- IRT,.
,
MOST KONIlAO' .~1r~!WI'TA
Sz.
PANAJOl'T 'SÁNDOR
MÁSO Dl K KJADÁ$
min t rt 4. hétel!. 6. hét. Egy ~'5 kgl·. nehéz hozófa
Beo~ztás
előhozása,
dőho:tóása.
A kercsésnél II friss nyomo t egész hossza b bítani. -
1.
Elpi's:: dl j;(,J'csésénél
II
I200
vas
tn-ig meg-
ftbra.
nyomr a tett tárgya kat c;;eréllli.
Beoszt ás mint az 5. héten. 7. hét. (gróál lványt 2'00 m-ig emelni . !\('/'csésnél a friss nyolllo kat minteg y I600 m-ig meghoszsza bít.ni. Újonna n hozzáj ön:
Elyesz ettet kut.atn i. Pelkllt at;b
VII.
A PÓRÁ ZONV EZET ÉS. HangJe l: ((ÍUSZ\). (<
6g
A mozgásban lévő vezető észreveszi, hogy a. kutya tör vagy igen hátramarad: villámsebesen hl1zza vagy rántja a kutyát vissza vagy előre. Vagy egy éles fordulatot tesz balra, midőn a ktttya meglöki magát vagy az oktató löki őt meg szándékosan bal térdével, vagy a kutyának lábújjára lép. Vagy az oktató szűk vagy széles körben bah'a megy, vagy vékony fatörzs körül szorosan balra fordul, vagy egyenesen egy vékony fatörzs felé megy és hirtelen szorosan amellett j ob braát-ot csinál, 11gy hogy az állat a fába iitődjék. Azután megint lazí tott pÓl'ázzal egyenesen halad. Most a kutya igen messze visszamarad j mindjárt megfeszül a bal kar. A jobb kél!; a 3· ábra. vezetéket gyors rándítássa1 meghúzza úgy, hogya klltyát elől'e l111zza. Vagy pedig az oktató a póráz egyidejű meghúzása mellett egy fordulatot vagy kört jobbl'a csinál. Azután megint egyenesen megy, midőn a pórázt egyszel'l'e megint meglazítjuk. Most a kutya kissé oldalt megy a vezetőtől, a jobb kézzel azonnal az oldalra hl1zzl1k. Vagy a vezető egyenesen egy vékony fa felé megy és e meIIett szorosan jobbról egyenesen előre
,,
t
i9 kezőleg, próbáljllk a kutyát a faltól kissé eltávolítani, hogy nekifutása legyen az ugl'áshoz. A golyós örvöt sohasem szabad használni. Valahányszor a kutya nem ugrik, meg kell kiilönböztetni, hogy vajjon túlfáradságból vagy valamely sél'iilés miatt tagadja-e meg, vagy makacskodik.
.-I I
---- -
I
4, ábra.
A mellső lábak belrészén lévő ujjak gyakran vannak sériilésnek kitéve. Igen gondosan meg kell vizsgálni j sérülés esetén nem kell többé a kutyát ugrani engedni! Ha túlfál'adság jön tekintetbe, akkor az ugl'ófalat egy pár deszkával alacsonyabbra kell csinálni és így végeztetni az tlg1'úst. Ily lnódoll ,iohbnl1 dolgot
I.
hogy a kutya a crszécen)) hangje ire lefeks::ik. Ennek mindig ellene kell hatni; vagy az által, hogy őt fi pÓl'áznál fogva magas ra húzzuk , vagy pedig, egy kissé a fi mi jobban hat, hogy a fekvő kutyán ak 'a húzmagasl lúbúra lépünk és egyidejűleg a pÓ1"úzt lenni mindig rlatnál zuk, (a melyen neki ezen gyako lva. haszná it hangje kellene ) ft mellet t a tlszécen)) A "prakKzisban)) nem szüksé ges a kl1tyán ak nagyobb táyolsá gokon való ülve marad ása j távolsá gokhan ft kutyát mindig hagyju k lefeküd ni. Ha azonba n saját örömü nkl'e az ülvema raclást nagyob b távolsá g'okra akatjll k begyak ol'olni, úgy járunk el, mint fl lefekx ésnél elmond juk. Ehhez egy küJön hangje l felesleges lenne. előfordulni,
o,;~ 'rY?~ ot l( If;
t"
f
'o'
, .!
:
5 ábra
kutyát a földről való felvételhez közelehb és közelebb hozni. A mint az ábrából látszik, ügy állok fel és a fát az előttem álló klltya előtt lígy mozgatom ide-oda, hogy a szorosan a föld felett levő dolog után kell11grania, hogy megkapja. De nem ejtem a fát a földre, hanem kezemben tal'tom és hagyom a kutyát a min-
7. ábrR.
dig hízelgő «áppol't)) mellett utána kapni, vagy mint . rendesen, kínérzések felkeltése nélkiU, «áppol't) mellett gyorsan a szájába tolom. A bal kéz megint enyhén az alsó állkapocs alá nyúl, hogy a kutya fi fát el ne ejtse, a jobb kéz a klttyát «szécen» mellett lenyomja és azután oto-ibrá) mellett fejét símogatja. Azután a fát, mint rendesen, kiveszsziik a szájból és a klltyát megczil'ógatjuk. EgéRz igyekezetünk odah:ínYll1 mORt, hogy n lwt.yn
ISI
magát. kezdetben visszt1szoríttatja, hogya kutyút szokott érzéki benyomások képzeletében (szilárdan tm'tás, mozgásnál) meghagyjuk, mivel az állat ez esetben hevesebben ragad meg. A vezető behatása csak kezdetben szükséges és pedig a mindig magától odakap, kutyának buzdítása által az élvezethanggal. Egy «pIac» vagy «fujj) által - a szerint, a hogy épen befolyni akarttnk - a kutyát a támadás ut.án elengedésre bítjuk. Ajánlatos néha a kisérésből való táma- dusnúl apórázhoz ( nyúlni, hogy a kutyát jobban kézben tartsuk. Ha a további folyamatban mindig ily módon hatottunk az álló ember elengedé, sére, akkor arra térünk át, hogy megfigyeljük miképen viselkedik az állat, ha a .~ szökési kísérlet megszűnte után az elengedésl'e iránytl1ó' be9· ábra. folyás az oktató l'észéről nem történik meg. Ha helyesen és behatóan dolgoztunk előre, akkol' örömünkl'e észl'eveszszük, hogy II kutya meglehetős gYOl'san enged el, mihelyt II segéd , áll; a nlÍndig egyforma benyomások ezt a kutyának 8Z0• kásávú tették. Hisz a megállásl'a mindig egy (fuj I) kö'vetkezett, a mely II kutyának most úgyszólván fülében zeng, mihelyt a segéd áll. Ha a kutya nem enged el, a~mnllal «fuj))-hoz nyúlunk vissza. Ha ez sem hat állan. dóan, ' akkor megint II pórázt használjuk. Annak hasz-
