15. évfolyam 2. szám
VÍZMINİSÉGI TÁJÉKOZTATÓ 2008.június
A Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelıség belsı információs kiadványa
A Vásárhelyi-terv Továbbfejlesztése 2008.
A Tisza folyó szabályozásának kezdeti idıpontját az 1845. nyár végi úgynevezett „tiszadobi kapavágás” jelentette, befejezését pedig az 1907. évi mellék vízfolyások rendezésének befejezési idıpontját tartják. A sok kudarccal, megszakítással, újragondolással, újrakezdéssel lezártnak tekintett mő gyakorlatilag sosem fejezıdött be, tekintettel arra, hogy a folyó rendszeresen felülírta az elméleti vízszinteket. Ez történt 1876-ban, majd az 1888. évi árvíz után, ezt követıen 1895. évi árhullám után, mikor sorra a töltésmagasság átértékelésére került sor, majd a tényleges gátmagasításokra, egységes mértékre történı kiegészítésére. A XX. század árvíz elleni védekezései is rendre a magasság hiányos töltések ideiglenes kiegészítésérıl szóltak. Az utóbbi években bekövetkezett sorozatos rendkívüli árvízszintek, igen költséges és kiterjedt védekezési munkálatokat tettek szükségessé, melynek hatására a vízügyi szakmai mőhelyekben beindult egy közös munka, együttgondolkodás, melynek során kikristályosodott a gondolat: vissza kell nyúlnunk a Tisza szabályozásának kezdetéig, végig kell gondolni az azóta bekövetkezett változásokat mind a természeti környezetben, mind a társadalom elvárásai terén, és erre építve kell meghatározni teendıinket. Ez a gondolatsor vezetett el a „Vásárhelyi-terv Továbbfejlesztéséhez” (VTT), melynek alapkoncepciója leegyszerősítve talán az, hogy vissza kellene adni a természetnek legalább egy részét annak, amit elvettünk tıle. Nevezetesen a korábbi árterületeken ki kell alakítani olyan - most már mesterséges – irányítottan elöntésre kerülı tározókat, melyek eseti feltöltésével, a jelenlegi kiépítettségő töltésrendszer alkalmas lehet a mindenkori árhullámok levezetésére. Ennek megfelelıen az elsı ütem keretében hat tározó megvalósítására nyílt lehetıség, azzal a kikötéssel, hogy az egyes tározók megvalósítását követıen vizsgálni kell azok tényleges hatását. A VTT keretében 2004-2008.november idıszakban Felügyelıségünk mint kijelölt engedélyezı hatóság összesen 67 db környezetvédelmi és vízjogi engedélyt és egyéb határozatot adott ki. Ami 2003-ban Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése címszó alatt koncepció volt mára már részben tényként kezelhetı. Eddig 22 helyszínen valósultak meg árvízvédelmi fejlesztések, és az idén megvalósult két jelentıs önálló létesítmény: a Cigándi,- és a Tiszaroffi tározó. Ez utóbbi, illetve a Bivalytói töltésáthelyezés a Közép-Tisza vidék és ezen belül Szolnok városra tekintettel igen jelentıs árvízszint csökkentési hatással lesz. A S ZÁ M TAR TA L MÁ B Ó L A további munkálatokra az Új Magyarország Fejlesztési Tervben 2013-ig még 150 milliárd forint uniós forrás áll 1 Bevezetés rendelkezésre, árvízvédelmi fejlesztésekre, ebbıl 110 2 A fı célkitőzés milliárd a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésére. A Cigándi tározó A Tiszaroffi tározó ≈ Az árvízi lefolyási sáv kialakítása 3. A VTT-ben tervezett feladatok elvégzé-sének ütemezése 4. Az engedélyezett létesítmények jegyzéke 5. Az engedélyezési állapot térképi ábrázolása
A fı célkitőzés A fı célkitőzés az árvízvédelem tervezése és mőködtetése a természeti rendszerek fejlesztésével és megırzésével összehangoltan történjen. A Tisza-völgy árvízvédelmének fejlesztését elıirányzó munka célja az emberek és javak védelme az árvizekkel szemben, miközben a Tisza, mellékfolyói és árterületeik ökológiai fejlesztése is megvalósul. A VTT-nek mindemellett a tiszai Alföld
1
tekintetében új lehetıségeket kell biztosítania a vidékfejlesztés számára. Az árvízvédelmi cél a Tisza mentén az érvényes mértékadó árvízszinthez képest 1,0 m-rel magasabban levonuló jégmentes árvíz szintje legalább 1,0 m-rel csökkenjen, vagyis a mértékadó árvízszinteknél magasabb vízszintek kialakulása a Tiszán ne jöjjön létre. Az 1 m-rel magasabban levonuló árvízszint a tiszai viszonyok között hozzávetılegesen megfelel a korábbi vízjárásból becsülhetı, átlagosan 1000 éves visszatérési idejő vízszintnek. Az elırejelzések szerint a VTT keretében tervezett árapasztó tározók igénybevétele 30-40 évenként valószínősíthetı. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tározó ilyen gyakorisággal teljes mértékben fel is töltıdik. Egy tározó teljes mértékő feltöltésének valószínősége a tározórendszer üzemrendjétıl függı, de várhatóan 100 évenként egyszer fordulhat elı. A tervezett tározórendszer minden tagjának egyidejő feltöltıdése 1000 évenként egyszer várható.
A Cigándi-tározó A tervezett árvízi tározó határait többségében új töltések alkotják, csak kis szakaszon alkotja meglévı létesítmény. Az új töltés földmővének koronaszintje az elıirányzott maximális tározási szint (99,00 mBf) fölött 1,0 m-es magassági biztonsággal (100,00 mBf szinten) került kialakításra. Az új töltés hossza közel 24 km, az átlagos töltésmagasság 4,5 m, melyhez kb. 2,0 millió m3 földanyag beépítésére van szükség. A tározó töltéséhez és ürítéséhez zsilipes mőtárgyat építettek a Tisza jobb parti töltésének 48+130 fkm szelvényében. A mőtárgynak jelentıs vízhozamot kell gravitációsan az árvízi tározóba át-, ill. onnan visszavezetni. A hatalmas, kétszintes vasbeton szerkezet alsó szintjén a tájgazdálkodáshoz szükséges víz beeresztésére szolgáló nyílások találhatók. Felettük az árvízi többletvíz beeresztésére alkalmas, lényegesen nagyobb zsilipek helyezkednek el, amelyek másodpercenként 430 köbméter vizet képesek átereszteni. A mőtárgy egy középsı monolit vasbeton tömbbıl, ehhez mindkét oldalon csatlakozó „hagyma alakú” energiatörı medencébıl áll. A vasbeton csatornák folytatásában be-, ill. elvezetı csatorna épül, melyeknek az energiatörı medencéhez kapcsolódó kezdeti szakaszai kıvel burkoltak. A tározó teljes feltöltıdésére csak rendkívüli árvízi helyzetekben, és kisebb mint 1 %-os valószínőséggel kell számítani. Rendkívüli helyzetnek pedig a mértékadó árvízszintet meghaladó vízszint elıállásakor kialakuló közvetlen gátszakadással fenyegetı helyzetet tekintenek. Mivel a rendkívüli helyzetben elıálló veszély elhárítása alapvetı közérdek, ekkor mérlegelés nélkül megkezdıdik a veszély elhárítása. A tározó feltöltésének menete a következı: Rendkívüli árvízi helyzet elırejelzése esetén felkészülnek a tározók nyitására. A mértékadó árvízszint elérésekor megnyitják a tározó vízbeeresztı mőtárgyát. A feltöltést követıen a vizet visszatartják mindaddig, amíg az árhullám el nem vonult. A tározó leürítése az árvíz elvonultával, minimum 1,0 m vízszintkülönbség elıállása esetén kezdhetı meg. A tározó az elırejelzések szerint 6-7 nap alatt tölthetı fel. A tartózkodási idı 2-3 hétre tehetı, ezután a leürítés kettı,
2
kettı és fél hónapot vesz igénybe, mely a Tiszakarádi és a Ricsei szivattyútelep felé történı vízengedéssel és szivattyúzással gyorsítható. A tározó feltöltését és leürítését a Tisza 597+800 fkm (a jobb parti töltésének 48+130 tkm) szelvényébe tervezett hétnyílású zsilipes mőtárgy biztosítja. A teljes mértékő leürítés a tározótérben húzódó belvízcsatornákon keresztül a csatornák és a tározó töltésének keresztezıdésénél betervezett zsilipes átereszeken át hajtható végre. A tározó vízszintcsökkentı hatása (a mértékadó árvízszintet (MÁSZ) 1 m-rel meghaladó árhullám érkezése esetén, amennyiben csak önállóan mőködik) a vízbeeresztés szelvényében 25 cm, Tokajnál még mindig 16 cm. A tározó hatása a vízkieresztés helye felett is érzékelhetı, megközelítıleg Záhonyig.
A Tiszaroffi-tározó A Közép-Tisza vidéken Kisköre-Csongrág szakaszon négy tározó épül meg, melyek rendkívüli árhullámok esetén képesek 60-70 cm közötti vízszint-csökkentést biztosítani. Vízszint-csökkentı hatásuk még Szegednél is 30 cm-re tehetı. Ezen belül a tiszaroffi tározó vízszint csökkentı hatása a MÁSZ-t 1 m-el meghaladó árhullám érkezése esetén, önállóan: a vízbeeresztés szelvényében 16 cm, amely Szegednél még 7 cm marad. A tározó hatása a vízkieresztés helye felett megközelítıleg Tiszafüredig érzékelhetı. A vizsgálatok során megállapítást nyert, hogy az egyes tározók hatásai megközelítıleg összeadódnak. Vagyis ha egy árapasztó hatása önmagában az alatta lévı tározónál 30 cm, és az vizsgált szelvényben lévı tározó hatása önmagában 20 cm, akkor a két tározó együttes hatása alig kevesebb mint 50 cm lesz. A Tiszaroffi tározó a Tisza bal partján Tiszaroff, Tiszagyenda és Tiszabı települések között helyezkedik el. A tározó fontosabb mőszaki paraméterei a mellékelt ábráról leolvashatóak. A tározó töltése a Tisza folyó meglévı töltéséhez csatlakozik, melynek védképessége nem megfelelı, ezért fejlesztésére van szükség. Az új töltés hossza 14.222 m füvesített földmő, koronaszélessége 5,0 m, két oldalon 1:3 rézsőhajlással. A töltésépítéshez elızetes számítások alapján 1400 em3 kötött agyagra volt szükség. A töltés magassága a tározási szint (89,74 mBf) fölött 1,2 m-es biztonsággal, 90,94 mBf szinten került kialakításra. A töltéskoronán teljes hosszban 3 m szélességő, aszfaltozott kerékpárút létesült. A tározótöltést három, méreteit tekintve jelentısebb mőtárgy keresztezi, melyek szerepe csapadék,- és belvíz átemelés, bevezetés. Az S1-es mőtárgy a Gói-tói 1-1 csatorna végén helyezkedik el szerepe belvízelvezetés, illetve tárózás esetén annak a tározótérbe való átemelése. Az árvízi tározó töltését keresztezı mőtárgyat egyetlen 1,40x1,40 m bélmérető, 61,0 m hosszú vasbeton áteresz alkotja, amelyet két függıleges, monolit vasbeton akna szakít meg. Az áteresz maximális vízszállítási kapacitása 300 l/s, melyet az ideiglenes betonplatóra helyezhetı 3 db robbanómotoros szivattyú biztosít. A második (Z1) mőtárgy kiépítés szempontjából azonos az elıbbivel, az áteresz hossza 51,5 m, rendeltetése szintén a belvízelvezetés. A tározó építése a területen lévı belvízelvezetı rendszer kialakítását, funkcióját nem befolyásolja, a csatornák és töltések keresztezési pontjaiban megfelelı elzáró-átemelı mőtárgyak létesültek. A tározótéren belül a közlekedési utak jó karban helyezésére került sor, illetve a feltöltés esetére a tározó térben rekedt vadállomány menekülési útvonalának biztosítása érdekében történtek bizonyos földmunkák. Nyílván az árvíztározó leglátványosabb létesítményei a két (északi és déli) vízbeeresztı és leeresztı mőtárgy. Mindkét mőtárgy a tározó mőszaki átadás-átvételi eljárásának idıpontjában építés alatt volt, az
3
északi az alapozási fázisban a déli mőtárgyat elırehaladottabb, igen látványos építési fázisban találtuk. A VTT tározó rendszerben azonos kiépítettségő töltı-ürítı mőtárgyak kerülnek kialakításra, melyek vízszállításának megállapítására a VITUKI Hidraulikai Intézete kisminta vizsgálatokat (1:30 méretarányú modellen) végzett. Az északi mőtárgy a Tisza bal part 123+700tkm, az déli mőtárgy a 115+545 tkm-ben létesül. A mőtárgy 3 db 8 m széles nyílással épül 86,80 mBf küszöbszinttel. A mőtárgyak szabad nyílásait 3 db kiemelhetı szegmens zárja le. A fıelzáró szegmenseket üzemszerően elektromechanikus mozgató berendezések mozgatják. A mőtárgyhoz mindkét oldalon íves szárnyfalak csatlakoznak, melyek kedvezı vízáramlási feltételeket biztosítanak. A mőtárgy mindkét oldalán energiatörı medencék csatlakoznak. Mind a Tisza mind a tározó felıli oldalon a „legyezıszerő” alaprajzú vb. mőtárgy energiacsillapítását a négy sorban kialakított változó magasságú vb. falak biztosítják. A tározó összeköttetését a Tisza folyóval, vízbeeresztı és leeresztı csatorna biztosítja. Üres tározótér esetén MÁSZ +1,0 m-en (91,02 mBf) a mőtárgy vízszállítása 301 m3/s. A tározó területe a Gói-tói csatornák mentén egy alacsonyabb terepszintő (84-85,5 mBf) részbıl és észak, illetve kelet felé egy magasabb terepszintő részbıl (86-87 mBf) áll. Maximális kapacitású vízbeeresztés esetén a víz 12-24 óra alatt elönti a teljes alsó részt, de a felsı részre csak 72-96 óra után lép ki. A tározó leürítése, teljes feltöltés esetén, mintegy 20 napot vesz igénybe, de teljes mértékben nem üríthetı le (Góitói holtág). A teljes leürítéshez a Gói-szivattyúállásnál át kell emelni a vizet az összekötı csatornába.
A Bivaly-tói töltésáthelyezés Az egész Tisza folyó vízgyőjtı területére kiterjedı vizsgálatok arra engedtek következtetni, hogy az utóbbi években sorozatosan bekövetkezett árhullámok okai a hidro-meteorológiai tényezık kedvezıtlen egybeesése mellett – döntıen a meder (fımeder + hullámtér) vízszállító képességének csökkenésével és a vízgyőjtın bekövetkezett változásokkal magyarázható. A hidro-meteorológiai jelenségek kedvezıtlen alakulása a Tisza árhullámainak és a mellékfolyók árhullámainak idıbeli egybeesése alapvetıen meghatározta a tetızı vízszintek értékét. A kérdéses Szolnok és környezı területek árvízi biztonsága szempontjából meghatározó a Szolnoki Szent István híd – Martfő közötti Tisza szakasz. Ezen folyószakaszon a tószegi kanyar-pár, a Tiszavárkony és Vezseny között jelentısen beszőkülı hullámtér és a vezsenyi kanyar egymást követı láncolata hidraulikailag rendkívül kedvezıtlen hatású. Ennek kiküszöbölésére készült el Rákóczifalva és Rákóczújfalu közigazgatási területén a Tisza folyó bal partján a töltésáthelyezés (fehér vonal). Az áthelyezés elsısorban a nagyvízi áramlási viszonyok javítása érdekében történt. A bal
4
parti fıvédvonal kijjebb helyezésével, vagyis a mentett oldal lemetszésével 6500 m új töltésszakasz épült, amely alulról a meglévı töltés 62+300 tkm, felülrıl pedig a 71+616 tkm szelvényhez csatlakozik. Ezzel egy idıben az eredeti töltés, a lefolyás szempontjából érzékeny sáv szélességében terv szerint el bontásra kerül szabad utat engedve a víznek a nagyvízi mederben, vagyis a hullámtéren. A felsı végén kb. 3800 m töltés elbontását, míg az alsó végén ez kb. 1600 m töltésbontást jelent. Ez utóbbi bontására mindezidáig nem került sor, tekintettel arra, hogy az eddigi tapasztalatok újabb modellezést tesznek szükségessé. A tervezett töltés építéshez 950.000 m3földanyag beszállítására volt szükség, mely részben anyagnyerı helyrıl, részben töltésbontásból származott. A töltés humusznélküli koronaszintje a MÁSZ fölötti 1 m, vagyis 88,74 – 89,05 mBf között húzódik. A töltés korona szélessége 5,0 m, rézsőhajlása 1:4 a vízoldalon és 1:3,5-ös a mentett oldalon.
Régészeti feltárások Az újkori nagyarányú építkezéseket kísérı régészeti feltárások a munkálatok egyik színfoltja. Így volt ez a Tiszaroffi tározó és a Bivalytói töltésáthelyezés esetében is. A Tiszaroffi tározó esetében az egyik gazdag lelıhely további feltárása és megırzés céljából a tervmódosítással a tervezett töltés nyomvonalának módosítására is sor került. A feltárásokról a Magyar Nemzeti Múzeum és Szolnok, Damjanich János Múzeum munkatársai által készített rövid összefoglalóból – a teljesség igénye nélkül - adunk ízelítıt. A két múzeum dolgozói a roffi tározó töltés nyomvonalán 17 lelıhelyen végeztek megelızı régészeti feltárást. A feltárások során a folyó kanyargós partján több ezer éves, népvándorlás kori gepida, szarmata, avar települések kerültek napvilágra. Az egyik kiemelkedı lelet Tiszagyenda határában került elı, egy avar szolgálatban álló gepida nemzetségfı sírja. Az egyik holtág medrében fekvı sír, a harcos kétélő kardját, ezüstberakatós veretekkel díszített övét, aranyozott bronzszegecsekkel díszített pajzsát, nagymérető bronz ivóedényét és vaslándzsáját rejtette magában. Érdekesség, hogy az elhunytat a feje mellé tett Mauricius bizánci császár aranysolidusával indították a túlvilági életre. A sírtól ötlépésnyire megtalálták a nemzetségfı veretekkel díszített felszerszámozott áldozati
lovát és kutyáját. Nıi temetkezések is feltárásra kerültek. Az egymásra rakodott idıszakok egyik házának lakói nyugodhattak abban a két bolygatatlan sírban, amelyekbıl elıkerült egy igen jó állapotban lévı ezüsthuzalból font karkötı, bronzból készített, plasztikus gomb, és vésett madáralakos győrő, illetve ezüstfóliával díszített gyöngysor. A Tisza-parti településünk több ezer éves folytonosságának egyik legszebb bizonyítékát egy árpád-kori földbe mélyített ház padlója alatt találták meg. A tapasztott agyagpadló egyik pontján, amelyet egykori tulajdonosa is naponta takarított, egy sima csont villant meg. Kiderült, hogy emberi koponyacsontról van szó. Az agyagpadló alatt egy 2500 éves, középsı bronzkori temetkezés három sírjának egyike lapult látványosan szép edénymellékletek kel és bronz hajkarikával. (Dr. Kocsis László, MNM) A Bivaly-tói töltésáthelyezés mentén végzett feltárások során
5
napvilágot látott a java rézkori, 5000 éves bodrogkeresztúri kultúra temetıje. A Kárpátmedence egyik leggazdagabb korabeli temetıjét ujjongva fogadta a régészvilág. A férfisírokon talált, nagyszerően megmunkált, pattintott kovakések, réztırök, a hatalmi jelvényként a halott mellé helyezett rézcsákányok, páros arany nıi ékszerek, rézkarperecek immár nemzeti kincsünk legbecsesebb darabjai közé tartoznak.
A síronként feltárt 3-4 agyagedény mind formavilág, mind dísztechnikáját tekintve a több mint 5000 évvel ezelıtt itt élt „fazekasmesterek” mővészi igényességérıl tanúskodnak. A mellékelt képek a Rákóczifalvi rézkori temetı feltárása során készültek. (Csányi Marietta – Tárnoki Judit Szolnok, Damjanich János Múzeum)
6
