Zene nélkül mit érek én? A következőekben a Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium egyik tehetséges diákjával készített interjút olvashatjátok, aki a lemezlovasok között igen elismert, és ez a siker egyre csak gyarapszik. A szóban forgó fiú igen kellemes benyomást keltett az interjú alatt, nagyon nyitott és barátságos volt, de ennek ellenére komolyan vette a feladatát, próbált minél több dolgot elmondani erről a szakmáról, bemutatni az érdekességeit, előnyeit, valamint azt, hogy miért is szereti ő annyira ezt a számára kikapcsolódást jelentő műfajt. Most ebből az interjúból olvashattok részleteket. Bemutatkoznál nekünk? Fehér Ádámnak hívnak, 19 éves vagyok, Mezőberényi lakos. Egy fiú és egy lány testvér mellett a legfiatalabb gyermek. Iskolánkról, mint tehetségpontról mit gondolsz? Milyen osztályba jársz? 13/A osztályos tanuló vagyok, idén érettségizek, az iskolában többnyire megkaptam a lehetőségeket a tehetségem kibontakozására és fejlesztésére.
Mi a kedvenc hobbid? Hobbim a kosárlabda és a zenélés, vagyis pontosabban dj vagyok, de ez inkább már több, mint hobbi.
Miben vagy tehetséges? Szerintem az én tehetségem valahol a zeneiparban keresendő. Szórakozóhelyekre járok, ahol próbálom kielégíteni az éppen jelenlévő közönség igényeit a saját stílusommal, valamint az iskola rádiójának működésében is döntő szerepet vállalok. Ezzel foglalkozom és szeretem, amit teszek.
Mennyi időt kell rászánnod a tehetséged fejlesztésére? Milyen szinten teljesíted azt? Ez napi gyakorlást igényel. Úgy értem, hogy napi szinten készen kell állni az új zenékkel, mikor jelenik meg, mi az aktuális sláger és melyik számokat hol lehet lejátszani, mennyire ismeri a közönség, a rádióba minél változatosabb legyen az adás és ezáltal rengeteg zenének kell fejben meglennie dallammal és címmel együtt. Szintnek az amatőrt mondanám, habár minden nap az iskola rádiójában hallható vagyok és havonta egy fellépést vállalok szórakozóhelyeken, de ettől függetlenül nem tekinteném magamat se profinak, de fél profinak sem, attól függetlenül, amit technikailag meg tudok valósítani mindkét területen. Mióta csinálod azt, amiben tehetséges vagy? Az iskola rádió mikrofonja mögött 2 éve vagyok hallható, a dj ,,szakmában” pedig 11 éves korom óta szerepelek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy 11 éves voltam, amikor felfedeztem ezt a fajta életstílust - mert ez az - és elkezdtem utánajárni, hogy mit is jelent dj-nek lenni. Végig próbáltam az összes létező programot és próbáltam építgetni az egyéniségem a zenében. Természetesen a zene szeretete mindig megvolt szülőkön és nagyszülőkön keresztül is. 2010 volt az az év, amikor Bereczki Zoltán barátommal elsőnek összeálltunk, mint dj páros. Akkor együtt nagy sikert arattunk, és azóta is együtt zenélünk, de csak iskolai szinten, kollégiumi bulikban. Az áttörés, az valahol 2011 nyarán lehetett, amikor felkeresett bennünket a helyi szórakozóhely tulajdonosa, hogy hallotta mit is csinálunk mi és adna egy lehetőséget. Ez volt az első komolyabb lehetőség, ami már nem iskolánkon belül volt, hanem szórakozóhelyen. Azóta visszatérő dj-k vagyunk ott és remélhetőleg meg is vannak velünk elégedve.
Milyen versenyeken voltál, mi a legmagasabb eredményed? Sok versenyt megjártunk, szoktuk a megmérettetések hangulatát, ismerkedtünk az ellenfelekkel és próbára tettük magunkat sokáig eredménytelenül, de nem adtuk fel és tovább próbálkoztunk. Az első siker 2012 elején lehetett, amikor egy versenyre neveztünk a saját mixünkkel. A mix tetszett a zsűrinek és lehetőséget kaptunk a második fordulóban a VEN-en (Veszprémi Egyetemi Napok). Itt már élő showról volt szó. A verseny különösebben nem hozott eredményt, ám jókor voltunk jó helyen és a kötelező 1 óra helyett megkértek, hogy zenéljünk kicsit többet, így 3 órán keresztül szórakoztathattuk a közönséget a zenéinkkel. Legjobb eredményként kettőt is kiemelnék. Az első az, amikor az East Fest-en zenélhettünk 2013 nyarán. Szintén egy mixet kellett leadni a zsűrinek. A kategóriánkban elsők lettünk, ezáltal mi nyithattuk meg a Ballantines színpadát a fesztiválon. Fantasztikus élmény volt, a színpad tömve volt és körülbelül 800-900 ember bulizott velünk. A második a rádióhoz kapcsolódik. A Diák Újságíró Egyesületnek (DUE) kellett leadni egy 15 perces rádiómixet. Ezen a versenyen országos harmadikok lettünk a saját pályázatunkkal szintén 2013-ben. Ezzel együtt eljuthattunk a DUE nyári táborába, ahol rengeteg tapasztalatot szereztünk és első évesek lévén teljes reggeli műsort is vállaltunk, amit nem sokan szoktak, persze egy kis segítséget azért kaptunk.
Legnagyobb élményed ezzel kapcsolatban? Legnagyobb élménynek csakis az East Fest-et tudnám felhozni. Egyszerűen hihetetlen volt látni, ahogy az a rengeteg ember csak nekünk él és bulizik. Olyan előadók színpadai elől tudtuk elcsábítani az embereket, mint a Hősök vagy a Road.
Milyen körülmények szükségesek ehhez a szakmához, valamint vannak-e nehézségek? Mindennek megvannak a saját nehézségei. A dj-knek a közönség figyelmét nehéz megragadni és mindig újat nyújtani, olyat, amit mások nem tudnak. Az egyik legnagyobb nehézség az, hogy van, amikor egész éjszaka a pultban kell állni és zenélni, amely igazán megterhelő fizikailag, főleg, hogy azt a 8 órát nem csak végigálljuk, hanem végig is bulizzuk és közben nagy mosollyal fordulunk a közönség felé. Rengeteg készülést igényel, mind a rádiós része, mind a dj része a dolognak és sok időt elvesz, de amikor pozitív visszajelzést kap az ember, akkor érzi igazán, hogy minden fáradságot megért. Kik segítenek neked a pályád előrehaladásában? Segítséget sok mindenkitől kapunk. Akik csak tudnak teljes erejükkel támogatnak. Gondolok itt a családra, barátokra és a kedveseinkre. Az iskolánktól is sok lehetőséget kaptunk. Hangosíthattunk és levezethettünk műsorokat, bulikat szervezhettünk a kollégiumban. Sokat köszönhetünk az iskolánknak, hiszen itt kaptuk az első lehetőségeket a gyakorlásra, kibontakozásra, innen indult az egész „pályánk”. Milyen a tanulmányi eredményed? Tanulmányaimban a gyenge négyes szintet tudom hozni. Ami érdekel és közel áll hozzám abból jó vagyok, a többiből meg tartom a szintet és ahhoz mérten is a legjobb eredményt próbálom elérni.
Mennyire van időd a hobbid mellett a családra, barátokra, iskolára, stb.? Mindenre megpróbálok megfelelő időt szakítani, több kevesebb sikerrel. Ez attól is függ, hogy éppen mire kell koncentrálni, mi az adott cél, és mit is akarok elérni azon a napon, abban a hónapban vagy akár az adott évben. Lehetőségeim szerint próbálom megtalálni a megfelelő egyensúlyt és mindenkinek megadni azt az időt, ami jár neki. Mennyire szereted azt, amit csinálsz? Nekem a zene az életem. Ha nem lenne az iskolarádió, vagy éppen nem lennék benne a lemezlovasságban, akkor nem is tudom mit kezdenék a szabadidőmmel. Annyira a részemmé vált ez az egész, hogy nem is tudnék mást csinálni. Ez éltet és tölt fel energiával. Amikor látom, hogy az emberek mennyire jól tudják érezni magukat, vagy épp szólnak, hogy épp a kedvenc számuk volt a rádióban és ezzel szebbé tettük a napjukat, az engem is jó érzéssel tölt el. Szeretem, amit csinálok, és minden erőmet beleadom. Merre szeretnél továbbtanulni, milyen irányban képzed magad? Az elsődleges célomnak Szegedet érzem és ott is az informatikai irányok állnak közelebb hozzám. Elsőként gazdaságinformatikára szeretnék jelentkezni, ha esetleg nem vennének fel akkor is valamerre ezen a területen, de ha minden kötél szakad, akkor valamilyen hangtechnikai irányzat érdekelne, viszont szeretném, ha ez csak egy második megoldás lenne az egyetem mellett, hiszen a mai világban fontos, hogy az ember több lábon tudjon állni és én is erre fogok törekedni.
Végül szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy én készíthettem el ezzel a tehetséges fiatalemberrel az interjút. További sikereket és boldogságot kívánok neki a jövőben, de azt hiszem, ezt ő teljesíteni is fogja, hiszen mindenki olvashatta, neki ez jelenti az életet, ez az, amiben meglelte önmagát és ennél talán nincs is fontosabb. Köszönöm Ádám! Készítette: Oros Petra
