ZÖLDHATÓSÁGI KÖZLEMÉNYEK

MELLÉKLET

1.

ÉVFOLYAM,

2005/3–4.

a

SZÁM

ZÖLDHATÓSÁGI KÖZLEMÉNYEK Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fõfelügyelõség tájékoztatója Honlapcímünk: www.orszagoszoldhatosag.gov.hu, e-mail címünk: [email protected]

A Környezetvédelem ökológiai, környezettechnikai és környezetvédelmi szaklap melléklete

Bevezetõ A környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi felügyelõségek, valamint az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fõfelügyelõség munkatársai jogalkalmazói munkájuk során nap mint nap találkoznak olyan kérdésekkel, amelyekre a jogszabályok tételes, írott szövege nem ad minden esetben választ. A környezetvédelmi, természetvédelmi, illetve vízügyi tárgyú közigazgatási ügyeknek mára már széles körû gyakorlata alakult ki. Számos olyan bírói ítélet született, amely alapvetõ jelentõségû a környezetvédelmi jogalkalmazás egységes gyakorlatának kialakításában. Ezen eseti döntések nagyban hozzájárulnak a környezetvédelmi jogalkalmazás egységes gyakorlatának a kialakításához. A fentiek érdekében az Országos Környezetvédelmi,

Bírósági határozatok Tarlóégetés A tarlóégetés a jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában tilos, és az engedély nélküli nyílt téri égetésnek minõsül, ha az elemi kár kivételével bármely más okból kigyullad. A jogszabály értelmében a földterület tulajdonosának a felelõssége objektív, ugyanis a tarlónak bármely módon keletkezett égése engedély nélküli nyílt égetésnek minõsül. A Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelõség elsõ fokú határozatával a felperes õstermelõt az M-i 0561/42. és a 0561/19. hrsz.-ú termõföldjén tarlóégetés és leszecskázott szalma hulladékká vált növényi szövetek EWC:020103 hulladék égetése miatt 25 000 Ft levegõvédelmi bírság megfizetésére kötelezte. A határozatának indokolása szerint a 2004. július 23-án 10 óra 30 perckor a felperesi földterületen, valamint Sz. Z.-né 0561/17. és 0561/41. hrsz.-ú földterületein kelet-

kezett a tarlótûz. A tûzoltóság a kivizsgálás során szándékos gyújtogatást nem állapított meg, így azt, hogy mi volt a tûz oka, illetve ki volt az okozója, nem vizsgálhatta, az ügyben büntetõeljárás nem indult. A tarlóégetést támasztotta alá a szabályosan leégett tarló, a tûz idõbeni lefolyása, valamint egy tanú, aki látott egy a nagy távolság miatt felismerhetetlen alakot ezeken a területeken mozogni a füsttel egyidõben. A 21/2001. (II. 14.) kormányrendelet 11. §-ára hivatkozással, a 22. §. (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest a levegõvédelmi bírság megfizetésére a tarlóégetés miatt. A határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt, kérte a határozat hatályon kívül helyezését. Elõadta, hogy aratáskor a szalmát leszecskáztatta, mert azt a talajban kívánta hasznosítani, évek óta nem égetett tarlót, hanem beszántatta. Lakásán bálatüzelésû kazánnal fût, ott a szükséges búzaszalmát el-

Környezetvédelem 2005/5–6. szám

Természetvédelmi és Vízügyi Fõfelügyelõség Zöldhatósági Közlemények címû kiadványában az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fõfelügyelõség jogerõsen befejezett közigazgatási pereinek gyakorlatából ezt követõen rendszeresen közzétételre kerülnek a peres képviselet ellátása során olyan eseti bírósági döntések, amelyek az ügyek összetettsége, jogi jelentõsége, a joggyakorlat alakítása szempontjából különösen fontosak lehetnek a környezetvédelmi jogalkalmazás egységes gyakorlatának kialakításában, továbbá amelyek útmutatást és segítséget nyújthatnak a gyakran felmerülõ jogértelmezési kérdések megválaszolásához. Budapest, 2005. október 20. DR. GELLÉRTHEGYI ISTVÁN ügyvéd, egyetemi adjunktus

égeti, ilyen formában hasznosítja. A tûz keletkezésében semmiféle köze és indoka nem volt. Az alperes 14/50705/2004. számú határozatával az elsõ fokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolásában kifejtett álláspontja az volt, hogy a tûzoltóság által készített tûzeseti helyszíni szemle jegyzõkönyvébõl egyértelmûen megállapítható, hogy a felperes földterületérõl indult a tûz 20-30 hektár területre, közte a lábonálló gabonára és tanyára is kiterjedt. A tûzoltóság a tûz keletkezésének a helyét a széljárásra és a tanúk által elmondottakra tekintettel a halasi dûlõ közelében állapította meg. A tanúk szerint több keletkezési hely kizárható, az érintett földterületek összefüggõ területet alkotnak és a Halasi dûlõtõl délre helyezkednek el, mindegyiken búzát termesztenek, mindegyik le volt aratva, és teljesen leégtek. A tûz keletkezési helye ezen területekre tehetõ. A dûlõtõl északra is volt

égés, de ezeknek a területeknek az égése már nem volt szabályos. Úgynevezett szél alatti égés nyomait mutatja a terület, ez idõben is késõbb zajlott le. Az öngyulladás kizárható, a tûzoltóság által megállapított tarlóégetést támasztotta alá a szabályosan leégett tarló, a tûz idõbeli lefolyása, valamint egy tanú elõadása, aki a füsttel egy idõben látott egy felismerhetetlen alakot ezen a területen mozogni. A felperes részérõl szándékos magatartás nem volt megállapítható. A felperes keresetében kérte az alperesi határozat megváltoztatásával a levegõvédelmi bírság megfizetése alóli mentesítését. Vitatta, hogy a tarlótûz a saját földterületén keletkezett volna. Elõadta, hogy abban az idõpontban, amikor a tûz keletkezett, Cs.-án javítási munkákat végzett a 4810. számú üzletben. A számlamásolatot az idõpontról csatolta. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányul.

I

a

MELLÉKLET

Utalt a tûzeseti helyszíni szemle jegyzõkönyvadataira, miszerint a tûz a felperesi földterületrõl indult és terjedt 20-30 hektár területre. A felperes keresete az alább írtak szerint nem volt alapos. A levegõ védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) kormányrendelet 14. § (1) bekezdése szerint a hulladékok nyílt téri, illetõleg háztartási tüzelõberendezésben történõ égetése tilos. A (4) bekezdés rendelkezik arról, hogy a lábon álló növényzet, tarló, illetve növénytermesztéssel összefüggésben keletkezett hulladék égetése tilos, kivéve, ha a jogszabály errõl másként nem rendelkezik. Az (5) bekezdés szerint engedély nélküli nyílt téri égetésnek minõsül, ha a hulladék – elemi kár kivételével – bármilyen más okból kigyulladt. A 22. § (1) bekezdése szabályozza a légszennyezési bírság megfizetésének a kötelezettségét, így az a természetes vagy jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet köteles megfizetni, aki vagy amely a levegõvédelmi követelményeket nem tartja be, illetve megszegi. Az idézett jogszabályi rendelkezésekbõl következõen a tarlóégetés a jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában tilos, és az engedély nélküli nyílt téri égetésnek minõsül, ha az elemi kár kivételével bármely más okból kigyullad. A jogszabály értelmében a földterület tulajdonosának a felelõssége objektív, ugyanis a tarlónak bármely módon keletkezett égése engedély nélküli nyílt égetésnek minõsül. A felperes tulajdonát képezi a M. 0561/19 és 0561/42. hrsz.-ú termõföld,

II

amelyeken a tûzoltóság véleménye szerint a learatott búza után visszamaradt tarló teljesen leégett. A tûz keletkezési helyét a felperesi területre vonatkoztatta, figyelemmel a széljárásra is, ugyanis a tanúk elõször a felszálló füstöt ebbõl az irányból látták. A felperes területe a H-i dûlõnél helyezkedik el, a dûlõtõl északi irányban fekvõ területeken is volt égés, de ezeknek az égése nem volt szabályos és teljes, ún. szél alatti terjedés nyomait mutatta. A kifejtettekre figyelemmel a megyei bíróság álláspontja az, hogy az eljárt közigazgatási szervek a felperest a feltárt tényállás alapján a jogszabálynak megfelelõen kötelezték a levegõvédelmi bírság megfizetésére. [Csongrád Megyei Bíróság 4.K.20.157/2005/5.] Ügyfélazonosság kritériumai Az ugyanazon ügyféllel szemben, hasonló vagy azonos tárgyban több alkalommal folytatott eljárás nem jelent olyan ügyazonosságot, amely eljárási akadályt képez. A felperes nem tekinthetõ ugyan a hulladékot termelõ volt vállalat általános jogutódjának, de tevékenységét – változatlan technológiával, eszközökkel, személyzettel, feltételekkel folytatta, továbbá a hulladék birtokosává vált, ezért a Hgt. 46. § (7) bekezdése esetében nem alkalmazható, azaz a hulladékártalmatlanítási kötelezettségét az államra áthárítani nem indokolt. Az elsõfokú közigazgatási hatóság a 2002. október 24én kelt elsõ fokú határozatával kötelezte a felperest, hogy a Gy-i telephelyen, annak tárolóhelyén található mintegy 300 tonna hulladékot arra engedéllyel rendelkezõ szervezetnek ártalmatlanításra vagy hasznosításra adja át 2003. március 31-ig,

majd ennek dokumentációját azt követõ 15 napon belül nyújtsa be. A határozat indokolása szerint a felperes 1992. január 2-án alakult, alapítója a P. vállalat. A tevékenység kezdete 1992. év volt. A tarsaság a vállalat tevékenységét folytatta. A C. Kft. 1997. június 6-án vette meg a társaságot, a kft. 98,2%-os üzletrészét a Bank Rt.-tõl. A vevõ a szerzõdés 6/d. pontja szerint a hulladékról tudomással bír. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2003. április 24-én kelt másodfokú határozatával az elsõ fokú határozatot – a teljesítési határidõ megváltoztatásával – helybenhagyta. A felperes keresetében a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alapul szolgáló tényállás megvalósulásakor más – idõközben hatályon kívül helyezett – jogszabály volt hatályban. 1998. június 30-án fordult kérelemmel az elsõfokú hatósághoz a 300 tonna veszélyes hulladék állami felelõsségi körben történõ ártalmatlaníttatása céljából. A felperes alapítója a P. M. vállalat volt, ennek tevékenységébõl származik a hulladék, a vállalat 1996. szeptember 9-én végelszámolással megszûnt. A felperes álláspontja szerint a környezetvédelmi hatóság is elismerte, hogy a felperes nem jogutódja a vállalatnak, és ezt az 1994. december l9-én kelt határozatában ki is mondta. A felperes alapítással, és nem átalakulással jött létre. A hatóság a fenti ügyben megsemmisítette az elsõ fokú határozatot és az elsõfokú hatóságot új eljárásra utasította, de annak a mai napig nem tett eleget. A hatóság a felperest mentesítette a veszélyes

hulladék miatt kiszabott bírság megfizetése alól. Hangsúlyozta a felperes, hogy méltánytalan a jelenleg hatályos jogszabályokat alkalmazni, mert a korábban hatályos 56/1981. (XI. 18.) MT-rendelet csak a hulladék termelõjét teszi felelõssé. Az 1992. után keletkezett hulladékot a felperes megfelelõen kezeli, mert az a saját termelésébõl származik. Az elsõfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 13. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy az alperesi hatóságok a határozatok meghozatala során a jogszabályoknak megfelelõen jártak el. Az elsõfokú hatóság a bizonyítási eljárás keretében helyszíni szemlét tartott, beszerezte az iratokat – többek között a szerzõdéseket –, és szakértõi véleményt is értékelt. A felperes keresetében konkrét jogszabálysértést nem jelölt meg, hanem sérelmezte az alperes méltánytalan eljárását és mulasztását. A felperes a kérelmet 1998. június 30-án nyújtotta be, ennek elbírálása során és a határozat meghozatalakor a hatóság már jogosult volt alkalmazni a Hgt. szabályait. Az elsõfokú hatóság határozatában rögzítette, hogy nem jogutódja a felperes a P. vállalatnak, de birtokosa a hulladéknak, és a tevékenység folytatója. A szerzõdések szerint pedig megállapítható, hogy tudott a hulladék létérõl. Megállapította az elsõfokú bíróság, hogy a másodfokú hatóság 1994. december 19én kelt határozata az elsõ fokú határozatot megsemmisítette, és az elsõ fokon eljárt környezetvédelmi felügyelõséget új eljárásra utasította.


MELLÉKLET

Az új eljárás során megszüntetõ határozat született, és eltekintettek a bírság megfizetésétõl. Lényegében az elsõ fokú eljárást ilyen módon a hatóság lefolytatta. Ez a – felperes által hivatkozott – határozat egy más eljárás során született. A hatóságok a tárgybeli eljárás során annak a határozatnak ellentmondó tényállást nem állapítottak meg, és ellentmondó döntést sem hoztak. Az idõközben benyújtott kérelem során a hatályos jogszabályok szerint jártak el. A jogerõs ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és az elsõfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a hatóságok az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 2. § (2) és (7) bekezdésének megsértésével, a 30 napos eljárási határidõ be nem tartásával jártak el. Kérelmét 1998. június 30án nyújtotta be, ehhez képest több mint 4 év, illetve 1994hez képest több, mint 6 év elteltével meghozott határozat tényével megállapítható az eljárt szervek jogszabályba ütközõ magatartása. Az eljárási határidõ kezelhetetlen elhúzódásában megtestesülõ eljárási jogszabálysértésnek – álláspontja szerint – önmagában is mindenképpen a határozatok hatályon kívül helyezéséhez kell vezetnie. Kifogásolta a felperes, hogy a perben megtámadott két határozat nem születhetett volna meg, a környezetvédelmi felügyelõségnek az 1994. december 19-én kelt határozata végrehajtsával kellett volna az ügyet határidõben elbírálnia. A 2002. október 24-én kelt, perben vizsgált elsõ fo-

kú határozat, társaságuk 1998. június 30-án kelt kérelmére hivatkozik eljárásmegindító cselekményként, és mintegy 300 tonna hulladékra utal. Ekkor azonban még ugyanezen ügyben folyamatban volt a Környezetvédelmi Fõfelügyelõség 1994. évi határozata alapján elrendelt új eljárás, tehát társaságuk kérelmét csak az ehhez az ügyhöz kapcsolódó kérelemként lehetett volna értelmezni. E körben hivatkozott a Legfelsõbb Bíróság három eseti döntésére, amelyek – álláspontja szerint – azt támasztják alá, hogy az 1994. évi határozat után meghozott határozatokat ugyanabban az ügyben hozott határozatoknak kell tekinteni. Kérte annak megállapítását, hogy a jogerõs ítélet tévesen és jogszabályba ütközõ módon állapította meg, hogy a Környezetvédelmi Fõfelügyelõség 1994-ben hozott határozata és a megszüntetõ határozat egy másik ügyben született, hiszen ugyanazon hulladékkal kapcsolatosan született valamennyi határozat, fennáll a személyi, tárgyi és ténybeli azonosság. Álláspontja szerint a jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezések alapján is mentesülhet a kötelezés alól. A Hgt. 13. § (1) bekezdésére és 3. § f) pontjára utalással kifejtette, hogy ez a jogszabályi rendelkezés nem arra szolgál, hogy a hulladék birtokosa számára feltétlen, azaz mentési lehetõséget sem adó objektív felelõsséget állapítson meg a bármilyen módon hozzá került hulladék ártalmatlanítására, hasznosítására vonatkozóan. Ezt támasztják alá a Hgt. további – a felelõsség kérdésérõl szóló – szabályai, VIII. fejezete, a 46. § (4) és (5) bekezdése. Az ingatlan tulajdonosának – ezek szerint – kimentési lehetõsége van a területére került hulladék mentesítésével kap-


csolatos terhek viselése alól. A felperes az elmúlt 10 év során valamennyi eljáró hatóság elõtt megnevezte a hulladék tényleges tulajdonosát, továbbá kétséget kizáróan próbálta bizonyítani, hogy a 300 tonna hulladék nem tevékenysége során keletkezett. A környezeti károsodás megelõzése érdekében mindent megtett, de az ártalmatlanítást anyagi lehetõségei korlátozottsága miatt nem tudja elvégezni, ezt a jelenleg hatályos jogszabályok alapján nem is kell megtennie. Az a tény, hogy a közigazgatási szervek és az eljárt bíróság a Hgt. rendelkezéseit nem vették figyelembe eljárásuk során, a felperes felelõsségét nem alapozhatja meg, terhére nem szolgálhat. A Legfelsõbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerõs ítélet hatályban tartására irányult. Kiemelte, hogy a felperes által hivatkozott másodfokú határozat elleni jogorvoslat kizárt, mert az új eljárást elrendelõ, nem az ügy érdemében hozott döntés volt. A szintén hivatkozott 2002. december 20-án kézbesített elsõ fokú határozat az alperes elõtt nem ismert, mivel az ellen jogorvoslati kérelem nem érkezett. Eszerint az alperes nincs abban a helyzetben, hogy ügyazonosságot állapítson meg. Továbbra is fenntartotta az alperes, hogy a Hgt. 13. § (1) bekezdése megalapozza a felperes kötelezését, e jogszabályhelynek megfelelõen az alperes bizonyította azt a – felperes által sem cáfolt – tényt, hogy a tárgyi hulladék a felperes birtokába került. A jogszabály nem írja elõ azt, hogy a környezetvédelmi hatóságnak vizsgálnia kell azokat a körülményeket, amelyek során a felperes bir-

a

tokosává vált a hulladékoknak. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A perben rendelkezésre állt iratok alapján ténylegesen megállapítható volt, hogy a felperes 1998. évben benyújtott kérelme tárgyában 2002. október 24-én született elsõ fokú határozat. Ezen ügyintézési késedelem azonban a Legfelsõbb Bíróság álláspontja szerint – figyelemmel a Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 31. számú állásfoglalásában foglaltakra is – az ügy összes körülményére tekintettel nem minõsült súlyos, az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértésnek, amely a határozatok hatályon kívül helyezését, és így az eljárás megismétlését megalapozhatta volna. Nyomatékosan értékelte e körben a Legfelsõbb Bíróság, hogy a felperes által alkalmazandóként megjelölt 56/1981. (XI. 18.) MT-rendelet 1986. szeptember 1-jén hatályát vesztette, így az annak alapján való eljárásra – a felperes 1998. évi kérelme kapcsán – jogszabályi lehetõség nem volt. A Hgt. 55. § (1) bekezdése szerint ez a törvény – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – 2002. január 1. napján lép hatályba. A Hgt. 55. § (3) bekezdése értelmében a törvény rendelkezéseit a hatályba lepését követõen indult, továbbá a hatályba lépésekor még elsõ fokon el nem bírált ügyekben alkalmazni kell. Az alperesi hatóság elsõ fokú határozatának hozatalakor ez a jogszabály volt hatályban. A Hgt. 13. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseibõl következõen a felperes kötelezésére megalapozottan került sor. Hangsúlyozza a Legfelsõbb Bíróság, hogy nem volt

III

a

MELLÉKLET

olyan állítás sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben, hogy a felperes az átadásra kijelölt hulladék termelõje, avagy a termelõ jogutódja, noha megalapítását követõen a P. vállalattal megegyezõ technológiájú tevékenységet folytatott. A kötelezésre birtokosi minõsége adott jogalapot, a birtoklás tényét maga a felperes sem vitatta, de ennek alátámasztására okirati bizonyítékok is rendelkezésre álltak. Helytállóan foglalt állást az elsõfokú bíróság a korábbi, 1994-ben folyt közigazgatási eljárást illetõen is. Az akkor hozott közigazgatási határozat jogszerûségét a felperes a jelen perben – már csak a per indításra rendelkezésre állt – Áe. 72. § (1) bekezdése szerinti 30 napos határidõ sokszoros eltelte miatt sem vitathatta, ezen túl pedig azon határozat érdemi volta – így az akkori megtámadhatóság lehetõsége sem áll fenn. Megjegyzi a Legfelsõbb Bíróság, hogy az ugyanazon ügyféllel szemben, hasonló vagy azonos tárgyban több alkalommal folytatott eljárás nem jelent olyan ügyazonosságot, amely eljárási akadályt képez. A jelen perben felülvizsgált határozatok nem az évekkel korábbi határozatok megváltoztatásáról vagy megsemmisítésérõl rendelkeztek, alaptalan a felperes erre alapított felülvizsgálati kérelembeli hivatkozása. Erre tekintettel a felperes esetében a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eseti döntésekkel analógia útján sem voltak összevethetõk. Azon körülmény, hogy 1994-ben a felperes ügyében határozat született, nem zárja ki annak lehetõségét – sõt szükségességét –, hogy a hatóság a felperes 1998. évi kérelmének tárgyában az akkori tényállás feltárását kö-

IV

vetõen újabb döntést hozzon. A felperesi felelõsség kérdését illetõen kiemeli a Legfelsõbb Bíróság, hogy a felperes nem tekinthetõ ugyan a hulladékot termelõ volt vállalat általános jogutódjának, de tevékenységét – változatlan technológiával, eszközökkel, személyzettel, feltételekkel folytatta, továbbá a hulladék birtokosává vált, ezért a Hgt. 46. § (7) bekezdése esetében nem alkalmazható, azaz a hulladékártalmatlanítási kötelezettségét az államra áthárítani nem indokolt. Hangsúlyozza a Legfelsõbb Bíróság azt is, hogy a felperes kötelezésére nem a Hgt. 46. §-a alapján, tehát jogellenesnek minõsített tevékenység vagy mulasztás miatt került sor – amely felvethetné a kimentés lehetõségét –, hanem a 45. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelõen, a hulladékgazdálkodás hatósági felügyeletének, ellenõrzésének körében, amely eljárás a fent vázolt körülmények feltárását és tisztázását kívánta meg. Ezen kötelezettségének a hatóság eleget tett. Minderre figyelemmel a Legfelsõbb Bíróság megállapította, hogy a jogerõs ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága Kfv. IV.37.168/2004/10.] Határidõ túllépése és a jogvesztõ hatály Jogvesztõ hatályt sem az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) sem a vízügyrõl szóló 1964. évi IV. törvény végrehajtásáról rendelkezõ 32/1964. (XII. 13.) kormányrendelet (a továbbiakban kormányrendelet) nem fûz a határidõ túllépéséhez.

Ebbõl eredõen a hivatkozott a kormányrendelet 28. § (2) bekezdésében megállapított határidõ túllépése az alperes határozatának hatályon kívül helyezését nem eredményezheti. A mérlegelési jogkörben hozott döntés eredménye nem felülvizsgálható, jogszerûtlenségét csak az esetben lehet megállapítani, ha az alperes nem határozta meg a mérlegelés szempontjait, az annak alapjául szolgáló tényeket, illetõleg ezek összevetésébõl okszerûtlen következtetésre jutott. A környezetvédelmi felügyelõség 2003. január 30án, április 3-án és augusztus 21-én szennyvízminta-vételezéssel egybekötött helyszíni felülvizsgálatot tartott a felperes által üzemeltetett K. városi szennyvíztisztító telepnél. A helyszíni felülvizsgálatok alapján, valamint a szennyvízminták laboratóriumi vizsgálati eredménye ismeretében szakvéleményeit elkészítette, amelyeket a felperes üzemeltetõ részére megküldött. A felperes a szakvéleményekre észrevételt nem tett. A mérési eredmények alapján megállapította, hogy határérték feletti szennyezõanyagot tartalmazó szennyvízkibocsátás történt a felperes által üzemeltetett szennyvíztisztító telepnél, amely szennyvízbírság kiszabását vonja maga után. A bírság összegszerûségi meghatározásánál a felperes üzemeltetõ által közölt adatokat vette figyelembe. Határozata indoklásában részletesen rögzítette azokat a szempontokat, körülményeket, amelyek mérlegelésével 1,6-os szorzót alkalmazott, és az elsõ fokú határozatával a szennyvízbírság öszszegét 7 066 847 forintban határozta meg. A fenti határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt,

amelyben hivatkozott arra, hogy a szennyvíztisztító telep rekonstrukciójára érvényes vízjogi létesítési engedéllyel rendelkezik. Bemutatta a rekonstrukcióhoz rendelkezésre álló pénzügyi fedezet forrását, továbbá utalt arra, hogy közbeszerzésre a kiajánlás megtörtént a kivitelezõ kiválasztása érdekében. Hangsúlyozta, hogy nem az üzemeltetõ hiányosságaiból ered a nem megfelelõ hatásfok elérése, hanem a korszerûtlen technológia alkalmazásával nem tudnak jobb eredményt elérni a tisztítás tekintetében. Kérte, hogy az 1,6-os szorzó mértékét módosítsa az alperes 1,00-ra az elõadott indokok alapján, amely módosítás eredményeként a szennyvízbírság összege 4 416 780 forintra módosulna. Az alperes másodfokú határozatával az elsõ fokú határozatot helybenhagyta. Megállapította, hogy az elõzõ évhez képest a káros szennyezõanyag-kibocsátás nõtt, egy esetben pedig különösen káros szennyezés is történt. Ezen, valamint az elsõfokú hatóság által is kifejtett szempontok alapján méltányosnak látta a korábbi évben is alkalmazott 1,6os érték változatlanul hagyását. A felperes keresettel fordult a megyei bírósághoz, amelyben kérte az alperes fenti határozatának hatályon kívül helyezését súlyos eljárási jogszabálysértésre figyelemmel, másodlagosan pedig kérte, a bíróság változtassa meg az alperes határozatát, és állapítsa meg, hogy a felperes 4 416 780 forint összegû szennyvízbírság megfizetésére köteles. Elõadta, hogy az alperes határozata törvénysértõ elsõdlegesen azon okból, hogy az elsõfokú hatóság 8 napon belül volt köteles felterjeszte-


MELLÉKLET

ni a felperes fellebbezését az alpereshez, az alperes pedig – jogszabályi rendelkezés folytán – 60 napon belül lett volna köteles elbírálni a felperes fellebbezését. Ezzel szemben a fellebbezés benyújtását követõ közel 1 év elteltével került kézbesítésre a felülvizsgálni kért alperesi határozat. Elõadta, hogy megalapozatlanul eltúlzott összegben történt a szennyvízbírság kiszabása, hiszen az elsõfokú hatóságnak, de az alperesnek is lehetõsége lett volna a tények ismeretében reális szorzóval számítottan a szennyvízbírság összegét 4 416 780 forintban megállapítani, amely bírság összegszerûségét nem vitatta volna. Álláspontja szerint figyelmen kívül hagyta az alperes, hogy a felperes érvényes vízjogi létesítési engedéllyel rendelkezik a szennyvíztisztító telep rekonstrukciójára, és a kivitelezéshez szükséges pénzösszeg különbözõ forrásból rendelkezésre áll. Elõadta, hogy a rekonstrukciót a vízügyi tanács 2002. december 8-i döntése szerint megkezdte, a próbaüzem 2005. június 1. napján kezdõdik. I. hivatkozott arra, hogy a megfelelõ gondos és szakértelemmel történõ üzemelés mellett az elavult technológia nem tette lehetõvé a megfelelõ hatásfokú üzemeltetést, amely nem az üzemeltetõ hiányosságaiból ered, hanem a korszerûtlen technológia alkalmazásával nem tudott jobb eredményt elérni a tisztítás tekintetében. Nem értékelte az alperes kellõ súllyal, hogy már évek óta mindent megtesz a felperes annak érdekében, hogy a telep rekonstrukciója megtörténjen. Az ehhez szükséges anyagiakat elõ kellett teremteni, amelyhez idõ kellett, és amelynek érdekében mindent elkövetett. Az alperes védekezésében a kereset elutasítását kérte,

fenntartva a határozata indokolásában rögzített jogi álláspontját. A felperes keresete nem alapos. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt módosító és egységes szövegét megállapító 1981. évi I. törvény 72. § (1) bekezdése értelmében az ügyfél jogszabálysértésre hivatkozással kérheti az ügy érdemében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát. Mint arra a Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 31. számú állásfoglalása rámutat, keresetében a fél anyagi és eljárási jogszabálysértésre is hivatkozhat és arra is, hogy a határozat meghozatalakor az alkalmazott jogszabályt tévesen értelmezték. A fenti állásfoglalás hangsúlyozza, hogy eljárási jogszabálysértés miatt csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási jogszabálysértés jelentõs és a döntés érdemére is kihat, s a bíróság eljárásban nem orvosolható. A bíróság eljárása során a felperes által megjelölt, alperes által nem vitatott eljárási jogszabálysértést nem tekintette olyan súlyúnak, amely az ügy érdemére is kihatással bírna, és ezért a felülvizsgálni kért határozat hatályon kívül helyezését eredményezné. Nem vitatta az alperes a felperes azon állítását, hogy közel 1 év elteltével bírálta el a felperes fellebbezését. Mint arra az alperes védekezésében helytállóan utalt, jogvesztõ hatályt sem az Áe., sem a vízügyrõl szóló 1964. évi IV. törvény végrehajtásáról rendelkezõ 32/1964. (XII. 13.) kormányrendelet (a továbbiakban: korm.) nem fûz a határidõ-túllépéshez. Ebbõl eredõen a hivatkozott a korm. 28. § (2) bekezdésében megállapított határidõ túllépése


az alperes határozatának hatályon kívül helyezését nem eredményezheti. Ami a felperes keresetében megjelölt további jogszabálysértést illeti, a bíróság ugyancsak nem látta alaposnak a felperes keresetét. A szennyvízbírságról szóló 3/1984. (II. 7.) OVH-rendelkezés (a továbbiakban: rek.) 2. számú mellékletének 3. pontja határozza meg az egyéb vízgazdálkodási tényezõket, amely szorzótényezõt 0,1–2,5 közötti szorzószámmal kell alkalmazni. Az alkalmazása során rögzíti a fenti jogszabályhely, hogy milyen szempontokat kell mérlegelni a szorzószám megválasztása, alkalmazása során. A bíróság megállapította, hogy az alperes a fenti rek. 2. számú mellékletének 3. pontjában rögzített szempontokat határozata indoklásában részletesen értékelte, és kellõ indokát adta azon döntésének, amelynek eredményeként a bírság összegszerûségi megállapításánál 1,6-szoros szorzót alkalmazott. Mint arra Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága Kf.I.28.822/1999/7. számú ítéletében felhívta a figyelmet, a mérlegelési jogkörben hozott döntés eredménye nem felülvizsgálható, jogszerûtlenségét csak az esetben lehet megállapítani, ha az alperes nem határozta meg a mérlegelés szempontjait, az annak alapjául szolgáló tényeket, illetõleg ezek összevetésébõl okszerûtlen következtetésre jutott. A bíróság megállapította, hogy az alperes mérlegelésének szempontjait részletesen kifejtette az általa meghatározott 1,6-os szorzó alkalmazása során. A korm. 27. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet és egyéni vállalkozó, amelynek üzeme fo-

a

lyót, vízfolyást, tavat, tározót, közcélú csatornát (a továbbiakban befogadó) fertõz vagy károsan szennyez, továbbá elõre nem látható környezeti események (havária) esetén a felszín alatti vizet fertõzõ vagy károsan szenynyezõ cseppfolyós vagy szilárd anyagnak a talajra vagy talajba juttatásával veszélyezteti, szennyvízbírságot köteles fizetni. A rek. 1. § (1) bekezdése értelmében pedig a befogadót fertõzõ vagy károsan szennyezõ, illetõleg veszélyeztetõ jogi személyt, jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetet és egyéni vállalkozót (a továbbiakban: kezelõ) a jelen rendelkezés szerint megállapított mértékû szennyvízbírság fizetésére kell kötelezni. Az eljárás során a felperes nem vitatta a mérési eredmények megállapításait, azokra az alapeljárásban sem tett észrevételt, ezért annak felülvizsgálatát a bíróság mellõzte. Helytállóan hivatkozott az alperes felülvizsgálni kért határozata indoklásában arra, hogy a szennyvíztisztító telep üzemeltetõjét objektív felelõsség terheli az általa befogadott és kezelt szennyvizek által a befogadót ért káros szennyezésekért. A szennyvízbírság kiszabásának jogalapja a felperes által sem vitatottan fennállt, az összegszerûség megállapításánál (a szorzó megválasztásánál és alkalmazásánál) pedig a bíróság utal a mérlegelési jogkörben hozott határozattal kapcsolatban kifejtett bírósági álláspontra. A fentiek alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes határozata jogszabályt nem sért, ezért a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján a felperes keresetét elutasította. (Jász-Nagykun Szolnok Megyei Bíróság 12.K.27.054/2005/5.szám)

V

a

MELLÉKLET

II. Államigazgatási határozat 1. Egységes környezethasználati engedélyezés fõgyûjtõ ügyében Az elsõfokú környezetvédelmi hatóság (a továbbiakban: felügyelõség) felülvizsgált határozatával a M. Rt. (a továbbiakban: rt.) A fõgyûjtõre vonatkozó egységes környezethasználati engedély iránti kérelmét elutasította. A határozat ellen az rt. fellebbezést nyújtott be, amelyben elõadta, hogy a határozat indokolásában a „Vízvédelem” részben felsorolt valamennyi hiányosság a „C” kazánház megnevezésû telephelyre vonatkozik, mely telephely kapcsolódik ugyan az A. fõgyûjtõhöz (a fõgyûjtõ hõellátása innen történik), azonban külön KTJ-számon nyilvántartott létesítmény, nem része a fõgyûjtõnek. A „C” kazánházra vonatkozóan az M. Rt. megbízásából a P. Kft. vízjogi üzemeltetési engedélyt kért. Az rt. megítélése szerint mivel a „C” kazánház különálló létesítmény, ezen létesítményhez kapcsolódó vízjogi engedélyezés nem képezi részét az A. fõgyûjtõre vonatkozó környezethasználati engedélyezési eljárásnak. Az rt. hulladékgazdálkodási szempontból nem tartja elfogadhatónak a felügyelõség azon megállapítását, miszerint az A. fõgyûjtõn a technológiai elemek tisztítása során keletkezõ veszélyes hulladék kezelését engedély nélkül végzik. A veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenység végzésének feltételeirõl 98/2001. (VI. 15.) kormányrendelet 8. § a) pontja szerint a veszélyes hulladékok kezelése csak környezetvédelmi hatóság engedélyével végezhetõ, kivéve a veszélyes hulladékoknak a termelõ telephelyén (létesítményen) belüli gyûjtését

VI

(munkahelyi gyûjtõhelyen, üzemi gyûjtõhelyen) és mozgatását, valamint a termelõ által végzett elõkezelést. Továbbá a 2000. évi XLIII. tv. a hulladékgazdálkodásról 3. § p) pontja értelmében elõkezelés a hulladék begyûjtését, tárolását, hasznosítását, illetõleg ártalmatlanítását elõsegítõ, azok biztonságát növelõ, a környezetterhelést csökkentõ tevékenység, amely a hulladék fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságainak megváltozásával jár. Az rt. megítélése szerint a technológiai berendezések tisztítása alkalmával kikerülõ olajos folyadék a termelvénnyel megegyezõ összetételû. Az elõkezelés során, a folyadékmentesítést követõen visszamaradó olajos iszap minõsíthetõ veszélyes hulladéknak, melyet engedéllyel rendelkezõ vállalkozónak adnak át ártalmatlanításra. Az rt. fentiekre tekintettel kérte a hivatkozott határozat visszavonását és új határozat kiadását. A másodfokú eljárás során a rendelkezésre álló iratanyagot áttanulmányozva az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fõfelügyelõség (a továbbiakban: fõfelügyelõség) megállapította, hogy a fellebbezés nem megalapozott. Az rt. megbízásából az A. Tervezõ és Szolgáltató Szövetkezet (továbbiakban megbízott) 2002. december 27-én kelt kérelmében az A. fõgyûjtõre vonatkozó egységes környezethasználati engedély kiadását kérte. A felügyelõség a kérelem hiányosságaira tekintettel több esetben hiánypótlásra hívta fel a kérelmezõt. Az elsõ fokú eljárásban megkeresett szakhatóságok hozzájárultak az egységes környezethasználati engedély kiadásához, azonban a felügyelõség a többszöri hiánypótlást követõen is hiányos doku-

mentációra tekintettel a kérelmet elutasította. A környezet védelmének általános szabályairól szóló, többször módosított 1995. évi LIII. törvény 66. § (1) bekezdés c) pontja szerint a környezethasználat az a) pont hatálya alá nem tartozó tevékenységek esetén, de a kormány rendeletében meghatározott esetekben [72/A § (1) bekezdése] a felügyelõség által kiadott egységes környezethasználati engedély jogerõre emelkedését követõen kezdhetõ meg, illetõleg folytatható. A 72/A § (1) bekezdése kimondja, hogy az egyes – külön jogszabályban megjelölt – tevékenységek környezetet terhelõ kibocsátásainak megelõzése érdekében, a környezeti elemeket terhelõ kibocsátások, valamint a környezetre ható tényezõk csökkentésére, illetõleg megszüntetésére irányuló, az elérhetõ legjobb technikán alapuló intézkedéseket – figyelemmel a 66. § (1) bekezdés b) pontjának rendelkezésére – az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás során állapítja meg a felügyelõség. A (2) bekezdés alapján a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó, a kormány által meghatározott szabályokat az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló kormányrendeletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályairól szóló 193/2001. (X. 19.) kormányrendelet 1. §-a alapján a kérelmezõ által az A. fõgyûjtõn folytatott tevékenység a rendelet hatálya alá tartozik. A másodfokú eljárás során – a teljes felülvizsgálati kötelezettség alapján – a fõfelügyelõség az alábbiakat állapította meg. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.)

14. § (1) bekezdése szerint hulladékkezelési tevékenységnek minõsül a hulladék gyûjtése, begyûjtése, szállítása, elõkezelése, tárolása, hasznosítása, ártalmatlanítása. A (2) bekezdés alapján hulladékkezelési tevékenység – ha törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet ettõl eltérõen nem rendelkezik – kizárólag a környezetvédelmi hatóság engedélyével végezhetõ. A 18. § (1) a) pontja szerint a hulladék hasznosítása történhet a hulladékok anyagának termelésben, szolgáltatásban történõ ismételt felhasználásával (újrafeldolgozás). A veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeirõl szóló 98/2001. (VI. 15.) kormányrendelet 18. § (1) bekezdése értelmében a veszélyes hulladék hasznosítása olyan kezelési tevékenység, melynek révén a kezelésnek alávetett veszélyes hulladékot alapanyaggá, illetve alapanyagból elõállított termékkel egyenértékû termékké alakítja át. A technológiai rendszerek tisztítása (gáz elõleválasztók (S-06-07) tisztítása, olaj-olaj hõcserélõk I., II., III. blokk tisztítása, olajszûrõk, háromfázisú szeparátorok és gázutószeparátor tisztítása, IV. számú hõcserélõ blokk tisztítása, emulzióbontó rendszer tisztítása, kísérõvíz-visszasajtoló rendszer szivattyúházának tisztítása, kõolaj-állandósítás tartályainak tisztítása) során keletkezõ veszélyes hulladék víztelenítése elõkezelésnek minõsül, amit a termelõ külön engedély nélkül végezhet. Azonban azáltal, hogy a leválasztott olajat (veszélyes hulladék) visszavezetik a kõolaj feldolgozási technológiába, annak kezelését, hasznosítását végzi a M. Rt., amely kimeríti a 98/2001. (VI. 15.) kormányrendelet 18. § (1)


MELLÉKLET

bekezdésében foglaltakat, azaz olyan kezelési tevékenységre kerül sor, melynek révén a kezelésnek alávetett veszélyes hulladékot alapanyaggá alakítja át. A 98/2001. (VI. 15.) kormányrendelet 17. § szerint a hasznosítás csak a hasznosító létesítmény helye szerint illetékes környezetvédelmi felügyelõség engedélye alapján végezhetõ. A fentieket támasztja alá az is, hogy a M. Rt. még 2002 évben veszélyeshulladék-kezelési engedélyt kért és kapott a haváriaesemények során keletkezõ (vezetéklyukadás, vezetékmegfúrás), a környezetszennyezés megelõzése érdekében létesített mentesítõgödrökbõl kitermelt felúszó CH (szénhidrogének), kúttermelvény (CH + kísérõvíz) és ezen anyagokkal szennyezett anyagoknak az A. fõgyûjtõn a technológiai rendszerben történõ kezelésére. A fenti technológia analóg (fázisszétválasztás, majd a technológiai rendszerben történõ kezelés) a most fellebbezett technológiával. A M. Rt. a fõgyûjtõ 2003. januárjában kezdeményezett egységes környezethasználati engedélyezési eljárásában elõször 2004 május végén nyújtott be arra vonatkozóan adatokat, hogy a fõgyûjtõn végzett tevékenységhez szükséges gõz elõállításához szükséges lágyvíz elõállítása során a vízelõkészítõ berendezések szennyvize a P-érbe kerül. A szennyvíz minõségére, illetve mennyiségére nem szolgáltattak adatot. A 193/2001. (X. 19.) kormányrendelet 2. § c) pontja szerint létesítmény minden olyan helyhez kötött mûszaki egység, ahol egy vagy több, az 1. számú mellékletben felsorolt tevékenység és bármely más, azzal technológiailag összefüggõ tevékenység folyik, amely mûszakilag

kapcsolódik az adott telephelyen folytatott tevékenységhez, és amely szennyezõanyag-kibocsátással jár, vagy szennyezõ hatású. A „C” kazánházban termelt gõz, illetve ahhoz elõállított lágyvíz nélkül a fõgyûjtõ nem üzemeltethetõ, azaz mûszakilag kapcsolódik a fõgyûjtõn folytatott tevékenységhez, így az egységes környezethasználati engedély alá tartozik. (Kisarkítva: amennyiben a „C” kazánház nem üzemel, a fõgyûjtõ sem üzemel.) továbbá a „C” kazánházban termelt gõz, illetve az ahhoz szükséges lágyvíz elõállítása során szennyezõanyag-kibocsátás történik. A vízjogi üzemeltetési engedélyezési eljárásban kiszámolható, hogy a gõztermeléssel kapcsolatban a P-érbe évenként 450 t mennyiségû sót vezetnek be, ami meglehetõsen sok és, nem, vagy csak részben kerülne kibocsátásra, ha a fõgyûjtõ nem igényelné a gõzt is. Ez alapján vízvédelmi szempontból a sókibocsátás szabályozása, az arra vonatkozó határértékek elõírása az „A” fõgyûjtõ egységes környezethasználati engedélyének része. Az évente képzõdõ 450 t menynyiségû só – amennyiben kristályos, sûrûsége 2,165 g/cm3, és 1 cm-es rétegvastagsággal terítik el – több mint 20 000 m2 felület beborítására elegendõ. Az egységes környezethasználati engedélykérelem „mellékletek” kötetében a 2. sz. melléklet: A fõgyûjtõ technológiai folyamatábrája, amelyben megjelenik a kazántelep sémája, a technológiai kapcsolódás részletezése nélkül. Hivatkozás van arra, hogy a vízelõkészítõ berendezések szennyvizei egy beton gyûjtõmedencébe kerülnek, ahonnan a medence túlfolyóján keresztül, majd az üzemi övárok segítségével a


Pörös-éri fõcsatorna 5 + 430 km szelvényébe kerül bevezetésre, majd a V szivattyútelep segítségével a Tiszába. Az üzemi övárok burkolt felületû, nyílt felszínû csatorna, mely része a fõgyûjtõ csapadékvíz-elvezetõ rendszerének. A P-éri fõcsatorna kizárólag belvíz-elvezetési funkciót lát el, abból vízhasználat nincs. A kazánház vízlágyító berendezéseihez funkciót lát el, abból vízhasználat nincs. A Kazánház vízlágyító berendezéseihez tartozó ioncserélõk regenerálásából, valamint a kavicsszûrõk visszamosatásából és a membrán tisztításából keletkezõ szennyvizek minõségi és mennyiségi adatait a mellékelt dokumentáció nem tartalmazza, így nem állapítható meg a befogadó ebbõl keletkezõ terhelésének mértéke sem. A becsatolt egységes környezethasználati engedélyezési dokumentáció 9.6. Zajvédelem 9.6.1. alpontja szerint a fõgyûjtõ közelében zajtól védendõ létesítmény nincs. A 2003. augusztusi hiánypótló dokumentáció 9. számú melléklete zajmérési jegyzõkönyv. A helyszín részletes leírása szerint az üzem környezetében két tanyaépület: a Gy. tanyák vannak kitéve zajhatásnak. A fõgyûjtõt két út, ipartelep és mezõgazdasági terület határolja. A mért zajterhelés alatta marad a 8/2002. (III. 22.) KöM-EüM együttes rendelet 1. számú mellékletében gazdasági területre megállapítható határértékeknek (a rendelet nem tartalmaz határértéket tanyára.) Az üzem zajkibocsátása kielégíti az MSZ 13-111-85. sz. szabvány 3.2. pontja szerinti elõírást: a megengedett zajkibocsátási határérték a terület jellegétõl és a védendõ létesítmények helyzetétõl függetlenül nem lehet 70 dB-nél nagyobb. Mivel a legnagyobb mért érték

a

éjjel 44 dB (A) volt, megállapítható, hogy a zajkibocsátás megfelel a követelményeknek. Természet- és tájvédelmi szempontból megállapítható, hogy a létesítmények és a hozzá kapcsolódó üzemeltetõ tevékenység védett természeti értéket, egyedi tájértéket nem veszélyeztet és nem károsít, védett természeti területet, ökológiai folyosót, érzékeny természeti területet sem közvetlenül, sem hatásaiban nem érint. A másodfokú eljárás során megkerestem az elsõ fokú eljárásban részt vevõ szakhatóságok másodfokú szerveit azzal, hogy vizsgálják felül az elsõ fokú szakhatósági állásfoglalásokat, és adjanak másodfokú szakhatósági állásfoglalást. Az ÁNTSZ Országos Tisztiorvosi Hivatal 2004. decemberi másodfokú közegészségügyi állásfoglalásában az elsõ fokú hozzájáruló szakhatósági állásfoglalást helybenhagyta. A Magyar Geológiai Szolgálat 2005. januári másodfokú szakhatósági állásfoglalásában az elsõ fokú szakhatósági állásfoglalást helybenhagyta. A benyújtott egységes környezethasználati engedélykérelmet és annak kiegészítését elfogadva, hozzájárult az engedély kiadásához. A Cs. Megyei Közigazgatási Hivatal 2005. januári másodfokú szakhatósági állásfoglalásában. A nagyközség jegyzõjének 2004 augusztusában kelt elsõ fokú szakhatósági állásfoglalását helybenhagyta. Az Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság a megkeresésre nem nyilatkozott, így hallgatását az elsõ fokú szakhatósági hozzájárulás helybenhagyásaként értelmeztem. Fentiek alapján az államigazgatási eljárás általános

VII

a

MELLÉKLET

szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 66. § (3) bekezdése szerint, az elsõ fokú határozatot a fõfelügyelõség helybenhagyta. (OKTVF: 14/5614-13/2004.)

Bírósági határozatok 1. Fokozottan védett növény- és állatfajok védelme I. A fokozottan védett növény- és állatfajok védelme érdekében a természetvédelmi hatóság a gazdálkodó szervezet egyébként jogszerûen végzett gazdasági tevékenységét vagy a jogszerû használatát korlátozhatja, a korlátozás azonban csak a miniszteri rendeletben meghatározottak szerint és mértékben rendelhetõ el; rendeleti szabályozás hiányában a korlátozásra irányuló hatósági jogkör nem gyakorolható. II. Közigazgatási jogkörben okoz kárt a természetvédelmi hatóság, ha az ágazati miniszter mulasztásos jogsértése következtében jogszabályi rendelkezés nélkül közjogi eszközökkel korlátozza a tulajdonos jogosítványait, ellehetetleníti gazdasági tevékenységét (Ptk. 349. § 1996. évi LIII. tv. 42. §, 43. §, 44. §). A nemzeti park igazgatósága mint elsõ fokon eljárt közigazgatási szerv és I. r. alperes 2001. május 28. napján kelt határozatával eltiltotta a felperest az Újhalastó térségében tulajdonát képezõ két tóegység feltöltési és egyéb munkálatainak végzésétõl, mert a lecsapolt tómedrekben különösen védett gulipánok kezdtek fészkelni, s az esetleges tófeltöltés elriasztotta volna õket. A határozat szerinti tilalom 2001. július 31. napjáig állt fenn, a gulipánok természetes körülmények között történõ felnevelkedéséig. A határozatban rendelkezett az azonnali végrehajthatóságról is.

VIII

A felperes fellebbezésére a II. r. alperes a határozatával az elsõ fokú határozatot anynyiban változtatta meg, hogy a tilalmi idõszakot 2001. július 23. napjáig rövidítette le. A B. Megyei Bíróság elõtt a felperes a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt pert indított. A bíróság ítéletében a II. r. alperes határozatát hatályon kívül helyezte az I. r. alperes határozatára is kiterjedõen. Megállapította, hogy az alperesek intézkedése valójában a természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. tv. 44. § (3) bekezdésében foglalt használati és gazdálkodási korlátozásnak minõsül, amelynek elrendelésére az ágazati miniszter által rendeletben meghatározottak szerint és mértékben kerülhetett volna sor. A környezetvédelmi miniszter azonban rendeletalkotási kötelezettségének nem tett eleget, ennek hiányában a korlátozó tilalmat az alperesek nem alkalmazhatták volna. Az Alkotmánybíróság 25/2001. (VI. 29.) AB számú határozatával hivatalból megállapította, hogy alkotmányellenes helyzet keletkezett annak következtében, hogy a környezetvédelmi miniszter nem tett eleget a természet védelmérõl szóló törvény 44. § (3) bekezdésében elõírt jogalkotási kötelezettségének. A felperes a közigazgatási határozatokban foglalt tilalom miatt a két tóegységben a tilalmi idõszak alatt semmilyen munkát nem végezhetett, a tavakat üzemi vízszintre nem tölthette fel, ezért azokban elburjánzott a víziés gyomnövényzet. A felperes módosított keresetében 7 060 890 Ft és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket, mert a tilalmi idõszak alatt a tavakban termelést folytatni nem tudott.

A jogszabálysértõ intézkedés következtében felmerült költsége a tavak helyreállításával kapcsolatban 1 645 258 Ft volt, az ivadékok meg nem térült költsége 540 822 Ft, a vízfeltöltés díja 699 167 Ft, míg az elmaradt haszna 4 125 643 Ft. Az I. és II. r. alperesek ellenkérelme a kereset teljes elutasítására irányult, vitatva a kártérítés jogalapját és öszszegszerûségét is. Jogi okfejtésük szerint a felperes korlátozása a természeti kár megelõzése és megakadályozása érdekében jogszerû volt, és így legfeljebb a természetvédelmi törvény 72. § (1) bekezdése alapján a ténylegesen felmerült kára illetheti meg. Az elsõfokú bíróság ítéletével az alpereseket 6 361 723 Ft és késedelmi kamata megfizetésére kötelezte, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indoklása szerint az alperesek jogellenesen korlátozták a felperes használati, gazdálkodási lehetõségeit, amikor a vízszint megtartására kötelezték, illetve megtiltották a tavak feltöltését. Mivel a kft. semmilyen tevékenységet nem végezhetett, a tavakban halat tenyészteni nem tudott, a terület elgyomosodott, rendbetétele többletkiadást eredményezett, illetve a termelés kiesése miatt elmaradt haszna is keletkezett. Megállapította, hogy a felperes a zárt technológiája miatt nem szerezhetett be idegen ivadékokat és a már meglévõ ivadékot egyéb tóegységben elhelyezni nem tudta, mert azokban a termelés már folyt. Az idõ múlása miatt a két tóegységben 2001. év folyamán már halgazdálkodást nem folytathatott. A kirendelt szakértõ csak a befektetett munka nyomán elmaradt és joggal várható haszon kiesésével számolt, nem volt figyelemmel olyan többletjövedelemre, amely a

késõbbiekben lett volna várható. A megtisztításhoz kísérletképpen történt feltöltés eredménytelen volt, ez a gaztalanítást nem oldotta meg, ezért a beavatkozás kockázatát és költségét az elsõfokú bíróság véleménye szerint a felperesnek kell viselnie, így a keresetben megjelölt összegû kárt 699 167 Ft-al csökkentette és erre a keresetet elutasította. Az ítélet ellen az I. és II. r. alperesek éltek fellebbezéssel. A fellebbezés alapos anynyiban, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a per érdemi felülbírálatára nincs lehetõség. A természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. tv. (Tvtv.) 42. § (1) bekezdése, valamint a 43. § (1) bekezdése általános, külön határozat nélkül is fennálló tilalmat fogalmaz meg a védett növény- és állatfajok védelmében. A 43. § (1) bekezdése értelmében tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élõ-, táplálkozó-, költõ-, pihenõ- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása. A 44. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés e tilalmak érvényesítése érdekében ad felhatalmazást a természetvédelmi hatóságnak arra az esetre, ha a fokozottan védett fajok védelme az egyébként jogszerûen végzett gazdasági tevékenység, a jogszerû használat korlátozását igényli. E törvényhely jogalkotási feladatot ír elõ a környezetvédelmi miniszter számára, ugyanis a használati és gazdálkodási korlátozás elrendelésére csak a miniszter rendeletében meghatározottak szerint és mértékben ad felhatalmazást a természetvédelmi hatóságnak. Az Alkotmánybíróság 25/2001. (VI. 29.) AB számú határo-


MELLÉKLET

zata szerint miniszteri rendeleti szabályozás hiányában a Tvtv. 43. § (3) bekezdésében szabályozott hatósági jogkör nem gyakorolható. Ezért megállapította, hogy alkotmányellenes helyzet keletkezett annak következtében, hogy a környezetvédelmi miniszter nem tett eleget a természet védelmérõl szóló törvényben elõírt jogalkotási kötelezettségének, és felhívta ennek pótlására. A Tvtv. „Eljárási rendelkezések” címszó alatt található 78. § (1) bekezdése alapján az igazgatóság, illetõleg helyi védett természeti terület esetében a jegyzõ korlátozhatja, felfüggesztheti, megtilthatja a védett természeti értékeket és területet károsító vagy súlyosan veszélyeztetõ tevékenységet. A határozat a védett természeti érték, terület közvetlen vagy súlyos sérelme, illetve a veszélyeztetése esetében – a jogorvoslatra tekintet nélkül – azonnal végrehajthatóvá nyilvánítható. Az ítélõtábla álláspontja szerint, amikor a gazdálkodó szervezettel szemben a közigazgatási szerv a gazdálkodását korlátozó tilalmat ír elõ, akkor a Tvtv. 44. § (3) bekezdése alapján rendelkezik, mert ez az irányadó anyagi jogi jogszabály, amely a tényállást és a szankciót tartalmazza. A Tvtv. 78. § (1) bekezdése viszont azt szabályozza, hogy a természetvédelmi törvény egyes rendelkezéseinek megsértése esetén ki jogosult eljárni és milyen intézkedéseket hozhat, de ez már eljárásjogi kérdés. Az I. r. alperes tiltó tartalmú határozat meghozatalával, míg a II. r. alperes ennek idõtartamát módosító, de lényegében helybenhagyó döntésével kirívóan súlyos jogszabálysértést követett el, mert közjogi eszközökkel a felperes tulajdonosi jogosítványait korlátozta, holott erre lehetõsége

nem volt az ágazati miniszter mulasztásos jogsértése következtében, ezért a kártérítési felelõsség jogalapja megállapítható. A jogvita tárgya elsõsorban nem jogértelmezési kérdés, hanem olyan jogszabályi rendelkezés alkalmazása, amelyre nem volt lehetõség. A kártérítés jogalapját illetõen tehát az elsõfokú bíróság helyesen foglalt állást. (Ptk. 349. §). A Tvtv. 5. § (1) bekezdése alapján minden természetes és jogi személy, valamint más szervezet kötelessége a természeti értékek és területek védelme. Ennek érdekében a tõlük elvárható mértékben kötelesek közremûködni a veszélyhelyzetek és károsodások megelõzésében, a károk enyhítésében, következményeik megszüntetésében, a károsodás elõtti állapot helyreállításában. A (2) bekezdés rendelkezik arról, hogy a természeti területek csak olyan mértékben vehetõk igénybe és hasznosíthatók, hogy mûködésük szempontjából alapvetõ természeti rendszerek és azok folyamatainak mûködõképessége fennmaradjon, tehát a biológiai sokféleség fenntartható legyen. Az I. és II. r. alperesek már az elsõ fokú eljárás során elõadták, hogy a természetvédelmi õr a szolgálati naplójába 2001. május 21. napján bejegyezte a gulipánok riasztásának szükségességét, mert észlelte, hogy azok a felperes két tóegységében kezdenek fészkelni. Az õr telefonon értesítette a felperes alkalmazottját arról, hogy kezdjék meg a riasztást. A kártétel megelõzése érdekében történõ riasztás a Tvtv. 43. § (1) bekezdés k) pontja szerint engedélyköteles, azonban nyilvánvaló, hogy ha az õr ilyen felhívást intézett a felpereshez, úgy az engedély kiadásának nem volt akadálya, akár utólag is.


A felperes tagadta, hogy bármilyen jelzés érkezett volna hozzá. Állította, hogy a korábbi években ilyen esetben a természetvédelmi õr a fészkeket, illetve a tojásokat áthelyezte abba a két tóba, amelynek vízszintje a madarak fészkeltetését nem akadályozta, mert ezeket az igazgatósággal kötött megállapodás alapján nem töltötték fel. Az alperesek elõadták, hogy a két tóban a víz magasabb volt a megengedettnél a perbeli idõben, s a madarak emiatt ott nem fészkeltek. Ha a természetvédelmi õr a felperes alkalmazottját értesítette a riasztás szükségességérõl és a felperes ennek ellenére a kárelhárítás érdekében a szükséges intézkedést nem tette meg, úgy fennáll a kármegosztás lehetõsége. Erre a tényre azonban az elsõfokú bíróság bizonyítást nem folytatott le, tanúkat nem hallgatott meg. [Ptk. 340. § (1) bek.] A kiegészített tényállás alapján állapítható meg, hogy a felperes kárelhárítási, kárenyhítési kötelezettségének eleget tett-e, avagy milyen mértékû a közrehatása a bekövetkezett kárban. A másodfokú bíróság ezért az elsõfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsõfokú bíróságot az eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasította. (Szegedi Ítélõtábla Pf. II. 20.022/2003.)

Államigazgatási határozatok OKTVF (14/989/2005.) 1. Kiszabott veszélyeshulladék-bírság megfizetésére vonatkozó kötelezés visszavonása A K. Felügyelõség (a továbbiakban felügyelõség) a jelen eljárásban felülvizsgált határozatával az E-M Kft. puszta alatti telephelyén jegyzõkönyvezett, a veszélyes hulladékok kezelésével

a

kapcsolatos kötelezettségeinek megszegésével okozott környezetkárosítás okán 132 182 820 Ft veszélyeshulladék-bírság megfizetésére kötelezte. Az E-M Kft. a határozat ellen fellebbezést nyújtott be, melyben kérte a kiszabott veszélyeshulladék-bírság megfizetésére vonatkozó kötelezés visszavonását. Fellebbezése indoklásául elõadta, hogy álláspontuk szerint az elsõ fokú határozatban foglalt indokok több szempontból is kifogásolhatók. Tekintettel arra a körülményre, hogy a helyszíni vizsgálat idõpontjában a terület takarítás alatt állt, és ennek következtében a mintavételre csak a szennyezett pontokból került sor, mely nem tekinthetõ jellemzõnek a teljes terület állapotára, így a helyszíni eljárás szabályszerûsége erõsen megkérdõjelezhetõ. Ezzel összefüggésben utalnak továbbá arra is, hogy a környezetszennyezés ténye nem bizonyított az 1995. évi LIII. törvény 4. §ában foglaltak alapján, mivel ezen tény csak a tényfeltárás után állapítható meg megnyugtató módon. Ebbõl eredõen vitatják az alapbírság megállapításának helyességét is, mivel az a környezetszennyezéshez kell hogy kapcsolódjék, amely nem állapítható meg. Fellebbezése indoklásául elõadta továbbá, hogy az ellenõrzés során felvetett jegyzõkönyv nem vette figyelembe azt a tényt sem, hogy a telepen lévõ hulladékfajták és mennyiségek nem tükrözik a telepen megfelelõ engedélylyel tárolt, szállításra elõkészített és gépkocsin elhelyezett mintegy 40 tonna menynyiségû hulladékfajtát. Fellebbezése indoklásául adta elõ, hogy a társaság tulajdonosi struktúrájában 2002 májusában történt változások következtében a ha-

IX

a

MELLÉKLET

tározattal érintett telephely üzemeltetõje a kft. ügyvezetõje elõzetes felszólítás után az ezen területre vonatkozóan közöttük fennállott bérleti szerzõdést is felmondta, és a továbbiakban a területen társaságuk által végzett mindennemû tevékenységet azonnali hatállyal megtiltott. Felvették a kapcsolatot és érdemi tárgyalásokat folytattak a kft. ügyvezetõjével, melynek értelmében megállapodtak a kft.-vel, hogy a részletes tényfeltárás elvégeztetését magukra vállalják, az ezzel összefüggésben felmerülõ költségvállalás mellett, a megjelölt határnapig bezárólag. Megállapodtak abban is, hogy ennek megtörténte után a felügyelõség az õ költségükön különbözõ jellegû méréseket végezzen annak érdekében, hogy a terület teljes egészében felmérhetõ legyen. A maguk részérõl kötelezettséget vállaltak arra, hogy a telephelyen mindennemû tevékenységüket megszüntetik, és a telephelyen lévõ ingóságaikat elszállítják. Az elsõ fokú határozat megsemmisítésére és az elsõfokú hatóság új eljárásra utasítására a fellebbezés érdemi vizsgálata nélkül az alábbiak miatt került sor. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 26. §-a értelmében a közigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez a rendelkezésre álló adatok nem elegendõek, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. A másodfokú hatóság a rendelkezésre álló iratokból az alábbiakat állapította meg. A veszélyes hulladékok jogellenes kezelésére és elhelyezésére vonatkozó lakossági panaszbejelentés kivizsgálása céljából a felügyelõség 2002. július 16., valamint

X

2002. július 17. napján helyszíni ellenõrzést tartott. A 2002. július 16. napján tartott helyszíni ellenõrzésrõl készült jegyzõkönyv megállapításai szerint a terület körülbelül 6 ha alapterületû, melybõl mintegy 1–1,5 ha terület körbe van kerítve. A körbekerített területen üres és teli, fém és mûanyag tárolóedények vannak elhelyezve. A terület mintegy 25%-a betonozott, a többi része nyílt, vízfolyásokkal szabdalt. A betonozott terület egy része (15%) fedett. A fedett rész mellett egy kb. 25 m3-es szabvány vasúti tartály található, melyben fõként a hordókból lefejtett elszállítandó festékes anyagokat és oldószereket tárolnak. A kerítésen kívül, a kialakított övárokban, a bejárattól mintegy 100–150 méterre esõ részen kb. 20 méteres szakaszon mély kék színû pangó folyadék található. A betonozatlan területen kb. 5 m3 olajjal szennyezett föld található. A 2002. július 17. napján tartott helyszíni ellenõrzésrõl készült jegyzõkönyv megállapításai szerint megtörtént a veszélyes hulladékok tételes felmérése (135,178 tonna). A telephelyen 2 db 50 m3-es fekvõ hengeres fémtartály van elhelyezve, amelyek pakurával szennyezettek, és tisztítás után emulzió fogadására kívánják felhasználni. A helyszínen 6 db talajminta és 5 db vízminta vételezése történt meg. A felügyelõség a fentiekre tekintettel a jelen eljárásban felülvizsgált E-M Kft. határozatával az E-M Kft.-t 132 182 820 Ft veszélyeshulladék-bírság megfizetésére kötelezte. Az elsõ fokú határozat indoklásában a felügyelõség megállapította, hogy a helyszíni bejáráson vett minták laboratóriumi vizsgálati eredményei alapján megállapítást nyert, hogy az E-M

Kft. tevékenységével megvalósította a környezetkárosítás tényállását. Az E-M Kft. ügyvezetõ igazgatója a felügyelõségre 2003. április 16. napján érkezett levelében a telephelyen történt befejezõ munkálatokról adott tájékoztatást. Ebben a kft. elõadta, hogy a kft. 2002 decemberében benyújtotta a tényfeltárási dokumentációt a felügyelõségre. Tájékoztatta továbbá a felügyelõséget, hogy a veszélyes hulladékok nagy része (110 276 kg) elszállításra került, míg a fennmaradó mennyiség a telephelyen, megfelelõ tárolóedényzetben, burkolt felületen elhelyezve került további tárolásra. Ezt követõen azonban a fennmaradó veszélyes hulladék is elszállításra került, melynek tényleges mennyisége azonban csak 13 832 kg volt, azaz összességében kevesebb, mint a felügyelõség által megjelölt hulladék mennyisége. Az E-M Kft. ügyvezetõ igazgatója 2003 novemberében kelt levelében – fellebbezése kiegészítéseként – tájékoztatta továbbá a felügyelõséget a városi bíróság ítéletérõl, melyben a bíróság az ügyvezetõ igazgatót környezetkárosítás büntettében bûnösnek találta. A bíróság ítéletének indoklásában utal a büntetõeljárásba bevont igazságügyi környezetvédelmi szakértõ véleményére, miszerint a telepen jelentõs környezetkárosítás történt, azonban annak konkrét mértéke nem bizonyítható, tekintettel a nem megfelelõ mintavételi eljárásra. A másodfokú eljárás során megállapítást nyert, hogy a felügyelõség által a 271/2001. (XII. 21.) kormányrendelet 1. § (3) bekezdésének c) pontja alapján megállapított tényállás nem tisztázott, nem állapítható meg egyértelmûen, hogy az

E-M Kft. milyen mértékben végzett veszélyeshulladékkezelési tevékenységet a telepen, azt milyen fajta és pontosan mekkora mennyiségû hulladékkal végezte, illetõleg az ebbõl keletkezõ környezetkárosítás milyen mértékben származik a kft. tevékenységébõl. A fentiekre tekintettel az elsõfokú hatóság az új eljárás során a tényállás tisztázása érdekében folytasson le bizonyítási eljárást, különös tekintettel a kft. ténylegesen fennállott veszélyeshulladékkezelési tevékenységére, a kezelt hulladék fajtájának és mennyiségének pontos meghatározására vonatkozóan. A veszélyeshulladék-bírság összegét az elsõfokú hatóság a bizonyítási eljárás és a rendelkezésre álló iratok alapján tisztázott tényállás ismeretében állapítsa meg. A határozat bírói felülvizsgálatának lehetõségét az Áe. 72. § (1) bekezdése kizárja, mert az ügy érdemében döntést nem tartalmaz. Az illeték visszatérítésérõl azért nem történt rendelkezés, mert az illeték megfizetése a felterjesztett iratokból nem volt megállapítható. (OKTVF: 14/989/2005.) 2. Homok- és kavicsbánya környezetvédelmi engedély elsõ fokú határozatának megsemmisítése és a felügyelõség új eljárás lefolytatására történt útmutatása. A K. felügyelõség mint elsõfokú környezetvédelmi hatóság (továbbiakban: kelügyelõség) felülvizsgált határozatában a B. Kft. (továbbiakban: kérelmezõ) részére a K. Szakértõi Iroda által készített teljes körû környezetvédelmi felülvizsgálati dokumentáció alapján környezetvédelmi mûködési engedélyt adott a Pest megye, ... nagyközség külterületén, több helyrajzi szám alatti ingatla-


MELLÉKLET

nokon, a településtõl ÉNy-i irányban kb. 5 km-re létesítendõ, B. X. homok- és kavics védnevû bánya mûvelésére. A határozat ellen B. Nagyközség Önkormányzata jogi képviselõ útján, a Levegõ Munkacsoport Országos Környezetvédõ Szövetség és a Lakható Környezetünkért Egyesület fellebbezést nyújtott be. A fellebbezés terjedelmére tekintet nélküli, az 1957. évi IV. törvény az államigazgatási eljárás általános szabályairól (továbbiakban: Áe.) 66. § (2) bekezdésében meghatározott teljes felülvizsgálati jogkörben eljárva az alábbiak állapíthatók meg. A kérelmezõ a Kt. 70. § (1) bekezdésének és 20/2001. (II. 14.) kormányrendelet a környezeti hatásvizsgálatokról (továbbiakban: kormányrendelet) 8. § (1) bekezdésének megfelelõen, az elsõ fokú eljárásba bevonta az alábbi szakhatóságokat: Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Pest megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság, Fõvárosi és Pest megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, Pest megyei Múzeumok Igazgatósága – Ferenczy Múzem, Kulturális Örökségvédelmi Hivatala Budapesti Regionális Iroda, Magyar Geológiai Szolgálat Budapesti Területi Hivatal, B. Nagyközség Polgármesteri Hivatala, Állami Erdészeti Szolgálat Budapesti Igazgatósága. A szakhatóságok B. Nagyközség Polgármesteri Hivatala kivételével feltételekkel hozzájáruló szakhatósági állásfoglalást adtak ki, aminek alapján a Kt. 71. § (4) bekezdés a) pontja értelmében a felügyelõség elsõ fokú határozatával a kérelmezõnek környezetvédelmi engedélyt adott.

B. Nagyközség Polgármesteri Hivatalának hozzájárulás-megtagadását – a határozat indokolása szerint – a felügyelõség a kormányrendelet 3. mellékletének 2. a) pontja szerinti hatáskörtúllépése miatt figyelmen kívül hagyta. A határozat elleni fellebbezésében B. Nagyközség Önkormányzata a helységben várható forgalomnövekedésbõl adódó zaj- és rezgésterhelésre, a daganatos megbetegedések nagy számára és a várhatóan több mint száz munkanélkülire, valamint a termõföldek elértéktelenedésére hivatkozik. Említi a felbecsülhetetlen hatású porzást, továbbá, hogy a légszennyezettség értéke meghaladná az éves légszennyezettségi határértéket, és hogy a szállítást végzõ gépjármûvek a környezetvédelmi elõírásoknak nem tesznek eleget. Hivatkozik a közútkezelõk hozzájárulásának hiányára és arra, hogy a XXIV-es csatorna hídja megerõsítésre szorul, továbbá egyes nem védett állatfajok megszûnnek vagy távol maradnak. Említi, hogy a közmeghallgatás elõtt a hatástanulmány megismerésére 30 napnál kevesebb idõ állt rendelkezésre. A Lakható Környezetünkért Egyesület fellebbezésének indoka az A. nagyközségben jelenleg is az egészségügyi határértéket meghaladó, a nehézgépjármû-forgalomból adódó zajszint további emelkedése. Jogszabálysértõnek tekintik a bányamûvelési engedély megadását olyan területre, amely természeti terület besorolású és a 2003. évi XXVI. évi törvény 18. § szerint külszíni bánya nem nyitható rajta. A vízbáziskészletet véleményük szerint veszélyezteti a bányamûvelés.


A Levegõ Munkacsoport Országos Környezetvédõ Szövetség a többi fellebbezõ által felsorolt okokon túl megemlíti, hogy környezetvédelmi és nemzetgazdasági szempontból nem tartják indokoltnak az új homok- és kavicsbánya megnyitását, mivel a térségben a tervezetten kívül amúgy is nagyszámú homok- és kavicsbánya mûködik, valamint lett kijelölve, összességében rendkívül nagy területen. Leszögezi, hogy köztudott, hogy a jelenleg is mûködõ homok- és kavicsbányák hazai szükségleten felül termelnek, ezért viszonylag jelentõs mennyiség kerül exportra. A Magyarországról származó kõ, kavics és homok határparitásos átlagára ugyanis méltatlanul alacsony, tehát alig hoz jövedelmet a nemzetgazdaság számára, viszont a bányászati tevékenységgel járó környezeti károk ennél jóval jelentõsebbek. A gazdaságnak szüksége van nyersanyagokra, azonban a szeméttelepeken lévõ potenciális nyersanyag másodlagos felhasználása sokkal kevesebb energiát fogyaszt, mint a kitermelés. A fellebbezések nyomán az Áe. 66. § (1) bekezdésében foglaltak alapján lefolytatott eljárásba bevont másodfokú szakhatóságok az alábbi állásfoglalásokat adták: • A természetvédelmi állásfoglalás szerint a D. Nemzeti Park Igazgatóság szakhatósági állásfoglalásában a környezetvédelmi engedély kiadásához feltételekkel hozzájárult. Védendõ természeti értékek hiányában a feltételek a tájrendezésre és a bányászat során esetlegesen feltárt földtani értékekkel való bánásmódra vonatkozik. A fellebbezés azon megállapítása, miszerint a bányatelek területe természeti terület, téves, az erre alapozott további

a

hivatkozások így szintén nem állják meg a helyüket. Szakmai szempontból megerõsíti az elsõ fokú állásfoglalást. • A vízvédelmi és vízgazdálkodási állásfoglalás értelmében a mintegy 58 ha-os bányatelek ivóvízbázis-védõterületet, illetve élõvízfolyást nem érint. A környékbeli községi vízmûvek kútjai többnyire a felszíntõl 100200 m-es mélységtartományban húzódó, vízföldtanilag viszonylag védett felsõpannon rétegek vizét csapolják meg. A bányatelek haszonanyaga (pleisztocén homok és kavics) azonban a felszín alatt mért 8–15 m mélységben található – felszíni szennyezõhatásoknak fokozottan kitett – felsõ pleisztocén vízadó rétegbõl származik. • A haszonanyag zömében víz alatti kitermelése nyomán három, mintegy 50–53 ha összterületû bányató keletkezik. A tervezett kavicsbányászati tevékenység felszín alatti vizekre gyakorolt hatásának hidrodinamikai modellezéssel végzett vizsgálata szerint 20 cm körüli, a tavak környezetében pedig 10 cm-t meg nem haladó vízszintsüllyedés várható. A tervezett bányászati tevékenység a közmûves vízellátás céljából igénybe vett vízadó rétegeket közvetlenül nem veszélyezteti, és nem okozza a felszínközeli vízkészlet mennyiségének drasztikus csökkenését sem. A kavicsbánya alatt található sekély mélységû vízkészlet felszíni szennyezõdésekkel szembeni fokozott érzékenységére tekintettel azonban, vízgazdálkodási szempontból a részletes környezeti hatástanulmány 3. fejezetének 3.5, 3.6 és 3.7 pontjaiban foglalt mûszaki elõírások maradéktalan biztosítása, valamint a 8. fejezetben részletezett monitoringrendszer kialakítása esetén a kör-

XI

a

MELLÉKLET

nyezetvédelmi engedély kiadható. • Levegõtisztaság-védelem szempontjából a kitermelés során leszedett humuszréteget úgy kell deponálni, hogy az kiporzást ne okozzon. A letakarítás és a kitermelés technológiai folyamatát úgy kell végezni, hogy a kiporzás a lehetõ legkisebb legyen. Ehhez száraz, szeles idõben locsolni kell, sõt a bányarézsût, amennyiben porol, szintén locsolni kell. A szállítási útvonalak pormentesítésérõl száraz idõben folyamatos locsolással gondoskodni kell. A fenti elõírások biztosítják a porszennyezés határértéket meg nem haladó szinten tartását. A burkolatlan földutakon közlekedõ nehézgépjármûvek hatásával, az általuk felvert porral kapcsolatban az állásfoglalás megállapíthatja, hogy a földutak rendszerint nem érintenek lakott területet, a gépjármûvek sebessége az út minõsége miatt kicsi, így a közlekedéssel felvert por mennyisége sem számottevõ. Amennyiben száraz az idõ és porzik, akkor a földutat is locsolni kell. A rendelkezésre álló iratanyag alapján megállapítható, hogy a tervezett szállítási útvonal nem érinti B. községet, az elsõ fokú határozat elõírásában szerepel, hogy csak a kijelölt útvonalat lehet használni szállításra. Levegõtisztaságvédelmi szempontból az elsõ fokú határozatban foglalt elõírások fenntartásával a környezetvédelmi engedély kiadható. • Zajvédelmi szempontból az elsõ fokú határozatban környezetvédelmi elõírás, hogy a kitermelt haszonanyag elszállítására kizárólag a hatástanulmány kiegészítéseként benyújtott dokumentációban bemutatott útvonal használható. Ehhez a XXIV. csatornán új hidat kell építeni, és a T. összekötõ utat meg

XII

kell erõsíteni. Más útvonal nem vehetõ igénybe. A részletes környezeti hatástanulmány értelmében a T. közutat elérve a szállító jármûvek T. irányában, a települést az 51. sz úton elkerülve haladnak Budapest felé. A kérelmezõ által a felügyelõségnek küldött nyilatkozat (2003. XII. 10.) szerint a felhasználási helyek leggazdaságosabb elérése a földútról a T.–B. közötti útra térve az 51. sz. út felé haladva, majd az 51. sz. útról rátérve a 0 sz. fõközlekedési útra. A kiszállítás során a jármûvek egyetlen lakott települést sem fognak érinteni. Az elsõ fokú határozat vonatkozó elõírása biztosítja, hogy ne növekedjen a lakosság zajterhelése, így zajvédelmi szempontból a környezetvédelmi engedély kiadható. • A Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóság másodfokú szakhatósági állásfoglalása, tekintettel arra, hogy a fellebbezés nem érint katasztrófavédelmi követelményeket, a Pest megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság az elsõ fokú szakhatósági állásfoglalásában megadott hozzájárulással egyetért. • A Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat másodfokú szakhatósági állásfoglalása szerint a Fõvárosi és Pest Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat szakhatósági állásfoglalása talajvédelmi szempontból azzal az elõírással kiadható, hogy a mûszaki üzemi tervnek részletesen kidolgozva tartalmaznia kell a részletes környezeti hatástanulmányban rögzített, talajtani információkra alapozott talajvédelemmel kapcsolatos feladatokat, különösen A bányamûvelést úgy kell végezni, hogy a környezõ gazdasági épületek talajában kedvezõtlen irányú változá-

sok ne következzenek be, a területek talajidegen anyagokkal ne szennyezõdjenek, valamint a területek megközelíthetõsége és mûvelhetõsége továbbra is biztosított legyen, hosszan tartó csapadékhiány esetén az utakat öntözni kell, mivel a szállítójármûvek által felkavart por a környezõ mezõgazdasági mûvelés alatt álló területek növényállományára káros hatást gyakorol, a tárgyi rekultivációt követõen várhatóan feleslegben maradó humuszos feltalaj termõföldre történõ kihelyezése csak talajtani szakvéleményre alapozott kiviteli terv alapján történhet, a talajvédelmi hatóság engedélyével. • Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Országos Tisztiorvosi Hivatal Környezetegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Fõosztály másodfokú szakhatósági állásfoglalása változatlanul fenntartja az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Pest Megyei Intézete elsõ fokú szakhatósági állásfoglalásában foglaltakat, mivel a fellebbezés nem érinti az elsõ fokú szakhatósági állásfoglalásban elõírt követelményeket. • A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal másodfokú szakhatósági állásfoglalása a szakhatósági hozzájárulást megadja azzal, hogy az érintett területen a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nyilvántartásában 39923, 39943, 39944, 39945 lelõhely-azonosító számú régészeti lelõhelyek (õskori, római kori, Árpád-kori megtelepedés maradványai) találhatóak. A 2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelmérõl és a 18/2001. (X. 18.) NKöM-rendelet a régészeti lelõhelyek feltárásának, illetve a régészeti lelõhely, lelet megtalálójának anyagi elismerésének részletes szabályairól értelmében a meg-

elõzõ régészeti feltárás elvégzésére a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága jogosult, költségei a kérelmezõt terhelik. • A Magyar Geológiai Szolgálat Szakhatósági Fõosztály másodfokú szakhatósági állásfoglalása kijelenti, hogy a fellebbezések földtani szempontot nem érintenek. A másodfokú eljárás során nem merült fel olyan új földtani és ásványvagyon-védelmi szempont, amely az elsõ fokú szakhatósági állásfoglalás megváltoztatását indokolná. A tervezett tevékenység ellen földtani és ásványvagyon védelmi szempontból nem emel kifogást. • A Pest Megyei Közigazgatási Hivatal Építésügyi Fõosztály másodfokú szakhatósági állásfoglalásában B. nagyközség jegyzõjének szakhatósági állásfoglalását megváltoztatva hozzájárult a környezetvédelmi engedély kiadásához. • Az indokolás szerint a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 78. §, valamint a környezeti hatásvizsgálatról szóló 20/2001. (II. 14.) kormányrendelet 3. számú mellékletének 2/a) pontja alapján, mint helyi környezet- és természetvédelmi szakkérdésekre kiterjedõen hatáskörrel rendelkezõ, másodfokú szakhatóság megállapította, hogy B. Nagyközség Önkormányzatának a környezetvédelemrõl szóló 9/2001. (V. 14.) számú önkormányzati rendelete nem tartalmaz olyan környezetvédelmi normát, amellyel az önkormányzat illetékességi területére más jogszabályokban elõírtaknál nagyobb mértékben korlátozó környezetvédelmi elõírásokat határozná meg a tervezett bányanyitással kapcsolatban. Az elsõfokú szakhatóság olyan szempontok alapján tagadta meg hozzájárulását, amelyek


MELLÉKLET

nem tartoznak a helyi környezet- és természetvédelem fogalmi körébe. A hatályos helyi építési szabályzat és szabályozási terv településrendezési elõírásaira szintén nem lehet hivatkozni helyi környezet- és természetvédelmi szakhatósági hatáskörben. Megállapította továbbá, hogy a tervezett kavicsbánya területe helyi természetvédelmi területet nem érint. • A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Erdészeti Hivatal másodfokú szakhatósági állásfoglalása a szakhatósági hozzájárulást nem adta meg. Az elutasítás fõ oka, hogy a részletes környezeti hatástanulmányt a környezetvédelmi hatóság nem küldte meg az elsõfokú erdészeti hatóság, az Állami Erdészeti Szolgálat Budapesti Igazgatósága (továbbiakban: igazgatóság) részére szakhatósági állásfoglalás kialakítása érdekében. A K. Felügyelõség határozatában az igazgatóság még az elõzetes környezeti hatástanulmány ismeretében adott állásfoglalását használta fel. A részletes környezeti hatástanulmány ügyében az igazgatóságot nem keresték meg. A szakhatósági megkeresés elmulasztása nem csak formai hiba, mivel a részletes hatástanulmány 6.2.2.3. Eredmények fejezete a talajvízszint süllyedésével foglalkozik, amely alapján egyértelmû, hogy ennek közvetlen hatása van az érintett erdõterületre is. Azzal tehát, hogy az erdõterületet nem tervezik bányamûvelésbe vonni, nem tettek maradéktalanul eleget az erdészeti szakhatósági állásfoglalásban korábban leírtaknak, mivel a bányászat hatása érinti az erdõt, és ennek megítélése szempontjából elkerülhetetlen az igazgatóság bevonása az eljárásba a pontos adatok közlése mellett. A részletes hatástanulmány összefoglalója sem foglalko-

zik az erdõ várható állapotváltozásával, a környezeti hatások, kiemelten a talajvízszint csökkenésének értékelésével, noha az erdõt éppen az egyik legfontosabb élõhelypótló, élõhelyfenntartó környezeti elemnek ismeri el. A tárgyi bányatelek fektetése ügyében a bányászati hatóság elõtt lefolytatott eljárásban a bányatelek területe eltér a részletes hatástanulmány összefoglalójában szereplõ helyrajzi számok alapján megállapítható bányatelek területtõl. Az eltérés jelentõs, a bányatelek fektetése mintegy 174 ha-t érintett. A bányatelek fektetése esetében a fenti erdõterületet a kérelmezõ az iratanyagban nem jelölte meg a bányatelekhez tartozónak. B. Nagyközség Önkormányzata a fellebbezésben kijelenti, hogy a részletes környezettanulmány megismerésére nem állt rendelkezésre a jogszabály által elõírt idõ. A Kt. 93. § (4) bekezdése szerint a közzétételnek legalább harminc nappal a közmeghallgatás elõtt kell megtörténnie. A fellebbezés állítását cáfolja az elsõ fokon eljárt felügyelõség hivatkozása arra, hogy a közmeghallgatás elõtt harminckettõ nappal, 2003. október 20. napján megjelent a hirdetmény a Magyar Hírlapban, továbbá, hogy a közmeghallgatáson szép számban jelenlévõ lakosság a tervezett bányáról és annak várható környezeti hatásairól közvetlen tájékoztatást kapott. A kötelezõ érvénnyel elõírt, legalább harminc napos kifüggesztés célja a részletes környezeti hatástanulmány megismerhetõségének biztosítása. A kormányrendelet 8. § (1) bekezdésének teljesítése, azaz a környezeti elem, vagy rendszer védelme, vagy a környezetet veszélyeztetõ hatás elleni védelem, az 1. számú melléklet 9. pontja miatt


kizárólag a részletes környezeti hatástanulmány ismeretében lehetséges. Az elsõ fokon szakhatóságként eljáró Állami Erdészeti Szolgálat Budapesti Igazgatósága esetében a részletes környezeti hatástanulmány megküldése elmaradt. Az állásfoglalás az elõzetes környezeti hatástanulmány birtokában készült, amely tartalmában eltér, így sem eljárásjogi, sem tartalmi szempontból nem megfelelõ. A határozat hatáskör hiányában, továbbá mert nem az ügy érdekében, hanem eljárásjogi kérdésben dönt, nem tér ki a fellebbezésekben foglalt további hivatkozások, úgymint daganatos megbetegedések összefüggéseinek felderítése, várható gazdasági és társadalmi következmények becslése, nemzetgazdasági szempontok értékelése, közútkezelõi hozzájárulások hiánya, jogi megítélése. A leírtakból megállapítható, hogy a felügyelõség jogszabálysértést követett el, amikor a környezetvédelmi engedély kiadásával kapcsolatban nem a Kt., illetve a kormányrendelet elõírásainak figyelembe vételével járt el. Az eljárási hiba orvoslása kizárólag új eljárás lefolytatásával lehetséges. Az 1957. évi IV. törvény az államigazgatási eljárás általános szabályairól (továbbiakban: Áe.) 66. § (3) bekezdése alapján az elsõ fokú határozatot megsemmisítettem, és az elsõ fokon eljárt K. Felügyelõséget új eljárás lefolytatására utasítottam. A felügyelõség az új eljárásban a Kt. és a kormányrendelet elõírásainak megfelelõen járjon el. A 341/2004. (XII. 22.) kormányrendelet 13. § (2) bekezdés alapján az elsõ fokú környezetvédelmi, természetvédelmi, tájvédelmi és vízügyi hatósági, szakhatósági jogköröket 2005. január 1tõl a környezetvédelmi, ter-

a

mészetvédelmi és vízügyi felügyelõségek gyakorolják. A 23. § (1) bekezdése értelmében a rendelet folyamatban lévõ ügyekben is alkalmazni kell. A 23. § (3) bekezdése kimondja, hogy a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelõség a megszûnõ vízügyi felügyelet, valamint a természetvédelmi és tájvédelmi hatósági feladatok tekintetében a nemzetipark-igazgatóságok általános jogutódja. Tárgyi ügyben a 29/2004. (XII. 25.) KvVM-rendelet 1. számú melléklet VI. A) 8. pont alapján a K. Felügyelõség az elsõfokú hatóság. A 341/2004. (XII. 22.) kormányrendelet 3. § ab) pontja alapján az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fõfelügyelõség állami feladatként ellátandó alaptevékenysége körében gyakorolja a külön jogszabályokban meghatározott elsõ fokú környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatósági, szakhatósági jogkörök esetében a másodfokú hatósági, szakhatósági jogkört. A határozat bírói felülvizsgálatának lehetõségét az 1991. évi XXVI. törvény 3. §-ával módosított Áe. 72. § (1) bekezdése kizárja, mert az ügy érdemében a határozat döntést nem tartalmaz. A Levegõ Munkacsoport Országos Környezetvédõ Szövetség az 1990. évi XCIII. törvény az illetékekrõl 5. § (1) bekezdés d) pontja alapján személyes illetékmentességben részesül, ezért fellebbezési illeték visszatérítésérõl nem kellett intézkedni. (OKTVF: 14/4241/24/2004.)

Szakmai álláspontok 1. Termékdíjjal összefüggõ kérdések (OKTVF: 14/5703-3/2005.) 1.1 Az 53/2003. (IV. 11.) kormányrend. 2. § (1) bekez-

XIII

a

MELLÉKLET

dése szerinti határidõ, valamint a 211/2005. (X. 5.) kormányrend. 1. §-ában szereplõ határidõ jogvesztõ-e? A környezetvédelmi termékdíjmentesség, a termékdíj visszaigénylésének és átvállalásának, valamint a használt gumiabroncs behozatalának feltételeirõl szóló 53/2003. (IV. 11.) kormányrendelet 2. § (2) bekezdése szerint, a mentességre vonatkozó kérelmet a tárgyévet megelõzõ év szeptember 30ig lehet benyújtani a kötelezett székhelye (telephelye) szerint illetékes környezetvédelmi felügyelõséghez (a továbbiakban: felügyelõség) A 211/2005. (X. 5.) kormányrendelet 1. § (3) bekezdése szerint, az 53/2003. (IV. 11.) kormányrendeletet módosító 342/2004. (XII.22.) kormányrendelet 13. § (3) bekezdése úgy módosul, hogy az újrahasználati díjtétel („Ú” és „k” díjtétel), valamint a mûanyag (bevásárlóreklám) táska termékdíja alóli 2005. évre vonatkozó mentességi kérelmet 2005. október 31-ig lehet benyújtani. Ezen jogszabályi rendelkezések a mentességi kérelmek benyújtására a fent idézett határidõkön belül nyújtanak lehetõséget, azaz a határidõk be nem tartása jogvesztõ jellegû. 1.2 A 211/2005. (X. 5.) kormányrend. hatályba lépése elõtt a felügyelõséghez beérkezett „k” újrahasználati díjtétel alóli 2006. évre vonatkozó mentességi kérelmeket továbbítani kell-e a Fõfelügyelõségre (OKTVF)? A 211/2005. (X. 5.) kormányrendelet 3. §-a szerint, a Kt. 2. § d) pontjában meghatározott mentességre való jogosultságot a felügyelõség határozatában állapítja meg. Tekintettel arra, hogy a kormányrendelet október 13-án hatályba lépett, és a Kt. 2. § d) pontjában meghatározott hatáskört a felügyelõséghez

XIV

telepítette, ezért a felügyelõséghez beérkezett, 2006. évre vonatkozó mentességi kérelmeket nem kell továbbítani a fõfelügyelõségre, azt saját hatáskörben kell elbírálniuk. 1.3. Milyen mértékû mentességet engedélyezhet a felügyelõség 2005. illetve 2006. évre annak a mûanyag bevásárló reklámtáskát használó kötelezettnek, aki a 94/2002. (V. 5.) kormányrend. hatálya alá tartozik és mentességi kérelmet nyújtott be a felügyelõséghez az 53/2003. (IV. 11.) kormányrend. 1. § (3) bek. alapján? Az 53/2003. (IV. 11.) kormányrendelet (a továbbiakban: R.) 1. § (1) bekezdése értelmében, a termékdíj-fizetési kötelezettség alól mentességet a Kt. 2. §-ának (1)(2) bekezdésében meghatározott kötelezett, másodlagos kötelezett, hasznosítást koordináló szervezet (a továbbiakban együtt: kötelezett) szerezhet a Kt.-ban és az e rendeletben meghatározott feltételek teljesítése esetén. A R. 1. § (2) bekezdése szerint, a mentesség mértékét és meghatározásának módját az R. 1. számú melléklete tartalmazza. Ugyanakkor az R. 1. § (3) bekezdése értelmében, mentességet szerezhet a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 94/2002. (V. 5.) kormányrendelet 6. § (3) bekezdésének hatálya alá tartozó kötelezett a termékdíj-fizetési kötelezettség alól. Az R. 1. § (3) bekezdése szerint, „mentesség” szerezhetõ korlátozó feltételek nélkül, amelybõl egyértelmûen az következik, hogy a R. 1. § (3) bekezdésének hatálya alá tartozó kötelezett a teljes fizetési kötelezettség alól mentesülhet. Ez esetben a mentesség egyetlen (anyagi jellegû) feltétele, hogy a kötelezett által forgalomba hozott

csomagolás mennyisége a Cskr. 6. § (3) bekezdésében meghatározott éves mennyiségeket nem haladhatja meg. [A R. 1. § (3) bekezdésének hatálya alá tartozó kötelezett esetében tehát továbbra sem alkalmazandó a R. 1. számú melléklete, amely a hasznosítási, újrahasználati és „mt” feltételeket tartalmazza.] 3. Jogszerûen tartható sólyom madarak számáról (OKTVF: 14/4922-2/2005.). Az állampolgári megkeresésre a hatóság a megkeresõt – többek között – arról tájékoztatta, hogy a jogszerûen tartható solymászmadarak számát a védett állatfajok védelmére, tartására, bemutatására és hasznosítására vonatkozó részletes szabályokról szóló 8/1998. (I. 23.) kormányrendelet (továbbiakban: rendelet) határozza meg. A rendeletben meghatározott kontingens túllépése esetén, 3 hónapon belül gondoskodni kell arról, hogy a fölös számban lévõ ragadozó madarak a rendelet 6. §-ában foglalt feltételeknek megfelelõ természetesen személyhez kerüljenek. A rendelet elõírásai nem tartalmaznak olyan idõtartamot, mely alatt a jogszabályban meghatározott kontingens túllépése esetén a fölös számú madarak elhelyezését meg kell oldani. Tekintettel arra, hogy a rendelet 2. § (1) bekezdés b) pontjában található tartás fogalma nem határoz meg idõbeli korlátot, vagyis nem határozza meg a tartásnak minõsülõ legrövidebb idõtartamot, így a hatóság álláspontja szerint a jogalkotó szándéka feltehetõleg az volt, hogy a szaporított, kontingenst meghaladó madarak minél hamarabb a rendelet elõírásainak megfelelõ személyhez kerüljenek, ezért tájékoztató levélben a természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. törvény (továbbiakban: Tvt.) 76. § (1) bekezdé-

sében meghatározott 90 napos ügyintézési határidõ került meghatározásra. A rendelet 14. § (1) a) pontja szerint a védett és fokozottan védett állat tartását, bemutatását, hasznosítását engedélyezõ határozatban rendelkezni kell: az állatfaj egyedének tulajdonjogáról. A Tvt. 68. § (2) bekezdése értelmében a védett növényés állatfaj egyede, továbbá a védett ásványi képzõdmény állami tulajdonban áll. Bár a Tvt. ezen rendelkezése a védett növény- és állatfaj egyedei mellett külön nem nevesíti a fokozottan védett növény- és állatfaj egyedeit, azonban a jogalkotó szándéka feltehetõleg a fokozottan védett egyedek állami tulajdonára is vonatkozik. A Tvt. ezen rendelkezése értelmében tehát a vándorsólyom (Falco peregrinus), mely a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok körérõl, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentõs növény- és állatfajok közzétételérõl szóló 13/2001. (V. 9.) KöM-rendelet 4. számú melléklete szerint fokozottan védett állat, szintén az állam tulajdonában van, mely a fõfelügyelõség álláspontja szerint azt jelenti többek között, hogy az engedélyes a tartani engedélyezett egyed felett korlátozott rendelkezési joggal rendelkezik, vagyis pl. az egyedet kizárólag a természetvédelmi célokkal megegyezõ tevékenységre (pl. solymászsport, madárriasztás repülõtereken és halastavakon gyakorlására) használhatja fel, továbbá, hogy azok elidegenítéséhez a Tvt. 43. § (2) bekezdés h) pontja értelmében a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges, illetõleg, hogy a rendelet 14. § (4) bekezdése szerint a védett és fokozottan védett állatfaj egyede tartójának


MELLÉKLET

személyében bekövetkezõ változáshoz a tartást engedélyezõ hatóság engedélyes is szükséges. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 11. § (1) bekezdése értelmében, a jogszabály hatálya kiterjed az ország területén a magánszemélyekre és a jogi személyekre, valamint a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokra. Erre és a Tvt. 68. § (2) bekezdése tekintettel a Németországból Magyarországra behozatali engedéllyel

bekerült fokozottan védett madár a hatóság álláspontja szerint a határátlépéskor kerül át a magyar állam tulajdonába. Megkeresõ – levele szerint – a fokozottan védett madarat 1995-ben vásárolta meg, és hozta be a természetvédelmi hatóság engedélyével Magyarországra. Az 1995-ben hatályos, a természetvédelemrõl szóló 1982. évi 5. tvr. nem tartalmazott a védett és fokozottan védett állat- és növényfajok egyede-

ire vonatkozó tulajdonjogi rendelkezéseket, így a fõfelügyelõség álláspontja szerint a madarak tulajdonjoga a Tvt. hatálybalépésekor, tehát – a Tvt. 82. § (1) bekezdése szerint – 1997. január 1. napján került át a magyar állam tulajdonába. A Legfelsõbb Bíróság kialakult gyakorlata szerint jogszabály hatálybalépésével összefüggésben bekövetkezett károsodás nem keletkeztethet a jogalkotó és a károsult között kötelmi jogvi-

a

szonyt, és ilyen értelmû jogszabályi rendelkezés hiányában a polgári jog kárfelelõsség szabályai sem alkalmazhatók (Ptk. 339. §) (BH1998.334.). Vagyis azzal, hogy a Tvt. rendelkezése értelmében a védett és fokozottan védett állatfajok egyedei 1997. január 1. napjával a magyar állam tulajdonába kerültek, nem illeti meg a fõfelügyelõség álláspontja szerint a védett és fokozottan védett állatfaj egyedének tartóját kártérítés.

Nyilvántartás a fõfelügyelõségek által 2005 augusztusában kiadott építõipari mûszaki engedélyekrõl SorÉME száma sz.

Engedélyes

Kérelem sz.

neve

Engedély címe

megnevezése

érvényessége

1

É-064/2005. 14/3661/2005.

Frühwald Beton és Építõanyaggyártó Kft.

5600 Békéscsaba, Berényi u.136/1.

Bio-Flow fixágyas biológiai szennyvíztisztító kisberendezések (5–100 LE)

2

É-065/2005. 14/3662/2005.



Bio-Clear csepegtetõtestes szennyvíztisztító kisberendezések (5–50 LE)

2010. augusztus 31.

3

É-066/2005. 14/3663/2005.



Aqua-Simplex SBR szennyvíztisztító kisberendezés (5-50 LE)

2010. augusztus 31.

4

É-067/2005

14/805-2/2005 REHAU Forgalmazó Kft.

2051 Biatorbágy, Rozália park 9.

RAUVIA ® SPECIAL csatornázási rendszer

2010. augusztus 31.

5

É-068/2005

14/3555/2005. Biró-Kovács Kft.

4030 Debrecen, Monostorpályi út 29.

BKK, BKT, BKTSZ és BKÜ üvegszál erõsítésû poliészter csatorna- és künetelem

2010. augusztus 31.

6

É-069/2005

14/1821/2005. PannonPipe Mûanyagipari Kft. 1211 Budapest, Bajáki F. u. 1. KD EXTRA csatornacsövek és idomaik 2010. augusztus 31.

7

É-070/2005

14/3669/2005.

8

É-071/2005. 14/3489/2005. CSOMIÉP Kft.

6801 Hódmezõvásárhely, PRL beton burkolólap Makói úti ipartelep, Pf.:117

9

É-072/2005. 14/3490/2005. CSOMIÉP Kft.

6801 Hódmezõvásárhely, PRT jelû árokburkoló betonidomkövek 2010. augusztus 31. Makói úti ipartelep, Pf.:117

PURATOR HUNGARIA Környezetvédelmi Kft.

1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 7-17.

SEPURATOR 90 iszapfogó és ásványolaj-leválasztó berendezés

2010. augusztus 31.

2010. augusztus 31. 2010. augusztus 31.

10 É-073/2005. 14/3491/2005. CSOMIÉP Kft.

6801 Hódmezõvásárhely, Vasbeton folyóka elemek Makói úti ipartelep, Pf.:117

11 É-074/2005. 14/3492/2005. CSOMIÉP Kft.

6801 Hódmezõvásárhely, TB 20-200 jelû árok- és mederburkoló 2010. augusztus 31. Makói úti ipartelep, Pf.:117 vasbeton elemcsalád

12 É-075/2005. 14/3538/2005. CSOMIÉP Kft.

6801 Hódmezõvásárhely, Könnyített árok- és mederburkoló Makói úti ipartelep, Pf.:117 vasbeton elemcsalád

2010. augusztus 31.

13 É-076/2005. 14/3952/2005. BIGMACHINE Szolgáltató Kft.

1021 Budapest, Budakeszi út 73/F.

ValVac -vákuumszelep

2010. augusztus 31.

14 É-077/2005. 14/4011/2005. NAUE GmbH & Co. KG

1113 Budapest, Bartók Béla út 152.

Carbofol® szigetelõ rendszer

2010. augusztus 31.

15 É-078/2005. 14/4012/2005. NAUE GmbH & Co. KG

1113 Budapest, Bartók Béla út 152.

Bentofix NSP 4900-1 és NSP 4900-3 bentonitos szigetelõlemezek

2010. augusztus 31.

5000 Szolnok, Szolnok ispán krt. 7. I/1.

UNIR szennyvíztisztító berendezés család

2010. szeptember 30.

2314 Halásztelek, II. Rákóczi F. út 100.

HAURATON AF SKG és AF SKGBP olajleválasztó berendezések

2010. augusztus 31.

1071 Budapest, Városligeti fasor 47–49.

ERHARD ROCO, -EAK és ERK tipusú szerelvények


16 É-079/2005. 14/3400/2005.

ÓZON Környezetvédelmi és SzolgáltatóKft.

17 É-080/2005. 14/3409/2005. HAURATON Kft. 18 É-081/2005. 14/3447/2005.

Duna-Armatúra Termelõ és Kereskedelmi Kft.

19 É-082/2005. 14/4392/2005. BWT & CRIST Hungária Kft.


TM

2010. augusztus 31.

®

2040 Budaörs, Komáromi u. FERMASTIL vas-, mangán- és 22. arzénmentesítõ


XV

a

MELLÉKLET

Nyilvántartás a fõfelügyelõségek által 2005 szeptemberében kiadott építõipari mûszaki engedélyekrõl SorÉME száma sz.

Engedélyes

Kérelem sz.

neve

Engedély címe

megnevezése

érvényessége

1

Duna-Armatúra TermeLudwig Frischhut idomok és É-083/2005. 14/3446/2005. 1071 Budapest, Városligeti fasor 47-49. lõ és Kereskedelmi Kft. szerelvények

2

É-084/2005. 14/4404/2005.

3

É-085/2005. 14/4888/2005. DONNA TRADE d.o.o.

32000 Vukovar, Sikori put 32. (Horváto.) TERAKAN PP csat. csövek

2010.szeptember 30.

4

É-086/2005. 14/4889/2005. DONNA TRADE d.o.o.

32000 Vukovar, Sikori put 32. (Horváto.) MAPIKAN PE csat. csövek

2010.szeptember 30.

5

É-087/2005. 14/3632/2005. REHAU Forgalmazó Kft. 2051 Biatorbágy, Rozália park 9.

6

É-088/2005. 14/3990/2005. AKVI-PATENT Rt.

5071 Besenyszög, Kígyós major, Pf. 10. AP laptolózár

2010. október. 31.

7

É-089/2005. 14/4657/2005. AKVI-PATENT Rt.

5072 Besenyszög, Kígyós major, Pf. 10. AP zsiliptolózár

2010. október. 31.

8

É-090/2005. 14/4659/2005. AKVI-PATENT Rt.

5073 Besenyszög, Kígyós major, Pf. 10. AP gépi tisztítású finomrács

2010. október. 31.

9

É-091/2005. 14/4660/2005. AKVI-PATENT Rt.

5074 Besenyszög, Kígyós major, Pf. 10. AP homokfogó

2010. október. 31.

PATRIUM'70 Mõanyagipari Rt.

4028 Debrecen, Simonyi út 14.

10 É-092/2005. 14/4623/2005. NAUE GmbH & Co. KG 1113 Budapest, Bartók Béla út 152.

PATRIUM' 70 polietilén csövek

RAUDREN dréncsõvek

Secudrän ® geoszintetikus szivárgó- rendszerek

2010.szeptember 30. 2010.szeptember 30.

2010. október. 31.

2010. október. 31.

Nyilvántartás a fõfelügyelõségek által 2005 októberében kiadott építõipari mûszaki engedélyekrõl SorÉME száma sz.

Engedélyes

Kérelem sz.

neve

Engedély címe

megnevezése

érvényessége

1036 Budapest, Bécsi út. 77-79.

DENSOLID FK2 poliuretán korrózióvédõ 2010. október. 31. bevonóanyag

9494 Balf, Fõ u. 88.

BAAS biológiai szennyvíztisztító kisberendezés

2010. október. 31.

1

É-093/2005. 14/4730/2005. TIRO Kft.

2

É-094/2005. 14/4847/2005.

3

É-095/2005. 14/5101/2005. WAVIN Hungary Kft.

2072 Zsámbék, Új gyártelep, Pf:44.

WAVIN PE 63, PE 80 és PE 100 alapanyagú vízcsövek

2010. október. 31.

4

É-096/2005. 14/5185/2005. HAURATON Kft.

2314 Halásztelek, II. Rákóczi F. út 100.

HAURATON PE olajleválasztó és HAURATON PE zsírleválasztó berendezések

2010. október. 31.

5

É-097/2005.

MONO fluido szennyvíiztisztító kisberendezések

2010. október 31.

6

É-098/2005. 14/5088/2005. SZEVÍZ Kft.

1202 Budapest, Nagykõrösi út 177.

Mûanyag, házi vízóra akna

2010. október 31.

7

É-099/2005. 14/4815/2005. SZEVÍZ Kft.

1203 Budapest, Nagykõrösi út 177.

SZEVI-TG-L típusú házi szennyvízátemelõ akna

2010. október 31.

8

É-100/2005. 14/5347/2005. UTB Envirotec Kft

1076 Budapest, Csengery utca 31.

UTB-2AB szennyvíztisztító berendezés

2010. október 31.

9

É-101/2005. 14/3092/2005.

PannonPipe Mûanyagipari Kft.

1211 Budapest, Bajáki F. u. 1. PVC-U csõvezetékrendszer vízellátáshoz 2010. október 31.

10 É-102/2005. 14/3720/2005.


1212 Budapest, Bajáki F. u. 1.

Polietilén (PE) csõvezetékrendszer ivóvízellátáshoz

2010. október 31.

11 É-103/2005. 14/4348/2005.


1213 Budapest, Bajáki F. u. 1.

Polietilén (PE) csõvezetékrendszer csatornázáshoz

2010. október 31.

9444 Fertõszentmiklós, Mezõ u.43.

POLYTECH PE csövek

2010. november 30.

64-920 Pi? a, ul. Lutycka 45.

PROFIL PVC csatornarendszerek

2010. november 30.

FRAMA HUNGÁRIA Építõipari és Kereskedelmi Kft.

ROTA GmbH Forschungs14/44866/2005 D-19258 Schwanheide, und Produktionsbetrieb für . Waldstraße 98. Kunststofformteile

12 É-104/2005. 14/5050/2005. POLYTECH INDUSTRIE Kft. 13 É-105/2005. 14/5386/2005.

PROFIL Sp. z.o.o. (Lengyelország)

Nyilvántartás a fõfelügyelõségek által 2005 októberében visszavont építõipari mûszaki engedélyekrõl Sorsz. ÉME száma 1

XVI

Kérelem sz.

É-023/2005. 14/550/2005. WAVIN Kft.

Engedélyes neve

Engedély címe

2072 Zsámbék, Új gyártelep, Pf:44.

megnevezése

érvényessége

WAVIN PE 63, PE 80 és PE 100 alapanyagú vízcsövek


ZÖLDHATÓSÁGI KÖZLEMÉNYEK

Recommend Documents