Vetımagcsávázási kisérletek. Vetéseinkben gyakran fellép az üszög, a termés értékét erısen megcsappantva; orvosságot annak legveszélyesebb alakja: a kı- vagy büdös-üszög1) ellen már rég talált a haladó gazdasági tudomány a csávázásban. Azonban, ha meg is van az orvosság, ha használjuk is: nem mindig használ, mert a használás módja iránt még sok tekintetben hiányoznak megfelelı, biztos alapot nyujtó kisérletek. Tekintve ama nagy jelentıséget, melylyel mezıgazdaságunkban a csávázás helyes keresztülvitele bir, a jelen év tavaszán, a vezetésem alatt álló magyar-óvári állami vetımagvizsgáló állomáson, Mezey Gyula növénytani tanársegéd közremőködésével, többféle vetımaggal különbözı irányu kisérleteket kezdettem meg. A kisérletek befejezve még nincsenek, folytatom azokat továbbra is; de a lefolyt vizsgálatok már eddig is egypár érdekes eredményre vezettek. Jelen soraimmal nem terjeszkedem ki valamennyi kisérletre, csupán legfontosabb gazdasági növényünkkel: a búzával tett azon kisérleteket sorolom fel, melyek eredményei a mezıgazdaságban gyakorlati értékkel birnak. Rég constatált tény, hogy csávázás által a vetımag egy része tönkre megy; tudják ezt gazdáink jól, és sokan ezért nem is csáváznak, talán egyik-másik azt is gondolja: „hadd tegye az üszög tönkre azt, amit én csávámmal tennék tönkre”. E kifakadás nem teljesül be akkor, ha helyesen csávázunk; de az esetben, ha erıs csávát használunk, és a csávázás által beálló anyagveszteséget a vetésnél figyelembe nem veszszük: közel járhat a beteljesüléshez. Kisérleteimet tehát elıször is annak kideritésére tettem meg: vajjon mily befolyása van a csáva töménységének a csávázott mag csirázóképességének megmaradására? S ezen kisérletekkel kapcsolatban, másodszor, azon kérdést vetettem fel: vajjon van-e befolyása ugyanarra a cséplés módjának, és ha van - milyen? Kisérleteimhez 1884. évi termésü búzát használtam az ország különbözı vidékeirıl; az anyagot részben a vidék földbirtokosaitól, részben pedig hallgatóimtól kaptam; még pedig: gızcséplı-géppel, rovátkos- és szegesjárgánynyal, kézicséppel csépelt és lovakkal nyomtatott vetımagvat. Csávául, mint legolcsóbbnak és eddig legbiztosabbnak bizonyultnak, kék- vagy rézgáliczot választottam. Kisérleteim lefolyása következı volt: Készitettem ½, 1, 1½, 2, 3 és 5 %-os rézgáliczoldatot; mindegyikkel félig megtöltöttem egy-egy üvegedényt, azonkivül egyet destillált vízzel. Minden edénybe azután 210, a késıbbi kisérleteknél 410 átlagosan kiválasztott búzaszemet olvastam be. Az így megtöltött edényeket 14 órán át állni hagytam, miután tartalmukat addig kevertem, míg a búzaszemek hegyén levı szıröcskékhez tapadt légbuborékok nagyobbjai szétestek. A légbuborékok előzése azért szükséges, hogy a csáva a mag minden részéhez hozzáférhessen. Tizennégy órai ázás után a magvakról a csáva, illetve a destillált víz leöntetett és minden edény tartalma külön-külön itatóspapirra ürítve lett s ezeken leszáríttatott. A leszáritott magvak kétfelé osztattak; egyik felök a Liebenberg-féle csiráztatóba tétetett, másik felök pedig közönséges kerti földbe lett elvetve. A Liebenberg-féle csiráztató 2) egy kettısfalu szekrénybıl áll, melynek külsı falai fából vannak készítve, kivéve a szekrény alsó oldalát, mely átlyukgatott bádogból áll; a szekrény belsı falai egészen bádogból vannak, melyek közül a két oldalfalon 20 drb lécz van megerısítve, melyekre fakeretü, üvegléczecskékkel kirakott táblák helyezhetık. Az utóbb emlitett táblákra rakatnak a tiszta, nedvesen tartott itatóspapirba helyezett magvak. A szekrény alá gázlángot helyezhetünk, mely az átlyukgatott külsı bádogfalon át fölmelegiti a szekrényben s a két fal között foglalt levegıt. A szekrény tetején kürtı van, melyen keresztül
a szekrény belsejében a levegı folyton megujul, másrészt e kürtı vezeti ki a kettıs-fal között fölmelegedett levegıt is. Ilyen szerkezet mellett meglehetısen állandó hımérséket lehet elıidézni, amelyet a szekrény különbözı magasságába helyezhetı hımérın leolvashatunk. A Liebenberg-féle csiráztató-szekrénynek a hımérsék szabályozásán kívül még két nagy elınye van. Elıször, hogy benne terjedelménél fogva (magassága 90 c/m, szélessége 60 c/m, mélysége 40 c/m) egyszerre többféle maggal tehetı kisérlet, miáltal elérjük, hogy valamennyi egészen ugyanazon viszonyok között csirázik. Összesen 14 tábla helyezhetı a szekrénybe, melyek mindegyikére 10, 200 maggal telt, többszörösen összehajtott papirlapot tehetünk. Másodszor elınye e csiráztatónak: könnyü kezelhetısége s az ezzel járó tisztántarthatás. A Nobbe-féle égetett agyagcsiráztatókban, ha a mag penészesedni kezd, a penész az edényhez tapad, melyrıl bajosan távolítható el egészen, úgy hogy a legközelebbi csiráztatásnál az sokkal elıbb jelen már meg; a Liebenberg-féle csiráztató üvegléczecskéire az itatóspapiron át csak ritkán üt ki a penész, s ekkor is könnyen lemosható. A kiolvasott szemek (200-, illetve 100-ával) a csáva fokozata szerint helyeztettek itatóspapir közé a táblákra, s hogy tévedés elı ne forduljon, egy táblára csak egyféle mag, tehát összesen 7 adag (destillált vízben ázott, ½, 1, 1½, 2, 3 és 5 %-os rézgálicz-oldatban csávázott) helyeztetett el; azonkivül, ugyane czélból, mindegyik az itatóspapir felsı lapján pontosan meg volt jelölve. Az itatóspapir mindennap, a szükséghez képest egyszer vagy kétszer, nedvesíttetett meg destillált vízzel. A csiráztatóban rendesen 20 Cº hımérséklet volt némi (1-2º-nyi) ingadozással. A magvak másik fele (200, illetve 100 szem) meglehetıs nagy, mint emlitettem, közönséges kerti földdel telt agyagcserepekbe vettetett el s a rendes napi (tavaszi-nyári) hımérsékletnek lett kitéve; a cserépedények szintén pontosan megjelöltettek. A cserepekbe vetett magvak a szükséghez képest öntöztettek. Az áztatáshoz azért vétetett 10 szemmel mindig több, mint amennyi csirázásnak indíttatott, hogy az ázott magvak kiszedése s a csiráztatóba-rakás alkalmával netalán veszendıbe menı szemek fennakadást ne okozzanak. A csiráztatás eredménye napról napra, mindig ugyanazon órában lett felvéve. A következı táblázatokban csak azon kisérletek lefolyását közlöm, amelyek megközelitıleg az összes (3, esetleg 4) kisérletek átlagának felelnek meg, nem akarva az amúgy is talán untató táblázatokkal több tért igénybe venni. 1. Gızcséplı-géppel nyert búza Albrecht fıherczeg lehndorti gazdaságából. Csirázása a Liebenberg-féle csiráztatóban. (Kisérletre 100-100 szem vétetett.)
A Liebenberg-féle csiráztatóban a csávázatlan mag valamennyije (100) csirázott, így a csávázott magvak csirázási eredményei százalékban vannak kifejezve; a kerti földbe vetett magvakból a nemcsávázottból csak 93 csirázott, tehát 7 mag eredetileg nem volt már csirázóképes; e miatt, hogy a kétféle csiráztatás összehasonlítható legyen, emitt a 93 csirázó magvat kell alapúl vennünk és kiszámitanunk: a 93 csirázó mag hány százaléka nem vesztette el csávázás által csirázóképességét; e számitás eredménye következı:
II.Rovátkos-járgánynyal csépelt búza Frank Gy. Termésébıl Szt.-Miklósról. Csirázása a Liebenberg-féle csiráztatóban. (Kisérletre 100-100 szem vétetett.)
III.Szegesjárgánynyal csépelt búza Horváth József termésébıl Szt.- Miklósról. Csirázása a Liebenber-féle csiráztatóban. (Kisérletre 100-100 szem vétetett.)
IV. Lovakkal nyomatott búza a Sina-féle szent-miklósi uradalomból. Csirázása a Liebenberg-féle csiráztatóban. (Kisérletre 200-200 szem vétetett)
V. Kézicséplıvel csépelt búza Katonáról (Kolozs megye). Csirázása a Liebenberg-féle csiráztatóban. (Kisérletre 200-200 szem vétetett.)
Ha vizsgáljuk ezen táblázatok kimutatásait: látjuk, hogy valamennyi magnál a csáva a csiráztatást elıször késleltette, másodszor pedig, hogy a magvak egy részénél a csirázóképességet tönkre tette. Így láthatjuk, hogy az 1. táblázatnál (lásd a Liebenberg-féle csiráztatóban eszközölt kisérletek kimutatásait), midın a nemcsávázott 100 szem közül az elsı három nap már 98 szem csirázott ki; a ½ %-os csávában áztatottból még csak 38 szem csirázott, - daczára annak, hogy ez a szám a tizenhatodik napon 71-re emelkedett. Ép’ így a II. táblázatnál, amelynél 100 szem közül a nemcsávázott búzából az elsı két napon már 95 csirázott ki; a ½ %-os oldattal csávázottból csak 45, az 5 %-sal csávázottból pedig csak kettı csirázott, habár a késıbbi idıben a nemcsávázótt csak 96-ra, a ½ %-sal csávázott 83-ra, az 5 %-sal 36-ra egészitıdött ki. Ezekbıl határozottan kitünik, hogy a csáva azon szemek csirázására is behatással van, melyek életképességöket megtartják, s ezen behatás a csirázás késleltetésében nyilvánul. Ha végigtekintjük a táblázatokat: azon eredményre is jutunk, hogy minél töményebb az oldat, annál több mag vesziti el csirázóképességét és annál nagyobb mérvben lesz késleltetve a csirázás. A közölt táblázatokban e szabály alól némi eltérések is tapasztalhatók ugyan, - ezek azonban, különösen ami a csirázóképesség elvesztését illeti, oly csekélyek, hogy számba nem vehetık, s a többi, itt nem közölt kiséretek is (melyekben
természetesen szintén vannak itt-ott kisebbmérvü ingadozások) igazolják e szabály fennállását. Összehasonlítva a Liebenberg-féle csiráztatóban eszközölt kisérletek kimutatásait: látjuk, hogy a gızcséplı-géppel nyert búzából, ha az ½ %-os rézgálicz-oldattal csáváztatott, 29 % vesztette el csirázóképességét; jelentékenyen felszaporodott a veszteség az l %-os csáva használatánál (46 %-ra), s a 2, 3 és 5 %-os oldatok használatánál már igen csekélyre (18, 19 és 26 %-ra) apadt le a csirázó magvak száma. A rovátkos- és szegesjárgánynyal csépelt magvak csirázásai (II. és III. táblázat) körülbelül megegyezı eredményt mutatnak; a ½-os csáva használatánál a csirázóképesség 1419 %-nál veszett el, az 1 %-os rézgálicz-oldat használata alkalmával 30-33 %-nál és ezen túl fokozatosan emelkedik a veszteség, s végre az 5 %-os rézgálicz-oldat használatánál 63-69 %. Összehasonlítva ezen két táblázatot az 1. táblázattal: szembeszökı, mindjárt a ½ %-os csáva használatánál, a veszteség megapadása; s látható, hogy töményebb csáva használatánál is sokkal jelentéktelenebb a veszteség, mint az 1. táblázatban. Ha a IV. és V. táblázatot tekintjük meg: látjuk, hogy a lóval nyomtatott búza ½ %-os csávában csak 10, a kézicséppel nyert csak 6 % veszteséget mutat; az 1-1 ½ %-sal csávázottaknál pedig a veszteség körülbelül egyenlı egymással; mindkét módon nyert búzánál az körülbelül 14-18 %. Erısebb csávák használatánál sem oly nagy a veszteség szaporodása, mint az elsı három táblázatban. Hogy ha a IV. és V. táblázatban az elsı három nap csirázási eredményét megtekintjük: látjuk, hogy a lóval nyomtatott búzából 200 szem közül destillált vízben 180, ½ %-os csávában 148, 1 %-osban 122, 1½ %-osban 122 csirázott; a kézicséplıvel csépelt szintén 200 búzaszem közül ugyanennyi idı alatt destillált vízben 195, ½ %-os csávában 161, 1 %-osban 127, ½ %-osban 118 csirázott; tehát ezen két módon nyert búza csirázásánál az elsı három nap csirázási eredménye, összehasonlítva a 21 napi végeredménynyel, sokkal kisebb különbséget mutat, mint az I., II. és III. táblázatban kimutatottaknál; vagyis: a csirázás kevésbé késleltetik a csávázás által. Kitünik tehát, hogy a cséplés módjának határozottan befolyása van a csávázott magvak csirázóképességére. Mint az elıadottakból látjuk, ezen befolyás háromféleképen nyilvánul: 1-ször befolyásolja a cséplés módja az általános veszteséget, 2-szor a csáva töménységével fokozódó veszteséget és 3-szor a csirázás bekövetkeztének idejét. A gızcséplı-géppel nyert magvak legtöbbje veszti el csirázóképességét általában, aránylag legjobban növekedik ezen veszteség a csáva töménységének fokozásával és legegyenetlenebbül történik a csirázás; kevésbé károsan nyilvánul ezen három befolyás a járgányos cséplıgépekkel csépelt búzánál és legkevésbé a nyomtatott és kézicséplıvel csépeltnél. Ha a Liebenberg-féle csiráztatóban tett kisérletek eredményeit összehasonlítjuk a kerti földben való csiráztatás eredményeivel, ezek mindenütt egy-két és néha több százalékkal kedvezıbbek. Oka ezen körülménynek, hogy a föld a rézoldatokat könnyen absorbeálja, s így a rézgálicz nem érezteti káros hatását oly mérvben, mint az itatóspapirban csiráztatott búzánál. Már régebben tett számos kisérlet által ki lett mutatva, hogy az üszög spóráit ½ %-os rézgálicz-oldat már 1 óra alatt megöli; a 14-16 órai csávázás mégis azért szükséges, mert egyrészt a búzaszem szırei között levı spórákhoz az azokhoz tapadó, tökéletesen el nem őzhetı apró légbuborékok nem bocsátják a csávát mindjárt a búzához; másrészt az oly szemek, melyek üszögspórákkal vannak telve, de héjuk ép: csak 14-16 óra alatt áznak át annyira, hogy a közepükben levı spórák is elöletnek.
Mivel ½ %-os rézcsáva a spórák elölésére elegendı, s erısebb csáva használata, különösen gızcséplı-géppel nyert búzánál, mint kimutattuk, nagymérvü anyagveszteséget okoz, s így erısebb csávát használni - könnyelmüség. A kisérletekbıl levonható tanulság még, hogy az elvetendı vetımagvat, ha csávázni kell azt, csépeltessük kézicséppel. Nemcsak a sokkal csekélyebb veszteség ajánlja ezt, hanem a vetés egyenletes kelése is. Bármikép nyertük is azonban a vetımagot, csávázás által annak bizonyos százaléka mint látható - mindig veszendıbe megy: több vagy kevesebb; ezen veszteséget a gazda mindig figyelembe vegye, mert ez nemcsak vetımagveszteség, hanem egyszersmind termésveszteség is. Ha a gızcséplıvel nyert csávázott búzából 30 %-kal kevesebb kel ki, mint amennyinek kikelésére számitottunk: vetéseink bizony ritkán fognak kelni, s kész az itélet: elrontotta a vetést a csáva. Igaz, hogy e ritkulásnak közvetlen oka a csávázás, de közvetett oka a gazda; mert tudva azt, hogy csávázás által a magvak egy része, bizonyos százaléka, tönkre megy: természetesen ugyanannyival többet kell vetni.3) Ha ezen tényezı figyelembe vétetik, a csávázásnak nem kárát, de hasznát fogjuk látni. A csávázott búza elvetésénél még egy nagyon fontos körülményre kell figyelnünk. A vízben áztatott vagy csávázott búza jelentékenyen megdagad és megdagadásával térfogata nagy mérvben gyarapodik, mint azt az alább leirt kisérlet mutatja. Egy pontos méterskálával ellátott hengerüvegbe ½ l (vagyis 500 c/m3) 1884-ki termésü búzát áztattam be. 14 órai ázás után a vizet leöntöttem és a búzát deszkára ürítve, napos helyre állitottam, hol 6 óra elteltével már annyira megszáradt, hogy el lehetett volna vetni. Visszaöntve a hengerüvegbe, térfogata megülepedés után 720 c/m3 volt; tehát az 220 c/m3-rel emelkedett. Ekkor újra kiüritettem és még 18 órán át száradni hagytam, s ekkor - tehát 24 órai száritás után - ismét betöltöttem a hengerüvegbe, melyben megülepedés után 650 c/m3-nyi tért foglalt el. Ma már minden okszerü gazdaságban vetıgéppel vetnek, s ennél a csávázott mag térfogat-gyarapodását számba kell vennünk. A gyakorlatban, ha a búza már annyira kiszáradt, mint az, melyet én vékony rétegben 6 órán át a nap közvetlen rásütése mellett száritottam: el szokás vetni; tehát midın a vetımag térfogatának csaknem felével emelkedett. Ily állapotban, ha a magot vetıgéppel vetjük, nem vetünk el annyit, mint amennyit elvetni szándékunk volt, mert a vetıgép térfogatra nézve ugyanannyit szór, amennyihez be van állítva, de a szemek száma sokkal kevesebb lesz ugyanabban a térfogatban. Éljünk példával, melynél nem is veszem azon esetet, midın a mag 6 órán át száríttatott (ámbár gyakorlatban ennél tökéletesebben ritkán szárítják ki az elvetendı csávázott magot), hanem azt, midın az 24 órán át szárítva, térfogatában 150 c/m3 gyarapodást mutatott. Tegyük fel, egy holdra 1 H/l-t akarunk vetni: akkor 24 órai száritás után, literenkint 300 c/m3 gyarapodást véve fel, ezen magmennyiség 130 l-re fog szaporodni; így tehát, midın mi 100 l eredeti térfogatu magvat akarunk vetni, a vetıgépnek 130 l vetésére kell megigazítva lenni. Vagy pedig, ha a csávázás által veszendıbe menendı magmennyiséget is figyelembe veszszük, vegyük azt fel gızcséplı-gép alkalmazásánál 30 %-ra: akkor a 100 l helyett vett 130 l-nyi mag 169 l-nyi tért foglal el; tehát a vetıgépet akként kell megigazitani, hogy egy holdra 169 l-t szórjon el. 4) A térfogat-gyarapodás, természetesen, esetrıl esetre változni fog; így tehát azt a leirt könnyü eljárás szerint kinek-kinek meg kell határozni. A csáva behatása által veszendıbe menı magmennyiség kimutatott százalékai sem állandó számok, változhatnak azok kisebb-nagyobb mértékben. Annak oka, hogy a kézicséplıvel csépelt magvak a csávától kevesebbet szenvednek, mint akárminı csépléssel, különösen a gızcséplı-géppel nyertek: az, hogy ott legkevésbé, itt pedig legjobban sértetnek meg azok.
Ha a magvakon nagyobbmérvü repedések támadnak, ezeken keresztül a gálicz-oldat gyorsan behatol s a csirát könnyen tönkre teszi. Azonban ugyanazon vetımag többet vagy kevesebbet szenvedhet ugyanazon cséplıgéppel csépelve, aszerint amint a kosár a dobhoz közelebb vagy távolabb állíttatik. Mennél közelebb van a kosár a dobhoz állítva, annál többet szenvednek a magvak. Különbözı gyárakban készült gızgépek ismét különbözıkép dolgoznak, így munkájuk által különbözıkép sértetnek meg a magvak. Változhat a csáva iránt mutatkozó ellentállás a magfajták, változatok vagy ezeknek egyes vidékek szerinti termése szerint. A magvizsgáló állomáson tett kisérleteknél a gızcséplı-géppel nyert magvaknak átlag 25-30 %-a vesztette el ½ %-os csáva használatánál csirázóképességét; külföldön tett kisérletek szintén ½ %-os rézgálicz-oldat használatánál 50, sıt több százaléknyi veszteséget tüntetnek fel gızgéppel nyert magvak csávázásánál. Mivel tehát annyi tényezı jön figyelembe a csávázási veszteség megállapitásánál, szükséges, hogy az minden egyes esetben határoztassék meg. Ha a gazda a kimutatott átlagos veszteséget veszi figyelembe a csávázott mag elvetésénél: lehetséges, hogy csak csekély tévedést követ el; de megeshetik az is, hogy több százaléknyi lesz a különbség, melylyel vetımagjának viselkedése az általánostól eltér, s ekkor kára már jelentékeny. Ilyen körülmények között véleményem az, hogy nagy szolgálatot tehetnének az állami vetımagvizsgáló állomások gazdaközönségünknek, ha a csávázás által beálló veszteség meghatározását felvennék munkakörükbe. Ezen meghatározások pontos munkát és hosszabb idıt igényelnek, azokkal bibelıdni gazdáink nem igen fognának; míg arra a csekély dologra, hogy elvetendı vetımagjukból vizsgálati anyagot küldjenek, talán rászánják magukat. Októberhó utolsó napjaiban Budapesten a vetımagvizsgáló állomások vezetıi a nmlgu földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerium elhatározásából értekezletre gyültek, mely alkalommal indítványoztam, hogy közös eljárási módok megállapitásával, a csávázás által tönkremenı magveszteség százalékának meghatározását az állomások munkakörükbe vegyék fel. 5) Linhart György. 1
1
) A kı- vagy büdös-üszög tudvalevıleg nem egyéb, mint a Tilletia tritici (Bjerkander), régibb elnevezés szerint Tilletia Caries Tul., vagy pedig a Tilletia laevis Kühn fellépése. Ekét üszöggomba-faj külsı fellépésében nem, csak spóráiban különbözik egymástól; a T. laevis spórái simák, míg a T. tritici spórái érdesek; az elıbbi gomba, fıleg Európa déli részén, az utóbbi inkább Közép-Európában van elterjedve. Én, habár az ország különbözı vidékeirıl kaptam már kıüszögös búzát, mindig a Tilletia laevis (simaüszög) fellépésére akadtam. 2 ) Összeállitotta dr. Liebenberg Adolf, a bécsi landw. Hochschule tanára; leirását részben a kisérletek kivitele érdekében, részben pedig azért tartom szükségesnek, mert nálunk az még általában ismeretlen. 3 ) Ezen többletnek is tönkre megy ugyanennyi százaléka, de ez már számba nem vehetı csekélység. 4 ) Hogy mikép kelljen a vetıgéppel eljárni ilyenkor, azt Thallmayer Viktor tanártársam igérte megirni és e lap jövı számában közölni. 5 ) Reménylem, hogy mire soraimat e lapok t. olvasói olvasság, indítványom már határozattá lesz.
