Tartalom
Végzettség
2
Oktatási tevékenység
2
Kutatási tevékenység 2004 óta
2
Kutatási érdeklıdés
3
A módszertani kutatások célja és jelentısége
3
Az elmélettörténeti kutatások jelentısége
5
A területi statisztika módszertanának és módszereinek fejlesztése
6
Alkalmazott kutatások a területi jövedelmi folyamatok, a területi árelmélet, a közlekedéshálózatok elemzése és egyéb témakörökben
11
A regionális gazdaságtan elmélettörténete, elméletei és módszertana
14
A területi elemzések ismeretelméleti kérdései
15
A közgazdaságtan ismeretelmélete, módszertana
16
Hivatkozott publikációim
17
1
Végzettség Fıiskolai diplomámat a Széchenyi István Fıiskola Üzemgazdász Szak Településgazdasági Szakirányán kaptam 1993-ban. Szakirányom nagy befolyást gyakorolt késıbbi kutatói érdeklıdésemre. Egyetemi diplomámat a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen 1996-ban szereztem, Termelésmenedzsment és Szociológia Szakirányokon. Oktatói és kutatói tevékenységem kizárólag Gyırhöz kötıdik. 1997-tıl 2000 végéig dolgoztam és kutattam az MTA Regionális Kutatások Központja Nyugat-magyarországi Tudományos Intézetében. Doktori tanulmányaimat 2000-ben kezdtem el az ELTE Földtudományi Doktori Iskolájában. Doktori értekezésemet A társadalom mennyiségi elemzésének módszertani kérdései címmel 2003 októberében adtam le és 2004 októberében védtem meg. Oktatási tevékenység 2001 szeptembere és 2003 augusztusa között az Universitas-Gyır Alapítvány doktori ösztöndíjában részesültem, és a Széchenyi István Fıiskolán, majd 2002-tıl Egyetemen óraadó voltam makroökonómia, mikroökonómia, statisztika tantárgyakból. 2004 januárjától a Széchenyi István Egyetemen egyetemi adjunktusi, majd 2008 szeptembere óta egyetemi docensi munkakörben oktatok statisztika, gazdaság és társadalomstatisztika, ökonometria tantárgyakat. Az oktatott tantárgyak változatlansága mellett az átszervezések miatt három tanszéken dolgoztam, kezdetben a Statisztika Tanszéken, 2006-tól a Regionális-tudományi és Közpolitikai Tanszéken, 2010-tıl a Gazdasági Elemzések Tanszéken. Az ökonometria tantárgyhoz írt jegyzetem 2007-ben, Gazdaság és társadalomstatisztika tantárgyhoz Páthy Ádámmal közösen írt jegyzetem 2009-ben, a Statisztika tantárgyakhoz Szalka Évával közösen írt két feladatgyőjteményem 2008-ban és 2009-ben jelent meg. Számos tanulmányom tartozik a kötelezı vagy ajánlott olvasmányok közé több felsıoktatási intézmény különféle kurzusain. Kutatási tevékenység 2004 óta A folyamatos kutatásokat és azok eredményeit nem csak önmagában való célnak tekintem, hanem az oktatáshoz szerzendı hasznos háttérismeretek, a diákok számára érdekes példák forrásának. Mindamellett a kutatási tapasztalatot a tanórák diákok által nehezen megítélhetı szakmai színvonala egyik biztosítékának tartom. Tudományos publikációim száma összesen 82 (ebbıl 19 társszerzıs), doktori védésem óta 63. Ezekbıl a folyóiratokban megjelent tanulmányok száma 27, doktori védésem óta 21. Legfontosabb munkám egyetlen monográfiám, melynek címe „A területi elemzések alapjai”. Ez doktori értekezésemen alapul, de mintegy egynegyedét a védés után írtam. A könyvet legalább hét egyetemen használják az oktatásban. A könyvre 103 hivatkozásról van tudomásom. Összes ismert hivatkozásaim
2
száma 328, amelybıl 44 nem magyar (angol, német, francia, spanyol). 60 különbözı témájú tudományos konferencia elıadást tartottam (38-at a doktori védést követıen), ebbıl 21-et külföldön angolul, nemzetközi konferencián (20-at a doktori védést követıen). Öt egyetem összesen 15 doktori védési folyamatában vettem részt elıopponensként, opponensként, bizottsági tagként vagy a bizottság titkáraként. Hat folyóirat számára (ezek közül négy angol nyelvő, három külföldi) lektoráltam tanulmányokat. Kétszer nyertem el a Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat (összesen hat évre). Második Bolyai Ösztöndíjas idıszakom 2009. szeptembertıl 2012. augusztusig tartott és kiemelkedı minısítéssel zárult. Az OTKA 81598 sz. kutatás témavezetıje vagyok, Távolságok és terek a közgazdaságtudományban témakörben (a kutatás zárása 2013 júniusa, a kutatási eredmény zárókötetének kézirata februárra elkészül). Öt publikációmért kaptam különbözı nívódíjakat. 2012-ben a Veszprémi Akadémiai Bizottság pályázatán elnyertem az Év kutatója címet (társadalomtudományok kategóriában). Kutatási érdeklıdés Kutatási érdeklıdésem és tevékenységem elsısorban a következı öt nagy témakörre osztható: 1. A területi statisztika módszertanának és módszereinek fejlesztése. 2. Alkalmazott kutatások a területi jövedelmi folyamatok, a területi árelmélet, a közlekedéshálózatok elemzése és egyéb témakörökben. 3. A regionális gazdaságtan elmélettörténete, elméletei és módszertana. 4. A területi elemzések ismeretelméleti kérdései. 5. A közgazdaságtan ismeretelmélete, módszertana. A témák sorrendje jelenleg nagyjából megegyezik az egyes témakörökben végzett kutatások mennyiségével. Tér és közgazdaságtan címő könyvem 2013 elsı félévben várható megjelenése után az elsı és harmadik témakör holtversenyben az elsı helyre kerül majd. Az alábbiakban ezeken a területeken a doktori értekezésem védése óta elért eredményeimet foglalom majd össze a doktori védésemet követı fontosabb tanulmányokon keresztül. A módszertani kutatások célja és jelentısége A módszertani kutatások más jellegőek, mint az elméleti vagy alkalmazott kutatások, mert nem a tapasztalati valóság általános vagy konkrét jelenségei közötti magyarázatra irányulnak, hanem azokat a módszereket fejlesztik, amelyek az ilyen magyarázatokhoz szükségesek. A módszertani kutatások jelentıségüket több tényezınek köszönhetik. Egyrészt egy módszer ismeretének a teljes hiánya hátráltathatja az elméleti és alkalmazott kutatásokat. Másrészt a módszer ismerete és helytelen alkalmazása téves következtésekhez vezet. A
3
helytelen alkalmazás állhat elszámolásból vagy a módszer alkalmazási feltételeknek nem megfelelı használatából. Harmadrészt egy módszer eredményének a helytelen értelmezése az elméleti és alkalmazott kutatások során tovább halmozódó tévkövetkeztetésekhez vezethet. Ezeknek a különféle hibáknak a súlyossága attól függ, hogy az adott kutatáson alapszik-e valamilyen gyakorlati döntés is, vagy sem. A gazdasági-társadalmi adatok térbelisége olyan nehézségek elé állítja a statisztikát, amelyek a hagyományos analitikus statisztikai gondolkodás keretei között nem vetıdnek fel. Ezek a nehézségek azonban a kérdés mellızése esetén feltáratlanok maradnak, ez pedig a fel sem ismert módszertani hibák elkövetésének veszélyével jár. Az adekvát területi elemzésekhez két okból sem elégséges az általános statisztika módszertanának ismerete. Egyrészt az általános statisztikai módszerek területi alkalmazásai során fellépı sajátosságok ismerete nélkül a módszerek alkalmazása és/vagy az eredmények értelmezése hibás lehet. Másrészt az adatok területi jellege sajátos területi statisztikai módszerek alkalmazását is megköveteli, amelyek hiányoznak az általános térnélküli statisztika eszköztárából. Ahogyan az általános statisztikára, úgy a területi statisztikára sincsen egységes és minden körülmények között alkalmazott definíció. Felfogásom szerint a területi statisztika, mint módszertudomány három kérdéskörrel foglalkozik, köztük az elıbb említett két területtel, tehát az általános módszerek területi alkalmazásai sajátosságaival és a speciális területi statisztikai módszerek kidolgozásával, fejlesztésével, alkalmazásaival. Ezen kívül harmadik tárgyát képezi a területi statisztikai adatok tipizálása, forrásainak bemutatása, minıségük tárgyalása. Mindhárom említett témakör egyformán fontos, már csak azért is, mert az általános statisztikai módszerek leírásakor nem tárgyalják ezeket a kérdéseket. Így nem sokat foglalkoznak a vizsgálat tárgyát képezı sokaság elemi egységeivel és az elemi egységeket leíró jellemzıkkel. Ezt elvileg indokolhatná az, hogy a számításokhoz szükséges matematikai mőveletek érzéketlenek a számok mögött meghúzódó tapasztalati tartalmak különbségeire. Ugyanakkor azonban a mőveletek elvégzésének létjogosultságához és az eredmények helyes értelmezéséhez, eltérı jelenségek, eltérı idıpontok vagy eltérı területegységek közötti területi eloszlások összehasonlításának végzéséhez elengedhetetlen ezeknek az adatok keletkezéséhez és jellegéhez főzıdı tartalmi kérdéseknek a vizsgálata. Ez érvényes az egyszerőbb, térnélküli esetekre is, de fokozottan érvényes a területi adatokra. Ez a területi adatok nagy részének aggregált jellegével, az elemzések elemi egységeinek többnyire nem természetes módon adódó voltával, véges és sokszor kicsi elemszámával, a lokalizációs nehézségekkel és a különféle térparamétereknek (mint a megfigyelési egységek egymáshoz képesti relatív helyzete, távolsága, területi kiterjedése és alakja) az eredmények értelmezésében történı figyelembe vételének szükségességével függ össze. A területi alkalmazások mellızése az általános statisztika részérıl azért bírálható, mert a társadalomra és gazdaságra vonatkozó megfigyelések mindig területiek, tehát nem elhanyagolható, ritkán jelentkezı kérdéseket jelentenek.
4
Az elmélettörténeti kutatások jelentısége A tudományos tudás felhalmozódásáról vallott egyfajta elképzelés szerint a kortárs publikációkba a korábbi generációk által elért minden eredmény beépült. Így az elmélettörténeti érdeklıdést és a meghaladott, hibásnak bizonyult elméletekbıl való tanulás szándékát leszámítva felesleges a korábbi munkák tanulmányozása. Az idı szőkösségére tekintettel is elegendı lenne napjaink és az elmúlt 5-10 év tudományos termésének az ismerete ahhoz, hogy minden szempontból teljes és legmagasabb szintő ismeretünk legyen a tudomány eredményeirıl. A tankönyvekbıl az elfogadott, megszilárdult, bizonyított tudásanyagot lehet elsajátítani, a friss monográfiák az elmúlt néhány év újabb eredményeit foglalják össze, a szakfolyóiratok az aktuális kutatási témákról közölnek tanulmányokat. Vagyis a szakfolyóiratok tanulmányai révén lehet a legjobban tisztában lenni a legújabb tudományos trendekkel, legmodernebb, legfejlettebb elképzelésekkel, módszerekkel. A 20-30 éve megjelent tanulmányokat már bizonyosan meghaladta, de legalábbis tökéletesítette a tudomány. Az elavult, megcáfolt, hibásnak tartott elméletekkel azért sem érdemes túl sokat foglalkozni, mert az a legújabb fejleményekben való tájékozatlanság látszatát keltheti. Ez a tudás kumulatív fejlıdését hirdetı nézet talán alkalmazható a matematikában, ahol a tankönyvek a huszadik századig felhalmozódott matematikai ismereteket letisztultan, az eredeti felfedezés tárgyalásához képest könnyebben érthetı formában tartalmazzák. Az elméleti közgazdaságtanban is ezt a mintát követik egyes szerzık, amennyiben a kortársakra hivatkozások mellett egészen ritkák a már nem aktív szerzıkre és azok elméleteire történı hivatkozások. Az utóbbiak esetében is sokszor a kortárs tankönyvi vagy szakfolyóirati értelmezés a hivatkozás tárgya, és nem az eredeti mő. Doktori értekezéseket, de a kortárs elmélettörténeti írások révén még a közgazdaságtan egész történetét is meg lehet írni anélkül, hogy érdemben foglalkoznának 10 évnél régebbi munkákkal. Véleményem szerint a tudás kumulatív fejlıdését hirdetı nézetnek a helyes volta tapasztalati kérdésként úgy dönthetı el, ha elolvassuk az eredeti klasszikus mőveket és összehasonlítjuk a kortárs értelmezéseikkel, megvizsgáljuk a kortárs értelmezéseken belüli összhangot is, valamint az ugyanazt a kérdést tárgyaló kortárs elméleteket. Tapasztalatom szerint számos esetben fordul elı, hogy klasszikussá váló szerzık munkássága módszertanilag és tartalmilag meghaladja nemcsak a tipikus értelmezések színvonalát, hanem a kortárs elméletek nagy részét is, illetve az, hogy kevésbé fontos eredményei válnak a kanonizált ismeretek részévé, míg fontosabb eredményei homályba merülnek. Az eredeti munkák ismerete azért is indokolt, mert a késıbbi értelmezések ettıl jelentısen, nemcsak formálisan, hanem tartalmilag is eltérhetnek. A társadalomtudományokban, így a közgazdaságtanban is sokkal nagyobb a korábbi felfedezések elfelejtésének és eltorzításának az esélye, mint a matematikában és a természettudományokban. A természettudományi elméletek mögött bármikor megismételhetı, ellenırzött kísérletek vagy megfigyelések állnak, az ismeretek a 5
technológiában is testet öltve alkalmazzák, amely elısegíti a korábbi felfedezések fennmaradását. A közgazdasági ismereteknél nincs a tudás megırzésének ehhez fogható objektív külsı mechanizmusa, ezért az elmélettörténetre specializálódott kutatások tölthetnek be hasonló szerepet. Az elmélettörténelem azonban amellett, hogy önmagában is értékes kutatási terület, az aktív kutatás inspirálójaként is szolgálhat, akár a téma, akár az alkalmazott módszer választásában. A területi statisztika módszertanának és módszereinek fejlesztése „Területi statisztika, valószínőségszámítás és statisztikai következtetéselmélet” címő tanulmányomban áttekintettem a valószínőségszámítás alkalmazásainak ritkán tárgyalt ismeretelméleti kérdéseit, és különösen a területi adatokkal kapcsolatos alkalmazhatóság során a hazai és nemzetközi kutatási rutin számára nem felvetıdı, alapvetı fontosságú problémákat. Véleményem szerint a területileg aggregált, teljes populációra vonatkozó adatok véletlen mintának tekintése minden elméleti és episztemológiai bázist nélkülözı és a területi folyamatok adekvát leírását akadályozó konvenció. Ennek a hibás szemléletnek a negatív következményeit alkalmazott szinten tovább elemeztem a kistérségek jövedelmi helyzetének idıbeli alakulását vizsgáló két tanulmányomban is, ahol tárgyaltam a területi különbségek alakulását a leíró-történeti megközelítéssel szemben „tesztelni” kívánó megközelítés buktatóit. Az egy történetileg érdekes kérdés, hogy egy adott idıszakban adott térségben adott lehatárolás mellett a területi jövedelmi különbségek csökkentek-e vagy nıttek. Azok az ambiciózus tanulmányok, amelyek a régiók közötti konvergenciára vonatkozó hipotézist kívánják tesztelni, csupán a történeti leírás egy bonyolultabb formáját választják (Dusek, 2005b; Dusek, 2006a). A következtetı statisztika ismeretelméleti oldalát gondoltam tovább A statisztikai szignifikancia kultusza címő könyvrıl írt recenzió kapcsán is (Dusek, 2008e; Dusek, 2009b), az alkalmazott kutatásaim közül pedig a vásárlóerıparitásról és területi árkülönbségekrıl írt munkáimban érintettem ezt a fontos módszertani problémát (Dusek, 2008f; Dusek, 2010c). A kistérségek jövedelmi helyzetének idıbeli alakulását vizsgáló tanulmányaimban a területi idısorok elemzésére eddig nem használt módszert, a k-közép klaszteranalízist alkalmazva tipizáltam az idıbeli változásokat. Meghatároztam az egy lakosra jutó személyi jövedelemadó országos átlaghoz képesti relatív szintjének a változását, amit egy 167*15 elembıl álló mátrixba rendeztem. Ezután a 167 egymástól különbözı fejlıdési pályát a kközép klaszteranalízis segítségével soroltam osztályokba, aminek segítségével tipizálni lehetett a fıbb változási típusokat és a kiugró, tipizálhatatlan kistérségeket is. A területi jelenségek vizuális megjelenítésének kérdéseit négy tanulmányban tárgyaltam (Dusek-Szalkai, 2006; Dusek-Szalkai, 2007; Dusek-Szalkai, 2008; Dusek-Szalkai, 2012). Ennek kapcsán áttekintettem a metrikus axiómák érvényességét a nem földrajzi terekben, az idıtereknek a földrajzi térhez képesti nagymértékő eltérésének okait és a vizuális megjelenítés 6
lehetıségeit. Külön a kartogramok típusaival foglalkozó tanulmányban foglalkoztam a hagyományos tematikus térképek számos dilemmájával és az értékarányos kartogramok tipizálásával. Utóbbira több saját példát is készítettem, míg a tanulmányok távolságarányosan torzított kartogramjait Szalkai Gábor készítette. Bemutattam, hogy a topografikus térképek nemcsak a terület mérete és jelentısége közötti eltérés miatt, hanem a légvonalbeli távolságok megjelenítésével is megtévesztı képet sugallhatnak, hiszen az egyes helyek közötti távolságok áthidalásának idı- és költségigényei nagymértékben eltérhetnek a légvonalbeli távolságoktól. A kétdimenziós regresszióról szóló tanulmány egy magyarul korábban ismeretlen területi elemzési módszerrıl szól. Ennek segítségével egymásnak kölcsönösen megfeleltethetı pontokból álló, de eltérı távolságmátrixokkal reprezentálható tereket lehet összehasonlítani (például a földrajzi teret az idıtérrel vagy a költségtérrel). A módszer jelentıségét az adja, hogy a távolsággal és a gazdaság térbeliségével kapcsolatos kérdések egyre összetettebbé válnak, mivel a telekommunikáció és a szállítás folyamatos technológiai fejlıdése a különbözı emberi, gazdasági tevékenységeket nem egyenlı mértékben érintik. A korábban egyszerőbben áttekinthetı térbeli kapcsolatok komplexebbé, bonyolultabbá válnak, a távolság halála helyett a távolság különbözı tevékenységekre gyakorolt eltérı hatásáról beszélhetünk. A közlekedési, szállítási, információtovábbítási, irányítási hálózatok idı- és költségtávolsága alapján generált gazdasági terekben jellemzıen nem érvényesülnek a metrikus terek axiómái, amire egyrészt az elméleti modellek alkotása során lenne szükséges tekintettel lenni, másrészt különféle mutatókkal jellemezni lehet a metrikus terekhez képesti eltérés mértékét. A kétdimenziós regresszió módszertani kerete a következıkben foglalható össze. Adottak a megfigyelési egységek és a megfigyelési egységek közötti távolságok, amelyek egy távolságmátrixba rendezhetık. A megfigyelési egységek lehetnek a földrajzi tér elemei, a közöttük lévı távolságok meghatározhatók a földrajzi távolság alapján vagy a közlekedési hálózat alapján kilométerben, percben, költségben vagy egyéb módon. A többdimenziós skálázás célja egyes pontok közötti távolságmátrix ismeretében a távolságok lehetı legpontosabb n dimenziós reprezentációjának létrehozatala. A pontok számánál eggyel kevesebb dimenziójú térben a távolságviszonyok torzításmentesen reprodukálhatóak, a létrejövı terek egyértelmő grafikus ábrázolhatósága és vizuális befogadhatósága viszont két, legfeljebb három dimenzióra korlátozódik. A metrikus többdimenziós skálázás minimalizálja az eredeti n-1 dimenziós tér pontjai közötti d ij2 távolságok és az alacsonyabb dimenziójú térben megjelenített ugyanazon pontok közötti dij* távolságok közötti különbségek négyzetösszegét. Az eredeti tér torzításmentes reprodukciója esetén a különbség értéke nulla lesz, ennek eléréséhez az szükséges, hogy az eredeti tér a multidimenziós skálázással létrejött térnél nem nagyobb dimenziójú euklidészi tér legyen. A multidimenziós skálázással létrejött tereknek a földrajzi tértıl való különbsége a kétdimenziós regresszió segítségével leírható mind globálisan, a tér egészére vonatkozóan, mint a tért alkotó pontokra vagy kisebb
7
térrészekre vonatkozóan is. Ezzel a módszerrel Magyarországon tudtommal elıször készítettem idıben és költségtérben torzított n*(n-1) relációt ábrázoló kartogramokat. Ezek a magyarországi vasúthálózat és közúthálózat idı és költségterét ábrázolják (Dusek, 2010b; Dusek, 2011c), valamint az európai légi közlekedés költség- és idıterét többféle területi részletezettségben (Dusek, 2012f). Ilyen ábrákra egy példát mutat be az 1. ábra. Az ábra elkészítéséhez nemcsak a kétdimenziós regressziót kellett meghatározni, hanem a regresszióban részt vevı pontok elmozdulása alapján interpolálni is kellett a regresszióban részt nem vevı pontok (a megyehatárok) helyzetét. Ehhez külön programot írtam. 1. ábra A megyehatárok interpolált helyzete a vasúti idıtérben (2009. decemberi menetrend alapján)
A négyzetrács pontjainak elmozdulása (a vektor kiindulópontja földrajzi koordináta, a vektor csúcsa idıtér koordináta)
Forrás: saját számítás és szerkesztés A vasúthálózat 2009 évi változását bemutató tanulmányom nagyobb része inkább alkalmazott kutatás, de ebben a tanulmányban a hálózati hányados hatféle változatát mutatom be, ami a tanulmány módszertani újdonsága. A hálózati hányados korábban használt változatai azért bírálhatók, mert távolságsúlyozásúak, vagyis az egymástól nagyobb távolságra fekvı pontok közötti távolságok nagyobb súllyal szerepelnek a mutató aggregált formájában, mint az egymáshoz közel fekvı, és ezért tipikusan nagyobb forgalmú kapcsolatok. A másik problémát az jelenti, hogy maguknak a pontoknak is jellemzıen eltérı
8
súlyuk van (például a lakosságszám különbsége miatt, ha a pontok települések), ami szintén figyelembe vehetı a mutatónál. A gravitációs modell alkalmazása módszertani problémái kapcsán több témát érintve rámutattam a távolsághatást kifejezı kitevı meghatározásával kapcsolatos kérdésekre (Dusek, 2011b). A kitevı elvileg önkényesen akkor határozható meg, ha sem az áramlási kibocsátások, sem a vonzott áramlások nagysága nem ismert. Ebben az esetben azonban a kitevıvel való manipulálás tág teret ad a különféle hatászónák lehatárolásának. Az ilyen manipuláció távol áll a tapasztalati tudomány eszméjétıl, a fizikában megengedhetetlen lenne, hogy például a gravitációs törvényben önkényesen, a tapasztalati adatok figyelmen kívül hagyásával változtatgassák a távolsághatást kifejezı kitevıt. A kitevıvel kapcsolatos manipulációk veszélyét egy analógiával lehet leginkább megvilágítani. Képzeljük el, hogy egy kutatót a jövedelmek és a megtakarítások kapcsolata érdekel. Nagyobb jövedelem mellett nagyobb megtakarítás várható, ezt adatok nélkül is tudjuk. A jövedelem és a megtakarítás közötti kapcsolatot leíró konkrét regressziós függvényt azonban csak adatok, tapasztalati megfigyelések révén fejezhetjük ki. A regressziós függvény az adott helyre és idıre vonatkozó megfigyelésekre lesz érvényes, és alkalmas idıbeli, térbeli, a sokaság alcsoportjai közötti összehasonlításokra (pl. x városban, régióban, nemzetnél stb. nagyobb a megtakarítási ráta, mint y városban, régióban, nemzetnél). Adatok hiányában a regresszió paraméterei ugyanolyan hasraütésszerően határozhatók meg, mint a gravitációs modell távolságkitevıje. Adatok nélkül a kitevı nagyságára nem adható olyan becslés, amit ellenırizni lehetne, ezért a modell leíró célú jóságáról és elırejelzésre való felhasználhatóságáról semmit sem lehet mondani. A távolságkitevı nagysága tapasztalatilag lenne meghatározandó az ismert áramlási adatok segítségével, ahogyan a regresszió paramétereit is a tapasztalati adatok révén határozzuk meg. Ám ahogyan a regressziónál, úgy a gravitációs modellnél sem szükséges a teljes sokaságra vonatkozóan ismerni az adatokat, mintavételre támaszodva is számíthatók a modellek paraméterei, ami így a nem ismert áramlások becslésére, elırejelzésre használható fel. A gazdasági tevékenységek lokalizációs kérdéseit tárgyalja a területi GDP meghatározhatóságával foglalkozó tanulmányom (Dusek-Kiss, 2008). A környezeti elemek minıségével és lokalizációjával kapcsolatos kérdéseket is áttekintettem (Dusek, 2008a). A Területi Statisztika összes hatvanas évekbeli számát átnézve megvizsgáltam többek között az akkoriban alkalmazott módszereket és az elemzések területi szintjét (Dusek, 2010d). A területi statisztikának az oktatásban való megjelenése kapcsán áttekintettem a statisztikai módszerek tartalomfüggetlen tárgyalásának a veszélyeit (Dusek, 2005d). A statisztika általános, tipikus tárgyalása során a térbeliség kérdése a megfigyelési egységek kapcsán nem kerül tárgyalásra. Az ebbıl a szempontból nagymértékben standardizált megközelítés szerint egyedül a megkülönböztetı és közös ismérvek révén említik a területi ismérveket az idıbeli, mennyiségi és minıségi ismérvek mellett. A jellemzık területi, idıbeli,
9
minıségi és mennyiségi típusokra osztályozásának hasznossága azonban erısen megkérdıjelezhetı, mivel egyrészt az ismérvekhez képest sokkal alapvetıbbnek tekinthetı a sokaságok és megfigyelési egységek osztályozásának kérdése, ez azonban indokolatlanul háttérbe szorul, csupán a folytonos és diszkrét eset megemlítésére szorítkozik; a következmények tárgyalása elmarad, és a továbbiakban végig a diszkrét eset tárgyalása történik. Másrészt valamennyi társadalmi-gazdasági adat immanens jellemzıje valamilyen térbeliség. Harmadrészt az idıbeliség elemzése (trendszámítás, idısorok, idıbeli autokorreláció), és a minıségi és mennyiségi ismérvek elemezhetıségének különbözıségei mellett az általános statisztika kapcsán nem térnek ki a térbeli elemzés lehetıségeire; a térbeliség legfeljebb a sokaság elemei közötti minıségi különbözıségként jelenik meg. A gazdasági-társadalmi adatok területi jellegével kapcsolatos kérdések közül legalább a következı négy alapvetı jelentıségő, a tanulmányban részletezett tartalmú problémakör tárgyalását tartanám szükségesnek az általános statisztika keretében: • A sokaságok és megfigyelés egységek tipizálása; • Adatok tipizálása; • A módosítható területi egység problémája és az ökológiai tévkövetkeztetés; • Nemzetközi összehasonlítás=területközi összehasonlítás (indexszámítás). Ezek közül az elsı kettı pont olyan szemléleti megalapozást jelentene, ami általában is elısegítené a gazdasági elemzések során a területiség mellızésébıl fakadó jellemzı hibák megelızését. A negyedik pont egy már oktatott részben követelne meg a jelenlegi anyag meghagyása melletti szemléletváltást (Dusek, 2005d). Területi elemzési módszerekre irányuló kutatásaimat szintetizálja és egészíti ki új részekkel habilitációs értekezésem (Dusek, 2013). Az értekezés mintegy egynegyede alapul korábban publikált tanulmányokon, a bevezetı fejezet harmadik és negyedik alfejezetének egy része, az alakzatok közvetlen összehasonlítása és az autokorrelációról szóló fejezet mintegy fele. Az új eredmények a következıkben foglalhatók össze. A területi statisztika tárgyáról, kialakulásáról és alkalmazási területeirıl írt rész inkább elmélettörténeti, tudománytörténeti áttekintésnek tekinthetı, de a különbözı tudományágakban eltérı jelentıségő módszertani kérdéseket is tárgyalja. Így különösen fontos a területi mintavétel eltérı szerepe a társadalmi és természeti térelemzésben. A területi adatok jellege alfejezetben a korábbi tárgyaláshoz (a doktori értekezésemhez) képest tovább részleteztem a kérdést, az aggregáltabb formájú területi adatmátrixot visszavezettem a lokalizálható elemi egységekbıl álló formára. 10 pontba foglalva rendszereztem az adatok térbeli jellegével összefüggı sajátos területi statisztikai problémákat. A pontalakzatokról szóló fejezet teljesen új. A tárgyalt mutatók közül eddig magyarul csak a súlypontot, a legközelebbi szomszéd indexet és a kvadrátanalízist ismertették, de ezek tárgyalását is továbbfejlesztettem és kibıvítettem a lehatárolási hatással, súlyozással és további sajátos módszertani kérdésekkel. A standard távolságot a magyarországi megyék és
10
régiók egyedi összehasonlítására, valamint a megyei és regionális szintő felosztás egészének összehasonlítására alkalmazva kimutattam, hogy ezen mutató (ami az adott esetben egyfajta területi hatékonyságmutatóként is értelmezhetı) alapján a településhálózatnak jobban megfelel az ország megyei szintő felosztása, mint a régiós szintő. Foglalkozom a relatív standard távolság ritkán tárgyalt kérdésének problémájával is. A területegységek elemzése alakmutatókkal szintén teljesen új, részlegesen sem publikált fejezet. Itt a koncepcionális kérdések bemutatása után a fontosabb mutatókat csoportosítottam és ismertettem, az alkalmazásra vonatkozó néhány példával együtt. Ezeket a mutatókat magyarul nem tárgyalták még, kivéve a Roeck tesztet és a Schwartzberg tesztet, amit megemlítek doktori értekezésemben. Az alakzatok közvetlen összehasonlítása már megjelent tanulmányaimon alapul (mint Dusek, 2010b; Dusek, 2011c; Dusek, 2012f), azokat néhány kisebb résszel egészítettem ki. A hálózatok elemzése alfejezet csaknem teljesen új, mindössze a hálózati hányadosról szóló résznél használtam fel a korábban említett munkámat (Dusek, 2010a). A fejezet ismert kérdések területi elemzési szempontú rendszerezett tárgyalását jelenti. A területi autokorrelációval foglalkoztam már korábban. Ebben a részben a bináris változókról szóló rész teljesen új, valamint írok a hálózati autokorrelációról, a korrelogramról és a randomizációs módszerrel végzett szignifikanciavizsgálatról. Példaszámítással mutatom be a klasszikus statisztikai következtetéselmélettel és a randomizációs módszerrel végzett szignifikanciavizsgálat eredményének különbségét. Alkalmazott kutatások a területi jövedelmi folyamatok, a területi árelmélet, a közlekedéshálózatok elemzése és egyéb témakörökben Alkalmazott kutatásaim egy részét az elızı, módszertani kutatások között is megemlítettem, mivel a kutatások egy részében új módszert használtam vagy ismert módszert használtam új elemzési környezetben. A területi jövedelmi folyamatok idıbeli alakulásáról két tanulmányt publikáltam (Dusek, 2005b; Dusek, 2006a). Ezek hozzájárulnak az 1988 és 2003 közötti idıszak magyarországi területi folyamatainak mélyebb megismeréséhez. A tanulmányok rámutatnak az országos átlag mögött megbúvó rendkívüli területi változékonyságra és a konjunkturális folyamatok – olykor háttérbe szoruló – térségi összetevıinek elméleti és gyakorlati, gazdaságpolitikai fontosságára. Például a bélapátfalvai kistérségben a legnagyobb foglalkoztató, a cementgyár 1999-es bezárásakor az olykor kétéves fizetést is elérı végkielégítések kiugróan magas jövedelmet eredményeztek (+16%-os növekedést a gyárbezárás évében), rá egy évre azonban a csökkenés még nagyobb mértékő volt (-22%); az egymást követı évek változásának különbsége tehát 38%. Bélapátfalvánál is nagyobb különbség volt kimutatható az egyetlen domináns foglalkoztatóval, a hıerımővel rendelkezı oroszlányi kistérségben. A bélapátfalvaihoz hasonló, az ország egészének gazdasági helyzetét nem megrengetı gyárbezárások (mint például cukorgyárak Ercsiben, 11
Sarkadon, a Mannesman Sárbogárdon) a kisebb, törékeny munkaerıpiacú, új munkahelyeket lassan teremtı kistérségekben néhány településre korlátozódó, azonban a foglalkoztatás és a termelés csökkenésének szempontjából gazdasági világválság mérető visszaesésekhez vezetnek. A kistérségek több mint felében 10%-ot meghaladó az egymást követı évek változásának a különbsége, a legnagyobb eltéréseket nagyrészt a jelentıs ipari tevékenységgel rendelkezıkben találjuk (Szentgotthárd, Sárvár, Paks, Dunaújváros, Mór, Komló, Balassagyarmat, Ajka, Rétság). Az ingadozások hátterében álló tényezık kimutatása érdekes, általánosítható eredményekhez vezetı kistérségenkénti vizsgálatokat tesz szükségessé. A területi árkülönbségekre vonatkozó kutatásaim több szempontból is egyedinek tekinthetık (Dusek, 2007b; Dusek, 2008f; Dusek, 2010c). A statisztikai hivatalok által szervezett rendszeres árfelmérések célja az árak idıbeli változásának a vizsgálata, ezért az összeírt termékek kiválasztási módját is az idıbeli stabilitás, idıbeli összehasonlíthatóság szempontja szabja meg. A térbeli szempont csak abban jelentkezik, hogy az adatgyőjtés pontjai az ország területét minél egyenletesebben fedjék le. A tapasztalati adatok hiánya miatt több felmérést végeztem, amelyekkel a területi árkülönbségek bizonyos szeletét, nevezetesen a településhierarchia, településnagyság, a helyzet és az árusítás típusa szerinti térbeli árkülönbségeket lehet megvizsgálni. Az adatgyőjtést nem részletezve, az eredmények azt mutatták, hogy a falusi boltok és a városi kisboltok árszínvonala lényegesen meghaladja a szupermarketek árszínvonalát. A falusi boltok és a városi kisboltok árszínvonala között viszont nincs érdemi különbség. Összességében a városi boltok átlagos árszínvonala nagyjából 7%-kal kisebb a falusi boltok átlagánál (98% a városi boltok együttes átlaga, 105% a falusi boltok átlaga). Ezt az árszínvonalkülönbséget azonban nem lehet úgy értékelni, mint ahogyan a régiók közötti árszínvonalkülönbségeket értékelnénk, mivel a legalacsonyabb árszínvonalú szupermarketek vonzáskörzete a környezı falvakra is kiterjed. A falusi boltokat inkább a városi közepes nagyságú, lakóövezetekben lévı, elsısorban a lakókörnyék lakosságát kiszolgáló boltok árszínvonalához lehetne viszonyítani, másodsorban pedig a városi kisboltokhoz. A városi és falusi árszínvonalkülönbségeket a térségek egymásba fonódása miatt nem lehet élesen elválasztani egymástól, nem lehet azt mondani, hogy a falusi emberek reáljövedelme a kiskereskedelmi árak 7%-kal nagyobb átlagos szintje miatt 7%-kal csökken a városi lakosok jövedelméhez képest. (A 7%-os konkrét különbség 2006. novemberére vonatkozik, 43 termékre. Ez az eredmény a különbség irányára vonatkozóan általánosítható, ezt két másik késıbbi felmérés is megerısítette. A különbség konkrét mértéke változhat.) A városi és falusi árszínvonalkülönbségek helyett pontosabb tehát a városi és falusi kereskedelmi egységek árszínvonala eltérésérıl beszélni, de csak a vizsgálatban szereplı, illetve a városokban és falvakban is kapható termékekre vonatkozóan. Az „összes” termékre vonatkozóan azonban ugyanúgy nem lehet meghatározni, mint ahogyan két régió közötti árszínvonalkülönbségnek sincs egyetlen mérıszáma. A városokban sokkal több terméket és szolgáltatást sokkal több helyen és változatosabb körülmények között lehet
12
megvásárolni, mint a falvakban. Adott termékekre vonatkozó városi és falusi árszínvonalak különbségénél ezért a városokban és falvakban vásárolható termékek körének eltérése jelentısebbnek mondható. Az átlagok mögött természetesen termékenként nagy egyedi különbségek lehetnek, tehát az átlagosan olcsóbb boltok nem egységesen minden egyes termékbıl olcsóbbak. Az egy kilós Pick téliszalámi (amely a 133 boltból 99-ben volt kapható) átlagára 3,5%-kal nagyobb a szupermarketekben, a kisebb boltokban pedig olcsóbb volt az átlagnál. Az egyedi termékek boltonkénti árai pedig rendkívül változatosan viselkedhetnek. Az átlagos árakhoz képesti legdrágább és legolcsóbb termékek közötti különbség a szupermarketekben 40% és 80% között mozog, a közepes és kisboltokban pedig ennél nagyobb intervallumban. Ez azt jelenti, hogyha például egy adott boltban a viszonylag legolcsóbb termék az átlagár 70%-ába kerül, a viszonylag legdrágább pedig az átlagár 140%-ába, akkor a kettı közötti különbség 70%-os. A kisboltok csoportja a legheterogénebb az egyedi árak változatossága szempontjából. Ezek az eredmények igazolják minden ember bevásárlással kapcsolatos tapasztalatait. Ha lenne valakinek ideje és energiája utánanézni, hogy melyik termék melyik boltban a legolcsóbb, az átlagos árszínvonalhoz képest nagyjából 30%-kal is csökkenthetné vásárlással kapcsolatos közvetlen kiadásait (egyes termékekbıl ennél valamivel kisebb, más termékekbıl nagyobb mértékben), miközben a közvetett költségei (idıráfordítás, fáradság, benzinköltség stb.) valószínőleg ezt meghaladó mértékben növekednének. A keresési költségeket az is növeli, hogy az egyedi termékek szintjén a nagyobb boltok szinte naponta változtatják áraikat, anélkül, hogy ez az összárszínvonalat érdemben befolyásolná (bizonyos termékek árai nınek, másoké csökkennek). Magyarország vasúti idı és költségterének vizsgálata során (Dusek, 2009c; Dusek, 2010a) szintén primer kutatásokat folytattam, mivel nem állt rendelkezésre semmilyen távolságmátrix. A végül vizsgált legnagyobb hálózat 142 nagyobb településbıl és csomópontból állt, bár az alaptávolságmátrixokat (hálózati kilométertávolság, idıtávolság, költségtávolság) összesen 350 településre állítottam össze, két eltérı idıpontra (2009 novemberében egy nagyobb hálózatra és 2010 februárjában a vonalmegszüntetéseket követı kisebb hálózatra). Európa légi közlekedésére vonatkozóan szintén magam állítottam össze primer kutatással a távolságmátrixokat (az idıtávolságra és költségtávolságra vonatkozóan). Ez a kutatás még érdekesebb volt a vasúthálózat vizsgálatánál, mivel magának a légi közlekedés terének a meghatározhatóságához választ kellett adni a következı koncepcionális kérdésekre: földrajzi alaplehatárolás (Európa északi határai egyértelmőek, de többi irányban a peremterületek és szigetek miatt eltérı határvonalak lehetségesek), az Európán belüli repülıterek kiválasztása, az egymáshoz közeli repülıterek kezelése, a menetrend idıbeli (napi, havi stb.) változékonysága, az egyes repülıterek közötti járatszám jelentıs különbségei (Dusek, 2012f).
13
Három tanulmányban két jelentıs helyi gazdasági szereplı, a Széchenyi István Egyetem, illetve a Ferihegyi Repülıtér lokális gazdasági hatásával foglalkoztam (Dusek-Kovács, 2009; Dusek-Kovács, 2011; Dusek-Lukovics-Bohl, 2011). Egy egyetem és egy repülıtér lokális hatása azért különbözik a többi tipikus gazdasági szereplıtıl, mert jelenlétük számottevı külsı vásárlóerıt vonz a helyi gazdaságba, így esetükben jelentıs indirekt hatással és katalikus hatással lehet számolni. Elemeztem négy ország NUTS3-as szintő egységeinek versenyképességét és összehasonlítottam a jármőgyártási központokkal rendelkezı területi egységek és a többi területegység különbségeit (Dusek, 2012b). A regionális gazdaságtan elmélettörténete, elméletei és módszertana A témában folytatott kutatásaim fı eredménye a 2013 elsı félévben megjelenı Tér és közgazdaságtan címő monográfiám lesz, néhány tanulmányban azonban bizonyos részletkérdéseket már megvizsgáltam. A területi statisztikai szempontból alapvetı jelentıségő módszertani kérdés, a módosítható területi egység problémáját tárgyaltam a regionális gazdaságtan vonatkozásában is (Dusek, 2005a; Dusek, 2005c). Ez azt jelenti, hogy az objektív térszerkezet változatlansága mellett eltérı lehatárolásokkal rendre más és más eredményeket kapunk a legkülönfélébb elemzések során. A területi egységek nem az elemzés természetes módon adódó, változtathatatlan egységei. Például az exporthányad vagy a K+F ráfordítások a GDP százalékában más és más lesz, ha az elemzés alapegységei országon belüli alrégiók, országok vagy országcsoportok. Nincs tudomásom olyan vizsgálatról, amely a területi elemzések skálafüggetlenségét bizonyította volna a régiók természetes egységekként történı kezelése érdekében, és elvi okok miatt ilyen általános bizonyítás nem is várható, legfeljebb a konkrét, egyedi esetekre vonatkozó lényegtelenséget lehetne bizonyos esetekben kimutatni. A módosítható területi egységbıl fakadó problémák megoldódnak a mikroszintő elemzések szintjén. Foglalkoztam az új gazdaságföldrajz módszertanával és a tudományos hagyománnyal szembeni érzéketlenségével (Dusek, 2006b; Dusek, 2008d). A módszertani problémák gyakorlati jelentıségét két inadekvát térszemléleten alapuló elmélet, a vásárlóerıparitás elmélete és az optimális valutaövezetek elmélete bemutatásán keresztül illusztráltam (Dusek, 2008c). Utóbbi kérdéssel egy másik tanulmánnyal is foglalkoztam, ahol áttekintettem a pénzügyi szuverenitásból származó hatalom formáit, a pénzügyi szuverenitásból fakadó elınyöket és hátrányokat. Bemutattam, hogy az árszínvonalváltozásra vonatkozó maastrichti konvergenciakritérium az egypontgazdaság keretében született elméleteken alapul, amelyek a valóságnak megfelelı térgazdaságokban teljes mértékben megtévesztıek és alkalmazhatatlanok lennének. Az a tény, hogy alkalmazzák ıket, gazdaságpolitikai intézkedések során hivatkoznak rájuk, nem értékességüket mutatja, hanem az elmélet és a gyakorlat közötti kapcsolat megteremtésének hibás gyakorlatáról árulkodik (Dusek, 2009a).
14
A területi elemzések elmélettörténete szempontjából néztem át Adam Smith munkásságát. Az eredeti munkából vett idézetekkel bizonyítottam, hogy az a széles körben elterjedt nézet, miszerint a klasszikus közgazdászok térdimenzió nélküli csodavilágot elemezve nem vették volna figyelembe a gazdaság térbeliségét, nem állja meg a helyét. Adam Smith munkája nagyon távol van attól, hogy térdimenzió nélküli csodavilágnak lehessen nevezni. Smith nem térgazdaságtani mővet írt, hanem olyan általános munkát, amiben ott jelennek meg a területi szempontok, ahol a tárgyalt téma megköveteli (Dusek, 2012d). Összehasonlítottam Johann Heinrich von Thünen és Paul Krugman területi elemzési módszertanát (Dusek, 2012c). Két lényeges eltérés mutatható ki a két jelentıs kutató között. Egyrészt Thünen valóságidegen feltevéseit az elméletét átmenetileg korlátozó, az elméleti leírást megkönnyítı feltevésekként használta. Gondosan áttekintette valamennyi feltevése és a valóság kapcsolatát. Ezzel szemben Krugman nem törıdik a valóságidegen feltevések feloldásával, következményeinek tárgyalásával, mégis, az antirealisztikus feltevésein alapuló modelljét a régiók nagyságrendjének a specifikálását is mellızve a valóság adekvát leírásának tartja. Másrészt Thünen modelljében a paraméterek mérhetık voltak, és Thünen foglalkozott is mérésükkel, így elsısorban saját gazdálkodásából származó, saját maga által győjtött adatok segítségével ellenırizte elméletét. Ezért is nevezik a vele foglalkozó szerzık közül sokan (Schumpetert követve) az ökonometria védıszentjének. Krugman algebrai jelei és egyenletei ugyanakkor mérhetetlen, megfigyelhetetlen nagyságokra vonatkoznak, így empirikus megfigyelések révén nem állapíthatók meg modellje paraméterei. Krugman nem törıdik azzal, hogy modellje matematikai egyenleteiben szereplı változók hogyan operacionalizálhatók, hogyan figyelhetık meg. Nincs értelme például a fogyasztók hasznossági függvényérıl beszélni, mert azok nem figyelhetık meg, ezzel szemben elégséges a fogyasztói racionalitás feltevése. Nem állapíthatók meg a termékek helyettesítési rugalmasságai, nincsen reprezentatív vállalkozás, nincsen egyetlen homogén mezıgazdasági termék, a munkaerı nem homogén, a munkaerı migrációja nem költségmentes, a dinamikus folyamatok idıegysége specifikálatlan, az ipari vállalkozások nem ugyanolyan termelési függvényőek, a föld bérleti díja nincsen figyelembe véve a telephelyválasztásnál. A társadalomföldrajz és a regionális tudomány különbségeirıl címő írásomban a regionális tudomány és társadalomföldrajz alapkoncepciói és nemzetközi és hazai gyakorlata közötti egyes különbségeket mutattam be (Dusek, 2007a). A regionális tudomány frontvonalaiban a regionális tudomány történetével, módszertanával, a kvantitatív földrajzzal és a fıáramú közgazdaságtannal való viszonyával foglalkoztam (Dusek, 2011a). A területi elemzések ismeretelméleti kérdései A témában a legfontosabb eredményeim A területi elemzések alapjai címő monográfiám elsı fejezetében jelentek meg, amelyet 2004 ıszén, közvetlenül a doktori védésemet követıen írtam (Dusek, 2004, 13-40. o.). Itt számos alapvetı kérdés mellett tárgyaltam az általános 15
ismeretelmélet és a területi kutatások ismeretelméletének viszonyát, a módszertani monizmust és pluralizmust. Egy kisebb munkában egy nagyon fontos és régi filozófia problémával, az abszolút és relacionális térszemlélet közötti dichotómiával foglalkoztam (Dusek, 2012e). Úgy gondolom, hogy a két koncepció szembeállítása ugyanúgy téves, mint az általános térfogalom megadására vonatkozó igény. Utóbbi dilemmája abban áll, hogy vagy egy intuitíve viszonylag érthetıbb fogalmat helyettesít egy homályosabb fogalmakat tartalmazó meghatározással, vagy pedig egy viszonylag egyértelmő, de korlátozottan alkalmazható, a térfogalmat leszőkítı, speciális helyzetekre vonatkozó értelmezést ad. Az abszolút (anyagi) értelmezés szerint a tér önállóan létezı tárgy a többi tárgy mellett. A relacionális (relatív, kapcsolati) értelmezés alapján a tér a tárgyak közötti viszonyként értelmezett. A két koncepció azért hasonló, mert a helyzetmeghatározás során az abszolút nem nélkülözheti a relativitás eszméjét, a relacionális az abszolút módú rögzítettséget. Az abszolút értelmezésben benne van a relativitás, akár az abszolút tér különbözı pontjaiként értelmezett viszonyként, akár ebben az abszolút térben lévı tárgyak közötti viszonyként. A relatív értelmezésben pedig az abszolút elem jelentkezik: bármely pontot viszonyítási alapnak kijelölve létrehozható egy abszolút koordinátarendszer, amire szükség is van a helyzetmeghatározáshoz. A két térkoncepció lényegét tekintve azonos. A tér egyszerre abszolút és relatív is, és nem egyik vagy másik. A hangsúlybeli különbség úgy jelentkezik, hogy az abszolút térkoncepciónál a dolgok mögé még odaképzeljük a teret, mint önálló dolgot, a relatívban pedig nem. A két értelmezés jól megfér egymás mellett, egyik sem zárja ki a másikat. Egy példával élve, az euklidészi geometriát fel lehet fogni úgy, mint amely magának a két vagy háromdimenziós térnek a vizsgálatával foglalkozik, és amelyre így az abszolút térszemlélet jellemzı. De lehet azt is mondani, hogy az euklidészi geometria a „merev testek kölcsönös helyzete lehetıségeinek tana” (Einstein meghatározásával élve), vagyis amelyre a relacionális térszemlélet jellemzı. Pontosabban az abszolút és a relacionális térszemlélet egyszerre. Például egy kör definíciójában vagy bármely tételben a pontok és más mértani objektumok közötti kölcsönös (relatív) viszonyra vonatkozó állításoknak szükségszerően meg kell jelenniük, ennek hiányában az egész geometria értelmezhetetlen lenne. A közgazdaságtan ismeretelmélete, módszertana Egy tanulmányomban (Dusek, 2008c) az általános ismeretelmélet és a közgazdaságtan ismeretelméletének a viszonyát tekintettem át, és kritikusan sorra vettem azokat az ismeretelméleti igényeket, amelyek a módszertani monizmusból származnak. Ennek a nézetnek a hívei szerint a tudomány egészére nézve együttesen tárgyalhatók az olyan ismeretelméleti problémák, mint a demarkációs kritérium, az oksági magyarázatok kérdése vagy az indukció problémája. Szerintük a tudományos megismerés tárgyainak sokszínősége ellenére létezik egy egységes tudományos módszer, amelynek csak alkalmazási területei lesznek eltérıek. Ennek lényege szerint a matematikai fizika olyan módszertani eszményt 16
vagy mintát jelent, amely mércéje az összes többi tudomány fejlettségének és tökéletességének is. A monizmus szerint továbbá a tudományos magyarázatok olyan oksági magyarázatok, amelyek az egyedi eseteket általános természettörvények alá sorolják be, miközben a célok és szándékok figyelembe vételét, a teleologikus magyarázatokat tudománytalanként veti el. Nyolc ilyen monista igényt tekintettem át. Közéjük tartozik a valószínőségszámítás alkalmazása, amelyet eredetileg a véletlen tömegjelenségek tanulmányozásának eszközeként fejlesztettek ki, de amit a közgazdaságtanban a megfelelı használatai mellett a bizonytalan, egyedi, történeti eseményekre is alkalmaznak. Ezzel a kérdéssel külön tanulmányban is foglalkoztam (Dusek, 2009d). Egy másik tanulmányban bemutattam, hogy az axiomatikus módszert eltérı módon használják az euklideszi geometriában, a newtoni fizikában, a valószínőségszámításban és a neoklasszikus közgazdaságtanban (Dusek, 2008b). Részben elmélettörténeti, de inkább módszertani jellegő A Debreu-féle neowalrasi általános egyensúlyelmélet antiempirista axiomatizmusa címő tanulmányom (Dusek, 2012a). Ezt az elméletet a tapasztalati tartalom nélküli, illetve tapasztalatokkal ellentétes axiómákon alapuló elméletépítési eljárás mintapéldájaként mutattam be, amely azért jelentıs, mert az egész közgazdaságtan módszertanára negatív következményekkel járva szentesített egy olyan elméletépítési eljárást, amelynek során bármilyen irreális feltevés használata anélkül engedélyezett, hogy a feltevéseknek az elmélet gyakorlati alkalmazhatóságára gyakorolt hatását megvizsgálnák.
Hivatkozott publikációim Dusek T. (2004) A területi elemzések alapjai. – ELTE TTK Regionális Földrajzi Tanszék, Regionális Tudományi Tanulmányok 10. 2004. p. 245. Dusek T. (2005a) A gazdasági elemzések térszemléletének egyes kérdései. – In: Ünnepi dolgozatok. 15 éves a gyıri közgazdászképzés. Szerk: Farkas Szilveszter-Solt Katalin, Széchenyi István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Intézet, Gyır, 2005, pp. 284-291. Dusek T. (2005b) A kistérségek jövedelmi helyzetének alakulása 1988 és 2003 között: a változás típusai. – In: Átalakulási folyamatok Közép- Európában. Szerkesztette: Rechnitzer János, SZE MTDI Évkönyv, 2005 Dusek T. (2005c) The modifiable areal unit problem in regional economics. – In: Land use and water management in a sustainable network society, 45th Congress of the European Regional Science Association, Amszterdam, 2005 CD kiadványa p. 13.
17
Dusek T. (2005d) Területi statisztika az oktatásban. – In: Magyar Tudomány Ünnepe 2005, Universitas-Gyır Kht., pp.184-198. Dusek T. (2006a) Regional income differences in Hungary: a multi-level spatio-temporal analysis. – In: 46th Congress of the European Regional Science Association, Volos, 2006. CD kiadványa Dusek T. (2006b) Unsatisfactory connections between former spatial research traditions and the New Economic Geography. – In: The 8th Annual Conference of the Association for Heterodox Economics, London, 2006 CD kiadványa, p. 14. Dusek T. (2006c) Területi statisztika, valószínőségszámítás és statisztikai következtetéselmélet. – In: Területi Statisztika. 46, 3, pp. 223-239. Dusek T. – Szalkai G. (2006) Az idıtér és a földrajzi tér összehasonlítása. – In: Tér és Társadalom. 20, 2, pp. 47-63. Dusek T. (2007a) A társadalomföldrajz és a regionális tudomány különbözıségeirıl. – In: Tér és Társadalom. 21, 2, pp. 137-140. Dusek T. (2007b) Területi árkülönbségek Magyarországon. – In: Európai kihívások IV. Nemzetközi Tudományos Konferencia kötete, Szeged, 2007, pp. 121-124. Dusek T. – Szalkai G. (2007) Területi adatok ábrázolási lehetıségei speciális kartogramokkal. – In: Területi Statisztika. 47, 1, pp. 3-19. Dusek T. (2008a) A környezeti elemek minıségével kapcsolatos területi szempontok. Comitatus, 2008. szeptember-október, pp. 42-51. Dusek T. (2008b) Antiempiricism in economics: the case of neoclassical axiomatism. – In: The 10th Annual Conference of the Association for Heterodox Economics, Cambridge, 2008 CD kiadványa, p. 12. Dusek T. (2008c) Methodological monism in economics. – In: Journal of Philosophical Economics. 2008. 2. pp. 25-49. Dusek T. (2008d) Spatial and methodological problems of New Economic Geography. – In: 48th Congress of the European Regional Science Association, Liverpool, 2008. kiadványa, p. 18. Dusek T. (2008e) Stephen T. Ziliak-Deirdre N. McCloskey: The Cult of Statistical Significance. How the Standard Error Costs Us Jobs, Justice, and Lives. University of Michigan Press, Ann Arbor, 2008, 254 (321) oldal. – In: Közgazdasági Szemle, 2008. 10. sz. pp. 927-932. Dusek T. (2008f) Vásárlóerıparitások, területi árkülönbségek, sörárak. – In: Comitatus, 2008. március, pp. 73-82. Dusek T. – Kiss J. P. (2008) A regionális GDP értelmezésének és használatának problémái. – In: Területi Statisztika, 48, 3, pp. 264-280. Dusek T. – Szalkai G. (2008) Differences between geographical space and time spaces: theoretical consequences and Hungarian examples. – In: 48th Congress of the
18
European Regional Science Association, Liverpool, 2008. kiadványa, p. 18. Dusek T. (2009a) A maastrichti konvergenciakritériumok elméleti indokolatlansága. – In: IV. KHEOPS Tudományos Konferencia Elıadáskötet, pp. 14-20. Dusek T. (2009b) A review of Stephen T. Ziliak and Deirdre N. McCloskey, The Cult of Statistical Significance. How the Standard Error Costs Us Jobs, Justice, and Lives, The University of Michigan Press, Ann Arbor, 2008, – In: Journal of Philosophical Economics, 2009, 2, 2, pp. 121-124. Dusek T. (2009c) Hálózati-, idı- és költségtávolságok összehasonlítása a magyar vasúthálózaton. – In: Jelenkori társadalmi és gazdasági folyamatok, 2009. 3-4. pp. 251-256. Dusek T. (2009d) The misuse of probability theory in economics. – In: The 11th Annual Conference of the Association for Heterodox Economics, Kingston, 2009 CD kiadványa, p. 16. Dusek T. – Kovács N. (2009) A Széchenyi István Egyetem hatása a helyi munkaerıpiacra. – In: A Virtuális Intézet Közép-Európa Kutatására (VIKEK) Évkönyve, II. Régiók a Kárpát-medencén innen és túl konferencia tanulmányai, pp. 69-73. Dusek T. (2010a) A vasúthálózat 2009. évi változásának hatása a vasúti elérhetıségre. – In: Területi Statisztika, 50, pp. 616-629. Dusek T. (2010b) Comparison of air, road, time and cost distances in Hungary – In: 50th Congress of the European Regional Science Association, Jönköping, 2010. kiadványa, p. 13. Dusek T. (2010c) Interspatial price relations and critique of mainstream approach to the monetary union. – In: The 12th Annual Conference of the Association for Heterodox Economics, Bordeaux, 2010 CD kiadványa, p. 9. Dusek T. (2010d) Múltidézés: a Területi Statisztika a hatvanas években. – In: Területi Statisztika, 50, 2, pp. 115-126. Dusek T. (2011a) A regionális tudomány frontvonalairól. Gondolatok Lengyel Imre vitaindító tanulmányához. – In: Tér és Társadalom, 25, 2, pp. 197-209 Dusek T. (2011b) Inadekvát adatok és egyéb módszertani kérdések a gravitációs modellek alkalmazása során. – In: Területi Statisztika, 51, 6, pp. 674-677. Dusek T. (2011c) Kétdimenziós regresszió a területi kutatásban – In: Területi Statisztika, 51, pp. 7-18. Dusek T. – Kovács N. (2011) A Széchenyi István Egyetem helyi termelési és jövedelmi hatásai – In: Felsıoktatási Mőhely, 6, 3. pp. 33-40 Dusek T. – Lukovics, M. – Bohl, P. (2011) The economic impact of the Budapest Airport on the local economy. 51st Congress of the European Regional Science Association, Barcelona, 29 August - 4 September 2012, kiadványa, p. 17.
19
Dusek T. (2012a) A Debreu-féle neowalrasi általános egyensúlyelmélet antiempirista axiomatizmusa. – In: Közgazdasági Szemle, 59. évf. pp. 988-1004. Dusek T. (2012b) A kelet-közép-európai jármőgyártási központok versenyképessége. – In: Jármőipar és regionális versenyképesség. Szerk: Rechnitzer János-Smahó Melinda, Universitas-Gyır Nonprofit Kft., pp. 262-293. Dusek T. (2012c) A térgazdaságtani modellalkotás két útja: Thünen és Krugman. – In: Térszerkezet és területi folyamatok. Tanulmánykötet Rechnitzer János tiszteletére. Szerk: Hardi Tamás – Nárai Márta, MTA KRTK RKI, Pécs-Gyır, pp. 163-176. Dusek T. (2012d) A tudományos szakosodásról és a fıáramú közgazdaságtan térnélküliségét érintı kritikákról. – In: Rechnitzer J. - Rácz Sz. (szerk.) Dialógus a regionális tudományról. SZE Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola; Magyar Regionális Tudományi Társaság, Gyır, pp. 60-67. Dusek T. (2012e) Az abszolút és relacionális térszemlélet közötti hamis dichotómia. – In: Tér és Társadalom, 26, 2, pp. 96-100 Dusek T. (2012f) Travel time and travel cost in European air travel. – In: 52nd Congress of the European Regional Science Association, Bratislava, 21-25 August 2012, kiadványa, p. 20. Dusek T. – Szalkai G. (2012) Földrajzi tér kontra idıtér – paradigmaváltás a térszemléletben. – In: Pieldner Judit, Tapodi Zsuzsa (szerk.) A tér értelmezései, az értelmezés terei. Státus Kiadó, Csíkszereda, pp. 128-142. Dusek T. (2013) A területi statisztika egyes térparamétereket használó elemzési eszközei. Habilitációs értekezés. Kézirat, Gyır, p. 128.
20
