9. évfolyam 6. szám
VÍZMINŐSÉGI TÁJÉKOZTATÓ 2002.december
A Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség belső információs kiadványa
Szolnok város minden időkben szorosan kötődött a Tisza folyóhoz. A település itteni kialakulását és fennmaradását egyértelműen a Tisza-Zagyva torkolat nyújtotta védelemnek köszönheti. Az itt épített Szolnoki várnak a török időkben is meghatározó szerepe volt. Szolnok az Alföld földrajzi adottságaiból eredően a vízi és szárazföldi utak kereszteződésében volt, mely meghatározta korai és erőteljes fejlődését. A várost körülölelő vízfolyásoktól a településnek és környezetének jó és rossz sorsa függött, melynek jelentősebb momentumai történelmet írtak.
Tisza-Zagyva torkolat Szolnok a Zagyva és a Tisza találkozásának köszönheti létrejöttét. A két folyó jobb parti szögeletében ugyanis vízmentes magaslat alakult ki. Habár a város több ezer éves múltra tekint vissza, a legrégibb írásos emlék 1075-ből, I. Géza királytól származik. Ebben Zounokként tesznek róla említést. A város fejlődésében fontos szerepet játszott a szárazföld és a vízi utak kereszteződése, mert megteremtette az árucsere, a piacok és a vásárok feltételeit. A kereskedelem –elsősorban az erdélyi sószállítás- szempontjából nevezetes, úgynevezett sóút áthaladt Szolnokon. A szolnoki átkelőhely birtoklása ezért minden korban fontos volt a hatalom számára. Hogy a város milyen jelentőséggel bírt az évezred közepén mi sem bizonyítja jobban mint az a tény, hogy az eddig ismert Szolnok városát ábrázoló rajzok, metszetek száma megközelíti a 40-et, mellyel kevés nagy európai város büszkélkedhet. A XVI. század közepéig a város környékének vízrajzi helyzete keveset változott. A török általi fenyegetettség miatt azonban 1550-ben a ZagyvaA S ZÁ M T ART AL M Á B Ó L torkolat sok ezer éves nyugalmának vége szakadt. A várat vizesárokkal kívánták védeni, ezért a torkolatot Tisza-Zagyva torkolat áthelyezték, és háromágúvá tették. A mocsaras árterek Képzeletbeli utazás a 19. század közepén lecsapolásán és kisebb kanyarátvágásokon kívül a XIX. A szabályozás századig mai értelemben vett szabályozást nem Szolnok vízellátása az idők során végeztek. A Zagyva és a Tisza folyó szabályozását egy A szolnoki Tisza-híd időben, 1859-ben kezdték meg. (1)
A Tisza folyó vízminőség-változása Csatornázás
1
Képzeletbeli utazás a 19. század közepén
Ha a múltszázad közepére datálható képzeletbeli utazást teszünk a Pannon tenger ezen itt felejtett
mocsárvilágában, elég elődeink korabeli feljegyzéseit összerakni és máris kialakul a kép:
„… az egész Alföld egy nagy tenger volt, s mi […] fél napon át csak arra hajtottunk, ahol a fűszál kiáll a vízből. Éjjel fagyott és nappal olvadt, úgy, hogy az ember attól tartott, hogy a vízzel borított utakon az árokba bedől1. Ezen az egész területen az utas, egy sivatag közepén érzi magát, ahol nem talál semmiféle állandó jellegű utat, ahol a főbb városok irányában szerteszórt lakóházak igen nagy távolságban vannak egymástól2. […] Az utas belefáradva az egyhangú képbe örömmel látja megérkezni az éjszakát. […] Akkor minden megelevenedni látszik, a csendet vízi madarak kiabálása szakítja meg, s a sok tűz, melyet a sivatagon élő éjjelező pásztorok és fuvarosok gyújtanak, felvidítja a vidéket és meggyőzi az embert, hogy a puszta közepén nincs egyedül. Hasig érő volt a pocsolya és a színén vékony jégréteg. Amikor a ló lábát rátette, nem szakadt be, de amikor a súlyával ránehezedett, egyszerre beszakadt, s a jégdarabok úgy összevagdalták a lábát, hogy a szegély pára reszketett, mint a nyárfalevél. Valahogy mégis csak beértünk (Szolnokra) és átüzentünk a vármegye házához előfogatért. Hallottuk, mikor a hajdú kérdi a másikat: Ma akarnak elmenni azok az urak? Ma – mondja ez. No, innen a nagy Szentháromság se viszi ki őket. A hajdú a fagyos sár ellenére is megrendelte az előfogatot1. Szolnokra érkezve elmerengtem a Tisza láttán. Ez egy igazi magyar folyó, nemcsak eredése és folyása, de magyaros karaktere miatt is. Normális állapotban csendes és egyenletes folyású, de vihar idején éppen úgy, mint mikor az elbújó nap megolvasztja a szélesen elterülő síkságot beborító téli álmát alvó hópaplant vadul kicsap medréből. Az erős folyású víz áradása termékenyítően hat a még fel nem tört, kincsekben gazdag földekre3.…..¼ 6-kor indultunk tovább egy hosszú fahídon át, amely mellett egy újat is építettek a Tisza fölötti töltésre. Ezt a töltést mocsarak szabdalják fel, s hidak kapcsolják össze. A gát mindkét oldalán vízzel telt mélyedések sorakoznak, mivel a Tisza a minap kiöntött. A sóraktárak, mészvakolatát is leáztatta a víz. A Tisza árjának ereje hatalmas. A bal parti út az áradás ellenére is járható volt, s a töltésen való utazás még egy teljes negyedóráig tartott. Szolnoktól még legalább hatvan mérföldet kellett megtennünk Pestig. Az Abonyig tartó szakasznak az a híre, hogy ennél rosszabb már nincs is Magyarországon, s ha valaki ismeri az itteni utakat úgy általában, ezt hallva tisztában van vele, hogy minden oka megvan az ijedtségre4 ”. Ez a szabályozás előtti időszakot megelevenítő kép, nem túl barátságos. Ennek ellenére a folyó mentén lakó ember elválaszthatatlan volt a Tiszától. Szükség esetén védelmet biztosított, bőségesen ellátta élelemmel. A Tisza mentén és
A szabályozás A Tisza-völgy első ismertebb árvízi periódusa 1750 körüli években volt, melynek hatására kisebb töltés-szakaszok építésére (pl. Mirhó-gát, mely az egész Nagykunságot védte az elöntéstől) került sor. Később egy ismételten előforduló árhullám-sorozat (1770-80) hatására az ármentesítési és folyószabályozási törekvések ismét fellendültek. A későbbi árhullámok a tényleges gátépítést mindjobban előtérbe helyezték, mígnem 1833-ban elkezdődtek a rendszeres szabályozást előkészítő felmérési munkálatok. Az 1855-ös árvíz tekinthető utolsó szabályozás előtti árvíznek, amikor a töltések
annak árterületén lakni egy életforma volt, melyet vállalni kellett. (pa) 1 2 3 4
Barabás Miklós 1834.
Francios Suplice 19. század közepe Kitaibel Pál botanikus 1797. Pulszki Teréz 1849.
árvíz tározótér csökkentő hatása még nem érvényesült. Az 1838-as katasztrofális árvizek hatására meghozott „A Duna és egyéb folyók szabályozásáról ” szóló törvény alapján került sor a Tisza szabályozására. Vásárhelyi Pál elképzelései alapján, a munkálatok 1845 nyarának végén kezdődtek el az ünnepélyes tiszadobi kapavágással. Hosszú időbe telt azonban, amíg a több mint száz
2
átvágás elkészülte után a nem egészen kétharmadára csökkent, gátak közé szorított Tisza-meder megfelelően kifejlődött, s a folyó elfogadta új mederviszonyait. Ahány átvágásra került sor annyi holtág keletkezett. A 101 átvágásból a 66-83. számú átmetszések estek a Közép-Tisza vidékre. Az 1846-1866 közötti időszakban 18 holtág valósult meg, nem került sor a 79. és a 82. számú átvágásokra, a többi kisebb módosításokkal a Vásárhelyi Pál tervei szerint létesült. Így jött létre az Alcsi Holt-Tisza is 1857-ben a 77/II. számú Szapáry-féle átmetszéssel. Az átvágások után elkezdett töltésépítések hosszú és megpróbáltatásokkal tele időszak volt. A Közép-Tisza vidéki Tisza szakasz rendkívüli kanyargossága miatt egymást váltották a kanyarulatok ívét követő hullámtéri kiszélesedések és a szűkületek. Ez utóbbit a közúti és vasúti hidak száma is növelte, mint a Heves-Szolnok-Jászvidéki Tiszaszabályozási Társulat töltésének legvégén épült szolnoki vasúti híd 380 m-es nyílása. Az 1870-es évek derekán kezdődő, csaknem két évtizedes árvizes periódus aggasztó helyzetbe juttatta a társulatokat, „mert nemcsak biztosítottnak vélt sok területet öntött el, hanem az eddig sok költséggel felemelt védgátak általában mind annyira megrongáltattak, hogy ezek nagy része a legcsekélyebb fokú áradásoknak ellenállni nem képes. Százezrek birtoka és élete is veszélyeztetve van..”- állapította meg a Tiszavölgyi Társulat 1877-ben kelt jelentése. A szabályozási munkálatok két részből tevődtek
össze: a mederszabályozásból, amely elsősorban a vízfolyás hosszának megrövidítését jelentette, mely a Közép-Tisza vidéken az átlagosnál is nagyobb volt (42%-os), illetve a töltés építést, amely a folyó ősi árterületének csaknem 90 %-át rekesztette ki az árvíztározásból, és alig több mint 10%-át hagyta meg hullámtérnek. Ez teljesen felborította a folyó életének ősi természetes egyensúlyát és megzavarta, az árvizek levonulását. Az új körülmények rendkívül kedvezőtlen találkozásának következménye lett az addig ismeretlen méretű árhullámok, rendkívüli árvizek okozta károk. Még évtizedekre volt szükség amíg körvonalazódtak a jelenlegi védvonalak, és azok biztonságos védelmet jelentettek. A szabályozási munkák a magyar Alföld képét visszavonhatatlanul megváltoztatták. A hajdani vízivilágból élő, kenyerüket vesztett emberek nagy része beállt kubikusnak, s munkájuk nyomán a Tisza völgyében csaknem 40.000 km2–nyi árterület mentesült az árvizek elöntésétől. Az árvízvédelmi töltések megépítése azonban új, korábban nem ismert sajátos feladatot is hozott magával. Az ártereken összegyűlt felszíni vizek a gátak által elzárva nem tudtak közvetlenül a befogadóba ömleni. Szükségessé váltak a lecsapolások és belvízrendezések….(pa)
Szolnok vízellátása az idők során Régebben hagyományosan a Tisza-menti települések lakossága a talajvízre telepített ásott kutakból és élő vízből elégítette ki saját és állatai vízszükségletét. Később a gyorsan elszennyeződött kutak helyett egyre több helyen részesítették előnybe a bővizű felszíni vízfolyások vizét. A nagyobb városok iparosodása során már a felszíni vizek egyes szakaszainak vízminősége sem elégítette ki a közegészségügyi elvárásokat. Így például a Zagyva vizének minősége ellen már az 1890-es évek végén, a cukorgyári szennyvizek miatt kifogás merült fel. Ezért Szolnok város ivóvíz ellátására a torkolat feletti szennyezés-mentes szakasz bizonyult kielégítőnek. Ugyanerre az időszakra tehető a mélyfúrású kutak létesítése, melyek az Alföldön Zsigmondy Vilmos és Béla nevéhez fűződik. Szolnok első ártéri kútja 1883-ban létesült a Kossuth téren 282 m mélységgel, mely 200 m3/nap vízmennyiséget biztosított. A következő évben ez kiegészül egy korántsem ilyen sikeres 432 m mélységű kúttal az Eötvös téren, melynek egyre csökkenő vízhozama napi 50 m3 volt. A 20-25 ezer lakosú fejlődő városnak a
3
két kút révén rendelkezésre álló vízmennyisége igen kevésnek bizonyult, így továbbra is a szükséglet nagyobb részt az ásott kutak és a folyó vize biztosította. A kitörést az 1909-1910-ben elkészített vízmű jelentette, mely a Zagyva torkolat fölött a jobb parton került kialakításra. A 100 l/fő fajlagos fogyasztás és távlati 37000 lakosra méretezett vízmű első lépcsőben 2400 m3/napi termeléssel épült ki (1910). A víztisztító berendezés négy, egyenként 600 m3 -es ülepítő medencéből és lassú szűrőből állt. A nyersvizet timsó oldat hozzáadásával ülepítették, majd derítés és szűrés után került a gyűjtőmedence után a hálózatba, illetve a víztoronyba. A körülményeknek megfelelő vízminőségre való tekintettel a vízművet a felszíni vízkivétel és mesterséges szűrésre alapított vízkivételek legsikeresebb hazai példájaként tartják nyilván. A vízművel egyidőben épült a rendszer (28,5 km vízvezeték) egyetlen víztornya az Eötvös (valamikor Vásártér) téren. A vízmű kapacitás bővítése 3600 m3/napra 1913-ban került sor, majd 1938ban újabb két egységgel 4800 m3/napra növelték. Többszöri bővítési után a helyszűke miatt gyorsszűrőkre való átállás után 1973-1979 között az immár szennyezettebb Tisza víz tisztítása korszerűbb vízmű létesítését tette szükségessé, melynek tervezett kapacitása 40.000 m3/nap volt. A vízmű napjainkig több átépítésen ment át, a technológia kibővült egy ózonozóval, aktív szénszűrővel, egy 5000 m3 térszint feletti tárolóval. Nem régiben a felszíni vízkivétel tartalék vízbázisának (Alcsi Holt-Tisza) vízkivételi lehetősége is megvalósult. A vízmű technológiai folyamatábrája napjainkban az alábbi:
Szolnok Tisza-híd Szolnok város jelentőségét a történelem során a szárazföldi és vízi kereskedelmi utak itteni
találkozásának köszönhette, illetve az oly sokszor újjáépített Tisza-hídnak, melyet sokáig az egyetlen biztonságos Tiszai átkelésként tartottak számon. De nézzük a híd 440 éves kálváriáját:
4
A szolnoki átkelőhely már 1211-es okmányokban (I. András idején) megjelenik, majd megtudjuk, hogy Mátyás királyunk 1461ben Erdélybe utazván szintén Szolnoknál kelt át a Tiszán. A Szolnoki vár 1552-es török elfoglalása utáni időszakban végvárként kiemelkedő szerepet kap. 1562-ben a török itt építi fel az ország első állandó Tisza hídját. A tölgyfa cölöpökön álló híd egy 1617-es ábrázolás alapján L alakú volt, átívelte a Tiszát és a Zagyva medrén is átvezetett. A híd az 1685ös török uralom alóli felszabadító csata áldozatául esik, mivel a visszavonuló csapatok felgyújtották azt. A várost birtokló Magyar Kamara 1689-ben intézkedik a híd újjáépítéséről és 1692-ben elkészül az új fahíd. A Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc Szolnokot is érinti. Feltehetően 1705-ben a híd ismét megsemmisül. A híd újjáépítésére a szabadságharc után kerül sor és Billker Ferenc báró nevéhez fűződik, aki a meder-hídon kívül a Szanda felé vezető úton három mocsári hidat is emel (1715-1716). A török kiűzése után újraindul a kősóbuckák szállítása vízi és szárazföldi úton. Szolnok fele halad a Mármarosból induló és Szoboszló-FegyvernekSzolnok-Pest között kialakult „sóút”. Ezzel egyidőben 1721 őszén a Tisza szolnoki hídját is újraépítik, mely 1739-ben tűzvészben megsemmisül. A Kincstár 1740-1742 között a hidat újra építette. Ezt a hidat 1817-1818 között ismét újraépítik, de 1844-ben egy jeges ár elsodorja. A fenyőfa cölöpökre épített új híd 1845. december 10-én készül el. A 48-as szabadságharc idején Percel Mór csapatai a túlerőben lévő osztrák csapatok előtt felégetik a Tisza hidat. Az 1851-
52 között épített utolsó fahidat 1909. március 15-én a Tiszán levonuló hatalmas jégár elsodorta. A következő híd, melyet 1911. június 24-én adtak át betonfödémekre, vasszerkezettel épült. A gőzhajók közlekedése miatt magasra emelt híd az akkori Ferencz József hídhoz hasonlított. Ez a híd sem volt hosszú életű 1919. július 27-én a Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg csapatai aláaknázták és egy becsapódó ágyúlövedék hatására a híd felső szerkezete felrobbant. A roncsokat 1923-26 között emelték ki és ebből állították helyre korábbi állapotában a hidat. A tragédia 1944. októberében ismét bekövetkezett. Ekkor a híd helyreállíthatatlanul megsérült. A helyreállítás egy érdekessége, hogy a pillérek közti távolsága megegyezett a Budapesti Kossuth-híd három középső nyílásával, és így a szolnoki híd helyreállítása ezen tervek felhasználásával történt. Az 1945. szeptember 10-én elkezdett építési munkálatok 1946. május 19-én fejeződtek be. A híd 15 év múltán 1950-ban elégtelennek bizonyult a forgalom lebonyolításához, ezért ismét át kellett építeni. A mederhíd építésével egy időben a Szanda felé vezető úton átalakításra került a 17 nyílású ártéri híd is. A hídavatás -ra 1960. június 30án került sor.
A Tisza folyó vízminőség változása A Hidrológiai Közlöny 1965. 1. számában, több mint 300 vizsgálati eredményre alapozott „Felszíni vizeink vízminősége” című cikkben közzétett Tisza folyó több szelvényére vonatkozó vizsgálati eredmények lehetővé teszik némi visszatekintést a Tisza vízminőségére vonatkozóan. Tudjuk, hogy ekkor Szolnok városnak 48-49 ezer lakosa volt, a lakosság vízellátottsága 50 %-os, a szolgáltatott vízmennyiség 10-12 em3/nap, melyből 2,4 em3/nap ipari felhasználás, a különbözet kommunális célú felhasználás volt. Az saját vízműből vételezett ipari vízfelhasználás 57-60 em3/nap. A város nem rendelkezett szennyvíztisztító teleppel, csak egy kisebb településrészén keletkező szennyvíz került mechanikai úton megtisztításra. Önálló vízművel rendelkezett a MÁV Járműjavító üzem, a Cukorgyár, a Tiszamenti Vegyiművek és a Papírgyár is. Az üzemek jellemzően tisztítatlanul vezették vizeiket a Tisza folyóba. A Tisza Szolnoki feletti szakasza még megőrzi jó minőségét, ezért a város kőművesített vízellátása céljából létesített vízkivételi mű ide települt és itt fejlődött ki a ma is működő
5
felszíni vízkivétel. A közel negyven év távlatát átfogó vizsgálati eredményeket az alábbi táblázatban összesítettük: MintaSzelvény Oxigén BOI 5 Oxigén Ammónia Összes old. pH Coliform vétel éve fogyaszt. mg/l tel. % mg/l a. mg/l szám i/ml 1965 1965 1965 1965 1965 1984 2002
Tiszabő Tisza Zagyva f. Tisza Zagyva a. Szolnok alatt Csongrád Tiszaug Tiszaug Ivóvíz szabvány
2,2 4,2 3,9 4,1 3,8 76 16 70
2,0 2,4 2,8 3,6 1,5 5,7 2,0 <7
98 93 88 89 84, 82,4 89,2 >50
0,06 0,14 0,15 0,24 0,08 1,19 0,1 1,5
279 240 248 296 215 296 215 -
7,6 7,65 7,78 7,65 7,67 7,67 8,05 5,5-9,0
2,0 11,0 32,0 35 6,1 18,5 500
A táblázat adatai 1965-ben a teljes hossz-szelvényben egy igen kedvező vízminőséget tükröznek. A vízfolyás szerves anyaggal történt szennyezése rendkívül alacsony, a kémiai- és a biokémiai oxigénigény értékek között gyakorlatilag nincs különbség. A coliformszám alapján a Zagyva beömlése alatti szelvényben a kommunális szennyvízzel történő szennyezés már tapasztalható, de a vízminőség még mindig természetközelinek mondható. Az 1984-es adatok alapján, -mely a Tisza folyó szennyezettségének csúcs-évét jelentette- megállapítható, hogy ebben az időszakban a vízbázis vízminősége esetenként elérte azt a szintet mely esetben normál fizikai kezelésen túlmenően kémiai kezelésre és fertőtlenítésre is szükség van. 2002-ben a Tisza folyó vízminősége jelentős mértékben javult. A Tisza folyó Szolnok feletti szelvényében 1968-2002 közötti időszakban vett vízminták alapján a vízminőség változását az alábbi két diagrammon ábrázoltuk: Az oxigénháztartás mutatóinak változása a Tisza folyó Szolnok feletti szelvényében
Oxigén telítettség
02 20
00
98 19
20
96
94 19
19
92
90 19
19
88
86 19
19
84
82 19
19
80
78 19
19
74
0
76
0,2
19
0,4
19
02
00
20
20
96
98
19
94
19
19
90
19
92
88
19
19
84
86
19
82
19
19
78
80
19
76
19
19
74
72 19
19
68
70
19
19
KOI
0,6
70
0
0
0,8
1,19 1,11 1,07 1,07 0,98 0,941 0,89 0,86 0,85 0,82 0,82 0,77 0,72 0,69 0,71 0,64 0,59 0,51 0,43 0,43 0,40,34 0,21 0,17 0,15 0,15 0,12 0,1 0,08 72
20
1
68
40
1,2
19
60
1,4
19
80
NH4 mg/l
mg/l
100 mg/l és %
BOI5
6 5,7 5,4 5,6 5 4,8 4,7 4,5 4,9 4,74,8 4,54,34,5 4,2 4,24,3 4,4 80 4,2 4,4 4 76 3,7 723,7 3,6 70 72 3,1 3 ,1 3 60 33 58 50 50505351 2,52,62,72,4 2,5 2,2 2 44 2,12 22 4044 384236 40 3738 33 30 3031 26 23 19 27 221 18 16
120
A Tisza folyó Szolnok feletti szelvényében mért ammónia koncentráció változása
19
KOI Ox. tel.
NH4
BOi5
Csatornázás A városi szennyvíz csatornahálózat kiépítésének kezdeti lépései ugyancsak a 1800-as évek második felére tehetőek. A megnövekedett vízfelhasználás, a nyílt árkokba való szennyvízelvezetés, illetve annak nagymértékű szikkasztása a város területén használhatatlanná tették az ásott kutak vizét, illetve közegészségügyi szempontból is nyilvánvalóvá vált, hogy egyes fertőző betegségek (tífusz) terjedésének az oka a szennyvíz nem megfelelő elhelyezése. Egyéb síkvidéki városokhoz hasonlóan, ahol a régi várárokból és az azt tápláló vízfolyásokból alakultak ki a főgyűjtő csatornák, Szolnokon is korán, 1880ban megkezdték a Fürdő út nyomvonalát követő Büdös-ároknak és mellékágának a befedését: csatornára való átépítését. Ezt követően megépült a megyeháza külön csatornája, majd a Szapáry úton és a Piactér egy-egy csatornája, amelyek külön-külön torkollottak a Tiszába. Ezt követően csak a vízmű kiépítése után1911-ben kezdődött ismét el a csatornázás a Konstantin és Baross utcai főgyűjtő és csatlakozó csatornákkal. Az első szennyvíztisztítással egybekapcsolt csatornaépítésre 1938-ban a Zagyva bal partján létrejött új városrész kiépítésével egyidőben került sor. A vízmű termelő kapacitásának folyamatos növelése során a csatornahálózat és szennyvíztisztító telep építése mindig előtérbe került, de a tényleges megoldás mindig elmaradt. A város csatornahálózatának fejlesztése során a szennyvíztisztító telep 1999. évi üzembe helyezéséig, a tisztítatlanul bevezetett szennyvíz mennyiség 4.995 em3 /év-re növekedett. A Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség belső információs kiadványa Szerkesztőség: Szolnok, Ságvári krt. 4. Tel.: (56) 423-422 7363 mell. Felelős szerkesztő: Petráss András Felelős kiadó: Dr. Háfra István 2002. december 13.
6
