, a versenyképességüket kell megerősíteniük. Ez magába foglalja, hogy az adott város vonzó legyen, mint lakóhely, befektetési (tőkevonzó) helyszín, turisztikai célterület stb., és mindenek előtt alkalmassá váljék a térségi funkciók megszerzésére, megtartására és megerősítésére. A vállalkozások versenyképességének javításához a működésüket meghatározó helyi-térségi „környezetük” fejlesztése szükséges.” Az 53 dél-alföldi város közül 22 Bács-Kiskun megye 10 kistérségében, 21 Békés megye 8 kistérségében, míg 10 város Csongrád megye 7 kistérségében helyezkedik el. A régió 9 kistérségében 1 város található, melyek egyben a kistérség székhelyei is. 9 kistérségben 2 város, 3 kistérségben 3 város, 3 kistérségben 4 város és 1 kistérségében 5 város található.

A 2007-2013-as Európai Uniós tervezési időszak új korszakot nyitott a magyarországi városfejlesztés terén. Már az operatív programok megtervezésekor jól látszott, hogy a regionális, azaz a területi alapú és nem az ágazati típusú programok fognak helyet és forrást biztosítani azoknak a fejlesztéseknek, amelyek alapvetően a városi jogállású településekhez kapcsolódnak. A regionális operatív programok belső tartalmi struktúrájának kialakítása során végül formát öltött az a prioritás szerkezet, amelyben a városfejlesztés, mint önálló fejlesztési téma jelent meg. Bár az elnevezés nem minden régió esetében konzekvens és nem is minden esetben egyezik egyértelműen csak a városfejlesztéssel, az adott prioritáson belül mind a tartalom, mind az e célra allokált forrás szempontjából elmondható, hogy a városfejlesztés kiemelkedő területté vált.

2.2. Településfejlesztési tapasztalatok a Vajdaságban Az alábbiakban röviden áttekintésre kerülnek a Vajdasági községi stratégiai dokumentumok készítése során szerzett – többek között a partnerség kérdését érintő – szakmai tapasztalatok. A későbbiekben ugyancsak kitérünk a szakmai dokumentumok készítésének módszertanára is.

   

18

     

 

 

2.2.1. Partnerségi tapasztalatok A helyi fejlesztések fő kezdeményezői és végrehajtói a közigazgatási hatóságok voltak, viszont a stratégiai jellegű dokumentumok kidolgozásában részt vett a magánszektor és a kormányon kívüli intézmények is. Mivel a községekben számos olyan fejlődési lehetőséget tártak fel, amelyek a gazdasági előrelépést és a versenyképesség növelését szolgálhatják, a stratégiákban a hangsúlyt a gazdaság versenyképességére, a befektetési tőke vonzására, a közműhálózatok, valamint a humán források fejlesztésére helyezték. A stratégiai célok megfogalmazásakor szem előtt tartották a helyi jellegzetességeket, minek eredményeként minden község saját prioritásait és stratégiai feladatait, ezeknek a kiemeléseknek a szellemében határozta meg. A temerini község prioritásai pl. a külföldi működő tőke vonzását, a gazdasági vállalkozások terebélyesítését, a mezőgazdasági termelés fejlesztését, a hatékony közműhálózat kiépítését, a helyi önkormányzat, valamint a gazdaságon kívüli ágazatok tevékenységének fellendítését jelölték meg. Šid község esetében, a stratégiában kiemelésben részesült: a befektetés-támogatás, a kis és középvállalkozások fejlesztése, a mezőgazdasági földterületek kihasználásának ésszerűsítése, a természeti és a kulturális erőforrások idegenforgalmi hasznosítása, a hatékony infrastruktúra kiépítése, a szolgáltatások minőségének javítása – a társadalmi tevékenységekre vonatkoztatván.

A stratégiai tervek kimunkálásában részt vállalt a helyi lakosság, az Újvidéki és a Belgrádi Egyetem szakemberei, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja.

2.2.2. Tervezési módszertani tapasztalatok Vajdaságban, amely fejlett városhálózattal rendelkezik, Újvidék dominál (a 200.000 – 500.000 lakosú kategóriába sorolható), amelynek vonzáskörzeti határán a főváros Belgrád helyezkedik el. Újvidéknek közvetlen hatása van még két fejlett gazdasági városra, Indjijára és Ópazovára is.

Újvidék mellett még három – a 100.000 – 200.000 kategóriába tartozó város – Pancsova, Nagybecskerek és Szabadka – emelkedik ki. Pancsova, Belgrád    

19

          rendkívől erős funkcionális hatása alatt áll, Nagybecskerek és Szabadka viszont, amelyek Bácska és Bánát régióközi térségében helyezkednek el, vezető szerepet töltenek be saját vonzási körzetükben. Vajdaságban létezik még néhány város, amelyeket az 50.000 – 100.000 kategóriába sorolhatunk, és amelyek községi szinten is kiemelkedő teljesítményre képesek, ezek a következők: Zombor, Nagykikinda, Versec, valamint azok a községek, amely Újvidék és Belgrád vonzáskörének határán vannak. Ópazováról, Rumáról és Szremska Mitrovicáról van szó. A térség többi részét azok a községek töltik ki, amelyek a 10.000 50.000 lakossági kategóriába tartoznak.

A legerősebb központok abban a félkörrel határolt térségben vannak, amelynek átlója Belgrádtól számítva száz kilométert tesz ki. Ezen túl csak három olyan város van, amelyeknek lakossága meghaladja az ötven ezret (Nagykikinda, Zombor és Szabadka).

Manapság joggal tehetjük fel a kérdést: Érvényesek- e még azok a célok, amelyeket az 1996-ban elfogadott Szerbiai Területfejlesztési Terv határozott meg? Ezzel kapcsolatosan azt mondhatjuk, hogy csupán az egyik stratégiai alapcél létjogosultságához nem fér kétség napjainkban sem, ez pedig, annak igényét fogalmazta meg, hogy az egész térséget funkcionális szempontból az integráció magasabb szintjére kell emelni. Ez vonatkozik a régión belüli és a régión kívüli kapcsolatokra is. Tény, hogy az eltelt időszakban ez a cél nem valósult meg, elsősorban azért, mert a vidék nem rendelkezett megfelelő közműhálózattal - elsősorban korszerű úthálózattal. Nem koronázta siker azokat a törekvéseket sem, hogy szorosabb kapcsolat alakuljon ki a régión belüli és az azon kívüli térségek között. Sajnos, azt kell mondanunk, hogy ilyen szempontból a tranziciós reformok nem hozták meg a várt eredményt, hiszen e téren a folyamatok a kitűzött céltól ellentétes irányba mozdultak el, vagyis tovább mélyült az űr a fejlettek és a fejletlenek között. Ennek ellenére nem vitás, hogy a Vajdaságnak fejlett falusi települései és városai vannak, amelyek fizikai elrendezése és a lakosság komfortja megfelelő életmódot biztosít az ott lakóknak. Ezek a városok és falvak kifejezett önazonossággal rendelkeznek, amely a természeti és a kulturális értékek érvényesítésén alapul. Nem mellékes az sem, hogy a szóban forgó javak megőrzéséből és fejlesztéséből a lakosság is kivette a részét, mégpedig a tervezéstől egészen a végrehajtás összetett feladatáig. Ennek köszönhetően a községi rangú központi települések (Szabadka, Zombor, Nagykikinda, Nagybecskerek, Versec, Bácspalánka, Pancsova, Szremska Mitrovica, Ruma, Újvidék, Indjija stb.), amelyek a gazdasági tevékenység letéteményesei is egyben, aránylag egyenletes fejlődést éltek meg.

   

20

          Az erős gazdasági központok vozáskörzetükben az általános fejlődést szolgálták (szociális – gazdasági, adminisztratív, kulturális), de vonzerejük a települések közötti kapcsolatokon is javított. Viszont, azok az országban tapasztalható változások, amelyeket a két évtizedes lemaradás és stagnáció, továbbá a tranzíció feltette kérdésekre adott nem megfelelő válaszok okoztak, nagymértékben hátráltatták a városok és a települések fejlődését, visszafogták azokat a kezdeményezéseket, amelyek az életszínvonal növekedésére irányultak. Ennek következtében Vajdaság városai és falvai nem kerülhették el a fejlődésben tapasztalható megtorpanást.

Manapság azt állapíthatjuk meg, hogy a Vajdaság területén levő települések a gyorsított átalakulás szakaszában vannak, amelynek jellegzetességei a polarizáció, az urbánus „tűzfészkek“ kialakulása, amelyeket az jellemzi, hogy a falusi lakosság ellepi a városokat (ez elsősorban Újvidékre, de Indjijára, Ópazovára és Rumára is vonatkozik), ami miatt megbillent a városi és a falusi lakosság közötti egyensúly. Valójában kereszteződnek a jellegzetes falusi és városi tevékenységek, aminek az a következménye, hogy módosul a falu és a városkép - a művelhető földterületeken lakó és gazdasági létesítmények sorjáznak. Az effajta szub-urbanizáció, oda vezetett, hogy létrejöttek azok a se falu se város lakott települések, amelyeken párhuzamosan folyik az egyik és a másik közegre is jellemző tevékenység (pl. Szremska Mitrovicán). Az urbanizáció „átmeneti szakaszában“, amikor nem világos, hogy falusi, vagy városi közegről van- e szó, a városi jellemvonások fejlesztését kell támogatni, ami elsősorban a megfelelő közműhálózat kiépítésével érhető el.

Konfliktust okozó tényezőnek számít a térség mezőgazdasági, művelés alatt álló területeinek kisajátítása, hiszen olyan termőföldről van szó, amely minőségében kiemelkedik. Ezen a földön emelnek lakóépületeket, vagy kisebb – nagyobb gazdasági létesítményeket, pl. gyárakat, üzemeket, raktárakat, de ipari parkokat is. A szóban forgó építkezés nagyobbára törvényszerűtlenül folyt (folyik), ellentétben a vonatkozó előírásokkal és területfejlesztési tervekkel. A problémát csak súlyosbítja, hogy a jogtalan épületek egy része a védett természeti övezetekben (a Fruska gorai Nemzeti Parkban, a Duna partján, a Császár tó környékén, vagy a Zasavica nevű nemzeti parkban) helyezkedik el. Nem egy esetben, az építkezéssel, a természetes közeget fertőzik akkor, amikor a meglevő ipari létesítmények jelentős része üzemen kívül van, magyarán: rázárták a kaput.

   

21

          Mivel a városfejlesztés közvetlen kapcsolatban áll a gazdaság fellendítésével, a foglalkoztatottság növelésével, a társadalmi és a kulturális tevékenységek kibontakoztatásával - miközben tudomásul vesszük azt, hogy az ország két évtizedes lemaradása milyen károkat okozott – nem kell elcsodálkoznunk a városokban tapasztalható hatalmas népességnövekedésen (Újvidék, Pancsova, Nagybecskerek). Ezzel párhuzamosan kialakult egy ellentétes folyamat is, amely számos város lakosságának csökkenéséhez vezetett (pl. Zombor). Manapság arra van szükség, hogy támogassuk, fejlesszük a kistelepüléseket, növeljük hatáskörüket, bővítsük funkcióikat (vértezzük fel őket központi funkciókkal). Ezzel egyidejűleg, szükség van a napi migrációk támogatására (amit a falu revitalizációjával érhetünk el).

A városokon és a lakott településeken belül, sérülnek a mindenki számára nyitott zöld övezetek, a gyermek játszóterek, sportpályák, a védett kulturális javak stb. Az urbanizáció előretörésével, az ellenőrizhetetlen építkezések, valamint a hanyag ellenőrzés miatt, mérhetetlen kár keletkezik a természeti és a kulturális javakban. Az a kár, amelyet a vandál építkezők okoznak az említett javakban végleges és pótolhatatlan. A veszélyeztetett közjavak tárgyát nem csak az államilag, törvénnyel védett értékek képezik, hanem, az ambientális egységek, épületegyüttesek, valamint a hagyományos építkezésmód és hasonlóak is.

Eluralkodott egy nézet miszerint, ezeket az épületeket újonnan emelt lakótömbökkel lehet, és kell pótolni. A helyzet rendezésére, úgy látszik, nem voltak elegendőek a városépítési tervek, hanem szigorú büntetőintézkedések bevezetésére van szükség, amihez elsősorban nemzeti szintű politikai akarat kell. Mindez arról tanúskodik, hogy nem tartják tiszteletben a törvénybe foglalt „közérdeket“, hanem „a befektetési-piaci tervezés“ politikáját részesítik előnyben. A helyi hatóságok támogató döntéseikben az utóbbiak szellemében történő, valójában visszaéléseket, a „terület kihasználásának ésszerűsítésével“, vagy „a rendelkezésre álló erőforrások kiaknázásával“ magyarázzák. Mindezzel csökken a települések lakosságának életminősége, de kárt szenved a térség ökológiai állaga is. Az egészséges város fenntarthatóságának koncepciója, amelyet a nemzetközi szervezetek népszerűsítenek, Szerbia pedig, kötelezettséget vállalt, hogy mindezt tiszteletben tartsa és magvalósítsa, merőben ellentétes azokkal a

   

22

      jelenségekkel, valamint tapasztalhatók.

  folyamatokkal,

amelyek

  manapság

az

országban

A tervszerűtlen, illegális építkezés miatt a közlekedési infrastruktúra sem felelhet meg az igényeknek, emellett nem valósulhat meg a tervekbe foglalt építkezési rend sem. A városok, elsősorban Újvidék, nap mint nap, szembesül a gépkocsiforgalom okozta szennyeződés következményeivel, emellett nincs elegendő helye parkolók építésére sem. A terület és városfejlesztés – de ez vonatkozik a kisebb településekre is - egyik hatalmas hiányossága a minden higiéniai előírást mellőző lakórészek elszaporodása. Ezek azokon a helyeken jöttek létre, amelyekről már „kiköltözött“ a város, tehát az elhagyott, elhanyagolt telkeken. A szóban forgó városrészeken nincs megfelelő szintű közműszolgáltatás, a vadon épült lakóházakat nem kapcsolhatják fel sem a víz, sem pedig a csatornahálózatra, hogy a többi közmű elérhetőségéről ne is beszéljünk. Ugyanott, hatalmas problémát jelent a szemétlerakás és a szemétkezelés is. Mindez a természetes közeget veszélyezteti, és ökológiai problémákat okoz, amit csak tetéz a természetvédelem fontosságának tudathiánya.

Vajdaság településeiben komoly károkat okoznak az árvizek és a földcsuszamlások. A védőgátak elhanyagoltak, nem újították őket, újakat pedig, nem építettek. A földcsuszamlások esetében az a gond, hogy nem tartják tiszteletben a megelőző, és a tiltó intézkedéseket. Különös gondot jelent a határ menti vidékek elnéptelenedése. Ezeken a helyeken nem maradhat el a revitalizáció. Vajdaságban a városiasodás sokkal kifejezettebb, mint Szerbia más vidékein, viszont messze elmarad a fejlett Európa szintjétől. Általános következtetésként vonhatjuk le, hogy a vajdasági települések urbanizációjának alapvető előnye a városok optimális hierarchiájában jut kifejezésre, amely összhangban van az európai városokra alkalmazott méreti szabványokkal, valamint időszerű tendenciákkal. A problémák közé sorolhatjuk az alacsony szintű urbanizációt, a falusi települések elnéptelenedését, valamint azt a jelenséget, miszerint folytatódik a fejletlen vidékekről a fejlettek irányába történő migráció. Az utóbbiakban folyamatosan növekszik a lakosság koncentrációja. Vajdaság lakosságának 52,5% a városokban él. Vajdaság területén manapság 45 község van, hat város (Zombor, Szremska Mitrovica, Szabadka, Újvidék, Pancsova és Nagybecskerek), ahol összesen 538.801 lakos él. A városokban, és    

23

          a többi városi rangú településen (a községi központokban) összesen 1.066.757 lakos él, ami Vajdaság lakosságának 52,5% teszi ki. Vajdaság épp úgy, mint Szerbia más városai és települései, számos problémával küszködik. Azoknak a gondoknak a megoldása, amelyek a természetes és a kulturális örökségvédelemmel, a településbővítéssel, a lakosság ugrásszerű növekedésével, a jogszerűtlen építkezéssel stb. állnak kapcsolatban, messze meghaladja a helyi hatóságok illetékességét. Ezekben az esetekben az államnak kell lépnie, mégpedig a félreérthetetlen politikai akaratban gyökerező törvények és rendelkezések erejével. Másrészről, szükség mutatkozik a decentralizációra is. A városokat ugyanis, képessé kell tenni arra, hogy kihasználják saját erőforrásaikat, önállóan tervezzenek és a fejlődés irányításának feladatát is saját maguk lássák el - minden nagyobb állami beavatkozás nélkül (mint pl. Indjija önkormányzata). A városok (Zombor, Szabadka, Újvidék, Pancsova, Nagybecskerek, Szremska Mitrovica), valamint a városi rangú települések pl. Nagykikinda és Versec illetékességének, jogainak és kötelezettségeinek egyértelmű meghatározásával – hiszen ezek a konglomerátumok jelentik a regionális fejlesztések motorját lendületet vehet a decentralizáció is, amellyel megakadályozhatjuk Újvidék monopol helyzetének további erősödését, az „urbán tűzfészkek“ kialakulását, de ugyanakkor megfelelő minőségű regionális jelentőségű úthálózat kiépítésével (a meglevő E-75 autópálya korszerűsítésével, I. kategóriájú utak, valamint a 21. és 14. útvonal létrehozásával) erősebb „együttműködési tengely“ teremtődhet a városok és falvak között. Szerbiának a nemzetközi életbe való újbóli bekapcsolódását követően, a köztársaság városai (azon belül a vajdasági városok is), valamint a funkcionális vonzáskörbe tartozó települések, részévé váltak a globalizáció kiváltotta nemzetközi folyamatoknak. Ezzel lehetőséget kaptak arra, hogy előterjesszék igényüket az őket megillető nemzetközi tőkére, ami a sikeres fejlődés, és a sokéves lemaradás leküzdésének egyik alapfeltétele. A tőkeáramlás, a befektetések, no meg az egyének szinte korlátlan mozgási lehetősége, a nemzeti korlátokat gyengítette és a városokat jutatta előnyös helyzetbe, gazdálkodást vezető intézményekké léptette őket elő. A városok, tehát abba a helyzetbe kerültek, hogy saját maguk tervezik és irányítják fejlődésüket. Az erre vonatkozó kezdeményezéseknek, az állam szintjéről – hiszen még nem is olyan régen az irányította a helyi területfejlesztést – át kell szállnia a városokra, amelyeknek önállóan kell rendelkezniük fejlesztési stratégiájukról, nekik kell meghatározni melyik piacokat veszik célba (a regionális, vagy a globális piacokat), valamint azt a szintet, amelyet a globális hierarchiában kívánnak teljesíteni.

   

24

          A szóban forgó községek fejlesztési tervei magukba foglalják az adminisztratív térség szociális – gazdasági és SWOT elemzését, a stratégiai és a kiemelt projektek jegyzékét, a megvalósításhoz szükséges intézkedéseket, valamint a megfogalmazottak életre keltésének operatív programjait. A meghatározott fejlesztési irányvonalak összhangban vannak Vajdaság AT Gazdaságfejlesztési Programjának kiemeléseivel. A módszertant a „Vojvodina – CESS” szakértői dolgozták ki.

A munka az előre meghatározott módszertan alapján folyt, amely a következő szakaszokból tevődött össze: 1. a stratégiai tervezési - eljárás megszervezése, valamint a végrehajtáshoz szükséges operatív szerkezet létrehozása (munkacsoportok, községi fórumok…); 2. a lokális közösség elemzése, valamint a komparatív előnyök meghatározása (szociális – gazdaság, továbbá SWOT elemzés); 3. a stratégiai célok megfogalmazása, a fő stratégiai cél kijelölése (jövőkép, stratégiai és kiemelt célok, a támogatások megjelölése); 4. a prioritások jegyzékének összeállítása, amely a Cselekvési terv kidolgozásának alapjául szolgált; 5. a tervezett feladatok megvalósítása; 6. az elvégzettek ellenőrzése, értékelése. A stratégia kimunkálásához munkacsoportokat hoztak létre, amelyeket az erre vonatkozó községi határozat alapján állítottak fel. A munkacsoportokat a magán, a civil és a kormányon kívüli szervezetek tagjai – a konkrét témához értő szakemberek alkották. Az említett határozat értelmében a következő munkacsoportok jöttek létre: -

földrajzi jellegzetességek és humán erőforrás gazdaság és kis, meg közepes vállalkozáskor agrárkomplexum infrastruktúra idegenforgalom társadalmi tevékenységek (egészségügy, szociális védelem, oktatás, kultúra, sport, a polgárok társulásai).

Az alábbiakban módszertani szempontból tekintjük át a községi tervek elkészítésének folyamatát. Ennek megfelelően a községi stratégiai fejlesztési tervek két részből tevődnek össze:

   

25

        1. Analitikai rész (helyzet és SWOT elemzés)

 

A helyzet elemzés tárgyát, amely a SWOT elemzés, valamint a stratégia meghatározásának analitikai kiindulópontját, azok a helyi jellegzetességek képezték, amelyek a lakosságra, az infrastruktúrára, a gazdaságra, az agrokomplexumra, az idegenforgalmi erőforrásokra stb. vonatkoztak. A helyzetelemzés az úgynevezett „szilárd”, vagyis a statisztikai adatok vizsgálatának alapján történt, amely részben a „puha” adatokat, vagyis a lakosságnak a helyi társadalmi közeg számára fontos tényezőkről alkotott véleményét is magába foglalta. Az analízishez szükséges adatok begyűjtésére a községben közvélemény-kutatást szerveztek a lakosság körében. Ennek eredményeként a kutatók olyan adatok birtokába jutottak, amelyek hűen tükrözték a község lakosságának véleményét a társadalmi közegben megnyilvánuló előnyökről, de problémákról, hiányosságokról is.

A „szilárd” adatokat a kutatók a hivatalos publikációkból, valamint a községi adatbázisból gyűjtötték össze.

A helyzetelemzésből begyűjtött legértékesebb adatokat a SWOT elemzés segítségével rendszerezték, értékelték és minősítették a kutatók (az erősségek, gyengeségek, lehetőségek, veszélyek elemzése). Ennek alapján határozták meg a helyi fejlesztések stratégiáját.

2. Stratégiai rész, amely magába foglalja a stratégiai és a kiemelt célokat, a megvalósítás eszközeit, valamint a község fejlesztési jövőképét. A SWOT elemzés alapján teremtődött meg a község víziója, valamint azok a kiemelések, stratégiai célok, amelyeket részletesen kifejtettek, megindokoltak az alkotók. Így születtek meg azok az intézkedések is, amelyek a kiemelt projektekben fogalmazódtak meg. A célok és intézkedések konkrét megvalósításának sorrendjét a cselekvési terv tartalmazza.

A stratégiai fejlesztési tervekben, az említettek mellett, megtalálhatjuk azt a dokumentációt is, amely a kielemzett szakmai területekkel kapcsolatos bővített táblázatokat, grafikonokat, valamint prognózisokat tartalmazza. Az adatokat a résztvevőktől és a külső szakemberektől gyűjtötték be a kutatók.    

26

     

 

 

Az elmúlt időszakban végbement fejlesztések átfogó elemzése érdekében, a JUAN projekt keretében, szükségszerűnek látták a szerbiai kollégák egy olyan véleménykutatás elvégzését, amely tükrözné a helyzetet Vajdaság területén. A véleménykutatás kérdőíves megkérdezés formájában történt, és a 45 megkérdezett község közül 35-ből érkezett (teljes vagy részleges) válasz. Ezt szabadon tekinthetjük reprezentatív mintának.

A kérdőív elemzését tartalmazó adatokba való betekintés eredményeként az a megállapítás fogalmazódót meg, hogy minden község rendelkezik fejlesztési stratégiával, közülük 15,2% teljes egészében, 45,5% pedig részben alkalmazkodott az Európai Unió területfejlesztési elveihez. Hasonló arányszámban érvényesítették a stratégia tartalmazta fenntartható fejlődés elveit (teljes egészében 14,7%, részben pedig 41,2%).

A kérdőívre adott válaszok szerint a fejlesztési stratégia 8 községben „rendkívül kifejezetten” befolyásolta valamelyik projekt végrehajtását, 22 községben viszont úgy vélik, hogy ez a befolyás „kifejezett”. A községek 85%-a rendelkezik Operatív programmal, ami a nemzetközi és a hazai pályázatokon való részvétel reális alapjául szolgál. Amikor a vajdasági községek stratégiájának elsődleges céljait vesszük górcső alá, arra a következtetésre jutunk, hogy bizonyos községekben a stratégiai célok fogalmát igen tágan értelmezik, minek megfelelően azokat a kívánságokat értik alatta, amelyeket meg kellene valósítani. Egyes községeknél a stratégiai célok meghatározása rövid, általános formában történt, míg más községeknél világosan meghatározták, hogy a társadalmi közeg szempontjából melyek a kulcsjelentőségű - specifikus stratégiai célok.

Hasonló a helyet a prioritások meghatározásakor is: túlzottan általános kiemeléseket fogalmaztak meg, miszerint mindent fejleszteni kell (ép úgy, mint a nyolcvanas évek végén meghozott területfejlesztési tervekben), amit egy középtávú fejlesztési időszakban képtelenség megvalósítani. A szóban forgó prioritások között szerepel pl.: a gazdaság és a mezőgazdaság intenzív fejlesztése, a község urbanisztikai, kommunális és közműfejlesztése, amelyhez társul a falufejlesztés, a természetes környezet megóvása, a humán erőforrások kibontakoztatása, a népszaporulat serkentése, az életszínvonal növelése,

   

27

          valamint a község, a régió, a tartomány, a köztársaság és az államok közötti együttműködés fellendítése.

Egyes községekben a prioritásokat a stratégiai céloktól is általánosabb formában fogalmazták meg: Az ökológiai szempontból elfogadható személy és teherszállítás serkentése, a szállítási szükségletek korlátozása, az új közlekedési infrastruktúra kialakítására szánt területek ellenőrzött igénybevétele. Az idegenforgalom fejlesztésére a következő prioritásokat jelölték ki:a Turisztikai szervezetek létrehozását, a háztáji gazdálkodás kategorizálását, a turisztikai infrastruktúra kialakítását, az idegenforgalmi látványosságok, létesítmények rendezését, a lakosság idegenforgalmi szempontból történő képzését.

Annak ellenére, hogy a stratégiában a prioritásokat nem megfelelően fogalmazták meg, azoknak gyakorlati megvalósítását mindenütt pontosan megjelölték. Ami a stratégiai fejlesztések megvalósítására vonatkozó tevékenység koordinálását illeti, a feladattal rendszerint a polgármestert, vagy egy olyan szakmai csoportot bíztak meg, amelynek munkáját a polgármester ellenőrzi. Ritkábban történt meg, hogy ezt a tisztséget a Fejlesztési bizottságra, vagy a Gazdasági fejlesztési irodára, illetve hasonló szervezetekre ruházták. Tényszerű a megállapítás, miszerint a lakosság a városokban összpontosul, de ahhoz sem fér kétség, hogy a város és településhálózat (nagy, közepes és kis városok, települések) nincs eléggé kihasználva, és ilyen körülmények között nem képezheti a területfejlesztés alappillérét, nem járulhat hozzá megfelelő mértékben a belső erőforrások, lehetőségek kiaknázásához sem. Az urbanizáció folyamatát a városi lakossság növekedése jellemzi (a falusi lakosság a városokba és a környező településekre költözik), de ezzel nem jár együtt a minőségi városfejlesztés, aminek – pozitív értelemben - meg kellene mutatkoznia regionális és országos szinten is.

A lakosság koncentrálódására irányuló kérdésekre 33 község válaszolt, közülük 24, vagyis 72,7% úgy vélte, hogy a lakosságnak a városokban való koncentrálódása kifejezett, illetve rendívül kifejezett, minek következtében a városhálózat lehetőségeit nem használják ki kellő képen. A községek meglátása szerint az elnéptelenedés problémája kifejezett, aminek egyik következménye, hogy mind kevesebb fiatal képzett szakember él a kevésbé attraktív településeken (a fiatalok tanulni mennek a nagyobb városokba,    

28

          a tanulmányok befejezése után pedig nem térnek vissza a kisebb városokba és a falvakba). Számos városban és településen - közülük nem csak azokban, amelyek a kevésbé fejlettek közé tartoznak, illetve a határ mentén helyezkednek el (ami a múltra volt jellemző) - lemaradás, pangás tapasztalható. Gondjaik, elsősorban fejlesztési jellegűek, emellett azonban ki vannak téve azoknak a problémáknak is, amelyek egész Szerbiát sújtják. Ide sorolhatók az elhanyagolt közművek, a hulladékkezelési gondok, a természeti és a kulturális közeg romlása, a földterületek irracionális felhasználása stb. Ezt csak tetézi a helyi döntéshozók, valamint a helyi közigazgatás passzivitása, ugyanis önállóan nem képesek hasznosítani saját erőforrásaikat és lehetőségeiket, ezért külső (első sorban felülről jövő) jelzésekre, ösztönzésekre várnak. A válaszadó községek 71%, azt vallja, hogy a fejlődésükben tapasztalható pangás, illetve lemaradás a negatív előjelű regionális jelenségek következménye. A jelenségekkel kapcsolatos válaszaik a „rendkívül kifejezett’ és „kifejezett” megfogalmazásban bontakoztak ki (a helyi kezdeményezések hiánya, a felső utasításra történő megoldáskeresés…).

2.3. Településfejlesztési tapasztalatok a Dél-alföldi régió megyéiben A következőkben részben a megalapozó tanulmány keretében elvégzett kérdőíves felmérésre, részben pedig a települési stratégiai dokumentumok áttekintése során tett megállapításokra alapozva rögzítjük a partnerséggel és a tervezési módszertannal kapcsolatban tett fontosabb megállapításokat.

2.3.1. Partnerségi tapasztalatok A partnerség kérdését a városfejlesztéssel kapcsolatban értelmeznünk szükséges. Alapvetően ez három szintet jelent: -

   

több

szinten

is

A város, mint közösségi tér fejlesztése: egy település fejlesztése ideális esetben a helyi szakemberek és a település lakóinak tudtával, lehetőleg egyetértésével történik. Különösen fontos ez olyan meghatározó beruházások esetében, melyek az adott területen élő emberek életminőségében változást okozhatnak.

29

     

 

 

-

Integrált Városfejlesztési Stratégia kialakítása: az IVS-nek nem feladata a város hosszú távú, átfogó fejlesztési stratégiájának kialakítása, ezzel szemben középtávon kijelöli azokat a fejlesztési irányokat, melyek 7-8 éves távlatban meghatározhatják az adott településen lebonyolításra kerülő fejlesztési programokat. Az IVS esetében a partnerség és társadalmasítás egyértelmű feladatként és követelményként jelenik meg, melynek főbb szempontjaira vonatkozóan a városfejlesztési kézikönyv ajánlásokat fogalmaz meg.

-

Projektek tervezése, előkészítése partnerségben: a városfejlesztési beruházások, fejlesztések (projektek) teljes előkészítési és megvalósítási ciklusára jellemző a partnerség jelenléte. Az előkészítés nyilvánosságát biztosítják az IVS és az akcióterületi tervek (AT-k) kialakításakor alkalmazandó kötelező szakmai és nyilvánossági lépések. Az IVS-eket és az AT-kat is határozatban kell elfogadnia a települések közgyűlésének, amelyet a megfelelő szakmai egyeztetéseknek és társadalmasítási lépéseknek kell megelőzniük.

-

Projektek megvalósítása partnerségben: az integrált és komplex városfejlesztési projektek megvalósítása csak konzorciumi partnerségben lehetséges a hatályos előírásoknak megfelelően. Az ebben az értelemben vett partnerségre vonatkozó előírásokat a releváns pályázati kiírások rögzítik, míg a pályázóknak a partnerség szellemében megtervezett projektek esetében mind feladatmegosztás és felelősség, mind finanszírozás szempontjából rögzíteniük kell az egyes partnerekre vonatkozó feltételeket. A kereteket a konzorciumi megállapodás tartalmazza, amely a Kedvezményezett támogatási szerződésének melléklete, azaz a TSZ szerves részét képezi. A partnerség fontosságát szemlélteti, hogy a projektek szakmai értékelésekor külön szempontként jelenik meg, vizsgálva, hogy az önkormányzat a projekt szintjén teljes körűen bevonta, illetve az akcióterület egésze szintjén tervezi-e a szükséges valamennyi partner bevonását a fejlesztés tervezésébe és végrehajtásába; emellett azt is mérlegelniük kellett az értékelőknek, hogy megfelelően tervezett, illetve biztosított-e a projekt sikeres megvalósításához szükséges partnereknek részvétele az adott projektben.

A városfejlesztés területén érintett szereplőket a JUAN projekt magyarországi szakértői kérdőívekkel keresték meg. A megkeresések egy része a pályázói oldalt, azaz a települési önkormányzatokat érintette, míg egy másik, szűkebb tartalmú kérdőívvel a települések által felkért külső szakértőket céloztuk meg. A felkért partnerek mindegyike válaszolt kérdéseinkre.    

30

          A szakértői körtől begyűjtött adatok összegzése és értékelése alapján többek között képet kaphattunk a projektfejlesztés során szerzett tapasztalatokról, melyek többnyire indirekt módon érintették a partnerség kérdését is. Az egyik kiinduló kérdés az elmúlt időszak városfejlesztési céljaira vonatkozott: ez esetben 4 válaszadó megjelölte azt a célt, amely valójában a programozási időszak háttéranyagaiban is rögzítve volt: „Integrált és komplex városi fejlesztések elősegítése”. Emellett azonban a szakértőknél (2 válaszadó) is megjelenik az az opció, ami a városok részéről érkező elvárást tükrözi: a fejlesztések célja eszerint „Az elmúlt évtizedekben elmaradt alapvető fejlesztések finanszírozása”. Fontos hangsúlyozni, hogy a komplex, partnerségben lebonyolítandó projektekkel szemben a pályázói oldal az egyszerűbb, egy kedvezményezettel rendelkező projekteket részesíti előnyben. A komplex fejlesztések, valamint a feladat és felelősség megosztása Magyarországon továbbra sem tartozik a legelfogadottabb kategóriába, s ez különösen elgondolkodtató a 2014-2020-as integrált beruházások rövidesen meginduló előkészítésének tükrében. A szakértők részéről az önkormányzatokkal való együttműködésre vonatkozó kérdésre 3-3 válaszadó adta meg a „nem voltak felkészülve a fejlesztések komplexitására”, illetve a „nem rendelkeztek a megfelelő erőforrásokkal a fejlesztések lebonyolításához” válaszokat. Mindkét válasz azt tükrözi, hogy a szakértők véleménye szerint a települések nem voltak minden esetben felkészültek az integrált projektek tervezésére és megvalósítására. A feladat és felelősség megosztás a projektek előkészítésekor igen érzékeny terület volt tapasztalataink szerint. Az önkormányzatok (városok) igen erősen támaszkodtak a külső szakértői gárda munkájára kiemelten az IVS-ek, akcióterületi tervek, de sok esetben a műszaki dokumentáció elkészítésekor is. A határidők betartása a feladatok egymásra épülése miatt számos esetben nehézséget okozott, egy-egy részdokumentum időbeli csúszása a teljes előkészítés tervezett időtervét felboríthatta. Ebből a szempontból a városi menedzsment szerepe kiemelkedő volt: ahol jól működött, ott többnyire határidőre tudtak elkészülni a szükséges anyagok. A szakértők részéről fontos észrevételeket vártunk azzal kapcsolatban, hogyan kezelték őket megbízóik, az önkormányzatok. 4 válaszadó kiemelte a „kifejezetten partnerként kezelték és kikérték szakmai véleményüket” választ, de megjelenik a „megfelelő módon vonták be az együttműködésbe” és a „nem tekintették partnernek a munka során” válasz is. A fentebb leírtak miatt valószínűsíthetjük, hogy azokban az esetekben, amikor a külső szakértők az érdemi munka jelentős részét elvégezték, az önkormányzatok is komolyan számoltak a feladatvégzésükre és szakértelmükre. A szakértői kérdéssor utolsó része a projektek műszaki tartalmának kialakítása során felmerült tapasztalatokat összegzi. Az első kapcsolódó kérdés azt elemzi,    

31

          hogy a város vezetése milyen szinten volt nyitott a projekt kialakításakor a külső véleményekre. 4 válaszadó a „nyitott volt a további szakmai javaslatokra” 3 pedig az „önálló elképzelésekkel rendelkezett” választ jelölte meg, ami azt mutatja, hogy bár a települések többnyire konkrét elképzelésekből indultak ki, többnyire elfogadták a jobbító szándékú kiegészítéseket. A rugalmasságnak a projektek kialakítása sor jelen kellett lenni minden partner részéről. Ahol ez nem működött megfelelően, ott a partneri együttműködés nem megfelelő szintje komoly kockázatokat hordozott a projekt előkészítésével kapcsolatban. A Közreműködő Szervezet (KSZ) a pályázók és projektek szempontjából a partnerségi háló fontos elemeként is funkcionálnak. A KSZ-ek feladatvégzésének értékelése nem feltétlenül a pályázók feladata, azonban a vélemények mindenképpen fontosak. A válaszadók közül 4-en „A Közreműködő Szervezet nagyban segítette a program előkészítését” választ adták meg,míg 4-en a szintén pozitív „A Közreműködő Szervezet szakértői felkészültek voltak” választ. A „közreműködő szervezet nem járult hozzá a projekt sikeréhez választ azok a szakértők adták meg, akik több KSZ-szel is együtt dolgoztak. Tanulságos az egyik szakember kiegészítése: a) „volt olyan KSZ, amely kifejezetten pozitívan, proaktívan és ténylegesen segített a város elképzeléseinek a programhoz való illesztésén, párbeszédet biztosítva a város és a régió/NFÜ között; b) a legtöbb KSZ-szel jó, pozitív volt a kapcsolattartás, egyértelmű volt a segítő szándék, de a KSZ-ek alapvetően nem tudtak átlépni a hatóság szerepéből a tanácsadó szerepbe; c) és volt olyan KSZ, amely inkább akadályozta a projekt megvalósítását: több hónapon keresztül „fektette” a projektet az NFÜ-höz való benyújtás előtt, hónapokon keresztül nem válaszolt egyetlen email-re sem, a nehezen elért személyes konzultációkat követően a megígért anyagokat sem küldték el.” Meglátásunk szerint a KSZ-ek feladata és partnerségi szerepe, a pályázókkal kapcsolatos kommunikációja nem egységes az országon belül, e szervezetek sokszor nagyban eltérő módszerrel kezelik a napi ügyeket. Az egységes szemlélet és gyakorlat kialakítása ugyanakkor erősíthetné a KSZ-ek elfogadottságát és támogatná a projektek sikeresebb megvalósítását is, abban az esetben, ha a Közreműködő Szervezetek a hatósági szerep felől inkább a szolgáltatói szerep felé tudnának orientálódni.

   

32

     

 

 

2.3.2. Tervezési módszertani tapasztalatok A regionális források felhasználása kapcsán láttuk, hogy a Dél-alföldi városok komoly erőforrásokat mozgósítottak fejlesztéseik lebonyolítására. Alapvetően az látható, hogy a települések mind megfelelő képzettségű humán erőforrással, mind pedig stabilnak mondható finanszírozási háttérrel rendelkeztek a fejlesztések megvalósításához. Utóbbi szempont kapcsán ugyanakkor kiemelendő, hogy a városok jelentős hányada deviza, illetve forint alapú kötvény kibocsátással teremtette elő a beruházásokhoz szükséges önerőt, mely a közeljövőben komoly már komoly egyensúlyi zavarokat okozhat az adott város költségvetésében. A városfejlesztési források felhasználásának vizsgálata során láttuk, hogy a megyei jogú városok külön, a részükre – kiemelt projekt eljárásrenddel – meghirdetett kiírásokon pályázhattak támogatásra. Ezek a pályázati kiírások a hagyományos kétfordulós rendszernél magasabb támogatási összeghez engedtek hozzáférést vagyis jelentősebb volumenű fejlesztéseket lehetett megvalósítani. A kiemelt projektek és a kétfordulós pályázati rendszer sajátosságaként a végleges támogatói döntést megelőzősen projektfejlesztési szakaszon megy keresztül a pályázat, jórészt ennek – vagyis a projektfejlesztés során a projektgazda és a Közreműködő Szervezet szoros együttműködésének köszönhető, hogy a megítélt támogatási összeg csupán kismértékben tér el az előzetesen igényelt támogatástól. Kisléptékű projektek megvalósítására is pályázhattak a régió városai, ezekben az esetekben – a projektek kisebb volumene miatt – projektfejlesztésre nem került sor, és a megítélt támogatási összeg ezekben az esetekben sem tér el komoly mértékben az előzetesen megjelölt támogatási igénytől. Mindez azt jelenti, hogy egyrészt a pályázati kiírások – noha a téma komplexitásából adódóan nem a legegyszerűbb nyelvezetet használták – egyértelműen rögzítették a feltételeket, másrészt a városok is felkészültek voltak a programok előkészítésére majd lebonyolítására.

Az LHH kistérségek városfejlesztési programjai kapcsán megállapíthatjuk összegzés gyanánt, hogy a három érintett kistérségből (Bácsalmási, Jánoshalmai és Kisteleki) a kistérségi székhely komoly mértékben jutott Európai Uniós forráshoz. Jánoshalmán 454 millió forint, Bácsalmáson a „Tudás és Információ Akció Terület” fejlesztésére 247 millió forint támogatást nyert a település.    

33

          Kistelek még jelentősebb, 665 millió forint támogatást nyert a funkcióbővítő projekt megvalósítására. Az integrált fejlesztések alapvető módon változtathatják meg egy település arculatát, a településen élők életminőségét. Egy hátrányos helyzetű kistérségben ez különösen igaz akkor, amikor más fejlesztési forrás a települési környezet javítására nem áll rendelkezésre. Az LHH kistérségekben megítélésünk szerint akár komplex, integrált program keretében, de mindenképpen szükséges továbbvinni ezt a fejlesztési irányt, akár szociális városrehabilitációs elemekkel bővítve. A gazdaságfejlesztési forrás felhasználás térbeli elemzésének tapasztalatai egyértelműen jelzik egyrészt a térségi központok kiemelt szerepét, másrészt azt, hogy egyes térségek (például Csongrád vagy Makó és vonzáskörzetük) nem tudtak megfelelő forrás abszorpciót felmutatni e téren.

Noha a DAOP gazdaságfejlesztési prioritásán egyes pályázati kiírásoknál (például telephelyfejlesztés, inkubátorházak fejlesztése) regionális szinten kiemelten preferált ágazatok meghatározására került sor. Ilyen például a gumi-, műanyag termék gyártása, gép, berendezés gyártása, élelmiszer, italgyártás és az üveg gyártása. A tapasztalat azt mutatja, hogy egyes térség specifikus szektorok (például élelmiszeripar) támogatása kifejezetten problematikus. Ennek elsődleges oka a jelenlegi fejlesztési periódusban érvényes single fund finanszírozásban rejlik, vagyis hogy a regionális operatív programok támogatása ERFA alapból biztosítható, EMVA-ból nem, így az agrár típusú fejlesztések a vidékfejlesztési támogatások között jelenhettek meg. Ugyancsak a több alapból történő finanszírozás eredményezte, hogy az ERFA támogatásokból bizonyos paraméterekkel rendelkező települések (népességszám és –sűrűség) ki voltak zárva projekt helyszínként. Remélhetően a 2014-2020-as fejlesztési periódusban érvényes komplex megközelítés és eszközrendszer ezekre az anomáliákra is megoldást kínál.

A városfejlesztésben közreműködő szereplőket kérdőívekkel kerestük meg. Célunk egyrészt a projektfejlesztési tevékenység során szerzett tapasztalatok feltárása, másrészt a 2014-2020-as fejlesztési időszak során kialakítandó programozási struktúrára vonatkozó javaslatok, elképzelések összegyűjtése volt. Kérdőíveinket a városi közigazgatásban dolgozó szakemberek, valamint városfejlesztési projektek előkészítésében, lebonyolításában közreműködő fejlesztési szakértők töltötték ki és küldték vissza.

   

34

          Összességében megállapítható, hogy a projektfejlesztési folyamat megítélése nem teljesen egyértelmű. A válaszadók számos kritikát fogalmaztak meg az eljárással kapcsolatban, így ennek felülvizsgálata a következő időszakra való felkészülés egyik kulcs mozzanata. Ugyancsak jelezték a válaszadók, hogy az egyes mutatószámok, indikátorok rögzítése – és a későbbiekben teljesítése – kapcsán komoly problémák merülhetnek fel. Ezek alapvetően a tervezési bizonytalanságra vezethetők vissza, ám mindenképpen jelzés értékű hogy ez a téma a 2014-2020-as időszakban szintén kiemelt jelentőséggel bír. A fejlesztési szakértők visszajelzése alapján a városok sok esetben nem voltak teljes mértékben felkészülve a komplex fejlesztési programok tervezésére és lebonyolítására, emiatt azután számos adminisztratív és szakmai probléma merült fel a projektek előkészítése során. A Közreműködő Szervezet részéről számos olyan megállapítás érkezett, mely mindenképpen megfontolandó a jövőre vonatkozóan. Ezek közül kiemelnénk ismételten a projektekkel kapcsolatos monitoring tevékenység jelentőségét, mely már a megvalósítás lezárása során, illetve a fenntartási időszakban is komoly anomáliákat tárt fel egyes projektek kapcsán. E tervezési hiányosságok kiküszöbölése prioritást kell, hogy élvezzen. A Közreműködő Szervezet megítélése szerint ide kapcsolódik egy másik kérdés, a fenntarthatóság problémaköre. Noha több esetben inkább belváros rekonstrukciós programról beszélhetünk integrált városfejlesztés címén, számos olyan eleme van a projekteknek, melyek működtetése, fenntartása többlet terhet jelent a településeknek. Az önkormányzati rendszer átalakításával, a városok bevételi lehetőségeinek csökkenésével párhuzamosan a felvett hitelek kamatterhei növekednek, így kérdéses hogy milyen forrásból tudják majd a projektgazdák fejlesztéseiket fenntartani, működtetni.

Az integrált városfejlesztési strtaégiák elemzésének főbb következtetései közül kiemelnénk, hogy az IVS-ek magas színvonala, sok esetben a térségi szereplők bevonásával végrehajtott előkészítő munka mindenképpen jelzi, hogy ezek továbbfejlesztésre alkalmas dokumentumok. A célstruktúra az anyagok többségében megalapozott, ezekre egyértelműen ráépülnek a tervezett fejlesztési irányok. Látni kell ugyanakkor, hogy a közép- és hosszú távú célokhoz általában rövid távon megvalósítandó projekt csomagok kapcsolódnak, melyek előkészítettsége hagy némi kívánnivalót maga után. Problematikus továbbá, hogy a módszertan megköveteli ugyan város és környezete kapcsolatának bemutatását, ám ez minden esetben kimerül a városban elérhető, ám a kistérség teljes lakosságát, vagy a város szélesebb    

35

          vonzáskörzetét érintő szolgáltatások bemutatásában. Város és agglomeráció kapcsolatának újragondolására, illetve az IVS-ben bemutatott céloknak a térség egészére való kiterjesztésére azonban sajnos egyetlen dokumentum sem vállalkozik.

A fejezetben mindenképen szükséges kitérni a projektfejlesztés során szerzett intézményrendszer szintű tapasztalatokra. Tudjuk, hogy a projektfejlesztés időszaka fél évtől akár egy évig terjedő időszakot is lefedhetett. A települések komplex programjaik tervezése során ugyanakkor jellemzően csupán koncepcionális tervezési kereteket rögzítettek, így a fejlesztési időszakban – a projekt csatornában – számos új elképzelés felszínre került. Ezek áttekintése, illetve stratégiához illesztése ugyanakkor időt és erőforrást igényelt, így – hasonlóan a turisztikai prioritási tengelyen a fürdőfejlesztések kapcsán zajló munkához – itt is sok esetben az eredeti forgatókönyv megvalósítása mellett maradtak a szakértők.

2.4. A megalapozó tanulmányokban megállapítások összevetése

rögzített

főbb

Szerbiában községi szinten zajlottak, zajlanak a stratégiai tervezési munkák, a stratégiai irányok beazonosítására itt kerül sor. A tervezésben ugyanakkor komoly szerepet kaptak a központi szereplők, illetve a tartományi kormányzat mellett a vállalkozói szféra szereplői is. A célok és prioritások beazonosításánál természetesen a szakemberek figyelembe vették a községi sajátosságokat is, így példaként mutattuk be a temerini község, és Šid község stratégiájának főbb irányvonalait. A jelen dokumentumhoz mellékletként csatolt, a javaslatcsomaghoz kapcsolódó fejlesztési mátrixunk számos fontos információt rögzít a partnerségi tapasztalatok kapcsán. Az újvidéki workshopon megjelent szakemberek által elmondottak alapján egyértelműen látszik, hogy a stratégiai tervezési, programozási fázist követően, a projektfejlesztés során kiemelt szerepet kell vállalnia a községnek a helyi fejlesztési kezdeményezések feltárásában, a projektek szakmai tartalmának kialakításában. A stratégiai fejlesztések megvalósítására vonatkozó tevékenység koordinálása kapcsán tapasztalat, hogy a feladatot rendszerint maga a polgármester, vagy egy olyan szakmai csoport vonta magához, amelynek munkáját a polgármester ellenőrzi. Ritkábban történt meg, hogy ezt a tisztséget a Fejlesztési bizottságra, vagy a Gazdasági fejlesztési irodára, illetve hasonló szervezetekre ruházták.    

36

          Magyarországon a területi alapú stratégiai tervezéshez ugyancsak komoly központi, kormányzati koordináció kapcsolódott. Megalapozó tanulmányunkban példaként említettük az úgynevezett pólus programot, ahol a regionális tudásközpontok jelentős forrás igénybevételével komplex gazdaságfejlesztési program kialakítására kaptak lehetőséget. A programozási munkába a települések – pl. Szeged, Miskolc, Pécs, Debrecen stb. – bevonták a helyi gazdasági kamarákat, tudásközpontokat és a regionális fejlesztési ügynökségeket is. A városfejlesztési programok megalapozása, az integrált városfejlesztési stratégiák kidolgozása kapcsán – immár egy szélesebb körben – ugyancsak egy központilag kidolgozott módszertani kézikönyv alapján dolgoztak a szereplők. Az IVS-ek kidolgozása esetében ugyancsak szerepet kapott a helyi közösségek bevonása, azonban a dokumentumok vonatkozó fejezeteiben e folyamatnak csupán általános bemutatására került sor. Az egységes módszertan alapján az integrált városfejlesztési stratégia megvalósítását operatív szinten egy gazdasági társasági formában működő városfejlesztési társaság koordinálja Magyarországon, ezzel megalapozva a megfelelő helyi humánkapacitás kiépítését. A stratégiai tervezés kapcsán Szerbiában a községek egységes módszertant alkalmaztak, melyet a Vojvodina CESS szakértői dolgoztak ki. Városfejlesztés kapcsán ugyanakkor hasonló kezdeményezés a mai napig nem történt, így itt az egyes települések saját fejlesztésű dokumentumokkal rendelkeznek, melyek ugyan illeszkednek a magasabb szintű szakmai anyagokhoz – országos, illetve tartományi szintű stratégiák –, de egymással nem feltétlenül összevethetőek. Mindez természetesen azt is jelenti, hogy a célok és eredmények teljesülése, valamint az alkalmazott eszközök hatékonyságának egységes szemlélet szerinti vizsgálata nehezen megvalósítható. Mindennek megalapozása érdekében célszerű áttekinteni a főbb gazdasági-társadalmi folyamatokat, illetve a településrendszer, településhierarchia felépítését.

Társadalmi és gazdasági folyamatok Magyarország és azon belül a Dél-alföldi régió, illetve Szerbia és azon belül a Vajdaság Autonóm Tartomány helyzete és története, bár számos pontos érintkezik egymással és vannak közös elemei, nagymértékben különbözik egymástól. Tanulmányunknak nem célja a történeti és politikai aspektusok elemzése, így mindössze utalunk néhány meghatározó eseményre, mely e területek önálló történetiségét és az esetenként közös utat fémjelzi.

   

37

          Az 1989-es rendszerváltozást követő időszak számos jelentős eseménye között is kiemelkedő, hogy Magyarország 2004. május 1-én az Európai Unió tagja lett. A csatlakozást hosszas előkészület előzte meg az EU elvárásainak megfelelően. Ennek során intézményrendszeri szempontból is jelentős reformok mentek végbe, melynek során Magyarország felkészült többek között az Európai Uniós pénzügyi alapokból elérhető támogatások fogadására. Amellett, hogy az előcsatlakozási alapokból elérhető források révén az EU-ban elfogadott és bevett módszertan alapján juthatott az akkor csatlakozásra váró ország számos területet érintő támogatáshoz, a stratégiai tervezés módszertana is meghonosodott. Magyarország először 2004-2006-ban egy részleges, majd 2007-2013 között már teljes tervezési ciklusra készíthetett terveket és bonyolíthatott le szerteágazó témákban fejlesztéseket. Ezzel a nyugat-európai országokhoz való felzárkózás egy kisebb kapuja nyílt meg az új tagállam számára, amit kiegészítettek a határmenti együttműködéseket támogató programok is, köztük a Magyarország-Szerbia közös fejlesztéseit támogató IPA program. Mindeközben a volt Jugoszlávia területén drámai események mentek végbe. Az 1991-ben kitört délszláv háború mérhetetlen veszteséget okozott az ország valamennyi területén. Szerbia, Montenegró 2006-os elszakadását követően önálló állammá válik. A politikai konszolidáció egyik elemeként megkezdődik az egyértelmű közeledés az Európai Unióhoz, amelynek során 2009. december 22én Szerbia kérte felvételét az EU-ba. Az előzetes tárgyalások eredményeként az ország 2012. március 2-án hivatalosan is EU tagjelölt lett. A határmenti együttműködési program az ország jelentős részét érinti, e program finanszírozásával már Szerbia is használhat EU-s forrásokat fejlesztései megvalósításához. A szerb partner által készített megalapozó tanulmány kiemeli a stratégiai tervezés jelentőségét, hangsúlyozza annak tradícióit a térségben. Vajdaság Autonóm Tartomány területfejlesztése annak az eljárásnak a keretein belül folyik, amely huzamos időn át tart. A célok megvalósításának érdekében együttműködés jött létre a szűkebb és a szélesebb értemben vett társadalmi közösség szervei között, amelyeknek közös feladata fenntartható módon kihasználni a terület nyújtotta erőforrásokat. A Vajdaság Autonóm Tartomány területfejlesztésében tapasztalható problémák megoldása: a vajdasági régió és a Szerb Köztársaság szintjén történik. Az első tervet, amely Vajdaság területére vonatkozott, Vajdaság területfejlesztési terveként ismeri a közvélemény. Az alapdokumentumot 1978-ban fogadták el. A területfejlesztési terv megvalósítását a 1978 – 2011 közötti időszakban a következő szakaszok jellemezték:

   

38

     

 

-

-

 

az 1978 – 1990 közötti időszakban Vajdaság AT Területfejlesztési tervének céljait teljes egészében megvalósították, az 1990 – 2000 közötti időszakban a Szerbiában és a volt Jugoszlávia térségében lejátszódott dramatikus események, nagyban megnehezítették, vagy teljes egészében leállították a Vajdaság AT Területfejlesztési tervében foglaltak megvalósítását. Időközben, vagyis 1996-ban meghozták a Szerb Köztársaság Területfejlesztési tervét. Ennek következtében, vagyis a vertikális hierarchia miatt, a Vajdasági AT Területfejlesztési tervének bizonyos részei hatályon kívül kerültek, illetve csak azok a részek maradtak alkalmazásban, amelyek nem álltak ellentétben a köztársasági terv rendelkezéseivel, a 2000 – 2011 közötti időszakot a társadalmi átalakulás folyamata jellemezte, ekkor számos reformintézkedés született, megkezdődött a makro – gazdasági szilárdság megteremtésére szervezett mozgalom, a szerkezetváltás és a magánosítás, az uniós felzárkózás folyamata, amely a társadalom és a gazdaság egészére érvényes ütemes törvénymódosítási folyamatot eredményezett. 2003-tól Vajdaság területrendezését kizárólagosan a Tervezési – építkezési törvény, valamint a Szerb Köztársaság területrendezési törvényének rendeletei szerint bonyolították le.

A fejlesztési igényekkel kapcsolatos kérdésekre megadott „területfejlesztési jellegű” válaszoknak hosszú távú szinergiai jelentősége is van, amit az új Vajdasági regionális területfejlesztési tervben világosan ki is mondtak. Ezt a dokumentumot 2011 decemberében fogadták el. A fenntartható gazdasági fejlődés, a szociális kohézió megteremtése és a természetvédelem mellett, Vajdaság regionális területfejlesztési tervének elkészítésekor, az alkotók szembesültek olyan kihívásokkal is, mint például a területi kohézió, valamint a regionális önazonosság megszilárdítása, továbbá a terület nyújtotta fejlesztési lehetőségek célszerűbb kihasználása. A Vajdaság regionális területfejlesztési terve meghatározza azokat a prioritásokat, feltételeket és intézkedéseket, amelyek a végrehajtás folyamatát szabályozzák, és lehetővé teszik az európai strukturális alapokhoz való hozzáférést is.

A törvény kimondja, hogy a regionális fejlesztési terv olyan dokumentum, amely – a sajátos, területhez kötődő szükségletek tiszteletben tartása mellett – taglalja a területrendezés céljait, a terület hasznosításának tárgykörét – mégpedig figyelembe véve a szomszédos régiók és községek igényeit, valamint szükségleteit is.

   

39

          Abból a megfontolásból, hogy megfogalmazzák a területi fejlesztések vízióját, valamint megvalósítsák a kitűzött célokat, az alkotók javaslatot tettek egy általános vajdasági területfejlesztési koncepció létrehozására, amelyeknek a Vajdasági regionális területfejlesztési terv kell, hogy meghatározza a hosszú távú stratégiai fejlesztési irányvonalát, de ugyan akkor a vajdaság Autonóm Tartománynak a szélesebb értelemben vett régióban betöltött helyét és szerepét is. Vajdaság Autonóm Tartomány, amely a Szerb Köztársaságon belül nem csak tervezési – statisztikai, illetve adminisztratív körzet, hanem fekvésének, erőforrásainak, javainak, intézményeinek és káderkapacitásainak köszönhetően kiemelt jelentőségű térség is. Ez a vidék, olyan erőforrások birtokában van, amelyek távlatot nyitnak fejődése előtt.

Figyelembe véve, hogy a két ország az EU-s fejlesztési és ezen belül a városfejlesztési szempontból is más szinten van, a bevezető tanulmányok jelentős része is más tematikára épül és eltérő szegmenseket állítanak a figyelem középpontjába. Mindamellett azonban ki kell emelni azokat a hasonlóságokat és azonosságokat, amelyek a magyarországi tapasztalatok alapján hasznosak lehetnek a szerbiai partner részére is. A fejlesztés jövőbeli irányvonala szempontjából tehát, előzetes feltételezéseink szerint, kirajzolódhat egy a hasonló tradíciókra, településszerkezetre építő és a kialakítandó közös módszertani alapokon támaszkodóirány, amelynek egyik fontos területe éppen a városfejlesztés lehet.

Településrendszer, településhierarchia A Dél-alföldi településszerkezetet és azon belül a városok jelentőségét a magyar megalapozó tanulmány részletesen bemutatja. Az elemzésből kiderül, hogy a térségben egy viszonylag sűrű és méreteiben kiegyensúlyozott városhálózatról beszélhetünk. A városok száma napjainkra 53-ra növekedett. 2012-ben így a régiós 254 település 20,87%-a városi rangú. Jól mutatja a városok jelentőségét, hogy az itt élő 949.034 fő a teljes régiós lakosság (1.308.750 fő) 72,53%-a. Településszerkezeti szempontból elmondható, hogy 2011-ben két 100 ezer főnél népesebb (Szeged és Kecskemét), illetve egy 50-100 ezer lakos közötti – hazai értelemben – nagyváros (Békéscsaba) alkotja a régió városhálózatának gerincét. A középvárosi hálózatot hét, 25-50 ezer fő közötti népességgel rendelkező település képviseli, közöttük a legnépesebb a régió – előzőek mellett – negyedik megyei jogú városa, Hódmezővásárhely, 47 ezer fővel.

   

40

          A városrendszer széles bázisát alkotó kisvárosok között elkülöníthető egy 10 ezer főnél népesebb és egy 10 ezer főt el nem érő városkategória. Előbbibe 12 település, míg utóbbiba 31 település sorolható 2011-ben. A városokkal kapcsolatban fontos hangsúlyozni, hogy az egyes városi szinteket nemcsak népességük különbözteti meg egymástól, hanem az ellátott funkciók sokszínűsége és azok területi hatóköre is. Ezzel a településméret mellett a funkcionalitás lép a városi definíció egyik legfontosabb szintjére. A városok a gazdaság motorjai a Dél-Alföldön. A tanulmány bemutatja, milyen szinten koncentrálódik a fejlesztési forrás a jelentősebb településekben és azt is, hogy a gazdaságfejlesztésre ez különösen igaz.

Magyarországon az EU-s értelemben vett városfejlesztésről a PHARE pályázatok, majd az azt követő 2004-2006-os támogatási időszakot már meghatározó integrált és komplex megközelítést igénylő metodológiai irányvonal bevezetését követően beszélhetünk. Igazi áttörést azonban a 2007-2013-as fejlesztési időszak hozott, amelyben az EU-s iránymutatásoknak megfelelően kidolgozásra és bevezetésre került az a „városfejlesztési kézikönyv”, mely ma alapját képezi és módszertanilag megalapozza a fejlesztések lehetséges irányait. A városfejlesztési kézikönyv egyebek mellett rögzítette azokat a kereteket is, amelyek az integrált városfejlesztési stratégiák elkészítéséhez szükségesek. Az IVS-ek a 2007-2013 közötti időszakban alapvetően elvárt dokumentumok a városfejlesztés témakörében, átfogó, középtávú stratégiai keretet adva a településeknek fejlesztéseik megalapozásához, tematizálásához és ütemezéséhez. A magyar tanulmány részleteiben foglalkozik a Dél-Alföldön elkészített IVS-ek szakmai tartalmával és minőségével, ezen túlmenően pedig a városfejlesztési projektekkel kapcsolatos pályázói és kedvezményezetti tapasztalatokkal. Az IVSekkel kapcsolatosan megállapításra kerül, hogy a vizsgált szempontok alapján jelentős szórást mutatnak a régióban készített integrált városfejlesztési stratégiák.

Szerbiában és ezen belül a Vajdaságban – talán még inkább, mint Magyarországon – komoly infrastrukturális elmaradás tapasztalható akár a közlekedés, akár a környezetvédelem területén. Fontos magyar tapasztalat ugyanakkor, hogy az ilyen jellegű beruházásokhoz európai Uniós elvárás szerint mindig szükséges valamilyen, a szociális-foglalkoztatási problémákra választ adó program elem hozzákapcsolása. Ez a feladat 2014-2020-ban kiemelten fog

   

41

          jelentkezni, és erre mind a szerbiai, mind pedig a magyarországi pályázóknak fel kell készülniük.

3. Nemzetközi legjobb gyakorlatok áttekintése integrált és komplex programok témakörben A következőkben nemzetközi kitekintéssel be kívánunk mutatni néhány olyan releváns programot, melyek alapkoncepciója, illetve megvalósítási tapasztalatai iránymutatásként szolgálhatnak a jövőben tervezett magyarországi és nemzetközi integrált programok gazdái számára. Példákat alapvetően európai országokból sorolunk fel, de ázsiai legjobb gyakorlat bemutatására is sor kerül.

Alapvetően arra törekedtünk, hogy széles merítéssel, az Európai Unió különböző fejlettségű tagállamaiból hozzunk példákat integrált szemlélettel megvalósított programokra.

Graz és körzete (ERFA finanszírozású projekt)    Stájerország Operatív Programja keretében került megvalósításra 0 2007‐2013‐as időszakban  az  “URBAN  PLUS  –  Város  és  vonzáskörzet  fejlesztése  Graz  déli  területein”  című  projekt  mintegy  2,8  millió  euro  költségvetéssel.  Graz  Város  önkormányzata  és  a  többi  érintett  település ugyanakkora összeggel járultak hozzá a költségvetéshez. A projekt alapvető célja a  gazdasági  és  környezeti  potenciálok  és  problémák  beazonosítása  és  integrált  módon  való  kezelése  volt.  Graz  4  városi  kerülete,  valamint  a  vonzáskörzetéhez  tartozó  16  további  önkormányzat vett részt a megvalósításban. Az érintett lakosok száma elérte a 90 ezret.    A projekt az alábbi négy átfogó célra fókuszált:  1.  Egy a városhatáron átnyúló integrált terv elkészítése, mely az egész térség jövőbeni  koordinált fejlesztésének alapjául szolgál  2. 

   

Város és vonzáskörzete közlekedési viszonyainak javítása 

42

     

 

 

3.  Nyílt  terek  fejlesztése,  szabadidős  tevékenységeket  és  a  környezeti  károk  csökkentését célzó beavatkozások  4.  Helyi  partnerség  erősítése  az  életminőség  a  munka‐  és  a  rekreációs  feltételek  javítása érdekébenjavítása,    Graz  déli  területei  tradicionálisan  vegyes  hasznosításúak,  hiszen  lakó‐  és  ipari  övezetek  egyaránt  találhatóak  itt.  Ennek  megfelelően  a  megoldandó  problémák  sokrétűek:  környezetszennyezés  és  zaj,  nincsenek  egyértelműen  elkülönítve  a  különböző  hasznosítású  területek,  ipari  fejlesztésre  alkalmas  szabad  területek  hiánya,  a  tömegközlekedés  és  az  egyéni  közlekedési  módok  közötti  kapcsolat  hiánya.  Egyes  cégek  több  telephelyen  működnek,  így  jelentősen  megnőtt  a  forgalom.  Az  integrált  terv  a  meglévő  és  az  újonnan  betelepülő  vállalkozások  számára  egyaránt  job  keretet  kíván  biztosítani.  Ezzel  egyidejűleg  elkerülhetőek a más típusú területhasználat kapcsán keletkező konfliktusok.  A fentieknek megfelelően új típusú terület gazdálkodást vezettek be, ily módon a térség egy  egységként  volt  kezelhető.  A  monitoring  rendszer  mellett  egy  pénzügyi  kiegyenlítési  mechanizmus  is  bevezetésre  került.  Ezzel  párhuzamosan  az  infrastruktúra  fejlesztéshez  kapcsolódó  új  PPP  koncepció  kidolgozására  is  sor  került.  Mindezeken  túl  Graz  és  vonzáskörzete  egyeztetni  kívánt  a  térségben  működő  különböző  cégekkel  ezek  jövőbeni  fejlesztési elképzeléseiről.  Fenti  célok  végül  három  project  kifejlesztését  eredményezték:  először  egy  a  helyi  vállalkozásoknál  felmerülő  szakmunkás  igényre  vonatkozó  kutatás  alapján  települések  közötti  rendezvényekkel  erősítették  a  cégek  közötti  kommunikációt,  illetve  különböző  információs  eseményeket  szerveztek  a  helyi  szakközépiskolákba.  Másodszor  a  térségben  megkezdődött  egy  ún.  népesség  sűrűségi  párbeszéd.  Ez  egyrészt  bizonyos  területek  újbóli  benépesítését  szolgálta  kísérleti  jelleggel,  másrészt  erősítette  a  települések  közötti  párbeszédet a jövőbeni földhasználat tervezése kapcsán. Harmadsorban az önkormányzatok  megállapodtak  a  térség  integrált  irányításának  részleteiről.  Ily  módon  lehetővé  vált  a  gazdasági  és  a  turisztikai  szektorokban  való  későbbi  pozicionálás  érdekében  készülő  eltérő  helyi és regionális koncepciók egységesítése, illetve új cégek térségbe csábítása. Mindezeken  túl feltárásra került, hogy milyen lehetőségek vanak a helyi vállalkozások bevonására a PPP  konstrukciók lebonyolításában. 

Internet: www.urban‐plus.at 

   

43

     

 

 

COCO Finnországban – egy modell a több szintű kormányzásra     Finnországban  a  Regionális  Felzárkóztatási  és  Versenyképességi  Programot  (COCO)  a  központi  kormányzat  finanszírozza.  Mintegy  52  területet  támogat  a  program  erősítendő  “a  regionális  együttműködést  különösen  az  ipar‐  és  innovációs  politika  területén,  egyúttal  eszközként  szolgál  a  vállalkozások  számára  kedvező  működési  környezet  és  a  helyben  élők  job élet körülményeinek kialakításához” (Foglalkoztatási és Gazdasági Minisztérium, 2009, 1.  old.)  Az  érintett  tématerületek  között  megtalálható  többek  között  az  innováció,  az  életkörülmények javítása, közlekedésfejlesztés, turizmus.   A  COCO  három  különböző  erületi  szintet  érint,  eltérő  felelősségi  körökkel  és  kompetenciákkal:    1.  A  helyi  szint  a  célok  kijelöléséért  fele,  megvalósítja  a  programot  és  a  tevékenységeket  koordinálja.  Ez  a  döntési  jogkörrel  felruházott  jogi  testület,  mely  eves  működési‐ és pénzügyi terveket készít. A helyi szint nemzeti hálózatokat is koordinálhat.   2.  A  régiós  szint  regionális  értelemben  irányítja  a  megvalósítást  és  biztosítja  a  helyi  megvalósítási  helyszínek  regionális  szintű  együttműködését.  Mindezek  mellett  folyamatosan figyelemmel kíséri, hogy a megvalósuló tevékenységek összhangban vannak‐ e a regionális célkitűzésekkel. Monitoring és auditálás ugyancsak regionális szinten zajlik.  3.  A  nemzeti  szint  a  programmer  és  tartalmáért  felel,  valamint  azért  hogy  a  célok  nemzeti szintű célkitűzésekkel is összhangban álljanak. Ugyancsak nemzeti szinten zajlik a  koordináció a minisztériumok között, valamint itt koordinálják a nemzeti szintű tervezési  és ellenőrzési rendszereket is. 

Amint arra több szakmai anyag és a Bizottság által készített jelentések is felhívják a figyelmet, a jelenlegi programozási struktúra nem támogatja az egyes alapok közötti átjárást és az integrált program megvalósítást. Ezzel szemben – mint látni fogjuk például Olaszországban – történtek próbálkozások az európai Uniós források ilyen jellegű felhasználására.

   

44

     

 

 

  Alapok közötti koordináció és integrált fejlesztések Olaszországban   A  kohéziós  és  a  vidékfejlesztési  alapok  koordinált  forrásfelhasználása  érdekében  az  olasz  gazdaságfejlesztési  minisztérium  képviselője  már  a  vidékfejlesztési  alap  forrás  allokációs  egyeztetésén is részt vett.  Már  a  korábbi  uniós  pénzügyi  időszakban  életre  hívott  az  olasz  Gazdasági  Minisztérium  úgynevezett  Integrált  Térségi  Projekteket  (ITP).  A  regionális  operatív  programok  által  finanszírozott  beavatkozások  alapvető  jelentősége  abban  áll,  hogy  az  egyes  beavatkozásokat a releváns területi szinthez rendeli. Ezzel egy időben rendkívül széles körű  projekt  csomagról  lehet  beszélni  egyetlen  stratégiai  keretben  (víz‐  és  szennyvíz  kezelés,  talajkonzerválás,  természeti‐  és  épített  értékek  védelme,  megújuló  energiák,  közlekedés  fejlesztés városfejlesztés stb.).  Mindezeken  túl  különbözőhelyi  szereplők  kerültek  bevonásra  a  stratégiák  definiálása  és  a  projekt  megvalósítás  során,  még  úgy  is  hogy  a  projekteket  és  a  keretprogramokat  a  regionális hatóságokkal kellett leegyeztetni.   

A következőkben egy, az Európai Szociális Alap által támogatott több szintű integrált programot mutatunk be, ahol a képzési elemek mellett gazdaság- és infrastruktúra fejlesztési projektek is megjelennek.

  Prignitz – ESZA által támogatott szakképzési program vidéki térségekben  Egy különleges, szektorális megközelítésű vidék‐város partnerség alakult ki Brandenburg an  der Havel városa és Prignitz megye között. Utóbbi tulajdonképpen Berlin és Hamburg belső  perifériájának tekinthető  Az együttműködés 2005 óta létezik, és formálisan Brandenburg an der Havel egyetemének  egyik  tanszékeként  működik.  A  tanszéken  lehetőség  nyílik  az  üzleti  tudományokhoz  kapcsolódó megalapozó tanulmányok elkészítésére. Sőt, a kezdő vállalkozások – vagy a cég  indításban  gondolkodók  –  számára  nyújtott  tanácsadás  kiemelt  jelentőséget  élvez  a  tevékenységek  között.  Alapvető  célkitűzés,  hogy  a  vidéki  térségek  elnéptelenedését  megállítsák,  és  a  helyben  élők  képzettségi  szintjének  javításával  növeljék  munkaerőpiaci     

45

     

 

 

értéküket. A program elsődleges célcsoportját az alkalmazotti réteg alkotja, így a képzésekre  jellemzően  hétvégéken  kerül  sor,  biztosítandó  a  munka,  a  családi  kötelezettségek  és  a  tanulás összeegyeztethetőségét.   A tanszék jövőbeli terve a távtanulás lehetőségeinek kiaknázása. Ily módon a Pritzwalk‐ban  élő hallgatók olyan költségesebb kurzusokat is hallgathatnak, mint például a gépészmérnök,  vagy  építész.  Prignitz  térségében  a  pritzwalki  egyetem  tanszéke  csupán  egy  eleme  a  régiókat  behálózó  együttműködésnek.  A  régió  többek  között  támogatta  a  Hamburgba  és  Berlinbe  vezető  egyik  vasútvonal  felújítását,  javítva  ily  módon  e  nagyvárosok  és  a  balti  térség megközelíthetőségét, de részt vesz Berlin‐Brandenburg logisztikai klaszterében is.    Internet: www.fh‐brandenburg.de és www.prignitz‐in‐germany.com    Végül bemutatunk egy ázsiai példát, ahol a kedvezőtlen demográfiai folyamatokra reagálva keresték a megoldást integrált, komplex programok megvalósításán keresztül.

  Városmenedzsment, Jogdzsakarta, Indonézia  Az  utolsó  példa  Ázsiából  került  kiválasztásra.  A  kontinens  városaiban  kiemelt  problémát  jelent a dinamikus népesedési hullám, illetve ennek nyomán a környezeti terhelés radikális  növekedése.   Selman  körzetben  egy  integrált  megoldást  dolgoztak  ki  a  problémák  hosszútávú  és  fenntartható kezelésére. A komplex program az alábbi elemekből állt:     Egy  oktatás  ipari  klaszter  kifejlesztését  kezdték  meg,  melynek  35  kisebb,  nagyobb  egyetem a tagja    Teljesítményalapú  költségtervezést,  vagyon  gazdálkodást  és  értékelési  és  ingatlan  értékbecslési rendszert vezettek be   Éves  kimutatást  készítenek  a  közkiadásokról,  mely  adatsort  azután  a  helyi  újságokban közlik.    IJogdzsakarta és Bantul közös, integrált tervezési rendszert épített ki a tervezés és a  szilárdhulladék kezelés kapcsán     

46

     

 

 

 A  helyi  turisztikai,  élelmiszer,  kézműves  és  oktatási  szektorok  erőségeire  építve  stratégiai jelentőségű infrastrukturális fejlesztéseket kezdtek   

Alapvető tapasztalat tehát egyrészt, hogy nincs egységes jó megoldás a helyi problémák kezelésére. Az azonban egyértelműen látható, hogy a különböző döntési- és megvalósítási szintek együttes bevonása növeli a hatékonyságot, lehetővé teszi az integrált szemlélet érvényesítését, mindezek mellett pedig olyan komplex programok megvalósítását teszi lehetővé, melyek javítják az érintett térség versenyképességét.

4. Városfejlesztési programok a térségi fejlesztési dokumentumok kontextusában

szintű

Hazánkban jelenleg zajlik a 2014-2020-as fejlesztési időszak előkészítéséhez kapcsolódó nemzeti szintű és megyei szintű stratégiai dokumentumok kelkészítése. Az Országos Fejlesztési Koncepció és az Országos Területfejlesztési Koncepció, valamint a Bács-Kiskun és Csongrád megyei fejlesztési dokumentumok kiemelt prioritásként kezelik az urbánus térségek fejlesztését. Mindenekelőtt ugyanakkor érdemes áttekinteni, hogy a 2007-2013-as időszak vonatkozó térségi alapdokumentuma, a Regionális Operatív Program milyen megállapításokat tartalmaz a városokra vonatkozóan.

Dél-alföldi Operatív Program (DAOP) Az operatív program áttekintésekor az alapvető kapcsolódás már az átfogó cél leírásakor megjelenik: „(…) a Dél-alföldi régió átfogó célja a fenntartható növekedés biztosítása, a foglalkoztatás bővítése, valamint a területi különbségek kiegyenlítése (…)” Ez a cél egyértelműen csak akkor teljesíthető, ha képesek vagyunk a régió legjelentősebb településein érvényesíteni a fejlesztési logika legalapvetőbb irányait, azaz, a legfontosabb célokra tudunk koncentrálni. „A fejlesztések jelentős hányada a 2007-13 közötti programozási időszakban a városokban, térségi központokban fog megjelenni, hiszen ezeken a területeken    

47

          sűrűsödnek a társadalmi-gazdasági folyamatok, tevékenységek. Fontos, hogy a fejlesztések integráltan szolgálják a városfejlődést és olyan fejlődést generáljanak, melyben a városok élhető lakókörnyezetet biztosítanak, élő társadalmi-gazdasági élettel rendelkezzenek és dinamizálják térségüket, vonzáskörzetüket. A városoknak a regionális fejlődés valós motorjaivá kell válniuk, melyben aktívan képesek térségük dinamizálására.” 2 Az operatív program tehát a városokat, mint a régió motorjait, a 2007-2013 között megvalósítandó fejlesztések központjaiként és további fejlesztések generátoraiként nevesíti. „A fejlesztések kiemelten fókuszálnak a regionális központok, fejlesztési pólusok húzóerejének növelésére, a 15 ezer főnél népesebb középvárosok térségszervező képességének növelésére, valamint a rurális térség-központok funkcionális megújítására.” 3 Az operatív programban definiált fejlesztési irányvonalak mentén hangsúlyt kap a koncentráció elve is: a program a beruházásokat a többféle funkciót ellátó központi városok mellett a nagyobb, népesebb települések, valamint nem városi térségek városainak funkcionális fejlesztése irányába igyekszik terelni. „A városi beavatkozások integrált megközelítése nélkülözhetetlen a fejlesztések céljainak minél hatékonyabb eléréséhez. A támogatások révén a városfejlesztési akcióknak hozzá kell járulniuk a lisszaboni célok eléréséhez, a gazdasági növekedéshez és a munkahelyteremtéshez, helyet adva az üzleti tevékenységek, a közigazgatás működésének, valamint az oktatási és kulturális élet funkcióinak fejlesztéséhez. Ezek mellett a programban a belső városi problémák, a városok élhetőségi, társadalmi-környezeti szempontjai is kiemelt szerepet kapnak, míg a leromlott, vagy leromlással fenyegetett városrészek fejlesztése, a társadalmi kirekesztés problémájával veszélyeztetett, vagy azzal küzdő városi területek rehabilitációja is fontos hangsúlyt kap.” 4

Az Országos Fejlesztési Koncepció és az Országos Területfejlesztési Koncepció (2014-2020) – Társadalmi egyeztetési anyag A dokumentum a kormányzati fejlesztéspolitika 2030, illetve 2014-2020 időtávlatában követni tervezett stratégiai céljait, prioritásait jelöli ki. Mint ilyen, a szakmai anyag alapvető viszonyítási pont a 2014-2020-as fejlesztési időszakra                                                              2

 Dél-alföldi Operatív Program, 53. oldal. 

3

Dél-alföldi Operatív Program, 53. oldal. 

4

Dél-alföldi Operatív Program, 53. oldal. 

   

48

          vonatkozó, vagy ez idő alatt elkészülő stratégiai fejlesztési dokumentumok számára.

Előzetesen a dokumentum rögzíti, hogy „A világgazdaság átrendeződése, a globális együttműködések kiteljesedése, a világgazdasági központok átrendeződését és a globális szinten zajló városverseny fokozódását hordozzák. A régiók és a városok, mint helyszínek is versengenek és együttműködnek egymással. Legversenyképesebbek azok, akik területi adottságaik felhasználásával és funkcionális hálózatok kialakításával eredményesen képesek válaszolni a globalizáció kihívásaira. A magyar stratégiaalkotóknak és politikai döntéshozóknak kiemelt feladata, hogy Magyarország megtalálja az utat ezen új vagy átalakuló globális, regionális és egyéb térségi központi városok felé. A helyi adottságok szerepe, a helyi szükségletek kielégítését követően, a globális gazdaságban történő kreatív hasznosítása kiemelkedő ezen a téren. Együttműködések, összefogások kialakításával hazánk legversenyképesebb településeinek a különböző nagytérségi városhálózatokba kell integrálódni.” Ehhez kapcsolódva a társadalmi egyeztetésre szánt anyag is kiemeli, „Az Európa 2020 stratégiának területi szempontból kulcselemei a városok, és a városias térségek. Európa globális kihívásokra adott válaszai között az egyik legígéretesebb a területi kohézió erősítése, a területi együttműködések fokozása. Lényeges az egyes területek összekapcsolása, a centrum-periféria viszonyrendszerben rejlő negatívumok mérséklése, a policentrikus Európa megvalósítása”. E megállapítással összhangban az OFTK kiemelten kezeli a várostérségek fejlesztését, az itt megvalósuló integrált programok támogatását, hiszen „Európa városai és régiói szembesülnek a globalizáció gyorsulásával járó kihívásokkal. A nemzetközi verseny rákényszeríti őket, hogy világosan meghatározzák sajátos területi előnyeiket és a helyi adottságaikat, valamint, hogy pozícionálják önmagukat az európai térben.”

A Területfejlesztési törvény módosítása alapján a megyei önkormányzatok a területfejlesztés főszereplői lettek Magyarországon. Ennek megfelelően a következőkben tekintsük át, hogy két megye szakmai anyagában hogyan jelenik meg a városfejlesztés kérdésköre.

   

49

        Csongrád Megye Területfejlesztési Koncepció – Helyzetfeltárás

 

A dokumentum több ponton is rögzíti a városi térségek fejlesztésének szükségességét, végül pedig a fejlesztési irányok és a beavatkozási területek kapcsán konkrét elképzeléseket is nevesítenek a készítők: 

szomszéd városok közötti gazdaságfejlesztési kooperáció kialakítása



Szeged intermodális logisztikai potenciáljának kihasználása, a hármas határ mentén határközi szabad vállalkozási övezet kialakítása

A főbb kitörési pontok esetében az alábbi beavatkozási irányok rögzítésére került sor: 

Szeged pólus hazai pozíciójának megőrzése, nemzetközi beágyazódása, specializációk



Megyei városai közötti együttműködések (Szeged-Hódmezővásárhely, Csongrád-Szentes, Hódmezővásáhely-Makó-Szentes, Mórahalom-Kistelek)



Város és térsége (Szegedi Funkcionális Várostérség, tanyás városok – tanyaprogram)

Bács-Kiskun Megye Területfejlesztési Koncepció – Helyzetfeltárás A dokumentum helyzetelemző fejezete, ezen belül is az 1.2 h) Településhálózati adottságok fejezet részletesen taglalja a megye települési rendszerét. A foglalkoztatáshoz kapcsolódó fejlesztési cél részeként rögzítésre kerül a következő cselekvési terület: A periférikus helyzetben lévő települések, munkanélküliek reintegrációja a munka világába: nonprofit foglalkoztatási kezdeményezések elindítása a helyi termelési kultúra újjáélesztésével, új, kísérleti tevékenységek kipróbálásával.

Integrált városfejlesztési stratégiák Az integrált városfejlesztési stratégiák a települések középtávú fejlesztési elképzeléseit hivatottak rögzíteni, ebben az értelemben nem mellékes, milyen szinten képesek visszatükrözni a magasabb tervhierarchiai szinten elkészített szakdokumentumokban rögzített alapelveket. „Az integrált városfejlesztési stratégia középtávú, stratégiai szemléletű, de megvalósítás orientált tervezési dokumentum, amely meghatározza a városok középtávú városfejlesztési    

50

          tevékenységeit. Az integrált városfejlesztési stratégia tematikus szempontokat integráló, területi alapú tervezési szemlélettel készül. Területi alapon hangolja össze a különböző szakpolitikai megközelítéseket (pl. gazdaságfejlesztés, környezeti fejlesztés, közlekedésfejlesztés, társadalmi célok megvalósítása, stb.), összefogja és ütközteti az érintett partnerek (üzleti szektor, civil szektor, közszféra szereplői, lakosság) céljait, elvárásait az önkormányzat városfejlesztésben meghatározó és döntéshozó szerepe mellett. Az integrált megközelítés további eleme, hogy a fejlesztési célokat, azok finanszírozási módját, megvalósítási és fenntartási módját is összefüggéseiben kezeli” 5 . Az IVS-nek be kell mutatnia a stratégia főbb külső összefüggéseinek felvázolása révén az alábbi kapcsolódásokat:  illeszkedés, összhang a településfejlesztési koncepcióval, településrendezési tervvel,  az Önkormányzat ágazati vagy tematikus stratégiáival való összhangot,  az Önkormányzat Gazdasági Programjába foglalt célkitűzésekkel való összhangot,  a Települési Környezetvédelmi Programmal és más környezetvédelmi tervekkel való összhangot, valamint a  kapcsolódást a területi fejlesztési tervdokumentumok (stratégiák és koncepciók) tartalmához. Utóbbi tartalmi fejezet célja, hogy bemutassa a város fejlesztési céljai és a tágabb térsége (városmérettől függően kistérségi vagy régiós szintű) stratégia céljai közötti illeszkedést. Bár a városi célok nem lehetnek a területi célokkal ellentétesek, az mégsem elvárt az IVS módszertan szerint, hogy az integrált városfejlesztési stratégiák teljes mértékben harmonizáljanak a magasabb területi szintű fejlesztési dokumentumokkal. Ugyanakkor javasolt a módszertan szerint bemutatni az esetleges stratégiai szintű különbségeket, valamint elemezni ezek várható hatását. Az országos, régiós dokumentumokra való utalás és összefüggésrendszer bemutatása ugyanakkor nem minden IVS-ben jelenik meg azonos szinten. Tapasztalataink és elemzéseink szerint ez a kapocs igen gyengén bemutatott az IVS-ekben. Hódmezővásárhely stratégiája például csak laza hivatkozásként utal a Csongrád Megyei Területrendezési Terv terület-felhasználási kategóriáira, míg a regionális operatív programot csak, mint lehetséges forrást azonosítja.

                                                            

5

   

 Városfejlesztési kézikönyv, 29. oldal 

51

          Csongrád város stratégiája erőteljesebben utal a regionális stratégiára és a DAOP-ra: „a régió fejlesztési stratégiáját alapvetően a városokra koncentrálva határozták meg, miközben ezzel párhuzamosan fontos feladat a rurális területek népességmegtartó képességének fokozása. Ez utóbbi a jelenleg kidolgozás alatt álló, 2009-2010-es időszakra vonatkozó Dél-alföldi Területfejlesztési Operatív Programban is kiemelten kezelt prioritás. Csongrád a régió tradicionális kis- és középvárosai sorában foglal helyet A település tehát jogállása szerint város, azonban az Országos Területfejlesztési Koncepció térkategóriás besorolása alapján rurális kistérségben található település. A város természeti és épített értékekben gazdag, ami már középtávon is a minőségi turizmus kedvelt desztinációinak egyikévé teheti a kistérség központját. A Dél-alföldi Operatív Program a városok fejlesztésének egyik eszközeként a kistérségi központok funkcióbővítő, komplex megújítását tekinti.”6 Hasonló jellegű kapcsolódás figyelhető meg a szentesi IVS esetében is, ez a dokumentum azonban a „Szentes város szerepének meghatározása a településhálózatban” című fejezetben konkrét utalásokat és metszéspontokat is azonosít a regionális és városi stratégia között: ”A Dél-alföldi Operatív Program stratégiai fejezete Szeged fejlesztési pólus mellett a Kecskemét-Szeged és Szeged-Békéscsaba tengelyek, a Duna-mente (Solt-Kalocsa-Baja), Kecskemét-Békéscsaba, valamint a Baja-SzegedBékéscsaba tengelyek fejlesztési szándékát is megfogalmazza. Szentes városa földrajzi elhelyezkedésének, Szegedhez való közelségének köszönhetően a Kecskemét-Szeged, valamint a Baja-Szeged-Békéscsaba tengelyekhez egyaránt kapcsolódhat a jövőben”. Emellett az anyag hivatkozik az OTK releváns fejezetésre is. Makó város IVS-e a fentieknél is pontosabban fogalmaz és hivatkozik a különböző területi fejlesztési anyagokra. „Az Országos Területfejlesztési Koncepció (2005) a Dél-Alföldi régió átfogó jövőképét az alábbiak szerint határozza meg: „A régió közös érdekeken alapuló együttműködési hálózatok kialakításával, a természeti értékek, és a határ menti helyzetből adódó előnyök tudatos kihasználásával megalapozza a szilárd, versenyképes gazdaság alapjait, és mindehhez színvonalas életkörnyezet és életlehetőség biztosít.” Az OTK általános célként határozza meg a régiókat dinamizáló fejlesztési pólusok megerősítése és a városhálózati kapcsolatrendszer fejlesztését. A Dél-Alföldön Szeged Békéscsabával, Hódmezővásárhellyel és Kecskeméttel együttműködve tölti be a pólus funkciókat. Makó szerepe az együttműködő térségi városhálózatok ösztönzésében, a városok közötti gazdasági, kulturális, közszolgáltatási együttműködések, funkciók megosztásának bővítésében, a városi központok és alközpontok térségükből való elérhetőségének javításában, és a város-vidék kapcsolatrendszer erősítésében fejeződik ki.”                                                              6

   

 Csongrád város Integrált Városfejlesztési Stratégiája, 108. oldal 

52

     

 

 

5. A Dél-alföldi és a vajdasági várostérségek tipizálása A szakértők által elkészített szakmai anyag alapján egyértelműen rögzíthetjük, hogy térségfejlesztési szempontból a község tekinthető releváns stratégiai tervezési szintnek. A község központi települései, a városok önálló térségi fejlesztési stratégiáikat a tartományi és országos szintű fejlesztési dokumentumokban leírtakkal összhangban készítik el. A településeken a döntési kompetenciák és a megfelelő háttér humánerőforrás rendelkezésre áll az EU konform fejlesztési dokumentumok elkészítéséhez. A község központi települései méretük, lakosság számuk és a térségben betöltött funkcióik alapján alkalmasak lehetnek az integrált fejlesztések lebonyolítására, program területei lehetnek az ilyen típusú integrált területi beruházásoknak. Esetükben releváns a határon átnyúló város-város kapcsolatok fejlesztésének, valamint a fenntartható városfejlesztésnek a kérdése. A községeken belül amint láthattuk, különböző méretű települések alkotnak egy agglomerációt. E települések esetében – amint azt a workshopon résztvevők is jelezték – szükséges a helyi fejlesztői kapacitás kialakítása, megerősítése ahhoz hogy a községi szintű stratégiákhoz illeszkedő projektek generálását, fejlesztését elvégezhessék. Mindezek mellett e települések esetében alapvetően úgynevezett funkcionális, „projektalapú” együttműködésekre látunk lehetőséget, vagyis az itt rendelkezésre álló erőforrások bevonására a projektgenerálás és a projektfejlesztés kapcsán kerülhet sor. A Dél-alföldön – összhangban a magyarországi városfejlesztési gyakorlattal – kis települések, kistérségi székhelyek, valamint megyei jogú városok hajtottak végre funkcióbővítő, illetve szociális városrehablitációs típusú fejlesztéseket. Tekintettel a 2014-2020-as fejlesztési időszakban előrelátható változásokra jelenleg úgy ítéljük, hogy a CLLD típusú fejlesztések alapvetően a kistérségekben és kistérségi központokban, míg az ITI jellegű beruházások alapvetően a megyei jogú városokban bonyolíthatóak le. A megyei jogú városok gazdasági-társadalmi centrum szerepüket erősítve, meglévő humán kapacitásukra és fejlesztési tapasztalatukra építve nagyobb volumenű komplex programok lebonyolítására alkalmasak. Ezzel szemben a kisebb agglomerációs központok néhány fejlesztési elemre fókuszáló, kisebb volumenű komplex beruházási program végrehajtását vállalhatják a jövőben.

   

53

     

 

 

5.1. A strukturált kategorizálás kereteinek áttekintése Az előzőekben áttekintettük a Vajdaságban, illetve a Dél-alföldön zajló városfejlesztési munkák szakmai kereteit. Bemutattuk, hogy a városfejlesztési programok előkészítése kapcsán milyen stratégiai meghatározottsággal szembesültek a szakemberek, továbbá milyen tervezési módszertani és partnerségi tapasztalatok halmozódtak fel a településeknél. A rendelkezésre álló információk alapján előzetesen tipizálásra kerültek a települések, ezzel mintegy előkészítettük a módszertani szakmai anyag célcsoport analízisét. Az alábbiakban röviden áttekintjük azokat a szempontokat, melyek mentén kategorizálni kívánjuk a városfejlesztési módszertannal támogatandó, az előzőekben négy típusra osztott településeket. Célunk ezzel kettős, hiszen egyrészt így – modell szerűen – egyértelműen definiálhatóak azok a tevékenység csomagok, melyek egy integrált program részeit képezhetik, másrészt az eltérő karakterisztikájú település csoportok számára adott esetben specifikus módszertani javaslatok beazonosítása és megfogalmazása válik lehetségessé. Az elemzést alapvetően a dél-alföldi integrált városfejlesztési stratégiák összehasonlító elemzése kapcsán rögzített tapasztalatokra, a városokkal készített kérdőíves elemzés tapasztalataira, illetve a módszertan előkészítő workshop kapcsán rögzített véleményekre kívánjuk építeni.

A vizsgálandó szempontok között kiemelten kezeljük a fejlesztési dokumentumokban rögzített célhierarchia kérdését. Megítélésünk szerint a célhierarchia struktúrája alapján, az ebben rögzített tematikus célkitűzések figyelembevételével konkrét település típusok beazonosítására nyílik lehetőség. A fejlesztési elképzelések, vagyis a projekt protfolio alapján ugyancsak lehetőség nyílik a települések kategorizálására, hiszen a hagyományos, funkcióbővítő fejlesztéseken túl természetesen hosszabb távú, stratégiai szintű fejlesztési programok beazonosítására is lehetőség nyílt. Úgy véljük érdemes vizsgálni a település és vonzáskörzete stratégiai kapcsolódását is, hiszen a jövőben akár közösség által irányított helyi fejlesztési program, akár integrált területi beruházás lebonyolítására kerül sor, a térség központi települése és annak vonzáskörzete egységes és koherens stratégiai szemléletből táplálkozó programot kell, hogy lebonyolítson. Nem ejtettünk még szót a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok helyzetének vizsgálatának szükségességéről. Az IVS-ek mellékletét képező anti-szegregációs tervek megfelelő alapot szolgáltatnak ugyan az ilyen típusú elemzések, kategorizálások elvégzéséhez, ám látnunk kell, hogy a szegregátumok felszámolása, az itt élő hátrányos helyzetűek életminőségének javítása hosszú távú folyamatként inkább    

54

          az ITI-k 5-7 éves programozási logikájába illeszkedik. Ennek megfelelően e fejezetrészben elsősorban a lehetséges kitörési irányokat kívánjuk beazonosítani. Amint azt látni fogjuk, az egyes kategóriákon belül (például a célhierarchia elemzésére vonatkozó vizsgálatnál) nem mindig lehetséges az egyértelmű lehatárolás, így ezekben az esetekben a főbb tendenciák beazonosítására törekszünk.

5.2. Kategorizálás a fejlesztési dokumentumokban rögzített célhierarchia alapján A célhierarchia vizsgálata alapján a települések „önképéről” kapunk egy általános látleletet, vagyis rögzíthetjük, hogy egy adott település milyen irányt tervez szabni a helyi fejlesztéseknek. A megalapozó tanulmány keretében elvégzett vizsgálat során megállapítottuk, hogy az IVS-ek felénél nem került beazonosításra általános cél, míg jövőkép egy-két stratégiából hiányzott csupán. Stratégiai/tematikus célok ugyanakkor definiálásra kerültek minden integrált városfejlesztési stratégiában. A tematikus célok számát illetően megállapíthatjuk, hogy a legtöbb város 1-2 darab (41,67%), míg harmaduk 3-5 tematikus célt azonosított be. A települések negyede ötnél több tematikus célt definiált a stratégia készítése során. A legtöbb tematikus célt (7 darab) Kiskunmajsa, illetve Hódmezővásárhely (6 darab) rögzítette, míg Szentes, Csongrád, Orosháza 2-2 darab tematikus célt definiált. A célstruktúrához kapcsolódva – a tematikus célok vizsgálata alapján –az alábbi kategóriákat tudjuk beazonosítani:



Gazdaságfejlesztési, célhierarchia

gazdasági

potenciál

erősítésére

fókuszáló

A célrendszer meghatározó eleme – adott esetben több tematikus célhoz is kapcsolódik – a gazdaságfejlesztés témaköre. A gazdaságfejlesztésen belül adott esetben konkrét célcsoportokat – például kis- és középvállalkozások, multinacionális cégek stb. – nevesít, vagy szektorális determinációkat fogalmaz meg. Utóbbi esetben jellemzően az egyébként regionális szinten korábban definiált kulcságazatok megemlítése a jellemző (gépgyártás, élelmiszeripar).

   

55

     

  

 

A település vonzerejének, turisztikai attrakcióinak fejlesztésére koncentráló célhierarchia

A jelentős turisztikai beruházásokat megvalósító települések (pl. Makó, Szeged) esetében markáns módon jelenik meg a települési vonzerő erősítése turisztikai aspektusból, míg más települések (pl. Kecskemét) alapvetően gazdaságfejlesztési szemszögből (üzleti környezet fejlesztése, ipari park fejlesztés) definiálják e szempontot. A turisztikai infrastruktúra fejlesztése (megfelelően kiépített kerékpárutak, elegendő számú minőségi szálláshely stb.) ugyancsak kiemelten jelenik meg ezen települések fejlesztési céljaiban.



A térségi szerepkör erősítésére fókuszáló célhierarchia

A 2007-2013-as városfejlesztési programok, amint arra már korábban is utaltunk, alapvetően egyes városi jogállású települések, illetve ezek akcióterületeinek fejlesztésére fókuszáltak. Ezzel együtt több település is megfogalmazott olyan tematikus célkitűzést, mely az adott város térségi szerepkörének erősítésére, a város és vonzáskörzete közötti stratégiai kapcsolat javítására irányul. A kérdés több aspektusban előkerült a vizsgált célhierarchiákban, hiszen itt alapvetően a városok funkció ellátottsága, illetve a belső erőforrásokra építő fejlesztési elképzelések határozzák meg egy település mozgásterét. Ennek megfelelően a kulturális, turisztikai, szociális és gazdasági típusú kapcsolódások, stratégiai irányok beazonosítására került sor. A jelenleg Magyarországon a közigazgatás átalakítása kapcsán zajló folyamatok természetesen zárójelbe teszik ezeket az immár 4-5 éves célkitűzéseket, ám a 2014-2020-as fejlesztési időszak városfejlesztési irányelvei miatt ez a kategória ugyancsak beazonosításra került. A célkitűzések kapcsán mindenképpen továbbgondolásra javasolt a városok által a térségben betöltött funkció, illetve a fejlesztési programok kialakításában betöltött szerepkör.

Ha a különböző település típusok esetében keresünk releváns kapcsolódási pontokat azt tapasztaljuk, hogy a megyei jogú városok és a kistérségi központok célstruktúrája alapvetően nem sokban különbözik. A térségi szerepkör kapcsán ugyanakkor – és ez valószínűleg igaz a vajdasági településekre is – azonban jelentős distinkció tehető, amennyiben a megyei jogú városok funkció ellátottsága egyrészt, agglomerációjának mérete és a városhálózatban betöltött szerepe másrészt igen eltérő.

   

56

     

 

 

5.3. Kategorizálás a térségi központ fejlesztési ötletei alapján Áttekintve az integrált városfejlesztési dokumentumokat és a kapcsolódó akcióterületi terveket viszonylag könnyen behatárolhatóak azok a tematikus fejlesztési csomagok, melyeket a városok stratégiai célstruktúrájukkal összhangban definiáltak.



Térségi központ funkció fókuszú infrastruktúra fejlesztése

Egyes esetekben – például Kiskőrösön – alapvetően a térségi központ bizonyos szolgáltatói funkcióihoz kapcsolódó infrastruktúrafejlesztés lebonyolítását tervezték. E fejlesztési vonalnak egy komplex változata, amikor relatíve nagy volumenű gazdaságfejlesztési elem – például Békéscsabán a parkolóház építése – társul a tipikusnak tekinthető főtérfejlesztéshez. Más léptékben, de Szeged funkcióbővítő városfejlesztési projektje ugyancsak ehhez a kategóriához sorolható.



Város és vonzáskörzet fejlesztéseit egységes keretben kezelő programok

E kategóriába sorolható például Csongrád városa, ahol a város területén kívüli, úgynevezett „Akcióterülethez közvetlenül nem kapcsolódó fejlesztések” nevesítésére is sor került. Külterületi utak építése, külterületi villany hálózat kiépítése egyaránt szerepel a projektlistán. Rögzíteni kell ugyanakkor, hogy ezek a fejlesztések sem egy átfogó, komplex program részeként kerültek meghatározásra.

2007-2013 között az akcióterületi terv módszertana alapján nem volt elvárás a városfejlesztési programok térségi fejlesztési kereteinek megteremtése. Sőt, mint például Szegeden a buszpályaudvar fejlesztése esetében a különböző tematikájú pályázati kiírások kifejezetten akadályozták az ilyen komplex szemlélet érvényesülését.

   

57

     

 

 

5.4. Kategorizálás a központi település és vonzáskörzete stratégiai kapcsolódása szerint Az integrált városfejlesztési stratégiák áttekintését követően alapvetően rögzíthető, hogy az úgynevezett kistérségi agglomerációs központok stratégiai szinten rögzített fejlesztési irányai reflektálnak a meglévő településhálózati kapcsolatokra. Alapvető kérdés ugyanakkor, hogy törekednek-e ezen kapcsolódások újradefiniálására a városok. A kérdésfeltevés annyiban mindenképpen relevánsnak tekinthető, hogy 20142020 között a városok fejlesztési elképzeléseik megalapozása során vonzáskörzetükkel együtt kell, hogy a térségi központot vizsgálják. Mindez azt jelenti, hogy a meglévő stratégiai dokumentumok újragondolása, átstrukturálása válik szükségessé a következő időszakban. A vizsgált szakmai dokumentumok alapján kijelenthető, hogy általában a városok agglomerációs településeinek strukturált bevonása az előkészítési és tervezési munkákba problematikus. A központi település és a kistérség funkcionális és stratégiai szintű kapcsolódását ugyanakkor Magyarországon 2012. december végéig a kistérségi társulások nyújtotta keretek biztosították. A jövőben a járások alapvetően közigazgatási és adminisztratív funkciókat töltenek be, így a kistérségi szintű funkcionális együttműködések sorsa bizonytalan. Ezzel együtt ezen együttműködési formákat a 2014-2020-as programozási keretek miatt továbbra is perspektivikusnak gondoljuk.



Közszolgáltatásokhoz kapcsolódó stratégiai együttműködések

Ez alapján, valamint a település és az agglomerációs térség stratégiai kapcsolódásai alapján kijelenthetjük, hogy jellemzően a közszolgáltatásokhoz kapcsolódva az oktatás, a szociális szféra, a hulladék- és szennyvíz problémák megoldása területén jelentek meg ezek az együttműködési formák (pl. Dél-alföldi Térségi Hulladékgazdálkodási Társulás Szegeden). Hasonló együttműködés alakult ki más keretek között Kalocsa és a környező települések viszonylatában, például Solt és Hajós kapcsán a turisztika területén.



Funkcionális együttműködések

Egy másik kategória a stratégiai kapcsolódások vizsgálata kapcsán a gazdaságfejlesztés, turisztika szempontjából meghatározó település, melynek agglomerációja egyértelműen a központi település „kiszolgálására” pozícionálta magát. Ebbe a – funkcionális típusú együttműködésekre fókuszáló – kategóriába    

58

          sorolható például Mórahalom, illetve Békés megyében Gyula városa. A funkcionális típusú együttműködések erősítése mindenképpen indokolt a közeljövőben, amennyiben a települési funkciók egyrészt a jogszabályi változások miatt újragondolásra kerülnek, másrészt 2014-2020 között az ilyen típusú kapcsolatokra épített stratégiai programok komoly súllyal szerepelnek majd.

A megyei jogú városok adottságaiknál fogva alapvetően szélesebb perspektívában értelmezik a vonzáskörzetüket. Kecskemét és Szeged esetében az országhatáron és megyehatáron átívelő stratégiai kapcsolódások is relevánsnak tekinthetőek. A többi kistérségi központ kapcsán problémát jelent, hogy számos olyan funkció – például oktatás, szociális ellátás, kultúra – mely mindeddig kohéziós erőként jelentkezett a térségszervezésben, állami hatáskörbe kerül, így erősítve az adott települések funkció vesztését.

5.5. Kategorizálás a hátrányos csoportok helyzete alapján

helyzetű

társadalmi

Az integrált városfejlesztési stratégiák kötelezően előírt mellékleteként a települések anti-szegregációs terveket készítettek. Az anti-szegregációs tervek (ASZT) struktúrájukban követték a városfejlesztési kézikönyvben leírtakat, e tekintetben tehát egységes szemléletet követtek. Kijelenthetjük továbbá, hogy több esetben szegregátum-specifikus problémákra kerestek megoldást, ezeket összevetni éppen sajátosságaik miatt igen nehéz. Lényeges ugyanakkor, hogy a szinte minden mindenhol megjelenő probléma típusokra – magas munkanélküliség, alacsony iskolázottság, rossz életkörülmények, a településrész jellemzően rossz infrastrukturális ellátottsága – milyen megoldási javaslatokkal éltek a városok. Ez alapján az alábbi alkategóriákat, programcsomagokat azonosíthatjuk be:



Oktatási integrációs programok

Az oktatási integráció alapvető szempontként jelenik meg az ASZT-kben, hiszen ez a szegregátumban élők esélyegyenlősége, munkaerőpiaci részvétele megteremtésének egyik legfontosabb integrációs eszköze. Ahogyan Kecskemét MJV ASZT-je fogalmaz cél, „hogy a gyermekek valóban integrált oktatási környezetbe kerüljenek, erre maguk és a többségi társadalom gyermekei is megfelelően reagáljanak, és ne keletkezzék újabb szegregált iskola a városban. E    

59

          célok elérésének legfontosabb eszközei az érintett roma és nem roma családokkal való folyamatos egyeztetés, társadalmi párbeszéd, valamint az oktatásban a kompetencia alapú programcsomagok alkalmazása” 7 . Lehetőségként felmerült a cigány néphagyományok oktatása az oktatási intézményekben, mely kapcsán természetesen a szervezők külön egyeztetést terveztek folytatni a szülőkkel és a tanárokkal.



Lakhatási integrációs programok

A lakhatási integráció megvalósulásának többféle eszköze is bemutatásra került az AZST-kben. Kecskeméten két eszköz alkalmazására került sor. Ezek egyike az ipari funkciójú területbe ékelődő szükséglakások fölszámolása, lakosságuk integrált környezetben való elhelyezése. Ez alapos előkészítést igényel, partnerségben a CHKÖ-vel és a szociális bérlakásokat kezelő társasággal és az itt élő lakossággal. A másik integrációs eszköz a lakótömb infrastrukturális fejlesztése, amely várhatóan fölgyorsítja a közepes helyzetű családok – eddig is megfigyelhető – betelepülését, és javítja az alacsony státuszú lakosság életminőségét.



Foglalkoztatási integrációs programok

A foglalkoztatás kapcsán kiemelt hangsúlyt kaptak a különböző képzési programok, vagy – mint éppen Orosháza esetében láttuk – éppen a kompetenciafejlesztő programok az alacsony státuszú népesség munkaerő piaci integrációja érdekében. Hasonlóan kiemelt téma a felnőttképzés, melynek keretében a szegregátumokban jellemzően kedvezőtlen munkanélküliségi mutatók ellen kívánnak tenni. A foglalkoztatási integráció kapcsán alapvetően a hiányszakmákra fókuszálnak Kecskeméten is, a program szervezését és lebonyolítását a kistérségi irodára bízták. A célcsoport bevonása célzottan történik és a partnerség – hasonlóan az oktatási integrációs programokhoz – komoly hangsúlyt kap.



Életmód váltást segítő és egészségügyi jellegű programok

Az egészségügyi és az életmódváltást segítő beavatkozások esetében részben az egészségügyi szűrővizsgálatok időszakos biztosítása jelenik meg tevékenység                                                             

7

   

Kecskemét MJV Anti-szegregációs terve 49. old. 

60

          szinten, de a környezettudatos szemléletmód erősítése is kiemelt célként került megjelölésre.

A hátrányos helyzetű célcsoportok esetében alapvetően azt látjuk, hogy a megyei jogú városok és a kistérségi központok hasonló problémákkal szembesülnek és hasonló eszközrendszerrel dolgoznak. Ennek megfelelően mindkét várostípus esetében a fejlesztési programok területi aspektusának esetleges változása, a szociális városrehabilitációs fejlesztések térségi szemléletben történő lebonyolítása jelent új kihívást.

6. A városfejlesztés szempontrendszerére javaslatok

jövőben vonatkozó

kialakítandó tematikus

A város-vidék partnerség kialakítása hosszabb folyamat, mely több szakaszból épül fel. A program előkészítés során beazonosításra kerülnek az alaptényezők, majd következő lépésként az érintettek bevonása történik meg. Ezt követően az első tevékenységek lebonyolítására kerül sor, majd az irányítási fázis következik, ahol az ötleteknek fenntarthatóvá kell válniuk. Azonban még ez az utolsó fázis is folyamatos kontroll mellett kell, hogy megvalósuljon. A sikertényezők beazonosítása megfelelő kiindulási pont lehet az eltérő irányítási és döntéshozatali szintek mellett megvalósuló különböző szakpolitikák számára. Amint azt az előzőekben is említettük, a partnerség kiépítése és működtetése időigényes folyamat. A megfelelő projektmenedzsment bevonása a munkába így természetesen jelentő előnyökkel jár 8 .



Kapcsolatok: A város és vidék partnerség alapja az eltérő területi típusok között meglévő kapcsolat. Ezeket természetesen ágazati szakpolitikák keretei között is lehet működtetni, mint ahogy például a regionális közlekedési társaságok közlekedtetik egy adott térség lakosságát is. Mindez azt is jelenti, hogy a város-vidék kapcsolatrendszer cask olyan térségekben releváns megoldás, ahol az ilyen kapcsolati hálók már kiépültek.

                                                             8

 Partnership for sustainable rural-urban development: existing evidences, Judith Artmann, DV, Christian Huttenloher, DV, Rupert Kawka, BBSR, Jonas Scholze, DV 

   

61

      

 

 

Közös problémák: A kapcsolódások mellett a közös problémákra együttesen keresett megoldások is alapjait képezhetik a város és vidék partnerségének. Így nem csak a win-win típusú megoldások keresése kell, hogy az előtérben álljon, de a konfliktus menedzsment megfelelő eszköztárának kialakítása is célja lehet az ilyen típusú partnerségnek.



Működőképes egység érzete: Fontos, hogy egy adott térség szereplői azonos identitást valljanak magukénak, vagyis úgy érezzék hogy összetartoznak és működőképes szervezet benyomását keltsék. Mindezek nélkül rendkívül nehéz egy város és vidék kapcsolatrendszert kiépíteni.



Stratégia/közös célok: Az érdekelteknek már a kezdet kezdetén egyetértést kell kialakítania a stratégiát és a partnerség céljait illetően. Mindez természetesen konkrét célok és konkrét projektek definiálását is jelenti. Az életminőség javítása, vagy a gazdaság dinamizálása általános megofogalmazás, és ezek tevékenységekké alakítását, valamint egy útvonaltzerv kialakítását nehézkessé teszi.



Kormányzás megfelelő formái: A város-vidék együttműködés fontos eleme a kormányzás, hiszen választott és nem választott tagok közösen hoznak döntést a regionális fejlesztés kapcsán. A kormányzásnak természetesen több formája van, és a választott ezköznek összhangban kell állnia a régió sajátosságaival. Egy megfelelő kormányzati model kidolgozása ugyancsak részét képezheti egy város-vidék együttműködésnek.



Együttműködési tapasztalat/hagyomány: A város és vidék kapcsolati rendszer szélesebb partnerséget feltételez, eltérő adottságú térségek és szereplők közreműködésével, akik korábban esetleg soha nem dolgoztak még közösen. Ha azonban ezek a szereplők rendelkeznek megfelelő térségi szintű együttműködési tapasztalattal, akkor ez mindenképpen a sikert erősíti. E mellett természetesen az együttműködés hagyománya, múltja is meghatározó jelentőséggel bír. Ahogyan az e téren kevesebb tradícióval rendelkező Magyarország kapcsán az OECD tanulmánya kiemeli: “A szocializmus időszakában a falvak egyértelműen a városok alá voltak rendelve, így a falusi önkormányzatok gyakran nem szívesen működtek együtt a városokkal. A falvak rendszerint kistérségi szintű együttműködéseket alakítanak ki, ahol a városnak nem jut szerep. A város és falu közötti partnerség hiánya egyértelműen akadályozza a helyi szintű tervezést és fejlesztést.”



Idő: Az idő rendkívüli jelentőséggel bír különösen a város-vidék kapcsolat kialakításának kezdetén, amikor az együttműködők között a bizalom megalapozása zajlik, vagyis a térség társadalmi tőkéjét építik ki. Mindezeken túl a város-vidék partnerség folyamatos utánkövetést kíván mindaddig, amíg a folyamatok maguktól értetődővé és fenntartható módon működtethetővé

   

62

     

 

 

válnak. Ennek megfelelően hosszú távon szükséges gondolkodni és a túlzott roved távú elvárások könnyen csalódottsághoz vezethetnek. 

Kis lépések: Kis lépések egy nagy mozaik fontos elemei lehetnek. Ezek nem feltétlenül mérföldkövek, de az is sikerélménnyel töltheti el az együttműködőket, ha egy kis lépés is megfelelő irányba viszi a projektet. Mindennek különösen akkor van jelentősége, ha az együttműködésnek az érintett szereplők körében még nincsenek meg a tradíciói.



Jól definiált projektek: A projektek természetesen igen fontosak, hiyzen alapvetően ezek eredményezik a helyben beazonosított problémák megoldását, és erősítik a szereplők között az összetartozás érzését. Mi több, a projektek sokszínűsége két előnnyel is jár. Egyrészt több projekt több szereplő és térség bevonását is eredményezi. Mindezek mellett egyes projektek kudarca könnyebben kompenzálható.



Megfelelő keret: Noha alulról építkező folyamatról van szó, fontos hogy az Uniós és a nemzeti szint is megfelelően bevonásra kerüljön a város-vidék együttműködés kialakításába. A magasabb területi szinten kiépített keret megfelelő jogi- és pénzügyi hátteret biztisíthat a munkához.



Különböző szereplők: A város és vidék együttműködés eltérő területi és ágazati háttérrel rendelkező szakértők közreműködését feltételezi. Nem csupán a városi és vidéki érintettek működnek együtt, de politikusok, a tudományos élet szereplői, a civil szféra képviselői is szerepet kapnak. Mindez természetesen gyümölcsöző a folyamat szempontjából, ám sokkal bonyolultabbá is teszi azt hiszen az eltérő csoportok más-más célokat definiálnak a maguk számára, illetve elrtérő megközelítést alkalmaznak.



Motivált szereplők: Talán a legfontosabb tényező – és a poltikai tevékenység által legkevésbé befolyásolható – a város és vidék együttműködés kiépítését saját feladatuknak tekintő motivált szereplők bevonása. Mindez a partnerség számára az átfogó koncepciót és a konkrét projekteket is támogató személyek megnyerését, a munkába való bevonását jelenti.

Tematikus javaslataink megfogalmazásakor alapvetően a megalapozó tanulmányokban leírtakat tartjuk szem előtt. Megítélésünk szerint a módszertan előkészítése során ugyanis mind a magyarországi, mind a szerbiai adottságok figyelembevételére szükség van, hiszen a szakmai dokumentációnak egyszerre kell két szempontot figyelembe vennie. A 2014-2020-as fejlesztési időszakban az Európai Területi Együttműködés keretében a korábbinál nagyobb források állnak majd rendelkezésre. Az ETE célkitűzésének megfelelően így a városok részére kialakított csere- és oktatási programok a jövőben is kapcsolattartási lehetőséget biztosítanak számukra, lehetővé téve ezáltal, hogy megosszák és kialakítsák a    

63

          városfejlesztéssel kapcsolatos bevált jó gyakorlatokat (lásd: a javasolt ETEszabályozás 2. cikke). Mindezeken túl a város és vidék együttműködésében rejlő lehetőségeket új, komplex eszközrendszerrel aknázhatják ki a helyi érdekcsoportok, így itt erre a változásra ugyancsak reflektálnia kell az elkészülő szakmai anyagnak. A megalapozó tanulmányok mellett a projekt elsődleges célcsoportjait – döntéshozókat és szakértőket – is bevonjuk a módszertani anyag előkészítésébe. Ennek első fóruma a 2012. november 9-én Újvidéken megrendezett fejlesztési workshop volt, ahol a résztvevők rendkívül hasznos javaslatokat fogalmaztak meg az új szemléletű integrált városfejlesztés kapcsán. Az eseményen a jelenlévők rövid előadásokat követően egy úgynevezett fejlesztési mátrix 9 keretében rögzíthették a jövőre vonatkozó elképzeléseiket, javaslataikat. A fejlesztési mátrix – összhangban a javaslatcsomag tematikájával – alapvetően a stratégiai programozás, projektfejlesztés, partnerség építés, monitoring témakörökben kérte a jelenlévők véleményét. Az említett négy témát hét aspektusból vizsgálták a szakemberek:



Térség specifikus városkategóriák

Az integrált fejlesztési programok kapcsán érdemes megvizsgálni, hogy létezneke olyan térség specifikus városkategóriák (népességszám, funkcióellátottság stb. alapján), melyek alapvetően meghatározzák a módszertan meghatározását.



Nemzeti/regionális szinten rögzített városfejlesztési célkitűzések, alapelvek

Érdemes megvizsgálni, hogy a vizsgált négy témakör kapcsán szükséges-e előzetesen tagállami, vagy regionális, térségi szinten meghatározni az integrált fejlesztések, illetve ezen belül az integrált városfejlesztés célrendszerét.



Városfejlesztésbe bevonandó partnerek köré

A tervezésben és a megvalósításban érintett partneri kör megfelelő módon történő meghatározása alapvető módon befolyásolja a program megvalósítás sikerességét. A 2007-2013-as időszakhoz képest a helyi partnerség sokkal komolyabb szerepet játszik, így a megyei jogú városok, a megyék, a vállalkozói szektor és a civil szféra jó együttműködése lehet a siker záloga.                                                              9

   

A fejlesztési mátrixot a dokumentum mellékleteként csatoljuk. 

64

     

 



 

Integrált megközelítés alkalmazásának lehetőségei

A vizsgált négy szempont esetében azt kértük a résztvevőktől, hogy gondolják végig, adottak-e a feltételek az integrált – multi-fund finanszírozású – megközelítés alkalmazására, illetve rendelkezésre állnak-e a szükséges humán kapacitások a fejlesztéseket előkészítő és lebonyolító szervezeteknél.



Város és térsége közös fejlesztésében rejlő lehetőségek

A résztvevők átgondolták, hogy milyen kritériumok alapján definiálható egy város-vidék kapcsolatrendszer kiterjedt volta, milyen stratégiai keretrendszer előzetes meghatározására van szükség. Az integrált fejlesztések tartalmi elemeinek kialakításához alapvetően rugalmas kereteket biztosítanak az új uniós jogszabályok, hiszen az operatív programok között nagyobb átjárhatóságot tesznek ezek lehetővé.



Határon átnyúló városi kapcsolatok beazonosításának módszertana

Áttekintésre kerültek azok a szempontok, melyek mentén határon átnyúló komplex fejlesztési program kialakítására kerülhet sor. Az elhangzott vélemények alapján probléma fókuszú, illetve feladat fókuszú megközelítés lehetséges figyelembe véve a térségi specifikumokat. A város-város együttműködésnek speciális terepe lehet a felsőoktatási intézmények (Szegedi Tudományegyetem, Újvidéki Egyetem) partnerségében megvalósuló tudás transzfer, de adott esetben a gazdaságfejlesztés területén a klaszterek együttműködése is erősítheti a várostérségek között kiépülő kapcsolati hálót.



Integrált fejlesztési program részét képező projekttípusok

Melyek azok a projekttípusok, melyek helyi térségi, illetve ágazati megközelítésből beazonosítható. Közlekedésfejlesztés, szociális rehabilitáció, civil szervezetek támogatása, KKV fejlesztés, környezetvédelem stb.). Mindez alapvetősen a stratégia tervezése, illetve a program készítés kapcsán kerülhet majd előtérbe.

   

65

     

 

 

6.1. A koncepcionális keretek áttekintése Az alábbiakban röviden áttekintjük azokat a koncepcionális kereteket, melyek a városfejlesztés mozgásterét alapvetően meghatározzák 2014 és 2020 között. Ennek megfelelően kitérünk az Integrált Területi Beruházásban (Integrated Territorial Investment – ITI) rejlő lehetőségek bemutatására, különös tekintettel mivel ezek a nagyobb magyarországi várostérségek önálló fejlesztési programjai lehetnek a következő fejlesztési periódusban. Ezzel együtt figyelmet fordítunk az úgynevezett közösség által vezérelt helyi fejlesztések (Community Led local Development – CLLD) bemutatására is, hiszen a kisebb települések esetében ezek biztosíthatják majd a forrásokat város és vonzáskörzete komplex fejlesztéséhez.

6.1.1. Az EU 2020 tematikus fejlesztési célkitűzései és az integrált városfejlesztés A KSK rendelet tervezet megfogalmazása szerint „Az Unió intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája céljainak és célkitűzéseinek elérése érdekében a KSK-alapok támogatásait korlátozott számú tematikus célkitűzésekre kell összpontosítani.” Mindezeken túl „…Az operatív programoknak meg kell határozniuk azokat a prioritási tengelyeket amelyek megfelelnek az adott programhoz kiválasztott tematikus célkitűzéseknek,…”.

Fentiek alapján egyértelmű, hogy az EU2020 stratégiával összhangban rögzített 11 tematikus célkitűzés alapvetően határozza meg a térségi integrált fejlesztési programok tartalmát, amennyiben ezek a programok a tematikus célkitűzésekhez illeszkedő prioritásokból felépülő operatív programokból kapnak támogatást a jövőben. Az Európai Unióban fenntartható növekedés és a munkahelyteremtés nem valósulhat meg az egységes piac megerősítése, elmélyítése és kiszélesítése nélkül. Ahhoz, hogy az egységes piac hozzájáruljon az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához, jól működő, egymással összeköttetésben álló piacokra van szükség, ahol a verseny és a fogyasztók hozzáférése ösztönzi a növekedést és az innovációt. A szolgáltatási irányelv alapján nyílt és egységes piacot kell létrehozni, biztosítva ugyanakkor a fogyasztók számára nyújtott szolgáltatások minőségének megőrzését.

   

66

          Az Európa 2020 stratégia 5 kiemelt célt definiál, úgy mint a foglalkoztatás szintjének javítása, a kutatás-fejlesztés erősítése, az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős csökkentése, az iskolából kimaradók arányának csökkentése, az országos szegénységi küszöbök alatt élő európaiak számának jelentős csökkentése. E célkitűzéseket az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés eszközeivel érheti el a kontinens a következő hétéves fejlesztési időszakban. Az Európa 2020 stratégia KSK - alapok által megvalósítandó fő célkitűzéseinek és tizenegy tematikus célkitűzés keretében végrehajtandó legfontosabb intézkedéseknek a meghatározása révén a közös stratégiai keret további iránymutatással szolgálhat azt illetően, hogyan állíthatók leghatékonyabban a növekedés szolgálatába a KSK - alapok a partnerségi szerződésekben és programokban. Az alábbiakban a 11 tematikus célkitűzés összefoglaló bemutatását találhatjuk (jelen tanulmány 1. számú melléklete részletesen tartalmazza tematikus célkitűzéseket és a kapcsolódó beruházási prioritásokat).

1. A kutatás, a technológiai fejlesztés és innováció erősítése  Cél  a  vállalkozások  innovációjának  javítása.  Ennek  keretében  új  technológiák  –  különösen  a  kulcsfontosságú  alaptechnológiák  –  terjesztése  és  átvétele  a  kutatás  és  az  oktatás,  a  technológiaátadás, az alkalmazott kutatás, a technológiafejlesztés és a demonstrációs létesítmények  területén tevékenykedő szereplőkkel folytatott együttműködésen keresztül, annak érdekében, hogy  a vállalatok innovatívabb termékeket, eljárásokat, marketinget és szolgáltatásokat fejleszthessenek  ki,  illetve  új,  nagy  növekedést  ösztönző  intézkedésekkel  diverzifikálják  a  nemzeti/regionális  gazdaságot    2. Az  információs  és  kommunikációs  technológiák  hozzáférhetőségének,  használatának  és  minőségének javítása  Cél  olyan  ikt‐alkalmazások  kifejlesztése,  amelyek  hozzájárulnak  a  jövőbeni  társadalmi  kihívások  leküzdéséhez  és  az  új  lehetőségek  kihasználásához  az  e‐egészségügy,  a  népesség  elöregedése,  a  szén‐dioxid‐kibocsátások  csökkentése,  az  erőforrás‐hatékonyság,  az  oktatás,  a  digitális  társadalmi  befogadás,  az  energiahatékonyság,  az  „intelligens  városok”  számára  kifejlesztett  integrált  ikt‐ megoldások,   az  ikt‐alapú  innovációk  széles  körű  elterjesztésére  szánt,  régiókon  belüli  és  régiók  közötti  beruházások a legfontosabb társadalmi kihívások leküzdésére    3. A kkv‐k, a mezőgazdasági (az EMVA esetében) és a halászati és az akvakultúra ágazat (az  ETHA esetében) versenyképességének javítása   Cél  új  üzleti  modellek,  például  új  értékláncok  és  marketingszervezetek  kialakítása,  elsősorban  a  nemzetközivé válás elősegítése érdekében    4. A karbonszegény gazdaság felé való elmozdulás támogatása minden ágazatban  Cél  az  energiahatékonyság,  illetve  megújuló  energiaforrásokra  épülő  fűtés  és  hűtés  alkalmazása  a  középületekben,  főként  a  kibocsátásmentes  és  az  energiatöbbletet  termelő  épületek  mintáinak  bemutatása,  valamint  a  meglévő  épületek  jelentős,  akár  az  optimális  költségszintet  meghaladó     

67

          mértékű felújítása;  energiahatékonysági  intézkedések  és  megújuló  energiaforrások  használata  a  kkv‐kban  (beleértve  a  tájékoztató kampányokat is).    5. Az  éghajlatváltozáshoz  való  alkalmazkodás,  a  kockázat  megelőzés  és  –kezelés  előmozdítása   Az  éghajlatváltozáshoz  való  alkalmazkodásra  irányuló  stratégiák,  cselekvési  tervek  és  kockázat  megelőzési  és  ‐  kezelési  tervek  kidolgozása  nemzeti,  regionális  és  helyi  szinten;  tudásalap,  adat  megfigyelési kapacitások és információcsere‐mechanizmusok kiépítése  az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, továbbá kockázat megelőzésre és ‐kezelésre fordított  megnövelt  beruházások  többek  között  a  következő  területeken:  az  épített  környezet  és  más  infrastruktúrák  kárelkerülése  és  ellenálló  képességének  fokozása;  az  emberi  egészség  védelme;  a  vízkészletekre  nehezedő  jövőbeni  nyomás  mérséklése;  árvízvédelemre  irányuló  beruházások;  továbbá az ökoszisztémák sérülékenységének mérséklése az ökoszisztémák  ellenálló képességének  javítására és az ökoszisztéma‐alapú alkalmazkodás elősegítésére.  Cél  a  fenntartható  vízgazdálkodás,  ezen  belül  a  vízfelhasználás  hatékonysága  (az  ökoszisztéma  szempontjából) a háztáji víztároló övezetek létrehozása révén, hatékony vízfelhasználást alkalmazó  termesztési  módszerek  támogatása  és  az  erózióval  szembeni  erdővédelmi  övezetek  kialakítása  és  gondozása.    6. A környezetvédelem és az erőforrás‐felhasználás hatékonyságának előmozdítása   Cél  a  hatékony  vízellátásra,  szennyvíztisztításra  és  víz‐újrafelhasználásra  irányuló  befektetések,  többek  között  a  szivárgás  csökkentését  és  a  vízgyűjtő‐gazdálkodási  tervek  végrehajtását  célzó  új  beruházások támogatása.  Cél a zöld infrastruktúrákra irányuló, többek között a Natura 2000 és egyéb területeken végrehajtott  beruházások  a  biológiai  sokféleség  és  az  ökoszisztéma‐szolgáltatások  megóvása,  illetve  helyreállítása,  az  éghajlatváltozás  mérséklése  és  az  ahhoz  való  alkalmazkodás,  az  árvizek  és  tüzek  elleni védekezés, a tengerpartok védelme, a talajvédelem és más kockázatmegelőző intézkedések, a  természeti  területek  szétszabdaltságának  mérséklése,  a  vízellátottság  növelése,  valamint  a  jelentősen átalakított területek és élőhelyek helyreállítása érdekében.  a  fenntartható  integrált  városfejlesztés,  többek  között  a  fenntartható  városi  vízelvezetés,  a  talajlezárás  helyreállítására  irányuló  intézkedések,  továbbá  a  szennyezett  területek  és  a  kulturális  infrastruktúra rehabilitációjának támogatása,  a  mezőgazdasági  vízfelhasználás  hatékonyságának  növelése  a  hatékonyabb  öntözési  rendszerekre  irányuló beruházásokon keresztül, a vízfelhasználás hatékonyságával,  illetve a talajok puffer‐ és szűrőképességének megőrzésével kapcsolatos tanácsadás;  a  vizek  és  talajok  minőségének  javítása  és  hozzájárulás  a  talaj  erózióval,  tömörödéssel,  szikesedéssel, földcsuszamlással és szervesanyag‐veszteséggel szembeni védelméhez    7. A  fenntartható  közlekedés  előmozdítása  és  kapacitáshiányok  megszüntetése  a  főbb  hálózati infrastruktúrákban   A  belvízi  utak  kapacitáshiányainak  megszüntetése,  ugyanakkor  a  folyómedrekben  végrehajtott  lényeges  változások  minimálisra  csökkentése,  valamint  a  hajóflották  környezetbarátabb  működtetésére és a folyami információs rendszerekre irányuló beruházások    8. A foglalkoztatás előmozdítása és a munkaerő mobilitásának támogatása   Kiemelt  támogatás  vállalkozások  indításához  és  fejlesztéséhez  a  munkanélküliek,  a  hátrányos  helyzetűek és inaktív személyek számára, minden ágazatban, beleértve a gondozási és egészségügyi  szolgáltatásokat, a munkaerő‐piaci beilleszkedést, a zöld munkahelyeket és a közösségfejlesztést. Ez     

68

          a  támogatás  magában  foglalja  a  készségfejlesztést,  beleértve  az  ikt‐t,  a  vállalkozási  és  vezetési  készségeket,  a  mentorálást  és  tanácsadást,  valamint  befogadó  vállalkozásfejlesztési  és  pénzügyi  szolgáltatások nyújtását a vállalkozásokat indítók számára.  Cél  üzleti  inkubátorházak  kialakítása,  valamint  beruházási  támogatás  az  önfoglalkoztatáshoz  és  vállalkozások indításához, különösen az olyan, új növekedési forrásokat jelentő területeken, mint a  környezetbarát  gazdaság,  a  fenntartható  idegenforgalom  (beleértve  az  „ezüst  gazdaságot”),  illetve  az egészségügyi és szociális szolgáltatások.    9. A társadalmi befogadás előmozdítása és a szegénység elleni küzdelem   Cél  a  foglalkoztathatóságot  növelő  különböző  típusú  intézkedéseket  –  például  az  egyénre  szabott  támogatást, tanácsadást, útmutatást, általános oktatáshoz, szakoktatáshoz és ‐képzéshez, valamint  szolgáltatásokhoz,  nevezetesen  az  egészségügyi  és  szociális  szolgáltatásokhoz,  a  gyermekgondozáshoz  és  az  internetes  szolgáltatásokhoz  való  hozzáférést  –  egyesítő  integrált  megközelítés kialakítása.    10. Beruházások az oktatás, a képességfejlesztés és az egész életen át tartó tanulás területén   Cél a partnerségek kialakítása és megerősítése a felsőoktatási, az üzleti és a kutatási szféra között, a  munkavállalókat célzó, az egész életen át tartó tanulásra irányuló stratégiák végrehajtása a szociális  partnerekkel  együttműködésben,  ideértve  a  munkavállalók  képzését,  készségfejlesztését,  valamint  transzverzális  kompetenciáik,  például  nyelvismeretük,  digitális  jártasságuk  és  vállalkozói  készségük  naprakésszé tételét;  a  szakoktatási  és  ‐képzési  rendszerek  munkaerő‐piaci  igényekhez  való  igazítása  a  munkahelyi  tapasztalaton  alapuló  tanulási  programok,  például  a  tanulószerződéses  gyakorlati  képzési  rendszerek  szakoktatásban  és  ‐képzésben  való  kifejlesztése,  valamint  a  vállalatok  több  gyakornok  alkalmazására való ösztönzése révén.    11. Az intézményi kapacitás javítása és hatékony közigazgatás   Cél  az  ágazati  és  területi  megállapodások  kialakítása  a  foglalkoztatás,  a  társadalmi  befogadás,  az  egészségügy és az oktatás terén, minden területi szinten.    Természetesen mindegyik tematikus célkitűzés kapcsán kimutatható kapcsolódás a városfejlesztés témakörhöz, ám „Az információs és kommunikációs technológiák hozzáférhetőségének, használatának és minőségének javítása„, „A fenntartható közlekedés előmozdítása és kapacitáshiányok megszüntetése a főbb hálózati infrastruktúrákban„, „A foglalkoztatás előmozdítása és a munkaerő mobilitásának támogatása”, „A társadalmi befogadás előmozdítása és a szegénység elleni küzdelem” célkitűzések esetében teljesen egyértelmű a korreláció. Ezek tehát azok a témakörök, melyek a városfejlesztés pénzügyi kereteit megteremtő operatív program prioritások fókuszait meghatározzák a jövőben.

   

69

     

  6.1.2. Integrált Térségi városfejlesztésben

Beavatkozások

  (ITI)

szerepe

a

A városok, amelyek az üzleti élet és a vállalkozások, a kutatás és a fejlesztés, a képzés és az oktatás, a társadalmi befogadás és a kulturális interakció központjaiként működnek, fontos szerepet játszhatnak az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósításában. Ugyanakkor számos várostérségben vár megoldásra a nagymértékű elszegényedés, a munkanélküliség és a bűnözés, a rossz minőségű és nem energiahatékony lakások, valamint a környezet károsodásának problémája. A Bizottság ezért speciális befektetési prioritások meghatározását javasolja azon várostérségek esetében, amelyek az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés alapvető stratégiai céljainak finanszírozását helyezik előtérbe a városokban, és hozzájárulnak a fenntartható városfejlesztéshez. Ezek a befektetési prioritások a következők: alacsony szén-dioxidkibocsátási stratégiák a várostérségek számára, fenntartható városi közlekedés, városi környezetfejlesztés, valamint az elmaradott városrészek fizikai és gazdasági megújítása, beleértve a lakáshelyzet javítását. A Bizottság azt javasolja, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) forrásainak legalább 5 %-a legyen elkülönítve a városok számára minden tagállam esetében, és ezt az összeget a fenntartható városfejlesztést célzó integrált intézkedésekre kell előirányozni. Annak érdekében, hogy a különböző prioritásokból származó források koordinálása megfelelő szinten, integráltan történjen, a forrásokat integrált területi beruházásokon keresztül kell felhasználni, a megfelelő vezetők városokhoz történő kijelölésével. Az ezen integrált intézkedésekre elkülönített forrásokat egyértelműen meg kell jelölni a működési programokban. Annak érdekében, hogy az érintett városok a kívánt mértékben részt vegyenek a programalkotási folyamatban és a működési programok megvalósításában, a Bizottság azt javasolja, hogy a tagállamok nevezzék meg azokat a városokat, amelyek integrált intézkedéseket hoznak a fenntartható városfejlesztés érdekében, és tüntessék fel e városok listáját a partnerségi szerződésben. Az ezen intézkedésekre szánt éves keretet nemzeti szinten kell meghatározni. a fenntartható városfejlesztést az integrált területi kezdeményezésen (ITI) keresztül is támogatható. Az ITI ideális eszköz az integrált lépések támogatásához a várostérségekben, mivel lehetőséget biztosít a több forrásból származó támogatások egyesítésére. Az integrált befektetési stratégiaként (vagy „miniprogramként”) működő ITI-k a funkcionális várostérségek több típusára is alkalmazhatók, a szűken vett lakókörnyezettől vagy a kerületi szinttől az olyan nagyobb funkcionális várostérségekig, mint például a városrészek vagy a    

70

          nagyvárosi vonzáskörzetek. Annak biztosítása érdekében, hogy az ITIbefektetéseket kiegészítő támogatásként használják fel, a (részleges vagy teljes körű) irányítással és megvalósítással egyetlen testületet, például egy helyi hatóságot kell megbízni.

Mindez jelenleg nem belátható kötelezettségeket róhat a városfejlesztésben már tapasztalatot szerzett városfejlesztési társaságok, illetve települési önkormányzatok szakembereire. Ahhoz, hogy a 2014-2020-as fejlesztési időszakban a forrásfelhasználás volumene legalább megközelítse a 2007-2013-as időszakban elért mutatókat, alapvető változásoknak kell végbemennie az intézményrendszerben.

6.1.3. A közösség által vezérelt helyi fejlesztések (CLLD) szerepe a városfejlesztésben Szakértői vélemények szerint a városfejlesztés számos negatív következménnyel járhat az Európai Unió vidéki térségeiben. Mi több, amint arra az 5. kohéziós jelentés is felhívja a figyelmet, a vidéki térségekben komoly problémát jelenthet a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés is. Mindezekből egyértelműen kiderül, hogy a város- és a vidékfejlesztés kapcsán számos olyan közös fejlesztési területet be lehet azonosítani, melyek az Európai Uniós források felhasználásának hatékonyabbá tételét erősítik. A kohéziós politika nem tesz különbséget a városok és a vidéki területek között. A strukturális alapok a vidéki és a városi területeknek egyaránt biztosítanak támogatást, így nehéz pontosan meghatározni, hogy a kiadások mekkora része érinti a vidékfejlesztést. Mindazonáltal az alábbi táblázat tájékoztatást nyújt a kohéziós politika keretében a 2007–2013-as időszakban rendelkezésre álló források területtípus szerinti megoszlásáról.

Amint arra korábban már utaltunk, a 2014-2020-as programozási időszakban Brüsszel javaslatai alapján a helyi fejlesztési kezdeményezések jelentősebb térnyerését prognosztizálhatjuk. A közösségek által irányított helyi fejlesztési programok (Community-Led Local Development Programme – CLLD) tervezése és megvalósítása kapcsán a helyi akciócsoportok meghatározó szerepe kifejezetten meghatározó. A CLLD ennek megfelelően olyan konkrét eszköz, amely a régiók alatti szinten használható, és helyi szinten egészíti ki az egyéb fejlesztési támogatásokat. A CLLD képes mozgósítani és bevonni a helyi közösségeket, szervezeteket, hogy azok hozzájáruljanak az Európa 2020    

71

          stratégiában kitűzött intelligens, fenntartható és inkluzív fejlődéshez, a területi kohézió támogatásához és a konkrét szakpolitikai célkitűzések teljesüléséhez. A Bizottság a KSK-alapok vonatkozásában olyan egységes módszertan alkalmazását javasolja a közösség által irányított helyi fejlesztésben, amely: 

konkrét, régió alatti szintű területekre összpontosít,



közösség által irányított, a helyi nyilvánosságot és a magánszektor társadalmi gazdasági érdekeit képviselő helyi akciócsoportokkal



olyan integrált és több szektort felölelő, területspecifikus helyi fejlesztési stratégiákon keresztül valósul meg, amelyik kialakításukkal figyelembe veszik a helyi igényeket és lehetőségeket,



a helyi kontextusban innovatív jellemzőket foglal magába, hálózatépítési tevékenységeket valamint értelemszerűen együttműködést is tartalmaz

A CLLD megvalósítható városi, vidéki, határon átnyúló stb. programok kapcsán, ám a helyi közösség egyértelmű kompetenciái és felelősségi körei konkrétak és számon kérhetőek kell, hogy legyenek. Mindezeken túl a jogszabály tervezetek lehetőséget adnak arra is – az erről való döntés tagállami hatáskör – hogy az Irányító Hatóság egyes feladatait a helyi közösségek átvehetik (pl. projekt kiválasztás). A program irányítása az adott közösség szintjén történik, a helyi társadalmigazdasági érdekek köz- és magánszférabeli képviselőiből álló helyi akciócsoportok révén, ahol döntéshozatali szinten sem a közszféra, sem egyetlen más érdekcsoport nem rendelkezik a szavazati jogok 49 %-ot meghaladó hányadával. A helyi akciócsoportok mindenekelőtt helyi fejlesztési stratégiájukat kell, hogy kialakítsák. Egy helyi fejlesztési stratégia legalább az alábbi elemeket tartalmazza:

   



a stratégia által lefedett terület és lakosság meghatározása (A helyi akciócsoportok dönthetnek azon tényleges területek és populáció meghatározásáról, amelyekre stratégiájuk vonatkozik majd)



a terület fejlesztési szükségleteinek és lehetőségeinek az elemzése (előre meghatározott, egységes módszertan szerint az adott funkcionális térség társadalmi-gazdasági, infrastrukturális stb. jellemzőinek idősoros statisztikai elemzése, a lehetséges fejlesztési irányok beazonosítása)

72

     

 

 



a stratégia és a célkitűzései leírása, a stratégia integrált és innovatív jellegének a leírása és a célkitűzések hierarchiája, beleértve a kimenetek vagy eredmények egyértelmű és mérhető céljait (2014-2020 között a monitoring és ehhez kapcsolódóan az indikátorok vizsgálata kiemelt prioritást élvez. Ennek megfelelően már a stratégia készítés fázisában szükséges felmérni, hogy melyek azok a projekt-, illetve program szintű mutatók melyek – a KSK alapokhoz rendelt mutató rendszerrel összhangban 10 – a leghatékonyabban és releváns módon mutatják be a fejlesztési források felhasználása kapcsán elért eredményeket.)



a közösség stratégia kidolgozásába történő bevonásának a leírása (alapvető jelentőségű a megfelelő partnerségi terv elkészítése, különös tekintettel a város és vidék komplex fejlesztése kapcsán felmerülő speciális kérdések vizsgálata kapcsán. Különösen fontos, hogy az interdiszciplináris megközelítés miatt eltérő tématerületek szakértői, különböző döntéshozói szintek szereplői működhetnek együtt).



egy cselekvési terv, amely bemutatja, hogyan történik a célkitűzések alapján az intézkedések meghatározása (a cselekvési terv egyértelműen rögzíti a folyamatban résztvevők feladatait, az elvégzendő konkrét feladatok kapcsolódását és időbeli sorrendjét.)



a stratégia irányítási intézkedéseinek a leírása (Végrehajtásra, értékelésre vonatkozó konkrét intézkedések leírása, különös tekintettel a megvalósító humán kapacitásra, az irányítási rendszerre, a belső minőségbiztosításra. Amennyiben közreműködő szervezeti, vagy irányító hatóság-jellegű feladatokat kap a HACS, úgy az előbbieket akkreditációs folyamat keretében kell vizsgálni)



a stratégia pénzügyi terve, beleértve az egyes KSK-alapokból tervezett forráselosztást (a pénzügyi terv mindenképpen tartalmazzon évekre és prioritásokra vonatkozó megbontást, ezzel a jobb tervezhetőséget segítendő.)

6.2. Programozási módszertani javaslatok A 2007 és 2013 között megvalósuló fejlesztési programok keretei között lebonyolított,

területi

alapon

koordinált

projektek

tapasztalatai

alapján

kijelenthetjük, hogy az ilyen fejlesztéseket – amennyiben erre lehetőség nyílik –                                                              10

 A KSK-alapokhoz rendelt indikátorokat jelen dokumentum 2. számú mellékletében külön táblázatban mutatjuk be. 

   

73

          érdemes egyetlen operatív programon, vagy egy prioritáson belül megtervezni. Az intézményrendszerben ugyanis – noha adott esetben egy szervezeten belül működik a több program megvalósításáért felelős Irányító Hatóság – a tapasztalatok szerint komoly feszültségek keletkezhetnek a különböző döntési szintek között. Mindezek mellett az ilyen típusú, területi együttműködéseken alapuló projektek esetében (például LHH program), a stratégiai szinten csupán forrásallokációs döntések születtek, míg maguk a projektjavaslatok nehezen átlátható értékelési és döntési mechanizmusokon keresztül jutottak el a végső támogatói – vagy elutasító – döntésig. A jelenleg látható jogszabálytervezetek alapján ugyanakkor a 2014-2020-as programozási időszakban lehetőség lesz olyan programok tervezésére, melyek egyszerre finanszírozhatóak az Európai Szociális Alapból és az Európai Regionális Fejlesztési Alapból.

Jelenlegi ismereteink szerint a 2007-2013-as 7+8-as operatív program struktúrát – 7 darab regionális és 8 darab ágazati típusú operatív program – egy 6+1-es struktúra váltja fel, ahol 4 darab ágazati típusú OP mellett 2 darab területi – egy a fejlett és 1 a 6 kevésbé fejlett régió számára – kerül kialakításra. Ezekhez kapcsolódik majd egy technical assistance OP, mely a program lebonyolítás pénzügyi kereteit biztosítja. A négy ágazati típusú operatív program a humán fejlesztés, a környezetvédelem, a közlekedésfejlesztés és a gazdaságfejlesztés területeket fedi le.

6.2.1. A program struktúrára vonatkozó szakmai javaslatok A 2014-2020-as többéves fejlesztési időszakhoz kapcsolódó jogszabály tervezetek áttekintését követően – amint azt korábban jeleztük – megállapíthatjuk, hogy a városok fenntartható fejlesztése kiemelt prioritásként jelenik meg. A rendelettervezet alapján mint láttuk, a városok urbanizált övezeteit érintő gazdasági, környezetvédelmi, éghajlati és társadalmi kihívásokra lehet programot készíteni. A programok meghatározásakor fontos szempont, hogy azok ne ütközzenek az általános támogatási programokkal, azaz vagy más pályázati intézkedést kizáróan lefedjenek egy fejlesztési területet, vagy addicionális, speciális beavatkozást jelentsenek egy-egy városrész számára. Ez utóbbi logikát folytatva javasolt, hogy olyan programstruktúra kerüljön tagállami szinten kialakításra, ahol az integrált fejlesztéseknek, és ezeken belül a komplex városfejlesztésnek jól behatárolható, önálló keretei, struktúrái vannak.    

74

     

 

 

Melyek azok a szempontok, melyeknek egy ilyen program mindenképpen meg kell, hogy feleljen? Az alábbiakban ezeket a tényezőket vesszük górcső alá, előzetes javaslatot téve az egyes szempontok tartalmi elemeire:



helyi területi tervezési kompetenciák megjelenése

A megyei koordináció mellett a NUTS IV szint is megjelenik elsősorban a projektgenerálás és a társadalmi egyeztetés folyamatában. A programozás kapcsán a NUTS IV szint kizárólag a projektcsomagok tartalmi elemeinek meghatározása kapcsán kap feladatot (az előre meghatározott tematikus prioritások alapján előre meghatározott módszertan alapján projektgenerálás zajlik). További kompetenciák: társadalmi egyeztetés során a megyei szinten központi koordinációval elkészülő stratégiai dokumentumok véleményezése, szakmai javaslatok megfogalmazása. A helyi kompetenciák erősítése különösen fontos a nemzetközi, adott esetben határon átnyúló programok előkészítése kapcsán. E tekintetben a megyei szereplők jelentős tapasztalattal rendelkeznek.



területi eszközök teljeskörűsége területi szempontból

A teljeskörű lefedettség elérhető, amennyiben a megyei OP-k alapján definiált, szektorális típusú (de indikatív megyei forrás allokációt) tartalmazó prioritási tengelyek mellett területi alapú prioritás(ok) is van(nak). A helyi területi szintek (CLLD, ITI) a részükre allokált forrás keretet e témakörök alapján „tölthetik fel” tartalommal, összhangban a korábban lezajlott projektgenerálás során feltárt projekt portfolió tartalmával. Határon átnyúló fejlesztések esetében természetesen nem csupán a hazai területi operatív programok, de az Európai Területi Együttműködés által finanszírozott programok is forrást biztosítanak.



területi eszközök teljeskörűsége eljárásrendi szempontból

Több témakörben – pl. gazdaságfejlesztés, innováció, turisztika – a nyílt pályázatos, más esetekben az új területi eszközök (ITI, CLLD) alkalmazása párhuzamosan lehetséges. Gazdaságfejlesztés témakörben alapvetően látható, hogy a korábbi próbálkozások a komplex kezelésre – pl. LHH program – nem hozták az előzetesen várt eredményeket, az LHH kistérségekben működő cégek gyakran inkább a „versenyző” hagyományos kiírásokat választották (pl. telephelyfejlesztés). Turisztika területén a kisebb, szolgáltatásfejlesztési projekteknek, míg innováció kapcsán az innovációs szolgáltatások igénybevételét támogató programoknak van létjogosultsága e téren.

   

75

     

  

 

területi eszközök időbelisége

A teljes programciklusra meghatározásra kerül a program struktúra, mely a teljes 2014-2020-as időszak tematikus keretét és forrás hátterét rögzíti. A programozási periódus akciótervi időszakokra bontása indokolt. Az egyes akciótervi ciklusok (2014-2015, 2016-2017, 2018-2020) tervezési/fejlesztési/megvalósítási tapasztalatai ily módon folyamatba építhetőek, iteratív módon javítható a programozási struktúra és a forrás abszorpciós képesség.



területi eszközök tématerületei

A nagyobb volumenű (pl. város régió egészét vagy egy rurális térség több települését érintő) szektorális fejlesztések megvalósítására is lehetőség nyílik, a helyi fejlesztési programokban nevesített projektlista alapján. Ezek a fejlesztések az ágazati OP-k forrásai terhére valósulnak meg, így a területi OP „tehermentesíthető”.

6.2.2. A komplex, integrált programok kialakítására vonatkozó szakmai javaslatok A 2014-2020-as Európai Uniós programozási periódus számos új lehetősége között igen nagy érdeklődés övezi a komplex, integrált programok kialakításához kapcsolódó szakmai irányvonalat. Bár az ITI és CLLD programoknak ismertek módszertani előzményei, a jelenlegi magyarországi támogatási rendszerben mégis merőben új megközelítést fognak igényelni. Az ITI és CLLD programok legfontosabb kereteiről a korábbi fejezetekben már szóltunk. Érdemes kiemelni, hogy a közösségi irányítású helyi fejlesztés az ITI-k megvalósítási folyamatának egyik építőeleme is lehet. Az ITI és a CLLD között azonban jelentős különbségek állnak fenn. A CLLD szigorúan „alulról felfelé” irányuló megközelítés. A helyi intézkedéscsoport határozza meg a helyi fejlesztési stratégiát, valamint az annak keretein belül finanszírozott tevékenységeket. Az ITI azonban nem határozhatja meg előre magukkal a beruházásokkal kapcsolatos döntések menetét – ez lehet felülről lefelé vagy alulról felfelé történő folyamat, illetve a kettő kombinációja. A CLLD így az ITI-ken keresztül megvalósuló integrált városfejlesztési stratégia egyik alkotórésze is lehet. A eszközök újdonsága mellett ki kell emelni azokat a lényegi szakmai területeket, amelyeken kérdések és problémák fognak generálóni mind a programok megtervezése és előkészítése, mind pedig azok megvalósítása kapcsán.    

76

     

 

 

Menedzsment Bár 2012 végén még nem tisztázottak Magyarországon a következő időszak operatív programjainak tartalmi felépítései, az integrált programok esetében rövidesen döntéseket kell hozni azzal kapcsolatban, hogy a programok menedzsmentjét mely szintekhez kívánja kötni a tagállam. Az egyes ITI-k természetesen saját menedzsmenttel fognak rendelkezni, amelynek egyik alapját képezhetik a 2007-2013-as időszakban már létrehozott és működtetett „városfejlesztési társaságok”. Ezek a szervezetek a fejlesztések gazdáinak számító városok mellett, de azoktól részben elkülönülten és önállóan láttak el számos projekt menedzsmentjéhez kapcsolódó feladatot. A városrehabilitációs beavatkozások végrehajtásához 2007-től többnyire feltételként határozta meg az irányító hatóság olyan felkészült projekt menedzsment létrehozását, amely nem csak a pályázatos projektek végrehajtásához szükséges koordinációs, adminisztratív feladatokat látja el, hanem ezen kívül még számos funkcionális tartalmú összehangolt városfejlesztési feladatot is. Ennek megfelelően a javaslat szerint a városok egyetlen, gazdaságosan működtethető, az önkormányzattal szorosan együttműködő szervezet számára delegálták a menedzsmenthez kapcsolódó feladat- és kompetenciakört. A Dél-alföldi régióban a városok egy része élt csak a lehetőséggel, míg mások a menedzsment feladatokat a hagyományosnak nevezhető, belső erőforrásokra támaszkodva látták el. Amennyiben a 2014-2020-as időszak fejlesztési irányait és az ITI és CLLD konstrukciókról rendelkezésre álló információkat figyelembe vesszük, valószínűsíthetőnek tűnik, hogy a következő időszak integrált programjainak lebonyolítói számára szükség lesz egy, a városfejlesztő társasághoz hasonló szervezeti egység létrehozása, illetve a korábbi szervezet fenntartása, továbbfejlesztése. Ugyanakkor a feladat és felelősségi körök pontos meghatározása és az alá- és fölérendeltségből adódó dilemmák tisztázása feltétlenül szükségesek a megfelelő működés biztosításához. Területi szint Alapvető fontosságú, hogy a városfejlesztési témájú ITI és CLLD programok milyen kapcsolatban lesznek az országos/ágazati területi szint alatt lévő szervezetekkel. Az egyik, optimális esetben a programok egy része a területi operatív programok részeként fog megvalósulni, aminek megfelelő alapot biztosít az a tény, hogy a városfejlesztés a 2007-2013-as időszakban a regionális operatív programok forrásaiból volt finanszírozva. Ezen időszakban az RFÜ-k, mint közreműködő szervezetek részt vettek a kapcsolódó programok és intézkedések kidolgozásában, a forrásallokációs tevékenységekben, projekt menedzsmentben, projektfejlesztésben, monitoring és ellenőrzési    

77

          tevékenységekben. Részesei voltak az integrált városfejlesztési programok meghonosításának és egy korábban csak kevésbé ismert programstruktúra bevezetésének. Az ITI és CLLD programok ugyanakkor számos szakterületet felölelhetnek, ezért joggal merülhet fel a szakágazatok részéről a rálátás és beleszólás igénye a programok megtervezése és lebonyolítása kapcsán. Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy a programok maguk alapvetően a helyi fejlesztési igények és problematikák komplex kezelését célozzák, mind megtervezésük, mind végrehajtásuk jelentős helyi (megyei, városi, térségi) ismeretet és humánerőforrást igényel. Az ITI és CLLD programok betagozódása az egyes operatív programokba a közeljövő egyik lényegi kérdése. A sikeres forrásfelhasználás – éppen a fejlesztési irányvonal újdonságának köszönhetően – e területen megköveteli a szélesebb értelemben vett partnerség működtetését, a társadalmasítás és véleményezés eddiginél is határozottabb érvényesítését. Mindez különösen igaz a határon átnyúló integrált fejlesztésekre, ahol az altérő fejlesztési igények, a különböző célok tovább differenciálják a lehetséges tevékenységek körét. Beavatkozási területek Az eddig megismert városfejlesztési tématerületek már a komplex programok irányába mutattak elmozdulást 2007-et követően. A funkcióbővítő városrehabilitáció a városi és térségi funkciók fejlesztésére és kialakítására, a kapcsolódó infrastruktúra megújítására is lehetőséget adtak. A lehetséges fejlesztendő funkciók között megjelenhetett a gazdasági, a közösségi, városiközterületi és a közszféra tématerülete is. A kialakításra kerülő integrált projekteknek a helyi társadalom számára úgynevezett szoft programelemeket is tartalmazniuk kellett. A szociális városrehabilitációs projektek szintén különböző települési funkciók fejlesztéséhez járulhattak hozzá, azzal a különbséggel, hogy a fejlesztések alapját a beavatkozási terület lakosságának hátrányos helyzete adta és ennek megfelelően a különböző projektelemek középpontjában is a lakossági, humán elemek álltak. A szociális városrehabilitációs projektek mindezek mellett lakófunkciókat érintő fejlesztéseket is tartalmaztak, lehetővé téve a rossz hatékonysággal működő lakótelepi panelházak energetikai korszerűsítését, de akár szociális bérlakások kialakítását is. A 2014-2020-as időszakban a programokat több alapból is finanszírozni lehet majd. Ez az átjárhatóság a még komplexebb projektek kialakításának kedvez. A jövő integrált projektjei egy adott terület széles probléma spektrumára vonatkozóan tervezhetőek. Emellett a tényleges programterület (akcióterület) átlépheti a települések közigazgatási területeit is, ami még szélesebbre tárja a

   

78

          fejlesztések lehetséges irányait. Ezáltal a hagyományos értelemben vett akcióterületeket helyét fogalmilag is a funkcionális várostérségek vehetik át. Stratégiaalkotás Az Integrált Városfejlesztési Stratégia a városfejlesztés szerves eszközévé vált a 2007-2013-as időszakban. A módszertant megfelelően alkalmazó és tudatosan tervező települések olyan szakanyag birtokába juthattak az IVS révén, amely középtávon rögzíteni képes a főbb fejlesztési elképzeléseket, s kiemelten azokat, melyek a komplex, integrált beavatkozásokat célozták meg. Az IVS-ek akcióterületi szinten határozták meg és definiálták a szükséges intézkedéseket és tevékenységeket. A következő programozási időszakban is az előzetesen kijelölt terület elvén alapuló programozási metódust kell követni, az IVS helyét azonban az integrált területi fejlesztési stratégia veszi át, amely már nem városi, hanem funkcionális területi egység léptékben gondolkodik. Az ágazatokat is átfogó, integrált fejlesztési stratégia kialakítása alapvető fontosságú lesz az érintett terület fejlesztési szükségleteinek meghatározásához. A stratégiát úgy kell kialakítani, hogy az intézkedések a koordinált megvalósítás során létrejött szövetségekre épüljenek. Az ITI tárgyát bármilyen, adott területi jellemzőkkel rendelkező földrajzi övezet képezheti, a város környékektől a városi, nagyvárosi, városi-vidéki, körzeti és régióközi szintekig. Az ITI keretében egy adott régión belüli, hasonló tulajdonságokkal rendelkező különálló földrajzi területek (pl. kis vagy közepes városokból álló hálózatok) esetében is megvalósíthatók az összehangolt intézkedések. Az ITI-nek nem szükséges lefednie egy közigazgatási egység teljes területét.

6.3. Projektfejlesztési módszertani javaslatok A 2007-2013-as fejlesztési időszakban a Közreműködő Szervezetek úgynevezett kétfordulós-, illetve kiemelt projektek esetében végeznek, végeztek projektfejlesztési tevékenységet. A kétfordulós eljárás a strukturális alapok (SA) felhasználása során Magyarországon korábban nem alkalmazott, a 2007-2013-as időszakban bevezetendő projektszelekciós eljárástípus. A kétfordulós rendszerhez részletes eljárásrend készült, melynek kidolgozásának előzményéül a strukturális alapokhoz kapcsolódó korábbi projektfejlesztési tapasztalatok, valamint a „Project Assessment Development Facility (PADF)” elnevezésű PHARE-projekt keretében kidolgozott Projektcsatorna Működési Kézikönyv szolgáltak.

   

79

          A kétfordulós- és a kiemelt eljárásrend alapvető célja, hogy nagyobb beruházások esetében lehetővé tegye egyrészt, hogy az elutasításra kerülő projekteket ne kelljen részletesen kidolgozni, másrészt, hogy a projektek lehető legjobb minőségben kerüljenek kidolgozásra. A kétfordulós rendszer alkalmazása ott indokolt, ahol a források szűkösen állnak rendelkezésre (előre jelezhető, hogy nem jut minden érdeklődőnek annyi, amennyit szeretne), és a projektgazdák versenyeztetése (nem központi kijelölése) indokolt. Emellett a kétfordulós rendszer lényegi eleme a programvégrehajtásba ágyazott projektfejlesztés, ezért alkalmazásának csak az – abszolút értékben, illetve a projekt összértékéhez viszonyítva – jelentős előkészítést igénylő projektek esetében van relevanciája. Ez elsősorban az ERFA által finanszírozott projektek esetében jellemző, ugyanakkor a kétfordulós eljárásrend egyes ESZA-típusú beavatkozásoknál is indokolt. A két forduló időigénye a tapasztalatok szerint nagy – átlagosan kb. 1 év–, ezért csak ott volt célszerű alkalmazni, ahol a projektek viszonylag nagyok, és a projektek száma viszonylag kicsi. További feltételként rögzíthető, hogy a projektek fejlesztéséhez a közreműködő szervezet ingyenes szakmai tanácsokat ad, és a projekt kiválasztás időigénye nem veszélyezteti a program határidők szerinti megvalósítását (vö. n+2 szabály). Ezek miatt a kétfordulós eljárás egy operatív programban sem lehetett domináns eljárás. A Dél-alföldi Operatív Program esetében ugyanakkor mindegyik prioritás kapcsán felmerült vagy a kétfordulós-, vagy a kiemelt projekt eljárásrend alkalmazása. A regionális gazdaságfejlesztés kapcsán elsősorban nagy volumenű innovatív infrastrukturális fejlesztések kapcsán, a turisztikai prioritási tengely esetében a termálfürdő fejlesztések esetében került alkalmazásra ez a módszertan. A közlekedésfejlesztési prioritási tengelyen a Magyar Közút Nzrt. által lebonyolított fejlesztések, míg humán területen a nemzetiségi iskolák tartoztak a kiemelt projektek körébe. A DAOP 5. prioritási tengelyén a megyei jogú városok szociális város rehabilitációs fejlesztési programjai, valamint funkcióbővítő projektjei, illetve a környezetvédelem témakörben a nagyobb volumenű környezetvédelmi beruházások kerültek kiemelt projektként nevesítésre.

6.3.1. Projektfejlesztési tapasztalatok rövid áttekintése

A Dél-alföldi régióban a DARFÜ Nonprofit Kft. valamint a VÁTI Nonprofit Kft. látták el a regionális operatív program Közreműködő Szervezeti feladatait. A 2007-13 között végrehajtandó Új Magyarország Fejlesztési Terv, illetve az Új Széchenyi-terv kapcsán a hagyományos közreműködő szervezeti feladatok    

80

          mellett két új tevékenységet is fel kellett, hogy vegyenek eszköztárukba a regionális fejlesztési ügynökségek. Noha mind tervezéssel, mind pedig projektfejlesztéssel foglalkoztak az RFÜ-k szakemberei az elmúlt időszakban, az ún. gördülő tervezés, valamint a kiemelt projektek illetve a kétfordulós eljárás kapcsán felmerülő projektfejlesztési feladatok új felelősséget jelentettek a szervezet életében. A pályázatmenedzsment, illetve a tervezés formálisan is (szakmai dokumentumokkal) megfelelő keretek között zajló tevékenységek. A projektfejlesztés az adott szakmai tartalommal ugyanakkor még új feladat volt, melynek bizonyos aspektusai (kétfordulós pályázatok) rögzített keretek között végrehajthatók voltak, ám más elemei (kiemelt projektek) kapcsán úgymond komoly önállóságot élveztek az RFÜ-k, ami persze kiemelt felelősséggel is kellett, hogy járjon. A Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség tervezési osztályának szakemberei 2004 óta végeztek hagyományos értelemben vett projekt generálási illetve projekt fejlesztési tevékenységet. E munka során hangsúlyosan nem pályázatok elkészítéséről volt szó, hanem elsősorban a projekt tulajdonosok felkészítéséről, illetve az egyes projektek OP-khoz való illeszkedésének vizsgálatáról. A disszeminációs tevékenység során az RFÜ szakemberei a régió minden kistérségébe eljutottak, és személyes egyeztetések keretében tájékoztatva a projektgazdákat az NFT I. részleteiről komoly kapcsolati tőkére tettek szert. Hasonló módon komoly szerepet játszottak az RFÜ tervező szakemberei a SZIKRA projekt szakmai hátterének kialakításában, illetve a különböző oktatási programok megszervezésében, lebonyolításában, a képzések megtartásában. A lebonyolítás során így természetesen tovább bővíthették az amúgy is széles kapcsolati hálót, illetve több projekt ötlet kialakításánál is segítséget nyújthattak. A kiemelt projektekkel lényegében 2007 márciusa-áprilisa óta foglalkoztak az ügynökségek, míg kétfordulós pályázatok 2008 közepéig a Dél-alföldi régióban még nem, és két konvergencia régióban is csupán pár hónapja érkeztek be. Csupán érzékeltetendő a projektfejlesztésben érintett projekt volument, a 20072008-as Akcióterv forrás szinten több, mint 45 Mrd forint értékben allokált forrást kiemelt- és kétfordulós projektekre. A kiemelt projektek száma 20 darab között alakult. Kiemelt projekt az Interaktív Működési Kézikönyvben (IMK) leírtaknak megfelelően, tehát olyan:



   

beruházási projekt, ha a támogatása meghaladja az 500MFt-ot, az összköltsége pedig ágazati programnál az 5MrdFt-ot, regionális programnál az 1MrdFt-ot

81

     

    

 

beruházás előkészítési projekt, ha a beruházás tervezett támogatása meghaladja az 500MFt-ot, az összköltsége pedig ágazati programnál az 5MrdFt-ot, regionális programnál az 1MrdFt-ot nem beruházási projekt (pl. ESZA), ha a támogatása meghaladja a 100MFt-ot a fenti értékhatárok alatti – nem pályázatos – projekt, az NFÜ elnökének egyedi jóváhagyása esetén, amelyről az elnöki döntés az előminősítést követően születik

Kétfordulós projektek esetén az NFÜ által összeállított eljárásrend (illetve az IMK vonatkozó fejezetei) adnak útmutatást. Az eljárásrend véglegesítését követően úgynevezett projektfejlesztési kézikönyv is kidolgozásra került. A kiemelt projektek fejlesztéséhez kapcsolódó módszertan, illetve jogszabályi háttere többször is felülvizsgálatra, pontosításra került.

ennek

A 2011. február 9-ét követően megjelent kiemelt projekt felhívások keretében történő kiemelt projekt kiválasztással kapcsolatos ÚSZT szintű eljárásrendi szabályokat a 2007-2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 4/2011. (I.28.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. rendelet), továbbá az egységes működési kézikönyv kiadásáról szóló 26/2012. (X. 24.) NFM utasítás (továbbiakban: EMK) tartalmazza.

A kiemelt projekt a Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság (továbbiakban: NFK) által egyedileg jóváhagyott projekt, amelyet az akcióterv nevesítve tartalmaz. Kiválasztása történhet:



Egyszakaszos bírálat során, amennyiben részletes projektjavaslat kerül benyújtásra akciótervi nevesítés céljából. Ekkor a projekt értékelése a pályázatos projekteknél rögzített eljárásrend szerint történik, és az NFK általi jóváhagyás után Támogatási Szerződés köthető, amennyiben az NFÜ is támogatásra javasolta a projektet, valamint a projektgazda teljesíti az NFK által meghatározott esetleges támogathatósági feltételeket.



Kétszakaszos bírálat során, o

   

amennyiben első szakaszban akciótervi nevesítés céljából projektötlet kerül benyújtásra. Ekkor a projektötletről az IH vezetőjének döntési javaslatát követően az NFK dönt, és ezt a

82

     

 

 

második szakaszban a részletes projektjavaslat kidolgozása és annak elbírálása követi; o

amennyiben részletes projektjavaslat kerül benyújtásra akciótervi nevesítés céljából, és a) a projektjavaslatot az IH vezető elutasítja, de az NFK a projektet támogatásra javasolja; b) a projektjavaslatot az IH vezető támogatásra nem javasolja, de projektötletként továbbfejlesztésre alkalmasnak tartja. Ekkor a projektjavaslatnak projektötletként történő akciótervi nevesítésére kell javaslatot tenni az NFK-nak és az NFK a nevesítésről dönt;

Ekkor a részletesen kidolgozott projektjavaslatot az erre irányuló felhívásra ismét be kell nyújtani, és ezzel kétszakaszossá válik a részletes projektjavaslat értékelése.

Az Eljárásrendet hatálybalépése napjától a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell. Ennek megfelelően hatálya kiterjed a ROP-ok keretében 2011. február 9-ét követően megjelent kiemelt projekt felhívások keretében akciótervi nevesítés céljából benyújtott projektekre, továbbá a ROP-ok végrehajtásában részt vevő közreműködő szervezetekre (a továbbiakban KSZ), valamint a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Regionális Fejlesztési Operatív Programok Irányító Hatóságára (a továbbiakban IH).

Amint azt korábban írtuk a Dél-alföldön alapvetően a Regionális Fejlesztési Ügynökség végzett projektfejlesztési feladatokat, a kezelésében megvalósuló Dél-alföldi Operatív Program által finanszírozott tématerületeken. Gazdaságfejlesztés, turisztika, közlekedésfejlesztés, humán infrastruktúra fejlesztés, városfejlesztés és környezetvédelem. Ezeken a területeken – vagyis az operatív program minden prioritási tengelyén – valósultak, valósulnak meg kétfordulós-, illetve kiemelt projektek. Noha az eljárás széles körben került alkalmazásra, a projektfejlesztéssel kapcsolatos tapasztalatok nem segítették az elgondolás további elterjedését. 2004-2005-ben strukturált módon kidolgozásra került egy olyan fejlesztési módszertan, mely a megfelelő minőségű projektek folyamatos generálását volt hivatott segíteni. A rendszer kiépítését kézikönyv támogatta, és végül a kiemelt projektek alkalmazásánál jelent meg a projekt értékelő és fejlesztő eszköz (Project Assessment and Development Facility – PADF).    

83

     

 

 

Korábban is voltak olyan kezdeményezések amelyeknél a kimondott cél a projektcsatorna megteremtése volt, ezek többsége mégis inkább a projektgyűjtés kategóriájába volt sorolható, és nem járult hozzá egy fenntartható projekt csatorna létrejöttéhez. Ha kiindulásképpen definiálni kellene a két fogalmat, valami ilyesmi juthat eszünkbe: Projektgyűjtés: egyszeri, kampányszerű akció, melynek célja az azonnali „projektéhség” kielégítése (ilyen akció volt az ún. „Zöld Kezdet”, ilyen a jelenleg is működő Projekt Előkészítő Alap, jó néhány regionális akció, stb.) Projekt csatorna: „önműködő” mechanizmus, amely folyamatosan biztosítja az adott térség stratégiájába illeszkedő megalapozott projektek felszínre kerülését és továbbfejlesztését A definíció rávilágít arra, hogy az alapvető különbség a két fogalom között, hogy míg a projektgyűjtés egyszeri, kampányszerű akciót takar, addig a projekt csatorna egy folyamat, kvázi önműködő mechanizmus. Emellett azonban további lényeges különbségek is feltárhatóak. A tevékenységek jellegéből és céljából fakad, hogy a projektgyűjtés általában valamilyen konkrét, gyakran jogvesztő hatályú határidőhöz kötött, ameddig a projekt gazdák projektjeiket beadhatják, hasonlóan, mint egy pályázati rendszer esetében. Ugyanakkor a projekt csatorna – ahogyan arra már rávilágítottunk – folyamatos tevékenységeket takar, a projektek folyamatosan érkezhetnek be, nincsen egyszeri szigorú határidő. A projektgyűjtés gyakran valamilyen intézmény, „felsőbb szerv” megbízásából történik (bár voltak olyan projektgyűjtési akciók, amelyeket a régiók önállóan kezdeményeztek és indítottak), ezzel szemben a projekt csatornát – ideális esetben – a régió saját érdekei alapján alakítja ki és működteti. Mindazonáltal a projekt csatorna is képes azokat az információkat és szolgáltatásokat, amelyek érdekében a projektgyűjtési akciókat a központi szervezetek többnyire indították. (Természetesen a projekt csatorna csak abban az esetben működhet a regionális érdekek alapján, ha a regionális intézményrendszer – konkrétan a Regionális Fejlesztési Ügynökség - stabil finanszírozási háttérrel rendelkezik, és tud forrásokat rendelni a projekt csatorna működéséhez. Sajnos ma ennek még nem adottak a feltételei) Jellegéből fakadóan a projektgyűjtés a projektgazdák egyszeri erőfeszítésére, inputjára épít, ezzel szemben a jól működő projekt csatorna keretében a projekt gazdákkal folyamatos együttműködés alakul ki, melynek közös célja, hogy jó minőségű, megalapozott és a régió fejlesztési prioritásaihoz illeszkedő projektek    

84

          kerüljenek kidolgozásra – ne csak egyszeri jelleggel – hanem folyamatosan. Ez azért kulcsfontosságú, mert a tapasztalatok alapján az egyszeri – nem megfelelően koordinált – projektgyűjtési akciók tovább erősíthetik a projekt gazdák amúgy is jellemzően meglévő bizalmatlanságát, míg a folyamatos együttműködés fokozatos kialakítása, a valós párbeszéd segíthet a bizalom megteremtésében. A korábbi projektgyűjtések tapasztalatai jól mutatják, hogy az egyszeri akciók, a projektgyűjtések esetében a projektek „végállomása” gyakran egy adatbázis, amelyben (a projektgyűjtés jellegétől függően) a projektekre vonatkozó, különböző részletezettségű adatok kerülnek tárolásra, sőt időnként magának az adatbázisnak a feltöltése válik céllá. Adatbázis, vagy inkább informatikai alkalmazás működhet a projekt csatorna esetében is, azonban csak mint a projekt csatorna egyik támogató eszköze, nem pedig a projektek végállomása, és a projekt elképzelések folyamatos fejlesztésen mennek keresztül. A korábbi projektgyűjtési kampányok tapasztalatai azt tükrözik, hogy a projektgyűjtés – ahogyan egyébként erre a neve is részben utal – alapvetően mennyiségi orientációjú, számos projektgyűjtési akció esetében láthattuk, hogy rövid idő alatt százas nagyságrendben kerültek be az adatbázisokba – gyakran átgondolatlan, előkészítetlen – projekt ötlet kezdemények. Ezzel szemben a jól működő projekt csatorna esetében a minőségi orientáció jellemző, az elsődleges cél, hogy jó minőségű, megalapozott (és a régió fejlesztési elképzeléseihez illeszkedő) projektek kerüljenek felszínre és kidolgozásra. Végül, de nem utolsósorban a projektgyűjtési akciók során gyakran egyáltalán nincs, vagy csak nagyon hosszú idő után van visszacsatolás a projektgazdák felé. Ugyanakkor a jól működő projekt csatorna egyik lényegi eleme – mondhatni „lelke” a folyamatos kommunikáció, konzultáció, sőt közös munka a projekt gazdákkal, a közös cél, a megvalósítható és finanszírozható projektek kialakítása érdekében. A projekt csatorna – vagy project pipeline – egy olyan folyamatosan működő mechanizmus, amely biztosítja a régiókban megalapozott, a régió fejlesztési céljait szolgáló projektek felszínre kerülését, segíti ezen projektek továbbfejlesztését finanszírozható, a potenciális fejlesztési források befogadására alkalmas pályázatokká. A fenti definíció a projekt csatorna szélesebb értelmezését tükrözi, amely szerint a projekt csatorna nem a projektek összegyűjtésénél kezdődik és egy adatbázisban történő regisztrálásával ér véget. Tekintsük át, hogy ebben a szélesebb értelmezésben melyek a projekt csatorna leglényegesebb jellemzői:

   

85

     

 

 



A projekt csatorna nem egy adatbázis, vagy infomatikai alkalmazás, hanem egy átfogó mechanizmus; mindazonáltal, a projektcsatorna ma már nem működhet igazán hatékonyan egy megfelelő informatikai alkalmazás támogatása nélkül.



A projekt csatorna csak abban az esetben lehet sikeres, és működése hosszú távon fenntartható, ha felépítésében érvényesül a partnerségi elv, azaz számos érdekelt szervezet folyamatos együttműködésére épül; bár az eddigi tapasztalataik, régión belül betöltött szerepük alapján a projekt csatorna létrehozásának és működésének koordinálására egy-egy régión belül a regionális fejlesztési ügynökségek a legalkalmasabbak, projektgeneráló tevékenységük nem lehet igazán eredményes a regionális partnerek tényleges bevonása nélkül.



A projekt csatorna – ahogyan erre már korábban is utaltunk – nem egy egyszeri tevékenység, még csak nem is igazán egyszeri tevékenységek többszöri ismétlődése, hanem egy folyamat, amelyben az egyes projektek, projektötletek egy adott időpillanatban különböző fázisban vannak (van pl. olyan projekt elképzelés, amely éppen most kerül be a rendszerbe, lehet olyan, amely fejlesztés alatt áll, és lehet olyan, amelyből már a pályázat készül).



Az előző pontból már részben következik, de mindenképpen külön is hangsúlyozandó, hogy a projekt csatorna gyakorlatilag végigkíséri a projekt életciklusát, nem ér véget azzal, hogy egy projekt bekerül egy adatbázisba; sőt, ahogyan arra a korábbiakban már rámutattunk, a projekt csatorna egyik lényeges funkciója éppen az lehet, hogy segítse a projekt elképzelések életképes pályázatokká fejlesztését. Sőt, a projektcsatorna biztosíthatja a projektek nyomon követését a kidolgozott pályázat benyújtását követő időszakban is.



A projekt csatorna egyik fontos célja a régió szempontjából rövid és középtávon mindenképpen az lehet, hogy hozzájáruljon a Strukturális Alap források abszorpciójához egy adott régióban; ugyanakkor hangsúlyozni szükséges, hogy a régiónak – és a projekt csatornát működtetőknek – az elsődleges érdeke hosszú távon az, hogy a régió szempontjából fontos, jó projektek megvalósuljanak, azok is, amelyek esetleg nem jogosultak valamilyen oknál fogva SA támogatásra. Ennek megfelelően valahányszor egy projekt felszínre kerül, más finanszírozási források, sőt magánbefektetők is mindenképpen figyelembe vehetőek, amennyiben az adott projekt jellege ezt megengedi.

A PADF projektben a szakmai kapcsolattartó a VÁTI Nkft volt, mely a ROP IH megbízásából és felügyeletével végezte a munkát. A kedvezményezettek, tehát a projekt eredményeit majd használó tényleges ügyfelek pedig a regionális fejlesztési ügynökségek voltak.

   

86

     

 

 

6.3.2. A projekt generáláshoz és projektfejlesztéshez kapcsolódó szakmai javaslatok Amint arra korábban már többször utaltunk, a 2014-2020-as időszakhoz kapcsolódó stratégiai tervezés és programozás részeként a korábban bemutatott strukturált projektfejlesztés jelentős hangsúlyt kell, hogy kapjon. Ennek megfelelően a közeljövő feladatai között meg kell fogalmazni egy olyan értéklánc létrehozásának peremfeltételeit, ahol a projekt tulajdonos megfelelő döntési pontokon áthaladva egy projekt ötlettől optimális esetben kész, az integrált stratégiába maradéktalanul illeszkedő projektig és/vagy potenciális külső befektetővel való kapcsolatfelvételig jut el (külön kiemelendő itt a kapcsolódás a gazdaságfejlesztés terén a JEREMIE illetve a városfejlesztés kapcsán a JESSICA pénzügyi programokhoz, amennyiben ezek a fejlesztési csatornán végigjutó nagyobb volumenű projektek számára biztosítanak finanszírozási hátteret). Az értéklánc vertikális struktúrájú, amennyiben logikusan egymásra épülő elemei végig kísérik egy projekt fejlődését az ötlettől a piacra kerülő termékig, vagy az eredetileg kitűzött projekt eredményig. Az Integrált Projektfejlesztési Hálózat (IPH) tevékenységével egyrészt hozzájárul a Területi Operatív Program hatékony lebonyolításához, másrészt megfelelő mennyiségű minőségi projekt becsatornázásával biztosítja a TOP – és a határon átnyúló OP-k – beavatkozásainak megfelelő abszorpciós képességét. Fontos hangsúlyozni, hogy az IPH munkájába egy a jövőben felállítandó Közreműködő Szervezet minden szervezeti egysége érdemben bekapcsolódhat. A fentieknek megfelelően az IPH küldetése az adott térség régió gazdaságának dinamizálása, a turisztikai ágazat fejlesztése, az épített- és a természeti környezet állapotának javítása az érintett helyi, megyei és regionális szervezetek közötti új együttműködési formák meghonosításával. A szervezet felkészítése a 2014-20 közötti időszak Európai Uniós pénzügyi forrásainak fogadására. Ennek érdekében az új, alternatív finanszírozási formák – innovatív pénzügyi eszközök – hatékony bevonása a magas innováció tartalmú projektek megvalósítási életciklusába. Az érintett szervezetek között zajló kommunikáció hatékonyabbá tétele, rendszeres találkozók, konferenciák, workshopok szervezése. A szereplők (vállalkozások, ipari parkok, önkormányzatok, civil szervezetek) megszólítása. A projekt tulajdonosok számára külső pü-i források bevonása.

   

87

      Tevékenységek:

 

 

I. Stratégiai tervező, előkészítő munka (értékelés és elemzés 2 éves ciklusokban) 1. 2. 3.

TOP releváns elemeinek (prioritástengelyek, konstrukciók áttekintése, szakmai-tartalmi véleményezése. A módosítandó beavatkozás elemek beazonosítása, javaslattétel A beavatkozási területek részletes kidolgozása a RAT-ban

stb.)

II. Projektgyűjtés, projekt kiválasztás (folyamatos) 4. 5. 6. 7. 8. 9.

A RAT-hoz illeszkedő projektek begyűjtése (a RAT-tal összhangban két évente felülvizsgálatra kerül) A projektek RAT-hoz (valamint a további regionális stratégiai fejlesztési dokumentumokhoz) való illeszkedésének vizsgálata A projektek szakmai értékelése A projektek kiajánlása külső – akár külföldi – finanszírozó szervezeteknek (BA, VC stb.) Egyéb nemzetközi (szakmai) partnerek felkutatása a projekt végrehajtásához. Adott esetben gesztor tevékenység

Utóbbi két elem szolgáltatástartalma olyan többletértéket hordoz, melyet akár térítéses alapon is lehet végezni. Mindez az RFH (és ezáltal közvetlenül a Regionális Fejlesztési Ügynökség) pénzügyi stabilitását, fenntarthatóságát nagyban segítené. Noha az RFÜ 2007-es üzleti terve a projektfejlesztést megemlíti mint az Ügynökség által végzett új tevékenységet, annak tényleges szakmai tartalmát nem definiálja. A következő rövid leírás az üzleti terv vonatkozó fejezetének (ÜT 3.3.1. Programozás/tervezés) kiegészítéseként értelmezendő.

Működési mechanizmus/ Project Pipeline 

Kommunikációs cikkek stb.)

kiadványok,

marketing

rendezvények

(megjelenések,



Projekt (ötlet) gyűjtés (projektgyűjtő rendezvények (roadshow szerű), rendszeres, évente 3 db), honlap (online adatlap letöltés, szakértői tanácsadás, ügyfél kontakt), összhangban a partnerségi tervben leírtakkal Stakeholderek: projektgazdák, külső szakértők, Széchenyi Programiroda

   

88

     

  

Előkészítés: workshopok (módszertani segítség kifejlesztéséhez) Stakeholderek: projektgazdák, külső szakértők

  a

projektötletek



Előértékelés (3-5 fős szakmai grémium: pénzügyi szakértő, regionális területi szakértő és az adott terület szakértője):  Piacelemzés  Illeszkedés TOP/ITI/CLLD kapcsán  Pü-i fenntarthatóság  Esetlegesen bevonható külső források vizsgálata Stakeholderek: projektgazdák, külső szakértők

1. Döntési pont: megfelelő kidolgozottsági szintű projekt a rendszeren belül kerül továbbfejlesztésre. Azon projektek, melyek további előkészítő munkát igényelnek visszakerülnek az előkészítő fázisba.



Visszacsatolás (folyamatos, a projekt tulajdonos szervezet a szakértő közreműködésével továbbfejleszti projektjét)  A honlapon saját webfelülete van az ügyfélnek, itt a változásokat és módosításokat folyamatosan nyomon követheti, illetve (a szakértővel konzultálva) maga is fejlesztheti az anyagot Stakeholderek: projektgazdák, külső szakértők



Szakmai értékelés (a projekt értékelése) – projekt dokumentáció részletes elkészítése valamint, amennyiben szükséges, több üzleti terv változat kidolgozása Stakeholderek: projektgazdák, külső szakértők

2. Döntési pont: a kifejlesztett – a releváns ITI-ben, illetve CLLD-ben forráshoz jutó – projekt pályázati formát ölt.

 Kiajánlás potenciális projekt partnereknek/finanszírozóknak Stakeholderek: projektgazdák, külső szakértők, üzleti angyalok, kockázati tőke társaságok

Megítélésünk szerint a fent leírt logika lehetőséget teremt a formális, intézményesített rendszerszerű projektgeneráláshoz. Ennek előnye nem csupán    

89

          az, hogy az integrált területi beruházásokat alkotó koherens program alakul ki, de ezzel párhuzamosan – például a városfejlesztési társaságok alapjaiból kiindulva – egy a projektcsatornát folyamatosan monitoringozó, értékelő és adott esetben újabb projekteket a rendszerbe integráló struktúra megalapozására is lehetőség nyílik.

6.3.3. Az IVS továbbfejlesztéséhez kapcsolódó szakmai javaslatok A 2007-2013-as többéves pénzügyi időszakban, mint láthattuk a városok alapvetően a városhatárokon belül elhelyezkedő, előzetesen lehatárolt akcióterületek fejlesztési programjait hajtották végre. A módszertani háttérnek megfelelően a térségi típusú fejlesztések tehát háttérbe szorultak, és alapvetően a funkcióbővítő és szociális típusú város rehabilitációs beruházások kerültek előtérbe. Az új fejlesztési időszakban alapelvként határozták meg, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alapnak (ERFA) olyan integrált stratégiákkal kell támogatnia a fenntartható városfejlesztést, amelyek célul tűzik ki a várostérségeket érintő gazdasági, környezeti, éghajlattal összefüggő és társadalmi problémák kezelését. A fentieknek megfelelően az integrált program kereteinek kialakítása során megítélésünk szerint az alábbi részfeladatok elvégzésére van szükség:

   



Országos szinten rögzíteni szükséges – egyeztetés Brüsszellel, majd EU-s jóváhagyás – hogy mely települések kerülnek ITI célterületként nevesítésre a partnerségi megállapodásban.



Országos programozási szinten meg kell határozni, hogy mely települések tartoznak a városfejlesztési platformhoz (A platform nem támogatási eszköz, hanem egy olyan mechanizmus, amely átláthatóbbá teszi a városok kohéziós politikán belüli közreműködését az Európa 2020 stratégia megvalósításában, lehetővé téve ezzel az integrált és innovatív intézkedéseket a fenntartható városfejlesztésért, valamint az eredmények kiaknázását.



A platformhoz tartozó települések aktualizálják integrált városfejlesztési stratégiáikat (helyzetelemzés aktualizálása, fejlesztési célterület újra definiálása stb.)



ITI és CLLD alapú projektgenerálási tevékenység lebonyolítása figyelembe véve a multi fund-típusú finanszírozásban rejlő lehetőségeket (ERFA és 90

     

 

 

EMVA keresztfinanszírozás stb.), illetve azt hogy az adott komplex, integrált programot ebből következően ágazati és területi operatív programból származó forrás is támogathatja 

Innovatív városfejlesztési akciók beazonosítása (a cél új eszközök bevezetése a fenntartható városfejlesztés érdekében, maximum a teljes éves ERFA keret 0,2%-ig minden beruházási prioritáshoz kapcsolódva).

Mindezeken túl a Bizottság azt javasolja a városoknak, hogy egyesítsék a városspecifikus, szektorokhoz kötődő befektetési prioritások által támogatott lépéseket, vagyis az alábbiakat:



alacsony széndioxid-kibocsátási stratégiák a várostérségek számára,



városi környezetfejlesztés



fenntartható városi közlekedés



a társadalmi befogadás támogatása az elmaradott



leromlott állapotú városrészek fizikai (barnamezős területek regenerálása)

és

gazdasági

megújításával

A jogszabálytervezetek alapján a városi stratégiák egy-egy urbanizált, speciális helyzetű városi terület fejlesztésére kell, hogy fogalmazzanak meg programot, mely területeken kezelhetik az aktuális kihívásokat. Ilyen területek lehetnek például:



Sűrűn lakott városközpontok, ezeken belül is a történelmi városmagok, ahol a gazdaságélénkítési, klímavédelmi (pl. energiatakarékossági, COO2 kibocsátás csökkentési) célok kaphatnak nagyobb hangsúlyt.



Panel lakótelepek, ahol főként a klímavédelmi, illetve a társadalmi problémák kezelésére kell koncentrálni



Szegregált területek, ahol főként a társadalmi, életviteli célokra kell koncentrálni

A fenti beavatkozások kapcsán a lakosság, a vállalkozások és a civil szervezetek továbbra is priorizált célcsoportot alkotnak, ezért megfelelő eszköz lehet a helyi stratégiák módszerének az alkalmazása.

   

91

          Az integrált városfejlesztési stratégiák tartalmazhatják a város innováción alapuló gazdaság-fejlesztést, illetve integrált egyéni és közösségi közlekedést, vagy katasztrófa-megelőzést szolgáló intézkedéseket, továbbá az egészségügyi és szociális szolgáltatások térségi összehangolásának tervezése és megvalósítását, de azok akár egy önálló integrált a városi területeken túlmutatóan, a környező vidéki térségeket is bevonó térségi stratégiák, vagy helyi integrált mentén valósulhatnának meg. A szegregált lakókörnyezet fejlesztése falusi településeken is megvalósulhat, pl. roma telepeken található életkörülmények javítása érdekében, de ez esetben biztosítani kell, hogy az adott területen ugyanazon projektek finanszírozása nem valósuljon meg az EMVA forrásából.

Módszertani szempontból az alábbi kérdések kapcsán szükséges minél előbb egységes szakmai álláspontot kialakítani:



Az integrált városfejlesztéssel érintett terület lehatárolásának módszertana (KSH alapú statisztikai adatbázis alkalmazása mellett a 2007-2013-as időszak fejlesztési abszorpciós mutatóinak vizsgálata is indokolt)



Az integrált programokhoz kapcsolódó tervezési időszak hossza (javasolt a teljes, hétéves ciklusra tervezni egy belső, tematikus prioritásokra bontott forrás ütemezéssel, hiszen így a projektek egymásra épülése, egységes rendszerben való kezelése biztosítható, miközben a finanszírozási kockázat minimalizálására is lehetőség nyílik).



A lehatárolást követően meghatározott térségben lebonyolítandó program monitoring mutatói (2014-2020 között alapvetően output és eredmény indikátorok rögzítésére kerül sor).

6.3.4. Az Akcióterületi Terv továbbfejlesztéséhez kapcsolódó szakmai javaslatok Az integrált városfejlesztési stratégiák elkészítése mellett az akcióterületekhez kapcsolódó előzetes megvalósíthatósági dokumentumok, úgynevezett előzetes akcióterületi tervek összeállítása volt a városfejlesztési projekteket megvalósító települések előtt álló legkomolyabb feladat a jelenlegi programozási időszakban. Ahogy a városfejlesztési kézikönyv fogalmaz, „Az akcióterületi terv (ATT) az akcióterület fejlesztését megalapozó településrendezési tervekben, valamint, az integrált városfejlesztési stratégiában meghatározott önkormányzati    

92

          városfejlesztési elképzelés összehangolt megvalósítási terve” 11 . A dokumentum a városi önkormányzat képviselőtestülete általi jóváhagyást követően vált a fejlesztési program megalapozó dokumentumává. A 2014-2020 közötti fejlesztési időszakban a várhatóan a módszertanban eszközölt változások miatt új szempontrendszert kell kialakítani az akcióterületek lehatárolására, az akcióterületen megvalósítandó projektek előkészítésére és a partnerségi kapcsolatok kiépítésére egyaránt. Mindezek mellett a program menedzsment és monitoring kapcsán is új típusú feladatok jelenhetnek meg a városoknál. Egy városfejlesztési akció lebonyolítása mindig egy komplex célrendszer valóra váltását jelenti, ugyanakkor a jövőben a városfejlesztés a korábbinál is több féle tevékenység összehangolását feltételezi. Az akcióterületi terv funkciója az integrált programozás kapcsán egyenlőre bizonytalan, valószínűsíthető ugyanakkor, hogy egy ITI-n vagy CLLD-n belül – hasonlóan a 2007-2013-as időszakhoz – több ilyen beavatkozási térség is lehatárolható lesz.

Mindezekhez kapcsolódva az előbb bemutatott javaslatainkat az alábbiak szerint fogalmazzuk meg:

szempontok

alapján

Célhierarchia Az egyes akcióterületek kialakítását nagyban befolyásolja, hogy az integrált program keretében az adott területen milyen típusú fejlesztéseket kívánnak végrehajtani. A terület ugyanakkor EMVA hatálya alá eső térséget, (pl. agglomerációs kistelepülést) is érinthet, vagyis a célok meghatározása során alapvetően figyelembe szükséges venni mind az ERFA, mind az EMVA célrendszerét, illetve a kapcsolódó tematikus célkitűzéseket. Ugyanígy a helyi fejlesztési program, vagy ITI tervezésekor a célkitűzésekhez kapcsolódó beruházási prioritásokra is tekintettel kell lenni.

Kedvezményezetti kör Megítélésünk szerint, amennyiben hosszabb időtávra (5-7 év) tervezhető forrás kerettel rendelkezik egy integrált területi beruházás, úgy kellő rugalmassággal kell eljárni a kedvezményezetti kör kapcsán. Alapvetően módszertanilag elegendő egy adott akcióterületen beazonosítani a potenciális pályázók körét,                                                             

11

   

 Városfejlesztési kézikönyv 

93

          majd a meghatározni hogy a projektmegvalósítás elindulásakor legalább mely szervezeteknek kell a lebonyolító konzorcium tagjának lennie (pl. szociális város rehabilitációs beruházás esetén önkormányzat, civil szervezet). A későbbiekben ugyanakkor lehetőséget kell arra teremteni, hogy a partnerségbe program szinten be tudjon lépni minden olyan szervezet, amely az előzetesen definiált kritériumoknak megfelel.

Területi lefedettség kérdése Adott esetben egy akcióterületen gazdaságfejlesztési (pl. inkubátorház építés), közlekedésfejlesztési (pl. bekötő út építése), humán jellegű (pl. képzési program lebonyolítása) tevékenységek is tervezhetőek. A területi lefedettség esetében célszerű úgy eljárni, hogy a beavatkozási zóna tervezhető méretű legyen, ugyanakkor a városi adottságok sokrétűek legyenek, ezzel is erősítve a program komplexitását. Fontos, hogy az adott akcióterületre egységes és koherens célstruktúrát lehessen építeni oly módon, hogy az ez alapján végrehajtott beavatkozások a térség egésze számára mérhető és hosszútávon fenntartható eredményeket hozzanak.

A finanszírozás kérdése A finanszírozás kapcsán alapvetően programozási-tervezési szinten megfontolandó, hogy mono-fund vagy multi-fund jellegű fejlesztési programokat preferál a rendszer. Amennyiben vegyes lebonyolításra nyílik lehetőség úgy természetesen szükséges a partnerségi szerződés, illetve a program alkotás szintjén egy előzetes pénzügyi keretet meghatározni az együttműködési projektek finanszírozására, amit a programcikluson belül az igényekből és az elért eredményekből kiindulva lehetne módosítani (ez a városfejlesztés kapcsán elvárás is). A támogatási keret rögzítése mellett javasolt meghatározni az együttműködési projektek maximális és minimális támogatási összegét.

A tevékenységek időbeli ütemezése Amint arra korábban már utaltunk javasolt az integrált fejlesztések keretében lebonyolítandó projekteket egy hosszabb – 5-7 éves – időtávot átfogó pénzügyi keretrendszerbe foglalni. Ily módon egyrészt biztosítható a nagyobb volumenű fejlesztések megfelelő előkészítése, másrészt a projektek esetében a stratégiai meghatározottság is korán egyértelművé válik, így jól szelektálhatóak már előzetesen a javaslatok.

   

94

     

 

 

6.3.5. Az Anti-szegregációs Terv továbbfejlesztéséhez kapcsolódó szakmai javaslatok Az anti-szegregációs tervek alapvetően az integrált városfejlesztési stratégiában megjelölt városrészek szegregált területeit vizsgálták, és az itt zajló – adott esetben kedvezőtlen társadalmi-gazdasági – problémák megoldására tettek javaslatot. A szegregált területek (szegregátumok) lehatárolása a KSH 2001-es népszámlálási adatai alapján történt, mely tény alapvetően szükségessé teszi az ilyen típusú tervdokumentumok újragondolását. A 2011-es népszámlálás teljes adatsora várhatóan 2013-ban rendelkezésre áll majd, így a szegregátumok lehatárolásának felülvizsgálata során ezek már használhatóak lesznek. Az anti-szegregációs terv alapvetően azokra a településrészekre fókuszált, ahol azonnali és komplex beavatkozás csomagok végrehajtása vált szükségessé. A gazdasági válság kapcsán ugyanakkor felgyorsult az elszegényedés, a kedvezőtlen társadalmi folyamatok miatt újabb, elsősorban egzisztenciális szempontból leszakadó társadalmi rétegek bevonása válhat indokolttá a közeljövőben. E társadalmi rétegek felzárkóztatása természetesen másmilyen típusú beavatkozásokat kíván, így az anti-szegregációs tervhez kapcsolódó intézkedési terv újrastrukturálása is szükséges. Az új megközelítésben az infrastrukturális és szociális jellegű beavatkozások mellett a foglalkoztatási és képzési programok előtérbe helyezését javasoljuk (például a hiányszakmák oktatására épített szakképzési programok indítása, a duális rendszerű oktatás bevezetése). Ugyanígy a foglalkoztatási programok mellett a helyi közösségépítő beavatkozások is hangsúlyt kaphatnak a jövőben aktualizálandó antiszegregációs tervekben.

6.4. A partnerség kialakítására vonatkozó javaslatok A partnerség egyike az Európai Uniós kohéziós politika négy alapelvének. A koncentráció, a programozás és az addicionalitás mellett a partnerség megfelelő alkalmazása járul hozzá alapvetően a kohéziós célok teljesüléséhez. A partnerségi elv alapvető Európai Uniós elvárás, amely az egyes tagállamoktól már programozás szintjén megfogalmazott és érvényesített, konkrét lépéseket

   

95

          vár el. A TANÁCS 1083/2006/EK rendelete12 (2006. július 11.) 2007-2013 közötti programozási periódus tekintetében egyértelműen rendelkezett a partnerség alapelveiről az alábbi módon. Az előírások értelmében az alapok célkitűzéseit a Bizottság és az adott tagállam közötti szoros együttműködés (partnerség) keretében kell megvalósítani. A tagállam adott esetben és a hatályban lévő nemzeti szabályozással és gyakorlattal összhangban partnerséget alakít ki többek között a következő hatóságokkal és szervekkel:

a) az illetékes regionális, helyi, városi és egyéb közhatóságok; b) a gazdasági és társadalmi partnerek; c) bármely egyéb megfelelő, a civil társadalmat képviselő szervezet, a környezetvédelmi partnerek, nem kormányzati szervezetek, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdításáért felelős szervezetek.

A nemzeti szabályozással és gyakorlattal összhangban valamennyi tagállam nemzeti, regionális és helyi szinten, illetve a gazdasági, szociális, környezetvédelmi és egyéb területeken kijelöli az adott területet legmegfelelőbben képviselő partnereket (a továbbiakban: a partnerek), figyelembe véve a nők és férfiak közötti egyenlőség és a – környezet védelmére és állapotának javítására vonatkozó követelmények integrációja által megvalósuló – fenntartható fejlődés támogatásának szükségességét. A partnerség az operatív programok előkészítését, végrehajtását, monitoringját és értékelését fogja át. A tagállamok adott esetben valamennyi érintett partnert – különösen a régiókat – bevonják a programozás különböző szakaszaiba az egyes szakaszok tekintetében megállapított határidőn belül. A 2007-2013-as időszakra vonatkozó Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakerete (Új Magyarország Fejlesztési Terv) is megfogalmazza a társadalmi partnerek aktív részvételét és bevonásuk szükségességét a döntések előkészítésébe és végrehajtásába. A partnerség erősíti a helyi demokrácia intézményét, elősegíti a konszenzusos döntések meghozatalát, és könnyebbé teszi a végrehajtást. A program megfogalmazása szerint ehhez szükség van az elektronikus eszközök elterjesztésén túl a civil, állami és önkormányzati fórumok, kerekasztalok, egyeztető fórumok működtetésére, a civil szféra érdekképviseleti                                                             

12

A TANÁCS 1083/2006/EK RENDELETE (2006. július 11.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről 

   

96

          és érdekérvényesítési rendszereinek a javítására és a helyi nyilvánosság létrehozására, fejlesztésére, támogatására a kormányzás és politikaalkotás folyamataiban. Az Új Széchenyi Terv szintén kiemeli és alapvető fontosságúként említi a partnerség elveinek alkalmazását, melynek alapeleme a nyitott és partnerségen alapuló tervezés. A 2014-2020-as időszakra vonatkozóan a partnerségi megközelítés új, kiterjesztett értelmet kap, és ezzel párhuzamosan az elvárások – tagállami és alacsonyabb szinteken is – jelentősebbé válnak a jelenlegi elképzelések szerint. Az új időszak tekintetében az Európai Parlament és a Tanács új rendelettervezetet készített a Közös Stratégiai Keret pénzügyi alapjaira vonatkozó általános rendelkezések megállapítása és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezése céljából 2012.3.14-én 2011/0276 (COD) számmal. A javaslat előterjesztése tartalmazza a stratégiai tervezés és programozás közös elemeit, beleértve az egyes tagállamokkal kötendő partnerségi szerződéseket szabályozó rendelkezéseket. A rendelettervezet tartalmát összefoglaló 5. pont általános elvként az elsők között említi a partnerséget és a többszintű kormányzást. Az 5.1.2 „stratégiai megközelítés” alpont szerint az ott felsorolt, az Európa 2020 stratégiával összhangban lévő 11 tematikus célkitűzéssel kapcsolatos nemzeti és regionális szintű kötelezettségvállalásokat a Bizottság és az egyes tagállamok közötti partnerségi szerződések határozzák meg. Az előterjesztő dokumentum a partnerséggel kapcsolatban továbbá kitér az alábbiakra:



A tagállamnak partnerséget kell szerveznie az illetékes regionális, helyi, városi és más közhatóságokkal, a gazdasági és társadalmi, valamint a civil társadalmat képviselő testületekkel. A partnerség célja, hogy garantálja a többszintű kormányzást valamint tisztázza az érintett felek által tervezett beavatkozások felelőseit. Magatartáskódex megfogalmazása javasolt az érintett partnerek következetes bevonása érdekében a következő időszak előkészítése, megvalósítása és értékelése tekintetében.



Minden tagállamnak partnerségi szerződést kell kidolgoznia, amely át kell, hogy ültesse a közös stratégia keretben előírt elemeket a nemzeti végrehajtási folyamatokba.



A tagállamoknak a partnerségi szerződéseik végrehajtása során elért eredményekről jelentéseket kell benyújtaniuk a Bizottság felé, melyek alapján az stratégiai jelentéseket készít.

   

97

     

 

 

A rendelettervezet szövegének 2. cikke (fogalom meghatározások) 18. alpontja konkrétan definiálja a partnerségi szerződést a következők szerint: A partnerségi szerződés a tagállam által a partnerek bevonásával a többszintű irányítási megközelítéssel összhangban készített dokumentum, amely a tagállam a KSK-alapok eredményes és hatékony felhasználására vonatkozó stratégiáját, prioritásait és intézkedéseit határozza meg az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia megvalósítása érdekében, és amelyet a Bizottság az értékelés és a tagállammal folytatott párbeszéd után hagy jóvá. A rendelettervezet 5. cikke a „Partnerség és többszintű kormányzás” címet kapta. Itt került meghatározásra, hogy a tagállam az egyes programok előkészítése és megvalósítása érdekében mely partnerekkel szervez partnerséget, nevesül:



az illetékes regionális, helyi, városi és más hatóságokkal,



a gazdasági és társadalmi partnerekkel, valamint



a civil társadalmat képviselő testületekkel (beleértve különösen a horizontális célkitűzéseket propagáló szervezeteket)

A 2011/0276 (COD) tanácsi rendelettervezethez kapcsolódóan az EU hivatalos lapjában a Régiók Bizottsága 2012. május 3. és 4-i 95. plenáris ülésének eredményeként fogalmazta meg véleményét a következő címmel: "A Régiók Bizottsága véleménye - Általános rendelet a közös stratégiai kerethez tartozó alapokról (2012/C 225/07)”. A Régiók Bizottsága ebben a dokumentumban a tagállami partnerségi szerződések megkötésével kapcsolatban tette meg kiegészítését, melyben a helyi és regionális önkormányzatok bevonását szorgalmazza a tagállami partnerségi szerződésekbe. A vélemény a 2. módosítás (16) preambulum-bekezdésében azt hangsúlyozza, hogy a tagállam a partnerségi szerződést a saját helyi és regionális önkormányzataival egyetértésben, partnereivel együttműködve és a Bizottsággal folytatott párbeszéd révén dolgozza ki. Felvetődött, hogy a regionális és térségi szintű önkormányzatok a tagállami partnerségi szerződéseket aláírásukkal lássák el. A véleményt a régiós bizottság az alábbiakkal indokolja: "Meggyőződésünk, hogy a regionális és helyi önkormányzatoknak – a kohéziós politika finanszírozóiként és megvalósítóiként – teljes mértékben részt kell

   

98

          venniük e politika kidolgozásában, megtárgyalásában, végrehajtásában és módosításában." 13

A partnerségi együttműködés tehát mind a programozás, mind pedig a program., illetve projekt megvalósítás kapcsán előtérbe kerül. A komplex és integrált programok kapcsán joggal merül fel, hogy az együttműködő felek feladatait és kötelezettségeit valamilyen módon formálisan is rögzíteni szükséges. Erre alapvetően partnerségi szerződés keretében kerülhet sor.

A partnerségi terv összeállítása során mindenképpen szükséges a partnerség elvének érvényesítését esetlegesen befolyásoló, adott esetben akadályozó tényezők számbavétele. Az alábbiakban áttekintjük és röviden értékeljük azokat a kockázati faktorokat, melyek tehát befolyással lehetnek a partnerségi terv sikeres megvalósítására. A kockázati tényezők beazonosítása összhangban kell, hogy legyen a partnerségi terv lebonyolítási kereteivel, belső struktúrájával. Az alábbi táblázatban ennek megfelelően kerültek rögzítésre az egyes befolyásoló tényezők, ezek felmerülési valószínűsége, hatása és ezek szorzataként kockázati indexe. Az egyes tényezőket típusuk – és a hagyományos, széles körben alkalmazott kockázatkezelési terminológia – szerint az alábbi csoportokba sorolhatjuk:





 

Jogszabályi környezetből adódó kockázatok közé sorolhatók a törvényi keretek módosulásából adódó kockázatok, vagy a kibocsátási határérték változása. Társadalmi kockázatok közé tartozik a lakossági ellenállás, vagy érdektelenség, de alapvetően a kommunikációs tevékenységek kudarca, alacsony hatékonysága is e kockázati csoporthoz sorolható. Pénzügyi-gazdasági kockázatok között egyértelműen meg kell említeni a terv megvalósítás finanszírozási hátterében rejlő kockázatokat. Intézményi, szervezeti kockázatok között ki kell emelni a megvalósító szervezeti háttér átalakításában, folyamatos változásában rejlő kockázati elemeket, de ugyanígy idetartozik a potenciális célcsoportoknak, partneri körnek jogszabályi változásokból adódó módosulása

                                                            

13

A Régiók Bizottsága véleménye - Általános rendelet a közös stratégiai kerethez tartozó alapokról (2012/C 225/07) 

   

99

     

 

Partnerségi terv megvalósításának releváns lépése

Kockázat típusa

Társadalmi kockázat A partnerek beazonosítása

Intézményi kockázat

Társadalmi kockázat A partnerségi hálózat kiépítése

Pénzügyigazdasági kockázat Intézményi kockázat Társadalmi kockázat

Kommunikációs tevékenységek lebonyolítása

Pénzügyigazdasági kockázat

Intézményi kockázat

Kockázati tényező megnevezése A potenciális partnerek alulinformáltsága A potenciális partnerek érdektelensége, alul motiváltsága A partneri körnek jogszabályi változásokból adódó módosulása Együttműködési hajlandóság hiánya A hálózat kiépítésének pénzügyi háttere bizonytalan Az intézményi szereplők köre változik A kommunikáció alacsony hatásfokkal működik A kommunikációs tevékenységek finanszírozási háttere bizonytalan Az intézményi szereplők köre változik

 

Valószínűség (1-7)

Hatás (1-7)

6

7

Kockázati index (149) 42

5

7

35

6

7

42

4

7

28

4

6

24

4

7

28

4

6

24

4

7

28

4

5

20

  A partnerségnek a helyi szereplők oldaláról is realizálódnia kell. Bár a térségi fejlesztési programokhoz kapcsolódó szakmai irányvonalak 2012 végén még formálódnak, számos jelentős fejlesztés, köztük a városfejlesztés is, nagy valószínűséggel ebben az értelmezésben fog megvalósulni. Így tehát az önkormányzatoknak több, egymásra épülő feladata lesz partnerségi szempontból is:

   



a lehetséges partneri kapcsolódóan,

kör

feltérképezése

az

elvégzendő

feladathoz



a feladat egyes elemeihez kapcsolódó partnerségi csoportok kialakítása (a passzív kommunikációba bevont szervezetek, az információgyűjtés célcsoportjai, a dokumentációt véleményezők valamint az aktív, közösségi tervezés szereplői), 100

     

  

 

a partnerségbe bevonásra kerülő szereplők értesítése és bevonása az információgyűjtés, véleményezés folyamatába.

A hatályos területfejlesztési törvény alapján a települési és megyei önkormányzatnak valamennyi lépés megvalósításában aktívan és proaktívan részt kell vennie.

6.4.1. A partnerségi terv szerepe, elkészítésének módszertana

A partnerségben és a társadalmi konzultációban résztvevő szereplők praktikusan az alábbi csoportok alapján határozhatóak meg: 1. 2. 3. 4.

a passzív kommunikációban résztvevő szereplők, az információgyűjtéshez kapcsolódó szereplők, a dokumentumok szakmai véleményezésében részt vevő szereplők, az aktív közösségi tervezésben közvetlenül is megjelenő partnerek.

A partnerség gyakorlása során az alábbi tevékenységek együttes célja egy olyan interaktív konzultatív fórum kialakítása lehet, amely a teljes programcikluson keresztül figyelemmel kíséri a folyamatokat és lehetővé teszi a partnerek véleményének és észrevételének becsatornázását a tervezési folyamatba. Fentieknek megfelelően a partnerség és társadalmi konzultáció alapvető formái az alábbiak szerint határozhatóak meg: 1) Kommunikációs tevékenység:  A tevékenység célja: a készülő dokumentumok társadalmi ismertségének növelése, a társadalmi véleményezés lehetővé tétele és a vélemények összegyűjtése, feldolgozása, és lehetőség szerint beépítése.  A tevékenység leírása: a kommunikációs tevékenység végigkíséri a kidolgozásra kerülő fejlesztési dokumentáció egyes készültségi fázisait, gondoskodva annak társadalmi körökben való megismeréséről. Ennek során az érdeklők számára elérhetővé és véleményezhetővé válnak az egyes dokumentumok munkaverziói, illetve – a véleményezést és annak értékelését, valamint az elfogadott vélemények, észrevételek beépülését követően – a végleges dokumentum is.  A tevékenység célcsoportja: a tevékenység célcsoportja a fejlesztéssel érintett terület lakossága.  A tevékenység által érintett dokumentumok: a különböző területi szinteket érintő, valamint átfogó (országos) és ágazati jellegű fejlesztési koncepciók és stratégiák, operatív programok.

   

101

     

  





 

A tevékenység illeszkedése a tervezési folyamathoz: a kommunikációs tevékenység lebonyolítására az egyes dokumentumok munkaverziójának elkészültét követően kerülhet sor, abban az esetben, amennyiben elkészül az adott szakanyag kommunikálható, véleményezhető verziója. A tevékenység lebonyolításának lehetséges módja: a tevékenység alapvető módszere az elektronikus közzététel, melynek során a dokumentum elkészítéséért felelős szervezet felhívást helyez el honlapján és elérhetővé teszi a dokumentumot megfelelő formátumban. A felhívás utal arra, hogy a dokumentummal kapcsolatos észrevételeket milyen határidőig várja. A tevékenységet kiegészítheti sajtóközlemény illetve sajtótájékoztató is. A tevékenység kimenete: a tevékenység közvetlen kimeneteként a lakosságtól és egyéb szereplőktől érkezett vélemények fognak rendelkezésére állni. A vélemények elfogadása és beépítése a dokumentum készítésért felelős szervezet feladata és felelőssége.

2) Információgyűjtés:  A tevékenység célja: az információgyűjtés célja, hogy az egyes releváns szereplők oldaláról összegyűjtse mindazt az információt, amely az adott fejlesztési dokumentáció elkészítéséhez szükséges lehet.  A tevékenység leírása: az információgyűjtés során a dokumentum elkészítésért felelős szervezet közvetlen megkereséssel él az érintett partnerek irányába. Ennek során konkrétan megfogalmazza a partnerek irányában, az adott információkérés célját és definiálja az érintett adatszükségletet. a. Vertikális szegmens: mindenképpen szükséges és elengedhetetlen az alacsonyabb területi szintekről (országos tervezés esetében regionális, megyei tervezés esetében kistérségi és települési szintet értve) származó különböző adatok elérése. A települések tekintetében kiemelt fontosságú partnerek a megyei jogú városok. b. Horizontális szegmens: A másik kiemelkedő területként az adott térség gazdasági és társadalmi szervezetei, valamint az egyes ágazati értelemben vett szervezetek jelennek meg, amelyek bizonyos szak- és tématerülethez szolgáltathatnak kiemelten fontos információkat.  A tevékenység célcsoportja: a célcsoport terület és dokumentum specifikus, az alábbiakban példákat sorolunk fel: a. területi környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatóságok,    

102

     

 









   

 

b. gazdasági szervezeteket (pl. kereskedelmi és iparkamarák, agrárkamarák), c. civil szervezetek és/vagy azokat tömörítő szervezetek, egyéb társadalmi és érdekvédelmi szervezetek (pl. fogyatékosok érdekvédelmi szervezete, férfiak és nők esélyegyenlőségét képviselő, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségek érdekeit képviselő szervezetek) stb. A tevékenység által érintett dokumentumok: a különböző területi szinteket érintő, valamint átfogó (országos) és ágazati jellegű fejlesztési koncepciók és stratégiák, operatív programok. A tevékenység illeszkedése a tervezési folyamathoz: a tevékenység több ponton is kapcsolódik a tervezési folyamathoz. a. Hozzájárul a szükséges háttéradatok beszerzéséhez. Ennek érdekében a feltáró-elemző munka során, lehetőleg annak kezdetekor megtörténik a különböző területi szintű (regionális, megyei, kistérségi és település szintű) adatok és fejlesztési dokumentumok, valamint az elmúlt évek fejlesztési eredményeit és jövőbeli elképzeléseit bemutató adatok beszerzése az érintett partnerektől. b. Hozzájárul a magasabb szintű tervezési dokumentumok kialakításához. Ágazati értelemben hozzájárul az egyes szakterületekhez kapcsolódó adatok és információk becsatornázásához, területi értelemben bottom-up alapon alátámasztja a magasabb területi szintű dokumentum készítés megalapozását. A tevékenység lebonyolításának módja: a tevékenység összetett, mind a célcsoport, mind pedig tartalmát illetően, ezért módszertanilag is több, eltérő lehetséges megoldás is felmerül. a. Közvetlen megkeresés során a felelős szervezet kijelölt kapcsolattartó révén elektronikus levélben megkeresi a partner szervezet kapcsolattartóját. A levélben tájékoztatja a folyamatban lévő munkáról és felkéri a releváns dokumentum megküldésére, illetve a szükséges és pontosan definiált adatok megadására partnerét. A levélben jelzi az információ szolgáltatás határidejét. b. A témához kapcsolódó tervezési workshopok kiváló alkalmat teremthetnek a következő 10-20 évre vonatkozó fejlesztési elképzelések összegyűjtésére, emellett hozzájárulhatnak egyes téma specifikus adatok összegyűjtéséhez és egyéb, releváns egyeztetésekhez is. A tevékenység kimenete: a tevékenység kimeneteként rendelkezésre fognak állni a szükséges információk, alátámasztva a területfejlesztési koncepció egyes fejezeteinek szakmai tartalmát. 103

     

 

 

3) Szakmai véleményezés:  A tevékenység célja: A tevékenység célja, hogy a készülő dokumentumok megismertetése és véleményezése révén olyan szakmai inputok álljanak rendelkezésre, melyek – a szakmai partnerekkel való együttműködésen alapulva – hozzájárulnak a fejlesztési szakdokumentumok minőségének javításához.  A tevékenység leírása: A tevékenység során a célcsoportba tartozó szakmai partnerek részére elektronikusan megküldésre kerül és/vagy meghatározott felületen elérhetővé válnak a véleményezéssel érintett dokumentumok, amelyeket rögzített időkereteken belül véleményükkel láthatnak el az érintettek. A szakmai véleményezés történhet a társadalmi véleményezéssel párhuzamosan, annak részeként is.  A tevékenység célcsoportja: egyedileg definiált szervezetek és szakértők.  A tevékenység által érintett dokumentumok: a különböző területi szinteket érintő, valamint átfogó (országos) és ágazati jellegű fejlesztési koncepciók és stratégiák, operatív programok.  A tevékenység illeszkedése a tervezési folyamathoz: a tevékenység lebonyolítására az egyes dokumentumok munkaverziójának elkészültét követően kerülhet sor, abban az esetben, amennyiben elkészül az adott szakanyag kommunikálható, véleményezhető verziója.  A tevékenység lebonyolításának módja: a tevékenység alapvető módszere az elektronikus közzététel, melynek során a felelős szervezet felhívást helyez el honlapján és elérhetővé teszi a dokumentumot megfelelő formátumban. A felhívás utal arra, hogy a dokumentummal kapcsolatos észrevételeket milyen határidőig várja. Egyes esetekben az előzőeket kiegészítheti, hogy a partnerek részére közvetlenül elektronikusan is megküldésre kerül a véleményezéssel érintett dokumentum. Ebben az esetben a véleményezés is történhet elektronikus válaszlevélben.  A tevékenység kimenete: a tevékenység közvetlen kimeneteként a szakmai partnerektől és egyéb szereplőktől érkezett vélemények fognak a felelős szervezet rendelkezésére állni. A vélemények elfogadása és beépítése a dokumentum készítésért felelős szervezet feladata és felelőssége. 4) Az aktív közösségi tervezéshez kapcsolódó partnerségi folyamat  A tevékenység célja: a tevékenység célja a fejlesztési dokumentum kidolgozásában való közvetlen részvétel és feladatvállalás.

   

104

     

  

 

 

 

A tevékenység leírása: a tevékenység során az egyes szereplők a megállapodásban vállalt feladataiknak megfelelően kidolgozzák a szakdokumentumok vonatkozó részeit. A tevékenység célcsoportja: szerződéses és megállapodásos formában rögzített egyedi partnerek. A tevékenység által érintett dokumentumok: a különböző területi szinteket érintő, valamint átfogó (országos) és ágazati jellegű fejlesztési koncepciók és stratégiák, operatív programok. A tevékenység illeszkedése a tervezési folyamathoz: a tevékenység végigkíséri a tervezési folyamatot. A tevékenység lebonyolításának módja: az érintett partnerek az önálló feladat- és munkavégzés mellett szükség szerint meghatározott gyakorisággal személyes szakmai konzultációt tartanak.

A tevékenység kimenete: a tevékenység kimeneteként elkészülnek a jogszabályok és egyéb szakmai követelmények szerint formai és szakmai szempontból is megfelelő tartalmú és minőségű dokumentumok.

6.5. A program megvalósításhoz kapcsolódó szakmai javaslatok A következőkben röviden áttekintjük a Kohéziós és Strukturális Alapokhoz kapcsolódó ellenőrzési és értékelési mechanizmus főbb elemeit, különös tekintettel a program előrehaladás kapcsán készítendő jelentések ütemezésére. A 2014-2020-as fejlesztési időszakban az eredményesség mérése, illetve a vállalt célértékek elérése külön jelentőséggel bír, amennyiben az eredményességi felülvizsgálatok elmarasztaló döntése esetén a tagállam azonnali és visszavonhatatlan forráselvonással kell, hogy számoljon (ez nem más, mint az ún. 5 %-os eredményességi tartalék elkülönítése és kiosztása a meghatározott ütemhez képest megállapított valós haladás szerint).

6.5.1. A program megvalósítás minőségbiztosítása Tagállami szinten 2014 és 2020 között továbbra is az Irányító Hatóságok lesznek felelősek az operatív program lebonyolításáért és a KSK alapokból származó források felhasználásáért. A Közös Stratégiai Keretről szóló jogszabály tervezet szerint „A tagállamoknak nyomon kell követniük kell a programokat a végrehajtás és a programok    

105

          célkitűzéseinek irányába tett előrehaladás felülvizsgálata érdekében. Ezért monitoringbizottságokat kell felállítani, meghatározva azok összetételét és feladatait a KSK-alapok számára. A KSK-alapok közötti koordináció megkönnyítésére közös monitoringbizottságokat lehetne felállítani. A hatékonyság biztosítása érdekében lehetővé kell tenni a monitoringbizottságok számára, hogy ajánlásokat adjanak ki az irányító hatóságoknak a programok végrehajtását illetően, és figyelemmel kísérjék az ajánlásaik nyomán hozott intézkedéseket. 14 ”

Mindezeken túl programozási szinten az irányító hatóságoknak a programozási időszak során értékelniük kell a program eredményességét és hatását. Mindebből következik, hogy a 2007-2013-as időszakhoz hasonlóan úgynevezett éves jelentések elkészítése szükséges, melyek az adott operatív program forrás abszorpciós mutatóit, valamint a vállalt indikátor célértékekhez képest mért eredményességet – minőségi előrehaladást – rögzíti. A korábbiakban már többször utaltunk arra, hogy a partnerség szerepe markánsabban jelenik meg 2014-2020 között mind az előkészítés és tervezés, mind pedig a megvalósítás kapcsán. A KSK rendelettervezet egyértelműen rögzíti, hogy mely partneri kör bevonása szükséges a monitoring bizottságok munkájába, hiszen „…a többszintű kormányzás megközelítésének megfelelően a tagállamok bevonják a partnereket a partnerségi szerződés és az elért eredményekről szóló jelentések előkészítésébe és a programok előkészítésébe, végrehajtásába, figyelemmel kísérésébe és értékelésébe. A partnerek részt vesznek a programok monitoring bizottságaiban. 15

A KSK rendelet 41-43 cikkei részletesen taglalják az MB működésének feltételrendszerét, míg a 44-46 cikkek az úgynevezett végrehajtási jelentések, valamint az eredményességi jelentések benyújtásának módját részletezik az alábbiak szerint:

                                                             14

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a Közös Stratégiai Kerethez tartozó Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról  15

  AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a Közös Stratégiai Kerethez tartozó Európai

Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról 

   

106

     

 

Jelentés típusa Végrehajtási jelentés

Eredményességi jelentés

Jelentés tartalma A program és annak prioritásai végrehajtásáról, hivatkozással a pénzügyi adatokra, a közös és a programspecifikus mutatókra és a számszerűsített célértékekre – beleértve az eredménymutatók változásait – és az eredményességmérési keretben meghatározott mérföldkövekre. Pl.: a tagállamok fejlesztési szükségleteiben a partnerségi szerződés elfogadása óta bekövetkezett változások, végrehajtották-e a partnerségi szerződés elfogadása napján nem teljesített előzetes feltételek teljesítése érdekében hozott intézkedéseket a meghatározott menetrendnek megfelelően

  Benyújtás időpontja 2016-tól 2022-ig bezárólag minden évben

2017. június 30-ig és 2019. június 30-ig a 2016. december 31-ig, illetve 2018. december 31-ig elért eredményekről

A programozási időszak során az irányító hatóságok az értékelési terv alapján elvégzik valamennyi program értékelését, beleértve az eredményesség, a hatékonyság és a hatások értékelését. A programozási időszak során legalább egyszer értékelni kell, hogy a KSK-alapokból származó támogatás miként járult hozzá az egyes prioritások célkitűzéseihez. A monitoring bizottság valamennyi értékelést megvizsgálja és megküldi a Bizottságnak.

6.5.2. Monitoring és indikátor struktúra Fentiek alapján javasoljuk egy projekt alapú jelentési rendszer (projekt előrehaladási jelentés és projekt fenntartási jelentés) felállítása mellett a kifejezetten az integrált programokra épített mechanizmus kialakítását. Ily módon az operatív programok lebonyolító irányító hatóságai már aggregált adatokat rögzíthetnének a jelentésekben. Mindez azért is indokolt, mert 20142020 között úgynevezett közös indikátorok kerülnek meghatározásra minden Alapra vonatkozóan. A tagállam az operatív programok megszövegezése előtt közös indikátorokat kell, hogy megjelöljön, majd ezeket kell kiegészítenie ún. program specifikus mutatókkal. A következő fejlesztési időszakban elvárásként került rögzítésre, hogy az indikátorok adat típusú egységekként legyenek meghatározva, vagyis a különböző menedzsment rendszerekből könnyen lekérhetőek legyenek. Mindezek mellett a következő további feltételek megfogalmazására került sor:

   



kevesebb különálló adat struktúra



könnyen beazonosítható adat 107

     

  

szorosabb kapcsolódás a stratégiai szinthez



kevesebb adminisztratív korlát



rugalmasság

 

Az indikátorok meghatározása kapcsán természetesen fontos meghatározni a jelentéstételi időszak (adott esetben negyedéves jelentések) tartalmát. Az indikátor bázis- és célértékek rögzítésének metodikája egyértelmű kell, hogy legyen. Hasonló módon kulcsfontosságú egyértelműen meghatározni az aggregálás módszertanát, az indikátorok különböző szintjeit (program, beavatkozás, projekt, tevékenység) és az egyes szintek közötti kapcsolódást. A következőkben vizsgáljuk meg, hogy az ERFA-hoz kapcsolódva jelenleg mely mutatók kerültek nevesítésre:

Városfejlesztés személyek

Integrált városfejlesztési stratégiákat alkalmazó területeken élő lakosság

négyzetméter

Új nyitott terek városi környezetben

négyzetméter

Új köz- vagy kereskedelmi épületek városi környezetben

négyzetméter

Új házak városi területeken

Az új beavatkozásokhoz (különösen az innovatív programokhoz) specifikus indikátor struktúra definiálása szükséges. Az integrált programozás kapcsán külön tekintettel kell lenni a komplex beavatkozások mérésére alkalmas mutatók alkalmazására. Ez alapján a fenti, városfejlesztéshez kapcsolódó indikátorok meghatározása mellett további, integrált szemléletet tükröző, erősítő mutatók nevesítését javasoljuk az ITI-k szintjén.

7. A fejlesztési intézményrendszer sajátosságainak áttekintése A következőkben röviden tekintsük át, hogyan épül fel Magyarország, illetve Szerbia fejlesztési intézményrendszer hálózata. Mindennek jelentőséget    

108

          elsősorban az ad, hogy Magyarországon 2012. január 1-től a megyei önkormányzatok a területfejlesztés kiemelt helyi szereplői, s ezzel – a regionális fejlesztési tanácsok egyidejű megszüntetésével – új korszak kezdődött a magyar területfejlesztésben.

7.1. A szerbiai bemutatása

fejlesztési

intézményrendszer

rövid

Szerbia regionális politikájának intézményesülésének első lépései 2007-ben kezdődtek meg. Szerbia Köztársaság Regionális Fejlesztési Stratégiája 20072012 az első regionális fejlesztésekkel kapcsolatos dokumentum, amely az ország regionális fejlesztési prioritásait határozza meg. A regionális fejlesztések ágazatpolitikai jogi hátterét a Regionális Fejlesztési Törvény teremti meg 2009ben, majd a régiók kialakítása Kormányrendelet formájában történik szintén 2009, illetve 2010-ben. Az intézményi koordinációért felelős szerv a Gazdasági és Regionális Fejlesztési Minisztérium lesz, 2008-tól. A regionális politika intézményrendszerének felállítása (Nemzeti Regionális Fejlesztési Ügynökség, regionális fejlesztési ügynökségek, regionális fejlesztési tanácsok) 2010-ben kezdődött meg, még nem tekinthető bejezettnek (Takács-Nagy, 2012). A NUTS rendszer (Nomenclature d’unités territoriales statistiques – Nomenclature of Territorial Units for Statistics) közösségi statisztikai és tervezési célokat szolgál. Az Európai Parlament és a Tanács 2003-as rendelete alapján, háromfokozatú statisztikai rendszer, a Statisztikai Területi Egységek Nómenklatúrája (NUTS) lépett életbe (Horváth 2003, Faragó 2005). A NUTS legfőbb jellegzetességei: statisztikai, tervezési célra készült, működő intézményi beosztáson alapul, hierarchikus szintenként lefedi az adott ország teljes területét (Horváth 2003).

A régiók kialakítása a szerb politikai közéletben jelentős vitákat képviselt 2007 óta. A szerb regionális fejlesztési stratégia három változatot kínált fel a döntéshozó politikai elit számára. Ez alapján Szerbiát 4, 5, illetve 9 régióra osztották volna, azonban a 2009-ben elfogadott Regionális fejlesztési törvény 7 régiót határozott meg, amelyet Kormányrendeletben is megerősítettek. Újabb vitákat követően – és a kiforratlan regionális fejlesztési koncepció hiányának eredményeként – 2010-ben törvénymódosítás és kormányrendelet módosítás következett, melynek következtében Szerbia területén 5 régiót jelöltek meg. A régiók kialakítása során Szerbiában a meglévő területi – közigazgatási elrendezés (körzet-okrug) egységesítésére került sok, és 5 NUTS 2, valamint 30 NUTS 3 régió jött létre.    

109

     

 

 

Az ország területi integritásának kételyeit eloszlatni szándékozó fejlesztési dokumentumok egyértelműen elvetik a gazdasági és adminisztratív (politikai) régiók kialakítási lehetőségeit Szerbiában, helyettük tervezés-statisztikai illetve statisztikai-fejlesztési régiókat neveznek meg. Kétségek nélkül állítható, hogy Szerbiának valós regionalizációra lenne szüksége, ahol a régiók (és intézményeik) feladatkörei által megvalósulhat: -

komplex gazdaságfejlesztés, társadalmi-etnikai (nemzeti) integráció, nemzetközi integráció, területi kohézió és a kétségbeejtő regionális egyenlőtlenségek csökkentése/felszámolása.

Szerbiában a meglévő adminisztratív-területi tagoltság regionális „adaptálásához” – egy hasonló, hierarchikus, központi irányítású új intézményi infrastruktúra kapcsolódik a Regionális fejlesztési törvény értelmében. A 2010. májusában bekövetkezett törvénymódosítás lényegi változása a legalsó (körzeti) szintre tervezett Térségi Társulások(ok) eltörlésében, valamint a NUTS 2 régiók területén kialakítandó, Regionális Fejlesztési Ügynökségek számának (esetenként 3–4) növelésében összegezhető. A Nemzeti Regionális Fejlesztési Ügynökség NRFÜ (Nacionalna agencija za regionalni razvoj) (2010) – az állam új koordinációs intézménye, a regionális politika operatív hordozója. A következő törvényes feladatok ellátásában jár el: a fejlesztési dokumentumok elkészítését irányítja, a regionális fejlesztések megvalósítását ellenőrzi, a regionális fejlesztési ügynökségeket akkreditálja, nyilvántartásukról számot vezet, munkájukat irányítja, szakmai támogatásukat végzi. További feladatokat lát el a KKV-k és vállalkozások instruktorainak kitaníttatásával, EU-s pénzforrásokhoz és egyéb forrásokhoz rendel megfelelő projekteket, nemzetközi és régióközi együttműködéseket kezdeményez, egységes információs rendszert alakít ki, kiadói feladatokat lát el stb. Munkája a minisztérium ellenőrzési köre alá esik. Regionális Fejlesztési Tanács – RFT (Regionalni razvojni savet): A kormány minden régióban (5 régió) regionális fejlesztési tanácsokat hoz létre. Egy régióban csak egy RFT hozható létre. 16 Feladatai: véleményezi a regionális fejlesztési stratégiát, finanszírozási programot, egyéb fejlesztési                                                             

16

A RFT-nek elnöke (van) és az alapítói okmányban előlátott számú tagja van, mandátumuk 5 évre szól. A tanács helyi önkormányzatok képviselőit, civil szervezetek valamint a közszféra képviselőit, továbbá kormányképviselőket tömörít. A községi illetve városi tanácsok javaslatára történik az önkormányzatok képviselőinek legális delegálása a tanácsba (Regionális fejlesztési törvény 2009). 

   

110

          dokumentumokat, munkacsoportokat hoz létre stb., munkájáról a Kormánynak és NRFT-nek számol be, évi jelentés formájában. Regionális Fejlesztési Ügynökség(ek) – RFÜ (Regionalna razvojna agencija): alapításukat a kormány végzi. A RFÜ gazdasági társulás vagy egyesület (privredno društvo, udruženje), amely regionális fejlesztési feladatok lát el. A kiegyensúlyozott regionális fejlődés biztosítása érdekében a törvény régiónként meghatározott (minimum) számú ügynökség létrehozását, akkreditálását látja el: -

Vajdasági Régió – 3 RFÜ Belgrádi Régió – 1 RFÜ Sumadia és Nyugat-szerbiai Régió – 4 RFÜ Dél-és Kelet-szerbiai Régió – 3 RFÜ Koszovó és Metóhia Régió – 1 RFÜ

Feladatai 17 : részt vesz a fejlesztési dokumentumok előkészítésében, és számot vezet a megvalósításukról, fejlesztési projektumokat valósít meg a régió szintjén, biztosítja az EU-s forrásokhoz való hozzáférés lehetőségét, szakmai továbbképzéseket biztosít, nemzetközi és régióközi együttműködéseket kezdeményez, regionális információs rendszert alakít ki, kiadói tevékenységeket folytat stb. Felügyeletet a minisztérium gyakorol a RFÜ felett. Munkájáról éves beszámolót készít az alapítóknak (önkormányzatok) és a NRFÜ-nek, az NRFÜ évi értékelést készít a RFÜ munkájáról.

7.2. A magyarországi bemutatása

intézményrendszer

rövid

A területfejlesztési törvény eredeti verziója a decentralizáció elvét szem előtt tartva a területi politika alapintézményeként a megyei szintű intézményeket nevesítette. Az európai regionális politika érvényesítésére való felkészüléssel a regionális intézményrendszer szerepe felértékelődött, ezért a törvény 1999-es módosítása már a regionális területfejlesztési intézményrendszerre helyezte a hangsúlyt. A 2004. évi jogszabályi változások a kistérségi intézményrendszer                                                              Feladatai végrehajtásához és a működéséhez szükséges eszközöket a következő forrásokból biztosít: ügyvitelből származó bevételek, önkormányzati költségvetések (a RFÜ-t alapító önkormányzatok), hazai és külföldi fizikai és jogi személyek donációja és támogatásai, egyéb források, a törvénnyel összhangban.  17

   

111

        dominanciáját erősítették, megtartva és továbbfejlesztve intézményrendszer 1999-ben kialakult előnyeit.

  a

regionális

A területfejlesztési törvény a különböző célterületi egységeket (régió, megye, kiemelt térség és kistérség) összefoglaló néven térségként említi. A megye meghatározása azonban nem a területfejlesztési törvényben történik, mivel a felsorolt térségek között egyedüliként – a fővároshoz, a városokhoz és községekhez hasonlóan – az Alkotmány alapján része az állam területi tagozódásának, egyúttal közhatalmi és közigazgatási funkciókkal is rendelkező helyi önkormányzata van. A törvény által definiált egyéb térségek azonban nem rendelkeznek közhatalmi-közigazgatási jellemzőkkel, csupán a területfejlesztési törvény alkalmazásában kapnak jelentőséget, mint tervezési-statisztikai és fejlesztési területi egységek. A területfejlesztéssel és –rendezéssel kapcsolatos feladatmegosztás szintjei tekintetében megkülönböztethetünk központi állami és területi szerveket, utóbbiak közé sorolandóak a decentralizált területi államigazgatási szervek is. A releváns területi egységeket a legalsóbb szintektől az országosak felé haladva írja le az alábbi felsorolás, bemutatva a jogszabály változásaiból következő aspektusokat is.

A kistérség A kistérségek a területfejlesztési politika legalapvetőbb szintjei. A törvény kétféle értelemben foglalkozott ezen egységgel: egyrészt statisztikai-tervezési kategóriaként, másrészt funkcionális területfejlesztési társulásként. A rendszer nem zárta ki, hogy egy település, akár a megyehatárokat is átlépve, több területfejlesztési társulásnak is tagja legyen, figyelemmel a valódi térségi kapcsolatok jellegére és intenzitására. A területfejlesztési társulások azonban főként önkormányzati szereplőkkel telítődtek (a partnerség elvét nem teljes körűen figyelembe véve), s nem tudták/akarták bevonni a további térségi szereplőket a területfejlesztési programokban való részvételre. Lényeges változást a területfejlesztési törvény 2004-ben történt módosítása hozott, amelynek eredményeként újra kellett alakítani a területfejlesztési intézményrendszert. A statisztikai kistérségek felülvizsgálata, több funkciójú területi egységekké alakítása valós statisztikai alapokra helyezte a fejlesztés támogatási politika, a kistérségi területfejlesztés tervezését. A módosítás továbbá lehetővé tette, hogy a kistérségi területfejlesztési tanácsok önálló munkaszervezeteket működtessenek, amelyhez normatív támogatást kaphattak a területfejlesztési forrásokból.

   

112

          Ösztönözte az önkormányzati társulások megalakítását a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvénye is, mely szerint támogatás illeti meg a helyi önkormányzatokat, amennyiben a közszolgáltatások (például közoktatás, szociális ellátás, hulladékgazdálkodás, vízgazdálkodás) hatékonyabb szervezése, fejlesztése, a közszolgáltatások színvonalának javítása érdekében a kormányrendeletben meghatározott kistérség határain belül többcélú társulást hoznak létre. A kistérségi területfejlesztési tanácsokat a területfejlesztési törvény legutóbbi, 2011-es módosítása szüntette meg. Ugyanakkor a Területfejlesztési önkormányzati társulás intézménye, mint opcionális fejlesztési együttműködési lehetőség megmaradt a települési önkormányzatok kezében (10.§). A területfejlesztési önkormányzati társulások felett törvényességi felügyeletet az illetékes megyei kormányhivatal gyakorol. 2013. január 1-jével a kistérségek helyett ismét létrejönnek a magyar közigazgatás egykor szerves egységét képező járások és járási hivatalok a megyei kormányhivatalok szervezeti egységeiként.

A megye Megyei szinten két intézmény jelenik meg a területi politika szempontjából. Egyfelől a megyei területfejlesztési koncepciók és a programok kidolgozásában szerepet játszó megyei területfejlesztési tanácsok, másfelől a megyei területrendezési tervek jóváhagyására jogosult megyei önkormányzatok. területfejlesztési tanács elnöke a megyei közgyűlés elnöke. A tanács feladata elsősorban a települési önkormányzatok, a kistérségek, valamint a helyi gazdasági szervezetek fejlesztési elképzeléseinek integrációját és a kormányzati fejlesztési programokkal való koordinációját jelenti. 1999-től a regionális területfejlesztési tanácsok dominanciája érvényesült a területfejlesztési források decentralizált elosztásában, míg a megyei területfejlesztési intézményrendszer elsősorban a kistérségi és településfejlesztési ügyekben tartotta meg a kompetenciáját. A megyei területfejlesztési tanács intézményét a területfejlesztési törvényt módosító 2011. évi CXCVIII. törvény szüntette meg, feladatait megyei önkormányzati hatáskörbe utalva, amely gyakorlatilag egy belső szervezeti ésszerűsítést jelent. Ezzel egy időben a módosítás a 14/A § révén lehetőséget biztosít a megyei területfejlesztési konzultációs fórum létrehozására a megyei jogú városok bevonásával a területfejlesztést érintő megyei ügyekben való állásfoglalás érdekében. A fórum véleményét a megyei közgyűlések során ismertetni kell.

   

113

      A régió

 

 

A területfejlesztési törvény kétféle értelemben is említi a régió fogalmát. Egyfelől megemlíti a tervezési-statisztikai (nagy) régiót, amely több megye (a főváros) területére kiterjedő, az érintett megyék közigazgatási határával határolt, egybefüggő tervezési, illetve statisztikai területi egység. A 35/1998. (III. 20.) OGy. sz. határozattal elfogadott első Országos Területfejlesztési Koncepció az ország egész területét lefedő, a megyék közigazgatási határához igazodó hét tervezési-statisztikai régió lehatárolását tartalmazza. Másfelől a területfejlesztési törvény meghatározza a fejlesztési (funkcionális vagy program-) régió fogalmát is, mint egy vagy több megyére (a fővárosra) vagy azok meghatározott területére kiterjedő társadalmi, gazdasági vagy környezeti szempontból együtt kezelendő egységet, ahol a megyehatárokon túlterjedő feladatok ellátására a megyei területfejlesztési tanácsok térségi fejlesztési tanácsot hozhatnak létre. (pl. Budapest, Balaton) A regionális területfejlesztési tanácsokat a megyehatáron túlterjedő területfejlesztési feladatok ellátására a megyei területfejlesztési tanácsok hozták létre. Feladataik egy részét a megyei szintről kaphatják, míg a másik részét a központi kormányzattól. A 2011. évi CXCVIII. törvény 2012. január 1-i hatállyal – a Területfejlesztési törvény 15. § szerinti térségi fejlesztési tanácsokat leszámítva - megszűntette az országos alatti szintű (azaz a kistérségi, megyei és régiós) területfejlesztési tanácsokat. A néhai regionális fejlesztési tanácsok munkaszervezetei – immár a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium tulajdonát képezve – azonban megmaradtak, és a területfejlesztési törvény 17.§-a delegál számukra feladatokat a következők szerint:   

   

   

a megyei fejlesztési döntések előkészítése és végrehajtása; a területfejlesztési feladatokat ellátó területi szervek információval való ellátása és azok munkájának segítése; folyamatos kapcsolattartás a régióban működő közigazgatási szervezetekkel, intézményekkel a fejlesztési szükségletek és a bevonható helyi források feltárása érdekében; fejlesztési programok megvalósításának szervezése, a programok - külön jogszabályban meghatározott - pénzügyi finanszírozási feladataiban való részvétel; a programok megvalósításáról, a pénzügyi felhasználásról naprakész nyilvántartás vezetése; külön megállapodás alapján részvétel a területfejlesztési programok lebonyolításában. 114

          A területfejlesztési törvény 14/A §-a alapján régió területén működő megyei közgyűlések elnökei regionális területfejlesztési konzultációs fórumot működtethetnek. A fórum célja, hogy összehangolja a megyei önkormányzatok döntéshozatalát, képviselje a megyei önkormányzatok egyező döntését a régió álláspontjaként. A Régiók Bizottságában a régiót képviselő tag személyére is e fórum tesz javaslatot a Kormánynak.

A területi államigazgatási szervek A területi államigazgatási szervek a területfejlesztéssel és területrendezéssel összefüggő kormányzati feladatok végrehajtásában, érvényesítésének ellenőrzésében, a térségi fejlesztés és tervezés koordinálásában szakmai segítségnyújtással és információszolgáltatással, valamint hatósági ellenőrzéssel vesznek részt. A közfeladat hatékonyabb ellátása érdekében a területi államigazgatási feladatellátáshoz új, összefogottabb, ellenőrzöttebb és költségtakarékosan működő szervezeti struktúra kerül kiépítésre - a vonatkozó törvény indokolása szerint. Ennek jegyében 2011. január 1-jével létrejöttek a fővárosi és megyei kormányhivatalok, mint a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervei. A vonatkozó törvény hatályával a megyei kormányhivatalokba integrálódott 14 olyan területi államigazgatási szerv, mint pl. az Országos Munkaügyi és Munkavédelmi Felügyelőség, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat területi szervei, a földhivatalok, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, a Nemzeti Közlekedési Hatóság vagy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. A területrendezésért felelős miniszter feladatkörébe területrendezési feladatokat az állami főépítészek látják el. 





   

tartozó

egyes

Az állami főépítész előzetesen véleményezi illetékességi területén a terület- és településrendezési terveket, folyamatosan figyelemmel kíséri azok megvalósulását, s indokolt esetben kezdeményezi e tervek módosítását, véleményezi az országos, valamint az illetékességi területét érintő regionális fejlesztési programokat és azoknak a területrendezési tervekkel való összhangját, nyilatkozik a megyei területrendezési tervnek az országos és a kiemelt térségi tervekkel, továbbá a településrendezési terveknek az országos, a kiemelt térségi és a megyei területrendezési tervekkel való összhangjáról, a 23/A. §-ban foglaltak figyelembevételével,

115

     

  

ellátja a területrendezési feladatokat.

hatósági

eljárással

  összefüggő

hatósági

Az Országgyűlés Az Országgyűlés a területfejlesztési politika legfőbb intézménye. 1999-ben és 2004-ben az intézményrendszert érintően lényegesen módosította a területfejlesztési törvényt, s elfogadta 1998-ban az első, majd 2005-ben a 2020ig tartó második Országos Területfejlesztési Koncepciót. Feladatait a jelenleg hatályos területfejlesztési törvény az alábbiak szerint határozza meg: 

   

   

elfogadja az országos területfejlesztési koncepciót, ennek keretében megállapítja a területfejlesztési politikát meghatározó irányelveket, célokat, hosszú távú prioritásokat; meghatározza a kiemelt térségek körét és elfogadja a területfejlesztés eszköz- és intézményrendszerének átfogó szabályait; törvénnyel elfogadja az ország, a Budapesti Agglomeráció, a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területrendezési tervét; meghatározza a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveit, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszerét; az éves költségvetési törvény elfogadása során dönt a területfejlesztést és területrendezést szolgáló pénzeszközökről és ezzel egyidejűleg egyes pénzügyi kedvezményekről; évente beszámoltatja a Kormányt a területfejlesztést szolgáló pénzeszközök felhasználásáról; beszámoltatja a Kormányt a nemzetközi és határmenti területfejlesztési és területrendezési tevékenységéről; meghatározza a területfejlesztéssel kapcsolatos önkormányzati feladatokat és ezek forrásait. Beszámoltatja a Kormányt a területfejlesztési politika végrehajtásáról;

A Kormány A Kormány általános feladata, hogy biztosítsa a térségi politika érvényesülését, részint a kormányzati, részint a közigazgatás-irányítási funkciójának megfelelően. A kormányzati struktúraváltásból adódóan és az európai uniós csatlakozásra tekintettel a kormány többször is szabályozta az intézményrendszer kérdéseit. A miniszterek A területfejlesztésért felelős miniszter a szakterület felelős irányítója, egyúttal az Országos Területfejlesztési Tanács elnöke is. Az elmúlt tíz évben ez jelentősen átalakult, s a koalíciós kormányzati megállapodásoktól függően változott. Jelenleg a területfejlesztésért a nemzeti fejlesztési miniszter felelős. A törvény a miniszter feladatait és kompetenciáit az alábbiak szerint határozza meg:    

116

     

  



   





 

közreműködik a kiemelt térségekre vonatkozó fejlesztési programok kidolgozásában, szervezi a végrehajtásukkal összefüggő feladatok teljesítését, és az e célt szolgáló anyagi eszközök felhasználását az érintett miniszterekkel együttműködve; szervezi az országos és az országos jelentőségű, valamint az országhatáron átnyúló, közös koncepciók és tervek kialakítását, gondoskodik elkészítésükről; koordinálja a területfejlesztési célok megvalósítását közvetlenül és közvetve szolgáló fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználását; elősegíti az érintett miniszterekkel együttműködve a forráskoordinációt és a programfinanszírozás megvalósulását; elősegíti a területfejlesztési koncepciók és programok összhangját; ellátja a jogszabályokban és az állami irányítás egyéb jogi eszközei által meghatározott területfejlesztési jogszabály-előkészítési és végrehajtási feladatokat; összehangolja a közigazgatási szervek területfejlesztéssel kapcsolatos tevékenységét, szakmai irányítást gyakorol a területfejlesztés intézményrendszere felett; gyakorolja a regionális fejlesztési ügynökségek feletti tulajdonosi jogokat.

A további miniszterek elsősorban az ágazati és funkcionális minisztériumok jellegétől függően vesznek részt az egyes feladatok végrehajtásában a következők szerint:   

részt vesznek a területfejlesztési koncepciók és programok feladatkörüket érintő munkarészeinek kidolgozásában és érvényesítésében; évente tájékoztatják a Kormányt a feladatkörükben végzett fejlesztések főbb mutatóiról; részt vesznek a területrendezési tervek készítésében, gondoskodnak azok - feladat- és hatáskörüket érintő - munkarészeinek kidolgozásáról és érvényesítéséről.

Az Országos Területfejlesztési Tanács A területfejlesztési törvény a partnerség elvére alapozva a térségi politika országos szintű koordinatív, döntés-előkészítő, javaslattevő, véleményező és törvényben meghatározott döntési jogosítványokkal is rendelkező szervként létrehozta az Országos Területfejlesztési Tanácsot (OTT). A OTT legfontosabb feladata összehangolni a központi, ágazati és a térségi fejlesztési elképzeléseket. Ezen belül:      

véleményezi a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció irányelveit, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszerét, javaslatot tesz a területfejlesztési célú ágazati eszközök összehangolására, 117

     

   

   

 

véleményt nyilvánít a területfejlesztést szolgáló hazai és közösségi pénzeszközök felosztásáról, a központi keret felhasználásáról, vizsgálja és értékeli az érintett minisztériumok és az országos hatáskörű szervek, illetve a megyei önkormányzatok fejlesztési célkitűzéseinek összhangját a területi politika céljaival, véleményezi a lényeges területi hatásokkal járó ágazati fejlesztési koncepciókat, összehangolja az Országgyűlés által a 6. § d) pontja alapján az önkormányzatok számára kötelezően előírt feladatok végrehajtását, javaslatot tesz az egyes, megyehatáron túlterjedő területfejlesztési feladatok közös ellátására, közreműködik az országos, az országos jelentőségű, valamint az országhatárokon átnyúló infrastruktúra tervezés (létesítmények, hálózatok elhelyezése) összehangolásában.

Az OTT szavazati joggal rendelkező tagjai:     

a területfejlesztésért felelős miniszter, mint az OTT elnöke, a megyei közgyűlések elnökei, a főpolgármester, a Kormány határozatában kijelölt további nyolc miniszter, az országos gazdasági kamarák elnökei, a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács egy képviselője, valamint az országos önkormányzati érdekszövetségek összesen három képviselője.

Tanácskozási joggal vesz részt továbbá az országos környezetvédelmi és természetvédelmi szervezetek egy-egy állandó képviselője, a női esélyegyenlőségért küzdő országos szervezetek egy állandó képviselője, valamint az OTT döntése által közvetlenül érintett szervezetet a Tanács meghívhatja. Az országos civil szervezetek a területfejlesztést érintő kérdések megtárgyalására egyeztető fórumot hozhatnak létre, egyidejűleg jelezve együttműködési szándékukat a Tanácsnak. Ez esetben a civil fórum véleményét a Tanács ülésén az adott napirend tárgyalásakor ismertetni kell.

8. Összefoglaló Korunkat szokás „urbanizációs évezrednek” is nevezni, mivel ma már – az emberiség történelme során először – az összes népesség több, mint fele városokban él. A tendencia várhatóan folytatódni fog, mivel a városlakók száma növekszik, és a vidéken élők közül is egyre többen költöznek a városba. A folyamatosan növekvő lakosság a korábban megoldott, vagy megoldottnak vélt    

118

      problémák mellett városfejlesztők elé.

  újabb

és

újabb

kihívásokat

  támaszt

a

városvezetők,

A gazdasági válság miatt számos olyan kihasználatlan kapacitás – bevásárlóközpontok, irodaépületek, gyártókapacitások stb. – keletkezett az urbanizált térségekben, melyek újbóli használatbavétele a jelen megoldandó kérdése. A városokban áramló vidéki lakosság a városi tömegközlekedés kapacitás korlátait is szétfeszíti, ezzel újabb problémaforrást generálva. A különböző környezeti kérdések – szén-dioxid kibocsátás radikális csökkentése, szennyvízelvezetés, szilárdhulladék fenntartható- és környezetbarát feldolgozása stb. – megoldása ugyancsak a ma városvezetői számára kihívás. Fentieken túl rögzíteni szükséges, hogy a korábban uralkodó szemlélettel szemben egy város nem önálló gazdasági-társadalmi szervező egység, az kizárólag vonzáskörzetével, agglomerációjával egységes egészként értelmezhető, fejleszthető. De milyen egy sikeres város? Egy ilyen település megfelel a lakói támasztotta igényeknek és kihívásoknak a saját, egyedi gazdasági, társadalmi és környezeti feltételei között. Egységesen jó megoldás ugyanakkor természetesen nem létezik, azt azonban kijelenthetjük, hogy létfontosságú a hosszú távú szemlélet, illetve hogy a tervezők minden egyes új város megtervezésénél - a régiek fejlesztésénél - figyelembe vegyék a legjobb gyakorlatokat a világ minden tájáról. A Joint Urban and Agglomeration Network projekt előkészítésével és megvalósításával arra tettünk kísérletet, hogy összegyűjtsük és szintetizáljuk a magyarországi tapasztalatokat, majd egységes szemléletben javaslatot tegyünk a korábbi hazai, Európai Uniós forrásokból megvalósuló városfejlesztési programok módszertanának továbbgondolására. Mindezt úgy tettük meg, hogy figyelembe vettük az ilyen típusú fejlesztések határon átnyúló hatásait is.

Ennek megfelelően összegző tanulmányunkban elsősorban a partnerség és a tervezés kérdéskörére fókuszálva megvizsgáltuk, hogy milyen tapasztalatokkal rendelkeznek a helyi döntéshozók, szakemberek. Ugyancsak áttekintettük azon város típusok jellemzőit, melyek a magyar és szerb megalapozó tanulmányokban leírtak alapján kerültek definiálásra. Megállapítottuk, hogy mind Magyarországon, mind pedig a Vajdaságban kialakultak azok a releváns szakmai tapasztalattal rendelkező szakértői teamek, melyek segítséget nyújthatnak a térségi gazdaságitársadalmi centrumok integrált projektjeinek kidolgozásához. A tanulmányunkban bemutatott nemzetközi példák alapján azt mondhatjuk, hogy ha a nemzeti szintű programozástól kiindulva egységes szemléletben kezelhető    

119

          integrált tervezés zajlik, akkor a helyi tervezési szintek megfelelő minőségű és fenntartható programok kidolgozására képesek. Tanulmányunkban kísérletet tettünk arra, hogy specifikus szempontrendszer alapján – mint például a célhierarchia, város és térség kapcsolata, projekt csomagok felépítése – csoportosítsuk az előzőekben tipizált városokat. Megállapítást nyert, hogy bizonyos témakörökben egyértelműen pozícionálhatóak a jelentősebb települések. Az összegző szakmai anyag részeként a később elkészítendő városfejlesztési módszertanhoz fogalmaztunk meg javaslatokat. Az ily módon összeállított javaslatcsomagban kiemelten foglalkoztunk a programozáshoz kapcsolódó nyitott kérdésekkel. Megállapítottuk, hogy az operatív programok előkészítése során – az Európai Uniós jogszabályok szellemében – kifejezetten javasolt a helyi szakmai kompetenciákra támaszkodni. Mindez különösen indokolt a határon átnyúló programok esetében, ahol a meglévő tapasztalatok megfelelő kiindulópontot jelenthetnek a továbblépéshez. A komplex, integrált programok kialakítása kapcsán természetesen megerősítettük e szempont érvényesítésének szükségességét. A következő többéves pénzügyi időszak kulcskérdése lesz megítélésünk szerint a projektgenerálás és projektfejlesztés témája. Tanulmányunkban a korábbi hazai tapasztalatokra alapozva konkrét – a döntési pontokat, a stakeholderek bevonásának módját stb. tartalmazó – javaslatot teszünk a projektfejlesztési mechanizmus működtetésére vonatkozóan, kiemelten kezelve az integrált fejlesztési programokban rejlő lehetőségeket. Úgy véljük, hogy az általunk megfogalmazott szakmai keret alkalmas a következő időszak komplex programjainak előkészítésére. A 2014-2020-as időszakra vonatkozóan a partnerségi megközelítés új, kiterjesztett értelmet kap, és ezzel párhuzamosan az elvárások – tagállami és alacsonyabb szinteken is – jelentősebbé válnak a jelenlegi elképzelések szerint. Mindez tapasztalataink alapján a nemzetközi, határon átnyúló fejlesztések előkészítése kapcsán különösen indokolttá teszi a megfelelő szervezeti szinten partnerségi tervek elkészítését. Végül kiemelten foglalkoztunk a monitoring kapcsán az értékelés és az indikátorok kérdésével. Megállapítottuk, hogy a 2014-2020-as fejlesztési időszakban az Európai Unió egy a jelenleginél sokkal szigorúbb nyomon követési rendszer kiépítésében érdekelt ami tagállami szinten egységes, áttekinthetőbb, ugyanakkor rugalmasabb indikátor struktúrát jelent. Projektünkben a következő lépés a javaslatcsomagot tartalmazó összegző tanulmányra épülő módszertani dokumentum elkészítése.

   

120

     

 

 

Irodalomjegyzék

Bács-Kiskun Megye Területfejlesztési Koncepció – Helyzetfeltárás, http://fejlesztes.bacskiskun.hu/doksik/helyzetelemzes2020.pdf 

Csongrád Megye Területfejlesztési Koncepció – Helyzetfeltárás, http://www.csongradmegye.hu/portal/index.php?option=com_content&view=article&id=1110&Itemid =271

Dél-alföldi Operatív Program (DAOP), http://www.nfu.hu/doc/363

Factsheets: Integrated Sustainable Urban Development; Community-led Local Development (http://ec.europa.eu/regional_policy/what/future/proposals_2014_2020_en.cfm)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a Közös Stratégiai Kerethez tartozó Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról (http://ec.europa.eu/regional_policy/what/future/proposals_2014_2020_en.cfm)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről (http://ec.europa.eu/regional_policy/what/future/proposals_2014_2020_en.cfm)

Implementing “community-led” local development in cities. Lessons from URBACT, Paul Soto, with Melody Houk and Peter Ramsden – 29 February 2012    

121

     

 

 

Networks: A new paradigm for rural development? Journal of Rural Studies, Murdoch, J. (2000) 16 (4), 407-419.

Az Országos Fejlesztési Koncepció és az Országos Területfejlesztési Koncepció (2014-2020)

Panorama (http://ec.europa.eu/regional_policy/information/panorama/index_en.cfm)

Partnership for sustainable rural-urban development: existing evidences, Judith Artmann, DV, Christian Huttenloher, DV, Rupert Kawka, BBSR, Jonas Scholze, DV

Project Assessment and Development Facility kézikönyv, 2004, Rural Development Programme in England (http://rdpenetwork.defra.gov.uk/newsand-publications)

A STRATEGIC EVALUATION FRAMEWORK FOR LOCAL DEVELOPMENT STRATEGIES IN THE CZECH REPUBLIC, A Guide prepared by the Local Economic and Employment Development (LEED) Programme of the Organisation for Economic Co-operation and Development in collaboration with the Ministry for Regional Development of the Czech Republic.

Városfejlesztési Kézikönyv http://www.nfu.hu/download/38840/S_7_Varosfejlesztesi_kezikonyv. pdf

   

122

     

 

 

Mellékletek

   

123

     

 

 

1. számú melléklet

Az EU 2014-2020 közötti időszak 11 tematikus célkitűzése és a kapcsolódó beruházási prioritások

Tematikus célkitűzés

Alap

1. A kutatás, a technológiai fejlesztés és az innováció megerősítése 1.1.

1.2.

1.3.

1.4.

a kutatási és innovációs infrastruktúra (K+I) és ennek kiválóságának a fejlesztésére irányuló kapacitás megerősítése és különösen az európai érdekeltségű kompetenciaközpontok támogatása a vállalatok K+I beruházásainak, a vállalkozások és K+F központok és felsőoktatási intézmények egymás közötti kapcsolatainak és szinergiáinak kialakításának támogatása, különösen a termék- és szolgáltatásfejlesztés elősegítése, technológiaátadás, szociális innováció és közszolgálati alkalmazások, keresletélénkítés, hálózatépítés, klaszterek és nyílt innováció intelligens specializáció által a technológiai és alkalmazott kutatás, kísérleti programok, korai termékhitelesítési intézkedések, az alaptechnológiák fejlett gyártási kapacitásának és az első gyártás támogatása, az általános célú technológiák terjesztése a kutatás, a technológiai fejlődés és az innováció ösztönzése posztgraduális képzések kidolgozása, kutató képzési programok, valamint a felsőoktatási intézmények, kutató- és technológiai központok és vállalkozások közötti hálózatépítő tevékenységek és partnerségek révén

ERFA

ERFA

ERFA

ESzA (csak másodlagosan)

2. Az IKT-hoz való hozzáférés elősegítése és e technológiák használatának és minőségének fokozása 2.1.

a szélessáv-kiépítés kiterjesztése és nagy sebességű hálózatok kiépítése, továbbá feltörekvő technológiák és hálózatok támogatása a digitális gazdaság érdekében

ERFA

2.2.

az IKT-termékek és szolgáltatások, az e-kereskedelem továbbfejlesztése és az IKT iránti kereslet fokozása

ERFA

2.3.

az e-kormányzás, az e-tanulás, az e-befogadás, e-kultúra és az eERFA egészségügy IKT-alkalmazásainak megerősítése

   

124

      2.4.

 

 

az információs és kommunikációs technológiákhoz való hozzáférés elősegítése és a technológiák használatának és minőségének ESzA (csak fokozása a digitális jártasság és az e-tanulás fejlesztése, valamint másodlagosan) a digitális társadalmi befogadással, a digitális jártassággal és a megfelelő vállalkozói készséggel kapcsolatos beruházások révén

3. A KKV-k versenyképességének fokozása

3.1.

a vállalkozói szellem előmozdítása, különösen az új ötletek gazdasági hasznosításának megkönnyítésével, valamint új cégek alapításának ösztönzésével, beleértve az üzleti inkubációt

ERFA

3.2.

a kkv-k számára új vállalati modell kidolgozása és megvalósítása, elsősorban a nemzetközivé válás céljával

ERFA

3.3.

a termék- és szolgáltatásfejlesztésre irányuló korszerű kapacitások támogatása, létrehozása

ERFA

3.4.

a kkv-k kapacitásainak támogatása a növekedés és innováció érdekében

ERFA

3.5.

a kis- és középvállalkozások versenyképességének növelése a vállalkozások és munkavállalók alkalmazkodóképességének elősegítése és a humántőke-beruházások növelése révén

ESzA (csak másodlagosan)

4. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés támogatása minden ágazatban 4.1.

megújuló energiaforrások gyártásának és forgalmazásának támogatása

ERFA, KA

4.2.

a vállalkozásokban az energiahatékonyság és a megújuló energia használatának elősegítése

ERFA, KA

4.3.

az infrastrukturális létesítményekben, beleértve a közcélú épületeket és a lakásépítési ágazatban az energiahatékonyság és a megújuló energia támogatása

ERFA, KA

4.4.

alacsony és közepes feszültségű intelligens elosztórendszerek fejlesztése és megvalósítása

ERFA, KA

4.5

minden típusú területi egységben, különösen a városokban alacsony szén-dioxid-kibocsátású fejlesztési stratégiák támogatása, beleértve a fenntartható városi mobilitás előmozdítását és a releváns adaptációs intézkedések negatív hatásainak enyhítését

ERFA, KA

4.6.

alacsony szén-dioxid-termelésű technológiák kutatásának, innovációjának és átvételének előmozdítása

ERFA

4.7.

magas hatékonyságú hő- és áramtermelés alkalmazásának előmozdítása a hasznos hő keresleten alapulva

ERFA

   

125

     

4.8.

  a kis szén-dioxid-kibocsátású, az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes, erőforráshatékony és környezeti szempontból fenntartható gazdaságra való áttérés támogatása az oktatási és képzési rendszerek reformja, a készségek és képesítések munkerő-piaci igényekhez való igazítása, a munkavállalók képzési szintjének emelése, valamint a környezettel és energiával foglalkozó ágazatokban történő munkahelyteremtés révén

 

ESzA (csak másodlagosan)

5. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, valamint a kockázatok megelőzésének és kezelésének elősegítése 5.1.

az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló célzott beruházás támogatása

ERFA, KA

5.2.

egyedi kockázatok kezelésére, a katasztrófákkal szembeni ellenállóképesség biztosítására és katasztrófavédelmi rendszerek kifejlesztésére irányuló beruházások elősegítése

ERFA, KA

6. Környezetvédelem és az erőforrások hatékonyságának elősegítése 6.1.

6.2. 6.3. 6.4.

6.5.

6.6.

6.7.

a hulladékgazdálkodási ágazat jelentős beruházási szükségletének kielégítése az Unió környezetvédelmi vívmányai követelményeinek ERFA, KA teljesítése érdekében a vízgazdálkodási ágazat jelentős beruházási igényeinek kielégítése az Unió környezetvédelmi vívmányai követelményeinek ERFA, KA teljesítése érdekében a kulturális és természeti örökség védelme, elősegítése és ERFA, KA fejlesztése a biológiai sokféleség védelme és helyreállítása, talajvédelem éshelyreállítás, és az ökoszisztéma-szolgáltatások elősegítése, ideértve a NATURA2000-t és a zöld infrastruktúrákat is a városi környezetfejlesztést célzó intézkedések, ideértve a rozsdaövezetek helyreállítását és a légszennyezettség csökkentését is innovatív technológiák támogatása a környezetvédelem és az erőforrás-hatékonyság fokozása érdekében a hulladék- és vízgazdálkodási ágazatban, a talajvédelem területén és a légszennyezettség csökkentése érdekében az erőforrás-hatékony gazdaság irányába történő ipari átmenet támogatása a zöld növekedés érdekében

ERFA, KA

ERFA, KA

ERFA

ERFA

7. A fenntartható közlekedés elősegítése és a kulcsfontosságú hálózati infrastruktúrák előtti akadályok elhárítása 7.1.

multimodális egységes európai közlekedési térség támogatása a transzeurópai közlekedési hálózatba (TEN-T) való beruházás álal

ERFA, KA

7.2.

a regionális mobilitás fokozása a másodrangú és harmadrangú csomópontok TEN-T infrastruktúrához történő kapcsolásával

ERFA

7.3. 7.4.

   

környezetbarát és alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési rendszerek - beleértve a folyami és tengeri közlekedést, kikötőket ERFA, KA és multimodális csomópontokat is - kifejlesztése és a fenntartható városi mobilitás elősegítése átfogó, színvonalas és interoperábilis vasúti rendszerek ERFA, KA

126

     

 

 

kifejlesztése és rehabilitációja 7.5.

intelligens gáz- és áramelosztó, tároló és átviteli rendszerek

ERFA

8. A foglalkoztatás és a munkavállalói mobilitás ösztönzése 8.1.

8.2.

8.3. 8.4.

üzleti inkubátorházak létrehozása, valamint az önfoglalkoztatás, a mikro-vállalkozások és a cégalapítás beruházásokkal való támogatása foglalkoztatás-barát növekedés támogatása a területi stratégiákban foglalt endogén potenciálok fejlesztése által a speciális területeken, beleértve a hanyatló ipari régiók szerkezetváltását, továbbá a különös természeti és kulturális erőforrásokhoz való hozzáférés növelését, valamint ezen erőforrások fejlesztését helyi fejlesztési kezdeményezések és szomszédos szolgáltatásokat nyújtó struktúrák támogatása új munkahelyek teremtése érdekében, amennyiben ezek a tevékenységek az ESzA alkalmazási körén kívül esnek beruházás az állami foglalkoztatási szolgálatok infrastruktúrájába

ERFA

ERFA

ERFA ERFA

8.5.

munkaerő-piaci hozzáférés a munkakeresők és az inaktív személyek számára többek között helyi foglalkoztatási kezdeményezések és a munkavállalói mobilitás ösztönzése révén

ESzA

8.6.

fiatalok - különös tekintettel a munkanélküli és oktatáson kívüliekre - fenntartható munkaerő-piaci integrációja

ESzA

8.7.

önfoglalkoztatás, vállalkozói készség és vállalkozásalapítás

ESzA

8.8.

a nemek közötti egyenlőség biztosítása, a munka és a magánélet összeegyeztetése

ESzA

8.9.

a munkavállalók, vállalkozások és a vállalkozók alkalmazkodása a megváltozott körülményekhez

ESzA

8.10. aktív és egészséges idősödés

ESzA

a munkaerő-piaci intézmények modernizációja és erősítése, 8.11. beleértve a transznacionális földrajzi mobilitást ösztönző tevékenységeket

ESzA

9. A társadalmi befogadás előmozdítása és a szegénység elleni küzdelem 9.1.

9.2. 9.3. 9.4. 9.5.

   

beruházás a nemzeti, regionális és helyi fejlődést szolgáló egészségügyi és szociális infrastruktúrába, az egészégügyi státuszbeli egyenlőtlenségek csökkentése, valamint átállás az intézményi szolgáltatásokról a közösségi alapú szolgáltatásokra a rászoruló városi és falusi közösségek és térségek fizikai rehabilitációjának, valamint gazdasági és társadalmi fellendülésének támogatása a szociális vállalatok támogatása aktív befogadás, különös tekintettel a foglalkoztathatóság javítására a társadalom peremére szorult közösségek - például romák integrációja

ERFA

ERFA ERFA ESzA ESzA

127

     

 

 

9.6.

a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem

ESzA

9.7.

a megfizethető, fenntartható és minőségi szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférés biztosítása, beleértve az egészségügyi szolgáltatásokat és a közérdekű szociális szolgáltatásokat

ESzA

9.8.

a szociális gazdaság és vállalkozások ösztönzése

ESzA

9.9.

közösségek szintjén irányított helyi fejlesztési stratégiák

ESzA

10. Beruházás az oktatásba, készségekbe és az egész életen át tartó tanulásba 10.1. oktatási és képzési infrastruktúrák kifejlesztésével a korai iskolaelhagyás megelőzése, a korai iskolaelhagyók számának csökkentése; és a minőségi oktatáshoz való egyenlő 10.2. hozzáférés ösztönzése mind a koragyermekkori nevelésben, mind az alap- és középfokú oktatásban a felsőfokú vagy annak megfelelő szintű oktatás minőségének, hatékonyságának és hozzáférhetőségének javítása az oktatásban 10.3. való részvétel növelése és a végzettségi szintek emelése érdekében az egész életen át tartó tanulás lehetőségeihez való hozzáférés ösztönzése, a munkavállalók készségeinek és kompetenciáinak naprakésszé tétele, továbbá az oktatási és képzési rendszereknek 10.4. a munkaerő-piaci igényekhez való jobb igazítása; beleértve a szakoktatás és szakképzés minőségi javítását, valamint a gyakornoki rendszerek és munkaalapú tanulás kialakítását, mint pl a duális képzési rendszerek

ERFA ESzA

ESzA

ESzA

11. Az intézményi kapacitások és a közigazgatás hatékonyságának fokozása az intézményi kapacitás és az ERFA végrehajtásához kapcsolódó közigazgatási hatékonyság és közszolgáltatások megerősítése 11.1. ERFA által, valamint az ESzA által támogatott intézményi kapacitásra és a közigazgatás hatékonyságára irányuló intézkedések támogatása az intézményi kapacitás és a KA végrehajtásához kapcsolódó 11.2. közigazgatási hatékonyság és közszolgáltatások megerősítése által a közigazgatási szervek és közszolgálatok intézményi kapacitásának és hatékonyságának növelésébe történő 11.3. beruházások, amelyek célja a reformok, a jobb szabályozás és a felelősségteljes kormányzás megvalósítása a foglalkoztatás-, oktatás- és szociálpolitika kidolgozásában érintett felek intézményi kapacitásának növelése; ágazati és 11.4. területi paktumok a nemzeti, regionális és helyi szintű reformok ösztönzésére

   

KA

ESzA

ESzA

128

     

 

 

2. számú melléklet

Az EU 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó, a Strukturális Alapokhoz és a Kohéziós Alaphoz kapcsolódó indikátorok köre

Európai Regionális Fejlesztési Alap

A közös mutatók esetében a kiindulási mutatókat nullában kell meghatározni, és a kumulatív célértékeket 2022-re kell rögzíteni. A program specifikus teljesítménymutatók esetében a kiindulási mutatókat nullában kell meghatározni, és a kumulatív célértékeket 2022-re kell rögzíteni. A program specifikus eredménymutatók esetében a kiindulási mutatók meghatározására a legutolsó rendelkezésre álló adatot kell használni, a célértéket pedig 2022-re kell meghatározni, amely minőségi és mennyiségi tekintetben is kifejezhető.

ERFA

EGYSÉG

ELNEVEZÉS

Termelő beruházás

   

vállalatok

Támogatásban részesülő vállalatok száma

vállalatok

Vissza nem fizetendő támogatáson kívüli más pénzügyi támogatásban részesülő vállalatok száma

vállalatok

A nem pénzügyi támogatásban részesülő vállalatok száma

vállalatok

A támogatott új vállalatok száma

EUR

A kkv-knak nyújtott köztámogatáshoz illeszkedő magánberuházás (nem vissza nem fizetendő támogatás)

EUR

A kkv-knak nyújtott köztámogatáshoz illeszkedő magánberuházás (nem vissza nem fizetendő támogatás)

teljesmunkaidőegyenérték

A támogatott kkv-kban létrejött munkahelyek száma

129

     

 

 

Idegenforgalom

látogatások

A támogatott kkv-kban létrejött munkahelyek száma

IKT infrastruktúra

személyek

A legalább 30 Mb/s sávszélességű hozzáféréssel ellátott lakosság száma Közlekedés

km

Az új vasútvonal teljes hossza amelyből: TEN-T

Vasút

km

Az újraépített vagy felújított vasútvonal teljes hossza amelyből: TEN-T

km

Az újonnan épített közutak teljes hossza amelyből: TEN-T

Közút km

Az újraépített vagy felújított közutak teljes hossza amelyből: TEN-T

Városi közlekedés

A támogatott városi tömegközlekedési tömegközlekedésen szolgáltatást igénybe vevő utasok utazásai tett utazások számának a növekedése

Belvízi hajóutak

tonna-km

A fejlesztett belvízi hajóutakon szállított szállítmány növekedése Környezetvédelem

Szilárd hulladék

tonna

További hulladék-újrahasznosítási kapacitás

Vízellátás

személyek

A jobb vízellátásban részesülő lakosság növekedése

m3

A vízelosztó hálózatban tapasztalt szivárgás becsült csökkenése

lakosságegyenérték

A jobb szennyvízkezelési szolgáltatásban részesülő lakosság növekedése

személyek

Árvízvédelmi intézkedéseket élvező lakosság

személyek

Erdőtűzvédelmi intézkedéseket és egyéb védelmi intézkedéseket élvező lakosság

Talajrehabilitáció

hektár

A rehabilitált talaj összkiterjedése

Talajelzáródás

hektár

A fejlesztések következtében az elzáródott talajban bekövetkezett változás

Természet és a biológiai sokféleség

hektár

A jobb védettségi helyzetben lévő élőhelyek területe

Szennyvízkezelés

Kockázatmegelőzés és -kezelés

Kutatás, innováció

   

130

     

 

személyek

Új építésű vagy újonnan felszerelt kutatási infrastrukturákban dolgozó K+F személyzet

vállalatok

A támogatott kutatási intézményekkel együttműködő vállalatok száma

teljesmunkaidőegyenérték

A támogatott létesítményekben létrejött K+F személyzeti/kutatói munkahelyek száma

EUR

Az innovációs és K+F projekteknek nyújtott köztámogatáshoz illeszkedő magánberuházás

vállalatok

A támogatott innovációs és K+F projektek eredményeként a cég számára új vagy jelentősen fejlesztett termékeket bevezető vállalatok száma

vállalatok

A támogatott innovációs és K+F projektek eredményeként a cég számára új vagy jelentősen fejlesztett termékeket bevezető vállalatok száma

 

Energia és éghajlatváltozás Megújuló enrgiaforrások

MW

A megújulóenergia-termelés további kapacitása

Energiahatékonyság

háztartások

A jobb energiafogyasztási osztályba sorolt háztartások száma

KWh/év

A középületek elsődleges energiafogyasztásának csökkenése

felhasználók

Az intelligens hálózatokhoz kapcsolódó további energiafelhasználók száma

tonna CO2 egyenérték/év

Üvegházhatású gázok becsült csökkenése CO2 egyenértéken

Üvegházhatású gázok csökkenése

Szociális infrastruktúra Gyermekgondozás és oktatás

személyek

Támogatott gyermekgondozási és oktatási intézmények kiszolgáló kapacitása

Egészségügy

személyek

A támogatott egészségügyi szolgáltatások kapacitása

Lakhatás

háztartások

A jobb lakhatási körülményeket élvező háztartások száma

Kulturális örökség

látogatások

A támogatott helyszínekhez tett látogatások száma Városfejlesztés

   

személyek

Integrált városfejlesztési stratégiákat alkalmazó területeken élő lakosság

négyzetméter

Új nyitott terek városi környezetben

131

     

 

 

négyzetméter

Új köz- vagy kereskedelmi épületek városi környezetben

négyzetméter

Új házak városi területeken

Európai Szociális Alap

A meghatározott közös mutatókat és a program specifikus mutatókat abszolút értékben kell kifejezni. A közös és program specifikus teljesítménymutatók részben vagy teljesen végrehajtott műveletekre vonatkoznak. Amennyiben a támogatott műveletek jellegéből adódóan indokolt, a 2022. évre számszerűsített kumulatív célértékeket kell meghatározni. A kiindulási mutatók értéke nulla. A közös és program specifikus eredménymutatók a prioritási tengelyekhez vagy a prioritási tengelyek keretében meghatározott alprioritásokhoz kapcsolódnak. A kiindulási mutatók esetében a legfrissebb rendelkezésre álló adatokat kell felhasználni. A 2022. évre vonatkozóan számszerűsített kumulatív célértékeket kell meghatározni.

ESZA MUTATÓ

ÉRINTETT CSOPORT

A résztvevőkre munkanélküliek, beleértve a vonatkozó közös tartós munkanélkülieket is* teljesítménymutatók tartós munkanélküliek* inaktív személyek* oktatásban vagy képzésben részt nem vevő inaktív személyek* foglalkoztatottak, beleértve az önfoglalkoztatókat*

MEGJEGYZÉS Résztvevők az ESZA-beruházások által közvetlenül támogatott, azonosítható személyek, akiknek a jellemzői lekérdezhetők, és akik számára egyedi kiadásokat különítenek el. Az egyéb kedvezményezettek nem minősülnek résztvevőknek. A résztvevők teljes száma a teljesítménymutatók alapján, automatikusan kerül kiszámításra. Valamennyi adatot nemek szerinti lebontásban kell megadni.

25 év alattiak* 54 év fölöttiek* alapfokú (ISCED 1) vagy alsó középfokú (ISCED 2) végzettséggel rendelkező személyek* felső középfokú (ISCED 3) vagy posztszekunder (ISCED 4) végzettséggel rendelkező személyek*

   

132

     

 

 

felsőfokú (ISCED 5–8) végzettséggel rendelkező személyek* migránsok, külföldi származású személyek, kisebbségek (beleértve a társadalom peremére szorult közösségeket, például a romákat)** fogyatékossággal élők** egyéb hátrányos helyzetű személyek** a szociális partnerek vagy nem kormányzati szervezetek által teljesen vagy részben végrehajtott projektek száma

A szervezetekre vonatkozó közös a közigazgatási szervekre vagy teljesítménymutatók közszolgáltatásokra irányuló projektek száma a támogatott mikro-, kis- és középvállalkozások száma inaktív résztvevők, akik a program elhagyásának időpontjában újra munkát keresnek a program elhagyásának időpontjában A résztvevőkre vonatkozó közvetlen oktatásban/képzésben részt vevők közös eredménymutatók a program elhagyásának időpontjában képesítést szerző résztvevők a program elhagyásának időpontjában foglalkoztatásban levő résztvevők a program elhagyása után 6 hónappal foglalkoztatásban levő résztvevők A résztvevőkre vonatkozó hosszabb távú közös eredménymutatók

   

a program elhagyása után 6 hónappal önfoglalkoztató résztvevők a program elhagyása után 6 hónappal jobb munkaerő-piaci lehetőségekkel rendelkező résztvevők

Valamennyi adatot nemek szerinti lebontásban kell megadni

Az adatokat a résztvevők reprezentatív mintája alapján, minden egyes prioritási tengely vagy alprioritás keretében össze kell gyűjteni. A minta belső érvényességét oly módon kell biztosítani, hogy az adatok a prioritási tengely vagy alprioritás szintjén általánosíthatók legyenek. Valamennyi adatot nemek szerinti lebontásban kell megadni. Az adatokat az éves jelentésbe kell megadni.

133

     

 

 

Kohéziós Alap

A közös mutatók esetében a kiindulási mutatókat nullában kell meghatározni, és a kumulatív célértékeket 2022-re kell rögzíteni. A program specifikus teljesítménymutatók esetében a kiindulási mutatókat nullában kell meghatározni, és a kumulatív célértékeket 2022-re kell rögzíteni. A program specifikus eredménymutatók esetében a kiindulási mutatók meghatározására a legutolsó rendelkezésre álló adatot kell használni, a célértéket pedig 2022-re kell meghatározni, amely minőségi és mennyiségi tekintetben is kifejezhető.

Kohéziós Alap

EGYSÉG

NÉV

Környezet Szilárd hulladék

tonna

Hulladék újrafeldolgozására további kapacitás

Vízellátás

személyek

Jobb vízellátásban részesülő további népesség

m3

A vízellátó rendszerek szivárgásának becsült csökkenése

lakosegyenérték

A javított szennyvízkezelésben részesülő további népesség

személyek

Árvízvédelmi intézkedések előnyeiben részesülő népesség

személyek

Az erdőtűz elleni védelem és más védelmi intézkedések előnyeiben részesülő népesség

hektár

A rehabilitált talaj összterülete

Szennyvízkezelés

Kockázat megelőzés és kezelés

Talaj rehabilitáció

   

134

     

 

Talajlezáródás

hektár

Változás a fejlődés miatt lezáródott talajban

Természet és a biológiai sokféleség

hektár

Jobb védettségi helyzetű élőhelyek területe

 

Energia és éghajlatváltozás

Megújuló energiaforrások

MW

További kapacitás megújuló energia előállítására

Energiahatékonyság

háztartások

Jobb energiafogyasztási besorolással rendelkező háztartások száma

kWh/év

A középületek elsődleges energiafogyasztásának csökkentése

felhasználók

Az intelligens energiahálózatokhoz csatlakozott további energiafogyasztók

tonna CO2-egyenérték

Az üvegházhatást okozó gázok becsült csökkenése CO2-egyenértéken

Üvegházhatást okozó gázok csökkentése

Közlekedés Vasút

km

Az új vasútvonal teljes hossza

km

A felújított vagy korszerűsített vasútvonal teljes hossza

km

Az újonnan épített utak teljes hossza

km

A felújított vagy korszerűsített utak teljes hossza

Városi közlekedés

utas út

A támogatott városi tömegközlekedési szolgáltatást igénybe vevő utasok utazásai számának növekedése

Belföldi vízi utak

tonna-km

A fejlesztett belvízi hajóutakon szállított szállítmány növekedése

Utak

   

135

     

 

 

3. számú melléklet

JUAN fejlesztési mátrix 

 

  

Stratégiai programozás 

Térségspecifikus városkategóriák 

Nemzeti/regionális szinten rögzített  városfejlesztési célkitűzések,  alapelvek 

Alapvetően községi szint (Ma  községi stratégiai tervek vannak  Szerbiában, illetve vannak városok  amelyek saját fejlesztési tervvel  rendelkeznek; szerb oldalon  alapvetően a községi szintben  gondolkodnak) Magyaroroszágon ITI  várhatóan a megyei jogú városoknál  lehetséges. 

Igen, pl. városközpont fejlesztés, helyi  közösségek népesség megtartó  erejének erősítése, fenntartható  városfejlesztés (szocialis igazsagossag  stb.). Felmerül Szerbiában helyi  fejlesztési irodák felállításának  szükségessége. Olyan térségi  stratégiák kellenek, amelyek  túlmutatnak a városok határain.  

Projektfejlesztés 

Település, több település, községi  szint (programfüggő pl. vízellátás)  bevonása. 

Partnerség építés 

Település, több település, községi  szint (programfüggő pl. vízellátás)  bevonása. 

Monitoring 

   

telepules, tobb telepules, kozsegi  szint (programfuggo pl. vizellatas) 

Városfejlesztésbe bevonandó  partnerek köré 

Integrált megközelítés  alkalmazásának lehetőségei 

Újabb megközelítésben már nem  csak többféle forrásból, de  A kormányon kívüli  többféle OP‐ból is kaphatnak  szervezetek együttműködése,  forrást komplex fejlesztésre a  civil szektor (adatcsere, tervek  Kedvezményezettek. Informacio  csere szuksegessege,  beazonositása stb.),  humánfejlesztés szükségessége  nyilvánossag szükségessége,  (elsősorban kisebb  más nemzetiségek közötti  településeken)  együttműködés  Információ csere szükségessége,  humánfejlesztes szükségessége  (elsősorban kisebb  településeken) Megjegyzés:  Városi es helyi szinten zajló folyamat,  érdemes megvárni, hogy  hiszen egyes projektekben csak a  nyilvánosság szükségessége  országos szintű tervek, illetve  községek egyes tag települései  nagyobb térségi tervek  (megfelelő médiumok:  elkészüljenek  vesznek részt (pl. turisztika)  internet, tv helyi újságok)  A nyilvánosság szükségessége.  A többnemzetiségű  közösségek jobban tudtak  vannak példák, hogy községek  fejlődni, nyitottak voltak. A  közös (regionális  soknemzetiség tehát előny és  együttműködéseket) alakítanak  Város és falu kapcsolatának erősítése.  nem hátrány.  ki 

Indikatorok beazonositasa teruleti es  tematikus szinten 

nyilvánosság szükségessége,  releváns tapasztalattal  (monitoring, értékelés)  rendelkező szakemberek  bevonása az előkészítésbe és  megvalósításba) 

Nem releváns 

Város és térsége közös  fejlesztésében rejlő  lehetőségek 

Határon átnyúló városi  kapcsolatok  beazonosításának  módszertana 

Figyelemmel kell kísérni a  HUSRB OP előkészítésének  A közös fejlesztési célok  folyamatát. A közsgek  beazonosításának  mérjék fel azokat a  problémákat, melyek a  lehetősége kiemelt  jelentőséggel bír.  jelenlegi programozási  Községi, és települési  időszakban nem oldhatóak  meg.  szinten egyaránt.  

Integrált fejlesztési  program részét képező  projekttípusok  Új, vagy meglévő  helyzetértékelés és a  nemzeti szintű  szabályozás alapján  beazonosítandó, hogy  melyek e helyi szinten és  melyek az országosan  ágazati jelleggel  megoldható feladatok. 

Komplex és integrált  programok, melyek  egymásra épülő  projektekből állnak.  Forrásterv 7 évre,  prioritás alapú  ütemezéssel.  Helyi, regionális és  országos szint  együttműködése  kulcsfontosságú.  Fontos a partnerségi  terv elkészítése. 

Már most el kell kezdeni a  strukturált (időben és  tematikusan egymásra  építkező) projekt portfolio  kidolgozását.  Meglévő partneri kör  felmérése, pályázói  tapasztalatok értékelése,  adott esetben új partnerek  bevonása konkrét  témákban (pl. ITI). 

A projektfejlesztés  kapcsán a partnerségi  tervben leírtak alapján  szükséges eljárni. 

Közös, projekt és  program szintű  indikátorok  beazonosítása. 

Indikátorok esetében az  IPA indikátorok és az EU  KSK alapokhoz kapcsolódó  indikátorok  figyelembevétele. 

Indikátorok esetében az  IPA indikátorok és az EU  KSK alapokhoz  kapcsolódó indikátorok  figyelembevétele. 

Jellemző projekttípusok:   közlekedésfejlesztés,  szociális rehabilitáció,  civil szervezetek  támogatása, KKV  fejlesztés,  környezetvédelem stb. 

136