vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 1
Vass Csaba Bevezetô fejezetek a társadalom-gazdaságtanba
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 2
Kölcsey füzetek XIV.
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 3
Vass Csaba
Bevezetô fejezetek a társadalom-gazdaságtanba
Természet- és Társadalombarát Fejlôdésért Közalapítvány Kölcsey Intézete, 2005
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 4
© Vass Csaba, 2005 © Természet- és Társadalombarát Fejlôdésért Közalapítvány Kölcsey Intézete, 2005
Felelôs kiadó Kulin Ferenc, a Kölcsey Intézet igazgatója Tipográfia és borítóterv Ivanov György Nyomta a Press+Print Kft., Kiskunlacháza Felelôs vezetô Tóth Imre ISBN 963 8657 16 2 ISSN 1589 2832
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 5
Bevezetô
A rendszerváltozást megélõ, illetõleg az abban felnövekvõ nemzedékek okkal-joggal gyanakvóak a különbözõ gazdaságtanokkal szemben. Akik megtapasztalták a szocializmus valóságát, egyszersmind a politikai gazdaságtan komolytalanságáról is meggyõzõdhettek. Akik számára pedig a piacgazdasági teóriák hordozták a jobb lét ígéretét, egy újabb „nagy átverés” áldozatainak érzik magukat. S miután kortársaink többségének mindkét csalódásban része volt, feltehetõleg kevesen hiszik el, hogy nem csak a politikai manipuláció szándékával lehet a gazdaság törvényszerûségeirõl beszélni. Ha a társadalom-gazdaságtani tanulmányok olvasóit újabb – ezúttal kellemes – csalódás éri, azt éppen az indokolja, hogy szerzõjük, Vass Csaba elmetszi és kezünkbe adja a gazdaságot és politikát oly rafináltan összegabalyító szálakat. Könyvébõl – e felfejtõ mûvelet nyomán – az alábbi kép bontakozik ki. Európa újkori történetében három olyan mélyreható folyamat zajlott le, amely radikálisan megváltoztatta a társadalom és a gazdaság viszonyát. A természet- illetõleg a mûszaki tudományok fejlõdése a gyorsuló növekedés pályájára állította az ipari tevékenységet, a jogfejlõdés kivonta a munka és a tulajdon szféráját az állam ellenõrzése alól, s végül a felvilágosodás antropológiája – az emberi képességek korlátlan képezhetõségének eszméje révén – zöld jelzést adott az emberi szükségletek megállíthatatlan terjeszkedésének is. A három tendencia külön-külön is dinamikusabb volt annál, semhogy eltûrje a politikai intézmények szabályozó szerepét, együttesen pedig oly hatalmas erõt képviselt, hogy csak idõ kérdése volt, mikor fogja maga alá gyûrni, majd irányítani a társadalmak hagyományos hatalmi struktúráit. Elérkezett ez az idõ. Azok a gazdasági erõk, amelyek kezdetben csupán a politikától való függetlenségükért harcoltak, ma már nem tûrik el, hogy létezzen politika tõlük függetlenül. Valamikor a gazdaság minden mozdulata az emberi közösségek természetes szükségleteihez igazodott, ma hatal5
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 6
mas intézményrendszerek – oktatás, tömegkommunikáció, közigazgatás – formálják és szervezik a társadalmakat, hogy megfeleljenek a manipulált szükségleteket termelõ gazdaság követelményeinek. S miközben ez utóbbinak a dinamikája kulturális és ökológiai léthatárokat feszeget, a társadalmak hol a politikai robbanás, hol a biológiai összeomlás veszélyével küzdenek. Vass Csaba gazdaságtani elemzései ebben a nagy – mintegy fél évezredet felölelõ – történelmi keretben vizsgálják közelmúltunk és jelenünk tapasztalatait, s ez a tágas viszonyítási rendszer a diagnózis néhány sarkalatos tételét is elõrevetíti. Ezek egyike a gazdasági globalizáció folyamatában történt minõségi fordulatot írja le. Egy másik a rendszerváltozás társadalomszerkezeti konzekvenciáit világítja meg. A harmadikként említhetõ „tétel” pedig a voltaképpeni társadalomgazdasági víziót: a katasztrófával fenyegetõ tendenciák megfordíthatóságának esélyét vázolja fel. Lássuk õket közelebbrõl! 1. A gazdaságtörténet – de inkább az egész nyugati típusú civilizáció történetének – minõségi fordulata a modern kornak a globalitás korszaka általi meghaladásaként jellemezhetõ. Nem azt jelenti ez, hogy globalizációs jelenségek ne tûntek volna fel a modern kapitalizmus kezdeteinél, s hogy a globalitás kifejlett szakaszából eltûnnének a modernizáció áldásai és nyûgei. Mégis döntõ különbséget tesz a két korszak „létminõsége” között, hogy míg az elõbbiben a profit maximalizálására törekvõ piaci erõk igyekeznek kiterjeszteni befolyásukat a hatalmi intézményekre, az utóbbiban a hatalom birtokába jutott gazdasági erõcsoportok tetszésük szerint manipulálják a piaci viszonyokat. A modernizáció hõsei „a gazdaságot kitépik társadalmi beágyazottságából”, s „ettõl kezdve nem a gazdaság mûködik társadalmi indítékok alapján, hanem a társadalom élete zajlik gazdasági indítékok alapján…” Bármennyire embertelen világ is ez, a gazdasági racionalitás uralmához – ha súlyos áldozatok árán is – lehet alkalmazkodni. Amikor azonban a gazdaság is elveszíti „tájékozódóképességét”, a piac szereplõi védtelenekké válnak. „A globalizációs vállalkozások már nem egyszerûen tárgyi javakat, de nem is csak gazdasági profitot, hanem politikai hatalmat: a nemzeti kormányok feletti hatalmat termelnek: a globalizációban a vállalkozások elsõdleges céljává a hatalomtermelés vált.” Kérdés persze: mi ennek a hatalomnak a célja. Éppen Vass Csaba hangsúlyozza – Foucault-ra hivatkozva –, mennyire helytelen, hogy a közfelfogás többnyire negatív sajátosságokat tulajdonít a hata6
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 7
lomnak. Mintha az lenne a lényege, hogy tilt, parancsol, elnyom és kifoszt. Holott – rendeltetése szerint – elsõsorban alkot, védelmet nyújt, szervez és irányít. Abból tehát, hogy ezúttal globális méreteket ölt, nem következik szükségszerûen, hogy valami rosszat mûvel. Úgy tûnik azonban, létezhet olyan hatalmi struktúra, amelyet nem lehet törekvéseivel – mégoly magasztos céljaival sem – igazolni. Ha egy rendszer folytonosan károsítja, pusztítja saját – természeti és emberi – erõforrásait, önmaga is pusztulásra van ítélve. A globalitás hatalmi rendszere márpedig így mûködik. S ez az ontológiai abszurditás értelmetlenné teszi a politikai célok mérlegelését. 2. Azok a remények, amiket térségünk társadalmai a piacgazdaság iránt tápláltak, a rendszerváltozás immár másfél évtizedes tapasztalatai alapján igazolhatatlannak bizonyultak. Igaz, a globalitás erõi itt is megvetették a lábukat, s egy szûk – társadalmi és gazdasági értelemben egyaránt rendkívül keskeny – sávban látványos eredményeket produkáltak, környezetük egészére gyakorolt hatásuk azonban romboló. Nem arról van ugyanis szó, hogy csak lassan képesek felzárkóztatni a „létezett szocializmus” leépült övezeteit, hanem arról, hogy elszigetelt, idegen testként vannak jelen egy magára hagyott, hanyatló régióban. A globalitás helyi „peremgazdaságaként” funkcionáló multinacionális vállalatok nemhogy nem járulnak hozzá a nemzeti jövedelem bõvített újratermeléséhez, hanem a nemzeti vagyon rejtett tartalékait is felélik. „A magyarországi makrogazdaságok olyan két végén lyukas tömlõre emlékeztetnek, amelynek mindkét végén – s közel azonos teljesítményû – szivattyúrendszer található, amelyek megállás nélkül szívják a tömlõben egyre apadó mértékben újrakeletkezõ forrásokat.” A rendkívül tõkeigényes nagyvállalatok elenyészõen kis létszámú munkaerõt foglalkoztatnak, ezért az általuk behozott külföldi tõkétõl nem várható, „hogy jelentõs mértékben növeli a részarányát akár a foglalkoztatásban, akár a személyi jövedelem termelésben”. Így állhat elõ a paradox helyzet: a fejlett világ áru- és tõkeáramlásába történõ bekapcsolódás mértékével fordítottan arányos az ország gazdasági és szociális állapota. „Az összes magyarországi vállalkozásban összesen 2,2 millió embert foglalkoztatnak. Ha azt feltételezzük, hogy õk családjukat képesek eltartani, akkor mintegy 7,5 millió magyar polgár megélhetése biztosított. A maradék majdnem 3 millió polgár tartozik viszont a történelembõl kiesettek közé, s ez a két véres világháború közti »három7
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 8
millió koldus« újratermelését jelenti a rendszerváltozás által.” A magyar populációnak ezt a létbizonytalansággal küszködõ hatalmas tömegét roncstársadalomnak, az általa mûködtetett „töredékes” gazdaságot pedig „roncsgazdaságnak” nevezi Vass Csaba. „Vannak azonban a magyar makrogazdasági szerkezetben olyan egyének is, akik sem a szervezett gazdaságban, sem a járadékosok között nem szerepelnek, a legelemibb civilizációs eszközökkel sem rendelkeznek. Lélekszámuk megdöbbentõen nagy: 1,1 és 1,3 millió között mozog.” A roncstársadalom alatt létezik tehát egy „páriatársadalom” is. A rendszerváltozás történetének gyilkos iróniája, hogy e két történelem alatti társadalmi rétegnek a korösszetétele és mûveltségi mutatói „javuló” tendenciát jeleznek. Értsd: egyre több fiatal és egyre több értelmiségi (munka nélküli diplomás) csúszik vagy zuhan a vegetálás, majd a visszafordíthatatlan nyomor állapotába. 3. A világhatalmi törekvések bírálói óhatatlanul magukra idézik a vádat, miszerint bukott rendszerek és kompromittálódott ideológiák utóvédharcosaiként támadják a „szabadság” világát. Aki a nemzetállamok szociális és kulturális intézményrendszerének meggyengülése miatt aggódik, az nacionalista. Aki a fogyatkozó jóléti társadalmak és a népességrobbanást produkáló szegény országok várható konfliktusaira figyelmeztet, az rasszista. Aki pedig a politikai hatalmat is bekebelezõ tõkekoncentráció veszélyeit elemzi, az a marxizmust akarja rehabilitálni. Vass Csaba társadalom-gazdaságtani tanulmányai valószínûleg ez utóbbi vádat fogják kiprovokálni. Távolról sem a szerzõ óvatlansága miatt. Nagyon is tudatos a figyelmeztetése, mely szerint a marxizmus legalapvetõbb doktrínája nem Marxtól, hanem Sztálintól származik. Attól a Sztálintól, akinek a politika szolgálatába állított gazdasági rendszere mélyebb rokonságot mutat a globalitás korának hatalomszerkezetével, mint ez utóbbi „vér szerinti” õse: a liberális piacgazdaság. Mindkettõ lábbal tiporja a piac törvényszerûségeit. A különbség csak annyi, hogy Sztálin nem hagyta létrejönni, a neoliberalizmus pedig nem hagyja továbbélni a piacot. A main stream politikai ideológia kritikájának marxistává bélyegzése következésképpen két legyet üt egy csapásra: eltereli a figyelmet a sztálini és a liberális gazdaságpolitika lényegi hasonlóságáról, másrészt saját bûnének stigmáját üti az ellenfélre. Holott az ellenféltõl – ez esetben a rendszerkritikus Vass Csabától – mi sem áll távolabb, mint hogy mentegesse 8
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 9
a marxizmust. Mindössze azt a tapasztalatot konstatálja, hogy a keleti és a nyugati típusú globalizáció közös lényegi sajátossága az ember eszközzé torzítása, s arra a tényre utal, hogy a modern kori politika természetének erre a súlyos fogyatékosságára elsõként a XIX. századi kapitalizmus „mélyszerkezetét” tanulmányozó Marx figyelmeztetett. A társadalom-gazdaságtani szemlélet persze nem redukálható a marxi diagnózisra, de nem is diszkvalifikálható pusztán azért, mert „rokoni szálak” kötik a klasszikus kapitalizmus kritikusához. A diagnózis ugyanis ma is érvényes: miközben a termelés szükségleteihez idomított ember társas kötelékei elsorvadnak, s a személyiség sokdimenziós birodalma az ökonómiai szubjektum szerepére szûkül, a gazdaság létalapja rendül meg. Nem azért, mert – miként a main stream közgazdászai vélik – a fogyasztói mentalitás uralkodóvá válása miatt kielégíthetetlenné válnak a materiális szükségletek. A „jóléti” társadalmak pazarló életmódja, a pszichikai kényszerré váló túlfogyasztás csak tünete, nem pedig oka a rendszer ismétlõdõ kríziseinek. Az igazi ok mélyebben rejlik: a munkában igénybe vett emberi tõkét (készségek és energiák) nem pótolják a fogyasztásban elhasznált javak. Mert míg a munka az egész emberrel „gazdálkodik”, a gazdaság csak részlegesen törleszt. A termelõ és alkotó tevékenységben nemcsak a szaktudás és a fizikai erõnlét jut szerephez, hanem a tevékeny ember érzelmi kondíciója, morális felkészültsége, mi több, az emberi lét egyetemes problémái iránti felfogóképessége (érzékenysége) is. Ahogyan Vass Csaba mondja: a komplett emberi személyiség kialakulása a fizikai-biológiai (hominizációs) és társadalmi (szocializációs) értékelsajátításon túl emberiességi (humanizációs) és egyetemleges (szakralizációs, ill. univerzalizációs) javak birtoklását is feltételezi. Olyan értékeket és javakat tehát, amelyeket csak a felnevelõ közösségek és intézmények idõigényes és fáradságos munkájával lehet közvetíteni. A személyiségértékeket teremtõ és továbbadó közösségek ily módon éppoly nélkülözhetetlen feltételei a jól mûködõ gazdaságnak, mint a megmunkált nyersanyag s a felhasznált energia. A modern kor és a globalitás kora gondatlanul bánik ezzel is, azzal is. S a gondatlanság visszaüt. Az olyan gazdaság, amelyik nem érez felelõsséget a munkálkodó ember „egészlegességéért”, olyan fogyasztókat táplál, akik nem osztoznak semmiféle közös ügy iránti felelõsségben. A konzumidióták nem csak igénytelenek. Elõbb-utóbb veszélyesek is. 9
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 10
Vass Csaba globalitáskritikájának hatalom-központúsága, illetõleg a gazdaság irracionalitását hangsúlyozó diagnózisa látszólag talán többféle rendszerellenzékiség számára kínál szellemi muníciót. A társadalomgazdasági szemlélet egyes elemei felismerhetõk a radikális fundamentalizmusok érvelésében, más mozzanatai pedig annak a fajta mérsékelt antiglobalizmusnak az ideológiájában jelennek meg, amelyet akár szalonkonzervativizmusnak is nevezhetünk. Az egyik azért vonja ki magát a folytonos rendszerkorrekció fáradságos munkájából, mert csak a teljes összeomlás utáni forradalmi megújulás lehetõségében hisz, a másik csak annyi abszurditást lát a fennálló világrendben, amennyi az emberi természet megszüntethetetlen sajátosságaiból fakad. Az elõbbi minden természeti és társadalmi katasztrófában az új korszak közeledtének jelét látja, az utóbbi az egyén morális készségeinek ápolására, a demokratikus nyilvánosságra és a nevelés intézményeire bízná a kóros közállapotok permanens gyógykezelését. A fundamentalisták megvetik, a szalonkonzervatívok túlbecsülik a politikai eszközöket. Vass Csaba rendszerbírálata – noha a radikalizmus és a mérséklet jegyeit egyaránt magán viseli – egyik „irányzatot” sem igazolja. Radikalizmusa azt jelenti, hogy tarthatatlannak ítéli a nem legitim világhatalmi képzõdmények mûködését a legitim politikai intézmények által gyakorolt korlátozó, ellenõrzõ funkció túlsúlya nélkül. Kétségtelen, hogy ebbõl a szemléletbõl értelemszerûen következik egy konzervatív politikai fordulat követelése. Ám ez nem antiglobalizmus. Annak minden válfajától különbözik, hiszen a modern kor veszélyes tendenciáit – elidegenedettségét, végletes anyagelvûségét, irracionalitását – korrigálhatónak tartja. Azaz a mérséklet bölcseletét képviseli a jelen totális tagadásával szemben. Ezen árnyalt világkép, s az általa hitelesített – rendkívül rokonszenves – radikális konzervativizmus gondolati konstrukciójának egyetlen pontja tûnik sérülékenynek. Arról a pontról van szó, ahol az embert meghatározó természeti és társadalmi „erõvonalak” metszik egymást: ahol a kultúra és a politikum dimenziója érintkezik. Illetõleg ahol ennek a két dimenziónak érintkeznie kellene. A felismerés, mely szerint a természeti környezet átalakításának, illetõleg az anyagi javak termelésének folyamatában az átalakító, a termelõ szubjektum erõit és képességeit is folytonosan újra kell termelni, a gazdasági racio10
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 11
nalitás szemléleti határain belül fogalmazódik meg. Következésképpen az olyan gazdaságpolitika, amelyik a termelési költségekbe az „embertermelés” kiadásait is beszámítja, megfelel a társadalomgazdaság követelményeinek, anélkül azonban, hogy túllépne a gazdasági, illetõleg hatalmi öncélúság korlátain. Vass Csaba elemzései ezen a ponton egy filozófiai problémát vetnek fel. Ha tudniillik a hatalomelvû globalizációt a gazdasági (=társadalomgazdasági!) racionalitás megmentheti a katasztrófától, az ember még fokozottabban ki lesz téve a globalizációval együtt járó civilizációs ártalmaknak. Míg egyfelõl tehát adva van a hatalom és az emberi közösségek ökonómiai kiegyezésének esélye, ennek arányában növekedhet az ökológiai egyensúlyvesztés kockázata. Vass Csaba jól látja ezt az ellentmondást, s meg is kísérli feloldását. Maga a kísérlet is azt jelzi azonban, hogy a társadalomgazdasági gondolkodás önmagában nem ad választ a posztmodern globalizáció problémáira, csupán egyik módját jelentheti a sérült létharmónia korrekciójának. Itt válik megkerülhetetlenné a kérdés: hogyan értelmezendõ Vass Csaba történetszemléletének a „hanyatláselméletek” (Spengler, Huizinga, Ortega stb.) szerzõire emlékeztetõ tétele, miszerint a modern kori nyugati „fejlõdés” egész íve a „létrontás” történeteként fogható fel, mert civilizációjával összezúzta a szakralitást õrzõ organikus kultúrák világát. Egyáltalán: mit jelent ebben a kontextusban a „szakrális”, s mit az annak szinonimájaként használt „létharmónia”, illetve „létteljesség” fogalma? Hol van az emberi viselkedésben, a társadalom szerkezetében, a történelmi folyamatban az a határvonal, amelyen innen önpusztító erõk lépnek mûködésbe (ld.: „létrontás”), s amelyen túl rossznak és jónak dinamikus egyensúlyából fakadó harmóniáról beszélhetünk?! Vajon a civilizációk történetében rendre ismétlõdõ minõségi korszakváltásokról van-e szó, avagy minden korábbihoz képest végletes – és végzetes! – fordulatot jelent-e az újkori keresztény Európában kezdõdõ modernizáció?! Vass Csaba itt nem taglalja ezt a rendkívül komplex (kulturális antropológiai, teológiai, etikai, értékelméleti stb.) problémát, ám okfejtései és retorikája mégis nyilvánvalóvá teszik, hogy ez utóbbi kérdésre válaszol igennel. Világképében mindaz, ami a modernitás jegyeit viseli magán, egyúttal az ember és a természet, az egyén és a közösség, a kultúra és a civilizáció egységét megbontó tendenciákat is magában hordozza. E tendenciák 11
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 12
ugyanis nem pusztán megzavarják a létharmóniát, hanem radikálisan felszámolják azokat a közösségi struktúrákat, melyeket e harmóniát õrzõ és újrateremtõ szakrális szervezõ elvek mûködtetek. A szerzõ – részint máshol publikált, részint még kéziratban lévõ – értekezései gazdag illusztrációs példatárral és árnyalt elemzésekkel érvelnek e szemlélet „használhatósága” mellett, de nem adnak választ arra a kérdésre: hogyan ötvözhetõ a szakralitás, a létharmónia hiányát számon kérõ szkeptikus korszakdiagnózis a társadalomgazdasági logikára támaszkodó rendszerkritika optimizmusával. Azt gondolom, hogy a nehézséget elsõsorban a szakrális fogalmának kétértelmûsége okozza. Történeti értelemben a modernséget megelõzõ korok kultúrái minõsülnek szakrálisnak, a szó létminõségre (létteljességre, létközeliségre) utaló jelentése pedig értéktartalmat fejez ki. Vass Csaba szóhasználatában a két jelentésréteg gyakran egymásra csúszik, s ezáltal szakralitásfogalma vitatható következtetéseket sugalmaz. A modernitás radikális tagadásából kiinduló, illetõleg e tagadást konklúzióként sugalló történelemnarratívák nem tûrik a cselekvést sürgetõ rendszerkritikai gondolkodást. Mi több: logikájuk természetes dinamikája tökéletesen kioltja egymást. Az elõbbi a katasztrófapróféciák retorikájának tökéletesítésére, az utóbbi politikai aktivitásra ösztönöz. De nem csak ez utóbbi iránti erõsebb vonzalmam tart távol a radikális tagadás álláspontjától. Kultúratörténeti ismereteim sem közelíthetõk ahhoz. Nem igazolható tudniillik, hogy a premodern kultúrák értékminõségi értelemben is szakrálisak voltak, és az is vitatható, hogy a modernitás, s az abból kinövõ globalitás természetével összeegyeztethetetlen lenne a „létteljesség”, a „létharmónia” állapota. A régi és az új, az archaikus és a modern létszerkezet viszonya nem redukálható a szakrális igenlésének és tagadásának ellentétére. Különbségük lényege sokkal inkább a szakrálisra irányuló attitûd intenzitásában, másfelõl az abszolútnak, a szentnek minõsülõ értékmozzanat jellegében ragadható meg. Míg az archaikus, illetõleg premodern kultúrákban a szakrális többnyire valami profán elemhez – számosság, territórium, antropomorf mitológia, idolumok stb. – kötõdik, a modernitás az emberi létminõség, létteljesség realizálhatóságát ígérõ eszméket emeli a „szent” rangjára. Ilyen eszme rejlik a felvilágosodás rációkultusza mögött, s ilyenek a szabadság, az egyenlõség és a nemzetiség (testvériség) – a francia forradalomtól örökölt – „uralkodó eszméi” is. Az Ószövetség monoteizmusa és a 12
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 13
kereszténység szeretetvallása e tekintetben egyaránt a modernség szellemi bölcsõjének tekinthetõ. A romantika kora éppen ezekre az eszmékre és tradíciókra támaszkodva igyekszik – minden korábbi szellemi mozgalomhoz képest példátlan lendülettel – reszakralizálni a modernitást. A példák arra is figyelmeztetnek, hogy a szakrális elem jelenléte nem garanciája egy kultúra életképességének. S talán nem is az a döntõ, hogy archaikus vagy modern: anyagi vagy spirituális képzetek alapozzák-e meg a „szent” fogalmát, hanem az, hogy a létteljességet igénylõ magatartásban egyensúlyban van-e az evilági otthonosság szükséglete a transzcendenshez forduló vallásos odaadással. Ahol ez az egyensúly létrejön, ott élõ kultúrát, létharmóniát tapasztalunk. Ha felbillen: morális, szociális és kulturális hanyatlás jelei mutatkoznak. A globalitás kora nem csupán a szakrálistól eltávolodott anyag- és hatalomelvû célképzetek s az azokra irányuló törekvések kudarcát tette nyilvánvalóvá, hanem a realitások iránt érzéketlen, az életvilágtól elforduló spiritualitás csõdjét is. A XXI. század emberének tehát nem valami számûzött és régen elfeledett szakralitásképzeteket kell visszacsempésznie hanyatló kultúrájába. Célszerûbben jár el, ha – ki-ki a saját világában – összeforrasztja e kultúrát átható eleven vallási tradíciók és a jelen világára vonatkozó szellemi tapasztalatok érintkezõ felületeit. Az a tudás, amit Vass Csaba könyvébõl meríthet, a gondolkodásmód, amit a társadalomgazdaság módszertanából eltanulhat, segíteni fogja ebben. S aki kedvet kap a szerzõ korábban publikált munkáinak olvasásához, a fentebb vázolt ellentmondást sem fogja feloldhatatlannak látni. Kulin Ferenc
13
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 14
Elôszó
A közgazdaságtannal való meghitt viszonyomat már az elsõ – igaz, a politikai gazdaságtan kritikájaként megírt – néhány mondat felbontotta. Karl Marx – a hatvanas évek második felében még mindenki számára kötelezõ olvasmány – A tõke címû mûvének második bekezdését a következõképpen kezdi: „Az áru mindenekelõtt külsõ tárgy, dolog, amely tulajdonságainál fogva valamiféle emberi szükségleteket elégít ki. E szükségletek természete, hogy például a gyomorból vagy a képzeletbõl fakadnak-e, mit sem változtat a lényegen.” Karl Marx: A tõke, I. Magyar Helikon, 1967. 43. l. Úgy gondoltam, s gondolom ma is, hogy ha a „szükséglet” fogalmát ilyen egyszerûen, a puszta megléthez, az élethez szükséges javakkal azonosítjuk, akkor foglyai maradunk egy ugyan erõteljesen domináns, mindazonáltal az emberiség számára a pusztulás veszélyével járó hatalomnak, a modern gazdaság szellemtelenül igénytelen uralmának. S – fûztem tovább e gondolatot – bármilyen kritika következik is ezek után, éppen a Marx által is megidézett „lényeget” tekintve marad a bírálat azonos platformon a bírálttal, a tõke uralmával. Ennek következtében a „harc” – amit ezen az alapzaton állva lehet meghirdetni – sem egyéb, mint a kisemmizettek számára korántsem másodlagos, de mégiscsak lehangolóan lapos „kenyérharc”, amit egy hataloméhes, de méltatlansága okán korábban az uralomtól távol tartott oligarchia a maga céljai érdekében használ fel az uralmat birtoklók ellen. Nem töltöttek el megnyugvással ugyanakkor a szükségletek lélektani magyarázatai sem, amelyek minõségileg üres, tartalmilag azonban „tárgyra irányuló” hajtóerõként beszélték el az embert valójában önmaga fölé emelõ indítékait. Nem vitattam, s ma sem vitatom, dõreség is lenne vitatni, hogy ezek 14
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 15
az alantas vagy az alantas helyzetbe kényszerítetteknél az emberi lét alatti biológiai rétegeikbõl feltörõ hajtóerõk léteznek, csupán elkeserített az a tény, hogy a lélek- és a társadalomtudomány a létrontásnak ezeket a jómódú vagy nyomorgó áldozatait tekinti etalonnak a szükségletek meghatározásakor. Az ember nem végzõdik, hanem még el sem kezdõdik ezeknél a hajtóerõknél; az ember méltósága indítékait is magasabbra emeli. Ezért is állt távol tõlem a Marx szükségletelméletét rekonstruáló Heller Ágnes interpretációja is, aki a szükségleteknek ezt a rontott fogalmát állította „szocializmuskritikai” álláspontjának középpontjába. Úgy gondoltam, hogy a sztálini típusú diktatúra bírálata ennek a torz szükségletfogalomnak alapján, éppen, mert e kitüntetett kérdésben áll azonos talapzaton vele, a diktatúrákból szükségképpen nem ki-, hanem az e téves szükségletfogalom alapján felépített másik típusú diktatúra táborába való átálláshoz vezet. Meg kell azonban vallanom, hogy prognózisom megvalósulása miatt nem elégedettséget érzek, inkább egy kritikai társadalomtudomány megalkotásának elszalasztása miatt kelnek bennem rossz érzések. A szükségletekrõl, s doktori dolgozatom ennek az álláspontomnak a kifejtése, úgy gondoltam, hogy azok nem a puszta biológiai „életfenntartásnak”, hanem a szó eredeti értelmében vett „létfenntartásnak” képezik az erõközpontját. Ennek megfelelõen azokat az önmagunk létminõségéhez való, és az „exokron jövõ,” illetve az „exokhoremikus” térviszonyok – a kozmikus egész – által közvetített létviszonyaként határoztam meg.1 Ebbõl a létperspektívából 1
E két kategóriát A szociális idõ és kezelési képessége címû egyetemi doktori disszertációmban definiáltam. Kiindulópontom az volt, hogy a számossági eszközökkel leírható kronológiai idõ mellett a társadalmak ontoszociális elemzése, illetve mozgásuknak megértése szempontjából lényeges a társadalmi idõ és a társadalmi tér irány szerinti minõségeinek – múlt, jelen, jövõ – meghatározása is. Ezek közül a „jövõnek” két típusát különböztettem meg: azt, amelyik az adott létminõségû valóságon belül „közeleg,” s azt, amely egy új létminõségû társadalmi valóságba átlépéshez szükséges. Az elsõre a „hitel” intézménye a megfelelõ példa, a másodikra a „terv”. A hitel nemcsak hogy nem lép ki a fennálló viszonyokból, hanem annak fennállását megerõsíti; a terv lényege – a szükségleteknek megfelelése következtében – az új létminõségû társadalmi valóságba való kilépés. Az elközelgõ típusú idõt, mert belül marad a társadalmi valóság létminõségén, a görögben képezhetõ „endokron jövõ” névvel, míg a terv típusú irány
15
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 16
szerinti idõminõséget az ugyancsak görög „exokron” megnevezéssel adtam vissza. Az idõ irány szerinti minõségeihez hasonlóan határoztam meg a társadalmi tér minõségeit is: azt a térstruktúrát, amely a „belsõ” szerint éli életét, „endokhoremikusnak,” míg azt, amelyben társadalom és kozmikus környezete integrálódik „exokhoremikus” términõségnek neveztem el. Miután az idõ és a tér irány szerinti minõségeit meghatároztam, vált láthatóvá, hogy ezek a társadalmi intézményekben, illetve a társadalmi valóság szervezõ elvében, s ezért egészében „bennefoglaltan” léteznek, s mind az intézményeket, mint a társadalmi valóságokat az ontoszociális elemzés szempontjai szerint éppen a bennük foglalt téridõ minõségek alapján is megkülönböztethetjük. Így bizonyult a klasszikus párttársadalom az endokron múlt szerintinek, amennyiben a mûködtetéséhez szükséges politikai tõke az 1945 elõtti „sztálini normáknak megfelelõ érdemleges tett” volt. Ebbõl nyilvánvalóvá vált az is, hogy a klasszikus párt- – s a késõbbi piaci szocialista – társadalom, ontoszociális jellegébõl adódóan nem lehetett alkalmas a „tervezés” gyakorlatához. E fogalmak révén megoldhatónak véltem azt a bevezetõben a marxi elemzésnek felrótt kérdést is, hogy a szükségletek a gyomorból, vagy a fejbõl származnak-e? Láthatóvá vált ugyanis, hogy ami a gyomorból származik, annak a szociális téridõ minõsége „endo” típusú, míg a szükséglet az egyénnek, közösségnek az exokron jövõ és az exokhoremikus tér által szervezett viszonya. Végül csak utalhatok e helyütt arra, hogy a társadalmi valóság szociális, vagyis társadalmi létet leíró téridõ minõsége révén az ontoszociális analízis a szociológia számára azokat a társadalmi mozgásokat és mozgástípusokat, például a társadalmi létviszonyok minõségének megváltozását – amire példa a feudalizmus kapitalizmussá átalakítása –, amelyeket addig nem tudott, is megnevezhetõvé és leírhatóvá tegye. Az adott társadalmi létminõségen belüli, például cirkuláris mozgásokat „intraszociális mozgásként,” illetve az egyidejûleg létezõ, de különbözõ létminõségû társadalmak közötti mozgást – például a pápua bennszülöttnek az ausztrál angol társadalomba való átlépését – „interszociális mozgásként” azonosítsa. S végül azt a mozgást is, mikor egy adott társadalmi létminõségû társadalmat tagjai, vagy külsõ erõk létminõségében megváltoztatnak a „transz-szociális mozgás” kategóriájával adja vissza, megmutatva, hogy a „forradalom”, a szociológiában csak politikai metaforának bizonyuló kategória milyen hosszú és összetett mozgást feltételez.
16
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 17
szemlélve a „terv” és a „racionális kalkuláció” közötti „ontológiai távolság” valóban nem bizonyul túlságosan nagynak, ezért, gondoltam, a valódi kritikai megközelítés élének egyszerre kell mindkettõ ellen irányulnia. Tájékozódásomat az általam igényelt kritikai megközelítés felépítésére két irányban kezdtem meg. Az exokron jövõ által szervezett önmagunkhoz való létviszonyként felfogott szükséglet, ami nem a szinonimájaként használt szubjektív igény, hanem objektív viszony, kínálta az egyik irányt: a létviszonyok és az életviszonyok megkülönböztetését. Ez a megközelítés vezetett el annak felismeréséhez, hogy a társadalmi létnek különbözõ minõségei is lehetségesek. Ez önmagában nem különösebben eredeti gondolat, hiszen Marx a „társadalmi formáció” elméletében, illetve egyik kritikusa, Max Weber „cselekvéstípus” elméletében, s követõik, illetve kritikusaik álláspontjaiban a történelmi osztályozás különbözõ típusaival különféleképpen, de megkülönböztették az egyes korszakokat egymástól. Hiányérzetem ezekkel a megkülönböztetésekkel kapcsolatban a szükséglet fogalmánál említett létviszonyok szintjéig való lehatolás elmaradása miatt támadt. Ez a hiányérzet különösképpen ifjúságom társadalmi rendszere, a szocializmus gazdasági viszonyainak leírásakor erõsödött fel bennem: amit politikai gazdaságtanáról mondtak, zsargont használva „mellébeszélésnek” tûnt számomra, ahogyan pedig a közgazdaságtan írta le, az nem különbözött az egyébként igen nagy hévvel bírált tõkés gazdaság leírásától. Adam Smith módszerét, a politikai gazdasági elemzést alkalmazva errõl a szocialista rendszerrõl – a már említett doktori értekezésemben – azt láttam be, hogy azt csak akkor írhatjuk le híven, ha megértjük, hogy gazdasága éppen létminõségét tekintve különbözik a tõkéstõl. Ez utóbbit, elfogadva az önmagáról adott meghatározást, „gazdaságias” létminõségû gazdaságként határoztam meg, s hozzá viszonyítva a szocializmusbeli „gazdaságot” – az idézõjelet azért a késõbb is lényeges szerephez jutott felismerés miatt teszem ki, mert ha a tõkést nevezzük gazdaságinak, akkor minden, tõle létminõségében különbözõ szervezõdést másként kell neveznünk, hacsak nem akarjuk összetéveszteni, vagy összekeverni õket – „politikaias gazdaságnak” ismertem meg. Ezen azt értem, hogy a fogyasztás felõl „gazdaságinak” tûnõ intézmények és cselekvések a mélyebb elemzés elõtt felfedik politikai minõségüket: felépítésük, céljuk, eljárási elvük – ezt szokás racionalitásnak nevezni –, szereplõik és minden más elemük politikai létminõségû. 17
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 18
Ennek megfogalmazása után már a gazdaságok létminõség-különbségeirõl szóló általánosítás sem tûnt túlságosan nehéznek: a gazdaság, szemben azzal, amit a közgazdasági tankönyvek állítanak, nem egynemû minden korban és minden térben. Azaz nem egy gazdaság van, hanem sokféle gazdaság lehetséges – s nemcsak a Weber által megkülönböztetett gazdálkodó, gazdasági és gazdaságilag szabályozó típusok, de nem is csak az általam igen nagyra becsült Polányi Károly által népszerûsített reciprok, redisztributív és piaci gazdaságszervezetek –, s mindegyik különbözõ létminõségû gazdaságban mások, mással, más céllal és más sikerkritériumok alapján „gazdálkodnak”, mint az összes többi gazdaságban, inkluzíve a piacgazdaságban. A „gazdaságias” és a „politikaias” gazdasági létminõségek felismerése – és ezek több kötetben való leírása – szükségképpen vezetett el annak a kérdésnek a felvetéséhez, hogy a tradicionálisnak nevezett korszak gazdasági létminõségét miként határozhatjuk meg. S e ponton kerültem szembe a legnehezebb, ideológiailag a legerõteljesebben körülbástyázott dogmákkal, melyek kétszáz év óta vetnek gátat ezek megértésének útjába. A kérdés megoldásához nem nyújtottak segítséget azok az egyébként számomra nagyon fontos szerzõk sem, akik e korszakok gazdaságát tanulmányozták, s komoly leírásokat adtak azokról. Polányi Károly munkájáról úgy véltem, hogy az nem a gazdaságok létminõségeit, hanem „szervezeti” különbségeit, illetve az újraelosztás alakzatait írja le, mikor a kétféle reciprocitást és a redisztribúciót megkülönbözteti a piactól, s bár e gazdaságok felépítésének és mûködésének megértése szempontjából a szerkezetek leírását – de csak azok létminõségének megfejtése után – alapvetõ jelentõségûnek tartom, megoldása mégis továbbgondolásra sarkallt. Végül Hajnal Istvántól, s közvetlen, illetve közvetett tanítványaitól kaptam ösztönzést arra, hogy milyen irányba gondolkodjam tovább a hagyományos, konkrétan az általa vizsgált középkori gazdaság létminõségérõl. Hajnal – s nyomában két évtizeddel késõbb Polányi is, a gazdaság mibenlétérõl való gondolkodás számomra egyik alapvetõnek számító mûvében, A nagy transzformációban a „kölcsönös szolgálatok rendjeként” írta le a korai hûbéri társadalmat és annak gazdaságát. Azt, hogy az érdekvezérelte piaci versenyhez, a „gazdaságosított gazdasághoz” viszonyítva a kölcsönös szolgálatokon alapuló gazdaságot és gazdálkodást hogyan határozhatjuk meg, Hajnal István tanítványának, Bibó Istvánnak kevés sze18
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 19
mélyes tanítványa közül a Szesztay Andrásnak adott szóbeli közlését felidézõ megjegyzése igazított útba, aki „szeretetstruktúrának” nevezte a „kölcsönös szolgálatokat”. Egy évtized felvilágosodással való vívódásra volt szükség, hogy ennek a megjegyzésnek a mélységét megértsem. A felvilágosodás, s hû örököse, a marxizmus–leninizmus a szeretetet, az azt magába foglaló vallással együtt „felépítményi” jelenségnek tartja, s mint felépítményi „babonát” hagyja figyelmen kívül, amikor a hagyományos társadalmakat, gazdaságaikat, ezek velünk élõ intézményeit, mint például a családot, vagy akár a velünk együtt élõ hívõk valóságát beszéli el. Paul Ricoeur találó kifejezésével a „gyanú hermeneutikájának” módszerét alkalmazza a felvilágosodás és minden örököse, mikor e belülrõl erõsen tagolt korok leírásába fog. A gyanú hermeneutikája kivonja e korokból mindazt, amit vallásinak nevez, mondván, hogy az csak a hatalmi szándékok leplezésére szolgáló ideológia, illetve puszta babona, a tudomány feladata viszont a mögöttük ható anyagi érdekek felmutatása, s hogy szemben azzal, amit õk gondoltak, e késõi kor kutatója jobban tud mindazoknál, akik akkor aktív részesei voltak az intézmények felépítésének és mûködtetésének. Az eljárás ismerõs, a gyanú hermeneutikáját alkalmazók is, ha érdekeik úgy kívánják, „visszavetítés” név alatt olvassák ellenfeleikre, hogy ezzel hallgattassák el ideológiai vetélytársaikat. A gazdaságok – s ahogyan késõbb jelzem, tágabban: a társadalmi valóságok – létminõség-különbségeinek kialakulását egy minden tevékenység részét képezõ, de a felvilágosodás hevületében elfeledett dimenzió mûködésének, a „létmûveletek” következményének tartom.2 Létmûveleteknek az emberi cselekvés legalapvetõbb rétegében is hatni képes „mûveleteket” nevezem, amelyek az adott cselekvõnek a léthez való viszonyát jelölik ki, s amelyek e kijelölésnek megfelelõen a társadalmi valóság létminõségének felépítéséért, mûködtetéséért, fenntartásáért, illetve megváltoztatásáért viselik a felelõsséget. A létmûveletek csak emlékeztetnek a „logikai” mûveletek2
A létmûveletekrõl a társadalmi valóságokról, azok kialakulásáról, felépítésérõl és mûködésérõl szóló válogatásban adok számot, illetve ennek elméleti megalapozását magába foglaló A társadalmi tér, a társadalmi idõ, a társadalmi cselekvés és a társadalmi mozgás elméletéhez címû monográfiát készülök publikálni.
19
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 20
re, voltaképpen azok alapját képezik, melyek nélkül a formális logika szabályainak követése, amint azt korunk életválságai mutatják, súlyos, a földi élet pusztulásának elõidézési lehetõségében megmutatkozó árat kell fizetnünk. Az e kötetben szereplõ tanulmányok a létmûveletekkel kapcsolatban nem tartalmaznak eligazítást, csak e létmûveletek eredményeit, a különbözõ létminõségû gazdaságokat mutatják be.3 A szellemi tartalmak létminõség-szervezõ és -megtartó erejének a felvilágosodás kritikájára építõ felismerése vezetett oda, hogy a hagyományos korok gazdaságainak némelyikét „szakrális gazdaságként” ismertem fel, mivel azokban szakrálisan értelmezhetõ társadalmi szereplõk, szakrális javakkal, szakrális célokat követve és szakrális sikerkritériumot alkalmazva mûködtetik „gazdaságaikat”. Ehhez Bachofennek az anyajogról, illetve Fustel de Coulanges-nak a korai római társadalomról szóló elemzései adtak ösztönzést. Attól függõen, hogy e korok a „transzcendensrõl” hogyan gondolkodtak, másként építették fel s mûködtették sokszínû szakrális gazdaságaikat. Még csak néhányat volt alkalmam leírni, s közülük is csak a Nagykunságban szinte még ma is velünk élõ mágikus gazdaságról szólót közlöm e tanulmányban, mivel ez megfelelõen kis terjedelmû ahhoz, hogy ne terhelje túl e kötetet. A kun mágikus gazdaság a huszadik század hatvanas éveinek közepéig szinte változatlan, s a perifériastátusban lévõ vidékük érintetlensége miatt csak a hatvanas évek végén, illetve a hetvenes évek elején, a szovjetglobalizációs kísérlet éveiben kezdett modernizálódni, ám ezt a folyamatot a western globalizáció, hatalomra jutván, ismét megszüntette. A visszaesés következtében kialakuló páriatársadalom tagjai, hogy elkerüljék a lassú, vagy éppen a rapid éhhalált, visszanyúltak nagyapáik módszereihez, többnyire, vagy részlegesen azonban már feledve a mágikus értelmi valóságot, csak az eljárást idézték fel. A létezett szocializmus idején, az ellenzéki vezetõk egyikeként többször nyílt alkalmam Nyugat-Európában idõzni, s az elsõ magyar ökofilozófiai válogatásbeli László Ervin-cikk elméleti vitája után, a nyolcvanas évek közepén ott szembesültem a globalizáció gyakorlati tapasztalataival is, ahol A létmûveletekkel kapcsolatos álláspontomat A társadalmi tér, a társadalmi idõ és a társadalmi valóság, illetve – mozgás fogalmához címû könyvemben fejtem ki. (Megjelenés elôtt).
3
20
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 21
akkor még csak megnagyobbodott piacgazdaságként beszéltek a globalizációról. A gazdaságok létminõségének horizontján azonban a globalizáció más tulajdonságai is megmutatkoztak, mint amelyeket apologetikus leírásai rajzoltak fel, s ezek arról gyõztek meg, hogy miként a szakrális gazdaságok megelõzik a modern, anyagelvû gazdaságias, illetve politikaias gazdaságokat, a globalizáció már túl van a modern piacgazdaságon, s tiszta „hatalomgazdaságként” épült fel s mûködik, és ezért az identitásra érzékeny, következetes megfogalmazásban már nem tekinthetõ gazdaságnak. A gazdaság közgazdasági elbeszélése azonban nemcsak a gazdaságok különféle létminõségeinek figyelmen kívül hagyása miatt mutatkozott számomra problematikusnak – s ez volt a másik irány, amelyen elindultam a gazdaság természetének megismerésében –, hanem azokat az életterületeket is túlságosan szûknek találtam, amelyeket az ökonómia hajlandó figyelemre méltatni: a közgazdaságtan még kiszélesített megfogalmazásában is csak az anyagi és pénzjavak, a szolgáltatások újratermelésével, illetve elosztásának és újraelosztásának kérdéseivel foglalkozik. Magyarországon a hetvenes évek elején ismerkedhettünk meg az ökológiai problematikával, s az idevonatkozó tanulmányaink alapján vált világossá számunkra, hogy a környezettel való gazdálkodásnak éppúgy része kellene lennie a gazdaságról szóló elbeszélésnek, mint az anyagi és pénzjavak és szolgáltatások. Az ökológiai gazdaságra vonatkozó ismeretek elsajátításával párhuzamosan meggyõzõdtem arról, hogy Marx sokkal tágabb látókörû és mélyebb gondolkodó volt, még a gazdaság kérdéseit illetõen is, mint amivé kanonizálói tették a mûveit nem olvasók szemében. Mûveiben, s fõként az idõskoriakban, ahogyan õ nevezte, a „szubjektumtermelés” gazdaságának szinte teljesen körvonalazott leírását találhatjuk meg, s õ volt az, aki elsõként írta körül a késõbb Bourdieu által összefoglalt és kifejtett általános tõke, társadalmi tõke és politikai tõke fogalmait, s tette lehetõvé ezen keresztül a humángazdaságon kívül a relációk és a szimbólumok gazdaságának felépítését is. Amikor elkezdtem érdeklõdni afelõl, hogy Marx elõtt voltak-e kezdeményezések e gazdasági tartományok megnevezésére, illetve leírására, meglepetéssel tapasztaltam, hogy a gazdaságról való modern gondolkodás kezdeteikor még jelen volt a humángazdaság problémája is: William Petty, a reneszánsz „uomo universale” egy késõi alakjaként gazdasági számításait kiterjesztette az emberter21
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 22
melés költségeire is. S a közgazdaságtan marginális forradalmáig alig akadt komoly szerzõ, aki számos más gazdasági tartomány mellett e kérdéssel ne foglalkozott volna. A gazdaságok létminõségeire utaló doktori elemzést követõen a gazdaság lételméleti kérdéseirõl szóló kandidátusi értekezésemben ezért a gazdaság nagy „tartományaira” helyeztem hangsúlyt, melyeket alapvetõen különbözõnek tartok a gazdasági ágazatok lapos és sokszor ártalmas, de bizonyos vonatkozásaiban felhasználható megkülönböztetésétõl. Munkám során is hasznosíthattam a humángazdaságra vonatkozó felismeréseket: a mûvelõdési ágazatot az államilag szervezett humángazdaság kitüntetett részeként mutathattam be. Összegezve az eddig mondottakat: a szakrális (mágikus, keresztény), az anyagelvû (gazdaságias, politikaias), illetve hatalomelvû létminõséget hordozó gazdaságok, illetõleg azok anyagi, környezeti, humán, „relációs” és szimbolikus tartományainak megkülönböztetése differenciáltabb kép megalkotását tette lehetõvé, mint aminõ a közgazdasági tankönyvekben és tudományos értekezésekben található. Mégsem lehettem elégedett az így nyert képpel, mert a gazdaságok létminõségeire és tartományaira vonatkozó felismerések, bár árnyalták a képet, mégsem voltak elegendõek annak a valóságnak a gazdasági leírására, amiben éltünk. Az már tisztán látszott, hogy a korszakot csak erõs eufémizmussal lehet egyetlen és egységes szocialista gazdaságnak nevezni, hogy ami hazánkban – s azon kívül is – van, az valójában több gazdaságból áll, e gazdaságok közti viszonyt azonban még nem láttam világosan. Szociológiai tanulmányaim segítettek e viszonyrendszer megfejtésében. Erdei Ferenc híres, 1943-as szárszói elõadását ekkortájt adta közre Huszár Tibor. Ebben az elõadásban Erdei három, egymással alá-fölé rendeltségben lévõ társadalmat, a történeti-úrit, a polgárit és a parasztit vázolta fel, s ebbe az irányba mutatott Vitányi Iván háromfelé szakadt Magyarországról szóló tanulmánya is. A társadalmak alá-fölé rendeltségének lehetõsége alapján elrendezõdtek a kor gazdasági viszonyai is, amelyben uralkodó helyzetben a politikaias gazdaság volt. Ennek alárendelten mûködtek a „szocialista piac” gazdasági tartományai, s mint már említettem, a mágikus, s helyenként a kiszolgáltatott helyzetben lévõ keresztény szakrális gazdaság nyomai is felismerhetõek voltak. Nem kerülte el figyelmemet, hogy a rendszer fennállásának utolsó szakaszában a hatalomgazdaság elemei is megje22
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 23
lentek. A társadalmak és gazdaságok egy országon belüli sokaságáról, illetve uralkodó, alávetett és belsõ gyarmati helyzetérõl szóló véleményemet a Többszörösen összetett magyar társadalomszerkezet, többes hatalom Magyarországon címû szociológiai kandidátusi értekezésemben fejtettem ki. Ennek megírásához bátorítást Fernand Braudel, a világhírû történész magyarul is olvasható könyvébõl – Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus, XV– XVIII. század, Gondolat Kiadó, 1985. – merítettem, amely a közgazdasági dogmatizmussal szemben három, vertikálisan rendezett gazdaságot különböztetett meg e korban. A létezett szocializmus vertikálisan tagolt társadalmainak és gazdaságainak felvázolásából számomra a legfõbb tanulság az volt, hogy országunkban, de a szovjetbirodalom egészében is, nemcsak a bürokratikus koordináció túlsúlya a probléma, hanem az is, hogy a magyar, s általában a szovjet típusú országok gazdasági szerkezetébõl hiányzik az a „metagazdaság”, amely a különbözõ gazdaságok összehangolását lenne hivatott biztosítani. A western gazdaságokban ezt a feladatot a pénzgazdaság – és uralma – oldja meg, a szocializmusban azonban az egymás ellen dolgozó triász, a Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium és a Nemzeti Bank képtelen e feladat megoldására, s válságának a politikaias gazdaság veszteségtermelõ volta mellett éppen ez a koordinálatlanság az oka. A másik nagy tanulság Braudel említett mûvéhez kapcsolódik. Õ a piac és a tõke gazdaságainak alávetettjeként ábrázolta az anyagi kultúra világát, melyet másként „infragazdaságnak” nevezett. Ezzel az infragazdasággal kapcsolatban azonban tisztán látszott, különösen a mágikus gazdaságok családra, illetve nemzetségre alapozottságának fényében, hogy azt leginkább ezek a „közösségek” alkotják. Közösségi gazdaságnak neveztem ezért el a Magyarországon található gazdaságoknak azt a részét, amelyek a közgazdasági tankönyvekbõl ugyancsak hiányoztak. Megnevezésük és körülhatárolásuk után már nem okozott különösebb nehézséget annak felismerése, hogy mind a piacgazdaság, mind az államgazdaság, de még a köztük elhelyezkedõ, esetleg non-profit elven mûködõ civil gazdaságok is feltételezik a közösségi gazdaságok létezését, melyeknek hatalmas teljesítménye nélkül talán egy hétig sem mûködnének. Így jutottam arra a következtetésre, hogy a különbözõ létminõségû gazdaságok nemcsak horizontálisan tagolódnak, hanem vertikálisan is, s tektonikai talapzatukat a családi mélyüzemekbõl álló 23
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 24
családgazdaság alkotja, illetve az azt kiegészítõ többi közösségi gazdaságok: a szomszédsági, a települési, a táji gazdaságok. A közösségi gazdaságok hálózatának tektonikus alapzatára épül fel a piacgazdaság, az államgazdaság, s mint Braudel mondja, a mindegyik felett uralkodó tõkés gazdaság, melynek legújabb formája a globalizációs hatalomgazdaság. E felismerésnek a gyakorlati következményeit is volt alkalmam levonni, s ennek alapján vettem részt a Népfrontban a családvédelmi tanácsok hálózatának megszervezésében, illetve továbbfejlesztéseként a Nagycsaládosok Országos Egyesületének a megalapításában. A gazdaságok létminõsége, tartományaik és vertikális szerkezetük leírása után önkéntelenül is adódott a kérdés: hogyan lehet egységes egésszé formálni ezeket a nézõpontokat, s a gazdaság ezek alapján feltáruló alkotórészeit, s lehetséges-e egyáltalán ezeknek a tartományoknak a szerves összeillesztése? A kérdésre ismét a gazdaságelméletivel párhuzamosan folytatott szociológiai tanulmányaim kínáltak választ. E tanulmányaim közben erõsödött meg bennem az a meggyõzõdés, hogy amikor a szociológia megelégszik a társadalmi struktúrák, illetve funkciók leírásával, akkor lemond arról, hogy egyfelõl egészként beszéljen el egy társadalmat, másfelõl lemond arról is, hogy a különbözõ korokban fellelhetõ azonos, illetõleg az egyes korszakokon belül elkülönülõ társadalomszervezõdési alakzatokat leírja. Nem változtatott ezen a helyzeten a már idézett formációelmélet, illetve cselekvéstipológia, de a rendszerelmélet sem. A „strukturális funkcionalizmus” ugyan egységbe foglalta a struktúra és funkció addig különálló leírásait – de éppen a különbségeket egybemosó rendszerfogalmával akadályozta a probléma radikális felvetését. A filozófia kínált megoldást e kérdésre, a többféle irányzat által s különféle tartalommal definiált „társadalmi valóság” fogalmával. A társadalmi valóság fogalmának szociológiai interpretációja tette lehetõvé számomra a különbözõ létminõségû társadalmi valóságok és azok belsõ létszerkezetének fogalmi definiálását, s ezek alkalmasnak bizonyultak a gazdaság felsorolt síkjainak egységbe ötvözésére. Ez megmutatta azt, hogy a közgazdaságtani gazdaságfogalommal szemben, annál differenciáltabb, gazdagabb és ezért pontosabb, a felépítés és mûködés analitikusabb elemzését lehetõvé tévõ, ugyanakkor a szintetizálást is megoldó gazdaságfogalmat lehet megalkotni, melyet „társadalomgazdaságtannak” neveztem el. Az általam adott tár24
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 25
sadalomgazdaságtan-fogalom nem azonos sem a szociálpolitika finanszírozásával kapcsolatos megfontolásokkal, sem a társadalmi csoportok gazdasági szerepének leírásával, ahogyan azt szokás néha meghatározni. A társadalom-gazdaságtan ebben az interpretációban a különbözõ létminõségû társadalmi valóságok megalkotásához, mûködtetéséhez, újratermeléséhez és megváltoztatásához szükséges források megalkotását és elosztását, illetve a különbözõ gazdaságok koordinálását leíró tudomány, amely valóságokhoz azoknak környezetét is hozzászámítjuk. *** Az itt következõ válogatás harminc év kutatásai során készített tanulmányok és könyvek több ezer oldalas szövegének néhány részletét tartalmazza. Célom ezzel a válogatással az volt, hogy megmutassam: nemcsak egyetlen, hanem létminõségeik szerint sokféle gazdaság létezik a világban, s a mai Magyarországon is, s hogy ezeket a gazdaságokat legitim és nemlegitim hatalmak vertikális rendbe szervezik, s hogy belülrõl az ágazatoknál sokkal szélesebb tartományokra, illetve gazdasági rétegekre tagolódnak. A kötetbe válogatott tanulmány- és könyvrészletek jellegével kapcsolatban még azt mondom el, hogy ezek többségébõl hiányoznak a számítások, csak ott maradtak meg, ahol az elkerülhetetlen volt. Ezzel a gazdaságelméleti válogatással azonban nem az volt a szándékom, hogy egy-egy gazdaságot jellemzõ számadatokat, illetve a külön és különlegesen nehezen megoldható számításokat adjam közre. Ezekrõl, s a létminõség-különbségeik miatti összehasonlítási nehézségeikrõl külön kötetben szeretnék beszámolni, melynek anyagát jórészt már össze is rendeztem, illetve az egyes korok vagy nemzetek gazdaságairól szóló monográfiákban mutatom be. Mindezt abban a reményben teszem, hogy e bonyolult szerkezet áttekinthetõ felvázolása lehetõvé teszi, hogy korunkat s országunkat jobban megértsük, s hogy nemzetünket a globális viszonyok között is valóban versenyképessé tegyük. Hogy távoli utódaink is anyanyelvükként beszélhessék szép nyelvünket, minden bizonnyal erre is szükség van. A tanulmányok kidolgozottsága, stílusa egyenetlen. Ennek az az oka, hogy közülük némelyiket önmagamnak, tisztázásképpen írtam, másokat belsõ mûhelymegbeszélések céljára készítettem, s csak kevés van közöttük olyan, amelyet a leendõ olvasókat megilletõ tisztelet és megbecsülés normái 25
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 26
szerint munkáltam meg. Minthogy e válogatással célom nem egy kész mû közönség elé bocsátása, hanem egy formálódó álláspont megvitatása, úgy véltem, hogy a mûhelyszerû stílus megkönnyíti a feldolgozást, s megnöveli a vitakedvet. Végül köszönetemet fejezem ki a három évtized folyamán sok segítséget nyújtó barátaimnak, kollégáimnak, családomnak és szeretteimnek – akik neveit, hogy a kritikát ne nekik kelljen elszenvedniük azért, amiért a felelõsség egyedül engem terhel, most homályban hagyom – és a Társadalom- és Természetbarát Fejlõdésért Közalapítvány vezetõjének, kuratóriumának. Név szerint is Bogár Lászlónak és Kulin Ferencnek mondok köszönetet, akik lehetõvé tették, hogy ezeket a munkákat elvégezzem, illetve akiknek segítõ szándékánál csak munkáimmal kapcsolatos türelmük volt nagyobb.
26
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 27
A TÁRSADALOM-GAZDASÁGTAN FOGALMÁHOZ
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 28
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 29
Az ökonomikum problémája a közgazdaságtantól a társadalom-gazdaságtanig
A közgazdaságtan gazdaságképének korlátozottsága A közgazdaságtan, mivel a materiális javak termelésének számossági viszonyaival foglalkozik: korlátozott. E korlátozottsága egyik elõidézõje az általános társadalmi és azon belül a gazdasági válságnak. A közgazdaságtan és nyomában a gazdaságpolitikai tevékenység ennek következtében a társadalom gazdálkodói tevékenységének csupán kis töredékét építi be gazdaságképébe. E töredék magában is megoldhatatlannak tûnõ dilemmák – valójában hamis alternatívák – elé állítja a gazdaságpolitikát és a gazdaságot. (Például az infláció vagy munkanélküliség magánpiaci dilemmája elé.) E gazdaságok belsõ válságai jórészt azért keletkeznek és azért nem nyerhetnek megoldást, mert nem vesznek tudomást arról, hogy a modern társadalmak – miként a tradicionálisak is, csak azok talán más mértékben és más dominanciaviszonyok közepette – több, egymástól jól megkülönböztethetõ létszinten szervezõdnek, és minden szinten több, egymástól jól elkülöníthetõ gazdaságból állnak. Hasonlóképpen e szervezeti korlátozottsághoz, a közgazdaságtani gazdaságkép a tevékenység szintjén is erõteljes egyszerûsítéssel kívánja a maga számára kezelhetõvé tenni a kérdéseket. A gazdaságok mint szervezetek alapját alkotó tevékenységeket, a gazdálkodás különféle típusait is egy, e szak szakértõi által kiválasztott típusra egyszerûsítik, ezáltal saját maguk elõl zárják el a különbözõ tevékenységek kapcsolódási pontjainak felismerési lehetõségeit. Vele azt is, hogy az általuk kiválasztott tevékenységet milyen tevékenységekkel támasztja meg a többi, illetve hogy ez a kiválasztott tevékenység hogyan és mennyiben járul hozzá a többi fennmaradásához. Azaz a társadalomban fellelhetõ különféle, gazdaságilag értelmezhetõ tevékenységek koordinációjának problémája fel sem vetõdik számukra. 29
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 30
A közgazdaságtan megoldhatatlan helyzetbe hozza magát azzal, hogy figyelmen kívül hagyja a „szervezeti” és a „tevékenységi” dimenzió sokszoros tagoltságát, s hogy meg sem kísérli a gazdaságok értéktartalmát a tevékenységek minõsége alapján értelmezni. A különbözõ gazdaságok létalapjait jelentõ tevékenységek mennyiségi viszonyai ennek következtében összehasonlíthatatlanokká válnak, s pusztán számossági kapcsolataik alapján egymást kizáró – pozitív és negatív – teljesítmények keverednek össze. Ezen összevonásnak is a következménye, hogy ott is veszteséghalmozás következik be, ahol közgazdászaink növekedést várnak. Végül a teljesítményeket kifejtõ, a tevékenységet végzõ, a szervezetben mûködõ gazdasági-gazdálkodó lény természetét is félremagyarázza ez a gazdaságfelfogás, aminek következtében ott várnak tõle teljesítménynövelést, ahol tartalékai kimerültek, miközben más terepeken parlagon maradnak mûködésre szánt erõforrásai. Felkínált teljesítményeit parlagon heverni hagyják, manipulatíven hibernálják, vagy éppen elterelik a dinamikus egyensúlyt hozó csatornákból. Összességében: a közgazdaságtan torzításokkal, hiányokkal közelíti meg az ökonomikum problémáját, így annak sem tevékenységi alapját, sem szervezetbe alvadt oldalát, sem hordozóját, sem értékminõségét nem látja megfelelõen. Ezáltal akkor, amikor a társadalom gazdaságszerkezetének körülhatárolt része mûködési zavarokat mutat, vagy éppen teljesítménye határait súrolja – ez az állapot akár ciklikusan is bekövetkezhet –, egy ismétlõdõ válság elmélyülését tapasztalhatjuk.
Az általános termelõképesség és az ökonomikum kapcsolatáról Meglepõ lehet a tény, hogy az ökonomikum e közgazdászi leegyszerûsítésében a chicagói monetaristáktól a tervutasításos gazdasági rend híveiig majdnem minden közgazdasági irányzat azonos álláspontot képvisel. E csõlátás alapvetõ okát abban látjuk, hogy nem oldják meg a gazdálkodói tevékenység és ezzel a különbözõ gazdaságfelfogások közös alapjának problémáját. A ritka kivételek közé tartozik a Polányi Károly által kezdeményezett szubsztantív institucionalista irányzat, vagy a Schumacherrel már a csúcsokra 30
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 31
emelkedett ökológiai gazdaságtan, illetve a humanista gazdaságtan. Itt is szeretnénk azonban felhívni a figyelmet ezen irányzatoknak az általunk bírált gazdaságfelfogásokkal rokon vonására, nevezetesen arra, hogy ezek is az ökonomikumnak csak egy-egy, de más terepét emelik ki a fogalmi elhanyagoltságból, de nem találnak rá közös alapjukra, az általában vett termelõképességre. A termelõképességhez való eljutás hiánya következtében még ezek az irányzatok sem tudják megmagyarázni, hogy miként és miért szakadnak ki e részfelfogások az ökonomikumból, hogyan és miért válik az ökonomikum domináns interpretációjává a közgazdaságinak nevezett gazdaságfelfogás, és végül, hogyan és miért jönnek létre ezek az irányzatok. Ennek következtében azt sem láthatják, hogy e közös alaphoz való viszonyban a korunk választóvonalhoz érkezett. És vele választóvonalhoz érkeztek a gazdaságképek is: vagy az általánosuló tõke intenzív diszkrét totalitásává – önmagába robbanó törpecsillaggá – torzul az ökonomikum, vagy szükségtermelõ gazdaságként nyernek adekvát létet az ember nembeli képességei. Ez a pozitivista látásmód különösen az önmagukat marxistának valló gazdaságteoretikusok részérõl meglepõ, hiszen Marx és közvetlen munkatársa, Engels írásaiban ez a közös alap ki van emelve: „A tõkés termelés az egyáltalában való termelésnek egyik, különös történelmi formája.” (Marx, Karl: Értéktöbblet elméletek I. 118–125.) Ennek az egyáltalában vett termelésnek és alapjában az általában vett termelõképességnek az analitikus kibontásáról a marxi hagyatékot feldolgozó Engels szavait is ideidézzük: „A materialista felfogás szerint a történelemben végsõ fokon a közvetlen élet termelése és újratermelése a döntõ mozzanat. E termelés és újratermelés azonban maga is kettõs jellegû. Egyfelõl a létfenntartási eszközök termelése; a táplálék, ruházat, lakás, valamint az ezekhez szükséges szerszámok termelése; másfelõl az embertermelés, a nem fenntartása. A társadalmi rendszert, amelyben valamely történelmi korszak és ország emberei élnek, a termelés mindkét fajtája meghatározza: egyfelõl a munkának, másfelõl a családnak a fejlõdési foka.” (Engels: A család, a magántulajdon és az állam eredete). Nem tartjuk feleslegesnek, hogy újra ideidéztük ezeket a gondolatokat, abból a célból, hogy a közgazdásági gazdaságszemlélet korlátozottságát élesebben exponálhassuk. Ezen okból idézzük a Grundrisse-beli Marx gondolatait a formameghatározottságot alakító közösségi tevékenységrõl: 31
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 32
Az a különös fajta tulajdon, amelyet a munka konstituál, nem puszta munkán vagy a munka cseréjén nyugszik, hanem a munkásnak egy közösséggel való objektív összefüggésén, és olyan feltételeken, amelyeket készen talál, amelybõl mint bázisából indul ki. Ezek szintén munkának a termékei, a világtörténelmi munkáé; a közösség munkájáé – történelmi fejlõdésé… Marx. Karl: Grundrisse I. 392. l. A monetaristák és a tervdirigisták gazdaságképének mélyszerkezeti azonosságát magyarázó egyik összefüggésre az az 1938-ból származó és 1949-ben megismételt szerkesztõi megjegyzés deríthet fényt, amely az akkorra már dogmává kövült sztálini interpretáció biztonságából Engels idézett szavait tévedésnek minõsítette. E szerkesztõi helyreigazítás az anyagi javak termelésének elsõdlegessége alapján az embertermelés fogalmát kiiktatta a termelés és újratermelés körébõl, a Grundrisse-ben felvetett közösségi, formatermelõ tevékenységet pedig hallatlanba vette. Ezáltal azonban visszacsúszott a Marx által kritizált politikai gazdaságtan színvonalára. Pontosabban szólva, még annál is visszább, mert a politikai gazdaságtan klasszikusai – A. Smith, D. Ricardo, Thomas Malthus – gazdaságképüket egy explicit antropológiára építették, míg ez a Sztálin által jóváhagyott interpretáció az embert és a közösséget itt is semmibe véve, csak munkaerõ-hordozóként vette számba a tevékenység szubjektumait. Ezáltal nemhogy az embertermelés és a formaalakítás problematikáját nem építette be gazdaságképébe, hanem még az így összezsugorított terjedelmû gazdaságot is, az azt mûködtetõ emberre vonatkozó nyílt állásfoglalást is megtagadta. Az ökonomikum fogalma az általában vett termelõképességet és termelési folyamatokat, a társadalmi újratermelést mint az anyagi javakat, az embert és kettõjük egységét meghatározó forma újratermelését irányító tevékenységet jelenti. Ezzel szemben a közgazdászi gazdaságfelfogás az ökonomikum ökonomista redukciójára épül. Az általában vett termelõtevékenység bázisán kialakítható az az ökonomikumfogalom, amely hézagmentes egységbe képes foglalni a gazdaság humanista interpretációját (amelynek legáltalánosabb alapfogalma az embertermelés kategóriája), a gazdaság ökológiai interpretációját, amely az ember–természet viszony újratermeléseként fogalmazható meg, mint a létfenntartási eszközök termelésének általánosí32
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 33
tása, és végül e két viszony koordinációját, illetve irányítását meghatározó formaalakító közösségi tevékenységen felépülõ gazdaságokat. Az ökonomikum rövid meghatározási kísérlete elõtt még két megjegyzést teszünk. Egyfelõl e három vonatkozás általánosításaként az újratermelés, mint az új szükségletek újratermelésének képessége határozható meg pozitívan. Másfelõl a modernizáció folyamatában közvetlen munkává transzformálódó, általában vett termelõképesség gazdaságszervezetét kifejezõ közgazdaságtani gazdaságkép eredete is magyarázhatóvá válik. Ezek alapján az ökonomikum: – tevékenység szintjén az általában vett termelésképesség és az új szükséglet egyesítését, annak módját jelenti, míg – értéktartalom szempontjából a „szociális idõben” megvalósuló létminõségre utal. Itt jegyezzük meg, hogy a szociális idõ egyszerre foglalja magában az idõ minõségi – vagyis formációspecifikus oldalát – és annak mennyiségi összefüggéseit is. Ennek következtében az az érték, amelyet ezzel a formációspecifikusan objektivált szociális idõvel lehet mérni, valójában már lét-érték, ontológiai érték, nem csupán a közgazdaságtan vagy a politikai gazdaságtan által mért gazdasági érték. A szükséglettermelõ munkától annak adekvát értékkifejezõdéséig, az exokron jövõ szociális idõmennyiségéig nem közvetlen út vezet. Ennek következtében egyetlen tevékenység-lét, illetve érték-lét sem érthetõ meg, a közgazdaságtanok által kedvelt rövidre zárt közvetlen kapcsolatuk tételezése révén. Közvetítésük, és így az általában vett termelésképességhez fûzõdõ kapcsolatukhoz elõször a termelési mód közvetítésére van szükségük. A termelés módját, ahogyan Marx írja, a munka objektív és szubjektív feltételei – termelõeszköz és munkaerõ – egyesítésének módja határozza meg. Csakhogy a munka objektív és szubjektív feltételeit magukat viszont az általában vett termelésképesség állapota jelenti. Pontosabban az, hogy az általában vett termelésképesség, mint ontológiailag meghatározott társadalmi szubjektivitás milyen módon viszonyul az objektív új szükségletekhez. A termelési mód fogalma így történetileg és gazdaságilag konkretizálja általános termelõképesség és új szükségletek viszonyát, mégpedig a tevékenységi szinten. A konkretizálás következõ lépésében a tevékenységi 33
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 34
szinten az általában vett termelésképesség megosztása, illetve az érték-lét szintjén a szociális idõ közvetíti általában vett termelésképesség és mûködése mennyiségi viszonyait. Annak következtében pedig, hogy az általában vett termelésképesség mennyisége a termelési módba ágyazott különös termelési ágak, illetve a formációspecifikusan objektivált szociális idõ közvetítésével válik egyáltalán felvethetõvé, fény derül arra, hogy a közgazdaság által elhanyagolt ökonomikum hiánya vezet el oda, hogy a minõség nélküli idõmennyiséget, mint a tõkés termelési módot jellemzõ közvetlen munka számosságát a közgazdaságtan örökkévalónak kiáltja ki. Összetévesztve azt a politikai gazdaságtan kritikája számára közömbös, mert nem társadalmilag, hanem naturálisan, természeti módon létezõ idõtartammal. Így szem elõl téveszti, hogy a közvetlen munkának is csak az absztraktumát lehet mérni ezzel a minõség nélküli szociális minõségû idõtartammal. Ebbõl az látszik, hogy amint a gazdaság nem a közvetlen munkára épül fel, akkor annak mennyiségi viszonyait és így a gazdálkodást nem lehet naturális idõtartammal, hanem csak a szociális idõ-minõség mennyiségével mérhetõvé tenni. Az ökonomikum szintjei Tevékenység szint Érték szint
Az ökonomikum szerkezeti elemei (közül kettõ) Általában vett termelésképesség Szociális idõ
Megosztási viszonyai Mennyiségei
Az e dolgozatban kifejteni szándékozottakhoz az érték-lét szintjének kifejtésére csak érintõlegesen lesz szükség, ezért a továbbiakban egyrészt a tevékenységi szintet, másrészt az általában vett termelésképességet és az új szükségleteket közvetítõ, a megosztás másik oldalát jelentõ tulajdonviszonyokat állítjuk majd a leírás középpontjába. Ez utóbbihoz az iménti marxi szövegnek egy olyan pontját emeljük most ki, amelyre, hasonlóan a formatermelõ világtörténelmi, közösségi munkához, az indokoltnál kevesebb figyelem irányult. Nevezetesen arra, hogy a tulajdon értelmezésénél Marx „különös” tulajdonról beszél, mégpedig olyan különös tulajdonról, amelyet a munka konstituál. Az e szövegbeli fogalomhasználatból arra lehet következtetni egyfelõl, 34
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 35
hogy a munkának, mint tulajdonkonstituálónak az említése arra mutat rá, hogy itt Marx az anyagi javakat termelõ gazdaságról beszél. Másfelõl úgy tûnik, hogy a „különös” meghatározásnak is van jelentõsége az általában vett termelésképesség szempontjából. Nézetünk szerint ez abból áll, hogy részben az általános tulajdon létezésére, mint a még nem megosztott általában vett termelésképesség által konstituált tulajdonra irányítja figyelmünket, másrészt arra, hogy különössége e tulajdonnak az általában vett termelésképesség megosztása révén keletkezik, és az egyes megosztott szektorokhoz kapcsolódik hozzá. Így például, ha a tevékenységi szinten maradunk, akkor az embertermelõ tevékenység, a szociális munka – a theszei – vagy az erkölcsi-érzelmi munka – az ergon – által konstituált tulajdon is létezik. Ez a másikfajta közös tulajdon viszont már nem gazdasági, hanem szociális tulajdon. (Elõre jelezve: az erkölcsi-érzelmi munka elidegenedett-elnyomorodott változata konstituálja a szociális tulajdon ön-magántulajdonos alakját.) A politikonnak minõsített tevékenység pedig a politikai tulajdont konstituálja. A továbbiakban mindhárom különös módon konstituált tulajdon fogalmát és az általános tulajdon fogalmát is felhasználjuk az elemzésben, illetve kitérünk a tulajdonminõségek fogalmára is, mint az általános tulajdon történeti alakzatának minõségi és szerkezeti sajátosságait adó összefüggésekre. (Itt csak jelezni tudjuk, mert e dolgozat keretein túl van az, hogy a nagy tulajdonminõségek milyen viszonyban vannak a formációkkal. Úgy véljük, hogy ehhez a marxi történetfilozófia egy másik szakaszolása adja meg a magyarázatot. Nevezetesen, a természeti, természet adta, társadalmasult szakaszokra való felosztása a történelemnek. A természet adta fejlõdési szakasz tulajdonviszonyait jellemzi Marx a magán létminõséget jelölõ kategóriájával.) A tulajdonminõség történeti alakjai Természet adta Bornírt közösségi Magán Társadalmasult Közösségi
gazdasági
Az általános tulajdon különös alakjai szociális politikai
35
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 36
Az általános tulajdon kapcsán térünk vissza egy mondatnyira a szükséglettermelõ munkáról szóló fejezetben említett általános tõke értelmezéséhez: az általános tõke az általános tulajdon elidegenített és elnyomorodott alakban totalizálódott, azaz diszkrét totalitássá szervezõdött alakja. Végül néhány szóval utalunk az ökonomikum és a tervezés összefüggésére. Az elõzõekben analitikusan láttuk, hogy a tervezésképesség kategóriájának felépítéséhez elengedhetetlen szükség van a szociális idõ és a szükségletképesség fogalmaira. E fogalmak – mint kategóriák: létmeghatározások – ugyanakkor az ökonomikum fogalmának is alapvetõ építõkövei. Így a tervezést, mint történelmileg kifejlõdõ létmódot, belsõ összefüggései, kategóriái alapján az ökonomikum történelmi realizálódásaként is felfoghatjuk. Amivel nem azt állítjuk, hogy ezzel a gazdaság keletkezéstörténete befejezõdött, inkább azt gondoljuk, hogy az elõtörténet után az igazi történet szervezõdésének egy fázisáról, az igazi történet nyitánya esélyeirõl van szó. A tervezés tehát az ökonomikumnak egy olyan történeti alakja, amelyben az általában vett termelésképesség és az új szükségletek egyesítésének folyamata terv alapján zajlik. A tervezés mint létmód tehát az általában vett termelésképesség és az új szükségletek közti közvetítés mechanizmusa, amely e közvetítés újratermelésének a mikéntjérõl is lényeges dolgot közöl.
A gazdálkodás és a gazdaság. Az ökonomikum terjedelme Az általában vett termelõképesség az elõzõkben jelzettek szerint a társadalmi lét minden területére kiterjed, így az ökonomikum e lét minden területén értelmezhetõvé válik. Ennek alapján szemléletessé válik a politikai gazdaságtanból állítólagos ideológiamentesítés révén származtatott közgazdaságtan terjedelmi szûkre szabottsága. A gazdálkodás tevékenységének és vele a gazdaság intézményeinek terjedelme megegyezik a társadalom teljes terjedelmével. Elhatárolása más területektõl nem a tevékenység tárgyának természete alapján vihetõ véghez, hanem a társadalom életének, újratermelésének szolgálatában betöltött funkciója révén történhet meg. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy a gazdálkodás szervezetrendszere, a gazdaság a társadalmi totalitás egy teljes terjedelmû síkja. Ez a totalitássík így nemcsak az adott gazdaságot, mint a 36
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 37
javak megtermelésének formarendjét foglalja magába, és nem is csupán a termelõeszköz rendszer, vagy a javak forgalmának egy módját, hanem az ezeket a tárgyi, illetve társadalmi instrumentumok mûködtetéséhez szükséges képességekkel bíró szubjektumok, és a formameghatározottságot termelõ közösségek megtermelését és e képességek, hajlandóságok, indítékok stb. újratermelésének gazdaságilag értelmezhetõ intézményrendszerét is. E képességtermelés híján az eszközrendszer holt tárgy marad, amely képviselheti akár a világszínvonalat is önmagában, mégis csak költségként és amortizációként jelenik meg az egyenlegekben. Ennek következtében kénytelen átadni a szubjektív oldal magyarázatát idealista teóriáknak a gazdaság terén, amiért – általánosságban – már Marx is megrótta a mechanikus materialistákat a Tézisek Feuerbachról címû mûvében. Az anyagi javak termelésének intézményrendszerében gondolkodó közgazdaságtan zavarba jön, mikor mûködési elégtelenségeinek, válságainak kezeléséhez az emberi és közösségi erõforrások meghatározott csoportjaira lenne szüksége. Így például mit sem tud kezdeni egy olyan megállapítással, válság szülte felismeréssel, amely azt állítja, hogy a dolgozók morális készenléte, morális teljesítménynövelésre való hajlandósága a válságelhárítás fõ eszköze és garanciája.
A gazdaságok meghatározása Az adott totalitássíkon értelmezhetõ ökonomikum elsõdlegesen a gazdálkodás tevékenységében ölt alakot. A gazdálkodás az ökonomikum tevékenységi szinten történõ realizálódása, amely az erõforrások felhasználását jelenti az új szükségletek – elidegenedett viszonyok között az urak, termelõeszköz-tulajdonosok által diktált igények – újratermelése érdekében. A történelmi folyamatban azonban az ökonomikum egy meghatározott módon konkretizálódik. E konkretizálódás során egyfelõl az elidegenedés révén eltorzulhat, másfelõl adott feltételek esetén fejlettebbé is válhat. Kombinációjukként az elidegenedésbeli torzulása fejlõdhet, vagy fejlõdése során meghaladhatja elidegenedésbeli torzulását. Sõt azonos ökonomikum különbözõ gazdálkodási tevékenységekben is realizálódhat. A gazdálkodás e sokszínûvé válási lehetõsége magyarázza a gazdaságok sokféleségét. 37
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 38
A gazdálkodás, a gazdálkodói tevékenység intézményesedik. Intézményesedése során többféle alakot ölthet. Objektiválódhat a mindennapok intézményeiben akár önálló gazdasági alakzatként is, mint például a kaláka, vagy beágyazottként illeszkedhet – elkülönülés nélkül – valamely sokfunkciós bázisintézménybe. Ilyen a család, melynek funkciótotalitását csak a modern idõkben nem méltatják figyelemre, holott az embertermelésben-karbantartásban pótolhatatlan intézménye a társadalomnak. Ölthet a gazdálkodás elkülönített, szervezeti alakot is, melyet aztán gazdaságként is nevez meg a szakemberek testülete. A megszilárdult, szervezeti alakot öltött gazdálkodást nevezzük tehát gazdaságnak.
A teljes és a hiányos gazdaság A gazdálkodói tevékenység intézményi alakot öltve gazdasággá szilárdul. Ahhoz, hogy az intézmény megfelelõ módon mûködni legyen képes, ki kell épülnie teljes intézménnyé, illetve intézményrendszerré. Egy intézményrendszer akkor tekinthetõ teljesnek, ha tevékenységei, hordozói, struktúrája, a mûködését szabályozó normák, értékek, motivációk és aspirációk stb. annyira kiépültek, hogy a gazdálkodási tevékenységet életre hívó funkció folyamatosan és teljes egészében teljesül. Elõfordulhat azonban az, hogy egy adott funkció teljesülésének a feltételei nem állnak együtt, vagy hogy az együttálló feltételeket külsõ okokból vagy szubjektív hibákból eredõen nem tudják kiépíteni. Ekkor az intézményrendszerében és mûködésében korlátozottan kifejlõdött gazdaságot, amely azonban jellegében és mûködési elveiben eltér más gazdaságoktól, hiányosan kialakult, vagy – röviden – hiányos gazdaságnak nevezzük. A hiányos gazdaságok, hogy mûködni tudjanak, általában más gazdaságoktól kölcsönöznek mûködésükhöz szükséges eszközöket. A beágyazott gazdaságok is lehetnek teljes gazdaságok vagy hiányos gazdaságok is. A hiányosság további dimenzióira késõbb térünk vissza.
38
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 39
A gazdaságok szervezõ elvei A gazdaságok, legyenek akár teljes, vagy hiányos gazdaságok, visszavezethetõk, illetve származtathatók és ezen keresztül megkülönböztethetõk egymástól az õket mint társadalmilag megformált viszonyrendszereket jellemzõ alaprelációval, a tulajdonviszonyokkal, és az ezek másik oldalát jelentõ munkamegosztási viszonyokkal. A munkamegosztási viszonyokról most csak annyit jegyzünk meg, amennyi az „igazi megosztás” problémájának jelzésére szolgál. Az igazi munkamegosztást három, egymással szorosan összefüggõ szétválasztási mûvelet jelzésére használja Marx. Elõször is érti rajta az általában vett termelõképesség korábban jelzett háromfelé szakadását és az egységes és multifunkcionális intézménybe, a családba ágyazott állapotából – nem pontosan szólva alrendszerekbe – tagolódásáig tartó intézményesedését. Az anyagi javakat termelõ, az embertermelõ és az ezek egységét alkotó formációt alakító tevékenységgé széthasadását jelenti, tehát így igazi munkamegosztás. Jelenti ezt követõen mindhárom, egymástól elszakított termelõképesség vertikális széthasítását, az új szükségleteket újratermelõ képesség szubordinált és a történetileg és társadalmilag meghatározott igénykielégítõ, létfenntartó tevékenységeivé. Ez utóbbi a társadalmilag meghatározott igénykielégítõ, létfenntartó tevékenység intézményesítésével stabilizálja magát elõször a primitív közösség, majd a fent lévõk csoportja. Végül az igazi munkamegosztás a szellemi és fizikai munkamegosztásnak nevezett jelenség és ezek telepítése a különbözõ társadalmi csoportokra minden eddig jelzett dimenzióban. Mit elégít ki?
Az általában vett termelõképesség „igazi megosztása” Mit termel? anyagi javakat embertermelés (techné) (thesis)
Új szükségletet szellemit fizikait Igényt szellemit fizikait
39
közösséget (politikhé)
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 40
Ezen hármas megosztás következményeként már tolakodóan áll elénk a közvetlen munka, amelyrõl már szóltunk, és amely majd konkrét és absztrakt munkára tagolódva, a közgazdászok által valójában fel nem dolgozott tõkés értéktöbblet-termelés tevékenységi alapjaként szolgál a politikai gazdaságtanok kritikájának megalkotásához szövetül Marx számára. Visszatérve a tulajdonhoz, annak legáltalánosabb megfogalmazását Marxtól idézve, az elsajátításban látjuk. A tulajdon eredeti, nem torzított alakjában az új szükségletek elsajtításának képességét biztosító ember–ember közötti viszonyt jelenti. Ebbõl a materiális-relációs tartalmában specifikált elsajátítási képességbõl, akárcsak az igazi munkamegosztás az általános termelõképességbõl, egy tulajdontranszformációs mechanizmus a magántulajdon elidegenedett kisajátítási képességét, és ennek a tulajdonviszonyokban való stabilizálódását hozza létre. Hogy meg tudjuk különböztetni egymástól a tulajdon általában vett fogalmát és annak történelmi alakzatait – mellõzve itt a különbözõ transzformációs mechanizmusok leírását –, a tulajdonminõség fogalmára kell irányítanunk elsõként a figyelmet. Elöljáróban hangsúlyozzuk, hogy erre azért van szükség a valóság feltárására irányuló szándék mellett, mert a tulajdonminõség révén ismerhetõ fel az adott tulajdonforma által az újratermelés számára felkínált perspektíva is. (És praktikus ponton folytatva: gazdaságpolitikai reformdöntéseink számára éppen az újratermelés irányának, a felkínált perspektívának az explicit kimondása döntõ kérdés. Híveket és ellenfeleket, elkötelezett híveket és megátalkodott ellenfeleket csak e perspektíva nyílt kimondásával szerezhetünk.) És monetarista, illetve tervdirigista versenytársaink közös alapú közgazdaságtana – e gazdaságtan elõtt a „köz” szócska talán a reális közösség helyett a szakértõk közösségére utal – éppen errõl az újratermelési perspektíváról hallgat, fogalmilag is. E felfogások a tulajdonforma fogalmáig jutnak el, holott a marxi szövegek a magántulajdonnak a közösségi tulajdonból való kialakulásával éppen e társadalmilag formált elsajátítás minõségi jellemzõit írják le. A tulajdonforma matériához kapcsolódva nem ölthet különbözõ alakokat, adott matériának adott formája van. Ezzel szemben a tartalom sokféle formában megjelenhet. Így például a szocialista tulajdonforma hordozói lehetnek elkülönült termelõk csoportjai, a közösség teljessége, kisebb, esetleg lokális közösségek, vagy a társadalmat képviselõ, de attól elkülönült állam stb. A tulajdontartalomként 40
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 41
is felfogható intézményesült hordozók sokfélesége nem igazít el önmagában az újratermelés perspektíva felõl, mivel a tulajdontartalom – a ki és milyen matériát sajátít el – nem egyetlen meghatározója a tulajdonminõségnek. A tulajdonminõséget az új szükségletekhez való viszony szerkezete határozza meg, amely szerkezet a szükségletviszony és a szükségletképesség egyesítésének módjáról, azaz a szükségletelsajátítás módjáról ad információt. (Benne a szükségletteljesítés esélyeirõl is.) Így állhat elõ az a helyzet, hogy azonos tulajdontartalom – itt: hordozó; pl. állam – egymástól lényegesen különbözõ tulajdonminõségek hordozója lehet. A tulajdonminõségnek három nagy történeti alakzatát különböztetjük meg: a bornírt, a természetadta közösségi tulajdont, a magántulajdont és a marxi szóhasználattal élve, társadalmasult közösségi tulajdont, a szabad egyének önkéntes társulásaiként létrejött közösségek mint hordozók társadalmasult tulajdonminõségét. E formációtömbökhöz rendelhetõ tulajdonminõségek belül tovább tagozódnak, ezekre azonban most nem térünk ki. Ahhoz, hogy az elsajátítás teljes lehessen – és itt a teljes és hiányos gazdaság megkülönböztetéséhez egy újabb szempont kínálkozik –, a tulajdon mindhárom vertikális összetevõjének együtt kell lennie. A szükségletek elsajátításának feltétele, mert csak ebbõl a tulajdon-összetevõi státusból nyílik rálátás magukra a szükségletekre: a birtoklás képessége és realizálása. A tulajdon rendelkezési komponensének perspektívája a társas viszonyokig terjed, míg a használat perspektívája a szükséglettárgy, a naturális alakban létezõ szükséglettárgy elsajátítása. A szükségletképesség tulajdoni komponenseinek együttléte szükséges a szükséglet elsajátításához, bármelyikük hiánya az elsajátítást és így a gazdaságot is hiányos gazdasággá teszi. A különbözõ gazdaságok ezek alapján a tulajdonminõség, tulajdonforma és tulajdontartalom révén mint a gazdaságokat konstituáló szervezõ elvek révén egyértelmûen megkülönböztethetõek egymástól. Az így megkülönböztetett gazdaságokat pedig, e dimenzión belül maradva kifejlettségük szerint a tulajdon vertikális komponensei révén jellemezhetjük teljes vagy hiányos gazdaságnak.
41
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 42
A gazdaságok szervezõdési szintjei A társadalom létszerûen egymásra épülõ, egymásból építkezõ hierarchikus szinteken szervezõdik meg. A hierarchikusan szervezõdõ szinteket a gazdaság oldaláról a történeti kiképzõdési sorrend mellett az rendezi – a totalitássíkon belül – egymás fölé és alá, hogy melyik, milyen sorrendben szolgáltat javakat a másik számára. A két szempont alapján három jól megkülönböztethetõ lét-szintet különítünk el e dolgozatban, és sajátos tulajdonságokkal leírható közvetítõ hálózataiból is megemlítünk a késõbbiek során kettõt. E lét-szintek különbözõ kiképzõdéseit adják a társadalmi életnek. A történetileg is elsõ és a többi szint számára építkezési anyagot szolgáltató alapszintet a közösségek szintjének nevezzük. E szinten az archaikus és a modern közösségformák együtt vannak jelen. Az elõzõben beágyazott gazdaságot alkotva, az utóbbiban már viszonylag önállósultan, de alárendelten, szubordináltan léteznek. Braudel ezt a szintet nevezi infraökonómiának. E közösségileg beágyazott, illetve relatíve önállósult gazdaságokból szakadt ki a modern fejlõdésben a közgazdaság horizontját képezõ gazdaságszervezõdési szint, a szervezett gazdaságok szintje. Braudelnél ez a piacgazdaságok szintje. Hazai tapasztalataink mutatják, hogy egyfelõl ezen a szinten nemcsak piacgazdaságok rendezkedhetnek be, másfelõl, hogy a piacgazdaságok nemcsak az anyagi javak termelését és újratermelését foglalják magukba, hanem az embertermelés, illetve az uralmi-hatalmi javak termelése is berendezkedik ezen a szinten is. Ezért sem tartjuk pontosnak a piacgazdaság megnevezést. Végül a Braudel által monopolgazdasági szintnek nevezett gazdaságok szintjérõl gondoljuk azt, hogy ez részben még a piacgazdaság szintjén is értelmezhetõ, amennyiben a piacot is hierarchikusan szervezõdõ gazdasági-társadalmi intézményként fogjuk fel. Az e fölé a hierarchikusan szervezõdõ gazdaság fölé valóságosan szuperstrukturálódó gazdaságot, vagyis azt a részét a piacon is megjelenõ gazdaságoknak, amely már gazdasági-társadalmi jellemzõk révén nem magyarázható, különböztetjük meg harmadik szintként. Ez a legfelsõ szervezõdési szintje a gazdaságnak már közvetlenül politikai-gazdasági gazdaságszervezet, amelynek mûködését nem a közgazdasági értelemben vett racionalitás kritériumok szabályozzák. Ez a gazdaság is gazdaság, csak politikailag szervezett gazdaság, és így 42
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 43
a gazdasági-társadalmi szervezõdésû gazdaságtól eltérõ módon épül fel és mûködik. A gazdaságok mindegyik szervezõdési szintjén különbözõ szervezõ elvek alapján szervezõdhet a gazdálkodás gazdasággá. Ezek az egy szinten szervezõdõ gazdaságok egymástól jól megkülönböztethetõek, mint pl. a feudális majorgazdaság és az ugyanazon korban létezõ városgazdaságok. Vagy ugyanezen korban is létezett a politikai gazdaság, pl. a zsoldos hadsereg bérmunkában gyilkoló dolgozóinak a katonai fegyelmén és szakértelmén alapuló, közvetlenül a hatalom szempontjainak megfelelõ hiányos gazdasága, amely hiányos gazdaságot a városgazdaságokkal és azon keresztül a majorgazdaságokkal a hitelezés bankközege kötött össze.
A társadalom-gazdaságtanról Az ökonomikum problémájának felvetése kapcsán eljutottunk odáig, hogy a gazdálkodás tevékenysége, az általános termelõképesség a társadalmakat konstituáló mindhárom alapvetõ relációban értelmezhetõ; anyagi javak termeléseként elõször, emberi képességek embertermeléseként másodszor, és a közösségi formarend termeléseként harmadszor. A gazdálkodás, amely terjedelmében megegyezik a társadalommal, mûködése során intézményesedve gazdasággá szilárdul. Ezek a gazdaságok a társadalmi lét különbözõ, történetileg is sorrendbe rendezhetõen kiképzõdõ hierarchikus szintjein és egy-egy szervezõdési szinten is különbözõ szervezõ elvek alapján szervezõdnek meg. A közgazdaságtan a gazdaságoknak ezzel e multiplurális rendjével szemben kizárólag csak a szervezett gazdaság szintjén folyó anyagi javak termelésének számossági folyamataival foglalkozik, és azzal is csupán a hiányos gazdaság képében. Ennek következtében a közgazdaságtan által értelmezett reálfolyamatok valójában alapok és következmények nélkül állván, nem teljesíthetik a megnevezésében is deklarált célkitûzést sem, nevezetesen a köz jólétét. A közgazdaságtannal szemben általunk javasolt kritikai társadalomgazdaságtan árelemzési szintjének megválasztásával kijelöli különbségét a közgazdaságtantól. A kritikai társadalom-gazdaságtan elemzési szintje az ökonomikus. Az ökonomikum mûködési alakzatait, ezek belsõ viszonyait és 43
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 44
a gazdaságok totalitássíkjának a totalitáshoz magához való viszonyát vizsgálja ez a gazdaságtan. A kritikai társadalom-gazdaságtan tárgya a teljes gazdaság. A teljes gazdaság az a szerkezeti egysége a társadalomnak, amely az ökonomikummal közvetlen kapcsolatban áll, és így elemzési szint és elemzési tárgy azonos általánossági nívón helyezkedik el, azon a nívón, amelyen a konkrét, nem a lefegyverzõen magától értetõdõ, ámde hamis képet mutató empirikus konkrét, hanem a konkrét általános. A teljes gazdaságnak ebben a dolgozatban négy kritériumát fogalmazzuk meg. 1/A szervezõdési szintek és azon belül a különbözõ szervezõdési elvek teljességét. 2/A gazdaságok intézményesültségi kiteljesedettségét (intézmények, normák, szankciók stb. teljessége). 3/Egy adott gazdaság szervezõ elvének teljességét. (A tulajdonbirtoklás, tulajdonrendelkezés és -használat szintjeinek együttességét). 4/A gazdaságok szektorális teljességét, amelyben az általában vett termelés igazi megosztásának elsõ dimenzójából adódó anyagi javak, ember-, formatermelés gazdaságai értendõk.
A politikai javak termelésének gazdaságszervezete Ahhoz, hogy egy társadalomban az egyszer kipróbált és sikeresnek bizonyult cselekvés stabilizálódjék, magatartást szabályozó normákra van szükség. Ekkor a normák az egyszer volt sikeres cselekvés reprodukcióját biztosítják. Önmagában azonban ez a normarend nem képes megállni. Ahhoz, hogy mûködjék az elemi cselekvést reprodukáló forma, amit itt bázisnormának nevezünk, és amelyben a sikerkritériumok nyernek társadalmilag intézményesült létet, rászorulnak az ezeket a normákat szabályozó normákra, amelyeket a bázisnormáktól megkülönböztetendõ metanormáknak nevezünk. A normabiztosítás e rendje a progressum ad infinitum rossz végtelenségét sugallja. Valójában a metanormák csak határesetekben szorulnak újabb kiegészítésre, amely határesetekre a tradicionális világ a transzcendens nor44
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 45
mák rendjét dolgozta ki. A transzcendens normák viszont már természetüknél fogva nem szorulnak kiegészítésre. Bennük a társadalom a normatív szabályozásnak a végtelenbe helyezésével és egyben transzcendenssé emelésével a rossz végtelen módszerét elkerüli. A társadalmi magatartások szabályozására szolgáló normarendszert a dolgozatban csak a metanormákig bezárólag vizsgáljuk, azon oknál fogva, hogy az uralom, illetve a jog is csak ezeken a szinteken azonosítja magát. Sem az uralom, sem a jog nem képes az elõbb szóba hozott határhelyzetekre adekvát választ adni, mert akkor az önmaga kitüntetett társadalmi státusát kellene feladnia a progressum ad infinitum meta-meta-meta stb. jogának definiálásával. Ehelyett a polgári instrumentális rend a felvilágosítók minden igyekezete ellenére megbékél a vallással, és a határhelyzetek eldöntésére, az abban való eligazodásra továbbra is a transzcendenciát – konzervatívjai számára a vallást, neológjai számára a materiális mítoszokat – használja fel. A modern polgári társadalom ezért nem lehet meg a transzcendens normaszint nélkül. A normakövetõ magatartás tradicionális és modern viszonyok közepette is lehet szokásszerû, amelyek mûködéséhez akarati közvetítésre nincsen szükség. A metanormák azonban még a legtradicionálisabb viszonyok között is akarati közvetítést igényelnek. Ez az igény azért lép fel, mert a metanormákban történik meg a közösség önmeghatározása, identifikációja, azaz újratermelési irányának meghatározása. Ez a dinamikus önmeghatározási képesség akarati-racionális támaszték, illetve eszköz révén realizálódik. A tradicionális viszonyok között a metanormák a közösség sajátját és így az önmeghatározásra irányuló akaratok is a közösség sajátját képezik. A közösség ehhez az akarathoz mint sajátjához viszonyul. A közösséget alkotó egyéneknek ehhez az önmeghatározási képességhez és az azt realizáló akarathoz való viszonya alapján több formába sorolhatók, de mindben közös, hogy természetadta módon tartozik hozzá az önmeghatározás – identifikálás –, és az akarat mûködésén keresztül az önmeghatározás vonalán mûködõ önkormányzás a közösséghez. Az önmeghatározás és az önkormányzás így szerves, természetadta tartozéka a közösségnek. Az önmeghatározásnak és önkormányzásnak a metanormákhoz és az akaratokhoz való viszonya pedig a természetadta közösségi politikai tulajdonban mint az önmeghatározás és önkormányzás hozzá magához való tar45
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 46
tozásában sajátítódik el a viszonyok, illetve a realizálás szintjén egyaránt. Az önmeghatározás és önkormányzás képességét, a metanormákat és az akaratot a közösség maga termeli meg. A közösségi tulajdon természetadta formái közül ez a politikai tulajdon bomlik fel elsõként a többi tulajdontartalmat is figyelembe véve. Felbomlása teszi lehetõvé, vagy lehetetlenné a gazdasági és nyomában a szociális magántulajdonok kialakulását, illetve azok változását. Ennek oka az, hogy a metanormák az önmeghatározásban és fõként az önkormányzásban koordinálják is az anyagi javak, illetve az embertermelés – azaz a munka objektív és szubjektív feltételei elõállításának – rendjét. Bennük a munkavégzés közösségi és ezen keresztül nembeli feltételeit tulajdonolja, sajátítja el. Ez a metanorma az elõzõekben tulajdonminõségnek nevezett vonatkozást termeli. E világtörténelmi, közösségi munkának a terméke a „formameghatározottság”, azaz a politikai termelésnek és vele az össztársadalmi újratermelési folyamat irányának. A politikai javak termelése és a politikai javakkal való gazdálkodás rendjének a közösségrõl való leválasztása az elsõ lépés a köztulajdon felbontásában. Ha az önmeghatározás az újratermelés irányának megszabását, az autonómia a metanormák termelésének és újratermelésének, illetve a velük való gazdálkodásnak a képességét, akkor az önkormányzás a koordináció iránytartó képességének és eszközeinek a termelését és újratermelését jelenti. Tehát az autonómia termelésének alapviszonyát az autonómia tulajdona, a szuverenitási javak termelését és a velük való gazdálkodást pedig a szuverenitás tulajdona képezi. Ebbõl a szempontból a politikum kisajátításának történelmi alakzatait a politikumjavak, az autonómiajavak és szuverenitási javak kisajátításával lehet leírni, amely egyben a politikai szabadság korlátozásának nagy történelmi módjait is jelenti. Elsõ alakja: történetileg elõször a szuverenitási javak kisajátítása megy végbe. Általuk az önkormányzási képességek termelésének és javainak a közösségtõl való elválasztása, egyéni, illetve csoportos kisajátítása, idegen akarat elsajátítása történik. Az idegen akarat kisajátítása, azaz a szuverenitási javak kisajátítása egyben alkalmas az autonómiafogyasztás megszervezésére is. Általa az önmeghatározás képessége is el van választva az egyestõl, és a közösségtõl magától is. A közösségtõl azonban csak relatíve van elválasztva. Ahogyan azt korábban láttuk, éppen az autonómiajavak bázis normaszintjének közösségi 46
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 47
tulajdona a gátja az idegen akaratok önkényének. Az idegen akaratok kisajátítása egyben a politikum egységét is megbontja, és intézményesedve létrehozza a politika jelenségét. A politika tehát egy egységes, önkormányzó társadalomszervezet kisajátítása révén létrejövõ jogviszony, amely intézményesedve létrehozza a klasszikus városi illetve birodalmi államot. Az alattvalók fölötti uralom a metanormák politikai tulajdona révén egy sajátos szerkezet létrejöttét eredményezi, melynek felsõ szintjén az autonómia hiánya tapasztalható. Ez a típus és szerkezet az abszolutizmusig volt képes teljesíteni az uralom funkcióját. Az abszolutizmusban azonban kimerült azon teljesítmény, amelyet ez a szerkezet képes volt biztosítani. A fordulatot ebben a szorult helyzetben az abszolutizmust felváltó liberális demokrácia hozta – a folyamat leírását most kénytelenek vagyunk mellõzni. A liberális demokrácia lényeges szerkezeti módosításokat hozott a politikum fel-, pontosabban leépítésében. Legelsõsorban is: az addig foggal-körömmel védett szuverenitási javakat és az alapját alkotó, az akarat magántulajdonát intézményesítõ kormányzatot mint fejedelmi önkényt elragadta annak magántulajdonos urától, és szétosztotta egyéni osztálytagjai között, létrehozva általa a társadalom alatti létben tengõdõkbõl az állampolgár minõségét. Az állampolgár tehát az önkormányzat potenciális, az állampolgárból elõbb cenzusos választópolgárrá, majd tömegegyed választópolgárrá való karaktere pedig dünamei (dinamikailag) is a szuverenitási javak kismagántulajdonosává válik. Az állampolgár politikai minõségét megalapozta más dimenziókban is, mielõtt állampolgárrá lehetett volna. Azaz mielõtt a szuverenitási javak perszonifikált kismagántulajdonosává válhatott volna, az elõtt elõször gazdasági polgárrá, a materiális termelõeszközök magántulajdonosává; és kulturális polgárrá, a mûveltség, azaz az uralomképesség magántulajdonosává kellett válnia. Ezt fejezte ki kezdetben a cenzus követelménye, amelyen keresztül az állampolgár a magánakarat tõketulajdonosa, az önkormányzat tagjává, választópolgárrá válhatott. A magánakarat tõketulajdonosának pozíciója biztosította számára az „akaratszabadságot”, a gazdasági, társadalmi és mûvelõdési viszonyokban. Ugyanakkor az eredeti tõkefelhalmozás a szabadparaszti családokat a munkavégzés objektív és szubjektív feltételein túlmenõen megfosztotta az önmeghatározás és önkormányzás lehetõségétõl is, politikai névtelenekké téve õket. Marx ezt a folyamatot nevezi a pauperizá47
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 48
ció és az elidegenedés mellett elnyomorodásnak, és az általában vett termelõképesség három jelzett szektorának transzformációs eredményeit minõsíti. A lokális-családi önmeghatározás-önkormányzat egységével bíró, azaz a politikumot köztulajdonban tartó közösségtõl való megfosztása az egyénnek az elnyomorodás folyamatában a politikai névteleneket hozta létre, akiknek felszínre kellett magukat küzdeni: tömeggé kellett válniuk. Ekkor viszont tömegként megkapta a formális választójogot – a szuverenitást –, miközben az önkormányzásban való részvételtõl a tömeg-állampolgár és a parlament közé pártok álltak. Ezek a pártok aztán programjaikkal nemcsak az érvényes világmagyarázatokért, hanem az érvényes önmeghatározásért is versengtek. A pártok, majd vezetõik, elkülönülõ vezetõik a hatalom intézményét még nem akarták felváltani, hanem a hatalomért versenyeztek úgy, hogy tagjaikat, illetve a tömeg-állampolgárokat elkülönítették az önkormányzásban és az önmeghatározásban való részvételtõl. (A választópolgár tehát a szuverenitási javak kismagántulajdonosa, csak összefoglalja és realizálja a gazdasági, társadalmi és kulturális polgárt.) A szuverenitási javakat, legalábbis azok egy részét azért lehet pluralizálni atomisztikus pluralizációban, mert vele együtt két másik folyamat is végbemegy. Egyfelõl a tömegegyed választópolgár és az önkormányzat közé lép a modern tömegpárt, amelynek oligarchizálódott vezetõ rétege kisajátítja az önkormányzat lehetõségét. Másrészt viszont kialakul a modern állam, amelyik már nem uralmi állam, hanem hatalmi állam. Hatalmi államon azt értjük, hogy a politikumból leszármazott politikát – azaz a szuverenitási javak kisajátításának intézményét és a szuverenitás mûködtetésének képességét – felváltja a hatalom minõsége. A hatalom minõségén az önmeghatározás képességét és kisajátításának intézményrendszerét, a metanormák tulajdonlásának magán-módját értjük. Ezeknek az autonómiajavaknak a magántulajdona azt jelenti, hogy a metanormákat, azok tulajdonlását elválasztják a közösségtõl, egy csoport kisajátítja, és önmaga érdekében mûködteti. Ennek lehetõségét az adja meg, hogy eljogiasítják a metanormákat, ennek folyamatában az önmeghatározást törvényi alakra hozzák. (A hatalom moralizálódásának problémáját e helyütt nem érintjük.) A törvényalkotást elõször a cenzus-választók okoskodó gyülekezete sajátítja el a közösségtõl. Késõbb a törvény parlamenttõl való függetlenítésével és a tömegegyed választópolgárrá alakításával, illetõleg a parlamentnek az al48
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 49
kotmány alá rendelésével a pártok oligarchikus vezérkara válik az egymással versengõ önmeghatározási kísérletek és képesség kisajátítójává. Az elõzõekben használt norma- és akarattípusok magyarázatául mondjuk el a következõket. A normák között meg kell különböztetni egymástól a bázisnormákat és a metanormákat, illetve a transzcendens normáktól. Ezek nyomán az akarat tipizálását is elvégezzük. Az önmeghatározásnak mint normatermelésnek a politikum konszenzuális elemének említése után a politikum stratégiai elemének, az akaratnak a tipizálását is el kell végezni. Azt az akaratot, amely a közösséget a bázisnormák mûködtetésében kormányozza, kondiciatív akaratnak nevezzük. Kondiciatív az az akarat, amelyik a létfenntartás, az egyszerû újratermelés felé kormányozza a közösséget, és amelyik ennek érdekében hangolja össze az embertermelést és az anyagi javak, a matéria termelését. Identitív akaratnak nevezzük azt az akaratot, amelyik az újratermelésen belül az azonosság megõrzését teljesíti. A kondiciatív és az identitív akaratok együtt az önmeghatározás realizálását biztosítják a kormányzás folyamatában, az önmeghatározás realizálása azonban akadályba ütközhet. Az ilyen akadályt kezelni tudó akaratot, a kormányzási hatályhelyzetekre utalva, limitatív akaratnak nevezzük. Végül azt az akaratot, amelyik a folytonos határhelyzetekben és abban az exokron jövõ irányában tartja a kormányzás során a közösséget, szükségletakaratnak nevezünk. Az önmeghatározás és önkormányzás típusait összeilleszthetõknek tartjuk. Kapcsolódásukat az alábbi táblázatban foglaljuk. A POLITIKUM KONSZENZUÁLIS ELEMEI NORMA Bázisnorma Metanorma Transzcendens norma szükségletnorma
STRATÉGIAI ELEMEI AKARAT Kondiciatív akarat Identitív akarat Limitatív akarat Szükségletakarat
A modern bürokráciában pedig létrejön az uralmi javakkal való gazdálkodás tõkés üzeme is. Az uralmi javak magántulajdona, ami a tõkéhez hasonlóan, amely a tõkésben személyiségre tesz szert, megszemélyesedik a politikus49
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 50
ban. Az uralmi javak magántulajdonosa éppen a politikus. Az uralmi javak termelését a modern állami hivatalban végzik, ahol a hivatalnok bürokrata el van választva az igazgatási javaktól, azoknak nem magántulajdonosa. Magántulajdonosa azonban a hatalmi-uralmi javakkal való gazdálkodás képességének, az uralmi munkaerõnek. Az uralmi munkaerõ szakismerete az uralmi javak, vagy ahogyan az elõbb egy más szempontból neveztük, igazgatási javak szubjektív és objektív feltételei egyesítésének az elõfeltétele. Azaz a kisajátított és a politikusban megszemélyesített tömegakarat és az igazgatási eszközök objektivált alakjai – rendeletek, eljárási ismeret stb. – egyesítésének az alapja. Maga az egyesítés az igazgatási infrastruktúrában, az uralmi javakat termelõ üzemépületben történik meg. A hivatalnok, mint az uralom bérmunkása, a közvetlen uralmi munkában, az ügyintézésben – amiben az önkormányzatra már rá sem lehet ismerni – egyszerre termeli az akaratelsajátítás objektív és szubjektív feltételeit. Az objektív feltétel a gépezet presztízse, míg a szubjektív feltétel a politikus presztízse, hogy egy összekapcsolódó példát mondjunk. A pártok esetében hasonló strukturális folyamatok zajlanak, mint az államban. Azzal a különbséggel, hogy a pártokban történik meg a közösségtõl magától elválasztott és kisajátított, kollektív magántulajdonba vett, majd a kollektívumtól a pártbürokrácia segítségével a pártvezérek által elsajátított képességek tõkésítése. A modern tömegpártok nem szabad egyének önkéntes társulásai, és így nem az egyéni önmeghatározások hasonlósága alapján kialakuló egyesülések, vagy még kevésbé a szükségletközösségben önmagukat definiálók önmeghatározásai, hanem az önmeghatározás, az autonómia kisajátításán alapuló partikuláris szervezetek. Ezekben a szervezetekben az önmeghatározás képességének kisajátítását az az ígéret teszi lehetõvé, hogy az érdekhelyzet közösségén felépülõ átlagos identitás nagyobb súllyal, ezért nagyobb eséllyel indulhat a szûkös javak preferenciáinak meghatározásában elérni szándékozott dominanciáért. Így az önmeghatározást minden egyed átengedi a pártideológusoknak, az elõnyök reményében. A modern polgári tömegpárt tehát az autonómiáért cserébe materiális kompenzációt ígér – kivéve a kommunistákat, akik struktúraátalakítást, valóságos önújrameghatározást ígérnek a kompenzáción felül. A pártideológusok azonban a pártvezérek szájíze szerint formálják ki a követendõ identitást. Így a pártve50
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 51
zérek elsajátítják az önmeghatározás képességét tömegegyed tagjaiktól. Az önmeghatározás realizálása a pártkormányzati eszközök révén történhet meg. A pártbürokrácia el van választva az autonómia gyakorlásának szubjektív feltételeitõl – infrastruktúrától és más versengõ önmeghatározásoktól. Tulajdonosa, mégpedig magántulajdonosa a kettõ egyesítése képességének, vagyis az önmeghatározás realizálása képességének, a közvetlen autonómiamunkának, a hatalom realizálása képességének, a pártharcokban való jártasságnak. Így õ valójában az autonómia bérmunkása. A politikai javakkal való gazdálkodás multiplurális szerkezetének vázolása elõtt egy, a hatalommal összefüggõ jelenségre irányítjuk a figyelmet. A politikum elõbb politikává – a szuverenitás kisajátításának intézményrendszerévé –, majd hatalommá, az autonómiafosztás intézményrendszerévé transzformálódik. A hatalom a modern államban rendezkedik be. Az állam mûködését alulról a pártok, a hatalompártok akarják befolyásolni. A legújabb korban azonban akadtak olyan csoportok, amelyek úgy gondolják, hogy õk már nem az államba bejutás révén kívánnak elõnyökhöz jutni, mint a pártok, nem akarnak politikussá válni, mint a pártvezérek, hanem az újratermelés valamelyik szférájában kivívott kivételes helyzetüket a hatalom mûködésének meghatározására használják fel, nyomáscsoportok alakításával. Ezzel õk az állampolgári önmeghatározás elsajátítóit sajátítják ki, és ezen keresztül a hatalomnál hatalmasabb hatalmat hoznak létre. Ez már az önmeghatározás meghatározása, amely új minõség a politikum transzformációjában, amelytõl kezdve a korábbi hatalomnak az absztraktuma, de reális absztraktuma jön létre. Hatalomtípusok A legitim hatalmi rendszer feletti hatalmak A legitim centralizált hatalmi rendszer Lokális-közösségi autonómiák és szuverenitások
Hatalmi intézményrendszerek Nemlegitim hatalmi rendszer és hatalmi ágai (nyomáscsoportok) kiválasztó fegyelmezõ ellenõrzõ Legitim hatalmi rendszer és ágai pártok parlament állam Önmeghatározó és önkormányzó közösségek család kommunális municipális egyesületi
51
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 52
A társadalom-gazdaságtan fôbb területei1 Kezdetként ki kell selejteznünk néhány tizenkilencedik századi elõítéletet... Merõ bevezetésnek tekinteni az elmúlt tízezer évet és a korai társadalmak sorát civilizációnk igaz történetéhez, amely megközelítõleg a Nemzetek gazdagságának 1776-os megjelenésével kezdõdött, enyhén szólva idejét múlt. Polányi Károly: A nagy transzformáció A gazdaság sokfélesége Polányi Károly a következõ szavakkal folytatja a kiselejtezendõ közgazdasági eszmékrõl szóló eszmefuttatását: …a piacgazdaság... olyan gazdaság, amelyet piaci árak irányítanak, és semmi más nem irányít a piaci árakon kívül. Egy ilyen rendszer, amely képes az egész gazdasági életet megszervezni külsõ segítség vagy beavatkozás nélkül, minden bizonnyal megérdemli, hogy önszabályozónak nevezzük. Ezek az elnagyolt jelzések elégségesek annak kimutatására, hogy mennyire elõzmények nélküli ez a vállalkozás a faj történetében… Míg a történelem és a néprajz különféle gazdaságokat ismer, amelyek legtöbbje magában foglalja a piacok intézményét, a miénket megelõzõen nem ismernek olyan gazdaságot, amelyet csak megközelítõleg is piacok irányítanának és szabályoznának… a modern etnográfusok abban az egy negatív dologban egyetértenek, hogy hiányzik a nyereség motívuma, a fizetségért végzett munka elve, a legkisebb erõfeszítés elve, és különösen hiányzik minden olyan önálló és elkülönült intézmény, amely gazdasági indítékokon alapulna. De hogyan biztosítják így a termelés és elosztás rendjét? A választ lényegében két olyan viselkedési elv biztosítja, amelyek elsõsorban nem a gazdasággal kapcsolódnak össze, a reciprocitás és a redisztribúció… 1
Ez a tanulmány a MeH STRATEK felkérésére készült 1999-ben.
52
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 53
A nyugat-melanéziai Trobriand-szigetek lakóinál, akik az ilyen típusú gazdaság illusztrációjaként szolgálnak, a reciprocitás fõleg a társadalom nemi szervezete, azaz a család és a rokonság vonatkozásában mûködik, míg a redisztribúció pedig mindenekelõtt azok vonatkozásában hatékony, akiknek közös fõnökük van, és ezért területi jellegû. Nézzük meg külön-külön ezeket az elveket! A család – az asszonyok és a gyerekek – ellátása anyai ági rokonaik kötelezettsége. Az a férfi, aki termésének legjavát adja oda nõvérének és nõvére családjának, többnyire elnyeri a jó viselkedésének köszönhetõ jó hírt, de kevés közvetlen materiális elõnyre tesz szert a cserében, míg ha gondatlan, elõször és leginkább a jó híre szenved csorbát. A reciprocitás elve az õ felesége és gyermekei javára mûködik, és így kárpótolja õt gazdaságilag azokért a cselekedeteiért, amelyekre a polgári erény indította... Nyilvánvaló, hogy a kert és a háztartás gazdasága itt a jó gazdálkodással és a polgári kitûnõséggel összefüggõ társadalmi viszonyok része. A reciprocitás átfogó elve segít biztosítani mind a termelést, mind a család ellátását. A redisztribúció elve nem kevésbé hatékony. A falusi vezetõk a sziget összes termékének jó részét elszállítják a fõnöknek, aki azt raktározza. De mivel minden közösségi tevékenység az ünnepek, táncok és egyéb események körül összpontosul... (ilyen alkalmakkor osztják ki a távolsági kereskedelem hozadékait, adnak és viszonoznak ajándékokat az etikett szabályai szerint, és osztja ki a fõnök a mindenkinek szokásos ajándékokat), nyilvánvalóvá válik a raktározási rendszer rendkívüli jelentõsége. ... De a tulajdonképpeni gazdasági rendszer e funkcióit teljesen magukba szívják azok a rendkívül eleven élmények, amelyek bõséges nem gazdasági indítékot biztosítanak minden cselekedetnek, amelyet a társadalmi rendszer, mint egész keretében végrehajtanak. (Polányi Károly: A nagy átalakulás. Kiad. Mészáros Gábor, 1997. 57–64. l.) Persze a reciprocitás nemcsak a „vadak” korában és szintjén mûködött, hanem a középkorban is, csak éppen magasabb szintre emelve: „Az európai keresztény hûbériség... lényegesen több volt, mint merõben fegyveres fõnökök és fegyveres alárendeltek szoros hûségi viszonya, és lé53
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 54
nyegesen több volt, mint földesurak és jobbágyok közötti egyoldalú alávetettség viszonya. Szent Ágoston államképébõl és társadalomképébõl... A társadalomszervezõ papság a clunyi reform utáni idõkben mind nagyobb mértékben ráállott arra, hogy egy mind kiterjedtebb írásbeliség jegyében a privilégiumok és szabadalomlevelek sokaságával hozzon létre nagyon kiterjedt társadalomszervezést, és a társadalom legkülönbözõbb viszonylatait próbálta meg a hivatásszerûség, a kölcsönösség valamiféle elemeivel átitatni. Így alakította ki a jó fejedelem, a jó hûbérúr, a jó lovag, a jó polgár, a jó földmûvelõ emberi ideáljait, nagyon egyenlõtlen adagokban adván ezeknek a szabadidõ és a munka lehetõségeit, de mindegyiket valamiféle kölcsönösségi viszonyba próbálta hozni a másikkal; mindegyiknek a viszonyát úgy próbálta megszervezni, hogy mindegyik adjon is valamit, és kapjon is valamit, s hogy a legalacsonyabbrendûek számára is az emberi önbecsülésnek valamilyen formája létezzék. Nem szabad szem elõl téveszteni minden társadalomreform, európai és világra kiterjedõ társadalomreform végsõ célját, a kölcsönös szolgálatok társadalmát” (Bibó István: Válogatott tanulmányok. Magvetõ, 1986. 30–31. l. Az európai társadalomfejlõdés értelméhez) Ha utánagondolunk annak, hogy a mai család és rokonság hogyan mûködik, vagy a kaláka – ami még maradt belõle – és a többi hasonló társadalomszervezõdési forma,2 akkor azt láthatjuk, hogy a reciprocitás mindmáig jelen van világunkban, és nemcsak velünk együtt élõ primitíveknél, hanem a legmodernebb társadalmakban is. Sõt, nem is tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy piacnak és redisztributív gazdaságainknak éppen ez a „reciprok gazdaság”, a család- és közösséggazdaság adja az alapzatát: reciprok gazdaságok tulajdonképpen megszüntethetetlen és elválaszthatatlan részét képezik a piacgazdaságnak. De nemcsak a reciprocitás él velünk, hanem a redisztribúció éppen úgy elválaszthatatlan része a mai világgazdaságnak, mint a reciprocitás. Mi több, 2
Csak utalok arra, hogy ezek a társadalmi egységek gazdálkodó egységek is egyben, mindmáig, idézeteket nem hozok ezen állítás megerõsítésére.
54
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 55
éppen azon a helyen van jelen a világgazdaságban, ahol a main stream közgazdászok a leginkább tagadják: a világpiacon, annak is éppen a pénzpiaci szektorában: David C. Korten, a globalizáció amerikai kritikusa „pénzközpontosító bankokról” s ezekrõl mint a világméretû újraelosztás intézményeirõl beszél magyarul is kiadott könyvében, és ezt a nemrég volt birodalmi redisztribúciós rendszerrel összehasonlító bombasztikus megfogalmazást választja, hogy a globalizációs redisztribúciós rendszert jellemezze: „A gazdasági hatalomnak néhány tõkés társaságba való koncentrálódása érdekes ellentmondást vet fel. A tõkés libertariánusok gyakran hangoztatják, hogy a központosított gazdasági tervezés nem mûködik és ellentmond a legszélesebb értelemben vett közérdeknek. Most e sikeres tõkés társaságok nagyobb ellenõrzést gyakorolnak a termelési hálózatuk által lefedett gazdaság felett, mint amit Moszkva központi tervezése valaha is elért a szovjet gazdaság felett.” (D. C. Korten: Tõkés társaságok világuralma. Kapu Könyvek, 1966. 277. l. )
A gazdaság összetettsége A gazdaságok sokfélék – igyekeztünk az elõzõekben bemutatni –, különbözõ elveken alapulnak, ennek következtében különbözõképpen mûködnek: redisztribúció, reciprocitás, sokszor ezek egymással összefonódva, piacgazdaság, amely se a reciprok, se a redisztributív gazdaságok nélkül nem képes létezni. Ezek voltak a vitathatatlan szaktekintélyek által megnevezett gazdaságtípusok. S hozzátehetjük, hogy ezek csak a legismertebbek, mert például a középkori szakrális gazdaságokat vagy a globalizációs hatalomgazdaságot nem is említettük még, de az ökológiai társadalmak ökogazdaságait sem érdemes kihagyni abból a felsorolásból, amelynek még koránt sem értünk a végére. Nem folytatjuk azonban a felsorolást, azt gondoljuk, elég szemléltetõ példával igazoltuk azt, hogy nemcsak a main stream által favorizált piacgazdaság létezik a világban, s mielõtt továbblépnénk a gazdaságok összetettségének bemutatásához, csak annyit jegyzünk meg, hogy e sokféle 55
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 56
gazdaság közül a mai Magyarországon többféle is megtalálható – hogy melyek, azt a késõbbiek során foglaljuk majd össze. Most azonban ideje, hogy a gazdaságok összetettségérõl mondjunk valamit.
Az objektumtermelõ és a pénzgazdaság A magát „piacgazdaságnak” elnevezõ gazdaság, szintén önmeghatározása szerint „reálfolyamatokra és pénzügyi folyamatokra” terjed ki. A reálfolyamatokon a lakossági és termelõ fogyasztás számára felhasználható tárgyak – mondjuk most így: az objektumok – és a szolgáltatások elõállítását és forgalmát szokás érteni; a pénzfolyamatokról pedig azt mondják, hogy azok a forgalom és a hitelezés aktusaihoz használhatók fel. Tegyük a következõ pontig zárójelbe, hogy a pénzfolyamatok ilyetén meghatározása mennyire korrekt, hogy rátérhessünk annak megfogalmazására, hogy a piacgazdaság által elismert gazdasági „szektorok” meglehetõsen korlátozott számúak. Legalább három másik „gazdaságot” vagy „gazdasági szektort” különböztethetünk meg az objektumtermelés gazdasági szektorán és a pénztermelés szektorán felül még: az embertermelés, a relációtermelés és a szimbólumtermelés „szektorait”. Azért tesszük minduntalan idézõjelek közé a szektor szót, mert azt akarjuk vele jelezni, hogy pontatlan, hogy alkalmatlan arra, hogy leírja e gazdasági tartományok „térbeli helyzetét”. A szektor megnevezés azt jelzi, hogy van egy viszonylag homogén tér valahol, egyetlenegy, ám ez a homogén tér felosztható olyan részekre, amelyek valamelyes – a homogenitásukat adó tulajdonság szempontjából lényegtelen – tekintetben eltérnek egymástól. Ez az eltérés ahhoz éppen elegendõ, hogy egymástól megkülönböztessük õket, az a tulajdonságuk pedig, amiért ugyanannak a gazdasági térnek a tagjai lehetnek, ahhoz is elegendõ, hogy – például a kulturális, a szûken vett szociális vagy a politikai – terektõl különbözõ mûködési törvényei legyenek. Mondjuk is nap mint nap: a pénznek nincs barátja, azaz a pénz nem a szociális tér tartozéka. Aki fizet, az rendel, másként: azé a hatalom, akinek pénze van stb. Az egyetlen gazdasági tér ezekbõl a szektorokból áll össze, s ha összerakjuk ezeket a szektorokat, akkor pontosan kiadják a gazdasági teret. Ezzel 56
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 57
szemben mi azt gondoljuk, hogy a gazdaság a széles értelemben vett társadalomnak egy metszete, még inkább egy nézõpontból való szemlélete. Amin azt értjük, hogy a társadalom minden egyes tartozékának van gazdasági értelmezési lehetõsége is, azon felül is, hogy esetleg kulturális vagy politikai értelmezési lehetõsége is van. Ebben az értelemben tévesnek, de tendenciózusan, a main streamnek kedvezõ irányba torzítottnak tartjuk azt a megkülönböztetést is a hagyományos és a modern társadalmak között, amely azt állítja, hogy a hagyományos társadalmakban „multifunkcionálisak” voltak az intézmények, például a család egyszerre volt gazdasági, kulturális, nevelési és társadalmi egység is; ezzel szemben a modern társadalmak külön törvényeknek engedelmeskedõ egyfunkciós alrendszerekbõl tevõdnek össze. Mint látjuk majd ezt is késõbb: a modern alrendszerek különállóságát ugyan rendõrhatóságilag is igyekeznek biztosítani, de ez mindeddig nem sikerült – a szerepeket ugyan lehet definiálni, de a szerephordozó egyének, csoportok, közösségek attól még sokfunkciósak maradnak. A gazdaságot így leginkább nézõpontnak tarthatjuk: amikor abból a szempontból vizsgáljuk egy társadalom mûködését, hogy erõforrásait hogyan használja fel önmaga újratermelésére, s hogy e felhasználás következtében szükségleteinek kielégítésére, azaz önmaga létszerûen megújuló újratermelésére milyen esélye marad, azt nevezhetjük gazdasági nézõpontnak. S hogy a politikai nézõponttól megkülönböztethessük, ide idézzük ennek a kérdését: ki és milyen módon irányítja egy társadalom újratermelési folyamatait, vagy még inkább: ki, hogyan és milyen irányba tereli a társadalmi újratermelési folyamatokat: a létszerû megújulás vagy a létszerû leromlás, visszakozás irányába. E megkülönböztetés továbbvitelébõl következik az is, hogy az így felfogott gazdaságnak nem a hagyományos, térbeli elszigeteltségnek megfelelõ szektorális tagolódása következik, hanem itt is a társadalom teljes egészére kiterjedõ gazdasági „metszeteket” különböztethetünk meg. Ezért a következõkben nem egymás mellett elterülõ tartományokat, szektorokat vizsgálunk, hanem a gazdaság „metszeteit”.
57
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 58
A szubjektumtermelõ humángazdaság Már eleddig is azon fáradoztunk, hogy néhány „tizenkilencedik századi gazdasági elõítéletet” eloszlassunk, ezért feljogosítva érezhetjük magunkat arra, hogy egy ideológiai elõítélettõl is megszabaduljunk. Szó se róla, a marxizmus–leninizmusnak nevezett ideológiával kapcsolatban joggal lehetnek fenntartásaink. Mégse engedjük ezen ideológiától való távolságtartásunk okán egy másik ideológiának, hogy leteperjen bennünket: a liberális main stream politikai ideológia ugyanis arra törekszik, hogy a gazdaságelmélet-történeti tényeket is, fõként azokat, amelyek számára kényelmetlenek, az ideológiai stigmákkal meg nem történtté tegye. Ezek közé az elmélettörténeti tények közé tartozik az is, hogy a szubjektumtermelés gazdaságát elsõként Marx vetette fel, s kezdte kidolgozását. Ahogyan a liberális ideológia, ugyanúgy annak politikai válfaja, a sztálinizmus is csak a „stofflich”3 világban bízik, s az embert, ha egyáltalán figyelembe veszi is, akkor is csak mint a stofflich tulajdonságokból álló munkaerõrõl vagy az ugyancsak stofflich igényekkel rendelkezõ fogyasztóról gondolkodik. Még a Nobel-díjjal jutalmazott „human capital” embere sem közelíti meg azt a „szubjektumot”, akinek a termelése a stofflich gazdaság elõfeltételét képezi. Sokáig, éppen amíg az „agyrablás”, a brain-drain be nem következett az USA elõnyére, mindaddig még a human capital is tiltott terület volt ideológiailag. Ezért is írja Theodor W. Schultz, hogy: Noha nyilvánvaló, hogy az emberek szert tesznek hasznos szakképzettségre és tudásra, nem nyilvánvaló, hogy ez a képzettség és ismeret a tõke valamilyen formáját alkotja, hogy ez a tõke jelentõs részben tudatos beruházás eredménye, hogy a nyugati társadalmakban sokkal gyorsabban növekedett, mint a hagyományos (nem emberi tõke) és hogy növekedése talán a gazdasági rendszer legsajátosabb jelensége. (Th. W. Schultz: Beruházás az emberi tõkébe. KJK. 1983. 48. l.) 3
A magyar nyelv panteisztikus, ezért benne nem választódik külön az, ami a német nyelvben már szétesik: a kozmikus egészhez tartozó, megformált anyag, a matéria és a kozmikus egészbõl kiragadott, „kézzel fogható” anyag, a „stoff”. A felvilágosodásban a matéria helyére a stoff került, s csak ezzel foglalkozik a liberális gazdaságelmélet is.
58
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 59
És azon felül, hogy az „emberi tõke és a beruházás az emberi tõkébe” – nyilvánvalósága ellenére se figyelembe vett – összefüggését tudomásul vesszük, arra is figyeljünk fel, hogy az a korabeli tõkés világban – az ötvenes és hatvanas évek Amerikájáról és nyugati társadalmairól van szó – sokkal gyorsabban növekedett, mint a hagyományos „reáltõke”. Néhány számot is lássunk errõl: ÉV
ÚJRATERMELHETÕ NEM EMBERI VAGYON= "s" md dollár 1900 282 1910 403 1920 526 1930 735 1940 756 1950 969 1957 1270 1900=100 450
A MUNKAERÕ-ÁLLOMÁNY KÉPZETTSÉGI KTSG-E = "k" md dollár 63 94 127 180 248 359 535 849
k/s %-ban 22 23 24 24 33 37 42 191
A Schultz könyvének 147. oldaláról idézett táblázatból két adatra hívjuk fel a figyelmet: 1/ elõször is arra, hogy 1957-re az USA-ban a munkaerõ-állomány képzettségi költsége az újratermelhetõ nem emberi vagyonnak a 42 százalékát tette ki, ami egyáltalán nem elhanyagolható tétel; 2/ másodszor arra, hogy a képzési költség növekedése a mért idõszakban majdnem kétszerese volt a „stofflich” vagyon növekedésének. És egy húsz évvel késõbbi adat a magyar viszonyokról: A NEMZETI
8.100 100,0
A TERMELÕ A BERUHÁZOTT A MUNKAKÉPESSÉGBEN ERÕFORRÁSOK TÁRGYIASULT VAGYON ÉRTÉKE MILLIÁRD FORINTBAN 1978. 1.300 3.200 3.600 16,0 39,5 44,4
59
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 60
Kozma Ferenc számításaiból látható, hogy 1978-ra a magyar gazdaságon belül a legprimitívebben számításba vett szubjektum, a munkaerõ értéke elérte az Egyesült Államokra jellemzõ képzési kiadások arányát. Ami azt mutatja, hogy a magyar humán tõke nagysága se volt már akkor sem elhanyagolható nagyságrendû. Vegyük ehhez hozzá azt is, hogy amikor szubjektumtermelésrõl beszélünk, akkor korántsem csupán a munkaerõt értjük alatta. Nem is érthetjük csupán ezt a furcsa absztrakciót, ha számításba vesszük, hogy a mûködéshez minden társadalomnak sajátos karakterrel rendelkezõ szubjektumok típusára, sõt típusainak egész tárházára van szüksége. S talán sokaknak meglepetést okozhat, de ennek a karakterösszességnek a megtermelésében az államhatalomnak, egy politikai intézménynek elsõrendû a jelentõsége: Fel kell hagynunk azzal, hogy mindig szavakkal jellemezzük a hatalom: kizár, elnyom, elfojt, cenzúráz, elszigetel, leleplez, elfed. A hatalom valójában alkot; valóságot alkot; tárgy területeket és igazság-rituálékat hoz létre. Az egyén és a róla nyerhetõ ismeret ennek az alkotásnak a része. (Michel Foucault: Felügyelet és büntetés. Gondolat Kiadó, 1990. 264. l.) Ezen a ponton még figyelmen kívül hagyhatjuk azt a késõbb döntõ jelentõségûvé váló tényt, hogy a hatalom a valóságtermelésnek a fõ ágense. Most csak arra figyeljünk fel, hogy az a társadalmi karakter, amelyet a liberális ideológia öröktõl fogva valónak tart, amelyet ezért „az” emberként állít elénk, valójában a XVIII. századi, azaz korai liberális – rendõrállam – terméke, ami azt megelõzõen nem létezett, és már régóta nem a legfontosabb társadalmi karakter modern és globális birodalmainkban. Mielõtt megvizsgálnánk, hogy miként is történik ennek az egyénnek a megtermelése, nézzük meg általánosságban is, hogy amikor az embertermelésrõl gondolkodunk, akkor milyen feladatokat is kell elvégezni. Ehhez különböztessük meg az emberi identitásnak legalább a következõ összetevõit és eljárásait: • hominizáció: amin az ember biológiai-antropológiai tulajdonságainak az adott társadalom számára használható formában való elõállítását értjük; • szocializáció: ezen pedig a szubjektumnak azokat a tulajdonságait, il60
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 61
letve azok elõállítását szokás érteni, amelyek lehetõvé teszik, hogy az adott társadalom szociális valóságába képes legyen beilleszkedni és ott rendeltetésszerûen mûködni. Nem véletlen a fogalmazás: a szubjektumnak nemcsak a munkaerõpiacon kell mûködõképesen megjelennie, hanem az egész társadalom mûködtetésére kell alkalmassá válnia. Ebbõl a szociális termelõ- és újratermelõ képességbõl azonban a piacgazdaságban csak a munkaerõpiacon értékesíthetõ tulajdonságokat veszik tekintetbe, mintha a többi tulajdonságot nem is használná a gazdasági szervezet. Gondoljunk csak arra, hogy a taylorizmus bukását követõen a human relation iskola az ember szociális képességeirõl mutatta ki, hogy azok elsõrendû termelékenységnövelõ tényezõk! És emlékezzünk rá: ezt követõen az ergonómiába csomagolt munkaszervezési elméleteknek hány irányzata jött még… Különben is, mi nemcsak a piacgazdaság újratermelésérõl, a társadalmi újratermelésrõl gondolkodunk, ahol a szociális képességek és a szociális mûködtetõ „erõ” nagyobb súllyal esik latba, mint akár a puszta munkaerõ vagy akár a homo oeconomicus szolgálatába állított ember. A társadalmi újratermelési folyamat fennmaradásához a szociális munkavégzõ képesség, a szociális erõ újratermelésérõl kell gondoskodni, s a szocializáció éppen ezt teszi. • humanizáció: bár nem tagadom vonzódásomat hozzá, nem a széplelkek angyali képzelgéseit, nem egy eszményien békés, a mûvészetek és becsület világában otthonos karakter elõállítását értem ezen az eljáráson, hanem azt az eljárást, amelynek során az ember emberebbé válik, amikor az ember emberségében halad elõre. Ennek gazdasági hasznát elegendõ lehet azzal szemléltetni, ha arra kérjük az olvasót, képzeljen egy emberségébõl kivetkõztetett csövest a számítógép-vezérelt gyártósor karbantartójának; vagy ugyanezen karbantartó helyére egy bájosan link dúsgazdag aranyifjút – a felelõsségük kidolgozatlansága miatt mindkettõ alkalmatlan arra, hogy ezt a gépet mûködtesse. Hát még akkor egy emberi közösséget. • univerzalizáció, vagy spiritualizáció: mielõtt ennek az embertermelõ eljárásnak a mibenlétére rátérnénk, egy reálisan létezõ problémára emlékeztetnék: az ökológiai válságra. Az ökológiai válság többek között az iparszabadság politikai definícióra szûkítésébõl következett be. A politikai jogként felfogott iparszabadság ugyanis azt mondja ki, hogy bárki, akinek van elég pénze hozzá, ipari vállalkozásba kezdhet, s ez a korlátozhatatlanság a vásá61
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 62
rolható vagy születési elõjoggal örökölhetõ iparûzési engedélyekhez viszonyítva lényeges elõrelépés volt. Visszalépés volt azonban abban a tekintetben, hogy azokat a szoros és ökológiai szempontokra is ügyelõ céhes elõírásokat, amelyek az iparkodást is, mint minden emberi cselekvést a kozmikus egész mozgásba hozásaként fogták fel, s annak rendjébe illeszkedésérõl gondoskodtak – ipart ûzni is csak „Istennek tetszõn” lehetett –, addig a piaci vállalkozás politikai korlátozhatatlanságára visszaegyszerûsített iparszabadságnak az ellenõrzésére nem a kozmikus rend szerinti ellenõrzés, hanem a piaci ellenõrzés szolgált csak. A kozmikus kontroll kikapcsolásának is a következménye az ökológiai válság, amirõl azt kell tudni, hogy megoldatlansága esetén az emberi életet elpusztítja a Földön. Nos, az univerzalizáció a szubjektumtermelésnek az a koronája, amely arról gondoskodik, hogy a szubjektumok ne csak testileg, ne is csak szociális erejüket tekintve, de még nem is csak humán erejük szerint feleljenek meg az adott társadalom megújított újratermelésének, hanem a „kozmikus rendnek” az adott társadalomra jellemzõ újratermelésére is alkalmasak legyenek. Az univerzalizáció a szubjektum létformáló erejének az újratermelésére szolgáló eljárás. AZ EMBERTERMELÉSI TARTOMÁNYOK TARTOMÁNYOK
HOMINIZÁCIÓ
SZOCIALIZÁCIÓ
HUMANIZÁCIÓ
SPIRITUALIZÁCIÓ
A következõ táblázatban összefoglaljuk, hogy mely intézményekben zajlik a szubjektumtermelés, azaz az embertermelési „ágazatokat”: hominizáció család kórház étterem élelmiszer ruházat építkezés
AZ EMBERTERMELÉS szocializáció család egyház iskola média közösségek
ÁGAZATAI ÉS INTÉZMÉNYEI humanizáció spiritualizáció, univerzalizáció család táltos, mágus, sámán egyház egyház iskola
62
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 63
Mielõtt továbbmennénk az embertermelés tárgyalásában és a modern ember elõállításáról, és újratermelésérõl ejtenénk szót, felhívjuk a figyelmet arra, hogy például a család – és vele a családgazdaság – milyen szubjektumtermelõ tevékenységekben vesz részt, s azt a kérdést fogalmazzuk meg ezzel kapcsolatban, hogy a piacon, a munkaerõ áraként kapott összeg vajon melyik termelõ tevékenységének a zavartalanságához elegendõ. Amit másként úgy is fogalmazhatunk, hogy a család szubjektumtermelõ tevékenységei közül a piac melyeket ismer el munkabérrel, s melyek azok, amelyeknek az eredményét ellenszolgáltatás nélkül elveszi. Nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy a hominizáció egy kis hányadát és a szocializációnak egy ennél is kisebb részét ismeri el a munkabérekben a piac, a többit pedig – a hominizációs, a szocializációs tevékenységek egy részét, a humanizációt és az univerzalizációt – pedig egyáltalán nem fizeti meg. Ennek is a következménye az, hogy a társadalmi újratermelés nagyobb részét végzõk mindig éhkoppon maradnak, a piacgazdaságot mûködtetõk pedig túlevetten szállnak sírba. Magyarán: a piac az embertermelõ gazdaság, valamint a családgazdaság kifosztásából is él jól. Hogyan állítja elõ és melyik hatalom a modern embert? Hallgassuk errõl ismét Foucault-t: ilyen „Bentham rendõrállama... ott található benne egy igencsak reális technológia elvont formája, az »egyének technológiája«” (Foucault, uo. 305. l.) Azaz a liberális rendõrállam – nem ellentmondás a szóösszetétel, akit érdekel a kérdés, ajánlom, olvassa el Foucault jelzett mûvét, igen tanulságos – állítja elõ a modern, a piac által is elismert egyént. Ennek az elõállításnak a lépései, amelyek a dekonstrukciónál jóval erõteljesebb eljárást tartalmazó destrukció lépéseiként jönnek számításba: • elsõként a „humán redukció” mûveletét hajtják végre – a bekerítésekkel a kölcsönös gondoskodás hûbéri rendjébõl kiragadott, városokba kényszerített, a korlátozott teljességet hordozó személyiséggel rendelkezõ – parasztokon. Ennek a humán redukciónak következtében a korai gépipar által igényelt puszta fizikai munkaerõt hordozó redukált ember áll elõttünk, az, akit közösségébõl már kiszakítottak, de még nem alakították egyénné; 63
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 64
• ezt a redukált embert a munkaerõpiacon csak akkor tudják használni, ha betagolódik a munkamegosztásba, azaz még meg is osztják: a humán redukciót követõen gazdasági divizációnak vetik alá. Szemben megint csak a paraszttal vagy a parasztiparossal, aki minden létfeltételét maga állította elõ s erre még ma is képes; • a humán redukcióval és gazdasági divizációval már elõkészített modern embert aztán politikai eljárással emelik be a piacra: a politikai absztrakció révén ismerik el, munkabér alakjában a jelenlétét és részvételét a piaci termelésben. A MODERN EGYED ELÔKÉSZÍTÉSI ELJÁRÁSAI ELJÁRÁSOK
HUMANIZÁCIÓS
REDUKCIÓ
SZOCIALIZÁCIÓS
GAZDASÁGI
POLITIKAI
MEGOSZTÁS
ABSZTRAKCIÓ
A humán redukció–gazdasági divizáció–politikai absztrakció mûveleti együttese már elvégezte a modern, a piac által elismert szubjektum elõfeltételeinek a kialakítását, de ez még nem elegendõ ahhoz, hogy õ maga is elfelejtse valamikor teljes személyiség voltát, s ennek következtében engedelmesen simuljon bele a modern társadalmi szervezet újratermelési sémájába. Ehhez újabb intézményekre és újabb eljárásokra van szükség, amelyeket a következõ táblázatba foglalok ismét össze: A MODERN EMBER ELÕÁLLÍTÁSÁNAK ELJÁRÁSAI ÉS INTÉZMÉNYEI ALAPKÉSZSÉG-NEVELÉS NORMALIZÁLÁS AKTUALIZÁLÁS CSALÁD ISKOLAGYÁR NYOMTATOTT SAJTÓ HELYI KÖZÖSSÉG KÓRHÁZ ELEKTRONIKUS SAJTÓ KORTÁRS CSOPORT BÖRTÖN RÁBESZÉLÕ-HÁLÓZAT
64
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 65
A piacgazdaság és a rá épülõ társadalom mûködtetéséhez szükséges alapkészségeket mindenekelõtt a család végzi el: megtanítja a gyermeket nemcsak az iparhoz szükséges testi készségek mûködtetésére, de az ipari munkafegyelemre is elõkészít, megtanítja a nyelvet, kialakítja a szociális érintkezésnek az iparban és a piacon használható készségeit stb. Ezek azok a tevékenységek, amelyeket a piac teljesen ellenszolgáltatás nélkül vesz és fogyaszt el, miközben az ott elõállított javakból egy morzsányit is csak hasznot hajtó ellenszolgáltatás ellenében enged át, és véd rendõri úton. A családban és a helyi közösségekben – még a kortárs csoportok többségében is – azonban e készségeket még nem egyénített módon adják át és termelik újra, hanem közösségi módon, ami azt jelenti, hogy bárki akár korlátozott teljességû személyiséggé is válhatna; gazdasági szempontból ez reciprocitáson alapuló gazdálkodást jelent. A normalizáló intézmények és eljárások azok, amelyekben a modern redukált – megosztott és absztrahált személyt egyénné formálják át: „A normalizáló, fegyelmezõ módszerek egyre inkább hasznos egyéneket gyártó eljárásokként mûködnek... A Panopticon: egy mód, amellyel a hatalmi viszonyok határozhatók meg az emberek mindennapi életében: egyéniesítõ, osztályozó és minõsítõ megfigyelés révén.” (Foucault: uo. 279., 287. l.) A családokban az egyénné válásra elõkészített és a normalizáló eljárásokkal egyéniesített szubjektumokat már ki lehet engedni a piacra: munkaerõ funkciójukat már elõírásszerûen képesek teljesíteni. Nem alkalmasak azonban a folyton változó igényekhez való alkalmazkodásra, azaz még nem önjáró részei a piacot újratermelõ társadalmi újratermelési folyamatnak. Ezért arra van szükség, hogy az egyedet aktualizálják a mindennapi követelményeknek megfelelõen. Amíg nem volt elektronikus média, addig ezt a mûveletet a szalonoktól kezdve a rendõrségi kibeszélõkig bezárólag végeztették el a hatalmak; mióta van, azóta a rábeszélõ-hálózat már jelentõségében visszaesett, de változatlanul fennáll.
65
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 66
A REDUKÁLT, MEGOSZTOTT ÉS ABSZTRAHÁLT SZEMÉLY EGYEDDÉ ALAKÍTÁSA AZ EGYEDDÉ ALAKÍTÁS ELJÁRÁSAI ÉS INTÉZMÉNYEI
ALAPOZÁS
NORMALIZÁLÁS
AKTUALIZÁLÁS
CSALÁDÜZEM
ISKOLAGYÁR
RÁBESZÉLÔ-HÁLÓZAT
HELYI KÖZÖSSÉG
KÓRHÁZGYÁR
ÍROTT SAJTÓ
KORTÁRS CSOPORT
BÖRTÖNGYÁR
ELEKTRONIKUS SAJTÓ
HADSEREG
MOZI
Ezzel végére értünk az embertermelés gazdaságát, intézményeit és eljárásait ismertetõ szakasznak. Azért fordítottunk ilyen nagy figyelmet ebben a rövid vázlatban erre a kérdésre, mert meg akartuk mutatni, hogy az embertermelés, illetve a szubjektumtermelés gazdaságának a keretei készen állnak, és fontos számítások is készen vannak már. Ennek következtében az objektumtermelés és pénzügyi irányításának gazdasága mellé már a szubjektumtermelést is felsorakoztathatjuk, s megmutathatjuk, hogy annak teljesítményébõl mit ismer el – munkabérrel is – a piac, s mi az, amit ellenszolgáltatás nélkül kebelez be, azaz megmutathatjuk, hogy a modernizáció folyamatában hogyan gyarmatosította az objektumtermelés a szubjektumtermelést.
A relációtermelés gazdaságai Az emberi kapcsolatok, úgy tûnik, semmilyen kapcsolatban nincsenek és nem is lehetnek a „termeltséggel”. Egészen hihetetlennek hangzik, hogy azokat a kötelékeket, amelyben akármelyikünk él, valamilyen iroda mélyén okoskodó tervezõk terelgetik a nekik tetszõ irányba – meg vagyunk gyõzõdve arról, hogy ezeket a kapcsolatokat mi magunk, személyes ízlésünknek megfelelõen, polgári szabadságunk birtokában magunk alakítjuk. Ezt a látszatot erõsíti a közgazdaságtannak a piacra vonatkozó következõ – de szintén alaptalan – feltevése: a piac az a hely, ahol a szereplõk önszántukból jelennek meg és ugyancsak önszántukból lépnek egymással kapcsolatba. Különösképpen a klasszikus elmélet képviselõi és a határhaszon hívei véleked66
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 67
nek ezen a módon, úgyannyira, hogy egyebek közt az elhalasztott fogyasztás, a várakozások és a munkakínálat tételeiben meg is fogalmazzák: voltaképpen bármit tehetnénk, üdülhetnénk vagy hobbinknak hódolhatnánk ahelyett, hogy a piacon keresünk igényeinknek megfelelõ partnereket. Persze a dolog, bár annak látszik, nem ilyen egyszerû. A régi idõkben tudták ezt, köznapi bölcsességként, magatartási szabályként ki is dolgozták, például a „guba a gubához, suba a subához” tételében. Ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy a Polányi Károly által emlegetett tízezer év során, a társadalmi csoportok közti korlátok meglétén belül az emberek maguk alakították kapcsolataikat, ízlésük szerinti viszonyokat építgettek, a relációtermelés, akárcsak a többi is, a rokonsági társadalmakban beágyazottan mûködött. Ez azt jelentette, hogy az emberek maguk alakították ki viszonyaikat, és csak a modern idõk hozták magukkal azt a kényszerûséget is, hogy ettõl a civil szabadságtól, de nemcsak ettõl, hanem a piacon érvényesülõ privát szabadságtól, és még tovább is mehetünk: a politikai életbeli viszonyok alakításának szabadságától is megfosszák a szereplõket4. A korábban említett példában Bibó István – Hajnal Istvánt idézve – ugyanakkor arról számolt be, hogy a korai hûbéri társadalmakban nemcsak az embertermelés volt hivatásszerûen ûzött feladat, aminek következtében a humanizáció és az univerzalizáció, ha megváltozott tartalmakkal is, de to4
Kifejteni nincs lehetõségünk itt, csak jelezzük: tudjuk, hogy kemény kényszerek, „termeltség” és korlátozatlan felelõtlenség együtt található meg a modern társadalomszervezetekben. Van azonban „rend” abban, ahogyan a kényszerek és korlátozatlanságok kiosztásra kerülnek. Ennek érzékeltetésére különböztessük meg az autonómiát és a szuverenitást a következõképpen: az autonómia a létszabadság, az a szabadságfajta, amely emberi-társadalmi minõségünk kialakításához szükséges, a szuverenitás pedig az a szabadságszint, amely abból áll, hogy valamilyen felsõbb autoritás nem kényszerít bennünket. Ezt a megkülönböztetést alapul véve azt láthatjuk, hogy a modern társadalmak a szuverenitást kis korlátozással odadobják a civil világnak, az autonómia képességétõl azonban megfosztják. Ezt láttuk az embertermelésnél például, amikor a modernitás humanizációs és univerzalizációs intézményeinek a hiányát mutattuk be. Egy szemléletes példával: a nyugati politikai élet, míg létezett a szovjetbirodalom, egy alapkonszenzusra épült, amely a „kapitalizmus” támadhatatlanságát célozta, s amely alapkonszenzusba nemcsak a sztálinizmus, de például az ökológiai társadalomszervezés vagy a humanista
67
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 68
vább mehetett, hanem a relációtermelés is kialakult már, s erre szakosodott intézmények, és szakemberek formálták a relációtermelést, de még nem piacosították ezt a tevékenységet. Ebbõl a szövegbõl világosan láthatóvá válik a hûbéri viszonyok közti „relációtermelés” szerkezete és mûködésmódja is, sõt kapcsolódási pontjai az embertermeléssel és a szimbólumtermeléssel is: 1. a relációtermelõk definiálása, intézményesítése – hivatásának megalapozása vagy szakmává tétele (társadalomszervezõ papság); 2. világkép–államkép–társadalomkép definiálása a keresztény világszervezõ értelem: a szentség révén (itt a kapcsolódás a szimbólumtermeléshez); 3. az ebben a világképben jónak minõsülõ társadalmi karakterek definiálása, a relációhordozók megtermelése (itt pedig a szubjektumtermeléshez való kapcsolódás található meg); 4. a köztük lévõ viszonylatok kialakításának eszközrendszere – a relációtermelõ eszközök (pl. privilégiumok, szabadalomlevelek); 5. a viszonyok jellegének meghatározása (kölcsönösségi viszonyok, mindegyik adjon is valamit, és kapjon is valamit); 6. az önbecsülés társadalmilag egyenlõ/optimális/elviselhetõ elosztása – a viszonyok lelki elfogadtatása; 7. a viszonyok legitimálása (a világkép–társadalomkép–államkép révén) 8. a viszonyok minõségének ellenõrzése (külsõ: gyónás, belsõ ima) 9. a folytatásban pedig még ott van a kritizálhatóság és a kritizálhatóságot biztosító intézményrendszer egésze, a hûbéri jogszolgáltatás stb. (a legitim reláció és legitim termelése kritizálhatóvá tétele!)
társadalomszervezés sem fért bele, bár mindegyiknek voltak pártjai. Így a parlamenti választásoknál a társadalom létminõsége választhatatlan volt, ellenben ezt a választhatatlanságot kidolgozó pártok között választani lehetett. És ma ugyanez a helyzet a globalizációval: alternatívája nem választható – de erõ esetén kialkudható –, de a demokratikus pártok közül bármelyiket választhatjuk. S látjuk majd, hogy autonómia és szuverenitás szétválasztása nemcsak a parlamenti választásoknál, hanem a modern élet minden területén megtalálható.
68
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 69
A RELÁCIÓTERMELÉS SZERKEZETE A HÛBÉRI TÁRSADALOMBAN TÁRSADALOMSZERVEZÔ PAPSÁG
VILÁGSZERVEZÔ ÉRTELEM SZENTSÉG
INTÉZMÉNYE
ESZKÖZEI
HORDOZÓI
TERMÉK
KOLOSTOR
SZABADALOMLEVELEK
A JÓ FUNKCIÓ-
HÛBÉRI VISZONY
PLÉBÁNIA
PRIVILÉGIUMOK
HORDOZÓ
KÖLCSÖNÖS GONDOSKODÁS
ELFOGADTATÁS
LEGITIMÁCIÓ
ELLENÔRZÉS
ÖNBECSÜLÉS MINIMUM
KRITIZÁLHATÓSÁG
GYÓNÁS IMA
A hûbéri viszonyok az elmondottak következtében már nem „spontán” alakulásnak voltak a termékei, ellenkezõleg, tudatos társadalomszervezõ tevékenység állt mögöttük. A társadalomszervezõ tevékenységnek megvolt az alapkönyve, Szent Ágoston Civitas Dei, Civitas Populi címû könyve, melynek alapján a clunyi reformban döntött az egyházvezetés a kérdésrõl, és a kivitelezést a kolostorokra és a plébániákra bízta. Eredménye pedig az lett, amitõl Európát Európának nevezhetjük, s amit érdemes védelmezni a humanizációt és univerzalizációt nem ismerõ globalizációval szemben. Legalább oly módon, hogy a magunk aprócska erejével ösztönözzük a humanizációs és univerzalizációs intézmények kifejlesztését, azaz európaizáljuk az amerikanizált globalizációt. Míg a nemesség képében a papság olyan tényezõvel állt szemben, amely kereszténység elõtti harcias világából hozta magával a verekedõ, harcias, barbár, rátarti, hivalkodó embernek a jellemvonásait, és ezeket kellett a kereszténység különbözõ kategóriáival, például a lovagi becsület formuláival úgy 69
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 70
megszelídíteni, hogy azon azért percenként átütöttek ezek az õsi jelenségek, míg a földmûvelõ parasztság életében a természethez közeli pogányság világát kellett a kereszténység különbözõ kategóriáin keresztül megszentelni, addig a város és a városi polgárság volt az a világ, ahol a papság igazán kedvére alakíthatta ki a nagyon erõsen keresztény kategóriákkal átitatott társadalomszervezésnek a formáit.5 (Bibó István: uo. 32–33. l.) Mindez azt is jelenti, hogy a hûbéri viszonyoktól kezdõdõen egészen biztosan nem spontán alakulás eredménye, hanem tudatos társadalomszervezõ tevékenység következménye volt az az egész viszonyrendszer, amelyben éltünk, és mint látjuk majd: amiben élünk ma is.6 A bekerítésekre utalással már jeleztük, hogy a modern társadalmak sem spontán alakultak ki, bemutattuk azt is, hogy a viszonyok hordozóit ezek után hogyan alakították hozzá a piac igényeihez. Volt azonban egy lényeges különbség a hûbéri relációtermelés és relációtermelõ apparátus és a modern között, mégpedig az, hogy míg az elsõben a papság érdekeinek való alávetettség mellett a humanizálás és univerzalizálás jelen volt, addig ez utóbbi a piacnak van alávetve. Ebbõl következik az is, hogy a modern társadalmakban, s ez a lényeges különbség a kettõ között, a relációtermelés fizetett foglalkozássá alakult át, társadalmi beágyazottságából kiemelték és különálló gazdasággá tették. Olyan gazdasággá, amely egyfelõl rendkívül jövedelmezõ, másfelõl kiterjed az élet minden területére, mint látjuk majd, az intim életünkre is. 5
Bibó István itt a nem-monetárisan gazdálkodó püspöki városokról beszél, melyekrõl például Henri Pirenne, A középkori gazdaság és társadalom története címû mûvében szól (Gondolat, 1978). 6 Éppen ezért azt is mondhatjuk, hogy a szociológiában használt „társadalom” kifejezés sem egyetemes érvényû; tízezer év társadalomszervezetei, a rokonsági társadalmak és talán az ókori társadalmak némelyike még spontán alakult kötelékekbõl szövõdött meg, de az európainak nevezett társadalomfejlõdésre az jellemzõ, hogy annak emberi kötelékei „termeltek” voltak. E lényegi különbség miatt indokoltnak tartjuk a „közösség” megnevezést alkalmazni a spontán alakuló kötelék-szövedékre és a „társadalom” kategóriáját a termelt viszonyokból elõálló alakulat megnevezésére fenntartani.
70
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 71
Terjedelmi okokból nem ismételjük el, hogy a relációtermelõk intézményesítésétõl az ellenõrzésig hogyan épül fel a modern társadalmak relációtermelõ gazdasága, csak a legfontosabb intézményeit soroljuk fel. Az egy nemzetre korlátozódó piacgazdaságon belüli relációtermelésnek három összetevõjét emeljük ki, csak a legismertebbeket: • elsõként a már említett human relations – és az utána következõ – munkaszervezési eljárásokat és intézményeit, amelyek amellett, hogy részt vesznek az embertermelésben is,7 a munkahelyen belüli munkakapcsolatok „termelésének” az ágensei is; • másodikként a marketingtevékenységet említjük, amelynek amellett, hogy a termékek legkedvezõbb elhelyezése a piacon, az allokáció optimalizálása a feladata, abban is kitünteti magát, hogy piacgazdasági szervezõként elõállítja, megszervezi és karban is tartja az optimális allokációhoz szükséges gazdasági kapcsolatokat; • utolsóként pedig a reklámot hozzuk példának, ami kétszeresen is teljesít relációtermelõ funkciót is: egyfelõl a gyártó cégek és a fogyasztók közti kapcsolatok kialakításában, a törzsvásárlóval való viszonynak a kiépítésében játszik közre, másfelõl a fogyasztó és a termék közötti, márkahûséggel jellemezhetõ kapcsolat elõállításában is van szerepe. Mindhárom gazdaságszervezõi, viszonytermelõi tevékenység olyan, mint ez nyilvánvaló, hogy különálló vállalkozásként is ûzhetõ, de komoly cégek beépítik a már meglévõ szervezeteikbe is ezeket a tevékenységeket, s ez a lépés el is fedi, hogy egy sajátos gazdaságnak, a viszonytermelõ gazdaságnak a részét képezik, amely, mint látjuk, jól megkülönböztethetõ az objektumtermelõ gazdaságtól, bár annak alárendelten mûködik. Voltaképpen még a gazdasági viszonyok termelõ intézményei közé sorolhatjuk a világpiaci kapcsolatok kiépítésének önálló vállalkozásokként mûködõ intézményeit, a nemzetközi marketingszervezeteket is.
7
A modernizáció intézményei is többfunkciósak, de analitikusan szétválaszthatók funkciói, amelyekrõl kiderül, hogy más-más gazdaság mûködtetésére szolgálnak, illetve hogy a társadalmi újratermelés zavartalanná tétele a végsõ céljuk, s nem csak egy-egy gazdaság mûködésének biztosítása.
71
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 72
Ezeknek a cégeknek van azonban egy olyan kapcsolódása is a relációtermeléshez, ami már túl van a gazdasági viszonyok termelésén, s ezek képezik a harmadik nagyobb relációtermelõ intézményhálózatot a társadalmi újratermelés egészére kiterjedõ relációtermelésen belül: – az országértékeléseket végzõ cégeket, miközben az elõzõekhez hasonlóan busásan jövedelmezõ vállalkozások, nem sorolhatjuk teljesen be a gazdasági relációkat termelõ vállalkozások közé. Ezek ugyanis az országok közötti sorrendek megállapításával voltaképpen a nemzetközi politikai relációkat is „elõállítják” és „karbantartják”, újratermelik, mikor az újraértékeléseket elvégzik. A nemzetközi politikai kapcsolatok korábban diplomáciai és katonai tevékenységek révén álltak elõ – amit persze nevezhetünk relációtermelésnek is –, az országértékelõ cégek azonban piaci vállalkozássá tették a nemzetközi kapcsolatok – legalábbis azok egy, nem is lényegtelen részének – termelését. A MODERN RELÁCIÓTERMELÉS FÔBB TERÜLETEI RELÁCIÓTERMELÉS ÁGAZATAI
GAZDASÁGI RELÁCIÓK
POLITIKAI RELÁCIÓK
CIVIL RELÁCIÓK
ÜZEMEN BELÜLI
PIACON BELÜLI
BELPOLITIKAI
NEMZETKÖZI
TÁRSASÁGI
INTIM
HUMAN
GAZDASÁGI
POLITIKAI
POLITIKAI
RELÁCIÓK
RELÁCIÓK
RELATIONS
MARKETING
MARKETING
ORSZÁGMÉRÉS
A leírás végére hagytuk a relációtermelésnek azt a részét, ami talán a legmegdöbbentõbb, mert a liberális ideológia alapjai közé tartozó civil szabadság tagadása és megcsúfolása. Érdekes lenne végigmenni a civil relációink egyes területein, hogy lássuk, mit alakítunk magunk, a magunk szájíze szerint, s mi az, amit úgy diktálnak nekünk, hogy közben a szabadság élményét érezzük. S hogy ez így lehet, abban a liberális ideológia szabadságfelfogása is ludas: csakis a szuverenitásunk korlátozását tartja szabadsághiánynak, az autonómiánk semmibevételét, az autonómiánkba való beavatkozást viszont a gazdasági szabadság megvalósulásaként ünnepli. E felfogás szerint ugyanis az a szabadság korlátozása, ha az állam avatkozik bele életünkbe s kény72
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 73
szerít ránk tõlünk akár idegennek is tartható viselkedési formákat, határokat és lehetõségeket. Ezzel szemben, ha azt vállalkozók csinálják, akkor az az õ vállalkozási szabadságuknak minõsül, függetlenül attól, hogy az autonómiánk durva megsértése lenne. Erich Fromm, a világhírû szociálpszichológus A szeretet mûvészete címû könyvébõl idézünk egy látszólag csak „szófordulatnak” tûnõ részletet, amirõl aztán megmutatjuk, hogy korántsem szójáték csupán, hanem bár puha, de azért igen erõszakos valóság: A szeretet lényegét a legtöbb ember abban látja, hogy õt szeretik, és nem abban, hogy õ szeret, hogy képes a szeretetre. A probléma ezért számukra abban áll, hogy miként érjék el, hogy szeressék õket, hogy miként legyenek szeretetre méltók. Ezt a célt különbözõ úton módon igyekeznek elérni. Az egyik módszer – ezt fõleg férfiak kultiválják –, hogy az ember legyen sikeres, legyen annyi pénze és hatalma, amennyit csak társadalmi helyzete lehetõvé tesz. A másik – inkább nõi módszer: a test és az öltözködés latba vetésével válni vonzóvá… A mögött a beállítottság mögött, hogy szeretni tanulás nélkül is tud mindenki ...az az elõfeltevés rejlik, hogy a szeretet tárgy és nem képesség kérdése. Az emberek azt hiszik, szeretni egyszerû; csak a megfelelõ tárgyat nehéz megtalálni a szeretetünkhöz... Ennek a beállítottságnak különféle okai vannak, és mindegyik a modern társadalom fejlõdésében rejlik... Az utóbbi néhány nemzedékben, a nyugati világban úgyszólván egyetemessé vált a romantikus szerelem fogalma... hatalmas tömegek kutatják a „romantikus szerelmet”, a személyes szerelmi élményt, amely aztán házasságba torkollik. A szerelem szabadságának ez az új felfogása minden bizonnyal jócskán megnövelte a tárgy jelentõségét a funkció rovására. Szorosan összefügg ezzel a tényezõvel a jelenkori kultúrának egy másik jellemzõ vonása. Egész kultúránk a vásárlókedven, a kölcsönösen kedvezõ csereüzlet eszméjén alapul. A modern embert az az izgalom teszi boldoggá, ami az üzletek kirakatai láttán elfogja, meg az, hogy mindent megvesz, amit csak – készpénzért vagy részletre – megvehet. Hasonlóképpen nézi az embereket is. A férfi egy vonzó nõre, a nõ egy vonzó férfira pályázik. „Vonzó”: ez rendszerint egy takaros készletet jelent a személyiségpiacon népszerû és kelendõ tulajdonságokból. Hogy valakit éppen mi tesz vonzóvá, az – testi73
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 74
leg éppúgy, mint szellemileg – az idõszerû divattól függ. A húszas években a vonzó lány ivott és dohányzott, rámenõs volt és csábos; manapság több háziasság és szemérem a divat. A tizenkilencedik század végén és a huszadik kezdetén a férfinak illett erõszakosnak és becsvágyónak lennie; manapság nyájasság és türelem kívántatik meg tõle – ha vonzó „cikk” akar lenni. Mindenesetre az az érzés, hogy szerelembe estünk, csak olyan emberi áru tekintetében alakul ki, amely belül van árucsere-lehetõségeinken... Két személy tehát akkor szeret egymásba, amikor úgy érzik, hogy megtalálták a piacon kapható legjobb tárgyat, figyelembe véve saját csereértékük korlátait. A kiaknázható rejtett lehetõségek, akárcsak ingatlanvásárlás esetén, gyakran ebben az üzletkötésben is jelentékeny szerepet játszanak. Egy piaci adásvételre orientált kultúrában, amelyben az anyagi siker az elsõrendû érték, nem meglepõ, ha a szerelmi viszonylatok ugyanazokat az árucseremintákat követik, mint amelyek az áru- és a munkaerõpiacot kormányozzák. (Erich Fromm: A szeretet mûvészete. Helikon, 1984. 9–12. l.) Ez a szöveg magáért beszél, kommentárt nem igényel. Legfeljebb avval kell kiegészíteni, hogy a személyiségjavak és a szerelem piaca nem spontán módon épül fel, sõt, hogy a legintimebb viszonyunk, a szerelem korszakonkénti alakítására is egész termelõhálózat épül fel. Nézzük is sorjában: • a személyiségjavak definiálása erre a célra kialakított tömegtájékoztató vállalkozások monopóliuma. E monopólium élén egy olyan diktátor áll, aki a szabadság mindenféle korlátozására oly kifinomultan finnyás liberális ideológusoknak se szúr szemet: a divatdiktátor. A divatdiktátor nemcsak ruhatervezõ lehet, hanem filmrendezõ, lapszerkesztõ vagy sztárok kreálásával foglalkozó alapítvány kurátora is. S ne legyenek kétségeink, amit ezek a hölgyek és urak tesznek, noha vér csak ritkán tapad hozzájuk, keményebb diktátumot realizálnak, mint akár a Pinochet-félék is. Merjen csak szembeszállni velük bárki, az eleve csak vesztes lehet. • A személyiség a személyiségjavak piacán tárgy. Ebbõl következõen nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a személyiség helyett e tárgyat definiálják a divatdiktátorok legelsõsorban. S hadd kérdezzem itt meg: mi – igen, mert tárgy, hát mi és nem ki – a nõ e diktátumok szerint? Ne törjük a fejünket, a 74
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 75
válasz harsogva ordít ránk, ha kilépünk az utcára, vagy ha otthonunkban bekapcsoljuk a tévét, videót: a nõ három szám és egy geometriai szerkezet. Mellbõség, derékbõség és csípõbõség, amit az arc geometriailag arányos vagy éppen aránytalan szerkezete egészít ki. Aki éppen akkor, mikor éppen azok a számok a diktátumok és éppen azok a szerkezetek a diktáltak, nem rendelkezik ezekkel, az megnézheti magát: csereértéke a személyiségjavak piacán oly alacsony lesz, hogy csak szégyellni való férfiárut kaphat magának. A diktátumról pedig csak annyit: Naomi Campbellt éppen most veszik le mûsorról, mert mint kiválasztója mondta, most már túlságosan gömbölyû. De nehogy azt gondoljuk, hogy a férfi más lenne, mint számok és szerkezetek együttese: magasság, bicepsz és egy jellegzetes klubtagsághoz szükséges szám révén van definiálva idõrõl idõre; hol a Woody Allen-féle értelmiségi termetre játszanak rá diktátoraink, hol meg a robosztus Schwarzeneggerre, attól függõen, hogy milyen üzenetet akarnak a férfiról eljuttatni a férfiáruk piacára. No persze ezeket az árukat, a nõárukkal együtt lelki tárgy-tulajdonságokkal is felruházzák s akkor lesz a divat a Fromm által említett erõszakos vagy türelmes férfi – s nem állunk messze az igazságtól, ha azt gondoljuk, hogy ez a háború vagy béke esélyének függvényében is alakul. Mi meg, ha csak tehetjük, boldogan hordozzuk körbe a „társaságon” s toljuk barátaink és leendõ cserepartnereink elé méreteinket és az aktuálisan felvett tárgy-tulajdonságainkat, hogy bizonyítsuk: piacképesek vagyunk ismét. Akinek pedig erre valamilyen oknál fogva nincsen lehetõsége, az szégyenkezve vonul el a társaságtól és a világtól; ha nem tenné önszántából, kitaszítanák, esetleg kirekesztenék potenciális csereügyfeleink. • A személyiségjavak definiálására szolgáló eszközök között a már felsorolt tömegtájékoztató eszközök találhatók: tévé, rádió, film, újságok; • a diktátori eljárások közül az unifikációs nyomást és a kirekesztést emeljük ki. Az unifikációs nyomás azon a társaslélektani alapon nyugszik, hogy az emberek szeretnek hasonlítani; ekkor nem kell a személyiség ismételhetetlenségének nyûgeit viselni, igaz, elõnyeirõl is le kell mondani. A hasonlóság kényelmére alapozva definiálják nemcsak a személyiség-áru tulajdonságait, hanem a személyiség-áruk cserélõi közötti kapcsolatokat is a személyiség-javak piacának diktátorai. S ezzel meg is jutalmazzák leigázottaikat: aki engedelmesen belesimul a kényelembe, aki ellenvetés nélkül elfogadja az unifikációs – 75
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 76
az egyformaságot célzó – lelki nyomást, az elõnyös cseréket vihet végbe ezen a kíméletlen piacon és ezért sikeresnek is fogják definiálni. Függetlenül attól, hogy soha, egyetlen percre se léphet ki a társasági magányból. Ahol jutalom van, ott büntetés is várható, s e várakozásunkban nem is csalódunk. A divatdiktátorok ugyanis kíméletlenül megbüntetik azokat, akik az unifikációs nyomás alól kivonni igyekeznek magukat, s a divatdiktátumtól akár csekély mértékben is el merészelnek térni. Aki erre vetemedik, vagy csak egy kicsit is lemarad a gyorsan pörgõ diktátum követésében, aki a személyiségjavak cseréjének forgási sebességét nem képes követni, azt kirekesztik a személyiségjavak piacáról. Áruja értéktelenné válik, a cserében nem vehet részt, s mehet abba a mocsárba, ahol azok tengõdnek, akik a rétegspecifikusan kiporciózott személyiségjavakkal nem rendelkeznek, akik piaci selejtnek számítanak, vagy be kell érniük egy „alacsonyabb” rendû piac kínálatával. • Az így kialakított tárgyak–áruk közötti kapcsolatokat, amint erre utaltunk, egyfelõl a politikai ciklusok – például a béke, illetõleg a háborús készülõdés ciklusai – és a gazdasági ciklusok váltakozása határozza meg. Olyan típusú „szerelmet” élünk át, amilyet éppen diktálnak nekünk. Romantikust, ha béke van és héjanászt, ha háború készülõdik. Mindenképpen olyanná alakítják azonban ezeket a kapcsolatokat, hogy azok híján legyenek a felelõsségnek, mert ekkor nem zárulnak le, hanem tetszés szerint alakíthatók tovább. Csak a válási eljárást kell hozzá könnyûvé tenni vagy a nyitott házasságban ki is kapcsolni, mint feleslegest. Ekkor az árucsere résztvevõi közötti viszony olyanná válik, ami páros-magán elõnyöket nyújt, de a beteljesülést sohasem teszi lehetõvé. • Lelki elfogadhatóságát a választás szabadságának látszatával teremtik meg: birkaként követjük a diktátumokat, de mivel a szõke és a fekete között úgymond választhatunk, hát igencsak jól érezzük magunkat. • A személyiségjavak piaca legitimálásra nem szorul, önlegitimációs képességgel rendelkezik. • És még egy tulajdonsága van a személyiségjavak piacának, valamint divatdiktátorok és segédcsapataik által mûködtetett intim relációk gazdaságának: ez a gazdaság és az ebben kitermelt viszonyok kritizálhatatlanok. Vannak persze bukások a diktátorok számára, de ezek nem a személyiségjavakkal rendelkezõk számára biztosított ellenõrzési és bírálati lehetõség, hanem a diktáto76
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 77
rokat kiválasztó hatalom elõtti alkalmatlanság függvénye. Az általuk diktált viszonyok pedig azért kritizálhatatlanok, mert az unifikációs nyomásból való kilépés a személyiség jószág rapid amortizációjához vezet: vagy csak jelentõs, szezonvégi árleszállításnak beillõ engedménnyel bocsátható áruba a hierarchikus piac alsóbb – rendû! – rétegeiben, vagy egyenesen a mocsárba, a személyiségjavak divatselejtjeinek az osztályon kívüli tartományába utalja a kritikust. • Legutoljára pedig azt a nagyon egyszerû tényt említjük meg, hogy a személyiségjavak piacán érvényes áruviszonyok megtermelése, az ide szakosodott intézményekben való munkavégzés – a diktátorság – rendkívül kifizetõdõ foglalatosság, bérmunka. Egy diktátorságig emelkedett filmrendezõ, fõszerkesztõ vagy ruhadiktátor jutalma aligha vethetõ össze az államilag szavatolt nyugdíjakkal rendelkezõk jövedelmeivel. És az már csak ráadás, hogy a megmérhetetlennek tartott „relációérték” mérését ezek a magas hozamú munkabérek vagy vállalkozói profitok egészen pontosan képesek megmérni. A „SZERELMI RELÁCIÓ” TERMELÉSÉNEK INTÉZMÉNYEI ÉS ELJÁRÁSAI SZERELMI RELÁCIÓ TERMELÉSE
SZERELMI JAVAK PIACA
TERMELÉSVEZETÔ
SZEMÉLYISÉGJAVAK DEFINÍCIÓJA
–
PIACFELÜGYELÔ
ESZKÖZEI
–
DIVATDIKTÁTOR
ELJÁRÁSAI
– DIKTÁTOR
ELFOGADTATÁSI TECHNIKÁI
SZEMÉLYISÉGJAVAK
TÖMEGTÁJÉKOZTATÁSI
UNIFIKÁCIÓS
LELKI ELFOGADTATÁS
HORDOZÓI
ESZKÖZÖK
NYOMÁS
A SIKERESSÉG ÍGÉRETE
KIREKESZTÉS
ÖNLEGITIMÁCIÓ A VÁLASZTÁS ILLÚZIÓJÁVAL
KRITIZÁLHATATLANSÁG JÓSZÁGLEÉRTÉKELÔDÉS
77
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 78
A gazdaság további metszeteirõl, mivel azok már ismerõsebbek, éppen csak érintõlegesen, még az elõzõeknél is rövidebben teszünk említést, voltaképpen csak a befejezés szempontjából lényeges tulajdonságait emeljük ki:
A szimbólumtermelés gazdasága A szimbólumtermelést egészen általánosan értjük, amibe a nyelvtõl kezdve a tudományon keresztül a mûvészetekig és a vallásig mindent besorolunk – az egyszerûség kedvéért. E sokféle szimbolikus termelési területbõl két dolgot emelünk ki, ami a továbbiak szempontjából fontossá válik majd: • az elsõ, amit kiemelünk, az, hogy a szimbólumtermelés középpontjában a „világszervezõ értelem” elõállítása áll. A világszervezõ értelem határozza meg azt, hogy milyen világban élhetünk: amikor a szentséget tartjuk világszervezõ értelemnek, akkor szakrális valóságban élünk. Például a bûnöst ebben a valóságban megszállja az ördög, s ennek megfelelõen kell bánni is vele – kiûzni belõle a kisördögöt. Modern birodalmainkban a „stoff” a világszervezõ értelem, ezért tudományunk, mûvészetünk, kultúránk is mind a stoffról szól. A bûn is, hogy példánkat folytassuk, stofflich okokra vezethetõ vissza: a sanyarú gyermekkor idézi elõ a bûn útjára való tévedést, amit ezért börtönnel és méltányosságbiztosítással gyógyítunk. • A második, amit kiemelünk, az, hogy a világszervezõ értelem határozza meg nyelvünket is. Például a panteisztikus magyar nyelvben az anyag a német matériához hasonlót jelent, míg az egyistenhitre áttért germán nyelvben a duális szerkezet mutatkozik meg: az isteni matéria és az ördögi stoff kettõssége. Továbblépve a nyelv világszervezõ értelem általi meghatározottsága azt is jelenti, hogy a „szimbolikus erõszak” révén nyelvcserét lehet végrehajtani. Mégpedig úgy, hogy nem kell idegen szavakat felvenni, mégis más nyelven beszélünk majd, nem pedig anyanyelvünkön. Mindössze olyan nyelvújításra van szükség, amikor a szavak értelmét és ezen keresztül jelentését is meghatározó világszervezõ értelmet cserélik le, s ettõl kezdve magyarul lehet beszélni idegen nyelven. Aminek további következménye az, hogy identitásproblémáink az erõszakos nyelvcserének kitett, megújított nyelvünkön el se beszélhetõk. Például egy stofflich politikai ideológia nyel78
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 79
vén a keresztény problémák kifejthetetlenek, kimondhatatlanok, elbeszélhetetlenek. Mielõtt továbbmennénk, feltétlenül fontosnak tartom megjegyezni, hogy a szimbólumtermelésnél – is – indokolt megemlíteni azt, hogy a társadalmi újratermelés szempontjából döntõ jelentõségû az adott társadalom „erkölcsiérzelmi háztartásának” helyzete, lehetõségei és korlátai. Itt most nem térünk ki e „gazdaságnak” a leírására, csak emlékeztetünk a „szerelmi viszonyok termelésével” kapcsolatban elmondottakra. A szerelmi viszonyokhoz is – akárcsak a politikaiakhoz vagy szociálisakhoz – nemcsak a relációk termelése tartozik hozzá, hanem az azok kialakításához és mûködtetéséhez szükséges erkölcs és érzelmek is. Már azt is kiábrándító lehetett látni, hogy még legintimebb kapcsolatunkat se teljes egészében magunk alakítjuk, hanem egy egész termelõapparátus munkálkodik „rajtunk”, hogy a neki éppen kedvezõ szerelmi viszony-típusba lépjünk mindenkor. Még elkeserítõbb azt látni, hogy még érzelmeink és erkölcsi tartásunk sem mindenestõl a sajátunk, hanem azt is egy erkölcsi-érzelmi divatot alakító gazdaság kényszeríti ránk, csak éppen lépes méz formájában.8 Ennek ellenére látnunk kell, hogy az erkölcsi-érzelmi érzések és képességek „termelése és elosztása” is rendkívül nyereséges vállalkozása a modern gazdaságoknak. Nehezen tudnánk magunkat elviselni, ha ez ellen semmilyen védelmünk nem lenne: ezt a védelmet az erkölcsi-érzelmi munkavégzõ képességünk9 kifejlesztésében látom.
A környezetgazdaság A környezetgazdasággal kapcsolatban, annak közismertsége okán egyetlen dolgot emelünk ki: • a környezetgazdaságot még kevésbé szabad a modernizációs ideológiá8
Csak megjegyezzük: a relációtermeléssel együtt ezek a puha diktatúrának már a „finommechanizmusához” tartoznak. 9 Ebbõl az érzelmi munkáról szóló fejtegetéseket Eff Lajostól vettem át.
79
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 80
nak megfelelõen egy szektornak, vagy al-alrendszernek venni a gazdaság alrendszerében. Ellenkezõleg, a környezetgazdaság nem is a piaci értelemben vett gazdaságon belül helyezkedik el, hanem fordítva áll a helyzet: a földi méretû ökológiai egész, Gaia egy részét képezi az emberi s ezen belül a piacgazdaság: mint koncentrikus köröknél van, az ökológiai egész nagy körén belül – és fölötte – van az emberi gazdaság. Aminek a jelentõsége abban áll, hogy nem a piacgazdaságossági számítások írják le a környezetgazdaságot, hanem fordítva: a környezetgazdaságon belül kell a piacgazdaság teljesítményének megmérettetnie.
A gazdaságok hierarchikusan – táplálkozási láncba – rendezõdnek el Az elmondottak után már eléggé bonyolulttá vált a liberális ideológiában se túlságosan egyszerû felépítésû „gazdaság”: azt látjuk, hogy egy társadalomban is több, különbözõ elven szervezõdõ gazdaság létezik, amelyek közül a piacgazdaság csak az egyik, s e gazdaságok mindegyike több gazdasági tartományból áll, amelyek között a stofflich gazdaság és a pénzgazdaság csak két, természetesen elhanyagolhatatlan részt képez. Úgy érezheti a tisztelt közgazdász olvasó ezek után, hogy zúg a feje, s elege van ebbõl az egészbõl; kezd ugyanis túlságosan is bonyolulttá válni. Sajnos nincs módunkban megnyugtatni és kijelenteni, hogy itt már megállhatunk, mert megtaláltuk a gazdaságelméleti Kánaánt. Nem, mert az eddig megismert gazdaságok is tovább tagozódnak, újabb gazdaságok is felszínre kerülnek a mélyebb vizsgálódás során, sõt – s errõl szól jórészt ez a pont – ezek a gazdaságok hierarchikus rendbe szervezõdnek, illetve szervezik õket erre alkalmas hatalommal rendelkezõ világ- és nemzeti erõk. Amint látjuk majd, még a hierarchikus elrendezõdés se nyújt pihenési lehetõséget, mert mindjárt legalább kettõt lehet belõle felismerni, a világgazdaságban kétféle gazdaságok hierarchiája kapcsolódik össze. Egyfelõl a makrogazdaságokat kényszerítik az említett erõk egy alá-fölé rendeltségi sorba, amelyek közötti szintkülönbségek egyben a „szívás” irányát is megmutatják. Másfelõl egyetlen nemzetgazdaságon belül is hierarchikus rendbe kényszerítik az egyes gazdasági „ágazatokat”, amelyekben a „szívás” iránya 80
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 81
ugyanúgy a hierarchiában elfoglalt helyhez kötõdik, mint a különféle gazdaságok elõbb említett esetében. A következõkben ezt a két, egymással is összefonódó hierarchiát vesszük röviden szemügyre: A gazdasági ágak hierarchiája a piacgazdaságnak nevezett gazdaságokban Kezdjük az egyszerûbb hierarchiával, a gazdasági tartományok hierarchiájával. A szubjektumtermelés, a relációtermelés, a szimbólumtermelés és a környezet gazdaságai, illetve speciális esetben – ezek közé a speciális esetek közé tartozik a mi modern gazdaságunk is – a pénzgazdaságok nem különülnek el a társadalmi egésztõl, hanem abba beágyazottként léteznek és mûködnek. Ennek bemutatásához ismét tekintélyhez fordulunk az argumentáció helyett, helyszûke miatt, s ismét Polányi Károlyhoz: A legújabb történeti és antropológiai kutatások legfontosabb eredménye az, hogy az ember gazdasága általában társadalmi kapcsolataiba van rejtve. Cselekedeteivel nem egyéni érdekeit védi az anyagi javak birtoklásában, hanem társadalmi állását, társadalmi igényeit, társadalmi elõnyeit. Az anyagi javakat annyiban értékeli, amennyiben ezt a célt szolgálják. Sem a termelés, sem az elosztás folyamata nem kapcsolódik sajátos, a javak birtoklásához fûzõdõ gazdasági érdekekhez, de ebben a folyamatban minden egyes lépést egy sor társadalmi érdek hoz mûködésbe, amelyek végül biztosítják, hogy a kívánt lépést megtegyék. Ezek az érdekek nagyon mások lesznek egy kis vadászvagy halászközösségben, mint egy hatalmas despotikus társadalomban, de a gazdasági rendszer mindkét esetben nem-gazdasági indítékok alapján mûködik…, ezért mondhatta Thurnwald, akit szorosan követünk a redisztribúció témájában, hogy a feudalizmus mindenütt redisztribúciós rendszerrel jár együtt... a redisztribúció általában szintén társadalmi kapcsolatok hálójába burkolja a tulajdonképpeni gazdasági rendszert. (Polányi: uo. 60–61., 66–67. l.) Ezzel szemben a modernizáció diadalakor két, ettõl eltérõ átalakítást visznek végbe a társadalomszervezési mód hõsei. • Az elsõ: a gazdaságot kitépik társadalmi beágyazottságából, s az élet kö81
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 82
zéppontjába repítik. Ettõl fogva nem a társadalmi indítékok alapján mûködik a gazdaság. A második pedig az, hogy magát a gazdaságot is alapvetõen átalakítják. Ez az átalakítás is kettõs azonban: elõször is felforgatják a hagyományos gazdaságok belsõ „genetikus elrendezõdését”, másodszor az egészet alávetik a piac mûködési elveinek. A piacgazdaságról már annyi rosszat elmondtunk, hogy ezt itt nem fokozzuk tovább, inkább a gazdasági tartományok genetikus sorrendjének hatalmi hierarchiává átalakítását mutatjuk be: A GAZDASÁGI TARTOMÁNYOK HIERARCHIÁJA HAGYOMÁNYOS ÉS MODERN VISZONYOK KÖZÖTT GAZDASÁGOK
HAGYOMÁNYOS GAZDASÁGOK
MODERN PIACGAZDASÁG
KÖRNYEZETGAZDASÁG
PÉNZGAZDASÁG
SZIMBÓLUMTEREMTÖ GAZDASÁG
SZIMBÓLUMTEREMTÖ GAZDASÁG
VILÁGSZERVEZÔ ÉRTELEM ÉS ELBESZÉLÉSE
RELÁCIÓTERMELÔ GAZDASÁG
STOFFLICH OBJEKTUMTERMELÔ GAZDASÁG
SZUBJEKTUMTERMELÔ GAZDASÁG
RELÁCIÓTERMELÔ GAZDASÁG
OBJEKTUMTERMELÔ GAZDASÁG
SZUBJEKTUMTERMELÔ GAZDASÁG
A diagram jól mutatja, hogy a modern gazdaságokban alaposan felforgatták a belsõ gazdaságok genetikus sorrendjét, ezért nem is vesztegetünk rá több szót. A végeredmény az érdekes: a modern gazdaság piacgazdaság, amelyben a pénz termelésének van minden alávetve, s ennek az a következménye, hogy a stofflich értelemben vett objektumtermelõ gazdasággal gyûretik a többi gazdaságot maguk alá a pénzgazdaság aktorai: ezen keresztül lehet ugyanis a leginkább megfogni a többit is, s elfedni, hogy a pénzgazdaság uralja a piacgazdaságot.
82
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 83
A gazdaságok hierarchiája a modern gazdaságban Ezzel a felforgatással azonban csak elkezdõdik, de még nem fejezõdik be a gazdaságok kálváriája a modern társadalomszervezetben. A következõ lépés az lesz, hogy az ott megtalálható gazdaságokat is hierarchiába kényszeríti ez a társadalomszervezet: …megvallom, kutatásaim közben zavarba ejtett a XV. és a XVIII. század közötti idõszak úgynevezett gazdasági tényeinek közvetlen megfigyelése. Mégpedig azon egyszerû oknál fogva, mivel csak alig-alig, sõt egyáltalán nem egyeznek a hagyományos és klasszikus sémákkal… sem a közgazdászokéval, akik a gazdaságot a körülötte zajló életbõl tetszésük szerint kiemelhetõ homogén valóságnak tekintik, amelyet számokkal lehet és kell mérni, hiszen a számokon kívül semmi sem érthetõ. Az iparosodás elõtti Európa fejlõdése – amelyet önmagában vizsgálnak, mintha a világ más részei nem is léteznének – ezek szerint tulajdonképpen e földrész fokozatos belépése a piac, a vállalkozás, a kapitalista befektetés ésszerû világába egészen az emberi történelmet kettévágó ipari forradalom beköszöntéséig. A XIX. század elõtt megfigyelhetõ valóság azonban ennél sokkal bonyolultabb volt. Természetesen lehetséges figyelemmel követni valamely fejlõdést, helyesebben olyan fejlõdéseket is, amelyek ütköznek, kölcsönösen támogatják vagy akadályozzák egymást. Ami egyértelmû annak elismerésével, hogy nem egy, hanem több gazdaság létezik. Legszívesebben az úgynevezett piacgazdálkodást írják le, más szóval azokat a termelési és árucsere-mechanizmusokat, amelyek a mezõgazdasági tevékenységgel, a falusi kisiparral, a kézmûvességgel, a kiskereskedelemmel, a tõzsdékkel, a bankokkal, a vásárokkal és természetesen a piacokkal kapcsolatosak. A közgazdaság-tudomány ezeknek a világos, sõt „átlátszó” valóságoknak és az õket mozgató, könnyen megragadható folyamatoknak a leírásával tette meg az elsõ lépéseit. Így már indulásakor minden egyebet kizáró, privilegizált szemléletmódban sáncolta el magát. Nos, ezzel szemben a valóság az, hogy a piac alatt egy olyan homályos zóna terül el, amely elégséges történeti dokumentáció hiányában gyakran nehezen figyelhetõ meg; egy olyan elemi alaptevékenység, amellyel mindenütt találkozunk, és amelynek terjedelme egyszerûen fantasztikus. Ezt a talaj menti vastag 83
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 84
övezetet neveztem el jobb híján anyagi létnek, anyagi kultúrának... majd csak találnak valami megfelelõbb, pontosabb megjelölést erre az infraökonómiára, a gazdasági tevékenységek másik, formába nem zárható, a termékek és a szolgáltatások igen szûk körben történõ cseréjén alapuló, önmagát ellátó felére is. Másrészt a piacok széles felszíne felett – és már nem alatta – hatékony társadalmi hierarchiák alakultak ki: eltorzítják, a maguk hasznára az árucsere-forgalmat, felborítják a megállapodott rendet; szándékosan, sõt kifejezett szándék nélkül is, rendellenes körülményeket teremtenek, „zavart” keltenek, és nagyon sajátos módon folytatják üzleti tevékenységüket. Ezen a magasabb szinten néhány amszterdami nagykereskedõ a XVII. vagy genovai a XVI. században egész európai, sõt világgazdasági szektorokat képes felforgatni tõle távoli területeken. Ily módon kiváltságos üzletembercsoportok kapcsolódtak be olyan áramkörökbe és spekulációkba, amelyekrõl közönséges halandónak sejtelme sincs. A távolsági kereskedelemmel és a bonyolult hitelügyletekkel kapcsolatos pénzváltás például rafinált mûvészet, amellyel legfeljebb néhány kivételes ember foglalkozott. Ez a másik homályos övezet, amelyik a piacgazdaság világos övezete felett némiképp ennek a felsõ határát képezi, képviseli számomra, amint azt majd látni fogjuk, a kapitalizmus tulajdonképpeni igazi területét. Nélküle elképzelhetetlen a kapitalizmus, amely benne él, benne virul... e hármas felosztás fokozatosan rajzolódott ki elõttem... a XV. század és a XVIII. század között, sõt már jóval korábban, a piacgazdaság olyan kényszerítõ rend volt, amely mint minden kényszerítõ rend... ellenkezést, ellenerõket fejlesztett ki felfelé csakúgy, mint lefelé. Igazán az erõsített meg felfogásomban, hogy éppen ezen a rácson keresztül pillantottam meg elég hamar és elég világosan a jelenlegi társadalmak tagozódásait. Ezekben a társadalmakban ma is a piacgazdaság irányítja, szabja meg a statisztikák által ellenõrizhetõ kereskedelmi forgalom tömegét. Ám a konkurencia, amely pedig, mint tudjuk, a megkülönböztetõ jegye, távolról sem dominál – és ki is tagadná ezt? – az egész jelenlegi gazdasági életben. Létezik ma is és létezett a múltban is egy külön világ, egy kivételes kapitalizmus világa, amely minden korban multinacionális, és azoknak a hajdan volt nagy Indiai Társaságoknak és a legkülönbözõbb nagyságú, jogszerû és tényleges monopóliumoknak a rokona, amelyek lényegükben azonosak voltak a mai monopóliumokkal. Nem jogos-e azt állítanunk, hogy a 84
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 85
Fuggerek és a Welserek vállalatai – mai kifejezéssel élve – transznacionálisok voltak, hiszen egész Európát az érdekkörükbe vonták, és mindenütt voltak képviselõik, az Indiákon csakúgy, mint Spanyol-Amerikában? Vajon Jacques Coeur elõzõ évszázadbeli ügyletei Németalföldtõl a Közel-Keletig nem voltak-e éppoly nagyszabásúak? De még további egyezéseket is felfedezhetünk. Az 1973-74. évi gazdasági depresszió nyomán egyre jobban elterjedt a piacon kívüli gazdaság egy modern formája: az alig leplezett cserekereskedelem, a közvetlenül cserélt szolgáltatások, az úgynevezett „feketén végzett munka”, az otthoni munka és a „barkácsolás” számtalan formája. Ez a piac alatti vagy melletti tevékenység olyannyira felduzzadt, hogy néhány közgazdász figyelmét is magára vonta: és csakugyan, nem képviseli-e a nemzeti össztermelésnek legkevesebb harminc vagy negyven százalékát, amely így még az ipari államokban sem szerepel semmiféle statisztikában? Ha lehetséges lenne a dolgok elevenébe vágni és elkülöníteni egymástól a három szintet (amelyet hasznos osztályozásnak tartok), akkor a történelem olyan objektív tudomány lenne, amilyennek nyilvánvalóan nem tekinthetõ. (Fernand Braudel: Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus XV–XVIII. század. Gondolat, 1985. 13–16. l.) A hosszúra nyúlt idézet világosan beszél: a liberális gazdaságelmélet egy, az eddig már felidézettekhez hasonlóan kifejtetlen elõfeltevése, hogy a világban egyetlen gazdaság és egyetlen gazdasági szint létezik voltaképpen, vagy naiv tévedés, vagy fondorlatos félrevezetés. Ne menjünk bele ennek a tárgyalásába, inkább arra fordítsuk figyelmünket, hogy egyfelõl az, amit eleddig egyetlen szóval nagyvonalúan modern gazdaságnak neveztünk, voltaképpen maga sem egységes, hanem legalább három, ha nem – a fekete gazdaság miatt – négy makrogazdaságból tevõdik össze, és hogy a modern gazdaság, kialakulásától fogva10 hierarchikus rendbe szervezett. Ebben a hierarchikus rendben az egyes gazdaságok nem egyforma lehetõségekkel bírnak: a legalulra kényszerített „családgazdaság”, vagy „közösségi gazdaság” kiszol10
S az ókori Róma gazdasági elemzése azt mutatja, hogy a hagyományos társadalmakban is hasonló volt a helyzet
85
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 86
gáltatott a felette elhelyezett „piacgazdaságnak”, az pedig az õfelette megszervezett tulajdonképpeni kapitalista gazdaságnak. A kiszolgáltatottság azt jelenti, hogy míg a javak esetében esetleg beszélhetünk körforgásról, addig a „profitok” mozgása egyirányú: alulról felfelé tart és visszafelé nincsen útja. A MODERN MAKROGAZDASÁGOK HIERARCHIÁJA MODERN GAZDASÁGI RENDSZER
PIACFELETTI, TRANSZNACIONÁLIS, GLOBÁLIS TÔKÉS GAZDASÁG
NEMZETI PIACGAZDASÁG
PIAC MELLETTI FEKETE GAZDASÁG
PIAC ALATTI KÖZÖSSÉGI CSALÁD- ÉS FALUGAZDASÁG
A valóságtermelés és -újratermelés gazdaságai, avagy: hol a nemzet mostanában Elértünk az analitikus szemügyre vétel végére, végre elõttünk áll a makrogazdaság szerkezete. Amint mondtam korábban is, ez az objektumtermelésre és pénzgazdaságra egyszerûsített piacgazdaság is bonyolultnak mutatkozik ahhoz, hogy egyetlen ember az áttekintésére vállalkozhatna. Az itt felsorolt sokféle és sokféle tartományra tagolt gazdaságszerkezet, amelyen belül még a modern gazdaság is legalább négy, hierarchikusan elhelyezkedõ gazdaságra tagolódik, amelyek mindegyikének vannak „tartományi” gazdaságai, már reménytelenül összetetté teszi a képet. Nem csoda, ha valaki ide elérve legyint, s azt mondja, ez sok, ezzel nem lehet mit kezdeni, foglalkozzunk akkor már inkább a liberális gazdaságfelfogás által nyújtott gazdasággal. Az ugyan problematikusan leegyszerûsíti a gazdasági rendszert – amint az eddigi felsorolásból is kitûnt –, de legalább áttekinthetõbb, és különben is arról vannak adataink és vannak kidolgozott számítási módszereink. Szó se róla, a makrogazdaságok analitikus felsorolása is húsz sûrûn gépelt oldalt igényelt, s ez valóban sok az áttekinthetõséghez. Mégse hagyjuk elveszni az itt felcsillant információs lehetõségeket, két okból sem: 86
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 87
• az elsõ ok a fontosabb, mert lehetõségeinkre, köztük a stratégiai programalkotásra vonatkozik, s arra utal, hogy csak ennek a teljes képnek a birtokában adhatunk számot tényleges helyzetünkrõl: forrásainkról és veszteségeinkrõl s arról, hogy stratégiai célkitûzésünkben minek is adhatnánk elsõbbséget, mit kell esetleg visszaszorítani, s mi az, amit bármily szomorú is, sorsára kell hagynunk, mert nincsen ahhoz forrásunk, hogy vigyük tovább magunkkal. Csak ennek a teljes képnek az ismeretében mondhatjuk, hogy megadjuk a királynak – értsd, a globalizációs hatalmaknak –, ami a királyé, s ezért cserébe viszont szabad kezet kapunk arra, hogy a magunk találta terepeken, a királyi erdõkön és legelõkön kívül, azok hasznából magunk válasszuk meg, hogy mit is akarunk építeni. • A másik ok ennél sokkal prózaibb, bár a stratégiaalkotáshoz ez is nélkülözhetetlen: azért ne mondjunk le a teljes áttekintésrõl, mert van lehetõségünk arra, hogy a most meglehetõsen bonyolultnak tûnõ rendszert a kezelhetõség határáig elvigyük. Az analitikus szemlélet alkalmazása akkor lehet eredményes ugyanis, ha azt megfelelõ szintézis is követi, s azt állítjuk, hogy erre a szintézisre van javaslatunk, s azt is mondjuk, hogy ezt követõen már valóban kezelhetõvé válik a gazdaságok rendszere. Ahhoz azonban, hogy ezt a szintézist megoldhassuk, a liberálisnak nevezett közgazdaságtan után végre a liberális szociológiának a kritikájára is át kell térnünk, s ennek is több okát tudjuk felsorolni: • az elsõ ok, hogy a liberális ideológia nemcsak arra alkalmas, hogy a közgazdaságtant egyszerûsítse le, hanem a teljes társadalomtudományi arzenálon is el kellett végezni ezt a leegyszerûsítést: a politológián éppúgy, mint a lélektanon és a szociológián is.11 Ezt másként úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az elmúlt kétszázötven év elegendõ volt ahhoz, hogy a liberális világmagyarázó értelem alapján összefüggõ és koherens elbeszéléssé formálják a megfelelõ helyeken a társadalomtudományokat. Amelyeket, ha csak önmagukban nézünk meg, akkor ott egy porszem se tûnik el, nincs köztük ellentmondás s ezért azt a látszatot keltik, hogy valósághû és teljes tudományos magyarázatot adnak a makrotársadalom felépítésérõl és mûkö11
Mûhelyünkben ezekre a diszciplínákra vonatkozóan is elvégeztük az itteni analitikus és szintetikus elemzést.
87
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 88
désérõl. Csak éppen a tények nem férnek el az általuk nyújtott értelmezési keretben. • A második, hogy ebbõl következõen a szociológiában is alkalmazzák azt a közgazdaságtanban hallgatólagosan elfogadott elõfeltevést, amire már utaltunk: egyetlen politikai államhatáron belül egyetlen gazdaság és egyetlen társadalom – valamint egyetlen politikai rendszer – található. Ahogyan nem volt azonban helytálló ez az elõfeltevés a gazdaság esetében, éppúgy téves a politikai rendszer és a makrotársadalmak esetében is. Egyetlen politikai államhatáron belül nemcsak egyetlen társadalom található, hanem több is.12 • Annak következtében viszont, hogy az egy állam – egy társadalom elõfeltevést alkalmazzák, nem lehet semmire se menni azzal a ténnyel, hogy több gazdaság van ezekben az államokban jelen.
A társadalmi valóság újratermelésének szintetikus fogalma A megoldást, s ezt igen erõteljesen hangsúlyozom, az jelenti, ha felismerjük, hogy több társadalom van a modern államokon belül, s ezekhez a társadalmakhoz tartoznak a különféle gazdaságok. Nem, nem akarunk végigmenni most ezeknek a társadalmaknak az ismertetésén, erre a terjedelmi korlátok nem adnak lehetõséget. Csak a következõket jegyezzük meg: • a szimbólumtermelésnél kiemelt világszervezõ értelmekre úgy is gondolhatunk, hogy azokra mint alapokra támaszkodva szokás társadalmakat szervezni: ha ez a világmagyarázó értelem a szakralitás, akkor szakrális társadalmak, ha stofflich, akkor stofflich társadalmak épülnek fel ezek alapján. Ezeket a társadalmakat nemcsak szavakban lehet megkülönböztetni, sõt ezek elsõsorban létszerûen különböznek egymástól: különbözõ valóságokat, társadalmi valóságokat alkotnak. • Ez a fogalom, a társadalmi valóság fogalma – amelyrõl azt láthatjuk, hogy az emberi cselekvésnek az eredménye, vagyis nemcsak objektív, hanem szubjektív valóság is – ad arra lehetõséget, hogy az analitikus leírást követõen a szintetikus leírásra is vállalkozzunk. 12
Errõl: Vass Csaba: Bevezetõ fejezetek a társadalmi valóságok szociológiájába, megjelenés alatt.
88
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 89
A különbözõ makrotársadalmak különbözõ társadalmi valóságokat is alkotnak, s amikor a társadalmi újratermelést vizsgáljuk meg, akkor a kérdést úgy is megfogalmazhatjuk, hogy • milyen társadalmi valóságok vannak államhatárainkon belül, s • hogyan történik egyfelõl ezeknek az egyes társadalmi valóságoknak az újratermelése, másfelõl pedig, hogy • hogyan történik a sok társadalmi valóság együttesének az újratermelési folyamata: melyik makrotársadalom haszonélvezõje, melyik kárvallottja ennek az együttélésnek, s melyik stagnál éppen. E társadalmi valóságok és ezek együttesének újratermelése fogalma révén a korábban felsorolt sokféle gazdaságot egy Braudeléhez hasonló rácson keresztül láthatjuk majd meg, amely rácsozatban, azaz értelmezési keretben ezek a gazdaságok könnyen áttekinthetõen elrendezõdnek.
A magyar makrotársadalom hierarchikus szerkezete Ehhez persze rendelkeznünk kellene az államhatárainkon belül létezõ makrotársadalmak térképével. A liberális szociológia azonban egyfelõl felépítésénél fogva alkalmatlan ennek a kérdésnek még a megfogalmazására is, másfelõl pedig éppen azzal van elfoglalva, hogy hogyan semmisíthetné meg azokat a szórványos kísérleteket, amelyek mégiscsak elõfordulnak idehaza is. Nincsen hát kiérlelt makrotársadalmi térképünk, s ez baj. E sorok írójának azonban van egy elképzelése arról, hogy milyen makrotársadalmak alkotják a mai magyar társadalmat.13 Volt is alkalmam különbözõ idõpontok13 Amelynél nem tanácsos az országhatárokhoz mereven ragaszkodnunk, hiszen népességünk egyharmada a környezõ országokban él, akiket egyfelõl a kultúrnemzetbe, másfelõl a nemzeti társadalomba bele kell értenünk, ha a politikai nemzetnek nem is képezik részét napjainkban. Vannak errõl is mért adataink, de a kép egyszerûbbé tétele érdekében ennek ismertetésétõl most eltekintünk. Hangsúlyozottan kiemeljük azonban, hogy a társadalmi újratermelés nemzeti stratégiájának nem szabad megfeledkezni nemzeti társadalmainknak a határon túli testrészeirõl sem.
89
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 90
ban és több helyen is publikálni ezeket az elképzeléseimet, így nincs akadálya annak, hogy röviden összefoglaljam azokat. • A Braudel által a piacgazdaság feletti térnek tartott legfelsõ hierarchikus rétegben két makrotársadalmi egységet találhatunk, pontosabban egynek a képviselõit és egy makrotársadalmi egységet. Ennek a megnevezéséhez a globalizáció társadalomszervezetének leírására is szükségünk van.14 A globalizációs világtársadalom egyetlen szupranacionális egysége sincsen jelen nálunk, csak képviselõi – „sajnálatos”, de mi nem tudtunk betörni a globalizációs szupranációk közé. Ezzel szemben megtalálható országunkban a globalizációs peremtársadalom. Ez a peremtársadalom viszonylag jól leírható a „vámszabad területek” gazdasági egységeinek társadalomszervezetének a felhasználásával, illetve az országhatáron belüli „beszállítói” gazdaság és a hozzá tartozó kulturális és hatalmi intézmények társadalomszervezetével. Ennek a társadalmi valóságnak az a jellegzetessége, hogy míg a hagyományos társadalmakban és azok maradványaiban a gazdaság a társadalomba ágyazottan létezett, a modern viszonyok között pedig onnan „kiágyazott” piacgazdaság formáját öltötte, addig a globalizációban a gazdaságot újra beágyazzák. Csakhogy ez a beágyazás már nem a szûken vett társadalom szociális szervezeteibe ágyazódik be, hanem hatalmi-politikai beágyazottságot nyer. Ami azt jelenti, hogy a politikai-hatalmi érdek hoz mûködésbe cselekvési sorokat ebben a gazdaságban és nem az egyszerû gazdasági érdek, vagy nem is a társadalomban elfoglalt hely védelme. Ebbõl következik, hogy a globalizációs peremtársadalom gazdaságát nem lehet a piacgazdaság kategóriáival adekvátan leírni: az hatalomgazdaság. • Csak megemlítem, hogy a globalizációs peremgazdaság alatt közvetlenül az internacionális piacgazdaság létezik Magyarországon is, ami még modern értelemben vett piaci gazdaság, bár annak már a globalizáció felé hajló, utolsó fejlõdési szakasza. • A Braudel-féle középsõ szinten is két gazdaság található: az egyik a modern nemzeti társadalom modern piacgazdasága, a másik pedig a fekete gazdaságnak egy speciális része, a maffiatársadalom maffiagazdasága. Azért Korábban már átadtam a Globalizációs létmódváltás és világrendszerváltás címû írásomat errõl a kérdésrõl, amely a Valóság 1997. szeptemberi számában jelent meg.
14
90
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 91
érdemes hangsúlyozni azt, hogy itt maffiatársadalomról van szó, mert ebben sincsen „kiágyazva” a gazdaság a társadalmi szövetbõl, azaz itt sem a piaci racionalitás szerint mûködik a gazdaság. Ennek a társadalomnak a sajátossága, hogy egy modern értelemben vett „tekintély” köré szervezõdik, s az itteni gazdaságinak minõsülõ cselekvéseket is ez a tekintély indítja el és szervezi meg. Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy a modern gazdaság se homogén: magán viseli a múlt rendszer jegyeit, azaz benne egyszerre van jelen a western értelemben vett piacgazdaság, s piacgazdaságként az egyetlen a sokféle magyar gazdaság közül, és a politikai beágyazottságát még magával cipelõ eastern gazdaság is. Az elsõnek a teljesítményét a statisztikákkal viszonylag jól nyomon követhetjük, a másodikét pedig, lévén fõként állami tulajdonban maradt vállalatok, még inkább. Végezetül azt említhetjük meg, hogy a „nemzet”, a „maradék nemzet” voltaképpen erre a két gazdaságra épül: a western piacgazdaságra és csekély mértékben – mert az állami vállalatok egy részét olyanok tartják kézben, akik távol maradtak mindmáig a nemzettõl – az eastern állami gazdaságra. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy se az eastern, se a western nemzetmaradékok nem voltak képesek ez idáig magukat megszervezni, s nemzetként talpra állni, igaz, ehhez a talpra álláshoz nem is kapták meg mindeddig a megfelelõ kormányzati támogatást, az eddigi kormányok nem a nemzet kormányai voltak. • A rendszerváltások – ezekbõl a múlt században igen sok volt – mindig járnak veszteségekkel, ez elkerülhetetlen, különösen a kegyetlen huszadik században. Veszteseik között voltak olyanok, akik idõ múltán vissza tudták magukat verekedni a szervezett gazdaságba, s ezzel a rendszerváltások strukturális ellentmondásaira egyéni megoldásokat keresve értek el sikereket. Voltak azonban olyanok is, akik leszakadtak az aktuális, s minden soron következõ rendszerváltásról, egy alkalommal sem sikerült visszakerülniük a gyõztesek társadalmaiba. Ezek az emberek, egyének, családok, rétegek rendkívül szánalomra méltók, mivel nem önhibájukból, hanem a strukturális váltások miatt – a váltás elõtti struktúrához alkalmazkodván, az új rendszerben helyük nem volt – estek ki a társadalmi minimum szintjérõl, s süllyedtek le. Õk a „roncstársadalom” lakói, akiken segíteni, s ezt a szempontot sem becsülheti le senki: erkölcsi kötelessége a gyõzteseknek. De nemcsak erkölcsi, hanem gazdasági szempontból sem érdemes engedni, hogy a piacról 91
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 92
részben vagy majdnem teljesen kiessenek, mert kevéske pénzeik, több milliós lélekszámuk okán, növekedési forrás is lehetnek. • A braudeli legalsó szinten találhatjuk a történelembõl kiesett társadalomtöredékeket, a roncstársadalmak nemzeti belsõ gyarmatait. Ezek oly sokféle helyrõl hullottak a történelmen kívüli létbe, hogy nem részletezzük ezeket. Annyit állapítunk meg, hogy ezek a sok száz éves tapasztalatokat felhasználó, többlaki „réslakók”, akiknek a gazdasága vegyes gazdaság: voltaképpen és mindenekelõtt a reciprok gazdaságot, a családgazdaságot és esetleg a rokongazdaságot mûködtetik, ez teremti meg számukra az életfeltételeket. Ugyanakkor a felettük elhelyezkedõ gazdaságokon keletkezett repedésekben, résekben is igyekeznek maguknak helyet találni; belõlük áll össze a szürke és az a fekete gazdaság, amely ellen megújuló rohamokat szokás vezetni, miközben a maffiagazdaság lényegében zavartalanul mûködhet. • Van azonban a magyar makrotársadalmi szerkezetnek egy olyan, szintén sok helyrõl összeverõdött része is, amely még a braudeli legalsó szintre se tudott felkapaszkodni, még a réslakók közé se sikerült bejutnia – õk a változások vesztesei. Létfeltételeik elõteremtését csak kis túlzással lehet gazdaságnak nevezni, de az biztos, hogy tagjai is többlakiak, õk a „páriatársadalom” tagjai, akik még a roncstársadalomba tartozóknál is rosszabb helyzetben vannak, így megsegítésük még az övékénél is sürgetõbb. A páriatársadalom, a csövesek, a temetõ- és erdõlakók, a telepek népe, nem egyszerûen a szervezett gazdaságból, a piacból esett ki, mint a roncstársadalom tagjai, akik vagy állami segélyeket, nyugdíjat, vagy családi támogatást még elérhetnek, hanem a történelembõl is. A páriatársadalom tagjai a középkori exkommunikáltakhoz hasonlatosak, akiknek egyetlen perspektívájuk volt: a gyors leépülés és a lassú éhhalál. Gazdaságról esetükben csak feltételes módban beszélhetünk, õk a tenyészet önfelélését élik. Õk azok, akiket a fordulat annyira kivetkõztetett emberi erõikbõl, hogy ha lenne is forrás visszaemelésükre a nemzettestbe, már nem élhetnének vele: az önfelélés spiráljából a réteg aligha, csak néhány szerencsés tagja menthetõ ki. Megsegítésük éppen ezért nem tûr halasztást, „emberalatti” vegetációba kényszerítettségük újratermelõdésének megakadályozása elodázhatatlan emberi kötelességünk.
92
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 93
A MAGYAR MAKROTÁRSADALMAK HIERARCHIÁJA ÁLLAMHATÁRON BELÜLI TÁRSADALMAK HIERARCHIÁJA
GLOBALIZÁCIÓS SZUPRANÁCIÓK
GLOBALIZÁCIÓS PEREMTÁRSADALOM
MODERN NEMZETI
INTERNACIONÁLIS
TRADICIONÁLIS SZAKRÁLIS
INTERNACIONÁLIS
TÁRSADALOM
PIACGAZDASÁG
TÁRSADALMAK
MAFFIATÁRSADALOM
WESTERN NEMZETI
EASTERN TÁRSADALOM
TÁRSADALOM
MARADVÁNYAI
NEMZETI RÉSLAKÓK RONCSTÁRSADALMA
A VESZTESEK TÁRSADALOMTÖREDÉKEI A PÁRIATÁRSADALOM
Amint látjuk, voltaképpen négy társadalmi valóságot különböztethetünk meg, s e négy társadalmi valósághoz tartozó hatféle gazdaságot. A hatféle, vagy szigorúbban mérve négyféle gazdaság már kezelhetõ számot jelent. Igaz, ezeket a gazdaságokat úgy kell felfognunk, hogy azok mindegyikében megtalálható majdnem mindegyik gazdasági tartomány, de ezeket már mint egy-egy társadalmi valóság újratermeléséért felelõs szerkezeti egységeket tudjuk a maguk társadalmi valóságán belül kezelni. Végül még azt jegyezzük meg, hogy ezek a makrotársadalmak is hierarchikusan helyezkednek el egymáshoz viszonyítva, ami azzal a következménnyel jár, hogy közöttük a „profitok” mozgási iránya többnyire lentrõl felfelé mozog. Aminek a következménye szükségképpen az, hogy miközben a legfelsõ szinten a „bõvített társadalmi újratermelés” garantált, addig a lejjebb kényszerített társadalmaknak az egyszerû újratermelésére is alig van esély, legfeljebb a nemzeti társadalom maradékának lehet meg erre az esélye, a többi társadalom, ha fenn93
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 94
maradnak a mai viszonyok, a szûkített újratermelés pályáján kénytelen lefelé spirálozni.
A társadalmi újratermelés makrogazdasági szerkezete A makrotársadalmak szerkezetének és újratermelési apparátusainak áttekintése ugyanakkor, mint jeleztük már, lehetõséget ad több dologra is: • elõször is arra, hogy világosan áttekinthessük azt, hogy a világtársadalom merre mozog; • ennek az áttekintésnek az eredménye lehet az, hogy világosan kijelölhetjük azt a makrotársadalmi szervezõdést, amelynek kiépítését magunk elé tûzhetjük célként; • láthatjuk ugyanakkor azt is, hogy e stratégiai célkitûzés megvalósításához milyen erõforrásokkal rendelkezünk, s hogy ezeket • a globalizációs szupranációknak fizetendõ sarc után milyen mértékben tudjuk megtartani és céljainkra felhasználni; • végül pedig azt is láthatjuk ebbõl, hogy van-e olyan makroszerkezeti egységünk, amelyet akár akarjuk, akár nem, elveszítünk. Meggyõzõdésem azonban az, hogy kialakítható olyan társadalmi újratermelési stratégia, amely révén nem kell lemondanunk egyik makrotársadalomról sem: ha önbecsülésüket a róluk való gondoskodó figyelem bizonyításával visszaadhatjuk, akkor képesek lehetnek az általunk is segített önellátásra addig is, amíg nem erõsödik meg nemzeti társadalmunk eléggé ahhoz, hogy a történelembe való visszatérésüket lehetõvé tegyük számukra. Végül, hogy a társadalmi újratermelés színtereit és gazdaságait valóban kezelhetõ formában összefoglalóan bemutassuk, ide iktatunk egy táblázatot, amelyben az egyes makrotársadalmakat és azok gazdasági metszeteit foglaltuk össze. Annak ellenére, hogy egyelõre csak töredékesen állnak rendelkezésünkre statisztikai adatok ezekrõl a társadalmakról és gazdaságaikról, azt látjuk, hogy a meglévõ adatok megfelelõ csoportosításaival elfogadható pontosságú számításokat végezhetünk azok nagyságáról és újratermelésük jelenlegi feltételeirõl. Ugyanakkor a meglévõ adataink arra is felhasználha94
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 95
tók, ha megfelelõen csoportosítjuk, illetve csoportosítjuk újra azokat, hogy azt is megmutassuk, hogy az ott megtermelt legkülönfélébb jövedelmek hová vándorolnak, melyek maradnak az országon belül, és melyeket visznek ki, s hogy kiktõl vonják meg azokat meg. makro társadalmak anyagi makro- és mikro globalizációs szupranációk x makro- és mikro globális peremtársadalmak nemzeti társadalmak nemzeti belsõ gyarmatok a történelembõl kiesettek roncs- és páriatársadalmai tradicionális, szakrális gazdaságok maffiatársadalmak
gazdasági metszetek ember reláció szimbólum
pénz
környezet
x
Befejezésként még két megjegyzést: • a táblázat 7x6, azaz negyvenkét cellát tartalmaz. A main stream közgazdasági elmélet alapján ebbõl a negyvenkét cellából – ha a kétségkívül meglévõ részleges átfedéseket, amint például az anyagi javak termelése és az embertermelés hominizációs szintjének újratermelése esetében is tapasztalható – mindössze a két beikszeltnek a történéseivel foglalkozik. Ebbõl azonnal látható, hogy nem is kell feltétlenül meghamisítani15 a nemzeti jövedel15
Matolcsy György mutatta ki, hogy míg a Valutaalap és a Világbank az egy fõre jutó nemzeti jövedelmünket 4000 dollárban állapítja meg, az ténylegesen 6000 dollár. A hallatlan mértékû, egyharmados lefelé torzítás révén kerülhet diktátumaik nyomán sor az embertermelõ gazdaságunk – a családi gazdaság, az iskola, a kórházi hálózat – szétverésére, míg a valós számok alapján azok jelentõs fejlesztésére kerülhetne sor.
95
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 96
münk összegét, akkor is nekünk kedvezõtlen eredmény jön majd ki: a többi cellában megtermelt értékeink jelentõs részét ellenszolgáltatás nélkül használják és élik fel a szupranációk és peremtársadalmaik. • És a legutolsó észrevétel: amit idáig felvázoltam, annak ellenére, hogy már önmagában is eléggé összetett, még közel sem azonos a társadalmi újratermelés egészével. Azt itt ismertetettek „csak” a makrogazdaságokra vonatkoztak. Tekintve azonban, hogy a gazdaság a globalizációs szervezõdésben és a hagyományosban – ez a reciprok gazdaság – egyaránt beágyazott gazdaság, legalább ezért át kell tekintenünk a magyarországi makrotársadalmi – az a jelzésszerû vázlat, amit az imént ismertettünk a programkészítéshez nem elegendõ – és makropolitikai szerkezeteket is, a hozzájuk tartozó kultúrákkal egyetemben. Ezek külön-külön is hasonlóan összetettek, s ezeknek az összetett szerkezeteknek az együttes mozgása adja ki a társadalmi újratermelési folyamatot. Sok, kétségkívül sok amit itt felemlítettem – de olyan kérdéshez nyúlunk, mikor a társadalmi újratermelés nemzeti programjáról gondolkodunk, amellyel kapcsolatban nem spórolhatjuk meg az itt kívánatos tájékozódást. Hacsak nem akarjuk hályogkovácsként teljesíteni a ránk bízott feladatot.
96
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 97
A LÉTMINÔSÉGÜK SZERINT KÜLÖNBÖZÔ GAZDASÁGOK
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 98
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 99
Az eredet: a szakrális gazdaságok A kun mágikus szakrális gazdaság1 (részlet)
A „szakrális gazdaság” kategóriája meghökkentõ szóösszetételt jelent, különösképpen a modern világszemléleten felnövekedettek számára, s ez némi pikantériát is kölcsönöz a létminõségük szerint különbözõ gazdaságokról szóló vázlat bevezetõjének. A modernséget eszmeileg megalapozó felvilágosodás ugyanis mindent, ami a vallás körébe tartozik, elõször is megfosztott társadalmi léthez való jogától, s a késõbbi szóhasználattal, de a felvilágosodás álláspontját fogalmi pontosságúvá emelõ marxista fordulattal „felépítményi” jelenséggé, puszta hagymázas babonává minõsített át. Hogy ennek az átminõsítésnek a tarthatatlanságát kézzelfoghatóan tapasztalhassuk, nem is kell messzire mennünk. Elegendõ olyan magyar tájakon értékmentes elmével és elfogulatlan nézõpontból szemlélni a ma is fellelhetõ gyakorlatot és intézményeket, ahol ezek a hagyományos gazdaságok még megtalálhatók. A „belsõ perifériára” gondoltunk, például a Nagykunságra, illetve az elszakított területek közül némelyikre, melyek közül legjobban az erdélyi viszonyokat ismerjük. A hagyományos társadalmak „gazdaságairól” sokan írtak már elõttünk is. Amiért mégis érdemesnek találjuk az itt következõk nyilvánosságra hozatalát, az a két elbeszélés közti jelentõsnek is nevezhetõ különbség. Thurnwald, Hajnal István, Polányi, Bourdieu, hogy csak a hazai recepcióban legismertebbekké vált szerzõket idézzük fel, minden részletkérdésbeli különbségük ellenére abban közös állásponton vannak, hogy a hagyományos gazdaság „szubsztanciálisan”, azaz létminõségét tekintve azonos a mai modern gazdasággal. Különbségük – mondják, vagy állítják hallgatólagosan – nem a létminõség szintjén, hanem a gazdaságszervezet felépítésében található. A 1
Elsõ megjelenés: Ökotáj, 2000.
99
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 100
modern gazdaság „piacgazdaság”, ezzel szemben a „primitívek” között „reciprok”, a haladottabb, államszervezettel is rendelkezõ ókori társadalmak némelyikében, különösképpen a hidraulikus gazdaságokban a gazdaságszervezet „redisztributív” szerkezetû. Miközben e szerzõk leírásainak megtermékenyítõ voltát rendkívül erõteljesen hangsúlyozzuk magunk is, sõt, ennél tovább is lépve azt állítjuk, hogy az õ, dogmafeszegetõ megközelítéseik nélkül talán sosem kerültünk volna ki a „piaci magángazdaság” teljesen gömbölyûre csiszolt fogságából. Teljesítményük elõtti fõhajtásunk hangoztatása mellett azonban arra is fel kívánjuk hívni a figyelmet, hogy a létminõségazonosság elfogadásának az a következménye, hogy ezeknek a gazdaságoknak éppen a lényege vész el, amelynek néhány összefüggését már az imént felvillantottuk. A szakrális gazdaságokban ugyanis mással, mások és másként gazdálkodnak, mint a modern anyagelvû gazdaságokban, s az itt következõkben éppen ennek a mással, mások által és másként folytatott gazdálkodásnak villantjuk fel néhány sajátosságát. Ha a régi Nagykunság gazdaságtörténetét akarjuk megérteni s leírni, akkor tanácsosnak látszik mélyen a történelmi idõkhöz visszakanyarodni, egészen a kunok magyarországi beköltözéséhez. Amint azt a késõbbiekben látjuk majd, a kunok története szinte a mai napig ennek az õsi közösségszervezetnek és a koronként változó társadalmi környezetnek a párharcaként zajlott, s e harcok valódi tétjének a megértése híján arra sincsen esélyünk, hogy a kun gazdasági szervezetet súlyos, éppen a lényegét kiforgató torzításoktól mentesen érthessük meg. A kunok e harcok során tiszteletre méltó elszántsággal védelmezték a különbözõ, hódítói szándékkal fellépõkkel – tatárral, törökkel, osztrákkal és „szovjettel” – szemben közösségi önazonosságukat, azok pedig makacs akarattal igyekeztek feltörni ezt a számukra a felélést lehetetlenítõ közösségszervezetet. A kunok számára azonban ez az önvédelem önazonosságuk olyan alakításának szabadságát jelenti, amely a létviszonyokkal való harmóniában képes élni. S mert ezt az önazonosságot kívülrõl és felülrõl a kezdetektõl fogva támadták, szükségük volt a függetlenségre is: a mások identitásváltoztató szándékaival való dacolás számára ez biztosította „jogszerû” feltételeket. A létszabadság védelmezéséhez szükséges függetlenségnek a kunok betelepedése idején saját, jogilag teljesen szabályos és legális neve volt: kiváltságnak nevezték. 100
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 101
A kunok urakétól, polgárokétól és elvtársakétól egyaránt különbözõ kiváltsága nélkül sem a kun szakrális – az egyetemes léttel harmóniában élõ – valóság, sem a Nagykunság gazdaságszervezete és gazdálkodási módja, illetve annak fennmaradása nem érthetõ meg. A kun kiváltság elõször is nem egyéni, nem is az uralkodó csoportot megilletõ, hanem közösségi kiváltság volt. Másodszor, s ez adja tartalmát, a kunok kiváltsága a létszabadság önazonosságának védelmére szolgáló függetlenségi intézmény volt, s maradt mindvégig. Ezért, mikor a kun kiváltság kerül szóba a késõbbiekben nem a liberokrata típusú létrontás korlátozhatatlanságának, vagy a jogtalan elõnyök úri és sztálinista biztosításának intézményét, hanem a létharmonikus, másként szakrális önazonosság fennmaradásának intézménye értelmében beszélünk róla.
1. A nagykun törzsi-nemzetségi valóság Az a nagykun identitás, amit az egymást követõ kiváltságok védelmeztek, még a kunság értõ és róla szeretetteljesen író néprajzos kutatói számára is megközelíthetetlen maradt. A kun társadalomszervezet számos lényegi vonását azonban e nélkül a kiváltság védte identitás és valóság nélkül nem lehet felismerni, hiányában pedig errõl a kistájról és errõl a néprõl sem lehetett pontos leírást adni. 1.1. A kun valóság leírási nézõpontjának korlátozottsága Ezek közé a meg nem fejtett tények közé tartozik az a kunok gazdasági szervezetére vonatkozó ismeretünk is, hogy a kunok között a gazdagságot nem a pénzbeli vagyonosság, hanem az állatok száma jelezte, s hogy éppen ezért nem a pénzvagyon, hanem az állatok száma tagolta a kun nemzetségi közösségeket belülrõl, rangok szerint. 1.2. A gazdagság „liberális” meghatározása és a hagyományos gazdaság Ezen ismeret hiányában sem azt, hogy ez miért volt így, sem azt, hogy ebbõl következõen az állattartást miért nem a pénzvagyon halmozására használták, hogy a gazdag kunok miért nem váltak állatkereskedõvé, sem érthették meg. Ezért is foglalhattak még a létezett szocializmus körülményei között, 101
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 102
1979-ben is állást ezzel a jelenséggel szemben úgy, hogy ez akadálya volt a kunság kapitalizálódásának: A Nagykunság állattartása az elsõ szakaszban – az 1870-es évekig – mindenek fölött állott... Ezzel a tõkével azonban – jóllehet tõkeállatnak nevezték – nem gazdálkodtak, nem kereskedtek, a benne rejlõ gazdasági lehetõségeket nem használták ki. Tehát inkább holt, jobb esetben passzív tõke volt az állatállomány, mint a gazdaságok megerõsítésének a bázisa. El nemigen adtak, csak annyit, amennyire a kiadások fedezésére szükségük volt. A birtokos lakosok között nem, vagy alig találunk a vizsgált idõszakban olyanokat, akik állatkereskedelemmel foglalkoztak volna. (Bellon Tibor: Nagykunság, Gondolat, 1979. 115. l.) A késõbbi idõszakról, a redemptio korszakáról szólva Bellon Tibor még azt is írta, hogy a kiváltság maga, a táji elszigeteltséggel, a mezõ-, ipar- és kereskedõvárosoktól való túlságos távolsággal karöltve vált a fejlõdés akadályává: Mindezek azt eredményezték, hogy az a polgárosodás, amely a szabadhasználatú birtoklásból következhetett volna, nem teljesedett ki. Talán akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, ha ezt a kiváltságot valami kollektív nemesi kiváltsághoz hasonlítjuk, amelynek elvesztésén, vagy csorbításán féltékenyen õrködtek, s mindazokkal a lehetõségekkel, melyeket ezek adhattak volna – nem éltek. Így ez a kiváltság inkább gátjává, mint segítõjévé vált a XIX. századi fejlõdésnek itt a Nagykunságban. Míg a Kiskunságban a nagyobb mezõvárosok – Szeged, Kecskemét és Pest – közelsége ezt a merev formát megtörte, és elindította a tájat egy fejlettebb, kertkultúrás mezõgazdaság irányába, addig a Nagykunság megrekedt a korábbi termelési szinten, s ez egyúttal a társadalmat is konzerválta. (Bellon Tibor: uo. 68. l.) A kitûnõ szerzõ fogalomhasználatában éppen a különbözõ társadalmakat jellemzõ különbözõ létminõség sikkad el: szóhasználatában a „szabadhasználatú birtoklás” nem a hagyományos viszonyok közt élõ kun szakrális valóságban érvényes szabadságot, hanem a polgári „függetlenséget” jelenti. 102
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 103
Megfordítva azonban, a polgári fejlõdés elmaradása miatti számonkérés és negatív jelzõkkel való minõsítés, éppen a „fejlõdés” csoportszempontú értelmezésébõl következik. Az a nézõpont, amely a piacgazdaságra áttérést tekinti – per definitionem – haladásnak, maga zárja ki annak a megértési lehetõségét, hogy a kunok által élt „gazdagságot” meg lehessen érteni. A hagyományos kun viszonyok között ugyanis a szabadhasználatú birtoklás nem a piaci elvek gyakorlásának korlátozhatatlanságára épülõ liberokrata értelemben vett függetlenséget, a létviszonyokra érzéketlen minõség nélküli pénztöbblet elérés korlátozhatatlanságát, hanem a hagyományos létharmóniára való szabadságot jelentette. A létharmóniában élésre való szabadság viszont valóban kizárja a tõkésedést. Ezt azonban nem tekinthetjük maradiságnak, ellenkezõleg, egy mélyebb igazság védelmezésének. Amikor egy gazdaság a létharmónia olyan megváltoztatásán, majd újraalkotásán fáradozik, amely az újraalkotás eredményeként a maga jól-létét is képes biztosítani, akkor nem a pénzben mérhetõ nyereséggel, hanem az új harmónia által biztosított „élet-többlettel” méri a gazdagságot. Ennek az élet-többletnek a kifejezõje az állatok száma, s ezért számít a sok állatot tartó „gazdagnak”: a létharmonikus élet-többlet birtokosa a gazdag ebben a „naturálgazdaságnak” nevezett világban. S éppen ez a létharmonikus élet-többlet válik, mint látjuk majd, a „rang” alapjává is. A kun társadalomszervezet leírásában azonban nemcsak a „gazdagság” meghatározásakor érvényesül a nézõpont helytelen megválasztása, s az ebbõl következõ tévedés. Három másik példát is említek a nézõpont helytelen megválasztásából származó tévedésre: a szó modern értelmében vett társadalomszervezõdés, a „rang”; modern értelemben vett kultúra, a „sámánista hiedelemvilág”, és végül a politikai szervezõdés, a kun „kommunitás” példáját. Gazdaság-, társadalom-, kulturális és politikai szervezet már szinte a teljes kun valóság felvázolását lehetõvé teszi, legalábbis modern fogalmaink szerint. 1.3. A rang polgári és hagyományos megfogalmazása A rang eredetileg, még nem torzult, létfeledt alakjaiban – amilyen az alvégiség–felvégiség modern, már a piacviszonyok által átalakított tagolódása – a szakrális társadalmi valóság tagolásának egy lehetséges elve: a létharmónia 103
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 104
alapján képzett felosztási elv. Ezért is nehéz a modern, materiális felosztási elvek, például az osztály, a státus, a rétegzõdés de még a tekintély2 alapján is megérteni. Nehéz, mert ezek mindegyike valamilyen módon az anyagi illetve pénzjavakban való bõvelkedéshez, illetve az anyagi illetve pénzjavak feletti rendelkezéshez kötõdik, a „rang” azonban – legalábbis eredeti alakjában – nem. A rang ugyanakkor mégis összefügg valami olyasmivel, amit manapság „gazdagságnak” szoktunk nevezni: a sok állattal, s ez az, ami még a jó szándékú és jóhiszemû kutatókat is megtéveszti. A sok állat azonban nem a piaci értelemben való gazdagságot jelenti a hagyományos kun – és minden más pásztor – nép körében. Amint az elõzõ fejezetben láttuk, a sok állattal rendelkezés nem az anyagi gazdagságot jelenti, ellenkezõleg, valami másban való gazdagságnak a következménye a sok állattal való rendelkezés. Ez a más, amiben való gazdagság következménye a sok állat – ami csak piaci értelemben jelent gazdagságot – a létharmónia olyan újratermelésére való képességben való gazdagság, aminek a következménye az élet-többlet, a minél nagyobb élet-többlet. Így nem az a gazdag, akinek sok állata van, hanem az, akinek a legnagyobb képessége van a létharmónia élet-többletté való újratermelésére: a létharmónia legjobb mûködtetõi rendelkeznek a legtöbb állattal: õk azok, akik a leginkább rendelkeznek az új létharmónia élet-többletként lét-esítésének képességével. S éppen ez a képesség az, ami számukra a rangot biztosítja. Így csak a külsõ szemlélõ számára ad a sok állat nagy rangot, a kevés állat kis rangot gazdáinak. A sok állat voltaképpen a következménye 2
A tekintélyrõl a liberális szociológia egyik legnagyobb alakja, Max Weber írt a legnagyobb hatású értelmezést. Sajnos a tekintély ezen meghatározásából két olyan probléma adódik, amely voltaképpen használhatatlanná teszi. Az egyik, hogy nem ad kielégítõ magyarázatot arra, hogy a tekintély hogyan keletkezik, a másik pedig, hogy egy anyagi kényszerítõ erõvel nem rendelkezõ intézmény hogyan bírhat olyan erõvel, hogy az anyagi elõnyökkel szemben is annak engedelmeskedjenek hosszú idõn keresztül, megkérdõjelezetlenül és nagyon sokan. Abban a gondolati rendszerben, amelyben Weber és követõi a tekintélyrõl mint irracionális szociális erõrõl beszélnek, ezeket a kérdéseket nem is lehet megválaszolni. A tekintély csak a késõbb vázolandó „szakrális valóság” hátterén válik „érthetõvé” gondolatilag és mûködõvé a gyakorlatban.
104
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 105
a rangnak, pontosabban a rangot adó lét-többlet alkotási képességnek. Az pedig már a közösség erkölcsi képességén múlik, hogy ez a rang lenézõmegkülönböztetésként mûködik, vagy a közösség javára használják fel. S ezen a ponton érdemes egy megjegyzést tenni a „tekintély”, amit másként rangként is szoktak emlegetni, liberokrata értelmezésének néhány pontatlanságáról. Ez a megközelítés nem teszi fel azt a kérdést, hogy miért éppen a marhában, vagy más vidékeken miért éppen a birkák számában számolják a rangot. Miért nem valami más az, amiben a rang az alapját megtalálhatja? S mert nem teszi fel a kérdést, a választ sem találhatja meg. A válasz persze messze túlmutat azon az ember- és társadalomfelfogáson, ami a liberokrata ideológia horizontját képezi. Ehhez ugyanis nem elegendõ a pénzben való gazdagságot és a vele járó hatalmat vizsgálni, fel kell ismerni, hogy a pásztortársadalmaknál mindennek még nincsen különösebb jelentõsége. A rang ugyanis képes semlegesíteni, mi több, semmissé tenni, vagy éppen negatívvá fordítani, és ezért hatástalanná tenni a pénzjavakban való bõvelkedést! Hiába van valaki a szakrális valóság láthatárán – azaz kívül rajta –, akinek sok a pénze, a rangja attól még akár negatív is lehet: kaszton kívülinek is tekinthetik. A létharmóniára berendezkedett világokban a pénznek nincsen ugyanis értéke, ezért válik hatástalanná, s válik hatásossá az „üveggyöngy”, mert az „szakrális tulajdonságok” hordozója. Annál inkább van jelentõsége és értéke a lét-többlet alkotási képességnek. S azért éppen a marha, vagy a birka a mértékegysége a rangnak, mert az a közösségi élet és élet-többlet biztosítéka. A marha, a birka a közösség lét-esítési képességének a bizonyítéka, a lét-esítési képesség „objektivációja”. Rajta lehet bemutatni a lét-esítési képességbeli gazdagságot. A sok marha a „sok” csak a piacgazdaságon pallérozott elme számára jelenti a stofflich gazdagságot, s vele az ezért járó tekintélyt, ami rangot ad. A pásztortársadalmakban mindez még nem mûködik. Késõbb, mikor a piacgazdasági elvek már behatolnak a pásztortársadalom szakrális valóságába, s azt stoffizálják, akkor már a sok marha egyben nagy piaci gazdagságot is jelent. De ez a behatolás hosszú idõn keresztül még nem képes lerombolni a pásztortársadalmakat, „csak” kettõs szerkezetûvé teszi ezt a valóságot: egyszerre szakrális és stofflich: befelé szakrális 105
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 106
rang, kifelé stofflich osztályhelyzet, ami szervezi a belsõ tagolódását ennek a közösségnek. Úgy tûnik, hogy a pásztortársadalmak népei szerint a lét-többlet lét-esítésének a képességét mindenki születésével hozza magával, azzal, hogy emberré született, s csak a szorgalmától függ, hogy azt milyen mértékben fejleszti ki s valósítja meg. Ebbõl az is következik, hogy a rang a korai idõkben, mikor más hatások még nem rontották meg, nem volt örökölhetõ, hiszen a személy, illetve a személy köré szervezett és általa irányított közösségek képességét jelentette. A rang éppen ezért a kezdetekkor nem azt a szklerotikusan merev tagolódást jelentette, amelyet a piac által már megfertõzött „tekintélyhez” szoktak rendelni liberokrata ideológusok, hanem a közösségnek a legnagyobb közösségi mozgékonyságot biztosította. Nehezen is lehetett volna másként, hiszen éppen ezen, a létharmónia bõvített újratermelésén múlott a közösség fennmaradása, élete.3 Az és addig rendelkezett a ranggal, amíg a lét-többlet lét-esítésének képességéért megfelelõ szorgalommal dolgozott: míg a közösségi létbiztonságot – ez nem azonos az egyszerû életbiztonsággal, mert csak a létbiztonság adja meg a létbiztonságot is, a puszta életbiztonságra törekvés viszont még nem vezet el a létbiztonsághoz – nyújtotta a közösségnek. S mert ezt tette, nagyobb megbecsülést ért el, mint aki ezt nem tette. Ezért alakult ki az a „szorgalom”, amit a paraszthoz szokás kötni: a létképesség kifejlesztéséért járó megbecsülés – s végsõ soron a közösségi létbiztonság – volt az az indíték, amely az eredendõen „lusta” embert a szorgalomra rávette. A rang mindezek alapján a pásztortársadalmak létviszonyait tagolta, a személyek és kisközösségeik – a családjaik – létértéke szerint.
3
Meglehet, hogy a kibicsaklás akkor következett be, amikor már sikerült elérni az élet bõvített újratermelésében azt a biztonságszintet, amettõl fogva már nem függött a közösség élete a dinamikus lét-esítõ képességtõl. S ez történelmi válaszút elé állította a közösségeket: viszik tovább a lét-esítés megbecsülését, vagy a biztonsági szint feletti többlet megszerzéséért kezdenek versenyezni. Amibõl két fejlõdési típus alakult ki: a létszabadság közösségének fejlõdési típusa, illetve a hatalomszervezet típusa.
106
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 107
1.3.1. A táltos: a babonás hitvilág vagy a szakrális valóság része A harmadiknak említett nézõpont-tévesztésre visszavezethetõ probléma a Nagykunság pásztortársadalmának leírásakor a „hitvilág” társadalmi státusával áll összefüggésben. Amint a kifejezés: „hitvilág” sugallja is, az e fogalommal dolgozók megkettõzik a valóságot, mindenekelõtt pedig a társadalmi valóságot. Azt feltételezik, hogy van egy „objektív”, társadalmi valóság, s van egy vagy erre vonatkozó, vagy fantazmagóriákban, babonákban és balhiedelmekben tobzódó gondolati valóság, amelynek egyik részét „hitvilágnak” keresztelték el. Kétségkívül vannak az egyes embereknek olyan hagymázas elképzelései, amelyeknek semmi nem felel meg az objektív valóságban; ez a „tudat” természetébõl adódó lehetõség. De még a leghagymázasabb rémkép is csak addig nem létezik „objektív valóságként”, amíg nem sikerül szociális értelemben „objektiválni”, „intézményesíteni”. Hangsúlyozom, hogy szociális értelemben objektiválni, s ehhez nem szükséges az, hogy anyagilag is kézzel foghatóvá váljon a „hagymáz”. Nem szükséges senkinek sem „látnia” hétfejû sárkányt, ha a hétfejû sárkányt a társadalmi reprezentációk formájában intézményesítették – hozzá értékeket, normákat, magatartási szabályokat rendeltek –, attól fogva az a sárkány „létezik”. Az emberiség történelmének túlnyomó részében ez a „megkettõzés” nem fordult elõ: az ember a felvilágosodásig tudta, hogy a társadalmi valóság, s még a természet is, ha az ember már alakítgatta, egyszerre objektív és szubjektív. A felvilágosodás minõsítette babonának, s ezzel puszta „gondolati” jelenségnek azt a társadalmi valóságot, ami ellen fellázadt. Ettõl kezdve vált a „vallás” is puszta „hitté”, gondolati-érzelmi jelenséggé, aminek semmi nem felel meg a valóságban, s csak néhány megátalkodott, gonosz ember, illetve társadalmi csoport tart fenn olyan intézményt, az egyházat, amely ezt a babonát az emberek között terjeszti, s ezzel megtéveszti õket. Csakhogy – s ezt a modern szociológia már jól tudja – az nyilvánvaló, hogy az ember intézményi világa olyan, amilyenek a gondolatai. Abban az esetben, ha a gondolataiból hiányzik a természetfeletti, akkor intézményeibõl is hiányozni fog, s ekkor a modern értelemben vett köztársaság birodalmában éli majd életét. Abban az esetben viszont, ha a gondolatait a természetfeletti szervezi meg, akkor intézményei is ennek megfelelõvé alakulnak: 107
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 108
az Istenkirályság, vagy az Isten kegyelmébõl való királyság keretei között él majd. A köztársaság s az Istenkirályság azonban nemcsak politikai intézményrendszerükben, államformájukban s hitvilágaikban különböznek majd egymástól, hanem minden porcikájukban, a legkisebb intézményükben is. A modern köztársaságokban az intézmények a stofflich hiedelmek szerint szervezõdnek meg: varázstalanítottak, ahogyan azt Max Weber nyomán szokás mondani. Felépítésükhöz, berendezésükhöz és rendeltetésszerû mûködtetésükhöz semmiféle varázslatra nincsen szükség, ellenkezõleg, ha valaki, mondjuk a parlamentekben, azt javasolná, hogy egy nehéz kérdés eldöntéséhez forduljanak a madárjóslat eljárásához, meglehet, hogy rövidesen szanatóriumban találná magát. Nem így az Istenkirályságokban, ahol az ehhez hasonló, szakrális jelekbõl olvasó eljárások természetesek voltak. Azaz a politikai döntéshozó intézmények rendeltetésszerû mûködtetéséhez „varázslatra” volt szükség, illetve nincsen szükség. S nemcsak a politikai döntéshozó intézmények esetében, de minden más társadalmi intézménynél is ugyanez a helyzet. Aminek következtében azt mondhatjuk, hogy a társadalmi valóságok, attól függõen, hogy milyen természetû az õket életre keltõ világmagyarázó értelem, lehetnek szakrális, vagy anyagi jellegûek. A gondolat „anyagi erõvé válik”, ahogyan azt a létezett sztálinizmusban volt szokás mondani, anélkül azonban, hogy azt következetesen végiggondolták volna. Amikor a szakrális világmagyarázó értelem válik valósággá, intézményesedik, akkor abból szakrális valóság lesz, amikor pedig a materiális, akkor abból materiális birodalmak épülnek fel.4 Ebbõl pedig az következik, hogy nem lehet különálló materiális társadalmi valóságról és szakrális hitvilágról beszélni, különösen nem a hagyományos közösségek, így a pásztortársadalmak esetében. Ezekben a hagyományos társadalmakban is meg lehet persze különböztetni a „valóságok” különbözõ síkjait: a gondolatit és a társadalmit, azonban ezekben a kettõ egymással nem-
4
A szakrális valóság felépítésérõl itt nem lehet bõvebben beszélni. Az itteninél bõvebb kifejtését A magyar Szentkorona címû kötetben, Szakrális egyházi világtársadalom címmel közöltem. Szent István Könyvkiadó, 1999.
108
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 109
csak összhangban, hanem egységben van. Egységük azt jelenti, hogy a szakrális társadalmi valóság felépítéséhez és rendeltetésszerû mûködtetéséhez, illetve újratermeléséhez szükséges tudást tartalmazza az a szubjektív, gondolati valóság, amit a felvilágosodástól fogva a liberokrata és sztálinista ideológiák az objektív, materiális valóságtól különbözõ „hiedelmeknek” neveznek. S hogy a szakrális társadalmi valóság vagy babonás hitvilág kérdésének eldöntésekor milyen hatalmas tétrõl lehet szó, azt Claude Levy-Strauss fergeteges indulatai érzékeltethetik, aki az öreg Durkheim és unokaöccse, Marcel Mauss munkái kapcsán, amelyekben éppen a vallás társadalmat létesítõ erejérõl értekeznek, így ír: Ha leragadnánk annál, ami Mauss gondolkodásának történetében csak elõzetes eljárás, azt kockáztatnánk, hogy veszélyes útra vezetjük a szociológiát, ami vesztébe is vihetné, ha egy lépéssel tovább menve, arra a felfogásra szûkítenénk a társadalmi valóságot, amit az ember, ráadásul a vadember kialakít róla. Ez a felfogás egyébként értelmetlenné is válnék, ha megfeledkeznénk reflexív természetérõl. Az etnográfia ezzel szétmállana egy szószátyár fenomenológiában, egy álságosan együgyû habarékban, ahol a bennszülött gondolkodás látszólagos homályosságai csak azért kerülnének elõtérbe, hogy elfedjék az etnográfus gondolkodásának zûrzavarait, másként ugyanis túlságosan kilógna a lóláb. (In: Marcell Mauss: Szociológia és antropológia, Osiris Kiadó, 2000.) A lóláb azonban így is kilóg: csak akkor lehet a liberokrata ideológiát az objektív relációkból álló társadalom és a szubjektíven babonás hitvilág kettõsében megtartani, ha a társadalmi intézményekben jelen lévõ gondolati elem, s ezek közül a történetileg elsõ vallási gondolat, együtt: a szakrális társadalmi valóság komolyanvételével kísérletezõ nagy elõdöket diffamáló lekicsinyléssel lehet megbélyegezni. Különben el kell ismerni, hogy a valóságok közül ez a gondolati és az anyagi között álló, társadalmi valóság lehet szakrális is. S ezen a ponton jutottunk el a kunok gazdagság- és rangfelfogásának megalapozásához. Mert a szakrális közösségi valóság szolgáltatja az alapot ahhoz, hogy a gazdagságot a léttöbbletet megjelenítõ állatok számával lehes109
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 110
sen mérni.5 Ebben a szakrális valóságban van ugyanis az isten által elrendelt harmóniában ember és világ. Az ember ebbe az Isten által elrendelt harmóniába, keresztényül a Treuga Deinek nevezett állapotba avatkozik be, ezt változtatja meg, s akkor cselekszik helyesen – megint csak keresztényül: Istennek tetszõn –, ha ezt az isteni békét nem dúlja fel, hanem újrateremti beavatkozásával. A gazda, miközben teljes valójában a szakrális közösségi valóság része, s miközben azon is igyekszik, hogy e szakrális valóság követelményeinek megfelelõen éljen, azonközben azonban nincsen közvetlen kapcsolatban azokkal a természetfeletti erõkkel, amelyek nem az õ hatókörébe tartozó család és csorda, hanem a természetfeletti valóságot alakítják. A gazda a szakrális valóságot alakítja, de a szakrális valóságot alakító erõkre nincsen befolyása. Márpedig ezektõl a szakrális, természetfeletti erõktõl függ az õ sorsa is: minden igyekezetét keresztülhúzhatják, ha megorrolnak rá, de segíthetik is, ha sikerül kedvüket eltalálnia. Igyekszik is ezért a kedvükben járni. De hogy ne kelljen a saját esendõségével bukdácsolnia azon erõk között, akikre nincsen befolyása, mindent megtesz, hogy sikerüljön olyan valakire lelnie, aki e természetfeletti erõkkel közvetlen kapcsolatba is képes lépni, s képes természetfeletti erejüket, vagy éppen a természeti erõket befolyásolni. Ezt az embert, aki a természetfeletti képességekkel rendelkezik, nevezi a kun pásztori nép is táltosnak. Bellon Tibor a Nagykunság hitvilága legrégibb rétegének leírásakor úgy nyilatkozik, hogy az kétségkívül sámánisztikus volt. Mielõtt Bellon sámánés hitvilágfelfogására térnénk, hangsúlyozni kell, hogy a mû keletkezésének idején, 1979-ben ez az állítás nem kevés bátorságot igényelt. Mert Bellon, miközben Diószegi Vilmos kapcsán sámánizmusról beszél, a kunok hitvilágában élõ „táltosokat” idézi. A táltos azonban már nemcsak finnugor, hanem a mágussal együtt keleti „varázsló”, ami a kunok, illetve a magyarok származását valamelyest eloldja a finnugorokétól. És ez adja Bellon bátorságát: a 5
Legalábbis a hagyományos társadalmakban. Mert egy olyan, mondjuk ökologikus társadalomban, amelyben a létharmóniát materiális alapon képzelik el, is lehetséges a kunokéhoz hasonló gazdagságfelfogás: a léttöbblet alkotásra való képességben való gazdagság, ami majd rangot ad – s meritokratikus társadalmat hoz létre.
110
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 111
táltoshit állításával a finnugor származás mellett a keleti sztyeppei származásra is lehetett utalni, s ez sértette a magyarok származásáról szóló akadémiai felfogást. Bellon bátorságának elismerése azonban nem lehet akadálya annak, hogy a sámán és a kunsági valóság közötti kapcsolatra vonatkozó értelmezését vitassuk. Bellon a „hitvilágról” az imént ismertetett felvilágosodással keltezhetõ értelemben – amitõl egyáltalán nem áll távol a sztálinista alap–felépítmény elképzelés – beszél: babonás elképzeléseket ismertet, s az abból következõ mágikus eljárásokat, amelyekkel természetfeletti hatalmaknak, pontosabban a természeti erõknek akar parancsolni a táltos. Ismertetése szerint a kunok a táltost úgy képzelték el, hogy a táltos tudását nem lehet megtanulni, sem örökölni, azt a természetfeletti erõk, még a születés elõtt, adományozzák a kiválasztott újszülöttnek. S képességét is a természetfeletti erõkre való hatásában látták. Feladata a közösség megvédelmezése volt a rontó szándékokkal szemben. A kunok világa, összegezve az elmondottakat, egyetlen, de differenciált szakrális valóságból állott. Ennek a szakrális valóságnak volt a része a kunok közössége is, intézményeivel együtt. A kunoknak az volt a feladata, hogy ezt a teljes szakrális valóságot õrizzék, ápolják, gondozzák, hogy ezt a szakrális valóságot termeljék újra. A szakrális valóság egyes részei, a bennük rejlõ szakrális erõ szerint különböztek: természetfeletti és az általuk teremtett és igazgatott részekbõl állottak. Ennek a szakrális erõsorrendnek – hierophániának nevezi a szakirodalom – az élén állt az Isten: Tengri, a kunok nyelvén, õt követték a titokzatos természetfeletti erõkkel rendelkezõ lények. A kunok közösségében is megvolt a szakrális erõsorrend, a természetfeletti erõkre való hatás képessége szerint. Ennek csúcsán álltak a táltosok – vagy, ha a magyar hierophániát vesszük alapul, akkor a mágusok, akiket elõbb a táltosok követtek, majd a sámánok zárták ezt a sort. Utánuk következtek azok a természetfeletti erõk befolyásolására való képességgel rendelkezõk, aki más természetfeletti erõkkel rendelkezõkkel való küzdelmeikben alulmaradtak, s erejük jelentõs részét ezért elveszítették: a gyógyító emberek. Velük hozzávetõlegesen egy szinten álltak a pásztorok, akik szintén rendelkeztek ismeretekkel a gyógyításhoz, azaz a természeti erõkre való hatáshoz. Õket követték a rossz erõk, mint a boszorkányok. S csak ezt követõen jöttek a hierophánikus rangsorban azok, akik ugyan nem rendelkeztek a ter111
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 112
mészetfeletti erõkre való hatás képességével, de a létharmónia, Isten békéje olyan újratermelésének képességével rendelkeztek, amely élet-többletet adott. Ami azt jelenti, hogy még ezek az emberek is rendelkeztek valamelyes isteni erõvel, ha nem is volt az fogható a táltosokéhoz vagy a bukott táltosokéhoz, a gyógyító emberekéhez. Hogy ennek a szakrális valóságnak a felépítését könnyebben követhessük, felidézem a „manáról” Claude Levy-Strauss egy ismertetõ állítását: …egy fluidum ez, amit a sámán kezel, amely megfigyelhetõ formában telepszik meg a tárgyakban, helyváltozásokat és levitációkat eredményez. (Uo. 39. l.) Az idézetbõl két elemre hívom fel a figyelmet. Az egyik a „szakrális erõ”, a mana, amely a kozmikus lét valamely egyensúlyban lévõ elemére fejt ki hatást, s ezzel kibillenti az egyensúlyból, s ezáltal az egyensúlyt, a létharmóniát. A másik elem pedig arra vonatkozik, hogy erre a szakrális erõre a „sámán” van befolyással, õ „kezeli”. Amibõl az következik, hogy e szerint a világfelfogás szerint a szakrális valóság kettõs szerkezetû: felsõ rétegét képezik a természetfeletti erõk, alsó rétegét a szakrális közösségi valóság. A sámánok, táltosok, mágusok a szakrális emberi valóság részei, akik ugyanakkor természetfeletti erõket is kaptak az Istentõl, s akiknek ezért az a feladata, hogy a szakrális világ valami oknál fogva megbillent, s ezért a szakrális közösségre negatív hatással lévõ erõeltolódást állítsák helyre, újra egyensúlyba, mert ez szükséges ahhoz, hogy a szakrális közösségi valóság is egyensúlyban maradhasson. Így azt is mondhatjuk, hogy a mágusok, táltosok, sámánok a természetfeletti és a szakrális közösség közötti egyensúly ellenõrzésével és szabályozásával megbízott rétegét képezi a szakrális közösségnek. A szakrális egyensúly újratermelésével foglalkozó személyekbõl áll ez a réteg. Mindebbõl következik, hogy a szakrális valóságot nem anyagi, még kevésbé pénzbeli javak szerint lehet tagolni: a szakrálist ezek a felosztási elvek nem érik el. A szakrális valóságot a szakrális javak tagolják. A kozmikus világegészre vonatkozó elképzelések alapján szervezett valóságot is csak ennek az egész-ségnek, másként létharmóniának az újratermelésében betöltött 112
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 113
szerep alapján lehet tagolni. Aki az egész-ség, a létharmónia újratermelésének az ismerõje, az más pozíciót visel ebben a közösségben, mint az, aki ehhez nem, vagy kevésbé ért. Ugyanakkor a szakrális egész újratermelésének a tudása is többfelé tagolódott, s e tudás funkciói szerint tagolta tovább azokat, akiket egyszer már az eredeti felosztási elv két nagy csoportra osztott. Azt is mondhatjuk, hogy a strukturális tagolást funkcionális tagolással egészítette ki. A szakrális valóság újratermelésében jártasok csoportját, a demiurgiát6 – létesítési képességének intézményi alakját – funkcionálisan tagolja, hogy az egyetemes újratermelésének mely részében járatosak, azaz Istentõl milyen kegyelemben részesültek. Ez a szakrális adomány nem struktúrába, vagyis nem hatalmi alapon álló vertikumba rendezi az embereket s csoportjaikat, hanem hierarchiába. A hierarchia az a szerkezet, amely a hierophánia által tagolódik. A hierophánia az isteni megjelenési helye, szent hely. A szent helyek közti sorrendet az dönti el, hogy abban milyen isteni képesség jelenik meg. Ezt a sorrendet nevezik a szakrális közösségek világaiban „hierarchiának”. A hierarchiában elfoglalt hely alapján képzõdõ csoportokat pedig az isteni képességek kifejtésére való alkalmasságuk, demiurgiájuk szerint soroljuk be. Annak következtében pedig, hogy mindenki istene kegyelmébõl élhet, mindenkiben megtalálható Isten valamely adománya, mindenki „szabad”. De létszabad, s nem független, mint a liberokraták. A demiurgia alapján képzett rangok hierarchiája így az alávetettséget és hatalmi föléemelkedést nem ismeri. Ami nem a megkülönböztetés nélküli, azaz formális, liberokrata egyenlõséget jelent, hanem a szabadságban való egyenlõséget – s csak addig tart, amíg a szabadságot el nem hagyja, fel nem adja valaki – és a funkcionális elrendezõdést. Ennek a szakrális demiurgiának a csúcsán az egyetemes valóság mozgásba hozásához értõk csoportja áll: a tál6
A „demiurgia” a görög nyelvben ma „létesítést” jelent. Ez a kifejezés kiválóan alkalmas három olyan szervezési tulajdonság összefoglaló megnevezésére, amely a társadalmak létviszonyaiban való helyet jelöli – azaz nem a társadalmi térben való állást. Ez a három: a léthez való viszony, a többi csoporthoz és emberhez való viszony, és mindezeknek – szemben a strukturális kategóriákkal, mint státus, pozíció, különbség stb., amelyek statikusak – a mozgásban való megjelölése, a dinamikai elem. Léthelyzet, emberi viszony és dinamika egységét fejezi ki így ez a tagolási elv, s így pontosabb, mint a társadalmi tér strukturális kategóriái.
113
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 114
tosok. Õket több csoport követi, akik közül most azokat emelem ki, akik a Bellon Tibor által hozott példában szerepelnek: a szabad „parasztokat”, akik közül az áll magasabban a rangok hierarchiájában, akinek több állata van. Ehhez azt kell tudni, hogy akkor válik a szakrális szabad kun pásztor és pásztornép paraszttá, mikor valóságát megbontják, s a táltost, s másokat, akik az egyetemest mozgatják, az egyház kirekeszti a társadalomszervezetbõl. Amikor ez megtörténik, akkor a paraszti isteni képesség: az állatok „szaporításának” tudása és sikere válik a rang jelzõjévé. Ez az isteni képesség azonban nem eladó, nem váltható pénzre. Más istenek kellenek ahhoz, hogy az emberek rangját a pénzvagyonban való sokadalomban lássák az emberek. Ami azt is jelenti, hogy a paraszt, bárha ugyanazt a mezõgazdasági munkát is végzi, ugyanazon eszközökkel is, s ugyanazt is termel, azért paraszt, mert egy szakrális valóságnak a része. Az ugyanazon eszközökkel, ugyanazt a munkát, de stofflich valóságban élõ ember végzi, akkor az nem paraszt, hanem „mezõgazdasági szakmunkás”, vagy piaci kifejezéssel élve: „mezõgazdasági bérmunkás”. 1.4. A kommunitás: politikai szervezet vagy létharmónia újratermelésének vezetõ testülete A negyedik nézõpont-tévesztés a kunok testületének, a kommunitásnak a felépítésére és feladatainak a leírására vonatkozik. Bellon Tibor is bizonytalan abban, hogy kunok közösségét, vagy e közösség életének szabályozásával foglalkozó testületet nevezik-e kommunitásnak. A kérdés végsõ soron a politikai vezetés kérdését foglalja magába, s az erre vonatkozó polgári minták okozzák a zavart. A középkori és a modern polgári mintákban ugyanis arról van szó, hogy a városközösség anyagi javakat termelõ tevékenységének irányítására és ellenõrzésére állítanak fel a vagyon és a tekintély alapján egy, a választópolgároktól már valamelyest különvált irányító testületet. A polgári irányító testületek feladata a – kereskedõ vagy ipar – város gazdasági életének a megszervezése és zavartalanságának biztosítása. A kunok irányító szervezetében vannak olyan elemek – a török alóli felszabadulást, majd különösképpen a redemptiót követõ polgári korszakban –, amelyek a polgári irányító testületnek feleltethetõk meg valamilyen mértékben. 114
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 115
A szakrális valóság újratermelésének irányítása azonban másként történik, mint ahogyan azt egy materiális valóság esetében kell megszervezni, intézményesíteni és mûködtetni. Itt ugyanis mindenekelõtt a szakrális valóság s azon belül a természetfeletti erõknek a közösség érdekében való mûködtetése a feladat. Ezt az irányító feladatot végzik a mágusok. A mágusok feladatát azonban jól kell érteni. Nem arról van ugyanis szó, hogy ezek a kiválasztottak ülnek valamilyen elefántcsonttoronyban, s nagy hókuszpókuszok közepette teszik a semmit. Nem, õk a szakrális valóságot egyetlennek ismerik fel, s egyetlen valóságként irányítják. Ebbe az egyetlen szakrális valóságba beletartozik természetesen a saját közösségük is, így õk saját közösségüknek is a legfõbb vezetõi. A táltosok azt az irányítói rendet képviselik, akiknek arra van hatalmuk, hogy a valamilyen oknál fogva a mágusok által alkotott harmóniából kiszökött természetfeletti erõket vezessék vissza a kozmikus egyensúlyhoz. A sámánok pedig részben hírvivõk, akik a természetfelettiekkel való kommunikációnak a szakértõi, másfelõl akik képesek a létharmóniából valami oknál fogva – önhibájukból, vagy rontás következtében – kipottyant természeti lényeket a szakrális harmóniába visszavezetni. Ezt nevezik például gyógyításnak. A pásztori közösség feladata pedig az, hogy az élet-többletet alkossák meg anélkül, hogy a szakrális harmóniát megzavarnák. Azaz az õ feladatuk is a létegésszel áll összefüggésben, de a természetfeletti erõkkel már nem. Ezért õk irányító feladatot nem is végezhetnek. A mágusok, táltosok és sámánok elegendõen vannak ahhoz, hogy a szakrális valóság „bõvített újratermelését” vezéreljék. Csak akkor keletkezik a gazdasági élet újratermelésének különálló vezérkara, mikor a szakrális vezetés különbözõ rétegeit lerombolják, s a közösség szakrális irányítás nélkül marad. Ekkor szervezi meg – „királyi nyomásra” is – a polgárvárosok mintájára a maga vezetõ testületét, amelynek immár az a feladata, hogy az „élet-többlet” termelésén ügyeskedjenek. Azonban a kezdeti évszázadokban ez a testület még csak a formát veszi a polgárvárosok vezetõ testületétõl. Ez utóbbi a függetlenség szervezete, ezzel szemben a kunok számára a kezdettõl fogva élvezett „kiváltságok” a függetlenséget biztosítják. Így vezetõ testületeiknek nem a függetlenség irányításával kell foglalkozniuk, csak a függetlenség védelmét kell megszervezniük. Amit irányítaniuk és ellenõrizniük kell, az a bevezetõben vázolt létszabadság: a létharmónia bõvített újratermelése. Ami azt jelenti, hogy kénysze115
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 116
rûségbõl, azok felszámolása miatt, nagyrészt a szakrális vezetõ testület feladatait veszik át, s azt ötvözik a „termelésirányítás” feladatival is: a kun szakrális valóság újratermelésének a vezetésével foglalkoznak. Ennek a következménye, hogy szigorúan meghatározzák, hogy ki, hol, mibõl s mennyit termelhet, s nem egyszerûen a „totalitárius” hajlamaik kiélését jelenti. Ugyancsak ebbõl következik, hogy nemcsak a termelésirányítást végzik rigorózus aprólékossággal, hanem a közember életének minden részletével foglalkoznak, s azt szabályozzák. Ugyanakkor ezeknek a kunoknak már nincsenek meg a természetfeletti erõk befolyásolására való képességeik, így csak a szakrális közösség újratermelését, de nem a kozmikus létharmónia újratermelése irányításának a nehézségeit veszik a vállukra. S ezen a ponton található gyengeségük is. Erejüket a szakrális közösségi valóság összefogására való vállalkozásuk adja. Ezért képesek olyan hosszú idõn keresztül ellenállni minden beavatkozásnak, még akkor is, mikor a polgári állami központosítás kiveszi polgárilag értelmezhetõ feladataik jelentõs részét hatókörükbõl: a polgárilag nem értelmezhetõ szakrális valóságot fenntartó funkcióik állam alatti, társadalmi rétegekbe való számûzetése idején is megmaradnak. Gyengeségüket viszont az okozza, hogy már csak a szakrális közösség irányítására képesek, de a szakrális lét természetfeletti erõinek befolyásolási képességeivel már nem rendelkeznek. S mert ezt a képességet nem birtokolják, válnak a táltosok is „csatangoló”, „otthontalan” varázslókká, akiket ez a testület már nem tud beépíteni magába, és ezért gyengül el a közösséget összefogó, identitásvédelmezõ szerepük is.
2. A kun mágikus gazdaság szerkezete Ahhoz, hogy a kun pásztorgazdálkodás mibenlétét – s azt, ami belõle következik: hogy bár „szabadhasználatú birtoklás” jellemzi, mégsem piacosodik, polgárosodik – megérthessük, arra van szükség, hogy jól lássuk a szakrális valóság szervezetét, s helyét a kun nemzetségi valóság szerkezetében, s azt, hogy ez miként alapozza meg a kun „emberfelfogást”. Ennek a szakrális valóságnak a nemzetségi valóság újratermelésében játszott szerepét leginkább a „hierophánikus” jellege határozza meg. 116
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 117
A szakrális valóság, az egyetemes, kozmikus létezés – mert a kunok számára ez a valóság – ebben a panteisztikus világképben maga is isteni természetû, mert teremtett. A teremtés által minden létezõbe „jut” valamennyi az isteni természetbõl. A hierophánia az egyes létezõknek az isteni képességek szerinti „sorrendjét” jelenti, azt, hogy az egyes létezõkbe milyen isteni tulajdonság került, s abból mennyi. Ez tagolja a létezõk egységes rendjét egy egységes rendbe, s ez határozza meg az ember helyét egyfelõl a világegyetemben, másfelõl a saját közösségében is. A szakrális „egész” és annak hierophánikus rendje, sorrendje a pásztortársadalmak gazdálkodásának megértése szempontjából kitüntetett jelentõséggel bír. Ezek teszik érthetõvé azokat a jelenségeket is, amelyek kialakulására és fennmaradására a piacgazdaságon edzett elme nem talál magyarázatot. Nem is teszi persze fel azokat a kérdéseket, amelyeket a megértés érdekében meg kell válaszolni: hogy a pásztorközösségekben – ahol mindenki állattartó és ezért mindenkinek van állata – miért az állatok jelentik a gazdagságot, s nem a pénzvagyon vagy a megkülönböztetés nélküli anyagi javakban való bõvelkedés. Továbbmenve: hogy miért az állatok száma, s végül miért éppen az az állat számít a gazdagság jelzõjének, amelyik. E kérdések elõzetes feltevése és megválaszolása nélkül valóban érthetetlen, hogy a „szabadhasználatú birtoklás” miért nem vezet a parasztpolgárosodáshoz a kun pásztortársadalomban, valóban csak csodálkozni lehet, hogy milyen fura szerzetek ezek a pásztornépek, hogy a normális emberi indítékok rájuk nem érvényesek. Az állatokban való bõvelkedést önmagában még meg is lehetne magyarázni piaci elvek és a piac magától értetõdõségét lehetõvé tévõ, ezen ideológia hívei által megkérdõjelezhetetlen igazságokként mûködõ elõfeltevések alapján is. Ahol állatokban mérik a gazdagságot, ott az állatokban való gazdagság az, ami gazdaggá tesz valakit. S e gazdagsághoz társul aztán a hatalom is. Csak éppen azt feledik el ennek a kitüntetetten egyszerû és áttetszõ magyarázatnak a hívei számba venni, hogy egyfelõl ezeknek az embereknek a gazdagságát s rangját, valamint a vezetésre való jogosultságát és alkalmasságát hosszú idõn keresztül sem kérdõjelezik meg azok, akinél gazdagabbak s akiket vezetnek. Márpedig egy megalapozatlan, az élt valóságban alapok117
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 118
kal nem rendelkezõ sorrendnek csak ideig-óráig lehet érvényt szerezni, s azt is csak kemény fizikai erõszak árán. A kun pásztortársadalomban azonban – bár a fizikai represszió is ismert, csak más célokra fenntartott eljárás volt – nem volt szükség ennek a társadalmi és gazdasági rendnek az erõszakos fenntartására, ez a rend „önhordó” volt. S ezt kell valahogyan megértenünk. A választ a hierophánikusan rendezett szakrális valóság adja. Ez játssza a pásztortársadalmakban annak az alapzatnak a szerepét, amelyre épül a társadalmi, gazdasági és minden más rend, s amely legitimálja ezeket a rendeket. Esetünkben a gazdagság meghatározását, a gazdaságot, a gazdasági vezetés közösségi intézményét, s ott a vezetõvé válást. A pásztortársadalom minden tagja ebben a valóságban él, mindenki számára ez „a” valóság, ezért minden, ami történik, ebben találja igazolását. S minden, ami a szakrális valóságtól eltér, az mind az ártó-rontó démonok mesterkedésének minõsül, így például a pénz s a pénzben való gazdagság is: rontó, mert a szakrális világrendtõl eltér, kizökkenti ezt a rendet a természetességébõl, magátólértetõdõségébõl, s mert kizökkenti és megrontja a szakrális létet, ezért a pásztori csillagmítoszi elven szervezett valóságot meg kell tõle védelmezni. A megvédelmezés persze már olyan erõk mozgásba hozásának képességét igényli, amelyeket nem mindenki birtokol – erre még visszatérek –, de mindenkinek védekeznie kell ellene. S ez a rontásból és a rontás elleni védekezésbõl épülõ fal választja el a pásztorembert a polgártól, a pásztori állattartó gazdálkodást a piacitól, az állatokban mért gazdagságot a pénzvagyonban való gazdagságtól. S amíg ezt a falat nem tudja valaki áttörni, addig nincs esélye senkinek, polgárnak, bolseviknak, vagy úrnak sem, hogy a maga gazdaság- és gazdagságfelfogását érvényesítse. A szakrális valóság és a hierophánia jól rendezetté teszi azokat a tevékenységeket is, amelyeket a néprajzos a liberokrata-bolsikrata elméletek alapján értetlenül tud csak szemlélni. Azt nevezetesen, hogy a kun közösség nem folytat növénytermesztést, hanem úgynevezett „rétgazdaságot” mûködtet, ugyanakkor az annál sokkal fejlettebbnek besorolt állattartást is folytat. A rétkiélés „gyûjtögetõ” tevékenységet jelent, az állattartás viszont már termelõ tevékenységet, amibõl azonban érthetetlen módon hiányzik a földmunka. A választ az a meglepõ módon nem ismert gazdaság, az „ártéri gazdaság” adja, amiben a kunok éltek. Andrásfalvy Bertalan 1965-ben jelentette meg 118
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 119
nagy erudícióval megírt könyvét. Igaz, a dunai ártéri gazdálkodásról, ennek ellenére éppen másfél évtizeddel késõbb sem ismerte a kunsági néprajzos világ az ártéri gazdálkodást. Késõbb errõl még szólok, most az ártéri gazdálkodásnak csak egy vonását emelem ki, ami a szakrális, csillagmítoszi gazdaság megértéséhez szükséges. Ez nevezetesen az, hogy az ártéren nem is lehet mást, mint gyûjtögetõ életet élni, de nem is szükséges. S nemcsak polgári – ami azt jelenti: mindenük megvan a tradicionális igények szerint a gyûjtögetésbõl, akkor miért törnék magukat tovább –, hanem szakrális nézõpontból sem szükséges. Szakrálisan azért nem, mert a gyûjtögetnivaló már egy szakrális cselekménynek a jutalma. A szakrális cselekmény: a fok nyitása. A fok ugyanis azt a rontást áldássá fordító intézmény, amelynek a létesítéséhez szakrális erõkre van szükség. Ezt mutatja a fokbírói szervezet is – ezt az Ökotájban írtam le –, amiben a fokbíró rendelkezik azzal a szakrális erõvel, ami az árvizet, a rontó démonok ártó cselekményét áldássá, életté tudja változtatni. S mert ezt a szakrális tettet végrehajtja, visszazökkenti a szakrális rendet a rendes kerékvágásba, elõáll az élet-többlet, a jutalom, a természetfeletti erõktõl kapott jutalom, az összegyûjthetõ élelem és másra használható készségek. De jól értsük: a fokgazdálkodás nem egyszerûen az a primitív gyûjtögetés, ami érthetetlenné teszi a jóindulatú néprajzos számára is a gyûjtögetés és állattartás együttélését hosszú idõn keresztül és azonos családon belül is. A fokgazdálkodás kettõs cselekedet: egy szakrális varázstett és azt befejezõ gyûjtögetés együttese. Amely kettõsség nyilvánul meg a fokgazdálkodás gazdaságirányítói szervezetében is: – aki e szakrális tett véghezviteléhez szükséges erõkkel rendelkezik, az a vezetõ, – aki nem, az csak gyûjtögeti – s pazarolja, mert adományként kapja – a javakat. A gyûjtögetés után a szakrális gondozása-ápolása következik: az állattartás, ennél még nem kell tanulhatatlan szakrális képességekkel, csak tanulható szakrális tudással rendelkezni. A következõ lépés a hierarchiában a gyógyító ember – a pásztor maga –, aki már olyan szakrális képességgel rendelkezik, 119
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 120
hogy a kizökkent szakrális rendet, az állat egész-ségének elvesztését vissza tudja zökkenteni az egész-ségbe. Ennél többet is tesz a fokbíró, s még náluknál is többet a mágus-táltos-sámán demiurgia – amibõl a lejegyzés idejére már csak a táltos maradt, s õ is csak részlegesen. Ebben a szervezetben, amint láttuk, az emberek is szakrális erõik szerint tagolódnak – ezt láttuk a rang értelmezésekor –, s ez ad magyarázatot arra, hogy a pásztortársadalmakban az állattartás, a gazdasági tevékenység csúcsa is csupán másodlagos gazdaság és másodlagos gazdasági tevékenység. A pásztortársadalmakban a szakrális valóság újratermelése után a gazdasági tartományok sorában nem az anyagi javak, hanem az embertermelés gazdasága következik, azt építik fel igen gondosan, s mûködtetik hasonló gondossággal. Minthogy az embertermelés gazdaságáról, a humángazdaságról az elõzõ fejezetekben már részletesebben is szóltunk, itt csak megemlítjük, s a késõbbiekre hagyjuk ennek a szakrális humángazdaságnak a leírását. 2.1. Maradiság vagy valami más? Egyfelõl, mert a pásztortársadalmak „gazdálkodásának” tárgya éppen ennek a szakrális-egyetemes világegésznek a fenntartása, s csak ebbõl következik, hogy a szakrális gazdaság is, amint errõl vázlatosan szóltam már, lényegét tekintve különbözött a modern piacgazdaságétól. A pásztortársadalmakban még elválasztatlan volt a gazdaság a társadalom többi életterületétõl. Ez az elválasztatlanság azonban korántsem azonos azzal a maradisággal, s a hatékonyság hiányával, amit arról a piacgazdaságon szocializált elme gondol. A modern gazdaságelmélet úgy tartja, hogy ez a gazdaság azért van elõnyben a hagyományossal, mert a modern társadalomszervezésnek sikerült a társadalmi és vallási béklyókból kiszabadítania a gazdaságot, a gazdagodási vágyat s azt kiszolgáló mûszaki és piaci találékonyságot, s minden mástól független, saját törvények szerint élõ „alrendszerré” szerveznie. Kétségtelen, hogy annak a túlságosan is sietõs fejlõdésnek, ami az így fékeit vesztett anyagi bõvelkedésnek és a pénzzel szerezhetõ hatalomnak a vágyát teljesíti, igen sokat köszönhet az emberiség. Csak túlságosan nagy árat kell érte fizetni: a természeti környezet, az ember emberiessége és a közösség közösségiessége, negatívumaiban: az ökológiai, a humanista és a spirituális válságok az az ár, amit érte fizetni kell, s ez nem kevés. 120
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 121
A hagyományos társadalmakról ugyanakkor ez a gazdaságelmélet azt tartja, hogy maradiak, képtelenek a haladásra. Ezzel szemben a mûszaki találmányok és a hozzájuk kapcsolódó munkaszervezeti formák történetének tüzetesebb vizsgálata azt mutatja, hogy a „nagy áttörést”, ami a modern fejlõdés elindításához szükséges volt, a komoly dinamikával rendelkezõ hagyományos társadalmak érték el. Ezek a hagyományos közösségek, a modern vélekedésekkel szemben, rendkívül dinamikusak voltak, ha nem is mobilak a szó modern értelmében. A mobilitás a mindenre tekintet nélküli törtetést jelenti, az önmagáért való mozgást. És ennek a tekintet nélküli törtetésnek a következménye az az emberminõséget romboló haladás, amirõl a modern gazdaság beszél. A dinamika ezzel szemben nem a mindentõl különválasztott tárgy átalakításának és megsokszorozásának a sebességét jelenti, hanem létteljesség mozgástörvényeinek az emberi élet emberibbé – szakrálisabbá – tételeként határozható meg. A dinamika az egyetemes valóságot hozza mozgásba, s nem az attól elkülönített tárgyat. S bár ennek az egyetemes összefüggéseibõl – a létbõl – kiszakított és ezáltal csak léttelenül létezõ tárgynak a mobilizálása sokkal nagyobb sebességgel oldható meg, mint a létegész mozgásba lendítése és közben egyensúlyban tartása, de kockázatai is sokkal nagyobbak. Néhány ezer évre volt szüksége a szakrális valóság harmonikus fejlesztésén munkálkodó emberiségnek, hogy az említett – a puszta gondozás és ápolásból a termelésbe történõ – áttörést a létharmónia megbontása nélkül vihesse végbe. Ezt az áttörést orozták el a pénzhatalmak, s ennek a mûszaki lehetõségeit tépték ki az egyetemes szakrális összefüggéseikbõl, hogy az így elérhetõ mobilitásból hasznot, s hatalmat gyûjtsenek maguknak, s mindezt szédületes sebességgel. A mindenre tekintet nélkül való törtetés intézménye a piac, amely a tekintet nélküli iparra támaszkodik: ipar s piac képezték a modern módon mobil gazdaságnak a pilléreit. Ettõl fogva az ipar révén kialakítható anyagi javakban való bõvelkedés a gazdagság, s ezt „koronázza meg” a hatalomban való egyenlõtlen bõvelkedést lehetõvé tévõ pénzvagyon. 2.2. A szakrális valóság újratermelésének gazdasága Ezzel szemben a pásztortársadalmak a szakrális valóság harmóniájának megõrzését tekintették elsõdleges feladatuknak, s csak ennek biztosításának alá121
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 122
rendelten törekedtek a kényelem növelésére, pontosabban nem is arra, hanem az „élet-többlet” elérésére. Amibõl az következik, hogy ezekben a hagyományos pásztortársadalmakban a gazdaság nem egy elkülönült alrendszer volt, nem is egyszerûen a társadalmi viszonyokba „beágyazott”, differenciálatlan intézmény, hanem maga az egész szakrális valóság volt a gazdaság. Gazdaságnak nevezhetjük, annak ellenére, hogy nem különült el alrendszerként. Azonban ez a nem alrendszerként való elkülönültség korántsem a teljesen differenciálatlan beolvadást jelentette. A differenciáltság ugyanis nemcsak „alrendszerszerû elkülönülést” jelenthet. Jelentheti a teljesség egy sajátos nézõpontból való szemléletét, s ennek megfelelõ mûködtetését a létteljességnek. Ez a sajátos nézõpont egyszerre foglalta magába a létteljesség harmóniájának a biztosítását és az élet-többlet elérésének az igényét. Éppen ez jelentette azt, hogy „egységes” egészként kezelte a valóság teljességét, s ezért nem elkülönült intézményként mûködtette a biológiai életben maradást biztosító anyagi javak elõállítását és forgalmazását. Mert tudta, hogy az élet nem puszta biológiai teljesítmény, hanem szakrális képesség. A hagyományos világokban a gazdaság feladata a szakrális valóság újratermelésének a megoldása volt, s ezt nem lehetett elkülönült alrendszerré szervezni. Gazdasági teljesítménynek éppen ezért számított a szakrális valóság bõvítése, s ezt jelezte az állatokban, mindig valamilyen „szent állatban” való gazdagság. Amikor azt mondjuk, hogy a szakrális valóság-egész újratermelése volt a célja a hagyományos – és ezen belül a pásztor – társadalmaknak, ne gondoljuk azt, hogy ezek a jó hagyományos emberek valamiféle ideológiát, szakrális eszményt, azaz modern liberális nyelven gondolati, sztálinista nyelven felépítményi jelenséget tekintettek elsõdlegesnek, méghozzá olyannyira elsõdlegesnek, hogy az életben maradásnál is fontosabbnak tartották volna. Ellenkezõleg, a pásztoremberek, még a hagyományos viszonyok között is, hogy úgy mondjam, a kézzelfoghatóhoz erõsen hozzá kötött életfelfogással alakították közösségi és személyes életüket. Csak számukra nem a pusztán kéznél lévõ tárgyi valóság, hanem a létegész és a létegész mozgása volt kézzelfogható.
122
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 123
2.3. Gazdálkodás a szakrális erõkkel Azon, hogy nem az egyes tárgyak, hanem a létegész a kézzelfogható valóság, nincs mit csodálkozni. Miután egyszer már sikerült kialakítani a szakrális létegész harmóniájáról szóló elképzeléseket, attól fogva ennek tudói számára minden cselekedetükre a kézzelfogható választ a létegész, a szakrális valóság teljessége adja meg. Ahhoz, hogy ezt a választ megkaphassák, s ebben állott a szakrális idõfelfogás hallatlan létteljesítménye, nem kellett a közvetlen, idõ nélküli, azonnal való válaszhoz tapadniuk e pásztortársadalom tagjainak. A szakrális idõfelfogás lehetõvé tette azt, hogy minden cselekedetet a csillag-, pontosabban a fényjárás szerint megállapítható megfelelõ – szakrális – idõben vigyenek véghez, s hogy a választ is a „megfelelõ idõre”, a csillag- és fényjárás által meghatározott ciklusok valamelyikére várják. S ezek a válaszok meg is érkeztek, hiszen a természeti valóság léttörvényei szerint jártak, s abban eltérés nem lehetett. A szakrális pásztortársadalomnak pedig volt ideje arra, hogy a megfelelõ idõben feladott kérdéseire adandó válasz megfelelõ idejét kivárja, nem kellett az azonnali nyereség és idõtartam nélküli növekedés hajszájának engedve elveszíteni a kérdésekre megadott válaszok információtartalmának túlnyomóan nagy részét.7 Kivételt ez alól a pontosan érkezõ válasz alól csak akkor következhetett be, ha valamilyen ártó-rontó erõ avatkozott közbe; ez az erõ lerövidíthette, megnyújthatta a válaszadás idejét, a reakcióidõt. A szakrális pásztortársadalmak számára ezért a kézzelfoghatóság idõtartamában is különbözött a modern piaci értelemben vett kézzelfoghatóságtól: nem az azonnali, hanem a létegész ciklusidejének elteltével való válasz adta a kézzelfoghatóság érzékeléséhez szükséges idõtartamot. 7
A mai ipari gyakorlatból a gyógyszerbejegyzések példáján lehet szemléltetni a szükséges idõtartam szakrálisra emlékeztetõ eljárását: nem elegendõ azt megtudni egy gyógyszerrõl, hogy a célzott kórt képes-e gyógyítani, azt is ellenõrizni kell, hogy mellékhatásként nem okoz-e olyan ártalmakat, amelyek egészségkárosító hatásúak. Igazán persze akkor lenne a gyógyszer bejegyeztetéshez szükséges idõ a szükséges idõ, ha egyfelõl a kiürítésének hatásait a természetre is vizsgálnák, illetve a generációk múlva jelentkezõ hatásait is feltárnák. Ezek a létegész ciklusidejéhez illeszkedõ vizsgálatok azonban már a gyógyszerek bejegyeztetésének engedélyezésénél is elmaradnak. A többi ipari találmány esetében pedig egyáltalán nem vizsgálnak a létegész ciklusaiban megmutatkozó hatásokat, de még csak a közvetlen károsító hatásokat sem.
123
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 124
Amikor egy közösség nem a rendelkezésére álló idõtartammal gazdálkodik, hanem a szakrális idõvel, akkor nem elegendõek a szakrális idõ mûködésbe hozásához a piaci értelemben vett erõk, a közönségesen munkaerõnek nevezett képességek, annál többre, pontosabban másra van szükség: a szakrális erõkre. A szakrális idõket a szakrális erõk hozzák mûködésbe, s ezért a szakrális erõkkel való gazdálkodás jellemzi ezeket a közösségeket. Amit másként úgy is fogalmazhatunk, hogy a szakrális gazdaságokban a szakrális valóság újratermeléséhez szükséges erõkkel való „gazdálkodás” történik.8 2.4. A szakrális erõkkel való gazdálkodás „logikája” Ez azt jelenti, hogy a pásztortársadalmakban nem az történik, mint például a politikaiasított gazdaságokban, ahol egy eszme jegyében egzisztenciális voluntarista erõk révén olyan gazdasági valóságot építenek fel, s mûködtetnek, ami „veszteségeket” okoz. Itt a szakrális erõknek olyan elosztására törekszenek, ami a legnagyobb harmóniát, s a legnagyobb léttöbbletet, illetve élet-többletet képes biztosítani. Ez azt is jelenti, hogy ebben a hagyományos gazdaságban is folyik valami, a piaci kalkulációhoz hasonló „számítgatás”, csak itt más mértékkel mérik a számítanivalót. S mert a piacgazdászok egyedül csak azt fogadják el lehetségesnek, amit õk gyakorolnak, képtelenek felismerni a másként való számításban a „logikát”. Számítgatnak, csak nem piaci költség-haszon egyenlegeket, hanem létegyenlegeket, s az ahhoz szükséges erõket veszik számba, s osztják el: a közösség rendelkezésére álló szak8
Max Weber nyomán a vallásról másképp szokás gondolkodni. Õ csak az egyházat és azt is csak a teológiai, azaz gondolati teljesítménye felõl vizsgálja, s így „üdvjavakat” határoz meg, s az üdvjavak definiálásához szükséges tudásról értekezik, Bourdieu-vel együtt. Az õ értelmezésükben azonban üdvjavak és gazdasági javak két teljesen különbözõ „alrendszernek”, illetve „mezõnek” képezik részét, így az üdvjavakkal való gazdálkodás, ha ezt a problémát egyáltalán felvetik, akkor a babonás cselekedetek közé sorolódik. Az itt felvetettek szerint nem különbözõdnek meg az üdvjavak és az anyagi-gazdasági javak, azok egységben vannak. Ennek következtében a gazdálkodás egyszerre biztosítja a keresztény értelemben vett üdvösséggel és a modern értelemben vett anyagi javakkal való gazdálkodást. Itt ugyanis az anyagi javak is a szakrális harmónia részeként kerülnek meghatározásra.
124
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 125
rális erõkkel való gazdálkodás folyik ezekben a hagyományos gazdaságokban, amelynek során a rendelkezésre álló szakrális forrásokat az élet-többlet eléréséhez szükséges új létharmónia megalkotásához igazítják, s így szakrális források-élettöbblet „egyenlegeket” számolnak a létharmónia bázisán. Ha a „racionalitás” kategóriáját a piaci kalkulációra akarjuk alkalmazni, akkor a hagyományos gazdaságokban mûködõ mentális elvet valóban nem nevezhetjük „racionálisnak”. Ez azonban, ahogyan utaltam már rá, korántsem irracionalitást, azaz ésszerûtlenséget jelent, hanem egy másfajta rendnek való megfelelést. Azt is mondhatjuk, hogy a szakralitás, a létharmónia logikájának – azaz a logika eredeti értelmének – megfelelõen mûködtetik ebben a valóságban a gazdaságot. 2.5. A szakrális lét újraalkotásának gazdaságtartománya A létharmónia elmélyítési igényének megfelelõ logika szerint mûködtetett szakrális erõkkel való gazdálkodás mindenekelõtt a szakrális egész újratermeléséhez szükséges gazdasági tartományból áll. A szakrális egész újraalkotása, természetesen, nem az ember feladata, ahhoz nem is rendelkezik megfelelõ erõkkel, azt az istenek végzik, isteni – ahogy mondani szokás: természetfeletti – erõik révén. Ugyanakkor az ember, tevékenységével, beleszól ennek a harmóniának az alakulásába: segíti vagy gátolja annak fennmaradását. Ahhoz, hogy lehetõleg ne gátolja, hanem segítse a létharmónia újraalakulását, segítségre van szüksége. A segítség kettõs természetû. Egyfelõl szüksége van olyan tudásra, amelynek birtokában a léttörvények szerint képes eljárni. Ezt a tudást egy erre hivatott, s az istenektõl nem egyszerûen isteni tulajdonságot, hanem a létviszonyok alakításához szükséges erõt is kapott csoport, a szakrális-mágikus demiurgia hordozza. Azért csak hordozza, mert mint azt már idéztük, ezt a képességet nem tanulja, hanem kapja, s mûködteti. S a mûködtetés során utat is mutat, ha nem csak véletlen egyénként, hanem demiurgiaként képes létezni. Ez a demiurgia tudja a közösségnek közvetíteni és megadni azokat az ismereteket, amelyek a szakrális törvények szerinti, az egész-séget szavatoló élethez és közösségi szervezethez szükségesek. Az egész-ség helyreállítási képessége szerinti tagolódás: amikor a létegész egész-ségét tudják helyreállítani – ide tartozik az ártó erõk feltartózta125
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 126
tása is, amik éppen azért ártó erõk, mert a lét-egészséget bontják meg, s e megbontás következménye a betegség és a pusztulás, a legalján pedig a gyógyító emberek állnak, akik az állat, illetve az ember egész-ségét tudják visszaállítani, az egész-ségbõl kiesettet visszavezetik egész-ségéhez 2.6. A nemzetségi valóság újratermelése Állatot kell mindenáron nagy számban megtermelni, s ezért önfeláldozást is megkövetelnek. Azonban ez nem azt jelenti, hogy az állat többet ér ezekben a gazdaságokban az embernél. Azt sem jelenti, hogy minden gazdasági tevékenység az állattartás igényeinek van alárendelve. Ellenkezõleg, egy olyan gazdaságtartomány képezi az egyik legfõbb részét a szakrális valóságokban a gazdaságnak, amit a liberokrata gazdasági elbeszélések nem ismernek el, ezért nem is beszélnek róla: az embertermelõ gazdaságok. A kunok hagyományos embertermelõ gazdaságáról nem tudunk eleget, annyit azonban igen, ami elegendõ ahhoz, hogy ezt a gazdaságtartományt felismerjük, s néhány tartópillérjét leírjuk. Az embertermelõ gazdaságnak is a család a legkisebb egysége, a család kötelessége a nemzetség és isteneik elõtt, hogy az újszülötteknek adományozott szakrális erõk kibomlását a lehetõ leggondosabban segítsék. A szakrális valóságon belül azonban meglehetõsen pontos differenciálással élt a pásztortársadalom. Elsõdleges feladatának nem is a biológiai életben maradást vagy az ahhoz szükséges eszközökben való bõvelkedést tekintette, hanem a szakrális valóság részét képezõ ember szakrális képességeinek a kifejlesztését. Azt is mondhatjuk, hogy a szakrális közösség újratermelését követõen a közösség második soron legjobban kifejlesztett és kiépített gazdasági intézményrendszere az „embertermelõ intézményrendszer” volt. Amiben a szakrális képességek fejlesztése volt a cél. A szakrális erõkkel való gazdálkodás: kifejlesztésük és az élet-többletre való felhasználásuk volt a feladat: a szakrális idõnek, amit görögül khairosznak neveznek, és szakrális erõknek az élet-többlet, léttöbblet érdekében való felhasználását – ezt nevezzük modern szóval szükségletnek: szükséglettermeléssel és szükségletteljesítéssel foglalkoztak.
126
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 127
Ártéri gazdálkodás volt az állattartás ezen a vidéken, ám ezt nem említik a források, holott Andrásfalvy akkor már másfél évtizede megírta az ártéri gazdálkodásról szóló könyvét – az áradások számításához a csillagjárást kellett ismerni, amihez meg a pásztorok értettek a leginkább: õk ápolták a csillagmítoszi hagyományokat. A rang a közösség emberi szervezetében érvényesülõ szakrális tagolási elv, önmagában még nem elegendõ arra, hogy a szakrális valóság közösségi tagolódását le tudjuk általa írni. Mert miközben igen szépen beszéli el nekünk azt, hogy a szakrális létharmónia újraalkotásában ki milyen sikeres – azaz õ mennyit kapott a természetfeletti képességbõl –, arról még semmit nem mond, hogy a szakrális és a létviszonyok közötti tagolódást mi adja meg. Egy modern antropológust, vagy szociológust persze kielégít a rang felismerése is – különösen, ha az egyébként érthetetlen „tekintély” révén határozzák meg: a tekintély hogyan keletkezik, s mitõl mûködik? Csak éppen szidalmazzák a tekintélyt, amely a rang egy, az egyházi-uradalmi kettõs szervezetben eltorzult formája. Ezt a kérdést nem teszik fel! Erre a kérdésre a „hitvilággal” és a „sámánizmussal” összefüggõ tévedés révén mutathatunk rá.
127
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 128
A szovjet típusú torz modernitás: a politikaiasított gazdaságok A klasszikus párttársadalom politikaiasított gazdasága1
A szocializmus társadalomszervezetét jórészt már magunk mögött hagytuk, mivel azonban részint még velünk él, s virul, ezért indokolt e kérdéssel is nemcsak gazdaságtörténeti jelenségként foglalkoznunk. Aminek indokoltságát növeli, hogy a még csak részben magunk mögött hagyott gazdasági struktúrákkal kapcsolatos éles és súlyos értelmezési problémák máig élnek egyrészt a szakirodalomban, másrészt a politikai közéletben.
A politikai tôkésosztály által vezetett gazdaságok A létezett szocializmusra való áttérés feltételei közül csak a politikaiak, azok is csak részben álltak fenn: a politikai áttöréshez megvolt a lehetõség, de a többség részérõl a politikai támogatottság, az átmenet igenlése és igénylése hiányzott. A létezett szocializmus indulását jellemzõ – kulturális, gazdasági, társadalmi és részben politikai – hiányok alapvetõen meghatározták a párttársadalom és gazdaságának egész felépítését és mûködését. E hiányok következménye volt, hogy ebben a kísérletben a gazdaság maga politikai létminõségûvé vált, s hogy ennek következtében itt a gazdaság feladata – az identitásértékbõl és a lojalitásértékbõl álló – politikai értéktöbblet elõállítása volt. A politikai értéktöbblet termelésének kényszere viszont a szocializmus 1
E tanulmány eredeti változatát 1988-ban írtam, elsõ átdolgozott változatát 1990-ben kandidátusi értekezésként nyújtottam be, melyet 1998-ban védtem meg. 1996-ban a XX. Század Alapítványtól ösztöndíjat kaptam a kandidátusi dolgozat továbbírására, amelyért ezúton is köszönetet mondok Bárány Anzelmnek, Tellér Gyulának és M. Kiss Sándornak.
128
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 129
mikrogazdaságának, a politikai értéktöbblet elõállítását végzõ gazdasági alapegységnek a politikaiasított voltát is elõírta: nem lehetett gazdasági, hanem csak politikaiasított vállalkozás: a politikaipari mûvek. A nyugati, ökonómiai típusú gazdaság felépítéséhez szükséges feltételek hiánya nemcsak a gazdaság létminõségét – s az ezen a létminõségen belüli vállalkozás alapformáját, a politikaipari mûveket – határozta meg, hanem kijelölte azt is, hogy ezen a politikaipari mûvekbõl álló politikaiasított makrogazdaságon belül milyen szubordinált gazdaságok létezhetnek, illetve kell hogy létezzenek. E szubordinált gazdaságokból a következõket különböztethetjük meg: Az identitásjavakat termelõ gazdaságot, s ezen belül is kettõt: 1. termelõeszközöket gyártó, illetve 2. a fogyasztási javakat gyártó gazdaságot, s a fogyasztási javakat gyártó gazdaságon belül is van még egy további: 3. a lojalitásjavakat termelõ gazdaság. E gazdaságok, ellentétben a sztálinista gazdaságról szóló dogmákkal – kivéve az identitástermelõ eszközök gazdaságát – mindegyike piacgazdaság, mégpedig a politikai javak cseréjét bonyolító piacgazdaság volt. A termelõeszközöket, illetve a fogyasztási javakat termelõ vállalkozásokat, illetve gazdasági intézményeket a hagyományos közgazdaságtan – tekintet nélkül arra, hogy milyen létminõségû javakat és milyen viszonyok között állítják azokat elõ – egy ország egyetlen makrogazdaságának egymással funkcionális kapcsolatban álló részeiként kezeli. Mindaddig, míg egy ország gazdasága valóban egynemû, elegendõ ezeket a különbözõ részeket egyazon makrogazdaság különbözõ funkcionális „szektorainak” tekinteni. A klasszikus sztálinizmus párttársadalmán belül azonban a termelõeszközök, pontosabban a nehézipari – katonai – termelõeszközök, s bizonyos, késõbb konkretizálandó fogyasztási javak termelése, miközben funkcionális kapcsolatban álltak egymással, nem tekinthetõ minden további nélkül egyetlen gazdaság különbözõ szektorainak, mivel egészen más valóságszervezõ elveken alapult létminõségük, s ennek következtében egészen más viszonyok közt, egészen más létminõségû javakat állítottak elõ. Az a gondolat, amely a társadalmi objektumokat, illetve intézményeket – a bennük intézményesült, ember alkotta világszervezõ elvek alapján kiala129
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 130
kuló – létminõségük szerint különítsék el, a gazdaságtanban egyelõre szokatlan gondolat, nem úgy a többi társadalomtudományban: Két egyforma szerszám, vagy két különbözõ, de egymáshoz tetszõleges mértékben hasonlító szerszám között mindig gyökeres diszkontinuitás van és lesz. Ami abból a ténybõl következik, hogy az egyik a másiknak nem származéka, hanem mindkettõ egy-egy képzetrendszeré; így az európai villa és a rituális étkezésekre fenntartott polinéz villa éppúgy nem alkot egy fajt, mint ahogyan az a szalmaszál, amin keresztül a vendég felszürcsöli a limonádéját egy kávéház teraszán, a maté-ivó „bombilla” és a némely amerikai törzseknél mágikus okokból használatos ivócsõ sem. Az intézményeknél ugyanez a helyzet: nem vehetjük egy kalap alá az öregek gazdasági okok miatti megölésének szokását azzal, amikor a túlvilágra indulásukat azért siettetik, hogy gyönyörûségeiktõl ne fosszák meg õket túl sokáig. Claude Lévi-Strauss: Strukturális antropológia I. Osiris Kiadó, 2001. 15–16. l. Eltekintve Lévi-Strauss kategorikus történelemellenességétõl, s elfogadva azt, hogy a technológiai fejlõdésben nemcsak különbözõ „képzetrendszerekhez” tartozásuk miatti törésvonalak léteznek, hanem ezeken a törésvonalakkal leválasztott tartományokon belül leszármazásszerû „fejlõdés” is van, s hogy még a törésvonalak némelyike is leszármazásszerû kapcsolatba hozható egymással, példái meggyõzõen mutatják meg a képzetrendszerek, s azokon belül a világszervezõ elvek fontosságát azok létminõségének alakulásában. S a kulturális antropológiához hasonlóan a korszerûbb szociológiai irányzatok is arra a felismerésre épülnek, hogy a társadalmi intézmények a bennük objektivált „tudás” által meghatározott módon épülnek fel, s ennek következtében válnak „társadalmi konstrukciókká”. De a Jung, illetve Freud felismeréseit nem egymással szembeállító, hanem ötvözni próbáló pszichológiai megközelítések is arra nyújtanak példát, hogy még az egyforma tünetekkel jelentkezõ lelki problémák is egészen különbözõ – libidinális, illetve õselvi – „képzetrendszereik” alapján különböznek egymástól, s ezért egészen különbözõ orvoslást igényelnek. S a klasszikus sztálinista párttársadalom politikaiasított létminõségû gazdaságának közelebbi szemügyre vétele is azt erõsíti meg, hogy nemcsak az antropológiai, szociológiai vagy lélektani, hanem a közgazdasági jelenségek esetében is alkal130
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 131
mazható a „bennefoglalt világszervezõ elv” szerinti megkülönböztetés, azaz a gazdasági jelenségek társadalmi létminõségeinek a megkülönböztetése. A szovjet típusú kettõs szerkezetû politikai piac A létezett sztálini gazdaságszervezettel kapcsolatban a legelsõ számú dogma, hogy az tervutasításos gazdaság volt, s benne a piacgazdaságnak a nyomai sem ismerhetõk fel. E dogmából az kétségkívül igaz, hogy a terv létezett, s hogy a tervezést birodalmi méretû intézményrendszerré szervezték, melynek élén a birodalmi, illetve nemzeti tervhivatalok álltak, valamint hogy a tervhivatalok irányszámai kötelezõ erõvel bírtak. E kötelezõ jelleg azonban, ahogyan az közismert, csak nem a gazdasággal összefüggésben volt szokás róla beszélni, máshonnan – a testületi párttól – származott, nem a tervhivatalokban koncentrált hatalom volt a forrása. A dogma második fele azonban távolról sem írta le a létezett szocializmus, a klasszikus sztálinizmus valóban mûködõ gazdaságát: a klasszikus sztálinizmus ugyanis jórészt – piacgazdaság volt, csak éppen nem ökonómiai értelemben vett, hanem politikaiasított piacgazdaság. Ebben a fejezetben a klasszikus sztálinista kettõs szerkezetû politikai piacgazdaságot vázolom fel, amelyben a tervezésnek, s a tervhivataloknak kitüntetett szerep jutott ugyan, de nem a terv adta meg a klasszikus sztálinista gazdaság ezen részének a jellegét. A politikai piacokat elõhívó kettõs – félhangos és személyre szabott – politikai alkuk Volt már róla szó, létminõség-meghatározó szerepe miatt mégis indokolt még egyszer emlékeztetni arra, hogy a szovjet birodalomnak nem volt egyetlen olyan országa sem, ahol a polgárok többsége igényelte volna a „szocializmust;” ellenkezõleg: a többség elutasította azt. Ez az elutasítás önmagában is elegendõ fenyegetést jelentett volna az új hatalom birtokosaira nézvést, akkor is, ha nem lettek volna olyan szervezett politikai erõk, amelyek a polgárok elégedetlenségét politikai akciókká akarták volna változtatni, hatalmuk visszaszerzésére. A cárizmus hívei, a szinte csak hetekre hatalomba segített polgárság, s a külsõ hatalmak némelyike is késznek mutatkozott azonban arra, hogy a bolsevikok ingatag hatalmát megdöntse, ami a kétségtelenül veszélyes fenyegetést kényszerûen elkerülendõvé tette. A bolsevikok számára nem volt 131
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 132
választási lehetõség: vagy sikerül pacifikálni a bolsevik hatalmat elutasító tömegeket, vagy elveszítik a nyugati segítséggel éppen megkapott hatalmat. A megdöbbentõen brutális rendõri-katonai féken tartás közben a bolsevik vezéreknek hamar rá kellett jönniük, hogy a többséget nem lehet gulágokba zárni, s ezért „lágyabb”, „gyengédebb” eszközökhöz folyamodtak. Közbevetés a lágy, vagy gyengéd és a puha diktatúra különbségérõl A rendszerváltás idején, 1988 körül Magyarországon elterjedt egy, a lágy diktatúrára lexikailag emlékeztetõ kifejezés: a puha diktatúra fogalma. Errõl a fogalomról írja Vitányi Iván, hogy „A diktablanda olyan »liberalizált autokrácia«, amely enged némi teret (olykor nem is keveset) a demokráciának, vagy legalább egyfajta korlátozott liberalizmusnak. (A blanda szó spanyolul gyengédet jelent, az angol szövegben softnak fordítják, ez tehát a mi »puha diktatúra« fogalmunkkal azonos, s ezzel jellemeztem a Kádár-rendszert. Schmitterék a dél-amerikai átmenet elemzésébõl indultak ki, nyilván azért használták a spanyol kifejezést.)”2 Figyelmesen elolvasva azonban a puha diktatúráról szóló tanulmányt, azt láthatjuk, hogy a „puha diktatúra” fogalom mást jelent, nem azonos a „gyengéd diktatúrával”. A döntõ különbség az a két jelenség között, hogy míg a diktablandában, a gyengéd diktatúrában az erõszakot és a gyengédséget is ugyanaz az illegitim hatalom gyakorolja, addig a puha diktatúra két különbözõ hatalom együttes jelenlétét jelzi: egy kvázi, vagy illegitim hatalomét, amely a kemény vagy gyengéd diktatúrát, s egy nemlegitim hatalomét, amely a puha diktatúrát gyakorolja.3 A nemlegitim hatalom birtokosait ugyanúgy nem választotta senki, mint az egyéb diktátorokat, de még felettük is hatalmat gyakorolnak. A sztálinizmus a brutális terror mellett a gyengéd diktatúrát gyakorolta, s mint majd vázoljuk, a puha diktatúrára viszont részben ellenük, s több mint fél évszázaddal késõbb, a világrendszerváltásban kerül sor. A gyengédebb eszközök és a kemény erõszak együttes alkalmazása nem ismeretlen a történelemben, az ókori cézároktól a mai latin-amerikai diktátoroVitányi Iván: Mérleg, Itt és most a szociáldemokráciáról. Kossuth Kiadó, 2000. Vass Csaba: A médiakrácia, a puha diktatúra kivitelezõje. Juss 1988. 2. szám, illetve Ha sikerült, miért nem sikerült mégsem? Hitel, 2000. október. 2 3
132
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 133
kig élnek vele, így a szovjet-bolsevik hatalomgyakorlási kettõsségben sem volt semmi új. Új vonását az jelentette, hogy nem ugyanazon társadalmi létviszonyok közötti hatalomgyakorlási különbségként alkalmazták ezt a kettõs stílust, hanem egy új, identifikálási kényszerrel is járó valóság kiépítése közben. Ennek volt a következménye, hogy a lágy eszközökkel megszerezhetõ támogatás a termék létminõségét gazdaságiról politikaira változtatta. Ahhoz, azonban, hogy ez a létminõség-transzformáció végbemehessen, hogy a lojalitásjavak termelése egyáltalán szóba jöhessen, szükséges volt egy megelõzõ, „tisztán politikai” lépésre, egy politikai alku megkötésére is a támogatástól vonakodó közemberek és a bolsevik hatalom birtokosai között. A sajátos körülmények miatt a bolsevikoknak az alkukötés sajátos formájához kellett folyamodniuk: nyilvános ígéreteket kellett tenniük a vezetõk nélkül maradt – és ezért megfélemlített – többségnek. S mert az alku másik oldalán csak egy némaságra ítélt, a nyilvánosságból kiszorított tömeg állt, ezt a lojalitásalkut „félhangos alkunak” nevezem, melyet a nagy tanító, Joszif Visszárionovics példájaként mindenütt a szovjet birodalomban leutánoztak. Legjobb magyar tanítványa, Rákosi is alkalmazta e félhangos alku, a „leetetés” módszerét, amint azt egy „beváltott” – s mellesleg a munkás-paraszt szövetség néven a politikatörténetbe vonult öndicsõítõ megfogalmazása is tanúsítja: A munkásság segítségével a föld nélküli szegényparasztság birtokába vett 4 millió hold földesúri földet, végrehajtotta azt a történelmi feladatot, melynek megvalósításáért magyar parasztnemzedékek egész sora hiába küzdött. (Rákosi Mátyás élete képekben, életrajzi fényképalbum, 1952.) Ez a félhangos politikai alku viszont sajátságos gazdasági következménnyel járt: egy addig nem volt piac: a politikai piac, pontosan szólva a lojalitásjavak piacának a kialakulását vonta maga után. De a hatalomra került maroknyi bolsevikot nemcsak az ellenséges polgári többség lojalitásának megszerzése, hanem egy másik kényszer is mozgatta:4 a vele, a küldetésével azonosulni tu4
E lojalitás megszerzésénél jóval messzebbre ment a késõbbiek során a sztálini hatalom: kidolgozta a „szovjet embertípus” kategóriáját, s az abban foglalt tartalmak, a szocialista ember társadalmi karakterének „megtermelésére” felépítette a maga állami embertermelõ gazdaságát. Ez
133
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 134
dók számának gyarapítása is. Ahhoz viszont, hogy az orosz polgárok jelentõs része hajlandó legyen társadalmi karakterének megváltoztatására, bérmunkásból és muzsikból bolsevik típusú kommunistává átalakulni, ugyancsak egy sajátos politikai alkura volt szükség: az identitásalkura. Egy – új – hatalom kiépítése során mindig számosan akadnak olyanok, akik a hatalom kínálta, olykor csak szimbolikus elõnyökért is hajlandók a hatalom intézményeiben szerepet vállalni, ami a bolsevik hatalom kiépüléséhez is nagyszámú jelentkezõt biztosított volna. A bolsevik hatalom sem elégedhetett meg azzal, hogy kritikátlanul és ellenõrizetlenül fogadja be az önszántukból soraiba lépõket: az új társadalmi létminõség kiépítéséhez olyan tagokra volt szüksége, akik nemcsak együttmûködni, de személyiségük legmélyebb rétegeiig azonosulni is hajlandók az új társadalmi létminõséggel, s vállalják a totális ellenõrzést is. S ez a két újabb politikai kényszer az újabb politikai alku jellegét is megszabta. Az alku tétje az identitás kialakítása és az identitásnak megfelelõ tevékenység elérése volt, így ezt az alkut „identitásalkunak” nevezhetjük. Az identitásalku kétrétegû volt: a párt és az azonosulni hajlandók közti elvont és a párt nevesíthetõ képviselõi, illetve az azonosulást vállaló személy állt egymással szemben: így az személyes szerzõdés volt. Ennek a személyes szerzõdésnek a megkötésére szolgált megfelelõ keretül a párttársadalomban a párttagság, amely az ismert procedúrát jelentette: ajánlást, tagjelöltséget, s a jelölti idõ alatti fokozott ellenõrzést, majd a tagsággal járó szervezeti ellenõrzés felvállalását – a szerzõdésszegésért járó különösen kegyetlen retorziókkal együtt.5 S ennek is döntõ következményei voltak a szovjet típusú gazdaság felépítése szempontjából: ahogyan a lojalitásalku a lojalitásjavak piacát, ugyanúgy az identitásalku az identitásjavak politikai piacát alakította ki. azonban már történetileg és logikailag egyaránt késõbbi fejlemény, amelynek leírására csak késõbb kerülhet sor. 5 Természetesen nemcsak a lojalitásbiztosítást nem bízták a véletlenre, s nemcsak a társutasok karakterét tömegesen megtermelõ, „szocialista embertípust” gyártó embertermelõ gazdaságot építettek fel, hanem az identifikálódás számára is kidolgozták a megfelelõ karaktert: a kommunista ember társadalmi karakterét, melynek „sorozatgyártására” egy precíziós pontossággal dolgozó embertermelõ gazdaságot, az embertermelés pártgazdaságát építették fel.
134
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 135
Mielõtt e kettõs politikai létminõségû piacgazdaság leírására térnék át, a félreértések elkerülése végett már ezen a ponton hangsúlyozom, hogy ebben a részben végig csak a párttársadalom gazdaságáról, azaz egyetlen makrogazdasági szervezetrõl, a politikaipari mûvek gazdaságáról beszélek. Hogy a politikaipari mûvek mégis kettõs gazdaságszerkezetben létezett, az a kettõs alkunak a következménye, amely kettõs piacot alakított ki.
A klasszikus párttársadalom identitástermelô tervgazdasága A politikai tõkésosztály és klasszikus gazdasági alapintézményük, a politikaipari mûvek legadekvátabb mûködési terepüket az identitásjavakat termelõ eszközöket termelõ gyárakban találták meg. Itt, ebben a gazdaságban mûködött a legzavartalanabbul az a tervgazdaság, amellyel kizárólagosan szokás a sztálini típusú gazdaságot jellemezni. A politikai tõkésosztály ebben a gazdaságban nem ismert, s ha ezt a megoldást választotta, akkor nem is ismerhetett alkut: az általa gazdasági szocializmusnak nevezett identitásnak a materiális oldalát termelte meg, s ha errõl, vagy csak valamely kis részrõl is lemondott volna, önazonossága csonkult volna. S miközben ezen a terepen alkudhatott meg a legkevésbé, ezen a terepen kellett a legkönyörtelenebbül elszenvednie a saját választása következményeként rászabaduló kényszereket. A klasszikus sztálini párttársadalom, ezt ismételni is feleslegesnek tûnhet, nem hosszú, történelmi aprómunkán alapuló szerves fejlõdés végén alakult ki, hanem az erõviszonyok drasztikus átalakítása adott lehetõséget a kiépítés megkezdésére, ám az országban készen talált gazdaság több tekintetben sem felelt meg identitásának. Volt ugyan iparvállalat, s köztük – a gyõri program fejlesztéseinek köszönhetõen – katonai-nehézipari vállalat is az országban, ezek azonban nem voltak elegendõek sem a proletariátus túlsúlyához, sem a fejlett gazdasági szerkezethez, sem pedig a szocialista gazdasági identitáshoz, ezért ki kellett azt építeni. E kiépítéshez azonban még a Jánossy-féle „helyreállítási periódusban” sem volt elegendõ forrás az országban. Külsõ forrásokról, nemzetközi hitelekrõl abban az idõben szó sem lehetett – a szovjet birodalomnak nem volt mibõl, a felkínált amerikai Marshall-segélyt pedig, birodalmi parancsra, Magyarországnak is el kellett utasí135
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 136
tania. Ennek következtében a gazdasági identitás kiépítéséhez nem állt rendelkezésre szabadon felhasználható forrás, s e szabadon felhasználható forrás hiányában a kiépítés finanszírozását más forrásból kellett megoldani. A belsô gyarmatosítás A western modernizáció körülményei között, amikor a gazdaság továbblendítéséhez nem voltak elegendõek a belsõ források, akkor az államok külsõ forrásokat igyekeztek felkutatni. A külsõ forrásokból alapvetõen kettõ kínálkozott: a nemzetközi hitelek, illetve idegen országok meghódítása. Mire a szovjetbirodalmat kialakították, a gyarmatosítás gyakorlatilag befejezõdött: a szövetséges hatalmak által a Szovjetuniónak átengedett országokon kívül nem volt több gyarmatosítható ország. S mert a szovjetbirodalom által bekebelezett országoknak még tilos volt a Marshall-segély és a nyugati pénzhitelek felvétele, s mert a párttársadalomnak nem volt saját forrása, a külsõ országok ellen folytatott gyarmatosító háború lehetetlenné válása azt a következményt vonta maga után, hogy az országon belül kellett forrást találni. E források 1948-ban, a hatalomátvételkor még igen kis kiterjedésû párttársadalom számára csak úgy voltak elérhetõek, ha az ország nagyobbik, önmagában is három „társadalomból” álló részét aláveti hatalmának, ha gyarmatosítja. E belsõ gyarmatosításhoz a szovjet fegyverek és a nyugati hatalmak beleegyezése szolgáltatta a keretfeltételeket, a redisztributív gazdasághatalmi szervezet pedig a kivitelezést. A párttársadalom így az önmaga kiépítéséhez szükséges – pénzügyi és emberi – forrásokra az ország nagyobbik, belülrõl erõsen tagolt felének gyarmatosításával, a belsõ gyarmatosítással tett szert.6 A kiépítés forrása: a paraszti és a szocialista mezõgazdasági fejlesztések elvonása Miközben a párttársadalom, ha saját természeténél fogva nem is lett volna kifosztásra hajlamos, aminthogy azonban az volt, az identitáskiépítési feladatai miatt gazdaságilag rákényszerült arra, hogy belsõ gyarmatait kifossza. Ráadásul ezt a kényszert feszítette tovább a ’48-ban, a NATO megalakítása, il6
A „belsõ gyarmatosítás” fogalma Weber Attila szóbeli közlése, melyért ezúton is köszönetet mondok.
136
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 137
letve a Jugoszláviától való eltávolodás miatt bekövetkezett gazdasági fordulat, amely a „jómódról” a hadiipari fejlesztésre helyezte át a hangsúlyt, s aminek következtében a kiépítési költségek is megnövekedtek. A fegyverkezéssel súlyosbított gazdasági kényszer azonban ellentmondásban volt azzal a politikai kényszerrel, hogy a politikai tõkésosztálynak meg kellett vásárolnia az õt nem támogatók lojalitását: a belsõ gyarmatait „támogatnia” kellett. Így a politikai tõkésosztálynak egyszerre kellett megfelelnie a gazdasági és a politikai kényszerek – a kifosztás és a támogatás – kettõsének, s egyik kényszer elõl sem térhetett ki. Ebbõl a sajátos csapdából a politikai tõkésosztály fortélyos találékonysággal tört ki: abból vett el, ahol nem látszott meg azonnal, s olyat adott, ami látványos volt: a belsõ gyarmatok jövõjét fosztotta ki. A kiépítési költségek finanszírozásának forrása, jövõ kifosztásának konkrét módja a mezõgazdasági fejlesztésekre fordítandó források megcsapolása, szinte teljes kiürítése volt. Ennek a folyamatnak adatait Bogár László Kitörési kísérleteink címû könyvében találhatjuk meg.7 Az identitásobjektumokat termelõ politikaipari mûvek és a veszteségtermelés Az identitásobjektumokat termelõ politikaipari mûvek nemzetgazdasági szerepével összefüggésben azonban nem is az új uralkodó valóság kiépítése érdekében a belsõ gyarmatok kifosztásából származó hiány szorul igazán magyarázatra. Ami igazán magyarázatra szorul, az az, hogy a politikaipari mûvek a kiépítésükhöz hiányzó források elvonásán túl miért, s mennyivel terhelték a belsõ gyarmatokat, s hogyan alakult ki az az elképzelhetetlennek tûnõ helyzet, hogy a párttársadalom, s a politikaipari mûvek mûködtetése, a beígért sosem látott ütemû fejlõdés helyett elszegényítette az országot. Aminek áttekintését s érzékelését megnehezíti, hogy ezt a hallatlan fejleményt eltakarta a párttársadalom valóban dinamikus terjeszkedése, a szemmel láthatóan a semmibõl kinövõ hatalmas új iparvállalatok, az egyre bõvülõ jószágözön, s a szegényparasztság és a bérmunkások életszínvonalának – legalábbis 1951-ig tartó – napi szinten is tapasztalható javulása. 7
Bogár László: Kitörési kísérleteink. KJK, 1989.
137
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 138
A kérdésre, hogy a párttársadalom mérhetetlen, a külföld által is elismert növekedése ellenére hogyan szegényedhetett mégis az ország, a választ a politikaipari mûvek valóságos gazdasági teljesítménye adja meg, az, hogy a politikaipari mûvek gazdasági értelemben veszteségtermelõ volt. A veszteségtermelés, látjuk majd a következõkben, egyrészt összefügg azzal, hogy a kényszerûen megindított fegyverkezés egyrészt megváltoztatta a termelõ és a lakossági fogyasztás arányait (ez majd a lojalitásjavak beígért növelése helyett a munkabérek elértéktelenedésének, illetve a padláslesöpréseknek a magyarázatában lesz egy összetevõ), másrészt a termelõ fogyasztás jellegét is átalakította. Másrészt annak a következménye, hogy a politikaipari mûvekben nem gazdasági profitot, hanem identitástöbbletet s lojalitástöbbletet, azaz politikai profitot kellett megtermelni, amely politikai értéktöbblet érzéketlen volt a gazdaságosság iránt. A belsõ gyarmatok fejlesztése elõl elvont források és a politikaipari mûvek veszteségtermelése – a kettõs veszteség – együtt azonban már a hadikiadások növekedése nélkül is képes lett volna megakadályozni az ország lassú növekedési pályájára állását. A kérdést, hogy a politikaipari mûvek, miközben kétségtelenül sikereseknek bizonyultak a politikai értéktöbblet megtermelésében, konkrétan hogyan is váltak gazdaságilag veszteségtermelõvé, úgy válaszolhatjuk meg, ha megvizsgáljuk a politikaipari mûvek termékeinek árát, amihez a politikai bérmunkásosztály munkabéreit is vizsgálat alá kell vennünk.
A párttársadalom politikaiasított gazdaságáról A szocializmus, annak ellenére, hogy az emberi tûrõképesség szempontjából túlságosan is hosszú idõn át létezett, mégsem élt elegendõen sokáig ahhoz, hogy érett arcát mutathassa meg, ahhoz pedig még kevesebbet, hogy a megelõzõ korszakokból rámaradt társadalmak maradványait hiánytalanul a maga képére formálja. Áldatlan életének szinte az utolsó perceiig megmaradtak a hagyományos társadalomszervezet elemei, néhol szinte érintetlen állapotaikban, a múlt század utolsó negyedétõl erõltetett polgári fejlõdés és az önmagát szinte túlélt hagyományos társadalomszervezõdés találkozásából keletkezett sokféle társadalomszervezeti alkalmazkodási forma, amelyek – 138
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 139
némelyik szövetségben, mások meg háborúban – együtt éltek a szocialista társadalomszervezési próbálkozások többféle változatával. A létezett szocializmus gazdaságának megértéséhez két alapvetõ, s a szocialista gazdaság természetét, léttulajdonságait döntõen befolyásoló összefüggést érdemes figyelembe venni: – a létezett szocializmus urai a gazdaságtól nem a gazdasági modernizációt jellemzõ gazdasági profitmaximalizációt, hanem az addig még sehol és sohasem létezett szocializmus kiépítését várták el; – a klasszikus szocializmus kiépítése – mindenütt, ahol eleddig megjelent – ellenséges, illojális közegben, igen kis számú hívére támaszkodva kezdõdött meg. A szocialista termék gazdasági szerkezete Tõkés viszonyok között az áru szerkezetének meghatározása révén lehet feltárni a gazdaság milyenségét. Lévén, hogy a létezett szocializmus viszonyai között a termék „politikai áru” formában került a gazdaságba, a politikai áruszerkezet feltárása mutatja meg a létezett szocializmus gazdaságának politikaiasított létminõségét, s ad választ arra is, hogy ennek a gazdaságnak milyen volt a valóságos „társadalomszervezete”. A szocialista gazdaság és mûködési céljának meghatározása Sztálinnál Ahhoz, hogy a szocialista gazdaság mûködésérõl képet kaphassunk, egy lépéssel el kell távolodnunk a modernizációtól és a modern gazdasági alrendszerrõl szóló elméletektõl. A modernizációs rendszerelméletek a tágan értelmezett társadalomszerkezetet több, öntörvényû alrendszer együtteseként írják le. Ezen öntörvényû alrendszerek közül az egyik a gazdasági alrendszer, amelyet többek között a racionális gazdasági kalkulációval és az eredményeként elõálló profit maximalizációjára törekvéssel jellemzik. Ezzel a funkcionálisnak nevezhetõ megközelítéssel szemben a létezett szocializmust felépítõ hatalmasságok a gazdaság szubsztancionális elméletének voltak hívei. Sztálin például a szocialista gazdaságot a nehézipar elsõdlegességével, a teljes foglalkoztatással és az ezek következtében megvalósuló, állandóan és egyenletesen növekvõ életszínvonallal azonosította – s a szocializmus ezen 139
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 140
gazdasági identitása mindegyik elemének határozott jelentése és jelentõsége volt: – a nehézipar elsõdlegessége mögött „a fiatal szovjet állam” megvédéséhez nélkülözhetetlen fegyvergyártásra való berendezkedés rejtezett; – a teljes foglalkoztatás a kapitalista gazdaságokban fenyegetõ munkanélküliséggel szembeállított tulajdonsága a szocializmusnak a cári-tõkés viszonyok között nyomorgó ipari bérmunkásoknak és a muzsiknak tett ígéret volt; – s ugyancsak annak ciklikus válságaival és a tömegek fokozódó nyomorával szembeállított jövendölés volt az állandóan és egyenletesen növekvõ életszínvonal, amelyet éppúgy ígért a szovjethatalom a vele azonosulóknak, mint a tõle idegenkedõ hatalmas tömegeknek, hogy lojalitásukat a maga szolgálatába állítsa. A szocialista gazdaság, ezen sajátosságai és teljesítményei alapján, hirdette a generalisszimusz, magasabb rendû a kapitalista gazdaságnál. A szocialista gazdaság ezen szubsztanciális identitásából viszont az következett, hogy ebben a gazdaságban nem is a profitmaximalizáció, hanem a nehézipar növekedése, a foglalkoztatás teljességének biztosítása, s az életszínvonal állandó és egyenletes növekedése, amely célokat összefoglalóan a szocialista gazdasági önazonosság – identitás – bõvített újratermelésének nevezhetünk – volt a cél. S a gazdaság ezen szubsztanciális identifikálásnak és célmeghatározásának rendkívüli jelentõsége volt a szovjet típusú gazdaság felépítését, szereplõit és mûködését illetõen. Használati érték helyett tárgyi érték A szubsztanciális ígéretek megtartása magától értetõdõ módon nehéz feladat elé állította a „fiatal szocialista gazdaságot”: megfelelõ ipar nélkül például lehetetlennek tûnt a fogyasztási javak területén kielégíteni az egyszerre jelentkezõ mérhetetlen igényeket. Ennek következtében a tõkés áru alaptulajdonságát, azt, hogy az „használati értékkel” rendelkezik, nem lehetett lemásolni. A használati érték ugyanis azt jelenti, hogy az a személy, aki azt fogyasztani akarja, érezze úgy, hogy az a jószág az õ személyes igényeit képes kielégíteni. Amihez két tulajdonsággal kell legalább rendelkeznie a terméknek: egyfelõl tárgyi alakjában a használati célnak kell megfelelnie, másfelõl 140
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 141
megformáltságában a társadalmilag és személyileg differenciált igényeket is ki kell elégítse. Így a használati érték két legelemibb összetevõje a valamilyen fokon objektívnek tekinthetõ „tárgyi érték” és a kétszeresen is: társadalmi rétegszerûen és személyileg is szubjektív „alkalmassági érték”. A hirtelen jelentkezõ tömeges igények kielégítésére azonban a kapacitáshiánnyal bajlódó szocialista ipar nem volt és nem is lehetett felkészülve, s ez a felkészületlenség a minõség vagy mennyiség közti választás elé állította: ha minõségi termékeket akart volna gyártani, akkor a tömegigényeket nem tudta volna kielégíteni – még abban a mértékben sem, amilyen mértékben a mennyiségi igények minõségre érzéketlen kielégítésekor lehetõsége nyílott. A minõségérzéketlen termelés irányába tolta a gazdaságot az is, hogy a bolsevikok szoros társadalmi egyenlõséget hirdettek, azaz a fogyasztási javak megformálásában, szóban legalábbis kizárták a társadalmi különbségek kifejezését. A kapacitáshiány és az egyenlõség normájához igazodás együtt azt eredményezte, hogy a termékek társadalmi igényeknek megfelelõ megformálásától – az áruminõségtõl, az alkalmassági értéktõl – kényszerûen vagy sem, de eltekintettek a szocialista gazdaságban.8 Amit helyette kínáltak, a szimpla tárgyi érték volt. Például ha nyári cipõt, szandált kellett gyártani, akkor nem minden méretben, sokféle fazonnal és változatos színekben gyártották, hanem azonos fazonnal, azonos színnel és eltúlozva a leegyszerûsítést: legfeljebb három – kicsi, közepes és nagy – méretben kínálták a muzsiknak és a proletárnak. Akik a rongycipõ és a mezítláb helyett ezeknek az „úri” termékeknek is igencsak örültek, legalábbis kezdetben. A használati érték helyére így került a trockiji mintára felépített sztálini gazdaságban a társadalmi – és személyi tulajdonságaitól, a szubjektív alkalmassági értéktõl megfosztott tárgyi érték. Amelynek azonban megvolt az az elõnye, hogy óriási mennyiségû terméket lehetett belõle piacra dobni, s vele csillapítani az ígéretek beváltása feletti izgalmakat. 8
Meglehet, hogy ez az eltekintés nem esett nehezére a szovjethatalom birtokosainak. A sztálini hatalmi berendezkedés, amint az közismert, nagy, mondhatni strukturális ellensége volt a személyiségnek, így arra is gondolhatunk, hogy a használati értékbõl a szubjektív személyes és társadalmi alkalmasság kivonása a kapacitáshiányon túl a személytelenítõ struktúra sajátosságának is volt a leképezõdése a termék gazdasági tulajdonságain.
141
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 142
A TERMÉK ÉRTÉKSZERKEZETE A TÔKÉS ÉS SZOCIALISTA GAZDASÁGOKBAN TÕKÉS GAZDASÁG
SZOCIALISTA GAZDASÁG ALKALMASSÁGI ÉRTÉK
HASZNÁLATI ÉRTÉK
TÁRGYI ÉRTÉK TÁRGYI ÉRTÉK
Az érzékelési küszöb alá szorított csereérték A tõkés piacgazdaságban, lévén hogy azt a csere élteti, a terméknek, hogy áruvá válhasson, a használati értékén túl csereértékkel is kell rendelkeznie. A trockiji–sztálini elveken felépített gazdaságban, ahol éppen a cserét kellett helyettesítse a „terv”, a csereérték feleslegessé vált, a termék csereértékével ebben a gazdaságban nem számoltak. Ez persze távolról sem jelentette azt, hogy a termék csereértéke, azaz a marxi elképzelések szerint a termék újratermeléséhez számosságában átlagosan szükséges munkaidõ sem szûnt meg hatni. Csak éppen ebben a gazdaságban a termékek „csereértékét” az érzékelési küszöb alá szorították. A termék valamely gazdasági tulajdonságának érzékelési küszöb alá szorítása nem a sztálini gazdaság sajátossága, erre a mutatványra a tõkés piacgazdaság is képes. Csak nem olyanra, amely magát a piacgazdaságot sodorná veszélyes helyzetbe, hanem olyant, amely ebben a gazdaságban a vállalkozók egy szûk körének hatalmas többletjövedelmet biztosít: az emberi erõforrások elõállításában részt vevõ, nem „piaci vállalkozók” teljesítményeit szorítja e küszöb alá, azaz hagyja megfizetetlenül. A sztálini gazdaságban viszont a termékeknek éppen azt a gazdasági tulajdonságát szorították az érzékelési küszöb alá, amely termelésének gazdaságosságához lett volna szükséges, s mert e gazdaságossági jegyet figyelmen kívül hagyták, hatalmas árat kellett fizetniük e gazdaság urainak.
142
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 143
Gazdasági érték helyett politikai identitásérték és lojalitásérték A tõkés és a sztálini gazdaságok közti legnagyobb eltérést nem is a használati és a tárgyi értékek különbsége, s nem is a csereérték mûködtetése, illetve érzékelési küszöb alá szorítása okozta, hanem a gazdasági „érték” politikai értékké történt transzformációja. A lojalitásérték A gazdasági érték politikai értékké transzformálásának elsõ lépése a felkínált bolsevizmussal nem rokonszenvezõ, de nem is ellenséges csoportok tömeges felvásárlása volt. A rendõrségi terror által keltett félelmet kiegészítõ életszínvonal-növelés ígéretének részleges megtartásával Sztálin – egy hallgatólagos kiegyezés keretében – megszerezte a nagy többség politikai lojalitását.9 A hiányzó választásokon alkalmazott „itatási” módszert a politikai alkuban helyettesítõ „leetetéssel” szerzett tömeges politikai lojalitásnak, a szovjetbirodalom fennállásának egész ideje alatt és minden országában, döntõ következménye volt a termék gazdasági szervezetére és ezen keresztül a szovjet gazdaság jellegére nézvést is. E néma kiegyezés életbelépésétõl kezdõdõen a termék elõállításának a célja nem csupán tárgyi értékek biztosítása volt, hanem ezzel együtt és egy idõben a politikai lojalitás megszerzése is. Így a termék maga nemcsak tárgyi értékénél fogva bírt jelentõséggel a szovjet gazdaság számára, hanem „lojalitásértékénél” fogva is: e tárgyakért cserébe a vonakodók hajlandók voltak elfogadni a sztálini hatalmi rendszert. Ami azt jelentette, hogy a szovjet gazdaságban az a termék bírt jelentõséggel, amellyel a sztálinizmustól húzódozó tömegek lojalitását is meg lehetett szerezni, azaz amelynek „lojalitásértéke” is volt. A gazdasági érték helyén a sztálinizmus fennállása, azaz a „rendszer” szempontjából jelentõségre szert tett politikai lojalitásérték, s a néma kiegyezés vitték véghez a gazdasági érték politikai lojalitásértékre való átcserélését – transzformációját.
9
Erõteljesen hangsúlyozom a néma, leetetésen alapuló kiegyezés sztálini fogását. Egyfelõl, mert csak ennek ismeretében válik érthetõvé mindaz, ami történt a szovjetbirodalomban, másfelõl pedig azért, mert így válik láthatóvá, hogy a Kádárnak tulajdonított leetetési taktika elõképe is létezett a sztálini Szovjetunióban is.
143
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 144
A politikai identitásérték A létezett sztálinizmus viszonyai között azonban a gazdasági érték helyét nem csupán a politikai lojalitásérték foglalta el, hanem egy másik politikai érték is belépett a gazdasági érték helyére: az identitásérték. Az identitás a politikai harcokban kiemelt jelentõséggel bír; ennek a kiemelt jelentõségnek a megmutatására elegendõ a pártok neveinek gondos megválasztását, s a nevekben foglalt ígéretek kifejtését tartalmazó programokat felidézni. Minden politikai versengésnek elsõ lépése a versengésbe belépett csoportok önazonosságának meghatározása, amely nélkül egyetlen csoport sem nyerhet politikai minõséget. Ez a kényszer is vezethette Sztálint arra, hogy a szovjet gazdaságnak a tõkéstõl megkülönböztetõ azonosságát pontokba szedve is meghatározza. Ez a pontokba szedett meghatározás viszont újabb politikai elemmel terhelte meg a szovjet termék gazdasági szerkezetét. Ettõl fogva ugyanis a termékek, s most már nem csak a lojalitás felvásárlására alkalmas fogyasztási javak, hanem minden gazdasági jószág abból a szempontból is jelentõségre tett szert, hogy az hozzájárul-e a szovjet gazdasági identitás bõvített újratermeléséhez. Így kerülhetett sor a közismert vitákra, amelyek kezdettõl fogva kísérték a szovjet gazdaság kiépülését és mûködését, s amelyeknek a szovjethez méltó és attól idegen termékek meghatározása volt a célja.10 Így a sztálini gazdaságban egyfelõl a szovjetidentitásnak megfelelõ termékek elõállítása volt a cél, olyan termékek elõállítása, amelyek szovjetidentitással bírnak. Aki ilyen termékeket fogyasztott, az „szovjet tulajdonságokat” épített be önmagába. Másfelõl, s ez legalább ilyen jelentõséggel bírt: a pontokba foglalt „gazdaság”, a definitíve szovjetgazdaság újratermelése volt a cél. S ha sikerült a szovjetidentitással bíró gazdaság és termékek bõvített újratermelése, akkor – a sztálini meghatározás szerint – nemcsak a jólét növekedett, de a szocializmus bõvített újratermelése is megvalósult. A tárgyi értékek termelése, mikor az a szovjetidentitásnak megfelelõ termékek elõállítását is jelentette, akkor a termék tárgyi értéke kiegészült a – kettõs értelmû – politikai identitásértékkel is. 10
Ez az identifikációs vita szivárgott át a hatvanas években, a piaci szocializmus kiépítésének kezdeteikor Magyarországra is, s adott alkalmat az összecsapásra például a „frizsider”-vitában.
144
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 145
A sztálini gazdaság meghatározásában foglalt szubsztanciális ígéretek célja: – a tárgyi érték elõállításán túl és azt megelõzõen is, egyfelõl – a „kommunizmustól” idegenkedõ tömegek lojalitásának elnyerése, – másfelõl a hívek azonosságtudatának erõsítése, illetve – a szocialista gazdaság szocialista minõségének a bõvített újratermelése volt. TÕKÉS GAZDASÁG
SZOCIALISTA GAZDASÁG
GAZDASÁGI ÉRTÉK
IDENTITÁSÉRTÉK
CSEREÉRTÉK
LOJALITÁSÉRTÉK
HASZNÁLATI ÉRTÉK
TÁRGYI ÉRTÉK
Politikai értéktöbblet: identitástöbblet és lojalitástöbblet A szocialista termék szerkezetének felvázolása megmutatta, hogy ez a termék alapvetõ tulajdonságaiban különbözött a tõkés gazdasági termék tulajdonságaitól. Mi több, azt láthattuk, hogy ez a termék a szó klasszikus értelmében nem is volt „gazdasági” jelenség. Alapvetõ tulajdonságait ugyanis nem a gazdaság, hanem a politika formálta ki: nem csereértékkel és nem értékkel, hanem lojalitásértékkel és identitásértékkel rendelkezett. S ez a különbség azzal járt, hogy maga a szocialista gazdaság „politikai létminõségûvé” vált. Termelésének célja nem a mikrogazdasági értelemben vett gazdasági értéktöbblet, nem „profit” elérése volt, hanem politikai értéktöbbletet, lojalitástöbbletet és identitástöbbletet kellett a termelésnek biztosítania. Egyre több olyan polgárt, aki lojális volt a szovjethatalom iránt, egyre több szovjetidentitással rendelkezõt, akinek szovjet azonosságtudatát erõsítette a szovjet 145
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 146
identitásnak megfelelõ termékek fogyasztása, s végül mindezek következtében a sajátos szovjet identitással rendelkezõ gazdaság növekedését, a szocializmus bõvített újratermelését kellett ennek a gazdaságnak elõállítania. A politikaipari mûvek, mint politikai értéktöbblet és gazdasági hiánytermelõ üzem A szocialista termék politikaiasított létminõségû szerkezete sajátos következményekkel járt a gazdasági termelõegységek jellegére nézvést is. A tõkés piacgazdaságban a termelõüzemek szervezete a profittermeléshez igazodik, így azokat, ha például ipari tevékenységet ûznek, gazdasági ipari üzemeknek nevezhetjük. Az identitás- és a lojalitástermelõ politikaipari ágazatok Ezzel szemben az olyan tárgyi termékeket gyártó üzemeket, amelyek termékeiben a politikai érték tetézõdik a tárgyi értékre, indokoltabbnak tartom politikaipari mûveknek nevezni. A politikaipari mûvek kifejezés nem a tevékenység jellegét, vagyis „ágazatát” mutatja meg, hanem annak létminõségét, illetve annak a terméknek a létminõségét, amit ezekben a „mûvekben” állítanak elõ. A politikaipari mûvek, függetlenül attól, hogy mely ágazathoz, iparhoz, mezõgazdasághoz, kereskedelemhez, szállításhoz, vagy máshoz tartoznak, politikai értéktöbblet termelésével foglalkoznak. S ha közöttük különbséget kell tenni, akkor az õket tagoló megkülönböztetést a saját természetüknek megfelelõen indokolt elvégezni. E saját természetük szerinti differenciálás alapján a politikai érték különbözõ fajtái szerint lehet õket identitástermelõ, illetve lojalitástermelõ politikaipari mûveknek nevezni. A nem szükségképpeni veszteségtermelés a politikaipari mûvekben Sokak számára úgy tûnik, hogy a klasszikus sztálinizmus idõszakában a kényszerek csak egyetlen irányban mûködtek: a sztálinista hatalmi gépezet kényszerítette a szovjet fegyverek által elnyomott alávetetteket. Anélkül, hogy akár csak egy jottányival is enyhíteni akarnám e kényszerek borzalmait, s az értük viselt felelõsséget, figyelmesebb szemlélõdéssel azonban az is láthatóvá válik, hogy a sztálini hatalomra is súlyos kényszerek nehezedtek. Olyan 146
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 147
kényszerek, amelyek elõl nem lehetett kitérni, ám amelyekre a választ a sztálini hatalom rosszul adta meg. Rosszul, mert hiszen a nyugati, szabad világ piacgazdaságában is szükség volt arra, hogy a rendszerlojalitást – sõt a rendszeridentitást – megtermeljék, s ott is „áldozni” kellett rá. Ott azonban, a gazdagabb indulás elõnye mellett, ezt a feladatot is jobban oldották meg: a lojalitásnövekedés költségeit is az alattvalókkal fizettették meg. A sztálini hatalom azonban a lojalitástöbblet elérésének finanszírozását, a központi hatalom mindenhatóságának dogmatikáját maga is elhivén, magára vállalta. Nem számított, hogy mennyibe kerülne gazdaságilag, ha politikai értéktöbbletet – identitástöbbletet – lehetett vele elérni. Ugyanakkor a sztálini gépezet világosan felismerte, hogy a gazdasági helyett egyrészt saját ígéretei, másfelõl elfogadatlansága miatt kényszerül a politikai racionalitásnak engedni, s identitás- és lojalitástöbblet-termelésre szakosodni. Ezért elfogadatlanságának megváltoztatására is kidolgozott nemcsak fizikai erõszak eljárásokat, hanem a humángazdaság alkalmas átalakítását is: a „kivételes emberek” sorozatgyártásának programját igen hamar kiegészítette a „szocialista embertípus” tömegtermelésének programjával, amelyet nagy ütemben igyekezett megvalósítani, s ez a politikairól a gazdaságias gazdaságra visszaállás szempontjából kiemelt jelentõsséggel bírt volna. A „szocialista embertípus” lényegét ez adja: nem tüntet a rendszer ellen, hanem beilleszkedik az éppen fennállóba, ezért a lojalitástöbblet politikai racionalitásnak engedelmeskedõ termelését vissza lehetett volna vezetni a gazdasági racionalitás szerinti mûködésre, s az egyes egyedre hárítani ennek költségeit. Ebben a tekintetben, mint azt a következõ korszakokat elemzõ kötetekben leírjuk, a magyar párttársadalom, illetve a piaci szocialista társadalom ment legmesszebbre a birodalom egészét tekintve. A jövedelme nagyságáért felelõssé tett szocialista embertípus általános elterjedése viszont lehetõvé tette volna a belsõ gyarmatok gazdasági racionalitás szerinti mûködtetését, ami az uralkodó párttársadalom veszteségtermelését a gyarmatok kifoszthatóság határain belül tartotta volna, azaz népgazdasági növekedést is elérhetett volna.
147
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 148
A politikaipari mûvek gazdaságszervezete A politikai munkaerõ Amint láttuk, a sztálini típusú gazdaságban nemcsak a termelési cél, s nemcsak a termék gazdasági szervezete volt – ebbõl következõen – politikaiasított természetû, hanem a termelõeszköz is: mûszaki és társadalmi tulajdonságai alkalmazkodtak a politikai értéktöbblet elõállításához. Ennek következtében ennek a munkaeszköznek a rendeltetésszerû mûködtetése csak másodlagosan igényelte a szó szûkebb értelmében vett mûszaki pontosságot; annak, aki ezt a politikai eszközt akarta mûködésbe hozni, elsõdlegesen nem a mûszaki, nem is a gazdasági, hanem az eszköz politikai tulajdonságainak mûködtetéséhez kellett értenie. Ahhoz azonban, hogy a politikai eszköz politikai tulajdonságait – amelyek egyrészt a „tárgyi érték” köré rendezõdtek, másrészt a lojalitás-, illetve az identitásérték jelölte azokat ki – mûködésbe hozhassa, a munkaerõnek sajátos képességekkel és készségekkel kellett rendelkeznie. Mindenekelõtt azzal a politikai önazonossággal, ami lehetõvé tette, hogy a sztálini uralkodó gazdaságba beléphessen, másodsorban s ennek az azonosságnak a konkretizálásaként pedig, az eszköz politikai tulajdonságainak a mûködtetéséhez szükséges készségekkel. Mindezek következtében a sztálini gazdaságban a munkaerõ politikai munkaerõ volt. Ahogyan a munkaerõ ebben a politikaiasított gazdaságban különbözött az ökonomizált gazdaságtól, úgy a politikai munkaerõ újratermelése is különbözött a gazdasági munkaerõ újratermelésétõl. Ez utóbbit, legalábbis a kapitalista gazdaság kezdeteikor, mikor még ennek a munkaerõnek pusztán a fizikai képességeire volt szükség, ennek a fizikai munkaerõnek az újratermelésével lehetett azonosítani. A sztálini politikai munkaerõ újratermelése azonban a kezdetektõl fogva jóval többet jelentett a puszta fizikai munkaerõ újratermelésénél: a politikai munkaképesség újratermelését: a politikai identitás és a politikai munkaerõ újratermelését – az identitástöbblet és a lojalitástöbblet termelését – jelentette. Aminek a megvalósításához a sztálini hatalomnak már a kezdetekkor egy teljes embertermelõ gazdaságtartományt kellett felépítenie és mûködtetnie, s amelynek megváltoztatása, a szocialista embertípus tömegtermelésére való átállás lett volna a politikaipari mûvek 148
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 149
veszteségtermelésének egyik feltétele, ahogyan arról az elõzõekben tettem említést. Ezen a ponton azonban még csak a veszteségtermelés magyarázatára, s annak a humángazdasági többletköltségekkel való összefüggésére, a politikai munkaerõ megfizethetetlenségének megmutatására vállalkozhatok. A politikai munkaerõ újratermelésének költségeire vonatkozó számításokat késõbb, a politikai munkabér meghatározásakor mutatom be. Közbevetés: az embertermelés sztálini gazdasága Michel Foucault munkássága után nem szorul indoklásra, hogy nem elégedhetünk meg egyszerûen a „human capital” elõállításának költségeit számlálgató megközelítésekkel, hanem az embertermelés gazdaságáról, a humángazdaságról kell beszélnünk. A klasszikus párttársadalomban a politikai munkaerõ hiánya és a gyors elõállítási kényszer arra figyelmeztet, hogy vegyük számításba a sztálini gazdaságnak ezt, a közgazdaságtan által teljességgel elhanyagolt tartományát: a sztálini politikaipari mûvek mûködtetéséhez szükséges munkaerõ, illetve termelõerõ, emberi erõforrás megtermelésével foglalkozó humángazdaságot is. Elõször is: meghatározandó az az embertípus, amelynek a megtermelése ennek a gazdasági tartománynak a feladata. Könnyû helyzetben vagyunk, mert maga Sztálin definiálta: a kommunista embertípust. A kommunista embertípusból azonban, ha lehet, még nagyobb hiány volt a kezdetekkor, mint a politikai javakból, ezért ezeket gyorsított ütemben kellett elõállítani. Erre három alapintézményt vett igénybe a sztálini embertermelõ, azaz hatalmi gépezet: a politikai állami iskolákat, a politikai pártiskolákat és a munkaszervezetet magát. Illetve, ahol ezt tehette, magát a családot is besorolta, negyedikként, a kommunista típusú embertermelés gazdaságába. A kommunista embertípus rendelkezett a politikai munkaerõvel, s ezen kívül számos más politikai termelõképességgel: például a sztálini valóság egész újratermelésének a képességével. Az állami politikai iskolák prototípusa a birodalom magyar peremtársadalmában az Oleg Kosevoj volt. A pártiskoláknak egész rendszere mûködött, a gyorstalpaló tanfolyamoktól kezdve – amelyeket az egyszerû bérmunkás káderek beavatására és ellenõrzésére rendszeresítettek – az SZKP KB Politikai Akadémiájáig, ahol a birodalmi káderek karakterét „termelték” 149
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 150
meg a „birodalmi káder” típust. A munkaszervezetben például a Szabad Nép-félórák voltak ennek az embertípusnak az elõállítására szánva. Végül a vezetõ káderek családjaiban az életvilág szintjén is folyt a kommunista embertípus termelése – késõbb vált láthatóvá, hogy nem túl sok sikerrel. Mindezek következtében a politikaipari mûvekben alkalmazást nyerteket nem egyszerûen bérmunkásoknak, hanem „politikai bérmunkás kádereknek” nevezhetjük, amely megnevezéssel egyszerre fejezzük ki a munkaerõ politikasított létminõségét, másfelõl azt, hogy még az egyszerû fizikai munkásoknak is „kádereknek”, azaz politikai tõkével rendelkezõknek kellett lenniük. A gazdasági szervezet A politikaipari mûvekben nemcsak a termék gazdaságszervezete, nemcsak a termelõeszköz természete, s nem is csak a munkaerõ volt politikaiasított, hanem – értelemszerûen – a munkaszervezet, a termelés szervezete is. A szocializmus vállalatszociológiájában közhelynek számított, hogy a politikaipari mûvek munkaszervezete is „átpolitizált”.11 Az elõzmények alapján már nem kell különösebb erõfeszítés annak megmutatására, hogy ez a munkaszervezet sem átpolitizált, hanem politikaiasított természetû volt: ez az egész szervezet is a politikai értéktöbblet termelésének volt alárendelve. Ennek az igazodásnak volt kifejezõdése, hogy a politikaipari mûvekben nem a „vállalatvezetés” volt az, amely irányította a munkát, hanem a pártbizottság, hogy a termelést nem a vállalat pénzügyi szervezete, hanem a tervosztály ellenõrizte, s hogy a munkaerõ nem saját piaci döntése alapján, hanem a központi munkaerõ-elosztás – az emberi erõforrások redisztribúciója – révén került a munkaszervezetbe. S mint látjuk majd: a munkaszervezeten belüli hierarchiát sem a gazdasági tulajdon, vagy a mûszaki-gazdasági, hanem a politikai szempontok határozták meg. Ugyancsak a politikai munkaszervezet mivoltot erõsíti a szankciók, a jutalmak és büntetések egész rendszere: nem a mûszaki-gazdasági fegyelmezetlenség, károkozás, hanem a politikai elõírások példaszerû teljesítése, illetve meg nem tartása vonta maga után a jutalmakat, illetve a büntetéseket. 11
Majd a piaci szocializmus kialakulásával válik ketté, kettõzõdik meg ez a szervezet: gazdasági-mûszaki és politikai szervezetre, amelyet a piaci szocializmusnál fejtek ki részletesebben.
150
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 151
Összességében azt mondhatjuk, hogy a politikaipari mûvekben az üzemszervezetet is úgy alakították ki, hogy az nem a gzadasági értéktöbblet, hanem a politikai értéktöbblet termelésének feleljen meg. Így kerültek a munkaszervezetbe olyan szervezeti egységek, amelyeknek éppen a politikai természet biztosítása volt a feladatuk, például a párt- és a KISZ-szervezetek, a káderosztály, amely a politikai bérmunkás káderekrõl kellett gondoskodjon, vagy a tervosztály, amely a tervviszonyt,12 s ezen keresztül a szocializmus bõvített újratermelését felügyelte, másfelõl a többi szervezeti egység is ehhez a politikai értéktöbblet-termeléshez kellett hogy igazodjon. A politikai tulajdon A politikaipari mûvek gazdasági szervezetén belül a szervezeti egységek, a termelési funkciók és az ott dolgozók hierarchiáját sem a gazdasági tulajdon, sem pedig a mûszaki-gazdasági funkciók határozták meg, mint a western ökonómiákban, hanem a politikai tulajdon. Ez a politikai tulajdon igen sajátos volt, mert nem elsõdlegesen a termelõeszközökhöz kapcsolódott, hanem a politikaipari mûvekben alkalmazásra kerültek személyéhez tartozott hozzá. A termelõeszközök feletti rendelkezést nem közvetlen termelõeszköz tulajdon, hanem valamely politikai jószág megléte tette lehetõvé. A tulajdont sokfelé tagolja a késõmodern munkaszervezet, de három alapvetõ funkciót még e széttagoltságon belül is meg lehet különböztetni. A rendelkezés teszi lehetõvé a termelõeszköz termelésére, megtartására, illetve elidegenítésére, végül pedig megsemmisítésére vonatkozó döntéseket. A legapróbb részekre felosztott részvénytársaságokban is vannak, akik a megfelelõ ellenõrzõ pakett birtokában ezt a jogot gyakorolhatják, s ezért õket lehet a voltaképpeni, a valódi tulajdonosoknak nevezni. Mióta egy-egy vállalkozás mûködtetése nagy szakértelmet igényel, a rendelkezési jog alatti tulajdoni funkciót, a birtoklást leosztják a szakértõknek. A birtoklás arra jogosít fel, hogy már létezõ és még megtartott termelõeszköz és termelési szervezet mûködtetésének a célját és módját meghatározza a szakértõi kar, amelyet ezért 12
Bauer Tamás fogalmát alkalmazom itt.
151
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 152
igen jól meg is fizetnek – sokszor részvényekkel, amelyek azonban a rendelkezést nem veszélyeztetik. Végül a megtartott és mûködési célokkal ellátott termelõeszköz szakszerû mûködtetését a használati joggal rendelkezõkre bízzák a munkaszerzõdésben – õket szokás bérmunkásoknak nevezni. Ha a politikaipari mûvekben rendelkezési joggal bírókat keressük, azt találjuk, hogy õk a legtöbb esetben nem tagjai a munkaszervezetnek – akárcsak a részvénytársaságok ellenõrzõ pakettjeinek legtöbb tulajdonosa sem tagja a tulajdonában lévõ vállalkozás munkaszervezetének. A politikaipari mûvek tulajdonosai a pártszervezetekben voltak találhatók, azoknak is a legfelsõbb szintjein. A birtoklási és a használati jog legtöbbször már a munkaszervezeten belülre volt telepítve – bár az alacsonyabb szintû, de a politikaipari mûvek felett álló pártszervezetekben is lehettek olyanok, akik a birtoklási jog valamely részét kisajátították maguknak, s nem egyszerûen az ellenõrzést gyakorolták. A birtoklási jogot a politikaipari mûvek pártbizottsága gyakorolta, a használati jogot pedig a bérmunkás káderek. Ez utóbbiak között a munkamegosztás differenciált – ez adta azt a látszatot, hogy a politikaipari mûvekben a munkajelleg szerinti csoportokra tagolódik a társadalom. Holott a munkajelleg-csoportok csak a használat szellemi, illetve fizikai elemei közötti különbségeket fejezték ki, de sem a birtoklást, sem a rendelkezést nem voltak képesek még csak megközelíteni sem. A politikaipari mûveknek a részben a western részvénytársaságokat idézõ, részben viszont az oszmán tulajdonviszonyokra emlékeztetõ tulajdonosi szervezetével kapcsolatban felvetõdik a kérdés, hogy ki és minek alapján juthatott hozzá a rendelkezés, illetve a birtoklás joga gyakorlásának lehetõségéhez. S ezen a ponton kapcsolódik a képbe a Bourdieu által – a politikai tõkét elõször leíró Marxra13 hivatkozás nélkül – megfogalmazott politikai tõke. Ahhoz ugyanis, hogy valaki a politikaipari mûvek termelõeszközei feletti rendelkezési, illetve birtoklási jogot gyakorolhassa, politikai tõkével kellett rendelkeznie. Nem a western tõketulajdon-struktúra volt így a politikaipari mûvekben, hanem inkább az oszmán tulajdoni szerkezetre emlékeztetõ struktúrát fedezhetjük fel.
13
Marx a Grundrisse-ben írja körül a politikai tõkét, anélkül azonban, hogy kifejtené.
152
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 153
Az oszmán tulajdon jellegzetessége az volt, hogy ott minden a szultáné volt – itt a párté –, de a rendelkezést és a birtoklást ki lehetett érdemelni. Az érdem az oszmán viszonyok között a szultánnak tett valamely szolgálat volt – a politikaipari mûvek esetében a kommunizmusnak, a pártnak vagy a párt vezérének tett szolgálat. Az oszmán rendszerben az érdem volt az a politikai tõke, amelynek révén a rendelkezést és birtoklást valaki megkaphatta, s mindaddig, míg érdemtelenné nem vált – nem követett el felségsértést, vagy árulást –, gyakorolhatta is. Mutatis mutandis: hogy amíg valaki a pártnak, a kommunizmus ügyének nem árt, vagy a vezérrel nem helyezkedik szembe, azaz amíg a politikai tõkéje megvan, érdeme nem avult el, addig hiába nem ért szakmailag a rábízott feladathoz, nem eshet ki a „vezetõi” körbõl. A politikaipari mûveknél kezdetben kétféle érdemmel lehetett olyan politikai tõkére szert tenni, ami a rendelkezési, illetve a birtoklási jog gyakorlását lehetõvé tette: – vagy a hazai illegális kommunista pártban kellett tevékenykednie, – vagy, ami még ennél is jobb volt, a Szovjetunióban kellett valami olyat tennie a kommunizmusért, amit a szovjet párt is elismert. A rendelkezés alsó, nem gazdasági-politikai, hanem mûszaki-gazdasági funkcióinak, illetve a használati jog felsõ, intellektualizált részének gyakorlásához – korántsem a felsõfokú iskolai végzettség kellett, hanem az itthon és a gyõzelem után szerzett érdem. Végül a használati jog alsó, manuális kivitelezõ elemeinek a gyakorlásához is kellett politikai tõke, de már nem az érdem típusú, hanem annál alacsonyabb szintû politikai tõke: a másik két esetben is szükséges megbízhatóság megléte is elegendõ volt, s természetesen ehhez járult minden egyén részérõl a politikai munkaerõ birtoklása – az egyének munkaereje feletti rendelkezést ebben az idõben ugyanis központilag gyakorolták. Mindezek azt bizonyítják egyfelõl, hogy – a tulajdon a sztálini gazdaságban – a politikaipari mûvek többi eleméhez hasonlóan politikaiasított természetû volt, – hogy a sztálinizmus korai szakaszaiban is megszemélyesíthetõ tulajdonosai voltak a termelõeszközöknek.
153
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 154
A politikaiasított racionalitás A létezett szocializmussal összefüggésben közhelynek számít az a megállapítás is, amely szerint annak mûködése nem volt racionális. A racionalitást az átpolitizáltságra hivatkozva szokás megkérdõjelezni, és megtagadni a klasszikus sztálini párttársadalomtól: a racionális – a piaci költség-haszon kalkuláción alapuló – gazdálkodás helyett, mondják, a gazdaságilag irracionális politikai szempontoknak a bevitele jellemezte ennek a társadalomnak, az e társadalmon belüli gazdaságnak a mûködését. Tekintettel azonban arra, hogy ez a politikaipari mûvekre alapozott gazdaság nem átpolitizált, hanem politikai létminõségû, azaz politikaiasított volt, ezért tõle a gazdasági racionalitást nem is lehet számon kérni. Ellenben, ha a politikaiasított létminõséget figyelembe vesszük, akkor az állapítható meg, hogy a párttársadalom politikai gazdaságában is mûködött a racionalitás, csak az nem gazdasági költségeket és hasznot, hanem politikai költségeket és hasznot kalkulált, azt viszont éppoly rigorózusan, mint a gazdasági profittermelésben érdekelt piacgazdasági vállalkozók. A politikailag racionális csak kivételesen esik egybe a gazdaságilag racionálissal. Megállapítható azonban, hogy a politikailag racionális gazdaságilag mennyibe kerül: gazdaságilag veszteséges vagy nyereséges; s ugyanígy kiszámítható az is, hogy a gazdasági nyereség politikailag milyen következménnyel jár: politikai veszteséget, vagy politikai nyereséget hoz. A politikai munkabérek Ennek a politikai munkaerõnek az újratermelése is másként ment végbe, s más tartalma is volt, mint a gazdasági munkaerõnek. Ez utóbbinak egyszerûen a fizikai munkaerejét kellett újra elõállítani; a politikai munkaerõ újraelõállítása ennél jóval többet követelt meg. Egyfelõl a politikai termelõeszköz, másfelõl a politikai munkaszervezet mûködtetéséhez szükséges „erõit”, ami ebben az esetben politikai alkalmasságot, azaz megbízhatóságot, s politikai munkaképességet – identitásának elemeit – jelentette, vagyis „hozzáadott erõfeszítéseket” kellett újratermelnie, s az átlagot meghaladó munkabérében, a politikai extra munkabérben éppen ezt ismerték el. A politikai bérmunkáskáder-osztály a sztálini klasszikus gazdaságban intézményesen szavatolt extra munkabért kapott. 154
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 155
Ezzel az extra munkabérrel kapcsolatban azt már tisztáztuk, hogy nem a munkásarisztokrácia kompromisszumkészségének a honorálása volt a rendes, átlagos munkabér feletti extra bérrész, mert nem munkásarisztokraták voltak a politikai bérmunkás káderek, hanem egy különálló osztály. Lehetséges még egy ellenvetés az extra munkabér ilyetén magyarázatával szemben, mondván, hogy arra a gazdasági vállalkozásokban is szert tehet valaki, ha például hízelgéssel „hozzáadott erõfeszítést” fejt ki a fõnökség iránt. A két eset között azonban van néhány alapvetõ különbség: Közbevetés a hozzáadott erõfeszítés politikai és gazdasági individuális típusairól A politikai bérmunkáskáder-osztály által kifejtett erõfeszítés és a hízelkedõ gazdasági bérmunkás erõfeszítése között két alapvetõ különbséget fedezhetünk fel: – az elsõ különbség, hogy a munkabértöbbletet a politikai bérmunkás nem egyénileg kapja, mint a hízelkedõ gazdasági bérmunkás, hanem osztálya számára van biztosítva, politikai létminõségét jutalmazzák vele; – a másik különbség az, hogy a politikai bérmunkáskáder-osztály intézményesen kapja az extra munkabérrészt, ezzel szemben a gazdasági bérmunkás csak esetlegesen, a fõnök kényének kiszolgáltatva juthat hozzá a fizetéstöbblethez. A politikai munkaerõnek azonban voltak olyan tulajdonságai is, amelyek nem a termelõeszközbõl, hanem a politikai értéktöbblet-termelésbõl, illetve a politikai munkaszervezetbõl következtek. A személyes munkaerõ-tulajdon a termelõeszközhöz és a munkaszervezethez, illetve az identitáshoz szükséges képességekben jelentkezett: ezért kellett a kommunista embertípushoz tartozniuk. Ez volt a feltétele annak, hogy alkalmazást nyerhessenek a sztálini gazdaságban. A munkaerõ-tulajdon alapján lehetett munkabérhez jutni. Így ez a munkabér nem egyszerûen a gazdasági munkaerõnek, hanem a politikai munkaerõnek volt az ára: itt nem volt elegendõ a gazdasági értelemben vett munkaerõ újratermelése, nem volt elegendõ a lojalitás újratermelése sem – a lojalitás újratermeléséhez az kellett, hogy annyit keressen, amivel a lojalitásjavakat is megszerezhette – ezért ezek árát mesterségesen alacsonyan kellett tartani – itt már az iden155
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 156
titás újratermelését kellett megoldani: az identitásjavak megvásárlását és az identitástudat újratermelését. Ami azt jelentette, hogy a három munkaerõtípusnál három különbözõ jószág együttes biztonságos megszerzését kellett elérni: – a fizikai munkaerõét, ami = az újratermeléséhez szükséges munkaidõ mennyisége; – a lojalitáshajlandóságét, ami = fizikai munkaerõ + a történelmi jóvátétel; – végül az identitásét, ami = fizikai munkaerõ + történelmi jóvátétel + a kivételnek járó többlet. Ennek következtében a munkabér is jóval többõl állt, mint a közönséges gazdasági munkaerõ bére: a lojalitásjavak megszerzéséhez az árakat kellett levinni, így alakultak ki a „nyomott árak”, melyek számítását késõbb mutatom meg. Itt csak annyit jegyzek meg, hogy a lojalitáskészség újratermelése számíthatóan többe került, mint a puszta gazdasági értelemben vett munkaerõ újratermelése, s ezért ennyivel kellett átlagosan alacsonyabbnak lenniük a lojalitásjavak árainak a ténylegesnél, ami viszont a politikaipari mûvek számára veszteségként jelent meg. Az identitásjavak megszerzéséhez még többre volt szükség, arra, hogy az identitás újratermeléséhez szükséges javakhoz elegendõ bérre tegyen szert a dolgozó, amit, mint késõbb megmutatom, szintén matematikai pontossággal lehet kiszámolni. Ehhez viszont már nem volt elegendõ még az árengedmény, a nyomott ár, a kivételesség bizonyítására bértöbbletet kellett biztosítani a politikai bérmunkás kádereknek: extra munkabért kaptak, s éppen ez a többlet volt az itt alkalmazott munkabér „extra” része, s az extra munkabér tovább növelte a politikaipari mûvek veszteségeit. Összevetve az elmondottakat, azt látjuk, hogy a klasszikus párttársadalom idején háromféle munkabér egzisztált: – az osztályellenségé, ami az egyszerû fizikai munkaerõ újratermeléshez, azaz a lassú éhhalálhoz volt elegendõ; – a társutasok munkabére, ami a lojalitásbiztosításhoz kellett, s ami önmagában gazdaságilag korrekt volt, csak az árakat vitték le ahhoz, hogy a lojalitást elérhessék; – s végül a bérmunkás káderek extra munkabére, ami az identitásbiztosítás eszköze volt. 156
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 157
A következõkben azt mutatom be, hogy a legutóbbit, a bérmunkás káderek extra munkabérét hogyan lehet számítani: A politikai bérmunkáskáder-osztály extra munkabére Az átlagos bérszínvonal nem volt túlságosan magas sem a sztálinista „rendszerváltást” elszenvedõ Magyarország egészében, sem a párttársadalomban. A politikaipari mûvekben azonban a politikai tõkésosztály elitje, hogy az új rendszerrel való identifikálódását honorálja, a politikai bérmunkáskáder-osztályt politikai munkabérrel, gazdaságilag „extra munkabérrel” jutalmazta, s ennek az extra munkabérnek a nagysága döntõ szerepet játszott a politikaipari mûvek veszteségtermelésének kialakulásában. A gazdasági vállalkozások profitja a korszak jellemzõ tanítása szerint a munkaerõ által termelt gazdasági érték és a munkaerõ értéke közötti különbségként áll elõ: minél magasabb a munkaerõ által termelt gazdasági érték a munkaerõ értékéhez viszonyítva, vagy minél alacsonyabb a munkabér az általa termelt gazdasági értékhez viszonyítva, annál nagyobb a gazdasági profit, ami így fejezhetünk ki képletbe foglalva: MEg = MEé + P ahol MEg = a munkaerõ által termelt érték, MEé = a munkaerõ újratermelésének költsége, azaz a munkabér P = a vállalkozónál maradó profit és ebbõl a gazdasági profit P = MEg - MEé A politikaipari mûvekben alkalmazott politikai bérmunkás káderek munkaerejének a gazdasági értelemben vett újratermelési költségeit viszont, mint jeleztem, meg kellett növelni az azonosulási hajlandóság kialakításához, illetve az identifikálódáshoz szükséges javak és szolgáltatások költségeivel. Aminek következtében a politikaipari mûvekben alkalmazott bérmunkás káderek „munkaerejének” értéke a következõképpen festett: 157
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 158
MEpi = MEég + Ji s itt MEpi = az identifikálódott politikai munkaerõ értéke, MEgé = a politikaipari mûvekben alkalmazott munkaerõ gazdasági értéke, Ji = az identifikálódáshoz szükséges javak és szolgáltatások újratermelésének értéke Az extra munkabér és a politikaipari mûvek gazdasági eredményessége A politikaipari mûveknél a bérmunkás kádereknek fizetett extra bérre vonatkozó képlet, folytatva az akkori számítási metódust, lehetõvé teszi annak számszerûen pontos meghatározását, hogy a politikaipari mûvek gazdasági eredményessége hogyan alakulhat az extra munkabérrel összefüggésben. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy a politikaipari mûvek gazdasági helyzete – nagyrészt – attól függõen alakult, hogy az identitásjavak újratermelésének értéke hogyan viszonyult a gazdasági profithoz: ∑ Ji <=> ∑ Pg – Ha az identitásvállalás finanszírozására szánt extra bérrész (Ji) kisebb, mint a gazdasági profit (Pg), akkor a politikaipari mûvek nemcsak politikai, hanem gazdasági szempontból is nyereséges, és akkora hányadban nyereséges, ahányszor nagyobb Pg, mint Ji. Ebben az esetben a politikai értéktöbblet megtermelése a politikaipari mûvek számára kevesebbe kerül, mint a politikai extra munkabér, s ezért gazdaságilag is megéri a politikaipari mûvek fenntartása, a politikai értéktöbblet-termelés. – Ha Ji és Pg egyenlõek, akkor a politikaipari mûveknél az egyszerû újratermelés valósul meg, gazdaságilag pedig éppen nullszaldós a vállalkozás. Ekkor a politikai értéktöbblet megtermelése gazdaságilag se nem nyereséges, se nem veszteséges – s ezért javítani kellene a politikai értéktöbblet elõállításának gazdaságosságán, de még így is megéri gazdaságilag is a politikai értéktöbblet-termelésre berendezkedni. Megéri, mert remélhetõ, hogy a stabilizálódott politikai helyzetben a politikai értéktöbblet gazdaságosságát valóban javítani lehet. 158
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 159
– Ha azonban Ji nagyobb, mint Pg, ha az identitásjavak újratermelésének költsége nagyobb, mint a gazdasági profit, akkor a politikai értéktöbblet elõállítása gazdaságilag veszteséges, s ezért a politikai értéktöbblet – az identitástöbblet és a lojalitástöbblet – elõállítás gazdaságilag nem éri meg. Ekkor a politikaipari mûvek gazdasági értelemben veszteségtermelõvé válik. A munkabérek felõl közelítve a politikaipari mûvek ökonómiai értelemben vett gazdasági eredményessége az extra munkabérek nagyságától, pontosabban újratermelésük költségeitõl függ. A bevezetõben felvázolt politikai kényszer miatt azonban ekkor sem választás kérdése a politikai értéktöbblet, az identitástöbblet és a lojalitástöbblet – extenzív: lélekszámbeli és intenzív: elkötelezettségbeli – növelése, mert annak hiányában a hatalmat, vagy ami még annál is fontosabb: a megváltó szerepében való tetszelgés lehetõségét veszíti el a politikai tõkésosztály szovjetbirodalmi tõkével rendelkezõ elitje. S azért fontosabb a megváltó szerep elveszítése, mert – ahogyan az ’56-ban be is következett – a szovjet fegyverek megvédelmezhetik ugyan ennek az elitnek a hatalmát, de ezért mérhetetlenül nagy árat kell fizetniük. A megváltó, történelmi igazságot szolgáltató szerep elveszítése örökre illegitimmé teszi e hatalom birtokosait, s ez állandó fenyegetést, s a fenyegetés miatt állandó fizikai terror-készültséget: az illegitimitás „fenyegetésspirálját” indítja el, ami megakadályozza a sztálini valóság stabilizálódását. S azt a vágyát ennek a hatalmi elitnek, hogy leigázottjai szeressék õket. Az extra munkabérek, azaz az identitásjavak és szolgáltatások újratermeléséhez szükséges pénz nagyságát látszólag egyszerû meghatározni: ezeknek a javaknak az értéke is az újratermelésükre fajlagosan jutó munkaidõ nagyságával egyenlõ. Közelebbrõl szemügyre véve azonban az identitásjavak újratermelése ennél sokkal bonyolultabbnak bizonyul. Mégpedig azért, mert az identitásjavak nemcsak a fizikai értelemben vett munkaerõ újratermeléséhez szükséges jószágokat jelentik, hanem az azonosulási hajlandóság, és ezzel a sztálini identitás újratermelését is. A fizikai identitásjavak értéke A politikai bérmunkások esetében még a fizikai munkaerõ újratermeléséhez szükséges javak meghatározása sem olyan egyszerû. Nem, mert a testi erõ újratermeléséhez is, az anyagi javakból is „extra” mennyiséget, illetve minõ159
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 160
séget kellett biztosítani a politikai bérmunkáskáder-osztálynak, ám ez az extra mennyiség legfeljebb a társadalmilag elfogadható életvitelhez szükséges javak és a hiány közti különbözetet jelenti, azaz az ideológiai elbeszélésekben megígért elfogadható életszínvonal elérését. Az extra mennyiségre példa lehet a tüzelõjegy. A politikai bérmunkáskáderek, szemben az egyszerû „polgárokkal”, pusztán az identifikálódási hajlandóságukért, a mindenkinek járó mennyiségû tüzelõn kívül pótjegyeket is kaphattak, ami azt jelentette, hogy akár egész télen melegben lehettek. Az extra minõségre a jól ismert példát, a káderek felsõ rétegei számára fenntartott különleges bevásárlóhelyeket idézhetjük fel, ahol nyugati import termékeket is vásárolhattak. S a politikaipari mûvektõl kapott extra munkabérnek az importjavak vásárlására is elegendõnek kellett lennie. Beszélünk kell továbbá a politikai tõkésosztálynak a politikai tõkéjük után fizetett „osztalékáról” – azokról a juttatásokról, amelyekrõl a politikai bérmunkáskáder-osztálynak az elitje sem álmodhatott, s amelynek jelentõs részét szintén a politikaipari mûvekben kellett volna kitermelni. Mindezek alapján a kommunista karaktert megilletõ fizikai identitásjavak kiszámítására a következõ képletet használhatjuk: Jfi = IFp + IFm + IFo Jfi = a fizikai identitásjavak összesen, IFp = az átlagos kommunista karakternek, a politikai bérmunkások alsóbb rétegeinek is juttatott pótlólagos anyagi javak értéke, IFm = a politikai bérmunkások felsõbb rétegeinek adományozott minõségi – többnyire import – javak, IFo = a politikai tõkések fizikai identitásjavakra fordítható osztaléka. Az egy kommunista karakterre átlagosan jutó fizikai javak értékét a Jfiá = (IFp + IFm + IFo )/ ki képlet mutatja meg, ahol „ki” a kommunista karakterek száma.
160
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 161
A „kommunista embertípus” újratermelésének költségei Társadalmi karakteren – David Riesmann álláspontjára támaszkodva, de azt módosítva14 – a készségek, képességek és hajlandóságok olyan állandósult együttesét értem,15 amely készségek, képességek és hajlandóságok egy adott társadalmi valóság rendeltetésszerû, zavartalan mûködtetéséhez szükségesek. E társadalmi karakterek a szervesen fejlõdõ közösségekben a közösség – mindenekelõtt a család és a települési közösség – és a személy megegyezésen és egyetértésen16 alapuló együttmûködés eredményeként alakulnak ki, ezért ezek „személyiséget” alkotnak. A modern társadalmak megszervezését irányító polgári osztály szakított a társadalmi karakter megformálásának ezzel a szervesen fejlõdõ megoldásával, s az államhatalom segítségével maga termelte meg a polgári társadalom mûködtetéséhez szükséges társadalmi karaktert, az „individuális polgárt”, ahogyan azt a már idézett kiváló francia liberális filozófus bemutatta. A XVIII. századi francia liberális államról Foucault által kimutatottak általában is jellemzik a modern hatalmakat. Azt is mondhatjuk, hogy a modern társadalmi karakter a különbözõ – legitim, illegitim és nemlegitim – hatalmak és a közösségek, köztük mindenekelõtt a családok közti erõviszonyok eredményeként alakulnak éppen olyanná, amilyenné formálódnak. A klasszikus sztálini hatalom ebbõl a szempontból is különösen álságosan, ugyanakkor önleleplezõ módon mûködött. Úgy állította be, mintha a mûködtetéséhez szükséges társadalmi karakter szabad választás kérdése, egyéni elhatározás függvénye lenne. Szó se róla, az extra munkabérekkel és az általuk elérhetõ társadalmilag és ideológiai ígéretei által elfogadható életszínvonallal vonzóvá tudta tenni ennek a karakternek az elfogadását, a vele való azonosulást, de korántsem bízta a véletlenre ennek a karakternek a kialakulását: rendkívül figyelmesen felépített „embertermelõ gazdaságot” mûködtetett.
David Riesmann: A magányos tömeg. Gondolat Kiadó, 1973. Vass Csaba: Az embertermelés gazdasága, kézirat, illetve A szakrális világtársadalom és az identitás, in: A magyar Szentkorona és a Szentkorona tan, Szent István Társulat, 1999. 16 Ferdinand Tönnies mutatja ki a hagyományos közösségek mûködését biztosító megegyezés és egyetértés fontosságát. 14 15
161
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 162
A klasszikus sztálini embertermelõ gépezet számára az alapot személyesen a generalisszimusz rakta le, amikor a párttársadalom mûködtetéséhez szükséges karaktert „kommunista embertípusnak” nevezte el. Mint emlékszünk, meghatározása szerint a kommunisták „különleges emberek”. A párttársadalom teljes embertermelõ gazdaságát ennek a társadalmi karakternek a tömeges és szabványosított termelésére építették fel. A párttársadalom iskolai-embertermelõ üzemhálózatát egy sor másik, a különleges emberek politikai társadalmi karakterének kiképzésére szolgáló embertermelésre is felhasznált intézmény egészítette ki, amelyek feladata az iskolahálózat által durvamegmunkálással elõkészített kommunista karakter finommegmunkálása volt: a sajtó, a rádió, a könyvkiadás, a film, a színház, a közmûvelõdési intézmények egy része teljesítette ezt a funkciót. A kommunista társadalmi-politikai karakter kialakítására szolgáló sajátos mechanizmust is kidolgozott a párttársadalom sztálini gépezete: a makarenkói nevelési mechanizmust, ami azt igényelte, hogy az embertermeléssel egy idõben termeljék meg az „embertermelõ szakmunkásokat” is. Végül a kommunista embertípusnak kidolgozott társadalmi-politikai karakterrel való identifikálódás ellenõrzésére is ki kellett építeni, mégpedig egy hatalmas gépezetet. Az ellenõrzés hálózatának alapját maga a termelõüzem adta, amely a jegyekben az ismeretek elsajátításánál is hangsúlyosabban fejezte ki az identifikálódás mértékét, illetve külön jegyet adott az identifikálódásért: a magatartás jegyet. A különleges embereket jellemzõ karakter identikus felvételét biztosító elsõdleges szocializációt követõ – a pártszervezethez kapcsolódó – másodlagos szocializációt, az identifikálódás politikai hajlandóságának naprakészségét a pártszervezetekben ellenõrizték, minden tag és vezetõ, de különösen a párt ellenõrzõ szervei, a központi ellenõrzõ bizottság és azok helyi szervezeti egységei, a fegyelmi bizottságok. A politikai értéktöbblet termelésével való azonosulást a szocializáció harmadlagos színterén a politikaipari mûveknél a káderosztályok végezték, akik a rendszeres minõsítések alkalmával ismerték el, vagy vonták kétségbe a kiválasztott káderek identifikálódottságát, s minõsítették identifikálódási hajlandóságukat. Végül az egész ellenõrzõ gépezet mellé kiépítették a szankcionálás hálózatát is. A szankciók közül a negatívakat az iskolai, a párt- és a munkahelyi fegyelmi bizottságok – intõk, béremelés elmaradások, áthelyezések és leváltások révén –, a pozitívakat az 162
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 163
iskolai, párt- és a munkahelyi vezetõségek – sokszor a káderesek véleménye alapján – végezték: dicsérõ oklevelek, pénzjutalmak, kinevezések adományozásával. Minthogy a klasszikus párttársadalom kialakulásakor ebbõl az embertermelõ gépezetbõl jószerivel semmi sem állt készen, s legfeljebb néhány épületet, illetve eszközt használhattak fel a régiek közül a kommunista ember termelésére, a politikai tõkésosztálynak kellett elõteremtenie a forrásokat arra is, hogy a párttársadalom rendeltetésszerû mûködtetéséhez elegendõ számú és tulajdonságaiban is megfelelõ társadalmi karaktert megtermeltethesse. A kommunista karakter megtermelésének költségeit a következõ egyszerû képlet mutatja: TkK = Kki + Kks +Kkm + Kke Kk jelentése: kommunista társadalmi karakter, a Kki a pártiskolák, Kks a sajtó, Kkm a mûvelõdés kommunista karaktertermelésére jutó költségeit, Kke pedig a kommunista embertípus termelési gépezetének és termékének a „karakter” kommunista normáknak való megfelelésének az ellenõrzését jelenti. A Tká = Kki/Ki képlet segítségével pedig a párttársadalom kommunista karaktereire egyenként átlagosan jutó termelési költségeket, Tká-t mérem, – a ’Ki’ pedig a kommunista karakterrel identifikálódottak száma, amit a párttársadalom tagjainak a számával mérhetünk meg. A kommunista karakter „karbantartási” költségei A kommunista karakter újratermelési költségeinek meghatározásához azonban mindez még nem elegendõ. Az újratermelésnek még legalább két olyan komponense van, amelyek jelentõs szerepet játszanak az embertermelõ gazdaságban, s költségeik is a politikai munkaerõ identifikálódásához szükséges javakat terhelik: az egyéni, illetve a közösségi-családi „karbantartás” két alapintézmény hálózata: az egészségügyi hálózat és a szociális ellátás egy része tartozik ide: 163
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 164
– az közismert, hogy a párttársadalom nem bízta a különleges emberek egészségének megóvását és helyreállítását sem a véletlenre, sem a vele nem azonosultakra, akik a közegészségügyben dolgoztak, hanem felépítette a saját pártegészségügyi hálózatát: a pártrendelõk, a pártkórházak, a belügyi kórházak és rendelõk hálózatát, amely a legnagyobb településeken élõ politikai nagytõkések számára közvetlenül, a kisebb településeken élõ politikai tõkések számára pedig mentõvel elérhetõ különleges egészségügyi szolgáltatást biztosított. – Az embertermelés és karbantartás egy nem elhanyagolható részét a közgazdaságtanban szokás a „szociális ellátás” körébe sorolni. Mindenekelõtt az anyasági segély, a családi pótlék és az idõsgondozás tartozik ide – esetleg a nyugdíjakkal és – a táppénzzel együtt. A párttársadalom politikai tõkései és politikai bérmunkás káderei nemcsak megkapták ezeket a „szociálisnak” nevezett, de valójában embertermelést segítõ „szolgáltatásokat”, hanem még e tekintetben is többletjuttatásban részesültek. A karbantartás költségeinek kiszámítását a KkK = Kko + Kksz képlet alapján végzem, ahol KkK a kommunista karakter karbantartási költségét jelenti, ami a – Kko, azaz a kommunista karakter orvosi ellátásának költségeit, – Kksz pedig a szociális ellátásból a karbantartására és termelésére fordított összeget mutatja meg. A KkKá = KkK/ki képlettel pedig az egy politikai tõkével rendelkezõre átlagosan jutó karbantartási költséget számíthatjuk ki. KkKá a kommunista karakter átlagos karbantartási költségét, KkK/ki pedig a karbantartásban részesültek számát mutatja meg.
164
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 165
A kommunista karakterrel való azonosulási hajlandóság kialakításának személyi költségei Az elõzõekben sorra vettük a kommunista karakterrel való azonosulás párttársadalmi költségeit. E közös költségek azonban csak egyik, bárha jelentõsen nagyobbik részét is képezik a kommunista karakterrel való azonosulás költségeinek, másik, talán kisebb, de nélkülözhetetlen részét azok a költségek képezik, amelyeket az azonosulásra hajlandóság személyi költségeinek nevezhetünk. Az identifikálódási hajlam személyi kialakításának költségei legalább két részbõl állnak: – az egyik részt magának az azonosulónak az elutasításból vagy közömbösségbõl a hajlandóságkialakítás érdekében végzett erkölcsi-érzelmi munkája17 jelenti, – a másik részt viszont az azonosulásra hajlandó személy családja által elvégzett erkölcsi-érzelmi munka ellenértéke határozza meg. Az erkölcsi-érzelmi munka, mindaddig, amíg a fizikai javak termelésére szûkítjük le a gazdaság értelmezési tartományát, értelmezhetetlen. Amikor azonban az embertermelõ gazdaság tényét is elismerjük, akkor az erkölcsi-érzelmi munka – mint a fizikai munkához képest sokszorosan összetettebb „bonyolult munka” – alapvetõ jelentõségét ismerhetjük fel. Erkölcsi-érzelmi munka nélkül nem lehetséges egyetlen társadalmi vagy közösségi valóság rendeltetésszerû mûködtetésére szolgáló karakterrel való azonosulás sem: ez a munka teljesíti azt a „ragasztó, összeötvözõ” szerepét, ami ahhoz szükséges, hogy a karakter egyes elemei identitássá érlelõdhessenek. A klasszikus sztálini politikai tõkésosztály azonban, éppen a ránehezülõ politikai kényszerek miatt nemcsak nem hagyhatta figyelmen kívül a rendeltetésszerû mûködtetéséhez szükséges erkölcsi-érzelmi munka elvégzésére való hajlandóságot, de kiemelt jutalmat is kellett érte adnia. Az erkölcsi-érzelmi munka a személy önmagán, ebben az esetben társadalmi karakterén végzett embertermelõ munka. Az erkölcsi-érzelmi munka méréséhez még 17
Az érzelmi munka fogalmát Eff Lajos, az erkölcsi munka fogalmát Vass Csaba dolgozta ki 1977-ben. Újabban Hámori Balázs foglalkozott az érzelmi munka kérdéseivel az azonos címû könyvében. KJK, 2000.
165
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 166
kevésbé rendelkezünk mérõszámokkal, mint az embertermelés korábban felsorolt elemeihez. Az erkölcsi-érzelmi munka értékének – ÉEÉM – a közelítésére alkalmas lehet például a kiélezett helyzetekbõl adódó, imént vázolt veszteség és az elvégzett erkölcsi-érzelmi munka eredményeként megjelenõ többlettermék értékének az összege (Éiv + Éit), amihez hozzá kell adni azoknak a javaknak az értékét is, amelyek ennek a rendkívül nehéz munkának az elvégzésére ösztönöznek (Éiö): ÉEÉM = (Éiv +Éit) + Éiö A képletben az „i” jelzi, hogy az erkölcsi-érzelmi munkát az identitáshajlandóság érdekében végezték. Ha összeadjuk az összes személy által elvégzett erkölcsi-érzelmi munka értékét, akkor a párttársadalom rendeltetésszerû mûködtetésének újratermeléséhez szükséges összes erkölcsi-érzelmi munka értékét kapjuk meg. Amikor ezt a teljes összeget elosztjuk az identifikálódási hajlandóság kimunkálásán fáradozók lélekszámával, akkor az identifikálódás érdekében végzett erkölcsi-érzelmi munka átlagos értékét kapjuk meg, amit ÉEÉMá-val jelölök. Ebben kifejezõdik az is, hogy a veszteségek és a nyereségek, az ösztönzéshez szükséges javakkal együtt, személyenként különböznek. S mielõtt e szakaszt lezárnánk, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy nemcsak az azonosulást vállaló személy erkölcsi-érzelmi munkája szükséges ahhoz, hogy ez az azonosulás sikeres lehessen, hanem – legalább közvetlen – családjáé is. Ami a képletet így módosítja: ÉEÉM = /(Éiv +Éit) + Éiö/sz + /(Éiv +Éit) + Éiö/cs A politikai bérmunkások extra munkabérének nagysága Az identitásjavak fontosabb csoportjainak számbavételét követõen eljutottunk oda, hogy egyrészt meghatározhatjuk a politikai bérmunkáskáder-osztály identifikálódási hajlandóságáért fizetendõ extra bért: Ji = Jfi + TkK + KkK + ÉEÉM Amit ha kibontunk, akkor a következõ képletet kapjuk: 166
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 167
Ji = IFp + IFm + IFo + Kki + Kks + Kkm + Kke + Kko + Kksz + Éiv + Éit + Éiö Amit a közgazdaságtan nyelvére lefordítva úgy mondhatunk, hogy a kommunista identitás kialakításához a gazdasági értelemben vett munkabéren felül szükséges identitásjavak – együtt a politikai munkabér rész – nagysága az identitásvállaláshoz szükséges pótlólagos fizikai javak, a kommunista karaktert termelõ gazdaság kiépítésének, üzemeltetésének, illetve e karakter karbantartásának, valamint az identifikálódási hajlandóság újratermelését végzõ személyes és családi erkölcsi-érzelmi munka értékének összegével azonos. Ami valljuk meg, meglehetõsen nagy összeg, s ezért a párttársadalom kiépítési szakaszában a Ji > P S ha a politikaipari mûvek veszteségtermelésének okait keressük, akkor elsõsorban a politikai munkabér és a gazdasági munkabér közötti különbséget találjuk: a kommunista társadalmi karakterrel való azonosulási hajlandóságért fizetendõ – köz- és magánkiadásokból álló – ár önmagában is meghaladta a politikaipari mûvekben alkalmazott munkaerõ által termelt gazdasági profit nagyságát.
167
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 168
Ami a modern értelemben vett gazdaságon túl van: a globalizáció hatalomgazdaságai
A makroglobalizációs hatalomgazdaság1 Immár két évtizede írok tanulmányokat a globalizációról, kezdetben egyetlenként a hazai szakirodalomban, ma már társak, a globalizáció kritikátlan védelmezõi és realista kritikusai között. A kérdéskörben megjelent írásokon tûnõdve Ady jutott eszembe, aki száz év elõtt azt látta, amit ma én is: mi mindig lekésünk a fontos változásokról. S a lekésés lehetõségét a globalizációval kapcsolatban sajnos már másodszor tapasztalom. Elõször a már hivatkozott két évtized elõtti idõket éltem át keserû szájízzel, mert hiába kísérleteztem – másfél évtizede még pártprogram formájában is – felhívni a figyelmet arra, hogy rossz szekér után futunk megint, mikor egyszerûen csak „modernizálni” akarjuk az országot, mert a modernizálással ismét lekéssük a legfejlettebbekhez való csatlakozást. Holott a modernizációról akkor idehaza is olvashattuk, éppen kiváló hazánkfia, László Ervin tanulmányában, hogy a modernizáció már a hetvenes évtizedre „észrevétlenül elavult”, s a globalizáció váltja fel, ám mindhiába. Még az õ vitathatatlan nemzetközi tekintélye sem volt elegendõ ahhoz, hogy figyelmeztetését felhasználva a legális és a szamizdat nyilvános beszéd monopolistái – mily sajátos is, s elgondolkodtató ez az egybeesés – ne hagyják észrevétlen a modernizáció elavulását, s rendszerváltásunkkal ne késsünk le ismét a történelmi
Ez a szöveg részleteket tartalmaz az 1989-es Globalizációs uralkodó világtársadalmat, vagy önkormányzó világközösséget címû, a Juss-nak készített, és a Valóságban 1997-ben megjelent A globalizációs világrendszerváltás: létmódváltás címû tanulmányaimból, az Ökotáj Kiadónál 2000-ben megjelent, Míg élõk közt leszel élõ, Hármaskönyv a globalizációról címû könyvembõl, valamint az Európai Demokraták címû kötetben helyt kapott interjúmból.
1
168
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 169
sorsfordulóról. Másfél évtizede már tisztán látható volt, hogy nem egyszerûen a szovjetbirodalom omlik össze, hogy nem egy elkorhadt politikai szerkezet összeomlásának leszünk tanúi, hanem egy új hatalmi rendszer felemelkedésének, hogy „világrendszerváltás” zajlik, amelynek a birodalom magába roskadása – bár az számunkra döntõ jelentõségû – összességében mégiscsak egy nem is nagyon lényeges epizódja. Ekkor már jól látható volt, hogy a világrendszerváltás egyben létmódváltással jár együtt, sõt, hogy az elavult modernizációt, neveletlen gyermeke, az új létmódot kifejlesztõ globalizáció, immár felcseperedvén kíméletlenül maga alá tiporja. De az akkori – és mai – modernizálási javallatok azért is tévesek, mert két évtizeddel ezelõtt az ország már jócskán modernizált volt, csak éppen nem „western”, hanem szovjet modernizációs szerkezetekkel ment végbe a modernizációja. Mára eastern modernizációnkat westernizáltuk; mindaz, amit a húsz év elõtti modernizátorok akartak, megvalósult: van világgazdaságilag is mozgásképes piacgazdaságunk, van többpártrendszeren alapuló parlamentáris demokráciánk, van sajtószabadság, s a civil társadalom is alakulóban van. A nagy westernizálási sikerek azonban – a személyes életünkben hozott kétségtelen elõnyei ellenére – a döntõ kérdésben nem javítottak helyzetünkön: a westernizálással nemhogy utolértük volna a globalistákat, de távolságunk a legfejlettebbektõl, rendszerváltásunk bukásának szomorú bizonyítékaként, tovább növekedett. Bukott rendszerváltásunk miatt az igyekezet, hogy végre egyszer a gyõztes oldalra kerüljünk, ismét meghiúsulni látszik. *** A modern módon konstruált társadalmak földrajzi-állami tér-idõ szerkezetének leírására a „modern birodalmak” alapdogmákat állítottak fel. A térre vonatkozóan e dogmák tartalmát az adta, hogy • a társadalmak a földrajzi térben körülhatárolhatóan helyezkednek el, s egy-egy ilyen határon belül egyetlen társadalom fér csak meg, illetve hogy • a földrajzi térben körülhatárolható, egyetlen társadalmat magába foglaló tereket funkcionálisan – öntörvényû gazdasági, kulturális, politikai és szociális terekre –, valamint strukturálisan – az egyetlen téren belül elhelyezkedõ osztályokra, rétegekre – lehet felosztani. Az idõvel kapcsolatosan pedig a modern dogmák azt állították, hogy • egyfelõl létezik a könyörtelenül és egyenletesen múló, senkire és sem169
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 170
mire tekintettel nem lévõ, visszafordíthatatlan, ugyanakkor, mint láttuk, véges kronologikus idõ, a tartam; ez a fizikusok2 ideje, • illetve, hogy e tartamnak létezhet „szubjektív” átélése, az élményekben élõ idõ, amely viszont ritmusát és sebességét tekintve egyaránt az élmények és az azokat átélõ „szubjektumok” szerint változhat, s vissza is fordítható; ez volt a filozófusok3 ideje. A globális módon dekonstruált4 társadalmak tér-idõ szerkezete azonban már nem írható le a funkcionális és a strukturális tagolódással, illetve a fizikusok és a filozófusok idõivel. Mivel a globalizációnak más a – hatalmi cselekvések által kiépített – tér-idõ szerkezete, mint a modernizációé, ezért ezeket más fogalomkonstruáló stratégiával lehet csak megközelíteni, s ehhez a hagyományosnak nevezett után szakítani kell a modern ész tér-idõ szerkezeti dogmáival is. A globalizáció térszerkezete A földrajzi tér és a szociális tér szétszakítása Valójában már a modernizáció korában megkezdõdött az a globalizációban kiteljesedõ térszervezési folyamat, amely a következõ jellegzetességekkel bír: • a szociális és a földrajzi teret elszakították egymástól, • aminek következtében egy-egy, a földrajzi térhez kötött politikai államhatáron belül nemcsak egyetlen, hanem több, egymástól eltérõ módon szervezett társadalmi tér található, • ezen szociális terek mindegyikében szerveznek – csonka vagy teljes – társadalmakat, amelyek • egymással alá- és fölérendeltségi helyzetben vannak – akár egyetlen államhatáron belül, akár államhatárokon átnyúló hatókörrel.
2
Itt elsõsorban Newtonra utalok. Bergson mûvére utalok. 4 Az irodalmitól élesen megkülönböztetjük a politikai dekonstrukciót, amely a megvalósíthatósági szabadság globalizációs alakja. 3
170
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 171
A fausti titán a prométheuszit a társadalmi térszervezésben, mint felidéztük, azzal szégyeníti meg, hogy a földrajzi térrõl leválasztott szociális teret is még egyszer meghasítja, s az így keletkezõ képzetes térben szervezi meg a globalizációs társadalmi valóságot. A következõkben ennek a képzetes térben szervezett globalizációs társadalomszervezetnek, az erõszak tiszta társadalomszervezetének, a hatalomtársadalomnak vázoljuk fel néhány szerkezeti elemét és tulajdonságát. A modernizáció elsõ szakasza elõtt az emberek nem a modern értelemben vett földrajzilag behatárolható állami keretek között éltek, sõt a „földrajzi felfedezések” is a modernizációt erõltetõ kereskedelmi világtársadalom teljesítményei voltak. Ezeket a felfedezéseket megelõzõen „szakrális és profán terek”5 kettõsségében éltek az emberi közösségek, s e kettõsséghez a „földrajzi tér” csak a kulisszákat szolgáltatta. A modernizáció azonban lerombolta a szakralitást mint társadalomszervezõ erõt, aminek következtében az árván maradt profán tér is a megvalósíthatóság6 anyagi szervezõdésévé, földrajzi-állami szervezõdéssé torzult. A szociális tér vertikális meghasítása és a képzetes tér leválasztása a szociális térrõl, láttuk, a fausti titán által életre hívott új típusú erõszak révén valósítható meg. De nemcsak a képzetes tér és a klónidõ kihasítása megy végbe a fausti erõszak révén, hanem a globalizációs birodalmi valóság egészét is ez az erõszak építi fel. A globalizációs uralkodó valóság belsõ tagolódása: a szupranacionális megosztottság A globalizációs világtársadalom azonban – fõként elsõ generációs változatában, a transznacionális versengés korában – nemcsak uralkodó és peremtársadalomra, hanem a nemzetihez hasonló módon is tagolódott. Azért mondjuk, hogy a nemzetihez hasonló módon, mert a globalizáció, mint azt 5
Mircea Eliade és Hamvas Béla fejtette ki e tagolódások jelentését és jelentõségét. A modernizációtól fogva az emberiség a megvalósíthatóság fogságában szervezi létét. A megvalósíthatósági szabadság akár csak vázlatos kifejtése is meghaladja ennek a dolgozatnak a lehetõségeit. A kérdést az Ökológiai Kapcsolatok Utószavában vázoltuk fel. Mûvelõdéskutató Intézet, 1981, Vass Csaba–Eff Lajos: Utószó.
6
171
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 172
jeleztük, nemcsak a nemzeti társadalmak feletti képzetes térben szervezõdött meg, de el is szakadt a modern értelemben vett polgári nemzettõl.7 Ugyanakkor a többi globalizációs hatalom között az amerikai és a japán globalokrácia8 egymással is ádáz harcot vívott azért, hogy kié legyen a globális fõhatalom. Miközben globalokratákként vállvetve nyomták el az egész modern társadalomszervezetet, nemzetestül, illetve uralkodó és alávetett osztályostul, azonközben egymás elleni harcaikban még felhasználták a modern, a földrajzi tér felosztásakor nyert nemzeti azonosságukat. Hogy egyszerre fejezzük ki a modern nemzettõl való különbözésüket és a modern nemzet feletti uralmukat, „szupranacionális” szervezõdéseknek nevezhetjük õket. A szupranacionális társadalomszervezeteknek nem a modern értelemben vett politikai államhatárai vannak, ezért nem is a modern országnevekkel, hanem például Amerópának, Euramerikának, Zaibatsu-Ázsiának, Iszlám Világnak nevezik meg magukat. E gobalizációs szupranacionális szervezõdéseken belül, de ezeknek alárendelten még élnek a modern nemzeti elkülönülések is. Politikai államhatáraik hiánya azonban nem jelenti ezeknek a globalizációs szupranációknak a védtelenségét: politikai határaik helyett „szociális határaikat” hadseregre alapozott fegyveres erõkkel védelmezik. S mielõtt továbblépnénk, jelezzük, hogy – a makroglobalizáció alakzatain kívül a mikroglobális szervezõdés is jelen van glóbuszunkon, illetve, hogy – nemcsak különféle makroglobalizációs kísérletekkel találkozhatunk, de a globalizációnak idõben is több generációja alakult már ki, s legalábbis az amerópai szupranáció már a második generációjánál tart, azaz a második generációs globalizáció korába értünk. A globalizációról mint gazdasági globalizációról értekezõk az ellenõrizhetõség és a felelõsség alól kivont gazdasági társaságok, transznacionális kereskedelmi vállalkozások és planetáris jogkörrel rendelkezõ intézmények Kenichi Ohmae The Borderless World címû írásában azt üzeni a nemzeti kormányzatoknak, hogy teljesen hiábavaló ragaszkodni hagyományos szerepkörükhöz, a nemzetgazdaságok irányításához, mivel a nemzetgazdaságok már nem léteznek 8 Így javaslom nevezni a globalizációs világtársadalom uralkodó osztályának ügydöntõ szerepben lévõ csoportját. 7
172
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 173
kapcsán írnak. Kétség sem férhet ahhoz, hogy a globalizáció fõ intézményeinek egyik csoportját ezek a felsorolt intézmények képezik. Az viszont talán nem is kérdéses, hogy ezek az intézmények a szó modern értelmében már nem nevezhetõk „gazdasági” intézményeknek. A globalizációs hatalomgazdaság Modern értelemben azokat a szervezeteket szokás „gazdasági” szervezeteknek nevezni, amelyek egyrészt emberi fogyasztásra alkalmassá alakítják át a természeti javakat, s ezt azzal a céllal teszik, hogy abból profitot szerezzenek. Azt is mondhatjuk, hogy ezen vállalkozások elindításának a profit megszerzése a célja, s ezt a javak elõállításával érik el. A globalizációs vállalkozásoknál azonban már nem az emberi igényekre történõ gyártás, sem pedig a profitnövelés a vállalkozások célja. A globalizációs hatalomipari mûvek Mi késztethet egy vállalkozást arra, hogy bárminél és bárkinél hatalmasabbra akarjon nõni? Elképzelhetõ, hogy az a szent törekvés vezérli, hogy mindenki másnál jobban elégítse ki embertársai tárgyak iránti igényeit. A modern vállalkozásoknak az igénykielégítés azonban csak eszköz arra, hogy minél több profithoz jussanak. A globalizációs vállalkozások céljai közé pedig belép még egy indíték: számukra a növekedés és a profitnövelés már nem azért kell csupán, hogy a gazdaság minél nagyobb szeletét mondhassák magukénak. A globalizációs vállalkozások növekedésükkel kilépnek a gazdaságból: a hatalom birodalmába ugranak át. A globalizációs vállalkozások már nem egyszerûen tárgyi javakat, de nem is csak gazdasági profitot, hanem politikai hatalmat: a nemzeti kormányok feletti hatalmat termelnek: a globalizációban a vállalkozások elsõdleges céljává a hatalomtermelés vált. A tiszta hatalompénz A pénzre úgy szokás gondolni, mint a „tiszta” gazdasági intézményre. Benne már kihunyt minden materiális tartalom, s kizárólag csak a gazdasági érték mérésére és közvetítésére szolgál. Legfeljebb még azt mondjuk róla, hogy a pénz pénzt csinál. Talán volt is olyan – meglehetõsen rövid, az ógörög demokrácia emberöltõnyi szakaszánál nem hosszabb – idõszak, amikor a modern 173
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 174
gazdaságokban a pénz mindössze „tiszta gazdasági intézmény” volt. A politikai hatalom azonban a modernizálódásnak meglehetõsen korai fázisában elválasztotta egymástól a pénzben jelen lévõ gazdasági és politikai tartalmakat. Metternich herceg szociális olajcseppjeiként a pénz már nem a gazdasági, hanem a politikai értéket mérte és közvetítette, és nem újabb pénzt, hanem társadalmi békét csinált. A szociálpolitika által életre keltett politikai pénz a társadalmi béke árát fizette meg, s a politikai pénz is a társadalmi béke közvetítésére szolgáló eszköz volt. Igaz, a politikai pénznek még megvolt az a képessége, hogy bárkinek a kezében tetszés szerint gazdasági eszközzé tudott átalakulni, rendeltetése szerint azonban már politikai folyamatok szabályozására használták, s nem a gazdasági-forgalmi folyamatok közvetítése volt a feladata. Amint a pénz gazdái rájöttek arra, hogy az nemcsak gazdasági, hanem politikai értékmérésre és politikai javak cseréjére, békecsinálásra is alkalmas, hamar általánosították e képességét, s mindenfajta, a megvalósíthatóság magánbirodalmába tartozó jószág magánértékének a mérésére és cseréjének közvetítésére felhasználták. Így keletkezett a szociális pénz, amely a társadalmi kapcsolatok közvetítésében vált hatékony eszközzé, és a kulturális pénz, amely a többi pénzhez hasonlóan a gazdasági értéktõl jelentõsen elütõ, a modern társadalmak mûködtetésében felhasználható kulturális értéket is mért, közvetített és csinált. A pénz hamar befutotta azonban azt a pályát, amely neki a modernizáció nyelvén megnevezett „társadalmi alrendszerek” által adatott – azokból az alrendszerekbõl kevés van ugyanis, amelyek eltérõ elveken épülnek fel, s ezért a többi alrendszertõl különbözõ értékek mérésére és cseréjére van szükségük. A „pénz” azonban nagyon virulens intézmény, nem egykönnyen hagyja magát lefékezni. „Eszement:” értsd irracionális diadalútját folytatva igen korán megmutatta azt a képességét is, amely messze túl van a gazdaságon: az értékmérés, a forgalomközvetítés és a pénzcsinálás, azaz a gazdasági szolgáltatás után felfedte azt a hajlandóságát is, hogy a hatalomban is részt vegyen. S miután elszakadt az értéktõl, a puszta sokaságánál fogva a gazdasági forgalom szabályozásának eszközeként is debütált. Ez ugyan még nem volt fõszerep, még a gazdasági hatalom fontos, de mellékszerepe volt csupán. Hatalmi szabályozó eszközként való felhasználhatósága azonban már a modernizációt megelõzõen kiderült, s a modernizációban ki is teljesedett. Egy problémája volt csak ennek a sokfunkcióssá vált modern pénz174
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 175
nek: az, hogy a különbözõ – gazdasági, politikai, szociális és kulturális – pénzek még korlátlanul oda-vissza cserélhetõk voltak, s emiatt bárkinek bejárása lehetett a pénz szabályozó, azaz hatalmi funkciójának gyakorlásába. A globalizáció azonban ezen a nehézségen is úrrá lett. A különbözõ modern alrendszerek közötti átjárást és azok folyamatainak szabályozását biztosító pénzt a horizontális-funkcionális szétdarabolás után hierarchikusan is széthasította. E hierarchikus széthasítás eredményeként olyan pénz alakult ki, amelynek a gazdasághoz már szinte semmi köze sincs. Ezzel azonban a pénz nemhogy elveszítette volna önmagát, hanem ekkor került igazi elemébe. Levetette gazdasági álruháját, s annak mutatja magát, ami. Már nem a gazdasági folyamatok közvetítését és szabályozását szolgálja, levált ezekrõl a funkciókról, és „tiszta hatalompénzzé” lett. A pénzcsinálás szenvedélye sem aludt ki ezzel a változással, sõt most lángolt csak fel igazán: a több pénz csinálása ettõl fogva a több hatalom csinálásává vált, s annak, akin úrrá lett, már semmi sem elég a hatalomból. Piac helyett: értékmeghatározó és kifosztó hatalom Piac csak ott lehetséges, ahol egyetlen szereplõnek sem áll módjában, hogy maga határozza meg, mi történhet a termelésben és a cserében, és mi nem. Ez a szigorú feltétel azonban csak kivételes körülmények között szokott, s akkor is csak rövid idõre teljesülni. Kisebbrészt az állam szokott beavatkozni a piaci folyamatokba, s a maga igényei szerint alakítani azok mûködését. Túlnyomórészt azonban a modernizációban a piacot nem állami, hanem gazdasági eszközökkel szokták a szabad verseny mezsgyéjérõl leparancsolni: rendszerint a monopóliumok, oligopóliumok számolják fel a modernizációban a piacot. A monopóliumok és leszármazottaik azonban még gazdasági intézmények. Még „csak” gazdasági eszközökkel korlátozzák a verseny szabadságát. Igaz, klasszikus értelemben szabadversenyes piacról már ettõl kezdve nem beszélhetünk. A piac megszüntetése azonban csak a globalizációban következik be. A globalizációs világtársadalomban a szociális térhez hasonló módon a „hatalomgazdaság” terét is hierarchikusan megosztják: a piacgazdaság önmagában is, belülrõl hierarchikusan szervezett terére és az efölé idegenedett képzetes térre. Ennek a megosztásnak a következtében az egyes „piacszinteken” mûködtetett eszközök alaki hasonlósága esetleg megmarad; például pénz 175
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 176
közvetíti a cserét a nemzetgazdaságokon belül, illetve az uralkodó világtársadalom és a nemzetgazdaságok között is. Csakhogy a két pénz, mint azt a pénzrõl szóló részben vázoltuk, alaki hasonlóságuk ellenére tartalmukat tekintve, lényegük szerint különbözik egymástól. Miközben a globalizációs hatalompénz tetszés szerint átváltható a modern gazdasági pénzre, a csere nem fordítható meg: a hierarchikusan magasabb szinten honos globalizációs hatalompénzre a nemzeti gazdasági pénz – s ezt a „konvertibilitás” szavatolja – nem váltható be. Akinek csak gazdasági pénz van a birtokában, hiába rendelkezik abból akármennyivel is, mint vásárló nem vehet részt a globalizációs javak cseréjében. Ez pedig azt jelenti, hogy a „világpiac” csak üres szólam a globalizáció korában. A gazdasági piacot gazdasági eszközökkel, azaz modern módon korlátozó monopóliumokkal és leszármazottaikkal szemben a globalizációban a szabad versenyes piac felszámolása abból következik, hogy a hierarchikusan egymás fölött elhelyezkedõ „gazdaságok” tartalmilag különböznek egymástól. Ez a tartalmi – létszerû – különbözés már nem is egyszerûen „újraelosztó” tevékenység, és hatalom kialakulásához vezet. Itt már olyan hatalom kialakulását kísérhetjük nyomon, amely nem egynemû javak újraelosztását ragadja magához, hanem „mélyebb szintre” hatol be, s e mélyebb szinten gyakorolt erõszak révén alakítja a maga érdekei szerint a folyamatokat. Az értékek meghatározására nyer hatalmat, s ezeknek az értékeknek az össze nem hasonlíthatóvá tételével éri el érdekei érvényesítését: a kifosztás maximalizációját. Ennek következtében viszont a globalizációban a piac helyére az értékmeghatározáson alapuló kifosztó hatalom lép. A fiskális világállam A nagyrégiók mûködése akkor lehet pénzügyi szempontból zavarmentes, ha létezik egy olyan, a szupranacionális régiók hatalomgazdasági költségvetését kalkuláló és bonyolító intézmény is, amelynek a nemzeti államok felett is van hatalmi jogosítványa. Csak ebben az esetben lehetséges ugyanis az, hogy a különféle csapdarendszerekkel és kifosztási mechanizmusokkal9 a 9
Ilyen a csereértékrontás, az arra épülõ, jól ismert hitelcsapda, a kevéssé elemzett kereskedelmi csapda, valamint a szinte nem is említett privatizációs csapda.
176
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 177
szupranacionális uralkodó társadalmak kiépítési és üzemeltetési költségeit fedezõ elvonások és átcsoportosítások hézagmentesen és megkérdõjelezhetetlenül mehessenek végbe. Az ehhez szükséges jogosítvánnyal a Nemzetközi Valutaalap rendelkezik, amelynek alapító okmánya úgy szól, hogy egy országonként megállapított hitelkvóta után a Valuta Alap, illetve a Világbank és leányvállalatai jogosultak a nemzeti költségvetést és a nemzeti valutával való gazdálkodást „javaslatokkal” és „ajánlatokkal” meghatározni. A monetáris világállam A fiskális világállam azonban csak arra alkalmas, hogy a szupranacionális költségvetést biztosítsa, arra azonban már nem, hogy a monetáris folyamatokra is hatással legyen. Ezeket a funkciókat a zárt bankközi piacot képezõ,10 a tiszta hatalompénzként mûködõ világpénz bankjai nem is engednék át. A nemzetközi valutaárfolyamok és a nemzeti valuták fel-, illetve leértékelésével kapcsolatos döntéseket ez a zárt kört képezõ világpénz-bankhálózat tartja kezében, s ezzel valójában jegybanki funkciókat lát el globális méretekben, a szupranacionális régiók érdekében. E közös érdekek képviselete természetesen nem zárja ki, hogy amikor csak tehetik, e bankok a saját szupranációjuk érdekeinek megfelelõen szorítsanak háttérbe más szupranációkat. A globalizációs gazdasági bíróság 1995. január 1-jével kezdte meg mûködését a Világkereskedelmi Szervezet. Ennek a szervezetnek, akárcsak a Nemzetközi Valutaalapnak, a nemzeti államok feletti hatalmat adományozott a globalokrácia. Hatalmát ez a szervezet mintegy bíróságként gyakorolja. Abban az esetben, ha valamelyik szupranacionális vállalkozás beleütközne egy-egy nemzet gazdasági szuverenitását védelmezõ intézményekbe, legyenek azok akár a nemzeti parlamentek által elfogadott törvények, akkor a globalizációs cég a szabad kereskedelem akadályozása miatt panasszal élhet ennél a szervezetnél. S ebben az esetben a Világkereskedelmi Szervezet, a modern nemzeti szuverenitás dicsõségére, 10
Ennek létét az egyik világpénzbank vezetõ tisztviselõje fedte fel az olajdollárok kapcsán. Simpson: Bankárok. Kossuth, 1986.
177
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 178
megsemmisítheti a globalizációs terjeszkedést akadályozó, szuverenitásvédõ törvényt. Fordítva azonban lehetetlen eljárást kezdeményezni: a globalizációs gazdasági hódítással szembeni felszólamlásnak nincsen fóruma. Az értékmeghatározó világhivatalok A világállam fenti intézményeinek a nemzetállamokban még akadtak elõzményei. Vannak azonban a globalizációs világállamnak olyan intézményei is, amelyekhez fogható a modern államhatalmi intézmények között nem, vagy csak a szovjet birodalomban létezett. Ezek egyike az értékmeghatározó világhivatal. Az értékmeghatározó hivatal is, akárcsak a többi, világállami feladatokat ellátó intézmény, magánvállalkozások mögé rejtõzik el. Magáncégek szakosodtak ugyanis az úgynevezett országtanulmányok készítésére.11 Ezek az országtanulmányok látszólag elfogulatlan szakértõi vélemények a szóban forgó nemzetgazdaság teljesítményérõl. Annak következtében azonban, hogy ezeket a magánvéleményeket a globalizációs világállam egyéb intézményei, fõként a fiskális és a monetáris világállam kikéri, és figyelembe veszi, hatósági véleménnyé emelkednek. Ezek a magáncégek által készített hatósági vélemények azonban távolról sem a nemzetgazdaságok tényleges teljesítményérõl szólnak, hanem annak hivatalos jelzései, hogy az adott országgal kapcsolatban milyen szupranacionális igények támaszthatók. Ezen keresztül viszont a szóban forgó nemzetgazdaságok gazdasági teljesítményei a hatalomgazdaság szempontjai szerint értékelõdnek át, s ezzel megtörténik termékeik értékének a politikai-hatalmi igények szerinti átértékelése is. A nemzetgazdaságok gazdasági teljesítményének hatalmi szempontok szerinti átértékelésével a jelzett hivatalok a politikai racionalitás központi tervhivatalaivá válnak. A kapcsolattermelõ és -értékesítõ hivatalok Egy másik, a modernizációban ismeretlen állami funkciót ellátó magánvállalkozás-típus a globalizációs hatalmi racionalitás szerint újraértékelt teljesítményeket nyújtó szupranacionális, illetve a szupranacionális és uninacionális vállalkozások közötti kapcsolatokat szervezõ és értékesítõ vállalkozás. Mint11
Ilyen cégek például az Ogilvy and Mother
178
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 179
hogy a szupranacionális versengés a világtársadalmon belül rendkívül kiélezett, semmit sem bízhatnak a véletlenre a globalizációs vállalkozások. Szükségük van egy olyan hivatalra, amelynek az a feladata, hogy nemzetközi felhatalmazások híján is átnyúljon a nemzeti kormányok feje felett, s a politikai racionalitás tervhivatalai által egymás számára szóba jöhetõ vállalkozások között a szupranacionális érdekeknek megfelelõ kapcsolatokat építsen ki. Egyre-másra szaporodnak ma már azok a globalizációs kapcsolattermelõ vállalkozások, amelyek mûködésüket összehangolják a politikai racionalitás tervhivatalaival, és amelyeknek közremûködését a monetáris és a fiskális világállam is igénybe veszi, s ezzel hatósági szintre emeli. A hatalmi racionalitás A gazdaság a modernizációban azzal tûnt ki, hogy a megelõzõ korokat jellemzõ öko-racionalitásról áttért az anyagi költségkalkulációs-profitmaximalizációs racionalitásra. Gazdaságilag az számított racionálisnak, ami az elnyúló antagonizmuson belüli tobzódás, a profitmaximalizáció szempontjainak megfelelt, ez a pusztító racionalitás pedig fetisisztikus szerepet kapott: önmagát legitimálta. A globalizáció ezen is változtatott: számûzte a költségkalkulációt és a profitmaximalizációt, velük együtt a gazdasági racionalitást, s a hatalmi racionalitással helyettesítette. A gazdasági racionalitás helyére erõszakolt hatalmi racionalitás a gazdasági költségek helyett a hatalmi-politikai költségeket kalkulálja: mennyibe kerül egy-egy újabb nemzeti vagy törzsi társadalom – vagy valamelyik szupranacionális vetélytárs – feletti hatalom megszerzése. S ennek megfelelõen már nem egyszerûen a profitmaximalizáció, hanem – a kifosztással együtt – a hatalommaximalizáció a célja. A globalizáció szupranációs „elitjei”, a globalokrácia különbözõ szupranációkhoz tartozó csoportjai felismerték ugyanis, hogy az új létmódban a gazdasági elõnyöknek nemhogy a növelése, de megtartása is a hatalommaximalizációs sikerek függvénye. A szó modern értelmében a globalizációs világtársadalomban, melynek mûködése és létezése gazdaságilag irracionálissá vált, már nem létezik gazdálkodás. A hatalmi racionalitásnak alávetett kifosztó mechanizmusok ugyanis eltérítik az értéktõl a nemzetközi cserét, s azt a hatalmi racionalitásnak vetik alá. Ennek következtében az alávetett nemzeti modernizációs társadalmakban 179
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 180
sem a klasszikus modern gazdálkodás folyik már, hanem ott is a hatalommaximalizáció szempontjai szerint eltérített „nemzetközi csereértékeknek” akarják megfeleltetni a nemzeti gazdasági teljesítményeket. A hatalmi racionalitást a világra kényszerítõ hatalmak erejébõl telik arra, hogy a globalizációs termékek és szolgáltatások árát magasan gazdasági értékük fölé emeljék, s a nemzeti, különösen pedig a törzsi társadalmak teljesítményét mélyen gazdasági értékük alatt tartsák. Aminek következtében ezekben a nemzeti társadalmakban nem a nemzeti jövedelmek maximalizálása, hanem a hatalmi racionalitásnak való engedelmeskedés zajlik. Ami a globalizációs és a nemzeti javak „értékének” egyenlõtlenítõ diktátuma következtében állandósuló „elszívást” valósít meg a modern nemzetektõl a globalizációs birodalomba. A globalizációs hatalomgazdaság Hatalompénzzel és hatalomtermelõ ipari mûvekkel, az értékmeghatározásra és az azon keresztül történõ kifosztásra szolgáló intézményekkel csak a globalizációs szupranációk rendelkeznek; a modern nemzeti társadalmaknak csak a sokfunkciójú modern pénz, a profittermelõ gazdaság és a piac áll rendelkezésükre. A két gazdaságtípus között már nincsen átjárási lehetõség: nemcsak hordozóikban, de mûködési elveikben is különböznek egymástól. Míg a modern gazdaság egyedül uralta a világot, a gazdasági racionalitás jegyében mûködött. A globalizációban azonban ez a gazdasági racionalitás már nem mûködik, azaz globalizált planétánkon a szó modern értelmében vett gazdálkodás sem létezik már, helyét a hatalom mûködtetése és ennek érdekében az alávetett társadalmak részérõl való különbözõ típusú alkalmazkodások vették át. A modern piacgazdaságot legyõzte a globalizációs hatalomgazdaság. Az ökonómiát felváltó szuperbia A globalizációs redisztributív hatalomgazdaság ezek szerint nem gazdasági, hanem politikai racionalitás szerint mûködik, amibõl az is következik, hogy ebben a gazdaságban nem a szó eredeti értelmében vett gazdálkodás történik, hanem az említett „hatalmiaskodás” zajlik. A hatalmiaskodást latin szóval „szuperbia”-nak nevezik meg, ezért azt is mondhatjuk, hogy a globalizációs hatalomgazdaság nem „ökonómia”, hanem „szuperbia”. S a globalizációs szu180
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 181
perbia a kifosztásszabadság kettõs korlátja közötti sávban való mozgást teszi kötelezõvé a csúcshatalmi gazdaság számára. A gazdasági és politikai kényszerkereskedelem és a duális szuperbia Exportálni, külgazdasági tevékenységet folytatni: természetes része a nemzetállamok – és az internacionális, multinacionális és globalizációs – gazdaságainak. Ezen az úton juthatnak hozzá azokhoz a javakhoz, amelyeket valamilyen oknál fogva nem, vagy nem kielégítõ minõségben, illetve számossággal állítanak elõ az adott nemzetgazdaságon belül. S a külgazdasági tevékenységet is szabályozza egy „egyenleg”: a külkereskedelmi egyenleg, amely két gazdaság között akkor áll fenn, ha ugyanolyan értékben cserélik ki termékeiket. Az ilyen típusú külkereskedelmet szabad kereskedelemnek nevezhetjük. A külkereskedelmi tevékenységnek van azonban egy olyan lehetõsége is, amelyet nem jószántukból folytatnak az említett gazdaságok, hanem azért, hogy valamilyen számukra hátrányos kötelezettséget teljesítsenek általa. Ilyenkor szó sem lehet a külkereskedelmi egyenleg értékarányosságáról, ilyenkor a külkereskedelem az egyik félnek tartósan elõnyös, a másiknak tartósan hátrányos. „Racionális” gazdasági mûködés esetén az ilyen külkereskedelem nem lehet tartós, hiszen a vesztes fél nem akarhatja önként az elszegényedést. Ennek a „gazdasági irracionalitásnak” mégis van példája, a világgazdaságban a külkereskedelmi tevékenység jelentõs hányada tartósan egyenlõtlen cserén alapul. A tartósan egyenlõtlen, ezért az ökonómiákban irracionálisnak minõsülõ külkereskedelmi tevékenységet kényszerkereskedelemnek nevezzük. A kényszerkereskedelemnek két alaptípusát különböztetjük meg: a gazdasági és a politikai kényszeren alapuló kényszerkereskedelmet. A gazdasági kényszeren alapuló kényszerkereskedelem egyik lehetséges esete az, hogy a kényszerkereskedelem következtében tartósan veszteséges fél nem juthat hozzá olyan más gazdasági forráshoz, amely nélkül viszont nagyobb veszteséget kell elszenvednie, mint amilyen a kényszerkereskedelembõl származó veszteség. Ilyenkor a két veszteség közötti választásra kényszerítik a gazdasági folyamatok a kényszerkereskedelem vesztesét. A kétveszteséges játszmában is három lehetséges eset áll fenn, ha a játszmán 181
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 182
belül akar valaki maradni. Amikor a kényszerkereskedelmi veszteség kisebb, mint a másik veszteség, akkor a kényszer szempontjából „racionális” a kényszerkereskedelem folytatása. A „kényszer-racionalitás” – s ez, mint láttuk alapvetõen eltér a szabadság-racionalitástól és a hatalmi racionalitástól is, minthogy az elõbbi egyenlegen alapul, s ezért gazdasági racionalitásnak engedelmeskedik, az utóbbi elõnyön alapul, s ezért gazdaságilag irracionális – veszteségen alapul, s ezért irracionális gazdasági tevékenység. Gazdasági irracionalitása ellenére a vesztes belgazdaság számára a kisebbik rossz választását, azaz a legkisebb veszteség típusú játszmát jelent, s ilyenként kalkulálható: ez a gazdasági kényszerkereskedelem a kalkulálható irracionalitás tartós fenntartását, illetve gazdaságát eredményezi, ami nem az ökonómiák sorába tartozik, hanem a szuperbia fogalma alá sorolódik, annak a gazdasági szuperbia változatát képezi. A másik, a kényszerkereskedelem következtében tartós elõnyhöz jutó fél részérõl a kifosztásmaximalizáció felsõ korlátjánál kell számításba venni ennek a kényszerkereskedelemnek is az eredményeit. A kényszerkereskedelemnek azonban nemcsak gazdasági kényszeren alapuló formája létezhet, s létezik is. Lehetséges olyan kényszerkereskedelem is, amelyik az egyenlõtlen cserén alapuló gazdasági kényszertõl függetlenül is kialakulhat. Ilyenkor valamilyen hatalmi autoritás fejt ki olyan hatalmi-politikai nyomást a vesztes félre, amelynek az nem tudván ellenállni, kénytelen a tartósan veszteséges kényszerkereskedelemben – önmaga kifosztásában – részt venni. Azt a tartósan veszteséges kényszerkereskedelmet, amely nem gazdasági kényszerbõl, hanem hatalmi-politikai kényszerbõl áll fenn huzamos idõn keresztül, politikai kényszerkereskedelemnek nevezzük. Magát a kényszerkereskedelmi tevékenységet viszont nem nevezhetjük gazdasági tevékenységnek, hanem az elõny oldalán hatalmiaskodásnak, a veszteség oldalán szolgaiságnak vagy engedelmieskedésnek nevezzük. Akár hatalmiaskodásról, akár engedelmieskedésrõl van szó, a politikai kényszerkereskedelem politikai racionalitás szerint mûködik, amelynek tétje a tartósan veszteséges fél gazdasági és végsõ soron politikai szuverenitása. Az ilyen politikai kényszerkereskedelmen alapuló gazdaságot ugyancsak nem nevezhetjük ökonómiának, hanem szuperbiának kell neveznünk, mégpedig politikai szuperbiának. 182
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 183
A külkereskedelemnek azonban ez a két formája, a szuperbia természetének megfelelõ szabadkereskedelem és a – gazdasági és politikai szuperbia alakzatokból álló – kényszerkereskedelem azonban ritkán fordul elõ „tisztán”, önmagában. Mint láttuk, a globalizációs hatalomgazdaság kifejlõdése és kifejlett mûködése elképzelhetetlen e két típusú külkereskedelem együttes jelenléte nélkül. Ezért a globalizációs hatalomgazdaságot a szabad- és a kényszerkereskedelem vegyespárosának tarthatjuk, duális szuperbiának. Az „okos” kifosztó úgy intézi a cserearányrontást, hogy csak a haszonnak egy meghatározott részét veszítse el a kifosztott, s ezért a kényszerkereskedelemnek az ökonómiákon belüli irracionalitása ellenére való fenntartása mégis érdekében álljon a kifosztottnak. A külkereskedelmi csapda kifosztás sávjai Az egyenlõ csere esetén ugyan nem a külkereskedelembõl magából – ha innen realizálná, akkor automatikusan kifosztásról lenne szó, s nem gazdálkodásról –, hanem a termelés során mégis realizál profitot az egyenlõ cserét folytató mindkét külkereskedõ fél. Ilyenkor a kifosztás valójában azt jelenti, hogy a cserearány-torzítás következtében a kifosztó tulajdonképpen a belgazdaságban keletkezõ profitot rabolja ki. S akkor „okos” a kifosztó, ha a cserearány-torzítást csak olyan mértékben gyakorolja, hogy az ne eméssze fel az exportáló nemzetgazdaság – illetve az azon belül exportra termelõ vállalat – profitját. Az okos cserearány-torzítás számszerû mértékét így a következõ, a kifoszthatóság mértékét számszerûsítõ egyenlõtlenséggel – röviden: kifoszthatósági egyenlõtlenséggel – fejezhetjük ki: summa cst^ < summa /p^–ps/ – ahol cst^ = a cserearány-torzítás mértéke a külkereskedés idejében változva, – p^ = az exportra termelõ vállalat által realizált, a külkereskedés folyamán termelt profit, és az idõbeli állandóságot, a termelési ciklus folytatódását kifejezõ – ps = a profitráta süllyedésének mértéke a külkereskedelmi tevékenység idején, így a 183
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 184
– summa cst^ a külkereskedelmi tevékenység fennállásának ideje alatt realizált, a cserearány-torzításból származó kifosztásmértéket, – summa /p^–ps^/ pedig a külkereskedelmi tevékenység idején az exportáló által realizált, a profitráta süllyedésével korrigált profitot jelenti. A külkereskedelmi csapda stációi A kifoszthatósági egyenlõtlenség számszerûen mutatja meg a külkereskedelmi csapda – a nemzetgazdaság felfeszítésének – egyes stációit. Az elsõ stáció: a növekedéslassító kifosztás és sávja Amikor a kifoszthatósági egyenlõtlenség az iménti képet mutatja, akkor a külkereskedelem, akár szabadkereskedelmi, akár kényszerkereskedelmi tevékenysége által realizált kifosztás az adott gazdaság növekedését még nem szünteti meg, s ezért mérsékelt vagy másként növekedéslassító kifosztásnak nevezhetjük. A növekedéslassító külkereskedelem – amely a világtermék, illetve a világtöbblet újraelosztásának gazdasági formája – a külkereskedelmi csapdának az elsõ stációja, a beetetõ stáció. A globalizációs hatalomgazdaságnak – a kiépítési szakaszon kívül – is alapvetõ jellemvonásából, a növekedési kényszerébõl, azaz a külsõ forrásbevonási kényszerébõl együttesen következik, hogy a növekedéslassító külkereskedelemnél – legalábbis hosszú idõre – nem állhat meg a hatalomgazdaság, s ezért a növekedéslassító külkereskedés csak elsõ stációja a késõbbiekben jelzendõ külkereskedelmi csapdának. A növekedéslassító kifosztás stációja elnyújtásának lehet olyan lélektani hatása, különösen, ha akadnak a megtévesztésnek „szakértõ” támogatói is, hogy a kifosztott, ha nagyon igyekszik külkereskedelmi tevékenységének fejlesztésével, akkor visszakerülhet a külkereskedelmi egyenleg biztonságába, vagy ha a költségeit a profitráta süllyedési idejénél és versenytársainál is gyorsabban csökkenti, akkor oda, ahol a külkereskedelembõl többletbevételt is realizálhat. S ez a katonailag támogatott hatalompénz felhasználásával eltorzított cserearányokkal folytatott külkereskedelem még elõnyére is válhat. A második stáció: a stagnációs kifosztás és sávja Innen továbblépve az egyenlõtlenség második megoldási módjához azt mondhatjuk, hogy abban az esetben, ha 184
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 185
cst^ = p^–ps akkor még nem fordul át a cserearány-torzítással diktált kifosztás oda, hogy a kifosztott gazdaság visszafejlõdni kezdjen, de nem is tud fejlõdni, marad azon a szinten, ahonnan elindult. Minthogy kifosztás ekkor is történt, ezt a második kifosztástípust stagnáltató kifosztásnak nevezhetjük. A stagnáltató kifosztástípus a külkereskedelmi csapdának a második stációja. Az a stáció, amit valameddig el lehet nyújtani, s ezzel az idõnyeréssel itt is azt a látszatot lehet kelteni, hogy ha az alávetett gazdaság mindent megtesz azért, hogy ismét fejlessze külkereskedelmi szektorát, akkor visszakapaszkodhat legalább a lassított növekedés sávjába. A kereskedelmi csapdát lezáró harmadik stáció: a lebontó kifosztás és sávja Az utolsó esetben viszont, amikor summa cst^ > summa / p^–ps / akkor a kifosztás már nem csupán lassítja a növekedést, nemcsak a bõvített újratermelést fogja vissza, de szûkített újratermelésre kényszeríti a kifosztott gazdaságot. Ezért a kifosztásnak ezt a típusát lebontó kifosztásnak nevezzük. A lebontó külkereskedelem sávjába érve a kifosztás már rácsappantja a kereskedelmi csapdára is a csapda nyelvét. Ettõl kezdve sem lehet azonban megállni az alávetett gazdaságban az exportnöveléssel, hiszen ekkor már azért kell exportálni, hogy a korábbi exportköltségeket ki lehessen fizetni. S éppen azt nevezzük külkereskedelmi csapdának, amikor már nem a növekedés, nem a lassított növekedés, de még csak nem is stagnálás megfinanszírozása érdekében exportál egy gazdaság, hanem azért, hogy az exportköltségeket tudja finanszírozni. Ebbe a sávba érve a külkereskedelmi csapda elért a végéhez: a cserearányrontás gyorsaságával ettõl kezdve már azt szabályozza, hogy milyen gyorsan falja fel a szóban forgó, kifosztásra kiszemelt alávetett gazdaságot.
185
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 186
A dezertõr hányad és uralmi, illetve legitimációs szerepe A lebontó kifosztásból menekvés már csak azoknak van, akiket a globalizációs hatalmak kiválasztanak a menekülésre. S ilyeneknek, mint az imént már utaltunk is rá, lenniük is kell – mégpedig meghatározható hányadnak. Lenniük pedig egyfelõl azért kell, hogy e kiválasztottak gyakorolják saját népük felett a globalizációs hatalmat, másfelõl pedig azért, hogy a kimenekítettek elegendõ mennyisége azt a látszatot is keltse, hogy objektív gazdasági folyamatokról, s nem hatalmi elosztásról van szó. A kimenekítettek hányadát, amit a továbbiakban dezertõr hányadnak nevezünk, s az asszimilációs hányad inverzének tartunk, pontosan meg lehet határozni. Maximum annyian lehetnek csak, hogy eltartásuk még ne veszélyeztesse a kifosztáshatékonyságot, azaz a szupranacionális háború finanszírozásához szükséges kifosztáshányadot. Ezt a többlettel megnövelt minimumot pedig úgy lehet kiszámítani, hogy – a globalizációs életszínvonalhoz szükséges összköltséget, dk = a dezertõrhányad összes költsége – kivonjuk a teljes kifosztáshányadból, tk = teljes kifosztás, – s ennek kell egyenlõnek lennie a harmadik puha világháború viteléhez szükséges összes költséggel – hk = a világháborúzás költsége – amit képletben így adhatunk meg: dk = tk – hk S miután ezt az összeget meghatároztuk –, esetleg korrigáltuk a hatalomgazdaság saját növekményével –, s a képlet akkor így alakul: dk = / tk + gnp / – hk illetve egy késõbbi idõszakot is figyelembe véve a dezertõrök kitermelés- és újratermelési költségeivel, az ud-vel is korrigálni kell a képletet, ami végül is így néz majd ki: dk = / tk + gnp / – / hk + ud /
186
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 187
A dezertõrhányad meghatározását követõen már csak egyetlen feladat maradt hátra, a dezertõrök kiválasztása. Ez viszont már nem gazdasági, hanem „személyzeti” kérdés, s ezért ezt a globalizációs kiválasztó hatalom végzi. S a hozzáértõk számításai szerint a dezertõr hányad egy országban legfeljebb a tíz százalékot érheti el. Mindezek miatt viszont azt mondhatjuk, hogy a szuperbia a gazdaságra átvitt politikai machiavellizmus. A kereskedelmi csapda mint a dekonstrukció eszköze A kényszerkereskedelemmel a globalizációs hatalomgazdaság egyszerre két háborús célját is eléri. Egyfelõl, amint az imént láttuk, a kereskedelmi csapda, amely mennyiségi kifosztásként indult, a végén eljut a minõségi, a lebontó kifosztáshoz, ami az alávetett gazdaságoknak azt a részét, ami útjában áll, lebontathatja a dezertõr hányadba kiválasztottakkal. Akiket, közbevetõleg, éppen azért nevezünk dezertõröknek, mert közönséges szökevények, akik viszont a legmagasztosabb feladatok teljesítése elõl szöknek meg: a nemzeti szabadság védelmi feladatai elõl, s a globalizációs peremgazdaságokba érve közönséges szökevényekbõl még közönségesebb gazdasági menekültekké válnak. Segítségükkel viszont, s az egyébként megvetett, személyükben azonban hõsiesnek hazudott gazdasági menekülti státust pontosan ezért kapják meg, bennszülöttek viszik véghez a globalizációs hatalmaknak egyelõre veszélyes gazdaságdekonstrukciót. Amint viszont arra korábban már utaltunk, a kényszerkereskedelem feltételeinek alakításával a globalizációs hatalmak nemcsak a lebontás konkrét hogyanját tudják meghatározni, de diktálni képesek, mégpedig látszólag „gazdasági” eszközökkel azt is, hogy milyen irányba fejlesszék az alávetettek gazdaságaikat, milyen szektorok kifejlesztésére helyezzenek hangsúlyt. Elegendõ a jövedelmezõségi viszonyokat alakítaniuk, ami a hatalompénz a valutaárfolyam, azaz a pénz cserearánya és a termékek cserearánya meghatározásával szokott történni. S ez a szabályozás megtörténhet a világállami közbelépés nélkül is: a globalizációs vállalkozások ma már piacalakító terveket készítenek. A monetáris és fiskális gazdasági világállamnak e tekintetben a feladata „csupán” az, hogy koordinálja a minimálisan szükséges mértékig a globalizációs vállalkozások „terveit”. 187
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 188
A külkereskedelmi csapda, minthogy a kényszerkereskedelmen – s a kifosztásmértékkel párhuzamosan egyre növekvõ erõvel – keresztül egyszerre képes az alávetett gazdaságok exportágazatán belül és kívül is, irányítottan lebontani, és ugyancsak irányítottan felépíteni is a termelési szerkezetet, dekonstrukciós intézményként és dekonstrukciós technológiaként is mûködik. A külkereskedelmi csapdát felvázoló pont lezárása elõtt már csak egyetlen kérdésre kell visszatérnünk, nevezetesen arra, hogy miért és hogyan kapcsolódik egybe a hitelcsapda és a külkereskedelmi csapda. A hitelcsapda és a kereskedelmi csapda összekapcsolódása, a teljes kifosztás mutatója Az elõzõekben azt állapítottuk meg, hogy a kereskedelmi csapda az egyenlõtlen cserén alapuló kényszerkereskedelemnek attól a mértékétõl kezdõdik, mikor a kereskedelem hasznát már nem valamilyen tevékenység finanszírozására, vagy forráshiány pótlására lehet fordítani, hanem éppen csak arra elegendõ, vagy még arra se elegendõ, hogy a kereskedelem, nevezetesen a drága importra épülõ olcsó export költségeit lehessen finanszírozni belõle. Ilyenkor a külkereskedelem nettó forráskivonássá válik. S ezen a ponton jelentkezik a két csapda összekapcsolásának kényszere az alávetett gazdaságoknál. A teljes kifosztás mutatója Ahogyan meghatározhattuk számszerûen is egy alávetett gazdaság különbözõ kifosztásszintjeinek egyenkénti mutatóit, számszerûsíthetjük a teljes kifosztottságát is. Ehhez arra van szükség, hogy elõször is állapítsuk meg a gazdaság teljes teljesítményét. Nem mondhatjuk azt, hogy teljes növekményét, mert a kifosztásnak van egy olyan sávja, amikor már nettó forráskivonás történik az adott gazdaságból, azaz a kifosztás már nem a növekményt, hanem a nemzeti vagyont csökkenti. Ezt a teljes teljesítményt két elem összegeként határozhatjuk meg: a nemzeti vagyon és az adott idõszak növekedésének összegeként, amit szimbólumokkal így jelölhetünk: T = nv + gdp. 188
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 189
A következõ lépésben a szóban forgó idõszak összes kifosztási tételeinek a nagyságát állapítjuk meg, a következõképpen: elõször összeadjuk az egyes kifosztásszintek kifosztásösszegeit, s az így kapott összegbõl levonjuk az átfedéseiket. Ezt is képletbe foglalhatjuk: tk = / ák + cst + hk + kt / – Á. E képlet betûi a következõket jelentik: – tk = a teljes kifosztásnagyság, – ák = a valutaárfolyamon keresztüli kifosztás nagysága, – cst = a cserearány-torzítással elért kifosztás összege, – kt = a kereskedelmi csapdával elért kifosztásnagyság, és végül – Á = az átfedések összege. A teljes kifosztottság mutatója, amit K-val jelölünk, ezek szerint a következõképpen alakul: K = T – tk amit így is felírhatunk : K = / nv + gdp / – ( / ák +cst +hk + kt / – Á ) A teljes kifosztottság mutatóját úgy is átírhatjuk, hogy azonnal látható legyen róla, hogy a nettó forráskivonási sávba érkezett-e az adott gazdaság kifosztottsága, vagy még a lassított növekedés sávjában tartózkodik. Az így átírt képlet a következõ: K = nv – [ gdp – ( / ák+cst+hk+kt/ – Á ) ] Itt az egyenlõségjel utáni zárójelbeli különbség a nemzeti jövedelem növekedési összegének és a kifosztás összegének a különbségét mutatja az adott idõszakban. S ha ez a különbség kisebb, mint nulla, akkor a vizsgált gazdaság a nettó forráskivonás szintjéig kifosztott. Másként: a gazdaság kifosztott189
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 190
sága akkora, hogy az már a nemzeti – vagy az adott gazdaság – vagyont is csökkenti, azaz a gazdaság beérkezett a szûkített újratermelés sávjába. Amit azonban az okos kifosztó nem kockáztat meg. A puha világháborúban azonban, mikor az a tét, hogy a kifosztó képes-e fennmaradni akár a kifosztott felemésztése árán is, nem okos kifosztók, hanem életükért küzdõ ragadozók vesznek részt a játékban, s így az alávetett gazdaságok közül sokan, de elképzelhetõ, hogy akár a többség is, nem kerülhetik el, hogy fel ne zabálják õket, s ezzel, a kifoszthatók elfogyása következtében, önmaguk pusztulását ne okozzák. Az a tény azonban, hogy a háborús veszélynek kitett hatalomgazdaságok képesek arra is, hogy önmagukat is elpusztítsák, azt mutatja, hogy a hatalomgazdaságot mûködtetõ hatalmi racionalitás végsõ soron „irracionalitás”, s ezért maga a globalizáció – az ökokatasztrófa elkerülésének képtelenségén felül „gazdaságilag” is irracionális.
A mikroglobalizációról és gazdaságról A bûvészinas mindent kipróbál12
A globalizáció mögötti kihívás A világban lassan már húsznál is több éve zajlik vita a globalizációról, érlelõdik valamiféle közmegegyezés is meghatározásáról, mindezekbõl azonban Magyarországra jószerivel semmi sem jutott el. Sem a filozófiai, sem a társadalomtudományi, legkevésbé pedig a politikai diskurzus vetette fel a globalizáció és a hozzá való viszony kérdését; ha mégis beszélnek valami hasonlóról, akkor egy teljes történelmi korszakkal lemaradt programot, a modernizációt emlegetik, holott a világnak, s benne minden nemzetnek is elsõ számú sorskérdése ma a globalizációhoz való viszony. De, hogy tovább feszítsem a kérdést, nem is egyszerûen a globalizáció, hanem az a mögötte munkáló kihívás a lényeges, amire a globalizáció is csak egy, és nem is a legszerencsésebben alakult válasz: minthogy technikailag már lehetséges, sikerül-e az Részlet az Európai demokraták címû, Molnár Pál által szerkesztett kötetbeli interjúból, az interjút Mátyássy Andrea készítette, Kairosz Kiadó, 2001.
12
190
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 191
emberiség egyetemes szervezetét megalkotni, s hogy ez az egyetemes emberi közösséggé szervezett világ képes lesz-e a „teremtés mûvében” részt venni, vagy tovább rontja saját helyzetét. Ma az az elsõ számú történelmi sorskérdés, hogy erre a kettõs kihívásra hogyan felel meg az emberiség. Errõl a problémáról pedig még kevésbé lehet a globalizációt éltetõ hurráoptimizmus kórusában válaszkísérleteket felfedezni. Rontja a helyzetet az is, hogy ami szerény próbálkozás a globalizáció tematizálására mégis megjelent a hazai nyilvánosságban, még a helyenként kritikus éllel íródottak is, az jószerivel apológia, s valódi kritikai elemzésére csak elvétve, s hangsúlytalanul kerül sor. Miközben a közbeszéd, az „okoskodó polgárok” közti jövõlatolgatás legfontosabb, leggyakrabban és legintenzívebben vitatott kérdése kellene hogy legyen. Kétféle globalizáció S ha nem is a tényleges kihívásról, hanem a félresikerült válaszkísérletrõl, a globalizációról van szó ezekben a hazai említésekben, akkor az elsõ, ami feltûnik, hogy fel sem merül az, hogy nem egyféle, hanem legalább két különbözõ globalizációtípus van jelen planétánkon. Az egyiket, amelyikrõl a hazai szerény vagy harsány apológiák beszélnek, „makroglobalizációnak” nevezem, azt a típust pedig, amelyikrõl szó sem esik, „mikroglobalizációnak”. Nem szerencsések ezek a megnevezések – ebben a beszélgetésben is csak ideiglenesen használom õket –, mert a globalizáció alapvetõen téves, „terjedelmi”, és a gazdaságra egyszerûsített felfogását látszanak erõsíteni. Egy szempontból azonban mégis használhatók ezek a megnevezések egy ilyen elõzetes megkülönböztetés céljára. A gazdasági-terjedelmi meghatározás hívei azt mondják ugyanis, hogy azért kell globalizációról beszélnünk, mert már olyan hatalmas gazdasági vállalkozások alakultak ki, amelyek az egész Földet átfogják. – A globalizáció a Coca-Cola vagy a Shell? – Többek között, e szerint a terjedelmi felfogás szerint. Csak ez a kevésbé fontos jellemzõje a globalizációként elkeresztelt változásoknak. – Akkor a fegyverkereskedelem? – Nemcsak errõl van szó. Az igaz, hogy a fegyverkereskedelem hozzátartozik a globalizációhoz, de fegyverkereskedelem mindig volt, s mindig is átfogta a világnak azt a részét, amelyet pusztítani akartak. Az persze igaz, 191
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 192
hogy vannak olyan hatalmas vállalatok, amelyek a planétánkat átfogják – Cola, autóipar, a világtelevíziók, a világbankok, s így tovább –, és ezek adják a globalizáció legkülsõ héját, de nem ez a „terjedelem” az igazán fontos ismertetõjegye a globalizációnak. Mert például a globalizáció másik típusa, a mikroglobalizáció egészen aprócska, sokszor csak néhány személyes kisvállalkozásokból áll, ám ezeknek a mikrovállalkozásoknak a szervezett hálózata ugyanúgy átfogja a Földet, mint a makroglobalizáció megavállalkozásai. A mikroglobalizációról Idõ és hely fogytán azonban, bár korántsem merítettük ki a makroglobalizáció új társadalmi valóságáról szóló leírás lehetõségeit, át kell térnünk a globalizáció másik típusának, a mikroglobalizációnak a felvázolására. Ez a vázlat kényszerûségbõl sokkal soványabb lesz, mint a makroglobalizációról szóló, de azt erõteljesen hangsúlyozom, hogy a makroglobalizáció semmivel sem fontosabb a globalizációs modellek világversenyét tekintve a mikroglobalizációnál. S e szempontból az a helyzet, hogy minden, amit eddig mondtam, s amit ezután mondok majd, arról szól, hogy Euramerikának – s részeként Magyarországnak – kikkel való versenyben kell megállnia a helyét, s hogy hogyan állhatja azt meg. A mikroglobalizáció se nem amerikai, sem nem európai találmány, a mikroglobalizációt Ázsia talált fel. Sok jel mutat arra, hogy Euramerikához hasonlóan, Ázsia és Amerázsia is még történelmi mércével mérve is hosszú ideig megmaradt volna saját keretei között, s nem lépett volna át a globalizáció birodalmába. Ahogyan Euramerika is reflexiós jelenség, az amerázsiai támadásra való válaszban formálódik ki, éppúgy reflexiós jelenség az ázsiai típusú mikroglobalizáció is. Csak míg az euramerikai választ, mint korábban már volt róla szó, „követõ jellegû” válasznak tekinthetjük, amely sok lényegi vonását tekintve az amerópai modell másolása, addig az ázsiaiak a globalizáció más típusát alakították ki, mint Amerópa. Amerópa, a gyarmatbirodalmak feloszlása után pénzeivel hódította meg Ázsiának azt a részét, amihez hozzáfért. Igaz, sokkal rövidebb idõ alatt, mint Euramerikát, s sokkal drasztikusabban is roncsolta szét azokat az õsi szöveteket, családgazdasági alapokat, amelyeken ez a világ nyugodott. Szinte a semmibõl, néhány év alatt fölhúzták Szingapúr felhõkarcoló városállamát, 192
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 193
vagy éppen Thaiföld globalizált részét. Ezek a globalizált uralkodó társadalmak a szinte még érintetlen családgazdaságokat sebészi pontossággal és rekordsebességgel szakították ki természetes, ám alacsony színvonalú, de tisztes megélhetést biztosító létmódjukból, s kényszerítették és csábították egyszerre a globalizáció birodalmába. S nem kellett japán, kínai vagy thai nacionalistának lenni ahhoz, hogy láthatóvá váljon ennek a roncsolásnak a következménye. A családokból kiemelték az egyes tagokat, s egyéni munkavállalókként tették õket éhbérért foglalkoztatott bérmunkásokká. Az önellátó családgazdaságokkal felszámoltatták létfeltételeiket, s elkótyavetéltették, ezzel egész népeket tettek a globalizációs vállalkozásoktól egyoldalúan függõvé. A létfeltételeiktõl elszakított és a globalizációtól függõvé vált ázsiai családtársadalmak – minden bizonnyal állami segítséggel – erre a kiszolgáltatottságra határozott választ adtak. Már a nyolcvanas évek második felében lehetett arról a magyar sajtóban is olvasni – az akkor legjobbnak számító gazdasági hetilap, a Figyelõ hozta a cikket –, hogy ázsiai s fõként kínai és japán tulajdonba került át Latin-Amerika gazdasági vagyonának jelentõs része: a földek, a mezõgazdasági és ipari vállalkozások, a pénzügyek. Hasonló terjeszkedést már az amerikai északi féltekén is megfigyeltek, s a rendszerváltást követõen Szibériától, Vlagyivosztoktól Hegyeshalomig ugyancsak hatalmas inváziónak lehettünk tanúi: lényegében az egész modern világot behálózta ez az ázsiai tulajdon. Vlagyivosztoktól Calais-ig minden lényeges településen ott vannak a kínai, koreai, vietnami vagy thai üzletek, amelyekre ki is van írva, hogy az kínai, vagy thai üzlet. S ez azt jelenti, hogy a makroglobalizáció ázsiai terjeszkedésére csattanós választ adott Ázsia: a világot behálózó mikroglobalizáció válaszát. Ezek az üzletek többnyire igen kicsik, mint említettem, csak néhány fõt foglalkoztatnak, s az általuk bonyolított forgalom is szerénynek nevezhetõ. Aminek következtében, ellentétben a makroglobalizációs vállalkozásokkal, ezek önmagukban nem rendelkeznek szinte semmiféle hatalommal, a hatalompénznek még a közelébe sem jutnak. Erejük azonban éppen kicsinységükben és a kicsinyek hálózattá szervezõdésében van. Nem lehet egykönnyen megingatni a mikroglobalizáció világhálózatát, mert csak apró vállalkozásaikat lehet csõdbe juttatni, ám az ezek csõdje révén elszenvedett veszteség a hálózatokat alig érinti, azok gyors forrásátcsoportosítással a sérült részeket hamar 193
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 194
kijavíthatják. Ugyanakkor ezek az aprócska vállalkozások igen mozgékonyak térben és árufajtákban is, aminek következtében hálózataik igen gyorsan tudnak válaszolni a megváltozott feltételek kihívásaira, így maga az egész hálózat rendkívül alkalmazkodóképes. Ugyanakkor a mikroglobalizációt is hatalomtársadalomnak kell neveznünk. Az aprócska vállalkozások termelési célja nem a hatalom, mint a makroglobalizációs megavállalkozásoknak. Ezek a mikrovállalkozások gazdasági profitot akarnak csinálni elsõdleges céljukként, és másodlagos céljuk is gazdasági: fogyasztási javakat akarnak elõállítani, így ezek „tisztán” gazdasági léttel rendelkeznek. Fontosabbak is a mindennapi élet szempontjából, mint a makroglobalizációs vállalkozások. Egy kiélezett példával azt mondhatom, hogy a makroglobalizációs hatalomgazdaság csak egy szûk – bár 100 milliós nagyságot is elérõ – népesség számára bír alapvetõ fontossággal. Ha mondjuk a Boeing gépek, vagy a többi repülõgyártók gépei egy hónapon keresztül nem szállnának fel, az a Föld mindennapjait szinte alig érintené, legfeljebb a globalokráciának okozna bosszúságot. Ha azonban a mikroglobalizáció törpe vállalkozásai akár csak három napig nem mûködnének, az a világ szinte minden térségében hatalmas fennakadásokat okozna a mindennapok vitelében: hatmilliárdból legalább hárommilliárd ember mindennapi üzemmenete szenvedne el fennakadásokat. A mikroglobalizációs szívás meg is haladhatja a makroglobalizációst Más a helyzet azonban e mikrovállalkozások hálózataival: e hálózatok már elérik a makroglobalizációs vállalkozások méreteit, hozzájuk hasonló nagyságrendû – a mikrovállalkozásoktól begyûjtött – pénzforrás fölött rendelkeznek. Végezzünk egy gyors számítást ennek igazolására. A makroglobalizációs cipõipar termékeit is lehet már nálunk is vásárolni. Láttam is a Váci utcában hatvanezer forintért egy pár férficipõt. Hányan lehetnek Magyarországon, akik ilyen árfekvésû lábbelit vásárolhatnak meg? Ha nagyon engedékenyen számolok, akkor ötszázezer személyre tehetem e kört. – Ötszázezren vesznek ebbõl a drága cipõbõl? – Nem, de hozzávetõlegesen ennyien vannak – gyerekekkel és öregekkel együtt –, akik megengedhetik maguknak, hogy ilyen áron vegyenek cipõt, 194
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 195
ha nagyon engedékenyen számolunk. Ha mindegyik vesz egy évben egy párat ebbõl a méregdrága cipõbõl – ami azonban igen valószínûtlen, feltehetõen csak kisebb része vásárolja meg, már csak azért is, mert ezek a cipõk tíz év múlva sem veszítik el formájukat –, akkor az harmincmilliárd forintos bevételt biztosít forgalmazóinak. A mikroglobalizációs cipõgyártók portékáit nem a Váci utcában, hanem a külvárosi kínai piacokon lehet megvásárolni. Cipõik meglehetõsen silányak, egy évet sem bírnak ki, de áruk igen alacsony, mondjuk nyolcezer forint átlagosan. Azok, akiknek évente egy ilyen árú cipõ megvásárlásánál a család minden tagjának nem jut több, lehetnek öt és fél milliónyian. Ennek a végösszege viszont negyvennégymilliárd forint, ami tizenkétszerese a makroglobalizációs cipõipari bevételnek. Na most, ennek következtében az ország, a magyar nemzetgazdaság – szemben azzal, amit a makroglobalizáció kritikusai mondanak – nem is egy, hanem mindkét végén lyukas tömlõhöz hasonlítható. „Felülrõl” a makroglobalizációs hatalomgazdaság szívja ki az országból a pénzeket, hosszú idõt figyelembe véve ezermilliárdos nagyságrendben. De a másik végén, alulról, a törmeléktársadalmakból, a roncs- és páriatársadalomból meg a mikroglobalizáció viszi ki az országból a pénzeket, s mint láttuk, akár egy teljes nagyságrenddel nagyobb pénzeket is. A mikroglobalizáció változatai A mikroglobalizációs vállalkozások hálózata, hasonlóan a makroglobalizációéhoz, sem egységes, ezek a hálózatok is „szupranacionális” hálózatokba szervezõdnek. E szupranációkban azonban a magánvállalkozások mellett minden bizonnyal erõteljesen jelen vannak a nemzetségi-törzsi szervezetek és az egyes nemzetállamok is, s például a hazai leszámolásokból gyanítható, hogy még az ázsiai maffiaszervezetek is belefolynak imitt-amott ezeknek a hálózatoknak a kiépítésébe és mûködtetésébe, s mindez csak felerõsíti a szupranacionális jellegüket. Nem nevezhetõk azonban e szupranációk belsõ csoportjai „világosztályoknak”, mert nem modern osztályszervezeteket, hanem inkább hagyományos „rendi” szervezeteket képeznek. Így, némi eufémizmussal azt mondhatjuk, hogy világrendek képezik társadalmi struktúrájának nagy csoportjait. Így az ázsiai-amerázsiai mikroglobalizáció szupranacionális szervezete két, különbözõ helyzetû részre tagolódik: egyfelõl a há195
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 196
lózatokat kézben tartó „világrendekre”, a mikroglobalizáció globalokráciájára, s az inkább a nemzetségi-törzsi szervezetekhez tartozó családi vállalkozásokra. S azt is gyaníthatjuk, hogy a szupranacionális rendek sokkal szorosabb kapcsolatban állnak anyanemzeteikkel, mint ahogyan az a makroglobalizáció birodalmában van: a nemzeti elittel feltehetõen együtt képezik az ázsiai mikroglobalizáció globalokráciáját. Ez a „nemzetállami globalokrácia”, a mikroglobalizációs hálózatokból nyert pénzeket is felhasználva ugyanazokat a „mûszaki vívmányokat” birtokolja, mint a makroglobalizációs hatalomgazdaság. Köztes helyen vannak a mikroglobalizációs vállalkozások, amelyek szervezetükben még õrzik a hagyományos családgazdasági szervezet nyomait, de életmódjuk már alkalmazkodott a modernizációhoz. S ennek a globalizációnak a legalján helyezkednek el azok a törzsi, illetve nemzetségi szervezetek, amelyek képtelenek voltak kimozdulni a hagyományos viszonyok közül, s amelyek bizonyos értelemben forrásul szolgálnak a mikroglobalizáció terjeszkedéséhez is. Végül azt is fontos megemlíteni, hogy a mikroglobalizáció kultúrája alapvetõen különbözik a makroglobalizáció kultúrájától: ez még „ázsiai” kultúra, amely az amerópait csak megtanulja a verseny miatt, de nem azonosul vele, vagy csak most kezdenek róla szilánkok leválni, s „amerópaizálódni.”
196
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 197
NÉHÁNY TÁRSADALOMGAZDASÁGI TARTOMÁNYRÓL
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 198
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 199
Humángazdaság1
Demográfiai paradoxonok? Katasztrofális népesedési helyzetünket vizsgálva a népességtudomány mûvelõi drámai paradoxonokkal találják szembe magukat. A népesedési magatartás feltárásakor azt találják, hogy a házasságkötéskor még sok gyermek iránt él erõs vágy fiataljainkban, mégsem születik még a „természetes” halálozás pótlásához, az egyszerû népességreprodukcióhoz szükséges számú gyermek sem. A világ legnagyobb halandóságú népei közé tartozunk, miközben klinikáink és kórházaink, a szükségesnél ugyan jóval lassabban, de csúcstechnológiájú mûszerezettséget érnek el. S mikor a demográfusok e paradoxonok – erõs vágy a gyermekek iránt – népességfogyás, illetve fejlett mûszerezettség – korai halálozás – feloldását keresik, többnyire a népesedéspolitikától várnak segítséget. A politikától, az államtól várt segítség azonban, gazdaságkorban élvén, szinte természetes módon nem is annyira politikai, mintsem inkább gazdasági természetû. A fogyás megállításához magasabb béreket, családbarát foglalkoztatást, a részmunkaidõ és az otthonmunka elterjesztését, nagyobb összegû lakástámogatást, magasabb vásárlóerejû családtámogatást, fizetõképesebb nyugdíjakat, a kórház-finanszírozás fejlesztését, azaz megannyi gazdasági változtatást tartanak a demográfusok szükségesnek. Amely tényt másként úgy is fogalmazhatjuk, hogy a kérdés szakértõi a fogyás megállítását a gazdaságtól várják – s ezért a demográfiainak tûnõ paradoxonok nagyrészt inkább gazdaságiak. Csakhogy ezzel a gazdasággal alapvetõ baj van, melyet egy harmadik paradoxon világít meg igen élesen: sosem voltunk ilyen gazdagok, gazdaságunk mégsem tudja finanszírozni még a népesség „egyszerû újratermelését” sem.
1
Elsõ megjelenés: Népesedéspolitika Magyarországon, 2002. Kölcsey füzetek, 2002.
199
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 200
A népesedés egy-egy országban igen bonyolult hatások együttes következményeként alakul éppen olyanná, amilyenné, ezért csínján kell bánni a népesedési magatartás alakulásának magyarázatával. A tények ismeretében ahhoz azonban nem fér kétség, hogy ahol a szóban forgó modern társadalomszervezet, s az általa felépített gazdaság gyökeret vert, ott a népesedéssel mindenütt súlyos problémák vannak, melyek tetõzéseként sok helyütt fogy a népesség. S hogy nemcsak európai sajátosság a fogyás, álljon itt két elgondolkodtató tény: a problematikussá vált gazdaság kiépítettségében és mûködtetésében világelsõ Egyesült Államok saját népessége is fogy, s csak a félig-meddig illegálisan bevándorló spanyol-amerikaiak, illetve a feketék gettóinak még igen magas szaporulata tudja ellensúlyozni, s elleplezni a bajt, a fogyást – S a másik: India egyik, egy nagy népességû európai ország lakosságának megfelelõ csoportja, az „európai indiaiak” 80–100 millió körüli lélekszáma ugyanúgy csökken, mint az európai, illetve amerikai országok többségéé. Ezek az „európai indiaiak” nem a gyarmatosító európai fehér emberek leszármazottai, ugyanúgy „barna bõrû” indiaiak, mint az éppen népességrobbanást átélõ többi indiai. Az „európai” jelzõt azzal érdemelték ki, hogy életmódjukban eltávolodtak a hagyományos indiai életmódtól, s azt az európai mintákhoz igazították. Ennélfogva népességfogyásuk – az amerikaival együtt – más intézmények mellett a társadalom- és gazdaságszervezet felelõsségének a bizonyítéka. Az anyagi javak termelését mindenáron növelõ modern gazdaság szervi fogyatékosságának egyik oldala, s annak rendkívül súlyossága már közismert. Már nemcsak a szakemberek, de a közemberek, s a publicisták is tisztában vannak azzal, hogy ez az ipari gazdaság ökológiai válságot idézett elõ. Ökológiai válságot, amely nem azonos a köztisztasági hivatalok tevékenységét szaporító szemeteléssel, de a zajjal, s a városi levegõ egyszerûen felfogott „büdösségével” sem, hanem azzal fenyeget, hogy felszámolja az emberi élethez szükséges feltételeket Földünkön. A népességfogyás ismeretében az ökológiai kockázat mellett ideje tudatosítanunk, hogy a modern gazdaság nemcsak a természeti életfeltételek lerombolása, de a népességfogyás elõidézése révén is katasztrófával fenyegeti a világot. A közgazdaságtan fõáramlatának emberképe erõsen eltorzult Nem tudjuk azonban e gazdaság demográfiai krízist okozó sajátosságait a 200
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 201
fõsodorhoz tartozó közgazdasági elbeszélésekkel megvilágítani, mert az errõl a gazdaságról szóló elbeszélések maguk is alkalmatlanok e feladat megoldására: emberképük annyira korlátozott, hogy azt az embert, aki a népességfogyás elszenvedõje, megnevezni sem tudják. Nézõpontjukból még a homo oeconomicusnak is csak egy erõsen leegyszerûsített változata, a különbözõ piacokon tõke- és munkaerõ-tulajdonosként, fogyasztóként, adózóként, hitelezõként, illetve hitelfelvevõként megjelenõ, illetve az állami segítségre szoruló ember-szurrogátum válik láthatóvá, s nemhogy a teljes ember, de a gazdaság többi tartományában tevékenykedõ ember is láthatatlan, megnevezhetetlen, s ezért elbeszélhetetlen marad. S a homo oeconomicusnak van egy másik fogyatékossága: nem lehet megszeretni, s szerelembõl gyermekekkel megajándékozni. Nem mindig volt azonban ez így, a gazdaságról szóló modern elbeszélés kezdeteinél még a teljes emberrõl is illett gondolkodni. William Petty, az elsõ modern gazdasági gondolkodó, miközben eltöprengett a munkaerõ árán, a munkabéren is, azt a kérdést is felvetette, hogy „mennyibe kerül egy ember?” Ezzel a brutálisan elidegenítõ, minden jóérzésû embert megbotránkoztató kérdésfelvetéssel a maga korában nagyon is gyakorlatias problémára kereste a választ. A korabeli Anglia, a többi királysághoz hasonlóan, szinte állandó – külsõ és belsõ – háborúban állt, amely háborúkat a kincstár csak a pénzemberektõl felvett hitelekbõl finanszírozhatta, amikért viszont mérhetetlen nagyságú kamatot kellett megfizetnie. Korántsem volt ezért közömbös, hogy mennyibe kerül egy háború. Egy háború árának számítgatása során a lerombolt épületek, a megsemmisült gépek, az elpazarolt hadianyagok és az elpusztult állatok újratermelésének költségei mellett Petty a hadirokkantak és az elesettek, „egy katona újratermelésének” pénzértékét is kiszámította. Ezzel, már a kezdetekkor témává tette az „szubjektumtermelés” és a szubjektumtermelõ „humángazdaság” problémáját. S mindezt akár ma is érvényesnek tekinthetõ szociológiai szemlélettel: a legalacsonyabb sorban lévõk gazdasági értékét alig néhány tíz arany guinyre becsülte, a leghasználhatóbbak értékét ennek többszöröseként, 200 guiny körül határozta meg. S a teljesség iránti igény még sokáig élt a közgazdászokban: Adam Smith, a korai közgazdasági gondolatforgácsok invenciózus összefoglalója is tárgyalja e kérdést, s még az olyan meg201
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 202
rögzött materialista közgazdászok, mint Marx és Engels is úgy vélekedtek, hogy a társadalmakat a termelés módja határozza meg, az anyagi javaké az iparban és a mezõgazdaságban, illetve „az ember termelése a családban, s az állam által”. Az „embertermelés” gazdaságtana, a humángazdaság, csak a múlt század utolsó éveiben, a közgazdaságtan marginális „forradalmával” került ki a közgazdasági gondolkodásból, de akkor sem véglegesen, mert napjaink nagy közgazdasági felismerései az ember gazdasági szerepére vonatkoznak. Az utolsó évtizedek közgazdasági Nobel-díjjal jutalmazott gazdasági elméletalkotói közül sokan, s egyre gyakrabban az ember gazdasági szerepének rekonstrukciójában elért eredményeikért kapták világra szóló elismerésüket. A sort Theodor Schultz amerikai közgazdász nyitotta meg, aki a „human capital”, az „emberi tõke” fogalmának megalkotásával érdemelte ki e magas elismerést. Õ bizonyította be, hogy a munkaerõpiacon elérhetõ magasabb jövedelem nem valamiféle munkáltatói önkénynek, vagy elõítéletnek köszönhetõ, hanem egy hosszú távon megtérülõ beruházásnak, az „emberbe való beruházásnak”, a magasabb iskoláztatás finanszírozásának a következménye. Amartya Sen, indiai közgazdász mutatta meg, hogy a modern és fõként a globalizált gazdaság által megkövetelt fogyasztói hedonizmus nem része az életminõségnek, ellenkezõleg, azzal ellentétes hatásai vannak. Akerloff pedig feltárta, hogy a fogyasztói társadalomban az ember többé már nem Istenhez hasonlatosságával határozza meg, s nem is emberi teljességét éli át, hanem a „mutasd meg, mid van, megmondom, ki vagy” elve szerint, a megszerzett javakkal azonosítja önmagát. A humángazdaság gondolatkörének kidolgozásához a közgazdászok mellett szociológusok és filozófusok is hozzájárultak. A kiváló, önkritikusan liberális francia gondolkodó, Michel Foucault írja le világsikert aratott könyvében, hogy szemben a széles körben terjesztett hiedelmekkel, a politika nem közömbös tényezõje a humángazdaságnak, ellenkezõleg, a hatalom „termeli meg” a modern korszak jellemzõ szociális karakterét, az individuumot: „Fel kell hagynunk azzal, hogy mindig negatív szavakkal jellemezzük a hatalom megnyilvánulásait: „kizár”, „elnyom”, „elfojt”, „cenzúráz”, „elszigetel”, „leleplez”, „elfed”. A hatalom valójában alkot; …Az egyén… ennek az alkotásnak a része.” 202
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 203
A gazdaságról szóló közgazdaságtani elbeszélés szerint a gazdaságban az anyagi és pénzjavak termelése és forgalmazása történik. A korai, valamint napjaink vezetõ közgazdászai által megalkotott, de eddig egymással összefüggésbe nem hozott, integrálatlan felismeréseibõl viszont egy olyan gazdasági tartomány sejlik fel, amelyben nem anyagi és pénzjavakat termelnek és forgalmaznak, hanem a szubjektumot, az embert. A beruházás az emberi tõkébe, a mesterségesen elõállított szociális karakterek, indítékaik és azonosságaik; „embertermelés”; s az e mesterségesen elõállított karakterek diktált fogyasztása képezik az eddig megnevezett részeit ennek a sajátos gazdasági tartománynak, a humángazdaságnak. Ma is élõ hagyományos humángazdaság A maihoz viszonyítva szegényes anyagi körülményeiket leszámítva a hagyományos társadalmakban a humángazdaság a felsoroltaknál gazdagabb tartalommal bírt: jól kidolgozott és finom hangolással mûködtetett, a közösség „embervagyonával” jól sáfárkodó intézmény volt. A „kölcsönös szolgálatok” közösségbiztosító rendjében például a népességfogyás amiatt, hogy a közösség elpártolt bármely tagjától, s pusztulni hagyta volna – a megbüntetettek kivételével –, elképzelhetetlen volt: a megélhetéshez szükséges javakat a legelesettebbeknek is biztosították. A hagyományos humángazdaságban felismerhetõ „logikáról” a napokban elhunyt, korszakos jelentõségû francia szociológus a következõket mondja: „a család a saját berkein belül sikeresen tart fenn egy nagyon sajátos gazdasági gondolatmenetet – »a szeretet logikáját« A gazdaság logikája a családot fenyegeti… A környezõ gazdasági világ logikájával az érzelmeket szétrágó számítás férge hatol be a család testébe.”2 A hagyományos humángazdaság lerombolása tragikus következményekkel járt. Polányi Károly A nagy transzformáció címû mûvében ezt – illetve központi elemét, a kölcsönös szolgálatok rendjének kárpótlás nélküli lerombolását – nevezi meg a fasizmus kialakulása legfõbb okaként. S azt is mondhatjuk, hogy a népességfogyás is a hagyományos humángazdaság lerombolásának, s a számítással való helyettesítési kísérletének a következménye, s ez az alapja annak is, hogy a népesség újratermelésének finanszírozási kérdései a közgazdaságtanban fel sem merülnek. 2
Pierre Bourdieu: A gyakorlati észjárás. Napvilág Kiadó, 2002, 163–164.
203
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 204
A fõként a nagyvárosokban sikeres történelmi csere, a humángazdaság piacgazdasággá alakítása ellenére a hagyományos humángazdaság a társadalmi életnek nagy kiterjedésû, a modern társadalomszervezet „alatti szociális térben” ma is velünk él. Egy ötszáz lelket sem számláló nógrádi kis faluban, Szarvasgedén esett meg a következõ, az embervagyonnal való hagyományos gazdálkodást megvilágító történet: A fõvárosban alkoholista csövessé lett, de nem a faluban született unokahúgot, szintén alkoholista élettársával együtt a – minderrõl mit sem sejtõ – rokonság befogadta, s a nyári konyhát bocsátotta rendelkezésükre. A szokásossal ellentétben a csöves pár nõi tagja itta elõbb agyon magát, temetése után a „piaci logika” szerint gondolkodó rokonok az életben maradt férfit kitették a nyári konyhából. Rozsdásnak, aki a svábosan vörhenyes haja miatt kapta nevét a „vasmunkás” faluban, azonban, csöves lévén, nem volt hová mennie, ezért ennek a falunak az árokpartján tengette életét, ami szemmel láthatóan és rohamosan fogyott, s már-már a pusztulás határára jutott. Az öregek ezt már nem nézhették, összetanácskoztak hát a falu népével, vezetõivel, s a falu nagy elhatározásra jutott. A sportpálya öltözõjébõl leválasztottak egy asztalnak, széknek, ágynak és egy vaskályhának elegendõ részt, s oda költöztették Rozsdást, akit közmunkára köteleztek, s az azért járó jövedelembõl befizették a helyi óvoda menzájára, ahol kedvezményes áron napi háromszori meleg ételt kapott, s csak a megmaradt pénzt ihatta el a kocsmában cimboráival. Rozsdás sorsa s állapota ettõl kezdve látványos javulásnak indult, a faluközösség visszaemelte az emberlét alatti csöves helyzetbõl az emberhez méltó életbe. A modern gazdaság is mûködteti a humángazdaságot Ha gondosabb szemmel tekintünk körül világunkban, azt is láthatjuk, hogy nemcsak a „régiségbõl itt maradt, korszerûtlen” családgazdaság és nem is csak a hasonlóan „elmaradott” faluközösségi gazdaság ismeri és mûködteti a humángazdaságot, hanem a modern gazdaságszervezetben is központi helyzete van. Hogy ez a helyzet hatékonnyá válhasson, hogy a népességfogyás megfordítható legyen, annak egy újabb paradoxon állja útját: miközben a modern, s különösen a globalizált gazdasági rendszeren belül a humángazdaság egyre kitüntetettebb szerepet kap – ám a közgazdaságtan szemüvegén ez a humángazdaság érzékelhetetlen, láthatatlan és ezért elbeszélhetetlen marad. 204
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 205
Évtizedek óta formálódik azonban Budapesten egy olyan gazdasági iskola, amely a „humángazdaság” elbeszélésére is alkalmas gazdaságelmélet kidolgozását tûzte ki maga elé célként. Nézõpontjából a mai, a modern humángazdaságnak négy olyan alapfogyatékossága látszik, ami, ha lehetetlenné nem teszi is, de megnehezíti felismerését. A modern humángazdaság elsõ jellemzõje A REDUKCIÓ A piacgazdaságtan emberképe nem azért torz, mert a közgazdászok tehetségtelenek, s még kevésbé azért, mintha a közgazdászok elvetemülten egy hamisítási igényt akarnának kiszolgálni. A piacgazdaság felépítése s elismerési rendszere olyan korlátozott, hogy ha egy piacgazdász korrekten írja is le, csak a homo oeconomicust ábrázolhatja, mert a piacgazdaság csak a homo oeconomicust ismeri el. Ám a piacgazdaság egyszerûen mûködésképtelen lenne, ha pusztán az általa érzékelt és elismert tulajdonságokkal rendelkezõ emberi szurrogátum venné fel nap mint nap a munkát vállalkozásaiban. Pedig az általa figyelmen kívül hagyott tulajdonságok – az alábbi felsorolásból ez világosan kitûnik – korántsem olyan misztikusak és irracionálisak, amilyennek ezekben a piacgazdasági elbeszélésekben feltüntetik azokat: a hominizáció, A felcseperedõ embernek a puszta testi hogyléte is emberivé formált, s attól függõen, hogy milyen társadalmi rétegbe születik, vagy ér el személyes munkája révén a személy, testi megformáltsága is olyanná válik. Hogy csak a szélsõ eseteket idézzük képszerûen is magunk elé: a korábbiakban már ismerõssé lett csöves családban felnevelkedõ leánygyermek testi külleme és a high society ifjú hölgyei testi külleme meglehetõsen nagy különbségeket mutat. Testi állapotuk társadalmi termék, ami azt bizonyítja, hogy a százezer évek alatt formálódó természeti tulajdonságainkat emberivé változtató hominizáció – többek közt a testi hogylétbe való beruházás révén – piacgazdasági értelemben is gazdasági tényezõ, a humán tõke része, ami a jövedelmi arányokban és azon keresztül a teljes gazdasági körforgásban is fontos szerepet játszik. A szocializáció révén nyeri el az ember azt a társadalmi karakterét, s a hozzá tartozó képességeit, amelyek révén zavartalanul illeszkedhet be a fennálló társadalmi rendbe, s amely társadalmi rendet e karaktere és a hozzá tartozó képességek 205
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 206
révén zavartalanul mûködtethet. A piacgazdaság elmélete az embernek ezeket a képességeit és karakterét veszi leginkább figyelembe, a szakmai önazonosságtól a munkaerõ áráig bezárólag, ám az embernek még a sikeres piaci mûködéshez szükséges szocializációs tulajdonságai sem merülnek ki a szakmai képességeivel. A human relations irányzata mutatta ki, hogy ahol az egyéni ösztönzés lehetõségei kimerülnek, ott a társas hajtóerõk sarkallják a munkavállalókat nagyobb teljesítményekre. Feltéve, ha jól szocializáltak, mert ellenkezõ esetben ezek az erõk nem léteznek, nem is mûködhetnek, s hiányukban mind az egyén a munkaerõpiacon, mind a vállalkozás az árupiacon kevésbé maradhat versenyben. A különbözet – azaz a jól szocializáltság – forintértékének a kiszámítása egyszerû kivonással véghezvihetõ. Humanizáció A humán tõkének azonban nemcsak a testi megformáltság, illetve a jól szocializáltság az építõkövei, hanem a munkára foghatóság színvonala is. A vállalati gazdaságtanban közhelynek számít, hogy egy vállalkozás piaci versenyképessége – tõkeerején, hitelképességén és innovációs tulajdonain túl, s talán mindenekelõtt – az alkalmazott munkaerõ állapotától függ. A munkaerõ állapota és a humanizáció közti „forintosítható” összefüggés megvilágítására egy egyszerû példát elevenítünk fel: Ha egy harmadik – s nem a kocsmai – mûszakból hazaérkezõ férjet felesége a konyhaajtó mögött, lesben, sûrû sodrófaforgatással várja haza, akkor ennek a férjnek a munkaképessége több napon át csökkent értékû lesz, s ez rontja vállalata piaci versenyképességét. Ha azonban a feleség meleg étellel, forró lábvízzel s vetett ággyal várja párját, s kedves szavakkal invitálja, akkor ez a férj másnap többletteljesítményre is képes lesz munkahelyén, ami javítja a vállalkozás versenyképességét. S hogy férj és feleség kapcsolatának – a társadalmilag átlagoshoz viszonyított – humanizáltsága mennyivel rontja vagy javítja a vállalkozás versenyképességét, az pontosan kiszámítható forintértékben is: a sérült munkavállaló teljesítménye 10% veszteséget, a másik fittsége 10% nyereséget hozhat a két vállalkozásnak, a köztük lévõ 20% teljesítménykülönbség pedig már rövid távon is kérlelhetetlenül „szelekcióhoz” vezet. Spiritualizáció, univerzalizáció Az „egyszerû” parasztember tisztában volt azzal, hogy minden mozdulatával 206
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 207
a szakrális természetû univerzumot alakítja, s hogy a kellõ idõ múltán az univerzum egésze válaszol legkisebb rezdüléseire is. Ezért az „egyszerû” paraszt legkisebb mozdulatában is az egyetemes egészért – benne közössége egészéért – viselt felelõsség munkált. Alapvetõen megváltoztak azonban a felelõsségi viszonyok a munkaerõ és tõke szétválasztásával: ettõl fogva a munkavállaló felelõsséget csak a munkaerejéért viselt, a munkaeszközökért való felelõsségre pedig csak büntetések révén volt kényszeríthetõ. A felelõsséghiány azonban mindaddig, míg a munkabérek és a munkaeszközök értéke nagyságrendileg megegyezett, addig nem járt különösebb következményekkel a vállalkozó részére: az okozott kárt a munkavállaló bérébõl meg lehetett téríteni. Alapvetõen megváltozott azonban a helyzet a nagy értékû gépek, például az automatizált gépsorok megjelenésével. Ezek értéke olyan hatalmas volt, hogy a munkavállaló teljes életkeresetét is sokszorosan meghaladta, ezért a felelõsség kényszerrel való helyettesíthetõsége megszûnt. A munkafolyamat zavartalanságának biztosításához más, kényszeren kívüli szabályozó vált szükségessé: a magas fokú felelõsségtudat. A magas fokú felelõsségtudat kialakításának két fõ útja van. Az elsõt profán útnak lehet nevezni, amely a munkavállaló univerzális áttekintésre való képességét s abból következõ univerzális szintû felelõsségtudatának kiépülését volt hivatva kifejleszteni. A második, a spirituálisnak nevezhetõ út a munkavállaló valláserkölcsi felkészültségének a fejlesztésével járt. S a spiritualizáció, illetve univerzalizációs képességek – például felelõsség – piacgazdasági értéke is könnyen kifejezhetõvé vált ezáltal: a felelõtlen munkavállaló által okozott kár és a felelõs munkavállaló által elért haszon közötti különbség pontosan mérte e képességek piacgazdasági értékét. A modern humángazdaság második jellemzõje: A SZÉTSZÓRTSÁG Történetfilozófiai vizsgálódásai során Hegel arra a következtetésre jutott, hogy az új társadalmi valóság nem Pallasz Athénéként, készen pattan elõ a régibõl, hanem elõbb sok ponton hasítja fel annak szövetét, s a nyílásokon áttörve elõbb apró intézményeit építi fel. A kezdetekkor az aprócska intézmények még nincsenek hálózatba szervezve, ellenkezõleg, a „szétszórt valóság” állapotában léteznek. Ha ilyenkor kellõ erõ társul melléjük, akkor a szétszórtságból a szerves kapcsolódás mezõjébe léphetnek, amelynek végére érve új, szerves valósággal válthatják le a régit. A modern humángazdaság 207
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 208
még a szétszórt valóság állapotában van, de világosan láthatók fõbb tartományai: a családgazdaság, amelyen nem a polgárparasztosodás intézményét, a mezõgazdasági családi vállalkozást kell pusztán érteni. Ez a piacgazdaság része, s feladata a mezõgazdasági javak arzenáljának az elõállítása. A családgazdaság ennél a leszûkített értelmû gazdaságnál jóval tágabb tartományt, voltaképpen a teljes társadalmi valóságot, s ezen keresztül a teljes embert foglalja magába. …a család, e valóságteremtõ kategória,… – minden megosztó hatás ellenére – mégiscsak a különbözõ tõkefajták felhalmozásának, megtartásának és újratermelésének letéteményese marad.3 A családgazdaságban folyik egyrészt az ember biológiai újratermelése, a fogantatástól a hominizáció teljes tartományáig, de ugyancsak a család alkotja meg a jövendõ felnõtt személyes karakterét, ebben az emberközeli közegben megy végbe az elsõdleges szocializáció és humanizáció, s a családban találkozik az embergyermek a spirituális valósággal is elõször. Amiért is a családgazdaság a humángazdaság legalapvetõbb intézménye. A közösségi humángazdaságnak – mivel erejét Rozsdás, a falusi csöves kapcsán már tárgyaltuk – csak egy olyan tulajdonságára irányítjuk a figyelmet, amelyet sok félreértés, sokszor félremagyarázás fed el. A hagyományos közösség önmaga újratermelésérõl a fennmaradásához szükséges közösségi karrier megalkotásával gondoskodott, s ehhez kidolgozta azokat az életkori sajátosságokhoz igazodó „karrierpályát”, karakteralkotó intézménysort, amely egyfelõl programot adott a szocializációhoz, másfelõl amely karrierpálya minden állomását hatékony ellenõrzõ szervezet, a „vének tanácsa” ellenõrizte. A vének tanácsa – szemben az õt övezõ hiedelmekkel, amelyek zártságukról és zsarnokságukról értekeznek, Andrásfalvy Bertalan kutatásai szerint az élõ közösségekben feladatuknak azt tekintették, hogy ellenõrzésük során e karrierpályán mutatott teljesítményt, a közösségi karakter alkalmasságát ellenõrizzék. Az egyes 3
Uott. 165. és 166. oldalak.
208
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 209
állomásokhoz csatolt versenyeken nem az egyéni erõállapotot vizsgálták, ahogyan azt a modern sport- és kulturálisnak mondott versenyeken a zsûri teszi, hanem azt, hogy melyik fiatal humanizáltsági és spiritualizáltsági szintje a legmagasabb, mert arra lehet a közösség vezetését rábízni. A humángazdaság civil tartománya A modern társadalomszervezés leválasztja a családokról és a többi közösségrõl a „társadalomszervezetet”, s azt is háromfelé tagolja: magán, a civilek érdekérvényesítését szolgáló köz, és politikai szférára. A civil szféra kétféleképpen járul hozzá a humángazdaság teljesítményéhez. Egyfelõl azokkal a „termelõ és karbantartó intézményeivel és szolgáltatásaival”, amelyek célja a képzés, illetve a gyógyítás, ápolás. Másfelõl az érdek-képviseleti intézményeiben, gyakorlat közben alakulnak ki azok a „citoyen” képességek, amelyek a szocializáción túli tartományok – például a közélet – mûködtetéséhez szükségesek. A hivatalos nómenklatúra szerint az egyházak is a civil szervezetek közé tartoznak, bár magunk az egyházakat külön tartományként tartjuk indokoltnak számításba venni. Az egyházak az embertermelés minden dimenziójában: a hominizációban – egészségügyi szervezeteik révén –, a szocializációban – nevelési intézményeikkel –, a humanizációban – nevelési intézményeiken túl a pasztorációs intézményeik mûködtetésével – is részt vesznek, a spiritualizációs és az univerzalizációs képességek megtermelésében pedig szinte egyetlen intézményként vannak jelen. Azt is mondhatjuk, hogy a család és települési közösség mellett az egyházak azok, amelyek a maguk – szakrális – valóságának megtermelése mellett a humángazdasági tartományok teljességében alkotó szerepet játszanak. A privát humángazdasági tartomány A humángazdaságnak van egy, a profitmaximalizáció céljainak megfelelõ tartománya is: a magánbölcsõdéktõl a magánegyetemekig, a magánrendelõktõl magánklinikákig, s nem utolsósorban a magánsajtó: újságoktól a kereskedelmi rádiókig, televíziókig és filmstúdiókig, s még hosszan sorolhatnánk tovább a hasonló rendeltetésû intézményeket, míg kimerítõ leltárt készíthetnénk róluk. A humángazdaság privát tartománya, miközben néha súrolja a humanizációs dimenziót, alapvetõen mégis a hominizációra és a másodlagos, illetve a folyamatos újraszocializációra szakosodik, s a spirituális feladatokban való rész209
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 210
vétel szinte teljesen hiányzik repertoárjából. A privát humángazdaság másik sajátossága, hogy mindenekelõtt a high society emberi erõforrásainak a megés újratermelésére szakosodott. Egészségügyi intézményei a legkorszerûbben gépesített, mûszerezett és gyógyszerezett gyógyítást kínálják azok számára, akik ezt a „humán karbantartást” képesek megfizetni. Szocializációs intézményeiben a társadalomvezetésre való szocializáció, a politikai osztályba való generációs beilleszkedés személyre szabott, „egyedi gyártása” történik meg. Az állami humángazdaság Utolsóként tárgyaljuk az állami humángazdaságot. A humángazdaságnak ez a tartománya a modernizáció terméke, vele együtt született meg, a családgazdasági és az egyházi humángazdaságok „etatizálásaként”. Etatizmusa azóta sem szûnt meg, szerepe azonban nélkülözhetetlenné vált a humángazdaságban. Az állami humángazdaság két nagy csoportra és intézményre tagozódik. Egyiket a fiskális, az állami költségvetéshez kötõdõ újraelosztó, szociálpolitikai tevékenysége képezi, amellyel a többi humángazdasági tartományt – családgazdaságot, privát és civil humán gazdaságot – támogatja mûködésében. Az állami humángazdaság másik nagy tartományát az állami tulajdonban lévõ „termelõ és karbantartó” intézmények: kórházak, sportlétesítmények, iskolák és a sajtó képezik, amelyek a hominizáció és a szocializáció feladatainak képezik legnagyobb bázisát. A mai humángazdaság harmadik fogyatékosságát az adja, hogy a humángazdaság ALÁRENDELT helyzetben van a teljes gazdaságon belül uralkodó pozíciót elfoglaló pénzgazdasághoz és az anyagi javak gazdaságához képest egyaránt. A humángazdaság egész problematikája nem vált még szakmai és politikai diskurzusok témájává. holott a humángazdaság nemcsak a népességfogyás „piacgazdaságon kívüli” nézõpontjából, de a piacgazdaság mércéi szerint is figyelemre méltó intézmény, amely joggal pályázhat a teljes gazdaság meghatározó szektora címre. Már csak a piacgazdasághoz mért kiterjedése is nagyobb figyelmet indokol. Ennek érzékeltetésére a televíziózás azon korai, a hetvenes évekre esõ korszakából, mikor még napirenden voltak a súlyos tartalmakat közvetítõ ismeretterjesztõ mûsorok, mutatták be az egyik, „primitívnek” nevezett afrikai nép életét. Egy „öreg” ült egy fûcsomón, s az úgy, ahogyan csak a gyermekek tudnak teljes valójukkal a figyelt tárggyal szinte azonosulva odafordulni 210
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 211
valami felé, figyelte egy csapat férfigyermek az állatpantomimet: az öreg tanítgatta a gyermekeket a vadászatra. S a rendkívül kifejezõ képsorok közben a narrátor arról beszélt, hogy e törzsi szinten élõk a megélhetésükhöz szükséges anyagi javak megszerzésére – beleértve az elkerülhetetlen háborúzást is – életidejüknek a 20%-át áldozzák, felényi idõt az ünnepekkel, a szellemekkel való kapcsolattartásra szánnak, életidejük nagyobb részében pedig az egymással való kapcsolataikat csiszolgatják, hogy az minél élhetõbbé váljon. Életidejük túlnyomóan nagyobb részében a családi-törzsi „humán gazdaságot” mûködtetik. Összevetve saját tapasztalatainkkal ezeknek az állítólagosan „primitív” közösségeknek az „idõbeosztását”, könnyen eshetünk tévedés áldozatául. Könnyen hihetjük azt, hogy életidõnknek sokkal nagyobb hányadát fordítjuk anyagi megélhetésünk biztosítására, s színvonalának emelésére, s büszkén veregethetjük meg saját vállainkat, mondván, lám csak, szorgalmunk gyümölcse a nagyobb kényelmet biztosító anyagi gazdagságunk. Ahogyan azonban a kiváló magyar társadalomgazdász, Bogár László kimutatta, ennek éppen az ellenkezõje igaz: …ma Magyarországon kb. 10 millió ember él, és egy évben van kb. 9000 ezer óra. Ha a kettõt összeszorozzuk, akkor 90 milliárd létórát kapunk. Ha a 3,6 millió aktív keresõt összeszorozzuk azzal a kb. 15 000 órával, amit egy aktív keresõ… a hivatalosan szervezett munka világában tölt, akkor az kb. 5,5 milliárd létórát jelent… Azt gondolom, elsõ hallásra talán mindenkit meghökkent, hogy ez a teljes létidõ 6%-a. Nem több, mint 6%-a az itt élõ társadalom létidejének az, amit általában hajlamosak vagyunk a legfontosabb és mindenek felett állónak tekinteni, és amit gazdaságnak szokás nevezni… Ebben a – maradék – 94%-ban egy »teljesen perifériális, jelentéktelen semmiségre« fordítja az idejét a társadalom, egy említésre sem méltó »apróságot termel«. Ezt a valamit úgy hívják, hogy ember.4 De a humángazdaságnak nemcsak a kiterjedése meghökkentõen nagy, hanem a gazdasági teljesítménye is. Statisztikusok becsléseket végeztek például arra vonatkozóan, hogy a családgazdaságokban megtermelt javak érté4
Család és társadalom, a Stratégiai Füzetek különszáma, 2000. 14–15. oldal
211
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 212
ke hogyan viszonyul a piacgazdaságban termelt értékekhez, a GDP-hez, s azt találták, hogy az annak az 5–10-szeresét is kiteheti, miközben ezt a GDPbe nem szokás beszámítani. S ennek a hatalmas értéknek a humángazdasághoz sorolható részeinek értéke – legkevesebb a felére rúg. Ha a GDP-be nem is számítják be a humángazdaság nagyobb részének a teljesítményét, a nemzeti vagyonba már igen. Kozma Ferenc, még a rendszerváltás, azaz a viszonyítási alapot csökkentõ vagyonvesztés és a számlálót növelõ egyetemi boom elõtt, kiszámolta, hogy az emberekben objektiválódott érték a teljes nemzeti vagyon nagyobbik részét, 58%-át teszi ki. Mindezeknek az arányoknak az ismeretében a humángazdaság elsõdlegességének állítása nem széplelkû bölcsészek hagymázas vágyakozása a realitások megerõszakolására, hanem szigorú közgazdasági számításokkal alátámasztott tény. Emberi Dimenziók hominizáció Szocializáció Humanizáció Spiritualizáció
A HUMÁNGAZDASÁG TARTOMÁNYAINAK TELJESÍTMÉNYEI gazdaságok család közösség civil privát állam x x x x x x x x x x x x x x x
PAZARLÁS, gazdálkodás helyett A korai modernizáció embere, elbizakodottan az elõtte feltáruló orvosi és mûszaki lehetõségektõl, goethei varázslóinas módjára a természetit helyettesíteni képes társadalmi-gazdasági megoldások kikísérletezése nélkül beleavatkozott a népességszabályozás hagyományos mintáiba. Beavatkozásának következményei még az eddig sorra vetteknél is problematikusabb következményekkel jártak. Ahol orvosi és mûszaki teljesítményei elérték a hagyományos közösségeket, azokon a helyeken a csecsemõhalandóság csökkenése és az életkor meghosszabbodása miatt népességrobbanás következett be. Mire viszont már a piacgazdaság is felépült, akkorra elkerülhetetlenné vált a fogyás: az anyagi és pénzjavak gazdasága kíméletlenül felemészti az embert. Nem végzetszerûen elkerülhetetlen azonban a modern pazarlás egy nemzet embervagyonával. A pazarlás gazdálkodássá – nem mértéktelen növeke212
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 213
déssé, s nem is megállíthatatlan fogyássá, hanem valódi gazdálkodássá – változtatása csak a humángazdaság rekonstrukciójával, az anyagi és pénzjavak gazdaságának fogságából való kiszabadításával lehetséges. A humángazdaság felszabadítása azonban, hasonlóan minden szabadságtörekvéshez, csak akkor biztathat reménnyel, ha elegendõ és erõszakmentes erõt sikerül céljai szolgálatába állítani. Az emberi erõforrásokkal való pazarlásnak a nemzeti embervagyonnal való gazdálkodássá változtatásához, s részeként a népességfogyás megállításához:
Korszerû humánpolitikára van szükség A humángazdaság célja s feladata a – személyes, családi, nemzeti, s végsõ soron a világ – mennyiségi és minõségi értelemben vett embervagyonával való gazdálkodás. E feladatot a hagyományos közösségek sok áldozattal, de sikerrel oldották meg, sikerük záloga pedig az embervagyonnal való gazdálkodásra vonatkozó szokásszerû ismeretek kidolgozottsága volt. Mára már a modern gazdasági gondolkodás is kezdi utolérni a hagyományos ismereteket, elérkezett az embervagyonnal való gazdálkodás tudatosításának küszöbéhez, s már csak egyetlen nagy lépés van hátra: a részismereteknek a humángazdaság elméletévé integrálása. A – budapesti iskola által javasolt kezdeti, vagy majd kidolgozottabb – humángazdaság elmélete lehetõséget ad arra, hogy a gondolatok integrációját az emberlét dimenzióinak, intézményeinek és tartományainak integrációja kövesse. Ehhez viszont korszerû humánpolitikára van szükség. Mert a mai humánpolitika nem emelkedik a politika, az országos kormányzat rangjára, ellenkezõleg, alászáll a politika alatti, nemlegitim mezõkre, beépül a vállalati szervezetbe, s ott szintén alárendelt helyzetet foglal el. Ebben az alakjában azonban meg sem igazán érdemli a humánpolitika megnevezést, hiszen nem sokkal több, mint amit a létezett szocializmusban a munkaügyi osztályok, illetve a rossz emlékû személyzeti osztályok végeztek. A humánpolitika országos politikai rangra emelésekor azonban mindenképpen elkerülendõ egy, a demográfia hibás meghatározásából származó tévedés, amely a „biopolitika” félelmetes hatókörébe utalná át azt. A felvilágosodást követõen, a XVIII. századi liberális államtól kezdõdõen 213
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 214
„a hatalom nem a halálon és a test feldarabolásán keresztül mutatja meg magát, hanem az élet feletti uralmat tûzi ki célul és valósítja meg mind nagyobb hatékonysággal, amely utóbbi irányzat részeként foglalkozik a tömeges népesedési folyamatokkal (Foucault ezt nevezi biopolitikának).”5 A népesedéspolitikát a modernizáció során torzították biopolitikává, ami méltatlan, rendkívül mostohán kezelt helyre utalta a népességtudományt is. Tárgykörét – a kutatására biztosított forrásokkal együtt – erõsen korlátozzák, módszerét a „leíró” kategóriába sorolják, mûvelõi, legyenek bármily tehetségesek is, minden alapot nélkülözõen a tudományok rivaldafényébõl ki vannak rekesztve. Rögvest megváltozik azonban a helyzet, ha a humángazdaság gondolati és intézményi rekonstrukcióját véghezvisszük. A redukálatlan, a teljes értelemben vett embervagyonnal való integrált gazdálkodás irányítása már nem a hadsereg, illetve a munkaerõpiac emberanyagának puszta számszerû biztosítására szolgáló biopolitika többé, hanem a szó legnemesebb értelmében vett humán-politika, a nemzeti embervagyon újratermelését az emberségesebbé válás felé kormányzó tevékenység. A nemzeti embervagyonnal való gazdálkodás azonban – sok más modern és globalizált országhoz hasonlóan – a mi országunkban is egyszerûen hiányzik. Helyén azonban sajnos nem ûr tátong, hanem a nemzeti embervagyonnal való pazarlás: felesleges és korai halálok, a vágyak ellenére meg nem születõ gyermekek, a megszületettek egészségének veszélyeztetése rontja egészségvagyonunk mennyiségét és minõségét egyaránt. Sokszor úgy tûnik, s úgy alakul, hogy az anyagi és pénzjavak újratermelésének választott módja felfalja a népességet, s ennek lassítására sem képes, mert a teljes humángazdaság egyes tartományai is egymás ellen mûködnek. A rendeltetésszerûen mûködõ humángazdaság ellenben a társadalom rendelkezésére álló forrásokat úgy osztja el, hogy következményeként a nemzeti embervagyon – a nemzeti vagyon nagyobbik fele – a legnagyobb mértékben, s legnagyobb versenyképességet biztosítva újuljon meg és bõvüljön. És éppen ebben, a nemzetek nemzetközi versenyképességének alakulásában van a bizMelegh Attila, A globális népesedéspolitikai diskurzusok alakulása a 20. században. In: Népesedés és népességpolitika.
5
214
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 215
tosítéka annak, hogy egy korszerû humánpolitika kifejlõdjön, s elvégezze a humángazdaságot integráló feladatát. Közgazdászok közt ugyanis közhelynek számít, hogy egy nemzet nemzetközi, világpiaci versenyképességét nemzeti embervagyonának állapota határozza meg a leginkább. Ahhoz viszont, hogy a nemzeti embervagyon megfelelhessen a világpiaci követelményeknek, az azzal való tudatos gazdálkodásra van szükség. A korszerû humánpolitika pedig, a humángazdasági tartományok integrálásán keresztül is, éppen egy ilyen rendeltetésszerûen mûködõ humángazdaság kiépülésében, integrálásában s mûködtetésében nyújthat segítséget.
Epilógus A „humángazdaság”, az „embertermelés”, a „nemzeti embervagyonnal való gazdálkodás” jóérzésû polgárok számára, különösen akkor, ha hívõk is, viszolyogtató kategóriák az Isten képmására teremtett emberhez való viszonyt tekintve. Amint láthattuk azonban, nem valamiféle sztálinista embertelenség és emberellenesség fejezõdik ki e kifejezésekben, ellenkezõleg. Egy embertelen korban, a modern gazdaság- és a globális hatalomkor határán, mikor az ember az anyagi és pénzjavak mértéktelen halmozásának eszköze csupán, érdemesnek tûnik legyûrni viszolygásunkat annak érdekében, hogy egy alternatív, a profit-fétisnek szolgáló gazdaságelmélettel szemben egy, a szeretet logikája szerint mûködõ humángazdaságról szõhessünk, a közgazdászokat is meggyõzni képes elbeszélést. A konzervatív közösségek, s politikus vezetõik többek közt azért szorulnak háttérbe a történelmi versengésben, mert nincsenek korszerû szavaik igazságuk megnevezésére, nincsen korszerû elméletük e szavak érvényes és emberhez méltó elbeszéléssé szövésére, s mert nincsen alternatív gazdaságelméletük, amely az ember méltóságára épülne, s azt szolgálná, s ezért teljesül rajtuk Illyés Gyula kesergése a zsarnokságon: „Eszmélnél, de eszme csak övé jut eszedbe.”
215
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 216
A családgazdaság A család bevezetése a gazdaságtanba1
Amint az mindenki elõtt jól ismert, mostanság igen sok szó esik Magyarországon a családokról – anélkül azonban, hogy a családok szerepét a szûkebb közgazdaságtani, illetve a tágabb gazdasági publicisztikai irodalom a mindenkori társadalmi valóság újratermelésében, illetve a piacgazdaság fennállásának lehetõségében érdemben tárgyalná. Sok egyéb mellett ennek okát a gazdaság egyoldalú értelmezésében találhatjuk: a közgazdaságtan – akár a szûkös források elosztásának egyszerû leírásában, akár a jólét és a vagyon fenntartható növelésének vizsgálatában határozza meg tárgyát2 – a gazdaság és a gazdálkodás teljes tartományának csak igen kis, voltaképpen elenyészõ részével foglalkozik. A kiváló társadalomgazdász, Bogár László számította ki, hogy például a magyarországi népesség teljes életidejébõl – amit például a népesség életének egy évét alapul véve határozhatunk meg: 10,2 milliószor háromszázhatvanöt nap szorozva huszonnégy óra idõtartamban – elenyészõ részt tölt a piacgazdaságban. Ezzel szemben, mondja Bogár László, a fennmaradó, hasonlíthatatlanul nagyobb részt kitevõ idejében a társadalom – még ha az alvásidõt le is számítjuk belõle, a közgazdaságtan számára értelmezhetetlenül ugyan, de – ugyancsak termelõ munkát: ember újratermelést végez. Nem lenne pedig feltétlenül szükséges, hogy a közgazdaságtan main stream irányzatai leragadjanak a létidõnek ennél a kétségtelenül nagy kényelmet – 1
Ez a tanulmány a Kovács János emlékére 2001 júniusában az MTA Közgazdasági Intézetében tartott nemzetközi konferencián elhangzott elõadás szerkesztett, a konferencia kiadványa számára készített változata. 2 Amartya Sen maghatározása.
216
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 217
és azért fizetendõ mérhetetlen árat: az ökológiai katasztrófa veszélyét – jelentõ 6%-ánál. A világhírû gazdaságtörténész, az Annales iskola egyik vezéregyénisége magyarul is olvasható munkájában például így ír: Ami egyértelmû annak elismerésével, hogy nem egy, hanem több gazdaság létezik. Legszívesebben az úgynevezett piacgazdálkodást írják le. Nos ezzel szemben a valóság az, hogy ... a piacok széles felszíne felett hatékony társadalmi hierarchiák alakultak ki: eltorzítják a maguk hasznára az árucsere-forgalmat. Ez a… homályos övezet, amely a piagazdaság világos övezete felett némiképp ennek a felsõ határát alkotja, képviseli számomra amint azt majd látni fogjuk, a kapitalizmus tulajdonképpeni igazi területét… A piacok alatt egy olyan homályos zóna terül el... egy olyan elemi alaptevékenység, amellyel mindenütt találkozunk, és amelynek terjedelme egyszerûen fantasztikus... Ezt a talaj menti vastag övezetet nevezem el jobb híján anyagi kultúrának... infraökonómiának, ami a gazdasági tevékenység másik, formába nem zárható, a termékek és szolgáltatások igen szûk körben történõ cseréjén alapuló, önmagát ellátó fele... (Fernand Braudel: Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus a XV–XVIII században, Gondolat, 1985. 14. l.) Bogár László számításai igazolják, hogy nemcsak a késõi középkorra, hanem napjainkra is érvényes, hogy a piacgazdaság felszíne alatt egy fantasztikus terjedelmû gazdaság található, amelyrõl ma is „fantasztikus méretei” ellenére a közgazdaságtan nem vesz tudomást, s ha mégis kiemel belõle elemeket, akkor azok – például a megtakarításaik – csak mint a piac tartozékai kerülnek a közgazdászok figyelmébe. Ennek a fantasztikus méretû infraökonómiának, ahogyan azt Braudel nevezi, egy olyan intézmény áll ma is a középpontjában, amelyet a közgazdasági elméletalkotók fõsodrába tartozók egyszerûen figyelmen kívül hagynak: a család,3 3
Családon, a leírásnak ezen a még igen általános szintjén igen széles jelenségkört értek: a családok közé sorolom a jogi értelemben teljes családon kívül az úgynevezett „csonka családokat”, s az „élettársi” kötelékben élõket is. A köztük lévõ különbségek a leírásnak egy másik szintjén válnak majd fontossá, mikor a különbözõ családformák szerepét kívánjuk megismerni a valóság újratermelésének folyamatában.
217
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 218
illetve a családgazdaság. A közgazdaságtan, itt nem tárgyalható érdekeknek engedelmeskedve, a gazdaság intézményei körébõl a családgazdaságot egyszerûen kizárja. Holott a többi közösségi gazdaság között az egyik: a családgazdaság teljesítményeinek a megfigyelése is lehetõséget ad arra, hogy a gazdaságtan tárgyát a normatív gazdaságtani, azaz a közgazdaságtani megközelítés helyett az elfogulatlan leíró elméletalkotás szabályainak megfelelõen úgy határozzuk meg, hogy abba a meghatározásba a Braudel által felsoroltak – és a fel nem soroltak is – beletartozzanak. A normatív gazdaságelmélet alapaxiómái közé tartozik, hogy a gazdaság, különösen modern viszonyok között, a társadalmi rendszer elkülöníthetõ alrendszere, ami az anyagi javak termelésének, szolgáltatásoknak, illetve a pénzfolyamatoknak a tartományaival foglalkozik. Ezzel szemben igen sokak között a francia Braudel és a magyar Bogár László munkái is meggyõzõen bizonyítják, hogy a gazdaság egyfelõl nem szûkíthetõ le egy alrendszerré, hanem a társadalmi lét teljes egészére kiterjed, s nemcsak a felsorolt három jószág a terméke, hanem tevékenysége a társadalmi valóság egészére kiterjed. Magam ennek az utóbbi értelemben vett gazdaságelméletnek, a társadalom-gazdaságtannak vagyok a híve, amelynek tárgya elsõ közelítésben a mindenkori társadalmi valóság újratermelése, s az ehhez felhasznált források elõállításának, újratermelésének és elosztásának folyamata.4 A társadalom-gazdaságtan fényében láthatóvá válik mindaz, ami a közgazdaságtan nézõpontjából csak „homályos tartomány”, láthatatlan és értelmezhetetlen területe lehet a gazdaságnak. A következõkben azt szeretném bizonyítani, s elfogadtatni önökkel, hogy – e közgazdaságtani szemlélet számára homályos tartományok egyikeként, a már jól ismert ökológiai gazdaság részeként – a családgazdaság létezik, hogy teljesítménye nélkül a szélesebb értelemben vett társadalmi újratermelés nem valósulhatna meg, s hogy a szûkebb értelemben vett piacgazdaság egyszerûen nem létezhetne a családgazdaság által a piacgazdaságnak nap mint nap nyújtott, de a piacgazdaság szereplõi által nem ellentételezett teljesítményei nélkül. Szeretném továbbá azt is megmutatni, hogy a családgazdaság mûködése nagyrészt leírható egyErrõl bõvebben a Bevezetés a társadalomgazdaságtanba címû, a Stratégiai Füzetek kötetében írtam.
4
218
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 219
felõl a makrogazdaságtan, másfelõl a mikrogazdaságtan nyelvén is, ám leírásának hiánya még inkább igazolja a közgazdaságtan normativitását. Ha sikerül érdeklõdésüket e megközelítés iránt felkelteni, ha elfogadják a családgazdasági megközelítés plauzibilitását, akkor célomat elértnek tekintem. A közgazdaságtan, s különösen a hazai uralkodó helyzetben lévõ változatának normativitása, s ebbõl következõ elavultsága azért is figyelemre méltó, mert az az Európai Unió, amelybe való belépésünket e közgazdasági megközelítés hívei hangoztatják mindenki másnál határozottabban, már sokkal elõrébb jár a gazdaság tartományi határainak kijelölésében. Elõadó társam, Szegõ Szilvia egy uniós konferenciáról hozott OECD kiadványát mutatom be önöknek, mint aminek már a címe is igazolja az imént mondottakat. A konferencia hivatalos kiadványának címe: A nemzetek jóléte, Az emberi és a társadalmi tõke szerepe. Képzés és szakképzés (jártasság). A kiadvány szellemiségét jól foglalja össze egy ábra, amely a nemzetgazdasági jólét szerkezetét és újratermelési folyamatát mutatja be. Jól látható az ábrán, hogy a mi fõsodorbeli közgazdáink által egyedül emlegetett GDP-tõl az OECD közgazdászai megkülönböztetik a „gazdasági jólétet”, s horribile dictu az emberi jólétet is. Az ábra szerkezeti része azt jelzi, hogy a GDP forrása csak a „természeti tõkétõl”, s az anyagi értelemben vett „termelõ tõkétõl” függ, de ennek is csak egy kisebb részét foglalja magába. A gazdasági jólét mutatói a természeti és a termelt tõke teljes egészét figyelembe veszik, az emberi jólét kialakulásához viszont már az emberi tõkével és a társadalmi tõkével is számolni kell, mégpedig a politikai, intézményes és törvényes eljárásokkal való összefüggéseikben. Mindennek a figyelembevétele azért is fontos, hogy megmutathassam a családgazdaság szerepét egy tágabban értelmezett gazdagság, a társadalmi valóság, s azon belül az emberhez méltó jó-lét5 kialakításában szerepet vállaló gazdagság újratermelésében. Megelõlegezve azt a végeredményt, amelyet ebben a rövid elõadásban, az idõhiány miatt nem lesz alkalmam bizonyítani, azt mondhatom, hogy a családgazdaság egy azon gazdaságok között, amelyek a társadalmi valóság teljes tartományának az újratermelésében – köz5
Az emberhez méltó jó-lét fogalmát Amartya Sen, a Nobel-díjas gazdasági elméletalkotó emberhez méltó jól-lét fogalmának általánosításával alakítottam ki.
219
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 220
vetlenül vagy közvetve – részt vesznek. Az említett idõhiány következtében arra, hogy a családgazdaságnak a társadalmi valóság újratermelésében nyújtott, akár csak a legfõbb teljesítményeirõl is szólhatnék, nincs lehetõség, ezért csak a konferencia névadójának munkásságához legszorosabban kapcsolódó teljesítményérõl, az ember-újratermelésben játszott szerepérõl beszélek a következõkben. Ennek a szerepnek a vázlatos, inkább illusztratív bemutatásához most áttérek annak kifejtésére, hogy mit is értsünk „családgazdaságon”. A családokkal kapcsolatban a közgazdaságtan azt az elõítéletet fogadja el, hogy az a piacgazdaság kialakulásával, és kiteljesedésével egyre inkább elveszíti gazdasági funkcióit, s csak lélektani vagy társas-társadalmi értelemben vett funkciókkal vesz részt a mindennapi élet fenntartásában; s azt kell mondanunk, hogy a közgazdaságtan normatív nézõpontjából tekintve a családokra ez az állítás majdhogynem igaz is. Valóban van számos olyan jószág, amely a modern élet kényelmét és – sokszor már veszélyes – bõségét biztosítja, s amelyek megtermelése a piacgazdaságban történik meg, s a késõbbi értelemben vett családgazdaság nem is lenne alkalmas arra, hogy azokat elõállítsa. Tudjuk persze, hogy e piacgazdasági javak jelentõs része olyan, amelynek elõállításáért nagyobb árat kell fizetnie az emberiségnek, mint amekkora hasznot azok hoznak; mint például a sok pumpáló mozdulatot egyetlen nyomással helyettesíthetõvé tévõ freon gáz, amely az élet lehetõségét veszélyezteti Földünkön; valószínû, hogy a családgazdaságok ezt sosem állították volna elõ. A családgazdaság azonban korántsem veszítette el termelõ funkcióit, ahogyan azt a felidézett közgazdasági vélekedésekben találhatjuk. De hogy a közgazdaságtan sem tudja a családok gazdasági teljesítményét leértékelõ elõítéletét fenntartani, azt az bizonyítja, ahogyan lépésrõl lépésre csempészi vissza a közgazdasági leírásokba, igaz, csak marginális tárgyterületein, a családgazdaságot. Talán Keynes volt az elsõ a legújabb kor kiemelkedõ közgazdászai közül, aki határozott ecsetvonásokkal rajzolta meg a „lakossági megtakarítások” szerepét a makrogazdasági egyensúly kialakulásában, s ezzel újra a családokra irányította a közgazdászok figyelmét. Aminek kétségkívüli szerepe volt abban, hogy a közgazdaságtanban megindult a piacgazdasági viszonyok között is meghatározó jelentõségû családgazdaságnak a közgazdasági normákhoz való igazítása. Ennek a „fazonírozásnak” 220
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 221
eredményeként kialakult a közgazdaságtannak egy már említetten marginális helyzetû – mert sem a makro-, sem a mikrogazdaságtanban nem szerepeltetett – tartománya, a háztartás-gazdaságtan. A „háztartás-gazdaságtan” a család egészébõl kiemeli azt a tevékenységet, amely megfelel a közgazdaságtani normatívának, azaz amely a piacgazdaság számára teljesít a GDP-vel mérhetõ anyagi termelõ, szolgáltató vagy pénzügyi funkciókat, illetve amely mintegy a városi keretek között végzett önellátást jelentõ piaci teljesítményeket helyettesíti ugyanezeken a gazdasági területeken. Ha, mint azt újabban a feminista közgazdaságtan hatására teszi, mégis kilép az anyagi javak, szolgáltatások és pénzfolyamatok közgazdaságtan által lehatárolt körébõl, s kitekint például az embertermelésre is, akkor azt is csak a piac, nevezetesen a munkaerõpiac szempontjából teszi: A kapitalista jellegû gazdaságban a házi munka lényegileg háziasszonyi munka... olyan sajátos nõi képességek kifejlõdését eredményezte, amelyek az emberek fizikai és pszichikai ellátása köré szervezõdnek... A nõ házi munkája, mint a „kapitalista számára legnélkülözhetetlenebb termelési eszköznek, magának a munkaerõnek” a termelése és újratermelése a bérmunka közvetlen elõfeltételét jelenti, nem fogható fel tehát valami „kapitalizmus elõtti világ maradványaként”, s nem utalható valamely „gazdaságon kívüli” területre. (Silvia Kontos–Karin Walser: A nõi munka sajátos jellege, in: A mindennapi élet ökonómiája. Szerk. Spéder Zsolt. KJK, 1993.) Amint az az idézetbõl is látható, még a legradikálisabbnak tekinthetõ feminista háztartás-gazdaságtan is kétszeres leegyszerûsítést alkalmaz tárgykörének meghatározásakor: a családot a háztartásra, gazdasági tevékenységét pedig a piaccal összefüggésbe hozható tevékenységekre szûkíti le, még a piacgazdaságnál a legnyilvánvalóbban tágabb tartományban, az embertermelésben is. Amely kettõs leszûkítés, míg a közgazdaságtan keretein belül maradunk, indokoltak is nevezhetõ; ha azonban azt akarjuk megérteni, hogyan történik a társadalmi valóság újratermelése, s ennek milyen gazdasági összefüggései vannak, akkor a háztartásról vissza kell térni a család teljességére és annak teljes gazdasági tevékenységi körére. 221
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 222
A háztartás-gazdaságtannal szemben, amely mindenekelõtt a városi-piaci gazdaságról szóló elbeszélés, az agrártudományokban, közelebbrõl az agrárgazdaságtanban használják a családgazdasággal majdhogynem megegyezõ szóalakú „családi gazdaság” kifejezést, s a rurális – kis, de inkább – nagycsaládi keretek között végzett, s az önellátást és a piachoz kapcsolódó mezõgazdálkodást értik rajta. A családi gazdaság kifejezés használata természetesen ebben az esetben is jogos, érdemes azonban észrevenni, hogy ennél tágabb, teljesebb jelentést is adhatunk a „családgazdaság” fogalmának. Ez az agrártudományokban használt kifejezés ugyanis a családot nem termelõ funkcióinak teljességében fejti ki, hanem a közgazdasági értelemben vett piaci termelõ tevékenységnek olyan „üzemgazdasági” értelmében emeli be a közgazdasági gondolkodás körébe, amely a „családi vállalkozást” nem a vállalkozáshoz szükséges szakmunkaerõ munkaerõ-piaci szelekciójának igénybevételével alapított vállalkozásként, hanem családi keretek közt maradó üzemszervezetként írja le. Ezekben az esetekben – állítja a közgazdaságtan – a vállalkozó a szakmai teljesítménynél többre tartja a munkaerõ megbízhatóságát, s miközben elismeri e szempont jogosságát, azt is hangoztatja, hogy ez a vállalkozástípus lefékezi a GDP növekedésével mért gazdasági fejlõdést. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy amennyiben az emberi jólét, s még inkább, ha az ökológiai biztonsággal kiegészített emberhez méltó élet szempontjából tekintünk ezekre a családi vállalkozásokra, akkor meglehet, hogy egészen más eredményre juthatunk.) A család, akár a közgazdaságtanban használt háztartásként gondolunk rá, akár agrárgazdasági értelemben, akár más, ipari, szolgáltatói vagy pénzügyi vállalkozásként tekintsünk is rá, a közgazdaságtan által elismertnél a termelõ funkcióknak sokkal tágabb körében aktív; s nemcsak volt aktív a családtársadalmak idején, hanem aktív manapság, az ipari, vagy globalizációs társadalmak és a piacgazdaságok, illetve globalizációs gazdaságok korában is. A családok gazdasági aktivitását a közgazdaságtanban használatos megkülönböztetés szerinti makrogazdasági és mikrogazdasági értelemben is ki lehet mutatni: a családgazdaságot makrogazdasági és mikrogazdasági értelemben is elbeszélhetjük. A családgazdaságon – s ezt értem a családgazdaság makrogazdaságtani leírásán – az egy országban, vagy ha a világgazdaságot vizsgáljuk, akkor a vi222
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 223
lágon található összes családi gazdasági egység együtteseként határozom meg. Ez annak a „fantasztikus terjedelmû infraökonómiának”, amelyrõl Braudel beszélt, a meghatározó jelentõségû tartománya, s amely nemcsak a családgazdaság makrogazdasági megközelítését teszi lehetõvé, hanem a közgazdaságtani értelemben vett makrogazdaságtant is egy újabb intézménnyel egészíti ki, amelyet minden makro-közgazdasági leírásnál figyelembe kell venni, ha egy nemzet, vagy a világ gazdagságát akarjuk megmérni és leírni. A családgazdaságra éppúgy, ahogyan szervezeti szempontból a piacgazdaságot is egyes vállalkozásokra bonthatjuk, s ilyenként mikrogazdasági leírás tárgyává tehetjük, a családgazdaságon belüli mikrogazdasági leírás is alkalmazható. Hogy ezt a mikrogazdasági értelemben vett családgazdasági aktivitást megmutathassuk, az agrárgazdasági értelemben vett üzemszervezeti megközelítést használhatjuk fel. Ilyenkor a családgazdaságot képezõ családok közül egyetlen családnak az üzemgazdasági leírására kerítünk sort. Ennek megfelelõen a családgazdaság mikrogazdasági leírásának alapegysége már nem a nemzet családjainak összessége, mint a családgazdaság makrogazdasági leírásakor, hanem az egyes család, pontosabban az egyes családüzem. Azt is mondhatjuk, hogy a családgazdaság családüzemekbõl áll, s megfordítva, a családüzemek együttese alkotja ezek makrogazdaságát, a családgazdaságot. Ahogyan a piacgazdaságnak is vannak egymástól strukturálisan elkülönülõ piaci vertikumai, azaz a piacgazdaság sem képez egyetlen összefüggõ hálózatot, a családüzemek sem állnak össze egyetlen nagy hálózattá. A családgazdaság inkább kis – vérségi és nem-vérségi rokoni, illetve szomszédsági kapcsolatban álló – családüzem-hálózatokból épül fel, amely családüzem-hálózatok összegzõdhetnek ugyan települési közösségi gazdaságokká, de a makro értelemben vett családgazdaságon belül egymás mellett léteznek és mûködnek, s így biztosítják a társadalmi valóság ’helyspecifikus’ újratermelését. Az egyes családüzemek lehetnek egynemûek, mikor lényegében egyetlen termelõfunkciót teljesítenek – például az ember-újratermelésben vesznek részt, mint ahogyan azt a modern városi lakástervezõk próbálják szerencsére sikertelenül kényszeríteni a családokra –, de lehetnek összetettek is, több kisebb üzembõl és mûhelybõl álló üzemek is, mint például az agrárgazdaságból felidézett családi gazdaságok. 223
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 224
A családüzemek határainak megállapítása sok esetben nem egyszerû, s ebben éppen a velük foglalkozó tudományoknak a közgazdaságiéhoz hasonló elõítéletei meghatározó erõvel bírnak. A családok gazdasági funkcióinak fokozatos megszûnésére vonatkozó közgazdasági elõítéletet ugyanis pontos illeszkedéssel egészíti ki a családszociológiában közhelyszerûvé vált elõítélet, amely a modern városi családok nuklearizálódását állítja. A szociológiai elõítélet a közgazdaságira támaszkodva áll elõ: ha a családot mint önálló kasszával rendelkezõ háztartást tekintjük gazdasági egységnek a család helyett, akkor könnyen keletkezhet a nuklearizálódási látszat. A két felnõtt és egy-két gyermek étkezési és hálóteréül szolgáló panellakásokból az ifjú generációk természetszerûleg költöznek el: saját családjukkal egyszerûen nem férnek már el a nukleáris családra tervezett szülõi lakásban. S mert – a többgenerációs együttélésre korszerû módon is alkalmas családi házak sokak számára elérhetetlenül magas költségei következtében – más lehetõségük nincsen, kényszerûen is hasonló lakásokba költöznek. Amikor a demográfiai, vagy a gazdaságszociológiai megfigyelés az önálló lakásokban élõket, s az õ „háztartásaikat” választja megfigyelési egységül, akkor voltaképpen nem a valódi gazdasági egységeket, hanem egy hatalmi diktátumot – a panellakásokban élés kényszerét –, azaz egy hatalmi döntést választ megfigyelései egységül. Szegõ Szilvia kutatásai tárták fel elõször – s eredményeit a KSH családi segítõ kapcsolatokra vonatkozó vizsgálatai megerõsítették –, hogy a valódi gazdálkodási egység a családok túlnyomóan nagy részében nem az egy lakásban található egyetlen háztartás, azaz a családüzem nem a nukleáris család háztartásából áll, hanem minden hatalmi és gazdasági kényszer ellenére gazdaságilag is tovább él a többgenerációs családüzem. A konferencia résztvevõinek életkorát megbecsülve úgy látom, személyes tapasztalataink is vannak arról, hogy szülõkként a saját gyermekeik felnevelésével foglalatoskodó gyermekeink „háztartása” csak úgy képes a társadalmilag elfogadható szinten tartani életét, ha mi, lemondva saját életszínvonalunk emelésérõl, vagy akár szinten tartásáról, segítjük õket. A segítség természetesen nemcsak pénzügyi vagy „természetbeni juttatás” lehet, hanem például munkamegosztás: unokáink nevelésében való részvétel is, azaz a családi embertermelés is legalább három – sokszor négy – generációs munkamegosztáson és együttmûködésen alapul. Mindezek figyelembevételével azt 224
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 225
mondhatjuk, hogy a családgazdaságon belül gazdasági értelemben az alapegység sok tekintetben még napjainkban is a többgenerációs – de sokszor külön lakásokban élni kénytelen – családüzem. A családüzem, amint arra már utaltam, többfunkciós üzem a családüzemek nagy többsége esetében, és még városi körülmények között is – elegendõ csak utalni arra, hogy a városban élõk milyen nagy hányadának van mûvelésre alkalmas és mûvelés alatt álló konyhakertje –, ami azt jelenti, hogy a családüzem több üzemegységbõl, illetve azok több mûhelybõl állanak. A leginkább ismert többfunkciós családüzemet emelem ki, hogy e tételt bizonyítsam, az agrárgazdaságból ismert „családi gazdaságot”. A rurális „családi gazdaságok”, amint az a megnevezésükben is szerepel, természetszerûleg foglalnak magukba mezõgazdasági üzemegységet, amely lehet növénytermesztésre, vagy állattenyésztésre szakosodott üzem, vagy olyan üzem, amely mindkettõvel foglalatoskodik. A rurális családi gazdaságok mezõgazdasági üzemei részint önellátásra, részint piaci értékesítésre rendezkedtek be. Akármelyiket ûzik is a kettõ közül, vagy mindkettõt egyszerre, azt a tevékenységet, amelyet a késõ modern piaci vállalkozások külön szervezeti egységben, a marketing üzemrészben végeznek, s amelynek feladata a piaci gazdasági kapcsolatok szakszerû elõállítása, megtermelése, önmaguk végzik el. Azaz a rurális családi gazdaság a – másként szociális tõkének nevezett – gazdasági-társadalmi kapcsolatok újratermelésével is foglalkozik, s azt a részét a családi gazdaságnak, amely a családgazdaság gazdaságitársadalmi kapcsolatainak újratermelését végzi, a családgazdaság szociális üzemének nevezhetjük. A családgazdaság kapcsolati tõkét újratermelõ tevékenységének jelentõségét, különösen mai viszonyaink között, mikor a piac is csak e kapcsolati tõke függvényében mûködhet zavarmentesen nagyon sok piaci szegmensben, talán felesleges hangsúlyozni. A családi gazdaság sikeres mûködésének feltételei közé tartozik a gazdasági értelemben vett tõke és a szociális tõke újratermelésével foglalkozó üzemeinek eredményes mûködtetésén túl kétségkívül a növénytermesztési, illetve állattenyésztési szakismeretek magas színvonala is. Ez utóbbit elsõsorban szakképzésben lehet elsajátítani. A szakismeretek azonban, ez közhely minden termelõüzemben, önmagukban csak arra elegendõek, hogy tudjuk, melyik végén kell megfogni a szerszámot. A szakismeret sikeres alkalmazá225
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 226
sához személyesen kikísérletezett fogások szükségesek, amelyek az általánosan érvényes szakismereteket a helyi viszonyok között is hatékonnyá tudják tenni. Ezeket az eljárási ismereteket azonban nem lehet a szakképzõ iskolákban megtanulni, ezeket a családnak magának kell „felfedeznie”. Másként úgy is fogalmazhatunk, hogy a családüzemnek van egy köznapi szakismereteket termelõ funkciója is, azaz a családüzemen belül mûködik egy szimbolikus tõkét termelõ üzemegység is. S végül, a Kovács János tanításának központi részét képezõ emberi képességek meg- és újratermelésével is foglalkozik a családi gazdaság is. Az emberi képességek újratermelésével foglalkozó üzemrész esetükben kétfelé tagolódik: a szakismereti képességek családi megtermelése az eddig felsorolt üzemekben, a növénytermesztõ-állattenyésztõ üzemben, a szociális tõke termelésének üzemében, a szimbolikus tõke termelésének üzemében történik, amelyek többnyire a mezõgazdasági üzemrészekben találhatók. Az emberi képességek nagyobb s általános része a lakásüzemben történik. Mindez azt jelenti, hogy a családi gazdaság mint családüzem valóban a teljes társadalmi valóság – amibõl itt most csak a közgazdasági értelemben vett gazdasági valóságot emeltem ki, hogy kontrasztot képezzek a családgazdaság társadalomgazdasági és közgazdasági elbeszélése között – újratermelésében részt vesz. Természetesen az erõltetett városiasítás és az erõltetett iparosítás következtében számos család került abba a helyzetbe, hogy példájukon nem mutatható be olyan tisztaságban ez a teljes valóság újratermelésében játszott szerep, mint a rurális – vagy a városi ipari, szolgáltatási vagy pénzügyi vállalkozásként mûködõ – családgazdaság esetében, de még a legiparosítottabb városi körülmények között élõ panellakó családoknál is kimutatható, hogy mind a piacgazdaság, mind az államgazdaság újratermelésében nélkülözhetetlen szerepet játszanak. Nem is beszélve saját családüzemük újratermelésérõl. A következõkben, fõhajtásként konferenciánk névadója elõtt, e teljes társadalmi valóságból a családgazdaságnak az embertermelésben játszott szerepével foglalkozom, s az egyszerûség kedvéért azt is csak a közgazdaságilag is értelmezhetõ teljesítmények tartományában teszem, hogy megmutassam: a közgazdaságtan elõítéletessége és normativitása még azt sem engedi elbeszélni, ami pedig a saját maga által meghatározott tárgykörbe tartozik. Ehhez elõször az embertermelõ gazdaság tartományairól, az emberi képességek fõbb di226
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 227
menzióiról teszek említést, majd a családüzem, pontosabban az embertermelésben döntõ szerepet vivõ lakásüzem felépítésérõl s mûködésérõl szólok. A közgazdászok a nemzetek gazdagságát sokféleképpen határozták meg. Volt, aki a földtõl, mások a kereskedelemtõl, megint mások a pénztõl tették függõvé, olyanok is voltak, akik a munkamegosztás függvényében tárgyalták a nemzetek gazdagságát. A gazdaságelmélet mára eljutott annak belátásához, hogy a nemzetek – s az egész világ – gazdagsága az „emberi tõkétõl”, illetve az „emberi erõforrásoktól” függ. Pontosabb lenne persze, ha ezek helyett az elidegenítõ és normatív, a közgazdaságtan igényeit kielégítõ módon leszûkítõ meghatározások helyett egy tágabb meghatározását adnánk a nemzetek nagyobb, illetve kisebb gazdagságát elõidézõ erõnek. Éppen, mert pontosabb, szívesebben használom a normatív helyett azt a leíró kategóriát, amely azt mondja, hogy a nemzetek gazdagsága – a világ gazdagsága pedig a világ – a rendelkezésére álló nemzeti embervagyontól függ. Egy olyan forrástól, s e forrást újratermelõ olyan intézményrendszertõl, amelyet a közgazdaságtan korábban teljesen, napjainkban pedig szinte teljes egészében – az ökológiai forrásokkal együtt – az „externáliák” közé sorol, s mint ilyenekkel nem vet számot. A nemzeti embervagyon megtermelésében és újratermelésében alapvetõen négy intézmény vesz részt. – Közülük elsõként a piacot emelem ki, amelynek szerepe nem szorul különösebb bizonyításra. Elegendõ csak a nemzeti és világelit kinevelésében a magániskolák, bölcsõdétõl a magánegyetemekig tartó hálózatára utalni, vagy hogy a hazai „embertermelõ kisvállalkozások” egyik legismertebbikét: a nemzetközi munkaerõpiacra való belépés képességét megtermelõ „nyelviskolákat” megemlíteni, hogy lássuk a piac szerepét az embertermelésben. S a késõbbiek során még több „embertermelõ magánvállalkozást” is felidézek majd. – Másodikként azt az intézményt említem, amelynek az embertermelésben vitt szerepét a kitûnõ francia liberális filozófus, Michel Foucault mutatta meg mélységeiben: az államot. A felszínen az állam ugyanis csak az állami iskolák mûködtetésével válik részesévé az embertermelésnek. Ez a felszíni megközelítés azonban csak a „tudás” szerepének felismeréséig juthat el, a tudáshoz, mint emberi tõkéhez, s ennek túlfeszítéseként a „tudástársadalom” állításához. Foucault azonban azt is megmutatja, hogy az állam nem227
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 228
csak a felszínen, mint iskolák fenntartója, hanem mint politikai intézmény is részt vesz az embertermelés folyamatában, s ilyenként az embertermelés „mélyszerkezeteiben” fejt ki aktivitást. Az államhatalom az embertermelés legmélyebb rétegéig képes lehatolni, s ennek következtében az ember legmélyebb jellemvonását, azt, amirõl azt hisszük, hogy a legnyilvánvalóbban az emberi szabadság terméke, az ember társadalmi, mi több társadalmi karakterét „termeli”, s „termeli újra”. – Harmadikként a „civil társadalom” embertermelõ szerepét említem meg. A civil társadalom embertermelõ szerepérõl politikai összefüggésekben sokat hallhatunk: a „szabad polgár” – nagyrészt éppen a civil társadalom egészséges mûködésének eredménye, gazdasági nyelven szólva: terméke. S azt, hogy e szabad polgár milyen mértékben nélkülözhetetlen a piacgazdaság mûködéséhez, bizonyítani sem szükséges: a munkaerõpiac is csak e szabad polgárok szabadon kötött szerzõdései révén alakulhat ki egyáltalán. – Az embertermelõ intézmények sorában utolsóként azt említem, amely elõadásom tárgya: a család. A családnak, mint gazdasági intézménynek, azaz családgazdaságnak egyik legfõbb teljesítménye éppen az embertermelõ gazdaságban mutatható meg. Ahhoz, azonban, hogy a családgazdaság embertermelõ teljesítményét teljes mélységében felvázolhassam, elõbb egy pillantást kell vetnünk arra, hogy az „embertermelés” szempontjából hogyan közelíthetünk az emberhez, azaz, hogy az embernek milyen ”dimenziói” vesznek részt a társadalmi valóság megalkotásában. Ne menjünk most túlságosan messzire e dimenziók felvázolásában, kapcsolódjunk a bevezetõben hivatkozott OECD-kiadványból idézettekhez, amelyek azonban a közgazdasági irodalomban szokásosnál lényegileg gazdagabban értelmezik tárgyunkat. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy még ez a lényegesen korszerûbb és a normativitás béklyójából szabadulni kívánó megközelítés is legalább egy lényegi dimenziót: az univerzalizációt, vagy a vallás nyelvén a spiritualizációt, illetve ennek az emberi dimenziónak a gazdasági értelmezését nem tartalmazza.6 Ezen az említésen A Stratégiai Elemzõ Központ Család és társadalom címû kiadványában megjelent, már hivatkozott vázlatomban errõl is ejtettem szót.
6
228
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 229
kívül, az egyszerûség okán, én is az OECD-tanulmány három dimenziójáról beszélek, abban bízva, hogy célkitûzésemet, a család gazdasági szerepének bizonyítását a nemzeti embervagyon megtermelésében e három dimenzió tárgyalásával is megoldhatom. A nemzeti embervagyon az emberek számával és az embert alkotó adottságok és képességek állapotával, összetételével és mennyiségével mérhetõ. Az emberi adottságok és képességek egy lehetséges felosztása – amelybõl kiderül, hogy az emberi tõke, illetve emberi erõforrások elméleteiben felhasznált „education and skill” típusú meghatározás igen erõs leegyszerûsítés – így festhet: Hominizáció: ezen a folyamaton a megszületett ember természeti-biológiai – pszichoszomatikus és vegetatív – képességeinek a kifejlõdését, karbantartását és elhasználódását; gazdasági szempontból e képességek megtermelését, illetve az e termelést végzõ személyek és intézmények együttesét értjük. Az OECD-tanulmányból a természeti anyagi javak termelésével foglalkozó legszûkebb termelési kör foglalkozik a hominizációval, s a gazdagság mérésében hosszú idõn keresztül egyeduralkodó szerepet játszó GDP is az ember hominizációs folyamatai közül csak némelyeket jelenít meg számszerû alakban. Szocializáció: az embertermelés dimenziói és intézményei, az embertermelõ gazdaság tartományai közül közismertsége miatt a legkevésbé ezt a dimenziót kell magyarázni. A szocializáció a megszületett csecsemõ társas-társadalmi képességeinek a megtermelésére és az alkalmazkodáshoz szükséges képességek újratermelésére irányuló tevékenységet, illetõleg annak intézményrendszerét jelenti. Az OECD-jelentésbõl idézett ábrán a szocializációs embertermelõ tevékenység mérésére részben a gazdasági jól-lét köre kínálkozik, de egyes elemei átérnek az emberi jól-lét körébe is. Azt mindenesetre láthatjuk, hogy a jelentésben szereplõ „szociális tõke” kialakulásának elõfeltételét képezõ emberi képességek is ide sorolhatók. Humanizáció. A hominizáció a mindenkori társadalmi létviszonyoknak megfelelõ testi képességekkel rendelkezõ ember, a szocializáció a fennálló társadalmi viszonyokba illeszkedéshez szükséges képességekkel rendelkezõ ember megtermelését végzi; nem szorul azonban magyarázatra, hogy ha az embertermelõ gazdaság csupán e képességeknek a megtermelésével foglal229
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 230
kozna, az nem lenne elegendõ az emberi társadalom tartós fennállásához. Az OECD-tanulmány is ezért beszél az emberi jól-létrõl is a gazdasági-társadalmi jól-lét mellett. Ahhoz, hogy a természetbe ágyazott társadalmi viszonyok az emberhez méltó életet biztosíthassák a társadalom lehetõleg minden egyes tagja és az egész társadalom számára, arra is szükség van, hogy a felnövekvõ ember „emberiességi” képességeit is biztonsággal termelje meg és termelje „bõvítetten” újra az adott közösség. E képességek, például az egyéni, társas, nemzeti és – legfõképpen – az egyetemes szolidaritás képessége nélkül a társadalom a Hobbes-féle „ember embernek farkasa” állapotban lenne, s elõbb utóbb felszámolná önmagát. Az elmondottaknak megfelelõen humanizáción az ember – társadalmi viszonyait emberiesítõ – emberiességi képességeinek a megtermelését, karbantartását, termelõ elhasználását és újratermelését biztosító intézményeket és az azokban kifejtett tevékenységek folyamatát értem. Az emberi képességek e három – s a további, itt nem tárgyalt – dimenziójának a megtermelésében, ismétlem, mind a négy, imént jelzett intézmény részt vesz. Van köztük olyan, amely részlegesen ugyan, de mindhárom dimenzió újratermelésébõl kiveszi részét: ez az állam. A piac leginkább a hominizációval foglalkozik, illetve a mûködéséhez szükséges szocializációs feladatokkal, a civil társadalom pedig fõként a szocializációs, a társadalomba illeszkedéshez szükséges képességek újratermelésében játszik szerepet. Az embertermelésben és újratermelésben a legteljesebben azonban a családgazdaság vesz részt. Az embertermelés fõbb tartományai közül e három felvázolását követõen azt körvonalazom, hogy a makrogazdasági értelemben vett családgazdaság alapegysége, a családüzem, s azon belül az egyik központi üzemegységét alkotó „lakásüzem” – és e lakásüzem „embertermelõ munkása” – hogyan vesz részt a nemzetgazdaság gazdagságát elsõ helyen meghatározó nemzeti embervagyon újratermelésében. A családüzem hominizációs teljesítményét hosszú távon és rövid távon egyaránt értelmezhetjük. A családüzemnek, illetve a lakásüzemnek az embertermelésben hosszú távon felmutatott teljesítménye – amelyet például a szociális biztonságba való beruházásként nevezhetünk meg – a közgazdaságtanban nem jelenik meg, például a munkaerõpiac hosszú távú igényeivel 230
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 231
a közgazdaságtan nem foglalkozik kellõ alapossággal. Kovács János érdeme volt, hogy ezt a szempontot felvetette, s nemzetközi színvonalon kidolgozta. A munkaerõpiac hosszú távú igényeinek a kielégítésében a családüzem egy igen sajátos teljesítményével, a gyermekek szülésével vesz részt. A születésszám alakulásával azonban a közgazdaságtan nem foglalkozik, holott nyilvánvaló, hogy a szülési kedv és az életszínvonal egymással szoros összefüggésben van.7 Többek között annak is a következménye a gyermekszám csökkenése, a demográfiai nyelven népességfogyásnak nevezett jelenség, hogy az ehhez szükséges gazdasági feltételek hiányoznak. Így azt mondhatjuk, hogy a magyarországi családgazdaság a hominizációs feladatai közül a legalapvetõbbet, önmaga lélekszámbeli újratermelését – a kedvezõtlen gazdasági és értékrendbeli körülmények miatt – nem tudja teljesíteni. Ez ma még csak megkönnyebbülést jelent sokak számára, mondván, annál kevesebb munkanélkülirõl kell gondoskodnunk a késõbbiek során. A családgazdaság szûkített hominizációs újratermelési teljesítményének van azonban egy másik, sokkal elkedvetlenítõbb következménye is: úgy tûnik, hogy korosztályunk többségével együtt az e konferencián részt vevõk nagy része számára a nyugdíj biztonsága is kérdésessé válik, s e kérdésességben személyes élményként élhetjük át a családgazdaság, s azon belül a lakásüzem teljesítményhiányát, a szûkített újratermelést. A családüzem hominizációs alapteljesítménye, a népesség reprodukciója így nemcsak értelmetlen nacionalista rémképfestésre alkalmas, ahogyan azt egyesek vélik, hanem a szociális biztonság finanszírozásának elõfeltételét is képezi, s mint ilyen közgazdasági értelemben is forintosítható. Ami azt mutatja, hogy a családgazdaság a nemzeti embervagyon újratermelésében a lehetõ legegyszerûbb teljesítményével is – és közgazdaságilag is értelmezhetõ módon – döntõ szerepet visz. E nézõpontból válik szélsõségessé az a magát liberálisnak nevezõ álláspont, amely kikéri magának a sokgyermekesek állami támogatását, s a kevés gyermekeseket érintõ diszkriminációként értelmezi a progresszív családi pótlékolást. Holott ezek, a gyessel, gyeddel, s másokkal egyetemben a jövõ szo7
Az életszínvonal növekedése egy szintig növeli a szülési hajlandóságot, majd egy, a szegénységen túli, de a gyermekvállaláshoz nem elegendõ tartományon belül csökkenti, s végül az ezután következõ szinteken – ha az értékrend ezt elõsegíti – újra ösztönzi a szülési kedvet.
231
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 232
ciális biztonságába való beruházást, s közgazdaságilag is kiszámítható többlet elõállítását jelentik, amelynek hasznát a diszkriminációt kiáltók is élvezhetik öregségükre, s addig is. Nem ennyire közismert a lakásüzem rövid távú hominizációs teljesítménye és e teljesítményének a nemzetgazdaság szempontjából való fontossága, melyeket a „krumplileves vagy sodrófa” szindrómával próbálok meg érzékeltetni. Az ember hominizációs képességei közé tartozó munkaerõ, köztudomásúlag, a napi nyolcórás igénybevétel során „elhasználódik”, s mindennapos újratermelése a lakásüzem rendeltetésszerû mûködésének függvényében lehet csak sikeres. A munkaerõ sikeres regenerációja viszont mikrogazdasági szinten a vállalat versenyképességének alakulására van hatással, makrogazdaságilag pedig a költségvetési egyensúlyt befolyásolja. Ha ugyanis egy családgazdaság rendeltetésszerûen mûködik, akkor a második, harmadik mûszakból fáradtan hazatérõ dolgozó felet házastársa a sokak elõtt ismert szimbólummal, „krumplilevessel” várja, s a hozzá illõ kedvességgel, figyelemmel, törõdéssel. Aminek következtében a munkaerõ regenerációja teljes lehet, másnap teljes fittséggel állhat munkába, s ezzel növelheti a vállalat versenyképességét s piaci eredményességét. Ellenkezõ esetben, ha a lakásüzem rendeltetésszerû mûködésében nehézségek adódnak, akkor a fáradtan hazatérõ dolgozót nem a krumplilevesben „tárgyiasult” figyelmes gondoskodás, hanem gyanakvás, rosszindulat fogadja, amely a sodrófa sûrû forgatásában nyilvánul meg. Ebben az esetben a munkaerõ nemhogy regenerálódni lenne képes, hanem esetleg nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket is szenved. Ennek következtében munkába állván csak részleges teljesítményre lesz képes, ami azt jelenti, hogy a rosszul mûködõ lakásüzem rontja a piacgazdasági vállalat versenyképességét, forintokban kifejezhetõ gazdasági veszteséget okoz neki. Makrogazdasági szinten pedig a családgazdaság által feleslegesen kifizettetett táppénz kiadáshoz, s az államháztartás egyensúlyának felborulásához vezet, s ezzel kettõs veszteséget okoz a nemzetgazdaságnak. A családgazdaság, s azon belül a lakásgazdaság hominizációs teljesítménye – a munkaerõ mindennapi újratermelésében játszott elsõrendû szerepe következtében – még a legszûkebben vett közgazdasági értelemben is döntõ fontosságú: nélküle sem a munkaerõpiac, sem az egész nemzetgazdaság nem lenne képes rendeltetésszerûen és eredményesen mû232
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 233
ködni. Amit egy ad abszurdum vitt példával világíthatunk meg kellõ mélységében: képzeljük el, hogy a családok egy hétre felfüggesztik a nemzeti munkaerõ újratermelési tevékenységüket. Kárt nem okoznak benne, mint a sodrófa példában, csak éppen nem végzik el újratermelõ tevékenységüket. Mi maradna akkor a nemzetgazdaságból? S folytathatjuk a sort a lakásüzem hominizációs teljesítménye újabb területeinek bekapcsolásával: például, ha a munkaerõ egészségi állapotának karbantartását nem végeznék el oly szorgalmasan, akkor a nemzetgazdaság egészen rövid idõ alatt ugyancsak mûködésképtelenné válna. Az állami és a piacosított egészségvédelem, bármit tesz is, képtelen ugyanis arra, hogy azokat a preventív lépéseket megtegye, amelyek a betegségek elkerüléséhez, vagy ami a kialakult betegségek teljes meggyógyításához szükséges: a prevenciót, kisebb betegségek gyógyítását, s az utókezelést az esetek többségében a családüzem végzi el. A közgazdaságtan elfogult hívei ilyenkor ismétlik el bevált dogmájukat: mindezt a családüzemek nem a piaci vállalkozók kedvéért, hanem saját jól felfogott érdekükben végzik el, amihez a hajtóanyagot a családi szeretet szolgáltatja, s ezek számukra nem közgazdasági kategóriák. Valóban: a családok érdeke, hogy mielõbb visszatérhessenek munkavállaló tagjaik a munkába, s ettõl függetlenül a szeretet is életük társainak a gondozására és ápolására indítja õket. Csak éppen e szeretetmunka eredménye nélkül a piacgazdaság mûködésképtelen lenne, az államháztartás pedig végletesen túlterhelõdne. A szeretetmunka eredményeként azonban a piacgazdaság profitgyártása zavartalanul mehet tovább, s az államháztartást sem merítjük ki – azaz mind a piacgazdaság, mind az államgazdaság számára forintban kifejezhetõ haszna van a családok önérdekbõl is végzett szeretetmunkájának. Végül még egy utolsó, most már nem termelõ, hanem fogyasztói összefüggésben is megemlítem a lakásüzem hominizációs teljesítményeit. A házimunka gépesítése sok tekintetben közhelynek számít, s e gépesítést mindenekelõtt a lakásüzem hominizációs újratermelõ tevékenységében szokás felmutatni. Késõbb látjuk majd, hogy a családnak van számos olyan termelõfunkciója, amelyet szintén „gépesítettek”, csak nem így szokás azt értelmezni. A mindennapos biológiai reprodukciót a lakásüzem legismertebb és legközönségesebb „üzemegységében”, a konyhában végezzük, az egészségügyi újratermelés színhelye a pihenésre és tisztálkodásra szolgáló háló-, illetõleg fürdõszoba. Mindezen 233
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 234
tevékenységek gépesítése közismert: a villanytûzhely vagy a mikrosütõ, a mosógép és a porszívó, a vízmelegítõ és a mosogatógép szolgálja a lakásüzem hominizációs mûhelyeinek a gépesítését. S ha a hominizációt mint a munkaerõ újratermelését vesszük figyelembe, akkor e géppark a hominizációs újratermelõ tevékenység gépesítését szolgálja. Megvásárlásuk ezért nem csupán a háziasszony kényelmét szolgáló eszközök megszerzését jelenti, ahogyan azt igen sokszor halljuk, hanem a munkaerõ-újratermelés gépesítésébe történõ, termelõ beruházásként is. Ami csak olyan mértékben kényelmet szolgáló vásárlás, mint amilyen mértékben a vállalkozások ipari gépparkjának a beruházásai; általuk a munkaerõ-újratermelés – még inkább a sokkal tágabb jelentésû, mert a puszta létfenntartáson túli funkciók, a humanizáció és az univerzalizáció-spiritualizáció emberi erõi bõvített újratermeléséhez szükséges feltételek kialakításának lehetõsége és – hatékonysága növelhetõ. Nem sorolom most tovább a családüzem, illetve a lakásüzem hominizációs teljesítményének közgazdasági értelmezhetõségét és jelentõségét bemutató példákat; úgy vélem, e néhány felvillantott eset is elegendõ annak bizonyítására, hogy a családgazdaság – a hominizáció terén kifejtett tevékenysége okán is – érdemes arra, hogy a közgazdaságtan mind mikro-, mind makrogazdasági összefüggésekben foglalkozzon vele. A családüzem és annak részeként a lakásüzem szocializációs teljesítménye gazdasági jelentõségének szemléltetésére néhány olyan jelenséget emelek ki, amelyek szintén elkerülik a közgazdaságtan figyelmét, holott a lakásüzem hominizációs teljesítményeihez hasonlóan ezek hiányában sem lenne képes a piacgazdaság mûködni. Az például közismert, hogy a munkafegyelem az iparban egészen sajátos követelményeket támaszt a munkaerõvel szemben. A munkafegyelemnek a mikrogazdaság és a makrogazdaság mûködésében vitt sokféle teljesítményébõl a közgazdasági értelemben vett gazdasági növekedéshez szükséges – technológiai fejlesztés elõfeltételeként játszott – szerepét emelem ki. A legmodernebb gépek már olyan hatalmas gazdasági értéket képviselnek, hogy azok nem rendeltetésszerû használatából származó kisebb meghibásodások is jelentõs veszteségeket okoznak tulajdonosaiknak. Ezért az ipari fegyelemnek egy egészen különleges, moralizált formája szükséges ahhoz, hogy a csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások zavartalanul, s veszteségmentesen mûködhessenek. E csúcstechnológia 234
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 235
mûködtetéséhez már nem elegendõ a hagyományos ipari munkafegyelem, a pontos megjelenés, a gépszalag ritmusához igazodó munkamozdulatok, itt már az alkalmazottak technológia iránti személyes felelõsségére is szükség van. E személyes felelõsséget alapvetõen két módon biztosítja a fejlett piacgazdaság, ám e két mód közül csak az egyikkel foglalkozik a közgazdaságtan. Ez az egyik a kékgalléros alkalmazottak részvényessé, azaz érdekeltté tétele a termelés zavartalanságának biztosításában. Bármilyen kevés is az egy részvényre jutó osztalék az ellenõrzõ pakett tulajdonosainak szemszögébõl nézve, a kékgallérosok családi költségvetésében akár szintemelkedést is eredményezhet, így hatékony eszköz az érdekeltség felkeltésére. S az érdekeltség, mint tudjuk hatalmas fegyelmezõ erõ. Az érdekeltség mûködéséhez is szükséges azonban a felelõsség morális képességének a kialakulása és a gyakorlásában való jártasság. Ezt a felelõsséget a munkaerõnek egy korábban használaton kívül hagyott összetevõje, a morális ereje hordozza, e morális erõ kifejlõdésének, s gyakorlott mûködtetésének színtere viszont éppen a jól mûködõ családüzem, közelebbrõl a lakásüzem. Ezt a moralizált felelõsséget a lakásüzemben az elsõdleges szocializáció során termeli meg a család. S ha csak a moralizált fegyelem megtermelésének hiányából származó veszteségeket forintosítjuk, már akkor olyan jelentõs összeget kapunk, amely nemcsak vállalati, hanem nemzetgazdasági méretekben is számottevõ. Vagy, hogy a moralizált fegyelemnek a piacgazdaság rendeltetésszerû mûködésében, illetõleg a gazdasági szocializációban vitt szerepét egy másik példán szemléltessem, felidézem az adózási fegyelem kérdését. Az adózási fegyelem, az adómorál szükséges ahhoz, hogy a piacgazdaság zavartalanul mûködhessen, így a piacgazdaságba való rendeltetésszerû beilleszkedésnek, a gazdasági szocializációnak egyik eleme az adómorál képességének a kialakulása. Az adómorál szocializációja, ezt sem kell különösebben hangsúlyozni, mindenekelõtt a családban történik meg. Ha a családüzem alkalmatlan arra, hogy az adómorálra való szocializációt megoldja, akkor az nemzetgazdasági szinten jár súlyos következményekkel. Az ugyanis, hogy a jövedelmek nem ott jelentkeznek, ahol azt a törvények elõírják, az – a társadalmi igazságtalanságán túl – a nemzetgazdasági egyensúlyt veszélyezteti, így az adómorálra való szocializáció lakásüzem által felmutatott teljesítménye elsõdleges jelentõsséggel bír a nemzetgazdaság szempontjából. Vagy egy 235
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 236
másik családüzemi szocializációs teljesítményt, a munkaerõnek a bonyolult ipari szervezetek mûködtetéséhez szükséges egy másik összetevõjét, a lelkierõ újratermelésében játszott szerepét kiemelve juthatunk arra a következtetésre, hogy sem a piacgazdaság, sem az államgazdaság nem lenne képes a lakásüzem ezen embertermelõ teljesítménye nélkül zavartalanul mûködni. A munkahelyi konfliktusok feldolgozásának jelentõségére utalok ezzel összefüggésben. Mindannyian kerülünk munkahelyünkön konfliktusokba rosszindulatú fõnökökkel, kellemetlenkedõ munkatársakkal, érthetetlen ügyfelekkel, s e konfliktusok idõ elõtt elapasztják munkaerõnket. Abban az esetben azonban, ha az elsõdleges, vagy másodlagos családi szocializáció során kialakul bennünk a konfliktuskezelés képessége, munkaerõnket frissen tarthatjuk, s a munkaerõ elhasználódásával, vagy regenerációjával összefüggõ, a piacgazdaságban forintosíthatóan jelentkezõ hatását már láttuk. Végül a családi szocializáció – mint a fennálló gazdasági-társadalmi viszonyokba való belépéshez szükséges emberi képességek megtermelésének – legfontosabb „termékét” hozom szóba: az ipari, kereskedõi, agrár, bankár stb. foglalkozások sikeres viteléhez szükséges karaktereknek a lakásüzembeli megtermelését. Korábban, Foucault-t idézve már utaltam rá, hogy a modern társadalmak rendeltetésszerû mûködtetéséhez szükséges létkarakter megtermelését az állam végzi. Ez az alapkarakter szükséges ahhoz, hogy a modern munkaerõpiacon egyáltalán megjelenhessen, de önmagában még nem alkalmas arra, hogy a munkaerõpiacon alkalmazást is találjon. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, arra is szükség van, hogy a hagyományoson túli modern alapkaraktert valamely szakmai karakterrel – hogy ilyen van, azt bizonyítja a pályaalkalmassági vizsgálatok egész rendszere – is tovább konkretizálják. Amint errõl már volt szó, ennek az alapkarakternek a kialakítását elsõdlegesen az állam végzi, ám az állam emellett foglalkozik ezen alapkarakter durva megmunkálásával is: a munkaerõpiac igényeihez való hozzávetõleges hozzáigazításával. A szakmai specializáció durvamegmunkálásán átment modern létkarakternek a piacgazdaság rendeltetésszerû mûködtetéséhez szükséges „finommegmunkálását” két további intézmény végzi el. Közülük az egyik maga a munkahely, ahol az általános szakképességek – amelyek nem tévesztendõk össze a szakismeretekkel – helyi specializációja megy végbe: a munkahelyen termelik meg a konkrét munkaszervezet mûködteté236
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 237
séhez szükséges szakmai „finomkaraktert”. A másik gazdasági intézmény, amelyik ennek a finomkarakternek a megtermelésében részt vesz: a családüzem, s egyikeként a lakásüzem. A lakásüzem mellett a szakmai finomkarakter megtermelésében részt vehetnek a családüzem más üzemegységei is, mint például az agrártermeléssel foglalkozó családi gazdaságoknál található mezõgazdasági tevékenységek végzésére kialakított üzemegységek. Míg mûszaki-technikai szervezet mûködtetéséhez szükséges finom képességek elõállítása a vállalkozáson belül megy végbe, addig a lakásüzemben történik meg a munkaszervezet mûködtetéséhez szükséges „finomkarakter” megtermelésének egy része. Amelynek forintosítható következménye lényegében azonos a hominizációs és a korábban említett szocializációs családüzemi teljesítmények, illetve teljesítményhiányok mikro- és makrogazdasági következményeivel. Amint már említettem, a társadalmi karakterek lakásüzemi újratermelését – a hominizációhoz hasonlóan – lehet gépesíteni, és ezt a gépesítést el is végezték a családüzemek, csak éppen nem a szocializáció gépesítéseként szoktunk róla beszélni. Amikor tévét, videót, music centert, dvd-t vásárolunk gyermekeinknek, akkor azt abban a meggyõzõdésben tesszük, hogy „szórakoztatóipari termékeket” vásárolunk, s a statisztikai számbavételkor ilyenként veszik is azokat lajstromba. Természetesen nem vonjuk kétségbe, hogy ezeket az eszközöket „szórakozásra” használják gyermekeink, vagy akár magunk is. Érdemesnek tûnik azonban feltenni azt a kérdést, hogy „szocializációs” szempontból mi történik velünk szórakozás közben. A kérdés megoldását a legnyilvánvalóbban magába foglaló szórakoztató mûsort hozom válaszképpen a kérdésre, a hosszú tévésorozatokat, mert ezekrõl lehet a legkönnyebben belátni, hogy azok – miközben alkalomról alkalomra elszórakoztatják nézõiket – a mûsorfolyam egészét tekintve komoly személyiségformáló hatással is bírnak. S erre a személyiségformálásra nem is véletlenül kerül sor: a sorozatok készítõi lélektani és szociológiai fogások egész sorát alkalmazzák, hogy céljaikat – amelyek között elõkelõ helyen szerepel az engedelmes fogyasztó sorozatgyártása is – elérjék. Mások mellett a „szórakoztatóipari eszközök” révén a szocializáció egész tartományait gépesítjük, s attól függõen, hogy a családüzemek milyen felkészültséggel vesznek részt ezeknek a használatában, állítanak elõ e szórakoztatóipari eszközök – szocializációs gépezetek felhasználásával – kü237
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 238
lönbözõ szociális karaktereket. Akik ismeretterjesztõ filmeket, mûvészeti mûsorokat, vagy más, hasonló mûfajba tartozó mûsorokat adnak gyermekeiknek, azok más társadalmi karakter termelését végzik, mint akik akciófilmeket, szexmûsorokat, vagy Lagzi Lajcsit kínálnak gyermekeiknek „vonatkoztatási személyül”, egyszerûbben szólva: eszménykép gyanánt. Így azt mondhatjuk, hogy aki szórakoztatóipari termékeket vásárol gyermekei használatára, az egyben, akarva-akaratlanul is, termelõ beruházást visz véghez: a szociális karakter megtermelésére szolgáló géppark kiépítésébe ruház be. Igaz, egy kulturális szint alatt a karakter termelését nem a lakásüzem, hanem a „tévéüzem” végzi, s a lakás csak helyszíne a karaktertermelésnek. Így tekintve a szocializációra és a szocializáció gépesítésére, könnyen belátható, hogy a családüzem és a lakásüzem a családi szocializáció elvégzésével az embertermelõ, s a gépesítésen keresztül az árutermelõ gazdaságnak is része. A családüzem, és ezen belül mindenekelõtt a lakásüzem – az egyház, illetve néhány speciális rendeltetésû civil szervezet mellett – meghatározó szerepet játszik a társadalmi viszonyok és magának a társadalmi embernek a humanizációjában is. Amint a szocializáció is részt vesz a társadalmi tõke, azaz a – valamilyen cél érdekében mozgósítható – társadalmi kapcsolatok és az emberi szociális képességek, azaz az emberi-szociális tõke újratermelésében, a humanizáció is egyaránt jelenti az emberi jól-lét biztosítására szolgáló emberiességi viszonyoknak8 és az emberiességi képességeknek az újratermelését. E humanizációs viszonyokat a durva érdekkapcsolatok kizárólagosságát hirdetõ gazdaságelmélet nem tudja értelmezni. Még a skót erkölcstan 8
Sajnos a szociológia semmilyen formában sem foglalkozik az emberiességi viszonyok tárgykörével, s önmeghatározása lehetetlenné is teszi, hogy ezt a kérdést napirendre tûzze. A humanizációs viszonyok tárgyalhatóságához arra van szükség, hogy az emberek közötti viszonyok általános elméletével foglalkozzunk, amelyen belül a szociális viszonyok nem az egyetlen, hanem csak egy, speciális feltételek között kialakuló viszonyegyüttest jelentenek, s amely általános „relációelmélet” viszont már napirendre tûzi a humanizációs viszonyok feltárását, leírását és elemzését is. Errõl a kérdésrõl bõvebben a Többszörösen összetett magyar társadalomszerkezet, többes hatalom Magyarországon, 1948–1974, címû kandidátusi értekezésemben, valamint A társadalmi valóságokról, s az emberi relációk általános elméletérõl címû kéziratos dolgozatomban írtam.
238
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 239
professzor, Adam Smith láthatatlan keze sem elegendõ ahhoz, hogy az érdekek minden csábítása ellenére kialakuló emberiességi viszonyokat, mint létezõ valóságot vegye számításba. Holott ha csak egy kicsit is utánagondolunk, akkor az emberiességi viszonyok közgazdasági jelentõsége vitán felül áll, s az új keletû politikai gazdaságtan e viszonyok bizonyos elemeit már figyelembe is veszi. E helyt csak egyetlen emberiességi viszony típus, a szolidaritás kiemelésére, s közgazdasági szempontból is fontos szerepének felvillantására van lehetõség. A szolidaritás, hogy csak a legegyszerûbb gazdasági értelmét hozzuk felszínre, a munkavállalók legkülönfélébb csoportjainak azt a képességét jelenti, amely õket a liberális elméletek által abszolutizált individuális érdekekbõl kiemeli, s ezen individuális érdekek sérelme árán is mások érdekeinek védelmezésére veszi rá. A korai sztrájkoktól kezdve, amelyekben az elbocsátással nem fenyegetettek együtt tiltakoztak az elbocsátandókkal, a német társadalmi partnerség kapcsolati hálójáig, amely a munkaerõpiac által felszívni képtelen munkaerõ „felesleget” nem engedte az utcára, hanem a munkaidõ mindenkire kiterjedõ lecsökkentését határozta el, tart az a – fõként európai – szolidaritási viszonyrendszer, amely az individuális érdekekbõl az emberiességi viszonyok közé emel nemcsak egyéneket, hanem tömegeket is. A szolidaritási viszonyoknak ez a – megint csak az európai – szakszervezetekben intézményesülõ formája értelmezhetõ közgazdaságilag is. Mindenekelõtt a munkaerõpiacon fejti ki hatását, amikor a munkabérek szabályozásában vesz részt, s ezzel hatással van az áru- és a tõkepiac mûködésére is. A nem a politikai erõszak szolgálatába állított, hanem a szolidaritási kötelékek mûködésbe lendülésével elindított sztrájkok ugyanakkor jelentõs bevételkiesést is okozhatnak azoknak a vállalkozásoknak, ahol kialakulnak, s így nemcsak makrogazdasági, hanem mikrogazdasági szinten is kifejtik hatásukat. A humanizációs kötelékek ugyanakkor nemcsak csoportok esetében alakulhatnak ki, hanem egy-egy személy körül is létrejöhetnek. Gondoljunk arra, hogy milyen sokan hajlandók nem is egy halálosan beteg gyermek gyógyítására. Az adományok jelentõs része olyanoktól származik, akik esetében a gazdasági racionalitással ellentétes az adományozás: olyan „szegényektõl”, akik kisebb nélkülözést is vállalnak, hogy a gyermek gyógyulási esélyeit növeljék hozzájárulásukkal. Ilyenkor mégis tisztán látható, hogy az individuális 239
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 240
érdekviszonyokból az emberiességi viszonyokhoz felemelkedõk tevékenysége közgazdasági értelemben is számításba vehetõ. S nemcsak a különbözõ „piacok” – az árupiac és az egészségpiac – közötti jövedelemátcsoportosításról van szó az önmagától megvont pénz adományozásakor, és nem is csak a nemzeti és a nemzetközi piacok közötti újraelosztásról, hanem a nemzeti embervagyonnal való közösségi gazdálkodásra láthatunk benne példát, amelyet nem az érdekek, hanem a szolidaritás, a humanizáltság szervez. Ha a beteg, de megmenthetõ gyermek közösségi segítség hiányában meghal, az a nemzeti embervagyon idõ elõtti fogyását is jelenti. A humanista összefogás által megmentett gyermek révén viszont a természetes fogyásig lehet visszavezetni ezt a – gyermekben megtestesülõ – nemzeti vagyonrészt. A beteg gyermekek megmentésére szolgáló „adományozás” ritka eseménye a nemzeti embervagyonnal való gazdálkodásnak, ezért akár szélsõségesnek is nevezhetõ. E szélsõségesség azonban kiválóan alkalmas arra, hogy a nemzeti embervagyonnal való gazdálkodás humanizációs értékek általi kiegyenlítését megmutassa, s azokra a hétköznapiságuknál fogva figyelemre sem méltatott tömegcselekvésekre irányítsa érdeklõdésünket, amelyek naponta számtalan személy számolatlan cselekvését szervezik az individuális érdekek helyett. Gondoljunk csak arra, hogy piaci értelemben mennyire „racionálisan” zajlik a szeretteinkrõl való árucikkekkel, szolgáltatásokkal és pénzzel való gondoskodás, s hamar felismerjük, hogy mindez sokkal inkább a humanizációs értékek által szervezett cselekvés. Szegõ Szilvia mutatta ki vizsgálataiban, hogy a szülõi családok saját lakásüzemük felszámolása árán is segítik gyermekeik családalapítását. Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy a nemzeti embervagyonnal való gazdálkodást a magángazdasági és állami gazdasági érdekvezérelt cselekvés mellett egyenértékûen – és számítható közgazdasági értékét tekintve is egyenértékûen – a humanizációs viszonyok intézményesüléseként kialakult közösségek, mindenekelõtt a humanizációs értékek alapján felépülõ és mûködõ családüzemek szervezik és valósítják meg. Kozma Ferenc professzor számolta ki, hogy a hetvenes években a nemzeti vagyonnak legalább negyven százalékát az embervagyon tette ki – ami azt jelzi, hogy a humanizációs intézmények, s elsõrendûen a családüzemek részvétele a nemzeti vagyon újratermelésében igen jelentõs mértékû. A sok esetben valóban hatékony – de vak hatékonysággal mûködõ – in240
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 241
dividuális érdekek humanizálása több intézmény tudatos mûködésének eredménye, melyek közül, mint azt az elõzõ példa is mutatta, a családok meghatározó szerepet játszanak. A családüzem ember-újratermelõ tevékenysége azonban nem merül ki sem a humanizációs viszonyok, sem a humanizációs értékek újratermelésében, hanem az embertermelésben is megnyilvánul: a személy hominizációs és szocializációs tõkéje mellett humanizációs tõkéjének, humanizációs képességeinek a megtermelésében is alapvetõ a jelentõsége. S ha figyelembe vesszük, hogy a humanizációs viszonyok és a humanizációs intézmények – amelyek kiegyenlítõ mûködése nélkül a vak érdekviszonyok már régen felbontották volna az emberi kötelékeket – létrejötte és mûködése is csak a személyek humanizációs képességein múlik, akkor azt láthatjuk, hogy az ezeket a képességeket újratermelõ családüzem a közgazdasági értelemben vett nemzeti vagyon újratermelésében a személyek humanizációs képességeinek újratermelésével is részt vesz,9 s e részvétel mind mikro-, mind makrogazdasági tekintetben jelentõs szerepet tölt be a közgazdasági értelemben vett gazdálkodásban is. Végül saját kutatásaimon szeretném bemutatni, hogy a családgazdaságról szóló elméleti megfontolások a gyakorlatba is átültethetõk, s hogy ott nemcsak elméleti, hanem gyakorlati szempontból is hasznosítható következtetések levonását teszik lehetõvé. Részt vettem egy PHARE-kutatásban, amelyen belül feladatom a magyarországi családüzemek típusainak, a különbözõ családgazdaság-típusoknak az embertermelésben játszott szerepének a feltárása volt. A kutatás során – amelyben a klaszter elemzést alkalmaztam – a megkülönböztetett hét legfõbb családüzemtípus közül a két szélsõ helyzetben lévõnek az embertermelõ teljesítményébõl idézek fel néhány momentumot. 9 A humanizációs tõkét a fenti példákban kétszeresen is kettõs értelemben használtam: egyfelõl a személyekben objektiválódott, tõlük elválaszthatatlan karakterként, és a személyek által mozgósítható humanizációs kapcsolatok terjedelme és mélysége értelmében, illetve másfelõl a csoportokban, szervezetekben objektiválódott tulajdonságként, illetve az e szervezetek által mûködésbe hozható humanizációs viszonyok terjedelmeként, illetve mélységeként. Egy részletesebb tanulmány alkalmasabbnak tûnik az egyértelmûbb megnevezések kidolgozására, ezért azt a Családgazdaság címû, kiadás elõtt álló kötetemben végzem el.
241
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 242
Elsõként azt a családüzemtípust említem, amely iskolázatlansága és mûveletlensége ellenére a lakásüzemének – hominizációs és szocializációs – gépesítését olyan magas színvonalra emelte, amelyet a modernizáció harmadik, vagy a globalizáció elsõ generációjához sorolhatunk. Ezzel szemben ennek a családüzemtípusnak volt a népesedési reprodukciós teljesítménye a legalacsonyabb: átlagosan ebben a családüzemtípusban született a legkevesebb gyermek, s a megszületett és az iskoláztatásban már a befejezésig, illetve a már látható befejezésig jutott gyermekek szocializációjáról, illetve humanizációjáról azt mondhatjuk, hogy az szinte szüleinek a színvonalát is alig érte el. Ezért ezt a családüzemtípust a hominizáció korszerûsítéséért a szocializáció és a humanizáció szûkített újratermelésével fizetõ családüzemtípusként azonosíthattuk, olyanként, amely a népességet mind számosságában, mind minõségének fõbb mutatóiban szûkítetten termelte újra. Vele szemben azt a családüzemtípust emelem ki, amelyik a hominizáció gépesítésében hozott áldozat árán – azonos, vagy jobb jövedelmi viszonyai ellenére másod-, illetve sokszor az elsõgenerációs modernizáció birodalmába tartozó hominizációs gépparkot tartott fenn, gyermekei szocializációját és e szocializáció gépesítését a legkorszerûbb szintre emelte. Igaz, ez a családüzemtípus sem teljesítette egyszerû népesedési reprodukcióját. Mielõtt azonban megnyugodnánk, hogy a népesség minõségi reprodukciójáért áldozatra is képes – azaz önmagában inhumanizált – családtípusunk biztosítja nemzeti embervagyonunk lépéstartását a nemzetközi, manapság már a globalizációs viszonyok között, jelzem e családüzem egy részét jellemzõ embertermelõ stratégiát is. E „minõségi embertermelésre” berendezett családüzemtípus egyik altípusa a már hivatkozott önfelélést is vállalva gyermekeinek a hominizációs és a humanizációs korszerû viszonyok közötti nevelését is feladta azért, hogy a globalizációs munkaerõpiacra való belépéshez szükséges „emberi tõkét” biztosítsa számukra. Méregdrága nyugati tulajdonú magánegyetemekre járatta gyermekeit, akiket két-három nyelvbõl felsõfokú végzettséghez is juttatott. Ez az ember-újratermelési stratégia, miközben családgazdasági szinten bõvített újratermelés típusba tartozónak tûnik, a nemzeti vagyon és a nemzeti embervagyon szempontjából a valóságban pazarló gazdálkodást jelent. A családüzem felélt „tárgyi tõkéje”, s a globalizációs kihívásnak megfelelni tudó emberi tõkével rendelkezõ „nemzeti embervagyon rész”, 242
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 243
a képzésükre alacsonyabb iskolai szinteken fordított állami kiadásokkal együtt ugyanis kiáramlik az országból, s a globalizációs társadalom embervagyonát bõvíti. S még azt sem mondhatjuk az esetek nagy részében, hogy a globalizációs munkaerõpiac hipermunkabérei a beruházás költségeit kamatostul térítik meg a nemzetgazdaság számára, mert ezeknek a gyermekeknek jelentõs része nem tér vissza a nemzetgazdaságba, a globalizációs piacon marad. A nemzeti s ezen belül az embervagyonnal való családgazdasági pazarlás azonban ma még nem öltött túlzott méreteket: érdemes azonban felfigyelni a jelenségre, s megteremteni idehaza a lehetõségét annak, hogy ne adminisztratív korlátozással kellejen – egyébként hiábavalóan, mert adminisztratívan nem lehet megakadályozni az értékes munkaerõ külföldre áramlását, különösen nem, ha már tagjai leszünk az Európai Uniónak – itthon tartani ezt az értékes munkaerõt, hanem maga is itthon akarjon maradni.
243
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 244
Egészséggazdaság és gazdálkodás a nemzeti embervagyonnal
Katasztrofális egészségi és népesedési helyzetünk kialakulásának sok meghatározó oka közül az egyik legfontosabb, hogy nincsen korszerû egészséggazdasági szemléletünk. A megoldására irányuló politikai akarat hiánya azzal a következménnyel jár, hogy a hazai egészséggazdaság egy teljes korszakkal korábbi helyzetnek megfelelõen mûködik, s ezért képtelen megbirkózni az elõtte tornyosuló feladattal. Ehhez hozzájárul az is, hogy az egészségpolitika, a külföldi mintákra való sûrû – más ágazati politikákhoz hasonló – hivatkozásai közben elfeledi bemutatni a világ számos igen biztató kísérletét, amelyek célja, hogy az új helyzetnek megfelelõ egészséggazdaságot kísérletezzenek ki. A korszerû egészséggazdasági szemlélet, intézményrendszer és gyakorlat kialakulásának útjában két fõ gát van. Az egyik, hogy még mindig a kora modern viszonyokra jellemzõ „betegségügyi” szemlélettel közelítünk az egészen megváltozott feladatok megoldásához, a másik, hogy az egészséggazdasághoz is az anyagi és pénzjavak és szolgáltatások piacán érvényes gyakorlatot folytatjuk. Az egészséghez való viszony története egy felfelé mozgó spirál képét mutatja. A néprajzosok és antropológusok megmutatták, hogy a hagyományos közösségekben nem az egyes betegségek, beteg szervezetek, szervek, vagy sejtek gyógyítását végezték, hanem – mivel tisztában voltak azzal, hogy a kórokozók akkor betegíthetik meg a személyeket, ha azok elõzetesen egészségüket, a világhoz, a léthez való viszonyuk egészlegességét és az abban való megelégedettséget elveszítették – a személy egészségének helyreállításán fáradoztak. Az egészségszemlélet elõnye mellett e kor hátránya volt, hogy az egészség helyreállítását tudomány elõtti módszerekkel végezték olyan esetekben is, amikor a tudomány segítségével tovább juthattak volna. Az egészségszemlélet következtében a hagyományos világban egészségbiztosító kö244
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 245
zösségi kötelékeket és intézményeket építettek fel, melyek a társas támogatás révén mindenki számára nyújtottak gondoskodást, s szükség esetén ellátást, ami azt bizonyítja, hogy e közösségek figyelmes gazdálkodást folytattak egészségvagyonukkal. E struktúrába ágyazott egészségvagyonnal való gazdálkodás mellett, szükség esetén igénybe vették a gyógyítóemberek segítségét is, akik mágikus eszközöket használtak az egészség helyreállításához. A modernizáció minden lényeges ponton átalakította a hagyományos egészséggazdaságot és egészséggazdálkodást, s ez az átalakítás ugyanúgy kettõs jellegû volt, mint a hagyományos egészséggazdaság: a tudomány révén óriási eredményeket ért el, ugyanakkor azonban az egészségszemléletet a betegségszemlélettel váltotta fel, melyet alárendelt a piacnak – s mindkettõnek komoly következményei lettek az egészséggazdaságot tekintve. A modernizáció kezdeteikor, kimondatlanul is az volt az elõfeltevés, hogy az egészség természeti, biológiai adottság, s ezért, akárcsak a természet más javai, korlátlanul állnak rendelkezésre. A korlátlanul rendelkezésre álló javakkal, köztük a természeti adottságként felfogott és kezelt egészséggel, így a modern közgazdaságtan, mert azok nem igényelnek megmunkálást, nem rendelkeznek hozzáadott értékkel, nem is szükséges gazdálkodni. Amivel gazdálkodni kell, az az egészség romlásakor kialakuló betegségek gyógyításához szükséges – az infrastruktúrát, mûszereket, gyógyszereket és a gyógyítószemélyzetet finanszírozó – források megszerzése és elosztása. Az egészségszemléletet felváltó betegségszemléletnek, amely a gyógyításhoz a tudományt hívta segítségül, kétségkívül hatalmas eredményei voltak. A kora modernizáció idején, az egészségügyi szempontból ellenõrizetlen városiasítás következtében is felfokozódott a fertõzõ betegségek vészjósló hatása: tömegesen szedték áldozataikat e betegségek, s ezzel az orvostársadalmat rendkívüli feladat elé állították, melyet ez sikerrel meg is oldott: korunkra a fertõzõ betegségek a betegségek listáján is, de a halálokok listáján erõteljesen háttérbe szorultak. Az orvostudomány ebben az idõben érthetõen a fertõzõ betegségekre koncentrálta figyelmét, aminek következtében a betegséget a természeti kórokozó és az ember biológiai teste közötti viszony megváltozásaként, azaz természeti folyamatként írta le, annak ellenére, hogy már a francia forradalom idején voltak, akik felhívták a figyelmet az egészség el245
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 246
vesztése és a társadalomszervezet közötti kapcsolatokra.1 Ebbõl az is következett, hogy a gyógyítást nem termelõ tevékenységként, hanem szolgáltatásként értelmezte e kor gazdaságtudománya. Ha pedig az egészség elvesztése, a betegség természeti folyamatok következménye, akkor a gyógyításnak, mint szolgáltatásnak három szereplõje van: a természeti kórokozó, a biológiai emberi test és a gyógyító orvos, a maga természettudományával. Így a fertõzõ betegségek elfedték a nem természeti eredetû betegségeket, s ez „logikusan” vezetett el e háromszereplõs modellhez, amibõl már egyenesen következett a betegségszemlélethez igazított „betegséggazdaság” három szereplõjének meghatározása is: a beteg és az orvos mellé a gyógyítás költségeinek finanszírozója került harmadikként a modellbe. Azt pedig, hogy a gyógyítás költségeit hogyan kell számítani, ahhoz a korai közgazdaságtan egyoldalú és dogmatikusan leegyszerûsített költségszemlélete, s a belõle következõ dogmatikus gazdasági racionalitás felfogás szolgáltatott mintát. A liberális társadalom, s ezen belül gazdaságelmélet az egyénre épül, az egyéni munkavállalóra és az egyéni vállalkozóra. Ennek az egyénre alapozott szemléletnek a következménye, hogy a vállalkozás eredményességét is az egyéni vállalkozó eredményei alapján számítják ki: az a vállalkozás számít sikeresnek, amelyiknek a termelési, vagy másként az üzemköltségei alacsonyabbak az adózás utáni bevételénél. Az egyéni üzemköltségek alapján számított profit elérése esetén minõsül egy vállalkozás racionálisnak, s egy nemzetgazdaság eredményességét, a nemzeti jövedelmet – függetlenül attól, hogy ez a nemzeti vagyonban növekedést vagy csökkenést okoz, a veszteségeket is a jövedelmekkel együtt számolva – az egyéni jövedelmek aggregátumaiként, egyszerû „összeadással” szokás számolni. Ennek az önmagát jó fényben – racionálisnak – feltüntetõ piaci betegséggazdaságnak a keretei között a gyógyítás üzemköltségeivel azonosították a költségeket, s ezzel a betegséggazdaság megoldandó feladatát is a kórházak-klinikák, késõbb a járóbeteg-rendelõk, az orvosi magánpraxis és a gyógyszerellátás üzemi költségeinek a betegek, a „szolgáltatásvásárló” biztosítók és az állam általi finan1
Lanthenas girondista parlamenter volt, akit éppen ez ügyben vallott nézetei mentettek meg a haláltól: guillotinra szóló ítéletét Marat, Lanthenas gyengeelméjûségére hivatkozva, visszavonta.
246
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 247
szírozásában határozták meg. A kép kerek volt, hézagmentesnek tûnt, zavarmentesen illeszkedett a közgazdasági folyamatokba is – a gazdasági kudarcok elméletében felszínre hozott extern költségek és hasznok sem árnyékolták még be ekkor az elégedettséget –, s ugyanakkor a betegségpiac és az állami támogatás, egyszóval a betegséggazdaság minden szereplõjének elégtételt is nyújtott. A fizetõképes betegnek a gyógyulást, a fertõzõ betegségeket legyõzõ és ezért minden elismerést megérdemlõ orvosnak magasztos hivatásába vetett humanista hitének visszaigazolását, az orvos- és biztosító vállalkozónak a tisztes profitot, az államnak a gondoskodásból fakadó jó érzéseket nyújtotta. Egy szóval jellemezve a sikert: a betegséggazdaság képes volt finanszírozni a fertõzõ betegségek legyõzését, s következményeként tömegek életben tartását, illetve életminõségének javulását. S e siker nézõpontjából hosszú ideig úgy tûnt, hogy a betegséggazdaság megoldotta feladatát, az alkotó megpihenhet. Keserû csalódás töltötte el azonban a betegséggazdaság minden szereplõjét, mikor kiderült, hogy a fertõzõ betegségek legyõzése, illetõleg ennek finanszírozása, bár kellõen el nem ismerhetõ teljesítmény volt, nemhogy megoldotta volna, de tetézte a bajokat. Kiderült, hogy részben a gyõzelem, részben pedig a társadalomszervezet átalakítása következményeként a betegséggazdaság minden szereplõje vesztessé vált. A beteg egyre kevésbé kapott megfelelõ szintû ellátást, az orvos egyre kevésbé jutott hozzá a gyógyításhoz szükséges infrastruktúrához, mûszerekhez és gyógyszerekhez, a vállalkozók a tisztes megélhetéshez, s a legnagyobb vesztesrõl, a jóléti államról is kiderült, hogy képtelen finanszírozni a reá háruló részt a gyógyítási költségekbõl. S mindezek, s a késõbb vázolandó körülmények miatt a népesség egészségi állapota sok országban egyre romlott, míg néhányban, s köztük Magyarországon is, katasztrofálissá, a népesség reprodukcióját is veszélyeztetõvé vált. A helyzet kialakulásában két fõ áramlat játszik közre: a gyógyítandók és a gyógyítás költségeinek egymást is erõsítõ ugrásszerû növekedése, és másodikként az, amirõl az egészséggazdaság összefüggésében kevesebbet beszélnek, a betegségspektrum radikális átalakulása. Az elsõt konkretizálva azt láthatjuk, hogy a fertõzõ, és a mûtétet igénylõ betegségek gyógyításában elért sikerek okozzák a jóléti állammal megerõsí247
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 248
tett betegséggazdaság bukását: a korai halálozás elkerülése következtében meghosszabbodott életkor, s az idõs kornak a testi egészség természetes kopásából következõ gyakoribb megbetegedései megsokszorozták a gyógyítandók számát, s ezzel a gyógyítási költségeket, amit a hosszabb munkaéletút alatt befizetett adók sem képesek fedezni. Ugyanakkor a gyógyításhoz szükséges infrastruktúra, mûszerek és gyógyszerek elõállítási költségeinek gyorsan növekvõ drágulása is súlyosbítja a betegséggazdaság forráshiányát. S ebbõl a lefelé húzó betegségfinanszírozási spirálból, úgy tûnik, nem lehet más módon, csak az ellátás gyöngítése, illetve szakadékszerû szétválasztása árán kitörni és a víz alól újra a felszínre emelkedni. A helyzet alaposabb szemügyre vétele azonban azt engedi látni, hogy van mégis megoldás, csak ehhez a betegségspektrum átalakulását kell tanulmányozni, s a betegséggazdaságra vonatkozó következtetéseket levonni. A betegségspektrum átalakulása azt jelzi, hogy a vezetõ – azaz a legtöbb esetet elõidézõ – halálokok listáján már nem a természeti kórokozóktól eredõ betegségek kerültek az elsõ helyekre, még a szociális eredetre visszavezethetõ balesetek is megelõzik ezeket, azaz a megbetegedések növekedésének jelentõs része már nem természeti, hanem társadalmi okokból következik be. S ennek a ténynek radikális következményei vannak a betegséggazdaságra nézvést: az, mindenekelõtt, hogy elveszítette korszerûségét, s ezért a hozzá való ragaszkodás már több kárt okoz, mint hasznot. A betegségspektrum átalakulása a kérdésrõl való gondolkodás és az annak megfelelõ megoldások spiráljában újabb fordulathoz vezetett: a hagyományos egészségfelfogást felváltó betegségfelfogástól most az orvostudomány kezd visszatérni, némely helyen már vissza is tért az egészségfelfogáshoz, miközben az egészség helyreállításának kellõ módon átalakított hagyományos ismereteit ötvözi a kellõ módon megváltoztatott modern tudományos ismeretekkel. Az emberi egészlegességhez és az egészséghez való visszatérés következtében változóban van a betegséggazdaság is, ez is megkezdte a korszerû egészséggazdasággá átalakulását a világ számos táján, aminek jeleit csak a hazai – nemzetközi hírû – kutatásokban ismerhetjük fel, az egészségügyben azonban még jelei sincsenek a korszerûségnek.
248
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 249
A betegségspektrum átalakulása azt mutatja, hogy az embernek nemcsak a teste vagy nem is csak a lelke betegedhet meg. Az embernek lehetnek szociális betegségei is – például a munkanélküliség miatti szociabilitáscsökkenés –, humanizációs betegségei is kifejlõdhetnek – a másokért viselt felelõsség hiányai, vagy az empátia összeomlása következtében –, és végül spirituális betegségei is keletkezhetnek, a kiszámíthatatlan veszélyekkel teli gazdaságban és politikai életben, a szekularizációval párhuzamosan elveszített biztonság miatt. Így már a betegség kialakulási folyamata sem a kórokozó–test kettõsében zajló történés, hanem a társadalmi-gazdasági-politikai szervezet és mûködés problémáiból következõ egészségbontó státus-, vagy versenyfrusztráció, szociális stresszor, szorongás, depresszió, amely ezeken a fázisokon keresztül vezet el a testi megbetegedéshez, s a korai halálhoz. S ennek következménye, hogy a biológiailag 140 évnyi tartamra méretezett testi életünknek átlagosan csak a felét éljük még a fejlett országokban is. Egyszóval az új betegségspektrum bizonyította, hogy az ember létteljes egész, akinek ez az egészsége és az egészségébe vetett hite, biztonsága – a biztosító közösségi kötelékek és a társas támogatás révén – szavatolja a betegségekkel szembeni ellenállást, a szó eredeti értelmében vett egészségét. Amibõl az is következik, hogy a már kialakult betegségeket el nem hanyagolva, az egészségügy megoldandó feladata a betegségek gyógyítását megelõzve is, az egészség védelme és lehetõség szerinti fejlesztése. Ez jelöli ki egy új egészséggazdaság feladatait is, s ennek nyomán alakítható ki egy, a betegséggazdaságtól eltérõ egészséggazdasági modell is, amelynek néhány sarokpontját vázoljuk fel a következõkben. Az egészség elvesztésének társadalmi-gazdasági-politikai okokra visszavethetõsége, és a ma már nagyobbrészt ezen okokból kialakuló betegségek és halálozás nagy erõvel cáfolják a betegségek kizárólagosan természeti jellegére vonatkozó dogmákat, s az ebbõl következõ feltevést, hogy az egészség is természeti adottság. Az egészség és az erõteljes vagy beteges szervezet eredendõen ugyan vitathatatlanul természeti adottságok, azonban még e természetinek tûnõ adottságok egy részérõl is kiderült, hogy egy részük a sok nemzedéken keresztül rögzült társadalmi egyenlõtlenségnek, szegénységnek, illetve gazdagságnak, munkának és munkátlanságnak a következménye. Ezekkel együtt az új betegségek és maga az egészség is társadalmi kö249
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 250
vetkezmények: tudatos vagy éppen tudattalan egészségvédõ, jobb esetben egészségfejlesztõ tevékenységek eredményei. Ezt bizonyítják az életmódfejlesztõ magán és államilag finanszírozott egészségvédõ programok. Ezeket a tevékenységeket közgazdasági nyelvre lefordítva, azt mondhatjuk, hogy egyfelõl az egészség nemcsak természeti adottság, hanem társadalmi termék is, másfelõl, hogy sem az egészség, sem a betegség nemcsak természeti folyamatok, hanem társadalmi termelési tevékenység következményei. Az egészség – és a betegség – termelésében és fejlesztésében, miközben megõrzi természettudományos orvosi jellegét is, sokan vesznek részt, olyanok is, akik a hagyományosan modern természeti betegségek gyógyításában nem kaptak helyet, s ez átalakítja nemcsak a betegség – a természeti mellett megjelenõ – társadalmi fogalmát, de a gyógyítókét is. Például az amerikai dohányzásellenes kampányban, amely egészségvédõ szemlélettel s nem betegséggyógyító szemlélettel rendelkezett a természeti betegségeket illetõen – az életmód megbetegedésének orvoslásában a professzionális orvosi gyógyítók mellett kiemelkedõ szerepet kaptak a laikusnak számító hivatásos segítõk, az önsegítõ civil szervezetek, köztük az önsegítõ pénztárak, a vallási közösségek, a média és a szövetségi, valamint a tagállami kormányzatok és önkormányzatok. A betegségokok, betegségek és gyógyítók társadalmának átalakulása átalakítja a termelési költségek fogalmát is: a szûk értelemben vett üzemi költségek helyett át kell térni a teljes költség számítására. Az egészség termelésének teljes költségébe az üzemi költségek is természetesen beleszámítanak, de kiegészülnek a nem hivatásos gyógyítók munkateljesítményének és az ahhoz szükséges üzemi költségeknek az értékével is. Emellett, mint azt a piaci – illetve az állami, együttvéve: a gazdasági – kudarcok elmélete bizonyította, az üzemi költségek mellett extern, harmadik félnél jelentkezõ hasznok és károk is keletkezhetnek, ezért ha az egészségtermelés és fejlesztés teljes költségét akarjuk kiszámítani, akkor – a halmozások elkerülésével – az üzemi költségek mellett az extern hasznok és költségek egyenlegét is számítani kell. Ami sejtésünk szerint csökkenti az üzemi költségek alapján számolt költségeket. Ha az egészség olyan termék, amelyet rendkívül sok szereplõ termel meg, akkor az egészségnek piaci értelemben is van – hozzáadott – értéke, s ennek is rendkívüli következménye van a korszerû, a betegséggazdaságot 250
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 251
felváltani hivatott egészséggazdaság szempontjából. Az nevezetesen, hogy az egészség egyfelõl részévé válik a vagyonnak, mégpedig a személy vagyonának éppúgy, mint a családi vagyonnak, a közösségek és társadalmi csoportok, illetve rétegek vagyonának, s végsõ soron a nemzeti vagyonnak is. Az egészségvagyon korszerû fogalma azt is megmutatja, hogy a kora modern betegséggazdaság vagyon fogalma sem használható az új betegségspektrum korában, ezt is korszerûsíteni kell. Amint jeleztük, a betegséggazdaságban a vagyonba csak a gyógyítás tõke- és munkaösszetevõi számítanak, az új betegségspektrum ezzel szemben megmutatta, hogy a tõke- és munkaösszetevõn kívül az egészségvagyon része a különbözõ szereplõk egészségében realizált vagyon is. Az egészségvagyon persze sajátos, de a humángazdaság többi jószágával hasonló sajátossággal bír. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy az egyén, illetve a családot, közösséget, csoportot, réteget képezõ egyének személyérõl leválaszthatatlan, azzal együtt létezik csak. Olyan termék ezért, amely a személyben „tárgyiasul”, pontosabban személyesedik meg. Analitikusan azonban más vagyonelemekhez hasonlóan megkülönböztethetõ, aminek következtében közgazdasági szemlélettel is számolható, forintosítható a személy, a közösségek, társadalmak, a nemzet egészségvagyona. Mindez a konzervatív közgazdaságtan számára nehezen értelmezhetõ, mert a gazdaság elbeszélésének ez a változata nem számol a humángazdasággal, holott a fejlett országokban ma már közhelynek számít, hogy nemzeti vagyonuk nagyobb része „realizálódik” az emberi erõforrásokban. Ugyancsak a közgazdasági közhelyek közé tartozik az is, hogy a nemzetek nemzetközi versenyképessége emberi erõforrásaik minõségi és mennyiségi tulajdonságainak a függvénye: az értékesebb emberi erõforrással rendelkezõ nemezetek versenyelõnyt élveznek a nemzetközi piacon azokkal szemben, akik emberi erõforrásai ezt a szintet nem érik el. Az egészségvagyon pedig szerves részét képezi az emberi erõforrásoknak, így a vele való gazdálkodás korántsem „értelmiségi nyavalygás”, ahogyan e konzervatív szemlélet dogmatikusai szeretik beállítani, hanem kemény közgazdasági tény: a nemzeti vagyon nagysága és a nemzetek versenyképessége függ attól, hogy hogyan gazdálkodik egy nemzet emberi erõforrásaival és ezen belül egészségvagyonával. Másfelõl ez azt is bizonyítja, hogy nemcsak az oktatás révén lehet humántõkét ké251
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 252
pezni, hanem az egészségbe való beruházás révén is. S ez az egészségvagyonnal való gazdálkodás késõbb tárgyalandó szempontjából kiemelkedõ jelentõséggel bír. Az egészség termelése és az egészségvagyon létezése arra is figyelmeztet, hogy az egészséget nemcsak termeljük, hanem fogyasztjuk is. Az egészségfogyasztás ténye viszont messzemenõ következményekkel jár mind az egészséggazdaság, mind az azon kívüli gazdaságok: az anyagi és pénzjavak és szolgáltatások gazdasága, valamint a humángazdaság többi része tekintetében is. Az egészségfogyasztást azonban jól kell értenünk. Az ember biológiai szervezete, amint erre már utaltunk, orvosi kutatások szerint 140 év körüli tartamig biztosítaná életben maradásunkat. Ez a mi nézõpontunkból azt jelenti, hogy egészségünk természeti adottságként kapott része, egyszerûen az élet következtében idõ múltán elfogy. Ezt az elfogyást azonban nem tekinthetjük „fogyasztásnak”, közelebb áll a valósághoz, ha a közgazdaságtanból vett fogalommal ezt a folyamatot „természetes fogyásnak” nevezzük. Az a szintén hivatkozott tény, hogy átlagos élettartamunk, még a nálunknál emberségesebb társadalmakban is csak a felét teszi ki ennek a lehetséges élettartamnak, azt jelzi, hogy egészségünket „természetes kopásán” túl, annak ellenére, hogy a biológiai kórokozók egészségpusztító hatásainak túlnyomóan nagy részét már kivédtük, valami, vagy valaki más is „fogyasztja”. Ez a közgazdasági nyelven egészségfogyasztásnak nevezhetõ tevékenység okozza az új típusú betegségeket, amiért is nemcsak egészségtermelés, hanem egészségfogyasztás, azaz „betegségtermelés” is zajlik társadalmainkban. A betegségtermelésnek, vagy egészségvagyon-fogyasztásnak alapvetõen három ágensérõl szokás beszélni: az önkárosító életmódot folytató egyénekrõl, a betegségkeltõ termékeket termelõ vállalkozásokról, illetve az ugyancsak megbetegítõ hatású gazdasági és társadalmi viszonyok kialakulásáért felelõs gazdaság- és társadalompolitikusokról és az õket kiszolgáló médiáról. A verseny és a társadalmi egyenlõtlenség nem önmagában rossz: voltak korok, s vannak helyek, ahol az építõ versenyt és az ösztönzõ egyenlõtlenség viszonyait alakították ki s mûködtették. Ezzel szemben az utóbbiak alakítják ki azokat a káros társadalmi egyenlõtlenségeket, a romboló versenyt és 252
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 253
az ezeket alátámasztó pusztító versenylégkört, amelyek külön-külön, s együtthatásukban felfokozottan fejtik ki, a korábban említett szociális stresszorokon keresztül, megbetegítõ hatásukat. Ennek a következménye az önpusztító felhalmozási kényszer, az önagyondolgozás. Õk: a termelõk és a reklám kínálnak a kilátástalanság miatt megbetegedettek számára olyan pótszereket – dohányzás, alkohol, drogok –, amelyek önkárosító hatásúak. Az önpusztító életmód azonban nemcsak a kárvallottakat sújtja, a szegénység és gazdagság jelentõs részének legitimálhatatlansága következtében a gyõztesek egy része sem képes elviselni gyõzelmét, s önkárosítással fizeti meg árát. A nemzeti egészségvagyon fogyasztásában, illetve a betegségtermelésben így sokan vesznek részt, felelõsségük ezért meg is oszlik az egészségi állapot alakulásában, s egy korszerû egészséggazdaságnak mind az egészségtermelés, mind az egészségfogyasztás kérdésével foglalkoznia kell: a köztük lévõ közvetítésnek sokféle intézményét kell kialakítania. Ezek egy része nem piaci jellegû közvetítõ intézmény, hanem vagy közösségi alapon, önsegítõ közösségként tevékenységcserét végez, vagy nonprofit elven mûködik. Ismertebb azonban a termelés és fogyasztás közvetítésében a piac intézménye. Az egészségtermelés és egészségfogyasztás közti piaci közvetítésben e kategóriák is piaci jelleget öltenek, s kínálattá és keresletté transzformálódnak, melyek közötti egyensúly elérése lehet az egészséggazdaság piaci célja. Ez az egyensúly azonban sajátos színezetet ölt az üzemi költségek alapján számított kereslet-kínálat egyensúlyhoz viszonyítva. Az egészségkínálat az általában vett piacon belül a munkaerõpiac egyik alpiacát képezi, amely hozzájárul a munkaerõ értékéhez, s ezen keresztül árához is. Az új betegségspektrum viszonyai között, az egészségtermelés teljes költsége alapján számított egészség és egészséges munkaerõ kínálat értéke jóval meghaladja a betegséggazdaságban számítottat, ezért ez megváltoztatja a keresletet is, legalábbis a fizetõképesség feltételeit: számos olyan vállalkozás akad, amelyik ugyan képes fizetõképes keresletet felmutatni a betegséggazdaság üzemi költségeivel számított munkaerõpiacon, de a teljes költséget számító munkaerõértéket már képtelen lenne megfizetni, s ez teljesen átírja a piaci racionalitásról eddig vallottakat. Racionálisnak ettõl fogva csak az a vállalkozás számít, amely a munkaerõ teljes értékével számított költségeihez képest is profitot képes elérni. 253
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 254
Még ennél is lényegesebb az, s szintén nemcsak az egészséggazdasági vállalkozásokra nézvést, hogy az egészségjavak piacán a kereslet is sajátos következményekkel jár. A kereslet célja, hogy a termelésben felhasználható, ott fogyasztható javakhoz jusson a vállalkozás. Ami azt jelenti, hogy a kereslet nemcsak a profit növeléséhez járulhat hozzá, hanem a fogyasztáson keresztül a vállalkozás teljes költségét is növelheti. Amikor ugyanis a vállalat termel, akkor kettõs értelemben is hatással van az egészségvagyonra. Egyrészt „fogyasztja” – ma még kevés az a vállalkozás, amelyik termékét és szervezetét úgy alakítja, hogy az egészségfejlesztõ hatású legyen – saját alkalmazottainak egészségét, másrészt fogyasztja – esetleg fejleszti – a termelése, illetve a terméke fogyasztása révén az üzemen kívüli polgárok egészségét is. Ebbõl az következik, hogy az egyes vállalkozások teljes – a munkaerõ teljes költségeit és a vállalkozás extern költségeit is magába foglaló – költségei jelentõsen meghaladják az üzemi költségek elve alapján számítottakat. Mindebbõl azonban a modern piac mit sem érzékel, ellenkezõleg, zavartalanul számítja saját profitját a saját egyéni üzemi költségei alapján. A saját üzemi költségek alapján veszteséges vállalkozás nemzetgazdasági szinten, extern költségeit és hasznait is mérlegébe számítva, kiugróan nyereséges is lehet, s ezzel ellenkezõleg, egy saját üzleti költségei alapján kiugróan nyereséges vállalkozás, az extern költségekkel és hasznokkal kiegészített teljes költségeit tekintve hatalmas veszteségeket okozva is mûködhet. Aminek kettõsen is drámai következményei vannak a hagyományos, egyéni alapon álló piacgazdaságra nézvést. Elõször is az, hogy ez a piacgazdaság képtelen arra, hogy a nemzetgazdasági szintû költségeket és hasznot érzékelje. Következésképpen eredményei teljesen félrevezetõek lehetnek, s ezért, mint említettük, a nemzeti jövedelem számítására a szokásos aggregáció nem alkalmas. Másodszor: ez a piac minden más gazdasági közvetítõ intézmény fölé helyezi magát, a piaci racionalitás nemzetgazdasági szinten akár teljesen irracionális is lehet. Ebbõl az is következik, hogy az üzemi költségek alapján számított egyensúly kereslet és kínálat között egészen máshol lesz, mint a teljes költségek alapján számított egyensúly. Egy egyéni vállalkozás, amely a saját üzemi költségeit figyelembe véve nyereséges és ezért racionális, az egészségjavak piacán olyan veszteségeket okozhat, egészségfogyasztásával, azaz az incorporate, illetve az excorporate, azaz national betegségtermelésé254
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 255
vel és annak gyógyítási költségeivel, hogy az irracionálissá teszi létezését. Mindezek viszont azt vetítik elõre, hogy betegségspektrum megváltozásával, az egészséggazdaság kialakulása elkerülhetetlenné válik, az viszont radikálisan átalakítja a betegséggazdaság – s tágabban a piacgazdaság – teljes szerkezetét. A költségek, az érték, az ár, s a racionalitás mellett a nemzeti jövedelemmé összegzés is éles fordulatot kell vegyen, ha megoldást akarunk elérni katasztrofális egészségi helyzetünkben, s az egészséggazdaság finanszírozásában.. Az egészségtermelés és -fogyasztás, az egészségkínálat és -kereslet által megkívánt közvetítésnek többféle intézménye van, s mûködik jelenleg is, anélkül, hogy ezeket a közvetítõ intézményeket az egészség- és a gazdaságpolitika észlelné, vagy ha észleli is, akkor nem ismeri el. Vannak hagyományos közvetítõ intézmények, mint a család például, különösen a falusi családok, vagy a vallási közösségek, ahol egészségtermelés és fogyasztás között társas segítség közvetít. Vannak piaci közvetítõi is, mint például az egészségpromóció piacán. És vannak állami közvetítõi is, mint az amerikai dohányzás elleni kampány. Az egészségtermelés és -fogyasztás sokszereplõssé válása alapvetõen megváltoztatja a betegséggazdaság háromszereplõs modelljét is. A vázoltakból az látszik, hogy az egészséggazdaságnak nem három, hanem hét szereplõje van: az egészségtermelõ, az egészségfogyasztó és a termelés és fogyasztás tárgyaként létezõ egyén, az extern hatásoknak kitett csoport, közösség, a beteg, az orvos és a finanszírozó. Mindez megváltoztatja az egészséggazdaságon belül a gazdálkodást is. Az egészséggazdaságban, minthogy az egészségvagyon nemcsak infrastrukturális és tárgyi javakból áll, hanem az egészségi állapotból is, immár nemcsak a gyógyítás üzemi költségeinek finanszírozása a feladat, hanem az egészségtermelés és egészségfejlesztés finanszírozása. Ebben pedig mind a hét szereplõnek jelentõs súlyú feladata van. S amikor egy vállalkozásnál, vagy egy döntésnél, egy mûsornál csak az üzemi költségek alapján számítjuk a költségeket, akkor a profitmaximalizáció nemcsak e költségek minimalizálására serkenti a vállalkozókat, hanem arra is, hogy az extern – a humán, a társadalmi és a környezeti – költségeket minél nagyobb mértékben hárítsa át az „áldozatokra”, megbetegítettekre és az államra, esetünkben az 255
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 256
egészségügyi államra. Ez a gyakorlat, az elnyúló antagonizmus következtében hosszú idõn át volt folytatható, mára azonban, különösen hazánkban, a megbetegítõ hatások és az öngyógyítás képessége közötti antagonizmus kezd katasztrofális következményekhez vezetni: a tragikus egészségi állapot, s ennek szerepe a népességfogyásban arra figyelmeztet, hogy sürgõs változtatásokra van szükség az egészséggazdaságban. Aminek fényében a szociális állam leépítésére vonatkozó direktívák meglehetõsen cinikus követeléseknek tûnnek. A teljes költség és finanszírozási kötelessége alapján viszont egy vállalkozás, egy döntés, egy mûsor gazdaságossága megnyugtató módon számíthatóvá válik, s ezzel lehetõvé válik a nemzeti egészségvagyonnal való gazdálkodás is. A posztmodern betegségspektrum két oldalán az egészségtermelõ társadalom és közösség, illetve a betegségtermelõ gazdaság és politika sorakozik fel egymással szemben, s egészségi helyzetünk ezek közti kölcsönhatásnak az eredménye. Nem mondhatjuk ugyanakkor, hogy egészséggazdálkodásra nincsenek példák, mert társadalmi életünk bizonyos tartományaiban és szegmenseiben ezek nyomai megtalálhatók. Ez azonban még nem kielégítõ, mert elszórt, s mert sok esetben negatív következményekkel jár: pazarlás, rablógazdálkodás és önpusztítás a jellemzõi. Az egészségpromóció, vagy egészségfejlesztés programja is megjelent már hazánkban, kutatói ugyancsak nemzetközi hírnévre tettek szert, s vannak már egészségfejlesztésre szakosodott vállalkozások is, melyek azok számára nyújtanak lehetõséget, akik elértek az egészségtudatossághoz és képesek is megfizetni az egészséges életmódot. A kutatások becsléseket engednek meg arra vonatkozóan is, hogy nemcsak a személyes egészségvagyonnal való egyéni gazdálkodás kezd kialakulni, amely a piacot is képes megfelelõ irányba nyomni. Amire szükség is van, mert a piac jelenlegi felépítése, az üzemi költségek uralma a teljes költség felett, az extern költségek áthárítására való ösztönzésen túl más tekintetben is negatív hatással van a nemzeti egészségvagyonra. A költségminimalizálás ugyanis arra ösztönzi a vállalkozásokat, hogy humánköltségeiket is a lehetõ legszûkebbre szorítsák le, s ennek az egészségvagyonnal való gazdálkodásra nézvést is súlyos következményei vannak. A kutatások lehetõvé tették annak becslését, hogy a különbözõ vállalkozástípusok milyen egészségi állapotban lévõket alkalmaznak, melyet önbevallásos módszerrel 256
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 257
vizsgáltunk. Ebbõl az derült ki, hogy a multinacionális cégek dolgozóinak életévvesztesége – miután e cégek fõként egészséges fiatalokat alkalmaznak – várhatóan ötven százalékkal alacsonyabb, mint a nemzeti tulajdonban lévõ vállalkozások által foglalkoztatottaké. Az egészségvagyonnal való gazdálkodás természetesen nem azt jelenti ezekben a vállalkozásokban, hogy az orvosi értelemben vett egészségre tartanának igényt. Az egészség orvosi és társadalmi, ezen belül gazdasági meghatározása többnyire eltér egymástól. A multinacionális cégek egészséget is vásárolnak a munkaerõpiacon, kettõs értelemben is: elõször is humángazdasági értelemben egészleges embert – s nem csupán a puszta munkaerõt – vásárolják meg. Ez esetükben persze nem a létegészséget jelenti, csak a „corporate totality” az, amire szükségük van, azaz a saját munkaszervezetük mûködtetéséhez szükséges emberi teljességre tartanak igényt: az ehhez szükséges önmaga teljességének értékébe vetett hitre, testi erõnlétre, magas szintû szakismeretekre, a munkavégzésben nélkülözhetetlen társas kapcsolatokhoz szükséges szociabilitásra, a nagy értékû gépek mûködtetéséhez szükséges felelõsségre, s végül az egészlegességben való gondolkodás képességére. Ha ez az egészlegesség megsérül valahol, és nemcsak a testi betegségek kialakulása esetén, akkor megválnak alkalmazottjuktól, ami azt bizonyítja, hogy õk valóban egészlegességet vásárolnak. Alkalmazottaik egészségessége sem a létharmónia értelmében vett egészlegesség, azaz nem a létmélybe való beilleszkedésben elnyert méltóság nyugalma, hanem a státus elégedettség, azaz a corporate health. Ha ebben tapasztalnak zavarokat, például a corporate identity, vagy a corporate lojality zavarait, akkor is felmondanak munkatársaiknak. Végül a egészleges ember egészségéhez tartozó erõnlét sem a létviszonyok elmélyítõ harmóniájának kidolgozásához szükséges fittséget jelenti, hanem a gépek által diktált munkaritmus tartós teljesítéséhez szükséges kitartást. S ha ehhez hozzátesszük azt, hogy e fiatalok megbetegedése azzal jár, hogy nagy valószínûséggel el is vesztik munkahelyeiket, akkor válik nyilvánvalóvá, hogy ebben a szférában az egészségvagyonnal rablógazdálkodás folyik vállalati szinten, a válassz egészségest, a beteget dobd el elv szerint. Ez azt bizonyítja, hogy a vállalkozásszinten üzemi költségen számított profit képtelen érzékelni a nemzeti – egészség- –vagyonban bekövetkezett romlást, s ezért valóban rablógazdálkodásra ösztönöz. Megjegyezzük, hogy a nemzeti vál257
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 258
lalkozásokhoz is tartozik vállalati egészlegesség – identitás – egészségesség és erõnlét, azonban ezek jóval elmaradnak a multinacionális cégekétõl, ezért ezt inkább „a maradékkal való gazdálkodásnak” nevezhetjük. Az egészségvagyonnal való rablógazdálkodás és a maradékkal való élés mellett a pazarlás is felismerhetõ az adatokból. A roncsgazdasághoz tartozók – õk nem a szegények, hanem a szegénységi szint alatt vegetálókat jelenti. A roncsba tartozókat az különbözteti meg a szegényektõl, hogy míg ez utóbbiak az adott gazdasági szerkezetbe, vagy társadalmi valóságba tartoznak, csak ott elszegényedtek, addig a roncstársadalom tagjai a társadalmi rendszerváltások során a saját társadalmaikból kihullott, de az új szerkezeteibe beilleszkedni nem tudó rendszer-kárvallottaiból tevõdnek össze. Ezek életévveszteségei közel két és félszer akkorák, mint a multinacionális, vagy nemzeti vállalkozásoknál foglalkoztatottaké. S végül, a káros életmódot folytatók azt példázzák, hogy az egészségvagyonnal való rablógazdálkodás és pazarlás mellett az önpusztítás negatív stratégiái is jelen vannak Magyarországon. Az egészségvagyonnal való gazdálkodás e veszteségtermelõ stratégiái egyelõre elfedik, hogy az egészségjavak – akárcsak a többi humángazdasági érték – különlegesen viselkednek a termelési lehetõségek határát illetõen is. A termelési lehetõségek határát az anyagi javakat termelõ piacon felhasználható források alapján szokás számítani, s ezen a piacon az egyik termelésére fordított források a másik termelésének csökkenéséhez vezetnek. Ezzel szemben a humángazdaságot is figyelembe véve megfordulhat a helyzet. A szûkösen rendelkezésre álló forrásoknak az anyagi és a humán javakat termelõ gazdaság közti elosztása aszimmetrikus következményekkel jár a termelési határlehetõségeket illetõen: lehetséges a forráselosztásnak olyan kombinációja, amelynek esetén a humángazdaságba – és ennek részeként az egészséggazdaságba – történõ beruházás nemhogy csökkentené, de közvetett hatásaiban egyenesen növeli az anyagi javakat újratermelõ gazdaságban felhasználható forrásokat. Ezért az egészségügyi állam kiürítésére törekvés voltaképpen közgazdaságilag is igazolhatatlan követelés. Az állami részvétel ennek alapján ugyanis nem irracionális beavatkozás, hanem „beruházás az egészségtõkébe”. Amire azért is múlhatatlan szükség van, mert a vállalati és egyéni gazdálko258
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 259
dás – noha mindkettõnél felismerhetõk az egészségbe való beruházási stratégia elemei egyes helyeken – csak azért járhat irracionális következményekkel, mert nem létezik a nemzeti egészségvagyonnal való, állami-nemzeti szintû gazdálkodás. Mert katasztrofális egészségi helyzetünk dacára nem létezik nemzeti egészséggazdaság, amelynek a feladata a nemzeti egészségvagyonnal, a fejlesztéséhez szükséges források elõállításával és elosztásával való gazdálkodás, annak érdekében, hogy a nemzeti humánvagyon, s azon belül a nemzeti egészségvagyon fejlesztése és bõvített újratermelése sikeres legyen. A finanszírozás felõl pedig: az egészségtermelés és fejlesztés, az egészségvagyon újratermelésének a betegségek gyógyításával együtt való finanszírozása. Egy ilyen korszerû, az új betegségspektrum kihívásaira sikeresen válaszolni képes egészséggazdaság kialakításához egészségtudatos egészségpolitikára van szükség. A piac, mint láttuk, nem alkalmas erre. Nem alkalmas, mert a teljes piacgazdaságban nem mûködik az a láthatatlan kéz, amely a nemzeti egészségvagyonnal való gazdálkodást mindenki számára gazdaságossá, de legalább Pareto-hatékonnyá tenné. Amibõl az következik, hogy a korszerû, a posztmodern betegségspektrumhoz illeszkedõ, az egészségtermelést és egészségfogyasztást–betegségtermelést egyaránt figyelemmel kísérõ gazdálkodás a nemzeti egészségvagyonnal csak egy korszerû és hathatós egészségpolitika, pontosabban az azt is magába foglaló humánpolitika esetén lehetséges. Ez viszont a kormányzati szerkezet újragondolását is igényli: egységes rendszerbe kell foglalni a humángazdaságot, s a humánvagyonnal, s ennek részeként az egészségvagyonnal egységesen kell foglalkozni – miniszterelnök-helyettesi vagy társ-miniszterelnöki szinten: humánpolitikai társminiszterelnökség létesítése szükséges.
259
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 260
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 261
A MAI MAGYARORSZÁGI MAKROGAZDASÁGOK
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 262
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 263
Bevezetô fejezetek a mai magyarországi makrogazdaságokról 1
A szociálökonómia nem társadalom-gazdaságtan A „gazdaság társadalomgazdasági elbeszélése” is magyarázatra szorul. E magyarázatot megkönnyíti számomra, hogy e kérdésben egy kismonográfiát írtam, s ezért most elegendõ csak néhány fontosabb állítását felidéznem. A gazdaság társadalomgazdasági elbeszélésével kapcsolatban e helyütt is mindenekelõtt a „szociálökonómiától” való lényegi különbözõségére kell ráirányítanom a figyelmet. A magyar nyelvben a német „sozialökonomie” kifejezésnek és a tõle lényegesen különbözõ „gemeinschaftsökonomie” kategóriának a fordítása egyaránt „társadalomgazdaság”, s ez már önmagában megnehezíti a kategória kifejthetõségét. Különösképpen azért, mert egy harmadik jelentésben használom ezt a kategóriát. A sozialökonomie kifejezés – amit, mint mondtam, magyarra csak a társadalom-gazdaságtan kifejezéssel lehet lefordítani –, gazdasági tartalmát tekintve nem különbözik a gazdaság közgazdasági elbeszélésétõl. A közgazdaságtan által megmutatott gazdasági folyamatoknak a különbözõ társadalmi csoportokkal való összefüggéseit vizsgálja: azt, hogy e csoportok hogyan, s a gazdaság milyen szegmentumaiban tudnak részt venni, s ezek milyen következményekkel járnak életükre. Például, hogy melyik társadalmi csoport melyik munkaerõ-piaci tartományban tud elfogadható „munkaerõ árut” kínálni, vagy hogy a költségvetési újraelosztáskor melyiket milyen hátrányok érik, vagy milyen elõnyöket tud a maga számára biztosítani. Kétségkívül fontos a nyers közgazdasági elemzéseknek ezzel a szemponttal való korrigálása, de a közgazdasági nézõpont korlátozottságából fakadó problémákra nem ad választ. A gemeinschafts1
Részlet a Gazdasági Minisztérium pályázatára 2000-ben készített, a magyarországi makrogazdaságokkal foglalkozó, A növekedés mikroforrásai címû kötetembõl.
263
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 264
ökonomie ezzel szemben nem is a társadalmi csoportok, hanem a – például települési – közösségek gazdasági életével foglalkozik, s azt vizsgálja, hogy a különbözõ közösségek milyen, közgazdaságilag láthatóvá tett vállalkozásokat hoznak létre, s azokat hogyan tudják mûködtetni. Társadalom és közösség megkülönböztetése ugyancsak rendkívül fontos – ennek alkalmazása esetén is kevesebb felesleges szenvedést okozott volna a rendszerváltás –, azonban ez a megközelítés is érintetlenül hagyja a gazdaságról szóló elbeszélést, csak egy más szempontból korrigálja, mint azt a „sozialökonomie” teszi. Az általam társadalomgazdaságinak nevezett elbeszélés egyfelõl emlékeztet a két ismertetett elbeszélésre, amennyiben alkalmazza ezeket a kiegészítéseket, de el is tér mindkettõtõl. Mégpedig abban, hogy nem a közgazdaságilag elbeszélt folyamatok korrekciója érdekében alkalmazza e kiegészítéseket, hanem a gazdaságról szóló elbeszélést változtatja meg, s e változás következtében ezek a kiegészítések, más – például a kulturális, a humanisztikus, az ökológiai, és más – kiegészítésekkel együtt egy egységesen felépülõ gazdaságnak a részét képezik. Miután felvázoltam a társadalom-gazdaságtani elbeszélés fõ vonalait arról, hogy a közgazdaságtani felfogással szemben mit is kellene gazdaságnak nevezni, itt az ideje, hogy a magyarországi makrogazdaságokról is szót ejtsek. Ezeknek az itt felvázolásra kerülõ makrogazdaságoknak, s amennyire lehetséges, mûködésüknek s kapcsolataiknak a gazdaságstatisztikai leírására a következõ részben térek majd át.
Mit értsünk makrogazdaságon? Teljes és csonka makrogazdaságok A társadalomgazdasági elbeszélésnek megfelelõen, a közgazdaságtan egyetlen és egynemû gazdaságával szemben „makrogazdaságon” a különbözõ társadalmi valóságokhoz tartozó gazdaságokat értem. Így egy államhatáron belül annyi makrogazdaság található, ahány „társadalmi valóság”. Esetleg több is, mert lehetséges, hogy az államvezetõk e több gazdaság különbségeit felismerik, s kiépítenek egy, az egyes makrogazdaságok közti egyensúly megalkotásával foglalkozó „metagazdaságot”, s hozzáteszem: a szó szigorú értelmében nemzetgazdaságnak csak ezt a metagazdaságot nevezhetnénk. 264
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 265
Ma is van olyan része az államhatárokon belül létezõ gazdaságoknak, amely ezt a metagazdasági funkciót ellátja: ez a monetáris gazdaságnak a nemzeti bankokhoz kapcsolódó része. Ahogyan társadalmi valóságok is lehetnek teljesek és csonkák, ugyanúgy léteznek teljes és csonka makrogazdaságok is. Teljes makrogazdaságon az olyan makrogazdaságot értem, amelyben minden gazdasági szereplõ és minden gazdasági tartomány megtalálható, s ebbõl következik, hogy azt tekintem csonka makrogazdaságnak, amelybõl valamelyik szereplõ, valamelyik gazdasági tartomány, vagy ezek valamilyen kombinációja hiányzik. A csonka makrogazdaság sokban hozzájárul annak megmagyarázásához, hogy miként lehetséges egy-egy társadalmi valóság, illetve makrogazdaság felszámolódása, eltûnése. A közgazdasági magyarázat az elerõtlenedést és az ennek következtében való elszegényedést, azaz a minõségi egynemûségbõl következetesen következõ számossági magyarázatot vonultatja fel egy-egy gazdaság, vagy éppen gazdasági vállalkozás csõdbe kerülésének leírására. Amint más összefüggésekben is elismertük a közgazdasági megközelítés indokoltságát, itt is jelzem, hogy az „elerõtlenedés–elszegényedés” folyamata valóban a csõd egyik feltétele. A makrogazdaságok s velük a társadalmi valóságok elhalásának azonban van egy nem ennyire „számossági”, hanem inkább „strukturális” módja is. Az, amikor a teljes makrogazdaság valamelyik tartománya, vagy valamelyik szereplõje kiesik, s a makrogazdaság ezért csak hiányosan tudja ellátni önmaga és a valóság újratermelésének feladatát. A szereplõk és a tartományok említett „kiesése” alapvetõen két okból következik be: elõször azért, s ez a közgazdasági magyarázatnak a strukturális változásra való kiterjesztéseként is felfogható, mert elerõtlenedik a szóban forgó szereplõ, vagy tartomány. A makrogazdaság strukturális csonkulásának másik okáról a közgazdasági elbeszélés kevéssé ejt szót, bár jelentõsége ennek, s különösen a rendszerváltás folyamatában, kiemelkedõ volt, s ez az erõszakos külsõ beavatkozás következtében való csonkulás. A rendszerváltás kezdetein sokszor esett szó arról, hogy a külföldi befektetõk jelentõs része, miközben vállalatokért fizetett, valójában nem vállalatot, hanem „piacot” vásárolt. A piacfelvásárlással gazdasági erõszakot követett el a magyar nemzet265
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 266
gazdaság ellen: felszámolta annak egy részét. Következményeként a magyar nemzetgazdaság erõteljesen megcsonkult, s életképességét nagymértékben elveszítette. A makrogazdaságokat legalapvetõbben létszervezõ elveik különböztetik meg. Az azonosító jegyek közül a legalapvetõbbnek a társadalmi valóság létminõségét meghatározó „szervezõelvet” tarthatjuk. Ez a szervezõelv a társadalmi valóság minden elemében, a legkisebben is – így a gazdaságiakban is – benne van, sõt annak alapkarakterét – ezt neveztem korábban, az embertermelés kapcsán „létkarakternek” – is ez a létszervezõ elv határozza meg. Így is kell ennek lennie, hiszen éppen ez a létazonosság az, ami ezeket a szóban forgó valóságelemeket ugyanazon társadalmi valóság tagjaivá, elemeivé teszi. Ennek következtében egy makrogazdaság azonosítására az õt magát is magába foglaló társadalmi valóság szervezõelvét tekinthetjük elsõdlegesnek. Ez a lét-szervezõ elv mutatja meg, hogy a szóban forgó társadalmi – ezért a léthez viszonyítva mindenképpen „szubjektívnek” számító, az egyes tagjaik és csoportjaik számára azonban „objektív” – valóságban mit tekintenek gazdaságnak, min mérik a gazdagságot, mit tesznek, kell tenniük, vagy tiltott tenniük a gazdagság eléréséhez, s hogyan határozzák meg magát a gazdálkodást is. A fôbb magyarországi makrogazdaságok Az elsõ tény, ami szemünkbe ötlik, az, hogy a magyarországi makrogazdaságok között alig van olyan, amelyet „teljes makrogazdaságnak” nevezhetünk. Teljes makrogazdaság talán csak egy található az ország területén belül, az, amit a késõbbiek során a „nemzeti társadalom” gazdaságaként, a szó szûkebb értelmében vett „nemzetgazdaságnak” nevezek majd. Ezenkívül voltaképpen csak csonka gazdaságokat találhatunk az országban. Csonkaságuk azonban korántsem jelenti azonos helyzetüket, nem azonosak erõviszonyaik sem. Vannak közülük olyanok, amelyek még a nemzetgazdaságnak is diktálni képesek, s olyanokat is találhatunk, amelyek nemhogy diktálni lennének képesek másoknak, de még az egyszerû újratermelésre sincsenek elegendõ forrásaik. 266
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 267
A kettôs globalizációs harapófogó, makroglobalizációs gazdaságok Magyarországon A makroglobalizációs világbirodalom hazai peremtársadalma és peremgazdasága A magyar nemzeti gazdaságra záruló harapófogó felsõ pofáját a makroglobalizáció gazdasága képezi. Nemcsak földrajzi, hanem a gazdaságszervezeti, illetve szervezeten belüli hatalmi térben a makroglobalizáció magyarországi gazdaságának intézményei a legkülsõ peremen helyezkednek el. Emiatt a makroglobalizáció helyi gazdaságát makroglobalizációs peremgazdaságnak nevezem. Döntõ fontosságúnak tartom, hogy lássuk: a „peremgazdaság” valóban valami szélsõ és hátrányos helyzetben lévõt, azonban az uralkodó világgazdasági szervezet Magyarországon – is – jelenlévõ peremgazdaságát jelenti. Ami azonban helyzete, teljesítménye és hatalma tekintetében az uralkodó világgazdaságban „peremhelyzet” eléréséhez elegendõ csak, az az alávetett gazdaságok, így a magyarországi többi gazdaság felõl tekintve „uralkodó gazdaság”. Ez a makroglobalizációs peremgazdaság kettõs értelemben is kettõs szerkezetû: – egyfelõl a nálunk megtelepedett nem magyar makroglobalizációs vállalatbirodalmakból és pénzintézetekbõl, másfelõl az ezeknek beszállító igen kevés számú hazai vállalkozásból áll; – másfelõl a globalizációs vállalatok leányvállalatai, alkalmazottaikat tekintve is kettõs karakterrel bírnak. Egyfelõl a globalokrácia helyi, nem magyar állampolgár képviselõibõl, másfelõl a globalokrácia helyi munkatársaiból áll, akik már magyar állampolgárok. Ez az utóbbi csoport is kétfelé oszlik, bár mindkettõ „bérmunkásnak” nevezhetõ. Csak míg a globalizációs vállalatbirodalmak magyar állampolgárságú vezetõinek, hogy vezetõi helyeiket elfoglalhassák, bizalmi, azaz politikai tõkével is rendelkezniük kell, addig az ott fizikai munkát végzõktõl csak szakértelmet, vagy kellõ munkafegyelmet várnak el, valamint a hajszolt munkatempóhoz szükséges fiatalságot és életerõt. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy mindkét makroglobalizációs mód jelen van az országban: a fehérek által kifejlesztett euramerikai és amerópai éppúgy, mint a zaibatsu ázsiai globalizációs mód. A makroglobalizációhoz 267
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 268
sorolt 241 vállalkozásnak a magyarországi településszerkezetben való eloszlása a következõ:
A térképen azokat a településeinket jeleztük sötétebb színnel, amelyeken van a makroglobalizációhoz sorolható adófizetõ vállalkozás. Amint az jól látható, számuk sokkal kevesebb, mint a vállalkozásoké, s ez azt mutatja, hogy a makroglobalizációs vállalkozások egyes településeken – például a fõvárosban – erõsen „koncentrálódnak”. A térkép azt is megmutatja ugyanakkor, hogy az így makroglobalizációsnak tekintett vállalkozások a személyi jövedelmek területi eloszlására vonatkozó vizsgálataimból már jól ismert módon helyezkednek el az országban: a fõváros mellett elsõsorban a valamikori szovjet – széles értelemben vett – hadászati infrastruktúrát veszik igénybe, ott telepszenek meg, ahol ez rendelkezésükre áll. Így mindenekelõtt az 1-es, 3-as, 4-es és 8-as autópályák mellett telepedtek meg. Kivételt ez alól csak a Viharsarok és Dél-Dunántúlon Pécs városa képez, de ezek is az imént említett infrastruktúrához tartoznak. A makroglobalizációs vállalkozások területi elhelyezkedését – ha csak a becslések szintjén is – megismerve, azt mondhatjuk, hogy a globalizációs peremgazdaság átrajzolta a magyar területi-regionális szerkezetet, vagy talán megmutatta annak valódi felépítését. A makroglobalizációs peremgazdaság 268
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 269
a közigazgatási, táji, közgazdasági értelemben vett gazdasági régiók felett alakított ki és különített el egy csak laza szálakkal kapcsolódó „régiót”, pontosabban szólva „gazdasági teret”. Ez a gazdasági tér az, amelyik már belépett a makroglobalizációba, s amely kijelöli a nemzeti gazdaság mozgásirányát is. S azt is mondhatjuk, hogy az ezen gazdasági tér alatti „modern” és „leszakadó”, történelembõl kiesett gazdasági terek oszthatók csak fel magyar gazdasági régiókként, ám ezeknek nincsen túlságosan sok esélyük arra, hogy valóban beszállítói legyenek a makroglobalizációnak. Az infrastruktúra, különösen az autópályák lehetõvé teszik, hogy ez a makroglobalizációs gazdasági tér csak a saját szupranacionális régióival tartson kapcsolatot. Az említetteken felül még egy megjegyzést teszek a térképpel kapcsolatban: ennek a makroglobalizációs gazdasági térnek a kirajzolásával megtettük az elsõ lépést ahhoz, hogy a közgazdasági elbeszélésre támaszkodó gazdasági regionális ábrázolást kiegészítsük egy, a magyar államhatáron belül található gazdasági tér „létréteg-felvételének” az elkészítéséhez. A többi gazdasági tér – kivéve a mikroglobalizációst – ez alatt a globalizációs létréteg alatt helyezkedik el. S a magyarországi makrogazdaságok létrétegképe azt is szemléltethetõvé teszi, hogy honnan hová és mi áramlik az országhatáron belül, illetve azt, hogy mi és honnan áramlik ki az országból.
A makroglobalizációs gazdaságok családgazdaságai Az elõzõekben a magyarországi makroglobalizációs peremtársadalom termelõ – és a hatalomipari mûvekben intézményesített – hatalomgazdaságairól beszéltem. Ahhoz azonban, hogy a makroglobalizációs peremtársadalom teljes gazdasági szervezetét leírjam, nem elegendõ a hatalomipari mûvek gazdaságát elbeszélni, arra is szükség van, hogy ennek az „államgazdaságát”, illetve családgazdaságát is leírjuk. Tekintettel azonban arra, hogy a makroglobalizációs hatalomgazdaság „állama” – errõl beszélnek a hozzáértõk világállamként – nem a magyarországi államhatárokon belül található, nem is beszélhetjük el annak részeként. Azt pedig természetesnek tartom, s úgy gondolom, ezt nem vitatja senki, hogy a magyar állam – bár határán helyezkedik 269
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 270
el a makroglobalizációs hatalomgazdaság pereme – nem tekinthetõ e gazdaság államgazdaságának. Illetve csak annyiban, s csak azokban a ciklusokban, mikor az állam, a kormányzat egy része a nemzeti gazdaság lanszírozása helyett figyelmét ennek a hatalomgazdaságnak a segítésére összpontosítja. Ehhez azonban a magyar államnak is két részre kell hasadnia: a nemzetgazdaságot mûködtetõ és a makroglobalizációs hatalomgazdaságnak a feltételeket biztosító gazdaságszabályozó államra. S ekkor sem egy teljes államgazdaság áll a makroglobalizációs hatalomgazdaság segítségére, hanem csak egy csonka gazdaságszabályozó állam. Amibõl az is következik, hogy ahogyan a többi országban lévõt, a magyarországi makroglobalizációs peremgazdaságot is „csonka gazdaságként” lehet csak leírni. Ennek a csonka gazdaságnak a csonkasága persze nem jelent kiszolgáltatottságot vagy esendõséget. Ellenkezõleg, ez a csonka makroglobalizációs gazdaság Magyarországon is hatalmi helyzetben van. Ugyanakkor ennek az államgazdaság hiánya miatt csonka makroglobalizációs hatalomgazdaságnak is van egy olyan alapvetõ gazdasági szintje, amely a „családgazdaság” körébe sorolható. S tekintettel arra, hogy Magyarországon is legalább két makroglobalizációs szupranáció található, családgazdaságból is legalább kettõt különböztethetünk meg ebben a peremgazdaságban. Az egyik, az amerópai makroglobalizációhoz tartozó családgazdaság semmiképpen sem sorolható be a közösségi gazdaságok közé. Az amerópai családtípust ugyanis a hatalomtársadalom szervezete határozza meg, benne a személyes kapcsolatokat is a „hatalom” elve szövi át. Ezzel szemben az euramerikai típusú családgazdaság, ha csak foszlányokban is, de még õriz valamit a közösségi szervezõdésbõl. Ennélfogva a makroglobalizációs peremtársadalom családgazdaságát kettõs családgazdaságnak kell tekintenünk. Pontosabban, abban az esetben, ha ide soroljuk azokat a családgazdaságokat is, amelyeket a makroglobalizációs hatalomipari mûvekben fizikai munkásként dolgozók családjai mûködtetnek, akkor hármas családgazdasági szerkezetét ismerhetjük fel: – az amerópai hatalomtársadalmi családok gazdaságszervezetét, – az euramerikai típusú kettõs hatalomtársadalmi-közösségi családgazdaságot, és végül harmadszor 270
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 271
– a magyar fizikai munkások közösségi, de már a társadalomszervezõdés irányába elmozdult családgazdaságát. A családgazdaság a makroglobalizációs peremtársadalmon belül is a „teljes makroglobalizációs valóság” újratermelésével foglalkozik. Igaz, a családi hominizációs feladatokat csak az imént harmadiknak felsorolt magyar munkások családgazdaságaiban végzik teljes egészében a családban. A másik kettõ szolgáltatásként vásárolja meg a hominizáció jelentõs részét a növénytermesztéssel és állattenyésztéssel együtt, de nemcsak az agráriumot, hanem minden más hagyományos és modern termelõtevékenységet is megvásárolnak, mert futja rá jövedelmeikbõl. De hát a makroglobalizációs hatalomtársadalomban éppen a hatalomtársadalom újratermelésében való részvétel a családgazdaságok feladata is, s azt el is végzik. (Legfõképpen az embertermelésben érvényesítik hatalomtermelõ képességeiket.)
A mikroglobalizáció Magyarországon A mikroglobalizáció magyarországi hálózatának közelítõ ábrázolása Az itt látható térkép azt mutatja meg, hogy a magyar településszerkezetet, és az egyes településeket is, nem felülrõl, mint a makroglobalizáció, hanem belülrõl osztja meg a mikroglobalizáció. S az itt a fontos, hogy a mikroglobalizáció, szemben a makroglobalizációval, nem a nemzetgazdaságok fölötti gazdasági térben szervezõdik meg, hanem beleépül a nemzetgazdasági térbe, az egyes települések mindennapjainak válik a részévé. Ez azonban nem mond ellent zártságának és elkülönülésének: anélkül épül ugyanis bele a települések mindennapjaiba, hogy zártságát feladná. Ezt fejezi ki az is, hogy õk magyarul beszélnek, míg a makroglobalokraták idegen nyelven; hogy a mikroglobalizáció tagjai közvetlenül, udvariasan, s tegezõdve beszélnek ügyfeleikkel, szemben a makroglobalokraták fensõbbséges, sértõ, távolságtartó érintkezési módjával. Mindent megtesz azért, hogy a meghódítandók rokonszenvét megnyerje, anélkül, hogy önmagához közel engedné.
271
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 272
S a térképen az is láthatóvá válik, hogy a mikroglobalizációs harapófogó-pofa igen széles. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy nem minden országrészben mikroglobalizációt jelent a külföldi kistõke, kisvállalkozás, kisüzlet. A nyugati országrészekben például a fekete terjeszkedésnek, a kis szélhámosoknak a tilalom ellenére való terjeszkedését követhetjük nyomon. A makroglobalizáció ábrázolásáról szóló részben közölt táblázat arra is alkalmas, hogy a mikroglobalizációs vállalkozások számát megbecsüljük. Ezeket a makroglobalizációs vállalkozásokhoz hasonlóan a 100%-osan külföldi tulajdonban lévõ vállalatok között kell keresnünk. S tekintettel arra, hogy a mikroglobalizációs vállalkozások valóban kisvállalkozások, ezeket az egy- és ötvenmillió forintnyi jegyzett tõkével rendelkezõk között kell keresni. Ezek számát a 4740 darab 100%-os külföldi tulajdonban lévõ és 1–50 millió forintos jegyzett tõkével bíró vállalkozáson belül állapíthatjuk meg. Ha még ezt a számot fogadjuk is el a mikroglobalizációs vállalkozások számaként – ami egészen biztosan nem pontos –, akkor is azt látjuk, hogy ez az összes Magyarországon található gazdaságon belül 1,92%-ot tesz ki, a külföldi tulajdonú vállalkozókon belül viszont már 17,5%-nyira rúg, s ez már tekintélyes arány. A mikroglobalizációs vállalkozások területi megoszlása is a szovjet hadászati infrastruktúrát, illetve az autópályákat követi, de sokkal szélesebb sávot 272
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 273
vett birtokba, mint a makroglobalizáció. S azt kell megállapítani, hogy nemcsak a makroglobalizációs peremgazdaság, hanem a mikroglobalizációs hálózat is módosítja az ország közgazdasági elven megkonstruált gazdasági regionális tagolását. *** Amikor a globalizációs gazdaságok azonosítására és a többi gazdaságtól való megkülönböztetésére a gazdaság létkarakterének a feltárását javasoltam, annak a pontosságra törekvés mellett az is oka volt, hogy a külföldi tulajdonban lévõ, vagy külföldi tulajdont is mûködtetõ vállalkozások között különbséget tehessünk. Amikor ugyanis a „kettõs gazdasági szerkezet” Magyarországon bátor hirdetõi csak a magyar, illetve külföldi tulajdon alapján különítik el a Magyarországon található makrogazdaságokat, akkor nem tudnak különbséget tenni a globalizációs és a többi, nem magyar tulajdonban lévõ, illetve a globalizációs gazdaságon belüli tagolódás között. Így, ha a globalizációs gazdaságot tekintjük „a” külföldi tulajdonú gazdaságnak Magyarországon, akkor azok a gazdaságok, melyekrõl most teszek említést, észlelhetetlenekké válnak. Észlelhetetlenségük pedig egyfelõl gazdasági, másfelõl kormányzati problémákhoz vezet. A modern nemzetközi gazdaság A hazai külföldi tulajdonrésszel rendelkezõk jelentõs része létkarakterét tekintve még a modernizáció birodalmába tartozik. De nemcsak létkarakterüket tekintve tartoznak más gazdasághoz, mint a globalizáció, hanem a „piac” jellegét tekintve is különbözõ gazdaság részét képezik. Ez a piac a jól ismert „nemzetközi piac”. Így a Magyarországon található külföldi tulajdonban lévõ vállalkozások egy részét a modern nemzetközi piacgazdaság részének tekinthetjük. A stróman gazdaság A nem magyar tulajdonban lévõ, vagy nem magyar tulajdoni résszel is rendelkezõ vállalkozásoknak van egy olyan másik része is, amelyiket nem sorolhatunk a nemzetközi gazdasághoz, mert az tehetõ kérdésessé ezeknél a vállalkozásoknál, hogy van-e ezeknek magyar része is. Azokban az esetekben, mikor a magyar tulajdoni hányad elenyészõnek, vagy nem számot té273
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 274
võnek tekinthetõ, nemcsak feltételezhetõ, hanem újságcikkekbõl is ismert, hogy valójában ezek a vállalkozások teljes egészében külföldi tulajdonban vannak. Lévén, hogy ezeknek a vállalkozásoknak jelentõs hányada néhány milliós tõkével rendelkezik, az gyanítható, hogy ezek nem a nemzetközi gazdaságnak képezik részét, hanem valamely külföldi állampolgár magánakcióját képezik, a törvények megkerülésével, s a haszon olyan repatriálásával, ami a magyar nemzetgazdaságot mértéken felül szegényíti el. A „stróman gazdaság” sem tekinthetõ teljes gazdaságnak, csak a „csonka gazdaságok” közé sorolhatjuk be.
A nemzetgazdaság: két végén lyukas tömlô A magyarországi makrogazdasági szerkezet jellemzéséhez az imént a „harapófogó” metaforát használtam: a különféle makroglobalizációkhoz tartozó vállalkozásokból álló „gazdaság” „felülrõl”, a mikroglobalizáció különbözõ változataiból álló háló pedig alulról szorítja a nemzeti gazdaság maradék szervezeteit. A metafora helytálló volt, s a magyar nemzeti gazdaság helyzetét, felülrõl és alulról való szorongatottságát is híven jellemzi. Amikor most áttérek a magyar tulajdonú makrogazdasági szerkezetek elvi felvázolására, akkor az a kép tárul elénk, hogy a harapófogónak mindkét pofája jól végezte munkáját, mert mindkettõnek sikerült a maga felén, a nemzetgazdaság védõburkán lyukat harapnia. Ennek a jól végzett munkának a következtében a magyar nemzeti makrogazdaságok mindkét végükön lyukas tömlõhöz váltak hasonlatossá; olyan lyukas tömlõvé, amelybõl mindkét irányban áramlik ki a jövedelem. S a késõbbiekben látjuk majd, hogy a kétfelé kiszívott források nagyságrendje jószerivel azonos. Mindezek következtében a kezdeti, harapófogókról szóló metaforát úgy vihetnénk tovább, hogy a magyarországi makrogazdaságok olyan két végén lyukas tömlõre emlékeztetnek, amelynek mindkét végén – s közel azonos teljesítményû – szivattyúrendszer található, amelyek megállás nélkül szívják a tömlõben egyre apadó mértékben újrakeletkezõ forrásokat.
274
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 275
A szûkebb értelemben vett nemzeti piacgazdaság A makro- és a mikroglobalizáció magyarországi gazdasági szerkezeteinek még az elõzõ, igen szûkre fogott felvázolása is elegendõnek bizonyult arra, hogy megemlítsük: mindkettõnek vannak magyar tagjai: vállalkozók, vezetõk és beosztottak egyaránt. Felmerülhet így a kérdés, hogy miért beszélünk mégis tõlük függetlenül „nemzeti gazdaságról”, hiszen a felsoroltak maguk is magyar állampolgárok. Aki azonban figyelmesen olvassa a leírt szavakat, annak a megkülönböztetés és a szétválasztás azonnal érthetõvé válik. Arról van ugyanis szó, hogy a makro- és mikroglobalizációba tartozókról egyszer gazdasági-szociális, másszor pedig jogi-politikai értelemben beszéltünk. S a makroglobalizációnak éppúgy, csak intenzitását tekintve erõsebben, mint a mikroglobalizációnak szervezési sajátossága ennek a kétféle intézménynek a szétválasztása. Mindkettõ peremvidékén, illetve szélein érintetlenül hagyják a jogi-politikai identitást és hovatartozást, ezzel szemben a gazdasági identitást egyértelmûen, a szociálist pedig a makroglobalizáció magához láncolja, felszívja, magához hasonítja. Így a magyar nemzeti gazdasághoz azokat a modernizáció valamely generációjához tartozó vállalkozásokat sorolhatjuk, amelynek tulajdonosa egyedül vagy a magyar állam, valamely önkormányzat, vagy magyar szövetkezet és vállalkozó, illetve ezek bármilyen kombinációja. A makroglobalizációs gazdaság planétaszerte eltávolodott már a modern értelemben vett piacgazdaságoktól, azokhoz viszonyítva „monopolgazdaságként”, pontosabban hatalomgazdaságként létezik. A monopol- és a hatalomgazdaságok sajátossága, hogy a piac egészét meghatározó erõvel rendelkeznek s ennél fogva kellõ lehetõségekkel bírnak ahhoz, hogy a piac kikerülhetetlen attribútumát, a versenyt, s a verseny szabadságát korlátozzák. A nemzetgazdasággal szemben például a „monopolárak” egész skáláját alkalmazzák, s alkalmazhatják is, mondván, hogy ezek a monopolárak a „világpiaci árat” jelentik. S a nemzetgazdaságoknak a makroglobalizációs monopol-, illetve hatalomgazdasághoz való kapcsolatát ennélfogva nem lehet piacgazdaságnak nevezni. A piacgazdaság így csak a nemzetgazdaságon belül érvényesülhet.
275
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 276
Közbevetés: árupiaci vállalkozók és munkaerõ-piaci kényszervállalkozók Itt is van azonban egy olyan jelenség, amely a piacgazdaságot, annak rendeltetésszerû mûködését korlátozza. Az nevezetesen, hogy a nemzetgazdaság két nagy rétegre hasadt szét a rendszerváltás adózási körülményei következtében. Az egyik réteget a valódi árupiaci vállalkozók képezik, a másikat pedig a kényszervállalkozók. Az elõbbiekrõl nem szükséges bõvebb fejtegetésekbe bocsátkozni, róluk szól minden tankönyv. Az utóbbiak, a kényszervállalkozók rétege pedig azokból áll, akiknek valójában nincsen tõkeerejük ahhoz, hogy vállalkozhassanak, inkább piacon értékesíthetõ szakértelemmel rendelkeznek, így ezek, ha pontosan akarjuk õket megnevezni, a munkaerõpiac vállalkozói. Munkaerõ-piaci kisvállalkozók – akik a bérmunkás alkalmazottaktól lényegesen különböznek –, s õk a „vállalkozásaik” – fõként bt.-k – jövedelmét csak a munkaerõ-piaci árszínvonalnak a nemzetközi szintjéhez való közelítésére mûködtetik. Erre a munkabérpótlékra az „adókülönbözet” kihasználása révén tesznek szert: a még mindig rendkívül magas személyi jövedelemadónak szinte a harmadát fizetik be adóba ezek a munkaerõ-piaci kényszervállalkozók, s a megtartott kétharmadból egészítik ki a nyomott munkabéreiket egy átlagos szintre. S hogy ez lehetséges maradt a rendszerváltozás során mindvégig, volt a biztosítéka annak, hogy a nemzetgazdaság nem szegényedett el annál is jobban, mint ahogyan. Az államháztartás egy részének feláldozása tette lehetõvé, hogy a nemzeti vállalkozói osztálynak legyen elegendõ fizetõképes kereslettel rendelkezõ fogyasztója. Másként néz ki azonban a helyzet a szûkebb értelemben vett nemzetgazdaság és a magyarországi mikroglobalizációs háló kapcsolatát illetõen. A mikroglobalizációs hálózat olyan alacsony árakkal mûködik, aminõk egy magyar vállalkozónak elégtelenek ahhoz, hogy egyáltalán fenntarthassa magát. A silány termékek, valamint a rendkívül alacsony, ázsiai szintû munkabér, valamint az „adócsalások” teszik ezt lehetõvé. Így a nemzetgazdaság a felesleges áldozatok kiesõ munkabérét sehonnan sem tudja pótolni, mert azoknak a nehezen összegyûjtött filléreit is elviszi tõle az igen alacsony árakkal mûködõ mikroglobalizációs háló. ***
276
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 277
Ahogyan az természetes is, a nemzeti piacgazdaság vállalkozásai teszik ki a Magyarországon található és a különbözõ makrogazdaságokhoz tartozó gazdasági egységeknek a túlnyomó többségét: A NEMZETI PIACGAZDASÁG VÁLLALKOZÁSAI 19982 Vegyes tulajdon Csakis magántulajdon ÖSSZESEN
19 409 193 426 212 835
A magántulajdonban lévõ vállalkozások az összes magyarországi vállalkozásnak a 86,2%-át adják. Ennek alapján már azt mondhatjuk, hogy a gazdasági rendszerváltás végbement, hiszen a korábbi túlnyomóan nagy arányú párt- és állami tulajdonú vállalati szerkezet helyett 1998-ban már a magánvállalkozások piaci gazdasága képezte legnagyobb vállalkozási számú gazdaságot az országban. Ennek a megkülönböztetésnek az alapján azt mondhatjuk, hogy a nemzeti piacgazdaság árupiaci és munkaerõ-piaci vállalkozásainak az aránya a következõ képet mutatja: A NEMZETI PIACGAZDASÁG VÁLLALKOZÁSAI 1998 Árupiaci vállalkozások 22 483 Munkaerõ-piaci vállalkozások 190 352 ÖSSZESEN – arányuk 212 835
10,6% 89,4% 8,46
A számok arról tanúskodnak, hogy a tényleges, azaz az árupiacon megjelenni képes magyar tulajdonban lévõ vállalkozások száma, s ebbõl következõen arányuk is elég alacsony, a nemzeti piacgazdaságnak csak 10.6%-át képezik, az összes magyarországi vállalkozásnak pedig még ennél is kevesebb, mindössze 9.1%-nyi részét adják. Ez különösen akkor igaz, ha a magyarországi nemzetközi gazdaság vállalkozásainak a számával vetjük egybe: kettejük aránya ugyanis csak 149,8% a nemzeti árupiaci vállalkozások javára, ami azt jelenti, hogy minden öt nem globalizációs magyarországi vállalkozásból kettô a nemzetközi gazdaságnak képezi részét. 2
Forrás itt s a következõkben a Kisvállalkozás Kutató Intézet kiadványai.
277
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 278
A szövetkezeti gazdaság Magyarországon A szövetkezetekkel, legalábbis nagyobb részükkel, feleslegesen bánt el a rendszerváltás, így ezeket a szervezeteket is a rendszerváltás felesleges veszteségei közé sorolhatjuk. A mára megmaradt szövetkezeti gazdasági vállalkozások már igen kis számúak: A SZÖVETKEZETI GAZDASÁG 1998 Vegyes tulajdon Csakis szövetkezeti tulajdon ÖSSZESEN
1531 924 2455
A szövetkezeti gazdaság a magyarországi vállalkozásoknak csak a 0,1 százalékát teszi ki. Ebbõl is, mint látható a táblázat adataiból, mindössze egyharmadnyi azoknak a vállalkozásoknak a száma, amely tisztán szövetkezeti tulajdonnak nevezhetõ. Ugyanakkor, ha azt feltételezzük, hogy ezek a szövetkezetek mind különbözõ településeken találhatók – ezt a feltételezést ellenõrizni tudjuk a késõbbiek során –, akkor viszont azt állapíthatjuk meg, hogy településeinknek csaknem egyharmadán van tisztán szövetkezeti tulajdonú vállalkozás, amely szintén a magyar nemzeti piacgazdaság részét képezi.
A történelembõl kiesettek, a roncstársadalom és roncsgazdaság A nemzeti gazdaságnak van azonban az imént meghatározottakhoz nem besorolható része is, s ez a rész a magyar állampolgároknak nem is kis hányadát foglalja magába. Itt elsõsorban azokról van szó, akiket a létezett szocializmus veszteségtermelõ politikaipari mûveinek megszûnése, vagy a piacfelvásárlási akciók munkanélkülivé tettek, illetve azok, akik mindezek következtében sosem találtak és nem is találhattak munkát. S közéjük, a történelembõl kiesettek közé kell sorolnunk azokat is, akik például a nyugdíjak elértéktelenedése következtében váltak a nélkülözõ polgáraink népes táborának tagjaivá. 278
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 279
Amint a felsorolás mutatja, a történelembõl kiesettek egyes csoportjait az elkerülhetetlen áldozatok közé soroltuk: a veszteségtermelõ politikaipari mûvek megszûnésének munkanélkülijeit. A másik két megemlített kategóriába tartozókat azonban nem sorolhatjuk a rendszerváltás természetes vesztesei közé, még akkor sem, ha azt olyan nagy tekintélyû közgazdász javasolja, mint Kornai János, aki az átalakulás veszteségeirõl szólva sorolja ezeket a csoportokat ide. Magam inkább a felesleges és elkerülhetõ veszteségek listájára sorolom a két utóbbi csoportot. A nyugdíjak elértéktelenedése például csak abban az esetben tekinthetõ egy „koraszülött” – azaz forrásokkal nem rendelkezõ – „jóléti állam” szükségszerû bukása következményének, ha három fontos ténytõl eltekintünk. Az elsõ, amitõl a Kornai-féle javaslat szerint el kell tekintenünk, hogy a jóléti államunk önmagában nem koraszülött volt, hanem egy piaci racionalitással meg nem ítélhetõ politikai döntés következménye. S azt kell mondanom, hogy a nemzetállamok szuverenitásának elengedhetetlen része, hogy maga határozhassa meg, hogy mire költi polgárainak adóját. Különösképpen így kellene ennek lennie akkor, ha a között kell választania, hogy nemzetközi uzsorakamatok sokadszori megfizetése, vagy polgárainak a jóléte között kell választania. Aki a „jó adós” státus fenntartásáért érvel, az azt javasolja: a nemzetállam, s képviseletében a választott kormány mondjon le gazdasági szuverenitásáról, s polgárainak szolgálata – amire felesketik – helyett azok jogtalan kifosztásának váljon ágensévé. A nyugdíjasok, a gyermekek, a betegek, a tanulók elszegényítését ezért sokkal inkább kellene „felesleges veszteségnek” tekintenünk, mint a koraszülött jóléti állam szükségszerû pusztulása következményének. A piacfelvásárlás áldozataival kapcsolatban, úgy vélem, nem kell még az elõzõhöz hasonló „igazoló eljárást” sem lefolytatni, annyira magától értetõdik veszteségük feleslegessége. Ezek voltak ugyanis azok a vállalkozásaink, amelyek a nemzetközi – s ez távolról sem azonos a globalizációssal – piacgazdaságnak is részesei voltak, s maradhattak is volna, s ezért ma is gazdagíthatnák nemzeti vagyonunkat, s jelentõs számú alkalmazottnak adhatnának, ha nem is a globalizációshoz hasonlítható, de a térségi átlaghoz viszonyítva tisztes megélhetést. A nem kellõen átgondolt nemzetgazdasági stratégia következtében azonban ezek megszûntek, s a nemzetgazdaság nehezen pótolható hiányává váltak. 279
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 280
A becslések szerint ennek a felesleges áldozatból és elkerülhetetlen átállási veszteségbõl összetevõdõ gazdaságnak a mérete igen nagy, eléri, vagy meg is haladja a magyar állampolgárok egyharmadát. Ezen a ponton vetõdik fel az a kérdés, hogy a felesleges és az elkerülhetetlen rendszerváltási áldozatok megélhetési törekvései miért, s milyen szempontból nevezhetõk „gazdaságnak”, s annak nevezhetõk-e egyáltalán. A kérdés mindenképpen indokolt, hiszen a gazdaságstatisztikai mérések alapján vagy egyáltalán nem lehet látni ezeket a polgárainkat, vagy csak áttételesen – a háztartás-gazdasági adatok némelyikébõl – lehet következtetni arra, hogy milyen gazdaságszervezeti formák révén biztosítja ez a hatalmas tömeg a mindennapi megélhetését. Márpedig biztosítja, s mert ezt teszi, nemcsak rákérdezni, de a kérdésre azt válaszolni is indokolt, hogy valamilyen gazdaság és valamilyen gazdasági tevékenység az, amiben és amivel a megélhetést biztosítja a maga számára. Kevés felmérést ismerek, amelynek az a célja, hogy ennek a harmadnyi országot kitevõ összességnek a gazdasági életét tárja fel. Rendelkezünk azonban olyan vizsgálati eredményekkel, amelyek egy-egy országrészre, vagy nagyobb térségre vonatkozóan errõl a csoportról is adnak információkat. Mindezeknek alapján azt láthatjuk, hogy ez a hatalmas tömeg megélhetését illetõen egy teljes történelmi nagykorszakkal visszavettetett a történelemben. Ami azt jelenti, hogy mindazok a gazdasági formák, amelyek a modernizáció és a globalizáció során rakódtak rá a korai közösségi gazdaságra, mintegy „leborotváltattak” a közösségi gazdasági szintrõl. Sem a modernizáció, sem a globalizáció nem volt képes még arra – bár erõteljes kísérleteket tett rá –, hogy a közösségi gazdaságokat felszámolja, ellenkezõleg, igen nagy mértékben támaszkodott azokra. Elegendõ csak a mi létezett szocializmusunk „háztáji” gazdaságnak nevezett családgazdaságára gondolnunk, amely, miközben családromboló tendenciák is jellemezték társadalomszervezését, azonközben a magyarországi megélhetési biztonságot szavatolta évtizedeken keresztül, s amely lehetõvé tette azt, hogy egy „exportképes” állami gazdaság hálózatot lehessen felépíteni. A rendszerváltás felesleges áldozatai viszont egyfelõl éppen ezt a szorosan összekapaszkodott gazdaság-együttest rombolták le: egyfelõl az állami gazdaságokat, másfelõl a 280
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 281
gépparkjuk általi szolgáltatásokra szervezõdött háztáji gazdaságokat. A másik oldalon pedig az elvesztegetett vállalataink – sokszor kétlaki: ipari és háztájizó életet folytató – munkavállalói és családjai felõl bontották le a modern ipari építményeket, s ezért zuhantak vissza oda, ahová a másik gazdaság munkavállalói is: a modernizáció elõtti család- és rokonsági gazdaságba. A felesleges áldozattá vált tömegek jelentõs – törvénytisztelõnek nevezhetõ – része így a modernizáció elõtti, vagy a nagyon alacsony szinten modernizált családgazdaság világába zuhant vissza, s ennek révén kísérli meg átvészelni a nehéz idõket, illetõleg sokan közülük nagyon megnyújtani a hosszú éhhalál idõszakát. A modernizáció elõtti, illetve alulmodernizált családgazdasági létkarakteren belül a családi tulajdon a jellemzõ, ez adja meg gazdasági karakterét. Konkrétan pedig önellátásra rendezkedtek be. Az önellátó családi-rokonsági gazdaságok egy része arra is képes, hogy szerény felesleget termeljen meg, s e szerény felesleg birtokában – vagy ha az nincsen, akkor a nélkülözések árán – az önellátás biztonságához szükséges termékeket szintén a modernizáció elõtti gazdaságra jellemzõ „termékcsere” – a barter – révén szerzi meg. Akár önellátó a család- és rokonsági gazdaság, akár a termékcserét alkalmazó szintre is fellép, még nem rendelkezik „pénzzel”, s ennek hiányában nem léphet át, még alkalomszerûen sem, a modern piaci, azaz pénzgazdaságba. Ezért azok, akik, akár objektív okoknál fogva – mert szakértelmüket adhatják el –, akár szubjektív okok miatt – mert a lesüllyedésre nem alkoholizálással vagy lopkodással, hanem munkavállalási hajlandósággal felelnek – tehetik, az önellátást idõnként kiegészítik alkalmi munkával, illetve a napszámmal. Az innét szerezhetõ igen kevés pénz biztosítja számukra azt, hogy kapcsolatba kerüljenek a pénzgazdasággal. Sajnos, ez igen sokszor csak a kocsmákkal való pénzgazdasági kapcsolatot jelenti. Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy a rendszerváltás felesleges áldozatai a modernizációból kihullván, a modernizáció elõtti, önellátó gazdaságot – a család- és rokonsági gazdaságot – mûködtetik megélhetésük érdekében. Ezt az önellátó család- és rokonsági gazdasági szervezetet egymással gazdasági 281
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 282
kapcsolatba az ugyancsak modernizáció elõtti „termék- és szolgáltatáscsere” fûzi, s teszi elõbb rokonszenvi gazdasággá, s ha ezek is termék- és szolgáltatáscsere kapcsolatba léphetnek, akkor települési közösségi gazdasággá. Ezeknek a modernizáció elõtti korokba visszasüllyesztett gazdaságoknak azonban nincsenek meg azok a szervezeti – például a nemzetségi – kapcsolatai, amelyek révén a településrõl kiléphetnének, s legalább kistáji közösségi gazdasággá szervezõdhetnének. Ezeket már sikerült a modernizáció folyamán megsemmisíteni. Ennélfogva igen esendõek, kiszolgáltatottak maradtak a rendszerváltás folyamán mindvégig. Kiszolgáltatottságukat az is bizonyítja, hogy a pénzgazdasághoz szintén csak modernizáció elõtti módon kapcsolódhatnak: napszámmal, illetve a kora modern alkalmi munkával, ami a szakértelmet és a munkafegyelmet igen alacsony munkabérrel viszonozza. Így a pénzgazdaságba lépéshez szükséges készpénzzel is csak igen korlátozottan rendelkeznek. Van persze ezeknek a család- és rokonsági gazdaságoknak másik pénzbevételi forrása is: az állami és önkormányzati forrás. Ennek egyik formája a nyugdíj, illetve a családi pótlék – ennek következménye a „kényszergyerek”, akit nem azért vállalnak a szülõk, mert újabb gyermeket szeretnének tisztességben felnevelni, hanem mert születése árán juthatnak pénzbevételhez –, illetve segélyek és támogatások rendszere. Másik formája a közmunka, amely azonban nem tudott megfelelõen elterjedni, s nem is biztosít megélhetést a modernizációból számûzöttek, a történelembõl kivetettek számára. A történelembõl kiesettek becslését is megadhatjuk azonban akkor, ha a gazdaságstatisztikai adatokból a vállalkozásokban foglalkoztatottak létszámát vesszük figyelembe. Ekkor azt látjuk, hogy az összes magyarországi vállalkozásban összesen 2,2 millió embert foglalkoztatnak. Ha azt feltételezzük, hogy õk családjukat képesek eltartani, akkor mintegy 7,5 millió magyar polgár megélhetése biztosított. A maradék majdnem 3 millió polgár tartozik viszont a történelembõl kiesettek közé, s ez a két véres világháború közti „hárommillió koldus” újratermelését jelenti a rendszerváltás által. A felesleges áldozatoknak ezt a hatalmas arányát tovább súlyosbítja az a korábban jelzett tény, hogy õket nemcsak elszegényítette, de a két véres háború közti gazda282
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 283
sági viszonyokba – vagy még távolabbra a történelemben – vetette vissza a rendszerváltás. A páriagazdaság A roncsgazdaság azokat foglalja magába, akiknek valamilyen legális forrás biztosítja a meglehetõsen szûkös megélhetést. Vannak azonban a magyar makrogazdasági szerkezetben olyan egyének is, akik sem a szervezett gazdaságban, sem a járadékosok között nem szerepelnek, alkalmi munkára is csak ritkán nyílik alkalmuk, s a legelemibb civilizációs eszközökkel sem rendelkeznek. Lélekszámuk megdöbbentõen nagy, 1,1 és 1,3 millió között mozog, ezért a páriagazdaság nem egyszerûen romakérdés, de mivel körükben meglehetõsen nagy a fluktuáció – halálozási arányuk rémítõen magas, ugyanakkor állandó és talán növekvõ az utánpótlásuk: a roncsgazdaságból lecsúszók számára ez a megsemmisülés elõtti utolsó hely –, pontosan nem lehet számukat meghatározni. A páriagazdaságot a közgazdaságtan gazdaság fogalmának felhasználásával még kevésbé nevezhetjük gazdaságnak, mint a roncsgazdaságot. Termelõtevékenységet, cserét vagy kereskedelmet a páriagazdaságba tartozók nem folytatnak, piacgazdasági értelemben õk csak fogyasztanak, azaz gazdaságuk „csonka gazdaság”. Fogyasztanak, mikor jut számukra fogyasztanivaló, túlságosan gyakran azonban az éhezés a részük. Fogyasztható jószágokat a kéregetésbõl gyûjtött, a gazdasági folyamatoknak ezen az utolsó stációján szerzett pénzen vesznek, ennek hiányában, s ez igen gyakran részük, lopni kényszerülnek, vagy az erdõk felélésébõl jutnak csekélyke és gyenge minõségû táplálékhoz. Legismertebbek közülük a „csövesek”, de a temetõ- és erdõlakók is ide tartoznak, s mindazok, akiknek mégoly alacsony színvonalú lakása sincsen. A páriagazdaságba lecsúszottak nemcsak a történelembõl estek ki, hanem az emberinek mondható életfeltételek közül is, körülményeik õket az emberalatti életbe kényszerítik. Ha elfogadjuk az ember fõ dimenzióinak a humángazdaság számára egyszerûsített sémáját, akkor azt mondhatjuk, hogy túlnyomó többségük emberi erõforrásait ádáz körülményeik a hominizáció szintjére süllyesztették, s ezért többségük számára már akkor sincsen, s nem 283
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 284
is lenne visszaút a szervezett gazdaságba, a rendezett életbe, ha szervezett akciók folynának megmentésükre. Mindazonáltal, mert emberalatti életkörülményeikért az õket sújtó gazdasági strukturális erõszak sokuknál felelõsebb, mint maguk, szervezett kormányzati és karitatív védelemben kellene õket részesíteni. A páriagazdaságnak a rendszerváltás elõtt nem volt elõzménye, kialakulása a rendszerváltás, s a globalizációs piacfelszámolás, munkahelybezárás és jövedelemelszívás következménye. A globalizációs uralkodó peremtársadalom és -gazdaság kiépítése mellett, keserûen mondjuk: a páriagazdaság a rendszerváltás egyetlen makroszociális innovációja. A maradék gazdaságok Mielõtt a magyarországi nemzetgazdasághoz tartozó magán- és közösségi gazdaságok leltározásáról áttérhetnénk az államgazdaság felvázolására, szót kell ejtenünk még néhány, az országban található gazdaságról. Egyfelõl azért kell ezeket megemlíteni, hogy legalább valamelyes pontossággal beszélhessük el a magyarországi makrogazdaságokat, másfelõl azért is kell róluk szólni, mert a hazai gazdasági intézményeknek tekintélyes hányadát teszik ki. A szakrális maradványok A csonka gazdaságok mellett mindenképpen szót kell ejtenünk a „maradék gazdaságokról” is. A csonka gazdaságok többnyire valamilyen módon a jelenhez kötõdnek, a modern, vagy a globalizációs gazdaságok torzulásai vagy vesztesei. Ezzel szemben – hasonlóan a világ számos más országához is – a Magyarországon található teljes és csonka makrogazdaságoktól különbözõ gazdaságok is léteznek. Ezek között a gazdaságok között elsõsorban a „szakrális gazdaságok” maradványaira gondolok. Ezeket a gazdasági intézményeket, vagy csak indítékokat, motivációkat, még csonka gazdaságnak sem nevezhetjük, hiszen nem állnak össze összefüggõ egésszé vagy legalább résszé. Inkább azt mondhatnánk, hogy szinte öntudatlanul a mával maradt „foszlányai” a modernizációt megelõzõ korok gazdaságainak, a szakrális gazdaságoknak. Itt egy piacgazdasági vagy hatalomgazdasági logikával érthetetlen ellenállás tapasztalható a piaci logikával ésszerûnek tûnõ gazdasági cselekvéssel szemben. Ott egy 284
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 285
ugyancsak érthetetlen intézménytöredék, ami azonban nem fékezi, hanem sietteti, gyorsítja és emeli a gazdaság mûködését, s annak hatékonyságát. Fékezõ, vagy gyorsító hatásuk miatt akkor is számot kell ezekkel a szakrális gazdaságfoszlányokkal vetnünk, ha azok nem képeznek még csak részlegesen sem összefüggõ gazdasági tartományt az országban, hiszen az ország gazdasági teljesítményét befolyásolják, s ha egészében véve nem is túlságosan nagy mértékben, helyi körülmények között, egy mikrorégióban, vagy akár csak egy településen számottevõen. Ezek a szakrális gazdaságfoszlányok az éghajlati és földrajzi körülményeknél is erõteljesebben befolyásolják azt, hogy egy-egy „helyen”, ahol még képesek hatást kifejteni, vállalkoznak-e egyáltalán az emberek, s ha vállalkoznak, akkor mi az, amire vállalkozhatnak egyáltalán. Van olyan általam megismert mikrorégió – a kunhegyesi –, amelynek egyes településein, és egyes csoportjait tekintve nem a puszta szakismeret, s nem is a természetföldrajzi adottságok határozzák meg, hogy a vállalkozás csak, vagy fõként állattartás lehet, s azon belül pedig a szarvasmarhatartás a vállalkozás tárgya, hanem a pásztortársadalmakból itt maradt foszlány: a rang. A szakrális képességek igazolt birtoklása kötõdik a ranghoz, s ezért a szarvasmarha az állattartás „tárgya”, s nem például a juh. A kunhegyesi járás mikrorégiójában megismertek csak egyetlen példáját adják a szakrális gazdaság máig – öntudatlanul is – ható erejének, más mikrorégiókban, vagy más településeken más foszlányok maradtak meg. Összességükben azonban, szervezetlenül és öntudatlanul is jelentõs erõt képviselnek a magyar gazdaságszerkezet alakulásában, illetve mûködésének hatékonyságát tekintve, ezért a szakrális maradványgazdaságot is figyelembe kell venni a magyarországi nemzeti gazdaság feltérképezésekor. A létezett szocializmus gazdasági maradványai Nem maradt, szinte még mutatóban sem, a létezett szocializmus gazdasági szervezetei közül egy sem. Nem, mert a szövetkezetek, amelyek együttmaradtak, vagy újraalakultak, nem a szocialista típusú szövetkezetek – még akkor sem, ha a létezett szocialista vezérkarok s tagság is megmaradt. A szocialista típusú szövetkezet ugyanis nem a szovhoz, hanem a kolhoz volt, s azok a rendszerváltással el is enyésztek. A szovhoz azonban az eredeti érte285
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 286
lemben vett, s a szocializmust jóval megelõzõ idõkben keletkezett „szövetkezetnek” az átalakított változata. Ráadásul egyes térségekben – mint a már említett kunsági körzetben – ezek a szövetkezetek éltették tovább a hagyományos ázsiai típusú közföld – családi gazdaság típusú tulajdoni és gazdasági szerkezetet, s ezért azokban a történelem elõtti idõk õserejû szervezõdési formái is éreztetik hatásukat. Ha nem is maradtak meg a létezett szocializmusnak a gazdasági intézményei – vagy csak átalakított alakban –, maradtak a létezett szocializmust jellemzõ gazdasági foszlányok a jelen gazdaságban is, s ezek pozíciója igen elõkelõ. Ilyen például az a minden nem-szocialista párti csoport által sûrûn emlegetett jelenség is, ami „átmentés” néven vált ismertté. Ezek jelentõs része gazdasági tulajdonságait tekintve erõteljesen megváltozott, hasonult a globalizációs hatalom-, vagy a modern piaci gazdaságokhoz, s ezért ezeket nem sorolhatjuk a létezett szocializmus foszlányaihoz a mai magyar gazdasági életben. Ez persze nem érinti azt a tényt, hogy ezek az átmentõk, hasonulók, fõként a szocialista piacgazdaság, kisebb részben a szovjetglobalizációs párttársadalom vezetõi is voltak. Maradtak azonban olyan foszlányok, amelyekben nem a személyek élnek tovább megváltozott gazdasági körülmények között, hanem amikor a megváltozott gazdasági környezetben is élnek tovább a létezett szocializmus gazdasági intézményeinek maradványai. Ilyen például az a politikai tõke, amelyet a létezett szocializmus idején lehetett megszerezni, s amelyet a rendszerváltáskor át lehetett váltani globalizációs politikai tõkére, s ez biztosít ma is belépést a globalizációs peremtársadalomba. De az akkor szerzett politikai tõke élhet tovább akár a szövetkezetekben is: például, mikor az uradalmi cselédeknek a földméret alkalmatlansága miatt életképtelen kisgazdaságaiból alakult szövetkezeteiben szerzett vezetõi politikai tõkét vitték át az akkori vezetõk a rendszerváltáson, s tartották meg vezetõi helyeiket a nemzeti piacgazdaságban is. Itt már nem a politikai tõke – például a párthûség – él tovább, bár erre is vannak példák, hanem ennek a politikai tõkének egy részét konvertálták szaktekintélyre is, s ebben a kettõs szerkezetben – politikai tõke és szaktekintély – biztosítja a fennmaradást egy-egy csoportnak.
286
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 287
A roma gazdaság Önmagában nem túl jelentõs nagyságú, az érintettek számára azonban értelemszerûen meghatározó erõvel rendelkezik a hagyományos roma gazdaság is. Ez ugyan nem a nemzetgazdaságnak képezi részét, de nem tartozik sem a globalizációs, sem a nemzetközi gazdasághoz, hanem a nemzeti gazdaságba beágyazott társadalomként és gazdaságként él máig. Amikor hagyományos roma gazdaságról beszélünk, akkor azt legalább hármas értelemben kell értenünk: – elõször is a gyûjtögetõ életmódra kell gondolni, ami a létezett szocializmus teljes idején fennmaradt, s a rendszerváltás leépülésével ismét megnövekedett – s a növekmény már nem egyszerûen a hagyományos erdõlakó életmódot s erdõkiélõ gazdálkodást folytatja, hanem a páriatársadalomba csúszott le. Mindenekelõtt az Észak-Magyarországon ismeretes erdõlakó romák gyûjtögetõ gazdaságára utalok; – másodszor a középkorból megmaradt roma szakmákra épülõ kisipari gazdaságra: a teknõvájó, vesszõfonó, és szegkovács szakmákra és az azokhoz kapcsolódó kereskedelemre kell gondolnunk; – végül harmadszor a hagyományos roma zenészek gazdaságára. S bár ezek a vállalkozások önmagukban sosem érnek el gazdaságilag számottevõ méreteket, együttesen mégis érzékelhetõ – de statisztikailag az ismert okok miatt nem mérhetõ részét képezik a magyar gazdaságnak.
287
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 288
A globalizációs peremgazdaság kiépítése Magyarországon Az 1990–2002 közötti szakasz1
Globalizációs perem-2, roncsolt és roncsgazdaság Magyarországon. Az elmúlt 15 év: mi változott?3 (Vass Csaba – Szegõ Szilvia) Az elmúlt 15 év Magyarországon a globális peremgazdaság gyors térhódításának az ideje volt. Nem egyszerûen az történt – mint hangsúlyozzák az úgynevezett „transition ecomics” képviselõi –, hogy az ún. szocialista gazdaságot4 felváltotta a piacgazdaság. Ugyanis a piac „bevezetésénél” is sokkal fon-
1
Ez a tanulmány a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Kara Közgazdasági Intézete, a Szegedi Egyetem Közgazdasági Kara Pénzügyi Tanszéke, a Miskolci Egyetem Közgazdasági Kara Társadalomgazdasági Kutatóhelye és a Bibó István Társadalomelméleti és Kutató Intézet közös pályázatára készített tanulmány egy részlete. 2 A címben a globális peremgazdaságot az egész magyarországi gazdaságra értjük. A szerkezeti elemzés során a globális makrogazdaság a teljes gazdaság jellegét meghatározó globális tulajdonban lévõ vállalati szférára vonatkozik. A dolgozat a két szerzõ közös terméke. A rövidítés nem teszi lehetõvé, hogy a nagy tanulmányhoz hasonlóan a fejezeteket szerzõk szerint elkülönítsük. 3 Készült az NKFP 5/134/2001 Globalizáció és nemzeti örökség címû kutatási program keretében. 4 A szocialista gazdaság lényegében a politikai tõke uralmán nyugvó gazdaság volt (lásd errõl Vass Csaba: Tulajdonreform, gazdasági reform, társadalmi reform. Eszmélet, 1988. 3. sz., Többszörösen összetett társadalomszerkezet Magyarországon. Társadalomtudományi Közlöny, 1989. 2. és Szelényi és a sehogy sem uralkodó értelmiség. ÖKOTÁJ, 1996. 12. sz. és Többeshatalom Magyarországon. I–III. 1948–1998. (kéziratban). Lásd továbbá Szegõ Szilvia kandidátusi értekezését Az egyensúlyhiány pénzelméleti és jövedelemelosztási alapjai, 1993. címû mûvének ez irányú következtetéseit a szocialista gazdaság kvázi tõkés jövedelem szerkezetérõl.
288
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 289
tosabb történt, létrejött a gazdaság globális hatalmi struktúrája, világgazdasági összefüggésben nézve a globális világgazdaság magyarországi peremgazdasága. E globális peremgazdaságnak megfelelõ hatalmi struktúra piac mellettiséget, pontosabban piac felettiséget élvez, annyiban, hogy e hatalmi struktúra definiálta és definiálja természetesen jelenleg is az új piaci formákat, piaci szerkezeteket.5 Ha e szempontból gondoljuk át a vagyoni struktúra átrendezõdéseit, és ezzel is összefüggésben a piac mûködési rendszereit, így az elfogadott, vagy eltûrt vagyon-újraelosztási, illetve pénzügyi és jövedelemelosztási prioritásokat, olykor nyílt privilégiumokat, akkor világosan kimutatható, hogy a piac hol drasztikus, hol szofisztikált módon a gazdaság globalizálódását „szolgálta”. Még a kisvállalkozások úgynevezett támogatási rendszereit, vagy az átalakulás veszteseit olykor szigorral félresodró, majd „jóléti” pózzal támogató rendszereit is ide sorolhatjuk. A globalizálódó peremgazdaságba történõ átmenetnek mint mindenek feletti prioritásnak meglehetõsen durva módja volt az úgynevezett Bokros-csomag. E csomag azonban inkább csak a „következetességével” és nyíltságával tûnt ki, mivel igazából több-kevesebb korrekcióval ez a folyamat, történetesen a gazdaságnak a globális hatalmi struktúrába való átrendezése, szisztematikusan, olykor átmeneti formákat öltve, de feltartóztathatatlanul folyt. Mindennek sokoldalú bizonyítása természetesen meghaladja e tanulmány kereteit. E tanulmányban egyfelõl azt igyekszünk nyomon követni, milyen stációkon ment keresztül a gazdaság, mígnem kialakult a világgazdaság globális peremgazdaságára jellemzõ rendkívül koncentrált gazdasági struktúra a külföldi szférában, másfelõl rendkívül töredezett, elaprózódott, hálózatosodás nélküli roncsolt gazdaság a nemzeti szférában. Másfelõl pedig azt szeretnénk bemutatni, hogy a gazdasági forráselosztás egyértelmûen a koncentrált gazdasághatalmi struktúra kialakulását finanszírozta, és a nemzeti gazdaság vivõerejévé a nem erre a szerepkörre felkészült nemzeti mikro- és kisvállalkozási szféra vált. Közben a makroglobális szférán kívüli gazdaságokat vagy „húzd meg, ereszd meg” módon fegyelmezték, rángásokat okozva a 5 A piaci struktúráknak a társadalom mindenkori struktúrájától való függõségét elemezte Szegõ Szilvia az Új piaci formák és az áralakulás új törvényei. Bankszemle, 1977. 12. számában, valamint a Három tézis a monopolárról (társszerzõ Szabó Katalin), Közgazdasági Szemle, 1982. 10. sz.
289
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 290
gazdálkodásuk normális menetében, leginkább elvéve e szférától vagy a pénzt, vagy a perspektívát, vagy mindkettõt. Majd ezt követõ adományozó rendszerekkel igyekeztek e vállalati szférát „stabilizálni” és „versenyképességét fokozni” (a nemzeti kis és középvállalati szféráról van szó, és az úgynevezett KKV programokról). Vagy egyértelmûen és drasztikusan kivonták a forrásokat, mint a nemzeti nagyvállalati szférából. Ezt mutatjuk be a következõkben. Mindennek következtében egy, a mai globális világnak megfelelõ, de annak peremgazdaságára jellemzõ gazdasági hatalmi struktúra jött létre, rendkívül ingatag vagyoni, jövedelemtermelési, adózási és foglalkoztatási talapzaton. E hatalmi struktúra termelés logikájára épült rá a vagyon- és jövedelemelosztás, illetve újraelosztás teljes rendszere. E tételünknek fõbb vonásokban történõ bizonyítását szolgálja e tanulmány. A roncsgazdaság bemutatása meghaladja e tanulmány kereteit, csupán annak néhány fogalmi és tartalmi vonatkozásáról teszünk említést.
Bevezetés Mielõtt az empirikus elemzéseket és azok eredményeit ismertetnénk, fontos leírni azt a fogalmi és társadalomelméleti keretet, amelynek segítségével a magyar gazdaság elemzését elvégeztük. Ennek lényege, hogy Magyarország társadalomszerkezete többszörösen összetetett, azaz nem egy társadalom és egy gazdaság létezik, hanem többes szerkezetû gazdaság és társadalom.6 Ezért a jövedelemáramlás rendszerét is csak akkor érthetjük meg, ha e többes rendszerben igyekszünk leírni pl. a jövedelemfolyamatokat. A többszörösen összetett társadalom „osztályozására”, vagyis az empirikus elemzéshez felhasznált fogalomrendszer kiépítéséhez felhasznált tudás- és irodalomanyagból e tanulmányban csak ízelítõt adunk. Célunk az, hogy e tanulmányban „felhasználjuk”, és ezzel mellesleg igazoljuk is a Vass Csaba korábbi mûEz az állítás Vass Csaba kutatásainak eredménye, lásd Többszörösen összetett társadalomszerkezet Magyarországon. Társadalomtudományi Közlöny, 1989. 2., továbbá a Gazdasági növekedés mikroforrásai, 1994–2000, GM pályázat keretében készült tanulmány, 2002.
6
290
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 291
veiben már kidolgozott, és empirikus elemzésekkel7 is alátámasztott társadalomleírást, miszerint Magyarországon több társadalom van, amelyek igen széles skálán helyezkednek el. E többes szerkezet jellemzõje továbbá nem csupán a struktúrák inhomogenitása, hanem a struktúra rendkívül töréses jellege. A társadalom- és gazdaságszerkezetben e megközelítésben a minõségi különbségekre helyezõdik a hangsúly, és nem például a jövedelemkülönbségekre, az iskolázottságbeli különbségekre stb. Nem ezek fontosságát vonja e tanulmányban megjelenõ kategorizálás kétségbe, csupán jelenségegyüttesként kezeli ezeket, mely magyarázatául – ez a kiindulópont – a többszörösen összetett társadalomszerkezet szolgál. A más szervezõelvek alapján mûködõ gazdaságok – itteni fogalomrendszerben makrogazdaságok – ráadásul nem integratív módon kapcsolódnak egymáshoz, hanem – leegyszerûsítve – törésesen, és nagyon sokszor „forrásvadászó” módon. (A forrásvadászatban egyébként majd mindegyik gazdaság, mindegyik társadalom részt vesz, a maga eszközeivel és hatékonyságával. Leegyszerûsítõ az a szemlélet, hogy a gazdaságok a forrásvadászok. Az e tanulmányban csak megjelölt „roncsgazdaságot”, legalábbis annak bizonyos részeit nagyon is hatékony forrásvadászat jellemzi.)
A többszörösen összetett társadalomszerkezet A hazai szakirodalomban vita folyik arról, hogy egyetlen politikai országhatáron belül létezhet-e azonos idõben több társadalom, vagy sem. A vitában három álláspont rajzolódott ki, ám a vita sajnos olyan politikai tartalmakkal telített, amely megakadályozza azt, hogy a kérdésrõl a „harag és elfogultság nélkül” normája érvényesülhessen. Két álláspont azt hangsúlyozza, hogy lehetséges egy országhatáron belül több társadalom, ám az egyiket „kriptokommunista” eredettel vádolják, a másik pedig maga húzza magára a régen volt népi–urbánus vita minden ódiumát. A harmadik álláspont, szembehelyezkedvén mind a kriptokommunista, mind a népi–urbánus eredetekkel, 7
Lásd A gazdasági növekedés mikroforrásai címû korábban említett írást.
291
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 292
tagadja a többszörösen összetett társadalomszerkezet lehetõségét, illetve ennek magyarországi megvalósulását, s mert a két nem vállalt ideológiai irányzattól való távolságtartásra helyezi a hangsúlyt, szem elõl téveszt lényeges összefüggéseket és különbségeket. Fernand Braudel világhírét megalapozó nagy mûvét, Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus, XV–XVIII. század 8, címût azzal az eszmefuttatással kezdi, amely megmutatja, hogy címválasztásában a három kategória: anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus voltaképpen a teljesebb értelemben vett gazdaságnak az egyes vertikálisan egymásra épített „tereit” jelenti. S egy közbevetett megjegyzésébõl azt találjuk, hogy nemcsak a késõ középkorra vonatkozóan tartja érvényesnek e három gazdasági szint létezését, hanem napjaink makrogazdasági szerkezetének, illetve makrogazdasági folyamatainak elbeszélésekor is használható megkülönböztetéseknek tartja az említetteket. Braudel könyvében nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a fõsodorba tartozó közgazdászok már a kezdetektõl fogva csak a piacgazdaságot tekintették az egyetlen gazdaságnak, s „eltekintettek” más gazdaságoktól. Amit csak azért tehettek meg, mert a gazdaságinak elismert tevékenységek körét túlságosan leszûkítették, s kiemelték belõle a Braudel által fantasztikus méretûként megismert infraökonómiát, melynek alapját a késõbbiekben jelentõssé váló „családgazdaság” (hazai csonkult értelmezésében ezt háztartásgazdaságként jelölik meg) alkotja. Braudel továbbá a piacgazdaság felett létezõ kapitalista gazdaságra is ráirányítja a figyelmet, mint írja: …Létezik ma is, és létezett a múltban is, egy külön világ, egy kivételes kapitalizmus világa, amely minden korban multinacionális, és azoknak a hajdan volt nagy Indiai Társaságoknak és a legkülönbözõbb nagyságú jogszerû, vagy tényleges monopóliumoknak a rokona, amelyek lényegükben azonosak voltak a mai monopóliumokkal. Nem jogos-e azt állítanunk, hogy a Fuggerek és a Welserek vállalatai – mai kifejezéssel élve transznacionálisak voltak… (Fernand Braudel: Uo. 15 l.)
8
Fernand Braudel: Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus. Gondolat, 1985.
292
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 293
E tanulmány terjedelme nem teszi lehetõvé annak bemutatását, hogy ezen elméleti keretbõl hogyan képeztük9 a fogalmi rendszert. A rövid tanulmányok során szokásos utat járva, a tanulmányban kifejtendõket megalapozó rövid fogalmi bevezetõvel kezdjük tanulmányunkat.
A magyarországi többszörösen összetett makrogazdaság fogalmi szerkezete Ebben a tanulmányban abból indulunk ki, hogy a magyar államhatáron belül, s nemcsak a rendszerváltással kezdõdõ periódusban, hanem már több rendszerváltáson keresztül ívelõen, több, különbözõ létviszonyokkal jellemezhetõ – makro – gazdaság létezett, s létezik. Hogy ennek az összetett makrogazdaságnak egyes alkotó gazdaságait felvázolhassuk, néhány bevezetõ megjegyzésre van szükség a teljes és a csonka gazdaságokról. A társadalomgazdasági elbeszélésnek megfelelõen, a közgazdaságtan egyetlen és egynemû gazdaságával szemben „makrogazdaságon” a különbözõ társadalmi valóságokhoz tartozó gazdaságokat értem. Így egy államhatáron belül annyi makrogazdaság található, ahány „társadalmi valóság”. Esetleg több is, mert lehetséges, hogy az államvezetõk e több gazdaság különbségeit felismerik, s kiépítenek egy, az egyes makrogazdaságok közti egyensúly megalkotásával foglalkozó „metagazdaságot” – s hozzáteszem: a szó szigorú értelmében nemzetgazdaságnak csak ezt a metagazdaságot nevezhetnénk. A makrogazdaságok meghatározójának a társadalmi valóság létminõségét meghatározó „szervezõelvet” tarthatjuk, ennek alapján különböznek legalapvetõbben egymástól az egyes gazdaságok. Ez a szervezõelv a társadalmi valóság minden elemében, a legkisebben is – így a gazdaságiakban is – benne van, sõt annak alapkarakterét is ez a létszervezõ elv határozza meg. Napjainkban szaporodnak a kritikai elbeszélések a magyarországi makrogazdasági szerkezetrõl. E kritikai elbeszélések között mára kialakulni látszik egy közmegegyezés e makroszerkezet „kettõsségérõl”, aminek jegyében 9
Az elméleti keret és annak megfelelõ fogalmi rendszer kidolgozása Vass Csaba kutatási eredményeit képezik.
293
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 294
a kettõs magyar gazdaságról szokás e kritikai körökben beszélni. Kétségkívül jogos ez a megkülönböztetés, mert valóban megkülönböztethetõ Magyarországon is a magyar és a külföldi tulajdonú gazdaság. Azonban ez a külföldi tulajdonú gazdaság sem egységes. S nemcsak arról van szó, hogy különbözõ nemzetek állampolgárai vannak ebben a külföldi tulajdonú gazdaságban jelen, hanem arról, hogy különbözõ gazdaságokat is – látjuk majd, legalább három gazdaságot – képviselnek. Ugyanakkor a magyar tulajdonban lévõ gazdaságok sem csak egyetlen makrogazdasághoz tartoznak, ezek is legalább három társadalmi valóságba tartozó makrogazdaságot képeznek. S nemcsak arról van szó, hogy nem két, hanem több makrogazdaság található napjaink magyarországi államhatárain belül, de arról is, hogy a felsorolt gazdaságok közötti kapcsolatok is lényegesen különböznek egymástól. Ennek következtében a mai Magyarországon nem elegendõ kettõs gazdaságról, hanem többes magyar makrogazdasági szerkezetrõl indokolt beszélni. Fontos azt is látni, hogy a globalizáció is „fejlõdik”, ami azt is jelenti, hogy „globalizációból” is többféle létezik. A globalizációról többnyire csak abban a formájában vesznek tudomást, amelyben a vállalkozás meghaladott egy kritikus méretet, mikor már olyan gazdasági erõvel jellemezhetõ vállalatbirodalmak épültek fel, amelyek planétánk méreteihez rokonítható kiterjedéssel bírtak. Vállalkozásainak méretei miatt a globalizáció ezen változatát „makroglobalizációnak” nevezem. A makroglobalizációs vállalkozások, közhely volta miatt csak említeni kell, a nemzeti gazdaságokon belül is jelen vannak, ám ezek a makroglobalizációnak csak a peremét képezik. Kettõs értelemben is: egyfelõl földrajzilag vannak távol e vállalkozások központjaiból álló centrumoktól, másfelõl technikai értelemben is: míg a központokban az éltechnika telepszik meg, addig e makroglobalizációs peremgazdaságokban lényegi K+F nélküli, összeszerelõ és csomagoló vállalkozásokat nevezzük, melyek a versenyben mindig hátrányban vannak. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy a legtöbb helyen, ahol e globalizációs peremgazdaság kiépül, ott az „uralkodó gazdaság” pozícióját foglalja el. A makroglobalizációs peremtársadalom teljes gazdasági szervezetéhez, mint minden más makrogazdaságéhoz is, hozzátartozik a Braudel által „infraökonómiának” nevezett gazdaság, melynek alapját a „családgazdaságok” képezik. 294
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 295
A makroglobalizáció mellett Magyarországon is jelen van a globalizációnak egy eddig még nem említett változata, a „mikroglobalizáció” is.10 Makroglobalizációs méretekhez szokott szemmel igen nehéz felismerni azoknak a „mikrovállalkozásoknak” a valódi természetét, amelyek például Dél-Amerikában már a hetvenes évektõl,11 a régi Szovjetunió szibériai területein, valamint nálunk pedig a rendszerváltást követõen szaporodtak el. Ezek a mikrovállalkozások önmagukban valóban nem keltenek különösebb figyelmet, hiszen „csak” aprócska „Kínai bolt” feliratú üzlethelyiségekbõl, ugyanakkorka „Kínai Büfé” feliratú gyorséttermekbõl állnak. Ha alaposabban szemügyre vesszük azonban ezeket a boltocskákat, kiderül, hogy mögöttük egy teljes gazdaság áll, ipari és agrárüzemekkel, kereskedelmi hálózattal, szolgáltatással és pénzintézetekkel. Az átmeneti gazdaság a piacgazdaságot sajátosan kettébontotta, a nemzetgazdaság két nagy rétegre hasadt szét. Az egyik réteget a valódi árupiaci vállalkozók képezik, a másikat pedig a kényszervállalkozók. Az elõbbiekrõl nem szükséges bõvebb fejtegetésekbe bocsátkozni. Az utóbbiak, a kényszervállalkozók rétege pedig azokból áll, akiknek valójában nincsen tõkeerejük ahhoz, hogy vállalkozhassanak, inkább piacon értékesíthetõ szakértelemmel rendelkeznek. Így ezek, ha pontosan akarjuk õket megnevezni, a munkaerõpiac vállalkozói, akiket, mert elveszett, vagy kiesett jövedelmük pótlására vállalkoznak, „kényszervállalkozóknak” tekinthetjük. A nemzeti gazdaságnak van az imént meghatározottakhoz nem besorolható része is, az úgynevezett roncsgazdaság. Ez a rész a magyar állampolgároknak nem is kis hányadát, mintegy 12-13%-át foglalja magába. Itt elsõsorban azokról van szó, akiket a létezett szocializmus veszteségtermelõ politikai ipari mûveinek megszûnése, vagy az átmeneti gazdaságot jellemzõ piacfelvásárlási akciók munkanélkülivé tettek, illetve azok, akik mindezek kö10 Errõl bõvebben beszélt Vass Csaba az Európai Demokraták címû kötetben adott interjúban A bûvészinas mindent kipróbál. Kairosz Kiadó 2001. (Lásd e kötetben 190. l.) 11 Még 1987-ben közölt az akkoriban az egyik legszínvonalasabb gazdasági hetilap, a Figyelõ egy egész oldalas tanulmányt arról a furcsa jelenségrõl, hogy a nem kommunista Kína hogyan vásárolja fel Dél-Amerikában többek között a kontinens termõföldjeit és élelmiszerkereskedelmi hálózatát.
295
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 296
vetkeztében sosem találtak és nem is találhattak munkát. S közéjük, a történelembõl kiesettek közé kell sorolnunk azokat is, akik például a nyugdíjak vagy a gyermekekre szánt összegek elértéktelenedése következtében váltak nélkülözõ polgáraink népes táborának tagjaivá. Ezt a gazdaságot, mert tagjai kiestek a történelembõl, és önerõbõl valószínûleg már vissza sem térhetnek a szervezett gazdaság említett színtereire, „roncsgazdaságnak” nevezzük. A rendszerváltás e felesleges áldozatai a modernizációból kihullván, a modernizáció elõtti, önellátó gazdaságot – a család- és rokonsági gazdaságot – mûködtetik megélhetésük érdekében, s modernizáció elõtti „termékés szolgáltatáscsere” fûzi részlegesen egymáshoz tagjait.12 A vállalatokat csoportosítottuk részben a fenti szempontok szerint. Ez azt jelenti, hogy a piac feletti gazdaságot külön definiáltuk, ez a globális makrogazdaság, ami tulajdonképpen a multinacionális vállalati gazdaság Magyarországon. A többi külföldi tulajdonú gazdaságot az internacionális gazdaságok összefoglaló címmel láttuk el. Elkülönítettük a nemzeti vállalkozások különféle típusait (ez megfelel a KKV szféra korábbi definíciójának, amikor is a vállalatokat a foglalkoztatott létszám szerint kategorizálták). Különválasztottuk a nemzeti és a nemzetközi kényszervállalkozásokat és az úgynevezett mikroglobális vállalkozásokat.
Az egyes makrogazdaságokba tartozó vállalkozások besorolódása, módszertani leírása13 A makroglobalizációs jellegûekhez azokat a vállalkozásokat soroltuk, amelyek 100%-ban külföldi tulajdonban voltak a vizsgált évben, s jegyzett tõkéjük nagysága az 1 milliárd forintot meghaladta. Az internacionális gazdaság vállalkozásai közé azokat a vállalatokat osztottuk be, amelyek esetében a jegyzett tõke nagysága nem érte el az 1 milliárd A roncsgazdaságról – illetve a páriagazdaságról – bõvebben Vass Csaba A növekedés mikroforrásai címû, már idézett írásban, valamint A modernizáció elõtti önellátó formákhoz való visszatérésrõl Vass Csaba Egy kistérség társadalomgazdaságáról, 2001. (kéziratban, megjelenés alatt). 13 E helyütt nem a teljes fogalomtárat mutatjuk be, hanem csupán az e cikkben elõfordultakat. 12
296
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 297
forintot, s amelyek jegyzett tõkéjén belül a külföldi tulajdon aránya meghaladta a 20%-ot. Ezeket a vállalkozásokat, a külföldi tulajdoni hányadtól függõen további alcsoportokra osztottuk a következõ csoportosítás szerint: 50%-ig, 50–75% között, 75–90% között, 90–99% közöttiek, és végül a 100%-ig külföldi tulajdonú vállalkozások. Végül a nemzeti gazdaságba tartozók közé azokat soroltuk, amelyekben a jegyzett tõke 100%-ig magyar tulajdonban van, függetlenül attól, hogy mennyi a jegyzett tõkéjének a forintösszege. A nemzetgazdaság 5 típusát a foglalkoztatott létszámmal definiáltuk. (Az ábrákban a rövidített nevük: nemz250 (ez a nemzeti nagy, nemz0 (foglalkoztatott nélküli), nemz9, nemz50 és nemz250, ezek a mikro, kis és középvállalkozások melyeket az elõzõ szempontok mellett a foglalkoztatottak száma szerint is differenciáltunk, a 0, 1–9, 10–49, 50–249, 250 feletti foglalkoztatotti lélekszám szerint.) A nemzeti gazdaságon belül is különválasztásra érdemesnek tartottuk a valódi vállalkozásokat azoktól, amelyek nem valódi, azaz kényszervállalkozások. A kényszervállalkozások azok, amelyek mérleg szerinti eredménye vagy az egyszerûsített mérleg szerinti eredménye veszteséget mutat, vagy az 1,2 millió forintot – azaz a havi 100 000 forintot – nem éri el. Továbbá az értékesítés nettó árbevétele kisebb, mint 2,5 millió forint. A kényszervállalkozók vállalkozásaikat a kiesett keresetek pótlása, illetve a családi létminimum elérése miatt indítják, s csak addig tartják fenn, míg még ezt a lehetõséget is el nem veszítik. Nemkényszer, illetve nemzkényszer elnevezésekkel a nemzeti munkaerõ-piaci, illetve a nemzetközi árupiaci vállalkozásokat említettük meg. A mikroglobális gazdaság vállalkozásai közé azokat soroltuk, amelyeknél a jegyzett tõke legalább 30%-a külföldi kézben volt a vizsgált idõszakban, s e jegyzett tõke nagysága nem haladta meg az 50 millió forintot, valamint a foglalkoztatottak száma 0–10 között volt. Annak érdekében, hogy a teljes mértékben a „kínai” gazdasághoz tartozó vállalkozásokat elhatárolhassuk, három részre bontottuk a mikroglobális vállalkozásokat a jegyzett tõkében a külföldi tulajdon aránya alapján, s mikr30, mikr99, mikr100 megnevezésekkel szerepeltettük a grafikonokon. Végül az offshore vállalkozások közé soroltuk azokat, amelyeknek magas jegyzett tõkéje mellett foglalkoztatottai nem voltak, vagy 0–10 közé estek, 297
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 298
amelyek realizált profitja is az átlagot meghaladóan magasnak mutatkozott, valamint áruforgalmat nem bonyolítottak le. Joggal felvethetõ a kérdés, mért nem soroltuk a nemzeti vállalatok sorába – mint ez az elfogadott gyakorlat – azon vállalatokat, amelyeknél a külföldi tulajdoni részarány 50 százalék alatt van. Ennek magyarázatát a következõkben látom. A magyar gazdaságban – ezt igyekszik tanulmányunk bizonyítani is – a külföldi résztulajdonosi internacionális gazdaság leginkább a nemzeti nagyvállalati gazdaság lebontására létrehozott (vagy más taktikai céllal létrehozott14) átmeneti gazdaságként mûködött az elmúlt 15 évben. Ez az átmenetiség, illetve taktikai jelleg a leginkább az 50 százalék alatti külföldi tulajdonú vállalati szférában érhetõ tetten. A résztulajdonlás – mint késõbbiekben bizonyítani igyekszünk – lényegében a teljes külföldi tulajdonba vétel egy stációjaként mûködött15. Ez a – vállalkozások globális hálórendszerében – a globálizációhoz tartozó vállalkozásforma, amit az is bizonyít, hogy ezen vegyes gazdaság számára az internacionális gazdaság is leginkább csak átmeneti fázist képezett. Ezt – mint szintén látni fogjuk – bizonyítja az, hogy az internacionális gazdaságot is gyorsan kiszorította a makroglobális gazdaság. Nem megelõzve a teljes tanulmányt, mely a fentiekben vázolt makrogazdasági szférákra osztja a hazai gazdaságot, e helyütt csak „egy elõzetes” indoklással szeretnénk elfogadhatóvá tenni, hogy a megszokottól leginkább eltérõ csoportosítás megállja a helyét. Ezt fogja alátámasztani, hogy ez a vegyes gazdaság nem a nemzeti gazdaság jellemzõit mutatja, hanem számos fontos tekintetben a külföldi (ráadásul átmeneti) gazdaságét. Egy ilyen jellemzõ a külsõ forrásokhoz való hozzáférés. Mégpedig a következõért: a kül14
Számos esetben azért hoztak létre ilyen vállalkozást, mert pl. KKV szféra számára kiírt pályázatokon csak mint nemzeti cég vehettek részt. Hasonló problémára Pitti Zoltán is felhívja a figyelmet egy másik aspektusból. Azt hangsúlyozza, hogy a külföldi cégek gyakran saját beszállítói cégeket hoztak így létre. Ezen cégeket pedig – mint a tanulmány tartalmazza – paradox módon, mint hazai cégeket tartjuk nyilván. Lásd Pitti Zoltán A hazai gazdaság teljesítményeinek tulajdonosfüggõ jellemzõi (1996–2000). Európai Tükör, 2002. 15 A külföldi tulajdon koncentrációjára és a 100 százalékig külföldi tulajdonú cégek gyors és már szinte kizárólagossá válására (a külföldi érdekeltségû cégek 85 százaléka már 100 száazalékig külföldi tulajdonban vannak. Lásd errõl Pitti Zoltán már említett írását.)
298
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 299
sõ forrásokhoz való hozzáférésben az alacsony résztulajdonú internacionális gazdaság mutatkozott a legagresszívabbnak, és sok egyéb jellegzetessége alapján egyfajta váltógazdaságnak, mely a nemzeti gazdaságot a külföldi gazdaság vágányára terelte át. Az alacsony tulajdoni részarány a váltó szerepét töltötte be, és a más vágányra való áttereléshez az alacsonyabb külföldi tulajdonhányad is bõven elégségesnek bizonyult. A tanulmány formalizált gazdaságra vonatkozó része a globális, az internacionális és a nemzeti gazdaságok egybevetésére helyezte a hangsúlyt. Bemutatja a gazdaság többes szerkezetét, a több társadalom és több gazdaság létét az országban. A többes szerkezet egyik legfontosabb jellemzõjével, a társadalom és a gazdaság töredezettségével e tanulmányban csak érintõlegesen foglalkozunk. A roncsgazdaság leírása külön tanulmány, aminek ismertetésére e helyütt nincs lehetõség.16 A fentiek szerint definiált makrogazdaságokban a vagyoni pozíciókat e tanulmányban a mérlegfõösszeggel és a saját tõkével jellemeztük. A vagyoni pozíciók szempontjából a mérlegfõösszeg fontos jellemzõ. Ennek oka többek között az, hogy a vagyoni pozíciót – egy globalizált pénzvilágban – a külsõ forrásokhoz való hozzáférés talán még jobban jellemzi, mint a saját tõke. A multinacionális cégek adott országban elfoglalt vagyoni, hatalmi pozícióját – ezt igyekszik e tanulmány majd bemutatni – kevésbé jellemzi az, hogy mennyi saját tõkét „áldoz” egy-egy, a világban szétszórt leányvállalatának tõkésítésére. Sokkal inkább az, hogy mennyire „keveset kell” áldoznia egy-egy országban a saját tõkéjébõl a teljes mérlegfõösszeghez képest. Hatalmi pozíciójánál fogva ugyanis saját tõkéjéhez akár annak kétszeresét, illetve négyszeresét is kitevõ külsõ forrást is tud hozzászívni, a legkülönfélébb eszközöket is felhasználva e célra (lásd pl. azt, hogy a magyarországi multik a beszállítóikkal finanszíroztatják magukat, hiszen teljesen átlagos, hogy a leszállított árut 3-6 hónappal késõbb fizetik ki). E tanulmányban nem foglalkozunk a jegyzett és a saját tõke közötti eltérések természetével, ami – itt jegyezzük meg – önmagában is sok érdekességet tár fel. Lásd Vass Csaba roncsgazdasággal kapcsolatos fogalmi leírását, empirikus elemzését A gazdasági növekedés mikroforrásai címû, már idézett tanulmányában.
16
299
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 300
A forrásokhoz való hozzáférésben a saját és a külsõ forrásokat vettük figyelembe. A saját forrást e tanulmányban nem egyszerûen a saját tõkével definiáltuk. Azt néztük, a vállalat – normális üzletmenet esetén – milyen forrásokat tud aktivizálni. Ezért rendkívül fontosnak tartottuk az amortizáció külön figyelembevételét, ugyanis az amortizáció „kivircsaftolására”, felélésére, eltüntetésére hazánkban számtalan ügyes módszert használtak és használnak ma is. Ezen probléma részleteire, de még a problémafelvetés megfelelõ specifikálására sem jutottunk el. Csupán úgy építettük fel e kategóriánkat, hogy erre a forrásra a figyelmet felhívjuk, és a késõbbiek során a kutatásnak egyfajta indíttatást is adjunk.17 Ezen megfontolásokkal növeltük a saját tõke értékét. Ezzel szemben a jegyzett tõkével csökkentettük azt, mivel azt feltételeztük, hogy a jegyzett tõke nem egykönnyen aktivizálható forrás, ahhoz egyébként sem „illik” hozzányúlni a vállalkozás befektetései során. Egy szolid vállalkozás a jegyzett tõkéjét nem csökkenti, hanem növeli.18 A külsõ forráshoz a következõket számoltuk: a vállalkozás hosszú és rövid lejáratú hiteleit, adókedvezményeit, és a különféle címen élvezett támogatásokat, továbbá a szállítói állományt. Ez a fogalom tehát nem csupán a hitelekkel, hanem a látens külsõ forrásokkal is számol, hiszen a nem befizetett adó, az elengedett adó bevételi formát nem öltõ (bújtatott) támogatás. Az elemzések nem tartalmazzák az egyéni vállalkozók adatait. Az empirikus elemzésekhez a következõ anyagokra támaszkodtunk: APEH évkönyvek, GM szakágazati adattárak, ECOSTAT több kiadványára és számítási anyagára, a Miniszterelnöki Hivatalnak mint kedvezményezettnek elkészült
17
Az amortizációval való rendkívül ellentmondásos gazdálkodásra kevés írás hívja fel a figyelmet. Ezért is nagyon fontos, hogy a Privatizációs Kutatóintézet egy OMFB-kutatás keretében elmélyült munkát szentelt e kérdéskörnek. Lásd A hazai vagyonérték és az amortizáció alakulása. 1997. november. 18 Itt jegyezzük meg, hogy a saját forrás általunk definiált értéke – a dolog természeténél fogva – alacsonyabb a saját tõkéénél. Az általunk feltárt tendenciák és összefüggések nem változnának, ha a fentiek alapján definiált saját forrás helyett a saját tõkével, mint saját forrással számolnánk. Ezen számításokat elvégeztük, e tanulmányban azonban e kettõs forrásértelmezés egybevetésére nem tértünk ki.
300
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 301
PHARE19 rész- és zárótanulmányokra, szakmai anyagokra. Külön megemlítjük Lóránt Károly tanulmányát, amelynek címe: A gazdaság többdimenziós szerkezete (készült a fent említett PHARE-munka keretében). A makroglobális vállalatszerkezetet a fenti definíciók alapján a TÁSA adatbázison elemeztük.
Átmeneti gazdaság: átmenet a világgazdaság globális peremgazdaságába20 Az elméleti alapozást és a fogalmi vázlatot követõen áttérhetünk a magyarországi rendszerváltás tulajdonképpeni jellemzésére: a makrogazdaságok jelentõs átrendezõdésére. Mint majd látjuk, a makrogazdasági szerkezet átalakulása a következõképpen történt. Elsõ stádium: a nemzeti nagyvállalatok társasággá alakulása, majd lépésrõl lépésre történõ „kiprivatizálása”. A privatizáció fõleg külföldi tulajdonnal történt21. Ez a (külföldi) résztulajdonú privatizációs stádium. Második stádium: a magántulajdon, és ebben fõleg a külföldi tulajdon dominánssá vált. Létrejött a dominánsan magán, illetve pontosabban a dominánsan külföldi tulajdonú, és rész állami tulajdonú nagyvállalati szféra. Ez a (külföldi) domináns résztulajdonú privatizáció. Harmadik stádium: A második stádiumban létrejött és gyorsan bõvülõ átmeneti tulajdonformák kezdenek átlényegülni, gyakorlatilag 100 százalékos, (illetve meghatározott okokból sokszor csak 99 százalékos) külföldi tulajdonú gazdasági társaságokká.
19 Makrogazdasági pénzügyi feladatok az EU-csatlakozás rövid távú prioritásai jegyében PHARE-pályázati anyag, 2001. 20 A globális peremgazdaságról lásd Vass Csaba: A globálizációs világszerkezet változásáról. Valóság, 1997. 9. sz és Vass Csaba: Míg élõk közt leszel élõ. Gondolatok a globalizációról. Ökotáj Kiadó, 2000. 21 Lásd errõl Pitti Zoltán: A hazai gazdaság teljesítményeinek tulajdonosfüggõ jellemzõi címû, már idézett írását.
301
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 302
Negyedik stádium: kiderül, hogy mindhárom megelõzõ stádium csupán átmenet a globális gazdaságba. A résztulajdonú, majd a fáziskéséssel gyarapodó domináns (külföldi) magántulajdonú gazdaságok elkezdenek átlényegülni, és beépülni a (párhuzamosan) szédületes ütemben növekvõ globális makrogazdaságba.
Az átlényegülés végeredménye: végbemegy a helycsere a nemzeti nagyvállalatok és a globalizációs peremgazdaságot képezõ multinacionális nagyvállalatok között. A nemzeti nagyvállalatok lebomlanak, és mind a vállalatszerkezetet, mind a forrásszerkezetet tekintve, helyüket a globális nagyvállalatok foglalják el. Fennmaradnak, de visszaszorulnak az átmeneti külföldi gazdaságok, amelyek igazából a nemzeti nagyvállalatok lebontásául szolgáltak. Lassan, de növekszik a nem annyira átmeneti, 100 százalékos tulajdonban lévõ internacionális gazdaságok. Bár rángásos módon, de megõrzik korábbi helyüket (a vagyon- és forrásszerkezetben) a nemzeti közép- és kisvállalatok (ami azonban a gyorsan növekvõ globális szféra mellett jelentõs relatív pozícióvesztést jelent). Közben létrejön és gyorsan gyarapodik egy sajátos mikroglobális makrogazdaság. A sok kicsi, de szigorú rend szerint hálóba szervezõdõ (úgynevezett kínai) mikroglobális gazdaság.22 (A mikroglobális gazdasággal e tanulmányban nem foglalkozunk.) Újratermelõdik – de most már nem a nemzeti nagyvállalati szférában, hanem elsõsorban a globális makrogazdaságban a gazdaság túlkoncentrált szerkezete. Ez a túlzott koncentráció azt is jelenti, hogy újratermelõdött a túlzott méretû, ráadásul a rendszerváltás elõttihez képest integrálatlan, töredékes mikro- és kisgazdaságok túlzott tömege, melynek gazdasági stabilitása meglehetõsen ingatag, miközben – anakronisztikus módon – ez a szféra „játssza el” a hiányzó középgazdaság feladatát: zömmel e szféra képezi a hazai gazdaság „dandárját”, biztosítja zömmel a jövedelemtermelést, a foglalkoztatást és az államháztartás finanszírozását. 22
A mikroglobális szerkezettel Vass Csaba korábban említett tanulmányai foglalkoznak.
302
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 303
E fejezetben elõször a gazdaság átlényegülésének stációit követjük, vagyis e tartalmi értelemben vett átmeneti gazdaságot (a globális szerkezetbe átvezetõ gazdasági formákat). Ezt a szerzõk által definiált átmeneti makrogazdasági szerkezetet, illetve tulajdonképpen magát az átmenet „kuplungrendszerét” a metagazdaság szolgálta, ezen belül is kiemelkedõ módon a pénzügyi rendszer szinte valamennyi eleme. Az átmenetet lebonyolító, fenti értelemben vett pénzügyi kuplungrendszer elemzésével e tanulmányban nem foglalkozunk. Csupán a vállalatszerkezet átvezetõdését mutatjuk ki az új makroglobális szerkezetbe. Majd az átmeneti gazdaságban kiemelt figyelmet fordítunk az átmenet tulajdonképpeni tartalmát képezõ változásra: a nemzeti nagyvállalati makrogazdaságot ért „helycserés támadásra”, melynek célja a nemzeti nagyvállalati szféra „leváltása” volt azért, hogy helyét a makroglobális peremgazdaság töltse ki. Az átmenetet, mint folyamatot könnyebben megérthetjük, ha megnézzük, mi volt a folyamat kiinduló- és végpontja. Kiindulópontként az 1994-es évet választottuk. Erre az évre már jelentõs mértéket öltött az állami tulajdon lebontása. A vegyes tulajdoni formákban mûködõ vállalatok (állami, önkormányzati, külföldi és belföldi magántulajdon legkülönfélébb összetételei) a gazdaságban már szintén jelentõs szerepet kaptak. A nemzeti vagyon meghatározó része azonban még a nem vegyes nemzeti nagyvállalatok tulajdonában van. Ehhez képest gyökeres fordulat történt alig néhány év alatt. 2000-re a nagyvállalati szféra eltörpült, és a többi nemzeti szféra is jelentõs vagyonvesztést könyvelt el.
A célállomás: a nemzeti nagyvállalati szféra „felváltása” a globális peremgazdasággal Mi lett a vállalati vagyon-újraelosztás végeredménye? A vagyoni átrendezõdést a vállalatok mérlegfõösszegével és saját tõkéjével elemezzük. Nézzük, milyen arányban birtokolták az eltérõ globalizációs típusú vállalatok a nemzetgazdaság teljes vállalati vagyonát 1994-ben, majd 2000-ben.
303
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 304
1. ábra: A mérlegfõösszeggel mért vagyon megoszlása a globalizációs típusok szerinti gazdaságok között 1994-ben 60 % 50 % 40 % 30 % 20 % 10 %
Offshore
Mikglk99
Mikgk100
Mikrgk30
Nemkkeny
Nemz250
Nemz-250
Nemze-49
Nemzeti0
Nemzeti-9
Nemzk20
Nemkkeny
Inter99
Inter100
Inter90
Inter75
Inter50
Globális
0%
Forrás: saját számítás
Az ábra szemléletesen mutatja, hogy a (mérlegfõösszeggel mért) nemzetgazdasági vagyon felét a tisztán nemzeti tulajdonban lévõ nagyvállalatok birtokolják. Egy másik tekintélyes hányad a nemzeti középvállalatoké, 11 százalék. A nemzeti kisvállalatok (a foglalkoztatott nélküli és kevés számú foglalkoztatottal dolgozó) mikro- és kisvállalatok együtt szintén a makrogazdasági vagyon 10 százalékát birtokolják. Ez együtt 70 százalék, azaz több mint kétharmad. Az internacionális makrogazdaság (a 100 százalékig külföldi tulajdonban lévõ makrogazdaság nélkül) a teljes makrogazdasági vagyon közel 20 százalékát birtokolja, a globális és a 100 százalékos külföldi tulajdonban lévõ internacionális gazdaság a teljes mérlegfõösszeg közel 10 százalékát birtokolja. A globális makrogazdaság térhódítása még kicsi, a vagyonnal mérve még csupán 6 százalékos a súlya. 2000-re azonban már az 1994-es helyzetkép közel tükörképe áll elõ. Ezt mutatja be a következõ ábra.
304
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 305
2. ábra: A mérlegfõöszeggel mért vagyon megoszlása a globalizáció szerint tipizált gazdaságok között 2000-ben 45 % 40 % 35 % 30 % 25 % 20 % 15 % 10 % 5%
Mikglk99
Mikrgk30
Nemzkeny
Nemz250
Nemz-250
Nemze-49
Nemzeti0
Nemzeti-9
Nemzk20
Nemkkeny
Inter99
Inter100
Inter90
Inter75
Inter50
Glob. peremgazd.
0%
Forrás: saját számítás
Mint látható, a domináns szerepet a globális peremgazdaság vette át. A globális peremgazdaság ezen ábrában már tartalmazza az offshore cégeket is, mivel a külföldi behozott tõke jelentõs része ezen makrogazdaságban volt. Az más kérdés, hogy ezen cégek nem vesznek részt a GDP termelésében. A gazdasághoz azonban számtalan szálon és szervesen kapcsolódnak. Az ezen gazdaság által behozott pénzek a gazdaság külföldi finanszírozásának egyik meghatározó tényezõjévé váltak 2000-re. Továbbá a napi gazdasági kapcsolat szintjén is összefonódtak a jövedelemtermelõ vállalatokkal. A jövedelemtermelõ vállalatok pl. offshore cégeket alapítottak, illetve tulajdoni összefonódás jött létre közöttük. A dominanciát átvevõ globális peremgazdaság (itt offshore-ral együtt) birtokolja tehát 2000-ben a makrogazdasági mérlegfõösszeg vagyon közel 40 százalékát, a 100 százalékig külföldi tulajdonú makrogazdasággal együtt már részesedésük 50 százalékos. Ezzel szemben a nemzeti nagyvállalatok részesedése majdnem olyan kicsire zsugorodott, mint amekkora volt a globális 305
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 306
vállalatok részesedése 1994-ben. Ez 9 százalék, azaz már kisebb annál is, mint amekkora rész a 100 százalékig külföldi tulajdonban lévõ internacionális vállalatoké 2000-ben. A nemzeti középvállalatok részaránya is csökken, 7 százalékra, ezzel szemben a mikro- és kisvállalkozások részaránya némileg nõ: 15 százalékra. A KKV szféra részesedése a vagyonból ebben az évben már jelentõsen meghaladja a nagyvállalati szféráét. A fenti átrendezõdést mutatja az is, ha az offshore cégeket külön csoportba soroljuk. Ekkor a globális vállalatok részaránya 11 százalékponttal kevesebb lesz, mert az offshore cégek részesedése ennyi volt. Ha a vagyoneloszlást a saját tõke alapján mérjük, a helyzet a fenti összesített eredményt tekintve nem sokat változik. A nemzeti nagyvállalati szféra és a globális peremgazdaság közötti helycsere közel azonos. Más tekintetben azonban jelentõs különbségek vannak. Itt elõször azt emelnénk ki, hogy a globális makrogazdaság (offshore nélkül) saját tõkével mért vagyonhányada kisebb a mérlegfõösszeggel mért vagyonhányadnál, méghozzá 6 százalékponttal. Az offshore cégek vagyona azonban jelentõsen nagyobb: 11 százalékkal szemben 21 százalék. Mindez azt mutatja, hogy a globális peremgazdaság növekedésében az offshore szféra vette át a domináló szerepet 2000-re. Érdemes a saját tõkével mért relatív helyzetváltozást is megnézni. Ez azt mutatja, hogy a vagyoni részesedés hány százalékponttal nõtt, illetve csökkent 2000-re 1994-hez képest. A részesedések közötti eltérést, százalékpontban, mutatja a következô ábra.23
23
E grafikonon, s a következõkön a következõ rövidítéseket alkalmaztuk: 100állam: teljes mértékben állami tulajdonban lévõ vállalkozások; dom állam: az állami tulajdon részaránya meghaladta az 50%-ot; 100önkor: teljes egészében önkormányzati tulajdonban lévõ vállalkozások; dom ökorm: 50% feletti önkormányzati tulajdoni arány, 100magán: teljes egészében magántulajdonban lévõ vállalkozások, dom magán: 50% felett magántulajdonban lévõ vállalkozások.
306
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 307
3. ábra: A saját tõke szerinti relatív helyzetváltozás 1994-2000 között, százalékpontban 30 % 20 % 10 % 0% -10 % -20 %
Offshore
Mikglk99
Mikgk100
Mikrgk30
Nemkkeny
Nemz250
Nemz-250
Nemze-49
Nemzeti0
Nemzeti-9
Nemzk20
Nemkkeny
Inter99
Inter100
Inter90
Inter75
Inter50
Globális
-30 %
Forrás: saját számítás
A relatív pozíciók változása egyértelmû: a nemzeti közép- és nagyvállalati szféra jelentõs pozícióromlásával szemben (16, illetve 26 százalékpontos!) a globális peremgazdaság jelentõs pozíciójavulása áll (17, illetve 21 százalékpontos a globális makrogazdaságban és az offshore szférában). A többi makrogazdaság változása ehhez mérten kicsi, hiszen a „lapok le lettek osztva” az említett makrogazdaságok között. Méghozzá azért, mert a nemzeti nagyvállalati gazdaság 42 százalékpontos pozícióvesztését gyakorlatilag a globális peremgazdaság említett két szférája szívta fel. Ha a relatív vagyoni pozíciók változását az offshore szféra nélkül nézzük, a fenti összefüggés nem változik. Ez esetben a nemzeti közép- és nagyvállalkozás pozícióvesztése 14, illetve 22 százalékpont, összesen 36 százalékpont, és a globális gazdaság pozíciónyerése 23 százalékpont, ami 5 százalékponttal nagyobb az elõzõ típusú esetnél. A többlet nemzeti veszteséget a többi makrogazdaság viszonylagos egyenletes elosztásban szerezte meg, azaz a nagyok versenyében, elsõ megközelítésben úgy tûnik, nemigen tudtak részt venni. Azaz, mint látni fogjuk, a végeredményt tekintve stabil kép mögött egy jelentõs forgalmat lebonyolító szerkezeti átrendezõdés áll. A végeredmény azért viszonylag stabil, mert ez az átmeneti szféra egyszer privatizálta a nemzeti nagyvállalati szférát, majd maga is egy rendkívül 307
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 308
gyors ütemû koncentráció tárgya lett. Ezt az átmeneti folyamatot vizsgáljuk a következõ fejezetben, magának a koncentrációnak pedig külön fejezetet szentelünk.
Az átmenet: a globális peremgazdaságba átvezetõ makrogazdasági szerkezet Az elõzõekben láttuk, hogy a változás lényege a nemzeti nagyvállalatok lebontása, fokozatos privatizálása, a külföldi tõke általi fokozatos felvásároltatása. Az átmenetet ezért a nagyvállalati szférában követhetjük a legjobban. A következõkben tehát a nemzeti nagyvállalati szférában nézzük a magántulajdon térhódítását, majd a globális szerkezet felé történõ fokozatos átalakulását.
A nemzeti nagyvállalati szféra átalakulásának stációi A nemzeti nagyvállalati szféra privatizációjának stációi: az állami tulajdon átalakulása dominánsan állami tulajdonná, majd vegyes tulajdonná, amelyben sokszor nincs domináns tulajdon, majd dominánsan magántulajdonná, majd tisztán magántulajdonná. Ez a folyamat természetesen a makrogazdaság összességére értendõ, az egyes vállalatok átalakulásának folyamata egyedi. Az állami és az önkormányzati tulajdon privatizációjával végbemenõ gazdasági tulajdonszerkezet-változást követhetjük a következô ábrán:
308
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 309
4. ábra: Az eltérõ tulajdonú szférák részesedése a nagyvállalati összvagyonból (mérlegfõösszegben) 1994–2000 között 100 % 90 % 80 % 70 % 60 % 50 % 40 % 30 % 20 % 10 % 0% 1994 100allam
1995
1996
domallam
1997
100onkor
1998 domonkor
1999 100magan
2000 dommagan
Forrás: saját számítás
Mint látható, 1994-re a 100 százalékos állami tulajdonú nagyvállalat részaránya a mérlegfõösszegben már minimális. 1994-tõl már a dominánsan állami tulajdonú vállalatok lebontását követhetjük nyomon. A dominánsan állami tulajdon dominánsan magántulajdonná alakul át, a dominánsan magántulajdon pedig visszaszorul a 100 százalékos magántulajdonnal szemben. Miközben végbement a magántulajdon térhódítása, sajátos átmeneti utat járt be a külföldi tulajdon térnyerése is. Az átmenet ebben a vonatkozásban is kimutatható. Hasonlóan az állami vállalat résztulajdonlással való privatizálásával, a nemzeti nagyvállalati szféra lebontása és külföldi tulajdonnal való helyettesítése is külföldi résztulajdonlással ment végbe. A végeredményt már láttuk: a globális peremgazdaság térhódítását, a nemzeti nagyvállalatok lebontását. Ez azonban részben úgy ment végbe, hogy a külföldi tulajdon elõször zömében résztulajdonként jelent meg, majd a résztulajdonosi formák többségi külföldi tulajdonosi formává változtak, majd – legalábbis részben – beolvadtak a globális gazdaságot képezõ tõkébe. 309
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 310
A teljes makrogazdasági szféra átalakulásának stációi A következõkben a nagyvállalati makrogazdaságok átrendezõdésének elemzésérõl áttérünk az összes makrogazdaság átrendezõdésének vizsgálatára. A tulajdoni szerkezethez kimutatható az átmenet a globalizáció szerint tipizált makrogazdaságokban is. Az átmenet jellegét mutatja az alábbi ábra: 5. ábra: A globalizáció szerint tipizált vállalatok részesedése a nemzegazdaság teljes mérlegfõösszeg vagyonából 100 % 90 % 80 % 70 % 60 % 50 % 40 % 30 % 20 % 10 % 0% 1994 Nemz kis
1995
Nemz közép
1996
1997
Inter átmeneti
1998
Inter globalizálódó
1999
2000 Nemz250
Globális
Forrás: Saját számítás
A makrogazdaságokban – mint a végeredményt korábban láttuk a „célállomás” címû fejezetben – szinte egyenes vonallal meghúzható módon látható a nemzeti nagyvállalati szféra szûkülése, és ezzel szinte párhuzamban a globális vállalati szféra bõvülése. A kettõ szféra között, mint látható, az internacionális makrogazdaságok vagyona elõször növekszik, majd csökken.
310
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 311
A fenti ábra is alátámasztja korábbi állításunkat, miszerint a globális makrogazdaság és a nemzeti nagyvállalat helycseréje volt az átmenet tartalma, lényege. Méghozzá a következõk miatt. A nemzeti kis- és középvállalati szféra részaránya a nemzetgazdaság teljes mérlegfõösszegében ugyanis alig változott a vizsgált években. E szféra – bizonyos veszteségekkel ugyan (amire a késõbbiekben kitérünk) – megõrizte viszonylagos pozícióját a gazdaságban. A gyökeres strukturális átalakulást tehát a nemzeti nagyvállalati makrogazdaság globális makrogazdasággal történõ felváltása jelentette. A gazdaság koncentrálódását a globális peremgazdaságban még szemléletesebben mutatja a következõ ábra, amelybõl világosan látható, hogy a jegyzett külföldi tõke – amely eleve koncentrálódott a globális makrogazdaságban – az évek során gyors ütemben és látványos mértékben összpontosult ugyanitt. 6. ábra: A külföldi jegyzett tõke megoszlása a fõbb makrogazdaságok között, 1994–200024 100 % 90 % 80 % 70 % 60 % 50 % 40 % 30 % 20 % 10 % 0% 1994
1995 Globális
1996 Inter50
1997 Inter75
1998 Inter100
1999
2000 Mikgk100
Forrás: saját szerkesztés 24
Az oszlopok elnevezései ismét a jegyzett tõke nagysága, a külföldi részaránya, illetve a foglalkoztatottak száma szerint különböznek.
311
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 312
A külföldi jegyzett tõke közel 60 százaléka már 1994-ben a globális gazdaságban volt. Ezt a koncentrációt csökkentette az 1995-96-os nagymértékû privatizáció, amikor is – mint korábban – elsõként nem okvetlenül a globális tõke jutott tulajdonhoz. Az internacionális résztulajdonú szférába történõ külföldi befektetés – ahogy az átmenet eddig is mûködött – ekkor hirtelen megnövekedett, de utána gyors ütemben csökkent. Az internacionális gazdaság (a háromféle tulajdonosi internacionális gazdaság) részaránya a külföldi jegyzett tõkében 2000-ben már csupán 20 százalék volt, ezzel szemben a globális gazdaságé már 70 százalék. A maradék 10 százalék a gyorsan növekvõ mikroglobális gazdaságba került. Megjegyezzük itt csupán, hogy a külföldi tõke koncentrációját ezek a számok alulbecsülik. Erre az összefüggésre Pitti Zoltán25 hívta fel a figyelmet. A jegyzett tõke megoszlása a külföldi és a hazai tõke között azért csak részlegesen mutatja a valóságot, mert a profit – ha nem vonják ki az országból, hanem az országban fektetik be – növeli a külföldi tõke részarányát. Tekintettel arra, hogy a beruházások java része is a külföldi tõkétõl származott az elmúlt idõben, a külföldi tõke részaránya a hazai tõkében a jegyzett tõkével mértnél nagyobb. Ebbõl következik, hogy a külföldi tõke koncentrációja is magasabb a globális szférában, mint amekkora koncentrációt a jegyzett tõkével kimutattunk. A profit hazai befektetésével tehát a jegyzett tõkéhez képest is erõsebben koncentrálódik a tõke a külföldi makrogazdaságokban, azon belül is a globális gazdaságban. Figyelembe véve azt, hogy a profitból történõ beruházásokból is elsõsorban a globális gazdaságban nõ a külföldi tõke koncentrációja, úgy becsüljük, napjainkban már mintegy 80 százalékos lehet az. Azaz a külföldi tõke mintegy 80 százaléka a globális makrogazdaságba került.
25
Pitti Zoltán több elõadásában és publikációjában elemezte a külföldi tõke gyors térhódítását, és a nemzeti tõke sajnálatosan kicsi szerepét a tõkegyarapodásban.
312
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 313
A gazdaság túlzott koncentrációjának és a törmelékgazdaság termelése és újratermelõdése a globális peremgazdaságban26 A globális peremgazdaság térnyerésének elemzésekor már azt is láthattuk, hogy a nemzetgazdaság vagyona egyre inkább a globális makrogazdaságban koncentrálódik. Ez a jelenség is arra utal, hogy a gazdaság elsõsorban makroglobális szférájában jelentõs vállalati koncentráció ment végbe.27 A külföldi tulajdon koncentrációja – mint az átmenet elemzésekor is láttuk – egyre nõtt, és kifejezetten az amúgy is koncentrált globális makrogazdaságban összpontosult. A globális makrogazdaság térhódítása eleve vállalati és külföldi tulajdonosi koncentrációt jelent, hiszen e szféra olyan nem is egyszerûen nagy, hanem megavállalkozásokból áll, melyek 100 százalékban külföldi tulajdonban vannak. A külföldi tulajdon koncentrációs folyamatának vizsgálatát kezdjük a külföldi (koncentráltabb) és a nemzeti (a nagyvállalatok lebomlása következtében dekoncentrálttá, sõt töredékessé vált) makrogazdaság növekedésének egybevetésével. Mint a következõ ábrából látni fogjuk, a külföldi szféra mérlegfõösszege 1995-ben haladta meg a nemzeti szféráét. Ezért az 1995-ös év ebben az értelemben a fordulat évének számít. 1995-ben történt meg a váltás a külföldi és a nemzeti makrogazdaság között a külföldi javára. (Ezt az átváltást több megközelítésben is látni fogjuk.) Az átváltást az mutatja, hogy 1995-ben a külföldi makrogazdaság vagyona már meghaladta a belföldiét, és ezután a különbség fokozatosan nõtt, kivéve 1998-at (amikor, mint több tekintetben is látni fogjuk, sajátos rángás történt több mutatóban).
26
A vállalatszerkezet elemzésére rendkívül találó Árva László homokóra hasonlata. Árva László több tanulmányában foglalkozik a túlzott centralizáció és az elaprózott vállalati struktúra problémájával, a középgazdaság hiányával. 27 A kistulajdon természetének elemzésében úttörõ munkát végzett Falusné Szikra Katalin. Lásd pl. A kistulajdon helyzete és jövõje címû munkáját. KJK 1986.
313
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 314
7. ábra: A mérlegfõösszeg egymáshoz képesti alakulása a külföldi és a nemzeti szférában 1994-2000 100 % 90 % 80 % 70 % 60 % 50 % 40 % 30 % 20 % 10 % 0% 1994
1995
1996
1997
1998
Külföldi offshore nélkül
1999
2000
Nemzeti
Forrás: saját számítás
A külföldi gazdasági szféra növekedése még önmagában nem mutatja a vállalati koncentrációt. Ezért megvizsgáltuk a két szférában az egy vállalatra esõ mérlegfõösszeg alakulását. Ezt mutatja a következô ábra.
314
vasstárs9
28.10.2005
9:16De
Page 315
8. ábra: Az egy vállalatra jutó mérlegfõösszeg alakulása a külföldi és a nemzeti szférában (1994=100) 500 % 450 % 400 % 350 % 300 % 250 % 200 % 150 % 100 % 50 % 0% 1995
1996
1997
1998
Külföldi offshore nélkül
1999
2000
Nemzeti
Forrás: saját számítás
A nemzeti szférában az egy vállalatra jutó mérlegfõösszeg 1995-ben az elõzõ évi felére zuhant, ami természetes következménye volt az 1995. évi nagy privatizációnak. A nemzeti szféra ezután ezen az 1995. évi szinten tartotta az egy vállalatra jutó mérlegfõösszeget (annak nominális értékét), kisebb-nagyobb ingadozással. A külföldi szféra ezzel szemben megnégyszerezte az egy vállalatra jutó mérlegfõösszeget, ami jelentõs vállalati koncentrációt mutat. Míg 1994-ban a külföldi makrogazdaság 1 vállalatra jutó mérlegfõösszege „csupán” kétszerese volt a nemzetinek, 2000-re ez a különbség már 16-szoros lett. A külföldi szféra koncentrációját mutatja az egy vállalatra jutó mérlegfõösszeg átlaghoz képesti alakulása. A külföldi szféra koncentrációja következtében a nemzetiben az egy vállalatra jutó mérlegfõösszeg 2000-ben csupán közel fele az átlagnak, a külföldi szférában ezzel szemben hétszerese az átlagnak.
315
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 316
9. ábra: A külföldi és a nemzeti vállalatok csoportjában az egy vállalatra jutó mérlegfõösszeg eltérése az átlagtól 8 7 6 5 4 3 2 1 0 1994
1995
1996
1997
1998
Külföldi offshore nélkül
1999
2000
Nemzeti
Forrás: saját számítás
A globális makrogazdaságban az egy vállalatra jutó mérlegfõösszeg 3,3-szeresére nõtt, ezzel szemben a nemzeti nagyvállalati szférában csökkent ez az érték, méghozzá 30 százalékkal 1994-hez képest. A növekedés ütemekben meglévõ különbségek mellett nagyon fontos a pozíció változása szempontjából az, hogy míg 1994-ben közel azonos volt az egy nagyvállalatra jutó mérlegfõösszeg a nemzeti nagyvállalati és a globális makrogazdaságban, addig 2000-re a különbség már közel ötszörös. Vagyis 2000-ben a globális makrogazdaságban az 1 vállalatra jutó mérlegfõösszeg közel 5-szöröse a nemzeti nagyvállalati szféráénak. A globális tõke koncentrációja nem csupán a nemzeti nagyvállalatival, szemben nõtt, hanem a nemzeti átlaggal szemben is (ami természetes következmény), és ami még fontos, az internacionális makrogazdasággal szemben is. A mérlegfõösszeg koncentrációja a globális szférában ötven, illetve több mint hatvanszorosa az internacionális szféráénak. Ebben változást az 1995-ös privatizációs hullám okozott ideiglenesen, utána a globális gazdaság visszaállította „a neki megfelelõ” több mint ötvenszeres különbséget.
316
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 317
10. ábra: A globális nagytõke koncentrációja: az egy vállalatra jutó globális mérlegfõösszeg hányszorosan haladja meg az internacionálisét és a nemzetiét 500 % 450 % 400 % 350 % 300 % 250 % 200 % 150 % 100 % 50 % 0% 1994
1995
1996
1997
Globális / nemzeti
1998
1999
2000
Globális / internacionális
Forrás: saját számítás
Míg 1995-ben a globális tõke még majdnem azonos mértékben haladta meg a nemzeti tõke koncentrációját és az internacionális tõkéét, 2000-ben már óriási a különbség: az internacionális tõkével szembeni koncentráció „csak” 50-szeres értékrõl 60-szorosra, ezzel szemben a nemzeti tõkével szembeni koncentrációja 50-szeresrõl 450-szeresre nõtt. A nemzetgazdaságot tehát a globális makrogazdaság (multinacionális gazdaság) jelentõs és rendkívül gyors ütemû vállalati centralizációja jellemzi. A gazdaság túlkoncentráltsága nem csupán a globális makrogazdaság mérlegfõösszeg szerinti vagyonának gyors felhalmozódásával és vállalati koncentrálódásával mérhetõ, hanem e szféra gazdasági dominanciájával, pl. a vállalati méretnél is nagyobb hatalmat jelentõ pénzügyi forrás feletti dominanciájával is.
317
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 318
A vagyonnövekedés finanszírozása: a külsõ forrás dominanciája Elsõ lépésben a külsõ forrásbevonás teljes összegét vesszük szemügyre, majd azt nézzük, hogy a saját forráshoz képest milyen volt a külsõ forrásbevonás. A külsõ forrásbevonás egyenlõ a hiteltartozásokkal, az élvezett támogatások összegével, az adókedvezményekkel és a szállítói tartozásokkal. A nettó külsõ forrásbevonás esetében ezt az összeget csökkentettük a követelések állományával. Az így kijött összeg a cégek nettó elkötelezettsége, vagy nettó külsõ forrás bevonása, illetve ha az összeg pozitív, akkor a cégek forrásjuttatása. Elõször a külföldi vállalatok és a nemzeti vállalatok nettó külsõ forrás-igénybevételét vizsgáljuk. 11. ábra: A külföldi tõke és a nemzeti tõke külsõforrás bevonásának alakulása, 1994=100 700 % 600 % 500 % 400 % 300 % 200 % 100 % 0% 1994
1995
1996
1997
Külföldi tôke nettó elkötelezettség
1998
1999
2000
Nemzeti tôke nettó elkötelezettség
Forrás: saját számítás
Míg a vizsgált idõszakban a nemzeti tõke nettó elkötelezettsége csökkent, méghozzá 2000-re az egyharmadával, az 1994. évi 66 százalékára, addig a külföldi tõke által igénybe vett nettó külsõ forrás 6-szorosára nõtt. Fontos még az is, hogy 1994-ben a külföldi tõke és a hazai tõke nettó elkötelezettségének értéke közel azonos volt, pontosabban a nemzeti tõke külsõ forrásbevonása még 16 százalékponttal nagyobb volt a külföldinél. Az 1995-ös privatizáció és a zöldmezõs beruházások azonban gyökeresen megváltoztatták 318
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 319
a helyzetet, a külföldi tõke külsõ forrásbevonása az elõzõ évi 4 és félszeresére nõtt. Ez a kiugró érték, mint az ábra mutatja, tulajdonképpen a trendtõl való jelentõs eltérést mutatja. A következõ évben ugyanis az igénybe vett külsõ forrás már „rásimult” az így is gyorsan emelkedõ trendre. Ebben az évben (1996) a külsõ forrásbevonás „csak” 2 és félszerese volt 2 évvel azelõttinek. Mindez arra enged következtetni, hogy a drasztikus belsõ forráselvonást okozó Bokros-csomag 1995-ben tulajdonképpen a külföldi tõkének – a privatizációra felhasznált – drasztikus külsõ forrásbevonását kellett, hogy részben finanszírozza.28 A külföldi szféra külsõ forrásbevonásának dominanciáját a nemzeti vállalati szférával szemben még jobban mutatja az, ha azt nézzük, hogy hányszor nagyobb volt a külföldi vállalatok nettó külsõ forrásbevonása a nemzeti vállalatokénak.29 Míg 1994-ben még alatta volt a külföldi vállalatok forrásbevonása a nemzeti vállalatokénak, ezzel szemben 2000-ben már közel 8-szorosan haladta meg a külföldi makrogazdaság külsõ forrásbevonása a nemzetiét.
28
Az hogy ez a külsõ kiugró forrásbevonás nem trendszerû, hanem kivételes okokkal magyarázató, volt a mondandója egy a külgazdasági egyensúly alakulását elemzõ tanulmánynak, mely már 1996-ban azt hangsúlyozta, hogy az 1995-ben végrehajtott beruházások után (külföldi tõkével privatizáció, illetve zöldmezõs beruházások) szükségszerûen csökken a külsõ forrásbevonás, és nõ az export. Lásd Csontos Rozália-Okrutzky Katalin szerzõpáros kéziratos tanulmányát. Készült a Kopint Datorg megbízásából, 1996. 29 A külsõ források felhasználásával kapcsolatos problémákra Antalóczi Katalin több tanulmányában is felhívja a figyelmet.
319
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 320
A gazdasági vágányváltás (fordulat) éve: 1995 és 1996 A következõkben látni fogjuk, hogy a külsõ forrásbevonás szerint is (csakúgy mint a mérlegfõösszeggel mért vagyon tekintetében) a fordulat éve 1995 volt. Ebben az évben történt a váltás: ekkor fordult át a külsõ forrásbevonás teljes összege a külföldi tõke javára, különösen nagy volt az eltérés 1996ban, a külföldi tõke által történõ nagy magyarországi privatizáció idején. Ezután is magas maradt a növekedés léptéke, 1994-hez képest a külföldi tõke külsõ forrásbevonása több mint hétszeresére nõtt. A „rendszerváltást”, és annak kritikus évét, 1995-öt, jól szemlélteti a következõ ábra.30 12. ábra: A külföldi és a nemzeti vállalatok külsõ forrásból való részesedése 100 % 90 % 80 % 70 % 60 % 50 % 40 % 30 % 20 % 10 % 0% 1994
1995
1996
1997
1998
Külföldi offshore nélkül
1999
2000
Nemzeti
Forrás: saját szerkesztés
30
A külföldi és a nemzeti külsõ forrás nem tartalmazza a kényszervállalkozásokét, az ún. nemzetközi gazdaságét és a mikroglobális gazdaságét. Ezért a nemzeti és külföldi részesedés nem tesz ki 100 százalékot.
320
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 321
A külsõ források – a nagyvállalati szféra esetében is – egyértelmûen átcsoportosultak a külföldi globális tõke javára. A rendszerváltás ideje e tekintetben is 1995, illetve 1996, ekkor történt meg ugyanis a fordulat. Ekkor haladta meg a globális tõke által igénybe vett külsõ forrás a nemzeti nagyvállalati szféráét. A külsõ forrásbevonás finanszírozta a nemzeti nagyvállalati szféra globális vállalatokkal történt „leváltását” is. Ezt mutatja a következõ ábra. 13. ábra: A globális és a nemzeti nagyvállalati szféra részesedése a teljes külsõ forrásbevonásból 50 % 45 % 40 % 35 % 30 % 25 % 20 % 15 % 10 % 5% 0% 1994
1995
1996
1997
Globális offshore nélkül
1998
1999
2000
Nemzeti nagy
Forrás: saját szerkesztés
A fenti ábra nem mutatja markánsan a dinamikában bekövetkezett nagy változást a két szféra forrásbevonását illetõen. A dinamika ugyanis jobban mutatja, hogy a relatív helyzetváltozásban mely év (évek) voltak a meghatározóak.
321
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 322
14. ábra: A globális és a nemzeti nagyvállalatok bruttó külsõ forásfelhasználásának növekedése (elõzõ év=100) 250 % 200 % 150 % 100 % 50 % 0% 1994
1995
1996
1997
1998
Globális
1999
2000
Nemz-250
Forrás: saját szerkesztés
A fenti ábra szintén az 1995, 1996-os „rendszerváltást” mutatja be. Ekkor zuhant le a nemzeti nagyvállalatok külsõ forrásbevonása (50 százalékkal) és ekkor ugrott meg a globálisé 126 százalékkal. Érdekes pozícióváltozás ment végbe a nemzeti nagyvállalatok és a nemzeti KKV szféra között. Az 1995-ös év e két szféra tekintetében is helycserét váltott ki. E helycsere minõsége azonban egészen más, mint a nemzeti nagyvállalat és a globális vállalati szféra közötti helycseréje volt. A KKV csak azért „gyõzött”, mert kevésbé vesztett, mint a nemzeti nagyvállalat. Ez következik az egész nemzeti szféra korábbiakban tárgyalt romló pozícióiból. De nézzük a két nemzeti szféra egymáshoz képesti viszonyának alakulását. Míg 1995 elõtt a nemzeti nagyvállalati szféra bruttó külsõ forrásbevonása jelentõs mértékben meghaladta a KKV szféráét, 1995-ben azonban már jelentõsen nagyobb a KKV szféra külsõ forrásbevonása a nemzeti nagyvállalati szféráénál. Az 1995. évi különbség azután még tovább nõ, 2000-ben következett be valamelyes korrekció.
322
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 323
15. ábra: A nemzeti nagyvállalatok és a nemzeti KKV szféra külsõ forrásból való részesedésének alakulása 50 % 45 % 40 % 35 % 30 % 25 % 20 % 15 % 10 % 5% 0% 1994
1995
1996
1997
Nemzeti kis-közép
1998
1999
2000
Nemzeti nagy
Forrás: saját szerkesztés
Az 1995-ös fordulattal a nemzeti nagyvállalati szféra a külsõ forrás szintjét és dinamikát tekintve is a KKV szféra mögé szorult. A helyzet kicsit javult a nagyvállalati szféra dinamikája javára 2000-ben. Ezt mutatta az elõzõ ábra ollójának némi összezárulása.
„Aki szegény, az a legszegényebb” logikája: vagyis aki elveszíti külsõ forrásait, veszíti majd saját forrásait is! Érdekes módon nem az történt, hogy a nemzeti szféra elõször a saját forrásainak csökkenését szenvedte el, és ennek logikus következményeként késõbb a külsõ forrásai is megcsappantak. A dolog fordítva történt. A nemzeti makrogazdaság elõször külsõ forrásait veszítette el. Ezt jól mutatja, hogy e gazdaság külsõ forrás igénybevétele 1995-ben, a nagy privatizációs évben a külföldi mögé szorult. Ezzel szemben a saját források tekintetében ez a vál323
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 324
tás csak 1997-ben következett be, és a különbség – az 1998. évi már látott kilengéssel – némileg tovább nõtt 2000-ig. A nemzeti tõke saját forrásaiban végbement zuhanásszerû romlását és a külföldi makrogazdaság ezzel szemben végbemenõ gyors tõkegyarapodását láthatjuk a következõ ábrában. A váltás éve 1997. 16. ábra: A külföldi tõke és a nemzeti tõke saját forrása az összes saját forrás százalékában 1994–2000 100 % 90 % 80 % 70 % 60 % 50 % 40 % 30 % 20 % 10 % 0% 1994
1995
1996
1997
1998
Külföldi tôke
1999
2000
Nemzeti
Forrás: saját szerkesztés
Hasonló folyamat ment végbe a globális és a nemzeti nagyvállalatok esetében is. 1997-ben jelentõsen esett a nemzeti nagyvállalatok saját forrása, ekkor a saját forrásuk egyharmadát veszítették el, és ezzel saját forrásuk értéke a globális nagyvállalatok saját forrásának értékére csökkent. Az egyes gazdasági szférák viszonylagos pozícióinak változását kevésbé látjuk, ha a külsõ és a saját forrásokat csak önmagukban vizsgáljuk. Érdemes ezeket egymáshoz képest is nézni. Azt elemezni, hogyan alakultak a saját forrásokhoz képest a külsõ források. Ezek ugyanis egymáshoz képest értelmezhetõ nagyságok. E tekintetben az eltérések „beszédesebbek”, mint az önmagukban vizsgált források eltérései. Ha a külsõ forrás nõ jobban, mint a 324
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 325
belsõ forrás, akkor a két forrás között pozitív irányban nyílik az olló, ellenkezõ esetben negatív irányban. A globális és a nemzeti nagyvállalati gazdaságok forrásollóját mutatja a következõ ábra. 17. ábra: A globális és a nemzeti nagyvállalati szféra külsõ forrás ollója (1994-es bázison) 600 % 500 % 400 % 300 % 200 % 100 % 0% -100 % 1995
1996
1997
1998
Globális külsô olló
1999
2000
Nemzeti nagy külsô olló
Forrás: saját szerkesztés
Az ábrában a megfelelõ számok azt mutatják, hogy 1994-hez képest hány százalékponttal emelkedtek jobban (pozitív tartomány), vagy kevésbé (negatív tartomány) a külsõ források a belsõ forrásoknál. A globális szférában ez a különbség közel 500 százalékpont. A nemzeti szférában ez a különbség negatív, azaz a saját források növekedése jelentõsen meghaladta a külsõ forrásokét (1994-ben még a külsõ források összege volt nagyobb, mint a belsõ forrásoké). 1995-96-ban 60, illetve 70 százalékponttal nõtt jobban a külsõ forrás, mint a belsõ. Ezután a saját forráshoz képesti forrásvesztés lényegesen kisebb mértékû, de az olló továbbra is nyitva maradt – (a globális szférához képest enyhe) negatív módon. Egy másik megközelítésben is érdemes megnézni a külsõ és a saját források alakulását. Ennek a lényege az, hogy a nemzetgazdaságban a külsõ források meghaladják a belsõ forrásokét, ezért van nemzetgazdasági szintû külsõ forrás többlet. Nem mindegy azonban, hogy ezen a forrástöbbleten az egyes gazdasági szférák hogyan osztozkodnak. A külsõ forrásokból a „sokat” 325
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 326
és a „keveset” egyszer az minõsíti, hogy a saját forrásokhoz képest a különbség mekkora, és ez a különbség hogyan viszonyul a nemzetgazdasági szinten létrejövõ különbséghez. Ez a külsõ forrástöbbletbõl való részesedés ezért két tényezõnek is függvénye: egyfelõl az elõbb említettnek, másfelõl azonban annak is, hogy a saját többlet hogyan viszonyul az együttes forrástöbblethez. Mivel azonban ezek a többletek abszolút nagyságok, nyilvánvaló, hogy egy nagy tõkeerejû szféra viszonylag alacsonyabb külsõ forrásbevonás mellett is (külsõ forrás osztva belsõ forrással) a külsõ forrástöbbletnek valószínûleg komoly nyertese. Ez áll fenn esetünkben is. A nagy forrásokat forgató makroglobális gazdaság 2000-re már összpontosítja a nemzetgazdaságban felhasznált külsõ forrástöbbletet. A külsõ forrástöbbleten való osztozkodást 1994-ben és 2000-ben láthatjuk a következõ ábrákban. 18. ábra: A külsõ forrástöbbletbõl való részesedés megoszlása 1994-ben 60 % 50 % 40 % 30 % 20 % 10 % 0% -10 % -20 % -30 %
Mikglk99
Mikgk100
Mikrgk30
Nemkkeny
Nemz250
Nemz-250
Nemze-49
Nemzeti0
Nemzeti-9
Nemzk20
Nemkkeny
Inter99
Inter100
Inter90
Inter75
Inter50
Globális
-40 %
Forrás: saját szerkesztés
1994-ben a nemzetgazdaság által felhasznált teljes külsõ forrástöbblet több mint felét a nemzeti nagyvállalatok használták fel. A nemzeti középvállala326
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 327
tok – saját forrásellátottságuk még viszonylag jó volt – azonban nem felhasználók voltak, hanem forrásátadók, hiszen saját forrásuk meghaladta a külsõ forrásokét. Az internacionális makrogazdasági szféra többsége és a nemzeti KKV szféra többségének részesedése a maradék összegen meglehetõsen egyforma. 2000-re azonban gyökeresen megváltozik a helyzet. A külsõ forrástöbblet nagy részét, 32 százalékát már a globális gazdaság emészti fel. Az internacionális gazdaság részesedése együttesen 23 százalék, a nemzeti gazdaságé együttesen is alig haladja meg az internacionális gazdaság részesedését, az összes forrástöbbletnek csupán egynegyedét kapta meg. 19. ábra: A külsõ forrástöbbletbõl való részesedés megoszlása 1999-ben 35 % 30 % 25 % 20 % 35 15 % 10 % 5% 0% -5 %
Offshore
Mikglk99
Mikgk100
Mikrgk30
Nemkkeny
Nemz250
Nemz-250
Nemze-49
Nemzeti0
Nemzeti-9
Nemzk20
Nemkkeny
Inter99
Inter100
Inter90
Inter75
Inter50
Globális
-10 %
Forrás: saját szerkesztés
A nemzeti nagyvállalatok pedig már a saját forrásaikhoz képest negatív külsõ forrás fogyasztók lettek, azaz az összes külsõ forrástöbblethez hozzájárultak, ahelyett, hogy annak felhasználói lehettek volna.
327
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 328
Forrásfelhasználás és annak hatékonysága – a törmelékgazdaság a középgazdaság helyére lép A források értékesülése GDP-, illetve GNI-termelésben A külsõ források nagyságát mértük önmagukban, a saját forrásokhoz képest. Most azt nézzük, hogy milyen hatékony a külsõ forrásfelhasználás, azaz egységnyi külsõ forrás mekkora GDP-, illetve GNI-termelésben realizálódik. Bizonyos mértékben a GNI jobb teljesítménymutató, hiszen a hazai felhasználású jövedelmet a GNI mutatja, és nem a GDP. Az egységnyi (100 forint) GNI termeléshez felhasznált külsõ forrás a makroglobális vállalati szférában többszöröse a hazai nagyvállalati szféráénál, ezért a következõ ábránk azt mutatja, hogy az egyes években hányszoros volt a különbség a globális nagyvállalatok javára, a nemzeti nagyvállalatok hátrányára. Míg 1994-ben a különbség „csak” 30 százalékpontnyi, 1995-ben már több mint kétszeres, 1996-ban, a nagy privatizációs hullám idején ötszörös, majd ez az érték csökken, mintegy háromszorosra 2000-ben. 20. ábra: A globális és a nemzeti nagyvállalatok GNI-termeléshez mért fajlagos külsõ forrás felhasználása egymáshoz képest 1994–2000
Hányszor több a globális vállalatok fajlagos külsôfelhasználása
6 5 4 3 2 1 0 1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
A globáli ennyiszer többet vesz igénybe
Forrás: saját szerkesztés
Érdemes azt is megnézni, hogyan alakult a két szféra részesedése a nemzeti összes GNI-termelésbõl. A nemzeti nagyvállalati szféra GNI-termelése – a 328
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 329
rendkívül nagy külsõ forrás, majd saját forrás vesztés ellenére – 1999-ig nagyobb volt, mint a globális vállalati szféráé. A váltás 1999-ben történt. Ebben az évben a külföldi makroglobális vállalati szféra GNI-termelése már meghaladta a nemzeti nagyvállalati szféráét. Ezt mutatja a következõ ábra. 21. ábra: A globális és a nemzeti nagyvállalati szféra részesedése az összes GNI-termelésbõl 30 % 25 % 20 % 15 % 10 % 5% 0% 1994
1995
1996
1997
1998
Globális
1999
2000
Nemz250
Forrás: saját szerkesztés
Itt szeretnénk felhívni a figyelmet Pitti Zoltán31 több tanulmányában is felmerülõ kérdésre, ami a következõképpen hangzik. A hazai munkaerõ alacsony bérével tulajdonképpen leértékeljük a GDP-termelést is. Ha most „átértékelnénk” a nemzeti szférában dolgozók bérét, és közelítenénk a külföldi szféráéhoz, akkor a nemzeti szféra GNI-bõl való részesedése még 2000ben is valószínûleg magasabb lenne, mint a külföldi gazdaságé. A növekedési szomj: a növekedés rohamosan növekvõ külsõ forrásigényessége A külsõ forrás igényt az elõzõeknél is jobban mutatja az, hogy a növekedés mennyire külsõ forrás igényes. 1994 és 2000 között a GNI-növekedés külsõ forrás igénye a nemzeti szférában 2,2-szeresére nõtt, a külföldi szférában 3,5-szeresére. Míg 1995-ben 1 százaléknyi GNI-növekedéshez 1,14, illetve 1,27 száza31
Lásd Pitti Zoltán korábban említett mûvét és több ezen összefüggéssel foglalkozó írását.
329
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 330
léknyi külsõ forrás növekedés volt szükséges a nemzeti illetve a külföldi szférában, 2000-ben ezek az értékek már jóval nagyobbak. 2000-ben már 1 százaléknyi GNI-növekedéshez 2,5 százaléknyi külsõ forrás növekedés szükségeltetett a nemzeti szférában, és 4,4 százaléknyi a külföldi szférában. Ezt mutatja a következõ ábra. 22. ábra: Egységnyi GNI-termelésre jutó külsõ forrás növekedés 5.0 4.5 4.0 3.5 3.0 2.5 2.0 1.5 1.0 0.5 0 1995
1996
1997
1998
Külföldi
1999
2000
Nemzeti tôkére
Forrás: saját szerkesztés
A gazdaság külsõ forrásoktól való függõsége tehát az 1995. évinek a többszörösére nõtt. Mindez jelentõs mértékben növelte a vállalati szféra adósságállományát. A vállalati szféra tehát a külföldi adósságállomány felhalmozásában jelentõs szerephez jutott ezekben az években.32 32 A vállalati szféra külföldi hitel igénybevételének az ország adósságállományára gyakorolt hatását elemzi Obláth Gábor. Felhívja a figyelmet arra, hogy a külföldi adósságállomány számbavételénél nem szabad a vállalati szférát kihagyni. Nem megfelelõ indok az, hogy a vállalati adósságállomány magánadósságot testesít meg. Az 1998-as dél-kelet ázsiai valutaválságot is nagy mértékben a vállalatok óriási adósságállománya váltotta ki. Lásd Obláth Gábor írása Cégvezetés, 1998. júniusi szám (szerzõtárs Bartha Attila).
330
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 331
Szembetûnõ továbbá, hogy a nemzeti nagyvállalati gazdaság átlagoshoz képesti helyezése kedvezõtlenebb a vagyon szerint, mint a teljesítménye szerint. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti nagyvállalati gazdaságban az átlagoshoz képesti pozíció kedvezõbb az 1 vállalatra jutó GDP-ben, mint a mérlegfõösszegben. Nem ez a helyzet a makroglobális gazdaság esetében. Mindezt mutatja az, hogy míg a nemzeti nagyvállalati gazdaságban az 1 vállalatra jutó GDP az átlag 68-szorosa, addig a birtokolt vagyon csupán az átlag 45-szöröse. Ezzel szemben a makroglobális gazdaságban a vagyoni pozíció 211szer jobb az átlagnál, de a teljesítmény szerinti pozíció csak 167-szer jobb az átlagnál. Ezt mutatja a következõ ábra.
250
120
200
100 80
150
60 100
40
50
20
0
0 1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
Az egy vállalatra jutó mérlegfôösszeg eltérése az átlagtól a makroglobális szférában Az egy vállalatra jutó GDP eltérése az átlagtól a makroglobális szférában
Hányszoros az eltérés az átlaghoz képest
Hányszoros az eltérés az átlaghoz képest
23. ábra: A makroglobális és a nemzeti nagyvállalati szféra átlaghoz képesti pozíciója a vagyonfelhasználás és a GDP-termelés szerint 1994–2000
Az egy vállalatra jutó mérlegfôösszeg eltérése az átlagtól a nemzeti nagyvállalati szférában Az egy vállalatra jutó GDP eltérése az átlagtól a nemzeti nagyvállalati szférában
Forrás: saját szerkesztés
A következõ ábra azt is szemléletesen mutatja, hogy a külföldi szféra egy jellegében a nemzetitõl jelentõsen eltérõ gazdaságot testesít meg. A külföldi gazdaság, ezt az ábra jól mutatja, „jóval magasabb régiókban” foglalja el helyét, mint a nemzeti gazdaság. A nemzeti gazdaság a külföldi gazdasághoz képest „a padlón van”, mind a felhasznált vagyon, mind a GDP termelése tekintetében. 331
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 332
8
400
7
350
6
300
5
250
4
200
3
150
2
100
1
50
0
0 1994
1995
1996
1997
1998
1999
Hányszoros az eltérés az átlaghoz képest
Hányszoros az eltérés az átlaghoz képest
24. ábra: A külföldi és a nemzeti szféra átlagoshoz képesti pozíciói a vagyonfelhasználás és a GDP-teljesítmény szerint 1994–2000
2000
Az egy vállalatra jutó mérlegfôösszeg átlaghoz képesti nagysága a külföldi szférában Az egy vállalatra jutó mérlegfôösszeg átlaghoz képesti nagysága a nemzeti szférában Az egy vállalatra jutó GDP átlaghoz képesti nagysága a külföldi szférában Az egy vállalatra jutó GDP átlaghoz képesti nagysága a külföldi szférában
Forrás: saját szerkesztés
Azt is láthatjuk, hogy a nemzeti gazdaság az átlaghoz képest kedvezõbb pozíciót tölt be a teljesítmény tekintetében, mint a vagyon szerint. Míg például 2000-ben a vagyona az átlagosnak a fele sincs (1 vállalatra vetítve), a GDPkibocsátása az átlagosnak több mint 77-szerese. Az átlagostól való eltérés különbsége 166-szoros, a GDP-kibocsátás javára. Ezzel szemben a külföldi gazdaság esetében a vagyonfelhasználás 1 vállalatra vetítve az átlagosnak közel 7-szerese, míg a GDP-kibocsátás az átlagosnak 325-szöröse. A különbség csupán 47-szeres a GDP javára. A nemzeti szféra GDP-kibocsátása az átlagos vagyonfelhasználás és az átlagos GDP-kibocsátás mértékében 3,5-szer jobb, mint a külföldié. A jövedelemtermelés tehát a külföldi tõke esetében nem csupán a külsõ forrásokhoz képest kedvezõtlen, hanem a mérlegfõösszeghez képest is (ami részben egymásból is következik). Ez azt mutatja, hogy a külföldi gazdaság rendkívül tõkeigényes termelést valósít meg, aminek tehát nagy a forrásigé332
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 333
nye, és ahhoz képest mérsékelt a kibocsátás. Ezt az összefüggést látni fogjuk még a foglalkoztatás és a személyes jövedelemtermelés tekintetében is. Foglalkoztatás és személyi jövedelemtermelés: a foglalkoztatás növekvõ tõkeigényessége versus a kisvállalkozások tömeghatása Az országban megtermelt személyi jövedelemnek még 2000-ben is több mint a felét a nemzeti szféra termelte meg. Bár évrõl évre szûkül a távolság, a különbség még ma is 14 százalékpontnyi.33 25. ábra: A külföldi és a nemzeti szférában kifizetett személyi kifizetések az össeshez képest 1994–2000 70 % 60 % 50 % 40 % 30 % 20 % 10 % 0% 1994
1995
1996
1997
1998
Külföldi
1999
2000
Nemzeti
Forrás: saját szerkesztés
Ez a különbség azonban sok ellentétes tendenciát takar. Egyfelõl azt, hogy a külföldi vállalati koncentráció és a nemzeti vállalati szétforgácsoltság következtében az egy vállalatra esõ személyi jövedelemtermelés jóval nagyobb a külföldi szférában, mint a nemzetiben. Ez részben a vállalati koncentrációval magyarázható, részben azzal, hogy az egy alkalmazottra esõ személyi jövedelem mértéke is jóval magasabb a külföldi szférában, mint a nemzetiben. 33
A külföldi és a nemzeti szféra együttesen azért nem tesz ki 100 százalékot, mert a kényszervállalkozások szféráját, a mikroglobális szférát a fentiek nem tartalmazzák.
333
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 334
Az egy vállalatra jutó személyi jövedelem a külföldi szférában „csak” 100 százalékponttal volt magasabb 1994-ben, 2000-re a különbség 490 százalékpontnyi. Ez azt jelenti, hogy 2000-ben már közel 5-szörösen több személyi jövedelmet termelt egy külföldi vállalat, mint egy belföldi. A személyi jövedelemtermelés koncentrálódását a külföldi szférában, illetve dekoncentrálódását a nemzeti gazdaságban vállalati szinten, mutatja a következõ ábra. 26. ábra: Az egy vállalatra jutó személyi jövedelmek nagysága az átlaghoz képest a külföldi és a nemzeti gazdaságban 1994–2000 600 % 500 % 400 % 300 % 200 % 100 % 0% 1994
1995
1996
1997
1998
Külföldi
1999
2000
Nemzeti
Forrás: saját szerkesztés
A személyi jövedelemtermelés koncentráltságának és dekoncentráltságának ellentétességét még növeli a foglalkoztatás koncentrációjának, illetve dekoncentrációjának egyidejû jelenléte a gazdaságban. Ahogyan a személyi jövedelemnek több mint a felét a nemzeti szféra termeli ki, ugyanúgy a foglalkoztatottaknak is több mint a felét a nemzeti szféra alkalmazza. A teljes külföldi szféra az összes foglalkoztatottaknak csupán 20 százalékát alkalmazza.
334
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 335
27. ábra: A külföldi és a nemzeti szféra részesedése a foglalkoztatásból 1994–2000 60 % 50 % 40 % 30 % 20 % 10 % 0% 1994
1995
1996
1997
1998
Külföldi
1999
2000
Nemzeti
Forrás: saját szerkesztés
Ha a külföldi szférában kivesszük az átmeneti szférát, azaz a csak résztulajdonos külföldi szférát, amely rohamosan váltott és vált át teljes külföldi tulajdonná, akkor a foglalkoztatás szempontjából a kép még kedvezõtlenebb. A következõ ábra azt mutatja, hogy a foglalkoztatás szempontjából a döntõ szektor a mikro- és kisvállalkozások. Ha ehhez a szférához hozzáadjuk az önfoglalkoztató vállalkozásokat is, vállalkozások szerint 0,5–1 foglalkoztatottal számolva,34 akkor a hazai kis- és töredékvállalkozások aránya a foglalkoztatásban eléri az 50 százalékot. Ha az önfoglalkoztató vállalkozásokhoz hozzáadjuk az egyéni vállalkozókat is, akkor az így kibõvített értelemben vett hazai KKV szféra részaránya a foglalkoztatásban már 60 százalék körüli. A következõ ábra csak a társasági adóbevallást benyújtók szerinti helyzetet mutatja be.
34
A KKV szféráról megjelenõ KKV szféra helyzetét összefoglalóan elemzõ kiadványokban szintén hozzáadják az önfoglalkoztató vállalkozásokat a foglalkoztatáshoz, bizonyos megfontolásokkal élve.
335
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 336
28. ábra: A 100 százalékig külföldi és nemzeti KKV és a nemzeti nagyvállalatok részesedése a foglalkoztatásból 60 % 50 % 40 % 30 % 20 % 10 % 0% 1994 100% külföldi
2000 nemz KKV
nemz nagy
Forrás: saját szerkesztés
A 100 százalékig külföldi cégek – melyek már nem átmeneti cégek – foglalkoztatják 2000-ben az összes 16 százalékát (csak 4 százalékpontnyit tesz ki az úgynevezett átmeneti gazdaság, ami szintén a rész külföldi tulajdonlás átmenetiségét húzza alá!), közel felét a KKV szféra, és 20 százalékot a nemzeti nagyvállalati szféra. Mindez azt mutatja, hogy a foglalkoztatás egyre inkább az úgynevezett roncsolt, vagy töredékes gazdaságra hárul. Hiszen a KKV szférán belül a mikro- és a kisvállalkozások a foglalkoztatottak egyharmadát alkalmazták 2000-ben, a középvállalkozások csupán 16 százalékot. Azaz a külföldi gazdaságban a foglalkoztatás rendkívül tõkeigényes, és ezzel szemben a tõkeszegény kisvállalkozási szféra az, amely a foglalkoztatásból aránytalanul nagy mértékben veszi ki részét. Ez annál is inkább érdekes, mert éppen a kisvállalkozások vannak úgy elkönyvelve, hogy ez a fekete és szürke gazdaság szférája, a foglalkoztatást vagy elbújtatják, vagy csak félig „legitimálják”, értve ez alatt azt, hogy a jövedelmet, vagy annak nagy részét elbújtatják. A foglalkoztatás ellentmondásossága tehát az elõzõekben abban áll, hogy a gazdaság döntõ részét képezõ külföldi szféra – bár vagyoni helyzete szerint tudná – de tevékenységének jellege szerint, mint összeszerelést folytató bérmunkavégzés – nem célja a foglalkoztatás növelése. A gazdaság már korábban említett „padlón levõ” szférája az, amelynek vagyoni helyzete és jö336
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 337
võbeli kilátásai csekélyek, mégis jelentõs foglalkoztatást valósítanak meg, bár ennek nagysága évrõl évre csökken. A foglalkoztatás tehát egyik szféra – sem a külföldi, sem a nemzeti szféra esetében – nem jelent hosszú távú biztonságot, mindkettõben rendkívül ingatag alapokon áll. A foglalkoztatás másik ellentmondása: rendkívül gyorsan növekvõ tõkeigényessége. Mind a külföldi, mind a nemzeti szférában egyre kevesebb foglalkoztatott jut egységnyi saját tõkére. Míg 1994-ben 100 millió forint saját tõkére mintegy 34 foglalkoztatott jutott átlagban, 2000-ben már csupán 12. A külföldi szférában 1995-höz képest a fajlagosan foglalkoztatottak száma közel 60 százalékkal csökkent, a nemzeti szférában egyharmaddal (33 százalékkal), átlagosan pedig szintén 60 százalékkal (az egyéb szférákban még a külföldinél számon tartottnál is jobban csökkent a fajlagos foglalkoztatás, ezek a kényszervállalkozások, a mikroglobális szféra). Mindezt mutatja a következõ ábra. 29. ábra: 100 millió forint saját tõkére esõ létszám a külföldi és a nemzeti szférában és átlagosan 1994–2000 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 1994
1995 Külföldi
1996
1997
1998
Nemzeti
Forrás: saját szerkesztés
337
1999
2000
Nemzeti átlag
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 338
Mivel a saját tõkéhez viszonyított fajlagos foglalkoztatás a nemzeti szférában jelentõsen magasabb, mint a külföldi gazdaságban, ebbõl következik az is, hogy bár jelentõsen magasabbak a személyi jövedelmek ez utóbbiban, mégis az egységnyi saját tõkére esõ személyi jövedelem kifizetés a nemzeti szférában magasabb. Az egységnyi saját tõkével kitermelt személyi jövedelem a nemzeti gazdaságban közel 90 százalékpontnyival több volt 2000-ben, mint a külföldi gazdaságban. Ez a különbség 1994-ben még a külföldi gazdaság javára volt pozitív, igaz, csak kisebb mértékben. 1995-re kinyílt az olló a nemzeti tõke javára, mintegy 40 százalékpontnyira. Ennek mértéke 1998-ig alig változott, majd 1998 után rohamosan, 2 év alatt a duplájára nõtt. A külföldi tõkétõl tehát – a tõkebehozatal intenzitása ellenére – sem várható, hogy jelentõs mértékben növeli részarányát akár a foglalkoztatásban, akár a személyi jövedelem termelésben. 30. ábra: Egységnyi saját tõkére jutó személyi jövedelem kifizetés az átlagoshoz képest 1994–2000 200 % 180 % 160 % 140 % 120 % 100 % 80 % 60 % 40 % 20 % 0% 1994
1995
1996
1997
1998
Külföldi
1999
2000
Nemzeti
Forrás: saját szerkesztés
A foglalkoztatás egy másik ellentmondása a létszám és a kifizetett személyi jövedelmek közötti ellentmondásos helyzetben rejlik. A létszám és a kifize338
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 339
tett személyi jövedelmek közötti eltérést láthatjuk a következõ ábrában. A számok azt mutatják, hogy az egyes szféráknak a kifizetett személyi jövedelmekhez képest mennyivel kisebb vagy nagyobb a foglalkoztatásban vállalt szerepük. Az ábra azt mutatja például, hogy 2000-ben a nemzeti szféra a kifizetett jövedelmekhez képest 15 százalékponttal nagyobb mértékben vesz részt a foglalkoztatásban. Vagy fogalmazhatunk másik irányból: a szféra által biztosított foglalkoztatottságot 15 százalékpontnyival kevesebb jövedelemkifizetéssel valósítja meg, mint ahogy az a foglalkoztatáshoz képest arányos lenne. Ezzel szemben a külföldi szféra ennyivel aránytalanul több jövedelmet fizet ki az általa foglalkoztatott alkalmazottaknak. Ez a különbség 1994-ben csak 5-6 százalékpontnyi volt. 31. ábra: A személyi jövedelem kifizetésekben való részesedéshez képest mennyivel több vagy kevesebb a foglalkoztatásból való részesedés a külföldi és a nemzeti szférában 1994–2000 20 % 15 % 10 % 5% 0% -5 % -10 % -15 % -20 % 1994
1995
1996
1997
1998
Külföldi
1999
2000 Nemzeti
Forrás: saját szerkesztés
A mikro- és kisvállalkozások esetében – részben a feltételezett jövedelemelbújtatást, de részben a valóságosan alacsonyabb jövedelmeket mutatja az, hogy a létszámhoz képest a jövedelemtermelésben való részvételük 13 százalékpontnyival alacsonyabb.
339
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 340
A kisvállalkozási szféra jövedelemelbújtatásának mértéke azonban nem lehet akkora, mint amekkorának azt a közvélekedés tartja, vagy legalábbis nem nagyobb, mint a többi szféráé. Ezt bizonyítja az, hogy a vállalattípus szerinti jövedelmek, 1 alkalmazottra vetítve, szisztematikusan csökkennek, ahogy haladunk a makroglobális gazdaságtól a nemzeti nagy, közép, kis- és mikrovállalkozások felé. A szinteltérések szisztematikusak, a jövedelemcsökkenés szinte egyenletes. Ezt mutatja a következõ ábra. Az 1 alkalmazottra jutó személyi kifizetés 2000-ben a makroglobális vállalatnál az átlagosnál 70 százalékkal magasabb, a nemzeti mikrovállalatoknál az átlagnál 50 százalékkal alacsonyabb. A két eltérés között húzódó 120 százalékpontnyi távolságot a 6 lépcsõfok közel 20 százalékpontnyi „ugrással” teszi meg. A mikrovállalkozások különbsége a felette lévõ szintektõl ráadásul kisebb, mint 20 százalék, azaz nem ezen a szinten történik nagyobb esés. A két nagyobb esés az inter100 és inter99 között, illetve az inter99 és a nemzeti nagyvállalat között van. 32. ábra: Az 1 alkalmazottra jutó személyi jövedelem nagysága az átlaghoz képest a fõbb globalizációs vállalattípusoknál 1994–2000 200 % 180 % 160 % 140 % 120 % 100 % 80 % 60 % 40 % 20 % 0% 1994 Globális
1995 Inter99
1996 Inter100
1997
1998
Nemzet-9
Forrás: saját szerkesztés
340
1999
Nemze-49
2000 Nemz-250
Nemz250-
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 341
A külföldi és a nemzeti gazdaság elválását egymástól jól mutatja az is, hogy mekkora a két szférában együttesen az 1 alkalmazottra jutó személyi kifizetés. 2000-ben a különbség már 80 százalékpontnyi a két szférában elérhetõ személyi jövedelem között. 33. ábra: Az 1 külföldi és nemzeti alkalmazottra jutó személyi jövedelem nagysága az átlaghoz képest 1994–2000 180 % 160 % 140 % 120 % 100 % 80 % 60 % 40 % 20 % 0% 1994
1995
1996
1997
1998
Külföldi
1999
2000
Nemzeti
Forrás: saját szerkesztés
A lényeges különbség a személyi jövedelem termelésben tehát nem a jövedelemelbújtatásban van a különbözõ szférák között, hanem abban, hogy külföldi vagy nemzeti tulajdonban lévõ gazdaságról van-e szó. Forrásfelhasználás a profittermelés – a profitráták hasonulása Elõször az adózás elõtti eredményt vizsgáljuk. Az adózás elõtti eredménynek a saját tõkéhez való viszonyát neveztük el bruttó profitrátának. A nemzeti szférában a bruttó profitráta alig 1 százalékos szintrõl indul 1994-ben, majd e szintrõl évrõl évre emelkedett (kivéve 1998-at), és 2000-re 10 százalékot ért el, ami csak 1 százalékponttal kevesebb, mint a külföldi szféráé. A külföldi szféra profitrátája is meglehetõsen alacsony 1994-95-ben, de utána ugrás341
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 342
szerûen emelkedett 14 százalékra 1997-ben, majd hirtelen leesett 11 százalékra 1999-ben, és 2000-ben is ezen a szinten maradt. A fajlagos profitabilitás tehát a két szféra között elõször kinyílt a külföldi szféra javára, majd gyakorlatilag összecsukódott 2000-re. Ezen közeledés azért is külön értékelendõ, mert az alacsonyabb profitabilitású KKV szféra jelentõs hányada a nemzeti szférában van. Ezt is figyelembe véve a két szféra profitabilitása közötti különbség gyakorlatilag megszûnt. Ezt mutatja a következõ ábra. 34. ábra: A bruttó profitráták alakulása a külföldi és a nemzeti szférában 1994–2000 16 % 14 % 12 % 10 % 8% 6% 4% 2% 0% 1994
1995
1996
1997
1998
Külföldi
1999
2000
Nemzeti
Forrás: saját szerkesztés
Azonos profitráta azonban nem jelent azonos profittömeget. Tekintettel arra, hogy a külföldi szféra saját tõke ellátottsága jóval magasabb, mint a nemzeti szféráé (mivel a KKV szféra annak csökkenti az átlagos saját tõke mértékét), a profittömeg nagyobbik hányadát a külföldi gazdaság termeli. Ezt mutatja a következõ ábra.
342
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 343
35. ábra: A külföldi és a nemzeti szféra adózás elõtti eredménybõl való részesedése 1994–2000 100 % 90 % 80 % 70 % 60 % 50 % 40 % 30 % 20 % 10 % 0% 1994
1995
1996
1997
Külföldi az összesben
1998
1999
2000
Nemzeti az összesben
Forrás: saját szerkesztés
1995-öt kivéve a külföldi gazdaság által megtermelt profit minden évben magasabb volt, mint a nemzeti gazdaságban. A különbség 1998-ban volt a legnagyobb, akkor közel 50 százalékpontnyi. A következõ két évben a különbség csökkent, 2000-re 20 százalékpontnyira. A különbség csökkenése ellenére fennmarad a különbözõ makrogazdaság-típusok eredménytermelése közötti szisztematikus különbség. Ezt mutatja a következõ ábra.
343
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 344
36. ábra: Az adózás elõtti eredménybõl való részesedés a fõbb globalizációs típusú vállalatcsoportokban 1997–2000 35 % 30 % 25 % 20 % 15 % 10 % 5% 0% 1997 Globális
Inter100
1998 Nemzet-9
1999 Nemze-49
2000 Nemz-250
Nemz250-
Forrás: saját szerkesztés
Az eredménytermelésben (a 2000-es évet értékeljük) élen jár a makroglobális gazdaság, amelyet követ több mint 10 százalékpontnyi különbséggel a teljes külföldi tulajdonban lévõ internacionális gazdaság. Az ezt követõ sorrend a meglepõ. Hiszen az derül ki, hogy a nemzeti gazdaság döntõ gazdasági szférája nem csupán a foglalkoztatás, hanem az eredménytermelésben is a hálózatba nem szervezõdött, törmelék halmazállapotú nemzeti mikro- és kisvállalkozások. Mindkettõnek jóval magasabb a részesedése a nemzetgazdaságban megtermelt eredménybõl, mint a közép- és nagyvállalkozásoké. A mikro- és kisvállalkozások tehát – bár egyenként alacsony profitabilitásúak – nagy tömegüknél fogva a nemzetgazdaságban megtermelt eredményben jelentõs szerepet töltenek be. (Ezért nem lehet e szféra felé irányuló támogatás jelentõs, hiszen e szféra a személyi és vállalati eredménytermelésnek – a külföldi után, amelyet azonban kedvezményezni kell – a dandárját képezi. E szféra támogatásához a pénzt is gyakorlatilag e szférából kell tehát kivonni hosszabb távon!)
344
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 345
Forrásfelhasználás és a fizetendõ adó – a kisvállalkozások tömeghatása és „a sok kicsi sokra megy” elv érvényesülése A vállalati eredményesség (adózás elõtti eredmény) és a vállalatok által az államháztartásba befizetendõ adók közötti kapcsolatot tárgyaljuk e fejezetben. Az elsõ, amit meg kell állapítani, hogy a vállalatok eredménye és az általuk fizetendõ adó mértéke közötti kapcsolat gyakorlatilag negatív. Azaz ha nagyobb a vállalatok által fajlagosan kitermelt eredmény, akkor viszonylagosan kevesebb a fizetendõ adójuk. Míg például a külföldi gazdaság termelte a vállalati eredmény több mint felét (53 százalékát) 2000-ben, addig ez a szféra az összes fizetendõ adóból csak közel 10 százalékpontnyival kevésbé veszi ki részét (44 százalék). 2000 elõtt a különbség jóval nagyobb volt. A nemzeti szféra a fizetendõ adóból 1994-ben még több mint 70 százalékkal részesedett, (a külföldi gazdaság 15 százalékkal). E több mint 50 százalékpontnyi különbség évrõl évre csökkent, és 2000-ben már csak alig haladja meg a nemzeti gazdaság fizetendõ adója a külföldi gazdaságét. 37. ábra: A külföldi és a nemzeti szféra részesedése a fizetendõ adókból 1994–2000 80 % 70 % 60 % 50 % 40 % 30 % 20 % 10 % 0% 1994
1995
1996
1997
Külföldi szféra fizetendô adóból való részesedése
1998
1999
2000
Nemzeti szféra fizetendô adóból való részesedése
Forrás: saját szerkesztés
Nézzük meg, hogyan csökkent a nemzeti szféra fizetendõ adója, amely jelenségnek az alapvetõ oka az, hogy a nagy adózó nemzeti nagyvállalatok 345
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 346
„megszûntek létezni”. Ugyan a nemzeti nagyvállalatok adózás elõtti eredményessége viszonylag kedvezõtlen volt, de a tömegük az összes adózás elõtti eredmény jelentõs részét tette ki 1995 elõtt. A fizetendõ adóból való részesedésük még 1994-ben is több mint egyharmados volt. 2000-re azonban mindkét vonatkozásban a nemzetgazdaság elenyészõ gazdasága lett a nemzeti nagyvállalati szféra. Az adózás elõtti eredménybõl és a fizetendõ adóból való részesedése 5, illetve 6 százalékra csökkent. 38. ábra: A nemzeti KKV és nagyvállalatok részesedése a fizetendõ adókból
40 % 35 % 30 % 25 % 20 % 15 % 10 % 5% 0% 1994 Globális
1995
1996 Nemzet-9
1997 Nemze-49
1998 Nemz-250
1999
2000
Nemz250-
Forrás: saját szerkesztés
Mint a fenti ábrából látható, a nemzeti nagyvállalatok részesedése a fizetendõ adóból 34 százalékról 6 százalékra csökkent. A nemzeti középvállalatok tartják a 10 százalék körüli mértéket, az önfoglalkoztató cégek az 5 százalék körülit, azaz elérik a középvállalatok által fizetett adók felét. 1996-tól a fizetendõ adó zömét, 30 százalékát (16, illetve 14 százalékát) a már említett törmelék mikroés kisvállalkozás adta. A gazdaság és az államháztartás „fenntartó szférája” nem csupán a foglalkoztatás, a személyi jövedelemtermelés szerint, hanem a fizetendõ adó szerint is (a nemzeti gazdaságon belül) a mikro- és kisvállalkozások. 346
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 347
Hogyan teljesít a külföldi gazdaság az államháztartás felé? A források tekintetében a magasságokban szárnyaló külföldi gazdaság, mint láttuk, jóval kevesebbet fizetett be az államháztartásba, mint a forrásszegény nemzeti gazdaság. Ennek az ellentmondásos helyzetnek a jellemzésére a következõ ábra szolgál. A globális makrogazdaságnak, amely a mérlegfõösszeg szerinti vagyon közel egyharmadával rendelkezett 2000-ben, kevesebb adóbefizetési kötelezettsége volt, mint a nemzeti mikrogazdaságnak. Ekkor a különbség már kicsi, de 1995 és 1997 között a makroglobális vállalatok 7 százalékponttal kevesebb adót fizettek az államháztartásba, mint a nemzeti, alig jövedelmezõ mikrogazdaságok. 1998 után ez a különbség erõsen csökkent. Ezt mutatja a következõ ábra. 39. ábra: A globális makrogazdaság és az 1–9 foglalkoztatottal dolgozó mikrovállalkozások részesedése az összes fizetendõ adóból 1994–2000 20 % 18 % 16 % 14 % 12 % 10 % 8% 6% 4% 2% 0% 1994
1995
1996
1997
1998
Globális
1999
2000
Nemzeti-9
Forrás: saját szerkesztés
Végül a külföldi szféra egészére jellemzõ, hogy az adózás elõtti jövedelembõl való részesedésük jóval magasabb volt, mint a fizetendõ adóból való részesedésük. Ennek megfelelõen a nemzeti gazdaságban az eset fordított: a 347
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 348
fizetendõ adóból való részesedésük jóval magasabb, mint a bruttó profitjövedelembõl való részesedésük. A következõ két ábra a jövedelmezõség és a fizetendõ adó szerinti ellentmondásos pozíciókat mutatja be a nemzeti és a külföldi gazdaságban. 40. ábra: A külföldi szféra részesedése az adózás elõtti eredménybõl és a fizetendõ adókból 100 % 90 % 80 % 70 % 60 % 50 % 40 % 30 % 20 % 10 % 0% 1994
1995
1996
1997
1998
1999
Külföldi szféra részesedés az összes adózás elôtti eredményben Külföldi szféra fizetendô adóból valórészesedése
Forrás: saját szerkesztés
348
2000
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 349
41. ábra: A nemzeti szféra részesedése az adózás elõtti eredménybõl és a fizetendõ adókból 80 % 70 % 60 % 50 % 40 % 30 % 20 % 10 % 0% 1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
Nemzeti szféra részesedés az összes adózás elôtti eredményben Nemzeti szféra fizetendô adóból valórészesedése
Forrás: saját szerkesztés
A két szféra az általa megtermelt jövedelemhez képest tehát egyfelõl többletadót fizet be (ez a nemzeti szféra), másfelõl kevesebb adót fizet be, azaz jövedelméhez képest jelentõs adókedvezményt élvez, nyilván különféle jogcímek és technikáknak köszönhetõen. (Az offshore gazdaságot itt nem vettük tekintetbe, hiszen az eleve adómegtakarítás céljából jön az országba, azaz csak minimális adót fizet.) A nemzeti gazdaság többletadóztatása (a jövedelemarányos adóztatás és a tényleges adóztatásban való részvállalás különbsége) a vizsgált években 20 százalékpontnyi volt megközelítõleg, majd 1996 után fokozatosan csökkent, „csupán” 12 százalékpontnyira. A külföldi gazdaság „aluladóztatása” (ha 1994-es kiugró értéket az 1995-ös évivel együtt számoljuk) 45 százalékpontról csökkent le fokozatosan a 2000 évi 9 százalékpontra. A nemzeti gazdaság többlet adóterhelését és a külföldi gazdaság adókedvezményét a megfelelõ szférákban megtermelt jövedelemhez képest mutatja a következõ ábra.
349
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 350
42. ábra: A külföldi és a nemzeti szféra többletadózása és „alul”-adózása a két szférában megtermelt jövedelemhez képest 1994–2000 40 % 20 % 0% -20 % -40 % -60 % -80 % 1994
1995
1996
1997
1998
Külföldi szféra
1999
2000
Nemzeti szféra
Forrás: saját szerkesztés
Mindez azt mutatja, hogy a hazai államháztartás bevétele rendkívül ingatag talajon áll: egy roncsolt töredékes gazdaság adja az adóbevételek zömét, méghozzá nem a magas jövedelemnek köszönhetõen, hanem annak ellenére, hogy jövedelmezõsége alacsony. Ezt pedig azért tudja nyújtani, mert zömmel nem élvez adókedvezményeket, továbbá a tömeghatásnál fogva: a sok kicsi sokra megy elve alapján. A nemzeti nagyvállalati szféra elveszítette gazdaság- és államháztartás-fenntartó jellegét a fizetendõ adókban, a középvállalati szféra pedig csak a gyenge 10 százalékos részarányát tudta stabilizálni. A terhelés ezért szükségszerûen áttolódott a nem ezen terhelésre specifikálódott nemzeti mikro- és kisgazdaságokra. A gazdaság és a társadalom fenntartásának alapja ezek szerint a hálóba nem szervezõdött, roncsolódott, töredékes mikro- és kisvállalkozás. Ebbõl pedig az következik, hogy a gazdaság és az államháztartásnak rendkívül ingatag a talapzata – a foglalkoztatáshoz és személyi jövedelemtermeléshez hasonlóan – a fizetendõ adók forrása, és ezzel az államháztartás finanszírozása szerint is.
350
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 351
Az eredmények összefoglalása A tanulmány döntésorientált mondandója a diagnózis: a gazdaság túlcentralizáltsága és egyidejû törmelékessége és töredezettsége, továbbá mindezek következményeként az integráltság hiánya, az aszimmetrikusság, a növekedésnek a társadalom és a gazdaság még mûködõ szövetrendszerét önfaló jellege. Következésképpen nem a növekedés hiánya, nem a tõke hiánya a legnagyobb probléma, hanem a növekedés töredezettsége, instabilitása, „faló” jellege. Ezért a forráshiány csak a probléma egyik oldala, a másik a szerkezet forrásfaló jellege, amely miatt a források, ha e szerkezet fennmarad, eltünedeznek a törésvonalak mentén, és minden további növekedés csak még nagyobb többletforrást igényel (ezt a tanulmány be is mutatja). Ezért a döntésorientáció számára a legfontosabb javaslat: A forráshiány csak úgy számolható fel, ha egyidejûleg a gazdaságpolitika kiigazító programmal rendelkezik a társadalom és gazdaság dezintegrációjának csökkentésére, a növekedés-„faló” jellegének felszámolására. Ez pedig a társadalom-gazdaság többes szerkezetéhez kell hogy igazodjon. Nem lehet ugyanazt a programot alkalmazni a (túlzottan koncentrált – tulajdon-, ágazati-, export-, jövedelemtermelés, termék- és még több egyéb szempontból is – magyarországi globális peremgazdaságra, a kettõs szorításban lesoványodott, alig egzisztáló, kapcsolódási szerkezet nélküli középgazdaságra, és a túlzottan dekoncentrált, szinte minden hálózatosodást nélkülözõ roncsgazdaságra. Ennek megfelelõen legalább a fenti három területnek megfelelõ program szükséges, e területek belsõ szakadozottságát is figyelembe véve, mely program arra irányul, hogy növelni kell a megcélzott szerkezetek belsõ és külsõ integritását. A gazdaságpolitikai programra vonatkozó következtetésnek a kulcsa tehát: a társadalmi-gazdasági stabilitás szempontjából alapvetõ jelentõségû hálózatosodás hiányának felszámolása, a többes szerkezetnek megfelelõen többfókuszú programmal, a hálózatosodás erõsítése, a törésesen hierarchizált szerkezet belsõ és külsõ törésvonalainak megszüntetése, integrációs metagazdasággal (pénz, államháztartás stb.). A kiigazítás másik fõ iránya: a forrásoknak az integrálási, hálózatosodási programokhoz való rendelése. A jelenlegi forráskiigazító programok ugyanis 351
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 352
nem ebben az irányban hatnak, mivel inkább a túlélést segítik, semmint a kiigazítást, a felzárkózást, a hálózatosodást. Ez a program a „100 apró lépés politikájának” programja, mely az önmagát fenntartó rendszereket nem csupán pacifikálja, azaz nem csupán lecsendesíti a forrásfalók étvágyát és éhségét, hanem programba rendezetten növeli a társadalom és gazdaság integritását, és ezzel együtt a növekedési források felszabadítását és a jelenleginél stabilabb hasznosulását. A mellékletben javasolt pilótaprogram ezért egy régióra (amelynek definiálása a fenti szempontok alapján kell hogy történjen) vonatkozna, amely régióban megtalálhatók a fõbb társadalomgazdasági szerkezeti elemek. A cél elõször a hálórendszerek hiányának a kimutatása, ennek megfelelõen a túlzottan centralizált jövedelemáramlások nyomon követése. Nemcsak összegében, hanem folyásának, hálózatosodásának tekintetében is nyomon kell követni a jövedelemáramlásokat, és az ezek ismeretében kijelölt célokhoz kell forrásokat rendelni. A jövedelmi térkép és mûködési hálórendszerek alapján lehet integrációs programokban megfogalmazni a régió gazdasági stratégiáját.
352
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 353
A roncsgazdaság
Mind ez ideig elsõsorban a „szervezett gazdaság” növekedésérõl és növekedésének mikroforrásairól esett szó, s csak néha utaltam arra, hogy a szervezett gazdaságon kívül is van gazdasági élet a mi országunkban is. Ezenközben elsõsorban a „fekete gazdaságról” szóltam, s ha az elmondottak tartalma sok helyütt el is tért a fõsodorbeli közgazdászok közt kialakult közmegegyezéstõl, ebben a tekintetben híven követtem a közgazdasági elbeszélés rutinjait. Ami önmagában is elégedettséggel és nyugalommal töltött el, mindaddig, míg rá nem eszméltem, hogy az amúgy is bonyolult, több gazdaság eredményébõl összeálló mérlegfõösszegbõl hiányzik több mint hárommillió magyar polgár, akikrõl s akiknek gazdasági tevékenységérõl e sok gazdaság növekedési viszonyainak elbeszélésekor, a fõsodorbeli normatív gondolkodásnak engedelmeskedve szót sem ejtettem. A piacgazdasághoz igazodó normatív közgazdasági elbeszélésben szokás róluk illedelmesen hallgatni, s még a gazdasági statisztikákból is hiányzik a velük való elszámolás. E „társadalom alatti”, illetve ebben az összefüggésben „gazdaság alatti létbe” süllyedt hárommilliónál több polgárról a fõsodorbeli gazdasági elbeszélés – éppen normativitása okán – nem tud: nem tudja, hogy mibõl élnek, mit termelnek, és mit fogyasztanak, egyáltalán, hogy milyen gazdaságilag értékelhetõ tevékenységet végeznek. Amit tudunk, s amit biztosan tudunk róluk, az mindössze annyi, hogy – mint azt a legutóbbi népszámlálás bizonyítja – léteznek. A nemzetgazdasági szempontból holt, inkább csak terhet jelentõ tömeg, ez a roncsgazdaság hosszú idõre a nemzeti gazdaság sokak által oly hõn óhajtott, de reménytelensége miatt elejtett belsõ növekedésének egyik meghatározó erejû motorjává válhat: lökést adhat ahhoz, hogy a nemzeti gazdaság felemelkedjen a lumpenkapitalista, illetve lumpenglobalizációs fejlõdési pályáról, s áttérjen egy korszerûbb fejlõdési pályára.
353
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 354
A roncsgazdaság belsô szerkezete Igen illedelmes módon a „szervezett gazdaság” kifejezést használjuk annak a sokszínû gazdasági építménynek a megnevezésére, amelynek intézményei alapításukat, a mûködésükhöz felhasznált forrásaikat és mûködésük jelentõs hányadát tekintve a gazdaságot szabályozó törvényeknek engedelmeskedve végzik tevékenységüket. Éppen a törvényesség a megkülönböztetõ jegye ennek a gazdaságnak a gazdaság egy másik, sok esetben a törvényes gazdaságokhoz hasonlóan törvényesen bejegyzett szektorához képest, ahhoz képest, amely az alapításához szükséges forrásokat törvénytelen úton szerzi, és amelynek mûködése is nagyobbrészt vagy minõsített bûnözéshez kötõdik, vagy enélkül is túl van a törvényesség határain, s amelyet „fekete gazdaságnak” szoktunk nevezni. A szervezett és a fekete gazdaság azonban együttesen sem teszi ki egyetlen nemzetnek a teljes gazdasági tevékenységét sem, s talán nem hat túlzónak, ha azt is felvetem, hogy az esetek egy részében a két emlegetni szokott gazdaság együttesen is csak a kisebb részét adja a nemzetek teljes gazdasági tevékenységének. A fennmaradó rész sem egységes azonban, s e fejezet tárgya, a roncsgazdaság szempontjából döntõ jelentõségû ennek a fennmaradó résznek a világos tagolása. Elsõként ezért a fennmaradó gazdaságot képezõ gazdaságok megkülönböztetésével foglalkozom. A közgazdaságtan által nem jegyzett – azaz a szervezett és a fekete gazdaságon kívül található – gazdaságot alapvetõen három nagyobb egységre tagolom ebben a tanulmányban. Az egyik közülük minden más gazdasági tevékenységnek a nélkülözhetetlen és pótolhatatlan alapját képezi, ez a „közösségi” gazdaság. A másik, a közösségi gazdasághoz hasonlóan nélkülözhetetlen gazdaság a „civil gazdaság”, immáron nem minden emberi szervezõdés számára, mert csak a modern „társadalmak” nem létezhetnek kiegészítõ, támogató mûködése nélkül. Végül a harmadik gazdaság az, amely ennek a fejezetnek a tárgyát képezi, s amelyet – miután a történelembõl és a szervezett gazdaságból – valamint a fekete gazdaságból is – kiszorítottak, „roncsgazdaságnak” nevezek. A három gazdaság között idõleges átfedések is lehetségesek, ezért megkülönböztetésük sok esetben csak analitikus lehet, szerepük és jelentõségük mégis alapvetõen határolja el ezeket egymástól. A 354
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 355
következõkben annak mértékében jelzem, hogy mit értek ezeken a gazdaságokon, amit a roncsgazdaság felvázolása megkíván. A közösségi gazdaság Amint arra korábban már utaltam, a teljes gazdasági tevékenységi kör nemcsak az anyagi jószág- és a pénztermelési és forgalmazási folyamatokat foglalja magába, terjedelme annál sokkal szélesebb, e szélesebb tevékenységi kör azonban az ortodox közgazdaságtanban vagy nem jelenik meg, vagy csak elszórt utalásokként tünedezik fel némelyik írásban. A közösségi gazdaság azonban mindenekelõtt a közgazdaság-tudomány által elhanyagolt javak tartományában fejti ki tevékenységét, de azokon a területeken is jelentõs a teljesítménye, amely a szervezett, vagy piaci gazdaságban is megjelenik. E területek közül kétségkívül a nemzeti embervagyon újratermelésében játszott szerepe emelkedik ki: a humán reprodukció alapvetõ intézménye, minden hányattatása ellenére is még mindig a széles értelemben vett, az élettársi kapcsolatokat is magába foglaló családgazdaság. De a közösségi gazdaság termeli újra azokat a köznapi intézményeket – például a munkavégzés tisztességét kialakító és ellenõrzõ, a baráti, rokoni, szomszédsági kötelékekbe beágyazott – intézményeket is, amelyek ha léteznek és mûködnek, nem tûnnek fel, csak a hiányuk okozta zavarok bekövetkezésekor lépnek elõ a piacgazdasági – a teljes költséget az üzleti költségekre szûkítõ – szemüvegen keresztüli láthatatlanságból. Ugyancsak a közösségi gazdaság termeli újjá, s ellenõrzi a munkafegyelem mindennapi normáit, amelyek szintén csak hiányuk esetén válnak érzékelhetõvé, ám amely „közösségi javakat” az üzemköltségi szemlélet által korlátozott megközelítés még a hiányuk bekövetkezésekor sem igazán tudja feldolgozni. Az embervagyon, a szervezett gazdaság létezését megalapozó közösségi intézmények és javak hosszan sorolhatók lennének, létezésük és jelentõségük érzékeltetésére azonban ennyi is elegendõ most. Legfeljebb azzal egészítem ki a rájuk vonatkozó felsorolást, hogy észrevétlen létezésük és elismerés és ellentételezés nélküli felhasználásuk ellenére ezek a közönséges közgazdasági megfontolások nyelvére is lefordíthatók. Elegendõ csak arra gondolni, hogy e közösségi intézmények és javak hiánya milyen fennakadásokat okozhat a vállalatgazdaság, s ezen keresztül a teljes gazdaság mûködésében. Ha hiányzik például a kellõ munka355
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 356
fegyelem, akkor a különösen nagy értékû gépeket nem lehet rábízni a munkásokra, mert hatalmas veszteségeket okozhatnak a vállalkozóknak. Más példa: a munkafegyelem hiánya az álbetegségekhez vezethet, s az pedig jelentõs termeléskiesést okozhat, s ezzel számottevõ veszteségeket okozhat nemzetgazdasági és vállalati szinten egyaránt. Mindkét veszteség: az összetört gépek és a táppénz – közgazdasági eszközökkel is kiszámítható, így könnyû belátni a közösségi gazdaság s a közösségi gazdaság által a piacgazdaságnak szolgáltatott javaknak a jelentõségét, s nélkülözhetetlenségét. A civil gazdaság A civil gazdaság, ismét csak a rendszerváltást megelõzõ várakozásokkal ellentétben, a volt szovjetbirodalom egész térségében, s ennek részeként Magyarországon sem fejlõdött ki, csak nyomokban lelhetõ fel a teljes gazdaság egy-egy repedésében néhány olyan vállalkozás, amelyet a civil gazdaságba sorolhatunk. A civil gazdaságot másként non-profit gazdaságnak is szokták nevezni, de ez erõteljesen leszûkíti a valódi civil gazdaság terjedelmét. A non-profit gazdaság erõteljesen emlékeztet a szó tulajdonképpeni értelmében vett piaci vállalkozásokhoz, egy lényegi kérdésben azonban különbözik a valódi piaci vállalkozásoktól: míg ez utóbbiak célja a profitmaximalizáció, addig a nonprofit vállalkozások célja a megélhetés – igaz, nem a létminimum, hanem a társadalmi minimum szintjén való megélés. Ez a különbség viszont elegendõ ahhoz, hogy a szûkebben vett piacgazdasági vállalkozásoktól és vele a piacgazdaságtól megkülönböztessük õket, s gazdaságukat is. Van azonban a civil gazdaságnak egy olyan nagy, ám a gazdaságstatisztika számára homályban maradó övezete, amely mintegy átmenetet képez a közösségi és a civil gazdaság között, s ez nemcsak a piacgazdaságtól, hanem a non-profit vállalkozásoktól is különbözik: az egyesületek önsegítõ tevékenysége, annak gazdaságilag értékelhetõ része. Az egyesületek közül most a Nagycsaládosok Országos Egyesületét – betûszóként jobban ismert nevén a NOE-t – emelem ki. A NOE szervezésében – a kormányzati támogatások lanyhuló, meg-megszûnõ, s csak néha felerõsödõ vélemény-közegében, illetve szervezõi lendületétõl függõen – mûködik egy olyan „önsegítõ gazdaság”, amelybõl a piaci értelemben vett kalkuláció hiányzik, nem is egyenér356
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 357
tékek cseréje történik tranzakcióikban, s nemcsak javakra és szolgáltatásokra, hanem tevékenységek cseréjére is kiterjed. Egy példa világítja meg jól ennek az „egyesületi önsegítõ gazdaságnak” a mibenlétét. Éppen ezért áll a civil és a közösségi gazdaság közti határtartományban: önsegítõ tevékenysége alapján lehetne közösségi, de egyesületi jellegénél fogva a civil gazdasághoz is sorolódik. A NOE rendszeresen szervez például ruhacserét, ahol az éppen nem használatos gyermekruhákat, vagy a már nem használt felnõtt ruhákat ajánlják fel egymásnak a tagok, tekintet nélkül arra, hogy a cserére felajánlott ruhadarabnak, cipõnek mi a piaci ára – természetesen ingyen. Van, hogy valaki felajánl valamit, de éppen nem talál a viszontkínálatban neki megfelelõt – ekkor sem vonja viszont vissza felajánlását, hanem megvárja, míg egy következõ ciklusban õ is hozzájut a neki kedves jószághoz, ruhadarabhoz. Ugyancsak gyakran szervezik meg egymás gyermekeinek a felügyeletét is, amelyet ingyen végeznek, s meglehet, hogy aki sok alkalommal vállal felügyeletet, csak ritkán, vagy sosem szorul rá arra, hogy viszontszolgáltatást kérjen. Az egyesületek által szervezett önsegítõ gazdaságra nemcsak a nagycsaládosok szolgáltatnak példát, hanem például hasonlóan mûködött a MANYEOSZ is, a nyugdíjasok országos egyesületeinek szövetsége s utódszervezetei is. S a példákat sorolhatnánk tovább is. Ennek a fõként egyesületi keretek között mûködõ, de a piacgazdaságban, vagy az állami kimutatásokban meg nem jelenõ gazdaságnak a terjedelme meglehetõsen nagy, s különösen naggyá válik akkor, ha az egyesületen kívüli hasonló kapcsolataikat és szervezõdéseket is felismerjük. Teljesítménye nélkül nem mûködik, vagy csak súlyos zökkenõkkel a piacgazdaság, s az államgazdaságra is éppígy érvényes e megállapítás. Elegendõ csak arra gondolni, hogy a kölcsönös gyermekfelügyelet hány piaci vállalkozásban töltött munkaórát hagy meg e vállalkozásoknál azáltal, hogy a szülõknek kisebb betegséggel bajlódó gyermekük miatt nem kell otthon maradniuk. S ha ennek az önsegítõ gazdaságnak a piaci értékét nem is számoljuk ki, a piaci vállalkozásoknál megmaradó haszon is jelentõs összegre rúghat, olyan összegre, amit nem lenne szabad elhanyagolni a számadások készítésekor.
357
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 358
A roncsgazdaság A roncsgazdaság ugyancsak önellátó gazdaság, amely csak nagy néha kap egy kis pénzinjekciót, fõként „munkaerõexportja” révén, a napszámos, vagy alkalmi munkákból, vagy a kiskertekben termelt javak piac alatti, a szürke gazdasági tartományban mûködõ szürke piaci bevételeibõl. Az egyénileg, illetve családi alapon szervezett – azaz nem egyesületi alapon mûködtetett – önellátás mellett további jellegzetessége ennek a roncsgazdaságnak, hogy tagjai között szép számmal találjuk azokat, akik „konfliktusképtelenek”. Konfliktusképtelenségük nem feltétlenül koruk, betegségük, vagy társadalmi állásuk következménye, lehetséges, hogy csupán a konfliktus kihordásához szükséges szervezetek képezik annak akadályát, hogy konfliktuspotenciáljukat realizálják. Azt azonban, hogy mit lehet kezdeni a roncsgazdasággal, akkor láthatjuk meg, ha megvizsgáljuk a gazdálkodás szempontjából lényegesnek nevezhetõ belsõ összetételét. Finom elemzésre e dolgozat keretei közt nincsen lehetõség, csak néhány fontos mutatót tudok megvizsgálni, eredményei, ezt elõre lehet bocsátani, így is sok tanulságot rejtenek. És most nézzük a roncsgazdaságot, s annak belsõ felépítését.
A roncstársadalom és mérete Mielõtt a roncsgazdaság vizsgálatához kezdenénk, arra van szükség, hogy határoljuk körül, hogy kiket is sorolunk a roncsgazdaságba, mely családokat, illetve egyéneket, s hogy hányan is tartoznak ehhez a gazdasághoz. Nem elegendõ azonban a roncsgazdaság méreteinek s mûködésének a felvázolásához az, hogy kizárólag azokat nézzük meg, akik aktív korúak, hiszen ebbe a társadalom alatti létbe sokan éppen konfliktusképtelenségük miatt kerültek: mert már elég öregek, vagy mert még eléggé gyermek-, illetve fiatalkorúak. Így a roncsgazdaság elõtt a roncstársadalom feltérképezésére kell sort kerítenünk, csak a roncstársadalom ismeretében írhatjuk ugyanis le a roncsgazdaságot és tevékenységét: a roncsgazdaság ugyanis a roncstársadalom – túlnyomórészt önsegítõ-önellátó – gazdasága.
358
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 359
A roncstársadalomba kerülés kritériumai A roncstársadalomba sorolás szempontjainak kialakításakor – figyelemmel majdani növekedésének mérésére is – nemcsak flow típusú, hanem „stock” típusú adatokat is használok. Mindkét típusú mutató egyidejû használatát két érvvel indokolom. Az egyik érv kifejtésekor támaszkodom Kornai János egy fejtegetésére, melyet növekedéselméleti munkájában tett közzé, s amelyet ugyan nem a mikrogazdasági, hanem a makrogazdasági elemzések számára, s nem az önellátó, hanem a piacgazdasági szereplõkre, illetve a piacgazdaság egészére dolgozott ki, azonban – kis átalakítással – jól felhasználhatónak tartok a mikrogazdasági elemzésben is, s akkor is, ha önellátó gazdaságról van szó: „Akár a gazdaságpolitikusok nyilatkozatait tanulmányozzuk, akár a közgazdászok elvont, elméleti modelljeit – a fejlõdés jellemzésére rendszerint „flow” típusú mutatószámokat (nemzeti jövedelem, GDP, GNP) használnak. Pedig egy ország gazdasági fejlettségének leírásához nélkülözhetetlenek a „stock” típusú mutatók is. A nemzeti vagyon mérése igen nehéz feladat. Mégsem indokolt, hogy világszerte súlyosan elhanyagolt állapotban legyen a nemzeti vagyon rendszeres statisztikai megfigyelése… Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet egy fontos összefüggésre, amelyet elõször egy analógiával: a személyi jövedelem és a vagyon példájával világítok meg. Az A család már hosszú ideje, esetleg több generáció óta magas jövedelmet élvez. Viszont a B család csak mostanában futott be anyagi karriert. Tegyük fel, hogy a jelen pillanatban a két család jövedelme azonos. Felületes pillantással azt a benyomást szerezhetnénk: azonos életszínvonalon élnek, mert jövedelmeikbõl körülbelül azonos táplálkozásra, ruházkodásra, hasonló értékû autó megvételére telik. Ha azonban tüzetesebben megvizsgáljuk mindkét család vagyonát, nagy különbségeket tapasztalunk, mégpedig az A család javára. Több az értékes bútoruk, képük, szõnyegük, ékszerük; esetleg van jól berendezett nyaralójuk is, és így tovább. Az A családnak több ideje volt személyes vagyon felhalmozására. Az elmondottakból fontos gyakorlati következtetés adódik a közepesen vagy gyengén fejlett országok közgazdászai, tervezõi és gazdaságpolitikusai részére. Ne essünk a „flow-illúzió” áldozatául! Ha valóban utol akarunk ér359
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 360
ni fejlettebb országokat, úgy ezt biztosítanunk kell nemcsak flow-ban, hanem stockban is.1 Kornai példája igazolja, hogy a flow-illúziót nemcsak nemzetgazdaságok, hanem a „családgazdaságok” esetében is el lehet követni. S tekintettel arra, hogy a roncstársadalomba tartozók a szervezett gazdaságban nem, vagy csak kevéssé vesznek részt, tagjainál nem is a piacgazdaság vagy az államgazdaság, hanem a „családgazdaság” stock és flow adataival kell dolgoznunk.2 Mivel a jövedelembevallás sok esetben nem tükrözi a tényleges életvitelt, kevesebbet vallanak be, mint amennyit fogyasztanak – ilyenkor költéstöbblet mutatkozik adataikban –, illetve többet vallanak be a valós bevételeiknél, s ekkor költéshiányt fedezhetünk fel náluk, a flow kiszámításához nem a jövedelmi, hanem a háztartás-statisztikai adatok közt szereplõ tényleges kiadások, a költés adatait vettem figyelembe.3 Annak viszont, hogy mind a stock-, mind a flow-adatokat, s ezek együttes teljesülési feltételét felvesszük a roncstársadalomba tartozás kritériumai közé, az a következménye, hogy valóban a legelesettebbek kerülnek be a roncstársadalomba. Nem kerülnek be viszont azok, akiknek a „semminél” nagyobb vagyona van, ám költésük minimális, sem azok, akiknek a költésük esetleg jelentõs, de nincsen semmijük a stock dimenzióban. Így bekerülhetnek olyanok is, akiknek van munkájuk, de nincsen semmijük, s költésük is minimális, s munkanélküliek, vagy inaktívak is tagjaivá válhatnak a roncstársadalomnak, ha a minimális költés mellett vagyonuk is híján van sok mindennek. 1
A stock és a flow tõke megkülönböztetése és az annak alapján való elemzés indokolt lett volna az elõzõ részben is, mikor a szervezett gazdaság növekedésérõl beszéltem, ennek kifejtését azonban, idõ- és helyhiány miatt a késõbbiekre halasztottam. 2 A családgazdaságon nem az agrárgazdaságból ismert családi gazdaságot értem, hanem a családot, mint a valóság egészének az újratermelésében részt vevõ családüzemekbõl álló egészet. Álláspontom kifejtését a Miniszterelnöki Hivatal Stratégiai Elemzõ Központja által kiadott „Stratégiai füzetek” Család és társadalom címû különszámában, illetve az MTA Közgazdaságtudományi Intézete gondozásában megjelenõ Kovács János emlékkönyvben fejtettem ki. 3 Erre a lehetõségre Szegõ Szilvia hívta fel figyelmemet.
360
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 361
Hiányossága azonban ennek a szigorú kritériumnak, hogy azok, akiknek nincs vagyonuk, de fogyasztásuk magas, illetve akiknek a fogyasztása minimális, de rendelkeznek stock típusú vagyonnal, kimaradnak a roncstársadalomból. A másik szempont, amiért a stock adatokkal komolyan számoltam a roncstársadalomba, illetve a többi társadalomba tartozás megállapításakor, az abból a megfigyelésembõl ered, ami a családgazdaságra vonatkozik. A családgazdaságban azok az eszközök, amelyeket a háztartás-statisztika „tartós fogyasztási cikkekként” tart nyilván, a maga nézõpontjából teljes indokoltsággal, egy korszerûbb gazdaságelméleti szempontból – amelyben a humántõke és a szociális tõke családi újratermelése is helyet kap, s amelyet korábban, mint OECDálláspontot idéztem –, „termelõeszköznek” bizonyulnak: a humán- és a szociális tõke családi újratermelésében vesznek részt termelõeszközként.4 Így a stock adatok nemcsak arról tudósítanak, hogy milyen vagyontárgyaik, hanem arról is, hogy milyen termelõeszközeik vannak a roncstársadalomba, illetve az a fölött elhelyezkedõ társadalmakba tartozóknak, s megmutatják, hogy milyen termelési kapacitással bírnak ezek a családüzemek. A roncstársadalom kiterjedése Az elsõ, amit a roncstársadalommal kapcsolatban megvizsgálok, a makrogazdaságok felvázolásához hasonlóan a roncstársadalom kiterjedése és annak változása az idõben. A roncstársadalom kiterjedését kétféleképpen mérhetjük. Az egyik lehetõség, hogy azt vizsgáljuk meg, hogy a roncstársadalomba tartozók száma és aránya hogyan alakul az idõben, azaz azt, hogy a roncstársadalmat bõvítetten, vagy szûkítetten termeli-e újra a magyar társadalmi valóság. Ezt is kétféleképpen tehetjük meg: elõször vizsgálhatjuk a roncstársadalomba tartozó családok számának alakulását. Ez azonban akár félrevezetõ is lehet, mivel az egyszemélyes háztartások száma egyik évrõl a másikra drasztikus változáson mehet keresztül. Ezért indokolt azt is megvizsgálni, hogy a roncstársadalomba tartozó személyek száma hogyan alakult az idõk múlásával. 4
A tartós fogyasztási cikkek és a családüzemi termelõeszközpark közötti kapcsolatról a már hivatkozott MTA-kiadványban írtam bõvebben.
361
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 362
A másik lehetõség az, ha azt nézzük meg, hogy a „roncstársadalom” stock-állománya hogyan változik az idõben, azt, hogy a roncsvagyon mit is jelent a különbözõ években. A roncstársadalom tagjai számának és arányának alakulása További értelmezést kíván az, hogy a roncsháztartásba mely háztartásokat sorolhatjuk, ha a nemzetgazdaság egészének a növekedését és a fejlõdését is figyelembe vesszük. Ezt a besorolást kétféleképpen végezhetjük el, s mindkét értelmezésnek van jogosultsága. A normatívan abszolút roncsgazdaság kiterjedésének alakulása Az elsõ esetben a roncstársadalomba azokat soroljuk, azokat vesszük fel a roncsháztartások közé, akiknek úgymond „semmijük” sincsen. Ezt a semmit természetesen csak valamely történelmi fejlettségi szintnek megfelelõen nevezhetjük „semminek”, hiszen a XIX. századi nincstelenek stockban mért „semmije” olyannyira és olyannyira magától értetõdõen más volt, mint a XX. századi nincstelenek ugyancsak stock típusú „semmije”, hogy az különösebb magyarázatot nem is igényel. Hiszen aki most nincstelen, annak a lakása is többnyire hasonlíthatatlanul jobb építõanyagból készült és ugyancsak hasonlíthatatlanul „egészségesebb”, mint az elõzõ században, s fûtést, fõzést, a vízellátást is olyannyira más eszközökkel és anyagokkal oldja meg, ami szembeötlõ.5 Ezt a történelmileg kialakuló stock típusú nincstelenséget tekinthetjük etalonnak, s tekintet nélkül arra, hogy hogyan változik közben az ország és vele együtt a háztartások helyzete, csak azokat a háztartásokat tekintjük a roncstársadalom részének, amelyek bármelyik évben is a kezdõ év stocknincstelenségével jellemezhetõk. Ebben az esetben a kezdõ év nincstelenségi 5 A jelenleg rendelkezésemre álló adatok nem teszik lehetõvé annak a szinte a hagyományos viszonyok közt vezetett háztartásnak a feltérképezését, amelyik még a XXI. században is a hagyományos viszonyok között létezik – vályogház, döngölt padlóval, kútvíz, kemence vagy csikótûzhelyes fûtés, pottyantós vécé, stb. –, mert nemcsak a történelmi, hanem a jelenlegi Magyarország területén is található még ezekbõl a háztartásokból statisztikai szempontból értelmezhetõ mennyiség. A feldolgozás következõ fázisában jutunk el oda, hogy ezt a „hagyományos” háztartástípust is leírhassam.
362
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 363
normája szerinti abszolút nincstelenséget mérhetjük meg, azt hogy hogyan változik ezeknek az abszolút nincstelen roncsháztartásoknak a száma az összes háztartás között. A következõ táblázatban azt mutatom meg, hogy a roncsháztartások száma a ’93-as normához viszonyítva hogyan alakult, azaz a ’93-as norma szerint abszolút nincstelen roncsháztartások számát. Az adatok azt mutatják, hogy a ’93-as norma szerint stockban abszolút nincstelen háztartások száma ’93 és ’96 között jelentõs arányban, mintegy 19%-kal csökkent. Ha egyenletes csökkenést feltételezünk ebben az idõszakban, akkor az abszolút stock nincstelen roncsháztartások aránya évente 6,3%-kal csökkent, s ez jóval meghaladja a nemzetgazdaság növekedési ütemét. Az abszolút nincstelen roncsháztartások számának a népgazdaság növekedési üteménél nagyobb arányú csökkenése azt a meglepõ eredményt mutatja, hogy az abszolút nincstelen háztartások számára elõnyösebb volt a növekedésbõl származó javak újraelosztása, mint a háztartások átlaga esetében. Az abszolút nincstelenek roncsgazdasága ennek következtében „szûkítetten” termelõdött újra, s az átlagot meghaladó gyarapodásuk olyan stock típusú növekedést tett számukra lehetõvé, amelynek következtében évente átlagosan 6,3%-uk felemelkedett a „szegények” közé. Még ennél is viharosabb sebességû stockhelyzet javulás következett be a következõ három évben az abszolút nincstelen roncsháztartások életében: évente átlagosan 11%-uk tudott felemelkedni a „stock-szegények” közé, aminek következtében számuk ugrásszerûen lecsökkent ’99-re. Az ugrás olyan hatalmas volt, hogy a kiinduló évhez viszonyítva az eltelt hat év alatt az abszolút nincstelen roncsháztartások száma kevesebb mint a felére csökkent, amit másként úgy is fogalmazhatunk, hogy a rendszerváltás sikertörténetei közé lehet sorolni a roncsgazdaság történetét, mert a rendszerváltás kiteljesedésével párhuzamosan a roncsgazdaságot sebesebben tudta csökkenteni, mint ahogyan a teljes gazdaság helyzetén tudott javítani. A roncsgazdaság abszolút nincstelen háztartások számával mért kiterjedése a rendszerváltás elõrehaladásával kevesebb mint a felére csökkent: év 1993 1996 1999
roncs/stock 657 436 531 560 317 819
363
% 100% 81% 48%
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 364
A társadalmi-történelmi nincstelenek roncsgazdaságának alakulása Egészen más képet kapunk azonban a roncsgazdaság kiterjedésérõl, ha nem az abszolút nincstelenség alapján soroljuk be a háztartásokat a roncsgazdaságba, hanem figyelembe vesszük azt, hogy a nemzetgazdaság az eltelt évek folyamán maga is növekedett, s hogy növekedésébõl a másodlagos és harmadlagos elosztás révén a roncsgazdaság is részesült. Amikor a roncsgazdaság részesedését a nemzeti jövedelem növekedésébõl is figyelembe vesszük, és azt próbáljuk megállapítani, hogy milyen stock mutatókkal mérhetjük meg a jövedelemnövekedés hatását, akkor sajátos kép tárul elénk. Az derül ki ugyanis, hogy az abszolút nincstelenek értékrendjében a hominizációs igények – ezen az étkezés és ruházkodás, illetve gyógyszerellátás háztartási forrásból való biztosítását értem – kisebb szerepet játszanak a „szocializációs igényeknél”. A már hivatkozott, s a családgazdaság és a családüzem felépítésérõl szóló tanulmányomban részletesen kifejtettem, hogy a „szórakoztatóipari elektronikai gépeknek” – ide sorolhatjuk a zenei és a televíziós eszközöket – a szórakoztatáson kívül és azon keresztül erõteljes szocializációs funkcióik is vannak. S amikor a stock-nincstelenek ellátottságát vizsgáltuk, meglepetéssel tapasztaltuk, hogy az ebbe a csoportba tartozó háztartásokban 1996-ig nem ment végbe lényeges változás, de 1999- re számottevõen módosult a stock-helyzetük. A nemzetgazdasági növekedésbõl rájuk esõ részt jelentõs hányaduk, mintegy e háztartások fele beruházási forrásként használta fel, s „szocializációs beruházást” hajtottak végre a hominizációs jólétük rovására is: színes televíziót és hifiberendezést vásároltak, miközben a húsfogyasztásukat még vissza is fogták. évek 1993 1996 2000
AZ ABSZOLÚT RONCSHÁZTARTÁSOK HÚSFOGYASZTÁSA (FT-BAN) saját term. hús vásárolt hús együtt 9 370 19 709 29 079 11 464 28 191 39 655 10 630 47 538 58 168
364
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 365
A TÁRSADALMI NINCSTELEN HÁZTARTÁSOK HÚSFOGYASZTÁSA (FT-BAN) évek saját term. hús vásárolt hús együtt 1993 9 370 19 709 29 079 1996 11 464 28 191 39 655 2000 kieg. 11 019 44 732 55 751
A két táblázatból a kétféle roncsháztartásnak érdekes húsfogyasztási, s ezen keresztül „hominizációs beruházási stratégiája” bontakozik ki. Azt láthatjuk, hogy a társadalmi nincstelenségben szenvedõ háztartásokban a húsfogyasztásra szánt összeget az abszolút nincstelen roncsháztartásokhoz viszonyítva 1999-ben, ha nem is túlságosan nagy mértékben, de mérsékelték: 2417 forinttal költöttek kevesebbet. A húsfogyasztásra szánt összeg belsõ megoszlása pedig azt mutatja, hogy több saját munkát voltak hajlandók áldozni a húsétel megszerzésére – a saját termelésû hús értéke mintegy 500 forinttal megnövekedett –, annak érdekében, hogy kevesebb készpénzt kelljen kiadniuk. A megtakarítás összege nem túlságosan magas, de magasabb, mint amennyi az összes húsfogyasztás esetében: a vásárolt húson 2806 forintot takarított meg a társadalmi nincstelenek háztartásgazdasága átlagosan. Ez a megtakarítás önmagában nem elegendõ ahhoz, hogy az említett szocializációs gépezeteket meg lehessen vásárolni belõlük, de jelzi, hogy az étkezésnek a kultúránkban legértékesebbnek tartott részérõl is lemondanak annak érdekében, hogy stock-helyzetüket javíthassák. (Feltehetõen más fogyasztási cikkeiken is megtakarítási stratégiát folytattak). A megtakarításokat fordították – minden bizonnyal – a hifi és a színes televízió megvásárlására. S amint azt jeleztem már, nem egyszerûen arról lehet esetükben szó, hogy a „presztízsfogyasztást” részesítik elõnyben a társadalmi helyzetükben szokásos, normatív fogyasztáshoz képest, mert hiszen a húsétel éppen úgy emeli a háztartás presztízsét, ami által itt két presztízsjószág közötti „preferenciarendezésrõl” lehet szó e háztartások esetében. A legelesettebbek körében azonban azt várhatnánk, hogy a hominizációs presztízsjavakhoz ragaszkodnak inkább a háztartások tagjai, mint a szocializációshoz, ezért további magyarázatot igényel ez a mikrogazdasági – háztartásszintû – preferenciarendezés, amelynek azonban, mint kitérek rá, számottevõ mértékû makrogazdasági következményei is vannak. A háztartási preferenciarendezés ilyetén alakításában egy po365
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 366
zitív és egy negatív feltétel játszik döntõ szerepet véleményem szerint. A negatív feltétel még a létezett szocializmus örökségének tekinthetõ, olyan örökségnek azonban, amely nemcsak a politikai, hanem a gazdasági modernizációnak – és amint látjuk, a globalizációnak – is a sajátja. A modernizáció lebontja a közösségeket, s ezzel megfosztja valaha volt tagjait az önálló kulturális tevékenységtõl: kultúraalkotóból kultúrafogyasztóvá degradálja, s a legszegényebbeket, a nincsteleneket attól is megfosztja, hogy a közösségi kulturális tevékenység helyett felajánlott piaci alapon szervezett szórakozásba bekapcsolódjanak. Ennek következtében a roncstársadalom tagjai a rendelkezésükre álló mérhetetlenül sok „rendelkezésre álló idõben” is egyfelõl csak fogyasztókként jelenhetnek meg, s e fogyasztás számára hosszú idõn keresztül csak a kocsmáknak is a legalja jutott lehetõségként, másfelõl pedig a kulturális önalkotás és roncsgazdasági helyzetbõl való kitörési lehetõség hiányában pótszerekhez folyamodnak. E pótszerek közé bekerült a szeszes ital és a kábítószer mellett a televízió is, amely a „hozzám hasonló mások” által megvalósított kitörési lehetõségekbõl álló kitörési illúziókat biztosít. A kitörés lehetõségének mindennapos illúzióját biztosító szocializációs funkciókat is betöltõ eszköz iránti igényhez biztosítja a másik, a pozitív feltételt a mikroglobalizáció, a „kínai piac”. A kínai piacokon már hosszabb ideje lehet vásárolni olyan hifiberendezéseket, amelyek a valódi hifivel való rendelkezés illúzióját adják, miközben áruk néhány száz, vagy legfeljebb egy-két ezer forint mindössze, így a roncsháztartások számára is hozzáférhetõvé vált a nemzeti jövedelem növekményébõl részükre átcsoportosított összegekbõl. S ugyancsak a kínai piacokon lehet venni egy-két tízezer forintért „koreai” színes televíziót is. Mindezek következtében a nemzetgazdasági növekedésbõl származó jövedelemtöbblet és a hominizációs megtakarítások együtt már lehetõvé teszik a roncsháztartások egy része számára, hogy hozzájussanak azokhoz a „roncsszimulakrumokhoz”, amelyek szükségesek ahhoz, hogy életüket elviselhetõvé tegyék. Közbevetés a roncsszimulakrumról Jean Baudrillard A tárgyak rendszere címû kitûnô könyvében írja le a késô kapitalista és a korai globalista piacok kínálatának sajátosságaként a tárgyés viszonyhelyettesítô tárgyak rendszereként a szimulakrumokat. A rend366
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 367
szerváltás forgatagában megjelent a szimulakrum egy sajátos változata, amely már nem az elit, illetve a gazdag háztartások tárgyi környezetét képezi, hanem a roncsgazdaságban játssza el „helyettesítô” funkcióját. Szemben a gazdagok és a globalizáció piacain hódító „normál” szimulakrummal, ezt a sajátos helyettesítô eszközrendszert, amely a közösséget és a kulturális autonómiát helyettesíti, valamint a kitörést a roncshelyzetbôl – „roncsszimulakrumnak” nevezem. A roncsszimulakrumok e készlete, tekintettel arra, hogy minek a pótlását szolgálja, s hogy mindezen felül azt a nemcsak látszólagos, hanem bizonyos elemeiben reális szocializációs lehetõséget is kínálja – a szocializáció szimulakrumát, aminek következtében a roncsháztartások tagjainak egy része részlegesen betagozódhat egy számára másként elérhetetlen valóságba –, érthetõvé válik, hogy miért kerül a hominizációs presztízsjavak legelsõ helyén lévõ húsfogyasztás elé a háztartási kiadások preferenciarendezése során a hifi és a színes tévé roncsszimulakruma. Mindez azt jelenti, hogy számadatokkal is illusztrálható, hogy a roncsgazdaság egy része annak árán is, hogy étkezésétõl vonja meg a rendelkezésére álló pénzjövedelmét, ilyen szimulakrumot vásárol. Túl azonban a roncsháztartások mintegy felére kiterjedõ váratlan kiadási stratégián, van ennek a „gazdálkodásnak” egy olyan következménye is, amely nemzetgazdasági szempontból is figyelmet érdemel. A roncsgazdaságba kényszerültekre nehezedõ társadalmi nyomásnak és lelki kényszernek való megfelelés nemzetgazdasági ára az, hogy a roncsgazdaság újabb fizetõképes keresletet von el a nemzeti gazdaságtól e fogyasztási – pontosabban háztartási beruházási – stratégiaváltással: a nemzeti gazdaságban megtermelhetõ és megtermelt fogyasztási javak vásárlása helyett a történelembõl való kitaszítottságból származó nyomások és kényszerek enyhítésére szolgáló roncsszimulakrumok biztosítására a roncsháztartások mintegy fele nemzeti gazdasági méretekkel mérve is számottevõ összegeket irányít át a mikroglobalizációs piacokra. A mikroglobalizációs peremgazdaságba így jelentõs mennyiségû forrás szivárog át a roncsháztartások történelem alatti helyzetbe süllyedésével a nemzetgazdasági talapzaton ütött repedésen, és tovább csökkenti a növekedés belsõ forrásait. A következõ táblázatban azt mutatom be, hogyan változik a roncsháztartások száma, ha az abszolút nincstelenek mellett a társadalmi nincsteleneket is közéjük számítjuk: 367
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 368
év 1993 1996 1999 kieg.6
Roncs 657 436 531 560 637 032
Visszatérve a roncsgazdaságba tartozás kritériumainak taglalásához, most már megalapozottan mondhatjuk, hogy a háztartások egy részében a stock javakban elért elõrelépés nem szünteti meg nincstelenségüket, nem változtat azon, hogy e mikroglobalizációs roncsszimulakrumos piacokon beszerezhetõ javakon kívül éppúgy nincsen semmije, mint a stock javakat tekintve abszolút nincsteleneknek. Mi több, azt is láttuk, hogy a stock szimulakrumokhoz is csak úgy juthat hozzá, hogy flow javainak egy részérõl lemond, hogy flow nincstelenségét növeli meg, méghozzá az abszolút nincstelenekénél is alacsonyabb szintig sülylyesztve azt. Ezért megalapozottan sorolhatjuk a társadalmi – minimumhoz mért – nincsteleneket is a roncstársadalomba, s háztartásaikat a roncsgazdaságba. Aminek következtében a roncsgazdaság – s ez nemcsak ennek a hazai nemzetgazdasági növekedésnek, de minden növekedésnek és minden idõben is jellemzõ vonásaként felismerhetõen – a rendszerváltás végére megkettõzõdött: – a teljes gazdaság legmélyén, szinte már visszahozhatatlanul lemaradtan található a roncsgazdaság mintegy fele, az abszolút nincstelenek roncsháztartásaiból álló „alsó roncsgazdaság”, – s az eredeti roncsgazdaságnak a szinte pontosan a másik felét kitevõ társadalmi nincstelenek háztartásaiból álló, a roncsszimulakrumokkal kiegészített stock státussal rendelkezõ „felsõ roncsgazdaság”. A megkettõzõdött roncsgazdaság háztartásainak száma a következõképpen fest: év 1993 1996 1999
AZ ABSZOLÚT ÉS A TÁRSADALMI RONCSGAZDASÁG ALAKULÁSA abszolút roncs társad. nincstelenek különbségük Arányuk 657 436 657 436 0 100% 531 560 531 560 0 100% 317 819 637 032 319 213 200,4%
6
Itt s a következõ táblázatokban a „kieg.” rövidítés az abszolút nincsteleneknek a társadalmi nincstelenekkel való kiegészítését jelenti, a két kategória együttes számát, illetve arányát.
368
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 369
Adataink azt mutatják, hogy a teljes értelemben vett roncsgazdaság háztartásainak a száma 1993 és 1996 között, többnyire még az Antall-kormány mûködésének hatását megmutatva, biztató módon kezdett csökkenni, több mint 125 ezerrel csökkent az ide tartozó háztartások száma. Ennek a csökkenésnek a túlnyomó része a felfelé mobil roncsháztartások gazdasági mozgásának volt köszönhetõ, nagy részük a szegények közé – ami nem becsülendõ le, mert az ugyan rossz helyzetben, de része a történelemnek – kapaszkodott fel. Ezzel szemben a ’96 és ’99 között eltelt esztendõk alatt a roncsgazdaság kiterjedése újra megnövekedett, s a növekedés mértéke 105 ezer körül volt. Ez azt mutatja, hogy a Horn-kormányzat idején az országra kényszerített Bokros-csomag közel ugyanannyi háztartást szorított le a történelmi kortárs modern gazdaságból a rendszerváltás abszolút veszteseinek számító roncsgazdaságba, mint amennyit az Antall-kormány onnan fel tudott segíteni. S végül azt is megmutatják a számok, hogy mintegy 20 000-re tehetõ azoknak a háztartásoknak a száma, amelyek nemcsak az abszolút nincstelenek szintjén való vesztegléssel szemben a történelmi nincstelenek közé tudtak felkapaszkodni, hanem sikerült a történelembe is visszakapaszkodniuk, s belépni a számukra az elõkelõk klubját képezõ „szegények gazdaságába”.
A roncsháztartások gazdasági potenciálja Miután röviden áttekintettük a roncsgazdaság kiterjedését és annak alakulását a vizsgálatba vont években, illetve a roncstársadalom belsõ tagolódását és a megkettõzõdött roncsgazdaság egyes részei növekedését, illetve szûkülését, áttérünk a roncsgazdaság gazdasági potenciáljának feltérképezésére. E gazdasági potenciál egyfelõl azt mutatja meg, hogy a roncsháztartások stock és flow növekedése milyen források felhasználásával ment végbe, másfelõl arra a kérdésre is választ ad, hogy a roncsgazdaság milyen gazdasági és ezen keresztül növekedési potenciált jelenthet a nemzeti gazdaság számára.
369
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 370
A roncsháztartások stock potenciálja Amikor a roncsgazdaság – mikrogazdasági, azaz a roncsgazdaságot képezõ egyes háztartások – gazdasági potenciálját kezdjük vizsgálni, akkor az elsõ kérdés az, hogy ezek a háztartások milyen termelõi, azaz stock potenciállal rendelkeznek. A termelõi potenciál megállapítása, és ez különösen igaz a háztartások esetében, nem szûkül le a hagyományos közgazdasági szemléletben vizsgált anyagi, illetve szolgáltatási és pénzügyi javak elõállítására, hanem humángazdasági összefüggései is vannak. A humángazdasági termelõeszközökkel kapcsolatos álláspontomra a tanulmány korábbi részében már hivatkoztam, ezért itt elegendõ emlékeztetni arra, hogy a háztartási gépek és a háztartásokban található „szórakoztatóipari elektronikai eszközök” több funkciót betöltenek. Anyagi termelõi stock potenciál A roncsgazdaság mikrogazdasági elemzésekor az anyagi termelõi potenciál megállapításához azt vizsgálom meg, hogy az egyes háztartások milyen mezõgazdasági, ipari, vagy a szolgáltatásokban és kereskedelemben használatos eszközökkel rendelkeznek. A vizsgálat során arra is kísérletet teszek, hogy kategorizáljam a roncsháztartásokat az anyagi termelõeszköz potenciál szempontjából, legalább aszerint, hogy van-e ezekben a háztartásokban ilyen eszköz, vagy egyáltalán nem rendelkeznek anyagi termelõi stock potenciállal. Így alapvetõen két csoportot kapunk, elsõként azt, amelyik egyáltalán nem rendelkezik termelõi potenciállal, illetve azt, amelyik rendelkezik. Az utóbbi csoportot aszerint tagoltam, hogy mezõgazdasági, ipari vagy szolgáltatói-kereskedelmi stock vagyona van-e. A kép a roncsgazdaság termelõi potenciáljáról az adatok alapján a következõképpen néz ki. Humán stock potenciál A humán termelõi stock potenciállal való rendelkezés milyenségének megállapításához a termelõi stock potenciálhoz hasonlóan a roncsgazdaság egyes háztartásait vizsgáltam meg, s a vizsgálat eredményei alapján képeztem belõlük kategóriákat, hogy rendelkeznek-e stock vagyonnal, vagy sem. További differenciáló szempont volt a roncsháztartások humán termelõi potenciál370
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 371
jának megállapítására, hogy stock vagyonuk hominizációs vagy szocializációs jellegû-e. Nézzük, milyen kép tárul elénk az adatok alapján: Hominizációs stock potenciál A roncsháztartások hominizációs potenciálját azzal mérem, hogy milyen, a testi-biológiai jóléthez szükséges háztartási gépekkel rendelkezik. Az elsõ csoportba azokat a roncsháztartásokat sorolom be, amelyek nem rendelkeznek valamely szóban forgó háztartási géppel. Ezek a háztartások a hominizáció abszolút nincstelenjeinek számítanak az adott gép tekintetében. A második csoportba azokat sorolom, amelyek a roncstársadalomhoz illõ, azaz alap gépparkkal rendelkeznek, s az alapgépek közé sorolom a tárcsás mosógépet, a szén-, fatüzelésû, illetve a gáztûzhelyeket, valamint a lábhajtású varrógépeket, s õket a hominizáció társadalmi nincstelenjeinek nevezem. A harmadik csoportot a társadalmi nincstelenek képezik, akiknek van fél- vagy automata mosógépük, van porszívójuk, s a fõzéshez rendelkeznek olajsütõvel – fritõz –, vagy esetleg még mikrosütõjük is lehet, s végül ez a csoport rendelkezhet varrógéppel is. A szocializációs stock potenciál A szocializációs stock potenciál mérésére az elektronikus szórakoztatóipari termékekkel való rendelkezést használom fel, s a következõ csoportokat különböztetem meg: a szocializációs abszolút stock nincsteleneket, s közéjük azokat a háztartásokat sorolom, amelyek nem rendelkeznek sem tévével, sem magnóval, vagy lemezjátszóval, de egyszerû rádiójuk esetleg lehet; a szocializáció stock nincstelenjei közé azok a háztartások tartoznak, amelyeknek lehet fekete-fehér tévéjük, vagy lemezjátszójuk és esetleg magnójuk is; a szocializáció társadalmi nincstelenjei soraiba azokat a háztatásokat soroltam be – megfelelõen az elõzõ fejezetekben kifejtetteknek –, akiknek 1999-ben már színes tévéjük és hifitornyuk is volt. A roncsháztartások termelõi és humán együttes potenciálja Itt azt állapíthatjuk meg, hogy milyen a roncsháztartások stock típusú gazdasági potenciálja. 371
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 372
A roncsgazdaság flow potenciálja A háztartások flow potenciálját voltaképpen a bevételeikkel kellene mérni. Tekintettel azonban arra, hogy a jövedelembevallások a kérdõíves felvételekkor meglehetõsen pontatlanok, s pontatlanságuk mértéke miatt azt is mondhatjuk, hogy használhatatlanok, kénytelen voltam a realizált potenciállal, a kiadásokkal mérni a roncsgazdaság flow-ját. E mérés során a flow-nál is kettéválasztottam az anyagi termelõi és a humángazdasági flow-t. A kifejtés során elõször a roncsgazdaság teljes flow-ját mutatom be, majd e teljes flow-t bontom fel az anyagi termelés szolgálatába állított flow-ra – amin belül megkísérlem megkülönböztetni az önellátásra, illetve a piacba kapcsolódást szolgáló kiadásokat –, és a humángazdasági flow-t. A roncsgazdaság teljes flow potenciálja A roncsháztartások éves teljes kiadása – anélkül, hogy defláltam volna a kiadásokat – a következõképpen alakult a vizsgált három évben. A kimutatást két módon végeztem el. Egyrészt megnéztem, hogy milyen az átlagos roncsháztartás kiadási potenciálja, s ez hogyan viszonyul az átlagos magyar háztartásnak – a roncsháztartásokat is magába foglaló, s ezért az életképes, a szervezett gazdaságban bennmaradó háztartások átlagánál valamivel alacsonyabb – kiadásaihoz. Ezt követõen a roncsgazdaság teljes kiadását hasonlítottam össze az elitháztartások teljes kiadásával, annak érdekében, hogy egy preferált és egy diszpreferált gazdaság kiadási potenciálját összehasonlíthassam. Az átlagos roncsháztartások abszolút és relatív kiadási potenciáljának alakulása Az átlagos roncsháztartások kiadási potenciálját abszolút, de deflálatlan forintértékben a következõ táblázat ismerteti. A táblázatban feltüntettem az átlagos magyar háztartások kiadási potenciáljának alakulását a vizsgálatba bevont három évben is:
372
vasstárs9
28.10.2005
1993 1996 1999
9:17De
Összes 471 816,2 749 495,1 1 200 854
Page 373
A HÁZTARTÁSOK ÁTLAGOS ÉVES KIADÁSAI Roncs Különbség 265 034,54 206 782 396 219,17 353 276 703 852,96 497 002
Arány 0,5617 0,5286 0,5861
A deflálás nélkül is alkalmasak az itt kapott számok arra, hogy azt megállapítsuk, hogy a roncsháztartások kiadásainak átlagos összege hogyan viszonyul a magyar háztatások kiadási átlagához, s jelenlegi vizsgálódásaink számára ennek megállapítása elegendõ is. Az adatok azt mutatják, hogy a roncsgazdaság flow potenciálja az országos háztartás-gazdasági átlaghoz viszonyítva, összegszerûen, az egymást követõ idõszakokban egyre növekedett, s deflálatlan forintban mérve a különbség majdnem elérte a kiinduló 1993-as év teljes roncsháztartási átlagos kiadását. Ez az állandóan növekvõ különbség – lévén, hogy ugyanaz a deflálatlan forint jelenik meg az átlagos háztartás kiadásaiban is, mint a roncsháztartásokéban, s ezért ezek összehasonlíthatók – azt mutatja, hogy az átlagos roncsháztartás kiadási potenciálja az átlagos magyar háztartásokhoz viszonyítva egyre inkább összeszûkült: a roncsháztartások relatív flow-helyzete a rendszerváltás során egyre romlott. Ez a relatív potenciálcsökkenés ugyanakkor abszolút értékben való növekedéssel párosult: az átlagos roncsháztartás kiadási potenciálja, különösen 1999-re érvényes ez, valamelyest növekedett. Más képet kapunk akkor, ha nem az átlagos és a roncsháztartási kiadások abszolút összegben mért kiadásainak alakulását elemezzük, hanem azt vizsgáljuk meg, hogy arányaik hogyan alakultak, hogyan viszonyultak egymáshoz. A roncsháztartások átlagos kiadásainak aránya az átlagos magyar háztartásokéhoz viszonyítva 1993 és 1996 között valamelyest romlott. A romlás aránya – 3% – már eléri azt a mértéket, amelyet háztartási és egyéni szinten egyaránt érzékelni lehet: érzékelhetõvé vált, hogy az eltelt három évben a roncsháztartások kiadási potenciálja veszített értékébõl. A helyzet 1999-re e tekintetben megváltozott, a roncsháztartások kiadási potenciálja ugrásszerûen, az elõzõ hároméves idõszak csökkenésének éppen a duplájával megnõtt, s ez azt jelenti, hogy a roncsháztartások átlagos kiadási potenciálja, a társadalmi nincstelenek visszaáramlása következtében – megnõtt, relatív fo373
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 374
gyasztói helyzetük érzékelhetõen megjavult az átlaghoz viszonyítva. S ez a potenciálnövekedés bíztató a roncsgazdaságot érintõ gazdaságpolitika alakítása szempontjából. A roncsgazdaság abszolút kiadási potenciálja A háztartások átlagos kiadási potenciáljának ismerete mellett nem közömbös sem a nemzetgazdaság, sem a roncsháztartások szempontjából, hogy a roncsgazdaság mekkora kiadási potenciállal rendelkezik teljes egészében, ezért azt is megnézzük, hogy a roncstársadalom milliónál több polgára összességében milyen összegbõl élt meg a kérdéses években: évek 1993 1996 1999
A RONCSGAZDASÁG KIADÁSAI AZ ÖSSZES ARÁNYÁBAN összes kiadás roncskiadás roncs/összes 1,7E+12 1,7E+11 10,1% 2,9E+12 2,1E+11 7,4% 4,5E+12 4,5E+11 9,9%
A táblázat adatai két szempontból is hordoznak információt: egyfelõl megmutatják, hogy a háztartásgazdaság teljes éves kiadása hogyan alakult a két megfigyelt kategóriában, másfelõl pedig azt is megmutatja, hogy a roncsgazdaság részesedése – kiadási potenciálja a teljes háztartásgazdaság arányában relatíve – hogyan alakult. A kiadások meglehetõsen nagy éves összeget tesznek ki a teljes és a roncsháztartás esetében egyaránt. Leszámítva, hogy deflálást nem alkalmaztam az éves kiadások reálértékének megállapítására, az elmondható, hogy a roncsháztartások gazdasága milliárdos nagyságrendet ad ki, azt mondhatjuk, hogy ez az összeg elegendõnek látszik már így, a roncsgazdaság gazdasági körülményeinek javítása nélkül is arra, hogy a nemzetgazdaság forrásként használhassa fel. A roncsgazdaság éves kiadásainak aránya, hasonlóan az átlagos roncsháztartás és az átlagos magyar háztartás közötti viszony évenkénti alakulásához ’96-ban belapul, majd, eltérõen az átlagos háztartásétól, ’99-re újra kidomborodik, ha nem is éri el a kezdõ, a ’89-es arányt. S ez azt jelenti, hogy a roncsgazdaság a Bokros-csomag következtében kiadási potenciáljának je374
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 375
lentõs részét elveszítette – a Bokros-csomag szegényítette a szegényeket, tovább nincstelenítette a nincsteleneket –, s csak az új kormány idejére közelítette meg a kiinduló mértékét. A roncsgazdaság ezzel együtt a háztartásgazdaság kiadásainak majdhogynem a 10%-át teszi ki, ami nemzetgazdasági léptékkel számolva is jelentõs fizetõképes keresletet jelent. Ennek a fizetõképes keresletnek a jelentõségét a nemzetgazdaság számára jól jelzi, ha összehasonlítjuk a másik olyan háztartástípus fizetõképes keresletének nagyságával, amely kívül van a nemzeti szervezett gazdaságon, csak éppen nem alatta, hanem felette helyezkedik el: az elitháztartások éves kiadásával: A év roncs/db 1993 657 436 1996 531 560 1999 kieg. 637 032
RONCS- ÉS AZ ELITHÁZTARTÁSOK TELJES KIADÁSAI roncs/Ft roncs összFt elit/db elit/Ft elit össz/Ft roncs/elit össz/Ft 265 034,5 1,74E+11 27 465 920 138 25 271 581 937 689% 396 219,17 2,11E+11 47 372 2E+06 84 508 650 556 249% 703 852,96 4,48E+11 71 365 2E+06 1,76593E+11 254%
Az itt látható táblázatból most csak egy oszlopra hívom fel a figyelmet, az utolsóra, amelyben azt mutatom ki, hogy a roncsgazdaság háztartási kiadásainak teljes összege évente hányszorosát tette ki az elitháztartások kiadásainak. 1993-ban a roncsháztartások kiadásainak teljes éves összege majdnem a hétszerese volt az elitháztartásokénak. A Bokros-csomag hatására ez az arány drasztikusan lecsökkent, 1996-ra már csak két és félszeresét tette ki annak, ami azt mutatja meg, hogy a legvagyonosabb háztartások számára hatalmas kedvezményt, míg a nincstelenek roncsháztartásai számára óriási veszteségeket okozott ez az intézkedésegyüttes. 1999-re valamicskét, mindössze 5 százalékot javult a vizsgált arány, azaz a nincstelenek és a dúskálók közötti szakadék egy kissé összébb záródott. S ha tekintetbe vesszük azt, hogy az elitháztartások – kényszerítõ erõvel való kötelezõ – fogyasztási normái világszerte a globalizációs gazdaság kínálatához igazodnak, s e kínálatban egynemûsödnek, azt mondhatjuk, hogy ezek kiadásainak a nemzeti gazdaság piacaira való irányítása elérhetetlen feladat, az általuk kiadott összeg túlnyomóan nagy részét a fogyasztási import révén az országból kiáramló jövedelemnek tekinthetjük. A roncsgazdaság kiadási potenciálja, úgy tûnik, már „beállt” az elitháztartások kiadásainak a két és félszerese körüli arányra, s vaj375
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 376
mi kevés esély mutatkozik arra, hogy ismét drasztikusan megváltozzon ez az arány,7 ezért azt mondhatjuk, hogy érdemesnek mutatkozik a roncsgazdaság két és félszeres arányú kiadási potenciáljával az eddigi spontán alakulás meghagyásánál ésszerûbben gazdálkodni. Annál is inkább, mert ennek a hatalmas összegnek jelentõs része ugyancsak kiszivárog az országból, csak nem a makroglobalizációs fogyasztási importon keresztül, hanem a mikroglobalizációs piacok szívják ki a nemzeti gazdaságból.
A roncsgazdaság munkaerô-potenciálja Az elõzõekben láttuk, hogy a roncsgazdaságba tartozó háztartások milyen stock, illetve milyen flow potenciállal rendelkeznek, s azt állapíthattuk meg az adatok alapján, hogy ezek a potenciálok nemzetgazdasági szempontból is számottevõek, s egy részük arra is alkalmas, hogy egy magasabb kategóriába való átlépéshez szolgáljanak kiindulásul. A stock és flow potenciál realizálásának kérdésére áttérve elsõként az a kérdés vetõdik fel, hogy milyen emberi erõforrások állnak rendelkezésre a roncsgazdaságban, illetve a roncstársadalomban ahhoz, hogy ezt a realizálást megkezdjék. Az emberi potenciál kategóriája sokkal szélesebb, s mélyebb kategória annál, semhogy ebben a tanulmányban részletesen kitérhetnék leírására. Van azonban néhány kapaszkodó, amely lehetõvé teszi ennek az emberi potenciálnak a becslését is, mindazonáltal most elsõsorban a roncsgazdaság munkaerõ-potenciáljának a vázolására vállalkozhatom csak. A roncsgazdaság tagjainak életkori összetétele Az emberi potenciál megismerése szempontjából elsõként az életkort vizsgálom meg. Jelentõséggel bír ugyanis egy csoport gazdasági potenciálja szempontjából, hogy milyen az életkori összetétele, s az emberi potenciált – a felhalmozott tapasztalatokat – tekintve is lényeges különbségek lehetnek a különbözõ korösszetételtõl függõen. 7
S amíg valamilyen gazdaságpolitikai struktúraváltásra nem kerül ismét sor, addig ez az arány feltehetõen nem is változik majd.
376
vasstárs9
28.10.2005
korcsoport 15–18 19–25 26–35 36–49 50–59 60–69 70– ÖSSZ.
9:17De
Page 377
A HÁZTARTÁSFÕK KORCSOPORTJA A RONCSGAZDASÁGBAN 1993 roncs 1999 roncs kieg. 0,1% 0,1% 4% 4% 14% 13% 22% 20% 14% 15% 18% 19% 28% 30% 100% 100%
1999–1993 0,0% -1% -1% -2% +2% 0% +2% 0%
A roncstársadalom korösszetétele azt mutatja, hogy ez egy elöregedõ társadalom volt már a kiinduló évünkben, 1993-ban is: A fiatalok – a 15–25 éveseket tekintem fiatalnak – aránya meglehetõsen alacsony a háztartásfõk között. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen ez a korosztály csak kivételes esetben válik háztartásfõvé. Sokkal figyelemreméltóbb azonban az a tény, hogy a középkorú háztartásfõk – 26 és 59 év közöttieket soroltam ebbe a kategóriába – aránya is alacsony, 50% körül van, s ez nem igazán arányos. Igen magas az idõs háztartásfõk aránya a roncstársadalomban: 46% volt ’93-ban, ’99-ban pedig még ennél is több, 49%. Különösen a 70 éven felüli háztartásfõk aránya magas a roncsháztartásokban, majdnem egyharmadát õk teszik ki a roncsháztartások háztartásfõinek. A roncsháztartások háztartásfõinek életkora azt mutatja, hogy közel kétharmaduk már abban az életkorban van, amikor szinte lehetetlen a jelenlegi körülmények között állást szerezni, s felük pedig már túl is van a nyugdíjkorhatáron, azaz a roncsháztartások háztartásfõinek munkaerõ-potenciálja az életkort tekintve meglehetõsen gyenge, valódi munkaerõ-piaci potenciállal pedig öt közül legfeljebb kettõ rendelkezik. S ha azt is megvizsgáljuk, hogy az évek múlásával hogyan alakul a roncsgazdaságbeli háztartásfõk munkaerõ-potenciálja az életkor szempontjából, akkor az öregedés félreérthetetlen tényeit állapíthatjuk meg. Körükben egyre csökken a fiatal háztartásfõk aránya, s a korcsoportok hierarchiájában az idõs középkorúaktól felfelé növekszik az arány. Az elöregedés kétségtelen 377
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 378
ténye mellett azonban azt is láthatjuk az adatokból, hogy az öregedés mértéke nem halad az eltelt évek számával: az eltelt évek számához viszonyítva lassabban öregszik a roncstársadalom ezen része. Ez a határozott, de az idõarányosnál lassúbb öregedés feltehetõen annak a következménye, hogy a legidõsebbek meghalnak, de – amint a roncstársadalom tagjai számának bemutatásából kiderült, számuk nem változott lényegesen ’93 és ’99 között – halálukkal nem csökken együtt a lélekszámuk is. A lélekszám viszonylagos állandósága melletti lassú öregedés annak a következménye lehet, hogy folyamatos a fiatalabb háztartásfõkkel rendelkezõ szegény háztartások lecsúszása a roncsháztartások társadalmába.
potenciális veszélyeztetett potenciális/veszélyeztetett
HÁZTARTÁSFÕK 1993 roncs 40,00% 60% 66,67%
1999 roncs kieg. 37,00% 64% 57,81%
A roncsgazdaság nemek szerinti összetétele Az emberi potenciál második vizsgálható szempontja a nemek szerinti összetétel és annak alakulása roncstársadalmon belül. Ez a következõképpen néz ki: Roncs 1993 1996 1999 kieg.
A NEMEK ARÁNYA A RONCSTÁRSADALOMBAN férfi nõ 689 677 851 729 518 025 594 338 630 276 745 959
nõ/férfi 123% 115% 118%
A roncstársadalom femininebb jellegû, mint a magyar társadalom összességében véve; míg az össztársadalomban a nõk 3–5%-kal vannak többen a férfiaknál, addig a roncsgazdaságban ez az arány eléri a 15–20%-ot. A nõk elõnye érdekes módon követi a lélekszámmal és a stock, illetve flow adatokkal kapcsolatban már megismert tendenciát: ’96-ra lecsökken arányuk, ami azt jelzi, hogy az Antall-kormány a nemek közti egyenlõséget preferálta 378
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 379
intézkedéseivel, ezzel szemben viszont a Bokros-csomag nemcsak az idõsebbeket, hanem a nõket is hátrányosan érinttette: a férfiaknál nagyobb arányban szorította õket ki a munkaerõpiacról, illetve a történelembõl. A roncstársadalom háztartásfõinek iskolai végzettsége Az emberi potenciálnak ebben a dolgozatban vizsgálható utolsó szempontja az iskolai végzettség alakulása a roncstársadalomban a vizsgált években. Az iskolai végzettséget ismét nem a roncstársadalom teljes népességére vonatkozóan mutatom be, csak a háztartásfõk iskolai végzettségét vázolom fel: iskolai.végzettség kev. 8 ált.-nál 8 általános szakmunkásképzô szakiskola gimnázium szakközépiskola fõiskola egyetem Össz.
A HÁZTARTÁSFÕK ISKOLAI VÉGZETTSÉGE 1993 roncs 1996 roncs 1999 roncs kieg. 235 443 176 203 151 953 210 842 161 530 216 686 94 823 81 607 114 902 3 467 5 121 7 928 29 107 27 037 34 702 40 110 45 840 49 964 22 989 14 867 37 091 20 655 19 355 23 806 657 436 531 560 637 032
1999/1993 65% 103% 121% 229% 119% 125% 161% 115% 97%
Az adatok azt mutatják, hogy a kiinduló ’93-as helyzethez képest jelentõsen átstrukturálódott a roncstársadalomba tartozók iskolai végzettségi összetétele – ami megerõsíti az életkori csoportok cseréjénél valószínûsített állítást. Az átstrukturálódásról az elsõ képet az 1993-as és az 1999-es iskolai végzettség csoportokba tartozók arányváltozása mutatja. Két iskolázottsági csoport száma növekedett meg a legerõteljesebben a roncstársadalomban: a szakiskolát végzetteké. Illetve, s ez meglepetésszerûen hathat: a fõiskolai végzettséggel rendelkezõk aránya nõtt meg igen erõteljesen, 61%-kal. S ha ez utóbbi csoport lélekszámát is megtekintjük, akkor azt láthatjuk, hogy az nem elhanyagolható. Amint nem elhanyagolható az egyetemi végzettséggel rendelkezõk aránya sem, s a kettõ együtt 1999-re meghaladta a hatvanezret is, ami a teljes roncstársadalom 10%-át közelíti meg. 379
vasstárs9
28.10.2005
isk.végz. 8-ig szakiskola középiskola felsõfokú Öszesen
9:17De
Page 380
A HÁZTARTÁSFÕK ISKOLAI VÉGZETTSÉGE 1993 1996 1999 kieg 446 285 337 733 368 639 98 290 86 728 122 830 69 217 72 877 84 666 43 644 34 222 60 897 657 436 531 560 637 032
1999/1993 83% 125% 122% 140% 97%
Az összevont iskolai végzettségi adatokból az is kitûnik, hogy az évek múlásával szinte az iskolai hierarchiával együtt nõ a roncstársadalomba tartozók számának növekedése. Lecsökkent az alacsony végzettségûek és megemelkedett a magasabb iskolai végzettségûek száma a roncstársadalmon belül. Ez azt mutatja, hogy a roncstársadalom emberi potenciálja a rendszerváltás során egyre javult. Más olvasatban ugyanezek a számok arról beszélnek, hogy míg 1996-ig a középiskolai végzettségûek kivételével mindegyik iskolai végzettségi kategóriába tartozók aránya lecsökkent, azaz az Antall-kormány csak a középsõ iskolai réteget nem tudta kiemelni a roncstársadalomból, addig 1993 után megfordult a tendencia. Az idõseknek, fiataloknak és nõknek a Bokros-csomag által hátrányosan érintett csoportjai mellett, a vele egy idõben véghezvitt privatizációs hullám, s vele egy sajátos típusú munkanélküliség megjelenése a magasabb iskolai végzettségûek – minden bizonnyal a nyugdíjas és egyedül maradó felsõfokú végzettségû nõket, azaz a középosztály felsõ része nõtagjainak – egy részét is leszorította a roncstársadalomba, kitaszította a történelembõl. Ugyanezt a tendenciát mutatja az a számítás is, amely a roncstársadalom háztartásfõinek iskolában töltött évei számát mutatja meg a három vizsgált évben:
ÁTLAG
A HÁZTARTÁSFÕK ISKOLÁBAN TÖLTÖTT ÁTLAGOS ÉVSZÁMA 1993 roncs 1996 roncs 1999 roncs kieg. 8,7 8,9 9,4
1999/93 108%
A vizsgált hat év alatt évente egy tizednél nagyobb arányban, összesen 0,7 évvel emelkedett meg a háztartásfõk átlagos iskolában töltött éveinek szá380
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 381
ma8, amit úgy is fogalmazhatunk, hogy átlagosan a középiskola második évének is majdnem a felét végezték el átlagosan. Ez azt jelenti, hogy a roncstársadalom mûveltségi potenciálja a rendszerváltással ellentétes irányban mozgott a meggondolatlan privatizációs hullámok következtében, amelyek hatásait felerõsítette a Bokros-csomag az általa veszélyeztetett szociodemográfiai csoportokban. A nemzet szempontjából kedvezõtlen, hogy legértékesebb rétegeit egyre növekvõ arányban veszítette el az évek folyamán. A roncstársadalom emberi potenciálja szempontjából azonban elõnyösnek nevezhetõ, hogy jelentõsen megnövekedett emberi potenciálja, s ez biztató kilátásokat jelent a roncsgazdaság munkaerõ-potenciálja szempontjából is. Hogy a roncsháztartások háztartásfõinek átlagos iskolai végzettsége hol helyezkedik el a háztartásfõk iskolai végzettségének hierarchiájában, azt a következõ, összehasonlító táblázattal szemléltetem: TANULÁSSAL TÖLTÖTT ÉVEK ÁTLAGA A HÁZTARTÁSFÕKRE HÁZTARTÁS-KATEGÓRIÁNKÉNT Háztartástípus 1993 1996 1999 1 8,65 8,86 9,34 2 8,99 8,96 9,03 3 11,01 10,86 10,92 4 11,52 12,08 11,86 5 11,97 13,18 12,70 Összes 10,01 10,26 10,59
Jól látható, hogy a roncsháztartások háztartásfõinek átlagos iskolázottsága a legalacsonyabb az összes családtípuson belül, s ez az alacsony iskolázottság meghatározó szerepet játszik abban is, hogy ezek a háztartások nem tudták megõrizni a szervezett gazdaságon belüli helyüket, nem tudtak megkapaszkodni a nemzeti gazdaságnak az alsó rétegeiben sem, s kiestek a történelembõl. Az is igazolódik ennek a grafikonnak az adataiból, hogy ugyanakkor az 8
Kiszámítását a következõképpen végeztem: 8 általános alatt 6 évet, aztán sorban 8, 11, 12 évet számítottam az általános, a szakiskolai és a középiskolai évekre, 15 és 16 évet a fõiskolai, illetve egyetemi végzettségre, s mindegyiket megszoroztam a kategóriába tartozók lélekszámával, majd e szorzatok összegét elosztottam a roncstársadalom teljes lélekszámával – minden évben.
381
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 382
iskolai végzettség alacsonyabb volta nem mindenkit érintett hátrányosan, ellenkezõleg, a rendszerváltás arra is lehetõséget adott, hogy elõrehaladásával párhuzamosan alacsonyabb iskolai végzettségûek is olyan stock vagyonra tegyenek szert, amelynek révén a háztartásgazdaságok hierarchiájában feljebb is tudjanak emelkedni. A polgári átlag színvonalán élõ hármas háztartás típusban élõk átlagos iskolai végzettsége csökkent ’93 és ’96 között – igaz, késõbb ebbe a csoportba újra magasabb végzettségûek áramlottak, s ismét megemelték az átlagosan iskolában töltött évek számát. A stock-gazdag háztartásokba és a stockelit háztartásokba pedig 1996 és 1999 között áramlottak be alacsonyabb iskolai végzettségûek, igazolva, hogy önmagában az alacsonyabb iskolai végzettség a piacgazdasági viszonyok között nem akadálya a felfelé irányuló gazdasági mobilitásnak. Különösen az elit háztartások háztartásfõi esetében szembeötlõ a változás, mert az 1996-ban átlagosan iskolában töltött éveik 13,2-es száma arról beszél, hogy a fõiskola második évéig is el lehetett ezzel az átlaggal jutni, ’99-re pedig visszaesett ez az átlag a fõiskola elsõ évére, ami már számottevõ süllyedésnek nevezhetõ. A négyes háztartástípusban a beáramló alacsonyabb iskolai végzettségûek az átlagos iskolázottsági színvonalat még drasztikusabban vetették vissza, a középiskolán túli iskolázottságból visszaestek a középiskolai iskolázottsági szintre. Végül, annak érdekében, hogy szemléletesebbé tegyem a roncstársadalom emberi potenciáljának az iskolai végzettséggel mérhetõ alakulását, grafikonon is ábrázoltam az iskolai végzettség finom bontásával képzett kategóriák lélekszámának alakulását, amely grafikonon jól látható a roncstársadalomhoz illõ iskolázatlan rétegek csökkenése, s ezzel szemben az iskolázottak arányának növekedése:
382
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 383
140 % 120 % 100 % 80 % 60 % 40 % 20 % 0% -20 %
össz
egyetem
fôiskola
szki
gimnázium
szakiskola
szakm.
8 ált.
Kev. 8
-40 %
Végül, ha azt kérdezzük, hogy számszerûen hogyan is alakult a roncsháztartások háztartásfõinek a munkaerõ-piaci potenciálja, akkor a következõ helyzet tárul fel elõttünk: A HÁZTARTÁSFÕK ISKOLAI VÉGZETTSÉGI POTENCIÁLJA isk.végz. 1993 1996 1999 kieg. Bekapcsolható 211 151 193 827 268 393 Veszélyeztetett 446 285 337 733 368 639 potenciál 47% 57% 73%
1999/1993 127% 83% 153%
A számok azt mutatják, hogy a roncsháztartások háztartásfõinek munkaerõpiaci potenciálja az iskolai végzettség alapján folyamatosan növekedett a vizsgált hat év alatt, s ’99-re ötven százalékkal haladta meg a kiindulópontként kapott ’93-as évi potenciált. Ez az ötven százalékot is meghaladó növekedés sem volt azonban még elegendõ ahhoz, hogy a roncsgazdaságba süllyedés által veszélyeztetetten iskolázatlanok arányát meghaladja, még így is csak 73%–ot tett ki a bekapcsolhatóság potenciálja.
383
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 384
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 385
Névmutató
Akerloff Allen, Woody Andrásfalvy Bertalan Antalóczi Katalin Árva László
202 75 118, 127, 208 319 313
Bachofen Bartha Attila Bárány Anzelm Bauer Tamás Bellon Tibor Bergson Bibó István Bogár László Bokros Lajos Bourdieu, Pierrre Braudel, Fernand
20 330 128 151 102, 110, 111, 114 170 14, 54, 67, 70, 288 26, 137, 211, 216, 217, 218 289, 318, 369, 374, 375, 379, 380, 381 21, 99, 124, 152, 203 23, 42, 85, 89, 90, 92, 217, 218, 223, 292, 294
Campbell, Naomi Coeur, Jaques Coulanges, Fustel de Csontos Rozália
75 85 20 319
Diószegi Vilmos Durkheim, Emil
110 109
Eff Lajos Eliade, Mircea
79, 165, 171 171 385
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 386
Engels Erdei Ferenc
31, 32, 202 22
Falusné Szikra Katalin Foucault, Michel Freud Fromm, Erich Fuggerek
313 6, 60, 63, 65, 149, 161, 202, 214, 227, 236 130 73, 74, 75 85, 292
Hajnal István Hámori Balázs Hamvas Béla Hegel Heller Ágnes Hobbes Huizinga Huszár Tibor
18, 67, 99 165 171 207 15 230 11 22
Illyés Gyula
215
Jánossy Jung
135 130
Kádár Keynes Kontos, Silvia Kornai János Korten, David C. Kovács János Kozma Ferenc Kulin Ferenc
132, 143 220 221 279, 359, 360 55 216, 226, 231, 360 60, 212, 240 13, 26
Lanthenas László Ervin
246 20, 168 386
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 387
Levy-Strauss, Claude Lóránt Károly
109, 112 301
M. Kiss Sándor Malthus, Thomas Marat Marx, Karl Matolcsy György Mátyássy Andrea Mauss, Marcell Melegh Attila Metternich Molnár Pál
128 32 246 8, 9, 14, 15, 16, 17, 19, 21, 31, 32, 33, 34, 35, 37, 39, 40, 41, 47, 58, 99, 142, 152, 202 95 190 109 214 174 190
Newton
170
Obláth Gábor Ohmae, Kenichi Okrutzky Katalin Ortega
330 172 319 11
Petty, William Pinochet Pirenne, Henri Pitti Zoltán Polányi Károly
21, 201 74 70 298, 301, 312, 329 18, 30, 52, 53, 67, 81, 99, 203
Rákosi Mátyás Ricardo Ricoeur, Paul Riesmann, David
133 32 19 161
387
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 388
Schultz, Theodor Schumacher Schwarzenegger Sen, Amartya Simpson Smith, Adam Spengler Spéder Zsolt Szabó Katalin Szegõ Szilvia Szelényi Iván Szent Ágoston Szesztay András Sztálin
58, 59, 202 30 75 202, 216, 219 177 17, 32, 201, 239 11 221 289 219, 224, 240, 288, 289. 360 288 54, 69 19 8, 15, 16, 32, 58, 67, 101, 108, 109, 111, 112, 129, 130, 131, 132, 133, 135, 139, 141, 142, 143, 144, 145, 146, 147, 148, 149, 153, 154, 155, 157, 159, 161, 162, 165, 215,
Tellér Gyula Thurnwald Tönnies, Ferdinand
128 81, 99 161
Vitányi Iván Walser, Karin Weber, Max Welserek
22, 132 221 17, 18, 104, 108, 124 85, 292
388
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 389
Tartalom
Bevezetõ (Kulin Ferenc) Elõszó
5 14
A TÁRSADALOMGAZDASÁGTAN FOGALMÁHOZ
Az ökonomikum problémája a közgazdaságtantól a társadalom-gazdaságtanig A társadalom-gazdaságtan fõbb területei
29 52
A LÉTMINÕSÉGÜK SZERINT KÜLÖNBÖZÕ GASZDASÁGOK
Az eredet: a szakrális gazdaságok A szovjet típusú torz modernitás: a politikaiasított gazdaságok Ami a modern értelemben vett gazdaságon túl van: a globalizáció hatalomgazdaságai
99 128 168
NÉHÁNY TÁRSADALOM-GAZDASÁGI TARTOMÁNYRÓL
Humángazdaság A családgazdaság Egészséggazdaság és gazdálkodás a nemzeti embervagyonnal
199 216 244
A MAI MAGYARORSZÁGI MAKROGAZDASÁGOKRÓL
Bevezetõ fejezetek a mai magyarországi makrogazdaságokról A globalizációs peremgazdaság kiépítése Magyarországon 1990–2002 A roncsgazdaság
263
Névmutató
385
288 353
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 390
FIGYELMÉBE AJÁNLJUK A KÖLCSEY INTÉZET KIADVÁNYAIT!
Népesedéspolitika Magyarországon (Konferencia) 178 o., 140 x 190 mm, kartonkötésben
Elfogyott
Környezetszennyezés a médiában (a Kontroll Csoport kárbecslései) 160 o., 140 x 190 mm, kartonkötésben Elfogyott Polgárosodás és irodalom (Szerk. és zárszó: Alexa Károly) 542 o., 140 x 190 mm, kartonkötésben Bruttó ár: 2100 Ft Gyôri-Nagy Sándor: Jövôkép(esség)ek (Iskolavizsgálat Kállón 2002) 288 o., 140 x 190 mm, kartonkötésben Bruttó ár: 1050 Ft Póczik Szilveszter: Cigány integrációs problémák 158 o., 140 x 190 mm, kartonkötésben
Bruttó ár: 1050 Ft
Zöld Bálint: Humánökológiai pillanatkép 210 o., 140 x 190 mm, kartonkötésben
Bruttó ár: 1050 Ft
Pusztai–Bardócz: A genetikailag módosított élelmiszerek biztonsága 184 o., 140 x 190 mm, kartonkötésben Elfogyott Dányi László: A Munkácsy utcai fiúk 121 o., 140 x 190 mm, kartonkötésben
Elfogyott
Schlett István: A „felvilágosult ész” esete a felsôoktatással 56 o., 140 x 190 mm, kartonkötésben Bruttó ár: 315 Ft
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 391
Remények és aggodalmak az Európai Unió kapujában 216 o., 140 x 190 mm, kartonkötésben Bruttó ár: 1050 Ft Albert B. Gábor: Tudatformálás vagy tudattorzítás? 108 o., 140 x 190 mm, kartonkötésben
Bruttó ár: 1050 Ft
Mérlegen a polgári kormányzás négy éve (Konferencia) 192 o., 140 x 190 mm, kartonkötésben Vass Csaba: Hatalom, szakralitás, kommunikáció 336 o., 140 x 190 mm, kartonkötésben
Elfogyott
Bruttó ár: 1050 Ft
A kötetek megrendelhetôk az alábbi címen – levélben, telefonon, faxon vagy e-mailben: Természet- és Társadalombarát Fejlôdésért Közalapítvány Kölcsey Intézete. 1062 Budapest, Andrássy út 125. Telefon/fax: 461-0916. E-mail:
[email protected]
vasstárs9
28.10.2005
9:17De
Page 392
392
