ZALAI GYÖRGY:
CSORVÁS A KÖZÉPKORBAN
Elızmények Csorvás történetének feltárásánál reálisnak tekinthetı - források hiányában – abból kiindulni, hogy a honfoglalás utáni letelepedés, az állandólakóhelyek létesítésének folyamatában. az államszervezet és igazgatás kialakulásának keretei között az egész ország területét fedı birtok és településhálózat jött létre. A régészeti terepbejárások során számbavett lelıhelyek, faluásatások egyre több bizonyítékát adják annak, hogy az Alföld lakható, árvízmentes területén kisebb-nagyobb települések jöttek létre a Xl-XII-ik században egymástól 1,5-3 km távolságban. Már Szent István uralkodása idején sőrőn lehettek a falvak. Erre utalnak a király törvényei. Elsı törvényében elrendelte, hogy vasárnap mindenki, öreg, fiatal, nı, férfi templomba menjen, csak az maradhat otthon, aki a tüzet ırzi. Második törvényben úgy rendelkezett, hogy minden tíz falu köteles templomot építeni és fenntartásában részt venni. Nyilvánvaló, hogy a templomos falutól a többi falu nem lehetett távolabb egy-két órai járásnál. A létrejött településeknek nevük volt, határuk, közösségben éltek amelynek vezetıje, vagy vezetıi voltak, birtokosuk volt, szolgálatokkal tartoztak, stb. Csak azokról a településekrıl maradt fenn írásos emlék, okirat, feljegyzés, stb., amelyekrıl, illetve akikrıl valamilyen esemény, tett, vagy más alkalom kapcsán írás készült és megmaradt. A tatárjárás elıtti Békés megyében - területét 3ooo négyzetkilométernek véve - 15o falu létezésére utalnak a kutatások, /l/ A fellelt forrásokból (adománylevelek, birtokviták, összeírások, stb.) ismert települések között Csorvás nem szerepel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem létezett. Azok között lehetett, amelyekrıl nem készült, vagy készült, de nem maradt írás. Létezését feltételezik e korból származó régészeti szórványleletek, újabb bizonyítékokkal szolgálhatnak majd a régi faluhely és templomának régészeti feltárása. E feltételezéseket erısítik a szomszéd települések területén folytatott régészeti kutatások. Az egykori szarvasi járás területén számbavett régészeti lelıhelyekrıl készült topográfia azt bizonyítja, hogy a Csorvással határszomszéd Csákó és Kondoros mintegy tíz km átmérıjő területén öt templomos falu volt. /2/ Reális az a feltételezés, hogy a közvetlen szomszédos és hasonló földrajzi, stb. környezetben lévı területen hasonló településszerkezet létezett. Hogy a tatárjárás elıtti Békés megye 15o falva között ott volt Csorvás is, ezt a régészet bizonyítékai mellett valószínősítik a kor olyan történeti eseményei, társadalmi, gazdasági körülményei, amelyek amelyeknek meghatározó szerepük volt a falu keletkezésében. Á tatárjárás elıtt kialakult településszerkezet a nemzetségek szállásterületén, a királyi és hercegi birtokon, a várbirtok területén jött létre. Békés megye jelentıs része a Vata-nemzetség szállásterülete volt. Az a terület, amelyen Csorvás keletkezett, e szállásterületnek a Körösöktıl D-re, DNy-ra fekvı részén volt. /3/ A falu története - írásos források hiányában és a szőkös régészeti források ismeretében e térség és birtokosainak történetében követhetı nyomon. A tanulmány erre tesz kísérletet. A tatárjárás A tatár és a mongol hadak fıserege Vereckénél, a balszárnya a Borgó-i szoroson átkelve nyomult az ország belsejébe. A Borgó-i szoroson átkelı sereg Beszterce, Kolozsvár után április dereka táján elfoglalta és elpusztította Váradot, onnan a Gyula környéki falvakat is felégetve vonult Tamáshida alá. Tamáshidát is elfoglalva egyesült a Maros völgyében elırenyomuló és Csanádot elfoglaló másik tatár sereggel. Csanád vidékét elpusztítva jutottak el Pereg faluhoz, ahová 7o falu népessége győlt össze. Egy heti ostrom után elfoglalták Pereget, lemészárolták lakosait és az odamenekülteket./4/ "Itt vérzett el az orosházi vidék tatárjárás elıtti népessége is."/5/ E térségben végzett régészeti kutatások megkérdıjelezik 7o falu népének, közöttük "az orosházi vidék" népességének Peregre menekülésérıl szóló leírásokat. Az 193o-as években feltárták Kaszaper és Mezıkovácsháza, az 195o-6o-as években Kardoskút XI-XII. században épült templomának alapjait/6/ E templomok építésének módja, az építéshez felhasznált anyagok, a templomok méretei olyan hasonlóságot mutatnak, amely felteszi a kérdést: miért menekült Peregre a falu lakossága, az ottani templomban keresve menedéket, ha saját templomában is erıs falak között remélhettek védettséget a tatárokkal szemben. Valószínőbbnek látszik, hogy abba a templomos faluba menekültek környékbeli - kıbıl, téglából épült templommal nem bíró falvak lakosai, ahol már ilyen templom volt. A fent jelzett templomok ilyenek voltak. Csorvás régi templomának építıanyagaiból talált töredékek, a templom méretei és építésmódjáról alkotott vélemények e templomot is az elıbb említettek mellé helyezik. Az elsı puszta-kor A tatárjáráskor Békés megyének a Körösöktıl D-re, DNy-ra elterülı része, a Körös-Maros köz mezıségi területe teljesen elnéptelenedett. A tatárjárástól a század végéig 26, a következı száz évben további 17 újraéledt település neve fordul elı Békés megye akkori területén. Egy kivételével mind a Körösök vidékén. A
mezıségi területen csak Kígyós szerepel 1396-ban mint a Gacsalkéri Gacsal-család birtoka. Csorvás neve több más település nevével együtt csak a tatárjárás után kétszáz évvel fordul elıször elı./7/ Keresnünk kell ennek az okát. Miért nem fordul elı 15o évig Kígyóson kívül más település neve a megye mezıségi területén? Egyik ok a természeti környezet különbsége lehetett, amely a mezıséget és a Körösök vidékét jellemzi. A tatárok kivonulása után állandó veszélyként maradt a visszatérésük. Ez a veszély már 1245-ben, majd 1253ban is felerısödött. A tatárok újabb támadásának kivédésére való felkészülés idıszaka mintegy 5o évig tartott, 1285-ben be is következett a tatárok újabb támadása és ennek visszaverésével ért véget. A Körösök vidéke erdıivel, mocsaraival lehetıséget adott a tatárjáráskor a falvak lakóinak a rejtızködésre. A falvak házai ugyan elpusztultak, de lakóik megmaradtak Egy részük a nagyobb településeken kezdtek új életet, mások ott maradtak és megkezdték a falu újjáépítését. A mezıségi terület teljesen elnéptelenedett. Az életben maradottak újabb támadástól tartva városokban és a védettebb területeken telepedtek le. Sikertelenek voltak a térség beépítésére irányuló próbálkozások is. Kudarcot vallott az 1279-ben kiadott "kuntörvény", amely a Körös-Maros közötti elnéptelenedett területein jelölte ki a kunok letelepedésének helyét, nekik adományozva az üresen álló, lakatlan birtokokat. A kunok - bár megszállták a kijelölt területet - nem telepedtek le. Összeütközésbe kerültek a királlyal és 1282-ben a hód-tavi csatában ért vereség után elhagyták a térséget. A kunokkal való benépesítés a nagymértékő és általános népességhiányt enyhítette volna. A Nagy-Alföld tatárjárás okozta népvesztését a kutatók 8o%-ra becsülték. A megmaradt 2o% a városokban, nagyobb településeken, a folyók melletti területeken volt. Az Alföldet övezı, a tatárjáráskor kevésbé pusztított országrészekbıl történı telepítések az Alföld csatlakozó peremvidékén enyhítették a népességhiányt. A tatárjárás elıtti birtokviszonyok felbomlottak. A nemzetségi birtokok családi birtokká osztódtak. A tatárjárás utáni birtokrendezéskor már a családi birtokhoz tartozó területre jelentette be igényét annak tulajdonosa. A néptelen, hasznot nem adó birtokra nem jelentették be igényüket, így az a királyra szállt. A hasznot adó birtokra viszont többen is igényt tartottak, amelybıl késıbb heves birtokviták, birtokperek keletkeztek. Ez történt a Vata-Csolt nemzetségbıl származó és a nemzetség birtokait megosztó tatárjárás utáni birtokrendezésnél. A Körösöktıl Délre-Délnyugatra fekvı birtokaira / késıbb Apáca, Gerendás, Csorvás, CsákóHegyes, Kétsopron néven jelennek meg az oklevelekben/ nem jelentették be igényüket, azok a király birtokai lehettek. A Körösök vidékén lévı tatárjárás elıtti birtokok egy részét már elıttük másnak adta a király. Ekkor lett Csorvás közel két évszázadra királyi birtok, használatát tekintve közel 15o évig "senki földje". A század második felében és a századfordulón a király és a tartományurak közötti egyre élezıdı küzdelem akadályozta a lakatlan területek benépesítését. Erre csak a belharcok befejezése után, az 133o-as években került sor. Békés megye mezıségi területén azonban csak az 14oo-as években jelennek meg az elsı falvak. A Körösvidéken és a mezıségben végbemenı népesedési folyamat különbségét mutatja az alábbi táblázat: Az elıször elıforduló települések száma Idıszak 1242-13oo 13ol-14oo 14oo-15oo Összesen:
A Körösök vidékén 26 16 22 64
A mezıségben 1 39
4o
Összesen 26 17 61 104
A táblázatból látható, hogy a tatárjárástól 14oo-ig eltelt 16o év alatt a Körösvidéken 42, a Mezıségben egy település neve fordul elı. A fentebb vázolt okok mellett az is szerepet játszott ebben, hogy Károly Róbert a tartományurak elleni háborúban ıt támogató nemeseket csak a tartományi urak elkobzott birtokaival jutalmazta. Békés megye mezıségi területén lévı királyi birtokok adományozására csak az 14oo-as évek elején került sor. A csatolt nemzetségi birtok családi birtokra osztódása, azok gyarapítása, további osztódása közel két évszázadon át a Körösök vidékén ment végbe. Ezt mutatják azok az oklevelek, amelyek birtokadományozásokról, öröklésekrıl, adás-vételrıl, cserékrıl, birtokperekrıl tanúskodnak. 45 ilyen oklevél között egy sincs, amelyben a mezıségi területen lévı egykori Csolt-birtok szerepelne. Mikor és hogyan jutottak el erre a területre, azt a család birtokviszonyainak alakulásából tudjuk felvázolni. A tatárjárás elıtt 1233-ban találkozunk utoljára a Csolt-nemzetséggel. A család két tagja, Dénes és Márton megosztja a nemzetségi birtokot. Dénesé lett Csolt falu, a nemzetség székhelye és a Körösök vidékén lévı többi birtok, Mártoné pedig az Arad és Bihar megyében lévı birtokok. Dénes leszármazottai közül II.Dénes fia Ábrahám vált a család új névadójává. A tatárjárás után 3o évvel Békés megye fıispánja. /9/ ı volt a Csolt nemzetség tatárjárás elıtti birtokai visszaszerzésének az elindítója. 1271-ben elpereli az egri egyháztól
Fejérem birtok egy részét. Fia, II. Ábrahám 135o-ben megváltja két unokatestvérének leánynegyedét, így Bihar megyében is több birtokot szerez. 1552-ben újabb leánynegyed megváltásával Fás, Edeles, Lászlótelke, Mágor és Vésztı földesura lett. 1355-ben részt vett I./Nagy/ Lajos király velencei hadjáratában. Indulása elıtt átíratta birtokainak oklevelét, hogy ha elesik a háborúban azok gyermekeire szálljanak. 1355 után nem fordul elı okiratban. 1383-ban a négy örökös: Gerlai Ábrahámffy László, Elek, Dénes és Miklós "...barátságos osztályt tesznek egymás közt Al-Gerla, Vésze, Fejérem, Csaba, Megyer, Murony, Tárcsa, Fás, Mágor és Vésztı nevő birtokaikra nézve". A birtokokat négy részre osztották, így mind a tíz birtok 1/4 része lett egy-egy örökös tulajdona, /lo/ A Vata-Csolt nemzetségének a Körösöktıl Délre, Dél-Nyugatra elterülı volt birtokosai közül egy sincs ott az oklevélben megnevezett birtokok között. Karácsonyi János ezek közül Csorvást említi, mely szerint a birtokok megosztásánál "Csorvást figyelembe se vették, pedig az övék volt. Valószínő, hogy még nem népesült be a falu, vagy csak a csekély népesség következtében nem számított jövedelmezı birtoknak." Ezt a véleményt erısíti a birtokosoknak egykori elnéptelenedett birtokainak visszaszerzésében kialakult gyakorlata. A közös birtok felosztásánál hasznot nem adó birtokot nem osztották fel, nem is szerepeltették a birtokokat számbavevı oklevélben, hagyták lakatlan pusztaként királyi birtoknak. Amikor már benépesült és hasznát lehetett venni, akkor az "ısi jogra" hivatkozva igyekeztek megszerezni. így szerezték meg az Ábránffyak Fejérem, Vésze, Fábiánfoka birtokokat arra hivatkozva, mindegyik "az Ábránffyak ısi jogon bírt faluja". Maróthy Jánossal szembeni birtokperben Ábrahámffy Imre és István "állítja, hogy az ık ıseiképpen úgy kapták Magyarország dicsı királyától az ı falvaikat, mint ahogy Gyula városát kapta Maróthy János Zsigmond királytól./ll/ A néptelen puszták faluvá fejlıdésének elsı évtizedei Békés megye mezıségi területén Az 13oo-as évek végén, az 14oo-as évek elején Békés megyének a Körösöktıl Délre, Dél-Nyugatra lévı területén is megkezdıdött a tatárjáráskor elpusztult falvak újjáéledése. Ebben jelentıs szerepe volt Zsigmond király 14o5-ben kiadott törvényének. Ebben kiterjeszti III. Endre király által kiadott, a jobbágyok szabad költözködésérıl szóló törvény hatályát a nemesi birtokokon túl a királyi és egyházi birtokokra is. Már III. Endre idején is látható volt, hogy az elnéptelenedett birtokok újranépesítésének egyik legnagyobb akadálya a jobbágyok helyhez kötöttsége. Földesurának engedélye nélkül nem hagyhatta el annak birtokát, nem költözhetett lakóhelyérıl más faluba. Ha mégis elment, szökött jobbágynak minısítették, befogadója köteles volt földesurának kiadni, akitıl aztán súlyos büntetést kapott. III. Endre 1298-ban kiadott 7o. törvénycikkben kimondta:"A nemes embernek bármely földmővese vagy jobbágya, ha akar, urának jószágáról, megnyervén az engedélyt, befizetve az igazságos és szokásos földbért, - más nemes embernek jószágára, vagy akárhová, neki tetszik, minden ingóságával szabadon elköltözhet./2/ Ez a törvény több mint száz éven át segítette a még lakatlan vagy gyéren lakott birtokok népesedését. Azok a jobbágyok, akik a túlzott terhektıl /adó, dézsma, robot,stb./ és a durva bánásmódtól /deresre húzás, stb/ szabadulni akarva otthagyták földesurukat, használatba vehették más földesúr birtokán a parlagon hagyott földet, odaköltözhetett. Ebben e birtok ura segítette, kedvezményekkel letelepedésre késztette, mert számára is elınyös volt a parlag föld hasznot adóvá válása. Zsigmond törvényében elrendelte: "A királyi jószágokon élı jobbágyok és általában a szabad sorsú emberek az egyház és világi nemesek jószágaira, viszont ezek jobbágyai a királyi jószágokra, vagy egyháziakról a világiakra mindenkor szabadon és biztonságosan átköltözhettek, hogy ott megtelepedjenek." /13/ Zsigmond e törvénnyel szabad utat nyitott Békés megye mezıségi területén lévı birtokok népesedéséhez. Kígyós és néhány kisebb birtok kivételével az egész terület a király földje lett a tatárjárás után. 14o3-ban Zsigmond király Maróthy János macsói bánnak, a trónért folytatott küzdelemben ıt támogató hívének adományozta a gyulai uradalmat a hozzá tartozó 42 birtokkal együtt. E birtok nagyobb része a mezıség területén volt, közöttük Csorvás szomszédai: Kondoros és Szénás, mindkettı puszta. A Maróthy Jánosnak adományozott birtokok mellett az egykori Csolt nemzetségi birtokból lett királyi birtokhoz tartozott a legnagyobb terület: Apáca, Gerendás, Csorvás, Csákó és Kétspron területe. A velük szomszédos és már 1383-ben megosztott birtokból a gerlai Ábránffyak birtokába jutott Murony, Megyer, Csaba, Fejérem birtokokkal együtt összefüggı területét adták a térség D-i részének. E két nagy birtokcsoport mellett a térség DNy-i része a Szente-Mágocs nemzetség birtoka volt a tatárjárás elıtt. A terület nagyobb része királyi birtok lett a tatárjárás után. Szentetornya és környéke a Szentandrási uradalom része volt. Az egész térség benépesedése Zsigmond törvénye utáni három-négy évtized alatt falvak sorát hozta létre. Nincs, vagy nem ismert olyan korabeli dokumentum, amely választ adna arra, hogy honnan és hogyan jöttek azok, akik alig fél évszázad alatt 4o falut keltettek újra életre? Erre a térség korabeli helyzetének és történetének nyomonkövetése útján kaphatunk választ, benne Csorvás újjáéledésére.
A Maróthynak adományozott Kondoros és Szénás Puszták benépesítése, és nagyobb hasznot adó birtokká válása nyilvánvalóan érdeke volt földesurának. A benépesítés leginkább lehetséges és legcélszerőbbútjamódja a már korábban újjáéledt és benépesült birtokairól az ott lakó jobbágyok egy részének az átköltöztetése volt. Erre a már elıbb látott és sok más kedvezmény adásával késztethette ıket. Ilyen birtokok voltak a Maróthynak adományozott Décse, Berény, Gyúr, Békés, mindegyik Kondoros és Szénás közelében. Az adományozáskor Berény már 60, Gyúr llo, Békés I80 éve újra lakott település volt. Aligha tévedés azt állítani, hogy a kapott Décse, Kondoros és Szénás pusztákat Maróthy ezekrıl a népes birtokairól átköltözı jobbágyaival népesítette be.Az egykori Csolt-nemzetség birtokaiból lett királyi birtokok területe az Ábrahámffyaknak már birtokában lévı Megyer, Murony, Csaba, Fejérem közvetlen szomszédságában volt. Apáca, Gerendás, Csorvás, Csákó és Kétsopron szinte félkörben csatlakozott az elıbb sorolt birtokok területéhez. Utóbbiak benépesülése valószínő, hogy hasonló úton-módon ment végbe, mint a Maróthy birtokoknál, azzal a különbséggel, hogy az Ábrahámffyak "ıseik" birtokaként igyekeztek benépesíteni e birtokokat. Hogy ezek a birtokok " ısi jogon" az Ábrahámffyakat illeti, ez már elismerést nyert a gyulai uradalom keletkezésekor, amely idıben egybeesett az Ábrahámffyak 1383-ban megvalósított birtokmegosztásával, / azáltal, hogy nem vették be Apácát, Gerendást, Csorvást, Csákót és Kétsopront a Gyulai uradalom birtokai közé. Az Ábrahámffyak az 14oo-as évek elejére már újra birtokba vették a Csolt nemzetség egykori birtokai közül a Körösök vidékén lévı birtokukat. A Körösöktıl D-re, DNy-ra lévı egykori birtokok benépesítése, s ez által "hasznot adó" birtokká válása az Ábrahámffyak "aktuális" érdekévé vált. 14oo-ban Csaba már 7o, Fejérem 14o, Megyer 60, Murony llo éve mint lakott település fordult elı a tatárjárás után. Zsigmond törvénye itt még nagyobb jelentıséggel bírt, mint Maróthy esetében, Maróthy egyidıben kapott, az adományozás elıtt számára ismeretlen birtokokként lakott birtokokat és pusztákat. Ismeretlen, új földesúrként "kapták" ıt a jobbágyok. Az Ábrahámffyak már jobbágydinasztiák uraiként láttak hozzá az "ısi birtok" benépesítéséhez. Az akkor még királyi birtok Apáca, Gerendás, Csorvás, Csákó, Kétsopron pusztákra költözı jobbágyok elıkészítıi lettek az egykori Csolt nemzetségi birtok teljes újjáalakulásának. Á korábban megszerzett birtokok pusztákból faluvá válása és Ábrahámffyak birtokába kerülésével befejezıdött az Ábránffyak mintegy I80 évig tartó küzdelme az "ısi birtok" visszaszerzéséért. Ezt azonban megelızte Csorvás egy részének, mint Szentetornyához tartozó pusztának Hunyadi János birtokába adása. 1436-ban Zsigmond király Hunyadi Jánosnak adományozta Békés megyében a Szentandrás, Csabacsőd és Szentetornya királyi uradalmi birtokokat a hozzájuk tartozó tizenegy pusztával. Ekkor fordul elı Csorvás neve elıször a tatárjárás után. Mint Szentetornyához tartozó puszta szerepéi az adományozott birtokok között./14/ A Hunyadiaknak adományozott terület régi birtokosai tiltakoztak az adományozás ellen. Erre Hunyadi új adományleveleket kért a királytól, amelyet 1456-ban meg is kapott, s amelyben a király megerısíti az 1436ban adományozott birtokokban. Az Ábránffyak nem voltak ott az adományozás ellen tiltakozók között. Csorvás nagyobb része a faluval még a király birtokában maradt, Karácsonyi János szerint ekkor már "az Abránffyaké volt". Ebben az idıben Abránffy II. Tamás volt a gerlai uradalom földesura. Unokája volt az 1383. évi birtokmegosztást kezdeményezı Abránffy Miklósnak. Az Abránffy család egyik legkiemelkedıbb tagja volt, a "törökverı hıs". A törökök elleni háborúban Hunyadi János kapitánya volt. 1443-ban részt vett a Hunyadi által vezetett "hosszú hadjárat"-ban, amelyben Szófián túlra a Balkán hegység középtáján lévı Szlaticaszorosig szorították vissza a törököket. Abránffy II. Tamás annyira kitőnt vitézségével, hogy I.Ulászló király még a hadjárat alatt a szerbiai Krusevác városában megjutalmazta az "elıkelı nemesek", az országgyőlési fıurak sorába emelte. A háború után mint "királyi ember" vett részt a közéletben. Mátyás király trónralépésének elsı évében "gerlai Ábrahámffy Tamásnak adományozta új adományképpen Gerendást, Csorvást, Két Sopront, Apáczát, két Tompát, Sekrestyésházát, Ördöngıshegyest, Veresegyházát és Benedekházát"./15/ Az adománylevélben szereplı "új adományképpen adományozza" minısítése az adománynak azt fejezte ki, hogy az egykori királyi adományozását e birtokoknak a király elismeri és azt birtokok új adományozásával megerısíti, azaz megismétli az adományozást. Az újjáéledt falu elsı száz éve Az Ábránffyak kora Csorvás ekkor már falu volt, a király mint falut adományozta. Az új falu helyéül a tatárjáráskor elpusztult falu helyét választották a birtokra költözı jobbágyok, erre utal az is, hogy a falu helyének régészeti bejárásakor Árpád-kori falunyomokat találtak, valószínő, hogy a falu temploma is a régi Csorvás templomának a helyén épült, ahogyan ez más településeken történt. Ezt majd a templom helyének régészeti feltárása vagy megerısíti, esetleg cáfolja. A falu népességének számáról nincsenek ismert adatok. Csak valószínősíteni tudjuk a kor falunépességének kutatási eredményei alapján. A kutatók az akkori falvak átlagnépességét 17.3 háztartásra /egy családfıre/ és
háztartásonként öt fıre becsülték, lakosainak száma e szerint 86 fı volt. Csorvás népessége a tárgyalt idıben ennél valószínő, hogy kevesebb volt. Csorvás lakosai közül eddig Kis Kelemen nevő jobbágy fordul elıször elı hivatalos okiratban. Az 1469-ben Budán kelt idézılevél abban az ügyben hívja az aradi káptalan elé, amely utonállók ellen volt folyamatban. Az ügynek sok szereplıje volt. Elızményei a század elejéig nyúlnak vissza, amikor az Ábrahámffyak és a Maróthyak közötti bizalomból ellenségeskedés lett. Az Ábrahámffyak birtokai szinte az egész területen szomszédosak voltak Maróthy birtokaival. A közös határ bizonytalanságai miatt gyakran voltak határviták, sıt birtokviták, pereskedések. Az ellentétekbıl származó ügyek már a király elé is eljutottak, aki 1419-ben kiegyezésre bírta az ellenfeleket. Az Ábrahámffyaknak történt birtokadományozás után a régi ellentétek kiújultak, annyira kiélezıdtek, hogy Maróthy Mátyás a gyulai várnagy és katonái részvételével valóságos háborút folytatott az Ábrahámffyak ellen. Megtámadták és kifosztották azok birtokosait, megállították az országutakon vásárra menı, vagy onnan jövı jobbágyaikat. Ez történt Kis Kelemennel is, akit a gyulai vásárra menetelekor állítottak meg, elvették kocsiját, lovát, ıt pedig megverték. 1468-ban Gerendást 14, Kétsopront 114, a Maróthy birtokokról összeszedett és a gyulai uradalom tisztjei által vezetett csapat támadta meg és fosztotta ki. Kétsopronból elhajtottak 3ooo juhot, 4oo szarvasmarhát, loo lovat. Az Ábrahámffyak panaszt tettek az országbírónál, az megbízta az aradi káptalant az ügy kivizsgálásával. A vizsgálat elhúzódott, Maróthy újabb és újabb bizonyítást követelt a káptalan ezeknek mindig helyt adott. Végül az akkor már idıs és súlyos beteg Ábrahámffy Tamás visszavonta a feljelentést, csak hogy vége legyen az ügynek./16/ Az ügy ilyen terjedelmes ismertetését az indokolja, hogy szinte keretét adja az akkori jobbágyfalu helyzetének. Kétsopron esete azt mutatja, hogy a jobbágygazdaságokban igen fejlett volt az állattenyésztés és tartás. Egy faluban 3ooo juh, 4oo szarvasmarha, loo ló csak intenzív takarmánytermelés /széna, zab, árpa, stb./ mellett lehetett. A legelı mellett jelentıs területő szántóföldnek is lennie kellett a mőveléshez szükséges eszközökkel, stb., stb. A simándi vásárra, gyulai hetipiacra menı /járó/ jobbágyok /Gerendásról, Csorvás, Kétsopron, Megyer jobbágyai szerepeltek a panaszlevélben azt jelzik, hogy már olyan piackörzetek alakultak ki egy-egy térségben, ahol a városi-falusi árutermelés cseréje, értékesítése folyamatos volt. Az ügy megtörténte, vizsgálata és befejezése azt mutatja, hogy a jobbágyfalvak élete, lakóinak biztonsága erıs függésben volt a földesurak közti viszonytól, földesurak gazdasági erejétıl, a helyi hatalomban elfoglalt helyétıl. Azt is mutatta, hogy a világi hatalom igazgatási gazdasági struktúrájának a kialakulása, az igazságszolgáltatásra háruló feladatok számának és tartalmának változása elavulttá, erıtlenné tette a hiteleshelyi káptalanoknak "ügyintézését" és bíráskodását. Csorvás elsıként ismert bírója "Gregorio Elekes" a szomszédos Szentetornya birtokba adásáról készült okiratban szerepel. Csorvást képviseli abban az eljárásban, amelyben: "Mátyás király parancsára a budai Szőz Máriáról elnevezett prépostság, a részére Szilágyi Erzsébet által adományozott Szentetornya birtokába beiktattak. /17/ A birtokbaadás nem protokolláris ülés vagy győlés ceremóniája volt, hanem az adományozott birtok határának körüljárása, a határjelek ellenırzése, a szükséges igazítások elvégzése. Ebben az átadással megbízott hivatalos személyek mellett részt vettek a szomszéd falvak bírói is. Ok ellenırizték, hogy az adományozott birtok határának a kijelölésekor nem vesznek e el az általa képviselt falu határából. Bizonyos, hogy Elekes Gergely nem az elsı bírója volt Csorvásnak, hanem elsı, akinek neve okiratban fennmaradt. 1471-ben meghalt Ábrahámffy Tamás, az újjáéledt Csorvás elsı földesura. Hét gyermeke volt, hat fiú, és egy leány. Csorvás falut elsı fia, I. Sebestyén vette birtokba. Méltó utóda volt apjának. 1476-ban Mátyás király seregében, mint nehéz lovasság hadnagya vett részt a törökök elleni háborúban. Ott volt a Dráva folyó melletti Sabác vára ostrománál, részt vett a vár elfoglalásában. Érdemeit jutalmazva kinevezte a király a Kéve vármegyében lévı Kubin /Kéve/ vár kapitányának. Ekkor a Délvidék, benne Kéve vármegye fıispánja Kinizsi Pál volt. Itt került vele kapcsolatba Ábrahámffy I. Sebestyén. Ennek a kapcsolatnak is szerepe volt abban, hogy Kinizsi 1493-ban Békés vármegye fıispánja lett./18/ A katonai szolgálatból visszatérve, mint "Békés vármegye legelıkelıbb nemese" vett részt a közéletben. A vármegye képviseletében vett részt 15o5-ben a rákosi országgyőlésen, ahol kimondták: ha kihal a királyi ház, csak magyart lehet királynak választani. 15o8-tól 152o-ig Békés Vármegye fıispánja volt. Ebbıl az évbıl származik róla az utolsó feljegyzés: "Békés vármegye ısz fıispánja bizonyítványt állít ki arról, hogy a gyulai udvarbíró Gál István hogyan fizesse meg 8ooo forint tartozását. Nem fizette meg, de ezt a fıispán már nem élte meg, abban az évben meghalt. /19/ Csorvás 1436-tól 1494-ig megosztott birtok volt, az Ábrahámffyaké volt a falu és határának nagyobb része, Hunyadi János, majd utódaié a Szentetornyához csatolt puszta-rész. Hunyadi János halála /1456/ után özvegye, Szilágyi Erzsébet lett e birtok ura. Az uradalom ispánjához, Teleki Varjas Jánoshoz 1469-1481
években írt levelei arról tanúskodnak, hogy a Szentandrási, Csabacsődi, és szentetomyai birtokokon és a hozzájuk tartozó pusztákon nagyarányú állattenyésztést folytattak, fıként lovat tenyésztettek./2o/ A birtokokat gazdatisztek irányították, akik felett az uradalom ispánja állt. Szilágyi Erzsébet leveleibıl az is látható, hogy gyakran adott közvetlen utasítást egy-egy birtokot irányító gazdatisztnek. Különösen a lótenyésztéssel kapcsolatos ügyekben a legrövidebb utat választotta, közvetlenül az "érintett" ló, vagy lovak dolgában annak a birtoknak a gazdatisztjét utasította, amelyiknek területén azt a lovat tartották. A lótenyésztés hátterében fia, Mátyás király állt, aki zsoldos hadseregének lóállományát a királyi birtokokon tenyésztett lovakkal tartotta fenn. "Valamennyi gyıztes háborúját saját tenyésztéső lován vívta meg". Lótenyésztési elve máig is érvényes: "A legnemesebb ménes is ökörcsorda is rövidesen, módfelett elkorcsosul és megfogyatkozik, ha csak évenként válogatást tartva helyre nem állítják és fel nem újítják." Szilágyi Erzsébet végrendeletében unokájára, Corvin Jánosra, Mátyás király fiára hagyta a három Békés megyében lévı birtokát. Halála után 1484-ben Mátyás király megerısítette a végrendeletet, Csorvás új földesura Mátyás király fia lett. Az ekkor 12 éves Corvin János helyett nagyapja, Szilágyi Mihály irányította a birtokot. 1476-ban kihalt a Maróthy család, az uradalom a királyra szállt vissza, amelyet a király 1482-ben fiának adományozott. Ezzel Corvin János Békés Vármegye legnagyobb földbirtokkal rendelkezı földesurává vált./22/ Mátyás király halála után Corvin János vereséget szenvedett a trónöröklési küzdelemben, 149o-ben Ulászló cseh királyt ültették a trónra. Corvin János, mint Békés megye leggazdagabb földesura a megye fıispánja is volt 1498-tól haláláig, 15o4-ig. Birtokainak nagy részét a trónöröklési küzdelem idején elajándékozta, illetve eladta. A Csorváson lévı birtokát már 149o-ben zálogba adta, majd 1494-ben el is adta Dánfy András dobozi földbirtokosnak. Dánfy halála után - örököse nem lévén - a királyra szállt. A csorvási birtokot régi birtokosainak örökösei kapták meg. Ezzel Csorvás teljes területe az Abrahámffyaké lett./23/ Az újbóli birtokmegosztáskor Csorvás Abrahámffy I. Sebestyén Ferenc nevő testvére fiának Abrahámffy VII. Jánosnak a tulajdona lett. İ volt az egyetlen az Abrahámffy családban, aki a papi pályát választotta. A Krakkó-i egyetemen tanult, költségeinek fedezetéül zálogba adta Csorvást./24/ A zálog leteltével 1514-ben a zálog megváltása helyett a birtok eladásáról kezdett tárgyalást. Az Abrahámffy család tagjai tiltakoztak a birtok eladása ellen. Ennek eredménye lett, hogy új záloglevélben meghosszabbították a zálogidıt. 1533-ban meghalt Abrahámffy VII. János, s a csorvási birtokot is felosztották egymás között az örökösök, Csorvásnak igy hét földesura lett./25/ A Csorvásról tanúskodó iratok között csak 1552-ben jelent meg az egyház. Bizonyosra vehetı azonban, hogy a falu újraéledésével újjáéledt az egyháza is. A falu a váradi püspökséghez tartozó békési fıesperesség területén volt. A püspökség már a XIII-XIV. század fordulójára "...kiheverte a tatárjárás pusztításának nyomait, monostorai, egyházai megszaporodtak, alig van község, amelynek lelkésze nincs, de egy sincs amelynek egyháza ne lenne. Minden tíz mérföldre jutott egy-egy monostor." A monostorok szerzetesei voltak az újjáéledı falvak egyházának a létrehozói. A monostor földesura, kegyura kiküldte szerzeteseit a faluba, hogy "tanítsák a népet a vallás igazságára, az okszerő földmővelésre." A kiküldött szerzeteseknek lakásra volt szüksége, imahelyre, kápolnára. Ezekbıl lettek a lelkészi lakások, a falu fejlıdésével a plébániák. "így lın, hogy lassan-lassan benépesült egyházakkal a monostorok környéke, s ezáltal az egész egyházmegye."/26/ Az Abránffyak birtokán két monostor volt, a csolti és a gerlai monostor. De volt monostor Gyulán és Ugrán is. A Csorvás melletti Gerendás 1418-ban Gerendásegyház néven szerepel oklevélben, ez azt jelezete, hogy a településnek egyháza volt. Csorvásnak is volt bizonyára, /22/ 1552-ben a trienti zsinaton résztvevı küldöttek költségeihez adott hozzájárulásról készült jegyzékben szerepel Csorvás falu plébánosa, aki 3 forintot adományozott. Annyit, mint a békési fıesperes, sıt, mint a váradi káptalan./28/ E korban ahol plébánia volt, ott már templom is. Csorváson is volt már ekkor templom, amelynek omladékos falai még a XIX. században is megvoltak. Hogy mikor épült, arról nincs írásos emlék. A falusi templomok a falu lakosainak és egyházának kérésére a földesúr és a püspökség egyetértésével és tevékeny közremőködésével épültek. Az építendı templom helyének a kijelölése és telkének adományozása; méreteinek és "milyenségének" a meghatározása, az építéshez szükséges anyagok /kı, tégla, mész, fa, stb./ beszerzésére és szállítására, az építımester alkalmazása; a templom berendezésének készíttetése, stb. a földesúr és a püspökség több évig tartó "munkamegosztásával" történt. Ezt figyelembe véve kereshetjük Csorvás történetének 1458-1552. évek közötti mintegy száz esztendejében azt az idıszakot, amelyben a falu földesurának helyzete alkalmas volt a templomépítéssel járó fentebb sorolt teendık elvégzésére. A falu és egyháza aligha volt Abrahámffy Tamásnak történt birtokbaadása után évekig abban a helyzetben, hogy templom építését kérje. Egyrészt vele együtt még másik nyolc birtokot is kapott a földesura, ebbıl négy Csorvás szomszédságában. Mindegyiknek volt egyháza /bár csak Gerendásegyházról van ismert oklevél/. A földesúr számára elıbb a kapott birtokok "hasznot adó" birtokká válása volt nyilvánvalóan az elsıdleges és csak ennek kialakulása után választotta ki azt a falut, amelyet templommal ajándékozott. Másrészt a falu elsı földesura csak 13 évig élt az adományozás után, ez az elıbbiek nélkül is valószínőtlenné teszi, hogy a
8 templom az ı korában épült volna. Halála után fia, I. Sebestyén 35 évig volt Csorvás földesura. Ezt követıen Csorvás zálogba adott birtok volt, utána hét birtokos között osztódott a falu. Bizonyosra vehetı, hogy a birtokot zálogként használó Haraszty Gergely nem épített templomot a faluban, már azért sem, mert vételi szándékát az Abrahámffyak elutasították. Az utána következı hét birtokos sem lehetett templomépítıje a falunak, amelynek csak 1/7 része felett rendelkeztek. Aligha tévedés azt állítani, hogy a csorvási templomot Ábrahámffy I. Sebestyén építette, valószínő, hogy a századforduló elıtti években. Ekkor már a vármegye egyik leggazdagabb földesura volt, nagy tekintéllyel bíró, magas tisztségeket betöltı "elıkelı nemes". A falu is elérhette fejlıdésének azt a fokát, amikor a templom igénye felerısödött. A templom helyének régészeti feltárása remélhetıen meg fogja állapítani hitelesen, hogy mikor épült a templom.
1552-ben a törökök elfoglalták Temesvárt, ezzel megnyílt az út a Maros-Körös közötti térség elfoglalásához. Gyula környéke kivételével egész Békés megye török megszállás alá került. Csorvás történetében új fejezet kezdıdött, a török megszállás alatti közel fél évszázad története.
Telekgerendás, 1995. október Zalai György
Tegvzetek l.Gyırffy György: Az Árpád -kori Magyarország történeti földrajza. Budapest, 1963. 2.Magyarország régészeti lelıhelyei. Békés megye, Szarvasi járás. 6. tábla Budapest, 1985. 3.Gyırffy Gy. idézett mő. Békés megye birtokviszonyai a XIII. század végén 4.Magyarország története.II. kötet. Budapest. Akadémiai K. 1987. 5.Orosháza története. I.k. Orosháza,1965. 6.Dr.Bálint Alajos: A középkori Kaszaperi templom és temetı. Makó. 1938. A mezıkovácsházi középkori település emlékei. Szegedi Dolgozatok. 1939. Mérei István: Árpád-kori építkezések feltárt leletei Orosházán. Régészeti füzetek.Ser.II.12. Magyar Nemzeti Múzeum.1964. 7.Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros köz középkori településrendje. Békéscsaba-Szeged. 1985. 8.Gyırffy Gy. és Blazovich L. im:alapján. 9.Karácsonyi János: Békés Vármegye története.III.k. Gyula, 1986. lo.Békés vármegye Oklevéltára. Budapest, 1877. 11.Ugyanott. 12.Acsády Ignác: A magyar jobbágyság története, Budapest. Szikra K. 195o. 13.u.o. 14.Békés Megyei Régészeti és Mővelıdési Társaság XII.K. A Hunyadiak birtokai Békés megyében. 15.Haan Lajos: Békés vármegye hajdana. Il.k. Oklevéltár. 16.Karácsonyi J.im. I.K. 17.Békés megyei okmánytár.I.k. 18. Karácsonyi J. im.III.k. 19.u.o. 2o.Dr.Ányos Lajos. Szilágyi Erzsébet oklevelei. 21.Elekes Lajos: Hunyadi. Budapest. 1952. Akadémiai K.1952. 22.Borovszky Samu: Hódmezıvásárhely története.II.k. Hódmezıvásárhely, 19ol. 23.Békés Vármegye Oklevéltára. 24-u.o. 25.u.o. 26.Bunyitay Vince: A váradi püspökség története.I.k. Nagyvárad, 1896. 27.Békés Vármegye oklevéltára. 28.Schematismus...Cleri... Nagyvárad.l9oo.
Melléklet: Mátyás király adományozó oklevele. 1458.
