-- LAMPEl RÓBERT (Wodianer F. és FIai) A KIRÁLY HÁZASODIK

fL/--

LAMPEl RÓBERT (Wodianer F.

és

cs. és kir. udvari könyvkereskedés kiadtlsa1

FIai)

BUDAPESTE_, VI., Andrássy-út 21. .L .. b tb

A milléniumra jelent meg! SZALAY-BAR6TI:

A MAGYAR NElIZET TÖRT..."....... .

1000 illusztrAcióvs.l és 120 mlimelléklettel. 4 diuea ._ vAezon- (korona) kötésben 30 trt. félbőr (Corvina) kö�.bea 32 trt. Szs.lay József .A magyar nemzet története" c1mtl. mlíve tudomtlny08 szinvons.lon t\ll, mégis mellőzve van benne mindaz, mi csak a tudóst érdekelhet!; elöadtlsa peditr oly egyszerIi, oly vilAgos. hogy bárki könnyen megértheti 68 élvezettel olvashatja. Eredetileg a Tudomtlny08 Akadémia a SzilAg;yi lstvt\n-féle 1200 frtos nagy jutalomms.l tÜJltetto ld. i8

a torintoa

havi ré.zIetekre

megrendelhetök bármely hazai könyvkeresked6 6.ltaL

A

KIRÁLY HÁZASODIK. VíGJÁTÉK

' A szabadsagharc

5c! éves évfordulója alkaIm�ól kivt\nat08 volna, hogy a nagy napok eseményeit mindenki ismerje és olv....a. Ezen 061ra legalks.lmasabb mil.

Az 1848-49-lkl

Magyar Szabadságharc Története.

3

FELVONÁSBAN. IRTA

,

.

,

TOTH KALMAN.

közel 900, eddig nagyrészt még seholi meg nem Jelent. múvészies klvitelü rajzzal diszitve. Szines mOmellWetekkeL Irta:

GltACZA GYÖltGY.

Telje. 5 diszkötésben, minden köteten a budai hODv6dBzobol' pomptls dombornyomatu mAetlval. Hasonló munka nem jelens még meg könyvpiacunkon. Az olvasó e munki!.ból nemoeU: szép és vonzó leirásban ismeri meg a 8zabadstlgharc kelet­ kezését és leColyAstlt, hanem mintegy elvonulni If.tj .. maga előtt a dicsőséges korszak minden !!Zereplőjét 6e minden egyes nevezetes eseményét. Ezen mlivet az egész hazai sajtó - különösen tirgyiJagoe­ tii!.ga miatt - osztatlan tetszéssel, a közönség pedig oly p6.raUan lelkesedéssel fogadta, hogy bátran t\llithatni, hogy m"C1&1' mO hasonló elteI'jedésre még nem tett szert. Az. Ui kOiet i!.ra füzve 28 trt, diszkötéaben 35 M.

a torinto.

havi ré.zletekre

tB megrendelhetök blormeJy hazai könyvkereskedő IJtal.

Wodilller ll'.

"

fiai-Illil, Bud.pes'-

MiNDEN FOZEI EOYENKtNl K�PH�10,

\

A'ij.

ohyIOB. A lelAnczolt PrG'1:1. metheüsz. Ford. Zilahy Károly, bevezette Tóth Rezsó. Elbe28. Bársony Iatván. Vadász· történetek. ódái. s. 2Il. lIIurger éB Barrlére. Bohém' Életrajzi élet. szinmú. ford. Radó A • Bztr�kj" éB 4. Ooppée. KovácRok len jegy' . For· 30. Béla király névte . egyéu dbeBzélö költemények zöje. A mu.gyarok tet teiröl. Ford. dilott a Radó Alltal. é. beve· tta javlto Szabó Ká"oly, . Bevei>. Jtlafaludy K. A kérők zeté.sel el· IMta Mika Sálldor. zelé,sel ellátt.. Beolhy Zs. . For· György 31. lIIollére. Dandin kek. �. SipuluBz.lIumorc8z ditotta Hevesi Sálldo,'. d . T6/hB. 7. De AmiciB.A bor. For 15. iuB 32. Gracza.1848. márcz 8. Zrinyi. >Szigeti veszedelem. elbesz61és. Trilby, 33. Bourget. Három "9. Du lIIaurler potter.

___

K.,tO'll Ol

l/. IU.�,II:

bAn. Bevezeté.·

Zsoll.

I

Ford. Hevesi Sándor.

szinmú. Ford. Fái B. lll. Versek. dámák 34. Szabolcska JG. Dorottya, vagylB a ik !terék. a 35. Turgenyev. Az ötöd dladalma a farBangon. Furcs .t. 1\'o,'táll Ford. �zabóné Il'ta vben. köny 4 e . t sez r ve vitézi 1848. julius ell atta 36. KOBButh LajoB 'Csokollai Vitéz Mihály. Bev. ll·iki beszéde a haderő roegaján· kiad.) .Yé/J)lesy L. {Isk. ben. ügyé lása tott 11�12. Ar any JánoB ..-áloga e. C,il· Riedl 37. Flammarlon CemlU l>lI.l)a<,lai. (IskOlai kiadás.) lago' esték. Ford. Tólh B. '. ts bevezetésével. hr.. Fr1$)! király A Első 38. Tóth Kálmán. 13. Ol a z elbeBzélök tára. '8-sodik. Vigjáték. De so�t. Farina, Verga, Serao, &. úr, Droz GUBztáv. Az 39 $\l."tls. Ford. Radó Anlal. k a csa· asszony és a baba. Képe Uti rajzok. 14. . ládi életből. F ord. Béri Gy/da kaméllb �5. DumaB Sándor. A KisvArosi e A. 40. VérteBy ArnOld. höhry. Szinma. Ford. Szemer tek. tÖrt�ne hAr· tt 16. Szomaházy l. Légyo o d . 41. IbBen. A népgyiiJöló F r . masban és egyéb történetek. Vikár Béla. tára. I1. Franczia elbeBzélök zete. költéB A kuruczvl1ág (Maupassant, GréyiJle. Hicard, 42. A. Ren d e zte és bev. eUA.tta Kardos tla Chavette, Bon sergent.) Fordito 43. Schlller. A m e.sinai meny . A",bms Zol/á" Alllal. Váradi . rd F . asszony . A bec8k 18. Gerolamo Rovetta zélése 44. Petöfl Sándor. Elbos telenek. �'ord. Radó A. (,S hiriapi czikkek. VAlogatott 19. KiBfaludy Károly Allan Poe. Rejtelmes r Edga 45. és te rendez költeményei. Sajtó aJa. s.

IKTA

TÓTH KÁLMÁN.

B

J:1!IItöfl.

o

\\\ \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ \1\ 9 D538006492vtAr Baja Ady Endre VArosi Köny

történetek. Ford Tolllai Vilmo Mór. EmlékbeBzéd .Jókai zéntivánéji 46. 20-21. Shakespearetl Rudolf trónörökösről es ogyéb A•.) d kia . ]-.(lsk Ara"y �'ord. . bev. ellátta Báll6cz; J6zsef

Mom. ihag yományai. 22. Kármán. Fann József Bev. ell átta Bá"ócz; Forditotta 23, Byron. Manlréd.

beszédek. eibe· 47. Kozma Andor. Vig 8zélése k . . stelen erkölc 48. Buttl E. A. Az AbrQ1,yi Emil. Elbeszélés. Olaszból ford. T61h B. Violka A A.J (Agai ó. porz 24. 49. Petöflné Szendrei Julia élések. oz . Vera s egyéb elbesz napló ja és levelei 1érey Marih Vi\ljunk el. 2�. Sardou-NaJac. Jókai előszl\vA.vaJ. 80D Forditotta Fái Béla. Tenny Irta h. 18 ·iki első 50. Arden Enoc 26. Deák Ferencz Alfréd. Ford. Lőrillcz; (Leh,.) Zs. .íelitati ja,·aslata.

Foly/a/ás a

LA l\1 PE

L

BUDAPEST.

R Ó B E R T (WODIANER F.

ÉS

PaS KIADÁSA.. (;.$. BS KIR. UDV. KÖNYVf"�R.RSKR

FlAI)

SZEMELYEK:

Róbert Károly özvegye, anyakirályné. Fia, I. Lajos, Magyarorsz� királya. Fiori, velenczei herczegno, fiatal özvegy,

Delfino velenczei doge rokona.

Magnificus Dominus Balbo, udv. tanácsos. Doctissimus Guido. Kont Miklós, a Velencze elleni hadak fó-

veztre.

István, bosniai bán. Erzsébet, banilIa, leánya. Kiskopjai Nagykopjai Kopjai Imre. Udvarmester. A római császár és cseh király követe. Farni, velenczei gróf.

Minden jog fenntartv:l.

Lőrincz, a bán szolgája.

Franczia követ. Angol követ.

. ....Ji f'

Idö: a XIV. század. Nagy Lajos uralkodása elején. Történik a visegrádi királyi palotában.

.!

,f J�.

BUdapest. Nyolllatott Wodiauer F. és

Fiainál.

l'

I. Felvonás. 1. Jelenet.

ELSŐ FELVONÁS. Q{.lrályl tánczterem elócsarnokkal, egyik

moly,

balra egy

kis

o:datol1 térdepl6 zsá­

oldalajtó. )

ELSŐ JELENET.

(PARNI ls FlOR! het'c=egnö

ellellke=ö oldalr6: j{jllnel<.)

Herczeg:nö: A gróf ur itt? Fami: Es a hcrczegnö is itt?

Néhány perezr e mar a tegnapi . Ink. Mikor 'rályi elfogadás al kalm ával is találkoztun . . . .hagyta el a gróf Vel,e n cz.é t ? , I I0Farni: Néhány honapJa mar, ho.�y � Jullus egno ma� rég.ebb en vagjáté kra ide siet�e m. A her�z mlnteg ·tartózkodik Visegradon, a �tnt ,tu d��, nemde. l,. rosato ak n u �a� meg a y� vált léve rpásfé . agy?n Q, a herczegnő elutazasanak kor�lményel ,n Velen c�ebcn Je­ gno hercze A , előttem ismer etesek nagy­ gyese volt egy Farni nevű grófnak, a . klt leggaz­ bátyja révén a gazdag szigettenger egy,tk azon dagabb örökösének t�ll"to ttak; a �agybaty� zee s= ss ban a genuai podestav�l a �Ignona elleneof9sztot­ , küvésbe keveredett, ezert kivégezté k � grof, egy ták j ószágaitól, s öcscse, a gazda� Farm e&ényebb legsz .szé re el mint Velencze egyik r�dt fel. A gróf elvesztette, mtn?;enét, ge c�apasra J gye� a hitét nem. A vé!etlenül jö.t karok he "tart , ?l keres st ztala vigas tt sén él siete h allg a éS ok le�cs len yegte szön lyett azon ban e é ny�y . �zeg a , no eg rcz e h A fol osók fo gadták kis torténet, Fa ni gróf jegyese, elutazott. Pompas •

,

Herczegnö:

.

�

�

.. l- �� �� k �

�

.

nemde herczegnő?

ti �

5

Herczegnö: Gróf úr, kegyed igen jól tudia, hogy a herczegnö Delfinonak, a velenczei dogé­ nak közel rokona, s igy az elmondott esemény után lehetetlenné vált, hogy a herczegnó neje le­ gy en e'i!Y ifjúnak. kinek nag;:bátyja a signoria. m egbuktatására törekedett. Grof úr, a viszonyok gyakran legnemesebb érzéseinken is uralkodnak. Fami : A nők rendesen a viszon,yokra szoktak hivatkozni, mikor lépteiknek a hiúsag következet­ len irányt ad j s azt is tudom, hogy nem volt még a világon bűn, vagy gyöngeség, mely magát men­ teni ne tudná. , Herczegnö: En a gróffal szemben semmiféle mentségre sem érzem lekötelezve magamat. Fami: Annál jobb. Herczegnó: Beszéljünk tehát egyébről. Farni: Még nem. A herczegnönek bizonyos em­ lékei vannak nálam, melyek a multról a jelenben némile� háborgathatnák. Nem titok, hogy a ma­ �yar király Ö felsége a herczegnö bájai iránt nem erzéketlen . . , és . . . Herczegnö: Tehát leveleim? Farni: Azokat megsemmisítettem. Herczegnö: A leghelyesebben tette

hát ?

a gróf. Nos

Fami: Egy gyűrűm van a herczegnőtől. Any. nyira bölcscsé még nem tudtam lenni, hogy el­ dobjam, de annyira együg'yű sem vagyok, hogy őrzésében gyönyört találjak. Ezt szeretném a her­. c ze gnőn ek visszaadni. Herczegnö: N os, tehát tegye a grófi Farni: J elenleg nincs nálam. Herczegn6: Tehát el fogja hozni palotámba. Faml: Ettől fel fog menteni a hercze gn ő. Herczegnö : Tehát egyszer, alkalm ilag. Nézze .. ' gróf, az első lengyel táncz kezdődik. Ah l a fran. czia követ. is tánczol, ezt meg kelJ néznünk; senki .' .

t. Felvonás. 2, jelenet.

A király házasodik.

6

s�.m tánczolja szebben a lengyelt, mint a franczia kovet, természetesen a király ő felségét kivéve. Mit tart a gróf a lengyel tánczról ? Valóban a követ már sorban áll, oldalán a brandenb�rgi grófné, méltó t,ánczosn�je a �övetnek . .. a leg­ szebb lengyeltanczos par, a milyet csak képzelni nemde gróf? Ah, a gróf semmit se vá­ lehet ah, a gróf nagyon unalmas. (El.) laszol, •

. •

• • .

M..\SODIK JELENET.

Fami (maga) :

Mennyire ledér I mennyire köny­ nyelmű! És most, a mint mondják, ez a nő a Il}agyar?k királyát há�ózta be, e dicső, e lovag ki­ ralyt" �I arra volna hivatva, hogy a kornak Julius CacsarJa legyen I Ah! e nő Antoniussá fogná tenni, ha a magyar birodalom királynéjává lenne' és miért ne? nem oly szép-e. mint egy angyal' nem oly eszes-é, mint a kigyó? és rokona a ve: lenczei dogenak, kinek béreltjei, mint a pókok szövik körül Európa valamennyi udvarát . De h� én a király elé lépnék s elmondanám azt a gya­ lázatos történetet, mely e nő képéről az álarczot letép�é I . '. ha e gyürüt, melyet a hercze15nőnek kell atadnom, a király kezébe szolgáltatnam? Ah! pokolba ezzel az eszmével! Farni gróf lehe­ tett szerencsétlen, de lovagiatlan nem lesz soha t A királyt meg fogja menteni jó szelleme. Csak már vége lenne a lovagjátéknak, hogy innét is clmehetnékl. messze, messze, magam sem tudom hova I Itt jónek a magnificus és a doctissimus. Ez a magnificus Balbo valaha nápolyi tisztviselő volt most a magyar udvar első tanácsosává notte ki magát; és ez a doctissimus pár év elött a sanpao­ Joi dominikánusoknál tanult volt. Ponte kardiná­ lis eszességeért megkedvelte, titoknokává tette s mint a pápai államok követe, magával hozta M a • • •

-

7

gyarorszá!{ba s most, miután a kardinális a nun­ cziusi adó megtagadása miatt az esztergomi érse­ ket és a nyitrai püspököt interdictum alá vetette vissza�ért R
•

tas

.

I (El.)

BaJbo:

HARMADIK JELENET. BALBO, GUIDO.

Tehát a doctissimus szüksérresnek tartja' hogy .a herczeg12ő ő felségének neje legyen? �uldo: Elkerul, hetetlenül! O felsége elvégre is �ar Magyaf(?rszagb�n született, s magyar szárma­ zasunak tartja tnagat, mi csak az anyakirálynéra sz?-mlth!itunk. 0. fe��ége a2! anyakirályné azonban mar hajlott koru holgy, mit gondol a magnificus. hogy'ha e�y szép reggel meghal, mi történik? Semmi egyeb, mmthogy az udvari méltóságokat a büszke Drugethek, Kont Miklósok és István bánok foglal­ nák el. Balbo: Értem a doctissimust ; a királyon csak a nők iránti gyöngédsége által uralkodhatunk . a yelenczei herczegnő eszes, a velenczei herczc nő ldegen, neki keH örökölnie azt a hatáskört, melyet jelenleg a királyné foglal eJ.

g

A k irály

8

házasodik."

I. Felvonás.

Helyzetünk még a királyné pártfogása mellett is nagyon nehéz! Mennyi küzdelembe ke.­ rült, mig Kont Miklóst, a Velencze elleni magyar hadak vezérét letettük s helyébe Erberach lova�ot emeltük. Ha Kont Miklós marad a vezér, ezota már Ve lencze porba lenne tIpOrva, de Erberacn m egveretvén, a velenczeiekkel fegyverszünetet kö­ tött, s igy a hadviselés belathatatlan időkig húzó­ dik el. Balbo: De mitevók leszünk akkor, ha ő fel­ sége Erberaeh vezérletével meg nem elé�edve, is­ mét Kont Miklóst fogja a hadak élére álhtani, vagy a mi, a király mesés szerencséjét tekintve, még rosszabb: mi történnék akkor, ha ő felsége a ma­ gyar tábor vezérletét személyesen venné át? Guido : Ez kétségkívül baj lenne, mert a kirá!J­ nak senki sem állhat ellen. Megy, lát és gyoz. Hogyha ö maga megy a csatatérre, leveri most a velenczeieket, s m eghódítja egész Dalmácziát hanem ez nem fog megtörténni. Balbo: Es miért nem ? Guido : A királyt más háborúba keverjük. Ve.­ lencze ágens eivel ugyanis egész Európában elter� jesztettük, hogy N. Karoly császár és cseh ki­ rá!y az anyakirályné ő felségéről a prágai udvar elott. valami szörnyen becstelenitő szavakat mondott. s ezzel mindennap izgatjuk a Balbo: Igen kIrálynét. Guido: És a királyné büszke, a királyné sértve van, még csak pár nap kell, s fia által, ki anyját imádja, hadat izentet a római császárnak. Baibo : De ebben az esetben a királynak Ve­ lenczével békét kell kötnie, mert két háborút egy­ szerre nem viselhet. Guido : Épen ez a mi legközelebbi czélunk, � oda kell törekednünk, hogy ő felsége, Delfino kö­ zel rokonát, a velenczei herczegnőt vegye nőűl.

Guido :

• • •

• • •

3.

jelenet.

9

A kinek o ldalán doctissimus magas ud­ vari tisztséget töltne be. Guido: En? én? E ritka szerencse nekem nem jut osztályrészül. Balbo: S nem üres-e a főudvarmesteri állás? Én meg vagyok győződve, hogy e nagy méltósá-. got a herezegnö régen a doctissimusnak, legjobb barátjának szánta, s a mi most nála csak ohaj-­ tás, annak kivitele az ifjú királynénak' csak egy szavába fog kerülni. Guido : felsége az anyakirályné!

Balbo:

.

NEGYEDIK JELENET. VOLTAK. ANYAKIRÁLYNi.

Ah I a doctissimus ! Ismét egy kö­ szönettel tartozunk a doctissimusnak ; alig múlhat el egy nap, melyen a doctissimus J1ekünk valami kedves meglepetést ne szerezzen. O felsége, fiam, ma délután mutatta be nekem azt az okmányt, mellyel őt ő szentsége, VI. Orbán pápa, a lithvá­ niai tartományok birtokában megerősIti és ezen­ felül a kereszténységnek tett szolgálataiért az eJP:­ ház zászlótartój ává nevezi ki. A legmegtisztelobb �zim : "Az egyház zászlótartój a !" Guido: Signifer ecclesiae I Királyné : Kétségtelen ugyan, hogy fiam elfog­ lalta e tartományokat, meghódította és birtokába vette azokat. De mit érnének e tartományok az egyház jóváhagyása nélkül? Guido : Ha az egyház jóváhagyása nélkül ér­ téke volna a tartomanyoknak, akkor a legelső fe­ jedelem a tatár khán lenne, ki negyven millió hi­ tetlen fölött uralkodik. Királyné : Udvarunk örömmel vallja magát a pápaság hübéresének, hiába tiltakoznak ez ellen a magyar országnagyok, hiába hangOlták ilyen fel­ fogásra fiamat is; én, Róbert Karoly özvegye,. tu-

Királyné :

10

A király

házasodik.

1. Felvonás.

ÖTÖDIK JELENET.

VOLTAK. FIORl

HgRCZEG�H'S.

Herczegnó: Felséges asszonyom I (Kezel csókol.) Királyné : Milyen bájos a mi leányunk, és öl­

tözékében mennyi egyszerűség, alakján mennyi méltóság ! Herczegnő : Lehetetlen e tulajdonokkal /.lern ékeskedni annak, a ki, mint én, már másféléve lehet szerencsés felséged körében tartózkodni. Mily boldogtalan leszek, ha ezt a kegyes udvart el kell hagynom! Mert idejövetelem mentsége aZ1 hogy akkor testvérem, a signoriának magyarorszagi kö­ vete volt; ö azonban már rég meghalt s nincs többé ürügyem, mely hosszabb itt tartózkodásomat megmagyarázná. Királyné: S nem magyarázza-é meg az. hogy nekünk a herczegnő legkedvesebb vendégünk ; nem tartózkodnak-é a visegrádi udvarnál a világ minden részéből előkelők, hogy udvarunk fényét emeljék. Herczegnő: Azok szerencsésebbek, mint én, mert nem rokonai a velenczei dogénak, kivel Ma­ gyarország háborúban áll. Királyné : Reméljük, hogy Delfinóval nem st)­ kára békét fogunk kötni. Herczegnó: Adná az ég I Gu�do: Az egyháznak sem lenne ennél forróbb . vha.l tasa.

5.

jelenet.

Királyné: Hanem hol van felsé�es fiun' T .ajos � He rcze gnö: Anglia követével lattam ÍJ IdségéL Királyné : Helyesen, nagyon helyesen I Senki

dom azt, ho�y mi koronánkat egyedül s kizáróla:; a pápaság joindulatának köszönjük. S ezért két­ szeres köszönettel tartozunk a doctissimusnak, hogy azt a kapcsot, mely udvarunk s a pápa közt fennáll. s mely legujabban egy sajnos véletlen folytán meglazúlt, jóakaratával, bölcsességével helyreállította. Ah l kedves leányunk, a velenczei herczegnő!

sem érdemli meg jobban ezt a figyelmet, mint Anglia követe; Anglia volt az, a mcly fiamnak 30 ezer fegyverest ajánlott segítségül nápolyi hadjá­ rata alkalmával; a nehéz földviszonyok, közbe esó tengerek !lern. gátol!u,:tták a nemes Ed��rdot.' .az angol kiraly o felseget, hogy fiam lovaglIgye Irant rokonszenvét ki ne fejezze; szinte sajnalom, ho�r fiam gyors szerencséje Anglia további segedeimet fölöslegessé tette., . Guido : A vilag mInden hatalmassaga keresI most az alkalmat, hogy a magyar birodalom jó­ indulatát megnyerje; s vajon mi ennek az oka? semmi egyéb, min� az a n�gy fét:IY, �el��t .. az IJd­ varnak felséged kiemelkedo alakja kolcsonoz. Oh. hogy aka<;1t ha�andó, .3: �i bátorko�i1{ e magas ala­ kot is lerantam talapJarol. s e fenyes szellemet vakmerő szavakkal illeti. Királyné : IV. Károlyt, a római császárt, a cseh királyt érti a doctissimus? Guido : A ki felségedröl egész prágai udvara előtt oly sértőleg nyilatkozott, hogy szavait ke­ gyelethez szokott ajkaim ismételni nem merik. Királyné : Megbanja még a császár e nyilatko­ zatát! Prágába fogunk ezért menni, s letépjük a koronát a szitkozódó fejéről. Miért. sértett m.�g engem a csaszár?, Azért, m�r� terveIn k:resztul­ láttam, mert szétteptem a halot, melyet ugyetle� keze font? I1:y hálókkal csak legyet lehet fogm, nem Róbert Karoly özvegyét " . Herczegnö: Felséged fel van mgerulve; ki, tudja, való-e az egész hír? . Guido (litkon a herczegnóhöz): Az Istenért, her­ czegnő, ne csillapítsa a királynét! Királyné: Én magam is kétkedtem a durva. ,

,}

_

.

A király házasodik.

12

sérté�be?; de n�m kértünk-c rögtön felvilágosítást

� praga! u�var!ol? és nem ml'lt-é el három hét?

es ncsaszar kovete még mind ez ideig nem ér­ k:zett meg. Holnapnál tovább nem várók és ha a kove� meg ne�l érkezik, még pcdig a legfényesebb elég!etel}el, �':lJ.oS hadat fo� i,zenni a császárnak. A romal csaszar, a cseh klraly még nem ismeri � én fiam �atal�át, de biztosítom, hogy az a kez, mely Napol'yJg elért, elér még Prágáig is s ha Johanna ellen kl birtunk á,lítani kélszazezer iova­ g?t, ki fogunk állítani a római császár' a cseh kiraly ellen félmilliót . Balp o : Én nem, félek a bekövetkező esemé­ nyel�tol, �anem, att?l, hogy ez izgatottság felsé­ ged ldc!{emek artam fo". O Kir��yn � : Jól mondj a a magnificlIs, nyugalomra van szukscgcm. (A lterczegl1öltöZ.) Menjünk a kék terembe, gyermekem. (Mimi el.) HATODIK JELENET. ANCOL KÖVBT. (A belső csa1'1lokbtUI.)

LAJOS 4s.lZ

.

L�)o�.: Ismételve kérem méltóságodat : fejezze

kl koszonetemet A�glia királ4':a előtt, hogy kőzel

r
I.

Felvonás. 6. jelenet.

zik. Va· van a herczegnö nekem többé nem hiány ? Eh I .. lób�n kiváncsi vagyok, mi lesz ebböl ől, s végre is kiszakftom magamat az udvar köréb akkor ismét ismét hadaim élére állok. Igaz, hogy óhajt, vége lesz a házasodásnak, melyet anyám t.. . nagy sürge enki mind ak. javain m sosai tanác mintha szi­ baj de semmi esetre sem nagyobb, mely . ék, akoln erösz et .tö,l magá­ érzelm oly ve';1re . ok, a klraly ny Szege k. akaro külm mene nyomban ak, s nem kiktöl azt kivánják, hogy házasodjan egyúttal azt is, hogy szeressenek! .

HETEDIK JELENET. VOLT. HBRCZBGNŐ.

Egészen elmerűlve! Lajos: Herczegnö ! Herczegnó: Miért e fellegek az én uraikodóm homlokán? ak Lajos: Hogyan? A herczegl1ö uralkodóján felett gnö hercze a zei, velenc gnő hercze A nevez? a magyar király nem uralkodik. Herczegnö : Ki tudja? Lajos: Hódítás útján, vagy önkéntes csatla-kozással? Herczegnö : A magyar király mindkettöhöz szokva lehet. Egyébiránt már tudom felséged ked­ z­ vet1ensé�ének az okát. Az udvarmesternél megné ­ tem a tanczsorozatot, valóban kellemetlen egyhan ve­ gúság; felségednek majdnem minden tánczát lem kell tánczolnia. Ah, az az udvari szokás, mely az udvarmesterekre bizza a tánczkiosztás szere­ pét s ezek az ügyetlen udvarmesterek ... Lajos: . . rendesen uralkodóik gondolatait szok­ ták eltaláini . Herczegnö: Egyes részletekben; de kételkedem­ benne, hogy felséged a lengyel tánczot nem őrö mestebb tánczolná-e a brandenbw-gi grófnővel;.

Herczegn ó:

.

A

14

király házasodik.

'kétségkivül, a brandenburgi grófné a legjobb len­ gyel tanczosnő a világon. Lajos : A herczegnö ma nagyon szerény. Herczegnö : A felség pedIg nagyon udvarias és kegyes. Milyen kár, hogy azonnal távoznom kell; a következő tánczra a franczia követtel vagyok feljegyezve; a követ a legelőzékenyebb lovag s a legjobb tánczos . . . hanem (Frallczia követ, IId­ van/les/er jő.) Lajos: Hanem? Herczegnö: Ah, már itt van a� udvarmester, a ki azt mondja, hogy menni kell ! Erti ezt felséged? menni kell! (El az Itdvar1llesterrel s a követ/el.) Lajos : Kétségkivül bájos és kedves, de I . ah, ez a de ! . . . Nem érzés az, a melyet birálat alá vehetünk, melyről p1agunk is talal�atJuk, vonza­ lom-e vagy sem? 0, más az igazi erzes, mely tud­ t).II1k és aimratunk ellen egész valónkat elfoglalja. En igy képzelem a valódi érzelmet. Uralkodoja vagyok a legdicsőbb nemzetnek, hadi szerencsém oly nagy, hogy szinte óhajtom a szerencsétlensé­ get, mely ingert adjon további küzdelmeimre . . és . és a szivem mégis üres . . . uralkodom mil­ l,iók felett, s nincsen egy, a ki felettem uralkodjék! Es azért, mert király és hadvezér vagyok, ne le­ gyen szivem? Ha találnék egy olyan nőt, a ki szivem parázsáról e hamut eS'y lehelletével elfújná ! Ah! érzem, én nagyon tudnam szeretni azt a nőt I ,(EI8ondolko;;ik, majd figyelmessé lesz a jövókre.) . • .

• •

.

.

.

.

.

NYOLCZADIK JELENET. VOLT, BÁN, ERZSÉBET, KOPJAI.

Bán: Mindenünnen elkésünk. Már most hol ta­ láljuk meg az udvarmestert? Szép zavar ! Végre! itt van egy lovag, ez t á n útbaigazíthat ben nünke t. .Jó estét, 10 vag!

I. Felvonás. 8. jelenet.

15

Ez az én bosniai bánom lesz. Mily gyönyörű gyermel(e van. Nem ismernek! Derék l (Fmn.) Alkalmasint a bosniai bánt van szerencsém üdvözölni? Bán : Honnan tudja ezt a lovag? Lajos: Nem titok az udvar előtt, hogy a király a boslliai bánt Visegrádra rendelte. Bán : Igen, lovag, én a bosniai bán vagyok, leá­ nyom, Erzsébet, s egy távoli rokonunk, Kópjai Imre, kinek.az udvarnál szintén némi ügye lesz. Kopjai: En Kiskopjai, Nagykopjai Kopjai Imre vagyok, elvégeztem Pécsett a studium generalét, s jelen voltam mint Kisszelepcsényi, Nagyszelepcsé­ nyi Szelepcsényi Máté apródja Rómában, midőn VI. Kelemen pápa ö szentsége, Avenióból oda te­ vén át lakását, a na�y czeremóniára a világ min­ den részéből egy millió kétszázezer ember gyűlt össze, a midőn is isten különös csodája gyanánt Szent Veronika képének könnyei megindúlván, e csuda láthatása oly nagy tolongást idézett elő Ró­ ma legnagyobb templomában, hogy az ájtatos hi­ vek közül negyvenketten agyonnyomattak. Bán : Imre, majd máskor beszéld el éle ttörté ­ netedet. Kopj ai : Ez szorosan a bemutatásomhoz tar­ tozik. Bán : Alig várom már, hogy ő felségét, a ki­ rályt személyesen megismerjem; ö engem ezuttal is nagy bizalomra méltatott, s ime, a legnagyobb zavarban vagyunk. Alkonyat után érkeztünk Vi­ segrádra s igy a királyi család előtt már nem tisz­ telkedhetünk, s a bemutatás is lehetetlen, az ud­ varmester azonban, ki lakosztályunkba vezetett, azt mondta, ho�y azért részt vehetünk a mai vi· galomban, minot Visegrild is csak ritkán lát, a be­ mutatást ő felségeik itt is kegyesek lesznek elfo­ gadni; a leányok azonban rendszerint sokáig öl�

Lajos (magában):

16

A

l

király házasodik.

töznek, s ime ide is akkor érkezünk, mikor az udvarmestert a termek és a vígadók tömegében . lehetetlen megtalálnunk . �rzsébet: Kedves atyám, hiszen én gyorsan . oltoztem. Bán: Annak is te vagy az oka, hogy osztályunkat nem foglaltuk el hamarabb. Lajos: �inqennek a banilla az oka! ah, a bán nagyon sZIgoru. Bá.�: Q�esto mest�r�ól,. a s�obrásztól és épi­ , tésztol, a kl Bosna varat IS epltctte ' e�y kevés }lesült :> e muvészetek művészeti oktatásban gyakorlása szenvedélyé'i_ lett. Most is oly mér­ tékben űzi, hogy egész társzekér kellett csak mű­ szereinek, faragványainak, véső inek és itt is a mint a visegrádi var alá érkeztünk már a ka u­ nál le kellett szállnunk csak azért, hogy a szobro­ kat vizsgálgass,a. Erzsébet: En azt hiszem, lehetetlen a kapu mellett álló Neptun mellett elhaladni a nélkül hogy meg ne tekintsük ... milyen szép szobor'' bizonyára Bernardo műve. �I!jos: A banilla eltalálta! Kiváncsi vagyok, mmo alapon? �rzsébet: Ah! a sze�ény Questo annyit be­ szelt neke!D Bernardo �uveiról, hogy első pilla­ natra 1!leglsmerem. Szegeny Questo! ha még élne, mennyit beszélhetnénk neki majo arról, a mit Vi­ segrádon látni fogok. Lajos: Szegény Questo! Erzsébet: Hogyan? a lovag is sajnálja őt? tán _ lsmerte ? Lajos: Igen; ö a visegrádi palotán is dolgozott; J1a�on örűlök, hogy egy nagy művész tanítvá­ nyat van szerencsém megismerni. Erzsébet: Ah lovag! én csak kontár másol. Yagyok!

p

Felvonás.

8.

jelenet.

17

Lajos: H!l másolni kép�s a banilla, az ihlet, a ml az alkotashoz vezet, neha perczek műve szo­ kott lenni. K�pj�.i: N� �idd )oyag, Erzsébet hugom nem kontar, o valodl muvesz. Nekem ifi csinált egy Minervát, mikor a studium generaléra mentem. Hanem ezzel a Minervával különös szerencsétlen­ ség történt ... a �inerva már készen volt, de az agyag még nem szaradt meg ... ekkor a Minerva orrára egy szemtelen légy bátorkodott szállani, én azt g<;>ndoltam, megfogom ezt a szemtelen legyet, meg IS fogtam, hanem a légygyel együtt Minerva orra is markomban maradt. Erzsébet: Imre I te soha sem hagysz fel tré­ fáiddal. Kopjai: Én nem tréfálok ; de nekem az már szerencsétlenségem, hogy akármit mondok' ha a legkomolyabban is, az emberek mindjárt nevet­ nek, mintha én nevetni való volnék. Bán: Mindenesetre Erzsébet az oka, hogy szál­ lásunkat a palotában későn foglaltuk el. Ha alko­ nyat előtt érkezünk, tán előleges bemutatásunk is mcgtörténhetett volna. Erzsébet: Ah! ki ne nézné meg figyelmesen . s�i szobrot, s magát e tündér-pa­ ezt, a .sok m�vé lotat IS. A klralyl palotanak negyven folyosója és kétszázötven terme van, nemde lovag? . L�jos: Háromszáz, ha szabad a banillát meg­ Jgazltanom. Erzsébet: Questo így mondta. Lajos: Questo távozasa óta az építkezés nagyot haladt, ezt az egyet én mégis jobban tudhatom Questonál. Erzsébet: Miért? Lajos: Hiszen e palotát atyám építtette. Er�sébet: I:I 0gyan! a lovag atyja? LaJOS (1IIagaban) : Ah, most majd.�lr.ontottam e A király há248odlk. *

..'

2

18

A király

J felvonás

házasodik.

Lajos' Még nem. megismeri

kedves jelenetet. (Fmff.) Igen banilla, igen, hiszen az én atyám is építész volt. Kopjai: Hogyan, lovag? hát te is olyan pallér forma vagy? Lajos: Csak kezdő; a király később udvari hadnagygyá emelt. Erzsébet: Ez kár! ez halálos vétek! a király bárkit tehet udvari tisztté, de müvészszé senkit. A lovag hűtlen lett a mtívészethez . Lajos: Nem egészen . A szobrászatot most is kedvelem, s nincs forróbb vágyam, mint a banilJa műveit megismerni. Hanem én igen szigorú biró vagyok. Erzsé bet: Ezt szeretem I Ah, ez dicső lesz! nemde, lovag, mc&"mutatja nekünk Visegrád mú­ kincseit? Kegyed Itt mindennel ismerős, kegyed mindenhova el fog vezetni bennünket; ez ugyan egy kis teher lesz kegyedre nézve, hanem én legalább mindig örömet lelek abban, ha másoknak . valami örömet szerezhetek. Lajos: Biztosítom a banilIát, hog� ez nekem a legkellemesebb foglalkozásom lesz. (Magában.) Mi­ lyen angyali teremtés! Bán : Derék! Derék! Visegrádi első találkozá­ ll�nk is mindjárt szíves ismerkedéssel kezdődik. UdvözölJek, öcsém! Kopj ai: Adj nekem is kezet, lovag, te tetszel minekünk. Lajos: Ennek nagyon örülök. .� Erzsébet : Ah! csakhogy van egy JO Ismero­ sünk, ':Iert Visegrádo� J;l izonyá ra mas 3; szokás, mint nalunk, Bosna varaban. Ah! legalabb csak holnap le tt volna ez a nagy vigalom; alig volt időm öltözni. Lajos: A banilIa igy is ékessége lesz a viga10m nak. Erzsébet: Lovag! az udvari tisztek mind ilyen hizelgők? .

nillat

8

jelenet.

de mmd azzá lesz. ha

19 ba·

a

Ez mal okos et;tber, röviden fogja. Igy szoktam otthon en !s .

mlnd.!art u d varo ln! Sz cl epc sell YI

Kopjai (félrt)

Kisszelepcsényi. llonkának

NagyszelepcsenYl

.

n

Igy h

ha e m szokot! az lenni, ha müvészek talalko�nak No at miH most légy segltsegunkre, lovag. lelkeresnunk az u dvarmestert. . . Lajos: Legjobb lesz. . ha a ban a bal tere be • ha a ban talalko' ulo� ln Jobbra pedig én megy. zik vele ' ezéInaI lesz. ha en . ligyelmeztetm fogom, . hol ker es e a bant. . • Bán: Helyesen Köszonet készsegedért, lovag . I A viszontlátasig .

Bán

Hamar megy az Ismerkedés.

.

m

?

s

Erzsébet Lovag. ha már ennyire megismer· kedtunk kijelentem azt az o ha l ta somat. hogy a mal vl g �lo m ban a lovaggal sokat akar".:k tam:zolm

(El alv/ával.)

meg­

nagyon . te derék p.allér' nekem. ha a JoszagallJl�t visszaadja kiraly, parUogasom ala veszlek (El.)

Ko pjal Szer v usz

tetszettél

a

KJLENCZEDll< JELENET. LAJ<»

(egyrall/.)

Elmentek , vége van az egész vidá� jel enetnek ! Lelkemre! szere t nék utánok rohanni Milyen ke dv es szer e tetre m.c lto csoport; e� a m�­ latsagos Kis és NagykopJaI; a tIszteletremelto ba,n és ez a kis művésznő. a kmel< nem tUdo,m, kede­ lye csillog· é jobban. vagy a szeme I !,-h. �llyen szép szeme van' és haja, tel mete, e�esz alakJ � és mIlyen artatlan.! A tisztasagot .u;:!.y h�rdJa a homlokan, mint berez. a hav�t . Sokert nem a dnam ha JO ideig fel nem lsmer nen: k . . M.t nt kual� ::loha sem voltam ilyen lokedvu, soha Ilyen boI

Laios.

.

,

•

. • •

,

.

2"

I

,

A

20

'király

házasodik:

dog:! De igen, egyszer, mikor Salerno ostroma alatt paripás�ul a folyóba ve�vén magam. elborított a hullam, s Im egyszerre utan am rohant az egész hadsereg, hogy megmentsen ; akkor láttam : hoI gyan szeret engem Magyarország ! Ah I érzem, hogy ezt az országot egyszer nagyon boldoggá fogom tenni ; mert csak az tehet másokat bol­ doggá, ki maga is boldog és én most az vagyok ! Kjilönös I �ég el. s�m váltam tőlü�, s már is alig varom a vIszontlatast. Ah ! a doctlssimus I TIZEDIK JELENET. VOLT,

Gumo.

Felséged egyedü l ? Laj o s : Nagyon jól mulatok. Guido : Ezen felette örülök ; felséged egész valója jókedvtől sugárzik. Lajos : Tudja-e a doctissimus, mi ujság ? A bosniai bán is megérkezett ! Guido : A bán nem fogja tisztára moshatni azo­ kat a tévedéseket, melyeket Kont Miklós követett l, a hadviselésben. Lajos: Ki tudj a ! Mulasson jól doctissimus !

Guido :

(El.)

TIZENEGYEDIK JELENET. GUIDO

Gu�do : Ó

(egyediil.)

felségének felette jó kedve van, bi­ zonyara a herczegnő bájolta el. Terveink mezva­ lósulásához pcrczről-perczre közelebb jutunk. Epen ma néztem meg a föudvarmesteri méltósá!.! jöve­ delmét. Egynéhány szép dominium, s egyéb fel­ számithatlan recom pensatiók. TIZENKETTEDIK JELENET. VOLT, JJERCZEGNŐ.

Herczegnö:

Ah, a doctissimusl

I.

Felvonás.' 12.

jelenet.

21

Guido : Még nem is volt alkalmam elmondani' hogy a herczegf1Ő ma rendkivül bájos. Herczegnö : Ugy tapasztalom, hogy ezt ő fel­ sége ma legkevésbb é veszi észre ; mmtha mellőzne egy kissé. Guido : Ó felsége épen most mondta, hogy a herczegnő ellenállhatatlan. Herczegnö : Ah I én nem tudom, de ma épen nem múlatok. Olyan régen volt már udvari vIga­ lom, hogy nem találjuk belé magunkat a ha.1gu­ latba . . . az az örökös bőjtölés, imádkozás, me­ lyekre a királynő mindi&, tud valami ürügyet ta­ lálni. É n nem akarom serteni a doctissimus vallá­ sos érzületét, hanem mondja meg nekem a doc­ tissimus, nem nevetségesek ezek a térdeplő zsámo­ lyok is, melyekkel a királ,yné az egész udvart be­ bútoroztntta, még itt i s : tanczterem és imazsámo­ lyok, hahaha ! Gnido : Per amorem Dei ! Herczegnő ! Ha ezt a királyné me&haUaná I egy percz alatt elronthatju. aztr a mit honapokon át épJtettünk. Csak e\P' rö-' vid nap tán még, s a herczegnö Európa egyIk leg­ hatalmasabb királyának neje lesz. Herczegnc5 : Igazán, doctissime ? Guido: Ad animam, herczegnö I Herczegnö: Ah, ha én királyné leszek, minden héten Jovagjáték lesz, s mindennap tánczvigalom_ Guido: Akkor mindent megtehet a herczegnó, �sak most, kérem az egekre" el ne feledje eddigi szerepét. Igaz . . . fogadja herczegnó ezt a kis 01vasót, tegye az oldalzseb ébe, s mikor a királyné­ val beszél : rántsa ki véletlenül a zsebkendöjevel, s ha ezt a királyné észrevette, szűzi szeméremmel me�tse magát, hogy e kis rosarium nélkül, melyet a hIres Bona pater egykori tulajdonának mondanak, soha sem tud ellen111. Herczegnö : Ah engem a doctissim\ls végtére

22

r. Felvonás. 14.

A király háza�odik,

mé� a ciliciumba oltoztet . Ad . re v i d er e, doct.is­ s i me o m i nt ke�yetek mo n dJak , pihenésre van szuk­ sé�em a tán c z elött, melyre ö re l s égével yagxok felirva. Kérem doctissime, küldjön egy aprod altat a salernoi terembe egy pohar h�sitöt a s zam � m ra. Guido : K é sz s é �ge l h e rc z eg no (Hetur/!no el.) Alka lmilag magam is meglzldek egy cseppecske malvaziát. (EI.) TIZENHARMADIK JELENET. Lajos (maga IlOupro/) A banilla már tánc,zoIt is. A szarv as nem délczegebb, a zer�e �em kony­ nyehb nála, Any á m nak is bemutattak es l�gk�d: vc zöbbe n fogadta. Ki i s állhatna ellen ennyi SZll�1 bájnak. K o pja i is tánczol, a K i s és Na g y ko P I Ul I Az udvarmester a thüringiai grófné na k osztotta, a ki a legkövérebb asszonyság egé s z . Europ': ban. ha n e m a tánczról ne m ak a I l e m o n d a m , : . kepze­ lern az én fi ata l barátom múlatsagat I. Mar letette I Mi n tha egy gály á val kötött vol':1a kl, akkora lé­ lekzetet vesz ; most erre tart, kepzelem, hogy pa­ naszkodik majd. Jó estét, Imre ! TIZENNEGYED I K JELENET. VOLT, KOPJAt.

Kopj ai : Pfű 1

pm ! igy kötik a malomkövet az

ember nyakára. Laj o s : Mi történt ? ,. . " . l . Kopjal : Barat om , egy thunnglal. kulcsarnove kellett tánczolnom. Laj o s : Ah ! az g rófnő ! Nagyon elokelo I Kopj ai : Az nem lehet ! l1y�n terJede lme csak , egy kulcsárnénak lehet ! ,No, tisztele,? e,n azt az udvari szokást ' a hol a tanczosokat es tanczosnéleat az udvarm esterek classificálják 1 . , Lajos : Barátom, ez spanyol ud . an szokas. , Kopjai : No, ették volna meg a s p anyo l o k, akar •

_

jelenet.

23

délre, akár ozsonnára. Egész környezetem neVe­ tett ; ez az én szerencsétlenségem : nem birok te­ kintélyre vergődni ; akárhol jelenek meg, akármit mondok, mindig nevetnek ; pedig én komoly em­ ber vagyok ; én elvégeztem Pécsett a studium ge­ nerálét is. Lajos : Hát csakugyan nem tetszik neked az

udvar, Imre ?

Kopj ai : Nem, barátom ! Ez a sok nápolyi conte, viconte, ez a sok jeruzsálemi lovag, s, itt-ott, csak elvétve akad egy bán, vagy fői s pán . En, lovag, a királyt imádom ; oly nagygyá kezdi tenni Magyar­ orszagot, hogy a magyar ember most, ha más­ hová hínák, fejedelemnek sem menne el, de a ki­ rály csak a táborban nagy ; itt, az udvarban, úgy négyszemközt mondom, nem ő, hanem felséges mamája uralkodik. Lajos (magában) : Ez a Kis- és Nagykopjai mond valamit. Lelkemre, mi királyok többnyire csak ak­ kor hallunk őszin te szót, a mikor nem ismernek fel bennünket. (Fe1t1�.) Hát a királyt láttad-é már Imre ? Kopjai : Nem még. Lajos : Hát, hogy tudod te azt, hogy nem láttad ? Kopj ai : No, én csak megismerném, hiában végeztem volna el Pécsett a studium generálét ? Lajos : Hát milyennek képzeled te a királyt, Imre ? Kopjai : Milyennek ? Gyémánt gombos, gyé­ mánt kardkötős és gyémán.t sarkantyús �oyagnak. Lajos : No, igy fel nem Ismered ! a klraly nem nagyon szereti a fényűzést. Hanem igaz, Imre, a bán azt mondta, hogy neked az udvarnál valami ügyed van. Kopjai : Elmondom röviden. Hát barátom,. é!1 mindenekfölött rettenetesen szeretnék egy kiCSIt megházasodni.

24 '

r. Felvonás. 14.

A király házasodik.

Lajos : Szerelmes vagy ? Kopj ai : Mint egy német troubadour ! Lajos : Ki a kedvesed ? Kopjai : V énusnak kellene hívnom, hanem a neve

Nagyszelepcsényi Kisszelepcsényi) történetesen Szelepcsényi Ilokna. Nem adjak oda, barátom, mig vissza nem kapom jószágaimat. Valami tizedik ágon én is rokona vagyok a szerencsétlen Záchnak, ki az udvar ellen huszonnégy év előtt azt a rettenetes merényletet követte el ; s igy az én jószágaimat is elvették. Soha ennél nagyobb ostobaságot ! Meg­ büntetni valakit azért, mert történetesen rokona valakinek, a ki megint rokona egy rokonnak, a �i!le k � rokona valami vétekben leledzik. Igy Kop­ Jal A damot is meg lehetne büntetni . . . tudniillik azt az Adámot, ki a p aradicsomban volt. Badarság !

Lajos : Igazad van, és én úgy tudom, hogy a király mé� koronázása alkall1)ával elrendelte a Zách jószagok visszaadatását. Ugy látszik, a ki­ rály paran�sát ezú ttal nem na� gyorsasággal tel­ j esítették. Es ki bitorolja jószagodat ? Kopjai : Valami co nventus ; ott eszik a fráterek az én gyönyörű búzámat és iszszák az én jó b oromat. Lajos : Ahá ! így értem, - bizonyosan a doc­ tissimus tartóztatj a fel az executiót. Kopjai : Hallottam már hirét ennek a doctissi­ musnak ; j aj, ha egyszer ö kerül az én kezembe ; pedig meglasd, én hiszek a nemezisben, egyszer a kezem közé kerül. Lajos : Légy nyugodt Imre ; nekem is van egy kis ismeretségem itt az udvarnál, visszakapod a jószágodat. Kopj ai : No lovag, akkor boldoggá teszlek ; szép jószág ám az a Kis- és Nagykopja, ha visszaka­ J om, elhagyod ezt a pallérsagot, vagy nem is tu-

�I

jelenet.

dom, mi vagy itt, eljösz hozzám . . . (vállát vere­ getve) s én megteszlek tiszttartómmá. Lajos : Ez szép tőled ; hanem lásd, én is szeret­ nék ám tekintélyes ember lenni, s az a tiszttar­ tóság . . . Kopjai : If:jazad van, nincs szebb dolo�, mintha valaki tekintelyes ember lehet. Tehát mast mon­ dok ! Fel foglak fegyverezn i, adok alád olyan lo­ vat. ho� Hédervári Kont Miklós sem jár külön­ bön, aztan menj a csatatérre ! Első Laj os alatt mindig van egy-egy dicsőséges háború, törj előre, szerezz magadnak nevet és m éltóságot, s aztán. • • • Lajos : S aztán ? Kopjai : Vedd el a banilIát. Szép volna ám abba a kis Bosniába belcülni ! Lajos : Ah ! ez nagyon sok lenne ; a banilIa nagyatyja még önálló koronát viselt, ö végre i s fej edelmi vér. Kopj ai : A ki bátor, az könnyen hódít. Külön­ ben ezt csak azért mondom, mert a banilla, mióta é n ismerem, pedig gyermeksége óta ismerem, ösz­ szevéve valamennyi lovag iránt, a kikkel beszélni láttam, nem tanusított annyi nyájasságot, mint i rányodban az alatt a néhány percz alatt, a mig itt mej?;ismerkedtünk. Lajos : Imre, ha ez való : ezzel a nyilatkozattal engem boldoggá tettél. Kopjai : Tetszik neked is, ugy- e ? Kétségkivül ó lenne a legszebb leány a világon, ha egy szép p�­ ros hajnaion nem született volna KisszelepcsénYI, Nagyszelepcsényi Szelepcsényi Ilonka. Hanem lo­ vag, te is derék fiú vagy ám, azt meg kell adni ; van a magadvisel etében valami tiszteletreméltó, tudod, tekintélyes. Hanem é n most már megyek. Lajos : Hová ? Kopjai : Koczkázom, vagy akármit csinálok, csak a táncz terembe nem megyek vissza. Az én

26

A király házasodik.

T. Felvonás t5. jelenet.

nyakamra ugyan nem kötnek többé semmi féle thüringiai malomk övet. Ad revidere ! (El.) Lajos (maga) : Derek, jó fiú ! boldoggá lesz. Ah, a báni család.

.,//

ota i �mer né m. mintha mar láttam volna kegyedet valahol . . Y vagyok Erzsébet Külonos. én I S é pen ug.

mintha már talalkoztam volna a lovaggal. V a-'

J O :1 hol )

TIZENÖTÖDIK JELENET. LAJOS, BÁN, ERZSÉBET.

Bán (a hátsó csartlollball) : Ni, a mi lovagunk jó, hogy rad találtam öcsém, a bihari főispánnal! van

valami beszélni valóm. Addig is rád bizom a leányomat. Már a királynénak be vagyu nk mu­ tatva. (El.) Lajo s és Erzsébet (elére jönnek). Erzsébet : Lovag I Lajos : BanjJl a, mily szépen tánczol kegye dI Erzsé bet : Oh, ez a rút udvari szoká s, hogy tánczosainkat az udvarmesterek osztják ki. Meny­ nyivel szebb az Bnsna várában ! Ott a leventék ké­ rik fel a tánczosnőket, sőt van egy táncz, mely" ben a nőké a tánczrahívás joga. A kinek odaadj ak a bokrétájukat : az a tánczosuk. Minö kár, hogy ez Visegrádon nincs úgy. Lajos : Sajnálja a banilIa, hogy nem adhatja valak inek bokrétáját ? Vajon ki lehet az a boldog ? Erzsébet : A lovag hálátlan, a mikor világo sabb magyarázatot sürget. Hanem az mégis szörnyű­ ség, hogy mi egész estén át nem fogunk együtt tánczolm. Laj os : Banilla, én nagyon boldog vagyo k ; annyit szeretnék kegyednek monda ni, de gondo­ lataim egymást kergetik s elrepűlnek a nélkül, hogy ki tudnám öket fejezni. Hanem egy �ondo­ latom mégis van, az, hogy mióta a banilla t lát­ tam, nem tudok másról gondo lkozni. Erz séb et : Lova� ! Lajos : Aztán mar úgy tetszik, mintha már rég-

27

Lajos : En már tudom. hol láttam : a' 1 mal'mban ' Erzsébet . Mi igazán sokban hasonhtunk egymáshoz, mér a külsőben is. .. , Lajos : Hogyan ? Erzsébet : Nézzen meg J?I . Lajos : Igen, igen, egy kIS sebhely van a kegyed homlokaJl . . ' Erzsébet · Es a lovagen IS. . " Laj os . Hol kapta e sebet ? Csak nem csataba b Erzsébet : Oh igen, én a . Iegveszedelm ese g ellenséggel k�zdöttem, mikor harom e ek pestis alkalmaval apoltam a . zerenc . ' magam is megbetegedtem ; ezo a , s. e.ttől maradt ez a kis sebhely II homlokomon ; kiCSike, de ugy e azért mégis rút ? . .atyol ozott Lajos Hiszen alig látszl�. ; �gy k'IS eIf' nak cs�Jlaga. sZlvJosaga piros csillag, a baniJla Erzsébet : Hát a lovag hol kapta sebet ? Lajos ' Salerno alatt. Erzsébet : Különös, a király is Salerno al att. kapott sebet S épen a homlol�an. Lajos : A baniJla tudja ezt . . . E rzsébet : Ki ne tudná ? Ha szeretett klraly kap sebet az az orszngé ! . . Lajos : S a banilla azt hiSZI, hogy szerenI a •

�

�

/\

:XÜ �

�� {

�

ki�;���bet : Imádják,. lovagj csak azt k.árhoztat­ ják benne ho�>, anyjat tulsagosan !,zeretl ., d én e jellemvo'násaert a királyt még Jobban t szeretni . Milyen szép is az, .egy . hos, egy a Y. eg hódító egy félisten, lu mlOde.n nel szem�.en csak 'a gyermeki szeretet teszI néha gyon-

� kir 1m

crlc;,

"28

.A

király házasodik.

gévé. Boldog, a ki édes anyját szeretheti l Ah ! ha az enyem élne ! É s ki ne szeretné ezt a tisztelet­ reméltó, méltóságteljes királyasszony t ; én egészen meg voltam iIletödve, mikor a kezét megcsókol­ tam . . . és milyen nyájas volt l fehér kezével meg­ simogatta az arczomat. Lajos :.. B..Pldog vagyok, kimondhatatlan boldog vagy o k ,....x;.. Erzsébet : Csak még a királyt láthatnám, de ő valószinüle,g termeibe vonult. Hanem igaz, a ki­ rály' valamit mégis rosszúl cselekszik, nem nagy hiba, igaz, de mégis ; azt mondják. hogy egy ve­ lenczei herczeghölgyet akar feleségül venni. A ki­ rály atyja igaz, nápolyi származású, de Lajos már Magyarorszagban született ; mi az országban azt hisszük, hogy sokkal szebb volna, ha a magyar király magyar lányt vesz feleségül. Lajos : O h ! ez derék l Erzsébet : Mit nevet a lovag ? Lajos : Azt, hogy a baniJla ilyen magyar érzel. meket tri pIál, pedig a banilIa nem magyar. Erzséb et : Lova� ! most m indjárt megharagszom l Lajos : Nos, hat nem Bosnia bánj ának a leánya-e ? . Erzsébet : En nem értem az ilyen megkülön­ böztetéseket, én úgy gondolom, hogy egy nagy erdőben különféle fák vannak, az egyik tölgy, a mác;ik feny ö, a harmadik ismét más nevű ; hanem .azért, úgy-e lovag, mind fa az ? Mi is egy nagy erdőben, nagy Magyarországban sokféle nevet vi­ selünk, egyik bosniai, a másik dalmata, hanem azért valamennyien szivvel, lélekkel magyaro k va­ gyunk. No�, lovag, tudja-e már ? Lajos : En csak azt tudom, hogy kegyed a vi­ . lag legszeretetreméltóbb angyala ! E rzsébet : D e milyen messze tévedtünk, pedig sokkal fontosabb beszélni valónk is van. Mi már,

J. Felvonás. 15. jelenet. úgy látom, csakugyan nem tánczolhatunk együtt, h anem holnap nemde, meg fog bennünket láto­ gatni ? Lajos És l}.o Ir.apután is. Erzsébet : �s mindig, mindig, a meddig csak Visegrádon leszünk. Lajos : Mindennap I Erzsébet : És azután ? Oh, csak Bosna vára ne volna olyan messze, oda tán soha sem is jöhet el a lovag. Laj08 : Elmennék, de nem lesz rá szükség, a banilIa nem megy el többé Visegrádról, én érzem .. én tudom. hogy bennünket semmi sem fog egy-­ mástól elszakasztani. Erzsébet : Lovag ! Lajos : É n kegyedet nagyon, de nagyon szere­ tem, én még nem szerettem soha ; ne mondja, hogy ez gyorsan történt : csak igy támadhat az, a mi Igaz, a mi szent : ami Istennél rég el volt vé­ gezve, az a földön pár pillanat alatt teljesül. Én. b oldog vagyok I Nagyon boldog, és a banilla ? TIZENHATODIK JELENET. VOLTAK, UDYARMBSTBR.

Udvarmester : Felséges uram ! a lengyel táncz kezdödik l Lajos (fe7re) : Ah I az ügyetlen mennyországom-. ból rántott le !X' TIZENHETEDIK JELENET. KOPJAI. (MinQ más oldaZ,,61.j

VOLTAIr, nRCZ8GNŐ, DÁN,

Herczegnő : Felség, hol bujdosik ? már oly ré­ gen keresem ; a lengyel tánczra adtak jelt . . . sza­ bari a karját kérnem ? Ah, a bán kisasszony t örülök l Lajos (magában) : Az illemet lehetetlen m egsér­ tenem. Ez a zavar. (Fenn.) Banilla, a lengyelre a

A király házasodik.

herczegnóvel vagyok felJegyezve : de im atyja jó, megen�edi, hogy atYJának atadjam ? (Félre) Ah, ez az atkozott táncz. (El a "ercz.egnövel.) Erzsébet (csodálkoz.ásából felocslldva az "dvar. mesterhez szalad) : Udvarmester úr, ki volt ez a lovag ? Udvarmester : Ö felsége, elsá LaJos, Magyar­ ország királya ! Erzsébet . É s az a nő ? Udvarmester : A velenczei herczegnó, mint mondják, á felségének a kinilynak lovendőbeli Je' gyese. Erzsébet : Jegyese ? Ah, atyám. én nagyon rosz­ szul vagypk, menjünk haza I Bán ; O felsége nagyon megtréfált bennünket, én sem érzem Jol magamat. (El a banillával.) Kopj ai ' No . de még én sem. Azt tudom, hogy a szamár szo az olasz .. somaro" szóból ered, de akár szamar, akar "somaro," annyi kétségtelen, hogy se szamár. se somaro nincsen a világon ak­ kora, mint én, KiskoPJai Nagykopjai Kopjal Imre ! Oh én husvéti barany I tiszt!artómma akartam tenni a kiralyt. Ennek az egesz orsz 'gban hIre megy I Soha sem fogok többé tekintélyre vergődm I Men­ jünk baza I (El.) TIZENNYOLCZADIK JELENET. (mmd;árt) OUIDO , DALBa.

LAJOS, UDVAJtMIISTER

Lajos : A lengyel táncznak vége s most a palo. tás kóvetkezik , ezt a banillával fogom tánczolni. Udvarmester úr, engem a jovö tanczra a banillá­ val fog felj egyezni. Udvarmester . Felséges uram, a banilIa hirtelen rosszul lett s elhagyta a vigaimat. Lajos : Rosszul lett ? Legelső udvari orvosun· kat kell hozzá küldeni. Siessen udvarmester úr !

1. Felvonás. 19.

jelenet.

31

Ab, elsötétedet� elötte m a z e ész paJota . Oh , hogy g

mellette nem vlfraszthatok : (El.)

TIZENKILENCZEDIK JELENET. GUlDO, BALDO.

Guido : Nem vett észre semmit a magnificus ? Nem ! Guido : Mintha á felségét a banilla érdeke In é �. Balbo : Imposslbile. Gui� o ; Me� holna p meg kell történni a herczegnovel valo eljegyzéséne k !

BaJbo :

(Függöny.)

TI. Felvonás. 1 . jelenet.

l\lÁSODIK FELVONÁS. (Egyszerű terem, egy pár szobor, jobbra egy kis ajtó, balra egy ajtó kis rostély -ablakkaL)

ELSÖ JELENET. E.RZSáSET, KOPJAl.

Erzsébet : Szegény kis Minervám ! Igy fogsz te soká. soká, talán örökre elkészületlenül ma­ radni. Ügyetlen fodrocskáid hiába várják a vésőt. Én beteg va"yok, nagyon beteg. Kopj ai : önnyű neked Erzsike, te vissza fogsz menni Bosna várába_ De én, de én, a ki tiszttar­ tómmá akartam tenni a királyt. E felségsértésért engem pari pár� . k,ötnek, s a, hi,rnök. fogja, utánaI!1 kialtan i : "Igy J arJon az, aki klralyahoz es haza­ j ához hűtelen ! Erzsébet · Ne tréfálj most IlJlre, kérlek. Kopjai : I:em tréfálok ! O én szerencsétlen alkotásu Kiskopjai. Nagykopjai Kopjai Imre, a ki­ ről legkétségb eesettebb perczeiben sem hiszik el, hogy komolyan, a legkomolyabban beszel. Ti szt­ tartová akartam tenni a kiralyt I Isten veled édes kis Ilonkám és isten veled szép Kiskopja és Nagy­ kopja ! Isten veletek gyönyörű búzáim és boraim, jövore is a fráterek esznek és iszna� meg .benne. teket ! Ó Erzsike ! Te nem tudod ml az, mikor !l fráterek eszik az ember gyqnyörű búzáját és SZl­ szák az ember jó borát. O, ez irtóztato ! Erzsébet : Imre kérlek, hagyj el. Ha álom lett volna az egész, h királyi a.lakjáhan látom "?eg, tán soha sem emelem hozza szememet, de Igy, igy I . o ,

K

Én

�

Kopjai : Szegény Erzsike ! úgy látom én, hogy a jatckban a te szegény kis szived is koczkán fo­ rog. Csak én ne jöttem volna veletek, mert a hol én megjelenek, ott valami szerencsétlenségnek kell történnie, mert én vagyok a legszerencsetlenebb ember a világon, akin.ek a jószágait már akkor elvették, mikor még me g sem született I Erzsébet (elábrándozva) : Azt mondta, hogy nem szeretett még soha senkit, hogy a mit Isten oda fenn már elvégzett, az a földön pár pillanat alatt teljesül. Nem, ez nem lehetett tréfa, ez igaz, Es az a reszkető hang, melylyel min dezt elmondta, tekintete, mely sugárzott a boldogságtól, nem, ez nem lehetett tettetés ! S lehetséges volna·e az, hogy egy hős, egy hódi tó, egy lovag tréfát űzzön a leg­ szentebbel, � mi a földön lehet ? Kopjai : Epen ez az ! Szórakozás az egész I ,Mit törődnek egy kicsiny szivvel azok, akik orszagot szoktak hódítani. Erzsébet : Pedig ez itt . . . (szivére timtaj) több minden országnál, ez nekünk nőknek egész vilá· g}lnk ! Milyen csodásan is történt I A legkisebb füszálnak IS napok kellenek mig megnő, S ez a nagy itt, ez a nevezheteUen, megnőtt pár percz alatt. . Kopjai : O te szerencsétlen I nem tudod azt, hogy ezek a nagy királyok és nagy herczegek miképrn szeretnek ? Kázmér királyfi is szerette Zách Klárát, s tudod mi történt a boldogtalannal ? Elcsábították, azután paripára kötötték ! Erzsébet : Imre, az Iste,nért �it beszélsz Kopjai : Erzsike, a te jo atyad engem, mmt .u�­ dözött árvát varába fogadott, fölnevelt, sok hala· val tartozom én neki, de most �erov0!ll,. m�gvéd�­ lek ! Az én Erzsikémet nem fOgj a elcsabltam senki. (A bal ajtóhoz megy.) Ez az ajtó itt egy mellékfo­ lyosóra nyílik, a mely épen a királyi termek hez

�

A király

házasodik.

..

3

A

király házasodik.

vezet, ezt mindjárt bezárom s a kulcsot magam­ hoz veszem . . • (Megteszi.) Igy, igy, ezen nem fog bejönni senki, mig én j ó nak nem látom . Hát amott mi van ? (A jobbra tly/ló ajtóhoz 1/tegy.) Egy rosté­ lyos k am ara . • . különös, én eddig csak a várud­ varokon láttam cisternákat . • _ lomtar, vagy házi börtön ; no ez nem árthat, itt v égz ő d i k a boltiv. Jobb lesz Erzsikém, ha ebben az előteremben n em mutatkozol, a szobrokat a belső szobába vi ssz ü k , s ez az én lakosztályom marad. Erzsébet : Imre l te ezekkel az előkészületekkel valami sz ö rny űt sejtetsz velem ! Kopjai : Gyermek vagy ! En e lvégezt em Pécsett a s t ud iu m generalét, s több be lát áso m van, m int ne k e d . Miféle czéljai lehetnek a királynak veled ? A királynak, kinek már m enyasszonya is van ? Erz�ébet : A velenczei herczegnő ! Kopjai : Igen, e herczegnő, aki midőn a viga­ lomban a királyt karjára fűzte, téged gúnyos mo­ sol ylyal üdvözölt. Nem láttad ezt a herczegi le­

ereszkedést ? Erzsébet (büszkén) : Leereszkedést ? Azt hiszem

a h erczegnő irányában csak én lehetnék lee resz­ kedő. Az én nagyatyám Bosnia királya volt ; s Velencze at.vám barátsáBát egymást érő követsé­ gek ált al }wldulta, mielott Magyarországhoz csat­ lakozott. Es ha értékünket a sziv határozza meg, azt hiszem, akkor is többet ér az én alamizsnám, mint e nőnek összes birtoka. Kopjai : Helyesen, Erzsikém ! emeld fel büszkén homlokodat ! A te véred királyi, s a szived többet ér, mint a világ akármelyik koronáj a ! Erzsébet : S ha abban a jelenetben csakugyan volt valami megaiázó, ki adott jogot a kiralynak, hogy engem olyan sértő helyzetnek tegyen ki ? Semmi. - Nyugodjunk meg, Imre, m aj d vislizamc­ gyü n k Bosnavárába l

n.

Felvonás.

1.

jelenet.

35

Kopj ai : Megy a ki m ehet, de engem tudom paripa ra fognak kötni. Erzsébet : Mégis szeretnék tal ál k oz n i a k irál y­ lyal, hadd tudja meg, hogy azt a kegyet, a melyet a lovagnak adtam, a kiraly nem élvezheti, h ad d tudja meg, hogy van női szív, mely mint n,éme­ lyi k virág bezáródik a fény előtt, s az a ,vi rag, a melyik megnyilt a fénytelen, titko� éjsz�kana�, az örökre zárva marad a c si l logó nyar elott. Sertve vagyok, igen sé,rtve, é:e�em. de érzem azt !s, hogyha tal al k ozn am a k J rálylyal , szerepet cserel­ nénk s én lennék a sértő . • • ő a sértett ! Kopjai : Hah ! a király I Erzs ébet : A király ? ! Kopjai : Azért jön, hogy engem paripára köt­ tesqe n ! Erzsébet : Menj Imre. s j ele nts d meg atyá mn ak, , hogy siessen a király udvarl.1 sára. Kopjai : Szivesen édes Erzsikém ! En ugyan magamtól nem mennék, őriznélek téged. hanem a kedvedért megteszem : ha te parancsolod, elme­ gye k l (El.) Erzsébet (maga) : I de jön I m it akar ? folytatni akarj a a játékot ? Erzem, hogy a király ellen é ben lesz erőm ! 6, csak az ismeretlen lovag irányában órizzcm meg azt, mit büszkeségemnek a más ik kölc�önzött.

MÁSODIK JELENET. VOl.T, LA.1os.

Lajos : BanilIa ! Erzsébet : Fc\ség ! Lajos : Boldog vagyok, hogy igy láthato m ke­

gyedet ! Megdöbbentem az este, mikor udvarmcs­ terem az t jelentette, hogy a banilla rosszul le tt és eltavozott.

Erzsébet : Felséged figyelm e nagyon hizclgó 3'

. 36

A király házasodik.

volt reám nézve. Azonban csak egy kis szédülés volt az egész. Hihetőleg a sok táncztól. Végtele­ nÜ! sajnálom. hogy el kellett hag�nunk a vigal­ mat, mely annyi boldog!'ágot ki alt. Lajos : A banilla is boldog volt ' ás ? Mikor az Erzsébet : Lehettem volna-e egész vigaImat o lyan jó kedv .és an�y� . tréfa fű­ szerezte ; felejthetetlen lesz elottem orokre az a sok tréfa, s különösen az, melyet felséged volt kegyes számomra szerezni. Lajos ' BanilIa l az é�re, mit beszél ? Erzsébet : Azonban en is igyekeztem felséged tréfáját tölem telhetőleg viszonozni : felséged a ba­ nilla irányában volt leereszkedő, én pedig a sze­ gény épitészszel szemben. Ha a tréfában felsége� magas személyére valami bántó volt, mentse kl az, hogy felséged leereszkedő tréfaja ál�al ,maga zárta el előlem és atyám elől a tartozo hodol�t alkalmát felséged iránt, mely nyi,lvános bemu�ata� alkalmával elmaradhatatlan . Atyam azonnal sletm fog felsége9 udvarlására l (El akar menni,) Lajos : O ne távozzék ban illa, az égre, kérem ; mi történt ? Vagy az, a mi tegnap történt, álom volt csupán ? Erzsébet : Felséged, úgy látszik, folytatni akarj a a tegnap tqrténteket l Lajos : O igen s mindenek előtt meg akarom át­ kozni az udvari ilIedeImet, mely épen akkor ra­ gadott ki a banilIa köréből, midön legboldogabb voltam ' aztán meg akarom nézni a banilIa szob­ ra it, a�int tegnap !erveztük1 s .vég�1 m�g ak �r
�

n. Felvonás. �.

jelenet.

37

Lajos : Engem l!- banilla han�ja.. nem zavar n:eg, már most daczolm fogok a bamllaval. Ez tehat a műterem ? . Erzsébet : Rokonunk lakosztálya, a mely leg­ kevésbbé sem méltó arra a szerencsére, hogy fel­ ségedet üdvözölhesse. Lajos : Ah l egy Minerva l Milyen szép l Hisz � banilla művész ; ah, a banilIa lehetetlenné teszI azt, a mit igértem : hogy szigorú biráta le.gyek. Erzsébet : Felség, ez a szobor nem az en muvem. Lajos : Tudom, másolat, de művészi. Erzsébet : Az sem l Lajos : Hiába tagadja. ez a gyön�éd redőzés női kezet árul el. Ime itt egy-egy kosaf'rózsákkal. A rózsa a s2éerelem virága, s a kis mú talapjába ez van vésve : nEmlék l" Vajon ki lesz az a bol­ dog ki ezt magáénak fogja mondhatn� ? Milyen kár ' hogy a kiralyok csak parancsoláshoz vannak szoktatva s igy ügyetlenek a kérelemben. Erzsébet : Sajnalom, hogy felségednek nem kedveskedhetem vele, azonban ez a kis mú már ajándék, melylyel többé nem rendelkezem. . Lajos : Nem ? Erzsébet : A szerb király fiától kaptam aján. dékb a ; bosnavári látogatásanak emlékeül hagyla. nálam. Lajos (szenv(dilyesen megfogja Erzseöel méi) : BanilIa ! kegyed nem szeret engem ! BanilIa, mondja meg, mikor játszott, tegnap-é, vl}.gy ma ? mert az egYlknek játéknak kell lenni l En tu dm akarom l Erzsébet : Atyám f�lyvást késik, tud�t�om l,<ell vele a szerencsét, hogy felséged udvarIasara sies­ sen. (Menetközben magában.) Ah l az Isten adott erőt l (El.)

..

38

A király házasodik. HARMADIK JELENET.

Lajos (maga) : Mi történt itt ? Mi okozhatta e gye rme k hirtelen átalakulását ? Vagy csak képze­

let volt az, a mit tegnap láttam ? Lelkemre, most érzem először azt, a mit eddig csak e ll en sége i m �reztek, a vert hadak szégyenét ! Ugy látszik, vég­ zetcm az, hogy szeretnem nem szabad. Isten akarja, hogy én, ki milliókat b qld ogí tha t o k, magam bol­ dog ne lehessek soha. Alom volt, szép álom, m e ly oly gyorsa n tünt el, a mint keletkezett ! Már vége ! Ah, az én Kis- és Nagyk o pj ai barátom ! Ez meg fog vigasztalni ! NEGYEDIK JELENET. YOLT KOPJAI. ,

Kopjai (magában) : Erzsike küldött ki. Nekem

kell tudtára adnom, hogy a bán a király lakosz­ tályába ment. Jaj, hogy fog az sikerüln i ! Lajos : Jó napot, Imre. Kopjai (akadoZ'lla) : Fel . . • felséges uram • • • a bán . . . a bánn ak . . . nincs . . . nincs . . . sze­ itthon lehessen ! rencséje . . _ hogy . . . hogy (Félre.) Ezt elmondtam !

Lajos : Mi bajod, Imre ? Kopjai : F el s é ges uram I Lajos : N os hat tegnap megcsalt a pécsi sm­ dium generale. Nem i sm ertél m eg ! Kopjai : Felséges uram ! Lajos : Beszéljünk még egy kicsit Szelepcsényi I l on káról ? Kopj ai : Felséges uram ! Lajos : Hát a thüringiai grófnéval találkoztál-e még ?

Kopjai : Felsé$es uram ! Lajos : Imre, ugy látom, mi nem beszélgethe-

Ir. Felvonás. 4. jelenet. tünk együtt ; te egyebet se tudsz mondani, mint azt, hogy : fel s é�es uram, fe l sége s uram ? Kopjai : Felseges uram I Lajos : Mi bajod, mitől félsz ? Kopj ai : Oh, én fe lséged e t tiszttartómm á akar­ um tenni ! Lajos : Bohó fiú ! hiszen ezzel csak a szived jóságát árultad el. Te puszta rokonérzésednél fogva meg akartad velem osztani azt, a mid lesz, és én ezt. Imre, el nem feledem. R,opjai : Hogyan ? hát fel sege d nem fog engem. paripa ra köttetni ? felséged nekem megbocsát ? Lajos : Egy föltétel al att ! KCUljai : . kivanja fölséged, hogy mászszam fel a Salamon torny ára és ugo rjam a buna közep ére, azt is megteszem. Lajos : Csak azt kivánom, feledd el most, hogy király fagyok és beszéljünk úgy barátságosan, úgy mi nt tegnap este. Kopji.i : Nem, az lehetetlen • • • O, m ikor én fel­ ségedet annyira cso d ál o m ! Lajos: Hat még mindig meg akarsz házasodni ? Kopja! : Meg én felséges uram, ezen és a másvi . ág? n . lanyzanak , h o� LaJos : S csak OSI 'd h" , • , • joszagal ff boldog lehess ? Jó Imre, vissza fogod kapni a jo­ szágaidat. Kopjai : S elveh etem Kisszelepcsényi, Nagyszelepesényi S lepcsényi Ilonkát ? ., Lajos : El I m re I Nagykopja mellett, ha Jol tu? i dom, még egy k i ncstári jószag is feks z , Kopjai : I ge n fdséges uram, a nagy blkken tul, . . Kenderesi Má\é dü őj e, me llett. Lajos : No tzt raadasul kapod, a ml ért Í1szttar­ tóddá akart41 teuni. Kopjai : O felSéges uram, én most v,alami na ' gyot, nagyon nagyot szeretnék mondam. de nem

�

�

40

I I I

A király házasodik.

Il. Felvonás. 5.

" tudok semmit. Ezuttal cserben hagyott a studium generale ! Lajos : Most tanácsülésem lesz, hanem egy óra mulva j ö jj a királyi lakosztályba, s én átadom a rendeletet j mely ősei d birtokába visszahelyez. Az­ tán menj haza, Imre, vedd el azt, a kit szeretsz és légy boldog . . . boldogabb, mint gyakran a ki'á­ lyok ! Isten veled, Imre ! (El.) Kopjai (maga) : No, én még ilyen királyt nem ismertem ; az igaz, hogy más formát sem ismertem még, de ez mégis sok, mégis sok I Erzsike ! Er" zsike ! jer ki, siess I A király nem köttet � gem paripára ! N em lesz semmi baj ! Erzsike ! Er�ike !

;t

ÖTÖDIK JELENET. KOPJAI, BRzs4BBT.

/

Erzsébet : Mi történt, Imre ? Kopj ai : Tudd meg Erzsike, hogy én nagy úr

vagyok, irtóztató nagy úr vagyok ! A király visz­ szaadta minden .jószágomat j s azonfelül Ii ég ne­ i kem adta mindazt, a mi a nagy bikken túl van Kenderesi Máté dG lője mellett, nekem actLa egész Magyarországot ! En megházasodom, feleségül ve­ szem Kisko pjai, Nagykopjai . . . akarom' mondani Kisszelepcsenyi, Nagyszelepcsényi Szelepcsényi Imrét ! �rzsé� et : Imr�, te egészen meg vagy zavarodva, mit beszelsz ? térj magadhoz ! Kopjai : De itt volt, de itt állt és nem kivánt egyebet, csakhogy én barátságos le,gyek hozzá ! Hahaha ! Hogy fognak kimenni az él j ószágaim ról a kövér fráterek. JS a büszke öreg Szelepcsényi, ki eddig csak lenézett, ezután szere cséjének fogja tartani, h a leányát nóül veszem ; hanem én 1e­ ereszke dó leszek, én el fogo m ve!1ni. Nem, az én angyali IIonkámat el nem hagyom ! Zászlos kisé­ rettel fogok bevonú!ni Nagyszeleqcsénybe, Erzsike !

\

jelenet.

Erzsike ! hát örülj már, mert azt hiszem, hogy nem szeretsz ! Erzsébeti Imre, te jó fiú v,agy ! Kopjai : U, dicső király ! 0, nemes király ! s aztán mennyire szeret téged I Erzsébet : Engem ? . Kopjai : Jobban talán, mint én Szelepcsényi Ilonkát. . Erzsébet : Hiszen te mondtad azt, hogy a ki­ rály csak j4tékot űzött velem ? Kopjai : En ? Én nem mondtam ilyet soha ! Erzsébet : Imre I Kopjai : Már mért lett volna az játék ? Hogy . királYI személyét mindjárt meg nem ismertette ? Hiszen ez, épen ez volt a legnagyobb jele igaz érdeklődésének. Erzsébet : A király engem megalázott. Kopjai : U�yan miért ? Hogy a herczegnővel ment tánczolm ? Az udvari ceremoniáriusok vitték el erővel, mert a ceremóniák a királyoknál is ha­ talmasabbak. Hanem láttam én a király arczát, mikor a herczegnővel elment j }lem is a király volt az, a lelke nálad maradt. 0, hogy szeret o tégedet ! Nem Úgy ám, mint azok a többi királyok �s királyfiak, Kazmérok szoktak szeretni, hanem tisztán, nemesen ! Erzsébet : Látod Imre, te mindig tekintélyes ember óhajtottál lenni, s magad teszed lehetetlenné, hogy szavaidra adhassunk valamit. Hiszen te most minden szavadban épen az ellenkezőjét mondod annak, amit az előbb állítottál. Kopjai : Jó f hát nem szólok egy szót sem. Ha azt akarod, hogy meggyőződésemmel ellenkezőt mondjak, inkább hallgatok. . Erzsébet ; Nem Imre ! Csak beszélj, beszélj ne­ kem, mert a szavaid oly jÓl esnek a lelkemnek • • • BeSZélj, beszélj, kérjek . . .

42

A kir�ly házasodik.

Ko.pjai :

II. Felvonás. 5. jelenet.

:re Erzsike, . . . ha még Jkszéljl'� ? tudnad. m ennyire 10 nem allhatja a herczegnót I Erzsébet : A herczegnöt ? Kopjai : Igen, ezen a helyen mondta nekem. Erzsébet : Neked ? Kopjai : Csakhogy más szavakkal. Mikor visz­ szaadta a jószagaimat, megveregette a vál lamat még pedig olya � jós�gosan, hogy én csakne � sirva fakadtam, Igy szolt : "Légy boldog Imre s v �dd el B:z�, a ki� szeretsz, légy boldogabb, m i nt n � ha � � Iralyok. Na, � a ez nem világosI akkor a visegradI torony gombja sem az. Ez mas sZó\'al annyit jelent, hogy ó is el szeretn é venni a�t, a kit szeret, hanem annak valami akadáh'a van. En nem tudom � i. hanem �önny� azt sejteni, hog,;: ncm a velenczel hercze i$'nore czelzott, aki már ket éve az udvar kör� l tart ?zkodik, a kiról ?rszág-vi lág tudja, . �.��Y a klralyn � s az ud �ar-part a király ne­ Je l!l szemelték kl. Hanem mmdegy, azért a király sZIve mégis a tied, erre esküszöm. Erzsébet : S ah, ez nekem elég ! Nekem nem is koronája �ell, csak szive. Majd vissza megyünk . . bo' � ogság lesz vele egy Bosna varaba ; ah, m.llyen gond.olatb 1!- n, egy sZlvdobbanasban a messzeség­ ben IS talalkozno !? De nem egyedül megyek ne!? . , nem . . . o velem fog jönni. �Rajongva.) Elottem van a. délczeg alak, a fürtös fo. a bátor homlok rajta egy sebhely ! . . . a szem, láng­ g!llt hé,-;"el . tele, a '!lelyet nemes tulajdonokkal t� larad �. s�lve nem bIr m�g, a mi innen tekinte­ tebe szokott. Ah ! e draga alak képzeletemben egészen megtestesült. Imre menj, menj, siess és mondd meg Lörincznek, hogy hozza be nekem a szobor-agyagot. Kopj ai : Me�ek, édes Erzsikém, s aztán el a palotába a kiralyhoz ! ( El.) Erzsébet (maga) : Eddig csak gyönge másoló . • .

.

• • •

.

. •

43'

T
Lonncz ! Lonncz ! Ah, hogy sürgetem a szegény öreget, pedig ez az alak, a mely előttem lebeg 50hasem fog eltüllni előlem. A sebhely könnyüv6 !eszi a homlok hű megalkotását, aztán mosolyogni IS fog egy keveset, mert � büszkeségnek nem sza­ (Lőrincz egy áUványl tesz bad ez ar.ezról hi ányza • �zo�a ..kozepére agyaggal.) Köszönöm jó Lőrincz, . koszonom ! (Agyagot vesz kezébe.) És most jer, is­ mert agyagom, de nemesülj meg előbb, mert an­ nak az alakját fogod fc!venni. aki a világon a leg­ a minta !lemesebb. Most mintára ne várj többé �tt van ! (Sz��ire tlllllat.) Ezt fogjuk �egtestesíte�i, l�nen vess�uk a kepet, a melyet eddig hideg mar­ . masoltunk. Ah, érzem lelkemben a gon­ vanyrol

lJ.ir

• . .

dolatokat, kezemben az erőt, ihletve vagyok ! Elő­ s�ör fo�ok teremteni . . . alkotni ! . . . és elsö mű­ vem Lajos kiraly szobra lesz ! • • •

Il Felvonás. 6. jelenet.

(Heheztelve) : Doctissime ! Guido : A herczegnő ingerültsége sokkal maga­

Herczegnö •

VÁLTOZ Á S. (Királyi terem

balra,

elől egy oldalajtó.)

HATODIK JELENET. aUlDo , BALBO,

(mindjárt a) BliRczBcNG.

Guido : A kérdésnek ma kell eldőlnie. Háborut .'fog·e üzenni a király a római császárnak s békét köt-e Velenczével ? Balbo : A her�egnő a királynénál van. Guido : Igen. O is olyan meggyőződésre igyel<­ szik hangolni .a királynét ama prágai j elenet emle­ getése által, melylyel tanácsülésünk foglalkozott. Epen jő I Herczegnó (jobb ajtón jÓ) : Ah ! az én kedves barátaim ! Guido : A királynétól jön a herczegnő ? Kétség­ kivül megint elbájolta fejedelemasc;zonyunkat ? Herczegnö : A királyné mindig kitüntet. Guido : Felhasználta a herczegnő azt a kis alvását ? Herczegnó : Nagy mester a doctissimus ! Guido : Csak ildomos, herczegnő, ildomos ! Herczegnó : A király ö felségével nem találkozhattam, azt mondják, a bánt látogatta meg. Különös ! Guido : A velenczei fegyverszünet ügyében kereste fel a bánt. , Herczegnó : A bánnak leánya is van. Ugy lát­ szik, vetélytárs ; hahaha ! Guido : Csak még az hiányzik, hogy a her·
I.

sabbra emeli a banillát, mint az én megjegyzésem . Egyébiránt biztosítom a herczegnőt, hogy a ta­ nacsülés után, a herczegnő fog legj obban moso­ ]yo�ni e jeleneten. Herczegnó : A tanácsülés után ? Guido : Igen, mikorra remélem, hogy a királyi szóval is megpecsételik a herczegnő eljegyzését. Herczegnó : Valóban, doctissime ? Guido : Kétségkivül. Ha ma meg nem történik,. akkor soha sem ! Herczegnó : Ezért nekem kevesebb okom lenne haragudni, mint a doctissimusnak. Guido : Meg vagy?� �y.öző�ve kegy�sségéról, melylyel engem az IfJ U klralyne el fog arasztani. Herczegnö : A tanácsülés után remélem látni fogom a doctissimust ? Guido : Repülni fogok, üdvözlendő a leghatal­ masabb király jegyesét. Herczegnö : Himző-asztalom mellett talál a doc1issimus. Guido : Ily világi foglalkozás nem érdekli az én áhitatos lelkemet. Herczegnö : S ha egy főudvarmesteri
A király házasodik.

n. Felvonás.

HETEDIK JELENET. VOLTAK, KIRÁLYNÉ.

� a

Királyné. 6 felsége, fiam, még mindig nincs itt ? Guido. A király ő fels é ge ma i�en l ee reszked ő ;

bosniai bánnak kellett volna udvariására sietni,

s a helyett ő felsége l á to ga tta meg a bánt.

Királyné. Mindig a sZÍv uralkodik rajta. Egyéb­ iránt ez úttal men the tő . A bán annyi szolgálatot tett már birodalmunknak, s legfontosabb tartom á­ nyunkban jelenleg is oly nagy a befolyás a, ho gy e h íze l g ő lekötelezés számításnak is beiillk. Guido.• O fels ég e a banilla irányában is igen le­ 'ereszkedo . Királyné. A banilla kedves, szeretetreméló gyer­ mek. Guido. Kedves és egyszerű ; de boldogok az egyszerűek, IT) ert övék a menyeknek o rszága. Királyné. En a banillában rendkivül eszes és művelt nőt ismertem meg, s van a magaviseleté­ ben valami fenség, a mely királyi ősei re e m l é ke z­ tet. A m i n t hallom igen kitünó szobrász, s én na­ gyon szeretem a művészetet. Guido. Mondják, ügyes kis másoló, de a her­ czegnő . • • Királyné. Egyaltaján nem akarom a hercze�nó tulaj dol ait a banilláéval összevetni. A hcrezegnő az e n leanyom. Csak annak a benyomásnak ad­ tam kifejezést, melyet a b an illa a vigalomban reám, "s mindenkire gyakorolt. Guido. Nem akarok e tárgyról tovább szólani e mai nagy napon, miután végre elérkezett az idő, hogy felségednek megsértett szent becsülete m eg­ b o � zul ta ssék. Mert eljött a nap, midőn a római esaszár ellen ki kell mond" nunk a hadüzenetet B albo. Aki fel ségedröl egész prágai udvara előtt

olyan becstelenítő

szavakkal nyilatkozott,

hogy

8. jelenet

47

azokat a mi felséges uralkodónk megtorIás nélkül ne m hagyhatja. Királyné. Nem kételkedem benne, hogy fiam épen ögy elh atározta a hadüzenetct, mint mi. Guido. Inkább veszszenek oda legszebb 'artomá­ nyaink, vesLszen. 9da egés",. Dal m �cz !. a, semhogy l�­ gyen valaki a vIlagon, aki legdlcsobb uralkudo­ nő nket szitkokkal illetni merészkedett Királyn�. Köszönöm, doetiss i me ! Guido. O felségének a királynak gyakran van­ nak a m i e n k től eltérő nézetei ; de hiszen n em lesznek most, a mikor anyj ának, felségednek be­ csületéért kell síkra szállani.

NYOLCZADIK JELENET. VOLTAK , LAJOS.

Lajos (közipröl elmeriilve jön). Ah, anyám ! (Ke. �t CSÓkol, filiu/áll eléje 11Ient ) Királyné. A .bánt látogattad meg,.fia!ll ? Helyesen !

Lajos. Sajnúlom, hogy lakosztalyaban nem ta­

láIhattam.

Guido. A bántóI nem vettük át a Vel en c zével kötött fegyv�rszünetre von �tko.z ó i r0f!lányok�t., A mint épen bator voltam elore IS megJegyezl1l, aru­ , _ lással vádolják a l�ngesz� Erberachot ! .. Lajos. Az eredmeny mlJ1denesetre megkonnY1Íl a vádat. Kont Mik ló s győzött, s letétetdt a had­ vezér sé grő l . Erberachot pedig, akit helyébe kül­ döttünk m �gverték s ennek folytán kénytelen volt V c1enc ;ével fegyverszünetet kötni. Még mindig be­ következett, elért a balszerencse, valahanyszor nem hallgattam saját ösztőnömre. • Guido. Pedig ha szabad felségedd el ellenk�zo vé­ l,:ményt koczkáztatnom, az ö�ztön 1eJ.(többs zo � csal. . Esz és ildom az am inek vezerelm kell tettell l ket_ Lajos. Köszö � öm a tanácsot, ez kárpótol a mára. tervezett tanácsü lé sért, a mely, úgy látszik elmarad.

48

A király házasodik.

Királyné. S miért maradna el ? Miért ne lehetne tanácsülés ? Lajos. Mert hiányzanak a tanácsosok. . KirálY,né. �át nin�s,e itt anyád ? mindi� a leg­ Jobb tanacsadod, s mncsenek·e itt a ma�mficus s a do �tissilJ1us, ffh �z�.nk legőszinté�b híveI ? . LaJos. En husegokben nem ketelkedem ; o haj­ totta� volna .azonban, ho�y legalá,bb a nádor le­ gyen Itt ; de az beteg : sZIvesen lattam volna itt o!'szágnagyokat is ; igaz, hogy ezek le�nagyobb r�sze. a csatatéren h�d iköteles�éget teljesIt ; de ki­ vannam, . h!?gy. legalabb l3 eh �nyuk legyen . jelen akkor, mldon Ily fontos kerdesben az orszag vé­ lt!vel akarunk rendelkezni. Királ yné. Fiam ! Mi ez ? Laj os. Tisztelettel figyelmeztetem édes anyámat, hogy nemcsak a nemzetnek vannak irányunkban, hanem nekünk is vannak a nemzet irányában kö­ telességeink. Királyné, Magyarországot boldogult férjemnek, Róbert Károlynak VIII. Bonifác pápa ajándékozta_ Lajos. Ezt mondta Gentilis bibornok is, a rákosi országgyűlésen, de az ország rendei egyetértelmíí­ le� tiltakoztak ellene, kijelentvén, hogy Róbert Karolyt korántsem a pápa unszolása, hanem ama rokon�ág . alapján . válas.ztj� királylyá, mely házun­ kat leanyagon a kIhalt Arpadokkal kapcsolja egybe. S Gentilis bibornok, hogy el ne játszsza az atyám­ nak felajánlott koronát.. maga is visszavonta ezt az állítást, melyet anyam az imént felemIíteni jó­ nak látott. Királyné. É n azt hittem, hogy a római császár ellen a hadizenet már elhatározott dolog. Lajos. Megvallom anyám, én e háborut az or­ szág érdekével merőben ellenkezőnek itélem. Mit keresünk mi Prágában, a hová jogaink, de hagyomá­ nyaink sem vonzanak ? Magyarország egyik lábát

II.

felvonás. 8. jelenet.

4�

a Kárpátoknál vetette meg, másik lábát a tenger­ nél kell mcgvetnie. Nem Prága kell nekünk, ha­ nem Dalm:..czia. Gyönge vagy szerencsétlen kirá­ lyok elejtettek e drága gyöngyöt, de én Isten se­ gítségével fölveszem, s újra a szent koronába il­ lesztem. Tenger kell nekünk anyám, tenger. Királyné. Mit ér a tenger, ha becsületünk nincs ? Hát a császár, a cseh király megtorlás nélkül il­ lethesse anyád becsületét ? Laj os. Ő rizzen az égI De erős alapos kétségem van az iránt, hogy e sértés, melylyel a császár állítólag anyam nevét illette, valóban megtörtént legyen. Királyné. Hol vannak hát a mentegető, a czá­ foló, az engesztelő követek ? Guidó. S ha batorkodom közbeszólani, nem ke­ resi-e a császár ma.;a is a háborút ? Az ország határszéle;t már megtámadta. Laj os. Ismerem e csetepatékal Nem egyéb az egész a cseh és magyar határszéli urak apró vi!­ longásainál, nagyobb párbajok, melyeket unatkozc> lovagok rendeznek egymás közt. Királyné. Tehát 11 ma�yar anyakirályné becsü­ lete olyan lett, mint a szonyeg, melyen bárki tar­ tózkodás nélkül taposhat ? Egész vi1á� csudálattai beszélt arról, hogy midőn évek előtt Rómába utaz­ tam, a szent város végén, az összes biboros tes­ tület harangak zúgása között, s égő viaszgyerty'ák­ kal fogadott I Vége ! A harangzúgást túl kiáltjak a cseh király büntetlen szitkai, melyet az én fiam, IL magvarok királya, nem tud megbosszulni. Lajos. Megtudom én azt bosszulni anyám: és. meg is bosszulom. Ha azok a sértő szavale valoban elh angzottak, Anglia és Francziaország királyait hí­ vom fel, s mint gyermek, anyám becsületéért, sze­ mélyes elégtételt kérek, megvívok a császárral: de birodalmamat csupán személyes ügy miatt habo­ ruba nem keverem. A király házasodik.

4

A

50

király házasodik .

Guido. S ha a császár megtagadja az elégtétel­ nek ily nem ét ? Lajos. A g.7 ávák nem sérthetnek. Királyné. Es a császár P��gában folytatni fogja sz.itkait : . , Jól van Laj9s. Ocséd meggy ilkolása . mIatt haborut kezdtel N apolylyal, de anyad becsű­ lcté.brt nem akarsz hadat indítani ; a holtat meg­ bosszultad, de azt, aki él és érez, gyalázatban ha­ gyod . Menj, Lajos, te nem szereted allyádat. Lajos. Anyám, az Istenért, csak ezt ne mondd, mert megrendíted elhatározásomat. Királyné. e m , nem szeretsz l Ezért tápláltalak saját keblemen ? Beteg voltam akkor, azt mondtál{ : belehalok, de én inkább akartam választani a ha· lált, semhogy . keblemről téged idegen dajka ke­ zébe adjal9-k. Es ez a gyermek nem szereti anyját ! Lajos. O anyám I édes jó anyám ! Királyné. Az én egyetlen fiam, az én Lajosom nem szeret ! Lajos. em, ezt el nem birom tovább ! Fogalmazzák meg önök a hadűzenetet. Királyné (ráborttlJ : Lajos ! édes gyermeke m ! LRjos : Ó anyám, nem tudod, mit tettél ! Guido : A mennynek minden angyala könnyez a gyermeki szeretetnek e diadalán ! Királyné : Ó fiam ! meglásd, országod is sokat log nyerni e dicső háboru ban.

N

N

( /{ont hejó és a háttérben észrevétlen iil megáll.)

Guido : Es ha szabad most megzavarnom e dicső jelenetet, alázatosan figyelmeztetem fölségeinket, hogy tanácskozásunknak ő felsége dicső elhatá­ rozasa egészen új fordulatot adott : senki sem is­ meri jobban a magyar király hatalmát, mint én, azonban két háború kimenetele szerencsétlen, vagy legjobb esetben is, igen kétes lehet. Semmi sem kivánatosabb tehát, mint az, hogy ő felsége békét tössön Velenczével.

51

n. Felvonás. 9. jelenet.

Királyné. Mielőbb . . . azonnal ! Lajos : Most, amikor �adaima� Erberach ala�t visszaverték ? Ah ez gyalazatos beke lesz. (Maga­ ban). Ime I már i tt a büntetés ; bár még a hiba el· követve sincs. Királyné : Mi ez ? Kont Miklós itt ? . Balbo (titkon Gflidohoz) : A letett magyar vezer, 1 ez nem jó jel ! .. Guido (t itko,� Ba/boltoz) : Resen kell lennunk . •

X

EN::L:��o�.LENET.

K1L

Lajos : Miklós ! barátom l Kont : Felséges uram I . Királyné : Miért háborgatja nagyságod tanacskozásunkat ? Mit · keres itt nagyságod ? Kont : A ' becsületemet, felséges asszonyom ! Királyné : Mit akar nagyságod ? . . . Kont : Semmi egyebet, csak tudm azt, lt:lIert al· Htottak engem meg diadalaim köze�.� tt ? .MI�r� �et· tek le a győzelmes magyar hadak fovezerscgerol � Mióta nyeri a siker és dicsőség jutalmul azt, UI!ll a tehetetlenség vagy gyávaság bére szokott l�nn 1 ? . Mi okozza azt, hogy a legyőzött városok falaI ko.zt hir­ letételét a győző felemelése helyett, annak detik ? . Lajos (magában) : Minden szava t�l.ál ! Kont : Minö csend ? Hiszen trombltak harsogas.a jelentette, hogy Erberach Kont Miklós helyett �o­ vezérré tétetik ' s most egy hang sem �melk�dlk, hoRY Kont Mi klós l.etét�l�ről fö�vi.�ágo:;ítast adJon ? Királyné : Fölvilag9sltas ? Ml,nO �zo ez ? A ma­ gyar udvarban, úgy latszik, a Zal.:h Jelenete k akar· nak megújulni ? Kont (kardját kihúzza, s fóldre te�zl) : .Fels�ges asszonyoin ! az én kardom nem valo gyllkolasra, •

4*

52

A

király házasodik.

n.

éle nagyon megcsorbult a viadal ok közepett Spa­ lato és Jadra alatt. Királ yné : Mit akar tehát nagyságod ? Kont : Ismerni akarom legalább vétkemet, hogy megjaví lhassam magamat. Tizenegy várost é� �ét szigetet hódítottam meg : többet kellett volna leIgaznom, vagy kevesebbet ? Guido : Az udvar legjobban meg van gyozodve nagysá�odnak vitézsége felöl, s ez a hadjarat mef5kezdése re valóban elég volt ; azonban az nagysa­ godat egyáltalában nem sérthette, ha akkor, m!dőn a hadját at nehezebb fordulatot kezdett venm, az udvar bizalma egy hires külföldi vezér felé fordult, akinek hadismeretei és tudománya felől egész Európa csodálattal beszél l Kont ; Ez derék I En nem vagyok tudós hadve­ zér, de megvertem az ellenséget, Erberach pedig tudós, hanem öt verté k meg. Lajos : Helyesen" Miklós, .helyesen I .. Királyné : Nagysl;lgtok m mden t�ttok�t , tU.dJak védeni, l:egyakoroltak magoka,t orszaggyule.selken, hanem ez az örökös okoskodas, ez az, amI a kor­ mányzást maholnap lehetetlenné teszi. Kont : Nem mi vagyunk annak okai, felséges asszonyom ! Királ .. né : Talán mi ? vagy épen a király ? Kont : Nem, felséges asszonyom, hanem ezek, kik a nemzet és kiraly közé tolakodnak. Guido : Ha az u dvar hívei védtelenül vannak kitéve ily támadásoknak, akkor nekünk el kell vonulnunk. . Királyné : Megtiltom nagyságod�ak, hogy a ki­ rályi palotában ily hangot használjon. . . Lajos : Miklós, fel vagy ing�relve. Kont : O felséges uram ! mikor annyI a .szlve­ men a keserv ! Az elébb is akaratlanul tanuja vol­ tam ama jelenetnek, mely arra akarja bírni felsé•

•

. •

Felvonás.

9

jelenet.

53

gedct, hogy J?o�t V �l.enczé,:".e l bék�t kössön ! Most !

midön DaimaczIa felIg kezunk koz! van, s a ma­ gyar sereg ég a vág,ytól, hogy l em o s,sa �z Et h�rach alatt szenvedett gyalazatot . Nem vczerscge.m vls��a­ adását kérem felséges uram ; nevezzen kl o,"la bar­ kit felséged � hazafiak közül, s én akár miat köz­ vitéz is harczolni fogok alatta ; de a tervezett árulás minden hősiességet és feláldozást tönkre tesz. S tudja,e felséged, hogy most Ve le r, :: zéve l �sak m egalázó békét kö the tne ? �e ,kel�ene m0!1.dania felségednek m inden eddIgI vt v m arry t; nk ro l , valószinűleg Jádrár?l js. �ádra ! ez ,a, hu neme:; sziget, mely kétszaz ev ,ota nem bIrja elfdcd�t, hog'Y egykor Magyarorszaghoz tartl'zott, s az?t � mindig küzd é s szenved, csa kho gy Magyaro, szage lehessen. Mindennel kinálják, kiváltságokkal, sza­ badalmakkal S kinálják nemz ete l" melyekkel n'yel v re, vérr'e sokkal in�á�b t;okon, mint vel� n k : "tan a józan ész is azt kivanna, hogy hclyze!chen hütlenné legyen Magyarorszá$hoz, s az olasz. a mindenkitől körülvett Jádra hu mar ad I Nem, fel­ séges uram, e szigetekről �l Iséges uram nem m0,nd­ hat le. ez több volna, mIntha az anya hoz,zar�­ -gaszkodó gyermekét k e b l �rő! szű � teleni.i.l el!�sz!tana. Lajos : Igazad van, MIklos, s en cskuszom, hogy Jádrárói nem fogok lemondani. Mi k lós , fe l e dd e 'S é re l m eket : begyógyulnak még azok. Im,�' én ma­ gam emelem fel kardodat . . . (Ko.�t �ardJa� felv�SZt) s vissza adom neked. Magyarorszag meg ,h a�z. nát fogja venni e kardnak. Légy nyugodt, MIklOS, látj u k mi egymást. Kont : l ia királyom mondja azt, ho� nyugodt legyek, akkor n�ugodt vagyok. . 1. Lajos, a ,� ::­ gyar birodalom klralya, olyan; mmt. a nap .! kOI �l vehetik perezekre kóbor fc!hok, el I S hom,�ly�.slt1Hltj �k egy-két pillanatra, .de" a n�p keresztul tor � fel hokön, fel fo� az még dICS on, fenyC'sen ragyoglll. . lsten v e lün k ! (El.)

54

n. Felvonás. 10. jelenet.

A király házasodik.

Királyné : Szép j elenet volt . . . tehát vissza akarod vonni a császár ellen kimondott üzenetet ? Lajos : Anyámnak adott szavamat többé vissza nem vonhatom. Királyné : Akkor a velenczei dogéval fogsz békét kötni ? Lajos : Jádrárói le nem mondhatok I Királyné : Két háborut egyszerre nem viselhetsz. Lajos (magában) : Minő helyzet ? ! Ah, hogy ilyen gyönge tudtam lenni ! Guido : S ha felségedr ok nem kellene lemondani Jádrárói ? Lajos : Ez esetben megkötöm Velenczével a be­ két. De Delfino nem fog lemondani JádráróI. Guido : Delfinot felséged elhatározása bármilyen ezéinak megnyerné, ha felségedl a mit az ország is óhajt, Delfino rokonát, a bajban és női eré­ nyekben annyira gazdag velenczei herczegnót emelné a trónra. Lajos : A herczegnót ? (Magában.) Női kéz vívja ki azt, amit eddig kardommal szoktam kivívni ? Eg mégis ! Ah, ha a banilIa szeretne, két világrészszel tudnék szembcszállani. Királyné : Fiam ! Min tünódöl ? A legszerencsé­ sebb helyzet, családi boldogság árán nyerni me"" �zt, ami! ,máskép, s a�kor is tán csak nehezen áldozat aran lehetne elemi. Lajos : Anyám, é n a tartományok ilyen meg­ nyerésétől idegenkedem. Királyné : Pedig ezt a legelső királyi családok sem tartják magukhoz méltatlannak. S ha e fri"7 erőltetett lenne ! De hiszen mi a hercze�nőt m"ar rél!ebben ismerjük, s a herczegnő előkelo, mívelt. széo Guido : És mindenekfelett vallásos. Királyné : Aki téged szeret és boldoggá tesz. Lajos (magjban) : Ez a nő valóban szeretne en-

�

. • .

55

gem ? Nem ! Mig a banilla itt van, erre nem :,ron­ dolhatok ! Ha távozik, ám legyen, s akkor taláj. könnyebben gyógyulok. (Fmn.) Anyám, én nem ellenzem terveidet. De e pillanatban nem határoz· hatok. Királyné : Ó, az én fiam mindent megtesz, amit édes anyja óhajt . . . jer jer (11Iegcsoilolja hom­ lokát.) Minő forró a homlokod, te iz�atott vagy jer jer neked egy kis pihenésre van szük­ séged. Lajos (magábatI) : Menjünk, anyám ! (El a király. . •

. . •

• . .

• • •

"éval.)

TIZEDIK JELENET.

GUJDO, DALB 0,

majd

KOPJAI.

Guido : �inden meg van nyerve. Balbo : En már a doctissimus kezében látom a tóudvarmesteri pálczát, Guido : A magnificus jutalma sem fog elmaradni. Azonnal megírom a hadizenetet . Ez a legfőbb. Mi ez ? Mit keres itt ez az ifjú ? Ez ha nem csalódom, az a Zách rokon, aki a bosniai bánnal érkezett az udvarhoz I Mit akar, dilectissime ? K pjai : Jószágom átirá?át , . tul�jdon � épen ki­ ; , ? rendeletet, melynek atvetele ralYI vegett o felsége ide rendelt. Guido : Azokat a iószágocskákat nem foo-juk átírni ; nevezetes indító okok kivánják, hogy �zok az illető konventus keze közt maradjanak. Kopjai (lIIagáball) : Nevezetes indító okok ? (Ke­ zév, l hasal formál.) No, ez szép lesz, ha ezektőt még külön kell megszereznem a jószágaimat. Ez a csóka esak nem fog akadályt gördíteni az utamba ? (Fet/u,) Figyelmeztetem a doctissimust, ho!-:y engelll ő felsége személyes parancsa rendelt ide Guido : O felsége most senkit sem fogad. Ah , . áh , mi ez ? Jól látok'e ? • •

A király házasodik. Balbo (elképedve) : Steinheim gróf, a prágai ud­ vartól . . . valószinűleg a római császár engesztelő .követe. Irtóztató ! TIZENEGYEDIK JELENET. VOLTAK, STBISHEUf.

Ah doctissime ! magnifice ! csakhogy 'ide jutottam l Három hete indultam el Prágából, de vízáradás és hegyomlások tartóztattak fel. Két kisérőm elveszett az útban. De csakhogy én meg­ érkeztem. Felséges uramnak, a császárnak és ki­ rálynak nyilatkozatát hozom, azokra az aljas rá­ galmakra, melyeket Velencze ágensci terjesztettek, uram.nak királynéjuk ellen elkövetett sértései fe­ lől I Örvendjenek hát ! Guido : H iszen örülünk, nagyon örülünk . • • (Ma­ gában.) Ah ! ezt a gonosz lelkek hozták. Balbo (Gllidohoz): Minden tervünk tönkre van téve. Steinheim : Megvárom, hogy átadhassam ő fel­ ségének uraikodóm nyilatkozatát. Ha méltóztatnak meghallgatni, felolvasom a nyilt pergament, nem titok. (HafJgosan olvas.) " M i IV. Károly római csá­ szár és cseh király értesülvén a gonosz rágal­ makról . . . " Guido : Csitt . . . csitt . . . elég ! ne oly hangosan, ö felsége gyöngélkedik ; nagyságod megbízását holnap teljesítheti. Steinheim : Parancsom az, hogy megérkezésem után azonnal átadjam. Guido : E poros öltözetben, csak nem fog nagy­ ságod ö felsége elő sietn i ? Lakosztályt j elöltünk ki nagyságodnak : s az átadás aztán kellő fény­ nyel és ünnepélyességgel fog m egtörténni. (Tit/IOn Balbohoz.) A követnek nem szahad a kiraly elébe jutni, foglalja el a magnificus, amig kigondolole . ·"alaml! . .Balbo (titkoIl) : Bizom a doctissimus lángeszében.

Steinheim :

II. Felvonás. 1 t.

jelenet.

57

Guido : Ha látta is eddig valaki úti öltözetében, nem gyanítja benne a császár követét . . . El kell zárnu nk . . . de hová ? Csak volna ilt közelben va­ lami üreg, vagy bö r tön ! (Körülnéz.) Hah ! ez a fo­ lyosó a bán lakosztályába vezet . . . ez veszedel­ mes . . . lehetetlen ! . . . mégis . . . (csendesen magá­ hoz ifJli Kopjait.) Dilestissi m e ! ki lakik abban a szobában, mely a folyosó végéről a bán lakosztá­ lyába nyílik ? Kopjai : Én l Guido : Hah, ez p o m pás I Abban a szobában van egy kamra, olyan cziszterna féle. Ha dill!ctis­ simus csak estig rendelkezésünkre bocsátja azt a a szobát, akkor többé nem fogunk nehézségeket támasztani, a dilectissimus jószágainak átiratása ügyében. Kopjai : És miért mindez ? Guido : Igen fontos status okok kivánják, hogy ez a j ö vevény ne kerüljön ö felsége szine elé, leg­ alább is estig. Tehát abban a kamrában fog m a­ radni, és a dilectissimus fog őrköd n i, hogy ottlétét egy lélek se gyanítsa. Látom, a dilectissimus n e m érti a dolgot, majd később felvilágosítjuk, hazájá­ nak, édes hazájának s nekem tesz nagy szol/-:ála­ tot : nekem, aki csak j avát akarom, s aki nagy ju­ talmat igér. Kopjai (magában) : Nem értem ? D ejszen értek én annyit, hogy va!a'!1i gonoszat forralnak. . Ke­ zembe kerültetek, Tokak I N o Imre, most segitsen ki a studium generále. Guido : Min tünödik, dilectissime ? • Kopjai : Azon a nagy szerencsén, h?gy; haza�­ mmt cn, klt ak, a doctissimusn n:lk, s különösen Rómában j árt i fjú tu omán�ánál fogv� is tisztelek, alkalmam lesz valami szolgalatot tenm. Rendelke­ zésére állok. iiuido : Ez az ifj ú ostoba, s mint látszik egy k:-

�

58

A király házasodik

csit rajongó. Semmiesetre sem lesz veszedelmes

(A követhez. } Nagyságod részére a királyi termek�

he;z �egköz elebb álló szobák egyikét jeloltük ki . meltoztassek. (Baibohoz titkon.) A l{övet nem fo" a király el� ju�ni. (A követhez.) Dignetur ! hoz.) . 4 dlle�tlss.iml�s !s velünk jön, előre megy és az aJtot fogja kmyltm . Kopjai : A folyosó végén előre sietek ' most csak méltóztassék. (Guido, Balbo és Stein/ui,,: elmm­

• • •

(KopJai­

nek.)

Kopjai (fdá!lItk . 'léz� : �zek . . a rókák nem akarják azt, ho� a romal csaszar kovete a király elé jus­ son; mIert ? Azt nem tudom, de annyi kétséctelen hogy valami ármányon törik a fejöket. Mo�dta� én, hogy ezt a jószágkonfiskáló doctissimust még kezembe adja egyszer a nemezis. Most bevezetem mind a hármat a kamrába. s akkor a követte! együtt a két rókát is odazárom. Egész status·ügyek vannak a kezem kőzt. No, Imre, most nagy dol­ got cselekszel ! Meglesz a tekintély! (El.)

(Függöny.'

HARMADIK

(A második felvonás

FELVONÁS.

alkalmazott szoba. A tc­ a király szobrának agyagmintája.>

első részeben

sem közepén egy állványon

ELSŐ JELENET. ERZSÉCET

(egyediil.)

Er�sébet (a �zobo� elölt állva) : Megvan, meg­ van, epen olyan, egeszen olyan. Ah, csak meg­ mutathatnám valakinek! Talán Imrének? Nem, nem, ó olyan csodálatos vegyüléke a komolyság­ nak és a gyermekességnek. hogy jósága némely­ kor csaknem hóbort s nyiltszivúsége mindig köz­ lékenynyé teszi. Ha ez nem maradna nagy és szent titok. ha hideg, gúnyoló arczok pillantása elé kerülne! Ah! a nyomorultak azt hinnék hogy én a királyról ábrándozom. Pedig mi nekem' a ki­ �ály ? tyii1y alant van ó ahhoz képest, a hová én ot,. az lSIl}.eretlenemet emelte�! Magasra, magasra, egesz odalg, a hol az van, kmek nevét ajkaim fel ­ venni sem merik. lsten is szeretetből alkotta a vi­ lá&ot és szereti azokat, a kik szeretnek! Holnap­ utan elutazunk . . . de hová rejtsem addig szobro­ mat? Ah ez a kis kamra épen alkalmas . . . ide fogom elrejteni; de több leplet rá! (Le/akarja.) E�y porszem se szálljon az ó homlokára I Lórincz ! Vigye ezt a kamarába, de vigyázzon rá! . . . a po�ezra te !P':e, holnap majd együtt fogjuk begön­ gyólgctni. (Lárincz beviszi a szobrot.) Ha márványba fogom vésni, homlokát jobban kidomborítom, ak­ kor vidámabb lesz ! (LöritICZ visszajő.)

00

A

király házasodik.

MÁSODIK JELENET. nRzsEBET. LŐRlNCZ.

Erzsébet : Most jöjjön Lőrincz a mi lakosztá­ lyunkba, készülnünk kell, holnapután elutazunk. (Magában.) Ah ! még ez is nehéz lesz ! Csak még egyszer, egyetlen egyszer beszélhetnék vele. (Ló­

rinez elj

HARMADIK JELENET. KOPJAI, BALBO , GUIDO, STEJNnEIM.

körül­
Kopjai

(kiviilról klllesesa/ kinyitja az aj/ót

szól.) Méltóztassanak ! (Balbo, GlIido" Steinheim bejönnek.) Guido (Ba/hohoz) : Epen ez az a szoba, melyre

gondoltam ; milyen jó, ha az ember figyelme min­ denre kiterjed. Balbo (GlIidohoz) : Bezárjuk ! Hehehe ! Guido : DignC'tur I Ez egy kissé homályos szo­ oácska, de azonnal a tulajdonképeni lakosztály ba ·érunk. Kopjai (ti/kon Gltidohoz) : Jó lesz, ha egy pár lépésnyire a doctissimusék is követik, neho�y ·visszafordulhasson, s a mint benn lesz, térjenek viszsa. Guido : Dignetur ! (Steit1heim be/ép a kamrába, tuál/a Balbo és Guido.) Kopjai (rájuk zárja az ajt6t) ; No most már csap­

dában vannak a rókák ! Mi ez ? Zörög a doctis­ simus ? Hiáha, kedves doctissime I A doctissimus engem az elébb a királyhoz nem al\art bebocsá­ tani, én pedig most nem akarom kibocsiltani a doctissimust ! Hogy' kelepezébe kerültek ! Csak igaz az, amit annyiszor hallottam : hogyha okos emberek követnek el valami ostobaságot, az aztán

lll .

Felvonás.

2.

jelenet.

61

válogatott ostobaság. Ó Kis- és Nagykopjai Kopjai Imre I miért nem vagy te Kopjai David, akkor azt mondanám, hogy téged küldött az Isten, hogy se­ gíts legyőznöm eme két nápolyi Góliáthot ! Ha­ nem mit tegyek most ? Ezt nem tanították a pécsi studium generálén. Az a kérdés, m i lenne tekin­ télyesebb ; ha az udvarnokokat lármáznám fel, ez tekintélyes lenne, ha a bánt szólitanám ki, ez még tekintélyesebb lenne . halló ! . . . a királyhoz. rnegyek vissza, ez lesz a legtekintélyesebb. • •

(Függöny.)

III.

VÁLTOZÁS. (A ll-ik felvonásbeli szoba a

kirAlyi palo!ában,)

NEGYEDIK JELENET. LAJOS

(egyediil.)

Lajos (gondolkozva lép ki a baZ ajtón) : Hány­

szor fogadtam meg. hogy hajlíthatatlan leszek, s megint megtántorodtam ! Ah ! de ki volna képes anyja köny jeinek ellent állani ? Ez ingatta meg a vas Coriolánt is I Nem ! e herczegnő sohasem lesz nőm ! Ah, ha a banilIa szen'tett volna ! A búcsú előtt még egyszer beszélni fogok vele : magyaráza­ tot kell adnia . . . aztán soha többé . . . soha töhbé csak a szivben marad egy seb . . . talán örökre ! Helyesen, hiszen földi szerencsénkben néha tán félistennek képze1tük magunkat ; legyen valami itt belöl a mi fáj, a mi emlékeztessen arra, hogy mi királyo k is csak gyarló emberek vagyunk ! • • •

HATODIK JELENET. VOLT, 'KOPJA!.

Kopjai : Felséges uram ! Lajos (magában) : Ah, Imre ? Isten

hozott t Azonn al megirom a rendeletet, mely visszaiktat jószágaid birtoka ba. Kopjai (magában) : Csak tudnám, hogy kezdjek bele ? Csak tekintélyesen, Imre, tekintélyesen ! Lajo s : Ime, itt a rendelet, aztán lakodalmodon �mlékezzél meg rólam is. S majd ha táborozásaim e fl'ykor Kopja felé vezetnek, remélem , adsz szá1last a kiráIY!1ak ? Kopj ai : O felséges uram ! (Félre.) Szomorú, "lzomorú a kir&ly ! Mernélc neki csak szólni

Felvonás. 5. jelenet.

Lajos : Mikor utaztok el ? Kopjai : Ho�napután, felség ! LaJos (magaban) : Holnapután 1 (Erót véve ma­ . gatJ.) Megmutatta az udvartiszt a banillának a pa­

lota kincseit ? Kopjai: Nem mefl'Y a baniIla felséges uram se­ hova: Otthon szobra�zl�odik. Szegény Erzsike ! LaJos : Imre, te sajnálkozva beszélsz a banillá­ ról ? Mi baj� van ? . Kopjai: E� nem merek felségeddel szemben blzalmaskodnl, hanem annyit es ak mondhatok hogy nagy baja van, nagy baja van. L ajos : Mi az ? Tudni akarom 1 Kopjai: Felséges ';Iram, , his�en !Il!- paranc�olja, megmondom, mert hat ez ugy IS vIlagos. MI baja lehetne egy ilyen ártatlan baniIlának � Összeeskü­ vés!Je nem kever�d.ik, Jószágll:it ne,? ,k?nfiskalják. . tekmteJyre ne� ahltozlk, �orat, buzajat nem fo­ gyas�tJak a fr�terek . . . hIszen sejtheti felséged . . . LaJOS (magabatz) : Szerelmes . . . sejtettem. Ah az az emlék a rózsabokorral . . . tudom . , . a szerl� debpota fia . : . Elő fogjuk mozdítani boldogságát. (Fenn.). � ehat szeret valakit a banilla ? KopJal : A hogy csak egy ábrándos sziv sze­ !et�et ! 9 h� hallaná fölséged, hogyan emlegeti 1 � a9�tt;a mmd � nH szavat, hogyan beszél róla, haj­ f�rtJelrol, szemerol, még a sebről is, mely homlo­ kan van. L ajos (f!lagában) : Ah I. (Fenn.) Tehát a szerb despota fianak mar sebe IS van ? Nem hittem ' hogy atyja ily korán csatába ereszsze. Kopjai : A szerb despota fia ? Hiszen én én felséges uram, egy szót sem szóltam róla '' h o"' b kerül ez ide ? Lajos : A banilIa beszélt róla. . Kopjai : A banilla ? Hiszen talán életében sem latta, nem is ismeri. '

.

y

nl. Felvonás. 5.

A király házasodik.

64

Lajos: Nem ismeri? Kopj ai : A mint hogy én nem ismerem a ve­ lenczei patriarl{át. Lajos : Bolondos fiú . hát kiről beszéltél ? Kit szeret a ban) lla ? Kopjai : 0, ha felsé�ed úgy' ismerné a banil1á�, mint én akkor nem kerdezne ezt ; akkor tudna, hogy a� Ő maCYas és mégis leereszkedő szive, az ő büszke és mégis forró lelke, az ő földöntúli ra­ jongó képzelődése c sa� egy alakot lelhetett a vi­ lágon, a ki hozzá mélto. Lajos: És az? Kopj ai : Első Lajos, Magyarország királya I Lajos : Hogyan ? Imre, hat engem szeret a bani la ? Kopj ai : Nem, nem szereti felségedet, hanem imádja ! , Lajo s (magában) : .Istenem, kedvem l�nr�e e fiu­ nak nyakába borulm . . . ah ! hogy me.rse!{elne!U kell magamat! (Hidegen.) Imr�, én �égls �gy' . �at: tam, ho� a banilla s,ér�v,e érZI '!1 agat a l1!ult eJJeh jelenet ota, mely cgye�lrant a veletle? ,muve �olt. K opjai : Nem az bantotta a bafilllat felseges uram, hanem az a látszólagos mellőzés, mely a velenczei herczegnövel szemben érte öt . . . azzal szemben, a kit felséged (nyomatékkal) menyasszo­ n yának mondanak. Lajos : S ki mondja a herczegnöt az én meny­ asszonyomnak? Kopjai : Az egész ország, felséges uram! Lajos (magában) : Az egés� orszá� ! Ah, ezt .a hirt számító udvaronczok terjesztettek. Most mlr értem. Sietek hozzá, szivemre !>le�ni a , kétked,ö g yermeket. De a hadüzenet, a vegzes ll; romal csa­ szár ellen ? . Szólnom kell a tanacsosokkal. (Fenn.) Imre, nem láttad itt a tanácso�o�at ? , . Kopj ai : A magnificust és a doctlsslmust erü felséged ? _ _

jelenet.

Lajo s : Nem tudom, hova távoztak

hatnak.

G5

s

hol mulat-

Nem igen mulatnak azok, felséges uram . . bezártam őket.

Kopjai :

Lajos : Kiket ? Kopj ai : A magnificust

meg a doctissimust. Lajos : Te zártad be ? Kopjai : Igen én, Kiskopjai, Nagykopjai Kopjai Imre I Lajos : Nem értelek. Kopj ai : Mert én most már másodszor vagyok itt, felséges uram ; a mikor először jöttem ebbe a terembe, épen akkor lépett be ide a római csá. szár és a cseh király követe. Lajos : A római császár követe ? Tudtam ! Ah anyám közeledik. Vonuljunk félre s mondd el, mi történt ? (Beszélgetés.) Királyné (jő magábalJ) : Meg leszek bosszulv a. Ah, hogy fog reszketni a császár, mikor megpil­ lantja lovagjaink sisakjait . ' . jobban fog reszketni, mint a tollal{ lovagjaink sisakjain. De i �y nyilat­ kozni rólam, felőlem I és miért ? az okat sem tu­ dom ! (Leii� s elgolldolkozik.) Lajos : Es a doctissimus és magnificus ? Kopjai : Ott ülnek a kóterben, sajnos, a kö­ \'et!el együtt. Laj o s (magában) : Ah , a nyomorultak! Egy or­ szágért nem adom e leleplezést, mely anyám sze­ meit is felnyitja végre. Varakozzál az előteremben. Te szerencsés fiú vagy Imre, te nem távozol többé Visegrádról. Kopjai : Parancsára állok felségednek. (Félre.) A kis Szelepcsényi Ilonkából visegrádi menyecske lesz. (El.)

_

A

kirill)' háznsodik.

66

X

A király házasodik.

�!�Ki:!����ET.

H AT

Fiam, te itt ? Aláirtad mnr a Prágába küldendő hadUzenetet ? Lajos : Nem, anyám ! Királyné : Lajos ! Lajos : Nincs is arra többé szükség, édes anyám. Királyné : Hogyan ? tehát anyád becsülete ? Lajos : Anyám becsületének tökéletes elégtételt ad a császár, aki különben ama sértő szavakat sohas em is mondta. Királyn é : Fiam, mit mondasz ? Lajos : Anyám, IV. Károly követe itt van. Királyné : A császár követe ? hol ? Lajos : Bezárva ! Itt a visegrádi palotában I Királyné : B ezárva ? S kik merészkedtek volna ? Reszkessenek I Lajos : Azok, a kiknck anyám gyakran inkább hitt, mint gyermekének . Királyné : Beszélj világosabban. Lajos : A császar követe megérkezett, ho� azonban elénk ne juthasson, az udvar kegyelt hl· vei, a doctissimus és a magnificus jónak látták elzárni őt . . . Szerencsére az ifjú, kire tervök kivi· telébcn bizakodtak, sokkal becsületesebb, hogysem ilyen gaz ármány' részese lehetett volna. Az ifjú verembe csalta óket s az ármánykodók most együtt ülnek a követtel . . . Szép jelenet, egy üregben a római császár, követe és az udvar elso hívei. Királyné : Es ki az az ifjú, ki ennyi hűséget tanusít ? Lajos : A bosniai bá 1 neveltje, a kiirtott Záchok i ·,adéka. Királyné : Hahaha ! Úgy látszik, a világ új ala· kot ölt s a pártütők ivadékainak kell az udvarnál meg-jelc:1ni, hogy a királyi családot legelső hivei·

Királyné :

nl.

Felvonás.

6.

jelenet.

Ü7

l1e�. ..rossz,akaratától megvédhessék. (Csenget ; a be}fv� aprodhoz.) Udvarmesterünkkel akarunk be. szeJm.

Lajos: Mit akar anyám ? Egész udvarommal akarok jelen lenm, e nyomorultak arczáról az álarczot mikor l � té�ik, !'ehát a c�ászár meg scm sértett engem ? 1 ehat }11 lfidaz . a , SZitok, melyct Európa udvarain IV. , Karoly , aJk�ra a,!tak, nem , volt egyéb, mint a kepmutatok koltemenyc ? Tehat Velencze nyo. morult aranyjaiért kellett volna Prága előtt a ne. mes magyar leventéknek hősi vérének omlani s hogy . igy �icsalják . hódító kez�inkből Dalmáczi'át ? , LaJ �s : .En azt hls�ellJ, anyam, nemcsak azért. Ugy latszIk, Kont MIklost azért kellett letennUnk Erb!!ra�h s�e�élyében v:ereséget �zenvednünk é� a ,roplal csaszar .ellen habo�'ut in::htan!lnk, hogy a beket a velenczel herezegno kezen vasárolhassuk :n�g : ki tudj� a jöven�ő l!1agyar királyné is mit 1gerhetett nekik ? . " tan foudvarmesteri rangot az egyiknek s nádorságot a másiknak. Ki�ályné : Mindent tisztán látok : engem min. de�ki megcsalt, még e nő is, aki csak képmu· tato ! Szégyenleném magamat előtted ' ha nem lennél a fiam. Lajos : Nem anyám, a szent korona ily főre nem fog jutni soha! arra csak egy angyalnak tiszta, ártatlan homloka érdemes. Ki�ályné : Lajos, nem értelek. �aJ?s : !'udd �leg hát, hogy én szeretem a bán leanyat, regen, regen. Ki �ályné : Lajos, hiszen alig pár napja ismered ! LaJ �s: De érzelmeim e napokat századokká vál. toztattak. S ha tudnád, hogy ő is mennyire Szcret engem. Kir�Iy�é : La�os, vigyázz I Én a bán leánya iránt az elso pIllanattol fogva is, a legmélyebb vonzó .

K�rályné :

68

A király

házasodik.

dással viseltettem, de ne magyarázz félre sem ­ miféle hódolatot, mely tán csak koronádat illeth�né. ' Lajos : 6 nem, anyám ! A bán leánya engem ismeretlenül szeretett meg. Mióta megtudta, hogy király vagyok, nemhogy feltárná érzelmeit, hanem elrejti azokat, de én tudom, hogy szívének mindell dobbanása az enyém. H E T E D I K J E L E N E T.

Udvarmester :

Felségednek parancsolni mél·

Királyné : Hívja össze nagyságod az udvart Okunk van rá, hogy egész udvarunkkal jelenjünk meg a palota egy részében. ( Udvarmester el.) Fi am, bizodalmadat, melylyel irányomban viseltettél, kö­ szönöm, hanem e tárgyban még meg kell taná­ csomat hallgatnod. Most elmémet csak az foglalja e l , hogy mily jelenet várakozil{ itt reám. Hol van az az ifjú, ki bennünket vezetni fog ? Lajos (csenget, a belépő apródltoz) : Kopjai Imrét akarjul{ latni I, Királyné ; Egek a vágytól, hogy e gonosztevők­ nek a szeme közé nézhessek. Nem lehet mentsé· gök, egy szó sem lehet !

. . •

NYOLCZADIK JELENET. VOLTAK, KOPJAl.

Kopjai : Parancsoltak felsé�eitek ? Királyné : Tehát ez az ifju ? Meg

A L T o z A s. (Kopjai szobája.)

IaLENCZEDIK JELENET. BÁN, ERzsliBET

VOLTAK, UDVARMESTER.

táztatott ?

V

fogom jutaI­ mazni . Most menjünk, fiam ! Lajos : Imre, utánunk jössz, és elvezeted az ud­ vart a tudvalevő helyre. Menjünk, anyám. (El (I királY/Iéval. ) Kopjai : Én vezetem az eg�sz udvart ! Jaj, ha ezt látnák Szelepcsényiék. Tökéletes tekintély \'a· gyok I (MilIóslÍ.f[os Upfrkkel tl . )

(jöll11ek.)

Bán : Imrével kellene beszélnünk, hanem úgy látszik, a szobája üres. Erzsébet : Valószinüleg a király lakosztályában van. Imre visszakapta jószágait. . . Bán :.. Ez a fiú szerencsével j árt Vise�rádon, 4t­ J Una� tobb az eredménye, mint az enyemnek. Es te kesz!!n leszel-e? Holnapután utazunk. ErZSIke (1�/egdöb.benve) ; Holnaputá n ? Bá;n . �rzslke ! Ugy látom, nem örömest hagyod el VIsegradot ? Erzsébet : 6, édes atyám I Bán ; Talán valami magyar leventébe szerettél ? Erzsébet : Még tréfálsz? � án : Erz,sikém ! Szemedben könnyet látok ; mi bajod van, ede,s gyermekem? E�zs�bet : Edes atyám, ne menjünk még el Vi­ segradrol. Bán : Erzsikém, ez nekem nem tetszik én tar­ t9k valamitől . . . a király a vigalomban � okat tré­ falt veled, s mikor lakosztályunkban felkeresett akkor is sokáig időzött körödben "' én féltelek Er� zsikém I Erzsébet : 6, édes jó atyám! Bán : Szegény gyermekem ' te a királyról 6.1modoz ol? Erzsébet : Atyáml ö is szeret I .'

III. Felvonás. 1 1 . jelenet.

A király házasodik.

iO

Bán : Ki mQndta ezt neked ? Erzsébet : ° maga. Bán : Félrcmagyaráztad szavait. Boldogtalan I Erzsébet : Imre is mondta. Bán : Csak nem fogod komolyan venni Imre

szavait ! Ez a. fiú á�t�Jában több bizalmasságot en­ ged meg maganak Iranyunkban, mintsem helyzete megengedné. , Erzsébet : 0, Imre nagyon jó fiú ! Bán : Tudod-é, hogy a király a velenczei her­ czegnö völegénye ? ��zséb c;t : Nem, az nem lehet. (Félre.) Ah ' ha megls valo ? Bán : Az eljegyzés valószinüleg ma lesz, úO'y '" hallottam. Erzsébet : Nem ! ez lehetetlen ! Atyám, sze n ­ vedek I Bán : Meg fogsz nyugodni, édes gyermekem ' már igy holnap utazunk el. Lé�y erős, leányom s vigyázz, nehogy gúny tárgyáva légy ha n yu­ ga,Imadat el is veszíted, büszkeségedet meg kell onzned. Minek is hoztalak én Visegrádra ? . • .

TIZEDIK JELENET. VOLTAIC, LŐRINCZ.

Nagyságos bán I Ő felségeik egész udvari kiséretükkel tartanak erre. Bán : Mi van készülőben ? Erzsébet (félre) : Szent ég ! Ha Imre megsej­ tettc a király szobrát és elárulta. Ah, ezek tán en­ gem akarnak kigúnyolni ?

Lőriucz :

TIZENEGYEDIK Jn:LENET.

VOLTAK, KIR.ALVN�, LAJOS, KOPJAl, KlSÉRIiT.

Királyné : Ah, a nemes bánt Bán : Fe!sé"'es asszonyom !

is itt találjuk ?

l!:rzséb e t : F elség I (Kezet csókol

a

Mrályllé1/ak.)

71

Lajos (magáball) : Ah , meg van iIletöctve . . . mi lyen halvány 1 Bán : Nem birom magamnak megmagyarázni felségeitek magas megjelenését. Királyné : Jövetelünk, bár örömmel üdvözöljük a bánt, tulajdonképen ez ifjú lakosztályának szól . (Kopjaihoz.) Valószinü!eg ez az üreg. Kopjai : Igenis, felséges asszonyom ! Erzsébet (1/Iagábaa) : Ah, a hálátlan, észrevette és elárult ; de nem, szobromat nem lesz szabad meglátnio,k. Bán : En semmit sem értek. Lajos : Azonnal meg fogja érteni fi nemes bán. Szép meglepetés vár reánk . ' . Imre nyisd fel az ajtót I Erzsébet (magában) : Meglepetés ! Ah l a kiván­ csiak ! (Az ajtó elé áll.) Imre, te ezt az ajtót nem fogod kinyitni I Kopjai : Erzsike ! Királyné (mosolyoglla) : Banilla, csak nem ré­ szese ennek az ármánynak ? Lajos (magáball) : Mit rejtegethet ott c gyermek Erzsébet (Kopjailtoz) : Hálátlan, ki bizalmam mal visszaéJtéi, meglested legszentebb titkomat ' most el akarod árulni. Ezt érdemeltem én töled ? Kopjai : n:rzsike I . Erzséb.et : l\Iegtiltom, hogy a nevemen szólíts, ,en a bal1Jlla vagyok ! Bán : Leányom, mi ez ? Erzsébet : Atyám ! nekem igen nagy Ok0111 van arra, hogy ezt az ajtót zárva tartsam. (Magába ll.) Hah ! még a kulcs is nála van, melyet én oktalan az aj tóban felejtettem. Kopjai : Erzsike, én nem értelek, tán a másik szobában van valami gyermekes titkod ; hiszen itt a ..doctissimu � és ,a magniflcus rejlenek, kiket a . j{ovettel egyutt zartam ide.

72

A király házasodik.

JII.

Erzsébet (magáb01I) : Kő esett le a szivemről ! Ah ! csaknem elárultam magamat ! Bán : Tehát ez történt ? Ime felséges uram ! Királyné : Nyissák föl az ajtót ! K o pjai (k iJlyitja az ajtót) : Doctissime ! magnift­ ce ! méltóztassanak ! Dignetur l (Balbo, Guido és Steinheim az iiregböl kijönmk.)

Királyné : Gyönyörü jelenet ! gyönyörü jelenet ! Balho (magába/I) : Végünk van, elvesztünk ! Guido (magába11) ,' Csak e�y földindulás jönne

hamarjában, mitől a föld kette nyilnék. Királyné : Mindenekelőtt a császár ő felsége követének, Steinheim grófnak jelentjük ki, hogy az előfordultakért a legfényesebb elégtételt fogja kapni. Lajos : A doctissimus, a ki Kont Miklós letételét olyan szépen tudta megmagyarázni, bizonyára felvi­ lágosítást tud nekünk adni affelől, miként jutott ide IV. Károly császár követe ? Kiváncsi vagyok. Guido : Felséges uram, az architekturák és kü­ !önösen az architekturákban található architektu­ ráknak architekturái, tovább azon architekturák . . (Félre.) Ah én együgyii lettem, beszélni is képte­ len vagyok. Lajos : Gyönyörü ! Magnitlcus Balbo, mit ke­ restek itt ? Balho : Az előttem szóló már tökéletes felvilá­ g osítást adott ! Királyné : Ime, a bölcsesé�, az erény és ildom minő helyzetbe jutott ! Gyalazat ! Bizalmam szé­ gyenné valt, hogy ily nyomorultakat ajándékozhat­ tam meg vele. Képtelen vakmerőség ! szinte hihe­ tetlen ; hallgatnak úgy-e ? Mentségük is meg­ fulladt az alacsony tett mocsarában ? A császar követéhez kell fordulnunk, hogy az ármány szá­ lait felderítse ! Szólj on gróf ! Steinheim : En mindent el fogok mondani föl.

Felvonás. 21. jelenet.

73

ségteknek, most azonban engedjék meg, hogy vett parancsom értelmében uraikodóm nyilatkozatát ad­ hassam át. (A/adja.) Királyné (átveszi az iratot és átjutja) : Gróf úr, nagyságod uralkodójának nyilatkozata ránk nézve nemcsak megnyugtató, hanem lekötelező. Lajos : Ime anyám, nem kételkcdtem-e mindig e híresztelés valóságában ? Királyné : Ki hitte volna ezt ? Kételkedtem én is, de udvarom első híveitől naponta kellett a sé­ relmes szavakat hallanom, hogy a fölzaklatott indu ­ lat aztán vakká tegyen ? Hogy merészelte a doc­ tissimus a magyar királyné megsértésének hazug hirét Európa udvarainak szájára adni ? Háboru kel­ lett volna, nemde ? hogy a megszorult signoria megmenekedjék fiam kardja elöl ? Hanem csalód­ tok, porba fogjuk Dclfinot tiporni, s nemcsak fél, hanem egész Dalmácziát hatalmunkba kerítjük. Lajos (magában) : Anyám egészen átalakult. Guido : Felsé�es asszonyom, eddigi hűségünk. Királyné : Tavozzanak azonnal szemem elől ! Majd tlldtllkra fogják adni a király további rcn­ deletét. Balbo (magába1I) : El vagyunk veszve l Guido : N o nekünk befellegzett. (Balbo és GlIido.

Kopjait ltaragosalJ megnézve, el.) Lajos (zltá1ltlk tzézve) : Elég mélyen meg vannak

alázva, hogy sohase emeljék fel többé fejeiket ! Királyné : Nyertünk fiam, sokat nyertünk. Az udvari levcgö már tisztul. Most azonban vonuljunk lakosztályul1kba_ (A bá/Ihoz.) A nemes bán adatai is más színben fognak most már fe1tünni Erberach hadviselése felöl. Örülünk, ha a nemes bán még lléhány na i g Visegrád vendége lesz. Erzsébe (magában) : Ah ! itt maradunk ! Lajos (magába1l) : Szemében az öröm jeIét lát­ tam. Mily boldogság !

r

A király h:t za50dik.

III. Felvonás. 1 1 .

Királyné �1Ite1lÖbW) : Üdvözlöm a bánt ! Erzs éb et kezet csókol) : Felséges asszonyom ! Királyné iré/áZva) : Ah ! a banilla ! ej, ej, majd-

nem azt hittük, hogy e kedves gyermek is az összeesküvök közé keveredett. Vajjon micsoda til­ kot rejtegethet itt Visegrádon ? Valami szép ruha, melyet senkinek sem szabad látni, hogy a megle­ petés annál nagyobb legyen. Erzsébet : Felséges asszonyom ! Királyné : No, no, mi nem vagyunk kíváncsiak ! Bán. De az vagyok én, felséges asszonyom ! Erzsike, te valamit rejtegetsz itt, én tudm akarom mi az ? Erzsébet : Atyám, az lehetetlen. Bán : Erzsébet, nem értelek l Erzsébet : Atyám, mindenkinek lehetnek titkai, melyek szentek. Lajos : Bán, nem látja, hogy gyermeke egész testében (emeg ? Bán : Epen azért, felséges uram ; atyja elött nem szabad titkának lenni. Erzsébet : Atyám , az udvar . . . Bán : Senki elött sem. Tehát mi az ? l\Ii van e rejtekhelyen ? Tudni akarom ! Erzsébet : Ha atyám tudni akarja, meg kell mon­ danom. Egy szobor van ott, atyám ! Bán : Hahaha ! hát ez az a nagy titok ? Ez a nagy rejtély ? Gyermek ! Királyné : Szobor ? Már erre magam is kiváncsi vagyok I So�at hallottunk a ban illa szobrászi te­ hetségéröl. ürülök, hogy "égre valamelyik művét alkalmam lesz megismerni. En nagyon szeretem a müvészetet. Erzsébet (a királYIIéhoz) : Felséges asszonyom ! Nekem vannak másolataim, melyeket fölségednek örömmel mutathatok be, de ez a szobor, amely ilt e helyen van, első alkotási kisérletem. Én e9

jelenet.

75

dig csak másoltam, s most Visegrádo!, az a �yer­ mekes ötletem támadt, hogy alkossak JS valamit ; de elsö kisérietem oly annyira balul ütött ki, hogy felséged magas SZlne elé nem hozhatom. Királyné : Igy még kivánesiabbak vagyunk a banilla mű,-:ére. l�eg�ed szerény ; kegx e? g.on,do­ lata bizonyara szep es nemes lehet, melto muvesz­ nöjéhez. Lajos : Banilla, én is kérem. Erzsébet : Nem, lehetetlen, kikaezagnak, kigú­ nyolnak. Mit tegyek ? Bán : Ha ö felségeik akarják látni, neked gyer­ mekem akadályokat gördíteni nem szabad. Lörincz ! Itt egy szobor van, kihozod ! .l

(L örillcz bemegy, és Pár percz 1ltulva a leleplezett szobor a szoba közepén áll, az állványoII.) Erzsébet (magábatI) : Nem, ez lehetetlen, hogy e szobor ennyi tekintet elé kerüljön. (Fenn.) Atyam,

ne érintsd azt a leplet, mert neked is érdekedben áll, hogy ez a szobor ne kerüljön ennyi sze)n elé ! Nem hallgat rám ; ó mit tegyek ? Felség ! En fel­ ségednek oltalmába teszem le egy szent titkomat, könyörgök felségednek, akadályozza meg, hogy e szobrot leleplezzék. remeg . . . Lajos (magában) : Mi lehet ez ? halványoslik ! Ah istenem ! Bán, ne illesse a leplet ! Bán : En felségednek mindenben engedelmeske­ dem, de Jeányomnak nem szabad elöttem titkánal{ lennie. En a szobrot leleplezem ! (Leleplezi.) A király I Mind : A király ! , Lajos (11tagába�I) : Az én szobrom ! En voltam elsö gondolata ! En voltam szent titkának tárgya ! BanilIa ! Erzsébet I Királyné : Az én fiam, az én Lajos fiam. (Ua­ gáZ,tlll.) Ó mennyire kellett e leánynak szeretnie, .

.

•

A

76

király házasodik.

UI.

F elvonas.

1 2.

jelenet.

77

hogy pusztán szivéből így alkothatta mcg az én fiam alakját ? BanilIa, kedves banilia ! mi baja van ? Sápad, remeg . . . hiszen nem szégyen az, a ki· rályt szeretni. Az istenért, banilla, kegyed ro sz· szul van. Erzsébet : Felséges asszonyom, mindjárt leros­ kadok ! Királyné : Ide, ide az én szivemre, édcs leá­ nyom, ide édes gyermekem I (A rábortlló Erzsébetet

régi hagyománynyal, s házunk és birodalmunk sorsát magyar nemzetünk kezébe teszszük le I Lajos : Ó anyám, így boldogok leszünk. �elsza. vam az lesz : "szeretettel és törvény szennt," s meglásd, házunk dicső s birodalmunk nagy lcszen !

Lajos (1IIagába1t) : Hogyan ? Anyám keblérc emeli őt ? Esküszöm, hogy e gyermek Magyarország királynéja lesz.

(Vége.)

Mind :

Éljen a király !

atöleli.)

TIZENKETTEDIK JELENET. VOLT.-\K. IIERCZEGN6.

Meg kell őt mentenem ! Mi ez ? a ban i lla a királyné karjai közt. Erzsébet (Je/ocslldva) : Itt valaki engem gyerme· kének nevezett ! Királyn�. : En voltam az, gyermekem ! Lajos : Orökre egyek vagyunk ! Erzsébet : Megszakad a szívem a boldogságtól l Királyom ! Herczegnő (1IIagábmt) : Itt minden veszve van. Oket meg nem menthetem, most csak a saj át büsz· keségemet �ell megmentenem. (FeItIl.) Felseges asz. szonyom I En búcsuzni jöttem az udvartól, noha ez a hely . Királyné : Hetcze�l}ö: sajnáljuk, hogy távozik, de nem tartóztatjuk. Utitársakat is fog találni, ba· rátait, akik azt a kegyet kérték tőlünk, hogy ud· varunktól elvonulva, Nápolyba utazhassanak. Herczegnő (táVJozás közbm) : Ah ! az ügyetle' nek ! (el.) Királyné : Csak a ti szeretetetek lesz jövőben az, aminek szívemet be kell tölteni. Szakítunk mindcn

Herczegnö (beroltal�) :

•

.

.

•

,

r

lampel Róbert (Wodianer kladiBft.ban

megj elent

F. és

Fiai)

szépirodalmi Inüvek :

AlviUCEY 6. :Franezla nll11:, fIlzve 1 Cl·t 50 n'l diszk . 2 rrt. _ Fra.nczla tlll'Baaalom, r!izve 1.50, diszk. 2 {rt. A Nevető Maryarország. Adomagylij temény. Szerkes.t Oraeza 68 Follin u .z. KOtve 2 forint, di8zkOtés 8 Corint. A rai A. (porzó.) Igaz lörténetek, hUBz elbeBz61�s 2 Crt 40. Az Emke 2_ 'e S. az6lamu zo kosz ti os kö y e · . �� r k o e l.r;. x rs Da c:1 e: r'"v e 80 kr .. u Kötve 1 rrt 50 kr Az Emke uégysz6lam" dalosköny;ve. SzerkesztI Dellk GerO. Ara Clizve 1 Crt 20 kr., kötve 2 Crt. Eród.i Béla. utazABom SziC1.llla é.I:lI!\lta .zigotén. 50 képpel éo I térképpel. FQzvo 2 forint, diszkötésben 2 rrt 80 II:r. Erő di B ,H a. A Ft\rMk orsd.gt\ba.n. 65 k éppel és Egyptom ével. DI@zköté.uon 2 Crt r � ��

Gabányi A. A ruQv6ezet nyomoru lij al. Heg"oy 2 köt. 2.40 G öŐ z J6zse!. Hudapc8t tör(énete. Harmad ik , mille nniu mi képol kind!!.s. V!1szonkötésben l Crt 50, dis.k ötésben 2 rrL Idegen k öltők albuma , fordította Uadó A. IIlusztrt\cIókkal, rozvo S ert GO kr., diszköté. 5 fl't. Jakab Ö. Árgirue. Negyedrót alukl1 diszmn, róny nyo· mall1 képokkel, ((izvo II trt, diszköté' 5 Crt. Jakab t!>. Falu. Elbe8zélbek 2 t1't, diozkötés 2 Crt 80 kr.

LlOlDl'ol

Kabo. E. A holló. S_Inmtl. l frt. Kosut6uy Géza. Nevezetesebb bnnesetek Ura : l. Erny OyOrgy moggyilkoltat&.a l frt. ll. Mihály Izerb Cej edelem meggyilkoltatllB" l frt. ID. Öl ki.ebb bUne.et 1 Crt. IV. Kj­ .ebb bnn csotek 1 rrt. Kölcs ey F. Paralne.lle � kr., diszkötés 1 Crt. Költök albuma. A j elenkori költ5k legszebb verse ivel. Szerkeszti Itadó AnIal. l6-odrétn diszklad!!.s 3 rrt, 16-odl'6ItI emlékkiadt.a, .elyembetéttel 4 forint 50 kr., 8-adrétn disz­ kiad!!.s 5 forInt, 8-adrétQ emlékkiadás lelyembet6ttel 6 frt 50 kr. Le op ardi Iyr&! kllltem6nyel. Forditatt.. Radó A. FOzva l (,.t 60 n., diozkötésboD 2 ert 40 kr.

Mosd.6sy I. Árva szerelem, Regöny két kötetben 2 ert. Mosd6sy I. 011001ek végnap­ j&!. Regény, két kötet 2 rrt. M0 80lygó :Károly. t.t.:ural törlénetek. Négy ön!!.lló kötet, egy-egy kö tet tlra 60 n.

M,nai Ká rol y. Ejnyo be jó l Adomagyújtomény. Négy ön­ álló kötet. Egy-egy A ra 80 n. Ujabb nemzeti 4alköuyveceke. Szerk. Radó A. 1 rrt 20 kr. t7lazás a KeletSln. Iria Rudolt trónörökös O CI. és kir.

Censége, flizve 1 ert, 1ll! tve 10 Cormt.

Róbert (Wodil\ner F. éa Fi&I) oa. 68 kIr. udv. kereakedé8e BudapoIt, AndrAlq-u' il.

k0DtT.

Komjé.thy Jeno. A Ilomál)!­ ból. KöHeu.éllyek 1876-9J. 3.­ R61csey Fexencz Parai"e­ sise. A milleniumi ünnepély alk almAb6l iskolai vizsga-aj fin­ dékul. Filzve -.40. Ojgzk. 1.­ Leopardi Giacom.6 összes Iyrai flersei. FOl'ditotta s a költ5r51 6z61ó tanlllmlinynyal ellátta Radó AlJ/al. Kiadj a a l;:isfaludy-IársRslig. A költ5 llrczképé\·el. FUzvo l rrt 60 kr. 2 rrt 40 kr. Diszkötésben - Ugyanaz moritett hollandi 10 rrt. papiron Lisznyai Kálm.é.n. Pal6cz da/ok. 2. bövil.ett kiadlie. 10 kr. - Uj palóc: da/ok, 1 rrt 20 kr. 40 n. - Madarak p"j!ásaJ Mosd6sy Imre. AI'va SZel-e­ lem. Eredeli regény 2 k öte t­ ben 2 rrt. - Az ()l1ósiek végnapjai. Ro­ géoy 2 köto tben. 2 frt. Murai Károly. Ejll,;'e be j6 ! Ké p ee és képtelen ndomAk é s m ó k ák. Garmadt\b" hAny ta JlI. K. l., Il'J lll., köt. Szinuyomatu boritékban. Kötetje li 60 kr. 60 kr. - Fi/10111 fala/ok. - Mosolygó lörlbtele�. I.. ll., lU. kötet. M indegyike hU8zon­ hlirom húmol'os elbeszéléssel. Szinnyomatu bOl'itékbnn. Kij­ 60 kr. tetj e li _ HlJszárszerelelll. Vlgjlilók 2 relv onásban. (Nemzeti szinm(i50 n. tár ll. füzot.) 60 kr. - DerUs hislóriák. Ra:16 Antal. KIJUók albltma. A legjelesebb magyar k öltök vorseiból ös szeál litotta R . A. 16-rét kiad!>s. Szlnny omatu ""'anyozott di Bzkö tésben S rrt. - Ugyanaz. Elll16kkiadlis. Se­ lyemmel kil'akott - Ugyanaz. 8-l'é t Idad. Szin· nyomatu aranyozott diszk. 5.- Ugyanaz. Emlékkiadlis disze80bb kiad,,,, 6 rl·t 50 kr.

diszk. 4.50.

- ldtgm

J:öllök a lbI/Ilia. M a­ Cordítá.ok a X I X . • zll2ad I.FI),.. j!!.b61. M annlloirn er OU8z\h. Cscrépy Árpád é. má_ok ere­ deLi rajzaival. Fúzvú 8.GO. SzIn­ é8 dombornyomatú diszk. 5.-

- Ujabb llemzeti da/kölJyvecske.

A legjelesebb magy ar kői tök ver.cibal ö SBzelillította H. A. 1.20 (A költők albumúnak népie s é. olcsó kiadása.) 6 3 1"dou. Az tllolsó levél. VIg­ j áték 3 rch·oná_ban. Fordllotta Szerdahelyi Kálmál'. 1861. (Külr. szinmntlír. ll. euz.) SQ kr. Schiller Frig ye s s:>illI/llivei. Forditott..� Tomor Ferenez. Kö­ telj e á 50 kr. I. \Vallensloin libora. A Plceo­

Szinuyomatu v!1szonköt.

\ominiak.

2. Wallenstein halála. 3. Az O l'l ei\n si szúz. Regényol szomo1'új á(ók. 4. Stuart MAria. Szomorújáték. - Ttll Vilmos. Szinmn ö t r.l­ vonAsban. (8-r. 1 6 1 . 1 .) SO kr. Szigligeti E d e . A mama. El'cdcti vIgj áték 3 Celvo nAsban. (Nemzeti szinmút!!.r l. fUzot.) 60 kr. Torkos Lászl6. Milleuium1 emlékek. A "ők hódola la. Drli­ mai allegoria egy feb'onllosbau, dalokltal. LOfluyisl{olllok mille­ lliumi ünnepére. 40 kr. Varadi Autal. A/ala. Opera relvonásban . Zenéjét 8zorzÓ Seha"er Fermez. 40 kr. VerlOe Gyula. A Cllaluellor. KazaJlon J. H. ulazasi napl6ja. FordiLoLLa Vér/esi Amold. 1 Cr� 40 kr. Viet ori z Jó z sef. Gil/seppe s 1 {rt 20 kr. költeméllyti. Vör6smarty Mihály. Szó­ zat. Magyal', német, {rall czi .. é s olasz nyelven, é s K ölcsey néme\ Hymnus magyar és 10 kr. nyolven

5