Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. Szolnok, 2012 Szarvák Tibor1 – Bogárdi Tünde2
VIDÉKFEJLESZTÉSI SZOCIÁLIS MUNKA EGY SZAKFEJLESZTÉSI ELKÉPZELÉS KÉT TUDOMÁNYTERÜLET HATÁRÁN; AZ MA-SZAKINDÍTÁS LEHETŐSÉGEI3 A TAMOP 5.4.4.-9/2-C 2009-0007-es számú pályázati projektünk alapján vidékfejlesztési szociális munka elnevezésű, már alapdiplomásoknak szóló képzési program a vidéki társadalom számára képez olyan szakembereket, akik nemcsak a sérülékeny társadalmi csoportok problémáit kezelik, hanem az innovációra érzékenyebb társadalmi közösségek számára is támaszt jelenthetnek elképzeléseik megvalósításában. Tanulmányunkban a vidékfejlesztő szociális munka szak MA-fejlesztési szegmensében nemcsak egy szűk szakfejlesztést, hanem a felsőoktatás és a vidéki tér kapcsolatát is körbejárjuk. A MA-szak akkreditáció elindításával, a lobbitevékenységgel, a humán közszolgáltatásokkal kapcsolatos tudásközpont, illetve a megváltozott makrokörnyezetre figyelő alföldi térségfejlesztő felsőoktatási intézmény képét rajzoljuk meg (amely fenntartóváltás esetén is működőképes stratégia lehet). RURAL DEVELOPMENT SOCIAL WORK AN ACADEMIC SPECIALIZATION CONCEPT ON THE VERGE OF TWO AREAS OF SCIENCE; POSSIBILITIES OF LAUNCHING AN MA COURSE The training program for graduates called ’Rural Development Social Work’ trains such professionals for the benefit of rural society, who are not only able to handle the problems of volatile social groups, but who can also support the endeavours of those social communities which are more innovationsensitive. Our Study goes beyond the narrow bounds of academic specialization within the MA-development segment of the rural development social work course by discussing the connection of academic education and rural regions as well. We aim to describe an academy of Great Plain rural development, which considers the changes in the macroenvironment by launching an MA course accreditation, lobbying, and developing a knowledge centre of social utility services (where the MA course could be a well-functioning strategy regardless of any change in academy sponsorship).
Bevezető Napjainkban a szociális munkások szakmai közösségét világszerte foglalkoztatja a szakma jövője, az a kérdés, hogy honnan hová tart a szociális munka. E kérdés mögött a szakma elmúlt évtizedekben megfigyelhető változásai, a szociális munkával és önmagával a jóléti állammal kapcsolatos elvárások átalakulása húzódik meg. A szociális munka, mint a társadalom, szűkebben véve az állam és polgár között közvetítő, intermedier funkciót betöltő modern jóléti szakma ilyen korszakokban abba a helyzetbe kerülhet, hogy eredendő céljaival ellentétesen a demokrácia helyett a konfliktusok közvetítőjévé válik [1]; nemhogy bővítené a szociális problémák elfogadtatásának és enyhítésének alternatíváit, illetve növelné a kliensei esélyeit, hanem akarva-akaratlanul hozzájárul a jóléti elvek, a 1
PhD, főiskolai tanár, tanszékvezető, SZIE Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Kar,
[email protected] 2 doktorandusz, Szent István Egyetem Regionális Tudományok Doktori Iskola,
[email protected] 3 Lektorálta: Dr. Tóth János CSc, főiskolai docens, SZIE Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Kar
180
Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. kliensei autonómiájának, szabadságának beszűküléséhez. Egyrészről a szakma forrásai, lehetőségei erőteljesen függnek attól, hogy az adott társadalomban milyen elvek mentén épül fel a szociálpolitika, azaz a társadalmi közösség, az állam mennyire ismeri el a leszakadó, perifériára szoruló csoportok szükségleteit, illetve milyen mértékben, mélységben támogatja e csoportok szociális jogait. Másrészről a szociális munka klienskörét meghatározóan azok az egyének, családok jelentik, akik szegénységük, képzetlenségük, kirekesztettségük miatt nem rendelkeznek elegendő hatalommal ahhoz, hogy az érdekeiket képviseljék. Akár nemzetközi szinttért tekintjük át, akár a hazai viszonyokat vesszük alapul, ma mindkét a szociális munkát befolyásoló fontos szereplő helyzete sokszorosan bizonytalan és ellentmondásokkal, konfliktusokkal terhelt [2]. A szociális munka hazai fejlődésében meghatározó szerepet játszott a szociális képzések kialakítása. A képzések alapja maga az ember és az általa alkotott közösség. Egy szakfejlesztési projekt célja A vidékfejlesztési szociális munka elnevezésű szakirányú továbbképzési, illetve leendő diplomásoknak szóló képzési program a vidéki társadalom számára képez olyan szakembereket, akik nemcsak a sérülékeny társadalmi csoportok problémáit kezelik, hanem az innovációra érzékenyebb társadalmi közösségek számára is támaszt jelenthetnek elképzeléseik megvalósításában. Célunk olyan vidékfejlesztő humán szakemberek képzése, akik a kisebb lélekszámú települések közösségi motorjaivá válhatnak. Fontos, hogy ezek a szakemberek képesek legyenek meg-, illetve újjászervezni azt a közösségi hálót, amely az ott élő emberek szükségleteit, képességeit és érdekeit szem előtt tartva az életminőség fejlesztési folyamatát elindíthatják. A természetes és mesterséges támogató háló együttműködését létrehozva megteremtik az alapját olyan önszerveződési folyamatoknak, melyek révén a közösségek idővel magukra hagyhatók és önfenntartóvá, önfejlesztővé válnak. A vidékfejlesztő szociális munkásoknak a képzés során megszerezhető fő kompetenciájának azt tekinthetjük, hogy speciális ismereteik révén hidat képezhetnek a területfejlesztés elméleti és gyakorlati oldala között. A szociális munkások nem rendelkeznek terület- és vidékfejlesztési ismeretekkel, míg a területfejlesztők nem sajátítják el a közösségszervezés, a kommunikációs technológiák azon formáit, amelyekkel speciális célcsoportok (főként a cigányság) is eredményesen bevonható a tervezés és a későbbi megvalósítás fázisaiba. Az összevont ismeretek tehát új minőséget hoznak létre, mivel a pályázati rendszerekről, önkormányzati gazdálkodásról, az adott térség gazdasági és társadalmi viszonyairól is széles körű ismeretekkel rendelkező, és azokat térben és összefüggéseiben is elhelyezni képes szakemberek a súlyos társadalmi problémákkal küzdő, elmaradott vidéki térségek fejlesztésének valódi motorjává válhatnak. Mindehhez nagymértékben hozzájárul, hogy a szociális munkásként empatikus, megértő és kompromisszumkereső egyének segítségével mehet végbe a vidékfejlesztés, akiket mindennapi munkájuk révén a „problémás” társadalmi csoportok is bizalmukba fogadnak. A tananyagfejlesztés szükségessége A változó makrokörnyezet oldaláról fontos EU-s megállapítás az, hogy „minden felsőoktatási intézménynek meg kell találnia azt az egyensúlyt a képzés, a kutatás és a (társadalmi) innová181
Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. ció között, amely a régióban betöltött szerepének a leginkább megfelel”. A SZIE Alkalmazott Bölcsészeti Karának „beiskolázási” tere ahhoz a földrajzi térséghez (zömmel az Alföldhöz) tartozik, amelyhez az elmaradottság kép erősen hozzátapadt, és a régióban általános életérzéssé vált. A vidéki/vidékies térség nem tudott élni azzal a lehetőséggel, amit egy teljesen új társadalmi-gazdasági környezet, egy új fejlődési út jelentett. A képzés rekrutációját, a belső periféria társadalmának vonzását jól szemlélteti az alábbi térkép:
1. ábra A SZIE ABK beiskolázási tere – a szociális képzésben résztvevő nappalis és levelezős hallgatók 2005-2009. Forrás: Neptun [3]
A magyar Alföld néhány jellegzetessége Témánkhoz tartozóan foglalkozzunk a munkanélküliséggel. Fontos, hogy az 1992-2008 közötti időszakban a munkanélküliség térbeli struktúrája lényegében alig változott. A legmagasabb munkanélküliséggel sújtott területek (a kiinduló viszonyokkal gyakorlatilag megegyezően) napjainkban is periférikus, zömmel határ menti fekvésű rurális-aprófalvas térségek – kivéve a nyugati határvidékeket, amelyek a Központi Régióval egyetemben a legkisebb munkanélküliségi mutatókkal (ez a regisztrált munkanélkülieknek a munkavállalási korú népességen belüli részarányát jelenti) rendelkeznek. Az 1992-ben a 30 legmagasabb munkanélküliséggel sújtott kistérség közé tartozók közül 20 bő másfél évtizeddel később is ebben a kategóriában található (az érintett térségek közül kilenc az Észak-magyarországi, nyolc az Észak-alföldi, kettő a Dél-dunántúli, egy pedig a Délalföldi régióban helyezkedik el). Az ellenkező végletet nézve (Budapestet is beleértve) 16 olyan térség van, amely 1992-ben és 2008-ban is a 30 legkedvezőbb mutatóval rendelkező között volt, kilenc a Közép-magyarországi régióból kerül ki, a többi pedig a NyugatDunántúliból, más régió nincs a listán.
182
Szolnoki Tudományos Közlemények XVI.
2. ábra Az egyes kistérségeknek a munkanélküliségi mutató alapján számított országos rangsorban elfoglalt helyezésének átlagértéke (1992 és 2008) Forrás: Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatsorai alapján szerkesztve [3]
A diplomás szociális vagy legalább felsőfokú végzettséggel bíró szakemberek a kistelepüléseken hiányoznak a leginkább, amely nagymértékben rontja e települések integrációját, forrásokhoz való jutását és növeli a helyi lakosság megfelelő szolgáltatáshoz jutásának egyenlőtlenségét. Képzési tartalomfejlesztésünk alaphipotézise, hogy (elszórtan ugyan, de) léteznek életképes vidéki közösségek (olyanok, akik önálló akarattal, megélhetéssel és jövőképpel, valamint biztonságérzettel rendelkeznek, akik képesek megvédeni értékeiket és képviselni saját és jövő nemzedékük érdekeit, ezzel erősítve a térség és a település népességmegtartó képességét). A képzési projekt jellegzetessége az, hogy mindez abban a kistérségi centrumban valósul meg, ahol a jász tradíció erős kohéziót jelent. A szaktudományos kapcsolódás A Cork–i Európai Vidékfejlesztési Konferencia nyilatkozatában a vidékfejlesztés számára megfogalmazott célok sok ponton megegyeznek a szociális munka, illetve a társadalompolitika általunk való értelmezésével. A Cork–i Nyilatkozat oly jól ismert célkitűzései közül kiemelten olvashatjuk azokat, amelyeket a szociális munkások feltétlenül magukénak érezhetnek: az elvándorlás megelőzése; a szegénység elleni küzdelem; a munkahelyteremtés serkentése; az esélyegyenlőség kialakítása; valamint megfelelni a mind magasabb minőségi igényeknek az egészség, a biztonság, a személyiség fejlődése, a pihenés és jólét a vidéki térben. Egy települési vagy kistérségi szintű szociálpolitikai tevékenység nem vállalkozhat a teljes érte-
183
Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. lemben vett társadalmi biztonság megteremtésére. Ugyanakkor az autonóm kistelepülések – akár pénzügyi, akár humán erőforrás tekintetében – feladatait közös intézményekkel, önkéntesekkel és tevékenységeinek minél teljesebb mértékű összehangolásával (partnerség és lokális hálózatok építésével) képesek lehetnek megoldani. Ez akkor lehetséges, ha a gazdaság és a szociális szféra fejlesztése párhuzamosan, nem egymás ellenében zajlik. Ebben a modellben nagy szerepet kap a civil szféra, a (helyi) állam – az önkormányzat – jelen van és megjelent a piaci szektor. A vidékfejlesztő szociális munka olyan közösségi munka, amely kettős társadalmi funkcióval bír. Egyfelől a szükségletet szenvedő emberek támogatása a célja, másfelől – az érdekeiket megfogalmazó és azokat a társadalmi nyilvánosságban artikuláló közösségek erejével – a reformokra irányul, a döntéshozás, a jogalkotás befolyásolására, s az alkalmazkodás mellett vagy helyett a változtatásra fekteti a hangsúlyt. Különösen a gazdasági válságok idején nem elhanyagolható szempont a közösségi munka preventív jellege. Ez a tudáscsomag, tudástípus képes fokozni a közösségek megtartó erejét, erősíteni és gyakorlattá szervezni az emberek közötti szolidaritást. Alkalmas továbbá arra is, hogy a helyi közösségek azonosítsák saját társadalmi szükségleteiket és megszervezzék új intézményeiket – önsegítő, önkéntes csoportok, érdek és nyomásgyakorló csoportok, a civil társadalom új intézményei stb. A vidékfejlesztő szociális munka hozzásegíti a kirekesztett, marginalizált, alacsony érdekérvényesítő képességű, sérülékeny társadalmi csoportokat ahhoz, hogy érdekeiket felismerjék, megfogalmazzák és konfrontálják az érdekeik érvényesítését gátló társadalmi intézményekkel, csoportokkal. Természetesen hozzátartozik a képhez az is, hogy a vidékfejlesztési szociális munka nemcsak a sérülékeny csoportokkal foglalkozik, hanem az innovációra érzékenyebb társadalmi közösségek fejlesztésével is. Munkaerőpiaci kapcsolódás Olyan szakemberek képzése, akik széles körű elméleti tudást, a programban részt vevő partnerintézmények segítségével megszerzett gyakorlati tapasztalataikat, illetve a társadalmi problémák integrált térbeli és területfejlesztési szemléletmódját ötvözve az elmaradott vidéki térségek permanens és/vagy növekvő szociális feszültségeit a jelenleginél jóval célirányosabban és hatékonyabban képesek kezelni. Véleményünk szerint a szakokat elvégző hallgatók munkaerőpiaci „értéke” megnövekszik: a képzés során kifejlesztett kompetenciák és tudástartalmak alkalmazásával hatékonyan tudnak majd a térség fejlesztési szereplőinek (pl. Leader akciócsoportok, önkormányzatok, civil szervezetek, teleházak, szociális földprogramok, családsegítők, kistérségi társulások, önkormányzati intézmények, kis-és középvállalkozások) tevékenységében közreműködni. Szociális munka útja a „jelzős” szociális munka diszciplínák irányába A szociális munka minden elméleti és gyakorlati törekvése a társadalmi, szociális igazságosságot szolgálja. E cél érdekében folyamatosan bővítette az ismereteit az emberről, a társadalomról, szívesen tanult minden tudománytól, és a tanultakat igyekezett felhasználni a szegénységben élők, a kiszolgáltatottak, a hatalomtól megfosztottak, a szabadságot nélkülözők, 184
Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. az előítéletektől, az elnyomástól szenvedők segítésében. Eközben ébren tartotta a társadalom lelkiismeretét azzal, hogy a többséget szembesítette a társadalomban tapasztalható igazságtalanságokkal, egyenlőtlenségekkel, rámutatva az emberi szenvedés és kiszolgáltatottság sokféle formájára. Ahhoz, hogy e szerepét ma el tudja látni, egyre inkább az emberi jogi kérdések, a többség és kisebbség, a leszakadók és megkapaszkodók közötti közvetítés felé kell fordulni a szociális munkának [2]. Tulajdonképpen a vidékfejlesztő szociális munka híd szerepben lévő segítő értelmiségi képét rajzolja fel elénk. Ebben a paradigmában érdemes gondolkodnunk abban az irányba, amely a szociális munka szakot a változó valóság (munkaerőpiac) követelményeinek való megfelelés irányába fejleszti. Fontos hangsúlyoznunk azt, hogy a jelen felsőoktatási képzési térben a „jelzős” szociális munka szakok alapvetően MA szinten vannak meghirdetve. Ezt a gondolatot továbbépítve látjuk úgy, hogy a vidéki térségekben dolgozó, élő szociális munkások tudásukat MA szinten ezzel a professzióval tudják kibővíteni. A képzés célja olyan vidékfejlesztő szociális munkások képzése, akik a kisebb lélekszámú települések közösségi motorjaivá válva képesek megszervezni, illetve újjászervezni azt a közösségi hálót, amely az ott élő emberek szükségleteit, képességeit és érdekeit szem előtt tartva elindíthatják életminőségük fejlesztésének folyamatát. A természetes és mesterséges támogató háló együttműködését létrehozva megteremtik az alapját olyan önszerveződési folyamatoknak, melyek révén a közösségek idővel magukra hagyhatók és önfenntartóvá, önfejlesztővé válnak. Tudáselemek, megszerezhető ismeretek társadalomismeret; gazdaságföldrajzi ismeretek; Európai Unió társadalompolitikájával kapcsolatos ismeretek; foglalkoztatáspolitikai ismeretek; humánerőforrás menedzsment ismeretek; forrásteremtés ismeretek; szabadidőszervezési ismeretek; csoportszervezési és vezetési ismeretek; konfliktuskezelési ismeretek; adományszervezési ismeretek. Személyes adottságok és készségek kommunikációs; empatikus; konfliktuskezelési; tervezési, szervezési, értékelési; pályázatírói, - megvalósítói; feladat koordinálási; kapcsolatépítési; véleménynyilvánítási;
185
Szolnoki Tudományos Közlemények XVI.
képessé tevés (empowerment).
A vidékfejlesztő szociális munkás a megszerzett készségek birtokában hozzáértővé válik az alábbi területeken motiválás; konfliktuskezelés; tervezés; szervezés (program és csapat); értékelés; kapcsolattartás; delegálási; asszertivitás. A szakképzettség alkalmazása konkrét környezetben és tevékenységrendszerben A vidékfejlesztő szociális munkás a családsegítő szolgálatok, szociális szövetkezetek, közösségfejlesztéssel és forrásteremtéssel foglalkozó civil szervezetek, művelődésszervezéssel foglalkozó szervezetek, szociális földprogramokat működtető alapítványok, önkormányzatok által ellátott feladatok körében tudja hasznosítani az elsajátított ismereteit és megszerzett készségeit. A szakképzettség szempontjából meghatározó ismeretkörök A vidékfejlesztő szociális munkásoknak a képzés során megszerezhető fő kompetenciájának azt tekinthetjük, hogy speciális ismereteik révén hidat képezhetnek a területfejlesztés elméleti és gyakorlati oldala között. A szociális munkások nem rendelkeznek terület- és vidékfejlesztési ismeretekkel, míg a területfejlesztők nem sajátítják el a közösségszervezés, a kommunikációs technológiák azon formáit, amelyekkel speciális célcsoportok (főként a cigányság) is eredményesen bevonható a tervezés és a későbbi megvalósítás fázisaiba. Az összevont ismeretek tehát új minőséget hoznak létre, mivel a pályázati rendszerekről, önkormányzati gazdálkodásról, az adott térség gazdasági és társadalmi viszonyairól is széles körű ismeretekkel rendelkező, és azokat térben és összefüggéseiben is elhelyezni képes szakemberek a súlyos társadalmi problémákkal küzdő, elmaradott vidéki térségek fejlesztésének valódi motorjává válhatnak. Mindehhez nagymértékben hozzájárul, hogy a szociális munkásként empatikus, megértő és kompromisszumkereső egyének segítségével mehet végbe a vidékfejlesztés, akiket mindennapi munkájuk, kommunikációjuk révén a „problémás” társadalmi csoportok is bizalmukba fogadnak. A szociális munkás képzés során megszerzett alapismeretek és kompetenciák – kommunikáció, tárgyalási technikák, hátrányos helyzetű egyének és családok problémáinak feltárása és megoldási lehetőségeinek keresése (tanácsadás, gyűjtés, szolgáltatások szervezése, ismeretterjesztés), civil szerveződések létrejöttének és működésének segítése stb. – célirányos fejlesztése mellett az alapvető terület- és vidékfejlesztési ismeretek (gazdasági és társadalomföldrajzi alapismeretek, önkormányzati gazdálkodási és közigazgatási alapismeretek, jogi alapismeretek, az EU és Magyarország főbb fejlesztési dokumentumainak és pályázati rendszereinek ismerete, humánerőforrás-fejlesztés stb.) elsajátítása. Nem pályázatírók képzése a cél, de véleményünk szerint a tágabb környezetet tekintve is eredményes szociális munka és a helyi társadalom dinamizálása szempontjából elengedhetetlen ismeretekről van szó. 186
Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. A szakmai támogatás szintjei (Murányi István kutatása alapján 2012 nyara4) Az online kutatás kérdőívének lekérdezése 2012. augusztus 23–31. között zajlott, az e-mail címlisták a szociális intézményrendszer elérhető, tematikusan nem szelektált, különböző szakmai területeken működő intézményeit tartalmazta. (Néhány példa, a teljesség igénye nélkül: gyermekjóléti szolgálatok, települési önkormányzatok, alapítványok, kutatóintézetek, minisztériumi háttérintézmények, szociális és gyámhivatalok, gyermekvédelmi szakszolgálatok, nevelőszülői hálózatok, módszertani gyermekotthonok, regionális szociális szolgáltatások, szociális képzések intézményi és egyéni résztvevői.). Az e-mailben kiküldött értesítő/ felhívó levelet 450 intézmény/alapítvány/ szolgálat vezetőjének címeztük. A válaszadási hajlandóság növelése érdekében, valamint a téves címek korrigálása érdekében újabb körben kiküldött levelekre N=143 fő válaszolt. Az adatelemzés során több olyan statisztikai analízist és változó összevonást használtunk, amelyek megkönnyítik az adatok értelmezését. A felhasznált eljárások a következők voltak: Az adatok könnyebb interpretálása érdekében többször alkalmaztuk a változók értékeinek 100 fokozatú skálára történő transzformálását. A transzformált változó akkor lenne száz, illetve akkor lenne nulla, ha minden válaszoló egyaránt az eredeti változó maximális, illetve a minimális értékét adta volna. Az ily módon átalakított skálán az ötven pont alatti értékek inkább negatív véleményt (ellenszenvet, elégedetlenséget stb.), az ötven pont feletti értékek inkább pozitív véleményt (rokonszenvet, elégedettséget) fejeznek ki. Amennyiben átlagokat hasonlítottunk össze, akkor csak a matematikailag is releváns, azaz szignifikáns eltéréseket (T-próba, ANOVA) vettük figyelembe. A kereszttáblás elemzések során a Cramer’s V próba alapján vizsgált szignifikáns eredményekre hivatkozunk. A válaszadók túlnyomó többsége (85 százalék) nő, a férfiak aránya csupán 15 százalék. A kérdőív kitöltésére vállalkozó átlagéletkora 44,4 év volt. A minta négyötöd része (80 százalék) szociális területen dolgozik, 15 százalék az igazgatásban dolgozók aránya, míg az oktatási/ képzési területet csupán 3 százalék nevezte meg. (A vidékfejlesztés vagy egyéb más ágazat/terület előfordulása elhanyagolható volt). Amennyiben az egyes tudás-tartalmak megjelenését vizsgáljuk, akkor néhány esetben jelentősnek mondható eltérést figyelhetünk meg: a 2000 és 2010 közötti időszakhoz viszonyítva, a számottevő (10 pont vagy annál nagyobb átlagpont) eltéréseket tekintve, a 2010-től napjainkig lezajlott képzéseken az alábbi területeken tapasztaltak „növekedést” a válaszadók: foglalkoztatási ismeretek: 24 pont pályázatírás, pályázatmenedzsment: 14 pont válságmenedzsment ismeretek: 14 pont Európai Unió társadalompolitikájával kapcsolatos ismeretek: 11 pont forrásteremtés ismeretek: 11 pont A közelmúlt és a közvetlen múlt két időszakának képzéseinek tudástartalmát két szempont (szükségesség és jelenlét) alapján történő értékelésére vonatkozó eredmények ismeretében
4
Disputa a szociális képzések innovációjáról a vidéki térségekben. TÁMOP 5.4.4-09/2-C-2009-0007 Vidékfejlesztő szociális munka szakirányú továbbképzési szak és specializáció (minor szak) pályázat online-kutatásának zárótanulmánya. Kézirat. Szocio-Data Bt. 2012.
187
Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. nem meglepő, hogy a válaszadók a vidékfejlesztés és a szociális segítés területekre irányuló, egy általuk ideálisnak tartott képzés során a korábban felsorolt ismerettípusok/ tudástartalmak mindegyikét igényelik (50 pont feletti átlagok). Természetesen eltérő az egyes tudástartalmak preferálása, s nem véletlen, hogy a korábban szükségesnek ítélt ismeret-típusok a leginkább támogatottak (80 pont feletti átlagok): pályázatírás, pályázatmenedzsment: 88 pont sérülékeny társadalmi csoportokkal végzett munkához szükséges ismeretek:87 pont forrásteremtés ismeretek: 85 pont közösségépítési, közösségfejlesztési: 84 pont konfliktuskezelési ismeretek: 84 pont foglalkoztatási ismeretek: 82 pont partnerség építés: 81 pont pályázatírás, pályázatmenedzsment sérülékeny társadalmi csoportokkal végzett munkához szükséges ismeretek forrásteremtés ismeretek közösségépítési, közösségfejlesztési konfliktuskezelési ismeretek foglalkoztatási ismeretek partnerség építés jogi pszichológia, szociálpszichológia egészségügyi, mentálhigiénés pénzügyi, gazdálkodási válságmenedzsment ismeretek társadalomismeret vezetés, menedzsment szabadidő-szervezési ismeretek adományszervezési ismeretek humánerőforrás-menedzsment ismeretek szintetizáló ismeretek Európai Unió társadalompolitikájával kapcsolatos ismeretek gazdaságföldrajzi ismeretek mezőgazdasági, agrárfejlesztési környezetvédelmi nyelvismeret műszaki-informatikai idegenforgalmi
88 87 85 84 84 82 81 80 80 79 78 77 75 74 72 72 71 66 59 56 55 55 55 54 48
1. táblázat „Ön szerint milyen tudástípusokból, ismeretekből áll egy „ideális” képzés, amely a vidéki térségekben a vidékfejlesztés és a szociális segítés kérdései reflektál?” (százfokozatú skála átlagok; 0: legkevésbé sem, 100: főként)
Az ideálisnak tartott vidékfejlesztésre és szociális segítésre irányuló képzés tartalmi-ismereti szempontból – a látens vélemény-struktúrát feltáró faktoranalízis segítségével – öt olyan tematikus blokkal jellemezhető, amelyeket az ismeret-típusok együttes preferálása alapján különülnek el. A többváltozós módszer alapján annak megfelelően tudjuk jellemezni a válaszadók vizsgált csoportjait, hogy melyek azok a csoportok, amelyek az átlagosnál jobban támogatják (vagy az 188
Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. átlagosnál jobban elutasítják) a teljes mintát leíró ismeret típusokat. A faktoranalízis alapján elkülönült típusok jellemzői: 1. típus: egészségügy/ közösségsegítés/ lélektan 2. típus: közgazdaságtan/ menedzsment/ társadalompolitika 3. típus: környezetvédelem/ idegenforgalom/ mezőgazdaság 4. típus: pályázat/ network 5. típus: menedzsment/ pénzügy/ jog Igazán nem meglepő, hogy az első tartalmi-ismereti típus (1. faktor egészségügy/ közösségsegítés/ lélektan) a szociális szférában dolgozókat az átlagosnál jobban, míg az egyéb munkahelyek válaszadóit az átlagosnál kevésbé jellemzi. Ezt a típust elsősorban a kisvárosokban dolgozók preferálják. Két ismereti-tartalmi esetében tapasztaltunk még jellemző preferencia eltéréseket. A Pályázat/network típusba (4. típus) sorolt ismeretek (partnerségépítés, pályázatírás/ menedzsment, szintetizáló ismeretek) jelenlétét az ideális képzésben a fiatalabbak (1-13 éve dolgozók) az átlagosnál jobban, míg az idősebbek (12-43 éve dolgozók) kevésbé támogatják. A vezetéssel, pénzügyekkel kapcsolatos, illetve a jogi ismereteket (5. típus) pedig a szociális területen dolgozók az átlagosnál jobban, míg a nem ilyen munkahelyen dolgozók az átlagosnál kevésbé vélik fontosnak, hogy egy vidékfejlesztéssel és szociális segítéssel foglalkozó képzésben hangsúlyos legyen. 1. típus (faktor) ,801 ,756 ,658 ,622 ,565 ,559 ,477
Pszichológia/ szociálpszichológia Konfliktuskezelés Szabadidőszervezés Sérülékeny társadalmi csoportokkal végzett munka Egészségügy/ mentálhigiéné Adományszervezés Közösségépítés/fejlesztés Forrásteremtés Humánerőforrás menedzsment Válságmenedzsment Foglalkoztatás Társadalomismeret EU társadalompolitika Környezetvédelem Mezőgazdaság/ agrárvédelem/ fejlesztés Idegenforgalom Nyelvismeret Gazdaságföldrajz Partnerségépítés Pályázatírás/ pályázatmenedzsment Szintetizáló ismeretek Vezetés, menedzsment Pénzügy/ gazdálkodás Jog Magyarázott varianciahányad – százalékban
2. típus (faktor)
3. típus (faktor)
4. típus (faktor)
5. típus (faktor)
,694 ,690 ,681 ,634 ,549 ,539 ,815 ,751 ,751 ,576 ,434 ,662 ,617 ,421
25.8
13.3
6.0
3.9
,753 ,591 ,346 3.6
2. táblázat Az ideális vidékfejlesztésre és szociális segítésre irányuló képzés preferálásának ismeret típusai (Maximum Likelihood faktorelemzés, rotált faktor score-ok)
189
Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. Tárgyak és „tárgyrendszerek” Alapismeretek: 20 kredit Szociális munka vidéki térségekben; Társadalomismeret, a vidékfejlesztés szociológiája; Jogi alapismeretek; Az Európai Unió társadalompolitikája; Vidékfejlesztési ismeretek; A felnőttképzés alapelvei; Humán közszolgáltatások intézményrendszere. Szakmai törzsanyag: 20 kredit Kommunikációs tréning; Forrásfejlesztési technikák, a projektírás gazdaságtana; Civil társadalom, partnerség-építés; Szociális gazdaság és a munkaerőpiac; Mentálhigiéné, egészségfejlesztés; Közösségi gazdálkodás; Közösségépítés, közösségfejlesztés; Társadalmi tervezés, menedzsment. Differenciált szakmai ismeretek: 30 kredit Laikus gyakorlat; Konfliktuskezelés; Kommunikáció sérülékeny társadalmi csoportokkal; Adománygyűjtés, kapcsolatépítési technikák; Generációk közötti szolidaritás – fiatalok és idősek problémái; Kreatív technikák – szabadidő-szervezés, animáció; Sérülékeny társadalmi csoportok világa; Vidékfejlesztési szociális munka projekt; Szociális informatika, teleházmenedzsment; Ökológia szemlélet – fenntartható környezet, biogazdálkodás; Helyi média, nyilvánosság; Hospice vidéken; Önkéntes munka; Változásmenedzsment, az élethelyzethez igazított tanulás Gyakorlatok: 10 kredit Szociális munka projekt; Laikus gyakorlat Szakdolgozat kreditértéke: 10 kredit Összegzés A vidékfejlesztési szociális munka elnevezésű, már alapdiplomásoknak szóló képzési program a vidéki társadalom számára képez olyan szakembereket, akik nemcsak a sérülékeny társadalmi csoportok problémáit kezelik, hanem az innovációra érzékenyebb társadalmi közösségek számára is támaszt jelenthetnek elképzeléseik megvalósításában. Szakmaközi és multidiszciplináris képzésünk a vidéki/ kistérségi humán közszolgáltatásokat hálózatként értelmezi, ezért programunk kulcsfogalma: a prevenció és a társadalmi párbeszéd, együttműködés javítása. Egy, az anyaegyetemünkön végzett kutatás (Diplomás Pályakövető Rendszer) adatai arra engednek következtetni, hogy a SZIE alföldi karain tanuló válaszadók számára a diploma megszerzése térbeli/ társadalmi helyváltoztatást (mobilitást) jelent. Ezekre a képzési helyekre jellemzően első generációs értelmiségi diákok járnak, akik érdeklődésből és a képzési helyszín presztízse alapján választották ki a felvételi keresgélésben az intézményt. Fontos megjegyeznünk, hogy a választott képzések alacsony makrotársadalmi (anyagi) presztízsével sokak saját maguk is tisztában vannak. Az Alföld megtartó képességére jó példa az ugródeszka-szerep megjelenése. Az első generációs értelmiségi hallgatók nem maradnak a képzés helyszínén (csak remélhetjük, hogy a szülővárosba visszatérnek).
190
Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. Összességében tanulmányunkban a vidékfejlesztő szociális munka szak MA-fejlesztési szegmensében nemcsak egy szűk szakfejlesztést, hanem a felsőoktatás és a vidéki tér kapcsolatát is körbejártuk. A MA-szak akkreditáció elindításával, a lobbitevékenységgel a humán közszolgáltatásokkal kapcsolatos tudásközpont, illetve a megváltozott makrokörnyezetre figyelő, alföldi térségfejlesztő felsőoktatási intézmény képét rajzoltuk meg (amely fenntartóváltás esetén is működőképes stratégia lehet). FELHASZNÁLT IRODALOM [1] KOZMA Judit: A szociális munka professzionalizációja a jóléti államokban. Disszertáció. ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet és Továbbképző Központ, 2002. [2] PATAKI Éva: Merre tovább szociális munka? In: Paideia. A Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti Kar Kiadványa. Szerk.: Szarvák Tibor 2009., 59-67. o. [3] BALCSÓK István: Munkaerő-piaci modellek és a magyar valóság. In: Diszciplínák határain innen és túl. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, Szerk.: Balogh Margit 2007., 311-332. o.
191
