melléklet
a
4. évfolyam, 2008/3. szám
ZÖLDHATÓSÁGI KÖZLEMÉNYEK Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fõfelügyelõség tájékoztatója Honlapcímünk: www.orszagoszoldhatosag.gov.hu, e-mail címünk:
[email protected]
A
ökológiai, környezettechnikai és környezetvédelmi szaklap melléklete
Bírósági határozatok 1) A veszélyes hulladék birtokosa köteles a birtokába került hulladék ártalmatlanításáról és a hatóság kötelezés alapján gondoskodni. Felelõssége alól nem mentesülhet, arra hivatkozással, hogy nem õ a hulladék termelõje- és nem is annak jogutódja (2000. évi XLIII. törvény 13. §, 45. §, 55. §). Az elsõfokú közigazgatási hatóság a 2002. október 24-én kelt határozatával kötelezte a felperest, hogy a Gy., D. út 112-116. szám alatti telephelyen, annak tárolóhelyén található mintegy 300 tonna hulladékot, arra engedéllyel rendelkezõ szervezetnek ártalmatlanításra, vagy hasznosításra adja át 2003. március 31-ig, majd ennek dokumentációját azt követõ 15 napon belül nyújtsa be. A határozat indokolása szerint a felperes 1992. január 2-én alakult, alapítója a P V Vállalat. A tevékenység kezdete 1992. év volt. A társaság a vállalat tevékenységét folytatta. A C. – A. Kft. 1997. június 6-án vette meg a társaságot, a Kft. 98,2 %-os üzletrészét a B. Rt.-tõl. A vevõ a szerzõdés 6/d pontja szerint a hulladékról tudomással bírt. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2003. április 24-én kelt másodfokú határozatával az elsõfokú határozatot – a teljesítési határidõ megváltoztatásával – helybenhagyta. A felperes keresetében a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alapul szolgáló tényállás megvalósulásakor más – idõközben hatályon kívül helyezett – jogszabály volt hatályban. 1998. június 30-án fordult kérelemmel az elsõfokú hatósághoz a 300 tonna veszélyes hulladék állami felelõsségi körben történõ ártalmatlaníttatása céljából. A felperest alapítója a Megyei V. és D. Vállalat volt, ennek tevékenységébõl származik a hulladék, a vállalat 1996. szeptember 9-én végelszámolással megszûnt. A felperes álláspontja szerint a környezetvédelmi hatóság is elismerte, hogy a felperes nem jogutódja a vállalatnak, és ezt az 1994. december 19-én kelt határozatában ki is mondta. A felperes alapítással, és nem átalakulással jött létre. A hatóság a fenti ügyben megsemmisítette az elsõfokú határozatot és az elsõfokú hatóságot új eljárásra utasította, de annak a mai napig nem tett eleget. A hatóság a felperest mentesítette a veszélyes hulladék miatt kiszabott bírság megfizetése alól. Hangsúlyozta a felperes, hogy méltánytalan a jelenleg hatályos jogszabályokat alkalmazni, mert a korábban hatályos 56/1981. (XI. 18.) MT rendelet csak a hulladék termelõjét teszi felelõssé. Környezetvédelem 2008/3.szám
Az 1992. után keletkezett hulladékot a felperes megfelelõen kezeli, mert az a saját termelésébõl származik. Az elsõfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 13. §-ának (1) és (2) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy az alperesi hatóságok a határozatok meghozatala során a jogszabályoknak megfelelõen jártak el. Az elsõfokú hatóság a bizonyítási eljárás keretében helyszíni szemlét tartott, beszerezte az iratokat – többek között a szerzõdéseket –, és szakértõi véleményt is értékelt. A felperes keresetében konkrét jogszabálysértést nem jelölt meg, hanem sérelmezte az alperes méltánytalan eljárását és mulasztását. A felperes a kérelmét 1998. június 30-án nyújtotta be, ennek elbírálása során és a határozat meghozatalakor a hatóság már jogosult volt alkalmaznia a Hgt. szabályait. Az elsõfokú hatóság határozatában rögzítette, hogy nem jogutódja a felperes a P. V. Vállalatnak, de birtokosa a hulladéknak és a tevékenység folytatója. A szerzõdések szerint pedig megállapítható, hogy tudott a hulladék létérõl. Megállapította az elsõfokú bíróság, hogy a másodfokú hatóság 1994. december 19-én kelt határozata az elsõfokú határozatot megsemmisítette, és az elsõfokon eljárt K. Felügyelõséget új eljárásra utasította. Az új eljárás során megszüntetõ határozat született, és eltekintettek a bírság megfizetésétõl. Lényegében az elsõfokú eljárást ilyen módon a hatóság lefolytatta. Ez a – felperes által hivatkozott – határozat egy más eljárás során született. A hatóságok a tárgybeli eljárás során annak a határozatnak ellentmondó tényállást nem állapítottak meg, és ellentmondó döntést sem hoztak. Az idõközben benyújtott kérelem során a hatályos jogszabályok szerint jártak el. A jogerõs ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és az elsõfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a hatóságok az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított határidõ be nem tartásával jártak el. Kérelmét 1998. június 30-án nyújtotta be, ehhez képest több, mint 4 év, illetve 1994-hez képest több, mint 6 év elteltével meghozott határozat tényével megállapítható az eljárt szervek jogszabályba ütközõ magatartása. Az eljárási határidõ kezelhetetlen elhúzódásában megtestesülõ eljárási jogszabálysértésnek – álláspontja szerint – önmagában is mindenképpen a határozatok hatályon kívül helyezéséhez kell vezetnie. Kifogásolta a felperes, hogy a perben megtámadott két határozat nem születhetett volna meg, a Környezetvédelmi Felügye-
I
a
melléklet
lõségnek az 1994. december 19-én kelt határozata végrehajtásával kellett volna az ügyet határidõben elbírálnia. A 2002. október 24-én kelt, perben vizsgált elsõfokú határozat, társaságuk 1998. június 30-án kelt kérelmére hivatkozik eljárást megindító cselekményként, és mintegy 300 tonna hulladékra utal. Ekkor azonban még ugyanezen ügyben folyamatban volt a Környezetvédelmi Fõfelügyelõség 1994. évi határozat alapján elrendelt új eljárás, tehát társaságuk kérelmét csak az ehhez az ügyhöz kapcsolódó kérelemként lehetett volna értelmezni. E körben hivatkozott a Legfelsõbb Bíróság három eseti döntésére, amelyek-álláspontja szerint azt támasztják alá, hogy az 1994. évi határozat után meghozott határozata és a megszüntetõ határozat egy másik ügyben született, hiszen ugyanazon hulladékkal kapcsolatosan született valamennyi határozat, fennáll a személyi, tárgyi és ténybeli azonosság. Álláspontja szerint a jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezések alapján is mentesülhet a kötelezés alól. A Hgt. 13. §-ának (1) bekezdésére és a 3. §-ának f) pontjára utalással kifejtette, hogy ez a jogszabályi rendelkezés nem arra szolgál, hogy a hulladék birtokosa számára feltétlen, azaz kimentési lehetõséget sem adó objektív felelõsséget állapítson meg a bármilyen módon hozzákerült hulladék ártalmatlanítására, hasznosítására vonatkozóan. Ezt támasztják alá a Hgt. további – a felelõsség kérdésérõl szóló – szabályai, VIII. fejezete, a 46. §-ának (4) és (5) bekezdése. Az ingatlan tulajdonosának – ezek szerint – kimentési lehetõsége van a területére került hulladék mentesítésével kapcsolatos terhek viselése alól. A felperes az elmúlt 10 év során valamennyi eljáró hatóság elõtt megnevezte a hulladék tényleges tulajdonosát, továbbá kétséget kizáróan próbálta bizonyítani, hogy a 300 tonna hulladék nem tevékenysége során keletkezett. A környezeti károsodás megelõzése érdekében mindent megtett, de az ártalmatlanítást anyagi lehetõségei korlátozottsága miatt nem tudja elvégezni, ezt a jelenleg hatályos jogszabályok alapján nem is kell megtennie. Az a tény, hogy a közigazgatási szervek és az eljárt bíróság a Hgt. rendelkezéseit nem vették figyelembe eljárásuk során, a felperes felelõsségét nem alapozhatja meg, terhére nem szolgálhat. A Legfelsõbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerõs ítélet hatályban tartására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A perben rendelkezésre állt iratok alapján ténylegesen megállapítható volt, hogy a felperes 1998. évben benyújtott kérelme tárgyában 2002. október 24-én született elsõfokú határozat. Ezen ügyintézési késedelem azonban a Legfelsõbb Bíróság álláspontja szerint – figyelemmel a Legfelsõbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 31. számú állásfoglalásában foglaltakra is – az ügy összes körülményére tekintettel, nem minõsült súlyos, az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértésnek, amely a határozatok hatályon kívül helyezését, és így az eljárás megismétlését megalapozhatta volna. Nyomatékosan értékelte e körben a Legfelsõbb Bíróság, hogy a felperes által alkalmazandóként megjelölt 56/1981. (XI. 18.) MT rendelet 1996. szeptember 1-én hatályát vesztette, így az annak alapján való eljárásra – a felperes 1998. évi kérelme kapcsán – jogszabályi lehetõség nem volt. A Hgt. 55. §-ának (1) bekezdése szerint ez a törvény – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – 2002. január 1. napján lép hatályba. A Hgt. 55. § (3) értelmében a törvény rendelkezéseit a ha-
II
tálybalépését követõen indult, továbbá a hatálybalépésekor még elsõfokon el nem bírált ügyekben alkalmazni kell. Az alperesi hatóság elsõfokú határozatának meghozatalakor ez a jogszabály volt hatályban. A Hgt. 13. §-a (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseibõl következõen a felperes kötelezésére megalapozottan került sor. A kötelezésre birtokosi minõsége adott jogalapot, a birtoklás tényét maga a felperes sem vitatta, de ennek alátámasztására okirati bizonyítékok is rendelkezésre álltak. Helytállóan foglalt állást az elsõfokú bíróság a korábbi, 1994-ben folyt közigazgatási eljárást illetõen is. Az akkor hozott közigazgatási határozat jogszerûségét a felperes a jelen perben – már csak a perindításra rendelkezésre állt – Áe. 72. §-ának (1) bekezdése szerinti 30 napos határidõ sokszoros eltelte miatt sem vitathatta, ezen túl pedig azon határozat érdemi volta – így az akkor megtámadhatóság lehetõsége sem áll fenn. Megjegyzi a Legfelsõbb Bíróság, hogy az ugyanazon ügyféllel szemben, hasonló vagy azonos tárgyban több alkalommal folytatott eljárás nem jelent olyan ügyazonosságot, amely eljárási akadályt képez. A jelen perben felülvizsgált határozatok nem az évekkel korábbi határozatok megváltoztatásáról vagy megsemmisítésérõl rendelkeztek, alaptalan a felperes erre alapított felülvizsgálati kérelembeli hivatkozása. Erre tekintettel a felperes esetében a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eseti döntésekkel analógia útján sem voltak összevethetõk. Azon körülmény, hogy 1994-ben a felperes ügyében határozat született, nem zárja ki annak lehetõségét – sõt, szükségességét, hogy a hatóság a felperes 1998. évi kérelmének tárgyában az akkori tényállás feltárását követõen, újabb döntést hozzon. A felperesi felelõsség kérdését illetõen kiemeli a Legfelsõbb Bíróság, hogy a felperes nem tekinthetõ ugyan a hulladékot termelõ volt vállalat általános jogutódjának, de tevékenységét – változatlan technológiával, eszközökkel, személyzettel, feltételekkel – folytatta, továbbá a hulladék birtokosává vált, ezért a Hgt. 46. §-ának (7) bekezdése esetében nem alkalmazható, azaz a hulladékártalmatlanítási kötelezettségét az államra áthárítani nem indokolt. Hangsúlyozza a Legfelsõbb Bíróság azt is, hogy a felperes kötelezésére nem a Hgt. 46. §-a alapján, tehát jogellenesnek minõsített tevékenység vagy mulasztás miatt került sor, amely felvethetné a kimentés lehetõségét –, hanem a 45. §-a (1) bekezdésének a) pontjának megfelelõen, a hulladékgazdálkodás hatósági felügyeletének, ellenõrzésének körében, amely eljárás a fent vázolt körülmények feltárását és tisztázását kívánta meg. Ezen kötelezettségének a hatóság eleget tett. Minderre figyelemmel a Legfelsõbb Bíróság megállapította, hogy a jogerõs ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv.IV.37.168/2004. sz.) 2.) I. A környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény csak olyan környezethasználó ellen biztosít perindítási jogosultságot, ki a környezetének, vagy valamely elemének igénybevételével, illetve terhelésével járó, hatósági engedélyhez kötött tevékenységet végez (1995. évi LIII. tv. (Kvt.) 4. § i) pont, 99. § (1) bekezdés b) pont). II. A törvény a környezetvédelmi érdekek képviseletére létrehozott egyesületeknek, mûködési területükön az ügyKörnyezetvédelem 2008/3.szám
melléklet
fél jogállását biztosítja a környezetvédelmi közigazgatási eljárásokban – Az ügyfélként elmulasztott joggyakorlást – ugyanilyen tényállás mellett – nem helyettesíthetik a hatósági engedély birtokában tevékenységet végzõ környezethasználóval szembeni perindítással (1995. évi LIII. tv., 98. § (1) bekezdés.)* A jogerõs ítéletben megállapított tényállás szerint a D. Székház Ingatlanfejlesztõ és Hasznosító Kft. kérelmére a XI. r. alperes környezetvédelmi hatóság 2002. március 21-én kelt határozatával környezetvédelmi engedélyt adott az M. Városközpont létesítéséhez. A környezetvédelmi engedély irodaépületek, lakóépületek, szállodák, fõépület (fürdõ, kaszinó, kongresszusi központ, szórakoztatás, szálloda) parkolóház, múzeum, multifunkcionális és kiállítási palota rendeltetésû épületek elhelyezésére vonatkozott. A parkoló kapacitását 3157 db-ban határozta meg. A környezetvédelmi engedélyt meghatározott zaj- és rezgésvédelmi követelmények, a légszennyezõ anyagok kiszellõztetésének elõírásával adta meg. A környezetvédelmi engedélyt a XI. r. alperes az FTVG., G. és K. Rt. elõzetes környezeti tanulmányának értékelését követõen adta ki. A hatástanulmány értékelése alapján megállapította, hogy a tervezett városközpont létesítése környezetvédelmi szempontból nem kifogásolható, a környéken az ipari létesítmények száma jelentõsen lecsökkent a meglévõ üres telkeken, valamint a régi épületek felújításával számos, a mai kor követelményeinek megfelelõ lakóépület, irodaház, szálloda épül. A környezetvédelmi engedély érvényességi idejét 2007. március 31. napjában határozta meg. Az érintett ingatlanok tulajdonosai az ismertetett környezetvédelmi engedély birtokában kezdeményezték az egyes építési engedélyezési eljárásokat. Az I. r. alperes tulajdonában lévõ ingatlanokra a X. r. alperes Önkormányzata Polgármesteri Hivatalának Építésügyi Hatósági Csoportja a 2003. április 1-én kelt határozatával módosított 2002. augusztus 27-én kelt határozatával adott építési engedélyt 2 db (pincei garázsban 411 db személygépkocsi elhelyezésére alkalmas) lakóépület építésére azzal a feltétellel, hogy a …hrsz-ú, közterület gyalogos utcaként kell kialakítani gépjármûforgalom kizárásával és be kell tartani a szakhatósági állásfoglalásokban elõírt zajvédelmi követelményeket. Az építési engedély kiadásához mind a XI., mind a XII. r. alperes hozzájárult. A XI. r. alperes az építkezéshez meghatározott zajterhelési feltétellel járult hozzá. Az építésügyi hatóság az építési engedélyben elõírta: az építkezés során biztosítani kell, hogy a környezetterhelés, igénybevétel (beleértve a zaj- és rezgésterheléseket, valamint a levegõszennyezést, a kiporzást is) a külön jogszabályban, valamint a környezetvédelmi hatóság által meghatározott és megengedett mértéken belül maradjon. Az építkezés befejezõdött, az I. r. alperes a használatbavételi engedélyt megkapta. A II. r. alperes tulajdonában lévõ ingatlanra a X. r. alperes építésügyi hatóság 2004. december 14-én kelt határozatával 57 lakásos lakó- és irodaépületre, pinceszinti teremgarázsra (134 db személygépkocsi beállással) ún. „Castrum házra” adott ki építési engedélyt. Az építkezéshez a XI. és XII. r. alperesek szakhatósági állásfoglalásaikban hozzájárultak. A II. r. alperes az építési engedély alapján az épület kivitelezését elkezdte. A III. r. alperes és IV. r. alperes tulajdonában lévõ ingatlanok az elsõfokú ítélet meghozatalának idõpontjában üresen *Módosította a 2007. évi XXIX. törvény 1. § (1) bekezdése, rendelkezéseit azonban csak 2007. április 30-a után megvalósított környezetkárosításokra vagy környezetveszélyeztetõ magatartásokra lehet alkalmazni.
Környezetvédelem 2008/3.szám
a
álltak, azokra a III., illetve IV. r. alperesek építési engedéllyel nem rendelkeztek és nem is folytattak építkezést. Nincs adat arra, hogy a III. és IV. r. alperes a környezetet, vagy annak valamely elemét igénybe vette, vagy terhelte volna. Az V. r. alperes tulajdonában álló ingatlanra a X. r. alperes építésügyi Hatóság 2003. április 14-én kelt határozatával irodaház építésére engedélyt adott ki, amely kiterjed 181 db személygépkocsi parkoló-garázsban történõ elhelyezésére is. Az építési engedély jogerõre emelkedett, annak megadásához a XI. és XII. r. alperesek a szakhatósági állásfoglalásaikban hozzájárultak. A kivitelezés befejezõdött, a használatbavételi engedély kiadása azonban az elsõfokú ítélet meghozatalának idõpontjában még nem történt meg. A VI. r. alperes a X. r. alperestõl 2002. április 29-én T. Hotel építésére kapott építési engedélyt, amely kiterjed parkoló-garázsban összesen 90 db személygépkocsi elhelyezésére is. Az építkezéshez a XI. és XII. r. alperesek a szakhatósági állásfoglalásaikban hozzájárultak. Az építési engedély 2002. július 5-én jogerõre emelkedett, az építésügyi hatóság az építési engedélyt 2005. május 20-án a VI. r. alperes nevére átírta és az építési engedélyezési határozat érvényességi idejét 2006. április 30. napjáig meghosszabbította. A VII. r. alperes tulajdonában lévõ ingatlanra a 2003. március 21-én kelt határozatával négycsillagos szálloda építésére építési engedélyt adott, amely kiterjed parkoló-garázsban öszszesen 194 db személygépkocsi elhelyezésére is. Az építkezésekhez a XI. és XII. r. alperesek a szakhatósági állásfoglalásaikban hozzájárultak. Az építési engedély 2003. április 23-án jogerõre emelkedett, majd az építésügyi hatóság 2005. május 20-án a VII. r. alperes nevére átírta és az építési engedély érvényességi idejét 2006. április 30. napjáig meghosszabbította. A VIII. r. alperes két ingatlanára kapott a X. r. alperes építésügyi hatóságtól 2002. március 28. napján építési engedélyt kongresszusi központ, kaszinó és aquapark, szálloda építésére, parkoló-garázsban összesen 1423 db személygépkocsi elhelyezésével. Az építkezéshez a XI. és XII. r. alperesek a szakhatósági állásfoglalásaikban hozzájárultak. Az építési engedély 2004. május 22-ig volt érvényben. Bár azt az építésügyi hatóság 2004. április 23-án kelt határozatával VIII. r. alperes nevére átírta, de az engedély érvényességi idejének meghosszabbítására irányuló kérelmét elutasította. Az elsõfokú ítélet meghozatalának idõpontjában nem volt adat arra, hogy a megjelölt ingatlanokra a VIII. r. alperes érvényes építési engedéllyel rendelkezne, azon építkezést folytatna, illetve a környezetet, vagy annak valamely elemét igénybe vette, vagy terhelte volna. A IX. r. alperes a X. r. alperes építésügyi hatóságtól 2003. március 27-én kelt határozattal multifunkcionális épület építésére, parkoló-garázsban 520 db személygépkocsi elhelyezésével, építési engedélyt kapott, melyhez a XI. és XII. r. alperesek a szakhatósági állásfoglalásaikban hozzájárultak. Az építési engedély 2005. április 23-ig volt érvényben, majd az érvényességi idejének meghosszabbítására irányuló kérelmet az építésügyi hatóság 2004. április 23-án kelt határozatával elutasította. Az elsõfokú ítélet meghozatalának idõpontjában nem volt adat arra, hogy erre az ingatlanra a IX. r. alperes érvényes építési engedéllyel rendelkezne, azon építkezést folytatna és arra sem, hogy a környezetet, vagy annak valamely elemét igénybe vette, vagy terhelte volna. A X-XIII. r. alperesek a közigazgatási eljárásokban hatóságként közremûködtek, a perbeli területen olyan tevékenységet nem folytatnak, amivel a környeztet, vagy annak valamely elemét igénybe vennék, vagy terhelnék.
III
a
melléklet
A felperes egyesület az S. úti lakóépületek egyes lakói hozták létre 2003. július 22-én, már azt követõen, hogy a per tárgyává tett építkezésekhez az építési engedélyek kiadása és jogerõre emelkedése megtörtént. Az egyesület nyilvántartásba vétele megtörtént. A felperes, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (továbbiakban: Kvt.) 99. §-ának (1) bekezdése alapján elõterjesztett, többször módosított keresetében az I. r. alperessel szemben egyrészt annak megállapítását kérte, hogy építési tevékenységével az évtizedek óta zajés légszennyezettségi határértéken felül károsított környezet helyreállítását megakadályozta, ezzel környezetkárosítást valósított meg. Másrészt kérte az I. r. alperes eltiltását az M. Városközpont még meglévõ szabad területeinek beépítésétõl, illetve kérte az I. r. alperes kötelezését meghatározott utcaszakaszon fasor ültetésére. A II-IX. r. alperesek ellen a felperes a Kvt. 99. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján elõterjesztett kereseti kérelme az építkezéstõl való eltiltásra, valamint a b) pont alapján az alperesek arra történõ kötelezésére irányult, hogy egyenlõ arányban parkosítsák a megjelölt ingatlanokat. A felperes a keresetét arra alapította, hogy a XI. r. alperes környezetvédelmi hatóság által az M. Városközpont létesítéséhez kiadott környezetvédelmi engedély, továbbá a X. r. alperes Polgármesteri Hivatala által az I. r. alperes tulajdonában álló ingatlanokon két lakóépület kialakítására kiadott, a 2003. április 1-én kelt határozatával módosított építési engedélyek jogszabálysértõk. A jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy az S. út zajterhelése a 8/2002. (III. 22.) KöM-EüM együttes rendeletben meghatározott, közlekedésbõl származó zajterhelési határértékeket az építkezés nélkül is meghaladja, az építkezés után pedig a forgalom növekedése miatt a zajterhelés nõni fog. Állította, hogy az engedélyek megadásával megsértették a 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet 5. §-ának elõírásait is, mert a levegõ szennyezettsége az egészségügyi határérték felett van, amely a forgalom növekedésével szintén emelkedni fog. Állította továbbá, hogy a beépítési tevékenység, s annak engedélyezése azért is jogellenes, mert kizárja a Duna szélcsatorna légtisztító hatásának érvényesülését, és ezzel a környezet állapotának javulását. Az építési terület nem lett volna építési övezetté minõsíthetõ, mert ez a terület hullámtérnek minõsül, ahol lakóház nem építhetõ. A felperes jogi álláspontja szerint nemcsak az építkezést végzõ alperesek valósítanak meg környezetkárosítást, hanem azok az alperesek is, akik a tulajdonukban álló telek beépítését tervezik, ugyanis ezzel a környezet állapotának javulását akadályozzák meg. Az I-X. r. alperesek érdemi védekezésükben a kereset elutasítását kérték. Azt emelték ki védekezésükben, hogy az építkezést jogerõs építési engedély birtokában és annak megfelelõen valamennyi szakhatóság hozzájárulásával végzik. Az építési engedélyt senki nem támadta meg. A felperes maga hivatkozott módosított keresetében arra, hogy évtizedek óta fennáll a határértéken felüli légszennyezettség és zajterhelés, azonban ennek az állapotnak a kialakulásában z alpereseknek semmiféle közreható magatartásuk nem volt. A XI-XIII. r. alperesek nem terjesztettek elõ érdemi védekezést. Az elsõfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes a pert a Kvt. 99. §-a (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdésének b) pontja alapján indította meg, mely pereket a Kvt. 98. §-ának (1) bekezdésében meghatározott olyan szervezetek, mint a felperes a környezethasználó ellen indíthatnak meg. A bíróság a Kvt. 4.
IV
§-ának i) pontja alapján megállapította, hogy a Kvt. alkalmazásában a X-XIII. r. alperesek hatósági tevékenysége nem minõsül környezethasználatnak. A hatósági jogkörben kifejtett magatartás miatt a társadalmi szervezeteknek nincs lehetõsége perindításra, ezért a X-XIII. r. alperesek ellen elõterjesztett keresetet kereshetõségi jog hiányában utasította el. Az I-IX. r. alperesekkel szemben elõterjesztett keresetet a bíróság érdemben vizsgálta. A III., IV., VIII., IX: r. alperesekkel szemben jogalap hiányában utasította el a keresetet. Megállapította, hogy a hivatkozott alperesek részérõl nem valósult meg olyan tevékenység vagy mulasztás, amely környezet védelme érdekében, kár megelõzéshez szükséges intézkedések megtételére kötelezésüket szükségessé tenné, s ezért nem minõsülnek környezethasználónak. A megjelölt alperesek a megadott területen építési tevékenységet nem folytatnak, és építési engedéllyel sem rendelkeznek. Azt a felperes sem állította, hogy ezeknek az alpereseknek a magatartása idézte volna elõ az S. út határértéken felüli zajterhelést és légszennyezettséget. Környezetkárosító magatartás hiányában nem kötelezhetõk parkosítási tevékenység végzésére, illetve tûrésére, és ennek a tevékenységnek a költségeit sem kötelesek viselni. Az I-II. r. és V-VI. r. alperesek tekintetében a bíróság felhívta a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. §-a (1) bekezdésének f) pontját, a Kvt. 64. §-a (1) bekezdésének a) pontját, az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 34. §-át, a Kvt. 98. §-ának (1) bekezdését, és 99. §-a (1) bekezdésének b) pontját, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 195. §-ának (1), (3) és (4) bekezdését. Mindezekbõl a rendelkezésekbõl azt a következtetést vonta le, hogy a felperes eljárási szabálysértésekre való hivatkozása alapján az építési és környezetvédelmi engedélyek, mint közokiratok nem vizsgálhatók felül, ezért a felperesnek az engedélyekkel kapcsolatos kifogásai alaptalanok. A bíróság megállapítása szerint a becsatolt közokiratok bizonyítják, hogy a perbeli területen az építkezés önmagában nem károsítja a környezetet. A felperes keresetében lényegében a szakhatóságok hatósági jogkörben elkövetett jogellenes magatartására hivatkozott, s azt állította, hogy a szakhatóságoknak a környezet állapotára figyelemmel az építkezéshez történõ hozzájárulást meg kellett volna tagadniuk. Az alperesek közokirati bizonyítékaival szemben azonban nem adott elõ, s nem igazolt olyan többlettényállást, amely az alperesek környezetkárosító, avagy veszélyeztetõ magatartását alátámasztotta volna. Jelen polgári perben pedig nincs lehetõség az építési engedélyek és szakhatósági állásfoglalások felülbírálatára. A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság nem érintette az elsõfokú bíróság ítéletének a X-XIII. r. alperesekkel szemben a felperes keresett elutasító – elsõ fokon jogerõssé vált – ítéleti rendelkezését. Fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. A másodfokú bíróság elõször a felperes fellebbezésében elõterjesztett bizonyítási indítványt és keresetváltoztatást vizsgálta, és azokat a Pp. 235. §-ának (1) bekezdésében, illetve a Pp. 215. és 247. §-ában foglalt korlátozásokra tekintettel nem találta teljesíthetõnek. Akként foglalt állást, hogy a II. és V. r. alperesekkel szemben nem lehet marasztalás mellett megállapítást kérni. A III – IV., illetve VI-IX. r. alperesekkel szemben pedig a beépítési mód meghatározására irányuló fellebbezési kérelem olyan új kereset, amelynek elõterjesztésére a Pp. 247. §-a fellebbezési eljárásban nem ad lehetõséget. A másodfokú bíróság akként foglalt állást, hogy a Kvt. 99. §-ának (2) bekezdése kétféle marasztalási kereset benyújtására ad lehetõséget, így a felperes – jogszabály speciális rendelKörnyezetvédelem 2008/3.szám
melléklet
kezésének hiányában – megállapítási kereset elõterjesztésére nem jogosult, s az I. r. alperessel szemben elõterjesztett megállapítási kereset érdemben nem vizsgálható. A másodfokú bíróság egyetértett az elsõfokú bíróság eltiltással kapcsolatos érdemi döntésével, melyben a környezethasználó fogalmát nem a törvény hatályát meghatározó Kvt. 2. §ának (2) bekezdésébõl, hanem a Kvt. 4. §-ának i) pontjából vezette le, amely egyértelmûen meghatározza, hogy csak a hatósági engedélyhez kötött tevékenység minõsül környezethasználatnak. Ilyen tevékenység hiányában a III., IV, VI-IX. r. alperesek nem tekinthetõk környezethasználónak, õk ugyanis tényleges építkezési tevékenységet nem folytatnak. Az építési tevékenységet végzõ I., II. és V. r. alperesekre a Kvt. 3. §-a (1) bekezdésének e) pontja értelmében külön törvény, az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Épt.) vonatkozik. A másodfokú bíróság az Épt. 2. §-ának (6) bekezdésébõl, 36. §-ának c) pontjából és a Kvt. 98. §-ának (1) bekezdésébõl arra a következtetésre jutott, hogy a felperes az építési hatósági engedélyezési eljárásban gyakorolhatta volna azt a jogát, amelyet a Kvt. az eltiltással kapcsolatban biztosít. A felperes íly módon igényét a jelen eljárásban nem érvényesítheti, mert az építési tevékenység folytatásán túl olyan többlettényállást nem jelölt meg, amely a Kvt. alapján történõ igényérvényesítést lehetõvé tenné. A jogerõs ítélettel szemben a felperes terjesztett elõ felülvizsgálati kérelmet, amelyben az elsõfokú bíróság ítéletére is kiterjedõen a támadott határozat hatályon kívül helyezését, és az elsõfokú bíróság új eljárás lefolytatására, illetve új határozat meghozatalára való kötelezését kérte. Kérelme indokolásául elõadta, hogy a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a környezethasználó fogalmát, mert azt a Kvt. 2. §a (1) bekezdésének b) pontjából és (2) bekezdésének b) pontjából kell levezetni, s ennek alapján a környezethasználó jogi minõsítéséhez „nem szükséges hatósági engedély”. A törvény szerint ez tág kategória, magában foglalja a környezet veszélyeztetését és szennyezését is. A Kvt. 2. §-ában megjelölt környezethasználó fogalmához kapcsolódó tevékenységre Kvt. 4. § a-d), f), g), l) pontjában leírt definíció vonatkozik. A környezethasználó ezek szerint az, aki igénybe veszi, terheli, veszélyezteti, szennyezi a környezetet. A felperes – korábbi elõadását megismételve – részletesen indokolta, hogy a perbeli esetben miért környezetveszélyeztetõ magatartás az alperesek építkezése. Kiemelte, hogy „környezetveszélyeztetõ környezethasználó az, aki évtizedek óta jelentõsen határértéken felül terhelt környezetállapotban olyan építkezést hajt végre, amelynek következtében a túlterhelt alapállapotot tovább terheli az építkezés vonzatával, a forgalomnövekedéssel, amely emeli a légszennyezettséget, zajterhelést”. A felperes szerint már a tevékenység is környezetveszélyeztetés, amelynek alapján az alpereseknek lehetõsége van 10-11 szintes épületek megépítésére az adott területen. A felperes törvénysértõnek állította a másodfokú bíróság ítéletének a perlési jogosultsággal kapcsolatos megállapítását is. Arra hivatkozott, hogy a jogerõs ítélet a Kvt. 99. §-a (1) bekezdésének b) pontjában biztosított perlési jogosultságot a Kvt. 98. §-nak (1) bekezdésében foglalt, a közigazgatási eljárásban érvényesülõ ügyféljoggal helyettesíti. Elõadta, hogy a bíróságok a felperes bizonyítási indítványai indokolás nélküli elutasításával, bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül nem hozhattak jogszabályszerû ítéleteket. Ezt követõen ismételten, részletesen ismertette azokat a tényadatokat, amelyek – álláspontja szerint – az alperesek építkezése környezetveszélyeztetõ (zajszintet növelõ, légszennyezõ) hatását alátámasztják, külöKörnyezetvédelem 2008/3.szám
a
nös figyelemmel a peranyagban szereplõ Elõzetes Környezeti Hatástanulmányra. A felperes álláspontja szerint a becsatolt okiratokkal bizonyította azt, hogy az I., II., V. r. alperesek befejezett, a III., IV., VII., VIII. r. alperesek tervezett építkezése forgalomnövelõ hatású és tovább terheli a környezetet. Az I., III-IX: r. alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerõs ítélet hatályában való fenntartását kérték. A felülvizsgálati kérelem alaptalan, mert a jogerõs ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat. A felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsõbb Bíróságnak elsõdlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a jogerõs ítélet helytállóan értelmezte-e a Kvt.-nek a környezethasználó fogalmára vonatkozó rendelkezését. Ehhez képest helytállóan állapította-e meg, hogy a felperes, mint a környezetvédelmi érdekek képviseletére létrehozott egyesület, a Kvt. 99. § (1) bekezdése alapján nem rendelkezik keresetindítási jogosultsággal a III., IV., VI-IX. r. alperesekkel szemben, miután a felsorolt alperesek a Kvt. alkalmazásában nem minõsülnek környezethasználónak. A Legfelsõbb Bíróság megállapítása szerint a jogerõs ítéletben foglalt jogértelmezés helytálló. A felperes által hivatkozott Kvt. 2. § (1) bekezdésének b) pontja szerint a törvény hatálya kiterjed az e törvényben meghatározottak szerint a környezetet igénybe vevõ, terhelõ, veszélyeztetõ, illetõleg szennyezõ tevékenységre. A 2. § (2) bekezdésének b) pontja értelmében a törvény hatálya azokra a természetes és jogi személyekre, jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetekre terjed ki, akik, vagy amelyek az (1) bekezdés b) pontja szerinti tevékenységet folytatnak (a továbbiakban: környezethasználó). A Kvt. 4. § i) pontja akként rendelkezik, hogy a törvény alkalmazásában környezethasználat: a környezetnek, vagy valamely elemének igénybevételével, illetõleg terhelésével járó, hatósági engedélyhez kötött tevékenység. A Kvt. 98. § (1) bekezdése szerint a környezetvédelmi érdekek képviseletére létrehozott egyesületek és más, politikai pártnak, érdekképviseletnek nem minõsülõ – a hatásterületen mûködõ – társadalmi szervezeteket (továbbiakban: szervezet) a környezetvédelmi közigazgatási, hatósági eljárásokban a mûködési területükön az ügyfél jogállása illeti meg. A Kvt. 99. § (1) bekezdése értelmében környezetveszélyeztetés, környezetszennyezés, vagy környezetkárosítás esetén a szervezet a környezet védelme érdekében jogosult fellépni és a) állami szervtõl, helyi önkormányzattól a megfelelõ, hatáskörébe tartozó intézkedés megtételét kérni, vagy a b) környezethasználó ellen pert indítani. (2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti perben az ügyfél kérheti a bíróságtól, hogy a veszélyeztetõt a) tiltsa el a jogsértõ magatartástól (mûködéstõl), b) kötelezze a kár megelõzéséhez szükséges intézkedések megtételére. A felperes a Kvt. 99. § (1) bekezdésének b) pontja alapján, mint környezethasználók ellen indított pert az alperesekkel szemben. Ezért az eljárt bíróságok helytállóan vizsgálták mindenekelõtt azt, hogy az alperesek a Kvt. alkalmazásában valóban, valamennyien környezethasználónak minõsülnek-e. A vizsgálat során helytállóan jutottak arra a jogi következtetésre, hogy a környezethasználat az engedély birtokában végzett tevékenységet jelenti (Kvt. 4. § i) pont). Ennek az értelmezésnek a helytállóságát erõsíti meg a jogirodalom is.
V
a
melléklet
A „Környezetjog” címû tankönyv szerzõjének Bándi Gyulának a könyv 105. oldal utolsó és 106. oldal elsõ mondatában foglalt megállapítása a következõ: „A törvény értelmezésében – és nem a környezethasználat tényleges értelmezésében – a környezethasználat az engedély birtokában végzett tevékenységet jelenti. Más összefüggésben azonban ennél szélesebb kört is felölel.” Miután a jelen perben a környezethasználó és környezethasználat fogalmát a Kvt. alkalmazási körében kellett vizsgálni, a felperes alaptalanul érvelt azzal, hogy a környezethasználat fogalmát a Kvt. alkalmazási körében kellett vizsgálni, a felperes alaptalanul érvelt azzal, hogy a környezethasználat fogalma szélesebb és perrel érintett területen azoknak az ingatlanoknak a tulajdonosait is magában foglalja, akik azon nem végeznek engedélyhez kötött tevékenységet. Helyes értelmezés szerint a Kvt. 99. § (1) bekezdés b) pontja alapján csak olyan környezethasználó ellen lehet pert indítani, amely a környezetnek, vagy valamely elemének igénybevételével, illetve terhelésével járó hatósági engedélyhez kötött tevékenységet végez. Ilyen tevékenység folytatásának hiányában a jogerõs ítélet helytállóan utasította el a felperes keresetét a III., IV., VI-IX. r. alperesekkel szemben, azon a jogalapon, hogy a felsorolt alperesek tekintetében a felperes keresetindítási jogosultsággal nem rendelkezik. A jogerõs engedély birtokában építési tevékenységet végzõ I., II. és V. r. alperesekre vonatkozóan a jogerõs ítélet helytállóan állapította meg, hogy a Kvt. 3. § (1) bekezdése értelmében az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló külön törvény rendelkezéseit is figyelembe kell venni annak megítélésénél, hogy ezek az alperesek, mint környezethasználók, veszélyeztetik-e a környezetet. A jogerõs ítélet helytállóan foglalt állást akként, hogy a felperes által a környezetveszélyeztetés ténybeli alapjaként megjelölt magatartásokat a hatósági engedélyek kiadása során a X. és a XI. r. alperesek már vizsgálták. Miután azokat nem találta a környezet veszélyeztetõ tevékenységnek, engedélyt adott az I., II., valamint az V. r. alperesek tevékenységének végzésére, az építkezésre. A felülvizsgálati bíróság elfogadja a jogerõs ítéletben kifejtett azt a jogi álláspontot, hogy a Kvt. 98. §-ának (1) bekezdése a környezetvédelmi érdekek képviseletére létrehozott egyesületeket, így a felperest is, a környezetvédelmi közigazgatási hatósági eljárásokban az ügyfél jogállásával ruházta fel. Ebbõl következõen az engedélyek megadása ellen a felperes a közigazgatási eljárásban léphetett volna fel azon a címen, hogy a környezet védelme érdekében nem adható ki az engedély. Ezt a fellépést a felperes elmulasztotta. A jelen eljárásban a már engedélyezett építési tevékenység folytatásán túl a felperes nem jelölt meg olyan többlet tényállást, amelynek alapján igényét polgári perben a Kvt. 99. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdése alapján megalapozottan érvényesíthetné. A közigazgatási eljárásban ügyfélként gyakorolható jogok elmulasztásának következményét polgári per indításával nem lehet elkerülni. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsõbb Bíróság a jogerõs ítélet felülvizsgálattal támadott, érdemben helyes rendelkezéseit a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír.Gfv.XI. 30.472/2006.) 3.) Védett természeti területen természetvédelmi érdekbõl elrendelt gazdasági korlátozás miatt az erdõtulajdonos tényleges kárát meg kell téríteni (1996. évi LIII. tv. 72. §) A felperes a 276/2004. (X. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 10. §-ának (2) bekezdése alapján 48 063 154
VI
forint kárra vonatkozó kártalanítási igényt nyújtott be az alpereshez a 2004. október 16-át megelõzõen elrendelt természetvédelmi korlátozások és tilalmak vonatkozásában. Az alperes a felperes természetvédelmi kártalanítási igényét határozatával a természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) elutasította. Határozata indokolásában az erdõrõl és az erdõ védelmérõl szóló 1996. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Tvt.) elutasította. Határozata indokolásában az erdõrõl és az erdõ védelmérõl szóló 1996. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Evt.) és a Tvt. 32. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással megállapította az alperes, hogy a kártalanítási kérelemben szereplõ valamennyi erdõrész elsõdleges rendeltetése a tulajdonosi akarattal megegyezõen természetvédelmi, az állami tulajdonú erdõ vagyonkezelõje a felperes G. Rt. viszont a profitorientált fatermelési célú erdõgazdálkodáshoz viszonyítva igényli kártérítésként az elmaradt hasznait. A természetvédelmi hatóság (DDNPI) az éves erdõgazdálkodási tervhez adott szakhatósági állásfoglalásában az Evt. és a Tvt. rendelkezései alapján tette meg a természetvédelmi érdekbõl szükséges korlátozó, tiltó elõírásokat, amelyeknek három csoportja különböztethetõ meg: a termelésre vonatkozó idõbeli korlátozás; a védett, illetve fokozottan védett fajok élõhelyének védelme érdekében tett korlátozás; és a tarvágás engedélyezésekor a természeti területen lévõ faállomány 10 %-ának mértékéig a fák (hagyásfák) viszszahagyására vonatkozó elõírás. A Tvt. 72. § (2) bekezdésének a) pontja szerint kártalanítási igényt nem keletkeztet védet természeti területen a természeti kár megelõzése és megakadályozása érdekében jogszerûen elõírt korlátozás vagy tilalom. A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését. A megyei bíróság ítéletével az alperes határozatát – a D. 38. D-jelû 1997. évre vonatkozó kártalanítási igény elutasítása kivételével – hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában a Tvt. 72. §-ának (1) és (2) bekezdésére, 32. §-ának (1) bekezdésére, az Evt. 15. §-ának (1) és (2) bekezdéseire, 16. §-ára, 17. §-ának (1) és (3) bekezdéseire, 13. §-ának (1) bekezdésére, 14. §-ára, 29. §-ára és a Tvt. 33. §-ára hivatkozással megállapította, hogy a felperes erdõgazdálkodási tevékenységét az ÁESZ jogerõs határozatokkal korlátozta. Amennyiben a felperes tevékenysége úgy lenn megítélendõ, ahogy azt az alperesi hatóság tette, akkor a Tvt. 72. § (2) bekezdésének a) pontja alapján a természetvédelmi hatóságnak határozattal kellett volna megtiltani a felperes természetvédelmi érdekekbe ütközõ tevékenységét. Ilyen eljárásra azonban adat nem merült fel, s arra az alperes sem hivatkozott. Ennek megfelelõen a felperes erdõgazdálkodási tevékenysége nem minõsül a Tvt. elõbbi rendelkezésében foglalt magatartásnak. Ezek szerint az alperes jogsza bálysértõen utasította el a felperes kártalanítási igényét. Az alperes a tényállást nem tárta fel, a Tvt. 72. § (1) bekezdése alapján nem vizsgálta, hogy a felperes kártalanítási igényébõl az éves ütemtervek alapján konkrétan melyek voltak azok a korlátozások, amelyeket ténylegesen a természetvédelmi érdekek miatti többletkorlátozásként írt elõ a hatóság, és melyek voltak azok, amelyek e körön kívül estek. A jogerõs ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelõ új határozat hozatalát. Álláspontja szerint a jogerõs ítélet jogszabálysértõ, mert a megyei bíróság tévesen alkalmazta a Tvt. 72. § (2) bekezdésének a) pontját és ennek alapján a 72. § (1) bekezdése szerint tévesen állapította meg a felperesi társaság kártalanítási igényének jogalapját. A Tvt. 72. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint kártalanítási igényt nem keletkeztet a védett természeti terüKörnyezetvédelem 2008/3.szám
melléklet
leten a természeti kár megelõzése és megakadályozása érdekében jogszerûen elõírt korlátozás vagy tilalom. A Tvt. 32. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a védett természeti területen lévõ erdõ elsõdlegesen védelmi rendeltetésû, a kártalanítási kérelemben szereplõ valamennyi erdõrész elsõdleges rendeltetése az állami tulajdonosi akarattal megegyezõen természetvédelmi. A Tvt. 31-33. §-i tartalmazzák a védett természeti területre vonatkozó korlátozásokat. A természetvédelmi hatóság az éves erdõgazdálkodási tervhez adott szakhatósági állásfoglalásában az Evt. és a Tvt. rendelkezései alapján tette meg a természetvédelmi érdekbõl szükséges korlátozó, tiltó elõírásokat. A Tvt. 37. § (3) bekezdése szerint természeti kár a védett természeti terület károsítása, veszélyeztetése vagy jogellenes zavarása folytán bekövetkezõ kár. Az alperes álláspontja szerint a kártalanítási igénybejelentéssel érintett erdõgazdálkodói tevékenységek körében nem vizsgálható a Tvt. elõbbi rendelkezése alapján kiadott tiltást, korlátozást elrendelõ hatósági határozat megléte, mert ezen jogszabályi rendelkezés alapján kizárólag a már bekövetkezett jogellenes állapot, magatartás esetén kell a természetvédelmi hatóságnak egyedi tiltást, korlátozást tartalmazó döntést hoznia. A perbeli tényállás esetében azonban nem egy magatartás utólagos szankcionálásáról, hanem a tevékenység végzésének elõzetes, a szakhatóságok bevonásával történõ engedélyezési feltételeinek megállapításáról van szó. A természetvédelmi hatóság szakhatósági állásfoglalásaiban rögzített korlátozások, illetve tilalmak mindegyike a Tvt. rendelkezéseibõl levezethetõ, a természeti kár megelõzése és megakadályozása érdekében elõírt jogszerû korlátozásnak minõsül. A jogerõs ítéletben az új eljárásra adott iránymutatásra utalással az alperes elõadta, hogy a természetvédelmi hatóság korlátozást csak természetvédelmi indokok alapján írhat elõ, valamint a kártalanítási igény is kizárólag a természetvédelmi érdekbõl elrendelt gazdálkodási korlátozásokra vonatkozhat. Az e körön kívüli egyéb erdõgazdálkodási szakmai szempontok érvényesítése az erdészeti hatóság hatáskörébe tartozik. Az Evt. 23. §-ának (1) bekezdésére és 27. §-ára hivatkozással az alperes álláspontja szerint nem egyértelmû, hogy a természetvédelmi érdekek miatti többletkorlátozás meglétét milyen egyéb korlátozó rendelkezéshez képest kellene vizsgálnia a hatóságnak az új eljárásban. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerõs ítélet hatályában fenntartását kérte. Elõadta, hogy a társaság nem végzett és nem végez a Tvt. 37. § (3) bekezdése szerinti védett természeti terület károsítása, veszélyeztetése vagy jogellenes zavarásának minõsülõ tevékenységet és ilyen magatartás folytatására vonatkozó eltiltó határozat a jelen eljárás tárgyát nem képezi. A Legfelsõbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Tvt. 72. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a védett természeti területeken természetvédelmi érdekbõl – az e törvény hatálybalépését követõen – elrendelt gazdálkodási korlátozás, illetve tilalom esetén vagy a természetszerkezet jelentõs megváltoztatásának elõírása következtében a tulajdonos vagy – amennyiben a tulajdonos a terület használatát átengedi – a jogszerû használó tényleges kárát meg kell téríteni. A Tvt. 72. § (2) bekezdésének a) pontja értelmében kártalanítási igényt nem keletkeztet védett természeti területen a természeti kár (37. § (3) bekezdésében meghatározott tevékenységgel okozott kár) megelõzése és megakadályozása érdekében jogszerûen elõírt korlátozás vagy tilalom. A Legfelsõbb Bíróság a rendelkezésre álló peradatok alapKörnyezetvédelem 2008/3.szám
a
ján – egyezõen a megyei bírósággal – megállapította, hogy az alperes törvénysértõ határozattal utasította el a felperesi társaság természetvédelmi kártalanítás iránti igényét a Tvt. 72. § (2) bekezdésének a) pontja alkalmazásával. A Tvt. e rendelkezése ugyanis abban az esetben alkalmazható, ha a tulajdonos vagy a jogszerû használó a 37. § (3) bekezdésében meghatározottak szerint a védett természeti területet károsítja, veszélyezteti vagy jogellenesen zavarja és e tevékenység megelõzése és megakadályozása érdekében a természetvédelmi hatóság korlátozást vagy tilalmat ír elõ. A felperes azonban nem folytatott a 37. § (3) bekezdésében meghatározott jogellenes tevékenységet, a természetvédelmi hatóság e tárgyban nem is hozott vele szemben korlátozást, tilalmat elrendelõ határozatot sem. Amint azt a megyei bíróság is helyen állapította meg ítélete indokolásában, az alperesnek a felperes kártérítési igényét a Tvt. 72. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával kell elbírálnia. Az alperes azonban a Tvt. felülvizsgált ügyben alkalmazandó rendelkezésére vonatkozó téves jogi álláspontja miatt a kártalanítási igény elbírálásához szükséges mértékben nem tisztázta a tényállást, megalapozott döntést csak úgy hozhat, ha ez irányú kötelezettségének a megyei bíróság által adott iránymutatás szerint eleget tesz. Mindezek alapján a Legfelsõbb Bíróság a jogerõs ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf.Bír.Kfv.III.37.393/2006.) 4.) Gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezõ települési hulladék fogalmának értelmezése (2000. évi XLIII. tv. 13. §, 21. §, 61/2002. (X. 18.) Fõv. Kgy.r.) A felperes 2003. február 25-én elõterjesztett kérelmében bejelentette, hogy az A. Kft. útján oldja meg a települési szilárd hulladéka kezelését, ezért kérte a közszolgáltatás igénybevételére kötelezett gazdálkodó szervezetek nyilvántartásából való törlését. Az önkormányzat polgármesteri hivatal közmû ügyosztálya – a fõjegyzõ nevében eljárva – megismételt eljárásban a 2004. december 7-én kelt határozatával a kérelmet elutasította. Az alperes a 2005. március 17-én kelt határozatával az elsõfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolása szerint a felperes telephelyén nem csak a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezik települési szilárd hulladék, mert a felperes dolgozó, ügyfelei, vendégei tevékenysége által keletkezõ hulladék akkor is keletkezne, ha a dolgozó gazdasági tevékenységet nem végez. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (Hgt.) 21. § (2) bekezdése alapján a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezett települési hulladék kezelésérõl közszolgáltatáson kívül gondoskodhat a felperes, azonban a 61/2002. (X. 18.) Fõv. Kgy. rendelet (Ör.) 15. § (5) bekezdése alapján a nem a gazdasági tevékenységgel kapcsolatban keletkezett a háztartási hulladékhoz hasonló jellegû és összetételû települési szilárd hulladéka elkülönített gyûjtésére és a közszolgáltatás keretein belüli kezelésére köteles, az ilyen hulladék elkülönített gyûjtése hiányában a nyilvántartásból nem törölhetõ. A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, amelyet az elsõfokú bíróság elutasított. Az Ör. 15. § (5) bekezdése alapján megállapította, hogy a felperes gazdasági tevékenysége során háztartási hulladékhoz hasonló jellegû hulladék mindenképpen keletkezik és ez a hulladék más jellegû, mint a gazdálkodási tevékenységgel összefüggésben keletkezett, a háztartási hulladékhoz hasonló jellegû és összetételû települési szilárd hulladékának kezelésérõl közszolgáltatás keretében köteles gondoskodni, ezért
VII
a
melléklet
a felperes akkor kérhetné a gazdasági tevékenysége során keletkezett hulladék tekintetében a nyilvántartásból való törlését, ha elkülönítetten kezelné a háztartási jellegû, a nem a gazdasági tevékenységével összefüggésben keletkezõ hulladékát. A jogerõs ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsõdlegesen a jogerõs ítélet és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és az elsõfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Másodlagosan a jogerõs ítélet hatályon kívül helyezését és elsõfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerõs ítélet sérti a Hgt. 21. § (2) bekezdését, a 241/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet (R.) 1. § a) pontját, az Ör. 6. § (1) bekezdését, 15. § (2) bekezdés a) pontját. Egyik jogszabály sem definiálja a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezett hulladék fogalmát. Mivel kizárólag kereskedelmi tevékenységet folytat, ezért hulladéka csak a gazdasági tevékenységével összefüggésben keletkezik, így mentesül a közszolgáltatás igénybevételének kötelezettsége alól. Tévesen állapította meg az elsõfokú bíróság, hogy kizárt annak a lehetõsége, hogy a felperesnél valamennyi hulladék a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezik. Állította, hogy a gazdasági tevékenység folytatásának hiányában semmilyen hulladéka nem keletkezne. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerõs ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint az a hulladék, amely a felperesnél mindenképpen keletkezik – a gazdasági tevékenységtõl függetlenül – nem tekinthetõ a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezett hulladéknak, ilyen pl. a vevõ által eldobott cigarettásdoboz. A felperes az Ör. 15. § (5) bekezdésének megfelelõen elkülönített hulladékgyûjtést nem végez, ezért a kötelezõ közszolgáltatás igénybevétele alól nem mentesülhet. A Legfelsõbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alapos. A perbeli jogvita eldöntése szempontjából a Legfelsõbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy mi minõsül a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezett települési hulladéknak, illetve mi tekinthetõ a nem a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezett a háztartási hulladékhoz hasonló jellegû és összetételû települési szilárd hulladéknak, mert attól függõen, hogy a felperesnél milyen hulladék keletkezik, a Hgt. 21. § (2) bekezdésében, 13. §-ában foglaltak alapján a felperes mentesülhet a közszolgáltatás igénybevétele alól, illetve az Ör. 15. § (5) bekezdése
alapján az ott elõírt elkülönített hulladékgyûjtés hiányában közszolgáltatás igénybevételére köteles. A Legfelsõbb Bíróság álláspontja szerint a kereskedelmi tevékenységet folytató felperesnél a kereskedési – azaz a gazdasági – tevékenység résztvevõi az üzlet eladói, a vevõk, akik a felperes gazdasági tevékenységéhez kapcsolódóan e minõségükben szemetelnek, termelnek a háztartási hulladékhoz hasonló jellegû és összetételû települési szilárd hulladékot, pl. a hivatkozott cigarettásdoboz eldobásával. Az ilyen jellegû hulladék a felperes gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó munkavégzés, vásárlói látogatás során keletkezik a dolgozók, illetve az üzlet vevõi részérõl, ezért ezt a hulladékot a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezõ hulladéknak kell tekinteni. Az alperes hivatkozása, mely szerint csak az a hulladék a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezõ hulladék, amely gazdasági tevékenység folytatásának hiányában nem keletkezne, helytálló, azonban az alperes tévedett, amikor a gazdasági tevékenységet folytató felperesnek, a gazdasági tevékenység ellátása során termelt hulladékát ebbe nem értette bele. A termelés, a kereskedés, dolgozók, vásárlók nélkül nem lehetséges, a dolgozók, illetve kereskedelmi tevékenység során a vevõk által termelt szemét a gazdasági tevékenységhez szorosan kapcsolódóan jön létre, így az ezáltal keletkezõ hulladék is a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezõ hulladéknak minõsül. Amennyiben a felperesi vállalkozás üdülõt, sportpályát, egészségügyi vagy wellnes centrumot, stb. üzemeltetne az itt keletkezõ hulladék nem minõsülne a gazdasági tevékenységével összefüggésben keletkezõ hulladéknak, azonban a perben ilyen hulladék keletkezésére adat nem merült fel. A felperes a Hgt. 21. § (2) bekezdésében, 13. §-ban foglalt gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezõ hulladéka tekintetében a 13. §-ban elõírt feltételek igazolása folytán a közszolgáltatás alóli mentesítését jogszerûen kérte, azt az alperes jogsértõen tagadta meg az Ör. 15. § (5) bekezdésére hivatkozással. Mindezek alapján a Legfelsõbb Bíróság a jogerõs ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat megsértette, a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az alperes törvénysértõ határozatát – reformatórius jogkör hiányában – az elsõfokú határozatra is kiterjedõen a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsõfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. (Legf.Bír. Kfv. II.39.287/2006.)
Nyilvántartás a VITUKI Kht. által 2008. március-április hónapokban kiadott Építõipari Mûszaki Engedélyekrõl Sor- szám 1.
ÉME száma É-06/2008
Kérelem száma
neve
Engedélyes címe
megnevezése
érvényessége
61/2008
GLYNWED
2045 Törökbálint
FRIALEN és FRIAFIT
2013. március 31.
Kereskedelmi Kft. Tó u. 3 2.
É-07/2008
320/2007
KARENOWA Kft.
2000 Szentendre
Kõzúzó köz 4.
VIII
Engedély
elektrofittingek és SIMONA idomok KARENOWA III.
2013. április 30.
víztisztító és vízforgató berendezések
Környezetvédelem 2008/3.szám
