VÁROSLIGETI ÉPITÉSI SZABÁLYZAT ÖRÖKSÉGVÉDELMI HATÁSTANULMÁNY

•

VÁROSLIGETI ÉPITÉSI SZABÁLYZAT Budapest XIV_ kerület Hungária körút - Kacsóh Pongrác út - Hermina út Ajtósi Dürer sor - Dózsa György út, valamint a Magyar Államvasutak Zrt 29737 és 29834/3 helyrajzi számú vasúti terület által határolt terület

ÖRÖKSÉGVÉDELMI HATÁSTANULMÁNY Budapest, 2014_ június hó

TARTALOMJEGYZÉK 5.

ÖRÖKSÉGVÉDELMI HATÁSTANULMÁNY ..................................................................... 1 5.1. MŰEMLÉKI FEJEZET ............................................................................................. 1 5.1.1. Bevezetés ..................................................................................................... 1 5.1.2. Világörökség ................................................................................................ 6 5.1.3. Nemzeti Emlékhely ...................................................................................... 7 5.1.4. A műemlékek részletes ismertetése ........................................................... 8 Kerttörténeti szakvélemény.…………..………………………………………………………. 41 5.1.5. Hatáselemzés ................................................................................................... 45 5.2. RÉGÉSZETI FEJEZET ............................................................................................ 47 5.2.1. Vizsgálat ........................................................................................................... 47 5.2.2. Változtatási szándékok .................................................................................... 50 5.2.3. Hatáselemzés .................................................................................................. 50 5.2.4. Összefoglaló..................................................................................................... 51 5.2.5. Nyilatkozat ....................................................................................................... 51

Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft. 1061 Budapest, Andrássy út 10. Tel.: 317‐3463

5.

ÖRÖKSÉGVÉDELMI HATÁSTANULMÁNY

5.1.

MŰEMLÉKI FEJEZET

5.1.1. Bevezetés A Városliget történetében – melyet a tatárjárástól (a XIII. sz.‐tól) ismerhetünk – jellemző volt az időben és mélységben változó rendezési akarat. Állandó volt azonban a több évszázad alatt, hogy a „liget” területét zöldfelületként kell megőrizni, annak ellenére, hogy pest folyamatosan terjeszkedett és már „körbenőtte” az egykor városszéli legelőt‐erdőt. Az egyéni gazdasági érdek azonban mindig jelen volt, kisebb‐nagyobb területet akarva kiszakítani, hogy kihasználja a liget adta környezet előnyeit. Rövid története A mai Városliget területén zajló eseményről, a helyszín említésével először Rogerius mester, érsek (1204 ‐1268) számolt be az 1243‐ban írt „Siralmas Ének” című krónikájában. Szemtanúként ír a tatárjárás borzalmairól, a tragikus kimenetelű csatákról. „Miután pedig Batu, a nagyobbik úr, a kaput birtokába vette, elkezdte a városok felégetését, és kardja nem kímélt sem nemet, sem életkor, és amennyire csak tudott sietett a király ellen. És amikor az Úr kínszenvedését megelőzte vasárnap előtti pénteken Pesthez egy félnapi járóföldre érkezett, egyeseket azonnal a városhoz küldött, hogy égessenek, gyilkoljanak, ahogy velük született gonoszságuktól telik. A következő nap másokat küldött ki, vagy ugyanazokat, és hasonló vagy még gonoszabb dolgokat hajtottak végre. De a király nem engedte meg, hogy némelyek kimenjenek ellenük, és megütközzenek velük… Ugolin kalocsai érsek nagyon nehezen viselte el, hogy ezek néhányan, mint valami rablók annyi derék embert megszégyenítenék… Ezért a király parancsa ellenére egynémely emberével kiment, és meg akart velük ütközni,… amikor amazok egy mocsaras helyre találtak, nagyon gyorsan átkeltek a mocsáron. Az érsek nem vette észre ezt, és mivel már igen közel voltak hozzájuk, beleszáguldott a mocsárba. Mivel őt és embereit a fegyverek súlya lenyomta, sem átmenni, sem visszamenni nem tudtak. De amazok nagyon gyorsan visszatérve hozzájuk, körülvették a mocsarat, és nyilaikat záporként rájuk lőve azon a helyen mindnyájukat megölték.” (Az írásban említett mocsár a Városligeti tó helyén volt.) IV. Béla (1206‐1270) a tatárok pusztítása után a Nyúl szigeti domonkos rendi kolostornak adományozta a becsi határt (a Becsi családi birtokot, akik a tatárjárás alatt kihaltak), melynek része volt a vadban, fában gazdag Ökördűlő is, a mai Városliget területe. Halála után évszázadokon keresztül vita és per tárgya a terület az apácák és a folyamatosan terjeszkedő pestiek között. Pusztulásához azonban nem ez, hanem az 1298‐tól évenként a Rákosra összehívott (1298‐1540‐ig) Országgyűlés résztvevőinek a liget területén történő „táborozása” vezetett. Segítették a tönkremenetelt a gyors ütemben növekvő pesti építkezések részére történő fa kivágások is. (Az országgyűlés idején az itt táborozók önellátóak voltak. Lovakkal, háziállatokkal együtt érkeztek, legeltették állataikat, a tábortűzhöz fákat vágták ki és taposták le a növényzetet). A növényzet kipusztult, és ennek következménye, hogy nem volt mi megkösse a vékony termőföld alatti futóhomokot, így a terület elsivatagosodott. Mátyás király uralkodása alatt (1458‐1490) Pesten vadasparkot létesített, melyről a történetírói részletesen beszámoltak, a helyszín pontos megjelölése nélkül. A virágzó vadaspark feltételezések szerint a mai Városliget területén volt. Halála után ismét lepusztult a térség még jóval a mohácsi vészt megelőzően. I. Lipót (1640‐1705) a török megszállás után a mocsaras, homokos legelőt Pest városának adományozta. Mária Terézia szigorú erdőtörvénye, mint kötelezettség kényszerítette a várost a fatelepítésre. A homok megkötésére azonban az ekkor ültetett fák ‐ a fűzfa és eperfák‐, alkalmatlanok voltak.

VÁROSLIGETI ÉPÍTÉSI SZABÁLYZAT -1-


1785‐ben Lechner Tóbiás polgármestersége alatt kezdődött a céltudatos faültetés (akácfával), amikor a szél irányát is figyelembe vették, és ezért a Liget déli sarkából kiindulva telepítették a fákat. 1799‐ben Boráros János polgármester megkeresésére Batthyány József hercegprímás – korának leggazdagabb főura – 24 évre bérbe vette a „Városerdőt”. Terve volt, hogy „szép közkertet épít”, melyet a bérlet lejárta után visszaad a városnak. A tervezője és a munkálatok vezetője Wisch Rudolf volt, aki azonnal megkezdte a munkálatokat a mocsár határának rendezésével. Csatornát épített körbe, a „tó” határán. Így 10 ezer négyszögöl vízfelület alakult ki ,– benne egy kisebb és egy nagyobb szigettel.( Páva sziget, Széchenyi sziget ) A város és a Városerdő összekötésére kiépült a „fő alle”, (a mai Városligeti fasor nyomvonalán) 4‐ soros fasorral, melyet a Városerdőben már 6‐soros fasor szegélyezett.

Városerdő (Városliget) Nebbien Henrik A munkálatok mindössze 3 éven keresztül folytak, mert a hercegprímás közvetlenül a munkálatok megkezdése után meghalt, örököse pedig csak a saját hasznát kereste – a fákat gazdasági érdekből kivágatta. Pest városa 1805‐ben a szerződést felbontotta, és a Városerdőt visszavette. (1806‐ban a ligetben temették el Toporczi Horváth Jakab prókátort, aki a Martinovics féle mozgalom mártírjai melletti kiállásával vált híressé, ő látta el az áldozatok jogi védelmét. Ő kívánsága volt, hogy itt temessék el, és hogy sírjára csak egy szót írjanak: „Fuit”. A sírt a közelmúltban felújították és bekerítették.) 1808‐ban a város Szépészeti Bizottsága József Nádor kezdeményezésére pályázatot írtak ki a „Városerdő tervszerű elrendezésére” melyet a Magyarországon élő, francia származású Nebbien Henrik nyert meg. A tervező bevezetőjében részletesen elemezte a kialakult állapotot, a növényzet és talaj minőségét elkészítette a meglévő Városerdő felmérési tervét. Értekezésében lesújtó véleménnyel volt elődei beavatkozásairól, a Városerdő sétaút hálózatáról, és a korábbi növénytelepítésekről egyaránt. A Szépítő Bizottság 1817‐ben fogadta el az általa kidolgozott megoldást, de a nagyszabású terv megvalósítására nem volt elegendő pénz. Egyre csökkenő programmal folyt a kivitelezés, egyre silányabb megoldásokkal. Nebbien 1827 után, ‐ valószínűleg tervének megnyirbálása miatt ‐ a munkálatokban már nem vett részt. Tervéből csupán a 160 m átmérőjű rundo valósult meg maradéktalanul. A páva szigetre tervezett majorságból, ‐ mely a látogatók részére a vidéki életet mutatta volna be‐, kertészet lett,– a Ligetet, a város további parkjait is facsemetékkel látva el.



Városliget

Nebbien Henrik rendez

A Városerdőt ebben az időben már Liget ként említik. Látogatottsága egyre nőtt. Igen népszerűek voltak a Páva szigeti rendezvények. A tavon nyáron csónakáztak, télen korcsolyáztak. Vendéglők nyíltak és mindenhol jelen voltak a mutatványosok. A nagy forgalmának köszönhetően, központi akarat és a pénz hiánya miatt a Liget ismét hanyatlásnak indult. Változások évtizedeken keresztül spontán módon történtek és kizárólag a „napi mulatozás” igényeit szolgálták. Az 1838‐as jeges árvíz idején a magasan fekvő liget menedéket nyújtott pest lakosságának. Ide menekültek az emberek szabadságharc idején az ostromok elől is. Az 1860‐as évektől évtizedeken jelentős keresztül folyó, változás következett be. A kiegyezés előtti években kijelölték az állatkert részére a területet a liget délnyugati oldalán. A kert 1866‐ban már meg is nyitotta kapuit a közönségnek.

Állatkert területének kijelölése

1869‐ben megalakult a Pesti Korcsolyázó Egylet és megkezdődött a több évtizedes építkezési sorozat. Az első, kezdetleges kis épületet a tó partján többször átépítették, majd lebontották és új korcsolya csarnokot emeltek. 1870‐ben a Szépítő Bizottság utódaként létrehozták a Közmunkák Tanácsot, melynek az első intézkedése, Sugár út építése‐ alapvetően változtatta meg a Liget szerepét, a várossal való kapcsolatát. (Folytatásában 1882‐ben épült a Stefánia út.) 1884. őszére elkészült a sugárút. 1878‐ban Zsigmond Vilmos geológus hosszan tartó kutató munkájának köszönhetően a fúrási munkák eredménnyel zárultak, a területen és 73,8°C termálvizet találtak, melyhez a Nádor szigeten fürdőt építettek. VÁROSLIGETI ÉPÍTÉSI SZABÁLYZAT -3-


1885‐ben nyílt meg a ligetben az országos kiállítás, (a Stefánia út keletre eső területeket foglalta el). Az építkezés – a pavilonok telepítése miatt ‐ nagyszámú fa kivágásával járt. Ekkor épült az iparcsarnok (a mai Petőfi Csarnok helyén) és a Sugár út tengelyében az Ybl Miklós által tervezett „Gloriette”. 1894‐re elkészült a földalatti vasút mely építésével egy időben betemették a Páva sziget északi és nyugati oldalán a csatornát, így a Páva sziget megszűnt szigetnek lenne. A mai Városliget műemlék épületei azonban később, a millenniumi kiállításra és azt követően épültek.(1929‐ig)

Millenniumi kiállítás helyszínrajza (1896)

Ezredéves kiállítás



Rade Károly kertészeti terve a XX. század elején A két világháború, mint minden ilyen világégés tönkretette a Városligetet. Az épületek javarésze bombatalálatot kapott (II. Világháború) és a növényzet jelentős része kipusztult. 1952‐ben alakították ki dél‐keleti határán a zöldfelületét jelentősen csökkentve, a rondót megcsonkítva,‐ a felvonulási teret. Budapesti Nemzetközi Vásár idején csak kis felületén volt nyitott a látogatok számára. A vásár kitelepítése 1972‐ben megtörtént. 1974‐töl megkezdődött a Városliget átfogó rekonstrukciója, melyet 1978‐ban fejeztek be. A felvonulási tér beton felülete továbbra is megmaradt. Ma a Városliget állapota avult. Az elmúlt 20 évben a változások jelentős része magánérdekeket szolgált, igénytelen anyaghasználattal, megjelenéssel., arculattal. Központi forrás hiányában a spontán (nem kívánatos) változás nem akadályozható meg. A városligeti intézmények látogatottsága igen jelentős. Folyamatosan jelenlévő, megoldatlan probléma a gépkocsival, autóbusszal érkezők parkolási lehetőségének a biztosítása.– Parkoló felületek építése – (nem a liget, de a környező területeken) nem halasztható.



5.1.2. VILÁGÖRÖKSÉG 1972. november 16‐án született meg az ez idáig legjelentősebb eszköz földünk egyetemes természeti és kulturális értékeinek megőrzésére: az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) Világörökség Egyezménye. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló egyezmény olyan egyedülálló jogi eszköz, amely globális felelősségvállalást tesz lehetővé a világ kulturális és természeti értékeinek megóvásáért. Az Országgyűlés ezzel összhangban, az egyetemes értékek megőrzéséhez szükséges rendelkezések megállapítása érdekében megalkotta a 2011. évi LXXVII. Törvényt a világörökségről. A törvény meghatározta a  világörökségi helyszín, 

világörökségi helyszín védőövezete,



világörökségi várományos helyszín

 világörökségi várományos helyszín védőövezete védett területi kategóriákat. Világörökségi helyszín és védőövezete Jelmagyarázat: Világörökségi helyszín területe Világörökségi helyszín védőövezetének területe

A világörökségi védelem az országos szint felett meghatározott nemzetközi védettség szintje. A világörökségi helyszíneken is lehetségesek az épített környezetet érintő beavatkozások, jóllehet ezek mértékét és tartalmát nemzetközi szinten is folyamatosan ellenőrzik. Amennyiben a beavatkozások mértéke túlzott változást idéz elő a védett építmények körében, a világörökségi cím megszüntetése kezdeményezhető. Világörökségi helyszín az Andrássy út teljes vonalának épületei, a millenniumi földalatti és a Hősök tere. Az Andrássy út és a Hősök tere 1987 óta része a Világörökségnek. A világörökségi helyszín védőövezete a világörökségi helyszínt körülvevő terület, melynek fejlesztésére és használatára korlátozásokat vezettek be, hogy a világörökségi területek védelmét egy újabb szinttel növeljék. A pufferzóna a jelölt terület közvetlen környezetét tartalmazza, olyan területeket, jellegzetességeket, panorámákat, melyek nagy jelentőséggel bírnak a helyszín védelme szempontjából. Világörökségi helyszín védőövezete a Városliget egésze.



5.1.3. NEMZETI EMLÉKHELY „Nemzeti emlékhely: a nemzet történelmében meghatározó jelentőséggel bíró helyszín, amely a magyar, illetve a magyar és az ország területén élő nemzetiségek összetartozását erősítő és identitásképző jellegénél fogva a nemzet önképében kiemelkedő fontossággal bír, továbbá amely országos jelentőségű állami megemlékezés színhelye lehet, és amelyet az Országgyűlés törvénnyel nemzeti emlékhellyé nyilvánít.” (A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény)

Az Andrássy utat lezáró tér mai alakja a honfoglalás ezredik évfordulóján, 1896‐ban kezdett formálódni. Ekkor adták át a Műcsarnokot, ekkor született törvény a Szépművészeti Múzeum és a Millenniumi emlékmű felépítéséről. 1929‐re készült el a mű: ezer év legfontosabb uralkodóinak szoborgalériája és a hét honfoglaló vezér szoborcsoportja, előtte a magyar hősi halottak jelképes sírja. A tér a nemzet és az ország egész történelmét megidézi, nemcsak a háborúk áldozataira emlékeztet, hanem a békeidők alkotóira és alkotásaira, a magyar művelődés időtálló értékeire is. A Hősök terén található millenniumi emlékművet (amely egyedi védelem alatt álló műemlék is) és a hősök emlékkövét az Országgyűlés a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló 2001. évi törvény megerősítésével az egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló 2013. évi CCXVII. törvény 2. mellékletével az Országgyűlés a Hősök terét nemzeti emlékhellyé nyilvánítja. (A Hősök terének az Állatkerti út tengelye, az Állatkerti körút tengelye, a Millenniumi emlékmű mögött vezető út tengelye, az Olof Palme sétány tengelye, valamint a Dózsa György út tengelye által lehatárolt része a nemzeti emlékhely.) 2. melléklet a 2013. évi CCXVII. törvényhez „2. melléket a 2001. évi LXIV. törvényhez II. Nemzeti emlékhely 5. Budapest XIV. kerület, Hősök tere

A tér közutak által körbefogott területe cím: 1146 Budapest, Hősök tere

„



5.1.4. A MŰEMLÉKEK RÉSZLETES ISMERTETÉSE 5.1.4.1. MŰEMLÉKI JELENTŐSÉGŰ TERÜLET Budapest műemléki jelentőségű területe MJT 15001 része a Városliget és környezete „……..az Állatkert északnyugati telekhatára mentén halad, majd a Varannó utca mentén halad körülölelve a Vidámparkot, délnyugatnak indul a Kós Károly sétány mentén, a Hermina útnál elfordul, s innen a Hermina út Városliget felé eső oldala mentén délkeletre halad. Az Ajtósi Dűrer sor Városliget felé eső oldala mentén délnyugatra halad, majd a Dózsa György úton a kerülethatár mentén északnyugatra halad a Városligeti fasorig…….”

5.1.4.2. MŰEMLÉKEK Vidámpark építményei M 15988 1/A.) Hullámvasút és mesecsónak együttese (Magasvasút és csodacsónak) Hrsz.: 29753 Építési ideje: 1922‐1926 Tervező: Dragon Ervin műépítész Kivitelezője: (fa szerkezet) Szabó József ácsmester

Az egykori Angol park területén helyezkedik el a fa szerkezetű hullámvasút, és az alatta a mesecsónak. Az egykor a külsőben is megjelenő műsziklát ma vasbeton falazat helyettesíti, helyenként kővel burkolva, helyenként kő burkolatot imitáló falfestéssel. A hullámvasút fa tartó‐ és pályaszerkezetét a közelmúltban felújították, valamennyi fa elemének cseréjével. Megújult még a hullámvasút pályához csatlakozó, magas lábazaton álló fa szerkezetű „fogadó” pavilon is. Az eredeti homlokzat rekonstrukciója, a műszikla helyreállítása, a mesecsónak barlang rendszerének felújítása azonban elmaradt. A városligeti hullámvasút ma is Európa leghosszabb, hasonló szerkezetű építménye. Hullámainak száma 9, legmagasabb pontja 17 m, a pálya hossza 960 m, a pálya szélessége 2,15 m. Anyaga borai fenyő és vörös fenyő. Az eredetileg felületkezelés nélkül készült fa szerkezet új elemeit cserélésekor teljes keresztmetszetében tűzvédő szerrel átitatták. 1960‐ban a közúti felüljáró építésekor, annak helyigénye miatt a külső támaszokat el kellet bontani és azokat pótolták belső vonószerkezettel.



1/B.) Céllövölde hátfala Hrsz.: 29732/5

Az egykori Vurstli területén állt a Céllövölde, melynek hátfala műemléki védettséget élvez. Védettsége ellenére, engedély nélkül elbontották. Elemeire bontva, hiányosan ugyan, de még megtalálható a „hátfal” a mesecsónak egyik, már kirekesztett barlang termében. Az elemek vastag acéllemezből kivágott mesefigurák, mese jelenetek, melyek mozgó részeit mechanikusan, az 1970‐es évektől elektromos vezérléssel működtették. A „mechanikák” többsége még a figurával egységben megtalálható. Helyreállítása speciális odafigyelést, szakértelmet igényel.



VÁROSLIGETI ÉPÍTÉSI SZABÁLYZAT - 10 -


2.)

Dodgem (ma lézer dodgem) Hrsz.: 29753 Építési ideje: (az 1930‐as Angol park vázlatán már szerepel)

Az egykori Angol park területén helyezkedik el, építési ideje nem ismert. A dodgem nagyfesztávú csarnoka fa szerkezetű, íves alsó övű rácsostartókból.

A dodgem nagyfesztávú csarnoképület, melynek szerkezete fából készült: íves alsó mű rácsos tartókból, melyek két oldalon kettő fa pillérsoron vannak elhelyezve. Az épület külső megjelenése sem a homlokzatának formavilága, sem a tetőhéjalása, sem az anyaghasználata nem méltó a műemlékszerkezet takarására.



3.) Barlangvasút Hrsz.: 29732/5 Építési ideje: ‐ Tervező: ‐ A barlangvonat pontos építési ideje nem ismert, egyes források szerint már 1912‐ben üzemelt az egykori Vurstli területén, a Hermina út mellett. (A Budapest székesfőváros 1918‐ban nyomtatott térképén azonos kontúrral az épület már fel van tüntetve.) Eredeti terve nem volt fellelhető, ezért nem ismert az eredeti épület szintszáma. Ma a négyzetes alaprajzú épület földszint plusz 1 emeletes. A földszinten (déli oldali be‐ és kijárattal) a barlangvasút, emeleten egy lakás helyezkedik el (északi oldali feljárattal). A két oldalsó (keleti‐ nyugati) homlokzat nyílás nélküli. A főbejárati homlokzat a földszinten műszikla borítású. A belső téri műszikla barlang rendszerben síneken haladnak a kis kocsik, a felnőttek számára is ijesztő figurák között.



4.) A körhinta Hrsz.: 29732/5 Építési ideje: 1906 Rekonstrukció: 1996‐ 97. Tervező: ‐

A vidámpark legrangosabb műemléképülete, melynek felújítása elnyerte az Európa Nostra díjat 1997‐ben. A körhinta nyolcszögletű alaprajzú szecessziós épület. Nyugati oldalán az egykori négyszögletű bővületét már elbontották. Az egyes homlokzatok azonos képzésűek:‐ az átforduló, lábazatos pillaszter párok keretezik a széles, kosáríves nyílásokat, melyekben kétszárnyú üvegezett ajtók vannak. Az erőteljes párkány feletti sarokbástyás attika mögött a tetőzet alacsony hajlású, lanternás kupola. Belső berendezésének, a fafaragású elemekből álló rokokó körhintának mozgató szerkezete ipartörténeti emlék. A belső téri freskók magas művészi értéket képviselnek.

Fővárosi Állat‐ és Növénykert M 15984 (Budapest Székesfőváros Állat‐ és Növénykert) (I. kategóriájú műemléki védelem) Hrsz.: 29732/9

Építés ideje: 1909‐1912 Tervezője: Végh Gyula, mérnök, építész Kós Károly, műépítész (1882‐1977) Zsumeczky Dezső, műépítész (1882‐1917) Neuschloss Kornél, műépítész (1964‐1935) Ilsemann Keresztély, kertész (1850‐1912) Räde Károly, kertész ((1864‐1946).

Munkatársak, kivitelezők. Benke Gyula, szobrászművész, Pohl György, beton kivitelező, Róth Miksa, üvegfestő (1865‐1944), Reitzer Ferenc, festő, tapétázó Maugsch Gyula (1881‐1946) szobrászművész



Szakmai irányító dr. Lendl Adolf (1862‐1943)

Az 1909‐ben megkezdett újjáépítés alapját képező, a terület átalakítására vonatkozó berendezési terveket Végh Gyula mérnök készítette: –a terepalakítás tervét,‐ a látogató közönséget tudatosan vezető úthálózat tervet és az intézmények , az állattartó épületek telepítésének pontos hely kijelölését. A kert növényültetésének meghatározása Ilsemann Keresztély feladata volt. Az állatok elhelyezésére vonatkozó szakmai irányító dr. Lendl Adolf főigazgató, míg minden építkezések műszaki felügyeletét Neuchloss Kornél látta el. A Fővárosi Állat‐ és Növénykert 29732/9 hrsz.‐ú telke országos jelentőségű védett természeti terület a 125/2013. (XII. 17.) VM rendelet értelmében.

A műemléki védelmet meghatározó mai is eredeti megjelenésében, tömegében látható építmények, épületek: 5.) Kis szikla

Szerkezet tervező: Végh Gyula, mérnök, építész Makett készítője: Benke Gyula szobrász művész, Kivitelezője: Pohl György A főbejárat tengelyében induló fasor vezet rá a kis sziklára, melynek legmagasabb pontja 20 m körül van.. A „sziklás hegy” délnyugati lejtője lefut a szomszédos, vízimadarak által lakott kis tóba. A zord felületet egy kis ház, a „norvég ház” bontja meg mely vörösfenyő rönkökből készült. A „norvég ház” tervezője Kós Károly és Zrumenczky Dezső volt



6.) Nagy szikla Szerkezet tervező: Végh Gyula, mérnök, építész Makett készítője: Benke Gyula szobrász művész, Kivitelezője: Pohl György

A karszt szürke mészkő jellemző formáival épült műszikla, melynek legmagasabb csúcsa 32 m magasba emelkedik. Felületén kis vízmosások, növényzettel beültetett tisztások, széles völgyek vannak, melyeken állatokat, állatok kifutóit helyezték el. Belső térben a „főcsúcs” alatt helyezkedik el a „víztorony” melynek az állatkert vízszükségletét kellett volna biztosítani, de sohasem volt üzembe helyezve, feltöltve.

A szikla első tere

Eredeti építése idején



7.) Vastagbőrűek háza (Elefántház)

Építész tervező: Neuschloss Kornél műépítész Átépítéssel járó rekonstrukció éve: 1965, 1998. Építésének idején a Budapest Székesfőváros Állatkert és Növénykert legnagyobb kiterjedésű épülete volt. Ebben az időben divat volt az állatkerti építkezéseknél, hogy az épületek tömeg‐és formavilágát az állatok származási helye szerint alakították. Az ázsiai elefántok háza keleti stílusjegyeket hordoz: a mecsetek formavilágát követi. Belső központi terei díszítő festéssel készültek.

Korai fotó a kilátó torony elbontása előtt


Épületrészletek (eredeti fotók)


1998‐as felújítás után

Dohány pavilon részlet

Torony részlet

8.) Főkapu, 24.) Hivatali épület, 25.) Elefántkapu melletti pavilon Építész tervező. Neuschloss Kornél műépítész Szobrász. Mangsch Gyula A XX. század elején átépült állatkerti főkapu az elbontott főbejárat alapozásának felhasználásával készült, így követte annak vonalvezetését. A főbejárati épületegyüttesből a főkapu a 4 kőelefánttal az állatkert szimbólumává vált.



Utcafronti archí kép

Mai fotó

A szimbólummá vált főkapu

A főbejárati épületegyüttes irodaszárnya 9.) Majomház és környezete

Építész tervező.

Kós Károly műépítész Zrumeczky Dezső műépítész

Majomház az 1936‐os átépítés előtt

Mai állapot

Az egy nagyobb tömegű és két kisebb házból álló épületegyüttes a kert központi területén helyezkedik el a két szikla között. Környezetalakító szerepe meghatározó. Tömegalakításában, formavilágában a kalotaszegi népi építészet emlékeit hordozza. Hátsó homlokzatát az 1936‐os felújításig, amikor megépült az üveg pavilon, növények és gyümölcsevő majmokat ábrázoló motívumok díszítették. VÁROSLIGETI ÉPÍTÉSI SZABÁLYZAT - 18 -


A majomházat többször korszerűsítették külsőben‐belsőben, először 1936‐ban utoljára 2004‐ben. A két kisebb épület a Rágcsálók háza és kenguruház külsőben máig megőrizte eredeti arculatát.

10.) Macskaféle ragadozók háza

(Nagyragadozók háza)


Kós Károly műépítész Zrumeczky Dezső műépítész

Harmonikus, nyugodt tömegű épület – csak tetőzetében tagolt – kevés díszítő elemet hordozó – egyszerű homlokzatokkal. Az állattartási technológia változásával mind belső terében, mind külsőben átalakították, mely jelentősen nem módosította a homlokzati megjelenést.

Korabeli és a közelmúlt felújítása után is megőrizte eredeti arculatát

11.) Fácánosház Építész tervező. Kós Károly műépítész Zrumeczky Dezső műépítész A fácánház a MÁV telke mellett hosszan elnyúló, egy oldalra szervezett, dróthálóval borított udvarok sorából áll, amelyek növényezettel vannak beültetve. Jellegzetes karakterét a tetőzete határozza meg: bontott, apró elemeivel, vápákkal, tornyocskákkal szabdalt rendszerével a kalotaszegi motívumok megjelenítésével.



Korabeli archív felvétel a tó felől.

12.) Madárház Építész tervező. Kós Károly műépítész Zrumeczky Dezső műépítész A tó partján elhelyezkedő szimmetrikus alaprajzi elrendezésű épület. Főbejárati tengelyében nyugatról, az épület hosszában északról 1‐1 madár röptetővel. A kalotaszegi Magyarvalkó templomát idézi.



Archív fotók

Archív felvétel a tó felől

Felújítás utáni fotó

13.) Pálmaház és Akvárium

Építész tervező. Botanikai tervező: Mozaik készítője:

Végh Gyula mérnök, építész Ilsemann Keresztély kertész Räde Károly kertész Róth Miksa üvegfestő

Korabeli fotó a tó felől

Mai fotó

A Pálmaház a Szépművészeti Múzeum hátsó átellenes oldalán az Állatkert meghatározó, szervező eleme. Az üvegcsarnok főhajója két oldalán 3‐3 oldalszárny helyezkedik el, melyeltérő tájak növényzetét, illetve a terrárium állatvilágának egy részét mutatja be. A tó felőli félköríves csarnok eredeti funkciója kávézó volt, majd 1934‐től a krokodilok bemutatására szolgált. Ma ismét cukrászda üzemel benne. Közel 10 évig tartó felújítása során az alsó szinten az akvárium is megújult.



14.) Mesterséges várromok ‐ Bagolyvár


Az áthelyezés, átalakítást tervező Kós Károly műépítész és Zrumeczky Dezső műépítész

A farkasfélék tanyája eredeti építésekor az akkori Aréna út MÁV telke által határolt „sorokban” helyezkedett el (1885‐1886). A huszadik század eleji átépítéskor került  elbontva, újraépítve kismértékű átalakítással  mai helyére a vasúti sínek mellé.



15.) Mókuskerék (Mókus pavilon????) Építész tervező. Kós Károly műépítész Az állatkerti építkezéseknél az egyetlen építmény, melyet Kós Károly Zrumeczky Dezső nélkül tervezett. A kis pavilon a kert legkisebb létesítménye. A nevét is jelző ’kis mókuskerék” ma már nem látható.

Mai felvétel

Archív fotó

16.) volt Szarvasház Építész tervező. Kós Károly műépítész Zrumeczky Dezső műépítész A jellegzetes stílusú, boronafalas épületet Kós és Zrumeczky tervei alapján 1912‐ben építették. A Szarvasház eredetileg a kert egy másik pontján állt, az épület a háborút kevés sérüléssel vészelte át, így az 1980‐as évekig nem volt szükség annak átalakítására, felújítására. 1984‐ben mégis lebontották, hogy helyén az emberszabású majmok számára felépítendő új épületnek biztosítsanak helyet. A faépületet 1991‐ben a kert egy másik pontján újból felállították és bár napjainkban már nem szarvasoknak ad otthont, az épület hagyománytiszteletből ma is a Szarvasház nevet viseli.

Mai felvétel

Archív fotó



17.) Krokodilház Építész tervező. Kós Károly műépítész Zrumeczky Dezső műépítész

1912‐ben Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervei alapján egy indiai stílusú cölöpházat építettek a Nagy‐tó vizére. Az épület azonban a vártnál jóval korábban használódott el, így a megnyitást követő két évtizedben veszélyessé vált. A terveket a Kós és Zrumeczky‐féle eredeti rajzok alapján Czégány Sándor készítette.

Archív fotó

2013 18.) Gazdasági udvar lakóháza Építész tervező. Kós Károly műépítész Zrumeczky Dezső műépítész

A Parasztudvar azért létesült, hogy a látogatók a háziállatokat is megismerjék, 1912‐ben Falusi gazdaság volt a neve. Az épületegyüttes a magyar vidék népi építészetet eleveníti fel, amely Kós Károly és Zrumeczky Dezső alkotása . Az épület a második világháborúig eredeti formájában működött, ám az 1950‐es évek végére az Állatkert ezen része a felismerhetetlenségig megváltozott. A rendszerváltást követően lehetőség nyílt rá, hogy a műemléki szempontok figyelembevételével újjászülessen a régi Paraszti udvar. A helyreállítás terveit Fazekas Csaba készítette, az újjászületett Parasztudvar a Tisza menti falvak hagyományos mezőgazdasági építészetét idézi fel.

2013

Archív fotó



19.) Gazdasági udvar „Székely” kapuja A székely kapu a Parasztudvar ma is méltó bejárata, amely éveken át az Állatkert gazdasági udvarát választotta el a kert látogatható részétől.

2013 20.) Rágcsálók háza Építész tervező Kós Károly műépítész Zrumezczky Dezső műépítész A Rágcsálóház 1909–1912 között épült a Kós–Zrumeczky páros tervei alapján. Eredeti célja a kisemlősök, rágcsálók bemutatása volt, amit sok 20. századi átalakítás mellett egészen a Nyitrai Péter tervei alapján történő 2002‐es teljes körű felújításáig ellátott.

Rágcsálók háza (archív fotó) 21.) Kenguruház

Építész tervező: Kós Károly műéptész Zrumeczky Dezső műépítész A Kenguruházat 1912‐ben Kós és Zrumczky tervei alapján építették, a kenguruk, vombatok és más erszényesek számára. Az egykori Kenguruház a Madagaszkár ház előtt áll és a hozzá tartozó kifutóval együtt ma a gyűrűsfarkú makiknak ad otthont.

kenguruháza (archív fotó)



22.) Zsiráfház Építész tervező. Kós Károly műépítész Zrumeczky Dezső műépítész Az Állatkert 1909‐1912 között végbement nagy átépítésekor, Kós és Zrumeczky a zsiráfok számára is új hajlékot tervezett. A második világháború során bombatalálat következtében elpusztult a keleties elemeket szecessziós stílusban ötvöző állatház. Helyére Bodnár Ferenc és Kéri Gyula tervei alapján egy úl lapostetős épület került, amely sajnos nem illeszkedett az Állatkert századelős környezetébe. Így amikor az épület felújítása elengedhetetlenné vált, helyébe a régi Zsiráfházat építették újra, Kis Péter Építészműtermének kutatásai és rekonstrukciója alapján.

23.) Norvégház 1912‐ben épült Kós és Zrumeczky tervei alapján a Kisszikla déli oldalába. Stílusa nevének megfelelően skandináv: a vaskos rönkökből álló épület hangulatos eleme a hideg égövi állatok – jelenleg a közelében elhelyezett borjú‐ és oroszlánfókák, jegesmedvék, hóbaglyok és pingvinek – bemutatójának. A Norvég Házat 1997‐ben nyilvánították műemlékké, teljes körű felújítására 1998‐ban került sor.



24.) Lakóházak 2013.

2014.



25.) Madártelelő

Az épületet 1952‐ben, a Fővárosi Tervező Iroda által készített tervek alapján építették meg. Eredetileg madártelelőként szolgált A ház felújítása során nagyobb ablakfelületeket helyeztek el, így világosabbá váltak a belső terek. Továbbá az úgynevezett immerziós röpdékben, szabadban is megfigyelhetők az egzotikus madarak, kisemlősök, a langurok élete pedig üveg mögül tanulmányozható.

A Városligeti ingatlan (29732/1 hrsz.‐ú telek) védett építményei 27.) Széchenyi Gyógyfürdő M 15983

(egyedi védelem alatt álló műemlék) Építési ideje: 1909‐1913 bővítése: 1926‐1929 Tervezői: Czigler Győző (1850‐1905) Dvorák Ede, a tervek átdolgozója Ifj.Francsek Imre bővítés tervezője A Városligetben gyógyfürdő építését a Főváros azt követően határozta el, hogy Zsigmondi Vilmos 1878‐ban, 10 éves kutató munka eredményeként 73,8 C° hőmérsékletű kénes gyógyvizet talált.

Az 1.sz.forrás aknája ma a Hősök terén

A gyorsan kialakított kezdetleges fürdőépület mellett, egyidejűleg végleges gyógyfürdő terveinek elkészítésével bízták meg Czigler Győzőt. Az építkezés azonban csak halála után kezdődhetett meg, amikor a változó, növekvő igények miatt az általa kidolgozott terveket is módosítani kellett. Dvorák Ede a tervek átdolgozása mellett az építkezést is irányította.



oldalfotó 1913

Czigler‐Dvorák alaprajz

1926‐ban pályázatot írtak ki a gyógyfürdő strandfürdővel történő bővítésére, melyet ifj.Francsek Imre nyert, és készítette el a kiviteli terveket. A strandfürdő külső medencéinek vízellátásához újabb kutat fúrtak, a Szent István forrást mely 1936 óta látja el a Széchenyi Gyógyfürdőt termálvízzel. Az épület „együttes” neobarokk stílusú, az új szárnyakban neoreneszánsz elemekkel.

Alaprajza szimmetrikus elrendezésű. A különböző épületszárnyak egy nagyobb, (az északi oldalon) teljes szélességben húzódó, és két kisebb (déli oldal) belső udvar köré szerveződnek. A régi tömb a déli oldalon (Czigler) négyzetes alaprajzú, a bővítés, medencéket körülvevő szárnyak íves vezetésűek.



Az tagolt tömegű gyógyfürdő és strand főhomlokzata a Kós Károly sétány felé néz, ahol a középtengelyben erőteljesen előugratott rizalit középtengelyében nyílik a főbejárat, a posztamensen álló kettős oszlop között. A magas talapzatra szemből egyenes karú lépcső, két oldalán íves rámpa vezet fel. A homlokzaton a három, kupolával fedett pavilont földszintes épületszárnyak kötik össze. A szélső pavilonokhoz csatlakozó, alacsonyabb szárnyak átfordulnak az oldalhomlokzatokra. Az oldalhomlokzatok azonos kialakításúak. Középrészük ívesen előreugrik, majd átvezető szakaszokkal csatlakoznak a két oldalon lévő lépcsős felvezetésű oldalkapukhoz. Az északi homlokzaton, alacsony lábazaton a középrizalitot két, az oldalhomlokzatokra átvezető, alacsonyabb, íves árkádos épületszárny fogja közre. A régi és az új fürdő tömegei szerves egységet képeznek. Mind külsőben, mind belsőben igen dekoratív, díszes képzésűek.

légifotó



Állatkerti körúti homlokzat

Déli homlokzatrészlet

Keleti homlokzatrészlet

Hősök tere és környezete 28.) Szépművészeti Múzeum M 15764

(egyedi védelem alatt álló műemlék)

Építés ideje: 1900‐1906 Tervezője: Schickedanz Albert (1846‐1915) Herczog Fülöp Ferenc (1860‐1925)

Főbejárati homlokzat

Az 1896. évi VIII. törvénycikk, ‐ a millenniumi törvény – rendelte el, hogy „...Országos Szépművészeti Múzeumot létesít, s annak gyűjteményei befogadására alkalmas helyen megfelelő épületet emel.”



Így egyesíthető a Nemzeti Múzeum és a Tudományos Akadémia épületében működő Országos Képtár anyaga. Az alkalmas hely kijelölése és az épület terveztetése azonban húzódott, csak az ezredéves ünnepségek a kiállítás bezárása után történt meg. Schickedanz Albert a múzeum tervezésével konkrét helyszín nélkül ‐ már 1894 óta foglalkozott. Az 1898‐ban kiírt pályázatot azonban mégsem ő, hanem Petz Samu nyerte Schickedanz csak a második díjat kapta. A múzeumi szakma ennek ellenére ragaszkodott az ő tervéhez, melyet kis mértékű átdolgozással ugyan, de alkalmasabbnak talált a műtárgyak, képzőművészeti alkotások bemutatására, és véleményük szerint az épület tömege jobban alkalmazkodott a már kialakult (későbbi Hősök tere) környezethez. A millenniumi ünnepségek alatt bemutatott Feszty körkép épületének elbontása után 1900‐ban megkezdődött az építkezés és 6 és fél év után, 1906 őszén fejeződött be. A múzeum tömegében és stílusában két részből áll: A tér felé néz a főhomlokzat, ahol egyenes lépcső vezet a főbejárat előtti 12 oszlopos portikuszhoz.

emeleti alaprajz

földszinti alaprajz

A tér felé eső épület rész földszintes. A kiállítótermek itt két nyitott belső udvar köré szerveződnek. A mögöttes, emeletes „főépület” kiállító termeibe a középtengelyre fűződő központi tereken keresztül, és a velük párhuzamosan haladó egyenes karú lépcsőhöz csatlakozó folyosókon lehet eljutni. A termek itt fedett udvar köré szervezett kereszt‐, és oldalszárnyakban helyezkednek el. A magas alapzaton álló múzeum épület tömegében különböző részéi homlokzat képzésűkben is mások: a főbejárati környezete klasszicista, a hátsó emeletes épületrész neoreneszánsz formavilágú, neoreneszánsz elemekkel díszített. A Szépművészeti Múzeum mind a külsőben, mind belsőben nélkülözi nemes anyagok használatát, melyet pénz hiányában pótanyagokkal (általában gipsszel) helyettesítettek. Homlokzatán a „dekoráció”, ‐ mely ebben a korban kötelező lett volna ‐ nagyrészt elmaradt. Ez végtelenül puritán külsőt eredményezett. A pénzszűke miatti homlokzati és belső téri díszítés „egyszerűsítés” a funkcionális alkalmasságot nem befolyásolta. „Tökéletes” Szépművészeti Múzeum épült Schickedanz tervezése és kivitelezésének irányításával. VÁROSLIGETI ÉPÍTÉSI SZABÁLYZAT - 32 -


Metszet

Épület részletek

29.) Műcsarnok M 15765 (egyedi védelem alatt álló műemlék) Építési ideje: 1895‐1896. Tervezője. Schickedanz Albert (1846‐1915) Herczog Fülöp Ferenc

Műcsarnok főbejárati homlokzat

Építésének szükségességét 1893‐ban az Országos Magyar Képzőművészeti Társaság vetette fel, miután az Andrássy úti 20 éves kiállító épület (régi Műcsarnok, Láng Adolf) és a Pfaff által tervezett Műcsarnok (Stefánia út 1883) épülete is kicsinek bizonyult korszerű képzőművészeti kiállítások rendezésére a millenniumi ünnepségek idején

Tervezett déli homlokzat (az ablakok elmaradtak)



A tervezésre a megbízást pályáztatás nélkül kapta Schickedanz Albert. Az épület 1896. februárra elkészült, de ünnepélyes átadása május 4‐én a király jelenlétében volt, az ezredéves ünnepség‐sorozat részeként. Az épület 3 hajós, két kereszthajóval, hátsó fronton félköríves apszissal

Apszis metszete (hossz metszet)

Földszinti alaprajz

A főbejárati homlokzata előtt hat, hátsó homlokzata előtt négy oszlopos portikusszal, felettük timpanonnal záródva. A portikuszok és lábazatok anyaga kő, a homlokzatok nyers tégla felületűek, egyedi tervezésű zsolnai kerámia, (pirogránit) díszítő elemekkel. Tetőzete kis hajlású nyeregtető, melynek ‐ szerkezete vasból készült, üvegtető és bádoglemez héjalással. A kiállítótermek egy kivételével, felülvilágítóval megvilágítottak. Belső kiképzése egyszerű. A hajókat egymástól nem oszlopok, hanem falazatok választják el. A főbejárati portikusz mögötti előcsarnok az egyetlen terem mely díszesebb, kialakítású, Lotz Károly falképeivel és Schickedanz díszítő festésével. A portikusz kapu feletti freskóját Deák‐Ébner Lajos festette. A timpanon mozaik képe 1940‐ben készült Haranghy Jenő kartonja alapján (A háborúban elpusztult freskókat, díszítő festéseket eltérő időben Medveczky Jenő majd Nagy Gábor rekonstruálta).



30.) Millenniumi emlékmű M 15766 (egyedi védelem alatt álló műemlék) Építési ideje: 1898‐1929. Tervezője. Zala György (1858‐1937) Schickedanz Albert (1846‐1915)

A Millenniumi emlékmű építését 1894 tavaszán a kormány határozta el: „…az Andrássy szobrot nem az eredetileg tervezett helyen fogják felállítani, mert a kormány az Andrássy út torkolata előtt a millennium megünneplése céljából nagyobb szabású műalkotást tervez” – mely a magasság ezer éves európai múltját hivatott hirdetni.” Az emlékmű tervezésére pályáztatás nélkül kapott megbízást Zala György és Schickedanz Albert. (Szerződéskötés ideje: 1895. május 7.) A több mint két évtizedig tartó építkezés csak az ezredéves kiállítás bezárását követően 1898‐ban kezdődött meg, ‐ a kiállítás főbejárati kapuzatának és az Ybl féle régi gloriettnek az elbontása után. „Az emlékmű csoport két szabadonálló szoborsort hordozó ív alakú kolonáddal és ezek előtt egy bázison emelkedő, szoborcsoporttal körülvett, magas, korinthoszi oszlopból tevődik össze. Előtte az ismeretlen katona sírja fekszik, ráccsal körülvéve, lépcsős emelvényen.



Az íves kolonnádokat a végéhez széles, tömör falazat zárja, a közöttes pillérek és oszlopok korinthoszi fejezetűek. Az oszlopok között egy‐egy egész alakos, életnagyságnál nagyobb bronz szoboralak áll, a kolonnád talpazatán a bemélyített falmezőkbe a szobrok személyéhez tartozó eseményt megörökítő bronz domborművel, (kolonnádonként 7‐7 méter). A frízen olvasható 896.‐os (északi) és 1896‐os (déli) évszám utal az ezredéves évfordulóra. A 36 m magas korinthoszi oszlop magas alapzatát U alakban a hét vezért ábrázoló lovas szobor csoport veszi körül, elől a főalak Árpád. Az oszlopfő bronzból készült, tetején Gábriel arkangyal bronz alakjával, a Szent Koronával és az apostoli kereszttel. (A kolonnádok oszlopsora 1919‐ben és 1945‐ben is változott, amikor a Habsburg királyok szobrát eltávolították.) 31.) Műjégpálya M 16096 (egyedi védelem alatt álló műemlék) Építési ideje: 1893‐1895 Tervező: id. Francsek Imre (1864‐1920)

id.Francsek Imre által tervezett korcsolyacsarnok

Főbejárat a tér felől 2009

A Korcsolyacsarnok építészet 1891‐ben a Budapesti Korcsolya Egylet határozta el, mert a régi épület, melyet Lechner Ödön tervezett többszöri átalakítású, bővítése után is szűknek bizonyult a folyamatosan emelkedő számú látogatók kiszolgálására. A tervezéssel id.Francsek Imrét bízták meg. Az építkezés 1893 tavaszán kezdődött és a félig kész épületet már decemberben birtokba vették. A tényleges befejezés és a műjégpálya átadásra azonban csak 1895‐ben került sor. Az épület ma látható állapota a II. Világháborút követően alakult ki, amikor az északi pavilont lebombázták.

Lechner Ödön féle korcsolyacsarnok

Lechner féle korcsolyacsarnok alaprajza



Az id.Francsek Imre a tervek készítésénél követte az előző, az igen kedvelt épületet funkcionális elrendezésében, hármas tagozódású tömegében, homlokzatképzésében, a nyílások osztásrendjével és formavilágával. A historizáló neobarokk épület – mely eredetileg (és a közeljövő rekonstrukcióját követően) szimmetrikus volt – hosszan elnyúlik a tér és a tó közötti keskeny rézsűn. Főbejárata a hármas tagozódású épület kiemelt központi részének tengelyében van, a térről nyílóan. A bejárathoz csatlakozó előcsarnokból lehet az első szintre, a korcsolyázást kiszolgáló helyiségek szintjére jutni. A központi épületrész felett a nap kupola, a szélső elhelyezkedésű „kör” pavilonok felett kisebb kupolák vannak. A szélső pavilonokat a központi épületrésszel alacsonyabb, magastetős épületszárnyak kötik össze. 32. ‐33.) Vajdahunyad vára, Mezőgazdasági Múzeum, r.k. kápolna, történelmi épületcsoport M 15771 (Mezőgazdasági Múzeum) (egyedi védelem alatt álló műemlék együttes) Építési ideje: 1896, majd újraépítése 1904‐1908. Tervezője: Alpár Ignác (1855‐1928)

Az ezredéves kiállítás „történeti főcsoportjára” pályázatot írtak 1893‐ban, majd az első forduló sikertelenségét követően az első négy pályamű készítőjét hívták meg a második fordulóra. A második fordulót Alpár Ignác nyerte és bízták meg a tervezéssel és művezetéssel. A belső terek díszítésének és festésének egy részét Schickedanz készítette. A Széchenyi szigeten több önálló épületrészből álló, összetett épületcsoport mely bemutatja Szent István korától a XIX. századig a hazai építészet legjellegzetesebb elemeit: Árpádkori templomot és zárdát; ‐ Középkori lovagvárat (Vajda‐Hunyad) és korabeli barokk, reneszánsz épületegyüttest.



Az átkötő elemek egy‐egy nevezetes alkotás maradványainak másolata (segesvári vártorony, csütörtökhelyi kápolna, bártfai városháza, Fricsi vár, Thököly vár egy‐egy motívuma) A keleti oldalon helyezkedik el a földszintes román épületszárny, mely csatlakozik az északi (fő) kapu mellett álló toronyhoz. Tagolt nyugati szárnya mellett folytatódik a kerengő falához, majd keletről a” jáki kápolna” zárja. A jáki kápolna (r.k. kápolna) udvari homlokzatán a jáki bencés apátság nyugati kapuzatának másolata látható.

A gótikus épületszárnyban helyezkedik el széles csúcsíves északi kapuzat. A kapuhoz DNY‐i oldalán kétszintes épületszárny csatlakozik. (Vajdahunyad vára)

A barokk épületszárny nyugati homlokzatán egy négyszögű reneszánsz kialakítású torony látható. (Mezőgazdasági Múzeum)





ÉRTÉKTÉRKÉP M=1:5000 JELMAGYARÁZAT:

lll ll Világörökségi helyszí n területének határa

lll i

Világörökségi helyszín védőövezetének határa ' Müemléki környezet határa

-

Müemlék

l

l Müemlék tel ke

CI:]

Müemlék sorszáma

-

Fővá rosi rendeletben védett épület

.__ _.1 Fővárosi rendeletben védett épület telke ~··••'!! Fővárosi rendeletben védett épületegyüttes telke

••••••

Helyi (kerületi) egyedi védett épület Helyi (kerületi) egyedi védett épület telke • •

Értékes faegyed

t---i

Értékes facsoport

-···

Kiemelten látogatott zöldfelület Karakteres nyílt szabadterület

• = = = = Szinvonalas közösség i köztekedési eszköz önálló nyomvonalon (MFAV) -«:••~ Fővárosi jelentőség ű köz úti köz tekedési kapcsolat, jelentős közösség i köz tekedési útvonal (• • ••) Fővárosi jelentőség ü köz úti kapcsolat 1 •

•

1 Vizsgálati terület határa


ÉRTÉKTÉRKÉP M=1:5000

1/A-B 1/ -B

2

3 4

27

22

7

33

32

10

32 9

20 21

14 8 8/ 8/A 23 31 11

30

17 12 16

13

28

29

19 18

VÁROSLIGETI ÉPÍTÉSI SZABÁLYZAT - VIZSGÁLATOK


KERTTÖRTÉNETI SZAKVÉLEMÉNY a Városligeti építési szabályzathoz Szerző: Dr. Szikra Éva Tájépítész vezető tervező/K/1 01‐5029/ Műemlékvédelmi szakmérnök Kerttörténeti szakértő/21‐0052/ Előzmény A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ jogelődje) már korábban foglalkozott a Városliget fejlesztésére, a Múzeumi Negyed kialakítására vonatkozó elképzelésekkel. A Hivatal munkatársai (a szerző és Bazsó Gábor művészettörténész) 2012 márciusában elkészítették a Városliget műemléki védési dokumentációját. Bár a Liget több része, építménye is műemléki védettséget élvez, valamint a Hősök tere Világörökségi helyszín is egyben, a Hivatal a Városligetet a Városligeti fasorral együtt történeti kertként kívánta levédetni. Sajnálatos módon a körültekintő egyeztetések ellenére sem sikerült a védést megvalósítani, tehát a magyar kerttörténet egyik legkiemelkedőbb értéke hivatalosan mai napig nem történeti kert. A Múzeumi Negyed terve az ötlet felvetése óta szakmai viták kereszttüzében áll. Talán nem is a funkciók elhelyezésének indokoltsága, hanem azok száma, nagysága, és a fejlesztésekkel óhatatlanul növekvő infrastruktúra miatt emelik fel szavukat a Liget történeti, dendrológiai értékeit féltő ellenzők. Tájépítészként, kerttörténészként elsősorban olyan szempontokra kívánom felhívni a figyelmet, amelyek elengedhetetlenek az új funkciók tervezésekor és a Ligetbe illesztésükkor, hogy a fent említett értékek ne, vagy kevésbé sérüljenek. A Városliget kerttörténeti jelentősége A Városliget nemcsak a magyar történeti kert állomány egyik kiemelkedő alkotása, hanem a világ egyik legelső olyan városi közparkja (1813‐1817), amelyet egy város a saját tulajdonú területén a saját forrásaiból épített a polgárai számára. Heinrich Nebbien, a tervező célja az volt, hogy olyan parkot hozzon létre, „…amelyben az emberek jól érzik magukat, és amely kifejezi ennek a közönségnek a büszkeségét, magabiztosságát.” A kert szentimentális tájképi stílusban épült, a stíluskorszak minden jellemző kellékével – tóval, szigettel, kerti építményekkel, szobrokkal, értékes növényállománnyal. A főváros egyik legnagyobb egybefüggő zöldterülete a szabadtéri pihenő‐, játszóhelyek, és sportpályák mellett jelentős létesítményekkel – Állatkert, Széchenyi Fürdő, Vajdahunyadvár, múzeumok, Műjégpálya – is rendelkezik. Ezek az építmények önmagukban is műemlékek. A Városliget növényállománya, mind fasorait, mind szoliter fáit, cserjéit illetően jelentős dendrológiai értéket képvisel, sőt a Kis botanikus kertben növényritkaságok is láthatók. Fasorait főleg platánok, hársak, ostorfák és japánakácok alkotják. A történeti értékű kert kiterjedése az 1800‐ban telepített felvezető allét (Városligeti fasor) is tartalmazza. A Városliget 200 éves múltja, s azóta folyamatosan közparkként való fenntartása, történelmi, kulturális, kerttörténeti jelentősége, mint kertépítészeti értéket képviselő tájképi stílusú kert, jelentős városi közpark, és mint a Világörökség részét képező Hősök terének védőzónája jogosult arra, hogy történeti kertként kezeljük. Különleges VÁROSLIGETI ÉPÍTÉSI SZABÁLYZAT - 41 -


épületeivel, építményeivel, amelyek valamilyen módon a pihenést, szórakozást kikapcsolódást szolgálják jelentős kultúrtörténeti értéket képvisel. A Városliget szobrokban, emlékművekben is igen gazdag, ezek száma közel 130. A Városliget egészére mindezidáig nem készült kerttörténeti tudományos kutatási dokumentáció, értékleltár, és a park dendrológiai feldolgozása sem teljes körű. Nem készült az ezekre a megalapozó anyagokra támaszkodó átfogó, örökségvédelmi szempontú helyreállítási, fejlesztési koncepció. Jelenlegi állapot értékelése Az intenzív parkhasználat, amely főleg a különféle rendezvényekből ered, jelenleg is rendkívül nagy terhet jelent a Liget számára. Jelentősebb, az egész területre kiterjedő parkfelújítás évtizedek óta nem történt, kisebb egységek felújítására került csak sor. A park egyes részei elhanyagoltak, állandó gyepfenntartást, fa‐, és cserje ápolást, az utak fenntartását, hulladék kezelést igényelnek. Feltétlenül átfogó tervre lenne szükség a park felújítására. Az olykor több ezres tömegek mozgása a Ligetben a végsőkig fokozza a kert tűrőképességét. Az épített elemek, berendezési tárgyak is lehasználtak. Örökségvédelmi, kerttörténeti szakvélemény A Városliget, mint igen korai – sőt bizonyos források alapján legkorábbi tervezett – városi közkert kiemelkedő és egyedülálló kultúrtörténeti értéke a fővárosnak. Jogi értelemben ugyan nem „történeti kert”, mégis mind kertépítészeti, mind műemléki‐ természetvédelmi szempontból annak tekintendő. A Firenzei Karta (1981) kritériumainak – amely a történeti kertekre vonatkozó meghatározásokat, örökségvédelmi elveket, módszereket rögzíti – teljesen megfelel: eredeti területét mai napig nagyrészt megőrizte, 200 éve változatlan funkcióval közkertként működik, a kert eredeti tájképi szerkezete a későbbi folyamatos beavatkozások ellenére is felismerhető, értékes fasorai, idősebb fái, az időközben beépült ma már műemléknek számító épületei, szobrai, kertrészletei révén a magyar történeti kertek egyik legértékesebb darabja. Az új beépítési tervekkel kapcsolatban érdemes egy rövid történeti visszapillantást tenni. Sajnálatos módon már a XIX. századtól kezdve mindig szabad építési területként kezelték a parkot, itt rendezték a nagy hazai és nemzetközi vásárokat és bemutatókat. Fennmaradtak a korabeli tervek, jegyzőkönyvek: egyrészt a feltételekről, másrészt a pusztításokról, amelyek a legjobb szándék ellenére is érték a Ligetet. Az 1885. évi Országos Általános Kiállítás építésekor sajnálatos módon közel 800 fa esett áldozatul az építkezéseknek, annak ellenére, hogy volt némi szándék a fák megmentésére. Ekkor vágták ki a Stolz‐féle eperfákat, a Batthyány‐féle telepítés akác és platánfáit, a Nebbien‐féle hársfaligetet, valamint őshonos fűz‐, és nyárfákat, jegenyéket. Az eredetileg 1895‐re tervezett, majd egy évvel későbbre halasztott millenniumi országos kiállítás megfelelő helyszínének szintén a Városligetet tartották. „Gondom leend arra is, hogy az igénybe vett területen az ültetvények lehetőleg kíméltessenek.”szólt 1892‐ben a miniszteri döntés. A feltételek között szerepelt a park védelme. „A kiállítás elmúltával ne csak az összes kiirtott facsoportok és bokrok pótoltassanak, hanem a kiállítás egész területe a liget jellegének megfelelően parkozva bocsátassék vissza s e parkozás legkésőbb 1897. év végéig befejeztessék.” Az is feltétel volt, hogy a körút ne 30 m, hanem ennél keskenyebb legyen, s mindkét szélét kettős fasor szegélyezze. A megépült kiállítás közel 55 hektárt foglalt el. Az építkezéseknek százával estek áldozatul a park fái. A kiállítás területén azonban jelentős új kiültetést is végeztek.



A XX. században tovább folyt ez a tendencia. Az első BNV‐t 1925. április 18‐án nyitották meg és kisebb szünetekkel az 1970‐es évekig működött. 1974‐ben költöztették ki a Városligetből, néhány épületet is hátra hagyva. A Múzeum Negyed létrehozásának, és a Ligetbe való telepítésének a szándéka örökségvédelmi szempontból csak egy ponton értékelhető pozitívan. A fejlesztés alapjának, Budapest egyik legkiemelkedőbb és egyedülálló értékét képviselő együttesét tekintik, további hangsúlyt adva a terület jelentőségének, ezáltal a kulturált szabadidő‐ eltöltés magasabb szintjét biztosítva. Ez a szándék, a fejlesztések mértékének visszafogott kezelése, illetve a Városliget méltó és teljes körű felújítása mellett vélhetően nagyobb támogatottságot élvezhet. A fő kérdés tehát elsősorban a beépítés mennyiségére (múzeumok száma), mértékére, milyenségére, a zöldfelületek és a történeti‐természetvédelmi értékek tiszteletben tartására vonatkozik. A Városliget, mint közpark, mindig is helyt adott különböző építmények, változatos funkciók megjelenésének. A szabadban, zöldben eltöltött kellemes sétálás, lovaglás és kocsikázás mellett korán megjelentek a kikapcsolódást, pihenést, sportolást kiszolgáló egyéb létesítmények is. Sajátos szövete alakult ki ezáltal a zöldfelületeknek, építményeknek. A jelenlegi beépítési javaslat ebből a szempontból elvben jobb, sőt talán azt lehet mondani, hogy történetileg is helyesebb, hogy a parkba belekomponálva, szinte úszva, a zöldbe olvadva jelennek meg a különböző építmények. (Szerencsésebb, mint a korábbi javaslat, amikor az épületek hosszú egységes falként épültek volna meg a Dózsa György úton.) Örökségvédelmi szempontból a helyes irány az, ha a jelenlegi fejlesztések a Városliget karakterét, a főváros szövetében, zöldfelületi rendszerében betöltött szerepét rehabilitáló koncepcióba integrálódnak. Ez esetben az elhelyezésre kerülő intézmények és környezetük szervesen illeszkednek az egész parkba, és nem különálló intézménykertekként jelennének meg. Az általános műemléki elvek szerint az új beépítéseket lehetőleg csak a degradált területekre, vagy a korábbi, de időközben elpusztult, vagy lebontásra szánt épületek helyére javasolt építeni. A Dózsa György út (az egykori Felvonulási tér) sajnos annak ellenére, hogy korábban a Liget szerves része volt, ma már nem képez zöldfelületi értéket. Tehát az itt elhelyezésre javasolt néhány épület és mélygarázs elfogadható kompromisszum. Az új múzeumi funkciók kijelölésekor a történeti és természetvédelmi értékek védelmének szempontját figyelembe kell venni, és törekedni kell az intézmények számának és méretének csökkentésére. Megfontolandó, hogy ez a sok és sok féle intézmény várhatóan milyen infrastrukturális terhet ró a park adott részére. Továbbá figyelembe kell venni, hogy az érdeklődés sem egységes minden intézmény irányába (tekintettel az Új Nemzeti Galéria és a Magyar Építészeti Múzeum összehasonlítására). Az egykori Rondó kerttörténeti jelentőségére feltétlenül külön fel kell hívni a figyelmet. Az ide tervezendő épületeknek érzékeltetni kell, hogy egykor itt, a Városligeti fasor végében állt a Városliget kapuja. Nem elegendő, hogy megjelenésük egységes képet mutasson, hanem lehetőleg nagyobb teresedéssel kell érzékeltetni a helyszín jelentőségét. (A nagy költséggel létesített városligeti körönd „kertészeti jellegét megtartva, mint ilyen továbbra is épségben fenntartatik” – mondta 1893‐ban Gerlóczy Károly, alpolgármester.)



Örökségvédelmi szempontból erősen kifogásolható a Stefánia út felöli részre javasolt Nebbien‐féle kapuzat, mivel az soha nem épült meg, és nem is erre a helyszínre tervezte Nebbien. Amíg ki nem épült az Andrássy út, addig a Városligeti fasor vezetett a Ligethez, azaz itt volt a "kapu", a fő megközelítés. Az általános műemléki elveknek ellentmond egy korábban meg nem valósult, és máshova tervezett építmény újkori megjelenítése. Az Állatkert bővítése jó, és időszerű elképzelés, ugyanakkor a tervezett Biodom méretét körültekintően kell meghatározni. Kedvező, hogy a tetejéről szép kilátás nyílhat a Ligetre, de hiába van viszonylag távol a Hősök terétől, feltétlenül figyelembe kell venni, hogy amennyiben érinti a Milleniumi emlékmű sziluettjét, sérül a világörökségi látvány. A Vidámpark műemléki épületei, építményei továbbra is védelemben részesülnek a majdani Állatkert területén is, ami megnyugtató. Nagyon jó és támogatandó gondolat a Kós Károly sétány tehermentesítése, az M3‐as autópályára átmenő forgalom kiiktatása. Az új Kisföldalatti megálló kiépítése is kedvező, segíti a Liget felső, nyugati oldalán lévő helyszínek kiszolgálását. Ugyanakkor a Liget teljes közlekedési struktúrája halaszthatatlanul újraértelmezésre, átdolgozásra szorul. Fontos, hogy a tervezett fejlesztések megvalósításával maradjanak a parkban olyan helyszínek, amelyek a közparkok klasszikus használatát, a szabadban eltöltött kikapcsolódást szolgálják. A beépítésre javasolt új múzeumok és szórakoztató építmények, intézmények kiszolgálása, megközelítése, parkoló igénye jelentősen megterheli a zöldfelületeket. A mélygarázsok fölötti zöldfelületek csak részben telepíthetők be, sajnos nem alkalmasak méretesebb fák ültetésére. A felettük kiépített zöldfelület értéke csekély. Ezeknek a parkolóknak a kialakításánál ügyelni kell a ma még meglévő értékes egyedekre, nem beszélve a Városliget vázát adó fasorok védelmére. Ezért különösen fontos a napra kész fakataszter elkészítése, amelyet a parkolók tervezésénél figyelembe kell venni, esetenként a legértékesebb fák megtartásával, megóvásával. A Városliget meghatározó szerepet játszik a város szerkezetében, Budapest zöldfelületi rendszerének egyik legfontosabb eleme. Korábban is problémát jelentett a park aránytalan leterheltsége, az egymást váltó programok szinte nem tették lehetővé a zöldfelületek regenerálódását. Mindezeket figyelembe véve, a folyamatos és magas színvonalú fenntartás megszervezése, pénzügyi eszköz hátterének biztosítása alapvető feladat. A Liget tehermentesítésére a nagy tömegeket mozgató szabadtéri rendezvények számára alternatív helyszínek kijelölése javasolt (pl. a Népligetben). A nagy léptékű beruházásnak elengedhetetlen részét kell, hogy képezze az egész Városliget területére kiterjedő rehabilitáció, amely az új tervezett funkciók mellett figyelembe veszi a történeti‐természeti értékeket is. A MELLÉKLET tartalmazza „A Városliget határának változásai”, „A Városliget növényállományának értékei”, „Általános örökségvédelmi elvek a történeti értékű közparkok esetében” és „A Városligettel foglakozó legfontosabb irodalmi források” fejezetrészeket.



5.1.5. Változtatási szándékok Beépítettségi változás ‐ Városligeti park területén: ‐ Múzeumi negyed építése  „A” Új Nemzeti Galéria‐ Ludwig Múzeum  „B” Néprajzi Múzeum  „C” FotóMúzeum Budapest  „D” Magyar Építészeti Múzeum  „E” Magyar Zene Háza  Közlekedési Múzeum eredeti formába helyreállítása

történő

‐ Bontások:    

PECSA + szabadtéri színpad volt Hungexpo telephely Közlekedési Múzeum új szárnyépülete Részlegesen a Főkert telephely

‐

‐ ‐ ‐

Varranó utca megszüntetése és FÁNK – hez való csatolása A volt Vidámpark helyén az Állatkert bővítése, Biodóm építése A volt Vidámpark területén álló Dodzsem épület védett tetőszerkezetének átépítése a jelenlegi Sörsátor helyén („G” jelű építési hely) A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum eredeti formájában történő helyreállítása

5.1.6. Hatáselemzés A sűrűn beépített városrészek számára létesített közpark rekreációt biztosító felületeire ma – a romló klimatikus viszonyok mellett –nagyobb szükség van, mint valaha, ezért a változtatásokkal szembeni legfontosabb követelmény, hogy az aktív zöldfelületek ne csökkenjenek. Ez a tervben előirányzott paraméterek mellett teljesíthető, ezért azok betartása kiemelten fontos. A közparkba az idők folyamán egyre több építményt telepítettek, változatos funkciók jelentek meg. Mára a Városligetben a zöldfelületeknek és az építményeknek sajátos szövete alakult ki. Jelen beépítési terv is ilyen állapotot mutat, a zöldfelületbe belekomponálva jelennek meg a különböző építmények oly módon, hogy a park kialakult szerkezete a lehető legkisebb mértékben sérüljön. Az általános műemlékvédelmi elvek szerint az új beépítések jellemzően a korábbi, de időközben elpusztult, illetve meglévő, VÁROSLIGETI ÉPÍTÉSI SZABÁLYZAT - 45 -


de lebontásra szánt épületek (PECSA, egykori Hungexpo terület) és egyéb burkolt felületek helyére kerülnek. A Dózsa György út (az egykori Felvonulási tér) korábban a Liget szerves része volt, ma már teljesen burkolt, így nem képez zöldfelületi értéket. A nagy felszíni parkoló‐felületek javasolt megszüntetése és a park területéhez való visszacsatolása, az itt elhelyezésre javasolt épületek és mélygarázs elhelyezése mellett örökségvédelmi szempontból kedvező. A gépjármű‐forgalom elterelése a Kós Károly sétányról nagy mértékben hozzájárul a park eredeti szerkezetének jó működésének helyreállításához. Az új intézmények telepítése, az emiatt kialakuló sűrűsödés, intenzifikálódás a parkra nézve kedvezőtlen hatásokat eredményezhetnek, erősödik a zöldfelületek terhelése. Ennek ellensúlyozására a nagy léptékű beruházásnak elengedhetetlen feltételét az egész Városliget területére kiterjedő rehabilitáció, amely az új tervezett funkciók kialakítása során figyelembe veszi a történeti természeti értékek védelmének szempontjait is. A Világörökség területének szempontjából kedvező változást hozhat a tervezett forgalomcsökkentés, amelynek eredményeként a Hősök tere tehermentesül az átmenő forgalomtól, és a felszíni parkolók látványa nem rontja a városképet. A javasolt beavatkozások eredményképpen megvalósulhat a tér régóta esedékes rendezése. A Világörökség védőövezetében a funkciósűrűsödés mellett a zöldfelületek rendezésére és elvárható színvonalú karbantartására lehet számítani. A FÁNK 29732/9 hrsz.‐ú országos jelentőségű védett természeti területén új beépítést nem javasol a terv, a meglévő épületállomány további felújítása tervezett. A volt Vidámpark területén a tervezett fejlesztés a műemléki védettség alá tartozó játékok: az Europa Nostra díjas lovas körhinta, a hullámvasút, a barlangvasút megtartásával, üzemeltetésével és a szintén védettséget élvező céllövölde hátsó falrészének helyreállításával számol. A műemlékek védelme biztosított. A védett elemek közül egyedül a Lézer dodzsem épületének használata nincs tervbe véve. Áttelepítését követően ‐ a volt sörsátor helyén ‐ új kulturális funkcióval való hasznosítására ad lehetőséget a terv.



5.2. RÉGÉSZETI FEJEZET 5.2.1. Vizsgálat A régészeti örökség vizsgálatát a BFVT Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft. (1061 Budapest, Andrássy út 10.) megbízásából a Budapest XIV. ker. Városliget területére szóló Kerületi Szabályozási Tervéhez szükséges örökségvédelmi hatástanulmány régészeti munkarészének elkészítéséhez végeztük. A régészeti örökség leírásánál a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 71. § (1) bekezdése szerinti, a Lechner Lajos Tudásközpont által vezetett közhiteles hatósági nyilvántartásban található adatokat, valamint az ide vonatkozó szakirodalmat, a helyszíni szemle tanulságait, továbbá a terület egy részére, illetve egészére 2009‐ben, illetve 2013 készült örökségvédelmi hatástanulmány megállapításait vettük alapul.

1. a) történeti leírás, régészeti örökség felmérése a változással érintett területen A vizsgálat alá vont területről rendelkezünk régészeti adatokkal. A jobbára XIX. századi adatok olyan régi leletbejelentésekről szólnak, melyeknél a régészeti tárgyak lelőhelyének pontos geodéziai dokumentálása hiányzik. De a legutóbbi idők leletbejelentése sem visz közelebb a terület történetének pontosabb megismeréséhez. 1977‐ben a Budapesti Történeti Múzeum által az Állatkerti krt. 14‐16. szám alatt végzett helyszíni szemle alkalmával földmunka során temetkezésből származó csontokat gyűjtöttek be. A sír korát a helyszínelő régész, kísérő leletek hiányában nem tudta meghatározni. Mivel hitelesítő ásatás nem történt, így azt sem lehetett megállapítani, hogy ez egy magányos temetkezés volt, vagy egy temető egy sírjáról van szó. A területen az újkorban nem működött temető, így feltételezhetjük, hogy valamely korábbi korszak maradványát találták meg. Ezt a feltételezést támasztja alá az tény is, hogy a vizsgált terület közvetlen környezetének régészeti érintettségére is számos adattal rendelkezünk. A Fővárosi Múzeum gyűjteményébe a XX. első felében került beleltározásra szórvány leletanyagként két őskori edény Hajtsár utca lelőhely‐megnevezéssel. (BTM Őskori I..leltk. Z.H. 31.53.1‐3., régi lsz: 10.1‐2. ) Sajnálatos módon semmi közelebbit nem tudunk a lelő‐körülményekről. Így a lelőhely pontos lokalizálására mai tudásunk alapján nincs lehetőség. Tompa Ferenc „Budapest története” alapvető munkájában késő rézkori badeni kultúra leleteinek tartja a két edényt. Mivel az edények mellett a leltárkönyvi bejegyzés szerint csontot is találtak, nagyon valószínű, hogy temető anyagáról van szó. A Péceli‐Badeni kultúra telepeit, temetőit a Rákos patak völgyét követő dombvonulatokon végig lehet követni a főváros egész területén. A kis lélekszámú telepek, temetők sűrűn követik egymást. A Hajtsár utcai lelőhelyhez legközelebbi ilyen telepet a „Városliget” lelőhelyről 1862‐ben a Magyar Nemzeti Múzeumba bekerült két edény jelzi. Ekkor faiskolának szánt területen rigolírozás során került elő két edény. (MNM 2/1862, MNM A.: 450.B.VI.) Az akkori leltározó őskori, közelebbről meg nem határozott korszakba sorolta a leleteket. Mivel a két edény épségben került elő, nagy a valószínűsége annak, hogy temetkezés edénymellékletei voltak. Pontos lelőhelyüket nem ismerjük. Bár kivételesen őriz a MNM Adattára dokumentációt a leletről, de ebben csak egy mondatban a terület rigolírozását jelölik meg lelő‐körülményként. A jelzett „Müller féle telek” nem nyújt támpontot a pontosabb behatárolásra a Városliget területén belül, de azt azért valószínűsíthetjük, hogy a faiskola a magasabban fekvő dombos vidéken, vagyis a Hungária körút felé eső részen lehetett. Nagy valószínűséggel kiterjedtebb földmunkák folytak a területen 1862‐ben, mert még két lelet került ugyanebben az évben beleltározásra. V. István pénze (középkor) a MNM Éremtár 63/1862 leltári számon, és római kori rézpénz kétfülű kis VÁROSLIGETI ÉPÍTÉSI SZABÁLYZAT - 47 -


hamvederrel. (MNM lsz: 109/1862.1‐2.) Ennél a leltározó megjegyzi, hogy a Városligeti tó mélyebbre ásásakor találták. Ebből arra lehet következtetni, hogy itt egy római kori barbár temetkezést bolygattak meg. A középkori pénz szórványként való jelentkezése nem utal feltétlenül megtelepedésre, de jelzi, hogy a középkor folyamán is használták a területet annak ellenére, hogy a középkor folyamán a terület kívül esett Pest, illetve külvárosai területén. A mai X. és XIV. kerület kora újkorig visszavezethető vízrajza alapján elmondható, hogy a kőbányai Óhegy térségében eredt, ma már nem létező forrás vize folyt északnyugati irányban a mai Városliget felé, ahol beletorkollott az itt található környezeténél alacsonyabban fekvő, mocsaras területbe. A XIX. századi felméréseken jól látszik még ez a vízfolyás, valamint a lassan kialakuló városi parkban a tó vizét levezető csatorna.

Ezek a láthatóan újkorban szabályozott mederbe terelt vízfolyások, a mélyebb vízjárta felületből kiemelkedő homokdombokkal együtt a történeti korokban fontos földrajzi‐geológiai telepítő tényezőt jelentettek. Nemcsak a Városliget területén, hanem a mai Népstadion építése során feltárt avar temető, valamint a Hajtsár utca mentén megbolygatott őskori temető, valamint a Dózsa György út‐ Lehel út sarkán feltárt avar kori temető jelzi, hogy itt kedvező feltételeket találtak a megtelepedésre akár az őskor, akár a népvándorláskor különböző korszakait vesszük számításba. b) Védettségek: területi és egyedi A vizsgálat alá vont területen egyedi régészeti védelem alatt álló (jogszabályi határozattal védetté nyilvánított terület) nem található. A vizsgálat alá vont területen található a Lechner Lajos Tudásközpont hatósági lelőhely‐nyilvántartásában a 15168 egyedi azonosítószámon szereplő, a természetben az Állatkerti krt. 14‐16. száma alatt található nyilvántartott régészeti lelőhely, valamint a 29732/1 hrsz‐ú, természetben a „Városliget, városligeti tó” megnevezésű 15198 egyedi azonosító számon szereplő nyilvántartott régészeti lelőhely1, de az 1.a) pontban felsorolt 1

A 29732/1 hrsz‐ú területből jelenleg a Lechner Lajos Tudásközpont lelőhely‐nyilvántartásához tartozó térinformatikai állományban szigorúan véve csak a városligeti tó területe van bejelölve. VÁROSLIGETI ÉPÍTÉSI SZABÁLYZAT - 48 -


régészeti adatok alapján a 29732/1 hrsz‐ú terület, a Városliget egésze régészeti lelőhelynek tekintendő,2 mely általános régészeti védelem alatt áll a 2001. évi LXIV. Tv. 11. §‐a alapján. A fennmaradó terület topográfiai elhelyezkedése okán a 2001. évi LXIV. tv. 7.§ 17. pontja alapján régészeti érdekű terület c) Területhasználat és területi állapot a kulturális örökség összefüggés‐rendszerében A vizsgált terület mai állapotában nemigen őrzi a XVIII. század előtti eredeti állapotokat. Az 1808‐as rendelet után, mely elrendelte a Városerdő városi parkká történő átalakítását, az Állatkert és a volt Vidámpark területe ennek a parknak a részét képezte. Az 1820‐ból származó katonai felmérésen még nyomon követhető az 1.a) pontban vázolt, a Városliget területén áthaladó vízfolyás. A mélyebben fekvő részek itt még mocsárként vannak jelölve. A később itt kialakított tó medréből nagyjából a majdani Állatkert területének közepe tájékán a vasúti területek felé haladt a vízlevezető csatorna, mely későbbi szakaszán a Dózsa György út vonalában futott a Duna felé. A vízrendezés és a terület parkosításával összefüggő földmunkák során nagy felületeken megbolygatták az eredeti felszínt. Ugyanakkor az egymást követő felméréseken következetesen ábrázolt, a Városliget területének észak‐keleti határán a vizenyős területek fölé emelkedő homok‐dombsor, különösen a Hungária krt. északi oldalán még nyomokban ma is fellelhető.

Pest katonai felmérésének részlete 1820‐ból

Az alfanumerikus adatokat tartalmazó lelőhelytáblázatban a következő adatok felelnek meg ennek a lelőhely‐megjelölésnek: 15198/ Városligeti tó/MNM leltárkönyv/éremlelet/római kor. 2 A Városliget egészére vonatkozó jelentést, és a 29732/1 hrsz‐ú terület egészére szóló lelőhely‐ bejelentőt megküldtük a Lechner Lajos Tudásközpontnak. VÁROSLIGETI ÉPÍTÉSI SZABÁLYZAT - 49 -


Városliget és környezete ábrázolása 1852‐ből

Részlet Pest város helyszínrajzából 1868‐ból

5.2.2. Változtatási szándékok a) Településhálózati és területhasználati, és beépítettségi változás A tervezett múzeumi negyed megépítéséhez szükséges feltételek szabályozási tervben való meghatározása.

5.2.3. Hatáselemzés a) A tervezett beavatkozás hatása a régészeti örökség elemeire (folyamatok iránya, visszafordíthatósága)



A tervezett átalakítások, építkezés földmunkával járó építési szakaszai a terület régészeti‐történeti rétegeit megsemmisítik, ezért megelőző régészeti feltárást szükséges végezni. A megelőző feltárás keretében első fázisként próbafeltárással érdemes tisztázni a terület régészeti érintettségét, és a próbafeltárás eredményei alapján lehet dönteni a további régészeti beavatkozás mértékéről b) Régészeti emlékek feltárhatóságának megmaradásának, bemutathatóságának vagy pusztulásának lehetőségei A várható leletek akár az ős‐ vagy népvándorláskorból, akár a korai középkorból származnak, mind földobjektumokhoz kapcsolódnak (gödör, sír, kemence), ezért előkerülésük során, magával a földmunkával lelő‐körülményeik megsemmisülnek. Így szakszerű feltárásuk és dokumentálásuk után a területen tervezett beruházás régészeti szempontból minden kikötés nélkül megvalósítható. 5.2.4. Összefoglaló A területről ismert régészeti emlékek alapján őskori, római kori barbár, középkori emlék előkerülése várható. A Városliget kialakítása során, illetve az azóta történt földmunkák nagy valószínűséggel az eredeti régészeti‐történeti rétegeket jelentősen megbolygatták, de nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy az ide lokalizálható őskori és római kori barbár temető részletei még megtalálhatóak a területen. Bár a Városligeti tó kimélyítése során a tó teljes területén megsemmisültek a régészeti rétegek, de az itt előkerült temetkezés részlete arra utal, hogy a parti, tehát magasabban fekvő részeken lehetett a temető, ahol a majd kétszáz éves újkori jelenlét pusztításainak mértékét nem ismerjük.  A szabályozási tervvel érintett területen a 29732/1, 29732/5, 29743 és 29753 hrsz‐ú ingatlanok besorolása nyilvántartott régészeti lelőhely, melyek így általános régészeti védelem alatt állnak a 2001. évi LXIV. tv. 11. §‐a alapján.  A régészeti lelőhelyen megvalósuló tevékenység, építmény engedélyezésére indult eljárásokban szakhatóságként a 393/2012. (XII.20.) korm. rendelet alapján szakigazgatási szervként a Budapest Főváros Kormányhivatala Kulturális Örökségvédelmi Irodája (Budapest) az illetékes.  A szabályozási tervvel érintett területen a 29732/8, 29732/9, 29742 hrsz‐ú ingatlanok régészeti érdekű területnek minősülnek topográfiai elhelyezkedésük alapján. 5.2.5. Nyilatkozat Alulírott Adorjánné dr. Gyuricza Anna, régész, nyilatkozom, hogy a 395/2012. (XII. 20.) Korm. Rendelet előírásai alapján az örökségvédelmi hatástanulmány régészeti fejezete megfelel az örökségvédelmi jogszabályoknak és hatósági előírásoknak, továbbá, hogy az örökségvédelmi hatástanulmány elkészítésére jogosultsággal rendelkezem: szerepelek az adott örökségvédelmi területre vonatkozó szakértői névjegyzékben (régészeti lelőhelyvédelem), valamint rendelkezem régész szakirányú felsőfokú végzettséggel. Budapest, 2014. április 2. Adorjánné dr. Gyuricza Anna



JELMAGYARÁZAT:

F RL =-+

régészeti

E Rf:---J

régészeti érd ckü teriilet

lelőhely



MELLÉKLET – Dr. Szikra Éva ‐ Kerttörténeti szakvélemény melléklete A Városliget határának változásai A Városliget délnyugati határaként, már a fatelepítés kezdetén, az 1790‐es években kialakították a mai Dózsa György út nyomvonalát. A park északnyugati határát körülbelül a Szabolcs utca vonalában jelzik az 1810‐30‐as években készült térképek. Itt az 1846‐ban felépített váci vasút nyomvonala határozta meg a Liget végleges határát. A Városliget délkeleti és északkeleti határát az 1817‐ben megkezdett parképítési munkák során jelölték ki. Az északkeleti oldalon a Hermina utat már az 1820‐as években használatba vették, a mai Ajtósi Dürer sor elődjét viszont csak az 1840‐es években nyitották meg. A következő évtizedekben változatlan maradt a Városliget területe, amelyet tehát a vasút és a három út határolt. A Városliget északi részén az 1870‐es évektől letelepített „Mutatványos épületek” közelében, a Hermina út túloldalán 1907‐től 1922‐ig épült ki az „Angol park”. A két terület egyesítésével 1950‐ben hozták létre a Vidámparkot. Az egyesített intézmény bekebelezte a Hermina út északnyugati végét is, amely addig elválasztotta a két részt. A Városliget területe ezáltal északkeleti irányban kibővült a Hungária körút felüljárójáig tartó területtel. A Városliget növényállományának értékei (Forrás: KÖH védési dokumentáció‐ 2012.március hó) A Liget növényállományát idős, nagyméretű, de frissebb telepítésű fák is jellemzik. Fasorait főleg platánok, hársak, ostorfa és japánakác alkotják. A parkban továbbá juharok, hársak, szivar‐ és lepényfák is találhatók, némelyik átmérője a 80 cm‐t is eléri. Néhány fává terebélyesedett cserje külön értéket képvisel. A parkban több mint 1000 nyitvatermő és több mint 4000 lombos fa él. Az 1983. évi felméréskor egynyári dísznövényből 23, évelőkből 66, nyitvatermőkből 40, lombos fákból és cserjékből 257 rendszertani egységet azonosítottak. Az alábbiakban utalunk néhány érdekes és szép növényre. A Mezőgazdasági Múzeumnál borbolyák, magyalfák, japán kecskerágó, füge, papíreperfák, orbáncfű és hortenziák vannak. A kis híd közelében vadgesztenyefa és a 120 éves mocsári ciprus látható, utóbbi a park kiemelkedő értéke. A tóparton álló óriási platánfákat 1818 és 1830 között telepítették József nádor alcsúti arborétumából – télen, havas úton, ökrös szánokkal szállítva jelenlegi helyükre. A Kismamák kertje egyik szembetűnő növénye a tulipánfa, ennek közelében vörös tölgy áll, a kör alakú szökőkutat két égerfa is díszíti. A Hungexpo kerítése mellett erdélyi és déli berkenyék láthatók, a kerítésen belül pedig vasfa magasodik. A hajdani Iparcsarnok irányában aranylólevelű kőrisfa áll. A Főkert üzemi épületére japán vadszőlő kapaszkodik, a közeli cserjecsoportot mogyoró, örökzöld ráncos levelű bangita és homoktövis bokrok alkotják. Az egykori patak nyomvonalát fekete nyárfák és szomorúfüzek jelölik. Az ún. Kis Botanikus‐kertben növényritkaságokkal is találkozhatunk, gyűjteményének tagjai az erdei fenyő, a tiszafa, a tuja, a díszcseresznye, az atlaszcédrus, a hárs, a babarózsa és a madárbirs. Ugyanitt százéves ezüstjuhar terebélyesedik. A gyűjtemény további tagjai: kínai cedrófa, parásfa, ezüsthárs s néhány szép évelő: hamvas veronika, küllőrojt, japánfű, kálmos, árnyékliliom. Az Olvasó lányok szobránál nyugati ostorfa, odább vöröslevelű juharok díszlenek. A Vakok kertje irányában nagytövisű galagonya található. A Közlekedési Múzeum közelében kaukázusi ostorfa, páfrányfenyő, a közlekedési játszótér mellett loncok, alásfák és hóbogyók csoportja van. A kosárlabdapálya melletti fehér akác több, mint 100 éves. Az óvodás játszókert közelében nagy szilfa és tornyos tölgy tűnnek fel méreteik miatt. A Paál László sétány közelében mandzsu fűz, égerfa, kecskefűz és szivarfa díszítik a tájat.



Általános örökségvédelmi elvek a történeti értékű közparkok esetében /Részlet Szikra Éva: "ÖRÖKSÉGVÉDELMI KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK TÖRTÉNETI ÉRTÉKŰ KÖZPARKJAINKNÁL"c. előadásból, amely a MTA 2013. nov. 15‐i „Történeti értékű városi közparkjaink” c. konferencián hangzott el./ A közparkok a történeti kertek különleges területét képezik, ami elsősorban folyton bővülő használatukból, változó alakításukból adódik. A városok és települések közösségi funkciókat ellátó parkjai, kertjei tartoznak ide. Ez a sajátos szerep a műemlékvédelem, örökségvédelem oldaláról is speciális hozzá állást igényel, és sajátos feladatokat ró a szakemberekre: a kerttörténészekre, tájépítészekre, építészekre. (...) Az alapvető műemléki elvek, mint pl. Velencei Karta, Firenzei Karta stb. a közparkokra is érvényesek. "A történeti kert olyan építészeti alkotás, amely történeti vagy művészi szempontból közérdekű. Mint ilyen, műemléknek tekintendő." Ennek érdekében korrekt előzetes kutatás – tervtári, levéltári anyagok, képi ábrázolások, archív fotók, korábbi tervek, egyéb beavatkozások feltárása, elemzése – a kiinduló pont. Történelmi távlatban általában a legtöbb változásnak kitett parkok tartoznak ebbe a körbe, mind a változó társadalmi környezet, szociális viszonyok, kertépítészeti‐divat irányzatok, stílusok, növényanyag alkalmazás, s főleg az irántuk felmerülő újabb igények és funkciók tekintetében. Nehéz az egész együttes tekintetében kiemelni egy korszakot, amelyhez történetileg egységesen igazodni lehet, vagy kell. A különösen értékes elemekre, növényekre fel kell hívni a figyelmet, de ezek gyakran 'újkori', modern elemek is lehetnek. Fontos, hogy a terület befoglaló mérete megmaradjon, ne kezeljék szabad építési területként, a beépítési százalékot maximálisan tiszteletben kell tartani, a fejlesztéseknél csak a kert jellegéhez, teherbírásához, használatához illő és minőségű új funkció jöhet szóba, amely nem sérti az örökségvédelmi, természetvédelmi szempontból értékes részleteket. A kiemelkedő történeti, művészi, természeti értékeket kell összhangba hozni az új funkciókkal, biztosítva a hiteles védelem mellett a mai igények korszerű kiszolgálását. A további bővítések, leterhelések esetében előzetes örökségvédelmi‐ természetvédelmi hatásvizsgálatok szükségesek, az új fejlesztések elindításához. Lehetőleg az infrastruktúra fokozásának kiküszöbölésével kell modernizálni, korszerűsíteni.(...)



A Városligettel foglakozó legfontosabb irodalmi források Heinrich Nebbien: Ungarns Folks‐Garten der Koeniglichen Frey‐Stadt Pesth (1816)‐ herausgegeben und bearbeitet von Dorothee Nehring /München, 1981/ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára I.‐II. / Pesten,1851/ Schmall Lajos: Adalékok Budapest Székesfőváros történetéhez /Budapest, 1899/ Siklóssy László: Hogyan épült Budapest 1870‐1930 /Budapest, 1931/ Rapaics Raymund: Magyar kertek: a kertművészet Magyarországon /Budapest,é.n. [1940]/ Thaly Tibor: A 200 éves Városliget /Gondolat Kiadó, 1958/ Rexa Dezső: Képeskönyv képek nélkül a régi Pestről /Stílus Könyvkiadó Budapest, é.n./ Ormos Imre: A kerttervezés története és gyakorlata /Budapest,1967/ Sarlós István‐Breza László (szerk.): Budapest lexikon I‐II. /Akadémiai Kiadó, Budapest,1973/ Gombos Zoltán: Régi kertek Pesten és Budán /Natura, Budapest,1974/ Czippán György: A Budapesti Vidámpark története. /Budapest, 1975/ Rajna György: Budapest köztéri szobrainak katalógusa. /Budapest, 1989/ A Fővárosi Kertészet 100 éve Vadas Ferenc: A Királypavilon. /Ars Hungarica, 1992, 2. 47‐58/ Sisa József: A Városliget átalakulása az ezredéves kiállítás idején. /Ars Hungarica, 24, 1996, 1. 57‐79/ Granasztói Péter: Tömegszórakozás a Városligetben – a Vurstli. /Budapesti Negyed, 5, 1997, 2/3, 163‐190/ Jámbor Imre: A világ első népkertje. A Városliget. /Szalon, 2, 1998, 5. 44‐47/ K. Hlatky Katalin: Budapesti zöldkalauz: parkok, közterek, szobrok, zöldterületek /Budapest,2001/ Pavilon építészet a 19‐20. században a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből. Szerk. Fehérvári Zoltán, Hajdú Virág, Prakfalvi Endre. /Kiállítási katalógus. Budapest, 2001/ Géza Hajós (Hg.): Stadtparks in der österreichischen Monarchie 1765‐1918. /Wien‐Köln‐ Weimar, 2007. 36, 134‐138/ Tarjányi Ferenc, Pesti László: Budapest parkjainak dendrológiai értékei. Kézirat. Szidnainé dr.Csete Ágnes: A 125 éves budapesti Állat‐ és Növénykert Gábor Eszter, Verő Mária: Schickedanz Albert Edvi IIlés Aladár Budapest műszaki útmutatója Budapesti Történeti Múzeum fényképtár Magyar Építőművészet 1928. IX. szám 1909.VI. szám 1912.X. szám 1913.X. szám Állatkerti műemlékek FÁNK Budapest, 2012 http://www.szoborlap.hu/ http://www.fokert.hu/varosliget http://varosliget.info/varosliget‐lexikon.html


VÁROSLIGETI ÉPITÉSI SZABÁLYZAT ÖRÖKSÉGVÉDELMI HATÁSTANULMÁNY

Recommend Documents