Zambó János ( )

Zambó János (1916-2000)

3

Dr.h.c.,Dr.h.c.,Dr. Zambó János (1916-2000) élete és munkássága

Zambó János életművének, tevékenységének, eredményeinek bemutatása, összegzése nem könnyű feladat. Nem könnyű az életmű mennyisége és színvonala vonatkozásában sem. Gondot jelent továbbá az a körülmény is, hogy Zambó János a munkájában, a megjelenésében, a kifejezésmódjában

egyaránt megnyilvánult

kivételes egyénisége ellenére - avagy éppen ezért - a „adminisztrációban", különösen a saját maga eredményeinek „kartotékozásában" nem mutatott „példát". Ezért aztán az életmű bemutatásának pontossága minden bizonnyal elmarad a megkívánt szinttől. A maximális igyekezet ellenére „hézagok" lehetnek, az egyes időszakok, a tevékenységi területek bemutatása nem lesz azonos „szilárdságú". Az a veszély is fennáll, hogy a szerző személyes, avagy egyes szakmai területek iránti szubjektivitása miatt a méltatás színvonala meg nem közelíti a méltatandó személyiség és eredményeinek értékét. 1916 május 2-án született Hegykőn (Sopron megye). A földműves családban nyolc gyermek volt, édesapja Zambó Géza, édesanyja Bellovits Jusztina. 1943-ban kötött házasságot, felesége Ferency Mária (1915), fia Péter (1950, oki. olajmérnök, oki. matematikus, oki. bányamérnök). Szülőfalujában 6 elemi iskolai osztályt végzett, majd 1928-1936-ban a Soproni Szentbenedekrendi Szent Asztrik Katolikus Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, 1936. június 16-án kitüntetéses érettségi bizonyítványt szerzett. A család anyagi helyzete miatt - egyetemi tanulmányai anyagi fedezete előteremtése céljából - az érettségit követő évben tanítványokkal foglalkozott.

4

1937-ben iratkozott be a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kara bányászati szakára. Tanulmányait az 1937/38 és az 1941/42 tanévek között végezte. 1939. július

3-3 l-ig

az

Első

Dunagőzhajózási

Társaság

(Pécsi

Bányaigazgatóság) Pécsbányatelepi Üzemben "elméleti ismereteinek gyakorlati továbbképzése" céljából bányászati, gépészeti és mérnökségi tanulmányokat folytatott. (14261/b., 1939 július 31.) Egyetemi évei alatt mindvégig kiváló előmenetelt tanúsított, kiemelkedő természettudományi (matematikai) készségekről tett bizonyságot. Már negyedéves hallgató korában az Egyetem (Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya, Kohó és Erdőmérnöki kar) Tárczy-Hornoch Antal által vezetett Geodézia és Bányaméréstani Tanszék-en díjas gyakornok 1941. szeptember 1-től. [308/1941-42. dékáni és 37.549/1941 IV.2. számú vkm - Vallási és Közoktatási Minisztérium - rendelete alapján] Bányamérnöki oklevelet 1942. február 9-én kitüntetéssel szerzi meg. 1942. március 1.-től

- 1942. augusztus 31.-ig tanársegédi teendők

ellátásával bízzák meg. [966/1941-42. sz. dékáni és a 86.584/1942. IV. vkm számú rendelet alapján] A tanársegédi szolgálat alól 1942. július 10-én mentik fel, vélhetően 1942. július 1-i hatállyal, [1451/1941-42. sz. dékáni rendelet alapján], tekintettel arra, hogy időközben a M.K. Állami Ércbányászat Recski Bányaüzemébe kérték ki. [Szilas Gyula m.k. bányatanácsos, 1942. január 3.] 1942. július 11-én (gyakorlatilag július 1-én) lép szolgálatba az M.K. Állami Ércbányászat Recski üzemében. [106.160/X. - 1942. M.K. Iparügyi Miniszter], ahol 1943. január 31-ig dolgozik. 1943. február 1-től 1943. szeptember 18-ig az M.K. Állami Ércbányászat Csucsom-i üzemében dolgozott. [Kinevezési okmány 100.899/X. 1943. Telegdi Róth Károly min. tanácsos] 1943. szeptember

5

18-tól az M.K. Állami Ércbányászat Aranyida-i üzemébe (Jászómindszentre) rendelte ki az érckutató kirendeltséghez Telegdi Róth Károly min. tanácsos [105.618/X.1943] m. kir. mérnöknek. (A fentebb idézett számú kirendelő levél szerint az Aranyidára történt kirendelés 1943. szeptember 18-i hatállyal történt. Ugyanakkor az Országos Érc- és Ásványbányák 1983. december 14-i 5030 számú levele mellékleteként szereplő tanúigazolásban - Csaba Károly, Romwalter Alfréd, Bignió Imre - a Csucsom-i szolgálat 1943. szeptember l-ig tartott és a Jászómindszent-i - Aranyidai bányaüzem-i 1943. szeptember 1-én kezdődött.) A m. kir. mérnökké történt kinevezés dátuma 1943.

december 22.

[110.001/X. 1943.] Az eskütétel 1943. december 31-én történt Gallov Albert m. kir. főmérnök esküvevő előtt. (1944. december 20-i levelében Holényi László az M.K. 19. Bevonulási Központnak irt levelében Zambó Jánost m. kir. főmérnöknek titulálja.) Zambó János katonai bevonulása - katonakönyve alapján - 1944. december 20-án történt a Halászi ül/1, utász zászlóaljhoz. Egy - 1945. január 22-én kelt katonai karton, illetőleg Kótai István , Dedinszky Imre, Sántha János, Berecz Endre (emh), Lévárdy Ferenc és Menyhárt László katonatársak 1946. április 5-i nyilatkozata alapján az 58. utász zászlóaljhoz. A katonakönyv bejegyzése alapján 1944. december 20 - 1945. március 20. között tényleges katona volt, 1945. május 5én amerikai hadifogságba került, ahonnan 1946. március 30-án tért haza. [Utóbbi adatok a Komáromi 23. Honvéd Kiegészítő Parancsnokság 387/1946. számú dokumentumából valók. A 843. rd. Engr. Avn U.S. Army (APO 126. U.S. Army) igazolása szerint 1945. július 17. - 1945. szeptember 25. között Airfields Munich Riem and Landsberg-ben volt hadifogoly.] 1946. március 31-én tért vissza Sopronba.

5

A nyugatról visszatérők II. sz. Igazoló Bizottsága 111/1946. szám alatt, 1946. május 4-én igazoltnak minősítette. Ezt követően azonnal munkába állt a Geodéziai-Bányaméréstani Tanszéken. A Geodézia és Bányaméréstani Tanszéken (hivatalosan) 1946. június 1-től vélhetően egyetemi tanársegédként - dolgozik, 1946. június 14-én tesz esküt. Egyetemi adjunktusi kinevezése 1946. november 14-én történik meg. [1537/1946] Személyes kézírásos feljegyzésében szerepel még 1947. július 1-i [917/1947], és 1947. szeptember 1-i [1057/1947] egyetemi adjunktusi kinevezés. (K.F. számára sem ismert, miért szerepel Zambó János feljegyzésében három dátummal és három iktatószámmal adjunktusi kinevezés. Talán fizetés emelési dátumok voltak.) 1946. június 7-én Zambó János - tanulmányainak folytatása (doktori értekezés elkészítése) céljából - fizetés nélküli szabadságot kért, amit a Magyar Állami Ércbánya- és Kohóművek Központi Igazgatósága részére 1947. június 30-ig - állományban tartás mellett - engedélyezett. [1129/1946. 1946. június 26.] A Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar 1946. december 9-i ülésen hozott határozatával Zambó János "A csucsomi és jászómindszenti

antimon bányászat

problémái" című értekezését műszaki doktori szigorlat alapjául elfogadta, szigorlati főtárgyként

a

Bányaműveléstan,

melléktárgyként

a

Bányaméréstan

és

a

Mennyiségtan (sík és gömbháromszögtan) tárgyakat jelölte ki. A szigorlat letételével műszaki doktori címet szerzett. Dr. Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter "a

magyar

tudományosság előbbrevitele" céljából részére az 1947/48. tanévre 1.000.- Ft kutató ösztöndíjat adományozott. [119/755/1947.VI.2.] A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium engedélyezte, hogy - egyetemi állományát 1948. augusztus 31-ig megtartva - 1947. december 15-ével a Magyar Állami Szénbányák Ajkai Bányái-nál dolgozzon. [1/2. Kné/Lh] (Az Állami

7

Vállalatok Központi Nyugdíjpénztára egy hivatalos iratában az Ajkai Szénbányák Nemzeti Vállalatot Ajkai Kőszénbánya Nemzeti Vállalatnak címezi.) Az 1947. december 15. és az 1953. augusztus 1. közötti - a Középdunántúli szénbányászatban töltött - időszakra vonatkozóan, a különböző beosztásokban eltöltött időre eltérő ismereteink vannak. (K.F.) Maga Zambó János, egy 1958 október 21-i (SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság Megyei Igazgatósága címére irt) levelében az 1947. december 15-i időpontot követően a következő dátumokat jelöli meg: Magyar Állami Szénbányák

1948. február 15.

99/1948.

Magyar Állami Szénbányák

1948. november 1.

02/MfTBné

Magyar Állami Szénbányák

1948. november 9. 4807/1948.

Bánya- és Energiaügyi Minisztérium

1951. december 22. 810/Szem.l951.

Ezen időszakról egy bírósági végzés 1948. november 29-én Dr. Zambó Jánost az Ajkai Szénbányák Nemzeti Vállalat igazgató-helyettesének jegyzi be. (1599/1948) (Igazgató Tihanyi Alajos) Egy, 1981 december 10-én keltezett önéletrajza szerint 1947. december 15től a M.Á.SZ. Padragi Szénbánya üzemvezetője, majd 1948. november 1-től az Ajkai

Bányák

igazgató-helyettese,

(lásd

az előző bekezdést),

"majd"

a

Középdunántúli Szénbányászati Tröszt főmérnöke, megbízott igazgatója. A szénbányászatban betöltött vezetői funkció alóli felmentését az 1953. augusztus 4-én kelt 1544/1953. számú Nehézipari Minisztérium-i dokumentum rögzíti, amiben Czottner Sándor, a nehézipari miniszter első helyettese 1953. augusztus 1-i hatállyal a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt főmérnöki teendőinek ellátása alól felmentette. (Személyes visszaemlékezés szerint szeptember l-ig töltötte be a főmérnöki állást.) Ha a dátumokat nem részletezzük, azt mondhatjuk, hogy 1947-48-ban Zambó János a padragi bányaüzem főmérnöke,

8

majd 1952-ig az Ajkai Szénbányák N.V. igazgatóhelyettes-főmérnöke, ezt követően pedig 1953. augusztusig a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt főmérnöke, megbízott igazgatója volt. Az 1981. december 10-én kitöltött személyi adatlap szerint főmérnöki tevékenységének elismeréseként 1949-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben részesült. (Takács Ernő születésnapi köszöntőjében 1950-es dátum szerepel a Munka Érdemrendnél.) (Az 1981. december 10-én kelt önéletrajzban Zambó János egyetemi tanári kinevezésének dátumaként 1953. augusztus l-jét jelöli meg.) Az 1947-1953. közötti években - ipari vezetőként az igen nehéz politikaitársadalmi-gazdasági körülmények között - szakmai tudományos tevékenysége a termelésirányítási és bányafejlesztési feladatok mellett a vastag telepek fejtési technológiáinak korszerűsítése, a természeti és bányászati veszélyek - a víz- és tűzveszély - elleni védekezés módszereinek fejlesztésére irányult. Tudományos munkássága elismeréseként 1952-ben a műszaki tudományok kandidátusává minősítették, kiemelkedően eredményes szakmai - műszaki fejlesztői - vezetői tevékenysége elismeréseként

1950-ben Kiváló Mérnök címet,

Sztahanovista

Oklevelet és jelvényt, valamint Munka Érdemrendet, 1951-ben a Szakma Legjobb Mérnöke, 1953-ban a Bányászat Kiváló Dolgozója és a Kossuth Díj II. fokozatát nyerte el. Erdey-Grúz Tibor felsőoktatási miniszter 1953. július 24-i keltezésű, 14/854-75/2/1953. II./3. számú levele (kinevezési okmánya) alapján a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa a miskolci Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem Soproni Bányamérnöki Kara Bányaműveléstan II. Tanszékre egyetemi tanárrá második állásra nevezi ki 1953. július 15-i hatállyal és egyben megbízta a fenti tanszék vezetésével. (651. kulcssz. II. hiv.csop. 50 %-os illetmény 1500 Ft/hó) 1953. július 30-án tett hivatali esküt, Dr. Gyulay Zoltán dékán, esküvevő előtt. [14Zl/1953]

9

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tagjaként az üzemi életben aktív munkát végez, a helyi szervezet vezetője. Egyesületi munkája elismeréseként 1954-ben nyerte el a Wahlner Aladár Emlékérmet. 1953-54-ben a Bányászati Kutató Intézet igazgatója. A bányászati műveletek hatására kialakuló feszültségmezőkkel foglalkozó értekezésével 1955. február 24-én nyerte el a műszaki tudományok doktora fokozatot, (oki. száma 302. Az értekezés tudományos eredményeit külön tárgyaljuk.) 1955-től fóállású egyetemi tanár. 1955-től 1959-ig a Bányamérnöki Kar dékánja. A Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Kara

1959 nyarán

Sopronból Miskolcra költözött. A költözés szervezési munkáit dékánként Ő irányította, maga és családja is Miskolcra költözött. 1959. szeptember 1-i hatállyal a művelődési miniszter első helyettese (Aczél György) felmenti a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki- és Földmérőmérnöki Karán betöltött dékáni tisztség alól és egyidejűleg 1959. szeptember 1-től a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rektorhelyettesévé nevezi ki. [29380/1959.III.Ü.O. Bp. 1959. augusztus 18.] Fentiekre tekintettel a Nehézipari Műszaki Egyetem rektora, Dr. Sályi István megbízza az egyetem tudományos rektorhelyettesi teendőinek ellátásával. [59089/2. 1959. augusztus 31.] Kiemelkedő oktató-nevelő munkáját

1959-ben az Oktatásügy Kiváló

Dolgozója (OM) és a Wahlner Aladár Emlékérem (OMBKE) kitüntetésekkel ismerték el. 1961-ben tudományos munkássága elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia CXXXI. közgyűlése levelező tagjává választja. [4067/T/1961. 1961. április 17. Rusznyák István elnök.] Ajánlói Tarján Gusztáv levelező tag és Vendl Aladár rendes tag voltak. 1961. július 1-től a Nehézipari Műszaki Egyetem rektora.

10

1962-ben a Munkaügyi Minisztérium 2766/182-1962. számon a Hivatásos szakértők nyilvántartó jegyzékébe mint bányászati szakértőt bejegyezte. [Bp. 1962. augusztus 10. Csáder Sándor osztályvezető.] 1966-ban eredményes oktató-vezető-kutató munkája elismeréseként a Munka Érdemred arany fokozata kitüntetésben részesült. (Takács Ernő születésnapi köszöntőjében ez a dátum 1963, az 1966 az 1981. 12. 10-i személyi adatlapon szerepel.) 1965. április 3-án a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a "Bányászati telepítések analitikája" című könyvében összefoglalt tudományos munkásságáért az Állami Díj I. fokozatával tünteti ki. 1965. szeptember 18-án Miskolc megyei jogú Város Tanácsa a várossá nyilvánítása hatszáz éves évfordulója alkalmával a kiváló társadalmi munkája elismeréséül Díszoklevéllel tünteti ki. 1966. július 30-án Ilku Pál művelődésügyi miniszter a rektori megbízását 1969. július 31-ig meghosszabbítja. [53320/1966. VI.ü.o.] 1966-tól tagja az Acta Technika Szerkesztő Bizottságának, majd a Magyar Tudományos Akadémia Föld- és Bányászati Tudományok Osztálya megalakulásától 1990-ig az Acta Geodaetica, Geophysica et Montanistica Szerkesztő Bizottságának. 1961-től haláláig tagja, az 1960-as években két cikluson keresztül elnöke az MTA Bányászati Tudományos Bizottságának, 1976-tól 1979-ig elnöke a Tudományos Minősítő

Bizottság

22-es,

a

bányászati-fbldtani-geodéziai

és

geofizikai

szakbizottságának. Az 1960-as években egy cikluson át tagja - az egyetemi rektorok képviseletében - a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének. 1967-ben megkapta az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alapításának 75. éves évfordulóján kiadott Jubileumi Emlékérmet. 1969-ben saját kérésére - egészségi állapotára való tekintettel - a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökhelyettese (Dr. Ajtai Miklós) felmenti az

1!

Állami- és Kossuth Díj Bizottság Bányászati és Geológiai Albizottságának vezetése alól. [ 0100-XX./1969. 1969. december 10.] A bányászati iparági feladatok megoldása során kifejtett színvonalas és eredményes tevékenysége elismeréseként kapta meg 1969-ben a Nehézipar Kiváló Dolgozója kitüntetést. 1970-ben a Magyar Műszaki Felsőoktatás 200 éves alapítása alkalmával kiadott Jubileumi Emlékérmet kapta meg. 1971. január 1-től az MTA főtitkárhelyettese - Tétényi Pál - megbízza az MTA Bányászati Tanszéki Munkaközösség vezetésével. [497/71.-I./N.I. 1971. február 18.] Ez a visszavonásig szóló megbízatás 1984. március 31-ig tartott, amikoris Zambó János kérte nyugdíjazását, a tanszékvezetés alóli felmentését. (AZ MTA Bányászati Tanszéki Munkaközösség már korábban - az ötvenes évektől - is működött, dokumentumot az alapításról, illetve Zambó János vezetői megbízásáról nem találtam, K.F.) 1971-ben a Moszkvai Bányászati Egyetemen tiszteletbeli doktorrá avatták (Dr. honoris causa) 1972. június 30-án lejárt 11 évig tartó többször meghosszabbított rektori megbízatása. Zambó János rektorhelyettesi, majd 11 éves rektori tevékenysége a Nehézipari Műszaki Egyetem életében, az alapítás első 10 évét követően döntő évtized volt. Meg tudta teremteni a 200 éves múlttal rendelkező Bánya- és Kohómérnöki Kar, valamint az ugyancsak színvonalas, feltörekvő munkával 1949ben indult Gépészmérnöki Kar harmonikus együttműködését. Az új környezetben kialakult műszaki egyetem országos és rövid időn belül európai elismertséget kapott. Az 1963-ban végrehajtott tantervi reform olyan erős és integrált természettudományi alapok megszerzésére biztosított lehetőséget a miskolci hallgatóknak, amelyek még a mai technikai-tudományos szint elsajátítását is lehetővé teszik.

12

Irányításával a Dunaújvárosi Kohó- és Fémipari Főiskolai Kar, valamint a Kazincbarcikai Vegyipari Automatizálási Főiskolai Kar kifejlesztésével egy ötkarú nagy intézmény jött létre. A szellemi építkezés mellett intézményvezetői munkájának eredménye többek között az új központi főépület (A/4), a műhely és labor munkák végzését biztosító műhelycsarnok, a hallgatók fizikai ellátását javító menza és az E/7-es kollégium, valamint a tanulmányi és kutató munkát segítő, a Selmeci Műemlék Könyvtárat is befogadó központi könyvtár megépítése. Megtörtént a korábbi épületek végleges burkolása is. Rektori tevékenységének elismeréseként 1979-ben másodszor nyerte el a Munka Érdemrend arany fokozatát. A bányászatban eltöltött három évtizedes munkájának elismeréseként megkapja a Bányász Szolgálati Érdemérem arany fokozatát. (1972) 1973. május 11-én a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választja. 1974. június 1-i pedagógusnapon a Nehézipari Műszaki Egyetemi KISZ Bizottság Kiváló Nevelő diploma elismerésben részesíti. 1974. július 26-án a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok

Szövetsége

közötti

tudományos-műszaki

együttműködés

fejlesztésében való aktív közreműködésért és az elért eredményekért "Az MNK és SZU közötti tudományos műszaki együttműködés 25. évfordulója" díszoklevéllel tüntették ki. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Eböksége 1976. április 28-án a Cristoph Traugott Delius Emlékéremmel tüntette ki. Az 1970-es évek második felében tagja volt az Állami Díj és Kossuth Díj Bizottságának, az Ország Természeti Erőforrásainak Kutatása és Feltárására kutatási főirány Koordináló Tanácsának, elnöke az Ásványi Nyersanyag Termelési,

13

Előkészítési és Szállítási Témabizottságának. (E tisztségek dátumáról, illetve időtartamáról nincsenek információim. K.F.) 1977-ben a

Soproni

Városszépítő

Egyesület

(Sopron

1277-1977)

Emlékérmét nyerte el. Az 1979. évi pedagógusnap alkalmával "A Nehézipari Műszaki Egyetem Tanácsa több évtizedes oktató-nevelő és tudományos munkájáért,

valamint az

egyetem hazai és nemzetközi kapcsolatainak fejlesztése érdekében

kifejtett

eredményes tevékenységéért neki ítélte oda az újonnan alapított Pro Universitate kitüntetés első példányát. A Magyar Tudományos Akadémia 1979-ben hozta létre a Miskolci Akadémiai Bizottságot, aminek első elnöke Zambó Jánost lett. Munkájának, eredményeinek méltó bemutatásaként e tevékenységéről Dr.h.c, Dr.h.c. Dr. Terplán Zénó akadémikus visszaemlékezését, méltatását az alábbiakban adjuk közre.

Zambó János akadémikus és a MAB

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) decentralizációs tervének befejezéseként 1979-ben hozta létre a Miskolci Akadémiai Bizottságot (a MAB-ot) Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyékre kiterjedő hatáskörrel. Az MTA Elnöksége Zambó János akadémikust kérte fel az alapító elnöki tisztségre, aki ezt a feladatát 1990-ig, megbízatásának lejártáig látta el. Ezt a 11 esztendőt mint tudományos titkár Zambó János mellett éltem át, és megtisztelő volt számomra, hogy 1990-ben én követhettem Őt az elnöki tisztségben. 1991-ben a MAB Közleményei 11. számának előszavában úgy éreztem, a leköszönt elnököt illő köszöntenem. A következőket idézhetem:

14

"Zambó János elnök, akadémikus egyetemi professzor a rá jellemző nyugodt, nagyvonalú, a csúcsokra összpontosító vezetési móddal biztosította a MAB alapítását, kiépülését, működését. Mind a 23 MAB-ülést ő vezette le (a miskolci ülések mellett járt többször is Egerben, Salgótarjánban, egyszer-egyszer Kompolton, Gyöngyösön, Sárospatakon, Ipolytarnócon). Jelen volt és felszólalt mindegyik szakbizottság alakuló ülésén. Felszólalásai irányt mutattak a további munkának, amennyiben a tudományos munka szerénységére, a humán- és reáltudományok egyenlő értékű szükségességére, a MAB nyitottságára, együttműködési készségére hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy a MAB-tevékenység társadalmi munka, vagyis bárkitől kérni lehet (követelni nem), és szállóigévé vált az a mondása, hogy ebben a társadalmi munkában nincs nyugdíj-korhatár.

Maradandó értékű

előadásokat tartott a MAB-székház avatásakor, a MAB egyik tudományos vitaülésén, a MAB-klubtanács egyik rendezvényén. A többi területi bizottsággal kialakítandó jó kapcsolat ápolásának egy-egy állomása, hogy aktívan részt vett DAB- és PAB-rendezvényeken Debrecenben és Pécsett. Amikor tehette fogadott a MAB-székházban hazai és külföldi vendégeket, vezetett le fontosabb ad hoc bizottsági üléseket, vett részt elsősorban a Bányászati Szakbizottság rendezvényein. Mindannyiunk köszönete benne volt Kosáry Domokos MTA-elnök 1990. december 10-i elismerő levelében." A MAB alapszabályzatának megfelelően Zambó János az MTA rendes tagjaként élete végéig tagja maradt a MAB vezető testületének, amelynek üléseire amíg egészsége engedte - eljárt még olyankor is, ha azt nem Miskolcon rendezték. Aktív közreműködésével segítette elnök-utódait, 1990-96 között engem; 1996 óta Kozák Imre akadémikust. A MAB 1996. évi tisztújításakor alapított Emlékérmet. Ennek első két példányát Kozák Imre MAB-elnök a két előző elnöknek nyújthatta át a MAB vezető testületének egyhangú határozata alapján.

15

Amikor a MAB az 1999. évi Magyar Tudomány Napján fennállása 20. évfordulóját is megünnepelte, Emléklapot adományozott az alapítóknak. Az első Emléklapot Zambó János vehette át 1999. november 4-én. 2000. december 3-án hunyt el miskolci otthonában. Halála pótolhatatlan űrt hagy maga után mindazoknak az intézményeknek életében, amelyekben hosszabbrövidebb időn át meghatározó szerepet töltött be vezetőként, így a MAB-ban is. Mindazok, akik a MAB-ban együttműködhettek Vele, emlékét kegyelettel megőrzik.

Miskolc, 2001. április 7. Terplán Zénó akadémikus

1982. január 3-i hatállyal a Művelődési Minisztérium államtitkára felkéri a Felsőoktatási Tudományos Bizottság "munkájában való részvételre". [18976/81. Korcsog András] A bányászati

fejlesztési

feladatok

megoldásában

való

eredményes

közreműködés elismeréseként 1982-ben Kiváló Bányász kitüntetésben részesül. 1983-ban pedig a Szocialista Magyarországért Érdemrend-del tünteti ki a kormányzat. 1983. június 27-i hatállyal a művelődési miniszter, Köpeczi Béla felkéri a Művelődési Minisztérium Oktatási Bizottság tagjának. [29.619/1983. sz.] 1984. március 21-én - saját kérésére - 3221. kulcsszámú egyetemi tanári munkakörből nyugdíjba vonul. [Művelődési Miniszter 34.043/1984.XI.u.o.] A művelődés miniszter - Dr. Köpeczi Béla - a 34.043/1984. EX.u.o. számú kivételes külön engedélyével, mivel a jogszabályok ezt nem

tették lehetővé,

hozzájárult, hogy a nyugdíjba vonult Zambó János 1984. április 1-től határozatlan

16

ideig a továbbiakban is heti 56 óra elfoglaltsággal 5.000.- Ft/hó alapbérrel "egyetemi tanári" munkakörben dolgozzon. [A dolog elvi lényege, hogy nem nyugalmazott (ny) egyetemi tanárként (NME rektora 1014-R/1984.)] A fentiek következtében Zambó János tanszékvezetői megbízatása 1984. március 31-én szűnt meg. (Bár ismeretem szerint felmentő okmány nem született, de az NME rektora 1984. április 1-i hatállyal Kovács Ferenc egyetemi tanárt bízta meg a Bányaműveléstani Tanszék vezetésével.( Elvileg 1984. március 31-én szűnt meg Zambó János vezető megbízása az MTA Bányászati Tanszéki Munkaközösségben is. K.F.) Az NME Közleményei Bányászat Sorozat Szerk. Biz. elnöke posztját 1985ig töltötte be. Az 1984. évi "nyugdíjazást" követően is mindennap bejárt a tanszékre, részt vett az oktató-kutató munkában. 1985. szeptember 1-én a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnöke (Lázár György) a Bányász Szolgálati Érdemrend gyémánt fokozatával tüntette ki. 1989-ben kiemelkedő oktató-vezető-tudományos munkáját, egyetemépítő tevékenységét elismerve a Nehézipari Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktori címmel (Dr. honoris causa) tüntette ki. 1992-ben oklevele megszerzésének 50. évfordulóján a Miskolci Egyetem arany oklevéllel tüntette ki. 1994-ben Miskolc megyei jogú Város Közgyűlése Miskolc Város Díszpolgára kitüntető címet adományozta részére. [1994. május 3. 14.616-7/1994] Az 1993. évi LXXX. törvény 17. § (6) bekezdésében (Okt. törv.) foglalt előírásoknak Zambó János egyetemi tanári "beosztása" - mivel betöltötte 70. életévét - nem felelt meg, ezért a Köztársaság Elnöke 67/1995. (IV.7.) KE határozatával 1995. április 1. napjával e tisztsége alól felmentette.

17

A Miskolci Egyetem rektora 617-R/1995. számú levelében (1995. április 18.) - az Egyetemi Tanács 1995. április 12-i határozata alapján - "kimagasló iskolateremtő oktatói és tudományos munkássága, valamint az oktatásszervezésben, s az egyetem fejlesztésében szerzett elévülhetetlen érdemei elismeréséül", az egyetem történetében először, részére PROFESSOR EMERITUS címet adományozott. 1995. október 19-én a Petrozsényi Egyetem (Románia) Szenátusa "A romániai bányászati felsőoktatási megalapításának 75. évfordulójára alapított "Jubileum Emlékérmet" adományozta részére. 1996. október 31-én a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottsága MAB Emlékérmet adományozott részére, ezzel ismerve el kiemelkedő és eredményes tevékenységét, amelyet a MAB 1979. évi alapításától kezdve a MAB első elnökeként 1990-ig végzett. 1998. december 4-én a gazdasági miniszter Eötvös Lóránd Díjjal ismerte el tevékenységét, és ezzel egyidejűleg Borbála Emlékérem kitüntetésben részesítette. 1999. szeptember 9-én a Miskolci Egyetem miskolci alapításának, illetve működésének 50. évfordulójára alapított "Jubileumi Egyetemi Aranyérem" első példányával ismerte el kiemelkedően eredményes életművét. Zambó János professzor emeritus-ként is részt vett a Bányászati és Geotechnikai Tanszék munkájában. Szakmai- tudományos kérdésekben konzultációt vállalt, a doktori (Ph.D.) képzésben közreműködött. Élete utolsó másfél-két évében a jelentkező betegségek miatt orvosi kezelésre járt, a tanszéki látogatások egyre ritkultak. A Miskolci Akadémiai Bizottság ülésén, a jelentősebb rendezvényeken azonban a legutolsó időkig részt vett. 2000. december 3-ára virradóan, életének 85-ik évében otthonában érte a halál.

18

Zambó János irodalmi munkássága

1. A csucsomi és jászómindszenti antimonbányászat problémái. Egyetemi doktori értekezés 1946. november Sopron p. 66. Egyetemi Könyvtár 2. A vetőproblémák gyakorlati vonatkozásai. Bányászati és Kohászati Lapok 80(1947) évf. 3. szám 83-86. old., 4. szám 119-123. old., 5. szám 152154. old. 3. A beillesztett sokszögvonal kiegyenlítése és legkedvezőbb súlyelosztása. Bányászati és Kohászati Lapok 80(1947) évf. 7. szám 207-216. old. 4.

A

beillesztett

sokszögvonal

koordináta-középhibája

és

legkedvezőbb

súlyelosztása. Geodéziai Közlöny Budapest 23. évf. 1947. 9-12. sz. 252-257. old., 24. évf. 1948. 1-2. sz. 26-36. old., 3-5. sz. 72-81. old. 5. A dudari szénmedence alapmérései. Bányászati Lapok 84(1951)évf. 7. szám 378383. old. 6. Fedő- és feküvizveszélyes vastag telepek fejtése (Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozatából; Bá 3.) Budapest 1953. p. 29. 7. Karsztvíz elleni védekezés a bányaüzemekben p. 127-145. In: Művelési rendszerek karsztvízveszélyes bányászatnál. Nehézipari Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat 1954. Budapest Egyetemi Nyomda 8. L' erreur moyenne des coordonnées d'un cheminement polygonal intercalé et la repartition la plus favorable des poids. Acta Technica Tom.9. Fase. 12. p. 171-202. Budapest 1954. 9. Feszültségeloszlás a föld alatt. Bányászati Lapok 87(1954)évf. 6-7. szám 281'325 old. (A műszaki tudományok doktora fokozat elnyerése céljából benyújtott értekezés.)

19

10. Lágy feküre laposan települt szénelőfordulások leművelése. Bányászati Lapok 88(1955) évf. 1. szám 1-24. old. 11. Aknák, folyosók körüli feszültségállapot. Bányászati Lapok 88(1955) évf. 7-8. szám 353-370. old. 12. Über die Grundleichungen der Spannungsverteilung des Halbraumes. Bánya- és Földmérőmérnöki Karok Közleményei (XVIII) 1955. p.242-251. Sopron 13. Die Wahl des Schachtansatzpunktes. Bánya- és Földmérőmérnöki Karok Közleményei (XIX) 1956. p. 123-133. Sopron 14. Die Planung von Richtstrecken. Bánya- és Földmérőmérnöki

Karok

Közleményei (XIX) 1956. p. 135-144. Sopron 15. The stress stute of rock around shafts and galleries. Acta Technica Tom. 14. Fasc. 3-4. p. 319-350. Budapest 1956. 16. Bányaművelésünk fejlődésének elvi irányvonalai a II. ötéves tervben. Bányászati Lapok 89(1956) évf. 4. szám 194-202. old. 17. A feszültségeloszlás alapösszefüggése. Bányászati Lapok 89(1956) évf. 1. szám 11-17. old. 18. Az akna helyének kiválasztása. Bányászati Lapok 90(1957)évf. 2. szám 78-84. old. 19. A beszálló akna helye és a személyközlekedés idővesztesége. Bányászati Lapok 90(1957) évf. 3. szám 145-161. old. 20. Az irányvágatok telepítése. Bányászati Lapok 90(1957) évf. 6. szám 289-294. old. 21. Az akna telepítési helye, az aknamező alakja és kiterjedése. Bányászati Lapok 90(1957) évf. 9. szám 437-450. old. 22. Az aknaüzem kapacitásának megválasztásáról. Bányászati Lapok 90(1957) évf. 12. szám 577-581. old.

20

23. Bányaművelés (Feltárás és fejtés) Műszaki Könyvkiadó Budapest 1957. p. 551. 24. A fejtési mezők optimális telepítése. Bányászati Lapok 91(1958) évf. 2-3. szám 73-80. old. 25. Az aknatelepítés különleges esete. Bányászati Lapok 91(1958) évf. 5. szám 289294. old. 26. Jellemző felületek és görbék az akna helyének függvényében meredekdőlésű előfordulásoknál. Bányászati Lapok 91(1958) évf. 10-11. szám 649652. old. 27. Location of the man shaft and time los in underground travel. Acta Technica Tom. 19. Fasc. 3-4. p. 415-447. Budapest 1957. 28. Location of the shaft, shape and extension of its working area. Acta Technica Tom. 20. Fasc. 1-2. p. 171-196. Budapest 1958. 29. Die Anlage von Querschlagen. Acta Technica Tom. 24. Fasc. 1-2. p. 121-128. Budapest 1959. 30. Van-e értelme a bányászati telepítések analitikai vizsgálatának? Bányászati Lapok 92(1959) évf. 2-3. szám 96-97. old. 31. Über die Wahl der Kapacität der Schactanlage bei flachfallenden Lagerungen. Bánya- és Földmérőmérnöki Karok Közleményei 1959. (XX) évf. p. 314. 32. Analitische Untersuchungen bei Anlage von Bergbaubetrieben. Panstwowa Rada Gornictwa, Meterialy z Prac Rudy. Tom.III. p. 431-449. Warszawa 1959. 33. Bányászati telepítések analitikájáról. Nehézipari Műszaki Egyetem Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat 1960. p. 1-41. Budapest 1960. 34. Bányászati telepítések analitikája. Műszaki Könyvkiadó Budapest 1960. p.307. 35. A keresztvágatrendszer megválasztásáról. Bányászati Lapok 93(1960)évf. 9. szám 579-583. old.

21

36. Bányászati telepítések analitikája. Nehézipari Minisztérium 1960. p. 41. 37. Über den optimalen Sohlenabstand. Nehézipari Műszaki Egyetem Idegen nyelvű Közleményei XXI. 1960. Akadémiai Kiadó p. 11-17. 38. A vízvédelmi pillérek méretezéséről. Bányászati Lapok 94(1961) évf. 5. szám 289-293. old. 39. A vágatpillér szélességéről. Bányászati Lapok 94(1961) évf. 8.szám 505-509. old. 40. Közelebb-távolabb fekvő telepek együttes lefejtésének egy változata. Bányászati Lapok 94(1961) évf. 11. szám 721-725. old. 41. Bányaüzemek telepítésének legfőbb paraméterei. MTA Műszaki Tudományos Osztályának Közleményei. Akadémiai Kiadó Budapest XXX. kötet (1962), 1-4. füzet, 407-415. old. 42. Über die Variante des gemeinsamen Abbaues von mehr-weniger nahe liegenden Kohlenflözen.

Nehézipari

Műszaki

Egyetem

Idegen

nyelvű

Közleményei, Miskolc, XXII.(1962 )kötet 1-11. old. 43. Az optimális mezőnagyság és termelési kapacitás kapcsolt aknaüzemekben. Nehézipari Műszaki Egyetem VIII. Tudományos Ülésszak Kiadványa Miskolc, 1962. 1-17. old. 44. Optimalnoje meszto zalozsenyija saktnüh sztvolov v szlucsaje krutopadajuscsih plasztov. - Die optimale Lage von Bergwerksschächten bei stark fallenden Lagerstätte. Acta Technica Acad. Sei. Hung. Tom. XXXIX. Fase. 1-2. p. 123-133. Budapest 1962. 45. Bányaüzemek termelési kapacitása kamatos amortizáció esetében. Bányászati Lapok 95(1962) évf. 11. szám 701-703. old. 46. O vübore proizvodsztvennoj moscsnosztyi goraüh predprijátyij. Acta Technica Acad. Sei. Hung. Tom. XL. Fase. 3-4. p. 423-430. Budapest 1962.

22

47. Analiticsni metodi pri projektiranije na sudnyici Gyrzsabno. Izdatelsztvo Technika, Szófia 1962. p. 347. 48. Die praktische Anwendung der analitischen Methode bei der Anlage von Bergwerken in Ungarn. Internationaler Kongress zur Erhöhung der Rentabilität im Bergbau. Praha 1961. p. 810-816. Ministerstva Paliv a Energetiky. 49. Optimalnüj razmer territorii i proizvodsztvennaja mosnoszty objedinyenovo sahtnovo hozjajsztva. Acta Technica Acad. Sei. Hung. Tom. 44. Fase. 1-2. p. 205-213. Budapest 1963. 50. Uszlovija optimalnovo zalozsenyija szisztemü kverslagov. Acta Technica Acad. Sei. Hung. Tom. 44. Fase. 3-4. p. 399-407. Budapest 1963. 51. Optimalnaja proizvodsztvennaja mosnoszty gornüh predrijatyij pri procentnoj amortizácii. Acta Technica Acad. Sei. Hun. Tom. 45. Fase. 1-2. p. 265-273. Budapest 1964. 52. Bányaüzemek állandó és változó költségeiről. Bányászati Lapok 97(1964) évf. 5. szám 297-301. old. 53. Richtlinie zur Wahl der haupsächlichsten Kennwerte des Schachtbetriebes. Mitteilungen der Technischen Universität für Schwerindustrie (NME Idegen nyelvű Közleményei) Miskolc, 1964. XXIII. p. 1-12. 54. Über die Breite des Streckenpfeilers. Acta Technica Acad. Sei. Hung. Tom. 48. Fase. 3-4. p. 335-345. 55. Fragen der Optimierung in Tiefbaubetrieben. Freiberger Forschungshefte, A325 1964. p. 1-14. VEB Deutscher Verlag für Grundstoffindustrie. Leipzig. 56. Az aknamező egyoldalas lefejtése és az akna telepítési helye. Bányászati Lapok 98(1965) évf. l.szám, 1-4. old. 57. Bányaművelés (Feltárás és fejtés) Műszaki Könyvkiadó Budapest 1965. p. 450.

23

58. Az aknaüzem arányos- és egyoldalas lefejtésének összehasonlítása. Bányászati Lapok 98(1965) évf. 4. szám 220-222. old. 59. Abbauverfahren

in stark gegliederten Flözen.

Vierter

Internationales

Bergbaukongress London 1965. A. 7. p. 1-7. 60. Bányaüzemek optimális kiterjedése és termelési kapacitása az időtényező függvényében. Bányászati Lapok 98(1965) évf. 6. szám 365-369. old. 61. Vazsnyejsie osznovü zalozsenyija gornüh predrijátyij pri procentnoj amortizacii. Acta Technica Acad. Sei. Hung. 1965. Tom.50. Vol. Jubilare, p. 415425. 62. Súlyozott távolságok minimumösszegének törvénye. Bányászati alkalmazások. Bányászati Lapok 98(1965) évf. 8. szám 505-520. old. 63. Über die Kostenfunktion von Grubenbetrieben. Mitteilungen der Technischen Universität für Schwerindustrie Miskolc. (A Nehézipari Műszaki Egyetem Idegen nyelvű Közleményei.) XXIV.(1964) p. 3-13. 64. Über die Bestimmung der Entfernung der Querschläge. Mitteilungen der Technischen Universität für Schwerindustrie Miskolc. (A Nehézipari Műszaki Egyetem Idegen nyelvű Közleményei.) XXV(1965) p. 3-9. 65. Fourth International Mining Congress. Mining of Highly-Disrupted Seams. Mining and Minerals Engineering. London, 1965. november 587. p. Vol. 1. Number 15. 66. Probléma opredelenija gorizontov v gorno promüslennüh predprijatyija. The Problem of Division in to Stages in Mining Plants. Acta Technica Acad. Sei. Hung. 1965. Tom. 51. Fasc. 3-4. p. 421-429. 67. Művelési eljárások erősen tagolt telepekben. Bányászati Kutató Intézet Kiadványa, Budapest 1965. p. 87-100. 68. A beruházás megtérítése és hatékonysága. Bányászati Lapok 99(1966) évf. 1. szám 1-6. old.

24

69. Költségfüggvény a bányászatban. Bányászati Lapok 99(1966) évf. 8. szám 505516. old. 70.

Die

Abhängigkeit

der

Leistungsfähigkeit

optimalen

Ausdehnung

und

der

optimalen

einer Bergwerksanlage vom Zeitfaktor.

Acta

Geödet., Geoph. et Montanistica Acad. Sei. Hung. 1966. Tom. 1. (1-2) p. 81-92. 71. Über den einseitigen Abbau des Schachtfeldes un den Lageort des Schachtes. Acta Geödet., Geoph. et Montanistica Acad. Sei. Hung. 1966. Tom. 1. (1-2) p. 61-68. 72. Telepítéselmélet a bányászatban. Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1966. p. 154. 73. A feszültségszegény zóna szerepe a telepek leművelésében. Bányászati Lapok 99(1966) évf. 11. szám 721-725. old. 74. A bányászati tervezések tudományos alapjairól. MTA X. (Föld- és Bányászati Tudományok) Osztály Közleményei 1. köt. 1967. p. 121-125. 75. Hozzászólások Szádeczky-Kardoss Elemér előadásához. A bányászati kutatások és az ipar kapcsolata. MTA X. Osztály Közleményei 1967. 1-2. p 2931. 76. The Theorem of the Minimum sum of Weighted Distances and its Application in Mine Working. Acta Geod., Geoph. et. Montanistica Acad. Sei. Hung. 1966. Tom. 1. Fasc. 3-4. pp. 309-346. Akadémiai Kiadó. Budapest 77. A beruházás megtérülési ideje a bányaüzem foparamétereinek függvényében. Bányászati Lapok 100(1967) évf. 1. szám 1-5. old. 78. A bányaüzemek korszerű költségelemzéséről. Bányászati Lapok 100(1967) évf. 6. szám 361-363. old. 79. Az energiahordozók termelésének várható alakulásáról. Bányászati Lapok 100(1967) évf. 8. szám 505-509. old.

25

80. Das Gesetz der Kleinstsummen von Entfernungen unter Berücksichtigung ihrer Gewichte. Bergbauliche Anwendungen Publication of the Technical University for Heavy Industry Miskolc (A Nehézipari Műszaki Egyetem Idegen nyelvű Közleményei. Bányászat.) XXVI. (1967) . p. 3-37. 81.

Bányászati

létesítmények

telepítésének

nyersanyagszükségletének

tükrében.

elmélete

a

népgazdaság

MTA Föld- és Bányászati

Tudományok Osztálya Közleményei 1967. 1. köt. 3-4. szám p. 303309. 82.

Die

prinzipiellen

Grundlagen

der

Wirtschaftlichkeit

von

Konzentrationsmassnahmen im Bergbau. Acta Geod., Geoph. et Montanistica Acad. Sei. Hung. 1968. Tom. 3. Fase. 1-2. p. 199-208. 83. A bányaüzemi koncentráció gazdaságosságának elvi alapjai. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 101(1968) évf. 2. szám 1-4. old. 84. A bányászati beruházások megítélésének bizonytalanságáról. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 101(1968) évf. 5. szám 221-225. old. 85. Az anyagmozgatás útrendszerének telepítése egy gerincvonal esetében. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 101(1968) évf. 7. szám 365-371. old. 86. Az anyagmozgatás útrendszerének telepítése tört gerincvonal esetében. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 101(1968) évf. 8. szám 445-450. old. 87. Das Anlagen des Wegensystems fur Materialbewegung im Falle eine Kammlinie. Acta Geod., Geoph. et Montanistica Acad.Sci.Hung. 1968. Tom. 3. Fase. 3-4. p. 419-435.

26

88. Das Anlagen anschliessender Wegesysteme für Materialbewegung. Acta Geod., Geoph. et Montanistica Acad.Sei.Hung. 1969. Tom. 4. Fase. 1-2. p. 21-31. 89. Optimum location of mining facilities. Akadémiai Kiadó Budapest 1968. p. 145. 90. Az anyagmozgatás csatlakozó útrendszerének telepítése. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 101(1968) évf. 9. szám 517-521. old. 91. A szállító berendezések lekötési mutatójának szerepe a bányaműveletek tervezésében. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 102(1969) évf. 1. szám 3-5. old. 92. A bányászati beruházások kritikus eseteinek vizsgálatáról. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 102(1969) évf. 3. szám 145-148. old. 93. Néhány kőzetmechanikai alapon nyugvó telepítési elv hasznosítása. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 102(1969) évf. 5. szám 289-295. old. 94. Néhány gondolat a bányaüzemek termelési kapacitásának a gazdaságosságban betöltött szerepéről. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 102(1969) évf. 8. szám 509-513. old. 95. Über die Kritischen Fälle bei bergbaulichen Investitionen. Acta Geod., Geoph. et Montanistica Acad.Sci.Hun. 1969. Tom 4. Fase 3-4. p. 389-396. 96.

A

kamatosítás

szerepe

megválasztásában.

a

bányaüzemek

Bányászati

és

termelési

Kohászati

kapacitásának

Lapok

Bányászat

102(1969) évf. 11. szám 721-724. old. 97.

Die Rolle der

Verzinsung

Bergwerksbetriebe.

bei der Wahl der

Acta

Geod.,

Geoph.

Förderkapazität et

für

Montanistica

Acad.Sei.Hung. 1970. Tom. 5. Fase. 1-2. p. 143-153. 98. Ércbányák telepítésének gazdaságosságáról. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 103(1970) évf. 6. szám 377-379. old.

27

99. A peremen elhelyezett aknák egymáshoz viszonyított helyzetéről. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 103(1970) évf. 9. szám 582-585. old. 100. Visszatekintés a bányászati felsőoktatás 25 éves fejlődésére. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 103(1970) évf. 10. szám 656-666. old. 101. Az aknák egymáshoz viszonyított helyzetéről. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 103(1970) évf. 11. szám 733-736. old. 102. Über die Lage der Schächte zueinander. Acta Geod., Geoph. et Montanistica Acad.Sci.Hung. 1970. Tom. 5. Fase. 3-4. p. 321-331. 103. A műrevalóság kérdéséről. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 104(1971) évf. 2. szám 73-77. old. 104. A centrális és a diagonális szellőztetés légszökésének összehasonlítása. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 104(1971) évf. 7. szám 433-441. old. 105.

Über

die

Abbauwürdigkeit.

Acta

Geod.,

Geoph.

et

Montanistica

Acad.Sci.Hung. 1971. Tom. 6. Fase. (1-2) p. 163-174. 106. Vergleich der Falschwetterverluste bei zentraler und bei diagonaler Bewetterung. Acta Geod., Geoph. et Montanistica Acad.Sei.Hung. 1971. Tom. 6(3-4), p. 405-428. 107. A jövő bányászata. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 105(1972) évf. 8. szám 551-553. old. 108. Az ércbányászati beruházási költség megtérülési idejének egyik megrövidítési lehetőségéről. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 105(1972) évf. 10. szám 654-656. old. 109. Bányaművelés (Feltárás és fejtés) Műszaki Könyvkiadó Budapest 1972. p. 490.

28

110. Einige Grundaufgaben aus dem Kreis der optimalen Materialbewegung. Acta Geod., Geoph. et Montanistica Acad.Sei.Hung. 1972. Tom. 7. Fase. (1-2), p. 217-225. 111. A jövő bányászata. Geonómia és Bányászat MTA X. Föld- és Bányászati Tudományok Osztályának Közleményei 1972. 5. kötet 3-4. szám 327331. old. 112. Bányatelepítések elvi alapjai, különös tekintettel az új eocén előfordulásokra. Tatabányai Szénbányák Műszaki Közgadasági Közleményei. 1972. 113. A koncentrált fejtéstelepítés és a feszültségmező alakulása. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 106(1973) 4. szám 218-221. old. 114. A kamatláb szerepe a beruházások megítélésében. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 106(1973) évf. 6. szám 361-365. old. 115. Eine Möglichkeit zur Verkürzung der Rücklaufszeit von Investitionskosten im Erzbergbau. Acta Geod., Geoph. et Mont. Acad. Sei. Hung. 1972. Tom. 7(3-4), pp. 433-439. 116. Három telepítési probléma helyes megoldása. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 106(1973) évf. 3. szám. 151-152. old. 117. A gyakorlati költségfüggvény és szerepe. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 107(1974) évf. 7. szám 433-439. old. 118. Az ásványelőfordulások

műrevalóságának elvi alapjai. Geonómia és

Bányászat. MTA X. Föld- és Bányászati Tudományok Osztálya Közleményei 1974. 7. kötet 1-2. szám 73-81. old. 119. Szénre telepített hőerőművekről. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 107(1974) évf. 9. szám 611-615. old. 120. Bányaüzemek termelési kapacitásáról. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 107(1974) évf. 12. szám 835-838. old.

29

121. Über die Produktionskapacität von Bergwerken. Acta Geod., Geoph. et Mont. Acad.Sci.Hung. 1974. Tom. 9 (1-2), p. 101-109. 122. A bányászat fejlődése és kölcsönhatása az egyetemi oktatással, neveléssel és kutatással. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 108(1975) évf. 5. szám 298-302. old. 123. A bányaipar fejlődése és kölcsönhatása az egyetemi oktatással, neveléssel és kutatással. A Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei 21/B. 1976. 81-89. old. 124. Reflektions on the Problem of Minimizing the Work of Material Handling. Geodetical and Geophysical Research Institute of the Hungarian Academy of Sciences, Sopron 1975. 125. Bányatelepítés és gazdaságosság. A Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei Bányászat (1975-1976) 22. kötet 2-4. füzet 271-278. old. 126. Der Einfluss des Zinsfusses auf die Grösse der Bergwerksbetriebe. Acta Geod., Geoph. et Mont. Acad. Sei. Hung. 1975. Tom. 10(4), p. 469-475. 127. Bányaépítés és gazdaságosság. Bányászati és Kohászati Lapok Kohászat 109(1976) évf. 10. szám 429-432. old. 128. Néhány gondolat a nyersanyagellátásról. Borsodi Szemle 1976. 4. szám 1-10. old. 129. Bányatelepítés és gazdaságosság. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 110(1977) évf. 1. szám 2-5. old. 130. Einige Fälle der Minimalisierung der Materialbewegung. Acta Geod., Geoph. et Mont. Acad. Sei. Hung. 1976. Tom. 11(1-2), p. 265-275. 131. A föld- és bányászati tudományok szerepe az ásványkincsek feltárásában. Geonómia és Bányászat MTA X. Föld- és Bányászati Tudományok Osztálya Közleményei 1975. 8. köt. 1-2. füzet 145-149. old.

30

132. A felnyitó bányatérségek telepítésének elvi alapjairól. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 110(1977) évf. 5. szám 289-296. old. 133. A produktív területen kívül telepített aknák helyének kijelöléséről. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 110(1977) évf. 9. szám 578-582. old. 134. Das Kostenminimurn bei ebenem Sammeln. Acta Geod., Geoph. et Mont. Acad. Sei. Hung. 1978. Tom. 13(1-2), pp. 107-114. 135. Theoretische Grundlagen zur Auswahl des Schachtansatzpunktes. Acta Geod., Geoph. at Mont. Acad. Sei. Hung. 1978. Tom. 13(1-2), pp. 287-300. 136. Az akna fedőbe vagy fekübe telepítése meredek előfordulásoknál. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 110(1977) évf. 12. szám 798-801. old. 137. Bányatelepítések elvi alapjai, különös tekintettel az új eocén előfordulásokra. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 11(1978) évf. 2. szám 7376. old. 138. Das Ausstecken des Schachtansatzpunktes ausserhalb des produktiven Gebietes. Acta Geod., Geoph. et Mont. Acad. Sei. Hung. 1978. Tom. 13(3-4), pp. 383-394. 139. Az útvonaltervezések elméleti alapjairól. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 11(1978) évf. 9. szám 577-583. old. 140. Néhány gondolat a vízvédelemről az eocénprogrammal kapcsolatban. Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei 1. Sorozat Bányászat 25(1978) kötet 2-4 füzet 167-179. old. 141. Über die theoretische Grundlagen der Wegstreckentrassierung. Acta Geod., Geoph. et Mont. Acad. Sei. Hung. 1979. Tom. 14(1-2), pp. 299-310. 142. A bányaműveléstani tanszék (Bemutatjuk Alma Materünk Tanszékeit) Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 112(1979) évf. 9. szám 592-594. old.

31

143. A gépi jövesztés és szállítás összhangjának elméleti alapjairól. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 112(1979) évf. 11. szám 721-723. old. 144. A horizontális és vertikális fejtési rendszerek gazdaságossági összehasonlítása. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 113(1980) évf. 1. szám 1-4. old. 145. Über die Grundlagen der Trassierung Vermessungswesen und Raumordnung. Wuppertal, 1980. No. 5. p. 211-216. 146. A bányaművelés alapjai. Akadémia Kiadó, Budapest 1985. p. 163. 147. Ventilation Systems and Air Leakage in Mines. Acta Geod., Geoph. et Mont. Acad. Sei. Hung. 1988. Vol. 23., Number 1, p. 133-152. 148. Bányatelepítés és építés. Tankönyvkiadó, Budapest, 1989. p. 250. 149.A legfontosabb természeti paraméterek szerepe a bányák gazdaságosságának előzetes vizsgálatában. Miskolci Egyetem Közleményei, Miskolc, I. Sorozat, Bányászat, 36 (1991) kötet, 1-4 füzet, p. 7-14.

Zambó János tudományos munkásságának, eredményeinek értekezésekben, könyvekben megjelenített eredményei. Egyetemi doktori értekezés (1946) Zambó János oki. bányamérnök 1946. augusztus hónapban Sopronban kelt: „A csucsomi és jászómindszenti antimonbányászat problémái" c. egyetemi doktori értekezésében ismerteti a csucsomi antimonbányászat általános viszonyait, az egyes telérek természeti jellemzőit, részletesen vizsgálja a Gabriella telér vetődesi problémáit, miközben általános megoldást ad a forgó-vetődések elemzéséhez. A geometriai levezetések alapján megállapítja, hogy

„forgó vető esetén a vetőt

32

harántoló és a forgást lezáró felület kúpfelület, szélső értékben hengerfelület, tengelye a vető síkjára merőleges forgástengely, a vető síkjával való metszésvonala kör. Ezzel azonos tengelyű felület érintősíkja minden forgatott sík, így a telér, vagy a telep is. A kérdéses telér, vagy telep vetősíkra vonatkoztatott esésvonala a kúp vagy henger alkotója." A vizsgálat során igazolta, hogy a csucsomi antimonos vonulat több telérből áll, a vizsgálat kijelölte az újabb kutatások irányát. A jászómindszenti antimonos telérvonulat leírását követően meghatározta a tektonikai jellemzőket, a „széles-telér" és a „vető-telér" ércesedési viszonyait. A helyi adatok, tektonikai-ércesedési jellemzők elemzése alapján három új télért „fedezett" fel. Az ércvagyon, illetőleg a fémmennyiség meghatározását követően a „tervszerű üzemgazdálkodás" szellemében gazdaságilag optimális lefejtési tervet, kitermelési programot dolgozott ki. A bányászati munkálatok optimalizálása keretében új feltárási elővájási tervet készített, hozzárendelve a megfelelő fejtési, tömedékelési

technológiát

is.

Utóbbi

témák

kapcsán

már

megjelenik

a

disszertációban egy olyan tudományos kutatási irány - a feszültség halmozódás jelenségének kihasználása a fejtési üregek telepítésénél és méretezésénél -, ami Zambó János későbbi kutatásainak egyik kiemelkedő területe lesz. A vizsgálatok eredményei alapján javaslatokkal él az „érces vidék" újabb kutatási-feltárási ércelőkészitési-kohósitási programját illetően.

Akadémiai doktori értekezés (1954)

A "Feszültségeloszlás a föld alatt" (1954) című doktori értekezésében a föld alatt megjelenő feszültségeloszlást határozza meg az ott létesített térségek geometriai helyzetének és formájának, valamint a kőzetek fizikai-mechanikai jellemzőinek függvényében. Az analízist az elemi terhelések vizsgálatával vezeti be, majd a pont-,

33

vonal- és sávterhelés eseteit mutatja be. A vizsgálat során homogén kőzeteket tételez fel és arra a következtetésre jut, hogy a feszültségek eloszlásában meghatározott és fontos szerepe van a kőzetek fizikai tulajdonságainak, elsősorban a Poisson számnak. Az elemi terhelések vizsgálatának eredményére támaszkodva építi fel a föld alatt végbemenő feszültségeloszlás-analízist, összefüggéseket ad meg az aláfejtett kőzet súly (terhelés) áthárításával kapcsolatos feszültségalakulásairól. Bemutatja a föld alatti üregek, folyosók közvetlen környékén fellépő feszültségállapotot. Ennek alapján

magyarázza

meg

a

vágatkörnyéki

kőzetek

elmozdulásának

törvényszerűségeit. Megadja az elméleti összefüggésekből levonható gyakorlati következtetéseket és javaslatokat tesz a további vizsgálatok területére és módszerére. Ezen értekezés alapján nyerte el Zambó János a műszaki tudományok doktora fokozatot. A későbbi kutatásai során részletesen vizsgálta a fejtési térségek - lefejtett területek - körüli feszültségállapot, a feszültségterhelés áthárítási kérdéseit, a biztosítások méretezésének problematikáját, a feszültségeloszlás szempontjából

optimális fejtéstelepítési

megoldásokat, különös tekintettel a

többtelepes, illetőleg vastagtelepes előfordulások művelésére.

Analitika könyvek

A bányászati telepítések analitikája című könyvében (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1960) a korábban cikk formájában is közzétett eredményeit foglalja össze. Foglalkozik az ásványvagyon meghatározás általános feladataival, az ásványvagyon kategóriákkal, a vagyonbecslési módszerekkel, az előfordulások mechanikai tulajdonságainak és a geológiai viszonyok térképezésével.

34

Foglalkozik a telepítések analitikai vizsgálatának bevezető alapismeretei témakörben a teherösszegyűjtés egyszerű és különleges eseteivel, az utak összege minimumának meghatározásával. A bányászati telepítésekkel kapcsolatos költségek általános elemzése keretében az üzemviteli költségek között a szállítás, a személyközlekedés, a vízemelés, a fenntartás, a szellőztetés és az energiaellátás költségeivel foglalkozik. Leírja a beruházási költségek alakulását, az amortizáció számításának lehetséges módszereit. Megadja a bányaüzem alapvető paramétereinek az akna optimális telepítési helyét, az aknamező optimális méreteit és az aknaüzem termelési kapacitását. Meghatározza táblás művelési rendszer esetén szabályos és szabálytalan aknamező esetén az akna optimális telepítési helyét, az akna telepítési helyével összefüggő költségek felírása, illetőleg minimumának számítása alapján. Szintműveléses rendszer esetére vonatkozóan is módszert ad az akna (aknák) optimális telepítési helyének meghatározására. Az aknamező optimális méretei meghatározásának

módszereivel is

foglalkozik a gyakorlatban előforduló különböző változatok felírásával. Az aknaüzem optimális termelési kapacitását, a beruházási és az üzemviteli költségek külön-külön felírását követően, a fajlagos összköltség minimuma alapján határozza meg. Külön-külön vizsgálja az optimális kapacitás meghatározásának lehetőségét állandó és változó aknamező méretek (ásványvagyon) esetén táblás művelés és szintműveléses rendszer esetén is. Az optimális szintképzés vizsgálatának keretében is átfogó megoldásokat dolgoz ki, majd a fejtési mezők méretének meghatározása során a sikló-, az ereszkés-, és a keresztvágat mezők optimális kiterjedését is számítja.

35

A feltáró rendszerek telepítése kérdésének elemzése során mind a csapásmenti, mind pedig a dőlésmenti vágatok irányításával foglalkozik, elemzi a tektonika (vetőmegoldások) meghatározásának alapvető módszereit. A

bányászati

telepítési

elvek,

illetőleg

optimalizálási

módszerek

továbbfejlesztett megoldásait foglalja össze a Telepítéselmélet a bányászatban című könyv. (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1966) A könyv a súlyozott távolságok minimumösszegének törvényét alapvető kiindulásként lefektetve a térbeli és síkbeli feladatok általános megoldása mellett, különböző gyakorlati jellegű feladatok megoldásával is foglalkozik, analitikus és grafikus eljárásokat is bemutatva. A beruházási és az üzemviteli költségek függvényének felírása során bemutatja a függvény paraméterek meghatározásának elvi lehetőségeit és gyakorlati módszereit, ismerteti a regressziós eljárásokat. A beruházások megtérítése és hatékonyságának elemzése során szól az amortizáció számításának különböző módszereiről, a beruházás hatékonyságának jellemzőiről. Az aknaüzem optimális kapacitásának, illetőleg optimális mezőméretének meghatározása során komplex módszert mutat be, rávilágít arra is, hogy valójában - kamatos amortizáció esetén az optimális élettartam meghatározása a végső cél. A mozgási-mozgatási költségek iránytól is függő felírása után különböző változatok esetére módszert ad az akna optimális telepítési helyének meghatározására. Külön szól - több önálló tanulmányában is - a kamatláb, a kamattényező megválasztásának (előírásának) problematikus voltáról, az optimális paraméterek számításánál játszott szerepéről. A mezőméretek számításának témakörénél foglalkozik az optimális szintképzés,

illetőleg

meghatározásával.

a

keresztvágatmező

optimális

paraméterinek

36

A Bányászati telepítések analitikája,

illetőleg a Telepítéselmélet a

bányászatban című könyvekben összefoglalt tudományos eredmények a hazai föld­ es bányászati tudományokban évtizedeken keresztül alapműnek számítottak. Az utóbbi könyv bolgár, illetőleg angol nyelvű kiadása jelentős nemzetközi sikert hozott, számos ismertetés, méltatás látott napvilágot a külföldi szakmai folyóiratokban is. Az előbb említett két könyvnek mintegy "folytatása" A

bányaművelés

alapjai című kötet. (Akadémiai Kiadó, Budapest 1985) A mozgás-mozgatás, a teherösszegyűjtés, az optimális útszakasz kijelölése, valamint az akna - és aknamező - telepítése, illetőleg a költségfüggvények, a beruházások hatékonysági jellemzői, a kamatositás hatásának kérdései mellett foglalkozik a könyv az energetikai rendszerek, a szénre telepített villamos erőművek optimális kapacitásának meghatározásával is. Szól a könyv a bányászati feltárások, a fejtéselőkésztés tervezésének kérdéséről, a vastag, illetőleg egymáshoz közelfekvő telepek lefejtésének kérdéseiről. Átfogó, illetőleg általános megközelítésben tárgyalja

a szellőztetési

(diagonális, átlós) rendszerek összehasonlítását, a fejtések gépi jövesztési-szállítási rendszerének elemzését, tárgyalja a vágatbiztosítás méretezésének problémáit, a feszültség áthárítás hatásait.

Bányaművelési könyvek

Zambó János a bányaművelés tananyagát a korábbi leíró jelleg helyett természettudományos alapokra helyezte. A Bányaművelés (feltárás és fejtés) - Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1957 - első kiadásban a bevezető rész az ásványi nyersanyagok felderítésével és kutatásával foglalkozik, taglalja az ásványvagyon meghatározás és a kőzetjellemzők

37

felderítésének módszereit. Tárgyalja az aknák-tárók telepítését, az alapvető paraméterek meghatározását, a védőpillérek szerepét, kijelölését. Bemutatja a lapos és meredek dőlésű telepek feltárását, a feltáró rendszerek alapvető elemeit, a feltáró vágatok irányítását. Leírja az állandó jellegű bányatérségek szerepét, kialakítását, a feltáró rendszer szállítási megoldásait. A bányavágatok körüli feszültségállapot

leírása során, a biztosítás

méretezésével is foglalkozik, megadja a vágatszelvény méretezésének kiinduló alapjait. A függőleges aknák mélyítésének kérdései során ismerteti az egyes technológiai elemeket (jövesztés, rakodás, szállítás, biztosítás, szellőztetés stb), a mélyítés, illetőleg továbbmélyítés megoldását. Indokolja a különleges aknamélyítés szükségességét, bemutatja a különleges aknamélyítési módszereket (szádolás, falazatsüllyesztés, a sűrített levegős zárt térben végzett munkát, a kőzetfagyasztást, a cementálást, a fúrásos és más különleges mélyítési módszereket). Bemutatja a nagyszelvényű szintes és lejtős bányatérségek kihajtásának módszereit is. Megadja

a hasznosítható

ásványtelepek

lefejtésének

rendszerezését,

részletezi a fejtéstelepítés általános szempontjait. A szénbányászati fejtések bemutatása során foglalkozik a széleshomlokú (frontfejtés, pásztafejtés) és a keskenyhomlokú (kamra, kamrapillér, pillér, pásztás) fejtésekkel. Elemzi a lefejtés térbeli és időbeli haladási irányának megválasztási szempontjait, a mezőbe haladás és a hazafelé haladás jellemzőit, előnyeit és hátrányait. Foglalkozik a fejtések körüli feszültségállapot leírásával, az áthárítás kérdéseivel. Elemzi a fejtésmódok megválasztásának szempontjait, a természeti, illetve bányászati veszélyek befolyásoló szerepét. vágatok

kihajtásának

munkafolyamatait,

a

Tárgyalja a fejtéselőkészítő fejtési

tevékenység

munkafolyamatát (jövesztés, rakodás, szállítás, biztosítás, fejtésfelhagyás).

minden

38

A fejtésmódok tárgyalása során mind a széleshomlokú, mind pedig a keskenyhomlokú szénbányászati fejtések esetén bemutatja az alapvető telepítési változatokat. Tárgyalja a szénbányászati fejtési rendszereket, a vékony középvastag - vastag, illetőleg a közelebb és távolabb fekvő telepek leművelésénél lehetséges telepítési megoldásokat. Külön fejezet foglalkozik az érces előfordulások lefejtésével, a teléres, telepes, tömbös (tömzsös) előfordulásoknál alkalmazható fejtésmódokkal. A Bányaművelés (feltárás és fejtés) második, bővített és átdolgozott kiadás (1965) szerkezetében az első kiadás logikáját, tárgyalási sorrendjét követi. Új ismeretként kerül be - speciális magyarországi viszonyok miatt - a vízvédelmi pillérek és a vízmentesítő telepek méretezése, a víznívó süllyesztéssel történő aknamélyítési

módszer.

Részletesebben

tárgyalja

a

könyv

a

fejtési

biztosítószerkezeteket, az ércbányászati fejtések osztályozását, az egyes fejtések bemutatását. A Bányamüvelés (feltárás és fejtés) harmadik, átdolgozott kiadása 1972ben jelent meg. Az aknák egymáshoz viszonyított helyzete, a központos és átlós telepítés összehasonlítása kiegészült a szellőztetési rendszer részletes elemzésével, kimutatva az átlós telepítés ilyen vonatkozású előnyeit. A fejtési technológiák bemutatása a gépesítés új megoldásait is tárgyalja. A Bányatelepítés és építés című egyetemi jegyzet (Tankönyvkiadó, Budapest 1989) részben korszerű módszerekkel, részben más szerkesztésben tárgyalja a Bányamüveléstan c. könyv anyagát. Az ásvány előfordulások térbeli helyzetének meghatározására, a vagyonbecslés során számítógépes módszert mutat be. Új szemlélettel foglalkozik a kőzetjellemzők meghatározásával, a fejtések körüli feszültségmező leírásával, vágatbiztosítások méretezésével. Taglalja, hogy a

39

bányaveszélyek - elsősorban a vízveszély - milyen módon befolyásolják a feltárási rendszer telepítését. Ismerteti az aknamélyítési módszereket.

Az Optimum location of mining facilites. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1968. 145 p. című könyvről Külföldi recenziók, ismertetések, méltatások: 1. Rudarsko-Metalurski Zbornik, Ljubljana, 1968. 2. Annales des Mines de Belgique, Liege, Oct. 1968: 1250 3. Engineering Societies Library, N.Y. January 1969. 4. Glückauf, Essen, 6. Februar 1969. 5. Mining Engineer, London, March 1969: 395 6. Journal of Mines, Metals and Fuels, Calcutta, April 1969. 7. Bulletin of the Institution of Mining and Metallurgy, London 78/April, 1969. 8. Berg- und Hüttenmännische Monatshefte, Wien 114/1969/4. 9. Bergbauwissenschaften, Goslar 16/5. 1969: 196 10. UHLI, Praha, XI/1/1969.

Zambó János a munkáira történt hivatkozásokat nem gyűjtötte, nem rögzítette. Ezek utólagos kigyűjtése ma már alig végezhető el, mivel a hazai és külföldi hivatkozások száma ezres nagyságrendű.

40

Kéziratos tanulmányok

1./ Észrevételek a Bányászati Aknamélyitő Vállalat: Előzetes technológiai leirás a kanadai aknamélyitéshez c. tanulmányhoz. Miskolc, 1969. november 28. 2./ A szakemberképzés közép- és hosszútávú feladatainak vizsgálatához, Miskolc 1973. február 24. 37 A hazai ásványvagyon-gazdálkodás néhány kérdéséről. Miskolc, 1974. november 4./ Még egyszer a beruházási költség visszatérítéséről. Miskolc, 1994.

Kutatási jelentések

Tanszékvezetőként, az ipari kutatási feladatok kidolgozásának

irányitójaként

mintegy 200 kutatási jelentés, illetőleg nagyobb szakvélemény kidolgozását vezette.

Zambó Jánosról emlékezik és tevékenységét méltatja:

1. Harkovi Állami Műszaki Egyetem (Harkovi Politechnikai Intézet). Pamjatyi Jánosa Zambo (1916-2000 g.g.) Rezanyie i Insztrument v tehnologicseszkih szisztémán. (Mezsdunarodnüj naucsno - tehnicseszkij)Vüpuszk 59. Harkov 2001. pp. 234-236.

41

2. Kovács Ferenc: Zambó János (1916-2000) Magyar Tudomány 2001. 3.szám, 366-368. old. 3. Kovács Ferenc: Búcsúztató beszéd (Zambó János ravatalánál, 2000. december 18.) A Miskolci Akadémiai Bizottság Közleményei, 21. kötet, 2001.

Politikai, társadalmi szerepe

Zambó János a szó szoros értelmében vett politikai életben nem vett részt, annak ellenére, hogy szinte teljes szakmai tevékenysége során vezető volt. Önéletrajza szerint 1946. december 1-től a Szociáldemokrata Párt (SZDP) tagja , majd az ún. egyesülés után 1956-ig a Magyar Dolgozók Pártja tagja. (A Szociáldemokrata Pártba történt belépését motiválhatta, hogy tanszéki elődje Esztó Péter szociáldemokrata érzelmű ember volt, bár egyetemi adjunktusként Zambó János Tárczy-Hornoch Antal mellett dolgozott. K. F.) 1956 után nem volt párttag, annak ellenére, hogy évtizedekig tanszéki-kari-egyetemi vezető volt. 1946-tól volt szakszervezeti tag. (Pedagógus és bányász) Zambó János politikához való viszonyát jól tükrözi az a levél, amelyben a munkások által pártszervezeti elnöknek való megválasztását elhárítja. A hitelesség kedvéért a levelet - gépelési hibákkal együtt - fotókópiaként közlöm. Úgy gondolom, hogy a levél utolsó bekezdése az elmúlt évtizedekben, és különösen napjainkban is (2001-ben) iránymutató lehetne a vezetők és pártvezetők számára is. Társadalmi, gazdasági kérdésekkel foglalkozva számos, széles érdeklődést kiváltott előadást tartott, interjút adott.

Magyar Dolgozók Pártjának PaúLx'agi. Snőrvezető.

JtLri n fl r n g

A l u l í r o t t Dr. Zarabó- János özönnel bejelentem, hogy 1940 májuj 11-én t ö r t é n t olnöldcé void moc^álQ32táspm^;.xiGm fogadhatom e l . ^ . A fejlődő padragi Ózom műszaki munkálatai minden időmet igényboveozik, úgyhogy csók f á l r e á r t á o származna ebtxJl, hogy pártmunkára kevát; i d 5 t tudnák s z a k í t a n i . flom t a r t o m holyonvaló*nakh,ogy jogos ollohkozéQei.i ellonóro j e l ö l ­ t ö k , ó*á'\hogy ogycdui j e l ö l t e k . Hem fogadhatom e l az elnökoóget főleg azé*rt,'mert az üzemvezető­ nek ifUggftlenn ok k e l l l e n n i mindon-'csoportoeulástői, ós r é s z r e h a j l á s t ó l , mert , nom\egyeztethető össze s z o l g á l a t i rboosztásoninaX-f6leg pedig olyan . helyeiig mi^.^aijqpdLiJ^lÄpiinl^

Igj^'^ffzrqhBjld«^

f oanTóroghat. Én maß a l á t s z a t á t .is. kertLIni akarom annak^ hogy" munkád an nem a a z l n t i s z t a igazságosságra Valóvtörokvás a márvadó.• Padrag,1940. május 12.

43

A Borsodi Bányász 1987. november 12-i számában a " Szénbányászat és gazdaságosság" című riportban (riporter Szalóczi Katalin) az energiaellátás, a szénbányászat és az atomerőművek kérdéseiről nyilatkozott. Több olyan kérdésben is véleményt mondott, amivel ő az akkori intézkedéseket tekintve nem értett egyet, és - sajnos - azóta az élet igazolta, neki volt igaza. Az atomerőművek üzemközbeni és végleges (leszerelési) hulladékainak elhelyezési kérdéseiről, problémáiról is szólt. Szerencsés lenne, ha akkori (1987) intelmeire legalább a mostani kormányzati és parlamenti vezetők figyelemmel lennének. Eszmét

cserélt

politikai,

ipari

vezetőkkel.

Szabad

legyen

megnyilatkozásaiból kettőt szó szerint is idéznem. A Veszprémi Szénbányák vezérigazgatójával, Dr. Pera Ferenc oki. bányamérnökkel történt levélváltásából (Miskolc, 1987. november 20.) a következő bekezdést idézem: "Azt tapasztaltam, hogy az értelmesebb emberek már rettenetesen unják azt a szóáradatot, ami elárasztotta az egész országot. Különösen méla undorral olvassák a semmitmondó, iróasztalizű, általánosságokat szajkózó közgazdasági írásokat. Egy ilyen kicsi országban elég lenne háromezer helyett három nagyívű, igazi közgazdász is. Tudod, hogy nem szoktam véka alá rejteni véleményemet: félek, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a kapitalisták cselédjei lettünk. Az sem vigasztal, hogy én ezt már nem fogom megérni." (Az utolsó fél mondat csak részben lett igaz, ugyanis "szerencsére" megérte.) A Mi Egyetemünk c. újság 1987. november 9-i (35. évf. 5. szám) számában a "Nyugalomban" című vele készített riportban ( riporter Szalóczi Katalin) az általános közérzetét firtató kérdésre a következő választ adta:

44

"Meglehetősen racionális vagyok, s az ilyen típusú ember számára elég nehéz az élet, nem könnyű elviselni a butaságot és az esztelenséget. S sajnos még mindig érvényes a régi latin szólás igazsága: Parva sapientia regitur mundus! - Kissé szabadon fordítva: Milyen kevés bölcsességgel kormányozzák a világot!" (Ez talán örök igazság? K.F.)

Kovács Ferenc búczúztató beszéde Zambó János 2000. december 18-i temetésén

Zambó János professzor úr stílusa és emléke azt indokolná, hogy itt, a ravatala előtt a búcsúzást szabadon mondjam el. Erre most nem vállalkozom. Az elvesztése miatti gyász és fájdalom még a papírra vetett gondolatok kimondását is nehézzé teszi számomra.

Talán minden érintett megbocsát nekem odafönt és itt a ravatal mellett is, ha most a búcsúztatás kezdetén F. Villont idézem, Faludy György szavaival: ". .az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus herceg!"

Sajnos elszállt az a 45 millió perc, amit a sors Zambó János professzor számára kimért. Az utódok majd kérjék imáikkal számára is a Mindenható irgalmát. A Miskolci Egyetem Tanácsa, a Műszaki Földtudományi Kar Tanácsa, a Magyar Tudományos Akadémia Földtudományok

Osztálya, Miskolc város

Közgyűlése, a Miskolci Akadémiai Bizottság, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, a Bányászati és Geotechnikai Tanszék, a tanítványok és

45

korábbi munkatársai nevében búcsúzom Dr. Zambó János aranyokleveles bányamérnöktől, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjától, akit türelemmel viselt hosszantartó betegség után 2000. december 3-án ragadott el a halál. Zambó János 1916. május 2-án született Hegykőn, ahogy régebbi önéletrajzában írta 8 gyermekes, 8 holdas földműves családban. Középiskoláit a Soproni Bencés Gimnáziumban végezte 1928-1936 között, 1942-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán kitüntetéses bányamérnöki oklevelet szerzett. 1941-42-ben egyetemi tanársegédként a Geodéziai és Bányaméréstani Tanszéken Tárczy-Hornoch Antal mellett volt tanársegéd, majd 1942-45 között, a katonai

szolgálatban

töltött

időszak

kivételével,

az

állami

ércbányászat

szolgálatában, a felvidéki üzemekben dolgozott műszaki vezetőként. 1946-47-ben adjunktusként tanított-kutatott, több geodéziai-bányamérési témájú

tanulmányt

írt,

summa

cum

laude

minősítéssel

védte

meg

a

vetőmegoldásokkal foglalkozó doktori értekezését. 1947-53 között a szénbányászatban dolgozott, a padragi üzem főmérnöke, az Ajkai Szénbányák igazgatóhelyettese, majd a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt főmérnöke, megbízott igazgatója. Ezen évek igen nehéz politikai-társadalmi­ gazdasági

körülményei

között

szakmai

tudományos

tevékenysége

a

termelésirányítási és bányafejlesztési feladatok mellett a fejtési technológiák korszerűsítésére, a természeti és bányászati veszélyek — a víz- és tűzveszély — elleni védekezés

módszereinek

fejlesztésére

irányult.

Munkája

kiemelkedő

eredményességét a műszaki tudományok kandidátusa fokozattal, szakmai és állami kitüntetésekkel, köztük a Munka Érdemrend-del és a Kossuth Díj-jal ismerték el. 1953-54-ben a Bányászati Kutató Intézet igazgatója, több szakmai kutatási irány elindítója. Egyidejűleg 1954-től az Alma Mater Délius által 1770-ben alapított

46

Bányaműveléstani Tanszék professzora, majd vezetője 30 éven át. A Tanszéken működő MTA Bányászati Munkaközösséget is évtizedekig Ő irányította. Professzor úr szakmai-tudományos munkásságát az ipari és az egyetemi tevékenységben egyaránt az elmélet és a gyakorlat kölcsönhatása, összefonódása jellemezte. Mindvégig arra törekedett, hogy a természettudományos alapelveket és a gyakorlati tapasztalatokat

egyesítse,

a bányászat

problémáit

kiemelkedő

matematikai készséggel megoldja. A szerencsés ötvöződés következtében válhattak gyakorlati, oktatási és tudományos munkásságának eredményei bányászatunk fejlesztésének részeseivé, mozgató erőivé. Zambó János professzor úr kiváló pedagógiai adottsága, gazdag ipari gyakorlata volt annak biztosítéka, hogy az általa oktatott bányamérnökök hivatásukra és szakmájukra jól felkészülve kerültek ki az egyetemről. Az oktatást, óráinak színvonalas megtartását mindennél előbbre helyezte, előadásainak élménye mély nyomot hagyott tanítványaiban. A tananyagot a korábbi leíró jelleg helyett korszerű természettudományos alapokra helyezte. Bányamérnök nemzedékeket nevelt. Tanítványai a hazai bányászatban, Dél-Afrikától az Amerikai Egyesült Államokig a világ számos országában eredményesen, becsülettel álltak helyt. Tanítványai, itt a ravatalnál megjelent magyar bányamérnökök nevében köszönöm munkáját. Tudományos tevékenységét egyrészt a sokrétű témaválasztás, másrészt a természettudományos alapokra való építkezés jellemezte. A vízvédelem területén, a vízvédelmi pillérek méretezéseivel foglalkozva széleskörű gyakorlati tapasztalatait is hasznosította. Akadémiai doktori értekezésében, matematikai-mechanikai alapokról kiindulva a földalatti üregek körüli feszültségállapotot,

a fejtési

környezetében megjelenő feszültség-áthárítás jellemzőit határozta meg.

térségek

47

Zambó professzor úr legnagyobb hazai és nemzetközi tudományos elismerést kiváltó tevékenysége a telepítéselmélet megteremtése, a magyar bányászati analitikai iskola megalapítása. E témakörben megvetette alapelveit a bányászati és ipari létesítmények telepítési vizsgálatának, gazdasági értékelésének. Megjelölte a termelő egységek alapvető jellemzőit, lefektette a beruházási és üzemviteli költségek számításának módszereit, meghatározta a bányaüzemek optimális paramétereit. A teherösszegyüjtés, illetőleg elosztás optimális útrendszerének kijelölése során általános érvényű analitikus és grafikus módszereket dolgozott ki. A gazdasági értékeléshez olyan módszert adott, amely a különböző időpontokban felmerülő költségelemek reális összevetésének lehetőségét teremtette meg, széles körűen elemezve a kamatláb - a kamatosítás lényegét, annak önkényes előírása esetén a torzító hatásokat. A költségelemzés területén kifejtett tevékenysége a hasznosítható ásványi előfordulások gazdasági értékeléséhez teremtett alapot. Tudományos munkásságának eredményeit közel kétszáz publikációban és 8 könyvben foglalta össze. Két könyve idegen nyelven is megjelent. Könyveinek jelentősége a neves előd, Délius könyvének nemzetközi elismertségével vethető össze. A bányászati telepítések elméletének kidolgozásában elért úttörő eredményei elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia — 45 éves korában — 1961-ben levelező, majd 1972-ben rendes tagjává választotta. A Moszkvai

Bányászati

Egyetem

1971-ben

tiszteletbeli

doktorává

avatta.

Tanulmányai, könyvei több alkalommal nívódíjat nyertek, kitüntetései közül kiemelkedik az 1965-ben elsők között elnyert Állami Díj I. fokozata. Széles körű tudományos közéleti tevékenységet fejtett ki. Egy ciklusban tagja a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének, több akadémiai és kormányszintű bizottság tagja. Elnöke a Tudományos Minősítő

48

Bizottság földtani-bányászati-geodéziai- és geofizikai szakbizottságának, hosszú időn át az Állami- és Kossuth Díj bizottság szakbizottságának. A tudományos életben elért eredményeit elismerve róják

le most

kegyeletüket a Magyar Tudományos Akadémia és a Földtudományok Osztályának vezetői és akadémiai tagtársai. Oktató-kutatói munkája mellett a Nehézipari Műszaki Egyetem életének igen jelentős szakaszaiban vezetői tisztségeket

töltött be. 1955-től 1959-ig a

Bányamérnöki Kar dékánja, 1960-6l-ben rektorhelyettes, 1961-1972 között az Egyetem rektora. Az 1956-57-es években, a forradalom idején és az azt közvetlenül követő kritikus időszakban a kar vezetőjének lenni különösen nehéz feladat volt. Könnyen lehetett hőssé, avagy rövid időn belül elitéltté válni. Utóbbi Zambó János dékán esetében az ő bölcsessége, netalán bizonyos szerencse folytán nem következett be. Amit pedig a soproni intézmény, a forradalom alatti, valamint az azt követő hónapokban a hallgatókért tett, arra csak az egész életében tanúsított emberi-vezetői habitusából tudunk következtetni. A Bányamérnöki Kar Miskolcra költöztetése, az új helyen a munka­ tanulási- és kutatási feltételek biztosítása a dékán számára, mind érzelmi, mind pedig szellemi,- sőt fizikai vonatkozásban is rendkívüli feladat lehetett. Zambó János professzor úr személyisége — a politikával, a főhatóságokkal folytatott tárgyalások, mondhatni harcok során — tudta biztosítani a Kar töretlen továbbfejlődését. Rektorhelyettesi, majd 11 éves rektori tevékenysége a Nehézipari Műszaki Egyetem életében az alapítás első 10 évét követően, döntő évtized volt. Meg tudta teremtem a 200 éves múlttal rendelkező Bánya- és Kohómérnöki Kar, valamint az ugyancsak színvonalas, feltörekvő munkával 10 éve indult Gépészmérnöki Kar összehangolt, harmonikus együttműködését.

49

Az új környezetben kialakult műszaki egyetem országos, és rövid időn belül európai elismertséget kapott. Az 1963-ban végrehajtott tantervi reform olyan erős és integrált természettudományi alapok megszerzésére biztosított lehetőséget a miskolci hallgatóknak, amelyek még a mai technikai-tudományos szint elsajátítását is lehetővé teszik. A

Dunaújvárosi

Kohó- és

Fémipari

Főiskolai

Kar,

valamint

a

Kazincbarcikai Vegyipari Automatizálási Főiskolai Kar fejlesztésével egy ötkarú nagy intézmény jött létre. A szellemi építkezés mellett intézményvezetői munkájának eredménye többek között az új központi főépület, a műhely és labor munkák végzését biztosító műhelycsarnok, a hallgatók fizikai ellátását javító központi menza és az E/7-es kollégium, valamint a tanulmányi és kutató munkát segítő, a Selmeci Műemlék Könyvtárat is befogadó központi könyvtár megépítése. Megtörtént a korábbi épületek végleges burkolása is. Zambó professzor rektori tevékenysége a szó eredeti és átvitt értelmében is egyetem építő tevékenység volt, amit két alkalommal is a Munka Érdemrend arany fokozatával ismertek el, a Miskolci Egyetem tiszteletbeli doktorává avatta. A Pro Universitáte kitüntetéssel, és 1999-ben a miskolci alapítás 50 éves ünnepségén a Jubileumi Egyetemi Aranyéremmel emelte az Alma Mater 260 évének kiemelkedő személyiségei közé. A Miskolci Egyetem teljes vezetői kara most itt a ravatalánál való megjelenésével ismeri el kiemelkedő szakmai-tudományos­ vezetői tevékenységét. 1959-ben a Bányamérnöki Kar Miskolcra költözése számára nem lehetett könnyű döntés. Szülőhazája, iskolái, baráti köre mind a Sopron-i régióhoz kötötte. Érzelmi vonzódását háttérbe szorítva döntött az Alma Mater ügyének támogatása mellett, belátva a tágabb fejlődési lehetőség, a nagyobb ipari háttér és a nagyobb állami támogatás előnyeit. Az egyetemen belüli összhang megteremtésén túlmenően ki

50

kellett

alakítani

egy korábban

felsőoktatással

alig

rendelkező

nagyváros

társadalmával és vezetésével való együttműködést. Ebben a munkában személyes emberi, szakmai-tudományos tekintélyével maga járt elől. Előbb-utóbb a város és a megye vezetői is látták, hogy Zambó János személyisége az egyetem, a város és a régió életében pozitív és meghatározó jelentőségű. Közszereplést vállalt a város, a megye életében azzal, hogy a MTESz és TIT szakmai fórumain igen széleskörű és élénk érdeklődést kiváltó előadásokat tartott. Személye, országos tudományos tekintélye döntő módon járult hozzá, hogy 1979-ben megalakulhatott a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottsága. Ezzel Miskolc város Debrecen, Szeged, Pécs és Veszprém után a regionális tudományos központok sorába lépett. Zambó János akadémikus a Miskolci Akadémiai Bizottság alapító elnöke és vezetője több, mint egy évtizeden keresztül. A város életében négy évtizeden keresztül betöltött társadalmi szerepét, egyetemépítő, tudományos bázist létrehozó tevékenységét ismerte el Miskolc város Közgyűlése a Díszpolgári címmel. Ma itt a ravatalánál ezért tisztelegnek a város vezetői. Zambó professzor ezután itt nyugszik új hazájában, szelleme hat a város életére, sírja emlékeztet majd tevékenységére. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tagjai közé a bányász-kohász szakma tisztelete és szeretete vitte. Az egyesület életében betöltött tisztségein túl, elkötelezettségét azzal is bizonyította, hogy új szakmai-tudományos eredményeit először mindig az Egyesület lapjában tette közzé, ezzel is súlyt adva a Bányászati

és

Kohászati

Lapoknak,

példát mutatva az

Egyesület

iránti

elkötelezettségből. A szakmai társadalom számos kitüntetéssel, tiszteleti tagsággal ismerte el munkáját, az Egyesület országos és helyi vezetői itt a ravatalnál búcsúznak tőle.

51

Az egyetemi éveket is számítva Zambó János professzor úr 65 évet töltött a magyar bányászat, az Alma Mater szolgálatában. Először a Geodéziai és Bányaméréstani Tanszéken oktatott, majd a felvidéki ércbányászatban, a középdunántúli szénbányászatban dolgozott, 45 évet töltött a Bányaműveléstani, mai nevén a Bányászati és Geotechnikai Tanszéken, 30 éven át tanszékvezetőként, az utóbbi évtizedben professzor emerituszként. Itt a ravatalnál a Tanszék volt és jelenlegi munkatársai köszönik meg, hogy a professzor úr mellett tanulhattuk meg a szakma szeretetét, válhattunk mérnökké, példája alapján izigvérig bányásszá. Professzor úrtól, a tudóstól tanulhattuk meg felfogni és érezni az alkotás örömét, tisztelni

a föld mélységének bátor harcosait, megbecsülni és

megszeretni egymást is. Professzor úr támogatásával, bátorításával haladtunk előre a tudományokban, az egyetemi doktori, a kandidátusi, az akadémiai doktori cím megszerzéséig. Biztosan nem véletlen, hogy a tanszék oktatói-kutatói kivétel nélkül tudományos fokozattal rendelkeznek. A ravatalnál összegyűltek közül talán többeknek feltűnt, hogy Zambó János tudományos címei és magas hivatali beosztásai közül szinte csak egyet említek ismételten: professzor úr! Számomra és az őt közelebbről ismerők számára gondolom ez természetes. Igen: Ő professzor volt bányaüzemi főmérnökként, nagyvállalati és kutató intézeti igazgatóként, tanszékvezetőként, dékánként, rektorként, az egyetemi ünnepek szónokaként, a társadalmi és tudományos élet szereplőjeként. Utóbbi években az országot járva régi munkatársai, tanítványai vezeték- és keresztnevét elhagyva csak így érdeklődtek: „Hogy van a professzor úr?" Az érdeklődők most itt állnak a ravatalnál, nevükben, az egész bányamérnök társadalom nevében is búcsúzom most professzor úrtól. Zambó János professzor szakmai-tudományos eredményeit, vezetői-irányító tevékenységét, kitüntetéseit az eddig elmondottakon túl még tovább sorolhattam

52

volna. Attól tartok azonban, hogy most már odaföntről figyelmeztet: Ugyan, Feri, hagyjuk ezeket, nem ezek a lényeges dolgok. Őnála ugyanis voltak az eddig felemlítetteken túlmenően, vagy talán ezeket megelőzve mások is. Távolságtartó, tiszteletet parancsoló megjelenése ellenére számára fontosak voltak a mellette élő, vele dolgozó emberek. És amig bizonyos, általa feleslegesnek tartott hivatali formaságokat került, addig az emberség lényéhez tartozott. Az 1949-50-ben folytatott koncepciós perek áldozatai és kárvallottai sorsáról évtizedekkel később is sajnálkozással emlékezett, bár ő szóban és írásban is kiállt annak idején az ártatlanul megvádoltak mellett, majd mintegy megbocsátó módon kereste az indokokat az előtte ismert bejelentők esetleges mentségére. Számára fontos volt, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc során ne folyjon vér, a Kar hallgatói ne hagyják el hazájukat. A megtorlás időszakában minden tekintélyét és ismertségét kihasználva mentette az üldözötteket. Számára a belső tartalommal azonos szinten fontos volt a megjelenés is. Ha ő valahol megjelent, mindenkinek észre kellett venni, hogy a terembe belépett valaki. A rend és fegyelem szinte lényéből adódott. Számára a forma betartása is tartalmi súlyú volt. Számára fontos volt, hogy az ajkai egyedi támos fejtésekben a tárnok katonás sorban álljanak, hogy keze ügyében az asztalán kihegyezett ceruzák legyenek. Az előadások során a táblára rajzolt ábrák szerkesztése a geometria szabályai szerint történjen, az árnyékolás és a sraffozás vonalai párhuzamosak legyenek. Évtizedeken keresztül a simphonia cigarettát azonos gondossággal helyezte a vékony füstszűrös szipkába, a délelőtti pohár tejhez tartozó két kiflit mindig azonos mozdulattal törte el. Most itt a ravatalnál Őrá, a tudósra és az emberre is emlékezve pesszimista módon azt mondhatnánk: Sic transit glória Mundi! így múlik el a Világ dicsősége.

53

Ez mérhetetlen bánatunk és gyászunk ellenére csak részben igaz. Az évek elmúlása és a gyilkos kór csak a földi fizikai létnek vetett véget. Professzor úr szelleme él és még sokáig élni fog a tanszék, az egyetem falai között. Az Ő szelleme vezérel bennünket amikor dolgozunk, tanítunk, nevelünk, amikor egymás között vagyunk. Professzor úr arra is tanított bennünket, hogy az életnek objektív, akaratunktól, vágyainktól, reményeinktől és álmainktól független törvényei vannak. Ilyen beszélgetések során mérhetetlen szeretettel beszélt családjáról, fiáról, unokáiról. Költözzön szívünkbe a megnyugvás és hajtsuk meg fejünket a legkérlelhetetlenebb törvény előtt, ami mindenkit utolér. Hozzon a családnak megnyugvást az idő. Itt Zambó János professzor koporsója előtt búcsúzóul még egy személyes dolgot próbálok felhozni, ha már a sors és a család is nekem engedte meg, hogy most itt álljak. Az élet úgy hozta, hogy a falusi földműves családból származó két személy egy ezeréves iskolában tanulhatott, sok közös tanárunk is volt. Ez az iskola a Regula útmutatása szerint: az Ora et tábora intelemmel nevelt és bocsátott ki az életbe bennünket. Most a Bencés Diákszövetség nevében is búcsúzom. Nehéz búcsúzni a valamikori tanítványnak, a 40 éven keresztüli közvetlen munkatársnak, aki - gondolom - Professzor úr kívánsága és akarata szerint, támogatásával léptem örökébe a professzori, a tanszékvezetői, a dékáni, a rektorhelyettesi, a rektori tisztségekbe, az akadémiai tagok sorába. Negyven év alatt hivatali ügyről, mindketten tisztségviselők, csak percekig beszéltünk egymással. Én tudtam az Ő gondolatát, Ő tudta, hogy aszerint fogok cselekedni.

54

Most az Alma Mater végzős évfolyamának valéta szalagjára írt utolsó Jó szerencséttel búcsúzom, átadva ezt a szalagot. Professzor úr vigye magával. És ha megszólalnak majd az égi harsonák, és meghasad a templom kárpitja, tűzze fel ezt a szalagot, hogy ott is, akkor is megtaláljuk egymást. Professzor Úr, nyugodjon békében, Isten vele!

A római katolikus egyházi búcsúztató szertartást Dr. Berkes László (volt győri bencés diák) tb. kanonok a Miskolci Mindszenti rk. Egyházközség esperes plébánosa végezte. Zambó János a miskolci Mindszenti Temető 2. parcella, 8. sor, 10. sírhelyen nyugszik.

A szerző ezúton is tisztelettel adózik szeretett professzorunk emlékének.

Miskolc, 2001. december 4.

Dr. Kovács Ferenc egyetemi tanár az MTA rendes tagja a Bányászati és Geotechnikai Tanszék vezetője