ZÖLDHATÓSÁGI KÖZLEMÉNYEK

2006_04.qxd

2006.07.05.

16:01

Page I

MELLÉKLET

2.

ÉVFOLYAM,

2006/4.

a

SZÁM

ZÖLDHATÓSÁGI KÖZLEMÉNYEK Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fõfelügyelõség tájékoztatója Honlapcímünk: www.orszagoszoldhatosag.gov.hu, e-mail címünk: [email protected]

A

ökológiai, környezettechnikai és környezetvédelmi szaklap melléklete

I. Bírósági határozatok 1. Vízbázis vízminõségének védelmére külsõ védõterület és „A” hidrológiai védõterület (védõidom) kijelölése, illetve kialakítása tekintetében lefolytatott hatósági eljárásban az építésügyi hatóság szakhatósági közremûködése. A vízbázisok, távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízi létesítmények védelmérõl szóló 123/1997. (VII. 18.) kormányrendelet 20. § (1) bekezdése szerint a 8. § (1) bekezdésében meghatározott eljárást (a védõidomok, védõterületek, védõsávok kijelölése) a vízjogi engedélyezési eljárásban közremûködõ – külön jogszabályokban meghatározott – hatóságok bevonásával kell lefolytatni és határozatot hozni. Az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. tv. 52. § (1) bekezdése szerint az építésügyi hatósági jogkört elsõ fokon – a (2) bekezdésben foglalt eltérésekkel – a települési önkormányzat jegyzõje látja el. Az 52. § (6) bekezdése szerint a sajátos építményfajták – kivéve a (7) bekezdésben meghatározottakat –, továbbá a mûemlékvédelem alatt álló építmények tekintetében az építésügyi hatósági jogkört a rájuk vonatkozó külön jogszabályokban meghatározott államigazgatási szervek gyakorolják. Ezen építmények tekintetében lefolytatott hatósági engedélyezési eljárásokban a (2) bekezdés szerinti építésügyi hatóság szakhatóságként mûködik közre. Szakvéleményt az eljáró ügyintézõtõl kívülálló készíthet, az eljáró ügyintézõ véleménye nem szakvélemény. A K. Vízügyi Igazgatóság határozatával a D. Regionális Vízmû Rt. által üzemeltetett Rákhegy Regionális Vízmû Vízbázis vízminõségének védelmére külsõ védõterületet és „A” hidrológiai védõterületet (védõidomot) jelölt, illetve alakított ki. A határozat rendelkezõ részében rögzítette a védelem alá helyezett felszín alatti vízbázis jellemzõit, az érintett felszíni területeket, illetve a védõterületekkel érintett felszíni ingatlanokra vonatkozóan elõírta a védelmet célzó valamennyi korlátozást. A rendelkezõ részben határozott még a védõterület fenntartásával, kialakításával kapcsolatos kötelezettségekrõl, rendelkezésekrõl, intézkedésekrõl, elõírta az egyes szakhatósági állásfoglalásokban tett kötelezettségeket, és a felszíni ingatlanok tulajdonosait korlátozások tûrésére kötelezte. Határozata indoklásában kifejtette, hogy a K. Vízügyi Igazgatóság vízjogi üzemeltetési engedélyt adott a D. Regionális Vízmû Rt. mint üzemeltetõ részére a Rákhegy Regionális Vízmûre vonatkozóan. Ez az alaphatározat több alkalommal módosításra került. Sérülékeny földtani vízbázisok biztonságba helyezés érdekében indított országos program keretében a Vízügyi Igazgatóság megbízására a V. Kft. és az E. Kft. konzorciuma elvégezte a Kincsesbánya Rákhegy II. vízbázis biztonságba helyezését megalapozó diagnosztikai fázis munkálatait. Az elkészült záródokumentációt, a vízbázis biztonságba helyezési tervét a felperesi beavatkozó D. Regionális Vízmû Rt. benyújtotta a K. Vízügyi Igazgatósághoz. Az elsõfokú határozat alapvetõen Környezetvédelem 2006/4. szám

ezen tanulmány, valamint a szakhatósági állásfoglalások alapján került meghozatalra. A K. Község Önkormányzata felperes fellebbezését elbírálva az alperes (Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fõfelügyelõség, határozatával az elsõfokú határozatot részben megváltoztatta. A K. Község Önkormányzata felperes több elõkészítõ iratban is pontosított keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, és az elsõfokú közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. Hivatkozott arra, hogy a másodfokú határozat azt rögzítette, hogy a döntés meghozatala többek között a másodfokú eljárás során beszerzett mûszaki szakvélemény alapján történt. A felperes álláspontja szerint amennyiben a másodfokú eljárás során az alperes szakértõi véleményt szerzett be, akkor annak értékelését és részleteit az Áe. 42. § (1) bekezdés c) pontja értelmében, az indokolásban is rögzíteni kellett, amennyiben azonban nem volt szakértõi vélemény, úgy az erre való hivatkozás alaptalan. A K. Község Önkormányzata felperes álláspontja szerint ellentmondás van a 2000 évben elkészített tanulmány, valamint a közigazgatási határozat között, tekintettel arra, hogy a tanulmány „A” és „B” zónát tartalmaz, míg a határozat csak az „A” zóna kialakításáról rendelkezik. A felperes álláspontja szerint a 2000-ben készült tanulmány 2005-ben történõ felülvizsgálata szükséges, errõl azonban eltérõen rendelkezett az alperes határozata. A felperes rámutatott, hogy az alperes határozata nem rendelkezik a 123/1997. számú kormányrendelet 8. § (4) bekezdés f) és k) pontjaiban foglaltak szerint. A felperes leszögezte, hogy a hatóság pozíciójából következõ erõfölényben járt el, és ezen erõfölényét érvényesítette a közigazgatási eljárás során. A felperes alapvetõ jogszabálysértésként jelölte meg azt, hogy az alperes figyelmen kívül hagyta a Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal másodfokú nemleges szakhatósági állásfoglalását. Ahelyett, hogy az eljárást megszüntette volna, attól egyszerûen eltért, és nem vette figyelembe azt. A felperes sérelmezte továbbá, hogy az alperes a határozat rendelkezõ részébe és az indoklásba a Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat másodfokú szakhatósági állásfoglalásában foglaltakat szövegszerûen beemelte anélkül, hogy azt tartalmilag vizsgálta volna. A felperes álláspontja szerint ezen szakhatósági állásfoglalás megalapozatlan. Az alperes a kereset elutasítását kérte, érdemi nyilatkozatában a határozata indokolásában foglaltakat változatlanul fenntartotta. Utalt arra, hogy a felperes kereshetõségi joga csak azon jogszabálysértésekre terjedhet ki, amely felperes jogát vagy törvényes érdekeit sérti, így az önkormányzat mint felperes nem kérheti jogszabálysértés megállapítását a határozat azon vonatkozásában, mely kizárólag másokra, így az építésügyi szakhatóságra vagy az elsõ és másodfokú eljárásban részt vevõ ügyfelekre nézve lehet sérelmes. Alperes álláspontja szerint a 2000. évben elkészített dokumentáció szolgálhatott a 2003. év végén meghozott döntés alapjául, tekintve a terve-

I

2006_04.qxd

a

2006.07.05.

16:01

Page II

MELLÉKLET

zõ 2003. márciusi nyilatkozatára. A felperes által hiányolt másodfokú eljárás során hivatkozott mûszaki szakvéleményre vonatkozóan alperes elõadta, hogy a rendelkezésre álló tervdokumentációt a másodfokú hatóság megfelelõ szakértelemmel rendelkezõ köztisztviselõje vizsgálta, és az õ mûszaki szakvéleménye került a határozatba beépítésre. Az alperes elõadta, hogy a hidrogeológiai „B” zóna egyidejû kijelölése azért nem történt meg, mert a földhivatali munkarészek, a területkimutatás nem készült el. Jogszabály nem írja elõ valamennyi zóna egyidejû kijelölését, ezért nincs akadálya annak, hogy külön határozattal kerüljön a „B” zóna majd kijelölésre. A 123/1997. számú kormányrendelet 9. §-a szerint legkésõbb az üzemeltetési engedély kiadását követõ 5 éven belül kell felülvizsgálni a határozatot megalapozó dokumentációt, de tekintve hogy az 1984-ben került kiadásra, így a hatóság a felülvizsgálat határidejét ezen jogszabályi rendelkezés alapján nem állapíthatta meg, alperes szerint a másodfokú határozat rendelkezõ részének (6) bekezdése a felperes állításával szemben nem ellentétes a tervdokumentációban meghatározott 2005. évre vonatkozó felülvizsgálattal, annak 2005. évben történõ felülvizsgálatának semmilyen akadálya nincs. Az alperes hivatkozott arra, hogy a 123/1997. számú kormányrendelet alapján akkor kell szakhatóságot az eljárásba bevonni, ha a védõidom, védõterület, védõsáv kijelölése feladat- és hatáskörükbe tartozó szakkérdést érint, illetve ennek hiányában nem hozható megalapozott döntés. Az alperes tárgyaláson tett szóbeli nyilatkozata alapján azonban az építésügyi szakhatóságot már sem az elsõ- utána a másodfokú közigazgatási szervnek sem kellett volna megkeresnie, az feleslegesen történt. Azért nem került figyelembevételre a mégis megkeresett építésügyi szakhatóság nemleges állásfoglalása, mert az alperes álláspontja szerint az építésügyi hatóság szakhatósági állásfoglalását hatáskör hiányában adta meg, így az jogszabálysértõ. Tekintve, hogy az üzemelõ vízbázisok védõterületének kijelölésére irányuló eljárás nem minõsül építmény építésének engedélyezésére irányuló eljárásnak, az építésügyi szakhatóságok állásfoglalásukat nem feladat- és hatáskörükbe tartozó körben tették meg. Ennek hiányában pedig nem hozható megalapozott döntés. Az eljáró hatóságot a szakhatóság hatáskörében adott állásfoglalása valóban köti, azonban az alperes azt állapította meg, hogy az elsõfokú vízügyi hatóság jogszabályi alap hiányában vonta be szakhatóságként az építésügyi hatóságot, az építésügyi jogszabályi alap hiányában adott szakhatósági állásfoglalást, így éppen annak figyelembevétele lett volna törvénysértõ. Az alperes álláspontja szerint tehát az építésügyi hatóság szakhatósági állásfoglalása hiányában is hozható megalapozott döntés. Különös tekintettel arra, hogy a 123/1997. számú kormányrendelet kógens jelleggel határozza meg a vízbázis védõterületére vonatkozó korlátozásokat, a védõterület meghatározása pedig jogszabályi elõírások alapján matematikai-modellezési eljárással történt, így annak határai a szakhatóság állásfoglalása alapján nem módosíthatóak, a vízbázis védõterülete ugyanis csak ott jelölhetõ ki, ahol az adott vízbázis található. A közigazgatási hivatal szakhatósági állásfoglalásának figyelembevétele azt eredményezte volna, hogy a vízbázis védõterülete egy esetleges új eljárás lefolytatása esetén sem kerül kijelölésre, így a határozat ellentétes volna a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. tv. 14. § (2) bekezdésével, és a 123/1997. számú kormányrendelet rendelkezéseivel. Az alperes utalt továbbá arra, hogy a Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat által adott szakhatósági állásfoglalás tartalma tekintetében ezen szakhatóság tudna nyilatkozatot adni beavatkozóként perben állása esetén.

II

A felperesi beavatkozó a keresetben foglalt érveléssel egyetértve az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. A felperes keresete részben alapos. A környezetvédelemrõl szóló 1995. évi LIII. tv. 97. § (1) bekezdése szerint a természetes személyek, jogi személyek, és jogi személyiség nélküli szervezetek – a (3) bekezdésben, illetve a 98. § (1) – (2) bekezdéseiben, valamint más jogszabályban meghatározott módon – jogosultak részt venni a környezettel kapcsolatos eljárásban. A 97. § (3) bekezdése szerint a részvétel joga gyakorolható személyesen vagy képviselõ útján, társadalmi szervezetek révén, települési önkormányzatok útján. A fentiek alapján a bíróság álláspontja szerint a felperesi önkormányzat útján a felülvizsgálandó alperesi határozatban foglalt korlátozásokkal érintett valamennyi természetes személy gyakorolhatja a környezettel kapcsolatos eljárásban részvételi jogát, ebbõl következõen ezen természetes személyeket, mintegy képviselve a felperesi önkormányzat az alperesi határozat egészét támadhatja. A vízbázisok, távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízi létesítmények védelmérõl szóló 123/1997. (VII. 18.) kormányrendelet 20. § (1) bekezdése szerint a 8. § (1) bekezdésében meghatározott eljárást (a védõidomok, védõterületek, védõsávok kijelölése) a vízjogi engedélyezési eljárásban közremûködõ – külön jogszabályokban meghatározott – hatóságok bevonásával kell lefolytatni és határozatot hozni. A 20. § (2) bekezdése szerint az (1) bekezdés alkalmazása során a környezetvédelmi és a közegészségügyi hatóságot minden esetben, egyéb – elsõsorban a közlekedéssel, a bányászattal, a természetvédelemmel, a mezõ- és erdõgazdasággal és építésüggyel kapcsolatos – hatósági jogkört gyakorló közigazgatási szervet akkor kell – az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint – az eljárásba bevonni, ha a védõidom, védõterület, védõsáv kijelölése a feladat- és hatáskörükbe tartozó szakkérdést érint, illetve ennek hiányában nem hozható megalapozott döntés. A bíróságnak elsõsorban abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy szükség volt-e vagy sem az építésügyi hatóság mint szakhatóság megkeresésére az engedélyezõ hatóság részérõl. A 123/1997. számú kormányrendelet 16. § (3) bekezdése szerint a védõterületen – külön jogszabályokban elõírtak szerint, összhangban a területfejlesztési és a területrendezési tervekkel – építési és telekalakítási tilalom rendelhetõ el. A bíróság az elsõfokú határozatban foglaltak alapján megállapította, hogy annak rendelkezõ része számtalan esetben tartalmaz rendelkezést a védõterületen található ingatlanok tekintetében építési és telekalakítási tilalmat, valamint korlátozásokat. Mindezekkel összefüggésben az engedélyezõ hatóság megkeresi a F-i, valamint K-i Települési Önkormányzat Jegyzõjét (építési hatóságát), hogy többek között gondoskodjon a jelen határozatban foglalt építési tiltások és korlátozások érvényesítésérõl, az építési, a telephelyengedélyezési, valamint a telekalakítási eljárásokban. Az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. tv. 52. § (1) bekezdése szerint az építésügyi hatósági jogkört elsõ fokon – a (2) bekezdésben foglalt eltérésekkel – a települési önkormányzat jegyzõje látja el. Az 52. § (6) bekezdése szerint a sajátos építményfajták – kivéve a (7) bekezdésben meghatározottakat –, továbbá a mûemlékvédelem alatt álló építmények tekintetében az építésügyi hatósági jogkört a rájuk vonatkozó külön jogszabályokban meghatározott államigazgatási szervek gyakorolják. Ezen építmények tekintetében lefolytatott hatósági engedélyezési eljárásokban a (2) bekezdés szerinti építésügyi hatóság szakhatóságként mûködik közre. Környezetvédelem 2006/4. szám

2006_04.qxd

2006.07.05.

16:01

Page III

MELLÉKLET

A bíróság álláspontja szerint a fenti jogszabályi rendelkezésekbõl következõen az elsõ-, illetve másodfokú közigazgatási szerv helytállóan kereste meg az építésügyi hatóságot mint szakhatóságot szakhatósági állásfoglalás megadása céljából. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. 20. §-a szerint jogszabály elrendelheti, hogy a határozat meghozatala elõtt más közigazgatási szerv (a továbbiakban: szakhatóság) elõzetes hozzájárulását kell beszerezni. A szakhatóságot – ha jogszabály másként nem rendelkezik – az ügyben érdemi döntésre jogosult közigazgatási szerv keresi meg. A bíróság álláspontja szerint, ha jogszabály a fentiek szerint a szakhatóság közremûködését elõírja, akkor az ügyben döntésre jogosult közigazgatási szerv a szakhatóság bevonása nélkül döntést nem hozhat, a szakhatóság megkeresésétõl nem tekinthet el. A szakhatóság döntését nem változtathatja meg, nem bírálhatja felül, attól nem térhet el. A bíróság megállapította, hogy az alperes nem vette figyelembe a F. Megyei Közigazgatási Hivatal, mint másodfokú építésügyi szakhatóság állásfoglalásában foglaltakat, ennek következtében határozata jogszabálysértõ. A 123/1997. számú kormányrendelet 9. §-a szerint a határozatot megalapozó dokumentációt a létesítés során szerzett információk, adatok, továbbá az üzemeltetési engedélyben foglaltak alapján, de legkésõbb az üzemeltetési engedély kiadását követõ 5 éven belül az engedélyesnek felül kell vizsgálni. A dokumentációban foglaltak szerint a jelen tervben leírtakat 5 évenként, legközelebb 2005-ben ellenõrizni kell. Ennek alapján a szükséges változásokat hatósági intézkedések alapján át kell vezetni az engedélyekben. Az elsõfokú határozatában a hatóság a D. Regionális Vízmû Rt. mint üzemeltetõ részére a jogszabály szövege szerinti üzemeltetési engedély kiadását követõ 5 éven belüli dokumentáció felülvizsgálatát rendelte el, míg a másodfokú határozat ezen rendelkezést megváltoztatva a kijelölõ határozatot megalapozó dokumentáció vizsgálatát a másodfokú határozat jogerõre emelkedését követõ 5 éven belül írta elõ. A bíróság osztotta az alperes azon álláspontját, hogy a 123/1997. számú kormányrendelet 9. §-ában az üzemeltetési engedély kiadását követõ 5 éven belüli határidõ a perbeli eljárásban alkalmazhatatlan volt, a bíróság álláspontja szerint azért nem alkalmazható, mert az idézett rendelkezés értelemszerûen csak az új üzemeltetési engedély kiadására irányuló eljárásokban alkalmazható. Ezzel szemben a bíróság álláspontja szerint maga a dokumentáció is meghatározta a következõ felülvizsgálat idejét, az erre vonatkozó határidõ megalapozottságát a dokumentációt készítõ személyek is megfelelõen alátámasztották tanúvallomásaikban. Ezen határidõ a 2005-ös év volt, ehhez képest a bíróság álláspontja szerint megalapozatlanul és indokolatlanul került a határidõ a másodfokú határozatban meghosszabbításra. A határozat e vonatkozásban megalapozatlan, tehát jogszabálysértõ. A bíróság osztotta a felperes azon álláspontját, miszerint szakvéleményt az eljáró ügyintézõtõl kívülálló szakértõ készíthet, az eljáró ügyintézõ véleménye nem szakvélemény, ezért az alperes indokolatlanul hivatkozott határozata indokolásában ilyen „szakvélemény” felhasználására. A bíróság elfogadta az alperes azon érvelését, miszerint nincs jogszabályi akadálya annak, hogy az elsõfokú vízügyi hatóság külön határozattal jelölje ki a hidrogeológiai „B” zónát, erre vonatkozó jogszabálysértés nem történt. A felperes az alperesi erõfölénnyel való visszaélés tekintetében megsértett jogszabályt nem jelölt meg, a bíróság ezen Környezetvédelem 2006/4. szám

a

kérdésben megjelölt jogszabálysértés hiányában állást foglalni nem tudott. A 123/1997. számú kormányrendelet 8. § (4) bekezdés f) pontja szerint rendelkezni kell a védõterületek kialakításával, vagy fenntartásával kapcsolatos egyéb hatósági eljárás kezdeményezésérõl (így pl. építési, telekalakítási tilalom elrendelésérõl) hivatkozással az eljárás megindítását megalapozó körülményekre. A 8. § (4) bekezdés k) pontja szerint ugyanígy rendelkezni kell a védõterületek védelmét szolgáló lakossági tájékoztató anyagok elkészítésérõl és terjesztésérõl, a területhasználókkal való kapcsolattartásra vonatkozó kötelezettségek felsorolásáról is. A bíróság álláspontja szerint az elsõfokú határozatban foglaltak eleget tesznek a 123/1997. számú kormányrendelet 8. § (4) bekezdés f) pontjában foglaltaknak, az azt megelõzõen részletesen felsorolt ingatlanokkal együtt értelmezve a rendelkezés megtörtént. A 8. § (4) bekezdés k) pontjában foglalt rendelkezés viszont az elsõfokú határozatban nem található, ezzel kapcsolatban az alperes érdemi védekezést sem terjesztett elõ, így a bíróság osztva a felperes erre vonatkozó elõadását megállapította, hogy a határozat nem tesz eleget ezen jogszabályi kötelezettségének. A bíróság jelen eljárásban a fent kifejtett jogi álláspontjára tekintettel – miután az mindenképpen az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, és új eljárás lefolytatására való kötelezését eredményezi – nem foglalkozott a Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat másodfokú szakhatósági állásfoglalásában foglaltakkal kapcsolatos felperesi állásponttal. A fentiek alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes határozata a fent kifejtett okokból jogszabálysértõ, ezért a felperes keresetének helyt adva az alperes határozatát a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján, az elsõfokú határozatra is kiterjedõen hatályon kívül helyezte, és az elsõfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárás lefolytatása során az építésügyi szakhatóság ismételt megkeresése és állásfoglalásának kötelezõ figyelembevétele szükséges, míg a közigazgatási eljárásban szükséges a határozat alapjául szolgáló dokumentáció felülvizsgálata és annak eredményének figyelembevétele, a felperes álláspontját ismertetni kell a növény- és talajvédelmi szakhatósággal, és a szakhatóságot e vonatkozásban nyilatkoztatni kell, továbbá eleget tenni a 123/1997. számú kormányrendelet 8. § (4) bekezdés k) pontjában foglaltaknak is. A bíróság a túlnyomórészt pervesztes alperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a túlnyomórészt pernyertes felperes költségének (ügyvédi munkadíj) megfizetésére. Az eljárási illeték peres felek illetékmentesége folytán a 6/1986. (VI. 26.) IM számú rendelet 14. §-a alapján az állam terhén marad. (Fejér Megyei Bíróság: K.21.936/2004/24. szám) 2. Hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezés A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 2. § (4) bekezdése értelmében a hulladékgazdálkodással összefüggõ, e törvényben nem szabályozott kérdésekben a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kt.) rendelkezéseit kell alkalmazni. B. F. magánszemély felperesnél, az elsõfokú környezetvédelmi hatóság névtelen bejelentés alapján a N. Község D. u.-i ingatlanon helyszíni ellenõrzést tartott. Ennek során megállapí-

III

2006_04.qxd

a

2006.07.05.

16:01

Page IV

MELLÉKLET

tást nyert, hogy a felperes mindenféle mûszaki védelem nélkül elhelyezett ott mintegy 300 db 200 literes fémhordót (tömegük kb. 6000 kg.) A felperes nyilatkozata szerint a hordókat az R. Kft.-tõl kapta, a hordók eredeti tartalmát nem ismerte. A hordókat szétvágta, a juhhodály tetejére, illetve kerítéselemként kívánta felhasználni. Megállapítást nyert, hogy a kékre festett lemezhordók oldalán fehérrel nyomtatott, festett felirat, oldalukon halálfejes „toxic” feliratozású címke van. Az R. Kft. a bérkiszerelés után visszamaradó 200 literes fém-, illetve mûanyag hordókat veszélyes hulladékként kezeli, üzemi gyûjtõhelyén gyûjti, és engedéllyel rendelkezõ kezelõnek ártalmatlanításra adja át. Az elsõfokú hatóság részére a kft. rendelkezésre bocsátotta a kísérõjegyeket, és azokból megállapítást nyert, hogy a keletkezett veszélyes hulladék a korábban hatályos veszélyes hulladékokról szóló 102/1996. (VII. 12.) kormányrendelet szerinti V.053103 VHJ számon szereplõ növényvédõ szerrel szenynyezett csomagolóeszközökkel azonosítható. A felperesnél talált hordók növényvédõ szerrel szennyezett hulladéknak minõsültek, a felperes tehát 150110EWC kódszámú veszélyes hulladékokat kezelt. Az ellenõrzés eredményeként az illetékes környezetvédelmi felügyelõség határozatával 1 289 250 Ft hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. A határozat indokolása szerint a felperes az ingatlanon környezetvédelmi hatósági engedély nélkül veszélyes hulladéknak számító, növényvédõ szerrel szennyezett hordókat tárolt, a talajon mindenféle mûszaki védelem nélkül. Ezáltal megszegte a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 14. § (2) bekezdését, 32. § (6) bekezdését, így a 49. § (1) b) pontja alapján bírság fizetésére köteles. A hulladékgazdálkodási bírság mértékét a 271/2001. (XII. 21.) kormányrendelet mellékletének 1. pontja szerinti képlet alkalmazásával az 1. §-ban foglalt rendelkezések és a 3. § (6) bekezdése alapján állapították meg. A felperes fellebbezéssel élt a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fõfelügyelõség másodfokú határozatával az elsõfokú határozatot megváltoztatta, a bírság összegét 644 625 Ft-ra leszállította. Ezt azzal indokolta, hogy a felperes a helyszíni szemlét követõen gondoskodott a veszélyes hulladék elszállításáról, így az alapbírság összegét 25%-kal csökkentett mértékben kellett megállapítani. A felperes keresetében az alperesi határozatok felülvizsgálatát kérte. Vitatta azt a megállapítást, miszerint a növényvédõ szeres hordók környezeti kárt okoznak. Állítása szerint a gyomirtó szer kiürítése után az üres hordókat háromszor, 5 liter vízzel átöblítik, környezeti kárt nem okozott, szakértõi bizonyítást kért. Hangsúlyozta, hogy az alperesnek a hulladékgazdálkodási bírság mértékének, kiszabásának és megállapításának módjáról szóló 271/2001. (XII. 21.) kormányrendelet (a továbbiakban: R.) 4. § (2) bekezdése alapján a bírság kiszabását mellõzni kellett volna. Kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, és a bírság alóli mentesítését. Másodlagos kereseti kérelemként arra hivatkozott, hogy a felperes tevékenységére nem vonatkoznak a Hgt. 3. §-ában megfogalmazott értelmezõ rendelkezések. Állította, hogy a felperes nem végzett hulladékgyûjtést, elõkezelést, hasznosítást, és nem valósult meg a tárolás sem.

IV

A per szüneteltetése alatt az alperes határozatával saját hatáskörben határozatát visszavonta, és az elsõfokú határozatot megváltoztatta oly módon, hogy a bírság összegét 666 000 Ftban állapította meg. A felperes keresetét, az alperes új határozatára is kiterjesztve, kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsõfokú határozatra is kiterjedõen. Továbbra is arra hivatkozott, hogy az általa végzett tevékenység nem tartozik a Hgt. 3. §-ában meghatározott fogalmi körökbe, így vele szemben az 5. § (7) bekezdésének rendelkezése sem alkalmazható. Tevékenysége nem minõsül hulladékgazdálkodásnak, így a bírság kiszabásának semmiféle jogszabályi alapja nem volt. A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a Hgt. 1. § a) pontjára, 2. § (1) és (4) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy e rendelkezések szerint a hulladékgazdálkodással összefüggõ, e törvényben nem szabályozott kérdésekben a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kt.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A Kt. 1. § (1) bekezdésére, 30. § (1), (2) és (3) bekezdésére hivatkozással a megyei bíróság megállapította, hogy a Kt. visszautal a Hgt. rendelkezéseire, és annak 5. § (7) bekezdése szerint tilos a hulladékot elhagyni – gyûjtés, tárolás, lerakás szabályairól eltérõ módon –, felhalmozni, ellenõrizetlen körülmények között elhelyezni, kezelni. A felperesnek az a tevékenysége, hogy a veszélyes hulladéknak minõsülõ, szennyezett hordókat átvette, és azokat ellenõrizetlen körülmények között elhelyezte az ingatlanán, a hivatkozott jogszabályi rendelkezésekbe ütközött. A megyei bíróság álláspontja szerint a Hgt. 13. § (1) bekezdése értelmében a felperes hulladékbirtokosnak minõsült, és mint hulladékbirtokosnak, kötelessége lett volna a birtokába kerülõ hulladéknak az ártalmatlanításáról gondoskodni. Ezt nem tette meg, így az alperes határozatával jogszabálysértés nélkül kötelezte a felperest hulladékbírság megfizetésére. A jogerõs ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak – és az alperesi határozatoknak – a hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerõs ítélet sérti a Hgt. 3. §-át, 13. § (1) bekezdését és a Kt. 30. § (1) – (3) bekezdését. Álláspontja szerint a Kt. 30. § (3) bekezdése nem utal viszsza a hulladékgazdálkodási törvénye, a Hgt. alkalmazhatóságát nem teszi lehetõvé. Ezt önmagában alátámasztja az a körülmény, hogy a Kt. nem jelöli meg – mint alkalmazandó jogszabályt – a Hgt-t, mint ahogy teszi azt a Kt-vel az 1. § (4) bekezdésében. A Kt. egyébiránt már csak azért sem utal a Hgt. alkalmazhatóságára, mert a 30. § minden bekezdése a Kt. eredeti szövege, a Hgt. pedig 2000. évben elfogadott törvény, azaz a törvényszöveg megfogalmazásánál szóba sem jöhetett a hulladékgazdálkodási törvényre utalás, azon egyszerû oknál fogva, hogy ilyen jogszabály akkor nem létezett. Kifejtette a felperes, hogy a két jogszabály konkrétan meghatározza azt a személyi kört, amire vonatkozik, méghozzá két különbözõ kifejezés alkalmazásával. A Kt. a „környezethasználó”, a Hgt. a „hulladékgazdálkodó” kifejezést használja. A hulladékgazdálkodó sokkal szûkebb fogalom, olyan jogi vagy természetes személy, aki gazdálkodó tevékenységével összefüggésben hulladék kezelésével foglalkozik, ez állapítható meg a Hgt. 3. § a)–r) pontjainak vizsgálata után is, különös tekintettel a 3. § g) pontban írtakra. Nyilvánvaló, hogy a gyártó, termelõ, a forgalmazó, a hulladék tárolója tartozik ebbe a körbe, de ezekbe a meghatározáKörnyezetvédelem 2006/4. szám

2006_04.qxd

2006.07.05.

16:01

Page V

MELLÉKLET

sokba a felperes személye nem fér bele. Abban az esetben pedig, ha hulladékgazdálkodónak, hulladékkezelõnek nem minõsül, nem alkalmazható vele szemben a törvény egyetlen rendelkezése sem, így bírság kiszabására sincs lehetõség. A Legfelsõbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte, és a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelõen tárgyaláson kívül bírálta el. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerõs ítélet hatályban tartására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsõbb Bíróság egyetértett a megyei bíróság jogerõs ítélete indokolásában kifejtett jogi álláspontjával. A Hgt. 2. § (4) bekezdése értelmében a hulladékgazdálkodással összefüggõ, e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Kt. rendelkezéseit kell alkalmazni. A Hgt. 5. § (7) bekezdése szerint tilos a hulladékot elhagyni – a gyûjtés, begyûjtés, tárolás, lerakás szabályaitól eltérõ módon –, felhalmozni, ellenõrizetlen körülmények között elhelyezni, kezelni. A Hgt. 13. § (1) bekezdése elõírja, hogy a hulladék termelõje, birtokosa a tevékenysége gyakorlása során keletkezõ, illetõleg más módon a birtokába kerülõ hulladékot köteles gyûjteni, továbbá hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról gondoskodni. A Kt. a környezet védelmének általános szabályait alkotta meg. A környezetvédelem fogalmát a Kt. 4. § z) pontja olyan tevékenységek és intézkedések összességében definiálja, amelynek célja – többek között – a környezet veszélyeztetésének, károsításának, szennyezésének megelõzése. A Hgt. 1. §-ában meghatározott törvényi cél is lényegében úgy rendelkezik, hogy az emberi egészség és környezet magas szintû védelme, a természeti erõforrásokkal való gazdálkodás, hulladékkezelés megelõzése és a képzõdõ hulladékok mennyiségének és veszélyességének csökkentése érdekében alkotta meg e törvényt a jogalkotó. Az ily módon megfogalmazott célok mindegyike a környezet védelmét kívánja szolgálni, speciálisan a hulladékgazdálkodás szabályain keresztül, ezért a környezet védelmére vonatkozó általános szabályok megsértése a hulladékgazdálkodásra vonatkozó speciális szabályok megsértésével szükségszerûen együtt jár, és ez fordítva is igaz. Hangsúlyozza a Legfelsõbb Bíróság, hogy a környezet védelmét szolgáló elõírások megszegése – akkor is, ha a környezet védelmének általános szabályaihoz képest egy speciális területen valósul meg –, szükségszerûen vonja maga után a bírság kiszabását. A hulladékgazdálkodási bírság a környezet védelmének egy területét érintõ bírság, a Kt. 106. § (1) bekezdésében meghatározott környezetvédelmi bírság egyik típusa, amelyrõl a törvény felhatalmazása alapján külön jogszabály – az R. – rendelkezik. Alaptalanul hivatkozott arra a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a Hgt. személyi hatálya rá – mint természetes személyre – nem terjed ki. Ezen jogértelmezésnek semmiféle – a jogszabályi rendelkezésekbõl levezethetõ – alapja nincs. A „törvény hatálya” címszó alatt a 2. § (1) bekezdés b) pontja kimondja, hogy a hatály kiterjed a hulladékgazdálkodási tevékenységekre és létesítményekre. A Hgt. 3. § h) pontja definiálja a hulladékgazdálkodás fogalmát, eszerint a hulladékkal kapcsolatos mindennemû tevékenység ide tartozik. A tevékenységet végezheti természetes és jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság is. A jogszabályi felsorolás nem taxatív, hanem példálózó jellegû. Mindebbõl következõen egyértelmû, hogy hulladékgazdálkodási tevékenységet bárki végezhet, a törvény rendelkezéseKörnyezetvédelem 2006/4. szám

a

it bárki megsértheti, így természetes személy is. Magánszemély is a törvény hatálya alá tartozik, tehát ha megsérti a törvényben foglaltakat, vele szemben hulladékgazdálkodási bírság jogszerûen kiszabható. Minderre tekintettel a Legfelsõbb Bíróság megállapította, hogy a jogerõs ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Legfelsõbb Bíróság a felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése szerint kötelezte. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése értelmében köteles. (Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság: Kfv. IV. 37.248/2005.)

II. Államigazgatási határozat 1. Bírság kiszabása üvegházhatású gázkibocsátással járó tevékenység engedély nélküli végzése esetén Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fõfelügyelõség (a továbbiakban fõfelügyelõség) az R. és P. Téglagyár és Forgalmazó Kft.-t (a továbbiakban: kft.) üvegházhatású gázkibocsátással járó tevékenység engedély nélküli végzése miatt 30 000 Ft összegû bírsággal sújtotta az alábbi tényállás alapján. Az egyes létesítmények üvegházhatású gázkibocsátásának engedélyezésérõl, nyomon követésérõl és jelentésérõl szóló 272/2004. (IX. 29.) kormányrendelet (a továbbiakban rendelet) 3. § (3) bekezdésének rendelkezése szerint „meglévõ létesítmények esetén a kibocsátási engedély iránti kérelmet e rendelet hatálybalépését követõ 30 napon belül kell benyújtani a fõfelügyelõséghez”. A rendelet 7. § (1) bekezdésére tekintettel a beadási határidõ 2004. november 14. napja volt. A kft. üvegházhatású gázkibocsátási tevékenység iránti kérelmét 2005. június 21-én nyújtotta be a fõfelügyelõségre. A késedelmes benyújtást a rendelet 1. számú melléklete 1.1. számú táblázata VIII. a) pontjának téves értelmezésével indokolták. Ezen pont szerint kibocsátási engedélyhez kötött tevékenység a „tetõcserép, tégla, tûzálló tégla gyártása 75 tonna/nap termelési kapacitáson felül és/vagy ahol a kemence térfogata 4 m3 és abban az árusûrûség a 300 kg/m3-t meghaladja”. A kft. együttes feltételként értelmezte a fenti jogszabályi rendelkezést, és a téglagyári égetõkemence 60 tonna/nap kapacitására tekintettel nem nyújtotta be korábban kérelmét. A kft. azonban kibocsátási engedélyhez kötött tevékenységet folytat, 2005. július 21-én kelt nyilatkozata szerint az égetõkemence térfogata meghaladja a 4 m3-t és a benne lévõ anyag árusûrûsége meghaladja a 300 kg/m3-t. A kft. a rendelet 2. § b) pont szerinti meglévõ létesítményt üzemeltet, melyet az illetékes környezetvédelmi felügyelõség pontforrás mûködtetési engedéllyel igazolt. A kérelemhez csatolt 2. BA-Berendezés adatlap szerint a tûzõberendezés 1991. november 1. napjától folyamatosan mûködik a jelenlegi technológiával. A rendelet 3. § (1) bekezdése szerint „2005. január 1. után az 1. számú mellékletben meghatározott üvegházhatású gázkibocsátással járó tevékenység csak a fõfelügyelõség által kiadott kibocsátási engedély alapján végezhetõ.”

V

2006_04.qxd

a

2006.07.05.

16:01

Page VI

MELLÉKLET

A rendelet 5. § (2) bekezdése szerint „amennyiben az üzemeltetõ az üvegházhatású gázok kibocsátásának nyomon követését és a jelentéstételt nem e rendeletben, a bizottság 2004/156/EK határozatában, illetve nem a kibocsátási engedélyben foglaltaknak megfelelõen végzi, vagy kibocsátási engedély nélkül üzemel” a fõfelügyelõség – a kötelességszegés súlyát és az érintett létesítmény kapacitását figyelembe véve – az üzemeltetõt határozatban ötventõl ötszázezer forintig terjedõ bírság megfizetésére, valamint a fenti kötelezettségeinek betartására kötelezi. A kft. a rendelet 1. melléklet 1. sz. táblázat VIII. a) pont szerinti engedélyhez kötött tevékenységet 2005. január 1. napjától is engedély nélkül végezte. A bírság összegének megállapításakor a fõfelügyelõség figyelembe vette a kft. téves jogértelmezésre vonatkozó indokait, az engedélykérelem saját elhatározásából történõ benyújtását és az érintett létesítmény nem jelentõs kapacitását. Fentiekre tekintettel a rendelet 5. § (2) bekezdése alapján a rendelkezõ részben foglaltak szerint hozta meg a Fõfelügyelõség határozatát. (OKTVF. 14/3549-4/2005.) 2. Kártalanítást elutasító határozat elleni fellebbezés M. Z. kérelmét, melyet az illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelõség határozatával elutasított, a természetvédelmi hatóságtól a tévesen beazonosított D.-i 0113/6, 0109/66 és 0109/68 (akkori) hrsz.-ú ingatlanok, indokolatlan ex lege védett láppá nyilvánítása miatt meghiúsult értékesítéssel kapcsolatban, a védetté nyilvánítás miatt õt ért kárának – összegszerûen: 201 686 147 Ft – megtérítését kérte. M. Z. fellebbezésében elõadta, hogy kártalanítási igénybejelentésében kérte a korábban tulajdonát képezõ, D.-i 0113/6 hrsz.-ú, valamint a 0109/66 hrsz.-ú, és 0109/68 hrsz.-ú ingatlanok indokolatlan védetté nyilvánításából származó kárának megtérítését. Fellebbezésében kifejtette, hogy a kártalanítási igénye megfelel a 276/2004. (X. 8.) kormányrendelet feltételeinek, ugyanis – álláspontja szerint – a védetté nyilvánítás egyértelmûen gazdálkodási korlátozás, amelyet állandó jelleggel jegyeztek be. Ezen nem változtat az a tény, hogy az állandó védettséget indokolatlan volta miatt késõbb törölték. Véleménye szerint a Tvt. 72. § (1) bekezdése alapján a tulajdonos tényleges kárát kell megtéríteni, és ez esetben közömbös lehet, hogy a védetté nyilvánítás indokolt volt-e vagy sem. Fellebbezõ álláspontja szerint nem felel meg a valóságnak, hogy a 0113/6 hrsz.-ú ingatlanra tévesen jegyezte rá a földhivatal a védettséget, mivel az igazgatóság levelében a D.-i 0113/3 hrsz.-ú ingatlanra kérte a védettség bejegyzését, azonban ez az ingatlan megosztásra került, és így csak a megosztás után ebbõl keletkezett 0113/6 hrsz.-ú ingatlanra tudta a földhivatal rájegyezni a védettséget, így ez nem tévesen történt. Fellebbezõ kifogásolta a határozat indokolásának azon megállapítását, amely szerint arra nyilatkozatot tett, hogy a tárgyi ügyben a védett jogi jelleg bejegyeztetése miatt semmilyen követelést, igényt nem támaszt a természetvédelmi hatósággal szemben, mivel – állítása szerint – ez nem felel meg a valóságnak. Fellebbezõ a felsoroltak alapján kérte az elsõfokú határozat felülvizsgálatát. Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fõfelügyelõség megállapítása szerint a fellebbezés nem megalapozott az alábbiak szerint:

VI

A természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 72. §-a értelmében: „72 § (1) A védett természeti területeken természetvédelmi érdekbõl – az e törvény hatálybalépését követõen – elrendelt gazdálkodási korlátozás, illetve tilalom esetén vagy a termelésszerkezet jelentõs megváltoztatásának elõírása következtében a tulajdonos vagy – amennyiben a tulajdonos a terület használatát átengedi – a jogszerû használó tényleges kárát meg kell téríteni. (2) Kártalanítási igényt nem keletkeztet: a) védett természeti területen a természeti kár [37. § (3) bekezdésében meghatározott tevékenységgel okozott kár] megelõzése és megakadályozása érdekében jogszerûen elõírt korlátozás vagy tilalom; b) amennyiben a kár bekövetkeztét, illetve az (1) bekezdésben és (4) bekezdés elsõ fordulatában meghatározott hatósági határozat meghozatalát a tulajdonos vagy a jogszerû használó jogellenes magatartása eredményezte; c) amennyiben a kár más forrásból megtérült; d) a tulajdonos vagy a jogszerû használó (1), (3) és (4) bekezdésben meghatározott korlátozásból, tilalomból, valamint kötelezettség elõírásából származó többletköltségei az általa igénybe vett támogatásokból megtérülnek. (3) Amennyiben az ideiglenes védetté nyilvánítás, a tulajdonos vagy – amennyiben a tulajdonos a terület használatát átengedi – a jogszerû használó részére az ideiglenes védetté nyilvánításból eredõ tényleges kárt meg kell téríteni. Ha az ideiglenes védetté nyilvánítást végleges védetté nyilvánítás követi, a teljes idõre az (1) bekezdés szerint jár kártalanítás. (4) Ha védett természeti területen kívül elrendelt természetvédelmi célú korlátozás, tilalom, egyéb hatósági kötelezés miatt a tulajdonos vagy – amennyiben a tulajdonos a terület használatát átengedi – a jogszerû használó jelentõs mértékû termelésszerkezet változtatásra kényszerül, kártalanítására a (3) bekezdés elsõ fordulatában meghatározottak az irányadóak. (5) Az (1), (3) és (4) bekezdés szerinti kártalanítás részletes szabályait – a 72/A. §-ban meghatározott kivétellel – a kormány rendeletben határozza meg.” A természet védelmét szolgáló egyes támogatásokra, valamint kártalanításra vonatkozó részletes szabályokról szóló 276/2004. (X. 8.) kormányrendelet 5. § szerint: „5. § (1) Kártalanítás igényelhetõ: a) a védett természeti területeken természetvédelmi érdekbõl elrendelt gazdálkodási korlátozással, tilalommal vagy jelentõs mértékû termelésszerkezet-változtatással [Tvt. 72. § (1) bek.], b) az indokolatlan ideiglenes védetté nyilvánítással [Tvt. 72. § (3) bekezdésének elsõ mondata], c) indokolt ideiglenes védetté nyilvánítással [Tvt. 72. § (3) bekezdésének második mondata], d) a védett természeti területeken kívül természetvédelmi érdekbõl elrendelt korlátozás, tilalom, egyéb hatósági kötelezés miatt bekövetkezõ jelentõs mértékû termelésszerkezetváltoztatással [Tvt. 72. § (4) bek.], okozott tényleges károk megtérítésére. (2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti ideiglenes védetté nyilvánítás akkor tekinthetõ indokolatlannak, ha azt a Tvt. 27. § (2) bekezdésében meghatározott idõn belül nem követi végleges védetté nyilvánítás. Ha az ideiglenesen védetté nyilvánított területnek csak egy része kerül véglegesen védetté nyilvánításra, a kártalanítási igény arra a területrészre korlátozódik, amelynek végleges védett nyilvánítása nem történt meg. 6. § (1) A kártalanítási igényt – a (2) bekezdésre figyelemmel – a tulajdonos, illetve jogszerû használó, ideértve a földtulajdonhoz kötõdõ vagyoni értékû jog jogosultját is (a továbbiakban együtt: kártalanításra jogosult) nyújtja be, akiKörnyezetvédelem 2006/4. szám

2006_04.qxd

2006.07.05.

16:01

Page VII

MELLÉKLET

nek az 5. § (1) bekezdés szerinti korlátozást, tilalmat, ideiglenes védetté nyilvánítást megállapító határozat, illetve egyéb hatósági kötelezés jogerõre emelkedésekor és a kár bekövetkezésekor is az ingatlan a tulajdonában, illetve jogszerû használatában állt, illetõleg azon más jogszerû tevékenységet folytatott.” A fõfelügyelõség a rendelkezésre álló iratokból megállapította, hogy fellebbezõ a nemzetipark-igazgatósághoz (a továbbiakban: igazgatóság) benyújtott, és ott 2004. december 28-án iktatott beadványában a D.-i 0113/6., 0109/66. és a 0109/68. hrsz.ú, korábban tulajdonát képezõ ingatlanok indokolatlan ex lege védett láppá nyilvánítása miatt kért kártalanítást, a 276/2004. (X. 8.) kormányrendelet 5. § (1) bek. a) pontjára hivatkozással, mivel – állítása szerint – a téves védetté nyilvánítás következtében 2001-ben meghiúsult az ingatlanok értékesítése. A védetté nyilvánítás miatt kárát 201 686 147 Ft-ban határozta meg, arra hivatkozással, hogy az ingatlanokat értékesítésre hirdette meg, több vevõ is jelentkezett, a kialkudott eladási ár 8000 Ft volt négyzetméterenként, a védett jellegnek a tulajdoni lapokra történt rájegyeztetése miatt azonban ekkor nem tudta eladni az ingatlanokat. Ezt követõen, a védett jelleg törlése után tudott csak ismét tárgyalásokat kezdeni az értékesítésrõl, azonban a korábbi vevõjelöltek már más ingatlanokat vásároltak. Végül 2003. október 8-án adta el ingatlanait 8000 Ft/m2 áron, összesen 1 037 568 000 Ft-ért. Fellebbezõ a kérelméhez csatolta a vételi szándékot bizonyító iratok másolatait és az adásvételi szerzõdést. A kárigényét a védettség jogi jellegû földhivatali rájegyzése (2001. június 6.) és az igazgatóságnak a terület láp voltának nemleges megállapításáról szóló határozata meghozatala (2003. március 14.) közötti idõszakra számolva nyújtotta be, a tényleges értékesítés során elért (és az egyik árajánlatban is szereplõ) összeggel számolva, a Ptk. szerinti kamat mértékét figyelembe véve. A felterjesztett iratok szerint az igazgatóság a „védett terület” jogi jelleg bejegyzését kérelmezte a D.-i Földhivataltól, az akkor a fellebbezõ tulajdonát képezõ, D-i 0109/66, 0109/68 hrsz.-ú ingatlanokra. A Pest Megyei Földhivatal II. fokú határozatában rendelte el az ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzést. A másodfokú határozat alapján a körzeti földhivatal a 67.647/2001. sz. határozatával bejegyezte a védettséget a D-i 0113/6 hrsz.-ú a 0109/66 hrsz.-ú és a 0109/68.hrsz.-ú ingatlanokra. Fellebbezõ a Pest Megyei Földhivatal fenti határozatát megtámadta a Pest Megyei Bíróság elõtt a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt. Idõközben, 2003-ban megszületett az Alkotmánybíróság 53/2002. (XI. 28.) AB határozata, amely megszüntette az ex lege lápokkal kapcsolatos bizonytalan jogi helyzetet. Az igazgatóság az AB-határozat és az azt követõ törvénymódosítás alapján megkezdte a lápokkal kapcsolatos felülvizsgálatot, és 2003. március 14-én határozatot hozott a fellebbezõ akkori tulajdonát képezõ D-i 0113/6 hrsz. alatti, az ingatlan-nyilvántartás szerint 5627 m2 kiterjedésû nádas, gyep mûvelési ágú, valamint az idõközbeni megosztások során kialakult D.-i 019/76-89. hrsz.-ú 124 069 m2 kiterjedésû, nádas, gyep mûvelési ágú földrészek láp voltának nemleges megállapításáról, és a védettség jogi jelleg törlésre került, majd ezt követõen fellebbezõ az ingatlanokat értékesítette. Idõközben a D.-i Körzeti Földhivatal a 69.614/2002. számú határozatával megosztotta a D.-i 0109/66. hrsz. és a 0109/68. hrsz. alatti területeket, így kialakítva a D.-i 0109/76-89. hrsz.ú ingatlanokat. A fellebbezésben szereplõ észrevétellel kapcsolatban, amely szerint a 0113/6. hrsz.-ú ingatlanra vonatkozóan a földKörnyezetvédelem 2006/4. szám

a

hivatal bejegyzése nem téves a védettséget illetõen, mivel arra az igazgatóság kérelme alapján került sor, ugyanis a 0113/3. hrsz.-ú ingatlanra kérte a védettség bejegyzését az igazgatóság, amely ingatlan megosztásra került és ezért csak a megosztás után ebbõl keletkezett 0113/6. hrsz.-ú ingatlanra tudta a földhivatal a védettséget rájegyezni, a rendelkezésre álló iratokból a fellebbezõ állítása nem igazolható. Az iratok között a 0113/6 hrsz.-ú ingatlanra vonatkozó tulajdonilap-másolat – szemlekivonat – található, amely nem tartalmazza az ingatlanmegosztást kimondó földhivatali határozatra való utalást, de annak, hogy a földhivatal tévesen jegyezte-e be a védettséget, vagy sem, a jelen ügyben nincs relevanciája. Megállapítást nyert, hogy a jelen ügyben a már elõzõekben hivatkozott 276/2004. (X. 8.) kormányrendeletre (a továbbiakban: kormányrendelet) alapítva kártalanítás nem igényelhetõ a következõk miatt: A kormányrendelet 1. §-a szerint: „1. § A rendelet hatálya: a) a védett természeti területek és értékek védelmét szolgáló állami támogatásra [Tvt. 71. § (1) és (2) bekezdés] (a továbbiakban: természetvédelmi támogatás), b) a védett természeti területeken természetvédelmi érdekbõl elrendelt gazdálkodási korlátozás, illetve tilalom esetén vagy a termelésszerkezet jelentõs megváltoztatásának elõírása következtében felmerülõ kártalanításra (Tvt. 72.) (a továbbiakban: természetvédelmi kártalanítás) terjed ki. A kormányrendelet 5. § (1) bekezdése tételesen meghatározza azokat az eseteket, amelyekben kártalanítás igényelhetõ. A kormányrendelet 5. § (1) bekezdésében a kártalanítási igény benyújtási alapjaként meghatározott négy károkozási helyzet a természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. törvény által egyértelmûen szabályozott, konkrétan hivatkozott eseteknek felel meg. Ebbõl következõen a kormányrendeletben foglalt elõírásokat nem lehet kiterjesztõen értelmezni, ezért azokat az ex lege védett lápok indokolatlan kijelölése következtében esetlegesen okozott károkra nem lehet alkalmazni. A jelen esetben fellebbezõnek a hivatkozott ingatlanaira a természetvédelmi hatóság nem rendelt el gazdálkodási korlátozást, tilalmat, illetve jelentõs mértékû termelésszerkezetváltoztatást, amely alapján kártalanítás lenne igényelhetõ. A felsoroltak alapján megállapítást nyert, hogy az elsõfokú természetvédelmi hatóság határozata megalapozott és jogszerû, ezért azt az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított és kiegészített 1957. évi IV. törvény (Áe.) 66. § (2) bekezdése alapján helybenhagytam. Meg kell jegyezni, hogy a fellebbezõ iratellenesnek minõsítette az elsõfokú határozat indokolásában szereplõ megállapítást, amely szerint nyilatkozott volna arra vonatkozóan, hogy a tárgyi ügyben védett jogi jelleg bejegyeztetése miatt semmilyen követelést, igényt nem támaszt a természetvédelmi hatósággal szemben. Megállapítást nyert, hogy a felülvizsgált, felterjesztett iratok között szerepel a nemzetipark-igazgatóság és fellebbezõ közötti, 2003. március 14-én kelt megállapodás, amelynek 4. pontja a következõket tartalmazza: M. Z. kijelenti, hogy a területeit illetõen védett jogi jelleg törlése iránti kérelem földhivatalhoz történõ benyújtását követõen és azoknak a védett területek listájáról való kivételének a KvVM TvH felé történõ kezdeményezése esetén a nemzetipark,igazgatósággal szemben a védett jogi jelleg bejegyeztetése miatt semmilyen követelést, igényt nem támaszt.” Határozatom bírósági úton történõ felülvizsgálatának lehetõségét az Áe. 72. § (2) bekezdése biztosítja. (OKTVF: 14/1014/4/2005.)

VII

2006_04.qxd

a

2006.07.05.

16:01

Page VIII

MELLÉKLET

III. Az Európai Unió hivatalos lapjának magyar nyelvû kiadásában megjelent jogi aktusokról a környezetvédelem, természetvédelem és vízügy területén [a közösségi jogi aktusok világhálón (interneten) való térítésmentes elérhetõsége]: http://europa.eu.int/eur-lex/lex/JOIndex.do?ihmlang.hu 49. évfolyam L 064. szám (2006. március 4.) • Az Európai Parlament és a Tanács 2006/7/EK irányelve (2006. február 15.) a fürdõvizek minõségérõl és a 76/160/EGK irányelv hatályon kívül helyezésérõl. • Az Európai Parlament és a Tanács 2006/11/EK irányelve (2006. február 15.) a közösség vízi környezetébe bocsátott egyes veszélyes anyagok által okozott szennyezésrõl (kodifikált változat). 49. évfolyam L 066. szám (2006. március 8.) Jogi aktusok, amelyek közzététele nem kötelezõ Bizottság 2006/189/EK: • A Bizottság határozata (2006. február 28.) a vizek mezõgazdasági eredetû nitrátszennyezéssel szembeni védelmérõl szóló 91/676/EGK tanácsi irányelv alapján az Ausztria által kérelmezett eltérés engedélyezésérõl [az értesítés a C(2006) 590. számú dokumentummal történt.]. 49. évfolyam: L 070. sz. (2006. március 9.) Jogi aktusok, amelyek közzététele nem kötelezõ Bizottság 2006/193/EK: • A Bizottság határozata (2006. március 1.) a 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet keretében az EMASlogónak a szállítási vagy harmadlagos csomagoláson, kivételes esetként történõ felhasználására irányadó szabályok megállapításáról (az értesítés a C(2006) 306. számú dokumentummal történt). 2006/194/EK: A Bizottság határozata (2006. március 2.) a környezetszennyezés integrált megelõzésérõl és csökkentésérõl (IPPC) szóló 96/61/EK tanácsi irányelvvel kapcsolatos kérdõív létrehozásáról (az értesítés a C(2006) 598. számú dokumentummal történt). 49. évfolyam L 076. szám (2006. március 15.) Jogi aktusok, amelyek közzététele nem kötelezõ Bizottság 2006/210/EK: • A Bizottság határozata (2006. február 28.) magas szintû nemzeti szabályozási szakértõi csoport létrehozásáról. 2006/211/EK: • A Bizottság határozata (2006. március 8.) a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban mûködõ ajánlatkérõk beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 30. cikke (1) bekezdése hatályának az angliai, skóciai és walesi villamosenergia-termelésre való kiterjesztésérõl (az értesítés a C(2006) 690. számú dokumentummal történt).

VIII

49. évfolyam: L 084. szám (2006. március 23.) Jogi aktusok, amelyek közzététele nem kötelezõ Bizottság 2006/237/EK: • A Bizottság határozata (2005. június 22.) a Hollandia által az AVR javára a veszélyes hulladékok feldolgozásának céljából alkalmazott támogatási intézkedésekrõl (az értesítés a C(2005) 1789. számú dokumentummal történt). Helyesbítések Helyesbítés a biocid termékek forgalomba hozataláról szóló 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. cikkének (2) bekezdésében említett tízéves munkaprogram második szakaszáról, valamint az 1896/2000/EK rendelet módosításáról szóló, 2003. november 4-i 2032/2003/EK bizottsági rendelethez (HL L 307., 2003. 11. 24.). Helyesbítés a biocid termékek forgalomba hozataláról szóló 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. cikkének (2) bekezdésében említett tízéves munkaprogram második szakaszáról szóló 2032/2003/EK rendelet módosításáról szóló, 2005. június 13-i 1048/2005/EK bizottsági rendelethez. (HL L 178., 2005. 7. 9.) 49. évfolyam L 102. szám (2006. április 11.) Nyilatkozat • Az Európai Parlament és a Tanács 2006/21/EK irányelve (2006. március 15.) az ásványi nyersanyag-kitermelõ iparban keletkezõ hulladék kezelésérõl és a 2004/35/EK irányelv módosításáról. 49. évfolyam L 107. szám (2006. április 20.) Kötelezõen közzéteendõ jogi aktusok • A Bizottság 605/2006/EK rendelete (2006. április 19.) az egyes vadon élõ állat- és növényfajok példányainak a Közösségbe történõ behozatalának felfüggesztésérõl szóló 349/2003/EK rendelet módosításáról. 49. évfolyam L 111. szám (2006. április 25.) Helyesbítés • Helyesbítés a fürdõvizek minõségérõl és a 76/160/EGK irányelv hatályon kívül helyezésérõl szóló, 2006. február 15-i 2006/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvhez (HL L 64., 2006. 3. 4.). 49. évfolyam L 114. szám (2006. április 27.) Kötelezõen közzéteendõ jogi aktusok • Az Európai Parlament és a Tanács 2006/12/EK irányelve (2006. április 5.) a hulladékokról. 49. évfolyam L 115. szám (2006. április 28.) Jogi aktusok, amelyek közzététele nem kötelezõ Bizottság 2006/310/EK: A Bizottság határozata (2006. április 21.) a 2002/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv mellékletének az ólom alkalmazására vonatkozó mentességek tekintetében, a mûszaki haladáshoz való hozzáigazítás céljából történõ módosításáról (az értesítés a C(2006) 1622. számú dokumentummal történt).

Környezetvédelem 2006/4. szám