Vécsei Pál: A 2006 és 2010 közötti területi politikai szerkezetváltozás és a területi reálfolyamatok összefüggéseinek alakulása

Vécsei Pál: A 2006 és 2010 közötti területi politikai szerkezetváltozás és a területi reálfolyamatok összefüggéseinek alakulása

Megjelent: Tardos Róbert, Enyedi Zsolt és Szabó Andrea (szerk.): Részvétel, képviselet, politikai változás. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2011, 383-407. p. Forrás: http://www.valasztaskutatas.hu

Vécsei Pál A 2006 ÉS 2010 KÖZÖTTI TERÜLETI POLITIKAI SZERKEZETVÁLTOZÁS ÉS A TERÜLETI REÁLFOLYAMATOK ÖSSZEFÜGGÉSEINEK ALAKULÁSA

A 2010. évi országgyûlési választás alapvetõen átrendezte az ország poli-

tikai erõviszonyait és térképét. A 2006-ban még kormányt alakító pártok szavazóik 73,1 százalékát elvesztették, egyrészt az SZDSZ megsemmisülése, másrészt az MSZP 57,6 százalékos vesztesége nyomán. A korábbi kormánypártok mellett az MDF is jelentõsen – mintegy felével – kevesebb szavazatot kapott, mint 2006-ban, s ennek nyomán kiszorult a parlamentbõl. Ugyanakkor a Jobbik a négy évvel korábbi, MIÉP-pel kötött szövetségéhez képest több mint hétszeresére növelte támogatottságát, az LMP mintegy 9 százalékkal több szavazatot kapott, mint 2006-ban az SZDSZ, s ha arányaiban nem is, de volumenében a Fidesz–KDNP-pártszövetség is jelentõsen, mintegy 433 ezer fõvel növelte táborát. Emellett – a választásra jogosultak számának mintegy 20 500 fõs mérséklõdését figyelembe véve – megközelítõen negyedmillióval csökkent az érvényes szavazatok száma. Elõbbiek természetes következményeként az ország politikai szerkezete jelentõsen átalakult. A választásra jogosultak teljes körét vonatkoztatási keretnek tekintve a 2006-os kormánypártok súlya több mint ötödével (21,1 százalékponttal), a baloldali pártoké pedig hatodával csökkent, miközben a kormányzati felelõsséget nem viselõ pártoké 17,8 – s ebbõl a jobboldali pártoké 14,6 – százalékponttal emelkedett. A jobboldali és a baloldali pártok közötti 2006-os, viszonylag kiegyensúlyozott erõviszonyokhoz képest 2010-re a jobboldal már mintegy három és félszeres erõfölénybe került. A pártstruktúrát illetõen a legjelentõsebb változás az MSZP visszaszorulása, majd ezt követõen a Jobbik elõretörése, s elõbbiektõl már jelentõségében számottevõen elmaradva a Fidesz–KDNP-pártszövetség, az LMP térnyerése és az SZDSZ megszûnése volt – de nem tekinthetõ elhanyagolhatónak a választási aktivitás visszaesése, valamint az MDF veresége sem. Fentiek részletezését – melyeket az olvasó minden bizonnyal ismer – az indokolja, hogy az elemzés elsõsorban a 2006 és a 2010 közötti politikai szerkezetváltozás alapvetõ területi mintáinak, s azoknak az ezen idõszakban érvényesülõ területi reálfolyamatokhoz fûzõdõ kapcsolatainak, esetleg az országosan radikális, de területileg azért számottevõen eltérõ intenzitású politikai átalakulás területi – de valószínûsíthetõen országosan is érvényes – okainak, magyarázatainak legalább részleges feltárását célozza.

410

VÉCSEI PÁL

Az elemzés szinte kizárólag a két választás közötti területi reálviszonyok változásának és a politikai szerkezet területi átalakulásának összefüggéseire összpontosít, annak ellenére, hogy az érvényesülõ folyamatok idõben és térben nyilvánvalóan korábbi viszonyokban is gyökereznek. Csakhogy ezek hatása már beépült, vagy beépülhetett volna a 2006. évi területi egyenlõtlenségi szintekbe, viszonyokba, s elvileg már érvényesült vagy érvényesülhetett volna az akkori országgyûlési választási eredményekben, ami közel sem vezetett a megelõzõ választáshoz képest olyan mérvû politikai átalakuláshoz, mint az ez évi. A területi társadalmi-gazdasági folyamatok és a politikai szerkezetváltozás összefüggésrendszerének feltárása módszertanilag elvileg két irányból közelíthetõ meg. Egyfelõl az 2006–2010 közötti politikai szerkezetváltozás és a korszakspecifikus területi folyamatok kapcsolatainak, másfelõl a legutóbbi és a korábbi választások nyomán kialakult területi politikai szerkezetek, szerkezettípusok és a választásokkal nagyjából megegyezõ idõpontokat jellemzõ területi társadalmi-gazdasági és urbanizációs egyenlõtlenségek öszszefüggéseinek összehasonlító elemzése révén. A különbözõ idõbeli keresztmetszetek megbízható összehasonlításának azonban alapvetõ feltétele, hogy a területi politikai szerkezetekrõl közel azonos megbízhatóságú tipológiák álljanak rendelkezésre. Erre a statisztikai vizsgálatok során történtek is kísérletek, melyek keretében a legutóbbi négy országgyûlési választás mindegyikére automatikus osztályozással készült három (kiindulásként 7, 10, illetve 13 klasztert meghatározó), a területi (települési szintû) politikai szerkezettípusok leírását célzó tipológia. Az elkészült osztályozások megbízhatóságát illetõen azonban több kétség merült fel, mint a csupán a 2006–2010 közötti területi politikai változás leírását célzó tipológia esetében. Egyrészt kérdéses, hogy sikerült-e a különbözõ idõszakok területi politikai tagozódását megközelítõen azonos megbízhatósággal megragadni, másrészt a keresztmetszeti elemzés fokozottabb követelményeket támaszt a területi indikátorok tartalmi állandóságával, megbízhatóságával, idõbeli pontosságával kapcsolatban. Sajnos a hazai területi statisztikai adatszolgáltatás csak jelentõs – közel másfél éves – késéssel bocsátja rendelkezésre az adatok többségét. Természetesen ezekre az adottságokra a 2006–2010 közötti változás leírását célzó modell esetében is figyelemmel kellett lenni, de az adatok idõbeli illesztésénél némileg nagyobb rugalmasságra – egy-két évvel korábbi adatokra támaszkodásra is – nyílt lehetõség. Az elemzés tehát elsõsorban a változásokat leíró statisztikákra épül, de részben ellenõrzési céllal a keresztmetszeti vizsgálatok komparatív elemzésének eredményére is kitekint, különösen akkor, ha valamelyik, idõben nem változó területi kategóriával, például az ország valamelyik közigazgatási beosztásával kapcsolatos viszonyok tisztázása a cél.

A 2006 ÉS 2010

KÖZÖTTI TERÜLETI POLITIKAI SZERKEZETVÁLTOZÁS …

411

A 2006–2010 KÖZÖTTI TERÜLETI POLITIKAI SZERKEZETVÁLTOZÁS FÕBB TENDENCIÁI , TENGELYEI , KOMPONENSEI A vizsgálat döntõen e tanulmány szerzõje által már korábban – a DKMKA s különösen Tardos Róbert személyes támogatásával – kiépített adatbázisra épült, mely a rendszerváltást követõ összes országgyûlési választás településsoros pártlistás adatait, valamint igen nagyszámú egyéb települési statisztikát tartalmaz. A választási eredményekre, ha indirekt módon is, de jelentõs hatást gyakorol a választási részvétel – konkrétan a nem választók arányának – alakulása is. Valamint fontos kérdés a választástól távol maradás területi társadalmi, gazdasági mögötteseinek esetleges tisztázása is. Ezért a különbözõ pártok támogatottsága, illetve támogatottságának változása mindkét választás esetében nem az érvényesen szavazók, hanem a választásra jogosultak arányában lett kifejezve. A választott megfigyelési szintbõl következõen (a nullával való osztási mûveletek elkerülése érdekében) az elemzési modellekben csak a politikai szerkezet abszolút elmozdulása volt vizsgálható. A politikai átalakulás alapvetõ strukturális folyamatainak megragadása érdekében a csekélyebb támogatottságú pártok az úgynevezett „egyéb” kategóriába lettek besorolva (2006-ban: Centrum, FKGP, FKNP, KDP, MCF, MESZ, Munkáspárt, Munkáspárt 2006, MVPP, Zöldek Pártja; 2010-ben pedig: Civil Mozgalom, Összefogás, Munkáspárt, MSZDP); együttesen mindkét választáson a jogosultak szavazatainak mintegy 7 ezrelékét kapták. A MIÉP 2010-es adatai pedig a Jobbik adataihoz lettek csatolva. A 2006 és 2010 közötti területi politikai szerkezetváltozás fõkomponensés faktorelemzése alapvetõen öt egymástól – legalábbis látszólag – független, de jelentõségében számottevõen különbözõ komponenst különített el. A fõkomponens- és faktorelemzések eredményei sem tartalmukban, sem pedig az összetevõk hierarchiáját illetõen lényegesen nem különböznek. S nem térnek el jellemzõen a késõbb bemutatandó szerkezetváltozási tipológiára készített diszkriminanciaelemzési, illetve az országgyûlési választási körzetek sokaságára készített azonos tartalmú és technikájú vizsgálatok eredményei sem.

412 1.

VÉCSEI PÁL

TÁBLÁZAT

A települések 2006–2010 közötti politikai szerkezetváltozásának fõkomponens-elemzése Százalékpontos arányváltozás 2006–2010 között

Komponensmátrix 1.

2.

3.

4.

5.

komponens LMP-szavazók

–0,90

0,18

SZDSZ-szavazók

0,90

–0,20

MIÉP–Jobbik-, illetve Jobbik- és MIÉP-szavazók MSZP-szavazók

0,82

–0,25

–0,34

0,79

–0,43

0,42

0,66

0,43

Fidesz-, KDNP-szavazók Egyéb pártokra szavazók aránya

–0,24 0,27

0,23

0,85

MDF-szavazók

–0,37

–0,38

0,36

–0,17

0,67

Magyarázott variancia Kumulált magyarázott variancia

35,70 35,70

16,60 52,30

15,40 67,70

12,40 80,10

11,30 91,40

Érvényes szavazatok aránya

–0,16 0,28

–0,11

0,21 0,39 –0,39

0,94

Megjegyzés: Az ország 1985. évi közigazgatási állapotára rendezett 3048 településében lakó választásra jogosultak országos részarányának 2006. és 2010. évi számtani átlagával súlyozott statisztikák.

2.

TÁBLÁZAT

A 2006–2010 közötti területi politikai szerkezetváltozás

A 2.

TÁBLÁZAT FOLYTATÁSA

A 2006 ÉS 2010


415

Minden elõbbiekben jelzett vizsgálati eredmény szerint a 2006–2010 közötti politikai átrendezõdés fõ vonulata a közben lényegében elsüllyedõ liberális és a két választás között – s különösen az õszödi beszéd és a vizitdíjról, kórházi napidíjról és a felsõoktatási tandíjról szóló népszavazás közötti idõszakban – kiemelkedõ radikális jobboldali pólust áthidaló tengely mentén helyezkedett el – alapvetõen a változás igényével és ígéretével fellépõ pártok javára (Karácsony–Róna 2010). Úgy tûnik, a változás és a korábbi, már kijegecesedett politikai erõviszonyoktól való elszakadás igénye erõsebb hatást gyakorolt a politikai szerkezetváltozásra, mint a jobb- és baloldali politikai tömbök közötti átrendezõdés, illetve a 2006-os kormány-, illetve a kormányzati felelõsséget nem viselõ pártok közötti átstrukturálódás (Angelusz–Tardos 2010). Ezt látszik alátámasztani, hogy a Lehet Más a Politika területi eloszlása, a Jobbik szavazóinak gyarapodása és a vizitdíj bevezetését elutasítók területi aránya erõsebben korrelál a szerkezetváltozás fõkomponens-, faktor- és diszkriminanciaelemzéssel elkülönített fõ irányaival, mint például a 2006-ban kormányt alakító, illetve általában a baloldali pártok szavazatveszteségével, illetve a jobboldali pártok szavazatnyereségével. Lényegében elõbbiekkel közel megegyezõ eredményre vezetett a szerkezetváltozás teljes spektrumának megragadására célzó tipológia összefüggéseinek vizsgálata is. A legjelentõsebb területi átrendezõdési folyamat tehát az LMP és a Jobbik áttörése volt, mely folyamattal többségében aszinkronban alakult az MSZP visszaesése és a Fidesz gyarapodása. Az LMP dinamikus növekedése szinte tökéletesen egybevágott az SZDSZ 2006-os térbeli megoszlásával, másfelõl viszont a Jobbik térnyerése jellemzõen ott volt sikeres, ahol az LMP-é nem, illetve fordítva. A regressziós elemzések szerint az LMP az SZDSZ korábbi szavazóinak mintegy 84 százalékát, s viszonylag szerény mértékben korábbi MDF- és az MSZP-támogatókat is integrált. A Jobbik támogatottsága a 2006-os, a MIÉP-pel még közös bázisától szinte teljesen elszakadva alakult. Választói tábora mintegy 45 százalékban az MSZP, 22 százalékban a Fidesz–KDNP és mintegy 4 százalékban az MDF tényleges vagy hipotetikus támogatottságának rovására bõvült, továbbá – az országosan negatív trenddel szemben – a fokozódó választási aktivitás hatására. A területi politikai szerkezetváltozás második komponense elsõsorban az MSZP-nek a korábbi legfontosabb bázisai többségén (például: Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Komárom-Esztergom és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében) az általános trendet lényegesen meghaladóan elszenvedett veszteségeit s ezzel nagyrészt szinkronban korábbi választói jelentõs hányadának elbizonytalanodását, valamint a 2010-es országgyûlési választástól való távolmaradását fejezi ki. A komponens és a faktorstruktúra egésze egyben azt is jelzi, hogy az MSZP választói támogatottságának alakulása nem csupán az átalakulás fõ vonulatával, de a Fidesz–KDNP-szövetség, az MDF és az „egyéb” pártok együttes alakulásával sem volt térben szinkronban.

416

VÉCSEI PÁL

A Fidesz–KDNP-pártszövetség országos elõretörése mögött is a gyarapodás és viszonylag kisebb részben a hanyatlás differenciált mintái alakultak ki. Bár összességében területileg némileg kiegyenlítettebb lett a szövetség támogatottsága, de egyfelõl a 2006-ban még kevésbé meghódított térségekben csak részlegesen sikerült elõbbre lépni – másfelõl korábbi bázisain is igen eltérõ ütemek alakultak ki. A 2006-ban az országos területi fejlettségi szinttõl elmaradó térségek közül Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyében lényegesen az általános trend alatti, viszont Baranyában azt meghaladó volt a nyeresége. Ugyanakkor a szövetséget 2006-ban még leginkább támogató Vas megyében az elmozdulás az átlagot meghaladóan alakult, miközben Zalában részben az MSZP mérsékeltebb visszaesése és a Jobbik intenzív térhódítása következtében a változás alig haladta meg az országos ütem felét. Összességében: míg országosan csak a lakossága 2,8 százalékának otthonául szolgáló településekben (az ország településeinek 12,4 százalékában) csökkent a Fidesz–KDNP-szövetséget támogatók aránya, addig Zala, SzabolcsSzatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében ezt mintegy háromszorosan, Békés, Nógrád és Veszprém megyében pedig közel kétszeres meghaladó ütemmel.

A TELEPÜLÉSEK 2006–2010 KÖZÖTTI POLITIKAI SZERKEZETVÁLTOZÁSÁNAK FÕBB TÍPUSAI A 2006-os és 2010-es országgyûlési választások pártlistás eredményeinek különbözõsége által reprezentált politikai szerkezetváltozás alapvetõ típusainak feltárása érdekében készített automatikus osztályozások nagy vonalakban azonos és azonos megbízhatóságú eredményre vezettek. Az osztályozási kísérletek a kiindulásként meghatározott településkategóriák számától lényegében függetlenül azonos szerkezetváltozási típusokat eredményeztek, és általában minél jelentõsebb volumenû változás következett be – bármelyik irányba – valamelyik párt támogatottságában, annál szignifikánsabb összefüggés mutatkozik a többdimenziós osztályozási kísérletekkel.

3.

A települések 2006–2010 közötti politikai szerkezetváltozásának leírását célzó automatikus osztályozással nyert tipológiák megbízhatósági vizsgálatainak eredményei

TÁBLÁZAT

1.

ÁBRA

A 2006 ÉS 2010


419

A szerkezetváltozási típusok meghatározását elsõsorban a mögöttes társadalmi-gazdasági és általában politikai folyamatok megismerését célzó törekvések motiválták, melyek megragadására részben a területi statisztikai adatbázisokban lévõ információk, részben pedig a különbözõ reprezentatív politikai közvélemény-kutatások, szociológiai vizsgálatok adatainak másodelemzésével nyílhat lehetõség. A reprezentatív vizsgálatok területi mintája és a vizsgálatok elemszáma általában azonban csak a viszonylag kevés változatot tartalmazó tipológiák illesztését teszi lehetõvé. Ezért a további elemzés a részletesebbekkel nagyjából azonos megbízhatóságú hat alaptípust lokalizáló változatra támaszkodik. A hat alaptípus alábbiakban tárgyalandó sorrendisége egyfelõl a 2006-tól kormányzati felelõsséget nem viselõ pártok és a pártot váltók – az eltérések alapján valószínûsített – támogatottsági arányának változását követi. Elõbbi mutatók nem pontosan tükrözik az átalakulás dinamikáját, mert például a kormányzati szerepet vállaló pártok támogatottságának csökkenése némileg más rangsort mutat. 4.

TÁBLÁZAT

A 2006–2010 közötti területi politikai szerkezetváltozás fõbb típusainak diszkriminanciaelemzése Struktúramátrix (Pearson-korrelációs együttható) Százalékpontos arányváltozás 2006–2010 között

diszkriminációs függvények értékei 1.

2.

3.

4.

5.

diszkriminációs függvény értéke SZDSZ-szavazók

0,75

0,48

–0,36

0,13

–0,16

–0,70

–0,39

0,10

–0,05

–0,36

LMP-szavazók MIÉP–Jobbik-, illetve Jobbik- és MIÉP-szavazók MSZP-szavazók

0,65

–0,37

0,46

–0,37

–0,28

–0,32

0,77

0,32

–0,42

0,00

MDF-szavazók

–0,12

–0,23

0,18

0,05

0,20

Érvényes szavazatok Fidesz-, KDNP-szavazók

0,20 –0,09

0,31 –0,01

0,81 0,18

0,19 0,94

–0,02 0,20

Egyéb pártokra szavazók

0,10

–0,05

–0,04

–0,20

0,70

63,90

20,10

9,20

6,50

0,30

Magyarázott variancia

420 5.

VÉCSEI PÁL

TÁBLÁZAT

Diszkriminációs függvények típusonkénti középponti értéke (2006–2010) A 2006–2010 közötti politikai szerkezetváltozás fobb típusai 1. típus

Diszkriminációs függvények típusonkénti középponti értéke 1.

2.

3.

4.

5.

1,69

1,40

1,01

4,04

0,43

diszkriminációs függvény

2. típus

3,25

–2,06

0,25

–0,50

0,17

3. típus

–3,46

–0,61

0,61

–0,08

0,03

4. típus

2,14

0,75

1,27

0,04

–0,23

5. típus

0,05

–0,40

–1,06

0,36

–0,10

6. típus

0,21

1,91

–0,35

–0,59

0,12

A klaszterelemzéssel nyert tipológia strukturális összefüggéseinek feltárását és megbízhatóságának ellenõrzését célzó diszkriminanciaelemzés a klasszifikációt 93,1 százalékban, illetve a keresztérvényességi vizsgálatot követõen közel azonos mértékben – 92,8 százalék – találta korrektnek. Ezen elemzés szerint is a 2006–2010 közötti politikai átrendezõdés legfontosabb komponense a liberális–radikális tengely volt, mely mintegy 64 százalékban magyarázza az egyenlõtlenségeket. Ezt követi az MSZP strukturális pozícióváltozását hordozó tényezõ mintegy 20 százalékos, a választási aktivitás változását kifejezõ komponens 9,2 százalékos és a Fidesz–KDNP dinamikájának 6,5 százalékos hatása. A rendelkezésre álló statisztikákra alapozottan a kapott típusok viszonylag egyszerûen azonosíthatók: 1. típus: A Fidesz–KDNP-pártszövetség radikális elõretörése elsõsorban az MSZP kárára, valamint a szavazók – az országosan fokozódó passzivitással szemben – különösen lényegesen felerõsödõ választási aktivitása következtében. A Fidesz–KDNP-pártszövetség 14,1 százalékponttal (50 százalékkal) több szavazatot kapott, mint 2006-ban – az MSZP pedig 18,5 százalékponttal kevesebbet, elveszítve korábbi szavazóinak közel 70 százalékát. Az országosan 3,3 százalékpontos visszaeséssel szemben – minden típust meghaladóan – 2 százalékponttal emelkedett az érvényes szavazatot leadó választók aránya. A Jobbik támogatottsága közel nyolcszorosára emelkedett, de ez az ütem némileg elmaradt az országostól. Az LMP-nek viszont alig sikerült több választót mozgósítani (2 százalékot), mint négy évvel korábban az SZDSZ-nek – az MDF pedig korábbi szavazatainak csak mintegy negyedét (0,6 százalékot) kapta.

A 2006 ÉS 2010


421

Összességében az adott típus választói közül változtattak legtöbben pártpreferenciáikon, s itt volt a legnagyobb arányú a 2006 után ellenzéki pártok támogatottságának növekedése. A településkategória az ország településeinek 10,7 százalékát foglalja magába, melyekben az ország lakosságának, illetve a választójoggal rendelkezõ népességének 2,2 százaléka él. Legmarkánsabb hányaduk Baranya és Somogy megyében (kaposvári, siklósi, szigetvári, nagyatádi, komlói, mohácsi és a tamási választási körzetek), Szabolcs-SzatmárBereg megyében (fehérgyarmati, nagyatádi és a baktalórántházai körzetek), Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (encsi és edelényi körzet), továbbá Szombathely, Lenti és Zalaszentgrót körzetében helyezkedik el. Közel négyötödük aprófalu, s ezzel megközelítõen azonos arányban az ország legelmaradottabb, legperiferikusabb helyzetû települései közé tartoznak. Az országos átlagot mintegy kétszeresen meghaladja az önmagát romának, cigánynak, beásnak vallók aránya (2001. évi népszámlálás szerint), mintegy 75 százalékkal a szociális segélyre rászorulók száma, 65 százalékkal a tartós munkanélküliek aránya, 63 százalékkal az iskolázatlanok (a 10–X éves népességbõl 0 osztályt végzettek) aránya, 10 százalékkal a gyermekkorúak aránya és az átlagos megközelítési idõ, valamint 2007-ben a vagyoni és gazdasági bûncselekmények gyakorisága. Ugyanakkor például az országos átlagtól 45 százalékkal elmarad a csatornázott lakások, 43 százalékkal a felsõfokú végzettségûek (2001ben), 28 százalékkal a helyben foglalkoztatott orvosok és pedagógusok száma, 21 százalékkal az egy lakosra jutó nettó jövedelem, 17 százalékkal a vállalkozások sûrûsége s mintegy 10 százalékkal a kereseti és a foglalkoztatottsági színvonal. 2. típus: Radikális átrendezõdés a Jobbik javára és az MSZP kárára. Az elõzõ parlamenti választáshoz képest közel tizenháromszor többen – az országos ütem közel kétszeresével – szavaztak a Jobbikra – az MSZP szavazatvesztesége pedig minden más típust meghaladóan, az országos ütemet közel 30 százalékkal felülmúlva növekedett. Ennek nyomán a Jobbik az érvényesen leadott szavazatok 27,7 százalékával egyértelmûen a településtípus második legerõsebb pártjává vált. A Fidesz–KDNP támogatottsága a többi típushoz viszonyítva a legkevésbé – az átlagos dinamikától közel 30 százalékkal elmaradva – emelkedett, az LMP támogatottsága lényegében az SZDSZ négy évvel korábbi alacsony szintjével egyezett meg, s a választók passzivitásának fokozódása pedig megközelítõen az országos ütem szerint alakult. 2006-ban még e típusban volt a legkarakterisztikusabb a baloldali pártok és különösen az MSZP, valamint általában a kormánypártok támogatottsága, viszont 2010-ben már az országos szinttõl is elmaradt. A típusba az ország településeinek közel egyhatoda tartozik, melyekben 2010-ben a választókorú népesség 12,6 százaléka lakott. Térbeli el-

422

VÉCSEI PÁL

helyezkedésük erõteljes regionális koncentrációra utal, ugyanis 57,7 százalékuk az Észak-Magyarország, 25,5 százalékuk pedig az Észak-Alföld régióban helyezkedik el. Különösen Borsod-Abaúj-Zemplén megyében volt radikális a Jobbik elõretörése, ugyanis a megye településeinek 55 százaléka (melyekben a lakosság 77 százaléka él) ebbe a típusba tartozik, de Heves és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, majd JászNagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar sem sokkal marad le. A választókerületek közül a kazincbarcikai, sajószentpéteri, miskolci, mezõkövesdi, tiszaújvárosi, szerencsi, gyöngyösi, hatvani, mezõtúri, tiszavasvári, kisvárdai, mátészalkai, nyíregyházai, füzesabonyi körzetek településeinek legalább fele e típusba tagozódott. A települések már viszonylag jelentõs hányada – tizede – városi jogállású, köztük olyan regionális központok, mint Miskolc és Nyíregyháza. Elõbbiekbõl is következõen a belsõ területi társadalmi-gazdasági és urbanizációs viszonyok már igen differenciáltan alakultak. Összességében azonban az országos szinthez képest különösen a foglalkoztatottsági, a szociális és a képzettségi viszonyokban még nagy hátrány mutatkozik. 2009-ben például a szociális segélyezettek gyakorisága 32 százalékkal, a pályakezdõ munkanélkülieké 31, a tartós munkanélkülieké 23, a felsõfokú végzettségû munkanélkülieké 15, általában a regisztrált álláskeresõké 13, valamint 2001-ben a roma népességé 17, az analfabétáké pedig 10 százalékkal felülmúlta az országos átlagot. Ugyanakkor a népesség foglalkoztatottsági és jövedelmi színvonala mintegy 5 százalékkal, a felsõfokú végzettségûek aránya (2001-ben) mintegy 4 százalékkal elmaradt attól. Adalékként talán érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy 2001-ben a protestánsok aránya 44 százalékkal, a reformátusoké 68 százalékkal meghaladta az országos átlagot, a gazdasági és vagyoni bûncselekmények gyakorisága pedig (2007-ben) 8 százalékkal elmaradt attól. 3. típus: Radikális átrendezõdés az LMP javára. Az LMP országos eredményének közel kétszeresét, megközelítõen az SZDSZ 2006-os választási eredményével megegyezõ szintet ért el, s ezzel a típus harmadik legerõsebb – a Jobbikot megelõzõ – pártjává vált. A Jobbik a MIÉP–Jobbik választási koalíció 2006-os átlagot felülmúló beágyazottságához képest viszonylag szerény – az országostól közel 40 százalékkal elmaradó – dinamikát ért el. A Fidesz–KDNP szavazatszerzési üteme felülmúlta ugyan az országosat, de alig többel emelkedett támogatóinak száma, mint a Jobbiké. Az MSZP vesztesége az országostól mintegy 10 százalékkal elmaradt, de így is rendkívüli jelentõségûvé vált nemcsak a parlamenti, hanem az azóta lezajlott önkormányzati választások során is. 2006-ban az MSZP-nek még egyhatoddal több, 2010-ben viszont felével kevesebb támogatója volt, mint az ez évi választást követõen kormányt alakító pártszövetségnek, bár támogatottsága a többi típusnál még kedvezõbb maradt. Összességében a 2010-es országgyûlési választásokat

A 2006 ÉS 2010


423

követõen kormányt alakító pártok gyarapodása elmaradt az elõzõ ciklusban részben vagy egészében kormányzó pártok veszteségétõl, a választástól távol maradók arányának az országos átlagot meghaladó emelkedése következtében. A típusba csupán 76 település tartozik, de ezekben lakik az ország már választójogú lakosságának 23 százaléka. Budapest mellett olyan jelentõs városok is ide tartoznak, mint Szombathely, Veszprém és Szekszárd. A települések szinte összefüggõ övezetet alkotnak a budapesti agglomeráció északi és nyugati szektoraiban, de igen jellemzõ a koncentrációjuk még Veszprém megyében – részben a Balaton partján –, valamint Baranya megyében. A 2006–2010 közötti politikai szerkezetváltozás többi típusához képest – nem csak Budapest miatt – messze a legfejlettebb, legmagasabb urbanizációs színvonalú, gazdasági fejlettségû kategória. 2001-ben a felsõfokú végzettségûek aránya mintegy háromszorosa, a legalább érettségizettek aránya közel kétszerese volt az országos szintnek, míg az egyetlen osztályt sem elvégzõk aránya 40 százalékkal elmaradt attól. A gazdaság fejlettségi szintjét és a lakosság életszínvonalát jelzi, hogy a regisztrált jogi személyiségû vállalkozások sûrûsége 170, a csatornázottság 50, a jövedelmi színvonal 44, a kereseti színvonal és a gépkocsival való ellátottság 30, a foglalkoztatottsági színvonal 10 százalékkal haladta meg az átlagot, a pályakezdõ- és a tartós munkanélküliség pedig megközelítõen csak a harmadát érte el. 2001-ben a cigány lakosság aránya mintegy 62 százalékkal elmaradt az országos aránytól, viszont a bûncselekmények gyakorisága (2007-ben) mintegy 25 százalékkal meghaladta azt. 2009-ben a diplomás munkanélküliek aránya a munkaképes korú népességhez viszonyítva mintegy 40 százalékkal magasabb volt, mint országosan. 1 4. típus: Jelentõs Jobbik-elõretörés, fokozódó választási aktivitás, egyébként átlagos változás. A megelõzõ országgyûlési választáshoz képest a Jobbikra leadott érvényes szavazatok száma mintegy tízszeresére – az országos dinamikát 50 százalékkal meghaladóan – emelkedett. A ténylegesen választók 23 százaléka szavazott a pártra, mintegy kétharmaddal többen, mint az MSZP-re. Ennek nyomán 2010-ben a típus második legerõsebb pártjává vált. Szavazóbázisának jelentõs gyarapodásához minden bizonnyal hozzájárult a korábban inaktív, illetve új szavazók aktivizálódása is – ugyanis ha nem is kiugró mértékben, de a részvétel is emelkedett. A többi párt helyzetváltozása megközelítõen az országos ütemnek – illetve az LMP esetében a vidéki átlagnak – megfelelõen alakult. A Jobbik jelentõs elõretörése az ország településeinek mintegy hatodában volt jellemzõ, melyekben az ország választókorú lakosságának 1

Valószínûleg ez az adat is az országos átlag alatt maradna, ha nem az összes munkaképes korúra, hanem a diplomások tényleges számára lehetne vetíteni.

424

VÉCSEI PÁL

ezzel közel megegyezõ aránya él. A települések túlnyomó többsége (85 százaléka) az ország keleti régióiban (a Közép-Magyarország régió Dunától keletre esõ térségeiben, az Észak-Magyarország régióban és az alföldi régiókban) helyezkedik el, és általában a radikális jobbikos elõretörés településeit, térségeit körbefonva, többségében egységes politikai övezetet alkot. A Dunántúlon csak néhány választókerületben (Mór, Sárbogárd, Ajka, Tapolca, Nagykanizsa, Lenti, Zalaszentgrót körzetében) volt jelentõs a politikai térfoglalás. A településszerkezet a középfalvak, mezõvárosok dominanciája miatt lényegében megegyezik az Alföld települési viszonyaival. A gazdasági, társadalmi és urbanizációs viszonyok a jelentõs belsõ heterogenitás mellett csak csekély mértékben kedvezõtlenebbek az országosnál. A diplomások aránya 7, a legalább érettségizettek aránya 4, a csatornázott lakások aránya 5 százalékkal marad el az átlagtól, miközben a rendszeres szociális támogatásra szorulóké 5 százalékkal meghaladja azt. A vállalkozási, a foglalkoztatottsági, a jövedelmi és kereseti viszonyok lényegében megfelelnek az országos helyzetnek, sõt a tartós és a diplomás-munkanélküliség annál kedvezõbben alakult. A cigány lakosság aránya 2001-ben csak mintegy 6 százalékkal haladta meg az országos átlagot, s 2007-ben megközelítõen ugyanennyivel volt kevesebb a bûncselekmény. 5. típus: Átlagos átrendezõdés: az MSZP átlagot meghaladó visszaesése ellenére, a szavazók fokozott mérvû elbizonytalanodása miatt. Az MSZP-tõl elfordulók aránya mintegy 10 százalékkal meghaladta az országos átlagot, de úgy tûnik, a választók az országosnál lényegesen nagyobb arányban nem találták meg a számukra kívánatos politikai pártot. Ezt valószínûsíti, hogy a választási aktivitás az országos átlagot (mintegy 60 százalékkal) s minden más településkategóriát is meghaladóan esett vissza. A Fidesz– KDNP, az LMP és az MDF szavazóinak száma lényegében az országos ütemnek megfelelõen, a Jobbiké pedig attól elmaradóan alakult. Az ország településeinek 23,3 százaléka tartozik a típusba, melyekben a választókorú népesség 28,5 százaléka él. A települések mintegy háromnegyede a Dunántúlon, azon belül is különösen Baranya és Somogy, továbbá Gyõr-Moson-Sopron, Pest, Komárom-Esztergom, Tolna és Vas megyében helyezkedik el. Az Alföldön csak Kunszentmárton, Bácsalmás, Szeged és Szentes körzetében alakult ki jelentõsebb koncentráció. Viszonylag jellemzõ sûrûsödés figyelhetõ meg az ország számos agglomerációs övezetében, illetve az úgynevezett dunai konurbanizációs tengely mentén. A típus településszerkezeti viszonyai igen differenciáltak. Az ország városainak egyharmada – megyei jogú városainak pedig 56 százaléka – mellett jelentõs az elmaradott apró- és törpefalvak aránya (például a siklósi, a szigetvári, a komlói választási körzetben) is. A jelzett belsõ arányok miatt a lokalizált hat politikai szerkezetváltozási típus közül a településkategória fejlettségi színvonala a második legmagasabb,

A 2006 ÉS 2010


425

bár az inkább az országos átlaghoz, mint a harmadik típuséhoz esik közel. A népesség iskolázottsági színvonala csak mintegy 6 százalékkal, jövedelmi színvonala 5, foglalkoztatottsági és kereseti színvonala, személygépkocsival való ellátottsága, lakásainak csatornázottsága csak 3 százalékkal haladja meg az országos átlagot. A munkanélküliségi arány lényegében az országossal megegyezõen, a tartós, a pályakezdõés a diplomás-munkanélküliség pedig annál 5–8 százalékkal kedvezõbben alakul. A szociális segélyre szorulók aránya 12, a cigány lakosoké pedig 22 százalékkal elmarad az országostól, viszont a bûncselekmények gyakorisága 2007-ben 6 százalékkal felülmúlta azt. 6. típus: Az általános trendtõl elmaradó ütemû szerkezetváltozás: mérsékeltebb MSZP-visszaesés, illetve Jobbik-, LMP- és különösen Fidesz–KDNP-elõretörés. A településtípusban volt a legkisebb a 2006 és 2010 között pártpreferenciát váltók aránya – nyilvánvalóan jelentõs részben annak köszönhetõen, hogy már 2006-ban is jelentõs volt a jobboldali pártok fölénye. Azonban a visszafogott dinamikához az is hozzájárult, hogy az MSZP szavazatvesztesége mintegy 20, a Fidesz–KDNP-pártszövetség és az LMP nyeresége mintegy 27 százalékkal elmaradt az országos aránytól. Bár a Jobbik elõretörése is az általánosnál némileg visszafogottabb volt, de így is meghatszorozta szavazatainak számát, és nagy valószínûséggel az MSZP szavazatveszteségének mintegy kétharmadát megszerezte. (Az MSZP 13,4 százalékpontos veszteségével szemben a Jobbik 8,1, a Fidesz–KDNP viszont csak 4 százalékponttal növelte szavazatainak arányát az összes választásra jogosult százalékában.) Az osztályozás eredményeként az ország településeinek közel harmada tartozik a típusba, melyekben együttesen a választópolgárok közel ötöde él. Az országos átlagot lényegesen felülmúlja a községi jogállású települések, különösen az apró- illetve törpefalvak aránya. A települések túlnyomó többsége az ország nyugati határszéléhez közel esõ megyékben, nagyrészt összefüggõ övezetekbe rendezõdve helyezkedik el. Elõbbiek mellett még viszonylag jelentõs koncentrációk alakultak ki a Balatont övezõen, Nagykõrös, Békés, Makó, Szécsény és Vásárosnamény térségében, és az ország jelentõsebb városai közül ebbe a kategóriába tartozik Debrecen, Kecskemét, Békéscsaba és Zalaegerszeg. A típus fejlettségi színvonala nagy vonalakban azonos az országossal. Lényegében annak felel meg a népesség iskolázottsági, jövedelmi és kereseti színvonala, a vállalkozások gyakorisága. Az átlagnál kedvezõbben alakult a foglalkoztatottság, a munkanélküliség, a szociális támogatásra utaltság, a lakosság közcsatornával, személygépkocsival való ellátottsága és némileg a bûnözés gyakorisága is. 2001-ben a cigány lakosság aránya jelentõsen – mintegy 28 százalékkal – elmaradt az országos átlagtól, viszont a katolikusoké 11 százalékkal meghaladta azt.

426

VÉCSEI PÁL

A 2006 ÉS 2010 KÖZÖTTI TERÜLETI POLITIKAI SZERKEZETVÁLTOZÁS ÖSSZEFÜGGÉSEI NÉHÁNY FONTOSABB TERÜLETI REÁLFOLYAMATTAL A korszak vizsgált reálfolyamatai közül a 2006–2010 közötti területi politikai szerkezetváltozásra legjelentõsebb hatása a vállalkozási szektor, a munkanélküliség, a foglalkoztatottság és a keresetek dinamikájának volt – ugyanis legerõsebb statisztikai összefüggések az elõbbi, valamint migrációs folyamatokkal mutathatók ki. Továbbá még igen szignifikáns kapcsolat alakult ki a lakásállomány, a rendszeres szociális támogatás, a pályakezdõ- és a diplomás-munkanélküliség, a korstruktúra, továbbá a gazdasági és vagyoni bûnözés területi változásával. Ugyanakkor csak igen gyenge vagy nem szignifikáns összefüggés tapasztalható a jövedelmi, a vagyoni, a kommunális és az intézményi viszonyok alakulásával. A lakossági jövedelmek viszonylag mérsékelt hatása feltételezhetõen részben azzal magyarázható, hogy a 2009. évi jövedelemalakulásról még nem állnak rendelkezésre az adatok. A 2002 és 2006 közötti, egyébként lényegesen kevésbé radikális területi politikai szerkezetváltozásban a gazdasági-vállalkozási folyamatoktól elmaradó, de a munkanélküliséget meghaladó jelentõsége volt a lakossági jövedelmek területi dinamikájának.

TÁBLÁZAT

A települések 2006 és 2010 közötti politikai szerkezetváltozási típusainak statisztikai összefüggései néhány fontosabb területi reálfolyamattal

6.

A 6.


A 6.


430

VÉCSEI PÁL

A megelõzõ választási ciklushoz képest különösen a vállalkozási-gazdasági dinamikának, általában a munkanélküliségnek és azon belül a diplomásmunkanélküliségnek erõsödött fel a politikai szerkezetváltozásra gyakorolt hatása. Általában a folyamatelemzések eredményeit támasztják alá az 1998., a 2002., a 2006. és a 2010. évi országgyûlési választások nyomán kialakult területi politikai szerkezeti tagozódást leíró tipológiák és a reálviszonyok területi egyenlõtlenségeit – megközelítõen azonos idõpontokban – kifejezõ indikátorok statisztikai összefüggéseinek választások közötti eltérését kifejezõ értékei. Talán azzal az egy lényegesebb különbséggel, hogy e megközelítés szerint a munkanélküliség alakulása a gazdasági-vállalkozási viszonyokat meghaladó hatást gyakorolt a politikai átalakulásra. A területi társadalmi-gazdasági viszonyok és politikai szerkezetváltozás összefüggéseinek árnyaltabb és tágabb horizontú megragadása érdekében a statisztikai elemzés néhány fontosabb területi társadalmi, gazdasági, urbanizációs és közigazgatási kategória kapcsolatainak vizsgálatára is kiterjedt.2

2

A kategorizálások egy részének – fõként a közigazgatási beosztásokénak – tartalma, belsõ összetétele idõben nem módosult, tehát a kapcsolatok változása tisztán a politikai viszonyok elmozdulásával magyarázható. Más része – fõként a települések társadalmi-gazdasági és urbanizációs tagozódásai – esetében a kategóriák tartalma is változhatott, s ennek eredménye elvileg megnyilvánulhat a politikai szerkezetekhez és szerkezetváltozáshoz fûzõdõ kapcsolatrendszerben. A területi társadalmi-gazdasági és urbanizációs egyenlõtlenségek általában nem egy-egy választási ciklus, hanem csak több évtized alatt változnak meg lényegesen. Ezért feltételezhetõ, hogy a népesség képzettségi, vallási és etnikai viszonyait a 2001. népszámlálás településsoros adataira támaszkodva megragadó kategorizálások még napjaink viszonyait is kielégítõ megbízhatósággal reprezentálják.

7.

A települések 1998., 2002., 2006. és 2010. évi szerkezettípusainak statisztikai összefüggései a választási években jellemzõ területi reálviszonyokkal

TÁBLÁZAT

A 7.


A 7.


TÁBLÁZAT

A települések 1998., 2002., 2006. és 2010. évi szerkezettípusainak statisztikai összefüggései néhány fontosabb területi kategóriával, tagozódással és indikátorral

8.

TÁBLÁZAT

FOLYTATÁSA

* Saját tipológia.

A 8.

436

VÉCSEI PÁL

A megelõzõ három választás során létrejött területi politikai tagozódásoknál a 2010-es választás nyomán kialakult területi politikai szerkezet némileg határozottabb kapcsolatot mutat az ország regionális, közigazgatási, valamint területi társadalmi és urbanizációs kategóriáival. Az elmozdulás azonban fõként 2006-hoz képest számottevõ – az 1998-as országgyûlési választási eredményekhez képest nem tûnik olyan jelentõsnek, mely alapvetõ tendenciaváltozásra, a területi viszonyok, a regionalitás hatásának különösen jelentõs felerõsödésére utalna. A területi és a politikai viszonyok 2006–2010 közötti fokozódó összefonódása jelentõs mértékben azzal magyarázható, hogy a különbözõ területi tagozódások mögött meghúzódó és növekvõ társadalmi, gazdasági, munkaerõ-piaci egyenlõtlenségek és a politikai szerkezetváltozás kapcsolata felerõsödött. Például 2006–2010 között a települések munkanélküliségi arányának változása, valamint a vállalkozások térbeli eloszlása közel azonos mértékben vált szignifikánsabbá az ország településeinek képzettségi színvonal, urbanizációs színvonal, valamint statisztikai régiók szerinti megoszlásával. A keresztmetszeti összefüggések egyben arra is rávilágítanak, hogy a lakosság területi politikai tagozódását legalapvetõbben társadalmi-gazdasági (képzettségi, foglalkozási, munkaerõ-piaci, jövedelmi stb.) státuszok szerinti összetétele határozza meg, melyhez képest például a vallási és etnikai vagy a társadalmi-gazdasági tartalmuktól megfosztott térbeli, illetve közigazgatási viszonyok hatása csekély jelentõségû. A politikai szerkezetváltozás és reálfolyamatok kapcsolatrendszerének többváltozós statisztikai elemzései szerint a területi reálfolyamatok összességében mintegy 50 százalékban fonódtak össze, 3 illetve határozták meg a 2006–2010 közötti területi politikai szerkezetváltozást. A politikai átalakulásra a reálviszonyok változásának öt – látszólag legalábbis – független, de jelentõségében rendkívül eltérõ tényezõje gyakorolt hatást.

3 A területi politikai szerkezetváltozás faktorértékeinek és a területi reálfolyamatok diszkriminációs struktúra függvényei értékeinek kapcsolatát kifejezõ determinációs együtthatók értékeinek a politikai szerkezetváltozás faktorai által magyarázott varianciával súlyozott összege.

TÁBLÁZAT

A 2006–2010 közötti területi politikai szerkezetváltozás fõbb típusainak és a területi reálfolyamatok összefüggéseinek diszkriminanciaelemzése

9.

A 9.



* Legerõsebb összefüggés a változó és valamelyik diszkriminációs függvény között.

A 9.

440

VÉCSEI PÁL

A legalapvetõbb tényezõ (elsõ diszkriminációs függvény) önmagában az elemzésbe bevont területi reálfolyamatok mintegy 87 százalékát integrálta, s megközelítõen ennek az aránynak felével (43 százalék) determinálta a korszak területi politikai átalakulását. Tartalmilag alapvetõen a 2005–2009 közötti területi gazdasági változás fõ vonulatát – a vállalkozási tõke, a foglalkoztatottság, a kereseti viszonyok térbeli alakulását – és annak általános társadalmi következményeit, kísérõjelenségeit: a munkanélküliségi, a jövedelmi és a szociális viszonyok alakulását fejezi ki. A területi gazdasági változás fõ vonulata mentén elrendezõdõ gazdasági és társadalmi egyenlõtlenségek mértékét illusztrálja, hogy a tengely gazdaságilag dinamikus pólusán a vállalkozások száma mintegy kilencszer, a kereseti színvonal közel két és félszer dinamikusabban emelkedett, mint a gazdaságilag hanyatló településeken, térségekben; amelyekben viszont a tartósan munkanélküliek aránya növekedett mintegy négyszer, a rendszeres szociális segélyre szorulóké háromszor, és általában a munkanélkülieké közel kétszer gyorsabban. A képzettségi összetételbõl is fakadóan a diplomás-munkanélküliség viszont a gazdaságilag dinamikus térségekben növekedett mintegy háromszor gyorsabban, mint a leginkább hanyatlókban. A még viszonylag jelentõs második tényezõnek a reálviszonyok változására már csak 8, a területi politikai szerkezetváltozás formálására pedig mintegy 4 százalék hatása volt. A strukturális tényezõ alapvetõen a területi gazdasági átalakulás fõ vonulatával nem konzisztens társadalmi-gazdasági leszakadás, perifériára szorulás folyamatát, a tartós munkanélküliség, a szociális támogatásokra ráutaltság egyre tömegesebbé válását és elõbbiek következtében a fokozódó elvándorlás térbeli tendenciáját jelzi. (Vécsei 1993, Ladányi–Szelényi 1997, Kovács 2005). A harmadik strukturális összetevõ a gazdasági és a vagyon elleni bûnözés (2002-es és 2007-es adatok összevetésével vizsgált) változásának a politikai viszonyokra gyakorolt mintegy 1,5 százalékos, a negyedik-, illetve az ötödik komponens pedig a diplomás-munkanélküliség és a kereseti színvonal változásának a többi tényezõvel nem konzisztens mintegy 0,5-0,5 százalékos hatását fejezi ki. Az eddigi elemzések szerint az évtized második felének területi reálfolyamatai jelentõs hatást gyakoroltak a politikai átalakulás folyamatára, de közel sem adtak teljeskörûen kielégítõ magyarázatot sem az átalakulás intenzitására és térbeli irányaira, sem az azt megelõzõ társadalmi-gazdasági és politikai közhangulat kialakulására. A választási panelvizsgálatok adatainak a területi politikai szerkezettípusok szerinti aggregálása, majd ezeknek a településsoros adatbázissal történõ összekapcsolása4 után képzett statisztikák szerint a terü4 Az eltérõ idõpontban és települési mintákon készített, de egyaránt országosan reprezentatív (vagy arra korrigált) adatfelvételek azonos tartalmú kérdéseire adott válaszok területi politikai szerkezetváltozási típusok szerinti átlaga – valamint a belõlük számított dinamikus viszonyszámok – az ország minden adott típusba tartozó településének ugyanazon tényadatokat tartalmazó (és egy adatbázisban kezelt) adatállományához hozzá lett kapcsolva.

A 2006 ÉS 2010


441

leti politikai szerkezetváltozás kapcsolata lényegesen meggyõzõbb a gazdasági közhangulat, illetve a politikai orientációk, attitûdök változásával, mint a reálviszonyok területi változásával. Továbbá a gazdasági közhangulat és a politikai orientációk, attitûdök változásának kölcsönös összefüggései is lényegesen egyértelmûbbek, mint elõbbieknek a területi reálfolyamatokhoz fûzõdõ kapcsolatai. (A háztartások anyagi helyzetérõl alkotott vélemények változását kifejezõ dimenzió és a bal–jobb, illetve a liberális–konzervatív tengely mentén bekövetkezõ változások közötti lineáris korrelációs együttható értéke például: –0,83, illetve –0,98, miközben a területi reálváltozás fõvonulatával csak 0,3, bár a bal–jobb tengelyé ennél némileg erõsebb: 0,51.) Mindezek alapvetõen az kell jelentsék, hogy a területi politikai szerkezet 2006–2010 közötti változásban a gazdasági és politikai közhangulat 2005 –2010 közötti alakulásának (a háztartások és az ország elmúlt évi gazdasági helyzetének átlagosan mintegy ötödével negatívabb megítélésének, valamint a lakosság politikai orientációjának 12,6 százalékban jobbra és 9,6 százalékban konzervatív irányba tolódásának) jelentõsebb volt a szerepe, mint a ténylegesen lezajló területi reálfolyamatoknak. Ám egyben azt is jelentik, hogy a gazdasági és politikai hangulatra jelentõsebb hatást gyakorolt a politikai attitûdök és orientációk változása, mint a reálviszonyoké. A táblázatban részletesen közölt kétváltozós statisztikák, valamint a gazdasági közhangulat, a politikai orientációk, attitûdök politikai szerkezetváltozási típusok szerinti megoszlásai mellett elõbbieket támasztják alá a 2006–2010 között területi politikai szerkezetváltozási típusok és a gazdasági közhangulat-változás, valamint a politikai orientációváltozás ismérvei közötti összefüggést vizsgáló kategoriális regressziós elemzés alábbi eredményei, valamint a pártok támogatottsága változásának magyarázatát keresõ regressziós elemzések is. A gazdasági közhangulat, a politikai orientációk és a területi reálfolyamatok változásának a politikai szerkezetváltozásra gyakorolt parciális hatásainak megközelítõen pontos elkülönítése érdekében készített lineáris regressziós elemzések szerint összességében mintegy 60 százalékban magyarázható a területi politikai szerkezetváltozás az elõbbi tényezõk együttesével.5 Ennek mintegy kétharmada a gazdasági közhangulat és a politikai orientáció együttes hatásával, egyharmada pedig a reálváltozásokkal.

5

A regressziós elemzések pártonkénti részletezettségben készültek, s az összesített hatás a pártok támogatottsági arányváltozásának súlyozott átlagaként lett meghatározva. Az eltérõ módszerbõl adódóan, valamint a gazdasági közhangulat és a politikai orientációk változását szerkezetváltozási típusonként minden település esetében azonos értékkel kifejezõ változók alkalmazása következtében az eredmények szükségszerûen eltérnek a reálváltozások vizsgálatánál diszkriminanciaelemzéssel nyert eredményektõl.

442 10.

VÉCSEI PÁL

TÁBLÁZAT

Területi politikai szerkezetváltozási típusok összefüggései a gazdasági közhangulattal, a politikai attitûdökkel és a területi reálfolyamatokkal (CATREG – Optimal scaling regresszióanalízis, függõ változó: területi politikai szerkezetváltozási típusok, 2006–2010) Korreláció nulla rendu

parciális

részleges

A háztartás elmúlt évi anyagi helyzetérol alkotott vélemények átlagának abszolút változása (2005–2010)

0,828

–0,997

–0,033

Az ország elmúlt évi anyagi helyzetérol alkotott vélemények átlagának abszolút változása (2005–2010)

0,058

–1,000

–0,308

A bal–jobb skálán alkotott vélemények átlagának változása (2005–2010)

0,049

–1,000

–0,152

A liberális–konzervatív skálán alkotott vélemények átlagának abszolút változása (2005–2010)

–0,434

–1,000

–0,310

A mérsékelt–radikális skálán alkotott vélemények átlagának abszolút változása (2005–2010)

0,601

1,000

0,222

Területi vállalkozási-gazdasági dinamika (2005–2009, 1. diszkriminációs függvény)

–0,473

–0,677

–0,002

Területi társadalmi-gazdasági leszakadás, perifériára szorulás (2005–2009, 2. diszkriminációs függvény)

–0,351

0,185

0,000

Területi gazdasági és vagyon elleni bunözés változása (3. diszkriminációs függvény)

–0,048

0,099

0,000

Diplomás-munkanélküliség változása (2005– 2009, 4. diszkriminációs függvény)

–0,054

0,110

0,000

0,008

–0,031

0,000

Kereseti színvonal inkonzisztens változása (2005–2008, 5. diszkriminációs függvény) R

2

1,000

A 2006 ÉS 2010


443

A területi reálfolyamatok, a gazdasági közhangulat és a politikai orientációk változásának hatása a választásokon induló pártok támogatottságának alakulására Az évtized második felének területi reálfolyamatai a 2006 és 2010 közötti politikai szerkezetváltozás fõbb összetevõire, illetve a választásokon induló pártok szavazatszerzésének, illetve szavazatvesztésének mértékére lényegesen eltérõ hatást gyakoroltak. Az összes hatás közel fele (47,4 százalék) az LMP szavazatszerzését, valamivel több mint ötöde pedig (21,7 százalék) a Jobbik elõretörését támogatta. Viszonylag jelentõs volt a reálfolyamatok hatása az MDF és az MSZP sorsának alakulására (az összhatás 9,5, illetve 8,4 százalék), valamint a választási aktivitás visszaesésére (7,6 százalék), továbbá az összességében lényegében változatlanul csekély súlyú egyéb pártokra (3,2 százalék). A Fidesz–KDNPpártszövetség szavazatainak gyarapodásában a reálviszonyok változásának – az összhatás 2 százalékával – csak elenyészõ volt a szerepe. A reálfolyamatok összesített hatásának a választásokon induló pártok közötti megoszlásából már egyértelmûen következik, hogy milyen mértékben magyarázható a pártok 2006 és 2010 közötti választói támogatottságának változása a reálviszonyok alakulásával. A legnagyobb hányadban (mintegy 75 százalék) az LMP, majd ezt követõen már számottevõen elmaradva (34,5 százalék) a Jobbik elõretörését determinálták a reálfolyamatok. A két pártra ható tényezõk jelentõs hányadban ellentétes irányba fejtették ki hatásukat, tehát miközben az egyik párt támogatottságának térbeli terjedését fokozták, addig a másik pártét fékezték, s ezáltal lényegében kijelölték a pártok térbeli és társadalmi terjeszkedésének kereteit. Más tényezõk hatásától most eltekintve például a gazdasági-vállalkozási dinamika mintegy 51 százalékban serkentette az LMP elõretörését, miközben mintegy 20 százalékban fékezte a Jobbikét. Ugyanakkor a munkanélküliség növekedése 13,8 százalékkal a Jobbik szavazatszerzését fokozta, miközben 25 százalékkal az LMP-ét szorította korlátok közé. A többi tényezõ hatásától ugyancsak eltekintve önmagában a keresetek országos átlag feletti dinamikája 23 százalékkal, a diplomás-munkanélküliség jelentõs emelkedése 12 százalékkal serkentette, miközben a szociális támogatottságra ráutaltság és a választókorú népesség arányának átlagtól elmaradó növekedése mintegy hatodával, a gazdasági bûnözés visszaesése pedig mintegy 4 százalékkal gyengítette az LMP választói támogatottságának növekedését.

11.

A 2006–2010 közötti területi politikai szerkezetváltozás összetevõi és a területi reálfolyamatok összefüggései

TÁBLÁZAT

A 2006 ÉS 2010


445

A már részletezett tényezõk mellett a Jobbik sikerében lényeges szerepet játszott a szociális rászorultság fokozódása (8 százalék), a választásra jogosultak arányának a párt számára kedvezõ irányú térbeli eltolódása (6 százalék), a gazdasági és vagyon elleni bûnözés térségspecifikus növekedése (4 százalék), valamint a kereseti színvonalnak az általános trendtõl elmaradó dinamikája (6 százalék). A kölcsönhatásokat már kizáró többváltozós lineáris regressziós elemzés szerint az LMP 2010. évi választási sikerében a gazdasági dinamika már jelzett 51 százalékos hatásán túlmenõen további 5,6 illetve 1,5 százalékos szerepe volt a munkanélküliek és a szociális segélyezettek aránya az általános trendtõl elmaradó emelkedésének, 3,7 százalékos hatása a kereseti dinamikának és 2,4 százaléknyi a diplomás-munkanélküliség átlag fölötti növekedésének. Azonos statisztikai megközelítés szerint a Jobbik áttörését mintegy 20 százalékban a gazdasági dinamika hiánya, 4,6 százalékban a munkanélküliség, 1,3, illetve 1,2 százalékban pedig a gazdasági, vagyon elleni bûnözés és a szociális segélyezés országos trend feletti növekedése magyarázza. Az MSZP és az MDF támogatottságának, valamint a választási aktivitásnak a visszaesése már csak viszonylag szerény mértékben magyarázható a reálfolyamatokkal (13,3, 15,0, illetve 12,1 százalék). A kapcsolatok azonban annál már gyengébbek, hogy országos kontextusban értelmezhetõk lennének. A gazdasági közhangulat és a politikai orientációk változása különösen a Jobbikra, az LMP-re, az MSZP-re leadott szavazatok alakulására gyakorolt jelentõs hatást, de lényegesen befolyásolta a választási aktivitást és a Fidesz támogatottságának alakulását is. Az LMP és a Jobbik elõretörése megközelítõen 70 százalékban magyarázható a gazdasági közhangulat változásával, csak éppen a különbözõ tényezõk hatása ellentétes irányba befolyásolta a támogatottság növekedését. A Jobbik szavazatainak gyarapodására a legjelentõsebb hatása a minél nagyobb mértékben konzervatív és jobboldali irányba tolódásnak, a háztartás anyagi és az ország gazdasági helyzete megítélésének minél rosszabbra fordulásának volt. A Jobbik támogatottságának növekedésére – legalábbis a csak 2008–2010 közötti változást reprezentáló információk szerint – a radikalizálódásnak számottevõ szerepe nem volt.

446 12.

VÉCSEI PÁL

TÁBLÁZAT

A területi reálfolyamatok, a gazdasági közhangulat és a politikai orientációk változásának hatása a választásokon induló pártok támogatottságának alakulására A A Csak reálfolyamatok, gazdasági a gazdasági A a gazdasági közhangulat közhangulat Arányváltozás reálfolyamatok és a politikai közhangulat és és a politikai hatása a politikai 2006–2010 között orientációk orientációk orientációk (százalékpont) hatása hatása (D–A) hatása (százalék) A

B

C

D

9,7

44,6

46,2

36,5

9,7

60,8

62,0

52,3

Fidesz–KDNPszavazók

4,5

33,3

34,6

30,1

MDF-szavazók

14,3

14,4

19,2

4,9

Jobbik–MIÉPszavazók

29,3

70,7

71,9

42,6

LMP-szavazók

66,9

72,0

81,6

14,7

Érvényesen szavazók MSZP-szavazók

13.

TÁBLÁZAT

A gazdasági közhangulat, a politikai attitûdök és a pártok 2006 és 2010 közötti támogatottsága változásának összefüggései

448

VÉCSEI PÁL

Az LMP támogatottságának növekedése viszont általában a minél kisebb léptékû jobbra- és konzervatív irányba tolódással és különösen az ország gazdasági helyzete minél mérsékeltebben negatív megítélésével volt arányos. Az LMP támogatottságának alakulására a Jobbikénál némileg kevésbé volt hatása a saját háztartás helyzetérõl alkotott vélemények változásának, viszont határozottabb kapcsolat mutatkozik a radikalizálódással. Ha nem is egyértelmûen, de megfogalmazható, hogy az LMP térnyerése ott volt jelentõsebb, ahol viszonylag mérsékeltebb volt a radikális nézõpontok felé fordulás. A MSZP támogatottságának alakulásában – a reálfolyamatok csekély hatásával szemben – már igen jelentõs volt a gazdasági közhangulat és a politikai orientációk változásának szerepe. Az LMP és a Jobbik elõretörését támogató folyamatok intenzitásából és hatásirányából szervesen következõen az MSZP szavazatvesztesége már mintegy 60 százalékban magyarázható különösen az ország gazdasági helyzetérõl alkotott vélemények negatív irányba fordulásával és a liberális nézõpontokkal szemben a konzervatív orientáció felerõsödésével, valamint elõbbi tényezõktõl némileg elmaradó jelentõséggel a háztartások anyagi helyzete megítélésének változásával, a jobbratolódással és a radikalizálódással. Általában tehát ott volt a legnagyobb arányú az MSZP szavazatvesztése, ahol leginkább kedvezõtlen irányba fordult az ország gazdasági helyzetének megítélése, és legnagyobb léptékû volt a konzervatív pólus felé mozdulás. A Fidesz–KDNP támogatottságának növekedése mintegy harmadrészben magyarázható a közvélemény és a politikai attitûdök változásával, de arra sem a gazdasági közhangulatnak, sem a pedig a jobbra- és konzervatív irányba tolódásnak országosan nem volt érdemi hatása. Statisztikailag még szignifikáns összefüggés csupán a radikalizálódással, mégpedig annak mérsékeltebb intenzitásával mutatható ki. A pártszövetség tehát inkább ott tudta növelni támogatottságát, ahol mérsékeltebb volt a radikális irányba való eltolódása, illetve ott csökkent támogatottsága, ahol különösen jelentõs volt a radikális pólus felé mozdulás. A Fidesz–KDNP támogatottságának növekedésére – a tényezõk tágabb körére kitekintõ elemzés szerint – inkább a külfölditõke-ellenes, a rendpárti, a nacionalista és a paternalista attitûdök felerõsödése ad magyarázatot. A szavazási hajlandóság 2006–2010 közötti visszaesése mintegy 45 százalékban magyarázható a gazdasági közhangulat és a politikai orientációk változásával. A választási részvételi hajlandóságot némileg ellentmondó folyamatok alakították. Ha nem is egyértelmûen, de általában ott csökkent inkább a választói aktivitás, ahol az általános trendtõl elmaradó mértékben formáltak negatív véleményt a lakosok a gazdasági közhangulat alakulásáról, és ahol kevésbé vált jellemzõvé a jobbra- és konzervatív irányba tolódás. Ugyanakkor a választási aktivitás visszaesésének mérséklõdése, másfelõl részben fokozódása irányába hatott az intenzívebb radikalizálódás.

A 2006 ÉS 2010


449

A 2006–2010 KÖZÖTTI POLITIKAI SZERKEZETVÁLTOZÁS FÕBB TELEPÜLÉSTÍPUSAINAK ÉS A REÁLFOLYAMATOK TÉRBELI ALAKULÁSÁNAK ÖSSZEFÜGGÉSEI A reálfolyamatok alakulása – a pártok támogatottsága mellett – a 2006 és 2010 közötti területi politikai szerkezetváltozás fõbb típusainak politikai szerkezetváltozására is eltérõ mértékû és irányú hatást gyakorolt. A különbözõ politikai szerkezetváltozási típusok reálviszonyok általi meghatározottságának pontos körülhatárolását szolgálta a reálfolyamatoknak a 2006–2010 közötti területi politikai szerkezetváltozás már ismertetett tipológiájára támaszkodó diszkriminanciaelemzése, a reálváltozások és a politikai változások szerinti tagozódás összevetése (keresztosztályozása). Az elkészített elemzés szerint országosan a települések politikai szerkezetváltozás és reálfolyamatok szerinti tagozódása mintegy 50 százalékban egybevág. A reálfolyamatok a legjelentõsebb hatást az LMP-s típus politikai átalakulására gyakorolták – viszont a pártok meghatározottságának ismeretében meglepõ módon közel a legcsekélyebbet a radikális jobbikos, illetve általában a jobbikos elõretörés térségtípusaira. Az úgynevezett keresztosztályozás szerint ugyanis a radikális LMP-s elõretörés színtereként azonosított (társadalmi, gazdasági és urbanizációs viszonyaiban legfejlettebb és leghomogénebb) típus esetében a reál- és a politikai viszonyok változása 85,5 százalékban egybeesett. Ezzel szemben a radikális jobbikos elõretörés típusánál csak 23,5 százalékban, a jelentõs jobbikos elõretörés típusánál csak 33,8 százalékban, az átlag alatti dinamikával jellemzett típusnál pedig csupán 23,4 százalékban egyezett a politikai szerkezetváltozás a reálfolyamatokéval. A Fidesz radikális elõretörésével és az átlagos dinamikával azonosított típusok politikai szerkezetváltozását az átlaghoz viszonylag közeli mértékben (46,4, illetve 57,9 százalék) determinálták a reálfolyamatok. Mind az évtized közepétõl bekövetkezett reálváltozásokat jellemzõ társadalmi-gazdasági és demográfiai mutatók, mind pedig a gazdasági fejlõdést reprezentáló legfontosabb differenciáló tényezõ és a társadalmi leszakadás folyamatát reprezentáló komponens rendkívül nagy gazdasági és társadalmi távolságokat jeleznek a különbözõ politikai szerkezetváltozási típusok, s különösen az 1. számú, a Fidesz, és a 3. számú, az LMP radikális elõretörésével azonosított típusok között.

450 14.

VÉCSEI PÁL

TÁBLÁZAT

A területi reálviszonyok 2006 és 2010 közötti változását kifejezõ diszkriminációs függvények értéke politikai szerkezetváltozási típusonként

A 2006–2010 közötti politikai szerkezetváltozás fobb területi típusai

A területi reálviszonyok változását kifejezo diszkriminációs függvények típusonkénti középponti értéke 1.

2.

3.

4.

5.

diszkriminációs függvény 1. típus

–1,58

1,27

0,26

–0,26

–0,88

2. típus

–1,07

0,54

–0,47

–0,15

0,13

3. típus

2,56

0,16

0,02

0,00

0,01

4. típus

–1,17

0,43

0,23

0,32

0,08

5. típus

–0,39

–0,52

–0,16

0,08

–0,09

6. típus

–0,76

–0,22

0,31

–0,23

0,09

A többi típus lényegében az elõbbi kettõ között helyezkedik el, a 2. és a 4. típus, tehát a Jobbik radikális, illetve jelentõs elõretörésének színterei inkább a leginkább negatív irányba változó pólushoz, a politikai átrendezõdést tekintve mérsékeltebben dinamikus 5. és 6. típus inkább az átlaghoz közel esõen, de a legdinamikusabbtól jóval távolabb, mint a leginkább hanyatlótól. Az LMP elõretörésének térségeiben például a jogi személyiségû vállalkozások sûrûsége négy év alatt megduplázódott, a kereseti színvonal az országos átlagot 35, a jövedelmi színvonal 11 százalékkal meghaladóan emelkedett, s a munkanélküliség növekedése átlagosan 45, a szociális támogatásra szorulóké pedig 70 százalékkal elmaradt az országostól. A munkanélküliség emelkedése még a válság évében is jóval az átlag alatt maradt. Alapvetõen a képzettségi szerkezettel magyarázhatóan viszont a diplomás-munkanélküliség lényegesen – mintegy 42 százalékkal – az országos trendet meghaladóan emelkedett. A többségében a nagyvárosi agglomerációkban elhelyezkedõ települések migrációs vonzása mind a megelõzõ másfél évtizedhez, mind pedig a többi térségtípushoz képest rendkívül intenzív volt, s alapvetõen nem a szuburbanizációs tendenciákból táplálkozott, hanem a leszakadó térségek lakosainak beáramlásából. A migrációs folyamatok lényegében visszakanyarodtak az 1993-as gazdasági krízist megelõzõ idõszakot jellemzõ viszonyokhoz, tehát a városokba, agglomerációkba irányuló tömeges beköltözés és a leszakadó térségekbõl menekülés tendenciáihoz. Nyilván ez a folyamat a lakásállomány zsúfoltságának növekedésén túlmenõen számos más belsõ feszültséghez, konfliktushoz veze-

A 2006 ÉS 2010


451

tett a befogadó térségekben, jelen esetben a 3. típusban, melyek közvetlenül vagy közvetve hatást gyakoroltak a 2010-es választások eredményeire. A nem túl friss és még kevésbé megbízható adatok azt azonban nem jelzik, hogy például a vagyon elleni és a gazdasági bûnözés növekedett volna, sõt inkább annak az országosnál nagyobb arányú csökkenését mutatják. Elõbbi típussal szemben a Fidesz–KDNP-szövetség radikális áttörésének típusában a kereseti színvonal 58 százalékkal, a vállalkozások sûrûsége 55 százalékkal, az egy lakosra jutó jövedelem 23 százalékkal az országos átlagtól elmaradva növekedett, miközben a tartósan munkanélküliek aránya azt 160 százalékkal, a rendszeres szociális segélyezettek száma 120, a pályakezdõ munkanélkülieké 100 s általában a munkanélküliségé 52 százalékkal az országos dinamikát meghaladva növekedett. 2002 és 2007 között az átlagot viszonylag jelentõsen meghaladóan emelkedett a gazdasági és vagyon elleni bûncselekmények száma. Jelentõsebb elõrelépés csak a lakások zsúfoltságának csökkenésében látszik, de ez minden bizonnyal csak a kiugróan tömeges – az 1994 elõtti intenzitáshoz közelítõ – elköltözés következménye, így inkább hátrányként, mint elõnyként értékelhetõ. A Jobbik radikális és jelentõs elõretörésének térségtípusait néhány eltérõ mellett sok közös vonás és inkább léptékbeli különbségek jellemzik. Mindkettõben a munkanélküliség (különösen a pályakezdõ- és a tartós munkanélküliség) jóval az országos átlag felett növekedett (a radikális típusban a pályakezdõ 100, a tartós 84 és általában 35 százalékkal, a jelentõs elõretörés típusában 53, 46 és 26 százalékkal). Különösen a 2008-as világgazdasági válság által is terhelt évben volt az országosat (72, illetve 33 százalék) és a többi típust különösen jelentõsen meghaladó a pályakezdõ-munkanélküliség emelkedése. Egyaránt elmaradt az országos emelkedés ütemétõl az egy fõre jutó jövedelmek (átlagosan 5 százalékkal) és a keresetek (10 és 18 százalékkal) dinamikája, és jelentõsen emelkedett a rendszeres szociális segélyre szorulók aránya (az átlag felett 68, és 47 százalékkal). Az országos mérséklõdéssel szemben emelkedett a vagyon elleni és a gazdasági bûnesetek gyakorisága, de míg a jelentõs jobbikos elõretörés térségeiben csak szerény mértékben, addig a radikális elõretörésében minden más típust meghaladóan. 2002 és 2007 között mintegy 25 százalékkal emelkedett, de a bûnözés gyakorisága még akkor is némileg elmaradt az országos átlagtól, s különösen az LMP radikális elõretörésének kategóriáját jellemzõ viszonyoktól. Az életviszonyok területi változását gyakran a legpontosabban kifejezõ migrációs folyamatok a megelõzõ választási ciklusokhoz képest igen intenzívvé váltak. A radikális jobbikos térségben a megelõzõ négy évhez képest a migrációs veszteség több mint megkétszerezõdött, a jelentõs jobbikos térségben pedig a megelõzõ három választási ciklus bevándorlási tendenciájával szemben az elvándorlásé vált igen dominánssá. Az átlagos politikai átrendezõdéssel azonosított 5. típus reálviszonyainak változása megközelítõen az országos viszonyoknak megfelelõen és legin-

452

VÉCSEI PÁL

kább a 6. típushoz közel esõen alakult. A térségkategória migrációs vonzása az elõzõ kormányzati ciklushoz képest még némileg fokozódott, az egy fõre jutó jövedelmek, a keresetek s általában a munkanélküliség és a foglalkoztatottság lényegében az országos ütemmel szinkronban változott, a vállalkozások gyarapodása pedig – miként a korábbi ciklusokban is – több mint 20 százalékkal elmaradt az átlagtól. Ugyanakkor az ország egészénél és különösen a 3. típusénál a válság általi érintettség intenzívebb volt, ugyanis 2008-ban, a válság évében a munkanélküliség már az átlagot 10 százalékkal meghaladóan növekedett. A 6., átlag alatti intenzitású politikai szerkezetváltozási típus a reálviszonyok dinamikája alapján a 4. és az 5. típus között helyezkedik el. Az országos dinamikától már egyharmaddal elmaradt a vállalkozások gyarapodása, 10 százalékkal a kereseti, 5 százalékkal pedig a jövedelmi színvonal emelkedése, miközben a munkanélküliség azt 9 százalékkal felülmúlta. Különösen 2008-ban volt intenzív és minden más kategóriáét meghaladó a munkanélküliség, és különösen a tartós munkanélküliség emelkedése. A megelõzõ kormányzati ciklusokhoz képest fordulat következett be a migrációs tendenciákban – a korábbi vándorlási nyereség azzal közel megegyezõ veszteségbe fordult át. A kategória vonatkozásában kedvezõ irányú fejleménynek legfeljebb a gazdasági és a vagyon elleni bûncselekmények gyakoriságának lényeges mérséklõdése tekinthetõ.

A 2006 ÉS 2010


453

FÜGGELÉK F1.

TÁBLÁZAT

A települések 2006–2010 közötti politikai szerkezetváltozásának faktorelemzése Faktormátrix Arányváltozás 2006–2010 között (százalékpont) LMP-szavazók

1.

2.

3.

4.

5.

faktor –0,90

0,21

SZDSZ-szavazók

0,88

–0,31

MIÉP–Jobbik-, illetve Jobbik- és MIÉP-szavazók

0,83

–0,14

–0,18

0,18

0,18

MSZP-szavazók Érvényes szavazatok

–0,35 0,49

0,86 0,69

–0,22 0,41

–0,20 0,18

–0,15 0,22

Fidesz–KDNP-szavazók

–0,17

MDF-szavazók Egyéb pártokra szavazók

–0,19

0,91

–0,10 0,97

Magyarázott variancia

33,80

15,60

15,10

13,60

13,30

Kumulált magyarázott variancia

33,70

49,40

64,50

78,10

91,40

0,98

Megjegyzés: Az ország 1985. évi közigazgatási állapotára rendezett 3048 településében lakó választásra jogosultak országos részarányának 2006. és 2010. évi számtani átlagával súlyozott statisztikák.

F2.

TÁBLÁZAT

A 2006–2010 közötti területi politikai szerkezetváltozás fõbb típusainak választási adatai

AZ F2.


AZ F2.


F3.

A 2006–2010 közötti területi politikai szerkezetváltozás fõbb típusai, jellemzõ reálfolyamatok adatai

TÁBLÁZAT

AZ F3.


AZ F3.


F4.

TÁBLÁZAT

A háztartások anyagi és az ország gazdasági helyzetének változása

AZ F4.


TÁBLÁZAT

* 10 fokú

F5.

Bal–jobb skála átlagos* pontértékeinek alakulása

F6.

TÁBLÁZAT

Ezer lakosra jutó vándorlási különbözet (1993–2009)

464

VÉCSEI PÁL

IRODALOM Angelusz Róbert–Tardos Róbert 2010. A törésvonalak átrendezõdése, avagy egy új divergenciaspirál megjelenése? Szociológiai Szemle, 20. (1.), 4–25. Karácsony Gergely–Róna Dániel 2010. A Jobbik titka. Politikai Szemle, 19. (1.), 94–123. Kovács Katalin: Osztályosodás a magyar településhálózatban. Kultúra és Közösség (3–4.). Ladányi János–Szelényi Iván 1997. Szuburbanizáció és gettósodás. Kritika (7.). Vécsei Pál 1993. Területi folyamatok értékelése. Országos területfejlesztési koncepció és törvény, háttértanulmány.

A 2006 ÉS 2010


TÉRKÉPMELLÉKLET M1.

TÉRKÉP

465

466 M2.

VÉCSEI PÁL TÉRKÉP

A 2006 ÉS 2010 M3.

TÉRKÉP


467

468 M4.


A 2006 ÉS 2010 M5.


469

TÉRKÉP

A választásra jogosultak közül a Fidesz és a KDNP közös listájára szavazók arányának százalékpontos változása 2006 és 2010 között

Százalékpont 30–X%-pont-növekedés 25–30%-pont-növekedés 20–25%-pont-növekedés 15–20%-pont-növekedés 10–15%-pont-növekedés 5–10%-pont-növekedés 0–5%-pont-növekedés 0–5%-pont-csökkenés 30–X%-pont-csökkenés 30–X%-pont-csökkenés 30–X%-pont-csökkenés

470 M6.


A választásra jogosultak közül az MSZP-re szavazók arányának százalékpontos változása 2006 és 2010 között

Százalékpont 30–X%-pont-csökkenés 25–30%-pont-csökkenés 20–25%-pont-csökkenés 15–20%-pont-csökkenés 10–15%-pont-csökkenés 5–10%-pont-csökkenés 0–5%-pont-csökkenés 0–5%-pont-növekedés

A 2006 ÉS 2010 M7.


471

TÉRKÉP

A választásra jogosultak közül 2010-ben a Jobbik és a MIÉP listáira összesítetten szavazók arányának, 2006-ban pedig a MIÉP és a Jobbik közös listájára szavazók arányának százalékpontos eltérése

Százalékpont 30–X%-pont-növekedés 2 5–30%-pont-növekedés 20–25%-pont-növekedés 15–20%-pont-növekedés 10–15%-pont-növekedés 5–10%-pont-növekedés 0–5%-pont-növekedés 0–5%-pont-csökkenés

Vécsei Pál: A 2006 és 2010 közötti területi politikai szerkezetváltozás és a területi reálfolyamatok összefüggéseinek alakulása

Recommend Documents