Varangy Akciócsoport Egyesület
MESTER BÉLA – DR. PUKY MIKLÓS
KIS-LENGYELORSZÁG NEMZETI PARKJAI Lengyelországban 23 nemzeti park található, melyek irányítását 2004-től a Környezetvédelmi Minisztérium vette át (korábban a Nemzeti Parkok Országos Igazgatósága irányítása alatt álltak). Összterületük meghaladja a háromszázezer hektárt, ami az ország területének nagyjából 1 %-át jelenti. A lengyel nemzeti parkok egyharmadát jegyzik az UNESCO Bioszféra-rezervátumok (UNESCO MAB) listáján, a Białowieżai Nemzeti Park pedig az UNESCO Világörökségi Listán is szerepel, tehát a lengyel védett területek világszinten is fontos, különböző nemzetközi egyezmények által felsorolt/védett értékek. A 23 nemzeti park növényvilága is gazdag, számos jégkorszak utáni maradványfajjal (idegen kifejezéssel posztglaciális reliktumokkal) és a világon csak az adott térségben megtalálható növényfajjal (endemikus flóraelemekkel) büszkélkedhet. Szinte mindegyik park kiemel egy valamilyen szempontból értékes madár-, vagy emlősfajt, amely veszélyeztetettsége révén az adott nemzeti park által nyújtott védelemre szorul és ún. zászlósfajként hirdeti a természeti értékek védelmét, felkerülve a parkok logóira is. A lengyel nemzeti parkok közel felénél valamilyen védett madárfaj kapta ezt a szerepet, hiszen az országban megfigyelhető közel 450 faj mintegy 80 %-át adja az Európában előforduló madárfajoknak, számos igen ritka és világszerte veszélyeztetett fajjal.
Lengyelország nemzeti parkjai (Forrás: http://polskieparkinarodowe.cba.pl/news.php) A Beszkidek és a Tátra hegyvonulatait is magába foglaló Kis-lengyelországi Vajdaságban (melynek fővárosa Krakkó) hat nemzeti park található (északról délre haladva): Ojcowski, Babiogórski, Gorczański, Magurski, Pieniński és Tatrzański Nemzeti Park. Emellett a tíz lengyel UNESCO Világörökségi Listán található kulturális nevezetesség fele is Dél-Lengyelországban található, Krakkó történelmi központja (1978 óta), az auschwitz-birkenaui tábor (1979 óta), a wieliczkai sóbányák (1978 óta), a Kalwaria Zebrzydowska szentélye (1999 óta) és KisLengyelország déli részének fatemplomai (2003 óta).
Kis-Lengyelország természeti környezete (Forrás: http://www.visitkamienica.pl/pl/mapy?slug=malopolska-przyroda ) A következőkben ezekről a nemzeti parkokról adunk tájékoztatást, kitérve a rendkívül változatos címerek rövid ismertetésére is. Példaértékű, hogy a kis lengyelországi területen található nemzeti parkok szimbólumai rendkívül változatosak, rajtuk – mindig megfigyelhető – földrajzi formák, gyakori, bárki által gyakran látható állat és természetesen ritka, csak időszakosan vagy speciális élőhelyeken előforduló növény- és különböző állatfajok is szerepelnek. Ez a változatosság a sokszínű természetet, annak megfigyelhetőségét, változatosságát is szépen szimbolizálja (az élőlények között növény, kétéltű, madár és emlős is szerepel).
OJCOWSKI PARK NARODOWY
Az Ojców Nemzeti Parkot 1956-ban alapították, amely egyike a legrégebbi parkoknak DélLengyelországban (Csak összehasonlításként, az első magyar nemzeti parkot az 1970-es években hozták létre.) és ez az ország legkisebb területű nemzeti parkja a maga 21,5 km2-ével. Ebből 2,5 km2 fokozottan védett terület. A park geológiai formákban (pl. az ún. “Herkules buzogánya” sziklaalakzat, stb.) való gazdagságán túl értékes növény- és állatfajoknak szolgál otthonául. A parkban több mint 5 500 faj található, melyek 83 %-a a rovarok osztályába tartozik. A gerinces állatok közül elsősorban az emlősök miatt fontos a park védelme. A nemzeti park logóján látható denevér arra utal, hogy Ojców környékén számos – egészen pontosan 22 – denevérfajjal találkozhatunk, melyekből három a lengyelországi vörös listán (Polish Red Data List, Głowaciński 2002) veszélyeztetettként szerepel: ezek a kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros), a csonkafülű denevér vagy másnéven vörhenyes egérfülű-denevér (Myotis emarginatus) és a tavi denevér (M. dasycneme). A park területén található több mint 400 barlangban számos denevérfaj át is telel. A nagyobb testű emlősök közül gyakori a borz (Meles meles), a hermelin (Mustela erminea) és a hód (Castor fiber). A 135 madárfaj mellett meg kell említeni a kétéltűeket, melyek akár tömegesen is előfordulhatnak a Prądnik-folyó menti vizes élőhelyeken. A folyó mellett kanyargó forgalmas közút közvetlen veszélyt jelent a szaporodóhelyekre vándorló kétéltűekre, ezért tavasszal kétéltűmentő akciókat szerveznek az érintett szakaszok mentén.
Vár Piaskowa Skalában
AZ Ojcowski Park Narodowy térképe
BABIOGÓRSKI PARK NARODOWY
A Babiogórski Nemzeti Park a lengyel-szlovák határ mentén található. Közel 34 km2-es területének 94 %-át vegyes bükk, jegenye- és lucfenyő erdők, a magasabban fekvő területeket pedig luc- és hegyi erdeifenyő erdők borítják. A Magas-Beszkidek legmagasabb hegyét, a Babia Góra-t (legmagasabb csúcsa a Diablak: 1725 m) és környékét 1933-ban nyilvánították védetté Babia Góra Rezervátum néven. 1955-ben ezt nemzeti parkká, azt követően pedig 1976-ban az UNESCO MAB hálózat részévé nyilvánították. A parkal határos a szlovák Horná Orava Tájvédelmi Körzet. Gazdag növényvilágára a park logójában látható bordamag (Laserpitium archangelica) emlékeztet. Értékes még a gombaflórája, amely 2006-ban Agata Wołczańska és Tomasz Lamorski gyűjtése révén egy, az országra tekintve új rozsdagomba fajjal bővült, a Puccinia laserpitii-vel. A Babia Góra gazdag állatvilága az 1990-es évek második felében 24 bogárfajjal bővült. Több mint 120 madárfajt figyelhetünk meg a park területén, mint például a Lengyelországban ritka siketfajdot (Tetrao urogallus). A nagyvadak közül a szarvasok mellett élnek itt hiúzok (Lynx lynx), farkasok (Canis lupus) és barna medvék (Ursus arctos arctos) is.
A Babiogórski Nemzeti Park műholdas képe
A Babiogórski Park Narodowy térképe
GORCZAŃSKI PARK NARODOWY
A Nyugati-Beszkidek területén, a Gorce-hegységben található 24 km2 kiterjedésű Gorczański Nemzeti Park 1981 óta létezik, bár már 1927-től védelem alá helyezték a területet, mint erdőrezervátumot. A park területének 95%-át erdő borítják, ahol 250 éves luc- és jegenyefenyveseket, illetve bükkösöket találhatunk. Habár a felszíni vizek területi részesedése 1% alatti, a park állatvilága gazdagnak tekinthető. A számos veszélyeztetett, a vizekhez szorosan kötődő faj közül kiemelhető a park címerében is szereplő, és annak színeit is meghatározó foltos szalamandra (Salamandra salamandra), amellyel gyakran találkozhatunk a patakok völgyeiben, közel a vízfolyáshoz. A faj hegyvidéki előfordulása miatt (200 - 400 m tengerszint feletti magasság felett) Lengyelországban ritka, csupán az északi szélesség 51. fokától délre található meg. A Gorczański Nemzeti Parkban több mint 90 madárfaj fészkel, a közel 50 előforduló emlősfaj közül pedig megfigyelhető akár a hiúz, a farkas, vagy a barna medve is.
A Gorczański Park Narodowy térképe
MAGURSKI PARK NARODOWY
Az 1995-ben alapított közel 200 km2 területű Magurski Nemzeti Park az Alacsony-Beszkidek közepén, a Magura Wątkowska (846 m) gerincén körülölelve, közel a szlovák határhoz helyezkedik el. A park elsősorban a Wisłoka-folyó vízgyűjtőjét védi, amely számos vízesésekkel ékesített patakvölgyet rejt magában. A nemzeti park területének erdőborítottsága jelentős. A természetes, közel érintetlen bükk-, jegenye- és vegyes jegenyeerdők a Nyugati és KeletiKárpátok közötti átmenetet mutatják. A Magurski Nemzeti Park rendkívül gazdag faunával rendelkezik, melyből közel 200 faj veszélyeztetett. 137 madárfaj látható a parkban. A nyolc megfigyelhető nappali ragadozómadár közül az egerészölyv (Buteo buteo) a leggyakoribb, amely a park logójára is felkerült, tehát a lengyel kollégák egy olyan állatot választottak ki, ami gyakran látható, valamennyi látogató által viszonylag könnyen megfigyelhető. Az ennél a fajnál jöval ritkább békászó sasok (Aquila pomarina) mellett – amelynél a területen költő párok száma még így is több több mint 40 – láthatunk szirti sasokat (A. chrysaetos) is. A bagolyfélék közül gyakori fészkelő az uráli bagoly (Strix uralensis) – több mint 100 pár költ a parkban –, az erdei fülesbagoly (Asio otus) és a kuvik (Athene noctua). Ritkábban, de szem elé kerülhet a gyöngybagoly (Tyto alba), vagy akár a Magyarországon rendkívül ritka törpekuvik (Glaucidium passerinum) is. A vizek közelsége és a zavartalan erdők megléte kedvez a fekete gólyának (Ciconia nigra), amely kerüli az emberi településeket. A gazdag hal- és kétéltűfauna kiváló táplálékbázist biztosít számukra a fiókák felneveléséhez. A Magurski Nemzeti Park területén a barna medve, a hiúz, a vadmacska és a farkas mellett a vizekhez szintén kötődő vidra (Lutra lutra) is megtalálható.
A Magurski Park Narodowy térképe
PIENIŃSKI PARK NARODOWY
A 23,5 km2 területű Pieniński Nemzeti Park – amely a Pieniny-hegységben, a Kárpátokban található – megalapításának ötlete Prof. Dr. Władysław Szafer nevéhez köthető (1921), aki a Państwowa Komisja Ochrony Przyrody (Állami Természetvédelmi Bizottság) tagja volt. Bár az első nagyobb lépések már 1932-ben megtörténtek, a nemzeti park hivatalosan csak 1954-ben jött létre és kezdte meg működését. A park logóján a Trzy Korony (Háromkorona-hegy, 982 m) látható – amely a Pieniny-hegység központi részén található – a Dunajec-folyó áttöréssel. Az park élővilágának gazdagságát bizonyítja, hogy megtalálható itt a lengyelországi edényes flóra közel fele, azaz mintegy 1015 faj. A bükk- és jegenyefenyő erdők mellett ősi fenyőligetek láthatók a nyitott hegyhátakon és sziklás mezőkön. 400 algafaj, 330 mohafaj és 400 zúzmófaj, illetve több mint 1000 makro- és mikroszkópikus gombafaj ismert a területről. Számos endemikus növényfaj is megtalálható a nemzeti park területén, mint például a pienineki pitypang (Taraxacum pieninicum) és a pienineki repcsény (Erysimum pieninicum). Az endemikus fajok mellett endemikus változatok (varietas) is előfordulnak: a Minuartia setacea var. pienina, a Sedum acre var. calcigenum, az Artemisia absinthium var. calcigena és a Centaurea triumfettii var. pieninica. Ismert jópár posztglaciális reliktum növényfaj előfordulása is, amilyen a Dendranthema zawadskii, a szagos boróka (Juniperus sabina) és a szirti gyöngyvessző (Spiraeae media). Az állatvilág természetesen még ennél is jóval gazdagabb – egyes becslések szerint akár máig ismert 6500 faj több mint kétszerese is lehet. Ugyan a Dunajec-folyó karakteres eleme a tájnak, az állatvilág gazdagsága a fontos vizi és vízközeli élőhelyek mellett a rendkívül változatos szárazföldi élőhelyeknek és azok földrajzi viszonyainak (változatos talajszerkezetek, földrajzi elhelyezkedés, stb.) is köszönhető. A különösen gazdag és változatos ízeltlábú faunából kiemelhető három pieninyi endemizmus: a mohákhoz kötődő ugróvillás, az Onychiurus carpenter, a pienini tarsza (Isophya pienensis) és az apolló-lepke egyik alfaja, a Parnassius apollo ssp. frankenbergii. A gerincesek közül a kétéltű- és hüllőfajok (összesen hét faj előfordulása ismert) veszélyeztetettségük révén különös védelmet igényelnek, hiszen pl. a közúti gázolások komoly természetvédelmi problémát jelentenek a parkon belül is. Az előforduló 160 madárfaj 60 %-a fészkel a park területén, melyek közül kiemelhetők olyan ritka fajok, amelyek Magyarországon is csak szórványosan észlelhetők, mint például a háromujjú hőcsik (Picoides tridactylus), a gyönyörű színekben pompázó hajnalmadár (Tichodroma muraria), a víz alatti (!) vadászatáról ismert kövirigó (Monticola saxatilis), a törpekuvik (Glauciduim passerinum) és az uhu (Bubo bubo). A 45 emlősfaj közül ritkasága révén kiemelhető a kislábú erdeiegér (Apodemus microps). A 14 denevérfaj mellett láthatunk vidrákat, farkasokat, vadmacskákat és hiúzokat is, amelyeknek stabil és nagy populációja él a Pieniński Nemzeti Parkban.
A Pieniński Park Narodowy térképe és műholdas képe
A Nedec és A Dunajec környéke
TATRZAŃSKI PARK NARODOWY
A Magas-Tátra (Tatry Wysokie) – amely a Nyugati-Kárpátok része – védelmének kezdetei a XIX. század végére nyúlnak vissza. 1925-től Szlovákiával együttműködve kezdődött a későbbi nemzeti park megalapozása, amely hivatalosan 1954-ben jött létre. A nemzeti park lefedi az ország egyetlen alpesi alakzatú hegységrészletét, címerállatát, a nehezen megfigyelhető, veszélyeztetett tátrai zergét is ennek megfelelően választották ki. A Tatrzański Nemzeti Park 211,6 km2-es területének valamivel több mint 70 %-a erdőség, a fennmaradó területek nagy része pedig rét. A park területének fele szigorúan védett. A park a szlovák oldallal együttműködve 1992-ben létrehozott egy határon átnyúló UNESCO bioszféra rezervátumot. Az erdőségeket 1250 méterig elsősorban az ezüstfenyő (Abies alba) és a bükk (Fagus sylvatica) dominálja, 1550 méterig már a lucfenyő (Picea abies) a jellemző. Ezt követően az erdőket fokozatosan a gyepek váltják, majd 1800 méter tengerszint feletti magasságtól megjelenik az alpesi flóra. Tavasszal a sáfrányok virágzása festi át a Tátra völgyeit. A Kościeliska-völgyben ekkor tömegesen virágzik a tavaszi sáfrány (Crocus vernus). A Tatrzański Nemzeti Park igen gazdag számos endemikus és magashegyi növényfajban is. A gazdag növényvilágon túl néhány endemikus állatfaj is megtalálható a nemzeti park területén. Ilyen például a kipusztulással fenyegetett tátrai zerge (Rupicapra rupicapra tatrica), amely a park címerállata, vagy a tátrai pocok (Microtus nivialis mirhanreini). Az 53 előforduló emlősfaj közül fontos megemlíteni még a havasi mormotát (Marmota marmota latirostris) is, amely szintén veszélyeztetett és ritka. Ezek mellett találkozhatunk barna medvével, hiúzzal, farkassal és vidrával is. A Tátra számos barlangjában hat denevérfaj áttelelése ismert. A 101 előforduló madárfaj közül kiemelhető a szirti sas (Aquila chrysaetos), mint ritka fészkelő ragadozómadár és a fenyőszajkó (Nucifraga caryocatactes), amellyel a turistautak mentén is gyakran találkozhatunk. A három hüllőfaj mellett – melyek közül kiemelhető a nagy elterjedési területű, az egyedfejlődés különböző fázisait az anya testében megélő, ezáltal északabbra és magasabb tengerszint feletti magasságra eljutó keresztes vipera (Vipera berus) és elevenszülő gyík (Zootoca vivipara) – nyolc kétéltű- és hat halfaj fordul elő a Tatrzański Nemzeti Park területén.
A Magas Tátra domborzata
Téli képek a Magas-Tátrából
