2014 Visegrádi nyaralás (beszámoló)
Nyereményutazás „Mit adtak nekünk a rómaiak” makettépítő pályázat I. helyezés Kőhidy Márton 2014.07.17.
Beszámoló 2014. július 6-11-ig a történelmi városban, Visegrádon nyaraltunk a Késő-római Kikötőerőd Alapítvány támogatásával, mely támogatást a makettépítő pályázat első helyezéséért nyertünk el. Nyaralásunk során felkerestük a pannóniai római limes visegrádi emlékeit. Kirándulásunk bekezdéseként első állomásunk Visegrád első várának és templomának maradványai voltak, melyek a Pone Navata romjain épültek a Sibrik dombon. A Pone Navata rövid története: „A ripa (folyóparti limes) e kényes szakaszára. I. Constantinus császár építtette a soktornyos, szabálytalan háromszög alakú erődöt. A Duna fölötti 176 méter magas dombról ellenőrizni lehetett a Duna Castra ad Herculemtől a Szentendrei-szigetig tartó szakaszát. Az erőd 300 fős auxiliaris helyőrséggel rendelkezett, és a számos burgusszal, Ad Herculem és a mai Gizellamajor erődjével, a Szentendrei-sziget két erődjével, valamint a szobi és verőcei hídfőállással együtt a dunai limes legjobban megerősített részét alkotta. A római helyőrségét, valószínűleg az Auxilia Ursarensia-t a kvádok elleni háború után, még 380 előtt Ad Statuasba helyezték, csak a nagy toronyban maradhatott katonaság. Egy kisebb csoport telepedett meg az erődben, akik földbe vájt lakógödrökben éltek. Más források szerint a kvádok foglalták el. Az 5. századtól nincs nyoma lakóknak.A magyar honfoglalás után ismét használatba vették, a kijavított erődítmény lett az egyik első magyar vármegye, Visegrád vára. Ennek első írásos említése 1009-ből való. Végleges pusztulásának ideje nagy valószínűséggel a tatárjárás korához köthető.” (forrás: Wikipédia)
1
2
A Salamon toronyban megtekintettük az állandó kiállítást, ahol a római kor emlékei is gazdagon szerepelnek, immáron állandó kiállítás formájában. A 11-es úton Lepence felé haladva találhatóak egy római őrtorony eredeti falmaradványai. „Késő római kori négyzetes alaprajzú 1,05 m falvastagságú 9*9 m alapterületű őrtorony. Bejárati ajtaja a Duna felőli oldalon van. Alapfalai az 1950-es években helyreállításra kerültek. Az őrtornyot körülvevő kerítés kapuja melletti oszlopon az ásatás során talált építési tábla rekonstruált latin nyelvű felirata olvasható, sajnos már nem a legjobb minőségben, magyar fordítása: ”A mi urainknak, Valentinianusnak, Valensnek és Gratianusnak, a legnagyobb császároknak fejedelmi parancsára, valamint a kiváló férfiak közül való Equitius comesnek, a hadsereg főparancsnokának rendelkezésére Foscanus, a Marsról elnevezett I. számú legio parancsnoka a reábízott katonáival együtt a parancsot végrehajtva ezt az őrtornyot az alapjaitól az utolsó simításig felépítette Modestus és Arinthaleus jeles férfiak konzulsága idején.” Modestus és Arinthaleus a megmaradt konzullisták alapján i.e. 372-ben viselték a konzuli tisztséget, ennek alapján pedig erre az időszakra tehető az erőd épülésének kora.” (forrás: internet)
3
4
Következő állomásunk a Visegrád-Lepence római őrtorony volt, mely sajnos nem látogatható, állagmegóvását nem szépen, de feltétlenül hasznosan épített tetővel oldják meg. „371-ben, Valentinianus császár idején épült a Dunakanyar egyik jellegzetes, különösen jó állapotban fennmaradt erődítménye, egy nagyméretű:18 x 18 m-es őrtorony. Belső terében négy pillér állt, kívülről kőfal övezte. Főbejáratát épségben előkerült építési felirat és az akkor uralkodó három császárt jelképező három szoborfej díszítette. A feltárások során nyugati fele került elő, magasan álló kőfalakkal. Keleti fele felett a 11-es főút épült. Az őrtorony a Pannoniai Limes egyik fontos objektuma, és ennek részeként az előkészítés alatt álló (azóta már magas szinten és készültségi fokon létező) Világörökségi pályázat egyik eleme. Anyaga: Vakolatlan fúgázott patakkövekből rakott terméskő falazat, megőrzött lajtamészkő faragványok. Állapota: Védőtetővel ellátott rom, 1 m-nél magasabb falazatok körbekerítve. Elhelyezkedése: Pest megye északi része a Duna közelében, Visegrád-Lepence, autóparkoló” (forrás: internet)
5
6
Kirándulásunk végére a Visegrád-Gizellamajorban található római erőd és temető megtekintése maradt, mely szintén nem látogatható, de méretei és arányai mély benyomást gyakoroltak ránk. Az erőd régészeti szempontból konstrukciója folytán is jelentős érdeklődésre tarthat számot, ezért most hosszabban idézek egy, az interneten fellelhető szakirodalomból, Gróf Péter és Gróf Dániel rendkívül érdekes munkájából: „A római erődítményeknek az európai várépítészet kialakulására gyakorolt hatásáról a mai napig nincs egységes álláspont. Egyes helyeken (Köln, Sopron stb.) a középkori városszerkezet létrejöttében a még álló római városfalak meghatározó szerepet játszottak. A négytornyos, többé-kevésbé szabályos alaprajzú várak feltételezett római-bizánci alapját a Közel-Keleten találhatjuk meg, ahol az 5–8. századi arab erődítményekben éltek tovább az antik előzmények. A római építésűnek gondolt egyes építmények esetében csak a legújabb régészeti kutatások esetében mondható, hogy kimutatták ki későbbi eredetűket. A quadriburgium típusú gizellamajori erőd ennek okán és a dunakanyari limes védelmi rendszerében betöltött fontos szerepe, valamit a pannoniai viszonylatban igen jó állapotban fennmaradt falai miatt is számottevő és jelentős érdeklődésre tarthat számot. A 4. század első felének végén II. Constantius uralkodása idején épült négy saroktornyos építmény alapterülete 50x50 m-es négyzetbe foglalható. Alaprajzának szerkesztése érintőkörös módszerrel történt. A Duna menti árterületből kiemelkedő domb lábánál épült a fő égtájakhoz tájolt szabályos alaprajzú erőd 160 cm széles és 1–2,5 m magasságban megmaradt falai opus incertum technikával épültek. A főfalakhoz félnyeregtetős épületek csatlakoztak, a sarkokhoz négy, legyező alakú saroktorony kapcsolódott. Ez a toronytípus belső tipológiai fejlődés eredménye, csak a késő római időszakban fordul elő. Az erődöt É-ról a Duna, Ny-ról egy patak természetes medre, míg a D-i és K-i oldalon, a részben feltárt V alakú 6 m széles, 3 m mély védőárok (fossa) biztosította a védelmét. A falak arányrendszerét figyelembe véve a zárófalak magassága 6 m, a tornyoké pedig tetőszerkezet nélkül kb. 9 m volt. A nyugati szárny 22,5 m-es helyisége mérete, a jól kiépített padlófűtés rendszer alapján a római katonák egyszerű berendezésű legénységi szállása lehetett, ezt az itt talált 30 darab elszórt aprópénz is megerősíti. Az erőd több helyiségéből is kerültek elő kisebb-nagyobb mennyiségben növényi leletek, többségében búza, rozs, lencse és árpa szemek, továbbá 1 db szőlő mag, amely Visegrád legkorábbi szőlészeti emléke. Ez egy unikális szőlőfajta, a római mezőgazdasági szakirodalomból is ismert „apiana” szőlő magja, amely a ma is különlegességnek számító sárga muskotály fajtához hasonló. Az erőd különböző helyiségeiben nagyszámú őrlőkő, egy kőmozsár, valamint 2 sütő-főző kemence került elő. A feltárás során talált leletek (fémtárgyak, keráma-, üvegedény töredékek, viseleti díszek több száz bronz pénz) a mindennapi élete megismertetésében igen hasznos tartozékai. Az északnyugati saroktoronyban, tártuk fel az erőd talán legérdekesebb építményét padlófűtéses (hypocaustum) fürdőt. A megmaradt rendszer fő részei a padlót tartó téglaoszlopok, az ólomcsöves vízvezetékkel ellátott két terrazzo burkolatú fürdőkád, valamint a falak mentén körben, 70 cm magasságig épen maradt egymásra rakott, üreges téglák (tubuli). A fürdőt kőalapozású, fából épült fűtőházból (praefurnium) fűtötték, amelyet kívülről építettek a torony falához. Felmerül a kérdés, hogy ennyire nem tartottak ellenséges támadástól vagy ostrom idején nem használták a létesítményt? A torony északi felében, a fürdő előterében levő terem is padlófűtéses volt. A maradványok alapján rekonstruálni lehetett a hypocaustum padlójának építési elvét. E szerint minden négy kb. 70 cm magas, téglából felfalazott tartóoszlopra egy nagy négyzetes téglalap került. Ezt habarcsos-terrazzós réteggel lefedték, majd még egy sor, hasonló, nagyméretű téglával lezárták. Erre került az 7
újabb lesimított terrazzo padló, ezáltal kettős szigetelés alakult ki, amely túlmelegedés ellen védett. A gizellamajori erődben ostrom, ill. veszély esetén 150–200 katona szolgálhatott. Családtagjaik és a környék polgári lakossága az erőd környékén kisebb lélekszámú településen élt, csak ellenséges támadás esetén húzódtak be az erődbe. A katonákat és a település lakóit az erőd mellett feltárt temetőben helyezték örök nyugalomra. A 226 feltárt sírból – két kőből falazott sírkamra, tégla- és kősírok, valamint egyszerű földbe ásott sírok – viseleti díszek, üvegpalackok és poharak, agyagedények és érmek kerültek elő. Az erőd stratégiai helyzetének megértéséhez érdemes lesétálni a Duna partra. A római hírközlés szempontjából hátrányt jelentett, hogy Pilismarótról (Ad Herculem) a folyó kanyarulata és a hegyek miatt nem látható a visegrádi szakasz. A Sibrik-dombról sem figyelhették meg a Gizellamajortól Esztergom felé eső erődítményeket. Gizellamajor az a hely, ahonnét jól belátható a Pilismarót– kishegyi erődtől a Visegrád–Sibrik-dombi táborig terjedő partszakasz, innét lehetett füst- és fényjelzéseket továbbítani mindkét irányba. Az erőd utolsó felújítása I. Valentinianus uralkodása alatt (364–375) történt, az 5. század első évtizedeire elvesztette katonai jelentőségét. A hun korban szórványosan itt tartózkodó népesség leletanyagából (ezüst, ún. nomád tükör töredéke, nyílhegyek stb.) kiemelkedik az az arany ékköves berakású gyűrűfej, amely rangos személy tulajdona lehetett. Az építményt a 6. századtól igen sokáig, egészen a 20. századig nem használták.” (forrás: internet)
8
A kirándulás segített még inkább elképzelni, hogy milyen lehetett az élet a hajdani Ripa Pannonica területén és még kellemesebbé tette nyaralásunkat.
Kőhidy Márton
Dunakeszi, 2014-07-17
9
