Vartman György okl. mk. őrnagy doktorandusz. Doktori (PhD) értekezés. Tudományos témavezető: Prof. Dr. Turcsányi Károly egyetemi tanár

ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM BOLYAI JÁNOS KATONAI MŰSZAKI KAR Katonai Műszaki Doktori Iskola Alapítva: 2002 évben – Alapító: Prof. Solymosi József DSc.

Vartman György okl. mk. őrnagy doktorandusz

A Magyar Honvédség tiszthelyettes szakképzés átalakításának megalapozása a minőségi követelmények és a hazai polgári szakképzés korszerűsítésének tükrében

Doktori (PhD) értekezés

Tudományos témavezető: Prof. Dr. Turcsányi Károly egyetemi tanár Budapest 2007 1

Tartalomjegyzék

TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés ..................................................................................................................... 4 1. A közoktatásrendszer és a szakképzési szerkezet, döntés-előkészítés a szakképzésben ............................................................................................. 8 1.1. A közoktatásrendszer és a szakképzési szerkezet........................................ 8 1.1.1. A közoktatási és a szakképzési intézmények .............................................. 8 1.1.2. Iskolarendszeren kívüli szakképzés........................................................... 10 1.1.3. Felsőfokú szakképzés ................................................................................ 10 1.2. A Magyar Honvédség szakképzése, szakképesítései ................................ 11 1.3. Irányítás és döntés-előkészítés a szakképzésben ....................................... 13 1.3.1. Az Országos Szakképzési Tanács.............................................................. 13 1.3.2. A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács .................................... 15 2. Az oktatást érintő fejlesztési programok ................................................... 16 2.1. Szakiskolai Fejlesztési Program ................................................................ 16 2.2. A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program ...................................... 17 3. A katonai szakképzés programjainak átalakítása ...................................... 21 3.1. A katonai szakképzés helyzete a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program előtt ............................................................................................. 21 3.2. A honvédelmi ágazathoz tartozó HM-szakképesítések átalakításának folyamata a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program keretében...... 24 3.2.1. A munkakör-elemzések ............................................................................. 25 3.2.2. A munkakörelemzés során elkészült dokumentumok érvényesítése......... 27 3.2.3. Feladatelemzések, kompetenciaprofilok készítése .................................... 28 3.2.4. A foglalkozások/munkakörök kompetenciaprofiljainak összehasonlítása......................................................................................... 30 3.2.5. A foglalkozási/munkaköri csoportok jellemzői és a szakmai követelmények összehasonlító elemzése................................................... 32 3.2.6. Az új OKJ előkészítése és a HM-szakképesítések jellemzői .................... 34 3.2.7. A szakmai és vizsgakövetelmények kidolgozása ...................................... 37 3.2.8. A központi programok elkészítése ............................................................ 41 3.3. A program befejezése, összegzés .............................................................. 43 4. A kérdőíves felmérés elemzése, eredményeinek értelmezése ................... 44 4.1. A kérdőíves felmérés kutatási területei ..................................................... 44 4.2. A kérdőívek kiküldése és az adatgyűjtés................................................... 46 4.3. A kérdőívek előlapjának elemzése ............................................................ 47 4.4. „Az oktatást érő külső hatások” kérdéscsoport elemzése.......................... 49 4.5. „A jelenlegi oktatási körülmények felmérése” kérdéscsoport elemzése ... 52 4.6. „Mennyire kapcsolódhatnak be az iskolák a szakképesítés átalakításába, és mennyire készítik fel őket a változásokra?” kérdéscsoport elemzése... 56 4.7. „Várható változások és az oktatók véleménye, elképzelései ezekkel kapcsolatban” kérdéscsoport elemzése...................................................... 65 4.8. „A szakképzés átalakításának kommunikációja” kérdéscsoport elemzése..................................................................................................... 78 2

Tartalomjegyzék

4.9.

„Az iskolai aktivitás az újfajta képzési szerkezetre történő felkészülésben” kérdéscsoport elemzése ............................................................................. 85 4.10. „A gazdasági kamarák szakképzés átalakításában vállalt szerepének megítélése az iskolák részéről” kérdés elemzése ...................................... 90 5. A kutatómunka összegzése........................................................................ 94 5.1. Összegzett következtetések ....................................................................... 94 5.2. Új tudományos eredmények ...................................................................... 98 5.3. Ajánlások ................................................................................................... 99 Felhasznált irodalom ................................................................................................ 101 Saját publikációk jegyzéke....................................................................................... 104 Ábrajegyzék ............................................................................................................. 105 Mellékletek............................................................................................................... 107 Tárgy: Felkérő levél ................................................................................................. 132 Igazgatói kérdőív...................................................................................................... 134 Tanári kérdőív .......................................................................................................... 139

3

Bevezetés „Ha erőd kevés, akkor félúton kidőlsz, de ne feküdj le, már az út elején.” (Kung Fu-Ce)

Bevezetés A magyar szakképzési rendszer átalakítása és az új munkaerő-piaci igényekhez történő megfeleltetése elengedhetetlen szükségszerűség. Egyre magasabb színvonalon kell biztosítani a munkáltatók igényeinek és a korszerű technikai követelményeknek megfelelő magasan kvalifikált képzett szakembereket, akik képesek Magyarországra vonzani a külföldi befektetőket és ezzel megteremteni a magyar gazdaság fejlődésének biztos alapját. Ezen szükségszerűség felismerésének eredményeként jöttek létre és ezt a célt szolgálják a különböző szakképzést fejlesztő programok, mint a Szakiskolai Fejlesztési Program (továbbiakban: SZFP) és a Nemzeti Fejlesztési Terv (továbbiakban: NFT) részeként szereplő Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (továbbiakban: HEFOP) alprogramjainak keretében megindított fejlesztési folyamatok. Ezek a programok európai uniós pénzek felhasználásával nagy részben már megindultak és éreztetik hatásukat a magyar szakképzésben. A fejlesztés első lépcsője 2003-tól az SZFP-1-gyel és 2004-2006 között az NFT-1 HEFOP programmal már megkezdődött. Az elért eredmények alkalmazása, szakképzésbe történő beillesztése folyamatos, és a 2007-2013 közötti második NFT szakaszában folytatódik. Kutatásom megkezdésekor már megtörtént a Térségi Integrált Szakképző Központok (továbbiakban: TISZK) felállítása, és megjelent az új Országos Képzési Jegyzék, amely már a moduláris szakképzési szerkezetnek megfelelően készült el, így biztosítva a nagyobb átjárhatóságot és az újabb szakképesítés megszerzésének könnyebb lehetőségét. Értekezésemben a magyar szakképzés fejlesztési folyamatába bekapcsolódott katonai szakképzés átalakításának bemutatására és fejlesztési irányainak elemzésére törekszem. A kutatás jellege, tárgya: A kutatás elfogadja a magyar szakképzés – európai trendnek megfelelő – átalakítási folyamatának szükségességét, azok szakmai alapjára építve mutatja be – a polgári és katonaoktatók véleménye alapján – a hazánkban jelenleg is zajló szakképzési programok és fejlesztések fogadtatását, rámutat azok erényeire, hiányosságaira. A kutatás a polgári és katonaoktatók véleményének kikérésével és elemzésével nemcsak a fejlesztési folyamatok elfogadottságát mutatja be, hanem lehetőséget biztosít a két képzési terület összehasonlítására. Az elemzések elvégzésével, a hiányosságok és eredmények feltárásával bizonyíthatóvá válik a katonai szakképzésnek a polgári szakképzés átalakítása keretében történő végrehajtásának szükségessége, valamint olyan téziseket, ajánlásokat fogalmazhatok meg, amelyek hosszú távon javíthatják a katonai szakképzés irányítási rendszerét és minőségi működését. A kutatás mindezeket figyelembe véve kiterjed a magyar közoktatásrendszer és szakképzési szerkezet vizsgálatára, a szakképzés irányítási rendszerének és az európai trendnek megfelelő szakképzés átalakítási folyamatainak bemutatására, valamint – a Magyar Honvédségben (továbbiakban: MH) szereplő katonai szakképesítések átalakításának ismertetésével és a kérdőíves kutatás elemzésével –

4

Bevezetés

az MH katonai szakképzéséhez illeszkedő fejlesztési lehetőségek hatékony vizsgálatára. A kutatómunka és a kérdőíves kutatáselemzés eredményeinek vizsgálata 2007. április 1-jén zárult. Kutatási célkitűzéseim: 1. Vizsgálni a magyar közoktatási és szakképzési szerkezet felépítését, és ezen belül az MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskola tevékenységét. Meghatározni a Honvédelmi Minisztérium (továbbiakban: HM) szakmai felügyelete alá tartozó szakképesítések elhelyezkedését és szerepét a szakképzési rendszerben. 2. A katonai szakképesítések HEFOP 3.2.1 „Új szakképzési szerkezet” alprogram keretében történő átalakítási folyamatának leírásával feltárni, rendszerezni a programban részt vevő szakemberek és szervezetek szerepét, valamint javaslatot tenni, hogy a szerzett tapasztalatok alapján a jövőben hogyan lehetne a HM-szakképzés irányításába fokozottabban bevonni a Kamarai Jogkört Gyakorló szervezeteket. 3. Az oktatást érintő fejlesztési programok ismertetésével és a kérdőíves kutatás elvégzésével feltárni a polgári és katonai szakképzés problémái között rejlő párhuzamosságokat és ellentéteket, az oktatók és igazgatók véleményére alapozva megállapítani, hogy léteznek-e lényeges eltérések a két képzési terület között, és ennek megfelelően alátámasztani, hogy a katonai szakképesítések fejlesztése a polgári szakképesítések fejlesztési rendszerén belül vagy azon kívül oldható meg. 4. A polgári és katonaoktatók véleményének vizsgálatával feltárni a két képzési terület rendszerében rejlő azonos és eltérő problémákat úgy, hogy javaslatokat tehessek a polgári és katonai szakképzés oktatási körülményeinek lehetséges fejlesztési irányaira. 5. Vizsgálni, hogy a katonai szakképesítések fejlesztéséhez szükséges anyagi, szakmai és szellemi kapacitás csak a polgári szakképesítések fejlesztési rendszeréhez kapcsolódva valósítható-e meg, és szükséges-e a HM-szakképesítések Országos Képzési Jegyzékben (továbbiakban: OKJ) történő szerepeltetése. Kutatási módszerek: A kutatás szakszerű elvégzésének érdekében folyamatosan fejlesztettem a szakképzéssel kapcsolatos ismereteimet, részt vettem a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Közoktatási vezető képzésén, ahol az iskola vezetésével kapcsolatos alapvető ismereteket sajátítottam el. A kitűzött célok elérése érdekében több szakképzést irányító szervezet munkájában vettem részt, szereztem tapasztalatot és az alábbi kutatási módszereket alkalmaztam. ¾ Az oktatást érintő hazai fejlesztési programok bemutatásával, tanulmányok cikkek elemzésével feltártam és feldolgoztam a szakképzés fejlesztésének főbb irányvonalait és a kérdőíves kutatás kérdőívének kidolgozásával a polgári és katonai szakképzést egyaránt érintő érzékeny területeket vizsgáltam. ¾ A HM-szakképesítések átalakításának bemutatásával és az országos kérdőíves kutatás eredményeinek, valamint a kérdésekhez tartozó szakmai és jogszabályi környezetnek az elemzésével, megfelelő alapot teremtettem a tudományos eredmények és ajánlások széleskörű szakmai megalapozásához. ¾ A kérdőíves kutatás során a polgári és katonai szakképzési intézményekből érkezett oktatói és igazgatói vélemények összehasonlításával feltártam a két oktatási terület problémáinak eltéréseit és azonosságait. Az oktató

5

Bevezetés

tanárok, igazgatók véleményének kiértékelése során szerzett tapasztalatokat hasznosítottam a kutatás eredményeinek meghatározása során. ¾ A HM-szakképesítések átalakításának koordinálását végző szakemberként több alkalommal vettem részt a Nemzeti Szakképzési Intézet által szervezett, a szakképzés átalakításával kapcsolatos konferenciákon, és az ott szerzett tapasztalatokat felhasználtam a kutató munkám során. ¾ Tagja voltam a HEFOP 3.2.1 „Új szakképzési szerkezet” alprogram során, az MH-szakképzéséhez tartozó szakmai programok megújítási folyamatában a program koordinálását végző 30 Tagú Tanácsadó testületnek, így alkalmam volt a folyamat elméleti alapjainak a megismerésére, mely ismereteket alkalmaztam a kérdőíves kutatás eredményeként beérkezett válaszok elemzése során. A tisztséget a honvédelmi miniszter úrtól kapott megbízás alapján 2006. augusztusától a program befejezéséig, 2007. március 31-ig láttam el. ¾ A HM képviseletét 2006. októberétől láttam el az oktatási miniszter tanácsadó testületében (az Országos Szakképzési Tanácsban) egészen annak átalakulásáig (2007 februárig), amikor is a testületet feloszlatták, és feladatát a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács vette át, új HM-képviselővel. A tanács munkájában szerzett tapasztalatokat jelentős mértékben tudtam hasznosítani a kérdőíves kutatás területeinek meghatározása és az azokban szereplő kérdések megfogalmazása során. ¾ A Szakiskolai Fejlesztési Program „B” komponense keretében 2005. 09. 25. - 10. 02. között, mint felkért csoportvezető finnországi tanulmányúton vettem részt, melynek célja a finn szakképzési rendszer vizsgálata volt. Az itt szerzett tapasztalatok birtokában, megfelelő ismeretekkel rendelkeztem, hogy a kérdőívekre érkezett válaszok alapján a hazai polgári és katonai szakképzés oktatási körülményeit egy fejlettebb szakképzéssel bíró ország feltételeivel összehasonlítsam, és az értekezésem eredményeként megalapozott téziseket és ajánlásokat fogalmazzak meg. Az értekezés szerkezeti tagozódása: A szakképzés szerkezetének bemutatását a közoktatási szerkezettel egybekötve valósítom meg, ugyanis a kettő egyértelműen nem választható szét, egymással szoros kapcsolatban állnak. A szakképzés irányításának bemutatásával (és a már említett fejlesztési programok rövid leírásával) ismertetem azok felépítését. A HEFOP esetében – a katonai szakképzés átalakításának folyamatát bemutatva –, kiemelem azokat a részeket, alprogramokat, amelyek kifejezetten a szakképzés fejlesztését célozzák meg. A vizsgálatot a polgári és katonai területen egyaránt elvégzett kutatással egybekötve, igazgatói és tanári kérdőívek alkalmazásával oldom meg, melyek lehetőséget biztosítanak a vélemények összehasonlítására, a beérkezett tanári és igazgatói válaszok elemzésével. A kérdőív több kérdéscsoportjával az oktatást érintő külső hatásokról (pl. gyereklétszám csökkenés stb.); a jelenlegi oktatási körülmények állapotáról; az iskolák szakképzés átalakításában játszott szerepéről; az igazgatók és tanárok véleménye szerint a reformok eredményeként várható hatásokról, változásokról; a szakképzés átalakításának kommunikációjáról; az iskolák saját tevékenységének megítéléséről; illetve a kamarák szerepének az iskolák szempontjából történő megítéléséről kívánok képet kapni. Az átalakítás sikerében különösen fontos az iskolák véleménye, hiszen a pedagógus kollégák meggyőzése és felkészítése nélkül a legjobban kidolgozott reformfolyamat is bukásra van ítélve. A szakképzés irányításáért felelős 6

Bevezetés

szervezeteknek és a fenntartóknak egyaránt nagy figyelmet kell fordítani a látókört bővítő külföldi tanulmányutakra, a szakképzésben dolgozó pedagógusok nyelvképzésére, a diákok csereképzését biztosító testvériskolai kapcsolatokra és az új modulrendszerű szakképzésre felkészítő tanfolyamokra (az elméleti és gyakorlati képzésben részt vevő oktatók számára egyaránt). Értekezésemben – az igazgatók és tanárok véleményének kikérésével –, a katonai és polgári területek összehasonlító elemzésével ezen területek kérdéseire keresek választ. Az elemzések alapján a polgári és katonai szakképzés számára a jövőben hasznosítható ajánlásokat fogalmazok meg.

7

A közoktatásrendszer és a szakképzési szerkezet, döntés-előkészítés a szakképzésben

1. A közoktatásrendszer és a döntés-előkészítés a szakképzésben 1.1.

szakképzési

szerkezet,

A közoktatásrendszer és a szakképzési szerkezet1

A fejezetben a magyar közoktatási és szakképzési rendszer szabályozását, egymáshoz kapcsolódását mutatom be. A tankötelezettségi kor2 tizennyolc éves életkorra történő emelése szinte teljes egészében a kötelező időszakba vonta a szakiskolai képzést. A szakközépiskolák esetében, melyek elsősorban az érettségi vizsgára készítenek fel, de szakmai felkészítést is folytatnak bonyolultabb a helyzet, mert a szakképzés szakasza túlnyúlik a tankötelezettség felső határán. Az érettségi utáni szakképzésbe a gimnáziumokban végzett tanulók is bekapcsolódhatnak, így a „szakképzési versenynek” ők is részesei, ezért az ismertetésből ezen iskolák szerepe és hatása sem hagyható ki. A két rendszer (közoktatási és szakképzési) szerves összhangban és kölcsönhatásban van egymással, ezért a teljes rendszer bemutatása szükséges. A közoktatás rendszerét a többszörösen módosított 1993. évi LXXIX. közoktatási törvény negyedik fejezete mutatja be, az óvodai képzéstől egészen a tankötelezettség teljesítéséig. A tankötelezettség felső korhatára a jelenlegi vegyes szabályzás esetében annak az évfolyamnak az elvégzéséig tart, melyben a tanuló a tizenhatodik vagy a tizennyolcadik életévét betölti, ez utóbbi szabályozást az általános iskolai tanulmányaikat az 1998/99-es tanévben megkezdők esetében felmenő rendszerben kell alkalmazni. A közoktatási törvény értelmében a nevelő, valamint a nevelő és oktató intézmények a következők: óvoda; általános iskola; szakiskola; gimnázium és szakközépiskola (középiskola); alapfokú művészeti oktatási intézmény; gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmény; diákotthon és kollégium. A szakképzéssel kapcsolatban a közoktatási törvény szabályait az 1993. évi LXXVI. szakképzési törvény és a 2001. évi CI. felnőttképzési törvény irányadó paragrafusaival együtt kell alkalmazni. A következőkben az oktatási rendszer felépítését és a szakképzés jellemzőinek bemutatását e törvények együttes felhasználásával teszem meg. Magyarországon közel 1200 intézmény folytat iskolai rendszerű, míg kb. 4000 intézmény iskolarendszeren kívüli szakképzést. E képzések intézménytípusai a következők: szakiskola; speciális szakiskola; szakközépiskola; regionális munkaerő-fejlesztő és képző központ; felnőttképzést folytató intézmény. 1.1.1. A közoktatási és a szakképzési intézmények Az óvodai nevelés három éves kortól a tankötelezettség kezdetének eléréséig tart. Célja a gyermekek napközbeni ellátása, képességeinek fejlesztése, valamint az iskolai közösségi életre történő felkészítés. Öt éves kortól kötelező az óvodai felkészítés (iskolai előkészítő) és tart az iskolaérettség eléréséig, azaz a gyermek iskolai tanulmányainak megkezdéséig. Utoljára a nevelési tanácsadó vagy a szakértői és rehabilitációs bizottság javaslatára akkor kezdhet meg nevelési évet a gyermek az 1

A közoktatásrendszer és a szakképzési szerkezet: Szakképzés Magyarországon 2005. OM-kiadvány alapján. 2 Tankötelezettségi kor: Az 1993. évi LXXIX. „a közoktatásról” szóló törvény 75. §. (2) bekezdés magyarázó szövege értelmében az általános iskolai tanulmányaikat 1998/1999. tanévben megkezdők esetében 18 év, az ezt megelőző időszak esetében 16 év. 8


óvodában, ha a hetedik életévét az adott év augusztus 31-e után tölti be. A sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs és rehabilitációs ellátáshoz a nevelési-oktatási intézményt a szülő választja ki a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság, illetve az országos szakértői és rehabilitációs tevékenységet végző bizottság szakértői véleménye alapján. A tanuló érdekében a jegyző kötelezheti a szülőt, hogy gyermekével jelenjen meg a szakértői vizsgálaton, illetve arra is, hogy a szakértői vélemény alapján, gyermekét megfelelő nevelési-oktatási intézménybe írassa be. Az általános iskolai tanulmányait legkorábban, abban az évben kezdheti meg a gyermek, mely év május 31-ig a hatodik életévét betölti, a szülő kérésére azonban ez a határidő kitolható a tárgyév december 31-ig. Az általános iskolai nevelést a gyermek az iskolai érettség elérésekor kezdheti meg, mely széles határok között, az ötéves kortól egészen a nyolc éves kor betöltéséig lehetséges. Az általános iskolának – a különböző gimnáziumi képzésrendszerek kivételével – nyolc évfolyama van. A nyolc évfolyam elvégzése alapfokú iskolai végzettséget nyújt. A szakiskolának kilencedik, tizedik és – a szakképesítés megszerzéséhez szükséges –, az OKJ-ben meghatározott számú szakképzési évfolyama van. A kilencedik és tizedik évfolyamon a Nemzeti Alaptanterv által meghatározott arányú közismereti és szakmai képzést megalapozó elméleti és gyakorlati foglalkozás folyhat. A szakmai felkészítés a pályaorientációs képzést, és a szakmai alapozó oktatást foglalja magába. A tizedik évfolyam elvégzése az alapműveltségi vizsgára3 történő jelentkezésre jogosít, és lehetőséget ad a tanulónak – az átjárhatóság biztosításával – az érettségi vizsga megszerzésére irányuló tanulmányainak folytatására. Ez az átjárhatóság azonban nem jellemző, inkább a gimnáziumi vagy a szakközépiskolai tanulmányokat túl nehéznek találó tanulók szakiskolai képzéshez történő csatlakozása figyelhető meg. A tizedik évfolyamot követő évfolyamokban az OKJ-ben előírt időtartamú és a központi programokban meghatározott tartalmú szakképzés folyik. A törvény értelmében azon tanulók, akik nem fejezték be az általános iskolai tanulmányaikat és elmúltak tizenhat évesek, felzárkóztató képzés4 keretében készülhetnek fel a szakképzési évfolyamokra, és folytathatják tanulmányaikat az OKJ-ben meghatározott szakképesítések valamelyikén. A felzárkóztató oktatás (ha sikeresen befejezte a hatodik osztályt) kétéves, ha a hetedik osztályt is elvégezte a tanuló, akkor egy év időtartamban teljesíthető. A felzárkóztató képzés elvégzéséről kiállított bizonyítvány alapfokú iskolai végzettséget tanúsít. A speciális szakiskolákban szakemberek közreműködésével (gyógypedagógusok) speciális tananyagokkal és módszerekkel, a sajátos nevelési igényű, fogyatékkal élő fiatalokat oktatják. Az iskolatípus a munkába álláshoz és az életkezdéshez szükséges ismeretek megszerzését biztosítja. A fogyatékosság függvényében (amennyiben lehetséges) szakmai vizsgára készítik fel a tanulót. A középfokú oktatásban észrevehető a gimnáziumok előnyösebb helyzete, mert a hat-, nyolcosztályos képzés lehetőségével hamarabb tudja a tanulókat felvenni, mint a szakközépiskola. Ezt a tendenciát erősíti a szülők gyermekükkel szembeni elvárása, hogy amennyiben lehetőség van, akkor mindenképpen diplomát 3

Alapműveltségi vizsga: A kötelező bevezetése előtt megszüntette a 2006. évi LXXI. „a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról” szóló törvény, mely 2006. szeptember 1-jétől lépett hatályba (először 2008-ban lehetett volna megkövetelni a hallgatóktól). 4 Felzárkóztató képzés: A többszörösen módosított 1993. évi LXXIX. „a közoktatásról” szóló törvény 27. §. (8) bekezdés értelmében. 9


szerezzen, és ennek esélye a gimnáziumi képzésre alapozva jobban biztosítható. Mindezen hatások miatt figyelhető meg a szakképzés elértéktelenedése, mely rendkívül káros folyamat. A középfokú képzés kétféle oktatási intézménytípusban, gimnáziumban vagy szakközépiskolában teljesíthető. Mindkét intézmény alapvető célja az érettségi vizsgára és a továbbtanulásra történő felkészítés. A gimnáziumi tanulmányok megkezdésére több lehetőséget biztosít a törvény. Négy, hat vagy nyolc évfolyammal működhet a gimnázium, és a képzés – az évfolyamok folyamatos számozásának eredményeként – a tizenkettedik évfolyamon fejeződhet be. Amennyiben az iskolában kéttannyelvű képzést folytatnak, úgy a képzés időtartama egy évvel megnövelhető, és az oktatás a tizenharmadik évfolyamig is tarthat, ez a lehetőség érvényes a szakközépiskolákra is. A szakközépiskolai képzés a kilencedik évfolyamon kezdődik meg és jellemzően négy évfolyamos. A kilencedik évfolyamtól kezdődően a Nemzeti Alaptantervben meghatározottaknak megfelelően szakmai orientációs, a tizenegyedik évfolyamtól kezdődően az OKJ-ben meghatározottaknak megfelelően elméleti és gyakorlati szakmacsoportos alapozó oktatás folyhat. A szakképzés az érettségi utáni időszakra tolódott ki, a szakmai vizsgára felkészítő évfolyamok számát itt is az OKJ írja elő. A szakközépiskola a szakképzési évfolyamokon az OKJ-ben meghatározottak szerint, az utolsó középiskolai évfolyam elvégzésére vagy középiskolai végzettségre épülő szakképesítések körében készít fel szakmai vizsgára. 1.1.2. Iskolarendszeren kívüli szakképzés Az iskolai rendszeren kívüli képzések a Regionális munkaerő-fejlesztő és képző központok és a felnőttképzést folytató intézmények keretén belül, elsősorban a felnőttek át-, és továbbképzését szolgálják. Az oktatást a képző intézmény által kidolgozott képzési programok alapján folytatják. Az állam által elismert szakképesítések esetében a követelmények megegyeznek az iskolai szakképzésben teljesítendő elvárásokkal. Alapvető célja a szakképesítéssel nem rendelkezők, vagy a munkaerőpiacon elavult végzettségűek részére versenyképes szaktudás biztosítása és ezzel az elhelyezkedésük, munkába állásuk esélyének növelése. Rendkívül fontos szerepe van a regionális munkanélküliség csökkentésében, mivel a képzés megvalósításával a helyi igényeknek megfelelő átképzést, képzést valósíthat meg. 1.1.3. Felsőfokú szakképzés A felsőfokú szakképzés tekintetében az irányítási hatásköröket a szakképzésről szóló törvény határozza meg de, figyelembe kell venni a 2005. évi CXXXIX. felsőoktatási törvény irányadó paragrafusait is. A felsőoktatás keretében felsőfokú végzettségi szintet nem biztosító képzésként szervezhető meg a felsőfokú szakképzés. A felsőoktatási intézmény felsőfokú szakképzés folytatására együttműködési megállapodást köthet bármely szakközépiskolával. Az együttműködési megállapodást írásba kell foglalni. A felsőfokú szakképzés a felsőoktatási intézmény által készített és a szenátus által elfogadott szakképzési program szerint folyik. A szakképzési program az OKJ-ben meghatározott felsőfokú szakképesítésekre készíthető, a szakképesítésért felelős miniszter által kiadott szakmai és vizsgakövetelmények alapján. A szakképzési program tartalmazza a megegyező tartalmú szakképzésben elsajátított ismeretek beszámításának lehetőségét, továbbá a felsőfokú szakképzésben szerzett krediteknek az azonos képzési területhez tartozó alapképzésbe való beszámítását. A beszámítható kreditek száma legalább harminc, legfeljebb hatvan lehet. A képzési idő négy félév, kivéve, ha az európai közösségi jog valamely képzés tekintetében ennél hosszabb

10


időt állapít meg. A szakközépiskolában folyó felsőfokú szakképzésben kredit akkor szerezhető, ha a szakközépiskola felsőoktatási intézménnyel kötött megállapodás alapján szervez felsőfokú szakképzést. A képzés, hatással van a felsőoktatásban államilag támogatott félévek számára (tizenkét félév), azt csökkenti, mivel a felsőfokú szakképzés abba beszámolandó. 1.2.

A Magyar Honvédség szakképzése, szakképesítései

A honvédelmi miniszter – mint szakképesítésért felelős miniszter – a szakképzési feladatainak ellátására a szentendrei MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskolát (továbbiakban: MH KPTSZI), egyedüli képzési és vizsgáztatási feladatokkal5 megbízott középfokú katonai szakképzési oktatási intézményként működteti.

1. ábra: A Magyar Honvédség szakképzése, szakképesítései, a közoktatás és a szakképzés rendszerében (Szerkesztette: Vartman György) 5

Képzési és vizsgáztatási feladatok: A 15/2004. (VI. 18.) „a katonai szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról” szóló HM rendelet 1. § (2) és 2.§ (1) bekezdés értelmében. 11


A jelenleg érvényben lévő alapító okirat értelmében6 az iskola a szerződéses legénységi állomány és a polgári életből felvettek, valamint a tiszthelyettesek jogszabályokban és egyéb szabályozókban meghatározott alap- és kiegészítő alapképzését végzi. A nappali és levelező munkarendben szakképzési évfolyammal működő szakiskolai és szakközépiskolai képzések keretében „a katonai szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról szóló” 15/2004. (VI. 18.) HM rendeletben és az annak kiegészítéseként kiadott 34/2005. (VIII. 24.) HM rendeletben szereplő, az OKJ-ben megjelent HM-felügyelet alá tartozó szakképesítések megszerzésére folytathat képzést az intézmény, az 1/13. évfolyamon. Az ábrán (1. ábra) látható módon három „az Országos Képzési Jegyzékről” szóló 37/2003. (XII. 27.) OM rendelet 1-es számú mellékletében szereplő 32 8917 01 Honvéd tiszthelyettes II. (az ágazat megjelölésével), 52 8917 12 Honvéd tiszthelyettes I. (az ágazat megjelölésével) és az 54 8917 04 Honvéd zászlós (az ágazat megjelölésével) szakképesítések esetében folytathat az intézmény szakképesítés megszerzésére irányuló oktatást, iskolai rendszerben legkésőbb 2008. december 31-ig az 1/2006. (II. 17.) OM rendelet értelmében. Ez a korlátozás az NFT „Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program” 3. prioritásán belül „Az egész életen át tartó tanulás támogatása és az alkalmazkodó képesség javítása, 3.2. „A szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése”, az „Új szakképzési szerkezet” és az 1. komponens keretében kidolgozásra váró új OKJ, szakképzési szerkezet és képzési dokumentumok kidolgozása miatt szerepel. Ebben a programban a HM is részt vett, és kidolgozta a korábbi képzések új kompetenciára és tulajdonságprofilra épülő képzési dokumentumait. Az új képzések bevezetése a modul rendszerű „Szakmai és vizsgakövetelmények” HM rendeletben történő megjelentetésével a jelenlegi tervek szerint legkorábban 2007 októberétől várható, de az új OKJ rendelet értelmében legkésőbb 2008. december 31-ig meg kell, hogy történjen. Az átalakítási és a hozzá kapcsolódó reformfolyamatok jelentősen befolyásolják és meghatározzák a polgári és katonai szakképzés jövőbeni alakulását, ezért tartottam fontosnak a hatásaik vizsgálatát, összehasonlítását a doktori kutatásom során. A képzési rendszerbe – mely az új dokumentumok bevezetésével sem változik jelentősen –, az MH igényeinek megfelelően, több szinten lehet becsatlakozni. A struktúra lehetőséget biztosít a jelentkezőknek alapfokú végzettség és szakképesítés (Honvéd tiszthelyettes II.), érettségi (Honvéd tiszthelyettes I.), valamint érettségi és szakképesítés (Honvéd zászlós) birtokában a képzésbe történő becsatlakozásra, melyben három szakma, huszonnégy ágazat és ötven szakirány található. A rendszer működtetése nagyon szerteágazó feladatot jelent még akkor is, ha a „Honvéd tiszthelyettes II.” ágazat esetében képzés nem folytatható, mivel az oktatásához szükséges általános irányelvet és a tantárgyprogramokat – a 2005/3. (II. 15.) Honvédelmi Közlönyben megjelentetett közleménnyel ellentétben – a jelenleg folyó képzési szerkezetben még nem dolgozták ki. Az előbbi feladatokon túl a szakképző iskola részt vesz a tantervfejlesztésben, a tiszthelyettesek tanfolyamrendszerű át- és továbbképzésében, a szerződéses legénységi állomány szakirányú szakmai és nyelvi felkészítésében. Az intézmény szentendrei székhellyel működik és egy telephellyel rendelkezik, mely Szolnokon található. E kettősségből adódóan az intézményt érintő alapvető változtatások eredményeként, mivel nem kötelező közoktatási feladatot 6

Érvényben lévő alapító okirat: A kutatás lezárásakor az MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskola 26/2001. (HK 6.) HM határozatban megjelentetett alapító okiratának, 172/2005. (HK 1/2006.) HM határozattal módosított, 2005. november 30-tól hatályos alapító okirata volt érvényben. 12


ellátó iskoláról van szó, minden esetben működési engedélyt kell kérnünk a székhelyre vonatkozóan Pest Megye Önkormányzatának főjegyzőjétől, míg a telephelyre vonatkozóan Jász-Nagykun-Szolnok Megye Önkormányzatának főjegyzője hajtja végre a törvényességi ellenőrzést. Gazdálkodás szempontjából az iskola részben önálló, a logisztikai ellátás oldaláról pedig az MH Szentendrei Kiképző Központtal megkötött együttműködési megállapodásban rögzített utaltsági rend szerint működik. 1.3.

Irányítás és döntés-előkészítés a szakképzésben

A szakmai döntések előkészítésében több országos testület vesz részt, ezek egyike az Országos Szakképzési Tanács (továbbiakban OSZT). A tanács egy szakmai döntés-előkészítő, véleményező, javaslattevő országos testület, melynek munkájában a munkaadók, munkavállalók, a gazdasági kamarák, az iskolafenntartók és a szakképesítésért felelős minisztériumok képviselő vesznek részt. A tagokat korábban az oktatási miniszter, jelenleg azonban – a minisztériumok átszervezéséből és a feladatkörök átrendezéséből adódóan, mint a felügyeletet gyakorló személy – a szociális és munkaügyi miniszter kéri fel három éves időtartamra. Szakmai döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő munkát végeznek a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok. A bizottság összetételét az adott régió szakképzési adottságai és munkaerő-piaci igényei határozzák meg, tagjait – 50%-át a gazdaság képviselőiből – három éves időtartamra az Országos Érdekegyeztető Tanács javaslata alapján jelölik ki. Az új kormányzati struktúra kialakítása előtt a szakképzés ágazati irányítását az oktatási miniszter látta el, a szakképzés egészére kiterjedően. A szakképesítésért felelős miniszterekkel egyetértésben, jogszabályban adta ki a szakképzésben oktatható szakképesítések jegyzékét (az OKJ-t) és a szakmai képzés, vizsgáztatás általános szabályait. A felnőttképzés korábban a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter hatáskörébe tartozott és ő végezte a szakképzés tekintetében az iskolarendszeren kívüli képzések irányítását és jogi szabályozását. A szakképzés átalakításában azonban egyre nagyobb szerepet kap az élethosszig tartó tanulás (life-long learning), valamint az iskolai és iskolarendszeren kívüli felnőttképzés problémáinak együttes kezelése, ezért az új kormányzati struktúrával ezek a feladatkörök a szociális és munkaügyi miniszter hatáskörébe kerültek. A szakképesítésért felelős miniszterek feladatai a szakképzés területén nem változtak, bár a létszámcsökkentések miatt sok esetben egyre kisebb apparátussal tudnak ilyen irányú kötelezettségüknek eleget tenni. Továbbra is felügyeleti területeiken belül tesznek javaslatot az állam által elismert szakképesítésekre, és ez alapján jogszabályban, rendeletben határozzák meg azok szakmai és vizsgakövetelményeit, és rendeletben jelenítik meg a szakmai vizsga szervezésére feljogosított intézményeket. Kutatásaim során, több esetben használom fel az OSZT elé került javaslatokat és az általa hozott határozatokat, ezért a következőkben működésének és történetének bővebb bemutatását is fontosnak tartom. 1.3.1. Az Országos Szakképzési Tanács Az OSZT a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. évi törvény 9. §-a és a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény 12. §-a alapján végzi munkáját. A tanács feladata az elmúlt 10 év alatt több alkalommal jelentősen változott. A tanács 1996. január 12-én alakult meg. Az elnöki feladatokat az elmúlt kormányzati ciklusban az Oktatási Minisztérium szakképzési helyettes államtitkára látta el, azonban a kormányzati struktúra 13


megváltozása következtében, a szociális és munkaügyi miniszter úr az elnöki teendők ellátásával – 2009. július 31-ig terjedő időszakra – a foglakoztatási és képzési szakállamtitkárát bízta meg. Az OSZT tagjait a következő szervezetek delegálják: A munkaadók szervezetei: Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége, Magyar Iparszövetség, Ipartestületek Országos Szövetsége, Vállalkozók Országos Szövetsége, Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége, Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége, Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetsége. A munkavállalók szervezetei: Szakszervezetek Együttműködési Fóruma, Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, Munkástanácsok Országos Szövetsége, Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége, Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, Autonóm Szakszervezetek Szövetsége. A kamarák szervezetei: Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (továbbiakban: MKIK), Magyar Agrárkamara. Az iskolafenntartók képviselői: Alapítványi és Magániskolák Egyesülete, Megyei Jogú Városok Szövetsége, Iskolafenntartó egyházak. A szakképesítésekért felelős miniszterek képviselői: A kormányzati struktúra átalakítását meghatározó, a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2006. évi LV. törvény értelmében a minisztériumok összevonását követően: Egészségügyi Minisztérium, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Honvédelmi Minisztérium, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Oktatási és Kulturális Minisztérium, Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, Pénzügyminisztérium, Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Központi Statisztikai Hivatal, Közbeszerzések Tanácsa. Az egyes szakképesítésért felelős minisztériumok képviseletét főosztályvezető vagy helyettese látja el. Az OSZT feladatköreit a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. évi törvény 9. §-a, és a 2003. évi LXXXVI. törvény 12. §-a határozza meg. Az OSZT működésének részletes szabályait az ügyrend tartalmazza. Az ügyrend biztosítja a szervezet zökkenőmentes munkáját, részletesen tartalmazza mindazon feladatokat, melyek az OSZT hatáskörébe tartoznak; rögzíti a tagság összetételét, a létrehozott bizottságokat, s azok feladatait; szabályozza a plenáris és a bizottsági ülésekkel kapcsolatos feladatokat. Az ügyrend kiemelten kezeli a határozathozatal kérdését, a határozatképességre vonatkozó előírásokat; az egyhangú és a minősített többségű határozathozatal eseteit és kritériumait; valamint az egyes képviseleti csoportba tartozó tagok szavazatának „értékét”. Ez utóbbira azért van szükség, mert az egyes képviseleti csoportok eltérő létszáma ellenére is biztosítani szükséges a képviseleti csoportok szavazati egyensúlyát. Az OSZT munkáját ideiglenes és állandó bizottságok segítik. Feladatuk, hogy egyes területeken előkészítő tevékenységükkel hatékonyabbá, megalapozottabbá

14


tegyék a testület munkáját. A javaslatot a munkabizottság egyik tagja vagy az üléseket általában vezető titkárságvezető ismerteti a testülettel, kitérve a bizottsági üléseken felmerült kérdésekre és a tett intézkedésekre. Mint minden demokratikus működésű testületben, így a munkabizottságokban is joguk van az egyes tagoknak esetleges különvéleményük megfogalmazására és ismertetésére. A plenáris ülés – az előkészítő munka eredményeként – a javaslatokkal már csak röviden és formálisan foglalkozik. Az OSZT munkáját szükség szerint ideiglenes bizottságok segítik. Ideiglenes bizottságot az elnök javaslatára hoz létre az OSZT. A bizottságban minden képviseleti csoport helyet kap. Munkájának módszere megegyezik az állandó bizottságban leírtakkal. Az OSZT a szociális és munkaügyi miniszter tanácsadó testületeként működik. Mivel az OSZT nem ügydöntő testület, munkájának eredménye állásfoglalásokban jelenik meg. Az OSZT létrejöttével a döntési folyamatokba olyan tanácsadó bizottság került beépítésre, mely az előkészítés fázisában hatott a folyamatokra. Ezáltal az érdekek ütköztetésére a tanácsadó testület keretei között került sor. Az OSZT az elmúlt években is rendszeresen ülésezett, de évente legalább öt ülést kell tartania. A tanács tevékeny szerepet vállal a szakképzéssel kapcsolatos döntések előkészítésében. Az OSZT az állásfoglalásait a beterjesztések alapján, általában vitát követően hozza meg. A határozatok elfogadhatósága érdekében az előkészítő munka során mindenki arra törekszik, hogy a döntések konszenzussal szülessenek meg. Az OSZT munkájának hatékonyságát jellemzi, hogy a megküldött állásfoglalásokat a miniszter minden alkalommal elfogadta. Az üléseken a tagok a véleményüket folyamatosan kifejtik. A munka során folyamatosan érzékelhető azon törekvés, hogy a viták a döntés-előkészítés fázisában kerüljenek egyeztetésre. Az OSZT üléseit az elnök vezeti, aki az ügyrend szerint a szakképzési helyettes államtitkár. Az elnöki teendőket jelenleg a Szociális és Munkaügyi Minisztérium foglakoztatási és képzési szakállamtitkára látja el. 1.3.2. A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács A szakképzési rendszer átalakulása maga után vonta a tanácsadó testületek átalakításának szükségességét. A folyamat eredményeként, az „egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról” szóló 2006. évi CXIV. törvény 42. §-nak értelmében, 2007. január 1-jei hatállyal megalakították a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanácsot. Az újonnan létrejött szervezet a szociális és munkaügyi miniszter, mint a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter szakmai döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő országos testületeként kezdte meg munkáját. A tanács az Országos Felnőttképzési Tanács és az OSZT összevonásának eredményeként jött létre, felépítését és tevékenységét „a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról” szóló 2003. évi LXXXVI. törvény 12. §-a határozza meg. A kutatásom során a vizsgált időszak tevékenysége az OSZT irányítása mellett zajlott, ezért tartottam fontosabbnak ezen tanács tevékenységének és működésének bemutatását, ellentétben az újonnan megalakult szervezet feladatának bővebb ismertetésével.

15

Az oktatást érintő fejlesztési programok

2. Az oktatást érintő fejlesztési programok Az oktatásban az egész világon keresik a válaszokat korunk információs társadalmának kihívásaira. Felismerve a kérdés fontosságát több tanulmány is törekszik megválaszolni, hogy a jövőben az oktatás milyen módon felelhetne meg az újonnan támasztott követelményeknek. Ezen tanulmányok egyike a Jacques Delors vezette Nemzetközi bizottság jelentése7, mely az UNESCO megbízásából az oktatás XXI. századra vonatkozó kérdéseinek a vizsgálatáról szól. A jelentés a XXI. századi információs társadalomban várható oktatásra vonatkozó előrejelzéseket tartalmazza. „A mű kidolgozói, az UNESCO eddigi gyakorlatához híven, szinte kizárólag a fejlett, illetőleg a fejlődő országok csoportjának jövő századbeli társadalmi fejlődését prognosztizálják a gazdaság, a technika és technológia, valamint a tudomány fejlődésének és az információrobbanásnak a hatására. Mivel azonban a jelentés nem tér ki a közép-kelet-európai új demokráciákban kialakult gazdasági-társadalmi körülmények sajátosságaira, azoknak mind a fejlett, mind a fejlődő országokétól való eltéréseire, a társadalom fejlődésére gyakorolt hatásuknak előrejelzésére vonatkozó megállapításai sem érvényesíthetőek közvetlenül sajátos hazai viszonyainkra. Némi módosítással azonban megtermékenyíthetik a magyar pedagógiai elméletet és gyakorlatot, hiszen az iskola világa egyes vonatkozásokban az egész földgolyón mutat hasonlóságokat.”8 Nem véletlen, hogy a hazai fejlesztési programjaink a nemzetközi trendeknek és az Európai Uniós elvárásoknak megfelelően a magyar sajátosságok figyelembe vételével készültek el. A fejezet, ezen hazai szakképzés átalakítását meghatározó programok céljait, szerkezetét mutatja be és bevezeti az értekezés vizsgálatának alapját képező HEFOP 3.2.1 „Új szakképzési szerkezet” alprogramot. 2.1.

Szakiskolai Fejlesztési Program9

A 2005-2013 között megvalósuló „Szakképzés fejlesztési stratégia” feladatait az 1057/2005. (V. 31.) Korm. határozat10 foglalja össze. A program célja minőségi szakképzést biztosítani mindenkinek, megteremteni a hatékonyabb szakképzés irányítási és finanszírozási feltételeit és a fejlettebb információs rendszer eredményeinek alkalmazása a szakképzés területén. A küldetése az Európa Tanács lisszaboni konferencián megfogalmazott stratégiai céloknak megfelelően az EU globális versenyképességének növelése érdekében lett megfogalmazva, melyben megállapítást nyert, hogy az oktatás fejlesztése kiemelkedő szerepet játszik. Az Európa Tanács 2001. márciusi ülésén bemutatták, egy évvel később a barcelonai csúcson elfogadták „Az oktatási és képzési rendszerek konkrét jövőbeni célkitűzései” jelentést, mely az európai szintű közös cselekvés területeit határozta meg. Megfogalmazták, hogy a bolognai folyamathoz hasonló fejlesztési folyamat szükséges a szakképzés területén is. Ezzel összefüggésben az Európai Unió tanácsa 2002. november 12-én, Koppenhágában határozatot fogadott el a szakképzés terültén kialakítandó szorosabb együttműködés kialakításáról. A 2002 novemberében aláírt Koppenhágai Nyilatkozat a szakképzési rendszerek és szakképesítések közötti átjárhatóságot, a képzettségek kölcsönös 7

Delors, J.: Oktatás - rejtett kincs. Osiris Kiadó-Magyar Unesco Bizottság, Budapest, 1997. Majzik Lászlóné: Oktatás - rejtett kincs. – Delors-jelentés a XXI. századi oktatásról – (Forrás: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=1997-11-ta-Majzik-Oktatas, 2006. július 09.). 9 Szakiskolai Fejlesztési Program: Szakképzés-fejlesztési Stratégia 2005-13 (Forrás: http://www.nive.hu/hirek/2005_06_02/szakkep_fejl_startegia.pdf, 2006. július 11.) alapján. 10 Korm. határozat: A kormányhatározat, CD jogtárban és közlönyökben szereplő rövidítése. 8

16


elismerését és a szakképzés minőségének javítását tűzte ki célul. Meghatározta, hogy ki kell dolgozni egy olyan egységes keretet, amely biztosítja a szakképzésben elsajátított készségek és szakképesítések átláthatóságát. Európai szinten közös kritériumokat és alapelveket kell kidolgozni a szakképzés minőségének biztosítására, meg kell teremteni a nem formális és informális tudás elfogadásának közös alapelveit, valamint ki kell alakítani a karrier-tanácsadást a korszerű pályaorientációs tevékenység és az egész életen át tartó tanulás tervezhetősége érdekében. A küldetés operatív céljai: ¾ 1. a gazdaság versenyképességének növelése; ¾ 2. a mobilitás növelése; ¾ 3. a hatékonyság javítása; ¾ 4. a regionalitás erősítése; ¾ 5. az információellátottság és információ-áramlás javítása. A magyar kormány szakképzés-fejlesztési stratégiájának küldetését és operatív céljait ezen elveknek megfelelően fogalmazták meg, figyelembe véve a XXI. század egyéni és társadalmi követelményeinek megfelelő, magas színvonalú szakképzés biztosításának szükségszerűségét, amely hozzájárul Magyarország társadalmi-gazdasági fejlődéséhez, és amely – a képességek kibontakoztatásával – sikeres életpályára készíti fel az egyént. 2.2.

A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program11

A HEFOP I. 2004-2006-ig terjedő szakaszát az NFT I. 2004-2006-ig terjedő részeként, annak egyik operatív programjaként az SZFP-t is figyelembe véve fogalmazták meg. A magyar NFT (2. ábra) stratégiájának hosszú távú célja, az életminőség javítása, illetve az adott periódushoz kapcsolódóan általános célja – az egy főre eső jövedelem szintjében – az EU átlagához képest mutatkozó jelentős elmaradás mérséklése. Az ezt alátámasztó és ennek elérését lehetővé tevő három specifikus cél: a versenyképesebb gazdaság; a humán erőforrások jobb kihasználása; illetve a jobb minőségű környezet és a kiegyensúlyozottabb regionális fejlődés elősegítése. A specifikus célok megvalósítását az NFT négy fejlesztési prioritáson keresztül kívánja elérni, melyek a következők: termelőszektor versenyképességének javítása; a foglalkoztatás növelése és az emberi erőforrások fejlesztése; jobb infrastruktúra, tisztább környezet biztosítása; a regionális és helyi potenciál erősítése. Ezeket kiegészíti egy, a Közösségi Támogatási Keret végrehajtását elősegítő technikai segítségnyújtási prioritás. A célok elérésére kialakított intézkedés-együttes 5 Operatív Program keretében valósul meg. Az NFT céljainak megvalósításához szükséges, hogy az Operatív Programok egyes fejlesztései egymást kiegészítő, integrált módon, a szinergikus hatásokat kihasználva valósuljanak meg. Ezzel egyrészről megakadályozható a fejlesztések elaprózódása, míg másrészről a támogatandó célterületeken érdemi hatás érhető el.

11

Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program: Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 2004-06 (Forrás: http://www.hefop.hu/uploaded/pages/44/content/HEFOP_hu_20060503.pdf, 2006. július 07.) alapján. 17


2. ábra: Az NFT céljai, prioritásai és operatív programjai12

A kormány az NFT tervezési feladatainak végrehajtására és az Európai Unió pénzügyi támogatásainak igénybevételéhez szükséges tervek elkészítésére és a támogatások felhasználásához szükséges tevékenységek végzésére és koordinálására a 196/2003. (XI. 28.) Korm. rendelettel13 létrehozta a Nemzeti Fejlesztési Hivatalt. A kormányzati struktúra módosítása során a pénzeszközök ellenőrzöttebb, centralizáltabb koordinálása és felhasználása érdekében a 130/2006. (V. 15.) Korm. rendelettel megszüntette a Nemzeti Fejlesztési Hivatal működését, és felügyeleti szervként megalapította a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget. A Humán-erőforrás Fejlesztés Operatív Program (3. ábra) célja a foglalkoztatás szintjének emelése, a munkaerő versenyképességének javítása (a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő képzettség megszerzésével) és a társadalmi beilleszkedés elősegítése. Az operatív program prioritásai, az aktív munkaerő-piaci intézkedések támogatása; a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem a munkaerőpiacra történő belépés segítésével; az oktatás és képzés fejlesztése az egész életen át tartó tanulás politikájának részeként; az alkalmazkodóképesség és vállalkozói készségek javítása; valamint a humán erőforrás fejlesztéshez kapcsolódó – oktatási, szociális és egészségügyi – infrastruktúra fejlesztése.

12

Forrás: Nemzeti Fejlesztési Terv I. 137. oldal (http://www.kozpontiregio.hu/00_aktualis/nft.pdf, 2006. július 07.). 13 Korm. rendelet: A kormányrendelet, CD jogtárban és közlönyökben szereplő rövidítése. 18


3. ábra: A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program14

Az NFT HEFOP célkitűzéseit a következőkben felsorolt kiemelt szempontoknak megfelelően határozták meg: ¾ európai uniós elvárások; ¾ az átláthatóság biztosítása; ¾ a szakmastruktúra átalakítása; ¾ a képzés és az intézményrendszer szétaprózottságának csökkentése; ¾ az iskolai rendszerből lemorzsolódók magas arányának csökkentése; ¾ a szakképzettséggel rendelkezők munkaerő-piaci elhelyezkedési esélyeinek növelése; ¾ a szakképzés és a gazdaság kapcsolatának erősítése. A munkaerő-piaci igények és az iskolai rendszerű szakképzésben végzők tudásának összehangolása érdekében a HEFOP intézkedései a következő célokat tűzték ki a szakképzés területén. A HEFOP 3.2. „A szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése” intézkedés 1. komponense, az új képzési szakképzési szerkezet kialakítását biztosítja az NSZI által kidolgozott és végrehajtott központi programon keresztül. Ez a komponens magában foglalja többek között a moduláris képzési rendszer kifejlesztése módszerének kidolgozását, két szakmacsoport moduláris dokumentumrendszerének kifejlesztését, továbbá az előzetes tudás mérése módszereinek kidolgozását. A HEFOP 3.2 „A szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése” intézkedés 2. komponense és a 4.1 „Az oktatási és képzési infrastruktúra fejlesztése” intézkedés 1. komponense, a TISZK-ek létrehozását és infrastrukturális feltételeinek javítását pályázati programmal valósítja meg. E komponensek célja a szakképzés hatékonyságának növelése a szakképzési kínálat megfelelő koordinációjának biztosításával, valamint a XXI. századi igényeknek megfelelő csúcstechnológia összehangolt alkalmazása a szakképzésben részt vevő fiatalok naprakész, korszerű gyakorlati ismereteinek bővítésére. A komponensek egyben a képzés és a 14

Forrás: Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 2004-06. 87. oldal (http://www.hefop.hu/ uploaded/pages/44/content/HEFOP_hu_20060503.pdf, 2006. július 07.). 19


munkaerőpiac közötti összhang megteremtését kívánják előmozdítani a gazdaság szereplőinek közreműködésével és együttműködésével. A célok elérése érdekében, illetve a csúcstechnológiát felvonultató berendezések közös, összehangolt használatára jött létre a 16 TISZK. A központ keretei között a szakképzést folytató intézmények szoros együttműködésben vagy összevontan, ésszerű feladatmegosztásban harmonizálják irányítási rendszerüket. Ezáltal a moduláris rendszerű képzés bevezetése mellett alkalmassá válik az integrált szervezet arra, hogy gyakorlatorientált szakképzési bázisként működjön, hangsúlyozottan erősítve a gyakorlati képzést minden régióban. Így az üzemközi gyakorlati alapképzés funkciójának is megfelelő iskolai tanműhelyek kialakítására lehetőség nyílik, s egy munkaerő-piaci irányultságú szakképzési rendszer alakulhat ki országszerte. A TISZK-ek úgynevezett közösségi funkciókat is ellátnak, amelyek keretében elsősorban tanulóik számára biztosítanak komplex szolgáltatásokat a pályaválasztás és pályaorientáció, karrier-tanácsadás területén, de a hátrányos helyzetű fiatalok és családjaik számára is kínálnak külön szolgáltatásokat. A HEFOP 3.4 és 3.5 keretében a szakképzés és a gazdaság igényeinek közelítése érdekében a munkahelyteremtéshez és a vállalkozói készségek fejlesztéséhez kapcsolódó, továbbá a felnőttképzés rendszerének fejlesztését célzó programok indulnak. Az értekezés további részében a katonai szakképzés HEFOP 3.2.1 „Új szakképzési szerkezet” alprogramban történő átalakítási folyamatát ismertetem, majd a kérdőíves kutatással a polgári és katonai szakképzés képzési körülményeinek összehasonlítását végzem el. A kérdőív kialakítása során igyekeztem a fejlesztési programok által érintett területekkel kapcsolatban kérdéseket feltenni és kikérni az iskolák véleményét, hogy hogyan ítélik meg a reformok szükségszerűségét. Milyennek látják a programok végrehajtását és mennyire érzik magukénak, saját érdekeiknek megfelelőnek a megvalósult eredményeket. Az említett szakképzést érintő programok a 2007. évtől kezdődően az NFT II. lépcsőjének megfelelően természetesen folytatódnak és a 2013-ig terjedő időszakban tovább segítik a minőségi szakképzés feltételeinek kialakítását.

20

A katonai szakképzés programjainak átalakítása

3. A katonai szakképzés programjainak átalakítása 3.1.

A katonai szakképzés helyzete a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program előtt15

Kontinensünkön más és más elvek, érdekek alapján alakították ki szakképzésüket az országok. Az Európai Unió tagállamai ráébredtek arra, hogy a tagállamok különböző szakképzési rendszerei akadályozzák a szabad munkaerő-áramlást, mert a különböző rendszerekben szerzett kompetenciákat nem lehet egyértelműen megfeleltetni egymásnak. A probléma megoldása érdekében lehetővé kell tenni, hogy Európa munkavállalói akadálytalanul tudjanak munkába állni a kontinens bármelyik pontján. Ez úgy valósulhat meg, ha minden országban azonos elvek alapján kialakított, hatékony szakképzést folytatnak. Magyarország csatlakozott a koppenhágai folyamathoz, mely a szakképzés területén elfogadott ajánlások alkalmazását jelenti. Az ajánlások figyelembe vételével folyik a hazai szakképzés átalakítása, melyhez a tiszthelyettes szakképzés modernizálása is kapcsolódik, annak szerves részét képezi. Az elmúlt évtized minőségi változást hozott a tiszthelyettes-képzésben. A közoktatásról és szakképzésről szóló törvények, a kapcsolódó jogszabályok, valamint az MH gyökeres átalakítása nem csupán lehetőséget, hanem belső igényt is jelentett a „hagyományos” tiszthelyettes-képzés megváltoztatására. A kilencvenes évek második felében teremtődött meg annak a feltétele, hogy a tiszthelyettes-képzés katonai szakképzés formájában működhessen. Az 1995. évi országgyűlési határozat16 alapján kidolgozták a honvédség átalakításának középtávú tervét, melynek részeként a honvédelmi miniszter 1996-ban Budapesten, Szentendrén és Szolnokon új katonai szakképző iskolákat alapított. Ezekben az intézményekben a közoktatási és szakképzési törvények előírásainak megfelelő, de a honvédség jellegéből adódó sajátosságokat is figyelembe vevő képzés folyt. A képzés főbb jellemzői az alábbiak: ¾ a katonai szakképzés az ország iskolai rendszerű szakképzésének szerves része lett, a szakokat felvették az OKJ-be; ¾ a szakképzés követelményrendszere a jogszabályban megjelölt polgári szakképesítéssel egyenértékű, az állam által elismert szakképzettséget biztosít; ¾ a katonai szakképzési intézménybe kerülés egyik feltétele az érettségi vizsga lett. Az érettségire épülő képzés rövid idő alatt, megfelelő katonai és jó szakmai felkészültségű hivatásos tiszthelyetteseket indított el a katonai pályán, ezt a képzési rendszert tanulmányozó külföldi szakemberek is elismerték. A három oktatási intézményben öt év alatt 2258 fő szerzett államilag elismert katonai szakképzettséget. Az intézmények a hivatásos tiszthelyettes-képzés mellett részt vettek a nem katonai oktatási intézményekben végzettek tanfolyamrendszerű felkészítésében, a szerződéses tiszthelyettesek központi képzésében, az érettségivel nem rendelkezők 15

3.1. fejezet: Szűcs Endre - Vartman György: A tiszthelyettes képzés fejlődése. A katonai előképzés egy újszerű lehetősége. Humánszemle, 2006/különszám, 89-106. oldal alapján. 16 Országgyűlési határozat: A 88/1995. (VII. 6.) OGY határozat „a Magyar Honvédség hosszú, valamint középtávú átalakításának irányairól és létszámáról”. 21


érettségi vizsgára való felkészítésében, a tartalékos alegységparancsnokok képzésében, és komoly szerepet vállaltak a pályán lévők idegen nyelvi képzésében. A haderő-átalakítás, a tiszthelyettesi létszám és a beosztások mennyiségének jelentős növelése, a tiszthelyettesekkel szemben támasztott új követelmények, az új előmeneteli rend és a hivatásos haderő irányába történő elmozdulás a tiszthelyettesképzésre is hatással volt. Az 1999. évi decemberi kormányhatározat a tiszthelyettesek hatékony képzését és továbbképzését biztosító koncentrált szakképző intézmény létrehozását írta elő. Az intézményrendszer átalakítása közel 2 évig tartott. 2001. augusztus 1-jei hatállyal – az addig működő három katonai szakképző iskola jogutódjaként – megteremtették az egyintézményes tiszthelyettes-képzés alapfeltételeit. A képzés központja a Magyar Honvédség szentendrei Központi Tiszthelyettes Szakképző Iskolája lett. Az oktatási intézmény rendelkezett a honvédelmi miniszter által kiadott alapító okirattal és a törvényes működést biztosító Pest Megye Önkormányzata főjegyzője által kiadott működési engedéllyel. Az oktatási intézmény neve 2003. június 1-jétől Magyar Honvédség Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskola lett, 2004-ben újabb név és szervezeti változás történt, és a megnevezés a Magyar Honvédség Kinizsi Pál Tiszthelyettes Képző Központra módosult. A szervezeti változás folyamán megtörtént az alapító okirat módosítása is. Ennek nyomán a törvényességi felügyeletet ellátó Pest Megye Önkormányzata főjegyzője ideiglenes működési engedélyt adott a szervezetnek. Ehhez csatolta azokat a feltételeket, amelyek teljesítése esetén a végleges működési engedély kiadása megtörténhetett. A feltételek teljesítése 2005 tavaszán történt meg és a szervezet régi-új névvel – Magyar Honvédség Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskola – 2005. július 1-jétől folytatja feladata ellátását. Az önkéntes haderőre való áttérés elengedhetetlen része a tiszthelyettesek szakképzésének felülvizsgálata, és számukra a XXI. század hadseregével szemben támasztott követelményeknek megfelelő képzési rendszer kialakítása. Olyan szakképzés kialakítása és működtetése került napirendre, amely: ¾ erősíti a tiszthelyettesi alapképzés katonai-szakmai jellegét, lehetővé teszi az előmeneteli rendnek, a szakmai struktúrának megfelelő beosztások betöltéséhez szükséges végzettség és szakképzettség megszerzését; ¾ rugalmas, átjárható, széles programkínálattal és korszerű képzési szerkezettel rendelkezik és ráépíthető az MH át- és továbbképzési rendszere; ¾ a hazai és a NATO beosztások követelményei szerinti felkészítést biztosít; ¾ lehetővé teszi a képzési összetétel és a beiskolázási létszámok szükség szerinti változását; ¾ biztosítja az önkéntes haderő képzési igényeihez igazodó és hosszú távon fenntartható, költséghatékonyan működő oktatási intézmény kialakítását és működtetését; ¾ igazodik az országos szakképzési elvekhez, tehát biztosítja a kompetencia-alapú képzést, érvényesíti az életen át tartó tanulást, valamint megvalósítja az értékhozzáadás elvét. Elkészült és széles körben véleményezték a tiszthelyettesek képzési rendszerének tervezetét és 2002. február 6-án, a Kamarai Jogkört Gyakorlók

22


(továbbiakban KJGY-k) értekezletén ismertették a képzési rendszer megújítására tett javaslatokat. Az új képzési rendszerhez a képzési szerkezet és tartalom módosítása is szükséges volt, mert szemléletváltást igényelt a jövő. Abból indultak ki, hogy a tiszthelyettesi alapképzésben csak a tervezett legalacsonyabb tiszthelyettesi beosztás ellátásához szükséges ismeretanyagot kell átadni. A konkrét beosztásra való felkészítésre, az első beosztásra felkészítő tanfolyam hivatott. A tiszthelyettesi pályán való előmenetelt pedig az át- és továbbképzések rendszere biztosítja. A tiszthelyettesek alap- és kiegészítő alapképzését a jövőben is az országos szakképzés részeként, szakképzés formájában, modulrendszerben felépítve tervezték folytatni. A szakokat (ágazatokat) szűkítették és a KJGY-k igényeit is figyelembe véve állították össze. A HM-szakképesítések számának alakulása 1993-2007 között 45

41

40 35 30

db

25

21 21

23

23 23 23 23 23

A HM szakképesítések száma 1993-2007

20 15 10 4

5

4

3

3

3

19 93 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02 20 03 20 04 20 05 20 06 20 07

0

Év

4. ábra: A HM-szakképesítések számának alakulása 1993-2007 között (Szerkesztette: Vartman György)

Az ábrán (4. ábra) látható, hogy az elmúlt években hogyan csökkent a HM-tárca felügyelete alá tartozó szakképesítések száma. Az utóbbi évek változása megelőzte a hazai szakképzés átalakítását, illetve a tartalmi változások területén a hazai szakképesítések tartalmi változtatásával összhangban valósult meg. Igazolta a tiszthelyettes szakképzés felülvizsgálatát az iskolai rendszerű szakképzés munkaerőpiac által igényelt korszerűsítésére irányuló intézkedésekről szóló 2015/2003. (I. 30.) Korm. határozat, mely szerint a kormány kötelezte a szakképesítésekért felelős minisztereket, hogy az OKJ korszerűsítése során tegyenek intézkedéseket a kompetencia alapú bemeneti rendszer követelményeinek és a képzéshez szükséges dokumentumok kidolgozására. Az oktatási tárca arra törekedett, hogy az európai normáknak megfelelő, országosan elismert szakképesítési rendszert hozzon létre úgy, hogy egységes legyen a szakképesítések OKJ-be történő felvételéhez és nyilvántartásához szükséges dokumentációk formája, és a magyar szakképzési jegyzék szerkezeti felépítésében is

23


igazodjon a nemzetközi trendekhez. A példaként vett fejlettebb szakképzéssel bíró országokhoz hasonlóan indokolt a hazai szakképesítések igen magas számának csökkentése is. A hazai szakképzés rendszerének és tartalmának megújítása és átalakítása megkezdődött. A hazai szakképzés átalakításával hozzájárulunk az egységes európai szakképzés rendszerének kialakításához. Az átalakított szakképzésben szerzett képesítések biztosítani tudják az európai munkaerőpiacon történő megjelenést és elhelyezkedést. A munkaerőpiacon való megmaradás csak akkor lehetséges, ha a munkavállaló korszerű szakképesítéssel rendelkezik. Az MH – felmérve a tiszthelyettesi utánpótlásra vonatkozó szükségletét – megtervezte szakképesítései számának csökkentését. Ennek megfelelően a honvédelmi miniszter, mint szakképesítésért felelős miniszter felelősségi körében, a 37/2003. (XII. 27.) „az Országos Képzési Jegyzékről” szóló OM rendeletben háromféle szakképesítést („Honvéd tiszthelyettes I.”, „Honvéd tiszthelyettes II.” és a „Honvéd zászlós”) határozott meg. A képzést modulrendszerben tervezték megvalósítani. Ezzel kívánták biztosítani a képzések közötti átjárhatóság, az egymásra épülés és a kompetencia-alapú beiskolázás feltételeit. A modulok egymásra épülnek, így az értékhozzáadás elvének biztosítása mellett megvalósítható a „szükséges és elégséges” képzési elv is. A katonai szakképzés reformja a polgári képzések átalakítását megelőzve, korábban megkezdődött, kialakították a modulrendszerű szakképzési és az új követelményeknek megfelelő intézményi szerkezetet (MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskola). A képzés megkezdéséhez rendelkezésre álltak a 15/2004. (VI. 18.) és az ezt kiegészítő 34/2005. (VIII. 24.) HM rendeletekben megjelentetett szakmai és vizsgakövetelmények valamint az oktatás megszervezéséhez szükséges általános irányelvek és tantárgyprogramok. A dokumentumaink alkalmasak voltak a modulrendszerű szakképzés megszervezésére, de a követelményeket a régi elveknek megfelelően rögzítették, azaz nem tartalmazták az ismeretek kompetencia megközelítésű, feladat- és tulajdonságprofil alapján történő meghatározását. Az új elveknek megfelelő dokumentumok kialakítása a HEFOP 3.2.1 „Új szakképzési szerkezet” alprogram keretében kezdődött meg, melynek végrehajtására más minisztériumokkal együtt a HM-tárca is elkötelezte magát. Ezt a fejlesztési folyamatot és az előzményeket mutatja be a 3. fejezet. 3.2.

A honvédelmi ágazathoz tartozó HM-szakképesítések átalakításának folyamata a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program keretében

A HEFOP 3.2.1 „Új szakképzési szerkezet” alprogramját a Nemzeti Szakképzési Intézet17 (továbbiakban NSZI) 2004. és 2006. év között konzorciumi keretek között, mint fő kedvezményezett hajtotta végre. A konzorciumi tagok között szerepelt az Educatio Közhasznú Társaság és az Apertus Közalapítvány. Az NSZI és a konzorciumi tagok a központi program megvalósítása céljából 2004. október 18-án támogatási szerződést kötöttek a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériummal, mely program összköltségvetése 5.295.300.000 Ft volt.

17

Nemzeti Szakképzési Intézet: 2007. január 1-jétől Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet néven működik. 24


Fsz. 1. 2. 3.

Igényelt hozzájárulás mértéke

Részesedés a forrásból (%)

Státusz

Szervezet neve

konzorcium vezetője: konzorciumi tag: konzorciumi tag:

Nemzeti Szakképzési Intézet Apertus KA Educatio Kht.

2 395 300 000 Ft

45,23%

1 970 000 000 Ft 930 000 000 Ft

37,20% 17,56%

Összesen:

5 295 300 000 Ft

100,00%

1. táblázat: A források megoszlása a konzorciumi tagok között (Szerkesztette: Vartman György)

A támogatást közösségi alapból és hazai költségvetési előirányzatból fizették, melyből az Európai Szociális Alap 3.971.475.000 Ft-ot, míg a hazai központi költségvetés 1.323.825.000 Ft-ot biztosított. Az NSZI, mint az a táblázatból (1. táblázat) is látható 2.395.300.000 Ft-al gazdálkodhatott a program során. A koordinálási feladatok ellátására az NSZI 2004 novemberében szakmai tanácsadó testületként létrehozta a 30 tagú Tanácsadó Testületet, amely havi rendszerességű ülésezésével, fő feladataként a fejlesztés időtartama alatt az egyes tevékenységek végrehajtásához elkészült útmutatók, valamint a kidolgozott dokumentumok véleményezését, jóváhagyását végezte el. A testületben a kamarák, a munkaadók, a munkavállalók, iskolafenntartók, szakmai szervezetek és intézmények, hatóságok és a minisztériumok delegált tagokkal képviseltették magukat. A HM-tárca képviseletét, a honvédelmi miniszter javaslatára kezdetben a HM Oktatási- és Tudományszervező Főosztály főosztályvezetője18 látta el, azonban a HM-tárcát érintő átszervezések eredményeképpen ezt a feladatot 2006. szeptember 08-tól a HM Személyzeti Főosztály szakembere19 vette át a program végét jelentő 2007. március 14-ei ülésig. A kapcsolatfelvétel a HM-tárca és az NSZI között 2004. október-november hónapban történt meg, amikor az intézet képviselői a HM Oktatási- és Tudományszervező Főosztály főosztályvezetőjével egy megbeszélés keretében rögzítették a feladatokat, aki kinyilvánította a HM-tárca részvételi szándékát a szakképzés megreformálását célul kitűző programban. 3.2.1. A munkakör-elemzések20 A résztvevőkkel szemben támasztott követelmények kidolgozása után a program munkájának alapját képező munkakör-elemzések készültek el. Az elemzéseket 2005. február 07-e és 2005. május 26-a között huszonnégy alkalommal szervezték meg, melyekben a HM-tárca egy alkalommal három

18

HM Oktatási- és Tudományszervező Főosztály főosztályvezetője: Czimmer István László nyá. dandártábornok volt ebben az időszakban. 19 HM Személyzeti Főosztály szakembere: A tanács tagjaként Vartman György okl. mk. őrnagy látta el a feladatot. 20 Munkakör-elemzések: A HM-szakképesítésekkel kapcsolatban elkészült dokumentumokat a HM Személyzeti Főosztály 3/147/2007. nyilvántartási számú dokumentuma tartalmazza. A HEFOP 3.2.1 „Új szakképzési szerkezet” alprogram teljes anyaga a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (1087 Budapest, Berzsenyi Dániel utca 6-8.) archívumában tanulmányozható. 25


munkakörelemzésben volt érdekelt. A munkakör-elemzéseket két helyszínen21, többnapos rendezvényeken bonyolították le. A kiválasztott 480 foglalkozást a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszerében (a továbbiakban: FEOR) adott, felsőfokú iskolai végzettséget nem igénylő foglalkozások/munkakörök és a Központi Statisztikai Hivatalból kapott adatok figyelembevételével határozták meg. A munkakörelemzéseken összesen öt fő, pályázat eredményeként kiválasztott írnok és facilitátor, valamint három meghívott munkaszakértő vett részt. A munkaszakértők kiválasztásánál törekedni kellett, hogy egy-egy fő szerepeljen a kis-, közép, és nagyvállalati szektorból. A HM munkakör-elemzései (Workshop: Ws) 2005. február 07-08-án három, a Ws 015 Fegyveres szervek felsőfokú képesítést igénylő foglalkozásai (FEOR 0110), a Ws 016 Fegyveres szervek középfokú képesítést igénylő foglalkozásai (FEOR 0210), és a Ws 017 Fegyveres szervek középfokú képesítést nem igénylő foglalkozásai (FEOR 0310) területeken készültek el. A három terület a 37/2003. (XII. 27.) „az Országos Képzési Jegyzékről” szóló OM rendeletben szereplő „Honvéd zászlós”, „Honvéd tiszthelyettes I.” és „Honvéd tiszthelyettes II.” szakképesítések leírását célozta meg. A munkakörelemzéseken szakértőként a KJGY-k és az oktatás irányításáért felelős szervezet képviseletében jelentek meg a szakemberek (MH Összhaderőnemi és Logisztikai Támogató Parancsnokság, HM Humánpolitikai Főosztály, MH Légierő Parancsnokság, HM Oktatási- és Tudományszervező Főosztály, MH Szárazföldi Parancsnokság, HM Honvéd Vezérkar Hadműveleti és Kiképzési Főcsoportfőnökség) és segítették a munkát, míg írnokként a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemről és a HM Oktatási- és Tudományszervező Főosztályról pályázatot nyert kollégák vettek részt. A facilitátorokat az NSZI-ben központilag jelölték ki. A munkakörelemzések eredményeként elkészültek: ¾ a foglalkozásainkat leíró, a munkavégzés során jellemző feladatokat, feladatcsoportokba szedve tartalmazó munkakör-elemzési táblák (I. melléklet); ¾ a 4-es listák (II. melléklet), melyek a munkakör betöltéséhez szükséges alapvető ismeretek, készségek, dolgozói magatartásformák, szükséges berendezések, eszközök, szerszámok, anyagok listáját és a jövőbeni várható tendenciák leírását tartalmazza; ¾ a szervezeti ábrák (III. melléklet), amik az adott munkakör alá-, fölé- és mellérendelt kapcsolatait mutatják be; ¾ a FEOR foglalkozás tartalmi leírása (IV. melléklet) dokumentum, amely a FEOR jellemző adatain túl tartalmazta a foglalkozás javasolt megnevezését, rövid tartalmi leírását, a betölthető jellemző munkaköröket, néhány kapcsolódó foglalkozás megnevezését, a képzettségi feltétel leírását, valamint tájékoztatást arról, hogy fogyatékkal élő betöltheti-e az adott munkakört. Végezetül két további dokumentumot töltöttek ki a résztvevők az egyik a nyilvántartási feladatokat szolgáló adatlap a műhelymunka résztvevőiről és a másik a szereplők elégedettségét mérő elégedettségi kérdőívek. Kezdetben a 4-es listát alkalmazták azonban a formáját tekintve nem bizonyult megfelelőnek és nem szolgálta a munkakörhöz szükséges szakmai ismeretek, szakmai készségek és szükséges tulajdonságok megfelelő leírását, ezért a 21

A két helyszín: A Hotel Ibis Budapest és a HM-szakképesítések munkakörelemzésének is otthont adó CEU Szálló és Konferenciaközpont (Budapest). 26


Ws 101-es munkakörelemzéstől kezdve (HM-tárcát nem érintette) egy új 17-es listát dolgoztak és töltöttek ki. Az új listában a megadott szempontokhoz kellett a munkavégzés során jellemző tevékenységeket, körülményeket megfogalmazni és rögzíteni. A munkakörelemzés után két-három napon belül a mágneslemezen kiadott mintadokumentumok kitöltését az elkészült anyagok alapján az írnokoknak kellett elvégezni és a facilitátor aláírásával jelzett jóváhagyás után tudták leadni a kész dokumentumokat az NSZI, NFT Programirodájában. 3.2.2. A munkakörelemzés során elkészült dokumentumok érvényesítése Következő lépésként a munkakörelemzés során elkészült dokumentumok (munkakör-elemzési táblák, 4-es listák) validálását22 kellett megoldani. A feladat nagy jelentősséggel bírt, hiszen a munkakörelemzések során csak három szakember vehetett részt, ami nem biztosíthatta volna az elkészült anyagok teljes érvényességét, ezért minden egyes vizsgált munkakör elemzésébe további 20-20 szakembert vontak be a validálás során. A feladatot 2005. július és augusztus hónapok folyamán hajtották végre, és az a fejlesztés során a legnagyobb leterheltséget jelentette az NSZI számára technikai és anyagi területen egyaránt. Több mint kilencezer szakember vett részt a kidolgozásban, és a velük történő kapcsolattartás, az elkészített anyagok összesítése, valamint a szerződések és kifizetések előkészítése miatt ez a legneuralgikusabb szakasza volt a fejlesztésnek. A HM esetében is nagyon nehéz volt a szakemberek megkeresése. Esetünkben a három szakképesítésünk vizsgálatához hatvan szakember felkérését kellett volna megoldanunk rendkívül rövid idő alatt. Az említett létszámú szakembergárdát a 30 Tagú Tanácsadó Testületbe delegált, HM-képviselő jóváhagyásával valósítottuk meg. Negyvenhét fő vett részt a munkában, így voltak olyan kollégák, akik több elemzés validálásában is részt vettek. A meghívottak több területet, a HM-főosztályokat, az oktatási intézményeinket és az MH parancsnokságait egyaránt képviselték, így biztosítható volt a konszenzusos, mindenki számára elfogadható végeredmény. A feladat során 2005 májusában – az NSZI által kiadott dokumentumok felhasználásával – a HM-tárca szakembereinek két területen kellett elvégezniük a minősítést. Az egyik a munkakör-elemzési, a másik az elkészült 4-es listák validálását foglalta magába. Munkakör-elemzési listák validálása: A munkakör-elemzési listák esetében a szakemberek a megadott táblázatban értékelhették a feladatcsoportban szereplő feladatok fontosságát, elvégzésének gyakoriságát és bonyolultságát. A véleményüket egy 0-tól 5-ig terjedő skálán fogalmazhatták meg, ahol a „0”-val az adott feladat érvénytelenségét jelezték, azaz a feladat törlését javasolták. Új feladat felvételét is jelezhették, amennyiben kiegészítését gondolták az adott feladatcsoportnak és azt a „Javasolt új feladat” cella alatt adhatták meg és végezhették el a minősítését. Az így kapott táblázatokat az NFT Programiroda részére kellett megküldeniük, ahol a beérkezett adatlapokat munkakör-elemzésenként (szakmánként) Excel táblázatban összesítették. Az összesítést feladatcsoportonként végezték el, így az Excel tábla annyi munkalapot 22

Validálás: A szó jelentése: érvényesítés. A HM-szakképesítésekkel kapcsolatban elkészült dokumentumokat a HM Személyzeti Főosztály 3/147/2007. nyilvántartási számú dokumentuma tartalmazza. A HEFOP 3.2.1 „Új szakképzési szerkezet” alprogram teljes anyaga a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (1087 Budapest, Berzsenyi Dániel utca 6-8.) archívumában tanulmányozható. 27


tartalmazott, ahány feladatcsoport szerepelt az elemzésben. Az Excel adatbázis egy munkalapjának részletét az V. melléklet mutatja. A 4-es listák (17-es lista) validálása: Hasonlóan kellett eljárni a munkakörelemzés eredményeként keletkezett 4-es listák validálása során. Az itt kiadott táblázatokban a munkakör betöltéséhez szükséges ismeretek; a feladathoz szükséges magatartásformák; berendezések, eszközök, szerszámok; és a jövőbeni tendenciák esetében megadott jellemzők minősítését kellett elvégezni. A táblázatokban csak egy értékelést kellett végrehajtani, meg kellett adni az adott jellemző fontosságát egy 0-tól 5-ig terjedő skálán, ahol hasonlóan a munkakör-elemzési táblázat validálásához a nulla, a jellemző törlésre történő javaslását jelentette. Lehetőség volt újabb elemek felvételére is, melyeket a munkakörelemzés validálásánál leírt módon tehettek meg a szakértők. A külön-külön leadott táblázatokat ebben az esetben is az NFT Programiroda munkatársai összesítették Excel táblázatban. Az Excel táblázat a 4-es lista elemeinek megfelelően négy munkalapot tartalmazott, mely táblázat egy munkalapjának részletét a VI. melléklet mutatja be. A validálási eredmények statisztikai adatok, melyek megmutatták, hogy a munkakör betöltéséhez szükséges alapvető ismereteket, készségeket; a munkaköri feladatok sikeres teljesítéséhez elengedhetetlen dolgozói magatartásformákat; a munkavégzéshez szükséges berendezéseket, eszközöket, szerszámokat, anyagokat; és a várhatóan érvényesülő jövőbeni tendenciákat (a pozitív és negatív várható jelenségeket) milyen mértékben tartották szükségesnek, illetve nem tartották szükségesnek az igazolásban részt vett szakemberek. Azoknak a statisztikai adatoknak a szerepéről, melyeket a validáló szakemberek nem ítéltek szükségesnek, azaz „0”-val „Nem érvényesnek” jelöltek meg, a feladatelemzést végző és a kompetenciaprofilt kidolgozó fejlesztőcsoportnak kellett véleményt alkotnia, a program elkövetkező részében, megfelelő mérlegelés után. 3.2.3. Feladatelemzések, kompetenciaprofilok készítése23 A feladatelemzés, kompetenciaprofil készítés alapját a validálás során elkészült minősített munkakör-elemzési táblák és a foglalkozás-/munkakörelemzés listák (4-es lista, 17-es lista) képezték. Az elemzéseket három-három fő végezte el a HM-szakképesítések esetében, ahol minden csoportban biztosított volt legalább egy fő szakképzési oktatási tapasztalattal rendelkező szakember, egy fő az oktatásirányításért felelős főosztály (HM Oktatási- és Tudományszervező Főosztály) szakmai képviseletét ellátó szakember és lehetőség szerint egy-egy fő szakember a KJGY-k képviseltében. A feladatokat a HM-tárca szakértői 2005. augusztus hónapban oldották meg és készítették el a kiadott Excel táblázatok kitöltésével a további összehasonlítás alapját képező dokumentumokat. Első lépésként a validált munkakör-elemzési táblák véleményezését készítették el a szakemberek, amelynek során a validálási vélemények figyelembevételével egyes feladatok törlését végezték el, vagy az egyszerűsítések érdekében összevontak feladatokat (VII. melléklet).

23

Feladatelemzések, kompetenciaprofilok készítése: A HM-szakképesítésekkel kapcsolatban elkészült dokumentumokat a HM Személyzeti Főosztály 3/147/2007. nyilvántartási számú dokumentuma tartalmazza. A HEFOP 3.2.1 „Új szakképzési szerkezet” alprogram teljes anyaga a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (1087 Budapest, Berzsenyi Dániel utca 6-8.) archívumában tanulmányozható. 28


Az egyszerűsítések és javítások eredményeként jött létre a munkakör-elemzési táblákból a foglalkozás feladatprofilja. Az így kialakított feladatprofil táblázatban, új számozást kaptak a feladatcsoportok és feladatelemek, mely számozás első öt számjegye a foglalkozás-/munkakör-elemzési téma FEOR számából, a következő „F” betűből, mint a feladat szó rövidítéséből és az adott feladat szintjét jelölő többszintű (max. 3) decimális számokból állt (pl. a Ws 17 munkakörelemzés első feladatcsoportjának jele: 100003-F-1.). A feladatprofillal kapcsolatban két nagy részfeladatot kellett elvégezni. Első lépésében minden egyes feladathoz rögzíteni kellett a kiadott Excel táblázat megfelelő helyén az egyes feladatok végrehajtásához szükséges szakmai kompetenciákat („T1 szakmai ismeretek; T2 szakmai készségek, alkalmazások”), majd ennek elvégzése után a megfogalmazások alapján egy megadott cellában külön-külön összefoglalva kellett meghatározni a szakmai ismeretek és szakmai készségek, alkalmazások összefoglaló meghatározását. Az összefoglalásoknak tartalmaznia kellett az adott oszlopban szereplő „T1 szakmai ismeretek; T2 szakmai készségek, alkalmazások” összességét (VIII. melléklet). Második lépésben hasonlóan kellett eljárni a módszer-, társas és személyi kompetenciákban szereplő „T3 gondolkodás; T4 problémamegoldás; T5 munkamódszer, munkastílus; (…); T13 jellemvonások; T14 egyebek” megfogalmazásánál. A feladatelemekhez történő megfelelő jellemzők rögzítése után a „T3, T4 (…), T14” oszlopokban szereplő megfogalmazások összesítését kellett megadni a táblázat megfelelő, adott jellemző feletti cellájában (IX. melléklet). A IX. mellékletben szereplő táblázat további részében24, a személyi, társas és módszerkompetenciák után számozás nélkül további jellemzőket lehetett megadni a feladatprofil egyes elemeihez (pl. a feladathoz szükséges anyagok; a feladattal kapcsolatos várható változások; (…); biztonsági megoldások), de ezeket nem kellett összesíteni és nem képezték az elemzés eredményeként kialakult (T1-T14) tulajdonságprofil részét. A tulajdonságprofil táblázatokat az Excel táblázat automatikusan a szakmai, módszer, társas és személyi kompetenciák esetében leírt összefoglalások importálásával készítette el, melynek eredményeként kialakult a további összehasonlítások alapjául szolgáló, adott foglalkozáshoz tartozó tulajdonságprofil (X. melléklet). Az így kialakult kompetenciaprofil (feladatprofil+tulajdonságprofil) tartalmazta a foglalkozás összes olyan kompetenciáját, amely a gyakorlati munkavégzéshez szükséges. A kompetenciaprofil ezek után magába foglalta azon feladatok listáját, amelyeket az adott foglakozású személy munkája során, szokásos körülmények között, rendszeresen, hivatásszerűen végez, és meghatározó mértékben lefedte a foglalkozás munkaköri tevékenységeit. Ezen túl tartalmazta a munkakör ellátására alkalmas személy alapvetően szükséges tulajdonságkészletét. A foglalkozások feladatelemzési táblázatainak és kompetenciaprofiljainak alkalmasnak kellett lenniük a moduláris szakképesítések képzési és központi programjainak, valamint szakmai és vizsgakövetelményeinek elkészítése során való felhasználásra.

24

A IX. mellékletben szereplő táblázat további részei: megtalálhatóak a HM Személyzeti Főosztály 3/147/2007. nyilvántartási számú dokumentumában. A HEFOP 3.2.1 „Új szakképzési szerkezet” alprogram teljes anyaga a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (1087 Budapest, Berzsenyi Dániel utca 6-8.) archívumában tanulmányozható. 29


Ebben a szakaszban további plusz feladatként szerepelt a szakértők részére az 1993-2005. év között a Központi Statisztikai Hivatal által rögzített, több mint kilencezer munkaköri megnevezéssel és azok elképzelhető tartalmával, a vizsgált foglalkozás-/munkakörelemzés tartalmának összehasonlítása. Az összehasonlítást szintén Excel táblázatban kellett elvégezni és meg kellett adni a hasonlónak gondolt foglalkozások átfedési szintjeit. Amennyiben a vizsgált foglalkozás túlfedéssel fedte le a listában szereplő foglalkozást, úgy 3-sal, ha pontosan lefedte a munkakört, akkor 2-sel, és ha részben fedte le a munkakört, akkor 1-sel kellett a kapcsolatot megadni. Természetesen nem minden listában szereplő foglalkozás kapott számozást ezért a kapcsolati szintekkel jelölt sorokra rá lehetett szűrni, melynek eredményeként csak a megjelölt sorokat jelenítette meg a táblázat (XI. melléklet). Az így elkészült táblázat adatai a későbbiek során az adott munkakörelemzés, kapcsolatainak vizsgálatakor nyújtott segítséget, de a rokon-szakképesítéseket a továbbiakban más rendezőelv, a közös modultartalom alapján határozták meg. 3.2.4. A foglalkozások/munkakörök összehasonlítása25

kompetenciaprofiljainak

Foglalkozás-párok/csoportok meghatározása: A szakértők először a feladat alapját képező foglalkozás-/munkakör-elemzési párok/csoportok kialakítását végezték el, az elemzés során alkalmazott Ws 480 lista alapján. Az összehasonlítást a HM-szakképesítésekre vonatkozóan kettő az oktatásirányításért felelős főosztály (HM Humánpolitikai Főosztály) állományában és egy korábban az oktatásirányításban dolgozó szakember végezte el 2005 szeptemberében. A feladatot a megadott Excel táblázat kitöltésével lehetett megoldani, melynek első lépése a foglalkozás-párok meghatározása volt. A vizsgált munkakörhöz párként gondolt foglalkozásokat az Excel táblázatban megadott Ws 480-as listából kellett kiválasztani, ahol szerepelt a foglalkozás Ws sorszáma és FEOR száma is. A párként megjelölt foglalkozások esetében a táblázatban megadott kritériumok szerint minősíteni kellett a kapcsolatokat, a foglalkozások tartalma és szintje alapján. A tartalmat kétféleképpen kellett összehasonlítani: az egyik a vizsgált munkakör tartalmi kapcsolódását hasonlította össze, hogy szűkebb (s), egyenlő (e) vagy bővebb (b), mint a megadott foglalkozásé. A másik az átfedés mértékét mutatta meg, azaz része (r), részlegesen átfedő (f) vagy tartalmazza (t) a párként megjelölt foglalkozást. A szintvizsgálat során a vizsgált munkakör elhelyezkedését kellett meghatározni, hogy alacsonyabb (a), közel azonos (k) vagy magasabb (m) szintű, mint a párként megjelölt foglalkozás. A kapcsolatok szintjét mindkét esetben, a zárójelben megadott betűk megfelelő oszlopba történő beírásával lehetett megadni, melyet a táblázatban (XII. melléklet) indokolni kellett. Utolsó lépésként a párként jelölt foglalkozások rangsorolását kellett megtenni az alapján, hogy melyik mennyire kapcsolódik a vizsgálat tárgyát képező munkakörhöz. Az Excel táblázat másik munkalapján (XIII. melléklet) a párként megjelölt foglalkozásokat kellett csoportba rendezni, a csoportképző tartalom meghatározásával és elnevezésével. A bemutatott Ws 17 „Fegyveres szervek foglalkozásai 3” munkakör esetében a szakértő két csoportképző tartalmat állapított meg az „Általános katonai alapismereteket” és a „Fegyverek használatának és 25

A foglalkozások/munkakörök kompetenciaprofiljainak összehasonlítása: A HM-szakképesítésekkel kapcsolatban elkészült dokumentumokat a HM Személyzeti Főosztály 3/147/2007. nyilvántartási számú dokumentuma tartalmazza. A HEFOP 3.2.1 „Új szakképzési szerkezet” alprogram teljes anyaga a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (1087 Budapest, Berzsenyi Dániel utca 6-8.) archívumában tanulmányozható. 30


karbantartásának ismeretét”, melyeknek a „Katonai szervezetek” és „Fegyverhasználók” neveket adta. A továbbiakban a csoportba tartozó foglalkozásokat a megfelelő oszlopba beírt „cs” betűvel adta meg és kijelölte az „lj” beírásával a csoportra legjellemzőbb foglalkozást. Az így kialakított csoportok képezték a foglalkozások/munkakörök kompetenciaprofiljainak összehasonlításához elkészített elemzési csoportok alapját. Az NFT Programiroda a Ws kompetenciaprofilok összehasonlításához a HM felelősségi területébe tartozó szakképesítéseket egy csoportba sorolta be, mely csoport az elkészült elemzések figyelembevételével három foglalkozást tartalmazott. Ws kompetenciaprofilok összehasonlítása: A kompetenciaprofilok összehasonlítását a fegyveres szervek foglalkozásai esetében egy fő, korábban az oktatásirányításban dolgozó szakember végezte el azzal a céllal, hogy a fegyveres munkakörökön belül a tulajdonságprofilok megnevezése terén lehetőleg egy egységes fogalomrendszert alakíthassanak ki, valamint igazolható módon meg lehessen állapítani az adott szűk csoporton belül (három foglalkozást tartalmazott) az egyes foglalkozások feladatprofiljainak átfedését. Az elemzés elkészítéséhez kiadott Excel táblázaton belül rendelkezésre álltak különböző munkalapokon a kitöltendő táblázatok és az elemzéshez szükséges adattáblák. Kiindulásként egymás mellé rendezve kapták meg a szakértők a korábban már elkészített feladatprofil- és tulajdonságprofil-összesítőket. A tulajdonságprofilok összehasonlítását az elemeinek – „T1 szakmai ismeretek; T2 szakmai készségek, alkalmazások; T3 gondolkodás; (…); T14 egyebek” – megfelelően külön-külön munkalapon készíthették el a szakemberek. Az elemeknek megfelelő munkalapokat a hozzátartozó „T1, T2 (…), T14” jelölésekkel mutatta a táblázat, melyek tartalmát a szürke területeken az adott adatbázisból automatikusan töltötték fel, azaz tartalmazták a foglalkozás-megnevezéseket és a korábban már elkészített rövid összefoglalásokat. A szakértőknek első lépésben az összegzések alapján az adott tulajdonságprofil-elemeknek megfelelő önálló részeket kellett képezni a táblázatban (XIV. melléklet). Természetesen ezek az önálló részek sem darabszámukban, sem megnevezésükben nem egyezhettek meg a csoporton belül, ezért szükséges volt a kialakított – esetünkben, három oszlopban szereplő – elnevezések egységesítése a táblázat első részében. Az egyszerűsítések elvégzésének eredményeként, a tulajdonságprofil teljes egészében kialakulhatott az az egységes nyelvezet, amit a későbbiek során a szakmai és vizsgakövetelmények és központi programok kidolgozásakor használhattak fel. A feladatprofilok esetében, a csoporton belül található foglalkozások közötti átfedéseket kellett megállapítani. A vizsgálatot a csoporton belül páronként, mindegyik foglalkozást alapul véve kellett elvégezni, ezért hat elemzést készített el a kidolgozó. Az Excel táblázat a feladatprofilok összehasonlításához tartozó munkalapokat az „f1, f2 (…), f6” elnevezésekkel jelezte. A táblázatban szereplő (XV. melléklet) szürke területek (kivétel a legördülő menü alatti oszlopok), ebben az esetben is már a kiinduláskor tartalmazták az adatokat. A legördülő menü segítségével lehetett behívni az Excel táblázatban szereplő adatbázisból a vizsgálni kívánt foglalkozások feladatprofiljait a táblázat bal (szürke) és jobb (sárga) oldalán egyaránt. Az így „kitöltött” táblázatban készítették el az elemzést. A kialakult táblázat bal oldalában szereplő feladatprofilok alapulvételével és ahhoz viszonyítva kellett (ha volt olyan) a sárga területben lévő feladatok közül hasonlót, annak megfelelőt találni. Amennyiben volt ilyen a két táblázatban, mint az a 100003-F-1.1 feladat esetében látható, akkor meg kellett adni az 31


összehasonlításban szereplő foglalkozás feladatprofiljában szereplő feladat számát, esetünkben a 100001-F-B13-at. A feladatprofil teljes egészében elvégezve a műveleteket, láthatóvá vált a foglalkozások átfedésének mértéke, amit becsült arányként kellett megadni és szöveges módon pedig a megjegyzés rovatban kellett megfogalmazni. A fenti elemzések elkészítésével a kompetenciaprofilok összehasonlításával a tulajdonságprofilokon belül – a legtöbb foglalkozás esetében – sikerült a továbbiakban is jól használható egységes nyelvezet kialakítása, és a feladatprofilok összehasonlításával pedig igazolhatóan feltárhatóvá váltak az egyes csoportok foglalkozásai közötti átfedések. A HM-szakképesítések esetében ez idáig nem kerültek figyelembe vételre a szakképesítéseinken (3 db) belül szereplő ágazatok (24 db) és szakirányok (50 db), ezért az eddig elkészült elemzések csak tájékoztató jellegűek lehettek. A kidolgozás során, ha a teljességre törekedtünk volna, akkor legalább minden ágazat esetében el kellett volna végezni az elemzést, de erre nem volt lehetőség, hiszen csak 480 munkakörelemzés elvégzését biztosította a program. Ez a helyzet jelenthetett volna nehézségeket a szakmai és vizsgakövetelmények és a központi programok elkészítésekor, de a HM-tárca – megelőzve a polgári szakképesítéseket – már rendelkezett modulrendszerű programokkal, igaz, csak a régi követelményeknek megfelelően. A szakmai és vizsgakövetelmények, valamint a központi programok kidolgozásakor igyekeztünk kihasználni a program alatt eddig elvégzett feladatok eredményeit, de elsősorban a már meglévő dokumentumok átdolgozását valósítottuk meg. 3.2.5. A foglalkozási/munkaköri csoportok jellemzői és a szakmai követelmények összehasonlító elemzése26 A foglalkozási/munkaköri csoportok feladatprofiljának és az OKJ-ben szereplő szakképesítések követelményeinek összehasonlítása: Az NFT Programiroda a feladat elvégzéséhez a foglalkozásokat 42 csoportba sorolta be, mely csoportokban az elkészült elemzések figyelembevételével 8-15 foglalkozást helyeztek el, ezek egyikébe tartoztak a rendészeti foglalkozásokkal együtt a fegyveres szervek foglalkozásai is. Mivel a csoportban több rendészeti foglalkozás szerepelt, ezért az összehasonlítást a BM Oktatási Főigazgatóság szakképzési referenseként dolgozó szakértője végezte el. A feladat elkészítéséhez rendelkezésre álltak a kiadott Excel táblázatban az elemzés alapját képező, már korábban elkészített kompetenciaprofilok (feladatprofilok és tulajdonságprofilok külön-külön munkalapon mind a 480 munkakör-elemzésre vonatkozóan), valamint az OKJ-ben szereplő szakképesítések felsorolása OKJ-azonosítóval együtt, és a Ws 480 munkakör megnevezése, szintén külön-külön munkalapon. Így minden olyan adatbázis a rendelkezésére állt a szakértőnek az Excel táblázaton belül, ami nélkülözhetetlen volt a vállalt feladat elkészítéséhez. A feladatban húsz elemzést végzett el a szakértő, melynek részét képezték a HM-szakképesítései is, így a Ws 17-ben feldolgozott 100003 FEOR számú „Fegyveres szervek foglakozásai 3” azonosítót kapott munkakör is.

26

A foglalkozási/munkaköri csoportok jellemzői és a szakmai követelmények összehasonlítása: A HM-szakképesítésekkel kapcsolatban elkészült dokumentumokat a HM Személyzeti Főosztály 3/147/2007. nyilvántartási számú dokumentuma tartalmazza. A HEFOP 3.2.1 „Új szakképzési szerkezet” alprogram teljes anyaga a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (1087 Budapest, Berzsenyi Dániel utca 6-8.) archívumában tanulmányozható. 32


A HM-szakképesítés összehasonlításakor a szakértő az alsó legördülő menü munkakörelemzés készletéből kiválasztotta a kívánt (Fegyveres szervek foglalkozásai 3) foglalkozást, majd annak bejelölése után a táblázat (XVI. melléklet) az adatbázisából behívta a foglalkozás feladatprofilját. A kiválasztott munkakör és az OKJ-ben szereplő szakképesítések beazonosítása után a szakértő a felső legördülő menüben megkereste a munkakörelemzéshez legközelebb eső OKJ-s foglalkozást és azt bejelölve, a táblázat automatikusan rögzítette az adatait. A táblázat feltöltése után lehetett a feladathoz hozzálátni, azaz esetünkben a „Honvéd tiszthelyettes II.” szakképesítés központi programjaiban megtalálható követelmények és a korábban elkészült kiindulási adatként megkapott feladatprofilban rögzítettek összehasonlításához. A táblázatból látható, hogy a feladatprofilban megfogalmazott követelmények teljes egészében szerepeltek a központi programban, azonban bizonyos helyeken nem fedte le azt teljesen, és ezeket a területeket a kidolgozó a táblázat felső részében, a „Hiányzó tartalom” cella alatt a fehér területben fogalmazta meg. Az összehasonlítás célja a meglévő központi programok és a kidolgozott követelmények közötti eltérés megállapítása volt, mely következtetéseket az új képzési dokumentumok további kidolgozása során lehetett felhasználni. A foglalkozási/munkaköri csoportok kompetenciaprofiljának és az OKJ-ben szereplő szakképesítések követelményeinek összehasonlítása: Az elemzéseket ugyanazon csoportban és adatbázis felhasználásával készítette el a szakértő, mint az előző esetben, csak most a vizsgált munkakörök feladatprofilját és tulajdonságprofilját hasonlították össze az OKJ-ben szereplő szakképesítések követelményeivel. A feladatot a korábban már említett indokok miatt most sem HM-szakértő végezte el, hanem a BM Oktatási Főigazgatóság Fejlesztési, Módszertani és Koordinációs főosztály munkatársa. A fő különbség az volt az előzőekkel szemben, hogy most nem a részletes tartalmi összevetést kellett elvégezni, hanem első lépésben az OKJ-ben szereplő szakképesítések követelményei és a vizsgált munkakör feladatprofilja alapján a tartalmak közötti átfedés mértékét (pontosan lefedi, túlfedéssel lefedi, részben lefedi) kellett meghatározni. Az átfedések vizsgálata során egy-egy lehetőség volt a pontos lefedéssel és a túlfedéssel bíró kapcsolatok megjelölésére, míg a részben lefedő kapcsolatok megadására több lehetőséget biztosított a táblázat. A táblázatok adatbázisból feladatprofillal történő feltöltését most is a legördülő menü segítségével oldhatta meg a szakértő, aki tizennégy összehasonlítást végzett el a munkája során, amelynek része volt a bemutatás alapjául szolgáló „Fegyveres szervek foglalkozásai 3” munkakörelemzés tartalma is (XVII. melléklet). Mint látható, most is csak a vizsgált feladatprofil betöltése után kezdhette meg az összehasonlítást a szakértő az OKJ-ben szereplő szakképesítések követelményrendszerével. A vizsgálat során a szakértőnek sikerült a valós, meglévő kapcsolatokat feltárni és a legördülő menüből a táblázat megfelelő oszlopában történő kiválasztással a kapcsolat minőségét is megjelölte. A kiválasztás után ennek eredményeként a „Pontosan lefedi” oszlopban a „Honvéd tiszthelyettes II.”, míg a „Túlfedéssel lefedi” oszlopban a „Honvéd tiszthelyettes I.” szakképesítés adatai jelentek meg, mely adatok automatikusan importálásra kerültek a táblázat fejlécébe. A szakértő további kapcsolatokat nem tárt fel, így a „Részben lefedi” oszlopok üresen maradtak. A második lépésben a szakértőnek teljesen megegyező algoritmus alapján a tulajdonságprofilokra vonatkozóan kellett elvégezni a feladatot (XVIII. melléklet), melynek során pontosan ugyanazon következtetéseket állapította meg, mint a feladatprofilok esetében. 33


Ezek után megállapítható, hogy a kompetenciaprofil esetében homogén kapcsolat található az OKJ-ben szereplő HM-szakképesítések irányába, mely megállapítás alátámasztja azt az elgondolást, hogy az új kompetenciaalapú szakmai és vizsgakövetelmények, valamint központi programok kidolgozása során a már meglévő tananyagtartalmat tekintettük alapnak. 3.2.6. Az új OKJ előkészítése és a HM-szakképesítések jellemzői Az eddig elvégzett elemzések eredményeként, megteremtődött annak a feltétele, hogy megkezdődhessen az új modulrendszerű és – kompetencia alapokra épülő szakképesítések esetében – a korábbi, 37/2003. (XII. 27.) „az Országos Képzési Jegyzékről” szóló OM rendeletet leváltó új rendelet előkészítése. Az NSZI a feladat elvégzésére tervezett konferenciák előkészítésének érdekében 2005. szeptember 29-én közleményt jelentetett meg a honlapján. A közleményben tájékoztatták a szakembereket a konferenciák témáiról, megtartásának idejéről és helyéről. A konferenciákat négy alkalommal, különböző témákkal, végrehajtandó feladatokkal az Európa 2000 Közgazdasági, Idegenforgalmi és Informatikai Középiskolában szervezték meg. A konferenciák időpontjai és témakörei27: ¾ 2005. október 4.: A modulok, szakképesítések, rész-szakképesítések rendszerének fejlesztése; ¾ 2005. október 11.: Szakképesítések különválasztása ISCED-szintek28 szerint; ¾ 2005. október 18.: Alapszakmák, iskolai rendszerű szakképesítések meghatározása; ¾ 2005. október 25.: Ráépülő, felnőttképzésben megszerezhető szakképesítések meghatározása. A rendezvényeket a program során elkészített foglalkozás-párok/csoportok elemzéseinek eredményei és a korábbi szakmacsoportos besorolások tapasztalatai alapján huszonegy szekcióban, húsz különböző teremben szervezték meg. Az így kialakított szekciókban a szakmacsoportoknak és az azokban szereplő szakképesítéseknek megfelelően, elsősorban a gazdaság szakemberei és a szakképesítésért felelős minisztériumok képviselői vettek részt. A HM-tárca szakképesítéseit a „4-es Rendészeti és védelmi” szekcióba sorolták be több más tárca, mint a Belügyminisztérium vagy az Igazságügyi Minisztérium szakképesítéseivel együtt. A tárca a konferenciák során az oktatás irányításért felelős szervezet szakértőivel, a szakképzést folytató oktatási intézmény vezetőjével és a HEFOP 30 tagú Tanácsadó Testületbe delegált tagjával képviseltette magát. Az ülések az NSZI által felkészített és felkért moderátorok irányításával zajlottak, majd az elkészített anyagokat a szekciók témaköreinek megfelelően az intézetben újabb bizottság nézte át és készítette elő a következő szekcióülésre. A konferencia-sorozat eredményeként elkészült munkaanyagok felhasználásával egy tíz fős bizottság állította össze és tette meg javaslatát az új OKJ-re vonatkozóan. A javaslatot a 30 Tagú Tanácsadó testület 2005. november 3-án tárgyalta meg, és alkalmasnak találta az államigazgatási egyeztetésre. Az államigazgatási eljárás 2005 decemberében és 2006 januárjában zajlott le, melynek eredményeként 2006. február 27

A konferenciák témakörei: A HM-szakképesítésekkel kapcsolatban elkészült dokumentumokat a HM Személyzeti Főosztály 3/147/2007. nyilvántartási számú dokumentuma tartalmazza. A HEFOP 3.2.1 „Új szakképzési szerkezet” alprogram teljes anyaga a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (1087 Budapest, Berzsenyi Dániel utca 6-8.) archívumában tanulmányozható. 28 ISCED: Az oktatás egységes nemzetközi osztályozási rendszere és az International Standard Classification of Education angol kifejezés rövidítése. 34


17-én megjelenhetett a HM-tárca szakképesítéseit is tartalmazó 1/2006. (II. 17.) „az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzékbe történő felvétel és törlés eljárási rendjéről” szóló OM rendelet. A rendeletet a későbbiek folyamán több alkalommal módosítani29 kellett, melynek eredményeként a HM-szakképesítések adatai is változtak. Az új OKJ megalkotásakor a tervezett 400 szakképesítéssel szemben 416 szakképesítést tartalmazott, melynek száma a legutolsó módosítással már 420-ra emelkedett, ezek között három olyan található, ami a HM-tárca felügyelete alá tartozik. A HM-szakképesítések a terveinknek megfelelően önálló csoportot alkotnak az OKJ-n belül, azaz más tárca szakképesítéseivel nincs közös modultartalom. A korábbi 37/2003. (XII. 27.) „az Országos Képzési Jegyzékről” OM rendelet tartalmához képest lényegében nem változtattunk a szakképesítéseink elnevezésén, csak a „Honvéd tiszthelyettes I.” és a „Honvéd zászlós” szakmáink esetében: „(az ágazat megjelölésével)” tartalom mögé felsőindexbe egy 3-as felvételére került sor, ami a szakmai és vizsgakövetelményekben középfokú szakmai végzettség bemeneti követelmény megadását engedélyezte. Ez nem bizonyult jó elgondolásnak a „Honvéd tiszthelyettes I.” szakképesítésnél, ezért a későbbi módosítások során törölték. Változott a képzés maximális időtartama is több esetben, a „Honvéd tiszthelyettes I.” szakképesítés esetében lehetőséget biztosítottunk a kétéves képzési időtartamú felkészítés megvalósítására, ami nem veszélyezteti a jelenlegi egyéves képzéseinket. A „Honvéd zászlós” képzés esetében a képzés időtartama óraszámban (700 óra) történő feltüntetése arra utal, hogy azok csak felnőttképzésben lesznek indíthatóak a jövőben, a szakmai és vizsgakövetelményeink megjelentetése és azok hatálybalépése után. Módosítottuk a „Honvéd zászlós” képzés FEOR számát is (0210-ről, 0110-re), de ez is hibás elgondolásnak bizonyult, ezért a későbbiekben visszaállítottuk az eredeti FEOR számot. Tartalmában és terjedelmében megegyező, két új rész-szakképesítés felvételét kezdeményeztük az „Alapfokú katonai vezetőhelyettes I.” és az „Alapfokú katonai vezetőhelyettes II.” néven, ami a két tiszthelyettes-képzésünk esetében az első félév tananyag-tartalmának és a hozzá tartozó szakmai és vizsgakövetelményeknek a teljesítése után, munkakör betöltésére jogosít fel. A felvételük a jelenlegi jogszabályok értelmében a HM-tárca részére lehetőséget biztosít felnőttképzés keretében a rész-szakképesítésre történő képzésre, a hallgatóknak a tanulmányaik megszakítására, amit missziós és egyéb feladataik teljesítése után változatlan szakmai és vizsgakövetelmények esetén folytathatnak és megszerezhetik a teljes szakképesítést. Sajnálatos módon a képzési idő az „Alapfokú katonai vezetőhelyettes II.” képzés esetében a 10/2007. (II. 27.) SZMM rendeletmódosításban hibásan lett feltüntetve (600 óra), melynek módosítását még az SZVK rendeleteink megjelentetése előtt meg kell oldanunk. A program során az OKJ-azonosító szám rendszerét is teljes mértékben átdolgozták, hogy az alkalmas legyen a szakképesítések belső szerkezetének (alap-szakképesítés, rész-szakképesítés, elágazás, ráépülés) bemutatására. A szakképesítés új OKJ-azonosító száma 15 számjegyből áll. Amennyiben a szakképesítés nem tartalmaz rész-szakképesítést, valamint nem jellemző rá az elágazás és a ráépülés, akkor az utolsó hét karakter helyén „0” áll. Az 1., 2. számjegyek a szakképesítés szintjére (HM esetében: 54, 52, 31), a 3-5. számjegyek a szakképesítés tanulmányi területére (HM esetében: 863), a 6., 7. számjegyek az azonos tanulmányi területű és szintű szakképesítések sorszámára vonatkoznak (HM 29

Módosítás: az 1/2006. (II. 17.) „az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzékbe történő felvétel és törlés eljárási rendjéről” szóló OM rendelet utolsó módosítása a 10/2007. (II. 27.) SZMM rendeletben jelent meg. 35


esetében: 01 vagy 02). A 8. számjegy az alap-szakképesítés, a 9. számjegy a részszakképesítés, a 10. az elágazás, a 11. a ráépülés lehetőségét jelzi, nullával, ha nincs és egyessel akkor jelöljük, amennyiben az adott szakképesítés tartalmazza valamelyiket. A 12., 13. számjegyek a rész-szakképesítés (HM esetében: 33 vagy 31), az elágazás, vagy a ráépülés szintje, míg a 14., 15. számjegyek az azonos szintű rész-szakképesítés (HM esetében: 01), az elágazás és ráépülés sorszáma. Mint látható, az első az 1/2006. (II. 17.) OM rendelet mellékletében nem jelöltünk meg alap-szakképesítést, ezért 10/2007. (II. 27.) SZMM rendelet30 megjelenésekor – ami többek között a rész-szakképesítések időtartamának a felvételét is bevezette – az újonnan felveendő adatok megadásán és a régebbi hibáink javításán túl, alap-szakképesítésként a „Honvéd tiszthelyettes I. (az ágazat megjelölésével)” szakmánkat jelöltük meg (5. ábra).

5. ábra: Az új OKJ-ben szereplő HM-szakképesítések és azok adatainak változását bemutató táblázat (Szerkesztette: Vartman György) 30

10/2007. (II. 27.) SZMM rendelet: A HM Személyzeti Főosztály főosztályvezető részéről, a tervezet HM-tárca általi jóváhagyása 2006. október 11-én történt meg a Nemzeti Szakképzési Intézetben. 36


Az eddig elvégzett fejlesztések és az OKJ-re vonatkozó javaslatok kidolgozásával megteremtődött a feltétele az OKJ-ben szereplő HM – és más tárca felügyelete alá tartozó – szakképesítések moduláris felépítésű szakmai és vizsgakövetelményeinek, valamint az iskolarendszerű képzések esetében a központi programjaik kidolgozásához és a program további folytatásához. 3.2.7. A szakmai és vizsgakövetelmények kidolgozása31 A HM-szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek kidolgozása során több problémát kellett áthidalni. Az eddig kidolgozott elemzések – bár teljes mértékben megalapozták az elkövetkező feladatokat – nem tartalmazták a szakképesítéseinkben szereplő ágazatokra és az ágazatokon belül található szakirányokra vonatkozó elemzéseket. Ezt a problémát enyhítette, hogy rendelkeztünk már modulrendszerű szakmai és vizsgakövetelményekkel és a hozzá kapcsolódó tantárgyprogramokkal, így elsősorban ezeknek az átdolgozását végeztük el az új követelményeknek megfelelően. A „Honvéd tiszthelyettes I.” és a „Honvéd tiszthelyettes II.” képzések az első félév tartalmában megegyeznek, így azokat csak egyszer kellett kidolgozni, és ezután mindkét szakképesítésnél alkalmazni lehetett az elkészült dokumentumokat. Ezt az anyagrészt a „Honvéd tiszthelyettes II.” szakképesítéssel együtt korábban a HM-oktatásszervezésben dolgozó nyugállományú kolléga készítette el. A „Honvéd tiszthelyettes I.” szakképesítés esetében, ezek után csak a második félév tartalmának a kidolgozását kellett elvégezni, hogy teljes legyen a dokumentumrendszere, és ezt a feladatot a HM Humánpolitikai Főosztály két szakemberének koordinálásával a KJGY-k által delegált szakemberek végezték el, HM-tárca finanszírozásának bevonásával. A szakképesítésen belül az MH Főkarmester, mint KJGY kérésére a „Katonazenész” ágazatot nem dolgozták ki. A legtöbb probléma a „Honvéd zászlós” szakképesítések terén jelentkezett, mert a szakértő a KJGY-k heves tiltakozásának ellenére új, mindenki számára egységes alapmodul felállítását szerette volna megoldani. A kérdéssel kapcsolatban 2006. május 05-én a HM HVK Katonai Tervező Főcsoportfőnökség főcsoportfőnökhelyettese tartott értekezletet, ahol ismételten napirendre került a probléma, és heves vitát váltott ki. Az ellentéteket ekkor sem sikerült feloldani, ezért a KJGY-szervezetek a szakmai és vizsgakövetelmények elkészülte után véleményezték azokat, és a nem megfelelőket hivatalos levél formájában elutasították, melyeket a lektorálás során töröltek. A „Honvéd zászlós” szakképesítés kidolgozása nemcsak ezért nem tekinthető teljesnek. Az MH-szakképesítéseket tartalmazó 15/2004. (VI. 18.) HM rendeletben és annak módosításaként és kiegészítéseként kiadott 34/2005. (VIII. 24.) HM rendeletben szereplő szakképesítések nem mindegyikét dolgozta ki a felkért szakértő. A „Hadtáp”, a „Meteorológiai asszisztens” és a „Technikai I-es ágazat elektronikai technikus szakirány” ezért nem voltak megtalálhatóak a lektorálásra kiadott anyagban. A szakmai és vizsgakövetelmények kidolgozásának folyamatát a „Honvéd tiszthelyettes I.” szakképesítés dokumentumain keresztül mutatom be. A dokumentumok elkészítése 2006. március és 2006. július közepe között három lépcsőben történt meg. Először a szakképesítésen belül található moduloknak megfelelően a KJGY-k szakembereinek bevonásával a feladatprofilok; majd a 31

A szakmai és vizsgakövetelmények kidolgozása: A HM-szakképesítésekkel kapcsolatban elkészült dokumentumokat a HM Személyzeti Főosztály 3/147/2007. nyilvántartási számú dokumentuma tartalmazza. A HEFOP 3.2.1 „Új szakképzési szerkezet” alprogram teljes anyaga a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (1087 Budapest, Berzsenyi Dániel utca 6-8.) archívumában tanulmányozható. 37


szakmai ismeretek, szakmai készségek, és személyi/társas/módszerkompetenciák meghatározását; és legvégül a modulokhoz tartozó szakmai vizsgák megtervezését végeztük el. A feladatprofilok elkészítése: A feladatprofilok elkészítéséhez az NSZI munkatársai útmutatót dolgoztak ki és rendelkezésünkre bocsátottak egy Excel táblázatot, melyek a különböző munkalapokon tartalmazták a feladat elvégzéséhez szükséges információkat. A kidolgozás folyamán a „Honvéd tiszthelyettes I.” szakképesítés esetében negyvenhat modulra vonatkozóan kellett elkészíteni a feladatprofilokat, és közel húsz szakemberrel tartottuk a kapcsolatot. Minden egyes szakértő egyéni felkészítést és a feladat elvégzéséhez egy személyre szabott Excel táblázatot kapott. Ismertettük a feladatprofil-készítés menetét, módját, majd a feladat egy részét közösen, a többit pedig önállóan oldották meg. A feladatprofil a szakképesítés megszerzését követő munkába álláskor a munkavállaló személyéhez köthető és „különösebb nehézségek nélkül” ellátható cselekvéseket, munkafeladatokat kellett, hogy tartalmazza, mellőzve a munkahelyi betanulás keretében megszerzendő kompetenciákat. A feladatprofilban a szorosan vett „cél szerinti” szakmai munkatevékenység feladatait kellett megjeleníteni, hiszen a szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményének, valamint központi programjának minden további részét is alapvetően meghatározza. Éppen ezért a szakértőket a már meglévő modulrendszerű szakképesítéseinkben szereplő tantárgyprogramokban található követelmények áttekintésére kértük fel. Modulonként négy-öt tantárgy található és összesen tizenöt-húsz feladatot kellett megalkotni, ezért tantárgyanként három-négy feladat megadását javasoltuk. A megfogalmazás során felhívtuk a figyelmet, hogy a feladatok meghatározásánál ügyeljenek, hogy azok a „Mit csinál?” kérdésre adjanak választ. A beérkezett feladatprofilok összesítése, kijavítása után adtuk le a táblázatunkat (XIX. melléklet) az NFT Programiroda programkoordinátora részére, aki a megkapott anyagokból, előkészítette a következő feladat elvégzéséhez szükséges táblázatokat. A tulajdonságprofil elkészítése: A tulajdonságprofil elkészítése során a feladatprofilokat már tartalmazó modulokhoz a szakmai ismereteket, szakmai készségeket és a személyi, társas és módszerkompetenciákat kellett meghatározni. Az NSZI munkatársai ismét készítettek útmutatót, mely alapján a korábban már bevont szakemberek részére felkészítést tartottunk32, akik a szükséges elektronikus táblázatok átvétele után elkészítették a feladatokat. Az Excel táblázatok – melyeket az ágazati kimeneteknek megfelelően kaptak meg a kidolgozók – külön munkalapokon tartalmazták az ágazathoz tartozó adatlapot (feladatot), a program eddigi eredményei alapján létrejött javasolt szakmai készségek és tulajdonságprofilok listáját és a vizsgatervező feladatot, mely utóbbival ebben a szakaszban még semmit nem kellett tenniük a szakértőknek. A szakmai ismeretek meghatározásánál első lépésként a kiadott táblázat munkalapján (XX. melléklet) már szereplő feladatprofil áttekintését kértük és újabb feladat felvétele esetén a korábbitól eltérő jelölés alkalmazására hívtuk fel a figyelmet (piros szín). Ezzel a módszerrel a feladatprofilok ismételt ellenőrzését és kiegészítését végezhettük el. A szakmai követelményeknél szakmai ismeretként a modulon belüli tantárgyneveket javasoltuk megadni, melyeket az ismeret önállósága, gyorsasága, eredményessége szerint 1-5-ig osztályozniuk is kellett a szakértőknek. A 32

Felkészítés: 2006. június 1-jei Kamarai Jogkört Gyakorlói értekezlet. 38


későbbiek folyamán ez az osztályozási rendszer, hasonló értelmezéssel „A”-tól „E”-ig terjedő betűszintezést kapott, ahol az „A” jelölte a legfontosabb és az „E” a kevésbé fontosabb ismereteket. Informatikai, Word, Excel ismereteket itt nem kellett megadni, mert azokat a szakmai készségeknél lehetett megjelölni. A szakmai készségek esetében a táblázatban megadott munkalapról kellett kiválasztani és 1-től 5-ig osztályozni az adott modulhoz tartozókat. A közös modulok esetében a szakértők együtt kellett, hogy dolgozzanak, hiszen az egymásra épülő moduloknál azonos szakmai ismeret csak akkor szerepelhetett többször, ha az, magasabb alkalmazási szinten jelent meg a tevékenység során. Azokban az esetekben, ahol a táblázat nem fogalmazott meg konkrét készséget, pl. „B” rajz-készítés, ott a szakértőknek kellett megadni a szinttel együtt, hogy milyen ismeretre „műszaki” vagy „elektronikai” rajzra gondolnak. A táblázat javaslatot tartalmazott a szakmai készségekhez megadható szintekre, amiket be kellett tartani a kidolgozás során. Természetesen nem szerepelhetett minden szakképesítésre egyaránt elfogadható javaslat, ezért lehetőség volt egyedi, szakmaspecifikus készségek megfogalmazására is, mellyel több esetben is élnünk kellett a kidolgozás során. A kiválasztott készségek után, azokat a megfelelő modul szakmai készségek oszlopába kellett átmásolni, így már két jellemző vonatkozásában is teljes volt a táblázat. A személyi, társas, módszerkompetenciák esetében hasonlóképpen kellett eljárni, mint a szakmai készségeknél. Itt is a megadott munkalapon szereplő táblázatból kellett kimásolni a szükséges tulajdonságokat és beilleszteni az adott modul megfelelő oszlopába. Ügyelni kellett arra, hogy egy tulajdonság a kimeneteken belül csak egyszer szerepeljen, ezért a közös moduloknál itt is javasolt volt a szakértők közötti együttműködés. Összesen 20-25 olyan, a vizsgatevékenység során mérhető tulajdonságot kellett megjelölni, amely az adott munkavégzés során feltétlenül, átlag felett szükséges. A meglévő szakmai és vizsgakövetelményeink alapján a szakértőkkel együtt eddig elvégzett feladatok eredményeként, most már minden ágazat és szakirányra vonatkozóan elkészültek a szükséges kompetenciaprofilok (feladatprofil és tulajdonságprofil) és már csak a követelménymodulokhoz tartozó vizsgakövetelményeket kellett meghatározni, hogy minden olyan adatbázis rendelkezésre álljon, ami az új modulrendszerű, kompetencia alapú szakmai és vizsgakövetelmények elkészítéséhez szükséges. A vizsgakövetelmények kidolgozása: A szakmai és vizsgakövetelmények adatbázis-kidolgozásának három részre bontásával ismét lehetőség adódott az eddig elvégzett feladatok ellenőrzésére. A feladat előkészítéséhez felkészítésen vettek részt a szakértők 2006. június 30-án, mely felkészítést a HM Humánpolitikai Főosztály szakemberei tartottak meg. Az előadás során az egységes szakmai vizsgáztatási szerkezet biztosításának érdekében ismertetésre került, egy, a modulokhoz tartozó vizsgaterv-javaslat, amit a kidolgozás során a szakértőknek kellett megtölteni tartalommal. A feladat elvégzéséhez nem volt szükség új Excel táblázatra, hiszen az elkészítéséhez szükséges munkalap (vizsgatervező), a részét képezte a tulajdonságprofilhoz – a Nemzet Szakképzési Intézet által – kiadott dokumentumnak. A „Honvéd tiszthelyettes I.” szakképesítés vizsgakövetelményeinek megalkotása során figyelembe kellett venni a „Honvéd tiszthelyettes II.” szakképesítéssel meglévő közös tartalom, a „Katonai alapfeladatok” (alapkiképzés és őrmester vezetői képzés tananyagát tartalmazza), és a „Szaktiszthelyettesi

39


alapfeladatok” (számítástechnikai, technikai és NATO-ismereteket tartalmazza) moduljaihoz tartozó, már meglévő vizsgakövetelményeket. A szakképesítések esetében a szakmai vizsga legfeljebb kilenc modulhoz tartozó vizsgarészből állhatott, amelyek összes időtartama nem lehetett több huszonnégy óránál és a benne lévő vizsgafeladatok tervezett hosszát tizenöt perc többszöröseként kellett megadni. A modulokhoz tartozó vizsgarészek maximum három vizsganapra voltak szervezhetők, az összesített időtartamuk nem lehetett hosszabb nyolc óránál, és legalább egy modulba kötelező volt szóbeli vizsgatevékenységgel járó vizsgafeladatot beilleszteni. A HM-szakképesítésekhez elkészült vizsgakövetelmények megfeleltek az előbbi követelményeknek. A kimenetek (ágazat, szakirány), a már említett közös modulokon túl még kettő vagy három modult tartalmaztak, amiket a KJGY-k által delegált szakértők dolgoztak ki. A vizsga még a leghosszabb „Parancsnoki ágazat” esetében is alig haladta meg a nyolcszázötven percet. A szakértők az előzőek alapján a szakirányoknak megfelelően két vagy három modul vizsgafeladatait készítették el. A vizsgák a vizsgatevékenységek alapján a már ismert három, a gyakorlati, írásbeli és szóbeli elemeken túl két újabbal bővültek, a számítógépes interaktívval és a komplex gyakorlati vizsgarésszel. Ez utóbbi nagyon használhatónak tűnt a katonai szakképesítések esetében, mert egyszerre jelentette a gyakorlati és szóbeli vizsgatevékenység végrehajtását. Az ágazati modulok esetében a javasolt vizsgafeladatok közé tartozott, de sajnálatos módon, a program során törölték, ezért több alkalommal a programváltozások miatt is át kellett dolgozni a dokumentumainkat. A modulokhoz tartozó különböző típusú vizsgatevékenységgel járó vizsgafeladatok esetében különös figyelmet kellett fordítani arra, hogy a vizsga tevékenységétől függetlenül, valamilyen gyakorlati feladat végrehajtására épüljenek. A vizsgafeladatok elnevezéséhez és struktúrájának kialakításához, a tantárgynevekhez kötött vizsgafeladat-megnevezések megadását és a már korábban meglévő, a régi szakmai és vizsgakövetelményekben szereplő vizsgarészek áttekintését javasoltuk. A vizsgafeladatok megalkotása után, a szakértőknek százalékos arányban súlyozni kellett az egyes modulon belül kialakított vizsgafeladatokat, mely súlyozás az adott modulzáróvizsga értékelésének kialakításához nyújt segítséget (XXI. melléklet). A szakmai vizsga az így kialakított rendszerben a modulokhoz tartozó vizsgarészek összességét jelenti, ezért az értékeléséhez a modulok súlyozását is el kellett végezni, megfelelő százalékos arányban. A szakképesítésen belül négy- vagy ötmodulos kimenetek találhatók, ezért kétféle megoszlást alakítottak ki, így a négymodulos képzések esetében az 50,5,15,30, míg az ötmodulos képzések esetében 50,5,5,10,30, adja meg a vizsgarészek szakmai vizsgán belüli százalékos súlyát. Az így elkészült adatbázisok és a már meglévő, OKJ-ben szereplő adatok alapján a leadást követően az NSZI munkatársai (speciális programok segítségével) elkészítették a szakképesítéseink szakmai és vizsgakövetelményeit, melyek a HM-tárca szakértőinek bevonásával egy újabb ellenőrzés, lektorálás után felkerültek az NSZI honlapjára. A honlapon történő megjelentetés a HEFOP 3.2.1 program szerves részét képezte, és nem jelentette automatikusan a képzések indíthatóságát, hiszen azok csak akkor lesznek megkezdhetők, ha a szakképesítésért felelős miniszter (honvédelmi miniszter) rendeletben megjelentette őket és a rendelet hatályba lépett.

40


3.2.8. A központi programok elkészítése33 A központi program az új modulrendszerű, kompetencialapú szakképzés, iskolai rendszerű képzés keretében folytatható szakképesítéseihez kidolgozott ajánlás, mely a HM-szakképesítések esetében a korábbi általános irányelvekben és tantárgyprogramokban megfogalmazottakat tartalmazza az újszerű követelményeknek megfelelően. Csak iskolarendszerű képzésekhez kötelező dokumentum, ezért a „Honvéd zászlós” szakképesítésnél nem kellett kidolgozni, hiszen ez a képzés, felnőttképzési rendszerben lesz indítható a szakmai és vizsgakövetelmények rendeletben történő megjelentetése és hatályba lépése után. A rész-szakképesítés moduljából adódó tartalmi átfedés a két honvéd tiszthelyettes szakképesítésünk között most is megkönnyítette a munkánkat, és csak egyszer kellett a tartalmát kidolgozni, melyet mindegyik kimenet elé be lehetett illeszteni. Mivel már rendelkeztünk kipróbált modulrendszerű programokkal, ezért azok tartalmára építve töltöttük ki a KJGY-k szakembereinek bevonásával az új központi programok adatbázisául szolgáló NSZI által kiadott Excel táblázatokat. A feladat elkészítéséhez szükséges felkészítést 2006. augusztus 23-án a HM Személyzeti Főosztály szakképzésért felelős munkatársa tartotta meg, a kidolgozásba bevont szakemberek részére. A már ismert fogalmak mellett, mint a „Modul” a munka során további újakat vezettek be, mint a régi dokumentumainkban a tantárgynak megfeleltethető „Tananyag egység” és a témaköröknek megfeleltethető „Tananyag elem”, melyek a tananyag struktúráját írják le. A feladat megkezdése előtt meg kellett határozni az adott modultartalomhoz rendelhető óramennyiséget. A régebbi képzésünk 1296 órával futott, ezért a számítások során 1300 órás tanévből indultunk ki, amelyben 2x18 hetes félévekkel és 38 óra/hét tanítási idővel számoltunk. A heti óraszám a későbbiek során túl soknak bizonyult, ezért a katonai jellegre való tekintettel a második félév időtartamát növeltük egy héttel. A képzés idejéből le kellett vonni heti 1 óra osztályfőnöki órát és heti 2 óra testnevelést, amit az alapkiképzés miatt (annak része a testnevelés) csak a második félévre vonatkozóan végeztünk el, így 1228 óra maradt. A megmaradó óraszám 20%-át kötelező szabadsávként kezelte a program, ezért 982 órát oszthattunk fel a modulok között, amit a modulokhoz tartozó vizsgarészek szakmai vizsgában betöltött százalékos arányának megfelelően végeztünk el (2. táblázat). Modul sorszáma 1. 2. 3. 4. 5. Összesen:

5 modulos képzés óraszáma

Modul sorszáma

4 modulos képzés óraszáma

488 56 56 94 288 982

1. 2.

488 56

3.

150

4. Összesen

288 982

2. táblázat: A „Honvéd tiszthelyettes I.” szakképesítés 5 és 4 modulos kimeneteinek kötelező óraszámai (Szerkesztette: Vartman György) 33

A központi programok elkészítése: A HM-szakképesítésekkel kapcsolatban elkészült dokumentumokat a HM Személyzeti Főosztály 3/147/2007. nyilvántartási számú dokumentuma tartalmazza. A HEFOP 3.2.1 „Új szakképzési szerkezet” alprogram teljes anyaga a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (1087 Budapest, Berzsenyi Dániel utca 6-8.) archívumában tanulmányozható. 41


A feladat ezek után nem volt más, mint a kiadott táblázatban a „TanaE” munkalapon megtalálható kimenetekhez tartozó modulokban, a tananyag egységek34, tananyagelemek35 megnevezése, a megfelelő kóddal az adott modultáblázat fejlécében történő rögzítése és a modulhoz tartozó korábban kidolgozott kompetenciaprofil (feladat és tulajdonságprofil) elemeinek a megfelelő oszlopokban, a jellemző tananyagelemekhez rendelése. Új elemként jelentkezett a tananyagelemek meghatározásánál a tanulói tevékenységformák és a képzés helyszínének megadása. A cellák kitöltéséhez ajánlásokat az Excel táblázat „Listák” munkalapján találhattak a szakértők, akik ezek alapján újakat is határozhattak meg. A tanulói tevékenységformák szerepét a tananyagelemen belül százalékos formában súlyozni kellett, melynek összhangban kellett lenni az oktatási folyamat elméleti, gyakorlati vagy elméletigényes gyakorlat jellegével, amiket az óraszám beírásával a táblázat legalsó rovatában adhattunk meg. A tanulócsoport jellegénél az oktatás célját legjobban szolgáló formát kellett bejelölni. Az elméleti órák esetében az osztálykeret vagy a csoportbontás (nyelvi, informatikai képzések), míg gyakorlati képzések esetében a gyakorlati képzési csoport, vagy az egyéb létszámú gyakorlati óraszám megadása jöhetett szóba. A kijelölést az óraszám megfelelő rovatba, cellába történő ismételt beírásával végezhettük el. A katonai gyakorlati képzések veszélyes jellegéből adódóan több esetben is alkalmaztuk az egyéb létszámú gyakorlati óraszám megadását (pl. robbantás), ahol ilyen esetben a létszámot is hozzá kellett rendelni a megfelelő cellába történő beírással (pl. robbantásnál 3-4 fő). A táblázat oszlopai alatt található cellákban a tananyagelemek rövid leírását lehetett elvégezni, de kitöltése nem volt kötelező a program utasításai szerint. A HM-szakképesítések esetén a kitöltésük nem okozhatott nehézséget, hiszen a tananyagelemek a korábbi témaköröket fedték le, így a már elektronikusan meglévő tantárgyprogramjainkból csak át kellett másolni a követelményeket, ezért ennek elvégzése minden kidolgozó számára kötelező feladatként szerepelt (XXII. melléklet). Az így kitöltött „TanaE” munkalap adatbázisából az Excel táblázat automatikusan töltötte fel az „adat” munkalapban található táblázatokat, amelyek a tananyagegységek és tananyagelemek adatait (név, azonosítószám, óraszám) tartalmazták. Az adatlapban az óraszámok mellett egy technikai jelet lehetett megadni (színes háttéren betű, szám kombináció), melynek segítségével a „terv” munkalapon található központi program részét képező időterv táblák generálását lehetett elvégezni. Az időtervben a HM-szakképesítések esetében csak a modulok egymásra épülését jelenítettük meg, a modulokon belüli óraelosztásra nem tettünk javaslatot. A leadott adatbázisból és a már korábban meglévő adatok alapján, hasonlóan a szakmai és vizsgakövetelményekhez az NSZI munkatársai speciális programok segítségével készítették el a központi programjainkat, melyeket a HM-tárca további ellenőrzésnek vetett alá. A visszakapott elkészült központi programokat, egy újabb felkésztést követően36 még egyszer leellenőriztettük a kidolgozókkal és a 34

Tananyag egység kódja: 351/tananyag egység száma a modulon belül/modulszám-készítési év utolsó két számjegye, pl. 351/1.0/0810-06, ahol 351 a „Honvéd tiszthelyettes I.” szakképesítés azonosítója. 35 Tananyag elem kódja: 351/tananyag elem száma a modulon belül/modulszám-készítési év utolsó két számjegye, pl. 351/1.1/0810-06. 36 Újabb felkészítés: 2006. november 29-én a HM Személyzeti Főosztály szakképzésért felelős szakembere vezetésével. 42


HM-szakértőinek bevonásával elvégzett ezt követő lektorálás után kerülhettek csak fel az NSZI honlapjára. 3.3.

A program befejezése, összegzés

A program kidolgozói részének utolsó szakaszában 2006. december 31-ig az előzetes tudás beszámításának dokumentumai37 készültek el. A „Honvéd zászlós” szakképesítés képzésének rövid időtartama és speciális ismeretanyag-tartalma miatt nem volt megoldható a hozott tudás elismerése, de a két honvéd tiszthelyettes képzésünk rész-szakképesítésig terjedő modultartalma esetében, a modulzáró vizsgafeladatok teljesítésével a korábban megszerzett ismeretek beszámíthatósága megoldható. A program kidolgozói szakasza ezzel lezárult, és csak az ellenőrzés38, nyomonkövetés feladatait végezte az ekkor már Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (továbbiakban: NSZFI) néven működő koordináló szervezet. A 30 tagú Tanácsadó Testület 2007. március 14-ei záróülésén az intézet főigazgatója által megtartott utolsó beszámolóval, végleg befejeződött a HEFOP 3.2.1 program a hazai szakképzés egyik legnagyobb volumenű fejlesztési programja. Az új, elkészült dokumentumok bevezetésére még várni kell, hiszen a TISZK-ekben jelenleg is folyó képzések kivételével a tárcaközi egyeztetések eredményeként iskolai rendszerben az oktatás előreláthatólag 2008 szeptemberében lesz megkezdhető. A többszörösen módosított 1/2006. (II. 17.) „az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzékbe történő felvétel és törlés eljárási rendjéről” szóló OM rendelet 2008. december 31-ig, vagy az új szakmai és vizsgakövetelmények rendeletben történő megjelentetéséig és annak hatályba lépéséig engedélyezi a régi OKJ mellékletében szereplő szakképesítések indítását. A HM-tárca 2008 szeptemberétől tervezi az új dokumentumok szerinti képzések megkezdését, a felnőttképzési és az iskolai képzési rendszerben egyaránt. Ez idő alatt fel kell készülni a hiányzó „Honvéd zászlós” képzések pótlására és az új igényként felmerült „Honvéd tiszthelyettes I.” szakmán belül indítandó légiirányító és ügyviteli képzések programjainak kidolgozására, valamint az MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskola bázisára építve, a felnőttképzés oktatási és jogszabályi körülményeinek megteremtetésére. Sajnálatos módon az iskola jelenleg is átszervezés alatt áll, melynek bizonytalansága nem feltétlenül segíti a HM-tárca hosszú távú oktatási célkitűzéseit.

37

Előzetes tudás beszámításának dokumentumai: A HM-szakképesítésekkel kapcsolatban elkészült dokumentumokat a HM Személyzeti Főosztály 3/147/2007. nyilvántartási számú dokumentuma tartalmazza. A HEFOP 3.2.1 „Új szakképzési szerkezet” alprogram teljes anyaga a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (1087 Budapest, Berzsenyi Dániel utca 6-8.) archívumában tanulmányozható. 38 Ellenőrzés: Uott. 43

A kérdőíves felmérés elemzése, eredményeinek értelmezése

4. A kérdőíves felmérés elemzése, eredményeinek értelmezése 4.1.

A kérdőíves felmérés kutatási területei

A kutatás elvégzéséhez kettő, egy igazgatói (XXIV. melléklet) és egy tanári (XXV. melléklet) kérdőívet dolgoztam ki, melyek tizenhat-tizenhat kérdést tartalmaznak. A kérdések összeállításánál azt vettem figyelembe, hogy az adott beosztás, feladat ellátásával, milyen jellemzőkre lehet jobb rálátása az igazgatónak vagy az oktató tanárnak. A kérdőív elején található adatlap segítséget nyújt a differenciáltabb vizsgálatok elvégzéséhez. Érdekes lehet a szakiskolai és középiskolai szakképzésből érkezett válaszok vagy a TISZK-ben már résztvevő és a jelenleg még TISZK-en kívül működő megkérdezettek véleményének összehasonlítása, elemzése. Mindkét kérdőívben hét kérdéscsoport szerepel (3. táblázat), melyek fontossággal bírhatnak az iskolák véleményének és aktivitásának mérésére a szakképzés átalakításával kapcsolatban. Az első és második kérdéscsoport kérdései célirányosan lettek megfogalmazva, ezért csak az egyik vagy a másik kérdőívben szerepelnek. A kérdések között hét különböző, és kilenc azonos található, mely utóbbiak alapján lehetőség nyílik az elemzés során egyes kérdésekben a tanárok és igazgatók által adott válaszok összevetésére. Kérdéscsoportok Fsz.

Kapcsolódó kérdések

Megnevezés

Igazgatói kérdőív

I.

Az oktatást érő külső hatások (gyereklétszám, a szakképesítések nagy száma).

II.

A jelenlegi oktatási körülmények felmérése.

III.

Mennyire kapcsolódhatnak be az iskolák a szakképesítés átalakításába, és mennyire készítik fel őket a változásokra.

IV.

Várható változások és az oktatók véleménye, elképzelései ezekkel kapcsolatban.

V.

A szakképzés átalakításának kommunikációja.

VI

Az iskolai aktivitás az újfajta képzési szerkezetre történő felkészülésben.

VII.

A gazdasági kamarák szakképzés átalakításában vállalt szerepének megítélése az iskolák részéről.

Tanári kérdőív

1; 2;

1; 8;11;

3*; 4+; 6;

2*; 3+; 4; 5;

9*; 12+; 14-; 15^;

6*; 9; 10+; 14-; 15^;

5*; 8; 10;

7; 12*;

6; 7; 11; 16*;

5; 16*;

13*;

13*;

(*,+,-,^: Azonos kérdések jelölése a kérdőívekben a kérdéscsoporton belül) 3. táblázat: A kérdőív szerkezete (Szerkesztette: Vartman György)

44


Az első kérdéscsoport a szakképzést érintő külső hatások közül a gyereklétszámról, valamint a túlságosan sok és elavult szakképesítésekkel kapcsolatban tartalmaz kérdéseket, melyek csak az igazgatói kérdőívben szerepelnek. Az igazgató, egyszemélyi vezetőként az iskola jövőjével kapcsolatban nem hagyhatja figyelmen kívül ezeket a hatásokat. A csökkenő gyereklétszám egyre kevesebb tanárkolléga foglalkoztatásához vezethet, míg az elavult szakképesítések oktatásával csupán a munkanélküli fiatalok számát növelhetnék. Úgy gondolom, sem a szakképzett tanárok elvesztése, sem az adott régión belül a munkanélküliek számának növelése nem lehet cél, hiszen az iskola presztízse szenvedi kárát az ilyen tendenciáknak. A második csoport a jelenlegi oktatási körülmények felmérésével kapcsolatban kéri ki az oktató tanárok véleményét. Az igazgatókat ebben az esetben nem kérdeztem meg két okból, egyrészt az általuk tartott kevés óra nem biztos, hogy elegendő a megfelelő válaszadásra, másrészről talán jobban elfogultak iskolájukkal kapcsolatban, ezért – az objektívebb válaszok reményében – úgy gondolom, érdemesebb az oktató tanárok véleményét megismerni. A kérdések a gyakorlati oktatás jelenlegi és kívánatos csoportlétszámára irányulnak, információt kértek az iskolában a gyakorlati oktatási körülményekről, és a szakiskolában oktató tanárok esetében a szakmai és közismereti tantárgyak arányával kapcsolatos véleményeket igyekeztek megállapítani. A harmadik kérdéscsoport, mely az iskolák a szakképzés átalakításába történő bekapcsolódásának lehetőségét és a várható változásokra történő felkészítésüket vizsgálja, egyaránt része az igazgató és tanári kérdőíveknek. Az egyik kérdése arra keresi a választ, hogy mennyire vonják be az iskolákat és az ott tanító tanárokat a szakképzés tartalmi átalakításába. A további kérdések az oktatók felkészítésére irányulnak. Vizsgálják, hogy milyen továbbképzéseken és külföldi tanulmányutakon vettek részt, melyek az új modulrendszerű szakképzés megismerését segíthetik. A továbbképzésekkel kapcsolatban kikértem a véleményüket, hogy igényelnék-e a már több éve oktató pedagógusok esetében a központi felkészítés megszervezését a modulrendszerű szakképzéssel kapcsolatosan. A negyedik kérdéskör a legösszetettebb, a várható változások egyes részeire, az oktató tanárok és igazgatók ezzel kapcsolatos elképzeléseire és véleményére irányul. Az új modulrendszerű szakképzéssel kapcsolatosan – mely szerkezeténél fogva nagyobb rugalmasságot biztosíthat – a több éve oktató tanárok véleményét kikérve szeretném megtudni, hogy szerintük milyen arányban fognak élni ezzel a lehetőséggel a diákok a jelenlegi számokhoz képest. Szintén fontos elvárás az életszerűbb és gyakorlatiasabb szakképzés megvalósítása, amely valós projektek elvállalásával és a gyakorlatiasabb szakképzés megvalósításával érhető el. Erre irányulnak az oktatók véleményét tudakoló kérdések, hogy mennyire lennének aktívak az életszerű feladatok tanulókkal történő megvalósításával kapcsolatban, és ezeket milyen szintű szervezeteknél, vállalkozásoknál tudnák elképzelni. A minőségibb képzés kialakítását célozná a vizsgacentrumok létrehozása és a differenciált normatív támogatás bevezetése, amely megteremtené az egységesebb követelménytámasztást és a valóban munkaerő-piaci elhelyezkedéssel bíró versenyképes szakképesítések támogatásának feltételeit. Ez veszélyt is rejt magában a kihaló félben lévő szakmákkal kapcsolatban, és a vizsgáztatás rendszerére is kihatna, ezért fontos a tanárok véleményének kikérése ezekben a kérdésekben. Az ötödik kérdéscsoport a szakképzés átalakítása kommunikációjának a felmérését végzi el. Az igazgatók és az oktató tanárok az átalakítás társadalmi kommunikációjáról, az új modulrendszerű szakképzés előkészítéséről és

45


bevezetéséről, valamint a TISZK-ek létrehozásáról és intézményük önállóságára gyakorolt hatásról mondhatták el véleményüket. A hatodik kérdéskörben az iskolaigazgatók és a tanárok a saját aktivitásukat értékelhetik az újfajta szakképzési szerkezetre történő felkészülésben. A kérdésekre adott válaszokból kiderül, vettek-e részt külföldi tanulmányutakon, és ezek eredményeként sikerült-e valamilyen testvériskolai kapcsolatot kialakítaniuk. A válasz indoklásából az is megtudható, hogy mely országokban voltak, és milyen program keretében jutottak el oda. A tanulók elhelyezkedésének biztosítása miatt fontos szerepet kell kapjon a helyi kis- és középvállalkozások gyakorlati képzésbe történő bevonása, melynek megvilágítására az igazgatói kérdőív tartalmaz kérdést. Az utolsó kérdéssel a tanárok és iskolaigazgatók az oktatási körülmények fejlesztésére tett kísérleteiket írhatják le és mutathatják be, valamint javaslataikat tehetik meg a szakképzés anyagi forrásainak jobb elosztására vonatkozóan. Az utolsó csoport – mely egyetlen kérdésből áll és mindkét kérdőívben megtalálható – a gazdasági kamarák szakképzés átalakításában vállalt szerepének megítélésére szolgál. A kérdés csak tájékoztató jellegű, mely megmutatja, hogy milyen mértékűnek érzik az iskolák a kamarák szerepvállalását a szakképzés átalakításában. 4.2.

A kérdőívek kiküldése és az adatgyűjtés

Az elkészített kérdőíveket középfokú szakképző intézményeknek küldtem ki. A megkeresésre érdemes polgári iskolákat a Közoktatási Információs Iroda honlapjáról39, a fenntartott intézmények listájáról tudtam kiválogatni. A honlapon történt adatgyűjtésnél összetett keresést alkalmaztam, ahol megyénként négy-négy, a fővárosból és Somogy megyéből öt megyei jogú városi, vagy (ha nem volt ilyen kellő számban, akkor) megyei fenntartású szakközépiskolai feladatok ellátását végző intézményt választottam ki. Így összesen hetvennyolc polgári oktatási intézmény került fel a listára, melyek telefonos elérhetőségét és pontos címét is az említett honlap adatbázisában találtam meg. Ezek után telefonon vettem fel a kapcsolatot minden iskola igazgatói titkárságával, hogy tájékoztassam őket szándékomról, egyeztessek velük, megtudjam e-mail címüket és azt, hogy szándékukban áll-e segíteni doktori dolgozatom és a kutatási feladat elkészítésében. Az első kapcsolatfelvétel után hetvennégy iskolába küldtem el elektronikus levél formájában a felkérő levelet (XXIII. melléklet), valamint csatolt file-ként az igazgatói és tanári kérdőíveket. A felkérő levél tartalmazott minden olyan fontos információt, ami szükséges volt a kérdőívek kitöltéséhez, pontos visszaküldéséhez, és egyben udvarias felkérés volt a feladat elvégzésére. Az első megkeresés eredményeként csak nagyon kevés, mint egy 20-25 igazgatói és tanári kérdőív érkezett vissza, mely nem biztosította volna a kutatási feladat országos és reprezentatív jellegét, ezért újbóli telefonos megkeresés vált szükségessé, 2006. május közepén. Ennek a második megkeresésnek a következményeként már minden megyéből érkezett kitöltött kérdőív, és így összesen nyolcvanhat (44 igazgatói és 42 tanári) polgári iskolából érkezett kérdőív állt rendelkezésemre a kutatási feladat elvégzéséhez. A katonai szakképzések esetében nem kellett internetes keresést alkalmaznom, hiszen az országban csak egy ilyen jellegű (a HM által fenntartott) országos beiskolázású szakképző intézmény működik, az MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskola. 39

Közoktatási Információs Iroda honlapja: www.kir.hu. 46


A kérdőíveket a katonai szakképzési intézménybe később 2007 februárjában juttattam el, ahonnan március elejéig mindegyiket kitöltve visszakaptam, azaz a beosztásban lévő igazgatótól és helyetteseitől, valamint a nyolcvanegy oktatótól (4. táblázat) tizenhárom (3 igazgatói és igazgató-helyettesi, 10 tanári) kérdőív ált rendelkezésemre az összehasonlítás elvégzéséhez. A későbbi felmérést azért választottam, mert így alkalmam adódott a szakképzés átalakítása folyamatjellegének bemutatására, és az elemzés során lehetőséget biztosított a polgári kérdőívek elemzésekor felvetett feltételezések és levont következtetések megerősítésére vagy megcáfolására. Megnevezés

Oktató

Szakoktató

Összesen

Rendszeresített

Van

Rendszeresített

Van

Rendszeresített

Van

1. sz. szakcsoport

13

13

17

16

30

29

2. sz. szakcsoport

19

18

23

22

42

40

3. sz. szakcsoport

7

6

7

6

14

12

Összesen:

39

37

47

44

86

81

4. táblázat: Az MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskola oktató és szakoktató létszáma40 (Szerkesztette: Vartman György)

4.3.

A kérdőívek előlapjának elemzése

Minden kérdőív tartalmazott egy adatlapot, mely a kérdőívet kitöltő igazgató és tanárkolléga szakmai tapasztalatára (Hány éve tanít?), végzett munkájára (Mit tanít?), az iskolájának típusára (Milyen iskolatípusban tanít/igazgató?), valamint arra kérdezett rá, hogy az iskolája tagja-e TISZK-nek, vagy sem. A megkérdezett polgári iskolák megoszlása iskolatípusonként

13; 15% 35; 41% Szakiskola Szakközépiskola

38; 44%

Szakiskola és szakközépiskola

6. ábra: A megkérdezett polgári iskolák megoszlása iskolatípusonként (Szerkesztette: Vartman György) 40

Forrás: MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskola (2007. márciusi állapot). 47


Az MH KPTSZI-n (az alapító okirat értelmében) szakiskolai és szakközépiskolai képzés is folyhat, mely feladatkört „a nevelési-oktatási intézmények névhasználatáról” szóló 31/2005. (XII. 22.) OM rendelet értelmében kialakított névhasználat is követ. Éppen ezért rendkívül elszomorító az a tény, hogy a megkérdezett tizenhárom katonaoktatóktól csak egy oktató akadt, aki mind a két feladatkört (Szakiskolai és Szakközépiskola) bejelölte a kérdőív előlapján. Az eredményen csak ront az a tény, hogy a korábban már említetteknek megfelelően a „Honvéd tiszthelyettes II.” szakképesítés indítási feltételei nem adottak, és ezért beiskolázás nem történhet erre a képzésre. Ennek tudatában a szakközépiskolai válasz lehetett volna még elfogadható, de sajnálatos módon a hibás válaszok (11 db) mind a szakiskolai képzést jelölték meg, és ez több, mint elgondolkodtató! Az igazgatók esetében külön kérdésként szerepelt, hogy hány éve töltik be az iskolavezetői pozícióját. A beérkezett adatok összesítése alapján megállapítható, hogy a polgári iskolákban, tapasztalt kollegák végezték a kérdőívek kitöltését. Az igazgatók átlagban huszonnyolc éve oktatnak már a pályán, és tíz éve töltik be beosztásukat, munkájuk alapján a fenntartó többségüket alkalmasnak tartotta újbóli esetenként többszöri ismételt megbízásra. A tanárkollégák megoszlása a polgári iskolákból, oktatási területek szerint

Szakmai elméletet

2%

Szakmai elméletet és szakmai gyakorlatot

38% 55%

Szakmai gyakorlatot Nem szakmai

5%

7. ábra: A tanárkollégák megoszlása a polgári iskolákból, oktatási területek szerint (Szerkesztette: Vartman György)

A tanárkollégák átlag huszonegy éve oktatnak a pályán, 55%-uk szakmai elméletet, 38%-uk szakmai gyakorlatot, 5%-uk mindkettőt, csak egy iskola volt, ahonnan közismereti tantárgyat oktató tanár töltötte ki a kérdőívet. Az MH KPTSZI esetében hasonlóan tapasztalt oktatók töltik be az igazgatói vagy az igazgatóhelyettesi beosztásokat, hiszen átlagban több, mint huszonegy éve dolgoznak oktatóként, de az igazgató vagy a helyettesi munkakört csak mintegy két éve gyakorolják. Ez a vezetői tapasztalat nem mondható soknak, még akkor sem, ha a megkérdezett három vezetői beosztásban lévő kollégából kettő már rendelkezik közoktatás-vezető végzettséggel. Az oktatóknál is hasonló jelenség figyelhető meg, hiszen esetükben hét év oktatási tapasztalat állapítható meg.

48


A katonaoktatók megoszlása az oktatási területek szerint

10%

Szakmai elméletet

0% 30%

Szakmai elméletet és szakmai gyakorlatot Szakmai gyakorlatot

60%

Nem szakmai

8. ábra: A katonaoktatók megoszlása az oktatási területek szerint (Szerkesztette: Vartman György)

A katonaoktatók zöme (60%-a) egyaránt részt vesz az elméleti és gyakorlati képzésben, 30%-uk szakmai elméletet oktat és 10%-uk az, aki csak a szakmai gyakorlat oktatásában vállal szerepet. A kevés oktatási tapasztalat magyarázható a folyamatos átszervezésekből adódó nagy lemorzsolódással, ezért az egyik legfontosabb feladatnak a jövőben az iskola stabil működésének biztosítását tartom. Nagy örömömre tizenhat válasz érkezett a TISZK-ekből a kérdőívek kitöltését kérő felkérésemre. Összességében megállapítható, hogy az igazgatói és tanári kérdőívek, valamint a TISZK-ekből és egyéb polgári, katonai szakképző intézményekből érkezett és kitöltött kérdőívek sokoldalú lehetőséget biztosítottak az összehasonlításra. A tanárkollégák tapasztaltsága, valamint az ország minden megyéjéből érkezett kérdőívek kellő száma kilencvenkilenc (86+13 db), megfelelő és elégséges biztosítéka annak, hogy országosnak és reprezentatívnak tekinthessük az elkészült elemzést. 4.4.

„Az oktatást érő külső hatások” kérdéscsoport elemzése

A kérdéseket csak az iskolaigazgatóknak tettem fel, mert a gyereklétszám csökkenése, a szakképzés tartalmi és szerkezeti átalakítása nemcsak az oktatás egészét, de a szakképző oktatási intézmények működését is nagyban befolyásolja. Egyszemélyi vezetőként ezekre a változásokra kell felkészítenie a nevelőtestületet és az általa vezetett intézményt, valamint megkeresni azokat a kitörési pontokat, melyek megvalósításával az iskola a jövőben is versenyképes maradhat. A tanulólétszám látványos csökkenése – a népesedési tendenciákból adódóan – az általános iskolákban figyelhető meg legjobban, a 2005/2006-os tanévben 859 ezren tanultak ezen a szinten, ami 26%-kal kevesebb, mint az 1990/91-es tanévben volt. Ez a csökkenő tendencia egyre jobban érezteti hatását a magasabb évfolyamokon. A szakiskolákban is hasonló problémák figyelhetők meg, a 2004/2005-ös tanévben 131,6 ezer fő tanult ilyen iskolákban, ami mintegy 42%-kal

49


kevesebb, mint az 1990/91-es tanévben41. A középiskolai oktatásban összességében növekedés figyelhető meg, de ez a szakközépiskolákban az utóbbi években stagnáló, míg a gimnáziumokban folyamatosan emelkedő tendenciát mutat (9. ábra).

9. ábra: A képzési szintek hallgatói létszámadatai42

A kérdések közül az elsőt indokolni kellett, ez lehetőséget adott a válaszok magyarázatára és a kitörési lehetőségek megfogalmazására. I-1.43 „Mennyiben látja iskolája vonatkozásában, a jövőben veszélyesnek a gyereklétszám (tanulói létszám) folyamatos tartós csökkenését?” A kérdőívek elemzéséből megállapítható, hogy összességében nagyon veszélyes tendenciának tartják a gyereklétszám csökkenését. A polgári iskolák igazgatóinak 70%-a tartotta „Fontosnak”, vagy „Nagyon fontosnak” a kérdést. Örömtelinek mondható az a tény, hogy egyetlen igazgató sem volt, aki „Lényegtelen”-nek ítélte volna meg ennek a folyamatnak a hatását az iskolájára vonatkozóan. Magas viszont a „Nem meghatározó” vélemények aránya, mely 25%-a volt az összes leadott válaszoknak. Az okok az indoklásban találhatóak meg! A veszélyérzet azoknál az iskoláknál magas (és ezek vannak többen), ahol egyre inkább a képzések indítását lehetetleníti el a jelentkezők egyre kisebb száma, ez elsősorban ma a szakiskoláknál figyelhető meg jobban, a szakközépiskolákban még kevésbé. Okoknak a gimnáziumi képzés növekvő beiskolázási létszámát, a tanulók „elszívását” jelölik meg, ami iskolák megszűnéséhez és egyes szakmák kihalásához vezethet, melyet többen veszélyként említettek meg. A problémák mellett azonban megoldásokra is felhívták 41

Hallgatói létszámadatok a szakiskolákban KSH-adatok alapján (Forrás: http://portal.ksh.hu/ pls/ksh/docs/hun/xstadat/tabl1_02_06_05.html, 2006. augusztus 27.). 42 Forrás: Szakképzés-fejlesztési Stratégia 2005-13. 40. oldal (Forrás: http://www.nive.hu/hirek/ 2005_06_02/szakkep_fejl_startegia.pdf, 2006. július 11.). 43 I-1: Az igazgatói kérdőív első kérdése. 50


a figyelmet, amit egyrészt az iskolájuk átalakításával új hiányszakmák, divatszakmák oktatásával és a szakképzésük munkaerő-piaci igényekhez igazításával képzelnek el. A gyereklétszám-csökkenés hatásának megítélése a polgári oktatásban

20%

0%

Lényegtelen Nem meghatározó Közömbös

25%

50%

Fontos Nagyon fontos

5%

10. ábra: A gyereklétszám-csökkenés hatásának megítélése a polgári oktatásban (Szerkesztette: Vartman György)

A viszonylag magas „Nem meghatározó” vélemények aránya is ez utóbbi gondolattal magyarázható. Ezek az iskolaigazgatók vagy időben felismerve a szakképzésben zajló folyamatokat megkezdték iskolájuk piacképesebbé, vonzóbbá tételét, vagy olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy az adott térség munkaerő-piaca a rendszerváltozás óta nagymértékben nem szűkült, sőt, esetleg még fejlődött is, így megmaradt a képzésük felvevő piaca, vonzó maradhatott az intézményük. Az MH KPTSZI szempontjából a megkérdezett igazgató és igazgatóhelyettesek egy „Lényegtelen” és két „Nem meghatározó” választ adtak a kérdésre, ami jelentős eltérés a polgári iskolák véleményéhez képest. A beiskolázási létszámok esetében a nappali rendszerű OKJ-ben szereplő képzések száma az MH KPTSZI életében nem meghatározó, nem jelentős. A felvételi létszámokat a HM beiskolázási tervében a mindenkori igényeknek és anyagi lehetőségeknek megfelelően állapítják meg, tehát elsősorban nem a tanulólétszám csökkenése veszélyes az iskola életében, hanem az MH létszámának folyamatos csökkenése. I-2. „Valóban indokoltnak tartja a szakképzés tartalmi és szerkezeti átalakításának szükségességét, a szakképesítések számának csökkentését?” A szakképzés tartalmi és szerkezeti átalakításának valamint a szakképesítések száma csökkentésének elfogadottsága nagyon jónak mondható a polgári iskolák körében, a megkérdezettek 77%-a (azaz döntő többsége) tartja „Nagyon fontosnak” vagy „Fontosnak” a kérdést. Ellenkező véleményt csak a válaszadók 16%-a képvisel, ők „Nem meghatározónak” vagy „Lényegtelennek” tartják, ebből következően nem érzik szükségszerűnek a reformot.

51


A szakképzés tartalmi és szerkezeti átalakítása szükségességének megítélése a polgári iskolák szemszögéből 2% 5% 11%

Lényegtelen

5%

32%

Nem meghatározó Nem tudom Fontos Nagyon fontos Nincs válasz

45%

11. ábra: A szakképzés tartalmi és szerkezeti átalakítása szükségességének megítélése a polgári iskolák szemszögéből (Szerkesztette: Vartman György)

Ez a támogatottsági arány nagyon jónak tekinthető, és – azt hiszem – megfelelő megalapozottságot biztosít a szakképzés korszerűsítési reformfolyamatának. Az igazgatók többsége a véleményekből láthatóan érezve a szakképzés problémáit, kiáll az átalakítás szükségszerűsége mellett. Még pozitívabbnak tekinthetőek az MH KPTSZI igazgatójától és helyetteseitől beérkező vélemények, hiszen mindannyian „Fontosnak” ítélik meg a kérdést. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy az átalakítási folyamat aktív részesei, résztvevői voltak, így tisztában vannak annak szükségszerűségével, és a moduláris rendszer biztosította előnyökkel, melynek kialakítását az MH-ban már a 2004/2005-ös tanévtől kezdve megkezdtük, azaz a polgári életet megelőzve vezettük be a képzéseinknél. Elszomorító azonban az a tény, hogy a polgári iskolák esetében az átlagban több mint tíz éve intézményvezető igazgatók közül 5% nem tudja, hogy a jelen piaci és finanszírozási körülmények között szükségszerű-e az átalakítás, vagy nem. Volt olyan kérdőív, amelyben nem került megválaszolásra a kérdés. Egy intézményvezető esetében a legkevesebb ami elvárható, hogy követi az iskolája környezetében zajló folyamatokat, és erre a lehető legjobban próbálja meg felkészíteni intézményét. Éppen ezért nem fogadható el a több kérdésnél is megfigyelhető (és tájékozatlanságra utaló) magatartás, ami a „Nem tudom” lehetőség megadásában, vagy a kérdés nem megválaszolásában nyilvánult meg. 4.5.

„A jelenlegi oktatási körülmények felmérése” kérdéscsoport elemzése

A kérdéseket csak a tanároknak tettem fel, mert ők érzik legjobban az oktatás folyamán ezen körülmények hatásait, és (az igazgatókkal ellentétben) a kérdésekre adott feleleteikben a mindennapi tapasztalataik alapján tudják megfogalmazni válaszaikat. A kérdőívben a gyakorlati oktatásban a jelenlegi és az általuk elfogadható csoportlétszámra, az iskolájukban a tanműhelyi képzés körülményeinek megítélésére és a – sok esetben nagy vitát felkavaró – szakiskolai képzésben szereplő, szakmai és közismereti tantárgyak arányára kérdeztem rá.

52


T-1.44 „Hány fős csoportokban végzik iskolájukban a gyakorlati oktatást, hány fős csoportokat tartana megfelelőnek?” A megadott csoportlétszámok nagy szórást mutattak. Megállapítható, hogy egységes, minden szakmára kiterjedő ideális létszámot nem lehet megadni, mert az szakmánként változó, és szakmán belül is nagymértékben függ a végrehajtandó feladatoktól. A polgári iskolákból beérkezett adatok átlagolásával 13-14 főre jött ki a jelenlegi és 10-12 főre a kívánatos csoportlétszám. Az indoklásokban és a szakirodalmi hivatkozásokban – a szakképzés-fejlesztési stratégia végrehajtásához szükséges intézkedésekről szóló 1057/2005. (V. 31.) Korm. határozat II. fejezet 2. h) pontja értelmének megfelelően – a 12 főt tartják ideálisnak, így megállapítható, hogy a csoportlétszámok az átlagok alapján megfelelőek. A válaszokból kiderült, hogy van olyan iskola, amely jelenleg is 6-10 fős csoportokban hajtja végre a gyakorlatokat – elsősorban a veszélyes szakmák esetében –, de akadt olyan is, ahol 18-20 vagy 30 fős csoportokat hoztak létre. Az informatikai képzések esetében nagyobb, az építészeti és gépészeti (pl. hegesztés) csoportoknál képzésspecifikusan a kisebb csoportlétszám a jellemzőbb. Egységesen az áttekinthetőséget, a felzárkóztatás nagyobb lehetőségét és a hatékonyságot emelték ki érvként a kiscsoportos foglalkozások mellett, de volt olyan oktató, aki ennek gazdaságosságát kérdőjelezte meg. A nagyobb csoportlétszám mellett egyedül a gazdaságosság szerepelt indoklásként. A hatékonyság növelésének érdekében a szervezési megoldásokat is megemlítették. Kevés tanműhely esetén a forgószínpados, míg sok tanműhellyel rendelkező iskolák esetében a párhuzamos feladat-végrehajtással megszervezett gyakorlati foglakozásokat javasolják és tartják megfelelőnek a csoportlétszámok csökkentésére és a hatékonyság növelésére. A katonai szakképzésből kapott válaszok is hasonló eredményeket hoztak. A jelenlegi átlaglétszám a gyakorlati oktatásban 12-13 fő között, míg a megkérdezettek szerinti kívánatos csoportlétszám 10-11 fő körül alakult. Az indokok szinte teljesen megegyeztek a polgári életben felhozottakkal, ezt igazolja, hogy a veszélyes szakmáink tekintetében (a sárkányhajtómű vagy az avionika ágazatban oktatók esetében) minimális létszámként nálunk is jóval kevesebb (3) főt adtak meg, hiszen a korlátozott hely miatt csak ennyi tanuló munkáját képes biztonságosan felügyelni egy oktató. Nem szabad azonban elfelejtenünk azt a tényt sem, hogy a polgári oktatásban harminc fő fölötti osztálylétszámokkal dolgoznak és a gyakorlati oktatást minden esetben, csak csoportbontással tudják megoldani. A katonai szakképzések esetében a helyzet sokkal jobb, mert az elméleti képzés ideje alatt is többségében tíztizenkét fős szakaszokban folyik az oktatás, azaz jóval hatékonyabb képzés valósítható meg, mely jobban megalapozhatja a gyakorlati foglalkozásokat. Így elmondható, hogy a kisebb elméleti csoportokban történő felkészítés miatt a katonai szakképzésben jobban adottak a hatékony oktatás feltételei. T-8. „Iskolájában milyennek ítélné meg a szakképzés gyakorlati oktatásának körülményeit?” A polgári képzések területén megnyugtatónak tekinthető az eredmény a beérkezett válaszok alapján. Az iskolákban oktató tanárok 77%-a állítja, hogy az iskolájában „Jó” vagy „Nagyon jó” körülmények vannak ezen a területen. Ez az érték magas, de elgondolkodtató, hogy ebből csak 7% érzi kifejezetten „Nagyon jó”-nak a 44

T-1: A tanári kérdőív első kérdése. 53


gyakorlati oktatás feltételeit, ami jóval kevesebb, mint a TISZK-ből visszaérkezett tanári vélemények aránya (38,1%). A gyakorlati oktatás körülményeinek megítélése a polgári iskolákban

19%

2% 2%

7%

Nagyon jó Jó Közepes Nem megfelelő Elégséges

70%

12. ábra: A gyakorlati oktatás körülményeinek megítélése a polgári iskolákban (Szerkesztette: Vartman György)

A 19%-os „Közepes”, a 2-2% „Elégséges” és „Nem megfelelő” körülményekkel rendelkező iskolák aránya soknak tekinthető, mert ez majdnem az iskolák egynegyede. A katonai szakképzés esetében még elszomorítóbb a helyzet, hiszen a polgári 77%-hoz képest csak 40% ítéli meg „Jónak” az oktatási körülményeket, és nem akadt egyetlen egy olyan oktató (és ezek szerint ágazat sem), amely „Nagyon jónak” tartaná a gyakorlati oktatásban uralkodó körülményeket. A megkérdezettek fele tartja „Közepesnek” a feltételeket és 10%, gondolja úgy, hogy éppen csak „Elégséges” feltételek adottak a képzéshez. Ez utóbbi véleményről – a kérdőív fedőlapja alapján – megállapítható, hogy a sárkányhajtómű és az avionika ágazat képzési körülményeire vonatkoznak. A gyakorlati oktatás körülményeinek megítélése a katonai iskolában 0%

10%

0% 40%

Nagyon jó Jó Közepes Nem megfelelő

50%

Elégséges

13. ábra: A gyakorlati oktatás körülményeinek megítélése a katonai iskolában (Szerkesztette: Vartman György)

A kérdésre adott válaszokból egyértelműen kiderül, hogy szükség van az olyan programokra, pályázatokra, amelyek az iskolák technikai fejlesztéseit segítik.

54


Ezen a területen erőfeszítéseink ellenére a polgári, de legfőképp a saját katonai szakképzésünk területén még bőven akad tennivalónk. T-11. „Megfelelőnek tartja-e a szakiskolai képzés 9-10. évfolyamán a szakmai és közismereti tárgyak arányát?” Ez nagy vitát kiváltó kérdés, melynek megoldásával az SZFP „A” komponense foglalkozik. Felmerül, hogy a szakiskolai képzés 9. és 10. évfolyamán miért szükséges ugyanolyan közismereti és szakmai (90-10% vagy 80/20%) óraszám arány, mint a többi középiskolai képzés esetében. Ezek a gyerekek nem véletlen, hogy a szakiskolai képzést választották. Valószínű, hogy az általános iskolai elméleti képzésben nem voltak olyan sikeresek, inkább a gyakorlati ügyességük a meghatározó. Ezért inkább ebbe az irányba kellene fejleszteni őket, nem pedig fokozni az elméleti oktatás erőltetésével a kudarcélményeiket, és ezzel is a lemorzsolódásuk esélyét növelni. Ezt a véleményt támasztják alá azoknak a tanároknak a válaszai (Σ67%), akik a „Túlzottnak tartom a közismereti tantárgyak arányát” (21%), vagy a „Növelni kellene a szakmai tantárgyak arányát” (45%) válaszokat jelölték meg a kérdőívben. A tanárok 17%-a tartotta megfelelőnek a közismereti és szakmai tantárgyak megoszlását, ami valószínűsíthetően az átjárhatóság biztosításával magyarázható, mert ez az, ami indokolná az azonos tartalmat. Az átjelentkezés a 10. osztály elvégzése után lenne lehetséges a szakközépiskolák irányába, ez azonban nem olyan nagy mértékű és nem alulról felfelé, hanem inkább a szakközépiskolából (a lemorzsolódás miatt) a szakiskola felé irányul. Az egyedi esetek elbírálására (szakiskolából szakközépiskolába jelentkezés esetében) pedig az igazgatói jogkör lehetővé teszi az egyes kérvények méltányos elbírálását. Persze mindkét irányban képviselnek szélsőséges véleményeket, akik feleslegesnek tartják a szakmai képzést (2%), vagy éppen csak szakmai képzést (5%) tudnának elképzelni a szakiskolák 9. és 10. évfolyamain. Mindkettő túlzó, és inkább az elméleti és szakmai tanárok közötti feszültségnek tudható be. Megfelelő-e a szakiskolai képzés 9-10. évfolyamán a szakmai és közismereti tantárgyak aránya (polgári iskolák véleménye) 5%

10% 17%

2%

45% 21% Igen Feleslegesnek és korainak tartom a szakmai tantárgyakat Túlzottnak tartom a közismereti tantárgyak arányát Növelni kellene a szakmai tantárgyak arányát Csak szakmai képzésre lenne szükség Nincs válasz

14. ábra: Megfelelő-e a szakiskolai képzés 9-10. évfolyamán a szakmai és közismereti tantárgyak aránya (Szerkesztette: Vartman György)

55


Szomorúnak mondható az a tény, hogy négy kérdőív esetében (10%) nem érkezett válasz, ami talán tájékozatlanságra vagy érdektelenségre vezethető vissza. Ilyen jellegű képzést nem végez az MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskola. Az alapító okiratban a képzés szempontjából a korábban említett indokok alapján még a „Honvéd tiszthelyettes II.” szakképesítés esetében, a nyolcadik évfolyam elvégzésével tanúsított alapfokú iskolai végzettséggel és bármilyen szakképesítéssel rendelkező, kizárólag az MH-val szolgálati viszonyban álló hallgatók számára is csak szakképzési évfolyammal működő szakiskolai képzést folytathatna az 1/13. évfolyamon. Katonai szakképzésben tehát az oktatóknak ilyen jellegű tapasztalataik nem nagyon lehetnek, ezért a véleményük nem tekinthető meghatározónak még akkor sem, ha a megkérdezettek 30%-a, a „Növelni kellene a szakmai tantárgyak arányát” választ adta. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a polgári 67%-os szakmai tartalom növelésének támogatottságával szemben nálunk 60% gondolja úgy, hogy megfelelő a szakmai és közismereti tárgyak aránya a szakképzés 9-10. évfolyamán. Úgy gondolom, ezeket a következtetéseket a jelenlegi szakképzési évfolyamainkon folyó képzésekre vonatkoztatva fogalmazták meg, és így tekintve elmondható, hogy a képzéseinknél kialakított 40/60%-os elméleti és gyakorlati arány az oktatók által többségében elfogadottnak tekinthető. A kérdés fontosságát mutatja az a tény, hogy az 1057/2005. (V. 31.) Korm. határozat „I. 2. Javítani a hozzáférést a szakképzéshez” rész a) pontja is intézkedik rá, és ennek megfelelően szerepelt az OSZT 2005. július 07-ei ülésén is napirendi pontként. Az 1057/2005. (V. 31.) Korm. határozat szerint: „- Át kell alakítani a szakiskolák 9-10. osztályának közismereti oktatását. A közismeret oktatásának a szakiskolai tanulók alapismereteinek hiánypótlását és a szakképzés megalapozásához szükséges ismeretek, készségek fejlesztését kell szolgálnia. Határozottan növelni kell a pályaorientáció és szakmai alapozás időkeretét, mely a szakmai idegen nyelv, informatika valamint hangsúlyozottan a szakmai alapismeretek és alapkészségek fejlesztésére fordítandó.”. Határidőnek 2006. szeptember 1-jét jelölte meg a határozat. A megoldáshoz módosítani kellett volna a 243/2003. (XII. 17.) „a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról” szóló Korm. rendeletet, hogy lehetővé váljék a műveltségi területek minimumától való nagyobb eltérés, a minimumok összegének teljes időkerethez viszonyított 40 vagy 50%-ig. Továbbá az OSZT javasolta, hogy a 17/2004. (V. 20.) „a kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendjéről, valamint egyes oktatási jogszabályok módosításáról” szóló OM rendelet mellékleteként a szakiskolai kerettanterveket kiadhassák a szakmai képzésen belül 40/60%-os elmélet/gyakorlat aránnyal. Mindkettő javaslattal a gyakorlati képzés szerepét szerették volna növelni, azonban jóváhagyásuk eddig még nem történt meg. 4.6.

„Mennyire kapcsolódhatnak be az iskolák a szakképesítés átalakításába, és mennyire készítik fel őket a változásokra?” kérdéscsoport elemzése

Az első olyan kérdéscsoport, melyben az igazgatók és a tanárok számára egyaránt találhatóak azonos kérdések. Ez a megoldás lehetőséget nyújt a két megkérdezett kör válaszainak összehasonlítására, és egyben nagyobb merítést biztosít az elemzés elvégzéséhez. A közös kérdésekkel („Mennyire vonják be intézményét és szakmai oktatóit a szakképzés tartalmi átalakításába?”, vagy a „Fontosnak tartaná-e a már több éve oktató tanárok továbbképzésének megszervezését az új rendszerű szakképzés bevezetésekor?”) mind a két érintett csoport véleményét szeretném feltárni.

56


Természetesen nem minden kérdés egyezik meg pontosan, a „Részt vesznek-e oktatóik a szakképzés átalakítása keretében biztosított külföldi tanulmányutakon?” kérdést csak az igazgatóknak, míg a „Vett-e részt a szakképzés átalakítása keretében biztosított külföldi tanulmányutakon?” kérdést csak a tanárkollégáknak tettem fel. Látszólag két különböző kérdésről van szó, de csak a két nézőpont miatt különböznek formailag. Az igazgatók részéről megmutat egy törekvési szándékot, hogy keresik-e a különböző programok keretében a beosztottaik tanulmányi utakon megvalósuló tapasztalatszerzési lehetőségét; a tanárok oldaláról pedig, hogy élnek-e ezekkel az alkalmakkal és milyen mértékben. A „Vett-e részt az új modulrendszerű szakképzésre történő felkészítéseken?” kérdés esetében csak a tanároknak feltett kérdésről van szó, mégis szoros kapcsolatban van a csoporton belül szereplő közös kérdésekkel, melyek az erre irányuló igényt szeretnék felmérni. A kapott válaszok együttes elemzése a szükséglet és a már megvalósult lehetőségek összehasonlítására biztosít alkalmat. I-3 : T-2.45 „Mennyire vonják be intézményét és szakmai oktatóit a szakképzés tartalmi átalakításába?” A szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése a „Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program” 3. prioritásán belül „Az egész életen át tartó tanulás támogatása és az alkalmazkodó képesség javítása”, 3.2. „A szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése”, „Új szakképzési szerkezet” 1. komponens keretében történik. A program fő kedvezményezettje és lebonyolítója az NSZI. A komponens III. szakaszának befejezéseként, annak eredményeként jelent meg a korábbi, az OKJ-ről szóló 37/2003. (XII. 27.) OM rendeletet fokozatosan a kidolgozás ütemének megfelelően hatályon kívül helyező 1/2006. (II. 17.) OM rendelet „az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzékbe történő felvétel és törlés eljárási rendjéről”. A programba ez idáig a munkaerő-piaci szereplők, szakképesítésért felelős minisztériumok képviselőit és szakértőit vonták be elsősorban, ezért tartottam fontosnak feltenni egy, az intézmények és oktatóik aktivitására rávilágító kérdést. A kérdésnél megadott válaszok alapján az aktivitást, a részvétel arányát, illetve ha nincsen ilyen, akkor a tájékozódási szándékot szerettem volna felmérni. A polgári iskolák esetében egészen magas lett az aktívak „A tantestület aktívan részt vesz benne” (22%) és a „Néhány oktatónk vesz részt benne” (31%) aránya az összes leadott válaszokhoz viszonyítva. Mindkét esetben az igazgatói kérdőívek voltak pesszimistábbak, azaz %-os értékben kisebbek. Az „Egy oktatóval képviseltetjük magunkat” válaszok a közös eredményben és a két csoportban külön-külön is egyaránt 5%-os értékkel szerepeltek a megjelölt válaszok között. Ebből következik, hogy a valamilyen módon bekapcsolódó polgári iskolák aránya az előzőek összegeként 58%, és ez megnyugtatónak mondható. A részvételt nem vállalók aránya összesen 42%, ami nagyon sok és mindenképpen elgondolkodtató! Valamelyest javít a helyzeten, hogy a válaszok megoszlása: „Csak rendszeres tájékoztatást kapunk” nagyobb (34%), míg a „Még tájékoztatást sem kapunk” csak 8%-kal szerepelt az összesített eloszlásban. Ez azt jelenti, hogy bár nem aktív résztvevői a folyamatnak, de azért többségében igyekeznek azokat követni.

45

I-3 : T-2: Közös kérdés, az igazgatói kérdőív harmadik, a tanári kérdőív második kérdése. 57


A megkérdezett polgári iskolák aktivitása a szakképzés tartalmi átalakításában 30

29

27

25 19 20 15

14

16

8

13 7

4

5

Igazgatói

2

5 2

Összesített Tanári Igazgatói

Tanári Összesített

Még tájékoztatást sem kapunk

Néhány oktatónk vesz részt benne

A tantestület aktívan részt vesz benne

Egy oktatóval képviseltetjük magunkat

2

0

Csak rendszeres tájékoztatást kapunk

10

11 13

15. ábra: A megkérdezett polgári iskolák aktivitása a szakképzés tartalmi átalakításában (Szerkesztette: Vartman György)

A megkérdezett polgári iskolák igazgatóinak 11%-a mondja azt, hogy még tájékoztatást sem kapnak a szakképzés tartalmi átalakításáról. Az MH KPTSZI esetében lényeges eltérés az iskolaigazgatók és tanárok véleménye között nem volt tapasztalható, ezért a kérdőívek eredményeinek elemzését nem külön-külön, hanem összevonva végeztem el. Szembetűnő eltérés tapasztalható a két képzési rendszer között, mégpedig a katonai szakképzési intézmény javára. A megkérdezettek véleménye alapján megállapítható, hogy 79%!!! volt az, aki a „A tantestület aktívan részt vesz benne” (21%) és a „Néhány oktatónk vesz részt benne” (58%!!!) válaszokat jelölte meg és ez 21%-kal magasabb, mint a polgári iskolák esetében volt. Ez az arány kimagaslóan jónak tekinthető és alátámasztja annak a törekvésnek a helyességét, melyet a mindenkori szakmai elöljárói jogokat gyakorló főosztály46 és annak munkatársai képviselnek a szakmai programok kidolgozása során. Az említett programok kidolgozása – szakmai irányítás mellett – minden esetben a KJGY-szervezetek és az alapító okiratban meghatározott módon az MH KPTSZI oktatóinak bevonásával valósul meg.

46

Szakmai elöljáró: A felmérés időpontjában a HM Személyzeti Főosztály. 58


A katonai iskola aktivitása a szakképzés tartalmi átalakításában (összesített vélemény)

0%

14%

A tantestület aktívan részt vesz benne Néhány oktatónk vesz részt benne

7%

21% 58%

Egy oktatóval képviseltetjük magunkat Csak rendszeres tájékoztatást kapunk Még tájékoztatást sem kapunk

16. ábra: A katonai iskola aktivitása a szakképzés tartalmi átalakításában (Szerkesztette: Vartman György)

Az aktív részvételt nem vállalók aránya fele akkora (21%=14%+7%), mint a polgári iskolák esetében volt. Ez is jónak mondható de szomorúan tapasztaltam, hogy nálunk is akad egy olyan oktató (7%), aki a „Még tájékoztatást sem kapunk” lehetőséget jelölte meg válaszként a kérdőívben. I-4 : T-3. „Fontosnak tartaná-e a már több éve oktató tanárok továbbképzésének megszervezését az új rendszerű szakképzés bevezetésekor?” Erre a kérdésre leginkább az érintettek tudnak válaszolni, azaz a tanárok. Hangsúlyosnak tartottam, hogy mindkét csoportban egyformán ítélik-e meg a továbbképzések fontosságát, ezért tettem fel az igazgatóknak is a kérdést. Az adott válaszok nem leptek meg, mert az új kompetencia alapú, elsősorban a feladat-végrehajtásra irányuló szakképzések esetében, mindenképpen szemléletváltásra van szükség az oktatásban. Ezt meg kell kezdeni, elő kell készíteni a jövő pedagógusainak képzésében, és meg kell oldani a jelenleg oktatásban dolgozó szakmai képzésben részt vevő pedagógus kollégák esetében is. A polgári iskolák esetében a megkérdezettek 93%-a tartja „Fontos”-nak illetve „Nagyon fontos”-nak az ilyen jellegű felkészítéseket, csak 6% gondolta „Közepes”-nek és csak egyetlen tanárkolléga akadt, aki „Nem fontos”-nak ítélte meg a kérdést. Az igazgatói és tanári kérdőívekben leadott válaszokból látható, hogy ebben az esetben teljes az egyetértés a vezetők és az oktatók között.

59


A tanári felkészítés fontosságának megítélése a polgári iskolák szerint, az új rendszerű szakképzés bevezetésekor

60 52 50 40 28

30

27

20 1

10 0

Igazgatói

0

0

Összesített

14

2

Összesített

3

0

Nem fontos 1

Tanári

14

5

0

1

25

2

Tanári Igazgatói

3

4

Nagyon fontos 5

17. ábra: A tanári felkészítés fontosságának megítélése a polgári iskolák szerint, az új rendszerű szakképzés bevezetésekor (Szerkesztette: Vartman György)

A kérdés fontosságának megítélésben a polgári és a katonai szakképzésben dolgozók között is teljes összhang figyelhető meg, ezt támasztja alá a kérdőívben leadott válaszok súlyozott átlagainak összehasonlítása. A tanári felkészítés fontosságának megítélése a katonai iskola oktatói szerint, az új rendszerű szakképzés bevezetésekor 5

5

5

5

4,5 4 3,5 3

3

3 3

2,5 2

Igazgatói 2

Tanári

1,5

Összesített

1

0 0

0,5 0

0 Nem fontos 1

0 0

Összesített

0 2

0 3

Tanári

0 4

Igazgatói Nagyon fontos 5

18. ábra: A tanári felkészítés fontosságának megítélése a katonai iskola oktatói szerint, az új rendszerű szakképzés bevezetésekor (Szerkesztette: Vartman György)

60


A polgári intézmények esetében ez az érték egy kicsit magasabb (4,51), míg a katonai iskola esetében 4,15 volt, de ez nem tekinthető lényeges eltérésnek. A katonák esetében érdekes, hogy az iskolaigazgató és helyettesei látják fontosabbnak a problémát és nem az oktatók, hiszen mindhárman „Nagyon fontos”-nak ítélték meg a kérdést. Úgy gondolom, hogy a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítanunk az oktatóink felkészítésére, hiszen a szakképzés gyors ütemű változása – a képzés szerkezete és a vizsgáztatás terén – nem nélkülözheti a jól képzett, naprakész képzési és szakmai ismeretekekkel rendelkező oktatók meglétét. Ennek érdekében még sok tenni valónk akad, de – mint a válaszok eredményeiből látható – a tanáraink is hasonlóképpen vélekednek. A kapott válaszok megerősítik azt az elgondolást, mely eredményeként a HEFOP 3.2.1 „Új szakképzési szerkezet” komponensén belül az V. „Továbbképzés” szakaszában az V.3. pontban a „Pedagógusok, gyakorlati oktatók felkészítése, továbbképzése a moduláris képzési programok bevezetésére” kitételt, felkészítési lehetőséget a szakmai tanárok részére is biztosítják. A felkészítések a „Megvalósítási ütemterv” szerint 2006 második és negyedik negyedévére vannak tervezve. Természetesen ezeket a felkészítéseket először az 5. gépészet és 17. kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció szakmacsoportba tartozó, 2006/07-es tanévben a TISZK-ekben megindított képzések esetében kell sürgősen megoldani, és a továbbiakban pedig folytatni kell, majd kiterjeszteni a többi szakképzésben oktató tanárkollégára, az igényeknek megfelelően. A katonai szakképzés és a polgári oktatás kérdőíveinek időbeni különbségéből adódóan (polgári: 2006. március, katonai: 2007. február) a további kérdéseknél (pl. T-4. „Vett-e részt az új modulrendszerű szakképzésre történő felkészítéseken?”) jól látható lesz a különbség a felkészítéseken való részvétel arányában. Ez nem elsősorban a nagyobb aktivitásnak tudható be, hanem a program által biztosított több lehetőségnek. I-6. „Részt vesznek-e oktatóik a szakképzés átalakítása keretében biztosított külföldi tanulmányutakon?” A kapott válaszok elszomorítóak. Pontos adataim nincsenek arról, hogy mennyi lehetőség állt rendelkezésre a polgári iskolák részére külföldi tanulmányutakon való részvételre, de a „Senki nem vett részt iskolánkból” 45%-os megjelenési aránya nagyon magasnak tekinthető. A jelen helyzetben nagy szükség lenne a külföldi példák megmutatására, hogy oktatóink saját szemükkel lássák az elérendő célt. Ez megkönnyítené meggyőzésüket és az átalakítási programba történő bevonásukat. A szakképzési reform sikere széles látókörű, tapasztalt pedagógusok nélkül elképzelhetetlen, és ezek a programok pont ennek a biztosítását szolgálnák. Egyesek a felhívásokat hiányolják a programokra, de ez nem lehet magyarázat erre a rossz eredményre. Az „Igen rendszeresen több oktató is” a kapott válaszok 16%-át tette ki, ők elsősorban az SZFP különböző komponenseinek vagy a Comenius47, Leonardo, Socrates programok, esetleg valamely szakminisztérium szervezésének keretében jutottak ki külföldre. A nem rendszerességre utaló válaszok közül az iskolák 14%-a az „Egy oktatónk volt már ilyenen”, míg 25%-a az „Alkalomszerűen több oktatónk is” válaszokat jelölte meg. 47

Comenius program: A Comenius 2000 program céljait, alapelveit, jövőképét, szerkezetét és felépítését a Turcsányi Károly (szerk.): Az oktatás minőségirányítása I. (közoktatás, szakképzés) tanulmánygyűjtemény 3. fejezete (39-58 oldal) mutatja be. 61


A polgári iskolák oktatóinak részvételi aránya a szakképzés átalakítása keretében biztosított külföldi tanulmányutakon

Senki nem vett részt iskolánkból

0%

16%

Egy oktatónk volt már ilyenen

25% Alkalomszerűen több oktatónk is

45% 14%

Igen rendszeresen egy oktatóval Igen rendszeresen több oktató is

19. ábra: A polgári iskolák oktatóinak részvételi aránya a szakképzés átalakítása keretében biztosított külföldi tanulmányutakon (Szerkesztette: Vartman György)

A meglátogatott országoknak legtöbben Németországot, Ausztriát és Írországot jelölték meg, de két-két alkalommal adták meg az Egyesült Államokat, Finnországot, Franciaországot vagy Angliát is a programok uticéljaként. Úgy gondolom, hogy a továbbiakban az ilyen tanulmányutakon való részvételi lehetőséget bővíteni lehetne, és mind több pedagógusnak kellene ilyen jellegű ismeretszerzési és tapasztalatszerzési lehetőséget biztosítani. A katonai szakképzés területén ez a kérdés tekinthető a legtragikusabbnak! A kapott válaszokból kettőnél (66%) a „Senki nem vett részt iskolánkból”, míg egy esetében (33%) az „Igen rendszeresen több oktató is” válaszokat jelölték meg. Ez utóbbival kapcsolatban erőteljes kételyeim támadnak nemcsak azért, mert az iskolától ilyen jellegű utazásról nincs tudomásom, hanem azért is, mert a csoporton belül az oktatóknak feltett T-5.: „Vett-e részt a szakképzés átalakítása keretében biztosított külföldi tanulmányutakon?” kérdés esetében a lesújtó 100%-os senki nem járt külföldön eredmény született. Az indoklásban problémaként a katonai szervezeti kötöttségeket említették meg, melynek következtében az ilyen jellegű utazások csak központi tervezés alapján történhetnek. Az intézmény életének utóbbi három évében több átalakítást élt meg és több HM-főosztály is gyakorolta a szakmai elöljárói jogokat. Szomorú, hogy 2004-től sem a HM Oktatási- és Tudományszervező Főosztályon és sem a HM Humánpolitikai Főosztályon nem voltak ilyen irányú kezdeményezések, és csupán az utóbbi időben a Kétoldalú Nemzetközi Együttműködés Tervek keretében, valamint az NSZFI-vel együttműködve jelentek meg ilyen jellegű törekvések a HM Személyzeti Főosztály irányításával. T-4. „Vett-e részt az új modulrendszerű szakképzésre történő felkészítéseken?” A csoport második kérdéséből látható, hogy az ilyen felkészítésekre nagy igény van. A már leírtakból következik, hogy hasonló felkészítéseken a polgári iskolákból még sok pedagógus nem vehetett részt, hiszen a képzéseknek csak kisebbik részét tartották meg, a nagyobbik részét a 2006. év negyedik negyedévében

62


bonyolították le a HEFOP 3.2.1 „Új szakképzési szerkezet” komponensén belül az V. „Továbbképzés” szakaszában. A polgári iskolák oktatóinak részvételi aránya a modulrendszerű képzés felkészítésein

24% Igen több alkalommal

47%

Igen, egyszer Nem

29%

20. ábra: A polgári iskolák oktatóinak részvételi aránya a modulrendszerű képzés felkészítésein (Szerkesztette: Vartman György)

Az eredményeket megvizsgálva a valamilyen felkészítésen már szerepeltek 53%-os aránya („Igen több alkalommal” 24%, „Igen, egyszer” 29%) jónak mondható. Természetesen oda kell figyelni a magas 47%-os „Nem” válaszokra, de ezek száma a program előrehaladtával folyamatosan csökkenni fog. A legtöbben a felkészítés szervezőjének az NSZI-t jelölték meg, míg mások a DACUM48 és moduláris képzés felkészítésein vagy valamely SZFP keretében vettek részt ilyen jellegű továbbképzéseken. Volt olyan iskola is (szám szerint három), ahol saját maguk szerveztek felkészítést az oktatóiknak. Azt hiszem, az ilyen kezdeményezések példaértékűek, mert senki nem várhatja el a gyámkodást az iskolája felett, és a jövőben inkább az ilyen proaktív szellemiségű iskolákra és iskolavezetésre lesz szükség. A katonai szakképzésben 2007 februárjában történt meg a kérdőív feldolgozása, mely az eredményekből is megfigyelhető. A felkészítéseket a HEFOP 3.2.1 „Új szakképzési szerkezet” komponensén belül ekkor már többségében lefolytatták, és az átalakítás során felmerült problémák megválaszolására újabbakat is szerveztek az NSZFI-ben. Az intézet és a szakmai felügyeletet gyakorló HM Személyzeti Főosztály munkatársai között napi kapcsolattartás van, ami nagyban segíti az ilyen továbbképzéseken való részvétel lehetőségét.

48

DACUM: Foglalkozás/munkakör-elemzés, a „Developing a Curriculum” angol kifejezés mozaik szavas rövidítése. 63


A katonai iskola oktatóinak részvételi aránya a modulrendszerű képzés felkészítésein

40% Igen több alkalommal Igen, egyszer Nem

20%

40%

21. ábra: A katonai iskola oktatóinak részvételi aránya a modulrendszerű képzés felkészítésein (Szerkesztette: Vartman György)

Nem véletlen, hogy a megkérdezett oktatók 80%-a vett már részt ilyen felkészítéseken és az „Igen több alkalommal”, valamint az „Igen, egyszer” válaszokat 40-40%-ban jelölték meg a válaszaik során. A jó eredmény mellett azért akad még tenni valónk, hiszen a 20%-os „Nem” válaszok aránya azt mutatja, hogy vannak olyan oktatók, akik ilyen felkészítéseken még nem tudtak részt venni. Az indoklás során a képzés helyszíneként a HM Személyzeti Főosztály munkatársai által koordinált és az NSZFI vagy jogelődje (az NSZI) által megtartott felkészítéseket jelölték meg. Örömmel töltött el az egyik szolnoki kolléga véleménye, aki azt írta: „Még akkor is fontosnak tartom ezeket a felkészítéseket, ha az a lakhelyemtől távol, többségében Budapesten van.”. T-5. „Vett-e részt a szakképzés átalakítása keretében biztosított külföldi tanulmányutakon?” Most nem az iskolaigazgatókat, hanem a tanárokat kérdeztem meg, hogy a szakképzés átalakítását szervező programok keretében hol és hány alkalommal vettek részt külföldi tanulmányúton. A kapott válaszok sokkal lehangolóbbak, mint az az előzőekből várható volt. A polgári iskolákból a tanárok 62%-a mondja azt, hogy nem vett részt ilyen program keretében, ellentétben az igazgatók 45%-os „Senki nem vett részt iskolánkból” válaszával. Csak 38%-uk (alig több mint egyharmaduk) mondja azt, hogy volt már külföldön, és ebből is csak 14% járt több alkalommal különböző országokban. A célországok és a programok tekintetében nincs eltérés, többségében ugyanazokat említették meg, mint az igazgatók, de meg kell jegyezni, hogy a tanári kérdőívekben a Kereskedelmi és Iparkamara is megjelent válaszként, mint programszervező.

64


A polgári iskolák oktatóinak részvételi aránya a szakképzés átalakítása keretében szervezett külföldi tanulmányutakon

62%

Igen több alkalommal és több országban is Igen több alkalommal voltam egy országban

14% 24%

0%

Igen egyszer részt vettem már ilyenen Nem

22. ábra: A polgári iskolák oktatóinak részvételi aránya a szakképzés átalakítása keretében szervezett külföldi tanulmányutakon (Szerkesztette: Vartman György)

Az előzőekben már említetteknek megfelelően a katonai szakképzésben sokkal lehangolóbb a helyzet, mint a polgári iskolákban. A katonaoktatók mindegyike a „Nem” választ jelölte meg, azaz sem a szakképzés átalakítása keretében sem a HM szakmai felügyeletét gyakorló főosztályok szervezésében nem vettek részt ilyen tanulmányutakon. A kérdés fontosságát továbbra is (mind a polgári, és mind a katonaoktatók tekintetében) az előzőekben már említett tapasztalt széles látókörű pedagógus társadalom kialakításában látom, ezért erre a területre mindenképpen nagyobb hangsúlyt kell fordítani a jövőben. 4.7.

„Várható változások és az oktatók véleménye, elképzelései ezekkel kapcsolatban” kérdéscsoport elemzése

Ez a legtöbb közös kérdést tartalmazó kérdéscsoport, mert a várható változások az igazgatókat és a tanárokat egyaránt érintik. Kíváncsi voltam arra, mennyire tájékozottak a kérdőívben érintett területeken, mit gondolnak az egyes folyamatokról, és mennyire esik egybe a csoportok véleménye a feltett kérdések megítélésében. A szakképzés egyik irányelve a rugalmas, átjárható szakképzés feltételeinek megteremtése, ezért kérdezem a véleményüket a várható tendenciákkal kapcsolatban, hogy szerintük több, vagy kevesebb hallgató fog-e élni a jövőben ezzel a lehetőséggel. A válaszok hipotetikus jellegűek, melyek további vizsgálata lenne érdemes a jövőben, így lehetőség adódna a már valós adatokkal történő összevetésre. Fontos cél az életszerűbb, gyakorlatiasabb, a minőségellenőrzés szempontjából centralizáltabb szakképzés elérése. Erre kérdezek rá a külső projektek vállalásával és a vizsgacentrumok létrehozásával kapcsolatos kérdésekkel. Úgy gondolom, ezek előtérbe helyezésével sokkal jobban megteremthető lenne a munkaerő-piaci igényekhez igazodó szakképzés feltételeinek kialakítása, amely újfajta finanszírozás lehetőségét teremthetné meg. A finanszírozási rendszer átalakítása elkerülhetetlen ahhoz, hogy valóban azokat az iskolákat támogassák,

65


melyek megfelelő arányú elhelyezkedést tudnak biztosítani a tanulóknak, és nemcsak a munkanélküliek számát növelik a képzéseikkel. A gyakorlati képzés színtereire vonatkozóan csak az oktató tanárok véleményét kértem ki. Érdekelt, milyen körülmények között tudják elképzelni a minőségi gyakorlati képzés feltételeit és arra is kíváncsi voltam, hogy jelenleg mennyire preferálják a termelő szektorban végrehajtott gyakorlati oktatást. I-9 : T-6. „Ön szerint mennyire fognak élni a tanulók a modulrendszerű szakképzés biztosította nagyobb átjárhatóság lehetőségével?” A polgári iskolákból kapott válaszok érdekes módon egy az enyhe növekedés felé tolódó Gauss-eloszlást mutatnak. Egyik megkérdezett csoport sem gondolta, hogy a modulrendszerű szakképzés a közeljövőben hirtelen növekedést eredményezne ezen a területen, ezért összesítésben inkább a „Nem lesz nagy változás” (42%) és a „Többen, mint jelenleg” (46,5%) lehetőségeket jelölték meg a válaszokban. Az igazgatók voltak bizakodóbbak ezen a területen, ők 59%-ban adták meg az emelkedő tendenciát jelző „Többen, mint jelenleg”; és a „Jóval többen, mint jelenleg” válaszokat ellentétben a tanárok, 54,8%-val. A válaszokban két dolgot emeltek ki indoklásként: egyrészt, hogy az átjárhatóság előnyeit értelmezve és megtanulva valószínűleg az erősebb növekedés majd később lesz tapasztalható, a másik ok pedig a tanulók életkori sajátosságaiban keresendő, hiszen egy jó osztályközösséghez sokszor jobban ragaszkodnak, mint a választott képzési formához. A modulrendszerű szakképzés biztosította átjárhatóság lehetőségével élő hallgatók várható aránya a polgári iskolák véleménye alapján 40

40

36

35 30 25 20

19 17

15

22

18

5 0

Igazgatói

9

10 0 0

0 0 0

Tanári

0

5 4

1 0


Összesített

Lé 1 K ny N eg ev e s e em l Töb es Jó b e en b va k e ben, sz na en, l tö Nin c ves m s mi b g eb nt m y vá int j e ben, vál a be s l t l m o e o n n le st zá int z s g j ele nle g

23. ábra: A modulrendszerű szakképzés biztosította átjárhatóság lehetőségével élő hallgatók várható aránya a polgári iskolák véleménye alapján (Szerkesztette: Vartman György)

A katonai szakképzésből érkezett véleményeket a kevés kérdőívre való tekintettel összesítve elemeztem. Hasonlóan a polgári iskolák véleményéhez, a katonai jellegű képzésben is a tanárok voltak pesszimistábbak.

66


A modulrendszerű szakképzés biztosította átjárhatóság lehetőségével élő hallgatók várható aránya a katonai iskola kérdőívei alapján 6 5 4 6

3

3

1

Tanári Igazgatói

2 2

1 1 0

00

00

0

Lényegesen Kevesebben, Nem lesz kevesebben mint most nagy változás

Többen, mint Jóval többen, jelenleg mint jelenleg

24. ábra: A modulrendszerű szakképzés biztosította átjárhatóság lehetőségével élő hallgatók várható aránya a katonai iskola kérdőívei alapján (Szerkesztette: Vartman György)

Válaszaikban 46%-ban a „Nem lesz nagy változás” lehetőséget jelölték meg, míg a „Többen, mint jelenleg” és a „Jóval többen, mint jelenleg” feleletek az összesített válaszok 54%-át tették ki. Érdekes, hogy az MH KPTSZI igazgatója és helyettesei jóval optimistábban ítélik meg a kérdést, hiszen a polgári társaik 59%-os véleményéhez képest ők 100%-ban gondolják úgy, hogy többen vagy jóval többen fognak élni a hallgatók az átjárhatóság biztosította lehetőséggel. Örömteli azonban az a tény, hogy a polgári és a katonai szakképzésben egyaránt, senki nem gondolja úgy, hogy a kitűzött átjárhatóság növelése szándék és az ennek érdekében megtett lépések mellett csökkenés következhetne be. Ezt bizonyítja a „Lényegesen kevesebb” és a „Kevesebben, mint most” adható válaszok 0%-os jelölési aránya. I-12 : T-10. „Elképzelhetőnek tartaná-e iskolája tanulóival külső projektek elvállalását (pl. kőműves képzés esetében házépítést stb.)?” Különböző programokban, így az SZFP „B” komponensének keretében is több lehetőség adódott a pedagógusoknak a külföldi, (elsősorban nyugat-európai országok) szakképzésének megtekintésére. Az NSZI szervezésben – csoportvezetőként – a faipari képzésekkel kapcsolatban részt vehettem az említett programok egyikében a tanároknak biztosított finnországi tanulmányúton. A program több szempontból is érdekes volt, nemcsak kiváló szervezettsége miatt. Lehetőségünk adódott egy kimagaslóan jól működő szakképzés irányításrendszerének megtekintésére, valamint – az iskolalátogatásokon keresztül – egy más koncepciójú gyakorlati képzés megismerésére. A finn szakképzésben teljesen természetes az életszerű gyakorlati feladatok elvállalása, vagy egy nagyobb projektbe történő szakmai bedolgozás a tanulók és az intézmény oktatóinak közreműködésével. Ez bevételi lehetőséget teremt a szakképzés feltételeinek 67


javítására, valamint biztosítja az alkotás örömét és a hasznosság érzését a feladatban részt vevő tanulóknak. Ez a koncepció Magyarországon is követhető lehetne, ezért tartottam fontosnak ezt a kérdést. A kapott válaszok nem leptek meg, mert a tanulmányúton is elsősorban a tamáskodást és kevésbé a konstruktív, „Hogyan valósíthatnánk meg mi is az iskolánkban?” gondolkodást tapasztaltam a csoport tagjainak részéről. Az igazgatók és a tanárok véleménye nem mutatott nagy eltérést, ezért inkább az összesített eredmények alapján végeztem el az elemzést. A megkérdezettek 67%-a valamilyen módon egyetért az ilyen irányú törekvésekkel, hiszen a „Néhány részfeladat esetében, igen” 51%-kal, míg a „Teljes mértékben, hiszen ez lenne a cél” 16%-kal szerepelt a válaszok között. Érdekes, hogy az utóbbi válasz százalékos értéke majdnem megegyezik a szakképzési programok keretében az „Igen több alkalommal és több országban is” járt tanári vélemények 14%-os arányával. Ez arra enged következtetni, hogy az ilyen hasonló tanulmányutak milyen fontosak a szakképzésben dolgozó pedagógusok látókörének bővítésében, mely az egyik záloga az átalakítás sikerének. Külső projektek tanulókkal történő megvalósításának elfogadottsága a polgári iskolák véleménye alapján 60 51

50 40

Igazgatói 30

Tanári

27

Összesített

24

20

16

12 10 6 0

5

6 2

8 8

3

Semmi esetre Nem, mert a sem, hiszen minőségi az oktatás a munka nem célunk garantálható

2 0

Néhány részfeladat esetében, igen

Teljes mértékben, hiszen ez lenne a cél

2

Nincs válasz

25. ábra: Külső projektek tanulókkal történő megvalósításának elfogadottsága a polgári iskolák véleménye alapján (Szerkesztette: Vartman György)

Az abszolút elutasítók összesített aránya 20%. A „Semmi esetre sem, hiszen az oktatás a célunk” 14%-kal, míg a „Nem, mert a minőségi munka nem garantálható” 6%-kal szerepelt a válaszok között. Ezek a vélemények szintén a tanulmányutak folytatásának és a szélesebb körű tájékoztatásnak a szükségességét erősítik, mert csak így ismertethetők meg és fogadtathatóak el a más fejlettebb szakképzéssel rendelkező országokban alkalmazott hatékony oktatási módszerek. A katonai szakképzés jellegéből adódóan rendkívül nehéz a kérdés megítélése. Az MH KPTSZI-n oktatott ágazatok és szakmák többsége nem az építés mesterségének elsajátítására, hanem éppen ellenkezőleg az ellenség katonáinak, objektumainak, anyagi javainak professzionális pusztítására, rombolására képezi ki a

68


hallgatókat. Persze a katonai szakmák között is vannak olyan ismeretek, amelyek „kivihetők” a polgári élet gyakorlatába, gondoljunk csak „Honvéd tiszthelyettes I.” szakképesítés ágazatainak keretén belül oktatott fegyverműszerész, gépjárműszerelő vagy a sárkányhajtómű-szerelő szakirányokra, mely szakmák megfelelői a polgári életben is megtalálhatók. Természetesen a katonai képzések területén is vannak és voltak jó példák: a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola Műszaki Tanszék hallgatói a Pilisi Tájvédelmi Körzet turista útjain különböző fahidakat építettek, melyek az akkori tematika részét képezték. Ezek után nem meglepő, hogy a kérdésre kapott összesített válaszok, a vezetők és a tanárok között ilyen éles ellentétet mutatnak. A katonai specialitásokra való tekintettel még a szakmai és vizsgakövetelményeinket megjelenítő 15/2004. (VI. 18.) HM rendeletben is csak a katonai oktatási intézményben engedélyezett a képzések folytatása és a vizsgáztatás. Talán ezzel magyarázható a vezetők 100%-os „Semmi esetre sem, hiszen az oktatás a célunk” véleménye, ami összesítésben 23%-ot tesz ki. Külső projektek tanulókkal történő megvalósításának elfogadottsága a katonai iskola kérdőívei alapján 9 8 7 6 5

Tanári

4 3

8

Igazgatói

0

2 3 1 0 Semmi esetre sem, hiszen az oktatás a célunk

1 0 Nem, mert a minőségi munka nem garantálható

1 0 0 Néhány részfeladat Teljes mértékben, esetében, igen hiszen ez lenne a cél

26. ábra: Külső projektek tanulókkal történő megvalósításának elfogadottsága a katonai iskola kérdőívei alapján (Szerkesztette: Vartman György)

Érdekes a katonaoktatók pozitív hozzáállása a kérdéshez, hiszen esetükben a „Néhány részfeladat esetében, igen” és a „Teljes mértékben, hiszen ez lenne a cél” feleletek, a válaszok a 69%-át teszik ki. Ez rá mutat arra a tényre, hogy van fogadóképes szándék az oktatóink részéről, azonban az esetünkben az életszerű körülmények elsősorban a csapatoknál lebonyolítandó gyakorlatok formájában jelennek meg.

69


I-14 : T-14. „Egyetértene-e egy újfajta normatív finanszírozási rendszer bevezetésével a szakképzésben, amely figyelembe venné a végzett tanulók munkaerőpiacon történő elhelyezkedését?” Ilyen támogatási, pluszfinanszírozási jellegű törekvés a nívódíj. Alapítását a Szakképzés-fejlesztési Stratégia végrehajtásához szükséges intézkedésekről szóló 1057/2005. (V. 31.) Korm. határozat I. fejezet 1. c) pontja írja elő azon szakképző intézmények számára, amelyekben a szakképesítést szerzők nagy arányban helyezkednek el a munkaerőpiacon. A nívódíjra kiírandó pályázat jogszabályi alapja a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény 2006. január 1-jén hatályba lépett módosításával jött létre49. A nívódíj kérdésével, több alkalommal a 2005. 07. 07-ei és a 2006. 01. 19-ei ülésén is foglalkozott az OSZT50 melyekről állásfoglalást is hozott. Az Országos Érdekegyeztető Tanács a 2005. október 21-ei ülésén51 az oktatást érintő törvények módosításának keretén belül üdvözölte a nívódíj bevezetését, de fontosnak tartotta, hogy az ne csökkentse tovább a decentralizált forrásokat, mivel a nívódíj az említett keret 5%-ának a terhére van tervezve. A 2006. március 31-ei tájékoztatásnak megfelelően, a nívódíj szabályozására vonatkozó miniszteri rendelet és a pályázat kiírása még csak előkészítés alatt állt, pedig a megalkotására vonatkozó 1057/2005. (V. 31.) Korm. határozat 2005. december 31-ei határidőt állapított meg. A nívódíj bevezetésére vonatkozó rendelettervezet 2006 novemberében – a polgári iskolák kérdőíves felmérése után – járt államigazgatási eljáráson és „a szakiskolák, a szakközépiskolák és a felsőfokú szakképzés tekintetében a felsőoktatási intézmények számára adományozható nívódíjról” szóló 1/2007. (II. 6.) SZMM rendeletben jelent meg. A jogszabály megalkotása az 1057/2005. (V. 31.) Korm. határozatban foglaltakhoz képest, így több mint egy évet késett. A 2003. évi LXXXVI. törvény 14. § (9) bekezdése alapján az elismerten eredményes szakmai képzést folytató szakképző iskolák, a felsőfokú szakképzésben részt vevő felsőoktatási intézmények nívódíjban részesülhetnek, melynek keretösszege a decentralizált keret legfeljebb öt százaléka lehet. A nívódíj pályáztatására régiónként kerül sor és régiónként maximum öt iskola részesülhet benne. A nívódíj elnyerésére régiónként az Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok tesznek javaslatot (tagjainak száma max. 5 fő), és a szociális és munkaügyi miniszter – az OSZT állásfoglalásának kikérésével – dönt annak odaítéléséről. A nívódíjban részesülő szakképző iskola, felsőoktatási intézmény, a neve mellett használhatja a „nívódíjas iskola <évszám>” címet. Az odaítélés feltételei között a nívódíjra pályázók esetében adatokkal kell bizonyítaniuk, hogy pályázatot megelőző években, a szakképző intézményükben szakmai vizsgát tett, tovább nem tanulók legalább a pályázatban meghatározott százaléka a szakmájában helyezkedett el és egy éven belül nem váltott szakmát, a pályázat benyújtásának idején is dolgozik és az iskola teljesíti a pályakövetés feltételeit. A nívódíjjal megítélhető támogatás mértéke pályázónként legalább a költségvetési törvényben meghatározott iskolai szakképzés (szakmai gyakorlati képzés) fajlagos összegének tíz százaléka tanulónként. A tanulólétszám számításánál szakképző iskolában a teljes tanulólétszám, felsőfokú szakképzés esetében a részt vevő hallgatók száma az elnyerhető nívódíj minimális összegének 49

Tájékoztató a nívódíjról: www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16188&articleID=29997&ctag= articlelist&iid=1, 2006. augusztus 17. 50 OSZT állásfoglalások: http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=15677&articleID=29897 &ctag=articlelist&iid=1, 2006. augusztus 24. 51 Tájékoztató az OÉT 2005. október 21-ei üléséről: http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID= 10047&articleID=22407&ctag=articlelist&iid=1, 2006. augusztus 17. 70


számítási alapja. A nívódíjban részesültek listáját évente a Szociális és Munkaügyi Minisztérium hivatalos lapjában kell közzé tenni. A feltételek és a beérkezett válaszok alapján ez az egyik legelszomorítóbb eredményeket hozó kérdés a polgári iskolák körében. Nem az elfogadottság miatt, ami az „Igen” 34%-os és a „Teljes mértékben támogatom” 3%-os válaszok alapján – az összesített válaszok körében – mindenképpen jónak mondható vagy a „Nem, mert a jelenlegi rendszert megfelelőnek tartom” 22%-os elutasítottság miatt, hanem a 41%-os „Nem tudom” kimagasló százalékos aránya miatt. Még az igazgatók esetében is nagyon magas 15 db (34%) a bizonytalanságra utaló „Nem tudom” válaszok száma. Ez nehezen elfogadható! Az elutasítást is meg lehet érteni, hiszen azokban a régiókban, ahol nehéz az elhelyezkedés, ott valószínű, hogy egy új rendszer bevezetésével csökkennének az amúgy sem bőséges normatív források, ezért ezek az igazgatók nem örülnének egy ilyen folyamatnak. Míg azok az iskolák – ezek vannak kevesebben –, ahol időben léptek meg egy képzéskorszerűsítést, szerkezetváltást, vagy szerencsések és gazdaságilag fejlett régióban helyezkednek el, ezért nagyobb az elhelyezkedési esélye a tanulóknak, élvezői lennének ezeknek a folyamatoknak, és támogatják az ilyen jellegű kezdeményezéseket. Mindkét esetben a tendenciákat követő igazgatók véleményével állunk szemben, akik a saját helyzetüket és lehetőségüket felmérve válaszolták meg a kérdést. A tanulók munkaerő-piaci elhelyezkedése alapján történő finanszírozás elfogadottsága a polgári iskolák véleménye alapján 35 35

29

30 25

19

20 15 10

11 8

15

20 15

14 3

5

Igen

Nem tudom

Nem, mert a jelenlegi rendszert megfelelőnek tartom

Igazgatói Tanári Összesített

Teljes mértékben támogatom

3 0

0


27. ábra: A tanulók munkaerő-piaci elhelyezkedése alapján történő finanszírozás elfogadottsága a polgári iskolák véleménye alapján (Szerkesztette: Vartman György)

Ezek tükrében, figyelembe véve, hogy átlagban több mint 28 éve tanító és 10 éve igazgató beosztást betöltő vezetőkkel állunk szemben még elszomorítóbb, hogy ennek a kérdésnek fontosságát nem érzékelték. Az MH KPTSZI esetében még elszomorítóbb a helyzet. Az összesített eredmények tekintetében rendkívül magas (61,5%) a „Nem tudom” vélemények aránya, ami 20,5%-kal magasabb, mint a polgári iskolák esetében. Ez magyarázható

71


azzal is, hogy az iskola teljes egészében HM-tárca költségvetésből van fenntartva, mivel a hallgatók után járó állami normatív finanszírozásból nem részesülhet. Az oktatók esetében nem központi kérdés a többletforrások bevonása pályázatok segítségével, melyekkel elnyerhető külső források nagymértékben segíthetnék az iskolai képzéshez szükséges tárgyi feltételek fejlesztését. A fejlesztéseket többségében HM-forrásból a KJGY-szervezetek bevonásával valósítják meg, azaz nem motiváltak az ilyen külső források bevonási lehetőségét biztosító pályázatok követésre, ezért ismeretekkel sem nagyon rendelkeznek ezen a téren. A tanulók munkaerő-piaci elhelyezkedése alapján történő finanszírozás elfogadottsága a katonai iskola kérdőívei alapján 8 7 6 5

7

4 3 2 0 1

1

1 0 Nincs válasz

1


Nem, mert a jelenlegi rendszert megfelelőnek tartom

0

0 0

Nem tudom

1

Igen

2

Tanári Igazgatói

28. ábra: A tanulók munkaerő-piaci elhelyezkedése alapján történő finanszírozás elfogadottsága a katonai iskola kérdőívei alapján (Szerkesztette: Vartman György)

A támogatás mértéke is elmarad a polgári iskolákétól mindössze csak 30,8% jelölte meg az „Igen” (23,1%) és a „Teljes mértékben támogatom” (7,7%) válaszokat, pedig végiggondolva a helyzetet, a katonai szakképző iskolákban végzettek elhelyezkedési lehetőségei jóval magasabbak az országos átlagnál, hiszen a végzettek többsége még a mai nehéz helyzetben is kap beosztást az avatása után. Éppen ezért ezen a területen jóval magasabb elfogadottságot vártam az iskola részéről egy, az elhelyezkedés tényét vizsgáló finanszírozási lehetőséggel kapcsolatban. A katonaoktatók esetében egy fő volt, aki a kérdésre semmilyen választ nem jelölt meg, úgy gondolom ez is a kérdéssel szembeni tanácstalanságot igazolja, hiszen a „Nem tudom” és a nem érkezett válaszok aránya, így már majdnem 70%, és ez nagyfokú tájékozatlanságra utal.

72


I-15 : T-15. „A szakképzésben a minőségbiztosítás érdekében egyetértene-e vizsgacentrumok létrehozásával?” A szakképzés-fejlesztési stratégia végrehajtásához szükséges intézkedésekről szóló 1057/2005. (V. 31.) Korm. határozat II. fejezet 3. a) pontja értelmében „Képzőktől független szakmai vizsgarendszer működését biztosító regionális intézmény-hálózatot kell kialakítani” és biztosítani kell a bármilyen formában megszerzett tudás hivatalos elismerését. A vizsgáztatás függetlenségének érdekében a 2005-2006-ra tervezett részintézkedések egyike a vizsgaszervezők vizsgaelnöki javaslattételének megszüntetése, így erősítve az elnökök szerepét a vizsgáztatás és ellenőrzés folyamatában. Jelenleg a vizsgáztatás megszervezést és a lebonyolítását a 34/2003. (XII. 21.) „a szakmai vizsga szervezésére való jogosultság feltételeiről” szóló OM rendeletben meghatározottaknak megfelelően, az az intézmény szervezhet, akit a szakképesítésért felelős miniszter a hatáskörébe tartozó szakképesítések tekintetében kijelöl, és megfelel a szakképzési törvényben és az említett rendeletben meghatározott feltételeknek. A vizsgáztatás lefolytatásának szabályairól a 26/2001. (VII. 27.) „a szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről” szóló OM rendelet rendelkezik. A szakképzésben a vizsgák eredményeit 2005. július 1-jét követően a 20/2004. (VII. 27.) OM rendeletben meghatározottaknak megfelelően a vizsga befejezését követő harminc napon belül – számítógépes nyilvántartás céljából, elektronikus úton, digitális aláírással – az NSZI-be kell eljuttatni. Az adatküldés vonatkozik az iskolai rendszerű, és az iskolarendszeren kívüli szakmai képzést lezáró szakmai vizsgákra valamennyi OKJ szerinti szakképesítés szakmai vizsgáját követően, és mind a 21 szakmacsoport vonatkozásában, ez a későbbiekben lehetőséget biztosíthat egy komolyabb adatbázis felállítására és a visszaellenőrzés megkönnyítésére. Mindezekből látható, hogy folyik egy a jelenlegi rendszertől eltérő, a minőségbiztosítás érdekében centralizáltabb és átláthatóbb vizsgarendszer előkészítése, ezért tartottam fontosnak az iskolák véleményét ezzel a kérdéssel kapcsolatban. A polgári intézményekből kapott válaszok alapján érdekes kép alakult ki. Az összes megkérdezettek 39,5%-a támogatná, azaz jelölte meg az „Igen” (35%) egyetértek és a „Teljes mértékben támogatom” (4,5%) válaszokat, míg 48% mondta azt, hogy a jelenlegi rendszert tartja jobbnak és adta meg a „Nem, mert a jelenlegi rendszer megfelelő” választ. Ez a megoszlás egészen kiegyensúlyozottnak tekinthető, és feladatként előre vetíti egy komolyabb tájékoztatás szükségességét ezen a területen. Ellenvéleményként a vizsgaközpontokkal szemben az iskolák felszereltségének, szakmai ellátottságának különbségét említették meg problémaként, mely valóban akadálya lehet egy jól felszerelt központban történő objektív vizsgáztatásnak, és így nem biztosítana egyenlő feltételeket a tanulóknak.

73


A minőségbiztosítás érdekében a vizsgacentrumok létrehozásával való egyetértés a polgári iskolák véleménye alapján 41

45 40 35

30

30 21

20 10

15

17

13

10 5

Igazgatói

4

6 4

1

4 0 Igen

Nem tudom

Nem, mert a jelenlegi rendszer megfelelő

0

1 0


Tanári Összesített

Nincs válasz

20


25

29. ábra: A minőségbiztosítás érdekében a vizsgacentrumok létrehozásával való egyetértés a polgári iskolák véleménye alapján (Szerkesztette: Vartman György)

Nem szabad azonban elsiklani az ismételten magas 11,5%-ban szereplő „Nem tudom” válaszok és az egy, tanári kérdőívben található nem megválaszolt kérdés mellett. Ez nagy valószínűséggel ismételten a már korábban említett tájékozatlanságra utal, ami esetleg információhiányra vezethető vissza. Az MH KPTSZI országos beiskolázású és HM-fenntartásban lévő egyedüli olyan katonai szakképzést folytató oktatási intézmény, amely az érvényben lévő 15/2004. (VI. 18.) HM rendelet értelmében, a középfokú katonai szakképesítések tekintetében képzést folytathat és vizsgáztathat, tehát tulajdonképpen vizsgacentrumnak is tekinthető. Éppen ezért, az összesített vélemények vizsgálata során két ellentétes választ is a „Nem, mert a jelenlegi rendszer megfelelő” és az „Igen” válaszokat is pozitív feleletnek értékelhettem, amelyek összesen 62%-os arányban jelentek meg. Azonban a bizonytalanságra utaló „Nem tudom” vélemények – még a polgári oktatáshoz is viszonyított – magas aránya 38%, valamint a „Teljes mértékben támogatom” 0%-os vélemények megjelenése elgondolkodtató. Számomra azt is jelezhetik a „Nem tudom” válaszok alapján, hogy nem tapasztalják és nincsenek tisztában a jelenlegi vizsgáztatási helyzet centralizált, szinte vizsgacentrum jellegével vagy a „Teljes mértékben támogatom” feleltek hiánya arra is rávilágíthat, hogy a jelenlegi vizsgáztatási körülményeket tapasztalva annak színvonalával nincsenek megelégedve.

74


A minőségbiztosítás érdekében a vizsgacentrumok létrehozásával való egyetértés a katonai iskola kérdőívei alapján

0%

39%

23%

Nem, mert a jelenlegi rendszer megfelelő Nem tudom Igen Teljes mértékben támogatom

38%

30. ábra: A minőségbiztosítás érdekében a vizsgacentrumok létrehozásával való egyetértés a katonai iskola kérdőívei alapján (Szerkesztette: Vartman György)

Mindkettő következtetés lehetősége súlyos problémákra hívja fel a figyelmet, melyeket egy más vizsgálat keretében kellene elemezni. Az első gondolat eredménye nagyfokú érdektelenségre utalhat, míg a második komoly szakmai hiányosságokat vethet fel. T-9. „A gyakorlati képzést hol tartaná jobban, magasabb színvonalon megvalósíthatónak?” A kérdést csak az oktató tanároknak tettem fel, meglepetésemre ez volt az a téma, ami legnagyobb eltérést hozta a polgári és katonaoktatók között, és egyben a legjobban megosztotta a véleményeket polgári iskolákban. A katonai képzés esetében – a speciális körülményekre való tekintettel – az összes megkérdezett oktató a „Saját iskolájában” választ jelölte meg. Indoklásként a gyakorlati képzés feltételeinek jobb meglétét, az elmélet és gyakorlat harmonikusabb összehangolási lehetőségét jelölték meg az iskolai gyakorlat mellett. Természetesen a gyakorlati képzés életszerűvé tételének érdekében a tematikával összhangban egyre több alkalommal hajtanak végre csapatgyakorlat keretében felkészítést, mely egyrészt a tematikában előírás, másrészt a képzés utolsó szakaszában az első beosztásra történő felkészítés lehetőségét is jól szolgálja. Megállapítható, hogy a vállalkozások katonai gyakorlati képzésbe bevonása nem megoldható, de a csapatgyakorlatok szerepeltetése ugyanazt a feladatot látja el a katonai képzés területén. A polgári kérdőívek esetében az adható egy válasz helyett sokan többet jelöltek meg, ezért az elemzésnél minden megjelölt választ figyelembe kellett vennem, hogy objektív értékelést lehessen elkészíteni. Megállapítható, hogy optimális megoldás nem létezik, mert az erősen függ a szakma jellegétől és a képzés szakaszától. A megadott válaszok 46%-ban a „Saját iskolájában” lehetőséget jelölték meg. Indoklásként elsősorban azt adták, hogy az iskolában biztosítottak a nyugodt oktatási feltételek a szakoktatókkal, akiknek csak az oktatás a feladatuk. Kiemelték, hogy lehetőleg szakmai tanár tanítsa a gyakorlatot is. A vezetés feladata az ehhez szükséges megfelelő anyagi források

75


megteremtése a fenntartótól és – pályázatok segítségével – a képzés technikai feltételeinek biztosítása. Ahol más választ is megadtak, ott a legfőbb érv a szakmai képzés alapozásának jobb végrehajthatósága volt, míg a gyakorlat többi részét a magasabb évfolyamoknál megfelelő szintű vállalkozások bevonásával képzelnék el. Egyes szakmák, mint pl. a közgazdasági és informatikai képzés esetében minden feltétel biztosítható az iskolai gyakorlatok keretében. A „TISZK-ek keretében” lehetőséget a megkérdezettek 22%-a gondolta megfelelő megoldásnak a gyakorlati képzések megvalósítására. Érvként, a „high-tech” körülményeket igénylő szakképzések esetében azt gondolják, hogy a megfelelő technikai feltételek a TISZK-ben biztosíthatóak és az eszközök kihasználtságának növelése érdekében megnyitnák a nem TISZK-be tömörült iskolák számára is. A színvonalas gyakorlati képzés lehetséges színtereinek megoszlása a polgári iskolában oktatók véleménye alapján

Saját iskolájában

6% 19%

TISZK-ek keretében

46% 7%

Kisvállalkozásoknál Középvállalkozásoknál

22%

Nagyüzemekben, nagyvállalatoknál

31. ábra: A színvonalas gyakorlati képzés lehetséges színtereinek megoszlása a polgári iskolában oktatók véleménye alapján (Szerkesztette: Vartman György)

Érdekes egybeesés figyelhető meg az iskolai gyakorlati képzéssel kapcsolatos vélemények (68/32%-os tanműhely és vállalkozási gyakorlat arány) és a Szakképzés-fejlesztési Stratégiában található statisztikai táblázat adatai között (32. ábra).

76


32. ábra: A szakmunkástanulók tanműhelyi gyakorlati képzésének megoszlása52

A kis- (7%) közép- (19%) és nagyvállalkozások (6%) esetében, pozitív érvként a megfelelő felszereltséget és az életszerű gyakorlat végrehajtásának lehetőségét említették meg. A kisvállalkozások mellett szól, hogy jobban tudnak figyelni a fiatalokra, míg a nagyvállalkozások mellett a tőkeerősség szól, és ebből adódóan a jobb technikai színvonalat lehet megemlíteni érvként. Veszélyként említik meg, hogy a vállalkozások esetében nem mindenre kiterjedő a képzés, mert többségében csak az olcsó munkaerő lehetőségét tartják fontosnak, és nem a szakma megtanítását, ezért az ellenőrzésnek rendkívül fontos szerepe van. Az egyik tanárkolléga véleménye nagyon jól foglalja össze a képzési helyekkel kapcsolatos gondolatokat: „Ezek kombinációja a legjobb megoldás, mert a diákok fokozatosan próbálhatnák ki magukat!”, ennek megvalósítása komoly szervező feladatot igényel, de a jól képzett fiatalokért ezt meg kell tenni.

52

Forrás: Szakképzés-fejlesztési Stratégia 2005-13. 43. oldal (http://www.nive.hu/hirek/2005 _06_02/szakkep_fejl_startegia.pdf, 2006. július 11.). 77


4.8.

„A szakképzés átalakításának kommunikációja” kérdéscsoport elemzése

A kérdéscsoport négy, egy közös és három csak az igazgatóknak vagy a tanároknak feltett kérdést tartalmaz. Két fontos dologra kerestem a választ. Az egyik a szakképzés tartalmának, módszertanának és szerkezetének fejlesztése keretében zajló átalakítással kapcsolatos tájékoztatás – általuk megítélt – minőségére, valamint a modulrendszerű szakképzés kialakításának szükségességére; míg a másik a TISZK-ek létrehozásával kapcsolatos félelmekre és azok szükségességére kérdez rá. I-5 : T-12. „Megfelelőnek tartja-e az új modulrendszerű szakképzés társadalmi kommunikációját az iskolaigazgatók irányába?” A HEFOP 3.2.1 A szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése: „Új szakképzési szerkezet” program fő kedvezményezettje az NSZI, mely feladatot konzorciumi keretek között az Educatio Kht. és az Apertus Közalapítvány bevonásával valósít meg. A modulrendszerű szakképzés kidolgozásának érdekében a munkaerő-piaci relevanciával rendelkező FEOR-ban szereplő foglalkozások tekintetében munkakörelemzések eredményeként (480 foglalkozás) létrejöttek a képzési modulok összehasonlításának elvégzésével, az új OKJ struktúrájának alapját képező modultérképek. Az új rendszerrel új fogalmak jelentek meg, mint alapszakmák, ráépülő szakképesítések vagy a rész-szakképesítés, melyek mindegyike a rugalmasabb átképzés vagy az újabb szakképesítés gyorsabb megszerzésének lehetőségét igyekszik biztosítani a munkavállalónak, a korábban megszerzett ismeretei objektív beszámíthatóságának figyelembevételével. Hosszas szakértői munka és a program eredményeként 2006. év elején megjelent az 1/2006. (II. 17.) OM rendelet „az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzékbe történő felvétel és törlés eljárási rendjéről”, amely tartalmazza az új modulrendszernek megfelelően kidolgozott szakképesítéseket. Az OKJ előkészítésével párhuzamosan folyt a szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek és központi programjainak kidolgozása. A 2006/07-es tanévben a TISZK-ekben indítandó „Kereskedelem, marketing, üzleti adminisztráció” és a „Gépészet” szakmacsoportokban szereplő szakképesítések dokumentumait az illetékes minisztériumok rendeleteikben (SZVK) és közleményeikben (központi programok megléte) megjelentették, így ezek a képzések 2006 szeptemberétől megkezdhetők voltak. A többi, az új OKJ-ben szereplő szakképesítések dokumentumai jelenleg kidolgozás alatt vannak. Várhatóan a 2008/09-es tanévben történő indításukhoz szükséges megfelelő ütemben 2007. év végén vagy 2008. év elején jelenhetnek meg az illetékes minisztériumok gondozásában. Az említett folyamatról minden információ nyilvános és megtalálható az NSZFI honlapján a www.nive.hu/nft/ weboldalon. Úgy gondolom, a televízióban szereplő reklámokban, a különböző folyóiratokban (Szakoktatás) vagy az MKIK hetilapjában (Üzleti7) és az egyéb nyomtatott sajtóorgánumokban megjelenő információk szükséges és elégséges információkkal szolgálnak az érdeklődők számára, ezért is volt meglepő számomra a kérdőív e része által tapasztalható polgári iskolákból érkezett lesújtó vélemény.

78


A modulrendszerű szakképzés kommunikációjának megítélése a polgári iskolák véleménye alapján

60

52

50 40

20

Tanári

12 7

6

1 Jó

Lehetne jobb is

Nincsen ilyen

0

Igazgatói

7 6

3 3 Megfelelő

10

28

1 1

1

0 1

0

Összesített Összesített Igazgatói Tanári

Nincs válasz

19 24

Nagyon jó

30

33. ábra: A modulrendszerű szakképzés kommunikációjának megítélése a polgári iskolák véleménye alapján (Szerkesztette: Vartman György)

A közös kérdésben a megkérdezettek 83%, a „Lehetne jobb is” (61%) és a „Nincsen ilyen” (22%) válaszokat jelölte meg. Az igazgatók és a tanárok által adott válaszok között szignifikáns eltérés nincsen, csak 15% gondolta „Megfelelő”-nek (7%) vagy „Jó”-nak (8%) a szakképzés kommunikációját az iskolaigazgatók irányába és egy tanár akadt, aki „Nagyon jó”-nak ítélte meg a kérdést. Érdekes, hogy a tanárok válaszai voltak polarizáltabbak, mindkét végletben ők voltak, akik több választ jelöltek meg a nagyon negatív és a pozitív vélemények irányába egyaránt. A katonai szakképzés esetében jóval pozitívabb véleményeket tapasztaltam, ami magyarázható a két kérdőív kitöltésének időbeni eltérésével, hiszen a 2007. év kora tavaszán a HEFOP 3.2.1 „Új szakképzési szerkezet” komponensén belül már voltak felkészítések, azaz a katonaoktatóknak több lehetőségük volt a programmal és annak eredményeivel való megismerkedésre. Talán ezzel is magyarázható, hogy senki nem jelölte meg a „Nincsen ilyen” választ és a pozitívnak tekinthető „Megfelelő” és „Jó” lehetőségeket a megkérdezettek 46% adta meg, ami jóval magasabb érték, mint a polgári iskolák 15%-a. Érdekes és sajnálatos tény, hogy a felkészítések ellenére nem akadt olyan oktató aki „Nagyon jó”-ra értékelte volna tájékoztatás színvonalát és a „Lehetne jobb is” vélemény, hasonlóan magas értékkel 54%-ban szerepelt, mint a polgári iskolák esetében.

79


A modulrendszerű szakképzés kommunikációjának megítélése a katonai iskola kérdőívei alapján

7 6 5

5

4 Igazgatói 3

Tanári 4

2

1 2

1 0

1 00 Nincsen ilyen Lehetne jobb is

0

00

Megfelelő

Jó

Nagyon jó

34. ábra: A modulrendszerű szakképzés kommunikációjának megítélése a katonai iskola kérdőívei alapján (Szerkesztette: Vartman György)

A kérdésnél nem kértem indoklást, de több megjegyzést is kaptam az iskoláktól. Egy tanárkolléga az átalakítással kapcsolatban érzelemtől nem mentes véleményét fejezte ki: „Nem jó a felülről vezérelt elméleti megközelítés!!!”. Ez meglepő, mert erős ellenállásra utal a szakképzés átalakításával kapcsolatban. I-8. „Mennyiben tartja pozitívnak és indokoltnak az új modulrendszerű szakképzés előkészítését, bevezetését?” A kérdést az iskolaigazgatóknak tettem fel, melyre a kapott válaszokat a kérdőív előlapján szereplő adattábla szerint a polgári iskolák esetében két részre bontottam, a TISZK-ben és az azokon kívül működő iskolákra. Lényeges különbség nem állapítható meg a két csoport véleményében a modulrendszerű szakképzés előkészítésével és bevezetésével kapcsolatban. Az 1-5-ig terjedő skálán a súlyozott átlag ~3,6 volt, ami jónak mondható és inkább a támogatottságot jelzi, mint az ellenállást. Az MH KPTSZI esetében ez az érték jóval magasabb 4,66 lett, ami a modulrendszerű szakképzés bevezetésének és előkészítésének nagyfokú elfogadottságát jelzi. Ez magyarázható az iskola és a szakmai felügyeletet gyakorló HM Személyzeti Főosztály szakembereinek jó együttműködésével, hiszen a tartalmi kidolgozásba az iskola oktatóit és vezetését is egyaránt bevonták. A kérdést indokolniuk is kellett. Előnyként emelték ki a hatékonyságot, a képzési idő lerövidülését, az átjárhatóságot, a rugalmasságot vagy az egész életen át tartó tanulási folyamat elősegítését. A polgári iskolák esetében megállapítást nyert, hogy mind tartalmában, szerkezetében és kimeneti követelményeiben egy elavult rendszert kell leváltani. Indokoltnak tartják a változást, de felhívják a figyelmet a sikeres iskolai tapasztalatok átvételének szükségességére, melyek alkalmazhatóak lennének a TISZK képzésein belül (pl. gyakorlati képzés eredményei). Külön előnyként említik, 80


hogy a feladatokat munkakörre bontja, és ehhez kapcsolja az elvárt tulajdonságokat. Az így kialakult követelmény és vizsgamodulok összhangja az ismeretek alkalmazásának területén az átjárhatóságot biztosítja. A modulrendszerű szakképzés előkészítésének és bevezetésének megítéltsége a polgári iskolák véleménye alapján 16

14

14

15

12 10 9 5

8 6

5 2

3

Nincs válasz

Nagyon indokolt 5

0 4

Nem indokolt 1

0

0

3

2

3

5

03 2

2

4 0

7

8 7

Igazgatók TISZK igazgatók Igazgatók összesen Igaz g atók TISZ öss z e sen K Igaz g i gazga tó k atók

35. ábra: A modulrendszerű szakképzés előkészítésének és bevezetésének megítéltsége a polgári iskolák véleménye alapján (Szerkesztette: Vartman György)

Akadtak bírálatok is, de azok nem a szükségességét, hanem a bevezetés módját és az előkészítésre jutó idő rövidségét emelték ki. Ezek a bíráltok főként a TISZK-ek részéről fogalmazódtak meg, hiszen az említett két szakmacsoportban nekik a 2006/07-es tanévtől már indítani kellett a képzéseket. Szomorú, de a polgári iskolák részéről volt olyan, aki a „Nem ismerem a pontos tartalmát, felépítését, logikáját.” véleményt írta, vagy nem válaszolt, és indoklásként a „Nincs tapasztalat.”, „Nincs ilyen az intézményben.” megjegyzéseket fogalmazta meg. I-10. „Iskolája önállósága szempontjából nem tartja-e veszélyesnek a TISZK-ek létrehozását?”53 A szakképzésben részt vevő tanulók száma 1990-től folyamatosan csökken, megváltozott az iskoláztatási szerkezet, a szakmunkásképző helyett egyre többen választják a gimnáziumot, így a meglévő szakképző intézményekben egyre kevesebben tanulnak. Vannak olyan szakképző iskolák, ahol a szakképző tanfolyamokon mindössze 15 tanuló vesz részt. A szakképzési intézményrendszer gyökeres megváltoztatása, ezért is időszerű kérdés. Az elaprózódott, nem az igényeknek megfelelően felszerelt intézmények helyett új típusú, integrált, korszerűen felszerelt rendszert kell létrehozni, amely jobban tud alkalmazkodni munkaerő-piaci és térségi igényekhez. 53

Losonczi Lívia: Tizenhat térségi integrált szakképző központ alakul országszerte (Üzleti7, 2005. május 18. szakképzési különszám, 5. oldal) cikk alapján. 81


Az elaprózódott szakképzési rendszer működtetéséhez rendelkezésre álló erőforrásokat nem lehet hatékonyan felhasználni. Jelenleg több mint ezer szakképző intézmény között kell megosztani a forrásokat. A kisebb intézmények nem működnek hatékonyan, nem tudnak fejlesztéseket megvalósítani, ezért ezeken a gondokon szeretnének segíteni a TISZK-ek létrehozásával, melyekre az NFT HEFOP 3.2.2. (Térségi Integrált Szakképző Központok létrehozása) és 4.1.1. (Térségi Integrált Szakképző Központok infrastrukturális feltételeinek javítása) alfejezeteinek keretében jelentős uniós forrás áll rendelkezésre. A TISZK-ek hat-nyolc szakképzést folytató intézmény együttműködésével kétféleképpen, több fenntartós vagy egy fenntartós vezetési modell szerint jönnek létre. A pályázaton elnyert forrásokból létrejön egy központi képzőhely, amely alkalmas mindazon ismeretek oktatására, 36. ábra: A Térségi Integrált Szakképző Központok az országban amihez csúcstechnológia kell. Az alapképzés továbbra is az intézmények tanműhelyeiben folyik, amelyek szintén kapnak fejlesztési támogatást. A TISZK rendszerének (36. ábra54) létrehozása ~17 milliárd Ft-ba kerül, melyből régiónként két-két és Budapesten további két intézményt alakítottak ki, így összesen tizenhat kezdte meg működését 2006 szeptemberétől az országban. A források 70 százalékát a központok kialakítására, míg a fennmaradó 30 százalékot a tagiskolákban szervezetfejlesztések és továbbképzések végrehajtására fordították. A meghirdetett 16 központra 35 pályázat érkezett, ez is mutatja a program népszerűségét. A TISZK-ek kialakítása kormányzati szinten megjelenő feladat melyre az 1057/2005. (V. 31.) „a szakképzés-fejlesztési stratégia végrehajtásához szükséges intézkedésekről” szóló Korm. határozat intézkedik. A 2006/07. évi szakképzési tanévnyitón a szociális és munkaügyi miniszter is az ilyen jellegű központok további kiépítése mellett állt ki. Felvetette az összevont intézmények működésének racionalizálási szükségességét, a jobb finanszírozás és a szabad kapacitások jobb kihasználtságának érdekében. Ezért tartottam fontosnak a TISZK-ekkel kapcsolatos következő két kérdést, mely az intézmények önállóságának veszélyeztetettség érzésére és a létrehozásuk szükségességének megítélésre próbál megfelelő támpontot adni. A diagramról látható, hogy az összesített vélemények alapján a „Nem veszélyes” vélemények vannak többen, ami az adott válaszok 43%-át teszi ki. Az ábrának megfelelően érdekes összehasonlítani a TISZK-ben lévő és a TISZK-en kívül lévő igazgatók véleményét. A TISZK-ben részt vevő igazgatók sokkal pesszimistábban ítélik meg a kérdést: 44%-uk tartja veszélyesnek vagy nagyon veszélyesnek az önállóságukra nézve a közösködést, ellentétben az önálló igazgatók 32%-ával, akik nem látnak veszélyt abban, hogy nem sikerült csatlakozniuk valamely központhoz, és bíznak benne, hogy továbbműködhetnek önállóan, és 54

Forrás: Losonczi Lívia: Tizenhat térségi integrált szakképző központ alakul országszerte (Üzleti7, 2005. május 18. szakképzési különszám, 5. oldal). 82


megfelelő lesz a támogatásuk. Úgy gondolom, hosszú távon optimista ez a bizalom, mert a munkaerő-piacon nem megfelelő elhelyezkedést biztosító iskolák finanszírozása háttérbe kell, hogy szoruljon a versenyképes iskolákéval szemben. A TISZK-ek létrejöttének megítélése az iskolák önállóságának veszélyeztetése szempontjából a polgári iskolák véleménye alapján 19

20 18 16

14

14

12

12

Igazgatók 9

10

Igazgatók összesen

8 6

TISZK igazgatók

5

5

6

6

4

4

3

4

1

2 0 Nem veszélyes

Nem tudom

Veszélyesnek tartom

Nagyon veszélyesnek tartom

37. ábra: A TISZK-ek létrejöttének megítélése az iskolák önállóságának veszélyeztetése szempontjából a polgári iskolák véleménye alapján (Szerkesztette: Vartman György)

Meglepően magas a „Nem tudom” vélemények aránya. Ez egyrészt betudható az informálatlanságnak, másrészt annak, hogy a kérdőíveket 2006. év március és május hónapja között töltötték ki, amikor még túl nagy tapasztalattal nem rendelkezhettek az intézményvezetők. A két felmérés alapján a katonai szakképzésben dolgozó vezetők (igazgató és helyettesei) véleménye „Nem veszélyes” 66%, a TISZK-en kívül lévő igazgatókéhoz áll közelebb (50%), de úgy gondolom, hogy a 2007 tavaszán eldöntött iskolabezárások miatt ez utóbbi igazgatók ma már sokkal borúlátóbban ítélnék meg a kérdést, és jóval nagyobb lenne a különbség a két álláspont között. Az MH KPTSZI a speciális helyzetéből adódóan, mint országos beiskolázású egyedüli, kizárólagosan az MH részére és igényei szerinti katonai szakképzést folytató iskola, jelenleg is mint egy TISZK működik a honvédségen belül, így a polgári életben létrejött hasonló iskolatípusok nem versenytársai, azaz nem fenyegetik az önállóságát. T-7. „Jó ötletnek tartja-e a TISZK-ek létrehozását?” Érdekes a csoportra kapott válaszok összehasonlításának tükrében vizsgálni ezt a kérdést. A szakképzés kommunikációját nem tartják jónak sem, az igazgatók, sem a megkérdezett tanárok. A szerkezeti átalakítás megítélése a következő kérdés alapján összességében pozitív. Nem félnek az intézményük önállósága szempontjából a TISZK-ektől, és mégis elég megosztottak, ellentétesek a vélemények a létrehozásukkal kapcsolatban. A megkérdezett polgári iskolák majdnem egyharmada (29%-a) ellene van, és a „Nem, mert a jelenlegi rendszert jobbnak tartom” választ

83


jelölte meg. Több mint egyharmada (36%) nem tudja megítélni a kérdést, és olyan is akadt, aki nem tudott (vagy nem akart) válaszolni. A TISZK-ek létrehozásával való egyetértés megoszlása a polgári iskolák véleménye alapján

7%

Nem, mert a jelenlegi rendszert jobbnak tartom

2%

29%

26%

Nem tudom Igen Teljes mértékben egyetértek vele

36%

Nincs válasz

38. ábra: A TISZK-ek létrehozásával való egyetértés megoszlása a polgári iskolák véleménye alapján (Szerkesztette: Vartman György)

A támogatottság mindemellett nem mondható rossznak 26% „Igen”, támogatja és 7% a „Teljes mértékben egyetértek vele” választ jelölte meg, igaz ezek számszerűen nem érik el a TISZK-ekből érkező válaszokat (16 db) és ez mindenképpen elgondolkodtató. Érdekes a katonaoktatók véleménye a kérdéssel kapcsolatban. A TISZK-ek létrehozásával való egyetértés megoszlása a katonai iskola kérdőívei alapján

Nem, mert a jelenlegi rendszert jobbnak tartom

40%

Nem tudom Igen

10% 10% 0%

40%

Teljes mértékben egyetértek vele Nincs válasz

39. ábra: A TISZK-ek létrehozásával való egyetértés megoszlása a katonai iskola kérdőívei alapján (Szerkesztette: Vartman György)

84


A TISZK-ek létrehozását sokkal többen tartják jó ötletnek és jelölték meg az „Igen” (40%) választ, mint azt a polgári oktatók tették (26%). Csak 10% volt ellene és tartotta jobbnak a jelenlegi rendszert, de amint már kitértem rá, a katonai szakképzés a jelenlegi formájában nagyon közel áll működésében a polgári TISZK-ekhez. Senki nem jelölte meg a „Teljes mértékben egyetértek vele” választ, és ebben a csoportban is előfordult egy esetben, hogy nem érkezett válasz. A „Nem tudom” válaszok mindkét célcsoportban nagy arányban jelentek meg (katonaoktatók: 40%; polgári oktatók 36%), ami inkább az információhiányra és nem a kérdőív köröztetésének korai időpontjára vezethető vissza, hiszen a két felmérés között egy év telt el és jelentős eltérés nem tapasztalható a célcsoportok véleménye között. Éppen ezért kell kiemelni a tájékoztatás fontosságát és szükségszerűségét, mert hiába található meg és érhető el minden információ az interneten, az igazgatók többségének célirányosan nyomtatott formában is el kell eljuttatni az ismertetőket, mert nélkülük, és a jól képzett tájékozott oktatók nélkül az átalakítás sikere elképzelhetetlen. 4.9.

„Az iskolai aktivitás az újfajta képzési szerkezetre történő felkészülésben” kérdéscsoport elemzése

A szakképzés átalakítása több tényezős folyamat. Felismerve a hibákat – a korábbi rendszer rugalmatlanságát és finanszírozhatatlanságát, valamint a munkaerő piaci igényektől való elszakadását – a kormányzat oktatási reformot kezdeményezett. A reform egy munkaerő-piaci igényekhez igazodó modulrendszerű, átjárható és egyben jobban finanszírozható szerkezet kialakítását tűzte ki célul. A hangsúly a képzésben az adott munkaterületen elvégzendő feladatok megtanítására, az ahhoz szükséges ismeretek elsajátítására és a feladat ellátásához elengedhetetlen tulajdonságok fejlesztésére helyeződött át. Az átalakítás sikere azonban nemcsak a külső körülmények, jogszabályi feltételek biztosításán múlik, melyet a kormányzati szándéknak megfelelően, az illetékes minisztériumoknak kell társadalmi konszenzus eredményeként kialakítani. A siker elképzelhetetlen a képzőintézmények aktív részvétele nélkül. Ehhez szükséges a folyamatos tájékoztatás, melyről az eddigi elemzések alapján megállapítható, hogy javításra szorul és elengedhetetlen a pályázatok sokaságával segített reformfolyamat, mely egyszerre helyez hangsúlyt a tárgyi, a személyi és oktatási feltételek fejlesztésére. Ezek a programok léteznek, gondoljunk csak a kollégiumi, informatikai, oktatási eszközök beszerzését segítő pályázati kiírásokra vagy a pedagógusok látókörének bővítését célzó külföldi tanulmányutakra, melyeken fejlettebb országok – nemzetközi minősítések alapján jobb – szakképzési körülményeit tekinthetik meg. A tanulmányutak – az új ismeretek, tapasztalatok megszerzésén túl – szakmai testvériskolai kapcsolatok kialakítását teszik lehetővé, amely első lépése lehet a diákok csereoktatásának megvalósításához. Ez alkalmat teremt tanulóinknak a nemzetközi megmérettetésre, saját bőrükön tapasztalhatják az idegen nyelv elsajátításának szükségességét és szakmai ismereteik korszerűségét. Nem szabad elfelejtenünk: ők már valódi európai polgárok lesznek, akiknek nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi munkaerőpiacon is meg kell állni a helyüket, legalább egy idegen nyelven történő kommunikációval. Az oktatás és a gyakorlati képzés tárgyi feltételeinek fejlesztési forrásigénye szakmánként nagyon eltérő, gondoljunk csak a közgazdasági szakra, vagy egy CNC gépi forgácsoló szakmai képzésére. Az iskolák itt nehéz helyzetben vannak, hiszen a korszerűsítésekhez sokszor nagyon nehéz (vagy lehetetlen) a megfelelő forrásokat

85


előteremteni, ezeket a problémákat is enyhítheti a kis- és középvállalkozások, valamint a nagyüzemek gyakorlati képzésbe történő bevonása. A megoldás nemcsak nagy terhet vesz le az iskola válláról, hanem jobb feltételek melletti életszerűbb gyakorlati képzési körülményeket biztosít, és az oktatás piacszerűbb kialakításával, a tanuló és a munkahely kapcsolatának kialakításán keresztül a legjobbak végzés után történő gyors elhelyezkedését is segíti. Látható, hogy megfelelő hozzáállással és a lehetőségek felismerésével egy tantestület sok területen képes lehet apróbb nehézségek áthidalására nagyobb külső segítség nélkül, ezért is tettem be az iskolai aktivitás mérésére irányuló kérdéscsoportot a kérdőívbe. A kérdések a teljesség igénye nélkül az általam fontosnak tartott területekre kérdeznek rá. Az „Ön szerint mire kellene összpontosítani az anyagi forrásokat a szakképzés fejlesztésében, milyen fejlesztéseket hajtottak végre az utóbbi időben, iskolájukban?” kérdéssel pedig lehetőséget biztosítottam az iskolaigazgatóknak és a tanároknak az általuk fontosnak tartott támogatásra szoruló területek kiemelésére, valamint az iskolájukban végrehajtott fontosabb fejlesztéseik bemutatására. I-7. „Rendelkezik-e iskolája külföldön testvériskolai kapcsolattal?” Az iskolák 73%-a rendelkezik valamilyen országban testvériskolai kapcsolattal; ez jónak mondható, különösen azért, mert a megkérdezettek 50%-nak nemcsak egy, hanem több különböző ország iskolájával is sikerült ilyen együttműködést kialakítani. A legtöbben a megkérdezettek közül Romániában (12), Németországban (10), Szlovákiában (7) találtak együttműködő partnerre; de Horvátországot (5), Olaszországot (4), Ausztriát (4) és Franciaországot (4) is szép számmal jelölték meg. Olyanok is akadtak (nem kevés számmal: 3), akik a skandináv országok közül finnországi iskolákkal kerültek kapcsolatba. Az iskolák külföldi testvériskola kapcsolatainak megoszlása a polgári iskolák véleménye alapján

5% 20%

50%

2%

Nincs és lehetőségünk sem volt rá Nincs, de tervezzük Volt rá lehetőségünk de nem sikerült Igen egy külföldi kapcsolatunk van Igen többel is

23%

40. ábra: Az iskolák külföldi testvériskola kapcsolatainak megoszlása a polgári iskolák véleménye alapján (Szerkesztette: Vartman György)

Az együttműködések szép száma a tanulmányutak sikerének is betudható, de Románia és Szlovákia nagy számmal történő megjelenése valószínű, hogy a többi országgal kapcsolatos nyelvi nehézségekkel, kommunikációs problémákkal magyarázható, ezért a pedagógusok szakmai nyelvképzésére, a már létező 86


csereprogramok keretében nagyobb hangsúlyt kell fordítani a közeljövőben. Valószínű, hogy erre vezethető vissza a kapcsolattal nem rendelkező iskolák nagy száma (27%), melyek közül (és ez elszomorító) 5% jelölte meg a „Nincs és lehetőségünk sem volt rá” választ, azaz nem is ismerték fel ennek jelentőségét és lépéseket sem tettek az ügy érdekében. Az MH KPTSZI esetében a kérdés élesen rávilágít arra a korábban megállapított hiányosságra, miszerint oktatóink semmilyen, a szakképzés átalakítása keretében vagy a szakmai elöljáró által szervezett külföldi tanulmányúton sem vettek részt az utóbbi években. Éppen ezért a polgári iskolákkal történő összehasonlítás nélkül is mélységesen lehangoló a „Nincs, de tervezzük” vélemény 100%-os megjelenése az iskola vezetői részéről. Ennek eredményeként a fejlesztési célok alapján példaként kitűzött fejlettebb szakképzéssel rendelkező országok ismerete nélkül, a külföldi tapasztalatok hiányában rendkívül nehéz az oktatók motiválása. A katonai oktatás korábban nagyon jó kapcsolatokat ápolt a visegrádi négyek országaival, Lengyelországgal, Csehországgal és Szlovákiával. A Kétoldalú Nemzetközi Kapcsolatok Tervében tervezett külföldi tanulmányutakkal is elsősorban a 2007-es évben ezen országokkal próbálkozunk ismételt hivatalos kapcsolatfelvétellel. A nemzetközi tapasztalatszerzés érdekében a HM Személyzeti Főosztály szakembereinek és az NSZFI munkatársainak közös szervezésében, együttes finanszírozással egy tanulmányutat terveznek Franciaországba, mely jó alkalmat teremthet a testvériskolai kapcsolatok fejlesztésére. I-11. „Milyen mértékben tudja bevonni iskolája szakképzésének gyakorlati képzésébe a helyi vállalkozókat?” A piacképes képzések megvalósításának egyik legfontosabb feltétele a kis- és középvállalkozások gyakorlati szakképzésbe történő bevonása. Ez nem könnyű feladat a különböző régiókban, hiszen az ország nem minden területén található olyan fejlett ipar, hogy az elegendő lehetőséget tudjon biztosítani (pl. a forgácsoló szakmák esetében). Ez tekinthető hátránynak és egyben jelzés értékűnek is, hiszen ahol nincs elegendő számú gyakorlati képzési lehetőség ott, a végzés után munkahely sem várható, ezért a képzésre sincs szükség. Figyelembe véve a magyar munkavállalók alacsony mobilitását, az ilyen iskolák csak a munkanélküliek számát növelnék az adott környezetben, ezért ezeknek a fennmaradáshoz képzési szerkezetváltásra van szükségük. Ezek tükrében jónak tekinthető a „Teljes mértékben” és a „A tanulók nagyobb részénél” válaszokat adó iskolák 52%-os aránya, hiszen ez azt jelenti, hogy a megkérdezett iskolák zöme nem küzd ilyen jellegű problémákkal. Ezt a véleményt erősítik a „A tanulók kisebbik részénél” (30%) válaszokat megjelölők nagy száma. A gyakorlati képzés, vállalkozásokkal történő közös megvalósítása elsősorban a vendéglátó-ipari, kereskedelmi, közgazdasági és informatikai képzések esetében nem okoz problémát az iskoláknak, ez is azt mutatja, hogy a gép- és beruházás igényes szakmák azok, amik problémásak lehetnek, ezért a jövőben nagyobb támogatást szükséges biztosítani az iskolák és a vállalkozások részére egyaránt.

87


A helyi vállalkozások gyakorlati képzésbe bevonhatóságának megoszlása a polgári iskolák véleménye alapján

16%

Nem tudom bevonni őket, érdektelenek

11%

7%

Egy-két tanuló esetében A tanulók kisebbik részénél

30%

36%

A tanulók nagyobb részénél Teljes mértékben

41. ábra: A helyi vállalkozások gyakorlati képzésbe bevonhatóságának megoszlása a polgári iskolák véleménye alapján (Szerkesztette: Vartman György)

Az „Egy-két tanuló esetében” (7%) és a „Nem tudom bevonni őket, érdektelenek” (11%) válaszok aránya nem tekinthető túlságosan magasnak, azonban fontos, hogy csak a valóban indokolt egyedi, különösen oktatóigényes képzésekre korlátozódjon ezek száma a jövőben. Ilyen lehet a fogyatékkal élők képzése, hiszen az ő esetükben nagyobb türelem szükséges, és nehezebben valósítható meg a vállalkozásoknál lévő életszerű körülmények közötti, gazdaságos gyakorlati képzés. Az MH KPTSZI-ből érkezett „Nem tudom bevonni őket, érdektelenek” (100%) vélemények nem leptek meg, bár az iskolavezetők részéről vártam volna kiegészítést a katonai specialitásokra vonatkozóan. Az elemzés nélkül is mindenki számára világos, hogy a vállalkozók alkalmazása a katonai gyakorlati képzésekben szinte lehetetlen, hiszen a képzéseink profilja nem összehasonlítható a polgári oktatáséval. A katonai szakképzés célja a jól felkészült tiszthelyettesek biztosítása az MH igényeinek megfelelően úgy, hogy a nemzetközi békefenntartó vagy NATO-misszióban is alkalmazhatók legyenek, rövid célirányos felkészítés után. A specialitásainkra való tekintettel nekünk nem a vállalkozókkal, hanem a vezénylő zászlósokkal és a csapatokkal kell együttműködnünk, mely egyre kiforrottabban működik, és biztosítja a tiszthelyettes hallgatók életszerű, csapatoknál történő gyakorlati felkészítését. I-6. „Részt vesznek-e oktatóik a szakképzés átalakítása keretében biztosított külföldi tanulmányutakon?” T-5. „Vett-e részt a szakképzés átalakítása keretében biztosított külföldi tanulmányutakon?” A két kérdés már szerepelt és korábban elemeztem: A harmadik „Mennyire kapcsolódhatnak be az iskolák a szakképesítés átalakításába, és mennyire készítik fel őket a változásokra” csoport elemzése során. Ott az oktatóknak biztosított tanulmányutak szempontjából, azaz a lehetőségek oldaláról vizsgálhattuk meg és elemezhettük a kapott válaszokat. Az éremnek azonban két oldala van, és ezért szerepelhetnek a vélemények ebben a kérdéskörben is, hiszen nemcsak a lehetőségek, hanem az iskolai aktivitás szemszögéből is érdemes megvizsgálni a beérkezett véleményeket.

88


A korábbi elemzésekből kiderült, hogy a megkérdezett polgári iskolában oktató tanárok 62%-a mondta azt, hogy nem vett részt ilyen jellegű program keretében, ellentétben az igazgatói kérdésben szereplő 45%-os „Senki nem vett részt iskolánkból” válaszokkal; és 38%-uk (alig több mint egyharmaduk) jelölte meg, hogy volt már külföldön, és ebből is csupán 14% járt több alkalommal különböző országokban. A katonai szakképzés esetében önmagában, összehasonlítás nélkül is lehangoló eredmény született, hiszen kiderült, hogy senki nem vett részt ilyen tapasztalatszerzés lehetőségét biztosító tanulmányutakon. Ez a hiányosság végig nyomon követhető a kérdőív válaszai során, de leginkább a testvériskolai kapcsolatok terén csúcsosodott ki. Remélhetőleg a korábban már említett szakmai elöljárói törekvések, javítanak valamelyest ezen a helyzeten, és a jövőben alapjául szolgálhatnak egy fellendülési folyamat megindulásának. Mind az igazgató, mind a tanári válaszok alapján hasonló következtetést lehet levonni, növelni kell a tanulmányutakon történő részvételi lehetőségek számát; és ezekről mind szélesebb körben tájékoztatni kell az iskolákat. A pedagógusok nyelvi továbbképzéseinek hangsúlyossá tétele és kiszélesítése csak segítheti ezt a folyamatot, mely elengedhetetlen feltétele annak, hogy tapasztalt, széles látókörű pedagógusokra alapozva történjen meg a szakképzés eredményes átalakítása. I-16 : T-16. „Ön szerint mire kellene összpontosítani az anyagi forrásokat a szakképzés fejlesztésében, milyen fejlesztéseket hajtottak végre az utóbbi időben, iskolájukban?” A végrehajtott fejlesztésekkel kapcsolatban a polgári iskolák esetében a legnagyobb problémának az önkormányzatok passzivitását emelik ki, akik nem vállalják fel az iskolák képzési feltételeinek javításához szükséges anyagi források biztosítását. A fejlesztéseket pályázatokból, világbanki programokból és szakképzés fejlesztési pénzekből lehet csak megoldani, sok problémát okoz a szükséges önrész előteremtése és az előfinanszírozásos megoldások. Legtöbben végrehajtott fejlesztésnek a szakképesítések irányának megfelelő eszköz és oktatási segédanyag beszerzéseket, informatikai fejlesztéseket (interaktív táblák, számítógépek), idegennyelv oktatás és nyelvilabor fejlesztéseket emelték ki; de voltak iskolák, akik az épületeiket újították fel, vagy kevesebben, akik új tanműhelyeket tudtak kialakítani. Akadt olyan intézmény, ahol az eszköz beszerzésekkel egybekötve, a gyártó cégekkel együttműködve, önerőből oldották meg tanáraik felkészítését. Az MH KPTSZI-ben is hasonló fejlesztésekről számoltak be. Megtörtént egyes épületek és tantermek felújítása, aktív táblákat vásároltak és új gépjármű makettek, kéziszerszámok és tanalvázak beszerzéséről tettek említést az oktatók. Meglepetésemre ezek a fejlesztések főleg csak a járműves képzések gyakorlati képzési körülményeinek javítására szolgálnak, pedig más ágazatok oktatóit is megkérdeztem a kérdőíves kutatás során. Ez arra enged következtetni, hogy a KJGY-szervezetek nem fordítanak kellő figyelmet a gyakorlati képzés feltételeinek fejlesztésére. Az anyagi források felhasználásának koncentrálására érkezett javaslatok legtöbb esetben egybeesnek a fejlesztésben megadott végrehajtott feladatokkal (technikai eszközpark fejlesztése, informatikai fejlesztés…). A rossz állapotú iskolai épületek (tantermek, tanműhelyek) sok esetben nem tudják biztosítani a már meglévő műszaki eszközök optimális működtetését, ezért ezek felújításának támogatása különösen fontos lenne az eszközök állagmegóvásának érdekében. A drága eszközök fenntartása és üzemeltetése is sokba kerül, ezért a polgári iskolák hiányolják az eszközüzemeltetésre és karbantartásra kiírt pályázati lehetőségeket. Nemcsak 89


tárgyi-eszköz fejlesztési lehetőségeket említettek meg. Igényként fogalmazódott meg mind a katonai és mind a polgári oldalról a pedagógusok szakmai módszertani továbbképzése, a korábban már említett külföldi tanulmányutak bővítésének lehetősége, vagy a tankönyv- és taneszköz-fejlesztések szükségessége. A meglévő oktatási intézmények fejlesztését a régió igényeihez igazítva jól felszerelt alaptanműhelyek kialakításával, a kis- és középvállalkozások igényeinek figyelembevételével, azokkal együttműködve gondolják jobban megvalósíthatónak. A fejlesztésekből és a források koncentrálására érkező javaslatokból látható, hogy az iskolák – fenntartótól függetlenül – többségében még mindig inkább csak a képzési feltételek kialakítására koncentrálnak, mert a korszerű eszközök beszerzése rendkívüli anyagi forrásokat emészt fel, melyeknek csak a fenntartó általi előteremtése elképzelhetetlen. Nagy szükség van a pályázatokra, mert ezek a szükségszerű technikai átalakítások, reformok nélkülük nem megoldhatók. A feltételek megteremtése után a humánerőforrás-fejlesztésre kell nagy hangsúlyt fordítani, és a későbbiekben pedig – a javaslatokkal egyetértve – bővíteni kell a diákok csereképzését biztosító lehetőségek számát. 4.10. „A gazdasági kamarák szakképzés átalakításában vállalt szerepének megítélése az iskolák részéről” kérdés elemzése I-13 : T-13. „Milyennek ítéli meg a gazdasági kamarák szerepvállalását a szakképzés átalakításában?” A polgári életben a kamarák szerepét az MKIK tevékenységén keresztül mutatom be55. Az oktatási miniszter és az MKIK elnöke között 2004. január 27-én született együttműködési megállapodás alapján a kamara tizenhat gyakorlatigényes szakma szakmai és vizsgakövetelményeinek kidolgozására és a gyakorlati szintvizsga rendszerének kidolgozására kapott felhatalmazást. A megbízás eredményeként megnövekedett a kereskedelmi és iparkamarák szerepvállalása és felelőssége a magyar szakképzés modernizálásában, az iskolarendszerű szakképzés pedig közelebb kerülhetett a gazdaság elvárásaihoz és lehetőség adódott a szakképzés szereplőinek a jobb együttműködés kialakítására. A kamara – vállalásának megfelelően, a gazdasági érdekképviseleti szervekkel együttműködve – sikeresen elvégezte a tizenhat szakma szakmai és vizsgakövetelményeinek felülvizsgálatát, melynek eredményeként a képzések jobban igazodnak a gazdaság elvárásaihoz, és tizennégy szakma esetében a korábbi kétéves képzési időt háromra emelték fel. Megkezdődött a gyakorlati szintvizsgáztatás rendszerének kidolgozása. Elkészült az országosan egységes szintvizsgaszabályzat és a vizsgáztatáshoz szükséges feladatbankok és értékelő lapok. A szakképző iskolák, a gazdálkodó szervezetek és a tanulók is kedvezően fogadták a szintvizsgáztatást, örömmel vették, hogy csak gyakorlati feladatot kell végrehajtaniuk. A gyakorlati képzés minőségbiztosításának érdekében kiemelkedő szerepet játszik a kamara a képzőhelyek akkreditálási feladatainak elvégzése során. Ezek során ellenőrzik, hogy a képzési feltételeknek megfelelnek-e a gyakorlati képzésben résztvevők munkahelyi körülményei. A képzőhelyek alkalmassága a tapasztalatok alapján egyre javuló tendenciát mutat, mind jobb feltételek adottak a gyakorlati képzéshez. 55

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara tevékenysége az Országos Szakképzési Tanács 2006. január 19-ei ülésének 2. napirendi pontja, Az OSZT 1/2006. 01. 19. állásfoglalása (Forrás: http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=15677&articleID=29897&ctag=articlelist&iid=1, 2006. augusztus 28.) alapján. 90


A tanuló és a vállalkozók között létrejövő tanulószerződések során is fontos feladatot lát el a kamara a működtetett tanácsadói hálózatának felügyeletével. A szakképzési feladatok ellátása érdekében a kereskedelmi és iparkamarák on-line alapú információs rendszert dolgoztak ki, így átfogó képet tud szolgáltatni a tanulószerződésekről, az akkreditációs tanúsítványt szerzett gazdálkodószervezetekről vagy a gyakorlati szintvizsgák eredményeiről. A fejlesztések ezzel kapcsolatban továbbfolynak, melynek eredményeként egyre sokoldalúbb lekérdezési lehetőségek nyílhatnak meg az adatbázisból. A kamarák szakképzés átalakításában játszott szerepének megítélése a polgári iskolák véleménye alapján 40

40 35 30

25

25 20

20

20

8

Összesített 6

4

3

1 1 Nincs válasz

3 3

2 2

2

Nem kapnak megfelelő szerepet 1

0

4

6

6

Tanári

10

Túlzott a szerepvállalásuk 5

10 5

Igazgatói

15

15

42. ábra: A kamarák szakképzés átalakításában játszott szerepének megítélése a polgári iskolák véleménye alapján (Szerkesztette: Vartman György)

Úgy gondolom, hogy az MKIK példaértékű tevékenységet folytat a gondozásába vett szakképesítések tekintetében. A feltételezésem szerint talán túlzónak is ítélhették volna meg a működését, de a polgári iskolákból érkezett kérdőívek alapján az 1-től a „Nem kapnak megfelelő szerepet”, az 5-ig a „Túlzott a szerepvállalásuk” skálán, súlyozott összátlagként 3,2-re értékelték a kamarák szerepét. Ez megfelelő szintű szerepvállalásnak tekinthető, és mint az ábrából (42. ábra) is látható: a tanárok és az igazgatók véleménye nem mutat nagy eltérést ennek a megítélésében. Az MKIK és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium között létrejött 2007. február 14-ei megállapodással56 tovább növekedett a kamara befolyása egyes szakképesítések körében. A 2007. április 1-jét követően szervezendő szakmai vizsgák tekintetében a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 7. § (1) bekezdése alapján az MKIK részére a 2004. január 27-én megállapodással átadott 16 szakképesítés tekintetében a szakmai vizsga vizsgaelnöke kijelölésének jogát is 56

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium között létrejött 2007. február 14-ei megállapodás 2007. február 14-ei megállapodással, Iktatószám: 5258-1/2007SZMM (Forrás: http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=15650&articleID=31429&ctag= articlelist&iid=1, 2007. március 08.). 91


megkapta a kamara. Az említett megállapodás 4. sz. mellékletében – a modulrendszerű szakmai és vizsgakövetelményének megjelenését követően – további 11 OKJ-s szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeinek gondozását kapta meg az MKIK, így 27 szakképesítés gondozását látja el a jövőben. A katonai szakképesítések esetében a honvédelmi miniszter, mint szakképesítésért felelős miniszter a polgári rendszerhez hasonlóan és a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény vonatkozó paragrafusainak értelmében KJGY-hálózatot működtet. A KJGY-k körét jogszabályban „a katonai szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról szóló” 15/2004. (VI. 18.) HM rendeletben és annak kiegészítésében jelentette meg. A sajátos katonai képzési rendszerre való tekintettel KJGY-ink nemcsak a HM szakmai felügyelete alá tartozó három szakképesítés, huszonnégy ágazat és ötven szakirány képzési programjainak kidolgozásában vesznek részt, hanem a beiskolázási tervek elkészítésében, a végzettek beosztásba helyezésében, a képzés tárgyi és személyi feltételeinek biztosításában, valamint a vizsgáztatásban és a képzési folyamatot érintő ellenőrzésekben. A kamarák szakképzés átalakításában játszott szerepének megítélése a katonai iskola kérdőívei alapján 7 6 5 6

4 3

Igazgatói

2

1 1

1

1 4

3

00 2

Nem kapnak megfelelő szerepet 1

0 0

Túlzott a szerepvállalásuk 5

1 0

Tanári

3

43. ábra: A kamarák szakképzés átalakításában játszott szerepének megítélése a katonai iskola kérdőívei alapján (Szerkesztette: Vartman György)

A feladatuk, mint látható hasonlóképpen sokrétű, mint a polgári életben lévő kamaráké. Működésüket hátráltatja, hogy a HM és az MH átszervezése során nem egy tapasztalt kolléga nyugállományba vonult és olyan szervezetek is akadtak, amelyek teljesen megszűntek, ezért különösen indokolt a feladatkörök átgondolása és az új szervezeteknek megfelelően új KJGY-k megnevezése. A katonai szakképzéseknél ágazatonként más-más szervezet látja el ezeket a feladatokat, ezért ebből a szempontból is érdekes lenne egy elemzés elvégzése. A katonaoktatók véleménye a KJGY-k megítélésben nem tér el polgári társaikétól, hiszen a súlyozott átlag értéke 3,15 lett, ami alig marad el a polgári kamarák 3,2-es értékelésétől. Mégis érdekes, hogy az elégséges értékelés a korábban

92


már a „T-8. Iskolájában milyennek ítélné meg a szakképzés gyakorlati oktatásának körülményeit?” kérdésre is negatívabb véleményt adó avionika és sárkányhajtómű ágazatokban oktató tanárkollégáktól érkeztek, tehát vannak olyan ágazataink ahol feltétlenül fejlődni kell az ilyen jellegű feladatellátásban.

93

A kutatómunka összegzése

5. A kutatómunka összegzése 5.1.

Összegzett következtetések

A HEFOP 3.2.1 „Új szakképzési” szerkezet alprogram keretében elvégzett katonai szakképzés programjai átalakításának ismertetéséből könnyen belátható, hogy a HM önállóan, ilyen nagyívű feladat végrehajtására sem szakmai háttere, sem anyagi háttere miatt nem lett volna képes. Az OKJ-s szakképesítések részeként azonban minden ilyen jellegű fejlesztési folyamatnak élvezhetjük az előnyét. A fejlesztési folyamat nem áll meg, folytatódni fog az NFT II. programban, építve az eddig elért eredményekre. A jegyzék részeként működtetve képzéseinket, egyszerre valósulhat meg a szakmai és vizsgakövetelményeink rendeletben történő megjelentetése során a „polgári”, és azok tartalommal történő megtöltésekor a KJGY-k programkidolgozásba való bevonásával a katonai, szakmai kontroll. Jó példa volt erre ez a fejlesztési program, és felhívja a figyelmet az átszervezések során súlyos veszteségeket elszenvedett KJGY-hálózat újbóli átgondolására. Nemcsak szakemberek távoztak a rendszerből, hanem komplett szervezetek szűntek meg, melyek pótlása jelenleg csak áthidaló megoldásokkal megoldott. A szervezői feladatokat nagyban hátráltatta, hogy a program során a HM átalakításának következményeként a koordinálási feladatok is, jogutódlások eredményeként három szervezet közreműködésével valósulhattak meg. Az új OKJ adatainak elemzésével láthatóvá vált, hogy a felnőttképzés egyre nagyobb teret fog kapni a szakképzésben. A közeljövőben az MH KPTSZI esetében is meg kell tenni a felnőttképzés irányába a szükséges lépéseket, hiszen a „Honvéd zászlós” szakképesítés csak felnőttképzés keretében lesz oktatható. A kérdőíves kutatás alapját az ország egész területéről visszaérkezett és kitöltött 44+3 igazgatói és 42+10 tanári kérdőív képezte, melyeket szakiskolából, szakközépiskolából, vagy éppen mindkét képzési formát folytató intézményekből küldtek meg. Kérésemnek megfelelően tapasztalt kollégák tiszteltek meg véleményükkel, mert a polgári iskolákban az igazgatók átlagban huszonnyolc éve oktattak a pályán, és tíz éve töltötték be beosztásukat. A katonai iskola esetében is hasonló a helyzet az oktatásban eltöltött idő terén, de az igazgatói és az igazgatóhelyettesi beosztásokban jóval kevesebb vezetői tapasztalattal rendelkeznek, mert csak két-három éve dolgoznak jelenlegi pozíciójukban. A polgári tanárok átlag huszonegy éve gyakorolták hivatásukat elméleti, gyakorlati vagy mindkét képzési területen, ami összehasonlítva a katonaoktatókkal, hasonló tendenciát mutat az igazgatók esetében meglévővel. A katonatanárok jóval kevesebb, csak hét év tapasztalattal rendelkeznek, ami nagy valószínűséggel magyarázható a folyamatos átszervezésekkel, ezért az iskola működésében az egyik legfontosabb tényező a stabilitás biztosítása lenne. Nagy örömömre tizenhat válasz érkezett a nemrég megalakult TISZK-ekből, így ezeket a véleményeket is külön tudtam vizsgálni az egyes kérdések elemzése során. Úgy gondolom, a kérdőívek száma, összetétele és országos lefedettsége valamint az oktatók kellő pedagógiai tapasztalata megfelelő szakmai alapot szolgáltattak a kutatási feladat elvégzéséhez, és ezek alapján országosnak és reprezentatívnak tekinthetjük az elkészült elemzést. A vizsgált területek közül a polgári iskolák kiemelkedően veszélyes tendenciának tartották a gyereklétszám tartós és drasztikus csökkenését. Ez a folyamat jelenleg inkább csak a szakiskolákat veszélyezteti, a szakközépiskolákat és a gimnáziumokat még kevésbé, mert egyre több gyermek szeretne érettségi vizsgát tenni és később a felsőoktatásban tovább tanulni. A katonai szakképzés területén a 94


kérdés nem meghatározó, mert a nappali rendszerű OKJ-ben szereplő képzések száma az iskola életében nem jelentős. A felvételi létszámokat a HM beiskolázási tervében a mindenkori igényeknek és anyagi lehetőségeknek megfelelően állapítják meg, tehát elsősorban nem a gyereklétszám, hanem az MH-állományának folyamatos csökkenése jelenthet veszélyt az iskola életében. A gyereklétszám csökkenése a polgári iskolák esetében a szakképzés jelenlegi rendszerének finanszírozhatatlanságát vetíti előre, ezért nagy százalékban (a katonai iskolával együtt) elfogadják és támogatják a szakképzési reformot, de a jobbak maguk is keresik a kiutat a regionális szinten jelentkező hiányszakmák oktatásával. A megkérdezett iskolák nagyobbik része (több mint fele) nemcsak támogatja, hanem aktívan képviselteti is magát a szakképzés átalakításában. A modulrendszerű szakképzés kialakításával láthatóan növekszik annak rugalmassága és az átjárhatósága, bár ez utóbbi hirtelen növekedésével nem számolnak a megkérdezettek. Az átalakításban részvételt nem vállalók esetében a tájékoztatás fontos szerepet játszik, amely nélkülözhetetlen a meggyőzés szempontjából, és ezen a területen szükséges fejleszteni, mert a tájékoztatással sem rendelkezők aránya, a polgári iskolaigazgatók esetében a jelentékeny 11%-kal szerepelt a vélemények között. A katonai iskolában sokkal jobb a helyzet (79% a részvétel aránya) és ez alátámasztja annak a törekvésnek a helyességét, melyet a mindenkori szakmai elöljárói jogokat gyakorló főosztály57 és annak munkatársai képviselnek a szakmai programok kidolgozása során. Az említett programok elkészítése – a szakmai irányítás mellett – minden esetben a KJGY-szervezetek és (az alapító okiratban meghatározott módon) az MH KPTSZI oktatóinak bevonásával valósult meg. Akadtak bírálatok is a reformmal kapcsolatban, de azok nem az átalakítás szükségességét, hanem az eredmények bevezetésének módját és az előkészítésre jutó idő rövidségét emelték ki problémaként. Ezek a bíráltok főképp a TISZK-ek részéről fogalmazódtak meg, hiszen az 5. gépészet és 17. kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció szakmacsoportokban már a 2006/07-es tanévtől indítaniuk kellett a képzéseket. A vezetők és tanárok mindkét képzési rendszerben egyaránt igénylik az új modulrendszerű oktatásra történő felkészítéseket, azonban sajnálatos módon a felmérés idejéig a polgári iskolákból csak a megkérdezettek alig több mint a felének volt alkalma valamilyen tanfolyamon részt venni. Az MH KPTSZI esetében ez az arány jóval kedvezőbb 80% volt. Ilyen felkészítések a HEFOP 3.2.1 „Új szakképzési szerkezet” komponensén belül az V. „Továbbképzés” szakaszában a „Megvalósítási ütemterv” szerint 2006 második és negyedik negyedévére voltak tervezve. Tehát ez a kedvezőbb adat elsősorban a katonai és a polgári oktatás kérdőíveinek időbeni különbségéből adódik (polgári: 2006. március, katonai: 2007. február), és nem elsősorban a nagyobb aktivitásnak tudható be, hanem a program által biztosított több lehetőségnek. A látókör bővítésének és a tapasztalatszerzésnek egy másik lehetősége a külföldi tanulmányutakon való részvétel, melyre szintén nagy igény mutatkozik. A megkérdezett iskolák esetében lesújtó eredményeket lehetett tapasztalni, az igazgatói válaszok esetében 45%, míg a tanárok esetében 62% volt a nem résztvettek aránya, ezen a területen mindenképpen fejleszteni kell a lehetőségeket. Nem véletlen, hogy a külső projektek vállalásával és a feladatok tanulókkal történő megvalósításával, vagy gyakorlati képzésbe a vállalkozások bevonásával kapcsolatban is elsősorban elutasítóak a kollégák, és a fejlettebb országok példáival ellentétben csak kisebb részfeladatok elvégzésében tudják elképzelni a tanulók bevonását az életszerű, valós 57

Szakmai elöljáró: A katonai szakképzés felmérésének időpontjában a HM Személyzeti Főosztály. 95


feladatok megvalósításába. Hasonló a helyzet a vállalkozások szerepeltetésével a gyakorlati képzésben. A katonai szakképzés területén a tanulmányutak helyzete tekinthető a legtragikusabbnak, mert a csoporton belül az oktatóknak feltett kérdésre a lesújtó 100%-os senki nem járt külföldön eredmény született. Az iskola az utóbbi három évben több átalakítást élt meg és több HM-főosztály is gyakorolta a szakmai elöljárói jogokat. Szomorú, hogy sem a HM Oktatási- és Tudományszervező Főosztályon és sem a HM Humánpolitikai Főosztályon nem voltak ilyen irányú kezdeményezések, és csak az utóbbi időben a Kétoldalú Nemzetközi Együttműködés Tervek keretében, valamint az NSZFI-vel együttműködve jelentek meg ilyen jellegű törekvések a HM Személyzeti Főosztály irányításával. A polgári iskolák esetében elfogadhatónak mondható az eredmény, de a katonai szakképzésben nem beszélhetünk külföldi testvériskolai kapcsolatokról, mert sajnálatos módon nincsen ilyen. Azonban a polgári iskolák esetében is felhívja figyelmet a pedagógusok nyelvképzése fejlesztésének szükségszerűségére, hiszen a kapcsolatok nagyobbik része a nyelvi kommunikációs problémákat nem jelentő környező országokból (Románia és Szlovákia) tevődik ki. A katonai szakképzés területén a kérdés fontosságát mutatja az is, hogy sem polgári és sem katonai külföldi oktatási intézménnyel nincs kapcsolata az iskolánknak, ilyen együttműködések nélkül azonban elképzelhetetlen az oktatók és a katonadiákok csereképzés alapjainak lerakása, amire a nemzetközi katonai műveletekből adódóan nagy szükség lenne. Ezek a lehetőségek már az oktatásban megteremthetnék a szükséges ismeretek nemzetközi alapokra helyezését, mely megszerzett tudást a végzett hallgatóink a missziós feladataik ellátása során kamatoztathatnának. A polgári iskolák estében fontos a lemorzsolódás csökkentése, ami a szakiskolákban jelenti a legnagyobb veszélyt, mert a közismereti tantárgyak területén amúgy sem sikeres gyerekeknek további két évig kell tanulniuk az ilyen jellegű tantárgyakat, és ez az iskola elhagyását eredményezheti. Később – ennek eredményeként – végzettség nélkül könnyen a társadalom perifériájára szorulhatnak munkanélküliként, ezért fontos az iskolában tartásuk és a tanulási sikerek érdekében – a manuális kézügyességükre alapozva – a szakmai képzés területén biztosítani nekik az alkotás örömét. Ezt a szakképzés 9. és 10. évfolyamának szerkezeti átalakításával érhetjük el, melyet a kamarák támogatnak, és a kérdőív alapján a megkérdezett polgári pedagógusok kétharmada is egyetért ezzel a véleménnyel. Az oktatási körülményeket a katonai iskola 40%-ával szemben a polgári iskolák 77%-a legalább jónak ítélte meg a technikai feltételek oldaláról. A gyakorlati képzés csoportlétszámával nincsenek nagyobb bajok, hiszen alig volt magasabb a jelenlegi átlaglétszám, az iskolák részéről kívánatosnak megítélttől. A technikai feltételek területén elért eredmény – főleg a katonai szakképzésben – nem tölthet el büszkeséggel bennünket, éppen ezért folytatni kell a gyakorlati képzés körülményeit javító eszközbeszerzéseket, polgári iskolák esetében növelni kell a pályázatokat, de azokat a jövőben – az eszközök rendkívül magas üzemeltetési és karbantartási költségei miatt – ki kell egészíteni fenntartási pályázatokkal. Sajnálatos módon, mindkét képzési rendszerben több esetben tapasztaltam, hogy nem válaszolták meg a kérdést, vagy a lehetséges feleletek közül a „Nem tudom” választ jelölték meg. Ez egyrészről a szakképzés átalakítása tájékoztatási rendszerének nem megfelelő működésére, másrészről az igazgatók és tanárok alacsony aktivitására vezethető vissza. Hiába találhatók meg az interneten a szakképzéssel kapcsolatos információk (és tölthetőek le az NSZFI honlapjáról), ha az írott médiához szokott vezetőkhöz és pedagógusokhoz nyomtatott formátumban

96


kevés információ jut el. Leginkább a támogatási rendszer változtatási lehetőségénél és a vizsgacentrumok létrehozásával kapcsolatos kérdéseknél tapasztaltam ezt a jelenséget, amikor a munkaerő-piacon történő elhelyezkedést figyelembe vevő finanszírozással és a megkérdezetteket erősen megosztó vizsgáztatás centralizálásával kapcsolatos kérdéseket tettem fel. A TISZK-ek létrehozásának szükségességével kapcsolatban is erősen megosztott volt a megkérdezettek véleménye. A polgári iskolák majdnem egyharmada ellenezte, egy másik harmada támogatta, a többi vagy nem válaszolta meg a kérdést, vagy már az előzőekben említett „Nem tudom” választ jelölte meg. Az iskolai önállóság szempontjából nem tartják veszélyesnek a létrejöttüket, bár ezt a kérdést a TISZK igazgatók pesszimistábban ítélték meg. A katonai iskola esetében érdekes, hogy – magas bizonytalanság mellett – valamivel magasabb támogatottságot élvezett a kérdés. Az MKIK tevékenysége példaértékűnek tekinthető a gondozásába vett szakképesítések tekintetében, éppen ezért túlzónak is gondolhatták volna a működését, de a megadott skálán a megkérdezett iskolák – a katonai iskolához hasonlóan – közepes szintnél alig erősebbnek ítélték meg a kamarák szakképzés átalakításában játszott szerepét. Ez megfelelő szintű szerepvállalásnak tekinthető. A katonai szakképesítések esetében a honvédelmi miniszter (a polgári élethez hasonlóan) KJGY-hálózatot működtet, akik a sajátos képzési rendszerre való tekintettel kulcsfontosságú szerepet játszanak a katonai szakképzés szervezésében. A KJGY-k körét a honvédelmi miniszter jogszabályban „a katonai szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról szóló” 15/2004. (VI. 18.) HM rendeletben és annak kiegészítésében jelentette meg. A működésüket nagymértékben hátráltatta a HM és az MH átszervezése, ezért a jövőben rendkívül fontos feladat a feladatkörök átgondolása és az új szervezeteknek megfelelően új KJGY-k megnevezése. A tanárok és az igazgatók véleménye várakozásommal ellentétben nem mutatott szignifikáns eltérést a kérdőívek elemzése és feldolgozása során, ezért ennek a kiemelését az összefoglalás során nem tartottam fontosnak. A kisebb eltérések a kérdések elemzésében találhatók meg és követhetők nyomon.

97


5.2.

Új tudományos eredmények

A kutatási feladat eredményeként, a feladat irányításában és végrehajtásában szerzett tapasztalataim alapján a HM-szakképesítések és a szakképzés fejlesztésére vonatkozó téziseim az alábbiak: 1. A szakképzési reform tekintetében elsőként végeztem összehasonlító elemzést és értékelést a polgári és katonai szakképzés terültén, feltártam a két szakképzés problémáinak azonosságait és különbözőségeit. 2. Elkészítettem azt a folyamatleírást, amelynek eredményeként megtörtént a HM-szakképesítések programjainak kompetencia alapú, követelményeknek megfelelő, modulrendszerű kidolgozása. 3. A polgári és HM-szakképesítések átalakításának bemutatásával, és a kutatási feladat eredményeinek elemzésével bizonyítottam, hogy nincs lényeges különbség a HM és polgári szakképzés problémái között, ezért a megfelelő szakmai és anyagi háttér biztosításának érdekében a katonai szakképesítések OKJ-ben szerepeltetése mellett, a polgári szakképzési reformban kell folytatni a HM-szakképesítések korszerűsítését. Így biztosítható az NFT II. programjain belül, a finanszírozható folyamatos fejlesztés, és egyszerre valósulhat meg a HM-szakképesítések polgári és katonai szakmai kontrollja. 4. A katonai szakképesítések új OKJ-ben szereplő adatainak elemzésével alátámasztottam, hogy a jövőben – az MH igényeinek megfelelően – elkerülhetetlen feladat az MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskola, mint az egyetlen katonai szakképzéssel és vizsgáztatással megbízott intézmény alkalmassá tétele a felnőttképzési oktatásra. 5. A HM-szakképesítések fejlesztési programon belüli átalakításának összefoglalása során, a KJGY-szakértők folyamatban játszott szerepének bemutatásával bizonyítottam, hogy újra kell gondolni a Magyar Honvédségben a KJGY-rendszer szerepét, be kell vonni őket az MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskola irányításának segítésére létrehozandó Szakmai Tanácsadó Testületbe. 6. Igazoltam annak stratégiai jelentőségét, hogy egy fenntartói minőségirányítási program keretében, a szakképesítésért felelős miniszter jóváhagyásával hosszú távú fejlesztési folyamatok elindítása szükséges. Ennek egyszerre kell céloznia a polgári élet által is elismert katonai szakképzés fenntartását, valamint a képzés személyi (nyelvképzés, továbbképzés) és tárgyi feltételeinek (gyakorlati oktatás körülményei, bázisfejlesztés, informatikai eszközök) fejlesztését.

98


5.3.

Ajánlások

A szakképzés átalakítása az 1057/2005. (V. 31.) Korm. határozat előírásainak megfelelően az SZFP keretében jelenleg is zajló, míg a HEFOP keretében egy lezárult folyamat. A programok eredményeként megtörtént az új modulrendszerű elveknek megfelelően az OKJ kidolgozása és megjelentetése, a TISZK-ek felállítása, melyekben 2006 szeptemberétől 14 szakképesítés tekintetében (az 5. gépészet és 17. kereskedelem-marketing üzleti adminisztráció szakmacsoportokban) megkezdődött a modulrendszerű képzés elveinek megfelelő oktatás. Látható, hogy a régi rendszerű és a tanulók új modulrendszerű oktatása egyszerre, egymás mellett zajlik, ezért nagyfokú felelősséget és odafigyelést igényel a két párhuzamosan zajló képzési folyamat koordinálása. A reform nagy feladatot ró a mindenkori kormányzatra, mert biztosítani kell a munkaerő-piaci igényeknek és a korszerű szakképzés kialakításának megfelelő jogszabályi hátteret, valamint a minisztériumok munkáját segítő megfelelő társadalmi szervezetek (munkaadók, munkavállalók, szakszervezetek, kamarák…) képviseletét és a szakmai tanácsadó testületek működését (pl. az OSZT és az Országos Felnőttképzési Tanács összevonásának eredményeként létrejött Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács munkáját). Az oktatás lehet az egyik alapja a magyar gazdaság fejlődésének, ahonnan jól képzett, a kor színvonalának megfelelően nyelveket beszélő munkavállalók jelenhetnek meg a képzés eredményeként a munkaerő-piacon. A folyamatot hátráltatta a kormányzati szerkezet átalakítása, melynek során a szakképzés irányítását „a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról” szóló 2006. évi LV. törvény értelmében a szociális és munkaügyi miniszter hatáskörébe utalta. Az új helyzet tisztább körülményeket teremthet, hiszen a felnőttképzés és az iskolai rendszerű szakképzés irányítása egy minisztérium felügyelete alá került. A reformoknak megfelelően tovább kell folytatni a szakképzést érintő jogszabályok az 1993. évi LXXIX. közoktatási törvény, az 1993. évi LXXVI. szakképzési törvény és a gazdasági kamarák feladatkörét szabályozó 1999. évi CXXI. törvény vonatkozó szabályainak folyamatos átalakítását. A szakképzés finanszírozásával kapcsolatos 2003. évi LXXXVI. „a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról” szóló rendelkezéseinek módosításával egy új, a munkaerő-piaci elhelyezkedést figyelembe vevő finanszírozás bevezetésének lehetőségét teremthetjük meg. A törvényeknek megfelelően, rendeleti szinten is meg kell kezdeni a módosításokat, melyek egyszerre rónak feladatot a szakképesítésekért felelős miniszterekre a „szakmai és vizsgakövetelmények” kiadása esetében és az oktatási miniszterre az iskolák működésével (11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet), vagy a szociális és munkaügyi miniszterre a vizsgáztatással (26/2001. (VII. 27) OM rendelet; 34/2003. (XII. 21.) OM rendelet) kapcsolatos jogi szabályozások területén. Kormányzati oldalról tovább kell folytatni az Európai Uniós források felhasználásával már megkezdett (NFT; HEFOP) programokat, és azok eddig elért eredményeit a 2007-2013-ig terjedő időszakban ki kell terjeszteni a szakképzés összes intézményére. Általánossá kell tenni a piaci körülményeknek megfelelő élethosszig tartó tanulás és a rugalmas modulrendszerű szakképzés működésének rendjét. Az NSZFI az SZFP operatív, tartalmi irányításában és az ezzel összefüggő pénzügyi lebonyolításában, valamint a HEFOP 3.2.1 „Új szakképzési szerkezet”

99


alprogramjának megvalósításában is kiemelkedő feladatot lát el. Nem véletlen, hogy a legtöbb információ az NSZFI (www.nive.hu) honlapján keresztül érhető el. Az értekezésem alapján megállapítható, hogy sok esetben információhiány figyelhető meg az iskolák esetében, ezért a jövőben nagyobb hangsúlyt kell erre a területre fordítani. Meg kell ragadni minden lehetőséget az elektronikus és írott médián keresztül, hogy az igazgatók a lehető legfrissebb információk birtokában végezhessék munkájukat. Növelni kell az iskolai oktatók szakmai és módszertani felkészítéseinek és a külföldi tanulmányútjainak számát, ezzel is biztosítva ismereteik bővítésének lehetőségét. A kutatási feladat eredményeként bizonyítást nyert, hogy az oktatók igénylik az új modulrendszerű szakképzés bevezetésére irányuló felkészítéseket, mely felkészítésekben szerepeltetni kell tanárainkat, és ki kell alakítani a HM-katonaoktatók továbbképzési rendszerét (az 1993. évi LXXVI. „a szakképzésről” szóló törvény 5. §. (2) bekezdés f) pontja értelmében). A szakképesítésért felelős miniszter esetében a katonai szakképző iskolán meg kell teremteni a felnőttképzési oktatás feltételeit, lehetőséget kell biztosítani az iskola külföldi kapcsolatrendszerének kialakításához. A KJGY-rendszer és szerepének megújítása mellett, a nyelvképzési rendszer erősítésével párhuzamosan el kell indítani a külföldi katonai oktatási intézményekbe irányuló oktató- és diákcsere programokat. Az eszközbeszerzési pályázatok esetében az iskolák kérésének megfelelően az elhelyezés, az állagmegóvás és a gépfenntartás területére is nagyobb figyelmet kell fordítani, ugyanis a drága eszközök karbantartását sok esetben önállóan, saját költségvetésükből nem tudják finanszírozni. Tudom, hogy az átalakítás feszített ütemű, főleg a TISZK-ek esetében, hiszen alig volt idejük a felkészülésre az új modulrendszerű képzések szeptemberi beindításánál, de ez nem lehet mentség. Éppen ezért különösen fontos feladatat az iskolaigazgatók továbbképzésének megszervezése, melynek egyik színtere lehet a közoktatás-vezetői képzés. A polgári és katonai oktatásban egyaránt az igazgatói beosztás feltételeként a jövőben pályázati követelményként kellene megjeleníteni a képzést, melynek keretében minden olyan szakmai jogszabályi ismeretet (és legfőképpen szemléletmódot) megkaphatnának, amely nélkül elképzelhetetlen a mai kor követelményeinek megfelelő korszerű iskolavezetés. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az iskolák támogatása nélkül, elképzelhetetlen a szakképzés reformjának és átalakításának a sikere, ezért is segítenünk kell őket. A nyitógondolattal az iskolák és a fenntartók nélkülözhetetlen aktivitását szerettem volna kihangsúlyozni, mert azok, akik meg sem próbálják modernizálni képzéseiket és megfelelni a piac elvárásainak, a jövőben nem lehetnek sikeresek. További kutatási lehetőségek a témában: Az értekezésem eredményeként a megállapított téziseim bevezetésén túl, további kutatási területnek gondolom a HM-tárca felügyelete alá tartozó középfokú szakképesítések rendszerének vizsgálatát úgy, hogy az MH igényeinek jobban megfelelő, a szakmai igényeket jobban kielégítő (pl.: kétéves szakmai képzések) belső szerkezetet lehessen kialakítani. A képzési struktúra kialakításánál vizsgálni lehetne egy HM-felügyelet alá tartozó, a szakképzéstől egészen a felsőfokú oktatásig (BSc, MSc képzések) terjedő oktatási szerkezet kialakításának lehetőségét, mely képes lenne az MH-igények teljes körű kiszolgálására.

100

Felhasznált irodalom

Felhasznált irodalom Internetes anyagok, könyvek, publikációk: 1.

Ágh Attila (kutatásvezető): Fehér könyv (Magyarország 2015 jövőképek). MTA Szociológiai Kutatóintézet, Budapest, 2006.

2.

A magyar helyesírás szabályi (Tizenkettedik, szótári anyagában bővített lenyomat). Akadémiai Kiadó, Budapest, 2000.

3.

Delors, J.: Oktatás - rejtett kincs. Osiris Kiadó-Magyar Unesco Bizottság, Budapest, 1997.

4.

Fábián Pál - Szemere Gyula (szerk.): Katonai helyesírási tanácsadó szótár. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1980.

5.

Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 2004-06. (Forrás: http://www.hefop.hu/uploaded/pages/44/content/HEFOP_hu_20060503. pdf, 2006. július 07.).

6.

Losonczi Lívia: Tizenhat térségi integrált szakképző központ alakul országszerte. In.: Üzleti7, 2005. május 18. szakképzési különszám, 5. oldal.

7.

Majzik Lászlóné: Oktatás - rejtett kincs. – Delors-jelentés a XXI. századi oktatásról – (Forrás: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=199711-ta-Majzik-Oktatas, 2006. július 09.).

8.

Modláné Görgényi Ildikó: OKJ 2006 A kompetenciaalapú moduláris szakképzési szerkezet. Nemzeti Szakképzési Intézet, Budapest, 2006.

9.

Nemzeti Fejlesztési Terv I. (Forrás: http://www.kozpontiregio.hu/00 _aktualis/nft.pdf, 2006. július 07.).

10. On-the-job learning incorporated into vocational education and training in Finland. (Forrás: http://www.edu.fi/tonet/eng/eng.pdf, 2006. július 09.). 11. Papp Ágnes - Tóth Etelka - Korányi Margit - Bartha Júlia: Szakképzés Magyarországon, 2005. Nemzeti Szakképzési Intézet az Oktatási Minisztérium megbízásából, Budapest, 2005. 12. Reformok az oktatásban 2002-2006. (Forrás: http://www.okm.gov.hu /main.php?folderID=1340&articleID=7200&ctag=articlelist&iid=1, 2006. augusztus 11.). 13. Szakképzés-fejlesztési Stratégia 2005-13. (Forrás: http://www.nive.hu /hirek/2005_06_02/szakkep_fejl_startegia.pdf, 2006. július 11.). 14. Tamás Pál (szerk.): A tudásalapú társadalom kialakulása Magyarországon (Stratégiai kutatások - Magyarország 2015). Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2006. 15. Turcsányi Károly (szerk.): Az oktatás minőségirányítása I. (közoktatás, szakképzés). Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Egyetemi Kiadó, Budapest, 2001.

101


Törvények, rendeletek, határozatok, közlemények: 16. az 1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésről; 17. az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról; 18. az 1999. évi CXXI. törvény a gazdasági kamarákról; 19. a 2001. évi CI. törvény a felnőttképzésről; 20. a 2003. évi LXXXVI. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról; 21. a 2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról; 22. a 2006. évi LV. törvény a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról; 23. a 2006. évi CXIV. törvény az egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról; 24. a 196/2003. (XI. 28.) Korm. rendelet a Nemzeti Fejlesztési Hivatalról; 25. a 243/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról; 26. a 130/2006. (V. 15.) Korm. rendelet a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségről; 27. a 15/2004. (VI. 18.) HM rendelet a katonai szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról; 28. a 34/2005. (VIII. 24.) HM rendelet a katonai szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról szóló 15/2004. (VI. 18.) HM rendelet módosításáról; 29. a 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről; 30. a 26/2001. (VII. 27.) OM rendelet a szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről; 31. a 34/2003. (XII. 21.) OM rendelet a szakmai vizsga szervezésére való jogosultság feltételeiről; 32. a 37/2003. (XII. 27.) OM rendelet az Országos Képzési Jegyzékről; 33. a 17/2004. (V. 20.) OM rendelet a kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendjéről, valamint egyes oktatási jogszabályok módosításáról; 34. a 20/2004. (VII. 27.) OM rendelet a szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről szóló 26/2001. (VII. 27.) OM rendelet módosításáról; 35. a 31/2005. (XII. 22.) OM rendelet a nevelési-oktatási intézmények névhasználatáról; 36. az 1/2006. (II. 17.) OM rendelet az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzékbe történő felvétel és törlés eljárási rendjéről;

102


37. az 1/2007. (II. 6.) SZMM rendelet a szakiskolák, a szakközépiskolák és a felsőfokú szakképzés tekintetében a felsőoktatási intézmények számára adományozható nívódíjról; 38. a 10/2007. (II. 27.) SZMM rendelet az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzékbe történő felvétel és törlés eljárási rendjéről szóló 1/2006. (II. 17.) OM rendelet módosításáról; 39. a 88/1995. (VII. 6.) OGY határozat a Magyar Honvédség hosszú, valamint középtávú átalakításának irányairól és létszámáról; 40. a 2015/2003. (I. 30.) Korm. határozat a az iskolai rendszerű szakképzés munkaerőpiac által igényelt korszerűsítésére irányuló intézkedésekről; 41. az 1057/2005. (V. 31.) Korm. határozat a szakképzés-fejlesztési stratégia végrehajtásához szükséges intézkedésekről; 42. a 26/2001. (HK 6.) HM határozat a Magyar Honvédség Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskola alapításáról; 43. a 172/2005. (HK 1/2006.) HM határozat a Magyar Honvédség Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskola alapító határozatának módosításáról; 44. a 2005/3. (II. 15.) Honvédelmi Közlönyben megjelentetett közlemény a katonai szakképesítések központi programjairól (tanterveiről). Tájékoztatók, állásfoglalások, egyéb: 45. A Magyar Kereskedelmi Iparkamara és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium között létrejött 2007. február 14-ei megállapodás 2007. február 14-ei megállapodással, Iktatószám: 5258-1/2007-SZMM. (Forrás: http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=15650&articleID=31429&ct ag=articlelist&iid=1, 2007. március 08.). 46. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara tevékenysége az Országos Szakképzési Tanács 2006. január 19-ei ülésének 2. napirendi pontja, Az OSZT 1/2006. 01. 19. állásfoglalása. (Forrás: http://www.szmm. gov.hu/main.php?folderID=15677&articleID=29897&ctag=articlelist&iid =1, 2006. augusztus 28.). 47. Az Országos Szakképzési Tanács 2/2006. 01. 19. állásfoglalása a nívódíjjal kapcsolatban. (Forrás: http://www.szmm.gov.hu/main .php?folder ID=15677&articleID=29897&ctag=articlelist&iid=1, 2006. augusztus 24.). 48. Hallgatói létszámadatok a szakiskolákban. (Forrás: KSH adatok alapján http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/tabl1_02_06_05.html, 2006. augusztus 27.). 49. Tájékoztató a nívódíjról. (Forrás: www.szmm.gov.hu/main.php?folderID =16188&articleID=29997&ctag=articlelist&iid=1, 2006. augusztus 17.). 50. Tájékoztató az Országos Érdekegyeztető Tanács 2005. október 21-i üléséről. (Forrás: http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=10047& articleID=22407&ctag=articlelist&iid=1, 2006. augusztus 17.).

103

Saját publikációk jegyzéke

Saját publikációk jegyzéke Könyvek: 1.

Ék János - Hegyi Sándor - Kozma Gábor - Mező János - Nagyné Jakab Sára - Suba István - Vartman György: Katonai alapismeretek tanári kézikönyv. OKKER Kiadó, Budapest, 2006.

2.

Modláné Görgényi Ildikó - Papp Zoltán - Vartman György: KÉZIKÖNYV a szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztéséről, az új szakképzési szerkezet kialakításának folyamatáról és az alkalmazott módszerekről. Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet, Budapest, 2007.

Publikációk: 3.

Vartman György: A BTR-80 páncélozott harcjármű és a BMP-1 harcjármű összehasonlítása. In.: Bolyai Szemle, 11. évfolyam, 2002/1. szám, 132-139. oldal.

4.

Vartman György: Korszerű dízel égésterek és alkalmazásuk katonai gépjárművekben. In.: Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények, 6. évfolyam, 2002/2. szám, 246-258. oldal.

5.

Vartman György: Lánctalpas eszközök kormányzása. In.: Haditechnika, 36. évfolyam, 2002/2. szám, 17-20. oldal.

6.

Vartman György: Járművek akadályleküzdő képességének összehasonlítása a VSE módszer alkalmazásával. In.: Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények, 7. évfolyam, 2003/2. szám, 183-192. oldal.

7.

Turcsányi Károly - Vartman György: Járművek akadályleküzdő képességének összehasonlítása a VSE módszer alkalmazásával. In.: Haditechnika, 37. évfolyam, 2003/3. szám, 14-19. oldal.

8.

Turcsányi Károly - Vartman György: A francia könnyűfegyverzetű harcjármű (VBL) műszaki megoldásai és katonai értékelése. In.: Haditechnika, 38. évfolyam, 2004/1. szám, 2-8. oldal.

9.

Szűcs Endre - Vartman György: A tiszthelyettes képzés fejlődése. A katonai előképzés egy újszerű lehetősége. In.: Humánszemle, 2006/különszám, 89-106. oldal.

10. Vartman György: A „Katonai alapismeretek” oktatási segédanyaga és tanári kézikönyve. In.: Történelempedagógiai füzetek, 2006/20-21. szám, 133-145. oldal. 11. Czimmer István László - Vartman György: A katonai szakképzés programjainak átalakítása. In.: Szakképzési szemle, 23. évfolyam, 2007/3. szám, 315-340. oldal. 12. Vartman György: The short history of the course on „Fundamental principles of military service”. In.: Tradecraft Review Special Issue 2., megjelenés 2007. november.

104

Ábrajegyzék

Ábrajegyzék 1. ábra: 2. ábra: 3. ábra: 4. ábra: 5. ábra: 6. ábra: 7. ábra: 8. ábra: 9. ábra: 10. ábra: 11. ábra: 12. ábra: 13. ábra: 14. ábra: 15. ábra: 16. ábra: 17. ábra: 18. ábra: 19. ábra: 20. ábra: 21. ábra: 22. ábra: 23. ábra: 24. ábra: 25. ábra:

A Magyar Honvédség szakképzése, szakképesítései, a közoktatás és a szakképzés rendszerében ........................................................................... 11 Az NFT céljai, prioritásai és operatív programjai ..................................... 18 A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program ...................................... 19 A HM-szakképesítések számának alakulása 1993-2007 között ................ 23 Az új OKJ-ben szereplő HM-szakképesítések és azok adatainak változását bemutató táblázat....................................................................................... 36 A megkérdezett polgári iskolák megoszlása iskolatípusonként ................ 47 A tanárkollégák megoszlása a polgári iskolákból, oktatási területek szerint......................................................................................................... 48 A katonaoktatók megoszlása az oktatási területek szerint......................... 49 A képzési szintek hallgatói létszámadatai ................................................. 50 A gyereklétszám-csökkenés hatásának megítélése a polgári oktatásban .. 51 A szakképzés tartalmi és szerkezeti átalakítása szükségességének megítélése a polgári iskolák szemszögéből ............................................... 52 A gyakorlati oktatás körülményeinek megítélése a polgári iskolákban .... 54 A gyakorlati oktatás körülményeinek megítélése a katonai iskolában...... 54 Megfelelő-e a szakiskolai képzés 9-10. évfolyamán a szakmai és közismereti tantárgyak aránya ................................................................... 55 A megkérdezett polgári iskolák aktivitása a szakképzés tartalmi átalakításában............................................................................................. 58 A katonai iskola aktivitása a szakképzés tartalmi átalakításában.............. 59 A tanári felkészítés fontosságának megítélése a polgári iskolák szerint, az új rendszerű szakképzés bevezetésekor..................................................... 60 A tanári felkészítés fontosságának megítélése a katonai iskola oktatói szerint, az új rendszerű szakképzés bevezetésekor.................................... 60 A polgári iskolák oktatóinak részvételi aránya a szakképzés átalakítása keretében biztosított külföldi tanulmányutakon ........................................ 62 A polgári iskolák oktatóinak részvételi aránya a modulrendszerű képzés felkészítésein ............................................................................................. 63 A katonai iskola oktatóinak részvételi aránya a modulrendszerű képzés felkészítésein ............................................................................................. 64 A polgári iskolák oktatóinak részvételi aránya a szakképzés átalakítása keretében szervezett külföldi tanulmányutakon ........................................ 65 A modulrendszerű szakképzés biztosította átjárhatóság lehetőségével élő hallgatók várható aránya a polgári iskolák véleménye alapján ................. 66 A modulrendszerű szakképzés biztosította átjárhatóság lehetőségével élő hallgatók várható aránya a katonai iskola kérdőívei alapján..................... 67 Külső projektek tanulókkal történő megvalósításának elfogadottsága a polgári iskolák véleménye alapján ............................................................ 68

105

Ábrajegyzék

26. ábra: Külső projektek tanulókkal történő megvalósításának elfogadottsága a katonai iskola kérdőívei alapján ................................................................ 69 27. ábra: A tanulók munkaerő-piaci elhelyezkedése alapján történő finanszírozás elfogadottsága a polgári iskolák véleménye alapján ................................. 71 28. ábra: A tanulók munkaerő-piaci elhelyezkedése alapján történő finanszírozás elfogadottsága a katonai iskola kérdőívei alapján ..................................... 72 29. ábra: A minőségbiztosítás érdekében a vizsgacentrumok létrehozásával való egyetértés a polgári iskolák véleménye alapján ........................................ 74 30. ábra: A minőségbiztosítás érdekében a vizsgacentrumok létrehozásával való egyetértés a katonai iskola kérdőívei alapján ............................................ 75 31. ábra: A színvonalas gyakorlati képzés lehetséges színtereinek megoszlása a polgári iskolában oktatók véleménye alapján............................................ 76 32. ábra: A szakmunkástanulók tanműhelyi gyakorlati képzésének megoszlása..... 77 33. ábra: A modulrendszerű szakképzés kommunikációjának megítélése a polgári iskolák véleménye alapján......................................................................... 79 34. ábra: A modulrendszerű szakképzés kommunikációjának megítélése a katonai iskola kérdőívei alapján ............................................................................. 80 35. ábra: A modulrendszerű szakképzés előkészítésének és bevezetésének megítéltsége a polgári iskolák véleménye alapján .................................... 81 36. ábra: A Térségi Integrált Szakképző Központok az országban.......................... 82 37. ábra: A TISZK-ek létrejöttének megítélése az iskolák önállóságának veszélyeztetése szempontjából a polgári iskolák véleménye alapján........ 83 38. ábra: A TISZK-ek létrehozásával való egyetértés megoszlása a polgári iskolák véleménye alapján ..................................................................................... 84 39. ábra: A TISZK-ek létrehozásával való egyetértés megoszlása a katonai iskola kérdőívei alapján........................................................................................ 84 40. ábra: Az iskolák külföldi testvériskola kapcsolatainak megoszlása a polgári iskolák véleménye alapján......................................................................... 86 41. ábra: A helyi vállalkozások gyakorlati képzésbe bevonhatóságának megoszlása a polgári iskolák véleménye alapján.......................................................... 88 42. ábra: A kamarák szakképzés átalakításában játszott szerepének megítélése a polgári iskolák véleménye alapján ............................................................ 91 43. ábra: A kamarák szakképzés átalakításában játszott szerepének megítélése a katonai iskola kérdőívei alapján ................................................................ 92

106

Mellékletek

Mellékletek I. melléklet: II. melléklet:

A Ws 17-es munkakör (FEOR 0310) munkakör-elemzési táblázata. A Ws 17-es munkakör (FEOR 0310) munkakör-elemzésének 4-es listája. III. melléklet: A Ws 17-es munkakör (FEOR 0310) munkakör-elemzésének szervezeti ábrája. IV. melléklet: A Ws 17-es munkakör FEOR 0310 foglalkozás tartalmi leírása. V. melléklet: A Ws 17-es munkakör (FEOR 0310) munkakör-elemzési táblázat első, „A” feladatcsoport összesített validálási táblájának részlete. VI. melléklet: A Ws 17-es munkakör (FEOR 0310) 4-es lista első elem összesített validálási táblájának részlete. VII. melléklet: A Ws 17 esetében a munkakör-elemzési táblák módosítására tett javaslatok a feladatelemzés során. VIII. melléklet: A Ws 17 munkakörelemzés, feladatprofilja alapján elkészített szakmai kompetencia táblázat részlete. IX. melléklet: A Ws 17 munkakörelemzés, feladatprofilja alapján elkészített módszer-, társas és személyi kompetencia táblázat részlete. X. melléklet: A Ws 17 munkakörelemzés szakmai kompetenciákat tartalmazó T1, T2 tulajdonságprofilja, valamint a munkakörelemzés módszer-, társas, személyi kompetenciákat tartalmazó T3, T14 tulajdonságprofilja. XI. melléklet: A Ws 17 foglalkozás-/munkakörelemzés tartalmát a KSHadatokkal összehasonlító táblázat részlete. XII. melléklet: A Ws 17 "Fegyveres szervek foglalkozásai 3" munkakör, foglalkozás párjait bemutató táblázat. XIII. melléklet: A Ws 17 "Fegyveres szervek foglalkozásai 3" munkakör, foglalkozás csoportjait bemutató táblázat. XIV. melléklet: A Honvédelmi Minisztériumhoz tartozó foglalkozások T2 tulajdonságprofiljának összehasonlítását bemutató táblázat. XV. melléklet: A Ws 17 és a Ws 15 feladatprofil összehasonlító táblázat részlete. XVI. melléklet: A Ws 17 "Fegyveres szervek foglalkozásai 3" feladatprofiljának és a meglévő OKJ-ben szereplő szakképesítések szakmai követelményeinek összehasonlítását bemutató táblázat részlete. XVII. melléklet: A Ws 17 "Fegyveres szervek foglalkozásai 3" feladatprofiljának és a meglévő OKJ-ben szereplő szakképesítések szakmai követelményei átfedésének összehasonlítását bemutató táblázat részlete. XVIII. melléklet: A Ws 17 "Fegyveres szervek foglalkozásai 3" tulajdonságprofiljának és a meglévő OKJ-ben szereplő szakképesítések szakmai követelményei átfedésének összehasonlítását bemutató táblázat részlete. XIX. melléklet: A „Honvéd tiszthelyettes I.” szakképesítés feladatprofilját tartalmazó táblázat részlete. XX. melléklet: A „Vegyivédelmi technikai üzemeltető” ágazat tulajdonságprofil táblájának egy modulhoz tartozó részlete.

107

Mellékletek

XXI. melléklet: A „Vegyivédelmi technikai üzemeltető” ágazat, szakmai képzésének vizsgatervező táblája. XXII. melléklet: A „Vegyivédelmi technikai üzemeltető” ágazat 3. moduljának központi program tervező adattáblájának részlete. XXIII. melléklet: Felkérő levél. XXIV. melléklet: Igazgatói kérdőív. XXV. melléklet: Tanári kérdőív.

108

I. számú melléklet

I. melléklet:

A Ws 17-es munkakör (FEOR 0310) munkakör-elemzési táblázata

109

II. számú melléklet

110

II. számú melléklet

II. melléklet:

A Ws 17-es munkakör (FEOR 0310) munkakör-elemzésének 4-es listája

111

III. számú melléklet

III. melléklet:

A Ws 17-es munkakör (FEOR 0310) munkakör-elemzésének szervezeti ábrája

112

IV. számú melléklet

IV. melléklet:

A Ws 17-es munkakör FEOR 0310 foglalkozás tartalmi leírása

113

V. számú melléklet

V. melléklet:

A Ws 17-es munkakör (FEOR 0310) munkakör-elemzési táblázat első, „A” feladatcsoport összesített validálási táblájának részlete

114

VI. számú melléklet

VI. melléklet:

A Ws 17-es munkakör (FEOR 0310) 4-es lista első elem összesített validálási táblájának részlete

115

VII. számú melléklet

VII. melléklet: A Ws 17 esetében a munkakör-elemzési táblák módosítására tett javaslatok a feladatelemzés során

116

VIII. számú melléklet

VIII. melléklet: A Ws 17 munkakörelemzés, feladatprofilja alapján elkészített szakmai kompetencia táblázat részlete

117

IX. számú melléklet

IX. melléklet:

A Ws 17 munkakörelemzés, feladatprofilja alapján elkészített módszer-, társas és személyi kompetencia táblázat részlete

118

X. számú melléklet

X. melléklet: A Ws 17 munkakörelemzés szakmai kompetenciákat tartalmazó T1, T2 tulajdonságprofilja, valamint a munkakörelemzés módszer-, társas, személyi kompetenciákat tartalmazó T3, T14 tulajdonságprofilja

119

XI. számú melléklet

XI. melléklet:

A Ws 17 foglalkozás-/munkakörelemzés tartalmát a KSH-adatokkal összehasonlító táblázat részlete

120

XII. számú melléklet

XII. melléklet: A Ws 17 "Fegyveres szervek foglalkozásai 3" munkakör, foglalkozás párjait bemutató táblázat

121

XIII. számú melléklet

XIII. melléklet: A Ws 17 "Fegyveres szervek foglalkozásai 3" munkakör, foglalkozás csoportjait bemutató táblázat

122

XIV. számú melléklet

XIV. melléklet: A Honvédelmi Minisztériumhoz tartozó foglalkozások T2 tulajdonságprofiljának összehasonlítását bemutató táblázat

123

XV. számú melléklet

XV. melléklet: A Ws 17 és a Ws 15 feladatprofil összehasonlító táblázat részlete

124

XVI. számú melléklet

XVI. melléklet: A Ws 17 "Fegyveres szervek foglalkozásai 3" feladatprofiljának és a meglévő OKJ-ben szereplő szakképesítések szakmai követelményeinek összehasonlítását bemutató táblázat részlete

125

XVII. számú melléklet

XVII. melléklet: A Ws 17 "Fegyveres szervek foglalkozásai 3" feladatprofiljának és a meglévő OKJ-ben szereplő szakképesítések szakmai követelményei átfedésének összehasonlítását bemutató táblázat részlete

126

XVIII. számú melléklet

XVIII. melléklet: A Ws 17 "Fegyveres szervek foglalkozásai 3" tulajdonságprofiljának és a meglévő OKJ-ben szereplő szakképesítések szakmai követelményei átfedésének összehasonlítását bemutató táblázat részlete

127

XIX. számú melléklet

XIX. melléklet: A „Honvéd tiszthelyettes I.” szakképesítés feladatprofilját tartalmazó táblázat részlete

128

XX. számú melléklet

XX. melléklet: A „Vegyivédelmi technikai üzemeltető” ágazat tulajdonságprofil táblájának egy modulhoz tartozó részlete

129

XXI. számú melléklet

XXI. melléklet: A „Vegyivédelmi technikai üzemeltető” ágazat, szakmai képzésének vizsgatervező táblája

130

XXII. számú melléklet

XXII. melléklet: A „Vegyivédelmi technikai üzemeltető” ágazat 3. moduljának központi program tervező adattáblájának részlete

131

XXIII. számú melléklet

VARTMAN GYÖRGY 1971. 03. 29 (Éder Anna)

Igazgató/Tanár Úr!

Tárgy: Felkérő levél Tisztelt Igazgató/Tanár Úr! Vartman György vagyok, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Katonai Műszaki Doktori Iskola, levelező végzős doktorandusz hallgatója. Azzal a kéréssel fordulok Önhöz és az Ön által kijelölt szakmai (elméleti és/vagy gyakorlati) képzésben oktató tanár kollégájához, hogy az általam a doktori kutatási feladatrészéhez készített – igazgatói és tanári – kérdőíveket kitölteni szíveskedjenek. Doktori dolgozatom címe: „A Magyar Honvédség tiszthelyettes szakképzésének átalakítása a minőségi követelmények és a hazai polgári szakképzés korszerűsítésének tükrében.” Kérem, legyenek partnereim a kutatási feladat elkészítésében, és a kérdésekre adott válaszaikat gondolják át jól. A kérdőív kitöltése anonim, ezért a név és az iskola megadása nem szükséges (de megadható). Az első oldalon szereplő adatlap megválaszolásával kezdjék a kérdőív kitöltését. Amennyiben szakiskolai és szakközépiskolai képzést is folytat intézményük úgy abban az esetben mindkettőt jelöljék meg. A további kérdések megválaszolását egymástól függetlenül tegyék meg, hogy a kérdőív, mely tartalmaz azonos kérdéseket, lehetőséget biztosítson további összehasonlításra a tanárok és igazgatóktól kapott válaszok alapján. Kérem, először a kérdéseket olvassák át, majd ezek után kezdjenek hozzá a megválaszolásukhoz. A feltett kérdésekre minden esetben csak egy válasz adható! Ahol szükséges az indoklás, ott kérem, törekedjenek a tömör megfogalmazásra a kérdőív könnyebb feldolgozhatósága érdekében. Remélem, a kért „feladat” nem okoz nagy erőfeszítést, és az elkészítése egy fél óránál több időt nem vesz igénybe. Úgy gondolom, mindannyiunk számára hasznos lehet a kérdőív kitöltése. Önöknek alkalmat adhat a szakképzés átalakításával kapcsolatos iskolájukban elvégzett vagy elvégzendő teendők átgondolására, nekem pedig nagy és nélkülözhetetlen segítség a doktori dolgozatom elkészítéséhez. A kitöltött kérdőíveket postán (1112 Budapest, Dayka Gábor u. 19/b, IV. em. 17.) legyenek szívesek eljuttatni részemre.

132

XXIII. számú melléklet

Végül engedjék meg, hogy előre is köszönetet mondjak együttműködésükért, mellyel segítséget nyújtanak doktori dolgozatom elkészítéséhez! Budapest, 2006. március/2007. február58 ……- n Tisztelettel:

…………………………………………….. Vartman György doktorandusz hallgató

58

2006. március: a polgári iskolákhoz történő kiküldés ideje, 2007. február: az MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskolába történő kiküldés ideje. 133

XXIV. számú melléklet

Igazgatói kérdőív59 Milyen iskolatípusban igazgató? Szakiskola Szakközépiskola

Intézménye tagja-e TISZK-nek? Igen Nem

Hány éve igazgató?

év

Hány éve tanít?

év

Milyen tantárgya(ka)t tanít? ………….………………. ……………….…………. …………….…………….

Mit tanít? Szakmai elméletet: Szakmai gyakorlatot: (A válaszait írja be a megadott helyre vagy jelölje meg egy „x”-el!)

59

Igazgatói kérdőív: A kérdőív összeállítása a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Műszaki Pedagógiai Tanszékén folyó közoktatás-vezetői képzésben oktató tanár szakmai segítségével történt meg. 134


1. Mennyiben látja iskolája vonatkozásában, a jövőben veszélyesnek a gyereklétszám (tanulói létszám) folyamatos tartós csökkenését. Lényegtelen Nem meghatározó Közömbös Fontos Nagyon fontos Indokolja válaszát: ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ……………………………… 2. Valóban indokoltnak tartja a szakképzés tartalmi és szerkezeti átalakításának szükségességét, a szakképesítések számának csökkentését? Lényegtelen Nem meghatározó Nem tudom Fontos Nagyon fontos 3. Mennyire vonják be intézményét és szakmai oktatóit a szakképzés tartalmi átalakításába. A tantestület aktívan részt vesz benne Néhány oktatónk vesz részt benne Egy oktatóval képviseltetjük magunkat Csak rendszeres tájékoztatást kapunk Még tájékoztatást sem kapunk 4. Fontosnak tartaná-e a már több éve oktató tanárok továbbképzésének megszervezését az új rendszerű szakképzés bevezetésekor? Osztályozza a kérdést 1-5-ig a megadott skálán! (A válaszát egy „x”-el jelölje meg.)

1

2

3 >

Nem fontos

5. Megfelelőnek tartja-e az új modulrendszerű kommunikációját az iskolaigazgatók irányába? Nincsen ilyen Lehetne jobb is Megfelelő Jó Nagyon jó

135

4

5 Nagyon fontos szakképzés

társadalmi


6. Részt vesznek-e oktatóik a szakképzés átalakítása keretében biztosított külföldi tanulmányutakon? Senki nem vett részt iskolánkból Egy oktatónk volt már ilyenen Alkalomszerűen több oktatónk is Igen rendszeresen egy oktatóval Igen rendszeresen több oktató is Ha igen, akkor hol és milyen program keretében: ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ……………… 7. Rendelkezik-e iskolája külföldön testvériskolai kapcsolattal? Nincs és lehetőségünk sem volt rá Nincs, de tervezzük Volt rá lehetőségünk de nem sikerült Igen egy külföldi kapcsolatunk van Igen többel is Ha igen, akkor hol? ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ……………… 8. Mennyiben tartja pozitívnak és indokoltnak az új modulrendszerű szakképzés előkészítését, bevezetését? Osztályozza a kérdést 1-5-ig a megadott skálán! (A válaszát egy „x”-el jelölje meg.)

1

2

3

4

5

Nem indokolt > Nagyon indokolt Indokolja válaszát: ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ……………………………… 9. Ön szerint mennyire fognak élni a tanulók a modulrendszerű szakképzés biztosította nagyobb átjárhatóság lehetőségével? Lényegesen kevesebben Kevesebben, mint most Nem lesz nagy változás Többen, mint jelenleg Jóval többen, mint jelenleg

136


10. Iskolája önállósága szempontjából nem tartja-e veszélyesnek a TISZK-ek létrehozását? Nem veszélyes Nem tudom Veszélyesnek tartom Nagyon veszélyesnek tartom 11. Milyen mértékben tudja bevonni iskolája szakképzésének gyakorlati képzésébe a helyi vállalkozókat? Nem tudom bevonni őket, érdektelenek Egy-két tanuló esetében A tanulók kisebbik részénél A tanulók nagyobb részénél Teljes mértékben 12. Elképzelhetőnek tartaná-e iskolája tanulóival külső projektek elvállalását (pl. kőműves képzés esetében házépítést stb.)? Semmi esetre sem, hiszen az oktatás a célunk Nem, mert a minőségi munka nem garantálható Néhány részfeladat esetében, igen Teljes mértékben, hiszen ez lenne a cél 13. Milyennek ítéli meg a gazdasági kamarák szerepvállalását a szakképzés átalakításában? Osztályozza a kérdést 1-5-ig a megadott skálán! (A válaszát egy „x”-el jelölje meg.)

1

2

3 >

Nem kapnak megfelelő szerepet

4

5

Túlzott a szerepvállalásuk

14. Egyetértene-e egy újfajta normatív finanszírozási rendszer bevezetésével a szakképzésben, amely figyelembe venné a végzett tanulók munkaerőpiacon történő elhelyezkedését? Nem, mert a jelenlegi rendszert megfelelőnek tartom Nem tudom Igen Teljes mértékben támogatom 15. A szakképzésben a minőségbiztosítás érdekében egyetértene-e vizsgacentrumok létrehozásával? Nem, mert a jelenlegi rendszer megfelelő Nem tudom Igen Teljes mértékben támogatom

137


16. Ön szerint mire kellene összpontosítani az anyagi forrásokat a szakképzés fejlesztésében, milyen fejlesztéseket hajtottak végre az utóbbi időben, iskolájukban? Írja le véleményét és nevezze meg a fejlesztéseket: ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………

138

XXV. számú melléklet

Tanári kérdőív60 Intézménye tagja-e TISZK-nek? Igen Nem

Milyen iskolatípusban tanít? Szakiskola Szakközépiskola

Hány éve tanít?

év

Milyen tantárgya(ka)t tanít? ………….………………. ……………….…………. …………….…………….

Mit tanít? Szakmai elméletet: Szakmai gyakorlatot: (A válaszait írja be a megadott helyre vagy jelölje meg egy „x”-el!)

60

Tanári kérdőív: A kérdőív összeállítása a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Műszaki Pedagógiai Tanszékén folyó közoktatás-vezetői képzésben oktató tanár szakmai segítségével történt meg. 139


1. Hány fős csoportokban végzik iskolájukban a gyakorlati oktatást, hány fős csoportokat tartana megfelelőnek? Jelenleg: Kívánatos csoport létszám: Indokolja válaszát: ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ……………………… 2. Mennyire vonják be intézményét és szakmai oktatóit a szakképzés tartalmi átalakításába. A tantestület aktívan részt vesz benne Néhány oktatónk vesz részt benne Egy oktatóval képviseltetjük magunkat Csak rendszeres tájékoztatást kapunk Még tájékoztatást sem kapunk 3. Fontosnak tartaná-e a már több éve oktató tanárok továbbképzésének megszervezését az új rendszerű szakképzés bevezetésekor? Osztályozza a kérdést 1-5-ig a megadott skálán! (A válaszát egy „x”-el jelölje meg.)

1

2

3 >

Nem fontos

4

5 Nagyon fontos

4. Vett-e részt az új modulrendszerű szakképzésre történő felkészítéseken? Igen több alkalommal Igen, egyszer Nem Ha igen, akkor hol és mikor: ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ……………… 5. Vett-e részt a szakképzés átalakítása keretében biztosított külföldi tanulmányutakon? Igen több alkalommal és több országban is Igen több alkalommal voltam egy országban Igen egyszer részt vettem már ilyenen Nem Ha igen, akkor hol és milyen program keretében: ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………

140


6. Ön szerint mennyire fognak élni a tanulók a modulrendszerű szakképzés biztosította nagyobb átjárhatóság lehetőségével? Lényegesen kevesebben, mint most Kevesebben, mint most Nem lesz nagy változás Többen, mint jelenleg Jóval többen, mint jelenleg 7. Jó ötletnek tartja-e a TISZK-ek létrehozását? Nem, mert a jelenlegi rendszert jobbnak tartom Nem tudom Igen Teljes mértékben egyetértek vele 8. Iskolájában milyennek ítélné meg a szakképzés gyakorlati oktatásának körülményeit? Nagyon jó Jó Közepes Elégséges Nem megfelelő 9. A gyakorlati képzést hol tartaná jobban, magasabb színvonalon megvalósíthatónak? Saját iskolájában TISZK-ek keretében Kisvállalkozásoknál Középvállalkozásoknál Nagyüzemekben, nagyvállalatoknál Indokolja válaszát: ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ……………………… 10. Elképzelhetőnek tartaná-e iskolája tanulóival külső projektek elvállalását (pl. kőműves képzés esetében házépítést stb.)? Semmi esetre sem, hiszen az oktatás a célunk Nem, mert a minőségi munka nem garantálható Néhány részfeladat esetében, igen Teljes mértékben, hiszen ez lenne a cél 11. Megfelelőnek tartja-e a szakiskolai képzés 9-10. évfolyamán a szakmai és közismereti tárgyak arányát? Igen Feleslegesnek és korainak tartom a szakmai tantárgyakat Túlzottnak tartom a közismereti tantárgyak arányát Növelni kellene a szakmai tantárgyak arányát Csak szakmai képzésre lenne szükség

141


12. Megfelelőnek tartja-e az új modulrendszerű kommunikációját az oktató tanárok irányába? Nincsen ilyen Lehetne jobb is Megfelelő Jó Nagyon jó

szakképzés

társadalmi

13. Milyennek ítéli meg a gazdasági kamarák szerepvállalását a szakképzés átalakításában? Osztályozza a kérdést 1-5-ig a megadott skálán! (A válaszát egy „x”-el jelölje meg.)

1

2

3 >

Nem kapnak megfelelő szerepet

4

5

Túlzott a szerepvállalásuk

14. Egyetértene-e egy újfajta normatív finanszírozási rendszer bevezetésével a szakképzésben, amely figyelembe venné a végzett tanulók munkaerőpiacon történő elhelyezkedését? Nem, mert a jelenlegi rendszert megfelelőnek tartom Nem tudom Igen Teljes mértékben támogatom 15. A szakképzésben a minőségbiztosítás érdekében egyetértene-e vizsgacentrumok létrehozásával? Nem, mert a jelenlegi rendszer megfelelő Nem tudom Igen Teljes mértékben támogatom 16. Ön szerint mire kellene összpontosítani az anyagi forrásokat a szakképzés fejlesztésében, milyen fejlesztéseket hajtottak végre az utóbbi időben, iskolájukban? Írja le véleményét és nevezze meg a fejlesztéseket: ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………

142

Vartman György okl. mk. őrnagy doktorandusz. Doktori (PhD) értekezés. Tudományos témavezető: Prof. Dr. Turcsányi Károly egyetemi tanár

Recommend Documents