0014 Jelentés a Magyar Posta Rt. 1997-1998. évi működésének ellenőrzéséről
TARTALOMJEGYZÉK I. Összegző megállapítások, következtetések, javaslatok, ajánlások 1. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK 2. JAVASLATOK, AJÁNLÁSOK II. Részletes megállapítások 1. A Magyar Posta Rt. szolgáltató tevékenysége 2. A Magyar Posta Rt. gazdálkodása 3. A Magyar Posta Rt. belső ellenőrzési, biztonsági és vagyonvédelmi rendszere 4. A Társaság működésének jogi háttere
Bevezetés Az Állami Számvevőszék az 1989. évi XXXVIII. törvény 2.§ (6) bekezdésében foglaltak alapján célszerűségi, eredményességi és törvényességi szempontok szerint megvizsgálta, hogy a Magyar Posta Rt. (továbbiakban: MP Rt., Magyar Posta, Posta, Társaság, Rt.) a vagyonával hogyan gazdálkodott. A Társaságot mint állami postai szolgáltatót a postáról szóló 1992. évi XLV. törvény (továbbiakban: postatörvény) a postai alapszolgáltatások, az alapszolgáltatásokhoz kapcsolódó postai különszolgáltatások elvégzésére, illetve a közcélú távközlési szolgáltató által nyújtott távirat-szolgáltatásban való közreműködés céljából szerződéskötésre kötelezi. Ezért a vizsgálat a gazdálkodás pénzügyi eredményessége mellett arra is kiterjedt, hogy a Posta a szolgáltató tevékenységében milyen eredményességgel használta fel eszközeit: eleget tett-e a postatörvényben előírt szolgáltatási kötelezettségének, javult-e az alapszolgáltatások színvonala. A vizsgálatban kiemelt figyelmet kapott a Posta belső ellenőrzési, biztonsági és vagyonvédelmi rendszere működésének hatékonysága, a piacgazdaság alapvető elveinek érvényesülése a Posta társasági működésében, továbbá valamennyi vizsgált területen az EUcsatlakozásra való postai felkészülés helyzete, a csatlakozás várható hatása. A vizsgálat középpontjában a Társaság 1997-1998. évi működése, gazdálkodása állt, de indokolt esetben a korábbi éveket is - a részvénytársasággá átalakulás időpontjáig visszamenőleg - érintette, illetve az aktualitás érdekében az 1999. évi működésének várható
eredményeit is figyelembe vette. Nagyobb részben az Rt. Vezérigazgatóságán végzett helyszíni ellenőrzés módszere dokumentális vizsgálat és elemzés volt. Ahol azt a vizsgálati program kérdéseinek megválaszolása indokolttá tette, a helyszíni vizsgálat kiterjedt más postaszervekre is, illetve a részvénytársaság vezetése hatókörén kívül eső okok, hatótényezők feltárása érdekében egyeztettünk a Pénzügyminisztériummal (PM), a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériummal (KHVM), a Hírközlési Főfelügyelettel (HÍF). 1990. január 1-én az egységes Magyar Postából kivált a műsorszóró és távbeszélő szolgálat, létrejött a Magyar Posta Vállalat. Az állami vállalat jogutódjaként 1994. január 1-én alakult meg a Magyar Posta Rt. mint egyszemélyes részvénytársaság. Az Rt. 100%-ban állami tulajdonban van, részvényei felett a tulajdonosi jogokat a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter gyakorolja. A postai tevékenységek ellátását, a postai szolgáltatások végzésének feltételeit, az ezzel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket alapvetően a postatörvény szabályozza. E törvény szerint a postai szabályozási feladatokat a KHVM, a hatósági feladatokat a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter irányítása és felügyelete alatt álló HÍF látja el. A postai tevékenység, a postai szolgáltatások nyújtásának törvényi és egyéb szabályozása a vizsgált időszakban alapvetően nem változott. A Magyar Posta az európai országok ranglistáján - a postai ellátottság és a postai szolgáltatások minőségének jelzésére nemzetközileg alkalmazott mutatók szerint - 1913-tól napjainkig általában a 10. helyet foglalja el.
I. Összegző megállapítások, következtetések, javaslatok, ajánlások
1. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK A Magyar Posta Rt. a vizsgált időszakban szolgáltatási kötelezettségének eleget tett, nyereségesen gazdálkodott és a vagyonát gyarapította. Szolgáltatási tevékenységéről, gazdálkodásáról, belső ellenőrzéséről és működésének jogi hátteréről a főbb megállapítások a következők: A Posta szolgáltató tevékenységét korlátozta a piac-semleges szabályozás hiánya, mivel a postatörvény fogalomrendszerében alkalmazott meghatározások nem egyértelműek, a Szolgáltatások
Jegyzékében rögzített fogalmakkal nem összehangoltak, továbbá nem alkották meg a postatörvény végrehajtásához szükséges egyes miniszteri rendeleteket. A postai szolgáltatások színvonalának megítélésére nincs egységes rendszerbe foglalt külső előírás, követelmény vagy szabvány. A KHVM szerint a postai szolgáltatások minőségén az átfutási időt, a szolgáltatások rendszerességét és a szolgáltatások megbízhatóságát kell érteni. Ezek közül jól körülhatárolható jogszabályi előírás és ellenőrzési lehetőség csak a postai ellátottságra, az alapszolgáltatások kötelező biztosítására van. Az átfutási időre nincs előírás, a megbízhatóságot pedig több jogszabályi helyről csoportosítva is lehet értelmezni. A hivatkozott előírások alapján csak az állapítható meg, hogy az MP Rt. a postai alapellátást biztosította-e. Nem állapítható meg, hogy az egyes küldeményfajtáknak a címzetthez mennyi idő alatt kellett volna megérkezni és valóban mennyi idő alatt érkeztek meg; mennyi a postákon az előírt maximális ügyintézési- és várakozási idő és mennyi ideig kellett ténylegesen várakozni; elégedettek-e az igénybevevők a postai szolgáltatásokkal. A postatörvény szerint a postai szolgáltatások végzését és minőségét a hatóság ellenőrzi, a megfelelőség ellenőrzésének részletes szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg. Ez a rendelet az elmúlt 3 év alatt nem jelent meg. A HÍF vizsgálta az átfutási időt, postahivatali szinten különféle eseti célvizsgálatokat végzett, de a Posta szolgáltatásainak társasági szintű megfelelőségére és minőségére megállapítást nem tett, határozatot nem hozott. A minőség fogalmának egyértelmű meghatározása hiányában a minőséget ellenőrizni sem lehetséges. A vizsgált időszakban az MP Rt. ellátási kötelezettségének eleget tett, kismértékben növelte az állandó postahelyek számát. Bár erre törvényi kötelezettsége a Társaságnak nincs, nőtt azoknak a 600 főnél kisebb népességszámú településeknek a száma is, ahol állandó postahely működik. A Posta minőségértelmezése folyamatosan változott, fogalomhasználata a társaságon belül nem volt egységes. A minőség fogalma nem definiált, ezért a szabályozás és a gyakorlat társasági szinten nem alkalmas az ügyfél-elégedettség objektív megítélésére, az egyes postai szolgáltatásokra, ezen belül az alapszolgáltatásokra vállalt feltételek és a feltételek teljesítésének összehasonlítására. A Társaságnak nincs minőségfelelőse, elfogadott és publikált minőségpolitikája, minőségügyi rendszere, meghatározott és előírt minőségi paraméterei, minőségügyi terve. A Társaság foglalkozott a minőségügy átfogó rendszerének szükségességével, de a célok megfogalmazása - és így megvalósításuk is - ellentmondásos, összehangolatlan volt. A MP Rt. működéséhez szükséges eszközöket a miniszter mint szakmai irányító és mint a tulajdonosi jogok gyakorlója biztosította. A
postatörvény 1992. évi meghozatala óta változatlan követelmények és változatlan hatósági ellenőrzési rendszer mellett, a szakmai és tulajdonosi irányításban konfliktusok nem keletkeztek. Az MP Rt. kidolgozta 2006-ig szóló stratégiáját, amely illeszkedik a Kormány hírközlés-politikai határozatához. A stratégia tartalmazza a célkitűzéseket és a fejlesztés területeit, de a megvalósításukhoz vezető konkrét feladatok meghatározásával és a végrehajtás ütemezésével adós maradt. A programokat nem pontosították abban a tekintetben, hogy melyek szükségesek az EU-irányelv szerinti egyetemes szolgáltatás teljesítése és melyek a Társaság általános piaci versenyképességének biztosítása érdekében. A beruházási programok együttes kezelése a prioritások meghatározása nélkül azt eredményezheti, hogy az alapvető cél, azaz a megfelelő színvonalú egyetemes szolgáltatás biztosítása időben nem teljesül, és veszélybe kerül az európai uniós fejlesztési források elérhetősége is. A Magyar Posta Rt. gazdálkodása az 1994-99. években nyereséges volt. Az adózás előtti nyereségének átlagosan 66,8 %-át üzleti tevékenységével érte el. A nyereség összege, az üzleti tevékenység jövedelmezőségi és hatékonysági mutatói azonban (az 1 fő foglalkoztatottra jutó üzleti bevétel kivételével) 1997-ig fokozatosan csökkentek. Az alapszolgáltatások jövedelmezősége a vizsgált időszakban a postai átlagnak több, mint kétszerese volt. Az egyéb tevékenységek összességükben veszteségesek, amelyeket az alaptevékenységek és a pénzügyi tevékenység eredményéből finanszíroznak. A Postánál évek óta tartó átszervezés nyomán az igazgatási-irányítási költségek - az összes költségek átlagos növekedését meghaladó mértékben - emelkedtek. Ebből kiemelkedik a Vezérigazgatóság költségeinek növekedése. A Társaságnak likviditási zavarai nem voltak 1994-99-ben. A stabil likviditás fenntartásában a pénzügyi gazdálkodási rendszerének folyamatos javítása mellett szerepet játszott az általa kezelt idegen pénz egy részének használata. A pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos bizonylatok feldolgozásának 1997 előtti nehézségei, a számviteli nyilvántartás és a leltározás hiányosságai következtében előfordult, hogy a Posta pénzügyi gazdálkodásába a megengedettnél több idegen pénz került be. Miközben a Posta egyre koncentráltabb és aktívabb pénzügyi tevékenységével a lehető legnagyobb pénzügyi eredményre törekedett, az idegen pénzek kezelésével összefüggésben az említett hiányosságok következményeként 1997-ben 734 millió Ft rendkívüli ráfordítást - mint utalványleltár-eltérésből adódó veszteséget - számolt el. A belső számviteli, vagyonvédelemi utasítások figyelmen kívül hagyása akadályozta a postai pénzügyi szolgáltatás körében keletkezett hiány miatti felelősség megállapítását. A társasági működés kezdetén a Posta saját tőkéje 15,6 milliárd Ft, ezen belül a jegyzett tőke (alaptőke) 11,6 milliárd Ft volt. Az átalakulástól 1998 végéig az éves mérleg szerinti nyereségek és a saját
tőkét közvetlenül növelő külső források folyamatosan gyarapították a Posta vagyonát. A Társaság saját tőkéje öt év alatt a duplájára nőtt. Ebben döntő szerepe volt a mérleg szerinti nyereségének, amely öt év alatt összesen 15,3 milliárd Ft-ot tett ki. A tulajdonos osztalékot nem vont ki a Társaságból. Az Alapító Okirat 1999 májusában kelt módosítása szerint a vagyont érintő döntéshez egyedi esetekben a Társaság alaptőkéjének 25 %-áig, hosszú lejáratú hitelek felvételénél 20 milliárd Ft-ig, rövid lejáratú hitelek felvételénél 10 milliárd Ft-ig nem szükséges a tulajdonos engedélye. Ez az Alapító Okirat korábbi állapotához viszonyítva az egyedi döntések esetében 2,5-szeres, hitelfelvétel esetén 10-szeres értékhatár-emelkedést jelent. A módosítás megszüntette az egyedi döntések éves összesített korlátját is, így jelentősen megnövelte a tulajdonosi kockázatot. A társasággá alakuláskor a Posta saját tőkéje nagyobb részben ingatlanokból állt, könyv szerinti értékük összesen 9,8 milliárd Ft volt. 1998 végén az ingatlanvagyon könyv szerinti értéke 16,1 milliárd Ft, amelyet 1999-ben 42,6 milliárd Ft-ra értékeltek. Az értékkülönbözetet a számviteli törvény adta lehetőség ellenére a Társaság a mérlegében nem jelenítette meg. Az Rt. ingatlanvagyonában a társasággá alakulás után hat évvel is található rendezetlenség. Az átalakuláskor a tőketartalék fedezeteként olyan - az állam tulajdonából ki nem adható, védett műemlékké nyilvánított - ingatlant is kapott, amelynek gazdasági társaság tulajdonába adása jogszabályba ütközik, de könyveiben még 1999 végén is értékkel szerepelt. A Társaságnál a működéshez nélkülözhető és mobilizálható ingatlanvagyont a helyszíni vizsgálat lezártáig átfogóan nem tekintették át, és nem állapították meg, hogy az Rt. fejlesztési elképzeléseihez a fölöslegesnek tekinthető ingatlanok milyen mértékben jelenthetnek forrást. A költségvetés 1994-1999 között a KHVM-fejezet alatt postai beruházásokra 3,5 milliárd Ft-ot irányzott elő. A központi költségvetésből származó “kormányzati beruházások” eredményeképpen kincstári tulajdon keletkezik, ezzel szemben az MP Rt.-nél a költségvetési forrásból finanszírozott befejezett beruházásokat társasági vagyonba aktiválták. A Posta befektetései a pénzügyi eredmény tekintetében a hírlapterjesztő részvénytársaságok kivételével nem voltak sikeresek. A Posta tulajdonos a Postabank Rt.-ben. A befektetésen 1998-ban 1,3 milliárd Ft értékvesztést számolt el. A befektetéssel kapcsolatban a jövőben is merülnek fel költségei, mivel a kormány a különböző adósoknak a Postabank Rt.-vel szemben fennálló tartozásáért készfizető kezességet vállalt, amelyet a Postával és más állami részvényesekkel viszontgarantáltatott. 1,6 milliárd Ft tőketartozás és kamatai még 2008ig terhelik emiatt a Társaságot. A Magyar Posta Rt. hét, kft.-formában működő leányvállalat 100 %-os tulajdonosa. A Gt. a 100 %-os tulajdonlást csak addig engedi, amíg nincs cégbírósági bejelentésre kötelezett változtatás a társaságoknál. 1998-ban a Posta nem tett eleget a Gt.-ben előírt kötelezettségének,
mert a 100 %-os tulajdonlást nem szüntette meg sem beolvasztással, sem tulajdonrész-értékesítéssel. A Posta a Generali Holding Vienna AG-ben (GHV AG) és a V.R.A.M. Távközlési Részvénytársaságban (amely a médiákban VODAFONE márkanéven jelenik meg) 10-10 %-os tulajdoni hányaddal rendelkezik. A 2,4 milliárd Ft árfolyamértékű GHV AG-részvénycsomagra kamatos kamattal növelt értéken - a Posta eladási opcióval rendelkezik, a VODAFONE-befektetés szintén 2,4 milliárd Ft-os értékének felére pedig az Antenna Hungária Rt.-nek vételi opciót biztosított. A befektetés másik fele is - a szindikátusi szerződés alapján - könnyen mobilizálható. Ezek a nagy készpénzlekötést jelentő kisebbségi befektetések csökkentik a Postának az alaptevékenység fejlesztésére fordítható saját forrásait. A kormányzati támogatással megvalósított beruházások finanszírozásához a KHVM által készített eljárásrendet a Posta betartotta. E beruházásokat és a pályázattal elnyert költségvetési források felhasználását a közbeszerzés szabályai szerint bonyolította le. A KHVM a postai beruházásoknál a kormányzati támogatás felhasználásának pénzügyi-okirati ellenőrzéseit végezte, más célú ellenőrzései (pl. a beruházások megalapozottsága) nem voltak. A Posta a stratégiai tervében 4 évre folyó áron 50 milliárd Ft beruházást tervezett, azonban a fejlesztések gazdasági, piaci megalapozottsága hiányzik. Nem készült gazdasági számításokkal, üzleti tervvel alátámasztott hatástanulmány, így a stratégiában tervezett beruházások eredményessége sem alátámasztott. A beruházások tervezésében, előkészítésében forrás-megtakarításra alkalmas, belső tartalékok vannak. A postai épület-beruházások tervezésénél a bekerülési költségek becsléséhez használt normák elavultak voltak, ezért a nagyberuházások bekerülési értékeire készített költségbecslések nem reálisak, alábecsültek. A beruházásokhoz készítendő gazdaságossági számítás metodikáját - amelyet egy 1993-ban kiadott belső utasítás ír elő - nem igazították a piaci viszonyokhoz, ezért azok a beruházási döntések kockázatának megítéléséhez reális alapot nem adnak. A nagy értékű beruházások, postabővítések, informatikai beruházások gazdasági eredményét bemutató, a beruházási igények jobb megalapozásához szükséges hatásvizsgálatok és számítások szempontjait az 1998-ban hatályba léptetett új társasági beruházási szabályzatban sem dolgozták ki. A kormányzati források felhasználásával megvalósított nagyberuházásokra egy kivétellel - a belső utasítás előírása ellenére nem készültek gazdaságossági számítások. A Posta üzleti terveinek realizálásával olyan nagy értékű beruházásokat valósított meg, amelyek eredményessége gazdaságossági oldalról nem bizonyított. A Társaság két esetben olyan beruházásokhoz használt fel kormányzati pénzt, amelyeket megkezdett, de megvalósításukat leállította. A megállapításra a Magyar Posta Rt. vezérigazgatója azt nyilatkozta,
hogy a beruházásokat folytatni fogják, a megvalósításra ütemtervet írt elő. A Magyar Posta Rt. belső ellenőrzési rendszere szabályozottan és szervezetten működik. Az Állami Számvevőszék 1997-ben végzett vizsgálata alapján megfogalmazott ajánlásokat figyelembe vették, de továbbra is fennállnak a függetlenített belső ellenőrzés hatékonyságát rontó alábbi tényezők: a területet irányító vezetők nem minden esetben támaszkodnak a belső ellenőrzésre; középszinten a szervezet működéséért felelős vezető esetenként nem érdekelt abban, hogy a területén feltárt hiányosságokat a Vezérigazgatóság megismerje; néhány gazdasági és szakmai területen a belső ellenőrök hatáskör hiányában nem kapnak megfelelő támogatást. A korábbi vizsgálathoz képest kedvezőtlen irányú változás, hogy a Társasági Ellenőrzési Osztály csak közvetett módon juthat hozzá a döntést hozó vezetői fórum információihoz. A Társaság az 1997. évre leromlott biztonsági rendszere fejlesztésére intézkedési tervet dolgozott ki, amelyet az ÁSZ vizsgálata alatt végrehajtott. A postabiztonság megteremtésének pénzügyi támogatottsága változó képet mutatott, és döntően a postai létesítmények és dolgozók védelmében évtizedek alatt keletkezett lemaradásokat pótolta. A Posta informatikai rendszerének, titok- és adatvédelmének biztonsági helyzetében még számos hiányosság van. Más-más szervezeti egység foglalkozik az objektumvédelemmel, az informatikai rendszer védelmével és a biztonság humán vonatkozásaival. Az informatikai rendszerek komplex biztonságával foglalkozó alkalmazotti létszám a Társaság jelenlegi informatikai rendszeréhez képest alulméretezett. Az informatikai rendszer egyes elemeinek dokumentáltsága hiányos, az informatikai rendszerelemek fizikai védelme esetleges. Nincs kialakítva és egységesen szabályozva a Magyar Posta Rt. belső adatminősítő rendszere. Az elkövetkező 3-4 évre szóló fejlesztési elképzelések, valamint a megkezdett vagy tervezési fázisban lévő projektek azt mutatják, hogy a Postánál a kifogásolható állapot megszüntetésére irányuló, igényes biztonsági megoldásokra törekvő folyamatok elkezdődtek. A vizsgálat a Magyar Posta Rt. működésének jogi hátterében néhány hiányosságot tárt fel. A Társaság a hét hírlapterjesztő részvénytársaságát a privatizációs törvény és az értékpapírtörvény keretei közé nem illeszkedő és nem illeszthető nyilvános pályázat útján a Lapker Rt. részére értékesítette 1998-ban. Az értékesítésre az Országgyűlés Kulturális és Sajtó Bizottságának - törvényi felhatalmazás nélkül felvállalt tulajdonosi szerepkörben megfogalmazott - ajánlása alapján került sor. A Lapker Rt. többségi tulajdonosa a francia HDS SA szakmai befektető. A tranzakció polgári jogi értelemben szabályszerű törzsrészvény-átruházási szerződés volt. A törzsrészvény-átruházás forgatmánnyal történt, de a szerződésben
azzal a kikötéssel, hogy a vevő Lapker Rt. a hírlapterjesztő részvénytársaság részvényeit a szerződéskötéstől számított három évig nem idegenítheti el. A részvények forgatmányait a szerződésnek megfelelő nyilatkozatokkal nem látták el. Ez ellentétes a részvényre előírt rendeletre szóló váltó szabályaival, de burkoltan megfelel a rektaváltó szabályainak, amelynek alkalmazását a Gt. és a váltójogszabályok tiltják. A váltójogszabályok és a Ptk. rendelkezései értelmében az ilyen tranzakció nem átruházásnak, hanem engedményezésnek minősül. A tranzakció célja piacszerzés volt és nem tulajdonosi részesedésszerzés a Posta Rt. részvénytársaságaiban. A valódi versenyhelyzet és piacszerkezet feltárása és elemzése nem történt meg a részvénytársaságok törzsrészvényei értékesítéséről szóló döntés előtt, hanem csak a tranzakciót meghirdető pályázat alkalmával. Emiatt a tulajdonosok és a tulajdonosi szerepben fellépő országgyűlési bizottság nem voltak valódi és teljes körű döntési helyzetben. Az Alkotmány és az Alkotmánybíróság rendelkezéseiből és határozataiból levezethető, hogy a tranzakció jogi háttere hiányos törvényi feltételekre épült: hiányzott a hírlapterjesztési, az egységes monopolellenes törvény, az új Gt. és további más cégjogi szabályok még nem léptek életbe. A Társaság a belső szabályozási rendszerét egy 1999. november elején hatályba lépett elnök-vezérigazgatói utasítás alapján reformálta meg. A Posta belső szabályozási rendjének átalakítását befolyásolták a gyakori vezetőcserék, az EU-csatlakozás változó koncepciói. Az ingatlannyilvántartás rendszere széttagolt a Posta szervezetén belül. Belső munkajogi szabályrendszere javarészében már igazodik az EUirányelvek szerinti humánerőforrással való gazdálkodás kívánalmaihoz, kivéve a részmunkaidős dolgozók támogatásáról és munkaügyi védelméről szóló irányelveket. E foglalkoztatási formának az elterjesztése - az országos helyzetnek megfelelően - a Postánál is lassan halad. A Posta annak ellenére, hogy jelentős fogyasztói és közérdeket érintő gazdálkodó tevékenységet folytat és szolgáltatást nyújt, a törvényalkotás során kimaradt a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény közüzemi szolgáltatói fogalomköréből, valamint a fogyasztói jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezésére megalakítandó ún. békéltető testületekből. A fogyasztóvédelem intézményrendszerében a posta részvétele uniós elvárás. A bíróságok vagy hatóságok ajánlott küldeményeinek kezelési feltételeit saját hatáskörben, nemzeti törvénykezéssel lehet szabályozni az EU irányelve szerint. A postai kézbesítés rendje különböző szintű eljárási jogszabályokban szétszórtan szabályozott. A szabályozás rendje mind a joghatékonyság, mind a költséghatékonyság oldaláról átgondolatlan.
2. JAVASLATOK, AJÁNLÁSOK Az Állami Számvevőszék az ellenőrzés tapasztalatai alapján javasolja, hogy a Kormány 1) fontolja meg a hírlapterjesztésről szóló törvény, az általános nemcsak a médiaterületekre kiterjedő - monopóliumellenes törvény és minden olyan egyéb jogszabály előkészítését, amelyek a megalkotandó törvények alapjául szolgáló alkotmányos jogelvek tudatosítását és egységes működését szolgálják. 2) kezdeményezze - az új hírközlési törvény megalkotási folyamatában - a postai tevékenységek piac-semleges engedélyezését, a postai piac szabályozási és felügyeleti feladatainak ellátását. 3) vizsgáltassa felül a költségvetésben megjelenő célelőirányzatok - állami beruházások - tulajdonjogi végeredményét, hogy a közigazgatási szervek és a gazdasági társaságok a költségvetési célelőirányzatot ne társasági támogatásként értékeljék. 4) tegyen intézkedéseket a gazdálkodó szervezetek állami támogatása és a kincstári tulajdont eredményező költségvetési beruházások (költségvetési terminológiával “támogatások”) - a végrehajtás során félreérhetetlen - elválasztására. Tegye egyértelművé, hogy ha gazdálkodó szervezet használja is az állam létrejövő vagyonát, az a cél és nem a szervezet “támogatását” jelenti. 5) kezdeményezzen törvénymódosítást a Magyar Posta Rt., illetve tevékenységének beépítésére a fogyasztóvédelmi törvénybe, annak végrehajtó rendeletébe és határozataiba. A közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter 1) szabályozza a postai tevékenységek egységes engedélyezési rendszerét a postai piac szabályozási és felügyeleti feladatainak ellátása érdekében. 2) szabályozza a postai szolgáltatások megfelelősége ellenőrzését. A minőség fogalmának egyértelmű meghatározásával és a hatósági ellenőrzés bevezetésével - a szabályozó, a hatóság és a postai szolgáltató számára is - váljon
ellenőrizhetővé a szolgáltatás minősége és az uniós normák teljesítésére való felkészültség mértéke is. Vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a postai szolgáltatások minőség-ellenőrzésének teljes körű rendszere - az új egységes hírközlési törvény hatálybalépésétől függetlenül és a lehető legrövidebb időn belül - milyen módon működtethető. 3) vegye fontolóra a Magyar Posta Rt. menedzsmentje vagyont érintő jogosítványainak korlátozását. 4) vizsgáltassa felül a Magyar Posta Rt.-nél a célelőirányzatos állami beruházások vagyonjogi végeredményét, és a szükséges korrekciót hajtassa végre. 5) vizsgáltassa felül a Magyar Posta Rt. ingatlanvagyonát a társasági tulajdonlás törvényességének szempontjából. 6) a tulajdonosi jogok gyakorlójaként vegye fontolóra a beruházások pénzügyi-okirati ellenőrzései mellett a beruházások megvalósításának más szempontú ellenőrzését is. Az Állami Számvevőszék a Magyar Posta Rt. vezérigazgatójának - a megállapított hiányosságok megszüntetése érdekében - mintegy 30 ajánlást fogalmazott meg. Az ajánlásokban az Állami Számvevőszék felhívta a figyelmet ˇ a szolgáltatások minősége megítélhetőségének, a minőségügy stratégiai súlyának megfelelő kezelése és szabályozása hiányára, ˇ az ingatlanvagyon reális értékű megjelenítésének hiányára, az ingatlanokban és a társasági részesedésekben lévő vagyon hatékonyabb hasznosításának - többletforrást eredményező - lehetőségeire, ˇ a stratégiai tervhez kapcsolódó komplex hatástanulmány hiányára, a beruházási tevékenységében meglévő belső tartalékok feltárásának, a tervezési normatívák kidolgozásának, a nagyberuházások gazdasági számításainak piacközpontú, kidolgozott metodikán alapuló elvégzésének hiányosságaira, ˇ a vezérigazgatósági létszám és a vezérigazgatósági költségek növekedése megállításának célszerűségére, az önköltségszámítási módszer folyamatos változtatásából adódó ellenőrizhetőség hiányára, a számviteli törvény előírásainak betartása érdekében a saját szabályzatai betartásának fontosságára,
ˇ a függetlenített belső ellenőrzési tevékenység hatékonyságát rontó tényezőkre, az ellenőrzési munka korszerűsítésének és a belső ellenőrzés valódi függetlenségének hiányára, ˇ az informatikai, a titok- és adatvédelmi rendszerek biztonsági hiányosságaira és alapvető belső társasági szabályzatok hiányára.
II. Részletes megállapítások 1. A Magyar Posta Rt. szolgáltató tevékenysége A hatályos postatörvény a postai tevékenységek egy részét állami monopóliumban tartja. Állami monopóliumot a bélyegkiadás, a nemzetközi levélküldemény-forgalom, valamint a hazai levélpostai küldeményekkel és pénzküldeményekkel kapcsolatos postai tevékenységek képeznek. Ezek közül a postabélyeg, postai értékcikk kibocsátása, forgalomba hozatala, a forgalomból való kivonása kizárólagosan állami feladat. A többi - jogszabályban meghatározott feltételekkel - koncessziós szerződés vagy engedély alapján is végezhető. Az állami monopóliumként meghatározott postai tevékenységeket az állam az e célra alapított, az állam többségi részesedésével működő gazdálkodó szervezeten, állami postai szolgáltatón - jelenleg a Magyar Posta Rt.-n - keresztül látja el. Koncessziós postai szolgáltató vagy a postai tevékenységet engedély alapján végző szolgáltató jelenleg nincs az országban. Vannak azonban a Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ) besorolása szerint postai tevékenységet fő-vagy melléktevékenységként HIF-engedély nélkül folytató, elsősorban csomagküldéssel foglalkozó, vagy futárszolgálatot végző gazdasági társaságok. Ezek számáról, tevékenységeik köréről vagy az ellátott területről a HÍF-nek, mint a jogszabály alapján engedélyt kiadó hatóságnak, nincs jogszabályi kötelezésen alapuló információja. Ennek oka az, hogy a postatörvény nem egyértelmű abban a tekintetben, hogy a postai különleges szolgáltatások köréből végzett tevékenységek, ha azok postai szolgáltatáshoz kapcsolódnak, engedélykötelesek-e. Nem egyértelműek az SZJ szerint postai tevékenységi kör alatt felsorolt postai szolgáltatások kategóriái sem. Ennek konkrét megnyilvánulása az, hogy pl. a postán feladott csomag az postacsomag, postai küldemény, így annak felvétele, továbbítása és kézbesítése engedélyköteles tevékenység, míg a postai tevékenységet végző cégnél feladott csomag felvétele, továbbítása és kézbesítése nem az. A postatörvény hatályba lépése óta még nem készült el a postai szolgáltatók által végzett tevékenység hatósági engedélyezésének eljárási rendjét és díját meghatározó jogszabály (13. § (6) bek.). Ennek hiányában az engedélyezést előíró jogszabályi felhatalmazás ( 12. § (1) bek.) kitöltetlen maradt. Ugyanakkor a gyakorlatban más cégek
postaszerű tevékenysége (csomagküldés, futárszolgálat) az MP Rt. számára több problémát is felvet, amit a Posta a piaci pozíciói szempontjából hátrányosnak tart. Például a postai szolgáltatások áfamentessége a vissza nem igényelhető áfa miatt a költségeit megemeli (a postacsomag áfa-mentes, más cégek csomagszállítása áfa-köteles). Az állami postai szolgáltató törvényi kötelezettsége a postai alapszolgáltatások (levélpostai küldemény, valamint postautalvány felvétele, továbbítása, kézbesítése), az ezekhez kapcsolódó különszolgáltatások (pl. ajánlott, tértivevény, expressz, légiposta stb.) biztosítása, szerződéskötési kötelezettség vállalása a közcélú távközlési szolgáltató által nyújtott távirat-szolgáltatásban való közreműködésre. Levélpostai küldeményként a törvény a levelet, az értéklevelet, a levelezőlapot, a nyomtatványt, az árumintát, a vakok írását és a kiscsomagot definiálta. A Magyar Posta Rt. - a postai küldeményeknek (levélpostai küldemény, postacsomag, távmásolat, postautalvány) jogszabályban meghatározott feltételekkel történő felvétele, továbbítása és kézbesítése mellett egyéb tevékenységeket (pl. bank-, értékpapír- és biztosítási ügynöki szolgáltatást, értékcikk-árusítás) is elláthat. Ezek azonban az alapellátás színvonalát nem veszélyeztethetik. Az MP Rt. hagyományos szolgáltatásai a küldemény- és pénzforgalom lebonyolítása. Ezek mellett a társaság - nem számottevő mértékben egyéb tevékenységet (külső szállítás, bérbeadás) is végzett. A Posta üzleti árbevételének éves adatai millió Ft Megnevezés
1996 1997 1998 1999 98/97 99/98 % %
Üzleti tev. nettó árbevétele (ELÁBÉ nélkül)
48 777
58 154
71 525
81 261
123,0 113,6
Küldeményforgalmi ágazat
29 567
36 079
44 578
51 842
123,6 116,3
Pénzforgalmi ágazat
17 955
20 439
24 917
27 360
121,9 109,8
Ebből:
Egyéb tevékenység
1 255 1 636 2 030 2 059 124,1 101,4
A Posta legjelentősebb ágazata - 1998-ban az üzleti bevétel 62 %-át, 1999-ben 64 %-át adó - küldeményforgalmi ágazat, amelynek főbb üzletkörei: ˇ a levélposta, ˇ a csomag,
ˇ a nemzetközi postaforgalom (levél, csomag) ˇ a kereskedelmi tevékenység (totó-lottó, sorsjegy, pénzügyi értékcikk, bélyeg stb.), ˇ a gyorsszolgálat (gyorsposta, távmásoló, távirat, távbeszélő), ˇ az előfizetéses hírlap kézbesítése, a bélyegkiadás és forgalmazás. A levélpostai küldemények naturális adatai ezer db Megnevezés
1996
1997
1998
1999 98/97 99/98 (várható) % %
Levélposta összesen
605 525
660 554
705 103
766.917
106,7 108,8
532 721
583 671
616 070
675 614
105,6 109,7
91 196
115,1 107,8
Ebből: Közönséges levél Ajánlott küldemény Értéklevél Címzetlen nyomtatvány
72 047 73 541 84 623 220
225
282
252
45 583
152 035
260 929
299 136
125,3
89,4
171,6 114,6
A vizsgált időszakban a társaság legnagyobb forgalmat lebonyolító tevékenységi köre a levélpostai üzletág volt. A forgalomból 1998-ban közel 90 %-ot, 1999-ben 88 %-ot a közönséges levélposta (beleértve a számlalevelet és a címzett nyomtatványokat is) képviselt. A levélpostai szolgáltatáson belül az arány a bizonyítási igények és az értékesebb küldemények növekedése miatt az értéknövelt küldemények (ajánlott, értéklevél) felé tolódott el. E szolgáltatás igénybevevői elsősorban államigazgatási, önkormányzati szervek, bankok, biztosítók, közüzemek és marketing cégek voltak. A Posta a világ összes országába biztosítja a nemzetközi levélpostai termékek és a nemzetközi postacsomagok továbbítását és az ehhez kapcsolódó különszolgáltatásokat (nemzetközi küldeményforgalom). A vizsgált időszakban a bevételek döntő része a levélpostai forgalomból származott. A táviratforgalom naturális mutatói ezer db Megnevezés
1996
1997
1998
1999
98/97 %
99/98 %
Postán felvett távirat
1 674
580
278
157
47,9
56,5
Kézbesített távirat
2 284
1 213
765
491
63,1
64,2
ebből: dísztávirat
901
516
362
250
70,2
69,1
A postákon feladott táviratok száma 1996 - 99 között drasztikusan csökkent. A társaság véleménye szerint a hagyományos minőségű táviratforgalom csökkenése az igények változása miatt a jövőben is folytatódik, majd a forgalom alacsony színvonalon állandósul. A vizsgált időszakban a táviratok 98 -99 %-át a tárgynapon kézbesítették. A Posta másik hagyományos tevékenysége - 1998-ban az üzleti tevékenység árbevételéből 35 %-kal, 1999-ben 34 %-kal részesedő pénzforgalmi ágazat. A társaság a pénzforgalmi közvetítői tevékenységet a postatörvényben megfogalmazott, az alapszolgáltatás részét képező belföldi postautalvány teljesítésével, illetve a megbízókkal, jellemzően hitelintézetekkel, illetve a nyugdíjfolyósító intézetekkel kötött szerződéses jogviszony keretében végezte. A pénzforgalmi ágazat legfontosabb üzletkörei: ˇ utalványszolgálat, ˇ díjbeszedés (TV, közmű), ˇ bankközvetítés-befizetés (készpénz átutalása, expressz is), ˇ bankközvetítés-kifizetés (nyugdíj, kifizetési utalvány, stb.), ˇ takarékközvetítő szolgálat (takarékszolgálat, értékpapír típusú megtakarítás), ˇ nemzetközi kifizetések. A pénzforgalmi ágazat főbb üzletköreinek árbevétele millió Ft Megnevezés Pénzforgalmi ágazat összesen
1996
1997
1998
1999 98/97 99/98 % %
17 955 20 439 24 917 27 360 121,9 109,8
Ebből: Utalványszolgálat
989
Díjbeszedés
478
1 167 1 353 1 551 115,9 114,6 632
843
1 365 133,4 162,0
Bankközvetítésbefizetés
5 572 6 404 8 456 10 438 132
123,4
Bankközvetítéskifizetés
5 847 5 954 7 401 8 433 124,3 114,0
ebből: nyugellátás
2 819 2 833 3 531 3 587 124,6 101,6
Takarékközvetítő szolgálat
4 285 5 477 5 983 5 682 109,2
95,0
Az utalványszolgálat árbevétele 1998-ban 16 %-kal, 1999-ben 15 %kal haladta meg az előző év bevételét. Az utalványszolgálat árbevétele 1996-98 között - a pénzforgalmi ágazat árbevételének 5,5 %-a, 1999ben 5,7 % volt. Ezt a postatörvényben előírt alapszolgáltatást elsősorban a lakosság veszi igénybe. Díjköteles belföldi postautalványok naturális adatai ezer db Megnevezés
1997
1998
Díjköteles összesen
6 876
6 564 6 469
ebből: gyorsutalvány
110
118
1999 112
98/97 % 99/98 % 95,5
98,5
107,3
94,9
Erre a tevékenységre 1997-98-ban a csökkenő darabszám, és az inflációval azonos mértékben növekvő bevétel volt a jellemző. 1999ben az utalványok db-száma kisebb mértékben csökkent, mint 1998ban, és az egy utalványon átlagosan feladott összeg növekedésének mértéke kevesebb volt az infláció mértékénél. 1997-ben 1 db postautalványon átlagosan 11 953 Ft-ot, 1998-ban 13 683 Ft-ot, 1999ben 14 346 Ft-ot adtak fel. Nyugellátási utalványok naturális adatai ezer db Megnevezés
1997
1998
1999
98/97 % 99/98 %
Utalványok száma
34 530 36 933 33 046
107
89,5
Rendkívüli utalvány nélkül
34 530 34 552 33 046
100,6
95,6
A nyugellátási utalványok árbevétele 1998-ban a pénzforgalmi ágazat árbevételének 14 %-a, 1999-ben 13 %-a volt. Bár a nyugellátási utalványok árbevétele nem csökkent, sőt 1998-ban az ágazat árbevételét meghaladó mértékben nőtt, az MP Rt. havi kimutatásai szerint az egy hónapra jutó átutalási tételszám fokozatosan csökkent, a bankszámlákra történő nyugdíjátutalások számának növekedése miatt. (Az árbevétel növekedés oka az volt, hogy 1998-ban a visszamenőleges nyugdíjemelés külön utalványon történt feladása rendkívüli bevételhez juttatta a Postát.) Az MP Rt. teljesítményei az elmúlt két évben - a távirat-szolgáltatás drasztikus, a nyugellátási utalványok kismértékű csökkenésének kivételével - folyamatosan nőttek. Ugyanakkor a postai szolgáltatások, ezen belül az alapszolgáltatások, a távirat és a nyugellátási utalványok minőségére, színvonala megfelelőségének megítélésére egységes követelményrendszert (minőség definiálása, előírás, mérési módszer, a
követelmények teljesítésének igazolása) nem fogalmaztak meg sem külső, az MP Rt.-től független, sem belső társasági szabályokban.
1.1. A postai szolgáltatások színvonalára, minőségére vonatkozó szabályozás Külső szabályozás A postai szolgáltatások minőségére több jogszabály is hivatkozik anélkül, hogy a minőséget bármelyik is definiálta volna. A postatörvény 14.§ (1) bekezdése szerint a postai szolgáltatások végzését és minőségét az azt ellátó személyeknél és szervezeteknél a hatóság ellenőrzi. A 14. § (2) bekezdése szerint a postai szolgáltatások megfelelősége ellenőrzésének részletes szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg. Ilyen rendelet az elmúlt 3 év alatt nem jelent meg. A HÍF 1999 novemberében elkészítette a megfelelőség ellenőrzésének részletes szabályaira vonatkozó KHVMrendelettervezetet. A KHVM véleménye szerint azonban tekintettel az EU-csatlakozással összefüggő feladatokra, továbbá az EU-ban a szabványosítási, mérési módszerek jelenleg is folyó kidolgozására, ez utóbbiak megjelenése előtt nem indokolt megállapítani a megfelelőség részletes magyar szabályait. A postatörvényen kívül a legfontosabb, minőségre hivatkozó jogforrások: a postai tevékenységről szóló 133/1993. (IX.29.) Korm. rendelet, az egységes hírközlési hatóságról, valamint egyes hírközlést érintő jogszabályok módosításáról szóló 232/1997. (XII. 12.) Korm. rendelet, a Kormány 1071/1998. (V. 22.) sz. határozata a hírközléspolitikáról, a 22/1999. (VIII. 4.) KHVM rendelet az egyes hírközlési és informatikai termékek megfelelőségét vizsgáló vagy ellenőrző, illetőleg tanúsító szervezetek kijelölésének részletes szabályairól. A magyar jogszabályokban csak szolgáltatásminőségi elemekre vonatkozó előírások találhatóak. A KHVM véleménye szerint a postai szolgáltatások minőségén ˇ az átfutási időt, ˇ a szolgáltatások rendszerességét, ˇ a szolgáltatások megbízhatóságát kell érteni. Az átfutási idő fogalma, az elfogadható átfutási idő meghatározása, mérési módszere és a szolgáltatás igazolása külső - MP Rt.-től független - előírásokban nem szabályozott. A HÍF 1997-ben saját hatáskörben, 1999-ben az MP Rt. kezdeményezésére a közönséges levelek átfutási idejének mérésére végzett vizsgálatot, de a mérések eredményéről, a szükséges intézkedésekről szabályozás hiányában határozatot nem hozott. Mindkét vizsgálatnál a HÍF mérési eredményei a társaság mérési eredményeinél rosszabb átfutási időt mutattak, de minőségtanúsítási előírások hiányában a HÍF mérési eredményeit a társaság bármikor megkifogásolhatta volna. Az MP Rt. a közönséges
levelek és postacsomagok átfutási idejét saját módszere alapján méri. Közönséges levelek esetében átfutási időn a feladástól a kézbesítésig (végponttól, végpontig) eltelt időt, csomagoknál a feladástól a kézbesítő-postáig eljuttatás idejét értik. A társaság egy PHARE-projekt hasznosításaként készítette el mérési módszerét. 1997-ben két alkalommal végeztek próbaméréseket, majd 1998. januárjától havonta mértek ezzel a módszerrel. A módszert azonban nem auditálta sem a hatóság, sem más független minőségtanúsító szervezet. A szolgáltatások rendszeressége fogalomkörben a postatörvény postai alapellátásra vonatkozó rendelkezései értelmezhetők. A postatörvény az alapellátás fogalmát és kötelezettségét egzakt módon definiálja, így annak betartása esetén maga a törvény biztosít egyfajta szolgáltatásminőségi minimumot. Az állampolgárokat a postai alapellátás állampolgári jogon illeti meg. A postatörvény értelmében a postai alapellátás azt jelenti, hogy a postai alapszolgáltatásokról az ország minden településén és lakott helyén úgy kell gondoskodni, hogy a szolgáltatások minden munkanapon a forgalom által indokolt mértékben igénybe vehetők legyenek. A törvény a településeken a népességszámhoz köti a postai alapellátást biztosító szolgáltató helyek meglétét, az alapellátás állandó szolgáltatóhellyel, mozgószolgálattal vagy más módon történő biztosításának a módját. E szerint 600 fő népességszám felett, ill. 20 000 lakosonként egy állandó postai szolgáltatóhelyet kell működtetni. Ettől a szabálytól eltérni a közlekedési-, hírközlési és vízügyi miniszter engedélyével lehet. A törvény előírja azt is, hogy a küldeményt vagy az arról szóló értesítést a szolgáltató a kézbesítőhivatalhoz történő érkezés napján köteles kézbesíteni. A törvény fogalom-meghatározása a forgalom által indokolt mértéknek azt tekinti, ha a forgalmi bevételek legalább az üzemviteli kiadások költségeit fedezik. Az ellátottság főbb mutatószámai Megnevezés
1996
1997
1998
1999
Állandó postai szolgáltatóhelyek száma
3 227
3 234
3 236
3238
Települések száma, ahol állandó postai szolgáltatóhely nem működik
513
513
529
529
600 fő alatti települések száma, ahol postai szolgáltatóhely van
609
621
634
634
Települések száma, ahol a postacsomagot házhoz kézbesítik
126
128
129
129
3 000
2 999
2 998
3 005
Települések száma, ahol a postacsomagot nem kézbesítik házhoz
Az MP Rt. a vizsgált időszakban a postatörvényben előírt alapellátási kötelezettségének - lélekszámhoz kötött állandó postai szolgáltató helyek biztosítása - 3 település kivételével eleget tett. Minisztériumi engedélyt azonban a 3 közül csak egy település esetében tudott bemutatni. A miniszter az alapellátás biztosítása érdekében egyetlen egy esetben sem kötelezte a társaságot arra, hogy meghatározott településen alapellátást nyújtson. Ugyanakkor a társaság több, mint 600 - az ellenőrzött időszakban növekvő számú - olyan településen is fenntartott állandó postai szolgáltatóhelyet, ahol erre a postatörvény nem kötelezi. Az állandó postai szolgáltatóhelyek száma minimális mértékben ugyan, de évről-évre nőtt. Az MP Rt. törvényben előírt ellátási kötelezettségének teljesítését nem ellenőrizte sem a hatósági feladatokat ellátó HÍF, sem a tulajdonosi jogokat gyakorló KHVM. Az állampolgárok vagy a települési önkormányzatok postai ellátottsággal kapcsolatos véleménye az MP Rt.-hez eljuttatott panaszok alapján - az MP Rt. e témára vonatkozó cégszintű adatgyűjtésének hiányában - nem volt megismerhető. A HÍF-hez a postai ellátottságra vonatkozó panasz, észrevétel nem érkezett. A KHVM a szolgáltatás megbízhatósága fogalomkörbe tartozó minőségi elemnek a titoktartási kötelezettséget (a postatörvény 27 - 28. §-a), valamint a szolgáltatási szerződés teljesítéséért való korlátozott felelősséget tartja (a postatörvény 23 - 26. §-a). E fogalomkörbe tartozónak tekinti még a 133/1993. (IX. 29.) Korm. rendeletben és a 232/1997. (XII. 12.)Korm. rendeletben foglaltakat, az üzletszabályzat kötelező tartalmának előírása, ill. annak hatósági (HÍF) jóváhagyása miatt. Az üzletszabályzat a szolgáltató tevékenységét, a szolgáltatások választékát, igénybevételének és teljesítésének módját rögzíti. Az üzletszabályzatnak kötelező jelleggel kell tartalmazni többek között ˇ a jogszabály alapján kötelező szolgáltatások és az azokhoz kapcsolható különszolgáltatások körét, igénybevételének és teljesítésének feltételeit, ˇ az állandó postai szolgáltatóhelyek nyitvatartási idejét, amelyet a szolgáltató köteles minden állandó szolgáltatóhelyen közzétenni, ˇ a küldemények tárgynapi továbbításának időpontját, ˇ mozgószolgálat esetén a szolgáltatások igénybevételére rendelkezésre álló időpontot és időtartamot. A KHVM-nek a különböző jogszabályokból összegyűjtött, saját véleménye szerinti csoportosításba illesztett, minőségelemekre vonatkozó felsorolása eklektikus. Ilyen alapon más, minőségre vonatkozó előírások is találhatók még az említett jogszabályokban. Például az üzletszabályzatnak tartalmaznia kell a szolgáltatásokkal kapcsolatos kifogások érvényesítésének módját, a társaságnak hozzáférhető módon kell közzétenni üzletszabályzatát. Ilyen lehetne még a szolgáltatás ellátásának tárgyi és személyi feltételeit előíró
jogszabályi hely is. Mintha a jogszabályok betartása önmagában a szolgáltatások jó minőségét is garantálná. Az MP Rt. üzletszabályzatát a HÍF jóváhagyta, az ellenőrzött időszakban utoljára 1997. október 2-án. A társaság az üzletszabályzatot közzétette, a nyitvatartási időt és a többi szolgáltatás igénybevételével kapcsolatos időpontokat, időtartamokat közzéteszi. Ellenőri apparátusa ezeket ellenőrizte és az egyes posták munkájának értékelésekor figyelembe vette. Mindezekből azonban nem állapítható meg, hogy a társaság a szolgáltatásait milyen színvonalon végezte, hogy a feladott küldeményeknek a címzetthez mennyi idő alatt kell megérkezni, és mennyi idő alatt érkeztek meg, eleget tett-e a társaság és milyen mértékben titoktartási, kártérítési és közönségszolgálati kötelezettségeinek, maximálisan mennyi lehet a postákon az ügyintézési idő és ténylegesen mennyi ideig kellett várakozni, elégedettek-e az igénybevevők a postai szolgáltatásokkal. A postai szolgáltatások minőségével összefüggő társasági szabályozás A vizsgált időszakban a társaság minőségértelmezése folyamatosan változott, fogalomhasználata nem volt egységes, a minőség fogalma ma sem definiált. A szolgáltatások minőségén mást értenek az igazgatóságok, mást a központi szakmai irányítók. Egyes igazgatóságok saját hatáskörben ún. minőségügyi rendszert vezettek be, mások nem. Ennek következtében az igazgatósági minőségügyi rendszerek egyrészt igazgatóságonként eltérőek, másrészt vannak igazgatóságok, ahol nincsenek ilyenek. A bevezetett "minőségügyi" rendszerek alkalmasak lehetnek az igazgatósági szolgáltatások minőségének megítélésére, de társasági szintű értékelésre nem használhatóak. A vizsgált időszakban a szolgáltatások minőségének kérdését (postai minőségi projekt, minőségbiztosítási feladatok, a posta minőségügyi helyzetének áttekintése megfogalmazásban) összpostai szinten az ügyvezetés évente egy-egy alkalommal tárgyalta, mindhárom évben kifejezésre juttatva azt a szándékot, hogy a szolgáltatások minőségének alkalmazott megítélési módszere felülvizsgálatra szorul, az elérendő cél pedig az ügyfélközpontú, ügyfél-elégedettségre épülő új rendszer kiépítése. Ennek ellenére az érvényes szabályozást és gyakorlatot nem változtatták meg olyan mértékben, hogy az alkalmas legyen az ügyfél-elégedettség megítélésére, az egyes postai szolgáltatások, ezen belül az alapszolgáltatásokra vállalt feltételek és azok teljesítésének összehasonlítására. Az e témakörben utolsó, 1999 augusztusában készített előterjesztés szerint a posta működtet ugyan fontos minőségügyi rendszerelemeket, de nem rendelkezik átfogó minőségirányítási rendszerrel. Az
előterjesztés szerint az MP Rt. alkalmazott postai minőségügyi rendszerelemnek tartotta ˇ az 1044/1988. MPK sz. központi utasításban szabályozott belső mutatórendszert, külön kiemelve a küldemények (levél, csomag) végponttól végpontig terjedő és a technológiai szakaszokra bontott átfutási idejének méréseit, ˇ a postától független szervezetek átfutási idő méréseit, ˇ a 40/1998. sz. vezérigazgatói utasításban szabályozott, panaszokkal, közérdekű bejelentésekkel, felszólalásokkal kapcsolatos adatszolgáltatást és értékelés rendjét, ˇ a 186/1996. sz. vezérigazgatói utasítás alapján végzett kapacitásvizsgálatot, és az ehhez kapcsolódó ˇ diagnosztikai mérést, folyamat-felülvizsgálatot, ˇ a posták minősítési rendszerét, ˇ a nemzetközi átfutási idő mérésekben való közreműködést. Az előterjesztés ugyanakkor nem említette a kétoldalú nemzetközi megállapodások alapján végzett méréseket és értékeléseket, holott a Társaság ilyen mérésekben is részt vett. Az ISO 9001-es nemzetközi szabvány szerint tanúsított minőségbiztosítási rendszere a Társaság egyetlen "termékének", az Elektronikus postaközpontban előállított ún. hibridlevélnek van, 1999. februártól. Az 1988-ban meghatározott belső minőségi mutatók a Társaság ügyvezetésének 1997-es véleménye szerint technológiai típusúak, a közönségkapcsolatú értékelési szempontok nem kellő súlyúak, ezért szükségesnek tartják módosításukat. Az elavultnak tekintett eredetileg 24 mutató 5 csoportba osztható (zárójelben kiemelve ezek közül néhányat): ˇ felvevő és kézbesítőszolgálat (várakozási idő a felvevőszolgálatban, a kézbesítőszolgálat hibájából késve kézbesített expressz küldemény és távirat, alapos panaszok száma, hiánylatok száma, összege,), ˇ a pénzforgalom technológiai minőségi mutatói (pénzforgalmi számadások szabálytalansága, késve érkezett pénzforgalmi számadások), ˇ szállítószolgálat (levélpostai küldemények átfutási ideje, csomagok átfutási ideje, zárlatlemaradások aránya),
ˇ hírlapszolgálat (napilapok kézbesítési időpontja, hírlap példányszám eltérés), ˇ "társadalmi tulajdon"-védelem (visszaélések száma, kárösszege, kártérített ajánlott küldemények, kártérített csomagküldemények,). E mutatórendszer alapján méri szolgáltatásainak minőségét a Társaság ma is, a 84/ 1998. sz. vezérigazgatói utasítással csak a pénzforgalmi mutatók új rendszerét (további 10 mutató kialakításával) vezették be. A vizsgált időszakban normaként alkalmazható előírást csak 10 pénzforgalmi mutatóra határoztak meg, a többi 24 mutató esetében a viszonyítási alap a bázisadat volt. Az MP Rt. belső mutatórendszere az egyes technológiai folyamatokban, az egyes szolgálatokban végzett szakmai munkáról adott képet. A társaság kimutatása alapján a vizsgált időszakban mindössze 6 olyan mutató volt (azonos rendszerben felvett, mért és összehasonlítható), amely összpostai szinten is értékelhető. Ezek: ˇ a levélpostai küldemények átfutási idejének alakulása, ˇ a csomagok átfutási idejének alakulása (1999-ben nem volt mérés), ˇ a 100 ezer db ajánlott küldeményre jutó kártérítés db-száma, ˇ a 100 ezer db csomagküldeményre jutó kártérítés db-száma, ˇ a kártérítések számának és összegének mutatója a felvett ajánlott és csomagküldemények db-számának függvényében, ˇ a postahelyek működésének szüneteltetése. A felsorolt mutatók értékei 1999. I. félévében 1997-hez viszonyítva egy mutató kivételével - javulást tükröztek. A 6 mutató közül azonban az alapszolgáltatások minőségének mérésére csak a közönséges levelek átfutási idejének alakulása, ill. a postahelyek működésének szüneteltetése értelmezhető. Közönséges levelek átfutási idejének (végponttól végpontig) alakulása Kézbesítés napja
1997 (%)
1998 (%)
1999 (%)
B nap
72,70
71,40
76,90
C nap
22,40
21,40
18,60
D nap
3,80
4,70
2,80
T nap
1,10
2,50
1,70
100,00
100,00
100,00
Összesen
Megjegyzés: 1997-ben csak két mérés volt, 1998-tól havonta mértek, "B" nap alatt a feladástól számított 1. napot, a többi jelölés értelemszerűen, “T" nap alatt a 3 nap alatt meg nem érkezett küldeményeket kell érteni. A közönséges levelek átfutási idejét a társaság négy, országon belüli viszonylatban is mérte. Ennek a mérésnek az eredményeként szervezték át a budapesti levélfeldolgozó üzemet. Ugyanis a Budapesten keresztül továbbított levelek "B" napi átfutási ideje lényegesen rosszabb volt a vidéki átlagnál. Az 1999. évi jelentős javulás ennek az intézkedésnek volt az eredménye. A mutatóra előírás a prémiumfeladatokban volt meghatározva, 1997-ben 90%-os minimum, 1998-ban a bázishoz viszonyított 5%-os növekedés elérése volt a követelmény, 1999-ben előírás nem volt. A mérés új módszerének 1998-as bevezetése miatt azonban az 1998-as prémiumfeladatnak nem volt összehasonlítható bázisa, az 1997-es tényadatokat pedig két próbamérés alapozta meg. Az 1998-ban bevezetett pénzforgalmi mutatószámok alapján nem értékelhető sem az alapszolgáltatás részét képező belföldi postautalvány-szolgáltatás minősége, sem a nyugellátási utalványszolgáltatás minősége, mert kizárólag ezekre a szolgáltatásokra a feladás, a szállítás és a kézbesítés folyamataiban önálló mérés nem volt. A társaság fejlesztési igazgatósága évente, illetve félévente készített összesítést "Minőségi mutatók alakulása a postaforgalmi-, pénzforgalmi-, szállítási és hírlapszolgálatban" címmel, amelyet a szakmai felsővezetők kaptak meg. A mutatók összpostai szintű elemzésére, értékelésére, a szükséges intézkedések megtételére vonatkozó előterjesztést nem tárgyalt sem az ügyvezetés, sem az igazgatóság. A közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok intézéséről az 1090/1985. MP sz., illetve az ezt módosító 1049/1990. sz. vezérigazgatói utasítás, az ezzel kapcsolatos adatszolgáltatás és értékelés rendjéről a 40/1998. sz. vezérigazgatói utasítás rendelkezik. Ez utóbbi kiadásának célja a postai szolgáltatások minőségének, a szolgáltatások teljesítési színvonalának folyamatos figyelemmel kísérése, rendszeres értékelése és elemzése volt. Az utasítás szerint az igénybevevőktől érkező panaszok, közérdekű bejelentések, javaslatok és felszólalások közvetlen tájékoztatást adnak a szolgáltatások teljesítéséről és színvonaláról. Az utasítással bevezetett adatszolgáltatással nyert információkat rendszerezve egy minőségmérésre alkalmas mutatórendszer is kialakítható. Az elemzések elvégzését, a szükséges intézkedéseket a vezérigazgatóság illetékes szervei és az igazgatóságok kapták feladatul. Az utasításban foglaltak ellenére összpostai szintű adatokat a társaság számítógépes rendszeréből előhívni nem lehetett, elemzést nem végeztek, mutatórendszert sem alakítottak ki. Ilyen adatszolgáltatása az adatok gyűjtésére - a jelenleg is érvényes eredeti utasítás alapján - kijelölt jogi
osztálynak sem volt. Társasági szintű kimutatás csak a felvevő-, kézbesítő- és hírlapszolgálatban együttesen felmerült alapos panaszokról létezett. Kimutatás az alapos panaszok számáról db Megnevezés
1997
1998 1999
Panaszok száma
125
227
195
Az alapos panaszok száma 1998-ban jelentősen megnőtt. Bár 1999-ben számuk csökkent, de még mindig lényegesen magasabb volt az 1997évinél. Az adatokból az összes panaszok számának, a belső összetételének - jellemző panaszokok, ezek gyakorisága - ismerete nélkül intézkedést megalapozó következtetést a Társaság nem tudott levonni. A felvételi munkahelyek terhelése, a jellemző várakozási idők meghatározása céljából a Társaság 1994-től végzett rendszeres kapacitásvizsgálatot. 1997-től a 186/1996. és a 249/1997. sz. vezérigazgatói utasítások alapján végzik a méréseket. A méréseket igazgatóságonként és évente legalább 10 postán kell elvégezni. A forgalom szempontjából meghatározó mintegy 500 posta egyszeri felmérésére fokozatosan kerül sor. Ezt a vizsgálatot el kell végezni a nagyobb posták nyitvatartási idejének módosításakor is. A fel nem mért posták jellemzőit a mért posták adataiból modell segítségével becsülik. Az ügyvezetői értekezlet mind az 1997. évi, mind az 1998. évi kapacitásvizsgálat eredményeit tárgyalta. Az 1997. évi előterjesztés alapján hozott 3 határozatból kettőt nem hajtott végre a Társaság. A felvételi tevékenység normakontrollja alapján új normákat nem vezettek be, a hivatali kézbesítés és a kézbesítés-kiosztási tevékenység mérési módszerét egy postán tesztelték, de további hasznosításra nem volt igény. Az 1998-as előterjesztésben a kapacitásvizsgálati rendszer újraértékelését javasolták, a kapacitásvizsgálatok funkciójának és hatókörének újratervezése mellett. Az ügyvezetői értekezlet 1999 februárjában tervezte a magyarázatokkal és hasznosítási javaslatokkal kiegészített előterjesztés újratárgyalását, erre azonban nem került sor. 1999-ben a kapacitásvizsgálat témaköre alacsonyabb szintre, főigazgatói hatáskörbe került. A főigazgatói intézkedésekről dokumentáció hiányában az ÁSZ-nak nincs ismerete. Az 1998. évi kapacitásvizsgálat eredményeiről készült előterjesztés szerint a tervbe vett 500 postából teljes körűen 144 postát mértek fel. Egyébként maguk az igazgatóságok sem vizsgálták egységesen a kötelezően előírt 10 postát. Egyes igazgatóságok ennél sokkal nagyobb számút, míg mások ennél kevesebbet vizsgáltak. Ugyancsak az 1998. évről készült előterjesztés szerint az országos hálózatra leginkább a különböző nagyságrendű posták ablakterhelésének átlaga volt jellemző. Az 5 vagy annál több ablakkal rendelkező postákon az egyesített tevékenység túlterhelt, a pénzes tevékenység erősen túlterhelt volt. Az
ennél kisebb postákon az értékek kedvezőbbek voltak. Jellemző volt, hogy miközben a teljes hálózat terhelése lényegesen nem változott, a nagy vonzáskörzetet ellátó, hosszabb nyitvatartási idejű postákon és általában Budapesten a terhelés folyamatosan nőtt. Ez főleg ott okoz problémát, ahol fizikai bővítésre az adottságok miatt nincs lehetőség. A várakozási idő értékei a budapesti postákon voltak a legmagasabbak. A sor átlagos hossza itt 3 fő felett, míg a vidékieknél 2 fő alatt volt. A nagyvárosi postákon a várakozási idő alacsonyabb, a csúcsórák lebonyolítása gördülékenyebb volt, mint Budapesten. A vidéki kisebb települések postáinak terhelései voltak a legkedvezőbbek. Az MP Rt. véleménye szerint a mérések kiértékelt adatai és az elemzések helyi, igazgatósági és központi irányítási, tervezési célokat szolgálnak. A központi irányítási-, tervezési célok teljesülését azonban ellenőrizni nem lehetett, mert ˇ a vizsgált időszakban az MP Rt. a várakozási időre nem alkalmazott előírást, ˇ olyan összesített adatot, elemzést, előterjesztést nem tudott rendelkezésre bocsátani, amiből a vizsgálatok eredményeinek értékelését követő intézkedések vagy azoknak a konkrét postákra vonatkozó hatása kiderült volna. A Társaság a posták minősítési rendszerét is minőségi rendszerelemnek tekintette. A posták évenkénti minősítése során a szakterületek adott pontszámmal értékelték a posták tevékenységét. Az értékelésnek egyrészt szubjektív elemei (postai munkatársak pontoznak) is voltak, másrészt az értékelés szempontjai között nemcsak minőségi mutatókat vettek figyelembe. Azokon az igazgatóságokon, ahol az ún. minőségügyi rendszert bevezették, az adott posták vezetői prémiumának és a jutalmaknak a kifizetését a mutatók pozitív irányú változásától tették függővé.
1.2. A szolgáltatás minősége Az MP Rt. szolgáltatásai minőségének, ezen belül az alapszolgáltatások minőségének társasági színtű megítélését nem teszi lehetővé sem a külső szabályozás, sem a társaság belső szabályozása. Konkrét válasz a postai ellátottságra és a társasági szinten is mérhető és értékelhető 6 minőségi mutató alakulására adható. A vizsgált időszakban az MP Rt. ellátási kötelezettségének eleget tett, ha kis mértékben is, de növelte az állandó postahelyek számát. Bár erre törvényi kötelezettsége a társaságnak nincs, nőtt azoknak a 600 fő lélekszám alatti településeknek a száma is, ahol állandó postahely működik. 1999-ben lényegesen javult a közönséges levelek "B" napi kézbesítésének aránya és csökkent a 3 nap alatt meg nem érkezett
levelek száma. Az új mérési módszert 1998. január 1-én vezették be, így az 1998. évnek összehasonlítható bázisa nem volt. 1998-ban csökkent a "B" nap kézbesített csomagok aránya, de 1999ben ilyen mérés már nem volt. Az országban a 2000 gr-nál nagyobb súlyú csomagokat 1998-ban csak 129 településen szállították házhoz, 2998 településen nem. 1999-ben javult a 100 000 db ajánlott küldeményre és a 100 000 db csomagküldeményre jutó kártérítés mutatója. Az ajánlott küldemények esetében 1998-ban a mutató romlott. A felvett ajánlott és csomagküldemények darabszámának függvényében számított kártérítések számának és összegének mutatója 1998-ban kismértékben javult, 1999-ben lényegesen romlott. 1998-ban közel megduplázódott a felvevő, a kézbesítő és a hírlapszolgálatban együttesen előfordult alapos panaszok száma, 1999-ben kis mértékben csökkent. A Társaság minőségügyi rendszere alapvetően nem változott. A Társaságnak jelenleg sincs elfogadott és publikált minőségpolitikája és minőségügyi rendszere, meghatározott és előírt minőségi paraméterei, minőségügyi terve. A rendelkezésre bocsátott dokumentumok alapján megállapítható, hogy a Társaság foglalkozott a minőségügy átfogó rendszerének szükségességével, de a célok megfogalmazásában - és így a megvalósításban is - ellentmondásos, össze nem hangolt lépéseket tett. Ennek fő oka, hogy a társaságnak nem volt és jelenleg sincs minőségügyi felelőse. Az MP Rt. vezetése a vizsgált időszakban több döntési fórumon hangoztatta, hogy a minőség mint alapvető üzleti tényező, a vállalati jövőkép és stratégia egyik meghatározó eleme, a Társaság számára mindig fontos volt. A minőségügy nem korlátozódhat a szolgáltatások és az üzleti folyamatok figyelésére, hanem az egész szervezet tevékenységét át kell hatnia, beleértve az ügyfelek megelégedettségét is. Az MP Rt. minőségügyi helyzetét a Consact Minőségfejlesztési és Vezetési Tanácsadó Iroda Kft. mérte fel a Nemzeti Minőségi Díj alapját is képező EFQM modell szerint 1998. szeptember - november időszakban. A felmérés több kritériumcsoportra készült. A felmérés szerint az adottságokhoz viszonyított eredmények: az ügyfélelégedettség 35 %, a társadalmi hatás 30 %, a dolgozói elégedettség 25 % volt. A felmérés következményei: ˇ a Társaság vezetése 1999. március 10-én aláírta a küldetését megfogalmazó dokumentumot, 1999. augusztus 26-án meghatározta az EFQM modellre épülő stratégiai és operatív célokat, ez utóbbit a társaság ügyvezetése a mai napig nem írta alá; ˇ a társasági minőségügy 14-es sorszámmal bekerült az elfogadott és megvalósítandó stratégiai akciók közé;
ˇ az 1999. június 7-től érvényes SZMSZ-ben meghatározta a társasági minőségpolitika és minőségügyi képzési rendszer, az éves minőségügyi célok és fejlesztések, a minőségi paraméterek meghatározása, a minőség-diagnosztikai módszerek és rendszerek meghatározása, a Minőségbiztosítási Bizottság és más a minőséggel összefüggésbe hozható feladatok döntési mechanizmusát és egyes szervezeteket; ˇ az ügyfelek körében - saját vagy külső megbízás alapján - 1999-ben 6 felmérést végzett az ügyfeleknek a postáról és szolgáltatásairól alkotott véleményének megismerése céljából; ˇ két tanácsadó céggel szerződést kötött: a minőség-felügyeleti és szabványosítási osztály ISO 9001 szerinti, az EMS-központ és a gyorsszolgálati ügyfélkapcsolati iroda ISO 9002 szerinti minőségtanúsításának elérése érdekében. A stratégiai akcióban (a cél elérésének módja és a végrehajtandó fő feladatok szerint csoportosítva), az új SZMSZ-ben és a már említett 1999 augusztusában készült előterjesztésben - a társaság minőségügyi helyzetének áttekintése, javaslat a minőségügy fejlesztésére megfogalmazottak nem azonos elvekre és csoportosításra épültek.
1.3. Az ágazati, a tulajdonosi irányítás és a hatósági felügyelet Ágazati irányítás A postatörvény 30. § (2) és a 31. § (1) bekezdése alapján a miniszter feladata a postai szolgáltatások és ezen belül a postai alapellátás biztosítása, színvonalának fenntartása és fejlesztése - szükség esetén állami eszközök felhasználásával. Miniszteri feladat továbbá a fejlesztési koncepciók és programok kidolgozása és ezek Kormány általi jóváhagyatása. A miniszter a postai szolgáltatások színvonalának javítására a postai tevékenységről szóló 133/1993. (IX. 29.) Korm. rendelet módosításának kezdeményezésével intézkedett. A 62/1997. (IV. 18.) Korm. rendelet kötelezővé tette a postacsomagok házhoz kézbesítését 2 kg súlyhatárig. Az MP Rt. a jogi szabályozás változásából eredő kötelezettségeit végrehajtotta. 1997. január 1-től vezérigazgatói utasítással intézkedett a postacsomagok és a nyomtatványok új súlyhatár szerinti házhoz kézbesítéséről. A miniszter az alapszolgáltatás működtetését, a szolgáltatások színvonalának fenntartását, ill. fejlesztését állami pénzeszközökkel segítette: ˇ az évenként biztosított költségvetési támogatás összege a költségvetési törvény KHVM-fejezete Beruházási Célprogramok keretében - postai épületrekonstrukció, ill. postai szállítóeszközpark, feldolgozó és kézbesítő eszközök fejlesztése - 1997-1999-ben összesen 1,92 milliárd Ft-ot tett ki,
ˇ ugyanezen három év alatt az MP Rt. pályázat útján telepostaház létesítésére összesen 130 millió Ft vissza nem térítendő és 90 millió Ft kamatmentes visszatérítendő támogatást kapott. A miniszter kezdeményezése alapján biztosított pénzügyi eszközökön felül a PHARE Nemzeti Programok és a PHARE Több Országra Kiterjedő Programja keretében lebonyolított és részben még végrehajtás alatt álló projektek egy teljes körű kutatás-fejlesztési program megvalósulását nyújtották az MP Rt-nek. Az MP Rt. 1995-től kedvezményezettje és résztvevője 14 olyan postai projektnek, amelyek az Európai Unióhoz való csatlakozási felkészülést segítve egyúttal olyan átfogó ismereteket, módszereket és gyakorlati megoldási tapasztalatokat is nyújtanak, amelyek közvetlenül is hasznosíthatók az alapellátás és az alapszolgáltatás színvonalának fejlesztéséhez, a szolgáltatások hatékonyabb végzésének megszervezéséhez. A postai tevékenységek, szolgáltatások fejlesztésére vonatkozó országos méretű programot a hírközlés-politikáról szóló 1071/1998. (V. 22.) Korm. határozat tartalmazza. A határozat 1. sz. melléklete és a melléklet függeléke a Kormány hírközlés-politikáját - ezen belül a postai szolgáltatásoknak mint a hírközlési ágazat egyik részterületének a fejlesztési irányelveit és stratégiáját -, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos felkészülési teendőket teszi közzé az 1998-tól 2005-ig terjedő időszakra. Megjelöli azokat a postai szolgáltatási területeket, amelyeket az MP Rt.-nek kell fejleszteni az Európai Parlament és Tanács 97/67/EK. számú irányelvében meghatározott egyetemes szolgáltatási kötelezettség követelményeinek teljesítéséhez. A kormányhatározatban foglaltak alapján a miniszter az MP Rt. vezérigazgatóját megbízta a posta stratégiai tervének kidolgozásával. A Magyar Posta Rt. stratégiája címmel 1999. évben kidolgozott és előterjesztés formájában benyújtott anyagot a KHVM Miniszteri Kollégiuma 1999. szeptember 24-i ülésén elfogadta. A határozat 2. sz. melléklete - a Cselekvési Program - az állami irányítás és a hatósági szabályozás körében végrehajtandó feladatokat írta elő: ˇ a postai piacra vonatkozó liberalizációs politika kialakítása, amely az EU irányelveivel összhangban tartalmazza az egyetemes szolgáltatás nyújtásának kötelezettségét is; ˇ a díjak, az engedélyezés, az adatvédelem és a minőségbiztosítás Európa-konform szabályozásának kidolgozása; ˇ egy új egységes hírközlési törvény téziseinek kidolgozása, az Országgyűlésnek elfogadás céljából történő bemutatása, majd ezt követően az új egységes hírközlési törvény beterjesztése;
ˇ hatástanulmány készítése az MP Rt. privatizációjának lehetőségéről és megvalósítási módozatairól. Az EU irányelveivel összhangban megvalósítandó liberalizációs politika kialakításával, az egyetemes szolgáltatás bevezetésével és a díjak, az engedélyezés, az adatvédelem és a minőségbiztosítás Európakonform szabályozásával kapcsolatos feladatokat az új egységes hírközlési törvény előkészítéséhez megvitatásra kidolgozott tézisek tartalmazták. A KHVM előterjesztését a hírközlésről szóló törvény téziseiről a Kormány a 2350/1999. (XII. 21.) Korm. határozatával jóváhagyta. Az új egységes hírközlési törvény normaszövegének előkészítése 2000. január hónapban megkezdődött. A törvény meghozatalára a 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat szerint a 2001. évben kerül sor. Az MP Rt. privatizációjával kapcsolatosan hatástanulmány a helyszíni vizsgálat bejegyzéséig nem készült. A KHVM változtatott a postai irányítás szervezeti felépítésén. A megszüntetett Postai önálló osztály vezetője a hírközlési helyettes államtitkár tanácsadója lett. A postai szolgáltatásokkal összefüggő szakmai feladatokat a hírközlési helyettes államtitkár irányításával a Hírközlési ágazat Hírközlési Titkársága és a Hírközlési Iroda látja el az egységes szabályozásnak megfelelően. Tulajdonosi irányítás Az ágazati szabályozás mellett a miniszter mint a tulajdonosi jogok gyakorlója gondoskodik a postai alapszolgáltatások folyamatos működtetéséről és az alapellátás törvény szerinti fenntartásának biztosításáról. A miniszter a postai alapszolgáltatások ellátásának helyzetét a társaság éves üzleti beszámolói alapján, valamint az Igazgatóság és a Felügyelő Bizottság folyamatos tevékenységén keresztül kísérte figyelemmel. A vizsgált időszakban az Igazgatósági és Felügyelő Bizottsági üléseket rendszeresen, jóváhagyott munkarend szerint tartották meg. A Felügyelő Bizottság minden évben jelentést készített a Társaság éves beszámolójáról, és év közben megtárgyalta az Igazgatóság negyedéves, ill. féléves beszámolóit az üzleti tevékenység alakulásáról és a terv várható teljesítéséről. Az Igazgatósági és Felügyelő Bizottsági ülések jegyzőkönyvei szerint az előterjesztéseket és beszámolókat minden esetben - határozat formájában, egyhangúlag elfogadták. A tulajdonosi irányítás másik eszköze az éves vezetői prémiumfeladat meghatározása és a teljesítés értékelése volt. Az 1997, 1998 és 1999-es években az alapító a vezérigazgató és helyettesei részére meghatározott prémiumfeltételek teljesítését elfogadta. A prémiumfeltételek teljesítésével kapcsolatos hiányosságokat csak a vezérigazgató elbírálási hatáskörébe tartozó vezérigazgatósági és középfokú postaszervi vezetők esetében állapítottak meg.
A miniszter mint a tulajdonosi jogok gyakorlója a Társaság működését anyagi eszközökkel is segítette. Az 1996., 1997. és 1998. évi nyereség terhére osztalékot nem vont el. A miniszter mint egyedüli részvénytulajdonos elrendelte a mérleg szerinti eredmény teljes összegének eredménytartalékba helyezését azzal a megkötéssel, hogy az elsősorban a tervezett technológiai korszakváltást célzó beruházások, fejlesztések megvalósítására használható fel. Az osztalék társaságnál hagyása a három év alatt összesen 9,5 Mrd Ft beruházásokra fordítható forrást biztosított. Mindezeken túlmenően a tulajdonos 1998-ban a PM-mel egyeztetve egyetértett azzal, hogy az 1998-2001 időszakban várható eredmény teljes egészében az EUcsatlakozásból és a Kormány középtávú hírközlés-politikai stratégiájából eredő fejlesztési feladatok megvalósításához kerüljön felhasználásra. A Társaság üzleti tevékenységének ellenvetés nélküli elismerése és a nyereség fejlesztési célból történő visszaforgatása azt mutatja, hogy a miniszter mint szakmai irányító és mint tulajdonosi jogok gyakorlója is megfelelőnek tartotta a Társaság tevékenységét, jónak minősítette a szolgáltatások ellátását és a Társaság rendelkezésére álló anyagi eszközeinek felhasználását. Mindezek a szakmai és tulajdonosi irányítás összhangját mutatják. Az is tény azonban, hogy a szakmai és tulajdonosi irányítás összhangja a postai szolgáltatások, az alapellátás olyan színvonalán és minőségén állt fenn, amelyre vonatkozóan a postatörvény 1992. évi meghozatala óta újabb hatóságilag is ellenőrizhető követelményeket nem írtak elő. A Társaság maga határozta meg a szolgáltatás minőségének mutatóit, amelyeket csak a Társaság ellenőrzött. Az MP Rt. vezetése nem jelzett olyan ágazati vagy tulajdonosi intézkedést, előírást, ill. elvárást, amely zavart okozott volna a postai szolgáltatások fejlesztésében, az alapellátás végzésében. Egyedül a bérés létszámgazdálkodás szabályozásának kérdése merült fel évenként visszatérően igazgatósági szinten mint olyan tulajdonosi gyakorlat, amely felülvizsgálatot, változtatást igényel. A társaság vezetése jelezte, hogy az éves átlagkereset-növekedés maximalizálása korlátozza a társaság bérgazdálkodását és ezen keresztül a létszámgazdálkodás mozgásterét. Ez gátolja a gazdaságosság, a versenyképesség és a szolgáltatások minősége érdekében szükséges magasabb képzettségű munkaerő foglalkoztatását. A Társaság igazgatósága a kérdés megvitatásán túlmenően, az 1998. évet kivéve, más intézkedést nem tartott szükségesnek. 1998-ban a miniszter elfogadta a Társaság igényét az átlagkereset-színvonal megengedett 16%-os növelésének túllépésére, és további 4% növekedést engedélyezett. A kérdés valójában nem tulajdonosi vagy ágazati irányítási kérdés. Az átlagkereset szabályozását a kormány írta elő. Ez gazdaságpolitikai döntés, amelyet az állam, amely egyben tulajdonos is, természetesen végrehajtott. A kérdés alkalomszerű felvetése nem vezethet megoldáshoz. Érdemi elbírálásához arra lenne szükség, hogy a
Társaság a kvalifikált, versenyképesen megfizethető munkaerő iránti igényén túlmenően, mutassa be a keresetfejlesztés teljes körű gazdasági hatását és differenciált felhasználását. Ilyen előterjesztés azonban nem készült, elkészítését a tulajdonos sem várta el a Társaságtól. Az MP Rt. jelenleg monopolhelyzetet élvez a postai szolgáltatások piacán, így az átlagkereset szabályozása a Társaság versenyképességére nincs hatással. A fennálló szabályozási gyakorlat megváltoztatásának igénye az EU-csatlakozással összefüggő kérdés. A Társaság stratégiai tervében felhívta az ágazati irányító, ill. a tulajdonos figyelmét arra, hogy. egy liberalizált postai piacon a minőségi és hatékonysági követelmények teljesítését elősegítő és a jelenleginél nagyobb mozgásteret biztosító bér- és létszámgazdálkodási rendszerre van szükség. A vitatott és többször is észrevételezett bér- és létszám-gazdálkodási rendszer végeredményben nem akadályozta a társaság gyökeres szervezeti átalakítását sem. Az új 1999. június 7-től érvényes Szervezeti és Működési Szabályzatot a tulajdonos jóváhagyta. A vezérigazgatóság szervezeti egységeinek száma és létszáma 1997-hez képest 1999-ben jelentős mértékben nőtt. A vezérigazgatóság állományának változása 1997 1999 (XI. hó) Vezérigazgató-helyettesek, ill. főigazgatók száma 3 7 Igazgatók (korábban főosztályvezető) 4 21 Osztályvezetők 29 75 Csoportvezetők 18 11 Egyéb munkavállalók 440 605 Vezérigazgatóság összesen 494 719 Hatósági felügyelet A postai szolgáltatások végzésének és minőségének hatósági felügyeletét a postáról szóló 1992. évi XLV. törvény 12/A § (1) bekezdése szerint a miniszter irányítása és felügyelete alatt működő egységes államigazgatási szerv látja el, amelynek központi szerve a Hírközlési Főfelügyelet, helyi szervei a területi hírközlési felügyeletek. A HÍF a fennálló szabályozási környezetben a postai szolgáltatások ellátását és megfelelőségét a postai szolgáltató helyeken lefolytatott célvizsgálatokkal és a levélpostai küldemények átfutási idejének évenkénti egyszeri mérésével végezte. Ezen túlmenően az államigazgatási eljárás szabályai szerint eljárt a hozzá érkező eseti panaszok és lakossági bejelentések kivizsgáltatása és orvoslása érdekében az illetékes szolgáltatóhelyi, ill. postaigazgatósági vezetőnél.
A postahivatali szinten végzett célvizsgálatok a díjszabások helyes betartására, az üzletszabályzatok naprakész megfelelőségére, a szolgáltatások hozzáférhetőségére, valamint a hivatalok biztonsági körülményeire terjedt ki. A vizsgált időszakban a - KHVM utasítására és igénybevevői bejelentés alapján lebonyolított célvizsgálatok során két alkalommal állapítottak meg az MP Rt. tevékenységével kapcsolatos hiányosságot. Az egyik esetben a postai felvevőhelyeken a szabványlevelekre alkalmazott díj eltért a hatóságilag megállapított ártól. A másik esetben a Soproni Postaigazgatóság belső utasítása nem felelt meg sem a hatályos jogszabályokban, sem a vezérigazgatói utasításban foglaltaknak. Az MP Rt. mindkét szabálytalanságot azonnal megszüntette. Az utóbbi hiba előfordulására a rendeleti szabályozás eltérő értelmezési lehetősége is okot adhatott. A hiba lehetőséget a 133/1993.(IX.29.) Korm. rendelet 1997. évben végrehajtott módosítása kiküszöbölte. A HÍF a közönséges levélpostai küldemények átfutási idejének országos vizsgálatára 1992-ben, 1994-ben, 1996-ban és 1997-ben végzett méréseket. Az 1998-ra tervezett mérés - a postával kötött megállapodás következtében - 1999. I. negyedére tolódott. Ezen utóbbi vizsgálatot az MP Rt. kérte azzal a céllal, hogy az EU postai irányelvében foglaltaknak megfelelően rendelkezzen egy külső, független szervezet által végzett átfutási idő mérésének eredményével. Az MP Rt. a vizsgálat eredményeivel együtt átvette a korábbi mérések adatait is, összesen 3,8 millió Ft térítés ellenében. Az eredmények közös értékelése során megállapították, hogy az eltérő mérési és mintaképzési metodika miatt a HÍF és az MP Rt. méréseinek adatai közvetlenül nem hasonlíthatók össze, legfeljebb a tendenciák elemezhetők. Az átfutási idő mérései alapján az MP Rt. szolgáltatásának minőségét a hatóság nem értékelte. A küldemények elveszése, sérülése, késedelmes kézbesítése és a hosszú várakozási idő miatt 1997-1999. években a HÍF-hez összesen 6 bejelentés érkezett. A HÍF ezeket a közérdekű bejelentésekről és panaszokról szóló törvény alapján az érintett postai szolgáltatóhely vagy az illetékes területi postaigazgatóság vezetőjén keresztül orvosoltatta. A postai tevékenység átfogó hatósági ellenőrzésére a vizsgált időszakban nem került sor. A postai hálózat és a postai ellátottság 1997. évi teljes körű felmérése a HÍF adatbázisának frissítését szolgálta. A felmérés az MP Rt. adatszolgáltatására épült. A hazai hatósági felügyeleti tevékenység megítéléséhez érdemes kitekinteni más európai országok gyakorlatára. Az MP Rt. megrendelésére az Arthur Andersen cég által készített tanulmány többek között bemutatja, hogy az Európai Unió tagországainak postái a felügyeleti hatóságokkal együttműködve rendszeresen, meghatározott előírások szerint vizsgálják a szolgáltatás minőségét. Az ellenőrzés az átfutási idő mérésén túlmenően olyan területekre is kiterjed mint a
fogyasztói megelégedettség, a kiszolgáló pultok előtti várakozási idő, a postahivatalok komfortja, a hivatali személyzet felkészültségének és alkalmasságának értékelése. A rendszernek része a szankcionálás is, amely a szolgáltatás romlása esetén a pénzbeli büntetésen túl a szolgáltatásért felszámolható díj csökkentését is eredményezheti. Az EU-irányelv - a küldemények átfutási idejére vonatkozó szabvány előírásán túlmenően - jelzi, hogy az Európai Szabványügyi Bizottság a postai szolgáltatások Közösségen belül alkalmazandó szabványainak egységesítésén dolgozik. Szabványok készülnek a küldemények átfutási idejére vonatkozó mérési módszerre és a küldemények elvesztésével és a panaszok kivizsgálásával kapcsolatos eljárásokra is. A HÍF folyamatosan figyelemmel kíséri az Európai Szabványügyi Bizottság munkáját, és tájékozott az EU-irányelv végrehajtásához előkészületben lévő európai (EN) postai szabványokról. Annak ellenére, hogy az európai postai szabványok még nincsenek véglegesítve, a HÍF megítélése szerint a rendelkezésre álló ismeretek már elegendőek ahhoz, hogy az EU-irányelvvel összeegyeztethető minőségfelügyeleti szabályozást az új hírközlésről szóló törvényt megelőzően is bevezessék. Ennek érdekében kidolgozta a szabályozást megoldó miniszteri rendelet tervezetét, és a KHVM-nek 1999 decemberében elbírálásra benyújtotta. A HÍF által kidolgozott szabályozás minőségi mutatói: ˇ a küldemények átfutási ideje, a küldemények biztonságos és sérülésmentes eljuttatása a címzetthez, ˇ a tudakozódás, reklamációk, felszólalások kezelésének és orvoslásának egyszerű és gyors ügyintézése, ˇ a postai szolgáltatóhelyek felvételi ablakainál elvárható várakozási idő betartása, a szolgáltató helyek megfelelő állapota. A KHVM - az ÁSZ kérdéseire adott válaszában - úgy nyilatkozott, hogy a postai szolgáltatások megfelelősége szabályairól szóló rendelkezéseket csak az új egységes hírközlési törvényben tervezi megfogalmazni. A törvény meghozatalára a 2212/1998.(IX. 30.) Korm. határozat értelmében várhatóan 2001-ben kerül sor. Az EU-csatlakozással kapcsolatos feladatok ellátása érdekében a HÍF átalakította szervezetét. 1999. március 15-től postai igazgató irányításával megalakult a Postaszabályozási és a Postafelügyeleti osztály.
1.4. A Társaság EU-csatlakozásra való felkészülése, vállalati stratégiája A postai szolgáltatások EU-s és hazai szabályozásának összehasonlítása
Az Európa Parlament és Tanács 97/67/EK irányelve rendelkezik a postai szolgáltatások fejlesztésének és a szolgáltatások minősége javításának szabályairól. Az uniós szabályozás kizárólag a postai szolgáltatások biztosítására vonatkozik, és a posták által végzett pénzforgalmi vagy más ügynöki közvetítői tevékenységeket, az egyéb kereskedelmi szolgáltatásokat nem érinti. Az EU-irányelvben az "egyetemes szolgáltatás”-ként megfogalmazott ellátás a szolgáltatásoknak olyan - közösségi szinten előírt minőségű minimális skálája, amely független ellenőrző szerv működtetésével szavatolja valamennyi ügyfél számára elérhető áron a postai szolgáltatást, a szolgáltatáshoz való egyszerű hozzáférést. Megfelelő információt nyújt az igénybe vehető szolgáltatásokról, az igénybevétel feltételeiről, valamint az átlátható, objektív és a költségen alapuló díjszabásról. Az egyetemes szolgáltatás a postatörvény szerinti alapellátáshoz hasonló, a postai szolgáltató által kötelezően nyújtandó szolgáltatási kategória. Az EU-irányelv szerint meghatározott minimális kör - a postautalvány kivételével - az alapellátás szerinti postai küldeményeken és postai külön szolgáltatásokon túlmenően tartalmazza a postacsomagok gyűjtését, továbbítását és kézbesítését is. A postai szolgáltatásoknak és a postatörvény szerinti nemzeti alapellátás biztosításának és minőségének javítása szempontjából az uniós normák teljesítése a meghatározó. Az EU irányelve a jelenlegi törvényi szabályozásnál magasabb színvonalú és jobb minőségű alapellátást biztosít. Az egyetemes szolgáltatás köre szélesebb: ˇ a postatörvény szerint a levelek házhoz kézbesítése belterületen 500 g-ig, a postacsomagoké 2 kg-ig kötelező, ˇ az EU-irányelv szerinti egyetemes szolgáltatás teljes körben írja elő a házhoz kézbesítést a levélpostai küldeményekre 2 kg-ig, a postacsomagokra 10 kg-ig, ˇ a postautalvány nem tartozik az egyetemes szolgáltatás körébe, megengedett azonban, hogy a nemzeti szabályozás a belföldi forgalomban odasorolja azt. Egy, a PHARE-program keretében végzett átvilágítás is rámutat arra, hogy a csatlakozni kívánó középkelet európai országokban a bankok pénzforgalmi szolgáltató szerepe még fejletlen. Figyelembe véve a hazai pénzforgalmi infrastruktúra fejlettségi fokát és várható fejlődését, a postautalvány külön szabályozását az új egységes hírközlési törvényben a KHVM és a HÍF is indokoltnak tartja. Az egyetemes szolgáltatás nagyobb garanciát nyújt a szolgáltatás minőségének biztosítására, mert ebben a körben a minőségi
követelményeket közösségi szintű szabványok és minőségellenőrzési előírások rögzítik. Az EU-irányelv szerint: ˇ szolgáltatásminőségi szabványokat kell bevezetni elsősorban az átfutási időre, a szolgáltatások rendszerességére és megbízhatóságára, közösségi szinten elismert közös mérési módszertan alkalmazásával; ˇ gondoskodni kell a szabványok nyilvánosságra hozataláról; ˇ a közösségen belüli határt átlépő forgalomban a leggyorsabb szabvány kategóriába tartozó postai küldemények végponttól végpontig mért átfutási idejének meg kell felelni - a küldemények 85%-át tekintve a D+3 nap, - a küldemények 97%-át tekintve a D+5 nap időtartamnak, (ahol D a feladás napja); ˇ a minőségi célkitűzéseket a közösségen belüli teljes forgalomra be kell tartani; ˇ évente legalább egyszer a szolgáltatótól független szervezet bevonásával teljesítményellenőrzést kell végezni, és ennek eredményét jelentés formájában közzé kell tenni; ˇ az Európai Szabványügyi Bizottság további, a küldemények elvesztésével és a panaszok kivizsgálásával kapcsolatos eljárásokra vonatkozó szabványokat is előkészít. A szolgáltatások színvonalának fejlesztését szolgálják az egyetemes szolgáltatás árára, az árképzés áttekinthetőségére vonatkozó előírások is. Az EU-irányelv szerint kötelező: ˇ a szolgáltatások díjának átlátható és költségalapú képzése, ˇ a függetlenül ellenőrizhető és átlátható elszámolási, számviteli rendszer bevezetése, ˇ a határt átlépő forgalomban a díjtételeknek a szolgáltatás előírt minőségéhez való viszonyítása. Az EU-irányelv a “fenntartható szolgáltatások”-ról is rendelkezik. Ezek olyan szolgáltatások, amelyeket az egyetemes szolgáltató az egyetemes szolgáltatási kötelezettségéből eredő és méltánytalan pénzügyi terhei finanszírozása érdekében kizárólagos joggal végezhet. Ez a jogosultság azonban a közösségen belüli piac fokozatos és ellenőrzött liberalizációjának végrehajtásával megszűnik. A fenntartható szolgáltatások köre az MP Rt. által jelenleg kizárólagos joggal végezhető szolgáltatásoknál szűkebb, csak a 350 gr súlyhatár
alatti levelekre és címzett hirdetési nyomtatványokra engedélyezett. Fogyasztói szempontból a fenntartható szolgáltatási kör leszűkülésének nincs jelentősége, mert az eddigi kötelező alapellátást az egyetemes szolgáltatás is biztosítja. A Magyar Posta Rt. stratégiája Az MP Rt. által kidolgozott stratégia a hírközlés-politikáról szóló 1071/1998. (V. 22.) Korm. határozatra épült. A stratégia szerint az MP Rt. négy év alatt összesen 50 milliárd Ft értékű fejlesztési program megvalósítását tervezi. Az összeg 5 milliárd Ft-tal magasabb a kormányhatározatban jelzettnél. A nagyértékű program csak az Európai Uniós csatlakozással összefüggő infrastrukturális beruházásokról nyújt részletesebb tájékoztatást. Az uniós csatlakozással közvetlenül nem összefüggő fejlesztések nem konkrétak, csak a fejlesztés területeit jelzik, számszerűsítésük csak a forrásigény igen tág határok közötti jelölésére szolgál. Az Európai Unióhoz való csatlakozással összefüggő beruházások értéke összesen 16 milliárd Ft. Megvalósításukat az MP Rt. 85-90 %ban saját forrásból, a fennmaradó részt hitelből, valamint az Európai Uniótól és a központi költségvetéstől megszerezhető forrásokból kívánja fedezni. A társaság három évre összesen 4 milliárd Ft uniós, ill. költségvetési támogatásra számított. A beruházások megvalósítási határideje a 2001. év vége. Tervezett beruházások forrásigénye milliárd Ft 1. Országos feldolgozó központok 1,5 2. Gépjármű beszerzés 3,0 3. Budapesti közvetítő pályaudvar, csomagfeldolgozó és gépesített feldolgozó centrum 4,0 4. Nemzetközi kicserélő szolgálat 1,6 5. Integrált Posta Hálózat (IPH) 4,8 6. Nyomonkövetés 1,1 Összesen: 16,0 A felsorolt infrastrukturális beruházások - a stratégia szerint - az EUirányelvben megfogalmazott követelményeknek való megfelelést és a 2002. január 1-vel Magyarországon is liberalizálandó postai szolgáltatási piacon szükséges versenyképesség elérését szolgálják. A megfogalmazás nem egyértelmű abban a tekintetben, hogy mely programok szükségesek az egyetemes szolgáltatás követelményeinek teljesítéséhez és melyek a piaci versenyképesség biztosításához. Az egyes beruházási programok röviden leírt célkitűzései is azt mutatják, hogy az általuk megvalósuló fejlesztés az
egyetemes szolgáltatási kötelezettségen túlmenően más szolgáltatásfejlesztési célokat is szolgálhatnak. Az EU-irányelv szerinti egyetemes szolgáltatásból eredő többletkövetelmény a csomagok 10 kg súlyhatárig való házhoz kézbesítése. A stratégia szerint ennek területi, logisztikai és megfelelő minőségi megvalósítását az Országos feldolgozó központok, a Gépjármű beszerzés, a Budapesti közvetítő pályaudvar, csomagfeldolgozó és gépesített feldolgozó centrum és a Nemzetközi kicserélő szolgálat elnevezésű programok szolgálják. Az Integrált Posta Hálózat (IPH) egy olyan technológiai alaprendszer, amely a posta teljes tevékenységét, azaz a pénzforgalmi és egyéb közvetítői szolgáltatásait is támogatja. A Nyomonkövetés néven jelzett beruházási program magas színvonalú, informatikai alapú csomagforgalmi szolgáltatás, amely a küldemények menetközbeni tartózkodási helyéről ad folyamatos információt. Ilyen szolgáltatást nem az egyetemes szolgáltatási kötelezettség, hanem az elektronikus kereskedelem és az ezzel összefüggő csomagküldő vállalkozás igényel. A stratégia is úgy fogalmaz, hogy az EU postai piacán ma "a küldemény nyomon követése" az egyik legjobban eladható szolgáltatás. Az EU-irányelv szerinti egyetemes szolgáltatás bevezetéséhez szükséges feltételek biztosítására és a fejlesztési költségek felmérésére a KHVM 1998-ban háttértanulmányt készíttetett. A SZIF Universitas Kft. megvizsgálta a 10 kg-nál nem nagyobb postacsomagok házhoz kézbesítésének lehetőségét és költségeit. A tanulmányban megállapította, hogy az EU-irányelv szerinti előírás teljesítéséhez 327 db VW típusú gépkocsit kell beszerezni. Bővítendő az anyagmozgató eszközök állománya és az információs rendszer, továbbá összesen 3866 négyzetméter területbővítés szükséges a már meglévő regionális központokban, valamint az újonnan csomagkézbesítésre is kijelölendő postahelyeken. A tanulmány szerint a fejlesztés teljes költségigénye 1,77 milliárd Ft. A stratégia szerint ugyanezen célú fejlesztésberuházás értéke 8,5 milliárd Ft. Ugyancsak ellentmond a stratégiában foglaltaknak a Társaságnak a KHVM Hírközlési Titkárságához írott 1999. október 12-i levele. Ebben a stratégiával azonos időszakra szóló Átfogó Fejlesztési Terv infrastrukturális fejlesztési programja a stratégiában felsoroltakkal szemben kevesebb beruházási projektet tartalmaz. A stratégia nagyvonalúan kezeli a beruházások megvalósítási határidejét is. Három éven belüli, a 2001. év végéig szükséges megvalósításukról szól. A felsorolt programok közül azonban csak az első három végrehajtása kezdődött meg. A Budapesti közvetítő pályaudvar és csomagfeldolgozó centrum, a Budapesti gépesített feldolgozó centrum és a Nemzetközi kicserélő szolgálat előkészítését
2000-ben tervezik. A beruházások helyszíneiről még nem döntöttek. Figyelembe véve a területrendezéssel és a közbeszerzési eljárással kapcsolatos időigényt, ezen beruházások befejezési határidejei várhatóan módosításra szorulnak. A SZIF Universitas Kft. háttértanulmányában, az Átfogó Fejlesztési Tervben és a stratégiában foglaltakat összevetve nem állapítható meg, hogy az EU-irányelv követelményeinek teljesítéséhez valójában milyen beruházások szükségesek, az egyetemes szolgáltatások bevezetése mikortól és milyen színvonalon vállalható. Az MP Rt. a megkezdett beruházási programokon túlmenően az egyetemes szolgáltatás előírása szerinti új követelmények teljesítése érdekében - a csomagok teljes körű házhoz kézbesítése, a szolgáltatásminőség mérhető normáinak kialakítása - más konkrét intézkedéseket és előkészületeket is tett: ˇ a Csomag üzletági igazgatóság és a Logisztikai ágazat együttesen vizsgálja a postacsomagok házhoz kézbesítése 2000. évi bevezetésének lehetőségét. A társaság még nem döntötte el, hogy első lépésként 5 kg súlyhatárig, vagy azonnal a kívánt 10 kg-os súlyhatárral induljon-e a szolgáltatás. ˇ A küldeményátfutási időnek az EU szabványosítási elképzelésein alapuló - végponttól végpontig terjedő, rendszeres - mérését 1998. januárjától bevezették. ˇ A PostEurop-pal aláírt megállapodás szerint az MP Rt. tagja lett a 2000. áprilisától induló UNEX Lite nemzetközi átfutási idő mérési monitoring rendszernek. ˇ Az 1999-ben kidolgozott minőségpolitikai irányelvek a nemzetközileg is elismert, az Egyesült Királyságban és a Hollandiában a posták által már alkalmazott EFQM-modellre épültek. ˇ A Marketing és Értékesítési főigazgatóság kidolgozta az "elsőbbségi levél" küldeménykategóriát. Ez a szolgáltatás már az EU-normákhoz hasonlóan nem a tartalom, méret és súly szerint, hanem az átfutási idő alapján tesz különbséget a küldeményfajták és azok díjtételei között. Bevezetését 2000-ben tervezik. Vizsgálat tárgyát képezi még, hogy a logisztikai rendszer tudja-e teljesíteni az ezzel járó feldolgozási, továbbítási és kézbesítési követelményeket. Az EU-követelmények teljesítése érdekében már megtett intézkedéseket és az infrastrukturális fejlesztési programokat együttesen elemezve még szembetűnőbb, hogy nincs egyértelműen meghatározva, valójában milyen összegű beruházás-fejlesztés szükséges az EU-irányelvben foglaltak teljesítéséhez. Ha a tervek szerint már 2000-ben megvalósul a 10 kg-os postacsomagok házhoz
kézbesítése, és bevezetik az “elsőbbségi levél” küldeménykategóriát, akkor az egyetemes szolgáltatás alapvető követelményei megvalósítottnak tekinthetők.
2. A Magyar Posta Rt. gazdálkodása Az MP Rt.-t a Magyar Posta Vállalatból 1993. december 31-én alakította át egyszemélyes gazdasági társasággá a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter a 363603/93. sz. határozatával. Az 1994. március 24-i keltezésű végleges vagyonmérleg szerint az átalakításkor a társaság jegyzett tőkéje 11,6 milliárd Ft, tőketartaléka 4,0 milliárd Ft, saját tőkéje 15,6 milliárd Ft volt. 2.1. Vagyongazdálkodás Az Rt. Alapító Okirata a 6.1 pontban írja le azokat a helyzeteket és döntési köröket, amelyekben a “Részvényes” KHV miniszter saját magának tartja fenn a döntési jogot vagyont érintő kérdésekben. Az alapítástól a 13. módosításig ezek közé tartoztak a társaság alaptőkéjének 10 %-át meghaladó egyedi döntések, a hosszú lejáratú hitel esetén 2 milliárd Ft-ot, rövid lejáratú hitel esetén 1 milliárd Ft-ot meghaladó hitelek felvételének engedélyezése. A nem fenntartott döntések közül az egyedi döntések az alaptőke 5-10 % közötti tartományában - de legfeljebb évi 20 %-os értékben - az Igazgatóság, ez alatt a vezérigazgató - legfeljebb évi 10%-os mértékben -, a hitelek felvételének engedélyezése hosszúlejáratú hitelek esetén 500-2000 millió Ft közötti összegben az Igazgatóság, ezalatt a vezérigazgató, a rövid lejáratú hitelek esetén 500-1000 millió Ft között az Igazgatóság, alatta a vezérigazgató hatáskörébe tartozott. Az 1999 májusában kelt 13. módosítás szerint egyedi döntések a Társaság alaptőkéjének 25 %-áig (azaz 2,9 milliárd Ft-ig), hosszú lejáratú hitelek esetén 20 milliárd Ft-ig, rövid lejáratú hitelek tekintetében 10 milliárd Ft-ig hozhatók az alapító (a “Részvényes”) megkérdezése nélkül. A módosítással az egyedi döntések esetében 2,5szeresére, hitelfelvétel esetén 10-szeresére emelkedett a tulajdonos nélkül meghozható, vagyont érintő döntések értékhatára. Ez a módosítás megszüntette az egyedi döntések éves összesített korlátját is. A változások mértéke jóval nagyobb annál, hogy inflációs okokkal magyarázni lehessen. A vagyont érintő jogosítványok megoszlása az Igazgatóság és a vezérigazgató között az alábbiak szerint alakult ki: ˇ egyedi döntések esetén az alaptőke 15 %-áig vezérigazgató, 15-25 %a között Igazgatóság,
ˇ hosszú lejáratú hitelek felvétele esetén 15 milliárd Ft-ig vezérigazgató, Igazgatóság, ha a társaság hitelállománya a felvétellel 15-20 milliárd Ft közé kerül, ˇ rövid lejáratú hitelek felvétele esetén 5 milliárd Ft-ig vezérigazgató, Igazgatóság, ha a társaság hitelállománya a felvétellel 5-10 Mrd közé kerül. 2.1.1. A saját tőke A saját tőke az alapításkor legnagyobb részben ingatlanokból állt. Az átalakulási vagyonmérlegben az ingatlanok 9,8 milliárd Ft-os könyv szerinti értéke a teljes saját tőke 62,8 %-ának fedezetéül szolgált. Mára az eredeti arányok eltolódtak, az 1998. évi mérlegben a teljes saját tőke 31,5 milliárd Ft, amelyre eszköz oldalon 16,1 milliárd Ft könyv szerinti értékű ingatlan a fedezet. Ez a teljes saját tőke 51,1 %-a. A jegyzett tőke fedezetéül az Rt. a jogelődje kezelésében állt ingatlanokból 1566 db-ot kapott, néhány kivételtől eltekintve azokat, amelyek 100 %-os mértékben a Magyar Posta Vállalat kezelésében álltak. A résztulajdonok, a bérleti és használati jogok a tőketartalék fedezetét szolgálták. Az állami vállalatok gazdasági társasággá átalakítása során általában az állami feladat ellátásához szükséges vagyont - kincstár hiányában, a későbbi visszavonás jelzése mellett - a társaságok a tőketartalék fedezetéül kapták. A Magyar Posta Vállalat átalakításakor az Rt. az állami feladatellátás alapját jelentő ingatlanhálózatot nagyobb részben a jegyzett tőke, kisebb részben a tőketartalék fedezetéül kapta. A vagyon szétválasztása működéshez szükséges vagyonra (pl. székház, gépek stb.) és az állami alapfeladat ellátását a társaságtól függetlenül is biztosító országos ingatlanhálózatra nem történt meg. A vagyont a Magyar Posta Rt. korlátozás és visszavonási szándék jelzése nélkül kapta meg. A vagyon értékelését a közelmúltban végeztették el. Az ingatlanvagyon 1999. június 30-i értéke 42,6 milliárd Ft. A több, mint 25 milliárd Ft értékelési különbözet - a számviteli törvény adta lehetőség szerinti megjelenítésére a társaság mérlegében vizsgálatunk ideje alatt nem született döntés. Az értékelési különbözet megjelenítésének hiányában az Rt. mérlege a valóságosnál lényegesen gyengébb vagyoni helyzetet mutat. Az ingatlanvagyon reális értékű megjelenítése esetén láthatóvá válna, hogy a saját tőke valójában a mérlegben kimutatottnak közel duplája. Az ingatlanvagyon túlnyomó részének jogi helyzete rendezett. A még bejegyzetlen ingatlanok esetében az eljárás folyamatban van. 21 ingatlan tulajdonjogi viszonyainak részletes áttekintésével azonban még a társasággá alakulás után hat évvel is találtunk rendezetlenséget az Rt. ingatlanvagyonában. Pl. a Nyugati pályaudvari épületegyüttesben található Teréz krt. 55-57 sz. alatti postaépület a Posta átalakulási vagyonmérlegben 18 millió Ft-
tal szerepel. Az ingatlant az Rt. a tőketartalék fedezeteként kapta tulajdonba. A Nyugati pályaudvar épületegyüttese a 83/1992 (V. 14.) Korm. rendelet szerint az állam tulajdonából ki nem adható műemlék. Így a postaépület gazdasági társaság tulajdonába adása jogszabályba ütközött. A kormányrendelet helyrajzi számot nem tartalmazott. A rendelet módosított, már helyrajzi számot is tartalmazó mellékletét az 51/1995 (V.10.) Korm. rendelet léptette életbe. Az ingatlan-nyilvántartás szerint a helyrajzi szám tulajdonosa a Magyar Állam, kezelője a MÁV Budapesti Igazgatósága. A MP Rt. nem tett kísérletet arra, hogy felépítményi tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bevezettesse, de a postaépület változatlanul értékkel szerepel mérlegében. A könyv szerinti érték 1999. december 31-i állapot szerint 182,2 millió Ft, az 1999-es ingatlan-értékbecslésben 683,8 millió Ft értékkel szerepel (építményérték, földtulajdon nélkül). A védettséget tartalmazó kormányrendeletek utca és házszámot is tartalmaznak, amelyek nem fedik a postaépület házszámát. Az épületen végzett átalakításhoz ugyanakkor az Országos Műemlékvédelmi Hivatal is hozzájárult 35302/4/94. sz. határozatával. A hozzájárulás szerint a 62. sz. postaépület a 15519 törzsszámú, 28224/2 helyrajzi számú M védettségi fokozatú, Bp., VI., Teréz krt. 51-57 számok alatt található ingatlanegyüttes részét képezi. A főkönyvi adatok szerint az épületen a társasággá alakulást követő minden évben aktiváltak társasági tulajdonba beruházást. Tekintettel arra, hogy korlátozottan forgalomképes kincstári tulajdonról van szó, az idegen tulajdonon végzett beruházás mint számviteli kategória az épületen végzett beruházásokkal kapcsolatban nem jelenhetne meg. A beruházások végeredménye külön törvényi felhatalmazás nélkül csak állami tulajdon lehet. (1992. évi XXXVIII. (Államháztartási) tv. 109/I. §) Az ingatlanon található 62. sz. postahivatalon 1994-ben és 1995-ben végzett, az Rt. tulajdonába aktivált, költségvetési célelőirányzatból finanszírozott “kormányzati beruházás”-ban is végeztek átalakítást és bővítést. Így az az állapot állt elő, hogy a jogellenesen társasági tulajdonba adott ingatlanon állami pénzeszközök növelték tovább a társasági tulajdon értékét. Az Rt. működéséhez jelenleg használt ingatlanok száma 3431 db. Ebből a tulajdon és résztulajdon 2054 db. A társaság működéséhez nélkülözhető, mobilizálható ingatlanvagyon átfogó áttekintése és annak megállapítása, hogy az Rt. fejlesztési elképzeléseihez ezek az ingatlanok milyen mértékben jelenthetnek forrást, még nem történt meg. Helyszíni vizsgálatunk lezártát követően, 2000-ben az Rt. megkezdte elsődlegesen nagy értékű ingatlanjainak előző szempontok szerinti áttekintését. A saját tőke növekedésének forrásai
Az rt.-vé átalakulás után 1998-ig a Társaság könyv szerinti saját tőkéje 5 év alatt 15,9 milliárd Ft-tal a duplájára nőtt. Ebben döntő szerepe volt a mérleg szerinti nyereségnek, amely öt év alatt összesen 15,3 Mrd Ftot tett ki. A tulajdonos osztalékot nem vont ki a társaságból, ezért a társaság adózott eredménye teljes egészében saját vagyonba került. A társaság saját tőkéje évről évre az alábbiak szerint alakult: milliárd Ft
A mérleg szerinti nyereség mellett komoly szerepet játszott az Rt. gazdagodásában az 1994-1999 között a költségvetésben postai célokra fordított 3,5 milliárd Ft állami támogatás. A mindenkori költségvetési törvényben a KHVM fejezet alatt, a beruházási célprogramok között szereplő postai beruházásokat célzó összegek az alábbiak voltak: 1994 575 millió Ft 1995 460 millió Ft 1996 550 millió Ft 1997 600 millió Ft 1998 400 millió Ft 1999 920 millió Ft 1994-99 összesen 3505 millió Ft Az összegek rendre a beruházási célprogramok között szerepelnek és nem a gazdálkodó szervezet működési támogatásaként. A központi költségvetésből finanszírozott, a Magyar Posta Rt. által használt terminológia szerint is “kormányzati beruházások” eredményeképpen kincstári tulajdon keletkezik, függetlenül attól, hogy társaság használja a létrejött művet állami feladatai ellátásához, vagy költségvetési szerv. Ilyenek pl. az ugyanezen költségvetési cím alatt megjelenő árvízvédelmi művek, folyószabályozások, regionális víziközművek, vasútépítések, az országos közúthálózat részei, amelyeknek társasági tulajdonná válásához törvényi és kormányrendeletekkel előírt engedélyek szükségesek. Ezek az esetek nagy részében az állam kizárólagos tulajdonát képezik, és így nem is válhatnak társasági tulajdonná. Ennek ellenére az MP Rt.-nél a fenti
összegekkel finanszírozott befejezett beruházások társasági vagyonba aktiválása minden esetben megtörtént. Néhány, állami vállalati korban megkezdett és társaságként befejezett “kormányzati beruházás” sorsának (Győr 2., Budapest 62., Debrecen 1. sz. postahivatalok rekonstrukciója) dokumentumaiból látható, hogy az állami vállalati korban szabályos ügymenetet gyakorlatilag semmiben nem változtatta meg a társasággá alakulás, tulajdonjogi szempontok fel sem merültek. Annak ellenére, hogy a gazdasági társaság tulajdona a magántulajdon egy formája még akkor is, ha a társaság 100%-ban állami tulajdonban áll. A célprogramok között szereplő pénzeszközök folyósítását az ÁFI, majd a MÁK is formailag az állami vállalatok költségvetési juttatásainak megfelelő módon bonyolította le. Amikor pl. a költségvetési támogatásokhoz kormányrendelet előírta a vissza nem téríthető áfá-nak megfelelő összeg saját forrásból biztosítását, akkor a Posta ezen összegekből végrehajtott beruházásaihoz is megkövetelték a Társaságtól a megfelelő összeg beutalását a folyósítások megkezdése előtt. Ettől kezdve valóságosan vegyes - társasági és kincstári tulajdonok keletkeztek, függetlenül attól, hogy formailag teljes egészében társasági vagyonba aktiválták a beruházásokat. A gazdasági társaság áfa-beutalási kötelezettség előtti időszakban végrehajtott kormányzati beruházásai teljes egészében kincstári tulajdont képeznek, annak ellenére, hogy társasági vagyonba aktiválták azokat. Az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 82. § (1) bekezdése kimondja, hogy a rendelet hatálya alá tartozó előirányzatokból fejlesztési támogatás kizárólag pályázati úton nyújtható. Ettől eltérni csak jogszabály rendelkezése alapján lehet. 1994-96-ban - 3 év alatt - az MP Rt. 1,6 milliárd Ft-tal növelte tőketartalékát “fejlesztési célú állami támogatás”-ból. A társaság mérlegeit független könyvvizsgálók évről évre auditálták. A beruházási célprogramra fordítandó költségvetési pénzeszközök számviteli elszámolása is teljes mértékben az állami támogatásokra vonatkozó előírások szerint zajlott. Így 1996-ig a “támogatás” összegét közvetlenül a saját tőkébe, a tőketartalékba könyvelték. (A tőketartalék növekedésének egyenlege a fenti időtartamra vonatkozóan csak 0,6 milliárd Ft, tekintettel arra, hogy a számviteli törvény előírása szerint ezekben az években még a más szervezetnek véglegesen átadott pénzeszközök csökkentették az átadó tőke- vagy eredménytartalékát.) 1997. január 1. óta a megváltozott számviteli előírások szerint a véglegesen kapott, ill. a véglegesen átadott pénzeszközöket csak abban az esetben kell (lehet) a tőketartalékba könyvelni, ha azt más jogszabály előírja. A Posta által saját fejlesztési eszközként kezelt költségvetési pénzeszközökre ilyen előírás természetszerűleg nincs. Az 1997-98-ban kapott összegeket a rendkívüli bevételek között számolta el a Társaság. Ehhez kapcsolódik az összeg rendkívüli bevételekkel szembeni passzív időbeli elhatárolása, és a pénzeszköz felhasználását
követően az eszköz költségkénti leírásának (ÉCS) elszámolásakor az időbeli elhatárolás megszüntetése. A saját tőkét csökkentő főbb tételek 1996. december 31-ig a számviteli törvény előírásai szerint az egyéb szervezeteknek véglegesen átadott pénzeszközök, ill. térítés nélkül átadott eszközök közvetlenül a saját tőkét (ezen belül a tőketartalékot), ezt követően a rendkívüli ráfordításokat terhelték. Ilyen címen 1994-96 között a Magyar Posta Rt. tőketartaléka összesen 1124 millió Ft-tal csökkent, 1997-98-ban pedig rendkívüli ráfordításai nőttek összesen 885 millió Ft-tal. A 1124 millió Ft 42,4 %-a, a 885 millió Ft 87,1 %-a az alapítványok és a saját dolgozók nyugdíjpénztári támogatása. Az alapítványokat a postai, a távközlési és a műsorszóró állami vállalatok közösen hozták létre 1990-ben (Múzeumi Alapítvány, Művelődési Alapítvány, Sport Alapítvány, Hűség Alapítvány). A Posta tulajdonában lévő üzletrészeknél és részvényeknél felszámolás miatt elszámolt értékvesztések 1994-96-ban összesen nem érték el a 10 millió Ft-ot. 1998-ban viszont a legnagyobb pénzügyi befektetésén 1349 millió Ft értékvesztést kényszerült elszámolni. Az MP Rt. az átalakuláskor rendelkezett postabanki befektetéssel. A részesedés értéke, tulajdoni hányada és a kapott osztalékok az alábbiaknak megfelelően alakultak: Befektetés értéke (millió Ft)
Tulajdoni hányad (%)
Osztalék (millió Ft)
1994. december 31.
850
13,10
85
1995. december 31.
1 150
7,02
0
1996. december 31.
1 150
6,99
94
1997. december 31.
1 350
5,73
0
1998. december 31.
0,675
0,003
0
1995-ben a Postabank évi rendes közgyűlése tőkeemelésről döntött, amellyel kapcsolatban a Bank a Postát mint részvényesét részvételre hívta fel. A Magyar Posta Rt. 300 millió Ft értékű törzsrészvény megvásárlását határozta el. A Posta vezérigazgatójának értékelése szerint ezzel “jelenleg gazdasági teherbíró képességének határáig megy el a Posta”.
A Kormány 1040/1997 (IV. 29.) határozata előírta, hogy a Postabank Rt. helyzetét tekintetbe véve “a pénzügyminiszter ... a tőkeemelés előmozdítása érdekében kezdeményezzen tárgyalásokat a Postabank Rt. 5%-nál nagyobb részesedésű tulajdonosaival”. Mint a fenti számsorból látható, 1997-ben a Posta a zártkörű tőkeemelésben részt vett, és befektetésének értékét 200 millió Ft-tal növelte. 1998-ban a társaság az 1 350 millió Ft értékű befektetés értékét majdnem teljes egészében elvesztette a Postabank tőkevesztése következtében. A bank alaptőkéjét az 1998. december 30-i rendkívüli közgyűlés a megelőző érték 0,0005-ed részére csökkentette. A Posta részvénycsomagjának értéke 675 ezer Ft-ra csökkent, tulajdoni hányada pedig az egyidejű tőkefelemelés révén 0,0034 %-ra változott. Az MP Rt. ezen a befektetésen 1998-ban 1.349.325 ezer Ft értékvesztést számolt el. A befektetéssel kapcsolatban azonban a mai napig és még a jövőben is merülnek fel költségei. A kötelezettség 1997-ben a pénzügyminiszternek - a Kormány 1041/1997. (IV. 29.) határozatának megfelelően - az MP Rt. vezérigazgatójával kötött “Részvényesi megállapodás”-ával keletkezett. A kormányhatározat szerint a Kormány különböző adósoknak a Postabank Rt.-vel szemben fennálló, együttesen 12 milliárd Ft tartozásaiért készfizető kezességet vállalt és a Postabankban részvényes állami tulajdonú társaságokkal és önkormányzati szervekkel (nyugdíj- és egészségbiztosítás) kezességvállalását viszontgarantáltatta. Az MP Rt. 6,99072 %-os postabanki tulajdonhányada mellett a kezesség összegének (tekintettel arra, hogy az állam hatókörén kívül álló részvényesek elzárkóztak) 13,81509 %-ára az előzőekben említett megállapodásban “vállalt” viszontgaranciát. A viszontgarancia vállalásához a társaság felett tulajdonosi jogokat gyakorló közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter is hozzájárult. A viszontgaranciát a Postával szemben két ütemben, 1997 júliusában és 1998 júliusában érvényesítette a Magyar Államkincstár. Az összesen keletkezett 1,6384 milliárd Ft tőketartozásra 2008-ig tartóan a társaság negyedéves egyenlő részletekben részletfizetési lehetőséget kapott. A tőketartozást a mindenkori jegybanki alapkamat 50 %-ában meghatározott kamatfizetési kötelezettség terheli, amelynek összegéről a Kincstár a kötelezettet negyedévenként számlakivonattal értesíti. Az MP Rt. 1998-ban végzett előzetes számításai szerint a követelés kamatokkal növelt teljes összege 2008-ig 2,451 milliárd Ft lesz. Az állami szereplőkkel viszontgarantáltatott tartozásátvállalás az Állam által a későbbiekben végrehajtott bankkonszolidáció összegében már nem jelent meg. A viszontgarancia tőke- és kamattörlesztése a postai szolgáltatások díjmegállapításánál nem volt árképző tényező.
Az MP Rt. a Postabankkal a részvényesi kapcsolaton kívül üzleti kapcsolatban is áll. Az üzleti kapcsolatokat egy 1995. február 23-án megkötött keret-megállapodás tartalmazza, amely az alábbi szolgáltatások elvégzésére terjed ki: ˇ lakossági készpénz-megtakarítások gyűjtése a Bank által meghirdetett formákban, ˇ készpénzkifizetések teljesítése, ˇ egyéb számlatulajdonosi rendelkezések elfogadása, ˇ a bank által kibocsátott, ill. forgalmazott értékpapírok közvetítése, ˇ csekk-elfogadások teljesítése. A szolgáltatások tartalmát és az értük járó ellenszolgáltatást külön megállapodások rendezik évente. Az üzleti kapcsolatok hosszabb távú, kölcsönös előnyökön alapuló együttműködését, a Postabank jelenlétét megfelelő ellenérték mellett garantáló szerződés megkötését az 1046/1998. (IV. 8.) Korm. határozat írta elő a KHV-miniszternek, 1998. június 30-i határidővel. Ennek végrehajtásaként kötött az MP Rt. és a Postabank “Együttműködési megállapodást” 1998. december 31-én. A megállapodás tartalmazza a felek azon szándékát, hogy az MP Rt. 15 %-os tulajdonrészt szerezzen a Postabankban és bizonyos együttműködési lehetőségek keresését a nyugdíjkifizetések kártyaalapúvá tételére, valamint a bank képviseleti lehetőségének megteremtésére a postahivatalokban (ún. Kék sarok). A felek megegyeztek abban is, hogy vizsgálják a finanszírozási együttműködés lehetőségeit, amelyet “a posta jelentős fejlesztési tevékenysége alapozhat meg”. Az Együttműködési Megállapodás még nem felel meg a kormányhatározatban előírt követelményeknek. Nem szerződés, és nem garantál ellenértéket a Postabank jelenlétéhez, sőt a megállapodás üzleti együttműködésről szóló fejezete ellenszolgáltatás kikötése nélkül tartalmazza a Posta vállalását, amely szerint “a hálózatban forgalmazott kereskedelmi banki termékek vonatkozásában törekszik a Postabank excluzivitásának megteremtésére.” A Magyar Posta Rt. Postabankhoz kötődő bevételei és ráfordításai 1998-ban a következőképpen alakultak: milliót Ft Bevétel
Közvetlen ktg.
Fedezet
Összes ktg. és ráford.
Eredmény
1
2
3=1-2
4
5=1-4
Postabanknak végzett szolgáltatások Takarékközvetítés
1 244
703
541
904
340
12
26
-14
33
-21
Értékpapír adásvétel
2 292
1 040
1 252
1 338
954
Összesen
3 548
1 769
1 779
2 275
1 273
Egyéb takarékközv.
Postabanki kötelezettségvállalás 1998-ra jutó összeg
41
Fizetett kamat
111
Összesen
152
Egyenleg
1 121
2.1.2 A Magyar Posta Rt. befektetései és a meghatározó irányítása alá tartozó társaságok A befektetésekkel kapcsolatos tulajdonosi jogok a Magyar Posta Rt.-nél centralizáltak. Minden kérdésben a vezérigazgató dönt. Döntéseit döntés-előkészítő anyagok, jelentések információi alapozzák meg. A befektetéssel kapcsolatos feladatok az SZMSZ-ben, a szervezeti egységek feladatkörében és az alapító okiratokban rögzítettek. A Posta befektetéseinek alakulása Az MP Rt. befektetéseinek könyv szerinti értéke Befektetések
1997
1998
db
millió Ft
db
millió Ft
Többségi részesedésű (50% felett)
14
672
7
324
Közös vezetésű (50-50%)
1
1
-
-
Társult (25-50%)
-
-
-
-
Egyéb részesedésű (25% alatt)
7
1 581
6
226
Összesen
22 2 254 13 550 A hírlapterjesztéssel foglalkozó társaságok a Posta átalakításkor a vállalat szervezetéből jöttek létre, összesen 387 millió Ft jegyzett tőkével (az összes postai részesedés könyv szerinti értéke akkor 417 millió Ft volt). 1995. évben dolgozói részvény kibocsátására került sor a jegyzett tőke 10 %-ának megfelelő értékben, amit a társaságok jegyzett tőkéjének ugyanolyan mértékű megemelésével hajtottak végre. Így a postai
részesedés könyvi értéke nem változott, csak a befektetés mértéke csökkent 100%-ról 90,91 %-ra. Az 1998 májusáig hivatalban lévő kormány döntése értelmében az MP Rt.-nek a többségi tulajdonában álló hírlap-kereskedelmi társaságokat értékesítenie kellett a kormányzati ciklus végéig. Az értékesítésre vonatkozó KHVM előterjesztést az Országgyűlés Kulturális és Sajtó Bizottsága 1997. szeptemberi ülésén megvitatta, elfogadta, és a lebonyolítás módjára a KHVM mint a Magyar Posta Rt. feletti tulajdonosi jogok gyakorlója felé ajánlásokat tett. (Pl. nyílt tender, szakmai befektetők előnyben részesítése, a lapkiadói csoportoknak a pályázó konzorciumokban való tulajdoni arányának 15 %-ban korlátozása, stb.) A hírlap-kereskedelmi rt.-k 90,91 %-ban az MP Rt. tulajdonában, 9,09 %-ban dolgozói részvényesek tulajdonában álltak. Így a tranzakció nem tartozott az 1995. évi XXXIX. (Privatizációs) tv. hatálya alá. A társaságok részvényeinek eladása nem előre meghatározott áron történt, hanem nyilvános felhívásra vételi ajánlatot kellett benyújtani. Így nem vonatkozott rá az 1996. évi CXI. (Értékpapír) tv. sem. A Magyar Posta az értékesítést az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelettel egyeztette. A MP Rt. részesedésének könyv szerinti értéke a hírlap-kereskedelmi társaságokban összesen 417,4 millió Ft volt. Az 1997 októberi üzletértékelés cash flow-módszerrel a társaságok 100 %-os részvénycsomagjára vonatkozó üzletértéket 4780,6 millió Ft-ban határozta meg. A társaságok értékesítéséből befolyt összes postai bevétel 5 119,9 millió Ft volt. A bevétellel szemben a kivezetett könyvi érték és az értékesítéssel kapcsolatban felmerült alább felsorolt egyéb költségek állnak: ügyvédi költség 27 millió Ft könyvvizsgálói költség 17 millió Ft hirdetési költség 3 millió Ft pénzügyi tanácsadás 206 millió Ft ügyviteli tanácsadás 6 millió Ft összesen 259 millió Ft A Hírép és a Postaautó kft.-k a befektetési portfolió 68,2 %-át jelentik. Ezek az MP Rt. 100 %-os tulajdonát képező, kft.-formában működő leányvállalatai. A társaságokból egy építőipari tevékenységet végez, a többi fő profilja a járműjavító tevékenység. A társaságok az átalakítással egyidejűleg, illetve korábbi átszervezés következtében a Postából alakultak ki. A társaságok működését a Posta teljes körűen és folyamatosan figyelte. Jövedelemtermelő képességük alacsony, amelynek oka egy 1998. évre
vonatkozó értékelés szerint az, hogy - elsősorban nem postai megrendeléseinek radikális visszaesésével arányos költségcsökkentésre a társaságok nem képesek. A létszámleépítések elérték az állandó költségek kitermelhetőségének határát. A kft.-k 1998-ban összesen 69 millió Ft műszaki fejlesztésre fordítandó tőkeemelést kaptak a Postától. A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. 4.§ (4) bekezdés szerint “egyszemélyes gazdasági társaság - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - nem lehet gazdasági társaság egyedüli tagja, illetve részvényese.” A 299. § (2) bekezdés szerint a tv. “hatálybalépését megelőzően a cégjegyzékbe már bejegyzett társaságok a cégjegyzékben vezetett adataik első változásakor kötelesek társasági szerződésüket ... e rendelkezéseknek megfelelően módosítani.” E pont hatálya alóli kivételeket az 1998. évi XXXIII. tv. 74. § (5) 1998. VI. 16-i hatállyal megszüntette. A Magyar Posta Rt. a Postaautó Miskolc Kft. törzstőkéjét 1998. augusztus 17-én felemelte, a Postaautó Pécs Kft. tevékenységi körét, a Postaautó Szeged Kft. tevékenységi körét, az egyedüli tag jogosítványait stb. 1998 novemberében, a HÍRÉP Kft. tevékenységi körét, az egyedüli tag jogosítványait stb. 1999 májusában megváltoztatta. Az Alapító Okiratok módosításai cégbírósági bejelentésre kötelezett változtatások voltak. A fentiekben részletezett törvényi szabályozás hatályba lépését követő módosítások kapcsán a Posta Rt. nem tett eleget a Gt. fent idézett pontjaiban előírt kötelezettségének és a 100 %-os tulajdonlást sem beolvasztással, sem tulajdonrész-értékesítéssel nem szüntette meg. A kfk.-k 2001. évi értékesítéséről 2000-ben, vizsgálatunk lezártát követően döntött az MP Rt. vezetése. Az MP Rt. a Providencia Osztrák-Magyar Biztosító Rt.-ben 199798-ban 15 %-os tulajdonrésszel rendelkezett. A részesedés könyv szerinti értéke 225 millió Ft volt. A Providencia 1994-ben részvényesei támogatására szorult, mert saját tőkéje az 56/1986 MT rendeletben meghatározott szint alá csökkent. A részvényesek a támogatást megadták. Az MP Rt. tulajdoni hányada alapján 60,75 millió Ft pótbefizetést teljesített, amelyet tőketartalékcsökkenésként számolt el. A tulajdonrész alapján a társaság az osztalékpolitikára befolyással nem volt, osztalékot a társasággá alakulás óta nem is kapott. A Providencia 1999. évben beolvadt a Generali Holding Vienna AGbe. Az új társaságban a Providencia részvényesi pozíció alapján a MP Rt. 10 % tulajdoni hányadot jelentő részesedéshez jutott. Az egyesülést megelőző vagyonértékelés alapján a részvénycsomag árfolyamértéke 2,4 milliárd Ft, amelyre a Posta - az árfolyam kamatos kamattal növelt értékén - eladási opcióval rendelkezik. A Generali-Providencia részvényesi pozíció a Postabanki és a Vodafone befektetéshez hasonlóan üzleti kapcsolattal egészül ki.
A Magyar Posta Rt.-nek 2,5 milliárd Ft befektetésére nyílt lehetősége a KHVM-nek a DCS 1800 koncessziós mobiltelefon-tender 1999. évi kiírásával, amely kötelezte a pályázókat a Magyar Posta Rt. és az Antenna Hungária Rt. tulajdonosi részvételének elfogadására, összesen legalább 25% + 1 részvény mértékben. A koncessziós pályázat nyertese Magyar Posta Rt.-vel és az Antenna Hungária Rt.-vel közösen 1999. szeptember 17-én megalapította a V.R.A.M. Távközlési Részvénytársaságot (amely ma a médiákban a VODAFONE márkanéven jelenik meg). A társaság jegyzett tőkéje 24 025 001 000 Ft, amely 24 025 000 db 1000.- Ft névértékű névreszóló törzsrészvényből és 1 db 1000.- Ft névértékű elsőbbségi részvényből áll. A társaság jegyzett tőkéje teljes egészében készpénz-hozzájárulásból áll. Az MP Rt. 10 % tulajdoni hányaddal rendelkezik, amelynek megfelelően pénzbeli befizetése a törzsrészvények ellenértékeként 2,4025 milliárd Ft volt, valamint 500 Ft az elsőbbségi részvény felének ellenértékeként, amelyet az Antenna Hungáriával közösen birtokol. Az elsőbbségi részvény alapján gyakorolható jogok a Gt. szabályait követik. Az MP Rt. az Antenna Hungária Rt.-nek külön megkötött szindikátusi szerződésben opciót biztosított saját tulajdonrészének felére, azaz a V.R.A.M. Rt. alaptőkéjének 5 %-ára. A befektetés fennmaradó 5%-os tulajdonrészesedése is könnyen mobilizálható. A koncessziós pályázat nyertesének ajánlata nagy mértékben alapozott a Magyar Posta Rt. közreműködői, szolgáltatói szerepére a tulajdonosi szerep mellett. E szerint az új koncessziós társaság az MP Rt. értékesítési, ügyfélszolgálati és logisztikai lehetőségeit kívánja kihasználni a tervezett piaci szegmens elérése érdekében, amellett, hogy a hagyományos postai szolgáltatásokat - természetszerűleg - itt rendeli meg. Az ajánlat szerint a koncessziós társaság az MP Rt. összes szolgáltatásáért a koncesszió 15 éve alatt 17,5 milliárd Ft ellenértéket tervez kifizetni. Az MP Rt. a postahivatalok országos hálózatát nyújtja az antennák és telephelyek elhelyezéséhez és a VODAFONE-termékek és - szolgáltatások értékesítéséhez. A szolgáltatások - mint például a készülékek forgalmazása, cseréje, nyomtatás, postázás, számlázások költségvonzatát még nem mérték fel. Az ajánlatban vállalt üzleti kapcsolatnak megfelelő tartalmú keretszerződést az MP Rt. és a V.R.A.M. Rt. megkötötte. A szerződés nem kizárólagos, egy pontban rögzíti, hogy az MP Rt. mással egyenértékű ajánlatai addig élveznek a szolgáltatások igénybevételénél előnyt, amíg a tulajdonosi kapcsolat fennáll. 2.2. A beruházási tevékenység
2.2.1 A források felhasználásának tervszerűsége, a beruházási igények megalapozottsága
A Magyar Posta Rt. 1999-ben stratégiai tervet készített, amely folyó áron 50 milliárd Ft felhasználását tervezi 4 év alatt. A stratégia mögött nincs gazdasági számításokkal megalapozott hatástanulmány, amely bemutatná a MP Rt. piaci működtetését, likviditását az MNB kamatmentes hitele nélkül, valamint a végzett szolgáltatások minőségéhez viszonyított nyereségelemzést adna. Ez igazolná az egyedi beruházások hasznosságát abban az esetben is, ha azok valamely gazdasági mutatója nem felelne meg a normatív elvárásoknak. A MP Rt.-nek még az 1999. év végére sincs a stratégia lebontásából származó gazdaságilag megalapozott - pl. beruházáscentrikus vagy költségcsökkentő vagy eredménynövelő - több évre készített fejlesztési terve. Piackutatás, célközönség megválasztási alternatíva a “szabad áras” - a közeljövőre tervezett - postai szolgáltatásokra még az előkészítés fázisában sincs. Fejlesztés-stratégiai oldalról szubjektív az igények, “jogos igények” rangsorolása, inkább csak “EU-szemléletű”, amely tovább bizonytalanítja a döntéshozót a befektetések eredményoldali kockázatának megítélésében. Az MP Rt. a fejlesztéseit a jelzett hiányosságok miatt csak a korábbi évek tényadatainak felhasználásával képes meghatározni. A stratégiai oldalról jelentkező igényhez a magyarországi viszonyokból eredő gazdasági-piaci megalapozás hiányzik. Így a központi költségvetésből a beruházásaihoz biztosítandó forrást is erre alapozottan tudja “igényelni”. Épületberuházás, összes beruházás és költségvetési támogatás alakulása millió Ft 1996
1997
1998
Összes beruházás
3 466 5 982
9 414
Épületberuházás (rekonstrukció)
1 003 2 188
1 638
Költségvetési támogatás
550
600
400
A “jogos fejlesztési igény” megítélése után a KHVM részéről költségvetési támogatás kizárólag az épületrekonstrukciók vonatkozásában realizálódott. A Posta által ténylegesen felhasznált összes épületrekonstrukció költségeihez (ide értve az új épületberuházásokat is) viszonyítva 1996-ban 34,9 %, 1997-ben 27,5 %, 1998-ban 24,4 %. A Posta által teljesített összes beruházáshoz mérve 1996-ban 15,8 %, 1997-ben 10,1%, 1998-ban 4,2 % volt ez a támogatás. A Posta hitelt a beruházásaihoz a vizsgált időszakban nem vett igénybe.
A Magyar Posta Rt. működtetéséhez a beruházásokra fordított összegek és költségvetési források azonban önmagukban nem minősíthetők soknak vagy kevésnek. A bázis adatokból nyerhető megalapozottság nem ad megfelelő választ a piaci viszonyok versenyhelyzeteiből következő kihívásokra. Csak az eredményes piaci működéshez szükséges - a stratégiai tervezésben megalapozott - fejlesztési igények számbavétele adja a forrásoldali reális, ún. jogos igényt. Piaci viszonyokat feltételezve a beruházásoknak a Posta működéséből kell megtérülnie. A Magyar Posta Rt. nem vizsgálta a beruházások indítása előtt, hogy ˇ mennyi idő alatt térül meg ténylegesen az épületberuházás a megtermelt nyereségből az amortizációs normatívánál sokkal korábban (pl. extraprofit), ˇ az erkölcsi kopás miatti modernizáció megtérül-e az üzleti folyamatokból. A Posta -1998 augusztusában elkészített - 3 éves épületfejlesztési terve 13 ingatlanberuházás “soron kívüli” indítására tesz javaslatot, többek között életveszélyessé váló állapot megszüntetésére, rossz műszaki állapot megszüntetésére, üzemelő, de már a szolgáltatások minőségi javítására alkalmatlan posta kiváltására hivatkozással. A 3 éves terv hivatkozik arra is, hogy a jelenleg üzemelő posták újakkal történő kiváltása azért is indokolt, mert a régiek átalakítása nem hajtható végre gazdaságosan. Ez a beruházási körbe előzőleg még nem tartozó fenntartási, karbantartási tevékenység hiányosságaira mutat rá. Az 1997. évi üzleti terv beruházási fejezetének összeállításakor ez a 13 ingatlan nem került be a tervbe. A MP Rt. beruházásaihoz biztosított források és felhasználásuk (tényadatok) millió Ft Megnevezés
1995
1996
1997
1998
1999 (terv)
Források Nyitó
-475
-690
371
723
2 167
Költségvetési forrás*
520
550
602
400
920
Amortizáció
2 268
2 772
3 336
3 880
5 100
Adózott eredmény
2 715
1 628
2 646
6 564
2 539
1
90
282
328
Egyéb (hitel, kötvénykibocs. stb) Szakképzési hozz.-ba betudható
163
172
367
Források összesen
5 191
4 432
7 238
11 985 11 093
Felhasználás Hiteltörlesztés
214
105
Beruházás**
4 983
3 466
5 982
9 414
16 131
Szakképzési hozzájárulás
163
172
282
328
367
Egyéb
521
318
251
77
Felhasználás összesen
5 881
4 061
6 515
9 819
Záró
-690
371
723
2 166
* esetenként előző évi maradványt tartalmaz **1997-től a beruházás vissza nem igényelhető ÁFÁ-val értendő A beruházások megvalósításához biztosított források viszonyítása a maradványértékekhez (záróértékek) az 1996., 1997., 1998. években, sorrendben: 8,4%, 10,0%, 18,1%. Ilyen mértékű - a táblázatból az abszolút értékek következők - forrástöbblet lekötése indokolatlan a megalapozott, jól előkészített tervezésnél. Más oldalról tekintve nem indokolható, arányaiban növekvő“megtakarítás” keletkezett a beruházásoknál. Ezt a megállapítást nem ellensúlyozza a befejezetlen beruházásoknak a Magyar Posta Rt. igazgatósága által még mindig magasnak ítélt, bár csökkenő tendenciájú aránya. (Ez az összes beruházáshoz viszonyítva 1996-ban 34,8 %, 1997-ben 26,4 %, 1998ban 17,8 % volt.) Befejezetlen beruházások állományának alakulása millió Ft Megnevezés
1996 ÁFA nélküli nettó
1997 vissza nem térülő ÁFÁ-val
1998 vissza nem térülő ÁFÁ-val
783 230 161
473 765 231
336 434 495
1 174
1 469
1 265
Szoftver
29
103
379
Kísérleti fejlesztés
4
11
33
MINDÖSSZESEN
1 207
1 583
1 677
Épületek Gépek Egyéb Tárgyi eszköz összesen
Hanem éppen azt bizonyítja, hogy a beruházások tervezésében, előkészítésében jelentős forrás-megtakarításra alkalmas belső tartalék van feltáratlanul. A források felhasználásának tervszerűsége a Magyar Posta Rt.-nél akkor javulhat, ha a bázisszemléletű tervezés
mellett annak színvonalát javítva megjelenik a stratégia tervszerű lebontása is. Az 1998 májusában a Postánál új társasági beruházási szabályzat lépett hatályba. Az új szabályzat eredménye, hogy ˇ egységesítette a nyomtatványok használatát, és ˇ az SZMSZ-ben tükröződő beruházási tevékenység szakmai széttagoltságát követve van szemléletmódja és markáns keretjellege. A keretjelleg belső tartalommal történő kitöltése azonban még jelenleg is folyik. Hiányossága, hogy ˇ a nagy értékű beruházások, postabővítések, informatikai beruházások gazdasági eredményét bemutató hatásvizsgálatok, gazdaságossági számítások szempontjai kidolgozatlanok. ˇ A körülhatároltabb tervezés, rövidebb megvalósítási idő, bekerülési költség csökkentése érdekében nem tartalmaz normatív előírásokat. Az új szabályzat hatályba lépése előtti beruházások megvalósítását a Társasági Ellenőrzési Osztály is vizsgálta. Az 1997. november 28-i keltezésű jelentése 13 beruházás értékelését tartalmazza, amelynek főbb megállapításai a következők: ˇ a vizsgált 13 esetből csak 4 viszonylag kisebb értékű beruházásnál sikerült az eredeti előirányzat keretei között maradni; ˇ gyakori, hogy a különböző műszaki problémák, technológiai változási igények, illetve finanszírozási nehézségek miatt az ütemezés módosult, a kivitelezés elhúzódik; ˇ a jóváhagyotthoz képest a beruházások költség-előirányzatának több, mint 10%-os emelkedése, vagy a befejezési határidő várhatóan több, mint 3 hónapos csúszásának rendezése miatt az adott beruházásoknál számtalan alapokmány módosítás történt; ˇ a nagyberuházások költség-előirányzatának nem reális prognosztizálása miatt a bekerülési költségek rendre megemelkedtek. ˇ a hálózatüzemeltetési beruházásoknál folyamatos forrásátütemezésekre és forrásátcsoportosításokra került sor; ˇ a nagyberuházásoknál nem nevesítettek vezetőt, aki - a tanulmányterv készítésétől a költség-előirányzatok megalapozásáig, a kivitelezési feladatok ütemezéseinek betartásától az üzembe helyezésig egyszemélyben felelős a beruházás megvalósításáért.
Az itt kiemelt megállapítások hiányosságokat tartalmaznak, amelyeket a Magyar Posta Rt.-nek az ÁSZ-vizsgálat idejére még nem sikerült teljesen megszüntetni. A beruházásokat a Társasági Ellenőrzési Osztály tervezési metodika, gazdaságossági elemzés, a bekerülési érték helyes megállapítása szempontjából nem vizsgálta. Ezek értékelését az ÁSZ-vizsgálat végezte el 9 olyan nagyberuházás alapján, amely 1996. évtől tartalmazza a költségvetési támogatásban részesülő beruházások mindegyikét, a megvalósításukhoz pedig a 92/1993. MPV. sz. utasítás előzetes gazdaságossági számítás elvégzését írta elő. A kiválasztás a Magyar Posta Rt. 10 millió Ft feletti teljes bekerülési összegből megvalósítható beruházásai (30 db) közül történt, amelyek az új beruházási szabályzat hatálybalépése előtt készült beruházási alapokmánnyal rendelkeztek, 1996-ban még nem fejeződtek be, megvalósításuk 1997-1998-ra is áthúzódott, illetve 1999-re, 2000-re lettek ütemezve. A fentiek szerint az ÁSZ-vizsgálati körbe így bevont 9 db nagyberuházás egyben az 1996. évtől a Posta által megvalósítani tervezett összes nagyberuházás is. Ezek: Bp. XIV. ker. kézbesítő postaépítés, Szeged 2. pályaudvari feldolgozó üzem, Füzesabony 2. pályaudvari feldolgozó üzem, Győr 2. pályaudvari feldolgozó üzem, Új Pécs 2. pályaudvari feldolgozó üzem, Szombathely 2. posta rekonstrukció, Pesterzsébet 1. posta rekonstrukció, Békéscsaba 1. posta kiváltás, Postai pénzközvetítő tevékenység korszerűsítése (Kleindienst). A vizsgált nagyberuházásokra jellemző, hogy ˇ a bekerülési értékeik becsléséhez a költségbecslés szempontjai nincsenek kimunkálva. ˇ A kormányzati források felhasználásával megvalósított nagyberuházásokra egy kivétellel (Győr 2. pályaudvari feldolgozó üzem) nem készültek gazdaságossági számítások, a beruházási alapokmányokat a vezérigazgató mégis aláírta. ˇ Az épületberuházások tervezéséhez a Postanál nincsenek rendszerezett, tervezési metodikában összefogott kidolgozott normák. Amennyiben a beruházások megtervezésénél, valamilyen normát mégis használnak, az elavult, nem “karbantartott”. Az Új Pécs 2. pályaudvari feldolgozó üzem esetében tervezési metodika hiányában a technológia megválasztásának bizonytalanságai a megvalósítás elmaradását és az erre a célra felhasználni már engedélyezett kormányzati támogatásnak a Keszthely 1. rekonstrukcióra történő átcsoportosítását eredményezte. ˇ A beruházásokhoz készítendő gazdaságossági számítás metodikáját a 124/1993. MPV utasítás írja elő. Az utasítás a kamatlábat 7-8 %-ban ajánlja felvenni. Ez a piaci kamatokhoz - 18-22% - viszonyítva
rendkívül alacsony, a beruházási döntések kockázatának megítéléséhez nem biztosít reális alapot. ˇ A beruházási alapokmány módosításai nincsenek sorszámozva, így a bennük előírt teljes bekerülési összegmódosulások összevetése az aktivált teljes bekerülési értékkel igen nehézkes. Pl. a Postai pénzközvetítő tevékenység bizonylatfeldolgozó rendszer (Kleindienst) beruházási alapokmánya több módosításon ment keresztül. Az, hogy az alapokmány és módosításai szabályosak és teljesek-e, csak a pénzügyi teljesítéseket a beruházási alapokmányok szerint kimutató listával (kelt: 1999. dec. 10.) összehasonlítva volt lehetséges. Az utolsó alapokmánymódosításban kijelölt teljes megvalósítási értéket a tényleges bekerülési érték 159,7 millió Ft-tal meghaladta (18% többlet), mégsem készült az ÁSZ-vizsgálatig okmánymódosítás. Holott az okmánymódosítást már a kifizetések megkezdése előtt előzetesen végre kellett volna hajtani, mert a várható többlet a módosított alapokmányban megjelölt teljes bekerülési értéket 10%-kal meghaladta (92/1993. MPV utasítás 45. pontja). A vizsgálat ezen észrevételezése után - 1999. december 16-án a MP Rt. új kimutatást készített, amely 10 % alatti eltérést tartalmaz, mert a beruházás időtartama alatt bekövetkezett devizaárfolyamváltozást ugyanis nem vette figyelembe. Így az ÁSZ megállapítása nem változott. ˇ az üzembe helyezési okmányok nem tartalmazzák az aktivált eszközök listáját. A kifizetett számlák szerint aktivál, így nem ellenőrizhető, hogy azok az eszközök lettek-e aktiválva, amelyeket az alapokmány rögzít. Az alapokmányban megjelölt teljes bekerülési összegtől való eltérésre kimutatás, beruházási záróokmány nem készül (erre nincs is utasítás). ˇ Még mindig van olyan beruházás, amelyhez az okmánykészítés időpontjában nem készült gazdaságossági számítás, holott a megvalósítását az új beruházási szabályzat gazdaságossági számítás elvégzéséhez köti, mert a becsült teljes bekerülési költsége 250 millió Ft bruttó érték felett van a módosított alapokmányában. Pl. a GyőrMarcal város kézbesítő posta indító okmánya már az új beruházási szabályzat hatálybalépése után készült. Az 1999. novemberi véglegesítésekor a teljes bekerülési költség a “menetközben” módosított igényekkel 276 millió Ft (versenytárgyaláson kiválasztott legkedvezőbb ajánlattal azonos összeg), szemben az 1998. augusztusban tervezett 182 millió Ft bekerülési költséggel. Az induló bekerülési költséget alábecsülték, így az indításkor gazdaságossági számítást nem kellett készíteni, mert az új értékhatár a gazdaságossági számítás kötelező elkészítésére 250 millió Ft. A nagy értékkülönbözet miatt a versenytárgyalási összeget indokolni kellett, valamint utólag elvégezték az előírt gazdaságossági számítást, reális alapadatokkal. A beruházás jellemzői: 50 év alatt 1,0024-szer térül meg, a kalkulativ kamatláb magasabb a belső kamatlábnál, az éves előírt amortizációból (3% évente) a beruházásnak kb. 33-34 év alatt kellene megtérülnie, ekkor viszont a nettó jelenérték negatív. Az értékelő csak a naturális
mutatókat közölte, javaslattétel nélkül. A kedvezőtlen mutatók mellett érdemi javaslat nélkül kellett dönteni a beruházásról. 2.2.2. Költségvetési források felhasználása A KHVM-fejezet alatt megjelenő költségvetési forrásból létrehozott postai célú beruházásokon kívül két esetben pályázatok útján is jutott a MP Rt. költségvetési forrásokhoz. ˇ Telepostaházak kialakítása ˇ A Posta 1997-ben a hírközlési célú fejezeti kezelésű előirányzatcsoportból új típusú kísérleti szolgáltató helyek, ún. telepostaházak létesítéséhez a Hírközlés 97. elnevezésű pályázaton 40 millió Ft vissza nem térítendő támogatást nyert el. A 40 millió Ft-ból 1998. évben 8 telepostaház valósult meg. 1998-ban további 40 millió Ft vissza nem térítendő és 40 millió Ft visszatérítendő támogatásban részesült a program továbbvitelére. ˇ A szabadáras szolgáltatás piaci előkészítése nem volt eredményes. Erre utal az Igazgatóság 1998. december 3-i értékelése, amely szerint “a postás alkalmazottak oktatása megtörtént, míg az ügyfelek ismereteinek bővítésére bemutatókat szerveztünk és a távoktatás lehetőségét is számba vettük. A csekély igénybevétel oka az is, hogy a szolgáltatásokat nem ismerik. Nem tud a teleházmozgalom pozitív szaldóval működni.” ˇ Az elektronikus postai szolgáltatások bevezetése A Posta 1997-ben 50 millió Ft visszatérítendő kamatmentes támogatást kapott KHVM-től, melyet a Kern Multimailer borítékológép üzembe állításához használt fel. A gépet az üzleti levelezések feldolgozására használják. Számottevően növeli a termelékenységét, lehetőséget kínál az EU normáknak megfelelő átfutási idő biztosítására. Az üzletág nyereséges, a beruházás gyors megtérülése biztosított. A Magyar Posta Rt. két esetben olyan beruházásokhoz használt fel kormányzati pénzt, amelyek megvalósítását később leállította. Ezek: az EXPO-posta 1995-ben 23 millió Ft értékben és az Új Pécs 2. pályaudvari feldolgozó üzem 1995-97-ig 44 millió Ft értékben. A Magyar Posta Rt. vezérigazgatójának nyilatkozta szerint a nevezett beruházásokat folytatni fogják, a megvalósításukra ütemtervet írtak elő. A kormányzati támogatások felhasználását célszerűség és szabályszerűség szerint a KHVM előírásai és a Magyar Posta Rt. belső szabályzatai alapján vizsgáltuk. A KHVM 1996-ban eljárásrendet készített a “kormányzati beruházások” finanszírozásához. A szabályzat évente változik. A
szabályzatokat a Magyar Posta Rt. betartotta. Éves igényeit, keretátcsoportosításait a KHVM minden esetben elismerte, és a beruházás finanszírozási alapokmányok (és módosítások) aláírásával visszaigazolta. A KHVM elfogadta a Posta beruházásokkal kapcsolatos negyedéves beszámolóit, amelyek a MÁK-kal történt egyeztetés utáni felterjesztések. A KHVM a negyedéves beszámolókon keresztül ellenőriz, és csak pénzügyi-okirati ellenőrzéseket végez a finanszírozási okmányok jóváhagyásakor. MÁK, HIF írott észrevételeket nem tett a kormányzati pénzből finanszírozott beruházások ellenőrzéseinél. A Magyar Posta Rt. belső szabályzatai ellenére a nagyberuházásokra jellemző, hogy gazdaságossági számítások nem készültek, az alapokmányok-e nélkül kerültek jóváhagyásra. A Posta először a versenyeljárások egységes rendjét alakította ki a 12/1996. sz. vezérigazgatói utasítással, amelynek helyébe a 105/1997. sz. közbeszerzési szabályzat lépett. Ez egységesen szabályozza a közbeszerzési eljárások postai lebonyolítását, és determinálja a 106/1997. sz. versenyeztetési szabályzatot. A Posta a kormányzati támogatással megvalósított beruházásoknál és a pályázattal elnyert költségvetési források felhasználása során a közbeszerzés szabályait betartotta. Az elbírálásnál a meghirdetett pontrendszer alapján alakították ki a pályázók rangsorát, hirdették meg a nyertest. A Társasági Ellenőrzési Osztály megállapította, hogy a kormányzati pénzek mind teljesebb felhasználása érdekében indokoltak az év közbeni támogatás-átcsoportosítások egyik beruházásáról a másikra, és a KHVM is aláírta a módosított finanszírozási alapokmányokat. 2.3. A társasági jövedelmek, a tevékenységek jövedelmezősége A Posta 1994-től minden évben nyereségesen végezte üzleti tevékenységét. A nyereség összege 1994-1996-ban folyamatosan csökkent, 1997-től jelentős mértékben növekedett. A Posta 1994-1999ben az adózás előtti nyereségének átlagosan 66,8 %-át az üzleti tevékenységével érte el. (A pénzügyi műveletek eredményessége szempontjából az 1998-as év a hírlapárus rt.-k értékesítése és a Postabank Rt.-ben lévő részesedés értékvesztése miatt rendhagyó év volt. Az rt.-k értékesítésének nyeresége - 4925 millió Ft - és a részesedés értékvesztése - 1349 millió Ft - nélkül a pénzügyi eredmény 1998-ban 1391 millió Ft lett volna.) Üzleti tevékenységének 1997-99. évi eredményességére jellemző továbbá, hogy a tényleges nyereség nagymértékben eltért a tervezettől, annál lényegesen nagyobb volt. Az alábbi táblázat a társasági eredmény eredménykategóriák szerint változását mutatja be: millió Ft 1994 1995 1996 1997 1998 1999 terv
tény
terv
tény
terv
várh.
Üzleti tevékenység eredménye
2544
2466
984
257
3199
2252
3851
2941
3003
Pénzügyi műveletek eredménye
385
458
1013
612
1209
1558
4967
621
1663
Rendkívüli eredmény
-5
391
- 44
- 306
- 1118
- 405
-526
-450
-406
Adózás előtti eredmény Üzleti eredmény / adózás előtti eredmény (%)
2924 87,0
3315 74,4
1953
563
50,4
3290
45,6
97,2
2705 83,3
8292 46,4
3112 94,5
4260 70,5
2.3.1 Az üzleti eredmény, az üzleti tevékenység jövedelmezősége Az 1997. évről szóló üzleti jelentés szerint 1996-hoz képest 1997-ben az üzleti eredmény ugrásszerű - 2,2 milliárd Ft-os - növekedéséből közel 1 milliárd Ft-ot a számviteli törvény változása idézett elő. A beruházások vissza nem igényelhető áfáját 1996-ban még teljes egészében egyéb ráfordításként kellett elszámolni, ami teljes egészében az üzleti eredményt csökkentette. 1997. január 1-től a vissza nem igényelhető áfa a beszerzési ár részévé vált, ezért az üzleti eredményt az amortizáción keresztül késleltetve terheli. Ezzel a hatással az 1997. évi terv összeállításakor már számoltak, de más költségek, ráfordítások tervezett növekedése ezt a hatást kiegyenlítette, az elérhető üzleti eredményt alacsony összeggel tervezték. A költségek összességében tervszerűen alakultak. A számviteli törvény előírásainak változása a tervezetthez képest magas üzleti eredmény elérésében nem játszott szerepet, ugyanakkor az 1996. évi üzleti eredményhez képest a következő évek lényegesen magasabb tényleges üzleti eredményének értékelésekor ez a hatás nem hagyható figyelmen kívül. Az üzleti eredményt meghatározó bevételek és költségek, ráfordítások tervezett és tényleges adatainak különbsége tanúsítja, hogy a tervezettnél lényegesen nagyobb üzleti eredmény 1997-1998-ban abból származott, hogy az összes bevétel a tervezetthez képest nagyobb összeggel nőtt, mint az összes költség és ráfordítás. Bevételek (eladott áruk beszerzési értéke - ELÁBÉ - nélkül), költségek és ráfordítások tervszerűsége millió Ft 1997
1998
terv
tény
Üzleti tevékenység bev. összesen
55 422
59 051
+3 629 70 754 72 946
+2192 83 079
81 858
-1221
Üzleti tev. ráfordításai összesen
55 165
55 852
+687 68 502 69 095
+593 80 138
78 855
-1283
257
3 199
3 003
+62
Üzleti tevékenység eredménye
eltérés
+2942
terv
2 252
tény
1999
3 851
eltérés
+1599
terv
2 941
várh.
eltérés
Az eredmények alakulását tárgyaló belső dokumentumok szerint a Társaság működésének átszervezésével, új termékek kialakításával, továbbfejlesztésével, eredményes marketingmunkával és az élénkülő gazdaság adta lehetőségek jó kihasználásával érték el a tervezettnél lényegesen több bevételt. E tényezők együttes hatása mutatkozik meg a tényszámok alakulásában, aminek előre látása nem volt lehetséges. Az összes költség és ráfordítás tervtől való eltérése 1997-ben 1,2 %, 1998-ban 0,9 %, szemben a bevételek 6,5 és 3,1 %-os eltérésével. A tervezett költségek a magasabb forgalom teljesítését is lehetővé tették. A társaság költségelemzői és -tervezői szerint a postai feladatok jellegéből, ill. az ellátási kötelezettségből következően a költségek nem követik olyan rugalmasan a teljesítmények (a forgalom) változását, mint egy termelő üzemben, ezért pontosabban is tervezhetők. Még a költségek és ráfordítások nagyobb részét - mindkét évben 62,7 %-át kitevő személyi jellegű ráfordítások forgalomtól függő rugalmassága is viszonylagos az ellátási kötelezettség miatt. A személyi jellegű ráfordítások tényleges összege 1997-ben 2,0 %-kal, 1998-ban 1,1 %-kal haladta meg a tervezettet, tehát közel sem olyan mértékben, mint a bevételeké. A tervezettnél lényegesen jobb eredmények elérésében szándékos alultervezés nem játszott szerepet. A Posta menedzsmentjének prémiumösztönzői között nem volt olyan, amely tervezett eredmény túlteljesítését honorálta volna. A Posta üzleti tevékenységének alábbi táblázatban bemutatott jövedelmezőségi, hatékonysági mutatói közül egyedül az 1 fő foglalkoztatottra jutó üzleti bevétel növekedett évről évre. Ez a növekedés a két utolsó év kivételével nagyobb ütemű, mint az üzleti bevétel növekedése, ami arra utal, hogy az élőmunka kihasználásának intenzitása 1998-ig növekedett, 1998-99-ben viszont csökkent. A többi mutató az 1996. évi törést követően az üzleti nyereséghez hasonlóan ugrásszerűen magasabb szintre emelkedett, de közülük a jövedelmezőséget, ill. a költséghatékonyságot kifejező mutatók így sem érik el az 1994. évi szintet. Az 1999. évi várható adatok az előző két év színvonalához képest visszaesést mutatnak. 1994 Üzleti bevétel (ELÁBÉ nélkül, millió Ft) Előző év = 100 %
1995
1996
1997
1998
39 350 44 704 49 448 59 051 72 946
112,2
Üzleti ráfordítás (ELÁBÉ nélkül, millió Ft)
36 806 42 238 48 464 55 852 69 095
78 855
Üzleti nyereség (millió Ft)
2 544
3 851
3 003
Összes foglalkoztatott (redukált fő)
44 519 44 064 42 027 40 906 41 265
41 516
6,5
113,6
2 466
5,5
110,6
984
2,0
119,4
81 858
123,5
100 Ft üzleti bevételre jutó üzleti nyereség (Ft)
-
1999 (várh.)
3 199
5,4
5,3
3,7
100 Ft üzleti ráfordításra jutó üzleti nyereség (Ft)
6,9
5,8
2,0
5,7
5,6
3,8
1 fő foglalkoztatottra jutó üzleti bevétel (millió Ft)
0,88
1,01
1,18
1,44
1,77
1,97
-
114,8
116,8
122,0
122,9
111,3
57,1
56,0
23,4
78,2
93,3
72,3
Előző év = 100 % 1 fő foglalkoztatottra jutó üzleti nyereség (ezer Ft)
2.3.2 Az igazgatási, irányítási költségek Az éves beszámolók adatai szerint az igazgatási, irányítási, egyéb általános költségek növekedésének üteme mindkét évben jelentősen meghaladta mind az árbevétel, mind az összes költség növekedési ütemét. Az árbevétel egyre nagyobb hányadát e közvetett költségek emésztették fel. A közvetett költségeknek 1997-ben 90,2 %-át, 1998ban 87,7 %-át az igazgatási és irányítási költségek tették ki. Növekedésük az előző évhez képest mindkét évben 134,7 % volt. Különösen a Vezérigazgatóság költségei nőttek, még az összes igazgatási költségnél is sokkal meredekebben. Ez főként a magasan átlag feletti létszám- és átlagbér-növelés miatt következett be. Az árbevétel és a költségek alakulása milliárd Ft 1996 1997 1998
1997/ 1996 (%)
1998/ 1997 (%)
1. Az értékesítés nettó árbevétele
52,9
62,6
76,5
118,3
122,2
2. Az értékesítés közvetlen költségei
39,9
46,2
56,4
115,8
122,1
3. Az értékesítés közvetett költségei (igazgatási, irányítási, egyéb általános költségek)
8,4
11,2
15,5
133,3
138,4
Ebből: igazgatási, irányítási költségek
7,5
10,1
13,6
134,7
134,7
Költségek összesen (2.+3.)
48,3
57,4
71,9
118,8
125,3
Közvetlen költs. (%), (árbevétel=100 %)
75,4
73,8
73,7
Közvetett költs. (%), (árbevétel=100 %)
15,9
17,9
20,3
Az 1997. évi igazgatási, irányítási költség előző évhez viszonyított növekedését együttesen több tényező befolyásolta. A Posta 1997. évi egyik legfontosabb célkitűzése a Posta új szervezetének megfelelő hatékony ágazati irányítás, valamint
számviteli, statisztikai információs rendszer kialakítása és működtetése volt. A célok elérése érdekében a Vezérigazgatóság szervezetén belül létrehozták a küldeményforgalmi, a pénzforgalmi és a hálózatüzemeltetési ágazatokat. Az ágazati és ezen belül üzletági irányítási rend kialakítása a Vezérigazgatóság és a területi igazgatóságok irányítói apparátusának átszervezésével valósult meg, amely létszám- és költségnövekedéssel járt. 1997. január 1-től önálló középfokú postaszervként létrehozták a Budapesti Postacsomag Üzemet, ami ugyancsak növelte az igazgatási költségeket. A fenti szervezeti átalakításokon túl változott mind a nemzetgazdasági, mind pedig a postai számviteli elszámolás rendje, amely ugyancsak az igazgatási, irányítási költségek növekedését eredményezték. Nemzetgazdasági intézkedés, hogy a vissza nem igényelhető áfá-t nem egyéb ráfordításként, hanem a beszerzési ár részeként a költségek között kell elszámolni, továbbá az egészségügyi hozzájárulás fizetésének elrendelése (1800 Ft/fő/hó). A postai számviteli elszámolás változása: 1996-ban még a forgalmi, feldolgozó (postahivatali) stb. helyeken felmerült igazgatási, irányítási költségeket (pl. funkcionális tevékenységet végzők bére) az adott hely közvetlen költségei között számolták el. 1997-től ezek mint közvetett költségek önálló költséghelyként az igazgatási költségek közé kerültek. A következő táblázat költséghelyenként mutatja az igazgatási költségek változását. Igazgatási költséghelyeken elszámolt költségek millió Ft Megnevezés
1996
1997
0,0
710,7
Közúti szállítás
404,5
591,7
Számítástechnika
630,6
Oktatás
16,6
Postahivatali igazgatás
Számítástechnikai és oktatási épület gondnoklás Ipar
1998
Index % 98/97
881,9
124,1
146,3
636,6
107,6
816,1
129,4
1387,0
170,0
101,3
610,2
187,7
185,3
43,5
149,0
363,7
148,9
4,4
112,8
29,2 198,6
Foglalkozás egészségügy Dunapost
Index % 97/96
244,2
123,0
3,9 0,6
2,4
400,0
0,0
0,0
Vezérigazgatóság
1278,0
1846,1
144,5
2724,4
147,6
Területi Igazgatóság
4835,0
4781,3
98,9
6060,8
126,8
0,0
101,4
133,3
131,5
Igazgatási épületek üzemeltetése
676,6
811,2
119,9
Igazgatási épületek biztonsági költsége
65,3
91,7
140,4
217,1
165,0
Anyag- és Értékcikkhivatal
Fizetett jóléti
107,4
131,6
122,5
Összes igazgatási költség
7471,3
10101,8
135,2
13543,3
134,1
Összes költség
49241,1
58549,0
118,9
71916,0
122,8
Mivel az 1996. és az 1997. évi adatok nem azonos tartalmúak, összehasonlításukhoz az 1997. évi adatokat a Posta véleménye szerint korrigálni kell az átszervezés és az elszámolásbeli változás hatásaival: millió Ft Megnevezés
1996
1997
7 232,3
9 889,0
136,7
136,7
Ebből: hivatali irányítás
- 710,7
-9,8
?
egészségügyi hozzájárulás
- 76,8
-1,1
-1,1
áfa-hatása
- 631,4
-8,7
-5,9
irányítási rend változásának hatása (bér és járuléka)
- 260,0
-3,6
-3,6
vezérigazgatóság dolgozóinak bérrendezése
-159,0
-2,2
-
8051,1
111,3
126,1
118,9
118,9
Irányítási, igazgatási költség összesen (postán belüli szolgáltatások értéke nélkül)
Korrigált igazgatási, irányítási költség összesen Postai összes költség (postán belüli szolgáltatás értéke nélkül)
7232,3
A Posta Reális korrekciója korrekció % %
48 295,0 57 410,0
A postahivatali igazgatási, irányítási költség 1996-ban a postahivatali közvetlen költségek közt elszámolt összegéről - mivel ezen költségeket nem gyűjtötték külön - nincs közvetlen adat, így ez korrekciós tételként nem használható fenntartás nélkül. (Az adatok utólagos kigyűjtését a Posta a rendkívül magas munka- és időigényre hivatkozva nem vállalta.) Az egészségügyi hozzájárulás és az irányítási rend változásának hatásával igen, a vezérigazgatósági bérrendezéssel viszont nem indokolt korrigálni. Az áfa-hatásból csak 5,9 % (8,7 % - 2,8 % az összköltségi áfa-hatás aránya) ismerhető el. Az előbbiekből annyi megállapítható, hogy az 1997. évi korrigált irányítási költség növekedése 26,1 % alatti, ami már nem tekinthető kiugróan magasnak. Az irányítási költség költségnemenkénti alakulását a következő táblázat tartalmazza (ELÁBÉ, alvállalkozói teljesítmény és postán belüli szolgáltatás nélkül). millió Ft Megnevezés
1996
1997
Index % 97/96
1998
Index % 98/97
1999
Index % 99/98
Anyagjellegű ráford.
1212,0 1666,3
137,5
2193,0
131,6
2233,0
101,8
Anyagköltség
557,2
674,0
121,0
820,2
121,7
754,2
91,9
Anyagjellegű szolg.
654,8
992,3
151,5
1372,8
138,3
1446,5
105,4
Személyi jell. ráford.
4662,7 6569,4
140,9
8277,6
126,0
9516,9
115,0
Bér
2893,2 4267,6
147,5
5352,2
125,4
6556,2
122,5
Személyi jell. kifizetés
459,5
475,2
103,4
620,4
130,6
741,4
119,5
TB-járulék
1310,0 1826,6
139,4
2305,0
126,2
2219,3
96,3
Értékcsökkenés
480,0
734,7
153,1
1112,9
151,5
1060,9
95,3
Egyéb költségek
877,6
918,6
104,7
1727,2
188,0
2967,9
171,8
Összesen
7232,3 9889,0
136,7 13310,7
134,6
15778,7 118,5
Az anyagjellegű ráfordítások és az értékcsökkenés 1997-98-ban inflációt meghaladó növekedése az irányítási területen telepített számítástechnikai eszközök üzemeltetésével függ össze. A postaszintű bérköltség 1997-ben 17,6%-kal nőtt (21,1% átlagkeresetnövekedés mellett) az 1996. évihez képest, az irányításban dolgozóké 47,5 %-kal. Az eltérés oka a Vezérigazgatóság dolgozóinak átlagbérrendezése, mely az 1997. évi bérfejlesztésen túl 20,8 % keresetnövekményt eredményezett. A további növekmény az irányítási rend átalakításával kapcsolatos - a Vezérigazgatóságnál átlagon felüli létszámnövekedéssel függ össze. Igazgatási, irányítási létszám fő 1996
1997
1998
97/96 (%)
98/97 (%)
98/96 (%)
Igazgatás
3883
4075
4199
104,9
103,0
108,1
Vezérigazgatóság
227
287
314
126,4
109,4
138,3
Az 1998. évi igazgatási, irányítási költségek növekedésére a szerkezet-átalakítás volt hatással. A Posta jelentős lépéseket tett a vállalati struktúra és az egyre inkább nélkülözhetetlen elektronikus alkalmazások, a korszerű kommunikáció terén. Versenyképességének megőrzése és határozott növelése érdekében 1998-ban döntött irányítási rendszerének további korszerűsítéséről, gazdálkodási, pénzügyi folyamatai átalakításáról. Az 1998. évi összköltség az 1997. évihez viszonyítva 22,8 %-kal növekedett. Az irányítási költség összköltségen belüli aránya 1998-ban 18,5 %, amely 1,3 % ponttal magasabb az 1997. évi 17,2 %-nál. Ebből összességében mintegy 1 %-os növekedést eredményezett a számviteli törvény változása (mely szerint a munkaadói járulékot 1998-ban egyéb ráfordítás helyett költségként kell elszámolni), valamint a hírlap-
kereskedelmi társaságok értékesítésével kapcsolatban felmerült egyszeri költségek (ügyvédi költség, könyvvizsgálói költség, pénzügyi tanácsadás, sikerdíj, hirdetési költség, ügyviteli tanácsadás, összesen 259 millió Ft). Ezzel korrigálva az igazgatási költségek 31,5 %-kal emelkedtek. Az igazgatási költségek közül az összköltség növekedési ütemét meghaladó tételek és annak okai a következők voltak: ˇ Anyagjellegű ráfordítások esetében tovább folytatódott az 1997-ben megkezdett korszerű számítástechnikai rendszerek telepítése (pl. SAP hálózat kialakítása, irodaautomatizálás stb.), bővült a számítógépes munkahelyek száma és ehhez kapcsolódóan az üzemeltetési költségek (leporelló, festékanyag, karbantartási költség stb.). Az igazgatási munkahelyek számítógéppel való ellátottsága rendkívül alacsony volt. Ezáltal az irányításhoz, döntés előkészítéshez szükséges adatok, információk megfelelő időre történő kezelése a "hagyományos" módszerekkel már nem volt biztosítható. Az átszervezéssel összefüggésben a munkafeltételek megteremtése is növelte az anyagjellegű ráfordításokat (munkahely kialakítás, korszerűsítés). ˇ Személyi jellegű ráfordítás növekedését indokolja egyrészt döntően bázis-kiegészítési hatásként - a létszámnövekedés, másrészt az, hogy a feladat ellátásához megfelelő kvalitású munkavállaló a munkaerő piacon csak a postai átlagkereset feletti díjazással volt alkalmazható. Az egészségügyi hozzájárulás mértéke is növekedett 1998-ban 300 Ft-tal (januárban 1800 Ft/fő/hó, februártól 2100 Ft/fő/hó). Ennek hatása 15 millió Ft költségnövekedés. ˇ Az értékcsökkenési leírás növekedése alapvetően a számítástechnikai eszközök bővülésével van összefüggésben. ˇ Egyéb költségek átlagon felüli növekedésének oka volt, hogy a korszerű számítástechnika alkalmazásához szükségessé vált az azt használók továbbképzése, amely az oktatási költségek növekedését vonta maga után; ill. a jobb piaci pozíció elérését kampányok, hirdetések, reklámkiadványok segítették elő, melynek következtében az infláció mértékét meghaladóan növekedtek a központilag elszámolt reklám és propaganda költségek. Az adatfeldolgozási, rendelkezésre állási sajátosságok miatt 1998-ra nem lehet olyan korrekciós táblát képezni, mint az előző évre. Az ingadozás kiszűrése érdekében célszerű az 1997. és 1998. éveket összevontan - vagyis 1998-at 1996-hoz viszonyítva - is megvizsgálni: ˇ Az igazgatási költségek közül a Területi Igazgatóságot terheli messze a legnagyobb költségtömeg, ennek azonban kétévi növekedése együttesen csak 125,4 %, tehát mélyen az összes költség kétéves növekedésének 146,0 %-os szintje alatt marad.
ˇ A második legmagasabb költségösszeg a Vezérigazgatóságnál jelentkezik. Itt az igen jelentős - 213,2 % - költségemelkedés összetevői között egyaránt szerepel a 138,3 %-ra nőtt létszám, a minőségi csere és az átlagon felüli átlagkereset-növelés. A társasági szintű igazgatási költségek 62,2-66,4 %-át a személyi jellegű ráfordítások adják. Ez az arány a Vezérigazgatóságnál is hasonló - 57,2-66,0 % - és csökkenő irányzatú. Míg a társasági szintű összes igazgatási költségből a Vezérigazgatóságot 17,1-20,1 % terheli, az igazgatás társasági szintű személyi ráfordításain belül 16,2 - 18,8 % a részaránya. ˇ A harmadik legmagasabb költségtétel a számítástechnika fejlesztésénél adódik. Ennek növekedése, bár szintén magas - 219,9 % a fogyasztók jobb kiszolgálása, a pontosabb költségelszámolás és nem utolsó sorban a postai dolgozók munkájának könnyítése érdekében indokoltnak tekinthető. ˇ Az összes többi költség együttesen is csak az igazgatási költségek 9,7 - 26,3 %-át teszi ki, így kisebb jelentőségük miatt egyenkénti elemzést nem igényelnek. Az igazgatási, irányítási költségek 1999. évben az átlagos költségszintet meghaladóan emelkedtek A Társaság újra megváltoztatta irányítási rendszerét. Funkcionálisan tagozódott főigazgatói területeket alakítottak ki, a vezérigazgatót döntései előkészítésében tanácsadók, tanácsadói testületek segítik, a korábbi vezérigazgató-helyettesi munkakörök megszűntek, illetve csak címhasználatként maradtak fenn. 1999-ben a költségek tervezése költségnemenként és nem költséghelyenként történt. A költséghelyileg elkülönítetten gyűjtött igazgatási költségek köre 1999-ben a korábbi évekhez képest ismét megváltozott. Ezért az 1999. évi igazgatási költséghelyen kimutatott költségek nem teljesen összehasonlíthatók a korábbi időszakok igazgatási, irányítási költségével. A figyelembevett kör szűkült, a létszám, amire az igazgatási költségek vonatkoznak, kisebb lett, az igazgatási, irányítási költségek mégsem csökkentek. Sőt 18,5 %-os növekedés tapasztalható akkor, amikor az összes költségnél (82,9 milliárd Ft) ez 15,3 %. Az irányítási költségeken belül átlag felettinek a bérköltség 22,5 %-os, valamint az egyéb költségek 71,8 %-os növekedése tekinthető. Költséghelyi szemléletben a Vezérigazgatóság költségei megint kiugró - 137,8 %-os - mértékben nőttek, azon belül a személyi jellegű ráfordítások 91,3 %-kal. 2.3.3. Az alapszolgáltatások hatósági díjmegállapításához alkalmazott
díjkalkuláció Az EU postai szolgáltatásokra vonatkozó irányelvei "A díjazás alapelvei és az elszámolások átláthatósága" témakörben többek között kimondják: a tagállamoknak intézkedniük kell, hogy az egyetemes szolgáltatás részét képező valamennyi szolgáltatás esetében a díjak megfizethetők legyenek, a költségeken alapuljanak, a díjtételek átláthatók és megkülönböztetéstől mentesek legyenek.
A Posta stratégiai céljai - az EU irányelveit konkrétan megfogalmazva tartalmazzák, hogy biztosítani kell átlátható és költségalapú árképzést, el kell érni az egyetemes, a fenntartott és az egyéb, nem postai szolgáltatások tekintetében a számviteli szétválasztást. A Magyar Posta Rt. nemcsak az évenkénti árrendezések során, hanem Önköltségszámítási Szabályzatának folyamatos karbantartása és korszerűsítése révén is igyekszik megfelelni az EU postai szolgáltatásokra vonatkozó irányelveinek. Hatósági díjmegállapításhoz készített kalkulációit reális költségekre alapozza. Arra törekedik, hogy önköltségszámítását átláthatóbbá tegye és a termékek, szolgáltatások közötti keresztfinanszírozást kiszűrje. Problémát okoz azonban a Postánál évek óta tartó permanens átszervezés, ami egyrészt ugyancsak igényli és kikényszeríti az önköltségszámítási módszerek állandó módosítását, másrészt viszont megnehezíti a gazdasági tisztánlátást. Az önköltségszámításra vonatkozó egységes szabályozást 1997-ben adták ki utoljára a Postánál. Noha átfogó módosítás azóta nem lett közzétéve, a költségfelosztást módosító előírások számviteli közleményekben megjelentek. Az új, egységes szerkezetű Önköltségszámítási Szabályzatot 2000. évben tervezik kiadni, amikor minden postaszerv a SAP-t (a komplex számítógépes adatfeldolgozó, információs és irányítási rendszert) fogja használni mind a könyvelési, mind a naturális adatok rögzítésére. Az önköltségszámítását elsősorban az elsődleges költséggyűjtés részletesebbé tétele révén próbálta a Posta pontosítani, ami a költséghelyek számának folyamatos emelkedésében nyilvánult meg. 1999-től - az SAP lehetőségeit kihasználva - a költségeket postahelyenkénti bontásban gyűjtik. A postahelyek költségeit a rájuk jellemző - időszükséglet alapú - teljesítmények szerint osztják termékekre. A költségek szempontjából megbontották a speciális postaszervek szervezeti egységeit is (pl. külön költséghelyek a Budapesti Postacsomag Üzem felvételi, feldolgozási és kézbesítési tevékenységei). Szintén az SAP-adta lehetőségekkel élve részletesebben tartják nyilván a kiszolgáló szervezetek (fenntartási üzemek, oktatási központok) költségeit (pl. épületfenntartás épületenként). A Posta hálózatában használt erőforrás igényeket alapvetően az befolyásolja, hogy melyik szolgáltatásra mennyi időt fordítanak. Ennek meghatározására a résztevékenységek időnormáit használják. Figyelembe veszik, hogy egy adott tevékenységet hányszor kell elvégezni (előfordulási gyakoriság). Az elemi normaidők és a gyakoriságok szorzata adja az egyes tevékenységek elvégzéséhez szükséges normaidőt, amelyet normapercben fejeznek ki. A normaperc mint elszámolási egység szolgál alapul az árak meghatározásánál, így biztosítva a költségkalkuláció realitását és átláthatóságát.
A Posta fontos feladatának tekinti a termékköltség meghatározásához szükséges adatok optimális mértékű biztosítását, és folyamatosan vizsgálja a díjmegállapításokhoz alkalmazott kalkulációinak naprakészségét. A munkálatok az ún. "Folyamatköltség-számítási projekt" keretein belül folynak. A hatósági díjmegállapítás jelenlegi gyakorlata az, hogy a Posta a KHVM által elvárt mértékű emelésre tehet javaslatot, majd azt tárcaközi egyeztetésen megvitatják. A hatósági árak emelésének javasolt és elfogadott %-os értéke Megnevezés
1997 javasolt
1998 elfogadott
javasolt
elfogadott
Levélposta
20,30
18,72
14,03
12,99
Csomag *
43,30
34,60
17,40
17,40
Különszolgáltatások
20,60
20,58
20,64
20,64
Postautalvány
18,00
18,00
14,91
14,91
Hatósági áras együtt
22,20
20,50
15,81
15,16
1999 (várható) javasolt Levélposta
2000 (tervezett)
elfogadott
javasolt
elfogadott
9,00
8,30
7,00
6,50
Különszolgáltatások
18,70
17,40
6,00
4,90
Postautalvány
10,20
10,20
7,00
5,06
Hatósági áras együtt
11,40
10,60
6,90
6,03
* A csomagszállítási szolgáltatás 1998 07. 01.-től kikerült a hatósági áras körből. A fogyasztói éves inflációs ráta % 1996
1997
1998
1999
2000 (tervezett)
123, 6
118, 3
114,3
110, 0
108, 0
Az éves költségvetési törvényjavaslat vagy annak előkészítő anyagai makroszintű árindexeket tartalmaznak. A Kormány az inflációs politika keretében felső határokat állapít meg. Ezek figyelembevételével a KHVM információs javaslatot állít össze, kiadja a makroköltségekre ható várható árváltozásokat, és indító levelet küld a Postának. Annak alapján a Posta október végéig elkészíti a költségkalkulációt, hatósági áras, nem-hatósági áras, Posta összesen index bontásban. A Posta a javaslatánál az árváltozások mellett a volumenváltozásokat (visszaeső és felfutó termékek) is figyelembe veszi. Igény esetén konzultációs segítséget is kap, amit megalapoz, hogy a tulajdonosi jogkört a miniszter látja el. Az árjavaslatot - mielőtt elküldik a KHVM-be rendszerint a Társaság Igazgatósága és a Felügyelő Bizottsága is megtárgyalja. A KHVM felülvizsgálja a Posta kalkulációját és összeállítja a saját javaslatát. (Ebben figyelembe veszi azt is, hogy a költségvetési törvény szerint mennyi fejlesztési támogatást kap a Posta. A fejlesztés
költségvetési támogatása esetén ugyanis alacsonyabb lehet az áremelés mértéke, hiszen nem kell mindent árbevételből fedezni.) Miniszteri rendelettervezetet készít. Ezt tárcaközi egyeztetésre bocsátja, amelyben a PM, a Versenyhivatal és a Fogyasztói érdekvédelem a fő résztvevők, de döntő szava a PM-nek van. Az egyeztetés formája írásos vélemény kérése, de ha szükséges tárcaközi egyeztető értekezletet is szerveznek. 1998-ig a hatósági áras körben veszteség, vagy minimális nyereség, míg az üzleti területen magas nyereség mutatkozott. Ezért a minisztérium kissé magasabb áremelési szintet engedélyezett. 1998-ban ez már csak részben, 1999-ben már egyáltalán nem így valósult meg. A 2000. évre a Posta 7 % tarifaemelést szeretett volna elérni, azonban a KHVM - a miniszterelnök és a PM iránymutatásához igazodva - csak 6 %-ot hagyott jóvá. A postai javaslat a 6 %-os átlagon belül 0 % és 10 % közötti egyedi emeléseket tartalmazott, de a PM ezt nem engedélyezte, így az átlagtól való eltérés minimális lett. Az ármegállapítások költségkalkulációja mindig az előző év tényleges volumen- és költségadatain alapul, de a következő év január 1-től kerül bevezetésre. A csökkenő inflációs trend mellett ezért a postai hatósági áras tarifák emelésének átlagos mértéke az előző és a tárgyév inflációs rátája közé esett. Ez azt jelenti, hogy - bár a háztartások költségszerkezetében elfoglalt alacsony aránya (a postai kiadások a lakossági fogyasztás 0,1 %-át teszik ki) következtében csupán csekély mértékben - elvileg inflációnövelő hatású volt. Ez a tendencia - a kemény hatósági áremelési korlát miatt - a 2000. évre már nem vonatkozik. Az ármeghatározás évenként ismétlődő és azon belül is többszörös iterációs módját a Posta túl munkaigényesnek és merevnek tartja. A Társaság a hatósági ármegállapítás felülvizsgálatát szeretné kezdeményezni a rugalmasabb árkialakítás érdekében. A Posta olyan új díjmegállapító rendszert szeretne, amely automatikusan korrigálja a postai szolgáltatások díjait, amennyiben a ráfordítások tekintetében vagy a külső környezetben változások, eltérések következnek be. Ezzel a postai szolgáltatások esetében a kiszámíthatóságot és az előre tervezhetőséget sokkal jobban alátámasztja. A díjmegállapítás automatizmusra épülő rendszere végső soron ún. díjképlet alkalmazását jelentené. A díjképlet egyes elemeiben bekövetkező változás esetén a korábbi díj módosítása külön hatósági jóváhagyás nélkül is bekövetkezik. A KHVM által kiadott "A közlekedés, hírközlés és a vízügy EU-csatlakozással összefüggő középtávú gazdaságstratégiai célkitűzései" című anyag szerint a fenntartott postai szolgáltatások díjai továbbra is KHVM hatósági árkörben tartandók. Véleményünk szerint a jelenlegi és a közeli évekre várható inflációs ráta még nem elég alacsony ahhoz, hogy az érintett szolgáltatások kikerüljenek a hatósági áras körből, és a szabadabb képlet-módszerrel határozzák meg a szolgáltatási díjakat.
A Magyar Posta nemcsak a hatósági ármeghatározás módjában szeretne módosítást elérni. Célszerűnek tartaná a 150 g alatti - azaz alacsony súlykategóriába tartozó - leveleknél a tarifákat egységesíteni, valamint összevonni a leveleket a nyomtatványokkal is, mivel kezelésük költségigénye megegyezik. A helyi és távolsági küldemények között kisebb arányú a - helyközi szállítás következtében fellépő költségkülönbség, mint az árkülönbség, ami ez esetben is felveti a tarifák közelítésének célszerűségét. 2.3.4. Az alapszolgáltatások és az üzleti célú szolgáltatások jövedelmezősége A postatörvény szerint a postai alapellátásról az ország minden településén és lakott helyén úgy kell gondoskodni, hogy a szolgáltatások minden munkanapon a forgalom által indokolt mértékben igénybe vehetők legyenek. A törvény a forgalom által indokolt mértéknek azt tekinti, ha a forgalmi bevételek legalább az üzemviteli kiadások költségeit fedezik. Az alapszolgáltatások és a távirat-szolgáltatás fedezete és jövedelmezősége 1997 millió Ft Termékek Árbe Üzlet Közv Fede Árb Üzl Közv Telje Össz Üzleti Jöve , vétel i etlen zeti ev. eti etett s es ered delszolgáltat árbev önköl össz arán tev. költsé önköl költs mény mez ások étel tség eg yos fede g tség ég, őség %fede zet ráfor % ában zet %dítás ába n 1
2
3
Belföldi 19 levélposta 673
31,4
14 884
Nemzetk 4 423 özi levélposta
7,1
1 287
Belföldi 1 167 postautal vány
1,9
708
459 39,3 2,8
Alapszolg 25 áltatá-sok 263 összesen
40,3
16 879
8 33,2 51,0 4 070 20 384 949
21 3 443 13,6 820 3
Táviratszolgáltat ás
605
1,0
500
105 17,4 0,6
647
Alap- és táviratszolgáltat ások összesen
25 868
41,3
17 379
8 32,8 51,7 4 192 21 489 571
22 3 401 13,1 467 5
46 202
16 26,2 432
59 3 207 5,12 426
Üzleti 62 tevékenys 634
4=1- 5=4/ 3 1
6
7
8=3+ 7
4 24,3 29,1 3 606 18 790 490
9 19 267
10=1- 11=1 9 0/1 407
2,07
3 70,9 19,1 292 1 579 1 639 2 783 62,9 135 3 172
122
11 208
880
622
57 410
914
253
-42
21,6 7
-6,89
ég összesen
199 8 Termékek Árbe Üzlet Közv Fede Árb Üzl Közv Telje Össz Üzleti Jöve , vétel i etlen zeti ev. eti etett s es ered delszolgáltat árbev önköl össz arán tev. költsé önköl költs mény mez ások étel tség eg yos fede g tség ég, őség %fede zet ráfor % ában zet %dítás ába n 1
2
3
Belföldi 25 levélposta 310
33,1
18 949
Nemzetk 4 985 özi levélposta
6,5
1 595
Belföldi 1 353 postautal vány
1,8
1 106 247 18,3 1,2
Alapszolg 31 álta-tások 648 összesen
41,4
21 650
9 31,6 49,8 5 639 27 998 289
27 3 942 12,4 707 5
Táviratszolgáltat ás
449
0,6
411
38
528
Alap- és táviratszolgáltat ások összesen
32 097
41,9
22 061
10 31,3 49,9 5 748 27 036 809
28 3 863 12,0 235 3
56 424
20 26,3 096
72 3 851 5,03 668
Üzleti 76 tevékenys 519 ég összesen
4=1- 5=4/ 3 1
6
7
8=3+ 7
6 25,1 31,7 4 942 23 362 892
9
10=1- 11=1 9 0/1
24 1 049 4,14 262
3 68,0 16,9 402 1 997 2 025 2 960 59,3 389 7
8,5
0,2
295 1 400 1 420
109
15 493
520
71 917
-67
-79
-4,94
17,5 6
A közvetett költségek mind a négy szolgáltatás esetében a közvetlen költségek arányában kerülnek felosztásra. A közvetett költségek nagyobb mértékben növekedtek, mint a közvetlen költségek, melyben elsősorban a Vezérigazgatóság és a Postaszállítási Igazgatóság igazgatási költségeinek a postai összköltség növekedését meghaladó mértékű emelkedése játszott meghatározó szerepet. Az alap- és távirat-szolgáltatások, míg az árbevétel tekintetében a teljes üzleti tevékenység 41,3-41,9 %-át teszik ki együttesen, a fedezetnek már 49,9-51,7 %-át adják. Jövedelmezőségük pedig az 5,03-5,12 %-os átlaggal szemben több, mint kétszer akkora, 12,03-13,15 %, bár csökkenő irányzatú. Üzleti eredményük összegében némileg meghaladja a teljes üzleti tevékenységét, vagyis az egyéb tevékenységek összességükben veszteségesek. Ez végül is társasági (összvállalkozási) szintű keresztfinanszírozásra utal, aminek egyik
megnyilvánulási formája, hogy az alapszolgáltatások (ezen belül is a kül- és belföldi levélposta) által kitermelt nyereség az egyéb üzleti tevékenységek fejlesztéséhez és újak kialakításához szükséges beruházások finanszírozásában is részt vesz. A belföldi postautalványt a visszaeső fogyasztói igény a növekvő költségekkel párosulva 1998-ra nyereségesből veszteségessé tette. A távirat-szolgáltatásnál oly nagyarányú volt a bevételcsökkenés, hogy a szintén csökkenő költségek ellenére is a veszteség 1998-ra megkétszereződött. Mindkét tevékenység azonban, bár egyre kevesebb, de pozitív fedezettel rendelkezik. A belföldi levélposta fedezete ezzel szemben egyharmadával, míg eredménye két és félszeresére nőtt, mivel árbevétele nagyobb mértékben (28,7 %-kal) emelkedett, mint összes költsége és ráfordítása (25,9 %-kal). Így e szolgáltatás jövedelmezősége is kétszeresére javult, bár még mindig átlag alatti. Nagy árbevételtömege (az üzleti tevékenységek összes árbevételének 31-33 %-a) miatt azonban cégszinten is jelentős rezsiviselő. A nemzetközi levélposta mind fedezetében, mind eredményében nőtt, és bár az árbevételhez viszonyított jövedelmezőségi szintje némileg visszaesett, még mindig kimagasló. A belföldi és a nemzetközi levélposta eredménye (a pénzügyi eredménnyel együtt) finanszírozza a Magyar Posta Rt. többi tevékenységét. 2.4. A társaság pénzügyi helyzete
2.4.1 A Társaságnál kezelt idegen pénzek és a Társaság likviditásának összefüggése A Magyar Posta Rt. mérlegében a pénzeszközök között olyan pénz is szerepel, amely átmenetileg van a Postánál, nem a szolgáltatásainak ellenértéke, és nem is az a rendeltetése, hogy a Társaság gazdálkodását közvetlenül szolgálja. A jelentésben idegen pénznek nevezzük az ilyen pénzt. Az idegen pénz a Posta mérlegében a források között rövid lejáratú kötelezettségként szerepel. Jelenlétét a belföldi postautalványszolgálat (befizetett készpénz továbbítása és címzett részére történő kifizetése vagy telepítése), a postai pénzforgalmi közvetítő szolgáltatás (a bankszámla javára történő befizetés elfogadása, ill. bankszámla terhére postai kifizetés), ill. egyéb üzleti tevékenységek (pl. a televíziókészülékek üzemben tartási díjának beszedése, hírlapelőfizetés gyűjtése stb.) sajátossága indokolja. Nevezetesen az, hogy e szolgáltatások során készpénzt kezel: vesz át, továbbít, fizet ki. A folyamat elemeinek megvalósulása térben és időben is eltérő, ezért a Postán keresztül zajló készpénzforgalom lebonyolítása nagymennyiségű készpénzkészletet keletkeztet, ill. igényel. Az igényelt pénzkészlet nagyobb, mint amennyi a folyamatban keletkezik. A Posta a saját tőkéjéből az igényelt pénzkészlettöbbletet nem tudja biztosítani, ezért a fent felsorolt tevékenységek közül a postai pénzforgalmi közvetítő szolgáltatás ellátásához az MNB egy pénzforgalmi számlán hitelt(kölcsönt) biztosít a Posta részére mind a mai napig. A hitel után
sem kamatot, sem rendelkezésre tartási és forgalmi jutalékot nem kell fizetni. A pénzügyekről szóló társasági előterjesztésekben a Postánál is használatos az "idegen pénz" kifejezés, de csak az idegen pénz azon részénél, amelyet a Posta a saját finanszírozásába bevonhat. A Társaság finanszírozásába be nem vonható idegen pénz A Posta pénzügyi mérlegében 1997. december 31-én 48,5 milliárd Ft, 1998. december 31-én 54,2 milliárd Ft pénzeszköz volt. Ennek nagy része - 1997-ben 90,7 %-a (44 milliárd Ft), 1998-ban 87,8 %-a (47,6 milliárd Ft) - olyan pénz volt, amely a postai pénzforgalmi közvetítő szolgáltatás révén, ill. okán került a Postához. Ez a pénz - a postahivatali pénztárakban lévő készpénz, ill. az MNB pénzforgalmi számlán lévő egyenlegnek a Posta saját bevételeivel korrigált összege a Posta gazdálkodásába átmenetileg sem vonható be. A postai pénzforgalmi közvetítő szolgáltatás lebonyolításához szükséges technikai pénzmennyiséget az MNB 1994. január 1-től a nála vezetett pénzforgalmi bankszámláról biztosítja a fent említett hitellel. A hitel összege 1994-ben 40 milliárd, 1997-99-ben 30 milliárd Ft volt. Az MNB-vel 1993 decemberében kötött és azóta módosított "Megállapodás" a postai pénzforgalmi közvetítő szolgáltatás lebonyolítására, "Hitel(kölcsön)szerződés" és "Bankszámlaszerződés", ill. a Posta előbbiekre épülő belső utasításai hivatottak biztosítani, hogy ez az idegen pénz elkülönüljön a Társaság gazdálkodásától, ne jelenjen meg a postaszervi folyószámlákon. Elvileg tehát e pénz 1994-99-ben a Posta likviditására közvetlen hatást nem gyakorolhatott, mivel pénzügyi gazdálkodásába nem vonhatta be. Gyakorlatilag azonban a Posta pénzügyi szolgáltatásaival kapcsolatos bizonylatok feldolgozásának átmeneti nehézségei, a számviteli nyilvántartás, a leltározási gyakorlat stb. hiányosságai oda vezettek, hogy e pénzből is kerülhetett hosszabb rövidebb időre a Posta saját pénze közé. Erre utalás található belső előterjesztésekben, éves beszámolóban, az ÁSZ vizsgálati kérdéseire kapott írásbeli válaszokban. A vizsgálat idején az előfordulás gyakoriságának, az összegek nagyságának, a belőle származó haszonnak egzakt kimutatása nem volt lehetséges. Egy - a Pénzügyi osztály által 1997 márciusában készített előterjesztésben pl. az áll, hogy 1996-ban a belföldi postautalványforgalomból származó, a Posta finanszírozásába bevont idegen pénz napi átlagállománya 976,6 millió Ft volt. Ugyanakkor 1996 novemberéig a belföldi postautalvány-forgalom kifizetési oldalát nem tudták feldolgozni a bizonylat-feldolgozó rendszer kapacitásbeli és üzemeltetési zavarai miatt. A Pénzügyi osztály 1997. októberi előterjesztése is megemlíti, hogy 1996-ban a belföldi postautalvány egyenlegét tévesen állapították meg, ezért a Posta folyó finanszírozásába ezen az ágon több idegen forrás lett bevonva. Ennek nagyságára - pontos adatok hiányában - csak következtetni lehet abból, hogy pl. 1996. dec. 31-én a belföldi postautalvány-forgalom
pozitív egyenlege (adott napon a feladott pénz több, mint az esedékes kifizetés) 521 millió Ft volt. Az 1996. évi többletforrás használata csakis az MNB pénzforgalmi számla terhére volt lehetséges. A másik példa a helyszíni vizsgálat idején is aktuális volt. A könyvvizsgáló által hitelesített 1997. évi éves beszámoló Kiegészítő mellékletében olvasható, hogy a pénzforgalmi eszközök és források között 1997. dec. 31-én fennálló 980 millió Ft eltérés (az eszközoldal ennyivel kevesebb, mint a forrásoldal) a saját és az MNB-pénzforgalmi számla között úton lévő pénzállományból adódik. Ennek döntő oka a postai bevétel-kiadás átszámítás (-304 millió Ft), a belföldi postautalvány pénzügyi rendezése (721 millió Ft), valamint az, hogy a rendkívüli ráfordításként elszámolt év végi utalványleltár-eltérés pénzügyi rendezése csak 1998-ban fog megtörténni. Ez utóbbira összeg nem található a Kiegészítő mellékletben, de a számok összefüggéséből következik, hogy ez az összeg 563 millió Ft. Megközelítően annyi, mint az 1997-ben rendkívüli ráfordításként leírt 734 millió Ft-ból a nyugellátási és a kifizetési utalványok leltáreltéréseinek együttes összege (584 millió Ft). Az 1997. évi utalványleltár-eltérésből eredő pénzügyi rendezési kötelezettségét a Posta sem 1998-ban, sem 1999ben nem teljesítette. Annak ellenére, hogy a könyvvizsgáló által hitelesített beszámolójában ezt a kötelezettségét maga állapította meg. 2000 januárjában még azt is vitatják, hogy ennek meg kellene történnie. Úgy vélik, hogy amikor a 30 milliárd Ft kamatmentes hitel visszafizetése esedékessé válik, akkor azt az MNB-számlán rendelkezésre álló összegből, ill. a postahivatali pénztárakban lévő pénzből, és ha az nem lesz elegendő, akkor a Posta egyéb bankszámláiról fogják visszafizetni az MNB-nek. Ez az álláspont nem fogadható el, mert a pénzforgalmi mérleg tartós egyensúlyhiánya a Posta finanszírozását támogatja, ami a dokumentumok tanúsága szerint nem volt célja az MNB-nek. Másik vélemény szerint azért nem kell a pénzügyi rendezést végrehajtani, mert a leltáreltérésben érintett utalványszolgáltatások (belföldi, kifizetési és nyugellátási utalványszolgáltatás) nem tartoznak a Posta és az MNB egymással szembeni elszámolási kötelezettségébe. Ez az álláspont sem fogadható el, mert a Posta és az MNB között létrejött - fent említett dokumentumok, valamint a pénzforgalomról szóló 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezés szerint a kifizetési és a nyugellátási utalványszolgálatok egyértelműen a postai pénzforgalmi közvetítő szolgáltatás részei. A Posta 1997-98. évi éves beszámolói is így tekintik ezeket. Az MNB pénzforgalmi számlán rendelkezésre álló összeg felhasználásának ellenőrzése az MNB érdeke és fenntartott joga. Az ellenőrzéseinek tapasztalataitól függően dönt az MNB a kamatmentes hitel nagyságáról. 1994-99. között a hitel összegét kétszer változtatták: 1995-ben 40 milliárdról 25 milliárdra csökkentették, 1997-ben 25 milliárdról 30 milliárdra növelték. A Társaság finanszírozásába bevont idegen pénz
A Posta mérlegében szereplő pénzeszközök kisebb része - 1997-ben 9,3 % (4,5 milliárd Ft), 1998-ban 12,2 % (6,6 milliárd Ft) - a Posta saját pénze, ill. olyan idegen pénz, amely a postautalvány-szolgálat, ill. egyéb üzleti tevékenység révén került a Postához. A belföldi postautalvány-forgalom pozitív egyenlege, a hírlap-előfizetés, a televízió üzemben tartási díjaként, a totó- és lottószelvények, pénzügyi értékcikkek árusításából befolyt összegek, a nemzetközi pénzforgalmi szolgáltatások (csekk, eurocsekk és valuta) pozitív egyenlege - belső utasításra - a Posta központi folyószámlájára kerülnek, ahonnan a postai technológiai utasítások által megengedett ideig, ill. az üzleti szerződésekben meghatározott elszámolási határidőig a társaság folyó finanszírozásába bevonják, vagy befektetik. Ez javítja a Társaság likviditását, pénzügyi eredményét. A Posta ilyen irányú pénzügyi tevékenységének alakulását az alábbi tábla adatai szemléltetik: millió Ft 1994 1995 1996 1997 1998
1999 (várh.)
Finanszírozásba bevont idegen pénz havi záró állományának átlaga *
3792 3863 3791 4235 3798
4102
Ebből: belföldi postautalvány *
621 1013 521
639
475
575
Összes pénzeszköz havi 3243 3600 5475 5930 10243 8448 záró állományának átlaga** Lekötött pénzeszköz havi záró állományának átlaga
nincs 1200 3830 4860 8628 adat
Kamatbevételek összesen
220
493
976 1128 1858
Idegen pénz/összes pénz (%)
117
107
69
71
37
6926 1418 49
Az adatok a devizaszámlák adatait nem tartalmazzák. * Az 1994-97. évi adatok december 31-i állapotot tükröznek. ** Az 1994. évi adat december 31-i állapotot tükröz. 2.4.2. A Társaságnál használt likviditási mutatók, a likviditás alakulása A Társaság fizetőképességét, likviditását jellemző mutatókat kétféleképpen is kiszámítják: a számviteli törvény előírásai szerinti mérlegadatokkal és korrigált mérlegadatokkal. A korrekciónál a pénz mérlegadatát csökkentik az idegen pénz azon részével, amely a társasági finanszírozásba nem vonható be (a postahivatali pénztárakban lévő pénz és az MNB-számla egyenlegének összegével), a rövidlejáratú kötelezettségek közül pedig a postai pénzforgalmi közvetítő tevékenységgel kapcsolatos kötelezettséget (amelynek nagyobb része az MNB pénzforgalmi hitel) emelik ki. A Posta pénzügyi
gazdálkodását azok a mutatók jellemzik, amelyek nem tartalmazzák a pénzügyi gazdálkodásban ideiglenesen sem használható pénzeket és forrásaikat. Likviditási mutatóiban a saját pénzállomány közé számítja a rövidlejáratú értékpapírok mérlegben kimutatott értékét is, mivel ezek szükség esetén azonnal pénzzé tehetők. A korrigált mérlegadatokkal számított likviditási mutatói az alábbiak szerint alakultak:
% 1997
1998
1999 (várható)
Likviditási mutató I. pénzállomány/rövid lejáratú kötelezettség
72,9
96,3
89,4
Likviditási mutató II. (pénzállomány+követelés)/rövid lejáratú kötelezettség
105,6
129,1
96,9
Likviditási mutató III. 106,8 130,7 108,1 (pénzállomány+követelés+áruk+előlegek)/rövid lejáratú kötelezettség 1997. évhez képest a likviditási mutatók - bár 1998 a hírlapárus rt.-k értékesítése, a postabanki értékvesztés elszámolása miatt rendkívüli évnek számít - javultak. Részvénytársasággá alakulása óta utoljára 1994 elején kényszerült a Posta likviditási hitel (folyószámlahitel) igénybevételére. A rendelkezésére álló pénzeszközöket évről évre növekvő arányban kamatoztatta. A belső vezetői értekezletekre készített előterjesztésekben visszatérő megállapítás, hogy a Magyar Posta Rt. tevékenységének "alappillére" a stabil pénzügyi, likviditási háttér. 1997. március 1-től a postaszervek önállóságát a pénzgazdálkodásban megszűntették, finanszírozásuk a centralizált központi számlán keresztül, vezérigazgatósági rendelkezések útján történik. Ez a rend az egyidejűleg bevezetett szigorú pénzügyi tervezéssel párosulva lehetőséget biztosít a postaszervi finanszírozáshoz szükséges minimális pénzvolumen meghatározására és a felesleges pénz rövid lejáratú, kamatozó befektetésére. A központosított pénzügyi gazdálkodását 1999. január 1-jével tovább finomította a Társaság. A Posta Pénzügyi Ágazati Igazgatóságának 1999. novemberben készült előrejelzése szerint azonban a megnövekedett beruházási és befektetési célú kifizetések miatt 1999 végére elfogy a Társaság saját pénze. A deviza- és folyószámláján rendelkezésre álló, valamint a kihelyezett pénzeszközeinek együttes összege kevesebb lesz, mint pénzgazdálkodásába bevont idegen pénz összege. Ugyanakkor az MNB 2000-től tervezett fokozatos kivonulása a postai pénzforgalom ingyenes technikai finanszírozásából új helyzet elé állította a Postát: a postai pénzforgalom finanszírozásának piaci alapokra helyezése rákényszerítheti, hogy a pénzforgalmi közvetítő szolgáltatásait hosszabb vagy rövidebb ideig, részben vagy egészben saját forrásból finanszírozza. Mindez veszélyezteti ugyan a Posta pénzügyi, likviditási stabilitását, de Posta elemzésekkel és szervezeti átalakulással megkezdte felkészülését az új helyzetre. 2.4.3. A Posta pénzforgalmi tevékenységével összefüggő rendkívüli ráfordítás
1997-ben
Miközben a Társaság az egyre koncentráltabb és aktívabb pénzügyi tevékenységével a lehető legnagyobb pénzügyi eredményre törekedett, az idegen pénzek kezelésével összefüggésben 1997-ben a rendkívüli ráfordítások között 734 millió Ft-ot - mint utalványleltár-eltérésből adódó veszteséget - számolt el a Társaság. Az 1997. évi Kiegészítő melléklet a rendkívüli ráfordítás elszámolásának magyarázataként közli, hogy a Kleindienst gépi adatfeldolgozó rendszer 1997-ben tette először lehetővé, hogy a főkönyvi adatok és az analitikus nyilvántartások egyeztethetők legyenek. Az egyeztetés eredménye: a főkönyvben kimutatott rövidlejáratú kötelezettségek állománya kisebb volt, mint amekkora kötelezettséget az analitikus nyilvántartás, ill. a leltár mutatott. Az igazgatósági, a felügyelő bizottsági ülésekről készített jegyzőkönyvekben, e testületek beszámolóiban a Társaság 1997. évi gazdálkodásáról, a vezetői értekezletek emlékeztetőiben nincs nyoma annak, hogy az utalványleltár eredményével, annak okaival, tanulságaival, a felelősség kérdésével részletesebben foglalkoztak volna. Elfogadták magyarázatként, hogy az eltérés az elmúlt 10-15 év alatt halmozódott fel, nem 1997-ben keletkezett, csak akkor derült ki. Ez az eltérés már 1996. december 31-én létezett. Az informatika segítségével a jövőben a probléma kiszűrhető. Belső vizsgálatot a hiány keletkezése okainak feltárására 1998-ban nem rendeltek el. A Magyar Posta Rt. Főügyeletére az utalványleltáreltéréssel kapcsolatban bejelentés nem érkezett. A rendkívüli és fontosabb események bejelentési rendjéről és az ügyeleti szolgálatról szóló 97/1997.(PoÉ.25.) sz. vezérigazgatói utasítás bejelentési kötelezettséget ír elő a visszaélések és ezek alapos gyanúja esetében, összeghatárra való tekintet nélkül. Az utasítás értelmében a bejelentés a Vezérigazgatóság Üzemeltetés-ellenőrzési és vagyonvédelmi osztályán keresztül jut el az Rt. vezérigazgatójához és más érintett vezetőihez. A Posta középfokú (igazgatósági) ellenőrzésekről rendelkező "E.2."-es szabályzata szerint a 2 millió Ft feletti visszaélések vizsgálata a Vezérigazgatóság Üzemeltetés-ellenőrzési és vagyonvédelmi osztályára tartozik. A Posta szerint vizsgálat elrendelésére azért nem került sor, mert az eltérést könyvvizsgálókból, postai szakemberekből álló team vizsgálta, amely a feltárt adatok és az elvégzett ellenőrzések után egyértelműen arra a következtetésre jutott, hogy a leírt összeg nem vezethető vissza felelősre, és a további vizsgálat költsége nem állna arányban a vizsgálat által feltárható eredménnyel. Ezt a Posta vezetése, felügyelő testületei is elfogadták. E tárgykörben 1999 áprilisában mégis elkezdődött a belső vizsgálat, miután egy rendőrségi átirat felhívta a Posta figyelmét arra, hogy 1995-ben a Posta volt dolgozója és társai a Postának nagy kárt okozó postai készpénzátutalásokat eszközöltek bankszámla javára. A vizsgálat még tart. 1995-re a külső segítséggel azonosított 50 millió Ft-os csalás mellett további 20 millió Ft-os csalást sikerült eddig felderíteni. E csalások nem a leltározott utalványok
körébe tartoznak, ill. nem azok veszteségét érintik, de a vizsgálat kiterjed a 734 millió Ft leltáreltérés keletkezése okainak feltárására is. A Posta vezetőinek állásfoglalása a fenti hiánnyal és a felelősség kérdésével kapcsolatban nem csak az utólagos vizsgálat eddigi eredményei miatt nem fogadható el. A könyvelést a Posta Elszámoló Központ (PEK) végezte, 1994. január 1-től az alapbizonylatokkal egyeztetett napi elszámolási rendszer (NER) bizonylataiból. A Posta Leltározási és Értékelési Szabályzatának, a pénzforgalmi tevékenységekkel kapcsolatos év végi feladatokra vonatkozó rendelkezéseinek, a főkönyvi könyvelés év végi zárásáról és nyitásáról, a mérlegbeszámoló elkészítéséről szóló számviteli közleményeinek következetes érvényesítése a hibák halmozódását megelőzhette volna. Dokumentumok sora tanúsítja: a pénzforgalmi tevékenység főkönyvi könyvelésében 1994-1997 között állandó gyenge pont volt a főkönyv és az analitika egyezőségének biztosítása. A "Könyvvizsgálói szakvélemény a Magyar Posta Vállalat 1993. december 31-i átalakulásához készített "végleges számviteli mérlegéről"" c. dokumentum pl. a mérlegadatokhoz a következő kiegészítést fűzik: "A mérleg eszköz és forrás oldalának minősítésénél figyelembe kell venni, hogy a pénzforgalmi közvetítő tevékenység adata mintegy 60 %-át teszi ki a mérleg főösszegének (pénzeszközök, kötelezettségek). A pénzforgalmi közvetítő tevékenység egyenlegének "kifuttatását" csak az 1993. év zárása után a jegybankkal (és a bankokkal) történő új elszámolási rendszer keretén belül lehet elvégezni. A fentiek következtében nem zárható ki teljesen, hogy a "kifuttatás" során olyan tisztázatlan tételek kerülnek feltárásra, melyek rendezése a társaság későbbi eredményét, illetve saját tőkéjét érinti." Az átalakulással együtt járó kötelező számbavételek tehát lehetőséget teremtettek a Postának arra, hogy mint társaság tiszta lappal kezdje működését. A Társaság hivatalos könyvvizsgálója 1994-ben egy évközi áttekintő vizsgálat keretében a PEK-ben ellenőrizte a rövid lejáratú kötelezettségek 1994. január 1-jei időpontbani dokumentáltságát és az egyenleg "kifuttatását". Megállapította, hogy a "... rövid lejáratú kötelezettség állomány egyeztetése az analitikus kimutatásokkal, illetve azok 1994. évi forgalomban való "kifuttatásának" ellenőrzése ... teljes körűen nem valósulhatott meg.". Ennek ellenére a könyvvizsgálói vélemény a következő: "A készített kimutatásról, illetve a nyitó adat "kifuttatásáról" jelenlegi véleményünk az, hogy az általuk kidolgozott kimutatás elfogadható, az előző évi tételek rendeződtek." A két példából kétféle megállapítás is következhet: ˇ a Társaság 1994-ben rendezte esetleges hiányait, tehát az 1997-ben feltárt hiány nem az elmúlt 10-15 év során - legfeljebb az 1994-96-os években, 3 év alatt - halmozódott fel. Vezetői részről tehát a 734 millió Ft-os utalványleltár-hiány esetében indokolt lett volna a csalásra utaló
alapos gyanú felvetése, és ennek megfelelően a bejelentési kötelezettség teljesítése szolgálati úton is. ˇ A Társaság az átalakuláskor nem tárta fel a tisztázatlan tételeket, leltárral nem támasztotta alá rövid lejáratú kötelezettsége állományának valódiságát az átalakulási mérlegben. Mindkét esetben az 1994-96. évek mérlegeiben a rövid lejáratú kötelezettségek állományának valódiságát leltár nem támasztotta alá. A társasági könyvvizsgáló fent említett áttekintő vizsgálatának további megállapítása pl., hogy a Postahivatali pénztárak pénzeszközei főkönyvi számla 1994. 06. 30-i állománya milliárdos nagyságrendű eltérést mutat az annak alátámasztásául szolgáló NER-adattól (napi pénztárjelentések göngyölített, összesített adata). Arról, hogy a főkönyv 06. 30-i adatának a NER 06. 30-i vagy 07. 01-i adatával kell-e egyeznie, a PEK-en belül is eltértek a vélemények. A Posta Társasági Ellenőrzési Osztálya 1994-99. között két alkalommal vizsgálta a PEK-ben folyó munkát. 1995-ben a NER működésével kapcsolatos előírások betartását ellenőrizték, 1998-ban pedig az expressz készpénz-átutalási megbízások (EKM) munkafolyamatba épített ellenőrzési rendszerét vizsgálták. Az 1995. évi vizsgálat főbb megállapításai között szerepel pl., hogy a PEK-ben - előírás szerint - minden hónapról kell utalványforgalmi mérleget készíteni, de a pénzintézeti utalványforgalomról tárgyévi mérlegeket október 30-án a PEK még nem tudott bemutatni. A belföldi postautalvány-forgalomról készített január havi mérlegben a telepített utalványok összege 127 millió Ft-tal magasabb volt az indokoltnál, erre azonban nem tudtak magyarázatot adni, és az egyeztetésre sem volt lehetőség, mert a mérlegsorok adatait alátámasztó dokumentumokat a PEK nem tudta bemutatni. A mérleg két oldala a téves összeggel egyezett, és téves összeg beállításával egyezett a február havi mérleg is. Az 1998. évi belső ellenőrzés megállapítása, hogy a PEK belső rendszere zárt, az ellenőrzések sorozata szinte lehetetlenné teszi, hogy a rendszerben észrevétlenül maradó visszaélés történjék. Ugyanakkor megemlíti az EKM - a PEK működő hálózatával összekapcsolt számítástechnikai rendszere működtetésének olyan gyakorlati problémáit és elvi lehetőségeit is, amelyekkel szemben a PEK hálózata védtelen, ill. amelyek szinte nyom nélküli visszaélésekre adhatnak alkalmat és ellenőrzésük is roppant körülményes.
3. A Magyar Posta Rt. belső ellenőrzési, biztonsági és vagyonvédelmi rendszere 3.1 A Posta belső ellenőrzésének változása Az Állami Számvevőszék 1997-ben kilenc gazdasági társaság - köztük a Magyar Posta Rt. - belső ellenőrzésére kiterjedő témavizsgálatot
végzett. A vizsgálat fő kérdései voltak: a társadalmi és gazdasági átalakulás 1996-97. évi időszakában a belső ellenőrzés milyen jogi szabályozási környezetben, milyen szervezeti rendszerben, milyen belső szabályok és normák alapján, milyen hatékonysággal működött. Az összefoglaló megállapítások szerint ebben az időszakban a Postánál a belső ellenőrzés valamennyi ága jól szervezett volt. A belső ellenőrzés szabályozása kidolgozott volt, előírásait hiánytalanul teljesítették. A függetlenített ellenőrzési apparátus a feladatainak ellátásra alkalmasnak minősült, szakember-utánpótlása megfelelő volt, az ellenőrzést rendszeresen és folyamatosan végezte, az ellenőrzési tapasztalatokat beépítették a munkafolyamatokba. A részvénytársaságnál a függetlenített belső ellenőrzéssel kapcsolatos feladatokat közvetlenül az elnök-vezérigazgató alá rendelve, az általa jóváhagyott munkaterv szerint a Társasági Ellenőrzési Osztály látja el. A függetlenített belső ellenőrzési rendszer szervezeti felépítésében az 1997. évi vizsgálat óta változás nem következett be. 1999-ben indult meg a belső ellenőrzés szervezeti átalakítása, mely két irányból is a hatékonyság növelését tűzte ki célul. A szervezeti átalakítás fókuszában a független ellenőrzési ágazat kialakítása, az EUcsatlakozásra való felkészülés követelményeként a pénzügyi-gazdasági ellenőrzés megerősítése és az informatikai ellenőrzés kialakításának megkezdése áll. Az 1999. április 23-i ügyvezetői értekezleten született döntés értelmében a Társasági Ellenőrzési Osztálynak a főigazgatói területekkel egyeztetett javaslatot kellett kidolgoznia november 30-i határidőre az irányítószervi ellenőrzés tartalmi és módszertani átalakítására. Az átalakításra vonatkozó javaslatot, elképzeléseket az osztály - megfelelő egyeztetés után - 1999. október 19-i dátummal elkészítette. A 2000. évi irányítószervi ellenőrzési feladatokat meghatározó tervet az ellenőrzési osztály már új tartalommal és formában állította össze az ügyvezetői értekezleten történő tárgyalásra. A hatékony működés további jelentős tényezője, hogy a Társasági Ellenőrzési Osztály igen erőteljes szakmai irányítást gyakorol a középfokú szervek belső ellenőrei felett. Az átalakulóban lévő középfokú postaszerveknél az irányítás kettős, a munkáltató jogkört az igazgató, a szakmai irányítást a Társasági Ellenőrzési Osztály gyakorolja. A függetlenített belső ellenőrzés irányításának korábban vitatott kettőssége az új Gt. hatálybalépésével megszűnt. A részvénytársaságoknál működő belső ellenőrzési szervezet Felügyelő Bizottság általi irányítására törvényi előírás már nincs. A Posta Felügyelő Bizottsága - elsőrendű feladatának a törvényben előírt kötelezettségeinek teljesítését tekintve - nem tartott igényt az ellenőrzési szervezet szakmai irányítására. Ennek eredményeképpen a Társasági Ellenőrzési Osztály mind a munkáltatói jogkör gyakorlása,
mind a szakmai irányítás szempontjából az elnök-vezérigazgatóhoz tartozik. 1998 júniusától a Társasági Ellenőrzési Osztály vezetője “hivatalból” nem vesz részt az FB ülésein. A függetlenített belső ellenőrzés szakmai összetétele nem változott. Az ellenőrzési területtől megváló munkatársakat csaknem minden esetben sikerült megfelelő képzettségű, szakmai tapasztalattal rendelkező munkavállalókkal pótolni. A függetlenített belső ellenőrzés létszáma 1997-hez viszonyítva 8 fővel nőtt, ebből 5 fő a középfokú szerveknél, 3 fő a vezérigazgatóságnál mutatkozó bővülés. Az ellenőrzés tárgyi és technikai feltételei biztosítottak. Kellő mennyiségű és minőségű számítástechnikai eszköz, irodai technikai berendezés segíti az osztály munkáját. Nincs korlátozva a szakmai irodalomhoz, szakkönyvekhez való hozzáférés, továbbá - ésszerű keretek között - a különböző szakmai rendezvényeken történő részvétel. A hatékonyság növekedéséhez, javításához hozzájárult, ill. járul ˇ a belső ellenőrzési apparátus létszámának növelése, ˇ a tárgyi és technikai feltételek javulása, ˇ a szakmai ismeretek bővítésének lehetősége, ˇ a várható szervezeti átalakítás. A hatékony működés alapvető feltétele a szükséges mennyiségű információ rendelkezésre állása. A középfokú szerveknél ez lényegében megoldott, mert a belső ellenőrzési csoportvezető vagy az önálló belső ellenőr általában állandó résztvevője a döntésthozó fórumoknak (osztályvezetői értekezlet, nagyhivatal-vezetői értekezlet, stb.). A vezérigazgatóságnál viszont - 1997-hez képest - negatív irányú a változás, mivel a Társasági Ellenőrzési Osztály vezetője nem vesz részt egyetlen tájékoztatást nyújtó vagy döntésthozó vezetői fórumon sem. Nem ismertek előtte az MP Rt. Igazgatóságának és Felügyelő Bizottságának ülésein tárgyalt témák, és az ott született döntések. (A megbízott vezérigazgató intézkedése alapján az igazgatósági üléseken született dokumentumokat 1999. év végétől az osztály megkapja.) A Társasági Ellenőrzési Osztály helyszíni ellenőrzéseinek tapasztalatai szerint továbbra is fennállnak az alábbi - az 1997-es ellenőrzés során megállapított - a függetlenített belső ellenőrzés hatékonyságát rontó tényezők: ˇ a területet irányító vezetők nem minden esetben támaszkodnak kellő mértékben a belső ellenőrzésre,
ˇ középszinten a szervezet működéséért felelős vezető esetenként nem érdekelt abban, hogy a területén feltárt hiányosságokat a vezérigazgatóság megismerje, ˇ néhány gazdasági és szakmai területen a belső ellenőrök megfelelő kapcsolat hiányában nem kapnak megfelelő támogatást. A függetlenített belső ellenőrzés rendszerszemléletben végzi tevékenységét. Ellenőrzései során egy kisebb vagy nagyobb egység - a szabályozástól a végrehajtásig terjedő - vizsgálatát végzi el. A Magyar Posta Rt. vagyoni helyzetét befolyásoló tényezők közül a Társasági Ellenőrzési Osztály kiemelt figyelmet fordított: ˇ a számviteli politika, a számlarend, az analitikus nyilvántartási rendszerek ellenőrzésére, ˇ a köztartozások elszámolásának átvilágítására, pénzügyi, elszámolási mechanizmusainak vizsgálatára, ˇ a vevőkkel kapcsolatos elszámolások, a hitelezési veszteségként leírt vevőkövetelések és a céltartalék képzésének az ellenőrzésére. Megfelelő szerkezeti arányokban foglalkoztak: ˇ a beruházások elszámolásainak vizsgálatával, ˇ a leltározási szabályzat előírásainak minősítésével abból a célból, hogy az mennyire biztosítja az Rt. reális vagyoni értékeinek a megállapítását, ˇ a könyvvizsgáló cégnek a társaság vagyoni helyzetét érintő megállapításainak figyelemmel kísérésével. Nem számszerűsíthető azoknak az ellenőrzéseknek az eredménye, amelyek során a belső ellenőrzés - valamennyi középfokú szervnél és a vezérigazgatóságnál - postaszinten vizsgálta pl. a helyi adók elszámolási, a csomagszolgáltatás, a bélyegkibocsátás és forgalmazás rendszerét és gyakorlatát, a közbeszerzési törvény és a Posta versenyeztetési szabályzatának végrehajtását, kiszűrve mindazon konkrét és rendszerhibákat, amelyek veszélyeztették a postai vagyon gondos megőrzését. Megállapítható, hogy a vagyonvédelem ellenőrzésének alapvető célja nem az összegszerűen kimutatható hibák keresése, hanem nagyságrendileg magasabb szinten a postai szolgáltatási és gazdálkodási feladatok harmonizált, ügyfélközpontú, rendszerszemléletű elfogulatlan elemzése volt. Segítve ezzel a menedzsment megalapozott döntéseinek előkészítését, mely
végeredményét tekintve összességében a postai vagyon védelmét és gyarapítását szolgálta, ill. szolgálja. 3.2. A Társaság biztonsági és vagyonvédelmi rendszere A Postának a postatörvényben előírt kötelezettsége a rábízott értékek, küldemények biztonságát szavatolni, melyhez a létesítmények, az eszközök, a tevékenység és nem utolsó sorban a személyzet és az ügyfelek védelmét meg kell teremteni. A Posta biztonságát veszélyeztetik a létesítmények, ill. a dolgozók ellen irányuló és a pénzszerzés bármely erőszakos formáját megvalósító bűncselekmények. Az 1997-ben a Posta sérelmére elkövetett bűncselekmények száma több, mint kétszeresére emelkedett. 1990. januártól 1998. december végéig a Posta biztonságával és vagyonvédelmével kapcsolatos tevékenységet az Üzemeltetés Ellenőrzési és Vagyonvédelmi Osztály látta el. Az osztály három szakmailag elkülönülő, de tevékenységéhez több tekintetben összetartozó munkacsoportot (ellenőrzési, vagyonvédelmi, vizsgálati) foglalt magában. A postabiztonság hatékony működését ezen szervezeti egységek a személyi, tárgyi, technikai feltételek tekintetében nem tudták kellő mértékben ellátni. A Posta 1990-ben történt átszervezését követően éveken keresztül a postaforgalmi üzemeltetés ellenőrzési szervezetében a “technológiai ellenőrzés” dominált. Ebből következően a vagyonvédelmi tevékenységek mindig a bekövetkezett rendkívüli események menetét követték. Az újabb bűncselekmények megelőzésére, ill. a kár értékének csökkentésére tett intézkedési javaslatok elfogadására csak jóval a megtörtént eseményeket követően kerülhetett sor. Az egységes és átfogó postabiztonsági szabályzat hiányában a középfokú postaszervek területein esetenként eltérő volt a biztonsági feladatok megvalósítása. Pénzügyi támogatottsága is ennek megfelelően hullámzó képet mutatott, nem az előre átgondolt, tervszerű gazdálkodás jellemezte. Ezért a postai létesítmények és dolgozók védelmében évtizedek alatt keletkezett lemaradást kellett pótolni. Ami az említett szakcsoportok munkáját, tevékenységét illeti, munkaterveiket az illetékes vezető nem hagyta jóvá. Több esetben nem jelöltek meg felelőst az egyes feladatoknál. Hasonló problémák tapasztalhatók az egyes vizsgálati jelentéseknél, ahol az intézkedés, a reagálás nem kísérhető végig. A Magyar Posta Rt. biztonsági és vagyonvédelmi helyzetének a kialakítását az 1990-1998. évek között a pénzügyi források biztosításának a hiánya mellett elsősorban a személyi feltétel hiánya befolyásolta, mivel nem foglalkoztattak olyan munkatársakat, akik a biztonsági, védelmi munkában jártasak lettek volna.
Az Igazgatóság 1997. december 11-i ülésén napirendre tűzte a Társaság vagyonvédelmi helyzetének értékelését. Az ülésről készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a Posta biztonsági helyzete akkor nem volt megfelelő. A korszerűtlen struktúra áttekintésre, a szabályozottság felülvizsgálatra szorult. A nem megfelelő vagyonbiztonsági helyzet a biztonsági koncepció és szabályzat kidolgozását is igényelte. Az Igazgatóság a következő - december 17-i - ülésén 6 pontból álló határozatot fogadott el a posta vagyonvédelmi helyzetének javítása érdekében. A határozatok között szerepeltek a következő feladatok: külső szakértők bevonásával fel kell mérni a postahelyeket vagyonvédelmi veszélyeztetettség szempontjából; a meglévő felméréseket is felhasználva, meg kell határozni a veszélyeztetettségi csoportokat; a vagyonvédelmi szabályokat át kell tekinteni, egységes vagyonvédelmi szabályzatot kell kiadni; a stratégiával összhangban ki kell dolgozni a biztonsági koncepciót, tekintettel az éves fejlesztési igényekre; a vagyonvédelem szervezetét (struktúráját) felül kell vizsgálni és a szükséges módosításokra javaslatot kell készíteni. A feladatok végrehajtásának határideje különböző volt, a legkésőbbi határidő 1998. július 1. volt. Az Igazgatóság az 1997. december 17-i ülésén a Posta vagyonvédelmi helyzetéről szóló beszámolót és az ebben foglalt programot a 115/1997. szám alatti határozatával fogadta el. Az Igazgatóság elvárásainak eleget téve a feladattervvel kapcsolatos ügyvezetői értekezlet meghatározta az Rt. vezetője által a Posta vagyonvédelmi helyzetének javítása céljából megfogalmazott feladatokat. Az 1998. év a Magyar Posta számára a postabiztonság éve lett. Az 1998. június 9-i kibővített ügyvezetői értekezletre készült előterjesztés megfogalmazta a postabiztonsági év főbb feladatait. Az Üzemeltetési Ellenőrzési és Vagyonvédelmi Osztály 1998. évi munkaterve kibővült ezeknek a feladatoknak a célkitűzéseivel és végrehajtásával. Külső szakértők bevonásával végzett felmérések alapján a részvénytársaság vezetése értékelte azokat az eseményeket, amelyek a postahelyeket vagyonvédelmi szempontból veszélyeztetettnek minősítették. A felmérések anyaga az előírt 1998. március. 31-i határidő után, csak 1998. júniusban készült el. A meglévő felmérési adatokat is felhasználva határozták meg a veszélyeztetettségi csoportokat. A Posta vezetése áttekintette a vagyonvédelmi szabályzatokat, és átdolgozásuk után - az előírt 1998. április 30-i határidőn túl - 1998. júniusában új vagyonvédelmi szabályzatot - Postabiztonsági szabályzat - adott ki. Határidőre (1998. április 30.) kidolgozta a biztonsági koncepciót, amely összhangban a Posta stratégiájával, meghatározta a vagyonvédelem és biztonság fő céljait. A Társaság vezetése felülvizsgálta a vagyonvédelem szervezetét és megfogalmazta a szükséges módosításokat. Mindezen feladatok végrehajtása az 1998. évi munkaprogramban is szerepelt. A szervezet felülvizsgálata és a megfogalmazott módosítások alapján került kialakításra a Biztonsági és Vagyonvédelmi Főigazgatóság.
Megfogalmazták a postai vagyonvédelem és biztonság stratégiáját, koncepcióját, módosították a szervezeti kereteket, új irányítási funkciókat alakítottak ki. A Posta vezetése a vagyonbiztonság növelését szolgáló 1997. decemberi igazgatósági határozatban előírtakat - a 3. és 4. pont esetében a határidő túllépésével - végrehajtotta. 3.3. A Magyar Posta Rt. informatikai rendszerének, titok- és adatvédelmének
(IT-rendszerek) biztonsági helyzete Az IT-rendszerek biztonságot érintő szervezeti kérdései A Társaság az IT-rendszerek biztonságának megoldását mint feladatot nem egy szervezeti egységre telepítette. Más szervezeti egység foglalkozik - ha foglalkozik - az objektumvédelemmel, a titokvédelemmel, az informatikai rendszer védelmének egyes elemeivel, és más a biztonság humán vonatkozásaival. A feladat fejlesztési része elválik a napi alkalmazási gyakorlattól és annak ellenőrzésétől. E megosztottságnál is nagyobb probléma az, hogy nincs megfelelő hatáskörrel rendelkező szervezet vagy személy, aki a szükséges integrációt és együttműködést képes létrehozni vagy kikényszeríteni. Szakértői vélemény szerint a Társaság IT-rendszerek komplex biztonságával foglalkozó alkalmazotti létszáma a Magyar Posta jelenlegi informatikai rendszerének méretéhez képest is alulméretezett, a tervezett, ill. már megindult fejlesztések kapcsán pedig kifejezetten problematikus lesz. Az IT-terület és a biztonsági terület között formális együttműködés nincs, de a napi munkakapcsolatot a területek vezetői jónak tartják. Az IT-rendszerek biztonságot érintő alapdokumentumai A Társaságnak nincs elfogadott, megkövetelt és általánosan érvényesítendő standard fejlesztési módszertana és rendszerdokumentációs szabálygyűjteménye, amely meghatározná az egy adott rendszer teljes életciklusa (követelmény- ill. feladatfelmérés, megvalósíthatóságvizsgálat, rendszertervezés, beszerzések, tesztek, rendszerátadás, üzemeltetés, dokumentálás stb.) alatt érvényesítendő biztonsági követelményeket. Az egyes beruházási projektek okiratai esetenként tartalmaznak hatáselemzéseket, ezekben a komplex biztonság kérdése marginális szerepet játszik. Formálisan ugyan projektszervezetekben dolgoznak a biztonságért felelőssé tett személyek, de ők rendszerint e komplex szakterület egyes elemeivel kapcsolatban rendelkeznek csak ismeretekkel. A beruházási okmányok műszaki mellékleteiben csak
esetenként fogalmaztak meg konkrét vagy általános biztonsági követelményeket. Ezek rendkívül nagyvonalúak, felületesek. A biztonsági monitoring rendszerek (objektumvédelmi megfigyelő és riasztó rendszerek naplózása, informatikai rendszerek esemény-, hozzáférés-, a tranzakció naplózása) kiépítésének elveire, követelményeire és az általuk szolgáltatott adatok felhasználására, értékelésére, valamint a szükséges visszacsatolásra egységes és átfogó szabályozás nem készült. Az informatikai rendszer egyes elemeinek dokumentumai (felhasználói, üzemeltetői dokumentációk, gépnaplók, feldolgozási, rendszer(újra)indítási forgatókönyvek, géptermi rend, mentési utasítások stb.) hiányosak vagy nem léteznek. Objektumvédelem A Társaság nem készítette el a többszintű biztonsági zónarendszerbe sorolást (zárt helyiségek, ügyfélterek, irodák, számítógépközpontok, pénztárak stb.), amellyel a tényleges biztonsági igények és követelmények a szervezeten belül követhetőek és meghatározhatóak lennének. Tűzoltó készülékeket és tűzjelzőket a Társaság a megvizsgált dokumentumok szerint valamennyi épületében - az előírásoknak megfelelően - felszereltek. A füstérzékelők telepítése helyenként megelőzte az adott gépterem berendezését, így azok nem ritkán kifejezetten rossz helyre (pl. klímaberendezés kiáramló nyílása elé) kerültek. Füstáramlásmérés alapján elhelyezett füstérzékelő-telepítésre nem volt példa. A tűzjelző és klímaberendezés, valamint a szünetmentes tápegységek intelligens összekapcsolása sem volt jellemző (klímák leállítása tűzjelzés esetén, szünetmentes áramforrások kimenetének lekapcsolása stb.). Integrált és intelligens épületfelügyeleti rendszer (biztonsági rendszer, épületgépészeti rendszerek, liftek stb.) általában nem volt. Az IT-rendszerelemek fizikai védelme A Magyar Posta regionális központjaiban elhelyezett központi számítógépeket befogadó helyiségeket általában nem számítógépterem funkcióra tervezték. Ezek számítógépterem funkcióra történő átalakítása - központi, egységes előírások hiányában - eltérő színvonalon valósult meg. A Társaságnál nem határoztak meg követelményeket a vezetett és sugárzott zavarok kibocsátására, ill. ezek eltűrésére. E hatások csökkentésére semmilyen védelmi berendezés vagy megoldás nincs, csak a szünetmentes tápegységek által nyújtott minimális túlfeszültségés tranziens védelem áll rendelkezésre.
A Társaság épületeiben csak általános villámvédelem van, egyéb, külső zavar vagy károsító hatás elleni (rádiófrekvenciás sugárzás, másodlagos villámvédelem, mélyföldelés, stb.) védelmi rendszert nem építettek ki. Az elektromos hálózatra vonatkozó előírásokból elsősorban a zavarvédelmi utasítások hiányoztak. Logikai hozzáférés-védelem, biztonságmenedzsment Az operációs rendszerekhez kiegészítő hozzáférés-védelmi eszközöket nem alkalmaztak. Nem határozták meg az alkalmazásszintű hozzáférésvédelemi rendszerek fejlesztési és alkalmazási követelményeit, kapcsolatát az operációs rendszer, ill. hardverszintű védelmi rendszerekkel. Nincsen egységes és írásos szabályrendszer a felhasználói jogosultságok, ill. az adminisztráció feladatainak meghatározására, beleértve a magasan privilegizált felhasználókat (pl. rendszeradminisztrátorok) is. Egy-egy nagyobb rendszerhez készítettek felhasználói adminisztrációs szabályzatot, esetenként e szabályozás néhány eleme a felhasználói dokumentáció részét képezi. A hálózati adatkommunikációban, a hálózati adatforgalmat nem rejtjelezték azokban az esetekben sem, amikor e forgalmat nyilvános hálózatokon, a Magyar Posta épületeinek védelmi körzetén kívül bonyolították le. A folyamatban lévő fejlesztések specifikációiban ezt az igényt általában már megfogalmazták. A jelszóvédelmi rendszer - amely jellemzően az egyetlen alkalmazott felhasználói azonosítási módszer - gyakorlati alkalmazása központi szabályozás híján több helyen erősen kifogásolható (jelszavak kezelése, jelszavak kódkészlet-szerkezete, hossza, csereperiódusa, egyedisége, tartalmi szűrése, magasan privelegizált, kitüntetett felhasználok jelszóhasználata, közös jelszó használata stb.). Jelszavas képernyővédelmet gyakorlatilag alig használnak. Kifejezetten az IT-rendszerek biztonságát szolgáló speciális menedzsereszközök alkalmazása a Társaságnál nem volt jellemző. E feladatokat az operációs rendszerek, esetleg az applikációk szintjén kezelik. A fejlesztői és üzemeltetői (éles) környezet fizikai elkülönítése sok esetben nem történt meg, amely konkrét biztonsági kockázatokat hordoz. Van olyan versenyeljárási felhívás, amelynek műszaki specifikációjában a tesztrendszer környezetét az éles központi gépre kívánják telepíteni. Ez a megoldás nem csak az éles rendszer stabilitását veszélyeztetheti, de az üzemeltetési és a rendszermenedzsmenti szakterületen szükségszerűen összeférhetetlenségi kérdéseket is felvet. A mentések rendje jellemzően nem szabályozott, így a mentések hozzáférés-kontrollja és tárolási rendje is hiányos volt.
Adatvédelem A Magyar Posta Rt. személyi állományában az állam- és a szolgálati titokká minősítésre kizárólag a társaság vezetője jogosult. Minősített adatok a Magyar Posta Rt. birtokába adatátadás útján is kerülhetnek. Ezen adatok kezelésének rendjét vezérigazgatói utasítások szabályozzák. Nem kialakult és egységesen nem szabályozott a Magyar Posta belső adatminősítő rendszere, annak ellenére, hogy a törvények által viszonylag jól körülírt és meghatározott titokfajták (államtitok, szolgálati titok, banktitok, pénztártitok, biztosítási titok, adótitok, levéltitok, személyiségi jogokat érintő adatok) mellett tömegesen vannak - a napi ügyintézési folyamatokban - olyan üzleti titkok, amelyek csak a szervezet kifejezett belső minősítése és aktív védelmi intézkedései után nyerhetik el jogilag is védett státuszukat. Az adatminősítő rendszer és az általa támasztott védelmi igények megfogalmazásának hiányában nem alkalmazhatók konzisztens, az adatvédelmet támogató megoldások sem az általános ügyvitelben, sem az informatikai infrastruktúrában. Adatvédelmi szabályzat és ennek oktatása híján a Magyar Posta alkalmazottai gyakran nem tudják, milyen adatokat kezelnek, azokkal milyen módon bánhatnak. Elkülönült tesztrendszerek hiányában nem zárható ki a külső fejlesztő cégek munkatársainak - a Magyar Posta éles adatállományaihoz illetéktelen adathozzáférése. A szoftverjogvédelemről, a jogtiszta szoftverek használatának rendjéről vezérigazgatói utasítás rendelkezik, betartásának ellenőrzése eszközök híján gyakorlatilag nem valósult meg. Vírusvédelem A vírusvédelem a Társaságnál kizárólag szoftver alapú. A központi gépeken általában fut valamilyen vírusvédelmi rendszer, ezek vírusinformációs állományait havonta frissítik. A PC-s munkaállomásokon általában memóriarezidens vírusvédelmi szoftverek futnak. A PC-kategóriájú munkaállomások mindegyikében van floppymeghajtó, ezek hiánya vagy blokkolása - vírusvédelmi megfontolásból - nem jellemző. Egységes vírusvédelmi előírás, központilag terjesztett vírusvédelmi szoftver csak 1999. évtől létezik. Korábban az egyedi, helyi megoldások voltak jellemzőek. A helyi szintű vírusvédelmi szabályozás a jellemző, ezek színvonala eltérő. Rendelkezésre állás, hibatűrő rendszerek, katasztrófahelyzetek kezelése A központi gépek (szerverek) szünetmentes tápegységei általában csak az adatvesztés nélküli leállítást teszik lehetővé. Kockázatelemzés hiányában nem állapítható meg, hogy ez a megoldás megfelel-e az
adott rendszer által támasztott rendelkezésre állási igényeknek. (Van olyan alrendszer melynek újraindítása kb. 1,5 órát vesz igénybe.) A szervereket szünetmentes tápegységekről látják el, jellemző rájuk az intelligens, menedzselhető kapcsolat, bár előfordult ilyen kapcsolat nélküli üzem is. A szünetmentes tápegységekről üzemeltetett kiemelt fontosságú PC-k ilyen megoldással általában nem rendelkeznek. A mentési eljárások módját a Társaság központilag pontosan nem szabályozta, így az egyes területek önállósága feleslegesen nagy (mentés típusa, adathordozó, mentési ciklusok, visszaállítási teszt stb.). Tesztjellegű visszatöltési eljárásokat általában nem írtak elő. A rendelkezésre állási követelményeket explicit módon nem definiálták, az informatikai rendszerek az - erre a célra rendszeresített ún. "melegtartalékkal" nem rendelkeznek. Informatikai Katasztrófa Terv jelenleg nem létezik, de kidolgozása folyamatban van. INTERNET-biztonság A világhálózathoz történő hozzáférés módját, az engedélyezés rendjét, a címkiosztás tartományait vezérigazgatói utasítás szabályozza. Az INTERNET-felhasználói oldalon betartandó szabályzat rendkívül szűkszavú, fél oldalas főigazgatói rendelkezés. E dokumentum ügyiratkezelési okok miatt még nem hatályos. A felhasználók egy ellenőrzött átjárón keresztül érhetik el a világhálót, ennek a védelmi környezetet megvalósító tesztje azonban nem készült el. A biztonság humánpolitikai vonatkozásai Az IT-rendszer felhasználóinak képzése alapvetően belső dokumentációk, felhasználói segédletek alapján történik. A kiemelt felhasználók tanfolyamait központilag szervezik és hirdetik meg, a részvétel jelentkezéses alapon történik. A munkatársak felvétel előtti biztonsági kontrollja nem szabályozott, nem kategorizált.
4. A Társaság működésének jogi háttere 4.1. A Magyar Posta hírlapterjesztő részvénytársaságainak privatizációja A Magyar Posta Rt. az Országgyűlés Kulturális és Sajtó Bizottságának ajánlásai és a KHVM miniszter egyetértése alapján 1998. február 17-én pályázatot tett közzé a tulajdonában lévő hét hírlap-kereskedelmi részvénytársaság alaptőkéje egyenként 90,91%-át kitevő törzsrészvényeinek együttes eladására (BUVIHIR, DÉLHIR, ÉSZAKHIR, HIRKER, PANNONHIR, RÁBAHIR, RÓNAHIR). A pályázat nyertese a LAPKER Rt. volt - melynek többségi tulajdonosa a franciaországi illetékességű HDS SA. szakmai befektető -, amely így
a hét vállalkozás felett - összefonódással - együttes irányítást szerzett. Az együttes irányításszerzéshez - mint összefonódáshoz - a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. tv. 24. §-a alapján a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordult engedélyért. A Gazdasági Versenyhivatal 60/1998. VJ számú határozatával az összefonódáshoz az engedélyt megadta. A Magyar Posta Rt. hírlapárusító részvénytársaságainak másodlagos privatizációjára (továbbiakban: tranzakció) az 1994-98. kormányciklus során kiadott kormányprogram alapján került sor. A kormányprogram szerint az állam kivonul a lapkiadás és terjesztés területéről, ennek érdekében privatizálja a még állami kézben lévő újságokat, kiadókat és törvényi garanciákat teremt a lapterjesztő hálózat politikamentes működéséhez. Középtávú gazdasági stratégiája értelmében a privatizációt így kívánta lebonyolítani, hogy az állami monopólium ne váljon magánmonopóliummá. A Magyar Posta Vállalat 1994. január 1-én törvényi kötelezettség alapján részvénytársasággá alakult. A postai alaptevékenységhez nem kapcsolódó hírlapterjesztést társaságok vitték tovább oly módon, hogy az Magyar Posta Rt. 100%-os tulajdoni hányadával megalakult a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., (továbbiakban: NH Rt.) majd 1993. december 31-ével fővárosi viszonylatban a HIRKER, vidéki viszonylatban a BUVIHIR, DÉLHIR, ÉSZAKHIR, PANNONHIR, RÁBAHIR és RÓNAHIR Hírlap-kereskedelmi Rt. Az NH Rt.-t 20 millió Ft, a budapesti HIRKER-t 190 millió Ft, a hat vidéki rt.-t összesen 197 millió Ft jegyzett tőkével alapították. Az NH Rt. feladata az országos lapok kiadói és a hat vidéki hírlap-kereskedelmi rt. között a szerződések megkötése, elszámolások lebonyolítása, továbbá alvállalkozók bevonásával a lapok vidékre juttatása volt. Ennek értelmében a hat regionális rt. egyenlő arányban (1/6-1/6 részben) megvásárolta az NH Rt.-t a 100%-os tulajdonú Magyar Posta Rt.-től Az NH Rt. 1995. december 1-től egyesülés formájában folytatta tevékenységét. A lapterjesztő rt.-k - 1995. december 31-i állapot szerint - a Magyar Posta Rt. portfoliójában a postai befektetések mintegy 20 %-át tették ki. A Posta részükre ingatlanbérleti, szállítási, feldolgozási tevékenységet is végzett, ami 800 millió Ft éves árbevételt jelentett a Magyar Posta Rt. számára. Az eladás időpontjában azonban az említett társaságok nem voltak a Posta kizárólagos tulajdonában, mivel a dolgozói részvényesek tulajdoni hányada 9,09% volt. Ezért a tranzakció nem tartozhatott az 1995. évi XXXIX. (Privatizációs) törvény hatálya alá. Nem tartozhatott azonban a tranzakció az értékpapírtörvény, azaz az 1996. évi CXI. tv. hatálya alá sem, mivel a társaságok részvényeinek eladása nem előre meghatározott áron történt, hanem nyilvános pályázati felhívás útján benyújtott vételi ajánlat alapján.
A hírlapterjesztési rt.-k részvényértékesítése a csatolt dokumentumok tanúsága szerint tehát nem a “rendes” privatizációs eljárás ügymenetében ment végbe, hanem az Országgyűlés egyik bizottsága, közvetlen tulajdonosi szerepben határozta meg a tranzakció célját és végrehajtásának módját. Az eljárás során figyelmen kívül hagyták azt a jogi tényt, hogy a Posta Rt. mint vállalat feletti tulajdonjog az államot illeti, de az állam mint részvényes nem tulajdonosa a vállalat, azaz a Posta saját vagyonának, mert annak maga a Posta Rt. a tulajdonosa. A részvényesi tulajdonjogot, azaz a Posta Rt. mint egész feletti tulajdonjogot az állam a KHVM útján gyakorolja és gyakorolta. A részvényesi tulajdonjoggyakorlás nem azonos a részvénytársaságban meglévő vagyon feletti tulajdonjog-gyakorlással. A részvényesi tulajdonjog-gyakorlás a menedzsment összetételének, az üzletpolitikának meghatározása és osztalék feletti rendelkezés jogát foglalja magában, míg a részvénytársaság a benne lévő vagyonnal polgári jogi értelemben önállóan gazdálkodik. Ebből következik, hogy a Magyar Posta Rt. részvényeinek tulajdonosa az állam, a Magyar Posta Rt. portfóliójában lévő hírlapterjesztő rt.-k részvényeinek tulajdonosa a Magyar Posta Rt. és a posta dolgozói voltak. A kizárólag a KHVM-et, a Posta Rt.-t és a részvényes dolgozókat illette meg. A hírlapterjesztő társaságok részvényeinek értékesítése tehát oktrojált bizottsági ajánlás útján (amelyet hatpárti egyezségként fogtak fel) jogállami értelmében nem mehetett volna végbe, csak a tulajdonosok saját elhatározásából. A tranzakcióhoz az adott körülmények között a Posta kétségtelenül beleegyezését adta, de azzal a monopólium megakadályozása a következőkben kifejtettek szerint csak korlátozottan valósult meg. A tranzakció gazdasági közjogi helyzete Az Alkotmány 61. § (4) bek. értelmében a törvényhozásnak és a Kormánynak a tájékoztatási monopóliumok létrejöttét meg kell akadályozni, szemben a gazdaság területeivel, ahol a monopóliumok létrejötte önmagában nem esik tilalom alá, csak az így keletkező gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilos. A tranzakció jogi megítéléséhez szükség lett volna az alábbi alkotmánybírósági határozatok figyelembe vételére: 1. “Ahogy ezt az Alkotmánybíróság a 21/1990. (X. 4.) AB határozatában kifejtette, a privatizálás az állami tulajdon magántulajdonba adását jelenti. A privatizáció az állam tulajdonosi döntése. Az Alkotmány 10. § (2) bekezdéséből következően az állam privatizálási joga elvileg korlátlan. Ez a jog tulajdonosi szabadságából következik. Más tulajdonforma tekintetében az államnak tulajdonosi szabadsága nincs és idegen tulajdont sem privatizálhat.”
1443/B/1990. ABH hat. 2. “Azokban az esetekben, amelyekben az államot az autonóm vagyoni (polgári jogi) viszonyok egyik szereplőjeként és nem közhatalmi funkciót gyakorló szervezetként kell értékelni, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint meg kell szüntetni az állami tulajdonforma privilegizált helyzetét.” 59/1992. (XI. 6.) AB. hat. 3. “ A törvényhozónak alkotmányos joga annak meghatározása, hogy nemzetgazdasági szempontból mit tart olyan jellegű tevékenységnek, amelynek gyakorlására nemcsak általános, közvetett regulatív, hanem tényleges, közvetlen, tulajdonosi befolyást is gyakorolni kíván. Ez a gazdasági tevékenységek olyan szűk körére terjed ki, melyek stratégiai jelentőségét minőségi vonatkozásai adják meg.” “Az Alkotmány 10. § (2) bekezdésének rendelkezése (Az állam kizárólagos tulajdonának, valamint kizárólagos gazdasági tevékenységének körét törvény határozza meg.) - nem szükségképpen egyetlen, hanem valamennyi ilyen tartalmú törvényre utal. ” 1103/B/1990. AB. hat. 4. “A birtoklási, használati és rendelkezési jog a tulajdonjoghoz tartozó olyan részjogosítványok, amelyek a tulajdonjog tartalmi vonatkozásait jelentik. E jogokat az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján közvetlenül és jelentősen csak törvény korlátozhatja, s az is csak akkor, ha a korlátozás elkerülhetetlen, tehát kényszerítő okkal történik, továbbá, a korlátozás súlya a korlátozással elérni kívánt célhoz képest arányos.” 29/1993. (V. 4.) AB hat. “A szabad véleménynyilvánítás joga a kommunikációs jogok anyajoga. A sajtószabadság joga ebből, mint anyajogból vezethető le.” “A sajtószabadságot azonban elsősorban az állam tartalmi be nem avatkozása biztosítja: ennek felel meg például a cenzúra tilalma és a szabad lapalapítás lehetősége ....” “Demokratikus közvélemény azonban csakis teljes körű és tárgyilagos tájékoztatás alapján jöhet létre. Ennek megfelelően az Alkotmány a véleményalkotáshoz nélkülözhetetlen tájékozódáshoz való jogot érvényesíti a sajtószabadság fenti vázolt koncepciója korlátjaként, de csupán az elkerülhetetlen mértékben: kifejezetten kötelezi az országgyűlést arra, hogy
a tájékoztatási monopóliumokat törvénnyel akadályozza meg. Az Alkotmány tehát egyrészt garanciát nyújtó pozitív cselekvést, másrészt tartózkodást követel meg az államtól. Az országgyűlés köteles törvényt alkotni az Alkotmány 61. § (4) bekezdésében megjelölt legfontosabb tárgyakon túl is a véleményszabadság biztosítékairól, mindaddig, amíg ez a fent megjelölt eredmény eléréséhez szükséges.” 30/1992. (V. 26.) AB hat., 37/1992. (VI. 10.) AB hat., 4/1993. (II. 12.) AB hat. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezéseiből és az Alkotmánybíróság ismertetett határozataiból levezethetők az alábbi megállapítások és e megállapítások jogalapja: ˇ a tájékoztatási monopóliumok megakadályozásához törvényalkotás szükséges; ˇ a törvényalkotásnak folyamatosnak kell lennie, amíg a kívánt cél be nem teljesül, illetőleg a tájékozódás korlátja fennáll, vagy újabb monopóliumok kialakulása fenyeget; ˇ részvény-átruházási szerződés ennek elégtelen eszköze, mert egyszeri alkalomra szól; ˇ a hírlapterjesztői etikai kódex előírásai törvényi megerősítés hiányában csak a szerződő feleket köti; ˇ országgyűlési ajánlásnak jogi relevanciája nincs, ha ennek ellenére beépül a tranzakcióba, sérti a végrehajtó hatalmat gyakorló kormány, ezen belül a tulajdonos kormányszerv valamint a tulajdonos részvénytársaság és dolgozó kisrészvényesei rendelkezési jogát; ˇ országgyűlési bizottság már privatizált társaságok részvényátruházását nem kezdeményezheti, mert az már idegen tulajdonról szóló rendelkezést jelent. A Posta és lapterjesztő társaságai az 1994-ben történt társasággá való átalakulással, dolgozói részvény kibocsátásával már elsődlegesen privatizált vállalatok voltak. A hírlapterjesztő társaságok részvényei a Posta portfoliójába tartoztak, tehát saját vagyonrészei voltak, amelyekkel a Posta mint tulajdonos önállóan rendelkezhetett. ˇ A hivatkozott alkotmánybírósági határozatok értelmében az állam törvényalkotással vonulhat ki végérvényesen a médiapiacról. A tranzakció és jogi háttere
A Kormány jogalkotási programja szerint 1997 I. félévében küszöbön állt a gazdasági társaságokról, a cégnyilvántartásról és cégtörvényességi felügyeletről szóló törvény meghozatala. A tranzakciót meghirdetők és a pályázók számára fennállt a mérlegelés lehetősége, hogy a régi Gt. vagy az új Gt. alapján kössenek adásvételi szerződést a hírlapterjesztő rt.-k törzsrészvényeinek átruházására. A szerződés megkötése és teljesítése a régi Gt. és a korabeli hatályos Ptk. rendelkezéseinek felelt meg. A tranzakció formailag szabályszerű volt. Az OGY Kulturális és Sajtó Bizottságának a tranzakció kezdeményezésére benyújtott kormánytájékoztatója azonban vázlatos volt, és több kérdésben sem tartalmazott kimerítő ismereteket. Nevezetesen hiányzott ˇ a hírlapterjesztés piacszerkezetének ismertetése, amely alkalmas lett volna a vevőoldal valós és valószínűsíthető szerzési szándékainak feltárására és elemzésére. Ez csak a tranzakció későbbi pályázatának információs füzetében jelent meg és titkosítva volt, csak a pályázók számára volt hozzáférhető; ˇ egy olyan felépítésű elemzés, amely a tranzakció jogszabályi hátterének hatályos és módosuló rendelkezéseiről - a Kormány jogalkotási programjára is figyelemmel - a tranzakcióval megcélzott piacszerkezet módosulásaira rámutathatott volna (különös tekintettel a kötelmi jogi, cégjogi, értékpapírjogi, fogyasztóvédelmi, kamarai jogi stb. tervezett jogszabály-változtatásokra); ˇ arra sem volt adat az előterjesztéskor, hogy mi legyen a további sorsa a hírlapterjesztésnek, a monopolhelyzet felszámolása után milyen szerep hárul a Versenyhivatalra, illetőleg a versenytársakra, ha a piaci helyzet újabb monopóliumok kialakulásával fenyeget. A tranzakció értékpapírjogi problémái A korábbi Gt. nem tartalmazta a törzsrészvény fogalmát, az új Gt. pedig nemlegesen határozta meg. Eszerint törzsrészvény az az értékpapír, amelyhez a Gt. XII. fej. 5. cím alatt felsorolt külön tagsági jogok nem fűződnek. A Legfelsőbb Bíróság BH 1994/9500. számú állásfoglalása szerint a kötelmi jogi természetű szerződés és értékpapírjog szerinti részvényátruházás intézménye közül az utóbbinak kell elsőbbséget, sőt kizárólagosságot adni. Ez a következő problémát veti fel. A Ptk. 338/B. §-a értelmében értékpapírban meghatározott követelést érvényesíteni, arról rendelkezni - ha törvény erről eltérően nem
rendelkezik-, csak az értékpapír által és annak birtokában lehet. Az értékpapír átruházásának módjára a váltóra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az értékpapír átruházásával az értékpapírból eredő valamennyi jog átszáll az új birtokosra, függetlenül attól, hogy az átruházó milyen jogokkal rendelkezett. Ezzel összhangban a régi Gt. szabályai szerint (234. §) a részvény tagsági jogokat megtestesítő értékpapírra (240. §) - ezen belül a névre szóló részvényre - a váltó átruházására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A névre szóló részvény átruházása a részvénytársasággal szemben akkor hatályos, ha az új tulajdonost a részvénykönyvbe bejegyezték. A váltójogszabályokról szóló 1965. évi 1. tv.-vel kihirdetett 1930. évi genfi egyezmény, illetve az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (továbbiakban: Vár.) értelmében az átruházás forgatmánnyal, azaz a részvényre írt nyilatkozattal történik. Kétfajta forgatmány fordulhat elő. Üres forgatmány esetén csak az átruházó írta alá a részvény forgatmányi részét - azaz magától elforgatva, kifejezi az átruházás tényét. Teljes forgatmányról akkor van szó, ha a szerző magára forgatta a részvényt, azaz tulajdonosként aláírta. Az üres forgatmánnyal ellátott részvény bemutatóra szóló értékpapírként viselkedik, az előző tulajdonos elforgató nyilatkozata, valamint a birtokban tartása, akár felmutatás, akár letétbe helyezés esetén letéti igazolással vélelmezhető. Az ismertetett szabályok nem technikai jellegűek, hanem a váltó jogszabályok által előírt alakiságok, amelyek hiányában az ügylet érvénytelen. A tranzakció kötelmi jogi szabályszerűségét a vevő jogi szakértője igazolta. A szerződés értékpapírjogi vonatkozásainak értelmezése a közgondolkodást és a szerződés alanyait még át nem ható részvényesi szemlélet, továbbá a korabeli jogi szabályozás hiányosságai miatt azonban vitatható. A szerződésben az átruházó a Magyar Posta Rt. ugyanis kikötötte, hogy a részvényeket, - amelyek birtokbaadását a vevő számára letétbe helyezéssel biztosították és banki nyilatkozatok szerint átruházó forgatmánnyal elláttak - a vevő szerződéskötéstől számított három évig nem adhatja el. Ennek a kikötésnek értelmében a következő alapesetek állhatnak elő az előzőekbe részletezett alaki előírások miatt: 1. Ha az eladó az átruházó nyilatkozatot rávezette a forgatmányra, azaz magáról elforgatta a részvényt (mindenegyes darabot), akkor bemutatóra szóló részvény keletkezett, amivel a vevő szabadon rendelkezhet, mivel a letéti szerződés révén birtokos. 2. Ha a vevő magára forgatta a részvényt, akkor teljes forgatmány keletkezett. Ebben az esetben, mint névre szóló részvényt be kell vezetni a részvénykönyvbe. (Kérdés: valamennyi társaságéba-e de hogyan, figyelembe véve az egymásban szerzett részesedéseket vagy
külön-külön stb.). Erről nincs pontos rendelkezés a jogi háttér szabályozásban. 3. Elsősorban üres forgatmány esetén (de a teljesnél is) a letéti igazolás alapján a részvény sorszám szerint azonosítható kell, hogy legyen, mivel a részvénytulajdonlás maga a szabályszerű tranzakció esetén vitathatatlan, de nem megállapítható, hogy a vevő melyik részvény tényleges tulajdonosa illetőleg birtokosa. Az előzőekből következik, hogy tranzakcióban az eladó a részvények eladását a megállapodás keltétől számított három évig korlátozta. Ez a kikötés a megállapodást az ún. rektaváltó szabályai szerint minősíti. Tehát nem forgatással való átruházásról van szó, hanem engedményezésről, amely a Vár. szerint tilos, ezért a Ptk. 328. § - 330. §-a - azaz az engedményezés szabályai - szerint kell minősíteni a részvényátruházást. Fentiekből következik, hogy a tranzakció elidegenítést korlátozó kikötése ütközik az átruházott részvények értékpapírjogi természetével és korlátozza a vevő jogait, továbbá burkoltan jogszabálysértő, mivel a rendeletre szóló váltó szabályai helyett a rektaváltó szabályai szerinti engedményezést csempészi be a megállapodásba. Miután a vevő a megállapodást minden szükséges jogi kellékével aláírta, jogi tanácsadója pedig nyilatkozattal a megállapodást jogszerűnek nyilvánította, a tranzakció arról tanúskodik, hogy az irányításszerzés részvényeken és részvénykönyvekben történő tényleges átvezetésének vizsgálata nélkül nem tárható fel teljes biztonsággal a felek akarata szerinti tranzakció létrejötte. Nem állítható teljes bizonyossággal, hogy a Magyar Posta Rt.-ben fennálló tájékoztatási monopólium valóban megszűnt-e, vagy csak egy újabb konstrukcióban feltámadva tovább él. A valóságban versenyjogi szempontból ugyanis több vállalkozás közösen is lehet gazdasági erőfölényben a részvényátruházás útján megvalósított befolyásszerzés révén (oligopolium). Jelen esetben ugyanis közösen gazdasági erőfölényben lévő, de eltérő gazdasági súlyú vállalkozások aszimmetrikus oligopóliumával lehet számolni. A tranzakció részvényjogi elemzése ugyanis azt bizonyítja, hogy a tranzakció önmagában nem volt alkalmas újabb terjesztési és tájékoztatási monopóliumok megakadályozását elősegíteni. A hírlapterjesztés tranzakció idején fennálló piacszerkezete és elemzése (kivonat) A társaságok tevékenysége A társaságok típusosan az alábbi sajtótermékek értékesítését végezték országos hálózattal, de alapszabályzatukban meghatározott működési területen: országos napilapok, országos színes lapok, regionális napilapok, regionális színes lapok, egyéb kiadványok, köztük
évkönyvek, könyvek, reklám kiadványok. (Egyéb kiegészítő tevékenységek: telefonkártya, dohányárú stb.) A sajtótermékek terjesztését a társaságok a kiadókkal kötött terjesztési szerződések alapján végezték; a HIRKER Budapest területén, az NH Rt. a regionális társaságok nevében az ország többi területein. A társaságok akkor az NH Rt. kizárólagos tulajdonosai voltak egyenlő nagyságú 16,66%-os tulajdoni hányaddal. Tevékenységük eszközei újságárus pavilonok, hírlapboltok, hírlapfeldolgozó üzemek, a feldolgozásban használt technológiai rendszerek, szállító eszközök, bérelt és saját tulajdonú székházak. A hálózat több, mint 12 ezer árushelyből állt, munkavállalók, vállalkozók és a Magyar Posta által üzemeltetett árushelyek közreműködésével. A társaságok a hírlapterjesztést bizományosi díj ellenében végezték, kiadók megbízásából, a lapok kiadóinak tulajdonjoga fenntartásával. A társaságok közül kizárólag az NH Rt. rendelkezett a kiadók által terjesztésre átadandó példányszám meghatározásának jogával. A regionális társaságok a kiadók által meghatározott napi- és színes lap terjesztését végezték, a Magyar Posta Rt. Hírlapelőfizetési és Elektronikus Posta Igazgatósága átvételével és feldolgozásával. Majd a vidéki hírlapfeldolgozó üzemekbe szállítást a Magyar Posta Regionális Igazgatósága útján végezték. A Budapesten értékesített lapok pénzügyi elszámolását a HIRKER, vidéken az NH Rt. végezte. A kiadók és társaságok közötti elszámolás a bizományosi szerződésekre irányuló jogszabályok szerint történt. Versenyhelyzet az eladás előtt A társaságok vezetése szerint az 1990-es évek elején bekövetkezett liberalizáció után az egész országot felölelő hírlapterjesztési hálózattal rendelkező társaságok versenynek voltak kitéve: ˇ más hírlapterjesztési társaságok piaci megjelenésekor; ˇ előfizetéses sajtótermékeket terjesztő társaságok, köztük a Magyar Posta miatt; ˇ regionális kiadók közül azok miatt, akik előfizetéses terjesztési rendszert alakítottak ki; ˇ fő versenytárs pedig a Kiadói Lapterjesztő és Kereskedelmi Kft. volt, mely 1995 májusában alapított kilenc kiadót, a tranzakció előtt 450 árushelyből álló hálózattal. A sajtópiacon az 1990-es évek második felére konszolidált nyomtatott médiapiac alakult ki a privatizációt követő csődhelyzet után. Eközben a Magyar Posta Rt. 1993-ban átszervezte hírlapterjesztési üzletágát saját szakembergárdával, több évtizedes tapasztalattal.
Hatékony pénzügyi elszámolási és logisztikai rendszert épített ki, különös tekintettel az árushelyek teljesítményének figyelemmel kísérésére és a lapkiadókkal történő elszámolás támogatására. A lapkiadókkal fennálló bizományosi szerződéses kapcsolatrendszertől eredően a társaságok alacsony forgótőkeigénnyel, magas élőmunkaráfordítással dolgoztak, ezért egyáltalán nem vagy csak nagyon alacsony hiteligényük volt. Beruházásaikat az adózott eredményből és az amortizációból finanszírozták. Az egyes adminisztratív és értékesítési funkciók összevonásával növelhető volt a társaságok költséghatékonysága, ezáltal jövedelmezősége. Kockázati tényezők Az ismertetett piacszerkezet magában rejtette az alábbi kockázati elemeket: 1. Egyoldalú a függés a kiadóktól és az önkormányzatoktól. ˇ A határozatlan idejű terjesztési szerződéseket a kiadók 30 napos felmentési idővel - indokolással vagy anélkül felmondhatták; ˇ a kiadók kizárólagosan rendelkeztek a példányszám meghatározásának, ezen belül a remittenda kikötésével, amit az NH Rt.-n keresztül gyakoroltak a regionális társaságoknál; ˇ a nyomtatott sajtótermékek nettó fogyasztói árát szintén a kiadók határozták meg alacsonyan, miközben ténylegesen a hirdetésekből éltek; ˇ működési engedélyezés, közterület-használati díjak önkormányzati meghatározottsága az egyes árushelyeken; ˇ jövőben megváltozhat a munkavállalói árushelyek jogállása, amely kedvezőtlen üzletmenetet jelenthet a társaságok számára. 2. A kiadók, lapterjesztők tevékenységét befolyásoló jogszabály, hírlapterjesztésről szóló törvény, a tranzakció előtt és az után sem lépett hatályba. A kormánytájékoztató a piacot uraló és befolyásoló lapterjesztő társaságok részesedési arányával, nem magával a piacszerkezettel foglalkozott. Amennyiben az utóbbi feltárása és elemzése megtörtént volna, akkor a kormányzati és ellenzéki összetételű sajtóbizottság a vevőoldalon is számolhatott volna a monopóliumok kialakulásának - az ajánlás idején, majd a pályázat és a tranzakció után - fennálló vagy azzal fenyegető veszélyével. Ebben az esetben a hírlapterjesztésről
szóló törvény és más monopóliumellenes rendelkezések meghozatalával már eleget tehetett volna alkotmányos kötelezettségének.
4.2. A postai tevékenység jogi háttere és szabályozási rendszere A Magyar Posta belső szabályozási és utasítási rendszere 1999-ben alakult át az új, 1999. június 7-én hatályba lépett SZMSZ alapján, amelynek 9. pontja meghatározta a belső normatív szabályozás fogalmát, fajtáit, előkészítésének, kiadmányozásainak és nyilvántartásának módját. Ezen belül a stratégiai főigazgató feladataként határozta meg a normaalkotás egységes követelményeinek kidolgozását, a stratégiai ágazaton belül a jogi igazgató feladata a szabályozás formai és tartalmi követelményeinek kidolgozása. A szabályozás megalkotására, kiadására jogosult különböző fokú postaszervek egyeztetés után a Postaügyi Értesítőben teszik közzé a szabályozás éves terve, ill. az aktuális igények alapján kiadott belső normatív rendelkezéseiket. A belső szabályozás rendjéről kiadott 176/1999. (Po.É. 41.) elnökvezérigazgatói utasítás 1999. november 1-jén, egyes pontjai pedig 2000. január 1-jén léptek hatályba. Az utasítás szerint a naptári évhez igazodó évben összesített jegyzéket, továbbá a hatályos utasítások jegyzékét első alkalommal 2000. január 31-ig kell közzétenni. A szabályozás rendjének kialakítását nehezítik a gyakori vezetőcserék, az EU-csatlakozás bizonytalan időpontjához igazodó és változó azon koncepciók, amelyek a Posta szervezeti rendjére is hatnak. A módosítások szükségességét ilyen körülmények között azonban nem lehet objektíve megítélni. Ami a szabályozás rendjének átalakításáról az elmondottakon kívül megállapítható az az, hogy nem különül el benne élesen ˇ a társasági működés szervezeti rendszeréhez, ˇ az üzemeltetés rendjéhez igazodó utasítás jog és szabályozás, ˇ a belső anyagi és eljárási normák szétválasztására irányuló törekvés. Az ingatlan-nyilvántartás rendszere túlzottan széttagolt a Posta szervezetén belül. A naprakész nyilvántartások rendjéhez ma már üzleti érdek fűződik, az ingatlanvagyon aktuális állapota befolyásolja a társaság piaci működését, részvényesi, tulajdonosi stb. minőségét, de ennek súlyát a szabályozás belső rendje még nem követi. A Magyar Posta Rt. a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvénynek is megfelelő új Üzletszabályzat kiadását tervezi. Ugyanakkor a törvény valamennyi közüzemi, pénzügyi és nyugdíjpénztári, biztosítási, valamint távközlési tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet számára ügyfélszolgálat működtetését írja elő, de
a postai tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet megjelölése nem szerepel a törvény közüzemi szolgáltatói fogalomkörében. A fentiek ellenére a belföldi gyorsposta (EMS) ügyfelei részére létrehozott egy ügyfélkapcsolati irodát. A hatályos üzletszabályzat szerint a postai szolgáltatásokkal kapcsolatos panaszok a postahivatalok vezetőjénél szóban és írásban megtehetők, illetőleg a vásárlók könyvébe bejegyezhetők. A panaszok nem megfelelő elintézése vagy ennek hiánya esetén a panaszos a felügyeletet ellátó igazgatósághoz fordulhat. A belső szabályozás rendjében a panaszokat, bejelentéseket folyamatosan elemzik, értékelik és szükség esetén intézkednek. A hivatkozott fogyasztóvédelmi törvény a fogyasztói jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezése érdekében ún. békéltető testületek felállításáról rendelkezett. A békéltető testületek tagjait részben a kamarák, részben a fogyasztói érdekeket képviselő társadalmi szervezetek jelölik. A békéltető eljárás a testületekhez benyújtott kérelem alapján indul, melyet a testület a meghallgatás időpontjának kitűzésével az érintett gazdálkodó szervezetnek megküld. A Posta Rt. jelentős társadalmi fogyasztói és közérdeket érintő gazdálkodó tevékenységet folytat és szolgáltatást nyújt. A fogyasztói érdekvédelmi testületekből, kamarai rendtartásból való kihagyása, vagy kifelejtése indokolatlan, a törvényalkotás részéről ezért a fogyasztóvédelmi, valamint a kamarai törvényt, továbbá a készülő új postatörvényt e tekintetben indokolt felülvizsgálni. Megjegyzendő, hogy jelenleg a postai szolgáltató tevékenység EUirányelvek figyelembevételével történő átalakítása eleve a piacgazdaság mellőzhetetlen fogyasztócentrikus elveinek és követelményeinek megfelelően folyik. Az Unió postaszervezetei tagjai a fogyasztóvédelmi testületeknek. A humánerőforrással való gazdálkodás főbb EU-irányelveinek postai alkalmazását elsősorban az alábbi elvekkel összefüggésben vizsgáltuk: 1. 1995. évi EC irányelv a törvényes létszámleépítésekről 2. 91/533 EC ” a munkáltató tájékoztatási kötelezettségéről 3. 93/104 EC ” a munkaidőről 4. 94/33 EC ” a fiatalkorú munkavállalók védelméről 5. 97/81 EC ” a részmunkaidős munkavállalás támogatásáról és védelméről 6. 91/383 EC ” az alkalmi jelleggel foglalkoztatott munkavállalók munkabiztonsági helyzetéről.
A Posta az egyes részeiken már harmonizált Munka Törvénykönyve előírásai szerint Kollektív Szerződésben, illetőleg a Központi Üzemi Tanáccsal kötött Együttműködési Megállapodásban rögzítette a felsorolt irányelveknek megfelelő szabályozási elemeket. ad 1. A hivatkozott irányelvvel összhangban a csoportos létszámleépítéskor kötelező tájékoztatási, konzultációs kötelezettség eseteit és eljárási rendjét építette be a Megállapodásba. ad 2. A Posta szintén a Kollektív Szerződésben, valamint belső utasításaiban tájékoztatja a munkavállalókat a munkaszerződésről és az alkalmazási jogviszony feltételeiről. A jogorvoslati lehetőségek biztosítottak. ad 3. A hivatkozott irányelv szerint lehetővé kell tenni a biztonságos, egészséges munkavégzés körülményeit, a minimum napi, heti, éves pihenőidőt, a munkaközi szünetet és a hetes maximum munkaidőt. Ezeket a körülményeket a Munka Törvénykönyve, és ezáltal a Posta is, javarészt biztosítja. Harmonizálásra szorul azonban az a rendelkezés, amely szerint a heti pihenőidőt hetente legalább 24 óra időtartamban kell a dolgozónak kiadni, amit elsősorban vasárnap kell kivenni, és két munkanap között legalább 11 óra pihenőidőt kell megengedni. A postai Kollektív Szerződés szerint havonta csak 1 alkalommal esik vasárnapra a pihenőidő, és a többműszakos, a folyamatos munkarendű munkahelyeken csak egybefüggő 9 órát tudnak biztosítani. Ez a rendelkezés tehát még nem felel meg az európai elvárásoknak. Az irányelv továbbá maximum heti munkaidőről rendelkezik 48 óra/hét időtartamban, beleértve a túlmunkát is. A hazai és a postai szabályozás szerint viszont szigorúbb a túlmunka szabályozása az egymást követő munkanapokra. Az éjszakai munkát végzők rendszeres orvosi felülvizsgálatáról nincs a munkáltatóra nézve kötelezés az EU-irányelv szellemében. ad 4. A fiatalkorú munkavédelme a szabályozás szintjén már a Postánál is megfelel az EU-előírásnak. ad 5. Jelenleg a hatályos munkaügyi szabályozás és így a Posta belső szabályzata sem rendelkezik a részmunkaidős dolgozók támogatásáról és munkaügyi védelméről.
ad 6. Az alkalmi munkavállalók mint kölcsönadott munkaerők munkabiztonsági feltételeinek szabályozása egyelőre csak a Munkavállalói Szabályzatban kapott helyet. A Posta indokoltnak tartja a mozgásterét korlátozó jogi korlátok csökkentését vagy felszámolását. Ezen különösen a pénzügyi vállalkozások igazgatási törvénye (1996. évi CXI. és CXII. tv.), valamint a társasági jog, a személy- és vagyonvédelem, a díjbeszedés (rádió- és televízió-üzembentartási díjak) egyes szabályaiban fellelhető tevékenységi korlátok, tilalmak értendők. A Posta olyan pénzügyi szolgáltatásokat is ellátna, amelyeket a hatályos rendelkezések értelmében csak hitelintézet, vagy pénzügyi vállalkozás végezhet (pl. pénzforgalmi számlák vezetését). Az ügyfelek részére vállalná értékpapír letéti őrzését, forgalomba hozatal szervezését és ehhez kapcsolódó más szolgáltatásokat, amelyeket az értékpapírtörvény a Posta számára nem tesz lehetővé. Hasonlóképp végezne üzleti alapú pénzszállítást, nem kizárólag a személy- és vagyonvédelemmel összefüggésben. A felsorolt szolgáltatások engedélyezését a hivatkozott törvények, illetőleg a Postatörvény módosítása útján kívánja elérni, hivatkozási alapja az ügyfelek igénye. A pénzforgalom országos szabályozásáért a Magyar Nemzeti Bank felel. A pénzügyi igazgatás rendjét érintő kérdés a bankszektor fejlettsége, melynek egyik eleme a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások, valamint befektetési szolgáltatást nyújtó speciális társaságok fiókhálózatának kiterjedtsége. Ennek bővítésére a legutóbbi években került sor. A viszonylag fejletlen hálózat miatt, valamint a nem túlságosan nagymultú pénzügyi kultúra következtében az ügyfelek a posta szolgáltatásaira vannak utalva, de ez az elvárt törvénymódosításokat önmagában nem alapozza meg. A pénzügyi szabályozás és szolgáltatások jövőbeli fejlődése pénzügypolitikai korlátok lebontásán múlik, tehát a posta bankszerű működése elsődlegesen nem jogi, hanem gazdaságpolitikai megoldásokra vár. Bíróságok vagy hatóságok ajánlott küldeményeinek kezelési feltételeit saját hatáskörben, nemzeti törvénykezéssel lehet szabályozni a 96/67/EC EU-irányelv értelmében. A főként eljárási törvényeinkbe épített postai kézbesítési szabályok a postai szolgáltatást igénybevevők közületi és természetes személy ügyfélköre közt értelemszerűen nem tesznek különbséget. A gyakorlati postai kézbesítés rendje az ügyek természete szerint olyan állandósult ügyfélkört érint, akik az eljárási rend meghatározott szakaszaiban a hivatalos ügyiratforgalom feladói, vagy címzettjei. Az eljárási szabályokban és az állami regiszterekben (pl: ingatlan-nyilvántartás) szabályozott postai kézbesítés rendje az állami költségvetést érintő joghatékonyság oldaláról nem átgondolt. Ebben a tekintetben a Posta quasi közületi megbízott, akinek tevékenysége kihat az ügyek jogi sorsára, ill. a felek felelősségére. Az eljárási törvényekbe, ill. eljárási
elemeket tartalmazó államigazgatási és gazdasági igazgatási törvényekbe beépült postai kézbesítés rendje formális. Nincs feltárva az eljárás egyes lépéseinek, szakaszainak ismétlődéséhez, megakadásához társuló postai kézbesítés költségeinek sokszorozódásához vezető jogcselekmények hatása az eljáráshoz fűződő előnyök, hátrányok joghoz kötött és jogtól független elemeiben.
