ZSÁMBOKY JÁNOS ARCKÉPEI* JANTSITS GABRIELLA
A ünnepi emlékülésen több szempontból elemezték Zsámboky János sokoldalú tevékenységét: megismerhettük a humanista orvost, a tudóst, az írót és a könyvgyűjtőt. Most pedig azt szeretném bemutatni, hogyan ábrázolták őt a kortárs művészek, és miként örökítették meg vonásait még száza dok múltával is. E korban a reneszánsz új szellemi és művészeti irányzatának hatására a középpontba került az ember a maga egyedi vonásaival, és egyre nagyobb hangsúlyt kapott az individuum. Ebből adódott az egyén sajátos ismertetőjegyekkel való ábrázolása, s így a portréművészet felvirágzása. Ehhez a könyvnyomtatás feltalálása és a sokszorosító művészet fejlődése adott nagyobb lehetősé get, s ezáltal a portréművészet szélesebb körben ismertté válhatott. A könyvek címlapján vagy a címlap verzóján gyakran megjelentették a szerző arcképét, így az orvosi könyvekben is. Ez egyrészt a könyv írója iránti tiszteletből történt, másrészt pedig abból az igényből eredt, hogy az olvasó sze retné a szerző képmását megismerni. Zsámboky János portréit a legnagyobb külföldi és magyar könyvtárak és metszetgyűjtemények anyagából teljességre törekvőén igyekeztem összegyűjteni és azok közül néhányat közreadni. A legkorábbi arcképét saját művének, az Emblematának első kiadásában találjuk. A képekkel i l lusztrált epigrammagyűjteményt 1564-ben a híres antwerpeni Plantin nyomda adta ki. {Emblemata, Antwerpiae 1564, R M K III. 526.) Kutatói vélemény szerint a fametszetes portrét a nyomda illusztrá tora Peter Huys rajza nyomán Arnold Nicolai metszette, amint azt a kereten látható , ,A" jelzet tanú sítja. A mellkép komor tekintettel, redőzött homlokkal ábrázolja a szerzőt, s miként a kép alatti szö vegből kitűnik, a művész Zsámboky eredeti vonásait örökítette meg. A képet figurális és ornamental is keret övezi s a körfelirat szerint — S A M B U C U S AETATTS X X X m A N N O D M L X H J — a szerzőt 33 éves korában, 1564-ben ábrázolja (1. kép). Az Emblemata a század egyik legszebb emblémagyűjteménye volt, amelynek népszerűségét és kelendőségét mutatja, hogy két év múlva új kiadása jelent meg ugyancsak a Plantin nyomdánál. (Emblemata, Antwerpiae 1566, R M K IJJ. 545.) Max Rooses,** a Plantin-könyvkiadó kiváló is merője határozza meg e kiadásban szereplő arckép eredetét. Tanulmányában megállapítja, hogy a 2. kiadást 55 metszettel és Zsámboky új arcképével egészítették ki (3. kép). A művész Peter van der Borcht, a Plantin cég állandó illusztrátora. Rooses publikálja a Plantin cég naplóját is. Ezekből az üzleti könyvekből az is ldtűnik, hogy Borcht milyen összeget kapott az arcképért. Itt nincsen keretdísz, a félalakos balra tekintő portré Zsámbokyt kesz tyűvel és kedvenc kutyájával, Bomboval ábrázolja. A ráncolt homlok és szakállas arc az előzőhöz * Előadás formájában elhangzott a Magyar Orvostörténelmi Társaság és a Semmelweis Orvostörténeti Múze um, Könyvtár és Levéltár által a Magyar Tudományos Akadémián 1985. május 2-án megtartott Zsámboky (Sam bucus) János emlékülésen. * * Rooses, M . : De Plantijnsche uitgaven van „Emblemata Joannis Sambuci. T'jdschrift voor Boek & Bibliothekwezen. Antwerpen 1903. 8. és 15. p.
Os, oculos pitlor Sâmbuci
reddidit, upturn
Inpenij munus fingen joists amat,
1. ábra
ugyan hasonló, de az egyéni vonások jobban kifejezésre jutnak. A metszet Zsámbokyt 34 éves korában, 1565-ben örökíti meg: S A M B U C U S AETATIS SVAE X X X I I I I . A N N O M . D. L X V . , tehát egy évvel korábban, mint ahogy az Emblemata 2. kiadása megjelent. Érdemes megjegyezni, hogy az Emblemata több kiadásában mégsem ezt az arcképet, hanem az 1. kiadásban megjelent portrét használták fel: 1569: R M K III. 584., 1576: R M K III. 648., 1584: R M K III. 726., 1599: R M K III. 930, a figurális keretdísz elhagyásával (2. kép). Az arcképek nemcsak a könyvek címlapján, hanem portrégyűjteményekben is megjelentek. A z itáliai reneszánsz hatására díszes albumokat adtak ki szinte minden európai országban. Humanista tudósok lettek az ösztönzői és szerzői is a képgyűjtemények kiadásának. Államférfiak, tudósok, filozófusok, orvosok arcképeit adták közre díszes kiadványokban versek kíséretében. Ennek egyik korai példája Philipp Galle neves németalföldi rajzoló és rézmetsző arcképgyűjte ménye, amely 1572-ben ugyancsak Antwerpenben jelent meg (4. kép — Virorum doctorum de dis ciplinis benemerentium effigies XLIIII). Ebben híres kortársak portréit adta közre, így Zsámbokyét is a D 5 levélen, dicsőítő vers kíséretében. Talán Galle hatására szerkeszthette meg Zsámboky is arcképgyűjteményét: Icones . . . Medico rum, Antwerpiae 1574, ( R M K III. 634). Orvosok és filozófusok portréit adta ki pompás keretdí szítésekkel és versekkel. Az utolsó, a 67. magát a szerzőt ábrázolja. A könyv a Plantin nyomdában készült, s ugyancsak Peter van der Borcht illusztrálta. De nem használta fel az Emblemata 2. k i adásában megjelent Zsámboky-portrét, hanem újat rajzolt. A finom rézmetszetes technika segít ségével sem tudta még jobban érzékeltetni a nagy tudós elmélyült szellemiségét. Amint említet tük, Borcht elsősorban könyvillusztrátor volt, ez kitűnik a keretdíszítésnél. Nagy rajzkészséggel és fantáziával rajzolt dús reneszánsz díszítő elemeket: a portré keretét gyümölcs, virág, állatalak, madár, szőlőinda stb. díszíti. E z egyben képet ad a németalföldi reneszánsz díszítőművészet gaz dagságáról is. A z arckép ezt a színvonalat nem éri el (5. kép).
0;,ftuUt filter Snmíu.i rtdAidií » *fH*tt> i i ^ r n j nmem fr^trt falui imákt.
J O A N N E S
C R A I F O
IMP ER A T
M S D I C V S
on. i s.
Ai. ftBnrê ttntt, n tiott gr*nit*tt pelm»; L.biT* S»mi;i(ifie !tmi nrtt Idstr.
2. ábra
JOANNES S A MBVCY S, TIRNAVIBHIIS \ F . W I . PANNONIVS.
Si íjiúfíjmmdélits,pw, fyfiftà&tâ qmfipum Commoda d&orum rtfindtjtfteÙmt; Hac IM& cedit Sambuciu lande .fid iff*, Vic mik ffcBatsr, nonproèat bocftcies?
i)uints]ucdics. N
Nem sokkal később — de már Zsámboky halála után — jelent meg egy másik arcképgyűjte ményben a portréja (6. kép). (Nicolaus Reusner: Icones sive imagines virorum Uteris illustrium. Argentorati 1587 és 1590.) A z előzőnek éppen ellentéte: az arcot a legegyszerűbb keret veszi kö rül, minden díszítés nélkül. Ez a portré nemcsak a gyűjteményben (394. p.), hanem több variáció ban, önálló műlapként is megjelent, latin és német felirattal. Már egészen a század végéről származik egy másik, díszes gyűjtemény: J. J. Boissard Icones virorum illustrium (Francof. a. M . 1598.) c. műve. Ebben a Pars III. 76. p. XII. tábláján láthatjuk Zsámboky rendkívül finom rézmetszetes technikával készített arcképét (7. kép). Újra virágdíszes, architektonikus keret veszi körül az arcot, elöl a tudományt jelképező nyitott könyv. Ezt a képet azért tartjuk fontosnak bemutatni, mert a jobb oldalon lent látható évszám szerint Zsámboky halá lozási évét 1583-nak tünteti fel, s ez az elírás később téves hivatkozásokra adhatott alkalmat. A X V n . század elejéről való Claude Pernet arcképgyűjteménye: Illustrissimorum, omnique, virtutis et scientiarum laudepraestantissimorum virorum icones, Romae 1625. A vonalas hátterű, egyszerű keretbe foglalt finom rézmetszetes portré a Galle-féle arckép hatását mutatja (8. kép). A Zsámboky-portrék között egyedülálló a következő arckép, amely Paulus Freher Theatrum vi rorum eruditione clarorum (Norimbergae 1688.) c. albumában jelent meg. (1265. oldal). A szaki rodalom ismerteti, hogy a művet kik illusztrálták, de biztosan nem állapítható meg, hogy Zsám boky arcképét melyik művész készítette. A finom rézmetszet igen fiatalnak ábrázolja, feje felénk fordul, a szem kitekint a képből, felénk. E z a felfogás az eddigi képektől eltér, de az Icones medi corum portréjával némi hasonlóságot mutat. A z album szerkezeténél fogva is különbözik a többi től, ugyanis az arcképgyűjtemények mindegyikében egy-egy arcképnek külön oldalt szántak, eb ben viszont a kisméretű 4 x 7 cm-es képekből-egy lapon 16 kép van összezsúfolva (9. kép). Végezetül három azonos művészi felfogású és kivitelű portrét mutatunk be. A z egyik Isac Bullart: Académie des sciences et des arts, (Bruxelles 1682.) c. művében jelent meg. Nicolas de l A r messin párizsi rézmetsző a finom technikával készült rézmetszetén (Bd. 2. 184. p.) a fényes háttér ből élesen tűnik elő a keretbe foglalt arc. A francia nyelvű szöveg már nemcsak dicsőítő verset tartalmaz mint korábban, hanem részletes életrajzot (10. kép). Ehhez a portrétípushoz tartozik Zsámbokynak egy másik képe. A z ovális keretbe foglalt arc itt sötét háttérből világít elő. A kép alatti emelvényen Zsámboky érdemeit hirdető szöveg olvasha tó, kis virágdísz mellett. Peter Lambeck, a bécsi császári könyvtárhoz készített kommentárjában (Commentariorum de augustissima bibliotheca caesarea, Vindobonensis 1766) láthatjuk ezt a Zsámboky-portrét (Lib. I. 87. p.) amelyet Josef Mansfeld osztrák rézmetsző készített. Jelzete: Jos. Mansfeld Sculp (11. kép). Az eddig bemutatott arcképek mindegyike könyvben jelent meg, de a képeket a lemezek felhasz nálásával, a könyvtől függetlenül is sokszorosították, mint pl. Galle, Reusner, Boissard gyűjtemé nyéből néhányat. A X I X . sz. elején pedig általánossá vált, hogy a portrét eredetileg is műlapként adják ki. Ilyen például a Történeti Képcsarnok metszetgyűjteményének egyik példánya. A pesti Eggenberger kiadó 1826-ban Bildnisse berühmter Ungarn c. sorozatában neves magyarok között Zsám boky arcképét is szerepelteti. A portré Ehrenreich Sándor Ádám műve, aki e kor egyik legkereset tebb rézmetszője volt. Száznál több arcképet készített kiváló magyar személyiségekről. A Mansfeld portréjához hasonlóan, a keretbe foglalt arc pontozó modorban készült sötét háttérből világít elő. A rajzot Schedy osztrák művész készítette. Jelzete: Schedy del — A . Ehrenreich sc. A kép alatt magyar és latin nyelven Zsámboky János életrajzi adatai szerepelnek, valamint egy felirat: „Eredeti képe a Bécsi Ts. Kir. Könyvtárban találtatik" tehát a művésznek módjában állt a rajzot az eredeti alapján elkészíteni (12. kép). Mindezek alapján az látszik, hogy a portréművészet és a hozzá kapcsolódó díszítő elemek alkal mazása a korok művészi felfogása szerint változott, de a művészek mindig igyekeztek az ábrázolt személy egyéni vonásait megörökíteni.
ÍOANNESSAMBVCVS Med «fHirtorieus.
6. ábra
XII
7. ábra
ZUSAMMENFASSUNG Zur Zeit der Renaissance erschienen in ganz Europa Sammelbände von Portraits, deren Verfasser und Anre ger Humanisten und Gelehrten waren, die Abbildungen von Staatsmännern, Wissenschaftlern, Philosophen, Ärzten übermittelten. Ein schönes Beispiel bietet Sambucus mit seinem „Icones" dazu. Die Verfasserin interpretiert aus ungarischen und ausländischen Sammlungen mit großer Vollständigkeit Portraits über Sambucus, die teils von Zeitgenossen stammen (1—5. Abb.), die lebenstreue Abbildungen ver fertigten. Das älteste Bild stammt aus dem Jahre 1564 und erschien auf der Titelseite seiner „Emblemata". Portraitsammlungen nahmen Sambucus-Abbildungen auch nach seinem Tod auf (6—11. Abb.). Die vorgeführ ten Bilder stammen alle aus Büchern, aber durch die wiederholte Verwendung der Scheiben wurden auch weitere Abbüdungen ermöglicht. Am Anfang des 19. Jhs hat die Pörtraitkunst eine neue Renaissance erlebt, wo neue technische Möglichkeiten zur Verfügung standen (12. Abb.). Die Portraitskunst und Ornamentik hat sich in de verschiedenen Zeitaltern verändert, aber die subjektiven Züge der Abbildungen sind immer aufrechterhalten geblieben. G JANTSITS, M . A . , C. Sc. art historian Budapest, Anker köz 1, Hungary H—1061
