Versíró pályázat Díjazottak

Versíró pályázat 2014. Díjazottak Stramszki Szonja: Farkasok közt

Borsos Brigitta: Az éjszakai erdő

Lábnyomok közt tévelyegtem, Nagy erdőben eltévedtem. A közelben kis ág reccsen, Hátra nézek meglepetten.

Ahogy a nap lenyugszik, csendes éj kerekedik. Kicsi az erő, nagy a rét, minden gyermek aludni tért.

Elrohantam, megijedtem, Sziklás hegységbe tévedtem. Megrémülten hátraléptem: Farkasszemmel szembenéztem.

Az erdő már csendes, szentjánosbogár repdes. Kis potroha világít, egész éjjel lámpásként.

Farkasok közt így nőttem fel, Gyors lábakkal, farkasésszel. Farkas lettem, tiszta szívvel. Nem: már soha többé ember.

Föl, s alá repdes az erdő mélyén, az őzgida szunnyad a moha szélén. Kis fejét lehajtva, édes álmát alussza.

Együtt éltünk és vigyáztunk, Vadászatra kicikáztunk. Külsőm is már egy farkas lett, Csupa farkas külső és tett.

Hangosan csörtet a vaddisznó mama, csíkos hátú malackái kocognak utána.

És mi történt, most már látom: A farkasszív emberálom. Életmentő és – meglepő – Barát, testvér, gondviselő.

A nyuszi mélyen aluszik már, a róka közben vadászni jár. Kicsinyei éhesek, várják a finom élelmet.

4. osztály Vértesszőlősi Általános Iskola

Vasas Réka: A bál Föld fogja a fű kezét, fű fogja az ég kezét, ég fogja a nap kezét, így mennek a bálba. 3. osztály Szent Margit Általános Iskola, Tatabánya

Uhu feje körbe jár, lesi van-e egér, madár? Csendes most a pacsirta, bezzeg a bagoly résen van. A süni az almafa alatt motoszkál, lehullott almát enne már. A zsákmányt a hátán vackába viszi, ahol majd télen eszegeti. Nézd, hogy csillan a fénysugár, a fák lombjára ragyog már! Nemsokára reggel lesz, Pali, Kata, ébredezz! 3. osztály Sárisáp és Környéke Körzeti Általános Iskola

Nagy Gábor: Házunk mellett Házunk mellett van egy kis patak odakinn, Amely ma már csodás színben pompázik. Október van, itt az ősz, A szél színes faleveleket söpör. Amikor a levelek közt sétálok, Lábam alatt csodás hangokat hallok. Furcsa hang üti meg a fülemet, Valami körülöttem különösen zizereg. Keresgélek, nézegetek, hallgatok, S látom, arrébb, egy sündisznócska ballagott. Néhanéha belebújt az avarba, Én elbújtam, hogy ne hozzam őt zavarba. Tányérkában vittem neki gyümölcsöt, S így szereztem aznap neki örömöt. Viszek neki magvakat, ha találok, S talán ezért kapok egy új barátot.

Limfer Beáta: A szmájli A szmájli nagyon vicces, bár az arca elég giccses. Lehet mosolygós, szomorú, felhúzott szemöldöke domború. A szmájli olyan nagyon sárga, mint egy vidám napsugárka. Ha a szmájli dühös, akkor az arca vörös. Akármilyen ez a szmájli, az órákon mindeni azt akar kapni! „Szmájli, szmájli, gyere ide, bújj bele a füzetembe!” 5. osztály Tatabánya, Móra Ferenc Általános Iskola Lukács Bora: Vásári forgatag

4. osztály Tatabánya, Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola Pállai Annamária: Reggel Reggel a vekker úgy ébreszt, attól a kedvem mókás lesz. Lustán nyúlik a kéz, s a láb, rajtam a paplan, mint egy teknőshát. Csakhogy a reggel nem tréfa iskolába indulok én még ma! Nincsen is azzal probléma táska füle kell a mancsomba!

Tatabányán e nyáron, Kinn voltam a vásáron. Hatalmas volt ez a nyüzsgés, Nem láttam még ilyen pezsgést. Csodálatos vásár volt, Minden gyerek vidám volt. Ettem patkót, perecet, Pisti, Kati is evett. Hintára is felültem, S majdnem bajba kerültem. Elszédültem, mint a csuda, El is estem, nem volt csoda. Volt ott soksok felnőtt, gyerek, Biztos jövőre is megyek.

4. osztály Tatabánya, Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola

5. osztály Tatabánya, Sárberki Általános Iskola

Bogdán Cintia: Az élet Galambok szállnak az égen, keresztül sok szép vidéken. Az élet is csak úgy tovaszáll, és soha meg sem áll.

Halmi Éva: A sport

Az élet hamar véget ér, hát élvezd ameddig élsz! Ne félj attól, hogy megbotlasz, majd mindent újra gondolhatsz. Az élet egy szép játék, sok csodát láthatsz még. 5. osztály Tatabánya, Móra Ferenc Általános Iskola

Az emberek életében fontos a játék, hogy elkerülje őket a sötét árnyék. Társas, foci, kosár és röpi, minden gyereket jókedvre deríti. Játsszál, sportolj sokat! Az egészséged ettől javulhat. Az életedbe hozod a frissességet, Irigylik majd a „fitnességed”.

5. osztály Tatabánya, Móra Ferenc Általános Iskola

Venczák Szonja: A legszebb évszak Az utcákat hűvös szél járja át, a szekrényből előkerül a kabát. Felébresztjük nyári álmából, itt az idő, hogy munkába álljon. Jó szolgálatot tesz nekem, bármilyen idő is legyen. Puhán ölel, felmelegít, máris jobb kedvre derít. Borús, esős az időjárás, talán egy kissé szomorkás. Sokan ezért nem kedvelik, szerintük minden bánattal telik. Én az őszt nagyon is szeretem, ezernyi színével kedveskedik nekem. Páratlan az erdők bódító illata, s a családi esték meghitt hangulata. Minden évszak maga a csoda, az évnek bármelyik időszaka. Legyen az tél, tavasz vagy akár nyár, de az ősznél eredetibbet nem találnál!

Szalkai Lili Gréta: A csillagok A Hold éjszakáján csak egy pont vagyok, Ki nézi a csillagokat az oromról. Tűnődöm, vajon ők is mind emberek? Kik megküzdöttek háborúban, esőben? Nem kapok választ, csak nézem tovább az éj Ragyogó gyöngyeit, S vélem felfedezni A nagymamám arcvonásait. Eszembe jutott akkor minden A sok boldogság, amit elvettek tőlem. Halkan susogva mormoltam: Úgy hiányzol Nagymama! Nagymamát láttam, Ahogy lejön az égről Kezében kis csillaggal A Hold fényében. Unokám ezt neked adom, Hogy veled legyek örökre! S ezzel nagymama tovaszállt Fentről integetett egy utolsót, És elillant végleg, örökre…

5. osztály Tatabánya, Felsőgallai Széchenyi István Általános Iskola

5. osztály Tatabánya, Kodály Zoltán Általános Iskola

Bogdán Andrea: Változik az idő

Somody Panni: S látok itt, ezernyi sorsot

Változik az idő, változik az ember, Talán az én anyám is megért egyszer. Megbocsát mindazért, amit tettem, S elfelejti az időt, mit én is elfeledtem.

Most itt ülök és verselek, És közben képeket nézek. S látok itt, ezernyi sorsot, Mit tollam papírra vet.

Változik az idő, változik az ember. Lehet, hogy én is felnövök egyszer? S akkor majd megértem azt, mit most még nem tudok. Milyen egy gyermeket nevelni, mert ez most még titok.

Elvált szülők és gazdagok, Mit ér már a ti sorsotok? S ezernyi számba vett gyerek, Kiabál, hogy segítsetek.

Változik az idő, változik az ember. S a lányból is anya lesz egyszer. S az ő gyereke is csak ennyit mondhat: „Szeretlek, s mindig szeretni foglak.”

És mikor ezt megértitek, Már egyedül maradtatok. S pocsékba megy a kapcsi vágy, Már nincs kiért harcolnotok.

7. osztály Tatabánya, Móra Ferenc Általános Iskola

7. osztály Esztergom, PPKE Vitéz János Katolikus Általános Iskola

Lipusz Balázs: Az éter

Kiss Viktória: Kínlódás

Nesztelen sikló hideg a szívem lassú kéjjel befonó kényszer, rideg hangon riogat éjjel: - mindent ölelő éter.

Rideg szemeiddel végigmérsz Azt hiszed érdekel mit ígérsz? Csak az ujjaim köré csavarlak Vagy röviden:csak téged akarlak.

Ígérete csúszós vád, mohó kétellyel kérlel, mindent, és semmit ád, bennem vad dühöt érlel: - mindent ölelő éter. Utószor hagytam űzni viszályba lelkem nyugvát; nem fogok kalászt fűzni, hagyom már a munkát, - s mindent ölelő éter. […] Elkúszik, messze röpül; hagyja lelkem szabadon, árnya tűnik testem mögül, s fekszik a táj hajadon… - az étert megtagadom!

Téged akarlak,szinte vágyakozom Nem tudom mi ez a hirtelen vonzalom Nem akarok mást,csak is téged Úgy ahogy vagy,az egész lényed. Érzed ezt a kínlódó vágyat? Engedjünk ennek szabad szárnyát Egyszer mindenki elveszti fejét Ott nincs aki megfékez,hogy elég. 9. osztály Tata, Eötvös József Gimnázium és Kollégium

12. osztály Tatabányai Árpád Gimnázium Ferensitz Izmael Péter: Hegyi béka -Jaj! , de megijedtem tőled, Egy hegyi béka is hátára dőlne tőled. Szijártó Márton: Harc Dionüszosszal Bor! Te mámor Istene, te Vörösen csillogó édes nedű. Te taszítasz le Olümposzodról, És te vésel szégyent az arcomra.

Mert, régen bizony volt olyan, Csak elmosta őket egy nagy folyam. Mert, hogy gyilkos volt minden, mihez nyúlt, Rögtön parázslott, majd hirtelen meggyúlt. Gonosz állat volt, az bizony, Ők csinálták a Grand kanyont.

Ó, te lágyan csengő szócska. Na! Jer ide poharamba! Na! Szedd a lábad, te borocska, S szaladj le mostan torkomon.

De Isten se nézte őket türelmetlenül, Nagy vizet támasztott, s minden kihűlt.

Ültesd a pírt orcámra, s vágd el Lelkem galambjának torkát.

Elmosta a nagy folyam a sok gonosz lényt, Nem láttak többet igaz fényt.

Na! Jer ide! Leheld most Rám is a szégyen csókját, Ahogy szerelmes ifjú Szíve választottjára.

Azóta is pokol tüzében ég szívük , Körülötte meg parázslik hatalmas testük.

Kárhozzak el én is… Ó, te bor, te gyásznak Istene 11. osztály Tatabánya, Árpád Gimnázium

Vannak akik sárkánynak nevezik őket néha, De csak mi tudjuk, nem más az, mint a hegyi béka. 11. osztály Tatabányai Árpád Gimnázium

Misák Dominika: A felhők El-elnézem a felhőket. Úgy szeretem nézni őket! Próbálom kitalálni, milyen alakot öltenek, s közben lehunyom két barna szemem. Leperegnek előttem a régi ,fájó emlékek, de fáj visszagondolni egy-kettőre. Eszembe jutnak a bódító hazugságok és a gyötrelmes szenvedések, utána a boldogító igenek. El-elnézem a felhőket. Úgy szeretem nézni őket! Olyan, mintha a mennyben lennék, mintha puha, fehér bárányfelhőn járnék. Nevetve szaladok végig a kéklő égen, és ugrálok át felhőről felhőre. Leesek,mint égből hulló angyal, s látom magam körül a vérvörös tengerben úszó sötét gondolatokat. Mi ez a hely? Hol lehetek? A pokolban vagyok … ez lehetetlen … Hirtelen kinyitom reszkető szemem, felnézek az égre, de egy felhő sincsen! Én ezt nem értem … Rémálmot szültek a rossz gondolatok, hessegetem őket, s már nyugodt vagyok. Nehéz meg nem történtté tenni, lehetetlen elfelejteni. Lefekszem a fűbe, és nézem a kék végtelenséget, eközben egy madár kacsintva száll el felettem. El-elnézem a felhőket. Úgy szeretem nézni őket! Egyik kedvenc dalomat dúdolom, azután elmosolyodok. Gyönyörűszép, hófehér, csillogó felhőkön kalandozik a képzeletem, mintha óriás vattacukor repkedne az égen. Tovatűnt az álom váratlan, vége lett a fantáziának, kalandnak. Sajnos megszűnt a varázslat. Eljött az ideje a sivár, egyszerű valóságnak. 7. osztály Tatabánya, Dózsa György Sportiskolai Általános Iskola

Pethő Marcell: Mi legyek, ha nagy leszek? Mi legyek, ha nagy leszek? Költő, író, mi legyek? Körülöttem röpdösnek a legyek. Így költeni nem lehet.

Taxis is lehetek még, Jaj, bocs, az az egyik barátom akar lenni épp. Mi után e verset leírtam, Kalózos könyvet írok, de gyorsan.

Versem, azért tovább írom, Nem adom fel, tovább bírom. Legyek légy vagy legyek szúnyog? A legyeket már nagyon unom.

Kalóz is lehetnék még. Enyém lenne minden pénz. De mit mondtam: Nem az számít, hanem az ész.

A szúnyogokat sem bírom, Versem, azért tovább írom. Mi legyek, ha nagy leszek? Fizikus, tán? mi legyek?

Nekem matek dogát írni könnyű, De másnak nagyon nehéz, ez szörnyű! Ezért leszek matekos, hogy otthon azt mondjam, Nem ötöst, egy csillagos hatost hoztam.

Ha nagy leszek, életem A zenének szentelem. Bár néha most is azt csinálom, S első dalom, majd megírom.

Bár a kalózoknak nincs sok dolga, A harcolás nem nagy munka. Ki a hét tengert bejára, Hogy nem lesz híres, azt ne várja!

Igaz, már megírtam, Otthon a legnagyobb sztár voltam. Hogy mi a címe? megmondom: Szívemben a tűz lobog.

De én inkább maradok a művészetnél: Költenék, írnék, zenészkednék. A színészet is jó dolog, De ez már egy kicsit sok

De, azért még gondolkodom, Mi legyek, ha nagy leszek? Mozdonyvezető? mi legyek?

A színpadon hülyéskednék, Örömmel színészkednék. Ott állok a színpadon, Énekelek nagy hangon.

Ki a vonatokat indítja, Pirost, zöldet mutatva. De azért nem kapok sok pénzt: Politikus is lehetek még.

(A művészet a kedvenc „szakmám”) Költés, írás, zenészkedés, Rajzolás és hülyéskedés.

Ők tudják, hogy mi a pénz, De nem az számít, hanem az ész. Van nekem az jó sok, bőven. Csak néha rosszra használom éppen.

A szerelem is jó dolog. De ezt most inkább hagyjuk. Ezek jutnak eszembe. A lányokkal egy szinten, Puszilkodom a földszinten.

Így matematikus is lehetek, Tanár vagy tudós leszek. Tudom már, hogy mi legyek, Szép házakat építtetek: Építésznek is kell matek, Hogy a házakat méretarányosan rajzolja meg. Hogy kiszámolja a sarkok szögét, S tudja az épületek területét Ki házakat tervez, És házakat rajzol, Ki hidakat fejleszt, De te ezen a versen mindjárt elalszol! Mert itt csak a munka fáraszt, De ez a vers tíz méterről is észt áraszt. Figyelni kéne, már bocsi! A Suzuki nem jó kocsi.

Ennyi jutott most eszembe, E versnek itt a vége. De a munka, jó dolog nekem, Túlterhelés, az ne legyen! Ennyi volt a móka mára, Inkább elmegyek az iskolába. Viszlát gyerekek. Itt a vége a versnek. 7. osztály Komárom, Petőfi Sándor Általános Iskola

Baranyai Laura: Kutyasors Ha visszatekintek életemre, oly’ messzinek tűnik a nap, Amikor megszületve menedéket leltem a mamán bundája alatt. Nem láttam még semmit, csak melegséget éreztem, S hogy nem vagyok egyedül, velem van testvérem. S a napok múlásával kinyíltak szemeim, Felfedezni véltem a világ nagy dolgait. Madarakat, fákat, zümmögő lényeket, Virágok ezreit a pompázó réteken. Nagyokat birkózva szaladtam boldogan, A nagyvilág illatát hordozva orromban. Ám a boldog gyermekkor gyorsan elillant, Egy férfi jött értem s elvitt egy dobozban. Minden idegen volt, új helyre kerültem, Nyüszítve kerestem mamámat s testvérem. Új gazdákra leltem, egy nagy kertben otthonra, Kis házamon felirat: Vigyázat, Harap-Lak! Kormi lett a nevem, fekete voltomért, Csodáltak is gyakran szépséges bundámért. Szemeimben rajongás a szeretett gazdikért, Szívemben a hűség örökös lánggal ég. Vigyáztam is rendre a kertet, meg a portát, Senki ne zavarja gazdáim nyugalmát! Imádtam játszani a gazdik gyermekével, Az eldobott botot elkaptam röptében! A vidéket bejárva gyakran kirándultunk, Hazafelé a kocsiban fáradtan hortyogtunk. S az idő múlt, persze, hogy nem ált meg, Kisgazdám lassacskán fiatal felnőtt lett. Őt vártam naphosszat a kertben üldögélve, Ő meg csak hazajött, gyakran rám sem nézve. Nem ölelt magához, nem hívott játszani, Szomorúan teltek magános napjaim. Már nem voltam fiatal, bundám is megkopott, Államra a múlt idő ősz szálakat lopott. Fájtak a lábaim, nehezen döcögtem, Rosszul is hallottam, bár fülemet hegyeztem. Aztán egy téli nap, hideg délelőtt, Kocsiba tettek, mint sok évvel ezelőtt. Az hittem utazunk, bejárjuk a vidéket, Visszahozva megannyi, sok-sok szép emléket. A hosszú út végén hirtelen megálltunk, A gazdi és én a kocsiból kiszálltunk. Azt hittem, sétálunk, mert oly’ sokat vezetett, Az utunk egy erdőn át, ösvényen vezetett. Megálltunk egy fánál, melyhez a gazdi, A nyakörvemhez erősített pórázzal kötött ki. A visszafelé úton indult el nélkülem, S én a pórázt rángatva, vonyítva küzdöttem. Távoldó alakját a havas út elnyelte, S én a földre rogytam fáradtan, ernyedten. Sötét lett és hideg, rettentően fáztam, S mindennél jobban a gazdit kívántam. Csak vártam és vártam, egy reménykedve, Megkopott bundámat a hóesés belepte. Már nem tudtam felállni, fejem megemelni, Gyenge látásommal az utat kémlelni. Már nem éreztem semmit, még a hideget sem, Egy más világban jártam, békésen, csendesen. Egy hídon mentem át, hol az égnek tengerén, A szivárvány színei játszanak könnyedén. Réten szaladgáltam önfeledt boldogan, Mint annak előtte, kiskutyus koromban. Megkopott bundámon Napfény csillogott, Barna szemeimben hűség ragyogott… 9. osztály Tatabányai Árpád Gimnázium

Tóth Tamara: Észrevétlen halál Tökéletesség, lehetetlen szó. Amiből nincs a világon, Arra mért van szó? Szimmetria, rendezettség, Csak egy pillanatnyi tökély. Kétségek és feledettség, Mint szikrázó nap után az éj. Egyik percben világosan látom, A másikban már homály fedi. A tudatom alatt, mint egy álom, Az ellenállás sátrát felszedi. Nincs, ki tüntessen, Nincs, ki megállítsa, Nincs, ki büntessen, Nincs, ki világítson. Mint derengő napsugár A hajnali táj borzongását, Úgy ráz fel a hirtelen ár. De nem tudom, Nem érzem, mit tegyek. Nem jutott… Felém nem…Hit nekem… Szánalmas kis érzés, Mégis mindenki vágya. Kis vágás, nagy vérzés, Az ember tragédiája. Alattomosan beszivárog, Vagy csak hirtelen berobban. Csillagos ég, csak te látod, Majd a semmibe elillan. S mintha tátongó szakadék A hegyvidéket követné… Már nincs több haladék. Kinyílik a szemed, És zuhansz lefelé. Elveszítetted az eszed, És próbálsz kúszni felé. De jó hír: már leértél, S melletted ott hever Hova dobtad, s nem féltél, Hogy egyszer nem felel. Majd az ismerős hangok, Az ismerős illatok, Ismerős hangok És ismerős hajnalok… És mész tovább, Hogy eltűnj a ködben, S csak így állsz odább. 9. osztály Tata, Eötvös József Gimnázium és Kollégium

Börzsei Dávid: Egy szatyor e-mailje Feladó: [email protected] Tárgy: Hollandia Címzett(ek): [email protected] – Apa szatyorlajosné@nejlon.com – Anya [email protected] Nagyi „Kedves szüleim! A kirándulás eddig nagyon jó! Itt, Hollandiában éppen most is esik az a hó. A vonaton nem volt fűtés, úgyhogy idefelé nagyon fáztunk. Bár még csak két napja vagyunk itt, sok mindent láttunk. Vannak itt érdekes alakok. Na, nem úgy értem, emberek! Vannak itt geoidok, gúlák, hasábok, téglalapok és hengerek. De viccet félretéve: csak az utazással telt el fél napom. Van itt tulipán, szélmalom, még több tulipán, és még több szélmalom. Az osztálytársaim elviselhetetlenek. Krumplipürék agyilag… Ja, amúgy jól vagyok! Nem ütött el taxi, mondjátok meg nagyinak! Holnap megyünk fapapucs-múzeumba, mondta a tanár a többieknek. Ma meg azzal szórakoztunk, hogy magyarul szóltunk be a külföldieknek. Na, de most meséljetek ti! Mi volt tegnap a Barátok Köztben? Szerintetek a zsebpénzem büfére, vagy szuvenírre költségem? Mit mondott a nagyi? Nem volt neki a lottón ötöse? Kiderült a Szulejmánban ki a szultán trónörököse? Jajj, amúgy a Rizvajer szülei biztos szólnak nektek, Hogy a Rizvajer szendvicsét a vonaton én ettem meg. De amúgy a Földváry ikrek voltak, csak folyton rám kenik! Mindegy. Szóval majd átmennek, Rizvajer úgyis megírja nekik… A tanár szerint viszont én vagyok a legrendesebb, Legszófogadóbb, legsegítőkészebb, és a legcsendesebb. Na végül is, csak ennyit szerettem volna mondani! Üdvözöllek Titeket Hollandiából, Apa, Anya, és Nagyi!” Feladó: [email protected] Tárgy: Nincs tárgy Címzett(ek): [email protected] „Kedves fiam, Lali! Örülök, hogy jól érzed magad! A helyedben a büfébe költeném; a szuvenír csak kacat. A Szulejmánban nem derült ki, hogy ki a trónörökös, És sajnos a nagyinak sem jött össze a lottó ötös. Ne szóljatok be külföldieknek, mert több magyar él kint, mint hiszed! Rizvajeréknek elmondtuk, hogy nem te etted meg a szendvicset. A BK-ban nem volt semmi, de Zsófi még mindig egy barom. Csak így tovább, viselkedj Szatyorként, mert füled a kezedbe adom!” 9. osztály Tatabányai Árpád Gimnázium