VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS SZENNYVIZEK
3.5
Zsírtartalmú szennyvíz kezelése Tárgyszavak: zsírok; szennyvízkezelés; ipari szennyvíz.
Az utóbbi 10 évben kb. 25%-kal nőtt Németországban az egy főre vetített növényi és állati zsiradék fogyasztása. Ezzel egy időben csökkent a fajlagos vízfogyasztás. A két folyamat eredményeképpen megemelkedett a városi és községi szennyvizek zsírtartalma. Zsírfogót csak a köztudottan nagy zsírtartalmú szennyvízkibocsátók, pl. hús- és halfeldolgozók, tejüzemek és nagyobb intézmények iktatnak be saját szennyvízelvezető rendszerükbe. Felmérések szerint sok városi és települési húsüzemben, vendéglőben, intézményben megtalálható a zsírfogó. A probléma abból adódik, hogy sem üzemeltetésük, sem karbantartásuk nem megfelelő. 100 megvizsgált berendezés közül csupán 3 felelt meg a DIN 4040, illetve az EN 1825 szabványnak. Ezzel kapcsolatban utalni kell a túlzott mosó- és tisztítószer-használatra is, ami elősegíti a zsír emulgeálódását, ezzel megnehezíti leválasztásukat. Az utóbbi 10 évben a mosó- és tisztítószerhasználat terén kedvező változás ment végbe.
Kérdőíves felmérés A szennyvíztisztító telepek zsírtartalmú szennyvizekkel kapcsolatos tapasztalatairól kérdőív segítségével tájékozódtak. A 200 városi szennyvíztelepnek, szennyvízkezelő érdekszövetségnek, és magán szennyvízkezelőknek kiküldött kérdőívre 100 válasz érkezett. A kiértékelésből az alábbi következtetések vonhatók le: – Lipofil zsírokra jogszabályban megadott határértéket az esetek 45 %-ában tüntettek fel. – A válaszadók 64%-ánál 250 mg/l érték szerepelt, ami illeszkedik a még érvényben levő ATV-A 115 adatlap számaihoz. Az 50, illetve 100 mg/l határérték 25%-nál fordult elő.
– A csatornában vagy szivattyúállomáson észlelt zavaró zsírkiválásról 30% számolt be, egy esetben említettek rendszeres járókerékelakadást. – A szennyvíztisztító telep üzemzavarával kapcsolatban ritkán utaltak zsír jelenlétére, ha mégis, akkor ez rendszerint az előtisztításnál fordult elő. A válaszokból úgy tűnik, hogy az üzemeltetők előtt nem ismert a zsír és az üzemzavart okozó lebegő iszap közötti kapcsolat. – A zsírfogó rendszeres ellenőrzését 40% említette. A felmérés azt mutatja, hogy az üzemeltetők eltérően ítélik meg a zsír megjelenésének következményeit a rendszerben.
Laboratóriumi vizsgálatok A szennyvíz lipofil vegyületeinek viselkedését laboratóriumi körülmények között tanulmányozták. A mintavételi helyek a következők voltak: szabadesésű csatornaszakasz, szivattyúállomás, nyomóvezeték és szennyvíztisztító. A vizsgálatot 6 férőhelyes, szinkronkeverővel ellátott berendezésben (Laborflocktester AMF 6) végezték el. Az emulgeálódott és a teljes zsír arányának alakulását a következő körülmények között vizsgálták: – 5–9 pH-tartományban. A pH-csökkenés annyiban érinti az emulzió stabilitását, hogy a keletkező szabad proton megbontja az emulzió kettős rétegét. – Az ionaktivitás növekedésével csökken az emulzió stabilitása, ennek következtében „összetörik” az emulzió. – Az emulziót borító felületi hártyán mikroorganizmusok találhatók, ezek zsírbontó tevékenysége által megváltoznak az emulziós viszonyok. – A csatorna áramlási viszonyai a keverési sebesség változtatásával modellezhetők. A keverési sebesség és a térfogat módosításával a városi szennyvízcsatorna szabadesési szakaszaira jellemző, gyengén és erősen turbulens áramlást modellezték. Ennek megfelelően 3300–39 900 közötti Reynold-számot állítottak be. – A szennyvíz tartózkodási idejét a keverési idővel modellezték. – Az anionos, nemionos és kationos tenzidek hatása. – A tenzidkoncentráció hatása. A lipofil anyagokat német előírás szerint határozták meg, az emulgeált zsírokra saját módszert dolgoztak ki. Ez abból állt, hogy mivel az emulgeált zsír benzinnel nem extrahálható, először meghatározták a minta
extrahálható (nem emulgeált) zsírtartalmát. Ezután az emulziót sav vagy magnéziumsó hozzáadásával megbontották, és az ismételt extrakció után kapott emulgeált zsírt és olajat gravimetriásan meghatározták. Az emulzióképződés mechanizmusát különböző pH-értékek és sótartalom mellett előzetesen vizsgálták. Legnagyobb mértékű emulgeálódást 7,5 pH-értéken mértek. Az emulzióképződési hajlam savas tartományban jelentősen csökkent, míg lúgos tartományban a pH-emelkedés csak kismértékű változást idézett elő. Az elektromos vezetőképesség alárendelt szerepet játszott a folyamatban, bár a sókoncentráció csökkenésével kissé nőtt a hajlam. A pH és az emulzióképződési hajlam kapcsolatát regressziószámítással is ellenőrizték. Az regressziós egyenletben 0,56 és 0,78 közötti koefficienssel számoltak. A tenzidek hatását egyenlettel írták le, amelynek együtthatói az 1. táblázatban találhatók. Az y az emulgeált zsír arányát jelenti százalékban kifejezve. 1. táblázat Az emulzióképződést leíró egyenlet a tenzidtípus függvényében Az általános egyenlet: y = k + kpH · ln(xpH) + kSH · ln(xSH) + kvR · ln(xvR) + ktR · ln(xtR) + kT · ln(XT) k
kpH
kSH
kvR
ktR
kT
AAT
–48,650
50,410
–0,088
–1,020
0,300
–1,830
NIT
–41,200
39,370
1,825
2,377
1,714
–0,136
KAT
–65,990
55,840
–0,958
–2,187
–0,175
–3,240
Lábjegyzet: AAT – anionaktív tenzid NIT – nemionos tenzid KAT – kationaktív tenzid
SH tR vR T
– – – –
emulziót burkoló hártya keverési idő keverési sebesség tenzidmennyiségó
A nagyobb pH-érték és tenzidkoncentráció minden esetben kedvezett az emulzióképződésnek. Az anionos és kationos tenzideknél az emulziót borító hártya kedvezőtlenül hatott az emulzióképződésre. A nemionos tenzideknél ezzel ellentétes hatást észleltek. A polarizált tenzidek jelenlétében az emulzió a hártyán adszorbeálódott, ami azt a hatást keltette, mintha a nem emulgeálódott zsírok aránya az emulgeálódotthoz képest megemelkedett volna. A nemionos tenzidek valószínűleg kevésbé hajlamosak a hártyán való adszorpcióra. Az erőteljes keverés elősegíti az adszorpciót, illetve a zsír felaprózódását. A nemionos tenzideknél demulgeálódás lépett fel. Az emulziót borító hártya bioaktivitása és az emulzióképződés között nem találtak összefüggést.
A zsírtartalmú szennyvíz viselkedése a szabadesésű csatornaszakaszon A vizsgálatot a csatornahálózat hét pontjáról meghatározott időközönként vett mintákkal végezték. A mintavételi pontok kiválasztásánál arra törekedtek, hogy a teljes csatornahálózatot lefedjék. A mérési eredmények értékelése alapján megállapítható, hogy az emulgeálódott és nem-emulgeálódott zsír arányát elsősorban a szennyvíz teljes zsírtartalma határozza meg. A zsír a vizsgált csatornaszakaszon az áramlás során diszpergálódott, ennek következtében az emulgeált zsír mennyisége 14,4%-kal megemelkedett. A hét mintavételi pont közül egyetlen helyen lépett fel demulgeálódás, amire nem találtak magyarázatot. A szennyvíz kémiai jellemzői és az emulgeálódás/demulgeálódás a következőképpen alakultak: – A pH-érték nem változott számottevően. Az előzőekben vázoltak alapján azonban feltételezhető, hogy a pH-emelkedés stabilizálja az emulziót. – Az emulgeálódott zsír aránya az anionos tenzidek hatására nőtt. Megfigyelték, hogy a nagyobb zsírtartalmú szennyvizek esetében az áramlás során fokozódott az emulgeálódás. Mivel a tenzidkoncentráció alig játszott szerepet a folyamatban, feltételezhető, hogy az általa okozott emulgeálódás a vizsgálat idején már lezárult. – Az emulgeálódás mértékére a szakasz elején és végpontján vett minták emulziótartalmából lehet következtetni. A két mérés különbsége az emulgeálódásról nyújt felvilágosítást. Az eredmények a várakozásnak megfelelően azt mutatták, hogy a hosszabb ideig tartó áramlás növeli az emulzióképzési hajlamot. Az áramlási sebesség és az emulzióképződési hajlam között négyzetes összefüggés áll fenn, és maximumát 0,55 m/s áramlási sebességnél éri el. Az ennél kisebb áramlási sebességnél emulgeálódás és demulgeálódás egyaránt előfordult, a nagyobb sebesség nem idézett elő változást. A végső következtetéshez további mérések szükségesek.
Zsírtartalmú szennyvíz viselkedése a szivattyúállomáson A szennyvíz a centrifugálszivattyúban forgó mozgásra kényszerül, ennek hatására az emulgeált és nem emulgeált zsír szuszpendálódhat és kicsapódhat (koaguláció, agglomerizáció). A szuszpenzióképződés és a koaguláció között a helyi körülményektől függően egyensúly jön létre.
a teljes leválasztható, illetve nem emulgeált zsírmennyiség
Az agglomerizálódó részecskeméret meghatározására egyenletet állítottak fel. Indokoltnak tartották a tartós szivattyúzás hatásának vizsgálatát zsírtartalmú szennyvízre. A kísérletet félüzemi méretben végezték, ahol a szennyvizet a szivattyúból tárolótartályba vezették, ezzel zárták a kört. A tartályban zsírkiválást észleltek, vagyis a centrifugális erő hatására a zsír és a vizes fázis szétvált, ennek következtében a szennyvíz zsírtartalma számottevően csökkent. A szennyvíz teljes zsírtartalmához viszonyítva a nem emulgeált, illetve leválasztható zsír aránya minden mintában csökkent. Úgy tűnik, hogy a tartós szivattyúzás hatására nemcsak a könnyen leválasztható nem emulgeált frakció koagulálódik, hanem az emulgeált zsír egy része is. A jelenség az 1. és 2. ábra szerint csak több órás szivattyúzás után következik be. A probléma megoldható egy kiegyenlítőtartállyal, amelynél a zsírleválasztóval azonos betáplálási sebességet állítanak be egy centrifugálszivattyú beiktatásával. Ügyelni kell arra, hogy a szennyvíz a lehető legrövidebb ideig tartózkodjon a szivattyúban, mert így az emulziót nem éri ismételt centrifugális erőhatás. A tartós szivattyúzás során szerves zsírsavak keletkeznek, amelyek koncentrációja kezdetben emelkedik, majd csökken, ami a szerves savak illékonyságával magyarázható. A folyamat jól követhető a pHváltozással. A 3. ábra szerint a pH-csökkenés kb. 8 órás szivattyúzás után következett be. Érdemes még megemlíteni, hogy a kiindulási 7,5-ös pH nem csökkent 6,5 alá. 1,00 0,80
y = 0,8061e-0,085x R2 = 0,9949
0,60 0,40 0,20
y = 0,4543e-0,0391x R2 = 0,9501
0,00 0
5
10
15
20
25
30
35
40
szivattyúzási idő, óra
1. ábra A szennyvíz zsírtartalmának változása tartós szivattyúzás hatására
300
koncentráció, mg/l
250 200
y = 0,0318x2 – 7,1353x + 237,7 R2 = 0,914
150 100 50 0 0
5
10
15
20
25
30
35
40
vizsgálati idő, óra
2. ábra Az emulgeált, illetve le nem választható zsír változása tartós szivattyúzás hatására
11,0 10,5 10,0
pH-érték
9,5 9,0 8,5 8,0 7,5 7,0 6,5 6,0 0
5
10
15
20
25
30
35
40
vizsgálati idő, óra
3. ábra pH-változás a tartós szivattyúzás alatt Egyensúlyi állapotban a lipofil anyagok meghatározása mellett pHés vezetőképesség-mérést is végeztek. Kiderült, hogy a vezetőképesség igen jól jelzi az egyensúlyi állapotot. Az eredményekkel végzett t-teszt és F-teszt alapján megállapítható, hogy a fenti folyamatok megfelelnek a
valóságnak, de mivel ott a tartózkodási idő rövid, az értékek nem esnek egy jól definiálható tartományba. Függőleges elrendezésű centrifugálszivattyú alkalmazásakor célszerű szögletes kivitelű szivattyúházat választani, amelyben nem érvényesül a centrifugális erőhatás. A zsírkiválás így megakadályozható.
Zsírtartalmú szennyvíz viselkedése a szennyvíztisztítóban A mechanikai és aerob biológiai szennyvíztisztítás előtt ajánlatos a szennyvizet zsírtalanítani, erre a célra rendszerint hidraulikus zsírfogót alkalmaznak. Az előderítő medence kialakításával megoldható a leválasztott zsír folyamatos elvezetése. Megfigyelések szerint az eleveniszap-medencében megjelenő lebegő iszap és a zsírtartalom összefüggésben áll egymással. Amennyiben az eleveniszap-medencébe vezetett szennyvíz zsírtartalma több mint 150 mg/l, biztosra vehető a lebegő iszap megjelenése. Úgy találták, hogy amennyiben megváltozik a zsír/BOI5 arány, ez megnöveli az eleveniszap zsírterhelését, ami fokozott üzemzavar-kockázatot rejt magában. Ezért törekedni kell az elfogadott zsír/BOI5 arány megőrzésére, ugyanis kisebb BOI5 esetén már csekély zsírtartalom-emelkedés is üzemzavart okozhat. A levegő–víz határfelületen stabilizálódó finom eloszlású hidrofób felületaktív vegyület vezet lebegő iszap kialakulásához. Az iszap gáztermelésének vizsgálata szerint zsírlebontáskor jóval több metán keletkezik, mint szénhidrátokból és fehérjékből. Anaerob erjedéskor a mikroorganizmusok rossz hatásfokkal hasznosítják a zsírokat. A zsírok és zsírsavak bontásában részt vevő mikroorganizmusok között kiemelt fontosságú a lebegő iszap képződéséért felelős Actinomycetes törzsek elszaporodása. Ezek a mikroorganizmusok felelősek a rothasztó tartályban kialakuló hab megjelenéséért, ezért fontos a rothasztótartályba jutó zsírmennyiség pontos szabályozása.
Tisztítótelepek vizsgálata Három különböző kapacitású biológiai szennyvíztisztító telepen végeztek méréseket. A vizsgált létesítmények főbb jellemzői a következők voltak: – A-telep: keverőrendszerű, száraz időjárás esetén a beömlő szennyvíz mennyisége 8200 m3/nap. A kezelés durva tisztításból (szűrőrács, zsírfogó, homokfogó), előderítőből, denitrifikációval ki-
egészített eleveniszap-medencéből, utóderítőből és zárt iszaprothasztóból állt. – B-telep: betáplált szennyvízmennyiség: 4200 m3/nap. A kezelés durva tisztításból (rácsból, homokfogóból), eleveniszapmedencéből, utóderítőből és zárt iszaprothasztóból áll. – C-telep: betáplált szennyvízmennyiség: 275 m3/nap. Oxidációs árokkal kiegészített oxidáló berendezésből és utóderítőből áll. 3-4 napon át az alábbi paramétereket jegyezték fel a telepeken: pH, elektromos vezetőképesség, lipofil vegyületek (összes, leválasztható és nem emulgeálódott), valamint az anionos tenzidek (metilénkékaktív anyagok) mennyiségét. A 2. táblázatban a mérési eredmények átlagait foglalták össze. 2. táblázat A szennyvíztisztító telepek mérési eredményei Telep
A
B
C
Mintavétel helye
I
PH-érték
µs/cm
a) b) c) d) e)
7,61 7,67 7,84 6,88 7,01
1403 1528
a) b) d) e) a) d) e)
II
III
IV
V
AAT
mg/l 19,7 11,2
13,6 9,3
1156 1148
48,2 26,6 65,3 40,8 18,8
14,6 2,8
7,71 7,61 7,17 8,00
1331 1356 1134 1023
88,2 98,0 55,7 27,3
6,89 7,23 7,63
1517 1225 1176
95,6 43,2 24,2
Lábjegyzet: I – elektromos vezetőképesség II – összes lipofil vegyület III – leválasztható lipofil vegyület IV – nem leválasztható, nem emulgeálódó lipofil vegyületek V – emulgeált lipofil vegyületek
11,0 1,3
18,1 7,2 23,3 17,6 7,7
3,00 2,66 2,59 0,78 0,19
28,4 29,3 8,8 4,5
18,3 11,8 10,7 3,9
28,0 33,9 26,9 8,4
9,61 13,3
28,5 14,5 12,3
16,0 9,9 14,7
41,3 16,3 4,4
9,40 0,24 0,32
AAT- anionaktív tenzid a) – beömlés b) – durva tisztítás c) – előderítés d) – eleveniszap-medence e) - kiömlés
0,90
Az A-telepen a durva tisztítás és előderítés alatt kismértékben csökkent a szennyvíz zsírtartalma. A tapasztalatok szerint az esőzések nem befolyásolják a zsírleválasztó működését. A zsír főleg fekáliával kerül a szennyvízbe. Az eleveniszap-medence kiömlő nyílásánál vett – eleveniszapot is tartalmazó – minta lipofil anyag koncentrációja, és a medencébe beömlő szennyvíz lipofil anyag koncentrációja közötti különbség az eleveniszap által adszorbeált mennyiséggel egyenlő. Mivel az eleveniszapot részben visszavezetik a medencébe, ezzel együtt magával viszi az adszorbeált lipofil anyagot is. A szennyvíztisztító telepen átfolyó szennyvízben nem jelentős az emulgeált zsírmennyiség változása az össz-zsírtartalmon belül. A kiömlő nyílásnál vett mintában a várakozásnak megfelelően nőtt a leválasztható frakció mennyisége. Az emulgeálódott zsírmennyiség és a tenzidkoncentráció között nem találtak összefüggést. A fölös iszapban feldúsuló zsírmennyiséget az eleveniszap-medencébe beömlő szennyvíz zsírtartalma határozza meg. Az A-telep anyagmérlegét az eleveniszapos kezelésre kidolgozott statikus modell segítségével állították fel. Eszerint a szennyvíztisztító telepre érkező 50 mg/l lipofil anyagot tartalmazó szennyvíz koncentrációja az eleveniszap-medence beömlésénél már 91 mg/l-ot ér el. Ez azt jelenti, hogy bizonyos körülmények között már ilyen zsírtartalomnál is számítani lehet lebegő iszap kialakulására. A vizsgált szennyvíztisztító telepek mindegyikénél igazolható, hogy az eleveniszap-medencében lejátszódó zsírbontás jóval meghaladja a zárt rothasztó tartályét. Az eredmény megbízhatóságát további kísérletekkel kell még alátámasztani.
Zsírsavak által okozott betonkorrózió A zsírtartalmú szennyvíz lebontásakor keletkező több szénatomszámú zsírsavaknak a beton csatornahálózatra és a szennyvíztisztító telep beton elemeire gyakorolt hatását különbözőképpen ítélik meg. A DIN 4030 szerint nem kell korrózióval számolni akkor, ha a szerves savak, pl. oxálsav, citromsav és borkősav oldhatatlan Ca-sót képeznek. Az ATV-M 168 adatlap tartós igénybevétel esetén ≤ 6 pH, rövid idejű igénybevétel esetén ≤ 4 pH értéket javasol. A kérdés tisztázása érdekében négy különböző cementből készült betonmintával és négyféle zsírsavval végeztek vizsgálatot. A próbatesteket különböző zsírsav-koncentrációjú oldatokba merítették, a vizsgálat időtartama 60 nap volt. Ez alatt több ízben végeztek tömegveszteség-
mérést és meghatározták az oldat Ca-tartalmát. Az eredmények grafikus ábrázolása a 4., 5., 6., 7. ábrán látható. A korrózió mértékét a sav koncentrációja, a sav típusa, a cement minősége és kisebb mértékben a beton előállításánál felhasznált kavics szemcsemérete határozza meg. A vizsgálatból kiderült, hogy a korrózió 10 nap alatt lezajlik. Ezt támasztotta alá az oldat Ca-koncentrációjának változása. A próbatestek kezdeti tömegcsökkenését később tömeggyarapodás követte, aminek az lehet az oka, hogy a beton felületén védőréteg alakul ki. A kísérletek alapján megállapítható, hogy a zsírsavak által előidézett betonkorrózió mértéke a szulfidkorrózióhoz képest elhanyagolható. 0,25 10 mg/l sav 50 mg/l sav 250 mg/l sav
tömegveszteség, %
0,20 0,15 0,10 0,05 0,00 0
10
20
30
40
50
60
-0,05 vizsgálati idő, nap
4. ábra A laurinsav által előidézett cementkorrózió 0,30 10 mg/l sav 50 mg/l sav 250 mg/l sav
tömegveszteség, %
0,25 0,20 0,15 0,10 0,05 0,00 -0,05
0
10
20
30
40
50
60
vizsgálati idő, nap
5. ábra Az olajsav által előidézett cementkorrózió
0,40
10 mg/l sav 50 mg/l sav 250 mg/l sav
tömegveszteség, %
0,30 0,20 0,10 0,00 0
10
20
30
40
50
60
-0,10 -0,20 vizsgálati idő, nap
6. ábra A palmitinsav által előidézett cementkorrózió
tömegveszteség, %
0,60
10 mg/l sav 50 mg/l sav 250 mg/l sav
0,40 0,20 0,00 0
10
20
30
40
50
60
-0,20 -0,40 vizsgálati idő, nap
7. ábra A sztearinsav által előidézett cementkorrózió
Ipari szennyvizek vizsgálata A különböző eredetű ipari szennyvizek közül részletesen elemezték a sütödék szennyvizét. Ezzel kapcsolatban legfontosabb megállapítás az volt, hogy az üzemből emelkedett zsírtartalmú szennyvíz távozik. Egy közepes méretű (1000 t/év) sütödei szennyvíz zsírtartalmának időbeni alakulása a 8. ábrán látható. A maximális koncentráció 750 mg/l volt. Az ábráról az is leolvasható, hogy a szennyvíz fő tömege a hajnali órákban keletkezik, ezért gyakran nem jegyzik fel a telepen. A szennyvíz zsírtartalma nagyjából megegyezik a kis és közepes húsüzemek szennyvizének zsírtartalmával, és hasonlóképpen jól leválasztható. A szennyvízfogadó telepen célszerű zsírleválasztót beiktatni.
1000 nem emulgeált emulgeált
900
koncentráció, mg/l
800 700 600 500 400 300 200
a teljes lipofil anyagra ajánlott határérték 100 mg/l
100 0 1:00
a leválasztható lipofil anyagra ajánlott határérték 50 mg/l
2:00
3:00
3:30
4:00
4:30
5:00
5:30
6:00
6:30
7:00
7:30
óra
8. ábra A sütödei szennyvíz lipofil anyagainak koncentrációja
Végkövetkeztetés A kísérletekből az a következtetés vonható le, hogy a zsírtartalmú szennyvizek a csatornahálózatban és a szennyvíztisztító telepen egyaránt üzemzavart idézhetnek elő. Ezért a hálózatba engedés előtt törekedni kell a szennyvíz zsírtartalmának csökkentésére, aminek legegyszerűbb módja a már meglevő zsírleválasztók rendeltetésszerű üzemeltetése. A nagyobb zsírtartalmú szennyvíz keletkezésével járó ipari tevékenységeknél komolyan fontolóra kell venni zsírleválasztó beállítását. Itt elsősorban sütödék és cukrászati üzemek jönnek szóba. A berendezés vásárlásakor ajánlatos az ún. friss-zsírleválasztó típust választani, ugyanis ezekkel a káros kén-hidrogén-képződés is a lehető legkisebbre csökkenthető. További módosítás lehet még egy kiegyenlítőtartály beiktatása, amellyel biztosítható, hogy azonos iszapmennyiség kerüljön a zsírleválasztóra. Összeállította: Haidekker Borbála Sbieschni, G.: Verhalten von Fetteinleitungen in den Anlagen der Abwasserableitung und -behandlung. = KA – Abwasser, Abfall, 52. k. 4. sz. 2005. p. 405–414. Lemmer, H.: Biologische Charakterisierung von Schäumen in Belebungsanlagen. = GWF – Wasser, Abwasser, 139. k. 1998. p. S1–S80.
