Ványa László mk. alezredes. Doktori (PhD) értekezés. Tudományos vezető: Dr. Makkay Imre mk. ezredes tanszékvezető, egyetemi tanár. Budapest, 2001

ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM

Ványa László mk. alezredes

Az elektronikai hadviselés eszközeinek, rendszereinek és vezetésének korszerűsítése az új kihívások tükrében, különös tekintettel az elektronikai ellentevékenységre Doktori (PhD) értekezés

Tudományos vezető: Dr. Makkay Imre mk. ezredes tanszékvezető, egyetemi tanár ………………………………………….

Budapest, 2001.

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS ......................................................................................................................... 4 I. FEJEZET.......................................................................................................................... 10 AZ ELEKTRONIKAI HADVISELÉS ERŐSÖDŐ SZEREPE ÉS ÚJ ELEMEI A 21. SZÁZADBAN....................................................................................................................... 10 1.1. AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM KIALAKULÁSA ÉS A TUDOMÁNYOS, MŰSZAKI FEJLŐDÉS ....................................................................... 10 1.2. Az információs társadalmat fenyegető biztonsági kockázatok és kihívások............. 13 1.3. A hadügyi forradalom és az információs társadalom hadserege ............................... 20 1.4. Információs hadviselés, vezetési hadviselés, elektronikai hadviselés ....................... 25 1.5. A kibertér és az elektronikai hadviselés új feladatrendszere ..................................... 29 KÖVETKEZTETÉSEK: .................................................................................................... 36 II. FEJEZET ........................................................................................................................ 37 AZ ELEKTRONIKAI HADVISELÉSSEL SZEMBEN MEGJELENT KIHÍVÁSOK ÉS LEHETSÉGES VÁLASZOK............................................................... 37 2.1. Az új kihívások technikai alapjai............................................................................... 37 2.1.1. A kiterjesztett spektrumú adásmódok ................................................................ 38 2.1.2. A valós idejű felderítés, bemérés eljárásai, eszközei ......................................... 40 2.1.3. A korszerű adásmódok zavarhatóságának kérdései ........................................... 47 2.2. A modern technológiákra épülő rendszerek kihívásai............................................... 49 2.2.1. A kiterjesztett spektrumú adásmódot alkalmazó harcászati rádióeszközök ...... 49 2.2.2. A mobil cellarádiók és rendszerek ..................................................................... 51 2.2.3. A műholdas rendszerek ...................................................................................... 52 2.2.4. A vezetékes átvitel-technikai megoldások......................................................... 53 2.2.5. A távérzékelési módszerek, eszközök................................................................ 55 2.2.6. A harctéri szenzorok .......................................................................................... 57 2.2.7. A passzív koherens rádiólokációs berendezések ............................................... 59 2.2.8. A helymeghatározó és helyzetjelentő rendszerek .............................................. 60 2.2.9. A saját-ellenség felismerő rendszerek a légierőben, a szárazföldi csapatoknál és az egyes harcosokon ............................................................................ 61 2.2.10. Az optikai, elektrooptikai és multispektrális eszközök.................................... 63 KÖVETKEZTETÉSEK...................................................................................................... 67 III. FEJEZET....................................................................................................................... 68 AZ ELEKTRONIKAI ELLENTEVÉKENYSÉGI ESZKÖZÖK KORSZERŰSÍTÉSÉBEN ALKALMAZHATÓ TECHNIKÁK, TECHNOLÓGIÁK ELEMZÉSE ......................................................................................................................... 68 3.1. Az elektronikai ellentevékenység korszerű eszközei ................................................ 68 3.1.1. Földi és repülőfedélzeti rádiózavaró berendezések ........................................... 69 3.1.2. A légi eszközök elleni elektronikai támadás berendezései ................................ 75 3.1.3. A többfunkciós egyszeri felhasználású zavaró berendezések............................ 76 3.1.4. A helymeghatározó rendszereket zavaró berendezések..................................... 77 3.1.5. Nagy energiájú rádiófrekvenciás fegyverek, impulzusbombák......................... 79 3.1.6. Nem halálos fegyverek....................................................................................... 81 3.1.7. Számítástechnikai rendszerek, eszközök elleni támadás eszközei, módszerei .. 83 2

3.1.8. Önrávezérlésű lőszerek, önrávezérlésű rakéták, bombák .................................. 84 3.1.9. Korszerű antennák.............................................................................................. 88 3.1.10. Hordozó eszközök............................................................................................ 89 3.2. Az elektronikai hadviselés vezetésének korszerűsítésére alkalmas eszközök........... 93 3.2.1. Adat-, és információ feldolgozó rendszerek, fúziós feldolgozóközpontok, összadatforrású rendszerek .......................................................................................... 93 3.2.2. Harctéri vizualizáció, a harctér összhaderőnemi képének megjelenítése, 2D-3D megjelenítők, mozdulatdigitalizálók................................................................ 94 3.2.3. Katonai térinformatikai alkalmazások ............................................................... 97 KÖVETKEZTETÉSEK...................................................................................................... 99 IV. FEJEZET ..................................................................................................................... 101 AZ ÚJ TÍPUSÚ ELEKTRONIKAI HADVISELÉSI KÖTELÉK ELGONDOLÁSA, HARCI-TECHNIKAI ESZKÖZEI ÉS FŐBB MŰKÖDÉSI FOLYAMATAI............ 101 4.1. Az elektronikai hadviselési eszközök korszerűsítésének szempontjai .................... 102 4.1.1. A fejlesztési elgondolások általános rendszerszemléletű megközelítése......... 102 4.1.2. Az eszközrendszer megújításának közös és általános követelményei ............. 106 4.2. Az új típusú elektronikai hadviselési szervezet modellje ........................................ 107 4.3. Az elektronikai hadviselési szervezet eszközrendszere........................................... 109 4.3.1. A kommunikációs zavaró alegység eszközei................................................... 109 4.3.2. A nem kommunikációs zavaró alegység eszközei ........................................... 113 4.3.3. A pilóta nélküli repülőgépes alegység eszközei, rendszerei............................ 113 4.3.3.1. A pilóta nélküli repülő rendszer ............................................................... 113 4.3.3.2. Az új generációs, egyszeri felhasználású zavaró berendezés................... 117 4.3.3.3. Az impulzusfegyverek.............................................................................. 121 4.4. Az elektronikai hadviselési kötelék vezetésének korszerűsítése............................. 122 4.4.1. A vezetéssel szemben megjelent új követelmények és a térinformatika nyújtotta megoldások ................................................................................................. 122 4.4.2.A teljesen automatizált, hálózatos harcvezetési rendszer alapgondolata.......... 128 KÖVETKEZTETÉSEK.................................................................................................... 131 A KUTATÓMUNKA EREDMÉNYEINEK ÖSSZEGZÉSE, JAVASLATOK........... 133 MELLÉKLETEK.............................................................................................................. 137 AZ ÉRTEKEZÉS KÉPEINEK ÉS ÁBRÁINAK JEGYZÉKE ..................................... 210 A MELLÉKLETEK KÉPEINEK ÉS ÁBRÁINAK JEGYZÉKE................................. 213 A HIVATKOZOTT IRODALOM ................................................................................... 216 INTERNETES HIVATKOZÁSOK ................................................................................. 220 FELHASZNÁLT ÉS TANULMÁNYOZOTT IRODALOM ........................................ 223 PUBLIKÁCIÓS JEGYZÉK ............................................................................................. 227

3

BEVEZETÉS Mottó: "A tudományos felfedezés lényege nem az, hogy valamit első ízben pillantunk meg, hanem hogy szilárd kapcsolatot létesítünk az eddigi tudás és az eddigelé ismeretlen között. Ez az összekötési folyamat mozdítja elő leginkább az igazi megértést és haladást."1 /Selye János prof./

A 21. század a tudományos előrejelzések és tapasztalatok szerint az információs társadalom kibontakozásának százada lesz. A 20. század végére hihetetlen ütemben felgyorsult számítástechnikai fejlődés és az információtechnológiában megnyílt lehetőségek hatására az informatika a társadalom életét és létét alapvetően befolyásoló tényezővé vált. Az ipar, a kereskedelem, a közlekedés, a hírközlés, a pénzügyi-gazdasági rendszer és főleg egy adott ország biztonsága, honvédelme napjainkra igen nagymértékben függővé vált az elektronikai

rendszerek,

berendezések

fejlettségétől,

védettségétől,

megbízható

működésétől. Az elektronikai hadviselés létrejötte óta fokozatosan egyre nagyobb jelentőségre tett szert a háborúk megvívásában, és napjainkra a hadviselés kiemelten fontos, mondhatjuk kulcselemévé vált. Az első rádióbeméréstől és zavarástól2 hosszú út vezetett a mai értelemben is korszerűnek nevezhető elektronikai hadviselésig. Megjelentek olyan feladatok, létrehozhatók olyan képességek, amelyek nemcsak háborúban, de békében, vagy a terrorizmus elleni küzdelemben is alkalmazhatók. A 2001. szeptember 11-én az Egyesült Államokat ért terrortámadások nyomán alapjaiban változott meg a világ, és a biztonságpolitikai környezet. Ennek minden területen lesznek kihatásai, így bizonyosan az elektronikai hadviselést illetően is. Ugyanakkor az a véleményem, hogy az elektronikai hadviselés eszközeire, módszereire döntően inkább a műszaki, technikai kihívások gyakorolnak hatást és nem a napi politikai események. Az értekezés témaválasztását az elektronikai hadviselésben jelenleg alkalmazott eszközök,

1

Selye J.: Álomtól a felfedezésig. Egy tudós vallomásai. Második kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974. 133 p. 2 Egyes források (Pl. Bokor–Tolnai–Tamási–Varga: Rádióelektronikai harc. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest 1982. 7. p.; ill. Palij: Radioelektronnaja borba. Vojennoje Izdatyelsztvo, Moszkva 1989. 192. p.) az 1904– 1905-ös orosz-japán háború idejére említik az első katonai célú rádiózavarást. Az FM 34-45 idézve a The History of U. S. Electronic Warfare I. kötetéből, az első polgári célú rádiózavarást 1901. szeptemberére teszi. Az Amerika Kupa yacht versenyről szóló eredményeket az újságok a nagy profit reményében rádión továbbították volna, amikor egy cég egy még nagyobb teljesítményű rádióadóval, és egy John Pickard nevű mérnök segítségével kidolgozta a módszerét, hogy a saját híreik továbbítása mellett hogy zavarják a konkurencia adását.

4

rendszerek és a technikai fejlődés nyomán bekövetkezett műszaki, alkalmazási eljárások között húzódó ─ az idő előrehaladtával egyre gyorsabban mélyülő ─ szakadék indokolja. A folyamatos, hol gyorsuló, hol visszafogottabb ütemű fejlődés természetéből adódóan minden műszaki berendezés, eljárás már széles körű elterjedésének pillanatában elavultnak tekinthető, mivel a tudományos műhelyek, laboratóriumok mélyén készen van, de legalább is kutatják a továbbfejlesztésének lehetőségeit. Az újdonságok bevezetésében mindig gazdasági, üzleti megfontolások játsszák a fő szerepet, mivel egy viszonylag hatékony eljárás, eszköz elhamarkodott, siettetett lecserélése jelentős anyagi veszteségeket okoz. A felhasználók nem szívesen tesznek saját érdekeik ellen, ezért az új bevezetésére csak akkor mutatnak hajlandóságot, ha az valóban minőségi ugrást hoz számukra, ha a beruházások eredményei pozitív mérleget mutatnak a meglévő rendszer konzerválásához képest. A haditechnikában, a hadviselésben alkalmazott technológiákban ez a folyamat még bonyolultabb módon játszódik le. Egyrészről hatást gyakorolnak azok a műszaki, technikai újdonságok, amelyek révén a szembenálló felek technikai, modernizációs fölénybe kívánnak kerülni, másrészt még a leggazdagabb, legfejlettebb országok sem tehetik meg, hogy mindig a legmodernebb eszközökkel váltsák le az amúgy még hatásosan alkalmazható meglévő fegyvereiket. Ez utóbbi indokok körül zajló viták gyakran a parlamenti pártok közötti csatározásokban, a hadiipari lobbi aktív működésében válnak jól nyomon követhetővé. A második világháború utáni negyven évben ezt a folyamatot a politikai világrendszerek szembenállása, az ideológiai alapokon nyugvó fegyverkezési verseny jellemezte, amely szó szerint a gazdasági teljesítőképesség határáig folyt. Ennek megszűnésével, a fegyverkezésre fordított kiadások drasztikus megnyirbálásával, a haderők létszámának és fegyverzetének nagyarányú csökkentésével egy huzamosabb ideig tartó stagnálás következett be a hadseregekben. A költségvetést a fenntartásra, működési kiadásokra fordították és csak elenyésző mértékben fejlesztésre. A hadiipar megrendelésének csökkenése hatással volt az országok gazdasági életére, a hadiüzemek létére és a munkanélküliségi mutatókra egyaránt. Ezt a folyamatot több helyi háború, fegyveres konfliktus szakította csak meg, amely egyrészt alkalmat adott a fegyverek és hadfelszerelések felhasználására, másrészt lökést adott a technikai fejlődésnek is. A haditechnika stagnálása, vagy csak lassú fejlesztése mellett a polgári szférában a 20. század utolsó évtizedében robbanásszerű fejlődés ment végbe az elektronika, az információtechnológia, a kommunikáció, az energetika és más területeken. Egyre feszítőbb szükség lépett fel a hadseregek részéről is a modernizáció iránt, hiszen ha a 5

hadiipar követte is a fejlődést, a felhasználói oldalról fojtogató pénzhiány fékezte a folyamatokat. A haditechnika olyan speciális eszközeinek, mint a kommunikációs-, vagy az informatikai rendszereknek minimálisan szükséges fejlesztése azért következett be, mert már napi kompatibilitási és együttműködési problémák léptek fel. Elmaradt viszont sok terület, csökkentésre, átszervezésre került, felélte tartalékait, és a működőképessége legvégső határára jutott. Az általam vizsgált elektronikai hadviselést és ezen belül az elektronikai ellentevékenység eljárásait, eszközeit hatványozottan érintették a fentebb

vázolt

folyamatok.

Egyik

oldalról

a

technikai

eszközök

természetes

amortizációja és számszerű csökkenése zajlott le, a másik oldalról az elektronikai hadviselés célobjektumaiban olyan műszaki, technológiai fejlődés következett be, amely a meglévő technika fizikai alkalmazhatóságát alapjaiban kérdőjelezi meg. Mindenki számára nyilvánvalóvá vált a fejlesztés szükségessége, azonban hogy milyen környezetben, milyen kihívásokkal szemben, milyen irányban, és milyen módon kell a fejlesztést folytatni, arra csak a tudományos kutatás eszközeinek következetes alkalmazásával lehet megalapozott választ adni. A 21. század embere az információs társadalom felé haladva egyre inkább rá van utalva a tudomány eredményeire, annak minél gyorsabb felhasználására törekszik, vagyis tudományfüggővé válik. Jelen helyzetben tehát a kutatási téma tudományos szükségszerűségéhez és főleg a NATO csatlakozás nyomán az időszerűségéhez véleményem szerint nem fér kétség. Az

elektronikai

hadviselés

szervezése

és

végrehajtása

rendkívül

szerteágazó

tevékenység, amelynek teljes részletességű vizsgálatára egy értekezés keretén belül nincs mód. Kutatásom tárgyául az elektronikai hadviselés megújítás előtt álló számos szakfeladata közül a vezeték nélküli kommunikációs rendszerek és a szárazföldi csapatok harcászati rádiótechnikai eszközeinek automatizált felderítésére, lefogására szolgáló új eszközök és módszerek, valamint ezek egységes vezetési rendszerbe való integrálásának kérdéskörét választottam a környezetben lezajlott változások tükrében. A kényszerű témaszűkítés érdekében az elektronikai támogatás kérdéseivel, a rádiótechnikai zavarással, az elektronikai védelemmel csak annyiban foglalkozom, amennyire az elektronikai hadviselés általános kérdéseinek vizsgálatában, a rendszerszemléletű megközelítésben a velük való kapcsolatok bemutatása szükséges. A légierő elektronikai hadviselési kérdéseinek teljeskörű tárgyalása, az elektronikai támogatás, az elektronikai ellenőrzés és zavarkivizsgálás feladatcsoportja, az elektronikai védelem új követelményeknek megfelelő 6

komplex rendszabályainak és eszközeinek kidolgozása, mind-mind szorosan kapcsolódó, de jelen értekezésben nem tárgyalt terület. A kutatásomhoz az alábbi munkahipotéziseket állítottam fel: 1. Az információs társadalom technikai színvonala, és az új kihívásoknak megfelelni képes hadsereg modellje olyan új műszaki, szervezeti kihívásokat hozott létre, amelyeknek a Magyar Honvédség 90-es évek elejére kialakult elektronikai hadviselési eszközparkja ─ nem a műszaki állapota, hanem az elvi, konstrukciós felépítése miatt ─ csak a feladatok elenyésző hányadában képes megfelelni. 2. Meglévő eszközeink elvi, konstrukciós továbbfejlesztése nem gazdaságos, nem lehetséges és nem is kívánatos, ezért a hatékony modernizálás csak új berendezések, állomások kifejlesztése, vagy beszerzése útján képzelhető el. Néhány meglévő eszköz rendszerbentarthatósága gyári felújítással, illetve egyes beépített részegységek cseréjével az átmeneti időszak végéig meghosszabbítható, azonban ezek leváltásáról is gondoskodni kell. 3. Megfelelő rendszerfejlesztési koncepció kidolgozásával a technikai fejlesztés modulrendszerben, műszakilag egységes platformon állva, a rendelkezésre álló költségkeretek függvényében több lépésben is végrehajtható anélkül, hogy az a már megépült elemek képességeit csorbítaná. 4. A Magyar Honvédség elektronikai hadviselési kötelékének szervezetére kialakítható egy olyan elgondolás, amely a végrehajtandó feladatokból származtatható, és azok nagysága szerint rugalmasan alakítható. 5. A kutatást, fejlesztést nem csapatokban, szervezetekben gondolkodva kell folytatni, hanem meg kell kezdeni egy technikai-technológiai és alkalmazásközpontú fejlesztést, amely nem a szervezet számára állít elő technikai eszközöket és eljárásokat, hanem az új technikai és eljárásbeli kihívásokra képes megfelelő válaszokat adni, majd ezeket integrálja egységes rendszerbe, rugalmasan illesztve a szervezeti keretekhez. Az 1997-ben lassan befejezettnek hitt átszervezések nyomán kialakult szervezetnek és az akkori technikai színvonalnak is csak részben megfelelő eszközpark leváltásának szükségessége a szakemberek körében nyilvánvalóvá vált, ugyanakkor az anyagi források hiánya és a bizonytalanság tartósan kedvezőtlenül hatott a fejlesztési programok beindítására. A fejlesztési program során a biztonsági kihívásokból és az ország stratégiai céljaiból levezetve a haderő méretét és feladatait, figyelembe véve a gazdasági lehetőségeket és a szakmai kihívásokat, újra kell gondolni ─ többek között ─ az elektronikai hadviselés feladatait, eszközrendszerét és eljárásait is. Mire ez megtörténik, nekünk kutatóknak 7

olyan javaslatokat kell a szakmai döntéshozók elé tárni, amelyek képesek lesznek a meghatározott keretekben rugalmasan megfelelni a korszerű harcászati-technikai követelményeknek. A Magyar Honvédségben ─ a 2000-2001. évi stratégiai felülvizsgálat nyomán ─ végrehajtott szervezeti átalakulások egy korszerűbb, képességeiben megújuló haderő létrehozását tűzték ki célul. Az elavult, erkölcsileg és műszakilag kiszolgált haditechnikai eszközök kivonásra kerültek. A kormányprogramban deklarált technikai fejlesztési időszak elkezdődött. Most kell meghatározni, hogy milyen is legyen a korszerű haderő, milyen képességekkel rendelkezzenek az egyes fegyvernemek, szakcsapatok és a képességek milyen eszközökkel, emberi erőforrásokkal biztosíthatók. A haderőreform következtében bekövetkezett szervezeti-technikai változások bizonyosan nem véglegesek, mivel a korszerű elektronikai hadviselési képességek megteremtéséhez egyrészt nagyarányú technikai és ezzel együtt komoly szervezeti változásoknak is be kell következniük. Mindezek figyelembevételével értekezésem céljául az alábbiakat tűztem ki: 1. Megvizsgálni, hogy az elmúlt évek gyökeres társadalmi, politikai változásai és a megjelenő új biztonsági kihívások közepette milyen szerepet játszik az elektronikai hadviselés, a legújabb kutatások eredményeképpen milyen helyet foglal el az információs hadviselésben, és ha megváltozott, miben változott meg a feladatrendszere? 2. Rendszerezni azokat a műszaki, technológiai eredményeket, amelyek egyrészt a legszélesebb értelemben véve szakmai kihívást jelentenek az elektronikai hadviselés számára, másrészt a polgári, illetve katonai vezetési és információs rendszerek elleni tevékenység

eljárásaiban,

új

rendszereinek

és

hordozóinak

kidolgozásában

már

napjainkban, illetve perspektivikusan alkalmazhatónak ítélhetők. 3. Ismerve a ma rendelkezésre álló technikai eszközeinket és felhasználva a korábbi fejlesztések tapasztalatait, rendszerszemléletű alapon állva megfogalmazni a jövő elektronikai hadviselési berendezéseinek és vezetési rendszerének főbb jellemzőit, bemutatni a perspektivikusan alkalmazható eszközöket, eljárásokat (figyelembe véve a fentiekben már indokolt témaszűkítést). 4. Példaképpen kidolgozni néhány új berendezés és a dinamikus térinformatikai alapú, hálózatos vezetési rendszer elvi felépítését, működését, bemutatni az új, teljesen automatizált harcvezetési rendszer lényegét, a harci alkalmazás hatékonyságának növekedését, a fejleszthetőség rugalmasságát. A fenti célkitűzések megvalósítása céljából értekezésemet négy fejezetre tagoltam. 8

Az első fejezetben bemutatom az elektronikai hadviselés egyre erősödő szerepét az információs társadalom hadseregének létrehozásában, majd megvizsgálom a számítógépes hálózatok elleni hadviselés kérdését az elektronikai hadviselés feladatrendszerében. A második fejezetben részletesen elemzem az elektronikai hadviseléssel szemben megjelent kihívásokat, megoldandó feladatokat, azokat a legfontosabb rendszereket, amelyek léte, működése konkrét elektronikai hadviselési feladatot, vagy perspektivikusan fejlesztési irányt jelent. A harmadik fejezetben a korszerű elektronikai ellentevékenységhez alkalmazható technikákat, eszközöket ismertetem, majd a negyedik fejezetben az új típusú elektronikai hadviselési eszközök fejlesztésének követelményeit, a modellként alkalmazott kötelék elgondolását, harci-technikai eszközeit, és tevékenységének alapjait határozom meg. Az értekezésben hivatkozott rendszerek, technikai eszközök részletes ismertetését, összehasonlító bemutatását a mellékletek tartalmazzák. A kutatási célok elérése érdekében a tudományos módszerek közül a megfigyelést, az indukciót, a széleskörű irodalmi kutatómunkát és a kritikai adaptációt, kutatások másodelemzését alkalmaztam, tanulmányoztam a korszerű elveket, eszközöket és eljárásokat.

A gyakorlatokon, szakmai konzultációkon, megbeszéléseken szerzett

tapasztalataimat és az új elgondolásaimat szakmai konferenciákon testületi vitára bocsátottam, ezek tanulságait hasznosítottam. Törekedtem a megismerés elveinek és szabályainak alkalmazásával a téma rendszerszemléletű megközelítésére. A kutatási időszak sajátossága volt, hogy erre az időszakra esett az információs hadviselés és a vezetési hadviselés hazai szakirodalmának, egyetemi tananyagainak megalkotása,

elveinek

bedolgozása

a

doktrínatervezetekbe.

Tanulmányoztam

az

elektronikai technológiák, az informatika, a hírközlés és más, a kutatási területemmel kapcsolatos szakterületek legújabb, hozzáférhető kutatási eredményeit, az Egyesült Államok és más országok korszerű hírközlési, navigációs, repülési, felderítő és elektronikai hadviselési rendszereiről megjelent publikus információkat. Tanulmányoztam több térinformatikai világcég polgári és katonai célú térinformatikai alkalmazásait, illetve azok alkalmazhatóságát az általam kutatott szakfeladatokra. Kutatásaim során mindvégig azzal kellett számolnom, hogy az általam vizsgált terület valamennyi ország hadseregében rendkívül érzékeny kérdésnek számít, ezért kevés a nyílt forrásból hozzáférhető szakirodalma. Az irodalmi hivatkozásokat, magyarázatokat, és egyéb kapcsolódó gondolatokat lábjegyzetben helyeztem el. Az irodalomjegyzékben külön tüntettem fel a hivatkozott és a 9

felhasznált irodalmat. A hivatkozott irodalmak közül külön csoportba válogattam az internetes forrásból3 származó hivatkozásokat.

I. FEJEZET AZ ELEKTRONIKAI HADVISELÉS ERŐSÖDŐ SZEREPE ÉS ÚJ ELEMEI A 21. SZÁZADBAN 1.1. Az információs társadalom kialakulása és a tudományos, műszaki fejlődés Az információs társadalom kutatói4 az emberiség történetét a fő termelési viszonyok szempontjából

korszakokra,

úgynevezett

termelési

világkorszakokra

osztják.

A

mezőgazdasági alapú termelési világkorszakot (i.e. 12000 – i.sz. 1650) a gépipari alapú termelési világkorszak (1650–1950/2025) követte/követi, majd az úgynevezett információs alapú termelési világkorszak következett/következik.5 A gépipari termelési világkorszak az anyag és az energia tömegtermelésével, a tudomány extenzív felhasználásával óriási átalakítást vitt végbe az emberi környezetben és a társadalomban. A tudományos technikai forradalom előbb a modern gépi nagyipart teremtette meg, majd a hagyományos energiaforrásokra épülő termelést, technológiát a villamosság felfedezése és rohamos elterjedése minden korábbinál látványosabban alakította át. A matematika, a kibernetika, az információelmélet, az elektronfizika, a vákuumtechnika, majd a félvezető technológia, a miniatürizálás, a távközlés-technika, egyre gyorsuló ütemű kibontakozása mind több korszakos innovációt teremtett, amelyek azonnal visszakerülve ebbe a körbe, újabb lendületet adtak a kutatásoknak. Ez a technikai robbanás gyökeres változásokat hozott és még hoz a társadalomban, az emberiség életének valamennyi területén. Létrejött a tudományra és csúcstechnológiára alapozott új termelési világkorszak, az információs ipari termelési világkorszak, amelyet röviden információs kornak (INFORMATION AGE – IA) nevezünk. Az információs korszak gazdaságát intenzív tudásgazdaságnak, társadalmát pedig intenzív tudástársadalomnak nevezték el. Az ilyen típusú társadalom létrejötte először a gazdaságilag legfejlettebb országokban indult meg, de egyre több ország, országcsoport dolgoz ki felzárkózási programokat. Ennek az a magyarázata, hogy ezekben az országokban teremtődött először meg az információs alap3

Törekedtem arra, hogy olyan internetes hivatkozásokat használjak, amelynek eredeti lementett anyagával rendelkezem, többségében nemcsak elektronikus, hanem papírra kinyomtatott formában is. A zárójelben feltüntetett dátum az utolsó lementés, kinyomtatás időpontját mutatja. 4 Pl. Alwin Toffler amerikai, Masuda japán kutató. 5 Haig Zs.–Várhegyi I.: A vezetési hadviselés alapjai. Egyetemi jegyzet. ZMNE Budapest, 2000. 9. p.

10

infrastruktúra (számítógépek, hálózatos erőforrások, digitális távközlési gerinchálózatok), a számítógépes, automatizált munkakultúra, és a multimédiás írásbeliséggel rendelkező humán munkaerő.6 Az információs kor megszületésének magja az információs forradalom, amelynek összetevői a következők7: • digitális forradalom; • informatikai forradalom (informatika-tudományi forradalom, információs robbanás);

és

számítógép-tudományi

• számítógép-hálózatok forradalma (Testfelületi hálózat – Body local Area Network – Body LAN, Helyi hálózat – Local Area Network – LAN, Városi hálózat – Metropolitan Area Network – MAN, Nagytávolságú hálózat – Wide Area Network – WAN, Világhálózat – World Wide Web – WWW, Intranet, Internet–II, Videonet); •

tudomány és tudásipar forradalma (információs robbanás);

•

kommunikációs forradalmak és a multimédia megjelenése;

•

a távközlési ipar forradalma;

• a távközlés, a rádió, a televízió és a számítógép összeolvadása (műszaki konvergencia); •

az atomi méretű, nano-elektronikai gyártástechnológia megjelenése.

Az ipari kapitalizmusból az információs társadalomba való átmenet még a legfejlettebb országoknak is több tíz évbe telik, és a prognózisok szerint 2020-2025-re fejeződik be. Az átmenet alapvető vonásai, hogy alapjaiban megváltozik a termelés szerkezete, a munkavállalók képzettségi színvonala. A termelés és a szolgáltatás aránya az utóbbi javára változik, a tömegmunkaerőt felváltja a legalább középfokon, de egyre nagyobb mértékben felsőfokon képzett munkaerő, a jelentős tudástöbblettel rendelkező szakmunkás réteg, a mérnökök, menedzserek, a tudományt intenzíven alkalmazó "kognitárok" csoportja. Az információs társadalom infrastrukturális minőségi mutatói az egy főre (egy háztartásra) jutó számítógépek, telefonok száma, a munkahelyek informatizáltságának mértéke, a hírközlési hálózatok lefedettségi és átviteli kapacitásmutatói. Az előállított ipari termékekben egyre nagyobb hányadot tesz ki a minőségi tudáshányad, ugyanakkor már napjainkra is tanúi lehetünk annak, hogy ezek fogyasztói árai – a tömeges fogyasztási igények és lehetőségek miatt – a benne testet öltő magas fokú tudáshoz képest alacsonyak (pl. a mobil telefonok).

6

Várhegyi I. –Makkay I.: Információs korszak, információs háború, biztonságkultúra. OMIKK Budapest, 2000. 16. p. 7 Haig Zs. –Várhegyi I. : A vezetési hadviselés alapjai. Egyetemi jegyzet. ZMNE Budapest, 2000. 15. p.

11

A tudomány fejlődése és eredményeinek egyre szélesebbkörű használatbavétele történelmi távlatokban nézve megállíthatatlan folyamatnak bizonyult. Egy-egy időszakban különböző vallási, hatalmi, vagy politikai befolyás időlegesen képes volt akadályozni, késleltetni a haladást, de megállítani nem lehetett. A tudományos, műszaki eredmények már megvalósulásukkor mindig magukba hordozták a továbbfejlesztés szükségességét, a korszerűsítés, a gazdaságosabbá, gyorsabbá, kisebbé, vagy nagyobbá tétel igényét. A 20. század során a tudományok – és köztük az általunk vizsgált műszaki szféra – fejlődése soha nem látott mértékben felgyorsult. A megalkotott gépek, eszközök és berendezések életciklusa egyre rövidebb lett, több tíz évről néhány évre csökkent. Mindeközben nemcsak az eszközök, hanem a bennük rejlő emberi tudás is roppant gyorsan amortizálódott, és helyébe teljesen új generációs tudás lépett. A mechanikus gépek évezredeit felváltották a gőzgépek évszázadai, majd azokat a robbanómotorok, az elektromosság, majd az atomenergia évtizedei. Az egyes technológiák életciklusa egyre rövidül. A 2. világháborút követően felgyorsuló ipari, gazdasági fejlődés hajtómotorjává a tudomány vált, amely egyre intenzívebb felhasználása újabb és újabb eredményekkel gazdagította az emberiséget. Az atomkorszak fél évszázada a maga veszélyeivel és fenyegetéseivel együtt hatalmas lendületet adott úgy a polgári, mint a katonai felhasználás területén. A két világrendszer szembenállása, a hidegháború időszakában folyó intenzív katonai kutatások képezték a domináns húzóerőt, amely eredményei egyre gyakrabban konvertálódtak át a polgári felhasználási szférába. Az űrkutatás, a rakétatechnológia, a műholdak széleskörű alkalmazása, a félvezető technológia és a mikroelektronika kezdeti, hősi időszakai mind-mind katonai célú kutatások termékei. A technikai forradalom száguldása az elektronikán mérhető le a legszemléletesebben. Az elektromosság jelenségeinek felfedezésétől a 19. század második feléig több ezer év telt el. Az első elektroncsövektől a tranzisztorok teljes térnyeréséig mintegy 60-70 év kellett. Az elektroncsöveket – néhány speciális nagyteljesítményű alkalmazástól eltekintve – teljesen felváltotta a félvezetők első generációja, a dióda és a tranzisztor. A félvezető technológia a diszkrét tranzisztorok tökéletesítése mellett egyre gyorsuló méretcsökkenést, egyre nagyobb alkatrészsűrűséget,

egyre

nagyobb

műveletvégzési

sebességet

és

egyre

kisebb

teljesítményfelvételt ért el, ami elvezetett napjaink mikroprocesszorokkal teli világáig. Ez a terület a tudományos kutatásban kiemelkedő szerephez jutott. Előbb a kutatás tárgya, célja, majd eszköze és hajtómotorja lett az információs technológia. Egy olyan 12

öngerjesztő folyamat indult be a harmincas évektől kezdődően, amely napjainkban is tart, sőt, még mindig gyorsuló szakaszában jár. A Moore-törvény8 azt állította, hogy a félvezetőkre épülő számítógépek műveletvégzési sebessége másfél évente megduplázódik Napjainkban még ennél is nagyobb a növekedési ütem, messze meghalad minden, akárcsak egy évtizeddel ezelőtti prognózist. A programvezérlésű rendszerek, kötött működési algoritmusú automaták mellett megjelent egy speciális informatikai rendszer, amit ma neurális hálózatoknak9 neveznek. A téma szakértői10 szerint a neurális hálózatokra épülő rendszer lesz a mesterséges intelligencia megalkotásának egyik alappillére. Ehhez a számítástechnika is óriási változáson fog keresztülmenni: a digitális számítógépeket fel fogják váltani a kvantumszámítógépek és a biológiai eszközök.

1.2. Az információs társadalmat fenyegető biztonsági kockázatok és kihívások A társadalmak életét, a létező, vagy prognosztizált folyamatok törvényszerűségeit kutatók számára mindig kiemelt jelentőségű kérdés volt annak a feltárása, elemzése, hogy az adott kor társadalmát milyen veszélyek fenyegethetik, milyen erőkkel, módszerekkel és főleg milyen áldozat árán lehet azokat elhárítani. Napjaink jelen-, és jövőkutatói a kialakuló információs társadalom biztonsági kockázatait, mai szóhasználattal élve kihívásait elemzik. A 80-as évek végén a két világrendszer antagonisztikus szembenállásának és a globális atomháború fenyegetésének megszűnése új lendületet adott a tudományos kutatásnak. Az átalakuló biztonságpolitikai környezetben megindult a hadseregek helyének és szerepének újrafogalmazása, a felmerülő új kihívások értelmezése. A biztonságkutatók az átalakuló új világrendben olyan új elemek megjelenésével szembesültek, amelyek merőben új szemléletmódot, gondolkodást kívántak. A szocialista világrendszer széthullása és a demokratizálódási folyamatok közepette a gazdasági átalakulás megrázkódtatásaival, az elmaradottsággal, az ezzel szorosan összefüggő munkanélküliséggel, etnikai és vallási ellentétek fellángolásával, a felerősödő és eldurvuló nacionalista irányzatokkal, országokon 8

Moore, G. E.:Cramming more components onto integrated circuits. Electronics, 1965, April, 114-117. p. Ez olyan számítógépes architektúra, amely az emberi idegsejtek elemi működését lemodellezve öntanulásra képes, az adott feladatot a megismételt műveletek előrehaladtával egyre pontosabban végzi el, adott jellemzőket figyelembe véve korrigálja a saját működését. Igen jó eredménnyel alkalmazhatók már ma is alakfelismerésben, képfeldolgozásban, a humánrobotika tökéletesítésében. 10 Horváth G. szerk: Neurális hálózatok és műszaki alkalmazásaik. Egyetemi tankönyv. Műegyetemi Kiadó, Budapest, 1998. 9

13

belüli polgárháborúk fellángolásával kellett szembesülnie a régi és most feltörekvő demokráciáknak, mindazoknak, akik a világbéke létrejöttében bíztak. A Földön már jelenleg is érezhető a regionális túlnépesedés, a környezetszennyezés, a sorozatos

természeti

katasztrófák

következménye,

a

globális

felmelegedés,

az

elsivatagosodás, az újabb és újabb gyógyíthatatlan betegségek felbukkanása, a tiszta ivóvízkészlet fogyatkozása és az energiahordozókhoz való egyre nehezebb hozzájutás súlyos természeti fenyegetést jelentenek az emberiségre, mialatt az ember által előállított atom, a vegyi, és bakteriológiai fegyverek még mindig sokszorosan képesek lennének a Föld teljes élővilágának kipusztítására. A globális, politikai alapú szembenállást felváltotta a regionális, a gazdasági, az etnikai, a vallási alapú szembenállás, amely pontosan a fanatizmus, az ésszerű kereteket felrúgó erők, terroristák kiszámíthatatlansága miatt bonyolultabb feladat elé állítja a kutatókat, a biztonság szavatolásáért dolgozó erőket, vezetőket, mint a jól kiszámítható világrendszerek közötti egymásnak feszülés. Napjaink biztonságpolitikai elemzői, kutatói úgy tartják, hogy globális méretekben az energiaforrásokért, a nyersanyagokért, a politikai befolyásért folyik hideg, és egyes régiókban meleg háború, míg regionálisan a polgárháborúk, a vallási, etnikai feszültségek, a revizionista, revansista körök a feszültségek elsődleges forrásai. A

társadalmi

átalakulások

megrázkódtatásai,

az

elszegényedés,

a

gazdasági

válsághelyzet, vagy éppen a társadalmi méretekben is egyre inkább veszélyessé váló céltalanság a kábítószer és az alkoholizmus melegágyai. Világméretűvé nőtt a drog és alkoholprobléma, az ehhez kapcsolódó csempészet, illegális gyártás és kereskedelem. A gazdasági és politikai menekültek újabb és újabb hullámai indulnak a fejlettebb országok felé, ahol a migráció kezelése nemcsak politikai, de határőrizeti, bűnüldözési és nem utolsó sorban anyagi, gazdasági problémává nőtt. Az információs társadalom létrehozásának folyamatai sem haladnak mindig a legoptimálisabb irányba, mivel ezek mögött igen kemény piaci harc áll, óriási világcégek és monopolhelyzetre törekvő csoportok presztízsharca folyik, amelyek egyes mozzanatainak pozitív eredménye, vagy vesztesége dollár milliárdokban mérhető. Ezt felismerve az országok kormányai igyekeznek az adott ország legfőbb érdekeiknek és szükségleteinek megfelelő stratégiákat11 kidolgozni, amennyire lehet kézben tartani a folyamatokat. Annál is inkább szükség van erre, mert az információs társadalomba való átmenet a sok haladó 11

A Magyar Köztársaságban 2001. május 17-én látott napvilágot a Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormánybiztossága által készített Nemzeti Információs Társadalom Stratégia. http://www.ikb.hu/m500.html

14

vívmányon, eredményen felül igen komoly, ─ csak az állami beavatkozás szintjén orvosolható ─ problémát is rejt. A derülátók arról beszélnek, hogy az emberi munka könnyebbé, a társadalom élete szabadabbá, szervezettebbé válik, létrejön a közvetlen részvételen alapuló demokrácia, a testreszabott képzés, a szabadidő hasznosabb eltöltése, az információkhoz való korlátlan hozzáférés. Az információs társadalom veszélyeire is fel kell ugyanakkor hívni a figyelmet. Elemzők szerint létrejön az egyének totális ellenőrzésének lehetősége, az információk különböző érdekek szerinti manipulálhatósága, az információ monopolizálása, a tömeges munkanélkülivé válás veszélye, nő az egyén kiszolgáltatottsága a hatalommal szemben. Az informáltak még informáltabbá válnak, ugyanakkor az információhoz egyre többen nem jutnak hozzá, vagyis egy úgynevezett információs szakadék alakul ki, amely a fejlődés előrehaladtával egyre nagyobb lesz. Kialakul a digitális írástudatlanság, a szegény és elmaradott rétegek, országok, akár kontinensnyi területek is a "negyedik világ" részévé válhatnak. A kormányok feladata abban van, hogy egyrészt a haladást ösztönzik, felkészülnek az új technológiák befogadására nemzeti és nemzetközi szinten, ugyanakkor bizonyos területek kiemelt kezelésével, finanszírozásával csökkenteni igyekeznek a negatív hatásokat.12 Megváltozott világpolitikai és regionális körülmények között megváltozott gazdasági feltételekkel szembesült a politikai és katonai vezetés, amelynek az új feladatokra kell felkészíteni a hadsereget és biztosítani a feltételeket. A feladatok megoldását nehezíti, hogy amíg a technikai fejlődésből adódóan és életkoránál fogva a haditechnikai eszközök amortizációja felgyorsult, a visszafogott katonai költségvetések miatt még a meglévő korszerűtlen eszközpark fenntartása is rendkívüli nehézségeket jelent, nemhogy fejlesztésre, korszerűsítésre kerülne sor. A fenti, mondhatnánk globális folyamatok és változások mellett megjelent egy sor olyan technikai, technológiai és módszerbeli eredmény, alkalmazás, amely soha nem látott méretű és bonyolultságú fenyegetést, kihívást jelent a fejlett gazdasággal, kultúrával rendelkező országokra, az információs társadalomba való átmenetre. Erről a korszakról így írt Simon Sándor professzor13: „A 20. század végén, a 21. század elején drámai változásokat láthatunk (feltételezhetünk) a társadalmak mozgásában. A változások középpontjában az információ

12

Csapodi Cs.: Kormányzati feladatok az információs társadalom kialakításában. In: Magyar informatikusok I. világtalálkozója 1996. aug. 16-19. Gábor Dénes Műszaki Informatikai Főiskola, Budapest, 1996. 53. p. 13 Simon S.: A hadtudomány mai és holnapi feladatai. In: Hadtudomány X. évf. 2000/2. szám. 42-43. p. MHTT Budapest, 2000.

15

és kommunikáció, a humánum (az ember), a jog (nemzetközi, nemzeti, emberi), a monetarizmus (annak diktatórikus viselkedése), a globalizáció és az ez elleni globális védekezés, illetve ezzel egyidejűleg a nemzetállami törekvések, valamint az ezekkel is összefüggő „furcsa háborúk” állnak. ...a jövő építésében (az informatikai robbanás következtében) minden politikai, gazdasági és katonai lépés megtételében szinte egyedüli és döntően meghatározó szerepet fog játszani a megbízható és gyors információ. Ajánlatos tudomásul venni, hogy az információ – napjainkban, de különösen a jövőben – maga lesz a hatalom.” A fenti gazdasági, politikai folyamatok gyökeres fordulatot hoztak az országok katonai stratégiáiban, és a haderőkben is. Felbomlott a Varsói Szerződés, majd néhány év múlva megtörtént a NATO bővítés első köre. A hadászati koncepciók gyökeres átalakuláson mentek keresztül. A globális katonai tömbök közötti szembenállás megszűntével megindult a haderők szervezeteinek és feladatainak újragondolása. Radikális haderőcsökkentést hajtottak végre a nagyhatalmak és a kis országok egyaránt. Erre az időszakra estek az Öböl-háború, a délszláv háborúk, és a világ számos térségében lezajlott fegyveres konfliktusok, amelyekre a korábbi időszakban nem megszokott koalíciós beavatkozás volt a jellemző. A hadseregek az ENSZ, és a NATO égisze alatt lefolytatott hadjáratoktól kezdve a béketeremtő, békefenntartó küldetéseken keresztül a humanitárius akciókig, ütközőzónák ellenőrzéséig, a szembenálló felek lefegyverzéséig igen sokféle és szokatlan feladattal találkoztak. A 21. század új kihívásai közül az értekezés kutatási területéhez szorosan kapcsolódó kihívásokat elemzem részletesebben, mivel azokból egyenesen adódnak azok az új szakmai feladatok és fejlesztési területek, amelyek az elektronikai hadviselési szakemberek számára nélkülözhetetlenek a következő években. Az információs társadalom létének és működésének alapját az információs és kommunikációs eszközök, rendszerek globális kiterjedésű hálózata képezi, amelyek napjainkban folyó integrációjuk folytán egyre gyakrabban az infokommunikációs rendszer elnevezést viselik. Elemei közé tartoznak a számítógépek, számítógépes hálózatok, a vezetékes és vezeték nélküli kommunikációs eszközök, rendszerek, a tömegkommunikációs rendszerek és folytathatnánk a felsorolást. A modern elektronikára épülő társadalom a működéséhez számtalan olyan eszközt, gépet, rendszert is használ, amely nem tartozik az infokommunikációs rendszerekhez, de nélkülük ma már nem képzelhetők el a háztartások, az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a közlekedés, az oktatás, a kultúra, vagy akár az időjárás előrejelzés sem. 16

Ezek közös jellemzője, hogy a mosógéptől a műholdas rádiólokációs rendszerekig, a gyerekjátékoktól elektronikai

a

hadászati

áramkörök

rakétairányító

működnek.

A

rendszerekig

műszaki

haladás

minden

eszközben

következtében

az

elektroncsöveket a második évezred végére szinte teljesen leváltotta a mikroelektronika, óriási ütemű fejlődést előidézve a társadalom anyagi infrastruktúrájában, és ez által a működési folyamataiban is. A technológia globálisan elérhetővé vált, és ennek következtében, ─ ha akarjuk, ha nem ─ az információ is globálissá vált, ami napjainkra a társadalom számos területének a globalizálódásával jár. Az elektronika, és az elektronika által átszőtt világ óriási eredményeket ért el. Az automatizálás, az ember munkájának megkönnyítése rendkívüli feladatok megoldását teszi lehetővé a számítógépek és más rendszerek számára. Ez a világtörténelemben egyedülálló fejlődés azonban egyúttal olyan soha nem látott veszélyeket is kitermelt, amelyekkel csak az utóbbi időben kezdenek komolyan foglalkozni az államok, kormányok. A mikroelektronikával átszőtt infrastruktúra az áldásaival együtt komoly veszélyt is hordoz. A veszélyek abban gyökereznek, hogy az elektronikai

eszközök

sérülése

működési

zavarokat,

részleges,

vagy

teljes

működésképtelenséget, a működtetett folyamatokban fennakadásokat, illetve előre nem is prognosztizálható reakciókat válthatnak ki. Az elektronikai eszközök, rendszerek sérülése közé a legszélesebb értelemben az alábbi eseményeket sorolom: • teljes, vagy részegységek, átviteli közegek mechanikus, vegyi, biológiai, stb. rongálása, pusztítása; • a hardvereszközök félvezetőit, vagy más alkatrészeit károsító rádiófrekvenciás, és más jellegű energia besugárzása (lézer, rádiófrekvenciás impulzus, részecske becsapódás, stb.); • a kommunikációs (rádiók, vezetékes eszközök, hálózatok, stb.) és nem kommunikációs célú (rádiólokátorok, navigációs eszközök, telemetriai berendezések, stb.) elektronikai rendszerek normális üzemelését akadályozó, vagy teljesen lehetetlenné tevő belső, vagy külső eredetű, vezetett, vagy sugárzott, szándékos, vagy nem szándékos zavarjelek előállítása és alkalmazása; • az elektronikai eszközök működést irányító, vezérlő eredeti programok sérülése, megváltoztatása, pusztulása (vírusok, trójai lovak, speciális back door programok, stb.); •

a hardvereszközökben, chipekben elrejtett rejtett funkciók aktivizálódása (chipping);

• illegális funkciók beépítése, illegális felhasználók behatolása és tevékenysége, amely az ártatlan feltűnéskeltéstől a rendszer feletti teljes uralom átvételéig, vagy elpusztításáig is terjedhet; • a rendszerekbe való beavatkozás nélkül olyan üzemelési körülmények létrehozása, amelyek túlterheléshez, az átviteli rendszerek kritikus mérvű lelassulásához vezetnek és végeredményben teljesen legális lépések nagyszámú sorozatával okoznak ideiglenes, vagy tartós rendszerleállást, működési zavart. 17

A leírt események túlnyomó többsége száz, vagy akárcsak harminc évvel ezelőtt is teljesen ismeretlen volt. Mára azonban ezek közül bármelyik előfordulhat bárkinek a rádiójával, a számítógépével, a városa vízművével, vagy a katonai fegyverirányító eszközeivel.

Ezeket

a

fentebb

felsorolt

veszélyeket

szabotázsnak,

chippingnek,

impulzusfegyvernek, elektronikai zavarásnak, vírushadviselésnek, hacker tevékenységnek, kibertámadásnak14 nevezzük. A társadalmat, a hadsereget, vagy az egyént fenyegető veszély abban áll, hogy a magas fokon elektronizált társadalom már nem képes ezen eszközök, szolgáltatások nélkül kielégítő hatékonysággal működni. Elég, ha az energiaellátó rendszerekre, a közlekedésre, a nemzetközi, vagy hazai kereskedelemre, a távközlésre, a banki szférára, vagy akár az orvosi ellátás magas műszerezettségére gondolunk. A fenyegetések viszonylag kis ráfordítással olyan egyedi, vagy akár nagy léptékű zavart okozhatnak, amelyek emberéletekben, vagy milliókban, milliárdokban mérhető károkkal járnak. A fenyegetések kiindulhatnak magányos harcosoktól, terroristáktól, fanatikus, vagy politikai alapokon álló csoportoktól kezdve egészen az állami stratégia szintjére emelt tevékenységig.

14

A kiber kifejezés az angol cyber szó magyarításaként került a szakirodalomba. Az eredeti cyberspace szót, amelyet kibertér-nek fordíthatunk, William Gibson alkotta meg a Neuromancer című regényében, amely a globális Internet társadalmát vetítette előre. Jelentése: hálózatba kötött számítógépek által létrehozott virtuális valóság világa, annak összes objektumával. Forrás: Hálózati kislexikon. http://www.kfki.hu/~cheminfo/hun/olvaso/lexikon/c.html

18

1. sz. ábra. A fenyegetések spektruma15 A kihívások rendkívül sokrétűek, hiszen függenek az időszaktól, a mérettől, és a jellegtől, amelynek a bonyolultságát jól szemlélteti az 1. sz. ábra. A kihívásokra adható válaszok is ennek megfelelően rendkívül szerteágazóak és sokrétűek lehetnek. Az alkatrészek, berendezések, rendszerek tervezésétől, kivitelezésétől kezdve az aktív és passzív védelmi rendszabályokon át a széleskörű oktatásig felöleli a társadalmi tevékenységek egész sorát. Katonai szempontból egyrészt a védelemre, másrészt pedig az elérhető technológiák segítségével a szemben álló fél eszközeinek rombolására kell gondolni. Ezek a fenyegetések már régen meghaladták a polgári szférát, és a katonai biztonságot fenyegető elsőrendű fenyegetések közé nőtték ki magukat. Az eddig leírtakból világosan kitűnik, hogy napjainkra az elektronikai rendszerek feletti uralom megszerzése, az ellenség rendszereinek nem hagyományos fizikai pusztítása soha nem látott jelentőségre tett szert, vagyis e támadó és védő képességek birtoklása akár a meglévő

hagyományos

fegyverzetekkel

túlerőben

lévő

országokkal

szemben

is

aszimmetrikus erőfölény létrehozására alkalmas. Komoly problémát jelent az a körülmény is, hogy az elektronikai eszközök támadása, pusztítása, jóval olcsóbb és 15

Az eredeti ábra forrása: Wik M. Revolution in Information Affairs. Tactical and Strategic Implications of Information Warfare and Information Operations. In: Hadtudományi tájékoztató 2001/7. szám. I. rész.158. p. ZMNE–HVK Budapest, 2001.

19

egyszerűbb feladat, mint a rendkívül nagyszámú eszköz védelmének és hibamentes működésének biztosítása, ami kimondottan kedvez a terrorizmus, a fanatizmus, vagy akár a szegény országok agresszív körei számára. Ha egy korábbi mondás szerint az egyszerű eszközökkel előállítható vegyi fegyver a szegény országok atombombája, akkor az elektronikai romboló, pusztító, vagy a kiberhadviselés eszköztárába tartozó eszközökre, módszerekre még inkább igaz lehet ez az állítás. A különös az, hogy egy társadalom annál sebezhetőbbé válik, minél bonyolultabb elektronikai rendszerek együttműködésén alapul a működése, míg a nála jóval fejletlenebbek ebből a szempontból szinte sérthetetlenek16. Egy külön értekezést tenne ki csak annak vizsgálata, hogy a katonai és polgári felderítés, hírszerzés szempontjából milyen fenyegetések alakultak ki az elektronika ilyen méretű elterjedése kapcsán. Jelen értekezés kereteiben csak annak áttekintésére szorítkozhatom, ami a katonai kommunikációs rendszerekkel kapcsolatos, illetve az elektronikai hadviselési feladatok végrehajtása során, a harctér felderítéséhez szükséges.

1.3. A hadügyi forradalom és az információs társadalom hadserege Az eddig felvázolt technikai fejlődési és társadalmi átalakulási folyamat minden ízében átjárta a társadalom olyan különleges csoportját is, mint a hadsereg. Egyrészt a termelési rendszerek átalakulása mindig hatással volt a hadseregek felszerelésére, fegyverzetére, a hadviselés módjára, másrészt az átalakulások társadalmi hatásai megnyilvánultak a személyi állomány társadalmi összetételében, morális állapotában, tudásában, és végeredményben, a harcképességében. A 20. századi tudományos technikai forradalom a hadseregekben lezajlott I. hadügyi forradalomban öltött testet. Létrejöttek a gépesített tömeghadseregek, a repülő-, és rakétatechnika, beléptünk az atomfegyverek korába. Mielőtt ez a hadügyi forradalom a csúcspontját, legfejlettebb formáját elérte volna, a polgári technikai fejlődési hullámmal párhuzamosan megindult az úgynevezett II. hadügyi forradalom, amelyet katonai információs forradalomnak is neveznek. Ennek legfontosabb elemei17 a teljesség igénye nélkül: • a csúcstechnológiával előállított haditechnika megjelenése (4. és 5. generációs repülők kifejlesztése (F-117A, B-2, F-22, F-35 JSF, JAS-39 GRIPEN); • precíziós, intelligens lövedékek, rakétafegyverek, felderítő, csapásmérő fegyverrendszerek megjelenése (TOMAHAWK, SHRIKE, MAVERICK, HELLFIRE STB.);

16

Katonai szakértők szerint például egy feltételezett orosz-amerikai konfliktusban elpusztuló űreszközök Amerika számára szinte pótolhatatlan veszteséget jelentenének, míg az orosz felet alig befolyásolnák. 17 Haig Zs.–Várhegyi I.: A vezetési hadviselés alapjai. Egyetemi jegyzet. ZMNE Budapest, 2000. 31-32. p.

20

• kis valószínűséggel megjelenése;

felderíthető,

lopakodó

technikát

alkalmazó

eszközök

• a digitális jelfeldolgozás, információtovábbítás általánossá és globálissá válása, a műholdas kommunikációs, felderítő, navigációs technológiák alkalmazásba vétele; • a harci szerveződése;

számítógépes

munkahelyek

tömeges

megjelenése

és

hálózatokba

• komplex felderítő, információs vezetési rendszerek megjelenése és elterjedése (Command and Control Systems – C2, Command, Control, Communications, Computer, Intelligence, Surveillance, Reconnaissance – C4ISR); • az információs hadszíntér, digitális harctér, digitális alakulatok, digitális katonák, információs harcosok létrejötte; •

a nem halálos fegyverek technológiájának fejlődése, eszközeinek tökéletesítése (NON LETHAL WEAPONS – NLW); • pilóta nélküli, többfunkciós repülőgépek, harci robotrepülők kifejlesztése (UNMANNED AERIAL VEHICLE – UAV, UNMANNED COMBAT AERIAL VEHICLE – UCAV); •

szárazföldi és vízi robotjárművek, harctéri robotok fejlesztése (UNMANNED GROUND VEHICLE – UGV, GROUND COMBAT ROBOTS – GCR) ; • nagy energiájú lézer (High Energy Laser Weapon – HELW), infra, elektromágneses (High Energy Radiofrequency Weapon – HERF) és akusztikus hullámokat (Acoustic Weapon – AW), elektromágneses impulzusokat (Electromgnetic Pulse Weapon – EMP) használó harceszközök kutatása, megjelenése; • az információs rendszerek elleni támadás és védelem eszköztárának kutatása, alkalmazása a katonai konfliktusokban; • az egyes harcos harci képességeit, túlélőképességét növelő rendszerek intenzív kutatása, fejlesztése. A haditechnika, a katonai elektronika sajátos módon tette meg mindazt az utat, amelyet a technikai fejlődés bejárt. A 20. század utolsó évtizedei előtt a haditechnika messze megelőzte a polgári technikai fejlesztést. A tudományos kutatások legnagyobb volumenű megrendelői a hadseregek voltak, a fegyverekben, haditechnikai rendszerekben jelentek meg a legújabb tudományos eredmények. Ez fokozottan igaz volt például az űrkutatásra, az atomfegyverekre, de még a számítástechnikára is. A Római Klub számára 1982-ben készült tanulmánykötet18 külön fejezetben foglalkozott a mikroelektronikának a háborúhoz, a hadseregekhez és a haditechnikához való viszonyával. Az egyes alfejezetek a nyolcvanas évek elején élő globális, atomháborús hadviselési elveknek megfelelően tárgyalták a legfontosabbnak ítélt területeket: • a nukleáris háború megvívásának fegyverei; ƒ ƒ

a stratégiai rakéták pontosságának fokozása; a stratégiai tengeralattjárókról indított ballisztikus rakétalövedékek tökéletesítése;

18

Friedrichs, G., Schaff, A. szerk: Mikroelektronika és társadalom. Áldás vagy átok. Jelentés a Római Klub számára. Statisztikai Kiadó Vállalat, Budapest, 1984.

21

ƒ tengeralattjárók elleni hadviselés (ANTI SUBMARINE WARFARE – ASW); ƒ cirkáló robotrepülőgépek; • légi felderítő, riasztó és vezérlő rendszer (AIRBORNE WARNING AND CONTROL SYSTEM – AWACS); •

az automatizált harcmező;

ƒ az érzékelők; ƒ távirányítású fegyverek; • a modern repülés elektronikai eszközei; •

elektronikus hadviselés;

•

a szuperhatalmak fegyverkezési versenye;

•

világméretű katonai kommunikáció;

•

katonai elektronika a szuperhatalmakon kívül;

•

védekező elrettentés;

•

a katonai tudomány és a nukleáris világháború növekvő valószínűsége.

Látható, hogy már akkor az atomeszközök, a modern repülés, a világméretű kommunikáció mellett igen nagy hangsúlyt kapott az automatizált harcmező és az elektronikus hadviselés19. A 20. század utolsó éveiben azonban megfordult a sorrend. A hadiipari megrendelések csökkenése, a kutatásra, fejlesztésre fordítható összegek radikális lefaragása miatt, valamint az országok védelmi költségvetésének drasztikus csökkentése miatt a katonai kutatások eredményei konvertálódtak a polgári szférába, majd teljesen önálló lendületet véve el is szakadtak azoktól. Erre az időszakra esett az elektronika, a számítástechnika, a kommunikáció erőteljes fejlődési lendülete, így a polgári szféra technikailag, műszaki színvonalban lehagyta a hadseregeket. Csak a leggazdagabb országok tudtak lépést tartani a fejlődéssel, bár gyakran gazdaságossági okokból ők is a fejlett polgári szféra infrastruktúráját veszik igénybe szükség esetén, ahelyett, hogy igen drága saját rendszereket tartanának fenn az idő nagy részében kihasználatlanul. A

90-es

években

lazajlott

globális

politikai

és

gazdasági

változások

következményeképpen a haderőfejlesztési kérdések háttérbe szorultak. Az addig korszerűnek számító haditechnikai eszközök erkölcsileg, technikailag elavultak, leváltásuk pedig nem történt meg. Ellentmondás jött létre a korszerű viszonyok új kihívásai, az elavult haditechnika és az elavult katonai vezetési módszerek között. Az információs társadalom hadserege nagymértékben különbözik (különbözni fog) a gépesített tömeghadseregtől. Az információs társadalom technikai-technológiai alapjaira támaszkodik, azonban mára nem a katonai fejlesztések kerülnek a polgári szférába, hanem 19

Mai elfogadott terminológiánk szerint: elektronikai hadviselés.

22

fordítva: a legkorszerűbb polgári fejlesztési eredmények jóval gyorsabban kerülnek alkalmazásba a civil szférában, mint a hadseregek fegyverzetének elemeiként. Ennek oka az, hogy a haditechnikai fejlesztési ciklusok és élettartamok jóval hosszabbak, mint a piaci versengés által hajtott, újabb és újabb alkalmazói réteget megcélzó technológiai eredmények. Ez a gyakorlat néha még költségkímélő is lehet a hadseregek számára, mivel esetenként kimaradnak a kiforratlan megoldások, később zsákutcának bizonyuló irányok. Az információs társadalom hadseregének fogalmi meghatározása20: "Elektronizált, informatizált, digitalizált fegyveres erő, integrált harci számítógéphálózatokra épül, multimédiás vezetésű, digitális törzskultúrájú. Nagy találati pontosságú, azaz precíziós tűzerővel és precíziós felderítéssel rendelkező, csúcstechnológiás fegyverzetű és felszerelésű hadsereg. Ez a hadsereg már információs hadviselés és vezetési hadviselés folytatására is alkalmas. Döntéshozatala a fejlett tudomány eredményeire támaszkodik, vezetési módszere korszerű és tudományos. Az adott időszak feladataival összhangban lévő, változó nagyságrendű és struktúrájú. Elméleti és gyakorlati tudásszintje szakértői színvonalú és mesteri tudást jelent. Polgári irányítás és ellenőrzés alatt áll." A digitális hadsereg célja a vezetési-, az információs- és időfölény kivívása, amely kulcsszerepet játszik a győzelem kivívásában. A hadsereg esetében használt digitális jelző azt a gyökeres technikai változást, minőségi ugrást takarja, ami az analóg átvitelű, hagyományos

fegyverzetű,

hagyományos

emberi

erőre

támaszkodó

vezetést

megkülönbözteti a technikai eszközeiben elektronizált, digitalizált, informatizált, precíziós fegyverzetű, automatizált, digitális törzskultúrájú hadseregtől. A digitális hadsereg erőssége nemcsak a jelfeldolgozás és továbbítás fizikai különbözőségében rejlik, hanem elsősorban abban, hogy a digitális, hálózatos technológiával a hadsereg teljes vertikumában közös platformra került minden technikai eszköz, gép és berendezés. A digitalizálással eltűnik az információk átvitelekor a fizikai különbség. Az emberi hang, az álló és mozgó képek, az adatbázisok tartalma, a szenzorok adatai, mind-mind ugyanabban a bináris jelfolyam formájában vannak jelen a rendszerben, készen arra, hogy számítógépeinkkel feldolgozzuk, vagyis értelmezzük őket. A számítógépeink képesek arra, amire az analóg rendszereink nem voltak képesek, a hálózatos architektúrában való működésre. A rendszer tetszőleges pontjában elvégezhető konfigurációjával fizikailag is összekapcsolhatók a logikailag összetartozó rendszerelemek, de mivel egy eszköz több alrendszer tagja is lehet, így a hálózatok tetszőleges szerkezetűre és feladatúra alakíthatók anélkül, hogy fizikailag ez bármilyen mozgással, helyváltoztatással járna. 20

Várhegyi I.–Makkay I.: Információs korszak, információs háború, biztonságkultúra. OMIKK Budapest, 2000. 118. p.

23

A digitális hadseregnek is több fejlettségi szintjét különböztetjük meg21: • a digitális, hálózatos hadsereget, amelyben a jeltovábbítás teljesen digitális lesz, a törzsekben áttérnek a számítógép hálózatokra épülő törzsmunkára, a katonák digitális fegyverzetű-, és kiképzettségű harcosokká válnak, megjelennek az információs eszközökkel harcoló információs harcosok; • a precíziós hadsereget, amely a korábbi technológiára építve precíziós felderítési képességekkel és precíziós fegyverekkel, fegyverrendszerekkel rendelkezik, valamint • a robothadsereget, amely a digitális és precíziós hadseregben kifejlesztett, kipróbált és tökéletesített technológiákra építve harci, harctámogató és logisztikai robotok alkalmazásával oldja meg a kitűzött feladatot, egyre kevesebb közvetlen emberi beavatkozás, részvétel mellett. A digitalizálás nemcsak a jelátvitel milyenségét jelenti, hanem alapvetően megváltoztatja a munkafolyamatokat is. A vezetés papíralapú okmányokról elektronikus formátumú üzenetekre tér át. Az adatbázisok, szöveges és képi adathordozók elektronikusan elérhető, feldolgozható, továbbítható formátumban állnak rendelkezésre. A jelfeldolgozás, képfeldolgozás, adatbázis kezelés, a térképi adatokkal való műveletek, az elemző munka, a keresés, az értékelés mind-mind digitális formában tárolt információkon történik, elsősorban számítástechnikai algoritmusok, vagy a mesterséges intelligencia eszközeivel. Ezekhez csatlakoznak az információkat titkosító és továbbító berendezések, amelyek szintén digitális számítógépekre épülnek. A digitális hadsereg kifejlesztése, megalkotása már folyik. Az Egyesült Államok 4. hadosztálya átalakítás, átfegyverzés és átképzés után befejezte a fejlesztési programot. A FORCE XXI program22 keretében folyó kutatás és fejlesztés tapasztalatai szerint a digitális alakulatok háromszorosan múlják felül a hagyományos fegyverzetű csapatokat. Tervek szerint az amerikai szárazföldi haderőben 2005–2010 között az alábbi digitális alakulatok felállítására kerül sor23: • egy digitális hadtest; •

hat digitális hadosztály;

•

egy digitális páncélos felderítő ezred;

•

kettő digitális dandár a Nemzeti Gárda kötelékében.

Ezek az erők két hagyományos hadsereg szervezet hadműveleti-harci képességeivel analóg erőt képviselnek. Az Egyesült Államok Kongresszusának 1999-ben hozott döntései értelmében a szárazföldi haderő harcjárműveinek és a légierő repülőgépeinek egyharmadát ember nélküli 21

Várhegyi I.–Makkay I.: Információs korszak, információs háború, biztonságkultúra. OMIKK Budapest, 2000. 118-119. p. 22 FORCE XXI INFO www.monmouth.army.mil/cecom/lrc/forcexxi/general.html 23 Haig Zs.–Várhegyi I.: A vezetési hadviselés alapjai. Egyetemi jegyzet. ZMNE Budapest 2000. 43. p.

24

robotjárművekkel, illetve pilóta nélküli repülő eszközökkel kell leváltani. Az elkövetkező 10-15 évben az automatizáció, a robotika, a telekommunikáció, a számítástechnika és a mesterséges intelligenciakutatások elért eredményei a harci robotjárművek széleskörű elterjedését teszik lehetővé. Mondhatni, hogy egy újabb haditechnikai forradalom tanúi leszünk, mivel ezek az eszközök nemcsak a harci eszközöket, de a vezetésüket, alkalmazási elveiket, harci lehetőségeiket és mindenek előtt az ember és a technika kapcsolatát fogják gyökeresen megváltoztatni.

1.4. Információs hadviselés, vezetési hadviselés, elektronikai hadviselés Az információs hadviselés, vagy információs háború új fogalom a hadtudományban. Egy definíciója24 szerint: „Az információs háború tartalma nem más, mint a tudományos alapokra és rendkívül fejlett információs technikára támaszkodó azon tevékenységek és erőfeszítések összessége, amelyeket az ellenség legyőzése érdekében koncentrált módon fejtenek ki az információs küzdelem különböző tartományaiban, más néven dimenzióiban, közöttük különös tekintettel a frekvenciaspektrumra. Napjainkban az információs háború a hagyományos háború kísérő jelensége és támogatója.” Az információs hadviselést szövetségi, nemzeti érdekek és törekvések vezérlik, országok, kormányok folytatják egymás ellen. Komplex jellegénél fogva célpontjai polgári és katonai rendeltetésűek egyaránt lehetnek. Vezetési szintje szerint lehet hadászati, vagy hadműveleti szintű. Hadászati szinten folyhat honi területen, védelmi jelleggel, vagy külső hadszíntéren a szembenálló ország, vagy koalíció ellen. Az információs hadviselés lehet támadó, vagy védelmi jellegű. A védelmi harctevékenység nem zárja ki a támadó jellegű információs hadviselést, sőt az aktív védelmi tevékenység igen hatékony eszköze lesz a támadó féllel szemben. Hadműveleti szinten a hadszíntéri hagyományos hadjáraton belül, az összhaderőnemi és haderőnemi hadműveletek támogatására összhaderőnemi és haderőnemi vezetési hadviselést (COMMAND & CONTROL WARFARE – C2W) folytatnak, amelynek célpontjai elsősorban katonai rendeltetésűek. Az információs hadviselési kutatások keresik az információs műveletek és a hagyományos hadviselési formák közötti optimális erőkihasználást. Az már most látható, hogy az információtechnológia és az elektronika fejlődése olyan eszközök alkalmazását teszi lehetővé, amely erősokszorozó tényező lehet. Ugyanakkor kiemelt figyelmet kell 24

Várhegyi I. –Makkay I.: Információs korszak , információs háború, biztonságkultúra. OMIKK Budapest, 2000.148. p.

25

fordítani a saját elektronikai rendszereink védelmére, hiszen a szembenálló fél is igyekszik mindent elkövetni a rendszereink támadására. Információs hadviselési doktrínával, illetve kidolgozott elvekkel a világ nagyhatalmai már rendelkeznek (USA, Oroszország, Kína), a kisebb államok, köztük a legtöbb NATO ország is információs műveletekről beszél. A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Doktrínájának tervezete tartalmazza az információs műveletek alapfogalmait és elveit. Mivel az információs hadviselést a legfelső kormányszinten tervezik, szervezik, és nemcsak háborús időben folytatják, ezért a fegyveres erők ebben, mint együttműködők, közvetett résztvevők vesznek részt. Amennyiben fegyveres konfliktusra, háborúra kerül sor, az információs hadviselésnek lesznek katonai vetületei is, amelyeket hadászati szinten információs műveleteknek, hadműveleti szinten pedig vezetési hadviselésnek nevezünk. A vezetési hadviselés feladatait, a vezetési rendszerek támadását és védelmét öt jól elkülöníthető tevékenységelemen keresztül valósítja meg. Ezek az elemek a következők: • hadműveleti biztonság (OPERATIONAL SECURITY – OPSEC); •

pszichológiai műveletek (PSYCHOLOGICAL OPERATION – PSYOP);

•

katonai megtévesztés (MILITARY DECEPTION – MILDEC);

•

fizikai megsemmisítés (PHYSICAL DESTRUCTION – PD);

•

elektronikai hadviselés (ELECTRONIC WARFARE – EW).25

Valamennyi elemet támogatja a felderítés. A fenti felsorolásból is egyértelműen következik, hogy a vezetési hadviselés az információs műveletek katonai erőkkel és eszközökkel való alkalmazása elsősorban katonai célpontok, vezetési rendszerelemek ellen. "Habár az elektronikai hadviselés doktrínálisan csupán egy a vezetési hadviselés öt tartópillére közül, hatásában és lehetőségeiben messze meghaladja a fennmaradó négy pillér együttes hatását."26 Az idézet egybecseng azzal is, hogy e területtel a NATO Katonai Tanácsa a NATO Elektronikai Hadviselési Tanácsadó szervezetét bízta meg, amely saját tagjai közül megalakította a NATO Információs Műveletek Munkacsoportját. Ebbe a tagállamok az elektronikai hadviselési szakértőiket delegálják. A rendszerváltás utáni terminológiaváltás és a fogalmak újradefiniálása után jelenleg az elektronikai hadviselésre az alábbi elfogadott definíciót használjuk: „Az elektronikai hadviselés azon katonai tevékenység, amely az elektromágneses energiát felhasználva meghatározza, felderíti, csökkenti, vagy magakadályozza az elektromágneses spektrum

25

Haig Zs. – Várhegyi I.: A vezetési hadviselés alapjai. Egyetemi jegyzet ZMNE Budapest, 2000. 80. p. Rajki T.: Hozzászólás az információs hadviselés, vezetési hadviselés az egyetemi oktatásban c. tudományos konferencián. In: Hadtudományi Tájékoztató 2001/2. szám. ZMNE–HVK TSZO Budapest, 2001. 64. p.

26

26

ellenség részéről történő használatát és biztosítja annak saját csapatok általi hatékony alkalmazást.”27 Az elektronikai hadviselés kétoldalú tevékenység, amely egyrészről a szemben álló fél elektronikai rendszereit támadja, normális működését akadályozza, másrészt elektronikai eszközökkel oltalmazza a saját csapatokat és védi saját elektronikai rendszereit. Az elektronikai hadviselés támadó (offenzív) és védő (defenzív) oldala egyaránt alkalmaz aktív és passzív eljárásokat, módszereket. Az elektronikai hadviselés három további fő területre osztható fel: • az elektronikai támogató tevékenységre (ELECTRONIC SUPPORT MEASURES – ESM); •

az elektronikai ellentevékenységre (ELECTRONIC COUNTER MEASURES – ECM)

• az elektronikai védelemre (ELECTRONIC COUNTER COUNTER MEASURES – ECCM, vagy ELECTRONIC PROTECTION – EP). Az elektronikai ellentevékenység fogalmi meghatározása szintén kibővült a korábbi rádióelektronikai lefogáshoz képest. „Az elektronikai ellentevékenység az elektronikai hadviselés azon területe, amely magába foglalja az elektromágneses és egyéb irányított energiák kisugárzását abból a célból, hogy megakadályozza vagy csökkentse az elektromágneses spektrum ellenség által való hatékony használatát.”28 Az elektronikai ellentevékenységnek három fő területe van: •

az elektronikai zavarás (ELECTRONIC JAMMING);

•

elektronikai megtévesztés (ELECTRONIC DECEPTION);

•

elektronikai pusztítás (Electronic Neutralization).

Az elektronikai ellentevékenység definíciójába az elektromágneses energiák mellett megjelent az „egyéb irányított energiák” kifejezés, amely azt jelzi, hogy a köznapi szóhasználatban rádiózavarásként emlegetett tevékenységnél jóval szélesebb területről van szó. A zavarás és a megtévesztés képezte korábban a rádióelektronikai lefogás két ágát. Ez az új elvek szerint kiegészült egy harmadik elemmel, mégpedig az elektronikai pusztítással.

Definíció szerint:

27 28

Allied Joint Doctrine AJP-01(A) Change 1. Ratification draft. Chapter 17, 1702. pont. Allied Joint Doctrine AJP-01(A) Change 1. Ratification draft. Chapter 17, 1702/b. pont.

27

„Az elektronikai zavarás az elektromágneses energia szándékos kisugárzását, visszasugárzását, vagy visszaverését jelenti azzal a céllal, hogy ezáltal megakadályozzuk az ellenség elektronikai eszközeinek vagy rendszereinek hatékony működését.”29 „Az elektronikai megtévesztés az elektromágneses energiának a szándékos kisugárzása, átalakítása, visszasugárzása, elnyelése, vagy visszatükrözése azzal a céllal, hogy megtévessze, félrevezesse, összezavarja, vagy eltérítse az ellenséget, annak elektronikai rendszereit.”30 „Az elektronikai pusztítás31 az elektromágneses és egyéb irányított energiák, vagy az önrávezetésű fegyverek alkalmazását jelenti, az ellenség elektronikai eszközeiben és az élőerőben tartós, vagy ideiglenes károkozás céljából.”32 Az elektronikai hadviselés harmadik összetevő eleme az elektronikai védelem, amely talán a legjobban megőrizte tartalmát a terminológiaváltások után is. „Az elektronikai védelem az elektronikai hadviselés azon része, amely biztosítja az elektromágneses- és egyéb spektrum saját részről történő hatékony használatát az ellenség elektronikai támogató és ellentevékenysége, valamint a saját csapatok nem szándékos elektromágneses interferenciái ellenére.”33 Az eddig leírtakból látható, hogy az értekezés célkitűzéseiben megfogalmazottak túlnyomó többségében az elektronikai ellentevékenységgel és az elektronikai hadviselés vezetésével, kisebb részében az elektronikai támogatással, valamint az elektronikai védelemmel kapcsolatosak. Ha elfogadjuk azt a megállapítást, hogy az információs társadalomba való átmenet során az elektronika egyre nagyobb szerepet játszik az élet minden területén, a számítástechnika és a kommunikáció integrációja, a rendszerek egyre nagyobb komplexitása egyre nagyobb lehetőségeket hordoz magában, akkor el kell, hogy fogadjuk azt is, hogy az elektronikai hadviselés, amely mindezeket kézben tudja tartani, befolyásolni tudja akár pozitív, akár negatív irányba, kiemelt jelentőségre tesz szert. Kiemelt és egyre növekvő jelentősége van az elektronikai hadviselésnek azért is, mert nem csak katonai szakfeladatokra koncentrálódik, hanem egyre inkább a polgári szférában 29

Allied Joint Doctrine AJP-01(A) Change 1. Ratification draft. Chapter 17, 1711. pont. Allied Joint Doctrine AJP-01(A) Change 1. Ratification draft. Chapter 17, 1714. pont. 31 Részletesebb magyarázatot ez utóbbi meghatározás igényel. Az angol Electronic Neutralization kifejezés egyenes fordításban elektronikai semlegesítést jelent, de a definíció további része teljesen lefedi az elektronikai eszközök útján való pusztítás meghatározását. Már korábban felmerült az igény arra, hogy az elektronikai ellentevékenység fogalmi meghatározásába be kellene illeszteni az önirányítású fegyvereket, a nagy energiájú rádiófrekvenciás fegyvereket, az impulzusbombákat, az akusztikus hullámgenerátorokat, a nagyenergiájú lézer és részecskeforrásokat. Ezek kutatása folyik mind támadó eszközként való alkalmazására, mind az ellene való védelem kérdéseiben komoly elektronikai hadviselési szakfeladatok fogalmazódnak meg. Ezek a korábbi fogalomrendszerünkbe nem voltak beilleszthetők, ezért a szakterületünkön lezajlott terminológia és főleg szemléletváltás során most a helyükre kerülhettek. 32 Allied Joint Doctrine AJP-01(A) Change 1. Ratification draft. Chapter 17, 1712. pont. 33 Allied Joint Doctrine AJP-01(A) Change 1. Ratification draft. Chapter 17, 1717. pont. 30

28

is felmerülő problémák, feladatok megoldására készül fel, amelyek békeidőben is kihívást, fenyegetést jelentenek. A jelentősége tovább fog nőni akkor is, ha olyan, eddig általa (illetve senki által) nem kezelt területek veszélyforrásaira, fenyegetéseire is képes lesz reagálni, mint például a számítógépes hálózatokban való támadás, illetve védelem kérdései.

1.5. A kibertér és az elektronikai hadviselés új feladatrendszere A 20. század a hadviselésben is jelentős változásokat hozott. A megelőző korok háborúit a szárazföldön, majd a hajózás fejlődésének következtében a szárazföldi harctéren kívül a tengereken vívták meg. A 20. század előbb a levegőre, majd a világűrre terjesztette ki a hadviselés színterét. A rádiótechnika megjelenése és gyors ütemű elterjedése szinte az első alkalmazástól kezdve magában hordozta a rádió-, rádiótechnikai (radar) eszközök elleni harcot is. A rádió megjelenését követően megjelent a rádiózavarás is, a radarok alkalmazásba vétele után rövid idővel megindult az aktív és passzív radarzavarás, majd a kimondottan zavaró rendeltetésű berendezések fejlesztése. A tengereken kiemelt fontosságúvá

váltak

az

akusztikai

és

hidroakusztikai

eszközök

a

hajókkal,

tengeralattjárókkal vívott harcban. Ezt a különböző rezgésekkel, elektromágneses és nem elektromágneses hullámokkal folytatott harctevékenységet ─ merthogy ez aktív harctevékenységnek számít, az kétségtelen ─ tartjuk a hadviselés ötödik színterének (dimenziójának). A számítógépes technológia fejlődése magával hozta, hogy egyre több feladat hárult a számítógépekre, egyre összetettebb rendszerek jöttek létre, a számítógépeket előbb helyi (LAN), majd városi (MAN), később pedig távolsági, majd világhálózatba (WAN, WWW) kapcsolták össze. A hálózatok szerves részévé váltak az ipar, a kereskedelem, az egészségügy, a közigazgatás, az oktatás, az állami vezetés és nem utolsó sorban a védelmi szféra mindennapi munkájának. A számítógépes hálózatok lehetővé tették egymástól távoli felhasználók összekapcsolását, vagyis mint egy újabb távközlési média szerepét töltik be, amelyen levelezést, adatcserét, szöveges, hang, kép és más információkat lehet továbbítani. Ugyanezen hardver és szoftvereszközök segítségével lehetővé vált, hogy a világ bármely pontjaira telepített eszközöket működtessük, irányítsuk, parancsokat továbbítsunk számukra, tőlük adatokat kapjunk, beavatkozzunk folyamataikba. Ez roppant kényelmes és hatékony eszköznek bizonyult és széleskörű alkalmazásfejlesztés indult meg. Lehetővé vált berendezések távfelügyelete, információforrások összekapcsolása, földi és űreszközök irányítása. 29

A számítástechnikai rendszerek hihetetlen arányú elterjedését az tette lehetővé, hogy nyíltan hozzáférhetően szabványosították a hardvereszközöket, a protokollokat, speciális programok segítségével összekapcsolhatóvá váltak még a különböző platformok is (DOS, WINDOWS, UNIX, MACINTOSH, OS2, stb.) Ezzel azonban nemcsak a rendeltetésszerű működtetés feltételei váltak megoldottá, hanem óhatatlanul megnyílt a lehetőség a rendszerekbe való illetéktelen behatolásra is. Intenzív keresés indult meg a működtető programokban meglévő biztonsági rések (bug) felkutatására, amelyek lehetővé teszik, hogy oda illetéktelen felhasználók bejussanak. A programfejlesztő cégek is igyekeznek ezeket mielőbb felkutatni, de ha ismertté váltak már ilyenek, akkor pedig szervizcsomagok formájában a regisztrált alkalmazóknak eljuttatni a javításokat. A biztonsági rések egy másik fajtája a szoftverbe szándékosan elrejtett és nem dokumentált funkciók beépítése. Ez a fejlesztők és az általuk felvilágosított személyek számára lehetővé teszik a csapdaajtók, vagy más néven hátsó ajtók (back door) használatát, vagyis a program felhasználói tudta nélkül azok rendszereibe behatolni és ott bármilyen feladatot végrehajtani. A behatolás szándéka és eredménye szempontjából a számítógépes rendszerbe illetéktelenül bejutókat crackernek, vagy hackernek nevezik. A crackerek általában erődemonstrációs célból törnek be a számítógépes hálózatokba. Saját ügyességüket, szaktudásukat, a célpontul választott felhasználó védelmének gyengeségeit, illetve az alkalmazott program hiányosságait kívánják demonstrálni anélkül, hogy az erkölcsi sérelmen túl komolyabb anyagi károkat, adatvesztést okoznának.34 A hackerek hasonló módszerekkel, de egészen más szándékkal törnek be a hálózatokba. Ők a rendszerekből jelszavakat, kódokat, adatokat lopnak, pénzügyi manővereket hajtanak végre, rombolják a programokat, átveszik a rendszer feletti irányítást, majd ezt zsarolásra használják. Rendkívül széles a cselekvési paletta. Ha csak elszigetelt személyek, csoportok tevékenységéről van szó, akkor ez a társadalmi, gazdasági veszélyessége és ártalmassága miatt a terrorizmussal egy kategóriába sorolható, vagyis létrejött a kiberterrorizmus. Ha azonban országok folytatnak ilyen tevékenységet egy másik ország ellen, akkor ez már a kiberhadviselés névvel jellemezhető. Kiber terrortámadásnak minősíthető az az eset is, amikor crackerek átvették az irányítást két angol katonai műhold felett, és óriási összegű váltságdíj fejében akarták 34

Ilyen támadás volt például az Elender cég honlapjának feltörése, a WINDOWS program és a rendszergazdák becsmérlése, és a LINUX emblémával való elárasztása. Ezek általában a hibák meglétére, emberi mulasztások kimutatására, és a megfelelő védelem hiányára mutatnak rá, amelyek nyomán a megtámadott rendszerekben komoly biztonsági javításokat foganatosítanak.

30

visszaszolgáltatni. A délszláv háborúban szerb és kínai hackerek törtek be a NATO és a Fehér Ház honlapjára, átírva azok tartalmát és a saját propaganda anyagaikat elhelyezve ott. Az utóbbi néhány év eseményei bebizonyították, hogy egy ország az elektronikus infrastruktúráján keresztül is fokozott veszélyeknek van kitéve. Minél fejlettebb a gazdaság, a társadalom intézményei minél jobban el vannak látva az információtechnológia modern eszközeivel, annál sebezhetőbbek ezeken keresztül. A másik igen megfontolandó körülmény az, hogy az információs rendszerekbe való behatoláshoz és pusztításhoz nincs szükség különleges infrastruktúrára, tehát lehetséges, hogy gazdasági és katonai hatalom tekintetében összehasonlíthatatlanul kisebb, szegényebb országok is képesek komoly fenyegetést jelenteni a vezető nagyhatalmak számára is. Felismerve ezt, az USA Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja olyan tanulmányokat jelentetett meg, amelyek már nyíltan kijelentik, hogy az Egyesült Államok ellenségei keményen dolgoznak olyan eszközök kifejlesztésén, amelyek lebéníthatják az informatikai infrastruktúrát és ezen keresztül a gazdaságot, a társadalmi élet intézményeit. A tanulmányok egyenesen kiber fegyverkezési versenyről beszélnek, amelynek már most az USA, Oroszország, Kína, Franciaország, Izrael és más országok dolgoznak saját arzenáljuk megteremtésén. Különösen aggasztónak találják Kína tevékenységét és eredményességét, amelyről feltételezik, hogy elektronikus úton fog bosszút állni a sérelmekért. Ehhez pedig nem is kell sok erőfeszítés, elég, ha a kormányzat a számítógép-ismerő diákokon keresztül e-mailok sokaságát zúdítja megadott amerikai szerverekre, centralizált, vagy decentralizált DoStámadást intéz (a működést lehetetlenné tevő ─ DENIAL

OF

SERVICE ─ DOS) a kritikus

hálózatok ellen. A számítógépes világháló az egyre veszélyesebb számítógépes vírusok terjedésére is lehetőséget teremt. Mára a vírusok nem csak diákcsínyből születnek, hanem komoly anyagi háttérrel támogatott kutatóműhelyek tevékenységének eredményeképpen. A kisszámú felhasználót támadó, főként csak bosszúságot okozó, néha humoros vírusokat felváltották az egész világot néhány óra alatt végigfertőzni képes vírusok és trójai programok.35

35

A „Love” vírus közel ötven mutánsával együtt 2000-ben 40 millió számítógépet érintett és a megfékezésére mintegy 8,7 milliárd dollárt fordítottak. Az 1999-es „Melissa” „csak” 1,2 milliárdot, az „Explorer” közel 1 milliárdot emésztett fel. A 2001. nyarán felbukkant „Code Red” és „SirCam” közel 4 milliárd dollár kárt okozott. A „Code Red” 9 óra alatt 250 000 gépet fertőzött meg elsősorban az amerikai kormányzati szférában. A „Code Red II” még virulensebb volt, és egy back door-t nyitott a megfertőzött gépeken, ami a hackerek számára később lehetővé teszi a rendszerekbe való behatolást. INFINIT hírlevél 122. 2001. szeptember 8.

31

A ma ismert egyik legveszélyesebb, a „Magistr” nevű vírus például megsemmisíti az összes helyi és hálózati meghajtón lévő állományt, tönkreteszi a FLASH BIOS-ban tárolt adatokat. A rendszerfájlokat átírja, ezért a gép nem indítható újra el. A tűzfalakat és aktív víruspajzsokat kikapcsolja. Mivel több levelezőrendszerrel és operációs rendszerrel is kompatíbilis, ezért képes nagyszámú gépet rövid idő alatt megfertőzni.36 Az Egyesült Államokban 2001. szeptember 11-én végrehajtott terrortámadás nyomán megélénkült a világháló forgalma, mivel a televízió mellett a leggyorsabb és legszerteágazóbb információforrásnak bizonyult. A világot ért sokk első percei után óriási mennyiségű képi, video és írásos hír, információ jelent meg a terrortámadással, áldozataival, illetve elkövetőivel kapcsolatban. Ezt a hullámot kihasználva olyan újabb vírusok tömeges elterjesztésére volt mód, mint például a Nimda nevű féreg. Ez már nem csak elektronikus levelek csatolt állományaként terjedt, hanem az internetes oldalakra, a hipertext állományokba épült be, vagyis a fertőzéshez elegendő egy adott oldal teljesen gyanútlan megnyitása.37 A terroristavezér Osama bin Laden ellen folyó hajsza első időszakában, az Afganisztán elleni fegyveres offenzíva előtt az Egyesült Államok a számítógépes hálózatokon való támadást tartotta az egyik leggyorsabb és leghatásosabb eszköznek.38 A fentiek tükrében bizonyítottnak tartom, hogy kialakult a hadviselés hatodik színtere, a kibertérben folytatott hadviselés. Ennek, mint minden más fegyvernek és hadviselési fajtának megvan a maga támadó és védelmi oldala, amelyek szinergikus egységet alkotnak. Az egység főleg az emberi tudásban és az alkalmazott fizikai eszközökben van. Az elektronikai hadviselés ezer szállal kapcsolódik a kiberhadviseléshez. Véleményem szerint a kiberhadviselés csak hordozó fizikai közegét és alkalmazott új típusú eszközeit, módszereit tekintve más csak, mint az elektronikai hadviselés eddig alkalmazott eszközei és módszerei. Más szóval a kiberhadviselés a kibertérben folytatott elektronikai

36

Bizonyításképpen, hogy ez nem csak mások problémája, meg kell említeni, hogy 2001. augusztustól a ZMNE levelezőrendszerében is nagy számban bukkantak fel „SirCam” és „Magistr” vírusok. 37 Hasonló funkciót töltött be például egy olyan közvélemény-kutatásban való véleménynyilvánítás, amely azt kérte, hogy az elektronikus levél címzettje szavazzon a békére az Egyesült Államok és az iszlám között folyó háborúban. A csatolt fájl megnyitásakor letöltődik egy csapóajtó program, majd ezen keresztül bejutva a számítógépbe, törlődnek a Windows alapkönyvtárai, a vírusirtó programok, teljes összeomlást okozva ezzel. Abreu E. M.: New ’War Vote’ Virus Deletes Computer Files http://dailynews.yahoo.com/h/nm/20010924/tc/tech_votevirus_dc_3.html (2001.09.26) 38 Tiboni F.: U.S. May Use Computer Warfare Against bin Laden. In: Defense News September 24-30, 2001. 8. p. ISSN 0884-139X

32

hadviselés, vagyis erre nekünk, elektronikai hadviselési szakembereknek kell felkészülni, megteremteni a szellemi, anyagi és eszközhátterét. A téma kutatói elsősorban a számítógépes vírusokat tekintik az elektronikai hadviselés fegyvertárában hatákonyan alkalmazható eszköznek.39 A vírusok elektronikai hadviselési célú alkalmazásának néhány sajátossága közül kiemelik: • az egyszeri bejuttatás után tevékenységüket hosszú időn át fejtik ki, míg a rádiózavarás csak addig lehet hatásos, amíg működik a zavaró eszköz; • a vírusok önreprodukáló képességük folytán olyan indirekt célokhoz is eljutnak, amelyek fizikailag nagy távolságra helyezkednek el a forrástól, tehát a vírusokkal való támadásra nem értelmezhető az energetikai potenciálokkal leírt hatékonyság vizsgálat; • a vírusok támadási képességei, tulajdonságai programozhatóak, a célok bizonyos szempontok szerint válogathatóak, vagyis a csapás testre szabható, míg a hagyományos elektronikai zavarás korlátozásában fizikai paraméterek domináltak (idő, frekvenciatartomány, energetikai potenciálok, stb.); • a vírusok hatása lehet rejtett, nem nyilvánvaló, tehát a megtámadott eszköz normális működésével szemben nem merül fel kétség. Véleményem szerint a kiberhadviselés tartalmát tekintve a vírusok alkalmazásánál szélesebb területet ölel fel. Magába foglalja a számítógépes hálózatok struktúrájának feltérképezését, forgalmi jellemzőik alapján hierarchikus és működési sajátosságainak feltárását, a hálózaton folytatott adatáramlás tartalmának regisztrálását, a hálózatokban folyó

megtévesztő,

zavaró

tevékenységet,

a

célobjektumok

program-,

és

adattartalmának megváltoztatását, megsemmisítését, a szembenálló fél hasonló tevékenysége elleni védelem kérdéseit, vagyis a hagyományos hadviselés módszereit, eljárásait a kibertér fizikai és logikai rendszerére specializálva. A hálózatok elleni hadviselésben bizonyos biológiai hadviselési analógiák fedezhetők fel. Nemcsak azért, mert tulajdonságaikra, viselkedésükre jellemző módon az egyes számítógépes támadások a vírus, a féreg, stb. nevet viselik, hanem azért, mert az újabb módszerek kifejlesztése, tesztelése, illetve a saját oldalon állók immunizálása közvetlen gyakorlati analógiát mutat a biológia tudományának módszereivel. A fentebb felsorolt indokok miatt a kiberhadviselést, – amelynek a magyar megfelelőjéül javaslom a számítógépes hálózatok elleni hadviselést – véleményem szerint fel kell vállalnia a felderítő és elektronikai hadviselési szolgálatnak, szoros együttműködésben az informatikai hálózatokat fejlesztő, üzemeltető szolgálatokkal.

39

Cramer M. L. ─ Pratt S. R.: Computer Viruses in Electronic Warfare. http://www.infowar.com/survey/virus_ew.html (2002. február 5.)

33

A számítógépes hálózatok elleni hadviselés felvállalása a gyakorlatban azt jelenti, hogy: 1. Meg kell teremteni a megalakításhoz és az alaprendeltetésből adódó feladatok végrehajtásához szükséges törvényi, szervezési és adminisztratív alapokat. 2. Fel kell állítani egy speciálisan képzett szakemberekből álló csoportot (10-12 fő), amely szakmailag közvetlenül a legfelsőbb szintű nemzeti elektronikai hadviselési vezetőszerv alá tartozik. 3. El kell látni őket a számítógépes hálózatokban való munkavégzéshez szükséges eszközökkel és programokkal, meg kell teremteni a hatékony munkavégzéshez, és a folyamatos kutatáshoz szükséges infrastruktúrális körülményeket. 4. Magas szinten fel kell készíteni a személyi állományt mind az informatikai jellegű speciális szakfeladatokra, mind a felderítő és elektronikai hadviselési elvek, módszerek, eljárások hatékony alkalmazására a kibertérben. 5. Ki kell dolgozni a felderítő és elektronikai hadviselési alegységgel, az informatikai szolgálat szerveivel, a különböző katonai biztonsági és polgári nemzetbiztonsági szakszolgálatokkal való együttműködés kérdéseit, módját, a szakmai irányítás rendjét, a csoport működési szabályzatát. A feladat létezése és növekvő katonai jelentősége nem lehet kétséges. Az elektronikai hadviselési szolgálatot tartom a hadsereg azon szervezetének, amelyhez szakmailag tökéletesen illeszkedik ez a feladatkör. Az informatikai hálózatok fejlesztésével, fenntartásával és üzemeltetésével foglalkozó szolgálatokkal való együttműködésnek elsősorban a saját rendszerek védelme szempontjából van kiemelt jelentősége. Az üzemeltetők, rendszergazdák adott szinten és adott eszközök alkalmazásával foglalkoznak a hálózataik védelmi kérdéseivel. Az elektronikai hadviselési szolgálat képességei révén a gyakorlatban vizsgálja a biztonsági rendszabályok hatékonyságát, feltárja a gyenge pontokat, és közösen elhárítják a rendszerbetörésekre kritikusnak ítélt hibákat. A kidolgozott támadó eszközöket és az azok elleni hatékony védelmi eljárásokat közösen tesztelik, illetve adott körülmények között telepítik a saját rendszerekben. Mai ismereteimmel ezt a szervezet egy éven belül létrehozhatónak ítélem, és várhatóan további 1-2 év szükséges a teljes alkalmazási hatékonyság eléréséhez. Minden szervezet létrehozásakor mérlegelni kell a beruházáshoz szükséges anyagi-, és emberi erőforrás szükségletet, valamint a várható eredményességet. Egy ilyen csoport létrehozásának, felkészítésének, és eszközökkel való felszerelésének költségei nem is mérhetők össze egy repülőgép, vagy akár egy harckocsi árával sem. A képességei azonban, a modern infrastrukturális közegben megvalósítható támadó és védelmi tevékenységének hatása adott esetben nem is viszonyítható a repülő, vagy a harckocsi képességeihez.

34

Távlatokban gondolkodva azt is elképzelhetőnek tartom, hogy létrejöjjön egy új szolgálat, mint ahogy az elektronikai hadviselés szakcsapatok annak idején a híradó csapatokból kiválva születettek meg.

35

KÖVETKEZTETÉSEK A társadalomban, a gazdaságban és a tudományban lezajlott folyamatok, valamint az elektronikai hadviselés szerepének vizsgálata alapján az alábbi következtetéseket vontam le: • A rendkívüli módon felgyorsult folyamatok és az információs társadalomba való átmenet igen szoros összefüggésben van a hadtudományban és a haditechnikában lezajló változásokkal. Megjelent egy sor olyan technikai, technológiai és módszerbeli eredmény, alkalmazás, amely komoly fenyegetést és kihívást jelent a fejlett gazdasággal, kultúrával rendelkező országokra, az információs társadalomba való átmenetre. • Az elektronika széleskörű térhódítása következtében mára a modern társadalmak nem képesek eszközeit, szolgáltatásait nélkülözni, hibái, zavarai esetén egyre kritikusabb szituációk várhatók. Napjainkra az elektronikai rendszerek feletti uralom megszerzése, az ellenség rendszereinek nem hagyományos fizikai pusztítása kiemelt jelentőségre tett szert, vagyis ezen támadó és védő képességek birtoklása akár a meglévő hagyományos fegyverzetekkel túlerőben lévő országokkal szemben is aszimmetrikus erőfölény létrehozására alkalmas. • A rendszerek növekvő komplexitása egyre nagyobb lehetőségeket hordoz magában, ezért az elektronikai hadviselés, ─ amely akár pozitív, akár negatív irányba képes mindezeket befolyásolni, ─ növekvő jelentőségre tesz szert. •

Kialakult a hadviselés hatodik szintere, a kibertérben folytatott hadviselés.

• Az elektronikai hadviselés ezer szállal kapcsolódik a kiberhadviseléshez, amely csak hordozó fizikai közegét és alkalmazott új típusú eszközeit, módszereit tekintve más, mint az elektronikai hadviselés eddigi eszközei és módszerei. Ezért véleményem szerint a kiberhadviselés a kibertérben folytatott elektronikai hadviselés. • A fentebb felsorolt indokok miatt a kiberhadviselést, – amelynek a magyar megfelelője például a számítógépes hálózatok elleni hadviselés lehet – fel kell vállalnia az elektronikai hadviselési szolgálatnak, szoros együttműködésben a felderítő és elektronikai hadviselési alegységgel, az informatikai hálózatokat fejlesztő, üzemeltető szolgálatokkal, a különböző katonai biztonsági és polgári nemzetbiztonsági szakszolgálatokkal, és más, a kérdésben közvetlenül érintett szervvel.

A II. fejezetben olyan elvi, műszaki eljárásokat fogok bemutatni és elemezni, amelyek az analóg elektronikai hadviselési eszközök számára gyakorlatilag megoldhatatlan kihívást jelentenek, majd több konkrét alkalmazás vizsgálatán keresztül elvi megoldásokat keresek az egyes korszerű rendszerek elleni harc lehetséges módszereire. 36

II. FEJEZET AZ ELEKTRONIKAI HADVISELÉSSEL SZEMBEN MEGJELENT KIHÍVÁSOK ÉS LEHETSÉGES VÁLASZOK 2.1. Az új kihívások technikai alapjai Az elektronikai hadviselést a létrejötte óta az a párhuzamos fejlődési folyamat kíséri végig, amely az egyre korszerűsödő elektronikai eszközök és a felderítésükre, lehallgatásukra,

zavarásukra

tervezett

berendezések,

eljárások

között

folyik.

A

rendszerfejlesztők törekvése az, hogy minél nehezebben felderíthető, az információ szempontjából, valamint a szándékos és kölcsönös zavaroktól egyre védettebb, nagy átviteli kapacitású rendszereket fejlesszenek ki. A felderítés és elektronikai hadviselés oldalán állók célja az, hogy lehetőleg minél szorosabban lépést tartsanak ezekkel a fejlesztési eredményekkel, képesek legyenek az új adásmódokat, eljárásokat, berendezéseket felderíteni, azonosítani, paramétereiket és működési helyüket meghatározni, információtartalmukat megfejteni, és ha szükséges, akkor hatékonyan akadályozni, megtéveszteni, zavarni azok normális működését. A két oldal törekvésének fő mozgató eleme az emberi leleményesség, a tudomány eredményeinek alkotó, innovatív felhasználása, amelyben hol az egyik fél, hol a másik tesz szert kisebb, vagy nagyobb lépéselőnyre. A csatában időlegesen sikereket el lehet érni, azonban tartósan megnyerni egyik oldal sem tudja. Vizsgálati területem az elektronikai hadviselés, és azon belül az elektronikai ellentevékenység kérdéscsoportja. Hullámtartományát tekintve a fő figyelmet az elektromágneses hullámok alkalmazásával működő berendezésekre fogom összpontosítani. A kölcsönös zavartatások, interferenciák csökkentése és a lehallgatás megnehezítése céljából

újfajta

modulációs

eljárásokat

és

jelfeldolgozási

módszereket

(a

frekvenciaugratásos eljárást, a direkt szekvenciális spektrumszórást, a chirp-et és ezek kombinációit) dolgoztak ki, amelyeket összefoglaló néven kiterjesztett spektrumú rendszereknek hívnak. A többszörös hozzáférésű rendszereknek40, a digitalizációnak, a digitális

jelfeldolgozásnak,

a

digitális

szűrőknek

köszönhetően

megszületett

az

impulzuskompresszió, a digitális jelfeldolgozás, a közlemények digitális kódolása, stb. Megjelentek a különböző digitális adásmódok, amelyeket először katonai hírközlési és rádiólokációs alkalmazásokra fejlesztettek ki, majd a polgári alkalmazások is rohamosan

37

terjedtek. Ezek az eredmények megalapozták a műholdas és a cellarádió rendszereket, kiépültek a globális távközlési rendszerek polgári és katonai változatai. Wiener és Shanon az 1940-es évektől elméletileg is megalapozták a kiterjesztett spektrumú technikákat. A hadsereg számára folytatott kutatásaik sejtetni engedték, hogy a bonyolultabb adástechnika később messzemenően megtérül előnyös tulajdonságai miatt. Mindezekből az következett, hogy a technikai fejlődés központi kérdése ─ ezért számunkra pedig a kihívások magja ─ magában a jelstruktúrában keresendő. Minden további lépés, alkalmazás ennek következménye. Az elektronikai ellentevékenység szempontjából meg kell vizsgálni a rádióhullámok: • modulációjának, kisugárzásának és zajban való rejtettségének; •

valós időben való felderítésének, bemérésének és zavarhatóságának

módszereit, jellemzőit, valamint azokat a peremfeltételeket, amelyek alapján a kisugárzás ─ terjedés ─ felderítés ─ zavarás és e folyamat irányítása által képezett zárt logikai rendszer létjogosultságot kap. 2.1.1. A kiterjesztett spektrumú adásmódok A szakirodalom külön csoportba – a kis valószínűséggel felderíthető adásokhoz (LPI – LOW PROBABILITY

OF INTERCEPTION)

– sorolja azokat a rádió adástechnológiát alkalmazó

berendezéseket, amelyek nem a hagyományosnak számító AM, FM, PM, stb. adási eljárásokat használják és emiatt a korábbi, analóg berendezésekkel a felderítésük és zavarásuk nem lehetséges. A kiterjesztett spektrumú41 eszköz elnevezés onnan ered, hogy az átvitel során elfoglalt rádiófrekvenciás spektrum szélessége jelentősen nagyobb, mint amekkora sávszélességre az adott információ átviteléhez minimálisan szükség lenne. Az információátviteli csatorna kapacitását a sávszélesség és a jel-zaj viszony határozza meg. A szükséges sávszélességet, a csatornakapacitást leíró Shannon-formula átrendezésével kapjuk: c⋅N (1) 1,44 ⋅ S ahol: B a sávszélesség Hz-ben, c a csatorna sebessége bit/s-ban, N a fehérzaj teljesítmény B=

átlaga, S pedig a jel átlagteljesítménye W-ban. Az elért processzálási nyereséget a gyakorlatban a sávszélesítéskor elfoglalt sávszélesség és az alapsávi információ sebességének a hányadosával definiálják. 40

Frekvenciaosztásos többszörös hozzáférés – FREQUENCY DIVISION MULTIPLE ACCESS – FDMA, időosztásos többszörös hozzáférés – TIME DIVISION MULTIPLE ACCESS –TDMA, és a kódosztásos többszörös hozzáférés – CODE DIVISION MULTIPLE ACCESS –CDMA.

38

G P = B RF / R Adat

(2) A kiterjesztett spektrumú vevőkészülék kimenő jel/zaj viszonya a bemenő RF jel/zaj viszony és a processzálási nyereség szorzata.42 S S   =   ⋅ GP  N  KI  N  BE

(3)

Az (1) és (3) képletből látható, hogy ugyanolyan adatsebességű átvitel lehetséges kisebb jel-zaj viszony mellett is, csak nagyobb sávszélességre van szükség. A korlátozott erőforrásnak

számító

frekvenciaspektrumban

ez

mégsem

pazarlás,

mivel

a

rádióhírközlésben a sávszélességen kívül számos egyéb paramétert is figyelembe kell venni, mint például a frekvenciaegységre eső teljesítmény nagyságát, az alkalmazott modulációs eljárás sajátosságait, a szándékos (zavarás) és nem szándékos interferenciák kialakulását, a felderíthetőségi és zavarállósági tulajdonságokat. A különböző adásmódok elnevezései természetesen különböző fizikai eljárásokat takarnak, amelyek fajtáik szerint lehetnek: • a fázisugratásos v. direkt szekvenciális (DIRECT-SEQUENCE SPREAD SPECTRUM TECHNIQUE – DS-SST); • a frekvenciaugratásos (FREQUENCY-HOPPING SPREAD SPECTRUM TECHNIQUE – FH SST); •

az időugratásos (TIME-HOPPING SPREAD SPECTRUM TECHNIQUE – TH-SST);

•

a pulzus-FM (CHIRP SPREAD SPECTRUM TECHNIQUE – CHIRP-SST);

•

a hibrid , ami az előbbiek kombinációjából állítható elő.

Röviden jellemezve, a fázisugratásos szórt spektrumú rendszer lényege az, hogy az átvinni kívánt információt a hagyományos modulációs eljárás mellett még egy nagysebességű – az eredeti jellel semmilyen korrelációban nem álló – kódszekvenciával is összeszorozzák. A spektrum kiterjesztését végző kódszekvencia bináris fázismodulációval (BINARY PHASE SHIFT KEYING – BPSK) modulálja a rádiófrekvenciás vivőhullámot. A kódszekvenciát egy nagy szóhosszúságú álvéletlen bináris jelsorozat képviseli, amelyet például egy sokfokozatú, többszörösen visszacsatolt tolóregiszter lánc, az ún. álvéletlen, v. kvázizaj (PSEUDO NOISE – PN) generátor állít elő. A vevőoldalon ugyanezzel a kódszekvenciával megszorozva a vett jelet, visszaállítható az eredeti információtartalom. A működés alapfeltétele, hogy a PN generátorok együtt fussanak, amit a szinkronizálási folyamattal lehet biztosítani.

41

A kiterjesztett spektrumú adásmódokra gyakran a „szórt spektrumú” kifejezést használják az angolszász SPREAD SPECTRUM TECHNIQUE – SST fordításaként. 42 Pap L. ─ Dárdai Á.: Az SST-CDMA rendszerek tulajdonságai. Cellás rendszerek összehasonlítása. In: Híradástechnika XLVI. Évfolyam 1995. április. 2-11 p.

39

A frekvenciaugratásos szórt spektrumú rendszerek lényege az, hogy a modulált rádiófrekvenciás jel kisugárzása egy adott frekvencián csak egy ideig, az ún. benntartózkodási ideig tart. Ennek letelte után az adó és a vevők szinkronban áthangolnak egy másik frekvenciára, és ott folytatódik az információ továbbítása. A frekvenciák egy adott frekvenciakészletből kerülnek kiválasztásra, de hogy melyik a soron következő adási frekvencia, azt egy titkos algoritmusú, álvéletlen kódsorozatot előállító generátor határozza meg. Attól függően, hogy egy adási periódus időtartama milyen kapcsolatban áll az információs bitek idejével, beszélhetünk lassú, vagy gyors frekvenciaugratásról. Lassú frekvenciaugratás esetén (100-500 ugrás/s) az egy adási időtartamon belül több adatbit is kisugárzásra kerül, a gyors esetben (500-140000 ugrás/s) egy adatbit ideje alatt több frekvencián is kisugárzás van egymás után. Az időugratásos szórt spektrumú rendszer hasonló az időosztásos rendszerhez, ahol is a felhasználók adott időrésekben használják a csatornát, de a TH-SST eljárásban az egyes felhasználókhoz tartozó időréseket álvéletlen sorrendgenerátor határozza meg. A pulzus frekvenciamodulált (chirp) jeleket elsősorban a rádiólokációban használják. A jel időtartama alatt a vivőhullám frekvenciáját lineárisan, vagy valamilyen függvény szerint változtatják, majd a vevőoldalon illesztett szűrővel dolgozzák fel. Előnye az „illesztetlen” zavaró jelek hatékony kiszűrése, elnyomása. A hibrid rendszerekben a fenti eljárásokat kombinálva alkalmazzák, ha például magasabb processzálási nyereséget kívánnak elérni. Az eredő nyereség az egyes nyereségek szorzataként képezhető. 2.1.2. A valós idejű felderítés, bemérés eljárásai, eszközei Az elektronikai támogató tevékenység és a vele sok szempontból azonos célokkal dolgozó elektronikai felderítés, rádiófelderítés alapkérdése az, hogyan lehet felfedni ezeket az eszközöket, megmérni a sugárzásuk irányát, helyreállítani ─ megfejteni ─ a közlemények információtartalmát? A választ alapvetően meghatározza az, hogy milyen rendszertechnikai felépítésű eszközök állnak rendelkezésünkre43. A lassú, kézi, vagy akár elektronikus hangolású mérővevők, felderítő vevők erre a feladatra teljesen alkalmatlanok. Egy fokkal jobb esélyeink lehetnek a gyors hangolású, panorámaindikátorral ellátott vevőkkel, amelyek megfelelő sávábrázolási ─ söprési ─ sávszélesség és letapogatási sebesség esetén a frekvenciaugratásos adók impulzusszerű adási periódusait képesek megjeleníteni. A PN

43

Terjedelmi okokból nincs lehetőség az egyes korábbi berendezések fizikai működésének még rövid ismertetésére sem.

40

generátor következő állapotának ismerete nélkül kénytelenek vagyunk a "múltat" figyelemmel kísérni úgy, hogy az egész sávot figyelés alatt kell tartanunk. Ez a módszer sem alkalmas analizálási feladatokra. Az utóbbi években a gyors adások, a frekvenciaugratásos kisugárzások megfigyelése céljából, egy egészen más típusú megjelenítő eszközt dolgoztak ki, a vízesés típusú displayt. A lényege az, hogy amíg a korábbi ábrázolási eljárás a jeleket egy frekvenciaamplitúdó rendszerben ábrázolta, addig ez frekvencia-idő rendszerben mutatja a vett jeleket. Egy képernyősorban, mintegy felülről látjuk a frekvenciatengely egy adott söprési idő alatt mért értékeit. A következő sor a következő frekvenciasöprés mérési eredményeit szolgáltatja, és így tovább. Ahogy az idő telik, úgy szaporodnak a sorok, majd vízesésszerűen vonulnak a képen lefelé. Az adott frekvencián üzemelő adók térerősség információi sem vesznek el, mivel azt pedig egy színskálán rendelik a képhez (2. sz. ábra). Ezt a mérési eljárást számítógép vezérli, ábrázolja, és például a letapogatási soronként keletkező soros digitális adatok rögzítésével tárolja.

2. sz. ábra. A vízesés típusú display ábrázolásmódja A nagysebességű (paramétereit gyorsan változtató) adások vételére még ennél is jobb eredményt szolgáltatnak az úgynevezett keresés nélküli vevők, amelyek egyidőben dolgozzák fel a teljes sávot. Ilyenek a mátrix vevők elvén felépített, ma már digitális szűrőbank vevők és a Bragg-cellás vevők. A szűrőbank-vevőben sorban egymás mellé hangolt, adott sávszélességű szűrőkkel fedik le a kívánt frekvenciatartományt. Az azonos időben vett jelek az egyes szűrőkön azonos időben jelennek meg, párhuzamos feldolgozásra van lehetőség. Az analízist a korszerű gyors Fourier-transzformációval (FFT – FAST FOURIER TRANSFORMATION) valósítják meg. 41

A Bragg-cellás vevőben előerősítés és egy alacsonyabb frekvenciatartományba való transzponálás után egy lézerfénnyel megvilágított kristályra vezetik a vett jelet. Az optoakusztikai átalakító, amely egy kristály, a rákapcsolt rezgés ütemében változtatja az alakját és ezzel a fénytörési mutatóit. A visszaverődött lézerfény egy félvezetős képátalakító mátrixra (CHARGE COUPLED DEVICE – CCD) kerül, amely fényérzékeny pontjai már frekvenciában kalibrálhatóak. A frekvenciaugrás sávja, az adott frekvencián való tartózkodás ideje és a frekvenciaváltás sebessége meghatározható vele, de a moduláció, vagy a jel egyéb paramétereinek meghatározása nem kivitelezhető. Az eddig leírt eljárások egyike sem alkalmas az információtartalom még utólagos rekonstruálása sem, annál is inkább, mert az átvitt információ eleve digitális formában, általában további adatvédelmi kódolással van ellátva. Ez a dekódolási feladat speciális apparátust, a legmodernebb technológiát és óriási számítási kapacitást igényel, ami az elektronikai-harc csapatoknál várhatóan soha nem lesz, de nem is ez a feladatuk. A feladat lehetséges megoldása az, hogy a demodulált jeleket egy számítógépes elemző program analizálja, majd a korábban eltárolt minták közül kiválasztja a neki megfelelő megfejtési eljárást, és azzal teszi értelmezhetővé a közleményt. Ilyen módszereket a rejtjelzés nélküli, csak technikai kódolással ellátott adásmódok automatikus visszaalakítására már kidolgoztak (Pl.: morse, géptávíró és más adásmódokra), de a rejtjelzés megfejtésére ez a módszer sem alkalmazható, különösen nem valós időben. Ebből következően a jövőben az elektronikai hadviselés számára nem az információtartalom, hanem az adók által hagyott „elektromágneses ujjlenyomat” lesz az elsődleges azonosító jellemző. Az adások információtartalmának lehallgatását a kisugárzások mérnöki igényességű technikai analízise veszi át. Az elektronikai eszközöket üzemeltető célobjektumok felfedésére, helyének bemérésére, azonosítására, követésére a rádiótechnikai felderítés eljárásainak és eszközeinek átvétele szükséges az elektronikai-harc csapatok rádiófelderítő erőiben is. Ezt rádiótechnikai felderítő, analizáló munkahelyeken eddig is végezték, de elsősorban a rádiólokációs és más speciális eszközök felderítésében. Mára a korszerű rádióeszközök harctéri felderítése sokkal bonyolultabb feladat, mint korábban, ezért az idegen nyelvet jól beszélő felderítő távírásznak

egyre

inkább

mérnöki

ismeretekre,

valamint

a

feladatra

alkalmas

berendezésekre van szüksége. Ennek a feladatnak a megoldására a jelenlegi analóg eszközpark egyszerűen fizikailag teljesen alkalmatlan, tehát meg kell kezdődnie egy olyan filozófiájában is új 42

berendezéseket tartalmazó elektronikai hadviselési rendszer megtervezésének, elméleti és gyakorlati kidolgozásának, amely képes megfelelni ezekre a kihívásokra. Ma már léteznek olyan rádió iránymérők, amelyek frekvenciaugratásos eszközök bemérésére is alkalmasak. Ilyen a német C. Plath GMBH DFP 5300 típusú rövidhullámú, és a DFP7107 típusú ultrarövid hullámú iránymérője, a török Aselsan DFINT-3A44 típusú ultrarövid hullámú iránymérője, a Thales Defence Limited SEEKER 4 rendszere, stb. Rendszerben történő alkalmazásukra az alábbi eljárást tartom lehetségesnek. Telepítsünk le a terep meghatározott pontján három (vagy több) digitális iránymérő állomást. A települési adataikat egy térinformatikai rendszerbe45 visszük be, vagyis beillesztjük őket a terep digitális modelljére. Az iránymérés alapfeltétele a szinkronitás, vagyis az, hogy minden egyes állomás a frekvenciatartomány pásztázását ugyanabban az időpillanatban kezdje meg, szinkronban fusson és a mérési eredményeket is szigorú időrendben, összevethető módon tárolja, továbbítsa a vezérlő központ felé. Komoly pontosságot befolyásoló kritérium ez, mivel 1 µs időeltolódás, az elektromágneses hullám futása során 300 m távolságcsúszásnak felel meg. Az egyes állomások a különböző frekvenciákon vett adásokhoz szögértékeket rendelnek, és ezt egy frekvencia-oldalszög koordináta rendszerben ábrázolják. Az előfordulási gyakoriságot - a képernyőpontok halmozódását - színekkel érzékeltetik a kezelő számára. Ha az adatokat folyamatosan összevetjük, akkor egy adott frekvenciához, adott időben több állomáson is van oldalszög adat. Ezeket az előremetszett pontokat (hibasokszög súlypontokat) a digitális térképi adatbázis egy rétegén "gyűjtjük". Grafikusan ez úgy fog kinézni, mintegy felülről pergetett homok kupac, aminek a statisztikus középpontjára

nagy

biztonsággal

elhelyezhetjük

a

felfedett

frekvenciaugratásos

adóberendezést. Ennek az új eljárásnak a kimenetén az értékelő tiszt helyhez rendelve kapja az információt az eszköz működéséről, és nem frekvencia szerint. Korábban az egyes adási periódusokat például az időrendi lefolyásuk követésével akartuk frekvenciában egymáshoz rendelni, az egyes ugrásokat az azonos modulációs részletjellemzők alapján egymáshoz kötni. Ez sem a helymeghatározáshoz nem volt elég hatékony, sem az információ visszaállításához és hiába az egyre javuló elemző kapacitás, de idő sincs rá.

44

DFINT-3A Tactical Communications Direction Finding (DF) and Intelligence System Description http://www.aselsan.com.tr/msting/dfint3A_eng.htm 45 A térinformatikai alapú vezetési rendszer működésének leírását a 4. fejezet tartalmazza.

43

Az új módszerrel elvileg sorra felfedhetők a rádióhálóban dolgozó tagállomások. Habár a nagymennyiségű, egyidőben dolgozó berendezés minden bizonnyal megnehezíti az értékelést, de még mindig nagyságrendekkel hatékonyabb felfedés folyhat, mint a mai, erre teljesen alkalmatlan eszközökkel. Ezeket az eredményeket, adatokat össze kell vetni a felderítés számtalan más forrásából származó információval és így alakul ki fokozatosan a harctér képe a parancsnok előtt. A fent leírt módszer sem alkalmas azonban a direkt szekvenciális szórt spektrumú berendezések felfedésére. Ezek jelei az adó körül kialakuló bizonyos méretű zónán kívül belevesznek a termikus zajba, tehát adott jel/zaj viszonyhoz kötött detektorok nem észlelik a jeleket, a spektrumanalizátoron nem láthatók. A direkt szekvenciális adó működésének indikálására és a névleges közepes frekvencia értékének meghatározására szolgál A. Luč professzor az 1999. november 9-10-i, elektronikai hadviselési konferencián46 bemutatott eljárása. A módszer lényege, hogy egy vevőkészülékkel tapogatják le az adott frekvenciatartományt. A vevő vételi sávszélességébe eső jelek panorámaindikátoron megfigyelhetők. A vett jelet egy szorzóáramkörre vezetik, amelynek a kimenetén a jel+zaj négyzetre emelésével megjelenik a jel négyzete, a zaj négyzete és egy harmadik tag is, amelyben az eredeti hasznos jel vivőfrekvenciájának kétszerese megtalálható. Ezt az elsőfokú komponenst egy sáváteresztő szűrővel kiszűrik, és a panorámára vezetik. Az eredmény az, hogy a kétszeres komponens kiemelkedik a zajból, mint egy valódi adó jele. Ha kikapcsoljuk a négyzetes keverést, akkor ez a jel eltűnik. Innen, a frekvencia kettővel való osztással megkaphatjuk a zaj alatt nem kivehető adóberendezés névleges vivőfrekvenciáját. Az iránymérés megoldása ennek a módszernek a továbbfejlesztésével megoldható. A zajba temetett jelek felfedésére integráló vevőkészülékek is alkalmasak, amelyek viszonylag hosszú ideig gyűjtik mind a determinisztikus (számunkra hasznos) jeleket, mind az átvitelben jelentkező additív zajt. A jel az integrációban növekszik, a zaj viszont átlagosan kioltja (csökkenti) magát, ami jel/zaj viszony javulást okoz, vagyis az általunk bemért jel kiemelkedik a zajból. A direkt szekvenciális adások felfedésének harmadik módja a pilóta nélküli repülőeszközökön elhelyezett felderítő vevők alkalmazása. Ezek kézi irányítással, vagy automatikusan képesek az ellenséges terület fölé berepülni, ahol az ilyen adók jelei a szabadtéri, akadálymentes terjedés és a kis távolság miatt kiemelkednek a zajból. Attól 46

Vosicky V.: Spread Spectrum Systems as Anti-jamming and Hidden Communications Systems. In: Hadtudományi Tájékoztató 1999/7. szám. 135-144. p. ZMNE-HVK TSZO, Budapest, 1999.

44

függetlenül, hogy a spektrum jóval szélesebb, mint a hagyományos adók jele, jól felismerhető és megmérhető lesz a változatlan nagyságú termikus zajban. A felfedés, elemzés során fontos kérdés a működő elektronikai eszközök által kisugárzott jelek összevetése időben korábban analizált jelekkel, mivel az egyedi sajátosságok alapján következtethetünk az adott eszközök ─ és ebből következően az adott erők ─ mozgására. A vett jelek frekvenciatartománybeli vizsgálatára szolgál a Fourier analízis, amely a jelet szinuszos komponensekre bontja. Definíciószerűen47:

f (t ) =

+∞

∑C e n

n = −∞

ahol:

és

Cn =

1 T

t1 +

T 2

∫ f (t ) ⋅ e

jnω 0t

− jnω 0t

dt

(4) (5)

T t1 − 2

ω0 = 2 ⋅π ⋅ f0 =

2 ⋅π , ill.n = 0;±1;±2;... T

(6)

Minden időpillanathoz tartozik egy amplitúdó és egy fázisinformáció halmaz, azonban elvész az időinformáció. Ezt a hiányosságot az úgynevezett rövid idejű Fourier analízis48 úgy küszöböli ki, hogy mind az idő, mind a frekvenciatartományban szimultán történik a transzformáció. STFT (t , ω ) = ∫ s (τ )γ * t ,ω (τ )dτ = ∫ s (τ )γ * (τ − t )e − jωτ dτ

(7)

A γ (t ) egy rövid időtartamú, úgynevezett ablakfüggvény. Az s (t ) jellel való szorzatának

Fourier transzformáltja a rövid ablak miatt csak egy adott frekvencia környezetét írja le, ezért az ablakfüggvényt eltolva kapjuk meg a jel időbeli tulajdonságait. A bonyolult jelek spektrumának idő szerinti vizsgálatában további hatékony eljárás a JTFA (JOINT TIME─FREQUENCY ANALYSIS ─ KÖZÖS IDŐ─FREKVENCIA ANALÍZIS).49 Ennek

lényege, hogy a vizsgálni kívánt jelet mind az idő─amplitúdó, mind az idő─ frekvencia rendszerben egyidőben ábrázolja 2,5, vagy 3 dimenziós ábrázolásmóddal. (1. sz. kép.) A JTFA másik módszere a wavelet transzformáció. Módszere hasonló a diszkrét Fourier-transzformációhoz: a mintavételezett függvényt frekvenciatartalommal rendelkező összetevők halmazával képezi le, majd a mintáknak és egy jellemző függvénynek a minták időpontjában felvett értékei szorzatainak integrálásával határozza meg az egyes 47

Ferenczy P.: Hírközléselmélet. Második kiadás. Tankönyvkiadó, Budapest, 1974. 17. p. ISBN 963 17 0312 6 48 Qian S. ─ Chen D.: Short-Time Fourier Transform. http://zone.ni.com/devzone/devzoneweb.nsf/ 49 Joint Time─Frequency Analysis Overview. http://zone.ni.com/devzone/conceptd.nsf

45

komponensek amplitúdóit. Az alapvető eltérés a jellemző függvényben van. Amíg a Fourier-transzformáció különböző frekvenciájú harmonikus függvényeket alkalmazott, addig a wavelet transzformáció véges kiterjedésű hullám vonulatokat használ. A szorzóösszetevők oszcillációs gyakorisága és teljes hossza is különböző, de a waveletben megjelenő ciklusok száma állandó.50 Ezen módszer igen újkeletű, bevezetés alatt áll.

1. sz. kép. Egy növekvő és egy csökkenő frekvenciájú chirp jel idődiagramja, teljesítményspektruma és JTFA reprezentációja. A JTFA-nak több további eljárása létezik, olyanok, mint a Gabor spectogram, a Wigner disztribúció, és a Cohen osztályú transzformáció. A ma megvalósítható legkorszerűbb analízisek kidolgozásában két Nobel-díjas magyar tudós munkássága is nagy szerepet 50

Házman I.: Távközlés informatikusoknak. Felsőoktatási tankönyv. 332-333. p. LSI Informatikai Oktatóközpont. A Mikroelektronika Alkalmazásának Kultúrájáért Alapítvány, Budapest, 2002. ISBN 963 577 310 2

46

játszott. Gábor Dénes és Wigner Jenő kutatási eredményeire alapozva ma a technika ott tart, hogy

például

radarjelek

spektrumanalízisével

lehetővé

válik

a

céltárgyak

alakfelismerése.51 (2. sz. kép). Az eddig elmondottakból látható, hogy az elektronikai

hadviselési berendezések felderítő, analizáló és célmegjelölő funkciójának betöltésére elvileg egy sor korszerű eljárást alkalmazó berendezés létezik. Ezek ára kétségtelenül elég magas, azonban az analóg felderítő eszközök leváltásának nincs alternatívája.

2. sz. kép. Egy MIG-25 típusú repülőgépről inverz szintetikus apertúrájú radarral készült képek, balra digitális Fourier─transzformációval, jobbra a közös frekvencia-idő transzformáció módszerével. 2.1.3. A korszerű adásmódok zavarhatóságának kérdései

Az eddig bemutatott korszerű rádióadásmódok egyik legfontosabb jellemzője a magasfokú ellenállóképesség a kölcsönös és szándékos zavarokkal szemben. Az elektronikai hadviselés szempontjából komoly nehézségekbe ütközik az ilyen rendszerű adások felfedése, azonosítása, helymeghatározása, az adásjellemzők meghatározása,

aminek egyenes következménye, hogy a hatékony zavarjel előállítása is csak teljesen új elvek, módszerek és berendezések segítségével oldható meg. Mivel az értekezésben a rádiólokációs zavarás kérdéseivel nem foglalkozom, ezért a továbbiakban részletesen a direkt szekvenciális és a frekvenciaugratásos szórt spektrumú rádióhíradás zavarásának kérdéseit elemzem.

51

Dr. Ősz Sándor közlése.

47

A zavaró jeleket spektrális jellemzőik szerint a 3. sz. ábrán látható módon csoportosíthatjuk:52 A direkt szekvenciális szórt spektrumú adások lefogására az olyan egyfrekvenciás szinuszos zavarójel alkalmazása hatékony, amely frekvenciáját a DS modulált jel vivőfrekvenciájának közelébe hangolják. A zavartatás mértéke a spektrumszóró kódsorozat spektrális egyenetlenségével van összefüggésben, ami az álvéletlen kód és az ideálisan véletlen kódsorozat eltéréséből adódik. A zavar hatására kisfrekvenciás periódikus zavaró komponensek jönnek létre a vevőben, amelyek a szinkronizációt és a hibás detekció valószínűségét növelik.

3. sz. ábra. A zavaró jelek felosztása spektrális jellemzőik szerint A részsávú zajzavar hatása a kiterjesztett spektrumú rendszerekben attól függ, hogy milyen viszonyban van a hasznos jel és a zavarjel sávszélessége. A direkt szekvenciális adásmódban a keskenysávú interferáló jeleket a vevő szétszórja, a szélessávúak esetén nem jelentkezik ez a hatás. Hatásos zavarás akkor jön létre, ha a vevőbe jutó zavarjel spektrális teljesítményszintje meghaladja a hasznos jel feldolgozás utáni szintjét. Ez a gyakorlatban igen nagy teljesítményű, szélessávú zajzavaró állomásokat igényel, ami elvileg konstruálható, azonban a saját harcrendben megengedhetetlen kölcsönös saját zavarokat okoz. Ezek alapján, az energetikai feltételek kielégítésére célszerű az ellenséges területre átjuttatott egyszeri zavaróeszközök, földi, vagy légi robotjárművek alkalmazása, mivel a

52

Pap L. ─ Vajda I.: Zavarvédelem szórt spektrumú átviteli rendszerekben. In: Híradástechnika. XL. évfolyam, 1989. 12. szám. 357. p.

48

szükséges zavaró teljesítmény a zavarási távolság csökkenés négyzetével arányosan csökken. A frekvenciaugratásos rendszerek részsávú zavarása az energetikai feltételek megléte

esetén a zavart sávba eső ugrások kiesésével jár, azonban a korszerű rádiók képesek kitérni ezek elől és az interferenciamentes tartományokra áthelyezni az ugrásokat. Energetikailag sokkal hatékonyabb a részsávú szinuszos fésűzavarok alkalmazása a frekvenciaugratásos adásmód ellen. A k számú, és egyenként Pzav/k teljesítményű zavaró jel frekvenciatávolsága célszerűen megegyezik a frekvenciaugrásos adás csatornáinak távolságával. A zavarás tényleges hatékonysága tehát a frekvenciaegybeesés, a teljesítményviszonyok és a hibajavító képesség együttes függvénye.

2.2. A modern technológiákra épülő rendszerek kihívásai A digitalizáció, a modern kommunikációs eszközök elterjedése megválaszolhatatlan kihívást jelent a régi elektronikai hadviselési berendezések legnagyobb részére. Az analóg vevők, analizátorok, zavaró berendezések, és az akár első generációs digitális berendezések között is olyan elvi különbségek vannak, amelyeken javítani nem lehet, csak teljes generációváltással lehet megfelelni a digitális technika okozta kihívásokra. Az új, digitális rendszerű berendezések képesek a régi adásmódokat felderíteni, paramétereiket meghatározni, de visszafelé ez nem működik. Ezzel együtt természetesen az új berendezések is képesek lesznek kihasználni a digitalizációban rejlő előnyöket, a digitális mérőeszközöket számítógépekkel lehet vezérelni, a vett információkat, jeleket ábrázolni, feldolgozni, az adatokat gyűjteni, tárolni, továbbítani. 2.2.1. A kiterjesztett spektrumú adásmódot alkalmazó harcászati rádióeszközök

Az eszközváltásra csak két példa. Az amerikai fegyveres erők részére egy olyan katonai rádiócsalád beszerzése van folyamatban, amely teljes mértékben szoftvervezérelt, és több hullámsávban működik. A Pentagon több milliárd dolláros pályázatot írt ki az Összhaderőnemi Harcászati Rádió Rendszer programra (JOINT TACTICAL RADIO SYSTEM

–

JTRS)53.

A

JTRS-rádiók

szélessávú

hálózati

működésre

alkalmasak,

frekvenciatartományuk 2 MHz-től 2 GHz-ig terjed (HF, VHF, UHF, L-sáv). A többsávú működés lehetővé teszi, hogy a haderőnemeken belül és a haderőnemek közötti együttműködésre közös rádiót használjanak, ami igényként már régen felmerült, de csak 53

Tiboni F.: Naval Research Lab Touts Radio for JTRS Program. Defense News September 17-23, 2001. 26.

p.

49

most érte el a rádiótechnika azt a színvonalat, hogy ezek a berendezések fedélzeti, jármű és hordozható változatban egyenszilárd rendszert alkothassanak. Az előirányzott 180 ezer darabos beszerzés első 10 ezres tételét az új típusú, könnyített súlyú harcjárművekkel rendelkező gyorsreagálású dandárok (INTERIM BRIGADE COMBAT TEAM ─ IBCT) híradó átfegyverzéséhez használják fel. A szélessávú digitális rádiók használata

jelentős

mértékben

megnöveli

az

alkalmazók

híradási

képességeit,

rendszerbeállásuknak információs fölény növelő hatása lesz. Az egységes felépítésű rádiók alkalmazása mintegy 25 féle harcászati rádiót váltana ki, amelyek között már jelenleg is van szoftverrádió. A különleges hadviselési erők (SPECIAL FORCES – SF) Harris gyártmányú AN/PRC-150(C) rövidhullámú és AN/PRC-117F RH/URH rádiókat használtak eddig is, amelyek 30-512 MHz között üzemeltek. Ma nemcsak a legnagyobb, legkorszerűbb hadseregekben folyik nagy ütemű eszközváltás. Megfelelő döntés esetén a NATO előírásoknak is megfelelő, korszerű, hadműveleti-harcászati

rendeltetésű

tábori

vezetési

feladatok

ellátására

alkalmas

csapatrádió-családok szerezhetők be a világpiacon54. Ilyen megvásárolható rádió például a Falcon-II elnevezésű, szoftvervezérlésű, digitális berendezéscsalád, (3. sz. kép) amely

lehetővé teszi a rádiók hálózat-alapú szervezését és üzemeltetését (NET-BASED AND CONTROL).

COMMAND

A leszállított rádiók típusjelzésük szerint:

•

RF-5800H rövidhullámú;

•

RF-5800V ultrarövid hullámú és;

• RF-5800M mobil rádiók, amelyeket a „Citadel” elnevezésű titkosító berendezéssel szállított a gyártó.

A fentieken kívül megvásárolhatók olyan mobil hadműveleti vezetési pontok is, amelyeket felszerelhetők a szükséges rádiókkal és más adat végberendezésekkel. Ezek a vezetési pontok már alkalmasak a NATO erőkkel történő együttműködésre.

3. sz. kép. A Falcon-II berendezéscsalád

54

Harris Corporation Completes Delivery of Tactical Radios to Romania Ministry of National Defense. http://www.harris.com/harris/whats_new/romania.html

50

Az ilyen beszerzések eredményeképpen a modernizált haderő információs hadviselési és vezetési hadviselési technikai képessége – a harcászati rádióhíradást illetően – jelentős mértékben megnövekszik. 2.2.2. A mobil cellarádiók és rendszerek

A földi vezeték nélküli rádió-adatkommunikációs rendszerek robbanásszerű fejlődése a 20. század végének egyik sikertörténete. A mobil telefonrendszerek rövid történetét és a várható tendenciákat az 1. sz. melléklet tartalmazza. Az egyes hálózatok összekapcsolása, illetve eleve globális volta olyan kommunikációs médiát teremtett, amely ma globális méretekben mindenki számára elérhető úgy technikailag, mint anyagilag. Ezt a médiát felügyelni, ellenőrizni, adott esetekben lehallgatni, vagy működésében korlátozni minden állam számára – a neki rendelkezésre

álló mértékben – fontos nemzetbiztonsági kérdés és feladat. A távközlési piac liberalizálása, az állam és a nemzetbiztonsági szervezetek tevékenységének szigorú törvényi szabályozása mintegy keretet szab a lehetséges eljárásoknak, módszereknek. Ez azt jelenti, hogy a fentebb felsorolt rendszerekkel kapcsolatban meg kell különböztetnünk egy jogi és egy technikai oldalt. A jogi kérdésekkel jelen dolgozat kereteiben nem foglalkozunk.

Feltételezzük, hogy a technikai oldal a jogi keretek betartásával működik, ugyanakkor számolnunk kell bizonyos nem jogszerű tevékenységekkel is, amelyek felfedése, és az ellenük való tevékenység bizonyos helyzetekben kiemelt fontosságra tehet szert. Elektronikai hadviselési szempontból ugyanakkor komoly kihívást jelentenek ezek a rendszerek. Olyan frekvenciatartományokban üzemelnek, olyan modulációs, digitális

kódolási, titkosítási eljárásokat és működési rendet alkalmaznak, amelyek felderítése, lebontása, az üzenet tartalmának visszafejtése az eddig használatos technikai eszközökkel nem lehetséges. A többsávos berendezések (900/1800/1900 MHz) működésének felfedése, az eszközök helyének meghatározása, szükség esetén elektronikai zavarokkal való lefogása igen bonyolult, kombinált, a több sávon egyidőben mérni, analizálni, irányt mérni, lefogni képes berendezést kíván. Ezzel párhuzamosan a mobil telefónia fejlődése új lehetőségeket teremt például az új generációs elektronikai hadviselési rendszerek konstrukciója szempontjából is. A számítógépek által vezérelt földi és légi automatizált mérő-, ellenőrző-, és zavaró komplexumok gyors konfigurálását, bővítését, adatforgalmának biztosítását például igen jól támogatja a Bluetooth technológia. A harcálláspontokon, vezetési pontokon belül is

51

rendkívül gyors telepítést, bontást tesz lehetővé, mivel nem kell a kábelrengeteg lefektetésével, felszedésével időt veszteni. 2.2.3. A műholdas rendszerek

A műholdas rendszerek fejlődésének történeti áttekintését és rövid jellemzését a 2. sz. melléklet tartalmazza. Felhasználhatóságuk kérdései és az ellenük vívott harc a hadviselés különleges, önálló területe, mivel a harc alapvető jellemzője, hogy az eszközök

teljes spektruma csak azon nemzetek számára érhető el, amelyek az űrkutatásban, a műholdas technikában, és a hordozó eszközökben rendelkeznek a megfelelő elméleti tudással, valamint a fizikai, technikai és főleg anyagi képességekkel. A műholdas rendszerek elleni hadviselés módszerei: •

a műholdak fizikai pusztítása (kinetikus fegyverekkel, elektromágneses impulzussal,

lézersugárzással, részecske besugárzással, pályáról való letérítéssel); •

a földi szegmens elemeinek – a vezérlő állomásnak, alkalmazói termináloknak –

ideiglenes, vagy végleges fizikai rombolása; •

a Föld-műhold összeköttetés (adat és telemetria) vételének elektronikai zavarása,

amelynek következtében a sugározni kívánt információ, illetve a szükséges irányítási, és pályakorrekciós információ kiesik; •

a földi alkalmazói terminálok, csatlakozó berendezések elektronikai zavarokkal való

lefogása a levegőből, elnyomva a műholdak hasznos jeleit. A hazai gazdasági-technikai lehetőségeket figyelembe véve az elektronikai zavarokkal való lefogás jöhet szóba. Ilyen képességek létrehozása annál is inkább indokolt, mivel a

műholdas szolgáltatások igénybe vétele egyre olcsóbb lesz, egyre inkább nem csak a nagyhatalmak privilégiuma. A katonai célú űrtávközlési kapacitásigények hullámzó képet mutatnak, ami azt jelenti, hogy bizonyos kiemelt rendszerektől eltekintve nem tartanak fenn a hadseregek saját állandó műholdas hírközlő rendszert, hanem amikor arra szükség van, szolgáltatásként megveszik, bérbe veszik a polgári szolgáltatóktól. Így történt például az

Öböl-háborúban is55, amikor az USA honi területei és a harctér között igen sok polgári csatornát is használtak, amiből persze az is következett, hogy ezek nem mindig feleltek meg a titkosítási követelményeknek. Gyakorlatilag tehát arra lehet számítani, hogy egy konfliktusban a nemzetközi távközlési mammutcégek bárki számára biztosíthatnak

55

Sara D. Berman: Communications. http://www.fas.org/spp/military/docops/operate/ds/communications.htm

52

műholdas csatornákat mindaddig, amíg azt a felek meg tudják fizetni, illetve azt számukra

valamilyen embargós intézkedés meg nem tiltja. A műholdas rendszerekkel vívott elektronikai hadviselés megteremtésében kiemelt szerepet játszanak a „katalógusinformációk”, vagyis a műholdas rendszerek adatbázisai, a nemzetközi szervezetek számára kötelezően bejelentésre kerülő műszaki-technikai adatai, amelyek alapján a célobjektumok kijelölhetők, beazonosíthatók. A másik rendkívül fontos elem a műholdas rendszerek jelfelderítésére, azonosítására alkalmas elektronikai támogató alrendszer, amely az adatbázisokkal együttműködve konkrét pálya és rádiófrekvenciás információkat képes szolgáltatni az elektronikai zavarás előkészítése számára. Mivel a műholdas rendszerek stratégiai vezetés alatt állnak, ezért az ellenük folytatott felderítés

és elektronikai hadviselés is a hadsereg legfelső döntéshozatali körébe tartozik. A döntés ott születik, de a fizikai megvalósítás a hadászati rádióelektronikai felderítő, valamint az elektronikai hadviselési csapatoknál történik. 2.2.4. A vezetékes átvitel-technikai megoldások

A vezetékes távközlés a modern villamos jeltovábbításon alapuló hírközlés legelső állomása volt. A kezdeti távbeszélő és távíró hálózati modellek bemutatásakor úgy tartották, hogy kizárt dolog, hogy rézdrótokkal be fogjuk hálózni ezért a Földet. Pedig így lett. Előbb légvezetékekkel, majd szárazföldi és tenger alatti kábelekkel szőtte be az emberiség a föld felszínét. A kapacitásigény rohamos növekedésével nem tudott lépést tartani a kábelépítés. Előbb a sokcsatornás vivős átviteli rendszerek, majd később az üvegszálas kábelek jelentettek jelentős előrelépést. Az ezredfordulóra annyi üvegszálas kábelt használtak már, hogy ha azokat rézkábellel kellene kiváltani, akkor a Föld egész rézkészlete sem lenne elég hozzá. Az üvegszálas technika elterjedése sem jelentette, hogy elérkeztünk a fizikai határokhoz. A monomódusú, azaz egyhullámhosszú fény alkalmazását felváltotta a multimódusú, vagyis egyidőben, több különböző hullámhosszúságú fényt alkalmazó átvitel. Az üvegszálas kábelek igen sok előnnyel rendelkeznek a rézkábeles átvitellel szemben:

•

az átviteli kapacitásuk a rézkábel kapacitásánál nagyságrendekkel nagyobb;

•

a külső elektromágneses tér hatásaival szemben érzéketlenek;

•

az illetéktelen lehallgatással szemben jól védett.

Elektronikai hadviselési szempontból értékelve a vezetékes, kábeles átviteli közeget,

megállapíthatjuk, hogy a jövőben is nagy jelentősége lesz. A frekvenciaspektrum 53

korlátozott volta miatt nem célszerű, sőt egyenesen lehetetlen, hogy a stabil csomópontok, központok és a végberendezések között ilyen kapacitású rádiós átviteli eszközöket alkalmazzunk. A szándékos zavartatás és az interferenciák elleni védelem is a stacioner összeköttetések kábeles kiépítése mellett szól, bár a kábelek lefektetése, és későbbi bővítése jelentős építési munkálatokat igényel. A kábelek fizikai rombolása egy-egy adott irány teljes kieséséhez vezethet, ugyanakkor a helyreállításuk viszonylag rövid idő alatt elvégezhető. Egy-egy adott terület, ország kommunikációs infrastruktúrájának felderítésekor fontos szerepet játszik a kábelhálózatok nyomvonalának, rendeltetésének, kapacitásának felderítése, amely elsősorban ügynöki felderítéssel, aprólékos adatgyűjtésből összeállítható értékeléssel, vagy mélységi felderítő csoportok által végzett felderítés adataiból áll össze. A vezetékes kommunikáció elsősorban a védelmi hadműveletet folytató fél rendelkezésére áll, mivel már békeidőben módja van előkészíteni a hálózatokat,

központokat, csatlakozó pontokat, megszervezni a működést. A mozgó csapatok számára ez a lehetőség meglehetősen korlátozott, inkább csak a vezetési pontok közötti híradás tábori eszközeire, könnyű és nehézvezetékekre épül. A vezetékes kommunikáció egy új, még kísérleti szakaszban lévő megoldási módja az energiaellátó hálózatokon való adatátvitel. Korábban is használták már az energiaátviteli

vezetékeket jelzésátvitelre, amellyel például a kapcsolóórákat távvezérelték, illetve a vivőzött csatornákat más célokra is, de ezek az áramszolgáltatók üzemviteli feladatait szolgálták.

Az

energiaátviteli

hálózaton

való

kommunikációt

(POWERLINE

COMMUNICATIONS – PLC) biztosító rendszer a szolgáltatók és a felhasználók közötti kétirányú, nagysebességű digitális adatátvitelt valósítja meg. A kutatásokat az angol Norweb

áramszolgáltató

társaság

a

kanadai

Nortel

telekommunikációs

céggel

együttműködve még 1997-ben kezdte el, amely során az elért átviteli sebesség már akkor 1 Mbit/s volt.56 A hálózatok kialakításában a transzformátorállomások okoznak gondot, mivel a digitális jeleket nem viszik át. Ennek kiküszöbölésére adatátemelő egységek (POWER NETWORK UNITS) szükségesek. A felhasználók a háztartási elektromos hálózathoz egy csatoló egységgel (POWER NETWORK REPEATER) kapcsolódnak, a számítógépek hálózati kártyájához pedig a POWER NETWORK TERMINATOR egység csatlakozik. A rendszer kedvező tulajdonságai miatt első sorban helyi (LAN) és közepes (MAN) hálózatok kialakításában 56

Carat G.: Energy Infrastructures: The Information Network of Tomorrow? The IPTS Report 29. 13-20. p. European Comission Joint Research Centre November / 98. English Version. Sevilla 1998.

54

lesz előnyös. Ezzel együtt megteremtődhet egy újabb információátviteli eljárás, amely detektálása, a forgalom analizálása, vagy adott esetben megbontása további új kihívást jelent az elektronikai hadviselés számára.

Elektronikai hadviselési szempontból a kábelek mentén lehallgatható információk megszerzése, illetve a kábelek rombolása útján a vezetési rendszer működésének bénítása lehet fontos feladat. A rézkábelek mentén indukciós, vagy galvanikus kicsatolású lehallgató eszközök alkalmazhatók, elsősorban a nem vivőzött, könnyűvezetékes rendszerekben. A vivőzött kábelek mentén speciális csatornalebontóra van szükség, amely észrevétlen alkalmazása a főleg ellenséges területen való ténykedés miatt meglehetősen nagy nehézségekbe ütközik. A kábelek mentén diverziós, felderítő, vagy ügynöki segítséggel telepíthető olyan rádióadó, amely a kicsatolt információt egy rádiócsatornán továbbítja a lehallgatást végző központ felé, ahol a vett adást rögzíthetik, elemezhetik. Az optikai kábelek elterjedésével ezek a lehetőségek megszűnnek. Az optikai kábelt nem lehet lehallgatni csak akkor, ha azt megszakítva egy elosztó erősítőt iktatunk be, aminek az üzem közbeni észrevétlen elhelyezése nem lehetséges. Az optikai kábeles összeköttetések rombolása, a beiktatott erősítőelemeknél való időszakos sérülés nélküli megbontása biztosan jelentős kapacitás-kiesést okoz. A digitális hálózati rendszerek rácsszerkezetű felépítését éppen az ilyen, egyes irányokban fellépő

kiesések elviselése céljából dolgozták ki, amelyben a hálózati manager rendszer anélkül konfigurálja át az összeköttetés útvonalát, hogy a felhasználó észrevenné azt. Ez természetesen csak egy bizonyos határig működik megfelelő hatékonysággal, tehát arra kell törekedni a feladat megszervezésekor, hogy olyan irányokat bontsunk meg összehangoltan, amelyek biztosítják a szükséges kiesést. 2.2.5. A távérzékelési módszerek, eszközök

Az objektumok felfedésének, értékelésének eszközei és módszerei az utóbbi évtizedekben jelentős fejlődésen mentek keresztül. A repülőgépek, majd később az űreszközök széleskörűen alkalmazták a fényképező berendezéseket és más képalkotó eszközöket. A felderítés számára egyre fontosabb adatforrássá váltak. A hordozók fejlődésével egyre nagyobb területek áttekintésére voltak alkalmasak, egyre gyakrabban lehetett frissíteni az adatokat.

55

A távérzékelés eszköztárában a látható fénytartományban való fényképezés mellett a

kiterjesztett spektrumú érzékelés eszközei, az infravörös és az ibolyántúli tartományokban használható kamerák és anyagok is elterjedtek. Különösen érdekes eredményt nyújtanak ezek az eljárások, ha több tartomány felvételeit összevetjük, közöttük műveleteket végzünk. A természetes álcázási módszerekkel és az álcázó eszközökkel szemben nagy kihívást jelentenek a multispektrális távérzékelési módszerek, mivel például az optikai tartományban megfelelőnek ítélhető rejtés az infra, vagy más tartományokban teljesen hatástalan lehet. Külön meg kell említeni a rádiólokációs eszközökkel végzett távérzékelési eljárásokat. Az ilyen lokátorokat képalkotó radaroknak is nevezik. Ide sorolhatók a

szintetikus apertúrájú radarok (SYNTHETIC APERTURE RADAR ─ SAR) (4. sz. kép) és az oldalfelderítő lokátorok (SIDE LOOKING AIRBORNE RADAR ─ SLAR). Hordozójukat tekintve ezek elhelyezhetők akár űreszköz (műhold, űrsikló) fedélzetén, repülőgépen (TR-1, U-2), valamint a kisebb, korszerűbb és ezzel együtt könnyebb példányok akár pilóta nélküli repülőgépen is (Predator, Global Hawk). Napjainkra a néhányszor tíz centiméter alatti felbontás általános követelménynek tekinthető. A távérzékelés ezen eszköztára ma nincs az elektronikai hadviselési csapatok fegyverzetében, hanem magasabbegységek felderítő szerveinél, vagy például azoknál a polgári geodéziai vállalatoknál találhatók meg, amelyek nagy tömegben képesek katonai megrendelésre is felvételeket készíteni a világ bármely tájáról.

4. sz. kép. Szintetikus apertúrájú radar (Daimler Chrysler Aerospace) Miért kell mégis foglalkozni velük? Azért, mert perspektivikusan olyan, az elektronikai hadviselési eszközök számára kulcsfontosságú hordozókon is meg fognak jelenni, mint a pilóta nélküli repülők harcászati ─ hadműveleti, majd egyre kisebb változatain, vagy a harctéri robotjárműveken. Ezen kívül a felderítés információik be fognak kerülni az 56

integrált, fúziós adatfeldolgozó központokba, vagy ahogy napjainkban nevezik, az összadatforrású felderítő rendszerbe. Adataikra szüksége lesz az elektronikai hadviselést tervező törzsnek, illetve a törzs kérhet kiegészítő felderítési információkat ezen eszközök segítségével. 2.2.6. A harctéri szenzorok

A harctéri szenzorok közé azon eszközöket és berendezéseket soroljuk, amelyek feladata, hogy a működési hatáskörzetükből információkat szolgáltassanak és továbbítsanak az értékelő központ, vezetési pont számára. Az adatszerzés objektumai jelenlétükkel, helyváltoztatásukkal, üzemszerű működésükkel olyan fizikai, kémiai változásokat idéznek

elő

a

környezetükben,

amelyek

célszerűen

megválasztott

eszközökkel

kimutathatóak. Egy harckocsi fémtömege mágneses változásokat okoz, egy harcjármű működő motorja kémiai anyagkibocsátással sajátos nyomot húz maga után, a járművek és a gyalogos katonák is keltenek szeizmikus rezgéseket a talajban. A harctéri szenzorok általában valamilyen fizikai mennyiség mérése, a környezeti paraméterek megváltozásának detektálása alapján valamilyen objektum feltűnését, működését, mozgását érzékelik. Szenzornak nevezhetünk egy harctérre kijuttatott videokamerát is, amely vezérlő parancs, vagy program alapján közvetíti a harctér képét a vezetési pontja számára. Általában nem tartjuk harctéri szenzornak a rádió-felderítő vevőkészüléket, holott az eddig felsoroltakkal fogalmilag analóg feladatot lát el, de mint később látni fogjuk, egyes változatai harctéri szenzorrá válnak. A mért fizikai és kémiai hatások alapján a szenzorok lehetnek akusztikus, szeizmikus, mágneses, kémiai, optikai- és infratartományú képalkotók, elektromágneses, stb.

A harctéri szenzorok tulajdonképpen transzformációt hajtanak végre a valós világ fizikai jelenségeinek leképezésével. Mint a villamos méréstechnikában, itt is a fizikai mennyiséget előbb egy átalakító (ez a transzformáló elem) segítségével villamos mennyiséggé alakítjuk, amely átalakítást szoros matematikai összefüggéssel le kell tudni írni. Magát a mérést már elektronikus áramkörök végzik, majd a kijelzéskor a mértékegységgel nyeri vissza a mért mennyiség az identitását. Az érzékelő mérő-átalakító által kidolgozott jelet általában erősítik, majd a befogadó rendszer számára értelmezhető formátumra hozzák. Ez a formátum lehet analóg, vagy digitális. A korszerű eszközök digitalizálják a mért mennyiségeket, memóriában tárolják, a mintavételeket átlagolják, majd a feldolgozó központ számára alkalmas formájú jellé alakítva továbbítják. Az objektumok őrzésvédelmi rendszereit leszámítva a harctéri 57

szenzorok döntő többségükben vezeték nélküli eszközökkel kapcsolódnak össze, leggyakrabban

rádió

berendezésekkel.

A

rádiók

általában

URH

FM,

korszerű

frekvenciaugratásos, direkt szekvenciális, vagy más gyorsadós konstrukciójúak. Fontos, hogy a szenzorok saját üzemelésük kisugárzásaival, mint áruló jelekkel fel ne fedjék magukat, ezért egyre inkább az úgynevezett kis valószínűséggel felderíthető adásmódok terjednek el. A kis fizikai méretek korlátozott hatótávolságot tesznek csak lehetővé, ezért a szenzorokat kommunikációs átjátszók, adatgyűjtő és továbbító készülékek támogathatják. A harctéri szenzorok legismertebb típusa az amerikai REMBASS rendszer,

amelynek részletes felépítése, működése és harci alkalmazásának kérdései megtalálhatóak az FM 34-10-1 tábori utasításban57. Az angol RACAL cég is gyárt hasonló rendeltetésű eszközöket. A modern rendszerek lényege már nem a szenzorokban van, hanem a hozzájuk kapcsolódó adatátviteli és harcvezetési berendezésekben. A mérési értékeket, különböző spektrális és egyéb jellegzetességek alapján kategorizálni kell, meg kell határozni, hogy mi történt, és ezt az információt kell továbbítani. A mikroelektronika rohamos fejlődése, a miniatürizálás, az egylapkás számítógépek lehetővé teszik, hogy ezeket a döntési algoritmusokat egyre lejjebb vigyük, a szenzorok úgynevezett előfeldolgozott adatokat szolgáltassanak. A szenzorok információit grafikusan, gyorsan áttekinthető módon célszerű megjeleníteni a parancsnok számára, hiszen egy hosszú táblázatba zsúfolt számtenger

áttekinthetetlen, nem elég informatív. A modernizáció eredményeképpen a rendszerek adatait digitális térképen, adatbázisokkal összekapcsolva, úgynevezett térinformatikai rendszerben kell kezelni. Ez lehetővé teszi, hogy a harcterületről korábban szerzett ismereteket, adatokat a hagyományos térképi megjelenítésre ráépítve kombináljuk a szenzorok feldolgozott mérési adataival, vagyis például egy útvonalon haladó jármű szimbóluma a térképünkön is haladni fog, amennyiben arról megfelelő információk állnak rendelkezésre. Ez azonnal felvet két problémát is. Az első az, hogy ahhoz, hogy használni lehessen a szenzorokat, “kalibrálni” kell őket, vagyis az adatbázisunkban és a térképen adott pontossággal el kell helyezni őket. Kézi telepítés esetén a pozíciójuk (pl. kézi GPS vevővel) meghatározható a telepítő személyzet által, majd bevihető a rendszerbe. Erre azonban nincs mindig mód, ezért egy másik megoldás lehet, hogy magába a szenzorba kerül beépítésre a GPS vevőkártya, amely ma már nem nagyobb, mint egy telefonkártya. A mérési adatok jelentése összekapcsolódik a pozícióval, tehát minden információ helyhez és időhöz

58

köthető, ami a térinformatikai rendszerek alapja. A pozícionálásra léteznek más eljárások is, például a több vevőpontba futási időkülönbségen alapuló helymeghatározás. Ennek hátránya, hogy több pontból kell egyidőben venni a szenzorok jeleit, ami a kis teljesítményük és a domborzati viszonyok miatt nem mindig garantálható. A másik probléma a szenzorok jeleinek eljuttatása a központi feldolgozó munkahelyre. A fenti okok miatt átjátszó állomásokra lehet szükség, amik a földön, vagy a

levegőben helyezkedhet el. A légi átjátszóállomás kétségtelenül kedvezőbb a hullámterjedési viszonyok miatt, kisebb adóteljesítményre van szükség, nagyobb a kiszolgált terület. A korszerű mikroelektronikai eszközök segítségével ezt a feladatot kisméretű

pilóta

nélküli

repülők

hajtják

végre.

Ezekről

részletesebben

a

hordozóeszközökkel foglalkozó fejezetben szólok. 2.2.7. A passzív koherens rádiólokációs berendezések

A spektrumszórás megteremtette a modern radartechnika alapjait is, majd az ellenlépésként kifejlesztett lopakodó repülőtechnika egy újabb fejlesztést indukált, amelyet passzív koherens rádiólokációnak nevezünk. A passzív koherens rádiólokációs berendezések alapelve elméletileg már régebben ismert volt, azonban technikai okok - főleg az adatfeldolgozás problémái - miatt csak az utóbbi évtizedben indult látványos fejlődésnek. Alapelvéből adódóan ő maga nem sugároz ki elektromágneses jeleket, így működése az aktív radaroktól eltérően kisugárzása alapján

nem deríthető fel. (Más, közvetett információkból, sajátosságból azért felfedhető a létezése.) Elsősorban repülőeszközök felderítésére és követésére szolgál. Az adójellel való besugárzást a földön működő nagymennyiségű és nagyteljesítményű adóberendezés akaratlanul

biztosítja.

A

rendszer

vevőpontjaiban

széles

spektrumban

üzemelő

vevőberendezések vannak, amelyek a légtér adott irányából érkező, adott paraméterekkel rendelkező elektromágneses jeleket korreláltatják egy számítógépes feldolgozó rendszerben és határozzák meg a befogott légi cél koordinátáit. A rendszer akkor kezdett nagyobb érdeklődésre számot tartani, amikor kiderült róla, hogy a “stealth” - lopakodó technológiával épített F-117A vadászbombázókat is képes a rádiólokátoroknál jóval nagyobb biztonsággal felderíteni. Ilyen rendszert épített az egykori Csehszlovákia Tamara (Vera) néven.

57

FM 34-10-1 TACTICS, TECHNIQUES, AND PROCEDURES FOR THE REMOTELY MONITORED BATTLEFIELD SENSOR SYSTEM (REMBASS) Headquarters Department of the Army Washington, DC, 18 June 1991. http://155.217.58.58/cgi-bin/atdl.dll/fm/34-10-1/toc.htm

59

A passzív, koherens rádiólokációs rendszereket különösen figyelemre méltónak találom azért is, mert maga a mérési metódus, az eljárás széleskörűen alkalmazható lehet a földi elektronikai eszközök bemérésében, lokalizálásában. Kulcselemnek tekinthető a vevőpontok együttfuttatása, a vett jelek továbbítása egy központba és az ott elvégzett jelkorreláció folyamata. Az iránymérési adatok itt nem három, hanem két dimenzióban, a

föld felszínére lokalizálhatják a felderített állomást. 2.2.8. A helymeghatározó és helyzetjelentő rendszerek

A helymeghatározó és helyzetjelentő eszközök az erre szolgáló berendezéssel felszerelt technikai eszköz pillanatnyi tartózkodási pozíciójának meghatározására, útvonalának regisztrálására, az előre beprogramozott útvonal követésére szolgálnak. A hajók, tengeralattjárók, repülőgépek helyzetének meghatározására az esetek többségében nem áll rendelkezésre stabil viszonyítási pont, ezért egy egész műszercsoport szükséges a pillanatnyi pozíció beméréséhez. A fenti feladatok megoldására szolgáló eszközöket átfogó néve navigációs berendezéseknek hívják. Az értekezés szempontjából fontos navigációs berendezések részletes jellemzését a 3. sz. meléklet tartalmazza. A globális helymeghatározó rendszerek igazi sikertörténetnek számítanak. Ma már néhány száz Dollárért olyan hitelkártya méretű vevőkészülékek kaphatók, amelyek kielégítik a szükséges pontossági elvárásokat. A korszerű repülőgépek, harcjárművek, intelligens lövedékek, robotrepülőgépek szériatartozékává vált a helymeghatározó rendszer, amely megtalálható már az egyes harcosnál, vagy kis alegységnél is. A gyors és pontos helymeghatározás igénye nagy, a műszaki megvalósítása pedig egyszerű. Mindaddig, amíg működik. És itt az elektronikai hadviselés újabb kihívása, a navigációs rendszerek elleni, ezen belül is a globális műholdas helymeghatározó rendszerek elleni tevékenység. Minél szélesebb körben alkalmaznak egy adott megoldást, annál nagyobb a bizalom iránta, annál több régi, műszakilag esetleg nem ilyen korszerű eszközt vonnak ki a rendszerből és hagyatkoznak az új eszközre. Ilyenkor merül fel annak a szükségessége, hogy adott helyzetben képesek legyünk ellenőrzést gyakorolni az adott rendszer felett, ami a mi esetünkben azt jelenti, hogy szükség esetén akadályozni tudjuk a rendeltetésszerű használatát, akár olyan áron, hogy a saját ilyen eszközeink működését is átmenetileg lehetetlenné tesszük. A gyakorlatban ez olyan esetekben képzelhető el például, amikor a támadó fél légi és földi járművei, irányított fegyverei, katonái széleskörűen alkalmazzák ezt a technikát, a védekező félnek pedig érdekében áll, hogy minden lehetséges eszközzel 60

csökkentse a támadó fegyvereinek pontosságát, hatékonyságát. Egy légicsapást végrehajtó repülőgép kötelék célravezetésének lehet eszköze a GPS, vagy a GLONASS, az általa kilőtt rakéta találati pontossága is létfontosságú lehet egy híd, vagy épület esetében, és egyáltalán nem mindegy, hogy a találati pontosság fél méterről tíz, vagy száz méterre romlik a zavarásnak köszönhetően. A globális navigáció eszközeinek pedig ilyen széleskörű elterjedése törvényszerűen maga után vonja a felette való ellenőrzés megteremtésének igényét, vagyis megfelelő zavaró berendezések kifejlesztését. 2.2.9. A saját-ellenség felismerő rendszerek a légierőben, a szárazföldi csapatoknál és az egyes harcosokon

Korunk háborús és nem háborús katonai műveleteiben egyre gyakoribbak a többnemzetiségű, vagy koalíciós összetételű műveletek, amelyekben több ország katonája

és harci technikája vesz részt. Vegyes harccsoportokat, alkalmi harci kötelékeket hozhatnak létre, amelyekben elsőrendű fontosságú az interoperabilitás, ami a közös nyelvezeten, közös harcászati módszereken, közös eljárásokon és egymással együttműködni képes harci technikai eszközökön alapuló közös művelet végrehajtási képességet jelent. Az Öböl-háború súlyos tapasztalatai azt mutatták, hogy éjszaka, korlátozott látási viszonyok, por vagy füst közepette igen megnehezedik a célok azonosítása, a saját harci technikai eszközök felismerése, megkülönböztetése az ellenséges járművektől. A VSZ felszámolása és a NATO bővítése óta az a furcsa helyzet állt elő, hogy egy konfliktusban a szövetségesek ugyanolyan harckocsikat, páncélozott harcjárműveket használhatnak, mint az ellenséges erők. Különleges jelentőségre tettek szert a harctéri azonosító rendszerek, amelyek képesek megkülönböztetni a saját és az ellenséges eszközöket (illetve amely jármű nem tudja magát sajátként azonosítani, az ellenségnek számít). A légierőben a saját repülőgépek azonosítása a földi rádiólokátorok és a légtérben tartózkodó másik repülőgépek számára már sok évtizede (elvileg) megoldott feladat. A VSZ-ben, és a NATO-ban ennek egységes rendszere alakult ki. Máig nehezíti a magyar légierő dolgát, hogy nem rendelkezünk megfelelő sajátidegen felismerő rendszerrel, így ha NATO légi tevékenység folyik, abban a légtérben magyar vadászrepülők nem tartózkodhatnak. Ennek a problémának a megoldása nem az elektronikai hadviselés szakembereinek a feladata, ezért a föld-levegő és levegő-levegő saját-ellenség felismerő (IDENTIFICATION FRIEND

OR

FOE –IFF) rendszerekkel nem is

foglalkozunk a továbbiakban. Fordítsuk figyelmünket a saját szárazföldi harcjármű és egyes harcos azonosító rendszerekre. Ez a terület napjainkban még csak kísérleti stádiumban van, nincsenek

61

tömegesen rendszerbeállított eszközök. A NATO-n belül is minden bizonnyal folynak ilyen célú fejlesztési munkálatok, mivel a tagországokban már ki is jelölték a szükséges frekvenciákat. Magában az IFF rendszer nem elektronikai hadviselési eszköz, azonban mint minden elektronikai berendezés ez is rendelkezik meghatározott felderítési ismérvekkel, és az adott rendszer a rá jellemző működési alapelvek ismeretében megfelelő hatékonysággal támadható. A támadásnak az a célja, hogy ha egy ellenséges

jármű, csoport sajátként való azonosítási képességét akadályozni tudjuk, azzal kiválthatjuk rá a saját csapataik tűzcsapását, ami a veszteségeken túl rendkívül demoralizáló. A földi IFF rendszerek lehetnek közvetett és közvetlen rendszerűek. A közvetett azonosító rendszer lényege az, hogy a komplex szolgáltatású digitális rádió

berendezések egy funkciójaként alkalmasak a saját erők azonosítására. Ennek kulcseleme a saját helyzet megfelelő pontosságú ismerete. A kommunikáció során a berendezés azonosítókkal együtt ez a pozícióadat is továbbításra kerül, majd egy közös térinformatikai rendszer nyilvántartja a beérkezett információkat. Amennyiben egy újabb harcjármű tűnik fel, a rendszerben nyilvántartott adatok alapján le lehet ellenőrizni, hogy saját-e? A hibamentes működéshez azonban néhány méteres helymeghatározási pontosság, valósidejű adattovábbítás

és

nagysebességű

adatfeldolgozás,

nagy

megbízhatóságú,

védett

kommunikációs rendszer szükséges. Ilyen az amerikai Helyzetmeghatározást Végző és Jelentő Rendszer (Enhanced Position Location Reporting System ─ EPLRS). A közvetlen azonosító rendszerek lényege az, hogy az egyes harcosnál, vagy a harcjárművön felszerelt

berendezés kérdez az adott objektumra, és tőle közvetlenül vett jelek segítségével dönt a felismerésről, illetve azonosításról. Ilyen rendszertechnikai csoportba soroljuk például az állandóan “Ne lőj rám!” jelet sugárzó MAGPIE rendszert. Ez egy 98 GHz-en üzemelő szórt spektrumú rádióadóra épül, amely azonban a felderíthetőségi problémák miatt nem nyerte el az alkalmazók tetszését. A Harctéri Harci Azonosító Rendszer (BATTLEFIELD COMBAT IDENTIFICATION SYSTEM BCIS)58 az aktív kérdező-válaszadó kategóriába tartozik. (5. sz. kép) Kódolt kérdező és választ adó rendszer segítségével igen gyors harctéri járműazonosítást tesz lehetővé. A harcjármű kezelője a cél észlelése után a lézeres távolságméréssel egyidőben egy élesen irányított kódolt kérdező jelet küld a célobjektum felé. Ha az saját, akkor egy kódolt rádióüzenettel válaszol, amelyet a kérdést elindító harcjármű vevőkészüléke vesz. A kezelő optikai rendszerében fényjelzéssel megjelenik a „Saját vagyok!” jel.

58

Battlefield Combat Identification System (BCIS) http://www.fas.org/man/dod-101/sys/land/bcis.htm

62

5. sz. kép. A BCIS rendszer működése Az egyes harcos felismerésére fejlesztették ki például az Egyes Harcost Azonosító Rendszert (COMBAT IDENTIFICATION DISMOUNTED SOLDIER - CIDDS)59. Lézeres kérdező jelre kódolt rádió választ dolgoz ki és így azonosítja magát. (6. sz. kép)

6. sz. kép. A CIDDS rendszer elemei A harctéri azonosító rendszerek szempontjából a többnemzetiségű műveletekben az a meghatározó, hogy valamennyi résztvevőnek egységes eszközt kell használnia. Ezt várhatóan csak közös, vagy több ország részvételével folytatott fejlesztés eredményeképpen lehet kialakítani, és szabvány szinten rögzíteni az alapvető specifikációt. Az, hogy egy berendezést minden NATO ország elfogadjon, és rendszerbe állítson, nagyon sok egyeztetés eredményeképpen képzelhető csak el. Pedig nincs más út, mert a saját erők által a saját csapatoknak okozott veszteségeket csak így lehet elkerülni, ezért ebben a kérdésben

minden bizonnyal rövidesen lépések történnek. Ebben kell a magyar részvétel megfelelő formáit is megtalálni. 2.2.10. Az optikai, elektrooptikai és multispektrális eszközök

A látható és nem látható optikai hullámtartományokban dolgozó eszközök az elektromágneses tartományú képalkotó eszközöket jól kiegészítik, illetve a speciális fizikai 59

Combat ID Dismounted Soldier (CIDDS) http://www.fas.org/man/dod-101/sys/land/cidds.htm

63

tulajdonságaikkal sajátos feladatok megoldására alkalmasak. Az optikai szálas hírközlésről a vezetékes rendszereket leíró fejezetben már foglalkoztam. A nagysebességű, pont-pont közötti átvitelre alkalmas lézeres távközlési berendezések felderítése szinte csak közvetett úton, egyéb áruló jelek felfedése nyomán lehetséges. A felfedett irányok működésének megbontása jóval egyszerűbb, mint a lehallgatásuk. Az elektronikai hadviselés számára fontos optikai eszközök közé tartoznak a különböző besugárzásjelzők, amelyek már nemcsak a repülőgépeken, a szárazföldi, és vízi harcitechnikai eszközökön, hanem az egyes katona felszerelésén is megtalálhatóak. Feladatuk az, hogy informálják az embert arról, hogy a számára nem látható fénytartományok valamelyikébe eső besugárzás, sugárnyaláb érte, ami általában valamilyen közvetlenebb veszély felbukkanásának lehet az előjele. Ezt az információt az ember rejtőzködésre, a harci technika valamilyen ellenlépésének kiváltására használja, pl. piropatron kilövésére, füst, vagy ködfejlesztésre, lézeres vakító forrás aktivizálására, stb. A másik igen elterjedt alkalmazásuk a felderítés, ami az ellenséges objektumok felfedésére, fajtájuk meghatározására, és más információk megszerzésére irányul. A hagyományos lencsékkel működő optikai eszközöket egyre inkább felváltják az éjjelnappal használható elektronikus képalkotó eszközt (CCD) tartalmazó fajták. Ezek

mérete és ára ma már lehetővé teszi, hogy például kisméretű pilóta nélküli repülőgépek hasznos terheként a levegőbe emeljék őket és onnan rádiócsatorna segítségével valós időben közvetítsenek képeket a harctérről. (7. sz. kép)

7. sz. kép. Miniatűr elektronikus kamerák Optikai

eszközök

komplex

alkalmazása

teszi lehetővé, hogy a felderített

objektumokról valós idejű, tűzcsapáshoz szükséges pontosságú koordinátaadatokat kapjon a parancsnok. Egy pilóta nélküli repülő, amely GPS-el, lézeres giroszkópos navigációs berendezéssel, egy lézeres távmérővel, egy infra/nappali videokamerával és megfelelő adatátviteli rendszerrel van ellátva, képes ezt a feladatot végrehajtani. A vezetési pontján működő térinformatikai alapú irányítórendszer az előre megtervezett útvonalon, vagy

64

közvetlen irányítással vezeti a repülőt a célterület felett. A pozíciója a térben a GPS segítségével, nagy pontossággal ismert, az alatta elterülő terep digitális adatbázisában minden magassági és terepi információ, valamint a korábbi felderítések során megszerzett adat megtalálható. A kamera éjjel és nappal képes a harctér képét közvetíteni, az azon található objektumok a lézeres távmérővel (a lézergiroszkópos referenciarendszerben) pontosan bemérhetők. A számítógépes feldolgozás pontos földrajzi koordinátává számolja át az adatokat, amelyek automatikusan kerülhetnek be a célokat tartalmazó felderítő adatbázisokba. Az elektronikai hadviselés szempontjából komoly feladat az ilyen komplexumokkal

vívott harc kérdése, vagyis milyen eszközök, módszerek segítségével lehet ezt az igen hatékony tevékenységet megakadályozni. Az emberélet megóvása érdekében egyre szélesebb körben fognak ilyen repülőgépeket, harctéri robotokat bevetni. Az ilyen ember nélküli felderítő (zavaró, szállító, figyelemelterelő, stb.) eszközök ára nagyságrendekkel kisebb, mint az emberek kiképzése és a szükséges repülő, vagy harcjárművek ára, ezért a tömeges alkalmazásukra fel kell készülnünk mind elméletileg, módszertanilag, mind technikailag. Az optikai felderítés másik eszközcsoportjába tartoznak a légi fényképezés eszközei. A felvételek különböző fénytartományokra érzékeny filmekre készülnek, majd például digitális képfeldolgozási eljárásokkal elemzik ki őket. A különböző hullámtartományokban készült, ún. multispektrális képekből sokkal több információ nyerhető ki, mint a képekből egyenként. Különlegesen jó hatásfokkal képesek ily módon felfedni a terepen elrejtett, álcázott objektumok létezését. Ha a látható fényben tökéletesen beleolvad a környezetébe, például egy harci-technikai eszköz, akkor ezt a képet összeadva a különböző infravörös tartományokban készült felvételekkel, ki fog derülni, hogy az álcázott objektumnak a környezetétől eltérő hőkibocsátási tulajdonságai vannak, vagy a hőtehetetlensége folytán a napszakok változásával a környezettől eltérő ütemben melegszik fel, illetve hűl le. Ezek mind alkalmasak az objektumok felfedésére. A multispektrális jelleg azzal is bővíthető, hogy ezeket a képeket hagyományos, vagy képalkotó radarok képeivel is össze lehet vetni, ki lehet értékelni. Az elektronikai hadviselési csapatoknak van (volt) ehhez hasonló kezdeményezése,

kísérlete. Optikai és infrakamera helikopter fedélzetről való együttes működtetésével ellenőrizték a harcterületen elhelyezkedő csapatok álcázási rendszabályait, a felfedett hiányosságok megszűntetésére hatékonyan lehetett intézkedni. Hátránya az igen jelentős költséggel üzemeltetett helikopterek alkalmazása volt, amely egyrészt felfedi a csapatokat 65

az ellenség számára, másrészt nem alkalmas az ellenséges terület fölött való hasonló feladatok elvégzésére. A pilóta nélküli repülőgépek túlélési mutatói jóval magasabbak az ilyen küldetésekben. Az utóbbi évtizedek helyi hábortúiban kulcsszerepet játszott a felderítés és az elektronikai eszközök megsemmisítése, zavarokkal történő bénítása az állami és a csapatvezetési rendszerek megbontása. Külön fejezetet érdemel a hadtörténelem könyvekben a légvédelem, a légierő és a légvédelmi zavaró komplexumok egymás ellen vívott harca. A széles nyilvánosság előtt ez az Öböl-háborúban vált szemmel is jól megfigyelhetővé. A történetírás és a katonai elemzők szerint ez volt az első információs háború, az első olyan háború, amelyet a vezetési hadviselés elveinek, céljainak, módszereinek és teljes technikai arzenáljának bevetésével terveztek meg és vívtak meg. Az elektronika egyre szélesebb térhódítása, a precíziós fegyverek létrejötte, a nagysebességű digitális földi és űrtávközlés, az automatizált fegyver-, és vezetési rendszerek, a globális navigációs eszközök, a pilóta által vezetett és pilóta nélküli repülők korábban nem látott lehetőségeket hordoznak. Ugyanakkor ezekkel

párhuzamosan fejlődik az egyre modernizálódó haditechnikai arzenállal vívott harc is. Minden szakmai elfogultság nélkül kijelenthető, hogy az elektronikai hadviselés speciális szemüvegén át nézve megtalálhatók azok a támadó és védelmi módszerek, eljárások, amelyek képessé tehetnek a legmodernebb rendszerekkel is felvenni a harcot. Ehhez

azonban nem csökkenteni kell a 21. század elején az elektronikai hadviselési csapatokat, intézményeket, hanem tudományos kutatóháttérrel megerősítve soha nem látott mértékben fejleszteni szükséges. Az elektronikai hadviselés sokak számára még mindig csak a rádiózavarással szinonim fogalom. Az idő azonban régen túllépett ezen a 20. század elején még többé-kevésbé helytálló nézeten.

66

KÖVETKEZTETÉSEK A II. fejezetben általam tanulmányozott korszerű technológiák alkalmazásának elemzésével az alábbi következtetéseket vontam le: •

Az elemzett módszerek, eszközök széleskörű, általános alkalmazást nyertek az utóbbi

években, aminek következtében egyrészt a hagyományos, 70-es, 80-as években fejlesztett eszközparkunknak ma már műszakilag rendkívül korlátozott a lehetősége a mai, modern berendezésekkel vívott elektronikai hadviselésre, másrészt nem is rendelkezünk

egy sor olyan berendezéssel, amelynek a kihívás oldaláról létezik párja. •

Az elektronikai hadviselés csapatok technikai, fegyverzeti korszerűsítése égetően

szükségszerűvé vált, mivel nemcsak egyszerűen a rendszerben-tarthatóságuk végső

határára értek, hanem a műszaki-haditechnikai fejlődés olyan szintre ért, olyan eljárásokat, módszereket alkalmaz, amelyekkel szemben ezen eszközök fizikailag képtelenek bármilyen tevékenység folytatására. •

Az elektronikai rendszerek közül az elektronikai hadviselési rendeltetésű

eszközökben is teljes generációváltásnak kell bekövetkeznie szinte valamennyi szakterületen, beleértve a vezetés eszközeit és eljárásait is. Bizonyítottam, hogy nemcsak a régi, elavult eszközöket kell újakkal felváltani, hanem egy sor teljesen új állomás kifejlesztése is szükséges lesz, amelyekkel például a szembenálló fél mobil hírközlési

hálózatai, új földi és műholdas híradó berendezései, a harctéri azonosító rendszere, és más új elektronikai rendszerei felderíthetők és támadhatók. •

Nem katonai szervezetekben gondolkodva, azokra testre szabva, hanem a

technikai, technológiai kihívások szempontjából vizsgálom meg a feladatokat és mérem

fel

a technikai eszközszükségletet, a vezetési eszközök, eljárások megújításának

lehetőségeit, mutatom meg az új elgondolás szerint létrehozható képességeket, amelyek palettájáról

a

gazdasági

lehetőségek

és

katonai

szükségletek

függvényében,

modulrendszerben felépíthető az új feladatoknak megfelelni képes szervezet.

A harmadik fejezetben megvizsgálom és rendszerezem azokat a modern technológiákat, műszaki eszközöket, amelyek segítségével felépíthető a II. fejezetben elemzett kihívásoknak megfelelni képes elektronikai hadviselési alegység.

67

III. FEJEZET „Látni, amit mindenki lát, de azt gondolni, amit még senki sem gondolt róla.” (Szentgyörgyi Albert)

AZ ELEKTRONIKAI ELLENTEVÉKENYSÉGI ESZKÖZÖK KORSZERŰSÍTÉSÉBEN ALKALMAZHATÓ TECHNIKÁK, TECHNOLÓGIÁK ELEMZÉSE Jelen fejezetben sorra veszem azokat az elektronikai hadviselési eszközöket, módszereket,

amelyekre

az

új

elektronikai

ellentevékenységi

eszközrendszer

megalkotásakor szükség lesz. Ezek részletes értékelésekor nem teszek különbséget attól függően, hogy valószínű-e a Magyar Honvédségben való alkalmazásuk, vagy nem. A mai technikai fejlődés sokoldalúsága és felfokozott üteme mellett nem lehet valamiről kategorikusan kijelenteni, hogy az alkalmazása nem lehetséges. Arra törekszem, hogy

átfogó képet nyújtsak, és így lehetővé tegyem, hogy a témával foglalkozó kutatók, szakemberek meggyőződhessenek, hogy a IV. fejezetben általam kidolgozott és megvalósíthatónak ítélt rendszerelgondolás megfelel a kor kihívásainak, és képes azokra megfelelő válaszokat adni.

3.1. Az elektronikai ellentevékenység korszerű eszközei A vizsgálatom tárgyát képező eszközöket, eljárásokat alapvetően két csoportba lehet sorolni. Az első csoportba tartoznak azok, amelyek működésük, tevékenységük idején adott térben és adott fizikai hullámtartományban megnehezítik, vagy lehetetlenné teszik a spektrum használatát, de kikapcsolásuk után a normál működési rend helyreállítható. Ezek: •

a földi és repülőfedélzeti rádiózavaró berendezések;

•

a légi eszközök elleni elektronikai támadás berendezései;

•

az egyszeri felhasználású zavaró berendezések;

•

a helymeghatározó rendszereket zavaró berendezések;

A másik csoportba sorolhatók azok, amelyek működése következtében a csapást

szenvedett elektronikai eszközökben meghibásodás, maradandó károsodás tapasztalható, ill. az élőerő pedig hosszabb-rövidebb időre harcképtelenné válik. Ebbe a csoportba tartoznak: •

a nagy energiájú rádiófrekvenciás fegyverek, impulzusbombák;

•

a nem halálos fegyverek;

•

a számítástechnikai eszközök, rendszerek elleni támadás eszközei; 68

•

az önrávezetésű lőszerek, rakéták és bombák.

Az elektronikai hadviselési berendezések korszerűsítésének vizsgálatában két területre kívánom a figyelmet még összpontosítani és ez: •

a korszerű antennák, valamint;

•

a hordozó eszközök kérdése.

Az egyes rendszerek elemzését a fejlődésük rövid történeti áttekintésével, a jelenlegi és a várható fejlődési irányaik vizsgálatával végzem, kiemelve ezekből az általam kidolgozott és újszerűnek ítélt alkalmazási lehetőségeket. 3.1.1. Földi és repülőfedélzeti rádiózavaró berendezések

A

rádiózavaró

berendezések

rendeltetésüknek

megfelelően

az

ellenséges

rádióforgalmazás lefogására, akadályozására, vagy megtévesztésére szolgálnak már az 1900-as évek eleje óta. Műszaki fejlődésük általában lépéshátrányban, de párhuzamosan haladt a rádióhírközlés eszközrendszerének fejlődésével. Az újabb és újabb konstrukciók mindig követték az alkalmazásba vett egyre magasabb frekvenciatartományokat, az új modulációs eljárásokat, technikai paramétereikben igyekeztek kielégíteni a szemben álló fél rádió berendezéseinek optimális lefogásához szükséges energetikai és harcászati elvárásokat. A fejlődés során elsősorban a frekvenciatartomány szerinti típuscsoportok jöttek létre. Ennek megfelelően vannak rövidhullámú, ultrarövid hullámú, rádiórelé és mikrohullámú rádióösszeköttetések lefogására tervezett berendezések. Minden tartományban, a jellemző hírközlési üzemmódokra hatékony zavarfajtákat dolgoztak ki. Általában elmondható, hogy az RH és URH zavaró berendezések gépjárműbe, vagy páncélozott harcjárműbe épített típusai az 1-5 kW teljesítménytartományban üzemeltek, a frekvenciatartomány adta lehetőségeknek megfelelően irányított antennákat alkalmaztak. A minél nagyobb energetikai hatékonyság miatt a peremvonalhoz viszonylag közel

kellett őket szétbontakoztatni, ami főleg a robosztusabb konstrukciójú RH zavaró állomások esetében hátrányosan befolyásolta a túlélőképességüket. A túlélő és a manőverezési képességek javítása érdekében egyes típusokat páncélozott hordozóba építették, amelyek rövid megállásból, gyorsan telepíthető antennákra üzemelve hajtották végre a feladataikat. A Magyar Honvédségben rendszeresített R-330P és SZPR-1 csak elenyésző mennyiségű páncélvédett elektronikai zavaróeszköz volt. Az ellenséges rádióhálózatokhoz való jobb elektronikai hozzáférés céljából a rádiózavaró berendezéseket repülőeszközök, elsősorban helikopterek fedélzetén is 69

elhelyezték. Az egyenes láthatóság határa ilyenkor megnövekszik, a szabadtéri terjedést nem akadályozza a domborzat és a tereptárgyak reflexiós hatása, azonban a fedélzeten nem lehetett kW-os nagyságrendű folyamatos zavarteljesítményt előállítani, ami pedig hátrányosan érintette a zavarhatékonyságot. A rádiókisugárzások, és így a zavarforrások helyének gyors és pontos bemérése egyre inkább lehetetlenné teszi az ilyen nagyméretű, nagyteljesítményű rádiózavaró komplexumok alkalmazását, mivel rövid időn belül megsemmisíthetők. A harci alkalmazási problémák mellett a nyolcvanas évektől kezdődően egy másik technikai probléma jelentkezett, mégpedig a kis valószínűséggel felderíthető adásmódok megjelenése és széleskörű elterjedése a harctéri kommunikációs rendszerekben. A direkt

szekvenciális, frekvenciaugratásos, időugratásos szórt spektrumú rendszerek, a gyorsadók, a kódolt, titkosított digitális rádió berendezések jókora lépéselőnyhöz juttatták a kommunikációt a felderítéssel, lehallgatással és zavarással szemben.60 Napjainkra ezek a berendezések a világpiacon szinte korlátlanul rendelkezésére állnak bármely országnak, ezért kétségtelen előnyeik és magas szintű szolgáltatásaik miatt várható általános elterjedésük. Ekkor azonban már a hagyományosnak nevezhető

harmadik generációs felderítő-iránymérő-zavaró komplexumok (pl. a PRIZMA rendszer, 4. melléklet) is elavultnak és gyakorlatilag csak korlátozottan használhatónak minősíthetők. Teljesen más vevőtechnikákra lesz például szükség. Szűrőbank vevők, Bragg-cellás vevők, gyors FFT-vevők és analizátorok, gyors szkennelésű vevők és gyors számítógépes feldolgozási algoritmusok kellenek, amelyek teljesen más filozófiájú rendszerfelépítést kívánnak. A zavarás technikája is megváltozik, hiszen a zavarjelekkel való manőverezés kézzel nem megoldható, tehát számítógép vezérlésű, gyors áthangolású berendezések szükségesek. A zavarás filozófiája is megváltozik, mivel a kW-os teljesítményű monstrumok helyett inkább a kisteljesítményű, de a zavarandó berendezések közelébe kijuttatott intelligens zavaróadóknak lesz jobb esélyük felvenni a harcot a kommunikációs eszközökkel. A kijuttatás pilóta nélküli repülőgépekkel, harctéri robotokkal, vagy tüzérségi eszközökkel történhet. A kitelepített, ledobott, vagy átlőtt egyszeri felhasználású zavaró adókkal külön pontban foglalkozom részletesen. A rádiózavaró rendszerekben világszerte típusváltás zajlik. Kutatómunkám során tanulmányoztam az USA Egységes Felderítő és Elektronikai Hadviselési Rendszerét (INTELLIGENCE

AND

ELECTRONIC WARFARE COMMON SENSOR – IEWCS) rendszer

60

Ványa L: Az elektronikai hadviselés aktuális kérdései a 21. században. A korszerű, szórt spektrumú harcászati-hadműveleti rádiók felderítési és helymeghatározási problémái az elektronikai-harc csapatoknál. In: Bolyai Szemle 2000. IX. évf. 1. szám.

70

fejlesztését61 (5. melléklet), amelyet menet közben szükségessé vált módosítások miatt a Próféta (PROPHET) elnevezésű projektben folytatnak (6. melléklet). Tanulmányoztam a modern elektronikai hadviselés WolfPack fedőnevű perspektivikus rendszerét (7. melléklet), amelyen a DARPA laboratóriumaiban már dolgoznak, valamint a német Daimler-Chrysler Aerospace által gyártott SGS 2000 TOR rendszert (8. melléklet). Közös jellemzőjük, hogy egy rendszerbe integrálták a rövidhullámú, az alsó és felső URH tartományú eszközöket 1,5 MHz-től 2,5-3 GHz-ig. Nagymozgékonyságú páncélozott harcjárműbe építik az eszközöket, gyors telepítésű pneumatikus antennaárbocokat alkalmaznak. A vevő, iránymérő és analizáló berendezések képesek a korszerű adásmódok felderítésére is. Az adóberendezések néhány 100 W-tól 1 kW-ig (IEWCS) illetve 10 kW-ig (THOR) képesek zavarjelet kisugározni. A felderítési adatokat digitális térképes, térinformatikai rendszerben tárolják, védett digitális rádióösszeköttetést tartanak

egymással, illetve a vezetési pontjukkal. Az IEWCS rendszer elemei a rendszerhomogenitás érdekében azonos felépítésűek, csak más-más hordozókon helyezték el őket attól függően, hogy az alkalmazó számára melyik hordozó a célszerűbb. A légiszállítású hadosztály számára könnyű HMMW terepjáróra, a nehéz hadosztálynak lánctalpas harcjárműre, a tengerészgyalogság számára kerekes úszó harcjárműre, valamint a hadosztály katonai felderítő zászlóalj részére helikopter fedélzetére (ADVANCED QUICK-FIX) építették be. A rádiózavarás eszközei légi hordozókon az elektronikai felderítő és zavaró

repülőgépeken, helikoptereken találhatók, amelyek kísérő (ESCORT) zavarást hajtanak végre, vagy őrjáratozási légtérből tevékenykednek. Az új repülőgépek fejlesztésekor egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az önálló elektronikai hadviselési képességek beépítésére, ami azonban szinte kizárólag automatikus működtetésű rendszer lehet, mert a pilótának nincs módja repülés közben ezeket a berendezéseket kezelni. Az integrált fedélzeti önvédelmi rendszerekben általában rádiólokátorokat zavaró berendezések vannak, kommunikációs zavarók nincsenek. Típusváltás folyik ezen a területen is, a rendszerből kivonták az EF-111ket, és megkezdődött a jól bevált EA-6B repülők kiváltására irányuló fejlesztőmunka is. Nagy perspektíva előtt állnak a pilóta nélküli repülőgépek, amelyek különböző kategóriái hadműveleti és harcászati szinten igen alkalmasak kisméretű, korszerű zavaró berendezések hordozására a harcterület felett.

61

Ványa L: A szárazföldi elektronikai hadviselési eszközök típusváltása az amerikai hadseregben. In.: Haditechnika. 2000/2 12-17. o. HM HTI Budapest

71

Igen figyelemreméltó, hogy a DARPA által fejlesztett WolfPack rendszer gyökeresen szakít a harctéri rádiókommunikációs és rádiótechnikai rendszerek elleni tevékenység korábbi és még ma is élő elveivel. A felderítő és zavaró berendezések egy kompakt

egységben az ellenséges harcterületen helyezkednek el, nem a saját harcrendben. Ennek köszönhetően az egyes elemekhez közel elhelyezkedő elektronikai kisugárzó eszközök felderítése egyszerűbb elektromágneses környezetben történik, kisebb érzékenységű eszközökkel is megvalósítható. A kisebb érzékenység miatt a távoli adók jeleit már nem veszik, ezért azokra nem is fejthetnek ki amúgy hatástalan zavaró tevékenységet. Működési filozófiájának alapgondolata, hogy az ellenséges területen minden ellenséges elektronikai eszköz zavarása hasznos, ezért a tömeges alkalmazással kritikus elektronikai zavarhelyzet hozható létre az ellenség számára anélkül, hogy a saját csapataink számára káros interferenciát okoznánk. Ezt jól fejezi ki egy ezzel kapcsolatos publikáció címe: Idegen? Lefogni!62 A projekt célkitűzései szerint a felderítő és zavaró rendszert hálózatba kell szervezni , aminek az a célja, hogy a harci munka pontosan definiált algoritmusok szerint folyik. Ez lehetővé teszi, hogy a rendszer felismerje és kategorizálja a vett elektronikai kisugárzásokat, amelyek származhatnak rádió, vagy rádiólokációs eszközöktől. Több szenzor adatának korrelációja által meghatározza a felderített sugárforrás koordinátáit, majd kijelöli az optimális zavarforrást, amelynek a zavarási feladatot végre kell hajtani. A nyilvánosságra került információkból tisztán felismerhető az a szándék, hogy a jövőben nem saját harcrendből, nagyteljesítményű zavaróállomásokkal kívánják az ellenséges mélységi harcterületen üzemelő földi eszközök elektronikai zavarásának feladatát végrehajtani, hanem kicsi, (viszonylag) olcsó, nagy tömegben alkalmazható, intelligens felderítő–zavaró rendszerrel. Ennek létrehozásához azonban el kell érni a

technikai fejlődés egy meghatározott olyan magas szintjét, amelyen ezen rendszer alkotóelemei, a vevőtechnika, az adatfeldolgozó intelligens hálózat, illetve a hatékony zavaráshoz szükséges adástechnika, speciális antenna elérhető. Alapvetően ennek az elvnek a megvalósíthatóságát kutattam, dolgoztam ki és publikáltam akkor, amikor az új generációs egyszeri zavaró adókkal kapcsolatos elgondolásomat,

javaslataimat

megfogalmaztam.

Először

cikk

formában

a

ROBOTHADVISELÉS konferencián (2001. április 24-25) jelent meg63 az általam 62

Csuzsoj? Glusí! http://www.coputerra.ru/offline/2001/391/8434/page2.html Kommunikációs zavaró robotok a digitális hadszíntéren. In: Hadtudományi Tájékoztató 2001/7. szám. Robothadviselés – Robot Warfare című tudományos konferencia anyaga. (Budapest, 2001. április 24-25.) 136145. p. ZMNE-HVK, Budapest, 2001.

63

72

kidolgozott rendszer, jóval az előtt, hogy a WolfPack rendszerről 2001. november 14-én tudomást szereztem volna, majd az elérhető információkat az internetről letölthettem volna. Az elgondolásom alapvetően csak abban különbözik a WolfPack-tól, hogy én a rádiólokációs eszközök elleni zavarást külön változatban gondoltam el, illetve a hálózatos irányítás, a célosztályozás és döntéshozatali algoritmus a saját harcrendben elhelyezkedő vezetési pontról valósul meg. Külön kategóriát képeznek a rádiózavaró berendezések között azok, amelyeknek nincs korábbi változatai, ilyen állomások eddig nem épültek. Ezek a cellarádió (GSM) rendszerek felderítésére, zavarására szolgáló komplexumok. A 450, 900, 1800 és 1900

MHz-es sávban üzemelő mobil hírközlő eszközök (nem csak telefonok, hanem kommunikációs modullal ellátott számítógépek) néhány év alatt sok százmillió példányban terjedtek el a világon, megtörve a vezetékes-, és csak korlátozott mértékben rendelkezésre álló rádiókommunikáció monopóliumát. Kialakult egy olyan információátvitelre alkalmas csúcstechnológiás média, amely fölött - nem műszaki, hanem tartalmi szempontból – a különleges esetektől eltekintve nincs ellenőrzés. Köztudott, hogy a telefon, a telex, a rádióforgalmazás, a számítástechnikai adatcsatornák megfelelő meghatalmazással ellátott nemzetbiztonsági szolgálatok állandó ellenőrzése alatt működtek és működnek ma is. Törvények szabályozzák az információk jogos megszerzését, felhasználását, az ilyen berendezések birtoklását, a lehallgatásra jogosult szervek körét és a bírói, vagy ügyészi felhatalmazás eseteit. A Magyar Honvédség elektronikai eszközeinek szabályos működtetését, az azokon folyó forgalom szabályainak betartását a Rádióelektronikai Ellenőrző Központ ellenőrizte, a polgári eszközöket a Posta, a Frekvenciafelügyelet, majd az FGI. Most azonban előállt egy olyan helyzet, hogy a rádiótelefonok felett a kényes információtartalom, a szolgáltatókkal való igen költséges technikai együttműködés kényszere és a jogi szabályozottság miatt az illetékes nemzetbiztonsági szakszolgálat gyakorolja a felügyeletet, főleg bűnüldözési, operatív feladatok végrehajtása során. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor ezeket ki kell kapcsolni, meg kell semmisíteni, zavarással meg kell bénítani, mert a tevékenységük sokkal nagyobb kárt

okoz, mint a kinyerhető információtartalom. Minél közelebb van a végrehajtók szintjéhez, minél közvetlenebbül hatnak az információk az eseményekre, annál gyorsabban avulnak el a felderítési információk és annál kritikusabbak lehetnek bekövetkező események. Egy példával szemléltetem a problémát. A délszláv háborúban a szerb haderő alig használta a könnyen lehallgatható, régi rádió berendezéseket, helyettük korszerű 73

frekvenciaugratásos rádiókat és mobil telefonokat alkalmazta. Ezek ellen a hagyományos felderítő és elektronikai hadviselési csapatok teljesen tehetetlenek voltak. Még ha egyes források azt állítják is, hogy a mobil telefonokat le lehet hallgatni - ami ellenséges területen a szolgáltatók közreműködése nélkül elég kétséges állítás - a megzavarásuk speciális eszközök nélkül pedig nem lehetséges. A harcterület parancsnoka joggal szabhat olyan feladatot, hogy a csapataink

érdekében akadályozzuk meg egy adott területen, térségben, vagy akár országrészben a mobil telefonhálózat használatát az ellenség számára. Erre fel lehet és fel is kell készülni. Az elektronikai-harc csapatok számára már nem az a fontos, hogy ki és mit beszél a telefonon, hanem, hogy hol helyezkedik el, van-e a megadott térségben üzemelő telefon, bázisállomás, vagy más infrastruktúra? Ezek már nem lehallgatási, dekódolási feladatok, hanem rádiótechnikai felderítési, jelanalizálási problémák. Ezért nincs is szükség a

nemzetbiztonsági felhatalmazás alá eső technikai eszközökre, de speciális vevőkre, iránymérőkre, analizátorokra és zavaróadókra szükség van. Számunkra a feladat a működő eszközök, bázisállomások felkutatása, lefogása akár szelektív módon, az adott frekvenciakészlet lefogásával, akár csoportosan, a bázisállomásokat vezérlő mikrohullámú rendszerek megbontásával.

8. sz. kép. GSM zavaró be-rendezések A világpiacon kész GSM zavaró berendezések kaphatók, (8. sz. kép) amelyeket

egyrészt a kritikus infrastruktúrák (kórházak, számítóközpontok, repülőgépek) védelmében, másrészt az emberek nyugalmának érdekében (színházak, éttermek, stb.) kívánnak alkalmazni. Az ilyen készülékek jogszerűségét illetően vannak még viták, de a műszaki megvalósítást illetően már nincsenek, ami számunkra itt és most fontos. Igen perspektivikus megoldás az, hogy erre a feladatra kis-, vagy akár mikroméretű pilóta nélküli repülőket 74

vonjunk be, mivel segítségükkel egy adott térségben üzemelő készülékcsoportot anélkül lehetne lefogni, hogy a rendszer többi elemében kárt tennénk, vagy a lefogás tényét egyértelműen felfednénk. 3.1.2. A légi eszközök elleni elektronikai támadás berendezései

A repülők és helikopterek elleni elektronikai hadviselés kiemelt jelentőséggel bírt a VSZ fegyvertárában. Erre a feladatcsoportra a légvédelmi rádiótechnikai zavaró zászlóaljak szolgáltak. Ilyen szervezet a NATO-ban, illetve az amerikai hadseregben nincs. Fő feladatuk volt64 a támadó légi ellenség repülőgép fedélzeti felderítő, bombacélzó, térképező, kismagasságú

repülést

biztosító

rádiólokátorainak,

föld-levegő

és

levegő-levegő

rádiókommunikációjának, valamint a harcászati rádió - navigációs (TACAN) eszközeinek65 felderítése és aktív zavarokkal való lefogása. Meglehetősen komplex feladat volt ez, amelyre rádiótechnikai felderítő állomások, légvédelmi rádiótechnikai zavaró komplexumok, rádiózavaró állomások és TACAN zavarók álltak rendelkezésre. Ezek a rendszerek is elavultak az évek folyamán, fejlődtek a repülőgépek fedélzeti lokátorai, a rádiólokációs tájékozódást és bombavetést új eljárások, módszerek váltották fel, más frekvenciatartományokban üzemelnek az új lokátorok, impulzuskompressziós, monoimpulzusos radarok kerültek alkalmazásba. A haderőreform következtében ez a zavaró zászlóalj is felszámolásra került. Valamikor az egységes légvédelmi rendszer részeként üzemelő honi légvédelmi rádiótechnikai zavaró zászlóalj fontos eleme volt a légi ellenséggel vívott harcnak. A vadászrepülők, légvédelmi rakéta csapatok mellett komolyan számoltak a zavaró csapatokkal. Mára a légvédelmi rendszer átszervezésre került. A korszerűtlen eszközöket kivonták, a légtérszuverenitási központ (AIR SOVEREIGNTY OPERATING CENTER ─ ASOC) vette át a légtér feletti ellenőrzést. Az ASOC rendszer felépítését és funkcióit áttekintve a szakemberek számára szembetűnő, hogy az elektronikai hadviselés kérdéseinek leghalványabb jelét sem látni a rendszerben. Már az évekkel ezelőtti változata sem tartalmazta a rádiótechnikai

zavarócsapatok felé szükséges, vagy lehetséges együttműködési csatornákat, vagyis soha nem is számoltak már velük. Megfontolandó ugyanakkor, hogy a korszerűen (vagy nem olyan korszerűen) felszerelt légi támadó ellenség fedélzeti elektronikai eszközeivel ki fogja felvenni a harcot, ki fogja 64

Lasztoméri E.: Az elektronikai harc ezred rádiótechnikai zavarózászlóalj harci alkalmazása. In: Akadémiai Közlemények 201. szám. ZMKA Budapest, 1994. 83-98. p.

75

oltalmazni a csapatokat? Mondhatnánk, hogy majd a légierő repülőgépein elhelyezett

elektronikai hadviselési eszközök veszik át ezt a feladatot, a radarok, rádiók, navigációs eszközök zavarását. Ez elfogadható lenne, ha ilyen eszközök lennének, de nincsenek. A repülőgép modernizálási, beszerzési programok legkényesebb és legdrágább része a fedélzeti elektronikai rendszerek korszerűsítése, amely általában a radarra, a navigációs rendszerre, a kommunikációs eszközökre és a saját-ellenség felismerő berendezésre terjed ki. A fegyverzet mellett a repülő életképességének biztosítása szempontjából kiemelkedő jelentőségűek az integrált fedélzeti önvédelmi és más elektronikai ellentevékenységi rendszerek66, amelyeknek nem szabadna kimaradni a korszerűsítésből.

Pedig attól, hogy a szervezetet felszámolták, a probléma, a feladat nem szűnt meg, csak más módszerekkel, más eszközökkel kell őket megoldani. A rádiótechnikai zavarás jóval bonyolultabb feladat, mint a rádiózavarás. Különleges eszközöket igényelnek például a

nagyteljesítményű adó végfokozatok, a szűrőrendszerek, az antenna-tápvonalrendszerek. Ezek fejlesztésére a mai honi hadiipar nem képes, így a feladatok megoldásához a NATO partnerek módszereire, megoldásaira, technikai eszközeire lesz szükség, és nem utolsó sorban jelentős anyagi forrásokra. 3.1.3. A többfunkciós egyszeri felhasználású zavaró berendezések

Az egyszeri felhasználású zavaró berendezések több típusa is rendszeresítve volt a Varsói Szerződés hadseregeiben, így a legutóbbi eszközkivonásig ezek is megtalálhatók voltak a Magyar Honvédségben. Az egyik típus repülőgépre, helikopterre rögzíthető konténerből ledobható volt, a másik tüzérségi eszközből kilőhető. Mindkettő ultrarövid hullámú volt, a teljes frekvenciatartományt alsávokra bontva fogták át. Az egyes példányok gyárilag adott frekvenciatartományban állítottak elő szélessávú zajzavart, a paramétereiken semmiféle beállításra nem volt mód. A földre való becsapódáskor egy inerciakapcsoló aktivizálta a tápenergia ellátást, majd addig működtek, amíg az akkumulátor bírta. Az éles harci alkalmazás a ledobható típusnál igen csak kétséges volt. Az alkalmazási elvek szerint főirányban, a harctevékenység döntő eseményei során, tüzérségi tűzelőkészítés, vagy ellen előkészítés, ellenlökés megkezdése során kellett volna kijuttatni őket. Ezekben az időszakokban azonban az ellenséges légvédelmi eszközök nincsenek megfelelő mértékben lefogva, a ledobáshoz előírt repülési magasság a saját

65 66

Az elektronikai harc ezred megalakulásakor a TACAN-zavaró állomások már nem voltak rendszerben. A fedélzeti automatizált, integrált önvédelmi rendszerek tárgyalása sem képezi jelen értekezés tárgyát.

76

tüzérség tűzhatás zónájába esik, vagyis a saját repülőerők számára ez nem végrehajtható feladat. A tüzérségi eszközzel kilőhető változat esetében a kijuttatás nem kritikus, azonban

mivel a működő (hagyományos URH FM) rádióeszközök nem egyenletesen helyezkednek el a 20-100 MHz-es URH tartományban, ezért az egyes alsávokba tartozó példányok felhasználása sem egyenletes. Egyes alsávok zavaróadói elfogynak, míg mások megmaradnak, tovább kell tárolni, szállítani őket. Az alkalmazó parancsnoknak semmilyen információja nincs a kijuttatott eszközök működésbe lépéséről. Lehetséges,

hogy sziklás talajra esve be sem fúródtak, eldőlnek, erősen romlik a hatásfokuk. Lehetséges, hogy az ejtőernyőnél fogva fennakadnak egyes példányok valamiben, ami azt eredményezi, hogy az inerciakapcsoló nem lép működésbe, a zavaróadó nem kap energiát. A működésbe lépett zavaróadók az elektromágneses környezetüktől függetlenül üzemelnek, azzal semmilyen kapcsolatban nincsenek. Emiatt a befektetett energia és az elért eredmény csak igen alacsony viszonyt mutat, különösen, ha meggondoljuk, hogy ezek az eszközök meglehetősen drágák voltak. Törvényszerűen felvetődik az új generációs egyszeri felhasználású zavaróadók kifejlesztésének szükségszerűsége. Megalkotásukhoz célszerű felhasználni a távirányított harctéri szenzorrendszerek tapasztalatait és azokat az új technológiai eredményeket, amelyek a miniatürizálás, a globális helymeghatározás, a számítástechnika, a robotika és a rádiótechnika területén elérhetővé váltak. Az új, többfunkciós egyszeri

felhasználású

zavaróadók

rendszertechnikai

felépítésére

és

harci

alkalmazásának

módszereire vonatkozó javaslataimat a IV. fejezetben fejtem ki részletesen. 3.1.4. A helymeghatározó rendszereket zavaró berendezések

A nyugati országok légiereje harcászati közelnavigációs rendszere, a TACAN ellen fejlesztették ki a VSZ országokban rendszeresített R-388 típusú zavaróállomást, amely a 90es évek elejéig volt rendszerben. Kivonása után nem maradt más navigációs rendszert zavaró eszköz. A rádiónavigáció azonban fejlődött és mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió kifejlesztette a saját műholdas globális helymeghatározó rendszerét, a NAVSTAR GPS-t, a GLONASS-t67, illetve kidolgozásra kerültek a helyzetjelentő adatrádiók (EPLRS), amelyekkel korábban már foglalkoztam.

67

Ványa László: Korszerű, műholdas, globális helymeghatározó rendszerek. In: Haditechnika. 1994/4. HM HTI Budapest, 1999. 42-46. p.

77

Ezek a műholdas rendszerek azonban már nemcsak a repülők és hajók navigációját biztosítják, hanem roppant széles körben elterjedtek a szárazföldi csapatoknál, valamint a polgári szférában is. Egyre több haditechnikai eszközbe kerül beépítésre a GPS vevő, mivel a helymeghatározás, az automatizált pozícióközlés, a vezetési rendszerek számára rendkívül hasznos

információ,

a

beépítési

költség

pedig

elhanyagolható

a

hozott

többletszolgáltatáshoz képest. Mivel ezek is elektronikai eszközök, és tömeges elterjedésükkel egyre fontosabb szerepet játszanak, ezért feltétlenül meg kell gondolni a rendszer elektronikai hadviselési aspektusait. A hozzáférhető forrásirodalomból és a híradásokból napvilágra került információk szerint GPS zavaró berendezések már léteznek (9. sz. kép). A GPS rendszert ért zavartatások már többször hoztak létre kritikus helyzetet a polgári légi közlekedésben. Hasonló hatás várható a katonai alkalmazások területén is, ezért fel kell készülni egyrészt a rendszer felhasználói szegmensének elektronikus támadására, másrészt módszereket kell kidolgozni az elektronikai védelemre.68 Ma a cirkálórakéták, pilóta nélküli repülők inerciális navigációs rendszerrel kombinálva, vagy anélkül, rendkívüli pontosságú feladat végrehajtásra képesek, érthető tehát, hogy a GPS kiesése milyen problémákat fog okozni. Mivel több fegyvernem, sőt több haderőnem alkalmazza őket, ezért egy igen magas szintű döntés szükséges a GPS navigációs szolgáltatás lefogásához egy adott térségben. Ugyanakkor adott harcászati helyzetben

lehetséges, hogy nem baj, ha a harcjárműveink néhány percig nem tudnak pozíciót jelenteni, de az ellenséges csapásmérő eszközök célt tévesztenek ez idő alatt.

9. sz. kép. Egy orosz gyártmányú GPS zavaró berendezés 68

GPS Insurance: Antijamming the System. In: Journal of Electronic Defence. December, 2000, Vol.23. N. 12.

78

Mondhatná bárki, hogy a NATO csatlakozás után a nyugati haditechnika szövetségen belülivé vált, nem kell ilyen eszközöktől tartani. Hangsúlyozom, hogy a GPS technológia elég nyílt ahhoz, hogy bármely ország szabadon hozzáférhessen, és haditechnikájába beépítse azt. Túl ezen, nekünk nemcsak hazai viszonylatban kell gondolkoznunk, hanem szövetségi keretekben, és a NATO találkozhat olyan országokkal, amelyek ezt a technológiát minden további nélkül képesek ellene használni. 3.1.5. Nagy energiájú rádiófrekvenciás fegyverek, impulzusbombák

Az elektronikai ellentevékenységet alkotó elektronikai zavarás és elektronikai megtévesztés mellett harmadik részterület az elektronikai pusztítás, ami alatt sokáig csak az önrávezetésű eszközök (radarok elleni rakéták, ARM, HARM, stb.) pusztítását értették. Néhány éve azonban ebbe a csoportba soroljuk azokat az eszközöket is, amelyek hatására az elektronikai eszközökben súlyos rongálódás, helyreállíthatatlan károsodás keletkezik, tönkretéve ezzel az egész eszközt, amiben ezek az elektronikai áramkörök üzemeltek. Hatékony működésük feltételeit a modern félvezetős elektronika teremtette meg

azzal, hogy az egyre kisebb méretű és egyre nagyobb alkatrész sűrűségű integrált áramkörök, mikroprocesszorok az egyre vékonyabb rétegvastagságú félvezető technológia (0,17-0,15 µm) miatt egyre érzékenyebbé váltak a túlfeszültségre. Ha ilyen alkatrészeket tartalmazó berendezés közelében intenzív elektromágneses térerősségváltozás történik, a külső és belső vezetékhálózaton feszültség indukálódik, amely túlfeszültséget, ennek következtében átütést és túláramokat okoz. Az átütések a tranzisztorokban, integrált áramkörökben, és processzorokban végleges és javíthatatlan károkat okoznak, amelyek csak cserével javíthatók. Az impulzusfegyverek három fő egységből állnak. Az első egy energiaforrás, amely

egy induktív, vagy kapacitív energiatároló rendszert tölt fel véges idő alatt megfelelő energiaszintre. A tárolt statikus energiából valamilyen speciális módszerrel minél rövidebb impulzust kell előállítani, amit a második fokozatra, az elektromágneses rezgéskeltő rendszerre vezetnek. Ezt az előállított, vezetett energiát, egy antenna segítségével

transzformáljuk sugárzott energiává. Az energiatároló és kisütő rendszer kapacitív változata lehet egy Marx-generátor, az induktív pedig egy robbantásos fluxuskompressziós generátor (4. sz. ábra). A nagyfrekvenciás rezgéskeltő lehet egy Vircator, egy üregrezonátor, magnetron, febetron, klisztron, stb. Antennaként általában tölcsérsugárzót alkalmaznak, mert jól megoldható a 79

csőtápvonalhoz, rezonáns üreghez, vagy akár koaxiális rendszerhez való illesztése. A tölcsérsugárzó lehet maga az antenna is, de lehet egy parabola antennarendszer primer sugárzója.69

Terminológiáját tekintve a nagyenergiájú rádiófrekvenciás fegyver (HIGH

ENERGY RADIOFREQUENCY WEAPON - HERF), nagy teljesítményű mikrohullám (HIGH POWER MICROVAWE ─ HPM), vagy impulzusbomba (IMPULSE BOMB) kifejezés is használatos. Armatúra cső

Dielektrikum köpeny

Szigetelő blokk

Tekercs

Bem. gyűrű

Robbanótöltet

Szigetelő

Kimeneti gyűrű

PBX-9501

A robbanási hullámot kialakító lencse

4. sz. ábra. A fluxuskompressziós generátor70 elvi felépítése A

szerkezeti,

illetve

működésbeli

különbség

abban

van

közöttük,

hogy

a

rádiófrekvenciás fegyverek többször alkalmazhatók, az impulzusbomba pedig egyszeri működésű. Az egyszeri működés során olyan fizikai változások, sérülések történhetnek,

amelyek a minél nagyobb hatásfok érdekében magát az eszközt is tönkre teszik. Ebből adódóan a nagy energiájú rádiófrekvenciás fegyverek mobil harctéri alkalmazásra, az impulzusbombák pedig a többi ledobható bombához, kilőhető rakétához hasonlóan egyszeri feladat végrehajtásra alkalmasak. Irodalmi adatok71 szerint ilyen eszközöket előállítani pedig nem túlzottan bonyolult. Néhány száz dollár befektetéssel, a kereskedelemben szabadon beszerezhető alkatrészekből olyan táskaméretű, vagy gépkocsiba építhető eszköz fejleszthető ki, amely a közmű infrastruktúra, a bankok, vagy repülőterek számára elfogadhatatlanul magas kockázatot 69

Kopp C.: The E-Bomb. ─ A Weapon of Electrical Mass Destruction. http://www.jya.com/ebomb.htm A fluxuskompressziós generátor egy robbanóanyaggal megtöltött nagyáramú szolenoid. A tárolt mágneses energiát (E=1/2 x L x I2) alakítja át áramimpulzussá. A robbanás során egy rézből készült belső csőfelülettel rövidre zárják a tekercs meneteit, ezáltal az induktivitása rendkívül gyorsan tart (elméletileg) a 0-hoz, ezért az árama egy belső ellenállásával korlátozott maximális értékhez. Ezzel egy rezgéskeltőt lehet meghajtani. 71 Joint Economic Committee United States Congress Hearing (February 25, 1998). „Radio Frequency Weapons and Proliferation: Potential Impact on the Economy. http://www.house.gov/jec/welcome.htm 70

80

jelenthetnek. Fel kell arra készülni, hogy a terrorizmus eszköztárában megjelenhetnek ezek az eszközök, a zsarolás, vagy az értelmetlen pusztítás, károkozás fegyverei lehetnek. Ez a nemzetbiztonsági szinten túl elektronikai hadviselési probléma. Az elektronikai

hadviselés szakemberei azok, akik egyrészt ilyen támadó eszközöket képesek megalkotni, harctéri bevetésre alkalmassá tenni, az ellenség elektronikai rendszereit úgy támadni, hogy közben emberéletben nem esik kár (SOFT KILL), másrészt az ilyen eszközök elleni védelem kérdéseiben tanácsot adni a konstruktőröknek, rendszerépítőknek, felhasználóknak. A védekezés meglehetősen költséges dolog, hiszen már a számítógép alkatrészek tervezésénél meg kell kezdeni, rendszerben kell gondolkodni, komplexen alkalmazni a védelem fizikai eszközeit és rendszabályait éspedig mindenhol, ahol a védelmet megfelelő szinten garantálni kell. Azt is figyelembe kell venni, hogy jelenleg a polgári és a katonai szférában egyaránt az “OFF

THE SHELF”

polcról levehető kész polgári megoldások alkalmazásának korát éljük,

mivel így látszólag sokkal olcsóbban, gyorsabban lehet létrehozni a szükséges katonai vezetési, információs rendszereket, mintha a jóval drágább, katonai elvárásoknak megfelelő, elektromágneses impulzusoktól védett eszközöket alkalmaznánk. Ez igaz, de azzal is számolni kell, hogy ezek a teljesen védtelen, a polgári tömegtermelésben olcsón előállított eszközök az első ilyen impulzusfegyverrel mért csapás után használhatatlan roncshalmazzá fognak válni. Ezt is mérlegelni kell azoknak, akik a fejlesztési,

rendszerépítési döntéseket hozzák. 3.1.6. Nem halálos fegyverek

A 90-es években lezajlott világméretű változások nyomán új, más jellegű katonai kihívások jelentek meg, amelyek a korábbi módszerektől és eszközöktől jelentősen eltérő megoldásokat is kívántak. A hadseregek feladatrendszerében megjelenő békefenntartás, béketámogatás, humanitárius akciók során a helyi lakossággal felmerülő problémák során elkerülhetővé kell tenni a fegyverhasználatot, vagyis a hadseregek „fegyverzetébe” olyan eszközöket, anyagokat kell rendszeresíteni, amelyek humánus, súlyos sérülés nélküli, de határozott fellépést tesznek lehetővé, hatékonyan megakadályozva a szemben álló további tevékenységét. Ahol a katonai rendfenntartó erők, belügyi csapatok, nemzeti gárda alegységek, stb. nem voltak képesek kezelni a terroristákkal, fanatikus, lázadó csoportokkal folytatott kötélhúzást, és súlyos vérengzésbe torkollottak az események, és tömegesen estek áldozatul ártatlan személyek is.

81

A nem halálos fegyverek fogalmát a magyar katonai szakirodalomban először, az

alábbiak szerint fogalmaztam meg: "Nem halálos fegyvernek (NON LETHAL WEAPONS – NLW) nevezünk minden olyan anyagot, eszközt és eljárást, amely békében vagy háborúban egyaránt a szemben álló fél harcképességének csökkentésére, emberi, technikai lehetőségeinek korlátozására, a tevékenységéből való részleges, vagy teljes kivonására irányul anélkül, hogy az élőerő egyedi, vagy tömeges közvetlen pusztítására, a harci technika megsemmisítésére irányulna."72 A nem halálos fegyverek néhány fajtája a napi híradásokból már ismert, például amikor utcai zavargásokban könnygázt, vagy gumilövedékeket vetnek be a rendfenntartó erők. A nem halálos fegyvereket az alábbi csoportokba soroltam: •

kémiai eszközök;

•

biológiai anyagok;

•

lézerek;

•

akusztikus eszközök;

•

elektromágneses eszközök;

•

nagyfeszültségű eszközök;

•

egyéb eszközök.

Részletesebb jellemzésüket a 12. melléklet tartalmazza. Szakterületünket a kémiai és biológiai eszközökön kívül minden csoport érinti. Hagyományosan ezek jelentős része nem elektronikai hadviselési eszköz, azonban egyrészt a kifejlesztéséhez, harci alkalmazásának kidolgozásához elektronikai hadviselési szemléletmód, elektronikai konstrukciós ismeretek és tapasztalatok szükségesek. A

berendezések egy része lehet az elektronikai hadviselési csapatok kezelésében, fenntartásában, alkalmazásukra az elöljáró hadműveleti törzs által megtervezett módon kerül sor. Más részük a fejlesztést követően olyan alkalmazókhoz is kerülhet, mint például a rendőrség, vagy más biztonsági szolgálat. Hazai viszonylatban is van több olyan kutatási terület, amely részletes kidolgozásra és fejlesztésre érdemes. Megfelelő kutatói, laboratóriumi háttér mellett nemcsak a hazai hadiipar számára, de a NATO haditechnikai fejlesztési projektjei számára is lehet új eredményeket felmutatni.

72

Ványa László: A hadviselés különleges eszközei, a nem halálos fegyverek. In: Hadtudomány, MHTT Budapest, 1998/2. 58.p.

82

3.1.7. Számítástechnikai rendszerek, eszközök elleni támadás eszközei, módszerei

A polgári és haditechnikai eszközökben lezajlott forradalmi fejlődés napjainkra szinte minden használati eszközünkbe, harci technikai eszközbe kulcselemmé tette az elektronikát,

a

félvezető-technológia

egyszerűbb,

vagy

bonyolultabb

egyedeit.

Törvényszerű, hogy amikor a hadviselésben számba vesszük a szembenálló fél sebezhető pontjait, akkor látókörünkbe kerülnek a beépített elektronikai áramkörök, processzorok, komplett mikro-, vagy nagy számítógépek. A támadásuk, rombolásuk egy módjáról, az irányított energiájú fegyverek alkalmazási lehetőségeiről már esett szó. Most azokat a módszereket említjük meg, amelyek sokkal finomabban, ravaszabban, alattomosabban képesek a számítástechnikai rendszereket támadni.

A módszerek között vannak hardver és szoftver eszközökre alapuló eljárások. A hardveres támadást például a chipek manipulálásával (CHIPPING) lehet elérni. Ma a nagy integráltságú áramkörökbe, processzorokba több millió tranzisztort integrálnak egyetlen lapkára. A chipek dokumentációja üzleti okokból sem tehető publikussá, különösen nem akkor, amikor még a piacon van. A megjelenő rendszervázlatok igen nagy vonalakban képesek a belső felépítést bemutatni, és egyébként is ki garantálja, hogy csak az van a lapkán, ami a katalóguslapon megjelenik. És itt kezdődik az információs hadviselés számára az a pont, amely a lehetőségek széles tárházát kínálja. A piacon milliós tételben eladott áramkörök belsejében olyan funkcionális egységek is elhelyezkedhetnek, amelyeket szigorú titokban, és feladattal terveztettek bele. Adott politikai, gazdasági, vagy katonai szituációban a gyártó ország (amely általában nem a legszegényebb elmaradott országok közül kerül ki) úgy dönt, hogy a feszültség fokozódásának egy bizonyos pontján csapást mér ellenségeire. Nem kell mást tennie, mint egy műholdról adott jeleket sugározni az arra tervezett áramkörök számára, vagy a hálózatokon át megfelelő programot elindítani a világhálózat számítógép millióira. A parancs a chipbe jutva tetszés szerinti működést válthat ki, leállhat, időlegesen, vagy véglegesen tönkremehet. Mivel ez ellen védekezni mindaddig nehéz, sőt lehetetlen, amíg saját mikroelektronikai gyártási technológiával és termékekkel nem rendelkezik egy ország, addig nem zárható ki a chipping lehetősége. Ennél sokkal egyszerűbb és ma már mindenki számára kényelmesen elérhető eszköz a malware-k alkalmazása, amit a köznyelv igen pontatlanul és általánosítva csak

számítógépes vírusként aposztrofál. A malware – rosszindulatú program – egy csoport

83

elnevezés, amelybe egy besorolás szerint73 az alábbi eszközök, termékek sorolandók: levélbombák, időzített bombák, kémprogramok, fülelők, interloper programok, adattúszejtők, tűzfal-támadók, jelszólopók, programférgek, trójai programok, vírusok, dropperek, vírusgyártó automaták, lánclevelek, hoax. Ezek olyan ember által írt programok, amelyek egy része önmagát reprodukálni, sokszorosítani képes, és valamilyen feladatot hajt végre. Az ilyen szándékosan előállított és ismertté vált több mint ötvenezer fajta malware termék és azok mutációi nemcsak tréfás kedvű programozók, diákok csínytevései, hanem szándékos károkozók, hackerek, crackerek, kiberterroristák fegyvertárának eszközei. A vírusok felhasználhatók a valódi hadseregek valódi fegyvereként, csak ahhoz megfelelő felkészültségű speciális csoport létrehozása és kiképzése szükséges, amely az I. fejezetben .javasoltam és indokoltam. A hálózati rendszerek (LAN, MAN, WAN, WWW, stb.) egyik legveszélyesebb

behatolási lehetősége a programozók által beépített olyan nem dokumentált programrész, amelyet csapóajtónak, hátsó bejáratnak (BACK DOOR) hívnak. Ez lehetővé teszi, hogy távoli felhasználók adataihoz hozzájussanak, abban keressenek, adatokat helyezzenek el, rendszerinformációkat kérdezzenek le, internetezési szokásokat figyeljenek meg, levelezést kövessenek, összességében a munkahelyi és magánéleti szférában turkáljanak. Csak a szándék és a pillanatnyi érdekek döntik el, hogy mindezt mire lehet használni. A számítástechnikai eszközök és a kommunikációs hálózatok által alkotott globális média, a kibertér tehát a hadviselés valós dimenziójává vált, ahogy azt az első fejezetben bizonyítottam és ez arra kényszerít bennünket is, hogy mind a védelem, mind pedig a rendelkezésünkre álló eszközök által adott mértékben a támadás lehetőségeivel, módszerivel foglalkozzunk. 3.1.8. Önrávezérlésű lőszerek, önrávezérlésű rakéták, bombák

Ezek az eszközök nem elektronikai hadviselési szaktechnikai berendezések, azonban az elektronikai pusztítás definíciója szerint és feladatukat tekintve ide sorolandók, függetlenül attól, hogy például a légierő, vagy a tüzérség a közvetlen alkalmazó. Hatékony alkalmazhatóságuk, illetve az ellenük való védekezés kérdései komoly elektronikai hadviselési feladatokat és problémákat takarnak. Ebbe a csoportba sorolhatók mindazon fegyverek, amelyek a célobjektumok megközelítését aktív, félaktív, vagy passzív rávezetéses elven, optikai, infra, lézer, vagy rádiófrekvenciás tartományban működő kereső fej alkalmazásával hajtják végre. Az egyes csoportok részletes rendszertechnikai leírására, 73

Nagy G.: Makro-Kozmosz. Nagy magyar makrovírus könyv. Off-set land Bt. Budapest, 1997. 18-28. p.

84

működési elvére jelen értekezésben nincs mód részletesen kitérni. Az elektronikai védelem kérdéseivel sem foglalkozom, most inkább az ellenük való elektronikai ellentevékenységi módszereket, eszközöket elemzem. Tulajdonképpen a lehetséges módszerek és megoldások majdnem annyi csoportba sorolhatók ahány rávezetési elvet szorzunk össze az alkalmazott működési hullámtartomány darabszámával. Vannak azonban rendszertechnikailag közös vonások, amelyek függetlenek a konkrét eszközfajtától. Az aktív és félaktív rendszerek elleni tevékenység hatékony eszköze az aktív

besugárzók pusztítása, amely hasonló önrávezetésű eszközökkel, vagy koordinátáik ismeretében pontos tűzcsapásokkal lehetséges. A vevőberendezéseket aktív és passzív zavarokkal lehet lefogni. Ez az optikai tartományban például füstök és aerosolok, pirotechnikai lövedékek alkalmazását jelenti, a rádiólokátorok esetében zavaróadók, dipolok, csapdacélok alkalmazását. A legkomplexebb rendszerek a repülőgép fedélzeti integrált önvédelmi ellentevékenységi rendszerek, amelyekben mind a rádiótechnikai zavaró adók, mind az optikai és infra csapdakivetők, passzív zavarokat okozó dipólszóró konténerek, valamint a decoy-ok megtalálhatók. Hasonló bonyolult feladat a hajók rakéták, torpedók és aknák elleni védelme. A szárazföldi harci technikai eszközök legfőbb ellenségei a földről, vagy a levegőből indítható páncéltörő rakéta fegyverek. Rendszertechnikailag itt is majdnem minden lehetséges irányítási elv és alkalmazott hullámtartomány megtalálható. Az ellenük folytatott küzdelem eszköztára is igen szerteágazó. Az infravörös hullámtartományba eső hősugárzásra rávezető rakéták ellen korábban is léteztek, és ma is léteznek pirotechnikai lövedékeket kivető eszközök. Viszonylag jó eredményt adtak a harcjárművek saját füstképzési megoldásai. A lézeres megvilágítással működő rávezetés elől azonban ezek a módszerek nem elég hatékonyak, ezért speciális, nagymolekulás aerosolok kifejlesztésével javítanak a védekezés hatásfokán. Komoly kihívást jelentenek azok a kazettás lövedékek, rakéták, amelyek a harcterület felett adott magasságban szétválnak, majd önállóan keresik meg a páncélozott célokat. A felülről érkező támadás általában a legsebezhetőbb pontot, a vékonyan fedett motorteret éri. A saját hajtóművel rendelkező szubrakéták kódolt rádiólokációs jellel képesek egymás jeleit megkülönböztetni, és nem választja ugyanazt a célpontot több rakéta is. Ez a modern páncélos elhárítási módszer újabb elektronikai hadviselési kihívás. Ahogy az SZPR-1 oltalmazta a saját csapatokat a rádiógyújtóval ellátott lőszerek és aknák ellen, úgy egy rádiótechnikai zavaróállomás kifejlesztése is elképzelhető és indokolt lehet a kazettás 85

rakéták, bombák és lőszerek ellen. Minden további nélkül elképzelhető egy egyéni, vagy kollektív oltalmazást megvalósító önvédelmi zavaró berendezés kifejlesztése. A harcjárműveket fenyegető rakéták elleni védekezés két fő kérdés köré

csoportosítható. Az első a lézeres besugárzás, mint fenyegetés észlelése és figyelmeztetés kiváltása, valamint a rakétaindítás észlelése, a rakéta irányának meghatározása. A második

kérdéskör

a

rendelkezésre

álló

néhány

másodperc

alatt

megtehető

ellenintézkedések köre. Vegyük az elsőt. A besugárzás detektálása és irányának kijelzése a

mai technikai eszközökkel nem okoz gondot. Probléma inkább az, hogy a besugárzás puszta tényén kívül az információ egyes esetekben téves lehet, mert a félaktív rendszereknél a célmegjelölő lézerforrás egészen máshol is lehet, mint ahonnan a csapást kiváltó tűzeszköz áll. Ennél sokkal informatívabb és megbízhatóbb a rakétaindítás tényének észlelése és a rakéta röppályájának követése. A kérdés az, hogy mi legyen a megfelelő oldalszög és helyszög felbontású eszköz, amely erre alkalmas. Elvileg ez lehet egy centiméteres hullámsávú, nagyfordulatszámú radar, ha a jelfeldolgozás ideje, és a röppályán való követés után elég idő marad a pirotechnikai lövedékek indítására, ködfejlesztésre, vagy más hatékony eszköz aktivizálására. Problémás az elektromágneses összeférhetőség biztosítása, mivel minden egyes járműre kellene ilyen radart telepíteni, az aktív jelkisugárzás pedig ismét csak a felderíthetőségüket könnyítené meg. Sokkal alkalmasabb lehet erre a feladatra egy optikai képfeldolgozó rendszer, amely önmaga nem sugároz, tehát áruló jelet nem okoz. A rendszer lelke egy körpanorámás objektívvel ellátott széles spektrumú CCD képfelvevő chip. A körpanorámás objektív Greguss Pál magyar professzor szabadalma, amely 360 fokos körben képes torzításmentes egyidejű képalkotásra.74 (10. sz. kép) Kis mérete, a katonai optikai eszközökhöz viszonyított rendkívül alacsony ára és a kiváló felbontása igen alkalmassá teszi erre a feladatra.75 Bármilyen digitális kamerához csatlakoztatható, a képet pedig számítógéppel feldolgozva a normál, hagyományos emberi látásmódra könnyen át lehet alakítani. Ebbe a rendszerbe nem is kell a kezelő számára ez a megjelenítés, tehát a képfeldolgozást egy video jelfeldolgozó processzor gyorsan tudja kezelni.

74

Részletes leírása angol nyelven megtalálható: http://www.manuf.bme.hu/~greguss/ Tóth I.: A PAL-optika és alkalmazási eszközei a haditechnikai eszközökben. TDK dolgozat, a XXV. OTDK-n második helyezést ért el. Konzulens: Ványa László. ZMNE Kutató könyvtár, 2001.

75

86

10. sz. kép. A PAL optika és az általa alkotott kép A működés fizikai alapját az képezi, hogy a körpanorámás objektív által készített kép időben viszonylag „nyugodt”, majd amikor egy páncéltörő rakéta kilövésre kerül, akkor egy jól meghatározható ponton intenzív fény, és hőkép jelenik meg. A CCD-nek olyannak kell lenni, hogy a látható fényen túli, közeli infra tartományban is érzékeny legyen. A rakéta felvillanása után el kell dönteni, hogy veszélyes objektum közeledik, vagy nem. Az a hőés fényforrás, amelyik a kamera képén adott idő alatt nagy elmozdulást okoz, az más cél felé tart, nem veszélyes az adott harcjármű számára. Az ellenben, amelyik a feltűnése után szinte egyhelyben állni látszik (egy adott területen belül kacsázva halad), többször is visszatér az eredeti kiinduló pont vonalába, az igen veszélyes, mert az éppen szembe jön az érzékelő felé, tehát a járművünket vette célba. A kép analizálása után igen rövid idő alatt el lehet dönteni, hogy kell-e indítani az ellentevékenységi rendszert, és abból is melyik fajta eszközt. Ennek a rendszernek az a hallatlan nagy előnye, hogy függetlenül attól, hogy milyen rávezetési elven működik a rakéta, minden fajtát azonos elven és hatékonysággal dolgoz fel. Természetesen ez csak egy elvi megvalósítási lehetőség. Sokkal többet és biztosabbat megfelelő modellkísérletek, szimulációk elvégzése után lehetne mondani arról, hogy valóban mennyire lehet hatékony egy ilyen rendszer, illetve az ellentevékenységi eszközök fizikailag képesek-e egy ilyen látszólag abszolút vesztett helyzetben valamit tenni, és csökkenteni a megsemmisítés valószínűségét. Tudni kell azonban azt is, hogy az „okos fegyverek” (SMART

WEAPONS)

ellen nagy munkával kifejlesztett rendszerek sem védenek

meg a „buta” fegyverektől (DUST

WEAPONS)

mint amilyenek például a ballisztikus pályán

87

repülő tüzérségi lövedékek, páncéltörő gránátok. Pontos irányzás esetén ezek az okos szerkezetek sem képesek tőlük megóvni. 3.1.9. Korszerű antennák

Az elektronikai hadviselési berendezések hatékony működésének egyik alapfeltétele, hogy mind a vevőberendezések, mind az adók jó hatásfokú, mechanikailag stabil, antennákkal legyenek ellátva. Az antennarendszerek konstrukcióját elsősorban a fizikai

törvények határozzák meg. A kedvező mindig az lenne számunkra, ha minél kisebb fizikai méretek mellett, minél nagyobb hatásfokkal működő antennánk lenne. A fizikai méretcsökkentés különösen a nagyobb hullámhosszúságú tartományokban (a hosszú és rövidhullámokon) lehetetlen feladat. Ez okozza, hogy a jó hatásfokú hosszú- és rövidhullámú vevő és adóantennák több 10, esetleg 100 m hosszúak. A telepítésük emiatt meglehetősen bonyolult és időigényes. Az ultrarövid hullámú tartományban yagi és logaritmikus periodikus antennákat alkalmaznak, amelyek fizikai méreteit a teljesítmény és sávszélesség követelmények is jelentősen befolyásolják. Ezek kitolhatóü pneumatikus antennaárbocok segítségével igen gyorsan telepíthetőek. A magasabb, (1-2 GHz feletti) tartományokban megjelennek a csőtápvonalak, az apertúra sugárzók különböző fajtái. Ezekben a tartományokban most már nem a fizikai méretek, hanem a szükséges teljesítmény előállítása a kritikus. Kihasználva azt, hogy kis teljesítményt és kis antennát jól elő lehet állítani, létrehozták a sok elemi antennából és végfokozatból álló csoportantennákat, antennarácsokat, mátrixokat. Ezeket az egyenként adott kis teljesítményt előállító építőkockákat megfelelő

fázisban táplálva összegezhetjük a teljesítményüket, bizonyos határok között tetszés szerint mozgathatjuk a karakterisztikájukat. Olyan különleges alkalmazások állíthatók elő, hogy például egy rádiólokátor a légteret nem periodikusan tapogatja le, hanem csak viszonylag ritka időközönként, amikor is új célt kutat. A korábban felfedett célokat sorra letapogatja, de nem úgy, hogy a célok a teljes letapogatásban egyszer beütnek, hanem úgy, hogy sorra halad egyikről a másikra, és megállapítja az új helyzetüket. Ezzel, sokkal nagyobb jelfrissítési gyakoriság érhető el, a légtérbe feleslegesen elsugárzott energia csökkenthető. Az új célokat egy teljes légtér letapogatás során veszi fel, majd változtatja meg a jelfrissítés rendjét. Az integrált áramkörös technika jelentős előrelépést hozott az antennák konstrukciójában is. A sík felületre nyomtatott huzal, spirál antennák, illesztők, transzformátorok technológiája már több évtizedes múltra tekint vissza. Ilyen nyomtatott spirálantenna 88

konstrukciót alkalmaztak a LEFOGÓ-1A két oldalára felszerelt hordó formájú antennában is. Jelentős áttörést a microstrip antenna kifejlesztése hozott. Ez is nyomtatott antenna, ez azonban nem a fizikai huzal nyomtatással való megvalósítása, hanem attól eltérő fizikai elven működő rezonáns elemek és illesztő tagok csoportokba rendezett megvalósítása. A microstrip technika legnagyobb külföldön is elismert hazai megalkotója, fejlesztője, és tanítója a BMGE tanára Völgyi Ferenc.76 A repülőgépek antennarendszereiben igen kedvező a nyomtatott antennás technika, mivel a burkolattal egy síkban, gyakorlatilag nem is megkülönböztethető módon beépíthetőek. Elektronikai hadviselési eszközben eddig fázisrács antennával felszerelt berendezés nem volt. RH berendezésekben szóba sem jöhet az alkalmazásuk, de a magasabb URH és a GHzes tartományokban igen. Elemi antennaegységekből képzett csoportantennával megépíthető például a GSM zavaró állomás vezérelhető antennarendszere, amellyel, nagy sebességgel manőverező térben szelektív zavarás állítható elő. 3.1.10. Hordozó eszközök

Az elektronikai hadviselési komplexumok a Magyar Honvédségben szárazföldi és légi hordozón kerültek, és kerülnek ezután is telepítésre. Elvileg nincsen annak sem akadálya, hogy hajó fedélzetére építsenek be ilyen eszközöket, de erre nem merült fel eddig igény. Tekintsük át részletesebben az egyes hordozó csoportokat. Szárazföldi hordozók

A szárazföldi csapatoknál korábban kerekes és lánctalpas hordozók egyaránt előfordultak. A kerekes hordozók műszeres kabint, vagy leemelhető konténeres felépítményt szállítottak. Nagy részük túlméretes és túlsúlyos volt, ami a mozgásukat útvonalengedélyhez kötötte, külön útvonaltervezésre volt szükség az aluljárók, vasúti kereszteződések, kisebb teherbírású hidak elkerülése céljából. A gépjármű-technikai eszközök túlnyomó többsége orosz gyártmányú volt, kisebb részük Csepel D-344. A haderő korszerűsítés során fokozatosan megújuló gépjárműpark jelentős része most is műszeres kabin felépítményes lesz, amely paraméterei jelenleg nem ismertek. Az elektronikai hadviselési szaktechnikai eszközök, vezetési pont gépjárművek, törzs munkahelyek számára fűthető, télen-nyáron tartós munkavégzésre alkalmas felépítménnyel ellátott terepjáró gépjárművek szükségesek. A korábban Esztergomban gyártott KF-1-es 76

A microstrip technológia elméletével és gyakorlati megvalósítási lehetőségeinek bővebb leírásával a HÍRADÁSTECHNIKA folyóirat 1999/12. tematikus száma foglalkozik.

89

konténerek mérete meglehetősen nagy volt, a közúti közlekedés és a terepen való mozgás szempontjából előnytelen tulajdonságai miatt ez a méret csak több munkahely közös elhelyezésére szolgáló törzs és harcálláspont gépjármű számára célszerű. A perspektivikusan kifejlesztendő zavaróállomások céljaira páncélozott, kerekes, vagy lánctalpas, valamint olyan kisebb össztömegű terepjáró gépjármű a megfelelő,

amely egyrészt képes az állomás teljes tartozék- és tartalék anyagát, a kezelőállomány személyes fegyverzetét és felszerelését, valamint a kezelőket egyszerre, további szállító gépkocsi nélkül hordozni. Ha a gépkocsivezetővel, és két váltásban dolgozni képes állománnyal számolunk, a létszám 3, de inkább 4 fő kell, hogy legyen. Az állomás autonóm energiaellátása érdekében a felépítmény oldalszekrényében elhelyezett, vagy vontatott áramforrás aggregátorral is rendelkeznie kell. Egyes speciális rendeltetésű zavaró állomások beépítése könnyű terepjáró gépjárműben is elképzelhető, különösen, ha maga a berendezés nem nagy tömegű, nem igényel nagy energia felvételt és a mobilitása elsőrendű alkalmazási szempont. (Ilyen lehet, pl. a GSM zavaró állomás, vagy a földi rádiólokációs eszközöket zavaró állomás.) Meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy amennyiben a meglévő lánctalpas hordozók műszakilag és gazdaságilag alkalmasak, akkor a bennük lévő zavaró berendezések maradjanak-e, vagy új fejlesztés esetén célszerű átépíteni őket. Légi hordozók Az elektronikai hadviselési eszközök légi hordozóra épített változataiból több is rendszeresítve volt. Ezek egyrészt repülőgépre függesztett konténeres felderítő, zavaró eszközök voltak, másrészt helikopter fedélzetén működő zavaró komplexumok. A

haderőreform jelenlegi állása szerint ezek a rendszerből kivonásra kerültek, állományuk megszűnt. A perspektivikus rendszerek szempontjából a légi hordozó eszközök továbbra is nagy jelentőséggel bírnak. Ugyanakkor a rendelkezésre álló alacsony gépállomány várhatóan nem teszi lehetővé, hogy speciálisan elektronikai hadviselési feladatú repülőgépet, vagy helikoptert fejlesszünk ki, ezért egy új megoldásban, a pilóta nélküli repülőkben (UNMANNED AIR VEHICLE - UAV)77,78 érdemes a továbbiakban gondolkodnunk.

77

Ványa L: Unmanned Air Vehicles - Commander's Eyes and Arms in the Information Age. In: The Challenge of Next Millennium on Hungarian Aeronautical Sciences. eR-GROUP, Budapest, Hungary 1999. 91-100 p. 78 Makkay I., - Ványa L: Harcászati-hadműveleti pilóta nélküli repülő eszközök. In: Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények. 2. évf. 1. szám. Budapest, 1998. 171-186. p.

90

A pilóta nélküli repülőknek, mint ahogy az utóbbi évtized háborúi bizonyították, igen előnyös tulajdonságai vannak a pilóta által vezetett merev, vagy forgószárnyas repülőkhöz képest. A bekerülési költségük, az üzemeltetésük, a pilóta (vezető) kiképzése nagyságrendekkel alacsonyabb költségekkel jár. A világ hadseregei intenzív kutatást és fejlesztő tevékenységet folytatnak a pilóta nélküli repülő

rendszerek

különböző

kategóriájú

változatainak

megalkotása,

illetve

továbbfejlesztése érdekében. Kategóriáit tekintve az alábbi csoportosítást hoztam létre: •

mikro repülők (MICRO AIR VEHICLES - MAVS) – 0,1-2 km;

•

közeli hatótávolságúak (CLOSE-RANGE UAV - CR-UAV) – 5 km-ig;

•

kis hatótávolságúak (SHORT-RANGE UAV - SR-UAV) – 15 km-ig;

•

helyből fel- és leszállóak (VERTICAL TAKEOFF AND LANDING UAV - VTOL-UAV);

•

közepes hatótávolságúak (MEDIUM-RANGE UAV - MR-UAV) – 250 km-ig;

•

és nagy hatótávolságúak (ENDURANCE UAV - E-UAV) – 250 km felett.

A pilóta nélküli repülők típus-összehasonlítását a 9. melléklet tartalmazza. Az utóbbi évben egyre intenzívebben merülnek fel a felfegyverzett, csapásmérő változatokkal (11. sz. kép) összefüggő technikai és etikai problémák. A tendencia mindenesetre egyre inkább abba az irányba mutat, hogy perspektivikusan a pilótákat egyre kevésbé kívánják a nagy kockázatokkal járó műveletekben elveszíteni, a horribilis árú repülőgépekről nem is beszélve.

11. sz. kép. A felfegyverzett Predator79 A légi robottechnológia hatalmas jövő előtt áll, mivel megérettek azok a műszaki

feltételek, amelyek a precíziós vezérlés és irányítástechnika révén képesek az embert

79

Kaufman G.: Attack Robots ’Kind of Frightening’. Defense News June 4-10, 2001. 10. p.

91

kiváltani, a fedélzeten elhelyezett műszereket, fegyverzetet, és más rendszereket távolról kezelni, végeredményben veszélytelen pozícióból végrehajtani a küldetést. Két konkrét példát részletesebben meg kívánok említeni. Az egyik egy megvalósult, majd leállított cseh-magyar közös projekt - a SZOJKA – volt (10. melléklet), a másik egy teljes egészében elméleti rendszerkoncepció, amely a magyarországi fejlesztési viszonyok között is életképesnek tűnő kis hatótávolságú, helyből fel- és leszálló repülőt takar. A felderítő és elektronikai hadviselési küldetéseken túl igen sok polgári feladat végrehajtására is alkalmas mind békében, mind háborúban, ezért a kifejlesztése, üzemeltetése, fenntartása a gazdaság teherbíró képessége szempontjából igen előnyös lehet. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelémi Egyetem Elektronikai hadviselés tanszékén a 2000. év elején nagy vonalakban

megfogalmazódott

egy

helyből

felszálló

pilóta

nélküli

repülőgép

rendszertechnikai elképzelése. A Honvéd Vezérkar Művelet Irányító Központ igazgatója és a Honvéd Vezérkar Tudományszervező Osztálya által kiírt pályázatra elkészült pályaművemben80 a rendszer harcászati-műszaki koncepcióját, az alkalmazás elveit és lehetőségeit megfogalmaztam. (5. sz. ábra) A sárkány és a hajtómű tervezése, fejlesztése magánvállalkozásban meg is kezdődött, amiről a 2000. májusi elektronikai hadviselési konferencián a tervezője, Roczkov Ferenc alezredes be is számolt az ott megjelenteknek.81 2000. augusztusában Roczkov Ferenc tragikus repülőbaleset áldozata lett és a megvalósítási program leállt.

80

Ványa L.: Elgondolás egy többrendeltetésű pilóta nélküli repülőeszköz hazai kifejlesztésére és alkalmazhatóságára háborús és béke körülmények között. © HVK Tudományos könyvtár., Szerzői kézirat. ZMNE EH tanszék. (Szerzői díjjal jutalmazott pályamű.) 81 Roczkov F.: Egy új magyar pilóta nélküli eszköz (PNRE) fejlesztésének koncepciója. In: Korszerű technológiák a XXI. században - Az új felderítő, elektronikai hadviselési rendszerek koncepciója című nemzetközi konferencia előadásainak gyűjteménye. ZMNE Budapest, 2000. 271-275. o.

92

5. sz. ábra. A helyből felszálló pilóta nélkül repülő harci alkalmazásának változatai

3.2. Az elektronikai hadviselés vezetésének korszerűsítésére alkalmas eszközök 3.2.1. Adat-, és információ feldolgozó rendszerek, fúziós feldolgozóközpontok, összadatforrású rendszerek

Napjainkra óriási változáson ment és megy keresztül a csapatvezetés és fegyverirányítás. A korszerű hadseregek dinamikus tevékenységeinek követése, az ellenségről sok-sok forrásból beérkező információk feldolgozása elképzelhetetlen a számítógépekre alapozott adatfúziós felderítő-értékelő központok nélkül. A modern, automatizált szenzoroktól, a

műholdakról, a felderítésben dolgozó rendszerektől beérkező hatalmas mennyiségű információ manuális úton már nem dolgozható fel, lehetetlen az összefüggések kimutatása, az adott objektumról megszerzett információk rendezése. A fejlődés tendenciája az, hogy az információk sokaságát számítógépes rendszerek dolgozzák fel, és az ember számára rendezett, szűrt, válogatott, értékelt adatokat szolgáltassanak. Ehhez az szükséges, hogy a feldolgozó rendszer legyen képes fogadni az adatforrásokat, és az ember számára érthető formátumban készüljenek el az eredmények. Különösen nagy probléma az, hogy az ömlesztve beérkező adatok közül meg kell határozni azokat, amelyek egy

és

ugyanazon

objektumról

szólnak,

csak

más-más

forrásból

származnak.

Számítástechnikai algoritmusok, matematikai statisztikai eljárások segítségével az adatokat 93

korreláltatni kell, vagyis megvizsgálni, hogy milyen viszonyban állnak az egyes adatok az adott objektummal, illetve a többi valószínűleg rá vonatkozó adattal. E módszerrel dolgozó értékelő rendszert adatfúziós feldolgozó központnak nevezzük. Egy ilyen komplex adatfúziós elven felépített rendszer az Amerikai Egyesült Államokban kifejlesztett és alkalmazott „Összadatforrású Elemző Rendszer” (ALL SOURCE ANALYSIS SYSTEM - ASAS).82 Az ilyen rendszerek felépítésének és működésének sajátossága az az elv is, hogy minden adatnak ebbe a rendszerbe kell kerülnie, és minden arra jogosult a rá vonatkozó legteljesebb mértékben részesül a rendszer feldolgozott

információiból. Szemléletesen ezt egy olyan csőnek szokták ábrázolni, amely a nemzeti információs erőforrásoktól húzódik le a felderítő katonáig, közben minden szinten rácsatlakozik minden információforrással rendelkező szervezet. A folyamat visszafelé is működik, vagyis a felderítő katonától, a közbülső szintekkel együtt, a legmagasabb nemzeti szintekig

mindenki

kiveszi

a

jogosultságának

megfelelő

szükséges

feldolgozott

információkat. Az elektronikai hadviselés tervezéséhez, szervezéséhez szükséges adatokon kívül azonban kellenek olyan adatok, mérési eredmények, amelyeket csak az éles bevetés helyén települt szenzor, vagy felderítő-iránymérő-zavaró állomás képes az aktuális elektronikai helyzetből megszerezni. Nem nélkülözhető egyik adatforrás sem. Az aktuális

elektronikai helyzetre is szükség van, de szükség van azokra a frekvencialistákra, amelyek a zavarásra kijelölt, vagy attól éppen védeni kívánt frekvenciákat tartalmazza. Az adatfúziós felderítő központ megalkotása nem az elektronikai hadviselés vezetésének feladata, de törekvéseivel, igényeivel, szakmai felajánlásaival jelentősen segíthetné az elmozdulást egy ilyen összhaderőnemi érdekű, és értékű rendszer megalkotása felé. Amíg ez megvalósulhat, addig funkcióiban, elveiben beépíthetők az adatfúzió elemei a megújuló elektronikai hadviselési vezetési rendszerbe. 3.2.2. Harctéri vizualizáció, a harctér összhaderőnemi képének megjelenítése, 2D-3D megjelenítők, mozdulatdigitalizálók

A térinformatikai rendszerekbe, mint számítástechnikai alapú eszközökbe adatbeviteli eszközként a hagyományos billentyűzeten, egéren, botkormányon kívül széles körben tért

82

A rendszer részletes leírása megtalálható: FM 34-25-3 All Source Analysis System and Control Element. Headquarters Department of the Army, Washington D.C., 3 October 1995.; Várhegyi I. – Makkay I. – Ványa L.: A felderítés korszerű eszközei, a minden adatforrást elemző rendszer (ASAS). Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények 2. évfolyam, 2.-3. szám. Budapest, 1998.; Kovács L. – György A. (konzulens: Ványa L.): Az amerikai „Minden Adatforrást Elemző Rendszer” (ASAS) és a magyar elektronikai-harc vezetési komplexumok rendszertechnikai összehasonlítása. TDK dolgozat 1998. ZMNE Elektronikai hadviselés tanszék.

94

nyertek az automatizált mérés-adatgyűjtő rendszerek, valamint az ember-gép interfészek egy külön csoportja. A kezelő részére olyan sisakszámítógépet terveznek, amely

lehetővé teszi az általa nem látott környezet, veszélyek, és a feladattól függő képi információk folyamatos figyelését. Ezáltal létrejön a tér virtuális képe, amelyet a kiviteltől függően többféle módon vetíthetnek elé. Így olyan veszélyekre is felfigyelhet, amit még a nagy távolság, vagy a terep fedettsége miatt egyébként nem tud érzékelni. Lehetővé válik, hogy a saját sisakkamerája képét a vezetési pontra elküldje, majd onnan, más forrásokból származó információkkal, harcfeladatokkal "feldúsítva" visszakapja. Ennek az elvnek egy polgári megvalósításában az utcán álló személy elé a valós látványra rámontírozhatók például a közművezetékek, föld alatti objektumok, amelyek az adatbázisból

kikeresve,

az

álláspont

és

nézési

irány

alapján

perspektivikusan

megjeleníthetők. Ezt nevezik a virtuális valóság létrehozásának. A sisakokban, fejre helyezhető megjelenítőkben elhelyezett érzékelő mechanizmusok

érzékelik a fej elmozdulását, ezáltal mindig a pozíciónak megfelelő képet vetítik a viselő elé. (12. sz. kép) Legfontosabb katonai alkalmazásai a szimulátorokban és a harctéri megjelenítőkben öltött testet. A harctéri alkalmazásokban a sisakra erősített kijelzőkön más információforrásokból származó képek, szöveges adatok, korábbi felvételek, felülnézeti képek, tervrajzok és még igen sok más információ is megjeleníthető, amely támogatja a katonát, vagy a kommandó csoport tagját a feladata végrehajtásában.

12. sz. kép. Sisakmonitor és a digitalizáló kesztyű A kezelő fizikai mozgását, mozdulatait feldolgozó adatbeviteli eszköz az úgynevezett digitális adatkesztyű (12. sz. kép). Ebben mozgás-, és nyomásérzékelők alakítják át a

kézmozdulatokat a számítógép által kezelhető információkká. Segítségükkel olyan virtuális kezelőszervekkel ellátott műszerek, járművek fejleszthetők ki, amelyek nem

rendelkeznek semmilyen fizikai kezelőszervvel, azokat például a vezető, vagy pilóta csak a 95

sisakkijelzőjén megjelenő képen látja. Ennek kiemelkedő jelentősége van a távirányítású roboteszközök vezetésének fejlesztésében, a távkezelt műszerek, szenzorok „virtuális kezelőpultjának” létrehozásában. A vizualizáció alatt nemcsak a harctér vizualizációját értem, hanem igen lényeges területnek

tartom

a

nagymennyiségű

adat

feldolgozásának,

értelmezésének

megkönnyítésében segítséget nyújtó adatbázis vizualizációt. Ezt a problémát például egy SDM (SELECTIVE DINAMIC MANIPULATION) elnevezésű rendszer kezdte feloldani.83 A

lényege az, hogy az objektumokat egy helykoordináta rendszerben háromdimenziós oszlopokkal szimbolizálja (13. sz. kép). Az oszlopoknak több hozzárendelhető attribútumuk is van. Információt hordoz az oszlop típusa (henger, téglatest, gömb, stb.) színe, magassága, szélessége, illetve átmérője, stb. Például egy rádióforgalmi rendszereket nyilvántartó adatbázisban ezek a paraméterek térbeli települési koordinátákat, frekvenciatartományt, teljesítményt, adásgyakoriságot, üzemmódot, és más paramétereket is jelölhetnek. A forgalmi rendszerben dolgozó állomások közötti kapcsolatokat a közéjük húzott vonalak színével, szélességével, stílusával lehet leírni. Az egész rendszer pedig időben is kötött, tehát a múltbeli történések videószerűen visszajátszhatóak, adott szempontok alapján szűrőzhetők, más szempontok alapján is újra megjeleníthetők.

13. sz. kép. Az SDM rendszer egyfajta adatábrázolási technikája Ezen információkat egy digitális térkép fölé helyezve a felderítő, értékelő személy számára a harctér soha nem látott elektronikai képe áll elő, amely a hagyományos papírtérképhez és a leírt tájékoztató adatokhoz nem is hasonlítható.

83

Selective Dinamic Manipulation: http://almond.srv.cs.cmu.edu/afs/cs/project/sage/mosaic/Papers/SDMUIST95/SDM-UIST95.html

96

3.2.3. Katonai térinformatikai alkalmazások

A hadviselés, a haditevékenység talán minden más emberi tevékenységnél jobban kötődik a térhez, amiben zajlik. A hagyományos értelemben vett fegyveres küzdelem mindenkori célja volt, maradt és lesz is a tér egy tartományának megszerzése, illetve megtartása. Ahogyan változtak a korok, ahogy fejlődött a technika, és mint a fejlődés húzómotorja a haditechnika is, úgy változtak azok a módszerek, eszközök és eljárások, amivel ezt a célt el lehetett érni. A 21. századi haderő számára az információ lesz az egyik legfontosabb harceszköz, a

harc hatodik dimenziója84. Az információs hadviselésben döntő tényezők lesznek a földrajzi térről és a csapatokról rendelkezésre álló információk. Az információt meg kell szerezni, el kell raktározni, feldolgozni, eljuttatnia kívánt helyre. A vezetési időciklus hossza lesz az a mutató, amely az információs fölényt vezetési fölénnyé, azt erőfölénnyé, majd győzelemmé fogja átalakítani. A térinformatika az az eszköz, amely békében és háborúban az egész folyamatot

áthatja, a közös elvi és technológiai platform, amely a térről szerzett információkat a számítástechnikai eszközök révén integrálni tudja a csapatokról szóló adatokkal és támogatja a parancsnokot a döntés előkészítésében, és a feladat végrehajtásában, regisztrálásban. A közös felület, a közös platform, amin minden katonai tevékenység folyik úgy béke, mint háborús helyzetben, az idődimenzióval kibővített fizikai tér. Ennek leírását, a valóságot egyre jobban megközelítő modellezését tartalmazzák a térinformatikai rendszerek, tehát a folyamatok leírására, az elemzések, prognózisok, cselekvési változatok kidolgozására, sőt a már lezajlott események rögzítésére is a térinformatikai alapú rendszerek lesznek alkalmasak. Ez lesz valamennyi törzs, eszköz, csapat közös nyelve. A jövő hadviselése az úgynevezett digitalizált hadszíntéren fog folyni, a térinformatikai alapú automatizált katonai vezetési rendszerek széleskörű alkalmazásával a magas szinten elektronizált haderővel. Ezek részletesebb ismertetését és a megoldható feladatokat demonstráló példákat a 11. melléklet tartalmazza. A jövő összfegyvernemi (összhaderőnemi) tervező és harcvezető rendszerének, a különböző fegyvernemek és szakcsapatok vezetését biztosító rendszereknek egy közös geoinformatikai alapon kell állni, amelynek központi magját a digitális térképészeti adatbázis képezi. A térben való feladattervezés és feladat végrehajtás azonnal felvetette a térben való pontos tájékozódás, precíz helymeghatározás szükségességét, amely a

84

A hat dimenzióba a tér három dimenzióját, az időt, az elektromágneses dimenziót és az információs dimenziót sorolom.

97

kutatásokat kiterjesztette a globális műholdas helymeghatározó rendszerek alkalmazási kérdéseire85. A tervezéshez alapadatok, polgári és katonai, nemzeti és nemzetközi (EU, NATO, stb.) adatbázisok kellenek, amelyek állandó, viszonylag hosszabb ideig állandónak tekinthető és változó adatokat tartalmaznak. Ezeket nem elég egyszer feltölteni, ezeket

folyamatosan pontosítani kell, egészen a rendszerben található egyes objektumok valós idejű helyzetnyilvántartásáig bezárólag. Már ez a két terület igen sok megoldásra váró feladatot vet fel. Ilyen például az adatok tárolásának és az ember számára értékes módon való megjelenítésének kérdése. A nagy adatbázisszerverek gazdaságosan, védetten, központilag tárolhatják az adatokat, ami az adatintegritási és adatvédelmi szempontból előnyös, de a hozzáférés korlátozott kapacitásai, illetve a decentralizált vezetés szükségletei miatt adott esetben hátrányos lehet. A hagyományosnak nevezhető térinformatikai programok napjainkra komoly elemző, adatbázis-kezelő feladatok végrehajtására képesek, azonban a dinamizmus, a valós

idejű adatábrázolás, és a hálózatokban való alkalmazás katonai követelményei sokkal összetettebbé teszik a problémát. Ez olyan eleminek tekinthető feladatok kapcsán is jól érzékelhető, mint egy repülőeszköz, harcjármű, vagy egyes alegységek, katonák helyzetének, állapotának nyilvántartása, nyomon követése a digitális térképészeti felületen. A mérésautomatizálásban, a mérési adatok gyűjtésében évtizedek során mind a polgári ipar, mind a katonai rendszerek óriási fejlődésen mentek keresztül. Mostanra érett azonban meg, vált olyan sűrűségben integrálhatóvá a mikroelektronika, a számítástechnika, és a hírközlés eszközrendszere, hogy gazdaságos megoldások születhetnek például a harctéri multispektrális szenzorrendszerekre, a pilóta nélküli, nagy-, vagy kisméretű repülő eszközök tömeges alkalmazására, a korszerű, nagy védettségű harctéri hírközlésre és még sokáig folytathatnánk a sort. Ezek megoldásában a számítástechnika és a hírközlés fúziójából született rendszerelemek fognak segíteni. Olyan feladatok megoldását teszik elérhetővé, mint az ember számára eddig nem érzékelhető folyamatok, események megjelenítése, az események szimulációja és prognosztizációja, a virtuális valóság nyújtotta előnyök kiteljesítése, az elosztott vezetési pontok megvalósítása, a (valóban) automatizált vezetési rendszerek kifejlesztése.

85

Konkrétan az amerikai NAVSTAR GPS és az orosz GLONASS rendszerekre.

98

KÖVETKEZTETÉSEK A III. fejezetben elvégzett vizsgálatokból és elemzésekből az alábbi következtetéseket vontam le: • Az elektronikai hadviselés egy olyan speciális terület, amelynek harci képességei nem csak csökkennek idővel, hanem a fejlesztés, a korszerű technikákkal való lépéstartás hiányában egyszerűen megszűnnek. Az egyre közelebbről érzékelhető komoly politikai, katonai, technikai kihívásokra nem leszünk képesek megfelelő válaszokat találni, ha nem kezdünk azonnal kézzel fogható és határozott lépéseket tenni az élvonalhoz való felzárkózás érdekében. • Az általam elvégzett elemzés megmutatta, hogy egyrészt a ma meglévő eszközök teljes generációváltása szükséges, másrészt tudományos kutatásokra alapozottan olyan perspektivikus területek léphetnek be az elektronikai hadviselés fegyvertárába, mint a mobil hálózatok zavarása, a helymeghatározó rendszerek zavarása, az impulzusbombák és nagyenergiájú rádiófrekvenciás fegyverek, a számítástechnikai rendszerek, eszközök elleni támadás eszközei, a lézer eszközök és az ezeket hordozó modern platformok. • A műszakilag elavult, de alkalmazási módját tekintve perspektivikusan is jól használható eszközöket, mint például az egyszeri felhasználású zavaró berendezéseket új műszaki tartalommal, új harci képességekkel kell felruházni, hogy megfeleljenek a korszerű hadszíntéren velük szemben támasztott követelményeknek. • A részrendszerek modernizálása önmagában azonban nem elég. A harcvezetés modernizálása érdekében olyan dinamikus térinformatikai alapú, hálózatos vezetési rendszer kifejlesztése szükséges, amely képes csatlakozni a haderőnemi vezetési rendszer elemeihez, külső behatolással szemben védett hálózatban képes az elektronikai hadviselési alegységek parancsnoki és törzsmunkájának támogatására, valamint a műszaki feltételek megteremtése után az automatizált harci munka vezetésére.

A fejezet tartalmi mondanivalóját alátámasztó mellékletek egyrészt a szolgálatnál eltöltött éveim fejlesztési munkáiba nyújtanak bepillantást (4. melléklet), másrészt a világ élvonalában folyó kutatások és fejlesztések példáin (5.─11. melléklet ) keresztül bizonyítják, hogy jó irányban haladnak azok a rendszerelképzelések, amelyeket felvázolok. Természetesen mindvégig figyelemmel kell lenni a Magyar Honvédség objektív adottságaira, lehetőségeire, ugyanakkor demonstrálni is kívánom, hogy napjainkban a témával kapcsolatban sokszor hallható utópisztikus jelző nem helytálló, inkább az ismeretek hiánya miatt hangzik el. A IV. fejezetben – kiindulva az elektronikai harc csapatoknál folytatott többéves fejlesztési munkám tapasztalataiból, eredményeiből és a kialakult helyzet fentebb elvégzett elemzéséből – rendszerszemléletű megközelítésben ajánlásokat dolgozok ki az elektronikai hadviselési csapatok szervezeti és technikai fejlesztésére. 99

100

IV. FEJEZET AZ ÚJ TÍPUSÚ ELEKTRONIKAI HADVISELÉSI KÖTELÉK ELGONDOLÁSA, HARCI-TECHNIKAI ESZKÖZEI ÉS FŐBB MŰKÖDÉSI FOLYAMATAI Az új generációs felderítő és elektronikai hadviselési rendszer kidolgozása csak rendszerbe foglalva, abban gondolkodva képzelhető el. A vele szemben támasztott

követelmények megfogalmazását alapvetően determinálják: •

a felső politikai és katonai vezetés által meghatározott feladatok, elvárások;

•

a doktrínális okmányokban lefektetett elvek, folyamatok és célkitűzések;

•

az objektív műszaki-technológiai környezet paraméterei, sajátosságai és változásai;

•

a rendelkezésre álló anyagi és humán erőforrások;

•

valamint a végrehajtás szervezeti keretei.

Ezek közül jelen értekezésben elsősorban a harmadik tényező alapján való kidolgozásra összpontosítok, kihangsúlyozva,

hogy a felderítő, a kommunikációs és nem

kommunikációs zavaró rendszerek megújítása csak komplexen képzelhető el. A

fejlesztés történhet fokozatosan, de az elkészült elemek teljes harci képességeikkel kell, hogy rendelkezzenek. A fejlesztés első percétől pontosan tervezni és tudni kell, hogy idővel milyen módon épülnek és kapcsolódnak a rendszerek egymáshoz, egységes elgondolásra és nagyon fontos, hogy egységes technológiai platformra van szükség. A Varsói Szerződés felbomlása, majd a haderőcsökkentés első nagy hulláma után is felmerült a csapatok technikai modernizációjának gondolata, illetve a megkezdett technikai fejlesztések folytatásának szükségszerűsége. A kényszerű átszervezések sorában az önálló zavaró zászlóaljakból, a hadtest elektronikai-harc századokból, valamint a felderítő zászlóalj rádiófelderítő századából alakult meg az elektronikai-harc ezred. Többen kutatták az új szervezet alkalmazásának legcélszerűbb módját86, de mivel a fejlesztések a kilencvenes évek közepére teljesen leálltak, az összevont kötelék harci munkájának vezetésére a korábbi vezetési rendszer már sem technikailag, sem szervezetileg nem volt képes. Azóta gyökeres paradigmaváltás következett be, hazánk csatlakozott a NATO-hoz, majd a haderőreform nyomán drasztikus állomány és technikai eszközcsökkentés zajlott le.

2001.

április

1-i

hatállyal

az

Elektronikai

Hadviselési

Osztály

a

Vezetési

Csoportfőnökségről (J-6) átkerült a Felderítő Csoportfőnökséghez (J-2), ami új alapokra helyezi a felderítés és az elektronikai hadviselés viszonyát. A technika fejlettségének mai színvonala lehetővé teszi, hogy egy minőségi ugrást képviselő rendszerfejlesztésről, 86

Ld.: Dr. Sztvorecz András kandidátusi értekezését. ZMNE Kutató könyvtár.

101

korszerű harceszközökről és valóban automatizált vezetési rendszerekről gondolkozzunk. Figyelembe véve a Magyar Honvédség szárazföldi erőinek struktúráját, a 2. fejezetben bemutatott kihívások súlyát és komplexitását, véleményem szerint a jelenlegi elektronikai hadviselési kötelék képességeit a korszerű viszonyok között folytatott összfegyvernemi műveletek megfelelő szintű elektronikai hadviselési támogatására kell emelni. Hangsúlyozom, hogy az általam elgondolt új felszerelésű és ennek megfelelően új szervezeti egységekből álló elektronikai hadviselési köteléket nem századnak,

zászlóaljnak, vagy bármely más összfegyvernemi szervezési értelemben nevesített szervezeti egységnek nevezem, hanem csupán a további tárgyalás szempontjából célszerűbb kötelék és alegység megnevezést használom. Az elgondolásomban létrehozott

szervezetben éppen az az egyik új elem, hogy kihasználva a vezetési rendszer rugalmasságát és az eszközök konfigurálhatóságát, a kötelék képes együtt, egy lépcsőben is tevékenykedni, és ha szükséges, akkor azonos funkcionális felépítés, de számszerűen

megosztott harci lehetőségek mellett képes önállóan harcoló, egymással analóg alegységeket is megalakítani.

4.1. Az elektronikai hadviselési eszközök korszerűsítésének szempontjai 4.1.1. A fejlesztési elgondolások általános rendszerszemléletű megközelítése

A korábbi fejlesztések és rendszeresítések tapasztalatai azt mutatják, hogy egy fegyvernem, vagy szakcsapat harci technikájának és alkalmazhatóságának sarkalatos kérdése a rendszer egyes elemeinek beillesztése az adott fegyvernemi vezetési rendszerbe, az egymás közötti információcsere, majd az egész beillesztése az összfegyvernemi, illetve az összhaderőnemi vezetési rendbe. Mivel ma már egyedi eszközök nemigen fordulnak elő, a legegyszerűbb állomás is több alrendszerből áll, ezért struktúráját tekintve az egészet, mint a “rendszerek rendszerét” kell felfogni. A legalsó szintű egyedi eszköztől felfelé minden “fekete doboz” be-, és kimenetére meg kell határoznunk, hogy mik lesznek a bemenő paraméterei, a belső eljárásai és a kimenő paraméterei. A paramétereket itt a legszélesebb fizikai értelemben értem, ami azt jelenti, hogy lehet fizikai mennyiség, információ szükséglet, materiális anyagfogyasztás, vagy humán erőforrás mennyiség. Például egy rádiózavaró komplexum bemenő paraméterei lehetnek a villamos térerősség, a külső működést vezérlő utasítások, a tápenergia ellátás, a kezelő állomány létszáma és szükséges kiképzettségi foka, a kimenő paramétere pedig a zavarjel, (amelynek szintén definiált jellemzőinek kell lenniük), a különböző működési 102

állapotinformációk, a felderítési, iránymérési feladatokra kidolgozott jelentések, a kezelő diszpécserkészülékének hangja, a kiadott vevőhang, stb. A fejlesztési koncepciók részletes, műszaki kidolgozásánál ezeket mind pontosan definiálni

kell.

Segítséget

nyújtanak

ebben

azok

a

kialakult

készülékszintű,

berendezésszintű, és rendszerszintű adatátviteli, hírközlési és más szabványok, protokollok, amelyek napjainkra kötelező érvényűvé váltak, és amelyek léte az egyik garancia arra, hogy a részrendszerek egymáshoz kapcsolhatók lesznek. Mindezt azonban meg kell előznie egy koncepcionális rendszer elképzelésnek, amely a kiinduló alapot szolgáltatja a fejlesztéshez. A részletes kidolgozás széles rendszerszervezői, mérnöki, tervezői munkát igényel, amelyre több hónap, esetleg év is szükséges lesz. A rendszer koncepciójának a jelenlegi helyzetből, a kihívásokból, a megoldandó harcászatiműszaki feladatokból kell kiindulnia, áttekinteni a megoldáshoz rendelkezésre álló megoldásokat, módszereket és ezek alapján kell javaslatot tenni a modernizálás menetére, szervezeteire és eszközeire. A rendszer kidolgozásához nemcsak a felsorolt körülmények és ismeretek szükségesek, hanem szükség van a kapcsolódó külső környezet leírására is. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a rendszerünk fizikai és információs kapcsolatban áll az összfegyvernemi vezetési rendszer elemeivel, a fegyvernemek és szakcsapatok adott szintű szerveivel. Optimális esetben ismernünk kellene azokat a csatlakozó pontokat, amelyekkel az elöljáró és az együttműködők felé kapcsolódnunk kell. Ezekre mind logikai, mind fizikai szinten szükség van, hiszen tudnunk kell, hogy kitől, milyen formában kapunk, valamint hogy kinek, és milyen formában adunk információkat. Konkrétan az elektronikai hadviselés vezetési rendszere és alrendszerei számára külső forrásból szükség van általános felderítő, harcászati-hadműveleti információkra, dokumentumokra, helyzetvázlatokra, központi adatbázisban megtalálható adatokra, elektronikus formátumú térképekre, állandó hadszíntér leíró-, és aktuális felderítési adatokra, stb. Hasonlóképpen ismernünk kell a szövetségi rendszerben reánk háruló, vagy szóba jöhető feladatokat, amelyek újabb együttműködési felületeket definiálnak mind logikailag, mind fizikailag. Tudnunk kell, hogy a fejlesztés alatt (előtt) álló összfegyvernemi, összhaderőnemi vezetési rendszer milyen platformon, milyen koncepció szerint épül fel és mi a működésének filozófiája. Fontos kérdés, hogy a végeredményül kapott szervezet, amely a feladatok függvényében alakult ki, mennyiben tér el a kiinduláskor alapul vett létszám és technikai eszköz korlátoktól.

Egy

többszörös

iterációs

eljárással, 103

különböző

hatékonyságnövelő

egyszerűsítéssel ezek az ellentmondások feloldhatók. Ezzel a módszerrel azonban van egy nagy probléma. A gyakorlatban így soha nem lehet felépíteni semmilyen szervezetet, szakcsapatot, fegyvernemet, vagy akár haderőt. Ennek az oka az, hogy ha szervezeteket átszövő technikai eszközök kifejlesztése, felülről lefelé halad, akkor az alárendelt szintek hiányában a felsőknek csak a saját szintjükön, horizontális működésre van lehetőségük. A technikai eszközpark rohamos fejlődése és a korlátozott anyagi lehetőségek miatt az alárendelt szintek elkészülésük pillanatában elvileg magasabb színvonalúak lesznek, a magasabb vezetési szintek avultságuk miatt nem fogják tudni kihasználni a lehetőségeket. A teljes készenlét eléréséig a vezetés szinte üresben jár. A tapasztalatok szerint a vezetési eszközök, automatizált információ feldolgozó, megjelenítő, adatátviteli és más, a törzsmunkában használatos elvek, módszerek gyorsabban avulnak, mint a csapatok szaktechnikai eszközparkja, ezért óhatatlanul felmerül az a változat, hogy alulról felfelé kell építkezni. A szaktechnikai eszközök modernizálása után épülne fel a vezetésükre szolgáló rendszer és így haladnánk felfelé. Ez műszakilag kiegyensúlyozottabbá tenné a végeredményt, azonban kizárt dolog, hogy a kapott rendszer egybeesik a létszámviszonyokra megadott keretszámokkal. Más országok hasonló eljárásai azt mutatják, hogy először alapkutatást, működési demonstrációs kísérleteket kell folytatni, azoknak bizonyítani kell az elgondolás fizikai megvalósíthatóságát, illetve korlátait. Ilyen kutatásokat folytat például az Egyesült Államok Fejlett Védelmi Kutatásokat Tervező Ügynöksége (DEFENCE ADVANCED RESEARCH PROJECT AGENCY – DARPA) és az Amerikai Űrkutatási Hivatal, a NASA. Az elvárásokat igazoló megoldásokból rendszertervek – projektek – készülnek, amelyeket valamely fegyvernem nagyobb átfogó projektjébe beiktatva, önálló projekt-költségvetéssel és konkrét ütemtervvel indítanak el. Ahol nincs ekkora kiépített kutatóintézeti háttér, ott a már meglévő berendezések, ismert eljárások összeépítésével, esetleg eddig nem alkalmazott működtetési algoritmusok kifejlesztésével hoznak új rendszert létre. Ebben az eljárásban azonban előfordul, hogy az elméletileg leírt folyamatok mégsem úgy működnek, adott berendezések egymással nem kompatibilisek, és ezek a problémák az egész projekt újra, meg újra átdolgozásához, végeredményben a költségek növekedéséhez, a határidők csúszásához vezetnek. Az elektronikai-harc csapatok fejlődésük során ezt többször is átélték. Egy további hazai sajátosság az, hogy nem volt projektköltségvetés, így előfordulhatott, hogy az évről-évre betervezett kereteket átcsoportosították más területre, így a fejlesztés kényszerűen szünetelt. A számítástechnikai programozási metódusokban az elemzés során a 104

felülről lefelé haladó a szemlélet, a tervezés során pedig az alulról felfelé haladó. Számunkra a megoldást a két módszer kombinált alkalmazása jelenti. Felülről lefelé haladva meg kell határozni a működés globális és lokális környezetét, a rendszerbe bejutó és onnan kimenő információk halmazát. (Itt az információt ismét a legszélesebb értelembe kell venni.) Az elektronikai hadviselési rendszerkoncepciót szintén felülről lefelé haladva kell kidolgozni, majd a megvalósításkor alulról felfelé építkezni, szigorúan ügyelve arra,

hogy mindig teljesüljenek a meghatározott be-, és kimeneti paraméterek. Ha figyelembe vesszük azt a körülményt is, hogy valószínűleg nem lesz egyidőben minden ág kidolgozására, illetve gyakorlati megépítésére elegendő anyagi forrás, akkor a vertikális sokszorozódás alapján lehetne fokozatos előrehaladást elérni. Ez azt jelenti, hogy ha például egy adott zavaróállomás típus, a felette álló vezetési szint, majd a törzs ezen területet irányító munkahelye vertikálisan úgy logikailag, mint fizikailag felépült, akkor ezt a már jól működő szeletet horizontálisan kell többszörözni, tovább bővíteni 4, 8, 12, stb. zavaróállomásra, a hozzá tartozó irányító szinttel együtt. Hasonló módon, modulárisan épülnek az elektronikai adatszerző, támogató szenzorrendszer ágak is. A működőképesség garanciája abban rejlik, hogy a filozófia és a struktúra felülről

lefelé bontható ki, a csatlakozások pedig mindenhol szabványosított protokollokkal, szigorúan definiált adatformátumokkal történnek. Ekkor már mindegy, hogy a rendszerhez egy saját águnk, vagy egy másik NATO ország hasonló köteléke csatlakozik. A fizikai és logikai kapcsolaton kívül nagyon fontos szempont, hogy a leendő rendszer minden tekintetben a NATO-ban elfogadott munkamódszerek szerint működjön. Akadályozó tényező, hogy a NATO-n belül sincs egységes szervezeti kialakítás, egységes eljárási rend, a tagországok eszközparkja a legkülönfélébb elemekből áll, nincs egységes technikai környezet. Az elektronikai hadviselési szabályzatok titkosak, jószerével csak a

globális vezérlőelvek, kategóriák hozzáférhetőek. Az elektronikai hadviselés konkrét szakfeladatainak megszervezése és végrehajtása felderítési adatok nélkül, a hadművelet konkrét térségére vonatkozó elektronikai helyzetkép nélkül lehetetlen. A felderítő szervek által kiadott tájékoztatók is kellenek, de kellenek a saját szenzorok adatai, a saját állomásainkba épített vevőkészülékek által mért adatok, amelyek a konkrét települési helyen jellemzik az ellenség elektronikai objektumaihoz való hozzáférés fizikai lehetőségeit és ezt senki más nem fogja és nem is tudja számunkra biztosítani. Ezért nem nélkülözhetjük tehát a felderítő vevőket, iránymérőket, stb. az új berendezésekből sem. Nagyon fontos, hogy a hadászati felderítő erőkkel szoros 105

együttműködésben, a korábban megszerzett adatokat, frekvencia listákat felhasználva a berendezéseinket felkészülten küldhessük ki a települési helyre, ahol azok a konkrét terepviszonyoknak, hullámterjedési sajátosságoknak megfelelően a helyszínen már képesek feltölteni aktuális adatokkal az eszközeiket. Összességében megállapíthatjuk, hogy igen sok elméleti kidolgozó munka és alapvető elöljárói döntés szükséges az elektronikai hadviselési eszközök és rendszerek fejlesztésének megkezdése előtt, a környezeti peremfeltételek meghatározásához. Addig persze nem várhatunk, amíg minden kérdésre végleges választ nem kapunk, hanem a koncepció megfogalmazása során, a szükséges pontokon felhívjuk ezekre a figyelmet, ezzel is támogatva a későbbi döntések minél alaposabb előkészítését. 4.1.2. Az eszközrendszer megújításának közös és általános követelményei

A haderőreform után megmaradt kisszámú zavaróállomás a megoldandó feladatok igen szűk területét és igen korlátozott képességekkel képes csak lefedni, ezért a technikai és törvényszerűen a technológiai megújulásnak meg kell kezdődnie. A fejlesztési koncepció kimunkálása előtt az alábbi sarokpontokat fogalmaztam meg, amelyek a későbbiekben változhatnak, illetve pontosíthatók, de most szükségesek a kiinduláshoz: • a NATO-ba felajánlott erőkben elektronikai hadviselési alegységek jelenleg nincsenek, a szakmai kérdésekben való együttműködés igény esetén a vezető törzsek szintjén jön létre; • a magyar elektronikai hadviselési csapatok, alegységek feladataikat nemzeti keretekben, a csak honi területeken alkalmazandó erők kötelékében oldják meg, készenlét szerint, a magas készenlétű csapatokba tartoznak; • a fenti kettőből következően a kifejlesztendő új elektronikai hadviselési eszközök és vezetési rendszerelemek a nemzeti összfegyvernemi vezetési rendszerbe tagozódnak be, közvetlen együttműködési csatornáik a NATO többi tagországa felé nincsenek; • a légierő és a szárazföldi csapatok elektronikai hadviselésének tervezését, szervezését az összhaderőnemi, összfegyvernemi törzsben meghatározott szervek végzik, de a végrehajtás szintjén a légierő szakalegységei és a szárazföldi csapatok szakalegységei mind szervezetileg, mind technikailag önállóak és függetlenek egymástól.

A fentiekből következően tehát a légierőt érintő fejlesztési kérdésekben - fedélzeti elektronikai hadviselési berendezések, integrált önvédelmi rendszerek, saját-ellenség felismerő rendszerek, navigációs és navigációt zavaró rendszerek, fedélzeti elektronikai rendszereket zavaró földi állomások, stb. - a NATO-val közös platformon, a NATO fejlesztési tervei, szabványai, követelményei szerint kell eljárni. Amennyiben ezen

területekhez tartozó eszközök, rendszerek megvásárlásra, kifejlesztésre kerülnek, akkor azokat a légierő adott repülő, légvédelmi, rádiótechnikai, vagy felállítandó elektronikai 106

hadviselési kötelékében kell rendszeresíteni, beintegrálva a légierő fegyverrendszereinek együttműködési rendjébe. A szárazföldi haderőnem alárendeltségében, ─ a haderő méretéhez igazodóan ─ várhatóan egy elektronikai hadviselési kötelék kialakítása szükséges. A szervezet

modelljében

egy

vezetési

alegységgel,

egy

kommunikációs

zavaró,

egy

nem

kommunikációs zavaró alegységgel, egy pilóta nélküli repülő alegységgel, egy logisztikai támogató alegységgel és a békehelyőrségi bázissal számolok. Idővel a típusrendszerek bővítésével a szervezeti keretek szükség szerint változtathatóak. A moduláris felépítés lehetővé teszi a rendkívül rugalmas konfigurálhatóságot, a feladathoz kijelölt erők és eszközök integrálhatóságát. A korábbi Rádióelektronikai Ellenőrző Központ feladataihoz és gyakorlatához hasonló módon egy információs hadviselési kutató és fejlesztő laboratórium létrehozásával megteremthető a fejlesztési feladatok szellemi háttere, valamint az informatikai rendszerek támadásának és védelmének kérdéseivel foglalkozó speciális csoport. A következőkben bemutatom az általam javasolt elektronikai hadviselési kötelék fő jellemzőit, a különböző alegységekhez tervezett rendszerek funkcióit, a technikai eszközeik létrehozásának kérdéseit, azok működésének fő folyamatait.

4.2. Az új típusú elektronikai hadviselési szervezet modellje A modellként alkalmazott kötelék (6. sz. ábra) egyes alegységei javaslatom szerint az alábbi főbb rendszereket üzemeltetik:

6. sz. ábra. A modellként alkalmazott kötelék felépítése • vezetési alegység: az integrált fúziós adatfeldolgozó központot és harcvezetési rendszert, az elöljáró és az együttműködők felé üzemelő hírközlő rendszert, valamint a kötelék belső hírrendszerét;

107

• a kommunikációs zavaró alegység a rádiózavaró állomásokat, és a GSM zavaró rendszert; • a nem kommunikációs zavaró alegység: a rádiótechnikai zavaró rendszereket (GPS, harctéri rádiólokátor zavarók, rádiógyújtó zavarók, stb.); • pilóta nélküli repülő alegység: a pilóta nélküli repülő eszközök légi és földi alrendszereit, és az egyszeri felhasználású zavaró adókat, és az impulzusfegyvereket. •

a logisztikai alegység a kötelék minden oldalú logisztikai támogatását végzi;

A kötelék harci munkájához alapvetően két forrásból kap információt. Az összfegyvernemi vezetési rendszerhez csatlakozó csatornán keresztül a felderítő rendszer által a számára meghatározott és jogosult mértékig, valamint a saját elektronikai támogató rendszeréből. A kötelék folytathat hagyományos rádió és rádiótechnikai felderítést, amellyel hozzájárul a Magyar Honvédség felderítési képességeihez, de saját maga számára közvetlen harci információk gyűjtését, azaz elektronikai támogatást is végez. Korábbi gyakorlatok tapasztalatai azt mutatták, hogy az általunk nyert adatokat nem tudtuk automatizáltan továbbítani, illetve mi sem kaphattunk adatokat automatizáltan, mivel nem volt kihez csatlakoznunk, sem az Origo, sem később a Prizma rendszerrel. Összekötő tisztekkel szóban (telefonon), illetve írásos dokumentumok útján történt az adatcsere. Az ilyen adatok aktualitása és a folyamat sebessége a mai követelményeknek már nem felel meg. Gyökeresen új helyzetet fog teremteni az, ha megépül egy, az amerikai ASAS rendszerhez hasonló multiadatforrású elemző rendszer, vagy más néven fúziós adatfeldolgozó központ és struktúra. Ennek megalkotására a felderítő és elektronikai

hadviselési vezető szervek integrációjának jelenlegi állapotában minden eddiginél kedvezőbbek látom a helyzetet. Most egységes elgondolás, egységes értelmezés és

egységes technikai struktúra szerint lehet létrehozni a központot, amelynek a hadműveleti munka szempontjából rendkívül sok előnye lesz az elektronikai hadviselési kötelék számára is. Számolok ugyanakkor azzal is, hogy a zavarórendszerek harci munkájához szükséges mennyiségű és tartalmú rendszeradatot, műszaki paramétert várhatóan nem fogja ez sem szolgáltatni, tehát mindenképpen megmarad az elektronikai támogatási szükségletünk azután is. Az új elektronikai hadviselési köteléknek saját szervezetében tehát olyan elektronikai támogató és elektronikai ellentevékenységi képességekkel kell rendelkeznie, melyek 108

képessé teszik egy hadtest (hadosztály), vagy több dandár szintű szervezet támogatására térben és időben valamint frekvenciatartományban.

4.3. Az elektronikai hadviselési szervezet eszközrendszere A modellként kialakított elektronikai hadviselési kötelék harci technikáját szervezetileg alulról felfelé haladva ismertetem, a rádiózavaró állomásokkal kezdve, és befejezve a vezetési rendszerrel. 4.3.1. A kommunikációs zavaró alegység eszközei

A fejlesztésre kerülő állomások teljes mértékben számítógép által vezérelt berendezésekre épülnek. A vevőberendezések, analizátorok, iránymérők, adók, diszpécser beszédátviteli rendszerek és egyéb beépített készülékek kezelését, működőképességük ellenőrzését egy, vagy több fedélzeti számítógép végzi. A beépített eszközök, műszerek körében egyre több lesz az ún. „arc nélküli műszer”, amelyek nem rendelkeznek külső kezelőszervekkel, és kezelésük a számítógépe monitorokon létrehozott virtuális kezelőszervek segítségével történik. Ezeket modul rendszerbe összeépítve, mechanikusan védett, hőstabilizált környezetben kell elhelyezni. Nagymélységű menürendszerek helyett könnyen áttekinthető, önmagáért beszélő szimbólumokkal kell elérhetővé tenni az egyes egységeket, azokon belül az elérhető

funkciókat és erre a célra igen jól megfelelnek az érintőképernyős nagyméretű monitorok. A korszerű készülékek mellett korábban is előfordultak olyan “analóg” berendezések, átkapcsolók, amelyek gyárilag nem digitális vezérlésűek. Ilyeneket, ha egy mód van rá, nem alkalmazunk. Ha mégis szükség van rájuk, akkor csak digitális illesztőegységgel kiegészítve lehet őket a rendszerbe integrálni. Az automatizálás, a rendszer állapotinformációinak gyűjtése olyan berendezésekre is ki kell, hogy terjedjen, mint az energiaellátó rendszer, üzemanyagrendszer, az erős-, és gyengeáramú

kapcsolószekrények,

a

kommunikációs

eszközök

vonalrendezői,

a

kezelőállomány túlélőképességét biztosító szűrő-szellőző rendszer, vagy az ajtók nyitott/zárt állapotát mutató kapcsolók. Ennek az a célja, hogy a vezetési ponton teljes körű működőképességet és logisztikai állapotot automatikusan leíró, ábrázoló helyzetkép álljon rendelkezésre az állomások műszaki állapotáról, a ki/bekapcsolt egységekről, a

hibás, vagy korlátozott működőképességű berendezésekről, a feltöltöttségről, stb. A rendszer minőségileg magasabb színvonalát azonban nem az automatizáció jelenti önmagában, hanem a hálózatos működés. Ez lehetővé teszi az erőforrások dinamikus 109

kihasználását, a térben különböző helyeken elhelyezkedő rendszerelemek közötti gyors információcserét, a közös helyzetábrázolást és az egységes elgondolás szerinti harci munka irányítását. Az új állomások kulcsfontosságú berendezése a kommunikációs rendszer, amely egyrészt

a

szükséges

sebességű

titkosított

adatátviteli

kapcsolatot,

másrészt

a

kezelőállomány beszédátvitelét biztosítja. Perspektivikusan műholdas kommunikációs összeköttetés alkalmazása célszerű. Az állomás rendszertechnikai vázlata a 7. sz. ábrán

látható.

7. sz. ábra. Az új típusú rádiózavaró állomások rendszertechnikai felépítése A harci munka folytatásának időszakában, a centralizált vezetés számára, az emberi beavatkozást nem igénylő folyamatok felgyorsítására szükség van a teljes körű automatizációra. Rendszertechnikailag, az alkalmazott berendezések típusát illetően célszerű az egységes felépítésre törekedni, mert ez a fejlesztésben igen sok megtakarítással jár, illetve a vezetési rendszer számára az uniformizált alárendelt állomások egységesen kezelhetők. A mobil állomásokat kerekes terepjáró gépjárműbe, illetve páncélozott szállító harcjárműbe kell beépíteni.

110

Anélkül, hogy most pontos berendezés specifikációt, készüléktípust jelölnék meg, az új mobil rádiózavaró állomások tervezése (esetleg beszerzése) során javaslom, hogy az alábbi követelményeknek feleljenek meg:

• ma már a célszerűség és a beépítendő berendezések mérete, technikai paraméterei megengedik, hogy egy állomástípus fogja át a 1,5 MHz – 3 GHz-es frekvenciatartományt. Ne épüljenek külön RH és külön URH állomások, mivel az ilyen vevőkészülékek, analizátorok és adóberendezések a nagy gyártók kínálatában rendelkezésre állnak; • a vételi üzemmódok tegyék lehetővé a hagyományos AM, FM, üzemmódokon kívül a korszerű frekvenciaugratásos és más kis valószínűséggel felderíthető harcászatihadműveleti rádió berendezések felfedését, panoráma, illetve ún. vízesés kijelzőkön való megjelenítését, valamint az iránymérésüket, a detektálható üzemmódok automatikus detekcióját, a vett információ digitális rögzítését; • a zavaróadó teljesítménye ebben az eszközkategóriában 1-2 kW, ami ma már gyors hangolású antennaillesztőkkel automatikusan csatlakoztatható a megfelelő hullámtartományú antenna-tápvonal rendszerhez; • az antennaárbocok gyors telepítésű, pneumatikus emelésűek legyenek, kis kezelői létszám mellett, kevés emberi beavatkozással, rövid idő alatti telepítést, bontást biztosítsanak; • az állomások rendelkezzenek saját beépített globális helymeghatározó eszközzel, amely szükség esetén a kommunikációs közleményekben csatolja az állomás pozícióját; • az állomások a helymeghatározó rendszer időetalon szolgáltatását igénybe véve rendelkezzenek nagy pontosságú közös rendszeridővel, amely lehetővé teszi a szinkronban végrehajtott feladatok kiértékelését; • az állomásokat működtető számítógép(ek) programjai tegyék lehetővé a rendszer rugalmas konfigurálását, az esetlegesen üzemképtelenné váló berendezések ne okozzanak programhibát, a rendszer észlelje a problémát és automatikusan zárja ki a hibás berendezéseket. Az ilyen eseményekről a fedélzeti rendszerfelügyeletet ellátó számítógép automatikusan értesítse a vezetési pontját; • az állomások működjenek mind felderítési, iránymérési, mind zavarási üzemmódokban. A felderítés - elektronikai helyzetfelmérés - során mért eredményeket, adatokat tárolja, különböző rendeltetésű listákba, a jelentésrekordokat továbbítsa a vezetési pontja felé; • legyen képes mind autonóm üzemben, kézi, vagy kezelő által irányított számítógépes vezérléssel működni, mind távvezérelve, a vezetési pont számítógépének parancsait végrehajtani;87 • az állomások legyenek alkalmasak az egyes típusfeladatokhoz kidolgozott egyedi mérési algoritmusok helyi kiválasztására, illetve a kommunikációs csatornán való utólagos letöltésre és az azok szerint való működésre;

87

Ebben a kérdésben igen sok hasznosítható tapasztalat, megoldási módszer halmozódott fel a PRIZMA rendszer működtető algoritmusaiban, amelyek mindenképpen felhasználandók a mai kor színvonala által biztosított magasabb színvonalú lehetőségeknek megfelelő eszközökkel.

111

• az állomások és a rendszer elemei rendelkezzenek védett, kis valószínűséggel felderíthető kommunikációs csatornával, amely most digitális adatrádió, perspektivikusan műholdas összeköttetés is lehet; • az alkalmazott konténerek, járműfelépítmények legyenek védettek az elektromágneses impulzusok ellen, a kezelőállomány pedig a tömegpusztító fegyverek hatásai ellen.

A vezetési ponton telepített irányító munkahelyek mindegyike legyen képes 1-4 zavaróállomásból képzett zavarócsoport irányítására, státuszinformációik feldolgozására, megjelenítésére. 8, 12, 16 állomás esetén szükségképpen bővülhet a vezérlő munkahelyek száma is. A jelentésrekordokat adatbázisban tárolja, dolgozza fel a szükséges szempontok szerint, készítsen automatikusan jelentést az elöljáró információs rendszere számára. Az adatok formátumát, a rekordok tartalmát a csatlakozásra alkalmas elöljárói vezetési rendszernek megfelelő tartalommal, és adatformátumban kell elkészíteni. A felderítési adatok kölcsönös cseréjére hasonló módon illeszteni kell a felderítő rendszer felé is a vezetési pontot. Ezeket a feladatokat a vezetési pont kommunikációs szerver gépe látja el, amely tűzfalat is képez a kötelék intranet hálózata és a külvilág között is. A kommunikációs zavaró alegységben 3-4 légi URH összeköttetést zavaró állomás vezetéséhez egy önálló vezetési munkahely kialakítása szükséges. A zavaró állomások rendszertechnikai felépítése, információs architektúrája alapvetően nem különbözik az előzőekben leírt rádiózavaró állomásokétól, azonban a vevő, analizáló és az adóberendezése a légi rádiók felderítésére, lefogására specializált. A rádiózavaró alegységben kell a speciális mobil GSM zavaró komplexumokat is szervezni. Ezek a hagyományos rádiózavaró állomásoknál bonyolultabb feladatot látnak el, speciálisabb analizálási műveleteket végeznek, igen szoros kapcsolatban kell lenniük a hazai szolgáltatókkal, és a nemzetbiztonsági szolgálatok hasonló speciális szerveivel. Véleményem szerint ez az állomás magasabb nemzetbiztonsági besorolást igényel (rezsim technika lehet), ami azzal jár, hogy önálló állomásként kell megépíteni, speciálisan felkészített, nemzetbiztonsági ellenőrzésen megfelelt hivatásos kezelőállománnyal kell feltölteni. Nem magát a konstrukciót tartom ily módon védendőnek, hanem a kezelt információkat. A korábban leírt alapvető döntéseknek is meg kell születniük a zavaróállomás konkrét fejlesztése előtt, mivel az együttműködés lehetséges alternatívái jelentősen befolyásolják a rendszer konstrukciós felépítését és harci, vagy akár békeidős alkalmazhatóságának módját.

112

4.3.2. A nem kommunikációs zavaró alegység eszközei

Ezen alegység felszerelésébe tartoznak a rádiótechnikai felderítő és földi lokátorokat zavaró állomások. A műszerpark speciálisan a feladathoz megfelelő 1-50 GHz közötti sávban

működő

antennákból,

vevőkből,

spektrumanalizátorokból,

generátorokból,

erősítőkből áll, amelyek automatizált mérésvezérlő rendszerben dolgoznak. Ez az alegység a harci munka során, műszaki képességeiből adódóan technikai felderítést is folytat, kutatja a szembenálló fél által használt új elektronikai eszközöket, folyamatosan pontosítja a már ismert berendezésekről szerzett információkat. Minden adatot, mérési eredményt rögzíteni az alfanumerikus és grafikus adatokat egyaránt tartalmazó adattárban, amelyből később a jellegzetességek feldolgozásával egyrészt a célok követése, másrészt az adatbank feltöltése után az automatizált típusazonosítás is lehetővé válik. A települő vezetési ponton egy irányító munkahely végzi a feladatszabást, a mérési eredmények kiértékelését, a speciális technikai felderítési információk elemzését és az elöljáró felé való értékelt jelentését. Az állomások rendszerfelépítésére a rádiózavaró állomásoknál korábban leírt elvek itt is iránymutatóak. A helymeghatározó rendszerek szelektív zavarására kifejlesztendő állomás szintén a

nem kommunikációs zavaró alegységbe szervezhető. Jelenlegi ismereteinket további elméleti tanulmányokkal, műszeres kísérletekkel, próbákkal, és laboratóriumi mérésekkel kell kiegészíteni. 4.3.3. A pilóta nélküli repülőgépes alegység eszközei, rendszerei

A pilóta nélküli repülőgépes alegység három nagy rendszert foglal magába: a pilóta nélküli repülők, az egyszeri felhasználású zavaró adók és az impulzusfegyverek rendszerét. Ezt a szervezeti megoldást azért tartom célszerűnek, mert az alkalmazásuk

tervezése, szervezése, logisztikai támogatása sok szempontból igen szorosan összefügg, harci alkalmazása közös alegységvezetés alatt célszerű. 4.3.3.1. A pilóta nélküli repülő rendszer Az értekezéssel kapcsolatos kutatómunkámban jelentős helyet foglalt el a pilóta nélküli repülő rendszerek konstrukciós kérdéseinek kutatása. Bizonyosodott, hogy ez a terület rendkívül szorosan összefügg a korszerű elektronikai hadviselési képességek létrehozásával, ezért kiemelt figyelmet kell rá fordítani. Az is egyértelművé vált, hogy a

repülőeszköz és a hasznos teher különböző változatainak fejlesztéséhez igen szoros kapcsolatot

kell

tartani

az

alkalmazókkal, 113

messzemenően

támaszkodni

kell

a

tapasztalataikra, amelyek mind a konstrukciós kérdésekre, mind a harci alkalmazás lehetőségeire közvetlen hatást gyakorolnak. Ebből következően a kutatási és publikációs tevékenységemben88 nagy hangsúlyt kaptak ezek a kérdések. A pilóta nélküli repülő rendszer egy sokoldalúan használható, rugalmas, hatékony és olcsó eszköze lesz a modern hadseregek felderítő, elektronikai hadviselési, kommunikációs és más feladatainak végrehajtásában. Ezen alegység fegyverzete, felszereltsége, állománya és képessége nagyban függ attól, hogy milyen hordozóeszköz kerül benne alkalmazásra. A világban zajló fejlesztések tendenciái és tapasztalatai alapján arra a következtetésre jutottam, hogy több repülőgép kategória kialakítása célszerű. Ennek megfelelően, a teherbírás függvényében többfajta fedélzeti berendezés konfiguráció kialakításában kell gondolkodni. Az egyik egy magyar viszonylatban közeli hatótávolságú (100-200 km-ig), Hunter89, Outrider90, Pioneer91, illetve Szojka92 kategóriába sorolható repülő, mintegy 10-25 kg tömegű hasznos terhelhetőséggel, a másik egy kis hatótávolságú (5-8 km-ig) ultrakönnyű, mikro pilóta nélküli repülő93 (Dragon Eye94, CYPHER95). A közeli hatótávolságú repülő komplexum optikai/infra fényképező, illetve valós idejű kamerákat, rádió-, és rádiótechnikai felderítő-iránymérő-zavaró berendezést, lézeres távolságmérőt, vegyi-sugár felderítő szenzorokat és más berendezéseket hordozhat hasznos teherként, valamint az egyszeri felhasználású zavaró adók kijuttatását is végrehajtja. Az ultrakönnyű változat teherbírásának függvényében elsősorban képi felderítő eszközök, speciális rádió-felderítő és zavaró modulok (GPS, GSM) hordozására alkalmazható, de kisebb mennyiségű robbanóanyag kijuttatása is elképzelhető egyedi elektronikai eszközök, antennarendszerek pusztítása céljából. 88

Makkay I. – Ványa L.: Harcászati-hadműveleti pilóta nélküli repülőeszközök. Az elektronikai hadviselés eszközei légi hordozókon. In: Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények 2. évf. 1. szám. ZMNE Budapest 1998. 171-186. p. 88. folyt.: L. Ványa: Unmanned Air Vehicles – Commander’s Eyes and Arms in the Information Age. In: The Challenge of Next Millennium on Hungarian Aeronautical Sciences. eR-Group, Budapest, Hungary 1999. 91100 p. L. Ványa: Military and Civilian Employment of Aerial Robot Techniques – Response to the Challenges of 21st Century. In: Repüléstudományi Közlemények XII. évf. 29. szám. 2000/1. ZMNE Szolnok. 299-309. p. 89 Hunter Short Range (SR) UAV. http://www.fas.org/irp/program/collect/hunter.htm 90 Outrider Tactical UAV. http://www.fas.org/irp/program/collect/outrider.htm 91 The Pioneer UAV System. http://www.puav.com/pui_uav.htm 92 Furján Attila: Szojka III/TV A több célú, kisméretű pilóta nélküli repülőgépkomplexum. In: Új Honvédségi Szemle 1998/1. 131-138. p. 93 McMichael J. M. – Francis M. S.: Micro Air Vehicles – Toward a New Dimension in Flight. http://www.darpa.mil/tto/mav/mav_auvsi.htm 94 Dragon Eye Airborne Sensor System for Small Units http://heron.nrl.navy.mil/contracs/closed/01ms01/presentation.pps 95 Murphy D. – Cycon J.: Applications for Mini VTOL UAV for Law Enforcement. http://www.nosc.mil/robots/pubs/spie3577.pdf

114

A pilóta nélküli repülő komplexum kissé leegyszerűsítve az alábbi alrendszereket foglalja magába: •

magát a repülőt, és benne:

ƒ a sárkányt, a hajtóművet, az energiaellátó, és a szervo rendszert; ƒ a repüléshez szükséges autopilot, navigációs és rádiós parancsközlő eszközöket; ƒ a fedélzeti hasznos terhet és a hozzá tartozó kommunikációs eszközöket; • a földi irányító állomást, és benne: ƒ a küldetést tervező és irányító számítógépet, a repülés biztosításához szükséges navigációs és rádióeszközökkel; ƒ a fedélzeti hasznos terhet irányító eszközöket a szükséges kommunikációs berendezésekkel; • a földi indító, szállító, kiszolgáló, karbantartó eszközöket, mérő és tesztberendezéseket.

A harci küldetés megszervezését a törzs egy dedikált munkahelye végzi. Előbb számítógépen, a bevetéstervező térinformatikai programba meghatározzák a feladatokat, telepítik a szükséges fedélzeti berendezéseket, teszteli azokat, majd a szükséges információkkal feltöltik a repülőgép fedélzeti számítógépét. A programtól való eltérés esetén kézi irányítással folytatni lehet a feladat végrehajtását, a repülés korrekcióját, vagy a bázisra való hazavezetést. A pilóta nélküli repülőgépek harci alkalmazásának tervezésében, szervezésében ma már nemcsak hagyományos algoritmikus módszerek jöhetnek szóba, hanem a mesterséges intelligencia kutatások eredményei is alkalmazhatók. Kutatásaim során tanulmányoztam a

szakértői rendszerek katonai alkalmazhatóságának kérdéseit, és példaképpen leírtam a pilóta nélküli repülőgépek elektronikai hadviselési alkalmazását támogató szakértői rendszert.96 A haditechnikai alkalmazások széles köre sorolható be a szakértői rendszerek valamely problématípusába

(procedurális

problémák,

diagnosztizáló

problémák,

monitorozó

problémák, konfiguráló problémák, tevékenységtervező és ütemező problémák)97. A haditechnikai korszerűsítés és főleg a vezetés megújítása során készültek elgondolások más fegyvernemi alkalmazásokra is.98 Abból indultam ki, hogy a pilóta nélküli repülők elektronikai hadviselési alkalmazását támogató rendszer több más szakértői rendszerrel (felderítő, elektronikai hadviselési, légvédelmi, meteorológiai, stb.) együttműködésben oldja meg a feladatot. A feladat pedig az, hogy a rendelkezésre álló felderítési adatok és dinamikus helyzetinformációk alapján a 96

Ványa L.: Pilóta nélküli repülő eszközök elektronikai hadviselési alkalmazása szakértői rendszer támogatásával. In: Repüléstudományi Közlemények Különszám I. 213-220. p. 2001. ZMNE Szolnok. 97 Futó I. szerk.: Mesterséges intelligencia. Aula Kiadó, Budapest, 1999.

115

rendszer tervezze meg a küldetésben résztvevő repülőeszközök és kiszolgálók mennyiségét, konfigurációját, tegyen javaslatot a fedélzeti elektronikai eszközök összeállítására, műszaki paramétereire, a repülési útvonalak lehetséges változataira. A tervezési folyamat egy része algoritmikus módszerekkel elemezhető, szimulációs programokkal értékelhető az egyes tényezők befolyásoló hatása, modellezhetők az egyes tevékenységi változatok. A szakértői tudásbázisban tárolódnak a repülők adatai, a fedélzeti rendszerek paraméterei,

az

elektronikai

támogatás

és

ellentevékenység

eljárásrendszere,

célobjektumainak adatai, valamint a vezetéshez szükséges eljárások, szabályok, kritériumok. Az együttműködő szakértői rendszerek a térinformatika által biztosított technológia és eszközök segítségével támogatják a háromdimenziós terepértékelést, a felderítő rendszerrel együttműködve a fenyegetettséget és a célobjektumok elektronikai elérhetőségi viszonyait. A felderítő és a légvédelmi szakértői rendszer adatai alapján tervezhető, ütemezhető a küldetés, értékelhető a várható ellenséges tevékenység. Az elektronikai hadviselési szakértői rendszer a célelosztásban, a zavarhatékonyságot értékelő elemzésekben, az optimális zavarparaméterek beállításában, valamint a szárazföldi elektronikai hadviselési erőkkel való együttműködés kérdéseiben támogatja a tervezést. Igen fontos kérdés a rendszer interaktivitása, vagyis, hogy milyen mértékben

valósítható meg a külső információforrások – szenzorok – adatainak bejuttatása és a döntések, javaslatok minél kisebb reakcióidőn belüli számításba vétele. A reakcióidő csökkentése elsősorban a számítási gyorsaságtól függ, mivel a megváltozott adatok esetleg a teljes feldolgozási eljárás újrafuttatását okozhatják. A szakértői rendszerek terén folytatott kutatásaim során arra a következtetésre jutottam, hogy nem célszerű egy ilyen dinamikusan változó feladatcsoport, mint az elektronikai hadviselés tervezése, harcvezetése szakértői rendszerben való megvalósítása. Ennek

nem elvi okai vannak, hanem a gyakorlati használhatósága iránt merült fel bennem kétség. Mivel igen sok változót tartalmazó rendszerről van szó, ezért minduntalan újraindulna a döntési folyamat, ami pedig a végrehajtásban komoly fennakadáshoz vezetne. A távérzékelés, az automatizált kép-, és jelfeldolgozás, a bevetéstervezés, a távvezérlés, a mérésautomatizálás, a kommunikáció, és a számítástechnika jelentős eredményeket ért el 98

Gasparics P. – Ruttai L. – Misik T.: A légvédelmi rakétacsapatok harcvezetésének fejlesztési lehetőségei, a légvédelmi szakértői rendszer. In: Új Honvédségi Szemle 1997/1. 42-60. p.

116

külön-külön is, de csak a közeljövő fejlesztései fogják megmutatni, hogy együttesen milyen feladatok megoldására lesznek képesek. A szakirodalom szerint paradigmaváltásra van szükség a mesterséges intelligencia kutatások területén, mivel a beharangozott ígéretek, és a kutatásba fektetett költségek nagyobb eredményeket igényelnek. 4.3.3.2. Az új generációs, egyszeri felhasználású zavaró berendezés A mikroelektronikai eszközök, a számítástechnikai, a műholdas helymeghatározó rendszerek, a pilóta nélküli repülő eszközök, és az energiatároló elemek olyan alkalmazási szintre jutottak napjainkban, amely lehetővé teszi, hogy intelligens, képességeiben és szolgáltatásaiban korábbiakat messzemenően felülmúló rendszert építsünk ki. Ezekre

alapozva dolgoztam ki egy a 21. századi követelményeknek megfelelő kifinomult, automatizált elektronikai hadviselési eszközcsalád létrehozásának alapjait. A rendszer elemei egyenként ismertek, azonban ilyen feladatú és működési elvű alkalmazás létrehozásáról nincs tudomásom. A modernizált rendszer alapvetően azokat a működésbeli hiányosságokat hivatott kiküszöbölni, amelyek a korábban épített egyszeri felhasználású zavaró eszközökre jellemzőek voltak.

8. sz. ábra. Az új generációs egyszeri felhasználású zavaróeszköz rendszertechnikai felépítése Meg kell oldani a célterületre való kijuttatás kérdését, a ledobott zavaró eszköz állapotának regisztrálását, működési pozíciójának érzékelését, földrajzi helyzetének meghatározását és a szükséges adatok bejuttatását a parancsnokságra. Digitálisan

117

hangolhatónak kell lennie úgy az adó, mint a vevő egységnek. A hangolást illetve a

rendszer teljes működtetését egy vezérlő célszámítógép irányítja, a távvezérlést pedig egy rendszervezérlő adó-vevő egységen keresztül bonyolítja. Elvileg megoldható, hogy a saját vevőjét és adóját használja a kommunikációra is, de ez csökkenti a hatásos feladatvégrehajtásra jutó időt, valamint bonyolítja a rendszer vezetését. A rendszertechnikai felépítés a 8. sz. ábrán látható. A fedélzeti célszámítógép egy buszrendszeren keresztül irányítja a digitális hangolású ultrarövid-hullámú vevőegységet, az antennakapcsolót, a zavaróadó egységet, a rendszervezérlő adó-vevő egységet, helyzetérzékelőt, a szenzor interfészt, az energiaellátó rendszert, illetve az önmegsemmisítő egységet. A GPS-vevőegység biztosítja a pozíció adatok bejuttatását a vezérlő célszámítógépbe, amely a kommunikációs üzenet részeként szolgáltatja a működő berendezés földrajzi koordinátáit. A továbbiakban bemutatom a rendszer működését és az egyes részegységek feladatait. A vevő és adórendszer

A korábbi változatok kijuttatott zavaró adói az akkumulátor kimerüléséig egy adott, viszonylag széles sávban szolgáltattak zajzavart, de ebben beavatkozási lehetőség, illetve semmilyen korrekciós mód már nem volt. Az új elemként beépítésre kerülő digitális hangolású vevőegység a számítógép által biztosított vételi periódusokban sávvizsgálatot végez, illetve program szerint adott előre betáplált frekvenciákon üzemelő rádióadásokat monitoroz. A detektált adásmódokról és a szintmérésekről kapott mérési eredményeket a rendszerbuszon keresztül a számítógépbe továbbítja, amely vételi jelentéseket állít össze és továbbít a központ felé. A vevőegység a vezérelt antennakapcsolón keresztül csatlakozik az adásra-vételre egyaránt használt antennához. Szükség esetén a távvezérlő számítógépes munkahelyről a feladatot irányító parancsnok, új hangolási algoritmust tud az egyes egyszeri felhasználású zavaró adók vevőibe letölteni így gyakorlatilag a feladat végrehajtása közben is szabadon meghatározható a

vevők letapogatási, illetve működési algoritmusa. A digitális hangolású zavaróadó egység feladata a különböző beállítható modulációs módok segítségével olyan optimális zavarójelek előállítása, amelyek a zavarandó rádióforgalmi rendszer számára a leghatékonyabb zavaró jelet alkotják. A digitális hangolást szintén a vezérlő célszámítógép program előre rögzített frekvenciák szerint vezérli, illetve a vevő által szolgáltatott adatok segítségével akár a célszámítógép saját algoritmus szerint építheti fel a lefogandó frekvenciák sorrendjét, szabályozhatja a kimenő teljesítményt, változtathatja a zavarási üzemmódokat. 118

A frekvenciaugratásos rádiókat alkalmazó harcászati rádióforgalmi rendszerek ellen speciális, úgynevezett válaszrendszerű zavaró berendezések alkalmazását tartom célszerűnek. A hatékony működés elvi kritériumainak vizsgálatát, a zavaróadók és a lefogandó eszközök elhelyezkedésének modellezését az értekezés 12. melléklete tartalmazza. Energiaellátás, konstrukció Az akkumulátorok ma már olyan fejlett, karbantartást nem igénylő, nagy energiatároló képességű kivitelben és viszonylag kis méretben beépíthetők, amelyek a korábbi típusoknál jóval hosszabb működési időt biztosítanak a rendszer számára. Ugyancsak a vezérlő számítógép feladata a rendszer energiaellátásának szervezése, a feladathoz éppen nem

alkalmazott egységek lekapcsolása illetve készenléti stand-by üzembe helyezése az energiaellátó rendszer optimális kihasználásának biztosítása céljából, így működése a felderítő-zavaró állomás egészének működési élettartalmát jelentősen befolyásolja. Ez a rendszertechnikai felépítés természetesen tovább fejleszthető olyan szenzorok hozzákapcsolásával, amelyek hasonlóképpen az amerikai gyártmányú Rembass tábori

automatizált adatgyűjtő és továbbító rendszerhez, képesek lennének akár szeizmikus, gáz vagy egyéb érzékelők fogadására is. Ez opcionálisan elképzelhető, a rendszer rugalmasan tovább bővíthető. Konstrukciós kivitel szempontjából a mikroelektronika elért eredményei lehetővé teszik, hogy ezeket a részegységeket integrált áramköri kivitelben igen kis méretben, kis súly és térfogati paraméterek mellet egy tömbbe integráljuk. A rendszer alkalmazás előtti ellenőrzése, alapprogramjainak betöltése a vezérlő számítógéphez csatlakozó úgynevezett szerviz interfészen keresztül néhány perc alatt egy külső vezérlő számítógéppel elvégezhető, ezzel is nagymértékben megnövelve a működési megbízhatósági paramétereket. A rendszer felszedés illetve szétszedés elleni biztosítását egy beépített önmegsemmisítő rendszer teszi lehetővé. A berendezés harci alkalmazása

Az új típusú egyszeri felhasználású zavaró berendezést a kidobás után egy kisméretű, terepszínű ejtőernyő fékezi a földet érésig. A konstrukció formájának és súlypontjának olyannak kell lenni, hogy a földre leérve mindig ugyanazt a pozíciót vegye fel, így kiküszöbölhető a földbefúródás, vagy eldőlés problémája. Az áramkörök szilárdsága biztosítja az odaütődés után is az üzembiztos működést. Az akkumulátorok a vezérlő számítógépet és a kommunikációs adó-vevőt készenléti üzemben táplálják. Ez igen kis áramfelvétellel megoldható, így a rendszer aktivizálására akár hosszabb idő elteltével is sor kerülhet. 119

A

távvezérlő

harcállásponttal

való

kapcsolattartás

céljából

beépített

digitális

kommunikációs adó-vevőn előre beállított kódsorozattal az egyes példányok szelektív módon hívhatók és kezelhetők. Az eszközök célterületre való kijuttatása után a vezérlő

központ végrehajtja a kezdeti inicializálást. A kiküldött szelektív parancs bekapcsolja a fedélzeti számítógépet, majd az a GPS vevőt, a helyzetérzékelő áramkört, az adó-, és vevőegységet és lefut egy belső üzemképességet ellenőrző program. A beépített állapotjelzők segítségével megállapítható a földet érés utáni helyzet, antenna kinyitás sikeressége, a mechanikai sértetlenség, illetve működésbeli használhatóságát. A teszt eredményéről a számítógép egy státuszadat jelentést állít össze, amelyet a központ felé lead. Az ebben elküldött adatok a vezérlő számítógépbe kerülnek, amely a hadműveleti terület térképét ábrázoló monitoron sorban egymás után feltünteti a kiérkezett zavaróeszközöket, működőképességüket, az esetleges meghibásodásokat, és korlátozó tényezőket. A vezetés, irányítás térinformatikai alapú rendszere

A harci alkalmazás során, az alkalmazás körzetének digitális térképes adatbázisát a távvezérlő pont számítógépe tárolja. Ez az adatbázis korábban létrehozható, vagy az elöljáró számítógépes rendszerén keresztül letölthető. Az alkalmazás tervezésekor a törzs együttműködve más szolgálatokkal, a parancsnok harcintézkedésében megjelölt célelosztási adatok alapján megtervezi a ledobás célkörzeteit és a kijuttatás útvonalát. Ezeket az objektumokat a térinformatikai rendszerben, számítógépen egyrészt vizuálisan megjelenítik, másrészt egy digitális adatbázis-kezelő rendszer segítségével táblázatos formában tárolják. Az egyes objektumok adatai lekérdezhetők, illetve különböző szempontok alapján listákba leválogathatók. Az alkalmazás tervének elkészítésekor meghatározzák a kijuttatás optimális útvonalát. Az optimális repülési magasság meghatározásakor messzemenően figyelembe kell venni a térinformatikai adatbázis domborzatot leíró részeit. A kijuttatás során a pilóta nélküli repülőeszköz által közvetített kép segítségével, akár nappal, akár az infravörös kamerával éjszaka pontosítható a ledobás körzete, így az operátor az utolsó pillanatban is képes beavatkozni a ledobás végrehajtásába. A ledobott zavaró adók konkrét műszaki paraméterei alapján épül fel egy olyan alkalmazási táblázat, amely a parancsnok számára hű képet ad a kidobott zavaró adók harci alkalmazhatóságáról. Ez messzemenően meghaladja azt a képességet, amelyet a korábbi változat tudott, mert ledobás után az alkalmazó parancsnok objektív információkkal nem rendelkezett.

120

Különböző speciális programok segítségével, a térinformatikai adatbázis, illetve hullámterjedési modellek alkalmazásával az operátor értékelni tudja minden egyes egyszeri zavaróadó körzetének felderítési, zavarhatósági viszonyait. Pontosítani lehet a várható energiaviszonyokat, és ez alapján a hatékony zavar kiváltása céljából be lehet a rendszerbe avatkozni. A zavarási feladatok a konkrét helyzet ismeretében pontosíthatóak. Az új típusú zavaróadók harcterületre való kijuttatása az alkalmazás döntő fontosságú eleme. A korábbi egyszeri zavaró adók kijuttatása során felmerült problémák

megoldásaként kézenfekvő a pilóta nélküli repülők alkalmazása. Ezek nagy előnye, hogy a kisebb fizikai méretek és az alkalmazott korszerű nagyszilárdságú építőanyagok miatt a rádiólokációs visszaverő felületük is kisebb, így közelebb tevékenykedhetnek a peremvonalhoz vagy az ellenséges légtérben anélkül, hogy a veszélyeztetettségük jelentősen megnőne. Segítségükkel nincs szükség az ellenséges légvédelem adott szintű lefogására, mivel a távvezérelhető zavaró adókat, a harccselekményeket megelőző időszakban ki lehet juttatni, és később rádióparanccsal aktivizálni őket. A rádiócsatornákon keresztül a repülőeszköz vezetésén kívül a beépített berendezések üzem közbeni távvezérlését is ellátják. A fedélzeti videokamerával pontosított helyszín fölött az egyszeri zavaróadók kidobása távvezérelve megoldható. A pilóta nélküli eszközök nem csak a kijuttatásban játszhatnak nagy szerepet, hanem a rendszer üzemeltetése során szükség lehet arra, hogy az alkalmazás légterében átjátszó állomásként üzemeltessük őket. 4.3.3.3. Az impulzusfegyverek A korszerű elektronikai eszközök számára komoly fenyegetést jelentenek az impulzusfegyverek. Működésük alapelvét már ismertettem. Harci alkalmazásuk olyan esetekben célszerű, amikor egy adott elektronikai objektum további működésének tartós akadályozása szükséges, azonban sem a tűzcsapásokkal, vagy diverziós tevékenységgel való fizikai rombolása valamely oknál fogva nem célszerű, vagy nem lehetséges. A tartós akadályozás azt jelenti, hogy míg az elektronikai zavarokkal való lefogás – hatásos esetben – addig akadályozza a rendszer normális működését, amíg tart a zavar, addig az impulzusfegyver bevetésének nyomán a tönkrement berendezéseket ki kell cserélni, újra kell installálni, programokkal és adatokkal feltölteni, stb. ami hosszabb időt vesz

igénybe. Az impulzusfegyverek kifejlesztéséhez alapvető információk rendelkezésre állnak, azonban laboratóriumi kísérletekre, fejlesztésre van szükség. A hatásával elérhető „soft kill” nagyságrendileg nagyobb veszteséget képes okozni, mint amennyibe egy ilyen eszköz 121

előállítása kerülne. Alkalmazása jól illeszkedik a vér nélküli hadviselés, a halott nélküli háború elvének megvalósításába. A cél, az elektronikai eszközök pusztítása anélkül érhető el, hogy az, felesleges polgári, vagy katonai emberveszteséget okozna. Kijuttatásának lehetséges eszköze szintén lehet a pilóta nélküli repülőgép.

4.4. Az elektronikai hadviselési kötelék vezetésének korszerűsítése 4.4.1. A vezetéssel szemben megjelent új követelmények és a térinformatika nyújtotta megoldások

Az elektronikai hadviselés vezetése a helyzet gyors változása, az együttműködőkkel való szoros kapcsolat szükségessége, valamint az automatizált technikai alrendszerek szoros irányítása miatt egyértelműen csak számítógépes támogatással képzelhető el. A számítógépes vezetési rendszer (9. sz. ábra) a kialakítás alatt álló összfegyvernemi vezetési rendszer integráns része kell, hogy legyen, szabványos felületeivel minden szempontból megfelelve az információcsere logikai és műszaki elvárásainak. Belül képes legyen arra, hogy a vett információkat, felderítési adatokat a szükséges mértékben feldolgozza, továbbítsa az alárendeltek felé, ábrázolja, megjelenítse a kialakult helyzetet.

122

9. sz. ábra. Az automatizált, hálózatos elektronikai hadviselési vezetési rendszer felépítése A saját szakalegységek feladatainak végrehajtása érdekében elemző, szimulációs vizsgálatok elvégzésével legyen képes támogatni a parancsnoki döntéshozatal eljárásait, meghatározni az állomások harci munkája számára legoptimálisabb települési helyeket, alkalmazási körzeteket, ledobási helyeket, repülési útvonalakat. A vezetés legyen képes

programozni az egyes alrendszerek automatizált működését, folyamatában figyelemmel kísérni, valamint szükség esetén abba operatívan beavatkozni. Az alrendszerek legyenek képesek centralizált vezetés alatt a meghatározott feladatok végrehajtására, de legyenek felkészülve arra is, hogy ha a centralizált vezetés megszakad, a vezetési rendszer elemei megsérülnek, vagy önálló izolált feladatot kell végrehajtani, akkor az előzetes adatok és információk birtokában a leghatékonyabban kihasználják a harci lehetőségeiket. Az elektronikai hadviselés hatékony és sikeres megvívásának elengedhetetlen feltétele az információk gyors cseréje és feldolgozása, a technikai eszközök magas fokú automatizáltsága, a megalapozott emberi döntések magas színvonalú támogatása, és a helyzetben bekövetkezett változásokra való gyors reagálás képessége.

123

A hagyományos vezetési eszközök elavultak, kivonásra is kerültek. Kifejlesztésük idején technikailag nem volt arra mód, hogy segítségükkel a domborzatot és az elektronikai hadviselési eszközök üzemelésére gyakorolt hatásokat figyelembe vehessük, a terepadatokat digitális formában tároljuk, az alkalmazott eszközöket a gépesített harcvezetési folyamatok eredményeképpen automatizáltan irányíthassuk. Jelen doktori értekezés az elektronikai hadviselési csapatok felszerelésének megújítási lehetőségeit kutatja, amelynek szerves részét képezik a vezetési rendszer eszközei. Az elektronikai hadviselés vezetésének elvi és gyakorlati kérdéseivel, majd a NATOcsatlakozás utáni sajátosságokkal kapcsolatban több publikáció, tanulmány született.99 Ezek zömében a hadműveleti törzs szervezeti felépítését és feladatait elemezték, a hadszíntér felderítő előkészítésének speciális elektronikai hadviselési szakfeladatait, az elektronikai helyzetértékelést, a parancsnoki és törzsmunka egyes kérdéseit, valamint lefektették a térinformatika vezetési célú alkalmazásának alapjait. A földrajztudományok és az informatika igen eredményes házasságából született meg az a speciális informatikai alkalmazás, amelyet ma térinformatikának nevezünk. A témában folytatott kutatásaim során egyértelművé vált, hogy napjaink komplex katonai vezetési rendszereinek térinformatikai alapon kell állnia és a korszerű vezetési rendszerek

kialakítása során a térinformatikának nincs alternatívája. A digitális terepi adatbázisra épül rá minden egyéb információ. A számítógépes hálózatokon és hírközlő rendszereken át eljuttatható a világ bármely pontjára a szükséges digitális térkép és terepmodell, az adatok, utasítások és jelentések. A különböző fegyvernemek saját alkalmazási tervei, számvetései, az elöljáró információi, a parancsnoki feladatszabások egy-egy önálló rétegben érhetők el egyenként vagy összevetítve. A törzsek papírtérképeken, oleátákon folytatott grafikai munkái ezután a számítógépek képernyőin, nagyméretű kivetítőkön folynak. A továbbítható információ mennyisége és minősége a multimédiás lehetőségek kiszélesedésével ugrásszerűen megnőtt. Az adatforrások által szolgáltatott adatokat adatfúziós központok elemzik és juttatják el akár álló-, mozgó-, infravörös-, radarkép, térképi, vagy írásos adatok formájában az elöljáró és az alárendeltek felé. Minden elemi adat és elemzett, szűrt információ egyaránt magával hordozza a térbeli és időbeli pozícióját, így nyomon követhető az “élete”, a dinamikája.

99

Haig Zs.: Az elektronikai harc térinformatikai alapú tervezése. In: Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények 1997. 1. évfolyam 1. szám. ZMNE Budapest, 1997. 139-152. p. Haig Zs.: Az elektronikai hadviselés NATO elvek szerinti vezetése. In: Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények 1999. 3. évfolyam 1. szám. ZMNE Budapest, 1999. 121-138. p.

124

A támogató számítógépes rendszer az egyes fegyvernemi szakfeladatok megoldását szakértői rendszerekkel segíti. Ezek lehetnek erő-eszköz számvetések, amelyek a térben elhelyezkedő objektumok attribútumai alapján adott térrészre számíthatók, vagy olyan speciális feladatok, mint egy-egy fegyverrendszer harci lehetőségeit az adott térségbe optimalizáló döntéstámogató rendszer. Az elektronikai hadviselési térinformatikai alapú vezetési rendszere az elektronikai

felderítés és zavarás megtervezéséhez szükséges számításokat, modelleket a konkrét terepviszonyokra alkalmazza. Ezek közül a legegyszerűbbek a terepmetszetek, a pont-pont közötti terjedési számítások. Sajátos vonás, hogy számunkra nem felelnek meg a térinformatikai programcsomagokba beépített vizuális láthatósági modulok, mivel ezek nem veszik figyelembe a frekvencia függvényében változó hullámterjedési sajátosságokat. Nekünk olyan láthatósági, terjedési számításokat kell a terepmodellen elvégezni, amely egyrészt a Föld mentén fellépő frekvenciafüggő diffrakciót, másrészt a terepakadályok által okozott csillapítást is modellezi. Az alkalmazási körzettől még akár jelentős távolságra tartózkodó parancsnok a mobil vezetési rendszerében folyamatosan kaphat a kijelölt felelősségi körzetére vonatkozó felderítési információkat. Ezeket tanulmányozza, majd az elöljáró feladatszabásának megfelelően kijelöli a bevonható erőket, eszközöket. A harctevékenység körzetének digitális térképét, terepmodelljét a saját adatbázisából hozza be, vagy letölti az elöljáró rendszeréből. A helyzetinformációkat, a rendelkezésre álló adatokat és feladatszabás réteget tanulmányozva értékeli az összfegyvernemi és az elektronikai helyzetet. Az elektronikai hadviselés térinformatikai alapú tervezését eddig két doktori értekezés100 tárgyalta meglehetős részletességgel. Dr. Haig Zsolt: „A gépesített hadosztály elektronikai harcának megtervezése, megszervezése és vezetése, különös tekintettel az elektronikai helyzetértékelés korszerű módszereire” című értekezésében igen részletes elemzését adta az elektronikai helyzetértékelésnek, a térinformatikai eszközökkel támogatott tervezési folyamatnak, majd értekezésének 4. fejezetében felvázolta az elektronikai hadviselés térinformatikai alapú vezetési rendszeréről alkotott elgondolását. Az abban leírtakkal alapvetően egyetértek, ugyanakkor a mai ismereteink és technikai lehetőségeink sokkal fejlettebb vezetési rendszer kialakítását teszik lehetővé. A másik 100

Haig Zs: A gépesített hadosztály elektronikai harcának megtervezése, megszervezése és vezetése, különös tekintettel az elektronikai helyzetértékelés korszerű módszereire. Egyetemi doktori értekezés. ZMKA, 1996. Vass S.: A Magyar Honvédségben az elektronikai harc – ezen belül az elektronikai védelem – számítógépekkel biztosított tervezése, különös tekintettel az elektromágneses kompatibilitás kérdéseire. Kandidátusi értekezés. ZMKA, 1995.

125

fontos észrevételem az, hogy a szerző 1996-ban még mindig a meglévő eszközparkban, esetleg annak modernizált változatában (ATLANTISZ)101 gondolkodott, az alapvető rendszertechnikai megújítás nem került szóba. A példaképpen leírt vezetési munkafolyamat túlnyomó részében helytálló lenne ma is, azonban hiányoznak belőle, illetve csak nagyon érintőlegesen tűnnek fel éppen a rendszer interaktivitását és hatékonyságát biztosító új generációs elektronikai hadviselési komplexumok. Az elért elméleti eredményekre alapozva tovább kell lépni, és a végrehajtó szegmensben ma már megvalósítható minőségi ugrást is be kell integrálni. A célobjektumok paramétereit és a saját eszközök harci lehetőségeit a konkrét terepi körülmények között kell összevetni. Erre kell felépíteni azt a terepanalizáló programot, ami a terepadatbázis, a berendezések paraméterei, a hullámterjedési modellek, időjárási anomáliák együttes figyelembevételével grafikus formában láthatóvá teszi a felderítési vagy zavarási zónák nagyságát, elhelyezkedését. Lehetőséget ad arra, hogy több lehetséges változatból a legoptimálisabbat lehessen kiválasztani. A parancsnoki döntés előkészítést a fizikai valóság matematikai modellezésére kell alapozni. Az alárendeltek mind a feladatot, mind a jelentéseiket, státuszadataikat valós időben kapják, illetve automatizáltan adják. Az automatikus pozíciókövetéssel kiküszöbölhetők az olyan gyakori hibák, mint a saját helyzet-meghatározás pontatlansága, az eltévedés és az ezek miatti időcsúszások. A körülmények megváltozása esetén a helyzet rövid idő alatt újra analizálható, felgyorsul a feladatpontosításra, áttelepülésre hozott elhatározás és természetesen a végrehajtás is, ami összességében a reagáló képesség fokozódásához vezet. Az elektronikai zavaróeszközök alkalmazása során igen fontos kérdés a zavarás hatékonyságának megállapítása. Régen "analóg" módszerrel "mérve" akkor volt hatékony

a zavar, ha az összeköttetésben dolgozó híradó állomások kezelői nyilvánvalóan reagáltak rá, ismétléseket kértek, vagy egyenesen zavarás miatti frekvenciaváltásra szólították fel a háló tagjait. (A nyílt reagálásokat a forgalmazási szabályok éppen a hatékonyság megítélésének lehetősége miatt tiltják.) A térinformatikai rendszerben folyó tervező munka során egyrészt kiválaszthatók azok az előreláthatólag legoptimálisabb települési helyek, ahonnan az ellenséges terület elektronikai szempontból a legkedvezőbben elérhető. Ez azonban még kevés a hatékony zavaráshoz. A harci munka során, amikor az egymás után felfedett állomások és a közöttük lévő szervezeti kapcsolatok is kirajzolódnak, akkor az állomásokhoz rögzített frekvencia, irány, üzemmód, célszám, stb. adatok birtokában egy zavarás szimulációs rendszeren futtatható át a hatékonyságvizsgálat. Az ismert települési helyű zavaró állomások és a felderített híradó 101

Miskolczi J. – Makkai I.: Atlantisz új információs rendszer felhasználói alapkövetelmények. MH 5. Kiskun

126

berendezések a térinformatikai rendszerben a háromdimenziós terepmodellen kerülnek elhelyezésre. A lefogáshoz szükséges paraméterek, például a híradó állomásnak a vevőpontunk felé értelmezett effektív kisugárzott teljesítményének (adóteljesítmény x antennanyereség) meghatározása úgy történik, hogy megmérjük a vett jel térerősségét azokban a zavaróállomás pozíciókban, ahol a vétel és az iránymérés történt. Elkészíttetjük a rendszerrel az adó és a zavaróállomás közötti terepmetszetet, majd egy célszerűen megválasztott diffrakciós terjedési modell segítségével meghatároztatjuk az átviteli út szakaszcsillapítását. Ezen adatokból visszaszámolható a híradó állomások energetikai potenciálja. A lefogásra tervezett híradó rendszer állomásai között hasonló módszerrel elvégezhető az összeköttetés paramétereinek közelítő meghatározása, majd ezután, a számítógép meghatározza, hogy mely híradó állomások adási periódusaiban, melyik zavaró állomással célszerű a rendszer többi vevőpontját lefogni. Kedvezőtlen esetekben nem is szabad a zavart kiváltani, mivel nagy valószínűséggel hatástalan lesz, a zavaróállomás indokolatlan

kisugárzása pedig nem kívánatos. Amikor a szimuláció elkészült, akkor a zavarási adatokat tartalmazó adattárban rögzítésre kerülnek ezek a kritériumok, és automatikus zavarkiváltás esetén a vezérlő algoritmus eleve azoknak a zavaróállomásoknak fogja ezt a feladatot kiosztani, amelyek hatékonyan működnek. Ez csak egy példaként kiemelt olyan alkalmazási probléma megoldása volt, amely a korábbi rendszerekkel és törzsmunka módszerekkel megoldhatatlan volt. Hasonló kiemelkedő hatékonyságnövekedéssel jár az új konstrukciós felépítésű egyszeri felhasználású kombinált szenzor-zavaróadók térinformatikai vezetési rendszerben való alkalmazása. Összehasonlíthatatlanul több az általuk szerzett információ, nő a hatékonyságuk és az élettartamuk. A távolról való programozhatóság és rendszerfelügyelet olyan képességekkel ruházza fel őket, amely ma még egyetlen ismert berendezésnél sincs. A térinformatikai alapú vezetési rendszer kidolgozásának és létrehozásának akkor van valóban értelme, ha mindazok a korszerűsítések, új berendezés fejlesztések is megindulnak, amelyeket a fentiekben felvázoltam. Annak semmi értelme nincs, hogy

térinformatikai adatbázisba kézzel kelljen beírni a felderítő vevőről leolvasható adatokat, amikor azok automatizáltan, számítógéppel is kiolvashatóak. Ilyen egyszer már volt, amikor az eszközpark generációs inhomogenitása miatt még az oly jó kezdeményezések is eleve kudarcra, az alkalmazók teljes ellenállására voltak ítélve. Nem szabad ennek Elektronikai-harc Ezred, Kiskunfélegyháza, 1995.

127

megismétlődnie. Ezt csak rendszerben gondolkodva, teljes vertikumában homogén technológiai alapon állva szabad megvalósítani. 4.4.2. A teljesen automatizált, hálózatos harcvezetési rendszer alapgondolata Jelentős hatékonyságnövekedést hoz a vezetés tevékenységébe az az elgondolásom,

amely az automatizált rendszerek képességeire alapozva, a harc megvívásának adott periódusában teljesen automatizálja a harcvezetést. Ennek megoldására eddig nem volt példa, de eddig olyan technikai eszközök, felderítő és zavaró rendszerek sem voltak,

amelyek ezt fizikailag lehetővé tették volna. A teljesen automatikus harcvezetési rendszer létrehozásának alapfeltételei: • a számítógépes rendszerben álljanak rendelkezésre az ellenségre és a saját csapatokra vonatkozó állandó, illetve változó adatok, az elöljárótól és az együttműködőktől származó helyzetinformációk, felderítési adatok, frekvencialisták; • a számítógépes rendszerek egységes térinformatikai adatstruktúrában szolgáltassák az adataikat, közös felületen, közös domborzatmodellen, közös időreferencia-rendszerben; • az egyes rendszerelemeket védett, nagy megbízhatósággal működő, stabil, és megfelelő sebességű adatátviteli vonalak kössék össze, amelyek lehetővé teszik az információk valós időben történő továbbítását mind horizontális, mind vertikális irányban; • a végrehajtói szinten található felderítő szenzorok, vevő, analizáló és iránymérő berendezések, egyszeri felhasználású intelligens zavaró eszközök, pilóta nélküli repülő eszközök, vízi és szárazföldi robotok, mobil felderítő-zavaró komplexumok strukturált alrendszerekbe különüljenek el a vezetési ponton belül, az egyes vezetési munkahelyek centralizáltan vezessék a harcukat, ugyanakkor az egységes információs rendszerből kapjanak, és oda szolgáltassanak információkat; A teljesen automatikus harcvezetési rendszer működésének alapgondolata abból indul

ki, hogy a harcászati és az elektronikai helyzetben bekövetkezett gyors változások követése, az újabb feladatok végrehajtásának megkezdése, vagy korlátozások foganatosítása, illetve feloldása az aktív harctevékenység időszakában a kezelőállomány beavatkozása nélkül sokkal gyorsabban, precízebben végrehajtható. A mai korszerű viszonyok között nincs arra idő és mód, hogy a harctevékenység időszakában, a nagy számban megjelenő új, ellenséges rádió-sugárforrások további bemérésére, analizálására egy operátor szóbeli, vagy gépi utasításokat adjon, jelentse az elöljáró törzsnek, stb. Nincs idő arra, hogy a rendelkezésre álló adatbázisokból, frekvencialistákból

hosszabb-rövidebb

idő

alatt

kézi

módszerekkel

(vagy

akár

táblázatkezelők felhasználásával) eldöntsük, hogy lefogásra kerüljön-e a cél, ezt az 128

információt visszajuttassuk az operátorig, majd ő feladatot szabjon egy általa valamilyen módszerrel kiválasztott zavaróállomásnak. Ezek a tevékenységek szoros, matematikailag leírható kritériumrendszerbe foglalhatók, tehát számítógéppel automatikusan, töredék idő alatt ugyanolyan megbízhatóan végrehajthatók. Kiküszöbölhetők azok a hibák, amelyek

például abból adódnak, hogy semmilyen objektív eszköz nem állt rendelkezésre, amely a domborzati, hullámterjedési, célkonfigurációs és más szempontok alapján támogatta volna a zavarás kiváltására hozott döntést. A parancsnoki munkarendben ennek a rendszernek a beépített szolgáltatásai támogatják a helyzetértékelést, a parancsnoki elhatározás meghozatalát, a harcfeladatok meghatározását az alárendeltek számára. A harc megkezdésekor, a dinamika megindulásával azonban nincs szükség további emberi beavatkozásra, a harc előre meghatározott harcászati-technikai kritériumrendszere és prioritásai szerint folyik a rendszer teljes vertikumának üzemeltetése.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a parancsnoknak, vagy az egyes területekért felelős irányítótiszteknek nincs lehetőségük a folyamatokba való beavatkozásra. Ők folyamatosan figyelemmel kísérik a helyzetábrázoló eszközeiken a harci munkát. Látják a célokat (lefogandó elektronikai objektumokat), látják azok aktivitását, és nyomon követhetik az elektronikai ellentevékenységbe éppen bevont eszköz státuszinformációit, működésüket. A rendszer újszerűsége abban van, hogy ebben a rendkívül feszített, dinamikus, a személyi állomány számára is idegileg megterhelő periódusban nem szükségesek egyes emberi döntéshozatali folyamatok, amikor azok ugyanolyan biztonsággal kiválthatók a számítógéppel. Ez igen sok időráfordítástól, hibától kíméli meg a vezető állományt, ugyanakkor olyan kérdésekre tudnak koncentrálni, amelyekben valóban alkotó emberi döntésekre, intuícióra van szükség. Más szavakkal szemléltetve a működés alapgondolatát, azt mondhatjuk, hogy a harc előkészítése időszakában folyó elemző, prognosztizáló, feladat meghatározó munka a rendszerelemek automatizált működésének feltételeit készíti elő és alapozza meg. Az elöljárótól kapott információk, adatok egy része a törzs számára fontos, míg például a tiltott, vagy védendő frekvenciák adatai a konkrét zavaróeszközök számára jelentenek harci információt, ezért azokhoz kell eljuttatni. Az előkészítés befejeztével az eszközök szétbontakoznak és megkezdik a konkrét harcászati és elektromágneses környezetben az aktuális információk gyűjtését. Ez az elektronikai támogató tevékenység kiegészíti, pontosítja a korábbi ismereteket, adatokat, megerősíti, vagy cáfolja azokat. Amikor pedig megkezdődik a „csata”, a dinamika, az elektronikai hadviselési

berendezések éles, tömeges, koncentrált alkalmazása, akkor az előre meghatározott 129

paraméterek, peremfeltételek között, a rendszer képes a harcot a matematikailag legoptimálisabb rendben, energetikailag a leghatékonyabban vezetni. Az eddigiekben ismertetett elgondolásnak és rendszerfilozófiának van azonban néhány objektív műszaki, technikai és néhány humán vonatkozású előfeltétele. A műszaki-technikai feltételek közé tartozik, hogy megfelelő anyagi erőforrások megléte esetén létre kell hozni azt a fejlesztő csoportot, amely kidolgozza a fent megfogalmazott célok és feladatok megvalósításának egységes elvi, műszaki hátterét, egységes programkörnyezetben, egységes rendszerfilozófia és technológia alapján garantálja a rendszer teljes integrálhatóságát. A korábbi rendszerfejlesztések tapasztalatai azt mutatják, hogy a legjobb rendszertervek és megépített berendezések képesek komolyan megelőzni a korukat, bár ez nem biztos, hogy célravezető. Szükség van egy általános fejlődésre, a befogadó környezet – esetünkben az összfegyvernemi vezetési rendszerek – megújulására is, mert az információáramlásban nem lehetnek generációs szakadékok. Napjainkban ennek a fejlődésnek szükségszerűen el kell kezdődni. A fegyvernemek igényei (felderítők, tüzérek, műszakiak, stb.) és az általuk folytatott kutatásokból származó reális megoldások sokasága el fogja indítani a befogadó környezet fejlődését is. Addig is biztosan szükség lesz egy átmeneti időszakra, amikor a jelenleg meglévő technikai eszközöket szükség szerint fel kell újítani, vagy akár egyes berendezések cseréjével meg lehet hosszabbítani a rendszerben tarthatósági idejüket. A cél az, hogy a feladataik végrehajtására alkalmasak maradjanak abban a következő három-öt évben, amíg az új fejlesztésű berendezések és vezetési eszközök elkészülnek, majd leváltják őket.

130

KÖVETKEZTETÉSEK A 21. század jelenleg ismert kihívásainak megfelelni képes elektronikai hadviselési kötelék modelljét és főbb berendezéseinek struktúráját leírva az alábbi következtetéseket vontam le: •

A kihívások elemzése, a korábbi évek fejlesztési tapasztalatai és más országok ilyen

irányú erőfeszítéseiből levont következtetések lehetővé teszik, hogy kialakítsuk a saját új fegyvernemi szaktechnikai eszközeink elgondolását. Ezek az eredmények támogatni fogják az elektronikai hadviselési doktrína megalkotását is, hiszen egy legalább elvben ismert képességű, és működésű eszközpark harci alkalmazását könnyebb megalkotni. •

Az általam megfogalmazott technikai követelmények általános érvényűek, és mint

ilyenek nem függenek a konkrét gyártók specifikus berendezés paramétereitől. Ezen követelmények és a fejlesztés során figyelembe veendő sajátos elvárások fogják azt biztosítani, hogy a kialakítandó rendszer rugalmasan konfigurálható legyen, nagy mozgékonyságú, védett hordozó platformra építve magas túlélőképességgel rendelkezzen és a harci munka során, bármely kialakult helyzetben a tőle elvárható legmagasabb hatékonysággal működjön. •

Abban az esetben, ha olyan döntések születnek, hogy egy-egy alrendszert készen

vásárolunk meg egy adott országtól, akkor is javaslom figyelembe venni az általános követelmények érvényesülését. Mindenképpen el kell kerülni, hogy rövidtávú érdekek miatt inhomogén, egymáshoz nem kapcsolható, és így hatékonyan nem vezethető alrendszerek alakuljanak ki. A fejlesztés központi iránymutatója kell, hogy legyen a rendszer homogenitása, amely a szabványokkal, a technológiai elemek azonosságával, illetve végső soron a beszállító-fejlesztő kompetenciájával érhető el. •

A IV. fejezetben általam kidolgozott új rádiózavaró állomás konstrukció és az új

generációs

egyszeri

demonstráltam

a

térinformatikai

alapú

felhasználású

különböző vezetési

szenzor-zavaróadó

eszközök

integrálhatóságát

rendszerbe.

Hasonló

mintapéldáján a

hálózatos

keresztül működésű,

rendszerelgondolások

alapján

megvalósíthatónak tartom a többi speciális rendeltetésű eszközt is. •

Az általam leírtak a korszerű elektronikai zavaró eszközrendszer architektúráját és

annak működését tartalmazzák. Az eszközök konfigurációja, konkrét megvalósítása a vezetői döntések és az anyagi lehetőségek függvénye. •

Ezek az új eszközök képesek megvalósítani a teljesen automatizált, hálózatos

harcvezetést. A harci munka hatékonyságának növekedése elsősorban a harc dinamikája során folytatott elektronikai zavarásban mutatható ki. 131

132

A KUTATÓMUNKA EREDMÉNYEINEK ÖSSZEGZÉSE, JAVASLATOK Az általam elvégzett kutatómunka egy rendkívül szerteágazó terület megújítási lehetőségeinek vizsgálatát tűzte ki céljául. A felállított munkahipotéziseim alapvetően beigazolódtak, illetve jól determinálták elgondolásaim kifejtését. Az értekezést négy kutatási cél köré csoportosítottam. Első célként az elektronikai hadviselés szerepének, jelentőségének vizsgálatát tűztem ki

az ezredfordulót övező világméretű gazdasági, politikai, társadalmi, katonai változások és kihívások tükrében. Az I. fejezetben megvizsgáltam az információs társadalom kialakulását, a tudományos, műszaki fejlődés azon eredményeit, amelyek a legdinamikusabban és legmélyrehatóbban befolyásolták az elektronikai hadviselés feladatrendszerét és technikáját. Az információs társadalmat fenyegető kihívások, a haderő által megoldandó feladatok és az új képességekre alapozott hadsereg jellemzői alapján végigkövettem az elektronikai hadviselés helyét az információs hadviselésben, és a vezetési hadviselésben. Bizonyítottam, hogy az elektronikai hadviselés szerepe a modernizálódó társadalomban egyre növekszik, sőt funkciójában újabb területeket kell, hogy magába integráljon. Arra a következtetésre jutottam, hogy a számítógépes hálózatok elleni hadviselést (kiberhadviselést), mint az elektonikai hadviselés egy speciális megvalósítási területét fel kell vállalnia az elektronikai hadviselési szolgálatnak, és szoros együttműködésben az

informatikai rendszereket fejlesztő, üzemeltető szolgálatokkal önálló szervezeti elemet kell erre létrehoznia. A második kitűzött cél megvalósítása érdekében a II. fejezetben rendszereztem, és részletesen megvizsgáltam azokat a műszaki, technológiai eredményeket, amelyek a

legszélesebb értelemben kihívást jelentenek a mai elektronikai hadviselés számára. A megvizsgált területek mindegyike tartalmazott olyan elemeket, összefüggéseket, amelyekkel szemben generációs okok miatt nem, vagy csak igen kis hatékonysággal vagyunk képesek felvenni a harcot. Bizonyítottam, hogy egyrészt a 70-es, 80-as években fejlesztett eszközparkunknak

egyrészt műszaki, fizikai okok miatt nincs lehetősége a modern eszközök, rendszerek elleni hatékony tevékenységre, másrészt nem is rendelkezünk egy sor olyan berendezéssel, amelynek a kihívások oldaláról létezik a párja. A technikai eszközszükséglet típusféleségeit nem a katonai szervezet nagyságából, hanem a kihívásokból, a megoldandó műszaki feladatokból vezettem le. 133

A feladatok és a képességek összevetése eredményeképpen azt a következtetést vontam le, hogy a 21. században az elektronikai hadviselési csapatokat, intézményeket nem csökkenteni, hanem tudományos laboratóriumi háttérrel megerősítve, intenzíven fejleszteni lenne szükséges. A harmadik fő cél elérése érdekében számba vettem és rendszereztem azokat a

technikai, technológiai alkotóelemeket, fejlesztési, és kutatási eredményeket, amelyek az új elektronikai

hadviselési

rendszer

megteremtéséhez

felhasználhatók.

Az

egyes

rendszerelemek leírását kibővítettem azokkal az új alkalmazási elvekkel, javaslataimmal, amelyeket a konkrét fejlesztési feladatok megfogalmazásakor, illetve kivitelezésekor új elgondolásként javaslok figyelembe venni. Az általam elvégzett elemzés megmutatta, hogy egyrészt a ma meglévő eszközök teljes generációváltása szükséges, másrészt tudományos kutatásokra alapozottan olyan perspektivikus területek lépnek be az elektronikai hadviselés fegyvertárába, mint a

mobil hálózatok zavarása, a helymeghatározó rendszerek zavarása, az impulzusbombák és nagyenergiájú rádiófrekvenciás fegyverek, a számítástechnikai rendszerek, eszközök elleni támadás eszközei, a lézer eszközök és az ezeket hordozó modern platformok. Az elvégzett elemzések azt támasztják alá, hogy az egyedi eszközök bizonyos feladatainak automatizálása önmagában nem elég a korszerűsítéshez. Olyan dinamikus, hálózatos vezetési rendszer kifejlesztése szükséges, amely képes csatlakozni

a haderőnemi vezetési rendszer elemeihez, külső behatolással szemben védett hálózatban képes a parancsnoki és törzsmunka támogatására, valamint az elektronikai hadviselési erők, eszközök automatizált harci munkájának vezetésére. A fejezet tartalmi mondanivalóját alátámasztó mellékletek egyrészt a szolgálatnál eltöltött éveim fejlesztési munkáiba nyújtanak bepillantást (4. melléklet), másrészt a világ élvonalában folyó kutatások és fejlesztések példáin (5. – 11. melléklet) keresztül bizonyítják, hogy jó irányban haladnak azok a rendszerelképzelések, amelyeket felvázolok. A IV. fejezetben ─ megvalósítva a negyedik kitűzött célt ─ az előző fejezetek eredményeire alapozva, rendszerszemléletűen megfogalmaztam az elektronikai hadviselési eszközök korszerűsítésének szempontjait, az eszközrendszer megújításának követelményeit. Egy új elektronikai hadviselési kötelék modellen bemutattam az egyes szervezeti elemek által üzemeltetett rendszerek főbb jellemzőit. Arra a következtetésre jutottam, hogy a fejlesztés központi iránymutatója kell, hogy legyen a rendszer homogenitása, a mely a szabványokkal, a technológiai elemek azonosságával, illetve végső soron a beszállítófejlesztő kompetenciájával érhető el. 134

Kidolgoztam az új rádiózavaró állomás konstrukcióját, az új generációs egyszeri felhasználású szenzor-zavaróadó műszaki kialakítását és harci alkalmazásának módját, amellyel demonstráltam a különböző eszközök integrálhatóságát a hálózatos

működésű, térinformatikai alapú vezetési rendszerbe. Hasonló rendszerelgondolások alapján tartom megvalósíthatónak a többi speciális rendeltetésű eszközt is. Meggyőződésem, hogy az általam elgondolt és leírt vezetési rendszer az új végrehajtó elemekre támaszkodva már képes megvalósítani a teljesen automatizált hálózatos harcvezetést. A harci munka hatékonyságának növekedése elsősorban a harc dinamikája

során folytatott elektronikai zavarásban mutatható ki. Az új szervezeti és működési rend a parancsnoki elhatározás meghozatalában, a törzs tervező-szervező munkájában, a céltervezési, objektum elosztási, adatfeldolgozási és együttműködési feladatokban is magasabb minőségi színvonalat biztosít. Az értekezés megírása csak egy állomása annak a több éve folytatott intenzív kutatómunkának, amelyet a témában folytattam, illetve a ZMNE Elektronikai hadviselés tanszéken folyik. A kutatás tovább folyik, és bízom benne, hogy tudományos eredményeimmel tevőlegesen hozzájárulok az elektronikai hadviselés elméletének és gyakorlatának továbbfejlesztéséhez, a technikai modernizációs program végrehajtásához. A kutatásaim során mindvégig azzal szembesültem, hogy az általam vizsgált terület valamennyi ország hadseregében rendkívül érzékeny kérdésnek számít, ezért igen kevés a tudományos kutatás számára elérhető nyílt forrásból hozzáférhető és adaptálható szakirodalma. A hazai kutatások nyílt irodalmát bővítve ajánlom értekezésemet az érdekelt szakmai vezetés figyelmébe.

135

AZ ÉRTEKEZÉS ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEINEK TEKINTEM AZ ALÁBBIAKAT: 1. Feltártam az információs társadalom kialakulása során felmerülő paradigmaváltás jellemzőit, ezek alapján bizonyítottam a számítógépes hálózatok elleni hadviselés (kiberhadviselés) beintegrálásának szükségességét az elektronikai hadviselési szolgálat növekvő fontosságú feladat és eszközrendszerébe. 2. Elemeztem az elektronikai hadviseléssel szembeni kihívásokat, a rendelkezésre álló technológiákat és fejlődési trendeket, kidolgoztam az új zavaró állomások és a vezetésükre szolgáló rendszer teljes és átfogó megújításának elgondolását. 3. Megfogalmaztam az új berendezésekre, rendszerekre vonatkozó harcászatiműszaki követelmények alapjául szolgáló elvárásokat. 4. Kidolgoztam egy új típusú rádiózavaró állomás, egy új generációs egyszeri felhasználású szenzor-zavaróadó és a hálózatos működésű, térinformatikai alapú vezetési rendszer architektúráját. Igazoltam a teljesen automatizált harci munka műszaki feltételeinek megteremthetőségét. Javaslatok:

1. A PhD értekezésemben megfogalmazottakat javaslom felhasználni az elektronikai hadviselési szolgálat előtt álló fejlesztési feladatok tervezésében és végrehajtásában. 2. Az értekezésben megtalálható értékeléseket, elemzéseket ajánlom a graduális és posztgraduális képzésben résztvevő hallgatók számára, akiknek ezek segítenek a fejlődési folyamatok megértésében, és hasznosítható tapasztalatokat nyújtanak az új rendszerek tervezése, építése során. 3. Értekezésem 4., 6. és 7. melléklete Magyarországon eddig nem került a szakirodalomban publikálásra, ezért javaslom a további szakmai felhasználását. A teljes egészében általam összeállított 4. melléklet eredeti kéziratos változata alapján folyik a főiskolai és egyetemi hallgatók oktatása. Budapest, 2002. május - n. /Ványa László mk. alezredes/ egyetemi adjunktus

136

MELLÉKLETEK AZ ÉRTEKEZÉS KÉPEINEK ÉS ÁBRÁINAK JEGYZÉKE A MELLÉKLETEK KÉPEINEK ÉS ÁBRÁINAK JEGYZÉKE A HIVATKOZOTT IRODALOM

INTERNETES HIVATKOZÁSOK

FELHASZNÁLT ÉS TANULMÁNYOZOTT IRODALOM

PUBLIKÁCIÓS JEGYZÉK

137