ZÖLDHATÓSÁGI KÖZLEMÉNYEK

melléklet

a

4. évfolyam, 2008/4. szám

ZÖLDHATÓSÁGI KÖZLEMÉNYEK Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fõfelügyelõség tájékoztatója Honlapcímünk: www.orszagoszoldhatosag.gov.hu, e-mail címünk: [email protected]

A

ökológiai, környezettechnikai és környezetvédelmi szaklap melléklete

I. Bírósági határozatok 1.) A részletes környezeti hatástanulmány vizsgálatának és értékelésének elmulasztása kiemelt jelentõségû közösségi élõhelytípus vonatkozásában (148/1999. Korm. r., 193/2001. Korm. r., 20/2001. Korm. r., 275/2004. Korm. r. 10/A. §., 314/2005. Korm. r.) A II. rendû alperesi beavatkozó akkumulátor-feldolgozó üzemet kíván létesíteni a v-i 041/3 hrsz-ú ingatlanon. A kérdéses ingatlan része a Natura 2000-es területeknek, [az európai közösségi jelentõségû természetvédelmi rendeltetésû területekrõl szóló 275/2004. (X. 8.) Kormányrendelet (a további­ akban: Korm. r.) 1. sz. mellékletében szereplõ túzok, illetve 4/B. sz. mellékletében feltüntetett pannon szikes sztyeppék és mocsarak, illetve 5. és 7. sz. melléklete szerint] mint különleges madárvédelmi terület (a bihari HUHN10003-as területkód a H. Nemzeti Park Igazgatóságának területén), illetve kiemelt je­lentõségû természet-megõrzési területként (a közép-bihari HUHN20013as területkód). Az európai közösségi jelentõségû természetvédelmi rendel­ tetésû területekkel érintett földrészletekrõl szóló 45/2006. (XII. 8.) KvVM rendelet (a továbbiakban: KvVM r.) 1. sz. mellékletében a perbeni ingatlant felsorolja a H. Nemzeti Park Igazgatóság mûködési területén található különleges madárvédelmi területek között, illetve 3. sz. mellékletében a H. Nemzeti Park Igazgatóság mûködési területén található jelölt, kiemelt jelentõségû különleges természet- megõrzési területként. A kérdéses ingatlan tehát egyrészt a védett túzok (otis tarda) – mint nagy területigényû sztyeppi élõhelyeken elõforduló, Magyarországon telelõ vándormadár – védelmét szolgáló, másrészt, mint kiemelt jelentõségû természet-megõrzési terület – pannon szikes sztyeppe – részesül védelemben. A II. rendû alperesi beavatkozó a hulladékakkumulátor-feldolgozó üzem létesítéséhez kért környezetvédelmi engedélyhez elõze­tes környezeti hatástanulmányt is csatolt. Az elsõfokú környezetvédelmi hatóság – eljárása során – részletes környezetvédelmi hatástanulmány készítését írta elõ, amelynek benyújtására 2005. május 30-án került sor. Az illetékes szakhatóságok megkeresését és közmeghall­ gatás megtartását, illetve a szakhatóságoknak a beérkezett észrevételekre adott nyilatkozatának beszerzését követõen az elsõfokú környezetvédelmi hatóság a hulladékakkumulá­tor-feldolgozó üzem létesítésére egységes környezethasználati engedélyt adott. A II. rendû felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú környezetvédelmi hatóság az elsõfokú határozatot 2006. március 13-án megsemmisítette, és az elsõfokú környe­ zetvédelmi hatóságot új eljárásra utasította, annak vizsgálata érdekében, hogy a tervezett beruházás természetvédelmi szempontból milyen hatást gyakorol a különleges madárvédelmi területen élõ túzokállományra és élõhelyére. A megismételt eljárásban szakértõként kirendelésre került H. Nemzeti Park Igazgatóság 2006. május 11-i szakértõi véleményében Környezetvédelem 2008/4.szám

arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kb. 500 hektár nagyságú területbõl a tervezett létesítmény viszonylag kis kiterjedésû, más célú hasznosítással igénybe vett, 4 hektáros területet érint. Védett ma­darakat a beruházás konkrét helyszínétõl 5-600 m-re figyeltek meg, fokozott emberi jelenléti és gépjármûmozgás elsõsorban az építkezés idõszakában lesz jelentõs. Miután azonban a túzok elõfordulása a téli periódusra esik, ezek a zavaró hatások vélhetõen kisebbek lesznek; a közlekedésen kívül más jelentõs zavarás az üzemelés zárt technológiai rendjére figyelemmel nem valószínûsíthetõ. A beruházással közvetlenül érintett 11 hektáros területrészt a túzokok már nem fogják tudni használni, ennek a viszonylag kis kiterjedésû területnek a kiesése azonban érdemben nem befolyásolja a térségben telelõ túzokcsapatok áttelelését. Dr. Cs. L. igazságügyi környezetvédelmi szakértõ az elsõfokú természetvédelmi hatóságnál elõterjesztett szakvéleményében azt állapította meg, hogy a beruházás közelében túzokdürgõhely nem található, a legközelebbi dürgõhely kb. 3,5 km-re lehet. Az akkumulátor-feldolgozó üzemelése során napi 8-10 szállító teherautó a túzokpopuláció szempontjából zavart nem okoz. A szakértõi vélemények alapján az elsõfokú környezetvédelmi hatóság az egységes környezethasználati engedélyt ismételten megadta. Határozatának 3/5. pontjában elõírta, hogy felvonulásra, deponálásra csak szántóterület vehetõ igénybe, a gyepterületen semmilyen munkálat nem végezhetõ. A túzokélõhely fenntartása és az élõhelyfoglalás állományszinten való kompenzálása céljából az engedélyesnek szerzõdést kell kötnie a T. Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fel­ügye­lõ­ség­ gel, valamint a H. Nemzeti Park Igazgatósággal. A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes a másodfokú szakhatósági állásfoglalások beszerzését követõen az elsõfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy az elsõfokú határozat rendelkezõ részének 3/5., természetvédelmi fejezetében foglaltakat kiegészítette. Eszerint: „A tervezett beruházás megvalósításához a 92/43. EGK Irányelvben elõírt követelményeknek megfelelõ felmérést kell végezni a beruházással érintett Natura 2000 területre vonatkozóan. A felmérés eredményét az építési engedélyezési dokumentációnak tartalmaznia kell.” Az alperes az elsõfokú határozatot egyebekben helybenhagyta. A felperesek keresetükben az alperesi határozat – elsõfokú határozatra kiterjedõ – hatályon kívül helyezését kérték. Az I. rendû felperes keresetlevelében idézte a Korm. r. 4. § (3) bekezdésének a kiemelt jelentõségû természetmegõrzési területekre vonatkozó szabályát. A megyei bíróság jogerõs ítéletében a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felpereseknek a Korm. r. tekintetében a túzok kedvezõ természetvédelmi helyzetének megõrzése, fenntartása, helyreállítása körében nincs kereshetõségi joguk. Az a körülmény, hogy az I. rendû felperes a tervezett beruházás helyszínével szomszédos ingatlan tulajdonosa, kereshetõségi jogát nem alapozza meg, míg a II. rendû felperes esetében sem a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális

I

a

melléklet

alárendeltségû szervek feladatairól és hatásköreirõl szóló 1991. évi XX. törvény, sem a természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 65. §-a olyan feladatkört nem állapít meg, amelynek alapján kereshetõségi joga fennállna. A megyei bíróság utalt arra, hogy a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 8. § (1) bekezdése is csak a helyi közszolgáltatások körében említi a települési önkormányzat feladataként a természeti környezet védelmét. A kereshetõségi jog hiányának megállapítása ellenére a megyei bíróság kifejtette, hogy a Korm. r. 10/A. § (1) bekezdése csak a kiemelt jelentõségû közösségi faj és kiemelt jelentõségû élõhelytípus esetében kívánja meg kiemelt fontosságú közérdek fennálltát (Korm. r. 2/B., 3/B. és 4/B. melléklete), miután azonban a túzok a Korm. r. 1/A. mellékletében szerepel, a tervezett beruházás célját tekintve megvalósítható, és a hatóságnak csak azt kellett vizsgálnia, hogy a tervezett beruházás milyen hatással lehet a túzokra, illetve az élõhelytípusra. A megyei bíróság álláspontja szerint a szakértõi vizsgálatok megalapozottan jutottak arra a következtetésre, hogy a tervezett beruházás a Natura 2000 területen élõ túzokállományt sem nem veszélyezteti, sem nem károsítja. Utalt arra, hogy e körben a II. rendû felperes bírói felhívás ellenére sem terjesztett elõ bizonyítási indítványt, illetve a Korm. r. 4. § (2) bekezdésére, amely lehetõvé teszi más – különösen az ország társadalmi, gazdasági fejlõdése, illetve a honvédelmi érdek szempontjából lényeges, törvényben vagy a kormányrendeletben meghatározott, fontos közérdeket szolgáló fejlesztési célokkal összehangolt – célú beruházás megvalósítását. Álláspontja szerint az akkumulátor-feldolgozás, illetve a hulladékfeldolgozás olyan fontos társadalmi feladat, amelynek megvalósítása a Natura 2000 területe céljaival összehangoltan lehetséges. Hangsúlyozta, hogy a Korm. r. 4. § (2) bekezdésében említett fontos közérdek nem azonos a Korm. r. 10/A. §-ában foglalt kiemelt fontosságú közérdek fogalmával. Figyelembe vette, hogy a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 1. § (1) és (2) bekezdése, 3. § (1) bekezdése, 4. § z) pontja, valamint a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgtv.) 1. §-a 3. § k) pontja a hulladékfeldolgozást törvényben megfogalmazott közérdekû célként jeleníti meg. A megyei bíróság kifejtette továbbá, hogy a Korm. r. helyesen ültette át a magyar jogba a természetes élõhelyek, valamint a vadon élõ állatok és növények védelmérõl szóló 92/43. EGK Irányelvet (a továbbiakban: Irányelv). Miután a szakértõi vélemények és az akkori állásfoglalások szerint a tervezett beruházás a Natura 2000 területet nem veszélyezteti, és nem károsítja, a környezethasználati engedély-kérelem nem utasítható el pusztán azon okból, hogy a beruházás Natura 2000-es területen fog megvalósulni. A megyei bíróság meg nem engedett keresetmódosításként értelmezte, hogy a II. rendû felperes az utolsó tárgyaláson hivatkozott a pannon szikes gyepek károsodására és veszélyeztetettségére, ezért a keresetet e körben érdemben nem bírálta el. Kifejtette viszont, hogy a II. rendû felperes által elõadottakkal szemben a környezetvédelmi hatóság helyesen alkalmazta a megismételt eljárásban is az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályairól szóló 193/2001. (X. 19.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Egy. Korm. r.), valamint a környezeti hatásvizsgálatról szóló 20/2001. (II. 14.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Hat. Korm. r.) szabályait, figyelemmel ara, hogy a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Új Korm. r.) 28. § (3) bekezdésének átmeneti szabálya e korábbi kormányrendelet alkalmazását írta elõ. Nem találta jogszabálysértõnek a megyei bíróság a megismételt hatósági eljárást abból az azokból sem, hogy újabb közmeghallgatás tartására nem került sor: nem tartottak, figyelemmel arra, hogy

II

a felügyelõség a megismételt eljárásban nem végzett olyan újabb bizonyítási cselekményt, amelyrõl a feleket külön kellett volna értesíteni. A bíróság rámutatott arra is, hogy a részletes környezeti hatástanulmány a Hat. Korm. r. 14. § (2) és (3) bekezdésének megfelelõen foglalta össze, illetve értékelte a vizsgált körülményeket. Ugyanakkor úgy találta, hogy az I. rendû felperes tulajdonában álló ingatlanon tervezett ipari létesítményt kumulatív hatásvizsgálatban figyelembe venni nem kellett, hiszen az ipari tevékenység megkezdésére nem került sor. A megyei bíróság megítélése szerint a szükséges részletességgel vizsgálta a részletes környezeti hatástanulmány a lehetséges társadalmi és gazdasági hatásokat, a valószínûsíthetõ anyagkibocsátást, és helytállóan tekintett el az országhatáron átterjedõ környezeti hatások vizsgálatáról szóló Espooban (Finnország) 1991. február 26. napján aláírt egyezmény kihirdetésérõl szóló 148/1999. (XI. 13.) Kormányrendelet (a továbbiakban: ESPOO-i Egyezmény) alkalmazásától, miután országhatáron átterjedõ hatás lehetõsége nem merült fel. Végül nem találta jogszabálysértõnek azt az alperesi elõírást sem, amely az Irányelvben elõírt követelményeknek megfelelõ felmérést oly módon írta elõ, hogy annak eredményét az építési engedélyezési dokumentációnak kell tartalmaznia; figyelemmel arra, hogy az alperesi hatóság az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásban is szakhatóságként jár el. A jogerõs ítélet ellen a II. rendû felperes adott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését elrendelõ ítélet meghozatalát kérte. Elõadta, hogy a védelem alatt álló terület kis mértékben sem csökkenhet, és sérelmezte az önkormányzat kereshetõségi jogának hiányát megállapító bírósági álláspontot. E körben hivatkozott a Ttv. 3. § (2) bekezdésére, amely a természet és a környezet védelmét összekapcsolja; ez utóbbival összefüggésben pedig a Legfelsõbb Bíróság 2/2004. sz. közigazgatási jogegységi döntésére, amely az önkormányzat kereshetõségi jogát környezetvédelmi ügyekben megállapította. Kifogásolta továbbá, hogy a megyei bíróság nem értékelte megfelelõen a hatósági eljárásban elkövetett szabálysértéseket, megsértve a Pp. 221. § (1) bekezdésének szabályát. Vitatta a megyei bíróság által megállapított tényállást a tervezett beruházás zavaróhatását illetõen és állította, hogy a megismételt eljárásban az Új Korm. r.-t kellett volna alkalmazni. Kifogásolta azt is, hogy a pannon szikes sztyeppeként kiemelten védett perbeli terület vonatkozásában nem alkalmazták a Korm. r. 10/A §-ának rendelkezéseit, és sem az alperes, sem a bíróság nem vizsgálta kiemelt fontosságú közérdek fennállását. A II. rendû felperes álláspontja szerint a tervezett beruházás céljára – miután az nem az adott környezet védelmét szolgálja – engedély nem adható. Hangsúlyozta, hogy a perbeni esetben szükséges lett volna az alternatív megoldás lehetõségének vizsgálata is, amely elmaradt. Rámutatott arra is, hogy a beruházás az R. 10. §-a alapján sem engedélyezhetõ, mert a tervezett beruházás az érintett ingatlant mindenképp károsítja. Kiemelte, hogy a Natura 2000-es területek európai szabályozásának éppen az a célja, hogy a védett területek csökkenését megállítsa. Álláspontja szerint a hulladékgazdálkodás nem a tervezett beruházással összefüggésben megállapított fontos közérdeket szolgáló fejlesztési cél, ezért akkumulátor-feldolgozó perbeni területen nem létesíthetõ. Vitatta azt az ítéleti álláspontot, hogy keresetét meg nem engedett módon terjesztette volna ki a pannon szikes sztyeppe károsodására, veszélyeztetettségére vonatkozó hivatkozással. Rámutatott arra, hogy keresetlevelének II/1. pontjában hivatkozott a perbeli terület kiemelt védettségére. A II. rendû felperes sérelmezte, hogy az alperes másodfokú határozata egyes, a felperesi fellebbezésben elõadottak vonatkozásában semKörnyezetvédelem 2008/4.szám

melléklet

milyen megállapítást nem tartalmaz. Hangsúlyozta, hogy a megismételt eljárásban újabb észrevételek megtételére kellett volna lehetõséget adni és közmeghallgatást kellett volna tartani, majd ezt követõen az ottani felvetésekre érdemben kellett volna reagálni. A II. rendû felperes kifogásolta továbbá az alternatívák, a kumulatív hatások vizsgálatának elmulasztását, a lakossági vélemények figyelmen kívül hagyását, a társadalmi gazdasági hatások helytelen értelmezését és az ESPOO-i Egyezmény alkalmazásának elmulasztását. Végül vitatta azt az alperesi határozati rendelkezést, hogy egyes környezetvédelmi kérdéseket az építési engedélyezési eljárásban kell vizsgálni. Álláspontja szerint a megyei bíróság figyelmen kívül hagyta az európai bíróság joggyakorlatát is. Az alperes az I., II. és III. rendû alperesi beavatkozó ellenkérelmében a jogerõs ítélet hatályában való fenntartását kérte. Az I. rendû alperesi beavatkozó ellenkérelmében hangsúlyozta, hogy a tervezett beruházás nem gyakorol káros ökológiai hatást sem a Korm. r. Bihar elnevezésû (HUHN100003 kódszámmal) kijelölt különleges madárvédelmi területén élõ túzokpopuláció-élõhelyekre, sem pedig a Közép-Bihar elnevezéssel (HUHN200013 kódszámmal) kijelölt Natura 2000 hálózatba tartozó, kiemelt jelentõségû pannon szikes sztyeppék és mocsarak (1530) megóvása érdekében kijelölt területre. Idézve a H. Nemzeti Park Igazgatósága, illetve M.B. szakértõi véleményébõl, továbbá a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület állásfoglalásából megállapította, hogy a kiválasztott telephely gyakorolja a legkisebb negatív hatást, ugyanakkor a II. rendû alperesi beavatkozó által nyújtott támogatás a túzokvédelem szempontjából egyértelmûen pozitív hatású. Az I. rendû alperesi beavatkozó hangsúlyozta, hogy a telephelyen és környékén védendõ természeti értékek nincsenek, jelentõsek a gyommal borított részek (Dr. A. Cs.: Az ipartelepítés hatásai a bihari sík túzokállományára címû szakértõi tanulmánya.) Rámutatott arra, hogy az építendõ üzem közvetlen hatásterületén fellelhetõ növénytársulások nem tekinthetõk a pannon sztyeppék és mocsarak védett növénytársulásainak, az eredeti sziki növénytársulások maradványfajait elszigetelt, csekély területû szórványfoltokban lehet fellelni, amelynek regenerálódási lehetõsége nem valószínûsíthetõ. A III. rendû alperesi beavatkozó ellenkérelmében elõadta, hogy a tervezett beruházás környezetre történõ hatását, annak következményeit a szakhatóságok megfelelõen vizsgálták, hozzájárulásukat adták, ugyanakkor V. település lakossága számára a beruházás munkahelyet teremt, a község életét pozitív irányban befolyásolhatja. Az alperes ellenkérelmében kiemelte, hogy a környezeti hatástanulmány minden olyan kérdésre választ ad, amelyet a II. rendû felperes felülvizsgálati kérelmében felvet. E megállapítások megdöntésére alkalmas bizonyítékokat a II. rendû felperes az eljárásban nem jelölt meg. Hangsúlyozta, hogy a jogerõs ítélet megfelel a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Kifejtette, hogy a II. rendû felperes a Pp. 335/A. § (1) bekezdésére figyelemmel az elsõ tárgyalást követõen már nem hivatkozhatott a pannon szikes sztyeppe károsodására és veszélyeztetettségére, mert az a meg nem engedett keresetváltoztatás tilalmába ütközne. Az alperes hivatkozott arra, hogy a Korm. r. 10. § (1) bekezdése szerinti kiemelt fontosságú közérdek fennáll, a tervezett beruházás nem veszélyezteti, és nem károsítja az érintett Natura 2000-es területet. Az alperes utalt arra, hogy az Új Korm. r. hatálybalépésekor a környezeti hatásvizsgálat részletes szakasza már folyamatban volt, ezért a megismételt eljárásban jogszerûen alkalmazta a Hat. Korm. r. szabályait. Környezetvédelem 2008/4.szám

a

A megismételt eljárásban a teljes engedélyezési eljárást nem kellett újra lefolytatni, a szükséges eljárási cselekményeket elvégezték, a lakossági véleményeket megfelelõen figyelembe vették, másik hasonló tervezett – még nem létezõ – létesítménnyel esetlegesen beálló kumulatív hatásokat vizsgálni azonban nem kellett. Végül rámutatott arra, hogy az ESPOO-i Egyezmény 2. cikk 4. pontjában foglaltakra figyelemmel – miután a tervezett tevékenység hatásai az országhatáron túlra nem terjednek – az Egyezmény rendelkezéseit az engedélyezéskor nem kellett alkalmazni. A II. rendû alperesi beavatkozó vitatta, hogy az alperesi hatóság, illetve a megyei bíróság a természetvédelem hosszabb távú fenntarthatóságát veszélyeztetõ joggyakorlatot alakítana ki és elõadta, hogy a II. rendû felperest a túzokok élõhelye biztosítása tekintetében kereshetõségi jog nem illeti meg. Hangsúlyozta, hogy a II. rendû felperes álláspontjával ellentétben olyan eljárási jogszabály esetleges megsértése miatt, amely az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki, a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésének nincs helye. Azt az álláspontját fejtette ki, hogy a megyei bíróság nem vétett hibát a tényállás megállapítása körében, ítélete nem ellentétes a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakkal. Hangsúlyozta, hogy a II. rendû felperes nem jelölt meg jogszabálysértést a pannon sziki gyep problémakörével összefüggésben; erre a Pp.335/A. § (1) bekezdése folytán a per utolsó tárgyalásán már nem volt lehetõsége. Kiemelte, hogy a helyszínen lefolytatott hatásvizsgálatok és szakértõi vélemények egyértelmûen azt állapították meg, hogy a tervezett beruházás a Natura 2000 területet nem veszélyezteti, és nem károsítja. Rámutatott arra, hogy az alperes a Korm. r. 10. § (2) bekezdése alapján jogszerûen adta ki az egységes környezethasználati engedélyt. A II. rendû alperesi beavatkozó álláspontja szerint a Korm. r. a közösségi jogot megfelelõen ültette át a magyar jogba. Rámutatott arra, hogy az eljárást figyelemmel kísérõ természetvédelmi szervezetek a beruházást nem elemezték. Kiemelte, hogy az Új Korm. r. átmeneti rendelkezései körében rögzített 28. § (3) bekezdés b/b) pontja, illetve 28. § (4) bekezdése értelmében az alperes helyesen alkalmazta a 20/2001. (II. 14.) Kormányrendelet elõírásait. Hangsúlyozta, hogy a környezetvédelmi hatóság a megismételt eljárásban a szükséges eljárási cselekményeket elvégezte, eljárási hibát sem az alternatívák vizsgálata (Hat. Korm. r. 14. § (3) bekezdése), sem a kumulatív hatások vonatkozásában [Hat. Korm. r. 6. § (2) bekezdés c) pontja] nem vétett. A felmerülõ lakossági észrevételeket megfelelõen figyelembe vette, és a várható társadalmi, gazdasági hatásokat helyesen értelmezte. A II. rendû alperesi beavatkozó kifejtette, hogy az eljárásban az ESPOO-i Egyezményt nem kellett alkalmazni és nem jogszabálysértõ az építési engedélyezési eljárásban további felmérés elõírása. A II. rendû felperes elõkészítõ iratában a felülvizsgálati kérelemben kifejtetteket fenntartotta, és az ellenkérelmekben elõadottakat vitatta. A felülvizsgálati kérelem alapos. A Magyar Köztársaság Alkotmányának 42. §-a szerint a község, a város, a fõváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintõ helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása. Az Ötv. 8. § (1) bekezdése értelmében a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen: a településfejlesztés, a településrendezés, az épített és természeti környezet védelme… Amint a Legfelsõbb Bíróság 2/2004. sz. közigazgatási jogegységi

III

a

melléklet

határozatának III. pontjában kifejtette, a települési önkormányzat feladatkörét, annak jogszerû gyakorlását közvetlenül érinti. A perbeni esetben a II. rendû felperesi települési önkormányzat külterületi határához közel esõ tervezett beruházás környezetvédelmi engedélyezési ügye olyan ügy, amely közvetlenül érinti a II. rendû felperes lakosságát és annak környezetét, figyelemmel arra is, hogy a perben érintett Natura 2000 terület célja – a túzok kedvezõ természetvédelmi helyzetének megõrzése, fenntartása és helyreállítása mellett – a pannon szikes sztyeppék és mocsarak élõhely kiemelt védettsége is. A perbeni esetben a II. rendû felperesi település mezõgazdaságilag hasznosított külterületének – mint a település lakossága közvetlen természeti környezetének állapotához fûzõdõ érdek – a II. rendû felperes kereshetõségi jogát megalapozza. Ezért a Legfelsõbb Bíróság a jogerõs ítéletnek a II. rendû felperes kereshetõségi jogára vonatkozó indokolását (jogerõs ítélet 16. és 17. oldala) jogszabálysértõnek találta. A Legfelsõbb Bíróság egyúttal észlelte, hogy a kereshetõségi jog hiányára vonatkozó ítéleti megállapítás mellett a megyei bíróság a felperesek keresetét érdemben vizsgálta, illetve a pannon szikes sztyeppe károsodására és veszélyeztetettségére vonatkozó II. rendû felperesi keresetet – a Pp. 335/A. §-ának rendelkezései alapján meg nem engedett kereset-kiterjesztésének tekintve – eljárási okból nem vizsgálta. A II. rendû felperes felülvizsgálati kérelmében azt adta elõ, hogy keresetlevele e vonatkozásban is tartalmazott jogszabálysértésre való hivatkozást. A II. rendû felperes keresetlevelébõl megállapítható, hogy az a Korm. r. 2006. október 16-ig hatályos 4. § (3) és (4) bekezdését is idézi, majd ehhez kapcsolódóan hivatkozik arra, hogy a tervezett beruházás az emberi egészség, az élet, vagy a közbiztonság, illetve a környezet védelmét – mint kiemelt fontosságú közérdeket – nem szolgálja. A hivatkozott rendelkezések a 2006. október 17. után hatályos Korm. r. 10/A. §-a kiemelt jelentõségû közösségi élõhelytípusra vonatkozó szabályainak felelnek meg. A fentiekbõl megállapítható, hogy a jogerõs ítélet indokolásában foglaltakkal szemben a II. rendû felperes keresetlevelében sérelmezte, hogy az alperesi határozat megsértette a kiemelt jelentõségû természet-megõrzési területekre vonatkozó szabályok megsértését, amikor kifogásolta, hogy az engedélyezés feltétele olyan – csak kiemelt fontosságú – közérdek lehet, amely a perbeni esetben nem állapítható meg. A jogerõs ítélet tehát jogszabálysértõen mellõzte a Pp. 335/A. §-ára hivatkozással a II. rendû felperes keresetének érdemi elbírálását a tekintetben, hogy fennállnak-e az engedélyezés feltételei a perbeni Natura 2000 terület – mint kiemelt jelentõségû közösségi élõhely – vonatkozásában is. Az alperes másodfokú határozatának indokolásában a beszerzett másodfokú szakhatósági állásfoglalások fõbb adatainak megismertetését követõen vizsgálta a tervezett beruházás esetleges hatásait (felszín alatti víz, vízellátást, szennyezett csapadékvíz összegyûjtése, szennyvíz-elvezetés, levegõtisztaság-védelmi elõírások betartása, zajszint – 14., 15. és 16. oldal). Ugyanakkor ezt követõen a terület védettségét illetõen az alperesi határozat kizárólag madárvédelmi területként tesz említést a telephelyrõl; a H. Nemzeti Park Igazgatóságának szakértõi véleményét, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület állásfoglalását és M. B. szakvéleményét elemezve kizárólag a tervezett beruházásnak a túzokállományra gyakorolt hatását illetõen tett megállapítá­ sokat. Az alperesi határozat indokolásának összegzõ megállapítása is azt tartalmazza, hogy a tervezett beruházás megvalósításának a fokozottan védett túzok védelme szempontjából nincsen akadálya.

IV

Az alperesi határozat 2006. október 24-én történõ meghozatalakor hatályos Korm. r. 2. § d) pontja kiemelt jelentõségû közösségi élõhelytípusként jelölte meg a 4/B. sz. mellékletben meghatározott közösségi élõhely-típusokat, köztük a pannon szikes sztyeppéket és mocsarakat (1530.) A Korm. r. 10/A. § (1) bekezdése szerint az a terv vagy beruházás, amely az ott megtalálható élõvilágra vonatkozó adatok alapján jelentõs hatással lehet valamely Natura 2000 területen elõforduló – annak kijelölése alapjául szolgáló – a 2/B. vagy 3/B. mellékletben felsorolt kiemelt jelentõségû közösségi fajra, vagy a 4/B. mellékletben felsorolt kiemelt jelentõségi közösségi élõhelytípusra – a (3) bekezdés kivételével -, kizárólag kiemelt fontosságú közérdekbõl fogadható el, illetõleg engedélyezhetõ. A Korm. r. 10/A. § (2) bekezdése szerint az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából kiemelt fontosságú közérdeknek minõsül az emberi egészség és élet védelme, a köz biztonságának fenntartása, valamint a környezet szempontjából kiemelt jelentõségû kedvezõ hatás elérése. A Korm. r. 10/A. § (1) és (2) bekezdése alapján tehát az alperesnek vizsgálnia kellett volna, hogy megállapítható-e olyan kiemelt fontosságú közérdek, amelynek alapján a tervezett beruházás Natura 2000 területen engedélyezhetõ. Miután a Korm. r. 10/A. § – mint speciális rendelkezés – kizárólag a kiemelt jelentõségû közösségi fajra, illetve élõhely-típusra vonatkozó speciális szabályokat tartalmazza, e vonatkozásban is alkalmazni kell a Korm. r. 10. §-ának elõírásait; nevezetesen vizsgálni kell, hogy a tervezett beruházás a védett területen található élõvilágra vonatkozó adatok alapján jelentõs hatással lehet-e a Natura 2000-es területre. Az engedélyezés során nem lehet figyelmen kívül hagyni a Korm. r. 10. § (3) bekezdésének azt a rendelkezését, hogy kiemelt fontosságú közérdek esetén – amennyiben káros hatás állapítható meg – vizsgálni kell egyéb ésszerû megoldás lehetõségét is. Az Irányelv 6. Cikk 4. bekezdése nem hagy kétséget afelõl, hogy a Korm.r. 10. § (3) bekezdése szerinti „egyéb ésszerû megoldás” megfogalmazás alatt alternatív megoldást kell érteni, amelybe beletartozik a tervezett beruházás más helyszínen történõ megvalósítása is. A Legfelsõbb Bíróság szükségesnek tartja, hogy felhívja a figyelmet az Irányelv 6. § (4) bekezdésének azon rendelkezésére, amelynek értelmében, ha alternatív megoldás hiányában a beruházás engedélyezésére kerül sor, szükség esetén kiegyenlítõ intézkedéseket kell tenni. A fentiekre figyelemmel a Legfelsõbb Bíróság a jogerõs ítéletet és az alperes határozatát is jogszabálysértõnek találta a kiemelt jelentõségû közösségi élõhely-típus vonatkozásában a hatásvizsgálati tanulmány vizsgálatának és értékelésének elmulasztása miatt. A Legfelsõbb Bíróság hangsúlyozza, hogy ugyan a KvVM rendelet 2006. december 16-án – tehát az alperesi határozat meghozatalát követõen – lépett hatályba, a területek jelölésére azonban már a korábbiakban sor került, amint azt a Korm. r. mellékletei is tanúsítják. Az Irányelve értelmében a közösségi jelentõségû, a bizottság számára megküldött javasolt nemzeti jegyzékben szereplõ területek vonatkozásában – és különösen az elsõdleges fontosságú fajok élõhelyéül szolgáló területek vonatkozásában – a tagállamoknak az Irányelvben meghatározott védelem céljának megfelelõ, az e területek nemzeti szintû ökológiai érdekének védelmére alkalmas intézkedéseket kell hozniuk (Európai Bíróság C-117/03. Dragaggi-ügy.) Az Európai Bíróság fenti ítéletében a még az Európai Bizottság jóváhagyott jegyzékében nem szereplõ, csak a Nemzeti Jegyzékben feltüntetett területek vonatkozásában is megfogalmazta a védelmi kötelezettség elvét. A II. rendû felperes felülvizsgálati kérelmének, illetve keresetének egyéb pontjai tekintetében a jogerõs ítélet, illetve az alperes határozatának hatályon kívül helyezése folytán a Legfelsõbb Bíróság a megismételt eljárásra adandó iránymutatás érdekében az alábbiakat kívánja kifejteni: Környezetvédelem 2008/4.szám

melléklet

A Legfelsõbb Bíróság nem találta jogszabálysértõnek a jogerõs ítéletet abból az okból, hogy a keresetet a rendelkezésre álló adatok alapján elutasította, a túzokállományra vonatkozó várható káros hatás hiányára alapozottan. E körben a II. rendû felperes sem a részletes környezeti hatástanulmány, sem a közremûködõ szakhatóságok, illetve a beszerzett szakértõi vélemények megalapozatlanságát bizonyítani nem tudta. A Legfelsõbb Bíróság osztotta a megyei bíróság jogi álláspontját a tekintetben is, hogy az akkumulátor-feldolgozó üzem – mint a hulladék-gazdálkodási célkitûzéseket megvalósító létesítmény – a Korm. r. 4. § (2) bekezdése értelmében olyan lényeges, törvényben meghatározott fontos közérdeket szolgáló fejlesztési cél, amellyel a Natura 2000 terület fenntartása a további feltételek fennállása esetén összehangolható. A Legfelsõbb Bíróság osztotta a jogerõs ítéletben kifejtett azon álláspontot is, hogy a környezetvédelmi hatóság a megismételt eljárásban a szükséges eljárási cselekményeket elvégezte, az elõírt szakhatósági véleményeket beszerezte, azokat megfelelõen értékelte, illetve határozatát a H. Nemzeti Park Igazgatóságának és a beszerzett további szakvéleménynek az alapján hozta meg. Nem járt el jogszabálysértõen az alperes, amikor a tervezett hasonló létesítménnyel esetlegesen beálló kumulatív hatások vizsgálatától eltekintett [a Hat. Korm. r. 6. § (2) bekezdés c) pontja tervezett létesítmény megjelölését csak a térképen írja elõ, annak vizsgálatát nem tekinti szükségesnek.] A Legfelsõbb Bíróság osztotta a megyei bíróság álláspontját a tekintetben is, hogy a részletes környezeti hatástanulmány a Hat. Korm. r. 15. § (6) bekezdésének, illetve a Kt. 71. § (1) bekezdés d pontjának megfelelõen vizsgálta a várható társadalmi és gazdasági hatásokat. A Legfelsõbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a II. rendû felperes alaptalanul hivatkozott az ESPOO-i Egyezmény megsértésére; az engedélyezési eljárásban ugyanis nem merült fel olyan káros hatás, amely az Egyezmény 1. Cikk v.i.i. pontjában meghatározott, országhatáron átterjedõ hatást okozhatott volna. Nem volt tehát megállapítható az Egyezmény 2. Cikk 3. és 4. pontjában megfogalmazott „várhatóan jelentõs mérvû ártalmas, országhatáron átterjedõ hatás.” A Legfelsõbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy amennyiben a környezetvédelmi engedélyezési vizsgálat jogszerûen kerül lefolytatásra, nem jogszabálysértõ az olyan – az alperesi határozat rendelkezõ részében megfogalmazott – többletelõírás, amely további felmérés végzését írja elõ az építési engedélyezési eljárásban. Ez az elõírás azonban – ahogy arra a II. rendû felperes helyesen mutatott rá – nem járhat együtt azzal, hogy a környezetvédelmi engedélyezési eljárásban a szükséges felmérést és vizsgálatokat mellõzik. A felülvizsgálati kérelemben elõadottakra figyelemmel a Legfelsõbb Bíróság megállapítja, hogy az Új Korm. r. 28. §-ában foglalt átmeneti szabályok alapján mind az alperesi határozat indokolása (18. oldal utolsó elõtti bekezdés), mind a jogerõs ítélet indokolása (21. oldal 3. bekezdés) jogszerûen állapította meg, hogy a megismételt eljárást az Egy. Korm. r., illetve a Hat. Korm. r. szabályainak alapján kellett lefolytatni. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsõbb Bíróság a jogerõs ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és – a jogszabályoknak megfelelõ határozat meghozatalával az alperes határozatát hatályon kívül helyezve – az alperest új eljárásra kötelezte. (Legf. Bír.Kfv. IV.37.240/2007.) 2.) Ha jogosulatlanul igénybe vett közmûfejlesztési támogatás visszafizetését az Országgyûlés az Állami Számvevõszék vizsgá­ lati jelentése alapján törvénnyel elrendelte, nem indíthatnak a támogatást igénybe vevõ szervezetek keresetet annak megál­ lapítása iránt, hogy a vizsgálati jelentés valótlan adatokat tar­ talmaz (Pp. 123. §; 2005. évi CXVIII. tv. 7. § (7) bek.; 1989. évi XXXVIII.tv. 1. §, 19. §, 25. §). Környezetvédelem 2008/4.szám

a

Az Állami Számvevõszék – az I. r. alperes – ellenõrzést végzett a I-XV. r. felpereseknél a központi költségvetés által az önkormányzatokhoz út- és szennyvízcsatorna építés címén átutalt közmûfejlesztési támogatások igénylése és felhasználása tárgyában. A 2005. augusztus hónapban készült 0538 sz. jelentésében megállapította, hogy az általuk alkalmazott ÖKOTÁM rendszerben megvalósuló víziközmû beruházások következtében a megalapozatlanul megnövelt beruházási összköltség miatt az államot kár éri, tekintve, hogy öt év alatt 4,8 – 5,1 milliárd forint közötti állami támogatás indokolatlan igénybevétele várható, továbbá, hogy az általa vizsgált 21 önkormányzat 620 116 000 Ft közmûfejlesztési támogatást jogosulatlanul vett igénybe. A jelentést az I. r. alperes készítette, a II. r. alperes az I. r. alperes elnöke, a III-XII. r. alperesek pedig az ellenõrzésekben az I. r. alperessel közszolgálati jogviszonyban álló számvevõkként vettek részt. A fenti jelentés alapján a Magyar Köztársaság 2004. évi költ­ ségvetésérõl és az államháztartás hároméves kereteirõl hozott törvény végrehajtásáról szóló 2005. évi CXVIII. törvény 7. §-a (7) bekezdésének b) pontja rendelkezett az önkormányzatok által jogosulatlanul igénybe vett közmûfejlesztési hozzájárulás visszafizetésérõl. Az egyes önkormányzatokat terhelõ fizetési kötelezettség összegérõl és annak ütemezésérõl az 50/2006. (III. 14.) Korm. rendelet rendelkezett. E rendelet összegszerûen tartalmazta az I-XV. r. felperesek által fizetendõ összegeket és azok esedékességét. A XVI-XXVI. r. felperesek szintén ÖKOTÁM rendszerben valósították meg a víziközmû beruházásukat. Az Országgyûlés a 2005. CXVIII. törvény 7. §-ának (17) bekezdésében felkérte az I. r. alperest, hogy a központi költségvetés által 2005. év végéig az önkormányzatokhoz út- és szennyvízcsatorna-építés címén átutalt közmûfejlesztési támogatás igénylésének és felhasználásának jogszerûségét vizsgálja meg, különös tekintettel az ÖKOTÁM rendszerben megvalósuló beruházásokra. A felperesek a módosított keresetükben kérték, hogy a bíróság valamennyi alperessel szemben állapítsa meg, miszerint az I. r. alperes 0538 sz. jelentésének a keresetlevélben a)-o) pontokban felsorolt megállapításai valótlanok. Az I. r. V-IX. r., a XII. és XIII. r. felperesek másodlagosan annak megállapítását is kérték, hogy az I. r. alperes mint munkáltató a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése értelmében felelõs az alkalmazottai – a IIXII. r. alperesek – által okozott kárért. Kérték továbbá a perköltségeik megítélését is. A felperesek a keresetüket a Pp. 123. §-ára hivatkozva terjesztették elõ. Az I-XV. r. felperesek elõadták, hogy az I. r. alperes által készített 0538 sz. jelentés rájuk vonatkozó konkrét megállapításokat tartalmaz, a XVI-XXVI. r. felperesek pedig a kereshetõségi jogukat arra alapozták, hogy az I. r. alperesnek az Országgyûlés felhívása alapján vizsgálni kell ez utóbbi önkormányzatok szintén ÖKOTÁM rendszerben megvalósított víziközmû beruházásait. A vizsgálat eredményeként az I. r. alperes elõreláthatóan a 0538 sz. jelentéshez hasonló megállapításokra jut, mivel a V-1026-8/2005. sz. ellenõrzési programja szerint a XVI-XXVI. r. felperesek vizsgálatát a 0538 sz. jelentésben foglaltakra figyelemmel fogja folytatni. Hivatkoztak arra, hogy a kért megállapítás a felperesek jogainak megóvása érdekében azért szükséges, mert az I. r. alperes jelentése rendes jogorvoslattal nem támadható, ugyanakkor az abban foglalt, az önkormányzatok által vitatott ténymegállapításokat az Országgyûlés törvényi szintre emelte, és a vizsgált önkormányzatok vonatkozásában többszáz-millió forint közmûfejlesztési támogatás visszafizetését rendelte el. Állításuk szerint a Ptk. 1. §-ának, valamint a 7. §-ának (1) bekezdése szerint a II-XII. r. alperesek felelõsségének megállapítása végett jogosultak bírósághoz fordulni. A II. r. alperes – az I. r. alperes elnöke – az Állami Számvevõszékrõl szóló 1989. évi XXXVIII. törvény (ÁSztv.) 19. §-ának (1) bekezdése alapján felel az I. r. alperes jelentésé­ ben foglaltakért, a III-XII. r. alperesek mint a jelentés elkészítésében

V

a

melléklet

részt vevõ számvevõk perelhetõsége pedig az ÁSztv. 19. §-a (2) bekezdésének c) pontján alapul. Az I. V-IX., valamint a XII. és XIII. r. felperesek másodlagos kereseti kérelmükben arra hivatkoztak, hogy az 50/2006. (III. 14.) Korm. rendelet kötelezte õket a jogosulatlanul igénybe vett közmûfejlesztési támogatás visszafizetésére az I. r. alperesi jelentésben foglaltak alapján. E jelentés alapját képezõ vizsgálatokban, valamint az ott írt megállapításokban az I. r. alperessel közszolgálati viszonyban álltak, az alperesek is részt vettek, és mert az önkormányzatok fizetési kötelezettsége még nem vált esedékessé e megállapítási kereset indításának is fennállnak a Pp. 123. §-ában foglalt feltételei. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az elsõfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Nem találta alaposnak a felpereseknek sem az elsõ, sem a másodlagos keresetét. A felperesek elsõdleges keresetét az I. r. alperes vonatkozásában a Pp. 123. §-ában írt feltételek hiánya miatt utasította el. A II. r. alperessel szemben azért találta alaptalannak a keresetet, mert a II. r. alperes perbe hozott jelentés elkészítésében közvetlenül nem vett részt, az ÁSztv. 19. §-a alapján pedig mint az I. r. alperes elnöke az Országgyûlésnek tartozik felelõsséggel. A III-XII. r. alperesekkel szemben pedig az elsõfokú bíróság megítélése szerint azért nem érvényesíthetõ a felperesek elsõdleges keresete, mert nevezettek a jelentés elkészítésében köztisztviselõként vettek részt, így felelõsségük az ÁSztv. 19. §-ának (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott körben is csak a Köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) rendelkezései szerint áll fenn. Nem állapítható meg, hogy a vitatott egyes megállapításokat a III-XII. r. alperesek közül konkrétan ki fogalmazta meg, az ÁSztv. viszont a számvevõk kollektív felelõsségét nem tartalmazza a jelentésben foglaltakért. A XVI-XXVI. r. felperesek elsõdleges keresete vonatkozásában azt sem lehet megállapítani, hogy ezeknél az önkormányzatoknál az I. r. alperes részérõl a késõbbiekben ki fogja végezni az ellenõrzést. Az I., V-IX., a XII. és XIII. r. felperesek másodlagos kereseti kérelmét sem találta az I. r. alperessel szemben a felhozott jogszabályhely alapján érvényesíthetõnek. Megítélése szerint e felperesek nem jelöltek meg olyan körülményt, amely alapján megállapítható lett volna, hogy az I. r. alperes kártérítési felelõssége tekintetében kért megállapítás a felperesek jogainak megóvása érdekében valóban szükséges volna. A másodfokú bíróság megítélése szerint sem álltak fenn sem az elsõdleges, sem a másodlagos kereset vonatkozásában a megállapítási kereset elõterjesztésének a Pp. 123. §-ának második mondatában írt együttes feltételei. A felperesek az I. r. alperesi jelentés egyes megállapítása iránti keresetükben olyan konkrét, õket megilletõ anyagi jogot nem tudtak megjelölni, amelyet az általuk kért megállapítással megvédeni szükséges minden egyes alperessel szemben, és ilyen jogosultságuk az általuk felhívott jogszabályokból, azaz a Ptk. 1. és 7. §-ból, valamint az ÁSztv. 19. §-ból sem származik. Nem áll fenn a teljesítés követelhetõségének kizártsága sem. A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése értelmében a kártérítési felelõsség szükségképpeni eleme a kár bekövetkezése. A Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése szerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. A kártérítésre irányuló igény fennállása esetében a kártérítés azonnal lejárttá válik, ekként pedig a Pp. 122. §-ának (1) bekezdése szerint marasztalásra irányuló kereseti kérelemmel érvényesít­hetõ. A jogerõs ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történõ utasítását kérték. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Pp. 123. §ában foglaltak megsértésében jelölték meg. Sérelmezték annak megállapítását, hogy nem tudtak olyan konkrét, õket megilletõ anyagi jogot megjelölni, amelyet a kért megállapítással szükséges megvédeni az alperesekkel szemben és ilyen joguk az általuk felhívott jogsza-

VI

bályból sem származik. Elõadták, hogy közöttük és az alperesek között az anyagi jogi jogviszony fennáll, másrészt az anyagi jogi jogviszony létrejöhet a jogsérelem által is. E jogsérelem pedig a kártérítési kötelem, tekintve, hogy a kár bekövetkezése megteremti magát a jogviszonyt. Állításuk szerint a felhívott jogszabályhelyekbõl is következik a felpereseket megilletõ és megvédendõ joguk, amelyek tartalmazzák, hogy a Számvevõszék és annak elnöke is felel a Számvevõszék által elkészített jelentés valóságtartalmáért. Ezen a felelõsségen alapul az a polgári jogi jogviszony, amely a Ptk. 1. és 7. §-ai alapján az I. r. alperes és a felperesek között létrejött. Elõadták továbbá, hogy nem hagyható figyelmen kívül, miszerint a felpereseknek az Ász. jelentéssel kapcsolatban tényleges, jogmegóvási, avagy jogorvoslati lehetõsége nincsen. Rendelkeznek ugyan a jelentéssel kapcsolatos észrevételezési joggal, ami azonban csekély súllyal bír, mint ahogy a perbeli esetben is tapasztalható volt, hogy az általuk megküldött észrevételekre az I. r. alperes érdemben nem reagált, és azokat még részben sem vette figyelembe a végleges jelentés elkészítésekor. Amennyiben az I. r. alperest egyoldalú, valótlan jelentése a Parlament elé terjeszthetõ lenne az komoly gondot okozna, végül is az Országgyûlés mint jogszabályalkotó szerv lenne felelõssé tehetõ annak valótlan tartalmáért. Hivatkozott Dr. Z. J. alkotmánybírónak az Alkotmánybíróság 1251/E/1995. AB sz. határozatának indokolásához fûzött külön véleményére, amelynek figyelembevételét kérte. A fentiek alátámasztják, hogy a Pp. 123. §-a alapján indítható megállapítási kereset feltételei fennálltak. Elõadták továbbá, hogy a 2005. évi CXVIII. törvény alapján idõközben megszületett az 50/2006. (III. 14.) Korm. rendelet, amely tartalmazza a visszafizetendõ összegek visszaigénylésébõl önkormányzatok szerinti felsorolását, valamint a követelés esedékességét. A kár összegét a kártérítési igényre jogosult felperesek vonatkozásában az eljárás korábbi szakaszában már megjelölte. Az I-V., valamint a VII-XII. r. alperesek a jogerõs ítélet hatályban tartását kérték. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Tekintve, hogy a felperesek a keresetüket a Pp. 123. §-ának második fordulatára alapítva egyéb megállapításra irányuló keresetként terjesztették elõ, a felülvizsgálati eljárásban is abban a kérdésben kellett a bírságnak állást foglalnia, hogy fennállnak-e a megállapításra irányuló kereset elõterjesztésének a fenti jogszabályhelyben írt feltételei. A Pp. 123. §-ának második fordulata szerint megállapításra irányuló kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak, az alperessel szemben való megóvása véget szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában teljesítést nem követelhet. A megállapítási kereset elõterjesztése fenti feltételeinek együttesen kell fenn­állniuk, bármelyik hiányában megállapításra irányuló kereset nem terjeszthetõ elõ. Jogsértés nélkül állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a perbeli esetben nem álltak fenn a megállapítási kereset Pp. 123. §-ában írt együttes feltételei. Megállapítási kereset tárgya csak polgári jogi (magánjogi) jogviszony lehet. Ilyen jogviszonyt a felperesek által hivatkozott Ptk. 1. §-ának (1) bekezdése és a 7. § (1) bekezdésének második fordulata, valamint az Állami Számvevõszékrõl szóló 1989. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: ÁSztv.) 19. §-a nem keletkeztetett, e jogszabályhelyek az õket megilletõ és védendõ anyagi jogot nem tartalmaznak. Az általuk hivatkozott, a Ptk. 1. §-ának (1) bekezdése a szabályozás tárgyát határozza meg. A Ptk. 7. §-ának (1) bekezdése az anyagi jog bírói úton történõ érvényesítésére vonatkozik, a bírói út igénybevételének kereteit jelöli ki, nevezetesen a bíróságok e jogszabályhely alapján polgári jogi jogviszonyban felmerülõ vitás kérdésekben (a Pp. szerint vagyoni és személyi jellegû) járnak el. Környezetvédelem 2008/4.szám

melléklet

Az a körülmény, hogy az ÁSztv. 17. §-ának (4) bekezdése alapján a 2005. évi CXVIII. törvény 7. §-ának (1) bekezdésében az Országgyûlés felkérte az I. r. alperest, többek között a XVI-XXVI. r. alpereseknél az út- és szennyvízcsatorna címén átutalt közmûfejlesztési hozzájárulások igénylése és felhasználása jogszerûségének vizsgálatára, az I. r. alperes és a jelzett felperesek között sem polgári, sem egyéb jogviszonyt nem hozott létre. Az I. r. alperesnek az a jogosultsága, hogy felkérés alapján az ellenõrzést a késõbbiekben lefolytassa, az ÁSztv. 1. §-ának (1) és (5) bekezdésén alapul. Amíg tehát az ellenõrzést meg nem kezdi, az ellenõrzött szervvel semmiféle jogviszonyba nem került, ezért jogviszony hiányában a XVI-XXVI. r. felpereseknek nincs olyan polgári jogi jogcímen alapuló jogosultsága, amelynek megóvása érdekében az alperesek ellen a Pp. 123. §-ában szabályozott megállapítás érdekében keresetet indíthattak volna. Nem jött létre ilyen polgári jogi jogviszony, az ellenõrzésen már átesett I-XV. r. felperesek és az I. r. alperes között sem. Közöttük az ellenõrzés ún. közjogi jogviszonyt hozott létre, amelynek tartalmát, – nevezetesen az Állami Számvevõszék feladatait, hatáskörét, szer­ vezetét, ellenõrzési tevékenységének rendjét és az ellenõrzési megállapítások következményeit az ÁSztv. szabályozza. Az ÁSztv. 25. §-ának (1) bekezdése szerint az Állami Számvevõszék a megállapításait észrevételezés céljából megküldi a vizsgált szerv vezetõjének. Ha a vezetõ által tett intézkedések nem kielégítõek, az Állami Szám­ vevõszék nem hatóságként jár el, a perben nem releváns – az ÁSztv. 22. §-a (1) – (3) bekezdésében foglaltaktól eltekintve nem hoz a vizsgált szervre kötelezõ határozatot, megállapításai nem tartalmaznak mást, mint a vizsgált szerv gazdálkodásával kapcsolatos számvevõszéki véleményt, amelynek elfogadásáról, avagy mellõ­zésérõl annak benyújtása esetében is az Országgyûlés határoz. Ennek következtében sem a jelentés elkészítése, sem annak az Országgyûlés elé terjesztése nem hoz létre olyan polgári jogi jogviszonyt az Állami Számvevõszék és a vizsgált szervezet között, amely az Állami Számvevõszékkel szembeni megállapítási kereset elõterjesztését megalapozhatná. A II. r. alperes az ÁSztv. 19. §-nak (1) bekezdése szerint az Or­ szággyûlésnek tartozik felelõsséggel, a III-V., valamint a VII-XII. r. alpereseknek pedig, mint az I. r. alperessel jogviszonyban álló köztisztviselõknek az ÁSztv. 19. §-a (2) bekezdésének c) pontjában írt felelõssége csak a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény keretein belül lenne megállapítható, ezért a nevezett felperesek, valamint a II-V. és a VII-XII. r. alperesek között sincs olyan polgári jogi jogviszony, amely alapján személy szerint velük szemben megállapítási keresetet a felperesek elõterjeszthettek volna. A károkozás mint jogellenes magatartás valóban kötelem-keletkeztetõ jogi tény. E jogviszony, illetve az ebbõl eredõ jog létrejötte – ha az egyéb feltételek fennállnak – megállapítási kereset – tárgya lehet. Nem állapítható meg azonban az I. r. alperessel szembeni jogvédelem szükségessége. A kártérítési jog fennállásában rejlõ bizonytalanság nem érinti a jog létezését, terjedelmét, érvényesítésének lehetõségét az I. r. alperessel szemben. A felperesek „kára” végsõ soron jogszabályon alapuló fizetési kötelezettség és behajtási lehetõség folytán keletkezett, a felperesek valójában ezzel szemben kívántak jogvédelmet szerezni, tehát a jogvédelem nem az I. r. alperessel szemben szükséges. Ugyanez vonatkozik az I., V-IX., valamint a XII. és XIII. r. felperesek másodlagos kereseti kérelmére is. A megállapítási kereset indításának a Pp. 123. §-ának (1) bekezdésében írt együttes feltételeinek hiányában az eljárt bíróságok jogsértés nélkül utasították el a felperesek keresetét. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsõbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerõs ítéletnek az I-V., valamint a VII-XII. r. alperesekkel szembeni keresetet elutasító rendelkezését a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. A Legfelsõbb Bíróság az eljárás részbeni félbeszakadása miatt a jogerõs határozatot a VI. r. alperessel szemben nem bírálta felül, ezért a Pp. 213. §-ának (2) bekezdése alapján részítéletet hozott. (Legf.Bír. Pfv.IX.20.142/2007.) Környezetvédelem 2008/4.szám

a

II. Szakmai vélemények/álláspontok 1.) A védett állatok kártételével és az esetleges kártalanítással kapcsolatban – a természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. tör­ vény (a továbbiakban: Tvt.) – az egységes joggyakorlat kialakítá­ sa érdekében a Tvt. 74. § rendelkezéseinek a gyakorlatban követendõ értelmezése: a.) A Tvt. 74. §-ának rendelkezései alapvetõen nem kártalanítási, hanem kármegelõzési, illetve kártelepítési szabályok. A rendelkezések célja, hogy a jogalanyok és a természetvédelmi hatóság szá­ mára is egyértelmûen meghatározza, hogy a kár megelõzése, csökkentése érdekében mi a feladata. Ez félreérthetetlenül következik a 74. § elõtti címbõl is („Védett állat kártételének megelõzé­ sére, a kárviselésre vonatkozó szabályok”). b.) Az ingatlantulajdonosok kötelezettsége – az elvárhatóság keretei között – a védett állat kártételének megelõzése, illetve a bekövetke­ zõ kár csökkentése. Ha erre – megfelelõ indokkal – nem képes, kérheti a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi fel­ ügyelõség (a továbbiakban: felügyelõség) hasonló intézkedését. A felügyelõség intézkedése lehet reálcselekmény, vagy hatósági aktus (pl. engedélyezés, kötelezés, más hatóság lejárásnak kezde­ ményezése). A hatósági aktus – hatáskör biztosítását igénylõ – tipikus esetei a Tvt. 74. § (2) bekezdésében, a reálcselekményekkel kapcsolatos fõbb esetei a Tvt. 74. § (3) bekezdésében találhatók. c.) A Tvt. 74. § (2) bekezdése meghatározza az ingatlantulajdonos tipizálható kéréseit (riasztás, befogás, gyérítés), amelyek – ha az adott helyzet összes körülményeinek mérlegelésébõl más nem következik – sorrendiséget (fokozatosságot) jelentenek. A felügyelõség számára ezek a rendelkezések hatósági hatáskört is keletkeztetnek, amelynek során a Tvt. és a Ket. eljárási szabályait kell megfelelõen alkalmazni. A riasztás befogás, gyérítés engedélyezése során a Tvt. védett állatokra vonatkozó egyéb rendelkezéseit is figyelembe kell venni. A kérelmet természetesen a kért intézkedéshez viszonyítottan megfelelõ határidõben, indoklással és reális (természetben és jogilag is teljesíthetõ tartalmú), a kárveszély helyzettel, vagy kárral arányban álló kéréssel kell/lehet benyújtani. A hatóságnak a kérelem tárgyában – lehetõség szerint – gyorsan, vagy soron kívül kell döntenie (lásd Tvt. 74. § (1) – (2) bekezdések). d.) A reálcselekmények tipikus eseteiben a felügyelõség – ha ennek feltételei fennállnak – ténylegesen vesz részt a védett állat riasztásában, befogásában, vagy gyérítésében (lásd Tvt. 74. § (3) bekezdés). Nincs akadálya annak sem, hogy a felügyelõség – ha a tényleges részvételt indokoltnak tartja – teljesítési segédet vegyen igénybe. A Tvt. rendezi a költségviselés szabályait, amelyben alapelv, hogy valamennyi résztvevõ a saját költségeit viseli, kivéve, ha ettõl eltérõen állapodnak meg. Feltétlenül szükséges a fel­ ügyelõségnek – a tényleges részvétel megkezdése elõtt – írásban rendezni a költségviselés kérdését az ingatlan tulajdonossal, az esetleges jogviták elkerülése érdekében. e.) A védett állat kártétele miatti kártalanítással kapcsolatban az általános rendelkezés (lex speciális) a Tvt. 74. § (4) utolsó mondata. Ennek megfelelõen a fõszabály, hogy a védett állat kártétele esetén a kárt az ingatlan tulajdonosa viseli, azaz a felügyelõség nem fizet kártalanítást. f.) Az általános szabály alól kivételt három speciális eset (lex specialis) képez, amelyeket a Tvt. taxatív módon tartalmaz (74. § (4) bekezdés a) – c) pontjai). Ezek, illetve az ebben foglalt tényállási elemek fennállását azonban nem a felügyelõség, hanem a bíróság jogosult megállapítani, tekintettel arra, hogy azok a hatóság mulasztására, lényeges hibájára vonatkoznak (lásd „indokolatlanul nem en­gedélyezte, illetve teljesítette”). Ennek megfelelõen az ingatlan­tulajdonosnak a védett állat kártétele miatti kártalanítási kérésérõl a felügyelõség hatósági határozatot nem hozhat. A kártalanítási igényt kizárólag polgári peres eljárásban lehet érvényesíteni, amelynek során a felügyelõséget csak az említett három speciális eset fennállásának megállapítása esetén terheli ilyen kö­te­le­zettség.

VII

a

melléklet

Ennek megfelelõen a kártalanítási igényt benyújtó ingatlantulajdonost tájékoztatni kell arról, hogy kártalanítási igényét kizárólag polgári peres eljárásban – a Tvt.-nek a felügyelõség mulasztására, vagy hibájára történõ utaló rendelkezése miatt a Ptk. 349. §-ára alapítottan – érvényesítheti. 2.) Eljárás a helyi építési szabályzatnak a kormányrendelettel, illetve miniszteri rendelettel kijelölt (kihirdetett) Natura 2000 területekkel történõ ellentétbe kerülése, valamint az ezzel járó természetvédelmi kötelezettségekkel és a természetvédelmi ható­ ságok kifogásolt eljárása esetén. A jelzett konfliktusok egy része abból ered, hogy az önkormányzat képviselõ-testülete a településrendezési eszköz megalkotásának az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) szerinti eljárásában a Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi szempontú véleményét nem, vagy nem teljes mértékben veszi figyelembe. Így például beépítésre szánt területként szerepelnek olyan földrészletek, amelyek az európai közössé­gi jelentõségû természetvédelmi rendeltetésû területekrõl szóló 275/2004. (X.8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Nkr.) hatálya alá tartoznak vagy azzal szomszédosak, így egy, a településrendezési eszköz alapján megengedhetõ beépítés jelentõs hatást gyakorolhat a jelölõ fajra vagy élõhelyére. Olyan eset is gyakran elõfordul, hogy az önkormányzat az Étv. által meghatározott eljárás szerint, de még az Nkr. és az európai közösségi jelentõségû természetvédelmi rendeltetésû területekkel érintett föld­ részletekrõl szóló 45/2006. (XII. 8.) KvVM rendelet (a továbbiakban: Hrszr.) hatályba lépése elõtt az államigazgatási szervek észrevételeinek figyelembe vételével elfogadta a rendezési tervet, azonban az ágazati jogszabályok – illetve az azok alapján lefolytatott egyedi engedélyezési eljárások – lényegében utólag korlátozzák a településrendezési eszköz által elvileg megengedett beépíthetõséget. Ideális esetben a képviselõ-testület figyelembe vette/veszi a Nemzeti Park Igazgatóság véleményét, ugyanakkor elõfordul, hogy a területhasználat és az építés feltételeit megállapító helyi szabályozás ellentétbe kerül a Natura 2000 területekre vonatkozó korlátozó jogi szabályozással (pl. egy beépítésre szánt területen a helyi építési szabályzatnak megfelelõ építési szándék Natura 2000 érdekeket sért. A probléma kiküszöbölésére a hatályos jogszabályok két lehetõséget biztosítanak: a.) amennyiben az elfogadott rendelet ellentétes egy, a jogforrási hierarchiában magasabb szinten álló ágazati jogszabállyal, akkor az ellen indokolt az illetékes közigazgatási hivatalnál törvényességi ellenõrzést kezdeményezni,

b.) a beruházásokhoz kapcsolódó egyedi hatósági eljárásokban (ún. fakivágás, termõföld más célú hasznosítása, telekalakítás, építés, használatbavétel, stb. engedélyezése) kell megakadályozni, illetve feltételekhez kötni, mert a természetvédelmi (vö. tájvédelmi) (szak)­ hatóság egyedi engedélyezési ügyben alapvetõen nem a tervezett telekalakításnak, építésnek, stb. a rendezési tervvel, illetõleg a helyi építési szabályzattal való harmonizálását kell vizsgálnia. A természetvédelmi (szak)hatóságoknak eljárásaik során – jogszabályi felhatalmazásuk alapján – a természetvédelmi (vö. tájvédelmi) ágazati elõírásokat kell érvényre juttatniuk, s nem pedig építésügyi hatóság feladatkörébe tartozó, településrendezéssel össze­ függõ szabályokat. A fentieken lényegileg nem változtat az a körülmény, hogy a településrendezési eszköz hatályba lépésének napján még nem volt érvényben a hazai Natura 2000 szabályozás. A képviselõ-testületnek ugyan nincs arra vonatkozó kötelezettsége, hogy az idõközben hatályba lépett jogszabályváltozásokra (így az Nkr. és Hrszr. hatályba lépésére) tekintettel felülvizsgálja az adott településrendezési eszközt, azonban a hatályos, magasabb szintû jogszabályokban foglalt Natura 2000 szabályozást a felügyelõségnek a helyi önkormányzati rendelettõl függetlenül érvényesítenie kell. Jelezzük, hogy az Európai Bizottságnak a Bírósághoz került ügyek tapasztalatai alapján összeállított DocHab050602 sz. állásfoglalása szerint, egy terület Natura 2000 hálózatból való kivétele csak szigorú korlátok mellett (pl. nem fordulnak elõ a kijelölés alapjául szolgáló fajok) történhet meg. Vagyis a hazai Natura 2000 jogszabályok nem csak a magyar jogforrási rendszer, hanem az uniós kötelezettségek miatt is „erõsebbek” a helyi önkormányzati rendeletnél, ezért önmagában egy önkormányzati fejlesztési igény nem eredményezhet területkivételt. Felhívom a figyelmet, hogy az Nkr. 8. § (1) bekezdése szerint a Natura 2000 terület fenntartási céljainak elérését nem veszélyeztetõ vagy nem sértõ és a Natura 2000 terület jelölésekor jogszerûen, jogerõs engedélynek megfelelõen folytatott tevékenység korlátozás nélkül folytatható. Szerkesztõi megjegyzés Tájékoztatjuk, hogy az Alkotmánybíróság által hozott 60/1992. (XI. 17.) AB határozat kimondja, hogy a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény garanciális mellõzésével hozott minisztériumi és egyéb központi szervektõl származó, jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, útmutatók, iránymutatások, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések kiadása és az ezekkel való irányítás gyakorlata alkotmányellenes. Az elõzõekben foglaltak alapján a garanciális szabályok mellõzésével legfeljebb tájékoztatást nyújtunk egy-egy jogszabály értelmezésérõl, ennek azonban jogi kötelezõ ereje nincsen.

Nyilvántartás a VITUKI Kht. által 2008. május-június hónapokban kiadott Építõipari Mûszaki Engedélyekrõl or- S száma 1. 2. 3. 4. 5. 6.

VIII

ÉME száma É-08/2008 É-09/2008 É-10/2008 É-11/2008 É-12/2008 É-13/2008

Kérelem száma 269-4/2008 204-2/2008 301/2008 68-4/2008 320-1/2008 320-2/2008

Engedélyes neve címe PIPELIFE Kft. 4031 Debrecen Kishegyesi út 263. REHAU Kft. 2051 Biatorbágy Rozália park 9. ARIDUS Kft. 1016 Budapest, Mészáros u. 42. GLYNWED Kft. 2045 Törökbálint Tó u. 3. HIDROFILT Kft. 8800 Nagykanizsa Magyar u. 168. HIDROFILT Kft. 8800 Nagykanizsa Magyar u. 168.

Engedély megnevezése érvényessége KD ECO kettõsfalú 2013. május 31. PVC csatornarendszer Spirobox 2013. május 31. csatornacsövek Mediquell bentonit 2013. május 31. duzzadószalag SIMONA PE 2013. június 30. nyomócsövek HF-AMF 200-3000 A/T 2013. június 30. típusú vas-, mangántalanító berendezéscsalád HF-CF 150-3000 A/T 2013. június 30. típusú aktívszén töltetû berendezéscsalád

Környezetvédelem 2008/4.szám