Mûhely
Györffy Balázs, a KSH vezető főtanácsadója E-mail:
[email protected]
Világméretû vásárlóerôparitás-számítás
Mostanában adta közre a Világbank a Nemzetközi Összehasonlítási Program (International Comparison Program – ICP) 2005. évi fordulójának eredményeit. A program jelentőségét érzékelteti egyrészt, hogy ilyen méretű nemzetközi együttműködésre még nem volt példa a nemzetközi összehasonlítási programok történetében (valószínűleg más statisztikai együttműködéseket tekintve sem), másrészt az ezt megelőző utolsó hivatalosan elismert fordulóra még 1985-ben került sor. Mielőtt a program bemutatására térnénk, tegyünk egy rövid kitérőt az egyes fogalmak meghatározására. Nemzetközi Összehasonlítási Programnak azt a statisztikai együttműködést nevezzük, amely a bruttó hazai termék felhasználási összetevőire jellemző reprezentáns termékek és szolgáltatások ármegfigyeléséből kiindulva különböző szintű vásárlóerő-paritások számítását tűzi ki célul. Az árak megfigyelésére a programban részt vevő országokban kerül sor, egyeztetett módszertan és egységesített termék- és szolgáltatási kosár alapján. A vásárlóerő-paritás területi árindexet jelent, amellyel a nemzeti valutákban kifejezett bruttó hazai terméket, vagy annak belső felhasználási aggregátumait deflálva azonos árszínvonalon mért, és azonos valutában kifejezett volumeneket kapunk az egyes országok között végzett összehasonlítás számára. A vásárlóerő-paritást a legegyszerűbb formában egyetlen termék vagy szolgáltatás országonként megfigyelt áraiból kiindulva lehet értelmezni. Ebben az esetben a vásárlóerő-paritás az országok adott termékre vagy szolgáltatásra jellemző, nemzeti valutában kifejezett árainak egymáshoz való arányát fejezi ki. A statisztikai munka céljaira nem termékenkénti, hanem termékcsoportszintű vásárlóerő-paritást alkalmazunk. A termékek és szolgáltatások sokaságán belül az azonos vagy hasonló rendeltetés szempontja alapján képezzük a csoportokat. Vásárlóerőparitás-számítás, a jelenleg is alkalmazott elvek alapján, az 1950-es évek közepe óta létezik. Az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezete (az Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 1. szám
84
Györffy Balázs
OECD elődje) 1954-ben készített a szervezethez tartozó néhány országra kísérleti számításokat vásárlóerő-paritásokra. Az 1960-as években a vásárlóerőparitás-számítás az ENSZ hivatalos programjává vált. Ekkor kapta az együttműködés a Nemzetközi Összehasonlítási Program elnevezést. Az ENSZ által koordinált felvételek 1985-ig rendszeres időközönként ismétlődtek. Különleges helyzetet teremtett az 1993. évi nemzetközi összehasonlítási forduló, annak eredményeit ugyanis nem fogadta el az ENSZ Statisztikai Bizottsága hivatalos adatokként. Nem valósult meg megfelelő módon a regionálisan számított eredmények összekapcsolása, továbbá a bruttó hazai termék belső felhasználási öszszetevői szerinti tartalmi lefedettség sem volt kielégítő. Ennek következtében a jelenlegi és az utolsó hivatalos eredményeket hozó 1985. évi összehasonlítási forduló között két évtizedes szünet következett be. A történeti áttekintéshez hozzátartozik a Nemzetközi Összehasonlítási Programmal párhuzamosan folytatott vásárlóerőparitás-számítások megemlítése is. Az OECD, illetve elődszervezete indította el a számításokat, és a mai napig folytatja ezt a tevékenységet. Az Eurostat által vezetett Európai Összehasonlítási Program 1980ban indult el, és egyre bővülő országkörrel, mind a mai napig folytatódik. A KGST az egykori szocialista országokra vonatkozóan 1959-től folytatott vásárlóerőparitásszámításokat. Magyarország először 1959-ben vett részt vásárlóerőparitás-számításban, az említett KGST-együttműködés keretében. Az ENSZ által irányított felvételeknek Magyarország a kezdetektől közreműködője volt, mint ahogy az 1980-as évektől résztvevője volt az OECD által szervezett összehasonlításoknak is. Az Európai Összehasonlítási Programban 1999-től működünk közre. Visszatérve e cikk szűkebb témájához, a 2005. évi Nemzetközi Összehasonlítási Programhoz, először tekintsük át a program előkészítését, illetve előzményeit. Az 1993. évi sikertelen összehasonlítási fordulót követően a program szakmai és ennek következtében finanszírozási válságba került. Megszakadt a felvételek időszakonkénti rendszeressége. A Nemzetközi Összehasonlítási Program fenntarthatóságával kapcsolatban Jacob Ryten, a Kanadai Statisztikai Hivatal korábbi alelnöke készített egy tanulmányt az ENSZ Statisztikai Bizottsága számára. Az ő javaslatai alapján hozta meg döntését 2002-ben az ENSZ Statisztikai Bizottsága a Nemzetközi Összehasonlítási Program újbóli elindításáról. A döntést megelőzően kiterjedt szervező munkát kellett elvégezni, melynek egyik célja a program finanszírozhatóságának felmérése volt. Ki kellett alakítani továbbá a program globális irányítását ellátó szervezetet. A program irányítását ellátó központot a Világbank szervezetén belül állították fel. A Világbank irányító szerepét egyrészt az indokolta, hogy ez az intézmény vált a program egyik legnagyobb pénzügyi támogatójává, másrészt az is közrejátszott, hogy a Világbank tevékenysége folytán elsődlegesen érdekelt az eredmények felhasználásában. Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 1. szám
Világméretû vásárlóerôparitás-számítás
85
A Világbankon belül felállított operatív irányító testület a „Globális Hivatal” elnevezést kapta, ennek élén a globális menedzser állt. Létrehozták a programmal kapcsolatos stratégiai döntéshozó szervezetet, a Végrehajtó Bizottságot, amely felügyeletei jogkört is gyakorolt a program operatív végrehajtó apparátusa felett. A bizottságba a legnagyobb szponzorok, a közreműködő nemzetközi szervezetek, valamint a részt vevő országok delegáltak tagokat. Megalakult egy szakértőkből álló tanácsadó testület is, amely „Technikai Tanácsadó Csoport” néven működött. A Nemzetközi Összehasonlítási Program globális irányító testületei nem álltak közvetlen kapcsolatban a nemzeti statisztikai intézményekkel. A közreműködő országokat térségekbe sorolták, a térségekbe tartozó nemzeti statisztikai intézmények tevékenységét regionális ügynökségek koordinálták. Az egyes térségeken belül került sor az adatfelvételek tervezésére, a minták összeállítására, az összeírásokra, a validálásokra, továbbá a regionális szintű eredmények számítására. A feladatok regionális szervezése egyrészt kezelhetőbbé tette a szervezési feladatokat, másrészt az összehasonlítások első körében földrajzilag homogénebb országcsoportokon belül lehetett megvalósítani az adatgyűjtéseket. A regionális szintű koordinációt különböző térségi intézmények, fejlesztési bankok látták el. A 2005. évi Nemzetközi Összehasonlítási Program során az alábbi térségekbe osztották be a közreműködő országokat: – Afrika, – Ázsia és Csendes-Óceánia, – Nyugat-Ázsia, – Független Államok Közössége, – Dél-Amerika, – OECD-Eurostat együttműködésben részt vevő országok. Összességében 146 gazdaság – ebből 144 önálló ország – esetében került sor vásárlóerő-paritás számítására (két Kínához tartozó terület, Hongkong és Makaó adatai a Világbank számításaiban önállóan jelentek meg). Mind az országok számát, mind az egyes kontinenseken belül a földrajzi lefedettséget tekintve a 2005. évi lett a valaha volt legkiterjedtebb nemzetközi összehasonlítási program. Az OECD–Eurostat együttműködésben részt vevő országok helyzete speciális volt. Ebben az országcsoportban a Világbank által szervezett felvételtől függetlenül is működött saját regionális program. Az Eurostat irányítása alatt 37 európai ország évenként szolgáltat adatokat vásárlóerő-paritás számításához. Az Európán kívüli hét OECDtagország, továbbá Oroszország és Izrael háromévente végez adatgyűjtéseket az OECD szervezésében, amellyel csatalakoznak az Eurostat által folytatott felvételekhez. Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 1. szám
86
Györffy Balázs
Ezek a Világbank 2005. évi összeírásától függetlenül folytatott programok a felhasznált adatokat tekintve kiterjedtebbek voltak, mint a világbanki felvételek. Az OECD–Eurostat együttműködésben részt vevő országoknak a világbanki összeírás nem volt külön feladat, és a lebonyolítás sem igényelt a rendszerestől eltérő intézkedéseket. A saját céllal folytatott számítási eredményeket az Eurostat és az OECD a világbanki program rendelkezésére bocsátotta. Oroszország helyzete szintén sajátos volt, mivel két régió tevékenységében is részt vett. Közreműködött az OECD által szervezett összeírásokban, és meghatározó koordinátori szereppel résztvevője volt a Független Államok Közösségébe tartozó országok együttműködésének is. Az adatfelvételek 2005 folyamán minden régióban lezajlottak. Az adatgyűjtéseket mindenhol ellenőrzési, úgynevezett „validációs” eljárás követte. A térségi szintű eredményeket az egyes regionális ügynökségek továbbították a Világbank által felállított Globális Hivatal felé. Ezt követően a regionális szintű vásárlóerő-paritásokat globális szintű adatokká kellett átszámítani. Ennek céljából egy különálló, interkontinentális összeírást is el kellett végezni. Az egyes régiókból 18 kiválasztott ország vett részt ebben a kiegészítő adatszolgáltatásban, amelynek keretében egy globálisan összeállított reprezentánskörre végeztek ármegfigyeléseket. A megfigyelt árakból először regionális árakat számítottak az adott régión belüli vásárlőerő-paritások segítségével, majd ebből régiók közötti vásárlóerő-paritásokat számoltak. Ezek a régiók közötti vásárlóerő-paritások szolgáltak alapjául az egyes országokra jellemző regionális vásárlóerő-paritások globális szintű vásárlóerőparitásokká történő átszámításának. A számítás eredményeként az országokra regionális szinten jellemző vásárlóerő-paritások közötti arányok nem módosultak. A makrogazdasági volumenek közötti arányok így nem módosultak az összehasonlítás globális szintre történt kiterjesztését követően. A 2005. évi Nemzetközi Összehasonlítási Program az összehasonlítás tartalmát tekintve is előrelépés volt a korábbi évekhez képest. A legutóbbi összehasonlításhoz mérve az országok többségében sor került az új nemzeti számlarendszer, az SNA 93 bevezetésére. Emellett általánosan megfogalmazott célként merült fel, hogy az adatszolgáltatás az országok minél szélesebb körében, a bruttó hazai termék egészére terjedjen ki, ne csak a viszonylag egyszerűbben megfigyelhető háztartások fogyasztási kiadásaira. A számítások céljából a bruttó hazai terméket 155 felhasználási csoportra, úgynevezett „alapcsoportokra” osztották fel. Az alapcsoport a termékek és szolgáltatások rendeltetés szerint többé-kevésbé homogén csoportját jelenti, amelyen belül kerül sor az ármegfigyelésbe bevont reprezentánsok kiválasztására. Az alapcsoport az a legkisebb felhasználási kategória, amelyre önálló vásárlóerő-paritás számítható. A bruttó hazai termék nagy felhasználási aggregátumain belül képzett alapcsoportok számát az 1. táblázat tartalmazza. Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 1. szám
87
Világméretû vásárlóerôparitás-számítás
1. táblázat Az alcsoportok a felhasználási kategóriák szerint 2005-ben Felhasználási kategória
Alapcsoportok száma
Háztartások fogyasztási kiadásai
110
Háztartásokat segítő nonprofit intézmények fogyasztási kiadásai A kormányzat egyéni fogyasztási kiadásai
1 21
Közösségi fogyasztás
5
Bruttó állóeszköz-felhalmozás
12
Készletek és értéktárgyak változása
4
Külkereskedelmi egyenleg
2 Összesen
155
Az alapcsoportok többségére, a hozzájuk tartozó reprezentánsok alapján, lehetőség volt közvetlen ármegfigyelésre. Egyes esetekben (például a kormányzat által nyújtott egészségügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó folyó termelőfelhasználás, készletek változása stb.) azonban más alapcsoportok adataiból számított, úgynevezett „referenciaparitások” számítására volt csak lehetőség. Az összeírásokra négy adatfelvétel keretében került sor, ezek a következők voltak: – háztartási fogyasztási cikkek árösszeírása, – kormányzati alkalmazottak kereseti felvétele, – építési reprezentánsok árkalkulációja, – gépek és berendezések árösszeírása. Ez az adatgyűjtési struktúra megfelel annak, amit az Eurostat, illetve az OECD a saját gyakorlatában folytat. A háztartási fogyasztási cikkek árösszeírásán belül régiónként változott a kiválasztott reprezentánsok száma. A legkevesebb, 578 darab termékés szolgáltatási reprezentánst Dél-Amerikában vettek figyelembe, míg az OECD– Eurostat által szervezett összehasonlítási programban ez a szám elérte a 2621-et. A többi felvételt a Világbank központilag szervezte, ezért a reprezentánsok száma minden régióban azonos volt, leszámítva az OECD–Eurostat régiót. A kormányzati alkalmazottak kereseti felvételében 50 foglalkozási reprezentánst, az építési árkalkulációk esetében 22 kiválasztott munkaelemet és 12 inputösszetevőt, míg a gépek és berendezések árösszeírása keretében 108 reprezentáns cikket jelöltek ki. Az OECD–Eurostat által szervezett felvételek során az építési, és a gép-, berendezésreprezentánsok száma jóval felülmúlta a világbanki összeírások reprezentánsainak számát. Ami a lakásbérleti díjakat illeti, ebben a kérdésben nem lehetett egységesen alkalmazható gyakorlatot kijelölni valamennyi régió számára, így központilag szerveStatisztikai Szemle, 87. évfolyam 1. szám
88
Györffy Balázs
zett felvétel lebonyolítására sem kerülhetett sor. Ebből a szempontból szintén az OECD–Eurostat összehasonlítást lehet kiemelni, ahol a javasolt módszertan szerinti adatok rendelkezésre álltak. A többi régióban jellemzően legfeljebb csak a lakásállomány mennyiségi mutatói álltak rendelkezésre, amelyből becsléseket lehetett készíteni. Ahol még erre sem volt lehetőség, az egy főre jutó fogyasztás adatával helyettesítették az egy főre jutó lakásbérleti kiadás adatát. A korábbi nemzetközi összehasonlításokhoz képest a teljes GDP-szintű lefedettség kritériuma sokkal jobban érvényesült, azaz az országok jelentős részében rendelkezésre álltak a háztartási fogyasztási cikkek felvételén kívüli adatok is. Azoknak a jellemzően szegény, fejletlen statisztikai rendszerrel rendelkező országoknak az esetében, ahol nem volt lehetőség egy vagy több felvétel lebonyolítására, imputálási módszereket, vagy referenciaparitások általi behelyettesítéseket alkalmaztak. A kormányzati szektorban tapasztalható kereseti különbségek a különböző fejlettségű országok között felvetették az eredmények termelékenységgel történő kiigazításának szükségességét. A probléma a következőképpen érzékeltethető. Ha a fejlett gazdasággal rendelkező A ország és B elmaradott gazdasági fejlettségű ország esetében a kormányzati szektorban jelentkezett keresettömeg volumenét akarjuk összehasonlítani, akkor az A és B ország foglalkozási reprezentánsaihoz tartozó keresetekből számított vásárlóerő-paritással kell deflálnunk a nemzeti valutában kifejezett keresettömeg-értékeket. Ha azonban a fejletlen B országban a keresetek devizaárfolyamon átszámított értéke például csak ötöde-tizede annak, amit A országban az azonos foglalkozásban tevékenykedő munkavállalóknak fizetnek – ami egy gyakori jelenség az eltérő fejlettségű országok összehasonlításában –, a kormányzat által teljesített szolgáltatások volumene B országban elérheti, sőt meg is haladhatja a sokkal fejlettebb A országban mért volument. Ha nagyon eltérő fejlettségű országokat hasonlítunk össze, akkor a vásárlóerő-paritás alapján végzett összehasonlítás szerinti eredményt – nevezetesen azt, hogy a szegény országban a kormányzat fogyasztási kiadásai elérik vagy meghaladják a fejlett ország kormányzati fogyasztási kiadásainak volumenét – nem fogadhatjuk el fenntartás nélkül. Ez esetben ugyanis figyelmen kívül hagynánk azt az empirikusan is igazolható tényt, hogy a munkatermelékenység nem azonos a jelentősen eltérő gazdasági fejlettségű országok esetében. Márpedig általánosan megfigyelt jelenség, hogy a fejlett országok termelékenysége meghaladja a kevésbé fejlett országokét. Erre a problémára a 2005. évi Nemzetközi Összehasonlítási Program számításai során olyan megoldást kellett találni, amellyel számszerűsíthetővé vált a munkatermelékenység a különböző országok kormányzati szektorában. A Világbank által alapul vett eljárás egy kétváltozós Cobb–Douglas-függvény alkalmazása volt, amelyben a változókat a gazdaságok 2005. évi becsült tőkeállománya és keresettömege jelentette. A tőkeállomány becsléséhez néhány kiválasztott ország adatai alapján a PIM-módszer (Perpetual Inventory Method) alkalmazásával jutottak el. A függvény Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 1. szám
89
Világméretû vásárlóerôparitás-számítás
alapján számított országonkénti termelékenységi különbségekkel korrigálni lehetett a pusztán vásárlóerő-paritás alapján eredetileg számított volumeneket. A termelékenységi kiigazításra nem mindenhol, csak három régióban, Afrikában, Ázsia és CsendesÓceánia térségében, továbbá Nyugat-Ázsiában került sor. A probléma ettől függetlenül más régiókban is létezett, gondoljunk csak a magyarországi, vagy a volt szocialista országokban fizetett bérek és a nyugat-európai bérek közötti jelentős különbségekre. A vásárlóerőparitás-számítás módszere nem volt egységes az egyes régiókban. Az alapcsoportok szintjén a CPD-módszert (Country Product Dummy), illetve annak változataként a CPRD-módszert (Country Product Representativity Dummy), valamint az EKS-módszert (Éltető–Köves–Szulcz-módszer) alkalmazták. Az alapcsoportok aggregálását többnyire az EKS-módszer alapján végezték, kivétel volt Afrika, ahol arra az Iklé-módszer (Doris M. Iklé) szerint került sor. Az alábbiakban ismertetjük a programban résztvevő országok (illetve gazdaságok) 2005. évi összehasonlító adatait. 2. táblázat Összehasonlító adatok, 2005 Egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) Sorrend*
Ország/gazdaság
Bruttó hazai termék (GDP)
1 dollár értéke nemzeti valutában
Népesség vásárlóerő- jegybanki vásárlóerő- jegybanki (millió fő) paritáson árfolyamon paritáson árfolyamon vásárlóerő- jegybanki paritáson árfolyamon dollár milliárd dollár
1.
Luxemburg
70 014
80 315
32,6
37,3
0,9
0,8
0,5
2.
Katar
68 696
51 809
55,8
42,1
2,7
3,6
0,8
3.
Norvégia
47 551
65 267
219,8
301,7
8,8
6,4
4,6
4.
Brunei
47 465
25 754
17,6
9,5
0,9
1,7
0,4
5.
Kuvait
44 947
32 882
110,4
80,8
0,2
0,3
2,5
6.
Egyesült Államok
41 674
41 674
12 376,1
12 376,1
1,0
1,0
297,0
7.
Szingapúr
41 479
26 879
180,1
116,7
1,1
1,7
4,3
8.
Írország
38 058
48 405
157,9
200,8
1,0
0,8
4,1
9.
Makaó (Kína)
37 256
24 507
17,6
11,6
5,3
8,0
0,5
10.
Hongkong (Kína)
35 680
26 094
243,1
177,8
5,7
7,8
6,8
11.
Izland
35 630
54 975
10,5
16,3
97,1
62,9
0,3
12.
Svájc
35 520
49 675
266,3
372,4
1,7
1,2
7,5
13.
Kanada
35 078
35 133
1 133,0
1 134,8
1,2
1,2
32,3
14.
Hollandia
34 724
38 789
566,6
632,9
0,9
0,8
16,3
15.
Ausztria
34 108
37 056
280,8
305,1
0,9
0,8
8,2
16.
Dánia
33 626
47 793
182,2
259,0
8,5
6,0
5,4
(A táblázat folytatása a következő oldalon.)
Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 1. szám
90
Györffy Balázs
(Folytatás.) Egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) Sorrend*
Ország/gazdaság
Bruttó hazai termék (GDP)
1 dollár értéke nemzeti valutában
Népesség vásárlóerő- jegybanki vásárlóerő- jegybanki (millió fő) paritáson árfolyamon paritáson árfolyamon vásárlóerő- jegybanki paritáson árfolyamon dollár milliárd dollár
17.
Ausztrália
32 798
34 774
671,5
712,0
1,4
1,3
20,5
18.
Belgium
32 077
35 852
336,0
375,5
0,9
0,8
10,5
19.
Svédország
31 995
39 621
288,9
357,8
9,2
7,5
9,0
20.
Egyesült Királyság
31 580
37 266
1 901,7
2 244,1
0,6
0,5
60,2
21.
Németország
30 496
33 849
2 514,8
2 791,3
0,9
0,8
82,5
22.
Finnország
30 469
37 262
159,8
195,4
1,0
0,8
5,2
23.
Japán
30 290
35 604
3 870,3
4 549,2
129,6
110,2
127,8
24.
Franciaország
29 644
34 008
1 862,2
2 136,3
0,9
0,8
62,8
25.
Olaszország
27 750
30 195
1 626,3
1 769,6
0,9
0,8
58,6
26.
Spanyolország
27 270
26 031
1 183,5
1 129,7
0,8
0,8
43,4
27.
Bahrein
27 236
18 019
20,2
13,4
0,2
0,4
0,7
28.
Tajvan
26 069
15 674
590,5
355,1
19,3
32,2
22,7
29.
Görögország
25 520
22 285
282,8
247,0
0,7
0,8
11,1
30.
Új-Zéland
24 554
26 538
100,7
108,8
1,5
1,4
4,1
31.
Ciprus
24 473
22 359
18,6
16,9
0,4
0,5
0,8
32.
Izrael
23 845
19 749
156,7
129,8
3,7
4,5
6,6
33.
Szlovénia
23 004
17 558
46,0
35,1
147,0
192,6
2,0
34.
Dél-Korea
21 342
16 441
1 027,4
791,4
788,9
1 024,1
48,1
35.
Szaúd-Arábia
21 220
13 640
490,6
315,3
2,4
3,7
23,1
36.
Málta
20 410
14 605
8,2
5,9
0,2
0,3
0,4
37.
Omán
20 334
12 289
51,0
30,8
0,2
0,4
2,5
38.
Csehország
20 281
12 190
207,6
124,8
14,4
23,9
10,2
39.
Portugália
20 006
17 599
211,0
185,7
0,7
0,8
10,5
40.
Magyarország
17 014
10 962
171,6
110,6
128,5
199,5
10,1
41.
Észtország
16 654
10 341
22,4
13,9
7,8
12,6
1,3
42.
Szlovákia
15 881
8 798
85,6
47,4
17,2
31,0
5,4
43.
Litvánia
14 085
7 530
48,1
25,7
1,5
2,8
3,4
44.
Lengyelország
13 573
7 965
518,0
304,0
1,9
3,2
38,2
45.
Horvátország
13 232
8 749
58,8
38,9
3,9
5,9
4,4
46.
Lettország
13 218
7 035
30,4
16,2
0,3
0,6
2,3
47.
Gabon
12 742
6 190
17,8
8,7
256,2
527,5
1,4
48.
Chile
12 262
7 305
199,6
118,9
333,7
560,1
16,3
49.
Botswana
12 057
5 712
20,5
9,7
2,4
5,1
1,7
50.
Egyenlítői-Guinea
11 999
6 538
12,2
6,6
287,4
527,5
1,0
51.
Oroszország
11 861
5 341
1 697,5
764,4
12,7
28,3
143,1
52.
Malajzia
11 466
5 250
299,6
137,2
1,7
3,8
26,1
53.
Mexikó
11 317
7 401
1 175,0
768,4
7,1
10,9
103,8
(A táblázat folytatása a következő oldalon.)
Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 1. szám
91
Világméretû vásárlóerôparitás-számítás
(Folytatás.) Egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) Sorrend*
Ország/gazdaság
Bruttó hazai termék (GDP)
1 dollár értéke nemzeti valutában
Népesség vásárlóerő- jegybanki vásárlóerő- jegybanki (millió fő) paritáson árfolyamon paritáson árfolyamon vásárlóerő- jegybanki paritáson árfolyamon dollár milliárd dollár
54.
Argentína
11 063
4 836
419,0
183,2
1,3
2,9
37,9
55.
Irán
10 692
3 190
734,6
219,2
2 674,8
8 964,0
68,7
56.
Libanon
10 212
5 741
38,3
21,6
847,5
1 507,5
3,8
57.
Mauritius
10 155
5 053
12,6
6,3
14,7
29,5
1,2
58.
Venezuela
9 876
5 449
262,5
144,8
1 152,9
2 089,7
26,6
59.
Románia
9 374
4 575
202,7
98,9
1,4
2,9
21,6
60.
Bulgária
9 353
3 525
72,2
27,2
0,6
1,6
7,7
61.
Uruguay
9 266
5 026
30,6
16,6
13,3
24,5
3,3
62.
Kazahsztán
8 699
3 771
131,8
57,1
57,6
133,9
15,1
63.
Szerbia
8 609
3 564
64,1
26,5
27,2
65,7
7,4
64.
Brazília
8 596
4 791
1 583,2
882,5
1,4
2,4
184,2
65.
Fehéroroszország
8 541
3 090
83,5
30,2
779,3
2 158,8
9,8
66.
Dél-afrikai Köztársaság
8 477
5 162
397,5
242,0
3,9
6,4
46,9
67.
Montenegró
7 833
3 564
4,9
2,2
0,4
0,8
0,6
68.
Törökország
7 786
5 013
561,1
361,3
0,9
1,3
72,1
69.
Macedónia
7 393
2 858
15,0
5,8
19,1
49,3
2,0
70.
Thaiföld
6 869
2 721
444,9
176,2
15,9
40,2
64,8
71.
Ecuador
6 533
2 761
86,3
36,5
0,4
1,0
13,2
72.
Bosznia és Hercegovina
6 506
3 007
25,0
11,6
0,7
1,6
3,8
73.
Peru
6 466
2 916
176,0
79,4
1,5
3,3
27,2
74.
Tunézia
6 461
2 896
64,8
29,0
0,6
1,3
10,0
75.
Kolumbia
6 306
2 940
263,7
122,9
1 081,9
2 320,7
41,8
76.
Ukrajna
5 583
1 829
263,0
86,1
1,7
5,1
47,1
77.
Albánia
5 369
2 587
16,8
8,1
48,6
100,8
3,1
78.
Egyiptom
5 049
1 412
353,4
98,8
1,6
5,8
70,0
79.
Azerbajdzsán
4 648
1 604
38,4
13,3
1 631,6
4 727,0
8,3
80.
Namíbia
4 547
3 049
9,3
6,2
4,3
6,4
2,0
81.
Szváziföld
4 384
2 270
4,9
2,6
3,3
6,4
1,1
82.
Jordánia
4 294
2 304
23,5
12,6
0,4
0,7
5,5
83.
Fidzsi-szigetek
4 209
3 558
3,5
3,0
1,4
1,7
0,8
84.
Kína
4 091
1 721
5 333,2
2 243,8
3,4
8,2
1 303,7
85.
Szíria
4 059
1 535
75,0
28,4
19,7
52,1
18,5
86.
Maldív-szigetek
4 017
2 552
1,2
0,7
8,1
12,8
0,3
87.
Örményország
3 903
1 523
12,6
4,9
178,6
457,
3,2
88.
Paraguay
3 900
1 267
23,0
7,5
2 006,8
6 178,0
5,9
89.
Bhután
3 694
1 318
2,3
0,8
15,7
44,1
0,6
90.
Kongói Köztársaság
3 621
1 845
12,0
6,1
268,8
527,5
3,3
(A táblázat folytatása a következő oldalon.)
Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 1. szám
92
Györffy Balázs
(Folytatás.) Egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) Sorrend*
Ország/gazdaság
Bruttó hazai termék (GDP)
1 dollár értéke nemzeti valutában
Népesség vásárlóerő- jegybanki vásárlóerő- jegybanki (millió fő) paritáson árfolyamon paritáson árfolyamon vásárlóerő- jegybanki paritáson árfolyamon dollár milliárd dollár
91.
Bolívia
3 618
1 001
34,1
9,4
2,2
8,1
9,4
92.
Marokkó
3 547
1 952
107,1
59,0
4,9
8,9
30,2
93.
Angola
3 533
1 945
55,0
30,3
44,5
80,8
15,6
94.
Grúzia
3 505
1 427
15,3
6,2
0,7
1,8
4,4
95.
Srí Lanka
3 481
1 218
68,5
24,0
35,2
100,5
19,7
96.
Indonézia
3 234
1 311
707,9
287,0
3 934,3
9 704,7
218,9
97.
Irak
3 200
1 214
89,5
33,9
558,7
1 473,0
28,0
98.
Fülöp-szigetek
2 932
1 158
250,0
98,7
21,7
55,1
85,3
99.
Zöld-foki-szigetek
2 831
2 215
1,4
1,1
69,4
88,7
0,5
100.
Mongólia
2 643
915
6,7
2,3
417,2
1 205,2
2,5 154,0
101.
Pakisztán
2 396
769
368,9
118,4
19,1
59,5
102.
Moldova
2 362
831
8,5
3,0
4,4
12,6
3,6
103.
Jemen
2 276
826
46,2
16,8
69,5
191,4
20,3
104.
Szudán
2 249
994
79,6
35,2
107,7
243,6
35,4
105.
Vietnam
2 142
637
178,1
52,9
4 712,7
15 858,9
83,1
106.
India
2 126
707
2 341,0
778,7
14,7
44,1
1 101,3
107.
Kamerun
1 995
950
35,0
16,6
251,0
527,5
17,5
108.
Dzsibuti
1 964
936
1,5
0,7
84,7
177,7
0,7
109.
Nigéria
1 892
868
247,3
113,5
60,2
131,3
130,7
110.
Laosz
1 811
508
10,2
2,9
2 988,4
10 655,2
5,7
111.
Csád
1 749
690
14,9
5,9
208,0
527,5
8,5
112.
Kirgizisztán
1 728
478
8,9
2,5
11,4
41,0
5,1
113.
Mauritánia
1 691
631
4,8
1,8
98,8
264,8
2,8
114.
Szenegál
1 676
800
18,1
8,7
251,7
527,5
10,8
115.
Elefántcsontpart
1 575
858
30,1
16,4
287,5
527,5
19,1
116.
Sao Tomé és Príncipe
1 460
769
0,2
0,1
5 558,1
10 558,0
0,1
117.
Kambodzsa
1 453
454
20,1
6,3
1 278,5
4 092,5
13,8
118.
Lesotho
1 415
777
2,6
1,4
3,5
6,4
1,9
119.
Tadzsikisztán
1 413
338
9,7
2,3
0,7
3,1
6,9
120.
Benin
1 390
579
10,5
4,4
219,6
527,5
7,5
121.
Kenya
1 359
531
47,9
18,7
29,5
75,6
35,3
122.
Banglades
1 268
446
173,8
61,2
22,6
64,3
137,0
123.
Ghána
1 225
502
26,1
10,7
3 720,6
9 073,8
21,3
124.
Zambia
1 175
636
13,4
7,3
2 414,8
4 463,5
11,4
125.
Burkina Faso
1 140
433
14,6
5,5
200,2
527,5
12,8
126.
Nepál
1 081
343
27,4
8,7
22,7
71,4
25,3
127.
Comore-szigetek
1 063
611
0,6
0,4
226,2
393,4
0,6
(A táblázat folytatása a következő oldalon.)
Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 1. szám
93
Világméretû vásárlóerôparitás-számítás
(Folytatás.) Egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) Sorrend*
Ország/gazdaság
Bruttó hazai termék (GDP)
1 dollár értéke nemzeti valutában
Népesség vásárlóerő- jegybanki vásárlóerő- jegybanki (millió fő) paritáson árfolyamon paritáson árfolyamon vásárlóerő- jegybanki paritáson árfolyamon dollár milliárd dollár
128.
Mali
1 027
468
12,1
5,5
240,1
527,5
11,7
129.
Tanzánia
1 018
360
35,9
12,7
395,6
1 119,4
35,3
130.
Uganda
991
345
26,3
9,1
619,6
1 780,7
26,5
131.
Madagaszkár
988
320
16,8
5,5
649,6
2 005,7
17,0
132.
Guinea
946
317
8,8
2,9
1 219,3
3 644,3
9,3
133.
Togo
888
405
4,6
2,1
240,4
527,5
5,2
134.
Ruanda
813
271
7,2
2,4
186,2
557,8
8,8
135.
Sierra Leone
790
293
4,0
1,5
1 074,1
2 899,2
5,1
136.
Mozambik
743
347
14,4
6,7
10 909,5
23 323,0
19,4
137.
Gambia
726
192
1,1
0,3
7,6
28,6
1,5
138.
Malawi
691
230
8,6
2,9
39,5
118,4
12,4
139.
Közép-afrikai Köztársaság
675
338
2,7
1,4
263,7
527,5
4,0
140.
Niger
613
264
7,7
3,3
226,7
527,5
12,6
141.
Etiópia
591
154
42,5
11,1
2,3
8,7
72,1
142.
Bissau-Guinea
569
234
0,8
0,3
217,3
527,5
1,3
143.
Zimbabwe
538
…
6,2
…
33 068,2
…
11,5
144.
Libéria
383
188
1,2
0,6
0,5
1,0
3,2
145.
Kongói Demokratikus 264
120
15,7
7,1
214,3
473,9
59,5
Köztársaság
* Az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson számított értéke alapján. Forrás: Global Purchasing Power Parities and Real Expenditures – 2005 International Comparison Program. International Bank for Reconstruction and Development/The World Bank. Washington. 2008.
Ezek az országok (gazdaságok) 2005-ben összesen mintegy 53 ezer milliárd dollár bruttó hazai terméket állítottak elő. A tíz legnagyobb gazdasági méretű ország, sorrendben az Egyesült Államok, Kína, Japán, Németország, India, az Egyesült Királyság, Franciaország, Oroszország, Olaszország és Brazília. A húsz legnagyobb jövedelmű ország együttesen a megfigyelt gazdaságok összes jövedelmének négyötödét állította elő. Magyarország a mintegy 170 milliárd dolláros bruttó hazai terméke alapján a negyvenkilencedik helyet foglalta el az országok, és az ötvenedik helyet a gazdaságok sorában. A gazdaságok összességén belül egy lakosra átlagosan közel 9000 dollár bruttó hazai termék jutott. Az átlag mögött igen nagy mértékű egyenlőtlenség húzódik meg, ha az egyes országokat, vagy az országok jövedelmi csoportjait vizsgáljuk. Az egy főre jutó GDP alapján Luxemburg áll az első helyen (70 ezer dollár jöStatisztikai Szemle, 87. évfolyam 1. szám
94
Györffy: Világméretû vásárlóerôparitás-számítás
vedelemmel), a további sorrend Katar, Norvégia, Brunei, Kuvait, Amerikai Egyesült Államok és Szingapúr (mind 40 ezer dollár feletti jövedelemmel). A lista másik végén tekintve, a legszegényebb ország a Kongói Demokratikus Köztársaság áll, ahol az egy főre jutó GDP 264 dollár ért el. A szegény országok legalsó szegmensébe tartozik még Libéria, Zimbabwe, Bissau-Guinea és Etiópia, ahol kevesebb mint 600 dollár volt az egy főre jutó GDP. Egy lakosra ezer dollár alatti jövedelem jutott tizenhat országban. 20 ezer dollár fölötti egy lakosra jutó jövedelemmel rendelkezett 37 ország (39 gazdaság), ezekben élt az összes lakosság 16 százaléka. 5 ezer dollárnál kevesebb jövedelem jutott egy lakosra 67 országban, amelyekben az összes népesség 65 százaléka élt. Magyarország a 17 ezer dolláros egy főre jutó bruttó hazai termékkel a harmincnyolcadik helyen áll az országok között (a negyvenedik a gazdaságokat tekintve).
Forrás Global Purchasing Power Parities and Real Expenditures – 2005 International Comparison Program. International Bank for Reconstruction and Development/The World Bank. Washington. 2008. Report of the Friends of the Chair on the International Comparison Programme (E/CN.3/2008/4) – Documents for the Thirty-Ninth Session of the United Nations Statistical Commission. New York. 26–29 February 2008. Report of the World Bank on the International Comparison Programme (E/CN.3/2008/33) – Documents for the Thirty-Ninth Session of the United Nations Statistical Commission, New York. 26–29 February 2008.
Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 1. szám