Vasúti Érdekegyeztető Tanács

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2010. szeptember 01.


Elnök: Üdvözlöm a kollegákat. Szeretnénk annyit bejelenteni, hogy 16 óra elmúlt, Elnök-vezérigazgató úr külföldi delegációval fejezi be éppen egy fontos tárgyalását, és annyi volt az üzenet, hogy hamarosan fog csatlakozni közénk. Addig még egy pici türelmet szeretnénk kérni a munkáltató részéről. Köszönöm szépen.

MOSZ: Levezető elnök úr, szeretnénk mi is egy bejelentést tenni. Mielőtt idejöttünk időre, egy külföldi delegációt hagytunk ott a székházban. Köszönöm szépen.

Elnök: Ismételten szeretnék üdvözölni mindenkit a Vasúti Érdekegyeztető Tanácsnak a mai napra összehívott ülésén. Úgy látom, hogy a két oldal megfelelő képviselettel, minden szervezet részéről jelen van, úgyhogy a VÉT ülést megnyitnám. A munkáltató részéről került összehívásra a mai VÉT ülés. Két napirendi pontot jelölt meg a munkáltató, a MÁV előtt álló következő néhány hónap feladatai címmel, illetve másodízben pedig a szakszervezetek és a társaság kapcsolatrendszere, illetve együttműködése.

A

napirendek

kiküldését

követően,

illetve

közben

több

érdekképviseleti szervezet jelzett újabb napirendi pontokat, ezeket ismertetném, és utána tennék javaslatot a napirendre. Ugye, a Vasutasok Szakszervezetének volt napirendi javaslata itt a menetkedvezményi rendelettel kapcsolatosan, így egyszerűsítve mondva a dolgot. A Mozdonyvezetők Szakszervezete is élt napirendi javaslattal, a különböző jogszabályi változások, illetve az év végéig hatályos középtávú megállapodás jövőbeni megkötésére vonatkozó konzultáció, illetve szintén a menetkedvezményi rendelet vonatkozásában. Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete szintén a jogszabályváltozások, a középtávú megállapodás, valamint a menetkedvezményi rendelet vonatkozásában, úgyhogy abban a formában tennék javaslatot a mai VÉT-nek a napirendjére, hogy az első, második, munkáltató által

1


tárgyalt napirendeket javasolnám először megtárgyalni. Harmadikként a középtávú megállapodással kapcsolatos kérdéskör, negyedikként a menetkedvezményi rendelettel kapcsolatos felvetések, ötödikként pedig a különböző jogszabályváltozásokkal kapcsolatos felvetések. Szeretném arról tájékoztatni a VÉT ülésnek a résztvevőit, hogy a mai napi VÉT ülésen előzetes jelzés alapján az Elnök-vezérigazgató úr mintegy másfélóra időtartamban tud közöttünk jelen lenni egyéb elfoglaltsága miatt, ezért is kértük az első, második napirendi pont tárgyalását. Természetesen, ettől a VÉT ülés folytatható ezt követően is, a többi, meg egyéb, tehát amiről szó van. Illetve, amire tennék még javaslatot, hogy a szokásoktól eltérően, illetve hát, a korábbi ügyrendtől eltérően én javasolnám, hogy napirend előtti hozzászólásokra most ne kerüljön sor, hanem az ülés végén legyen erre lehetőség, amennyiben erre van még akkor is, esetlegesen igény. Szeretném kérdezni, hogy ezzel a napirendi javaslattal, illetve az egyéb feltételekkel kapcsolatosan elfogadható-e ez, illetve van-e bárkinek valamilyen észrevétele. Egy látási próba, a Mozdonyvezetők Szakszervezete jelentkezik.

MOSZ: Köszönöm szépen. Németh László vagyok, a szakszervezet alelnöke. Nem találkoztunk valamennyi résztvevővel, csak azért szeretném eloszlatni a kételyeket. Mi azt javasoljuk, hogy a munkáltató által javasolt két napirendet követően az általunk javasolt első napirend, tehát tájékoztató az Országgyűlés által elfogadott törvények és törvénymódosítások,

valamint

a

kormány

által

kiadott

és

módosított

kormányrendeletek, illetve a kormány intézkedési programjának hatása a MÁV Zrt. vállalatcsoportra. Azt gondoljuk, hogy ennek a napirendnek a megtárgyalásához az Elnök-vezérigazgató úr jelenléte szükséges lenne, és tekintettel az időkorlátra, tesszük ezt a sorrendi javaslatot. Köszönöm szépen.

Elnök: Kérdezem, hogy ez a javaslat a felek részéről mennyiben fogadható el, van-e ehhez észrevétel. Szakszervezeti oldalon nem látok. Munkáltató részéről is lehetséges. Akkor ezzel a cserével állapítanánk meg a napirendi pontokat. Egyéb észrevétel nem volt akkor az ügyrendi javaslatomra, ha jól értelmezem, mert más nem jelentkezett, úgyhogy akkor az előzetesen jelzettek szerint szeretném a szót megadni Szarvas Ferenc elnök-vezérigazgató úrnak. Öné a szó.

2


Munkáltató: (Szarvas Ferenc úr) Köszönöm szépen. Elnézésüket kérem, hogy késtem. Az EBRD járt itt, delegációként, és belemerültünk itt a kérdésekbe. Elnézésüket kérem még egyszer, hogy késtem. Amikor beszélgettem itt Zsoldos Mariannal arról, hogy hogy is vannak ezek a vezetés és a szakszervezetek közötti viszonyok, akkor jutottunk arra a dologra, hogy mindenképpen szükségesnek ítéltem én is, és ő is azt, hogy miután az elmúlt időszakban a vezetői körnek tartottam egyfajta, ha úgy tetszik, részben személyes bemutatkozást, részben néhány gondolatot arról, hogy én, mint ikszedik új vezető az elmúlt időszakban, megérkezve a MÁV-hoz mit gondolok a vállalatról, és úgy gondoltuk, hogy akkor nagyjából ezt a tartalmú dolgot elmondanám a szakszervezeti delegáltaknak és képviselőknek is, hogy ha úgy tetszik, egyforma információbázison lehessen dolgozni, és ne mendemondákból, vagy híresztelésekből fakadjon az, hogy én itt ezeken a fórumokon mit mondtam. A másik pedig, azért, mert azt gondolom, a második napirendi pont javaslatunk pedig azzal függ össze, hogy azt gondolom, hogy új vezetőként mindenképpen szükségesnek gondolom, hogy legyen valami közvetlen képem arról, hogy hogy ítélik meg a szakszervezetek az eddigi együttműködés formáit, módját. Legyen valami közvetlen élményem arról, hogy mik is adott esetben a problémás pontok. Nyilván ez, ha úgy tetszik, az én támogatásomról szólna, arról, hogy legyen valami – még egyszer mondom – képem közvetlen dialógus keretében arról, hogy hogy is gondolkodnak a szakszervezetek és a munkáltató viszonyáról mostanság. A másik három napirendi pontjavaslat vonatkozásában, a másfélórás időkorlátra is tekintettel, azt gondolom, hogy próbálnám az én mondandómat akkor rövidíteni, nehogy az a vád érhessen, hogy túlbeszélem az időt, vagy elbeszélem azt, amit magamnak szabtam, de azt tényleg, értsék meg, hogy nem tudok most első körben ennél több időt itt tölteni. Úgyhogy, inkább próbálnám röviden összefoglalni azt, amit a vezetőiken, több csatornán keresztül már eddig elmondtam. Mindenhol bemutatkoztam, így itt is megtenném, nagy tisztelettel. Szarvas Ferenc vagyok, és rövidesen 47 éves, pénzügyszakos közgazdász, némi kis jogi kiegészítéssel. Annyit, hogy az első házasságomban élek, és két, már jelentősen serdült gyereket nevelgetek, egy húszéves egyetemista fiút és egy 15 éves, ma debütáló gimnazista kislányt. Gyakorlatilag az életpályám, az ugye, a közgazdasági egyetem, akkor még Marx Károly Közgazdasági Egyetem elvégzése után különböző kisebb-nagyobb bankokban dolgoztam, majd egy rövid időt az akkor állami privatizációs Vagyonkezelő Részvénytársaságnál voltam

3


vezérigazgató-helyettes, ’98 és 2000 között, majd utána gyakorlatilag az elmúlt tíz évet az államadósság-kezelő központ vezetésével töltöttem. Ebben volt egy rövid átfedés, amikor ’99 és 2002 között ugye, tagja voltam a MALÉV igazgatóságának. Ezt csak egyébként az ilyen hasonló tisztségeim közül azért szoktam kiemelni, mert nyilván, az ember támaszkodni próbál arra, hogy van valami közlekedésszakmai benyomása. Ezen az időszakon belül egyébként 2000 és 2002 között voltam az elnök, előtte csak az Igazgatóság tagja. Talán röviden ennyit magamról. A kollegáknak azzal a dologgal kezdtem, hogy én mit látok a MÁV-ban, hogy tekintek én a MÁV-ra. Döntően azt gondolom, hogy ez egy legnagyobb foglalkoztató, rendkívül komoly társadalmi jelentőséggel bíró vállalat, egy egységes vállalat az én szememben. Függetlenül az éppen aktuális jogi struktúráitól, én azt gondolom, hogy ez egy egységes cég. A kommunikációban a nemzeti vasúttársaságot fogom, ahol csak tudom, használni, és ahol eszembe jut, persze. Azt gondolom, hogy ez jól szemlélteti talán azt, hogy nem pusztán egy klasszikus értelemben vett gazdálkodó szervezetről, hanem egy ennél nagyobb, vagy többet, mást is jelentő fogalomról gondolkodom, amikor a MÁV-ról, illetve a MÁV csoportról gondolkodom. Azt gondolom, hogy érdekes, hogy ennyi – mondjuk így – nem túl sikeres kísérlet után az ember ép ésszel, ha van civil foglalkozása, akkor miért vállal el egy ilyen pozíciót. Ezt én azért tettem, mert úgy láttam, hogy hosszú évek után először van olyan külső környezeti feltételrendszer, vagy kezd kibontakozni legalábbis, egy olyan külső környezeti feltételrendszer, alapvetően, ha úgy tetszik, politikai feltételrendszer, ami azért lényegesen más, mint a korábbiak. Az egyik ilyen szempontból fontos dolog, az az, hogy úgy veszem ki, és úgy látom, hogy az egyéni közlekedés, és annak infrastruktúrájába ölt milliárdok után, amik biztos, szükségesek voltak, a mostani kormány, illetve a politika, azt felismerte, hogy a közösségi közlekedés infrastruktúrájának, illetve vállalatainak támogatása elodázhatatlan feladat. Ezen belül is azt gondolom, és a politikai kommunikációkból szintén - nyilván Önök is találkoztak ezzel - még egyfajta vasútprioritást is ki lehet olvasni, illetve, ha úgy tetszik, nem virágnyelven, hanem explicit módon, ezt ugye több fórumon megerősítették, és mindenképpen azt gondolom, hogy egy ciklus elején, amikor van egy kétharmados, erős többsége egy politikai erőnek, akkor szakmapolitikai kérdésekben igenis kész, és képes lehet arra, hogy jelentős dolgokat csináljon és hozzon létre. Ezt azért tartom fontosnak, és mindenekelőtt kiemelkedőnek, mert azt látom ahogy beléptem a MÁV-ba, meg az

4


első benyomásokon túl léve, hogy két alapvető problémahalmaz van, az egyik és a döntő, az abból fakad, hogy hosszú-hosszú ideje nincsen egy olyan hosszú távú kormányzati koncepció a közösségi közlekedéssel kapcsolatban, illetve azon belül a vasúttal kapcsolatban, ami egy ilyen iparágban a szükséges, optimalizációhoz szükséges vezércélokat kijelöli. Abból fakadóan, hogy nincsenek ilyen hosszú távú koncepciók elfogadva, fakad az, hogy egy csomó ad hoc, éppen aktuálisan, rövidtávon optimalizáló döntéshalmazok születnek a vállalaton belül, ami aztán éppen egy kicsit arrébb irányítva a célkeresztet, teljesen fölöslegesnek és értelmetlennek látszanak. Az iparág jellege is olyan, amiről azt gondolom, hogy itten hosszú élettartamú eszközök kezelésével foglalkozunk. Itt nem lehet rövidtávú célfüggvények alapján optimális megoldásokra jutni. Tehát, a lehető legfontosabb kérdésnek és problémakörnek ezt látom, hogy nincsen egy ilyen elfogadott hosszú távú stratégia. Természetesen, az lenne a legjobb, ha ez politikai konszenzuson alapuló stratégia lehetne, nem egy, feltétlenül egy kormányzati pártnak, hanem minél szélesebb körű politikai egyeztetésen, vagy egyetértésen alapuljon. Azt gondolom, hogy ez a vasút például, lehet egy olyan ügy, ami nem kell, hogy politikai szempontból lényegesen megossza a politikai teret. Természetesen, én nem vagyok politikus, tehát csak remélem, hogy ezt talán ki lehet ilyen szempontból szakítani, és lehetne azok közé a pontok közé tenni, ahol hosszú távon egyezségre lehetne jutni, hogy milyen vasutat is gondol az állam magának hosszú távra. Ezek a stratégiai hiányok, vagy közép-, hosszú távú koncepcióhiány egyébként ott is tetten érhető, hogy rendkívüli módon rontja a vállalat épeszű működését az ebből fakadó tervezhetetlenség. És azt gondolom, hogy ehhez nem kell húsz évet a vasútban eltölteni, hogy valaki ezt lereagálja, néhány hét alatt akár, hogy itt olyan folyamatokat kell előkészíteni, és olyan projekteket kell megalapozni, rendkívül sok munkát, időt, energiát beleölni, amihez nélkülözhetetlen az, hogy legyen valami hosszú távú, kiszámítható elvárás a vállalattal szemben, és értelemszerűen, természetesen az lenne a legjobb, ha még ehhez egy hozzárendelt pénzügyi kötelezettségvállalás is kapcsolódna. A másik problémakör, amit érzékelek, az ugye alapvetően az, hogy a belső folyamatok, talán az elsőből eredeztetendően, rendkívül bürokratikusak, hihetetlen adminisztratív terheket rónak a vállalatra, a vezetés mozgástere elképesztően szűk. Én még ilyen vállalatot nem is nagyon láttam, ahol ilyen szintű döntésekhez miniszteri jóváhagyást kell szerezni, mi itt van. Ezzel együtt ugye, ezeknek az egyébként a vállalatvezetést

5


erősen korlátozó szabályoknak az eredménye ugyanakkor nem tükröződik valami frenetikus eredményekben, tehát azt lehet mondani, azt gondolom, hogy ez a fajta megközelítés is revízióra szorul. Csak úgy, mint a vállalaton belül kialakult hihetetlen bürokratikus, és az államigazgatás egyéb szintjeire jellemző megoldások elburjánzása. Hihetetlen mennyiségű papír készül, gyakorlatilag az embernek az az érzése, hogy a klasszikus bürokratikus játék megy, nevezetesen, hogy miután senki sincsen igazából tisztában a feladataival, illetve a kompetenciáival, igyekszik lelkiismeretesen ellátni a feladatait, amiről véli, hogy az övé, és egyébként minden felelősséget lehetőleg föltolni, aminek következtében egy ilyen folyamatosan a felső vezetés irányára irányuló nyomás nehezedik a szervezetre, aminek következtében nem, vagy lassan, vagy rossz döntések születnek. És ezek között és/vagy kapcsolat van mindegyik között. Tehát meggyőződésem, hogy ezek a bürokratikus struktúrák és működési problémák, és a hatékonytalan működés ide vezethető vissza. Ugyanakkor azt is érzékelem, hogy a vállalat még ezzel együtt is sokkal jobb helyzetben van, mint amilyen a megítélése, vagy a külső megítélése, és azt gondolom, hogy ezen a területen azért azt gondolom, hogy van sok olyan dolog, amire akár a vállalat maga büszke is lehetne. Ez nem kerül sajnos hangsúlyozásra, sokkal inkább a vállalattal kapcsolatos működési panaszok és anomáliák uralják el a vállalattal kapcsolatos légkört. Én ehelyett, hogy – és ez már átvezet röviden az én mondjuk, ilyen célkitűzéseim közé, hogy – azt gondolom, hogyha ezt a trendet, ami az elmúlt évtizedekben kialakult, és monoton csökkenő trendben van a vállalat, ezt most nem állítjuk meg – nem én, egyedül, természetesen, hanem a vezetés és mindenki, aki egy épeszű dolog mögé fel tud sorakozni –, akkor gyakorlatilag egy üres, kiürült, ügyfelek nélküli, utasok nélküli vállalat rémképe is felsejlik előttem. Ezért azt gondolom, ha nem is a legutolsó pillanatban, de az utolsóelőtti pillanatok egyikében vagyunk ahhoz, hogy fölfele fordítsuk ezt a dolgot. Ezért aztán leginkább arra igyekeznék fókuszálni, hogy visszavigyem a vállalat mindennapjaiba, meg a vezetők fejébe, meg az alkalmazottak fejébe, hogy a legfontosabb nekünk az utaselégedettség, illetve ha úgy tetszik, általános értelemben vett ügyfél elégedettség, mert ugye, vannak vállalati ügyfeleink is, kellene valahogyan mérnünk igazából a vállalat teljesítményét. És mindent abból az aspektusból megnézni, hogy mi szolgálja leginkább az ügyfeleink, az utasaink igényeit és ezt hogyan lehetne minél hatékonyabban megoldani. Nyilván, nem kerülhető meg ez a hatékonysági kérdések, minden ilyen állami vállalatnál kérdés

6


és elvárás, hogy a közpénzekkel a lehető legoptimálisabb módon bánjanak. Természetesen, az embernek ez is dolga és célkitűzése, hogy a szükségtelen, rossz erőforrás allokációs folyamatokat megváltoztassa, és ebből olyan tartalékokat nyerjen ki, amit a vállalat egyéb, nélkülözhetetlen fejlesztésére lehetne fordítani. A harmadik, amit kiemelnék itt, ez pedig az, hogy rendkívül rossz a vállalat külső morális megítélése, rendkívül kedvezőtlen, és körbelengi a korrupció – vagy kimondva, vagy kimondatlanul – vádja, ami azt gondolom, hogy hosszú távon a szakmának is ártalmára van. Tehát, nemcsak arról van szó, hogy egy-egy ember, vagy egy-egy konkrét ügyben problémák vannak, hanem azt is jelenti, hogy lassan, de biztosan a szolgáltatás minőség folyamatos elvesztésével párhuzamosan a vállalatnak egy olyan megítélése van, ami meggyőződésem, hogy nem lehet a szakma érdeke. Én azt gondolom, hogy nekem egy tőkém van, ez, ha úgy tetszik, üzleti jó hírnevem, én meggyőződésem, hogy fölülről vezérelve, de komoly erőfeszítéseket kell tenni ezen a fronton, és mindenképpen fontosnak gondolom, hogy egyfajta morális megújulás is révbe menjen a vállalaton belül, aminek következtében azt gondolom, hogy javulhat a presztízse kifele is a dolognak. Tehát, ha a szolgáltatásunk minőségét, és ebben azt gondolom, hogy nem feltétlenül azt kell gondolni, hogy mérhetetlenül sok pénzzel vásárolt szolgáltatás minőséget kell érteni, mert azt gondolom, az utasaink értékelik, ha látják, hogy az erőfeszítéseinket lehetőségeinkhez mérten megtesszük, akkor azt is értékelik, nyilván könnyebb látványos projekteket csinálni, hogyha rendkívül sok erőforrás áll az ember rendelkezésére, de sokkal nehezebb akkor, hogyha nincs pénz, vagy nincs elégséges pénz, de akkor is lehet tenni ezeknek a dolgoknak az érdekében. És azt gondolom, hogy morális szempontból pedig feltétlen szükséges, hogy olyan helyzeteket igyekezzünk elkerülni, ami támadásra és a közpénzek hatékonytalan, vagy ne adj isten, még ennél is rosszabb felhasználására, vagy ennek a gyanújára adjon okot. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez nem fog menni egyik pillanatról a másikra, tehát, hogy ez egy, ahogy az eszközeink élettartama, egy ilyen megújulás és átalakulás is, egy hosszadalmas folyamat, és azt gondolom, hogy ebben a folyamatban én partnerként számítanék a szakszervezetekre is. Tisztában vagyok azzal, hogy bizonyos szempontú kérdésekben szemben állunk egymással, vagy szemben ülünk egymással, vagy lehetnek olyan kérdések, amiben nem értünk egyet, de azt gondolom, hogyha alapvetően és érzékelhetően ezeket a célokat el tudják fogadni, akkor nem feltétlenül kell, hogy a

7


vállalatvezetés és a szakszervezetek között ne legyen normális kapcsolat. Kívülről jövő emberként persze, nekem van valami, valószínűleg nem túl jó képem arról, hogy eddig ez hogy volt. Bejőve a vállalatba, azt gondolom, hogy nem annyira rossz, mint amilyennek kívülről látszik, ez is olyan kérdés, ami belülről talán kevésbé zavaró, mint amilyen kívülről megítélhető, de ezzel együtt értelemszerűen én érdekelt vagyok abban, hogy a vélt, vagy valós, úgy értem, általam vélelmezetten pozitív célok mögé adott esetben, és bizonyos korlátok között a szakszervezetek mögött álló munkatársi gárda is fel tud sorakozni. Ezzel kapcsolatban, és ezzel aztán zárnám is a dolgot, ugye, alapvetően azt a megállapodást kötöttem, ugye, a Miniszter úrral, mielőtt elvállaltam ezt a megbízást, hogy ugye, ott kezdjük a közép-, hosszú távú kormányzati, stratégiai munkának a megalapozását, hogy megkérdezzük a szakmát, hogy mi az álláspontja, véleménye arról, hogy hogy is kellene kinéznie, vagy milyen elképzelései vannak a vasút jövőjéről, ne adj isten, akár alternatív elképzelései vannak a vasút jövőjéről. Nyilvánvalóan ez a szakma, ebben a stratégia, vagy vállalatfejlesztési koncepció szempontjából, első körben, nulladik verzióban a felső vezetésnek a kötelessége, dolga, hogy egy nulla verziót letegyen az asztalra, ezt a projektet elkezdtük. A tervem, az az, hogy amikor ez olyan állapotban van, hogy már ki merjük adni a kezünkből, akkor ezt a koncepciót megvitatnánk, ha úgy tetszik, a szélesebb körben a munkatársi gárdánkkal, illetve a szakszervezetekkel is. Ha ez egy – és ennek a vitának, vagy eszmecserének a keretében épeszű, és számunkra is akceptálható javaslatokat kapunk, azokat igyekezni fogunk beépíteni az anyagba. Amikor ez megvan, akkor azt gondolom, hogy természetesen, ha szükség van bizonyos külső köri szakma kultúráján belül levő olyan szervezetekkel való diskurzusra is, akik kívülről látják a vállalatot, ott is nyilván egy nem túl bő lére eresztett, de értelmes konzultáció sort gondolnék, lefolytatni, és csak ez után nyújtanám át kötve-fűzve Miniszter úrnak azt az anyagot, aminek a terveink szerint, vagy a vágyaink szerint ugye, egy része lesz annak a közösségi közlekedési koncepciónak, amiről elöljáróban beszéltem, és amiről reményeim szerint a kormány még talán az idén dönteni tud. Ugye, én nem nyilatkozhatom a Miniszter úr nevében. Természetesen, az még egy opció, hogy ők egyfajta szélesebb körű társadalmi vitát is lefolytatnak a koncepciókról. Én azt tartom fontosnak, hogy legyen egy elfogadott kormányzati koncepció, hogy ez lehetőleg építkezzen, vagy támaszkodjon a szakmakultúrában meglevő értékekre és elképzelésekre, mert azt gondolom, hogy

8


menedzsment szempontból is csak az a stratégia hajtható végre épeszűen, ami a közbeiktatott, ha úgy tetszik, a stratégia alanyát jelentő humánerőforrás, vagy emberek részvételével készül, és nemcsak a végrehajtást bízzuk rájuk, hanem megmutatjuk nekik, vagy megkérdezzük őket, hogy van-e véleményük, és utána pedig megpróbáljuk meggyőzni őket arról, hogy miért gondolja a vállalatvezetés, vagy ebben az esetben, bizonyos értelemben a kormányzat, hogy azokat az irányokat veszi, amit gondolt. Én ezt tanultam a menedzsmentből, és azt gondolom, hogy ez egy épeszű megközelítés. Bízom abban, hogy az egyébként ilyen szempontból puskaporos hordónak is látszó, akár MÁV vonatkozásában is működőképes dolog lehet, és azt gondolom, hogyha ilyen értelemben a politika is megadja azt a fajta támogatást, amiről ugye, itt megelőzően beszéltem, akkor egy épeszű, olyan helyzet jöhet létre, amikor legalábbis elindulhat, a dolgok hogy is mondjam, pozitív irányba indulhatnak a dolgok, és lassan-lassan, lépésről lépésre egy csomó belső problémánkat meg tudjuk oldani. Azt is gondolom, hogy ez egy ilyen épeszűen ugye, ez egy lassan kezdődő, és aztán később esetleg begyorsuló folyamat, mert pozitív szinergiák is léteznek, vagy pozitív visszacsatolások is léteznek. Tehát, ahogy egy lefele tartó spirál lehet egyre gyorsabb és meredekebb, ugyanúgy, azt gondolom, hogy egy fölfele irányuló spirált is, ha egyszer elindítjuk ezt a hatalmas vonatot, vagy hajót, akkor azért azt gondolom, hogy utána már a gyorsítása, az is megoldható, és akkor tényleg el lehet emelni attól a ponttól, ahol azt gondolom, hogy most tényleg az embereknek, az akár itt dolgozóknak döntő többsége jelentős erőfeszítése mellett ugye, éppen a működőképesség határán, vagy ahhoz közeli állapotban van. Hát, ehhez kérném én a magam részéről a támogatásukat, és az épeszű együttműködésüket a dologban.

Munkáltató: (Zsoldos Marianna úrnő) Elnézést, egy technikai dolgot szeretnék kérdezni, hogy Elnök úr, tisztázzuk az ülés rögzítésének technikáját, mert egy új elem jelent meg, ha jól látom, hogy videó felvétel is készül. Tehát, azt megkapja minden résztvevő, vágatlanul lesz használva, mi célt szolgál? Hogyha ezt megtudhatnánk.

Elnök: Ügyrendi típusú volt a kérdés. Itt mellettem, hát… ügyrendi jellegű volt a kérdés. Nem azt mondtam, hogy ügyrendi kérdés volt. Jó. Oké. Akkor én szeretném kérni, hogy ezt tisztázzuk akkor ezt a kérdést, ha lehetséges. Jó, de itt ugye,

9


hangrögzítés folyik. Tehát, akkor, aki tud… oké, aki tud erre reagálni jegyzőkönyvileg, az legyen szíves nyilatkozatot tenni.

Munkáltató: (Zsoldos Marianna úrnő) A jelenlévők közül nem mindenki tudja. Tudom, hogy itt a Karcsi mondja, hogy volt róla egyeztetés. Azért szeretném, hogyha mindenki számára ez tudott lenne, ez az információ. Hát, a készítőket…

Munkáltató: (Bognár Károly úr)Jó. Akkor a kérdés inkább az volt, ha jól értettem, a Mariann részéről, hogy akkor megkaphatja-e mindenki, hová kerül föl, vágottan, vagy vágatlanul. Mert én beszéltem a Krisztiánnal, engedélyeztem, hogy fölvegye az ülést, úgyhogy ez nem kérdés. Inkább az, hogy mi történik.

VDSZSZ: Természetesen, mindenki hozzáférhet a felvételhez, ez abszolút normális.

Munkáltató: (Szarvas Ferenc úr) Én azt gondolom, hogy ezt döntően a szakszervezetek reprezentánsainak szántam ezt a szöveget, nem külső hasznosításra.

VDSZSZ: Természetesen, a korlátokat akkor megszabja. Nyilván, a nyilatkozóknak ehhez joguk van… én is köszönöm.

Elnök: Köszönöm akkor a pontosítást. Így már mindenki akkor a kellő információ birtokában van. Ha jól értelmezem, akkor ehhez a napirendhez vonatkozóan a munkáltatói részről befejeződött a hozzászólás. Szeretném megadni a lehetőséget az érdekképviseletek számára is. Egyet kérnék szépen, hogyha az időkorlátra való tekintettel, és a műfajra való tekintettel viszonylag összeszedett, és korlátozott formában ismerhetnénk meg az érdekképviseleteknek is a véleményét. Szeretném kérdezni, hogy ki kíván hozzászólni elsőként, illetve egyáltalán, kíván-e valaki hozzászólni az elhangzottakhoz. Gaskó úr jelentkezik, VDSZSZ-é a szó.

VDSZSZ: Köszönöm szépen. Első megjegyzésként annak a véleményemnek kívánok hangot adni, hogy az Elnök-vezérigazgató úr megjelenése a MÁV élén egy pozitív lépéssel kezdődött, azzal, hogy lehetőséget adott, illetve hát, alkalmat talált a

10


szakszervezetek vezetőivel való találkozóra, tudomásom szerint mindenkivel sikerült ezt perfektuálni. És hát végül is az, hogy most itt ülünk az első hónapban, ez is egy pozitív dolog. Nyilvánvaló, hogy az első hónapos benyomások, és a kívülről hozott ismeretek összegzése, ami most itt megtörtént, ebben elég sok olyan pont van, amiben egyetértünk. Leginkább kiemelném a koncepciótlan, jövőkép nélküli vasút problémáját én is. Nem, mintha az elmúlt húsz évben nem lettek volna vasútfejlesztési koncepciók, vasútpolitikai, közlekedéspolitikai koncepciók, kormányzati, illetve vasúti szinten egyaránt, de hát ezeknek a koncepcióknak nem volt meg a megfelelő támogatottsága, elsősorban a forrástámogatottsága. Én a vasút összes baját, az adósságokat, a külső, rossz megítélést, a szolgáltatások alacsony színvonalának létét, vagy egyáltalán, a színvonal ilyen mély csökkenését a forráshiányra vezetem vissza. A forráshiánynál pedig a korábbi menedzsmentek felelősségét is szeretném hangsúlyozni, hiszen az elmúlt, nem is tudom, kilenc vezetés – kilenc vezérigazgatója volt a MÁV-nak a rendszerváltás óta, vagy több, biztos, hogy nem kevesebb –, gyakorlatilag mind belenyugodott abba, hogy az állam nehéz helyzetben van, és ezért a fogást mindig, a megtakarításokat a vasúton is kellett találni, és hát így keveredtünk abba az adósságspirálba, ami az elmúlt húsz évben néhányszor konszolidálva, de újrakezdődően, ismételten és ismételten kialakult. A korrupciós gyakorlatot is alá tudom támasztani, és hát nem akarok jövendölni, de az elmúlt vezetők leköszönése után, elég sokak után lihegtek a rendőrök, kisebb-nagyobb sikerrel, de inkább kisebb sikerrel. Tehát, a korrupció, az sajnos, a legmagasabb szinten is előfordult. És bizony, bizony, ezek az elemek tették össze, vagy rakták össze azt a képet, ami végül is a MÁV állapotát mutatják. A legsúlyosabb problémának mégis azt ítélem, hogy az aktuális kormányok nem voltak hajlandók még a törvényi kötelezettség ellenére sem, megkötni azokat a finanszírozás szerződéseket – a MÁV—állam szerződésekre gondolok, meg a MÁV közszolgálati leányvállalataival megkötendő szerződéseket –, amelyek lényegében segítettek volna ennek a nehéz helyzetnek a megoldásában. Minden vezetés elégedett volt azzal, hogy túlélje az adott napot, és az állami kötelezettségek elmulasztásáért nem emelték föl a hangjukat, pedig hát a legnagyobb kötelesség, a legerősebb kötelezettségük éppen nekik lett volna. Volt olyan felügyelő bizottsági ülés, ahol javasoltam én személyesen, hogy ne másra nyomjam, hogy be kell perelni az államot a költségtérítési kötelezettség elmulasztása miatt, és hát ott is ilyen derültség volt, és hát

11


bizony a vezetők nem voltak hajlandók ennek a lépésnek a megtételére. Én is nagyon súlyosnak látom a MÁV helyzetét, belülről ismerve azt, és igenis, szükség van egy olyan, legalább középtávú, de inkább hosszú távú stratégiai elgondoláshalmazra, ami ezt a problémát kezeli, és hát nyilvánvaló, hogy az államnak is valamilyen színt kell vallani a tekintetben, hogy az autópályát, vagy a kötöttpályás vasutat preferálja a következő időszakban. Én úgy hallom, hogy most vannak arra mutató jelek, és megjegyzések, hogy a kötöttpályás közlekedést fogják a jelenlegi, kormányon lévő vezetők preferálni. Hát, ezt nagy izgalommal várjuk, és reméljük, hogy így is lesz. A szakszervezetek és a MÁV kapcsolatát illetően annyit szeretnék mondani, hogy formálisan úgy tűnik, mintha rendben lett volna az elmúlt időszakban. Voltak megállapodások, de az elmúlt négy évben, legalábbis a VDSZSZ és a MÁV között, MÁV vezetése közötti viszony nagyon megromlott. A MÁV vezetése nagyon kötődött a politikai vezetéshez. Érthető módon, a kinevezők ők voltak, ezért nyilvánvaló, ez valamilyen mértékben magyarázható, de az annyira eszkalálódott, hogy a MÁV sorsa sem érdekelte a MÁV vezetőit, csak a kormányakarat végrehajtása volt az egyetlen irányjelző számukra, és ezért óriási konfliktusok alakultak ki a MÁV munkavállalói, legalábbis egy-egy csoportja és a MÁV vezetése között, ami hát, elég cinikus magatartást alakított ki a MÁV vezetésében. Súlyos munkaügyi konfliktusok voltak, amire a MÁV vezetői nem voltak hajlandók érdemben reagálni, hanem cinikusan, a kormányra hivatkozva, ezeket a dolgokat elpasszolták, és ez elég komoly munkahelyi légkörromlást, és a munkavállalók közötti válságot is kialakította ez alatt a négy év alatt. Nem tudtunk egyetérteni nagyon fontos kérdésekben, például a vasúti vonalak bezárását illetően, a MÁV vezetése nem érvelt igazán a vasúti vonalak megtartása mellett, hanem szolgálólányként, az akkori kormány akaratát szolgálta, illetve hajtotta végre. Szeretnénk ezen változtatni. Szeretnénk azokról az el nem varrott fonalakról, szálakról tárgyalni érdemben, amelyek itt vannak, vagy itt nyugszanak még a tárgyalóasztalunkon, megoldásra várva, és természetesen, a mi együttműködő készségünk ezeknek a megoldásoknak a függvényében lesz erősebb, vagy kevésbé erősebb. Természetesen, egy olyan vállalatnál, ahol nincsenek stratégiai célkitűzések, nincsenek távlati célfüggvények, ott mindenki ötletel, így ötletelnek a munkavállalók is. Ötletelnek a vezetők is, és ezek az ötletek nagyon sok esetben egymásnak feszültek. Koncepciótlan ötletek nyilvánvalóan nem támogathatók, vagy nem érvelhetők meg olyan mélységgel, és olyan erősen, hogy

12


azokból eredményt lehessen kihozni. Azt reméljük, hogy az új vezetés, megismerve ezeket a problémákat, olyan helyzetet állít elő úgy a MÁV jövőjének megfogalmazása területén, mint a vezetői gárda megerősítése terén, amelyek ezeknek a problémáknak a kezelését lehetővé teszik. A VDSZSZ készen áll bármikor ezekről az ügyekről tárgyalni érdemben, és üdvözöljük az Elnök-vezérigazgató úr azon kezdeményezését, hogy beszéljük meg a távlati célfüggvények közepét, a célkitűzéseket. Ebben mi partnerek leszünk. Most nem akarom taglalni, hogy milyen egyéb olyan súlyos problémákat is hordozunk, mint például a társaságok szervezése, a különféle leányvállalatok létrehozása, a különféle korrupciós ügyletek. Nem részletezném, de a továbbiakban, remélem, hogy mindegyik terítékre fog kerülni, és ki tudjuk vesézni. A kollégáknak való lehetőség el nem vétele miatt most befejezem, és köszönöm szépen a lehetőséget.

Elnök: További hozzászólás érdekképviseleti oldalon? Simon elnök úr, VSZ részéről.

VSZ: Mindenekelőtt mindenkit köszöntök, és ha megengeditek, akkor én bemutatnám Elnök-vezérigazgató úrnak a VSZ-nek jelenlévő tisztségviselőit. Karácsony Szilárd kollegám, ő a szervezetpolitikai alelnök, Meleg János kollegám, ő a MÁV érdekvédelmi, illetve a vasúti érdekvédelmi alelnök, és Fogl Zoltán kollegám, ő pediglen a gazdasági társaságok érdekvédelmi alelnöke. Az elhangzottakhoz hagy mondjam, hogy nagyon sok olyan gondolat hangzott el, amit megfogalmazott Elnök úr, amivel egyetértünk. Tehát, egyet tudunk érteni. Itt elsősorban kiemelném talán azt, hogy a közlekedéspolitikai koncepció. Én azt gondolom, hogy ez nekünk egy igen régi vesszőparipánk. 2004-ben indult a MÁV-nak egy olyan átalakítása, ami megítélésünk szerint visszafordíthatatlan folyamatokat indított el, és megalapozatlanok. Hiányzott egy hosszú távú közlekedéspolitikai koncepció. Mi ezért akkor is kiálltunk, most is kiállunk, mert úgy ítéljük meg, hogy csak e mentén van értelme a vasút átalakításának. Hiszen, azt kell, hogy mondjam, én ’62 óta dolgozok a MÁV-nál, és ’62 óta folyamatosan MÁV átalakításról és MÁV reformról hallok, és tulajdonképpen ez idő alatt azt kell, hogy mondjam, hogy a MÁV nem jobbá vált, nem jobb szolgáltatóvá vált, hanem folyamatosan romlott a MÁV-nak a szolgáltatása. Azt kell, hogy mondjam, hogy az elmúlt négy év, illetve az elmúlt nyolc év is pontosan ezt reprezentálta, tehát nem hozta azokat az eredményeket, amire a reformokat készítők gondoltak. Talán egyetlenegy

13


számot, amit nyilván Elnök úr is ismer, hogy 2002-ben egy húszmilliárd körüli vesztesége volt a MÁV-nak, és tudjuk, hogy a múlt évben ezt jelentősen meghaladta, és ezzel együtt a szolgáltatások színvonala jelentősen csökkent, nem javult, ami piacvesztéseket idézett elő, és nyilván ez annyit jelent, hogy a MÁV-nál újabb zavarok keletkeznek, és valamikor 2003-ban azt fogalmaztuk meg, hogy ez a folyamat mindaddig fog tartani, amíg lesz MÁV. Tehát úgy gondolom, hogy ideje lenne, hogy ezeket

a

folyamatokat

megállítsuk,

és

előbbre

lépjünk.

Itt

elsősorban

a

közlekedéspolitikai koncepció, amit mondtam. A másik, az a szolgáltatásoknak a színvonalának az emelése. És itt azért állnék meg egy pillanatra, mert mi úgy ítéljük meg, hogy a szolgáltatási színvonal emelése, az nem föltétlenül pénzalapú. Ott egy jó menetrendnek az elkészítése, az állomások, a kocsiknak a tisztántartása, a menetrendben közlekedő vonatoknak a pontossága. Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok esetben vannak olyan vonatok, amik kimaradnak. Tehát, úgy gondolom, hogy elsősorban ez az, ami meghatározza a minőséget, és ez elsősorban nem pénz kérdése. A másik, amit régen mondunk, a tarifapolitikát is át kellene gondolni. Tudom, hogy ez nem egészen MÁV szintű, ez kormányzati szintű döntés is, de úgy ítéljük meg, hogy ma a tarifapolitika, ami Magyarországon van, és a vasútnál van, az nem tartható, és nem jó. Ennek a felülvizsgálata meg kellene, hogy történjen. Én örömmel olvastam nem rég az újságban, hogy a kormánynak van egy ilyen szándéka, de úgy gondolom, hogy ami ott megjelent írásban, az szerintem tévút. Ott arról szólt a dolog, hogyha azt mondjuk, hogy a teljes árú menetjegyet megnézzük, akkor Európában a legdrágább vasút vagyunk, az elszállított utasok számából számoljuk a menetjegy árát, akkor viszont a legolcsóbb, hiszen ugye, azt mondta az írás, hogy nagyon sokan vannak, akik kedvezményezettek, és ebből adódóan a legolcsóbb vasút. Én itt egy kicsit félve gondolok a vasúti menetkedvezményre, és ezt azért emelem ki, mert szerintem, a számadatok hamisak. Ma, szerintem, senki nem tudja megmondani azt, hogy például, a vasutasok milyen mértékű utazási kedvezményeket vesznek igénybe, ugyanakkor van egy olyan szám, ami azt mondja, hogy egy vasutasnak a menetkedvezménye, az egymillió-hatszázezer forint, ezzel szemben látjuk, hogy a MÁV-START honlapján, külső cégeknek lényegesen olcsóbban adják ugyanezt a szolgáltatást. Tehát, azt szeretném érzékeltetni, hogy rossz a számítás alapja. Tehát, rendkívül rossz a számítás alapja. Hát, például, egy külső cég, ha a MÁV-tól vesz bármely napon, bármely vonaton, bármely munkatársnak

14


adható menetkedvezményt, ami nyilván

annyit jelent, hogy sokkal jobban

kihasználható, ennek az ára körülbelül, az én emlékeim szerint 380—400 ezer forintra van taksálva, az egymillió-hatszázezerrel szemben. Tehát úgy gondolom, hogy ez azért jelentős árkülönbség. Ugye, itt mindig az az érv, hogy ez egy hatósági ár, az egymillióhatszázezer forint, csak nem tudom, miből van kiszámolva, és ebből jön az a fals szám, hogy a vasutasoknak az éves menetkedvezménye hétmilliárd forintba kerül, holott ez nincs mérve. Ezt többször jeleztük, és kértük, hogy lehetne mérni. Tehát, összességében azt látom, hogy ma nagyon drága a vasúti jegy. Mihez képest? Az egyéni utazáshoz képest. Tehát, ezt meg kellene nézni. Én úgy gondolom, hogy egy kihasznált vonat, ahol sok utas van, az sokkal több pénzt hozna, mint adott esetben a nagyon drága menetjegy, és az üresen futó vasút. Én azt gondolom, hogy amit elmondtam, azzal szorosan összefügg a másik kérdés, hogy nagyon nagy gondnak látjuk azt, hogy ma a vasutasoknak nincs jövőképe. Egy olyan MÁV, ami folyamatosan átalakul, folyamatos létszámleépítésekkel kell szembenézni, ott nincs a vasutasnak jövőképe. Ennek megfelelően, én úgy gondolom, hogy az elvégzett munka sem mindig biztos, hogy olyan, mint amit a MÁV vezetése elvárna. Tehát, azt kell, hogy mondjam, a jövőkép hiánya, az a minőségi munkának a rovására megy. Tehát, ezen szintén lehetne, és feltétlenül szükséges volna változtatni. És hát Elnök úr, amikor mondta, hogy mik azok, amik elválasztanak szakszervezetet és munkáltatót, én azt gondolom, hogy van egy pont, amiben biztos, egyet tudunk érteni. Én azt gondolom, hogy az elégedett vasutas, az elégedett szakszervezeti tag, és egy elégedett szakszervezeti tag, illetve elégedett vasutas, az nyilván minőségi munkát is tud produkálni, és talán ez a legfontosabb ahhoz, hogy a MÁV előbbre tudjon lépni. Én azt gondolom, hogy röviden én ezekbe foglalnám össze azokat a legfőbb problémákat, amiket látok, és talán annyit szeretnék megjegyezni, hogy én úgy ítélem meg, hogy kicsit fordított a helyzet, mint amit Gaskó elnök úr mondott, mi úgy ítéljük meg, hogy volt 2002—2006-ig egy olyan négy évünk, ami az akkori MÁV vezetésével, hát egy eléggé kiegyensúlyozatlan időszakot jelentett. Tehát, nagyon sok ütközésünk volt, hiszen a MÁV vezetése folyamatosan kormányzati döntések mögé bújt. Volt olyan kérdéskör is, amiben a Legfelsőbb Bíróságig kellett eljutnunk, és a Legfelsőbb Bíróság mondta ki, hogy a szakszervezetünk állítása az igaz. Itt a létszámleépítésekre a tevékenység-kihelyezésekre gondolok. És úgy ítélem meg, hogy az elmúlt négy év, az egy kiegyensúlyozott munkaügyi kapcsolatot jelentett.

15


Nagyon sok vitás kérdésünk volt, de úgy gondolom, hogy ezek a vitás kérdések után mindig megszülettek azok a megállapodások, amit utólag értékelve, úgy gondolom, hogy pozitív előjellel lehet ellátni ezeket a megállapodásokat. Talán gondnak tartom, és ezt egy kicsit magunknak mondom, hogy a VÉT-nek nincs ügyrendje. Tehát, ma itt ülünk, nincs ügyrend. Én, mondjuk, egy kicsit meglepődve tapasztalom azt, hogy mondjuk, ma videó felvétel készül. Nem azért, mintha sértene, de úgy gondolom, hogy a Vasúti Érdekegyeztető Tanács tagjaival, tehát a szakszervezeti oldallal is illett volna ezt a kérdést előzetesen egyeztetni. Köszönöm szépen.

Elnök: Köszönöm szépen. Enzsöl alelnök úr következik, a PVDSZ részéről.

PVDSZ: Enzsöl Róbert vagyok, a PVDSZ alelnöke, mint elhangzott. Üdvözöljük a körünkben megjelent Vezérigazgató urat, és hát reméljük, hogy nem ez az utolsó alkalom, hogy a Vasúti Érdekegyeztető Tanács ülésén megjelenik. Szakszervezeti oldalról az elmúlt időszakban folyamatos kritika érte a munkáltatói oldalt, hogy az első számú vezető, hát, nem biztos, hogy megfelelő jogkörrel delegálta ide a jellemzően humánpolitikai Igazgatóasszonyt, aki sokszor ugye, nehéz helyzetbe került ebből adódóan. Én a magam részéről nem gondolom, hogy valamennyi VÉT ülése tartozéka az első számú döntéshozó a cégnél, de arra feltétlenül számítok, hogy meghatározó alkalmakkor Vezérigazgató úr részt vesz ezen a megfelelő rendszerességgel megtartott találkozón. Ugye, mi, és ez az oldal valamennyien, munkavállalói érdekek alapján minősíti a történéseket. Ami itt elhangzott, azok ellen kifogás munkavállalói szempontból nem emelhető. Tehát, nyilvánvalóan ezek a gondolatok számunkra támogathatóak. Annál is inkább, mert amire leginkább – tapasztalataink szerint – az emberek vágynak, az a kiszámíthatóság. És mi más lenne, ha nem a kiszámíthatóság, hogyha egy koncepcióba illeszkedően kerülnének a lépések meghatározásra? Kollegám említette a jövőképet. Tehát, magyarul, legyen valami fogalmunk arról, hogy mi lesz néhány év múlva, mennyire, mire jutunk. Ugye, a kiszámíthatóság igen szorosan összefügg az emberek biztonságvágyával, aminek relativitásával teljes mértékben tisztában vagyunk, de mint szakszervezet, nem mondhatunk mást, mint biztonság a foglalkoztatásban,

biztonság

a

jövedelmek

vonatkozásában,

és

biztonság

a

munkafeltételek vonatkozásában. Tehát, ezeknek a változása az, ami a mi

16


együttműködő készségünket, ha nem is abba az irányba, hogy az bármikor is megszűnne, befolyásolja, de nyilvánvalóan ennek a megítélése az, ami a munkavállalók akár munkavégzését, akár a vállalathoz való lojalitását meg fogja határozni. Mi azon vagyunk, és mindent ezen keresztül mérünk, hogy ez mennyiben valósul meg. Ugye, jelenleg az a probléma, hogy türelmetlenek vagyunk, valószínűleg, és elnézést a kifejezésért, nem akarok szavakat keresni, ezért mondom, hogy a szólamokon túl a konkrétumokat nem látjuk. Nem tudjuk lefordítani a vasutas nyelvére azokat az elhangzott dolgokat, amelyek akár Parlamentben, akár sajtónyilatkozatokban, akár kormányzati tisztségviselők részéről megjelennek. Választ követelnek tőlünk a tagok, a maga konkrétságában, saját nyelvükre lefordítva, és ennek megtételére sok módunk jelenleg nincsen, hiszen mi is sejtésekre és a saját fordításainkra vagyunk hagyatkozva. Úgyhogy azt szeretnénk, hogyha minél előbb kikristályosodna az a kép, hogy merre megyünk, mik azok a lépések, mi az első lépés, mi az utolsó lépés, és egy kiszámítható világot tudnánk teremteni a vasutasság számára. Köszönöm szépen.

Elnök: Köszönöm szépen a hozzászólást. Most az MTSZSZ következik, Buzásné elnök-asszony jelentkezett először. Utána, természetesen, a még nem szólt két másik szakszervezet is nyilatkozhat.

MTSZSZ: Köszönöm szépen. A mérnök szakszervezet részéről is köszönjük Elnökvezérigazgató úr tájékoztatóját. Örülünk annak, hogy nemzeti vasúttársaságban gondolkodik, mi eddig is egységes vasútban gondolkodtunk. A célkitűzésekkel messzemenően egyetértünk, azt gondolom, hogy az MTSZSZ álláspontjával és eddigi munkájával kapcsolatban teljesen egybeesik. Egyet szeretnénk viszont, erre felhívni Elnök-vezérigazgató úr figyelmét, hogy ezek csak kormánytámogatással jöhetnek létre. Tehát mi, ellentétben azokkal a véleményekkel, hogy nem feltétlenül pénz kérdése, úgy látjuk, hogy igenis, a döntő része, ez kormányzati támogatás kell hozzá, másképp nem fog tudni, megvalósulni. Erre ugye, az előző időszakban is már láttuk, hogy másképp nem ment. Azzal is egyetértünk, hogy pozitív kommunikációra van szükség, ne csak a rossz hírek jelenjenek meg a vasúttársaságról, hanem igenis, vannak jók. Tehát, azért történik mindig valami olyan pozitív dolog a vasútnál, amit igenis érdemes megjelentetni.

Ezek

a

célkitűzések

természetesen

17

a

vasutasokkal

és

a


szakszervezetekkel együtt fognak jól megvalósulni. Az MTSZSZ ebben partner lesz, mi mindig is egy kiszámítható, korrekt együttműködésben gondolkodtunk eddig is, így dolgoztunk, és a továbbiakban is szeretnénk ezt fenntartani, hiszen az MTSZSZ-nek az az álláspontja, hogyha a vállalat sikeres, akkor sokkal könnyebb az érdekvédelmi munkát is elvégezni. Köszönöm szépen. Én nem szeretném tovább húzni az időt, mert még fontos dolgok vannak hátra, és az idő nagyon telik. Köszönöm szépen.

Elnök: Az egyre rövidülő hozzászólások után most már Németh alelnök úr következik, ha jól látom, jelentkezésben. Mozdonyvezetők Szakszervezetéé a szó.

MOSZ: Igyekszem még ennél is rövidebb lenni, mert azt gondolom, hogy a mai alkalom, az nem arra való, hogy a korábbi időszakot akár értékeljük, akár jó, akár rossz. Nem akarjuk az új menedzsmenttel megüzenni a réginek, hogy hogy értékeljük azt az időszakot. Tehát, azt gondolom, hogy ez nem jó. Minden vezetőnek, minden új menedzsmentnek kijár a tisztalap esélye és lehetősége, ami a mi megközelítésünkben nyitottságot és készséget jelent az együttműködésben. A bizalom, az majd vagy kialakul, vagy nem, ugye az egy későbbi történet. És ha már a bizalomnál tartunk, azt gondolom, hogy a bizalomhoz tartozik az is többek között, vagy ennek az alakításához, hogy az együttműködésünk kommunikációját hogy kezeljük, és egyfelől úgy gondolom, hogy nem helyes a VÉT egyik tagja részéről felhatalmazást adni a másik tagjának, hogy mit tegyen a VÉT-en, bármilyen viszonylatban is történt ez. Tehát, azt nem gondolom, hogy ez felhatalmazás. Az az álláspontja lehetett ebben a kérdésben, de nem felhatalmazása, videó felvétel készítésére. Egyetértünk azzal, hogy a videó felvétel felhasználása kizárólag belső körben történhet meg, tehát sem honlapon, sem más sajtóközleménnyel és egyéb módon mi nem járulunk hozzá ahhoz, hogy a VÉT-en készült felvétel megjelenjen. És ugyancsak ehhez tartozó kérdés, hogy úgy gondoljuk, és azt javasoljuk, ha ebben egyet lehet érteni, hogy a mai VÉT ülésről kifele, a sajtó részére a tényen és a napirendeken kívül más kommunikáció ne jelenjen meg. Nyilván, nem foghatjuk senkinek a kezét ebben a kérdésben, de azt gondolom, hogy szerencsésebb lenne elkerülni a sajtón keresztüli üzengetést, és azzal lehet elkerülni, hogyha nagyjából abban is egyet tudunk érteni, hogy hogy kommunikáljuk a mai napot. Köszönöm szépen.

18


Elnök: Köszönöm a hozzászólást. Egy pillanat türelmet kérnék szépen Hankó elnök úrtól. Ügyrendi természetű hozzászólás lenne, még mindig a felvétel körében. Gaskó elnök úr jelezte, hogy szeretne ebben egy mondattal hozzászólni.

VDSZSZ: Hogy elejét vegyük a további gitt rágásnak e tekintetben, a VDSZSZ nem él azzal a lehetőséggel, amit a Kommunikációs igazgató úrral egyeztettünk, letöröljük az összes felvételt.

Elnök: Akkor munkáltató részéről is.

Munkáltató: (Bognár Károly úr) Csak egyetlenegy gondolatot szeretnék hozzátenni ehhez. Ugye, én alapvetően egy elég esetleges szereplője vagyok a VÉT üléseknek. Tehát, most azért vagyok itt, mert Elnök-vezérigazgató úr itt van, és azt gondoltam, hogy egy ilyen alkalommal itt a helyem. Tehát részemről nem volt akadálya, hogy ez megtörténjen, de azt gondolom, hogy nem én diszponálok a VÉT ülései fölött. Nem én vezetem. Tehát, én azt mondtam, hogy legyen, innentől fogva a többi, úgy gondolom, nem az én dolgom. Köszönöm szépen.

Elnök: Még akkor annyit erről a helyről hagy szabadjon mondani, hogy valóban, a VÉT ügyrendjére vonatkozóan, az egy régi dolog, hogy érdemes lenne majd ezt is pótolni, ezt a hiányosságot, és a mai kornak megfelelően, mert itt azóta, mióta legutóbb VÉT ügyrendről volt szó, azóta újabb technológiai eszközök, kommunikációs csatornák, mobil telefonok és egyebek jelentek meg, tehát erről a helyről akkor hadd kérjem én is azt, hogy erre vonatkozóan legyen majd valamikor valami együttműködés, mert elműködik a VÉT a Kollektív Szerződés alapján, de egy ügyrend alapján valóban szabályozottabb. Már a mai ülés kimondottan formalizált, és eddig nagyon kulturált hangnemben zajlik, úgyhogy ennek szellemében adnám meg a lehetőséget Hankó elnök úrnak a hozzászólására.

VFSZSZ: Köszönöm szépen. Hát, ez csodálatos, olyanok vagyunk, mint egy nagy család, megegyezünk mindenben. Hát, azért én rövid leszek. Kérdéseket szeretnék

19


feltenni, hiszen már sok minden elhangzott. A terveken már dolgoznak, azt mondta Elnök-vezérigazgató úr. Meddig? Mikorra tervezik az elkészültét, és mikor tervezi azt, hogy szélesebb körben is megismerteti. A másik, én úgy látom, hogy túl sok függ a politikától. Van-e valamilyen terv, van-e valami elképzelés, hogy leválasztja a vasutat a politikától. Hogy tudjunk úgy előrelépni, hogy ne mindig a politikától függjünk. Köszönöm.

Elnök: Köszönöm szépen. Munkáltató kíván-e reagálni az elhangzottakra? Akkor megadom a szót.

Munkáltató: (Szarvas Ferenc úr) A munkáltató nem, én kívánnék most abban az értelemben, hogy nem munkáltatóként reagálnék, mint ahogy az első napirendet sem pont a munkáltatói minőségemből fakadóan tartottam. Díjazom az ügyrendi vita lezárását, és a magam részéről, ha lehet, akkor csatlakoznék ahhoz, hogy ne a sajtó keretében, vagy ne kelljen kimenni a sajtó keresztüli információknak egyelőre, azon kívül, ami itt javaslatként elhangzott. Ha megengedik, néhány gondolat erejéig reagálnék azért az elhangzottakra. Gaskó úr megjegyzése szempontjából, örömömre szolgálna, és ennek szólt a mosoly az arcomon, hogyha azt a pozíciót a MÁV elnökvezérigazgatója valaha el tudná érni, amit a jegybank elnöke élvez, törvényileg garantált függetlenség esetén lehetne azokat joggal elvárni bármelyik vállalatvezetőtől, hogy olyan típusú lépések, vagy olyan dolgokat tegyen, amit Ön elvár. Én azt megértem, hogy a vasút szempontjából jó lenne, ha úgy tetszik, viccesen úgy fogalmaznék, az én pozíciómban még csak vágyni sem szabad erre. Értelemszerűen, ez egy állami vállalat, ahol szociológiailag azt a helyzetet azért nehezen tudom elképzelni, hogy nem tudom, hogy van-e itt Önök között, akinek magánvállalata is van, tehát nemcsak munkavállaló, hanem van vállalkozása, hogy az ottani fizetett alkalmazottjuk, azok mondjuk, ilyen típusú fellépésekkel lenne. De, értettem a dolgot. Nyilván bizonyos szempontból, más szempontjából nagyon jó lenne, de ez valószínűleg a vágyak. Ezzel együtt, azt gondolom, hogy az joggal elvárható, hogy a MÁV elnök-vezérigazgatója, vagy akár csak a vezérigazgatója, az egyfajta ilyen közbülső ütközőfelület legyen a vállalat és a politika, vagy a vállalat és a tulajdonos között, és ilyen szempontból természetesen, én magam, szerepem részének tekintem azt is, hogy a vállalat érdekeit a politika irányába,

20


vagy ha úgy tetszik, a tulajdonos irányába artikuláljam. És ilyen szempontból ez hangsúlykérdések lehetnek, és megítélés alá eshetnek, főleg majd export megítélés alá eshetnek, hogy nagyon érzékeny egyensúly van e között. Tehát, hogy azért engem alapvetően, ha úgy tetszik, azért fizetnek, hogy a tulajdonos érdekeit képviseljem. Természetesen, a tulajdonosnak mondhatom én, hogy vannak olyan érdekeid, amit te, lehet, hogy nem jól látsz, és a kollektíva jobban látja a te érdekeidet, mint te magad. Ennek azért, mondjuk, maradjunk abban, hogy vannak korlátai a dologban. De, ezzel együtt, nekem semmi problémát nem fog okozni a vasúttal, vagy a vállalattal való azonosulás, és az épeszű célok képviselete a tulajdonos, illetve adott esetben a politika irányába, azzal együtt, hogy én magam nem tekintem magam politikusnak. És ez nagyon fontos, hogy ezt leszögezzem. Tehát, én nem a politikai játéktérben dimenzionált figuraként értékelem saját magam, én egy vállalatvezetőnek szegődtem, ahol az a feladatom, hogy egy egyébként nem túl jó állapotban levő vállalatot megpróbáljuk a lehetőségekhez mérten visszahozni a negatív trendekből, és megfordítani. Szervezeti kérdésekre volt utalás. Csak jelzem, hogy ugye direkt nem tértem ki rá, mert célfeladat-szervezet logikában gondolkozom. Vízióm természetesen van, de azt gondolom, hogy meg kell várni ezt a koncepciót, és ahhoz illeszkedő, vagy lehetőleg harmonikusan illeszkedő szervezetet kellene rátenni, ami természetesen bizonyos korlátokkal lehetséges mindig. Vannak olyan dolgok, amik már az előzményekből fakadnak, tehát nem biztos, hogy az ember hiába tudja, hogy ezt, vagy azt kéne optimális esetben megtennie, vannak olyan külső korlátok, ami miatt azt valamiért nem tudja megtenni. Ezzel együtt azt gondolom, hogy a szervezeti kérdések is felmerülnek, de nem rövidtávon, és alapvetően, ahogy mondtam, az elsődleges célom, az az, hogy az utas elégedettségben a lehető leggyorsabb, a stratégiaalkotás mellett az utas elégedettségre fókuszálna a vállalatvezetés. Ha belemegyünk egyből egy ilyen jelentős, nagy átszervezési dologba, akkor megint hetekig, hónapokig mindenki a kockában a helyét, meg az új struktúrában az új viszonyokat keresi, és elfeledkezünk megint arról, hogy mi van az utasainkkal. Ezzel együtt, ez egy fontos, a vállalat vezetői számára is nagyon fontos kérdés. Érzékelem is, hogy hihetetlen módon benne van a levegőben, hogy most akkor hogy lesz, de még egyszer mondom, erősen ragaszkodnék azokhoz az elveimhez, amit próbáltam, ez a célfeladat-szervezet struktúrában haladni. Ha megengedi, akkor erre a kérdésre itt, ezzel kapcsolatban vissza is térnék az időzítési

21


kérdésre. Nagyjából azt gondolom, hogy októberre gondolnám azt, hogy elkészül egy olyan anyag, amit a belső nyilvánossággal első körben megvitathatónak ítélnék. Azon még gondolkodom, hogy ez-e az a fórum, ahol ezt meg kell csinálni, és nem azért – nehogy félreértsenek –, hogy ez túl sokszereplős, és ez valószínűleg nem túl praktikus, tehát ebben lehet, hogy majd a praktikus szempontok, ha úgy tetszik, face to face egyeztetéseket tartanék. Nem azért, és tényleg, higgyék el, nem azért, hogy megosszam a dolgot. Még utána, ha kell, akkor utána hozzuk egy ilyen típusú megbeszélésre is, de azt gondolom, hogy ez ebben a formában akkor három napig tartana, körülbelül, mire a dolog véget érne. Simon úr, illetve Gaskó úr is említette. Abszolút egyetértek, alulfinanszírozottság. Tehát, ez az alapvető kérdés, a dilemma döntően erről szól, hogy alulfinanszírozott a vállalat, és a működési problémáinak egy jelentős része az alulfinanszírozottságból fakad. Én ezt úgy fogalmaznám inkább, hogy a politika olyan elvárás rendszer középpontjába tette a vállalatot, ami egymásnak ellentmondó elvárásokat támaszt a vállalattal szemben, és azt gondolom, hogy ezt tényleg, hosszú távon nem lehet csinálni. Én meggyőződésem, hogy ezek az urak, akik engem most, ha úgy tetszik, felkértek, ha úgy tetszik, ideküldtek, legalább ezt lereagálták, hogy ez a fajta stratégia hosszú távon biztosan nem vezet sehova. Tehát, egyszerre támasztani kapacitás elvárásokat, és hozzá nem rendelni erőforrásokat, ez a dolog nincsen. Az nyilvánvaló, hogy az egy jogos elvárása a tulajdonosnak, hogy az egyébként szűkös erőforrásokat viszont a vállalat hatékonyan használja fel. Tehát, a serpenyőnek a másik dolgában viszont ott van, hogy a politika is abban érdekelt, amiben egyébként épeszűen egy vállalat érdekelt, vagy a vállat vezetése érdekelt, ugye, a vállalatvezető kollégáknak is azt próbáltam hosszasan magyarázni, hogy a politika abban érdekelt, hogy az utasaink elégedettek legyenek, mert ők szavazat maximalizálási stratégiákat visznek. Ha az utasaink elégedettek, vagy elégedettebbek, mint most, az őnekik jó hír, ergo a vállalatnak ez azért fontos, mert abban a költségvetési alkuban, amiben egyébként hihetetlen adok-kapok van, és aki ezt egy kicsit közelről látta már, az tudja, hogy ez milyen hihetetlenül nehéz küzdelem, és sokszor azok is, akikről maguk azt gondolják, hogy az ügyük árulója, lehet, hogy életét és vérét tette oda, csak éppen vereséget szenvedett. Ezt most csak úgy szimbolikusan mondom. A dolog lényege az, hogyha nem adunk muníciót a politikának ahhoz, hogy a MÁV-val elégedettebb lehessen az utas, akkor ugye, ő mindig azt fogja hallani, hogy egyre romlik a helyzet. Ezért, amikor

22


harcolni, vívni, nem tudom micsoda, alkudozni kell az erőforrásokért, akkor ő nyilván kevésbé lesz affin, és a problémákat emeli ki. Ezért elvileg ez egy közös érdekünk, hogy a vállalat körüli problémákat csökkentsük, mert a másik, jól megfogható politikai érték nyilvánvalóan, ne legyen balhé. Ugye? Tehát, első, ne legyen ügy, kettő, az utasok elégedettek legyenek, vagy pozitívabb irányba forduljanak. Ha ők ezt hallják, akkor azt gondolom, hogy könnyebb a vállalat alku pozíciója abban a csatában, amiben nyilvánvalóan nekem van persze kiemelt szerepem a vállalaton belülről. De azért azt világossá kell tegyem a maguk számára, hogy ezt nem én fogom sajnos eldönteni, és nem az azonosulási képességemmel van itten baj, hanem a szűkös erőforrásokkal. A megbízhatóság, kiszámíthatóság, biztonságra való törekvés, az, azt gondolom, hogy világos. Tehát, épeszűen, nyilvánvalóan ezt tudomásul kell venni, és azt gondolom, hogy a kiszámíthatóságból, és ebből a hosszú távú elkötelezettségek iránya, közszolgáltatási szerződések megkötése, mind azt a célt szolgálná, hogy valami világos képet tudjunk mondani a kollegáknak arra vonatkozóan, hogy hogy is látjuk a dolgot. Ebben ugye, szokták mondani, hogy a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság. Ebből a szempontból is, azért gondolom, hogy minden ilyen projektet a célok, és azok épeszű kijelölésével kell kezdeni. A tarifa probléma. Valóban azt gondolom, hogy nem vezetés kompetencia. Ezzel együtt, azt például én személyesen, teljesen én is úgy gondolom, hogy relatív drága, sajnos, az agyondotált vállalat, a kimenő teljesítmény szintjén, tehát amit az utas érzékel, az drága. És azt gondolom, hogy a közösségi közlekedésfejlesztési koncepcióban, ezzel a problémával mindenképpen foglalkoznia kell a kormánynak. A relatív drágaságát értem rajta. Én a legnagyobb problémát abban látom, hogy az egyéni közlekedéshez képest drága. Tehát, én is, ha mondjuk, a családommal együtt akarnék már, mondjuk, a szüleimet meglátogatni vidéken, az már egyszerűen proporcionális költségek szintjén, ahogy szoktuk volt mondani, egyszerűen drága a vasút. És azt gondolom, hogy ez nem jó dolog. Most azt nem tudom ígérni, hogy a vasút olcsóbb lehet, mert ugye nyilvánvalóan, a kevés pénz is számít, de azt gondolom, hogy a relatív pozícióit és tendenciájában olcsósítani kell, különösen az egyéni közlekedéssel szemben. Ez nekem meglepő volt, vagy új volt, ez az egymillió-hat, kontra nem tudom, micsoda. A vasutasok tarifaproblémáit én egyelőre másképp értékelem, de lehet, hogy van ilyen típusú interpellációja is a dolognak. Itt én azt gondolom, hogy egyszerűen arról szól a történet, hogy azzal is egyetértek, hogy meg kell tudnunk számolni az

23


utasainkat. Tehát, az a harminc, mi harminc, mi mennyi, játék, ami itt folyik, az nyilvánvalóan előbb-utóbb véget kellene vetni rá. A probléma, az az, hogy némi lóvé kellene ugye, ahhoz, hogy azokat a projekteket be lehessen indítani, amivel megszámolhatóvá tesszük az utasokat. Ilyen szempontból ez egyezik abba a …, én ezt az utas elégedettség típusú probléma köré sorolom, tehát ez nyilván jó lenne. Az is nyilvánvaló egyébként, hogy a kollegáim, és a vezető kollegák eddig is mindent elkövettek, hogy a politika, vagy a költségvetés, vagy nem tudom, hogyan kell fogalmazni, enne a szféra számára egyértelművé tegyék, hogy jóval több olyan utazás van, amit ő nem kompenzál ki, és azt gondolom, hogy a nem kikompenzált, de úgyis, igazából eddig ennek csak ilyen verbális jelentősége volt. Tehát, lássuk be, egymás között ez annyit jelentett, hogy ugye, ennyi pénz volt, ezt kellett megkommunikálni, hogy hogy lesz ennek a vége annyi. Igazából ahhoz, hogy akkor most hány ilyen utas volt, meg hány nem ilyen utas volt. Ezzel együtt, az egész tarifakérdést nem bagatellizálnám, csak jelezném, hogy ugye, önmagában se biztos, hogy megoldja a vasút problémáit, azzal együtt, hogy például a kevesebb kedvezmény, mondjuk, általában, az minden olyan erőforrástöbblet, ami a vállalat rendelkezésére állna, az biztosíthatná olyan ügyeknek az elindítását, ami egyébként meg outputban egy jelentősebb utas elégedettség irányába mutatna. Vasutas jövőkép. Teljesen egyetértek, de azt gondolom, hogy a vasút jövőképe nélkül a vasutas jövőképe sem megválaszolható. Az elégedett vasutas. Persze, higgyék el nekem, hogyha valaki, én abban érdekelt lennék, hogy mind a 38 ezer munkavállalónk elégedett legyen a vasúttal. Ennél azonban nekem, az én mandátumom, az alapvetően arra szól, hogy elégedett utas legyen először. Ha van elégedett utas, és ehhez egyébként lehet szerezni elég pénzt, akkor viszont meg lehet az elégedett vasutas is a dologban. De az én mandátumom az első körben az elégedett utasról szól. Másodkörben, és épeszűen, önérdekből, az elégedett munkavállaló is benne van a célfüggvényemben. Igen. Tehát, ez, amit mondtam én is, hogy úgy gondolom, hogy kiegyensúlyozottabb, a benyomásaim, már itt belül szerzett benyomásaim, mint amit egyébként az ember kívülről gondolt. Nyilván, ezeket itt maguk másképp élték meg. Én is azt kérném, hogy adjanak egy tisztalapot. Itt volt egy ilyen – igen, a mozdonyvezetők mondták –, hogy kijár egy tisztalap. Ha úgy tetszik, kérem ezt a tisztalapot. Természetesen, azzal is tisztában vagyok, hogy a bizalom, meg ilyesmi, az nem egyik napról a másikra terem. Én ugye, a pénzvilágból

24


jövök, ott azt szokták mondani, hogy az üzlet alapja a bizalom, bizalom nélkül nincsen hitel. Én azt gondolom, hogy annak a jelentőségével legalábbis tisztában vagyok. Természetesen, nem fogok tudni minden elvárásnak megfelelni. Kiszámíthatóság, biztonság. A szólamokon túl nem látják. Hát, nem tudom, mire gondolt, hogy nem látják, hogy a szólamokon túl lenne bármi. Hát, értelemszerűen, azt gondolom, hogy a szólamokon kívül, ha úgy tetszik - a politikára gondolta ugye? -, hogy a szólamokon túl nem látszik semmi? Hát, belőlem még lehet, hogy nem látszik semmi, de higgyék el, hogy nem lógatom a lábamat. Egy ekkora vállalattal egyáltalán megismerkedni is hihetetlen mennyiségű időbe kerül. Tehát itt csak nekem riportoló, vagy majdnem közvetlenül nekem riportoló emberből van negyven, körülbelül, tehát akivel azért illik egy félórát, egy órát beszélgetni, és akkor nagyjából megkarcoltam ugye, a felszínét a dolgoknak. A szólamot a politika szempontjából mondja, akkor ennél azért én azt gondolom, hogy erősebbeket is léptek. Nem kommentálva, csak jelezve, ugye, itt azért csak megnyitottak öt vasútvonalat, meg nem tudom én, most ha úgy tetszik, a frekvenciát is ugye, emeltük ezeken a dolgokon. Az egy más kérdés, hogy egyelőre lóvé ehhez kapcsolódóan nem érkezett, tehát még egyelőre a könnyebbik felénél tartunk a dolognak. Amit szeretnénk hangsúlyozni azonban, hogyha lesz is pénz, vagy valamilyen mennyiségű pénz, itt annyi pénz sose lesz, amennyi elég lenne. Tehát, az én becslésem most mondjuk ki, azt mondtam itt az újságíró kollegának is, akinek az első nyilatkozatot adtam ma, hogy ezermilliárdos nagyságrendű eszköz, vagy tőke van kivonva az ágazatból, hogy egy, kettő, három, ezt mindenkinek magára bízom, hogy kiszámolja. Ezt a pénzt visszatenni egyik napról a másikra, mondjuk, egy olyan költségvetésből, aminek a kiadási mérleg főösszege, az mondjuk, 13 ezermilliárd forint, és ebből kell minden közösségi problémát finanszírozni, az érzékelhető, hogy csak lépésről lépésre lehet haladni. És azt gondolom, hogy amit még akarnék mondani ezzel kapcsolatban, az az, hogy nyilván, van egy olyan aspektusa a kérdéseknek, és nem akarom elkerülni, ez ugye, mindenkitől valamifajta áldozatot vár ugye a kormány, éppen a nehéz helyzetre való tekintettel. Ilyen értelemben, azért mondom, hogy azért abban biztos, nem reménykednék, hogy itt a következő egy-két évben ez a munkavállalók ösztönzésében egy lényeges előrelépést lehetne megtenni. Örülni fogunk, függetlenül attól, hogy pénz mennyi áll rendelkezésre, hogyha a működőképességet épeszűen fenn tudjuk tartani. Ezzel együtt, már ahhoz is sok pénz kéne, hogy a nullszaldót a vállalat el tudja érni.

25


Ezzel együtt, kormánytámogatás kell. A kormánynak olyan szintű támogatása kell, hogy ezen pillanatban a vállalat likviditási helyzete kormánytámogatás nélkül gyakorlatilag fenntarthatatlan. Nyilván, ennek alapvetően a korábban felhalmozott adóssághegy az oka, aminek a konszolidációja, megint csak azt gondolom, hogy elkerülhetetlen, de nem elképzelhető, hogy egy lépcsőben 300 milliárd forintnyi, nagyjából ugye, most, csak ha szűken a hiteleket nézzük, akkor is kétszáz valahány, 230—240 milliárd forintnyi hitelállományt egyik pillanatról a másikra le lehet nyelni. Azzal együtt, azt gondolom, hogy ez egy… hozzá kell kezdeni, és valamilyen konszolidációt nyilvánvalóan szintén el kell indítani. Arra nagyon jó lenne, és nekem nagyon sokat segítenének, hogyha tényleg az lenne, hogyha azt megértenék, hogy a kommunikációban, amikor egyébként akár jogos igényeket is felvetnek, és nem ezek ellen akarnék ágálni, de mérlegeljék, az a kérésem, mindig, hogy minden negatív hír, ami a vállalattal kapcsolatban felmerül, az negatív hír az egész vállalattal kapcsolatban. Ezzel lehet valakin ütni, vagy büntetni. Ha szükségtelenül és állandóan ebben a képben tetszelgünk, hogy itt mindig valamilyen probléma van, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy az emberek fejében kialakul az, hogy a vasúttal probléma van. Még maradt egy, amit itt feljegyeztem, a politikai függőség. Hát, nézze, most abban az értelemben én független vagyok, hogy sose voltam párttag, sose politizáltam eddig, és most már, ha eddig nem tettem, ezután se fogom, ezzel együtt nyilvánvalóan a politikai döntéshozók közreműködése nélkül egy ilyen vállalatot nem lehet vezetni, ezt lássuk be. Nyilván, valamilyen szinten ez fontos. Amit viszont fontosnak gondolnék, az a vállalat vezetőivel kapcsolatos olyan elvárás, hogy lehetőleg a vállalatvezetők viszont vezessék a vállalatot. Tehát, a politizálást, amennyiben lehet, hagyják rám és az Igazgatóságra, a vezetés pedig vezesse a vállalatot. Tehát, tegye a dolgát, és ne a politizálással foglalkozzon. Ez az egyik része a dolognak. A másik, azért az összefügg azzal, ahol itt ülünk, tehát ez is egy politizálás, ugye, igen komoly politizálás. És amit én még akarnék mondani ezzel kapcsolatban, az az, hogy talán többeknek azon a négyszemközti megbeszélésen mondtam, amire itt Gaskó úr már az elején utalt, hogy ugye, én azt szeretném, hogyha megértenék, hogy én egy vállalatvezető vagyok, ami azt jelenti, hogy én a vállalat és az érdekképviseletek körében felmerülő kérdésekben vagyok kompetens, és abban tudok, természetesen, tudok – mondjuk, így, nevezzük – informálisan más típusú kérdésekkel is adott esetben foglalkozni

vele,

de

kompetenciám

a vállalat

26

és

a szakszervezetek

itteni


viszonyrendszerére van. Tudom, hogy ezek a szakszervezetek erős szakszervezetek, jelentősek az ország egésze szempontjából, a szakszervezeti mozgalom meghatározó szereplői, és azt szeretném kérni, hogy válasszák el adott esetben az országos, illetve a helyi, ha úgy tetszik, problémák kezelését, mert abban biztos nem vagyok kompetens, hogy a szakszervezeti mozgalom, és mondjuk, a kormány általános kérdéseiről kompetenciával bírjak. Ezt azért mondom, mert nyilván én is olvasok újságot, bár most az elmúlt hónapban elég keveset, és láttam, hogy ugye, forszírozzák ezt a kormány és a szakszervezetek közötti párbeszédet, de ez ugye, nem az én – tehát, csak a példaként mondom, ez ugye nem az én – kompetenciám kérdése. Én természetesen, ha megkérdeznek ebben, vagy éppen arra járok, akkor mondhatom, hogy szerintem kellene OÉT ülést tartani, de ez nagyjából, azt gondolom, hogy ez az is a dolog. Tehát, nem én vagyok a politikai szereplő abban az értelemben, hogy a kormányszintű és a szakszervezeti mozgalom egésze szempontjából fontos dolgokat megtegyék. Én nagyjából ezeket reagálnám. Még, tehát amit fontosnak gondolnék a magam részéről, aztán befejezem, hogy én tényleg a szándékaim szerint arra fogok törekedni, hogy egy korrekt, a lehetőséghez képest kiegyensúlyozott kapcsolat legyen a szakszervezetekkel. Nyilván, lesznek ütközések. Azt a kérést is vettem, hogy ne először és utoljára vegyek részt a VÉT ülésein. Azt gondolom, hogy természetesen, bizonyos korlátok között, de azt gondolom, hogy Mariann ebben egyébként tényleg jól tudja képviselni a munkáltató érdekeit. Másrészt, vannak olyan szakmai kérdések, amiben sokkal jobban tudja, mint én, hogy mi a munkáltató érdeke. Harmadrészt pedig azt gondolom, hogy ezzel együtt, lehetnek olyan kérdések, amikor tényleg a vezérigazgatónak, ha úgy tetszik, az első számú munkáltatónak ide kell ülni. Én azt tudom ígérni, hogy akkor, amikor úgy ítélem meg, hogy ez olyan súlyú kérdés, aminél feltétlen szükséges, akkor ide fogok ülni, és ha úgy tetszik, kész vagyok ilyen terepen is párbeszédet folytatni. A következő, amire biztos, hogy eljövök, az ugye, ez a stratégiai prezentáció lenne, amit ígértem, ahol vagy négyszemközt, vagy esetleg, ha itt a végén azt látjuk, hogy ennek van valami értelme, akkor akár itt is fölállok, és elprezentálom azt, amire a vezetés együtt jutott nulladik verzióban a dologban. Természetesen, abban reménykedem, hogy olyan, egyébként meg súlyos munkahelyi konfliktus nem lesz, ami feltétlen szükségessé tenné az én jelenlétemet, de hát nyilván, ebben csak reménykedni lehet. Egyelőre ennyi, amit tudok,

27


hagynánk akkor egy kis időt arra, hogy a következő részekkel, vagy az Önöket valamiért ugye, kiemelkedően érdeklő kérdésekkel is foglalkozzunk.

Elnök: Úgy ítélném meg, hogy az 1-es, 2-es napirendi pontot gyakorlatilag összevonva tárgyaltuk. Szeretném kérdezni, hogy az elhangzottak kapcsán van-e még valakinek olyan, ami ebben a műfajban most még előadásra várna. Kérdezném az érdekképviseleti oldalt, hogy ne udvariatlanul zárjam le ezt az eddigi megbeszélést. Nem látok ilyen hozzászólást, úgyhogy akkor az elfogadott napirendnek megfelelően a Mozdonyvezetők Szakszervezete által javasolt kérdést, amit ugye más szakszervezet is javasolt, tehát nem szeretném elvitatni senkitől a kezdeményezésnek a lehetőségét, de a MOSZ-nak a napirendi javaslatára előrevennénk, és hát akkor az előterjesztőket szeretném megkérdezni először, hogy mit is értenek a kezdeményezésük alatt egészen konkrétan, mert egy viszonylag bőven megfogalmazott napirendi javaslat volt leírva különböző jogszabályokról, illetve jogszabályon kívüli dolgokra vonatkozóan kértek tájékoztatást, ha jól idézem a napirendet. Úgyhogy, egész pontosan úgy hangzott, hogy tájékoztató az Országgyűlés által elfogadott törvények és törvénymódosítások, valamint a kormány által kiadott és módosított kormányrendeletek, illetve a kormány intézkedési programja hatásáról a MÁV Zrt. vállalatcsoporthoz tartozó vállalatokban foglalkoztatott munkavállalókra. Nagyjából így szólt. Szeretném kérdezni, hogy akkor a javaslatot tevők közül ugye, ez szerepelt többeknél, hogyha valaki az érdekképviseleti oldalról, vagy akár mindenki, aki tett erre javaslatot, elmondaná, hogy mit értett ez alatt a napirendi kezdeményezés alatt. Ügyrendi típusú javaslat lenne Gaskó elnök úr…

VDSZSZ: Nem javaslat, csak egy megjegyzés, hogy mi ezekről a javaslatokról semmiféle információval nem rendelkezünk. Itt hallottuk először. Köszönöm szépen.

Elnök: Akkor még inkább szeretném kérni, hogy aki kezdeményezte, az legyen kedves, a VÉT valamennyi résztvevő tagja számára ismertetni. Kérdezem, ki lesz, vagy kik lesznek azok. Németh alelnök urat látom jelentkezni. Akkor megadnám neki a szót.

MOSZ: Legelsősorban az érdekel bennünket, hogy a kormányprogramban, a 29 pontos kormányprogramban bejelentett intézkedések közül melyik az, amelyik a MÁV

28


csoportot, vagy a MÁV csoporthoz tartozó munkavállalókat érinti. De, hogy egész konkrétan rákérdezzek, hiszen ebben többféle nyilatkozat hangzott el, egymásnak ellentmondó nyilatkozatok is, hogy mi Elnök-vezérigazgató úr információja arról, hogy a 15%-os bértömeg-csökkentés érinti-e a MÁV csoportot, vagy sem. Döntően és elsősorban ezt értettük alatta. Nyilván nem vagyunk abban a helyzetben, hogy valamennyi törvénymódosítás, illetve valamennyi kormányprogram ellenhatását közvetlen meg tudjuk ítélni, de úgy gondolom, hogy a cégvezetés segíthet nekünk abban, hogy vannak-e még olyan más kérdések, amelyek ebbe a kategóriába tartoznak. Úgyhogy ebben az együttműködést kérjük. Köszönöm szépen.

Elnök: Akkor a napirend tárgyát ezek szerint pontosítottuk. Úgy látom, hogy mindenki, aki ebben érintett volt, ezt akkor helyesli. Kérdezném a munkáltatói oldalt, hogy akkor erre vonatkozóan mit tud elmondani.

Munkáltató: (Szarvas Ferenc úr) Ezen pillanatban az én, hát, nekem rendelkezésre álló információkat fogom tudni elmondani. Ezek nem döntések, hanem, mondjuk így, egy pillanatban összegyűjthető információk. Nyilván kigondoltam, hogy nagyjából ez a leginkább mindenkit foglalkoztató kérdés. Azt gondolom, hogy valamilyen hatása nyilván lesz. Elsődleges hatása, az azt gondolom, hogy alapvetően a vezetőket fogja érinteni, ugyanis tetszik nekem, vagy nem tetszik nekem, de mindenképpen valamilyen jövedelemcsökkenést a vezetői szférán belül végre kell, és végre fogok hajtani. Egyelőre, ha úgy tetszik, ennyi a közvetlen hatása a MÁV csoportra. A közvetlenül rövidtávon a bértömeg, egész vállalati, vagy csoport értelemben vett bértömeg 15%-os csökkentése nem időszerű, ha úgy tetszik, jelen pillanatban nem, tehát nem ilyen rövidtávú. Azt, hogy Miniszter elnök úr pontosan mit értett a 15%-os csökkentésen, ugye azt gondolom, hogy jó esetben az egész állami szektor minden vállalatára gondolhatott, és mondjuk, a ciklus végére például, valamilyen szempontból teljesíthető célként jelölte ki. Ugye, azóta ennek a részletezése elmaradt, tehát én se tudok többet, ha úgy tetszik, mint amit a találgatásokból tudni lehet. Én azt gondolom, hogy a MÁVnál nagyjából mondom, a száz iksz milliárdos bérköltség-tömegből 15 milliárdot nem kívánnak elvenni. Tehát, ilyen értelemben azt tudom mondani, hogy ma nincsen napirenden, vagy nem ebben a formában van napirenden. Az, hogy a jövőre

29


vonatkozóan ez mit fog jelenteni, azt gondolom, hogy utaltam rá, hogy valamilyen közös, tehát minden állami vállalatra kiterjedő tehervállalást valószínűleg jelenteni fog. Hogy ez milyen formában, és milyen módon fog, ha úgy tetszik, megfogalmazódni, mint szándék, az egy másik kérdés. És csak azt tudom mondani, hogy tömeges létszámleépítés ebben a vonatkozásban nincsen benne a tervekben. Én is ugyanezt hallom, tehát a Miniszter úr, amikor ezt 46-szor megkérdezték tőle a médiában, akkor természetesen, én is megkérdeztem, de nekem se mond mást, mint amit a médiának mond. Tehát, gyakorlatilag ez most nincsen napirenden. Én azt gondolom személyesen, hogy ebben a formában egyébként nem is lehet ilyen értelemben ezt végrehajtani. Tehát, létszámleépítés nélkül a dolog ebben a formában végrehajthatatlan, tömeges létszámleépítést meg nem tudnánk anélkül megcsinálni, hogy a vasút működőképessége ne csorbuljon, vagy ne lényegesen essen vissza. Tehát, egyelőre most azt tudom mondani Önöknek, így kvázi négyszemközt, hogy a munkavállalók széles tömegeit ez az intézkedés rövidtávon nem befolyásolja. Középtávon azt gondolom, hogy előrefelé a javadalmazási helyzet javítására, amire tettem itt utalást, sok reményt nem látok. Tehát, valamilyen formában, valamilyen mértékig értelemszerűen a MÁV is részt kell, vállaljon a dologban. Nem kell ennek 15%-ot elérnie, mert nem feltétlenül vállalat specifikusan jelentették ki ezt a kormányzati szándékot, és hogy vannak olyan vállalatok, ahol azt gondolom, hogy épeszűen 15% bértömeget a működés lényeges csökkentése nélkül nem lehet megcsinálni. A MÁV-nál, ha úgy tetszik, nekem is, én is arra szerződtem, amit most elmondtam az első napirendi pont keretében, tehát nem a vasútvonalak

bezárásával,

és

a

vonatok

számának

jelentős

csökkentésében

gondolkodnak, akkor pedig épeszűen nem lehet más, mint az, hogy egy eltolt, hosszú távú, apránként lenyelt békáról lehet majd beszélni. Hogy ez pontosan hány százalék, meg mennyi idő alatt kell ezt adott esetben beletennünk, és milyen kalapba, az még a jövő zenéje. Egyelőre nem aktuális a kérdés. A vezető kollégákat érinteni fogja. Természetesen, azt is hallottam, az nekem meglepő volt, hogy vannak vezetők, akik szakszervezeti tagok. Ezt egy kicsit ilyen szerepproblémának érzékelem én, de majd ehhez is hozzászokom itt a MÁV-nál. De, a lényeg, hogy őket érinteni fogja. Ha úgy tetszik, ezeket nagyjából közöltem velük egyébként koncepcionálisan. A technikai végrehajtás még persze várat magára, mert nem egy egyszerű kérdés, és azt sem zárom ki, csak jelzem, hogyha egyébként a célfeladat-szervezet modellben odáig jutunk, hogy

30


a szervezetet újragondoljuk, akkor annak kapcsán, különösen a központi adminisztrációt érintő területeken ne kellene majd sort kerítenünk létszámleépítésre. Ennek a méretéről, meg a volumenéről egyelőre azt gondolom, hogy korai lenne beszélni. Ezt ma nem tudom kizárni, és azért mondom, mert nem akarom utána azt mondani, hogy én bezzeg megígértem, hogy ilyen nem lesz. De, ez messze nem azt jelenti, hogy a 15%, ezt nem a 15% kvótának a teljesítése érdekében kell megtenni adott esetben, hanem azért, hogy az erőforrásokkal épeszűen bánjunk a jövőre vonatkozóan. Ez természetesen érinthet majd több embert, és akkor azt gondolom, hogy a szabályoknak, meg az épeszű érdekeinknek megfelelően ezt időben igyekezni fogunk Önökkel megvitatni, vagy bemutatni azt, hogy hol és milyen mértékű ilyen leépítést gondolunk a jövőre vonatkozóan. Ehhez azonban nem ezres nagyságrendű leépítésekről van szó, hanem épeszű racionalizálások, párhuzamosságok megszüntetéséről, és kiiktatásáról. Ami persze fájdalmas lehet a konkrét embereknek, de azt gondolom, hogy a közösség egésze szempontjából meg megkerülhetetlen. Valami ilyen szempontú dologként tudnám most ezt interpretálni maguknak a feltett kérdésre. Természetesen, ha van még kérdésük, akkor megpróbálok rá válaszolni, de nagyjából ugyanez a helyzet. Ha bárhol, bárkit megkérdeznek, nagyjából ugyanezt fogja mondani.

Elnök: Köszönöm szépen. Érdekképviseleti oldalról kíván-e valaki hozzászólni? Nem látok akkor jelentkezőt. Léphetünk akkor szerintem tovább. Bocsánat, akkor vagy ehhez, vagy ügyrendi, melyik a kettő közül? Rendben van. Akkor hallgassuk meg Enzsöl alelnök urat, hogy mit szeretne.

PVDSZ: Kétségtelen, hogy ugye, bár ez még nem jogszabályváltozás, de mint a kormány 29 pontjának része, a legnagyobb érdeklődésre számot tartó kérdés, én azonban egy másik, immár, ha jól tudom, szeptember 1-től hatályba lépett, tehát a mai naptól hatályba lépett jogszabályváltozás helyes, vagy helytelen értelmezésére kérdeznék rá, ez pedig az én meglátásom szerint, de többen vitatják, a vasutas alkalmazottakra vonatkozik a jogszabályváltozás azon része, mely a kétmillió feletti végkielégítések különadójáról szól. Jól értem-e én ezt a paragrafusváltozást, mert vitában állok kollegákkal, és szeretném, hogyha ez megerősítést, vagy cáfolatot nyerne.

31


Természetesen, örülnék, ha tévednék. Köszönöm szépen. Természetesen, január 1-ig visszamenőleg.

Elnök: Munkáltatóé a szó.

Munkáltató: (Szarvas Ferenc úr) Hát, azt gondolom, hogy itt ugyanazt a jogszabályt olvassuk. Állítólag komoly adószakértőknek is fejtörést okoz az értelmezés. Ha nem haragszanak, ezért aztán én ebbe most nem mennék bele, hogy hogy lehet ugyanazt a paragrafust, amit mindannyian ugyanúgy olvasunk, tehát erről úgy látom, hogy hatan hatfélét gondolnak. Engedjék meg nekem, hogy én ne legyek ilyen szempontból kiemelt szakértő.

PVDSZ: Köszönöm szépen.

Elnök: Köszönöm szépen. A napirendre vonatkozóan van-e további? Akkor mehetünk tovább, ezek szerint? Igen. A munkáltató részéről még akkor…

Munkáltató: (Szarvas Ferenc úr) Csak annyi, hogy még egy öt percet tudnék maradni, hogyha még akkor abba belezsúfolhatnánk azt, amit úgy gondolnak, hogy feltétlenül én is jó, ha hallok.

Elnök: Jó. Akkor próbáljuk meg, kihasználni a lehetőségeket. Két napirend volt, ugye, a középtávú megállapodásnak a kérdése, és jövőbeni, ugye, illetve a menetkedvezmény. Kérdezem, hogy melyikkel kezdjük, mert itt volt informálisan jelzés, hogy talán a menetkedvezményre lenne nyilatkozat. Többen bólogatnak, akkor Simon elnök úrnak megadnám először a lehetőséget.

VSZ: Köszönöm szépen a lehetőséget. Szeretném tájékoztatni az Elnök-vezérigazgató urat, hogy véleményünk szerint egy olyan kérdés ez a menetkedvezmény kérdése, ami nem miniszteri, nem kormányzati kérdés, hanem azt kell, hogy mondjam, hogy a MÁVSTART vezetése által, véleményünk szerint nem helyesen értelmezett dologról van szó, hiszen szeretném jelezni, hogy két alkalommal kerestük meg az elmúlt időszakban a

32


Közlekedési Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium szakállamtitkárát, dr. Csepi Lajost, és mind a két alkalommal közölte velünk, hogy az ő értelmezése szerint is, a szerzett jog, mint olyan, a Vasúti Törvény alapján is, és az ominózus miniszteri rendelet alapján is jár. Ugye, a vita alapproblémája az, vagy a fő probléma az ebben a kérdésben, hogy a Cargo vonatkozásában a MÁV-START vezetése vonakodott elismerni a szerzett jogot, a nyugdíjasok tekintetében. Tehát, azok a kollegák, akik szerzett jog címén megkapják a menetkedvezményüket, mikor elmennek nyugdíjba, akkor bevonják tőlük. Szerintünk, és azt kell, hogy mondjam, a Szakállamtitkár úr véleménye szerint is – két levél is itt van – helytelenül értelmezi a MÁV-START vezetése ezt a kérdést, tehát jár nekik a menetkedvezmény. Van egy érdekes változata egyébként, amit szintén a MÁV-STARTnál most, a napokban került elő. Konkrétan, ugye, van a Miskolci Járműjavító, ami értékesítve lett a MÁV Cargóval együtt, az osztrák tulajdonosnak. Most az osztrák tulajdonos saját maga, vállalatcsoporton belül egyfajta átcsoportosítást hajtott végre, tehát az osztrák vasúton belül lévő egyik vállalathoz került át, a RailCargo Hungaria, illetve a RailCargo Austrián belül át lett csoportosítva, és ennek kapcsán ugye, azt a hírt kaptuk, hogy a MÁV-START erre hivatkozva bekéri a szerzett jog címén kapott menetkedvezményeket a kollégáktól. Tehát szerintünk messze, nem jól értelmezi a MÁV-START vezetése ezt a kérdést.

Elnök: Köszönöm. Érdekképviseleti oldalról, lévén, hogy ugye, többen is jelezték ezt a napirendet, mindenki erre gondolt, hogy van-e még esetleg más ebben a kérdésben. Úgy látom, hogy van, ezek szerint. Akkor Sulyok alelnök úré a szó.

MTSZSZ: Annyiban szeretném kiegészíteni,

természetesen, mindnyájan erre

gondoltunk, de az Igazgatóasszony éppenséggel jelen volt, és a tárgyaláson is többször felmerült, a teljesebb megítélés… bírósági pereket is kezdeményeztünk különben a MÁV-START ellen, hogy a nyugdíjas, az új jogviszony, és ezért nem jár a szerzett jog. Azért szerettük volna most a VÉT-en felhozni, hogy Elnök-vezérigazgató úr is tudomást szerezzen erről a problémáról, és jó lenne, hogyha a MÁV-START felé valamilyen intézkedés megtörténne. Köszönöm szépen.

Elnök: Akkor a pontosítását hallottuk. Munkáltatóé a szó.

33


Munkáltató: (Szarvas Ferenc úr) Igen. Majd át fogom adni a Mariannak a szót. Én megmondom őszintén, meggyőződésem volt, hogy ezek a menetkedvezmények kérdése, ez ugye, ha úgy tetszik, miniszteri kompetenciába sorolandó kérdések. Most meglepődve hallom, hogy van olyan kérdés, amit a szakszervezetek úgy gondolnak, hogy a MÁV csoporton belüli, ügyvezetési kérdés. Egyelőre az a kérésem, hogyha ez így van, akkor majd erre adjanak valami időt, hogy reagáljunk. Jó? Nem tudom, Mariann kíván-e…

Munkáltató: (Zsoldos Marianna úrnő) Hát, a kiegészítés kapcsán a rendelet néhány területen lukas, és nyitva marad a különbözőfajta értelmezés, és ezek a problémák felmerültek. Három, vagy négy ilyen kör van, egyik vállalattól a másikhoz átkerül az ember, szerzett jogként nyugdíjba vonul. A Szimfonikusok volt még ezzel kapcsolatosan. Hát, elrendeződött, de az is ilyen luk volt a rendszeren, hogy így fogalmazzak. Tehát, négy ilyen kört azonosítottunk. Én azt gondolom, hogy egy javaslattal mindenképpen a rendeletet ki kell majd egészíteni ebben a formában, mert így állandó értelmezgetésekre szorulunk.

Munkáltató: (Szarvas Ferenc úr) Köszönöm. A mi részünkről ennyi volt.

Elnök: Köszönöm szépen. Érdekképviseleti oldal kíván-e bármit hozzászólni az elhangzott munkáltatói válaszra? Úgy látom, hogy nem. Akkor maradt még összesen egyetlen napirendi pont, ami javaslat volt, ez pedig a középtávú megállapodásnak a kérdésköre. Ugye, ezt szintén többen is előterjesztették, úgyhogy szeretném kérni, hogyha az érdekképviseleti oldalról a napirendi előterjesztésnek a hátterét, bár ez viszonylag könnyebben azonosítható, valamennyire megvilágítaná itt a munkáltatói oldal számára, hogy konkrétan most ez milyen összefüggésben merült föl. Németh alelnök úr magára vállalta akkor a lehetőséget. Öné a szó.

MOSZ: Maradjunk abban, hogy rajtam maradt, mint szamáron a fül. Ugye, a javaslattétel oka, az az, hogy ez év végén lejár az a középtávú megállapodás, amelyik ugye, az itt egyébként a vitában, illetve a Vezérigazgató úr expozéjában és az azt követő

34


reakciókban igényként megfogalmazódott, hogy valamiféle kiszámíthatóságot és stabilitást jelentett a munkavállalók számára. Hát, értelemszerűen, nem lehet egy-két hét alatt tető alá hozni egy ilyet, tehát egyrészt nyilván érdekelne bennünket a szándék, hogy a cégvezetés egy ilyen típusú megállapodásra kész-e. És a másik pedig az, hogy akkor ennek a technikája, amivel el lehet idáig jutni, és hát valamit az időtávról is ezzel kapcsolatban, a cégvezetés oldaláról van erre információ, ami átadható, akkor legelsősorban ez. Nyilván, a tartalmi kérdésekbe itt, most nagyon nem kellene belemenni, a szándékról kérdezünk. Köszönöm szépen.

Munkáltató: (Szarvas Ferenc úr) Ha megengednék, csak tényleg, várnak már rám, viszont akarnék erre valamit mondani, hogy azt gondolom, hogy ahogy a vállalatnak szüksége van egy középtávú megállapodásra a kormánnyal, vagy a költségvetéssel – ha szabad így fogalmazni –, azt gondolom, hogy az az igény, hogy legyen valami középtávú megállapodás a szakszervezetek és a munkáltató között, ha találunk kölcsönösen előnyös területet, vagy felületet, ahol meg tudunk állapodni, akkor azt gondolom, hogy mi is érdekeltek vagyunk az ilyen típusú megállapodásokban. Ennek az előkészítésére azonban, ha tehetek javaslatot, akkor azt gondolnám, hogy amint mondtam, itt a timeingolással kapcsolatos kérdésre, hogy nagyjából úgy gondolom, hogy reményeim szerint október végére vagyunk abban az állapotban, hogy mármint a vezetés, képes legyen előállni valamilyen koncepcióval, amit belül is megvitattunk, hogy mondjuk, ezt a november eleje, mondjuk 10-e, 15-e magasságában kezdjük ennek a munkának az érdemi előkészítését. Tehát, koncepcionálisan nem zárkózom el, értem, világos és egyértelmű, hogy a munkavállalók is valamifajta biztonságot keresnek a mai bizonytalan világban. Ilyen értelemben készséget tudok jelezni, hogyha kölcsönösen előnyös megoldásokat tudunk kötni, akkor abszolút benne vagyunk a magunk részéről abban, hogy legyen ilyen, és ez viszonylag középtávra rendezze azokat a kérdéseket, amiket egy ilyen megállapodásban épeszűen el lehet rendezni. És egyébként aztán, ha megengedik, akkor még ugye, hagyok egy valami viszontválaszra időt, hogyha gondolja, de a magam részéről befejezném aztán a szereplést. Köszönöm szépen, és elnézésüket kérem, hogy magukra hagyom Önöket. Még annyi, bocsánat, a nyitott kérdésre pedig visszatérünk, amit itt most nem tudtunk megválaszolni épeszűen. Köszönöm.

35


Elnök: Kérdezném akkor az érdekképviseleti oldalt, hogy egyébként itt a jegyzőkönyv, meg egyébként is tudjuk folytatni, hogy van-e ehhez az elhangzottakhoz hozzátennivaló bárki részéről most. Nem látok ilyet. Szeretném kérdezni, hogy a napirendek végeztével van-e olyan kérdés, amit még ebben a körben meg tudunk beszélni a mai alkalommal. Van? Balázst hallom itt halkan, de… bocsánat, mert jelentkezni, nem jelentkeztél, csak jó, hogy itt ülök, mert így hallom, hogy valami… hallottam. Jó. Akkor VDSZSZ részéről Bárány alelnök úr ma még nem szólt, viszont napirend után, napirendelőttinek minősülő kérdésekkel, vagy felvetésekkel szeretne élni, úgyhogy övé a szó.

VDSZSZ: Igen. Köszöntök mindenkit. Egy-két dolgot, amit úgyis el akartunk már mondani. Így legalább egyszerűbb a dolog. Kozák Tamásnak írtunk egy levelet, egy-két állomást bejárva, hát, azt átadnánk a MÁV Zrt-nek is, hiszen valami úton-módon mégiscsak az ő tulajdona a MÁV-START azért, és hogy ez rövid úton záródhassék. Jó? Majd odaadjuk a végén, olvasgassátok el, és ha lehet, akkor inspiráljátok arra a MÁVSTART-ot, hogy ezeket a viszonyokat mielőbb megszüntesse, vagy hogyha a MÁV Zrt. ebben tud tenni valamit, tehát személyében is, akkor tegye meg. Aztán, van itt egy meghívó, egy ilyen VÉT ülésre. Ez újszerű meghívó, ezt is oda fogom adni. Nem fogom fel, hogy egy ilyen számon kérő szék, hogy a szakszervezet mit óhajt tenni, a szakszervezetek, annak érdekében, hogy mondjuk, Füzesabonyon és környékén megváltozzon a világ. Ez újszerű. Mi természetesen, nem zárkózunk el attól, mint ahogy eddig sem, hogy javaslatokat tegyünk, ezt megtesszük magunktól is. De, hogy erre egyfajta felszólítás is érkezik, ez most nem tudom, ez egy véletlenszerű, vagy ez egy folyamatnak lesz majd a kezdete. Majd elolvassátok. Jó? Ezt is odaadom. Meglepett a dolog. Aztán, ugye, szó van arról, hogy a MÁV-nak… vasút… hát, igen, ez egy nemzeti vasút, jól hangzik, és hát utasbarátnak is kell lenni. Persze, ez régi szlogen. Ehhez képest gondolkozzatok el rajta, hogy célszerű-e az, hogy például az IC vonatoknál, amik rendszeresen késnek, a miskolci vonalon, főleg a… IC-k, hogy általában a MÁV, amit mondjuk, korábban 15 perc után visszatérítette az IC pótjegyeket, most ezt az időt harminc percre növeli. Harminc percre. Vannak olyan IC járatok, az a harminc perc a menetidőnek hát, a 30—40%-a. Hát, ekkora marhaságot kitalálni, gratulálok érte. Gratulálok érte. Talán, egyszerűbb lenne módosítani a menetrendet, persze, akkor igaz,

36


nem férne bele az IC kategóriába az a vonat, vagy akkor nem kellene IC-ként közlekedtetni a vonatot. Ugye? Tehát, ilyen marhaságot már rég hallottam. Jó, hogy nem azt mondják, hogy egy hónapon belül, ha célba ér, akkor rendben van a dolog. Sőt, hogyha valaki fölül az IC-re, és egy kicsit üldögél rajta, akkor akár le is szállhat, ha egy métert nem ment, akkor is, mert jól érezte magát a vonaton. Aztán, ez az ominózus munkaruha melléklet. Azt szeretnénk, hogyha ez a Kollektív Szerződés részeként jelenik meg, ez a melléklet, ez általunk nem lett aláírva. Nagyon szépen kérek mindenkit, aki ezzel foglalatoskodik, hogy ne hivatkozza azt meg, hogy a VDSZSZ ezt a mellékletet tudomásul vette. Hát, azt bizony, mert nincs rajta az aláírásunk. Nyilván, azért nem lett aláírva a melléklet, mert azt gondoltam, hogy akkor lesz aláírva, hogyha a mi emberkénk, az Oroszi Rudi azt mondja erre a mellékletre, hogy ámen és rendben van. Ez a munkaruha melléklet. Nem tudom, hogy hány… tessék? Persze, persze, persze. Hát, ha most alá van írva a melléklet, akkor rendben van, de amíg nem volt aláírva, azt nem kell lobogtatni. És ha erre a mellékletre, ami nincs aláírva, hivatkozva valami jogosultságot megtagadnak, vagy nem adnak meg, akkor ebben mi vétlenek vagyunk. Nem tudom egyébként, hogy mi a francért nincs aláírva, hangsúlyozom. Te tudod? Akkor beszéljétek meg az Oroszi Rudival – jó? –, légy szíves. Mert, ha a Rudi azt mondja, hogy rendben van, és alá lehet írni, akkor aláírom. Nem hiszem, hogy olyan kardinális probléma lehet benne, de ha ő azt mondja, hogy nincs rendben, addig nem fogom ezt aláírni, ezt a mellékletet. Már, bocsánat, hogy így mondom, de hát…

Munkáltató: (Zsoldos Marianna úrnő) …másodperc. Miről beszélsz, a januári Kollektív Szerződésmódosításról, vagy arról, ami most időközben volt? Mert most időközben volt egy változás, és ha azzal van probléma, akkor az tényszerűen jó lenne, mert arra van jegyzőkönyv, az Oroszi Rudi által jegyzett bizottság – az milyen bizottság, amiben benne van? – a ruhabizottság, annak van egy jegyzőkönyve. A kérdés az, hogy melyikkel van most probléma.

VDSZSZ: Jó kérdés.

Munkáltató: (Zsoldos Marianna úrnő) Beszéljétek meg a Rudolf úrral, és akkor együtt egy visszajelzést, hogy mi a probléma tárgya, mert így nem teljesen… jó?

37


VDSZSZ: Jó, oké. Persze. Jó. És még valami. Van itt ez a VBKJ, ez a Kovács Tamás az előadója. Itt van egy szöveg benne, amit nem igazán értek. Azt mondja, ha lakáskorszerűsítés számlákat a munkavállaló csak az igénylést követő 12 hónapon belül kíván benyújtani, a költségvetés összértékének maximum 30%-át veheti igénybe (legalább akkora összegről kell a számlákat benyújtani a munkavállalónak, melynek összegének 30%-át támogatásként igénybe vette). Ez azt jelenti, hogyha van neki, nem tudom, egymillió forintos lakásfelújítása, akkor ennek a 30%-át veheti csak, igénybe, tehát háromszázezer forintot, de úgy, hogy a háromszázezer forintról számlát hoz, és ennek a háromszázezer forintos számlának a 30%-át kaphatja meg. Ez van leírva ide. Ezt jó lenne, pontosítani.

Munkáltató: (Zsoldos Marianna úrnő) Erre… azt tudom válaszolni, hogy nagyon sok munkavállalónak kérése volt a lakáscélú használat kapcsán, ezért kértünk az APEH-tól egy állásfoglalást, és a jelenlegi változás, ami most kiadásra került, az jelentős könnyítéseket tartalmaz az eddigiekhez kapcsolódóan. Tehát, az előzőekhez képest. Úgyhogy, én megkérem a Tamást, hogy akkor mondja meg, hogy a változás mi. Tehát, könnyítettünk, nem szigorítottunk. Az APEH adott külön erre állásfoglalást, és könnyebb lett az elszámolás, tehát akkor ez megint furcsán jön ki nekem, úgyhogy a Tamást direkt megkérem, hogy adja már meg akkor ennek a dolgát. Tehát, most így jóval több ember tudja igénybe venni, mint eddig. Mert állandóan probléma volt, hogy már befejezettnek kellett lenni, meg nem tudom én, mi kellett hozzá, úgyhogy a lényeg az, hogy ezen könnyítettünk.

VDSZSZ: Mondom, ez úgy sikerült, ez a könnyítés, hogy ez a szöveg, amit itt most felolvastam, azt jelenti, hogyha egy egymillió forintos korszerűsítést végrehajtat, akkor nagyjából százezer forint körüli összeg az, amit meg tud szerezni. Nem gondolom, hogy ez lenne a cél. Hát, az lehetetlen… hát, az odáig rendben van, nyilván úgy kell csinálni, de nem gondolom… én nem ismerem ezt a törvényt, de azt nem hiszem el, hogy az egymilliónak, hogy egy… lakáskorszerűsítésből csak százezer forintot lehessen a VBKJ címén megtéríttetni. Ez van leírva ebben a Tamás által gyártott anyagban. Jó. Akkor légy szíves, nézd meg.

38


Munkáltató: (Zsoldos Marianna úrnő) Hagy kérjek időt. Nem tudom. Tehát, ez volt az a kérdés, amit külön kértetek, aszerint jártunk el. Nem tudom. Nem mentem bele a részleteibe. Megkérem a kollégát. Jó? Tehát, teljesen mindegy, ez most a javasasszony ráolvasása lenne bármilyen válasz.

Elnök: Meleg alelnök úr hagy szóljon már közbe. Egy kicsit eltértünk a formalizált rendtől, pedig ma eddig nagyon szépen bemutatkoztunk, mint Vasúti Érdekegyeztető Tanács, szerintem. Most már egy kicsit kezdünk azért visszatérni. Egész nyugtunk volt… de akkor János folytatja. Egy pillanat.

VSZ: Hát, ez így helyes egyébként, hogy előbb-utóbb a rendes kerékvágásba betérünk. És az Igazgatóasszonynak én csak annyit szeretnék mondani, a kormányokon átívelő Igazgatóasszonynak gratulálunk, és hát adnánk egy címzett levelet, amiben a Nagy János úrnak, a humánszolgáltató vezetőjének írt egy munkavállaló, és ebben leírja konkrétan azt a problémát, ami ebből az APEH változásból, illetve a VBKJ hiányosságból eredt, mert a teljes költségvetésre kérnek számlát, és ez így nem teljesen korrekt. Tehát, ha ő nyilatkozott a VBKJ-ból, hogy 150 ezer forintot kíván lakáskorszerűsítésre használni, akkor nem lehet tőle kérni a 100%-os költségvetést. Én inkább átadnám ezt a kérelmet, és légy kedves akkor ezzel…

Elnök: Köszönjük akkor a kiegészítést, mert ezt úgyis, az egész témakört egyben kell megvizsgálni, tehát ez itt, most, ezen keretek között nem megy. Bárány úr befejezte a hozzászólását? Mert közben tőle elvettük a szót, és ez… befejezte. Iratok átadva. Akkor, majd továbbítom. Kérdezem, hogy ebben a műfaji kategóriában van-e még valakinek most, ismertetnivalója.

VDSZSZ: Bocsánat, akkor a Rudi kit keressen ebben az ügyben? Tehát, hogy keresse meg a… az Évát? Jó. Megkeressük, jó.

Elnök: Áprilisban volt KSZ módosítás erre a mellékletre vonatkozóan.

39


VDSZSZ: Jó, jó. És akkor erre a kafetéria dologra pedig akkor ez a Kovács Tamás válaszolni fog? De jó lenne, mielőtt leveleket írogatna, akkor én szívesen… tehát, állunk rendelkezésére, és átbeszéljük vele a dolgot. Tehát, egyszerűbb lenne, mint levelezni, és utána azt, amit megbeszélünk, az lenne levélbe öntve. Hogy ne legyen az, amit a… a Zoli azért akart szólni, hogy a Nyugatiban már a 100%-ról, mindenről számlát kérnek.

Munkáltató: (Zsoldos Marianna úrnő) Utánanézek. Lehet, hogy tudtok… most a Kovács Tamás elment szabadságra, de van, aki tud helyette intézkedni ebben a témában, úgyhogy vissza fogunk jelezni.

Elnök: Ismételten fölteszem azt a provokatív kérdést, hogy van-e még valakinek bármilyen hozzátennivalója. Úgy látom, hogy nincs. Akkor a mai napra rendelt VÉT ülést bezárnám. Köszönöm szépen mindenkinek a megjelenést.

VDSZSZ: Hát, azért bocsánat… ki találta ki… térít csak, vissza a MÁV? Ki találta ki ezt a marhaságot?

Elnök: Szerintem, ez sem az a kérdés, amire itt rögtön tudna Igazgatóasszony válaszolni.

VDSZSZ: Hát, ez júniusi… mikori ez? Augusztusi vezetői sajtószemle, de június 1jén… alkalmazva.

Elnök: Erre is lesz nyilvánvalóan, utánanézés, mint ahogy minden felvetésre. Még egyszer köszönöm a megjelenést, és akkor a viszontlátásra.

40

Vasúti Érdekegyeztető Tanács

Recommend Documents