XII. ÉVFOLYAM III. SZÁM május 27

2012. május 27.

PÜNKÖSD

XII. ÉVFOLYAM III. SZÁM

Te miben hiszel? Egyik fiatalok körében népszerű rapper, Dopeman egyik zene számával, vagy annak szövegével együtt kérdezhetnénk: „Te miben hiszel?”. Mennyire érint kényelmetlenül bennünket ez a kérdés? A legtöbb ember nem szívesen nyilatkozik arról, hogy miben hisz. Az elmúlt ötven esztendő identitáskondicionálása általánosan elfogadottá tette azt a felfogást, hogy a hit magánügy. Sokan így a csöppet sem könnyű „hit” fogalmával magányosan küszködnek, segítséget nem csak hogy nem fogadnak el, de tiltakoznak mindennemű „külső beavatkozás” ellen. Pedig a hithez mindenkinek köze van. Előfordulhat, hogy valaki abban hisz, hogy már senkiben és senkinek nem hisz. Nem csoda, hiszen a „csalás” mára már általánosan elfogadott, sőt, divatos és trendi is lett. Ha valaki csalással nagy vagyonra, vagy befolyásra tesz szert, azt tisztelik, felnéznek rá, és igyekeznek követni. Ilyen lelki légkörben a hit - a valakiben-valamiben való hit— teljesen átértékelődik. Benne vagyunk hát nyakig. Senkinek nem hiszünk, senkiben nem hiszünk, mégis, ha valaki gyors haszonnal kecsegtet, vagy nagy sikerrel bíztat, ha valaki elmondja, hogy milyen gyorsan meggazdagodtak mások, és hogy ez nekünk is menni fog, ha valaki olyan ajánlatot tesz, amivel kevés befektetéssel nagy haszonra tehetünk szert, akkor…. nos mindenki olvasson, nézzen utána, hogy hány ember esett már család áldoztául az elmúlt húsz évben Magyarországon. Jön valaki és hiszünk neki. És ha azt mondjuk ezek után, hogy bárki más lehet, de ő nem, őt még soha senki nem verte át, akkor legyen szíves gondolja át, nem küszködik e véletlenül svájci frank alapú hitellel. Ez volt talán az évszázad átverése. Ha az interneten

böngészünk, akkor olyan illuzionistát is találunk, aki fényes nappal a forgalmas belvárosban ül a levegőben, vagy éppen a tömött strandon vízen jár (!Igen: vízen jár!), miközben mindenki ámulva nézi – legalább is mi ezt látjuk – és miközben nézzük az interneten, azt gondoljuk: hogyan csinálja? Eközben észre sem vesszük, hogy függetlenül attól, hogy elhisszük-e, a készítők már el is érték céljukat: nézzük a videót a neten. És ki tudja a végén még talán el is hisszük. Azt is mondhatjuk, hogy nem hiszek senkinek, senkiben, legfeljebb magamban. Abban, amim van, ami a hatalmamban áll. Ha ez így is van, és semmiben nem hisz valaki, akkor talán kicsit ellenkezni kezd, ha azt mondom: akkor is hisz valamiben. Hit nélkül nincs ember, legfeljebb nincs tudatában hitének. Azok sem gondolkoznak el hitükön, akik apró kis tárgyakat őrizgetnek a táskájukban, vagy hordanak a nyakukban esetleg a pénztárcájukban, hogy ne hagyja el őket a szerencse, esetleg bizonyos dátumokat preferálnak, bizonyosakat nem. És azok sem, akik emeltdíjas telefonhívásokkal tudakozódnak afelől, hogy milyen ártó szellem, vagy rontás van rajtuk, és teljesen megnyugodva veszik tudomásul, hogy levették róluk a rontást, vagy az átkot, esetleg a csillagjegyüknek megfelelő jövőképet festettek fel nekik. Milyen egyszerű is a „nagy átverés” show-ba bekerülni, csak a kagylót kell felemelni. Szóval? Te miben hiszel? Össze tudsz e szedni egy néhány dolgot, vagy fel tudsz e sorolni párat amiben semmiképpen sem? „Én és az én házam népe az Úrnak szolgálunk”. Hiszem hogy „testestől, lelkestől, mind életemben, mind halálomban, nem a (Folytatás a(z) 2. oldalon)

XII. évfolyam

magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok….”hiszem, „hogy az én Mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le fejemről,…” (Heidelbergi Káté 1. kérdése) Egyre többen vannak, akik nem szégyellik azt, hogy hisznek. Nem is akármiben, hanem Jézus Krisztusban. Akik tudják, hogy őmiatta vagyunk a földön, ő akarta, hogy megszülessünk, mert szeret minket. Akik tudják, és hiszik, hogy minden, ami csak történik velük Isten kezében van. Tőle jönnek az anyagi és a lelki javak. Hiszik, hogy semmi sem véletlen, hogy már akkor elképzelt, megtervezett minket az Isten, amikor mi még a szüleink terveiben sem voltunk. Tudta, milyen színű lesz a hajunk, a szemünk. Ismerte a szüleinket, tudta milyen körülmények közé születünk. Azt is tudja mik a problémáink, a bajaink (vajon mi tudjuk-e, hogy mik az „igazi” bajaink?) Ha EZ a hit valahogy otthonra talál a szívünkben, megváltozik az életünk. Először belül. Eltűnik a félelem, a függőség, a harag. Terveinkre nem nyomja rá bélyegét a kényszer, megfelelni sem akarunk senkinek, s nem aggódunk, hogy valamit végérvényesen elrontunk. Ezután – talán ennek hatására, de szerintem inkább valami (valaki) másnak több köze van hozzá – körülöttünk is megváltozik lassan minden. És a legérdekesebb: ez már ekkor a legkevésbé sem fog érdekelni minket, mert ez mind csak a ráadás. Ezt a hitet nem lehet beleverni valakinek a fejébe, nem lehet megtanítani, beinjekciózni, vagy beleszuggerálni valakibe. Ez „megszületik” TARTALOM valakiben. De Sikeres ember—Sikeres élet

2

Epigrammák

3

Mégis

4

Gyereksarok

6

Nőszövetségi találkozó

8

Így szeresd gyerekedet

9

Történetek

9

Nyári tábor

10

UTÓREZGÉS

11

Hirdetések

12

mint minden „születést” ezt is megelőzi az előkészület. Ahhoz, hogy megfoganjon, beszélni kell róla. Aztán az Isten intézi a többit. Ezért beszélünk róla. „A hit hallásból van”. Konfirmandusainknak két éven keresztül beszélünk róla, míg eljön az az idő, hogy ők maguk beszélnek majd róla. Református felekezeteinknél a hitről való beszéd, a „bizonyságtétel” fiatalkorban a konfirmáció. Ez a keresztségben kapott megelőző isteni szeretetre a válasz. Ezt egy két éves felkészítő tanfolyam előzi meg, mert a gyermekeket tanítjuk, és felkészítjük az életre is. Sok tényanyagot kell megtanulniuk. Erről egy vizsga alkalmával számolnak be, aztán egy Istentisztelet keretében befogadjuk őket, mint egyenrangú gyülekezeti tagokat. Idén 14 fiatal tette le ezt a vizsgát. Szomorúan emlékeztünk meg Farkas Szilviáról, aki ezzel a csapattal indult, de betegsége miatt nem fejezhette be a tanfolyamot. Tüdőtranszplantációs műtétje után hosszan betegeskedett. Vasárnap konfirmáció: akkor még nem tudtuk, hogy azon az estén elmegy közülünk. De hisszük, hogy az Úr Isten kezében van. Felnőttként is konfirmáltak többen ebben az évben. Ehhez „csak” egy 7-8 alkalmas előadássorozatot kell végighallgatni – ők az élet „tényanyagát” már megtanulták - és ezután eldöntheti, mindenki, hogy szeretne e a keresztyének nagy családjába tartozni Református Keresztyénként. Én, ők mind, és még nagyon sokan mások abban hisznek, hogy életük Krisztus tulajdona. Te miben hiszel? Hánka Levente

Sikeres ember – Sikeres élet Elgondolkodtál már azon, hogy napjainkban kit tekintünk sikeresnek? A legtöbben erre a kérdésre talán azt felelnék, azt, akinek jól fizető állása van egy neves cégnél, vagy nyereséges vállalkozása, nagy háza, esetleg luxusvillája. Ezek külsőségek. 2

Ezeket bárki láthatja. De vajon tényleg sikeresek ezek az emberek? Véleményem szerint az a legnagyobb probléma, hogy hajlamosak vagyunk a külsőségek alapján ítélkezni az emberek felett, és megállunk itt. Mert

XII. évfolyam

ez lett az új értékrend: a külsőségek alapján megítélni valakit. De vajon ismerjük-e a környezetünkben élőket igazán? Szoktunk-e beszélgetni velük? Ha igen, vajon miről? A napi gondokon, vagy politikai helyzeten kívül akad-e más beszédtéma? Vajon hány emberről mondhatjuk el, hogy tényleg ismerjük? Ismerjük-e a világképét, a gondolatait, a hozzáállását a dolgokhoz, és a lelki gondjait, örömeit? És minket ismer-e valaki igazán? Talán mi magunk sem. Mert még nem néztünk tudatosan a saját lelkünk mélyére. Sikeres ember szerintem az, aki a mindennapok nehézségeit emelt fővel, méltósággal tudja venni, aki az emberi kapcsolataiban is mindvégig önmaga tud maradni. Megőrzi hitét, és a keresztény szellemiség szerint él. A Biblia rendszeres olvasása, a tanítások megtartása által jobb emberekké, sikeres emberekké válhatunk. Hiszen az igazi érték az igazi kincs nem mérhető anyagi javakban. „Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol a rozsda és a moly megemészti, a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a

mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a tolvajok nem ássák ki és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed, ott van a szíved is. (Mt. 6, 19-21). Ne a képmutatás, a másoknak való megfelelés vezéreljen, hanem a lelki béke és megnyugvás. Mt. 5, 44 szerint „szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.” Menynyivel több lehetsz, ha nemcsak azokat szereted, akik téged is szeretnek. A megbocsátás, a mosoly csodálatos fegyver. Ajtókat nyit meg, gonoszokat szelídít meg. Hiszen ha kedvesen mosolygunk arra, aki bántott minket, az hatásosabb, mintha mi is bántanánk őt. A harag haragot szül. A szeretet pedig szeretetet. „Amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.” (Mt. 6,12). Gondolj csak bele, ha te nem vagy kedves a másik emberrel, vagy állandóan rosszat mondanál rá, mi alapján várod el, hogy ő maga másképp tegyen veled szemben? Kifogást könnyű találni, hogy miért haragszol a másikra. (Folytatás a(z) 11. oldalon)

Epigrammák Az első gondolat még tartalom. A második csak forma.

I. Szerelem Ha van, akkor ellene nem tehetünk semmit, ha nincs, akkor pedig érte.

II.

Valahol van az ember, és valahová tartozik…

III.

Az emberek a szavakon néha nem ugyanazt értik.

IV.

Te nem tehetsz, és nem tudsz róla,

hogy megtanítottál önmagamra…

V.

Nem lehet a kéreg olyan vastag, hogy ne bukkanna fel néha mélyéről a fény!

VI.

Mért adatik meg, ha szertefoszlik, és miért foszlik szét, ami megadatik?

VII.

Az örömhöz nem kell sok. De a kevés: nagyon!

VIII.

Nem kell a közelség, ha bennem élsz…! ***

3

Elmozdul a bilincs. Lezuhan a lánc. Síró szobor arcán megreped a ránc. ***

Mikor egy kapcsolat születik, még nem sejthető, ki mikor lesz harmadik, s meddig marad Első..? ***

Miért választja el a legnagyobb összetartozás egymástól az embereket? ***

Két fél szárny közös csapkodása felemel egy madarat az Égig. Dr. Tóth Ágnes

XII. évfolyam

MÉGIS… „Örüljetek az úrban mindenkor!” Fil 4,4

lakott fölöttünk. Júlia testvérnek szólította mindenki. Méltán. Senkije sem volt, így lett sokunk testvére, munkatársa, helyettese, kisegítője; kis családomnak és egyházközösségünknek, a nagycsaládnak mindenese. Fityula nélküli diakonissza, palásttalan segédlelkész, beteglátogató nővér. A frontról érkező halálhírek egy részét, amelyet hivatalból nekem küldtek meg a tábori lelkészek, kézbesítette. Egyedül nem győztem. Ilyenkor késő estig elmaradt és szótlanul ment be a szobájába. Még légiriadó és bombázások alatt sem jött le, hiába hívtuk. Csak legyintett – és mosolygott. Tulajdonképpen mindig mosolygott. Nem csak az arca, belülről ragyogott. Azóta nem láttam olyan csúnya-szép, tündöklő arcot. Sokáig nem értettem ragyogása titkát. Nap, mint nap vijjogtak a szirénák. Gyárak közelében laktunk, gyakran hullottak a bombák. Kántorunkat behívták katonának, így az is lett. Úgyszólván minden nap temettünk, felváltva egy idős római katolikus lelkésszel. Egyre gyakrabban név sem került a hevenyében öszszetákolt koporsókra. Ki tudta azt akkor, ki milyen vallású lehetett? A legtöbbet romok alól ásták ki. Öreg, katolikus lelkésztársammal a temetőben tanulgattuk akkor az ökumenét. Egy ilyen alkalommal hárman ugrottunk be az egyik, előre megásott sírba, mert mélyre bukó repülők gépfegyverrel pásztázták végig a temetőt. Júlia testvér ott is, akkor is mosolygott. A szorongástól feszülten mordultam rá: - Most minek örül? - A sír mélyén is ragyogó arccal válaszolta: - Éppen helyben vagyunk. Máig sem tudom mire gondolt, arra-e, hogy kitűnő fedezékben lapulunk vagy arra, ha eltalálnak, csak ránk kell kaparni a földet. Egyszer – véletlenül – az egyik szoba ablakából kikémlelve megláttam, hogy a kert legeldugottabb sarkában imádkozik. A légiriadót lefújták, s már alkonyodott. Háttal állt a háznak, arcát az ég felé emelte. A Váci úton valamelyik gyár éghetett, mert a tűz verese meg-meglobbant csúnya-szép arcán. Szorosan összekulcsolt kezét félig az égre emelte. Szinte belemártotta a rőtes fénybe. Ezért láttam olyan világosan, hogy előbb a hüvelykujja emelkedett a szorosan öszszekulcsolt kézből, majd a mutatóujja, fél perc

A mai világot, 21. századi életünket szemlélve, elmondhatjuk, hogy azt inkább jellemzi a bánat és szomorúság, mint a jókedv, vidámság és öröm. Pedig Isten az embert – hitünk szerint – örömre, örvendező lénynek teremtette, akiben Ő is mindenkor örömét leli. Nem Isten, hanem az ember vétkes abban, hogy örömünk bánatra, jókedvünk szomorúságra fordul sokszor pillanatok alatt. Így volt ez közel 2000 évvel ezelőtt, Pál apostol idejében is. Hogyan biztathat ilyesmire az apostol? Hogyan lehet örülni a bánatban, a szomorúságban, a kegyetlen halál árnyékában, avagy a szívet tépő gyász és fájdalom közepette? Akik ezt kérdezik, elfelejtik, hogy – az apostol szavaival élve – akik balgák a világ szemében, azok bölcsek Isten előtt. Mert öröm és jóság kézen fogva járnak ott, ahol a gondviselő Isten közelsége jelen van erős, szilárd, élő hitben. Az ilyen ember az Úrban örül. Mindezeket különösképpen megmagyarázni nem lehet, de a „szívvel látóknak” nem is kell. „Jól csak a szívével lát az ember”Ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan.” Az öröm, a vidámság, a jókedv a mi nemzetünk, a magyarság esetében, kisebb nagyobb életközösségeinkben is nagyon elkelne már. Mai megszomorodott, hitben megingott, jóságban elszegényedett világunkban, ilyen bajban is bizakodó, örvendező, szolgáló, jóságot felmutató emberekre, Jézuskövetőkre van szükség, akik az elesett, eldurvult lelkű embert felemelve, a hit, remény és szeretet útján újra elindítva, az Úrban mindenkor örvendező emberré nemesítik, akiben Istennek is kedve, öröme telik. Szeretettel ajánlom a kedves testvéreknek Dr. Gyökössy Endre gondolatait: “Csúnya volt, tömzsi és púpos is. A negyvennégyes év légibombázásai alatt vesztette el úgyszólván mindenét; így került hozzánk, a parókiára. Lakásunk jórészt üresen állt, a szuterénben húzódtunk meg apró gyermekeinkkel. Az volt az “óvóhely”. Õ egy parányi szobácskában 4

XII. évfolyam

múlva a nagyujja, aztán a következő. Végül a kisujja. Majd nyitott tenyérrel az ég felé emelte mindkét karját. Úgy állt ott percekig, mint egy szürrealista szobor. Attól kezdve a késő délutáni légiriadók lefújása után, ha az ablakhoz léptem, mindig ugyanott és ugyanígy találtam, imádkozva. Akkor is, amikor közvetlenül közelünkben söpört el egy házat a légiakna. Ezután belépett a lakásba és még sugárzóbb volt, mint máskor. Akár lámpát sem kellett volna gyújtanunk. Bár nem is volt szabad. Igaz, őt nem lehetett “elsötétíteni”. Elmondtam neki, hogy akaratlanul megfigyeltem, s hogy így, ujjait emelgetve még senkit sem láttam imádkozni. Rám mosolygott és azt válaszolta: - Ez az én olvasóm. - Az olvasója? - csodálkoztam rá. - Az. Amikor a hüvelykujjamat nyújtom ki, azokra gondolok, akiket a Lélek eszembe juttat. Azután a mutatóujjam következik, akkor azokért mondok imát, akik Isten felé mutatják utamat. Magáért is akkor imádkozom. Amikor nagyujjamat emelem fel, a világ vezetőiért könyörgök: hagyják abba a háborút. Túl sok vér folyt már. A következő a gyenge ujjam. Azzal a gyöngéket, az üldözötteket, a kicsinyeket és a haldoklókat ajánlom Isten kegyelmébe. A kisujjam az enyém. Azzal kérem Gazdámat, hogy halálomig vidám szívvel szolgálhassam. Hogy senki ki ne maradjon, ezért tartom két tenyeremet az ég felé, s így kérem Istent, tartsa tenyerén a világot – mégis. Mosolygott és hogy szokott, eltűnt a szobájába. Hónapok múlva derült csak ki, akkor már nem dörögtek az ágyúk, hogy egy rongyos zsákban az ágya alatt dugdosta a kifosztott rákospalotai zsinagóga hétágú gyertyatartójának és egyéb összetört kegyszereinek darabjait. A vandál pusztítás után, éjjel kilopódzott a házból, s amit a zsinagóga körül talált szétdobálva, zsákba szedte, hazahozta és elrejtette. Nem felejtem el, hogy később Duschinszki barátom, a rákospalotai rabbi, aki csodamódon megmenekült a bori haláltáborból, hogyan zokogott erre a zsákra borulva, hogyan jajongott héberül az asztalra kiborított törmelék fölött. Amikor megkérdezte Júlia testvért, mivel hálálhatja meg azt, amit tett, azt

válaszolta: - Örülök, hogy most örül – és kiment a szobából. Aztán jóval a háború után egyszer roszszul lett. Kórházba került. Valamikor ápolónővér volt, nem lehetett becsapni. Igaz, nem is akarták, mert megismerték. Amikor ágya szélére ültem és megszorítottam a kezét, olyan derűvel mondta: rák, mintha örömhírt közölt volna. Bármikor meglátogattam, mindig volt jó híre valakiről a kórteremben: Erzsi néni, a négyes ágyon, már evett. Ez hazament. Az jobban van, amaz már tud aludni. Amikor felőle faggattam, egyféle választ adott: Jobban vagyok, mint érdemlem. Egy napon üresen találtam az ágyát. Már a lepedő is le volt róla húzva. Sokáig ültem a csupasz sodronyra meredve, megszokott helyemen; majd bekopogtam az orvosához. Már ismertük egymást. Ősz hajú, idős, sok szenvedést megért belgyógyász volt. Amikor meglátott, levette a szemüvegét, és sokáig törölgette. Nem nézett rám, úgy mondta: - Mielőtt meghalt, a kórteremben mindenkitől bocsánatot kért, ha valakit valamivel megzavart volna. Tőlem is, hogy gyógyulásával, nem tudott örömet szerezni. Önnek ezt a levelet hagyta hátra. Arra kért, halála után adjam át. Megszorította a kezem, s valami ürüggyel magamra hagyott. A levélben temetésével kapcsolatban néhány szerény kérése volt Júlia testvérnek. Pár meleg sor, s végül egy bibliai idézet Pál leveléből, amelyet az öreg apostol betegen, fogolyként, bilincsek közül a filippibelieknek írt: “Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom, örüljetek.” Ezután csak egy szó állt még a levélben, reszketeg, nagy betűkkel kirajzolva: M É G I S. Azóta fehér fába vésve ott őrzöm ezt az egyetlen szót íróasztalomon. Ha fáradtan, örömtelenül ébredek s nehéz nap vár rám, úgy kezdem, hogy elibe ülök, és hosszasan nézem. A hófehér fa és a belevésett öt betű: M É G I S – hamarosan úgy sugárzik, mint egykor Júlia testvér. És vissza kell mosolyognom rá. „Örüljetek az úrban mindenkor! Ismét mondom, örüljetek” Dékány Éva

5

XII. évfolyam

Szabályok és rendelkezések - Elegem van már abból, hogy mindenki nekem parancsol - zúgolódott Béla, miközben eltette kerékpárját. - Valaki mindig megmondja, hogy pl. „itt az ideje, hogy fölkelj”, vagy hogy írjam meg a dolgozatot… Csak egyszer csinálhatnám azt, amit én akarok, és akkor, amikor én akarom… Apa fölnézett a műhelypadról: - Úgy gondolod, fiam, jobb lenne szabályok és rendeletek nélkül élni? - Az bizony nagyszerű lenne! - Ebben én nem vagyok olyan biztos - húzta föl apa a szemöldökét. - De a tréfa kedvéért képzeljük el, hogy egy nap arra ébrednénk, hogy mindenki azt teheti, amit akar. Te mit csinálnál? - Az egész napot az állatkertben tölteném! - És hogy jutnál el oda? - Elvinnél - válaszolta a fiú. Apa megvakarta az állát: - Lehet, de ha éppen én nem azt akarnám csinálni…? - Ó, apa, te is szívesen mennél állatkertbe! - Rendben van - egyezett bele az apja -, tehát beülünk a kocsiba, és elindulunk, de nem vagyok biztos benne, odaérnénk-e az állatkertbe… Hiszen aznap nem érvényesek a szabályok, a közlekedési szabályok sem. Mindenki úgy vezetné az autóját, ahogyan akarja, legalább is addig, amíg bele nem szalad egy másikba… - Hű ez igaz! Nos, a közlekedési szabályokat nem kellene megszüntetni, csak a többit… - Rendben! Hát akkor mondjuk, hogy megérkeztünk az állatkertbe, csak éppen nem tudunk bemenni! - Miért nem? - mérgelődött Béla. - Nincsenek szabályok, és ha a jegypénztáros aznap nem kel föl korán. De még ez nem fontos, mert ha be is mennénk, nem lennének ott az állatgondozók, nem működne a kisvonat… Béla nagyot sóhajtott: - Mondd, apa, ha nem lennének szabályok és rendelkezések, akkor zűrzavar keletkezne sokfelé? - Így van - adott neki apja igazat. - Amikor Isten megteremtette a világot, mindent elrendezett és megszervezett. A világmindenség, a naprendszer törvényei öröktől fogva érvényesek, hiszen te is tanultál a természeti törvényekről, ugye? - Igen, apa! - Az én rendem szerint itt az ideje, hogy együnk valamit! Mit szólnál egy finom fagylalthoz? - Hurrá! - kiáltott Béla. - Apa, neked jó törvényeid vannak, és a rendelkezéseid sem roszszabbak! Menjünk! Vagy… van még valami? - Van, fiam! Ott a polcon van a Biblia, lapozd föl a Prédikátor könyvét, és olvasd el a 8. rész 5. versét! - „Aki a parancsot megtartja, nem ismeri meg a veszedelmet, mert a bölcs ember tudja,

hogy eljön az ítélet ideje!” Jó az engedelmesség!

Forrás: A zárba illő kulcs Gyermektörténetek evangéliumi tanulságai Evangéliumi kiadó 6

XII. évfolyam

Összeállította: Reggel Dóra

Mit rejt a betű– és képrejtvény? Két egymáshoz kapcsolódó szót kell megfejteni! Az egyik szó a betűrejtvényben, a másik szó pedig a képrejtvényben bújt el. Ha sikerült megfejteni mindkét szót, akkor egészítsd ki a rejtvény alatt lévő mondatot! A rejtvény megoldásához segítségül hívhatod a Korintusi levél 6. részének 19. versét.

A gyülekezet, azaz minden egyes hívő személy a ______________________________________. Hogy hívják a képen látható virágot? Próbáld meg kitalálni, majd színezd ki a képet! Segítségképpen annyit elárulok, hogy egy nagyon szép, Pünkösd idején nyíló virágról van szó.

7

XII. évfolyam

Nőszövetségi találkozó Tiszakécskén Április 28.-án Gyülekezetünk nőszövetségi tagjaival asszonykonferencián vettünk részt, Istennek hála nagy számmal, 16 fővel. Nagy szeretettel és vendégséggel vártak bennünket. Dr. Svébisné Juhász Mária DM. Nőszövetség elnöke köszöntötte a résztvevőket. Az első előadást Hegedűsné Nagy Mária lelkészasszony tartotta „ A nők szerepe, a hitben való nevelésben”címmel. Fontos kérdésekről beszélt, mint pl: Ki tanítja a gyerekeket imádkozni? Kiveszik-e a férfiak részüket a gyermekek hitéletében? Valamint a nők helye a társadalmi berendezkedésben. A mai gyermekeket édesanyjuk tanítja imádkozni, az iskolákban is nagy százalékban nők tanítanak. De hol vannak a férfiak? Dolgoznak, hogy eltartsák családjukat. Ma nagy felelősség hárul az anyákra, nagymamákra, hiszen nemcsak az otthoni dolgokat kell ellátniuk, hanem munkahelyre is járnak, mind-e közben hitelesen kell élni az életünket, hogy meglássák az Úr munkáját cselekedeteikben. Meg kell felelni elsősorban Istennek, férjünknek, gyermekeinknek és munkahelyeinknek. Miközben felelősek vagyunk a gyülekezetben ránk bízott gyermekekért is. A hitelesség nagyon fontos a hitben és az életben egyaránt. Nagyon fontos mit és hogyan cselekszünk, hiszen mi leszünk a példaképeik. A gyengeség elriasztja

a gyermekeket a hittől, és a maradandó szokásokat az első 7 évben tulajdonítják el. Ehhez hasonló jó tanácsokkal látott el bennünket a lelkészaszszony. „ A katechézis és a nők” címmel Bárdos Péterné hitoktató elmondta, hogy mennyire fontos az anyakép és az apakép kialakulása a gyermek életében. Átveszik azt az értékrendet, amit mi mutatunk nekik, pl: tisztelet, szeretet, kedvesség, megértés, becsületesség, hűség… Ha tiszteljük férjünket, megmutatjuk, hogy őt tisztelni kell, így Istent is tisztelni fogja, amikor felnőtt lesz. Végül Loós Anita a Bethesda Gyermekkórház pszichológusa tapasztalatait osztotta meg velünk. Örömmel vettük a bizonyságokat és hálásak vagyunk az ebédet követő Úrvacsorás Istentiszteletért is, melyen Lakatos Enikő makádi lelkészasszony szolgált. Biztos vagyok benne, hogy akik ott voltunk mindannyian kaptunk lelki erőt, az elkövetkező időszakra. Balázsné Takács Edit 8

XII évfolyam

Gyökössy Endre: Így szeresd gyermekedet! Beküldte: Balázsné Takács Edit

Tedd a Bibliádba ezt a levelet, s ha gyermekedért imádkozol, ne felejtkezz el azért könyörögni, - hogy hited soha meg ne rendüljön a gyermek Atyjában, akié gyermeked, a teremtés és a megváltás jogán, akinek célja van vele s veled. S hogy megértsd azt a célt, amit Ő tűz ki gyermeked elé - és nem te. - Hogy hosszútűrő türelmed soha el ne fogyjon gyermekeddel szemben. Hiszen Ó is eltűr téged. Hogy tudj újrakezdeni, el nem fogyó szeretettel szeretve! - Hogy tudj várni! Várni és újra várni: a megfelelő pillanatra a nevelésben. Olyan türelemmel, ahogy az Atya várakozott a tékozló fiúra. - Hogy mindig megtaláld az Ő segítségével a megfelelő szót és cselekvést minden alkalommal, s éppen akkor, amikor kell! Hogy ne mondj, cselekedj se többet, se kevesebbet, mint kell. Nem később és nem előbb, mint amikor kell.

- Hogy nevelés közben - te is nevelődjél. Ha kell, gyermeked által. Mert mindig az a nevelő gyermek és szülő közül, aki közelebb van Krisztushoz. S nemegyszer a gyermek áll, ér közelebb Őhozzá. - Hogy megismervén a gyermeket, örömmondó, evangéliumhirdető szülője legyél. Mert az evangélium örömhír Csak így emelheted át testi-lelki nehézségein. Csak így gondol majd rád szeretettel, akkor is, ha már nem leszel e testben. - Hogy a hosszútűrő türelem és szeretet mellé adjon megértő tapintatot, hogy megérezzed: fájdalomszerzésre nem szabad fájdalomszerzéssel, dacra dühvel, neveletlenségre gorombasággal, szívtelenségre hidegséggel válaszolnod. Mert a hasonló csak fokozza a hasonlót, míg a szeretet felold. Az öröm: gyógyít. A jóság: fölemel. Mert Jézus is így cselekednék!

- Hogy soha ne ingadozz az Igében, ha szól gyermeked felől!

- Hogy mindig le tudd győzni magad, amikor úr akarsz lenni az Úr helyett. Hogy bálvány ne légy otthonodban. Hogy soha el ne felejtsd: Néki növekednie kell, neked pedig alábbszállanod.

- Hogy mindig megtaláld a megfelelő büntetést s elkerülhessed azt, ami nemcsak többet árt, mint használ, de amit Ő sem cselekednék!

- Hogy vegye el a kaszárnyahangot és beszédet, hogy megtanulhass Jézustól röviden, világosan, melegen, szívvel beszélni gyermekeiddel.

- Hogy tudj megbocsátani kevés szóval, vagy szó nélkül - bocsánatért esdve és bocsánatot nyerve.

- Hogy gyakran legyen erőd az 1. Korintusi levél 13. fejezetében leírt szeretet himnuszának mérlegére tenni szülői szeretetedet, mert ez az Ige. Jézus azonnal megmondja az így kérdezőnek: hol a baj. De azt is - újra és újra -, hogy a mi nevelésünk elsősorban: szolgálat. Mégpedig mentőszolgálat. Odamentés az Orvoshoz, Jézushoz, aki meg is tudja menteni gyermekünket. Erre és az örök életre, velünk együtt.

- Hogy adjon isten elég időt gyermekedhez, s te ezt az időt ne használd másra. Hogy megismerd őt legalább úgy, mint földedet, állataidat, szerszámodat. - Hogy a gyermek hibáit elsősorban magadban keresd, mert majd' mindig bűntársak vagyunk, hiszen tőlünk örököl, lát, hall, és les el mindent.

9

XII. évfolyam

Nyári tábor – 2012. június 25-29. Ebben az évben, a HIT- ÉS HAGYOMÁNYŐRZŐ NAPKÖZIS GYERMEKHÉTEN „Jerikói történetek” feldolgozására kerül sor. Két ószövetségi és három újszövetségi történetetet ismerhetnek meg a gyermekek. Hétfőtől péntekig 8 órakor gyülekezünk a Nagytemplomban, ahol áhítattal kezdjük a napot. A programok a tervek szerint a következőek: Hétfőn a Református Iskolában és a templomkertben történnek a foglalkozások. Kedden és szerdán a Csuda Csikó tanyára megyünk, Csemő mellé. Csütörtökön délután a Vadasparkot látogatjuk meg Kecskeméten. Pénteken saját házunk táján rendezzük meg a heti témát összefoglaló csoportversenyeket. A gyermekeknek tízórait, ebédet és uzsonnát biztosítunk. A részvételi díj ebben az évben is 5000 Ft/fő. Családonként három vagy több gyermek jelentkezése esetén a szülők kedvezményt kérhetnek, amit lehetőség szerint biztosítunk. A befizetés határideje: június 22. Kérjük, hogy részvételi szándékukat az alábbi jelentkezési lap kitöltésével jelezzék, de ez természetesen a lelkészi hivatalban vagy a pedagógusoknál is lehetséges. A jelentkezés határideje: június 1.

JELENTKEZÉSI LAP Gyermek neve:

____________________________

Születési hely, idő:

____________________________

Iskola neve, osztály :

________________________________

Szülő neve:

________________________________

Lakcíme, telefonszáma:

________________________________

Fontos tudnivalók a gyermekről: Allergia, érzékenység (pl. lisztérzékenység, csípés-, gyógyszerallergia): _________________________________________________________________ Esetleges betegség

_______________________________________

Buszos utazásra érzékeny-e:

_______________________________________

Szülőként beleegyezem, hogy gyermekem a tábor idején a nevelők felügyelete alatt buszon utazhat, az erdei iskolában a foglalkozásokon részt vehet. Igényelt napok: 06.25.

06.26.

06.27.

06.28.

06.29.

Dátum: ________________ szülő aláírása A táborzáró istentiszteletre július 1-én, vasárnap délelőtt 10 órakor kerül sor a Nagytemplomban. 10

XII. évfolyam (Folytatás a(z) 3. oldalról)

Mondhatod, ha majd ő kedves lesz, te is másképp beszélsz vele. És ha ő is ugyanígy gondolja? Ha azt szeretnéd, hogy az életed jobb legyen, változtass! Tedd meg te az első lépést! Engedd el a haragot, melyet mázsás kövekként cipelsz magaddal. Ezek a kövek tönkre tesznek téged, megnyomorítanak. Először lelkileg, majd testileg. Élj Jézus tanítása szerint! Bocsáss meg másoknak, és akkor ők is megbocsátanak neked! Tégy Istennek tetsző módon, és meglásd, megkapod jutalmad! Légy sikeres! Emelkedj felül a kicsinyes, gonosz dolgokon, mutasd meg, hogy erős, tiszta szívű ember vagy! Hogy

UTÓREZGÉS

a szívedben igazi kincs rejlik. A megbocsátás képessége. Az erős hit. A tiszta, őszinte jellem. Ettől lesz valaki sikeres. No lám, a pénz nem minden! Pénzen vehetsz házat, szerezhetsz (ál) barátokat, de egészséget, boldogságot, őszinte szeretetet nem. Nem a vagyonnal lehet a mennyországba bekerülni, elnyerni az üdvözülést, hanem a szívedben rejlő kincsekkel. Benned vajon van-e? Képes vagy-e megbocsátani? És mindezt feltétel nélkül? Az élet eme egyszerűnek tűnő feladatát képes vagy-e megoldani? Te sikeres vagy? Bodoczki Anita

Lélek-Ember

Testestül-Lelkestül... Léleklátónak lenni bizonyára jó dolog lehet. Ha az ember belelát egy másik ember lelkébe, abból sokat profitálhat; akár komoly anyagi haszonra is szert tehet; kell-e ezt mai világunkban külön magyarázni? Jobb esetben persze a léleklátó ember saját hibáit csiszolgatja a léleklátás során szerzett tapasztalatok alapján, de lássuk be, ez a ritkább eset. Sokkal gyakoribb az, amikor a „léleklátott”, azaz az „áldozat” gyakorlatilag kiszolgáltatottként éli meg a szituációt, hiszen a lelkében mélyen rejtező titkaira derülhet fény, s eme titkokkal bizony vissza is lehet élni... Igen, vannak úgynevezett „módszerek”, amiket bőszen terjesztenek, tanítanak – naná, hogy jó pénzért! –, és elhitetik a „tanítványokkal”, hogy a tanfolyamokon szerzett tudásukkal embertársaik fölé kerekedhetnek; kihasználhatják azok gyengeségeit, gyarlóságait, és ami a „legszebb” az egészben, hogy ezt igazából nem is titkolják. De miért is kéne titkolniuk? Ma már a világ erről szól: le kell győzni a másikat, hogy te érvényesülhess... Hogy esetleg, netalántán együtt, horribile dictu: kézen fogva is lehetne... ?... Lejárt lemez... Summa summarum: az ördög bizony egyre szemtelenebb, s ezen akár fel is háborodhatnánk, de lássuk be: teheti... Mert hagyjuk... Az ördög ugyanis nagyon okos. Pontosan tudja, hogy nekünk, a gyarló embereknek mire van szükségünk, és nap mint nap, számtalan előnnyel kecsegtető szerződéseket dug az orrunk alá – mi pedig a legtöbbet – XXI. századi Faustként – alá is írjuk, mert ugyan mit is veszíthetnénk...? Csak amit Faust... a lelkét... Pedig a Lélek itt van. Itt van bennünk, még ha néha nagyon mélyen is. Éppúgy láthatatlan, de éppúgy látható is, mint az Úr. Munkája által válik szinte kézzelfoghatóvá. A Lélek – teljes, böcsületes nevén: Szent Lélek – sokszor a test foglya; a testé, mely mindenféle bűnökbe sodorhatja gazdáját, és igen: gyakran elállja utunk, midőn épp a Lelket keressük... Pedig annak ott kell lennie bennünk, ha másért nem, hát azért, mert földi pályánk végén épp Ő az, aki elhagyja testünket... Van persze olyan is, hogy a test hagyja el, sőt hagyja szinte teljesen magára a Lelket, de Ő ekkor sem esik kétségbe: ilyenkor tudja leginkább megmutatni maga-magát azoknak, akik az igazi, a Szent Lélekre vágynak, és képesek is meglátni a megláthatatlant... Mert a LÉLEK igenis látható, de mi, gyarló teremtmények leginkább csak egy másik EMBERBEN láthatjuk meg – hogy aztán jó esetben magunkban is rábukkanjunk...

Áldott Pünkösdöt! Szatmári Gábor 11

Szeretettel meghívunk a református cursillóra A cursilló egy háromnapos összejövetel, amely alkalmat kínál a keresztény hit igazságainak megismerésére, személyes megélésére. Tapasztalatok szerint a keresőket és kétkedőket a válaszok megtalálásában segíti, míg a hit útján járóknak megerősítést, feltöltődést, hitük elmélyülését adja. A cursilló (Ejtsd: kurszijjó. Spanyol eredetű szó) magyarul a kereszténységről szóló rövid tanfolyamot jelent. A cursilló segítségével a vallásosak, de a hittől, egyháztól távol lévők, a maguk módján Istenhívők is meggondolhatják és átélhetik, mi a keresztény megközelítés és válasz életük kérdéseire. Három nap alatt (csütörtök 17,00-tól vasárnap 18-ig tart, bentlakással, teljes ellátással) olyan sokat nyújt, amire a legtöbben egy életen át emlékezni fognak. A részvétel térítésmentes, hogy részt vehessenek rajta szűkös anyagi helyzetű emberek is. A cursillókat adományokból fedezzük, lehetőség van a helyszínen való az adakozásra. A cursilló nem csak a vallásos embereknek való. A cursillót nagyrészt laikusok (nem lelkész egyháztagok) tartják. Mondandója a tapasztalatok szerint a résztvevők nemétől, családi helyzetétől, felekezetétől, korától, képzettségétől és társadalmi helyzetétől függetlenül is érvényes. A három nap alatt megélt hitbeli tapasztalatok nem ritkán kisebb-nagyobb változásokhoz vezetnek a résztvevők életében. A cursillo inkább lelki élmény, megrendülés a résztvevőknek, mint tudás megszerzése, bár az is. Az ember ráeszmél létének óriási értékére: hogy Istennek gyermeke, hogy Isten szeretet Ő a mi mennyei Atyánk, aki személyesen megszólít bennünket, és gondot visel ránk. Az ember szeme előtt új világ nyílik meg. Ez a találkozás nem más, mint egy személyes vallásos élmény. Mivel élmény, a cursillót nem lehet könyvekből megtanulni, vagy megmagyarázni. Hogy mi a cursillo, azt csak az érti, aki átélte. A cursilló a tapasztalatok szerint örömöt ad, aktivizálja az embert, éhséget ébreszt az Ige iránt, mely által jobbá válhatunk, és tettekre sarkall, hogy az Úr által adott lehetőségekkel szolgáljunk a világ felé. A cursilló célja, hogy az evangélium (az Istennel való megbékélés örömhíre) a résztvevő megélt valósága legyen. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha az ember személyesen kerül közelebb Istenhez. Jelentkezési lapot az aktuális időpontokkal a Lelkészi Hivatalban kérhetünk. Szeptember 27-29-ig Kecskeméten lesz cursilló, ami könnyebben elérhető a ceglédi testvérek számára. „Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” Jakab levele 4.rész 8.vers. Szeretettel hívunk és várunk Téged is kedves testvérünk! De Colores! Dékány Éva A reggeli áhítatok MINDEN HÉTKÖZNAPON, ½ 9-től a Gyülekezeti Házban Vasárnap este 19.00: Keresztyén Kurzus 1. az Ifjúsági teremben Kedd 18:00 Keresztyén Kurzus 2. Bibliaóra az Ifjúsági teremben. Péntek 19:30 Foci a Losontzi iskola tornatermében. Pénteken 18 órakor kis ifjúsági csoport az Ifjúsági teremben. Szombaton 10 órakor 1. éves konfirmandusok az Ifjúsági teremben. Szombaton 11 órakor 2. éves konfirmandusok az Ifjúsági teremben. Vasárnap délelőtti istentisztelet 10 órakor a Nagytemplomban Utána kávézás, beszélgetés a Gyülekezeti Házban. Vasárnapi Iskola alkalma a gyerekeknek az Istentisztelettel párhuzamosan. Vasárnap este 17 órakor ISTENTISZTELET a Nagytemplomban. Cursillós csoport: minden hónap utolsó szerdája 18.00 óra INTERNETES WEBOLDALUNK: www.cegled.nagytemplom.hu

A Sztárai kórus próbáit hétfőnként 17 órakor tartja bazársor épületében HIVATALI ÓRÁK: A CEGLÉD NAGYTEMPLOMI REFORMÁTUSOK HÍRLEVELE

Felelős szerkesztők: Hánka Levente lelkipásztor A gyülekezeti újság szerkesztőbizottsága Felelős kiadó: Kovács László Ernő gondnok

Hétfő-Péntek

900-1200

T:(53)-311-340; Web: www.cegled.nagytemplom.hu [email protected] Nyomdai kivitelezés: Cegléd-Nagytemplomi Református Egyházközség Megjelenik kéthavonta; Terjeszti a Presbitérium 12