Vasúti Érdekegyeztető Tanács

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2010. november 30.


Elnök (Lipcsei Zsuzsanna): Tisztelettel köszöntöm a mai Vasúti Érdekegyeztető Tanácsülésen megjelent tárgyalófeleket, mind a munkáltatói, mind a szakszervezeti oldalon. Mielőtt nekifognánk a történetnek, és a napirend előtti fölvetésekre megadnám a szót, ismertetni szeretném, hogy a munkáltató 2010. november 25-én a VÉT meghívóban megküldte a mai napirendi pontokra vonatkozó javaslatát. Többek között tájékoztatás a téli fölkészüléssel kapcsolatos munkáltatói feladatokról, a MÁV Zrt. munkavállalóinak foglalkoztatásáról és bérezéséről szóló 2007—2010 évekre szóló együttműködési megállapodás értékelése, a MÁV Zrt. Kollektív Szerződés módosítási javaslatainak megtárgyalására, a MÁV Zrt. foglalkoztatáspolitikai kérdéseinek megtárgyalása, és a Vasúti Érdekegyeztető Tanács ügyrendtervezetének megtárgyalására. Kérdezném a tárgyalófeleket, hogy ehhez képest van-e esetleg valami kiegészítő javaslata, illetve a mai tárgyalás menetére tegyünk valami javaslatot. Munkáltató Munkáltató: Munkáltató részéről is tisztelettel köszöntünk mindenkit. Tekintettel arra, hogy a kisterem helyett most nagyobb teremben vagyunk, én kérném szépen, azért egy picikét egymásra jobban figyeljünk, mert én az alapzaj miatt a levezető Elnököt is nehezen hallottam, úgyhogy a komoly munkát ez segítené elsősorban, elő. A második dolog pedig az lenne, hogy a munkáltató részéről a kiküldött napirendi javaslat, az tulajdonképpen egy összegzése volt annak, ugye, jeleztük is, hogy mind a VSZ, mind a VDSZSZ részéről volt napirendre vonatkozóan, megkeresés. Ellenben a sorrend vonatkozásában a munkáltató részéről részint praktikus, részben meg az élet által diktált okokból a következő javaslatot szeretném tenni, amennyiben elfogadható, a szokásos, 13 óráig tartó időkeretben. Első helyen a Vasúti Érdekegyeztető Tanács ügyrendtervezetének megtárgyalását javasolja a munkáltató, második helyen a MÁV Zrt. foglalkoztatáspolitikai kérdéseinek megtárgyalása, című felvetések körében. Harmadik helyen a hosszú nevű együttműködési megállapodás értékelése, negyedik helyen a Kollektív Szerződés módosítására vonatkozó javaslatokra vonatkozó napirendi pont. Ötödik helyen, remélhetőleg addigra a szakmai képviselő, a hivatalos programjáról meg tud érkezni, mire ide eljutunk a napirendben, a téli felkészüléssel kapcsolatos munkáltatói feladatokról. És hatodik helyen volt szintén javaslat a korábban folyamatban lévő, vagy megoldott, vagy félig megoldott, vagy egyéb ügyekre vonatkozó tájékoztatás. Ezt a VDSZSZ kérte. Ilyen formában javasolnánk, természetesen a napirend előtti után, amennyiben van. Kérném szépen, erre vonatkozóan az érdekképviseletek véleményét. Köszönöm. Elnök: Köszönöm szépen. VDSZSZ VDSZSZ: Igen. Üdvözlök mindenkit. Úgy vélem, hogy az ügyrendet tudjuk hamar módosítani, de a legfontosabbnak tartjuk, és nem véletlenül kértük azt, hogy a Kollektív

1


Szerződést módosítsuk. Azt tárgyaljuk meg, hiszen a különadó miatt ez fontos kérdés. Nem fogok a részletekben elmerülni, leírtuk, hogy miért. Ahhoz ragaszkodunk, hiszen, azt nem tudom, mikor, de lehet, hogy már hatályba is lépett, ki fogják hirdetni, érinthet olyan vasutast, aki így pórul járhat. A többi, az úgy nagyjából rendben van. Ja, meg a téli felkészülés itt különösebben nem érdekel bennünket, az a helyzet, mert hát a… ja, hát majd elmondjátok, hogy minden milyen frankó, minden jó, aztán, majd ha jön a hideg, akkor meg az lesz, ami volt tavaly. Szerintem, ezt jobb, ha hagyjuk. Akit érdekel a téli felkészülés, az kér róla konzultációt, vagy megkapja írásban. Nincs itt rajta… nem tudom, mit tudunk rajta, megtárgyalni. Majd most itt intézkedéseket fogunk hozni, vagy javaslatokat, vagy nem tudom, hogy mi a funkciója ennek a napirendnek. Ha, csak a tájékoztatás, akkor azt küldjétek ki, azt, aki akarja, elolvassa. Vagy itt ez ilyen döntéshozó fórum, a stratégiai fórum mellett, és akkor majd itt is majd mondunk valami okosat a téli felkészülésre, hogy mit kéne csinálni? Nem hiszem, hogy ezzel kéne egymás idejét lefoglalni. Az ügyrend, az rendben van. Mondjuk, azt hamar rendbe tudjuk tenni. De, a Kollektív Szerződésmódosítás, az úgy gondolom, hogy most fontos, és nem véletlenül kértük. A másik, a négyéves megállapodásnak az értékelése, megint csak olyan dolog, hogy – mikor kaptuk meg? Nem tudom. Ki lettek küldve – én nem láttam kiküldve. Küldjétek ki, aztán rendben van. A négyéves megállapodásról különösebben, mit tárgyalunk azon is? Nagyjából rendben volt, leszámítva a most elszabaduló, ahogy hallom, ez a csoportos létszám-leépítési cirkusz, ami, hát majd napirend előtt is szóba fog kerülni egyébként. És nem tudom, miért maradt ki belőle az az elem, ami, hát a társadalmi elfogadottságot segítendő lépeseket tartalmazza, különös figyelemmel arra, hogy az utóbbi időben mondjuk, az utasellátó szendvicseivel elég sokat foglalkoznak. És ugye, azt mondjuk, eszkalálódik. Napról napra érdekesebb dolgok történnek, többek közt olyanok, ugye, hogy találtak egy ott felejtett anyagot, mert mindenki valamit elfelejt, hogy hogyan kell provokálni a jegyvizsgálókat attól az érdektől vezérelten, hogy lehetőleg le lehessen őket buktatni. Hát, enyhén szólva ez gusztustalan. Ez gusztustalan eljárás, ez ki van adva, ott van, tudjuk csatolni. Nem most, majd ki lesz nyomtatva. Kitesszük nyilván a honlapra is. Hát, egyszerűen elképesztő volt, amit az ember ott végigolvashatott. Elképesztő. Tudom azt, hogy ez START ügy, de ettől függetlenül a MÁV az, főleg most, hogy összevonja a kommunikációját is, hogy ezt meg lehet csinálni a XXI. században. Akkor, amikor a kollegák ugye, munkatársnak vannak minősítve, meg különféle himnikus írásokat lehet olvasni a különféle vasúti lapokban, a végzett munka elismeréséről. Kérem, hogyha a kalauzokat tudják provokálni, akkor szeretném, ha az összes többit provokálnák, mindazokat, akik lenyúlták eddig a vasutat. És azért néz ki a vasút úgy, ahogy. Azért van a 160-as pálya helyett 110-es pálya, azért vannak a lassújelek, és a többi és a többi. Érdekes módon, azokról nincs leírás, hogy hogy lehet azokat provokálni, azokat a kiváló műszaki ellenőröket, azokat a hozzáértő beruházókat és a többi, és a többi, akik mindezeket a munkákat átveszik, és tűrik, és viselik. Ez vonatkozik a pályára, a járműre és minden egyére. Nem véletlen nyüzsög itt ugye, az ellenőrző testület, a Parlament által kijelölve. Érdekes módon, arról egy szó nincs. Azok nem voltak provokálva, csak a jegyvizsgálók. Azért engedje meg a világ. Hát, ez annyira méltatlan, pitiáner eljárás, ami elképesztő. És Endre, légy szíves, ne forgasd a szemedet, mert… Munkáltató: Én azon forgatom a szememet, hogy a napirendre vártunk volna javaslatot, nem pedig a napirend előtti és egyéb felvetéseket. A napirendet, szerintem, körülbelül öt sorba össze lehet foglalni, hogy mit javasolsz napirendre. Körülbelül öt

2


perce beszélsz Balázs, mindenféle dologról. Én értem, hogy működik a VDSZSZ tévé, egyébként azt is meg kell mindjárt beszélnünk. VDSZSZ: Ez a napi… nem a napirend… azt sem értem… és akkor mi van… el is mehetünk a francba innen… Elnök: Egy pillanat türelmet hagy kérjek a tárgyalófelektől. Munkáltató: A napirendre tessék javaslatot tenni. VDSZSZ: …belevágott a szavamba, de nem probléma. Munkáltató: Kénytelen voltam, mert nem a napirendi javaslatról beszélsz, hanem, mindenről. VDSZSZ: Én arról beszéltem. Nem igazán értem, hogy miért maradt ki… Munkáltató: Oké. Akkor, egy sorban meg lehet határozni, hogy mi a javaslatod? VDSZSZ: …kértünk, napirendet… Elnök: Balázs, elnézést, a kérdések valójában a napirend sorrendjének az elfogadására vonatkozott… VDSZSZ: …nem fogadom el. Jó. Túltárgyaltuk. Elnök: Ezt majd az egyebek, tárgykörben, szerintem, meg tudjuk tárgyalni. VDSZSZ: Akkor azt kérem, hogy amit a VDSZSZ benyújtott, napirendet, azt kérjük, tárgyalni. Meg mi egyébként is rendkívüli VÉT-et hívtunk össze… Elnök: A másik kérdésem pedig arra vonatkozna, hogy itt oldalra néztem, és láttam, hogy képfelvétel készül. Kérdezném a feleket, hogy ehhez hozzájárulnak-e, vagy valamilyen formában erről mindenképpen meg kell állapodnunk, hogy ez így maradjone, vagy nem. Köszönöm. VSZ: Tisztelettel köszöntök mindenkit. Ezért jelentkeztem már körülbelül félórája, illetve nyilván a napirenddel kapcsolatos felvetés. Én azt gondolom, hogy tisztességtelen magatartás az, hogy a tárgyalófelek azonos feltételekkel ülnek le, feltételezem, hogy mindenki jó szándékkal, tisztességgel kíván, tárgyalni, és mondjuk, nem tévé show műsorokat készíteni a VÉT tárgyaláson. A magunk nevében megkérjük a társszakszervezetet, hogy legyetek szívesek ezt abbahagyni most, ellenkező esetben mi nem fogunk részt venni a VÉT ülésen, a további ülésen. Érdekvédelmet szeretnénk a munkavállalóknak, és nem pedig a honlapokon különböző megnyilatkozásokat, szerepeket, szerepjátékokat játszani. Lehet, hogy ez tagszervezésre jó szituáció, megfelel annak a követelménynek, azt gondolom, hogy itt egy komoly érdekvédelmi munkának kellene folyni, és nem pedig színészi teljesítményekre kíváncsiak a munkavállalók. Ez az egyik. A másik: azért azt szeretném leszögezni, hogy a Vasutasok

3


Szakszervezete november 11-én kezdeményezett VÉT ülést, és azt gondolom, hogy az a fajta diktátum, hogy csak az a VÉT napirend, amit majd mi megmondunk, VDSZSZként, ez azért megint felháborító, és számunkra elfogadhatatlan. Nagyon szeretném, hogyha a következőkben nem történne ilyen magatartás. Legfeljebb majd mindenki konzultálni fog a munkavállalóval. Nem hiszem, hogy mondjuk, az ügyrendnél elősegíti azt, hogy korrekt ügyrendje legyen a Vasúti Érdekegyeztető Tanácsülésnek. Úgyhogy, mi azt kérjük, hogy a társszakszervezettől, hogy örülök, hogy felvetted az én beszédemet is, természetesen, bízok benne, hogy ez az én hozzájárulásom nélkül nem jelenik meg sehol, mert nem az első per lesz, amit a VDSZSZ el fog veszíteni ebben az ügyben. Köszönöm szépen. Elnök: Köszönöm szépen. Én akkor megkérdezném a többi tárgyalófelet is, hogy nyilatkozzon ebben a kérdésben. PVDSZ PVDSZ: Hát, az az álláspontunk, hogyha valaki ilyet akar csinálni, akkor a tárgyalás megkezdését megelőzően ezt bejelenti, és megkérdezi a többiek véleményét a dologról. Ez nem történt meg. Ez helytelen magatartás. Egyébként számunkra közömbös a kérdés. Elnök: Mozdonyvezetők Szakszervezete MOSZ: Szerintünk a kérdés eldőlt már. Nyilatkozhatunk ugyan, de eldőlt. Ha egy valaki nem járul hozzá, akkor a dolog úgy végződik, hogy nem lehet felvételt készíteni, pont. De egyébként egyetértünk ezzel. Ne lehessen felvételt készíteni, ez nem erről szól. Köszönöm szépen. Elnök: Köszönöm. Akkor én most már végigkérdezem. VFSZSZ VFSZSZ: Már eldőlt, köszönöm. Elnök: MTSZSZ MTSZSZ: Az MTSZSZ ugyanazon a véleményen van. Nem kívánunk szerepelni semmiféle honlapon. Köszönjük szépen. Elnök: Köszönöm szépen. Akkor én megkérném a… bocsánat, munkáltatói oldal. Munkáltató: Hát, amennyiben Vasúti Való Világról lesz szó, akkor természetesen, annak is alkothatunk ügyrendet. Tudtunkkal VÉT ülésen vagyunk. Elnök: Én akkor megkérném a VDSZSZ-t, hogy fejezze be, hagyja abba a képfelvétel készítését. Balázs VDSZSZ: … a VDSZSZ-t akkor kérjed meg erre, hogyha a felvétel másokra is irányul, akkor megkérheted. A felvétel nem irányul senkire, csak a VDSZSZ tagjai fognak szerepelni ezen a képen. Ez a kommunikációs vezetőnknek a vágya, én nem fogom azt mondani neki, hogy ne így tegye. Senki nem fog szerepelni a képen, aki nem akar rajta szerepelni. De, ha már itt tartunk, és nem fogok reagálni a sok marhaságra, ami itt elhangzott, hát nem tudom, a hangfelvétellel mi a helyzet. Mi szabályozza a

4


hangfelvétel készítését? Ha kérdezhetem. Nem akarok evvel most kötekedni, csak elkezdhetjük itt, a szórakozást. Mi kezdeményeztük, pont azért, például, a VÉT ügyrendjének a módosítását, hogy például, legyen hangfelvétel. Mert mondjuk, a Kollektív Szerződésben egy szó nincs a hangfelvétel készítéséről. Az senkit nem zavart. Az se lett felkérdezve. Velünk nem szórakozzatok, ha kérhetem. De, tényleg, ne szórakozzatok velünk. Mi direkt kezdeményeztük a VÉT ügyrendjének a módosítását, és pont amiatt, hogy ezek a kérdések végre-valahára nyugvópontra juthassanak. Ugye? És most jönnek a különböző megjegyzések, hogy ki, mit mond, meg ki, milyen pert veszít el, és mi tudom én. Hát, tudod mit? Az a helyzet, hogy kurvára nem érdekel, hogy te mondasz ezekre a dolgokra. Azt mondasz, amit akarsz. Nem fogjuk abbahagyni ezt a felvételt. Ilyen egyszerű. Senki nem… ha valakinek majd nem tetszik, elszalad a bíróságra, ha ne adj isten, véletlenül észreveszi magát rajta valahogyan, és akkor majd feljelent bennünket. Jó? Ha nincsen jobb dolga, vagy engem, vagy mit bánom, valamelyikünket följelent. Hát, tudja a névsort, majd kinéz egy valakit belőle, akit éppen föl lehet jelenteni. Nem probléma. Az viszont, amit elmondtam, ahhoz tartjuk magunkat. Szeretnénk azokat a napirendi pontokat megtárgyalni, ami miatt a VÉT-et, a rendkívüli VÉT-et kezdeményeztük, összehívni, azokkal a megjegyzésekkel, amik az előbb elhangzottak. Lehet rajtunk gúnyolódni, lehet velünk mindent csinálni, nem probléma, de attól függetlenül ezeket szeretnénk megbeszélni. Vagy, ha nem, akkor abbahagyjuk. Aztán majd mit tudom én, valakivel megtárgyaljuk… hát, nem muszáj itt eltöltenünk a fél délelőttöt. Majd szépen rugdossátok… szépen meg lehet megint szegni a megállapodást, lehet a csoportos létszámleépítésekkel szórakozni, nem tudom, milyen alapon, és akkor lehet itt egymásra kenegetni a… illetve egymásnak átadni a bűnbakot, hogy ki, miről tehet. Úgyhogy, akkor ne tárgyaljuk. Akkor fölösleges. Ennyi. A téli felkészülésről, meg ilyen marhaságokról fogunk beszélgetni azért, hogy elteljen az idő, Mariann. Már ne haragudjatok, a téli felkészülés, miért? Mi dolgunk? Elnök: Munkáltató Munkáltató: Hát, nagyon sajnálom akkor, hogy el kell kezdenünk a szórakozást, de muszáj. Akkor, oké. Köszönöm szépen, hogy figyelmeztetett a Bárány úr az időkeretre. Ennek sincsen akadálya. Nyilván, itt szabad akaratukból ülnek itt a felek egyébként. Annyit szeretnék akkor jelezni, hogy egyrészt a VÉT ügyrendje, mint azt Bárány úr jól tudja, csak nem akarja ebben a tekintetben a memóriáját fölfrissíteni, évek óta munkáltatói felmondás által, igaz, nem volt előtte konzultáció, meg nem volt előtte semmi, mert ez ugye, nem létszámcsökkentés, ez csak egy megállapodás felmondása volt, és hát más eljárási szabályok vannak, de a munkáltató ezt a VÉT ügyrendet felmondta. Tehát, a felmondott, és nem létező megállapodást kissé bajos lenne módosítani. Éppen ezért a munkáltató a VÉT ügyrendjének a megalkotására szeretne javaslatot tenni. Többek között a hasonló közjáték és bolhacirkusznak a megszüntetésére, hogy arról vitatkozzunk 25 perc után is, hogy mit fogunk csinálni, illetve ki, mit nem fog csinálni, és ki, miről nem fog tárgyalni. A napirendre vonatkozóan meg, itt van előttem a VDSZSZ-nek a 1712/2010-es levele, Kollektív Szerződés módosítása. Úgy gondoljuk, hogy nemcsak a 21.§-ra vonatkozóan van esetleg igény, módosításra, hanem másra is. Természetesen, Kollektív Szerződésmódosító javaslat elől nem kívánunk kitérni. Elsősorban a VDSZSZ-nek próbálom mondani, hogy… nem kell. Jó. Tehát, első napirend, napirenden van. Második napirend, VÉT ügyrend módosítása, napirenden van. Harmadik napirend, a

5


vasút társadalmi elfogadottságának változása, különös figyelemmel az utasellátónál kirobban botrányra. Úgy gondolom, hogy ez a jelzett ügyek állásáról szóló napirendbe nyugodtan belefér. Ha óhajtod külön napirendben tárgyalni, természetesen lehet, bár nem igazán tudom, hogy itt utasellátó vonatkozásában egyrészt nagyon a szendvicsekhez, gasztronómiához nem értünk, másrészt az utasellátóra vonatkozóan közvetlen hatásköre az itt ülőknek nincsen, úgyhogy nem gondolom, hogy ezt itt kellene feltétlenül, ilyen formában megvitatni. Szerintem, ez abszolút mértékben egyébként a START-nak a hatásköre. Mondjuk, pont ezért kellene megnézni, mondjuk, a Kollektív Szerződésnek a VÉT-re vonatkozó hatásköri leírását, és pont ezért kéne az ügyrendet úgy megalkotni, hogy ilyen típusú felvetések odakerüljenek, ahová valók. Tehát, úgy gondolom, hogy minden napirend teljesült, innentől kezdve én műbalhénak értékelem ezt az egészet, ami eddig történt. Elnök: VSZ, utána pedig MOSZ. VSZ: Szeretnénk megkérdezni a munkáltatót, hogy tudja-e biztosítani a tárgyalás nyugodt feltételeit. Amennyiben nem, természetesen a Vasutasok Szakszervezete befejezi a mai tárgyalását. Egyébként csak halkan szeretném elmondani, hogy a téli felkészülés, az nemcsak arról szól, bár az is fontos dolog, hogy kint, a szolgálati helyeken van-e tüzelő a munkavállalóknak, ami jelen pillanatban nincs. Sajnálom, hogy Bárány alelnök úrnak nincsenek ilyen információi, hogy például, ruhaellátás vonatkozásában gondok vannak, és problémák vannak. Napirend előttiben természetesen, erre is szerettünk volna reagálni, de úgy gondolom, hogy megtaláljuk azt a megfelelő fórumot, ahol érdekképviseletet fogunk ellátni a munkavállalók érdekében. Köszönöm szépen. És ilyen tévé show-ban nem kívánunk szerepelni. Elnök: Mozdonyvezetők Szakszervezete MOSZ: Szerintem, a téli felkészülés, kiváló tea például, van. Ugye, ez a téli felkészülés részeként, valószínűleg, és már idáig eljutott. Tehát, ha… így van. Ha nem is mindenkinek, de azért az van. Nagyon sok mindent kéne elmondani, de igyekszem rövid lenni. Azt gondolom, hogy méltatlan és tisztességtelen az a viselkedés, amit a VDSZSZ itt megvalósít. Ennek ellenére, az a helyzet, hogy nekünk nincs jogunk, megsértődni, mert mi másokat képviselünk, és eredményre kell vinni az ügyeinket, és nem pedig felugrálni az asztaltól, ezért a tárgyalások folytatását javasoljuk akkor is, ha egyébként kicsit rosszabb körülmények között vagyunk kénytelenek, tárgyalni. Nyilván a képfelvétel ügyét az fogja eldönteni, hogy a VDSZSZ mire használja. Tiltakozunk, természetesen, az ellen, hogy itt képfelvétel készüljön bármilyen vonatkozásban, de a tárgyalás fontosabb, mint az, hogy egy ilyen ügy szétverje a mai egyeztetést. A napirendre vonatkozó javaslatokat, már a napirendek témája tekintetében a munkáltatói javaslatokat mi el tudjuk fogadni. A sorrendre vonatkozóan azt gondolom, hogy a munkavállalókat érintő érdemi ügyekről kellene elsősorban tárgyalni. Ehhez képest az ügyrendet is másodlagosnak tartjuk. Úgy gondoljuk, hogy ugyan, jó lenne, ha lenne ügyrend, de egyébként semmilyen ügyrend nem fog megtanítani bennünket normálisan viselkedni. Mint ahogy egyébként korábban voltak ügyrendek, de az efféle cirkuszok, azok akkor is előfordultak, tehát az ügyrend ebből a szempontból nem gondolom, hogy olyan fegyelmező erő, amelyik az ilyen közjátékoktól meg fog óvni bennünket a jövőben. Ez kultúra és viselkedéskultúra kérdése, azt pedig nem itt oktatják, és nem

6


lehet ügyrendbe foglalni. Ezért az ügyrend és a téli felkészülés ügyét az utolsó napirendek között gondoljuk, tárgyalni, a többi napirend előrehozatalával. Köszönöm szépen. Elnök: Köszönöm szépen. Én akkor kísérletet teszek még egyszer arra, hogy megkérjem a VDSZSZ-t, hogy az együttműködés jegyében legyen kedves, eltenni a kamerát. Ellenkező esetben én technikai szünetet fogok elrendelni. VDSZSZ: Tedd azt. Munkáltató: Én javasolnám a fémdetektoros átvizsgálást is, hogy hátha rejtett kamerák is vannak valahol. Elnök: 15 perc szünetet rendelek el. VDSZSZ: Mariann, direkt szórakoztok ebben a dologban? Most hangzott el… nem tudom, milyen alapon rendel el az elnök bármifajta szünetet, erre hivatkozva. A hangfelvételt például, mi teszi lehetővé… erre magyarázatot. A hangfelvételt. Föl lett kérdezve, hogy készülhet-e hangfelvétel? De, nem, nem az ügy… na, hát erről van szó. De, föl lett kérdezve, hogy készülhet-e hangfelvétel? Ha már itt tartunk. Hát, lehet itt szórakozni. Munkáltató: Mi alapján kell fölkérdezni a hangfelvételt? VDSZSZ: Ugyanis, ahogy már mondtam, a hangfelvétel készítéséről kizárólag az ügyrend rendelkezik, ugye? Menj haza. Akkor miért nem hoztál magaddal. Gyere. Világos. Hát, hagyjuk abba. De, én azt látom, hogy nektek hót herótotok van ettől az egész VÉT-től, legjobb lenne abbahagyni az egészet nektek, mert valamiért marha kínos erről beszélni, bármiről. És egyébként nem igazán értem, hogy mi a probléma a harmadik napirendi pontunkkal, mikor a Vasutas Magazinban három oldal az Utasellátó dicsőítéséről és Mészáros András, kitüntetett ember dicsőítéséről szól. És akkor azt mondjátok, hogy nincs hozzá közötök. És utána mi lesz? Bocsáss meg, mi lesz 15 perc után? Jó, hát akkor a hangfelvétel… pofátlanság, amit művelnek. Nem fogom átgondolni még egyszer, megmondtam. Ezért kár, szünetet tartani. Ezért kár, szünetet tartani. Mondom, kár, szünetet tartani. Elnök: Szünet után folytathatjuk az ülést. Kérdezném a VDSZSZ-t, hogy akkor hajlandó-e eltenni a kamerát, és ne készüljön képfelvétel a mai ülésről. VDSZSZ: Nem tudom, miről beszélsz. Elnök: Arról beszélek, Balázs, hogy fölkértelek benneteket, hogy tegyétek el akkor a kamerát, és kérlek, hogy nyilatkozzál erről, hogy nem készül a mai ülésről képfelvétel. Köszönöm. VDSZSZ: Nem nyilatkozom.

7


Elnök: Kérdezném akkor a tárgyalófeleket, hogy ennek fényében kívánják-e folytatni a mai ülést. MOSZ MOSZ: Igen. Folytatni kívánjuk. Korábban is erre tettünk javaslatot. Egy dolog egyébként igaz. A hangfelvételről ugyanúgy kell dönteni, mint a képfelvételről. Részünkről nincs akadálya a hangfelvétel készítésének. Köszönöm szépen. Elnök: Munkáltató Munkáltató: Muszáj vagyok akkor a hangfelvételről azért egykét gondolatot mondani. Ugye, a hangfelvétel, és itt megint Balázs, akkor kicsit megfrissítve a memóriádat. Tehát, amióta nincsen ügyrend, gyakorlatilag a hangfelvétel a munkajogban nagyon jól ismert ráutaló magatartással volt eddig szabályozva. Természetesen, mint a gépromboló mozgalom hős utódai, szétszedheted a berendezést, és megszűnik a hangfelvétel. A hangfelvétel eddig arra szolgált, és az annak nyomán mindenkinek eljuttatott emlékeztető, illetve jegyzőkönyv mindig arra szolgált, hogy tudjuk, hogy pontosan mi, hol történt és hogyan történt. Eddig ez ellen nem volt senkinek, kifogása. Egyébként, ha van, akkor természetesen beszélhetünk itt a világba, csak nem biztos, hogy sok értelme van. Egyébként pedig szeretném akkor ténylegesen, annyiban kiegészíteni a felkérdezést, hogy mind a kép-, mind a hangfelvétel vonatkozásában az alternatív módon való kép-, illetve hangfelvétel vonatkozásában. Egyébként bővítettük a kört, valószínűleg a mobiltelefonok használatára vonatkozóan is szeretnénk az ügyrendet majd bővíteni. Abban is elég jelentős civilizációs lemaradásban vagyunk. Köszönöm szépen. Elnök: Köszönöm. Munkáltató Munkáltató: Én még csak annyival szeretném kiegészíteni azt, amit Endre mondott, és ugyan, nem ez az egyetlen VÉT, ahol ez a kérdés felmerül, és szerintem, többször már sikerült ezt megoldani és kezelni megfelelő módon. Én azt javaslom, hogy most, itt… helyben szavazzunk. Mindenki nyilatkozzon arról, hogy… tehát, egyértelmű választ adjon arra a két kérdésre, hogy hangfelvétel készüljön-e, képfelvétel készüljön-e. Tehát, mindenkitől várunk egy igen-igen, nem-nem, vagy igen-nem. És akkor így tiszta lesz a kép. És azt javaslom, hogy munkáltató elsőként nyilatkozzon. Elnök: Munkáltató Munkáltató: A hangfelvételnek az eddig szokásos módján való elkészítése, és munkáltatói dokumentálása és mindenki által való közreadása eddig nem okozott senkinek sem, problémát, tudtunkkal. Örülök, hogy ilyen széles a mosoly a VDSZSZ soraiban. Nagyon megnyugvással tölt el, hogy ezt sikerült így. Az egyéb show műsor kategóriába illő különböző vágott, vágatlan és egyéb felvételeket, ez nem biztos, hogy szerencsés lenne, munkáltatói részről nem óhajtunk, én a magam részéről pedig kifejezetten nem óhajtok. Majd, ha a VDSZSZ tévé megkeres, akkor, ha igényt tart rá, én örömmel nyilatkozom nekik bármilyen kérdésben, ami a magánéletemet érinti. Köszönöm szépen.

8


Munkáltató: Tehát, a jegyzőkönyv számára, a munkáltató válasza az volt, hogy hangfelvétel igen, képfelvétel nem. És megkérem a levezető elnököt, hogy a többi résztvevőt is kérdezze meg. Elnök: Vasutasok Szakszervezete VSZ: A Vasutasok Szakszervezete elmondta a véleményét, ezen nem kívánunk változtatni. Amennyiben nem kapunk arra egyértelmű választ, hogy a képrögzítést megszünteti a társszakszervezet, akkor a mai VÉT ülésen mi nem kívánunk a továbbiakban részt venni. A hangfelvétel, természetesen, az eddigi gyakorlatnak megfelelően részünkről mehet. Elnök: Köszönöm. PVDSZ PVDSZ: Mi úgy gondoljuk, hogy mikor bennünket ezekbe a funkciókba beválasztottak, akkor tárgyalásra ítéltek bennünket, úgyhogy minden kedvezőtlen körülmények mellett is kötelesek vagyunk, és kénytelenek vagyunk, tárgyalni. Hangfelvétel ellen nincs kifogásunk. Itt azt szokták bejelenteni, többnyire, hogy technikai okok miatt nem tudnak az adott ülésen hangfelvételt készíteni. Erre volt itt gyakorlat az elmúlt időszakban. Köszönöm szépen, és tárgyalni szeretnénk. Úgy gondolom, hogy nincs túl sok időnk hátra, hogy azokat a dolgokat megbeszéljük, ami a vasutas munkavállalók jövő évi munkavégzési körülményeit, feltételeit meghatározzák. Köszönöm. VDSZSZ: A VDSZSZ-nek teljesen mindegy, hogy mi készül. A rajzművészeket is lehet… Elnök: Balázs, nem adtam meg a szót, bocsánat. VFSZSZ VFSZSZ: Rövid kérdésre rövid válasz. Hangfelvétel igen, képfelvétel nem. Elnök: Köszönöm. MOSZ MOSZ: Hangfelvétel igen, képfelvétel nem. Elnök: MTSZSZ MTSZSZ: Az MTSZSZ azért jött ide ma reggel kilenc órára, hogy tárgyaljon, most tíz óra van, eltelt egy óra. Én azt gondolom, hogy ne erre használjuk az időt, mert sokkal fontosabb dolgok megtárgyalását kellett volna már eddig is elvégeznünk. A hangfelvétellel egyetértünk úgy, ahogy az eddig szokásos volt, a képfelvétellel nem. MTSZSZ: Ha a képfelvétel marad, az MTSZSZ se óhajt itt maradni. Elnök: VDSZSZ VDSZSZ: Nekünk mindegy. Sőt, rajz is készülhet. Semmi gond ezzel. Be lehet kamerázni percenként mindent, minket ez abszolút nem zavar. Azt véljük, ez egy olyan társadalom, legalábbis azt… igen, úgy véljük, ahol ez nem okozhat problémát. A

9


Parlamentet közvetítik élőben, senkit nem zavar. Igen, igen, igen. Úgyhogy, ez a XXI. század. Ez messzire vezet, ez az egész polémia, úgyhogy nekünk mindegy, hogy készüle hangfelvétel, vagy kép, vagy mit tudom én, hologram, vagy akármi más. Jó? Tehát ezen nem kívánunk vitatkozni. Munkáltató: De, megszüntetitek a képfelvételt? VDSZSZ: …mehet. Nem tudom, miről beszélsz. Munkáltató: Hát, az asztalon ott van a kamera. VDSZSZ: Hát, az asztalon van más is. Van egy csésze is, lehet, hogy ebben van. Vagy itt a telefon, ezzel is föl lehet venni. Munkáltató: Meg esetleg, ha kézigránát… VDSZSZ: Még egyszer mondom, ha valakit a VDSZSZ honlapján, vagy bárhol, másutt, valaki személyiségjogát zavaró, akár hang-, akár képanyag kerül, és azonosítható, hogy ki adta be, megvannak a jogi eszközök, mint ahogy a VSZ ebben kiváló hozzáértésről tett tanúbizonyságot, hogy lehet eljárni. Innentől nem értem a problémát. Abszolút nem értem. Azt vitatni, hogy most kinél, mi van. Hát, jó, hogy nem fogtok minket megmotozni. Egyszerűen vérlázító. Munkáltató: Balázs, én azt hiszem, hogy az elsődleges jogi eszköz az, hogy megkérdeztük a feleket, hogy hozzájárulnak-e, vagy nem. Hozzájárulás, az is egy jogi eszköz… VDSZSZ: …jó, nem vitatkozom. Elmondtam, nekem mindegy. Kész, vége. Munkáltató: Én meg arra kérem, hogy nyilatkozzon a VDSZSZ arról, hogy készül-e a képfelvétel, vagy nem. És én is egy igen, egyenes választ kérek, készíti-e a felvételt, vagy nem. VDSZSZ: Nem tudok róla, hogy bárki itt készítene felvételt. Munkáltató: Na, jó. Annyit szeretnék akkor munkáltatói oldalról, bocsánat, hogy magamhoz ragadtam a szót, én komolytalannak tartom ezt a dolgot, ami folyik egy órája. Munkáltatói részről tisztelettel szeretnénk még egyszer megkérni a VDSZSZ-t, hogy a kép- és hangfelvétel együttes, vagy külön-külön rögzítésére alkalmas eszközt csomagolja el, és kezdjük el végre a mai tárgyalást. Köszönöm szépen. VDSZSZ: Én nem látok ilyen eszközöket. Munkáltató: Tehát, én azt gondolom, hogy tárgyalni jöttünk, mindenki úgy készült fel a tárgyalásra. Monológfelvételt fel lehet venni a körítés nélkül is. Sajnálom, hogy ez a mai nap így alakult, hiszen a résztvevők nem járultak hozzá, úgyhogy indítványozom, jövő hét, december 7-én kilenc órára.

10


VDSZSZ: Mariann, akkor konzultáció van. Nem, akkor konzultáció… Elnök: Mozdonyvezetők Szakszervezete MOSZ: Az a helyzet, az a véleményünk, hogy a munkáltató nem akar tárgyalni, és kapóra jött neki ez a cirkusz. Ez a véleményünk. Mi a tárgyalások folytatását javasoljuk. Munkáltató: Csak azért, hogy rögzítve legyen. A munkáltató felkészült részletesen a tárgyalásra, de a körülményeket a szakszervezetek ellehetetlenítették. VDSZSZ: Na, jó, add oda a Mariannak azt a kurva kamerát, légy szíves. Add oda. Add oda nekik. Hadd legyen vele boldog. Mondom, add már neki oda, légy szíves. Ja, és vigyétek a biztonsági szolgálathoz, hogy pecsételjék le. Úgy látszik, kitört a proletárdiktatúra. Munkáltató: Akkor, folytathatjuk, a napirendeknek a felsorolásával. Elnök: Egy pillanatra még várjunk, mert a VSZ elment, akkor szólni kellene nekik. Vasutasok Szakszervezete is visszaérkezett. Folytathatjuk a munkát. A kamera el lett téve, ezt a jegyzőkönyv kedvéért rögzíteném. És folytatjuk akkor a napirendek sorrendjének a meghatározásával, mert itt hagytuk abba a munkát. Akkor, első napirendi pont a Vasúti Érdekegyeztető Tanács ügyrendjének megtárgyalása. Napirend előtt a VSZ-nek lenne? VSZ VSZ: Lenne napirend előtti, de azt javasoljuk, hogy kezdjük az ügyrenddel, és a napirend előttieket a napirendek utánra tegyük. Ez lenne a javaslatunk. Elnök: Jó. Köszönöm szépen. Akkor, kérdezném a munkáltatói oldalt, hogy kezdhetjük-e a VÉT ügyrendtervezet megtárgyalásával. Munkáltató: Kezdhetjük. Viszont, egy dolgot szeretnék most bejelenteni. Tehát, 13 órától más programom van. Elnök: MOSZ MOSZ: Hát, kíváncsian vártam a munkáltatói hozzászólást. Azt hittem, hogy ügyrendet kíván előterjeszteni. Ha ezt akarja megtenni, akkor meg kellene tenni, mert egyébként nincs miről, tárgyalni. Köszönöm szépen. Ugye, van egy ügyrend módosítási javaslat, de ügyrend nincs, ahogy azt az elején tisztáztuk. Tehát, ha ügyrend a napirend, akkor szeretnénk egy ügyrendtervezetet látni, úgyhogy köszönöm. Elnök: Munkáltató Munkáltató: Annyi megjegyzést, hogy nincs ügyrend módosítási javaslatunk, mert nincs ügyrend. Ügyrend megállapodási tervezetünk van, amit hamarosan átadunk, csak számítottunk arra, hogy lesz napirend előtti, ezért nem akartuk oda-vissza cipelgetni a cuccainkat, úgyhogy mindjárt érkezik, és oda tudjuk adni.

11


Elnök: PVDSZ PVDSZ: Azt szeretném ismertetni, a Kollektív Szerződésünknek a 14.§-ának a 9. pontját, hogy az ülésekre az előterjesztéseket a napirendi javaslat előterjesztőjének legalább három nappal az ülést megelőzően írásban meg kell küldeni a VÉT többi tagjának. Ennek betartásától már sokszor eltekintettünk, most is ezt tesszük, de a jövőre vonatkozóan azt kérjük, hogyha nem is három nappal, mert nekünk elég egy nappal korábban megküldeni az előterjesztéseket, úgy is, mint a VÉT ügyrendjét. Köszönöm szépen. Elnök: Köszönöm. VDSZSZ VDSZSZ: Nem. Meglepett a munkáltató lázas készülődése, hiszen a 2. napirendi pontjavaslatunkban mi megtettük a javaslatot a VÉT ügyrendjének a módosítására. Nem fogunk ezen most vitatkozni, hogy most újat kell írni, vagy módosítani, az ügy szempontjából indifferens. Szóval, ezen lehet élvezkedned, Endre, de engem különösebben nem zavar. A korábbi ügyrend a funkcióját betöltötte, egy problémája volt, ami miatt nagy bőszen ti fölmondtátok, mi azt mondtuk, hogy szerintünk ez a felmondás nem ül, de még egyszer, ez lényegtelen. Bele is írtuk, hogy mi az, amit tudomásul veszünk, megbeszéltük, ha úgy tetszik. Azt gondolom, hogy az az egy elem módosításával a dolog rendezhető, hogy a munkáltatót a humánerőforrás igazgatónője – hát, még azt a gesztust is megtettük, hogy nőjének tituláltuk a humánerőforrást, majdnem, hogy az örök időkre való tekintettel –, tehát megtettük. Nem tudom, mi a rosseb probléma van, ezt aláírni. Mert ez az egy gond volt vele, ha nem tévedek. Semmi egyéb, ami miatt… most megindult az agyatok, és szórakoztok. Munkáltató: Nem. VDSZSZ: Dehogynem. Hogyne. Hát, nyilván ki kellett találni olyan dolgokat, és az ember tesz egy gesztust, komolyan mondom, azért, hogy ne legyen ebből probléma, ne évődjünk a továbbiakban rajta, vagy mit tudom én, erre itt van. Hát, akkor szórakozzatok. Bravó. De, nem tudom… figyeljetek, három… nem küldtétek meg a javaslatot, nem tárgyalunk. Vagy ezt a módosítást tudomásul tudjuk venni, vagy most nem vesszük, akkor nem vesszük napirendre. Elnök: Munkáltató Munkáltató: No. Akkor. A korábbi… Balázs, ne menj ki, mert ez… hát, de úgy nem lehet párbeszédet folytatni, ne haragudj, hogyha elmondod az ultimátumszerű javaslatot, és nem hallgatod meg. Szeretnék ahhoz kapcsolódni, amit elmondtál. Tehát, először is, az ügyrendnek a felmondása miért volt, az szerintem, mindenki előtt ismert, tehát az nem probléma, ez… hát, egyezően adjuk elő, amit elmondtál, elsősorban. Azt nem mondtuk, hogy többek között az általad mindig hivatkozott ügyrend még a múlt század fordulója előtt keletkezett. Többek között egy csomó mindenre nem ad már választ, amire mondjuk, a mai követelmények között itt választ kellene adni. Erre éppen a mai ülés volt nagyon jó példa, hogy mennyi minden van, amire még tegnap se gondoltunk, de majd most… munkáltató… hát, természetesen. Miért? Milyen akadálya van, hogy egy vita során alakuljon ki a végleges megoldás? És ehhez még az tartozik hozzá,

12


Balázs, hogy természetesen, lehet azt is csinálni, amit mondasz, ki fogjuk osztani a munkáltatói anyagot, és amennyiben az az igény, hogy ezt legközelebb folytassuk, a már jelzett időpontban, egy hét múlva, december 7-én ismételten tudunk erről tárgyalni. Elnézést kérünk mindenkitől, hogy hamarabb nem sikerült ezt a dolgot megtenni, de mi is próbáltunk olyan anyagot letenni, ami érdemes arra, hogy tudjunk róla beszélni. Tehát, amennyiben ma ez nem megy, akkor majd megy legközelebb. Nem óhajtjuk azzal… az, hogy vagy ma elfogadjuk azt, amit te mondasz, vagy akkor ezt ma nem tárgyaljuk, akkor valószínűleg a második alternatíva fog megvalósulni. Köszönöm szépen. Elnök: Köszönöm. Akkor rögzíteném, hogy kiosztásra került a VÉT ügyrendtervezete, és pár perc olvasási szünetet akkor adok a feleknek. Köszönöm. VDSZSZ: Nekem nem kell pár perc, az a helyzet. Azért nem kell pár perc, mert mi megtettük a javaslatunkat, ebben az egy pontban hajlandóak vagyunk módosítani a VÉT ügyrendjét, másban nem. Különös figyelemmel arra, ami a 4. pontban szerepel. Mert ott tovább nem is kéne olvasni. Szóval, ezek után nincs mit olvasni rajta. Ebben a pontban, amit kezdeményeztünk, hajlandóak vagyunk, akkor nem lesz ügyrend. Munkáltató szerint nem lesz, merthogy mi nem írjuk alá így, az hétszentség. És nem fogunk azon vitatkozni, hogy ki legyen a VÉT résztvevője, órákat. Nem óhajtunk. Nem. Tényleg nem. Endre, ezt komolyan mondom, ha ezt az egy pontot beletesszük… de, mondom, a munkáltatónak mondom… akkor a munkáltatónak mondom. Ha rendezni tudjuk ezt, hogy ki vezeti a munkáltatói oldalt, azt gondolom, hogy akkor a VÉT ügyrendjét tovább tudjuk vinni. Ha ezen felül egyéb vágyaitok vannak, akkor ezt nyugodtan el lehet felejteni. Köszönöm szépen… alkalmasak rá az időpontok. Egyébként a KSZ-ben is benne van, hogy kik a VÉT-nek a tagjai, az ügyrend ettől nem fog eltérni. Elnök: Mozdonyvezetők Szakszervezete MOSZ: Köszönjük szépen a szót. Egyetértünk azzal, hogy nem kell az olvasási szünet, köszönjük a tervezetet, tanulmányozni fogjuk, és a legközelebbi ülésen készek vagyunk erről vitatkozni. Köszönöm szépen. Most pedig folytassuk a többi napirenddel. Elnök: VDSZSZ VDSZSZ: Azért sajátos egy dolog ez, hogy egy szervezet bead egy módosítást, a másik nem ad hozzá semmit, csak az utolsó percben előránt egy holt más anyagot, és akkor utána azt nem tárgyaljuk azt, amit mi beadtunk, módosító indítványként. Mi az akadálya annak, hogy a munkáltató, vagy a többiek, ezzel a kiegészítéssel a VÉT ügyrendjét, a korábbit – még egyszer mondom, nekem mindegy, hogy most újonnan létrehozzák, vagy a felmondást felfüggesztik, bánom is én, a jogi oldalát meg lehet találni –, nem kell ezen vidámkodni. Még egyszer mondom, direkt annak érdekében, hogy legyen valami szabályozott formája, pont azért, mert mondjuk, még a hangfelvétel sincsen rögzítve a Kollektív Szerződésben. Nem akarjátok, nem lesz. Ilyen egyszerű. Ilyen egyszerű. Ez nem Kollektív Szerződés… ja, Mariann, és még valami… bocsánat… mivel ez nem Kollektív Szerződés… most mondom, ez nem Kollektív Szerződésre vonatkozó megállapodás. Ezen kívül, a módosításon kívül nem óhajtunk más módosítást beletenni, úgyhogy ha idehozzátok, tárgyalni, nem fogunk róla tárgyalni.

13


Most mondom. Se a következő VÉT-en, se azt követően. Majd valamikor tavasszal, vagy amikor éppen más dolgunk nem lesz. Köszönöm. Elnök: Munkáltató Munkáltató: Szeretném akkor megkérdezni a Bárány urat, hogy én értem a ragaszkodását, a még a Bajnai doktorral kötött VÉT ügyrendhez… de, én értem az előszeretet értékét, és az érzelmi ragaszkodását, valóban legendás idők voltak. Akik itt voltunk, azok ugye emlékszünk rá, hogy akkor is ez milyen dolgok között jött létre. De, mondjuk, szeretném megkérdezni, hogy hogyan tudnánk tárgyalni a MÁV Rt. Vezérigazgatóság konferenciatermében, akadályoztatás esetén az első emelet 101-ben, a nemzetközi tárgyalóban. Tehát, ezeket valóban reálisnak látja-e a VDSZSZ, hogy semmit nem hajlandó, módosítani, csak amit éppen úgy gondol. Mondjuk, kellett hozzá öt év, vagy három év, mire ezt hajlandó volt a Bárány úr akceptálni a gondolkodásmódjában, ez óriási eredmény. Még újabb három évünk nincs, hogy eljussunk oda, hogy valamit a mai kor dolgainak megfelelően formára hozzunk. Természetesen, lehet ezt mondani, hogy nem tárgyalunk, a munkáltató részéről mi azért szeretnénk. Köszönöm szépen. VDSZSZ: Azért nem óhajtom ezt módosítani, például, mert úgy tudom, hogy arról van szó, hogy vissza fogunk előbb-utóbb – bocsánat –, a MÁV visszaköltözik a régi Andrássy úti székházba. Nem óhajtom módosítani, mert a VDSZSZ soha nem értett avval egyet, hogy egy cégnek a MÁV tömi a zsebét, és azért egy bérleményt vegyen igénybe, és úgy tudom, hogy vannak arról tervek, hogy vissza fog költözni a MÁV Zrt. az Andrássy úti székházba. Reményeink szerint ez mielőbb megtörténik. Tehát, addig meg kibírjuk. Köszönöm. Például, emiatt sem óhajtjuk változtatni. Nem óhajtjuk tudomásul venni ezt a helyzetet, ami itt van, amiben még az ügyészség, úgy tudom, nem zárta le a nyomozást. Nem tudom, hogy elindította-e vagy nem, de még a panaszlevélre nem válaszolt, és itt vizsgálgatják a székházi ügyletet is, például. Munkáltató: Most, ma aláírnánk akkor ezt, akkor ma költözhetünk vissza, mint VÉT ülés. Elnök: Jó. Köszönöm szépen. Én azért megkérdezném a VSZ-t, a PVDSZ-t, az MTSZSZ-t és a VFSZSZ-t, hogy ők kívánják-e ma ezt tárgyalni, mert a MOSZ nyilatkozott, hogy ma ezt kívánja, majd csak egy következő alkalommal. A VDSZSZ szintén nem kíván erről tárgyalni. Akkor kérdezném a többieket, hogy mit nyilatkoznak ez ügyben. VSZ VSZ: mi már elmondtuk az elején is, hogy tárgyalni jöttünk, és azokban a napirendi pontokban, amikről megállapodtunk tulajdonképpen, hogy mik kerülnek napirendre. Azt gondolom, hogy mindegyikről készek vagyunk, tárgyalni. Elnök: Köszönöm. PVDSZ PVDSZ: Mi a mozdonyvezetők álláspontját osztjuk, köszönjük szépen, hogy megkaptuk az előterjesztést, tanulmányozni fogjuk, és a következő alkalommal nyilatkozunk róla. Köszönöm.

14


VFSZSZ: Köszönöm, hogy megkaptam a tervezetet, jövő héten kívánunk tárgyalni róla. Elnök: MTSZSZ MTSZSZ: Az MTSZSZ is tanulmányozásra elviszi ezt az anyagot, és a következő VÉT ülésen kíván erről tárgyalni. Tekintettel arra, hogy ne kapkodjuk el, nagyon sok minden felmerült már itt módosítási javaslat, nem szeretnénk olyat aláírni, amit most itt hirtelen ötletből kifolyólag találtunk. Köszönöm. Elnök: Köszönöm szépen. Akkor kérdezném, hogy megállapodhatunk-e abban, hogy akkor ezt egy következő alkalommal, mert a többség azt kívánta, hogy egy következő alkalommal tárgyaljuk. VDSZSZ VDSZSZ: Bocsánat, szándékos az, hogy… nyilván az, mert nem tudok másra gondolni, hogy amit mi elmondunk, az úgy elszalad a fületek mellett? Elmondtuk az álláspontunkat, vagy elmondtam – hogy ne kenjem másra a felelősséget –, ezt az egy módosítást a VÉT ügyrendjében hajlandók vagyunk tudomásul venni, az összes többiről nem kívánunk tárgyalni. Legalábbis, holnap, holnapután, vagy addig, ameddig egyéb dolgok nincsenek… nem. Nem. Ezt megtettük gesztusértékként, azt hittük, hogy így rendben van, jót teszünk vele, sajnálom. Ja, és a másik, hogy szeretném, hogyha a levezető elnök a Kollektív Szerződésben foglaltaknak megfelelően igyekezne az ülést vezetni, és csak a reprezentatív szakszervezetek a VÉT résztvevői, tehát azoknak adna szót. Elnök: Munkáltató, utána MOSZ. Munkáltató: Egy dolgot szeretnék még megkérdezni, elsősorban a VDSZSZ-től, és elnézést kérek, előre mondom, nem időhúzási szándékkal. Szeretném megtudni, hogy a Bárány úr szerint ki lenne akkor az aláírója ennek az új ügyrendnek. Merthogy nem módosításról beszélünk, hanem új ügyrendről. Tehát, a VDSZSZ kit tud abban a kegyben részesíteni, hogy hajlandó elfogadni ügyrend aláíró félként. Ezt azért, csak a rend kedvéért szeretném megtudni. VDSZSZ: Tehát, kedves Endre, most a munkáltatóra gondoltál? Nyilván, a munkáltató részéről, aki az SZMSZ-ben… Munkáltató: A munkáltató részéről nincs aggályunk, mert ahhoz a szakszervezeti oldalnak nem igazából van nagy beleszólása. VDSZSZ: Akkor kivel van bajod, drága? Munkáltató: Tehát, akkor egyetérthetünk benne, hogy minden itt jelenlévő… VDSZSZ: Miért mondasz ilyen butaságokat? A Kollektív Szerződésben van…

15


Munkáltató: Hát, mert van együttműködés, jóhiszeműség, tisztesség, rendeltetésszerű joggyakorlás… VDSZSZ: …nem, nem. A Kollektív Szerződés rögzíti… a Kollektív Szerződésben az van, hogy a VÉT tagjai a reprezentatív szakszervezetek. Na. Munkáltató: Ha megjelölnéd a reprezentatív szakszervezeteket a MÁV Zrt-nél, az Mt. 29. alapján. VDSZSZ: A munkáltató biztos, jobban tudja, mi nem tudunk nyomozni a dolgokban. Majd te elmondod, vagy felsorolod, meglepsz esetleg bennünket. Elnök: MOSZ MOSZ: Bocsánat, hogy megzavarom a párbeszédet. A VDSZSZ javaslatát is készek vagyunk tárgyalni, a legközelebbi alkalommal. Tehát nyilván minden, az ügyrendhez kapcsolódó javaslat, az a tárgyalás témája lehet. Köszönöm szépen. Elnök: Köszönöm szépen. Én akkor ezt a napirendet lezárnám azzal, hogy a következő VÉT-en ez megtárgyalásra kerül, és akkor menjünk a következő napirendi pontra. VDSZSZ: Bocsánat, ne haragudjál. Ne haragudjál. Megmondtam, hogy nem fogjuk tárgyalni, és csak erőlködsz? Tényleg, ezt nem értem. Direkt provokálsz? Zsuzsa, miért kell ezt csinálni? Megmondtuk, a legközelebbi VÉT-en nem tárgyalunk. Ma lett volna rá lehetőség. Addig, ameddig azok az ügyek nincsenek elintézve, amik a jövőre vonatkozóan lényegesebbek, addig nem fogunk ezzel a szar… bocsánat… szórakozni, hogy a VÉT ügyrendje van, vagy nincs. Hát, akkor nincs. Hát, nekünk eddig se volt olyan fontos. Még egyszer mondom, nem nekünk volt fontos. Nem akarjátok, nem lesz. Túltárgyaltuk. Nem tárgyalunk jövő… nehogy nekem idehozzátok. Az provokáció. Épp olyan, mint a háromszáz forint, meg a vakember. Munkáltató: Azt meg tudjuk ígérni, hogy nem leszünk vaknak öltözve, amikor behozzuk az ügyrendtervezetet. De, kedves Balázs, előre kezdheted magadat jövő hét keddre leszedálni, mert biztosan, hogy napirendre fogja a munkáltató javasolni. Elnök: A VDSZSZ-t nem állt szándékomban provokálni. A célom az lett volna, hogy akkor egy kicsit előrevigyük a tárgyalásokat, mert azt gondolom, hogy ez egy parttalan vita volt. Köszönöm szépen. Akkor a második napirendi pont a MÁV Zrt… PVDSZ, elnézést. PVDSZ: Ugye, mint ahogy most is, úgy gondolom, hogy a következő ülés napirendjét a következő ülés megkezdése előtt majd lefolytatjuk a vitát. Remélem, rövidebben, mint most. Én azonban azt szeretném… én is ilyen nyilatkozattételre felszólítani a munkáltatót, ha lehet, hogy kész-e arra, hogy a jövőben, hangsúlyozom, a jövőben, a három napot ki se merem ejteni a számon, de azt, hogy az ülést megelőzően az előterjesztéseket a tárgyalófelek rendelkezésére bocsátja, kész-e erre a munkáltató? Köszönöm.

16


Elnök: Munkáltató Munkáltató: Én is felteszem azt a kérdést, hogy kész-e az érdekképviselet, amikor napirendi pontot javasol, írásban három nappal előtte megküldeni. Mert most az ügyrendtervezetre vonatkozóan ez ugyanúgy vonatkozik, mondjuk, egy szakszervezetre is, meg a napirend előtti felvetésekre, és akkor majd annak megfelelően válaszolunk, és abban az időtartamban, ami lehetőségünk. Elnök: PVDSZ PVDSZ: Hát, ez magától értetődő, már ami a napirendet illeti. A napirend előttire nem mondja ki hatályos Kollektív Szerződésünk, hogy azokat a kérdéseket három nappal korábban… Munkáltató: Bocsánat, a félreértések elkerülése végett. Én nem arra gondolok, hogy egy mondatban valaki leírja, hogy mit gondol. Hogyha módosítási javaslata van, kész, szövegszerű változattal, egységes szerkezetben előállítani, az egyenlő esélyek keretében. VDSZSZ: De, Mariann, ha ezt komolyan gondoljátok, akkor tényleg, álljunk fel, azt menjünk el a jó büdös francba innen. Mariann, nem lesz többet akkor VÉT, se semmi nem lesz. Direkt provokáltok? Hát akkor, hogyha van egy Kollektív Szerződés módosítási indítványunk, akkor az egész Kollektív Szerződést küldjük el nektek, egységes szerkezetben? Hát azért ez már mindennek a teteje. Hát, leírtuk azt, hogy mit szeretnénk változtatni. Hát azért azt gondolom, hogy nem vagytok gyámság alatt. Föl tudtátok fogni egyébként? Szóval, föl lehet fogni? Mert ha nem, akkor mondjátok meg. Munkáltató: Bocsánat, én az érdekképviseleti oldalról feltett kérdést fordítottam le, ahhoz, hogy ilyen kérdést fel lehessen tenni, ahhoz az is hozzátartozik, hogy mélyen tisztelt érdekképviselők nem mindent a munkáltatóval íratnak meg. Elnök: Köszönöm. PVDSZ PVDSZ: Hát, ez magától értetődően természetes, már ami a napirendi pontokra vonatkozik, nem vonatkozik, mert nincs szó erről a Kollektív Szerződésben, hogy a napirend előttiekre. Aztán, hogy annak milyen a minősége, azt majd a tárgyalások során mindenki a saját ízlése és felkészültsége alapján nyilatkozik, mint ami igaz magára az előterjesztésre, hogy nyilvánvalóan ez tükrözi a képességbeli különbségeket. De, ennek minősítése nem feladatunk, nem dolgunk. A terjedelemre vonatkozóan sem tehetünk előírásokat, tekintettel arra, hogy az attól függ, hogy mi az előterjesztésnek tényleges tartalma. Köszönöm szépen. Elnök: Köszönöm. Munkáltató Munkáltató: A napirend előtti kérdések vonatkozásában valóban nincsenek előírások. Ezek kérések voltak, és ugye, azért volt kérés, mert akkor van értelme, például, a Parlament is működik valahogy, ott is le kellett valamikor adni előtte, érdemben lehessen a VÉT-en válaszolni. Mert egyébként nagyon sok esetben

17

ilyen hogy hogy az a


helyzet fog elő… mert ugye, az elvárt a szakszervezeti oldalról, hogy azonnal válaszoljunk a feltett kérdésre, de hát vannak szakterületek, akiknek föl kell készülni, és idejönnek. Mert, ha nincs erre igény, akkor bármikor föl lehet, és akkor jegyzőkönyvben benne lesz, és akkor nem lesz… válasz. Elnök: Köszönöm. Munkáltató Munkáltató: A Parlamenttel egyébként az a különbség, hogy ott hivatalos, zártláncú kamerarendszer van, és itt kupola sincsen. Elnök: Akkor, térjünk át a második napirendi foglalkoztatáspolitikai kérdéseinek megtárgyalása.

pontra,

a

MÁV

Zrt.

VDSZSZ: Bocsánat, nem kaptuk meg három nappal előtte. Nem tárgyaljuk. Elnök: Munkáltató Munkáltató: Egy pillanatra állítsuk már meg itt az elszaladását a gondolatoknak. Ezt a napirendi javaslatot a Vasutasok Szakszervezete tette, méghozzá november 11-én, ahogyan a Meleg alelnök úr elmondta. A munkáltató megkapta, én bizakodom benne, hogy ez is, ugye, kiküldésre került, úgyhogy a munkáltató részéről egészen biztosan, kiküldésre került. Az összes levél, például a VDSZSZ-nek a… hát, a napirend, igen. Hát, akkor ez az előterjesztés tehát, ennyi volt az előterjesztés írásban. Jelezték a napirendet, megküldte, éppen ezért nyilván, tudunk erről beszélni. A munkáltató érdekes módon a csökkentett szellemi képességei mellett is – ezt mindannyiunkra mondom, akik magára veszik –, megértette, hogy miről van szó, és tudjuk, hogy milyen ügyek vannak a dolog hátterében, éppen ezért a munkáltató felkészült, és ha lesz mód, akkor az arra kijelölt képviselő el is fogja mondani. Úgyhogy, ezeket a dolgokat tudjuk előzetesen. Ezért javasolnánk, hogy munkáltatói oldalon folytatnánk, és elmondjuk akkor, amit tudunk ezekről a dolgokról. De, ha van a napirendi javaslat tevőjének előzetesen felvetése, akkor persze, meghallgatjuk azt is. VDSZSZ: Bocsánat, nem tudom, mikor döntöttünk a napirendek sorrendiségéről. Úgy tudom, hogy mi azt kértük, hogy a Kollektív Szerződés módosítása legyen a második napirendi pont. Egyébként összekevertem az előbbi megjegyzésemet avval, amit a munkáltató a négyéves megállapodás értékelésére gondol, tehát ez arra vonatkozott, a három nap, tehát nem a másikra. De, úgy gondolom, hogy a Kollektív Szerződés módosítása lenne, ami ez ügyben fontosabb lenne. Már csak azért is, mert… Kollektív Szerződés, mégis. Elnök: Köszönöm. A munkáltatónál van a szó. Munkáltató: Na. Én ezzel kapcsolatban csak azt szeretném, hogy tehát akkor pontosítjuk, ez az a napirendi pont, ami úgy szerepel a meghívóban, hogy a MÁV Zrt. foglalkoztatáspolitikai kérdéseinek megtárgyalása, és ezért került így megfogalmazásra a munkáltató részéről, mert a VSZ kezdeményezésében, VÉT kezdeményezésében több olyan témakör szerepel, ami ezt a kérdéskört érinti. Tehát… tudomásom szerint a VÉT meghívónak a mellékletét képezte ez a VSZ levél, de aki esetleg nem kapta, akkor én

18


azt felolvasnám. Nem kell. Akkor mindenki látja. Tehát, TÁSZ, Kontrolling, Záhony és Szeged TEB. Ugye, én felvezetőként azt szeretném elmondani munkáltatói oldalon, hogy ezek mind, mind olyan témakörök, amik körülbelül már kéthónapos történelemmel rendelkeznek. Tehát, itt mindegyik alkalommal volt egy munkáltatói intézkedéstervezet, amely vagy az átszervezésről, vagy egyéb ehhez hasonló intézkedésről szólt. Ezeket az intézkedéseket a munkáltató a szakszervezetekkel és a Központi Üzemi Tanáccsal véleményeztette. Mindegyik alkalommal lezajlottak a konzultációk. Elnök: Balázs, egy picit halkabban. Munkáltató: Én megvárom egyébként, semmi gond. Igen? Köszönöm szépen. Na. Tehát, lefolytatták a konzultációt több szakszervezettel, Központi Üzemi Tanáccsal. Tudomásom szerint mindegyik ügyben született döntés a munkáltatói oldalon, tehát magáról az intézkedésről, és intézkedésről szóló döntést követően mindegyik területen született további döntés, ami a létszámleépítésről szól. Tudomásunk szerint, és azt gondolom, hogy ti is tudjátok, hogy a létszámleépítéssel kapcsolatos konzultációk is nagyjából lefolytatásra kerültek mindegyik területen. Tehát, összességében, ha megnézzük, a TÁSZ és a Kontrolling esetében ezen a héten kerültek lezárásra, létszámleépítéssel kapcsolatos konzultációk. A TEB és a Záhony ügyében egy kicsit korábban, Záhony esetében a múlt héten konzultáltunk a VSZ-szel, mert ez volt egy külön egyeztetés ez ügyben. Mindegyik esetben, mivel most olyan stádiumban vannak ezek az ügyek, amikor tulajdonképpen már minden egyes munkavállalónál, aki érintve van a létszámleépítésben, meg kell tartani a tájékoztatókat, meg a kötelező egyeztetéseket. Ott a jogszabálynak, illetve a megállapodásban vállalt kötelezettségeknek megfelelően a munkáltató biztosítja azt a lehetőséget a szakszervezeteknek is, hogy részt vegyenek ezekben az egyeztetésekben, és erre már volt példa, több helyen. Tehát, mindent megtesz a munkáltató annak érdekében, hogy itt a létszámleépítés terhét valami módon enyhítse. Tehát, más olyan körülményről és tényezőről nem tudunk, ami miatt magát a kérdéskört, magáról a döntést kiváltó intézkedésről kellene tárgyalni, de ha a szakszervezetnek van erről tudomása, vagy akar erről valamit mondani, akkor mi ezt nagyon szívesen meghallgatnánk. Tehát, előzetesen ez a felvezetése ennek a napirendnek. Elnök: Köszönöm szépen. VSZ VSZ: Hát, teljesen hiteles, ahogy elmondtad a kronológiai sorrendet, csak van ennek egy szépséghibája is, amiért ezt napirendre kértük. Az is igaz, hogy a Záhony esetében, Eperjeske vonatkozásában főleg a létszámkérdés, az rendeződött, Szeged távközlésnél szintén rendeződött azokon a konzultációkon, amelyeket időközben lefolytattunk. Azonban van két terület, amit, azt gondolom, hogy nem az érdekegyeztetésnek megfelelően történt. Szóval, azért az úgy mégsem járja, hogy küldtök át egy anyagot véleményezésre, szakszervezetünk megküldi írásban a véleményét az anyaggal kapcsolatban, konzultációt kezdeményezünk, a konzultáción szinte semmilyen kérdésre nem tudott a munkáltató érdemi válaszokat adni. Ha csak a TÁSZ-t emelném ki, akkora hozzá nem értésről, és akkora mellébeszélésről adott a munkáltató tájékoztatást, hogy olyat tán az elmúlt időszakban ritkán hallottam. Ezt követően a tulajdonos hoz egy döntést, és a szakszervezeti vélemények, a konzultációnak halvány jelét nem láttuk,

19


hogy érzékelte volna az újabb döntési fázisában lévő munkáltatói előterjesztés. Tehát, én azt gondolom, az egyik oldalon folyik egyfajta előkészületi munka, átszervezésekkel kapcsolatosan, különböző munkaanyagok, különböző hírek, álhírek, rémhírek terjengnek, és nem értjük, hogy minek ez a nagy törtetés a létszámleépítés vonatkozásában, akár a TÁSZ területén, akár a Kontrolling területén. Jó lenne látni először. Tehát, mi azt szerettük volna elérni ezzel a mai napirendre tűzéssel is, hogy először jó lenne látni, hogy hogy fog kinézni a vasútnak a szervezete, a MÁV felépítése, a szervezeti ábrát, ha már kész lenne, és ehhez igazítva látni azt, hogy hol, mekkora létszámszükséglet van, mekkora az a létszám, ami esetleg feltéve, de nem megengedve, többletlétszámot takar. De, az, hogy lefolytatunk, dolgozunk vele, ti magatok is részt vesztek ezeken a konzultációkon – Szveta, veled nagyon sokat találkozunk ezeken a konzultációkon –, én azt gondolom, hogy egy picit fölöslegesnek érezzük ezt a munkát, mert a munkáltatói oldalról nincsenek megfelelő válaszok, és egy picit úgy érezzük, hogy jól van, kipipáltuk, megvolt a konzultáció, jól van, küldtek véleményt, és egyébként csináljuk azt, amit mi szeretnénk, a magunk elképzelése szerint. Én azt gondolom, és erre szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ez így nem megy. Ezekben az ügyekben nem tudunk partnerek lenni, és nyilván akkor ennek megfelelő lépéseket kell tennünk. Mi azt kérjük a munkáltatótól, hogy addig ne hajtson végre semmilyenfajta létszámmozgást, akár a TÁSZ-nál, akár a Kontrolling területen, mindaddig, amíg ezek a szervezeti modellek, szervezeti ábrák el nem készülnek, és ez véleményezésre, a szakszervezetek részére nem került átadásra. Mi ezt kérjük ebben a két esetben, elsősorban. A másik két esetet pedig hasonlóan, ahogy te elmondtad, rendezettnek látjuk, tehát abban nem is kívánunk most véleményt alkotni. Köszönöm szépen. Elnök: Köszönöm. Munkáltató Munkáltató: Jó. Hát, én… Elnök: Balázs, elnézést, nem figyeltem oldalra. Hogyha nagyon szeretnél… VDSZSZ: Sose figyelsz oldalra. Sose figyelsz oldalra, Zsuzsa. Légy szíves, mérsékeljétek már magatokat. Figyeljetek, nem fogunk eljönni ezekre a tárgyalásokra, hogyha látványosan – látványosan – a háttérbe akartok szorítani folyamatosan, bennünket. Tudod? Nem érdekel a kamera, nem… Elnök: Ne haragudj, hogy egyszer nem adtam meg a szót, mert nem vettem észre, hogy jelentkeztél. Én sem problémázok föltétlenül rajta, mikor te indokolatlanul vonod meg a szót a többi tárgyalópartnertől. Bocsánat, elnézést, a tied a szó. VDSZSZ: El lehet úgy mondani egy mondatot, hogy ne vágjon valaki a szavamba, mondjuk, a munkáltató részéről? Munkáltató: Nem biztos. VDSZSZ: Szerintem sem. Én is kezdem azt látni. Azt hittem, kitört a Tanácsköztársaság. Egyáltalán nincs rendben semmi ebben a dologban. Kérem, egész egyszerűen nem értem azt, hogy a munkáltató milyen alapon rendel el csoportos létszámleépítést a végrehajtó szolgálatnál. Hát, hogy meri megcsinálni? Milyen, olyan

20


előre nem látható körülmény merült fel, ami eddig nem volt ismert, mondjuk, Békéscsaba esetében például, ahol ugye, az egész csoportos létszámleépítés arra irányul, hogy egy embertől megszabaduljanak, aki 27 éve ott dolgozik. És bevettek mindent annak érdekében, hogy tönkre tegyék, és esetleg kinyírják. Már, nem szó szerint, hanem a szónak a képletes értelmében. Ezért inkább elrendelnek csoportos létszámleépítést. Vagy a záhonyi ügyek. Hát, azért hogy működik ez? Hát, el kell olvasni azt a nyomorult megállapodást, még… meg is tudjuk hosszabbítani, hogy a végrehajtó szolgálatnál nem lehet csoportos létszámleépítést… nincs helye a létszám további csökkentésének, kivéve, hogyha előre nem látható ok merül fel. Én nem tudok arról, hogy akár Záhonyban, akár mondjuk, Békéscsabán fölmerült volna, indok. Ott nem is tudták megmagyarázni. És akkor, amikor az… elvtárssal erről beszélek – jól mondom, elvtárs, hát nem véletlenül mondtam más szót, mert nyilván párttag volt, hát csak azért lehetett az, aki, tehát biztos büszke a címére –, kérdezem, akkor nem ad válaszokat. Azt mondja, hogy veled megegyezett, és veled egyezkedjem. Már, a Mariannra gondoltam. Mondtam neki, hogy szégyellje magát. Nem szégyelli. Például, ő nyugodtan elmehetne, mert szerintem, el tud menni korengedményes nyugdíjba. Elsétálhatna. És akkor nem kéne elküldeni egy, mit tudom én, fiatalembert. Úgy, hogy még talán a különadó miatt a végkielégítését sem tudja fölvenni, csak csökkentett mértékben. Azért, mert prémiumtényező a létszámterv és a bérterv, arról nem tehetünk. Hát, az, prémiumterv. És… VSZ erről nem tud, hát meg kell kérdezni a Simon Dezsőt, ott ül az FB-ben, kérdezzétek meg tőle, hogy a MÁV-nak mi van a prémiumkiírásában. Majd elmeséli. Hogy miért vált olyan marha fontossá az, hogy most elinduljanak ezek a leépítések, így év vége előtt. Miért van az, hogy mínusz órára vezényelnek, például több helyen. Hát, ilyen egyszerű ez a dolog. És ha nem tudjuk ezt békében elintézni, akkor majd más módját fogjuk választani. Ezeknek az embereknek nincs fölajánlva, még hogyha ez meg is történt, nem ajánlanak fel az egyezségnek megfelelően, más munkaköröket, ami a végzettségének, egészségi állapotának megfelel, szakképzettségének, és hát az utazási időt tekintve is a megállapodásnak megfelelő. Semmi. Akkor, amikor arról beszél, és helyesen, a kormányzat, hogy egymillió munkahelyet akar teremteni, a MÁV ennek pont az ellenkezőjét produkálja. Rugdossa ki az embereit. Azokat, akik itt vannak 20— 30 éve. Hát, ez embertelenség, elmondtuk már egy párszor. Erről szóltak a megállapodásaink. Ezt nem is értem, hogy egyáltalán, ez hogy lehet kérdés akkor, amikor informálisan ezeket mindig átbeszéljük. És akkor az ember… egy ilyen nagyméltóságú urat, adott területeken, akkor azok meg mellébeszélnek, meg adják a hülyét. Hát, lehet, hogy nem is kell nekik nagyon adni. Természetükből fakad. Szóval, ez nem megy így. És akkor most megint, most kapunk egy semmitmondó választ, ezt már látom, merthogy gondolom előre. Én azt szeretném, hogy ezek az általunk is… örülök annak, hogy a VSZ rendezte a dolgait… mégis csak lehet. Hát, itt nincs. Itt van egy fő, raktárnok, Záhony esetében, egy fő segédraktárnok, három fő vonat át- és felvevő, akiket bizony a pusztába akarnak hajítani. Adnak neki egy horgászbotot, és a Tiszában fogjon halat, amíg be nem faj. Utána meg jégvágó csákányt, hogy a léken halásszon. Hát, ezt nem is értem. És ezen megint el kell kezdenünk vitatkozni, meg csócsálni a viszonylag egyértelmű megállapodásnak a szövegét. Azért, hogy meglegyen a prémium. Mert semmi más célja nincsen. A MÁV-nak egyelőre nincsen stratégiája, a 6% változatlan. Arról volt szó, hogy október közepére lesz, hát még nincsen. De, az legyen a ti bajotok. De, az már a mi bajunk, hogy csak küldik el az embereinket. Hát, mi a jóistent mondunk nekik? Miért kell éppen éhen halniuk akkor, amikor egymillió munkahely teremtéséről volt szó. Szabotáljátok a… azt is lehet, van ilyen, hát most épp

21


elég ilyen összejövetel van. Lehet itt hangulatot gerjeszteni, csak szerintem, felesleges. Hát, az meg a gusztustalanság ne továbbja, hogy van egy szerencsétlen ember, és akkor rászáll egy fél apparátus, vagy az egész, a vezetőjével együtt, akinek talán még a kutyája is alkalmazottja a MÁV-nak, és el akarja onnan űzni őket. És egy hónap óta nem lehet ezt a dolgot elrendezni. A… Péterről beszélek, aki 27 éve ott van. És nem tudom, már hányszor szóltam miatta, és nem sikerült. Egyszerűen nevetséges. És akkor minden rendben van. Hát, nincs rendben. Próbáljuk ezt a dolgot békében lezárni úgy, ahogy az elfogadható legyen, hogy ne legyen benne panasz. Úgy, hogy ne kelljen róla még egyszer tárgyalni. Ha valaki el akar menni a vasúttól, menjen. Azért is adtuk be ezt a tervezetet. Ha úgy érzi, hogy itt már neki nem terem babér, de ez nem megy, hogy avval riogatni az embereket nap, mint nap, hogy csoportos létszámleépítés. Az Oros Boldizsár, vagy mit tudom én, mi a neve – hogy hívják? – Orosi József szórakozik, a központvezető. Hát, menjen el ő nyugdíjba. Ő elmehet. Még egyszer, Mariann, elmehet nyugdíjba. Hát, igen. Ha még eddig nem tettétek meg. Soron kívül el tud sétálni. Elmegy az orvosira… kell hozzá, és ott az orvos alkalmasnak minősíti nyugdíjasnak, akkor elmegy nyugdíjba. És akkor meglátjuk, milyen jó érzés, szórakozni az emberekkel csak úgy, mintha ő lenne ott a helység kalapácsa és dönt, mit tudom én, öt család sorsáról. Hát, ez nem megy így. És mondjuk a magunkét, normálisan beszélünk telefonon, nem csináljuk a cirkuszt, tényleg, hogy ez békében rendeződjék, hát nem sikerül. Nem sikerül. Én nem mondom, hogy most legyen ebben döntés, de napokon belül, ezen a héten ebben valamit találjatok ki, egyezzünk meg. Még egyszer, Mariann, ássa el magát az a munkahelyi vezető, aki képtelen arra, az embereivel elbeszélgetve, ne tudjon egy ügyet úgy elintézni, hogy az ne kerüljön ide. Az nem való munkahelyi vezetőnek, Mariann. Egy helyi probléma ide fölkerülhet. Szerintem, az nem való annak. Hát, ha nem tud egy helyzetet elrendezni. Nincsenek olyan csatornák. Ezeregy van, ami mentén ezeket el lehetne rendezni. Ha emberszámba vennék a munkatársakat, és mondjuk, nem háromszáz forinttal provokálnák őket, mint ahogy majd a következő napirendben fölolvasgatjuk. Hát, nem is tudom, minek tekintitek a… bocsánat. Egyesek minek tekintik a munkatársait, azokat, akikkel 10—15 éve együttdolgoznak. Rabszolgának, Mariann. Csicskásnak. Úgy beszélnek velük, mint az állatokkal. Avval nem beszélnek úgy, mert attól fél, hogy belerúg. Hát, elképesztő, mik zajlanak. Ha csak a fele igaz annak, amit az ember végighallgat. Mert nyilván, a szubjektív véleményformálás, az nem mindig az objektív valóságot fedi le, de hát azért elgondolkodtató. Sokszor ezt halljuk. Miért nem lehet normálisan megegyezni? A Cargónál meg lehetett egyezni, érdekes módon. Már, nála ráadásul nem is kellett megegyezni, csak be kellett tartani a megállapodást. Szeretném, hogyha ebben különösebb vita nélkül, meg veszekedés nélkül meg tudnánk állapodni, és ti meg el tudnátok azt érni, amihez jogotok is van, és ez a kötelességetek is, hiszen a beosztásotokból fakadóan vagytok abban az áldott állapotban, hogy az ilyen helyi kiskirályokra rá tudtok szólni, és szót kell, hogy fogadjon, még akkor is, hogyha nem tetszik neki, és elszabotálja, akkor megvannak a módszerek arra, hogy ezt miképpen lehet „honorálni”. És nem pedig itt egymást ezzel nyúzni. Jó? Köszönöm. Elnök: Köszönöm. Munkáltatóé a szó, utána MTSZSZ következik. Köszönöm. VDSZSZ: Az MTSZSZ nem reprezentatív, ha kérhetlek. Jó? …nem az. És a VÉT-en neki nincs beleszólása.

22


Munkáltató: Mi a felháborodás oka? Én egy negyedórával… Elnök: Bocsánat, a munkáltatótól vettem el a szót, amikor a Balázs közbeszólt, és ezért gondoltam, hogy akkor reflektáljon már ő, és akkor utána ti lesztek. Jó? Munkáltató: Minden aggódót megnyugtatnék, hogy igyekszem nagyon rövid lenni. Én nagyon sajnálom, hogy Bárány úr, mint tanítómesterem, kimegy a teremből. Tőle tanultam azt a szegedi ügy kapcsán, és ennyiben hálózatjellegű, hogy nem jogi természetű kérdéseket nem jogi eszközökkel kell megoldani, úgyhogy én ennek fogtam föl azokat a próbálkozásokat, hogy a VDSZSZ az utóbbi időben azt játssza különböző konzultációkon – és nem tudom más szóval mondani, mint játssza –, mint amikor egy főzőversenyen a tűz meggyújtása előtt akarunk eredményt hirdetni. Tehát, szeretném örömmel jelenteni – bizony, bizony! –, tehát előre jogellenességet hirdetni, meg minden egyebet, nem nagyon szerencsés, ugyanis ezekben az ügyekben egyéni jogvitának van lehetősége. Tehát, ha ne adj isten, valakit az a helyzet érne, hogy bármilyen módon megszegve a megállapodást, vagy bármilyen jogellenességet elkövetve, a munkaviszonya úgy kerül megszüntetésre, ahogyan azt a törvények nem teszik lehetővé, akkor bizony a munkavállaló meg fogja nyerni a munkaügyi pert, és ebben a tekintetben a munkáltató viseli a felelősséget. Tehát, elmondtam, sajnos, Bárány úr nem jött a szegedi ügyben tartott konzultációra, a benyújtott, jogelméletileg igen érdekes kifogásnak a tárgyalására, ahol egyes elemeket kiragadunk a folyamatból, és munkáltatói intézkedésnek minősítve, a VDSZSZ rögtön kimondja az ítéletet, hogy azok jogellenesek, szeretném mondani, hogy nagyon nem helyes ez az út. Jogilag semmiféleképpen nem. Persze, Bárány úrtól megtanultam, hogy érdekvitáról van szó, úgyhogy ezt ilyen próbálkozásnak tekintjük, úgyhogy munkáltatói részről ezt tudom mondani válaszként a szegedi ügyekre vonatkozóan. Hát, az. Akkor, egy ügy, vagy mindegy, szóval, hagyjuk. Tehát, az a lényeg, hogy az egy ügy akkor le fog menni a maga módján. A munkáltató egyébként tegnap is kísérletet tett – csak a többiek kedvéért mondom, hogy legyenek teljesen képben, hogy –, a munkáltató mindent elkövet annak érdekében, hogy egyébként milyen megoldást tud találni a munkavállalónak. De, még egyszer mondom, annak a felelőssége, hogy mennyiben tudja megindokolni, és mennyiben lesz jogszerű az, amivel az intézkedését majd megindokolja, az hadd legyen már a munkáltató felelőssége. Ebben nem szeretnénk senkivel sem, osztozni. Sem a szakszervezettel, sem a munkavállalóval, senki mással. Köszönöm szépen. Elnök: Köszönöm. Munkáltató: Megragadnám a lehetőséget, amíg a munkáltatónál van a szó, mert utána biztos, lehet folytatni a párbeszédet, és a téma eredeti előterjesztőjének szeretnék válaszolni. Mert ugye, egy kicsit itt eltávolodtunk az eredeti felvetéstől. Ugye, sok mindent elmondtál, János, de én szeretném egy kicsit itt korrigálni a dolgokat. Lehet, hogy ez a benyomása van a szakszervezetnek, vagy az a benyomás alakul ki bennetek, hogy nincs értelme az egésznek. Igen, tudom, hogy miről beszélünk, elsősorban TÁSZ esetében, tehát a döntés, amely úgy született, illetve úgy hozta meg a döntését a munkáltató, hogy igazából az eredeti elképzelését hagyta jóvá. Ugyanakkor tudomásom szerint válasz nélkül nem maradtak azok az észrevételek, amelyek a konzultáció során elhangzottak. Tehát, a munkáltató tudomásom szerint írásban megindokolta a döntését, tehát kaptatok egy írásbeli választ az elhangzottakra. Az, hogy semmi értelme nincsen,

23


énszerintem az nem igaz, mert akkor is, hogyha megszületik egy döntés, amihez egyébként a munkáltatónak joga van, meghozni a döntést az eredeti elképzelése szerint, de a végrehajtásánál biztos, hogy figyelembe kerültek azok a dolgok, amelyekről beszéltünk, tehát akár részmunkaidő, vagy bármi, a munkáltató minden egyes esetben utánajár ezeknek. Azért tudom, mert ugye, a háttérmunkában általában mi is személyesen részt veszünk. Tehát, így nem lehet azt mondani, hogy semmi értelme nincsen ezeknek a dolgoknak. Attól meg, énszerintem, a munkáltatónak fenn kell tartani ezt a jogát, hogy igenis, az eredeti elképzelése szerint hozza meg a döntését. A másik, amit fölvetettél, tehát ez az egész folyamatot, amiről konkrétan a TÁSZ és a Kontrolling esetében beszélünk, hogy le kell állítani, és meg kell várni, hogy itt a MÁV szervezete hogyan fog alakulni, vagy, hogy mi lesz a MÁV-nak a jövője. Én megint a lefolytatott konzultációkból kiindulva, úgy tudom, hogy egy újítás történt, egy új rendszer bevezetése történt, például a TÁSZ területén. Tehát az élet megy tovább, és lehet, hogy nem lehet ezeket a döntéseket összekötni. Tehát ez nem egy életszerű helyzet, hogy azt mondjuk, na várjuk az egész MÁV-nak az átalakítását, közben ugye, mondjuk, a TÁSZ területén van egy új elképzelés, van egy új rendszer, van egy új ügyviteli, vagy ügyintézési eljárás, amit most kell bevezetni, mert ugye, attól még operatívan működtetni kell a céget. Tehát, nekem erre ez a megjegyzésem. Nem tudom, lehet erről vitatkozni, de én ezt akartam volna elmondani. Elnök: Köszönöm szépen. MTSZSZ és utána a VSZ-é a szó. MTSZSZ: Köszönöm szépen. Azért jelentkeztünk rögtön a VSZ felszólalása után, mert ehhez szerettünk volna ugyanúgy elmondani a véleményünket, amit mi tapasztaltunk ezeken a konzultációkon. Először is szeretném leszögezni, hogy az MTSZSZ indokolatlannak tartja ezeket a csoportos létszámleépítéseket, az ezekre irányuló intézkedéseket, tekintettel arra, hogy nem ismerjük, hogy mi lesz a MÁV és a vállalatcsoport jövője. Várjuk azt a stratégiát, ami ugye, még nem készült el, de hát ennek ismerete nélkül csoportos létszámleépítést végrehajtani, szerintünk felelőtlenség. Elküldenek olyan, sok éve itt dolgozó szakembereket, akikre lehet, hogy a későbbiekben majd szükség lenne, csak akkor már nem lesznek itt. Gondolok itt elsősorban a beruházási területre. Azt gondolom, hogy nincsenek olyan sokan, hogy azt a luxust megengedjük magunknak, hogy ezeket a jó szakembereket elküldjük, mert ha azok a tervek, amiket a kormány előrevetített, és azok megvalósulnak, hogy a vasutat fejleszteni akarják, akkor kikkel fogjuk ezt majd megcsinálni? De hát ez egy költői kérdés volt, választ erre nem várok. A másik rész, amit szeretnék elmondani, az magát a konzultációkat érintő dolog. Az MTSZSZ is véleményezte ezeket a létszámleépítéseket, konzultációt kezdeményeztünk több területen, és nemcsak a TÁSZ területén, szeretném mondani, a Kontrolling területén is ugyanez a történés zajlott le, hogy elmondtuk a véleményünket, konzultáltunk, kérdéseket tettünk fel, és munkáltatói döntésként ugyanazt kaptuk vissza, szó szerint, ami az eredeti előterjesztés volt. Azért úgy gondolom, hogy a szakszervezeteket nem kellene hülyének nézni. Már, elnézést a kifejezésért, de így kell, hogy fogalmazzak. Azért mi ezen elég sokat dolgoztunk, és úgy gondolom, hogy javaslatokat is tettünk, legalább választ kellett volna adni a munkáltatói döntésnél arra vonatkozóan, hogy miért így döntött a munkáltató. Egyszerűen visszakaptuk a döntést, hogy ez. És szó szerint egyezett az eredeti előterjesztéssel. Ezt felháborítónak ítéljük. Köszönöm szépen.

24


Elnök: Köszönöm. VSZ VSZ: Már azt hittem, hogy magunk maradunk ezzel a napirendi ponttal, és örömmel látom, hogy Bárány alelnök úr, bár kiment, mégis látott benne fantáziát, hogy ez napirenden maradjon. Kicsit aggódtam is, mert vajon mit szólt volna hozzá Rakóczi kollega, akinek én olvastam az emlékeztetőjét, hiszen volt egy konzultáció is, hogy csak így lesöpörte volna az ő főnöke, vagy hát, elöljárója, és akkor nem került volna ez megtárgyalásra. Tehát, azt gondolom, hogy telivan izgalommal azért ez a kérdés is, elsősorban a TÁSZ-nál. Az, hogy volt egy konzultáció, és maga az eljárási folyamatokat, amikről beszéltem, szóval, hogy kipipálni, és azt mondani, hogy volt konzultáció, és akkor, hát, érdemi megállapodás nem történt. Hát, érdemi válaszok nem történtek. Tehát, a munkáltató részéről semmilyen érdemi válaszokat nem kaptunk, akár a TÁSZ esetében tudnám mondani. Tán, még a Kontrolling esetében azt mondom, hogy viszonylag konszolidáltabb és jobban felkészült volt a vezető a konzultációra. Értékesebb volt – ha lehet ilyet mondani –, az a konzultáció nálunk értékesebb volt, mint a TÁSZ, mert az katasztrófa volt. És nem változott azóta semmi. Tehát, ugyanazt a szituációt el tudnám mondani, hogy a beszerzés területén, a raktározás, a kiszolgálás területén semmi, de semmi nem változott azóta, mióta ebben konzultáció történt, és örömódákat zenélve. Most az a kérdés, hogy ez az ember, ez az egész MÁV vezetését meg akarja vezetni, és lehet ilyen döntést hozni, mert az, hogy minket, szakszervezeteket, azt mondja, hogy jó, odamentem, és mosolygok egyet, meg mit tudom én. Tehát, lehet ezt csinálni, csak önmagában, a végterméket, hogy született egy ilyen döntés, és még rosszabb a helyzet, mert majd nyilván napirend előttiekben akartunk mondani egykét dolgot, és napirend utániban elmondjuk, semmi változás és jobb nem történt ebben a dologban, csak még rosszabbodott a helyzet, ezért mi valóban aggódunk, hogy ezen intézkedést nem szabadna végrehajtani. És, hogy bocsánat, de ami az utóbbi időben, sajnos, hogy mindig igazunk volt, egy sor olyan kérdésre, amire a Vasutasok Szakszervezete azt mondta, hogy nem kellene ebbe az utcába menni, mint ahogy nem voltunk elájulva, hogy az osztrákok megveszik a Cargót, volt aki ezt örömmel, merthogy lobbizott érte, mi kevésbé lobbiztunk ebben, mi nem voltunk beájulva ettől a dologtól, de innentől kezdve én azt gondolom, hogy amire rámondtuk, hogy az nem jó, és nem kéne ebbe az irányba menni, sajnos, az mindegyik egy kudarctörténet a MÁV életében. És most is azt szeretnénk elkerülni, amit Erzsike, voltál szíves, említeni, hogy óvjuk már meg magunkat, hogy nagyobb bajt ne csináljunk már, mint ami van itt a társaságnál. És a mi igényünk és a mi felkérésünk arra vonatkozott, hogy talán még ez a jóságos történet ki nem alakul itt, hogy milyen szervezeti változások lesznek, én magam is azt hittem, hogyha jön az új kormány, már másnap tudja, hogy mit akar csinálni, aztán csak várunk, hogy vajon, tudják-e egyáltalán, hogy mit akarnak csinálni a fiúk, de hát türelemmel várjuk ki, és akkor, hogyha tudjuk az irányvonalat, ahhoz megvan a megfelelő szervezeti ábra, megvan a megfelelő struktúra, elkészült, akkor lehet arról beszélni, hogy hogyan történjen, és milyen mozgásokat szükségeltetik, megtenni. De, úgy, hogy elkezdünk összevissza mozgatni embereket, csak úgy, ötletszerűen, mert most mi magunkat jófiúnak akarjuk itt föltüntetni, azt gondolom, hogy nem jó irány. Nem jó irányba megy az egész történet. És mi azért kérjük, hogy ebben legyetek szívesek, mindenféleképpen valamilyen, más irányt venni. Talán azt is mondhatnám, hogy jó lenne leállítani ezeket a dolgokat. Köszönöm szépen. Elnök: Köszönöm szépen. PVDSZ, utána pedig VDSZSZ

25


PVDSZ: Tisztelettel köszöntöm a tárgyalófeleket. Én evvel kapcsolatban egy folyamatra szeretném fölhívni a figyelmet, amit egyébként más fórumon már egyébként elmondtam. Ez a folyamat elindult, amit szeretnék mondani, már a távírdai rendszer megalakítása, vagy átalakításával kapcsolatban, hogy ott létszámot építettünk le, és a távírdával kapcsolatos feladatokat rátettük egy másik munkakörre. Ugyanez folytatódik itt a TÁSZ-nál, és ugyanúgy a Kontrolling területén is ugyanez a helyzet folytatódik, hogy csinálunk fejlesztéseket, vagy van egy elgondolásunk, amiben létszámot akarunk leépíteni, és rátesszük ezt a feladatot egy másik, már meglévő munkakörre, hogy az lássa el, és én egyetlenegy alkalommal se láttam azt, hogy ezeket a feladatokat, hogy rátették egy másik munkavállalóra, akkor innéttől kezdve valamilyen bérmozgás is lenne, csak a feladatokat növeljük evvel kapcsolatban. Ezt a fajta mozgásteret valamilyen úton-módon meg kellene akadályozni, mert akkor innéttől kezdve már lassan már csak egy ember lesz a vasútnál, akire mindent rátolunk, mindent feladatot, és akkor onnéttól kezdve rá tudjuk fogni egy létszámleépítésre. Nem igazán volna ez jó. És ez ugye, mutatja most a legutóbb is, ugye, a TÁSZ-nál is, hogy komoly gondokat okoz ez, hogy a pályavasút területén evvel a… rendszerre ráraktuk olyan munkavállalókra, akik eddig más feladatot láttak el, és ezt még pluszban megint rátettük, ez rossz irány. Én szeretném fölhívni mindenkinek a figyelmét, hogy nem igazán kéne ezen az úton haladni. Köszönöm szépen. Elnök: Köszönöm. VDSZSZ, utána pedig a munkáltatóé a szó. VDSZSZ: Tehát, azt gondolom, hogy ehhez a kormánynak vajmi kevés köze van, hogy itt egykét ember ámokfutást rendez. Javarészük olyan, aki aztán mindenkivel szimpatizál, csak nem a mostani kormányzattal, már a múltjukból fakadóan sem. Tehát, ezt kár, belevonni. Az igaz, hogy mi… hát, valóban… igen. Mi olyanokkal nem lobbiztunk, akik utána a börtönben folytatták, ez igaz. Egyébiránt pedig a MÁV Cargo ügyét az osztrákok vizslatják, hogy egy kicsit drágán kelt el, és nem pedig a magyarok, e vonatkozásban. Ott inkább mást néz a Nemzeti Nyomozóiroda, hogy a dicső élcsapat tagjai mennyit kaptak belőle. Ők inkább azt lesik. Az akkoriak. És nem mást. Előbbutóbb majd kiderítik, hogy ez hogy volt. Egyébként azt hiszem, hogy a MÁV Cargónál azért… de hát ezt már mondtam, sikerült egy olyan megállapodásra jutni, ami, hát, szerintem, stabilizálja egy darabig az ottani létszámkérdést. De a MÁV-nál ezt nem kell megtenni, mert itt létezik ilyen megállapodás, csak meg kéne tartani. Erről is már szóltam. Az Endrének az okfejtése meg, hát, biztos, kiváló, de én nem tehetek… szóval, nem. Ez nem jó. Az a helyzet, hogyha valaki bead egy kifogást, majd eldönti az aki… vagy a felek meg tudnak egyezni, vagy a bíróság eldönti, hogy… ja. Jobb lenne megegyezni benne. Én se vagyok híve a mindenáron való bírósági eljárásnak, ezt tudod jól. Vannak dolgok, amikbe nem célszerű, beleszólni, mert nem vezet sehova. Főleg akkor nem, amikor a többfordulós megbeszélések nem hozzák meg azt az eredményt, amit minden gond nélkül meg lehetne tenni. De, mondom, egész egyszerűen röhej az, hogy valakit 27 év után, mert két éve nem tudták, mert akkor elküldték már rendkívüli orvosira is, csak az nem jött össze, akkor most megszabadulnának tőle teljesen hajánál fogva előrángatott indokokkal. Szóval, ez nem megy. Ez nem megy. Nem lehet egy embert tönkretenni, aki 27 éve a vasútnál van. Kollega. Ugyanúgy csinálja a munkát, mint eddig. Csak azért, megy kicsit fura a természete. Hát, vannak így egy páran itt, ennél a cégnél, ilyen emberek, és mégse akarják száműzni őt a halálba. Hát, az a

26


helyzet. Mert az lesz a sorsa. És egész egyszerűen röhej az, hogy bárkihez fordul ebben az ügyben az ember, nem képesek elintézni egy viszonylag egyszerű dolgot. Nem fogjuk hagyni ezt. És aztán az, hogy a kifogás milyen irányú, mondjuk, viszont az nekem meggyőződésem, hogy az ellen be lehet nyújtani kifogást, hogyha egy megállapodást, még akkor se, ha vele szemben általában szeg meg a munkáltató. Tehát, nem egy emberre vonatkozóan, hanem úgy általában. Akkor van helye. Hiszen végül is mi kötöttük meg a MÁV-val, és hogyha evvel kapcsolatban aggályaink vannak, akkor akár… sőt… Kollektív Szerződésből fakadóan munkajogvitát is lehet kezdeményeznünk. A TÁSZ, ja, persze, nem Kollektív Szerződés. Nem tudom. De, mindegy, de ti… szóval, figyelj, lehet huzakodni evvel a bírósági dolgokkal, csak az a helyzet, hogy ez kimeríti a feleket. Nektek bizonyára kellemes szellemi tornát jelent, de azoknak az embereknek, akiket ez érint, már kevésbé örvendetes állapotokat generál. És azt sem tudom belátni, hogyha egyszer már a humánszolgáltatónál az ügyeket el tudtuk rendezni, szerintem – jó, ott is voltak viták, de hát miért kell azokat megismételni? Ott szerintem, nagyjából rendben vannak a dolgok. Akkor ugyanezt miért nem lehet elrendezni a TÁSZ-nál, meg mit tudom én, a humánkontrollingnál, valamifajta megoldásképpen. Bocsánat, Kontrolling, humán nincs benne. Annyi szervezet van itten… jó. Tehát, a Kontrollingnál. És az is igaz, hogy ezek a konzultációk gyakorlatilag formálisak, a munkáltató letudja, tisztelettel a kivételnek. A szükséges szakmai szöveget átadja, kritika ért bennünket, hogy hát, nem vagyunk kellően kreatívak az írás területén, hát, ezt pótolja a munkáltató, mert hát azokat az előterjesztéseket, amiket át szokott nyújtani, az a ctrl+C, ctrl+V, vagy mit tudom én, milyen számítástechnikai bravúrokkal földuzzasztva nyolcvanezer oldalra, hát nem tudom, ki az, aki el tudja olvasni, vagy áldozza rá az idejét. Akkor inkább valami hasznosabb művet olvasgat az ember. És, hogy ez messzire megy, ez az elemezgetése, hogy a TÁSZ-szal kapcsolatos problémákról, hát az a helyzet, hogy attól függ, hogy melyik oldalt hallgatja épp az ember. A szenvedőét-e, vagy a TÁSZ-ét. Mert az elszenvedőjét a TÁSZ tevékenységének, ha hallgatom, akkor abból az derül ki, hogy nehezebb az anyagbeszerzés, silány minőségű anyagok kerülnek be, és a többi és a többi. A másik meg, fordítva mondja. Hogy mi az igazság, azt gondolom, nem nekünk kell eldönteni. Na, de hát azért vannak ügyek, amik minősítik ezt a fajta tevékenységet, akár a kaposvári 3. őrhely, vagy akár egy hülye dolog. A következő, de tényleg apróság, hogy Szerencsen ilyen féktuskókat kéne cserélni. Hát, ott belegyeztek a… na. És ilyen fekpadot próbáltak készíttetni, meg is tervezték. A műhely ott Miskolcon, a járműjavító műhely megcsinálta. Nem a járműjavító, hanem a vontatási műhely. Nem lehet, be kell szerezni. Egy óra alatt megcsinálták volna. Azt nem szabad. Szóval, akkor, amikor az ember ennyi marhasággal találkozik egy olyan cégnél, ami hát azért mégiscsak képes arra, hogy bizonyos önálló cselekedeteket végrehajtson, akkor óhatatlan megkérdőjeleződnek ezeknek az intézkedéseknek a szüksége. És az, hogy letudják ezeket a konzultációkat, és utána a kutya ugat, a karaván halad, elvet vallva, minden megy tovább a maga útján, az meg nem jó dolog. Az nem jó dolog. Én úgy hiszem, hogy itt a MÁV-nál kevés ember teheti föl a fejére a glóriát az elmúlt évek produktumai okán, amióta itt van, úgyhogy nem árt meghallgatni esetleg azokat, akik nem biztos, hogy okosabbak, sőt, nem is erről van szó, csak talán többet látnak a világból, illetve a vasút világából, mert hát olyan a sorsuk, hogy járniuk kell erre-arra, és hallgatniuk kell azokat a panaszokat, amiket nyilvánvaló, mondjuk, egy Verlének nem fognak elmondani. Mert nem merik, meg mit tudom én, miért nem merik, de nem merik. Mert, mikor megjelenik a főnök, akkor mindenki hallgat, és úgy jó, ahogy van. Igen, főnök,

27


persze, te vagy a legokosabb. Amikor kiteszi a lábát, aztán miket mondanak, az a másik dolog, nemcsak a Verléről, úgy általában. Csak úgy véletlenül jutott eszembe a Verle neve. Most az a kérdés, hogy el tudjuk-e rendezni ezt a létszámdolgot, Mariann, hogy most mindenfajta jogászkodás nélkül, hogy hajlandóak vagytok-e a megállapodás szellemiségének megfelelően eljárni ezekben a – pár – sorolt esetekben. Tehát, még egyszer, itt nem arról van szó, hogy kategorikusan azt mondjuk, hogy ugye, senki, és nem fogjuk tűrni… de hát úgyse figyelsz ide, tökmindegy, hogy mit mondok. Tehát, meg tudjuk-e ezt oldani békében, barátságban, akiknél ez probléma. Mert, aki nem szól, aki ezt tudomásul veszi, hát az biztos, így jónak tartja az ügyét. Tudod? De, aki szól, hát az joggal hivatkozik ezekre a megállapodásokra, és nem is tehetjük meg azt egyébként, hogy ezt nem vesszük tudomásul. Vagy azt gondoljátok, hogy le kéne őket rázni valami szöveggel, mert aztán majd megunja, úgyse szól többet hozzád. Egyszer-kétszer fölhív, azt legfeljebb megunja. És akkor megy isten hírével. Nem. Ez nem megoldás. És tényleg, szerintem, nem sok ilyen ügy van, és kár emiatt elmérgesíteni a helyzetet. Akkor jönnek azok, hogy mindenfélét elkezdünk mondani, amit nem feltétlen kellene. Mondom, ez a békéscsabai dolog, ez meg önmagáért beszél. Hát, ezt eljátszani egy emberrel, ez minősíthetetlen. Már mindent kitalálnak, csak hogy onnan el tudják tenni. 27 év után. Mert egy kicsit nehéz eset. Az ember beszél az alosztályvezetővel, a közvetlen főnökével – hát, a jóistennel még nem sikerült, mert még nem vagyok vele olyan viszonyban, sajnos –, és nem. És van munkája. És ez a lelkület, ez nyilvánvalóan rátelepszik arra a világra. A Záhony dolgában meg ugyanez a helyzet. Szeretnénk, hogyha az itt fölsorolt emberkéknek az ügyét, ahogy azt korábban is el tudtuk rendezni, most is el lehessen rendezni, és ne pedig az legyen a válasz, hogy az Orossal, vagy Orosival kell megbeszélni, mert vele nem tudjuk, az a helyzet. Nem tudjuk. Nem tudom, a Központi Üzemi Tanács ezeket a kérdéseket tárgyalta-e, és ha igen, akkor milyen álláspontra helyezkedett a munkáltató ebbéli szándékát illetően. Hát, remélem, hogy ő is kifejtette azt a kritikát, amit ilyenkor meg kell, hogy tegyen. Arról meg nem szólva, hogy csak úgy, de erről is tud az Oros, hogy itt, akit el akarnak hajtani, azokban van még ráadásul három tisztségviselőnk is, akinél mondjuk, praktikusan elfelejtették a hozzájárulásunkat kérni. De, ez se zavarja őket. De, ez se zavarja őket. Az Orosit ez se zavarja, mert nyilván a prémium, az nagy úr. A pénz, az nagyúr. Ilyen a világ, na de hát, istenem. De, mondom, szerintem, nyugodtan el tudna menni nyugdíjba, úgy gondolom. Lehet, hogy jót tennétek vele. Aztán visszahívnátok szakértőnek. Köszönöm. Elnök: Munkáltató Munkáltató: Én javasolnám ezt a napirendet lezárni. Én részemről levonom a felvetések kapcsán a következtetést, hogy a jövőben mire kell odafigyelni, és mit kell máshogyan csinálni, mert vannak benne olyan – hogy mondjam? – a vezető képességek fejlesztését igénylő hatások, amelyek bekövetkeztek. Ugyanis, van olyan eset is, amikor sajnos, én vagyok azért a hibás, hogy ilyen kényelmi állapotba helyezkedik a vezető, és várja a megoldást, minthogyha mindent őhelyette el lehetne dönteni, és meg lehetne csinálni, és akkor átkerülünk a kritizálós állapotba. Úgyhogy, a jövőben szeretném ezt tisztázni a vezető kollégákkal, hogy mennyire felelnek ők a saját erőforrásuk megtervezéséért, és az ahhoz kapcsolódó feladatok ellátásáért, és milyen feladatokat kell ehhez elvégezni és ellátni. Ugyanis, mindenki számára tudott volt, ez az ez évi működési tervünkhöz kapcsolódó létszámról és feltételekről beszélünk. Itt nem év végén csapott le a mennykő, és jutott valakinek az eszébe, hogy ezt meg lehet csinálni.

28


Tehát, ahogyan kiemelted például, a humánszolgáltató esetében, hogy meg tudtuk csinálni év közben, és tisztességesen le lehetett bonyolítani a dolgokat, ugyanígy, ezen területeken is lett volna alkalom és idő, felkészülni ezeknek a lebonyolítására. Tehát, mondjuk, csak azon példaként, hogy a TÁSZ-nál az elmúlt két évben bekövetkező hatások eredményeképpen nagyon sok terméket nem raktározunk, akkor ebből látható volt, hogy a raktárak számát, illetve a raktárosi tevékenységet mondjuk, racionalizálni kell. De, mondjuk, érdemes azon is elgondolkodni, hogy a közlekedéshez kapcsolódóan az üzemanyag-kiszerelést átgondolni és megszervezni. Tehát, oda kell figyelni ezen tevékenységekre és döntésekre. És az pedig, hogy tisztségviselőt, akiről tudott és bejelentett tisztségviselő, tesznek bele ebbe a programba, az pedig, azt gondolom, hogy azt példázza, hogy az a vezető nem akarja végrehajtani, illetve mindenfajta megoldást keres a feladatoknak a – hogy mondjam? – elvégzésére. Ezt én már személyesen is kifejtettem, és ki fogom vizsgálni, és meg fogom nézni azt a részleteit. Kifejezetten azért, amikor ez egy olyan területen történik meg, ahol másfél éve kérem, hogy figyeljenek oda, és tervezzék meg a munkaerőmozgást és átképzést. Amit én most tudok, az az, hogy a folyamatban lévő, vitás ügyek többé-kevésbé meg fognak tudni, oldódni, mihelyt látjuk a negyvenéves munkaviszonnyal elvonuló nyugdíjra vonatkozó törvénytervezetet, mert elég sokan várakoznak arra vonatkozóan, hogyha ez bejön, akkor ő mondjuk, kérelmezné, és akkor ki tudjuk cserélni az érintett kollégákat. Tehát, most jelen pillanatban, ha ez bekövetkezik, akkor ez a problémahalmaz, amely itt előállt, és megoldatlan, azt lehet kezelni. Én azt tudom ezzel kapcsolatosan mondani, hogy egy: előkészítésben elkövettünk, hibát, kettő: nem figyeltem eléggé oka, hogy a vezetők mit tesznek ebben a témakörben, három: jövőre ezt biztos, hogy ilyen formában nem fogom engedni. Négy: a jelenlegi eseteket pedig kivizsgáljuk, és egyenként meghozzuk a szükséges döntéseket úgy, hogy mindenki számára valamilyen módon fogadható legyen. Köszönöm. Elnök: Köszönöm szépen. PVDSZ PVDSZ: Hát, mi nagyon örülünk, hogy itt a jövőről is esik egy kis szó. Ami nyilvánvalóan elkerülhetetlen, hogy a jelent értékeljük, és akár a múltat is elemezzük. Ugye, mi is úgy látjuk, hogy ezeket a lépéseket semmi más, mint a MÁV éves létszámtervének a betartása idézi elő, és ezzel kapcsolatban úgy látjuk, hogy bizonyos koordinációs kérdések a munkaerő-gazdálkodás területén nem igazán sikeresek. Mi azt tapasztaltuk ebben az évben, hogy – nem tudok pontos számot mondani, de – tucatnyi kérelem jött a PVDSZ irányába, emberek korengedményes nyugdíjazását illetően, hogy ezeket a szolgálati vezetők elutasítják. Ugye, többnyire azokról van szó, olyan munkakörű dolgozókról, ahol létszámhiányt tartanak nyilván, vagy egyéb okokból szükséges a további munkavégzés. Ezek között 44 éves munkaviszonnyal rendelkező személyek is vannak, pályamunkás munkakörben. Pályamunkás munkakörben. Szóval, én nem értem, hogy akkor, amikor egy 44 éve megszakítás nélkül dolgozó pályamunkás korengedményes nyugdíjba nem akar elengedni a munkáltató, és mellette a TÁSZ területén raktári dolgozókat, raktári munkásokat, meg ki akar rúgni, akkor ezt a két dolgot… egyáltalán, miért nem történik a kísérlet a kettő összehangolására? 44 éves pályamunkást el kell engedni korengedményes nyugdíjba, és fel kell ajánlani a raktári munkásnak a pályamunkás munkakört. És el van intézve problémamentesen a dolog. Úgy látjuk, hogy ezek a dolgok nem történnek meg. Én elismerem, hogy ez elsősorban – hogy mondjam? – területi központvezetői feladat lenne, és azon a szinten kellene

29


koordinálni, de úgy látjuk, hogy ott erre se szereplő, se ambíció nincsen. És erre vonatkozóan valóban szükséges, hogy a jövőben előrelépés történjen, és akkor itt én megkérdezném, hogyha ilyen kulcsszerepe van egy napi létszám meghatározásának, amit ugye, úgy hívunk, hogy az év végi záró létszám, amely ugye, elég esetleges lehet az – hogy mondjam? – ekkora tömegű létszám esetében, akkor van-e elképzelése a MÁV-nak már arra vonatkozóan, hogy ezek a paraméterek 2011 évben hogyan néznek ki, van-e elképzelése arra vonatkozóan – itt már hallottunk egyet ugye, egy jelenleg törvénytervezet címként lévő – a nőket érintő – irigylem őket érte – eszköz alkalmazásáról. Tehát, arról is lehetne bármit hallani, hogy az elképzelések szintjén magának, az eszközrendszernek az alkalmazása tekintetében melyek azok, amelyeket a MÁV is esetleg pozitívnak értékel, melyek azok, amelyek korrekciókra szorulnak, és melyek azok, amelyeket esetlegesen a jövőben nem kíván alkalmazni. Köszönöm szépen. Elnök: Köszönöm szépen. VDSZSZ VDSZSZ: Jó, hát azért ugye, most mondják, hogy sikerült már tegnap kézbesíteni a harmincnapos értesítést a TÁSZ-nál is, úgyhogy innentől, hát, gondolom, vissza kellene ezt vonni, ezt a levelet, és hát annak megfelelően cselekedni, ahogy az imént ezt elmondottad, volt. Hát, a másik pedig az, hogy így van. Tehát, az, hogy a létszámtervek hogy alakulnak, és mint alakulnak, úgy gondolom, hogy ezt annak függvényében állítja össze bárki is, hogy birtokában van a munkaviszonyra vonatkozó szabályoknak, illetve ismeri a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat, ami a létszámot befolyásolhatja. És az is fontos, hogy a négyéves megállapodásnak még a december 31-i dátum előtti meghosszabbítása, vagy átalakítása megfelelően, nyilván, rosszabb ne legyen, mint volt, hogy az ilyen jellegű problémák a jövőben kevésbé nyomasszanak bennünket. Hogy ezek tényleg hülye helyzetek, és… nemhogy hülye helyzetek, nyomorúságos helyzetek. Ezt be kellene látni. De, lehet, hogy elmondtam már itt, hogy nem én találtam ki, úgy hallottam, hogy azok az emberek, akik egy adott képzettségi szint alatt vannak, és egy viszonylag szerényebb munkakörben, a társadalmilag kevésbé elismert munkakörben tevékenykednek, azoknál a várható életkor 17 évvel alacsonyabb Magyarországon is, az életkora, mint azoknál, akik hát, mit tudom én, viszonylag egy normális egzisztenciát biztosító munkakörben tudnak tevékenykedni. Úgyhogy, erre is figyelemmel kellene lenni a humánnak. Ha már rám nem figyeltek, legalább erre figyeljetek. Az fontosabb. És ennek megfelelően tenni a dolgotokat. Nem hiszem, hogy túl nagy kritika érhetne emiatt titeket, hiszen ezért van ez a szervezet. Ja, még valami, hogy nem kell elmenni azért Záhonyba, meg mit tudom én, Békéscsabára, és Szegedre sem, hogy ilyenekről tudjon az ember. Csak úgy futólag jegyzem meg, hogy megkaptunk véleményezésre egy anyagot a kommunikációval kapcsolatosan. Na most, azért fura az, hogy ott is van egy társaság, és jó, tudom, a döntést megelőzően, mit tudom én, na, de hát, hogy ott valamifajta ilyen feketelyukként léteznek ezek az ügyek. Hát, egy munkahelyi vezető nem jut el odáig, hogy az embereivel… jó, tudom, hogy nem könnyű beszélgetések ezek, na de hát, azért válik valaki azzá, ami, hogy ezeket a kínos helyzeteket bírja. Kellemetlen helyzeteket. És a munkatársaival átbeszélje, hogy mit hoz a jövő, mit hozhat a jövő, hogy gondolja. És ha ez nem történik meg, akkor az rossz üzenet. Ha a kommunikációnál, akkor rá vonatkozóan az, de félő, hogy ez nemcsak ott van így. És még valami, Mariann, hogy itt van egy anyag, amit most kaptunk meg nem oly régen, az a MÁV Zrt. Biztonsági Igazgatósága állította össze, egy elnök-vezérigazgatói

30


utasítás, a MÁV csoport válságkezelő feladatairól. Csak úgy belepislantottunk, mert mondjuk, hát… igen. Mindegy, miért. És a 3.2, azt mondja, fogalmak meghatározása. A 3.2-es, rendkívüli esemény, és föl van sorolva sok-sok minden, és a g) pontja, mint rendkívüli esemény, a vállalatvezetési konfliktusok (csoportos létszámleépítés, átszervezés, a piacot érintő esemény) a MÁV társaságok közötti konfliktusok, stb. Tehát, mi a címe? Igen. Válságkezelés. Most a MÁV társaságok közötti konfliktusok, azok ilyen polgárháborús hangulatot…vagy mi? Tényleg, az micsoda, milyen konfliktusok vannak? Amit el lehet intézni zárt helyen, vagy kivonul… a Vérmezőre, vagy… na, de hát… a másik pedig, mi az, hogy konfliktusok, csoportos létszámleépítés? Hát, az viszonylag szabályozott formában zajlik, tehát konfliktust nem hiszem, hogy kellene, eredményezzen, hiszen annak megvan a maga folyamata. Ugye? Nem kellene ezt konfliktusként kezelni. Az átszervezés, az más, de az a ti dolgotok. A piacot érintő esemény is, hát, igen. De, ez a MÁV társaságok közötti konfliktus, ez ügyes dolog. Hát, eddig azt hallottuk, hogy harmónia van. De, tényleg. Meg, kitüntetik egymást. Hát, mindenki kitüntetést kap. Hát, annyi kitüntetést osztottak, komolyan mondom, hát a nagy honvédő háborúban nem osztottak, mint a legutóbbi Vasutasnapon, annyi kitüntetést, és akkor mégis van konfliktus a társaságok között? Hát, hogy? Jó. Ugye, van a látszat, meg van a valóság. Mariann, abban meg tudunk akkor egyezni, hogy ezeket a csoportos létszám-leépítési anomáliákat fölfüggesztitek, ameddig ezt nem tudjuk átbeszélni? Ezt a párat, ami van. Hiszen, azért nem sok van. Mert mondtam, aki nem szól miatta, lelke rajta. Biztos, megvan rá az oka, hogy azt miért nem teszi. De, aki megkeres bennünket, akkor kénytelenek vagyunk – nem, hogy kénytelenek vagyunk, meg is tesszük –, akkor elő kell vennünk azt a szabályrendszert, ami alapján ezt, azon túl, hogy kérünk, meg, megpróbálunk a lelketekre hatni ebben a dologban, de ha más nincs, akkor azt vesszük elő. Csak, hát az olyan macerás, mert azon mindenki mondja a magáét ezzel kapcsolatban. Hangsúlyozom, nem sok emberről van szó, hála istennek, egyelőre. És még egyszer, ahogy el lehetett rendezni, akit már mondtam, kiknél, és ez nem a Virrasztón múlott, vagy Verrasztón, nem tudom, mi a neve, i, vagy e. I? Jól van. Tehát, nem rajta múlott, hanem leginkább rajtad, akkor ugyanúgy meg kell tudni ezt oldani az összes többi helyen. Úgyhogy… hát, igen. Jó? Hát, mi a baj? Tessék? Hát, van, amire nem szívesen emlékszem, azért, tudod. Mondjuk, a nevére nem szívesen… gondolom, ez érthető. Munkáltató: Még van legalább harminc napunk, meg még ezen kívül, amíg MÁV Esélyt választanak a kollégák, azok a napok is vannak, és az alatt az idő alatt biztos, hogy megtaláljuk minden egyes ilyen konfliktusos kérdésre a megoldást. Eddig is megtettük. Elnök: Köszönöm. Még MTSZSZ foglalkoztatási kérdések körében szeretne észrevételt tenni? MTSZSZ: Csak folytatni szeretnénk, mert a most reggel, átkapott csoportos, névszerintit. Felhívnám azért a munkáltató figyelmét, írásban is meg fogjuk különben tenni, de annyira nem tartják be a törvényeket, hogy választott, bejelentett, választott tisztségviselőnek, a szakszervezet véleményeinek kikérése nélkül kapja meg a papírt, és vette át. Tehát, felhívnám a figyelmet, tehát jó lenne azért ezekre a dolgokra még jobban odafigyelni, és megerősítjük változatlanul, tehát addig, amíg meglátásunk szerint addig, amíg a MÁV stratégiája nem nagyon alakul ki, mi is azt kérjük, hogy vonják ezeket

31


vissza. A konzultáción épp ezeket kértük, hogy próbáljunk meg valami kompromisszumra jutni. És ezt különben nyugodtan, mi a VSZ-szel teljesen közös álláspontot, azt képviseltük, és azt képviseltük, hogy jó lenne, ha a stratégiában valamit mondanának. Nem minden egyes válaszunkra egyetlen kérdést nem kaptunk. Azért úgy gondoljuk, hogy simán leírva ugyanazt még egyszer, beadva és kipipálva, hogy a konzultáció letudva, többek között utána még, megítélésünk szerint törvénytelenséget elkövetve, a szakszervezet véleményének kikérése nélkül is elbocsátó listára kerülnek választott tisztségviselőnk. Ezt igen sérelmesnek érezzük. Köszönöm. Elnök: Köszönöm szépen. Munkáltatóé a szó, és azt szeretném javasolni, hogy utána zárjuk le ezt a napirendi pontot, mert vészesen közeleg az egy óra, és még három napirendi pontot terveztünk mára. Köszönöm. A munkáltató utána MOSZ. Munkáltató: Kicsit olyan volt a Sulyok alelnök úrnak a hozzászólása, mint amikor a híradóban hallgatom, hogy elkapták a rablót, és rögtön letartóztatták. Először őrizetbe veszik. Tehát, a munkajogi kategóriákat ne keverjük egymással. Véleményezésre akkor kerül sor, ha mondjuk, a rendkívüli felmondás alkalmazására kerülne adott esetben sor, a szakszervezeti tisztségviselők kapcsán. A rendes felmondás, munkáltatói rendes felmondást megelőzően, Mt. 28. alapján előzetes egyetértést kell kérni. Tehát, értesítés, a létszámcsökkentésben való érintettségről ki lehet adni az otthon GYES-en lévő kismamának, ki lehet adni a három hete betegállományban lévő munkavállalónak, ki lehet adni a szakszervezeti tisztségviselőnek, bárkinek. Ez egyrészt nem munkáltatói intézkedés, erről már több ízben jogerős bírósági döntések vannak. Egy dolgot nem lehet megtenni jogszerűen – jogszerűen –, hogy a rendes felmondást közölni az érintett tisztségviselővel, az előzetes egyetértés nélkül. Tehát a harmincnapos előzetes értesítőt bárkinek oda lehet adni, annak is, akinek védettsége van, az is, aki felmondási tilalom alatt van. A munkáltatónak egyetlen felelőssége van, hogyha jogszerűen akar eljárni, akkor be kell szerezni a szakszervezet előzetes egyetértését a munkáltatói rendes felmondás közlése előtt. Tehát, érintetté lehet válni, utána lehet jognyilatkozatot pótoltatni, ha a szakszervezet megtagadja, lehet sok mindent tenni, a rendes felmondást nem lehet jogszerűen közölni. Köszönöm szépen. Elnök: Köszönöm. MOSZ MOSZ: Köszönöm szépen a szót. A vita lezárása előtt szerettem volna mindenképpen elmondani, csak vártam a vita fejleményeit, hátha máshonnan elhangzik az én mondandóm lényege, vagy mi mondandónk lényege. Ugye, örültünk annak, amikor ekként megfogalmazva láttuk a VÉT meghívóban ezt a napirendet. Kellett némi elvonatkoztató képesség a munkáltató oldalán ahhoz, hogy ekként, erre a címre fordítsa le a szakszervezetek oldaláról érkező javaslatokat. Azért örültünk neki, mert úgy gondoljuk, hogy egy megállapodást értékelni, az első lépés ahhoz, hogy a megállapodást meghosszabbítsuk, vagy újra megkössük. Elnök: Bocsánat, itt úgy érzem, hogy ugrottunk egy napirendi pontot. Akkor az előző napirendet lezárnánk, és akkor a… MOSZ: Igaza van, indokolt a szünet. Köszönöm szépen.

32


Elnök: Akkor a felek kérésére öt perc szünetet rendelek el. Egy technikai szünet belefér azért, Balázs. Munkáltató: Esetleg beletehetjük a VÉT ügyrendbe, hogy egy TOI-TOI WC-t is itt rendszeresítünk. Elnök: …mindenki elfoglalta a helyét, mert az öt perc, az eltelt. Jó, akkor folytatnánk a mai napon a harmadik napirendi ponttal, amely a 2007—2010 évekre szóló együttműködési megállapodás értékelése lenne. Szeretném kérni a szakszervezeti oldalt, hogyha ehhez a napirendi ponthoz van észrevétele, akkor azt most tegye meg. Köszönöm. MOSZ MOSZ: Hát, én csak szeretném megerősíteni, amit az előbb mondtam. Ugye, időt álló mondandóm van ezek szerint, mert minden napirendre, hozzászólásra alkalmas. És egyébként általában azt gondoljuk erről a megállapodásról, hogy a megállapodás betöltötte a funkcióját, némi működési zavarok mellett is, ezért vagy a megújításáról, vagy a meghosszabbításáról kellene tárgyalnunk. Köszönöm szépen. Elnök: Köszönöm. Szakszervezeti oldalon VDSZSZ és utána VSZ. VDSZSZ: Hát, nem kívánunk róla, én legalábbis nem kívánok róla sokat vitatkozni, mert nincs miről. Elmondtuk az álláspontunkat, az nem változott. Többször elmondtuk, több-kevesebb vita, vagy veszkődés kellett azért ahhoz, hogy a benne foglaltak teljesüljenek, úgyhogy hellyel-közzel teljesültek, tehát jónak mondható, úgyhogy célszerű, ahogy ezt az elnök-vezérigazgató is említette legutóbb, illetve hát, nem a legutóbb, az első és nem tudom, az utolsó megjelenésén – a fene tudja, majd elválik –, hogy célszerű lenne, meghosszabbítani. És nyilván olyan tartalommal, ami nem rosszabb. Hát, ezt mondta, nem? Hát, dehogynem ezt mondta. Megvan a szószerinti. Hát, persze. Jó, ha nem akarjátok, azt is meg lehet mondani, nincs ezzel gond, Mariann. Tehát, a következő a helyzet. Ha most… csak olyan kedélyesen nevetgélsz rajta. Hát, ha nem akarjátok, akkor nem lesz. Ha nem akarjátok meghosszabbítani, mert nem akartok négyéves megállapodást, vagy akárhány éves megállapodást kötni, százévest, akkor… igen. Akkor, nem tudom, mit vitatkozunk rajta. Ha akartok, akkor sincs nagyon mit, rajta, vitatkozni most, egyfelől azért, mert a kritikáját, a… program kritikáját még nem tudtuk elolvasni, azt nem küldtétek meg még, de nem is kell. Nem kell, nem kell, nem kell. Úgyhogy, ne kínozzatok vele senkit, már, a megírásával. Tehát, még egyszer, hellyel-közzel jó volt ez a dolog, ugyanúgy meg tudjuk hosszabbítani, aztán annyi. De, most ne tárgyaljunk róla, mert nincs mit. Hát, most mit akarsz megbeszélni róla? Hozunk egy tervezetet, vagy mindenki hozzon egy tervezetet, vagy csináljatok ti egy tervezetet, bánom is én, de azt jó lenne, ha még december hónapban nyélbe tudnánk ütni. A KSZ-szel úgyse kell most bajlódni túl sokat, leszámítva ezt az egy módosítást. Na. Hát, de nem? Te is tudnád tenni a dolgodat, ami hasznosabb, minthogy itt… na. És akkor rendben van az ügy. Elnök: VSZ VSZ: Hát, középtávú megállapodásnak az értékelését mi magunk is elkészítettük. Természetesen, a munkáltatónak írásban majd ezt el fogjuk juttatni. És hát abban

33


vagyunk érdekeltek, hogy… és hogy… bár képesek lennénk arra is, hogy egy újat kössünk, de ahogy az eddigi gyakorlatokat ismerem itt, őszi bértárgyalás, foglalkoztatási kérdés, és hozzátéve azt, hogy nem látjuk a MÁV-nak azt a szervezeti változásait, ami keretében akár a munkáltató oldaláról is bizonyos kötelezettségeket lehetne vállalni, vagy kellene vállalni, ezért mi magunk is azt mondjuk, hogy a célszerűség is, és a praktikum is azt mondatja, hogy szerencsés lenne a 2011 év végéig mindenképpen meghosszabbítanánk a középtávú megállapodást, és… az a minimum, tehát lehet továbbra is meghosszabbítani, hogyha ilyen vágyunk van, természetesen. És egy nyugodt körülmények között természetes, amikor már ismertek különböző átalakítási formációk, akkor lehet egy újabb, hosszabb távú középtávú megállapodást is megkötni. Bár, az sincs ellenünkre, hogy ez ne egy évre, hanem egy további időtartamra kerüljön megkötésre. Természetesen, arra is felkészültünk, hogyha a munkáltató egy új tervezettel áll elő, akkor a Vasutasok Szakszervezetének kész van az a javaslata maga, amit a középtávú megállapodáshoz elkészítettünk, és ezt a munkáltatónak át is fogjuk adni. Elektronikus úton eljuttatjuk hozzátok mindenképpen. Köszönöm. Elnök: Köszönjük szépen. PVDSZ és utána MTSZSZ jön. PVDSZ: Magunk részéről hasznosnak ítéljük, hogyha egy ekkora vállalatnál ennyi, ekkora létszámot foglalkoztató szervezeti egységnél ilyen típusú megállapodások még akkor is, hogyha nem oldanak meg minden kérdést, biztos pontot jelentenek, orientálják a feleket egy adott időtávra. Ebből a tekintetből, ebben a tekintetben, megítélésünk szerint úgy a munkáltatónak, mint a munkavállalóknak ez egy jó megállapodásként volt értékelhető, beváltotta a reményeket. Úgy gondoljuk, hogy egy olyan világban, ahol rengeteg bizonytalanság, rengeteg ismeretlen feltétel előtt állunk, kellenek azok a kapaszkodók és biztos pontok, amikhez hozzá tudunk nyúlni, és amelyek kiindulópontot jelentenek a váratlan helyzetek megoldását illetően is. Szabályozzák a kapcsolatrendszerünket, szabályozzák azokat a kérdéseket, amely a munkavállalók sorsát meghatározzák, többé-kevésbé, ezért úgy gondoljuk, hogy célszerű ilyen megállapodások mentén a jövőben is együttdolgoznunk, úgyhogy mi készen állunk egy ilyen megállapodás megkötésére, vagy a jelenlegi megújítására. Köszönöm. Elnök: Köszönöm. MTSZSZ MTSZSZ: Köszönöm. Nehezen kerülünk látókörbe, de azért addig-addig, hogy mégiscsak sikerül elmondani a véleményünket. Ez a középtávú megállapodás az MTSZSZ véleménye szerint is jó. Több fontos kérdést magába foglalt és rögzített, ezért mi is azon a véleményen vagyunk, és érdekeltek vagyunk abban, hogy ez a megállapodás vagy meghosszabbításra kerüljön, vagy egy hasonló tartalmú megállapodás jöjjön létre a jövőre vonatkozóan. Elnök: Köszönöm szépen. Igaza van az MTSZSZ-nek, egyébként odáig nagyon homályosan látok. Tehát, ott már nagyon, nagyon ködös a történet. Ez tényleg így van. A munkáltatónak akkor átadnám a szót. Munkáltató: Tehát, akkor lehet, hogy a legközelebb kisebb terembe megyünk, vagy rendkívüli orvosira küldjük a Zsuzsát, hogy az éleslátást biztosító eszközzel ellátásra kerüljön. Na. Én azt gondolom, hogy zene volt füleimnek az elmúlt néhány percben

34


megnyilvánult vélemények hallgatása, hiszen az elmúlt két órában sem mindenki így értékelte a megállapodásokat. Tehát, számos vita és értelmezési kérdés merült fel azért az elmúlt időszakban. Én egyetértek a MOSZ-nak az a fajta felvetésével – azt hittem, hogy konkrét értékeléssel is érkezett –, hogy csak úgy lehet tényszerűen továbbhaladni, hogyha egy adott időpontban megtesszük az értékelést. Hát, az úgy elszomorít, hogy a VSZ mondta, hogy készített egyet, de nem hozta el. Tehát, akkor… értem. Tehát, akkor ezért kellett az a rengeteg adat és információ az elmúlt időszakban. Jó. De, szívesen. Azért ezt így rendszerezve, elkészítve, összeállítva, egybenézve, áttekintve a történetet, azt gondolom, hogy érdemes számot vetni azért néhány tényezőről. Tehát, az úgynevezett középtávú megállapodás 2006. december 30-án, vagy 29-én köttetett, ami, az még akkor a négy, vagy három, akkor éppen három üzletággal működő MÁV Zrt. szervezetéről szólt. Azóta azért egy kicsit megváltozott a szervezeti struktúra, és számos pontban változott a működési rend is. Tehát, hogyha abban gondolkodunk, hogy a jövőre vonatkozóan szeretnénk-e ilyen megállapodást, vagy egyáltalán, mit szeretnénk, akkor ezeket az időközben már bekövetkezett változásokat én javaslom, figyelembe venni. És számos, akár még bíróság által történő megmérettetése is volt ennek megállapodásnak, tehát azon tapasztalatokat is szeretnénk azért figyelembe venni. Én úgy gondolom, hogy az, hogy négy év alatt mi történik egy adott szervezet életében, az elől mindig elhomályosítja a napi operatív történet, egyáltalán, a lehetőségeket. Tehát, az átszervezések mellett azért számos területen történt döntés, történtek szervezetracionalizálások, de azt gondolom, hogy arról sem szabad elfelejtkezni, hogy a megállapodásban foglaltak alapján, tehát például, hosszú éve elvárás volt az átképzési rendszernek a bevezetése. Igaz, kínok közepette, és néha még a munkahelyi vezetők nem egyértelmű értelmezése mellett, de például, az elmúlt két évben már sikerült direkt átképzési programokat indítani, amivel jelentős mértékben tudjuk elkerülni a munkavállalóknak azt a fajta veszélyeztetését, hogy egy adott szolgálati hely megszűnése kapcsán ők közvetlenül érintettek legyenek, és ne kerüljünk abba a helyzetbe, hogy nem tudunk számukra egyetlenegy használható munkakört sem, felajánlani. A másik ilyen dolog, ami azért ezekben a megállapodásokban tartalmazza, ez, amit mindenki természetesnek tekint, de a korengedményes nyugdíjazás, az egy foglalkoztatáspolitikai célú intézményként működik a MÁV szervezetében, aminek azért azt mindig figyelembe kell venni, hogy két bemenete van a dolognak, az egyik az, ami a megállapodások alapján is megjelenik, amikor egészségügyileg nem alkalmas a munkavállaló a munkakör betöltésére, és ellehetetlenül a foglalkoztatása. Viszont, ha nyugdíjkorhatár előtt megfelelő idővel van, konkrétan korengedményes nyugdíjra jogosult, akkor tudjuk ezt biztosítani. A másik pedig, hogyha csoportos létszámleépítésre kerül sor, akkor olyan munkatársnak a mondjuk, munkahelyének a megőrzése tekintetében, akivel a szakképzettsége, vizsgái alapján be tudjuk cserélni. Tehát, ezért van az, hogy mindig hozzá kell kötni konkrét munkahely-megszűnést is, hiszen ez egy vállalati költséggel felmerülő összeg. Összeállítottuk egyébként, tehát érdekes az, hogy hány főre történt előrehozott öregségi nyugdíjazás, korengedményes nyugdíjazás. Csak azért, hogy számszerűen is ki tudjak emelni. Tehát, mondjuk, 2007ben 740 fő ment el, korengedményes nyugdíjba. 2008-ban 162, 2009-ben 502, és az idei várhatónk, az 240 fő. Tehát, azért látszik, hogy ez az egyik legdominánsabb dolog. Ugyanígy ezen megállapodás alapján, illetve a foglalkoztatáspolitikai részletszabályozásokat tartalmazó megállapodás alapján működik a MÁV Esély Program és a MÁV Évek Program. Egyébként a tavalyi évtől kezdik a munkavállalók dominánsabban használni a MÁV Esély Programot. Tehát, most jöttek rá, hogy

35


egyáltalán mire való, és hogyan való, hiszen az még a vállalatcsoporton belül, de leginkább a vállalaton belüli további elhelyezkedését tudja segíteni, hiszen kéthárom hónap alatt, ami alatt még ez a MÁV Esély Program tart, azért sokszor felmerül üresedés, és akkor belső pótlással ezt tudjuk megtenni. Egyébként az ehhez tartozó felvételi korlátozás, amely a tavalyi évtől utasításszerűen is működik, és kötelező egyeztetéssel, ennek van egy olyan eredménye, hogy jelentősen csökkent a külső munkaerőpiacról történő felvételünk. Tehát, gyakorlatilag egyharmadára csökkent. És ezzel párhuzamosan csökkent az elbocsátásra kerülőknek a száma is. Tehát, tudom, hogy nagyon sokan nem szeretik, hogy miért kell felküldeni, engedélyezésre. Éppen azért kell, hogy elkerüljük azt, hogy egyik embert elbocsátják az egyik szolgálati helyen, a másik helyen pedig felvesznek a külső munkaerőpiacról, mondjuk, vasúti képzettséggel és ismerettel nem rendelkező munkatársakat. Jelentős a MÁV Évek Programban való résztvevőknek a száma is. Tehát, ez is az adott évekhez kapcsolódóan változott, tehát attól függően, hogy mennyi volt az adott évben a szervezési intézkedés, amit végrehajtottunk. Tehát, 2007-ben 156 fő választotta, 2008-ban, 57, 2009-ben 178 és 2010-ben eddig 37 fő. Tehát, ebből is lehet azt tenni, hogy már, ha azt számoljuk meg, hogy a korengedményes nyugdíjba és a MÁV Évek Programot választók számát figyelembe vesszük a csoportos létszámleépítésben érintetteknél, az mutatja, hogy alapvetően a munkáltató abba az irányba megy, hogy azon kollégákat bocsátja el, akiknek a további ellátásuk valamilyen formában biztosított. Tessék? Tehát a… tessék? Igen. Jó, de azt gondolom, akkor levelező tagozatot is folytathatunk. Tehát, érdekegyeztető tárgyalás, amikor… oda fogom adni egyébként a… Elnök: Balázs, ne haragudj… VDSZSZ: De, haragszom. Haragszom. Ez ügyrendi kérdés. Azt kértük… Elnök: A munkáltatónál volt a szó. VDSZSZ: De, ne. Azt kértük, hogy ezt ne tárgyaljuk. Nincs, mit tárgyalni rajta. Munkáltató: Mert? VDSZSZ: Hát, hogyhogy mert? Mert nem készültünk fel rá. Jó? És az, hogy te elmondod, telik az idő. Én szívesen végighallgatom, de nem most. Hát, van még egy csomó ügy, amit el kéne, vagy legalábbis, eredményesebben el tudunk rendezni, mint az, hogy meghallgatunk egy beszámolót, amit el is tudunk olvasni. Egyébiránt, hogyha van vágyatok hozzá, akkor adtok erre egy tervezetet is, amit úgy gondoltok, hogy számotokra fogadható. Ha úgy gondoljuk, megtesszük mi is. Mi elmondtuk három mondatban, hogy mi az álláspontunk a négyéves megállapodásról, a többi, az meg statisztika. Hát, ne kínozzál minket számokkal, mert senki nem fogja megjegyezni. Én legalábbis biztos… itt nem tudom, ki fogja ezt megjegyezni. Hát, a jegyzőkönyv számára meg, le van írva. Nem hiszem, hogy ezt most folytatni kellene. Ne haragudjatok, nem, mert három nappal előtte meg kell küldeni. Benne van a VÉT ügyrendjében, ha már itt tartunk. Így el fog telni az idő.

36


Elnök: Balázs, engedd meg, hogy a munkáltató befejezze a szóbeli tájékoztatóját. Át fogjuk adni az anyagot, és lehet, hogy még rajtad kívül a többi tárgyalópartnert ez érdekelné. VDSZSZ: Hát akkor meg, akkor jó, majd ha vége a VÉT-nek, itt maradnak és végighallgatják. Elnök: Szerintem, ők VÉT keretében szeretnék ezt végighallgatni. VDSZSZ: …szétbeszéljük ezt az érdekegyeztető tanácskozást, és semmi dologban n tudunk előrelépni, ami fontos lenne. Legalábbis, nekünk az, mert azért kértük. Munkáltató: Jó. Tehát, akkor folytatnám. Azt menet közben megtudtuk, hogy egy négyéves megállapodás és egy foglalkoztatáspolitikai megállapodás nem fontos. Én azt mondom, hogy… VDSZSZ: …szavaimat Mariann, mert én ilyet nem mondtam. Munkáltató: Jó. Tehát, akkor fontos kérdésről. Ha megállapodtunk abban, hogy erről a kérdésről tárgyalás történik, és arról, hogy ezt valamilyen formában értékelni kell, és az Elnök úr, amikor itt volt a szeptemberi VÉT-en, akkor pontosan arról szólt a történet, hogy értékeljük a megállapodást, és az alapján áttekintjük, hogy kinek, miért jó az, hogyha van ilyen típusú megállapodás. Ezért mi elkészítettük az értékelést. Át is adjuk. Úgyhogy, kérem, adjuk át, mert nem szeretnék senkit kínozni a részletekkel. Engem azért olyan formában, azon kívül, hogy egy mondattal lerendezzük, hogy ez jó és természetesen, azonkívül érdekelt volna az érdekképviseleti oldalnak is a részletes értékelése, de akkor tudomásul vettem, hogy írásban meg fogjuk kapni, és akkor levelező tagozatot folytatunk ebben a témakörben. Akkor javaslom, hogy ezt a napirendi pontot zárjuk. Elnök: PVDSZ PVDSZ: Hát, szerintem, annyiban azért nem kéne lezárni, hogy várnánk a munkáltatónak a… ugye, ő, aki részletesen, statisztikai adatoktól hemzsegően értékelte ezt a dolgot, az a sommás vélemény, ami szakszervezeti oldalról elhangzott, és a jövőre vonatkozó következtetéseket vonta le, az micsoda. Tehát, magyarul, a munkáltató is hasznosnak tartotta-e, hogy volt egyáltalán, és ebből kiindulva, a jövőre vonatkozóan mi erről az álláspontja. Jó lenne-e szerinte, hogyha lenne a jövőben is valami hasonló. VDSZSZ: Hát, csak figyelni kellett volna egy kicsit. Elnök: Na most, akkor döntsük el, hogy ezt a… jó. Munkáltató válaszol. VDSZSZ: Az… lezárta, úgy tudom, a napirendet. Nem? Vagy nem? Vagy ez se sikerült? Csak amikor a VDSZSZ-ről van szó. Oké. Rendben van. Ezt is tudomásul vettük. Lehet ezt csinálni még egy darabig. Elnök: Munkáltatónál van a szó.

37


Munkáltató: Továbbra is ugyanazt tudom mondani. Elkészítettük az értékelést, vannak benne olyan elemek, amelyek azt gondolom, hogy a munkáltató szempontjából is előnyösek, és vannak benne olyanok, amelyeket úgy értékelünk, hogy kifejezetten hátrányosak. Elnök: PVDSZ PVDSZ: Hát, azért lett megállapodás belőle, mert mind a ketten így értékeltük. Tehát, ezek jellemzői a szakszervezet és munkáltató közötti megállapodásoknak. Köszönöm, és részünkről lezárható a téma. Elnök: Köszönöm szépen. Akkor a következő napirendi pont, ez a MÁV Zrt. Kollektív Szerződésének módosítása. VDSZSZ: Nincs kiegészítenivalónk, csak azt akartam mondani, hogy leírtuk, hogy mit szeretnénk. Elnök: Köszönöm. Munkáltató Munkáltató: Megkaptuk, mint mindannyian, a VDSZSZ-nek a Kollektív Szerződés 21.§-ára vonatkozó javaslatot, és arra vonatkozóan a következőket szeretném elmondani a többi tárgyalópartner számára is. Két alapvető gond biztosan van, jogi szempontból is, a javaslattal. Ezt jeleztem a Bárány úrnak, de ő nem volt fogékony a javaslattétel során, hogy ezen változtasson. Amire… elmondom akkor még egyszer. Tehát, az első probléma, az az vele, hogy a Kollektív Szerződés 21.§-át kívánja a VDSZSZ lecserélni. A 21.§, az jelen pillanatban mind címében, mind tartalmában, a munkáltatói rendes felmondás korlátozására vonatkozik. Anélkül, hogy itt különösebb szemináriumot kezdenék tartani, a korlátozás, az nem egyenlő a felmondási tilalommal. Tehát, egy felmondási korlátozás a különösen indokolt esetekben való munkáltatói eljárást írja elő. Ezért is néz ki úgy, 1, 2. pontban a munkáltatói rendes felmondás korlátozása. Amire… bocsánat, elmondanám egybefüggően a munkáltatói véleményt. Jó? És akkor utána… de, Balázs, ugyanez a javaslat, tehát kénytelen vagyok itt is elmondani, hogy milyen alapon nem fogadható munkáltatói szempontból az, ami le vagyon írva. Tehát, első számú probléma ez lenne vele, hogy amit a VDSZSZ letesz, az egy felmondási tilalmat jelent. Tehát, sem akkor a címe nem jó, vagy a tartalma nem jó, vagy valami semmiféleképpen nem jó. A másik probléma pedig ezzel kapcsolatosan, amit megkaptunk, az pedig az, hogy van egy jogellenes része a javaslatnak, még pedig ami a… tehát, van egy olyan pontja ennek, hogy kivétel, és itt a második pöttyöt ajánlanám mindenkinek a figyelmébe, hogy a munkavállaló kezdeményezi a munkaviszony megszüntetését. Ez esetben a munkáltató köteles a munkaviszonyt a munkáltató által történő rendes felmondás formai és tartalmi szabályai szerint megszüntetni. Szeretném jelezni, hogy a Munka Törvénykönyve 9.§ környékén, ahol szabályozza a munkáltatói rendes felmondásnak az intézményét – máris mondom egészen pontosan –, a 89.§ (3) bekezdését szeretném ajánlani, még pedig a felmondás indoka csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő ok lehet. Tehát, amennyiben a VDSZSZ által javasolt második pontot beletennénk ebbe a javaslatba, nagyon, nagyon kíváncsi lennék, hogy ugyan, mi

38


lenne a munkavállaló kérésére kiadott munkáltatói rendes felmondásnak az indoka, különös tekintettel az Mt-nek az eltérést nem engedő, előbb idézett szabályaira való tekintettel. Ez lenne a munkajogi észrevétel, a javaslatra vonatkozó egyéb jellegű észrevétel pedig, hogy egyébként pedig a MÁV Zrt. nem óhajt ilyen típusú Kollektív Szerződésmódosítást megvalósítani. Azért, mert nem áll érdekében ilyen típusú szabályozást bevezetni a Kollektív Szerződésbe, az ismertetett munkajogi aggályokon kívül. Elnök: Köszönöm szépen. VDSZSZ Elnök: Köszönöm szépen. VDSZSZ VDSZSZ: Nem fogok ezen vitatkozni. Nem értem… a másik… egyébként nem mondtad, vagy csak szeretted volna, lehet. De, akkor ne mondd azt, hogy megmondtad mind a kettőt, és nem fogadtam el. Munkáltató: …az első indokot jeleztem a Bárány úr kedvéért, ezért elnézést kérek, hogyha úgy volt érthető, hogy mind a kettő. A másodikra közben jöttünk rá, úgyhogy ezért elnézést. VDSZSZ: Hát, igen, igen. Hát azért… akkor jó. Jó, na. Na most, a munkáltatói rendes felmondás korlátozása, fogalomkörbe álláspontom szerint ez is belefér, hogy a korlátozásba a tilalom is belefér. A korlát azt jelenti, hogy valamit tilos megcsinálni, azért korlát. De, ha ez az aggály, a címen lehet változtatni. A másik pedig, szerintem ebben semmi jogellenesség nincs, a második pontban. Ott nem azt írjuk, hogy a munkáltató mondjon fel, hanem, a munkáltató által történő rendes felmondás formai és tartalmi szabályok szerint megszüntetni. Egyébként ez onnan… tehát, erre van példa. Lehet, hogy más megfogalmazásban, de hasonló. A munkáltató a gazdasági válság következtében kialakult helyzet következményeként megérti, és lehetőségéhez mérten méltányolja azon munkavállalói szándékokat és törekvéseket, amely az egyéni életútjuk további alakítását a vállalaton kívül kívánják a továbbiakban biztosítani. Amennyiben erre tekintettel a munkaviszony közös megállapodás keretében megszűnik, a munkavállalót erre tekintettel megilleti az Mt-nek, valamint a KSZ-nek a felmondási időre, valamint a végkielégítésre vonatkozó szakaszában foglalt mértékű juttatás. Érdekes módon ezt a Rail Cargo Hungariánál a vezetés méltánylandónak tartotta. Ennek egyfajta leképezése az, amit itt megfogalmaztam, vagy megfogalmaztunk. Ezen lehet, persze, javítgatni, azért ez egy tervezet, de nem gondolom azt, hogy… az pedig nagyon meglep, hogy ilyen sommásan kijelenti az Endre, hogy a munkáltatónak ez nem érdeke. Hát, nem tudom, miért nem érdeke, majd elmeséli. Főleg akkor, amikor csak 3,5 millió forintjába kerül. Nem is járna rosszul. Meg tudnának egyezni, dolgokban. Azt gondolom, az, hogy ez miért került álláspontunk szerint sürgősséggel megtárgyalásra, az egyértelmű. Az a fajta hozzáállás, amit a munkáltató ehhez fűzött, az pedig megdöbbentő. Hát, én nem mondok ilyen szavakat, hogy megdöbbentő. Az több mint furcsa. Az pedig több mint furcsa. Úgyhogy ennyi. Tehát, én nem látom aggályát, se jogi, se egyéb aggályát annak, hogy ezt a módosítást megejtsük. Ha gond van a szöveggel, akkor azon tudunk módosítani, de a tartalmát illetően azt gondolom, a munkáltató belátja, hogy ez miért keletkezett. Ugye? Az nem kétséges, ugye? Nincs megkérdőjelezve? Akkor jól van. Akkor jó. És mondom, hasonló megállapodást tudtunk

39


megkötni a Rail Cargo Hungariával, pedig az nem is állami cég. Ja, hogy ez az? Értem. Értem. Nem hiszem, hogy az államnak más célja lenne, vagy egy állami vállalatnak a munkavállalói kapcsolatban könyörtelenebb elbánást kéne tanúsítani, mint egy magáncégnek. És ez nem is hiszem, hogy szándék. Nem is hiszem, hogy szándék. De, akkor így vesszük ezt egyelőre tudomásul, bár nem szívesen, és nyilván így fogjuk kommunikálni. Jó, rendben van, túl van tárgyalva. Elnök: Köszönöm. Munkáltató Munkáltató: Nem szeretném magamat különösen hosszan ismételni. Két munkajogi kifogásunkat mindenképpen fönntartjuk. Ami ide le van írva, én azt nem tudom másként olvasni, miután Balázs, amit elmondtál, az egy egészen más dolog volt, amiről beszéltél, közös megegyezésről, meg minden egyéről. Én egyet tudok, hogy az, ami le van írva ide, az jogilag nem valósítható meg. Mert elképzelném, mert az lenne az indokolás, hogy leírjuk, hogy a Kollektív Szerződés alapján a munkavállaló kezdeményezte a munkaviszonyának megszüntetését, és a Kollektív Szerződés ilyen pontja alapján a munkáltató köteles megszüntetni. És ezzel indokoljuk a munkáltatói rendes felmondást, ugyanis a tartalmi és a formai szabályok közé ez is beletartozik. Egyébként nagyon helyes volt az állami és nem állami tulajdonban álló társaságokra vonatkozó utalás, valóban, amit említettél példaként, igen nehezen hozható párhuzam, álláspontunk szerint. Ugyanis, egy nem köztulajdonban álló gazdasági társaságnak egészen más stratégiája, elképzelése, anyagi lehetősége lehet, mint egy különböző törvények által meghatározott, például, ebben a témakörben meghatározott működésű, köztulajdonban álló gazdasági társaságnak, úgyhogy nagyon jó volt az érvelés. Részben válaszoltál is a saját felvetésedre, úgy gondolom. Az pedig, amit a munkáltató részéről mondunk, ugye, a Kollektív Szerződés módosításáról tárgyalni természetesen, kell, és az mindig hasznos. Ilyen típusú módosítást azonban a munkáltató jelen pillanatban az ismertetett munkajogi és az egyéb észrevételek kapcsán nem kíván, kötni. Elnök: VDSZSZ VDSZSZ: Jó. Hát, nyilvánvaló az előbbi megjegyzés, az teljesen felesleges, mert nem a munkajogi ellehetetlenülés az, ami miatt nem kívánja ezt megkötni, hanem az utóbbi. Akkor úgy látszik, ezt nem a munkáltatóval kell tisztázni. Jó. Ennyit. Hát, nem tudok erre mit mondani, mást. Nem tudom, a munkáltató ebben az évben egyáltalán kivel konzultált. Ha szabad érdeklődnöm, akkor azért megkérdezem. Nyilván szabad, és meg is kérdezhetem… az Endrének, vagy nem tudom kinek a saját vélekedése, és mennyiben a munkáltatóé. Tárgyalta-e az Igazgatóság, vagy bárki más ezt a fajta állapotot, amit az adójogszabályok változása indukált a Kollektív Szerződés változására irányulóan. Mert, ha nem tárgyalta, akkor tényleg kár vitatkoznunk rajta. Az, hogy neked ez az egyéni vélekedésed, az rendben van, ha nem a tiéd, akkor kié. Akkor jó lenne, ha az nyilvánulna meg, nem a szócső. Ez rendben van. Elnök: Munkáltató, utána VSZ. Munkáltató: Elnézést kérek, Bárány úr, de nem lenne helyes, hogyha éket vernél itt a munkáltatói széksor közé. Én úgy gondolom, hogy minthogy nem hallottam nálam magasabb beosztásban lévő munkavállalótól arra vonatkozóan észrevételt, hogy amit

40


elmondtam volna, az nem fedné a munkáltató hivatalos álláspontját, vagy hogy kérlek szépen, ellenkező vélekedésig tekintsed a munkáltató hivatalos álláspontjának. Egyébként tudtunkkal a jogalkotó rendezte a különadónak a kérdését, úgyhogy ehhez mérten a Kollektív Szerződésben, ha esetleg más probléma van, akkor lehet még módosításokat nyilván, eszközölni, de ennek kapcsán a jogalkotó álláspontjával nem látjuk ellentétesnek a jelenlegi Kollektív Szerződéses szabályokat, és alkalmazhatatlannak. VDSZSZ: Hát, ez elég gyér fantáziára vall akkor, de hát, ha még egy kicsit merengenétek rajta, akkor csak-csak. Elnök: Vasutasok Szakszervezete VSZ: Mivel maga a paragrafus módosítása, az az Országgyűlés döntésére hivatkozik, hogy ezt kívánja kezelni, ebben a körben szeretnénk elmondani, hogy szerencsés lett volna annak érdekében eljárni, hogy az Országgyűlés mondjuk, úgy módosítsa, vagy úgy léptesse életbe ezt a törvényjavaslatot, mondjuk, ami több szakszervezetnek is javaslata volt, hogy a Kollektív Szerződés alatt lévő munkavállalókra ne vonatkozzon ez a törvény. Akik ez alól kiesnek, természetesen azoknak a 98%-os adójával kapcsolatban akkor talán kezelhető, és rendben lenne a történet. És akkor nem kellene most azon gondolkodni, és javaslatokat, ötletbörzéket tartani, hogy hogyan lehetne ezt életszerűvé tenni, és azon munkavállalók számára, akik adott esetben hosszú életpálya után, a Kollektív Szerződésből az Mt. szerinti végkielégítéssel elmennek, sajnos, vagy bocsánat, mondhatnám azt, hála istennek, vannak azért olyan munkavállalók, életkorukból adódóan, hogy a 3,5 millió forint fölé is esnek. És ennek a kezelését ez a megállapodás, nem ez kezeli. Ez a javaslat, ez egy teljesen más irányt mutat. Nyilván, nincs ellenünkre, hogy egy ilyen típusú megállapodást, hiszen régóta is mondtunk mi is hasonló gondolatokat, hogy betonozzuk be tulajdonképpen a vasutas munkavállalókat, akik már régóta itt vannak, vagy valamilyen eljárt évek után. Tehát, lehet egy ilyen típusú megállapodást is megkötni. Franciáknál is volt hasonló, hogy hogyan kezelték az ilyen típusú kérdéseket, hogyha probléma volt, a francia vasutaknál is emlékszünk ilyesmire. De, magát a végkielégítés rendszerét ez nem oldja meg, és azt nem kezeli. Természetesen, mi arra is tennénk majd javaslatot, és ahogy az előbb már említettem, nemcsak a középtávú megállapodás értékelését, hanem a középtávú megállapodásra adott esetben a javaslatainkat, módosító javaslatainkat is megtesszük, illetve írásban átadjuk, de a Kollektív Szerződésben is vannak módosító javaslataink. Többek között, most azért nem is akarom én itt előhozni, hiszen akár a Kollektív Szerződés 46.§-át, amit már Igazgatóasszony voltam szíves említeni neked, és jelezni, ezzel kapcsolatban is. És még számos más olyan, menet közben fölmerült kérdések és problémák vannak a Kollektív Szerződést illetően, amelynek a tárgyalását nyilván most a decemberi hónapban reményeim szerint fel fogjuk gyorsítani, és akkor érdemben mindegyik kérdéskörre tudunk jó megoldást találni közösen. Köszönöm szépen. Elnök: VDSZSZ VDSZSZ: Jó. Hát, természetesen, a munkáltató álláspontja elfogadhatatlan, hiszen egyre irányul, nevezetesen arra, és azt veszem észre – lehet, hogy tévedek, akkor örülnék –, hogy vad és boldog viháncolásba fogott, amikor ezt a törvényt elolvasta,

41


hogy na végre, eljött az az idő, amikor gyakorlatilag bárkit meg lehet zsarolni, és mondjuk, egy 25 éves, hogy 20 éves munkaviszony után azt lehet neki mondani, hogy öreg, nyugodtan elmehetsz a jó büdös francba, majd megkapod a 3,5 millió forintot, aztán kezdjél magaddal valamit. Ez kiszolgáltatott helyzetbe hozta a MÁV munkavállalóinak egy jelentős részét, ami messze, nagyon messzire vezet. Hiszen olyan ellentmondást hordoz most ez a kijelentés, amit hallhattunk a munkáltató részéről, ami megkérdőjelezi az egész eddigi kapcsolatot, ami a Kollektív Szerződésben és a középtávú megállapodásokban testet öltött. Az a helyzet. Hiszen, eddig másról sem hallottunk, mint arról, hogy a vasúti munka megbecsülése, sőt, annak a fokozása, az elismertségének a fokozása mind társadalmi szinten, mind vállalati szinten. A munkavállalóknak a nagyobb elismerése, és a többi és a többi. Ehhez képest, amikor a VDSZSZ a maga – hát – szerény szellemi képességeivel ebben igyekszik valamelyest segíteni, vagy ehhez hozzájárulni, hogy ez öltsön is testet, akkor egy cinikus és gunyoros megjegyzéshalmazt kapunk rá, válaszul. Aminek ráadásul egymáshoz semmi köze. Tehát, itt a jogi érvelést teljesen fölösleges volt felhozni, itt a szándék nincsen meg. Akkor meg kár mellébeszélni. Azt kell mondani, hogy öreg, menjetek a jó büdös francba, ez van, aztán majd én nem tudom, azt csinálnak… persze. Sokkal tisztességesebb lett volna, mint mellébeszélni. Tudomásul vettük, és nyilván majd ekképpen fogjuk ezt a dolgot értékelni. Hát, nem tudunk más tenni. Bár, meglepett az ügy, mi tagadás. Meglepett az ügy, hiszen itt semmi másról nincsen szó, mint arról, hogy azok, akik itt vannak, már mit tudom én… évek 15 évet írtunk, de mindegy, hosszú. Egyébként az Mt, az is a húszéves munkaviszonynál már, ugye, a felmondást nem igazán preferálja a munkáltató részéről történő felmondást, a nyugdíj előtt ugye, még inkább nem. És a Kollektív Szerződés, az pedig ezt erősíti. Most ezt, az tagadhatatlan, hogy még inkább korlátok közé kívánjuk ezt szorítani, és nem tudom, mi abban, egy állami cégvezetőjének az irtózása, mint ördög a tömjéntől, hogy azon munkatársai, akik itt eltöltöttek több tíz évet – mert itt azért arról van szó, a MÁV munkaviszonyról van szó –, mert nincs mindenki abban az áldott állapotban, hogy olyan kiváló képességekkel bír, hogy el tud jönni egykét évre is egy-egy céghez, és boldogulni, mert bárhol megfelel, ahol éppen kijelölik, vagy négyöt évre, teljesen mindegy. Van, akinek ez az egyetlenegy olyan területe van, amihez ért. Máshoz nem. És akkor, amikor hosszú éveken keresztül abban a vakhitben ringatta magát – ezek szerint fölöslegesen –, hogyha ne adj isten, mégis úgy gondolják, hogy a mór megtette a kötelességét és a mór elmehet, és lapátra kerül, akkor hozzájut egy olyan összeghez, ami a megélhetését biztosítja, hiszen, ugye, itt vannak nálam sokkal kiműveltebb emberfők a humán területéről, akik tudják jól, hogy adott idő és adott végzettséggel bíró emberek életkorú, illetve végzettségű emberek a munkaerőpiacon, és az ország különböző területeitől függően is, milyen nehezen tudnak szerepelni, áruvá válni, ha úgy tetszik. Ugye? És akkor ennek ellenére ezt a gúnyos, pofátlan megjegyzést kell hallanom. Egyszerűen fölháborító. Egyszerűen fölháborító volt az, amit mondtatok, és nem személy szerint. Az, hogy a MÁV-nak ez nem érdeke. A MÁV-nak nem érdeke az, hogy az emberei ne érezzék úgy, akik itt eltöltenek több tíz évet, hogy egyfajta védettséget fognak élvezni akkor, hogyha végzik rendesen a munkájukat, nincs ellenük – nyilvánvalóan ez nem vonatkozik azokra, akik hát jó, persze, természetesen, nem is fogom ezt részletezni –, azokat, azért mert született egy ilyen szerencsétlen törvény, aminek ugye, az oka érthető, a részletszabályai kevésbé. Egyébként tárgyaltunk… eredménnyel, akkor ennek azok így igyák meg a levét. Nem ez volt egyébként a törvényalkotónak sem, a szándéka. Nem ez volt a szándéka, ez így sült el. És pontosan

42


azért, ameddig ez a törvény hat, addig ezt a védelmet, azt gondolom, a MÁV-nál pontosan azért, mert állami cég, be kéne emelni. Ugyanis, a magáncégnél nem is kellett volna ezt beemelni, hiszen rájuk nem is vonatkozik ez a különadó, kedves Endre. Rájuk nem is vonatkozott. És mégis bele tették. Hát, azért nagyon meglep az, hogy egy magáncég – magáncég? Hát nem magáncég, mert egyébként osztrák cég, állami cég ez is, végül is –, de most azt kell, hogy mondjam, egy idegen országnak a tulajdonában lévő cégnek a menedzsmentje, egy osztrák tulajdonban lévő cég menedzsmentje, vagy annak a tulajdonosa, ha úgy tetszik, humánusan, messze humánusan megoldást tud a létszámokra alkotni, a létszámmozgásokra alkotni, mint egy magyar cégnek, az egyik legnagyobb magyar állami cégnek a menedzsmentje. Aki azt mondja, hogy őket ez messze nem, mert nekik ez nem érdekük. Hát, lehet ezen kacarászni, Endre. Hát, a jó életbe, hát ne szórakozzatok. Te, figyeljetek, az nem változott. De, akkor is megkötötték ezt a kurva megállapodást, Endre. Teljesen mindegy, hogy miért. És a tartalmában különb, mint amit mi kértünk. Attól még a labancok voltak, és bizony így van, el akartak… nem csinálták meg. Még nem. Ja, igen. Te meg közlöd – bocsánat, a MÁV meg közli –, hogy nekik ez nem érdekük egyáltalán, erről tárgyalni. Mert igaz, hogy ők állami cég, de hát istenem. Nem hiszem azt, hogy a kormányzatnak az lenne a célja, hogy bizonytalanságban tartsa, mondjuk, a vasutasok egy jelentős részét azzal, hogy bármikor, a munkáltató kénye-kedve szerint, az épp ügyeletes munkáltató kénye-kedve szerint mehetnek az utcára. Úgyhogy azért, ha továbbra is ez a hivatalos álláspont, ez marad, az nagyon meg fog lepni. Az nagyon meg fog lepni. És nyilván akkor kénytelenek leszünk továbbmenni ebben a dologban, mert az akkor, ez… ez rossz üzenet volt. Rossz üzenet volt. Ha úgy tetszik… igen. Volt rá egy hetetek, hogy konzultáljatok, és ezt a választ, illetve azt mondták, hogy ezt válaszoljátok rá, az nem túl jó hír. Az egyáltalán nem túl jó hír. És ezt ilyen boldog örömmel tegyétek meg, aztán az meg még rosszabb. Na jó, akkor ennyit erről. Elnök: Munkáltató Munkáltató: Na. Akkor, először is szeretném rögzíteni, hogy a munkáltató oldaláról a tárgyalásnál itt ülő munkatársak az általuk nyilatkozott kérdésben teljes körű felhatalmazással bírnak a munkáltató oldaláról. Tehát, a munkáltató, az nem egy személy, hanem egy gazdasági társaság. Tehát, az adott válasz, az a MÁV Zrt, mint munkáltató szervezet nevében adott válasz. A félreértelmezések elkerülése végett, egyrészt számos feladatunk van a jól sikerült törvénnyel kapcsolatosan. Nem vagyunk a Parlamentben tagok, tehát nem tudok róla, hogy képviselő urak itt ülnének, akik részt vettek a törvény megszavazásában, vagy beterjesztésében, vagy előkészítésében. És abban sem gondolom, hogy bárkinek a szemére hányható dolog lenne, hogy nem tette meg a szükséges figyelemfelhívásokat, mert mindenki a saját maga módján, a saját maga eszközeivel átgondolva, áttekintve a dolgokat, tudja ezt az információt megtenni. Az, hogy mi volt a törvényalkotó szándéka, nem tudjuk, azt tudjuk, hogy mi a törvény. Én nem tudom, hogy mi volt a törvényalkotó szándéka, mert azt nem írta le, és nem is akarok ennek az elmélkedésébe belemenni. Na most, mi is megvizsgáljuk azt, gyakorlatilag, lesz időnk és alkalmunk január 12-éig dolgozni ebben a témakörben, úgyhogy nem mindennapi tevékenységet jelent úgy egyáltalán, az információknak az összegyűjtése és rendszerezése is ebben a formában. De, több oldalról is meg kell ezt a kérdést nézni. Tehát, a munkaviszony megszüntetésével összefüggő juttatások, még mielőtt itt bárki azt hiszi, hogy csak végkielégítésről van szó, minden olyan pénz, amit a

43


munkaviszony megszüntetésével összefüggésben kifizetünk. Konkrétan ilyen pénz a felmondási időre járó juttatás, ilyen pénz a végkielégítés és ilyen pénz a szociális csomag is. Tehát, nem biztos, hogy én legelőször a végkielégítésnél szaladnék bele, és gondolnám át annak a dolgait, hiszen ott a foglalkoztatáspolitikai megállapodás, ami mondjuk, januártól nincs, és lehet, hogy ez alapján nem is jut át senki a 3,5 millió forinton. Csak egy felvetés, tehát ebben a formában hipotetikusan teszem, hiszen erről még tárgyalnunk kell, és egyeztetnünk kell ebben a kérdésben. Amit az Endre mondott, hogy a munkáltatónak nem érdeke. Ilyen szöveget nem tudunk befogadni, hogyha azt mondja, a munkáltató érdekkörében felmerült okból, legalább 15 év munkaviszonnyal rendelkező munkavállaló munkaviszonyát munkáltatói rendes felmondással nem szünteti meg, ez alól kivétel – és akkor most direkt a másodikat mondom –, ha a munkavállaló kezdeményezi a munkaviszony megszüntetését. Tehát, ez azt jelenti, hogyha a munkavállaló kezdeményezi a munkaviszony megszüntetését, akkor mindenkinek ki fogunk fizetni mindent? Hát, ezt nem lehet bevállalni. Hát, ilyen nincsen. Tehát, bocsánatot kérek, gondolkozzunk már egy picit. Ez azért erről szólt, hogy egy állami költségtérítésből gazdálkodó és finanszírozott szervezet ilyet be nem vállalhat. Ráadásul munkajogilag is nonszensz ez a típusú megfogalmazás. Én azt mondom, hogy értjük a problémát, nem biztos, hogy ez az egyedüli megoldása, mert lehet ennek más megoldását és más formában is kitalálni úgy, hogy a munkavállalók szempontjából ne – hogy is mondjam? – hátrányos legyen ez a történet. A 15 év is egy elvi 15 év, hiszen gyakorlatilag van olyan, akinek negyven év után, vagyis harminc évnél éri el a maximumot, tehát harminc év után sem éri el a 3,5 millió forintot, és van olyan, akinek mondjuk, öt évnél, vagy tíz évnél eléri. Tehát, semmi köze nincsen ehhez a formához, tehát ehhez a kérdéshez. Másrészről pedig egy munkáltató stratégiai okokból sem mondhat le arról, hogy a munkaviszony megszüntetéseket, tehát nem teheti meg azt, hogy a munkaviszony megszüntetéseket korlátozza. Tehát, arról a jogáról nem mondhat le, hogy egy adott változás érintettsége szempontjából tudjon a munkatársak között dönteni. Úgyhogy, ilyen típusú diszkriminációt pedig egyáltalán nem kívánunk bevezetni, mert akkor meg azért lesz támadható a szabályozásrendszerünk. Tehát, értettük a problémát, azt gondolom, közös ügyünk valamilyen… VDSZSZ: …megmondanád, hogy értetted? Hogy értetted a problémát? Mit értesz alatta? Munkáltató: Hogyhogy mit értek alatta? VDSZSZ: Hát, most mondtad, hogy érted a problémát. Munkáltató: Vannak olyan munkatársaink, akiknek a munkaviszony megszűnésével összefüggésben a kifizetendő összeg eléri a különadó hatályát. És a problémát, amit felvetettél, az volt, hogy közé esnek olyan munkatársak is, akiknek a munkaerő-piaci képessége, konkrétan az elhelyezkedési képessége korlátozott, és hogy a végkielégítés és a rendes felmondás intézménye arra volt hivatott valamikor, hajdanán, hogy az elhelyezkedésig fenn tudja magát tartani, éppen azért van ez, hogy hosszabb ideig, tehát hosszabb, eltöltött munkaviszony után hosszabb a kifizetett idő is, hiszen korlátozódik a munkaerő-piaci képessége, mennél több időt tölt el egy munkáltatónál. És erre valamilyen típusú megoldást, hogy hogyan tudjuk segíteni azon kollégáinknak az

44


elhelyezkedését, hogyan és milyen módon lehet megoldani. Nem tudom, most itt van előttünk a következő hónap, amikor tárgyalhatunk foglalkoztatáspolitikai kérdésekről. Ennek igencsak van foglalkoztatáspolitikai érintettsége is. De, nem gondolom, hogy az egyedüli megoldás erre a munkáltatónak az önkéntes lemondása egy alapjogáról. VDSZSZ: Hát, akkor még se értetted meg, csak úgy mondod. Ez a probléma, Mariann. Mert ugye, nemcsak arról szól ez a történet. Ez a második fejezete az ügynek. Az elsőre van kihangsúlyozva egyébként a kérdés. A második, az csak arra van egyébként, hogy könnyebb legyen mind a két fél számára az elválás, ha arról van szó. Mert úgy vélem, hogyha az a munkavállaló, aki stabilnak érzi az adott munkahelyét, megbecsülést élvez, és a többi és a többi, annak esze ágában sincsen elmenni a bizonytalanba, mondjuk, teszem azt, meg, ne adj isten, még szereti is a munkáját, vagy a vasutat. A második fejezete a résznek, azért… igaz. Az elsőről meg, meg se nyikkantál arról Nyilván, arra nem válaszoltatok. Itt arra van kihangsúlyozva a dolog, hogy a munkáltató ne legyen abban a helyzetben, hogy visszaéljen avval a lehetőséggel, ami, ha úgy tetszik, az ölükbe hullott, hogy gyakorlatilag, ha felmond… nem fejeztem be. Hogy gyakorlatilag, ha valaki itt van már mondjuk, húsz éve – és a 15-öt, jó, beleírtam, de akár 15 éve is, de legyen húsz, vagy teljesen mindegy, iksz ideje –, és a nagyon jól képzett, épp általad is előbb erős kritikákkal illetett munkahelyi vezetőnek olyan ötlete támad, hogy éppen fölmond neki, akkor utána sutba dobhassa az egész eddigi, itt gyűjtött tapasztalatát, munkáját, és minden egyebét. Mert kap egy bizonyos összeget, ami messze, kevesebb, mint amire korábban számíthatott az elmúlt évek során, amiről már beszéltem, és erre kell felkészülni. Erre kell ez a biztosíték a részére, hogy a munkáltató ne mondhasson föl neki. Hát, miért mondana fel neki? Megint más dolog, hogyha… igen. Miért mondana föl neki? Nem akarjuk olyan helyzetbe hozni a munkáltatót se, hogy ebbe a kísértésbe essen, és a munkavállalókat sem, hogy ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerüljenek. Ugyanis, nem éri meg a cégnek sem. Egyébként, ha már itt tartunk, mert ha mondjuk, ilyen feltételek mellett pályakezdő lennék, vagy mit tudom én, nem azt a kort élném, amiben most jelenleg vagyok, hát mindent tennék, csak nem jönnék el egy állami céghez dolgozni. Az a helyzet. Főleg ilyen mentalitással, ha találkozom, ami itt most elhangzott ezzel kapcsolatban. Messze, nem jönnék el. És pont a cégnek az érdekes is az – meggyőződésem –, hogy egy ilyen – nem azt mondtam, hogy szóról szóra, az egy tervezet volt –, azért volt előterjesztve, hogy ezt átbeszéljük, átgondoljuk. Erre te elegánsan beszéltél a második feléről, az elsőt meg gondosan elkerülted, ami a lényege egyébként. Tessék? Milyen nyugdíjas? Hát, igen. Igen. Így van, pontosan. Igen. Az első részéről elegánsan… Munkáltató: …hogy a másodikról, mert a nyugdíjas történetnél átléptem, hogy ne ezt a példát emeljük ki, de ezt a részét is ki tudom ugyanúgy fejteni. Egyrészt nem is tudom, hogy ki fog másnap nyugdíjba menni. VDSZSZ: De, nem is… dehogynem. Nem. De, nem erről van szó. Hogy ellátatlan ideje ne legyen. Így van. Erről van szó. Hát, az a te dolgod, hogy te, ezt hogy fogod fel, Endre. Na. Hát, tudom, te már egyszer elmesélted magadról, hogy te nagyon frankó gyerek vagy, mert te bármikor, bárhova el tudsz menni. Más nincs ilyen áldott állapotban, hát értsd már meg. Na. Nem mindig magából kell, hogy kiinduljon az ember. Persze. Az az egyéni szerencse, hogyha valaki olyan képességekkel van megáldva, hogy bárhol, bármikor, vagy viszonylag könnyen tudja váltani az

45


életpályáját. De hát ez nem mindenkinek adatik meg. Az emberek 90%-ának ez nem adatik meg. És ez nem azt jelenti, hogy az a 10% ezen jókat derül, és ja, hát nekem úgyis ilyen frankó, mit érdekel engem az összes többi. Az a helyzet. Az a helyzet. Úgyhogy továbbra is változatlan az álláspontom, baromian meglepett az, ahogy ezt reagáltátok, ezt a felvetést. Nem arról van szó, hogy ez a tökély mintaképe volt ez a három, vagy öt mondat. Ez figyelemfelkeltő volt, ezt vitának, illetve azért írtuk, mert szükség van rá, hiszen hatályba lépett, úgy tudom, hatályba lépett, nem tudom, kihirdették-e már, fogalmam sincsen, de hatályba fog lépni. Az pedig, hogy a Mariann azt mondja, hogy nem tudja mi okból? Jaj istenem, hát hogyne tudnád mi okból? Hát, dehogynem. Azokból az okokból, ami általában közismert, hogy az elmúlt nyolc év alatt hogy voltak ezek a kifizetések, és ezt mi módon próbálja a jelenlegi kormányzat azoktól, akik arra érdemtelennek bizonyulnak, visszaszerezni. És sajnos, ezekkel a hibákkal, amiket egyébként el is ismertek… csak nem hatszemközt. Nem nyilvánosság előtt. No. Tehát, továbbra is szükségét látjuk annak, hogy ezt a kérdést megbeszéljük, és mielőbb megállapodással lezárjuk. És nem a nagycsomagban, meg mit tudom én, mikor, hanem minél előbb, hiszen avval, hogy ez a jogszabály, ez a különadóról szóló jogszabály hatályba lépett, így nagyon sok MÁV munkavállaló kiszolgáltatottabbá vált, mint ezelőtt volt, a MÁV részéről. A munkáltató részéről, aki kénye-kedve szerint még inkább tud majd lépni. Hogyne lenne hozzá köze, Mariann. Szerinted nincs köze, szerintünk meg, van hozzá köze. Van hozzá köze. Szerintem, van hozzá köze. Majd csak számolgassál, hogy akinek mondjuk, van… de hát egyszerűen nevetséges ezekbe a példálózásokba belemenni, mert van mondjuk, húszéves munkaviszonya, vagy 25 éves munkaviszonya, keresett bruttó, mint tudom én ötszázezer forintot, vagy négyszázezret, vagy háromszázezret, az nagyjából tudta, és még el is olvasta a Kollektív Szerződést, az tudta, hogyha ne adj isten, tényleg eléri őt az általa nem várt esemény, és fölmond neki a munkáltató, akkor fog kapni iksz millió forintot, amivel valamelyest tovább tudja húzni, és nem kell kétségbeesnie. Most írd és most, a 3,5 milliónak a nettó értékre tarthat igényt. Ennyit, és nem többet. Hát, azért ne haragudjatok, ez nem az a kategória, amit figyelmen kívül kelljen hagyni. Én nem azt mondtam, hogy többet fizessetek neki, nem azt mondjuk, hanem azt mondjuk, hogy a foglalkoztatást kell stabillá tenni. De, ilyen nincs, hogy… ne beszéljél, nincs olyan, hogy 98%. Semmi ilyenről nincsen szó egyébként. Semmi ilyenről nincsen szó. És ez nyilván, azért van a Kollektív Szerződésben, mert csak azokra vonatkozik, akikre a KSZ hatálya vonatkozik, nyilvánvalóan. Elnök: Elnézést, hagy szóljak már közbe, Balázs. 15 perc múlva egy óra van, és a MOSZ is szeretne még szólni, meg el kellene dönteni, hogy akkor az átadott tervezetnek az előzőekhez hasonló sorsa legyen-e, hogy akkor… bocsánat. Igen. Akkor MOSZ. MOSZ: A munkaviszony megszüntetés ilyen mértékű korlátozásával mi se értünk egyet. Ez nagyon súlyos helyzetet idézne elő. Tessék végiggondolni, legalább harminc vezérigazgató tolongana itt a cégnél, ha nem sikerült volna valami módon megszabadulni tőlük. Egyébként pedig szeretném az Igazgatóasszonynak azt a mondatát a vita folytatására addig felhasználni, amíg jelen van, hogy az év végi tárgyalásokat úgy gondolom, ütemezni kellene. Tehát, kellene valóban, megállapodnunk arról, hogy milyen gyakorisággal, milyen napokon, hogyan tárgyalunk az év hátralévő részében, a jövő évre szóló foglalkoztatási KSZ módosítási és bér-megállapodási ügyek tárgyalása tekintetében. Köszönöm szépen.

46


Elnök: Köszönöm szépen. VSZ-é a szó, utána pedig a munkáltatóé. VSZ: Köszönöm László, hogy említetted, az elmúlt VÉT alkalmával már magunk is kezdeményeztük, hogy egy ütemterv készüljön az év hátralévő időszakára, hogy milyen témakörökben, mikor kívánunk tárgyalni. Bízom abban, hogy a munkáltató most hozott is egy írásos javaslatot, és át fogjátok adni számunkra. Munkáltató: Jó. Akkor, egyrészt egy dolgot szeretnék rögzíteni, még mielőtt végső tévképzetek alakulnak ki. Tehát, a munkáltató számára semmilyen helyzetet nem teremtett a különadó, mert gyakorlatilag a munkáltató ugyanolyan összeget fizet ki, a munkavállaló számára van más változás. Tehát, egyrészt nem könnyítette fel a felmondási lehetőségeket, de nem is nehezítette. A munkavállaló számára változott ennek az eredményeképpen a helyzet. Én azt gondolom, még mielőtt az a vád ér bennünket, hogy nem adjuk át időben a javaslatokat, vagy tervezetet. Tehát, miután a VDSZSZ kezdeményezte a Kollektív Szerződés módosítását egy pontban, mi is áttekintettük a Kollektív Szerződés módosítását, és néhány pontban szeretnénk rajta változtatni. Úgyhogy, annak érdekében, hogy fel lehessen készülni a következő tárgyalásra, így odaadnánk ezt. Ez a Kollektív Szerződésnek a fő szövege. A mellékletek tekintetében még a szakmai területekkel megy a konkrét ellenőrzés arra vonatkozóan, hogy hol, milyen pontosítások szükségesek. Tehát, alapból ugyanazokkal a mellékletekkel számolunk, ami eddig is volt. Jelentősebb változtatásokat nem tervezünk benne, de van olyan, ahol felül kell vizsgálni, meg kell nézni, munkaköröket és tartalmat is. Úgyhogy, akkor tárgyalási időpontok tekintetében. Tehát, ma van november 30-a, úgy gondolkodunk, hogy a fő tárgyalási napok akkor a keddi napok lennének, tehát a következő tárgyalási napunk, az december 7-e. Nekem meg a csütörtök nem jó. Akkor a jövő héten szombat is munkanap, akkor szombat. Jó? Tehát akkor december 11, szombat, 9—13-ig. Akkor a következő kedd, az 14-e, az jó. Tehát, akkor 9—13-ig. Akkor javasolnánk egy pénteki tárgyalási napot 17-én. Jó? Tehát, akkor eddig, ami fix, december 7. 9—13-ig, december 11. 9—13-ig… ja? Na. Bocsánat. December 11. 9—13-ig, december 14, 9—13-ig, december 17, 13—17-ig, december 21, 9—13-ig, és akkor úgy gondolkodunk, és ez egy kérdés, hogy amennyiben a tárgyalópartnerek is úgy gondolják, hogy év végéig megállapodást szeretnének kötni, akkor december 28, 29, 30, 13 órától. Azt majd egyeztetjük akkor, hogy… tehát, 11, 14, 17, 21, és akkor 28, 29, 30, ott majd egyeztessük, hogy hogyan és melyik napokon, hány órától, hogyan. Elnök: Köszönöm. VDSZSZ VDSZSZ: Ugye, nem probléma, a munkáltató javaslatát úgy módosítani, hogy a változásokat más típusú betűkkel hozza a tudomásunkra? Át lehet küldeni e-mailen is, nyilván. Ugye, nem probléma? Jó. Tehát, a változásokat, azokat zöld betűvel, vagy nagybetűvel, mit bánom is én, csak ne ugyanaz legyen. Csak azért, mert megígértétek már korábban is, a véleményezéseknél is. Azóta se sikerült. Nyilván, nem azért, mert elfelejtettétek. Elnök: Köszönöm. VSZ

47


VDSZSZ: Ugye, megoldható így akkor? Ugye? Megkapjuk úgy? Tessék? Köszönöm szépen. Így van. Ezt szeretnétek, ha változna. Elnök: VSZ VSZ: Köszönjük szépen, és mint már előbb ígértük, át fogjuk küldeni mi is a javaslatunkat elektronikus úton, a munkáltatónak. Napirend utáni pár kérdést szeretnék akkor elmondani. A munkásszállókkal kapcsolatban, Maglódi út. Azt kérnénk a munkáltatót, hogy nézzen már utána, hideg idők kezdenek járni, és állítólag panaszkodnak a… nem. Panaszkodnak a munkavállalók arról, hogy állítólag a fűtés nem működik. Kérem, hogy erre nézzetek már oda. A másik ilyen, és igyekszem az idő rövidsége miatt egy kicsit gyorsan mondani. A MÁV Évek Programban lévő azon munkavállalók számára szeretnénk a figyelmeteket felhívni, és ebben valami közös gondolkodást is, hogy akik részt vesznek a programban, azoknak ugye, a munkaszerződésükben benne van az, hogy nem kapnak bérfejlesztést ezen időszak alatt. A mostani adóváltozásokból eredően vannak olyanok, vagy lesznek olyanok, akiknek jelentős vesztesége, keresetvesztesége fog származni a MÁV Évek alatt. Tudom, hogy erre vonatkozóan kötelezettségünk nincsen, de amennyiben közösen tudunk ezen gondolkodni, akkor lehet, hogy tudnánk az ő helyzetükön is javítani. A Verle… jól mondom? Tehát, ugye, vissza kell kanyarodnom azokhoz a témákhoz, amit itt TÁSZ ügyben is beszéltünk, és kis szociális csomag, hogy minden jól megy, és minden rendben van, Dombóvár állomás épületében nincsen, lezárták a WC-t. Az állomáson kívül ilyen –TOI-TOI WC-k vannak. De, nemcsak ott, Ferencvárosban is igaz ez, és most nem akarom fölsorolni az összes állomást. Sajnos, az a gond, hogy a lezárt WCből éktelen büdös, a szó szoros értelmében – elnézést a kifejezésért –, áradozik, és az utazóközönség kulturáltan ezt szívja, ezekben a várótermekben. Tehát, az a probléma, hogy addig, míg ott ilyen körülmények vannak, ne várjuk el azt, hogy… ebben kérünk mindenféleképpen valamilyen intézkedést. Megígérte a munkáltató már a múlt alkalommal is, illetve a Vezérigazgató úr is, az első találkozón, hogy a szervezeti változások szeptember, október, most már november van, van-e olyan anyagotok már készen, amiről adott esetben az érdekképviseleti szervezeteket tudnátok tájékoztatni, elsősorban kis villamosokkal kapcsolatban, IK Kft-vel, Gépteleppel kapcsolatban, és hadd ne soroljam most föl azokat az információkat, rémhíreket, amikkel ti is találkoztok, vagy adott esetben dolgoztok. Tehát, mikor kapunk egy érdemi tájékoztatót a megígért érdemi tájékoztató vonatkozásában. Ruhajárandóság. Bizony, a téli felkészülést nem véletlenül kértük, nagyon sok szolgálati helyen nincsenek kint azok a feltételek, amelyek maga a téli felkészülésre kellenek, sem szakmai részéről tudnám mondani, sem munkavállalók munkavédelmi szempontjából. Tehát, se tüzelőanyag, se fáklya, se megfelelő ruhaellátás nincs. Elsősorban itt a téli ruházat ellátása akadozik, az újfelvételes munkavállalóknál mindenféleképpen. Azoknak, akiknek adott esetben még volt tartaléka, és van otthon melegnadrágjuk, azok még lehet, hogy tudják használni, de az újfelvételes munkavállalók, bizony, vágánygondozók vonatkozásában, akár gépkísérők vonatkozásában sajnos, ez jelenség. Foglalkoztatás. Az elmúlt alkalommal kértük, hogy a HÜSZ változása miatt és ígéretet is kaptunk, hogy a forgalom rövidesen át fog adni valamilyen – egy hónapja ígérték meg, hogy valamilyen – tájékoztatást fogunk kapni. A mai napig nem érkezett hozzánk ezzel kapcsolatban semmilyenfajta tájékoztató. Azt szeretnénk kérni, hogy hogy álltok ezzel a HÜSZ változása miatt bekövetkező változásról. Szintén kértük az elmúlt alkalommal, a Forgalom oldaláról –

48


lehet, hogy mi mondtuk rosszul a kérdést, ez is előfordulhat, de a Forgalom részéről – kaptunk választ, ami nem arra adott választ, amit mi szerettünk volna, tudni. Egyrészt ugye, az volt a kérdésünk, hogy a Vezérigazgatóságtól az Andrássy útról az az ígéret hangzott el a költözés előtti időszakban, hogy majd a külső szolgálati helyekre kikerülnek a bútorok, hűtők, légkondis berendezések, és arról kértünk volna tájékoztatást, hogy mely szolgálati helyekre kerültek ki ilyen berendezések. Igazgatóasszony, biztos emlékszel, hogy említettem a szombathelyi térséget, ahol az egyik beszerző kollega, aki szakszervezeti pénzen ment ki, és vásárolt ott az osztott munkaidőre is alkalmas fekvőberendezést. Ez az egyik ilyen dolog. A másik pedig, hogy ugye, van a középtávú megállapodásban egy olyan fejezet, hogy minden évben beszámoltok, vagy a Forgalomnak is számot kellene arról adni, a KMVB-nek is, üzemi tanácsoknak is nagyjából, illetve a VÉT-en is, hogy milyen pénzeszközöket és mely szolgálati helyekre szociális körülmények javítására milyen összeget fordítottatok, illetve ebből mi került felhasználásra. Zalaszentiván épületére szintén nem kaptunk választ, továbbra is beázik, és az a jelzés van, ugye, itt a NIF pályázat útján lett felújítva ott minden, és két év se telt bele, és máris ilyen állapotok uralkodnak. És hát egy kellemetlenebbnek tűnő kérdést is szeretnénk, egy ilyen válságos időszakban, amikor pénzhiányra hivatkozik a MÁV is, akkor hogyan, milyen céggel, és milyen pénzből jut egyáltalán forrás arra, hogy a PAS2 oktatás egy ilyen neves hotelben, szinte négyszer egyhetes oktatást képes tudni, tartani a szakma. Ha erre kapnánk választ, akkor ezt is megköszönnénk. Elnök: Köszönöm. VDSZSZ VDSZSZ: Jó. Hát, még a napirendi pontoknak nem értünk a végére, pontosan a vasút társadalmi elismertségére vonatkozó, szerintem, igen lényeges fejezet maradt el, de hát úgy látszik, ez nem izgatja a vasutat, csak másokat. Például, a közlekedési kormányzatot. Naponta írhat a Blikk arról, hogy akik vizet prédikálnak, mennyi bort isznak, és nincs következménye. Még ki is tüntetik. Meg, hogy lehet megegyezni a SMART céggel, hogy lehet csődbe húzni – de arról már beszéltünk úgy nagyjából, hogyan lehet csődbe húzni – eredményesen, a jegyvizsgálókat. Érdekes módon ez csak a jegyvizsgálókra, a MÁV többi munkavállalóit nem. Pedig, hát ott lehet, hogy nem száz forintokról van szó. Ajánljunk föl háromszáz forintot nem meghaladó összeget, és a többi és a többi. Tehát, egész egyszerűen ilyen pofátlan provokációra buzdító felhívást, és akkor ezért fizet is a MÁV, a MÁV vállalatcsoport, ez érdekes lesz. Hát, majd a honlapon elolvasgatják, mindenki tudja tanulmányozni, hogy mire kell készülni. Ha ő akar ilyen vállalkozásba fogni, akkor nem kell kitalálni az újat, csak alkalmazni, vagy továbbfejleszteni. A másik. Biztos, véletlen, de mondok négy nevet. Dörnyei László, Gallyas Zsolt, Lipcsák János, Nyers Attila Péter, mindegyike MÁV alkalmazott, beadták a… hát, MÁV alkalmazott, MÁV-START alkalmazott, mindegy, beadták a lakásigénylésre a szükséges papírjaikat, és hát ezek elvesznek. Többször is elvesztek. Nem tudják, hol van. De, mindegyik a tagunk. Szóval, lehet, hogy véletlen, csak az, hogy mind a négy tagnál még a hiánypótlás is, tehát többször beadták, és mindig elveszik, ez több mint furcsa. Hogy? Engem nem érdekel, kinek a dolga, de elveszett. Elveszik, és véletlenül elveszik. Nyilván… szóval, ezek olyan átlátszó dolgok. Nem kellene ezt csinálni. Ja, meg azt gondolom az oktatásra vonatkozóan, az, hogyha van egy oktatás, és az normális körülmények között zajlik, és van értelme, nem feltétlen kell a földalatti kunyhókban megrendezni. Inkább a számonkérést, inkább lehet erőltetni,

49


hogy tényleg, a megfelelő tudásszinttel rendelkezzen, mint az, hogy normális körülmények között történik az oktatás. Ez a mai világban egyáltalán nem kivetendő, úgy vélem. Mert, lehet, hogy jobban el tudják sajátítani az ott oktatott ismereteket. Köszönöm. Elnök: Köszönöm. Akkor én azt gondolom, hogy a VSZ fölvetését a munkáltató majd megvizsgálja ott, ahol kell, a szakmai területet megkeresi, és megadja a választ. És még mielőtt lezárnám a VÉT ülést, az MTSZSZ jelentkezett. MTSZSZ: Én is tisztelettel köszöntök mindenkit. Én a munkáltatónak a segítségét kérném. Kőbánya-Kispest állomáson beszakadt a tető. Tehát, így a téli felkészülés jegyében jó lenne sürgős intézkedéseket tenni, nemcsak azért, mert a szolgálattevők, hogyha itt hidegebbre fordul az idő, elég kellemetlen helyzetben fognak dolgozni. Itt a karbantartások, ami ugye, Kőbánya-Kispesten a nagy beruházással kapcsolatban többször fordult elő koordinációs probléma a kivitelező és a MÁV között. Itt megint az a szituáció merült föl, ugye, nyáron elkezdték volna már az épület szigetelését megcsinálni, lebontották a tetőt, aztán gyorsan le kellett állítani a munkát, azt, most olyan szituációban vannak, hogy ez a tető egyszerűen beszakadt. Most még mindig folyik a víz, már nem esik az eső, jó az idő, de a felgyülemlett víz, az most az irodába folyik befelé. Előbb-utóbb el fogja érni a biztosítóberendezést is, és akkor érdekes problémák lesznek a 100-as és a 142-es, a 140-es és egyéb vonalakon. Tehát, amennyiben ezeket a kellemetlen helyzeteket el szeretnénk kerülni, akkor jó lenne, ha a munkáltató minél hamarabb intézkedne. Köszönöm szépen. Elnök: Köszönöm szépen. Akkor kérdezném a feleket, hogy a mai VÉT ülést lezárhatom-e, mert még ugye, itt maradt két napirendi pont függőben, de azt gondolom, hogy akkor a következő alkalommal kerüljenek ezek megtárgyalásra. Jó. Akkor, a mai VÉT ülést bezárom, köszönöm szépen a mai napra mindenkinek a munkát.

50

Vasúti Érdekegyeztető Tanács

Recommend Documents