ZÁRTTÉRI APRÓVADTENYÉSZTÉS

Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Vadvilág Megőrzési Intézet

ZÁRTTÉRI APRÓVADTENYÉSZTÉS

Jegyzet vadgazda mérnök szakos hallgatók részére

Dr Ákoshegyi Imre

Gödöllő 2005

TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS ......................................................................................................................... 4 2. A TENYÉSZTETT APRÓVAD FAJOK............................................................................... 7 2.1. FÁCÁN (Phasianus colchicus) ...................................................................................... 7 2.1.1. Nyakörv nélküli vadászfácánok ............................................................................... 7 2.1.2. Nyakörves vadászfácánok ........................................................................................ 8 2.2. FOGOLY........................................................................................................................ 9 2.3. VADKACSA .................................................................................................................. 9 2.4. MEZEI NYÚL (Lepus europaeus) .............................................................................. 10 3. APRÓVAD TELEPEK LÉTESÍTÉSE ................................................................................ 11 3.1. A TERVEZÉS MEGHATÁROZÓ SZEMPONTJAI .............................................. 11 3.1.1 Teljes vagy részleges vertikum ............................................................................... 11 3.1.2. Fizikailag egy vagy több telephelyen..................................................................... 11 3.1.3. Kibocsátott mennyiség (telep kapacitása).............................................................. 12 3.1.4. Munkaerő. Szociális és adminisztratív létesítmények ........................................... 13 3.2. KÖRNYEZETI FELTÉTELEK ................................................................................ 13 3.2.1. Domborzati viszonyok és szélvédelem .................................................................. 13 3.2.2. Talajviszonyok ....................................................................................................... 14 3.2.3. Természetes víz ...................................................................................................... 14 3.2.4. Vezetékes vízellátás ............................................................................................... 14 3.2.5. Energiaellátás ......................................................................................................... 14 3.2.6. Úthálózat ................................................................................................................ 15 3.2.7. Elhatárolás, védőtávolságok................................................................................... 15 3.2.8. Higiénia, járványvédelem....................................................................................... 16 3.2.9. Szőrmés és szárnyas ragadozók elleni védelem..................................................... 16 4. TELEPEK TERVEZÉSE ..................................................................................................... 17 4.1. TELEP SZERKEZETE .............................................................................................. 17 4.2. TECHNOLÓGIA TERVEZÉSE ............................................................................... 18 5. MEGVALÓSÍTÁS............................................................................................................... 21 5.1. MŰTÁRGYAK, ÉPÜLETEK .................................................................................... 21 5.1.1. Kerítések, kapuk..................................................................................................... 21 5.1.2. Épületek.................................................................................................................. 22 5.2. BERENDEZÉSEK ...................................................................................................... 30 5.2.1. Etetők ..................................................................................................................... 30 5.2.2. Itatók....................................................................................................................... 30 5.2.3. Ketrecek, tojófészkek ............................................................................................. 31 5.2.4. Fűtési rendszerek.................................................................................................... 32 5.2.5. Keltető gépek és egyéb berendezések .................................................................... 36

1

6. SZÁRNYASVADTELEP BETELEPÍTÉSE ÉS ÜZEMELTETÉSE .................................. 38 6.1. TENYÉSZANYAG KIVÁLASZTÁSA ..................................................................... 38 6.1.1. Tojó törzsállomány kiválasztása, illetve értékelése a termelés és gazdaságosság szempontjai szerint........................................................................................................... 40 6.1.2. Fogoly tenyészanyag kiválasztása.......................................................................... 44 6.1.3. Vadkacsa tenyészanyag kiválasztása ..................................................................... 45 7. TOJATÁS............................................................................................................................. 46 7.1. TERMÉSZETES CIKLUS SZERINTI TOJATÁS ................................................. 46 7.2. FÉNYPROGRAMOS TOJATÁS .............................................................................. 46 7.3. TOJATÁS SODRONYON ......................................................................................... 47 7.4. TOJATÁS KIS VOLIERBEN.................................................................................... 47 7.5. TOJATÁS NAGY CSOPORTBAN ........................................................................... 48 7.6. TOJATÁS PÁRBAN (fogoly)..................................................................................... 48 7.7. TOJATÁS TOJÓFÉSZEKBEN (vadkacsa) .............................................................. 49 8. AZ EMBRIÓ FEJLŐDÉSE A TOJÁSBAN ........................................................................ 51 9. MESTERSÉGES (GÉPI) KELTETÉS................................................................................. 53 9.1. KELTETŐ HÁZ.......................................................................................................... 53 9.2. KELTETŐGÉPEK ..................................................................................................... 53 9.3. A KELTETÉS TECHNOLÓGIÁJA ......................................................................... 54 10. NAPOS ÁLLATOK FOGADÁSA ÉS FELNEVELÉSE .................................................. 60 10.1. CSIBE/KISKACSA FOGADÁSA ........................................................................... 60 10.2. FÁCÁN NEVELÉS ................................................................................................... 61 10.2.1. Előnevelés (1-30 nap) .......................................................................................... 61 10.2.2. Középnevelés (30-60 nap).................................................................................... 64 10.2.3. Utónevelés (60 napos kortól) volierben ............................................................... 64 10.3. FOGOLY NEVELÉS ................................................................................................ 64 10.3.1. Nevelés drótsodronyos ketrecben és kifutóban.................................................... 65 10.3.2. Nevelés mélyalmos nevelőházban és csatlakozó kifutóban................................. 65 10.4. VADKACSA NEVELÉS........................................................................................... 66 11. KIBOCSÁTÁS................................................................................................................... 68 11.1. FÁCÁN....................................................................................................................... 68 11.2. FOGOLY.................................................................................................................... 72 11.3. VADKACSA .............................................................................................................. 73 12. A TÖRZSÁLLOMÁNY TÁROLÁSA, TELELTETÉSE.................................................. 74 12.1. FÁCÁN....................................................................................................................... 74 12.2. FOGOLY.................................................................................................................... 75 12.3. VADKACSA .............................................................................................................. 75 13. TAKARMÁNYOZÁS........................................................................................................ 76 13.1. FÁCÁN....................................................................................................................... 76 2

13.1.1. Takarmányok........................................................................................................ 76 13.1.2. A takarmányozás technológiája ........................................................................... 78 13.2. FOGOLY.................................................................................................................... 79 13.3. VADKACSA .............................................................................................................. 81 13.4. MEZEI NYÚL ........................................................................................................... 82 13.5. A TAKARMÁNYOZÁS HIGIÉNIÁJA .................................................................. 82 14. ÁLLATHIGIÉNIA............................................................................................................. 84 14.1. A FERTŐZÉS BEHURCOLÁSÁNAK, TERJEDÉSÉNEK MEGAKADÁLYOZÁSA .................................................................................................. 84 14.2. IMMUNIZÁLÁS ........................................................................................................ 85 14.3. JÓ ÁLTALÁNOS ELLENÁLLÓKÉPESSÉG ......................................................... 85 15. MEZEI NYÚL MESTERSÉGES TENYÉSZTÉSE .......................................................... 86 15.1. TELEP........................................................................................................................ 86 15.2. KETRECEK .............................................................................................................. 86 15.3. TENYÉSZTÉS........................................................................................................... 87 15.4. TARTÁSTECHNOLÓGIA ...................................................................................... 88 15.5. TAKARMÁNYOZÁS ............................................................................................... 88 16. VADVÉDELEM ................................................................................................................ 89 17. MUNKAVÉDELEM, BALESETMEGELŐZÉS .............................................................. 90 18. IRODALOMJEGYZÉK..................................................................................................... 92

3

1. BEVEZETÉS A magyar vadgazdálkodás megítélését és hírnevét az apróvad gazdálkodás és eredményes szárnyasvad tenyésztés is kedvezően befolyásolta. A szárnyasvad tenyésztésnek Magyarországon évszázados hagyománya van. A királyi vadászterületeken, majd később a nagybirtokokon is folyt a kor színvonalának megfelelő fácántenyésztés. Vadaskertek már az ókortól kezdve, világszerte voltak. Magyarországon részben nyelvi emlékekből következtetve, részben feljegyzésekből tudjuk, hogy ha korábban nem is, de legkésőbb a XIV. századtól léteztek vadaskertek. E kertekben hazai és külországbeli vadak egyaránt voltak. Beatrix királyné 1488-ban szarvasokat és fácánokat küldött a ferrarai hercegnek, ami azt jelenti, hogy ebben az időben már valamilyen szinten tartották, tenyésztették a fácánokat is. Az ázsiai eredetű fácánt tehát eddigre már betelepítették Magyarországra. A hiányos feljegyzések ellenére megállapíthatjuk, hogy a XVIII. és a XIX. században már tudatos fácánnevelés folyt a királyi és uradalmi vadaskertekben. A begyűjtött fácántojásokat pulykákkal keltették és mesterségesen nevelték fel. Erre utal egy feljegyzés, mely szerint a vadászok a gesztesi uradalomban 1831-ben 4 akó sört kaptak jutalomként a fácánok részére gyűjtött hangyatojásokért. A kis fácánokat a kertekben kiengedték és az időjárás viszontagságaival szemben védelmet is biztosítottak számukra a fácánkunyhókban. A XX. században már tudatos zárttéri fácán nevelés folyt. Ennek (is) tulajdonítható, hogy a századforduló táján feljegyzett 50.000-es terítékkel szemben 1937-38-as vadászidényben a lőtt madarak száma meghaladta a 320.000 darabot. A második világháború nagy visszaesést jelentett. A fácánok létszáma a háborút követő két évtizedben nőtt ugyan, de az emelkedő vadászati igényeket nem elégítette ki. Rontotta a helyzetet a mezőgazdasági termelés átalakulása is. “A nagyüzemi mezőgazdaság műszaki-technikai színvonalának fejlődése kedvezőtlenül érintette a szárnyas apróvadállományt, úgy a törzsállományban, mint a reprodukció vonatkozásában. A lecsökkent természetes szaporulat nem elégítette ki a korszerűsödő vadgazdálkodás és vadászat igényeit. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével és a korszerű mezőgazdálkodás kialakulásával egyértelművé vált, hogy a szárnyas apróvadfajok intenzív tenyésztési formáinak kialakulása nélkül folyamatos állománycsökkenés következik be. Ennek bizonyítására a fácán- és fogolyállomány alakulásának az összehasonlítása a legszembetűnőbb. 1962-ben 517 ezer fácán mellett 1,1 millió fogoly élt hazai vadászterületeken. A fogoly mesterséges tenyésztése a kidolgozott technológiák ellenére sem került széleskörű bevezetésre, minek következtében a fogolyállomány 160 ezerre lecsökkent és sor került a védetté nyilvánítására. A fácánállomány azonban a zárttéri tenyésztés eredményeként 1980-ra 1,8 millióra nőtt.” Sinkovicsné (1987) Többen a sikeres fácán kibocsátásnak tulajdonítják, hogy nemzetközi összehasonlításban a legnagyobb állománysűrűség és hasznosítás hazánkban volt.

4

1. táblázat: Teríték adatok és a fácánállomány létszám alakulása 1974/76-ban a környező országokban. Ország Magyarország Bulgária NDK Lengyelország Románia Csehszlovákia Ausztria Jugoszlávia

1000 ha/lőtt fácán 99,0 19,0 2,8 4,5 1,6 48,0 40,0 *

* nincs adat

1000 ha/becsült fácán 254 37 * 27 17 85 * 51 (Sinkovits nyomán)

Az átalakuló intenzív mezőgazdasági termelés a fácán és fogoly létszámát csökkentette. A fácánnál kedvezőtlenebb hatást jelentett a fogoly számára. A drasztikus állomány csökkenést nem ellensúlyozta semmi. A kedvezőtlen hatások oda vezettek, hogy Magyarország leggyakoribb vadászható madara védelemre szorult. Jelenleg a fogolyállomány növelésének két útját járjuk. Egyrészt szigorú korlátozásokkal engedélyezett a vadászat, másrészt az élőhely javításával igyekeznek a természetes populációt megtartani, segíteni szaporodásában. Sajnálatos, hogy sokan, akik korábban fogoly tenyésztéssel, kibocsátással foglalkoztak, anyagi okok miatt felhagytak a tevékenységgel. A magyarországi helyzet részletesebben az alábbiak szerint alakult.

5

2. táblázat: Apróvad kibocsátási és hasznosítási adatok (Csányi, 1996-2004). fácán Év

vadkacsa

mezei nyúl

kibocsátá hasznosítá kibocsátá hasznosítá kibocsátá hasznosítá hasznosítá s s s s s s s

1961. 1970.

fogoly

129 466 477 004

70 598

527 941

492 758

14 531

75 006

77 528

295 310

1980. 1 363 720

808 870

5 225

240

142 399

144 530

1985. 1 352 053

714 540

4 222

605

181 142

223 345

1990. 1 794 238

887 661

16 146

4 045

243 210

171 546

1995.

960 755

551 164

5 667

3 103

71 056

189 426

2000.

841 579

439 605

4 090

1 246

201 418

234 607

132 916

2002.

781 089

558 542

6 041

2 137

196 692

209 223

175 388

2003.

690 854

396 767

7 844

2 446

200 564

193 066

124 542

2004.

649 221

452 763

8 050

2 894

178 054

168 285

132 805

2005.

581 837

474 042

8 630

2 909

162 406

152 762

138 070

A kialakult helyzetet nem mindenki értékelte és értékeli egyértelműen pozitívnak. Pl.: “Az adatok alapján jól látható a kibocsátás alacsony hatékonysága, amelyet főként a kibocsátott mennyiség és a teríték nagysága közötti aránytalanság jelez.”(Csányi, 1996) A vadkacsa zárttéri tenyésztésében a fácánnal párhuzamosan volt egy felfutás. Mértéke arányaiban meghaladta, de abszolút számaiban sosem érte el a fácánoknál tapasztalható nagyságot. A felfutás idején a tenyésztett vadkacsa vadászata szinte mindig a (trambulinos) röptetett vadászatot jelentette. A vadkacsa vadászat 1990 után megváltozott. A félvad tenyésztett vadkacsa vadászat iránt nőtt az érdeklődés a röptetettel szemben. A 2. táblázatból látható, hogy az értékesítés nem csökkent olyan mértékben, mint a fácánnál. A mezei nyúl állomány csökkenése egész Európában megfigyelhető. A nagyobb teríték érdekében már a múlt században megpróbálkoztak a mesterséges tenyésztéssel, de a sok probléma miatt nem volt eredményes. Mind a mai napig nem dolgoztak ki olyan használható technológiát, ami gazdaságilag elfogadható eredményt hozna. A fentiekből látszik, hogy nem egyértelműen sikeres az apróvadak zárttéri tenyésztése és nagyon változó a hatékonyság megítélése. Mindezek mellett nem szabad elvetni a zárttéri tenyésztést, mert sok vadgazdálkodó úgy érzi, hogy működésének alapja a tenyésztés és kibocsátás. Most nem feladatunk állást foglalni az apróvad fajok zárttéri tenyésztése mellett vagy ellen. Célunk csupán az, hogy információt adjunk e témában az ismeretekről és felhalmozódott tapasztalatokról, hogy ha valaki a zárttéri tenyésztéssel foglalkozik, azt a tudomány mai állása szerint a lehető legjobban tehesse.

6

2. A TENYÉSZTETT APRÓVAD FAJOK A zárttéri apróvadtenyésztésben fácán, fogoly és vadkacsa található meg Magyarországon a különböző telepeken. A mezei nyúl, mint a tenyésztés lehetséges alanya esetleg szóba jöhet, de ezideig igazán eredményes tenyészetről nincs tudomásunk.

2.1. FÁCÁN (Phasianus colchicus) A mérsékelt égövön, elsősorban Eurázsiában, rendkívül elterjedt faj. Őshazája Ázsia, ahonnan telepítésekkel, a VIII. századtól először Európában, majd Észak- és DélAmerikában, Ausztráliában, Új-Zélandon és Dél-Afrikában jelent meg egyre nagyobb területeken. Ma elmondhatjuk, hogy az öt világrész lakója és talán a legelterjedtebb tyúk alkatú madár. (Mondák szerint a VIII. századnál korábban, a görög hajósok hozták Európába a Phasis (ma Rioni) folyó mellől a Fekete tenger partvidékéről, amit Colchis-nak neveztek az Ókorban. Innen Phasianus colchicus a tudományos neve. A szabadban 14-18 tojást rak. Szívesebben fut, mint repül, ha szárnyra kap, akkor röpte gyors és ritkán repül nagyobb távolságra, vagy magasra. A fácánok élettere a tengerszinttől a 4-500 m tengerszint feletti magasságig terjed. Általában a ligeterdőket kedveli, de szívesen tartózkodik sásos, nádas területeken, ahol víz is található. A zárt, összefüggő erdőket kerüli. Az erdőkkel határos mezőgazdasági területek gyakori lakója, különösen a lucernásokban fészkel szívesen. A szabad természetben érzékeny az erős (különösen a tavaszi) fagyokra és a hosszú szárazságot is rosszul tűri. Territóriumot tart, melyet a kakas a dürgési időszakban meg is véd. Hangoskodásával ide gyűjti a háremét. Gyakori megfigyelés, hogy a mesterségesen nevelt, kibocsátott fácánok vándorolnak el messzebbre különösen, ha táplálék vagy ivóvíz nincs elegendő a területen. A 21-24. napra kikelt csibék fészekhagyók, néhány nap után már messze követik anyjukat. Négyhetes korra önállóak, 5-6 hetes korban jól repülnek és felbomlik a család. A kakasok testtömege 10-30 %-kal is meghaladja a tyúkokét. A tyúkok teljes hossza 50 cm, a kakasoké 90. Egyes alfajok ennél nagyobbak is lehetnek. Az ezüstfácán – különösen hosszú farktolla miatt – 110-120 cm is lehet. A fácán csak vadászmadárként vagy díszmadárként él az ember érdeklődési körében. Az eltérő környezet és a tudatos tenyésztői válogatás következtében számos alfaja és változata ismert. Valamennyi fácánra jellemző, hogy a díszes tollruhájú kakasok mellett viszonylag egyszerű, szürkésbarna színezetű tyúkokat találunk. Éppen ezért az alfaj vagy változat leírásánál mindig a kakasokról van szó. Némelyik alfaj fehér nyakörvet visel, ami megkönnyíti az elkülönítésüket. 2.1.1. Nyakörv nélküli vadászfácánok Közönséges vagy cseh fácán (Phasianus colchicus colchicus L.) Feje és nyaka zöld színű, ércfényű tollakkal fedett. A fején meghosszabbodott tollak, fülpamacsok vannak. Szeme körül csupasz, tollal nem fedett, (különösen dürgés idején) élénkvörös, szemölcsös bőrfelület. Szeme sárga - sárgásbarna, csőre szürke vagy barnásszürke. Tollazata a háton a farkfedőkre terjedően bronzvörös, a mellen, begyen és a test oldalán bronzvörös fekete szegéllyel, hasán zöldesfekete. Szárny fedőtollai barnák, faroktollai élénkbarnák, a középső tollpáron keskeny sötét színű keresztsávokkal. Lábai szürkék, erősek, 7

tollasok, a kakasok jól fejlett sarkantyút viselnek. Átlagos testtömeg kakasoknál 1100 g, tyúkoknál 800 g. Angol sötét vadászfácán (Phasianus colchicus var. tenebrosus Hachisuka) A test elülső fele (fej, nyak, hát elülső fele, mell és oldalak) sötétzöld, a mellen és az oldalakon sárgás foltokkal. A hát a hátsó felén barnászöld, a has és a szárny fedőtollak sötétbarnák. A farok barnásszürke, zöld árnyalattal, haránt irányú kékes-fekete sávokkal. A fülpamacsok zöldek, acélkékes árnyalattal. Lába sárga. Kóborló természetű. Átlagos testtömeg kakasoknál 1100 g, tyúkoknál 800 g. 2.1.2. Nyakörves vadászfácánok Mongol fácán (Phasianus colchicus mongolicus Brandt) A nyak elején az egyébként feltűnő, széles, fehér nyakörv nem ér össze. Fülpamacsai kicsik. Nyak és mellközép sötétzöld, hát vörösbarna zöldes fénnyel, oldalai aranysárgák. A szárny fedőtollai világosak, majdnem fehérek. Farok fedőtollak sárgászöld vagy olajzöld színűek, nagyon keskeny keresztsávozással. Jó tojástermelő képességéért kedvelik a tenyésztelepeken. Az átlagos testtömeg kakasoknál 1500 g, tyúkoknál 1200 g. Kínai örvös fácán (Phasianus colchicus torquatus Gmelin) Nyakörve elöl nem mindig nyitott. Feje bronzos zöld, szeme felett fehér csíkkal. Fülpamacsa kifejezett, fekete. A tollazat színe a szürkésfehértől a barnássárgáig változik, a hát és az oldalak színe feltűnően világosabb. Kormánytolla sárgásbarna széles fekete sávokkal, széle lilásvörös. Átlagos testtömeg kakasoknál 1100 g, tyúkoknál 1000 g. Formozai fácán (Phasianus colchicus formosanus Elliot) A kínai örvös fácánhoz hasonló, de annál jóval világosabb színű, csillogó tollazatú madár. Elterjedt vélemény, hogy világos színe miatt a szabad területen gyakrabban esik a ragadozók áldozatául. Átlagos testtömeg kakasoknál 1100 g, tyúkoknál 1000 g. Pensylvániai fácán (Phasianus colchicus var. pennsylvanicus) 1976-ban került először Magyarországra tenyésztojás behozatal révén. Jól tűri a zárt tartást, nyugodt, nem kóborló természetű, átlagosan 60 db jól keltethető tojást termel. Átlagos testtömeg kakasoknál 1600 g, tyúkoknál 1200 g. Ma már legtöbbször kevert állományokkal találkozunk. A habitus alapján biztosan elkülöníthető a sötét színű angol fácán, a nyakörves fácánok és a világos színű formozai fácán.

8

2.2. FOGOLY Fácánfélékhez tartozó, kistermetű madár. Monogám, a tojó választ párt. Veszély esetén futva menekül, csak ritkán és kényszerből kap szárnyra. Fogoly (szürke fogoly, magyar fogoly) (Perdix perdix L.) Skandinávia északi része és Dél-Európa néhány területét kivéve egész Európában megtalálható. Jellemzően a sík vidékek változatos élőhelyein fordul elő. Magyarországon általánosan elterjedt madár volt. Az élőhely megváltozásával létszáma nagyon lecsökkent, ezért vadászatát korlátozták. A korlátozás a mai napig érvényes. Testtömege lényegesen kisebb a fácánnál, 320 – 350 (-400) g. Testhossza 30-33 cm, a szárnyak fesztávolsága a fél métert is eléri. Tollazatának szürke alapszíne a kakasoknál hamvasabb és vörhenyes, tyúkoké szürkébb, kendermagosabb, nyakuk kevésbé szürke. A két nem színeltérése csekély. Jellegzetes a patkó alakú folt, mely egyesek szerint tyúkoknál csak egyéves kor után alakul ki és kisebb, mint kakasoknál ezért alkalmas a nemek elkülönítésére. Mások szerint a szárnyfedőtollak rajzolata alapján biztosabb az elkülönítés. Szárazabb, laza talajú sík vidékeket kedveli. Általában mezsgyeszéleken, árok és csatornapartokon tartózkodik szívesen. Kedveli a mezőgazdasági kultúrák széleit, különösen a lucernatáblákat, melyekbe mélyen be is húzódik. Kaszálások idején ez nagy hátrány, sok madár esik áldozatul a mezőgazdasági munkálatoknak. Télen csapatokba állnak össze, de a tavaszi dürgés idején “párba állnak” és monogám életet folytatnak a csibék teljes önállósodásáig. A tyúk olykor egy-egy napos szünet közbeiktatásával rakja le 10-18 olajbarna tojását. Csak a tyúk kotlik, a 23-25 nap után kikelő csibék gyorsan fejlődnek. Táplálékuk eleinte rovarok, ízeltlábúak, majd fokozatosan térnek át a gyommagvakra, növényi táplálékra. Szirti fogoly (Alectoris graeca) A szürke fogolynál nagyobb testű, világosszürke színű madár. Jellegzetes a feketén szegélyezett fehér torokfolt (pingvin foltnak is nevezik). Csőre és lába piros. A kakasok és tojók színe nem tér el, a kakasoknál a sarkantyú helyén csontdudor van. Élőhelye megegyezik a szürke fogolyéval. Vörös fogoly (Alectoris rufa) Nagysága, színe nagyon hasonlít a szirti fogolyhoz, legbiztosabb elkülönítés, hogy a bögye cirmos, míg a szirti fogolyé egyszínű. Köves sziklás hegyoldalak lakója.

2.3. VADKACSA Tőkésréce (Anas plathyrinchos) Egész kontinensünkön elterjedt faj. Magyarországon állandó. Tavasszal és ősszel vonuló csapatok növelik az állományát. Lúdalkatúak rendjébe tartozó úszó réce. A gácsér színesebb, a tojó szürkésbarna, de mindkét nem szárnyán jellegzetes, fémesen csillogó kék szárnytükör van, melyet fehér sáv határol. Lábuk narancssárga. A tojó csőre zöldesbarna, a

9

gácséré lényegesen világosabb, zöld vagy zöldessárga. A gácsér nászruhája ragyogóan színes, feje és nyaka zöld, fehér gyűrűvel határolva, melle barna, oldala és hasa szürke. A víziszárnyasok közül tenyésztésre legalkalmasabb faj. Korábban egyesek a tőkésréce X khaki-champbell hibridet tartották jól tenyészthető, nevelhető állatnak. Ma már igyekszik mindenki megszabadulni a keresztezett vonalaktól.

2.4. MEZEI NYÚL (Lepus europaeus) Szinte az egész világon elterjedt, de ahol nem őshonos ott olykor a mesterséges telepítése sem járt sikerrel. Alacsonyan fekvő meszes, agyagos területeken, kötött, középkötött talajon érzi jól magát. Nyirkos, vizes területeket nem kedveli, ott marad meg, ahol búvóhelyet is talál. Egész Magyarország területén élő állat, egyesek szerint legértékesebb vadfajunk. Jobban kedveli a sík, mint a hegyes vidéket. Az Alföld jellegzetes állata. 50-60 cm testhosszúságú, 3-6 kg testtömegű, szőrzete sárgásszürke színű. 7-8 hónapos korára éri el a teljes kifejlettséget. Magányosan élő állat, a szaporodási periódusban alakul ki szorosabb társas kapcsolat. Évente 3-5-ször ellik. Viszonylag gyakran (15-20 %) előfordul a szuperfötáció. A szaporodási időszak elején és végén alacsonyabb az alomszám. Általában 35 kisnyúl található egy alomban. Kizárólagos növényevő. Lényegesen hosszabb hátulsó lábainak köszönhetően menekülés közben gyorsan fut.

10

3. APRÓVAD TELEPEK LÉTESÍTÉSE 3.1. A TERVEZÉS MEGHATÁROZÓ SZEMPONTJAI Az apróvad telep üzemeltetése általában gazdasági kérdés. Legtöbbször a közvetlen vagy indirekt haszon reményében létesítenek telepet. Olykor előfordul azonban, hogy nem feltétel a haszon, mert egy vadásztársaság saját vadászati lehetőségének biztosításáról, esetleg állomány fejlesztésről vagy visszatelepítésről van szó. Ez esetben nem a haszon a cél, hanem a lehetőség szerinti olcsó beruházás és üzemelés. Koncepció kérdése, hogy gazdasági vagy egyéb (szakmai, vadászati lehetőség, stb.) szempontok érvényesítése érdekében hozzuk létre a telepet. Annyit azonban meg kell jegyezni, hogy a beruházással csak egy ésszerű határig szabad takarékoskodni. Amikor a drágább beruházás olcsóbb üzemelést biztosít, általában ezt a megoldást kell választani. Például egy önitató beállításával az üzemelés során napi 2-3 óra élő munkát lehet megtakarítani, akkor a drágább beruházás az olcsóbb üzemelés során többszörösen megtérül. Viszont lehet más szakmai szempont, amiért mégsem az önitató lenne célszerű. A tervezés előtt ezeket a kérdéseket tisztázni kell, mert adott esetben 5-15 éves időszakra szóló beruházásról, kiadásokról, üzemelésről kell dönteni. A döntés után kell kiválasztani az üzemeltetési technológiát és a telep (funkcionális) felépítését. Négy alapvető dolgot kell meghatározni: 1. Teljes vagy részleges vertikum. 2. Fizikailag egy vagy több telephelyen 3. Kibocsátásra tervezett mennyiség (telep kapacitása) 4. Munkaerő. Szociális és adminisztratív létesítmények 3.1.1 Teljes vagy részleges vertikum A cél és a technológia együtt szabja meg a telep funkcionális felépítését, vertikumát. Teljes vertikumról beszélünk, ha tenyészállatokat tartunk, és azok szaporulatát neveljük fel, majd értékesítjük. Részleges a telep vertikuma akkor, ha nem visszük végig az egész folyamatot, a teljes technológiának csak egy része valósul meg a telepen. Szárnyasvad telepen a tejes vertikum azt jelenti, hogy tenyészállományt tartunk, tojatjuk az állatokat, a tojásokat kikeltetjük, a csibéket illetve kiskacsákat felneveljük az értékesítésig, vagy kibocsátjuk és gondoskodunk róluk a vadászatig. Részleges vertikum esetén a technológia eleje (pl. tojatás, vagy tojatás és keltetés) vagy a vége (pl. kibocsátás) nem a telepen, vagy a telephez kapcsolódóan valósul meg. Lehet természetesen olyan telep is, amelyre napos állatok érkeznek, és hat hét nevelés után értékesítik azokat. A mezei nyúl telepeken általában a szaporítás és a felnevelés is egy telepen belül zajlik. 3.1.2. Fizikailag egy vagy több telephelyen A telep létesülhet fizikailag egy vagy több telephelyen. Kereskedelmi, állategészségügyi vagy egyéb szempontok miatt olykor indokolt az egyes technológiai 11

folyamatok térbeli elkülönítése. Más esetben pusztán a hely szűke, vagy egyéb adottságok miatt kell külön telephelyet is működtetni. Kereskedelmi és állategészségügyi szempontok miatt a nagykapacitású keltetőt gyakran leválasztják, elhatárolják a telep többi részétől. A nagyteljesítményű gépek jobb kihasználása miatt a keltető több csibét állít elő, mint ahány állatot a telep fel akar - vagy tud nevelni. Így a keltetőnek igen nagy külső forgalma van, ami fertőzésveszélyt jelent a telep állományára nézve. Kereskedelmi szempontból, a nagy forgalom miatt fontos, hogy jó minőségű úton, kényelmesen megközelíthető legyen a keltető. Ez a telep többi részét tekintve nem kívánalom. Sőt, kifejezetten arra törekszünk, hogy nagyforgalmú úttól távol, eldugott helyen, nyugodtan nevelhessük a fiatal állatokat. A technológiai folyamatok térbeli elkülönítésére jó példa, amikor intenzív keltetés és naposcsibe nevelés után a természetközeli továbbtartást kiviszik a telepről. Az állatok gondozása, takarmányozása és a technológia környezeti igénye annyira eltérő, hogy indokolt a térbeli elválasztás. Más esetben a kibocsátóhely közelében már meglévő, vagy könnyen felállítható épületbe teszik a közép és utónevelést. Innen az állatok törése, szállítása nélkül a fokozatosan növelt térrel megoldható a kibocsátás. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ezekben az esetekben miért egy telep több telephelyéről és miért nem több telepről beszélünk? Ennek logikus magyarázata az egységes szemlélet. Egy telep egy irányítás alatt van, jobban szervezhető a munka (és a munkaerő). Egységes technológia különböző részeit valósítjuk meg az egyes telephelyeken. A gyakorlat sokszor bizonyította, hogy a külön telepek először gazdaságilag, majd irányítás szempontjából és végül szakmailag is önállósodnak, ami nagyon káros a munka végeredményét illetően. 3.1.3. Kibocsátott mennyiség (telep kapacitása) A telep méretét és számos csatlakozó szolgáltatás, létesítmény méretezését a technológia mellett a kibocsátásra tervezett mennyiség (telep kapacitása) határozza meg. Most csak a mennyiséget, az egyes lépcsők egyeztetését vizsgáljuk. A tervezés általános részénél vagy a kiindulás (keltetés) vagy a befejezés (értékesítés) mennyiségét kell meghatározni. Ebből az adatból előre vagy visszafelé számolva alakulnak ki az egyes fázisok mennyiségi igényei. Pl.: 6000/hét keltető kapacitáshoz mennyi naposcsibe fogadást, mennyi értékesítést tervezünk; mennyi a várható kilámpázott tojás, mennyi a várható elhullás, az így keletkezett veszélyes hulladék ártalmatlanítása hogyan oldható meg; a telepen maradt létszám kezdeti és folyamatosan emelkedő takarmány igénye; ehhez szükséges szállítási és raktározási kapacitás; stb. Más példával, fordított esetben a biztos adat a tervezett négy vadászat, összesen 1200-as terítékkel, vásárolt négyhetes madarakkal. Ebben az esetben visszafelé számolva becsülni kell a sebzést, a várható elhullásokat, elkóborlást. Az így megkapott vásárolandó létszámhoz kell biztosítani nevelőt, munkaerőt, takarmánytárolót stb. A jól működő telep nagyságát, az állatok létszámát meghatározzák a gazdaságossági és az állategészségügyi szempontok is. Szükséges egy minimális törzsállat létszám a gazdaságos üzemvitelhez és van egy maximális nagyság, ami fölé nem szabad menni, mert az üzem állategészségügyi kockázata aránytalanul nagy lesz.

12

3.1.4. Munkaerő. Szociális és adminisztratív létesítmények Egy teljes vertikumú telep szükségszerűen nagy kapacitású is, mert csak akkor üzemeltethető gazdaságosan. Ilyen teljes telepen mutatható be a szükséges munkaerő összetétele és létszáma. A telep vezetésére felsőfokú végzettségű, vadgazdálkodási vagy állattenyésztési szakember szükséges, aki néhány éves vezetési (és szakirányú) gyakorlattal is rendelkezik. Helyettese középfokú végzettségű, legalább szakmunkás képesítésű nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező dolgozó. A további létszám szervezés kérdése. Legalább 4 fő állandó létszámot kell tartani, mert az átteleltetés, telepőrzés, szükséges javítások, ragadozók gyérítése, ha nem is folyamatos, de rendszeres jelenlétet feltételez. A négy fő szakmunkás legyen, (köztük legalább egy hivatásos vadász), hogy minden feladatot meg tudjanak oldani és a tenyésztési szezonban a felduzzasztott létszámot, a segédmunkásokat és betanított segédmunkásokat irányítani tudják. A téli minimális létszámot kora tavasztól fokozatosan növelni kell. A nagy munkák időszaki és idénymunkásokkal végeztethetők el. Szerencsés, ha az időszaki munkások visszatérő dolgozók, esetleg a vadgazdálkodó alkalmazottai, akik a tenyésztési szezonon kívül más területen állnak alkalmazásban. A tenyésztési időszakban 10-16 teljes, illetve részmunkaidős alkalmazottal kell számolni. A szociális létesítményeket a tervezett maximális létszámra méretezzük. A szakmai és egyéb adminisztráció részére legalább egy, megfelelő nagyságú iroda szükséges. Az elhelyezésnél gondolni kell az értékesítéshez kapcsolódó külső forgalomra. Az iroda a telep „bejárása” nélkül legyen megközelíthető.

3.2. KÖRNYEZETI FELTÉTELEK Ebben a témakörben az eddigiekkel szemben szigorúan szakmai kérdésekről van szó. Itt a sikeres üzemelés érdekében csak ritkán és nagyon korlátozottan tehetünk engedményeket. 3.2.1. Domborzati viszonyok és szélvédelem Sík, vagy 3 %-nál nem meredekebb lejtésű területen kell a telep helyét kijelölni. Déli fekvése előnyös, hogy a terület sok napsütést kapjon. A terület alakját és nagyságát úgy kell meghatározni, hogy az É-D hossztengelyű nevelőházak azon elférjenek. (Meg kell jegyezni, hogy az épületek hossztengelye - és ezzel a kifutók irányultsága - felfogás, szakmai viták témája. É-D hossztengelyű épület esetében keleti és nyugati kifutók vannak s ezek kevésbé szélsőséges hőmérsékletűek, mint az északi vagy déli területek. Ezen túlmenően a délutáni (nyugati) napsütés ellen a kerítésen kívül ültetett fák árnyéka is véd. A déli napsütésben erre sokkal kisebb a lehetőség.) Maga az épület is kevésbé melegszik, ha kisebb a déli napsütötte felülete. Az épületek esetében a melegedés több gondot okoz, mint a fűtés. A szellőztetés nem okoz különösebb problémát, de az épület hűtése igen. Szeles fennsíkok, vagy az uralkodó szélirányban fekvő huzatos völgyek apróvad telepek létesítésére nem alkalmasak. A kevésbé szeles területen is a tervezett telep mellett szélárnyékoló fasorok, vagy erdő legyen. Amennyiben ilyen nincsen, a jövőbeni létesítését tervezni kell, tehát az ehhez szükséges hely biztosított legyen. Az ilyen fasoroknak

13

másodlagos, de nagyon fontos haszna a telep takarása, elrejtése a nemkívánatos civil forgalom elől. Hasznosak a kifutókat részben árnyékoló fasorok is a belső utak mentén. A sík, gyakorlatilag vízszintes területen - különösen kötött vagy agyagos talajon gondolni kell a csapadékvíz elvezetésére. A nagy felületről nyitott árkokban összegyűlt víz jelentős mennyiség lehet. 3.2.2. Talajviszonyok Laza, meleg homokos talaj ideális a fácán és fogoly telepek esetében. Szerkezete miatt hiányoznak a légcsőférgességet közvetítő földigiliszták. A napsütésben könnyen felmelegszik, így mikrobiológiai szempontból bizonyos öntisztulásra számíthatunk. A talajvízszint az épületek tervezett legalsó padozatszintje alatt legalább 150 centiméterrel legyen. A vadkacsa telepek a tóparton jellemzően nem homokos területek. Félkötött, kötött talajokat, esetleg kavicsos partot találunk itt. A kacsanevelő tavak leggyakrabban visszaduzzasztott patakok vagy folyó holtágak, olykor halastavak, ritkábban sóderbányászatból keletkezett tavak. A meder talaja lehet fontos. Kerülni kell a mély, szerves anyagban (különösen fehérjében) gazdag iszapot. Meleg nyáron rendkívül nagy a botulizmus veszélye, ha a sekély és gyorsan melegedő víz alatt vastag iszapréteg van. 3.2.3. Természetes víz A vadkacsa telepeket tópartra, természetes vizek mellé telepítik. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor a naposkacsa nevelése területileg elválik a növendékek és a felnőtt állatok tartózkodási helyétől. A kacsanevelő tavak általában kis vízmélységű állóvizek. Amennyiben van választási lehetőség, arra kell törekedni, hogy állandó vízpótlású, szabályozható magasságú tó mellé tervezzük a kacsatartást. Fácánok esetében is nagyon előnyös, ha van természetes víz a területen. A víz fontosabb a madarak megtartásában, mint a takarmány. 3.2.4. Vezetékes vízellátás Helyi vagy odavezetett vezetékes víz látja el általában a fácán vagy fogoly telepet. A kívánatos vízminőség paramétereiben megegyezik az ivóvíz előírásaival. Valamennyi engedményt tehetünk a mikrobiológiai értékek tekintetében, de akkor a dolgozók számára gondoskodni kell ivóvízről. Erősen nitrátos víz az állatok itatására sem javasolható. Csatornázás általában csak a keltető és szociális épületekre terjed ki. Az esővíz felszíni elvezetéséről gondoskodni kell, mert a csatornába nem vezethető. 3.2.5. Energiaellátás Kétoldali elektromos betáplálás vagy tartalék áramforrás szükséges, különösen, ha keltető is üzemel. A kétoldali betápláláson azt értjük, hogy a 0,4 kV-os áramellátás két,

14

egymástól távoli transzformátorról érkezzen a telepre. Amennyiben erre nincsen mód, akkor kell benzin, vagy gázolaj üzemű áramfejlesztőt - mint tartalék áramforrást - betervezni. Az infrasugárzókhoz ritkán áll rendelkezésre vezetékes gáz. Ezért palackos PB gázt kell betervezni. A palackok számára létesített megfelelő kapacitású raktárból a szükséges cseréket bármikor végre lehet hajtani. Üzemelés szempontjából viszont egyszerűbb és olcsóbb, ha központi tartályból vezetéken biztosítjuk a PB gázt. Ebben az esetben is megtérül az üzemelés során a költségesebb beruházás. Szilárd tüzelőanyag tárolására megfelelő nagyságú területet kell biztosítani. 3.2.6. Úthálózat A telep legyen szilárd burkolatú úton megközelíthető. A belső úthálózat általában nem burkolt, de minden időjárási viszony mellett járható. Az utak szélessége és fordulói a tervezett járműforgalomhoz igazodjanak. A bakhátas utak mentén kell biztosítani a csapadékvíz elvezetését. Megoldható kiépített mély vízlevezető árokkal vagy széles, sekély kimélyítéssel. A sekély széles ároknak nagy a helyigénye, de előnye, hogy bárhol átjárható egyenes felület, nem kell átereszeket, hidakat építeni. Mély árkokat általában kényszerűségből építünk, amikor szűk a hely vagy a talaj minősége miatt az utak járhatósága csak így biztosítható. Valamennyi belső tereprendezés az árkok irányába biztosít lejtést. A kifutók és volierek vízelvezető árok felőli kerítése sose épüljön beton, vagy más szilárd lábazattal. Az elhatárolások a víz számára könnyen átjárhatók legyenek. 3.2.7. Elhatárolás, védőtávolságok Meg kell tervezni a telep elhatárolását. Ez részben optikai védelmet, részben valóságos fizikai elhatárolást, tehát kerítést és kapukat jelent. Az optikai védelmen azt értjük, hogy a telep ne legyen látványosan a „kirakatban”. Jó, ha közforgalmú úttól kissé távolabb egy bekötő magánúton közelíthető meg. A közforgalmú út és a telep között legalább egy keskeny erdősáv vagy fasor legyen. Ezzel elkerülhető, hogy aki eredetileg nem a telepre akart menni, pusztán kíváncsiságból odamenjen nézelődni. Nem titkos létesítményről van szó, de vagyon- illetve járványvédelmi szempontból mindenképpen hasznos, ha az üzleti partnereken kívül más nem keresi fel a telepet. Kerítés és kapu (és nagy telep esetén portaszolgálat) azért kell, hogy a jármű-, anyag-, állat- és személyforgalmat ellenőrizni és korlátozni lehessen. Védőtávolságok tekintetében figyelembe kell venni a lakott (üdülő, kiránduló, sport) területeket, állattenyésztési telepeket, nagyobb üzemeket, forgalmasabb utakat, stb. A minimális védőtávolságot a zajhatás, levegő- illetve vízszennyezés, fertőzési veszély és a nyugalom szempontjából kell megítélni. A széljárástól, terepviszonyoktól és még számos helyi tényezőtől függ a kialakítandó védőtávolság, ezért konkrét számokat általában nem lehet megadni. Mindezek ellenére vannak kialakult minimális távolság értékek, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni: lakott épülettől 250 m; dögtértől, dögkúttól vagy baromfiteleptől 2 km; közúttól, vasúttól 200-300 m.

15

3.2.8. Higiénia, járványvédelem Ebben a tárgykörben az a fontos, hogy az állatok egészségét megóvjuk, a fertőzések behurcolásának lehetőségét a minimálisra csökkentsük. A higiénia tisztaságot, rendet, a technológia maradéktalan betartását jelenti. Ennek követelményeit, lehetőségét és a végrehajthatóságát meg kell tervezni. (Pl.: hiába követelmény a hullák naponkénti eltávolítása, ha nincs hová lerakni) A fertőzés behurcolása szempontjából a legnagyobb veszélyt az élő állat jelenti. Ezért azonos helyről származó állatokkal, egyidejű betelepítéssel kell a telepet feltölteni. Egy későbbi beszállítás, vagy más ok miatti elkülönítés miatt karantént kell biztosítani. A karantén beszállítás előtti megfigyelésre és beteg állatok elkülönítésére szolgáló terület. A telephez szervesen kapcsolódik, de járványtani szempontból szeparálható módon. A terület mélyebb pontján van, a fertőzés a karanténból nem kerülhet fel a telepre. Meg kell vizsgálni a telepen keletkezett trágya, állati hulla és befulladt tojás, valamint egyéb hulladékok elhelyezésének, illetve ártalmatlanításának lehetőségét. Mindezek, ha területileg nem is, de technológiailag és munkaszervezési szempontból mindenképpen a telephez tartoznak. A keletkezett trágya elhelyezését és kezelését az állattenyésztési telepen kívül tervezett trágyatelepen kell megoldani. A telepen belül ne legyen depó, a mélyalmos tartási rendszer ezt lehetővé is teszi. Az elhullott állatok tetemei és a befulladt tojások azonos elbírálás alá esnek. A tervezés kezdetén tisztázni kell, hogy lehet-e számítani az állati fehérjefeldolgozó körjáratára vagy más ártalmatlanítási megoldásra. Amennyiben nem (vagy túlságosan drága a lerakási díj), akkor a telep határán kívül létesíteni kell egy megsemmisítési lehetőséget. Gondolni kell a szemétre, hogy vegyes hulladék is keletkezik a telepen és annak elszállítása, megsemmisítése és/vagy ártalmatlanítása szintén már a tervezés elején megoldandó feladat. 3.2.9. Szőrmés és szárnyas ragadozók elleni védelem Ismerni kell, hogy a kijelölt területen hogyan áll ez a kérdés. Milyen fajokkal kell számolni, milyen együttműködés lehetséges a környező vadgazdálkodókkal. A ragadozók akár meg is hiúsíthatják a tartást vagy a jövedelmezőségét. A telep kerítésén belül csapdákkal, fegyverrel viszonylag könnyebb megoldani a kérdést, de a kibocsátás után átfogó terv nélkül nehéz a feladat. Az üzemeltetési feladatok körébe kell tervezni.

16

4. TELEPEK TERVEZÉSE Az előző fejezetben az apróvad telepek létesítésének általános szempontjai és feltételei szerepeltek. Ebben a fejezetben a tervezés, a telep működéséhez szükséges épületek, berendezések, fűtési rendszerek találhatók. A tervezés első lépése annak megállapítása, hogy • a létesítéshez szükséges környezeti és egyéb adottságok, követelmények megvannak, illetve teljesíthetők • ismert a telep célja és működési koncepciója • a négy fontos kérdésre (vertikum, telephely, kapacitás, munkaerő) kialakult a válasz • a létesítéshez szükséges engedélyek megvannak vagy beszerezhetők Ezután elvi elrendezésben funkcionális vázlatot kell készíteni (1. ábra) ahol az egyes épületek, területek technológiai kapcsolata látható. A tervezett számok birtokában, a folyamatábra segítségével kell az építményeket, épületeket méretezni és alaprajzon elhelyezni (2. ábra). Ismételt helyszíni bejárás után kezdődhet a kiviteli tervezés.

4.1. TELEP SZERKEZETE Az elvi elrendezésben (1. ábra) kell a higiéniai és technológiai előírásokat és elveket rögzíteni. A legfontosabb higiéniai elvek: • tiszta és szennyezett anyag útja ne keresztezze egymást, • személy- és teherforgalom ellenőrzött és korlátozható legyen, ezért a szennyes forgalom kivételével csak a főkapu üzemel, • iroda a kapu közelében van, hogy idegenek ne járkáljanak a telepen, • szintén a főkapu közelében van a takarmánytároló és a raktár. Részben az idegen (fertőzési veszélyt jelentő) forgalom miatt, részben pedig azért, hogy nehéz járművek ne rontsák a telep útjait. Technológiai szempontból a legfontosabb kérdés, hogy melyik fázisig akarjuk a nevelést a telepen belül tartani. Az utónevelés igényli relatíve a legnagyobb helyet. Részben ezért, részben a jól repülő madarak neveléséért hasznos, ha minél előbb kikerülnek a növendékek a kibocsátás helyére. Lehetséges és jó megoldás, ha a keltető egy nagyobbra méretezett téglaépületben van, mert a keltető mellett az adminisztrációs és szociális helyiségek is elférnek. Amennyiben a technológia része a naposcsibe eladás, a keltető és az iroda nagy forgalmat bonyolít. Ez az egyetlen csatornázott épület. Mindkét szempontból jó, ha a telep határánál van az épület

17

1. ábra: Szárnyasvad telep elvi elrendezése.

Része a technológiának a biztonságos kerítés. A szőrmés és szárnyas ragadozók elleni védelem mindennapos feladatot jelent. A kerítés némi biztonságot ad a szabad területhez képest, de csak akkor, ha jól van megépítve és biztosított a hely az ellenőrzésre és a csapdázásra.

4.2. TECHNOLÓGIA TERVEZÉSE Az apróvad telepek közül csak a szárnyasvad telepek esetében kell a tervezés (és később az üzemeltetés) során az egyes technológiai folyamatok illesztésére nagyobb figyelmet fordítani. Egyrészt azért, mert e telepeken - különösen fácán telepeken - gyakran olyan létszámú állattal kell számolni a technológiai lépcsők során, ami a munkában, terület igényben minőségi változást jelent. Másrészt azért, mert a legtöbb telep nem teljes vertikumú vagy a tervezett mennyiségtől eltérő kapacitású, így a beszerzés vagy az értékesítés esetében külső partnerekhez kell alkalmazkodni. Gyakran arra kell tervezni, hogy a kibocsátásra szánt állatoknak csak az üzletileg biztos minimumra tervezett részét állítja elő a telep. A hullámzó igényeket vásárlással egészítik ki. Így a közép vagy az utónevelés fázisában lényeges lehet az állomány növekedése. A plusz állomány elhelyezése, gondozása (nevelő-) terület és munkaerő növelésével, vagy időbeli ütemezéssel oldható meg. A tervezés során mindkét lehetőséget mérlegelni kell és dönteni a célnak legjobban megfelelő javára. Máskor a technológia közbenső fázisában a felesleget értékesítik, amivel terület és munkaerő szabadul fel. Előfordul, hogy a keltető kapacitásának gazdaságos kihasználása miatt kell több tojást keltetni, és a felesleges napos állatot értékesíteni.

18

Ilyen és még számos más lehetőség miatt, a technológiák tervezésekor egymáshoz kell illeszteni térben, időben, állatok létszámában, és szükséges munkaerő tekintetében: a törzsállományt, a keltetőt, a napos állatok fogadását és az előnevelést, az előnevelt állatok fogadását, a közép- és utónevelést, valamint a kibocsátást. A tervezéshez szükséges adatokat a betelepítésre szánt állomány termelési adataiból kapjuk meg. Ennek hiányában az irodalmi átlagértékekkel 1000 tojóra tervezhető eredmények irányadóak a munkához: 3. táblázat: 1000 tojótól várható tojás, napos állat és növendék létszám. fácán

fogoly

vadkacsa

1.000 tyúk

1.000 tyúk

1.000 tojó

50.000 tojás

45.000 tojás

60.000 tojás

70 %-os kelési eredménnyel számolva 35.000 napos

31.500 napos

42.000 napos

minimális 10 %-os elhullással 31.500 nyolchetes

28.350 nyolchetes

37.400 nyolchetes

Alapvető követelmény, hogy a telepet a technológiával együtt kell tervezni. Az üzemelés során nehézségeket jelent, ha egy arra nem alkalmas telep kereteibe kell beszorítani az elképzelt technológiát. Ez nem azt jelenti, hogy a telep, vagy a technológia nem jó, csupán a kettő nem illeszthető össze. A technológia határozza meg az üzemelést és az üzemelés költségességét. Éppen ezért, a technológiához kell tervezni a telepet, ha teljesen új létesítményről van szó. Előfordulhat persze, hogy egy meglévő majort, épületet (épület együttest) kell berendezni, teleppé alakítani. Ilyenkor korlátozottak a lehetőségek és az eredetileg elképzelt technológia olykor nehezen illeszthető az adottságokhoz. Mégis a technológiának kell elsődlegességet biztosítani, ahhoz alakítani a környezetet vagy olyan technológiát választani, ami a meglévő keretekhez jobban alkalmazható. Ehhez a műszaki (építész, gépész) tervezőnek ismerni kell a technológia lényegét, a vázát, amit egy folyamatábrában (2. ábra) kell rögzíteni és a tervezés alapjául felhasználni.

19

2. ábra: Teljes vertikumú telep folyamatábrája.

A nyilak jelzik az egymásra épülő technológiai folyamatokat. Az ábra megmutatja a külső kapcsolódási pontokat, azaz hol van értékesítési vagy vásárlási lehetőség. A kapcsolódási pontok egyben azokat a szakaszokat is jelölik, ahol a teljes vertikum megszakítható, illetve ahonnan a részleges vertikumú telep indítható. A nevelés, értékesítés számos változatával találkozunk a gyakorlatban. Jellemzőnek mondható, hogy a nagy kapacitású keltetővel rendelkező telep csak saját törzsállományából származó tojásokat keltet. A kikelt csibék zömét napos és előnevelt korban értékesíti. Magának csak a törzsállomány pótlásához és egy kisebb vadászati értékesítéshez szükséges létszámot nevel fel. A vadásztársaságok nagyobb része nem keltet. Napos, előnevelt, vagy kibocsátási korban vásárolja a madarakat. Így kerülik ki a számukra gazdaságilag, vagy szakmailag kockázatos szakaszokat. Helyes döntés, mert akinek nincs lehetősége komoly beruházásra, jobban teszi, ha előnevelt, vagy kibocsátásra alkalmas madarakat vásárol. Minimális beruházással szinte házi kivitelezésű berendezésekkel biztosíthatja a vadászatot. Végül, az előterv során a teljes technológiai folyamatból annyit kell kiválasztani, amennyi megvalósítható. Az ehhez szükséges építmények, berendezések szerepelnek a következő fejezetekben.

20

5. MEGVALÓSÍTÁS 5.1. MŰTÁRGYAK, ÉPÜLETEK 5.1.1. Kerítések, kapuk a) külső kerítés A telepet határoló kerítéssel szemben semmiféle különleges kívánalom nincsen. Szerepe a vagyonvédelemben és a járványvédelemben van azzal, hogy a telep forgalmát a főkapuhoz kényszeríti. Magassága 180-220 cm, anyaga általában 6X6 cm lukbőségű drótfonat, (vas)oszlopokra feszítve. A külső kerítés a szőrmés ragadozók elleni védelem első vonala is. Akkor lehet jól kihasználni, ha a kerítés mindkét oldalról szabad, ellenőrizhető, mert legalább gyalogút szélességű kaszált terület kíséri. A külső kaszált sávon kell elhelyezni a ragadozó csapdákat. E tekintetben fokozza a biztonságot, ha a kerítést 30 cm mélyen a földbe süllyesztik. Ilyen mélyre sem kutya, sem róka nem ás. Felállításához árokásó gépet kell használni. A kerítés kijelölt nyomvonalában húzott 30 cm mély árokba fúrják az oszloplyukakat. A beállított oszlopokhoz az árok alján rögzítik a feszítőszálat. A nem rozsdásodó kerítésfonatot az alsó és a felső feszítő szálra akasztani kell és nem szabad kötöző dróttal “felvarrni”. Az árok visszatemetése után a telep róka és kutya bekaparása ellen 10-15 évre biztosítva van. A főkapu egy teher- és egy személybejáróból áll. A teherbejáró kétszárnyú kapu. Telep felöli oldalán sekély, betonból készült fertőtlenítő teknőt kell kialakítani. Szélessége megegyezik a kitárt kapu szélességével, hosszúsága olyan legyen, hogy a legnagyobb méretű traktorkerék is több mint egyszer átforduljon benne. Mélysége biztosítsa, hogy feltöltés esetén az áthaladó teherautó kerék gumiköpenye, magasságának feléig merüljön a folyadékba. 3. ábra: Járművek kerekét fertőtlenítő teknő

A fertőtlenítő teknőt az út síkjába kell süllyeszteni. A haladási irányra merőleges szélét nem, vagy legfeljebb 3-4 cm-re szabad kiemelni a személykocsi forgalom miatt. A haladási iránnyal párhuzamos széleket ki kell emelni, melyek adott esetben a kitárt kapuszárnyak alátámasztásául is szolgálhatnak.

21

A személybejáró egyszárnyú kapu, ahová célszerű beépíteni a lábfertőtlenítőt. Szélessége a kapunyílásnál nagyobb, hosszúsága két lépésnyi legyen, hogy a bejövő gyalogos-forgalom ne kerülhesse ki, senki ne tudja átlépni. b) kifutó és volier kerítések, fedések A kifutók és a volierek kerítése 2(-4) m magas 6X6-os drótfonat faoszlopokra erősítve, vagy ezzel egyenértékű, más megoldás. Ha a téli tárolók, röpdék vagy kibocsátók ennél magasabbak, a kerítés általában két részből áll. Az alapot képező drótfonat fölé magasításként netlon vagy perlon hálót alkalmaznak. A kerítés oszlopokhoz 5-7 cm vastag, megfelelő hosszúságú fa karó toldásokat erősítenek, s ezekhez kötözik az oldalhálók magasítását. A kiscsoportos tojatáshoz épített voliereket a kerítés anyagával fedik. Egyéb esetekben a fedésre külön fedőhálót alkalmaznak, mely nagyobb lukbőségű, anyaga vékonyszálú, hogy télen ne tartsa meg a havat. A műanyag hálóknál nagyon fontos, hogy anyaguk UV stabilizált legyen, több szezont kibírjon. c) elválasztó kerítések A fácán és vadkacsa nevelés során a fiatal állatokat belső kerítésekkel kisebb csoportokra kell osztani. Ezeknek a kerítéseknek a magassága kb. 50 cm, anyaga hullámpapír, farost lemez, fém vagy műanyag háló, attól függően, hogy külső vagy belső térben vannak. 5.1.2. Épületek A szárnyasvad telepek zárt terei lehetnek tégla vagy könnyűszerkezetű épületek, illetve fóliasátrak. A három lehetőség közül aszerint választanak, hogy az építményeket állandóra vagy ideiglenesre ill. áthelyezhetőre tervezik, milyen technológiát akarnak alkalmazni, és a megvalósításhoz mennyi pénz áll rendelkezésre. a) keltető A beépített gépek értéke, a tűzbiztonság és a hőmérséklet tartása miatt jellemzően téglából építik a keltetőket. A keltető általában egyszintes épület, de indokolt esetben a többszintes elrendezés is megvalósítható. A technológiai folyamatnak megfelelő a helyiségek sorrendje: tojás fogadó, tároló, előkeltető, bújtató, csibeszárító és kiadó. A keltetőház több higiéniai és munka-biztonsági követelménynek feleljen meg: • személy- és áruforgalma mindig korlátozható és ellenőrzött legyen, • kétirányú áram-betáplálás, vagy ennek hiányában tartalék áramforrás (aggregátor) biztosítása,

22

• a tojás és a csibe útja, valamint a szennyes és a tiszta anyag forgalma nem keresztezheti egymást, • a tojás átvétele és a naposcsibék kiadása egymástól távol, akár az épület két ellentétes végén legyen, • a helyiségek elrendezése határozza meg a forgalom irányát, az egyirányú technológiai folyamatot, • a tiszta térbe irányuló személy és anyagforgalom ne kerülhesse el a mosdókat, öltözőket illetve a fertőtlenítőket, • megfelelő méretű és a kellő számú raktár helyiség legyen. Mindezek figyelembevételével kell kialakítani (tervezni) a keltető épületet és a berendezéseket. A 4. ábrán látható rajzon a vastag vonallal keretezett rész maga a keltető. Ez a keltető funkcionális része: tojás fogadó, tojástároló, előkeltető, bújtató, csibeszárító, csibe kiadó. A többi helyiség csak járulékos, kiegészítő funkcióval kapcsolódik az üzemeléshez, de nem része a technológiának. Elhelyezésük, fizikai kapcsolatuk a keltetővel csak azért szerepel a rajzon, mert legtöbbször a keltető az egyetlen kőépület a telepen és adódik, hogy itt kapjanak helyet.

23

4. ábra: A keltetőház elvi alaprajza.

(Ebben az esetben és korábban is csak elvi vázrajzok szerepelnek. Ennek az az oka, hogy a konkrét körülmények ismerete nélkül nem lehet ennél pontosabb eligazítást adni. Az elvi rajz a legfontosabb funkcionális eligazításokat megadja és a tervező szakember feladata a konkrét környezetbe, keretbe beilleszteni. A beruházás megrendelőjének az a feladata, hogy a követelményeket adja meg, a többit bízza a tervező szakemberre. Pl. azt kell megmondani, mit várunk el hőtartás szempontjából az épülettől és nem azt, hogy milyen téglából, milyen vastag falat építsenek; vagy azt kell meghatározni, hogy hány dolgozót szolgáljon ki az öltöző, amihez a helyiségeket a tervező méretezze, stb.) b) nevelők A fácán nevelők kialakítása függ az alkalmazandó technológiától, illetve a fűtési rendszertől. Minden esetben, amikor kályhás vagy kazános fűtés van (fekvőkémény, légbefúvás, etázs-fűtés) a tűzveszélyes teret a nevelőtéren kívül, tűzálló fallal határolt területen alakítják ki. Az alkalmazott technológiától függően a nevelő nagysága széles határok között változhat, hiszen az állatsűrűség az egyik módszerben a másiknak akár tízszerese is lehet. Gyakoribb megoldás, hogy egy gondozóhoz tartozó állatok egy nagy teremben, egy légtérben vannak. Gáz infrasugárzós technológiánál sugárzónként elkerített térben, sőt olykor önálló légtérben vannak az állatcsoportok. A nevelők lehetnek téglaépületek, szendvics panelekből összeállított könnyűszerkezetesek, vagy fólia sátrak. A fólia sátrak a mezőgazdasági kertészeti technológiából átvett szerkezetek (5. ábra). Lényeges különbség, hogy az íves csővázra fekete fóliát kell felhúzni. A fekete szín miatt nagy gond a sátor túlmelegedése. Kiküszöbölésére több szellőző kürtőt és oldalsó szellőzőnyílást építenek a sátorba. A hűtés további javítására mintegy 10 cm távolsággal dupla fóliát is húznak, hogy a közötte áramló levegő hűtse a falat. A fólia sátor építésekor arra kell figyelni, hogy a fóliába épített minden szerkezet (szellőzőnyílás, kürtő stb.) lehetőleg kör keresztmetszetű legyen, mert így a legkisebb a 24

veszélye a fólia továbbszakadásának. A fólia kivágása előtt a tervezett helyen a fóliát meg kell erősíteni. A sátor kerek szellőztető nyílását téglalap alakú fólia takarja. A nyílás felett a fémvázhoz rögzített léc alól indul a takaró fólia, melynek alsó szélében egy rúd van rögzítve. A szellőző nyitásához erre a rúdra kell feltekerni a fóliát, így fokozatosan szabályozható a nyílás nagysága. A fogolycsibe előnevelés két lényegesen eltérő technológia szerint folyhat. Egyik esetben drótsodronyos ketrecekben tartják az állatokat. A lábakon álló, felül nyitott előnevelő ketreceket egy épületben helyezik el. Az épületben egy vagy több nagy terem és a kiszolgáláshoz szükséges kisebb helyiségek vannak. 5. ábra: Fólia sátor.

A terem padozata sima, könnyen takarítható. Teremfűtéssel kombinált műanyás nevelés feltételeit kell biztosítani mind a fűtés, mind a műanyák csatlakozása tekintetében. A ketrecek egyik végükkel a falhoz csatlakoznak. Minden ketrecnek saját infralámpája, takarmány és vízellátása, valamint kibújó nyílása van. A ketrecekhez a kibújó nyílásokon keresztül, a külső oldalon lábakon álló, háromrészes egységek csatlakoznak (6. ábra). Minden egység kettő darab hálós oldalú, hálóval fedett kifutóból és a közöttük lévő fedett búvóházból áll. A ketrecek magassága úgy van beállítva, hogy kényelmesen kezelhetők legyenek, és alóluk a lehullott trágya, takarmány könnyen takarítható. A ketrecekbe és kifutókba vezetékes önitató beállítható. A búvóházba sem takarmányt, sem vizet nem teszünk. A búvóház tetejének egy része nyitható.

25

6. ábra: Fogoly előnevelő.

Más technológiánál nem emelt ketrecben, hanem földön tartjuk az állatokat. A kisebb méretű nevelőhöz fóliával félig takart kifutó és szabad kifutó tartozik. Minden csoport külön egységben nyer elhelyezést, így egy-egy fedett tér olyan kicsi, hogy inkább ól, mint épület méretű. A zárt tér belső részében műanya biztosítja a megfelelő hőmérsékletet. A félig elhatárolt külső részben van az etető és az itató. A vadkacsáknál a klasszikus zárttéri nevelésnél a naposkacsák részére az épületben biztosítunk egy kis csatornát úszkálásra. Ebből inni is fognak az állatok, ezért a gyakori vízcsere biztosítható legyen. A kis betonvályúból faráccsal segítjük a kijutást. Más technológia esetén úsztató vályú csak a kifutóban van. A tópartra kihelyezett állatoknak már nem szükséges valódi meleg épületeket biztosítani. Elegendő egy ideiglenesen felállított, eső- és szélvédelmet adó építmény. Ez gyakran mindössze oszlopokra erősített féltető. A fedett terület akkora, hogy az állatok elférjenek alatta. A fedett terület három oldalán, a tartóoszlopokra erősített mezőgazdasági fólia biztosítja a szélvédelmet. c) kifutók, volierek A nevelőházakhoz csatlakoznak a kifutók. A kifutók elhatárolása egy oldalról az épület, három oldalról kb. 2m magas kerítés. Az épülethez közelebbi kis szakaszuk fóliával vagy valamilyen más ideiglenes megoldással fedett illetve széltől védett lehet. A kifutó nagyobb része teljesen szabad. Az épületen belül elhatárolt nevelőterekhez (pl. gáz infrasugárzós technológiánál) önálló kifutók tartoznak. Ilyen esetben közös kerítések vannak, melyek nem lehetnek a szimpla 6X6 centiméteres drótfonatból. A kerítés alsó felét mindkét oldalról sűrű fonattal kell borítani, vagy az egész kerítés mezőt ilyenből építeni. Sokan úgy tartják, hogy az egyes csoportok nyugalma érdekében jobb, ha az elválasztások nem kerítésfonatból, hanem átlátszatlan (pl. alumínium vagy eternit hullámlemez) lapokból vannak. A fácán és fogoly kifutókat hálóval fedni kell. A vadkacsák kifutóit nem szokás fedni.

26

A volierek (tárolók) épületekhez nem csatlakoznak. Szabadon állnak és kerítéssel határoltak. Méretük a tartási célnak megfelelően néhány négyzetmétertől néhány hektár lehet. Lényeges különbség a kifutó és a volier között, hogy míg a kifutó adott technológiában egy tartásra szolgáló zárt tér (épület, fóliasátor) kiegészítő szabad területe, addig a volier az állatok kizárólagos tartózkodási helye. Kiscsoportos tojató volier legalább 2 m2/állat nagyságú. Az oldala kb. 2m magas, és a kerítés anyagából készült fonattal fedett. Célszerű egymás mellett több tojató voliert sorban felállítani, mert így a közös választófalak lényeges megtakarítást jelentenek. Lehetnek végleges beépítésűek vagy mobilok. Ez utóbbi esetben a szokásos volier elemeket használják a felépítéshez. A nagy volierek területe 0.1-től néhány hektár, a kerítés magassága 3-6 m lehet. Ha lefedik, fedésükre műanyag hálókat használnak. A voliereknél fedésre perlon hálót nem használhatunk, mert megtartja a havat. A fedésre illetve a nagycsoportos tojatók íveire olyan erős, de vékony szálú, viszonylag nagyobb lukbőségű háló kell, aminek anyaga nem tartja meg a havat és UV stabilizált (pl. nyergesújfalui háló). A nagyterületű volierek vízszintesen kifeszített fedőhálói a saját súlyukat sem bírják el. Ezért hálót tartó feszítődrótok hálózatát kell kihúzni. A feszítődrótok találkozási pontjaiban a kerítéssel azonos magasságú oszlopok tartják a hálózatot. A tartószálaknak olyan sűrűn kell lenni, hogy a háló ne lógjon be túl mélyen. Az oszlopokra kell erősíteni az ülőrudakat, minél magasabbra, mert ez a madarakat repülésre készteti. 7. ábra: Volier fedőhálót megtartó feszítődrót hálózat.

Oldalkerítésre perlon háló megfelel, különösen a 2 méter feletti magasításhoz. Az állatok mozgási magasságáig (50-60 cm-ig) a belső oldalról védeni kell a hálót, mert kicsipkedik. Az alsó megerősítéshez a vastagabb, fekete útalap háló, vagy aprólukú, megfelelően erős, de jól hajlítható fémháló jó. A volierek egy speciális formája a vadkacsa röptető (trambulin). Dombok közötti völgyben folyó patak visszaduzzasztásával létesített tó vonalába, a dombtetőre építik a

27

röptetőt. A fából készített építmény egy földről induló deszka út, mely nem túl meredeken maximum 8 méteres magasságig emelkedik. Oldalról és felülről drótfonattal határolt. A felső ponton vízszintesbe fordul és mintegy 2-3 méter után a tó felé nyitott. Hasonló kimenetet biztosítani szoktak 2 és 4 méteres magasságban is. A tópartról a röptetőig 8-10 m széles, dróthálóval határolt út vezet. A röptető alsó végénél egy kisebb volier van, amelyet felülről is drótháló fed. d) tojatók Az alkalmazott technológiától függően lehet földre, ketrecbe vagy műfészekbe tojatni. A fácánok földre tojatásánál kiscsoportos vagy falkás módszert választhatunk. A kis csoport esetében a fentebb leírt kiscsoportos tojató volierben helyezzük el az állatokat. A fácánok falkás tojatásnál 100-200 állatot tartunk együtt, megfelelő ivararányban. Ideális terület nagyság 20 m2/állat. A tojató vagy egy szokásos felépítésű nagy volier, vagy a mezőgazdaságban használt fólia sátor tartóívéhez hasonló ívekre kifeszített könnyű műanyag hálóval fedett terület. Az ív magassága 3-4 m, szélessége 5-6 m, hosszúsága a tervezett állatlétszámtól függ. A hálót az alsó 60-70 cm magasságban erősebb műanyag vagy dróthálóval belülről védeni kell. Az ívekre húzott háló sokkal olcsóbb megoldás minden másnál, csak annyival kényelmetlenebb, hogy télre le kell szedni. A tárolhatóság miatt a teljes hálót sokszor az eredeti csíkokra is szét kell bontani. A fácánok ketreces tojatásánál a tojóketrecek egymás fölött több sorban vannak egy védett térben. A ketrecek befogadására kő vagy könnyűszerkezetes épület éppúgy megfelel, mint a fekete fóliával fedett sátor. A ketreces tojatással kapcsolatos egyik legfőbb gond a megfelelő szellőzés biztosítása. A kő vagy könnyűszerkezetes épületnél a szellőztetés biztosítására több megoldás lehetséges. Gazdaságos a tetőbe épített kürtőkkel és alul a falakon nyitott szellőzőnyílásokkal létrehozott természetes szellőzés. Ez a természetes (gravitációs) légcsere nem mindig elegendő, ezért a ventillátorok működtetéséhez és a világításhoz elektromos energiát biztosítani kell. A foglyok tojatása angol vagy francia rendszerű boxokban történik. Az angol boxok a földön, a francia boxok lábakon állnak, de minden esetben a szabadban. A boxok 3 részből, két fedett és közöttük egy dróthálóval borított, nyitott összekötő részből állnak. A 150X75 cm-es box egy fogolypár tartására alkalmas. A boxokat egymással összeépítve, sorban telepítik. Ebben az esetben a középső rész oldalfalai nem lehetnek rácsból, hogy a szomszédos párok ne láthassák egymást. Az angol boxoknak nincsen alja (alulról nyitottak). A francia boxok két zárt része alulról sima lappal zárt, a középső dróthálóval. Tehát lényegében az angol boxban a földre, francia boxban ketrecbe tojatunk. A vadkacsák általában műfészkekbe tojnak. A műfészkeket tojóházban vagy a szabad ég alatt a tóparton és kisebb számban a vízen is el lehet helyezni. A tojóház egyszerű tégla, esetleg könnyűszerkezetes épület. Általában egy bejárata van és csak egy, nem nagy belmagasságú helyiségből áll. Eső és szélvédelmet biztosít, fűtése nincsen. Abban az esetben, ha takarmány tárolására is használják, akkor az külön helyiség, külön bejárattal. e) takarmánytároló A telepen tartott állatok részére az abraktakarmányt megfelelően száraz, jól szellőztethető, lehetőleg hűvös épületben kell tárolni. A tároló befogadóképességét úgy kell 28

méretezni, hogy legalább egyheti mennyiség - takarmányféleségenként különrakva - elférjen. A tápokat mindig papírzsákokban, a szemes takarmányokat általában ömlesztve tároljuk. Az ömlesztett tároláshoz mozgatható deszkafalak szükségesek. Ezeket előre le kell gyártani, és nagyságukat valamilyen szisztéma szerint a tároló méretéhez igazítani. Az egyéb takarmányokat általában naponta szállítjuk be a telepre vagy ideiglenes lerakóhelyen rövid ideig tároljuk. f) raktárak A zökkenőmentes üzemeltetéshez elegendő számú és nagyságú raktár helyiség szükséges. Ezek számát és méretét általános érvényűen megadni nem lehet (a tervezettnél kettővel többet és másfélszer nagyobbat kell megépíteni). Arra kell figyelni, hogy a mérgező, tűzveszélyes, vagy egyéb okból gondosabb kezelést igénylő anyagokat külön kell tárolni. A vegyszereknél az egymással heves reakciót adó anyagokat külön helyiségben kell tárolni. A raktáraknak nem kell önálló épület, az iroda, a keltető vagy a takarmánytároló épületében elhelyezhetők. g) szociális és iroda épületek A dolgozók létszámától és a telepen alkalmazott technológia higiéniai követelményétől függ a szociális blokk félesége és nagysága. Humán egészségügyi oldalról a megfelelő jogszabályok és ÁNTSZ előírások szabályozzák a kérdést. Ezért WC-t és egy minimális szintű tisztálkodási lehetőséget biztosítani kell. A telep járványvédelme is megkövetel bizonyos óvatosságot. Jó, ha a dolgozók átöltöznek, és több szempontból helyes, ha erre a lehetőséget egy központi helyen biztosítjuk. Az öltöző lehet a keltető épületében is, hiszen sokszor ez az egyetlen csatornázott épület.

29

5.2. BERENDEZÉSEK 5.2.1. Etetők A vályú a legegyszerűbb etető, melyre drótból hajlított rácsot kell tenni, hogy az állatok ne menjenek bele. Könnyen tisztítható és olcsó, de több munkaerőt igényel. Gyakrabban a fiatal állatok takarmányozásakor használják. Az ajtó rácsára akasztható vályúból etetjük a ketreces tartás során a (tenyész)állatokat. Hengeres önetető a nagyobb csibék, és a felnőtt állatok etetésére használt eszköz. Nagy álló henger (kb. 20 kg abrak ill. táp befogadású), melynek saját etető tálcája van. Kúpos önetető a csibék takarmányozásánál tesz jó szolgálatot. Befogadóképessége 1-2 kg. Ketrecre tehető önetetőt a fogolypárok takarmányozására használjuk. Láncos önetető a nagyüzemi baromfitenyésztésben használt berendezés. Beállításának elvi lehetősége megvan, de ritkán szokták szárnyasvadnál alkalmazni. Elvágott autógumiból a szabad területre kibocsátott állatokat lehet etetni, ha valamilyen okból a takarmányt nem akarjuk a földre szórni. 5.2.2. Itatók A csibe itató cserépből készül, kicsi az űrtartalma, ami előnyös, mert gyakrabban kell frissíteni benne a vizet. Így maga az eszköz biztosítja a vízminőséget és a csibék gyakori ellenőrzését. Kúpos önitató (fém) a csibenevelésben leggyakrabban használt itató eszköz. Tartályos önitató volierekben vagy kibocsátáskor használható jól, mert nagy űrtartalma miatt ritkábban kell tölteni. Kétféle megoldással találkozunk. Az egyik esetben fekvő hordóból csővezetéken keresztül, a másik esetben pedig az itatóvályúval közvetlen kapcsolatban lévő álló tartályból jut a víz az itatóvályúba. Itatóvályú egyszerű, két végén ferdén lezárt félhenger, melyet általában a befolyó oldalon kissé megemelve állítanak be. Töltéskor a túlfolyó rendszernek köszönhetően automatikusan frissül a víz és tisztul a vályú. A vályú készítése során arra kell figyelni, hogy a keresztmetszete mindig félhenger legyen, és a végeit íves átmenettel zárják. Így elkerülhetők az éles szögletek és sarkok ahol a szennyeződés lerakódhat. Ez vonatkozik az etető vályúkra is. Vezetékes önitató és harmatcsepp itató azonos elven működő rendszerek. Minden egység (egy ól, egy volier) külön tartályból induló csővezetéken kapja a vizet. Azért külön tartályból, mert az önitatókat sohasem kötjük a vezetékes hálózatra közvetlenül. Ennek két oka van: egyrészt ezzel megakadályozható műszaki hiba esetén az itatóból szennyezett víz visszaszívása az ivóvíz hálózatba, másrészt az automata szelepeknél kisebb zárási erő szükséges, mint a vezetékes hálózat szokásos több bár nyomása esetén. A hálózati vezeték a tartályban megszakad és egy úszóval vezérelt szelep (Jakab-szelep) szabályozza a tartályban a vízszintet. E műszaki megoldásnak további előnye, hogy vízben oldható gyógyszereket vagy takarmánykiegészítőket az önitatón keresztül is lehet adagolni. A tartályból kiinduló csővezeték leágazásainak végpontjainál vannak az önitatók.

30

A klasszikus tálkás önitatónál úszószelep szabályozza a tálkákban az itatóvíz szintjét. A vezetékes kúpos önitatónál a kúp alatt elhelyezett úszó tűszelepe szabályozza a körbefutó vályúban a vízszintet. A függesztett önitatóknál a pisztolyszelep rugós nyitása ellenében az itató és a víz együttes súlya szabályozza a szelep zárását. A harmatcsepp itatónál a műanyag csőbe csavart súlyszelepek kínálnak az állatoknak egy-egy csepp vizet. Ketrecre akasztható önitató a tojóboxban tartott foglyok ellátására szolgál. Másik változatát a battériás fácántartásban használjuk. Elvágott autógumiból a szabad területre kibocsátott állatokat itatják, ha jobb megoldás nincsen, vagy félő az itató elvesztése. 5.2.3. Ketrecek, tojófészkek a) ketrecek Az intenzív technológiáknál az épületeken belül - a jobb helykihasználás érdekében több sorban elhelyezett - ketrecekben vannak az állatok. Jellemzően a tojatásnál használnak ketreceket, de a pecsenyekacsa vagy a húsra tenyésztett fácánoknál a nevelésnek is eszköze. Általában a broyler baromfitartásból átvett ketreceket építik be. b) tojófészkek A vadkacsa tojatásához használjuk. A műfészkek deszkából vagy más természetes anyagból készülnek. A tojóházba telepített tojófészkek összeállítása nem olyan igényes, mint a szabadban elhelyezetteké. Csak egy lapokból összerótt kis kuckó, ami a megtojási időre elhatárolt nyugalmat biztosít. A szabadba épített műfészkek stabilak, megbízható eső és szélvédelmet biztosítanak. A deszkából építettek teteje felfelé nyitható, ezért kényelmesebben kezelhetők. A nádból, sásból, vesszőből stb. készült műfészkek esztétikusabbak, jobban illenek a félvad tartáshoz, talán a tojók is jobban szeretik, de sokkal nehézkesebb a kezelésük. 12. ábra: Vízre telepített vadkacsa tojófészek.

A vízre telepített műfészkek (12. ábra) oszlopo(ko)n rögzített deszkalapon vannak, a víz felett csak annyival magasabban, hogy a hullámzás ne csapjon be a fészekbe. A fészek 31

eléréséhez a kacsák részére deszka feljárót kell építeni, viszonylag kis emelkedéssel, keresztben lécezéssel. A feljáróra azért is szükség van, mert a feltipegés közben lefolyik a víz a tojó lábáról, és nem ázik el a fészek. 5.2.4. Fűtési rendszerek Minden ismert hőátadási rendszer használatos a nevelők teremfűtésére. A forró füst közvetlen hőszállítását használja ki a fekvőkémény. Meleg levegőt használ fűtésre a légbefúvásos rendszer, míg melegvizet az etázsfűtés. Sugárzó hővel a gáz infrasugárzó fűt. Az állatok tartózkodási helyén a magasabb hőmérsékletet elektromos hősugárzó biztosítja. a) fekvőkémény A régi téglaépületek átalakításakor ajánlható a fekvőkéményes rendszer. Óriási előnye, hogy csak egyféle energiát igényel, szinte mindenütt megvalósítható. Fűtését szilárd tüzelőre alapozzák. Fűtőanyag lehet erdő- vagy mezőgazdasági hulladék is, ezért olcsó az üzemelése. A tüzelő tárolására, gyűjtésére egy féltetőt kell biztosítani. Az épület kezelő, és fűtő helyiségből valamint nevelőtérből áll. 8. ábra: Fekvőkéményes fűtési rendszer.

Az épület egyik végében - a tűzálló fallal elválasztott fűtő-kezelő helyiségben elhelyezett kemence (kályha) kéménye a padozattól 30-35 cm magasságban, 2 ezrelék emelkedéssel húzódik végig az épület hossztengelyében és az ellentétes végén fordul függőleges irányba (8. ábra). Lábakon álló, téglából épített kéményről van szó. Az építés során béléscsövet nem szabad használni, klasszikus technológiával, gondos munkával kell a tömörséget biztosítani. A nevelőtér hossza maximum 20 m, szélessége 6-8 m lehet, magassága pedig minimálisan annyi legyen, hogy a mélyalom emelkedését is beszámítva kényelmesen lehessen közlekedni. A kémény az első 5 méteren nagyon meleg, ezért fa ráccsal

32

vagy lécekkel el kell keríteni. A teljes nevelőtér kezdetben nem lehet egyben, ezért 20-25 m2nyi nevelő egységeket alakítanak ki alacsony, ideiglenes kerítésekkel. Műanya nem tartozik a rendszerhez! Az épület hosszanti falán kibúvó nyílások vannak. Az épülethez kifutó csatlakozik. b) meleglevegős fűtés (légbefúvás) Kályhás vagy légbefúvásos teremfűtésről van szó. Ennél a technológiánál is a fekvőkéményhez hasonlóan egy nagy teremben tartjuk az állatokat. A teret mobil kerítésekkel kisebb részekre osztjuk. A légbefúvás csak a teremhőmérsékletet biztosítja. A kályhában legtöbbször szilárd, esetleg folyékony fűtőanyagot égetnek el. Az előnevelés ideje alatt infralámpákkal külön melegíteni kell az állatok tartózkodási helyét. A műanyák számára felfüggesztési lehetőséget és elektromos csatlakozást kell biztosítani 9. ábra: Kályhás fűtési rendszer.

33

10. ábra: Légbefúvásos fűtési rendszer.

A teremfűtés biztosítására két technológia honosodott meg. Az egyik esetben a teremben elhelyezett kályha a hőforrás. A kályhát részben vagy teljes egészében egy fémlemez köpeny veszi körül. Egy ventillátor a kályha felülete és a köpeny között felmelegedett levegőt a terembe fújja (9. ábra). A kályha a terem egyik sarkában van, kívülről fűthető és a kéményét is a legrövidebb úton vezetik ki, a tűzveszély miatt. A másik esetben a köpennyel körülvett kályha nincs a teremben. A meleg levegőt kb. 50 cm átmérőjű, két sor lukkal perforált műanyag cső vezeti a terembe (10. ábra). A helyiség szélességétől függően egy vagy a terem két oldalán egy-egy csövet függesztenek végig a mennyezet alatt. c) melegvizes fűtés (etázs-fűtés) A hőforrás ebben az esetben egy kazánházban elhelyezett kazán. A kazánban melegített vizet a nevelőben lévő csőkígyóba vezetik. Ez lehet gravitációs rendszer s ebben az esetben elektromos energiát nem igényel. A nevelési technológiától függően a csőkígyó vagy a padozatra (padozat alá) fektetett, vagy kissé megemelve közvetlenül a battériák alatt fut (11. ábra). E fűtési rendszer kiépítése a legjobb példája annak, hogy a tervezett technológiához kell a technikát kiépíteni. A megvalósítás után a technológiát alapvetően már nem lehet változtatni. A gyakorlatban úgy alakult ki, hogy ehhez a fűtési rendszerhez általában egyszintes battériás tartást használnak. A 145 cm átmérőjű, kör alapterületű battériákat önetetővel és vezetékes önitatóval látják el. Az önitatók tartályból kapják a vizet, így gyógyszer, cukor vagy kamillatea adagolható az állatoknak. Gyakran kúpos önitatókat használnak, melyek beruházási igénye alacsonyabb.

34

11. ábra: Etázsfűtés felülnézeti rajza, műanyás battériákkal.

A padozatfűtés csak (egy alacsonyabb) teremhőmérsékletet biztosít, emellett még infralámpákat kell beállítani, melyek a nevelőtér hőmérsékletét biztosítják (11. ábra). A battériákat a padozatra helyezik és almozzák. Az esetek egy részében a battériák alja és oldala drótháló s ezeket a megemelt csövekre teszik. Közvetlenül a battériák alatt futó fűtőcsőben magasabb a víz hőmérséklete, így a battériában már a nevelőtér hőmérsékletét biztosítja. A battériákat nem almozzák, alattuk homok van. d) gáz infrasugárzó Teremfűtést és műanyát egyszerre oldja meg a gáz infraégő. Hősszabályzós (kibekapcsolós) 1000 W-os készülékeket kb. 45 fokos szögben döntve, mintegy 80 cm magasságban kell elhelyezni. A fűtőanyag vezetékes földgáz, vagy palackos PB gáz. Az égő által besugárzott területen nevelőtér-, attól távolodva teremhőmérsékletet biztosít a technológia. Minden sugárzóhoz külön hősszabályzót kell kapcsolni és a nevelőegység bejárati ajtajánál elhelyezni. e) elektromos hősugárzók. A műanyák alatti magasabb hőmérsékletet leggyakrabban a normál porcelán foglalatokba csavarható infralámpákkal biztosítjuk. Más esetben a fekete vonal hősugárzót használjuk műanyának. A vonalsugárzó felszíni hőmérséklete alacsonyabb, a készülék közelebb van az állatokhoz.

35

5.2.5. Keltető gépek és egyéb berendezések a) gépek A keltetőgépek típusai szerint megkülönböztetünk asztali, szekrény és termes keltetőgépeket. A használt típust elsősorban a keltetett tojás mennyisége, másodsorban a rendelkezésre álló munkaerő határozza meg. A vadmadarak tojásainak keltetésére elsősorban National gépeket használnak, de vannak kisebb Viktória gépek is üzemben. E speciális vadmadár-keltető gépek a célnak legjobban megfelelő típusok és sokkal eredményesebbek, mint a baromfitenyésztésben használatos egyéb keltetők. Kezdetben, amikor megindult a fácánok gépi keltetése a magyar Gergely-féle asztali gépeket is használták. Később a nagyüzemi intenzív tenyésztés a nagyteljesítményű gépeket követelte meg. Az 1990-es évek elején úgy látszott, hogy a kisebb gépek reneszánsza következik, de úgy látszik, hogy a gazdasági megfontolások ezt megakadályozták. Napjainkban is a nagyobb gépeket használják. A gépek emelkedő típus száma az egyre növekedő befogadóképességet is jelzi. Egy adott keltetőüzemen belül az előkeltető és a bújtató gépek kapacitását össze kell hangolni. Folyamatos üzemelés mellett általában hetenkénti berakással számolunk és így elegendő, ha a bújtató gépek kapacitása egyharmada az előkeltetők kapacitásának. A keltetőben használható gép típusát a gazdaságosság figyelembevételével - a tervezett keltetési szám alapján kell meghatározni. Biztonságosabbak és kevesebb problémát okoznak a teljesen automatizált gépek. Biztosítják az egyenletes hőmérsékletet, a szükséges páratartalmat és a forgatást. Előny még a relatíve kevesebb munkaerő igény. Leggyakrabban használt gépek: Előkeltetők: National 6000 – 36 000; Viktoria 4500 - 9200; Gergely Bújtatók: National 2000 - 6000; Viktoria 1848; Gergely A gépeket úgy válogatják össze, hogy egy üzemen belül azonos állványokat, tálcákat lehessen használni. b) állványok A termékeny tojások tárolására olyan állványokat kell használni, amelyeken a tojások a tálcákkal forgathatók. A tálcatartókat a tárolóban az állvány saját kis motorja mozgatja. A keltetőgép állványain nincs motor csak egy csatlakozó a gép mozgató mechanizmusához. A nagy gépek állványai saját kerekeiken gördíthetők. c) tálcák és fordító A tojástartó tálcák nem korrodálódó fémből készülnek és gumibetétesek. Egységes nagyságuk illeszkedik az állványok polcméretéhez. A gumibetétekben az egyes tojásfészkek nagysága változó, mert a vadmadár keltetők alkalmasak bármely szárnyasvad tojásának keltetésére. Így az azonos külméretű tálcákba rakható tojások száma aszerint változik, hogy fogoly, fácán, vadkacsa stb. betét van a tálcában. A bújtatóban a keltetőével azonos méretű, sima aljú, peremes fémlemez tálcákat kell használni.

36

Egyik tálcából a másikba fordító állvány segítségével rakhatók a tojások. Az állványban a tojással telerakott tálcára lefelé fordítva ráborítják az üres tálcát, összekapcsolják és 180 fokos fordítással átrakják. d) tojás átvilágító lámpa Nyéllel felszerelt kézilámpa, melynek zárt fém burkolatán kis kerek nyíláson jön csak ki a fény. Hálózatról, alacsony feszültséggel üzemel.

5.3. KIVITELI TERVEZÉS A kiviteli tervek elkészítésénél alapvető szempont a tervezett technológia megvalósítása. Nehézséget csak az okozhat, ha meglévő épületbe kell illeszteni a technológiát. Hasonlóan problémás lehet, ha az eredeti elképzelésnek anyagi korlátai vannak. Fontos alapelv legyen, hogy valamennyi kompromisszumot szabad kötni, mert a merev elutasítás nem célravezető. Az is megengedhető, hogy a teljes tervet el kell készíteni, és megvalósíthatósági szakaszokra felbontani. Az azonban nem engedhető meg, hogy a technológia lényegi része csorbuljon. Inkább el kell állni, vagy más megoldást keresni, de rosszul működő rendszerben dolgozni éveken keresztül, eredménytelen és drága. A kiviteli tervek elkészítése előtt be kell szerezni a telep létesítéséhez szükséges engedélyeket, mert ezek tartalmazhatnak olyan előírásokat, melyeket a tervezés során figyelembe kell venni. Az épületek méretezése alkalmazkodjon a berendezésekhez, mert utólag nehéz, vagy lehetetlen az elhelyezésük. Az épületek és egyéb műtárgyak elhelyezése szolgálja az akadálytalan üzemeltetést. Ezért a tervezőnek az összes szükséges paramétert (berendezések alap és magassági méretei, tervezett forgalom mérete és iránya, egységenként szükséges közművek, tároló kapacitások, stb.) meg kell adni. A kiviteli tervezésnek fontos része a megvalósulás sorrendje, időbeni ütemezése (Pl.: közműfektetés, úthálózat, kerítés, épületek).

37

6. SZÁRNYASVADTELEP BETELEPÍTÉSE ÉS ÜZEMELTETÉSE Az előző fejezetekben megismerhettük a zárttéri apróvadtenyésztésben szóba jöhető fajokat, a telep létesítés általános szempontjait, a környezettel szemben támasztott követelményeket, a telephez szükséges épületeket és berendezéseket. Most az a feladat, hogy megismerjük, hogyan kell betelepíteni, üzemeltetni a szárnyasvad telepet. A teljes vertikumú telepen tojatás, keltetés, nevelés, kibocsátás, majd ehhez kapcsolódóan vadásztatás folyik. A tojatáshoz ki kell válogatni a megfelelő tenyészállományt.

6.1. TENYÉSZANYAG KIVÁLASZTÁSA A kiválasztás alapja a mesterséges tenyésztés célja. Abból kell kiindulni, hogy a természetes környezetben élő egyes vadászható apróvad fajok létszáma nem elegendő a vadászati igény kielégítéséhez, ezért mesterséges tenyésztéssel és szaporítással kell pótolnunk a hiányzó mennyiséget. A felnevelt állatokat kibocsátjuk elsősorban azért, hogy levadásszuk, másodsorban azért, hogy a túlélő állatok a természetes állományt szaporítsák. E kitűzött célok érdekében válogathatjuk a tenyészanyagot, kérdés tehát, hogy melyek a válogatás szempontjai:

Az első 3 szempont a vadságra, a második tulajdonság csoport a termelésre szelektáláskor fontos. Tehát a szelekció kezdetén el kell dönteni, hogy mit tartunk fontosnak. A kitelepítés és a vadászat vadat kíván és nem baromfit, de a rentábilis fácántelep nyugodt, jól termelő állatokat. Lehet, hogy el kellene választani a kitelepítésre szánt tenyészanyag előállító és - a pecsenyekacsa és leszúrásra szánt fácán - árutermelő tenyészeteket?! Ehhez már a tenyészanyagot két irányban kellene szelektálni, ha egyáltalán szelektálunk. Az utolsó felvetés eldöntése anyagi kérdés, tehát nem tisztünk most állás foglalni. Mindezek ellenére a szelekcióról ejteni kell néhány szót.

38

Vizsgáljuk meg először a vadság kérdését. A vadság öröklésével Starker (1944) foglalkozott. Amerikai pulykák esetében a vad madaraknál kisebb testtömeg, kisebb tojástömeg és a testtömeghez képest relatíve nagyobb agy, mellékvese és hipofízis tömegeket talált. E vizsgálat szerint a vadság tehát nem csak a génekben, hanem látható anatómiai tulajdonságokban is megmutatkozik. Ez csak utólagos igazolása az értékes tulajdonságnak, mert a kedvező eredmény ellenére a madár már elveszett a tenyésztés számára. Boyer és Melin fiatal állatok spontán aktivitását mérte. Kétnapos és egyhetes csirkéket vizsgáltak egy elhatárolt térben. Módszerük szerint 1 méter X 1 méteres négyzet közepére állított csibe viselkedését kell megfigyelni. A gyakorlatban egy felül nyitott nagy, négyzet alapú kartonbodoz használható a kísérlethez. 13. ábra: Boyer-Melin rajz. A négyzetbe átlót és kört rajzolnak. A kísérletben egy-egy vonal átlépése helyváltoztatásnak számít. Helyváltoztatások, felugrások, ürítések és hívó jelek száma az egyperces megfigyelés alatt, alkalmas paraméterek a korai spontán aktivitás mérésére. A statisztikai kiértékelés után az e tekintetben élénkebb állat(csoport)ot aktívnak, a kevésbé mozgékonyakat inaktívnak nevezzük. A korai spontán aktivitás a további élet során összefüggést mutatott a röpkészséggel, kotlással és a szociális viselkedéssel. Az aktívabb madarak 10 méterrel hosszabban (átlag 55,4 m) repültek a kísérleti röpdében. Az aktív tyúk tovább kotlott, átlagos érték 28,8 nap. Az inaktívak nemcsak rövidebb ideig (25 nap) ültek a tojásokon, hanem gyakrabban el is hagyták a fészket. A szociális viselkedés első vizsgálatakor az a kérdés, hogy kétnapos korban, a 4 csibéből álló csoport a megfigyelési területen (13. ábra) mennyi idő alatt bomlik fel, fut szét. Mennyi idő alatt hagyják el a kört. Az aktívnál 60-90 másodperc, míg az inaktívnál 4-5 perc a mérhető idő. A szociális viselkedés második vizsgálatára felnőtt korban van lehetőség. Egy frissen összeállított állatcsoportban és új környezetben mennyi idő alatt találják meg az állatok a helyüket. Az aktív csoportnál 2 óra alatt kialakul a rangsor, felgallyazáskor elfoglalják a helyüket, az inaktívaknál ez reggeltől estig tart. A kiszemelt tenyészanyagból a Boyer-Melin kísérletekkel értékes anyagot lehet válogatni. A tenyészanyag kiválasztása a jövedelmező zárttéri tenyésztés szempontjából más mércét állít. Az elsősorban értékelt tulajdonságok, a megtermelt tojásszám, keltethetőség, tojás termékenysége, kotlási hajlam, csekély agresszivitás, fontosabbak. Ezek a szempontok 39

csak az intenzív zárttéri tenyésztés szempontjai és egyáltalán nem biztos, hogy előnyösek a kibocsátás utáni időben. Kérdés az hogyan lehet a mai tartási, tenyésztési gyakorlatban a fenti termelési szempont szerint szelektálni? Gyakorlatilag sehogy. Elsősorban nincsen egyedi tojatás, megjelölt keltetés és felnevelés. Ez mind szükséges lenne, mert a tojástermelési időszak végére derül ki a tojó termelési tulajdonsága. A mai tartási rendszerekben a felnevekedett csibe a tojóval már nem azonosítható. A következő probléma, hogy a testméret, testtömeg, tojástömeg viszonylag magas fokban öröklődnek, de a tojáshozam, a keltethetőség, a fertilitás és az életképesség - baromfigenetikai analógiák alapján - gyengén öröklődő tulajdonságok, ezért egyedi szelekcióval kevés eredmény érhető el. Mindezek figyelembevételével a gyakorlat számára marad az egészséges, jó kondíciójú egyedek kiválogatása. Bizonyos fokú tenyészkiválogatást érvényesíthetünk, ha jó csoportokat választunk ki, és azok tojásaiból kelt csibéket neveljük külön a következő évi tojóállománynak. A jól termelő csoportok utódait követjük figyelemmel a felnevelés során, tudva azt, hogy az összességében gyengébben termelő csoport kizárásával adott esetben egyegy kiváló egyedet elveszíthetünk. A nehezen megvalósítható kiválogatás ellenére előfordulhat, hogy mégis szükség van a gazdasági szempontok szerinti válogatásra, vagy értékelni kell adott állomány gazdaságossági jellemzőit. 6.1.1. Tojó törzsállomány kiválasztása, illetve értékelése a termelés és gazdaságosság szempontjai szerint

1. 2. 3. 4. 5. 6.

A tojó törzsállomány legfontosabb értékmérő tulajdonságai: tojástermelő képesség tojás minősége termékenység keltethetőség ellenálló képesség, életerő vérmérséklet, rossz szokások

A tojástermelő képesség Egymástól független tulajdonságok határozzák meg a tojástermelést: perzisztencia, intenzitás, kotlás, ivarérettség ideje. A perzisztencia (állóképesség) az év során a tojástermelési periódus hosszát jelenti, azaz az első és az utolsó tojás lerakása között eltelt napok számát. A perzisztencia ideje alatt a tojásrakásban szakaszok vannak. Azt a 3-5 napot, amikor a tojó folyamatosan (minden nap) tojik, ciklusnak nevezzük. A gazdaságosság miatt kívánatos a hosszú ciklus. Ezért a termelés egyik jellemzője a folyamatosan tojt tojások száma, amit intenzitásnak nevezzük.

40

intenzitás =

összes tojás (db) ciklusok száma

Ebből az egy ciklusban termelt tojások átlag darabszámát tudjuk meg. Akkor lehet értékelni, ha ismerjük a perzisztenciát is. A telep munkaszervezése és keltetőgép kapacitása szempontjából fontos tudni, mikor mennyi tojás várható. A perzisztencia elején és végén rövid ciklusok és hosszabb szünetek vannak. A perzisztencia középső részén van az intenzív időszak. Intenzív időszaknak nevezzük azt az időszakot, amikor - kisebb szünetekkel és hosszabb ciklusokkal - a tojó azévi tojásainak zömét (legalább 70 %-át) lerakja. A korai kotlás kedvezőtlenül hat a tojástermelésre. Az intenzív zárttéri tenyésztésben, a törzsállományban hátrányos tulajdonság. Előbb marad abba a tojásrakás. (A szabad természetben valószínűleg előny, mert az utódok hamarabb erősödnek meg, hosszabb ideig készülhetnek a télre.) A korai ivarérettség kedvezően befolyásolja a tojó életteljesítményét. Az eddigiekből következik, hogy tenyészkiválogatás alapvető feltétele az egyedi megjelölés, az egyedi megfigyelés, a naponként vezetett napló. Így lehet kiválasztani azt a tojót, amelyiknek utódait tenyész pótlásra állíthatjuk. Tulajdonképpen minden tojó kiválasztása csak saját termelése alapján lehetséges biztonságosan, mert a tojástermelés gyengén öröklődő kvantitatív tulajdonság. Az ilyen gyenge heritabilitást mutató tulajdonság esetén más utat kell választani. Fábián ajánlása szerint a családszelekció eredményesebb lehet, mert a kakasok és gácsérok is szelektálhatók a nőivarú testvéreik alapján, így választjuk ki a tovább tenyésztendő vonalakat. Termelő állomány értékelése Termelő állomány esetében az átlagos tojástermelés fontos és jellemző adat. Tudni kell azonban, hogy többféle módon számolják. Mégis, kellő gyakorlattal kezelve a számot és ismerve a számolás módját, jó eligazítást adhat. Az állományra jellemző átlagszámot a termelt tojások darabszáma és a termelésben figyelembe vett tojók számának arányából kapjuk meg. A számolás módja és az eredmény aszerint változik, hogy milyen tojás darabszámot és tojó létszámot veszünk figyelembe. 1. átlagos tojástermelés =

évi összes tojás (db) befejező létszám (db)

Kényelmes számítás, mert az éves létszámadatok nélkül is használható. Az így kapott átlagszám pozitív irányban torzítja az eredményt. Akkor szabad ennek alapján dönteni, véleményt alkotni, ha ismerjük az induló létszámot is. Rendkívül fontos ugyanis az a tény, hogy a kihullott állatok tojástermelése - a számítási módból következően - a befejező létszám teljesítményét javítja (pozitív torzítás). Még az sem közömbös, hogy mikor hullottak ki, meddig termeltek az induló létszámból hiányzó állatok. Amennyiben a tojatási időszak végét megélt egyedek átlag termelésére vagyunk kíváncsiak, akkor a

41

tojatás végét megélt állatok tojástermelése (db) befejező létszám (db)

1.a.

képlettel megtudható a megfigyelt (aktív vagy intenzív) időszak végéig termelő állatok átlagos teljesítménye. Használható abból a szempontból, hogy (a tenyészkiválogatáshoz) a tojatási időszakot túlélt csoport adatait kapjuk. Csak akkor valósítható meg az értékelés, ha a termelést egyedenként tartjuk nyilván!! 2. átlagos tojástermelés =

évi összes tojás (db) évi átlaglétszám (db)

Objektívebb az 1. számú képletnél, mert a gyengébb termelésű egyedeket, a kihullottakat és kiselejtezett állatokat is figyelembe veszi. Az évi átlaglétszámmal viszont óvatosan kell bánni és az eloszlás alapján kell eldönteni, hogy a nevezőben átlagot vagy medián értéket használunk. 3. átlagos tojástermelés =

évi összes tojás (db) induló (összes beállított) tojólétszám (db)

Gazdasági értékeléshez jobb az első kettőnél, mert az elvesztett állatokkal nagyon hangsúlyosan számol. Hátránya viszont, hogy amennyiben a termelést befolyásoló környezeti tényezőket nem vesszük figyelembe korrigáló tényezőként, az állomány termelési képessége helyett egy adott szezon eredményét kapjuk csupán. Adott esetben erősen negatív a torzítása ennek a számolási módnak, mert a kihulló állatok nagyon rontják a képet. Nagyobb kiesés esetén ez a számítás nem használható. A eddigieken túl fontos ismerni az állomány intenzív tojástermelési időszakát. A csoport jellemzésére választani kell egy termelési szintet, amikortól intenzívnek nevezzük a termelést. Elfogadható, ha ezt 50 %-ban határozzuk meg. Tehát attól az időponttól intenzív az állomány termelése, amikor naponta a tyúkok legalább 50 %-a tojik és addig tart, amíg legalább ezen a szinten van. Több év statisztikai elemzése alapján tudjuk, hogy ebben az időszakban gyűjthetjük be az éves tojástermelés 85-87 %-át. A keltetőt csak az intenzív tojástermelési időszakhoz igazítva érdemes működtetni. Termelési index =

átlagos tojástermelés (db) perzisztencia (nap)

A termelési index

0,5 felett jó 0,4 alatt rossz. A tojás minőségét a keltethetőség szempontjából meghatározza a nagysága (tömege), a formaindex, a termékenysége és a keltethetősége. Az első kettő a keltetőben a fogadáskor

42

végrehajtott válogatás szempontja. A tojások egyedi tulajdonsága. A termékenység és a keltethetőség az állomány jellemzésére alkalmas. A termékenység számszerű adata a termékenységi index =

gépbe rakott tojások ∗ 100 10 napos lámpázási eredmény

Ebből az értékből tudjuk meg az állomány termékenységi értékét. A képlet nevezőjében a keltető(gép)ben maradt termékeny tojások száma szerepel. Alacsony a szám, ha rossz kakasok vannak a termelésben, vagy nagycsoportos tojatásnál a szükséges kakascserét nem hajtották végre. Gondos megfigyelés esetén minden 10 napos lámpázás után számolják a termékenységi indexet, hogy időben kiderüljön ha az állományban negatív változás történt. A keltethetőséget számszerűen kifejezi a kelési % =

gépbe rakott tojások (db) ∗ 100 kikelt madarak száma

A kelési százalék részben az állomány és kisebb részben a keltető együttes értékelése. Abból a feltételezésből kell kiindulni, hogy a keltetési technológia pontos betartásával a kelést a keltető nem ronthatja. Így ez az értékelés a tojások keltethetőségére vonatkozik. A kelési százalék a termékenység és a keltethetőség együttes értékelése. Akkor, ha külön akarjuk értékelni a keltethetőséget, a tíznapos lámpázás eredményét is figyelembe kell venni. A gépbe rakott - kilámpázott tojások ∗ 100 kikelt madarak száma

képlettel számolt kelési százalék valóban a keltethetőségre ad választ. Ellenállóképesség, életerő Az általános ellenállóképesség ebben az esetben az akklimatizációban jelentkezik. Az állatoknak alkalmazkodni kell az intenzív tartás, a termelés okozta terhelésekhez. Óriási stresszt jelenthet adott esetben a természetestől eltérő állománysűrűség, a korlátozott mozgás (és különösen a fényprogramos tojatás, ami szerencsére manapság már egyre ritkább technológia). Éppen ezért az állomány életképességének megőrzése érdekében mindent meg kell tenni. A környezeti viszonyokat úgy kell alakítani, hogy az állatok komfort érzete az elérhető legjobb legyen. A takarmányozással megadni minden szükséges makro és mikroelemet a tápanyagok mellett. Valójában látszólagos az öröklött ellenállóképesség megítélése. Azt tudjuk értékelni, hogy milyen mértékben képes elviselni az általunk jónak ítélt környezetben egy nem domesztikált állat a számára túlzott - és kikényszerített termelést.

43

Vérmérséklet, rossz szokások Az állatok vérmérsékletét és kialakuló rossz szokásait a törzs esetében az intenzív tenyésztés és tojástermelés szempontjából szokás megítélni. Általában kiszelektálják fácánok és foglyok esetében az agresszív egyedeket, ami nem feltétlenül jó szempont, ha a kibocsátás utáni életre gondolunk. Az élénkebb vérmérsékletű állatok feltehetően jobban megállják a helyüket a „létért folyó küzdelemben” a kibocsátás után, mint a túlságosan nyugodtak. A termelésben a nyugodtság jó tulajdonság - ha öröklődik - a szabad területen nagy hátrányt jelenthet. A rossz szokásokat, mint például a tollcsipkedést, vagy a tojásevést a környezet alakítja ki. A tollcsipkedésnek nem tudjuk az okát, tehát hathatósan védekezni sem tudunk ellene. Meglehetősen durva kényszerítő eszközökkel (pl. csőrkarika) megakadályozhatjuk, de ez csak „tüneti kezelés”. A tojásevés leghamarabb a ketreces tojatásnál szokott kialakulni. Ha észrevesszük bármelyik rossz szokást, az állatot azonnal ki kell emelni, mert a többiek hamar eltanulják tőle, és akkor nagy lehet a kár. 6.1.2. Fogoly tenyészanyag kiválasztása A nagyüzemi, zárttéri tenyésztés biztosítja a kibocsátáshoz szükséges szaporulatot. Mesterséges körülmények között egy tenyészpár után 45 tojás és 28 felnevelt csibe számítható. (A természetben 18 tojás és 1,5-2 db egyéves szaporulat várható egy tenyészpár után) A faj a fácánnal és vadkacsával ellentétben nem hajlamos a domesztikációra. A nagyüzemi tartásnál a tenyészválogatás alapvető szempontja a jó tojástermelés és az agresszivitás hiánya. Még ilyen válogatás után is gyakran fellép a csibék között 3-4 hetes korban egy hisztérikus időszak, amit le kell csillapítani, és nem szabad ezért állatokat kiselejtezni. Az állatokat a patkó vagy a válltollak rajzolata alapján 10 hetes korban ivar szerint szét kell válogatni és az idősebbekhez hasonlóan a tojatási időszak kezdetéig elkülönítve tárolni. 10-20 %-kal több állatot kell kiválogatni a tartalékok miatt. A tenyészanyag testtömege 320-450 g között legyen (ideális átlag 380 g). A párba állításkor az agresszív egyedeket és a gyáva kakasokat ki kell selejtezni. A beltenyésztés elkerüléséért ajánlják, hogy az állomány 10 %-ig minden évben, más populációból származó tojásokat is kell keltetni és az így nyert csibékkel biztosítani a vérfrissítést. Tojatásra fele részben egyéves és fele részben kétéves tenyészállományt állítunk össze. Második éves tojatásra a legalább 40 tojást tojt tyúkokat válogatjuk. Fogoly esetében könnyű a tojástermelés egyedi nyilvántartása, ezért reális cél, hogy a termelés alapján válogassunk. Megerősíti a válogatás szükségességét az a tapasztalat is, hogy a többet tojó fogoly tojásai jobban kelnek. Legjobban keltethető a 12-15 g-os tojás. Az ennél apróbbakat termelő tyúkokat ki kell zárni a tenyésztésből, mert a kis tojássúly dominánsan öröklődik!

44

6.1.3. Vadkacsa tenyészanyag kiválasztása Küllemi jegyek alapján válogatunk a gyakorlatban. Az egészséges, jól mozgó, élénk állatokat tartjuk tenyésztésben. Még kitollasodás előtt válogatjuk ki a jól fejlődő egyedeket. A nevelőtóra kihelyezett állatokat befogni már nehezen lehet. A kitollasodás után a fehér és fekete tarka állatokat kispuskával kell kilőni. Tojástermelés alapján csak akkor válogathatunk, ha nyilvántartjuk a tojóvolierben külön tartott állatok termelését. A vadkacsánál a várható évi tojástermelés 60 db.

45

7. TOJATÁS 7.1. TERMÉSZETES CIKLUS SZERINTI TOJATÁS A vadmadarak életritmusát az évszakok és azon belül a nappali világos órák száma határozza meg. Tavasszal a nappalok hosszabbodásával, a tobozmirigy parancsára aktivizálódik az állatok nemi tevékenysége. Kakasoknál megindul a spermiogenezis, a tojók a kakasok körüli háremekbe csoportosulnak és elkezdik lerakni a megtermékenyített tojásokat. Természetes körülmények között egy fészekaljnyit tojnak, majd megkotlanak. A mesterséges tartásban naponta elszedjük a tojásokat s ezzel mintegy további termelésre serkentve a tojókat, a természetes tojásszám többszörösét nyerjük tőlük a gépi keltetés számára. Ez a lényege a természetes ciklus szerinti tojatásnak, hogy a fajfenntartás ösztönét kihasználva (azzal mintegy visszaélve) a természetesnél lényegesen nagyobb számú utódot, vagy legalábbis utód lehetőséget nyerünk az intenzív tenyésztésbe fogott állatoktól. Természetes körülmények között tehát a megvilágított órák számától függ a tojás lerakás megindulása és addig tart, amíg van még elég idő a tél beállta előtt a kikelt csibék felnevelésére. De az emberek még több tojást akartak, amit csak hosszabb termelési periódussal érhettek el. A fény szabályzó szerepének felismerése után becsapva a természetet (a tobozmirigyet), mesterséges körülmények között megváltoztatva a világos órák számát, megtanulták tetszőleges időre programozni a tojatást.

7.2. FÉNYPROGRAMOS TOJATÁS A módszer lényege, hogy naponta növelve a megvilágított órák számát, megindítható a vadmadarak nemi ciklusa. A fényprogramos tojatásnak két lehetősége van. Az egyik, amikor a tojásrakást mesterséges világítással korábbi időre előre hozzák. Alkalmazható különösen vadkacsáknál - istállón kívül tojató volierekben is. A másik, amikor a tojatás végén lesötétített teremben, rövidített nappalokkal pihenő ciklusba kényszerítik a madarakat, majd a megvilágítás fokozatos hosszabbításával újabb tojásrakási ciklust váltanak ki. Ez a második tojásrakási ciklus termelése alig haladja meg az első teljesítményének 50 %-át, de egy éven belül sikerül két ciklust produkálni. A fényprogramos tojatás bevezetésekor, hívei nagyon nagy reményeket fűztek a módszer eredményességéhez. Lassan kiderült azonban, hogy a korábbi tojásból kikelt csibék felnevelése esetenként költségesebb. A két ciklustól nagyon kimerülnek a tojók. A többi problémájával együtt kimaradt a tenyésztésből, és ma már talán senki nem használja. A fényprogramot ma már csak a fácán kakasoknál használjuk. Megfigyelték, hogy a tojatási ciklus végefelé elfáradnak a kakasok. Ezért egy tartalék csoportot sötét épületben tartunk, rövid megvilágítási szakaszokkal. Május közepétől, a megvilágítási idő növelésével fokozatosan engedjük ki a kifutóba, aktivizáljuk a kakasokat. A tojatás második felében (kb. június első hetében), amikor már indokolt, lecseréljük a fáradt csapatot. Ezzel a módszerrel mintegy 8 %-kal növelhető a termékeny tojások száma. A fácánok esetében valamennyi tojatási módnál szükség lehet tartalék kakasokra.

46

A tojatás gyakorlati kivitelezésére több technológiát dolgoztak ki. A továbbiakban ezek ismertetésével foglalkozik a fejezet. A fácánokat 6-7 egyedből álló kis csoportban, vagy 100-200 egyedből álló nagy csoportban tojatjuk. A kis csoportokat elhelyezhetjük emeletes ketrecsorokban, sodronyon, vagy kis tojató volierben. A nagy csoportot nagy volierben. A biztos termelés érdekében legalább 10 % tartalék kakast kell tartani. A teljes cseréhez dupla létszámot. A 10 % azért kell, mert a sérült vagy terméketlen állatokat a kiscsoportos tojatásnál haladéktalanul cserélni kell. A nagy csoportban egy-egy volierben csak az összes kakast egyszerre lehet cserélni. A beteg vagy sérült egyed kivehető, de nem pótolható másik állattal, mert a többi kakas agyonveri. Az összes tartalék kakast egy csapatban kell tartani, hogy tetszőleges létszámban hajthassuk végre a cseréket. A tojatás megindulása után néhány kiesésre számítani kell, ezért az induláskor a nagy csoportban a kakasok létszáma a szükségesnél inkább több legyen, mint kevesebb.

7.3. TOJATÁS SODRONYON Épületben, vagy fekete fólia sátor alatt elhelyezett, háromemeletes ketrecsorokban tojatunk. 150x300 cm-es ketrecekben kis csoportokat állítunk össze 1:5 ivararányban. Magasabb a beruházási igény, és szigorúbb technológiai fegyelem mellett a legkevesebb munkaerőt kívánó módszer. Az intenzív, fényprogramos tojatáshoz a legalkalmasabb elhelyezés. Naponta kétszer kell összeszedni a tojásokat, mert ebben az elhelyezésben a leggyakoribb a tojásevés, még a tojáskigurítós ketrecek esetében is. Az alacsony szűk helyen elég nagy probléma a kannibalizmus is.

7.4. TOJATÁS KIS VOLIERBEN A kiscsoportos boxos tojatás 1:5 - 1:6 ivararányban összerakott csoporttal folyik. Egy felül is hálóval borított volierben vannak az állatok. Az ideális helyszükséglet 2 m2/állat lenne, azaz minimum 3x4 m-es területek. A tojatóvolierek egymás mellett sorban vannak, falaik hálóból készültek. A voliereket elválasztó közös falak kb. 120 cm magasságig nádpadlóval vagy más anyaggal borítottak. Az egyik sarokba árnyalót kell elhelyezni, egy másikban tojófészket kialakítani. Minden volierbe (kúpos) önitatót és etetőtálcát teszünk. Ezeken kívül biztosítani kell az ülőrudakat, a homokfürdőt és a mosott, apró szemű kavicsot. Az üzemelés szempontjából fontos, hogy a voliereket két lényegesen eltérő technológiai módszer szerint építhetjük. Az egyik esetben fixen beépített (favázas) szerkezetről van szó, a másik esetben mozgatható önálló volierelemekből összeállítható szétszedhető tojató volierekről. A volierek egymás mellett sorban telepítettek, mert így egyrészt stabilabbak, másrészt egy fallal kevesebbet kell építeni. A fixen beépített volierek tartóoszlopait leássák. Az oszlopokat felül léccel vagy félfával összekötik és az oldalhálót ezekhez szögezik. A felső hálót csak a tojatási időszakra húzzák fel, majd a passzív időszakban leszedik. Az oldalfalakat általában nádpadlóval bundázzák 120 cm magasságig. Az ilyen állandó építésű volierek előnye, hogy a betelepítéskor csak apróbb javításokat igényel és a fedőháló felhúzását. A betelepítés előtt a terület felújítása pl. kaszálása, viszont kényelmetlen és lassú a határolások miatt.

47

Tartósabbak a fémvázas, dróthálós megoldások. Az oldalak és a fedés is kerítéshálóból készült. A fémelemek korróziójának kivédésére készítik a keskeny betonlábazatra állított fémkeretes voliereket. Nem nagyon ajánlható, mert mindkét előbb említett rendszer előnyös tulajdonságait elveszti. A mobil (elemekből összeállított) tojatóvolierek kétségtelen hátránya, hogy a felállítás minden évben munkaidőt és munkaerőt igényel, valamint az elemek szállításáról és téli tárolásáról gondoskodni kell. Nagy előnye viszont ennek a rendszernek, hogy a volierek helyét minden évben változtatni lehet és ehhez kapcsolódóan a terület előkészítése kényelmesebb, gépekkel megoldható és alaposabb, mint az állandó volierek esetében. A tojató volierek telepítését tanácsos évekre előre megtervezni. Ezzel a terület optimális kihasználása és öntisztulása biztosítható. Gondos technológia mellett mindkét kiscsoportos elhelyezésnél, az egyes csoportok jelzésével látják el a tojásokat. Ezt, ha nem is az egész szezonban, de az első keltetőgép berakás 10 napos lámpázásáig folytatják. Csak így lehet kiszűrni a terméketlen kakasokat. Jelzett tojások mellett 2-3 hét esik csak ki a csoport termeléséből.

7.5. TOJATÁS NAGY CSOPORTBAN Falkás (nagycsoportos) tojatási módszer alkalmazásakor, mint nevéből is látszik, nagy állatcsoportot tartunk együtt. A boxos tartáshoz képest nagyobb az állatok mozgástere. A kerítésen belül 20 m2/állat nagyságú terület áll rendelkezésre, ami felett a háló 3-6 m magasan van. Korábban sokszor nem fedték a tojató nagy voliert, inkább csonkították, vagy lekötötték az állatok szárnyát. Ma inkább a teljes terület hálóborítását ajánljuk. Az ivararány 1:7, a csoport létszáma kb. 150 állat. A létszám felső határát a kezelhetőség korlátozza. Itt az etetésre és tojásgyűjtésre fordított időre gondolunk. Húsz fácánonként kell egy-egy etető ill. itató (amennyiben nem vezetékes önitató van). Ezek tisztítása, feltöltése túl népes csapat esetén sok időt vesz igénybe, sokáig kell az állatok között lenni. Ugyanez vonatkozik a tojásgyűjtésre is. A nagy volierben mindent el kell helyezni, amit a kiscsoportos tartásnál felsoroltunk. Lényeges eltérés az árnyalónál van, mert ide általában alacsony lábakon álló hullámpala tetőt teszünk. A tojófészkek elhelyezése ennél a technológiánál nem egyértelmű. Tulajdonképpen nincs rá szükség. Az állatok a szabad területre is tojnak, könnyebb a tojások gyűjtése, átláthatóbb a terület. Ha a szokásos módon 10 állatonként tojófészket létesítünk, akkor azokat egyenként meg kell nézni. Ülőrudakat mindenképpen be kell tenni.

7.6. TOJATÁS PÁRBAN (fogoly) A fogoly törzsállomány kiválasztási szempontjait már ismerjük. Tehát megfelelő küllemű, egészséges állatokat kell tenyésztésbe állítani. A szakirodalom ajánlása szerint a tojók fele 2 éves, fele egyéves állat legyen. Ehhez szükség van az állatok tartós és biztos jelölésére. Szóba jöhet a gyűrűzés vagy a köröm levágása napos korban. Amennyiben súlyt helyezünk a gondos tenyészállat kiválasztásra, erre leginkább a fogoly esetében van lehetőség, mert a monogám pároktól egyszerű az egyedi tojásgyűjtés. A tenyészállatok testtömege 320-450 g között legyen. Az állatokat 150 X 70 cm alapterületű, háromrészes, francia vagy angol tojatóboxokba tesszük. A ketreceket ellátjuk

48

etetővel és itatóval. A téli tárolóból származó állatokat un. provokált párosítással állítjuk párba. Párbaállítás február végétől kezdhető (febr. 20. - március 10.). Először a tyúkot, 1/2 óra múlva a kakast kell betenni a tojatóboxba. Azonnal nem szabad otthagyni őket. A tyúk a domináns állat. Figyelni kell, hogy elfogadta-e a kakast vagy nem. Ha nem, és elkezdi verni, akkor a kakast azonnal ki kell venni és egy nap elteltével, egy másik kakassal kell próbálkozni. A párbaállítás 5-15 %-ban nem sikerül, ezért tartalék kakasok szükségesek. A megvert kakast esetleg napokig (akár 10 napig) pihentetni kell. Ezután újra használható, de ha ismételten megverik, akkor félénk lesz és kár tovább kísérletezni. A fogoly zárttéri tenyésztésének kezdetén, és lényegében még ma is uralkodó elv, hogy a fogoly téli tárolása során nemenként külön kell tartani az állatokat. A két tároló között kb. 100 méter távolság legyen, hogy a nemek hallótávolságon kívül legyenek. A párbaállításkor a fent leírt provokált párosítással kell kialakítani a tenyészpárokat. Vannak azonban tenyésztők, akik szakítva a hagyománnyal egy csapatban tartják télen a foglyokat. Ennek az az előnye, hogy február közepétől csak figyelni kell az állatokat, mert a párok maguktól kialakulnak. Az együtt álló párt a jószemű gondozó észreveszi, kiemeli és beteszi az előkészített boxba. Ennél a módszernél a legritkábban fordul elő, hogy a tyúk megveri a kakast. Szinte 100 százalékosan sikeres a párbaállás. Számottevő tojástermeléssel április közepétől számolhatunk. Naponta egyszer - kora délután - szükséges a tojások összeszedése. A francia boxok hátsó részébe tojnak a tyúkok, és a tojás kigurul, amit az állatok zavarása nélkül csak össze kell szedni a tojásvályúból. Le kell zárni, viszont a vályú feletti rést, ha menyét van a környéken. A lehető legnagyobb nyugalmat kell biztosítani. Mindig a megszokott időben legyen etetés és a tojások összeszedése. Lehetőleg ugyanaz a gondozó mozogjon az állatok között, és még a ruházatában se legyen lényeges változás. Egy gondozóra kb. 250 pár bízható (különösen angol boxnál). Szabad területről berepülő kakasok a boxok tetején mozognak, hangoskodnak, miattuk több pár is felbomlik. Ugyanez a probléma a kiszökött állatokkal is. A kiszökötteket még aznap be kell fogni és visszatenni. Ha nem sikerül kispuskával le kell lőni éppúgy, mint a szabad területről bejött állatot. A letojatott állomány kihelyezhető. Amennyiben következő évre is meg akarjuk tartani a legjobb tojók egy részét, akkor a tojatás befejezése után kell a kiválasztott állatokat elkülöníteni.

7.7. TOJATÁS TOJÓFÉSZEKBEN (vadkacsa) Lehetséges zárttéri és félvad tojatás. Zárttérben nagy a vadkacsa domesztikációs hajlama, ezért ma gyakoribb a félvad rendszerű tojatás. Az intenzív technológiánál a tojatás inkább a tojóházakban, a félvad tartásnál inkább a tóparton, szabadtéri tojató volierben, mesterséges fészkekben történik. Természetesen az intenzív technológiára beállított telepen is tojathatunk szabadtéren, és a félvad tartást is indíthatjuk tojóházas tojatással. A tojóházas technológiánál ritkábban ketrecbe, gyakrabban talajon elhelyezett fészkekbe tojatunk. (Meg kell említeni, hogy valamikor még a vadkacsáknál is folyt fényprogramos tojatás, de ma már egyáltalán nem találkozunk vele.) A tojóházba be kell csalogatni az állatokat, ezért a takarmányt a házban kell adni. Az etetőket a terem közepére, vagy a bejárathoz közel telepítjük. A tojófészkeket körben a falak mentén kell elhelyezni. A tóparton, mesterséges fészkekbe tojatás nagyobb figyelmet, de kisebb beruházást igényel. Ebben az esetben a tojófészkek nagyobb részét a partra kell telepíteni.

49

14. ábra: Vadkacsa tojásfészkek tóparti elhelyezése.

Tóparton több, a vízen kevesebb műfészket helyezünk el. A vízbe is benyúló kerítés korlátozza az állatok mozgását, különösen, ha a röpképességet valamilyen módon korlátoztuk. Ivararány 1:3 - 1:4. A csapatokat február elején kialakítjuk. A vadkacsa a tojásrakást február 20. körül kezdi, március végétől intenzíven tojik. A tojásokat naponta össze kell szedni. A fácánnal és fogollyal szemben a vadkacsa a reggeli órákban tojik. Intenzív tojástermelésre június közepéig számíthatunk. Június végén a fészekben hagyott tojásokat a tojók kikeltik.

50

8. AZ EMBRIÓ FEJLŐDÉSE A TOJÁSBAN Párzáskor 1,5 - 8 X 109 (billió) spermium jut a petevezető alsó “hüvelyi” részébe. Innen saját mozgással, a petevezető antiperisztaltikájával és a csillószőrök segítségével jutnak a petevezető felső szakaszába. A csírakorong felületén sok ondósejt behatol, de csak egy termékenyíti meg a petesejtet. A spermiumok többsége az infundibulum (tölcsér) spermafészkeiben, a méh mirigyeiben és a mirigyek kivezető járataiban raktározódik el és megtermékenyítik a petesejteket a párzások közötti időszakban is. A spermiumok termékenyítő képessége a tárolás során csökken, de tyúk alkatúakban 20 - 22 napig, lúd alkatúakban 10 napig is megmaradhat. A petesejt a megtermékenyülés után azonnal osztódni kezd. A madarak sokszikű (telolecytális) petéje csak egy csírakorongon (discoidálisan) barázdálódik. A petesejt a megtermékenyülés után 15-20 órával, mint tojás jut a külvilágra. Ennyi idő alatt a zigóta, majd blasztula stádiumon keresztül a gasztrula stádium alakul ki. A tojás sárgáján a csirakorong szabad szemmel látszik. A külvilágra jutott tojásban - a madár 40-42 ºC-os hőmérséklete után az alacsonyabb (környezeti) hőmérsékleten - a további fejlődés leáll. Később a kotlós alatt, vagy a keltetőgépben az inkubációs hőmérsékleten fejlődik tovább az embrió. Differenciálódás és sejtvándorlás indul, körte alakú embriópajzs alakul ki. A keltetés 48. órájában már elkülönül a szív, 3 hólyagú fejdudor, gerinchúrból idegcső alakul. A 6-7. nap megindul a vérkeringés. Fácánnál és fogolynál a 10-11. naptól, kacsánál a 14-15. naptól magzatról beszélünk. A magzat három úton táplálkozik: 1. átszakad az amnion fala és a beáramló tojásfehérjét a magzat kortyolgatja → “fehérjenyelés”; 2. az összehúzódó sziktömlő az éhbélbe préseli a szik anyagát, innen a mirigyes gyomorba jut, megemésztődik és visszakerülve a béltraktusba, onnan felszívódik. 3. Mindezek mellett a chorion bolyhokon keresztül a tojásfehérje anyagai a vérerek közvetítésével jutnak a magzatba. Közben a tojáshéjból is kioldódik a kalcium és beépül a magzat csontozatába. A magzat már áttér az allantois légzésre. Az embrió (magzat) járulékos részei: sziktömlő, allantois, amnion, savóshártya. Sziktömlő: A sziktömlő az embriópajzs kialakulásával egy időben kezd fejlődni, a tojássárgáját (sziket, a petesejt tápanyagraktár részét) veszi körül. A tömlő nyitott, magzat felőli része csőbe szűkül össze és a köldökön át az epésbélbe csatlakozik. A sziktömlő sejtjei oldják a szik anyagát, ami a csövön keresztül a magzatba jut. Amnion (magzating): a magzat legbelső burka. Folyadéktartalmában úszik a magzat a köldökre függesztve. Az amnionban simaizom rostok képződnek. A simaizom rostok perisztaltikus összehúzódása mozgatja a magzatot. Bear-f savóshártya (chorion): a legkülső magzatburok. Allantois (húgyhártya): a köldöktől kiindulva az amnion és a chorion közé nő be. Felületén sok vérér található. Nagyrészt összenő a chorion-nal és chorio-allantois hártyának nevezzük. A chorion bolyhokat bocsát a fehérjébe. Az allantois tojáshéjra fekvő felülete biztosítja a magzat számára az oxigén felvételt. A burkok a 21. (kacsánál 25.) naptól fokozatosan beszáradnak, vértartalmuk a magzatba megy. A magzat kiszúrja a légzsák falát és áttér a tüdőlégzésre (fácán, fogoly 2021.; vadkacsa 24-25. nap). A sziktömlő behúzódik a hasüregbe. 51

A fiatal csibe átszúrja a héjhártyát a légkamránál, kopogtatással megrepeszti a mészhéjat, a tojásfoggal körülvágja a “sapkát” (kb. 45 perc), majd lábai kinyújtásával kel ki.

52

9. MESTERSÉGES (GÉPI) KELTETÉS A természetben - néhány kivételtől eltekintve - a madarak megkotlanak és testmelegükkel keltik ki a tojásaikat. Ritka kivételnek számítanak a lábastyúkok, melyek összehordott zöld növényekből teremtenek meleg környezetet, s ezt szabályozva keltetik a tojásaikat. E természetes folyamatokat utánozva az ember, céljai érdekében mesterséges környezetben kelteti ki a tenyésztésre szánt szárnyasok tojásait. Mesterséges keltetésről tehát akkor beszélünk, ha egy célszerű berendezésben a szabályozott páratartalom mellett a környezeti hőmérséklet kelti ki a tojásokat. A mesterséges keltetés már időszámításunk előtt több mint ezer évvel kialakult a kínai és az egyiptomi civilizációban. Kínában kétféle módszer alakult ki: érlelődő trágyarakás, vagy agyagtapasztású kosárüstben faszénparázs melegével keltették ki a szalmával takart tojásokat. Egyiptomban agyagtéglából épült nagy kemencékben keltettek. A sok százéves tapasztalatok alapján olyan jól működtek a kemencék, hogy még 1958-ban is használták ezeket az ősi keltetőket. A mai gépi keltetés kezdete Franciaországban volt. Réaumur szerkesztette az első mesterséges berendezést. Munkájáról 1749-ben megjelent könyvében számolt be. Amerikában 1783-ban nyílt meg az első keltető. 1895-ben már nagykapacitású keltetőket gyártottak, 1922-ben pedig bemutatták Ohioban az első kényszerlégkeveréses keltetőgépet. Magyarországon a Gergely-féle keltetőgépek (1948-61) voltak a legismertebbek. A technika és a tudomány fejlődésével a keltetés egyre inkább a nagykapacitású keltetők irányába ment. Napjainkban jellemző a nagy keltetők üzemeltetése, ahol a technológia és a hatékony munka önálló keltető épületeket és nagy gépeket feltételez. A mai keltető önálló üzem, pontosan tervezett technológiával, több helyiségből álló épületben. Az egyes helyiségeknek elkülönült funkciójuk van, az egymást követő technológiai folyamatok szigorú fegyelmet követelnek. A gépi keltetés már szinte önálló szakmának számít, ezért e könyv keretében nem foglalkozhatunk részletesen a témával, a cél csupán általános áttekintést adni a mesterséges keltetésről.

9.1. KELTETŐ HÁZ A vadmadár keltető ház elhelyezésekor lényeges szempont, hogy az időjárási viszonyoktól függetlenül, mindig könnyen megközelíthető legyen. Tehát szilárd burkolatú út vezessen az átvevő-átadó pontokig. Egyéb forgalomtól, házi baromfiteleptől távol, csendes nyugodt helyen, az uralkodó széliránynak minél kisebb felületet adva kell elhelyezni az épületet. Személy- és teherforgalma mindig korlátozható és ellenőrzött legyen. Lényeges szempont a kétirányú áram-betáplálás lehetősége, vagy ennek hiányában tartalék áramforrás (generátor) biztosítása.

9.2. KELTETŐGÉPEK Az ismert és bevált vadmadár keltetőgépeket használjuk.

53

9.3. A KELTETÉS TECHNOLÓGIÁJA A keltető áprilistól üzemel. Ehhez az előkészületeket legkésőbb márciusban el kell kezdeni, hogy az esetleg szükséges javításokat kellő gondossággal el lehessen végezni. A gépek, berendezések próbaüzeme után takarítással és fertőtlenítéssel kell az előkészületeket befejezni. Az egész keltetési szezonra meg kell tervezni a keltető üzemelését. Ehhez legelőször azt kell eldönteni, hogy fácán, fogoly vagy víziszárnyas tojást akarunk keltetni, vagy vegyesen. A fajok szempontjából alapszabály, hogy víziszárnyas tojással együtt sem fácán, sem fogoly nem keltethető. Tehát csak időben eltolva fogadhatjuk a víziszárnyas tojásokat. Tekintettel arra, hogy a gépeket is át kell állítani, és a víziszárnyasok keltetése után alaposabban kell fertőtleníteni, egy keltetési szezonban lehetőleg csak egy váltás legyen. Nagyon fontos állathigiéniai szabály, hogy egy gépbe csak azonos helyről származó tojásokat szabad berakni! A keltetést megelőző feladatok végrehajtása nagy gondosságot igényel, mert alapvetően befolyásolja a keltetés sikerét. A keltetés a tojás fogadásával kezdődik. Ezután a törött tojások kiválogatása, tisztítás, osztályozás (lámpázás), tálcázás, fertőtlenítés (merítés, gázosítás), tárolás következik. A tojások fogadása A tojások általában saját telepről érkeznek, de lehetnek vásároltak is. A saját telepen vödörbe gyűjtött tojásokat a fogadó helyiségben papír tálcára szedik az egyszerűbb számbavétel miatt. A vásároltak papír tálcán érkeznek. Papír tálcáról kezdődik a válogatás. A törött és erősen szennyezett tojásokat ki kell szedni. Minimális, könnyen eltávolítható szennyeződés esetleg letörölhető, de a tojást mechanikusan tisztítani, dörzsölni nem szabad. Megsérülhet a mészhéjat bevonó hártya, s a tojás befertőződhet. A válogatás során a tojás rögtön a tároló állvány tálcájára kerül. A tojásokat azért is válogatni kell, mert a nagyság és a tojás alakja a keltethetőség szempontjából nem közömbös. A tojás nagyságát a tömeggel, az alakját a hosszúság és a legnagyobb haránt átmérő hányadosából képzett indexszel jellemezzük. Csak azokat a tojásokat ajánlatos keltetni, amelyek a 4. táblázatban leírt határok között vannak. 4. táblázat:

A keltethető tenyésztojások tömege és tojás indexe. tojás tömege

index

fogoly

12-15 g

1.23-1.36

fácán

32-35 g

1.15-1.39

vadkacsa

52-70 g

1.28-1.43

A tenyésztojásra a 4. táblázatban szereplőnél szűkebb határokat adnak meg a szabványok (MSZ-08 1801; 1802; 1803), melyek vásárlásnál vagy értékesítésnél irányadóak 54

lehetnek, de nem kötelezőek. Vásárlás (eladás) esetén ajánlatos azonban a szabványtól eltérő esetben ezt a tényt a szerződésben rögzíteni. A válogatás során a repedt tojásokat is ki kell emelni. A finom repedés szabad szemmel nem mindig látható, ezért lámpázással kell meggyőződni a tojások épségéről. (A fészekmentésből származó tojásokat is lámpázni kell a fogadáskor. A fő kérdés az embrió állapota és fejlettsége.) A lámpázáshoz a tojásokat tálcával együtt a lámpázó asztalra tesszük. A helyiségben félhomály van. A tojás átvilágító lámpa fény-nyílását a tálcán lévő tojásra tesszük és az átvilágított tojást elbíráljuk. Ezzel a módszerrel gyorsan lehet haladni. A lámpázás technikáját a fogadás munkafázisban lehet megtanulni, begyakorolni. A tíznapos lámpázáskor nagy gyakorlatú dolgozó végezze a feladatot, mert a tojás kihűlésének veszélye miatt nincs annyi idő. A tároló tálcáira válogatott tojást fertőtleníteni kell. Ilyenkor célszerű a bemerítéses fertőtlenítés. A fertőtlenítésre a tojások hőmérsékletével azonos, vagy 1-2 ºC-kal melegebb oldatot használunk, melybe tálcával együtt merítjük a tojásokat. Azért kell melegebbnek lenni az oldatnak, mert ellenkező esetben a fertőtlenítő beszívódna a tojásba, károsítaná az embriót. Első fertőtlenítés az összeszedés napján kötelező (MSZ). A fertőtlenítő oldat 2 %-os Iosan vagy Bradofen, 10 %-os jódtinktúra, esetleg hígított lugol oldat. A fertőtlenítési idő 5 perc, s ezután hagyni kell az oldatot a tojásra rászáradni. A hatásidő alatt hosszúszőrű, puha ecsettel finoman meg lehet simogatni a bemerített tojásokat, az enyhébb szennyeződések eltávolítása érdekében. Ez sokkal jobb megoldás, mint a száraz tisztítás. A fertőtlenítő fürdőből kiemelés után lecsorgató állványra tesszük a tálcákat arra az időre, míg a következő berakás a fertőtlenítőben van. A lecsorgató állványról a kerekes tároló állványra rakott tálcák a tojástároló helyiségbe kerülnek. A tojás begyűjtése, osztályozása, fertőtlenítése és a tálcázás összesen maximum 4-5 óra lehet! A tojások tárolása Általában nem érkezik egyszerre be a teljes tojás mennyiség, ezért tárolni kell, míg egy gép berakható. A mesterséges keltetések elején hamar kiderült, hogy a tojások keltethetőségére befolyással van a tárolási idő és a hőmérséklet. A kutatások szerint az ideális tárolási hőmérséklet függ a tárolás idejének hosszától (5. táblázat). 5. táblázat: Tárolási idő és a hozzá tartozó ideális tárolási hőmérséklet. tárolási idő napokban

4

6

10

10 felett

optimális hőmérséklet

16-18 ºC

15-16 ºC

12-13 ºC

8-10 ºC

Az ideális hőmérséklethez előre ismernünk kellene a várható tárolási időt. További gondot jelent a gyakorlatban, hogy legalább 3 hőmérsékletű tárolót kellene üzemeltetni. Természetes körülmények között a fészekben a hőmérséklet naponta többször és igen nagy mértékben változik. Egyes vizsgálatok azt mutatják, hogy jobb a tojások keltethetősége, ha 2 és 20 fok között váltakozó hőmérsékleten tárolják a tenyésztojásokat. (Ez teljesen logikusnak látszik, és a természetet utánozza. Egy - fácán vagy fogoly - tojó, a ciklusokat figyelembe véve, 20-22 nap alatt rak le egy fészekalja tojást. Addig a tojások a változó tavaszi környezeti hőmérsékleten vannak. A tojó gondozza, forgatja, ritkán melegíti az alakuló fészket, de nem védi a környezettől állandóan.) A hosszú tárolás rontja a keltethetőséget, de a tárolás nélkül 55

berakott tojások kelése is gyengébb a néhány napig tároltakénál. A száraz környezet is hátrányos, 75-80 % relatív páratartalom mellett legjobbak a kelési eredmények. Mások szerint 60-70 % páratartalom a megfelelő, a relatív páratartalmat azért kell az ideálisnál alacsonyabban tartani, mert nagy a tojás penészesedésének veszélye. A mesterséges keltetés empirikus tudomány. Mindenki bizonyos határok között saját tapasztalata szerint állítja össze a keltető technológiáját. Manapság az a gyakorlat vált be, hogy hetenként rakják be a keltetőgépeket, tehát egy tojás keltetés előtt legalább egy napig van a tárolóban és leghosszabb tárolási ideje 7 nap. A tárolás 70-75 % relatív páratartalom mellett állandó - 1213(15) ºC - hőmérsékleten történik annak ellenére, hogy az 5. táblázat szerint a tárolási időtől függően más lenne az ideális hőmérséklet. A hegyes végével felfelé rakott tojásokat a tárolás alatt forgatni kell, hogy a petesejt (a tojás sárgája) ne süllyedjen egy oldalra, ne tapadjon a tojás falához. Ezért gyakran - 2 óránként - kell váltani a tálcák állását. Az állványokra szerelt motor és csatlakoztatott programozott időkapcsoló segítségével automatikus a mozgatás. A forgatás minimum 45 fok legyen. A tárolás végén a keltetéshez a tojásokat fordító állvány segítségével a keltető tálcákra át kell rakni. Így most már a keltető tálcán tompa végükkel felfelé álló tojások keltethetők az előmelegítés után. Keltetés előtti melegítés Ennek során a tojásokat 10-12 óra alatt kb. 20-22 fokra kell melegíteni. A nem kifejezetten nagyüzemi keltetők gyakorlatában ez azt jelenti, hogy az előkeltető teremben tároljuk a keltető állványra rakott tojásokat, míg fel nem veszik a környezet hőmérsékletét. A tároló 12-13 ºC-os hőmérsékletéről nem lehet rögtön a keltető gépbe rakni a tojásokat. Szükség van egy közbeeső lépcsőre. Vigyázni az “izzadás”-ra! figyelmeztetés arra utal, hogy a hideg tojások felületén kicsapódik a meleg terem párája. A megjelenő harmatcseppek (“izzadás”) jó környezetet teremtenek a penészgombáknak, melyek a melegítés ideje alatt behatolhatnak a tojáshéj pórusaiba. Az ilyen fertőzött tojásban biztosan elpusztul az embrió. Ezért szellőztetéssel, hőmérséklet változtatással meg kell előzni a tojás izzadását. Keltetés Időtartama fácán és fogoly esetében 24 nap, vadkacsánál 28 nap (a berakást követő 12 órán túl). Fácán és fogoly tojásokat lehet együtt, de a vadkacsa tojásokat külön keltetjük. A keltetés időtartama két részre oszlik: előkeltetésre és bújtatásra. Az előkeltetés előkeltető, a bújtatás bújtató gépekben történik. Az előkeltető gépben forgatható tálcákat használnak, melyekről a tojásokat a bújtató gép sima, peremes tálcáira rakják át és így teszik a bújtatóba. A keltető kapacitását a gazdaságosság figyelembevételével kell megtervezni. Az előkeltetés a hosszabb időtartamú folyamat. A madár faja szerint változik. Fácán és fogoly esetében 20-21 napig, vadkacsánál 24-25 napig tart. A bújtatás minden szárnyasvadfaj esetében általában 3-4 nap. A nagy kapacitású (nagyüzemi, folyamatosan működő) keltetők gazdaságosabban üzemeltethetők, mert azonos tojásszámhoz relatíve kevesebb munkaerőt igényelnek. A berakásokat a rotációs program határozza meg. Szokásos módszer, hogy az előkeltetőket hetenként - általában a hét elején - rakják be. Így telik meg az előkeltető teljes kapacitása a 56

harmadik hétre. A keltetés indításától számított 20. vagy 21. (vadkacsa esetében a 24. vagy 25.) napon kerül az első berakás a bújtatóba. A keltető időbeosztásától, konkrét technológiájától függ, hogy hányadik napon rakják át a tojásokat a bújtatóba. Ettől az időponttól az utolsó berakás előkeltetésének végéig üzemel teljes kapacitással a keltető ház. 6. táblázat: A keltetéshez szükséges hőmérséklet és páratartalom. hőmérséklet oC

szárnyasvadfaj

relatív páratartalom

előkeltetés fácán

37.8

48-52 %

fogoly

37.8

45-49 %

vadkacsa

37.6

60-65 %

bújtatás fácán

37.5

65-80 %

fogoly

37.5

75-80 %

vadkacsa

37.5

75-80 %

A zárttéri fácántartás kezdetekor kotlóssal keltették a tojásokat, majd fokozatosan áttértek a gépi keltetésre. Most újból többen pártolják a kotlóssal keltetést. Az így kelt fácáncsibéknek a kihelyezés után jobb a túlélési esélyük. Fészekmentésből származó válogatott lámpázott tojásokat, vagy gépből származó 10 napos lámpázott tojásokat raknak a kotlós alá. Probléma, hogy manapság nehéz jó kotlóshoz jutni. A fácán 24 nap keltetés után bújik ki a tojásból. A berakást követő első 12 óra nem számítható a keltetés időtartamában, mert ez az idő szükséges a tojások felmelegedéséhez. A keltetés ideje alatt végzendő feladatok: Gázosítás, forgatás, lámpázás, átrakás a bújtatóba. A tojásokat a tompa végükkel felfelé rakjuk (forgatjuk át) a keltető tálcákra. A gépbe rakott tojásokat a biztonság kedvéért gázosítani kell. A gázosítás a keltetőgép és a berakott tojások együttes fertőtlenítése. A gép légterére számítva köbméterenként 10 g Kpermanganáthoz 1 cm3 formalint adunk. 26 ºC, 75 % relatív páratartalom mellett 1 óra hosszáig tartjuk fenn a fertőtlenítő hatást, majd a gép kiszellőztetése után kezdődik a felfűtés a keltetési hőmérsékletre. A forgatás a mai gépeknél automatikus. A keltetés alatt egyszer elegendő lápmázni a 10. napon. A lámpázás az előkeltetőben történik. A gépből kihúzott állványról a lámpázó asztalra rakjuk a tálcákat. A terméketlennek ítélt, vagy más okból hibás tojásokat le kell szedni a tálcáról, és ártalmatlanításhoz összegyűjteni. A tálcákon csak akkor rakjuk össze a tojásokat, ha sokat kellett leszedni. A tojásokat mielőbb vissza kell tenni a gépbe. Folyamatosan működtetett keltetőben az előkeltető gépeket hetenként rakják be. A munkaszervezés szempontjából praktikus, ha mindig azonos napon raknak be, lámpáznak és bújtatnak. A 20-21. (vadkacsa esetében 24. vagy 25.) napon rakják át a bújtatóba a tojásokat. Arra kell törekedni, hogy a fontosabb műveletek munkanapra essenek 57

A fentiek figyelembevételével egy ütemezési lehetőség fácán vagy fogoly esetében: berakás hétfőn lámpázás a 10. napon csütörtökön bújtatóba átrakás a 20. nap után hétfőn vagy kedden és a csibék kiszedése pénteken történik. A szezonban az első bújás (kikelés) május elején (5-15 között) várható, az utolsó augusztus elején, maximum tizedikéig. A kelés utáni feladatok: Csibeszárítás, osztályozás, csomagolás, szállítás. A tojásból kibújáskor a madarak nedvesek. A pihe tollazatnak minél előbb meg kell száradni, de az állat nem száradhat ki. Ezért magasabb a bújtató páratartalma az előkeltetőnél. A bújtatóból kiszedett csibék a szárítóba kerülnek, itt vannak a teljes felszáradásig. Itt van a válogatás is. Osztályozni kell a csibéket és aszerint szállító eszközbe tenni. A felszárított csibéket (kiskacsákat) saját felhasználás esetén a nevelőbe szállításhoz többször használható, de kifertőtlenített szállítóketrecbe rakjuk. Nem szükséges feltétlenül a költségesebb, egyszer használható kartondoboz az átszállításhoz. Viszont a telepen belüli rövid szállításhoz is elengedhetetlen a ketrecek takarása vagy zárt kocsiszekrényben szállítása. A frissen kikelt kis állatok néhány perc alatt is megfázhatnak. Eladás esetén a megrendelések szerint kell a csibéket (kiskacsákat) válogatni és karton szállító dobozokba rakni. A szállítás a lehető legrövidebb időt vegye igénybe és csak légkondicionált gépkocsiban javasolható. Ehhez a szállítást meg kell szervezni, a fogadóhelyeket a várható érkezésről tájékoztatni. Amennyiben a vevő a keltetőben veszi át a csibéket, a bújtatóba rakással egy időben kell egyeztetni a szállítójármű(vek) keltetőhöz érkezésének és várható indulásának időpontját. A szállító gépkocsi a tervezett berakás előtt legalább egy órával beüzemelve, bekapcsolt klímával várja a rakodást. A szállítótér hőmérséklete 29 ºC legyen, és biztosítani kell a megfelelő légcserét. Ennek érdekében a dobozokat nem szabad szorosan egymás mellé rakni, réseket kell hagyni a felrakott oszlopok között. A vízszintes légréseket a dobozok kialakítása biztosítja. A kocsi a rakodás befejezése után azonnal induljon a fogadóhelyre.

58

7. táblázat: A keltetéssel kapcsolatos fontosabb adatok összefoglalása. fácán

fogoly

vadkacsa

tenyésztojás optimális tömege 32 - 34 g

14 -15 g

52 - 70 g

tojás index 1,15 - 1,39

1,23 - 1,36

1,28 - 1,41

tojástároló relatív páratartalma 60 - 70 %

60 - 70 %

65 - 75 %

kelési eredmény 65 - 75 (95) %

66 - 70 (88) %

70 - 75 %

termékenység tíznapos lámpázáskor 85 - 98 %

90 - 93 %

94 - 96 %

csibe (kiskacsa) napos kori tömege 20 - 22 g

10 - 12 g

59

33 - 46 g

10. NAPOS ÁLLATOK FOGADÁSA ÉS FELNEVELÉSE A zárttéri tenyésztés számára keltetett állatokat fel kell nevelni. A keltetéshez hasonlóan a nevelés is mesterséges környezetben zajlik. A nagyüzemi zárttéri tenyésztésben a felnevelési technológiát klasszikusan 3 szakaszra osztották: elő-, közép-, és utónevelésre. A három szakasz között nincsenek éles határok, mert a gyors, markáns változások kedvezőtlenül hatnak a fejlődő szervezetre. A technológia akkor jó, ha az átmenetek az állatok számára szinte észrevétlenek és csak gazdaságilag (elméletileg) vannak határok. A nevelés legkritikusabb pontja a napos állatok fogadása. A nevelés első pár hetében továbbra is nagy figyelemmel kell gondozni az állatokat, de az idő előrehaladtával egyre kevésbé érzékenyek, míg végül teljesen magukra hagyhatók, és csak az együtt tartás érdekében kell itatni és takarmányozni őket. A madaraknak csak később alakul ki a hőszabályozásuk, ezért szigorúan tartani kell az egyenletesen magas hőmérsékletet.

10.1. CSIBE/KISKACSA FOGADÁSA A napos állatokat tiszta, kifestett, frissen fertőtlenített egy napja megfelelő hőmérsékletűre felfűtött, 70 % relatív páratartalmú nevelőben fogadjuk. Fény 45 lux/m2. A fogadási hőmérséklet a nevelő térben (műanya alatt) fácánnál 36 ºC, fogolynál 37 ºC, vadkacsánál 32 ºC. Az állatok alá szitált faforgáccsal almozunk, kivéve az etázsfűtés megemelt csöveire helyezett battériákat, illetve a fogoly nevelőben a drótsodronyos ketreceket, ahol nincsen alom. A battériák illetve fogolyketrecek alá kb. 1 cm vastagságban homokot szórunk. Nagyon jó szolgálatot tesz a homokba kevert zeolit is, mert nagy a szag és nedvesség megkötő képessége. Az itatókat az állatok érkezése előtt néhány órával kell feltölteni. Az itatókba víz helyett 2,5 % szőlőcukor tartalmú, fedő alatt lehűtött kamilla forrázatot teszünk. A mesterséges fácánnevelés kezdetén aranyszabály volt a szőlőcukros kamilla itatása az első 10 napban. Ma már nem követi mindenki ezt, mert az itatókban gyakran kell cserélni az erjedésre hajlamos cukros oldatot, az itatók elmosása nagyobb gondosságot igényel és a kamilla tea sem olcsó. Ezért kezdettől csak vízzel itatnak. Az állatokat megfelelő létszámú munkaerő fogadja. Mindenkit ki kell oktatni a feladatáról. A csoport irányítója is részt vesz a munkában, de csak kisegítő jelleggel, neki a felügyelet, az irányítás a dolga. Minél nagyobb az állat létszám, annál fontosabb a jó szervezés. A szállító járműből a napos állatokat a szállító ládákkal minél előbb a nevelőbe kell vinni. Erre különösen akkor kell figyelni, ha hűvös időben éjszaka vagy hajnalban érkeznek az állatok. A szállító dobozokat a rekeszek vagy battériák mellé, a kialakítandó csoportoknak megfelelően kell lerakni. A dobozokból rögtön a végleges helyükre kerüljenek az állatok. Egy átrakás töri az állatokat, amit mindenképpen el kell kerülni. Az elhullott állatokat egy dobozba kell gyűjteni (nem szabad a földre tenni, mert ott marad!). A beteg, bágyadt, letaposott csibéket ki kell venni és külön dobozba gyűjteni, majd a kirakodás befejezése után dönteni sorsukról. A kirakás után a karton dobozok egy részét szét kell szedni az oldalfalát levágni úgy, hogy a fenéklemezen maximum 1 cm magas perem maradjon. A kartonlapot az esetleges szennyeződéstől meg kell tisztítani és az állatokhoz betenni, mert az első napokban ez szolgál etetőül. A felesleges dobozokat el kell égetni.

60

Az állatok elé a könnyebb beszerezhetősége és az ára miatt még mindig dercés indító táp kerül, bár a mikrogranulatum lenne az ideális. A beszórt takarmányra 100 csibénként egy főtt tojást szétmorzsolunk. Ez különösen fogoly csibéknek fontos. A takarmány mellett a kartonlapra mosott, szitált, kb. 1 mm-es kavicsot szórunk. A saját telepről származó napos állatokat általában nem karton dobozokban szállítják, ezért alacsony peremű etető tálcát kell betenni. A frissen kikelt csibéket nem etethetjük azonnal a szokásos etetőkből. A saját lábukhárom ujjuk - látványa ingerli csipegetésre az állatokat. Ezért kell olyan nagyobb lapos felület, ahol a takarmányt és a lábukat együtt látják. Egy részük mégsem kezd el enni, tanítani kell őket a kartonlap, illetve az etető tálca finom kopogtatásával. A szokásos itatókba beleeshetnek a napos állatok és nedvesek lesznek, esetleg ki sem tudnak jönni. Ennek elkerülésére félbevágott gumicsövet, vagy mosott tégla illetve cserépdarabokat kell az itatóba tenni. Amennyiben köröm lecsípéssel akarjuk jelölni az állatokat, ezt az érkezés utáni kirakáskor kell megtenni. A fogadás körüli tevékenységet mindhárom állatfajnál hasonló elveknek megfelelően kell végrehajtani, a felnevelésben viszont lényeges eltérések vannak. Ezért először a fácán (mint legnagyobb számban tenyésztett madár), majd a fogoly és a vadkacsa leírása következik.

10.2. FÁCÁN NEVELÉS 10.2.1. Előnevelés (1-30 nap) Lényege, hogy a legkritikusabb időben, a csibéket meg kell óvni az időjárás viszontagságaitól. Ehhez zárt térben, megfelelő hőmérséklet és páratartalom biztosításával tartjuk az állatokat. A zárt teret biztosíthatjuk tégla házban, könnyűszerkezetes épületben, vagy fóliasátorban. Egy időben - feltehetően gazdasági okokból - leggyakrabban a fekete fóliával fedett sátort részesítették előnyben. A környezettel szemben támasztott igények: 1. Relatív páratartalom az 1. héten 70 %, a 2. héttől 60%. Amikor már rendszeresen a kifutóba járnak az állatok, nem szükséges a páratartalmat külön beállítani. 2. Hőmérséklet a nevelőtérben és a teremben eltérő. Nevelőtérnek nevezzük a napos állatok közvetlen környezetét, tehát a műanya alatti területet vagy a battériát. A műanyás nevelésnél figyelemmel kell kísérni a teremhőmérsékletet is, mert az állatok rövidebb hosszabb időre elhagyják a műanya alatti területet. 3. Az etetők és az itatók az első pár nap kivételével nem a műanya alatt vannak. A berendezési tárgyak minimális szükségletét az alábbiak alapján kell meghatározni: 400 csibe/ műanya; 200 csibe/kúpos önitató; 150 csibe/önetető. Az előnevelőt a csibék fogadására fel kell készíteni. Először a fűtést és az elektromos hálózatot, berendezéseket kell leellenőrizni a tervezett betelepítés előtt legalább 2 héttel, hogy az esetleges javításokat még el lehessen végezni. Takarítás (meszelés), fertőtlenítés és felfűtés munkafolyamatait a várható betelepítés előtt úgy kell befejezni, hogy az állatokat egy napja fogadási hőmérsékletre felfűtött ól várja. A kifutóban a felnőtt zöldet szükség szerint kaszálni kell. Amennyiben nincs zöld borítás a kifutóban, a felületet legalább rotációs kapálással fel kell frissíteni. A legtöbb technológiában a csibék legalább másfél hétig csak zárt térben

61

vannak. Ezután lehet kiengedni a fóliával védett kifutóba, majd a harmadik hét után amennyiben az időjárás kedvező - a szabad kifutót is meg kell nyitni. A négyhetes madár már kellőképpen edzett, biztonságosan mozog a szabad kifutó és a fóliával védett terület között. Hathetes kortól a volierbe kitelepíthető, ha van megfelelő védelem. A gyakorlatban nyolchetes kor után szokták kitenni az állatokat. A rendelkezésre álló épület és technika mellett a vadgazdálkodó szakmai meggyőződése, gyakorlata és anyagi lehetőségei határozzák meg a felneveléshez választott technológiát. Az alábbiakban a számos lehetőség közül a leggyakrabban alkalmazott technológiák vázlatos leírása olvasható. A fekvőkéményes fűtési rendszernek előnyt jelentő relatíve olcsó beruházása és üzemelése mellett hátránya lehet, hogy nagyon sokat számít az emberi tényező. Az állatokat különösen az első napokban - állandóan figyelni és mozgatni kell, mert a fekvőkémény alatt kiszáradhatnak, a távolabbi sarokban fáznak, összebújnak, és a gyengébbek lefulladhatnak. Ebben a rendszerben a kezdeti helyszükséglet 21-25 csibe/m2. A hőforráshoz közel lényegesen magasabb lehet a teremhőmérséklet, mint a távolabbi részeken. Ez függ az épülettől, a kályhától és a beépített kéménytől. Amennyiben sikerül jól beállítani a rendszert, a hőkülönbség mindössze 3-4 oC az épület két vége között. A jól sikerült rendszer mellett is a kémény az első 5 méterén nagyon meleg, ezért faráccsal el kell keríteni. A fogadás után egyébként is korlátozzuk az állatok mozgási lehetőségét. A kémény közelében kell tartani az állatokat. A teljes nevelőtér az első két hétben nem lehet egyben. Mozgatható, alacsony kerítéselemekkel az első napokban 20-25 m2-nyi nevelőegységeket kell kialakítani. Az első 1-2 napon, amíg megtanulnak enni, mindig legyen előttük takarmány. A technológiához mélyalom tartozik, általában kúpos önitatóval. Az épület hosszanti falán kibúvó nyílások vannak, melyeket, ha az időjárás engedi, 5-7 napos korban már meg lehet nyitni, hogy a csibék kijárjanak a kifutóba. A belső elhatárolásoknak megfelelően a kifutót is fel kell osztani, így a belső egységeknek önálló kifutójuk lesz. Erre a könnyebb visszaterelhetőség miatt van szükség. A korai kiengedésnek sarkalatos kérdése a visszaterelhetőség. Még az etetési technológiát is ennek szolgálatába kell állítani. Az állandóan feltöltött etetők helyett a napi négy, majd háromszori etetésre kell áttérni. Az etetést összekötjük egy mindig azonos hanggal, például csengővel. Azért, hogy a dolgozónak ne okozzon külön gondot a hangjelzés, a takarmányos vödör fülére szoktak erősíteni egy csengőt. A vödör mozgatása (a takarmány kiosztása) mindig adja a jelzést, amit az állatok megtanulnak és mindig abba az irányba futnak, ahonnan a csengő szól. E tanult viselkedésnek akkor vesszük hasznát, amikor eső, vihar vagy más miatt gyorsan be kell terelni a csibéket az épületbe. Ilyenkor a tereléssel „szorítjuk” és a csengőszóval „csalogatjuk” az állatokat a helyes irányba. Ha nagyon megijed egy csapat (pl. hirtelen kitört vihar, jégeső miatt) az állatok a kifutóban egy helyre összefutnak és többé nem terelhetők. A kupacban alulra szorult állatok lefulladnak, a többiek eláznak, megfáznak és nagyszámú elhullás várható. A veszteség csak úgy csökkenthető, ha a madarakat kosárba, vödrökbe szedve behordjuk az épületbe. Ez előzhető meg egy ismert, begyakorolt, irányt adó hang vonzásával. Ennek a sikeres tanításnak később is hasznát vehetjük, ha a kibocsátás után a madarakat még együtt akarjuk tartani. A hangjelzéssel összekötött etetés minden tartási technológiánál és szárnyasvad fajnál alkalmazható. Háromhetes kor után az etetést fokozatosan át kell helyezni a kifutóba. Amíg az időjárás megköveteli, továbbra is figyelni kell a fűtésre, az állatok mozgására. Ahol jól

62

csinálják a fekvőkéményes tartást, ott sikeres és nagyon dicsérik, de viszonylag kis figyelmetlenség esetén is nagy kiesés lehet. Kályhás vagy légbefúvásos teremfűtés mellett műanyák alatt helyezzük el a csibéket, mélyalmos tartással. Ennél a technológiánál figyelni kell a teremhőmérsékletre és a műanya alatti hőmérsékletre külön, hiszen két független rendszer üzemel. Az állatokat - különösen az első napokban - elrekesztésekkel kisebb csoportokra osztjuk. Később a válaszfalak felszedhetők. Etetés és itatás a fekvőkéménynél leírt módon történhet. Az időjárás és a technológia lehetősége szerint nyitjuk meg a kifutókat. A meleglevegős, műanyás tartást kombinálni lehet az etázs-fűtésnél leírt battériás elhelyezéssel. Etázs-fűtés két lehetőséget nyújt, teremfűtést vagy nevelőtér hőmérsékletet biztosít. A padozat alá, vagy padozatra fektetett csöveknél vékonyan almoznak. A mélyalom nem emelkedhet a nevelési ciklus végéig, közben leszedik a tetejét vagy kicserélik. Más módszernél a tér növelésével, esetleg az állatok folyamatos áthelyezésével fékezik a mélyalom emelkedését. Máskor a battériákat a padozatra helyezik és almozzák. Az emelt csövekre helyezett battériák alatt homok van. A közvetlen fűtés nevelőtér hőmérsékletet tart, ezért nem kell műanya. A battériákat önetetővel és vezetékes önitatóval látják el. Az önitatók tartályból kapják a vizet, így gyógyszer, cukor vagy kamillatea adagolható az állatoknak. Gyakran kúpos önitatókat használnak, melyek beruházási igénye alacsonyabb, kevésbé kötött a battériák elhelyezése. Hátránya, hogy sokkal több élő munkát kíván. A battériákban az állatok gyors növekedésével fokozódik a zsúfoltság, ezért szükség szerint - általában hetenként - felezni kell a létszámot. A felezés azért gyakorlatias, mert új csapatokat nem lehet összerakni! akkor pedig más arányú létszámcsökkentés nem gazdaságos. Teremfűtést és műanyát egyszerre oldja meg a gáz infraégős technológia. Hősszabályzós (ki- bekapcsolós) 1000 W-os készülékeket helyeznek el, kb. 45 fokos szögben döntve, mintegy 80 cm magasságban. Az égő által besugárzott területen az állatok magasságában kell mérni a nevelőtérre megadott hőmérsékletet. A hősszabályzót a nevelőegység bejárati ajtajához közeli falán, 20-30 cm magasságban kell elhelyezni. A teremhőmérséklet illetve a nevelőegység távolabbi területein a hőmérséklet lényegesen alacsonyabb. Ez azonban nem baj, mert az állatoknak módjuk van választani a jó komfortérzetüknek leginkább megfelelő területet. Ezzel együtt figyelni kell az állatokat, mert a gyengébbek sokszor ott maradnak a besugárzott területen és kiszáradnak, eléheznek, hiszen ezen a területen itató és etető nincsen. Valamennyi nevelési rendszernél a zárt nevelőrészhez kapcsolódó, hálóval fedett zöld kifutó kapcsolódik. Cél, hogy az állatokat minél előbb a kifutóba szoktassuk, amennyiben az időjárás megengedi. A korai kiengedés egyik feltétele az állatok visszaterelésének lehetősége. Ennek érdekében a kezdeti időben a kifutót az épület közelében elrekeszteni és a fentebb leírt módon a visszatereléshez tanítani, szoktatni is kell. Amikor már rendszeresen a kifutóba járnak az állatok, nem szükséges a páratartalmat külön beállítani. Az épületen belül a fényt szükség esetén elsötétítéssel is csökkenteni kell.

63

8. táblázat: Fácáncsibe igénye a környezettel szemben az előnevelés alatt. Relatív páratartalom

Fényigény

Hőmérséklet igény °C nevelőtérben

1. héten 70 % 2. héttől 60 %

teremben

2

1-5 nap

36

26

2

45 lux/m

20 lux/m

6-10 nap

33

24

2

11-15 nap

30

22

2

16-20 nap

28

20

2

21-28 nap

25

20

5 lux/m 5 lux/m 5 lux/m 10.2.2. Középnevelés (30-60 nap)

A középnevelés legfontosabb feladata a fokozatos takarmányváltás és az állatok kifutóba szoktatása. Eleinte a fácánokat éjszakára visszatereljük. Egy hét után már nem, éjszakára is nyitva hagyjuk a kibúvó nyílásokat. Hét hetes kortól a kifutóba rekesztjük az állatokat éjszakára is. Nyolchetes kor után kezdjük meg az állatok kiengedését, illetve kibocsátó helyre szállítását 10.2.3. Utónevelés (60 napos kortól) volierben Az intenzív nevelésből származó állatokat nem szabad utógondozás nélkül kibocsátani. A kibocsátó hely bekerített, általában 50X60 m-es, legalább negyed részben fával, cserjével borított terület. A kerítés 2-6 m magas, melyen a kirepülő állatok visszajutását segítő bebújónyílások vannak. Az állatokat eleinte (1-2 hét) csak a kerítésen belül takarmányozzuk. Napi kétszeri takarmányozással jól helyhez szoktathatók, azaz a kerítés megnyitása után is a közelben maradnak. Eleinte tápot is, később csak szemest adunk. Ivóvíz mindig legyen az állatok előtt. Az utóbbi időben a biztosabb teríték érdekében a vadászatig kerítésen belül tartják az állatokat. Ez a több szempontból vitatható módszer megköveteli, hogy a volier hálóval felülről is borított legyen. A kerítés megnyitása, majd felszedése után csak a szóróutakon etetünk szemes takarmányt. Amennyiben nincsen természetes vízforrás, az állatokat a vadászat kezdetéig itatni kell. A kibocsátás részletesen a 11.1. fejezetben olvasható. Különös gondot kell fordítani a szőrmés és szárnyas ragadozók apasztására.

10.3. FOGOLY NEVELÉS Több, alapjaiban eltérő nevelési módszert dolgoztak ki. Bármelyik eredményes lehet. Adott körülményektől és a munkaerőtől függ, hogy melyik technológiát alkalmazzuk. Napjainkban a legtöbben a természeteshez minél közelebbi tartási módot pártfogolják.

64

10.3.1. Nevelés drótsodronyos ketrecben és kifutóban Az előnevelés nevelőházban folyik, drótsodronyos ketrecekben (6. ábra), teremfűtéssel, műanyával. Az állatok fogadására ugyanazok a technológiai elvek igazak, mint a fácánoknál. A napos fogoly annyiban érzékenyebb, mint a fácán, hogy a kicsi testtömege miatt könnyebben kihűl, megfázik. A drótsodronyos ketrecben és a kifutóban nincsen almozás. A ketrec alatt vékony homokréteg fogja fel a lehulló trágyát, takarmányt, vizet. Az elszennyeződött homokot újabb réteggel letakarják, vagy szükség szerint cserélik. Az előnevelés 12 napig tart. A 8. naptól lehetővé tesszük a csibéknek, hogy az épületen kívüli kifutóba menjenek, de éjszakára a nevelőházba visszazárjuk. Állatsűrűség 25 db/m2 illetve 200 db/műanya. Relatív páratartalom 8 napig 75%, utána 70 %, ami csak mesterséges párologtatással érhető el. 9. táblázat: Fogolycsibe hőmérsékleti igénye az előnevelés alatt Időszak

Hőmérséklet igény °C nevelő térben

teremben

1-5 nap

37

22

6-8 nap

36

20

9-12 nap

34

20

A 12. nap után térünk át a középnevelésre. Ekkor az állatokat kizárjuk a drótsodronyos kifutókba, melyekhez műanyával fűtött búvóházak csatlakoznak (6. ábra). A műanyák alatt a hőmérséklet az első héten (13-19. nap) 28 fok, majd a 20. naptól és utána hetenként 2 fokkal csökken. Állatsűrűség 15 db/m2. Az utónevelés a 40. napon kezdődik. Az állatokat 50-es csoportokban, 10 db/m2 sűrűségben, az előnevelőtől független volierbe helyezzük át. Ideális egy bokorral, cserjével többé-kevésbé fedett terület. Amennyiben ilyen terület nincs, féltetőket kell elhelyezni. Az önetetőkbe eleinte még tápot is adunk, de fokozatosan át kell térni kizárólag szemes etetésre. Amellett zöldet, dinnyét, vagy bármi beszerezhető alkalmas kiegészítő takarmányt is adhatunk. 10.3.2. Nevelés mélyalmos nevelőházban és csatlakozó kifutóban A fácánok számára is megfelelő nevelőházban egy-egy boxban 80-100 fogolycsibe és 20 db fácáncsibe rakható. 1-2 héttel idősebb fácánokkal együtt tartva a fogolycsibék nyugodtabbak. Más esetben a kisméretű zárt térbe tesszük a csoportot. Az első 12 napban általában még a fóliás kifutóba sem engedjük ki a csibéket. Takarmányozás, itatás a zárt tér külső részében. Amikor már kiengedjük a fóliával védett kifutóba az állatokat, akkor ott is etetünk, és itatunk. Előnevelés a zárt házban, mint a fácánoknál. 12 napig nagyon kell vigyázni. Utána egy hét alatt fokozatosan a fóliás kifutóhoz szoktatni.

65

Középnevelés a 3. héttől a fóliás csatlakozó kifutóban etetve az állatokat, a külső és belső területet egyaránt használhatják. A fiatal fogoly nagyon érzékeny, 4 - 5 hetes korig nem ázhat, nem érheti szél. Utónevelés idején már szabadon kimennek a zöld kifutóba, illetve a csatlakozó volierbe. A három szakaszból álló nevelési technológia nem alkalmazható, ha a természeteshez közelebbi felnevelési módot alkalmazunk, pl. a csibéket adoptálás után anyamadárral akarjuk kibocsátani. Legjobb az 1-14 napos fogolycsibék adoptálása. Arról van szó, hogy 15-20 csibét teszünk egy tojó (esetleg tojatásból kiemelt fogolypár) mellé. A felnőtt állat elfogadja (adoptálja) a csibéket és elkezdi vezetni. Amint összeszoknak és a tojó szárnya alá is bújnak a csibék, meg lehet nyitni a kifutót. A tyúk megtanítja a csibéket a takarmány megkeresésére. Ha van a kifutóban megfelelő védelmet nyújtó bokor, vagy féltető a házba már nem is térnek vissza. Egy kifutóban csak egy család tartható. Sikeres lehet a 4 hetes csibék társítása is, de később már nem. Ebben az esetben a felnőtt madár már csak társnak tekinti a fiatalokat. Nem védi azokat, mint egy kotlós, nem veszi a szárnya alá a fiatalokat, nem bújnak össze. Csak vezeti a csapatot. Biztosítani kell nekik a nevelő és a kifutó közötti választás lehetőségét, vagy csak egy kifutót, melyben megfelelő búvóhelyet találnak az állatok. Takarmányozás, itatás csak a kifutóban. Újra felvetődött a félvad nevelés. Törpe parlagi kappannal vagy fácán tyúkkal vezettetni a fogoly csibéket. Kisméretű fólia sátorba tenni, innen fűbe engedni már 3 hetes kortól a csapatot. Éjszakára a sátorba lezárni. Nagy előnye ennek a módszernek, hogy a természetes állomány növelésére alkalmas állatokat kapunk. Elterjedésének legnagyobb gátja, hogy élőmunkát kíván, szakértelmet, türelmet, figyelmet igényel és nagyon szigorú ragadozó kontrollt.

10.4. VADKACSA NEVELÉS A keltetőgéppel keltetett kacsák intenzív nevelését két szakaszra osztjuk. Az igazi előnevelés kb. 30 napig tart. Teremfűtéses nevelőházakban, műanyák alatt kezdjük a nevelést 250-es csapatokban. A fogadást követő 4 napig a kiskacsákat a műanya alatt kell tartani (60 naposkacsa/m2). Utána a terelőkerítés lebontásával növelni kell a teret (20 kacsa/m2). A 10. naptól fokozatosan kiengedjük az állatokat a kifutóba és 3 hét után - ha az időjárás megengedi - már kint is éjszakáznak. A kifutó minimális nagysága 0,5 m2/kacsa. Technológiától függően vagy már a házban, vagy csak a kifutóban biztosítunk úszóvályút. A beton úszóvályúból a kiskacsák nem tudnak kijönni. A kikapaszkodás segítésére elhelyezett farács egy darabig a parton is folytatódik, hogy leszedje a kacsák lábáról a vizet. A kifutóban lévő vályúnak csak az épület felőli oldalára kell rácsot tenni. Amennyiben a tóparton van a nevelő, a kifutóhoz csatlakozó tó egy részét is be kell keríteni az állatok felügyelete és együtt tartása érdekében.

66

A műanyák alatt a fogadási hőmérséklet 32 fok, a 4. napig 30-32, majd a 10. napig 2829 fok. A teremhőmérséklet kezdetben 22-24 °C, majd fokozatosan csökken és a 3. héttől megszűnik a fűtés a nevelőházban. Fogadáskor etetés, itatás a már ismert módon. A kiskacsáknak is biztosítani kell a főtt tojást, kavicsot. Az 5-6 hetes kacsákat a tavi utónevelés helyszínére szállítjuk. Itt van a kialakított röptető (trambulin), és a 8-12 m széles etető folyosó a tó partjától a röptetőig. Etetéssel szoktatjuk az állatokat a röptetőbe. Az etetőhely a tóparttól a kihelyezést követő 10. naptól napi 5 m-el távolodik. Tópart - röptető közötti távolság 200-250 méter. Eleinte naponta 3x, majd 2x etetünk. A kerítést a vízben az első tanuló röptetés megkezdése előtt megnyitjuk Amikor nincsen a tóparton röptető, az etetés helyét nem változtatjuk és a vízben a kerítést megnyitjuk, amint az első kacsa kirepült a szabad vízfelületre.

67

11. KIBOCSÁTÁS 11.1. FÁCÁN A fácán kibocsátásakor már gondolni kell a vadászatra és a várható megtérülésre. Tulajdonképpen a zárttéri tartás és a mesterséges felnevelés a nagyobb terítéket szolgálja. Ez a célja az egész munkának és csak akkor szabad (érdemes) csinálni, ha jó reményünk van az eredményes visszavadászásra. E tekintetben - az esetek döntő többségében - még most sem dicsekedhetünk jó eredménnyel. A visszavadászási százalék általában gyenge, különösen akkor, ha a kibocsátás és a vadászat között viszonylag hosszú idő telik el. A zárttéri tenyésztésnek és a kibocsátásnak kezdettől fogva a visszavadászási eredmény az értékmérő mumusa. Már az 1970-es évek végén világos volt, hogy az akkor az egyik legjobbnak számító rendszerben is gyengébbek az eredmények a vártaknál. Árkosi és munkatársai 1980-ban tették közzé e tárgyban folytatott vizsgálataik eredményeit. Mérték a visszavadászás százalékát a kibocsátáshoz viszonyítva, és azt is, hogy a teríték hány százaléka a mesterségesen nevelt illetve a vad fácán. Hároméves vizsgálattal megállapították, hogy a terítékre hozott madarak száma a kibocsátott állatok számához viszonyítva 37,5 – 40 % között változik. Rontja a helyzetet, hogy a terítéken a lőtt madarak 39 százaléka vad fácán, tehát nem a kibocsátásból származik. Így a valóságos visszavadászás a teríték 61 százaléka csupán, ami a kibocsátott létszámhoz viszonyított 37,5-40 % helyett valójában csak 22.8 – 25.2 %-nak felel meg. A teríték fordított összefüggést mutatott a kibocsátás és a vadászat között eltelt idővel, valamint a kibocsátott mennyiséggel is. A százalékos visszavadászási eredmény akkor volt a leggyengébb, amikor a területen lévő törzsállomány négyszeresét bocsátották ki. Az eddig említett átlagszámok mellett volt egy kiugró 90 százalékos eredmény, ami feltehetően akkor született, amikor a kibocsátást követő 24 órán belül volt a vadászat. Nagyon fontos még a vizsgálat ragadozókra vonatkozó megállapítása: “A nagy létszámban koncentrált fácánállomány mágnesként vonzza a szárnyas és szőrmés ragadozókat. ... 100 hasznosított apróvadra 63 szárnyas és szőrmés lőtt ragadozó jutott az 1979/80-as szezonban.” A fent leirtanak nem az a célja, hogy elriasszon bárkit is a zárttéri neveléstől, akinek megéri vagy célszerű azt csinálni. Inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy csak komoly szakmai megalapozottsággal szabad belefogni. Ehhez az első lépés, a reméltnél alacsonyabb visszavadászási eredmény okainak feltárása. Miért gyenge az eredmény? Válaszul három fő okot sorolhatunk fel. 1. még a vadászat előtt elhullnak, elvesznek az állatok vagy 2. elvándorolnak vagy 3. a vadászatban van a hiba (nagyon rosszul lőnek a vadászok, sok a sebzés, elvesznek a meglőtt madarak). Vegyük sorra a három témakört, mit lehet tenni a helyzet javítása érdekében. 1. Sok az elhullás Valóban sok lehet az elhullás, de hogy mennyi azt nem tudjuk, arra nincsenek megbízható adatok. Éppen úgy nincs számszerű adatunk az elhullások okairól. Fontos szerepet játszanak benne a ragadozók. A mesterséges környezetben felnőtt állatok nem ismerik ezt a veszélyforrást, könnyen prédává válnak. A megoldás, a ragadozók számának csökkentése, elméletileg könnyű, de megvalósítani rendkívül nehéz. Nem mehetünk a részletekbe, csupán felsorolás szinten említhetjük a tennivalókat. Róka és borz létszámának apasztása állandóan, de különösen a szaporodási időszakban. Kíméletlenül el kell távolítani a 68

területről minden kóbor kutyát és macskát. A szárnyas ragadozók létszámát - a törvény adta lehetőségeken belül - minimális szinten kell tartani. A vaddisznó állományt akkor kell csökkenteni, ha szeretnénk javítani a vadfácánok szaporodási, fennmaradási esélyeit. Az eddigi megfigyelések alapján semmi nem mutat arra, hogy a nagyarányú elhullásokban betegségeknek szerepük lenne. Ismert tény ugyan, hogy csak akkor találunk hullákat, ha az elhullások mennyisége meghaladja a ragadozók étvágyát, mégis, ha igazi baj van, mint egy botulizmus, akkor az hamar láthatóvá válik. 2. Nagy az elvándorlás. Akkor fordulhat elő, ha nem megfelelő az élőhely, túl sok állat van egy területen, valamiért nagyon vonzó egy közeli élőhely. A fácán számára ideális élőhely a ligetes erdő, sásos, nádas vízpartokkal, mezőgazdasági kultúrákkal tarkítva. Mindemellett a vadászerdőben elegendő táplálék és viszonylag kevés zavarás legyen. Ritka az ideális környezet, de ki lehet alakítani. Akinek hosszútávú terve a fácán kibocsátás, annak megéri javítani az élőhelyet. Meg kell tervezni egy vadászerdőt és jó ütemezéssel minél előbb megvalósítani. A vadászerdő mindenek előtt erdő legyen és ne ültetvény. Manapság - különösen sík területeken - gyakran találkozunk nyár ültetvényekkel. (Az ültetvény erdészektől átvett kifejezés, mely megkülönbözteti a túl szabályosan ültetett fa monokultúrákat az erdőtől.) Ezek másodlagos hasznosítása, ha itt kibocsátott fácánt vadásznak. E területek gondozásaképpen évente egyszer-kétszer a sorok között kitárcsázzák az aljnövényzetet. Az eredmény egy sivár terület, ahol a madár nem érzi jól magát. Nincs búvóhely, nem tud felgallyazni. A ragadozóknak ideális szabad vadászterület. Innen elmenekülnek a fácánok. A fácán vadászerdő legyen vegyes, aljnövényzettel, cserjeszinttel. Ne legyenek nagy, olyan sűrű foltok, melyekből nem lehet a madarat kihajtani. Az erdő és a nyiladékok szélén sűrű bokros sáv legyen, mert onnan jobban kel a madár, mikor a sűrűből kiér a nyílt területre. Legyen víz, táplálék, szükség esetén etetés, ami itt tartja a madarat. A vadászerdő lehetőleg ne a vadászterület szélén legyen. A szomszéd etetője nagyon vonzó lehet a kibocsátott fácánokra. A nevelőből származó fácánokat legkésőbb 8 hetes koruktól kezdik kihelyezni. Az intenzív nevelésből származó állatokat nem szabad utógondozás nélkül kibocsátani, még sokáig gondoskodni kell az állatokról. Az utónevelés már a kibocsátás helyén a volierben kezdődik. A kibocsátó a vadászerdőben, lehetőleg a vadászterület központi részén helyezkedik el. A ligetes erdő többszintű. A szélein és a széles vadásznyiladékok peremén cserjés, bokros sáv húzódik. A kibocsátó hely bekerített, általában 50X60 m-es, legalább negyed részben fával, cserjével borított terület. A kerítés (4-) 6 m magas és a terület nincsen hálóval befedve. Alul, a kirepülő állatok visszajutását segítő bebújónyílások (fácánvarsák) lehetnek. (Csak akkor szabad a kerítésbe beépíteni, ha a ragadozókat a fácánoktól távol tudjuk tartani. Egyéb esetben a szőrmés ragadozók számára kényelmes bejutást biztosítunk. Közbülső megoldás, ha ezeket a nyílásokat csak nappal és időlegesen tartjuk nyitva.) Az állatokat eleinte (1-2 hét) csak a kerítésen belül takarmányozzuk. Abraktakarmányként kitelepítéskor még tápot is adunk, majd fokozatos áttéréssel csak szemest. Az abraktakarmány mellett zöldet, lédús takarmányt is kell adni. Erre a frissen kaszált fű vagy lucerna mellett a zöldség, dinnye, tök, stb. nagyon jó. Napi kétszeri takarmányozással igyekszünk helyhez kötni a fácánokat. A kibocsátóba ne legyenek önetetők, mert az utónevelés alatt kell tanítani az állatokat a táplálék megkeresésére. Erre a keresésre nem lehet rászoktatni őket, ha az önetetőben folyamatosan rendelkezésükre áll az abrak. Ezért vályúból (elvágott gumiból) etetünk. A vályúban mindig annyi abrakot kell adni, amennyit az állatok a következő etetésig elfogyasztanak. Amikor a fokozatos áttérés 69

eredményeként már csak szemest kapnak, a takarmány egy részét nem a vályúba, hanem a földre a fű közé kell szórni. Ezzel egyrészt kialakul a keresés, másrészt a kereséssel elfoglalt állatok között kevésbé alakul ki a tollcsipkedés. Ugyanígy elfoglalja az állatokat a répa, dinnye, csomóban felkötött lucerna. A felülről nyitott kibocsátóból viszonylag hamar kirepül egy-egy madár. Messze azonban nem mennek el, mert a kerítés közelében tartja őket az etetés és a csapathoz tartozás. Az etetés megszokott időpontja és zaja visszacsalogatja a kijutott madarakat. Itt hasznosíthatjuk a tanítást, amit a napos csibéknél kezdtünk. A csengővel felszerelt vödröket kell az etetéshez használni, az ismert hangra messziről visszajönnek a madarak. Ha nincs visszajutási lehetőség (állandóan vagy időlegesen nyitott varsa), akkor a kerítés mellett szaladgáló állatokat naponta a nyitott kapun át vissza kell terelni. Ennek megkönnyítése érdekében a kibocsátó kapuja könnyen leakasztható vagy a kerítésre visszahajtható legyen, hogy ne csak egy irányból tudjanak bemenni a madarak. A kibocsátás apró részleteire mindenki saját technológiát dolgoz ki. Viszonylag ritkán találkozunk a volier kerítését megbontó bebújóval. Figyelni kell rá, gondozni, tisztán tartani a környezetét, sokan úgy gondolják, hogy több gondot okoz, mint amennyi hasznot hoz. Egyszerűbb etetési időben a kapun keresztüli visszaterelés. 11. ábra: Fácánvarsa a kerítésbe építve.

A nevelés során előfordulhat, hogy csőrkarikát vagy csőrsisakot kell alkalmazni a tollcsipkedés megelőzésére. Ezeket a kibocsátó volierbe telepítés előtt le kell venni az állatokról, mert később nincsen rá mód. Tehát itt kint már nincs semmiféle védelem a tollcsipkedés ellen. A tartási technológiával kell elejét venni, s ha mégis megindul, azonnal ki kell engedni a madarakat. A magas kerítés ellenére egyre több madár repül ki, ezért a kerítésen kívül is elkezdünk takarmányozni, majd a kerítés magasítását leszedjük. Ezzel fokozatosan lehetőséget adunk a madaraknak a kitelepülésre. Végül nyitva hagyjuk a kaput és ha olyan a kibocsátó építése, a kiemelhető kerítéselemek megnyitásával szabadon engedjük a fácánokat. A kerítés megnyitása, majd felszedése után csak a szóró utakon etetünk, elsősorban szemes takarmányt. A szóró utakat a bokros fás részeken alakítjuk ki. Előfordul, hogy nincs megfelelő takarás a kibocsátó körül. Ezt tavasszal vetett növényekkel (vadkender, cirok stb.) pótoljuk és a felnőtt növényzetbe vágott szóróutakon etetünk. Az etetéssel a fácánokat nem 70

elhúzzuk a kibocsátótól, hanem követjük a szétterülésüket. A kerítés megnyitása ellenére a megszokott időben, egy ideig még a volier területén is etetünk. A helyben tartást segíti, ha nemcsak csalogatjuk, hanem tereljük is a fácánokat az etetéshez. Tanácsos kutyát használni a tereléshez. A kutyát határozottan küldeni kell a madarakra és csak az utolsó pillanatban megállítani. Előfordul, hogy egy-egy madarat kicsit megfog. Nem baj, mert annál jobban félnek a kutyától és e tapasztalaton keresztül más szőrmésektől is, javul a menekülési (túlélési) technikájuk. Kénytelenek repülve menekülni, ami a vadászatkor nagyon hasznos lesz. Terelni ne az a dolgozó menjen, akit megszoktak a madarak az etetésnél, hanem idegen ember, aki hangos, riaszt és kutyát küld rájuk. Amennyiben nincsen természetes vízforrás, az állatokat a vadászat kezdetéig itatni kell. A helyben tartásban az itatásnak talán fontosabb a szerepe, mint az etetésnek. Különös gondot kell fordítani a szőrmés és szárnyas ragadozók apasztására. A szőrmés ragadozók jelentik az igazi veszélyt, tehát a megfelelő ragadozó kontroll elengedhetetlen. A területen előre kell biztosítani az alacsony ragadozó létszámot. A rókára akkor kell erőteljesen vadászni (kotorékozni), amikor kicsinyeivel még a kotorékban van, mert ekkor a legjobb hatású az állomány apasztása. Ebben a hivatásos vadászokat anyagilag is érdekeltté kell tenni. Nem csupán a kibocsátó helyen, hanem annak megfelelően megnövelt környékén is folytatni kell ezt a tevékenységet. A kóbor kutya és macska is a lelövendő állatok listáján szerepel. A két faj tekintetében nincsenek szezonális különbségek, állandóan járni kell a területet és minden lehetséges eszközzel megvédeni a szárnyasvad faunát. A görényt sem szabad figyelmen kívül hagyni. Mozgáskörzete kb 500 méter és egy családban 10-12 kölyök is lehet, amiket etetni kell, tehát sok madár eshet áldozatul a szaporodási időben. Apróvadas területen a vaddisznó sem tűrhető, különösen akkor, ha nem csupán levadászásra bocsátjuk ki az állatokat, hanem a természetes populációt is szaporítani akarjuk. A kotlóssal vezetett (vagy esetleg már keltetett) fácánok kibocsátásával nincs különösebb gond akkor, ha a kotlóst a kotlós-ládában eleve a kiszemelt területre teszik. Az itt nevelődő fácánok már 4 hetes korukban felgallyaznak és hamar viszonylag önállóak lesznek. A fácánok 10 hetes koráig van kint a kotlós. A madaraknak legyen jó takarásuk. A fácán nagyon fél a héjától ezért még a szálerdőből, ültetvényből is oda menekül, ahol felülről megfelelő védelmet érez. Ezt a magatartást a mesterséges nevelésből származó állatok lassabban tanulják meg. Egy kibocsátó helyre 1000-3000 fácánt ajánlatos tenni. A kibocsátott mennyiség, az együtt tartás ideje és a kibocsátóhely megválasztása a tervezett vadászatoktól is függ. A kerítés teljes megnyitása a telepítést követő 6-8. hétre esik. 3. A vadászat sikeressége az előkészítésen is múlik. Az utónevelés, a kibocsátás utáni terelés, gondozás során a hivatásos vadász megfigyeli, hogy merre megy szívesen a madár. Ez befolyásolja a lőállások kijelölését és a hajtási irányokat. Javíthatjuk az eredményt, ha nincsenek nagy áthatolhatatlan sűrű foltok a vadászerdőben, és jó kutyákkal készülünk, mert kevesebb meglőtt madár fog elveszni.

71

11.2. FOGOLY Intenzív nevelésből származó (8)10 - 14 hetes állatokat helyezünk ki a területre. A 14 hetes fogoly már felnőtt állat. Ekkor, a kibocsátás előtt válogatjuk ki a jövő évi tenyészanyagot és a többit kibocsátjuk. A tojatásból is a párok felét visszatartjuk a következő évre, a párok másik felét felhasználjuk a kibocsátáshoz. Egy-egy arra alkalmas területre 80-100-as csapatokat tervezünk és a lehetséges módszerek egyikével kihelyezzük az állatokat. A kihelyezés módszerei: Kis battériás kibocsátás egyik módszere szerint 50-200 méterenként 2X3 méteres battériába 10 db öreg és fiatal fogoly vegyesen kerül. A battériában etető és itató van. A csoportból naponta 2-3 db-ot engedünk ki. A kiengedett állatok számára etetés, itatás a battéria közelében célszerű, mert így együtt marad a csapat. Öt nap múlva elvisszük a battériát, de az állatokat egy darabig még etetjük, itatjuk. A csoport egy idő után már nem jár az etetőhöz, amikor is abba lehet hagyni az etetést. A másik módszer annyiban különbözik a leírttól, hogy csupán egy öreg tyúkot teszünk a kis battériába és mellé 10-12 növendéket. Naponta 2-3 fiatalt kiengedünk és végül az öreget is, amelyik feltehetően egy darabig még vezetni fogja a csapatot. Csapatos kiengedésre akkor van lehetőség, ha a területen van természetes fogolycsapat. Erre “engedjük rá” a nevelőből származó madarakat. Meg kell figyelni a vad fogolycsapat mozgását és a kibocsátás napján, amennyire csak lehet, meg kell közelíteni. Elriasztani nem szabad a csapatot, ezért kellő (de látó és halló) távolságban a szállítóládákból kiengedjük a nevelt madarakat. Az eredeti vad csapatnál kevesebbet szabad elengedni. Adoptált és társított növendékek kibocsátása. A kibocsátásnak klasszikus módja, amikor az adoptált vagy társított madarakat a felnőttekkel együtt lényegében családokban illetve kis csapatokban tesszük ki a területre. Ezekben az esetekben a megfelelő élőhely megválasztás és a ragadozó kontroll a sikeres kibocsátás kulcskérdése. A fent leírt kis battériás kibocsátással szemben lényeges különbség, hogy összeszokott állatcsoportot helyezünk ki. Feltehetően együtt maradnak és életképesebbek, mint a kibocsátásra összehozott alkalmi csoportok. Ezeket a madarakat kezdettől fogva önálló csoportban, a természeteshez jobban hasonlító tartásban neveltük. A kibocsátás előtti este kíméletes befogással le kell zárni őket és hajnalban kiengedni. Szerencsés, ha minden kibocsátott csapat valamennyire önálló, természetesen elhatárolt területre kerül. Ilyen egy másiktól távolabbi facsoport, csenderes, vagy ha két csapat között erdősáv, csatorna, magasabb mezőgazdasági kultúra stb. húzódik. A félvad nevelés esetén szinte semmi gondot nem jelent a kibocsátás. A nevelés eleve a végleges területen folyik, vagy legfeljebb a telep külső szélén. Ha törpe parlagi kappannal folyt a nevelés, akkor azt visszatartjuk, a felnőtt foglyokat pedig hagyjuk elmenni. Ha fácán tyúk vezette a csapatot, akkor a kibocsátásra alkalmas időben az eredeti helyen megszüntetett etetéssel elengedjük az állatokat a tyúkkal együtt.

72

11.3. VADKACSA A vadkacsa tavi utónevelésével lényegében a kibocsátás is megoldódik. A nevelési technológiától függően azonban mégis van különbség a befejezésben. Az etetéssel és a tóval minden esetben helyhez kötjük az állatokat. A röptetős (trambulinos) nevelésnél attól kezdve, hogy az etetéssel elértük a röptető előtti voliert, a levadászásig semmi változás nincs a tartásban. Naponta etetni és röptetni kell a kacsákat. A félvad tartásnál régóta a jövendő vadászat színhelyén vannak az állatok. Amikor a kellő fejlettséget elérték, és jól repülnek, a tóparttól 2 km-nél nem messzebb lévő legelőre szoktatjuk ki őket enni. Hamar megtanulják a kirepülést és az esti húzást haza a tóra. Ennek a módszernek az is előnye, hogy a vad récék is szaporítják a félvad módon nevelt állományunkat.

73

12. A TÖRZSÁLLOMÁNY TÁROLÁSA, TELELTETÉSE A tenyészállatok, azaz a törzsállomány kiválasztásának lehetséges szempontjai ismertek. Minden tenyésztő aszerint válogat, amit céljai diktálnak, és amire a gyakorlatban lehetősége van. E válogatás eredménye a törzsállomány kialakulása az ősz elejére. Az állatok kiválasztása már a keléssel elkezdődik. Általános szabály, hogy a keltetés első feléből, de sosem az első kelésből kell válogatni a jövő tenyészállatait. Legjobb a májusi, második negyedik keltetés (berakás) egyikéből származó csibe illetve kiskacsa. A tervezett létszám másfél- vagy kétszeresét kell tenyészutánpótlásként nevelni. Az állatokat tartani, azaz tárolni, teleltetni kell a következő tenyészidőszakig. A volierben ha szükséges kavics és talajcserét kell végrehajtani. Az állatokkal valójában nincs munka az etetésen és itatáson kívül, mégsem könnyű ez a passzív időszak. Állatfajonként más és más feladatot ad.

12.1. FÁCÁN A kiválasztott tenyészutánpótlásból az első válogatás 6 hetes korban indokolt. Ezután a 8-10 hetes madarakat a tollcsipkedés ellen csőrpajzzsal vagy csőrkarikával ellátva, nemenként szétválogatva a tároló volierbe tesszük. A tárolóban a növendék állatok 2,5 m2/fácán; a téli tárolás alatt a felnőttek 5 m2/fácán sűrűségben tarthatók. Szükségesek a magasan elhelyezett ülőrudak, hogy mozogjanak, repüljenek az állatok. Vérfrissítés idegen kakassal oldható meg, mert sokkal kisebb létszám szükséges, mint tojóból. Ivarérettség 22-24 hetes korban. A tárolás előtti válogatás szempontjai: kakas 1100 - 1250 g, tyúk 850 - 1000 g az alfajnak megfelelően. Jó test felépítés, egészséges, kifejezett másodlagos nemi jelleg. Takarmányozás a tárolás alatt is vegyes: szemes abrak (esetleg részben táp) amíg lehet zöld takarmány gyök- gumós takarmányok. Etetés naponta egyszer. Fedett etetőket kell felállítani. Etetéskor figyelni az állatokat, a betegeket kivenni. Itatás automata vagy kúpos önitatóból, amíg az időjárás megengedi. 35 állat / kúpos önitató. Fagyveszély idején nem önitatóból itatunk. Hideg időben az itatást vályúból kell megoldani, mert a szabadban egyik vezetékes önitató sem használható. A fácán teleltetéshez nincs szükség épületre. A volierben csupán féltető szükséges akkora felülettel, ami alá nem túl zsúfoltan beférnek az állatok. Hó eltakarítása talajról és a fedő hálóról elengedhetetlen. A hálóra különösen akkor kell figyelni, ha melegebb és hidegebb napok követik egymást, mert a ráfagyott havat a háló sérülése nélkül már nem lehet eltávolítani. A tollcsipkedés megakadályozására szemüveg, csőrkarika vagy csőrsisak felhelyezése elkerülhetetlen. Elsősorban a helytakarékos tárolás miatt szükséges, de e nélkül a felnőtt állatok biztonságosan nagyobb területen sem tarthatók. A csőrsisak több előnye mellett hátrányt jelent, hogy a tárolóban magasan repülő állatok csőrsisakja elakadhat a belógó fedő hálóba. A fennakadt madarak ritkán tudnak kiszabadulni, a vergődésbe hamar kimerülnek és elpusztulnak. Szerencsére viszonylag ritka, de elkerülhetetlen ez a veszteség.

74

Tojótörzsek kialakítását - törzsesítést - a perzisztencia várható ideje előtt 3 - 4 héttel be kell fejezni.

12.2. FOGOLY Passzív időszak szeptember elejétől febr. 20-ig. Kakasokat és a tyúkokat a klasszikus felfogás szerint külön tároljuk, a két nem között 100 m védőtávolságot tartunk Ma már többen vannak, akik együtt tartják télen a két nemet és semmi hátrányt nem tapasztaltak. Etetés naponta egyszer. Fedett etetőt vagy etető teret kell használni. Etetéskor figyelni az állatokat, verekedős vagy beteg egyedeket kivenni. A gyakorlatban sokszor épületben lehet biztosítani a védelmet a teleltetés alatt. Ebben az esetben az épületben történik az etetés, itatás. Az épület ajtaját különlegesen rossz idő, nagy vihar kivételével mindig nyitva kell tartani, hogy az állatok kedvük szerint választhassanak tartózkodási területet. Itatás automata vagy kúpos önitatóból. 35 állat / kúpos önitató. Hasznos dolog a bújó féltető akkora felülettel, ami alá nem túl zsúfoltan beférnek az állatok. Épület hiányában ez egyben etetőtér is lehet. A tároló volier hálóval fedett legyen. Nyugalmat kell biztosítani, mindig ugyanaz a dolgozó gondozza az állatokat. Párosítás (február 20-tól - március 10-ig) megkezdése előtt tojó tápra kell áttérni.

12.3. VADKACSA Törzsállomány ősztől - tavaszig nevelőházban van, melyhez kifutó csatlakozik. A kifutó felület 2/3-a víz. A tavon jégmentes vízfelületet kell biztosítani, aminek első feltétele, hogy kellően mély legyen a víz. A kacsa volier nincsen hálóval fedve, az állatok kijárnak a legelőre. Etetéssel tartjuk meg az állatokat. A tojatás befejezése után a takarmányból lassan kimarad a táp. A telelési időszakban a gazdasági abrak mellett amennyire lehet, biztosítani kell zöld takarmányt. Január elején beállítani az 1:3 ivararányt és a 3 tojó/1 tojófészek berendezést. A takarmányozásban fokozatosan át kell térni a tojótápra.

75

13. TAKARMÁNYOZÁS 13.1. FÁCÁN 13.1.1. Takarmányok A mesterséges fácántenyésztés kezdetén a napos csibékkel hangyatojást, főtt tojást etettek, majd fokozatosan áttértek a gazdasági takarmányokra. Ez a takarmányozási mód felettébb munkaigényes és drága volt. Manapság elsősorban ipari takarmánykeverékekkel (tápokkal) biztosítjuk állatainknak a tápanyagokat és a legfontosabb vitaminokat. A tápok mellett szemes, zöld, gyökér és gumós takarmányok, egyéb takarmányok valamint takarmány-kiegészítők szerepelnek a fácánok étrendjében. Abraktakarmányok Leggyakrabban gabonafélék (árpa, búza, köles, kukorica, zab), illetve ezek felhasználásával készült takarmány keverékek. A keverékek darákból készülnek. A takarmányozás során amint lehet, fokozatosan át kell térni a szemes etetésre. Zöld takarmányok Tavasszal és nyáron folyamatosan és megbízhatóan a frissen kaszált lucerna áll rendelkezésünkre. Gyakran adhatunk friss salátát is, de ide sorolhatók azok a lédús takarmányok, amivel olcsóvá és változatosabbá tehető az etetés. Ilyenek a dinnye, tök, paradicsom, stb. Kedvező, ha a kifutót művelni lehet és az ott termett zöldet csipegetik a fiatal állatok. Ősszel és télen szinte kizárólag a takarmánykáposzta az egyetlen zöld takarmány. Gyökér- és gumós takarmányok Késő ősztől kora tavaszig kiegészítik a szárnyasvad takarmányozását. Cukortakarmány- és sárgarépát etetünk félbevágva az állatokkal. Télire bevásárolt gyökér- és gumós takarmányokat vastag szalmaréteg alá le kell prizmázni, ha nem tudunk egyébként megfelelő fagymentes tárolást biztosítani. Fagyott takarmányt kiolvadás után sem etetünk az állatokkal. Egyéb takarmányok Főtt tojás, hangyatojás, főtt hús, élő rovar, takarmányélesztő, mint magas fehérjetartalmú takarmányok a napos állatok etetésére használatosak leggyakrabban.

76

A takarmány keverékekben minden szükséges tápanyagot egyszerre adunk az állatoknak. A gabonamagvak mellett a keverékekben nagyon kis mennyiségben vitaminokat, mikroelemeket és egyéb fontos anyagokat is tesznek a tápokba. A kis mennyiséget nehéz elkeverni, csak vivőanyaggal együtt lehet a tápban egyenletesen eloszlatni. A vivőanyag korpa vagy extrahált szójadara leggyakrabban. Az így készült előkeveréket egységes premixnek nevezzük. Forgalmaznak olyan takarmánykiegészítőket is, melyekben a mikro mennyiségű anyagok mellett a premix kalciumot, foszfort és sót is tartalmaz. Ezt komplex premixnek nevezzük. A premixeknek köszönhetően ma már bármelyik keverő tud teljesértékű tápot készíteni. A különböző fajsúly és szemcseméret miatt az alkotórészek szétválhatnak. Ez elkerülhető, ha a halmaz legalább felének szemcsemérete 0,4 mm alatt van. A dercés takarmányt ajánlatos granulálni. A szárnyasvad takarmányozására 3 mm átmérőjű granulátumokat használunk. A naposállatok részére 1 mm-es mikrogranulátum kapható. A tápok összetevői alapvetően befolyásolják a végső minőséget. Ezért, ha biztosak akarunk lenni a takarmánykeverékek minőségében, csak olyan gyártótól vásároljunk, akiről tudjuk, hogy megbízható alapanyagot használ fel és jó a gyártási technológiája. Két tipikus gyártási hiba szokott előfordulni. Az egyik, ha pelletálás előtt sokáig keverik az összeállított tápot, mert 4-5 perc után az alkotórészek már nem össze, hanem „szétkeverednek”, azaz sűrűség (fajsúly) szerint szétválnak. Ennek eredménye, hogy azonos gyártási tétel egyik részében pl. kukoricadara lesz, másik felében premix. A másik hiba, ha préselés után a granulátumot nem hűtik és szellőztetik megfelelő hatékonysággal. A takarmánykeverék érzékenyebb összetevői melegben tönkremennek. A meleg és gőzős takarmány befülledhet, megindulhat az avasodás. Mai keverőkben gyártható legkisebb mennyiség egy tonna, tehát egy rontott tétel sokáig hat az állattartásban. Mindezek fényében szerencsés, ha tájékozódunk a keverő munkájáról, mielőtt tartós szerződést kötünk. A tápok szavatossági ideje elsősorban az avasodástól függ. Az avasodáskor keletkező savak károsítják a takarmánykeverék egyéb érzékeny összetevőit. Magyarországon a tápokban az avasodást általában 4-6 hétig tudják megakadályozni, ezért a tápok szavatossága 30 nap. Hosszabb szavatossági idejű tápokat is hoznak forgalomba azok a gyártók, akik megfelelő antioxidánsokat tudnak a tápokba keverni. A megfelelő takarmányozás alapja, hogy ismerjük az állatok szükségletét és a helyes takarmányozási módot. Ehhez igazodva beltartalmi szempontból 3 tápféleséget különítünk el: indító, nevelő és tojó táp. (Minden esetben fácántápról van szó. Kifogásolható az a gyakorlat, amikor tyúktáppal takarmányozzák a sokkal lassúbb fejlődésű fácánt.) Az alábbi táblázatok irányadóak a takarmányozás gyakorlatát illetően. Meg kell jegyezni azonban, hogy a Takarmány Kódex a legújabb tudományos eredmények alapján tartalmazza valamennyi állatfaj tekintetében a legfontosabb adatokat. 10. táblázat: A fácán tápok megfelelő tápanyagtartalma. indító

nevelő

tojó

Metabolizálható energia MJ

10-11

10-11

11-12

Keményítőérték %

67-68

67-68

68-69

25

20-21

19-20

Ca %

1,3-1,5

1,3-1,5

3-4

P%

1,0

0,9-1,0

0,9

Nyersfehérje %

77

11. táblázat:

Fácántápok összetétele %-ban. indító

nevelő

tojó

Gabona

60,5

68,5

64,0

Növényi fehérjetakarmány

27,0

21,0

22,0

Állati fehérjetakarmány

9,0

7,0

7,0

Ásványi kiegészítés

3,0

3,0

6,5

Egységes premix

0,5

0,5

0,5

13.1.2. A takarmányozás technológiája A naposcsibék fogadásakor azonnal inni kapnak az állatok. Az itatóba cserép darabot vagy gumicsövet teszünk, hogy ne essenek az itatóba. Az itatókat az állatok érkezése előtt néhány órával fel kell tölteni a telepen aktuális technológia szerint vízzel vagy kamilla forrázattal, melyben 2,5 % szőlőcukor van feloldva. A naposcsibék lerakása után, a szállítódobozokat 1 cm-nél nem magasabb peremű etetőnek készítjük el. Erre szórjuk a lehetőleg mikrogranulátum indító tápot szétterítve és 100 csibére egy főtt tojást teszünk a táp mellé apróra darabolt (elmorzsolt) formában. A takarmánnyal egyidőben szitált, mosott, apró (1-1,5 mm) szemű zúzókavics is legyen az állatok előtt. 2. - 5. nap zöldtakarmányt (vágott saláta, darált lucerna) is adunk az állatok elé. Phylasol-Combi 5g/100 csibe kezelés ebben az időszakban egyszer. A kartonlapok az 5.-6. napra elpiszkolódnak és ekkor cseréljük ki etetőre. A batteriákban etetővályút szoktunk alkalmazni. 6. nap körül hasmenés szokott fellépni, ami Tylán kezeléssel jól gyógyítható, ha az első betegeket észrevesszük. 7. nap Viton kezelés 0,5 %-os mennyiségben. 10. naptól kamilla tea helyett víz. Kaszált zöldtakarmányt rendszeresen a második héttől kell biztosítani: lucerna, saláta. A középnevelésre való áttérés előtt, 3 hetes korban fokozatosan hozzá kell szoktatni az állatokat a granulált (pelletált) táphoz, ha addig dercés takarmányt kaptak. Indító helyett nevelő tápot adunk. Az áttérést legalább egy hétre kell ütemezni. Nevelő tápot 5-6 hétig adunk, majd lassan át kell térni a gabonára. Kiegészítő zöldtakarmányt (beleértve a gyökér és gumós, valamint a lédús takarmányokat is) folyamatosan kell adni, amikor csak lehet. A lucerna mellett minden takarmányféleséget először kis mennyiséggel kell bevezetni. Ahogy fogyasztják az állatok fokozatosan emelhető a napi mennyiség. A zöldtakarmányokkal ha lehet, mindig ad libitum takarmányozunk. A kaszált zöldeket lehetőleg csomókban felkötve adjuk. Az állatok közé beszórni a szoktatási időben, vagy csak kis mennyiségben szabad. A nagyobb zöldfélét (káposzta, tök, dinnye, marharépa, stb.) általában daraboltan adjuk, mert egyrészt nehezen bontják meg, másrészt a rangsorban alul lévők addig nem jutnak hozzá, amíg a többiek nem engedik.

78

A takarmányt az elő és középnevelés alatt a leírt technológia szerint ad libitum, vagy adagolva adjuk az állatoknak. Az utónevelés a kibocsátóba helyezés után következik. Itt még nevelő tápot is adunk a kihelyezéskor, de minél előbb át kell térni - fokozatosan - a szemes takarmányozásra. A vadon élő, kifejlett fácán táplálékának 63 %-a növényi, 27 %-a állati eredetű. Tehát minél előbb el kell hagyni a tápot. Az etetőket naponta kétszer töltjük fel, nem ad libitum takarmányozunk. Az etetés helyét fokozatosan távolítjuk a kibocsátótól. Mindenképpen rá kell szoktatni az állatokat, hogy keressék meg a táplálékukat, szakadjanak el a takarmányozástól. Az itatást - különösen ott ahol kevés a víz - sokáig fenn kell tartani. Passzív időszak takarmányozása annyiban tér el a kibocsátott állatokétól, hogy általában nem vonják meg teljesen a tápot a tenyésznövendékektől. A szemes mellett valamennyi tápot egész télen kapnak. A tenyészidőszak kezdete előtt legalább 3 héttel el kell kezdeni a tojó táp etetését, hogy a tojatás alatt már csak tápot egyenek az állatok.

13.2. FOGOLY A fogoly részére jelenleg általában nem gyártanak külön takarmányt. Leggyakrabban a tenyésztők a fácántápokat etetik a foglyokkal, ami a fogolytáp hiányából eredő kompromisszum s így elfogadható. A két faj tápanyag igényét illetően nem elhanyagolható az eltérés. Ez kiderül, ha a 10. és 11. táblázatot összehasonlítjuk a 13 és 14. táblázattal. 12. táblázat: Szárnyasok napi abrakfogyasztása életük első 14 hetében. Hetek száma

g / fácáncsibe

g / fogolycsibe

g / kacsa

1

2,8

2,0

25

2

8,5

7,0

30

3

17,0

14,0

44

4

22,7

18,0

66

5

28,3

23,0

66

6

38,8

28,0

92

7

42,5

30,0

94

8

51,0

30,0

96

9

56,7

34,0

110

10

62,4

38,0

120

11

68,0

40,0

12

71,0

40,0

13

75,0

40,0

14

80,0

40,0

4,4 kg

2,7 kg

összesen

79

5,2 kg

A természetben a fogolycsibék életük első hetében kizárólag állati táplálékot esznek. Ehhez képest még a fogoly indító táp ajánlott beltartalmi értéke is szegény fehérjében. A fehérje pótlására - különösen az első héten - hangyatojás, lárva, kukac, darált főtt hús, főtt tojás jöhet szóba. A növendékek fehérje igénye lényegesen csökken. Táplálékuk egyre nagyobb része növényi eredetű. A felnőtt fogoly táplálékának csak mintegy 10 százaléka állati eredetű. Felnőtt fogoly táplálékának összetétele éves átlagban: zöld növényi részek 30 % gyom- és gabonamagvak 60 % ízeltlábúak és más apró szervezetek 10 % A fogoly nevelési és kibocsátási technológiája nagyon eltérő lehet. A takarmányozás természetesen igazodik a tartáshoz. A legfontosabb, hogy a fiatal állatok fejlődési erélyét ki kell használni. Tehát elegendő fehérjét kapjanak. 13. táblázat: Fogolytáp ajánlott beltartalma. indító

nevelő

tojó

Metabolizálható energia MJ

11,5

12,0

11,0

Keményítőérték %

70,0

71,0

67

Nyersfehérje %

30,0

26,0

24,0

Ca %

2,0

1,8

3,2

P%

1,0

1,0

0,8

indító

nevelő

tojó

Gabona

46,5

57,5

56,0

Növényi fehérjetakarmány

35,0

27,0

30,0

Állati fehérjetakarmány

15,0

12,0

6,5

Ásványi kiegészítés

3,0

3,0

7,0

Egységes premix

0,5

0,5

0,5

14. táblázat: Fogolytápok összetétele %-ban.

Minden telepnek a saját technológiájához ki kell dolgozni a takarmányozást. Általános iránymutatást csak a hosszabb (pl. 14 hét) zárttéri tartás esetére lehet adni. A fogoly takarmányozás technológiája fő vonalaiban nem tér el a fácánokétól, ezért csak a különbségekre érdemes kitérni: A fogadáskor a naposcsibéket dercés takarmánnyal és állati fehérje kiegészítéssel kell etetni.

80

1.- 3. hetes korban az indító táp mellé egyre csökkenő mennyiségben, de szükséges az állati fehérje kiegészítés. 4. hetes korban áttérés nevelő tápra. 5. hetes kortól változtatni kell az abraktakarmányt. A táp mellé javasolható a 15. táblázat szerinti arányokban gazdasági abrakot kell keverni. A tizedik héttől gyorsan csökkenteni kell a táp mennyiségét. A kibocsátás időszakára már nem lehet tápot adni. A kibocsátott fogoly önállóan keresi meg a táplálékát. A telepen maradt tenyészállatokról viszont gondoskodni kell, augusztustól fokozatosan rátérni a téli takarmányozásra. Passzív időszak takarmányozása szemes, kukoricadara, 20 % tojótáp, mert szükség van a fehérje és a vitamin kiegészítésre is. Emellett ugyanúgy, mint a fácánnak, zöld és egyéb takarmányokat is adunk, csak sokkal kisebb mennyiségben. 15. táblázat: Táp és szemes aránya a fogoly takarmányában. táp

búzadara

zabdara

5. hetes korban

90%

10%

6. hetes korban

80%

10%

10%

7.-8. hetes korban

70%

15%

15%

9.-10. hetes korban

60%

20%

20%

Februártól már készülni kell a termelési időszakra. Fokozatosan nő a tojótáp aránya a takarmányban, hogy az intenzív tojatási szakaszban 100 % legyen

13.3. VADKACSA A vadkacsa takarmányozása a tartás célja szerint eltérő annak megfelelően, hogy vadászatra vagy pecsenyekacsa értékesítésre szánjuk az állatokat. Kifejezetten vadkacsa tápot nem gyártanak, az állattenyésztés kacsatápjait használjuk a vadkacsák takarmányozására is. Az indító és nevelő táp mindkét csoportnál azonos. Indító tápot a 2., nevelő tápot a 4. hét végéig etetünk. Ezután az 5. héten fokozatosan áttérünk a vadászatra nevelt kacsák esetében a szemes takarmányra, pecsenye kacsa esetében a hízó (befejező) tápra. A tenyészállomány számára a tojási szezon előtt legalább 3 héttel el kell kezdeni a tojótáp etetését. 16. táblázat: A kacsa tápok szükséges tápanyagtartalma. indító

nevelő

befejező

tojó

Metabolizálható energia MJ

11-12

11-12

11-12

11

Keményítőérték %

69-74

71-72

71-72

76-78

19

17

15

16-17

Ca %

0,9-1,2

0,9-1,1

1,0-1,1

2,6-3,0

P%

0,6-0,7

0,6-0,7

0,6-0,7

0,6-0,7

Nyersfehérje %

81

17. táblázat: Kacsatápok összetétele %-ban. indító

nevelő

befejező

tojó

Gabona

63-77

72-74

77-80

66-71

Növényi fehérjetakarmány

14-28

15-28

16

18-24

4-6

3-4

2

2-4

-

-

-

5

3-5

3-5

4-5

4-9

Állati fehérjetakarmány Ásványi kiegészítés Egységes premix

A naposkacsák fogadásakor és az első hetekben csak tápot, majd szemes abrakot is adunk az állatoknak. A hetenként fogyasztott mennyiséget a 12. táblázat tartalmazza. Az 1.3. hétig indító, a 3. héttől nevelőtápot adunk a kacsáknak. A kacsáknak rendkívül fontos a zöldtakarmány. Már az első héten adni kell vágott salátát, zsenge gabonát, lucernát, bármit. A tenyészállatok (tojó állomány) 8-9. héttől tojótápot és búzát kapnak. A pecsenyekacsák esetében az 5. héttől térünk át fokozatosan a hízó tápra és a szemes takarmányra. A vadászatra kitelepített kacsák csak szemest kapnak, függetlenül attól, hogy trambulinos vagy félvad technológiában vannak. A félvad kacsáknak a legelőn kell kiegészítést adni szükség esetén, hogy megtartsák a kedvező berepülési irányt.

13.4. MEZEI NYÚL Magyarországon jelenleg nem folyik mezei nyulak zárttéri tenyésztése. Így a gyakorlatban csak a vadászterületen élő állomány kiegészítő takarmányozásáról beszélhetünk. A szakirodalomból ismert, hogy a tenyésztett mezei nyúl takarmányok optimális fehérjetartalma 16 % körül van. A házinyúl takarmányozási tapasztalataiból eredően ajánlható, hogy a rost tartalom legalább 13 % legyen. Friss zöldről, gyümölcsről vagy zöldségről mindig gondoskodni kell. A zárt térben tartott mezei nyulak részére a takarmányt az esti órákban kell odaadni, mert éjjel aktívak, akkor táplálkoznak.

13.5. A TAKARMÁNYOZÁS HIGIÉNIÁJA A tápokat papírzsákba csomagolva szállítják, mert a csomagolóanyagot meg kell semmisíteni , a keverőüzembe nem szállítható vissza. A szállító jármű rakodás előtt tiszta, adott esetben frissen fertőtlenített legyen. Tárolás hűvös (10-15 ºC), száraz (relatív páratartalom 60-70%), zárható, jól szellőzött, szilárd burkolatú helyiségben legyen. A dercés takarmány etetésekor naponta többször kell etetni vagy ellenőrizni az etetőt, mert a dercés könnyen letapad. Ez különösen vadkacsánál igaz, a táplálkozási módja miatt 82

Etetés rendszeres kiadagolással, vagy önetetőből oldható meg. Tápot csak etetőbe adjunk, földre nem szórjuk ki. A kibocsátóban vagy a környékén a földre szórni csak a szemes takarmányt szabad, tápot nem. Általában földről etetjük a gyök-gumós takarmányokat. Egyéb takarmányokat etetőből, de sosem önetetőből adjuk az állatoknak. A lucernát csomókban összekötve, felfüggesztve szoktuk adni a fácánoknak. Az esetleges takarmány hibákra és szavatossági esetekre gondolva, minden táp szállítmányból ajánlatos mintát venni és megfelelő körülmények között tárolni addig, míg a gyártási tétel el nem fogy.

83

14. ÁLLATHIGIÉNIA Az egészséges állományokat meg kell védeni a fertőző betegségektől, mert a prevenció ebben az esetben is olcsóbb és eredményesebb, mint a gyógykezelés. Az állományok megvédésének három eleme van: 1 a fertőzés behurcolásának, terjedésének megakadályozása 2 az immunizálás 3 a jó általános ellenállóképesség fenntartása.

14.1. A FERTŐZÉS MEGAKADÁLYOZÁSA

BEHURCOLÁSÁNAK,

TERJEDÉSÉNEK

Csak az emberi tevékenységgel kapcsolatosan lehetséges. Legnagyobb veszély a beteg vagy fertőzött, de a betegség tüneteit (még) nem mutató állat. Ez nem minden esetben a lappangási stádiumot jelent. A kórokozó (baktérium, vírus, parazita) hordozó lehet már meggyógyult állat is, vagy olyan gazdaállat, mely tünetmentes hordozója a fertőző ágensnek. E fertőzési veszély miatt leghelyesebb az lenne, ha egy állományba újabb állatokat nem kellene behozni. Fácánok esetében általában könnyen megoldható, hiszen leggyakrabban nem teljes vertikumú telepet üzemeltetnek a vadgazdálkodók. Napos vagy előnevelt csibéket vásárolnak és elvárható követelmény, hogy csak egy állományból származó állatok kerüljenek egy telepre. Más esetekben a gondot az jelenti, ha gazdasági vagy egyéb kényszerből idegen állományból származó állatokat kell behozni. (Pl: tojó állományba vérfrissítésre, fogoly tojatás esetén a második évben beállított tojópárok, stb.) Ilyenkor elkerülhetetlen a szigorú karanténozás. A megfigyelési idő alatt tanácsos a preventív kezeléseket végrehajtani és egyes szerológiai próbákat elvégezni. Kezelés: Preventív kezeléseket a légcsőférgesség megelőzésére ajánlatos beállítani. Egyszerűbb és jól megválasztott gyógyszer esetén biztosabb, mint a parazitológiai vizsgálat. Ismert tény, hogy belső élősködők esetén a negatív parazitológiai vizsgálat nem biztos eredmény. A szakaszos peteürítés miatt csak abban az esetben lehetünk biztosak a negatív eredményben, ha megfelelő időközökben vett mintákból elvégzett két ismétlés is negatív eredményt adott. Próbák: Egyes fertőző betegségek kórokozóinak tünetmentes hordozói lehetnek az állatok. Ilyen például a baromfitífusz vagy a gümőkór, számos más betegség mellett. A fertőzés következtében a szervezet áthangolódik, s ez az áthangolódás kimutatható szerológiai vagy immundiagnosztikai próbával. Gyógyult, vagy krónikusan beteg állatokról van szó, tüneteket nem látni ezért pl. törzs frissítéshez, vagy tojólétszám gyarapításához vásárolt madarakat csak negatív eredményű próba után szabad termelésbe állítani. A fertőzés terjedésének megakadályozására talán a legfontosabb az elhullott állatok eltávolítása, ártalmatlanítása. Ez sokszor még telepen belül is nehéz feladat. A búvóhelyül szolgáló bokor, vagy más növényzet a hullákat is eltakarja. Mégis törekedni kell az összeszedésre. Ártalmatlanításra az elásás vagy a megsemmisítés egyformán jó módszer. A lehetőségek és a gazdaságosság határozzák meg a választást. A kibocsátóba vagy a telepre berepülő vad madarak hordozta fertőzési veszélyt nem lehet kivédeni. Ezzel a kockázattal szemben csak a megfelelően előkészített, jó egészségi állapotú állomány a biztosíték. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a zárttéri állomány is jelenthet veszélyt, 84

ha fertőzést közvetítő állatokat bocsátunk ki. Ez megengedhetetlen, mégis előfordul. Az ilyen felelőtlen döntés vissza is üthet, mert a következő évben az egészséges állomány fertőződhet a szabad területről.

14.2. IMMUNIZÁLÁS A legjobb módszer olyan fertőző betegségek esetében, melyeknél megfelelően hatékony vakcina van forgalomban. Az immunizálásnál két dologra kell figyelni. A kezelés helyes időpontjának megválasztására, valamint egyetlen állat se maradjon ki a kezelésből. Az időpont megválasztásánál két szempontot veszünk figyelembe. Az első, hogy az állatok immunrendszere már kellőképpen fejlett legyen az immunválasz kialakításához. A túl fiatal állat még fejletlen immunrendszere nem tud megfelelő védelmet kialakítani, amiben a maternális immunitás is szerepet játszik. Tehát ha valamilyen kényszer (pl: járványveszély) miatt fiatal állatokat oltunk, akkor emlékeztető oltással a védettséget meg kell erősíteni. A másik szempont a védettség kialakulásának ideje. Általánosan elfogadott, hogy a védettség kialakulásához két hét szükséges. Tehát úgy kell megválasztani az immunizálás időpontját, hogy legalább két héttel előzze meg a veszélyt jelentő (pl: kibocsátási) időpontot.

14.3. JÓ ÁLTALÁNOS ELLENÁLLÓKÉPESSÉG Ennek fenntartása komplex állathigiéniai kérdés. Megfelelő takarmányozással és a környezet kialakításával biztosítható ez a feltétel. A mesterséges környezetben a zsúfoltság, a hiányos szellőzés, magas vagy alacsony páratartalom és/vagy hőmérséklet a leggyakoribb hibák. Az eddigiek során megbeszélésre került a szárnyasvad zárttéri tartásának valamennyi lényeges momentuma. A jó technológiához és a gondosan összeállított takarmányozáshoz ragaszkodni kell és akkor egészségesen nevelhető fel az állomány.

85

15. MEZEI NYÚL MESTERSÉGES TENYÉSZTÉSE „Általános vélemény, hogy a nyúl nem szorul gondozásra. Van benne némi igazság. Oly vidékeken, melyek tökéletesen megfelelnek ezen vad természetének, kellő táplálékot és kedvező tartózkodási helyet szolgáltatnak: a nyúl-állomány gondozás nélkül és kíméletlen lelövés mellett is szép szokott lenni. Zordon, terméketlen és késői fagyoknak kitett vidékeken azonban tapasztalás szerint gyenge s nagyon is rászorul a gondozásra, óvásra.” - állapítja meg a múlt század végén kiadott Vadászati Ismeretek Kézikönyve (1). Ennek ellenére a gondozás és a mesterséges tenyésztés lehetősége régóta foglalkoztatja az embereket. A zárttéri tenyésztés kezdete a XIX. század második felére tehető. A szaporítási próbálkozásokban kezdettől fogva a franciák jártak élen. 1860-ban Lariton speciálisan átalakított hordóban kezdte az első mezei nyúl tenyésztési kísérletet. Azóta számos egymástól elveiben is eltérő próbálkozás volt, de átütő sikert egyik módszer sem hozott. A szakemberek között általánosan elterjedt vélemény, hogy a mezei nyúl zárttéri körülmények között nem tenyészthető, eredményesen nem szaporítható. Anélkül, hogy határozottan állást foglalnánk, meg kell állapítani: a mezei nyúl egyszerű tartása, karanténozása is gondot okoz. Magyarországon nem tudunk eredményesen működő mezei nyúl tenyészetről. Ennek ellenére illik ismerni a lehetőségeket és az elveket, mélyekből kiindulva a tenyésztés megkísérelhető.

15.1. TELEP Mezei nyúl telep helyének, tájolásának kiválasztásakor a főbb szempontok: a mezei nyúl egy félénk állat, tehát búvóhelyet és nyugalmat kell biztosítani. Szereti a reggeli, délelőtti napsütést. A terület talaja száraz, tocsogóktól mentes legyen. A mezei nyúl nem szereti a szelet, tehát az uralkodó szélirány figyelembe vételével kell tájolni, védeni a telepet és telepíteni a ketreceket. A telepen és közvetlen közelében más állatfaj nem tartható. A telepet megbízható védőkerítéssel kell határolni. A kerítést ajánlatos a földbe süllyeszteni, hogy biztos védelmet nyújtson a szőrmés ragadozók ellen.

15.2. KETRECEK A mezei nyúl telepen szaporító és nevelő ketrecet kell használni. A ketrecek lábakon állnak és aljzatuk drótsodrony, mely az ellető dobozoknál deszka vagy műanyag lappal borított. A szaporító ketrec több részből áll. Elkülönítetten egy befogó és egy ellető csatlakozik a pihenő-etető térhez. Egy másik ketrec típusnál csak búvóhelyet különítenek el. Itt a padozattól 10-15 cm magasan egy deszkalap található, ami alá a kisnyulak elbújhatnak. A padozat 15 X 15 mm-es lukbőségű drótfonat melyen sehol nincs takarás. A búvóhely egy lappal lezárható az állatok befogása érdekében. 86

Önetető és szopókás vagy nyílt felszínű önitató tartozik még a ketrec felszereléséhez. A ketrec 70-80 cm magas lábakon áll.

A nevelő ketrec a növendékek tartására szolgál. Típusától függően kifutóval vagy anélkül, de az etető helyen kívül minden esetben búvóhelyet biztosít a növendékeknek. A búvóhely lezárható legyen, hogy befogóként üzemeltethessük.

15.3. TENYÉSZTÉS Törzsanyag kiválasztása a szabad területről befogott egy évnél fiatalabb állatok közül (kormeghatározás a Stroh-jegy alapján). Jobb eredmény várható, ha zárttéri viszonyok között született 6-8, vagy esetleg 2 hónapos állatokkal indítjuk a tenyészetet. A fiatal vadnyúl a mindennapos gondozás mellett hozzászokik és eltűri az ember közelségét. A párosítást a szaporodási időszak előtt kell lebonyolítani. A párzási időszak december közepén kezdődik és augusztus végéig tart. A fiatal nőstények ivarérettsége pontosabban az első párzásuk ideje a születési idő függvénye: nőstény szül. ideje első párzás jan.- márc. jan.-febr. ápr.- júl. dec.-jan. aug. - szept. jan. - febr. (1) A fentieknek megfelelően az ellések január vége és október közepe között várhatók.

87

15.4. TARTÁSTECHNOLÓGIA A mezei nyúl ketreces szaporításában több lehetőség kínálkozik. Elhelyezhetünk monogám tenyészpárokat, vagy több anyát egy bakkal: 2♀ + 1♂ vagy 3♀ + 1♂ a tapasztalatok szerint eredményes lehet amellett, hogy az apaállatok tartásának költségét megtakarítjuk. Tudni kell azonban, hogy a mezei nyúl nem poligám. Ezzel magyarázható a háromnál több ♀ és egy ♂ összetételű hárem nem lehet eredményes. Franciaországban 1971 és 1979 között összesített adatok alapján az egy anyától évente elválasztott kisnyulak átlag darabszáma 5,9-ről 7,3-ra emelkedett. (Ellenőrzött tenyészanyák száma a vizsgált időszakban: 2300 → 25000) Az év folyamán az ellések száma 4-5 lehet, az újszülöttek száma az első alomban 1 a későbbiekben átlag 2,5. Az elhullás születéstől választásig az 50 %-ot is elérheti. Egyes francia tenyésztők évente 7-8 fialásra is számítanak. Egy pártól évente átlagban 8 utódot értékesítenek. A monogám tenyészeteket tartják eredményesnek. A párba állítás az esetek kb 20 %-ában nem sikerül. Visszautasítás után másik egyeddel újabb párosítás megkísérelhető. A tenyésztés első évében átlagban 6,4 a fialások száma, ami a második évtől emelkedik. A szaporodási időszakon belül változik az alomszám, és emelkedik a leválasztott utódok száma. Az első ellésből 1, a másodikból 2 leválasztott nyúlra lehet számítani. A további választott almok 3-5 között lehetnek. A választás 26 napos korban ideális, bár már 10-12 napos korban is lehetséges. Természetesen a hosszabb szoptatási idő jobb. Az átállás a tartás egyik legkritikusabb pontja. Az elhullások 80 %-a a választást követő napokban van. Az eredményesen tenyésztésbe állított párok 4 éves korukig tarthatók általában, de előfordult, hogy 6-7 éves korig is tenyésztésben voltak. A tenyészetből az értékesítés a fenti adatok alapján nem választáskor, hanem 3-6 hónapos kor között történik. Évi nyolc utóddal 4 éves tenyésztési idővel számolva az átlagos életteljesítmény 32 értékesíthető utód páronként. Anélkül, hogy állást foglalhatnánk a „megéri - nem éri meg” kérdésben, felvetődik a zárttéri tartás végső céljának kérdése. Amennyiben a természetes állomány növelése, a visszatelepítés a cél, akkor a természetes környezetbe helyezés a következő és nagyon kényes pontja a munkának. Kevés megbízható adatot találunk a kihelyezések eredményességéről. Valószínűleg jó becslés az 50 %-os veszteség!

15.5. TAKARMÁNYOZÁS Az újszülöttek egyhetes koruktól már szilárd takarmányt is esznek. A választásig kedvük szerinti mennyiséget fogyasztanak az anyjuk takarmányából. A választás után tápot és tömegtakarmányt kell adni. Két lényegesen eltérő takarmányozási javaslattal találkozhatunk. Az egyik szerint zöldtakarmányt, a másik szerint széna és szalma keveréket, valamint önitatóból korlátlan mennyiségű vizet kell biztosítani. A táp adagolt mennyisége 200 g/nap, nyersrost tartalma minimum 13, de jobb, ha 17 %. Ez a magas rost tartalom az olasz szakirodalomban ajánlott 17 % fehérjetartalom mellett nehezen tartható. A tápban fontos a vitamin és ásványi anyag kiegészítés.

88

16. VADVÉDELEM A vadvédelem egyik legfontosabb területe az emberi tevékenység okozta veszélyek minimálisra csökkentése. Itt első helyen kell említeni a kaszálást. A fácán szívesen fészkel gabonafélék vagy pillangósvirágú takarmánynövények tábláiba, árokszélekre. A lucerna első kaszálása és a rétek kaszálása egybe esik a kotlással. Ezért a kaszálást megelőzően vadmentő tervet kell készíteni. Erre három módszert ismerünk: fészekbefolyásolás, fészekmentés (tojások összegyűjtése) és a vadriasztás. Fészekbefolyásolással azt igyekszünk elérni, hogy a fácánok ne a veszélyeztetett területen költsenek. Egyik lehetőség, hogy a veszélyeztetett területtől rendszeres zavarással igyekezzünk távol tartani a fészek készítése előtt a tyúkokat. A másik: műfészkeket helyezünk biztonságosabb területre, amit a tojók szívesen igénybe vesznek. A zavarást a műfészkek kihelyezésével kiegészítve jó eredményt érhetünk el. A fészekmentés megelőzi a mezőgazdasági munkát, a kaszálást. A területet végigjárva össze kell gyűjteni a fészkekben talált tojásokat és lámpázás után gépben kikeltetni vagy kotlós alá tenni. A vadriasztás a kaszálással egyidőben zajlik. A gépet el kell látni hatékony vadriasztó berendezéssel. Erre a tapasztalatok szerint a legalkalmasabb a dupla vágás-szélességű láncos riasztó. Fontos, hogy a lánc a földig leérjen. A pusztán fény és/vagy hangriasztó hatékonysága gyengébb. A különösen veszélyeztetett területeken a traktorok menetsebességét is csökkenteni kell. A kaszálással egyidejű vadriasztás menekülési lehetőséget ad a fiatal mezei nyulaknak és őzeknek is. A ragadozó kontroll a témánk szempontjából nem csak a rókára és a szárnyas ragadozókra vonatkozik, hanem a telepek és a kibocsátók környékén ki kell terjeszteni erőteljesen a kóbor kutyára és macskára is. Emellett az intenzív apróvad gazdálkodás nem viseli el a vaddisznót a területen. A vegyszerezés csökkentését természetesen a saját vadföldeken kell kezdeni. Amennyire mód van rá, a környező területek gazdálkodóinál is el kellene érni, hogy a földművelés során legyenek tekintettel az apróvadak életterére (szegélyek, gondozott gyepes utak, kaszált, nem vegyszerezett árokpartok, erdősávok, csenderesek, stb.). A tarlóégetést nem körben, hanem vonalban kell végrehajtani. Ne legyen gyors és nagy kiterjedésű.

89

17. MUNKAVÉDELEM, BALESETMEGELŐZÉS Az apróvadtenyésztő telepeken az átlagos mezőgazdasági üzemekhez képest nincs különösebb balesetveszély. Ennek ellenére néhány dologra oda kell figyelni, amelyeket ellenőrizni kell, illetve amelyeket feltétlenül el kell mondani minden új dolgozónak a munkába állása előtt. Általános szabály, hogy nagyobb telepeken belül, ahol járműforgalom is van, a KRESZ szabályai érvényesek. Azért kell megkövetelni, mert a gépkocsivezetők ehhez hozzá vannak szokva, és elvárható magatartás, hogy a szabályokat a telepen belül is betartsák. A sebességet 5 (maximum 15) km/órában korlátozni ajánlatos. A kaput zárva kell tartani, nemcsak vagyonvédelmi okok miatt, hanem azért is, hogy senki ne hajtson be lendülettel a telepre. A fertőtlenítő medencén (szőnyegen) a lassú áthajtás, a kényszerített megállás után biztonságos és hatásos. Elektromos hálózat rendszeres felülvizsgálatát elő kell írni és szakemberre bízni. A zárlatból keletkező szikra különösen tűzveszélyes a fóliasátrakban és a könnyűszerkezetes épületekben. A túlzott teljesítmény-felvétel a műanyák alkalmazásával kapcsolatban fordulhat elő. Ezért a hálózatot úgy kell megtervezni, hogy a vezetékek biztonságosak legyenek akkor is, ha az áramfelvétel (áramsűrűség) időlegesen a tervezett névleges teljesítmény fölé emelkedik. Ennek a biztonsági tervezésnek a méretezését szabvány írja elő. Az üzemelés során gondolni kell a ki- és bekapcsolási indukcióra. Azaz nagy teljesítményeket nem szabad főkapcsolóval egyszerre ki- illetve bekapcsolni. Az érintésvédelmi vizsgálatokat rendszeresen el kell végeztetni. Különösen a veszélyes, vizes helyiségekben nagy biztonságot nyújt a (fí) relével biztosított hálózat. Kizárólag sértetlen csatlakozókat szabad használni. Ismert jelenség a vastag alumínium vezetékek fellazulása. Ezért a fővezetékeknél az álladó bekötéseket rendszeresen ellenőrizni kell. A keltetőben a lámpázáshoz gyengeáramot szabad csak használni. A házilag barkácsolt lámpákban a 220-240 voltos izzók használata már csak azért sem ajánlatos, mert melegítik a tojást. A ventillátorokat rendszeresen portalanítani kell. Gázfűtésnél a vezetékek tömörségét lánggal ellenőrizni tilos! A fűtőkészülékek védőtávolságán belül gyúlékony anyag nem lehet. Egymással heves reakciót adó anyagok(pl: formalin és H-lug) egy helyiségben nem tárolhatók. Minden anyag nevét olvashatóan, jól láthatóan, magyar nyelven (is) a burkolaton vagy a tároló edényzeten fel kell tüntetni. A veszélyes (maró, gyúlékony, mérgező) anyagokat a szabványos jelzéssel el kell látni. Maró anyagok használata esetén megfelelő közömbösítő oldatok elérhető helyen legyenek készen. Minden rakodás, tálca átrakás, hálókezelés, teherautóról leugrás közben a gyűrű fokozott balesetveszélyt jelent. Ezért munka előtt a kézről a gyűrűket le kell venni. A gyakorlott dolgozóknak általában nem kell mondani, hogy ékszereiket hagyják otthon, vagy munkavégzés előtt vegyék le. A fiatalokat és az újonnan érkezetteket ki kell oktatni és rendszeresen ellenőrizni. A legapróbb sérüléseket is el kell látni, és a történtekről a terület felelős vezetőjét értesíteni kell. A sérülésekről jegyzőkönyvet kell felvenni. Fertőtlenítőszer permetezésekor védőmaszkot vagy gázálarcot kell használni. A dolgozók számára belépéskor, új technológia bevezetésekor valamint a jogszabályokban meghatározott gyakorisággal munkavédelmi és elsősegély-nyújtási oktatást kell tartani.

90

Fontosabb adatok fácán

fogoly

vadkacsa

32 - 34 g

14 - 15 g

52 - 70 g

1,20 - 1,30

1,27 - 1,31

1,31 - 1,41

tojástároló rel. páratartalma

60 -70 %

60 - 70 %

65 - 75 %

kelési eredmény termékenység 10 napos lámpázás alapján előkeltetés időtartama

65 -70 %

66 -70 %

70 - 75 %

85 - 92 %

93%

94 - 96 %

21 nap

21 nap

24 nap

24 nap

24 nap

28 nap

6 - 9 óra

3 óra

4 - 8 óra

37,8 ºC

37,8 ºC

37,6 ºC

48 - 52 %

45 - 49 %

60 - 65 %

37,5 ºC

37,5 ºC

37,5 ºC

bújtató relatív páratartalma

65 - 80 %

75 - 80 %

75 - 80 %

naposkori testtömeg

20 - 22 g

10 - 12 g

30 - 42 g

hőmérséklet a nevelő térben

36.........25 ºC

37........32 ºC

1-10 n. 32-28ºC

a teremben napi abrakfogyasztás 1 hetes korban 8 hetes korban tojatás alatt passzív időszakban

26........18 ºC

22.........20 ºC

24..18 ºC

2,8 g/állat

2 g/állat

25 g/állat

51 g/állat 60 - 90 g/állat 45 - 50 g/állat

30 g/állat 40 - 45 g/állat 40 g/állat

100 g/állat 130 g/állat 70 - 100 g/állat

teny. tojás optimális tömege optimális tojás index

keltetés teljes időtartama (a berakást követő 12 órán túl) átlagos kelési idő előkeltető hőmérséklete előkeltető relatív páratartalma bújtató hőmérséklete

2

állatok helyszükséglete napos

15 (21 - 25) db/m battériában: 60-100db/m2 2

2

2

25db/m

tojó

1 - 20 db/m

tojóbox/pár

téli tárolás

5 m2/állat

3 - 5 m /állat

1:7 ápr. 10 - 15. 80 nap 50 (60) nap 50 db 1000 - 1300 g

1:1 ápr. 20. 60 nap 40 nap 45 db 320 - 450 g

ivararány tojásrakás kezdete perzisztencia intenzív időszak évi tojástermelés tenyészállat testtömege

91

20 db/m terelővel: 60 db/m2

2

1:3 ; 1:4 febr. 20. 130 nap 85 nap 60 db 800 - 1200 g

18. IRODALOMJEGYZÉK Apróvadtenyésztés.(1979) Vadgazdálkodási szakmérnökök részére. szerk: Nagy E. GATE Gödöllő Bogenfürst Ferenc (1987): A baromfikeltetés gyakorlata. Mezőgazdasági kiadó. Budapest. Csányi Sándor szerk (1996…2004): Vadgazdálkodási Adattár. OVA Gödöllő Faragó S. (1995): Apróvadpopulációk dinamikája és hasznosítása. Erdészeti és Faipari Egyetem. Sopron. Illés Sándor (1895): A vadászati ismeretek kézikönyve. III. kötet első fele. Grill K. cs.és k. udv. könyvker. Bp. Kőhalmi T.(1990): Vadgazdálkodás. Mezőgazdasági Kiadó Bp Nagy E. (1984): A fácán és vadászata. Mezőgazdasági Kiadó Bp. Peterson, R. T. (1986): Európa madarai. Gondolat. Bp. Szárnyasvadtenyésztés (1975): szerk Dr Izrael Gábor Vadgazdálkodás fejlesztése 16. MÉM Vadászati és Vadgazd. Főoszt. Bp. Szárnyasvadtenyésztés vadgazdálkodási szakmérnök hallgatók részére. (1990): szerk.: Nagy E. GATE. Gödöllő. Vass T.(1989): Vadgazdálkodás, Vadászat. . MÉM Szakokt. és Kut. Főoszt.Bp.

92