ZSINÓRMÉRTÉK
5 éves a PÁNDZSA KLUB
Pannonhalma 2004
5
Minden jog fenntartva
Írta és szerkesztette: Siska Gábor Lektorálta: Hidegné Dr. Lucza Katalin Kiadja: Pannonhalmi Pándzsa Klub Lokálpatrióta, Hagyományőrző, Kulturális és Rendezvényszervező Egyesület
Felelős kiadó az egyesület elnöke Készült: XXXXXXXXXXXXXXXX
6
„SZERETETBŐL, AMATŐRKÉNT, de NAGY SZÍVVEL és PROFI LELKESEDÉSSEL” (Stecina István)
7
(Voltaire) “Kell, hogy legyen meghitt baráti kör, kiművelt, nem önhitt fők társasága, amelyben otthonos számos gyönyör, mi nélkül únt a napok hosszúsága. Kell, hogy legyen egy próbált jóbarát, kit az ember megkérdez, kire hallgat, ki csillapítja lelkünk viharát, élét vevén a kéjnek és a bajnak. Kell, hogy legyenek pompás estebédek, hol fesztelen, az ember csemegél, jó borokat és szellemes igéket, és mégse részeg, hogyha véget ér.” (fordította: Jékely Zoltán)
8
Előszó Nem Pannonhalmán születtem. De majdnem. 5 éves voltam, mikor ideköltöztünk, tehát az életre való eszmélésem itt történt. Nem véletlen, hogy bármilyen messze sodort is az élet, a gyökereim mélyen idenyúlnak. Ez a hatalmas erőt sugárzó falu – természetesen a Főapátság felbecsülhetetlen értékű szellemiségével együtt – lett az én szűkebb hazám. Minél távolabb vagyok – térben és időben – ezt annál inkább érzem. Emlékszem az első óvodai napokra, mikor kisöcsémmel kézenfogva - pityeregve mentünk az „idegenbe”, pedig mindenki szeretettel fogadott bennünket. Az utána következő lépcsőfokai az életemnek mára már mind-mind kedves emlékekké nemesedtek a szívemben. Hálával gondolok vissza elsősorban Csorba Erzsike nénire, aki a sors jóvoltából 7(!) éven át volt osztályfőnököm. Ragyogó személyisége, pedagógiai mentalitása annyira hatott rám, hogy magam is a pedagógusi pályára léptem. A „követelek tőled, mert tisztellek” elvet előbb gyermekként az egyik oldalról éltem meg, majd később évtizedeken át a felelősebb oldaláról. Mindegyik ezernyi örömforrást jelentett. Csodáltam Pongrácz tanár úr (Robi bácsi) könnyedségét a számok világában, ahogy gyermeki nyelvre le tudta fordítani, s apró lépésekben, logikusan – néha humorosan – elmagyarázni a fizika törvényszerűségeit. De rajongtam Ábrahám Imre bácsiért is, aki a zene egyetemes világával, s a magyar népdalkincsünkkel ismertetett meg. Szerettem a kórusba járni. Emlékszem, volt olyan időszak, hogy 6-8–féle összeállítású kórus is működött. Én mindegyikben bent voltam, és sose hiányoztam. Nemcsak kötelességtudatból, de még inkább belső vágyból. Jó volt együtt lenni! (Talán ilyen érzés lehetett régen
9
a fonóban – amit a mi nemzedékünk már csak könyvekből ismerhet.) Örömmel – örömkönnyek közt – olvasom a Pándzsa Klub 5 évre visszatekintő program-áradatát, hogy ők is belső indíttatásukból – időt és fáradságot nem kímélve, a feltörő ezernyi ötletüket kiaknázva – micsoda energiával szárnyalnak lendületet adva a „szülőfalumból” várossá fejlődött történelmi településnek. Büszke vagyok rá, hogy ilyen mentalitású emberek lakják, ami nagyban a pannonhalmi pedagógusok minőségi munkájának is köszönhető. Ezek a programok nemcsak a szervezők és tevékeny résztvevőik személyiségét csiszolják egyre nemesebbé, nemcsak a város lakosságát kovácsolják egyre szorosabbá, de öregbítik az István királyunk által alapított, s ma már a Világörökség részeként nyilvántartott „szent hegyet”, s viszik szét a hírét a környéken túl, egyre távolabb és távolabb a nagyvilágba. Mint például ide, Clevelandbe az emigrációs magyarok közé, ahol a Bocskai Rádióban – mint szerkesztő-műsorvezető – minden lehetőséget megragadok, hogy az én Pannonhalmámról beszélhessek. A soraikat olvasva rájöttem, hogy ugyanaz a hitvallásuk, mint az enyém: „KÜLDETÉSED VAN, HOGY EGY JOBB VILÁGOT HOZZ LÉTRE” Matavovszkyné Szombathelyi Mária
10
A PÁNDZSA történeti áttekintés A Pannonhalmi Pándzsa Klub Lokálpatrióta, Hagyományőrző, Kulturális és Rendezvényszervező Egyesület 1998. november 25-én alakult. 1999. január 13-án jegyezte be a Győr-Moson-Sopron megyei Bíróság, ekkor vált jogi személyiségű szervezetté. A társadalmi, civil szervezet mára a pannonhalmi közélet meghatározó tényezője lett. Fontos megjegyezni, hogy a Pándzsa Klub néven ismertté vált egyesület egy, a szó szoros értelmében vett önszerveződő kezdeményezés. Egy korábban is létező baráti társaságnak a kor követelményeihez igazodó formációja, amely viszont mára már túlnőtte egykori kereteit.
„…1972. január 17-én a pannonhalmi művelődési házban csizmát húzott 19 fiatal, ezzel kezdetét vette egy olyan történet, melynek eredményeként 2002-ben a 30 éves Pándzsa Táncegyüttest ünnepelheti városunk…”1 Az említett időpontban és helyen megalakult – az évek során különböző névváltozásokon átesett – néptánccsoport tagjai hozták létre az egyesületet. Az alapító tagok, valamint az együttesben hosszú időn át alkotó, illetve egyéb meghatározó szerepet játszó egykori és majdani egyesületi tagok vettek részt ebben a folyamatban. Az azóta már módosított (első) Alapszabályunk így kezdődik: „A pannonhalmi Pándzsa Táncegyüttes (1972. január
17-től 1980. április 30-ig „Pannonhalma és Vidéke ÁFÉSZ majd Győri ÁFÉSZ Néptáncegyüttese”) alapító és későbbi tagjai elhatározzák, hogy lokálpatrióta klubként társadalmi szervezetet hoznak létre.”
Részlet Pánczél Benedek polgármester ünnepi beszédéből, melynek során kitüntette az együttes létrehozóit. 1
11
Sokat elemzett, de máig megfejthetetlen kötelék fogja össze a néptánccsoportban hosszabb-rövidebb ideig táncoló, zenélő, illetve az együttes munkáját egyéb módon segítő személyeket. Az együttes művészeti vezetői Maros Mária, Molnár Istvánné Maros Teréz, Németh Lajos és Csóka Rita voltak. A zenei vezetői feladatokat Németh Zoltán látta el. Fontos megjegyezni, hogy Tittrich György barátunk amellett, hogy hosszú évekig táncolt, amatőr fotósként képeken örökítette meg a tánccsoport történetét. Egyedülálló archívumot hozott létre. A tagság az eltelt öt év alatt kiszélesedett, olyan patrióták és lokálpatrióták alkotják, akik egy része már az egyesület által végzett tevékenység, a célkitűzések és nem utolsó sorban a Pándzsa Klub által képviselt elvek miatt tartozik az egyesülethez. Az említett időpontokon kívül több meghatározó eseményhez köthető az egyesület megalakulása. Bizonyos szempontból különösnek tűnő pillanathoz kapcsolható az első jeles esemény. 1998. február 7-én a késő délutáni órákban, az első Pándzsa-bál előtti pár percben alkalmi felkérést kapott az akkor még nem is létező, később „Pándzsa öregfiúk” néven sikereket arató formáció. Stecina István, aki 1972-ben a táncegyüttest alapította, kérte fel az egykori táncos férfiakat, hogy színesítsék az akkor általa szervezett március 15-i ünnepséget. Az első pillanatban teljesíthetetlennek tűnő felkérésre olyan válasz érkezett a táncot sok-sok évvel korábban abbahagyó hat férfitól, ami utólag is csak úgy értelmezhető, ha figyelembe vesszük a már említett, megmagyarázhatatlan összekötő kapcsot, ami generációkon ível át. Ettől kezdve hosszú időn át párhuzamosan futott az öregfiúk csapat és az egyesület megszervezése, a tevékenység alakítása, illetve a működési feltételek megteremtése érdekében folytatott gigászi küzdelem.
12
Létezik egy másik körülmény, amelyet megkerülni nem szabad, amikor a kezdetekről esik említés. A Főapát úr a Pannonhalmán tevékenykedő egyesületeket, az aktív közéleti tevékenységet vállaló, illetve a már elszármazott, de lokálpatrióta érzelmeket és tetteket felmutató személyek (közül az általa ismertek) egy részét összefogást szorgalmazó megbeszélésre hívta 1998 januárjában. Kérte és javasolta, hogy további aktív személyek bevonásával találjunk ki, hozzunk létre valami olyat, ami használ a mindannyiunk által nagyon szeretett településnek. Ez a tény a Pándzsa Klub szempontjából azért jelentős, mert az együttgondolkodásra történő felhívás hiányában talán nem alakul ki az egyesületi formában való megjelenésünk. Mindazonáltal a próbákon is, illetve az azokat követő sörözéseken megvitattunk különböző eseményeket. A helyi társadalmi folyamatok egyforma megítélése miatti továbbgondolkodás igényének következményeként kell vagy lehet értékelni a klubszerű egyesület létezését. Ebben a – kis túlzással – történelminek is nevezhető helyzetben, időpontban szerveződött az első Pándzsa-bál. A Pándzsa Táncegyüttes 25. évfordulóját megünneplő baráti találkozón fogalmazódott meg az igény, hogy éves rendszerességgel rendezzük meg találkozóinkat. Az 1998 januárjában megküldött meghívókon szerepelt először a „Pándzsa Klub” megnevezés. A szervezők szándéka szerint a Pándzsa szó ebben az esetben nem a település határában folydogáló patakra, hanem az 1972 óta működő táncegyüttesre utalt. A Klub szó pedig az akkor még formális keretek nélküli, klubszerű működés szándékát fejezte ki. A néptánc hagyományok ápolásán túli, a baráti kapcsolatra alapozott és annak igényén létrejövő első találkozóra (egy
13
sajátságos alkalom folytán2) 1988. október 29-én került sor. A rendezvény a – heti két alkalommal tartott próbák miatt második otthonunknak is nevezhető – pannonhalmi művelődési házban volt. 1992 júniusában, a Kazinczy Ferenc Művelődési Ház 30 éves jubileumán az intézmény akkori vezetői összehívták az alkotó közösségeket, illetve a kultúrotthon egykori és működő csoportjait, vezetőit. Ekkor találkoztak teljes létszámban másodszor az Egyesület személyi bázisát jelentő táncosok. A harmadik találkozó már a Pándzsa Táncegyüttes negyedszázados jubileuma volt 1997. február 8-án. Jelentős esemény volt, hogy a már több éve nem táncolók részéről igény mutatkozott a produkcióra. Igaz, hogy csak a találkozó résztvevői számára előadott táncparódiában – nem várt sikerrel –, de már a „Pándzsa öregfiúk” formáció csírái voltak felfedezhetők. Ezen a rendezvényen vált minden résztvevő számára nyilvánvalóvá, hogy akkor még meg nem fogalmozott formában, de rendszeres találkozókkal tartsuk egyben az alakuló közösséget, a barátokat3. Már akkor egyértelmű volt és nyomatékos kifejezést kapott a Pannonhalmáról elszármazottak valamilyen formájú összefogása. Ezt az elvet a mai napig hangsúlyosan képviseli az egyesület. A következő évben, a leírt körülmények között és formában „alakult” a ma Pannonhalmi Pándzsa Klub Lokálpatrióta, Hagyományőrző, Kulturális és Rendezvényszervező Egyesület nevet viselő társaság.4 1998-ban megszerveztük első bálunkat, amely magán viselte „a minden első” és ilyen jellegű rendezvény összes gyermekbetegségi jegyeit, de a folytatás nem volt kérdéses. Annak ellenére, hogy első alkalommal rendeztük meg farsangi mulatságunkat, a megyei
A művelődési ház akkori vezetője (Siska Gábor) így látta méltónak, illetve így akarta emlékezetesé tenni az intézménytől való távozását. Szabó József barátunk, táncostársunk ötlete volt az évenkénti farsangi bál megszervezése. 2003. szeptember 12-ig, a „Pannonhalmi Pándzsa Klub“ nevet viselte az egyesület. 2
3
4
14
napilap tudósítást közölt a pannonhalmi néptáncosok báljáról. A Pándzsa-bál azóta az egyesület létének és közösségi életünknek gerincét képezi. Az évek során kivívta, hogy a város legrangosabb eseményei között említik. Ez a szervezőkre évről-évre komoly felelősséget ró, nem kevésbé a 140 főnél több személyt befogadni képes, bálteremnek alkalmas helyiség hiánya.5 Az I. Pándzsa-bál után – az említett felkéréstől indíttatva – elkezdtük a később (nem a legszerencsésebb néven) „Pándzsa öregfiúk”-ként ismertté vált kamara csoport szervezését. Akkoriban Pannonhalmi Pándzsa Klub Táncegyüttese néven szerepelt a csoport, de a folyamatos félreértelmezés miatt elhagytuk ezt a formát. Magától értetődő volt, hogy az együttes – túlzás nélkül állítható – legendás alakja, Pardavi László „Lanca” nélkül nem fogunk neki egy új típusú vállalkozásnak. Ezért felkerestük az akkor Budapesten élő és dolgozó barátunkat, aki első szóra vállalta a felkérést. E sorok írója számára ma is eleven él az, amikor Lancától – miután meghallgatta a felkérést – a következő mondat hangzott el: „Megmutatjuk, hogy mit tudunk!” Az egyszeri alkalmat – ma már természetesnek vélt módon – követte a többi, amihez az is hozzájárult, hogy a pannonhalmi 1998. március 15-i ünnepségen is kellemes meglepetést és nem várt, de jóleső sikert arattunk. A siker szó itt nem is pontos, mert az annál több volt. Éreztük, illetve többen meg is fogalmazták, hogy szükség van arra, amit művelünk. A csábításnak és az indíttatásnak nem tudtunk ellenállni, és akkor este már a következő produkció mikéntjéről beszélgettünk. Féltve őrzött ereklye mindannyiunk számára az akkor egymásnak aláírt – az aznapi fellépéseken6 viselt – kokárda.
5 6
A Pándzsa-bál helyszíne a Kolostor Vendéglő (korábban Pannonhalma Étterem). Aznap Győrszentivánon, Ravazdon és Pannonhalmán táncoltuk a Huszár verbunkot.
15
Kemény egyhónapi munka következett. Ekkortájt került sor az Engen várossal kialakított testvérvárosi kapcsolat hivatalossá tételére, az együttműködést rögzítő dokumentum aláírására. Horváth Endre polgármester úr és Vörös Endre képviselő kérték fel az alakuló formációt, hogy műsorunkkal emeljük a rendezvény rangját, színesítsük a testvérvárosi kapcsolat hivatalossá tételét. A kérésnek eleget téve megkerestük Pál Ferenc koreográfust, aki az egykoron világhírű Rába Táncegyüttest vezette, és a hetvenes évek elején a pannonhalmi táncosokat is segítette. Megkértük, hogy tanítsa be nekünk a Hortobágyi pásztortáncot, amit nagy sikerrel adtunk elő az ünnepségen. Ettől kezdve nem volt megállás… Az akkor újra kezdődő rendszeres próbák és az azt követő beszélgetéseken felvetődő gondok, problémák és közéleti igények, valamint az ezekre való fogékonyságunk felismerése arra késztette az akkor csekély számú csapatot, hogy egyesületet hozzunk létre. Eleinte informálisnak terveztük, de később formálissá vált. Ennek szüksége abban is megmutatkozott, hogy az alakuló táncformáció finanszírozási, szervezési problémái csak e módon oldhatók meg a mai időkben. Komoly gondot jelentett a ruhák beszerzése, a zenei háttér megteremtése. Az oktatóval kialkudott járandóság kifizetése és az utazási költségek fedezése is mind-mind napi nehézséget okoztak. Ezen körülmények között napról-napra fogalmazódott meg az igény, és 1998 novemberében, 16 fő alapító taggal megalakult a „Pannonhalmi Pándzsa Klub”. A leginkább szem előtt lévő és nyilvánvalónak tűnő (sokak számára a máig nem tisztázódott összefüggések és elvonatkoztatások miatt ekként ismert egyesület) néptánc hagyományok ápolása mellett a Pándzsa Klub elkezdte megvalósítani a közös együttgondolkodás eredményeként felszínre került, később programmá alakult közéleti terveit.
16
„Jót s jól”7 Első – sajnos szinte teljesen elfeledett – tevékenységünk egy szomorú aktualitás következménye volt. 1998 tavaszán leégett a pannonhalmi Rákóczi utcában egy ház tetőszerkezete. Az ott élő özvegy számára távolinak és körülményesnek tűnő segítségnek úgymond elébe ment az akkor még informális egyesületünk. Közvetlenül kértünk segítséget a Főapátságtól, amit annak első számú vezetőjétől azon nyomban meg is kaptunk (pontosabban nem mi, hanem a károsult). Ennek következtében – mások segítségét is megkapva – napokon belül megoldódott a károsult „égető” problémája, biztosított lett számára a szükséges tetőanyag. Akkor a legnagyobb örömünk az volt, hogy segíthettünk. Az azóta is végzett, hasonló tevékenységünket ma sem propagáljuk – „csak” tesszük. Részt vettünk a testvérvárosi együttműködés kezdetének németországi megünneplésén is, mint táncegyüttes. Ennek a részvételnek komoly, az ünnepléstől független következménye lett. Ekkor elementáris erővel tört felszínre és vált világossá, hogy Pannonhalmának szüksége van legalább egy, bármikor bemutatható színpadi produkcióra. Ha másért nem, akkor ezért mindenképp megérte minden előkészület. 1998 novemberében írásban javaslatot tettünk az akkor frissen megalakult önkormányzati képviselő-testületnek, hogy közterület viselje Dr. Szombathelyi Károly (1912 – 1979) legendás körzeti orvos nevét. Akkor ez reakció nélkül maradt, de fél évvel később, 1999 júniusában a képviselő-testület állást foglalt azzal kapcsolatban, hogy a Kisfaludy utca folytatásában nyíló utcát településünk megbecsült polgáráról nevezi el.
7
Közismert idézet a városunk nevét is „alkotó” Kazinczy Ferenc költő-nyelvújítótól.
17
Ugyanekkor kezdeményeztük, hogy Kelemen Krizosztom néhai főapát nevét viselje az akkor kialakítás alatt álló mentőállomás. Ez az önkormányzattól független okok miatt nem valósult meg. (Az Országos Mentőszolgálatnak nem gyakorlata személyekről elnevezni a mentőállomásokat. Ettől ez alkalommal sem akartak eltérni.) Viszont az eset a későbbi emlékmű megvalósítására inspirálta az egyesületet. A II. Pándzsa-bál már az öregfiúk produkciójával kezdődött 1999. február 6-án. Ezen a rendezvényen köszöntöttük Szabó Attila barátunkat, aki akkor 25. éve táncolt jelentős megszakítás nélkül. Ekkor igazolást nyert az az elgondolás, mely szerint szükség van erre a rendezvényre. Külön öröm volt számunkra, hogy akkor elfogadták meghívásunkat a nagyközség többi egyesületének képviselői is. Így elkezdődni látszott egy folyamat, miszerint egymás jelentős rendezvényein képviseljük egyesületeinket. A gyümölcsöző együttműködés első eredménye volt, hogy a bálról készült felvételek szerepeltek az 1999. évi országos utazás kiállításon. 1999 áprilisában a község önkormányzata napirendjére tűzte a pannonhalmi civil szervezetek tevékenységének megismerését. Ekkor elfogadták egyesületünk egyik elképzelését is. Ennek eredményeként a mindenkori alpolgármester feladatul kapta a helyi civil szerveződések munkájának, tevékenységének koordinálását, az önkormányzat számára is fontos kérdésekben kialakított véleményük megismerését és a testület előtti megjelenítését, képviseletét. Ebben a hónapban külön meghívás alapján (mivel az akkor 37 év átlag életkorú táncegyüttes unikumnak számított) részt vettünk a „Kultúrával a nyugat kapujában” nevű regionális kulturális fesztiválon. A felmenő rendszerű rendezvénysorozaton sikerrel szerepeltünk. Bár egy alkalommal az akkori zsűri életképtelennek minősítette az effajta formációt és a klasszikussá vált
18
koreográfiákat életben tartó előadásokat. Lelke rajta… Az élet minket igazolt. Ezekben a napokban már terveztük és szerveztük, hogy a legendás tettekkel övezett életpályát befutó és mindenki által tisztelt egykori körzeti orvosunk, Dr. Szombathelyi Károly megkapja az életében sajnos el nem nyert legmagasabb állami kitüntetést. A Magyar Köztársaság Elnökéhez, Göncz Árpádhoz írt levelünkre pozitív választ kaptunk. Akkor tudtuk meg, hogy nincs mód valakinek a halála után odaítélni bármelyik érdemkeresztet, de a posztumusz adható legmagasabb állami elismerésben, Köztársasági Elnöki Arany Emlékéremben részesítette néhai orvosunkat az államfő. A hír hallatán és a kitüntetési ünnepség megszervezése során egy legenda kelt életre. Akik ismerték, elkezdtek újra anekdotákat regélni róla, illetve elmesélték gyermekeiknek, ki is volt a „mindenki szomszédja”8. Jó volt látni, hogy egyemberként örült az egész település. Azt tapasztaltuk, hogy nem feledték a Boldog báró Apor Vilmos püspököt is ápoló, áldozatkész körzeti orvost, nem vesztek feledésbe tettei, azok ugyanolyan elevenen éltek/élnek az emlékekben. 1999. július 11-én (a születésnapot követő napon) a Köztársasági Elnök megbízásából a Kistemplomban Dr. Várszegi Asztrik püspök-főapát adta át a kitüntetett özvegyének és gyermekeinek az életutat megkésve – de méltó módon – elismerő kitüntetést. A rendezvényen a zsúfolásig megtelt templomban a családtagokon kívül jelen voltak a helyből és távolról érkezett tisztelők, valamint különböző szakmai és társadalmi szervezetek képviselői. A rendezvényről készült rádióriportot9 a Kossuth Rádió is műsorára tűzte, és a Kisalföld című megyei napilap többször is foglalkozott az eseménnyel. Különös találkozásnak lehettek tanúi és átélői a 8 9
A doktor úr minden ismerőst „szomszéd”-nak szólított. Orosz Andrea készítette.
19
jelenlevők. Jó volt látni és tapasztalni, hogy a kitüntetett családja örült a település lakói részéről tapasztalt figyelmességnek. A tisztelők pedig legalább ekkora örömmel vették, hogy találkozhattak a legendás orvos ugyancsak legendás és máig megkülönböztetett tisztelettel emlegetett családjával. Az eseménynek az egyesület szempontjából érzelmekkel teli, de mégis egzakt, pragmatikus következménye lett. A mai napig az ott tapasztalt, átélt, de megfogalmazhatatlan, az ünnepséget végig átható érzés (összetartozás, önzetlenség, áldozatkészség, közösségért való tenni akarás) akarva-akaratlan mindennapjaink részévé vált. A Pándzsa Klub számára zsinórmértékké vált az esemény. Ajándékozni akartunk és ajándékot kaptunk. Minden, a közösségért tenni akaró egyesület számára hasonló induló élményt kívánunk. Ezzel a kitüntetés átadási rendezvénnyel kiléptünk abból a keretből, amely kizárólag a néptánc hagyomány ápolását, művelését várta el tőlünk, láttatta rólunk. Ami azt bizonyítja, hogy a helyi értékek szívvel-lélekkel való ápolása nem korlátozódik egy művészeti ág bármilyen szintű művelésére. A Pándzsa Klub ekkor vált lokálpatrióta egyesületté. Egy, a néptánccsoport 1972-es alakulásánál is jelenlévő tagtársunk, a rendezvény alatt fogalmazta meg, hogy jó látni, ha valakik nem mástól várják a megoldást, hanem amit elterveztek, azt még ellenszélben is végigviszik. Ez későbbi rendezvényeinket is karakteresen jellemezte/jellemzi. 1999-ben Pál Ferenc vezetésével a régmúltat idéző formát öltött a néptánc oktatás Pannonhalmán. Azok, akik az akkori közelmúltban munkáját befejező táncegyüttesben táncoltak – látva a korosabbak aktivitását – csatlakoztak az ifjú veteránokhoz. A Pándzsa Klub Táncegyüttesében meglévő „lány nélküliség” megszüntetésének igénye ugyancsak segítette a közös produkciók létrehozását. A színpad ismét megtelt táncosokkal. Az egyik próbára hazalátogató
20
Pardavi László barátunk ezt így fogalmazta meg:
„…1999. november 5-én, mikor beléptem a Művelődési Házba, szinte könnybe lábadt a szemem, arra gondoltam, visszatértek a régi „szépidők”, a színpad tele próbáló táncosokkal. Rögtön régi emlékképek villantak szemem elé, idézve aktív néptáncos emlékeket a ’70-es évekből. Szívszorító érzés volt. Ez még fokozódott, hisz a „Pál Feri” – nekem akkor Feri bácsi – ugyanolyan vehemenciával, intenzitással, fáradhatatlanul mutatta be, igazította ki a bemelegítő elemeket, gyakorlatait, mint akkor… …Felemelő érzés, hogy napjainkban is vannak fiatalok vagy kevésbé fiatalok, akik ebben az egyre jobban elanyagiasodó világban időt, pénzt, fáradságot nem kímélve akarnak és tudnak tenni, hogy közösséget alkotva fejezzék ki önmagukat, egymáshoz tartozásukat, hogy megérezzék azt, amit az egész nyújt: fáradtságot, bánatot, örömet, és egyben közösségformáló erejét, az egymásrautaltságot, szerelmet, barátságot… …egy cél van, ha úgy tetszik, a csoportnak egy filozófiája van: minél több táncot betanulni, és azt a legszínvonalasabban előadni…” A lelkesedés és a fenti intelem, valamint annak megfogadása kitartott a 2002. évi 30 éves jubileumig, ami megteremtette a gálaműsor fővonalát. 1999 végén egy nagyszabású tervet dédelgettünk, amely még sajtó nyilvánosságot is kapott, de – nevezzük így – adminisztratív, bürokratikus okok miatt nem tudtuk megvalósítani. Szerettük volna a jelenlegi Magyarországon megtalálható, Szent Márton tours-i püspök nevét viselő (vagy valaha azt viselő) település polgármestereit Pannonhalmára hívni a millennium évében. Akkor
21
20 ilyen településről tudtunk. A jegyzőket kerestük meg azzal, hogy a településeken a Pándzsa Klubhoz hasonló tevékenységet kifejtő egyesületek vezetőihez juttassák el kérésünket az együttműködésre. Mivel ez nem vált teljessé, a részleges együttműködés elvesztette volna a kezdeményezést kiváltó ötlet varázsát, ettől elálltunk. Megjegyzendő viszont, hogy több település (mindenek előtt Szalkszentmárton) esetében nagyon pozitív választ kaptunk. E tervünket sem adtuk fel. A 2000. év is a (III.) Pándzsa-bállal kezdődött, amit a már említett, felélénkült néptánc próbák eredményeként született új produkciókkal nyitottak meg táncosaink. További jelentősége volt ennek a rendezvénynek, hogy azon ekkor vettek először részt a Szanyó-McQuay kft. vezetői, képviselői. A gazdasági társaság azóta az egyesület pártoló tagjává vált, rendszeresen hozzájárulnak céljaink, terveink megvalósításához. Ezen a bálon dokumentumfilm jellegű felvétel készült, ahol az addigi eredményekről, célokról beszélt az alapító elnök. Ugyancsak elmondta gondolatait, érzéseit és élményeit a tánccsoportot alapító Stecina István.10 A felvételt a helyi kábeltévé többször is lejátszotta. Ennek a bálnak volt egy, a rendezvény rangját emelő ismertető jegye. Ekkorra hírré vált a pannonhalmi Pándzsa-bál. A megyei napilapban második oldalon, jelentős napi hírként jelent meg, hogy a Pannonhalmi Pándzsa Klub megtartja rendes, éves baráti találkozóját. A III. Pándzsa-bálra szóló meghívón szerepelt először Voltaire egy versének részlete11, amely – ha létezik látnoki képesség, akkor –
10
Az írott változat a 90-92. oldalakon olvasható. Rögtönzés (fordította Jékely Zoltán)
11
22
rólunk íródott. Azóta minden bálunkra ezen gondolatokkal hívjuk barátainkat.12
Kell, hogy legyen meghitt baráti kör, kiművelt, nem önhitt fők társasága, amelyben otthonos számos gyönyör, mi nélkül únt a napok hosszúsága. Kell, hogy legyen egy próbált jóbarát, kit az ember megkérdez, kire hallgat, ki csillapítja lelkünk viharát, élét vevén a kéjnek és a bajnak. Kell, hogy legyenek pompás estebédek, hol fesztelen, az ember csemegél, jó borokat és szellemes igéket, és mégse részeg, hogyha véget ér. Ezen bálunkon – egy kissé furcsának tűnő oknál fogva – külön köszöntöttük az esztendő latin számaival (MM) megegyező monogramú társainkat. Ebben az évben született egyik társunk hasonló monogramú gyermeke, akit ezen okból ugyancsak köszöntöttünk.13 A millennium évében jótékonysági (esetünkben ez nem a legjobb szó, mert számunkra az ilyesmi természetes segítség) programjaink is voltak. A farsang időszakában édességgel kedveskedtünk az óvodásoknak, illetve a gyermekkarácsony lebonyolításához szükséges édességek költségmentes beszerzésében segítettük a szülői munkaközösséget.
Mivel önmagában is szép és értékes költeménynek tartjuk, ezért szerepel történetünket bemutató kiadványunk belső borítóján is. Makk Márta és Makk Marianna, illetve Magyar Mátyás 12
13
23
Korábbi kezdeményezésünket megismételtük és a képviselőtestület – ahogy azt a polgármester úr az előző évi rendezvényen ünnepi beszédében megígérte – napirendjére tűzte és tárgyalta a köztiszteletben álló orvosról történő közterület elnevezés kérdését. Ekkor pozitív döntés született. Röviddel a kitüntetési ünnepséget követően, 2000-ben a település akkor nyitott, új utcáját Dr. Szombathelyi Károlyról nevezte el a testület. 2000-re teendő azon elhatározásunk, hogy a Szálasi-féle nyilasuralom idején a Vöröskereszt fennhatósága alatt Pannonhalmán Gyermekmenhelyet működtető, illetve életek százait megmentő legendás hírű, néhai főapát, Kelemen Krizosztom emlékét megörökítendő – akkor még úgy gondoltuk – emléktáblát állítsunk a településen. A megvalósítás nehézségeit sikerült leküzdenünk – igaz, egy évvel később – de emlékművet tudtunk készíteni, állítani. (Így ez már a következő év története.) Mindazonáltal a köztiszteletben álló egykori főpap és Pannonhalma-Győrszentmárton megbecsült polgára – kényszerű emigrációban bekövetkezett – halálának 50. évfordulója alkalmából javaslatot juttattunk el a Honvédelmi Minisztériumhoz, hogy hősi tettei miatt részesítse őt posztumusz a „HAZÁÉRT” kitüntetésben. A Kitüntető Jelvény azoknak ítélhető oda, akik „kiemelkedő helytállásuk, bátorságuk elismerésére” okot adtak, illetve „tevékenységük során emberéleteket, nagy értékű haditechnikát, vagyont mentettek meg”. A honvédelmi miniszter javaslatunkat megalapozottnak ítélte. A posztumusz elismerés átadására 2000. június 30-án került sor Pannonhalmán. A kitüntetést – az egykori bencésdiák – Dr. Wachsler Tamás államtitkártól a főpap utódja, Dr. Várszegi Asztrik püspök-főapát vette át, egyesületünk alapító elnöke és a rendtársak jelenlétében. Ugyanebben az évben egyesületünk egyik tagja helytörténeti pályázati dolgozatként oly módon dolgozta fel az 1884-ben a zalai
24
Hahóton született Kelemen Krizosztom élettörténetét, hogy emberi nagyságának méltó emléket állítson. Ezért a pályamű címe (Adytól kölcsönözve) az „Ember az embertelenségben” címet viselte. A dolgozat első díjat nyert a millenniumi kiírás értékelésekor, és azt a Nemzeti Múzeum Levéltára saját gyűjteményükben való megőrzésre méltónak találta.14 Részben passzív módon ugyan, de részesei voltunk a Pannonhalma Nagyközség városi rangra történő emelésének érdekében benyújtott pályázat sikerének. Azért passzív módon, mert mint egyesület nem vettünk részt a pályázat elkészítésében, de külön alfejezetet képezett a Pannonhalmi Pándzsa Klub tevékenysége az anyagban. Ellenben azért voltunk csak részben inaktívak, mert egyik tagtársunk – Siska Béla – tevőlegesen, a munka dandárjából vette ki részét, amiért elismerésben is részesült. Egyesületünk csatlakozott egy más szervezetek által elindított akcióhoz, melyben egyik táncos- és tagtársunk kórházi kezelés utáni regenerációját segítettük. Az egyesületi tagok felhívásunkra hozzájárultak a felépüléshez szükséges különleges környezeti feltételeket megteremtéséhez. 2000 augusztusában először vettünk részt a zirci Bakonyi Betyárnapok vadétel főző rendezvényén. A kellemes, kora délutántól késő estig tartó programon a rendezvény nevéhez hűen, illetve a hangulat biztosítása érdekében megfelelő népviseletbe öltözve vettük ki részünket a szabadtűzön folyó ételkészítésből. A jó hangulat és a feltűnő látvány több országos tévécsatorna ott forgató stábját megihlette. Aznap este több országos televízió híradójában szerepeltünk, képviseltük Pannonhalmát. 2000 novemberére újszerű, de számunkra nagyon egyértelműnek tűnő elképzelést szerettünk volna megvalósítani. Abban az évben
14
A dolgozatot teljes terjedelemben, a 123-154. oldalakon ismertetjük.
25
vált várossá két történelmi borvidék központja Villány és Pannonhalma. Különleges találkozásuk lehetett volna, ha – terveink szerint – Bock József ismert villányi borász a millennium, illetve a két település urbanizálódásának évében Szent Márton kolostorának tövében mutatja be 2000. évi újborát, amely a „Szent Márton bora” nevet viseli. Ezen elképzelésünk egy rajtunk kívül eső szervezési nehézségen bukott el. De bírva a borász ígéretét az elképzeléstől nem álltunk el véglegesen. Megfelelő alkalom esetén a sajátos találkozót meg kívánjuk rendezni. 2001 volt közéleti szempontból az első igazán komoly erőpróbát hozó, saját magunk elé állított célok és tervek megvalósítását eredményező esztendőnk. Ahogy Dr. Szombathelyi Károly kitüntetési ünnepsége a lokálpatriotizmusunk megismerését és elfogadását eredményezte, úgy a 2001-es év az egyesület komoly, meghatározó közéleti tényezővé válását hozta. Mint minden év, úgy a 2001. is (a IV.) Pándzsa-bállal kezdődött, ahol társastánc bemutatóval indult a mulatság. Sajnos nem sokkal ezután elhunyt Bálint Ferenc, egykori iskolaigazgató, aki tagja volt a táncegyüttes zenekarának, és kivételes módon segítette a néptáncművészet ápolását. Arra nem volt példa, hogy iskolai elfoglaltság miatt ne vehetett volna valaki részt próbán vagy szereplésen. Mindemellett az egyéb amatőr csoportok működését is segítette, és hivatali lehetőségeit felhasználta a közösségteremtő alkalmak támogatására. A már említett összejöveteleinken rendszeresen, rangidősként részt vett: így maradtunk mindannyian fiatalok. Az egyesülethez, a tánccsoporthoz írt utolsó levelét így írta alá: „a brácsás Feri bácsi”. A temetésen való részvétel mellett a Kisalföld című napilap oldalain vettünk tőle végső búcsút. Február-március hónapban már a Kelemen Krizosztom emlékkő felállításának nagyon komoly előkészületei folytak. Több kőbánya
26
felkeresése és átkutatása után leltünk rá arra a kőre, amely végül az emlékmű – tömegét tekintve – egyik fő alkotó eleme lett. Mindeközben folyt az anyagi háttér megteremtése, ami napról-napra újabb és újabb nehézségeket állított, mert a költségek folyamatosan nőttek. (Például a kőtömböt helyére emelő daru költsége nagyobb volt, mint amekkora összeg az induláskor egyáltalán rendelkezésünkre állt.) Az emlékmű terve, megalkotása, kivitelezése egyaránt az egyesület tagjaihoz kötődik. Ezen azt kell érteni, hogy azt nem készíttettük, hanem mi magunk saját kezűleg készítettük. Az önkormányzat biztosította a helyet, a (Sümeg melletti) bazsi bazaltbányából hoztuk a kőtömböt. Az akkor még működő sütőüzem biztosította a helyet az előkészítéshez. Magunk ástuk az alapot, művész és építész barátaink15 tervezték és kivitelezték a szakértelmet követelő elemeket. Saját magunk fúrtuk-faragtuk a bazalttömböt, ácsoltuk a zsalut, öntöttük a talapzatot és rendeztük a terepet. Igazi összefogás eredményeként sikerült megvalósítani tervünket. Azt akartuk, hogy Pannonhalma városban méltó emlékhelye legyen a feledésbe merült és a történelemkönyvek lapjain méltatlanul mellőzött, hős főpapnak. A néhai főapát keze nyomát ma is magán viseli településünk. Ha ő nem teremti meg a már említett védettséget a magyar történelem valószínűleg legsötétebb korszakában, akkor nagyon sok helyi lakos sem élhette volna túl a nyilasuralmat, illetve a front átvonulását. Az emlékmű építése közben egy alkalommal egy idős hölgy megkérdezte, hogy mit építünk. Válaszunkra csak annyit reagált: „Ismertem, nagyon jó ember volt”. Ettől a pillanattól kezdve
15
Borbély Károly, Horváth György, Papp László
27
megingathatatlan volt azon hitünk, hogy amit teszünk, az jó. Ezek a mondatok mindannyiunk fülében azóta is visszacsengenek. Széles összefogást eredményezett a kezdeményezés. A 2001. május 26-i avató ünnepségen részt vettek mindazok, akik valamilyen formában segítették, hogy a terv valósággá váljon. A Bencés Diákszövetség hagyományos éves országos találkozójának napjára tettük az avatást, mert a Bencés Gimnázium építése is Kelemen Krizosztom nevéhez fűződik, illetve a Szövetség is és tagjai közül is többen szintén támogatták a megvalósítást. Ugyanígy a Főapátság, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, városunk önkormányzata, magáncégek és magánszemélyek. Nevük a talapzaton olvasható. A méltató beszédet a pannonhalmi Bencés Gimnázium legelső osztályának diákja, a néhai főapátot még személyesen ismerő Dr. Könyves Tóth Kálmán tartotta. Beszédet mondott még Pánczél Benedek polgármester, és az egyesület részéről Siska Gábor16. Az ünnepségen Sándor András, a bencés Gimnázium diákjának előadásában elhangzott a főapát saját, Préritűz című verse17 is, amit emigrációjában írt. Az emlékkövet a Főapátság perjele, Hortobágyi Cirill áldotta meg. Az esemény helyi és országos sajtóvisszhangot is kapott. Az ünnepséget követő fogadáson a beszélgetések közben fogalmazódott meg, hogy a köztemető 125 éves Nagykeresztjét újítsa fel egyesületünk. Igaz, akkor az ehhez szükséges anyagi háttér nem állt rendelkezésre, de – mint addig sokszor – kezdetnek elégségesnek találtuk a nemes célt és a lelkesültséget. Ezért, ahogy az egyik közterületi alkotást befejeztük, már kezdtük is a másik restaurálásának szervezését.
16
17
A beszédek a 109-119. oldalakon olvashatók. A 112. oldalon olvasható.
28
A város millenniumi zászlajának átadásakor és a Szent István szobor avatásakor18 teremtődött meg a lehetősége annak, hogy elkezdjük a tényleges megvalósítást.19 Egy másik nagy, fajsúlyos rendezvény szervezésével párhuzamosan folytak a felújítási munkálatok, amelyek a már megszokott, helyi összefogás eredményeként fejeződtek be. A korpusz aranyozását, az állványozást Burján Sándor barátunk végeztette, a kőfaragó szakmunkán felüli, minden egyéb teendőt egyesületünk intézett. Fontos megjegyezni, hogy – egy külföldre származott, egykori győrszentmártoni lakos20 mellett – a pannonhalmi egyházközség jelentős anyagi hozzájárulással21 tette lehetővé a felújítás megvalósítását. A két közterületi műtárggyal kapcsolatos foglalatosságunk során már felhasználtuk a modern technika biztosította lehetőségeket. Interneten, virtuális módon kértünk – és ennek eredményeként ténylegesen, a valóságban kaptunk is22 – anyagi támogatást. 2001 halottak napján avattuk fel és nyert áldást a megszépült „Mindenki keresztje”, amely név eredetére az avató beszédben esett utalás. Sok utánjárást és intézkedést igényelt még hónapokkal elkészülte után is, de jóleső érzéssel vettük, hogy az egész város megelégedésére történt a felújítás. Olyan személyek is pozitívan nyilatkoztak meg az eseménnyel kapcsolatban, akik addig szkeptikusan vagy közönyösen viszonyultak ahhoz a fajta tevékenységhez, amit a Pannonhalmi Pándzsa Klub végzett. A nyár folyamán sem tétlenkedtünk. Akkor kezdődött egy azóta rendszeressé vált segítségnyújtás, mely abban nyilvánul meg, hogy az egyesület – anyagi lehetőségeihez mérten – több gyermek nyári 2001. augusztus 20. A NKÖM államtitkárával folytatott beszélgetés során nyílt lehetőség arra, hogy központi támogatáshoz hozzájussunk. Radda Mária – Ausztria A költségek egyharmadát biztosította. Radda Mária – Ausztria, Subert Sándor (ph/82) – USA.
18
19
20
21
22
29
táboroztatását segíti, teszi lehetővé. Ezen programunk során együttműködünk a Gyermekvédő Szolgálattal és a város védőnőjével, hogy a leginkább rászorultakhoz jusson a támogatás. 2001-ben is részt vettünk a Bakonyi Betyárnapok főzőfesztiválján, ahol saját magunk által kidolgozott recept alapján főztük, az azóta „Pándzsa parti pandúrleves” néven többször is elkészített vaddisznólevest. Ennek az évnek a végén kellemes fáradtsággal nyugtázhattuk, hogy egyesületünk nem tétlenkedett. Akkor ezt úgy fogalmaztuk meg, hogy ha mást már nem tennénk, akkor is érdemes volt létrehozni és működtetni a Klubot. Sikerült megmutatni, hogy mi mit értünk lokálpatriotizmuson. De nem következett pihenés, kiengedés, mert még 2001 augusztusában elhatároztuk, hogy illő módon megünnepeljük a Pándzsa Táncegyüttes 30 éves jubileumát. A szervezés augusztus végén kezdődött és szeptember végén már gyökeresen új alapokra helyeződött, amikor bekapcsolódott a szervezésbe Száraz Lajos barátunk. Ő lett a profi megvalósítás biztosítéka. Az instrukciói alapján végzett előkészítő, szervező és megvalósító munka sikerét a Generációk Találkozása 2002. fesztivál igazolta. Szeptember végén öt korosztályban – az egykori együttesvezetők irányításával – megkezdődtek a néptánc próbák, és intenzív felkészülés időszakává vált 2001 ősze és tele. Gigászi erőfeszítést igényelt mind a jelmezek és egyéb kellékek beszerzése, mind a Művelődési Ház oly módon történő átalakítása, ami alkalmassá tette egy háromnapos fesztivál több, meghatározó rendezvényének befogadására. November végére állt össze az a program, amely a táncegyüttes három évtizedes jubileumának megünneplését szolgálta. Azon viszont messze túlmutatott azáltal, hogy egy korszakot, egy
30
„második nagy generáció” életét mutatta be. Visszaidézett régi, kellemes emlékeket. Úgy hozta vissza a múltat, hogy közben előre mutatott. Rámutatott arra, hogy ilyen jellegű rendezvényekre, fesztiválokra igény mutatkozik a város lakói részéről. Decembertől a konkrét megvalósítás vette kezdetét. Rengeteg levél, telefon, utazás, tárgyalás, kérés, szervezés és sok hasonló ügyintézés következett. Ez jellemezte az egyesületből toborzódott szervezőbizottság összes tagjának, illetve a többtucat segítő személynek mindennapjait. Ha kötni akarjuk magunkat korszakokhoz és az azokat határoló időszakokhoz, akkor a 2001-es közéleti tényezővé válás után 2002-ben a felnőtté válás útjára lépett az egyesület. Olyat alkottunk, amelyre mi magunk sem mertünk gondolni. A sikerben eleinte csupán Száraz Lajos, a Generációk Találkozása 2002. fesztivál szervezőbizottság elnöke volt biztos. Ez az év nem a megszokott módon kezdődött, nem rendeztük meg önállóan a Pándzsa-bált, mert az részévé vált a táncegyüttes három évtizedes jubileumát ünneplő programsorozatnak. A január ott folytatódott, ahol az előző évet abbahagytuk. Rengeteg munkával, szervezéssel, mindent a célnak alárendelve finomítottuk a – minden képzeletet felülmúló – fesztivál programjainak részleteit. Jelentős hangsúlyt helyeztünk arra, hogy a helyi értékek felmutatásán túl megidézzünk egy általunk mindenképp legendásnak tartott időszakot. Mindezt úgy, hogy az amatőr szinten, de nagy szívvel és profi lelkesedéssel művelt művészeti ágak, tevékenységek fel- és bemutatása mellett Pannonhalmához kötődő hivatásos művészek is részt vegyenek a programban. Így kapott meghívást Dinnyés József, Kátai Zoltán, Szűcs Judit, Benkő László és ifj. Pusztai Antal. Dinnyés József és Kátai Zoltán a ’70-es években rendszeresen vendégeskedett Pannonhalmán, míg Szűcs Judit ugyanennek a kornak diszkó királynőjeként vált ismertté
31
(olyannyira, hogy fergeteges sikert aratott 2002-ben is). Benkő Lászlót sajátos körülmény köti Pannonhalmához és a Pándzsa Táncegyütteshez. A Pándzsa Táncegyüttes első és egyetlen zenekarának csellósa, Rudas János tanár úr volt a világhírűvé vált Omega együttes billentyűsének első zenetanára. Ezen okból adódóan művészbarátunk a fesztivál mindhárom napján aktívan jelen volt. Pénteken ötórai teát vezetett, szombaton a média képviselői által elbírált borok versenyén elnökölt, míg vasárnap a Hair című film és a hármas Szuperkoncert kapcsán osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel. Ifj. Pusztai Antal, a pannonhalmi születésű, világhírű gitárművész a szó legszorosabb értelmében elkápráztatta Pannonhalma azon lakóit, akik részvettek – a város legidősebb polgárait köszöntő szentmise utáni – koncertjén a Kistemplomban. Az általa nyújtott produkció azóta is beszédtéma (nemcsak) városunkban. A művészek fellépése mellett jelentős esemény volt, hogy meghívást kaptak a Pannonhalmát körülvevő városok – Győr, Pápa, Zirc, Herend, Bábolna –, hogy mutatkozzanak be. Az említett városoktól kapott produkciókra zsúfolásig megtelt a Művelődési Ház nagyterme, melyre rég volt példa, és amit megismételni is csak másnap sikerült. A Generációk Találkozása 2002. fesztiválnak központi, fő attrakciója a Pándzsa Táncegyüttes 30 éves jubileumát ünneplő Gálaműsor volt, amikor több mint három órás produkcióval köszönték meg a veterán-, fiatal- és gyermektáncosok a településtől kapott több évtizedes támogatást, segítséget, biztatást. A Gálaműsor végén az 1972-ben alapított táncegyüttes életre hívói közül Molnár Istvánné együttes vezető, Németh Zoltán zenei vezető, Stecina István alapító és Tárnoki László zenekari tag megosztva „Pannonhalmáért Kitüntető Cím”–ben részesült. A díjat – a képviselő-testület döntése értelmében – a város polgármestere
32
az érintettek méltatása mellett adta át. Ekkor hangzott el az azóta szállóigévé vált híres mondat, miszerint „az elmúlt két napban nagyon jó volt – de a legjobb most – Pannonhalma polgármesterének lenni.”23 A műsorfüzetben nem szerepelt, ezért most indokolt megemlíteni, hogy a Gálaműsor és az V. jubileumi Pándzsa-bál közötti időben az általános iskolában az ugyancsak 30 éves népművelői pályáját ünneplő Stecina Istvánt köszöntöttük. Egykori osztálytársa, a város jegyzője méltatta az aznap többszörösen is ünnepeltet. Majer Józsefné jegyzőasszony másnap, a már említett szentmise után pedig meglepetésszerű, de igen kellemes köszöntésben részesítette a Pándzsa Táncegyüttesben, valamint a közéletben aktív ifjú veteránok szüleit. A pannonhalmi közéletében új formát teremtettünk a kávéházi beszélgetésekkel. Ezen rendezvényekre Győrszentmárton– Pannonhalma valamilyen teljesítménye alapján ismertté lett vagy híressé vált személyiségét hívtuk meg családostul. Az itt felsoroltakon túl több, más-más típusú rendezvénye volt a fesztiválnak, de azok felsorolásától – a kiadott és mindenkihez eljuttatott műsorfüzet folytán, illetve mert jelenleg a Pándzsa Klub bemutatására törekszünk – most eltekintünk. Arra viszont itt is szeretnénk rámutatni, hogy 28 programot bonyolítottunk le két és fél nap alatt. A fesztivál formanyomtatványain megjelent színösszetétel, a szavanna sárga és a fekete, azóta az egyesület emblémája lett. Meghatározóvá vált az a programsor, ami hét főszervezővel, több mint egy tucat közvetlen segítővel és egy profi irányításával szerveződött. Pannonhalmiakkal, pannonhalmiaknak, pannonhalmi-
23
Nem szószerinti idézet
33
akért jött létre, hogy felmutathatók legyenek fiatal-ősi városunk értékei. Folytatjuk… Három emlékezetes megnyilvánulás a fesztivál egy-egy napjáról. Szombathelyi Szaniszló: „Ezek a fiuk fenekestül felforgatták ennek a településnek az életét.” Pál Ferenc: „Hogyan mennék haza, hát én itthon vagyok!” ifj. Pusztai Antal: „Minden vágyam az volt, hogy egyszer szülővárosomban koncertezzek. Ide vissza kell térnem.” 2002-ben – talán érthető módon – további nagy rendezvényünk nem volt, de illő módon megemlékeztünk Dr. Szombathelyi Károly születésének 90. évfordulójáról. Emléktáblát készíttettünk, melynek avatása és megáldása a család jelenlétében történt a jeles napon. Átmenetileg a Kistemplomban került elhelyezésre, de végső helye a róla elnevezett utcában lesz. Erről később várható döntés. Folytatódott a gyermekek táboroztatásának segítése, részt vettünk a zirci vadétel készítő fesztiválon. Alapszabályunkhoz híven kivettük részünket a helyi képviselők kiválasztásának folyamatából. Két tagtársunkat a közgyűlés döntése értelmében független képviselőjelöltként ajánlottuk a választók figyelmébe (Siska Béla, Szabó Attila). Mindketten képviselőkké váltak. A szavazatokért ezúton is köszönet illeti a választókat. Értékelésünk szerint ez az eredmény egyben jelzés is volt az egyesület számára, hogy megelégedettséget vált ki az, amit Pannonhalmáért végzünk. Szomorú esemény árnyékolta be a 2002. évet. Elhunyt Németh Zoltán tanár úr, akiben a táncegyüttes nagyapját tiszteltük. Mély megrendüléssel vettük tudomásul a megmásíthatatlant. Emlékét maradandó módon akarjuk megőrizni/őriztetni. A megyei napilapban temetését követően jelentettünk meg őt méltató gondolatokat, mert másoknak is tudomására akartuk hozni, hogy mit gondolunk a mindannyiunk által tisztelt és becsült egykori tanárunkról, zenei vezetőnkről, „a Zoli Bácsi”-ról.
34
2003-ban visszakerültünk a régi kerékvágásba, a hagyományos (VI.) Pándzsa-bállal nyitottuk az évet. Ebben az esztendőben már a bál megszervezésén és lebonyolításán is megfigyelhető volt rendezvényszervezési gyakorlatunk és tapasztalatunk. A farsangi mulatságot Szombathelyi Szaniszló és énekegyüttese, a SaniSingers nyitotta, majd – a Generációk Találkozása 2002. fesztiválon fergeteges sikerrel bemutatkozott – veszprémi Bakony Táncegyüttes és Bolla Tipcsi zirci szájgyalus adta meg a fergeteges hangulat alapját. Velük baráti viszonyba kerültünk és későbbi rendezvényeinken is jelen voltak. Várható, hogy további programjainkon még találkoznak velük Pannonhalma lakói. Ekkor voltunk kénytelenek kimondani – amit alapszabályunk is így rögzít –, hogy a Pándzsa-bál a Pannonhalmi Pándzsa Klub tagjainak zártkörű rendezvénye. Ez viszont nem zárja ki, hogy más azon részt vegyen (sőt ezt szorgalmazzuk is), de a már említett szűkös befogadóképesség – és a hál’ Istennek nagy érdeklődés – korlátot szab vágyainknak, akaratunknak. Különös elismerésben részesült fiatal egyesületünk. Egy győri egyetemista24 szakdolgozatában külön fejezetben szerepeltette a Pannonhalmi Pándzsa Klub lokálpatrióta, kulturális tevékenységét. Február-március hónapokban elkezdtük szervezni az év két nagy rendezvényét, a Majálist és a Pándzsa parti Pándzsa partyt. Ezekkel a programokkal egyrészt a rég megvolt szokást akartuk újraéleszteni, másrészt hagyományt akartunk teremteni. A májusfa állítással egybekötött, egész napos szórakoztató műsoron a pannonhalmi alkotó közösségek számára biztosítottunk bemutatkozási lehetőségét. Emellett olyan programrészek is színesítették a délutánt, mint kommandós, íjász, karate és társastánc bemutató. Számításaink szerint 700-800 fő vett részt az
24
Dobos Nóra
35
első alkalommal megrendezett (felújított) pannonhalmi majálison, ami a feltételek megléte esetén folytatásra ösztönzi egyesületünket. Külön öröm számunkra, hogy az általunk kényszerűen alkotott Majális-tér átment a köztudatba. Ma már hivatalos elnevezés nélkül is így emlegetik a Művelődési Házzal szembeni területet. A működésünket egyre inkább jellemző jótékonykodás eme rendezvényünkön is teret nyert. A felállított májusfát tombolán kisorsoltuk, és a befolyt összeget a már körülírt gyermektáboroztatásra ajánlottuk fel. Akaratunktól függetlenül, de országos hírűvé vált a rendezvény, mert egy kereskedelmi rádió – az útlezárás miatt – napokon át, naponta többször propagálta a rendezvényt, ami a látogatottságon is meglátszott. Másik nagy vállalkozásunk volt a Szent László-napi Pándzsa parti Pándzsa party vadétel főző verseny megszervezése és megrendezése. A sokak által furcsának talált fogalompárosításnak sajátos okai vannak. Egyrészt szeretnénk, ha Pannonhalmának is lenne egy helyieket és idelátogatókat egyaránt megmozgató, érdekes és egyben hasznos fesztiválja. Olyan, ahol a szellemi értékek mellett egyetemes emberi szokások is reflektorfénybe kerülnek, mint például a közös étkezés. Másrészt elég nagy hagyománya van Magyarországon a különböző főzőfesztiváloknak, de olyan, amely egy történelmi személy 900 éves legendájából merít apropót, az vetekszik a fehérholló gyakoriságával. Ugyanis a legendáshírű lovagkirály egyik csatája után „imájából felkelve
visszaindult, s íme szarvas- és marhanyáj ballagott vele szemben, s vadságát levetkezve, a királlyal együtt vonult a sereg közepébe. Szedett tehát ki-ki az állatokból annyit, amennyire szüksége volt.” 25
A rendezvényre – szándékainknak megfelelően – többen hazalátogattak a már elszármazottak közül, sokan voltak az érdeklődők és megfelelő számban állítottak bográcsokat. Az ugyancsak
25
Részlet a Szent László Legendából.
36
pannonhalmi, illetve elszármazott, de köztiszteletben álló személyek alkotta zsűri26 nehéz feladattal birkózott. Ez azt igazolja, hogy érdemes lesz a továbbiakban is megrendezni a Pándzsa parti Pándzsa partyt. Nem kizárt, hogy egyszer a Pándzsáig állnak majd a bográcsok. A fesztiválon is bemutatkozott Szombathelyi Szaniszló énekkara a SaniSingers, Szombathelyi Patrik zenekara a Spatri Jazzband, a Bakony Táncegyüttes, akik a főzőversenyben is részt vettek, valamint – a Pándzsa Táncegyüttes 30 éves jubileumi Gálaműsorán a zenét szolgáltató – Fajkusz Attila és népi zenekara. Történelmi pillanatnak is részesei lehettünk, mert Horváth György megszólaltatta Zsebedics János egykori, köztiszteletben álló órásmester tárogatóját. A sikeresen lebonyolított programok szervezéséből oroszlánrészt vállaló egyesületi elnökünknek, Siska Sándornak emléktárgy ajándékozásával nyilvánítottuk ki köszönetünket. Ekkor, a feliratozás következményeképp merült fel, hogy a Pándzsa Klub önmeghatározásként a „Jót s jól” mottót fogja használni, mint a jövőnek irányt mutató alapelvet. Nyári programunk a szokásossá vált zirci Bakonyi Betyárnapokon való részvételünk volt, ahol a hagyományoknak megfelelően nagyon kellemes napot töltöttünk tervezgetve a jövőt. Szeptemberben jelentős, mérföldkő szerepet betöltő közgyűlést tartottunk, ahol módosítottuk az egyesület alapszabályát, illetve végrehajtottuk az időszerűvé vált tisztújítást. Az alapszabály módosításának több oka is volt. Indokolttá vált a névváltoztatás – helyesebben pontosítás –, hogy tevékenységünket és az ehhez tartozó szervezeti formát nevünk is kifejezze. Egyszerűsítettük,
Dr. Bertalan Zoltán, Csóka János, Fenyő Gyuláné, Majer Józsefné, Horváth György, Pánczél Benedek, Stecina István, Száraz Lajos, Szombathelyi Szaniszló
26
37
rugalmasabbá tettük a működést. Növeltük a tagok jogait és bővítettük az elnökség létszámát, ami összetételében is kifejezi az egyesület értékrendjét, törekvéseit, valamint a célorientáltságot. Most először tiszteletbeli és pártoló tagokat választottunk. A tiszteletbeli tagok: Dr. Bertalan Péter, Horváth György, Stecina István, Száraz Lajos; pártoló tagok: Papp László, Szanyó-McQuay Kft.; örökös taggá választottuk Szombathelyi Szaniszlót. Még augusztus hónapban határozta el az elnökség, hogy készíttetünk Pannonhalmáról egy „digitális térnavigációs interaktív helytörténeti kiadványt”27. A több szempontból úttörő kezdeményezés megvalósítása sok összetevőtől függ, de az előkészületek, a település célirányos lefényképezése megtörtént. Szeretnénk, ha a májusi Generációk Találkozása 2004. fesztiválon bemutathatnánk a kész alkotást. Október első napjaiban összeült a Generációk Találkozása 2004. fesztivál szervezőbizottsága. Elhatároztuk, hogy Száraz Lajos irányításával egyesületünk megszervezi és megrendezi a nagysikerű programsorozat folytatását. A rendezvény az „Ismerjük meg Pannonhalma barátait” alcímet kapta, aktualitása az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk lesz. Csatlakozva a Nemzeti Emlékezet Programhoz, azt javasoltuk a Radnóti Miklós Általános Iskola vezetésének, hogy az iskola ének-zene terme viselje Németh Zoltán tanár úr nevét. (A „névadó ünnepség” 2004-ben, a pedagógusnapon lesz.) A pannonhalmi egyesületek és szerveződések jó együttműködésének eredményeként a Pándzsa Klub az önkormányzati képviselők28 2003. évi tiszteletdíjából – az egyesület számára felajánlott részből – támogatta a Vöröskereszt helyi szervezetét.
27
28
A tartalmat röviden kifejező elnevezést magyarítani szeretnénk. Dr. Bertalan Péter, Németh Zoltán, Siska Béla, Szabó Attila
38
Kifejtettük véleményünket a pannonhalmi új közterületek, illetve az elmúlt rendszerhez kötődő személyekről elnevezett utcák névadási folyamatában. Alapszabályunk értelmében meghatározó számunkra, hogy az abban megemlített kimagasló történelmi személyek nevét közterület vagy közintézmény viselje. Ezért ezzel összhangban fogalmaztunk meg javaslatokat, figyelembe véve az általunk megismert egyéb véleményeket is. A konkrét javaslatok felsorolásától eltekintve – mivel az alapszabályunkból bárki számára kiolvasható –, a leghatározottabban megfogalmazott és képviselt elképzelésünket tartjuk indokoltnak e sorokon is megismertetni. Eszerint az egyesület által képviselt elvekkel szoros összhangban szeretnénk, hogy a Bajcsy-Zsilinszky Endréről elnevezett utca – részben vagy egészben – visszanyerje a Szent László utca nevet. Ugyanitt érdemes szót ejteni azon régi elképzelésünkről, miszerint egészalakos Szent László szobrot szeretnénk állítani városunkban, mert helytörténeti szempontból kimagasló tettnek tekintjük, hogy uralkodása kezdetén (1077-ben), Pannonhalmán (Szent Márton hegyén) országgyűlést tartott a lovagkirály. Sajnálatos esemény zárta a 2003. évet. Közel napra pontosan az egyesület megalakulásának ötödik évfordulóján utolsó útjára kísértük Tárnoki Lászlót, aki a Pándzsa Táncegyüttes bölcsőjénél is jelen volt. A tanár úrral az együttes zenekarát alapító tanár-zenészek mindegyike véglegesen elköltözött közülünk. Itt maradt ugyanakkor az a szellemiség, amit ők plántáltak belénk, mert nem csupán tanítottak, értéket is közvetítettek. Zsinórmértéke lett közösségi és egyéni életünknek mindaz, amit észrevétlenül, de mélyen zsigereinkbe ivódottan kaptunk tőlük. Laci bácsi is önzetlenül szolgált egy ma már megszűnőnek tűnő mentalitást, amit röviden közösségteremtésnek nevezhetünk. Az elnökség, az elnökségi ülések állandó meghívottai, a tiszteletbeli és pártoló tagok részvételével a Pándzsa Klub jogi értelemben vett
39
születésnapján, 2004. január 10-én a Danubius Grand Hotel Margitsziget „Park” különtermében ünnepi elnökségi ülésre került sor. Ekkor értékeltük az egyesület öt évének eredményeit és meghatároztuk a következő évek fő teendőit. * Szerveződésünk a Pannonhalmi Pándzsa Klub Lokálpatrióta, Hagyományőrző, Kulturális és Rendezvényszervező Egyesület a kronológiai rendben felsorolt események mellett részt vett olyan közéleti rendezvényeken is, amelyek nem tartoztak szorosan az egyesület programjához, de azokat egyrészt természetesnek vettük, másrészt előírásszerű kötelezettség indokolta. Ilyen volt a területfejlesztési terv véleményezése, különböző ünnepségeken való passzív és aktív (néptánc műsor, koszorúzás) részvétel. Ugyanígy a más szervezetek vagy magánszemélyek által szervezett programok segítése is része tevékenységünknek. Sajtóérdeklődésnek is több alkalommal tettünk eleget. Ugyancsak ide sorolható a több korosztályban folyó néptánc oktatás ügyének segítése is. Mindazonáltal hangsúlyozni kell a Pándzsa öregfiúk formáció szerepléseit is, amelyekkel határainkon belül és kívül egyaránt sokszor képviseltük Pannonhalmát a színpadon, és értünk el sikereket. Az ügyintézések során komoly partneri kapcsolatot alakítottunk ki az Állami Népi Együttessel. Részt vettünk az első olyan helyi sajtóorgánum (Márton Harang) beindításának folyamatában, amelyet kizárólag pannonhalmi civil szervezetek hívtak életre. Több közügyben szóban vagy írásban fejtettük ki véleményünket. Eleget tettünk különböző szervezeti gyűléseken, konferenciákon való részvételi kötelezettségnek. Programjaink, terveink, célkitűzéseink megismertetése érdekében tájékoztatókat tartottunk. Megannyi alkalommal, illetve több helyre nyújtottunk be pályázatot céljaink elérését segítő támogatásokért.
40
Éves rendszerességgel szerveztünk egy- vagy kétnapos, tipikusan családos bakonyi kirándulást, kempingezést. Ezen alkalmakkor többnyire az Ördögrét volt az úti cél, de előfordult, hogy a Bakony más tisztásán kötöttünk ki. Az is megesett, hogy a Balaton jegén köszöntöttük az újesztendőt. Nem utolsó sorban említést érdemel még, hogy vannak olyan tagjaink, akik az egyesület értékrendjével összhangban készítettek publikációkat, szakdolgozatot és pályázati dolgozatokat. Tudjuk mindannyian, hogy a múlt sikerei nem igazolnak semmit, de AMIT ELVÉGEZTÜNK LÁTSZIK A VÁROSON. 29
Az alapító „öregfiúk”
29
Hobo – Közép-európai hobo blues II. (2002)
41
1972 – A kezdetek kezdete
42
A Pannonhalmi Pándzsa Klub Lokálpatrióta, Hagyományőrző, Kulturális és Rendezvényszervező Egyesület ALAPSZABÁLYA 1.§.
A társadalmi szervezet neve, székhelye, működése 1.
A társadalmi szervezet neve: Pannonhalmi Pándzsa Klub Lokálpatrióta, Hagyományőrző, Kulturális és Rendezvényszervező Egyesület. Rövidítve: Pándzsa Klub vagy Pándzsa Egyesület (a továbbiakban is így).
2. 3.
A Pándzsa Egyesület székhelye: 9090 Pannonhalma, Kazinczy
Ferenc Művelődési Ház, Petőfi Sándor u. 25. 4. Levelezési címe: 9090 Pannonhalma Dallos S. u. 30. 5. Működési területe: Pannonhalmi helyi egyesület. 6. A Pándzsa Egyesület jogi személy. 7. A Pándzsa Egyesület politikai pártoktól független társadalmi szervezet. • •
Politikai szervezettől támogatást nem kér és nem fogad el, A vezetőség tagjai sem tagsági, sem alkalmazotti viszonyban nem állnak politikai pártokkal. 2.§.
Az Egyesület célja és tevékenysége Célkitűzések:
1.
2. 3. 4. 5.
Az Egyesület működése során törekszik Pannonhalma történelmi és kulturális szerepének minél szélesebb körben történő megismertetésére. Támogatja a helyi hovatartozás tudatát elősegítő törekvéseket. Partneri együttműködésre törekszik a város valamennyi intézményével. Segíti az önkormányzat munkáját, különösen a kötelező feladatokon túli programokat. A Pándzsa Táncegyüttes működési feltételeinek segítése,
43
javíttatása és közösségteremtő funkciójának erősítése, a produkcióképesség fenntartása. 6. Jótékony, segítő szándékú tevékenység a város rászorulói gondjainak enyhítésére. 7. Fesztiválok és egyéb kulturális program szervezése, rendezése. 8. Egyéb célok Konkrét célok: A Célkitűzések részletei: 1. A város (régióban valaha megvolt) központi szerepe visszaállításának segítése. 2. A városi jelleget erősítő hagyományos és hagyományteremtő programok szervezése, illetve azokon való aktív részvétel. 3. Pannonhalma nevének visszaállítását – praktikus okokból – nem kívánja, de az ezirányú törekvéseket, a település névadója emlékének ápolása miatt, nem tartja károsnak. (Pannonhalma – Győrszentmárton) 4. Ápolja a Pannonhalmához kötődő történelmi személyek emlékét, és a közelmúlt kimagasló személyiségeinek emléket állít: • Géza nagyfejedelem – aki Szent Márton kolostorát alapította, • Szent Márton, tours-i püspök – a település szülöttje, egykori névadója, • Szent István, első királyunk – aki Pannonhalmán tett fogadalmat és e helyről indult Koppány ellen, • Szent Imre herceg – aki Pannonhalmán is nevelkedett és többször megfordult a kolostorban, • Szent Gellért csanádi püspök – aki Pannonhalmán is tanította Imre herceget, Magyarország első vértanúja • Pannonhalmi Boldog Mór, pécsi püspök – az első pannonhalmi, illetve magyar diák, Szent László lovagkirály – aki 1077-ben Pannonhalmán országgyűlést tartott,
Kelemen Krizosztom, – a százakat megmentő főapát,
44
• Dr. Szombathelyi Károly – köztiszteletben álló, legendás körzeti orvos, • Németh Zoltán tanár – a Pándzsa Táncegyüttes alapító tagja, zenekari vezetője. 5.
Ismertterjesztő jelleggel foglalkozik Szent Márton születési helyének lehetőség szerinti meghatározása körüli elméleti vitával. 6. A helytörténet tanrendbe állíttatása, kapcsolódás a Nemzeti Emlékezet Programhoz. 7. A Főapátság és a város történelmének, a közös múltnak jobb megismertetése a jelen helyzet értelmezhetősége érdekében. − Ennek érdekében folyamatos párbeszéd fenntartása a Főapátsággal és minden – a célkitűzéseket támogató – intézménnyel és magánszeméllyel. − Tudományos és ismeretterjesztő tevékenység a város polgárainak aktív bevonásával. 8. A helyhatósági választások során törekszünk a pártsemlegesség megteremtésére, és aktívan részt veszünk a hiteles vezetők kiválasztásának folyamatában. − Kezdeményeztük és továbbra is támogatjuk, hogy a mindenkori alpolgármester feladatul kapja a község civil szerveződéseinek összefogását, véleményeik megjelenítését az önkormányzat testületi ülésein. 9. A Pándzsa Táncegyüttes működési feltételei javításának segítése, szakmai segítségnyújtás. − Bemutatkozási lehetőség minél nagyobb számban való biztosítása. − A több évtizedes közösségteremtő tevékenység pozitívumainak megismertetése, kiaknázása a város hírnevének öregbítése érdekében. 10. A jótékonysági tevékenység eseti, konkrét jelleggel saját kapacitás kiaknázásával. Gyermekek táboroztatásának segítése. 11. Községtörténeti, nemzeti és állami, valamint egyházi ünnepek méltó megünneplésének színvonalassá tételének kezdeményezése és az azokon való aktív részvétel: − előadásokkal, néptánc műsorral, találkozók szervezésével,
45
− a testvérvárosi kapcsolatból adódó rendezvények segítése, − a Generációk Találkozása fesztivál kétévenkénti megrendezése. 12. Támogatjuk és tevőlegesen segítjük a pannonhalmi önszerveződések párbeszédét és együttműködését. − A tagok személyes kapcsolatainak sokoldalú kiaknázása. − Törekszünk arra, hogy a szakkérdéseket igénylő kérdésekben szakemberek, szakmai érvek alapján döntsenek, mellőzve a laikus vélelmeket. Állandó rendezvényeink: A Pándzsa-bál évenkénti megrendezése. Generációk Találkozása fesztivál A Szent László napi “Pándzsa parti - Pándzsa-party” évenkénti megrendezése. Szent Márton napi megemlékezések, 3.§.
A tagság 1.
Az Egyesület tagjai: a.) alapító tagok b.) rendes tagok c.) tiszteletbeli tagok d.) pártoló tagok 2. Alapító tagok: akik a klubszerű működés kezdetének évében, 1998-ban váltak tagokká. 3. A Pándzsa Egyesület alapító elnöke Siska Gábor (9024 Győr Cuha u. 21.), aki az egyesület életre hívója, alapító tagja és első elnöke. Választott funkciót nem visel. 4. Az Egyesület rendes tagja lehet, aki • a belépési szándékát megelőző naptári évtől kezdődően tevőlegesen segítette az egyesület munkáját, rendezvényeinek megvalósítását, • az Egyesületbe való belépési szándékát belépési nyilatkozat kitöltésével kinyilvánítja, az Alapszabályt elfogadja, és kérelmét az elnökség jóváhagyja.
46
5.
6.
Tiszteletbeli tag: az Egyesület tagsága vagy az elnökség javaslatára, az elnökség döntése alapján az a személy lehet, aki életvitelével vagy az Egyesület céljainak valóra váltását elősegítő tevékenységével érdemeket szerez. Pártoló tag: az a jogi- vagy magánszemély, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, amely vagy aki az Egyesület célkitűzéseit magáévá teszi, s azok megvalósítását anyagi támogatásával is segíti. 4.§.
A tagok felvétele 1. 2.
A rendes tagok felvételét az Egyesület elnöksége bírálja el. A tiszteletbeli és pártoló tagok felvételét ugyancsak az elnökség bírálja el, de azokról az éves baráti összejövetelen tájékoztatja a tagságot. 5.§.
A tagok jogai és kötelezettségei 1.
A Egyesület rendes tagjait egyenlő jogok illetik meg, és kötelezettségek terhelik. 2. A rendes tagok jogai: − jogosultak részt venni az Egyesület tevékenységében; − javaslatot tehetnek, véleményt nyilváníthatnak az Egyesület működését érintő kérdésben; − részt vehetnek a zártkörű, éves baráti találkozón, a Pándzsa-bálon; − szavazási és tanácskozási joguk van az Egyesület összejövetelein; − választhatnak és választhatók; − javaslatot tehetnek a tisztségviselőkre; − javasolhatják az Egyesület tevékenységének kibővítését, módosítását. 3. A rendes tagok kötelezettségei: − magánéletükben is a pannonhalmi lokálpatriotizmus képviselete; − támogatni az Egyesületet céljainak megvalósításában; − közéleti tevékenységük során az Egyesület szellemiségével
47
összeegyeztethető magatartást tanúsítani; − tagdíjat évente március 31-ig megfizetni, ami a mindenkori köztisztviselői illetményalap 5%-a (100-as értékre kerekítve). 4. Nem fizet tagdíjat a: − sorkatona; − nyugdíjas; − diák; − tiszteletbeli vagy pártoló tag, illetve − akiket ez alól az elnökség írásban felment. 5. A tiszteletbeli tagokat – az elnökségi tisztség viselésének kivételével – a rendes tagokkal azonos jogok illetik meg. 6. A pártoló tag vagy annak kijelölt képviselője véleményt nyilváníthat, és javaslatot tehet az Egyesület működésével kapcsolatban. 6.§.
A tagság megszűnése 1.
A tagság megszűnik: − a tag halálával, (jogutód nélküli megszűnésével); − kilépéssel; − a tag törlésével; − kizárással. 2. Kilépéshez minden tagnak bármikor joga van. A kilépési szándékot az elnökségnek kell jelezni – lehetőleg írásban –, de az a tagdíjbefizetés elmaradásával is megvalósul. 3. Törölni lehet azt a tagot, aki egy évig nem fizet tagdíjat, erre hajlandóságot sem mutat, amennyiben az alól nincs felmentve. Kétévi tagdíjfizetés elmaradása automatikus kizárást eredményez. 4. Ki kell zárni azt a tagot, akinek magatartása súlyosan sérti a Egyesület érdekeit és célkitűzéseit. Erről az elnökség dönt. 5. A kizárási ügyekről az elnökségnek tájékoztatást kell adnia a tagságnak, amely a kizárást a közgyűlésen felülbírálhatja. 6. A határozatokat az érintettekkel írásban kell közölni.
48
7.§.
A Egyesület szervezeti felépítése 1.
Az Egyesület egyetlen, egységes szervezet, melynek legfelsőbb szerve a közgyűlés. 2. A szervezeten belül önálló csoportot képezhet a Pándzsa Táncegyüttes. 3. Legalább öt fő további csoportokat is létre hozhat a célkitűzések megvalósítása érdekében. 4. A csoport(ok) vezető(i) automatikusan nem tagja(i) az elnökségnek. 5. Az Egyesület irányítását: − a közgyűlés; − az elnökség; (kibővített elnökség); valamint − a tevékenység jellegéből adódóan a csoport(ok) vezető(i) végzik. 6. A csoport(ok) vezető(i) a kibővített elnökség tagja(i). 8.§.
A szervezet működése 1.
2.
3.
A közgyűlés A közgyűlés az egyesületi tagok összességéből álló, legfelső döntéshozó szerv, ami szükség szerint, de legalább ötévenként egyszer ülésezik. A közgyűlés rendes ülését az elnökség, rendkívüli ülését az elnökség vagy a tagok 1/3-ának megbízottja hívja össze. Rendkívüli közgyűlést kell összehívni akkor is, ha azt az Egyesület tagjainak 1/3-a a közgyűlés hatáskörébe tartozó ügyben a javasolt napirend, valamint ok és cél megjelölésével írásban kéri. A tagság kezdeményezésére a közgyűlést a kérelem benyújtásától számított 50 napon belül össze kell hívni, melynek napirendjére a kérelmezők által megjelölteket fel kell venni; azonban más pont is napirendre tűzhető. A közgyűlés helyszínét, időpontját, napirendjét és határozatképtelenség esetén a közgyűlés változatlan napirenddel történő megtartására vonatkozó tájékoztatót a meghívóban közölni kell a tagokkal.
49
4. A közgyűlés akkor határozatképes, ha a tagság legalább fele + 1 fő megjelent. Határozatképtelenség esetén változatlan napirenddel 15 napon belüli időre kitűzött és a meghívóban már közölt közgyűlés a részvételi arányra tekintet nélkül határozatképes. 5. Minden tag egy-egy szavazattal rendelkezik. A tagok szavazati jogukat semmilyen formában másra át nem ruházhatják. Az a tag, aki egy kérdés vitájánál jelen volt, de valamilyen oknál fogva a szavazáson nem tud részt venni, jogosult az adott kérdésben a szavazatát borítékba téve a levezető elnöknek átadni, aki azt a szavazatok összesítése során ismerteti. A tagok személyüket érintő kérdésben nem szavazhatnak. 6. A közgyűlés határozatait általában egyszerű szótöbbséggel és nyílt szavazás keretében hozza. Szavazás előtt a határozatképességet vizsgálni kell. 7. A közgyűlés szükség szerint hozott ügyrendi határozatával tetszőleges napirendi pontokban titkos vagy név szerinti szavazást rendelhet el a jelenlevők 1/3-ának egyetértésével. 8. A közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik: • a tisztségviselők megválasztása; • az Alapszabály elfogadása és módosítása; • az Egyesület működésének felfüggesztése vagy megszüntetése; • a költségvetés elfogadása vagy az elnökség hatáskörébe utalása; • éves beszámoló, illetve az aktuális év programjának elfogadása vagy az elnökség hatáskörébe utalása; • az Egyesület általános céljainak és programjának meghatározása; • az Egyesület más szervezetekkel való olyan hivatalos együttműködésének engedélyezése, amely az Egyesület szuverenitását érinti; • az Ellenőrző Bizottság tagjainak megválasztása; • elutasított tagfelvételi kérelmek kérésre történő felülvizsgálata; • kérésre tagok törlése és a kizárások ügyeiben felülvizsgálati döntés;
50
• • 9. • • 10.
11.
12. • • • • • • • 13.
elnökségi tagok és tisztségviselők visszahívása és felmentése; az elnökség taglétszámának meghatározása. A közgyűlés egyszerű szótöbbséggel hozza határozatait. Kivétel: az Alapszabály elfogadása és módosítása, melyekről a jelenlévő tagok 2/3-ának egyetértő szavazatával, illetve az Egyesület működésének felfüggesztése vagy megszüntetése, melyekről az összes tag 2/3-ának egyetértő szavazatával dönt. Az elnökségi beszámolót és az éves gazdálkodásról szóló beszámoló elfogadását a közgyűlés vagy az elnökség az Ellenőrző Bizottság e témákhoz kapcsolódó véleményének ismeretében tárgyalja meg. A közgyűlés bármely feladat ellátására tagjai sorából vagy külső szakértők bevonásával bizottságot hozhat létre, melyeknek elnöki tisztét az egyesület tagjának kell betölteni. A közgyűlésről jegyzőkönyv készül. A jegyzőkönyv tartalmazza az ülés helyét, idejét, a levezető elnök, a hitelesítő, a jegyzőkönyvvezető nevét, a határozatképesség megállapítására vonatkozó adatokat, a napirendi pontokat, az azokkal kapcsolatosan elhangzott kérdések, hozzászólások, észrevételek lényegét, a szavazás eredményét, a döntést támogatók és ellenzők számarányát (ha lehetséges a személyét), a hozott határozatok szövegét, a végrehajtás határidejét, a végrehajtásért felelős személy nevét. A jegyzőkönyv mellékleteként csatolni kell a meghívót, a jelenléti ívet és az írásbeli előterjesztéseket, beszámolókat. 9.§.
Az elnökség 1. 2. 3.
Az elnökség két közgyűlés közötti időszakban az elnök vezetésével irányítja és képviseli az Egyesületet. A közgyűlés elnökből, két alelnökből és négy fő elnökségi tagból álló hét fős elnökséget választ. Az alapító elnök, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény alapján – a Pándzsa Egyesület támogatásával indult –
51
4.
5.
6.
7. 8. • • •
9. 10.
megválasztott független képviselők az elnökségi ülésekre meghívót kapnak és azon tanácskozási joggal részt vehetnek. Az elnök és az elnökségi tagok személyére a tisztségválasztó közgyűlésen az alapító elnök tesz szóban javaslatot. Ennek hiányában vagy a jelenlévő tagok 1/3-ának kérésére 3 fős jelölőbizottságot kell választani, akik javaslatukat ugyancsak szóban terjesztik elő. Az elnököt és az elnökség tagjait a közgyűlés szótöbbséggel, nyíltan vagy a jelenlévők 1/3-ának kérésére titkos szavazás keretében választja meg. Az elnökség tagjai elnökségi munkájukért anyagi ellenszolgáltatásban nem részesülnek, de költségeik megtérítését kérhetik, melyről az elnökségnek dönteni kell. Az Egyesület egyszemélyi képviseletére az elnök és – akadályoztatása esetén – az alelnökök jogosultak. Az elnökség hatáskörébe tartozik: a döntés a közgyűlési hatáskörbe nem tartozó ügyekben; a közgyűlési határozatok végrehajtása, és döntés a végrehajtás módozatait illetően. A 2003. szeptember 12-ei közgyűlés – az 1989. évi II. törvény 12. §-a (2) bekezdése rendelkezéseinek alapján – az elnökség hatáskörébe utalta a költségvetés és az éves beszámoló elfogadását. Az elnök két elnökségi ülés között gondoskodik a döntések végrehajtásáról. Az elnökségi üléseken minden egyes tag részt vehet, és a témák megvitatása során kifejtheti véleményét, és rendkívüli napirendi pont megvitatását is javasolhatja. 10. §
Az elnökség működése 1. 2.
52
Az elnökség kéthavonta ülésezik. Összehívásáról az elnök gondoskodik. Érdemtelenség, illetve akadályoztatás esetén három elnökségi tag egyetértésével elhalasztható, indokolt esetben elhagyható az
elnökség soros ülése. 3. Az elnökség akkor határozatképes, ha tagjainak több mint az 50%a határozathozatalnál jelen van, és az adott kérdésben szavazati joggal rendelkezik. Az elnöknek és egy alelnöknek részt kell vennie a döntéshozatal folyamatában. 4. Nem rendelkezik szavazati joggal az, akit az adott határozat személyesen érint. 5. Az elnökség határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza. 6. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. 11. §
Baráti találkozó 1.
Az Egyesület minden évben február 03-át követő első szombaton ünnepélyes baráti találkozót rendez Pannonhalmán. 2. A baráti találkozó célja az Egyesület tagságának széleskörű, közvetlen tájékoztatása a egyesület működéséről; továbbá a tagság részére kötetlen kapcsolattartási lehetőség biztosítása. A tagok családtagjainak is közvetlen bepillantást biztosítani az egyesület életébe. 3. Az elnökség ismerteti az elmúlt időszakban tiszteletbeli taggá választottak életútját a baráti találkozó résztvevőivel. 4. A baráti találkozó a 2.§.-ban szereplő Pándzsa-bál. 12.§.
Az Egyesület gazdálkodása 1. 2.
Az Egyesület nonprofit szervezet. Az Egyesület vagyonát a tagdíjakból befolyt összeg, a pártoló és tiszteletbeli tagok hozzájárulásai, adományok, és egyéb (pályázatok, szja 1%-a) bevételek képezik. 3. Az Egyesület anyagi ügyeinek kezeléséért az elnök a felelős: gondoskodik a tagdíjak és egyéb forrásból származó befizetések nyilvántartásáról, valamint a kötelezettségek teljesítéséről; egyúttal arról is, hogy az Egyesület gazdálkodása összhangban legyen az érvényes jogszabályokkal. 4. Két elnökségi ülés között a feladatok végrehajtása érdekében a mindenkori köztisztviselői illetményalap ötszörösének megfelelő
53
– de legfeljebb a teljes vagyon feléig terjedő – pénzösszeg felhasználásáról egymaga dönthet az elnök, amelyről a következő elnökségi ülésen részletesen beszámol. 5. A gazdálkodás felügyeletét az Ellenőrző Bizottság végzi. 6. Az egyesület a tartozásaiért saját vagyona erejéig felel. 7. A gazdálkodási – és szükség esetén a jogi – feladatok ellátására tiszteletdíjas szakértőt bízhat meg az egyesület. 13.§.
A gazdálkodás ellenőrzése 1.
A gazdálkodás felügyeletére a közgyűlés tagjai közül háromtagú Ellenőrző Bizottságot választ. 2. A bizottság szükség szerint, de évente legalább kétszer ülésezik, amit annak bármelyik tagja összehívhat. 3. A bizottság tagjai tájékoztatást kérhetnek az Egyesület elnökségétől és tisztségviselőitől, a számlákat és kimutatásokat ellenőrizhetik. 4. A bizottság tagjait titoktartási kötelezettség terheli a tudomásukra jutott adatok vonatkozásában, azonban a közgyűlésnek kötelesek beszámolni vizsgálódásaik eredményéről az évet értékelő közgyűlésen. 14.§.
A tisztségek megszűnése 1. 2. 3. • • • 4.
54
A tisztségekre történt megválasztás 5 évre szól. Az elnökség idő előtt felmentheti kötelezettségei és jogai alól tisztségviselőjét , ha az vállalt tisztségét tartósan elhanyagolja, az Egyesület céljaival vagy programjával össze nem egyeztethető nyilatkozatot tesz vagy ilyen tevékenységet folytat, erkölcsileg érdemtelenné válik a tisztség viselésére, és nem mond le. Az így megszüntetni kívánt tisztség viselésének kérdését a lehető legrövidebb időn belül a közgyűlés elé kell vinni.
5.
A tisztségviselés a mandátum lejárta előtt a tisztségviselő halálával vagy lemondásával is megszűnik. 15.§.
Az Egyesület képviselete 1.
2.
3.
Az Egyesületet külső viszonylatban az elnök és – akadályoztatása esetén – az alelnökök képviselik, és ők – ugyanezen feltételekkel – jogosultak az Egyesület nevében a hivatalos levelezést egy személyben aláírni. A mindenkori köztisztviselői illetményalap ötszörösét meghaladó kötelezettség-vállaláshoz kettős aláírás szükséges. Ilyen ügyekben az elnök és egy elnökségi tag ír alá. Ugyanez vonatkozik a banki ügyintézésre is. Az 1.) és 2.) bekezdésekben megfogalmazott képviseletre, külön megbízás alapján az alapító elnök is jogosult. A megbízást az 1.) bekezdésben nevesítettek adhatják. 16.§.
Záró rendelkezések 1.
A Pannonhalmi Pándzsa Egyesület alapító tagjai kinyilvánították, hogy – mint egyesület – semmilyen formában nem támogatnak pártpolitikai célokat és politikai kampányban nem vesznek részt. Ezt a jelenlegi tagság is fenntartja. 2. Az Egyesület működésére nézve a jelen Alapszabályban nem szabályozott kérdésben a PTK., valamint az egyesületi jogról szóló 1989. évi II. törvény rendelkezései; gazdálkodására a mindenkori pénzügyi és számviteli szabályok az irányadók. 3. A Pándzsa Egyesület új Alapszabályát a tagság 2003. szeptember 12–ei ülésén elfogadta. 4. A Egyesületet – mint egyesületet – a Győr–Moson–Sopron Megyei Bíróság 1999. január 13–án, 1916 számon vette nyilvántartásba.
55
A vezetőség és az ellenőrző bizottság személyi összetételéről is döntött a 2003. szeptember 12–i közgyűlés. Elnök: Alelnökök:
Siska Sándor 9090 Pannonhalma Dallos S. u. 30. Burján Sándor 9090 Pannonhalma Fenyvesalja 14. Szabó Attila 9090 Pannonhalma Dallos S. u. 7. Elnökségi tagok: Gombás Kornél 9090 Pannonhalma Dallos S. u. 3. Hegedűs Ferenc 9090 Pannonhalma Ady E. u. 52. Pardavi László 2089 Telki Völgy u. 11. Szombathelyi Szaniszló 9023 Győr Magyar utca. 3. Ellenőrző Bizottság: Dr. Szabó György 9024 Győr Ikva u. 16. Féliné Kaczor Emma 9090 Pannonhalma Kisfaludy 2. Titrich Ferenc 9090 Pannonhalma Bajcsy u. 22. Hitelesítők: Siskáné Vadász Anikó Majer Józsefné Szabó Rita jegyzőkönyvvezető jk.hitelesítő jk.hitelesítő
56
A Pannonhalmi Pándzsa Klub alapító tagjai (1998. november 25.)
Bariska Szilárd Bariska Szilárdné Burján Sándor Burjánné Szabó Ilona Lamperth Róbert Lamperthné Szűcs Márta Németh Lajos Némethné Szegvári Tímea Dr. Petrovicz Edina Pardavi László Siska Béla Siska Gábor Siska Sándor Siskáné Kiss Lívia Siskáné Vadász Anikó Szabó Attila
57
Az egyesület tagjai
Akaró Ferenc Ács Zsuzsa Bariska Szilárd Bariska Szilárdné Dr. Bertalan Péter Borbélyné Kaczor Edina Botló Balázs Burján Sándor Burjánné Szabó Ilona Cser Józsefné Erdélyi István Farkas László Féli Krisztina Féliné Kaczor Emma Galgócziné Bálint Márta Gombás Ákos Gombás Károly Gombás Kornél Hegedűs Ferenc Horváth György Kaczor Adél Kádiné Tittrich Ilona Kerekesné Kállai Kovácsné Reizinger Marczali Gáborné Mayer Józsefné Németh Józsefné Németh Lajos Némethné Szegvári Tímea Papatyi Natália
58
Papp László Pardavi László Dr. Petrovicz Edina Rákli László Rákli Tibor Reizinger Lászlóné Sárovics Attila Sárovics Attiláné Siska Béla Siska Gábor Siska Sándor Siskáné Kiss Lívia Siskáné Vadász Anikó Stecina István Stecina Lászlóné Szabó Attila Dr. Szabó György Szabó József Szabó Rita Száraz Lajos Dr. Szabóné Dr. Pimpedli Tímea Szabóné Vörös Ágnes Szanyó-McQuay Kft. Széber Ferenc Székely Tiborné Szendi Róbert Szombathelyi Szaniszló Szűcs György Titrich Ferenc Tittrich György Tóth Renáta
Az egyesület, illetve a rendezvények fő támogatói: - alfabetikus sorrendben A Pannonhalmi Pándzsa Klub Lokálpatrióta, Hagyományőrző, Kulturális és Rendezvényszervező Egyesület Tagsága
Dr. Baán László Baranyai Rudolf Bencés Diákszövetség BMC Rádió Borbély Károly Coca-Cola Beverages Danubius Grand Hotel Margitsziget Győri Nemzeti Színház Győrság Önkormányzata Gyimesi Károlyné Hegivill Hidegné Dr. Lucza Katalin Imre László Koczka Józsefné Lázár János Liget Kávéház Majer Józsefné Marton József Masterfoods Dr. Medgyasszay László Mischek AG Dr. Németh Szilárd Nagy László Nemzeti Kulturális Alapprogram Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Opra Vilmos Önkormányzati képviselők: Dr. Bertalan Péter Erdélyi Antal Németh Zoltán
59
Pongrácz Róbert Siska Béla Szabó Attila
Pannonhalma Egyházközség Pannonhalma és Vidéke Takarékszövetkezet Pannonhalma Város Önkormányzata Pannonhalmi Főapátság, Pannonhalmi Nyugdíjas Klub Pannonhalmi Tűzoltó Egyesület Papp László Pardavi László PAX Hotel Pannonhalma Pepsi Reizinger László Radda Mária Ravazdi Erdészet Sárovics Attila Dr. Sólymos Szilveszter Subert Péter Subert Sándor Stecina István Szanyó Árpád Szanyó-McQuay Kft. Száraz Lajos Szent Márton Polgárőr Egyesület Szociális- és Családügyi Minisztérium Tanai Lajos Tolnai Eta Török Béla Dr. Várszegi Asztrik Visztricz Ottó Vörös Endre Dr. Wachsler Tamás Zwack Unikum Rt. Külön köszönet mindazoknak, akik felajánlásaikkal hozzájárultak a Pándzsa-bálok sikereihez.
60
Rólunk írták
61
62
Legendákat mesélnek róla30 Nehezen megfogalmazható az a vonzalom, melyet a húsz éve meghalt körzeti orvos ébresztett ismerőseiben. Dr. Szombathelyi Károly példaszerű életviteléről és legendás hivatástudatáról ma is történeteket mesélnek. A Pannonhalmi Pándzsa Klub lokálpatrióta egyesület posztumusz Köztársasági Elnöki Arany Emlékéremre terjesztette fel a felejthetetlen embert, az elismerés átadására a közeljövőben kerül sor. Második gyerekként született 1912. július 10-én Komáromban Szvoboda Károly néven a későbbi többszörös doktor. Szülei, Szvoboda Károly szíjgyártó-nyeregkészítő és Wawzsin Gizella – nevük után ítélve – szláv származásúak, bár már nagyszüleik magyarnak vallották magukat. A Baranyából származó család sokszor költözködött az édesapa munkája miatt, a Magyar Császári és Királyi Hadsereg iparosa volt. A fiatal Károly középiskolai tanulmányait Miskolcon kezdte, és Pécsett fejezte be, itt szerzett jogi diplomát is. Nevét 1935-ben Szombathelyire változtatta. Először házitanítóként, majd segédjegyzőként dolgozott és jegyzői diplomát szerzett. Később beiratkozott a szegedi egyetemre orvostanhallgatónak. Behívták katonának és részt vett az erdélyi bevonulásban, de néhány hónap múlva az egyetem kérésére leszerelték, így 1944 szeptemberében végzett és pár nap múlva már a győri Szentháromság Kórház baleseti sebészetén dolgozott. Győrszentmártonban (a későbbi Pannonhalmán) 1954-től huszonöt éven keresztül, haláláig volt körzeti orvos. Felesége, Kupi Anna orvosasszisztens, négy gyermekük és nyolc unokájuk született. A köztiszteletnek örvendő néhai orvos buzgó vallásossága miatt Jézus életét tekintette példának, mindennapi tevékenységét a
30
A publikációkat változatlan, nyomdahű formában közöljük.
63
szolgálatkészség jellemezte. Soha nem nézte, ki a szegény és ki a gazdag, csak az embert látta. A gyógyítás mellett kevés ideje maradt ránk, de példája mégis jelentős „útravalóval” Dr. Szombathelyi Károly szolgált. Fölénk hatalmasodó, óriási egyéniség volt és zseniális pedagógus. Sok tettét később értettem meg igazán, mikor magam is családapa lettem. Ugyanaz az odaadó hozzáállás és teljes alázat jellemez, mint őt, mindenben, amibe belekezdek – mondta róla fia, Szombathelyi Szaniszló, aki a győri Révai Miklós Gimnázium zenetanára és énekegyüttest vezet. Rimányi Zita (Kisalföld, 1999. június 29., 3. p) A legendás orvosról A Kisalföld június 29-i számában olvastam a legendás orvosról. Dr. Szombathelyi Károly Győrsövényháznak mint székhelynek és a környékéhez tartozó hat községnek, külterületi lakott helyeknek volt több éven át 1954-ig a szó igazi értelmében körzeti orvosa. Sokszor láttuk orvosi táskájával és könyvvel a kezében gyalogszerrel róni az utat. Elképzelni is nehéz, hogyan tudott ekkora körzetet az emberek teljes megelégedésére orvosként ellátni. Bármikor készen állt a gyógyításra, és előfordult, hogy az éppen hozzá igyekvő beteget két falu között látta el. Előfordult, hogy a Győrsövényháztól elég távol fekvő Tárnokrétiből egy éjszakai hívás után a hajnali órákban a dűlőutakon hazafelé tartva, fáradtan és kimerülten egy szénaboglyában pihent meg. Családja, párja mindenben támogatta őt. A nép orvosa leküzdött minden akadályt, és nem nagyon tartott igényt arra, hogy szállítgassák. Hivatástudata minden elképzelhetőt felülmúlt. Emberséges ember volt. Munkájában az elhivatottság, emberi kapcsolataiban az alázat és a szeretet volt a meghatározó. Az őt ismerő emberekkel együtt végtelenül örülök, hogy dr. Szombathelyi Károly, egykori körzeti
64
orvosunk a Köztársasági Elnöki Arany Emlékérem kitüntetésben részesült. A legenda róla ma is él. Dr. Bertalan István egykori Győrsövényházi lakos (Kisalföld, 1999. július 5., 4. p) Kettős ünnep a Szombathelyi családnál
Posztumusz érem a gyógyításért Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke személyes megbecsülésének jeleként néhai dr. Szombathelyi Károly (19121979) pannonhalmi körzeti orvos példamutató gyógyító tevékenységét és életútját posztumusz köztársasági elnöki arany emlékéremmel ismerte el, melyet dr. Várszegi Asztrik püspökfőapát szentmise keretében adott át tegnap az orvos özvegyének és gyermekeinek a pannonhalmi kistemplomban. Az ünnepséget a legendás emlékű többszörös doktor születésnapjának 87. évfordulóján rendezte meg a Pannonhalmi Pándzsa Klub lokálpatrióta egyesület Siska Gábor alapító elnök vezetésével, akinek javaslatára a húsz éve elhunyt feledhetetlen ember a legmagasabb állami elismerést megkapta. Pánczél Benedek polgármester beszédében bejelentette, hogy a településen még idén utcát neveznek el az orvosi munkát hivatásként űző életmentőről, a helyi plébános, Marton József pedig életrajzi részletek felelevenítésével méltatta a köztiszteletnek örvendő egyéniséget és dicsérte hajdani tetteit. Szombathelyi doktor jézusi lelkületben élt, hivatásának és családjának szolgálatában égett magas hőfokon. Az egyszerű parasztemberek orvosa volt. Tudásánál csak emberszeretete volt nagyobb, amellyel a hajlott hátú öregekhez és a maszatos kisgyermekekhez lehajolt, hogy gyógyítson, vigasztaljon, bátorítson mondta a főapát – Szent Benedeknek, Európa védőszentjének napján – az esti misén. A díjazott gyerekei – Anna Budapestről, Gizella a németországi
65
Mannheimből, Mária Cleveland mellől, Amerikából – kettős ünnepre érkeztek haza, a nyolc közül az egyik unoka, Patrik, a legkisebb testvér, a Győrben élő Szaniszló fia szombaton tartotta esküvőjét. Az események utáni fogadáson a családjára nemes örökséget hagyó édesapára és férjre történetekkel és anekdotákkal emlékeztek. Dr. Szombathelyi Károlyné Anci néni számára is példaképnek számított ura, vele együtt dolgozott asszisztensként. Meghatódottan említette, hány üdvözlő táviratot kapott ismerősöktől, kollégáktól és olyanoktól is, akiknek még a szüleit kezelték. A nagymama reméli, hogy hamarosan dédunokának örülhet. A külföldről hazalátogatott Gizella elmesélte, hogy gyermekkorában sokszor csöngettek náluk és édesapja a legcsekélyebb panasz esetén is azonnal ugrott, a betegek fájdalmát tudatosan enyhítette énekkel vagy beszélgetéssel. Hálával hangoztatta a sokat olvasott, önkéntes véradó szülőtől útravalóul szolgáló esetek közül a „két táska” tanulságát. Az egyikben az eszközeit vitte, a másikba a szegényeknek szánt élelmiszert és ruhaneműt rakta az orvos, aki legtöbbször titokban tett jót. Rimányi Zita (Kisalföld, 1999. július 12., 1-3. p) Mártonok Az idei Márton-napra készülve jutott eszükbe a pannonhalmi kulturális egyesület tagjainak, hogy falujukban új hagyományt teremtsenek. A jövő évtől kezdődően minden november 11-én, vagyis a koldust segítő tettéről híres szent ünnepén találkozni szeretnének 19 magyarországi település lakosaival. A „Szentmártonok” összejövetele még csak terv. Egyesületünk elnöksége ugyan már döntött az ötlet támogatásáról és a polgármesterünket is megkerestük, de az előkészületek további lépéseit mindenképpen egyeztetjük az önkormányzat képviselőtestületének tagjaival – hangsúlyozta Siska Sándor, a Pannonhalmi
66
Pándzsa Klub elnöke. Szándékaik szerint először a tizennyolc Szentmárton nevű község (Bükk-, Szalk-, Rózsa-, Alsó-, Felső-, Hegy-, Hegyhát-, Kis-, Sziget-, Tápió-, Szilvás-, Tisza-, Kemenes-, Tót-, Zala-, Gödre- és Berettyószentmárton, valamint Szentmártonkáta) és egy város (Kunszentmárton) vezetőit keresik meg kezdeményezésükkel, nekik szerveznek egyeztető megbeszélést. Ez elősegítheti azt a törekvést, hogy később a hasonló területtel foglalkozó intézmények dolgozói között is létrejöhessenek kapcsolatok. A később kialakuló együttműködés leglátványosabb jelévé, az évről évre visszatérő legnagyobb eseményévé a Szent Márton ünnepén megtartandó rendezvénysorozat válhat. A Pannonhalmán élők valószínűleg örülnének annak, ha jövőre a falujukban lévő főapátság patrónusának napján a mulatságokhoz az ország különböző tájain élők is csatlakoznának. Hiszen a megyeszékhelyhez közeli község korábbi nevét, a Győrszentmártont csak 1965-ben változtatta hivatalosan a jelenlegire. A helybeliek szeretnék ápolni Szent Márton emlékét. Rimányi Zita (Kisalföld, 1999. november 13., 3. p) Pándzsa-bál Akik kívülállóként csöppennek be az 1972 óta összeszokott társaság szokásos farsangi mulatságába, azok is jól érezhetik magukat szombaton Pannonhalmán, a Pándzsa-bálon. Ezen a találkozón az egy közösséghez tartozó szervezőknek és résztvevőknek köszönhetően családias a hangulat, sok a humoros meglepetés. Ezért évről évre egyre többen csatlakoznak hozzájuk, olyanok is, akik egyébként nem tagjai a lokálpatrióta egyesületnek. A rendezvény lassan kinövi a Kolostor vendéglőt, ahol száznegyvenen férnek el. Akik a tavalyi bál után élménybeszámolók, a fergeteges jókedvről mesélők véleménye alapján kíváncsiak lettek, azoknak nem árt egy kényelmes cipőt beszerezniük és feleleveníteniük mozgásművészeti
67
tudásukat. Ugyanis a helyi néptánccsoport és színjátszó kör amatőr előadói hajnalig ropják a csárdást, a keringőt és más táncokat. (Kisalföld, 2000. február 5., 2. p) Igazolt hiányzás Megdöbbenéssel értesültünk Bálint Ferenc váratlan halálának híréről. A pannonhalmi állami gimnázium és általános iskola egykori igazgatója és tanára nem „csak” iskolai vezető és pedagógus volt. Elveihez ragaszkodó és a közösségért, a közösségi életért áldozatot hozni tudó embert ismertünk személyében. Jelentős szerepet vállalt a jövőre 30 éves jubileumát ünneplő pannonhalmi Pándzsa táncegyüttes alapításában. A lehetőségekhez képest minden segítséget és kedvezményt megadott ahhoz, hogy az iskolai elfoglaltság ne lehessen akadálya az amatőr művészetek ápolásának és gyakorlásának, hanem kiegészítsék azt. A hetvenes években – e tekintetben – intézményvezetőként mások számára is példát mutatott. Az amatőr művészetek pártolásának eredménye, hogy ma már egyesületi formában, a néptánchagyományok ápolása mellett egyéb célokért dolgozó közösség működik Pannonhalma városában. A településről elszármazottan is rendszeresen látogatta a Pannonhalmi Pándzsa Klub rendezvényeit. Jelenléte „biztosította”, hogy mi mindannyian fiatalok maradtunk. Tudtuk, hogy táncegyüttesünk három évtizedes munkájának értékelésekor hatan biztosan nem lesznek jelen. Néhány napja már úgy tudjuk, hogy heten fognak „igazoltan” hiányozni. A táncegyüttes zenekarának tagjaként az egyesülethez írt utolsó levelét így írta alá: „a brácsás Feri bácsi”. Az élet rendje, hogy egyre többen hiányoznak a közösségekből, de most olyan ember távozott közülünk, aki ennek a közösségnek a létrehozását segítette. Emlékét megőrizzük, és családjának ezúton fejezzük ki részvétünket. Siska Gábor alapító elnök (Kisalföld, 2000. március 10., 4. p)
68
A világ igaza haderőt mentett Újabb posztumusz kitüntetés a főapátnak A Pannonhalmi Pándzsa Klub javaslatára a honvédelmi miniszter a Hazáért posztumusz kitüntetést adományozza halálának ötvenedik évfordulója alkalmából Kelemen Krizosztom főapátnak. Az elismerést ma délelőtt tizenegy órakor a pannonhalmi apátságban Wachsler Tamás államtitkártól Várszegi Asztrik főapát veszi át. Ez a díj már a második, melyet kezdeményezésünk nyomán magas rangú államférfiak ítélnek oda falunkbeli kiválóságoknak. Tavaly Szombathelyi Károly, a korábban elhunyt körzeti orvos kapott köztársasági elnöki aranyemlékérmet. Kelemen Krizosztom a Yad Vasem Intézet javaslatára az elmúlt évben a Világ Igaza kitüntetésre méltatták, mert a vészkorszak idején élete kockáztatásával mentette meg embertársait a haláltól - mondta a lokálpatrióta-egyesület alapító elnöke, Siska Gábor. A szülőfalujukat szerető emberek javaslatukkal a szociális lelkűnek nevezett. főapát személyére és életművére akarták felhívni a figyelmet, még mielőtt teljesen feledésbe merült volna. Hiszen Kelemen Krizosztom a második világháborúban elérte, hogy a bencések ősi monostora gyermekmenhelyként kivételes státussal rendelkezett. 1944. október 13-tól '45 májusáig „azilumként” területenkívüliséget élvezett, vagyis a nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt állt. A kolostort és hét és fél kilométeres sugarú körzetét nem érhette támadás. Az épületbe nem mehettek be katonák, de a főapát kitárta a kapukat a rászorulóknak, a menekültek mentsvárává tette az akkori Győrszentmártont. Így kétezer átvonuló menekültnek, több mint hétszáz bentlakónak nyújtott oltalmat és megakadályozta az akkori leventekorú diákok Németországba hurcolását, vagyis haderőt mentett meg. Rimányi Zita (Kisalföld, 2000. június 30., 6. p)
69
Posztumusz kitüntetés a főapátnak Posztumusz Hazáért kitüntető jelvényt adományozott a honvédelmi miniszter néhai Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapátnak. A kitüntetést Wachsler Tamás honvédelmi államtitkár, egykori pannonhalmi diák adta át tegnap Várszegi Asztrik pannonhalmi főapátnak. Az ötven éve elhunyt főapát 1944-45-ben menekültek százainak nyújtott menedéket, amikor befogadta őket a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alá helyezett pannonhalmi főapátságba. A vészkorszak idején dacolt a hatalomra jutott szélsőséges vezetők akaratával, és megakadályozta egyebek mellett számos hadköteles felnőtt és leventekorú diák elhurcolását. A Nemzetközi Vöröskereszt védelmének megszerzésével a kolostort és a községet nem érhette támadás, az épületbe katonák nem léphettek be, de a főapát átvonuló menekültek és a bentlakók sokaságának adott oltalmat. A kitüntetés adományozását a pannonhalmi Pándzsa Klub kezdeményezte. (MTI – Magyar Nemzet, 2000. július 1., 16. p) Ég és föld között Szürke gránitlappal és bronzportréval díszített bazaltszikla jelzi szombat óta Pannonhalmán, hogy a néhai főapát, Kelemen Krizosztom iránti tisztelet nemcsak a kolostor falain belül, de a helybeliek és a környékbeli falvak lakóinak emlékezetében is él. A rózsakertben szombaton délután felavatott emlékkő állítását a Pannonhalmi Pándzsa Klub kezdeményezte, ugyanők a lokálpatrióta egyesület, melynek kérésére egy évvel ezelőtt a bencés főapát a Honvédelmi Minisztériumtól posztumusz a Hazáért kitüntetést kapott. A néhai főapát életéről díjnyertes tanulmányt író Siska Gábor az ünnepség elején Kelemen Krizosztom legnevesebb tettéről szólt, arról, hogy a második világháború alatt a Vöröskereszt oltalma alá helyeztette az apátságot és így számos leventekorú fiatal életét
70
mentette meg. Dr. Könyves Tóth Kálmán, a pannonhalmi bencés gimnáziumban először végző osztály hajdani diákja pedig beszédében megidézte a szociális lelkületű Kelemen Krizosztom életének minden fontosabb fejezetét. Ég és föld határán, Pannonhalmán dolgozott, honnan a kolostor magányából annyiszor derült fény a világra – hangzott el a szónoklatokban, és ezt a hatvan évvel ezelőtti, győrszentmártoni képviselő-testület díszközgyűlésének jegyzőkönyvét felolvasva Pánczél Benedek polgármester is igazolta. Mindennek jegyében a városvezető és a lokálpatrióta-egyesület elnöke, Siska Sándor az emlékműtalapzatába hengert helyezett el, melybe a Kisalföld napilapon kívül az elmúlt évtizedek fontosabb eseményeinek és a jelen, adatainak összefoglalása került. A leleplezés után Hortobágyi Cirill perjel áldotta meg a rendezvényen részt vevőhelybeliek, bencés diákok és rendtagok jelenlétében az emlékkövet, melyet Borbég, Károg, festőművész tervezett és Horváth György keramikus, valamint Papp György építőmester kivitelezett. Rimányi Z. (Kisalföld, 2001. május 28., 3. p) Ember az embertelenségben Ez a figyelemfelhívó mottó olvasható a Kelemen Krizosztom (18841933-1950) néhai pannonhalmi főapát halálának 50. évfordulója okán emelt emlékkőre elhelyezett emléktáblán. Az emlékmű Pannonhalma város központjában kapott helyet és a Bencés Diákszövetség által szervezett öregdiák találkozó napján (május 26-án) avattak fel. A megemlékezés eme formáját a Pannonhalmi Pándzsa Klub lokálpatrióta egyesület kezdeményezte és több szervezet - köztük a már említett diákszövetség, a Főapátság és a NKÖM - támogatásával valósított meg. Az ünnepség keretében Hortobágyi Cirill OSB perjel áldotta meg a főapát bronzból készült portréját is tartalmazó emlékkövet. A magasztaló emlékbeszédet Dr. Könyves Tóth Kálmán tartotta, aki a
71
Kelemen Krizosztom által építtetett Bencés Gimnázium első végzős osztályának diákja volt, így személyesen ismerte a szociális lelkűnek is nevezett, és nemzeti elkötelezettségéről híressé vált főpapot. A zalai Hahóton született főpásztor a magyar katolikus ellenállás kimagasló alakja volt. A második világégés idején egyike volt azoknak a főpapoknak, akik felszólaltak a Dunántúl védelme érdekében, és a harcok beszüntetését követelték, hogy megmentsenek ártatlan életeket. Kelemen Krizosztom a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alá helyeztette azt a karcsú, zöldkupolás tornyú épületegyüttest, ami Szent Márton hegyérül ezer éve közvetíti azt az értékrendszert, ami ma pannonhalmi szellemiségként ismert. A lokálpatrióta egyesület azért vállalta fel az emlékműállítást, mert úgy vélik Kelemen Krizosztom az egyetemes értékek mellett szülőföldjüket is megmentette a háború borzalmaitól. Siska Gábor az egyesület alapító elnöke saját nemzedéke nevében meg is köszönte ezt a bencés rend egykori és mai képviselőinek. A Bencés Diákszövetség a pápai és budapesti tanárt, a győri iskola igazgatóját, a pannonhalmi iskola építőjét és a csepeli gimnázium megteremtőjét tiszteli a mára sajnos elhalványult emlékű bencés szerzetesben. Az ünnepség különös színfoltja volt, hogy megjelent ott Dr. Szennai András főapát és Torda Lajos úr. Ők közvetlen munkatársai voltak annak a főapátnak, aki kényszerű emigrációban az Egyesült Államokban hunyt el, de ma már a Főapátság tornyának tövében várja a feltámadást. Pannonhalma (az egykori Győrszentmárton) pedig büszke arra, hogy történelmi távlatból még mindig magán viseli Kelemen Krizosztom keze nyomát. Az emlékkő alkotói: Borbély Károly festőművész, Horváth György keramikusművész és Papp László okl. építőmester. Siska Gábor (Új Ember, 2001. július 10., 16. p)
72
Régi fényében a temetőkereszt Szabadtéri szentmise keretében áldotta meg nemrégiben Marton József plébános a pannonhalmi temető közepén álló felújított nagykeresztet, melyet a helybeli idősek mindenki keresztjeként emlegetnek. Magyarázatuk szerint azért, mert oltalmában azok is leróhatják kegyeletüket, tiszteletüket, akik nem tudják felkeresni szeretteik sírjait. Így a vallásos jelkép sajátos módon a pannonhalmiak összetartozását is szimbolizálja. Nem csoda, hogy amikor rendbetételének ötlete [elmerült, a lakosok összefogásában rejlő erő látványosan megmutatkozott A jubileumi kort megért, 125 éves kereszt restaurálását a hagyományok és a helyi értékek ápolását nyíltan felvállaló lokálpatrióta-egyesület, a Pannonhalmi Pándzsa Klub kezdeményezte. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 150 ezer forintot adott a munkálatokra és az egyházközség, az önkormányzat, több magánszemély – még egy Tirolban élő, Győrszentmártonról, vagyis mai nevén Pannonhalmáról származó család is – hozzájárult a költségekhez. Így összesen 310 ezer forintból teljesen megújulhatott a temetői alkotás. Csorbulásait kijavították, fémrészeit hőkezelt porfestéssel óarany árnyalatúra színezték és egy új fekete gránittáblát is helyeztek talapzatára. Rimányi Zita (Kisalföld, 2001. november 8., 6. p) A PÁNDZSA Hagyományőrző lokálpatrióták Bemutatkozó: a Pannonhalmi Pándzsa Klub A lokálpatriótának az a feladata, hogy észrevegye azokat a települését érintő gondokat, amelyek a hivatalos irányítók, az önkormányzat figyelmét elkerülik. „Föntről” ugyanis másként látszanak a dolgok, a mindennapi feladatok sodrában nem sikerül mindent észrevenni, de az is előfordulhat, hogy a látható gondok „onnan” egyszerűen nem tűnnek megoldandó feladatnak. Kell tehát valaki, aki „ügyet csinál belőlük”.
73
A Pannonhalmi Pándzsa Klub négy esztendeje kettős céllal kezdte meg működését. Az egyik az értékőrzés, ami tulajdonképpen a települését egészséges szemlélettel figyelő ember lokálpatriotizmus a mondja Siska Sándor az egyesület elnöke. A másik maguk elé állított feladat kézzel foghatóbb, a már 30 esztendeje létező helyi néptánc csoportot, a Pándzsát kívánták segíteni. Az alapítók zöme ugyanis egykori táncos, akik aggódva figyelték, hogy utódaik sikerrel tudják-e megvalósítani a törvényszerűen bekövetkező korszakváltást. Az egyetemi-főiskolai tanulmányaik ugyanis többeket elszólítottak közülük a községbó1, míg mások megházasodtak, másutt vállaltak munkát és felhagytak a próbák látogatásával. A segíteni akarás oda vezetett, hogy egyesületet alapítottak, amely keretet szab a történéseknek, egyfajta jogi képviseletet biztosít, s nem utolsó sorban a forrásteremtésbe is bekapcsolódhat. A pályázatokat ugyanis többnyire bejegyzett szervezetek érhetik el. E területen végül sikerrel jártunk, hiszen Szabó Rita személyében megfelelő művészeti vezetőt találtunk, a táncegyüttes folytatta munkáját, sőt néhány hozzám hasonló „öregfiú” kedvet kapott ahhoz is, hogy újra színpadra lépjen. Ma már működik az utánpótlás nevelés is. Az ismét küszöbön álló nemzedékváltást nem kell félelemmel várnunk, hiszen a tizenévesek átveszik a szerepeket, sőt a legkisebbek is szorgosan látogatják a néptánc próbákat – tudtuk meg az egyesületi elnöktől. A település érdekében végzett munkához mindenképpen ötletekkel, mintával szolgált az a fórumsorozat, amely a főapát, Várszegi Asztrik kezdeményezésére néhány évvel ezelőtt jött létre. A vár ugyanis nyitni kívánt a falu felé és rendszeres eszmecserékre hívta a civil szervezetek vezetőit az ügyben, hogy miként lehetne segíteni Pannonhalma gyarapodását. A Pándzsa Klub első jelentősebb ötletét egy volt helyi körorvos emléke előtti tisztelgés vezérelte. Mint Siska Sándor fogalmaz:
74
egy-egy település életében sokkal fontosabb lehet a nagypolitika fejük felett történő ügyeinél, hogy helyben akad-e olyan példamutató, odaadó életút, amely segíti a közösségformálást olyan ember, akihez igazodni lehet. Pannonhalmán az évtizedekig dolgozó orvos, dr. Szombathelyi Károly adott ilyen példát, hiszen életét tette a gyógyításra és a legnehezebb körülmények között is, megkülönböztetés nélkül istápolta betegeit. Ezért egy addig névtelen utcát kezdeményezésükre az önkormányzat Szombathelyi Károly utcának nevezett el, majd felterjesztésüket követően Göncz Árpád köztársasági elnök 1999-ben posztumusz elnöki arany éremben részesítette az orvost. Céljuk, hogy folytassák az itt megkezdett munkát, és olyan utcaneveket kapjanak Pannonhalma új közterei – a régieket ugyanis nem kívánják bolygatni – amelyek szervesen kötődnek az ezeréves településhez. Tavaly sikerült Kelemen Krizosztom főapát emlékét is méltóképpen megörökíteni, aki amellett, hogy kiemelt gondot fordított az oktatásra és felépíttette a diákotthont a monostorban, a II. világháború idején zsidó menekülteket, katonaszökevényeket mentett. Ennek ellenére a világégés után a főapátot méltatlanul eltávolították Pannonhalmáról, hiszen a rend megmaradásának egyik feltétele éppen az ő feláldozása lett. Így emigrációba kényszerült és Amerikában is hunyt el. A rendszerváltástól pedig többen hiába várták rehabilitációját, valahogyan megfeledkeztek róla az illetékesek. Siska Gábor alapító elnök indítványára az egyesület tavaly emlékhelyet létesített tiszteletére. A felállítás költségeit pályázati forrásból, valamint az önkormányzat segítségével teremtették elő. A hatalmas kőtömböt maguk faragták, vésték, az emléktábla terveit Borbély Károly festőművész készítette el, míg a plakett a helyi keramikus, Horváth György keze munkáját dicséri. Az avatóünnepségre a múlt év májusában, a Bencés Diák Szövetség találkozójának idején került sor. Ugyancsak az elmúlt évben, Halottak Napjára készültek el a 125 éves temetői nagykereszt
75
felújításával. A Pándzsa Klub ezekben a napokban az év nagyeseményére készül. Évek óta megrendezik az úgynevezett Pándzsa-bált, ahol alkalmat teremtenek az egykori táncosok közös összejövetelére. Február 8-10-én azonban rendhagyó és egyúttal hagyomány teremtőnek szánt háromnapos fesztivállal köszöntik a harmincadik születésnapját ünneplő táncegyüttest. Nemzedékek Találkozója néven szervezik azt a programot, amely a három évtized alatt a művészeti csoportban megfordult hat nemzedék tagjainak – valamint minden érdeklődőnek – emlékezetes hétvégét ígér. Valamennyi korosztályt megszólítják, hiszen a családi programok révén (Média-matiné, Kulturális Rizibizi, helytörténeti kiállítás) mindenki megtalálhatja az őt érdeklő eseményt. A mozgásra már képtelen nyugdíjasokhoz maguk mennek el, hiszen „kihelyezett” műsort adnak a nyugdíjas otthonban, ahova a bentlakók mellé a helyieket is meghívták, hadd ismerkedjenek. A ma is helyben élők mellett egyébként az elszármazottakat is meghívták. Néhányukra külön felhívják a friss város lakóinak figyelmét, hiszen van, aki érdekes karriert futott be. Kávéházi beszélgetések során mutatkozik be, például a Pusztai család, amely neves gitárművészeket adott, valamint az Ábrahám család, ahol az apa és egyik fia irodalmár lett, míg a másik fiú fizikusként kiemelkedő németországi pályafutást mondhat magáénak. Miután a főapátság két esztendeje szoros kapcsolatot ápol Bábolnával és Herenddel, e két települést is meghívták a programra - méghozzá Pápa, Zirc és Győr társaságában. A vendégek standokon mutatják be értékeiket, és kulturális csoportjaik is kiveszik részüket a fesztiváli programból. K. G. (Civil Tér, 2002. január, 1., 6-7. p) Lehet együtt gondolkodni Száraz Lajos a pannonhalmi kezdeményezés egyik motorja volt. A szervezésből is kivette részét, és végig ott volt a programokon. Ez
76
már csak a gyökerek miatt is szinte kötelező volt számára. A rendezvény után a fesztiválról, annak jelentőségéről beszélgettünk vele. Izgalmas, érdekes kezdeményezés egy ilyen gazdag programot egy volt faluba, igaz, most már városba, de mindenképpen egy kistelepülésre megszervezni. Úgy gondolom, a siker minket igazolt. Létrehoztunk egy olyan fesztivált, amely csírája lehet egy, a későbbiekben kialakuló programsorozatnak, melyhez hasonló talán csak a Művészetek Völgye. És most Kapolcsra nem abból a szempontból gondolok, hogy hány művészt tudnak megmozgatni a szervezők. Sokkal inkább az a fontos, hogy maga az esemény mennyire kötődik a településhez. Mennyire aktívak az emberek, mennyire érinti meg őket a dolog. Pannonhalmán nagyon megérintette őket. Mindenütt telt ház volt a három nap során. Akadtak kételkedők. Mindaddig nem hittek benne, amíg kezükbe nem vették a színes műsorfüzetet. Úgy gondolom, a település és a környék elfogadta a fesztivált. Olyan sok cél, lehetőség fogalmazódik meg egy tisztán civil kezdeményezés kapcsán. Ön mit emelne ki ezek közül, mint legfontosabbat? . A legfontosabb a Generációk Találkozása volt. Gyerekektől az idősekig mindenki kapott valamit a fesztiváltól. Tömve voltak a gyerekprogramok, mert a szülőkkel is jöttek. Mihályfi Balázs színész például 92 éves nagyapjával vett részt a programokon. Üzenetet hordozott a fesztivál: lehet együtt gondolkodni fiataloknak és időseknek. Fábián György (Kisalföld, 2002. február 16., 14. p) Jubileum médiamatinéval Generációk találkozása elnevezéssel rendeznek 2002. február 8. és 10. között Pannonhalmán fesztivált a lokálpatrióták. A látványos
77
programsorozat apropóját az adta, hogy épp ezekben a napokban ünnepli a helyi Pándzsa néptáncegyüttes 30 éves jubileumát. Akik az alapítás idején az önszerveződő kulturális kör tagjaként lépték át a felnőtté válás küszöbét, mindig a település egészének érdekeit tartották szem előtt. Ezért a mai aktív középkorosztály részét alkotva is nyitott, értékteremtő ünnepséggel akarnak emlékezni évfordulójukra. A harmincéves mozgalom eszmeiségét alapelvként követő három napot olyan programmal akarják kitölteni, mely népszerűsíti a tavaly várossá avatott települést és idősnek, fiatalnak egyaránt élményt nyújt. A szervezők szerint az a lényeg, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz az egy helyen lakó generációk: megértsék egymás szándékait, előítéleteiket hátrahagyva szórakozzanak és az ünnepi események aktív részeseivé váljanak. Remélik, hogy így minden helybeli magáénak érzi a fesztivált és a színvonalas rendezvények felkeltik a média érdeklődését is. A rendezvény ötletadói szeretnék, ha Pannonhalma értékteremtő lakói és kezdeményezésük a nyomtatott és az elektronikus sajtóban kellő publicitást kapna, ezért az újságírók megjelenését nem bízzák a véletlenre. A fesztiválra csalogatva őket a háromnapos program keretében megtartják többek között a megyei média első közös, játékos bemutatkozó matinéját, melynek keretében sor kerülhet ,,A nagy dobás”-ra, vagyis a szervezők és a meghívottak kugliversenyére. A 3,5 millió forint összköltségvetésű találkozó első napján a karunk minőségi ugrását előidéző Internet felhasználási módjai és neves alkotódinasztiák kapnak főszerepet. Emellett megnyílik a „Lemezborítók üzenete” és ,,A hely, ami összeköt” című kiállítás. Az érdeklődőknek kellemes szórakozást ígér a borosgazdák és a műkedvelők borversenye, a 30 éves csoport gálaműsora, bálja és a beatnemzedékre emlékező összeállítás is. A gazdag program a „Képviselőfánk” című farsangi meglepetéssel záródik és az anyagiakat biztosító támogatók, illetve a szervezők
78
szándékai szerint 2003-ban folytatódik. Rimányi Zita (Kisalföld, 2001. december 27., 6. p) Generációk, ha találkoznak Finisükhöz értek a pannonhalmi Generációk Találkozása elnevezésű fesztivál előkészületei. A civil ötletből térséget pezsdítő rendezvénnyé terebélyesedett három nap szervezői „nagy dobásra” készülnek. Száraz Lajos, a szervezőbizottság elnöke elmondta: a hetvenes évek lelkes fiataljai, a Pándzsa táncegyüttes tagjai az elmúlt évtizedekben folyamatosan részt vállaltak a közösségi feladatok elvégzéséből. Nem csoda, hogy napjainkban is pezsdülést akarnak vinni a fiatal város és vonzáskörzete életébe. Ezért a kulturális kör megalakulásának harmincadik évfordulóját olyan fesztivállá bővítették, melyre még a megyeszékhely lakói is kíváncsiak lesznek. A programsorozat menetrendjét az a füzet tartalmazza, melyet a pannonhalmiak és a környéken lakók is megkapnak. Egyébként érdemes jól megőrizniük, mert a fesztivál fődíját, a kétnapos külföldi utazást az abban lévő sorszám alapján sorsolják ki. A szerencse megkísértésén kívül számos más érdekes program várja február 8. és 10. között Pannonhalmán az érdeklődőket. A jövő hét péntek esti szórakoztató műsor sztárvendége például Szűcs Judith lesz és a szervezők a vár alatti települést menedzselve a fesztiválra csábították a médiát is. Hogy képviselőik megismerjék a település életét, a lapok, a rádió- és a tévéadók dolgozóit a Nagy Dobás keretében kugli- és borversenyre hívták. Emellett a környező települések és más városok lakóit is meghívták és bemutatkozási lehetőséget biztosítottak nekik. Csaknem húsz kereskedelmi és szolgáltató cég a sportcsarnokban kap standot, a kiállításukkal kapcsolatos tennivalókat az e téren nagy gyakorlattal rendelkező Győri Vásár Kft. bonyolítja. A
79
generációk találkozása olyan kávéházi beszélgetéseken is megvalósul, melyekre zenész- és tudóscsaládok elszármazott tagjai térnek haza. A fiatal városhoz kötődő művészek is teret kapnak, fellép például Benkő László, az Omega együttes vezetője. Az pedig természetesnek tekinthető, hogy a Pándzsa néptáncegyüttes fergeteges műsorral készül, tudtuk meg csoportot működtető egyesület vezetőjétől, Siska Sándortól. (Bővebb tájékoztató a fesztiválról lapunk holnapi számának Szivárvány mellékletében jelenik meg.) Rimányi Zita (Kisalföld, 2002. február 1., 2. p) Azok a szép napok Pannonhalmán Ami február közepén történt Pannonhalmán, az maga volt a csoda! Egy lelkes kis csapat, a pannonhalmi Pándzsa Klub tagjai elhatározták, hogy minden érdek nélkül valami jót, szépet tesznek az emberekkel, az emberekért. Talán soha nem vágytunk még annyira egy mosolyra, egy kézfogásra, egy ölelésre, vagy csak egy simogató kézre, mint a mi rohanó, értékvesztett, elanyagiasodott világunkban. Most minden együtt volt. A szervezők megkeresték mindazokat a dolgokat, amelyek hidak lehetnek lélek és lélek, szív és szív, ember és ember között. Megszólítottak mindenkit, aki önzetlenül tenni akart és senkit sem kellett kétszer kérni. Három napon át fürödtünk egymás szeretetében. Harminc-negyven éves múltat emlegettünk, de csak a szép, jóra emlékeztünk. Köszöntő és köszönő szavakból, virágokból és mosolyokból, sok-sok vidámságból, táncból és koccintásból állt a „műsor”. Ennek részletezése már sok helyen megtörtént, de szeretném érzékeltetni azt a szívet melengető, családias hangulatot, ami az egész város lakosságát, a vendégeket, a meghívott-települések képviselőit, a szereplőket és rendezőket, öregeket és fiatalokat körülölelt. Köszönet érte mindenkinek, elsősorban a Pándzsa Klub tagjainak, akik vállalták a kovász szerepét. Jelesre vizsgáztak emberségből. Az
80
idősebb „évjárat” nevében: Bertalan Zoltánné Győr (Kisalföld, 2002. február 27., 4. p) Generációk Találkozása a hegyen A Pándzsa Egyesület háromnapos programsorozatot szervezett Pannonhalmán, amelynek a Generációk Találkozása címet adta. A rendezvény szórakoztató programok sokaságát kínáltat a résztvevőknek, akik valóban több generációt képviseltek. A civil kezdeményezés legnagyobb érdeme mégis talán az, hogy ez a találkozó esélyt adott arra is, hogy a résztvevők kávéházi asztalnál beszélgethessenek a turizmus fejlesztéséről és korlátairól, megismerjék a szomszédos községek, városok vállalkozásait és persze kulturális értékeit. A hétvégén visszatért gyermekkora helyszínére Benkő László, az Omega együttes tagja, de a hírességek között ott volt Szűcs Judith énekes is. (Kisalföld, 2002. február 11., 1. p) Generációk találkoztak Pannonhalmán A hétvégén rendezett Generációk Találkozása című programsorozat többek között kávéházi beszélgetéseket, kiállításokat, borversenyt és gálaműsorokat kínált a Pannonhalmára érkezőknek. A civil kezdeményezés egyik legnagyobb érdeme az, hogy a résztvevők amellett, hogy jól szórakoztak a településük életébe változást hozó fejlesztésekről is vitázhattak a szomszédos községekkel. A szombat délelőtti szórakoztató műsorokkal egy időben kezdődött kávéházi beszélgetés az idegenforgalomról és a kapcsolatépítésről. A részt vevő városok, községek elismerték: együtt van csak esélyük arra, hogy a turizmus meghatározó iparággá fejlődjön a régi óban. Győr öt éven belül duplázni akar „Győr műemlékei és kulturális programjai ellenére is csupán egynapos látnivalóval szolgál a turistáknak, ezen a helyzeten pedig nagyon nehezen tud változtatni” - ismerte el Balogh József polgármester a vitában, amelyben hozzátette: szeretné, ha öt
81
éven belül kétszer ilyen erős lehetne az idegenforgalom a megyeszékhelyen. A „bűvös szó”, melyet a beszélgetésen részt vevő települések képviselői rendre ismételtek, Pannonhalma volt. A világörökség részévé nyilvánított apátság a helyi turizmus meghatározója. Pánczél Benedek pannonhalmi polgármester azt is hozzátette: jelenleg a főapátság a város legnagyobb munkáltatója. Győrság első embere pedig elmondta: vendégeit elsőként Pannonhalmára kíséri el, mert ők azt szeretnék látni. A résztvevők összefogást hirdettek, hangsúlyozva, hogy a többiek - Bábolna, Zirc, Pápa vagy éppen Écs - értékeit is őrizni és hirdetni kell, hogy a régióba érkező vendégek több napra is megálljanak a települések valamelyikén. Újságírók borokat is zsűriztek A történelmi borvidéken először rendeztek olyan borversenyt, ahol a „szakértő zsűri” tagjai a média képviselői voltak. A bírák kilenc terméket díjaztak aranyéremmel: az Ópince Pázmándhegy Kft. ezerjóját, Marton István, dr. Vaszari lászló és Féli Zoltán olaszrizlingjét, Rákli László és Pánczél Benedek rajnai rizlingjét, Balogh Mihály rizlingszilvániját, dr. Vaszari László királyleánykáját és Féli Zoltán kékoportóját. S. Á. (Kisalföld, 2002. február 11., 2. p) Borok versenye Generációk jönnek, generációk mennek, a bor marad. Éppen ezért ha a generációk találkoznak, nem maradhat el a borok randevúja sem. Lévén Pannonhalma-Sokoróalja történelmi borvidék, szinte természetes is volt a rendezők számára, hogy versenybe hívják a környék borosgazdáit. S hogy mégse legyen teljesen szokványos a dolog, ezúttal nem szakképzett ítészeket hívtak a zsűribe, hanem a sajtó a társait. Akik pedig örömmel éltek is a lehetőséggel, tucatnyi médium küldte el egy-egy újságíróját. A bírálóbizottságban megtalálhatók voltak a nyomtatott sajtó, a tévé, a rádió és az internetes média helyi képviselői. A bírálóbizottság elnökéül
82
egyhangúlag Benkő Lászlót választották, aki ezúttal nem omegásként, hanem a SatElit tévécsatorna kommunikációs igazgatójaként jelent meg. S a bírálók csaknem mindegyike (köztük e sorok írója is) első alkalommal vett részt ilyen testület munkájában, azért a nemes ital egyikőjüktől sem áll távol. S egyébként is, mivel egy-egy bor sorsa nem is annyira a szakértők, mint inkább a fogyasztók által dől el, véleményüket mérvadónak kell elfogadni. Mindamellett a verseny az általában szokásos szabályok betartásával, anonim módon zajlott, a gördülékeny lebonyolításban a Pax Hotel személyzete segédkezett, a szakmai támaszt pedig Balogh Mihály győrsági polgármester, mellesleg borosgazda nyújtotta a debütáló bíráknak. Ez utóbbi abból állt, hogy az írásban szétosztott szabályzat egyes passzusait szóban tette érthetőbbé és alkalmazhatóbbá az egyébként lelkes és felelősségüket átérző bírálóbizottsági tagok számára. Huszonkilenc bort minősítettek az újságírók, a tájjellegnek megfelelően zömében száraz fehérborokból állt a kínálat. A színvonalról annyit: bizony megremegett egyszer-kétszer a kéz, mikor a „feleslegessé” vált nedűt a gyűjtőkancsóba volt kénytelen löttyinteni az ember, ha nem akart úgymond a pohár fenekére nézni. A fegyelmezettségből jelesre vizsgázott bírálók nem véletlenül emlegették Kazal László emlékezetes borkóstolós kabarészámát melyben a népszerű komikus „szigorúan tudományos alapon” ittasodott le. Pannonhalmán viszont megőrizték józanságukat az ítészek. Az eredmény pedig azt mutatja, szép borok kerültek a poharakba: kilenc aranyérmet, tíz ezüstöt, hat bronzot és négy oklevelet adtak ki. S hogy nem voltak teljesen amatőrök a bírálók, abból is látszik, hogy aranyéremhez juttatták – mint később kiderült – a pannonhalmi és a győrsági polgármestert, valamint a borvidék elnökét is. Balogh Mihály az eredményhirdetés utáni értékelésében
83
elmondta, reméli, sikerült hagyományt teremteni. Ez a verseny a jövőben más gasztronómiai különlegességekkel kiegészülve komoly nevet szerezhet magának. Szavai után immár felszabadultan koccintottak a termelők és az újsütetű borbírák. (Kisalföld, 2002. február 16., 14-15. p) Emberöltőnyi idő táncban megidézve Fergeteges gálával ünnepelte három évtizedes fennállását egy hete a pannonhalmi Pándzsa Néptáncegyüttes. A helyi művelődési házban előadott jubileumi táncműsor ugyancsak az apropóját adta a Generációk Találkozása elnevezésű háromnapos eseménysorozatnak, de a hangulat szempontjából a legforróbb pontját jelentette. Mikor megszületett a fejünkben a regionális fesztivállá bővített ünnepség ötlete, még nem gondoltunk arra, hogy ennyien kíváncsiak lesznek a különböző programokra. A rendezvények látogatottsága viszont bizonyíték arra, hogy olyasmit kezdeményeztünk, amit érdemes volt valóra váltani. Az önkéntes szervezők olyan kínálatot állítottak össze, ami sok környékbelit érdekelt és egyáltalán nem érkezett hozzánk negatív visszhang, ezért a fesztivál sikeresnek nevezhető - nyilatkozta lapunknak a fiatal város kulturális, idegenforgalmat népszerűsítő „nagy dobásáról” Siska Sándor, a néptáncosokból létrejött Lokálpatrióta Egyesület, a Pándzsa Klub elnöke, aki úgy véli, szülőhelyén, Pannonhalmán az elmúlt tizenöt évben nem volt hasonló rendezvényválaszték egy hétvégére sűrítve. Vérbeli táncosként a gazdag választékból szívéhez legközelebb azért mégiscsak a szombat esti gálaműsor állt. A több mint kétórás néptáncbemutatóra szeptember óta készültek a pándzsások. Ezek a több hónapja zajló próbák nagy örömet jelentettek számukra, hiszen újra találkozhattak ismerőseikkel. A hajdani táncosok is felelevenítették tudásukat, így egy műsorban
84
ropta az ötven- és a nyolcéves, vagyis akik már beleszerettek a hagyományos mozdulatokba, és akik még mindig rajonganak az ősi ritmusokért. Megidéztek hajdani sikerszámokat, a nagykónyi, a szatmári és a pusztafalusi verbunkot, a rábaközi dúst, a hortobágyi pásztort, az ajaki leánytáncot, a tápéi darudübögőt. Nagy tapsot arattak a mezőségi forgatóssal és az ököritói fergetegessel, de nem hiányozhattak a repertoárból a tizenévesekhez illő palóc és kisalföldi gyermekjátékok sem. Jelenleg a korosztályonként gyakorló csoportokat Szabó Rita, Simon Natália és Francia Andrea vezeti. Nekik is köszönhető, hogy a pándzsás összetartást, több generáció barátságát és az ebből fakadó örömet a műsor alatt a közönség is érezhette. Az öltözőben és a színpadon kialakult fantasztikus hangulat a nézőtérre is átragadt, és csak fokozódott a gála után tartott bálban, a hajnalig tartó mulatozásban. A legnagyobb jókedvet a rendezvény ötletadóinak Siska Sándor szerint mégis az okozta, hogy tudhatják, amit elkezdtek, annak lesz folytatása, hiszen utánpótlásból nincs hiány. Terveiket a mostani fiatalokra alapozhatják, és úgy vélik, ez a lényeg. Remélik, hogy a jubileumi előadás megnövelte a csoport iránti elkötelezettségüket, és hogy több környékbeli is kedvet kap a tánchoz, a táncos közösséghez tartozáshoz. Pánczél Benedek pannonhalmi polgármester a gálaműsor után Pannonhalmáért kitüntető címet adományozott Molnár Istvánnénak, a Pándzsa táncegyüttes hajdani vezetőjének, Stecina Istvánnak, aki népművelőként a csoportot megalakította, Németh Zoltánnak, a táncosokat kísérő zenészek hajdani vezetőjének és Tárnoki Lászlónak, a zenekar alapító tagjának. Rimányi Zita (Kisalföld, 2002. február 16., 15. p)
85
Vélemények a programsorozatról
Takáts Péter Takáts Péter orgonaépítőt, mint mondta, elsősorban a zenei csemegék vonzották a háromnapos színes műsorkavalkádra. Szerencsére bőségesen akadt kedvére való kuriózum. A legnagyobb élményt Pusztai Antal gitárkoncertje és a művésszel az azt követő beszélgetés gyakorolta rá, de felejthetetlen élmény volt számára a Győri Ütőegyüttes koncertje is. Sokan látogattak ki a vásárba is, ami azért jelentős, mert olyan változatos volt a kínálat, ami csak a megyeszékhelyi hasonló piacokra jellemző. Egy fiatal kisvárosnak büszkeség egy ilyen rendezvény, különösen, hogy már első alkalommal ennyire vonzóvá tudták tenni a szervezők a helyiek és a szomszédos településeken lakók részére egyaránt.
Horváth György Horváth György fazekas is úgy látja: a sikeres kezdeményezés minden bizonnyal hagyományteremtővé válik. Különösen, ha arra gondol, hogy harminc éve a program egy egyszerű Pándzsa-bállal vette kezdetét. Az emberektől csupa jó véleményeket hallott a Generációk Találkozásáról, inkább a bőség zavara okozott „gondot” a műsorok kiválasztásánál. A polgárok bizonyára még jó ideig emlegetik a koncerteket, bemutatókat, akárcsak a diszkókirálynőt, Szűcs Judithot, akit a fellépése után nagyon szívükbe zártak a pannonhalmiak. Remélhetőleg néhány éven belül már a megyehatáron túlról is érkeznek vendégek Szent Márton hegyére e kulturális rendezvény csábító hívására. (Kisalföld, 2002. február 16., 15. p) A generációk nem a hegyen találkoztak A Pannonhalmán megrendezett Generációk Találkozása 2002 fesztiválról a Kisalföld február 11-i számában megjelent tudósítás után sajnos olyan kép alakulhatott ki a közvéleményben, ami nincs összhangban a programok sokrétűségével, illetve nem mutatta be a fesztivál valódi jellegét. A szervezőbizottság gondosan és
86
aprólékosan előkészítette a programsorozatot (ez a műsorfüzetből is kiderült), amelynek lényege – számomra mindenképp – az volt, hogy a fiatal város (bár ősi település) megmutassa magát, egy találkozó erejéig visszahívja az elszármazottakat – ahogy engem is –, akár mint híressé vált egykori győrszentmártoni-pannonhalmi polgárt, akár mint érdeklődőt. Külön öröm számomra, hogy ennek alapját a Pándzsa táncegyüttes 30 éves jubileuma adta. Olyan dolog történt Pannonhalmán a közelmúltban, amelyre szerintem még a szervezők sem számítottak, legfeljebb remélték. Egy emberként mozdult meg a város azért, hogy a különböző generációk valóban találkozzanak, kezet nyújtsanak egymásnak Forrt a levegő a kis városban. Nem a hegyen (ezen az apátságot szokták érteni), hanem a hegy tövében. Azokban a napokban jó volt jelenlegi vagy elszármazott pannonhalminak lenni. Az említett tudósítás a gazdag programból egyet (egy szakmai fórumot) ragadott ki, ami így annak a bizonyos fának a szerepét töltötte be, amitől nem látni az erdőt. Ugyanis sokkal többről volt ott szó. A szervezők olyan sziporkázóan fergeteges produkciókkal ajándékoztak meg bennünket, amelyekre évtizedek óta nem volt ott példa. Olyan kiállítást láthattunk, ami sokakat elgondolkodtatott és rámutatott gyökereinkre. A programokon világhírű és értékes emberekkel találkozhattunk, külön köszönet azért, hogy nemcsak láthattuk őket, hanem beszélgethettünk is velük. Pannonhalmán olyan valami történt, amire évekig szívesen emlékeznek vissza a városlakók. Nagy Géza, Győr (Kisalföld, 2002. március 4., 4. p) Nemzedékeket nevelt Családja mellett egy közösség is gyászolja Németh Zoltán tanár urat, Pannonhalma halhatatlan emlékű Zoli bácsiját, aki több évtizedig végezte pedagógusi munkáját településünkön. Oktatott és alakította személyiségünket. Az általános iskolában, valamint az állami gimnáziumban ének-zenét és földrajzot tanított úgy, hogy
87
eközben személyisége ráhatalmasodott az iskola légkörére, annak mindennapjaira. Miatta is kedveltük az iskolát. Mindannyian csodáltuk – később pedig tiszteltük – azért a képességéért, amely megértette velünk a közösséghez tartozás jelentőségét és rávilágított a benne rejlő örömökre. Nevelői munkájának olyan eredményét hagyta hátra, amely családjainkon keresztül hosszú-hosszú évekig lesz még zsinórmértéke közös munkánknak. Az értékek megőrzésére, a hagyományok tiszteletére és ápolására, hovatartozásunk vállalására és a tudás átadására nevelt bennünket. Szeretetünk mellett a 30 éves jubileumát ünneplő Pándzsa táncegyüttes nagyapját is tiszteltük személyében. Zenei vezetőként segítette az együttes művészeti munkáját. Eközben példát mutatott és megtanultuk tőle, hogy csak kitartó munkával, áldozathozatallal és lemondással érhetünk el sikereket, így kapnak értelmet céljaink. Februárban a pannonhalmi önkormányzat a Pándzsa Egyesület javaslatára Pannonhalmáért Kitüntető Cím elismerésben részesítette. Az élet rendje, hogy egyre többen hiányoznak a közösségekből, de most szintén olyan ember távozott közülünk, aki ennek a közösségnek a bölcsőjét ringatta. Örökké tartó tisztelettel búcsúzunk Zoli bácsitól, emlékét megőrizzük. A pannonhalmi néptáncosok (Kisalföld, 2002. október 2., 4. p) Vadételfőzés László-napra A pannonhalmi Pándzsa Klub lokálpatrióta, kulturális egyesület szombaton bográcsfesztivált rendezett. A rendezvény a Lászlónaphoz kapcsolódott és jótékony célt szolgált. (A vásárlók a helyi
gyerekek üdültetését támogatták.) Pándzsa-parti Pándzsa-party címmel most először rendeztek Pannonhalmán vadételfőző bográcsfesztivált. A hagyományteremtés mellett a szervezők fel szerették volna hívni a figyelmet arra, hogy 1077-ben Szent László Pannonhalmán tartotta emlékezetes országgyűlését, ahol megszülettek híres-hírhedt
88
törvényei. Abban bíztak, ezzel az eseménnyel méltón emlékeznek a lovag királyra, s tudatosítják a kisvárosban élőkben is Szent László és Pannonhalma kapcsolatát. A szokatlannak tűnő megemlékezési forma (vadételfőzés) oka a Szent Lászlóról íródott legendában található meg, amely így szól: „Ezután besenyő zsiványok törtek be
Magyarországra, és férfiakat és nőket hurcoltak onnan rabságba. Seregével üldözvén őket a király nagy pusztaságba jutott, s nem volt mit enniük. Ő Isten irgalmáért könyörgött, hogy ne engedje népét éhségtől, koplalástól elpusztulni. Mikor pedig imájából felkelve visszaindult, íme szarvas- és marhanyáj ballagott szemben...” (Kisalföld, 2003. június 30., 6. p) Kevesebben vagyunk Ismét a pannonhalmi temetőben találkoztunk. Az elmúlt hétvégén utolsó útjára kísértük Tárnoki László tanár urat, aki a Pándzsa Táncegyüttes alapítóinak egyike és zenekarának hegedűse volt. Matematika és fizika tanárként lelkesedett mindenért, ami értékes és jó. Pedagógusi munkája mellett szakított időt arra, hogy példamutatással és tevőlegesen, zenészként segítse az együttes kialakulását, illetve alkotó munkáját. Fontos volt számára, hogy generációkon át öröklődjön a még fellelhető hagyomány. Eközben gondja volt rá, hogy értékes és érdemes közösség formálódjon a gimnáziumban és az általános iskolában általa is oktatott fiatalokból. Valamit nagyon tudtak ők. Azok közül való volt, akik tanárként büszkén játszottak kottából népzenét, azért, hogy minden tőlük telhetőt meg- és átadjanak a fiataloknak. Mint zenész önzetlenül, amatőrként, de nagy szívvel és profi lelkesedéssel szolgált egy ma már megszűnőnek tűnő mentalitást, amit röviden közösségteremtésnek nevezhetünk. Szerettük őt és ő is szeretett bennünket. Egyesületi rendezvényeinken már nem tudott részt venni, de soha nem hagyta válasz nélkül az invitálást. Tárnoki László tanár úrral mára táncegyüttesünk zenekarát alapító
89
tanár-zenészek mindegyike végérvényesen elköltözött. Ellenben itt maradt az a szellemiség, amit ők plántáltak belénk, mert nem csupán tanítottak, hanem értéket közvetítettek. Olyan útravalót kaptunk tőlük, ami zsinórmértéke lett közösségi és egyéni életünknek. Máig meglévő és összetartó társaságot alakítottak az 1972-ben a pannonhalmi Művelődési Házban csizmát húzó fiatalokból. Van aki már unokájának adja tovább mindazt, amit észrevétlenül, de mélyen zsigereinkbe ivódottan kaptunk tanárzenészeinktől. Eredményes közösségteremtő tevékenységéért a tanár úr 2002-ben egyesületünk javaslatára a város önkormányzatától megkapta a „Pannonhalmáért Kitüntető Cím” elismerést. Hálával gondolunk a körünkből legutóbb eltávozott tanárunkra és nevelőnkre. A hozzátartozók számára ezúton is kinyilvánítjuk részvétünket. Amit tõle kaptunk, azzal többek lettünk. A Pándzsa Egyesület elnöksége (Kisalföld, 2003. november 25., 4. p) Riport a 2000. évi Pándsza-bálon Stecina Istvánnal
(Riporter: Bakiné Farkas Ilona) A Pándzsa-bálon egy karakteres arcra lettem figyelmes. Stecina István a Pándzsa Táncegyüttesnek egy alapító tagja volt. Milyen érzés visszajárni? Mindig kellemes, amikor a régi szép időkre emlékezhetünk, és ez a Pándzsa Egyesület gyakorlatilag számomra a régi szép időket idézi, amikor is 1972-ben megalapítottuk a helyi néptánc együttest. Akkor még csak „néptánc együttest”, később ők vették fel – de ezt a történetet bizonyára ismeri mindenki, hogy hogyan, milyen útonmódon – a Pándzsa nevet. És egy ilyen összejövetel mindig alkalmas arra, hogy a ’72-ben, mint alapító együttes tagokkal és az azóta több generációt kinevelő egyesületben jelen pillanatban is
90
aktív tagokkal beszélgessünk arról a sok-sok élményről, amit egy ilyen tánccsoporthoz és egy ilyen egyesülethez való tartozás ad és adhat az embereknek.
Szépek az emlékek, jó rájuk visszaemlékezni, de mit adnak a jövőben? Lehet-e rájuk építeni így az egyesületben? Én szerintem a múlt öröksége az, hogy – akkor is nehéz volt a ’70-es évek elején és később is, ahogy folyamatosan szaporodott létszámban a csoport – a fiatalokat meggyőzzük arról, hogy a néptánc és egy közösséghez való tartozás az több, mint a napi divat különböző lehetőségei, formátumai, mondjuk egy ifjúsági klub, egy disco és a többi. Nagyon fényesen bebizonyította azért az az elmúlt jó pár év, hogy valóban több, mert ezek a gyerekek azon túl, hogy megismerték a néptáncot, megszerették, és nagyon nagy átéléssel tudják mindezt átadni a közönségnek is. Mindezt szeretetből, amatőr szinten, nagy szívvel, de profi lelkesedéssel. És ez, ha beivódik, akkor bizony kiirtani is nehéz. Szükség van erre, mert nálunk, érzésem szerint a hagyományainkat nem tudtuk úgy átörökíteni ezen a vidéken, mint esetleg mások, az ország más vidékén, hogy apáról fiúra, nagyanyáról unokára szálljon. Nem találtuk meg a ládafiában a jellemző népviseletet, nem találtuk meg a csizmát a padláson, amiben még a nagyapó vagy az apa táncolt. Nekünk úgy kellett ezeket megkeresni, valahol máshonnan idehozni, és aztán elkészíteni. Nos, akik ’72-ben kezdtek ők azok – jó magam is tudok párról –, aki már őrzik, sőt olyan is van aki már át is adta a ruhát és a csizmát, a kendőt, vagy éppen a mellényt a gyereknek, aki majd vinni fogja tovább a hagyományt. Gyakorlatilag ez az építkezése annak, hogy a hagyományok élők legyenek, hogy családon belül, ha meghallják a zenét, meghallják a lehetőséget, azonnal viszik a gyermekeiket és taníttatják. Mert letagadni sem tudják azok a ma már családos fiúk, lányok – akik jönnek majd a bálba –, akik ’72-ben ismerkedtek a
91
néptánc lépéseivel, hogy mennyire szeretik. Sőt, otthon énekelnek, baráti összejövetelekre elmennek együtt, közösségekben adják tovább ezeket a hagyományokat. Én úgy érzem, hogy ez a pannonhalmi Pándzsa Egyesület, ha jól gazdálkodik az emberek érdeklődésével – nem az anyagiakon múlik –, az emberek érdeklődésével, a hozzáállásukkal és a ráérzésükkel, jó pár éven belül talán ennek a bölcsője lehet.
Generációk, ha találkoznak: régi forrás – új erő
Kelemen Krizosztom emlékkő
92
1876-ban emelték…
2001-ben felújítottuk
„…Amit elvégeztünk látszik a városon…”
Fúrtunk-faragtunk,....
...alkottunk
93
1988 – A hangulat fergeteges
1997 - Az „öregfiúk“ elkezdik...
2003 - Pándzsa parti pandúrleves
94
Pándzsa-bálról...
...Pándzsa-bálra
Pándzsa parti Pándzsa party
95
Több mint három évtized örökségét…
...egy fesztiválban elmeséltük,
…eltáncoltuk,
...tovább adtuk,
96
megőrizzük!!!
Akik életét példának állítottuk Dr. Szombathelyi Károly Kelemen Ferenc Krizosztom
97
(Szombathelyi Szaniszló) Dr. Szombathelyi Károly életrajza 1912. július 10-én született Komáromban és Szvoboda Károly néven keresztelték meg. A szülők – Szvoboda Károly (szíjgyártó és nyeregkészítő) és felesége Wawzsin Gizella (háztartásbeli) – nevük után ítélve szláv származásúak, bár magukat már a nagyszüleik is magyarnak vallották. A Baranyából elköltözött család az édesapa munkája miatt sokszor változtatott lakhelyet, ugyanis ő a Magyar Császári és Királyi Hadsereg iparos alkalmazottja volt. A rendelkezésre álló dokumentumok alapján a második gyermekként született. Károly – nővére, Gizella egy évvel volt idősebb – a középiskolai tanulmányait 1922-ben Miskolcon kezdte, és Pécsett a Cisztercita Gimnáziumban fejezte be 1930-ban. 1931-től 1935-ig a pécsi egyetemen jogot tanult és szerzett jogi diplomát. Ekkor vette fel édesapjával együtt a Szombathelyi nevet. Később házitanítóként, illetve segédjegyzőként dolgozva, munka mellett Szombathelyen jegyzői diplomát szerzett. 1938-ban iratkozott be a szegedi egyetemre orvostanhallgatónak. Behívták katonának és részt vett az erdélyi bevonulásban, de néhány hónap múlva az egyetem kérésére leszerelték. 1944 szeptemberében diplomázott és pár nap múlva már a győri Szentháromság Kórház dolgozója a baleseti sebészeten. 1946 augusztusától 1950 augusztusáig Tényő és Sokorópátka, 1954 októberéig Győrsövényháza, Bezi, Fehértó, Markotabödöge, Cakóháza, Rábcakapi és Tárnokréti körzeti orvosa. 1954-ben került Győrszentmártonba (később a község névváltozása miatt Pannonhalma) szintén körzeti orvosként, ahol (egy 11 hónapos kitérőt leszámítva) haláláig, 1979. április 2-ig tevékenykedett. Buzgó vallásossága miatt Jézus életét tekintette példaképének, ezért egész életét szolgálatnak fogta fel és a mindennapi tevékenységét valóban ez a szolgálatkészség jellemezte.
98
Néhány családi vonatkozású adat: Felesége Kupi Anna (1923, orvosasszisztens) életében és, munkájában egyaránt segítő társa. 1943. október 19-én Veszprémben kötöttek házasságot. Négy gyermekük született: Anna (1945), Gizella (1947), Mária (1949), Szaniszló (1950). Nyolc unokája közül hét születését megérhette (a nyolcadik unoka később született).
Gizella Hemmer (Szombathelyi Gizella) 1999. június 10. Édesapám, Dr. Szombathelyi Károly, ahogy én látom ŐT Sokszor csöngettek. Ha Édesapa otthon volt, máris ugrott. Ha evett, félbehagyta. A legcsekélyebb panasz esetén is azonnal fogta táskáit és rohant a beteghez. Mindig azt mondta: „Sosem lehet tudni, hogy mi az oka annak az esetleg semmiségnek tűnő panasznak. Ezt csak akkor tudom megállapítani, ha látom a beteget.” Sok esetben, amikor órák múlva egy ilyen beteglátogatás után holt fáradtan hazatért, mesélte: „Nem volt semmi komolyabb dolog, csak egy..., de örülök, hogy ott voltam, mert így nyugodt vagyok, hogy nincs különösebb baj.” Ha valami fájdalmasabb betegséget kezelt Édesapa, közben mindig mesélt, kérdezte a beteget, vicceket mondott, énekelt. Ha felnőtt volt a beteg, ha gyerek. Sokaknak ez különösnek hatott, részéről pedig mindez tudatos volt. Így akarta elvonni a figyelmet és enyhíteni a fájdalmat. Édesapa egyik jellegzetessége volt, hogy mindig olvasott. Sok, hosszú utat kellett megtennie gyalog, és egyik kezében mindig ott volt a nyitott könyv, a másikban a két táska. Mi gyerekek sokszor lestük, hogy mikor botlik meg és esik el, de ez sosem történt meg, szerencsére.
99
Rengetegszer adódott éjszaka baleset. Az egész környékről hozzánk jöttek. Én akkor még általános iskolás voltam, ilyen esetekben sokszor segítettem ellátni a sérülteket, mert gyakran egyszerre többen voltak. Sosem felejtem el, hogy Édesanya ilyenkor állandóan vért adott mindenkinek, mert nullás a vércsoportja. Csodáltam őt ezért. Egyébként is mind a ketten, Édesapa is és Édesanya is, önkéntes véradók voltak. És mindketten sok előadást tartottak, különösen Édesapa, hogy a legkülönbözőbb témához felvilágosítást, tájékoztatást adjon. Így sok komoly baj megelőzéséhez tudott hozzájárulni, vagy útmutatást adott, hogyan lehet a már meglévő krónikus betegségekkel megbirkózni. Így talált ki valami rendkívüli módszert az alkoholizmus leküzdéséhez is. Voltak néhányan, akik sokat ittak, a kelleténél többet. Én még személy szerint emlékszem rájuk. Van, aki már nem él. Édesapa azt mondta nekik: „Jóska ... vagy Pista ..., vagy..., a barátom vagy, és tegezz, ez legyen a jele annak, hogy igaz jó barátok vagyunk, és bármi problémával jöhetsz hozzám, csak az ivást hagyd abba. De ha nem tartod be, akkor nem vagyunk többé barátok.” Ehhez hozzá kell fűznöm, hogy korábban a tegezés nem volt még annyira elterjedt, mint manapság, és bizony mindenki számára megtiszteltetés volt, aki Édesapát barátjának tekinthette, és őt tegezhette. Édesapa is kifejezésre juttatta nyilvánosság előtt is ezt a baráti kapcsolatot. És – nagy örömünkre – ezek a baráti kapcsolatok egy életen keresztül tartottak, mert mindegyik Jóska, Pista, betartotta a szavát és nem ivott többé mértéktelenül. Annak a két táskának, amit az előbb említettem, története van. Az idősebbek még biztos emlékeznek rá, hogy Édesapa kezdettől fogva, mindig két táskát hordott magával. Most egy nagyon nagy titkot árulok el: Egyik táskában voltak az orvosi eszközei, gyógyszerek, injekciók, kötszerek. A másikba nekünk gyerekeknek sosem szabadott belenézni. Hogy ebben mi volt, azt halálakor
100
tudtam meg. Ebben élelmiszert és ruhaneműt vitt a szegényeknek, amit Édesanya pakolt be neki nap mint nap. Ezt olyan valakitől tudtam meg, aki részesült ezekből az adományokból. Hálás vagyok, hogy ezt megtudhattam. Édesanya még ma sem beszél erről. Ő is azt mondja, amit Édesapa: csak az az igazi érték, amit titokban cselekszünk, és nem hangoztatjuk, hogy mi jót tettünk. Édesapa egyrészt sok kisbaba születésénél segített, másrészt éjszakákon át ott virrasztott a haldoklók ágya mellett, beszélgetett velük, fogta a kezüket, imádkozott, sokszor Virgil atyával együtt, amikor ő jött, az utolsó kenetet föladni. Ott maradt mindvégig a haldokló ágya mellett és „átsegítette” őt. Sandrával, kislányommal együtt lefordítottuk Zemlényi Zoltán „Hoppárézimi!” című könyvét németre. A könyv borítóján belül az én rövid életrajzomnál ott áll: „... az orvosi körökben még ma is közismert általános orvos és baleseti sebész specialista, Dr. Szombathelyi Károly, lánya ...” Ezekkel a sorokkal szeretnénk emléket állítani Édesapa nagyságának.
Mária Matavovszky (Szombathelyi Mária) 1999. június 20. Édesapám, Dr. Szombathelyi Károly, ahogy én látom ŐT Gyerekkoromban minden éjszaka csengettek, néha többször is. Sose hagytuk, hogy ő nyisson ajtót, hadd aludjon még pár percet. Hiszen gyakori volt, hogy késő este ért haza. De végül is mindig fel kellett keltenünk, mondván, mi gyerekei nem dönthetünk abban, hogy egy eset mennyire sürgős. Ha a hozzátartozó a tudtunkra adja, akkor a felelősség már a miénk, illetve az övé. Valójában a családi fészekből kiröppenve, felnőtt fejjel eszméltem arra, hogy milyen nyugodt az „átlagember” élete, ha nem zaklatják csengetéssel éjjel-nappal. Ő ezt az élményt sose élte át. Számára sose volt napi 8 órai munkaidő, hiszen minden beteg azonnal igényli a segítséget, a fájdalom, a rossz közérzet enyhítését. Ő ezt tudta
101
jól. Mély hivatás szeretetből valójában feláldozta a magánéletét. Még egész kicsi voltam, mikor egy párbeszéd végét kaptam el a szüleimtől: Édesanya kérdezte: „Hallottad, mi történt X-éknél? Nekem Z. mesélte.” „Igen, hallottam” – volt a válasz. „És nekem miért nem mondtad el?” „Mert én a rendelőben hallottam személyesen az érintettől, s ami ott zajlik, az orvosi titok. A titoktartásom pedig feléd is kötelez” – volt az egyszerű, szerény, de határozott válasz ... Mielőtt Pannonhalmára helyezték volna, 4 falu és 10 puszta tartozott a körzetébe. Itt történt, még az 50-es évek elején, hogy egy kisfiúnak ki kellett venni a manduláját. Édesapa kórházba küldte őt, de az egyszerű, „földhözragadt” szülők nem akarták ezt. Édesapa ugyanis beszélt már nekik arról, hogy ő nemcsak általános orvos, hanem sebész is. Így hát mindenképpen vele akarták elvégeztetni a műtétét. Hosszas rábeszélés után, látva a kis beteg érdekét – kénytelen volt felhasználni szaktudását. Pedig a szabályok egy ilyen műtétet csak kórházi körülmények között engedélyeztek. De ő a beteg érdekében kockáztatta a saját jövőjét is. Édesapa – sokoldalúsága révén – elkényeztette a betegeit. Neki nem okozott problémát egy foghúzás, egy kelés felvágása, kisebb balesetek kezelése, varrás, kapcsolás vagy vérátömlesztés. És nagyon sok szülést is levezetett. Emlékszem egy különös beszélgetésünkre. Mély nyomot hagyott bennem. Tudtam, hogy három helyre hívták. Én, gyerekfejjel úgy gondoltam, hogy az háromszor fél órát jelent, s ennél jóval később ért haza. Kíváncsian megkérdeztem, hogy hol volt ilyen sokáig. Mire ő végtelen türelemmel csak ennyit mondott: „Tudod, kislányom, egy betegnek nemcsak a teste fáj. Néha a lelke jobban sajog. És nekem azt is gyógyítanom kell ...” Édesapa minden betegében a nagybetűs Embert tisztelte. Ez alapvető szemlélete volt. A családban is eszerint élt, és példamutatással nevelt. Nálunk nem volt szükség
102
„példabeszédekre”. Egész életével szerénységre, önfegyelemre, kitartásra, becsületességre, hűségre tisztaságra nevelt bennünket Édesanyával együtt. Kell ennél nemesebb örökség? Csodálatos APA volt.
alázatra, és lelki
Dr. Szombathelyi Károly - 1954
103
Az elismerési javaslat Pannonhalmi Pándzsa Klub Pannonhalma, Petőfi u.25. 9090 Tárgy: elismerési javaslat Magyar Köztársaság Elnökének Budapest, Kossuth tér 1/3. Tisztelt Elnök Úr! A Pannonhalmi Pándzsa Klub lokálpatrióta egyesület nevében azzal a tisztelet teljes javaslattal fordulunk az Elnök Úrhoz, hogy szeretett községünk legalább ugyanúgy szeretett és mai napig megbecsült polgárát néhai Dr. Szombathelyi Károly körzeti orvost posztumusz kitüntetni szíveskedjék. Dr. Szombathelyi Károly oly mértékben volt feledhetetlen ember, mint ahogy máig legendás hivatástudattal megáldott orvos. Az emberek gyógyítása érdekében szakmai és fizikai akadályokat nem ismerve végezte áldásos munkáját. Mai napig élnek Pannonhalmán, a Főapátságban és a környező községekben azok a történetek, melyek ma már hihetetlennek tűnnek, de mi magunk is tanúi vagyunk azok megtörténtének. Több tucat ember vallja a mai napig, hogy effektív neki köszönheti, hogy ma még életben van. A javaslatot tevő Pannonhalmi Pándzsa Klub tagjai közül is két fő kimutathatóan az akadályokat és lehetetlent nem ismerő sebészorvos segítsége következtében lehet részese a javaslattevésnek. Javaslatunkat alátámasztja, hogy oly mértékben örvend köztiszteletnek a néhai győrszentmártoni-pannonhalmi orvos, melyre nem találni példát településünk történetében. Manapság is naponta elhangzik községünkben a "..., bezzeg a Szombathelyi..." kezdetű mellékmondat, holott már húsz éve nincs köztünk. 1979. április 02-án tért meg teremtőjéhez, akinek követése meghatározta mindennapjait. Dr. Szombathelyi Károly legendás sebészorvos posztumusz elismerésének további indokaként fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy tagja volt a Boldog báró Apor Vilmos győri püspököt műtő orvos csoportnak. Elnök Úr! Lokálpatrióta egyesület lévén identitás tudatot növelőnek tartjuk, hogy községünk megbecsülje nagyjait és utólagosan is megkapják az őket megillető elismerést azok, akik már saját maguk nem vehetik azt át. Így szeretett orvosunk emlékét oly módon is ápolhatjuk, hogy ezek után, a kitüntetés tényét, mint helytörténetünk örök momentumát, soha többé megkerülni nem lehet. Akik már személyesen nem ismerhették, ennek okán meg fogják ismerni munkásságát, és nem feledhetik. Végezetül arra kérjük az Elnök Urat, hogy amennyiben javaslatunk eredményeként emlékérem odaítélésére sor kerül, azt Ön – ha elfoglaltsága ezt lehetővé teszi – személyesen adja át Dr. Szombathelyi Károly özvegyének és gyermekeinek, itt Pannonhalmán. Azt is megköszönve, hogy javaslatunkat elolvasva időt szakított ránk, kérjük a mérlegelés utáni pozitív elbírálást. Tisztelettel: Siska Gábor alapító elnök
Pannonhalma, 1999. június 16.
104
A kitüntetési javaslatot elfogadó levél
105
Dr. Szombathelyi Károly (1912 - 1979) 2002. július 7. A Pándzsa Klub alapító elnökének31 ünnepi beszéde az emléktábla avatáson Tisztelt emlékező közösség, kedves Anci Néni, kedves Szombathelyi család! Azért jöttünk össze, hogy olyan ember emléke előtt tisztelegjünk, aki önfeláldozó módon teljesítette feladatát, és a legnemesebb értelemben vett hivatástudattal élte a mindennapokat. Dr. Szombathelyi Károly kora talán leghíresebb pannonhalmi polgára volt, olyannyira, hogy nemcsak életében, de – mint a jelen példa is mutatja – halála után közel negyed évszázaddal is legendás tisztelet övezi. Szükségünk van olyan emberekre, mint szeretett orvosunk volt, mert az ember természete olyan, hogy példaképeken keresztül tud eszményekért lelkesedni. Az az eszmény pedig, amit a „mindenki szomszédja” elénk állított, segíthet bennünket abban, hogy szeressük és tiszteljük egymást, ragaszkodjunk elveinkhez, és ha kell, küzdjünk is azokért. Amint a választott népnek tűzoszlop mutatta az utat a rabszolgaságból való szabaduláskor, úgy számunkra a lánglelkű emberek emléke jelölheti ki azt a helyes utat, amelyen járnunk érdemes. Olyan háziorvosunk volt, aki orvosi végzettsége mellett jogász képzettséggel is rendelkezett, ami igazolja, hogy a humánum mellett az egyéb tudományokat is fontosnak tartotta, és ez hivatásában is megmutatkozott, mert nem csupán az emberi testet gyógyította, de ugyanolyan gondja volt az emberi lélekre egyaránt. Olyan attribútumokkal – rá jellemző tárgyakkal – rendelkezett, amelyek külsőségekben is megmutatták sokolda31
Siska Gábor
106
lúságát, mert éppúgy jellemezte őt az orvosi táska, mint a kezéből elmaradhatatlan könyv. Pannonhalmán ma már közterület viseli a doktor úr nevét, melyre mindannyian büszkék lehetünk, mert olyan emléket állított így a város lakossága, ami biztosítja, hogy a saját generációnk gyermekei, unokái, dédunokái, ükunokái, és talán még szépunokái is emlékezzenek az áldozatkész orvosra. Ha valaki már nem fogja tudni, hogy ki volt ő, akkor megkérdezheti felmenőjét, aki elmondhatja, hogy élt itt egy ember, akinek hivatástudata minden elképzelhetőt felülmúlt, akit életében és halála után évtizedekkel is olyan tisztelet övezett, ami megkerülhetetlenné tette, hogy nevét átvitt és valódi értelemben egyaránt kőbe véssék. A valódi értelemben vett kőbevésés is megtörtént. Egy emléktábla készült a doktor úr 90. születésnapja alkalmából, melynek végső helyre történő elhelyezéséről később várható döntés.
Emléktábla a templom falán
107
Kitüntető oklevél
Köztársasági Elnöki Arany Emlékérem
108
Ünnepi köszöntő a Kelemen Krizosztom emlékkő leleplezése és megáldás előtt32 Pannonhalma, 2001. május 26. Tisztelt Emlékező Közösség! A Pannonhalmi Pándzsa Klub és a magam nevében köszöntöm az Emlékkő avatáson megjelent szervezeteket és magánszemélyeket. Külön köszöntöm Pannonhalma város lakóit, polgármesterünket: Pánczél Benedek urat, a Pannonhalmi Főapátság képviselőit, a Főapátság perjelét: Hortobágyi Cirill atyát, valamint a megjelent bencéseket, akik közül többen személyesen ismerték Kelemen Krizosztomot, a Bencés Diákszövetség elnökségét és tagságát, Nyalka, Ravazd és Győrság polgármesterét, Dr. Horváth Pál dandártábornok urat, a Nemzetőr szövetség elnökét, valamint a környező településekről idelátogatott tisztelőket. Egy sárgacsillagos gyerek, kinek szüleit és nagyszüleit vagonban elhurcolták a lengyel deportációs telepekre – a gyerek megmenekült s egy intézetben él –, a vasárnapi ünnepségen verset szaval. Nyolc éves. A verset ő választotta. Ezt szavalja:
„Magyar vagyok, magyarnak születtem, Magyar nótát dalolt a dajka felettem, Magyarul tanított imádkozni anyám, És szeretni téged, gyönyörű szép hazám”
32
Siska Gábor
109
– s a néhány ember a teremben, aki ismeri a gyerek sorsát, sápadtan ül. A hideg végigszaladt a hallgatók hátán. – idézet hangzott el Márai Sándor: Napló – 1944 című könyvéből. Azért, hogy az ehhez hasonló esetek és helyzetek minél kisebb számban forduljanak elő a XX. század közepén, Magyarországon, oly sokat tett a zalai Hahóton született Kelemen Ferenc Krizosztom egykori pannonhalmi főapát, ami önmagában is indokolná, hogy nevét kőbe véssék. 1996. szeptember 06-án II. János-Pál pápa járt településünkön. Ekkor Zsebedics József kanonok úr – az egyik szentmisén – így kezdte prédikációját: „A szüleim mindig azt mondták nekem, hogy legyek büszke szülőföldemre, mert ezt a földet szent emberek lába taposta.” Pannonhalma és Győrszentmárton földjét nem csak az ezer év alatt itt járt szentek jelenléte szentelte meg. Voltak olyanok, akik a szó átvitt, de mégis mélyértelmű jelentése értelmében voltak szentek, azaz tiszteletre méltóak. Ezek között találjuk Kelemen Krizosztom főapátot is. A fasizmussal és a nyilasuralommal szembeni magyar katolikus ellenállás kimagasló alakjaként olyan elévülhetetlen érdemeket szerzett, ami szükségessé teszi, hogy a kolostorok falain kívül is mementó álljon emlékének ébrentartása végett, és megteremtsük annak lehetőségét, hogy bármikor, bárki leróhassa, kifejezhesse tiszteletét. Ezen kívül emlékeztetnünk kell az utókort arra, hogy történelmünk során a legnehezebb időszakokban is voltak, akik emberek maradtak az embertelenség idején, és ehhez hitük adta az erőt. Az egykori Györszentmárton, ma Pannonhalma város lakóinak különösen okuk van, hogy megkülönböztetett tisztelettel adózzanak az előtt a főpap előtt, aki a Szálasi-féle nyilas hatalomátvétel előtt egy nappal a Pannonhalmi Főapátságot a Nemzetközi Vöröskereszt védelmét bíró gyermekmenhellyé
110
alakította. Ez a védelem megmentette a Főapátság környezetében lévő településeket a frontátvonulás borzalmaitól, és biztosította a menedék jogát és lehetőségét az arra rászorulóknak. Ahogy Szent Márton köpenyének egy darabját és Szent László fejereklyéjét az egykorúak a csatákban a győzelem reményében elöl hordozták, úgy a pannonhalmi szerzetesek Kelemen Kritosztom vezetésével és a bencések jelszava (a „PAX” - béke) és jelmondatuk („Ora et labora” - Imádkozzál és dolgozzál!) szellemében jelképesen a vöröskeresztet vitték maguk előtt – és győztek! Győzelmük azt jelentette, hogy fizikai és szellemi értelemben megmaradt – a magyar államisággal egyidős – Pannonhalma. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Hősök Vasárnapja előestéjén, ünnepségünk elején – ami az elmúlt ötven évben elmaradt – a saját nemzedékem nevében megköszönöm Kelemen Krizosztom főapátnak és bencés rendtársainak, hogy személyes tekintélyüket latba vetve megmentették, illetve megmenekítették számunkra szülőföldünket, valamint szüleinket és nagyszüleinket. Ezen kívül olyan példát mutattak számunkra, ami – mai, fogyasztói világunkban is – arra int, hogy a pillanatnyi örömök hajszolása helyett a másik emberért való áldozathozatal teremt értéket és ment meg javakat. A közelmúltban volt ötven éve, hogy önként vállalt, de szükségszerű száműzetésben, az Egyesült Államokban elhunyt a Pannonhalmi egyházmegye főpásztora és a magyarországi Szent Benedek Rend főapátja. Ez az alkalom késztette a lokálpatrióta Pannonhalmi Pándzsa Klub egyesületet arra, hogy a Főapátsággal és a Bencés Diákszövetséggel karöltve, a város önkormányzata, valamint a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának minisztere és sok-sok magánszemély támogatásával emlékművet állítsunk azon a településen, amely történelmi távlatból is magán hordja
111
Kelemen Krizosztom keze nyomát. A megvalósítás során azt tapasztaltuk, hogy mindenki hálával és mély tisztelettel emlékezik arra a személyre, akinek emlékkövét rövidesen leleplezzük. Mielőtt felkérném Dr. Könyves Tóth Kálmán urat, hogy a leleplezés előtt méltassa a szociális lelkületű főapát életét, hallgassuk meg Kelemen Krizosztom A Préritűz című versét.
A PRÉRI TŰZ Nyomukban a futó fellegeknek, Vad iramban madarak húznak, Kígyók karikáznak nyugatnak, Őz, meg tigris, mind menekülnek. Bárány, bölény mind menekülőben, Vérvörös a keleti ég alja, Honából az embert is kicsalja: Valami izzik, ég a levegőben. Rongált kocsikon rohanó falvak, Ijesztő rémek erőre kapnak, Állatot, embert előre hajtnak, Hullt holmit, gyermeket összetipornak. Velőbe metsző anya-sikolyba Belevág, zúg az orkán moraja: Szomjas rém issza, Ki csak tud fusson, nincs vissza, nincs vissza. Erdőn és mezőn lobogó lángok Falvakat, várost magukkal rántanak, Lángokból ostort, most a pokol fűz, Sarkukban száguld vész-paripáján: Lángol a prairie, ég a pokol-tűz
112
„Emlékezel-e, Kelemen Krizosztom?” emlékbeszéd33 a Kelemen Krizosztom tiszteletére emelt emlékmű leleplezésekor Pannonhalma, 2001. május 26. Tisztelt Ünneplő, Emlékező Közösség, tisztelt, kedves Lajos Bácsi34, tisztelt Polgármester Urak, tisztelt Pannonhalma városi és környékbeli, valamint távolabbról jött lakosok, tisztelt, kedves András főapát úr és Cirill perjel atya és megjelent Bencések, tisztelt meghívók, Pannonhalmi Pándzsa Klub Vezetősége és tagsága, tisztelt, szeretett bencésdiák-társaim, a diákszövetség Elnökségével! Kelemen Krizosztom főapát úr itt van most velünk. Szólítsuk meg őt magát, így emlékezzünk együtt a – részben – együtt eltöltött napokra, hetekre, hónapokra, évekre. Torda Lajos bácsi pedig legbensőbb társa volt másfél évtizeden át Krizosztom főapát úr életének, ismerője gondjainak, testi gyarlóságainak, lelki nagyságának, ő hitelesíti az itt elmondott és elmondandó gondolatokat. Köszöntünk Téged is, Krizosztom Főapát Úr, körünkben, kérünk, segíts az emlékezésben.
Emlékezel-e, Kelemen Krizosztom, honnan indultál? Emlékezel édesanyádra, a kis zsellérfalura, szegény kovácsmester édesapádra, ki születésed előtt árván hagyott benneteket? És emlékezel, hogy itt, Szentmártonban, a hegy lábánál és oldalában, hasonlóan az akkori budapesti Tabánhoz, részben földbevájt viskókban húzódtak meg az emberek? Zsigereidben érezhetted a föld szorítását, a betevő falat ízét, kevéske voltát, – ugye ez ösztönzött szociális munkádban? Ugye ez képesített arra, hogy a 33
34
Dr. Könyves Tóth Kálmán Torda Lajos, Kelemen Krizosztom közvetlen munkatársa
113
magyar katolikus egyház két szociális érzékű főpapja közül – a másik Prohászka Ottokár volt – az egyik Te légy? Emlékezel a nyalkai híveid számára előkészített házhelyszerzési akciódra, amelyet meghiúsítottak? Emlékezel, hogyan mentetted meg igazságtalanul meghurcolni akart nyalkai híveidet egy ideiglenes, de törvényesnek bizonyult földbérlet-akció során? Emlékezel, hogy feljelentettek az egyházi hatóságoknál, amikor – később – a bodrogolaszi környéki ajándékbirtokból akartál embereket tisztességes, elérhető áron földhöz juttatni? Hogy az egészről az volt a – katolikusnak mondott – sajtó véleménye: „Nem egyedül a földhöz való juttatás szolgálja a nemzet fennmaradását, a népszaporulatot”. Hogy – mindenek ellenére is – mindig az elesettek mellé álltál, hiszen ezt írhattad magadról a nyalkai plébánia historia domusába: „A lelkésznek kijutott a kommunizmus alatt megbotlottak védelméből... „
Emlékezel-e, Kelemen Krizosztom, magyar egyházad, a magyar katolikus társadalom akkori állapotára? 1911-ben részt vettél a Katolikus Nagygyűlésen. Ezt írtad: „Úgy éreztem, hogy a katolikus társadalom lélegzetvételét hallom, hogy az élet árama végigvonaglik e nagy tömegében egész a mostani időkig lomha hullának vélt testen.” Emlékezel, mennyit tettél e lomha test mozgékonnyá tételéért? Mennyi írást tettél közzé, hányfelé mondtál beszédeket, hány embert – úgynevezett „nagy embert” is mozgósítottál a cél érdekében? Elkezdted Pápán, majd a nyalkai plébánosi tíz év után Budapesten folytattad. Kedvességeddel megnyerted céljaidnak a legfőbb illetékeseket is. Ezek a célok pedig a magyar katolikus egyháznak és a magyar bencés rendnek a céljai voltak...
Emlékezel-e, Kelemen Krizosztom, ökumenikus törekvéseidre? Ez persze akkor, a kezdetek kezdetén, nem a mai értelemben vett ökumenizmus volt. Azt kellett elérni, mint írod: ,,Az ország híveinek felekezetre való tekintet nélkül lelki egységre kell törekedniük, hogy
114
a közelgő ateizmus ellen eredményesen vehessük fel a harcot.” Ez a gondolatod volt az alapja – Prohászka püspök szavaival – a „szivárványhídnak Pannonhalma és Debrecen között”.
Emlékezel-e, Kelemen Krizosztom, a tanító szerzetesrendek akkori viszonyaira? Hogyan zajlott a tanító szerzetesrendek (nem csak a bencések) házaiban az élet? Mindenki tudja: komoly, elhivatott tanárok voltak, éltek-haltak diákjaikért. Később így vallottál saját szerepedről a szerzetesi reformmal kapcsolatosan: „Ami az én reformer voltomat illeti, mindent elkövettem, hogy a régi fogadalmasokra ne tegyen az egyház több terhet, mint ami fogadalmaikból szükségképpen folyik...”
Emlékezel-e, Kelemen Krizosztom, az egyházi nagybirtokok akkori gazdasági és társadalmi helyzetére? Emlékezel, hogy gazdasági szempontból milyen állapotban, szinte a csőd közelében jártak a rendi és sok mindenütt az egyéb egyházi nagybirtokok is? Hogy mekkora volt az adósság, mikor átvetted az irányítást? Hogy első intézkedéseid közé tartozott rendtársaid közül szakembereket képeztetni, akik – „gazda szeme hizlalja a jószágot” alapon – irányítsák a gazdaságot? Hogy ez a tevékenység egyértelműen és hatalmasan sikert hozott? Hogy szakembereidet – rendtársaidat – ugyanezen célokra más egyházi birtokosok is „kölcsönkérték”? Hogy ez minden sikerévei együtt még csak a jéghegy csúcsa volt, hiszen a föld népével nem volt mód igazán törődni? Hogy kis ízelítő erről a gondról (nem bencés birtokról, nem bencés szájából): „Mikor jószágkormányzóvá kineveztek, többé nem gyóntattam; nekem ne gyónják meg, amit majd úgyis észreveszek, visszaélést, s akkor semmit nem tehetek...”
Emlékezel-e, törekedtél?
Kelemen
Krizosztom.
miben
bizakodtál,
mire
Ezt írtad: „A Krisztussal Istenbe öltözött szent életre oly nagy szükség volna manapság! Az élet körülöttünk a durva materializmus
115
sarába hull vissza. ... Mi ebben a materializmusába belegabalyodott világban a lelkiség őrzői vagyunk. Fellegvárunk a kolostori élet szent magánya, amelyből annyiszor derült fény a világra...” És jött a háború. A közönséges embertelenség korszaka után a még borzalmasabb, embertelenség, majd a legborzalmasabb embertelenség korszaka...
Emlékezel-e, Kelemen Krizosztom, embertelenség korszakára?
hogyan
készültél
az
Építettél. Iskolát. A határon? Igen, a határon. Az ég és a föld határán. Pannonhalmán. Kellett a hely a leendő sokaságnak, aki ide fog özönleni. Mert Oros apát a tatár hordáknak fegyverrel állt ellen a környék népének védelmében – ennek legbeszédesebb tárgyi emléke a gyilokfolyosó –, Te a szellem fellegvárát építetted az embertelenség bástyájául. Mert a politikusoknak olasz gimnázium kellett. Mert a napi politika és a magyar területek „hazatérése” miatt azt Komáromban akarták volna megvalósítani. Te búsan mondtad az ugyancsak bús Teleki Pál miniszterelnöknek: Az sokáig nem lesz a miénk. És Teleki bús válasza: „Értelek, Krizsó.” És az új gimnázium Pannonhalmán épült. Mert magad köré akartad gyűjteni a gyermekeidet. Hogy megvédelmezhesd őket. Én magam is közéjük tartoztam. Ezt persze akkor tudatosan nem tudtam. Édesapám az ötvenes években árulta csak el: „Azért küldtünk el itthonról, hogy ne együtt kelljen meghalnunk, így biztosabban marad valaki életben a családból.” Hogy ez mennyire valóságos probléma volt, igazolja Rédly Pali osztálytársam esete. Emlékezel, Kelemen Krizosztom, a legelső pannonhalmi diákra, aki már elemista korában is körülötted sündöröghetett, szeretett gyermeked volt Ő. Mégis, szülei 1943 novemberének elején nem küldték vissza Pannonhalmára. Karácsony másnapján este bomba robbant budapesti lakásukkal szemben: Pali és nővére ott haltak meg... És mennyire szeretted ezeket a Te gyermekeidet! És mennyire szerették társaid is őket, minket! Nagyon szeretett osztályfőnökünk,
116
a boldog emlékű Danczi Villebald atya mondta el a titkot 1957-ben, tízéves érettségi találkozónkon: „Gyerekeim! Ne haragudjatok rám, hogy én kezdettől fogva nagyon keményen bántam veletek, ez nem a szeretet hiányából, nem annak ellenében történt. Krizosztom főapát úr ugyanis, mielőtt idehelyezett, azt mondta nekem: Főtisztelendő úr, ezeknek a gyerekeknek Pannonhalmán csak anyjuk van, mindenki az anyjuk. Főtisztelendő úrtól azt várom, hogy apjuk legyen...” ’44 őszén naponta tapasztaltuk: egyre többen vagyunk. Néhány nálunk, legidősebbeknél idősebb fiú is jött, de főleg kisebbek és persze leányok is. Így gyűjti össze a kotlós is csibéit szárnyai alá, ahogyan azt Te tetted, Kelemen Krizosztom. A kolostor nemrég elkészült nagy rácsos kapuját bezárattad, csak tudtoddal és engedélyeddel jöhetett-mehetett bárki is. A menekülő zsidó hitközség is itt jelentkezett: nem akartak maradni, csak a Tórát hagyták itt - évtizedekig nem lehetett tudni, kik voltak ők, ma már visszakapták legdrágább kincsüket. De bizony mások is akartak jönni: ilyen-olyan razzia, s hasonlók. Kényesebb esetekben magad mentél, főpapi díszben, melyet egyébként nagyon nem szerettél, a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőjének, „Brunschweiler úrnak társaságában a kapuhoz, és – megszabadítottál minket. Nagyböjt idején egy vasárnap délelőtt konventmisére gyülekeztünk a bazilikában. Kilián atya bekapcsolja az orgona motorját: azonnal megszólalt néhány hang. Mi lehet az ok? Felmászik a sípszekrénybe, s rövid idő múlva két nyakig poros fiú somfordál le onnan: az egyik osztálytársam, Jankó Béla (édesanyád révén szegről-végről rokonod), és egy másik fiú (történetesen egy Árpádházi-rokon család ma királyképesnek tartott leszármazottja). Ott bújtak el, három évvel idősebbek lévén nálunk, egy rutinellenőrzés elől. Hála Istennek, nem találták meg őket. Az ostrom idején a belövéstől védett helyeken tartózkodtunk: az alsó könyvtárban, a monostor belső folyosóin, a gimnázium kapujával szemközti kolostorszárny alsó részein. A végén már sok
117
ezren. A kvadratúra folyosói zsúfolásig telve voltak, alig lehetett a folyosón tovább lépni. Már nagyhét eleje volt. Egy reggel kinéztünk az alsó könyvtár ablakán: ott, az északnyugati sarkon állt fölállítva egy német löveg, északra fordított ágyúcsővel. Emlékezel ugye, Kelemen Krizosztom, hogy kimenvén hozzájuk, a Nemzetközi Vöröskeresztre hivatkozva, sikerült elküldened őket?
Emlékezel-e, Kelemen Krizosztom, 1945 húsvétjára és a folytatásra? Pár nappal korábban már átvonult a front. Kiderült az égboltunk: az embertelenség óriási nyomása alól bizony felszabadultunk. Az allelujás nagy feltámadási körmenetet óriási tömeg részvételével a várkerületen ünnepeltük. Lélegeztünk, remélvén a jobb jövőt. Remélted, nemcsak ránk derült fény. Így beszéltél nekünk: „Tisztelendő urak, betörtek lenn Szentmártonban a templomba. Elvitték a cibóriumot. De másnap reggel különösen csillant a napfény a kereszt lábánál a főmonostor kapuja előtt: ott volt a cibórium! Képzeljék csak el, mi mehetett végbe annak az orosznak a lelkében!...” Feléledt az ország. A csepeli munkásság iskolát akart. Gimnáziumot. Mégpedig kifejezetten bencés gimnáziumot. Emlékezel-e, hogy azonnal adtad gyermekeidet, a szerzetesreformban zsengédet, legjobbjaidat, azonnal, a munkásság kérésére? Nem volt kérdés, ki menjen, a legjobbaknak kellett, és ők akartak is menni. Közülük például Galambos Iréneusz atya – itt van közöttünk – igazolhatja állításomat.
És emlékezel-e ’46 nyarára, az intenciód nyomán Pannonhalmán megrendezett nagy, regionális KALOT-KALÁSZ találkozóra? A monostor kertjében megtartott, közös, bemutatkozó műsorukra? A végén – a Kilián atya óriási kánonra: „Óh adj, Jézus, nékünk békét!!!” ajakról fakadó óriási imádság szinte az mindannyiunkat...
118
csoportonkénti által vezényelt – A sok ezer ifjú égbe lendített
De lassan vége lett mindennek. Elhagytad Pannonhalmát, el az országot. Föl kellett áldozni az új, a friss vetés embereit, hogy a megfáradtabbak megmaradhassanak a megmaradó maradék bencés rend oltalmában. De ez már egy másik történet... Te, Krizosztom főapát úr, jó atyánk, Mesteredhez hasonlóan „kiüresítetted magad és engedelmes voltál egészen a halálig”, nem ugyan a kereszthalálig, de idegen földön, keserű kenyéren, úgy érezhetted, feledésbe merülten a „testi halálig”. Most pedig itt vagyunk Veled, mert „in memoria aeterna erit Justus - örökké él az emlékezésben az Igaz”. És kérünk Téged, Főapát úr, továbbra se hagyj el bennünket, gyermekeidet. Segíts, hogy gondolataid továbbgondolásával, azok megvalósításával a Te szeretteid, a föld népe, az emberiség, az embertelenségből az emberség világába juthasson. Krizosztom főapát úr, könyörögj érettünk!
„Mert magad köré akartad gyűjteni a gyermekeidet…”
119
Határozat a kitüntetésről
120
A kitüntetés oklevele
A “HAZÁÉRT” kitüntő jelvény
121
122
Siska Gábor:
Ember az embertelenségben - Kelemen Krizosztom (1884-1950) –
Pannonhalmi Főapát
123
a
Szent
Márton
hitvalló
püspökről
nevezett
Pannonhalmi Szent Benedek Rendi Egyházmegye főpásztora; a magyar Szent Korona alá tartozó ugyanazon rendi összes apátságnak főapátja; a Szent Benedek Rend kongregációjának örökös elnöke; Magyar Királyi Titkos Tanácsos; a „Magyar Érdemrend”
nagykeresztjének
tulajdonosa;
az
Országgyűlés Felsőházának tagja; az Országos Közoktatási Tanács elnöke; a Magyar Tudományos Akadémia Igazgatótanácsának tagja; a Máltai Lovagrend konventlelkésze; Győr Vármegye és Győr város
törvényhatósági bizottságának
választott
örökös tagja; a Magyar Pedagógiai Társaság és az Országos Katolikus Tanáregyesület tiszteletbeli tagja; a Foederatio Emericana protektora; Nyalka község díszpolgára; okleveles középiskolai tanár35; a Jad Vasem - Világ Igaza kitüntető cím birtokosa; stb.
35
A címek Dr.Várszegi Asztrik által használt felsorolása
124
Történelmi emlékezetünkből hiányzik néhány nagyszerű ember emléke… Bízom benne, hogy szerény lehetőségeivel e dolgozat is hozzájárul ahhoz, hogy a meglévő fehér foltok eltűnjenek. Olyan személyre emlékezünk, aki az emberi kapcsolatokat olyan fontosnak tartotta, hogy saját érdekeit és életét is alárendelte ennek. A II. világháború végén egy újságírói kérdésre - ami azt firtatta miért vesztettük el nagyságunkat, miért lettünk ilyen kicsinyek - így válaszolt: „Mert nem tudtunk találkozni.” 36 Egyet értek mind a kérdéssel, mind a válasszal; ezer év minden szenvedése itt nyugszik ebben az egy mondatban. I. Az idén lesz félszáz éve annak, hogy – kolostora patrónusának – Tours-i (Sabariai) Szent Márton ünnepnapján, a Pittsburgh melletti Isteni Megváltóról elnevezett magyar apácák elisabeth-i kis temetőjében az amerikai magyar katolicizmus és emigráció képviselői, a különböző magyar szerzetes rendek emigrációban élő tagjai, görög és latin szertartású világi papok, hívő magyarok, amerikai bencés apátok és diákok jelenlétében örök nyugalomra helyezték Kelemen Krizosztom főapátot, a Pannonhalmi Területi Apátság és a magyarországi Bencés Rend főpásztorát és számtalan állami cím tulajdonosát. A Patric O’Brien newark-i bencés apát által elmondott megemlékezés hangsúlyozta, hogy az elhunyt élete oly példa kell legyen az utódok számára, melynek követése örvendetes és üdvös lenne: „…követésre buzdítaná a világot”. Kelemen Krizosztom emléke mára kezd elhalványulni; bár Sólymos Szilveszter bencés (OSB) tanár – aki személyesen ismerte őt – úgy fogalmaz nem rég megjelent könyvében, hogy „még túlságosan közel van ahhoz, hogy feledésbe ment volna rendkívül rokonszenves, minden
Kotormán László: Mert nem tudtunk találkozni…, Győri Munkás 1945. szeptember 26., 1. p 36
125
nemesért és szépért lelkesedő egyénisége”.37 Eme megállapítással nem vitatkozva azonban az is tény, hogy a kolostor és rendházak falain kívül egyre kevesebben élnek már azok, akik az ő kivételes képességeinek eredményeképpen menekültek meg a magyar történelem legsötétebb és legborzalmasabb időszakában akkor, amikor a politika nem ismert sem Istent sem embert. Pedig kötelessége emlékezni az utókornak, mert – Arthur Miller szavaival – „a múlt az, ami a jelenre válaszolni tud.” A Szent Márton hegyi apátság főapátjának személye az ezerkilencszázharmincas és -negyvenes években olyan tiszteletet váltott ki az őt ismerőkből, hogy bármerre is járt, mindenhol a közügy szolgálatának megtestesítőjét látták benne. Kortársa és rendtársa „izzó személyiségű”-nek nevezte őt. Ugyanő írta róla, hogy elméje, munkája, élete, szíve és lelke mindig és mindenütt a magyar ügyet szolgálta.38 1884. január 10-én kezdődött az a történet, melynek felelevenítésével azon személynek az életművét kívánom röviden bemutatni, akiről utóda és életrajzírója Dr. Várszegi Asztrik azt írta, hogy ember (…) volt az embertelenségben.39 Hahóton, Zala megyében született. A szegények sorsa jutott neki, ami talán segítette abban, hogy kifejlődjön benne az a mérhetetlen humanizmus, ami a magyar történelem egyik legnagyobb alakját formálta belőle úgy, hogy mindemellett elsődlegesen rendjének tagja volt, majd annak vezetője lett. Hets Aurélián OSB hasonlatával élve: „a szerzetesi életre való készülése úgy érlelte jellemében a gazdag, sokoldalú és nemes tartalmat, mint a zalai hegyek kedves körvonalai, kemény talaja a szőlő édes nedűjét.”40 Tanulmányai befejeztével Pápára került a rend gimnáziumába, ahol tanárként dolgozott kivívva tanártársai, diákjai és a lakosság teljes megbecsülését. Együtt élt a közzel. Rendszeresen publikált a helyi, Pápa és
Sólymos Szilveszter OSB: Ezer év száz bencése, Pannonhalma, 1997, 340. p Hets Aurélián OSB meg nem jelent életrajzírása, pannonhalmi Főapátsági Könyvtár (B.K.) Várszegi Asztrik: Kelemen Krizosztom (1884-1950) METEM Budapest 1990 Hets Aurélián OSB meg nem jelent életrajzírása, B.K.
37
38
39
40
126
Vidéke című lapban,41 és folyamatosan gondot fordított a szellemi értékek átadására, a műveltség fejlesztésére. Annak a gimnáziumnak lett tanára, amely Pannonhalmi (Pécsi) Boldog Mór nevét viselte, akitől az első, magyar ember tollából származó irodalmi mű maradt ránk. Méltó volt intézményének névadójához: ügyelt arra, hogy jó mag kerüljön a földbe. Szónoki képességei is itt mutatkoztak meg először, és ezáltal messzeföldön híressé vált. Több beszédét megjelentette a helyi és egyházmegyei sajtó. A nehéz időkben különösen érzékenyen „funkcionált” emberközelisége. 1915-ben - az I. világháború idején, az isonzói tragédia után - amikor a szeretetlakomáról prédikált, a következőképpen fejezte be szónoklatát: „Ha fogyunk vérben, gyarapodjunk lélekben: a szeretet, a megértés, az összetartás szellemében.”42 Hasonló nemzeti összetartásra buzdító intelme volt a második világégés után is.43 A nép fiának tartotta magát, amire kortársai szerint mindig büszke volt. A főpapi székben is hű maradt származásához. Azt a józan gondolkodásmódot, az eszmei-szellemi gazdagságot és találékonyságot, ami élete végéig sajátja volt - és méltán csodálták benne a társadalmi hovatartozás legkülönbözőbb pozícióit elfoglaló honfitársai és idegenek egyaránt - népi örökségének tartotta. Nemzete megbecsülésének meleg hangulati hátterét népének szeretete adta meg. Ezt olvashatjuk egy húsz évvel ezelőtti visszaemlékezésben.44 Úgy tartotta, hogy a népbe beleszületni ugyan egyszerűen lehetséges, de a nemzet hasznos tagjává válni csak a személyiség fejlődésével, annak fejlesztésével – végső soron a nemzet lelkének elsajátításával és a nemzeti hivatás vállalásával – válunk.45 Élete során különös gondot fordított arra, hogy a nép minden egyes tagja a nemzet kifejlett személyiségű, cselekvő tagja legyen. Azért, hogy ez így lehessen, ahhoz – természetesen –
Összegyűjtve: Várszegi Asztrik: Kelemen Krizosztom (1884-1950) METEM Budapest 1990, 350. p Szent Gellért ifjúsági folyóirat, 1915, 142. p Kelemen Krizosztom: Vádemelés, (grafittal írt kézirat) 1942. március 15. (az Emericana folyóiratnak szánta) BK. 632 Hets Aurélián OSB meg nem jelent életrajzírása 5. p, B.K. Dél-amerikai Magyar Hírlap, 1952. 25. p
41
42
43
44
45
127
szükségesnek tartotta a haza benépesítését ahelyett, hogy a Donnál védjék a magyar határokat. 1942-ben Kelemen Krizosztom egyik cikkét erősen cenzúrázva jelentették meg, amit egy, a főapátnak írt levélben indokoltak. Eszerint azért volt szükség cenzúrázásra, mert aggodalmasnak találtatott, hogy míg csapataink a keleti fronton „a keresztény római civilizáció megmentése érdekében kemény harcot vívnak”, addig idehaza valaki („Exellenciád”) a békevágyának nyomatékos hangot ad. Illetve fontos argumentum volt még, hogy a cikk átok („anathema”) alá helyezte a nemzeti szocializmust.46 A II. világháború borzalmainak közepette, amikor a magyar állami- és hadvezetés az orosz frontra küldte a haza fiait és a hon védelméről szónokolt, akkor Szent István bencéseinek első embere - döbbenetes módon - szólította meg az egész nemzet lelkiismeretét. Feltette a kérdést: „Kik ellen emel vádat a magyar hősöknek a hazáért ezer éven át szüntelenül patakzó vére?” Felvetette, hogy nem elég megvédeni a hazát, hanem azzal szemben egyéb kötelezettségek is vannak. Azt valakik számára kell védelmezni. Tehát a hazát be kell népesíteni: „nem azé az ország, aki mindig verekszik, még ha mindig győz is, hanem azé, aki fiakkal benépesíti.”47 A családok egységéről és az édesanyák megbecsüléséről ennél magasztosabban ma sem szólhatnánk. 1942 karácsonyán - amikor a 2. Magyar Hadsereg a Donnál várta teljes pusztulását - ő így fogalmazta meg a nemzeti egységről vallott nézetét: „legszentebb meggyőződésem az, hogy az az ember lesz az új magyar évezred Szent István királya, aki a magyarságot újra képes lesz egy szellemi közösségbe, egy lelki családba visszavezetni. Amikor erről a kérdésrő1 a magyar társadalmi élet egy kiemelkedő személyiségével beszéltem, így válaszolt: bár ezt az egységet személyesen ő is nagyon óhajtja, de úgy véli, ez csak a katakombákban következik majd be. Be kell vallanom, ezt a sírbolti találkozást én egy kissé megkésettnek tartom, mint ahogy elkésett volt a Montague-k és Capuletek találkozása is, hiszen akkor már Rómeóval és Júliával együtt a jövő reménysége is a koporsóban 46
47
Kristóf Károly: "Szigorúan bizalmas", Demokrácia, 1945. B.K. 632 Kelemen Krizosztom: Vádemelés, (grafittal írt kézirat) 1942. március 15. (az Emericana folyóiratnak szánta) BK. 632
128
feküdt. A magam részéről azt remélem, hogy a temetőtől távol, az élet országútján találkozunk majd egymással. Ennek a találkozásnak csak akkor van gyakorlati jelentősége, ha a közös összeomlást képes megakadályozni.”48. Hatvan évre előregondolt és úgy vélem nem tévedett. („Mert nem tudtunk találkozni.”) Úgy vélte, hogy az a nemzet, amely már csak puszta érdekszövetség, nem nevezhető többé a „nemzeti lelkeknek azonosságán” alapuló közösségnek, nemzetnek. Ugyanitt ezt írta: „azt hiszem, a magyar nemzet mindazon gondolkozó tagjának, aki csak leszakadt a magyar nemzet testéről, oka van visszavágyódni az ezeréves magyar sorsközösségbe.”49 Úgy gondolta, hogy ezzel a Szent István-i szemlélettel lehet és kell kapcsolatot tartani az elszakadt magyarsággal. Akkor, amikor az ország megcsonkítása feletti siránkozás még átfogta a nemzeti gondolkozást, Kelemen Krizosztom arra figyelmeztette honfitársait, hogy valójában épp a magyarság erejének túlbecsülésével való fenyegető magatartás folytatása fogja megpecsételni Trianon békeparancsát.50 Igaza lett. A tomboló nacionalizmus, a nemzeti türelmetlenség idején eme gondolatait vetette papírra: „Első pillantásra szemünkbe ötlik a magyar globus külön életének két alapvető tévedése. Az egyik, hogy a nemzeti önérzetet összetévesztettük a nemzeti gőggel. A körülöttünk lakó nemzetiségeket szólamainkban leszóltuk, nyelvüket nem tanultuk meg, feléjük nem közeledtünk, legalább is a kívánt mértékben nem. Középiskoláink egész sereg nyelvet tanítottak, de melyikben tanították a horvát, román vagy tót nyelvet, pedig ezekre állami és gazdasági életünk szempontjából nélkülözhetetlen szükségünk lett volna.”51 Tanulnunk kellene bölcs, a realitásokat alapnak tekintő és arra építő jelen- és jövőképünket alakító képességeiből.
48
49
50
51
“A magyarság lelki egysége felé” c. cikk a Pester Lloyd 1942. december 25-i számának reggeli kiadása (www.drk.hu/SZIVARV/kelkriz.htm) A nemzeti örökkévalóság alapja Budapesti Hírlap 1938. április 17. A nemzeti örökkévalóság alapja Budapesti Hírlap 1938. április 17. Kelemen Krizosztom: A nemzeti föltámadás útja. Győri Hírlap, 1933. április 16.
129
Oktatott, nevelt, igét hirdetett, sokat publikált52 és iskolát építtetett. Azt az iskolát, amely a mai napig azt a szellemiséget árasztja szét szerte a világba, amelyet Kelemen Krizosztom plántált bele bencés tanártársaival egyetemben. Ez az iskola a Pannonhalmi Bencés Gimnázium. A pár száz főt számláló Nyalka község plébánosa lett 1916-ban és 10 évig szolgálta azt a népet, melyből maga is származott. Itt is folytatta nagyra törő, öntudatos értelmi képességének gyümölcsöztetését. A Szent Gellért pasztorációs folyóirat ekkor is közölte szentbeszédeit és gyakorlati liturgikus értekezéseit. A népnek szánt füzetei is ebben az időben jelennek meg a Népszerű Szentek sorozatban. Érzelmei felett uralkodott a becsület és a kötelességtudat által irányított életfelfogása. Amikor életének, rendjének és nemzetének érdekében életvitelében, feladat- és felelősségvállalásban döntést kellett hoznia, akkor mindig életfelfogásának megfelelően vállalt és döntött. A gazdag és tartalmas nyalkai évek után 1926-ban Budapestre került tanárnak a rend gimnáziumába. Valójában ekkor vált országosan ismertté. Mind a fővárosban, mind szerte az országban a magát sohasem kímélő, a lelki élet felsőbbrendűségét hirdető, „buzgalomban felettébb kitűnő” szerzetes-tanár embert ismertek meg személyében azok, akik valamilyen módon kapcsolatba kerültek vele vagy munkáival. Az általa szolgálatnak tekintett egyre nagyobb felelősséget jelentő feladatvállalás - ma karriernek neveznénk - egyre magasodó lépcsőfokain Győrbe kerülésével indult el. A győri rendház házfőnöke, és a rend győri gimnáziumának igazgatója kettős feladatot kapta és vállalta. Rövid ideig, egy esztendőn keresztül végezhette eme munkáját. A feladat ellátásában – egészségi problémák miatt – akadályoztatott Bárdos Remig főapát mellé a Római Egyház feje 1929 augusztusában kinevezte őt kormányzó apáttá. Feladata lett az ekkorra nehéz anyagi körülmények közé került kolostorok működési feltételeinek biztosítása. A tanár, a plébános és iskolaigazgató ekkor komoly szervezési, vezetési és gazdálkodási feladatot vett a vállára. Ezek teljesítése mellett a lelkek gondozása, a Területi Apátság (egyházmegye) ügyeinek vitele és Pannonhalma szellemiségének ápolása, fejlesztése és továbbadása is meghatározó szerepet kapott. Ez a – ma is Várszegi Asztrik: Kelemen Krizosztom (1884-1950) METEM Budapest 1990, 349350. p
52
130
így emlegetett – „pannonhalmi szellemiség”, már akkor ismert volt világszerte. Ez az a „szellemiség” amit másképp nem is lehet megfogalmazni. 1929-ben ő küldi Brazíliába az első magyar bencést (Szelez Arnold), majd a háború előtt újabb négy rendtársát Sao Paolóba helyezi, azzal a céllal, hogy részt vegyenek a magyar emigráció lelki- és nemzeti létének ápolásában és gondozásában, illetve eme szellemiség terjesztésében. 1933-ban a főapáti kinevezését követően, ennek a szellemiségnek továbbadása érdekében, megkezdte a kolostor gimnáziuma megépítésének szervezését. Új falak kerültek az ősi falak mellé, és ezzel biztosította, hogy a hagyomány a jövőbe kapcsolódjék, és végső soron az 1950-es években ez mentette meg magát a rendet. Előbb azonban legsürgősebb feladatának a rend súlyos anyagi körülmények közé került intézményeinek csődből való kivezetését tekintette. Ez oly mértékben sikerült neki, hogy rövid idő elteltével már évi hozzájárulást tudott vállalni a Bencés Rend római főiskolája fenntartásának költségeihez is. Nem lehetünk tekintet nélkül az 1933-ban kezdődött – a világtörténelmet alapjaiban meghatározó – politikai körülményre, mert Kelemen Krizosztom ebben az időszakban mentette át a hegyre épült kisvárost „testestül-lelkestül” nekünk, az utókornak. A háború borzalmainak beköszöntével háborús segélyakciókat szervezett, különös gondja volt a diákotthonokra. Itt ugyanis levente korúakat lehetett megmenteni a nemzetnek. Győrszentmártonban szeretetházat létesített és ott gazdasági iskolát tervezett megvalósítani.53 Gondja és figyelme volt a sajtóra is (ott is rendszeresen jelen volt), a hadiárvákra, és nem utolsó sorban a bombakárosultakra. Amíg 1944-ben az Új Nemzedék folyóirat arról tudósított, hogy Vitéz Endre államtitkár a szegedi zsidó gettó tervezett helyét szemlézi, addig ugyanazon cikk alatt arról kénytelen tájékoztatni a közvéleményt, hogy Pannonhalma összesen 80.000 pengőt adományozott a bombakárosultak számára és meghirdette az „Apát a hadiárváknak” mozgalmat.54 Ezzel egy időben 300 fő rendtagról és huszonhatezer lélekszámú egyházmegyéről kellett gondoskodnia. Talán épp ezért a rendi konventüléseken is kapott 53
54
Főapáti beszámoló. 1944, B.K., 632/I. Új Nemzedék, 1944. május 3. 7.p
131
kérdéseket „keresztény szolidaritásával” kapcsolatban, melyekre a visszavisszatérő válasza az volt, hogy „nem zárkózhatunk el a kérés elől”.55 Ez az el nem zárkózás 1944-ben vitathatatlanul egyedi, megismételhetetlen és az utókor lelki-szellemi és kulturális fejlődését szolgáló menekítési akcióban csúcsosodott ki. A vázolt értékmentő és -teremtő munkája mellett ugyanilyen gondot fordított a szerzetesi és oktatási reformra. A legmagasabb állami vezetők előtt is kifejtette nevelési eszméit, tehát nem akarta a tapasztalatokon nyugvó reform gondolatait kizárólagosan kiaknázni. Ebben is, mint minden másban a nemzet érdekét tartotta szem előtt. Az eszméket pedig – természetesen – igyekezett a gyakorlatban is megvalósítani. Alapvető változtatásokat vezetett be a pannonhalmi szerzetespap és tanárképzés rendszerében. Kétirányúvá tette a pap- és tanárképzést (ez a mai napig így van). A teológiától leválasztotta a tanárképzést és mindkettőnek külön képzési időt szabott meg, melyek fedhették egymást. Előszeretettel küldte a rend növendékeit külföldre tanulni. A nemzeti lét és nevelés gondjainak viselése mutatkozott meg abban, hogy szívesen látogatta a rend középiskoláit, és legnagyobb büszkeségei közé tartozott, amikor azok számát növekedni látta. Úgy gondolom eme munkálkodása eredményességének egyik fokmérője, hogy a „vörös Csepel”, a tipikus munkásváros a bencéseket hívta új iskolájuk alapítására 1945-ben. Az „Ora et labora”56 jelmondat mind tökéletesebb megvalósítása volt legfőbb eszménye. A mondat szemantikai jelentésén túli üzenete Kelemen Krizosztom életében valóságosan megmutatkozott. Aszkéta alakja, tiszta egyénisége azt az ősi bencés szellemet idézte, melynek lényege ebben az egy mondatban van elrejtve. Ha lehet egyáltalán ilyet tenni, a mondat tartalmát válasszuk ketté és a keresztben, mint jelképben is belefoglalt: Istennel és az emberekkel való kapcsolattartást vizsgálva megállapítható, hogy Kelemen Krizosztom a legfőbb Úr szolgálata mellett a magyar nemzet közösségéért végezte pihenést, fáradtságot nem ismerő munkáját. Az isteni parancsokkal, imádságos lelkülettel való azonosulás mellett soha nem kerülte el figyelmét, hogy a „gyarló embernek” (sokszor 55
56
Hets Aurélián OSB meg nem jelent életrajzírása 3.p „Imádkozzál és dolgozzál” a Szent Benedek Rend jelmondata.
132
használta e kifejezést) az Isten teremtette világban meg kell találnia helyét, hivatását, és hasznosan kell kamatoztatni a benne meglévő talentumot. Főapátként is izgatta a falu jövője57. Meggyőződéses híve volt a földreformnak; sokat tett a parasztság földhöz juttatatásáért, mert ebben látta kilátástalan helyzetük javításának lehetőségét. Komolyan foglalkoztatta, hogy a rend mezőgazdasági területeit a lehetőségek függvényében kiosszák a szerzet alkalmazottainak vagy írják át kisebb egyesületek vezetése alá – amint ez Sopronban meg is történt. Ezen tervét a háború keresztülhúzta. Szegény származása miatt megértette a magyar nép akkori nyomorát. A földbirtok rendszert akkorra már elavultnak tartotta. Figyelemre méltó és illő felemlíteni azt a magatartását, amelyet Nagyatádi Szabó Istvánnal szemben folytatott. Kiállt a falusi parasztság mellett és nyíltan, a Dunántúli Hírlap hasábjain tárta fel azokat a körülményeket és tényeket, melyek bizonyították, hogy a nyalkaiak törvényes keretek között kapták azokat a földterületeket, amelyeket használtak. Ez a kiállás hagyta meg birtokukban a parasztokat akkor, amikor környezete ezt egyáltalán nem várta volna tőle. Kelemen Krizosztom a püspökkari konferenciákon 1929 októberétől vett részt, és több alkalommal felszólalt kérve a püspöki kart, hogy tárgyalják a földosztás kérdését, de ezt mindig elutasították.58 A „szociális lelkű Kelemen Krizosztom főapát” a földosztás területén kudarcot vallott, ami több okra is visszavezethető. Annyi viszont megcáfolhatatlanul igaz, hogy főapátként, főpapként is társadalmilag érzékeny gondolkodású maradt. Szegény volt életében, főpapi mivoltában és halálában egyaránt. Szerette az embereket, és akik ismerték ugyanúgy viszontszerették. Ezt magam is igazolom azokra hivatkozva, akik még életében ismerték és az egykori Győrszentmártonban (ma már szintén Pannonhalma) éltek. Velük több alkalommal volt módom beszélni Kelemen Krizosztom személyéről és arról az időszakról, amikor főpásztora volt – többek között – az apátság tövében fekvő településnek.
57 58
Pannonhalmi Szemle, 1936.2.sz., 138. p Várszegi Asztrik: Kelemen Krizosztom (1884-1950) METEM Budapest 1990, 316-317. p
133
Kelemen Krizosztom figyelemre méltó kapcsolatot tartott fenn a magyar kormányokkal és kivívta azok elismerését és megbecsülését, amit rendje és azon keresztül hazája dicsőségére tudott kamatoztatni. Különösen jó és tartós volt kapcsolata – a később a kommunisták börtönében iszonyatos kínokat átélő és ott elhunyt – Hóman Bálint kultuszminiszterrel és történésszel. A főapát iskolapolitikájának odaadó támogatójává vált a miniszter. Gróf Teleki Pál miniszterelnökkel való kiegyensúlyozott és baráti kapcsolata a főapáti székből való önszándékú távozását is meg tudta akadályozni. Alapvetően az olasz gimnázium terve is tőle ered. Gömbös Gyula miniszterelnök első pannonhalmi, a főapátnál tett látogatásakor így fogalmazott Kelemen Krizosztom: „Az ősi Rend ifjú lelkesedéssel helyezi eszét, szívét, tudását, hangyaszorgalmú kulturális munkáját a haza oltárára.”59 A miniszterelnök ekkor arra kérte a főapátot, hogy az „eszmékért hevülő, reálisan gondolkodó és mégis cselekedni tudó magyar ifjúságot neveljenek. Ebben látom az Önök nagy munkáját.”60 Ezt a nagy munkát 1939. október 5-től a mai napig végzik a főapát által építtetett gimnáziumban és minden hozzá csatlakozó intézményben és foglalkozáson, képzésen Szent Benedek magyarországi szerzetesei és azok a civilek, akik ezt a szép, nemes és nehéz feladatot – az ezerötszáz éve61 változatlan elvek alapján – magukra nézve kötelezőnek és követendőnek tartják. Kelemen Krizosztom fő pedagógiai célját is megvalósította: a tanárok együtt éltek a diákokkal, ami intenzív és hatékony neveléshez vezetett. Jó viszonyban volt az állami vezetőkkel, akik többször élvezhették Pannonhalma és annak vezetőjének vendégszeretetét. Teleki gróffal viszont lezárult azon kormányfők sora, akikkel szívélyesnek mondható kapcsolatot tartott fenn. Hivatalos kapcsolatot – természetesen – a soron következőkkel is fenntartott, de a fokozatos politikai jobbratolódás a főapátot is nagyobb távolságtartásra intette.62
59
60
61
62
Pannonhalmi Szemle, 1933/I., 81. p Pannonhalmi Szemle, 1933/I., 82. p 1500 éves a Bencés Rend Várszegi Asztrik: Kelemen Krizosztom (1884-1950) METEM Budapest 1990, 297. p
134
Kelemen Krizosztom kormányzása idején Pannonhalma a különböző társadalmi rétegek valóságos „zarándokhelyévé” vált, amiért a főapát tudatos küzdelmet vívott. Bár napi politikát nem folytatott, magatartása magában véve politikus volt. Az általa támogatott ügyek egy része nem jutott el a megvalósulásig, de nem szabad elfelejteni, hogy magatartásával olyan lehetőségekre is szert tett, mely a jövőt (és így rendje boldogulását is) szolgálta.63 Ő maga így fogalmazott: „Különben is, az én igyekvésem arra irányult, hogy az államnak Rendemmel fönnálló tartozásait bármi formában is, de tisztességes módon kiverekedjem.”64 Egyetértek Várszegi Asztrik főapát úr gondolataival: ez a gondolkodásmód egy külső szemlélőnek nem jutna eszébe. Benne foglaltatik az az elgondolás, hogy a mindenkori magyar állam hozzon azért áldozatot, hogy a nemzet szolgálatába állt – és ott kimagaslót alkotó – Bencés Rend ki tudja heverni a szerzett sebeket.65 Azt már magam teszem hozzá, hogy ezeket a sebeket lehetséges, hogy épp a magyar államtól szerezte. Itt a legutóbbi évtizedekre gondolok, amire 1985-ben Várszegi Asztrik „nem gondolhatott”. A két világégés közötti időszakban Kelemen Krizosztom gondolatvilágát áthatja a különböző keresztény felekezetek közötti párbeszéd megteremtése és az összebékítésre tett kísérlete. Ebben Ravasz László református és Kapi Béla evangélikus püspökök voltak partnerei. A főapát egész életét és munkásságát átfogta a nemzeti egységre törekvés, ez mozgatta eme szorgoskodását is. A három egyházi méltóság már vallási uniót emlegetett cikkeikben.66 A Guzmics Izidor és Kazinczy Ferenc szellemi örökségére épített elképzelés (a katolikusprotestáns közeledés) politikai és történelmi okoknál fogva nem valósulhatott meg. A főapát kérésére és Stefánia hercegnő támogatásával 1943-ban XII. Pius pápa „basilica minor” rangra emelte az apátság templomát. Kelemen Krizosztom nemzeti zarándokhellyé is akarta tenni Pannonhalmát, Várszegi Asztrik: Kelemen Krizosztom (1884-1950) METEM Budapest 1990, 297. p Pro memoria 1939. BK 632/I. Várszegi Asztrik: Kelemen Krizosztom (1884-1950) METEM Budapest 1990, 297. p "A magyarság lelki egysége felé" c. cikk a Pester Lloyd 1942. december 25-i számának reggeli kiadása
63
64
65
66
135
mondván e helyről hirdették magyarföldön először az evangéliumot és itt imádkozott Szent István király.67 II. A második nagy világégés idején és azt követően teljesedett ki Kelemen Krizosztom ama emberi nagysága, ami csak részben kötődik szerzetesi, papi és főpásztori mivoltához. Természetesen ezzel együtt nem szabad elfelejteni a már említett körülményt, hogy ő mindenek előtt a fenti három hivatását tekintette elsődlegesnek. De az említett időszakban előtérbe helyeződött a humánum, az ember. Olyan emberi nagyságról és azóta is ritka – vagy meg nem ismételt – humanizmusról tett tanúbizonyságot, ami a magyar történelem legnagyobb alakjai közé való felemelését és nemzetmentő cselekedeteinek ébrentartását indokolja és igazolja. Tudatosan használom a nemzetmentő kifejezést, mert – leginkább – épp a „nemzetvezető” ellenében és tetteivel, szándékaival való nem-azonosulás okán állítom róla a fenti pozitív tulajdonságokat és tartom az ezeregyszáz éves magyar hon legnagyobbjai egyikének. Sokáig, hosszú időn át hallgattak azok, akiknek nem szabadott volna, illetve akadályozták azokat, akik beszéltek volna arról a személyről és arról a helyről, aki és amely „területenkívüliségével” átmentette számunkra, utódok számára a „legrégibb magyar házat”, annak minden szellemi és anyagi értékével és – a már imént is leírhatatlannak tartott – szellemiséget. Azt, hogy mivel lettünk volna szegényebbek enélkül – hála érte – nem tudjuk, csak sejthetjük. Lehet, soha nem láthattuk volna az első magyar nyelvű írásos emléket, nem bírhatnánk a világ legnagyobb szerzetesi könyvtárát, és nem tudhatjuk kik azok, akik nem születhettek volna meg, ha egy Kelemen Krizosztom nevű pannonhalmi főpap nem rendelkezik bölcs előrelátó képességgel és nem tesz lépéseket a lehetetlent is megkísérelve. Visszautalok az általa megfogalmazottakra, miszerint a nemzetnek csak a nemzetért való cselekvőképességben kiteljesedettek lehetnek értékes tagjai. Többek között saját magát is definiálta. Megtett mindent azért, hogy azokat a lehetőségeket, amelyeket azért kellett, hogy kiaknázzon, mert – hite szerint – odafentről 67
Pannonhalmi Szemle, 1943/II. 147. p
136
kapta hozzá a hatalmat, azokat ki-, de még inkább felhasználja emberek, honfitársai megmentésére. Akkor – s talán épp ezért – lett ő ember az embertelenségben, amikor az ország egy része a szovjetekben látta jövője üdvözítőjét, a másik része pedig a legszélsőségesebb nacionalizmust fogalmazta meg és tartotta a nemzet számára követendőnek. Ekkor élt egy ember, aki a világháború retteneteitől megmenteni akarta az embereket, és nem abba belehajszolni őket. Belesimulhatott volna a politikai akaratba, irányvonalba, mivel korrekt viszonyt ápolt a mindenkori politikával; de még mielőtt bekövetkezett volna a nyilas hatalomátvétel olyan merész lépésre szánta el magát, mellyel – ha nem sikerül – veszélybe sodorta volna mindazon értékeket, melyeket ősei és elődei felhalmoztak materiálisan és szürkeállományban épp úgy, mint lelkiségben. Kelemen Krizosztom főapát elévülhetetlen érdeme, hogy sikerült megszerveznie a Nemzetközi Vöröskereszt védelmét Pannonhalmának és a védelem ideje alatt felvállalni és lebonyolítani az ember- és értékmentést. Felismerve a valós veszélyhelyzetet, vállalta a felelősséget és legközvetlenebb munkatársaival kidolgozta azt a tervet, melynek során a svájci központú Nemzetközi Vöröskereszt védelme alá helyezte azt az épületegyüttest, mely messze néző, karcsú, zöldkupolás tornyával Pannónia szent hegyéről hirdet, közvetít egy ezeréves történelmet. Kelemen Krizosztom először a belga követségen keresztül próbálkozott eljutni a Vöröskereszthez, hogy a mentességet megszerezze, de ez a kísérlet eredménytelen maradt. Mivel tervét objektívan is elfogadhatónak, akceptálhatónak ítélte, Veesenmayernél, a náci birodalom teljhatalmú megbízottjánál is kért kihallgatást, de ő nem fogadta. A harmadik kísérlet viszont sikeres volt, amikor is – a csákvárra menekített pápai nunciatúra mintájára – Born Frigyes, aki a svájci követség kereskedelmi attaséjaként ellátta a Svájci Vöröskereszt képviseletét is, lépéseket tett a főapát tervének megvalósítása érdekében. 1944. október 13-án (Nagy Vencel OSB emlékezete szerint 14-én68) meg is jelent
68
Azílum a hegyen (sic!), Magyar Nemzet, 1984. december 18.
137
Pannonhalmán, és az előkészített szerződés aláírásával védelem alá került Pannonhalma és az azt körülvevő 7,5 km sugarú körön belül minden érték. A közellátási minisztert arra kérte a főapát, hogy a környék gazdaságait mentesítse a rendkívüli lefoglalásoktól.69 A magyarországi Szent Benedek Rend főmonostora, a magyar kereszténység és katolicizmus fellegvára – hivatalosan – a megköttetett szerződés szerint egy gyermekmenhely szerepét töltötte be a világháború adott időszakában. A hivatalos címke mögött azonban a főapát tudtával folyt az embermentés. Az élet adta a kényszerű parancsot a főapátnak és a menedékhely irányítóinak: oltalmat adni zsidó üldözöttnek, fiatalnak, idősnek ugyanúgy, mint a leventekorú legényeknek és ellenzéki politikusnak. Ez a fajta embermentő szolgálat jellemezte a főapát hatáskörébe rendelt összes intézményt, épületet és személyt70. Győrszentmárton helyettes vezetőjegyzője így írta le ezt az időszakot és bátor cselekedetet. „Leventéink mentsvára a pannonhalmi ’büszke fellegvár’ volt, de otthona és megmentője volt 3000 magyar életnek is a harcok kritikus napjaiban, amikor az a főapát, aki Szálasit ismételt kísérletei dacára sem volt hajlandó fogadni, sarkig tárta a főmonostor kapuit messze környék mindenrangú menekültjének.”71 A rend egyik tagja, aki aktív részese volt a menekítéseknek, így emlékezett vissza arra az időszakra: „Nálunk talált menedéket a pomázi árvaház, s azok az asszonyok gyermekekkel, akik úgy gondolták, hogy itt biztonságban lesznek. A kolostor tele volt menekültekkel. Még a keresztfolyosókon is emberek aludtak szalmazsákokon azokban a napokban, amikor a falu lakossága is nálunk húzódott meg. Akkor háromezer emberről kellett gondoskodni. Különösen azokról a leventekorú fiatal fiukról, akiket a nyilasok többször is el akartak hurcolni magukkal nyugatra.”72
69
Kelemen Krizosztom levele Jurcsek Béla közellátási miniszternek 1945. január 7-én , Főapáti Irattár 10/1945. Dr.Várszegi Asztrik főapát: Pannonhalma az embermentés szolgálatában (kézirat, előadásvázlat) Főapátsági Levéltár Ami a “Győrszentmártoni csendélet”-ből kimaradt, Szabad Győr, 1945. június 28. Azílum a hegyen (sic!), Magyar Nemzet, 1984. december 18.
70
71
72
138
Csecsemőotthont, óvodát és iskolát: elemit, közép- és felsőfokút működtetett még ekkor is a rend. Tehát mai kifejezéssel komplex iskolaváros volt a 300 000 légköbméternyi védett övezet, melynek épületei tetejére a védettséget jelzendő hatalmas vöröskereszteket és „International” feliratot festettek. A szerzetesek – főapátjuk vezetésével és instrukcióinak követésével; és ne feledjük teljes felelősségével – a passzív túlélés kötelezettségén túl gondoskodtak arról, hogy szellemi és lelki értékekkel gazdagodva mentsék át a náluk menedéket kereső életeket. Utasítást adott a főapát a tanulmányok rendszeres folytatására valamint arra, hogy Győrszentmárton és környékének tanulóinak módot kell nyújtani a rendszeres oktatáson való részvételre.73 Kétezer év intelme ivódott bele az ott menedékben részesülőkbe: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. 1945. május 31-ig – a rendtagok és a személyzet nélkül – Pannonhalma falai között menekült meg 418 gyermek, 220 felnőtt, 52 nővér, 70 fekvő beteg és 9 újszülött látott napvilágot az azilum idején és védelme alatt. Ezen kívül még kb. 2000 gyermek és nő kapott menedéket az ősi falak között, ahol ezen időszakban 120 műtétet is végeztek. Ott menekítették át az Operaház díszleteit és a Nemzeti Színház több értékét is.74 De ugyancsak ott kapott helyet és védelmet a Nemzeti Múzeum és Nemzeti Galéria több teherautónyi műkincse. Ahogy főapátsága elején Kelemen Krizosztom megszervezte a kolostor gazdaságos működtetését, úgy ekkor is - Dr. Szalai Albert ravazdi jószágkormányzó segítségével75 meglehetősen jó organizátornak bizonyult, mert nagyobb gond, fennakadás nélkül sikerült élelemmel és egyéb létszükséglettel ellátni a rászoruló, ott menedéket kérőket. A Szent Benedek Rend a menhely kiadásait teljes egészében vállalta és teljesítette. A 760 személynek összesen 65 000 napi teljes ellátást biztosítottak és ezen felül még 12 000
Kelemen Krizosztom Kováts Arisztid igazgatónak írt, 924/1944 sz. levele, Főapátsági Levéltár. Kelemen Krizosztom levele a Szépművészeti Múzeum igazgatójának 1945. január 28. Dubai Albertné levele Dr. Szennai András főapáthoz 1984. december 20.; Kelemen Krizosztom levele Jurcsek Béla közellátási miniszternek 1945. január 7-én, Főapáti Irattár 10/1945.
73
74
75
139
egytálétellel látták el az átvonulás idején odaérkező „átmenő menekülteket”. 26.000 Pengő – segélynek minősülő – készpénztámogatást nyújtott a rend a győrszentmártoni és az átvonuló szegényeknek. A 760 személyből 85 fő protestánst, és „a zsidótörvény áldozatai” közül 35 főt részesítettek menedékben a katolikus főpap rendtársai.76 Az apátság (a nép nyelvén ma is „a Vár”) kiváló stratégiai pontnak bizonyult a történelem során többször, így az 1945-ös frontátvonulás idején is. Várszerű, erődítménynek kiválóan megfelelő épületegyüttesére természetszerűen fájt a foga minden stratégának. Még a védettség idején is tettek kísérletet a német csapatok, hogy hadászati célokra igénybe vegyék az apátság területét, de a főapát tekintélye és a nemzetközi jelzés jobb belátásra bírta a harcolókat. Kelemen Krizosztom és rendtársainak elévülhetetlen érdeme abban áll, hogy nem puszta menedéket teremtettek, hanem Pannonhalmát életet mentő várrá alakították. A Vöröskereszt védelmét élvezve ugyan, de az alkotmányos keretek között a megengedhetőnél sokkal többet vállaltak és tettek a borzalmak idején. Ötven fölött volt (Szapudi András szerint „mintegy száz”77) azoknak a leventekorú diákoknak a száma, akiket a Németországba való elhurcolástól mentett meg a főapát személyes felelősségvállalása és oltalma. Magára vállalt ezzel és a zsidók bújtatásával kapcsolatban minden következményt. Egy zsidó származású fiatalt – Grósz (Geréb) Györgyöt – személyesen maga Kelemen Krizosztom rejtegetett a lakosztályában. Személy szerint nekem, e sorok megfogalmazójának, kötelességem megjegyezni Farkas Virgil OSB - később győrszentmártoni/pannonhalmi plébános - nevét, aki akkor az apátságban tartózkodott. Ő a személyes ismeretség folytán ajánlotta a főapát védelmébe – Kismegyernél a nácik általi kivégzéstől épphogy megmenekült – egykori diáktársát. Mindszenty hercegprímásnak írott beszámolójában a főapát le is írta a személyes felelősség vállalást. E levélben a „legveszélyesebb időkben” is a szóval és tettel való helytállást említette, amikor a „katolikus elvek és az Vályi Hugó: A pannonhalmi vöröskereszt munkájából. Szent Márton Népe, 1945. július Szapudi András: A pannonhalmi menedék (Mementó Magyarország 1944. Bp., 1975., Kossuth 123. p) 76
77
140
emberiség védelmében” végzett munkájukat és magatartásukat összegezte. De következő mondatában szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy lelkész-rendtársai az orosz invázió idején sem hagyták el helyüket. 78 Bár e dolgozat Kelemen Krizosztomról szól, – úgy érzem – az említett embermentés kapcsán meg kell említeni Eduard Brunschweiler svájci állampolgárt, aki valójában a menedék igazgatója volt és több alkalommal ő is élete kockáztatásával védte azt a helyet és munkát, ahol és amit a főapát irányítása alatt végeztek Pannonhalmán. Ugyanígy itt kell álljon Vályi Hugó, Tihanyi Bánk, Kovács Arisztid, Radó Polikárp, Danci Villebald, Söveges Dávid és Torda Lajos neve, de ezt a sort még hosszan kellene folytatni. Ők közvetlen segítői voltak a „pannonhalmi menedék” felelős vezetőjének. Ők azok, aki menedéket nyújtottak katonaszökevényeknek, zsidóknak, kommunistáknak és a környék sokat szenvedett lakosságának. „A középkori vár a második világháború haditechnikájával és a fasiszta különítmények gonoszságával szemben csekély védelmet nyújtott volna, ha dr. Kelemen Krizosztom főapát nem mozgat meg minden követ, latba vetve bel- és külpolitikai összeköttetéseit, a humánum jegyében,” – állítja róla Szapudi András, amikor a pannonhalmi menekítő akcióról írt.79 Ahogy Szent Márton cappáját és Szent László fejereklyéjét az egykorúak a csatákban, úgy „vitték” maguk előtt a pannonhalmi bencések a „vöröskeresztet” bízva abban, hogy így győzni fognak a „csatában”. Győztek. A főapát, minden esetleges negatív következményt vállalva kész volt az önfeláldozásra is.80 De nem csak Pannonhalma sorsa izgatta. Csatlakozott a Dunántúl megmentése érdekében született Memorandum aláíróihoz, amit Mindszenty József veszprémi püspök fogalmazott és – többek között – aláírták még Shvoy Lajos székesfehérvári és báró Apor Vilmos győri püspökök is. Az 1944. október 31-én keltezett Memorandumot Szálasinak címezték, és arra kérték benne a „nemzetvezetőt”, ne engedje, hogy Kelemen Krizosztom főapáti beszámolója Mindszenty József hercegprímásnak. Főapáti Irattár (1295/1945) . Szapudi András: A pannonhalmi menedék (Mementó Magyarország 1944. Bp., 1975., Kossuth), 123. p Várszegi Asztrik: Kelemen Krizosztom (1884-1950) METEM Budapest 1990, 329. p
78
79
80
141
hadszíntérré váljon a Dunántúl. Kelemen Krizosztom ezt annak ellenére tette meg, hogy Szálasival régről rossz volt a kapcsolata. Shvoyt és Mindszentyt börtönbe záratta Szálasi. Kelemen Krizosztomért is elküldte embereit az elfogató paranccsal, de a szovjet csapatok előbb érkeztek Pannonhalmára, mint a nyilasok. Szálasi Ferenc nemzetvezetőnek Kelemen Krizosztom főapáttal szembeni ellenszenve – végső soron – a magyar Szent Korona 1944-45-ös hányatott sorsára is kihatással volt. A főapát – de még Szöllősi miniszterelnökhelyettes is – a legkézenfekvőbbnek találta, hogy a területenkívüliséget élvező Pannonhalma legyen a nemzeti ereklye óvóhelye. Szálasi ezt mereven elutasította és a koronaőrökkel is szembeszállt e kérdésben. Mindamellett a koronázási palástot személyesen Kelemen 81 Krizosztomnak adták át megőrzésre. A Szent Korona – ismert, viszontagságos – sorsát ezt követően sem szemlélte passzívan a főapát. Apor Vilmos győri püspök és Kelemen Krizosztom levelezésében82 találunk bizonyítékot arra, hogy a két főpap titkos akciót tervezett, és vélhetően szervezett „a S.C.”,83 és a Szent Jobb megmentése, hazai földön tartása érdekében akkor, amikor a korona és a hozzátartozó ékszerek már Velemben, a föld alatt várták sorsukat. Ugyanebből a levélből kitűnik, hogy a Szent Jobb Magyarországon tartása érdekében konkrét elképzeléssel bírt Pannonhalma főapátja. 1945. február 19-én követet, azt megelőzően pedig levelet küldött Szombathelyre a megyés püspöknek „a Szent Jobb ügyében”. A dokumentumok alapján igazolható, hogy a Szent Jobb és a koronázási ékszerek Szálasi-féle meghurcoltatása ellen megpróbáltak fellépni az akkori idők katolikus ellenállásának legaktívabb főpapjai, köztük Kelemen Krizosztom, Pannonhalma főapátja. Ez a körülmény pedig új részletekkel gazdagítja nemzeti ereklyéink ismert történetét.
Ruffy Péter: Magyar ereklyék, magyar jelképek, 66-67. p, Bp. Kossuth, 1988.; Benda Kálmán Fügedi Erik: A magyar korona regénye, 240-248. p, Bp. Magvető, 1979.; Bertényi Iván: A magyar korona története 159-163. p, Bp. Kossuth, 1979.; Kelemen Krizosztom levele Apor Vilmosnak 1945. február 19., Egyházmegyei Levéltár Győr 465/1945. Kelemen Krizosztom Apor Vilmosnak írt levelében a Szent Korona megnevezése helyett használt rövidítés.
81
82
83
142
A háborúban nyújtott emberséges, bátor, önfeláldozó, hazát, életeket és értékeket megmentő tevékenységért sokan kaptak különböző elismeréseket, de arról az emberről, aki mindezt egy személyben és a legnagyobb odaadással művelte, elfeledkezett a hálátlan utókor. Negyven évnek kellett eltelni ahhoz, hogy egyáltalán foglalkozzanak a témával, de akkor is háttérbe szorult Kelemen Krizosztom személye, mert teljes mértékben akkor sem volt még elfogadható egy katolikus főpap úgy, mint a II. világháború hőse. Születésének 100. évfordulója ennek ellenére nem volt megkerülhető, ezért akkor foglalkozott életének eme szakaszával az országos írott és elektronikus sajtó. Ebben az időszakban fogalmazta meg levelét egy üldözött, aki azt egy hetilapnak eljuttatva arról tájékoztatja a közvéleményt, hogy Kelemen Krizosztom megtagadta tőle a menedék iránti kérelmét.84 Erre reagált egy másik hetilap, ami a nagy számok törvényére alapozva fejti ki, hogy ha volt is ilyen eset, a lényeg az, hogy „üldözöttek százainak adott védelmet és menedéket a hitlerista téboly időszaka alatt” a Pannonhalmi Főapát. 85 Dr. báró Apor Vilmos győri püspök és Kelemen Krizosztom levelezésében találjuk meg a valóban érthetetlennek tűnő történet hátterének magyarázatát. A Főapátsági Levéltárban található két levél – amire eddig az e témával foglalkozók nem utaltak –, melyekben a főapát a menedékhely igazgatójára hivatkozva kell, hogy visszautasítsa igaz barátjának kérését: „Brunschweiler igazgató úr semmiképp sem hajlandó megtenni a kérést”. Az igazgató pedig a túlzsúfoltságot fogalmazta meg okként. Az Apor Vilmos által „az Oppenheimergyerekeknek ügyében közölt magas óhajtást” kellett kedvezőtlen válasz nélkül hagyni.86 A két hónappal később született, hasonló kérést megfogalmazó, levélre így volt kénytelen válaszolni: „Brunschweiler igazgató úr személyes kérésemre is megtagadta a fölvételt.”87 Az 1945.
84
85
86
87
Pannonhalma, 1944. Élet és Irodalom, 1982. szeptember 24. Életmentés - vagy az ellenkezője? Új Ember, 1982. október 10. Kelemen Krizosztom levele Apor Vilmos győri püspöknek, 1945. január 7. Főapátsági Levéltár (Apor Vilmos levelezése) Kelemen Krizosztom levele Apor Vilmos győri püspöknek, 1945. március 12. Főapátsági Levéltár (Apor Vilmos levelezése)
143
február 19-én kelt – már hivatkozott – levélben viszont már „P.S.” arról tájékoztatja a főapát a püspököt, hogy „A Korein-fiút szeretettel fogadtuk Pannonhalmán.”88 Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a körülményt, hogy a két főpap jó barátságban volt egymással olyannyira, hogy még személyesen is találkoztak a menekítő akciók során.89 Tehát logikusan adódik a válasz, miszerint a svájci igazgató volt kénytelen olykor-olykor mérlegelni; és ez ad magyarázatot arra is, hogy miért kellett a főapátnak saját apátságában is bújtatnia egy menedéket kérőt, illetve reverendába bújtatni civileket90. A speciális státuszt nem kapta ingyen Pannonhalma: Kelemen Krizosztomnak garanciát kellett vállalnia, hogy katonát, fegyvert és zsidót nem bújtat. De a főapát Isten nevében segítő kezet nyújtott a nála támaszért könyörgőknek mindennemű megkülönböztetés nélkül. Brunschweiler igazgatónak pedig be kellett tartatni a törvényes rendet, épp a menedékhely fenntarthatósága érdekében. Úgy gondolom mindketten helyesen cselekedtek. Természetesen – amikor tehette – a svájci igazgató is dacolt a „garancia vállalással” és később úgy emlékeztek vissza rá, mint aki „nem ismert lehetetlent. Életveszélyes volt amit csinált. Ő tárgyalt a németekkel is.”91 A Főapátsági Levéltárban találunk egy újabb bizonyítékot a fentiek igazolására. Vályi Hugó diákotthoni rektornak adott írásos utasításában ez olvasható. „Ha adott esetben kétség merül fel, hogy a jelentkező felvehető-e, előzetes hozzájárulásom után a nemzetközi Vöröskereszt delegátusának pannonhalmi megbízottjától kell döntést kérni.”92 Egy később keltezett belső levél pedig minden Pannonhalmán tartózkodó rendtárs előtt egyértelműsíti a főapát (vélhetően szükség volt rá), hogy
Kelemen Krizosztom levele Apor Vilmos győri püspöknek, 1945. február 19., Egyházmegyei Levéltár, Győr 465/1945 A világ igaza Szent Márton hegyén lakik, Kisalföld, 1999. január 25. Hetényi Varga Károly: Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát és a magyar bencések a nácizmus üldözötteiért – Torda Lajos visszaemlékezése, három példányban készült kézirat Főapátsági Könyvtár Wallinger Endre: Menedék a hegytetőn, Új Tükör, 1981. október 4. Kelemen Krizosztom 1944. november 12-én kelt, 924/1944. sz. levele, Főapátsági Levéltár
88
89
90
91
92
144
„polgári menekülteknek sem” lehet belépni az apátság területére.93 Tehát amit efelett felvállalt a főpap vagy a svájci igazgató, az a saját személyes felelősségük volt, így őket azért kérdőre vonni – úgy gondolom – tisztességtelen. Kelemen Krizosztomot sem kerülhették el a korszakra jellemző rosszindulatú vádaskodások. Megvádolták, sőt egy győri újságíró szándékos besúgással vádolta, egy olyan ügyben, aminek teljes mértékben ellent mondott az, amit a háború alatt tett.94 Egy Pontiller Edmund nevű német bencés Magyarországra menekült a nácik elől és a pannonhalmi főapátnak 1942-ben írt levelében Hitlert Európa hóhérjának nevezte. Erre a levélre hivatkozva később Pontillert kivégezték. Az a vád, hogy ennek a levélnek a tartalmát kizárólag Kelemen Krizosztomtól ismerhette meg a Gestapo Hetényi Varga Károly 1980-as évek elején folytatott kutatásáig tartotta magát – lévén logikusnak tűnt. Hetényi Varga 1982-ben közzétette kutatásának eredményét, miszerint a bonni Külügyminisztérium Politika levéltárában megtalálta Veesenmayer levelét, melyben arról is beszámolt, hogy Pontillernél találtak az elfogását követő házkutatás során egy levélfogalmazványt. Ez a tervezet pedig az ominózus levél fogalmazványa.95 Várszegi Asztrik megírta főapát-elődjének élettörténetét96, ez is hozzájárult ahhoz, hogy örökre kitörölhetetlen és megkerülhetetlen lett Kelemen Krizosztom a magyar történelemben, de a közismert történelmi események és személyek közötti méltó helyét elfoglaltatni nekünk utódoknak még mindig kötelezettségünk. Több mint ötven évvel a második világégés után, az akkor a béke szigetét megteremtő főapát és a személyes szolgálatában állt Torda Lajos 1999. január 25-én a Jad Vasem Intézet javaslatára megkapták a Világ Igaza kitüntetést. Izrael Állam akkori magyarországi nagykövete a kitüntetés átadásakor felidézte azt a zsidó legendát, miszerint minden
Kelemen Krizosztom 1944. november 30-án kelt, 914/1944. sz. levele, Főapátsági Levéltár A katolikus ellenállókról – interjú Hetényi Varga Károllyal –, Új Ember, 1982. április 4. A katolikus ellenállókról – interjú Hetényi Varga Károllyal –, Új Ember, 1982. április 4. Várszegi Asztrik: Kelemen Krizosztom (1884-1950) METEM Budapest 1990
93
94
95
96
145
korban él 36 igaz ember.97 Az 1944-45-ös vészkorszakban közülük kettő Pannonhalmán mentette üldözött embertársainak életét és lelkét, mert Magyarországra a zsidóüldözésnek legelrettentőbb fajtája nagyon gyorsan és rövid időszakon belül csapott le. Abban az időszakban, amikor a németek megszállás alatt tartották Magyarországot, és még abban a helyzetben voltak, hogy tudták működtetni a haláltáborokat. Ez annyit jelent, hogy 1944. március 19-ével indult – ahogy ők nevezték – az Endlösung: végmegoldás Magyarországon, és ez egyszerre óriási populációt, zsidó közösségeket érintett. Nagyon szisztematikusan, a legszisztematikusabban talán éppen Magyarországon folyt mindez. III. Ennek a különös figyelmet érdemlő embernek az élete – sajnálatos módon – akkor került érdemtelen pályára, miután hazájának olyan szolgálatot tett, amellyel kevesen büszkélkedhettek. A háború után még felmérte a veszteségeket, és erejét megfeszítve próbált kapcsolatot teremteni az új hatalommal. Fájdalommal vette tudomásul, hogy megváltozott és számára ellenségessé vált az őt körülvevő világ. A demokratikus társadalom építésének kezdetén még felkeresték, riportot készítettek vele, cikkeztek róla és kikérték véleményét. 1946 tavaszán megfogalmazta azon szilárd meggyőződését, hogy „az ész világa mellett a hit világára is szükségünk van,…”98 Kifejtette, hogy saját magunkat zárjuk be, ha csupán az ésszel felfogható dolgokat fogadjuk el és csak azokra alapozzuk a jövőt. Így lett. Felkereste a koalíciós pártok vezetőit, mert hitet akart tenni hazaszeretetéről. Pedig ha volt valaki, akinek élete munkája és személyes példamutatása miatt nem kellett volna ezt verbálisan is bizonygatni, akkor azok egyike éppen Pannonhalma főpásztora volt. Folyamatosan kereste rendje és saját helyét az ország megváltozott, új helyzetében. De a balratolódás épp úgy rémisztette őt, mint a közelmúlt jobbra tolódása. A politikai paletta két szélsőséges irányzata sem akart – nem is tudott volna – együttműködni vele. Zsolt Béla újságírónak adott interjújában
97
98
Átadták a Yad Vasem-díjakat, Kisalföld, 1999. január 26. Kelemen Krizosztom: Megújulás, Új Ember, 1946. április 21.
146
kifejti, hogy az egyház és benne a bencés rend nincs semmiféle hatalmi politikához kötve; és azt vallotta, hogy a múlt nem lehet akadálya a jövőnek, illetve a múlt értékei segíteni fogják a jövő építését. A múltat nem tartotta a jövő akadályának. „Mi természetesen nem vagyunk forradalmárok…”99 – válaszolta Kelemen Krizosztom, amikor a háború előtti politikai rendszerről kérdezték. Azt viszont nyomatékosan leszögezte, hogy a Bencés Rend, és annak vezetői nemzeti értékeket teremtettek (az akkor) 950 éves működésük alatt. Emberek és keresztények voltak; azt tették a legnehezebb időkben is, amit a Regula, Pannonhalma és személyes hivatásuk megkövetelt és diktált. Ugyanebben a nyilatkozatban elítélte az antiszemitizmus mindennemű vállfaját múltban és jelenben.100 Meg volt győződve, hogy a magyar egyház és nemzet nem nélkülözheti a bencés közösség szolgálatát, s hogy e szolgálat érdekében semmilyen áldozattól sem riadhat vissza. A háborút követő hónapokban szervezték meg és indították be a már említett csepeli gimnáziumot, ahova a csepeli képviselő-testület hívta a bencéseket augusztus 14-i határozatával. A semmiből teremtettek iskolát, éppúgy, ahogyan 1500 éve szerte a világban. Három évvel később államosították azt az iskolát is. Kelemen Krizosztom 1945. szeptember 21-én a Magyar Nemzetnek úgy nyilatkozott, hogy Pannonhalma és Csepel kézfogása jelentékeny bizonyítéka annak, hogy a bencések nem ellenségei a korszerűsítésnek.101 Egy katolikus lap úgy fogalmaz, hogy „Talán Csepel lesz az új évezred Pannonhalmája…”102 A – többek között – Kelemen Krizosztom kivételes hozzáállása folytán megmenekült nemzedék politikai vezetői nem tartottak igényt arra a tudásra, amit a bencések másfélezer év alatt felhalmoztak. Ugyancsak feleslegesnek vélték a rendet és vezetőjét bevonni az országépítésbe, pedig 945 évvel azelőtt éppen ők adtak irányt a magyar fejlődésnek és a magyar államiságot ma is jelképező koronát egy bencés szerzetes, Zsolt Béla: Beszélgetés Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapáttal. Haladás, 1946. augusztus 29. Zsolt Béla: Beszélgetés Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapáttal. Haladás, 1946. augusztus 29. Parragi György: A csepeli példa. Magyar Nemzet, 1945. szeptember 21. Bencések Csepelen, A Szív, 1945. szeptember 15. 99
100
101
102
147
Asztrik – később pécsváradi apát – hozta el egy szekéren Rómából, II. Szilveszter pápától. Úgy hiszem csak körül kell néznünk, és láthatjuk mit tett az az oktatás – és egyéb – politika, amely 1945-öt követően nem adta meg a bencéseknek – és a többi tanító rendnek – azt a méltó lehetőséget, hogy maximálisan átadhassák és élővé tegyék azt a tudást, amit akkor csak ők bírtak a legmagasabb fokon. Ma már unokáikat nevelik azok, akiktől ezt megfosztották. Kelemen Krizosztomot komolyan foglalkoztatta a háború utáni újjáépítés gondolata, amelyből nem hiányzott a lelki-szellemi restauráció. 1943-ban az Országos Közoktatási Tanács közgyűlésén az ember belső tulajdonságai közül kiemelte az értékítélet és a valóság felismerésének képességét. Rávilágított, hogy az oktatás célja a tanulók képességeinek olyan fejlesztése, mellyel képes felismerni az igazságot. „Léttörvényünkbe ütközünk, a Teremtő ellen vétkezünk tehát, ha tudatosan mást állítunk, mint amit belső tapasztalásunk igazságként állít elénk.” – mondta az említett előadásában. „Az emberi szörnyűségekből való kivezető útnak nyugtalan keresése ma épp úgy foglalkoztatja lelkemet, mint 1943-ban.” – írta egy tanulmányában a háború után.103 Ugyanitt a szellemi újraépítkezést a „valóság-törvény” és „valóság-elv” fölismerése képességének kialakításában látta illetve, hogy azokkal valósuljon meg a gondolat- és cselekvés meghatározás. Elképzelése nem valósulhatott meg, és még ma is küzd az oktatáspolitika a több mint ötven évi erkölcstan-oktatás hiányával. A nagy logikával, rendkívüli képzelő- és emlékező-tehetséggel, erős akarattal, de gyenge fizikummal rendelkező főapát sok töprengés után sorsdöntő lépésre szánta el magát. Olyanra, melyre nincs különben példa a pannonhalmi bencés apátok történetében. Az általa Brazíliába küldött „magyar bencéseket meglátogatni és fontos döntések előkészítése érdekében” elutazott Magyarországról, és oda életében többé nem tért vissza. Azon nagyon kevés pap közé tartozott, akik még törvényesen hagyhatták el az országot; Nagy Ferenc miniszterelnöktől kapott útlevelet
Hogyan látja Főapát úr a mai helyzetet? (kézirat, időpont megjelölés nélkül, Főapátsági Könyvtár)
103
148
az utolsó pillanatban.104 1947. március 17-én indult Budapestről és Bécsen, Párizson át Sao Paoloba utazott rendtársaihoz, majd április 25-én érkezett Villa Anastáció-ba, egy magyar plébániára a „brazíliai Pannonhalmára”. Kortárs szemtanú rendtársa szerint Brazíliában is hangoztatta a magyar összefogást. Azt hirdette, hogy lehetnek ugyan különbségek a vallások között, de a magyart a magyartól el nem választhatják.105 Ezen gondolatai megegyeznek a Pannonhalma-Debrecen Aranyhíd „felépítésére” tett erőfeszítéseinek eszmei tartalmával. Folyamatosan járta a magyarlakta településeket és kereste a honfitársak társaságát. „Valóban kevés olyan magyar főpapot találhatunk, aki annyira szerette a magyarságot otthon és külföldön is, mint Kelemen Krizosztom” – írta róla harminc évvel később egy rendtársa.106 Emellett sohasem felejtkezett meg egyetemlegesen és szolidárisan gondolkodni még önkéntes száműzetése idején sem. Miért kellett saját elhatározásából elhagynia az országot? Részben már utaltam rá, hogy az az ember és főpap, aki mai szemmel nézve hihetetlen és elképzelhetetlen áldozatot hozott nemzetéért és hazájáért, és mindemellett olyan éleslátással volt megáldva, mint Kelemen Krizosztom, az a bizonytalan politikai körülmények között – tizenöt hónappal – előre láthatta a szomorú jövőt. Ahogyan azt 1944-ben is kiváló érzékkel felmérte. Ha csupán Mindszenty sorsát tekintjük, nem kétséges, mi várt volna arra a karizmatikus személyre, aki még a kormányzó és a „nemzetvezető” ellenében is képes volt rendje és nemzete érdekeit keresztül vinni a történelem sodrában. Sokat vívódott magában – erre nagyszámú és szerteágazó levelezése107 a bizonyíték – azon, hogy helyesen cselekedett-e, amikor maga helyett kormányzó apátot állítva, „elhagyta a süllyedő hajót”. Azt később, halála előtt nem sokkal tudta meg, hogy ezzel mentette meg a magyarországi bencés rendet és Pannonhalmát. Rómában élő rendtársa Békés Gellért írta meg neki, hogy Rákosi kijelentette, miszerint Pannonhalmát az mentette meg a teljes
104
105
106
107
Dr. Horváth Miklós jezsuita pap-tanár: Adatok Kelemen Krizosztom Pannonhalmi Főapát életrajzához. B.K. 632/III.1. Hets Aurélián OSB meg nem jelent életrajzírása 6. p Hets Aurélián OSB meg nem jelent életrajzírása 6. p Bencés Kézirattár (B.K.) 632, Főapátsági Könyvtár Pannonhalma
149
feloszlatástól és ellehetetlenítéstől, hogy Kelemen Krizosztom külföldön van.108 1947 őszén Brazíliából Rómába utazott a prímásapát választásra, ahonnét már nem ment vissza a tevékenysége nyomán felépült Sao Paolo-i magyar bencés rendházba, hanem az Egyesült Államokba érkezett és élete végéig ott maradt. Az Egyesült Államokban egyetlen küldetése volt: anyagi és erkölcsi támogatást szerezzen Pannonhalma számára. Az amerikai hatóságok eleinte még gyanakodtak is rá és többször kihallgatásokon is meg kellett jelennie.109 Cáfolhatatlan bizonyítékai vannak annak, hogy Kelemen Krizosztom nem tekintette végleges megoldásnak önként vállalt távollétét hazájától, kolostorától és Rendjétől. Az Egyesült Államokban megjelenő magyarnyelvű lapban újságírói kérdésre így válaszolt: „Mi, Szent István szerzetesei, változatlanul helyünkön maradunk. Ez a szerzet már háromszor vett részt a nagy nemzetépítő munkában. (…) Szent István szerzetesei mindig a helyükön voltak és mi is a helyünkön vagyunk most, amikor a modern pogányság elleni küzdelemben szüksége van a nemzetnek reánk (…) De élünk, élni akarunk és élni fogunk továbbra is. (…) Mi mindenképpen, vértanuság árán is, ha kell, tovább haladunk a 900 éves szentistváni uton, (sic!) és akik le akarnak minket arról téríteni, azoknak holttesteinken kell majd átlépniök.”110 Eme cikknek a rovatcímére a következőket írta kézzel: „(…) Ez is mutatja, hogy én nem akartam ’kitelepíteni’ a Rendet. Értékelem az otthonmaradtak munkáját, s magam sem jöttem volna hazulról, ha nyájam nagyobb része nem más pásztor szava után indult volna. Vagyis ha én otthon fölöslegessé nem váltam volna. Krizosztom” Ebből kitűnik, hogy a főapátot támadhatták azzal, hogy ki akarja telepíteni szerzeteseit. Úgy gondolom, ha valaki elolvassa a vele készített riportot, és kézzel ráírja az akkor benne megfogalmazódott gondolatokat, akkor azok egytől-egyig igaz szavak és gondolatok. A feljegyzés második részében pedig
108
109
110
Amerikai levelezés, B.K. 632/I. Jávor Egon: Kelemen Krizosztom főapát, B.K. 632/III.; Várszegi Asztrik: Kelemen Krizosztom (1884-1950) METEM Budapest 1990, 260. p Kelemen Krizosztom: Szent István szerzetesei. B.K. 632
150
megfogalmazta az ellehetetlenülést, ami kiváltotta az országtól való kényszerű távolmaradását. Az amerikai levelezésében a fentieknél megrázóbb – ugyancsak kézzel írott – feljegyzés olvasható a Békés Gellértnek írott levelek egyikének alján: „Kedves Gellért Úr, arra ne számítsanak, hogy önöket is fölveszik a h.hajókra (sic!). Aztán néhány ottrekedt amerikai kispap nem veszélyezteti az amerikai bencés jövőt. De ha nekünk kell új honfoglaló munkába fogni minden elpusztult emberünkért a mi tehetetlenségünket terheli a felelősség! A játék nem babra megy! Krizosztom”111 Az az ember, aki véglegesnek gondolja az amerikai letelepedést, az – véleményem szerint – képtelen így fogalmazni, az nem akar „új honfoglaló munkába fogni” és nem érzi a felelősséget a kényszerű tehetetlenségért is. Pannonhalma főapátja kínosan ügyelt még a tengerentúlon is arra, hogy Magyarországon a kommunista diktatúra alatt is életben tartsa/tartassa azokat az értékeket és azt a bizonyos bencésvagy pannonhalmi szellemiséget, ami a magyar történelem méltó kincse, és ami nélkül mindannyian szegényebbek lennénk. Egy másik levélen hasonlóan meggyőző bizonyságot találunk arra vonatkozóan, hogy Kelemen Krizosztom ideiglenesnek tekintette a szétszóródottságot. Ez olvasható a kézzel írott feljegyzésen: „Én semmiféle letelepülést nem sürgetek, mert azt remélem, hogy visszatérhetünk! E levél is bizonyítja mennyi félre- és meg-nem-értést hoz a disperzió! Elszokás, elidegenülés, más, más szellem s lassanként szembeállás! (…) Ne féljenek Dáriék, hogy innen nem kívánkoznak vissza haza. Dehogy nem! Mert még egy olyan jó nép nincs, mint a magyar! Kr.”112 A diaszpórában való létet nem akarta fenntartani, amit olykor rendtársai felvetettek, ugyanis akkor (1948-50) valóban kilátástalannak tűnt a belpolitikai helyzet Magyarországon. Olyan felhalmozott humán- és reálértékeket kellett átmenteniük számunkra, utódoknak, amelyek nagyszerűségüknél fogva úgy ívódtak be mindennapjainkba, hogy ma már nem is tudjuk, kik adták azokat nekünk.
111
112
Amerikai levelezés, B.K. 632/I. Amerikai levelezés, B.K. 632/I.
151
(Például nem ismernénk a szódavizet - sem, és ma már senki sem gondolna arra, hogy Pannonhalmán volt az első iskola! stb.) Kelemen Krizosztom tudta jól, hogy ezt veszni hagyni nem szabad a puszta emberi lét menekítése ürügyén. A „Szent István szerzetesei” című riportban is megfogalmazta, hogy mit gondol erről a kérdésről: „A szellem erősebb, mint az anyag. Szent István testileg nem jöhet el többé Pannonhalmára, de szellemileg talán most is jelen van. És ahonnét egykor szellemileg indult el az akkori pogányság ellen: most, ha kell, majd szellemileg indul el a mostani uj pogányság ellen.(…) Akkor győzött. Ha Isten ugy akarja, most is győzni fog!”113 (sic!) Ő már nem érhette meg, de Magyarországon még a kommunista időszak alatt is teret kellett engedjenek a bencéseknek, mert nem létezhetett magyar oktatás, nevelés a bencések nélkül. Szent István szelleme tehát győzött, amiben egy megtört főpap – személyes érdekeinek háttérbe szorításával – önkéntes száműzetését felvállalva Amerikában is hitt. Kelemen Krizosztom gazdag egyénisége mintegy összefonódott a bencés szellemmel, amely az „ora et labora” jegyében első királyunk alapítása óta az élet minden területén szolgálta és szolgálja a magyarságot. Pannonhalma megtestesítőjévé vált annak a keresztény szolgálatnak, amelyet a bencés rend a mindenkori főapátok vezetésével ezer év óta végez. „Kelemen Krizosztom pedig a bencés szellemet testesíti meg önmagában, amikor jelentős részt kér magának a nagy rend nemzetszolgálatának minden ágából” – írták róla 60. életévére emlékezve.114 Szent Márton hegyének lakói, az első hittérítők utódai, évszázadokon át híven és hűen végigkísérték a magyarságot dicsőséges és keserves vándorútjain. Pannonhalma krónikája pedig nem egyéb, mint a nemzeti történet egy sajátos, de hiteles kivonata. A bencések hűségesen lépést tartanak a nemzet rögös vándorútján, és ezer esztendeje már, hogy együtt imádkoznak és dolgoznak a magyarsággal. „Érzelmileg annyira egybeforrtak vele, hogy a bencés ma körülbelül annyit jelent, mint igaz magyar,” – írták róla és rendjéről ugyancsak 60. születésnapján.115 113
114
115
Kelemen Krizosztom: Szent István szerzetesei. B.K. 632 Kelemen Krizosztom 60 éves. Nemzeti Újság, 1944. január 13. Herczeg Ferenc: A főapát, Pesti Hírlap, 1944. január
152
Kelemen Krizosztom, Pannonhalma és a Magyarországi Szent Benedek Rend főapátja, a pannonhalmi Területi Apátság főpásztora, Magyarország és a Világ egyik hőse az emigrációban élő rendtársai és magyar nővérek szeretetététől körülvéve, de hazájától – melyért megannyi áldozatot hozott – távol, idegen környezetben élte utolsó napjait és ilyen körülmények között adta vissza lelkét teremtőjének. Halála előtti napokban már csak rendtársai levelei, azon keresztül az ő sorsuk érdekelte. Ezekben a napokban kapta Békés Gellérttől a már említett levelet, melyben rendtársa Rákosi kijelentéséről adott tájékoztatást. Ettől kezdve bizton érezhette, hogy hazája elhagyása és minden ezzel járó megpróbáltatás, rágalom, vád és kétely-teremtés mégsem volt eredménytelen: Pannonhalma és minden, ami e fogalom köré fizikailag, gondolatilag és lelkileg társul megmaradhatott. Amikor már ereje végzetes fogyatkozását érezte Hoffer Lipót rendtársától azt kérte: „Ha meghalok vigyetek haza.” Vigasztalást jelentett számára – mert a levelekből kiolvashatta –, hogy a magyar bencés szerzetesek ragaszkodtak az egységhez („kommunitáshoz”), és bizakodva néztek az akkor még kevés jóval kecsegtető jövőbe.116 Rákos beteg volt. Testi gyengeségét palástolni próbálta, de gyenge fizikuma felül-felül kerekedett akaratán. Utolsó napjait kivéve megtagadta a fájdalomcsillapítók szedését. Szenvedését hazájáért és a bencésekért ajánlotta fel. Temetése felől is intézkedett: megkérte St. Vincent főapátját, hogy ő temesse el, és a magyar nővéreket, hogy az ő temetőjükben nyugodhasson. A nővérek az elizabeth-i temető főhelyén, a nagy kereszt előtti részen helyezték „örök” nyugalomra. Pannonhalma csendesen gyászolta főpásztorát, mert az akkori korszak ezt így tette lehetővé. Patrick O'Braien apát a halotti értesítésben úgy fogalmazott, hogy „belehalt abba, hogy szeretett Pannonhalmája és a Magyar Egyház dicsőségének átmeneti eltűnése (megszűnése) megtörte szívét.” (He dies of a broken heart at the temporary passing of glories of the Church of Hungary and his beloved P.halma.) Arra kérte az apát a világ összes bencését, hogy imádkozzanak azért, hogy „ez a hősi lélek” (this heroic soul) találkozzon Megváltójával.117 116
117
Amerikai levelezés, B.K. 632/I. Angol nyelvű halotti értesítő. B.K. 632/I.
153
A gyászmise a St. Vincent főapátságban volt, ahol 26 magyar szerzetes és világi pap, valamint több szerzetes nővér vett részt. Ezen kívül jelen volt még az egész kolostori közösség. A temetésen a már említetteken kívül Varga Béla, a magyar Nemzetgyűlés – akkor ugyancsak emigrációban élt – elnöke is részt vett. A teljes ismeretlenségből jött és fényes karriert befutó áldozatos lelkű szerzetes úgy halt meg az Egyesült Államokban, hogy hazájában még az őt megillető emlékezést sem kaphatta meg az ismert okok miatt. Az emlékezés hiányának következményei közül egy – jellemző – példa: az Internet számítógépes világhálón 1999-ben – különböző kategóriákban – meghirdették az évezred és évszázad magyar embere szavazást. Sajnos még szavazási lehetőséget sem kapott Kelemen Krizosztom, holott abban az évben kapta meg a már említett Világ Igaza megtisztelő címet és ezzel együtt a Bátorságért kitüntetést. Amikor 1947-ben vonata kigördült a győri állomásról, a vele utazó egykori diákja elbeszélése szerint hosszasan integetett az ablakból és arról beszélt, hogy Pannonhalma tornyát ő újíttatta fel, és azt reméli, egyszer majd ott fog örök nyughelyet találni.118 1984-ben, születése 100. évfordulóján Dr. Szennay András főapát – egykori titkára, és aki Budapesten búcsúztatta – hazahozatta hamvait és a pannonhalmi szerzetesek temetkezési helyén a Boldogasszony-kápolna kriptájában nyugodott. 1996-ban, Pannonhalma millenniumakor – kívánságának megfelelően –, Dr. Várszegi Asztrik püspök főapátsága idején, az apátság temploma tornyának tövében, a bazilikában kapott végső nyughelyet. „Kelemen Krizosztommal egy nemes lelkű, a tragikus és viharos időkben sokat szenvedett, jobb sorsra érdemes főapát szállt sírba.”119 R.I.P.
118
119
Dr. Horváth Miklós jezsuita pap-tanár: Adatok Kelemen Krizosztom Pannonhalmi Főapát életrajzához. B.K. 632/III.1. Sólymos Szilveszter OSB: Ezer év száz bencése, Pannonhalma, 1997, 344. p
154
Kérjük, amennyiben az általunk képviselt értékek, az elvégzett munka, illetve rendezvényeink elnyerték tetszését, támogassa céljaink elérését, terveink megvalósítását. Számlaszám: 59300261 – 10263356 Köszönjük mindenkinek, aki egyesületünk számára ajánlotta fel személyi jövedelemadójának 1%-át. Új támogatókra is számítva várjuk a további felajánlásokat. A kedvezményezett adószáma: 18537279–1–08 A kedvezményezett neve: Pannonhalmi Pándzsa Klub
– A kiadvány eszmei értéke 1000 Ft / 4 € / 4 $ –
155
Tartalomjegyzék Előszó .................................................................................................................................. 9 A PÁNDZSA történeti áttekintés .............................................................................. 11 A Pannonhalmi Pándzsa Klub Lokálpatrióta, Hagyományőrző, Kulturális és Rendezvényszervező Egyesület ALAPSZABÁLYA...................43 A társadalmi szervezet neve, székhelye, működése .................................................. 43 Az Egyesület célja és tevékenysége ................................................................................. 43 A tagság ...................................................................................................................................... 46 A tagok felvétele ..................................................................................................................... 47 A tagok jogai és kötelezettségei. kötelezettségei........................................................................................ 47 A tagság megszűnése. megszűnése............................................................................................................ 48 A Egyesület szervezeti felépítése ...................................................................................... 49 A szervezet működése .......................................................................................................... 49 A közgyűlés .........................................................................................................................................49
Az elnökség ................................................................................................................................ 51 Az elnökség működése. működése.......................................................................................................... 52 Baráti találkozó. találkozó.......................................................................................................................... 53 Az Egyesület gazdálkodása ................................................................................................. 53 A gazdálkodás ellenőrzése ................................................................................................... 54 A tisztségek megszűnése ..................................................................................................... 54 Az Egyesület képviselete ...................................................................................................... 55 Záró rendelkezések ................................................................................................................. 55 Elnök: ...................................................................................................................................................... 56 Alelnökök:............................................................................................................................................. 56 Elnökségi tagok:.................................................................................................................................. 56 Ellenőrző Bizottság:............................................................................................................................ 56
A Pannonhalmi Pándzsa Klub alapító tagjai.........................................................57 Az egyesület tagjai.......................................................................................................58 Az egyesület, illetve a rendezvények fő támogatói: ........................................59 Rólunk írták ..................................................................................................................... 61 Legendákat mesélnek róla .................................................................................................... 63 A legendás orvosról. orvosról................................................................................................................. 64 Kettős ünnep a Szombathelyi családnál .......................................................................... 65 Mártonok .................................................................................................................................... 66 Pándzsa-bál. Pándzsa-bál................................................................................................................................. 67 Igazolt hiányzás ........................................................................................................................ 68 A világ igaza haderőt mentett ............................................................................................ 69 Posztumusz kitüntetés a főapátnak .................................................................................. 70
156
Ég és föld között. között....................................................................................................................... 70 Ember az embertelenségben ................................................................................................ 71 Régi fényében a temetőkereszt ......................................................................................... 73 A PÁNDZSA Hagyományőrző lokálpatrióták ................................................................ 73 Lehet együtt gondolkodni .................................................................................................... 76 Jubileum médiamatinéval ...................................................................................................... 77 Generációk, ha találkoznak .................................................................................................. 79 Azok a szép napok Pannonhalmán ................................................................................... 80 Generációk Találkozása a hegyen. hegyen....................................................................................... 81 Generációk találkoztak Pannonhalmán ............................................................................. 81 Borok versenye ......................................................................................................................... 82 Emberöltőnyi idő táncban megidézve .............................................................................. 84 Vélemények a programsorozatról ...................................................................................... 86 A generációk nem a hegyen találkoztak ........................................................................ 86 Nemzedékeket nevelt ............................................................................................................ 87 Vadételfőzés László-napra .................................................................................................... 88 Kevesebben vagyunk ............................................................................................................. 89 Riport a 2000. évi Pándsza-bálon Stecina Istvánnal .................................................... 90
Akik életét példának állítottuk..................................................................................97 Dr. Szombathelyi Károly ........................................................................................................ 97 Kelemen Ferenc Krizosztom ................................................................................................ 97 Dr. Szombathelyi Károly életrajza ...................................................................................... 98 Édesapám, Dr. Szombathelyi Károly, ahogy én látom ŐT (SZ.G.) ........................... 99 Édesapám, Dr. Szombathelyi Károly, ahogy én látom ŐT (SZ.M.) ......................... 101 Az elismerési javaslat. javaslat............................................................................................................ 104 A Pándzsa Klub alapító elnökének ünnepi beszéde az emléktábla avatáson .................................................................................................................................... 106 Ünnepi köszöntő a Kelemen Krizosztom emlékkő leleplezése és megáldás előtt. előtt......................................................................................................................... 109 „Emlékezel-e, Kelemen Krizosztom?” emlékbeszéd a Kelemen Krizosztom tiszteletére emelt emlékmű leleplezésekor ................................................................... 113
Ember az embertelenségben................................................................................... 123
157
