Világméretû vásárlóerôparitás-számítás

Mûhely

Györffy Balázs, a KSH vezető főtanácsadója E-mail: [email protected]

Világméretû vásárlóerôparitás-számítás

Mostanában adta közre a Világbank a Nemzetközi Összehasonlítási Program (International Comparison Program – ICP) 2005. évi fordulójának eredményeit. A program jelentőségét érzékelteti egyrészt, hogy ilyen méretű nemzetközi együttműködésre még nem volt példa a nemzetközi összehasonlítási programok történetében (valószínűleg más statisztikai együttműködéseket tekintve sem), másrészt az ezt megelőző utolsó hivatalosan elismert fordulóra még 1985-ben került sor. Mielőtt a program bemutatására térnénk, tegyünk egy rövid kitérőt az egyes fogalmak meghatározására. Nemzetközi Összehasonlítási Programnak azt a statisztikai együttműködést nevezzük, amely a bruttó hazai termék felhasználási összetevőire jellemző reprezentáns termékek és szolgáltatások ármegfigyeléséből kiindulva különböző szintű vásárlóerő-paritások számítását tűzi ki célul. Az árak megfigyelésére a programban részt vevő országokban kerül sor, egyeztetett módszertan és egységesített termék- és szolgáltatási kosár alapján. A vásárlóerő-paritás területi árindexet jelent, amellyel a nemzeti valutákban kifejezett bruttó hazai terméket, vagy annak belső felhasználási aggregátumait deflálva azonos árszínvonalon mért, és azonos valutában kifejezett volumeneket kapunk az egyes országok között végzett összehasonlítás számára. A vásárlóerő-paritást a legegyszerűbb formában egyetlen termék vagy szolgáltatás országonként megfigyelt áraiból kiindulva lehet értelmezni. Ebben az esetben a vásárlóerő-paritás az országok adott termékre vagy szolgáltatásra jellemző, nemzeti valutában kifejezett árainak egymáshoz való arányát fejezi ki. A statisztikai munka céljaira nem termékenkénti, hanem termékcsoportszintű vásárlóerő-paritást alkalmazunk. A termékek és szolgáltatások sokaságán belül az azonos vagy hasonló rendeltetés szempontja alapján képezzük a csoportokat. Vásárlóerőparitás-számítás, a jelenleg is alkalmazott elvek alapján, az 1950-es évek közepe óta létezik. Az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezete (az Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 1. szám

84

Györffy Balázs

OECD elődje) 1954-ben készített a szervezethez tartozó néhány országra kísérleti számításokat vásárlóerő-paritásokra. Az 1960-as években a vásárlóerőparitás-számítás az ENSZ hivatalos programjává vált. Ekkor kapta az együttműködés a Nemzetközi Összehasonlítási Program elnevezést. Az ENSZ által koordinált felvételek 1985-ig rendszeres időközönként ismétlődtek. Különleges helyzetet teremtett az 1993. évi nemzetközi összehasonlítási forduló, annak eredményeit ugyanis nem fogadta el az ENSZ Statisztikai Bizottsága hivatalos adatokként. Nem valósult meg megfelelő módon a regionálisan számított eredmények összekapcsolása, továbbá a bruttó hazai termék belső felhasználási öszszetevői szerinti tartalmi lefedettség sem volt kielégítő. Ennek következtében a jelenlegi és az utolsó hivatalos eredményeket hozó 1985. évi összehasonlítási forduló között két évtizedes szünet következett be. A történeti áttekintéshez hozzátartozik a Nemzetközi Összehasonlítási Programmal párhuzamosan folytatott vásárlóerőparitás-számítások megemlítése is. Az OECD, illetve elődszervezete indította el a számításokat, és a mai napig folytatja ezt a tevékenységet. Az Eurostat által vezetett Európai Összehasonlítási Program 1980ban indult el, és egyre bővülő országkörrel, mind a mai napig folytatódik. A KGST az egykori szocialista országokra vonatkozóan 1959-től folytatott vásárlóerőparitásszámításokat. Magyarország először 1959-ben vett részt vásárlóerőparitás-számításban, az említett KGST-együttműködés keretében. Az ENSZ által irányított felvételeknek Magyarország a kezdetektől közreműködője volt, mint ahogy az 1980-as évektől résztvevője volt az OECD által szervezett összehasonlításoknak is. Az Európai Összehasonlítási Programban 1999-től működünk közre. Visszatérve e cikk szűkebb témájához, a 2005. évi Nemzetközi Összehasonlítási Programhoz, először tekintsük át a program előkészítését, illetve előzményeit. Az 1993. évi sikertelen összehasonlítási fordulót követően a program szakmai és ennek következtében finanszírozási válságba került. Megszakadt a felvételek időszakonkénti rendszeressége. A Nemzetközi Összehasonlítási Program fenntarthatóságával kapcsolatban Jacob Ryten, a Kanadai Statisztikai Hivatal korábbi alelnöke készített egy tanulmányt az ENSZ Statisztikai Bizottsága számára. Az ő javaslatai alapján hozta meg döntését 2002-ben az ENSZ Statisztikai Bizottsága a Nemzetközi Összehasonlítási Program újbóli elindításáról. A döntést megelőzően kiterjedt szervező munkát kellett elvégezni, melynek egyik célja a program finanszírozhatóságának felmérése volt. Ki kellett alakítani továbbá a program globális irányítását ellátó szervezetet. A program irányítását ellátó központot a Világbank szervezetén belül állították fel. A Világbank irányító szerepét egyrészt az indokolta, hogy ez az intézmény vált a program egyik legnagyobb pénzügyi támogatójává, másrészt az is közrejátszott, hogy a Világbank tevékenysége folytán elsődlegesen érdekelt az eredmények felhasználásában. Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 1. szám


85

A Világbankon belül felállított operatív irányító testület a „Globális Hivatal” elnevezést kapta, ennek élén a globális menedzser állt. Létrehozták a programmal kapcsolatos stratégiai döntéshozó szervezetet, a Végrehajtó Bizottságot, amely felügyeletei jogkört is gyakorolt a program operatív végrehajtó apparátusa felett. A bizottságba a legnagyobb szponzorok, a közreműködő nemzetközi szervezetek, valamint a részt vevő országok delegáltak tagokat. Megalakult egy szakértőkből álló tanácsadó testület is, amely „Technikai Tanácsadó Csoport” néven működött. A Nemzetközi Összehasonlítási Program globális irányító testületei nem álltak közvetlen kapcsolatban a nemzeti statisztikai intézményekkel. A közreműködő országokat térségekbe sorolták, a térségekbe tartozó nemzeti statisztikai intézmények tevékenységét regionális ügynökségek koordinálták. Az egyes térségeken belül került sor az adatfelvételek tervezésére, a minták összeállítására, az összeírásokra, a validálásokra, továbbá a regionális szintű eredmények számítására. A feladatok regionális szervezése egyrészt kezelhetőbbé tette a szervezési feladatokat, másrészt az összehasonlítások első körében földrajzilag homogénebb országcsoportokon belül lehetett megvalósítani az adatgyűjtéseket. A regionális szintű koordinációt különböző térségi intézmények, fejlesztési bankok látták el. A 2005. évi Nemzetközi Összehasonlítási Program során az alábbi térségekbe osztották be a közreműködő országokat: – Afrika, – Ázsia és Csendes-Óceánia, – Nyugat-Ázsia, – Független Államok Közössége, – Dél-Amerika, – OECD-Eurostat együttműködésben részt vevő országok. Összességében 146 gazdaság – ebből 144 önálló ország – esetében került sor vásárlóerő-paritás számítására (két Kínához tartozó terület, Hongkong és Makaó adatai a Világbank számításaiban önállóan jelentek meg). Mind az országok számát, mind az egyes kontinenseken belül a földrajzi lefedettséget tekintve a 2005. évi lett a valaha volt legkiterjedtebb nemzetközi összehasonlítási program. Az OECD–Eurostat együttműködésben részt vevő országok helyzete speciális volt. Ebben az országcsoportban a Világbank által szervezett felvételtől függetlenül is működött saját regionális program. Az Eurostat irányítása alatt 37 európai ország évenként szolgáltat adatokat vásárlóerő-paritás számításához. Az Európán kívüli hét OECDtagország, továbbá Oroszország és Izrael háromévente végez adatgyűjtéseket az OECD szervezésében, amellyel csatalakoznak az Eurostat által folytatott felvételekhez. Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 1. szám

86

Györffy Balázs

Ezek a Világbank 2005. évi összeírásától függetlenül folytatott programok a felhasznált adatokat tekintve kiterjedtebbek voltak, mint a világbanki felvételek. Az OECD–Eurostat együttműködésben részt vevő országoknak a világbanki összeírás nem volt külön feladat, és a lebonyolítás sem igényelt a rendszerestől eltérő intézkedéseket. A saját céllal folytatott számítási eredményeket az Eurostat és az OECD a világbanki program rendelkezésére bocsátotta. Oroszország helyzete szintén sajátos volt, mivel két régió tevékenységében is részt vett. Közreműködött az OECD által szervezett összeírásokban, és meghatározó koordinátori szereppel résztvevője volt a Független Államok Közösségébe tartozó országok együttműködésének is. Az adatfelvételek 2005 folyamán minden régióban lezajlottak. Az adatgyűjtéseket mindenhol ellenőrzési, úgynevezett „validációs” eljárás követte. A térségi szintű eredményeket az egyes regionális ügynökségek továbbították a Világbank által felállított Globális Hivatal felé. Ezt követően a regionális szintű vásárlóerő-paritásokat globális szintű adatokká kellett átszámítani. Ennek céljából egy különálló, interkontinentális összeírást is el kellett végezni. Az egyes régiókból 18 kiválasztott ország vett részt ebben a kiegészítő adatszolgáltatásban, amelynek keretében egy globálisan összeállított reprezentánskörre végeztek ármegfigyeléseket. A megfigyelt árakból először regionális árakat számítottak az adott régión belüli vásárlőerő-paritások segítségével, majd ebből régiók közötti vásárlóerő-paritásokat számoltak. Ezek a régiók közötti vásárlóerő-paritások szolgáltak alapjául az egyes országokra jellemző regionális vásárlóerő-paritások globális szintű vásárlóerőparitásokká történő átszámításának. A számítás eredményeként az országokra regionális szinten jellemző vásárlóerő-paritások közötti arányok nem módosultak. A makrogazdasági volumenek közötti arányok így nem módosultak az összehasonlítás globális szintre történt kiterjesztését követően. A 2005. évi Nemzetközi Összehasonlítási Program az összehasonlítás tartalmát tekintve is előrelépés volt a korábbi évekhez képest. A legutóbbi összehasonlításhoz mérve az országok többségében sor került az új nemzeti számlarendszer, az SNA 93 bevezetésére. Emellett általánosan megfogalmazott célként merült fel, hogy az adatszolgáltatás az országok minél szélesebb körében, a bruttó hazai termék egészére terjedjen ki, ne csak a viszonylag egyszerűbben megfigyelhető háztartások fogyasztási kiadásaira. A számítások céljából a bruttó hazai terméket 155 felhasználási csoportra, úgynevezett „alapcsoportokra” osztották fel. Az alapcsoport a termékek és szolgáltatások rendeltetés szerint többé-kevésbé homogén csoportját jelenti, amelyen belül kerül sor az ármegfigyelésbe bevont reprezentánsok kiválasztására. Az alapcsoport az a legkisebb felhasználási kategória, amelyre önálló vásárlóerő-paritás számítható. A bruttó hazai termék nagy felhasználási aggregátumain belül képzett alapcsoportok számát az 1. táblázat tartalmazza. Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 1. szám

87


1. táblázat Az alcsoportok a felhasználási kategóriák szerint 2005-ben Felhasználási kategória

Alapcsoportok száma

Háztartások fogyasztási kiadásai

110

Háztartásokat segítő nonprofit intézmények fogyasztási kiadásai A kormányzat egyéni fogyasztási kiadásai

1 21

Közösségi fogyasztás

5

Bruttó állóeszköz-felhalmozás

12

Készletek és értéktárgyak változása

4

Külkereskedelmi egyenleg

2 Összesen

155

Az alapcsoportok többségére, a hozzájuk tartozó reprezentánsok alapján, lehetőség volt közvetlen ármegfigyelésre. Egyes esetekben (például a kormányzat által nyújtott egészségügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó folyó termelőfelhasználás, készletek változása stb.) azonban más alapcsoportok adataiból számított, úgynevezett „referenciaparitások” számítására volt csak lehetőség. Az összeírásokra négy adatfelvétel keretében került sor, ezek a következők voltak: – háztartási fogyasztási cikkek árösszeírása, – kormányzati alkalmazottak kereseti felvétele, – építési reprezentánsok árkalkulációja, – gépek és berendezések árösszeírása. Ez az adatgyűjtési struktúra megfelel annak, amit az Eurostat, illetve az OECD a saját gyakorlatában folytat. A háztartási fogyasztási cikkek árösszeírásán belül régiónként változott a kiválasztott reprezentánsok száma. A legkevesebb, 578 darab termékés szolgáltatási reprezentánst Dél-Amerikában vettek figyelembe, míg az OECD– Eurostat által szervezett összehasonlítási programban ez a szám elérte a 2621-et. A többi felvételt a Világbank központilag szervezte, ezért a reprezentánsok száma minden régióban azonos volt, leszámítva az OECD–Eurostat régiót. A kormányzati alkalmazottak kereseti felvételében 50 foglalkozási reprezentánst, az építési árkalkulációk esetében 22 kiválasztott munkaelemet és 12 inputösszetevőt, míg a gépek és berendezések árösszeírása keretében 108 reprezentáns cikket jelöltek ki. Az OECD–Eurostat által szervezett felvételek során az építési, és a gép-, berendezésreprezentánsok száma jóval felülmúlta a világbanki összeírások reprezentánsainak számát. Ami a lakásbérleti díjakat illeti, ebben a kérdésben nem lehetett egységesen alkalmazható gyakorlatot kijelölni valamennyi régió számára, így központilag szerveStatisztikai Szemle, 87. évfolyam 1. szám

88

Györffy Balázs

zett felvétel lebonyolítására sem kerülhetett sor. Ebből a szempontból szintén az OECD–Eurostat összehasonlítást lehet kiemelni, ahol a javasolt módszertan szerinti adatok rendelkezésre álltak. A többi régióban jellemzően legfeljebb csak a lakásállomány mennyiségi mutatói álltak rendelkezésre, amelyből becsléseket lehetett készíteni. Ahol még erre sem volt lehetőség, az egy főre jutó fogyasztás adatával helyettesítették az egy főre jutó lakásbérleti kiadás adatát. A korábbi nemzetközi összehasonlításokhoz képest a teljes GDP-szintű lefedettség kritériuma sokkal jobban érvényesült, azaz az országok jelentős részében rendelkezésre álltak a háztartási fogyasztási cikkek felvételén kívüli adatok is. Azoknak a jellemzően szegény, fejletlen statisztikai rendszerrel rendelkező országoknak az esetében, ahol nem volt lehetőség egy vagy több felvétel lebonyolítására, imputálási módszereket, vagy referenciaparitások általi behelyettesítéseket alkalmaztak. A kormányzati szektorban tapasztalható kereseti különbségek a különböző fejlettségű országok között felvetették az eredmények termelékenységgel történő kiigazításának szükségességét. A probléma a következőképpen érzékeltethető. Ha a fejlett gazdasággal rendelkező A ország és B elmaradott gazdasági fejlettségű ország esetében a kormányzati szektorban jelentkezett keresettömeg volumenét akarjuk összehasonlítani, akkor az A és B ország foglalkozási reprezentánsaihoz tartozó keresetekből számított vásárlóerő-paritással kell deflálnunk a nemzeti valutában kifejezett keresettömeg-értékeket. Ha azonban a fejletlen B országban a keresetek devizaárfolyamon átszámított értéke például csak ötöde-tizede annak, amit A országban az azonos foglalkozásban tevékenykedő munkavállalóknak fizetnek – ami egy gyakori jelenség az eltérő fejlettségű országok összehasonlításában –, a kormányzat által teljesített szolgáltatások volumene B országban elérheti, sőt meg is haladhatja a sokkal fejlettebb A országban mért volument. Ha nagyon eltérő fejlettségű országokat hasonlítunk össze, akkor a vásárlóerő-paritás alapján végzett összehasonlítás szerinti eredményt – nevezetesen azt, hogy a szegény országban a kormányzat fogyasztási kiadásai elérik vagy meghaladják a fejlett ország kormányzati fogyasztási kiadásainak volumenét – nem fogadhatjuk el fenntartás nélkül. Ez esetben ugyanis figyelmen kívül hagynánk azt az empirikusan is igazolható tényt, hogy a munkatermelékenység nem azonos a jelentősen eltérő gazdasági fejlettségű országok esetében. Márpedig általánosan megfigyelt jelenség, hogy a fejlett országok termelékenysége meghaladja a kevésbé fejlett országokét. Erre a problémára a 2005. évi Nemzetközi Összehasonlítási Program számításai során olyan megoldást kellett találni, amellyel számszerűsíthetővé vált a munkatermelékenység a különböző országok kormányzati szektorában. A Világbank által alapul vett eljárás egy kétváltozós Cobb–Douglas-függvény alkalmazása volt, amelyben a változókat a gazdaságok 2005. évi becsült tőkeállománya és keresettömege jelentette. A tőkeállomány becsléséhez néhány kiválasztott ország adatai alapján a PIM-módszer (Perpetual Inventory Method) alkalmazásával jutottak el. A függvény Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 1. szám

89


alapján számított országonkénti termelékenységi különbségekkel korrigálni lehetett a pusztán vásárlóerő-paritás alapján eredetileg számított volumeneket. A termelékenységi kiigazításra nem mindenhol, csak három régióban, Afrikában, Ázsia és CsendesÓceánia térségében, továbbá Nyugat-Ázsiában került sor. A probléma ettől függetlenül más régiókban is létezett, gondoljunk csak a magyarországi, vagy a volt szocialista országokban fizetett bérek és a nyugat-európai bérek közötti jelentős különbségekre. A vásárlóerőparitás-számítás módszere nem volt egységes az egyes régiókban. Az alapcsoportok szintjén a CPD-módszert (Country Product Dummy), illetve annak változataként a CPRD-módszert (Country Product Representativity Dummy), valamint az EKS-módszert (Éltető–Köves–Szulcz-módszer) alkalmazták. Az alapcsoportok aggregálását többnyire az EKS-módszer alapján végezték, kivétel volt Afrika, ahol arra az Iklé-módszer (Doris M. Iklé) szerint került sor. Az alábbiakban ismertetjük a programban résztvevő országok (illetve gazdaságok) 2005. évi összehasonlító adatait. 2. táblázat Összehasonlító adatok, 2005 Egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) Sorrend*

Ország/gazdaság

Bruttó hazai termék (GDP)

1 dollár értéke nemzeti valutában

Népesség vásárlóerő- jegybanki vásárlóerő- jegybanki (millió fő) paritáson árfolyamon paritáson árfolyamon vásárlóerő- jegybanki paritáson árfolyamon dollár milliárd dollár

1.

Luxemburg

70 014

80 315

32,6

37,3

0,9

0,8

0,5

2.

Katar

68 696

51 809

55,8

42,1

2,7

3,6

0,8

3.

Norvégia

47 551

65 267

219,8

301,7

8,8

6,4

4,6

4.

Brunei

47 465

25 754

17,6

9,5

0,9

1,7

0,4

5.

Kuvait

44 947

32 882

110,4

80,8

0,2

0,3

2,5

6.

Egyesült Államok

41 674

41 674

12 376,1

12 376,1

1,0

1,0

297,0

7.

Szingapúr

41 479

26 879

180,1

116,7

1,1

1,7

4,3

8.

Írország

38 058

48 405

157,9

200,8

1,0

0,8

4,1

9.

Makaó (Kína)

37 256

24 507

17,6

11,6

5,3

8,0

0,5

10.

Hongkong (Kína)

35 680

26 094

243,1

177,8

5,7

7,8

6,8

11.

Izland

35 630

54 975

10,5

16,3

97,1

62,9

0,3

12.

Svájc

35 520

49 675

266,3

372,4

1,7

1,2

7,5

13.

Kanada

35 078

35 133

1 133,0

1 134,8

1,2

1,2

32,3

14.

Hollandia

34 724

38 789

566,6

632,9

0,9

0,8

16,3

15.

Ausztria

34 108

37 056

280,8

305,1

0,9

0,8

8,2

16.

Dánia

33 626

47 793

182,2

259,0

8,5

6,0

5,4

(A táblázat folytatása a következő oldalon.)

Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 1. szám

90

Györffy Balázs

(Folytatás.) Egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) Sorrend*

Ország/gazdaság




17.

Ausztrália

32 798

34 774

671,5

712,0

1,4

1,3

20,5

18.

Belgium

32 077

35 852

336,0

375,5

0,9

0,8

10,5

19.

Svédország

31 995

39 621

288,9

357,8

9,2

7,5

9,0

20.

Egyesült Királyság

31 580

37 266

1 901,7

2 244,1

0,6

0,5

60,2

21.

Németország

30 496

33 849

2 514,8

2 791,3

0,9

0,8

82,5

22.

Finnország

30 469

37 262

159,8

195,4

1,0

0,8

5,2

23.

Japán

30 290

35 604

3 870,3

4 549,2

129,6

110,2

127,8

24.

Franciaország

29 644

34 008

1 862,2

2 136,3

0,9

0,8

62,8

25.

Olaszország

27 750

30 195

1 626,3

1 769,6

0,9

0,8

58,6

26.

Spanyolország

27 270

26 031

1 183,5

1 129,7

0,8

0,8

43,4

27.

Bahrein

27 236

18 019

20,2

13,4

0,2

0,4

0,7

28.

Tajvan

26 069

15 674

590,5

355,1

19,3

32,2

22,7

29.

Görögország

25 520

22 285

282,8

247,0

0,7

0,8

11,1

30.

Új-Zéland

24 554

26 538

100,7

108,8

1,5

1,4

4,1

31.

Ciprus

24 473

22 359

18,6

16,9

0,4

0,5

0,8

32.

Izrael

23 845

19 749

156,7

129,8

3,7

4,5

6,6

33.

Szlovénia

23 004

17 558

46,0

35,1

147,0

192,6

2,0

34.

Dél-Korea

21 342

16 441

1 027,4

791,4

788,9

1 024,1

48,1

35.

Szaúd-Arábia

21 220

13 640

490,6

315,3

2,4

3,7

23,1

36.

Málta

20 410

14 605

8,2

5,9

0,2

0,3

0,4

37.

Omán

20 334

12 289

51,0

30,8

0,2

0,4

2,5

38.

Csehország

20 281

12 190

207,6

124,8

14,4

23,9

10,2

39.

Portugália

20 006

17 599

211,0

185,7

0,7

0,8

10,5

40.

Magyarország

17 014

10 962

171,6

110,6

128,5

199,5

10,1

41.

Észtország

16 654

10 341

22,4

13,9

7,8

12,6

1,3

42.

Szlovákia

15 881

8 798

85,6

47,4

17,2

31,0

5,4

43.

Litvánia

14 085

7 530

48,1

25,7

1,5

2,8

3,4

44.

Lengyelország

13 573

7 965

518,0

304,0

1,9

3,2

38,2

45.

Horvátország

13 232

8 749

58,8

38,9

3,9

5,9

4,4

46.

Lettország

13 218

7 035

30,4

16,2

0,3

0,6

2,3

47.

Gabon

12 742

6 190

17,8

8,7

256,2

527,5

1,4

48.

Chile

12 262

7 305

199,6

118,9

333,7

560,1

16,3

49.

Botswana

12 057

5 712

20,5

9,7

2,4

5,1

1,7

50.

Egyenlítői-Guinea

11 999

6 538

12,2

6,6

287,4

527,5

1,0

51.

Oroszország

11 861

5 341

1 697,5

764,4

12,7

28,3

143,1

52.

Malajzia

11 466

5 250

299,6

137,2

1,7

3,8

26,1

53.

Mexikó

11 317

7 401

1 175,0

768,4

7,1

10,9

103,8



91



Ország/gazdaság




54.

Argentína

11 063

4 836

419,0

183,2

1,3

2,9

37,9

55.

Irán

10 692

3 190

734,6

219,2

2 674,8

8 964,0

68,7

56.

Libanon

10 212

5 741

38,3

21,6

847,5

1 507,5

3,8

57.

Mauritius

10 155

5 053

12,6

6,3

14,7

29,5

1,2

58.

Venezuela

9 876

5 449

262,5

144,8

1 152,9

2 089,7

26,6

59.

Románia

9 374

4 575

202,7

98,9

1,4

2,9

21,6

60.

Bulgária

9 353

3 525

72,2

27,2

0,6

1,6

7,7

61.

Uruguay

9 266

5 026

30,6

16,6

13,3

24,5

3,3

62.

Kazahsztán

8 699

3 771

131,8

57,1

57,6

133,9

15,1

63.

Szerbia

8 609

3 564

64,1

26,5

27,2

65,7

7,4

64.

Brazília

8 596

4 791

1 583,2

882,5

1,4

2,4

184,2

65.

Fehéroroszország

8 541

3 090

83,5

30,2

779,3

2 158,8

9,8

66.

Dél-afrikai Köztársaság

8 477

5 162

397,5

242,0

3,9

6,4

46,9

67.

Montenegró

7 833

3 564

4,9

2,2

0,4

0,8

0,6

68.

Törökország

7 786

5 013

561,1

361,3

0,9

1,3

72,1

69.

Macedónia

7 393

2 858

15,0

5,8

19,1

49,3

2,0

70.

Thaiföld

6 869

2 721

444,9

176,2

15,9

40,2

64,8

71.

Ecuador

6 533

2 761

86,3

36,5

0,4

1,0

13,2

72.

Bosznia és Hercegovina

6 506

3 007

25,0

11,6

0,7

1,6

3,8

73.

Peru

6 466

2 916

176,0

79,4

1,5

3,3

27,2

74.

Tunézia

6 461

2 896

64,8

29,0

0,6

1,3

10,0

75.

Kolumbia

6 306

2 940

263,7

122,9

1 081,9

2 320,7

41,8

76.

Ukrajna

5 583

1 829

263,0

86,1

1,7

5,1

47,1

77.

Albánia

5 369

2 587

16,8

8,1

48,6

100,8

3,1

78.

Egyiptom

5 049

1 412

353,4

98,8

1,6

5,8

70,0

79.

Azerbajdzsán

4 648

1 604

38,4

13,3

1 631,6

4 727,0

8,3

80.

Namíbia

4 547

3 049

9,3

6,2

4,3

6,4

2,0

81.

Szváziföld

4 384

2 270

4,9

2,6

3,3

6,4

1,1

82.

Jordánia

4 294

2 304

23,5

12,6

0,4

0,7

5,5

83.

Fidzsi-szigetek

4 209

3 558

3,5

3,0

1,4

1,7

0,8

84.

Kína

4 091

1 721

5 333,2

2 243,8

3,4

8,2

1 303,7

85.

Szíria

4 059

1 535

75,0

28,4

19,7

52,1

18,5

86.

Maldív-szigetek

4 017

2 552

1,2

0,7

8,1

12,8

0,3

87.

Örményország

3 903

1 523

12,6

4,9

178,6

457,

3,2

88.

Paraguay

3 900

1 267

23,0

7,5

2 006,8

6 178,0

5,9

89.

Bhután

3 694

1 318

2,3

0,8

15,7

44,1

0,6

90.

Kongói Köztársaság

3 621

1 845

12,0

6,1

268,8

527,5

3,3



92

Györffy Balázs


Ország/gazdaság




91.

Bolívia

3 618

1 001

34,1

9,4

2,2

8,1

9,4

92.

Marokkó

3 547

1 952

107,1

59,0

4,9

8,9

30,2

93.

Angola

3 533

1 945

55,0

30,3

44,5

80,8

15,6

94.

Grúzia

3 505

1 427

15,3

6,2

0,7

1,8

4,4

95.

Srí Lanka

3 481

1 218

68,5

24,0

35,2

100,5

19,7

96.

Indonézia

3 234

1 311

707,9

287,0

3 934,3

9 704,7

218,9

97.

Irak

3 200

1 214

89,5

33,9

558,7

1 473,0

28,0

98.

Fülöp-szigetek

2 932

1 158

250,0

98,7

21,7

55,1

85,3

99.

Zöld-foki-szigetek

2 831

2 215

1,4

1,1

69,4

88,7

0,5

100.

Mongólia

2 643

915

6,7

2,3

417,2

1 205,2

2,5 154,0

101.

Pakisztán

2 396

769

368,9

118,4

19,1

59,5

102.

Moldova

2 362

831

8,5

3,0

4,4

12,6

3,6

103.

Jemen

2 276

826

46,2

16,8

69,5

191,4

20,3

104.

Szudán

2 249

994

79,6

35,2

107,7

243,6

35,4

105.

Vietnam

2 142

637

178,1

52,9

4 712,7

15 858,9

83,1

106.

India

2 126

707

2 341,0

778,7

14,7

44,1

1 101,3

107.

Kamerun

1 995

950

35,0

16,6

251,0

527,5

17,5

108.

Dzsibuti

1 964

936

1,5

0,7

84,7

177,7

0,7

109.

Nigéria

1 892

868

247,3

113,5

60,2

131,3

130,7

110.

Laosz

1 811

508

10,2

2,9

2 988,4

10 655,2

5,7

111.

Csád

1 749

690

14,9

5,9

208,0

527,5

8,5

112.

Kirgizisztán

1 728

478

8,9

2,5

11,4

41,0

5,1

113.

Mauritánia

1 691

631

4,8

1,8

98,8

264,8

2,8

114.

Szenegál

1 676

800

18,1

8,7

251,7

527,5

10,8

115.

Elefántcsontpart

1 575

858

30,1

16,4

287,5

527,5

19,1

116.

Sao Tomé és Príncipe

1 460

769

0,2

0,1

5 558,1

10 558,0

0,1

117.

Kambodzsa

1 453

454

20,1

6,3

1 278,5

4 092,5

13,8

118.

Lesotho

1 415

777

2,6

1,4

3,5

6,4

1,9

119.

Tadzsikisztán

1 413

338

9,7

2,3

0,7

3,1

6,9

120.

Benin

1 390

579

10,5

4,4

219,6

527,5

7,5

121.

Kenya

1 359

531

47,9

18,7

29,5

75,6

35,3

122.

Banglades

1 268

446

173,8

61,2

22,6

64,3

137,0

123.

Ghána

1 225

502

26,1

10,7

3 720,6

9 073,8

21,3

124.

Zambia

1 175

636

13,4

7,3

2 414,8

4 463,5

11,4

125.

Burkina Faso

1 140

433

14,6

5,5

200,2

527,5

12,8

126.

Nepál

1 081

343

27,4

8,7

22,7

71,4

25,3

127.

Comore-szigetek

1 063

611

0,6

0,4

226,2

393,4

0,6



93



Ország/gazdaság




128.

Mali

1 027

468

12,1

5,5

240,1

527,5

11,7

129.

Tanzánia

1 018

360

35,9

12,7

395,6

1 119,4

35,3

130.

Uganda

991

345

26,3

9,1

619,6

1 780,7

26,5

131.

Madagaszkár

988

320

16,8

5,5

649,6

2 005,7

17,0

132.

Guinea

946

317

8,8

2,9

1 219,3

3 644,3

9,3

133.

Togo

888

405

4,6

2,1

240,4

527,5

5,2

134.

Ruanda

813

271

7,2

2,4

186,2

557,8

8,8

135.

Sierra Leone

790

293

4,0

1,5

1 074,1

2 899,2

5,1

136.

Mozambik

743

347

14,4

6,7

10 909,5

23 323,0

19,4

137.

Gambia

726

192

1,1

0,3

7,6

28,6

1,5

138.

Malawi

691

230

8,6

2,9

39,5

118,4

12,4

139.

Közép-afrikai Köztársaság

675

338

2,7

1,4

263,7

527,5

4,0

140.

Niger

613

264

7,7

3,3

226,7

527,5

12,6

141.

Etiópia

591

154

42,5

11,1

2,3

8,7

72,1

142.

Bissau-Guinea

569

234

0,8

0,3

217,3

527,5

1,3

143.

Zimbabwe

538

…

6,2

…

33 068,2

…

11,5

144.

Libéria

383

188

1,2

0,6

0,5

1,0

3,2

145.

Kongói Demokratikus 264

120

15,7

7,1

214,3

473,9

59,5

Köztársaság

* Az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson számított értéke alapján. Forrás: Global Purchasing Power Parities and Real Expenditures – 2005 International Comparison Program. International Bank for Reconstruction and Development/The World Bank. Washington. 2008.

Ezek az országok (gazdaságok) 2005-ben összesen mintegy 53 ezer milliárd dollár bruttó hazai terméket állítottak elő. A tíz legnagyobb gazdasági méretű ország, sorrendben az Egyesült Államok, Kína, Japán, Németország, India, az Egyesült Királyság, Franciaország, Oroszország, Olaszország és Brazília. A húsz legnagyobb jövedelmű ország együttesen a megfigyelt gazdaságok összes jövedelmének négyötödét állította elő. Magyarország a mintegy 170 milliárd dolláros bruttó hazai terméke alapján a negyvenkilencedik helyet foglalta el az országok, és az ötvenedik helyet a gazdaságok sorában. A gazdaságok összességén belül egy lakosra átlagosan közel 9000 dollár bruttó hazai termék jutott. Az átlag mögött igen nagy mértékű egyenlőtlenség húzódik meg, ha az egyes országokat, vagy az országok jövedelmi csoportjait vizsgáljuk. Az egy főre jutó GDP alapján Luxemburg áll az első helyen (70 ezer dollár jöStatisztikai Szemle, 87. évfolyam 1. szám

94

Györffy: Világméretû vásárlóerôparitás-számítás

vedelemmel), a további sorrend Katar, Norvégia, Brunei, Kuvait, Amerikai Egyesült Államok és Szingapúr (mind 40 ezer dollár feletti jövedelemmel). A lista másik végén tekintve, a legszegényebb ország a Kongói Demokratikus Köztársaság áll, ahol az egy főre jutó GDP 264 dollár ért el. A szegény országok legalsó szegmensébe tartozik még Libéria, Zimbabwe, Bissau-Guinea és Etiópia, ahol kevesebb mint 600 dollár volt az egy főre jutó GDP. Egy lakosra ezer dollár alatti jövedelem jutott tizenhat országban. 20 ezer dollár fölötti egy lakosra jutó jövedelemmel rendelkezett 37 ország (39 gazdaság), ezekben élt az összes lakosság 16 százaléka. 5 ezer dollárnál kevesebb jövedelem jutott egy lakosra 67 országban, amelyekben az összes népesség 65 százaléka élt. Magyarország a 17 ezer dolláros egy főre jutó bruttó hazai termékkel a harmincnyolcadik helyen áll az országok között (a negyvenedik a gazdaságokat tekintve).

Forrás Global Purchasing Power Parities and Real Expenditures – 2005 International Comparison Program. International Bank for Reconstruction and Development/The World Bank. Washington. 2008. Report of the Friends of the Chair on the International Comparison Programme (E/CN.3/2008/4) – Documents for the Thirty-Ninth Session of the United Nations Statistical Commission. New York. 26–29 February 2008. Report of the World Bank on the International Comparison Programme (E/CN.3/2008/33) – Documents for the Thirty-Ninth Session of the United Nations Statistical Commission, New York. 26–29 February 2008.


Világméretû vásárlóerôparitás-számítás

Recommend Documents