VÁLLALKOZÓK EURÓPÁBAN

VÁLLALKOZÓK EURÓPÁBAN

A MAGYAR BORÁSZAT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ

Budapest, 2002

MAGYAR KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA

VÁLLALKOZÓK EURÓPÁBAN

 A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kiadványa A kiadvány a Brit-Magyar Akcióterv keretében, Nagy-Britannia Kormányának Külföldi és Nemzetközösségi Hivatala támogatásával készült.

Szerzők:

Horváth Csaba (I., III., IV. fejezet) Dr. Mikulás Ildikó (II., III., V. fejezet) Hegyközségek Nemzeti Tanácsa

Minden jog fenntartva. Jelen kiadvány semmilyen részét nem szabad reprodukálni az MKIK írásos engedélye nélkül. Felelős kiadó: Sorozatszerkesztő:

Tördelés:

Dunai Péter főtitkár MKIK EU Integrációs Kollégium szerkesztői bizottsága: Dr. Vadász Péter, Kárpáti György, Pálmay Flóra Sz. Kovács Lívia

Készítette: Kézirat lezárva:

Kamara Print Kft. 2002. január

ISSN 1419 – 4562 ISBN 963 9008 43 6

MAGYAR KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA

Vállalkozók Európában

3

TARTALOM BEVEZETÉS ....................................................................................................................... 7 I. A

MAGYAR SZŐLŐ- ÉS BORÁGAZAT SZABÁLYOZÁSA ÉS HELYZETE

...................... 8

1.

Ágazati helyzetkép .................................................................................................. 8 1.1. Az ágazat jelentősége ..................................................................................................... 8 1.1.1. Termelés ................................................................................................................ 8 1.1.1.1. Hagyományok .................................................................................................. 8 1.1.1.2. Ökológiai feltételek .......................................................................................... 8 1.1.1.3. Szőlészeti háttér................................................................................................ 9 1.1.1.4. Borászat.......................................................................................................... 12 1.1.2. Értékesítés............................................................................................................ 13 1.1.3. Költségvetési kapcsolatok.................................................................................... 18

2.

A termékelőállítás és -forgalmazás szabályozása ............................................... 18 2.1. Bortörvény.................................................................................................................... 20 2.1.1. A magyar bortörvény eredete............................................................................... 20 2.1.2. Az 1997. évi CXXI. törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról.......... 21 2.1.2.1. A bortörvény tartalma..................................................................................... 21 2.2. Hegyközségi törvény .................................................................................................... 27 2.2.1. A hegyközségi szabályozás múltja és előzményei ............................................... 27 2.2.2. 1994. évi CII. törvény a hegyközségekről............................................................ 28 2.2.2.1. A hegyközségi törvény tartalma ..................................................................... 28 2.3. Kapcsolódó szakmai jogszabályok ............................................................................... 32 2.3.1. Jövedéki szabályozás ........................................................................................... 33 2.3.1.1. A jövedéki szabályozás alapjai ....................................................................... 33 2.3.2. Ágazati támogatások............................................................................................ 41 2.3.2.1. Agrárpiaci intézkedések ................................................................................. 41 2.3.2.2. Agrártámogatások........................................................................................... 41 2.3.3. Ágazati intézményrendszer.................................................................................. 44 2.3.3.1. Ágazatszabályozási és ellenőrzési intézményrendszer ................................... 45 2.3.3.2. Önigazgatási és szakmai érdekérvényesítési intézményrendszer.................... 46 2.3.3.3. Minőségszabályozási és eredetvédelmi intézményrendszer............................ 47 2.3.3.4. Oktatási, kutatási és ágazatfejlesztési intézményrendszer .............................. 47 2.3.3.5. Nemzetközi szakmai intézményrendszer ........................................................ 48 2.3.3.6. Egyéb speciális intézmények.......................................................................... 48

II. AZ EURÓPAI UNIÓ SZŐLÉSZETI ÉS BORÁSZATI SZABÁLYOZÁSA50 1.

Az Európai Unió borpiaci rendtartásának összefoglaló bemutatása................ 50 1.1. Történeti háttér ............................................................................................................. 50 1.2. A szabályozás területei ................................................................................................. 50 1.3. A termelési potenciál szabályozása .............................................................................. 51 1.3.1. Kivágási támogatás .............................................................................................. 51 1.3.2. Szerkezetjavítási támogatás ................................................................................. 52 1.4. Szőlőkataszter, készlet- és termésnyilvántartás ............................................................ 52 1.5. Szőlőfajták.................................................................................................................... 53 1.6. Szőlőtermő övezetek, borászati eljárások, analitikai módszerek .................................. 53

4

A magyar borászat és az Európai Unió 1.7. Minőségi borok............................................................................................................. 53 1.8. Jelölés és kiszerelés ...................................................................................................... 54 1.9. Harmadik országokkal folytatott kereskedelem, exporttámogatás................................ 54 1.10. Magánraktározási támogatás .................................................................................... 54 1.11. Borlepárlás ............................................................................................................... 55 1.11.1. Szeszesitalpiac ellátását szolgáló lepárlási intézkedés ......................................... 55 1.11.2. Krízislepárlás ....................................................................................................... 55 1.11.3. A borászati melléktermékek kötelező lepárlása ................................................... 56 1.11.4. A kettős hasznosítású fajtákból származó borfeleslegek lepárlása....................... 56 1.12. A mustsűrítménnyel való mustjavítás támogatása.................................................... 56 1.13. A szőlőmust szőlőlégyártáshoz való felhasználásának támogatása .......................... 57 1.14. Termelői és szakmai szervezetek ............................................................................. 57 1.15. Ellenőrzés................................................................................................................. 57 1.16. Egyéb témakörök ..................................................................................................... 58

2.

Az Európai Unió szőlészeti-borászati szabályozásának néhány kiemelt területe ................................................................................................................................ 58 2.1. Szőlőtermő övezetek az Európai Unióban .................................................................... 58 2.1.1. Ki hova tartozik?.................................................................................................. 58 2.1.2. A szőlőtermő övezetekhez kötött szabályozás ..................................................... 61 2.1.3. A magyar választás indoklása .............................................................................. 62 2.1.4. Az alapvető borászati eljárások alkalmazása ....................................................... 62 2.1.5. Mustjavítás – támogatással: kinek jó ez? ............................................................. 62 2.2. A minőségi borok szabályozása.................................................................................... 66 2.2.1. Bevezetés ............................................................................................................. 66 2.2.2. Germán vagy latin rendszer? ............................................................................... 66 2.2.3. A minőségi borok arányának és jelentőségének alakulása................................... 67 2.2.4. A borvidéki rendtartások tartalma........................................................................ 68 2.2.4.1. Területi lehatárolás ......................................................................................... 69 2.2.4.2. Szőlőfajtajegyzék ........................................................................................... 69 2.2.4.3. Művelési módok ............................................................................................. 70 2.2.4.4. Borkészítési eljárások ..................................................................................... 70 2.2.4.5. Természetes minimális alkoholtartalom ......................................................... 70 2.2.4.6. Terméshozam ................................................................................................. 70 2.2.4.7. Analitikai és érzékszervi vizsgálat................................................................. 71 2.2.5. A meghatározott termőhelyről származó minőségi borok visszaminősítése ........ 72 2.3. A borászati melléktermékek felhasználásának szabályozása ........................................ 73 2.3.1. Jogi háttér ............................................................................................................ 73 2.3.2. A termelőkre, illetve az alapanyagra vonatkozó előírások................................... 73 2.3.2.1. A melléktermék-lepároltatásra kötelezettek.................................................... 73 2.3.2.2. Kivételek a melléktermék-lepároltatási kötelezettség alól.............................. 74 2.3.2.3. A leadandó melléktermék-mennyiség............................................................. 76 2.3.2.4. A melléktermékek beszolgáltatásának, illetve forgalomból való kivonásának határideje ........................................................................................................ 77 2.3.2.5. Minőségi előírások a melléktermékekre ......................................................... 77 2.3.2.6. A melléktermékek lepárlásával előállítható termékek .................................... 78 2.3.2.7. A termelőnek fizetett minimálár ..................................................................... 79 2.3.2.8. A melléktermékek beszállítási költségeinek fedezése .................................... 79 2.3.3. A lepárlókra vonatkozó előírások ........................................................................ 80 2.3.3.1. A lepárló üzemek............................................................................................ 80 2.3.3.2. A lepárlónak fizetett támogatás (az intervenciós hivatalhoz be nem szállított termékekre)..................................................................................................... 80

Vállalkozók Európában 2.3.3.3. 2.3.4. 2.3.5. 2.3.6. 2.3.7. 2.3.8.

5

A lepárlónak fizetett felvásárlási ár (az intervenciós hivatalhoz beszállított termékekre)..................................................................................................... 83 Az intervenciós hivatal ........................................................................................ 84 Ellenőrzés ............................................................................................................ 85 Szankciók............................................................................................................. 86 A szeszezett (párlási) bor esete ............................................................................ 87 Néhány szó az alkohol-definíciókról ................................................................... 87

3. Az Európai Unió bortermelőit érintő egyéb előírások (amelyek nem a borjoghoz tartoznak) .................................................................................................................. 88 3.1. Jövedéki adó szabályozása ........................................................................................... 88 3.1.1. A közösségi szintű szabályozás ........................................................................... 88 3.1.1.1. Jogi háttér ....................................................................................................... 88 3.1.1.2. Alapfogalmak ................................................................................................. 89 3.1.1.3. Adófizetési kötelezettség keletkezése............................................................. 90 3.1.1.4. Az adó mértéke............................................................................................... 91 3.1.1.5. Jövedékiadó alá eső termékek termelése, feldolgozása és birtokban tartása... 92 3.1.1.6. Jövedéki adó alá eső termékek forgalmazása ................................................. 92 3.1.1.7. Kísérő okmány ............................................................................................... 92 3.1.1.8. Adójegy illetve zárjegy................................................................................... 94 3.1.1.9. Felmentések.................................................................................................... 94 3.1.1.10. Ellenőrzés, szankciók ................................................................................... 94 3.1.1.11. Jövedéki Adó Bizottság................................................................................ 95 3.1.2. Jövedéki adó fizetésének szabályozása Ausztriában............................................ 95 3.1.2.1. Jogszabályi háttér ........................................................................................... 95 3.1.2.2. Illetékes hatóság ............................................................................................. 95 3.1.2.3. A pezsgő előállítása, tárolása és birtokban tartása .......................................... 96 3.1.2.4. A bor előállítása, feldolgozása és birtokban tartása ........................................ 96 3.1.2.5. Az adóraktárak engedélyezése........................................................................ 97 3.1.2.6. A jövedéki adó megfizetésére köteles gazdasági szereplők regisztrációja, jövedékiadó-számok ....................................................................................... 97 3.1.2.7. A jövedéki adó alá eső termék szállítása ........................................................ 98 3.1.2.8. Kísérő okmány ............................................................................................... 99 3.1.2.9. A jövedéki adó kivetésének szabályai .......................................................... 100 3.1.2.10. A jövedéki adó mértéke, adómentes tételek ............................................... 100 3.1.2.11. Jövedéki célú ellenőrzés ............................................................................. 101 3.1.2.12. Borok és borászati melléktermékek lepárlása............................................. 102 3.2. A termelői borkimérésekre vonatkozó előírások és a kistermelőket segítő lehetőségek... .................................................................................................................................... 102 3.2.1. Termelői borkimérések ...................................................................................... 102 3.2.2. Vendéglátóipari engedéllyel rendelkező termelői borkimérések ....................... 104 3.2.3. Szőlőfelvásárlási szerződések ............................................................................ 104 3.3. A szőlőtermesztők és a bortermelők számára hozzáférhető támogatások................... 105 3.3.1. Nemzeti támogatások......................................................................................... 105 3.3.2. A környezetkímélő termesztés támogatása ........................................................ 105 3.3.3. Strukturális fejlesztés......................................................................................... 106

III. A HAZAI ÉS AZ UNIÓS SZABÁLYOZÁS ÖSSZEVETÉSE, FELADATOK ....................................................................................................... 107 1.

Jogi és intézményi harmonizáció ....................................................................... 107 1.1.

A termelési potenciálhoz kötődő előírások................................................................. 108

A magyar borászat és az Európai Unió

6 1.2. 1.3. 1.4. 1.5. 1.6. 1.7. 1.8. 1.9.

2.

Szőlőfajták.................................................................................................................. 109 Szőlőtermő övezetek, borászati eljárások, analitikai módszerek ................................ 109 Minőségi borok, minőségi termelés............................................................................ 110 Ellenőrzés, jelölés és kiszerelés .................................................................................. 110 Harmadik országokkal folytatott kereskedelem.......................................................... 111 Piacszabályozási intézkedések.................................................................................... 111 Termelői és szakmai szervezetek................................................................................ 112 Adózás........................................................................................................................ 112

Gazdasági felkészülés.......................................................................................... 113

IV. A HATÁLYOS HAZAI JOGSZABÁLYOK LISTÁJA ............................... 115 1.

Szőlészet és borászat ........................................................................................... 115 1.1. 1.2.

2.

Bortörvény.................................................................................................................. 115 Hegyközségi törvény .................................................................................................. 116

Kapcsolt szakmai jogszabályok ......................................................................... 116 2.1. 2.2. 2.3. 2.4. 2.5. 2.6.

Jövedéki szabályozás, adózás ..................................................................................... 116 Agrárrendtartás ........................................................................................................... 117 Támogatások .............................................................................................................. 118 Szőlészet, szaporítóanyag, fajtahasználat ................................................................... 118 Eredet- és minőségvédelem ........................................................................................ 118 Nemzetközi egyezmények .......................................................................................... 119

V. A HATÁLYOS UNIÓS JOGSZABÁLYOK LISTÁJA ................................. 120 1.

A jogszabályok fellelhetősége ............................................................................. 120

2.

A jegyzékben áttekintett témakörök ................................................................. 120

3.

Naprakészség ....................................................................................................... 121

4.

Amit nem tartalmaz a jegyzék ........................................................................... 121

5.

Az Európai Unió borjogstruktúrája.................................................................. 121

6.

Néhány megjegyzés a jegyzékre vonatkozóan .................................................. 123

7.

A hatályos jogszabályok jegyzéke...................................................................... 123

IRODALOM................................................................................................................ 127


7

BEVEZETÉS E kiadvány célja betekintést nyújtani a magyar szőlő- és borágazat helyzetébe és szabályozásába, az Európai Unió szőlészeti-borászati szabályozásába, levonni a következtetéseket a Magyarországra váró feladatokat illetően, hogy ezáltal segítse az érintett vállalkozások felkészülését az uniós tagságra. A kiadvány felépítése ezért a következő: •

először áttekintést nyújt a magyar szőlő- és borágazat helyzetéről, majd

•

ismerteti az ágazatra vonatkozó legfőbb előírásokat, kitérve az ágazat sajátos intézményrendszerére;

•

összefoglaló áttekintést ad az Európai Unió szőlészeti-borászati szabályozásáról. Ezt követően az uniós szabályozás és egyes uniós tagállamok szabályozásából néhány kiválasztott részterületet kissé bővebben ismertet, majd

•

a hazai és az Európai Unióban hatályos szabályozás összevetése alapján összesíti a magyar szőlészek és borászok előtt álló kihívásokat és feladatokat, végül

•

jegyzéket közöl a szőlészetet és borászatot érintő hazai és uniós jogszabályokról.

A kiadványban viszonylag sok a lábjegyzet. Ezek szerepe többnyire az, hogy – utalva egyes kifejezések vagy intézmények nevének eredeti, idegen nyelvű formájára – megkönnyítse az anyag összevetését más összeállításokkal vagy kinek-kinek eddigi ismereteivel, továbbá – a jogszabályi háttérre való utalások esetén – az, hogy lehetővé tegye az eredeti jogforrásokban való utánaolvasást. Végül egy technikai jellegű megjegyzés: a tanulmányban – elsősorban az egyes uniós támogatások ismertetésénél – euróban megadott összegek szerepelnek.


8

I.

A MAGYAR SZŐLŐ- ÉS BORÁGAZAT SZABÁLYOZÁSA ÉS HELYZETE

1.

Ágazati helyzetkép

1.1.

Az ágazat jelentősége

A magyar szőlő- és borágazat jelentőségének megítéléséhez nem elegendő néhány gazdasági mutató (termelési érték, export-árbevétel, költségvetési befizetések mértéke stb.) ismerete. Már csak azért sem, mert ezeknek a mutatóknak a kiszámításához esetenként ma még hiányoznak a gazdálkodók által szolgáltatandó alapadatok. A becsült paraméterek pontosításához, az ágazatban zajló folyamatok értelmezéséhez, a sajátosságok megértéséhez, a mértékadó helyzetkép kialakításához számos, olykor nehezen forintosítható elem ismeretére, egyidejű figyelembevételére is szükség van.

1.1.1.

Termelés

1.1.1.1. Hagyományok Magyarország területén a szőlő őshonos növény. Szőlőművelésre utaló régészeti leletek alapján az itt élő népek több mint 2000 éve folyamatosan foglalkoznak szőlőműveléssel. A termesztés és a borkészítés már a honfoglalást megelőző időszaktól kezdődően szervesen illeszkedik a magyarság kultúrájába. Egyes máig élő hagyományok meghatározzák a borvidékek elhelyezkedését, a forgalmazott borok jellegét, minőségét, megjelenését. A megszokottól eltérő, szigorú gazdálkodási feltételrendszer a szőlőbirtokok számára különleges jogi helyzetet is teremtett. A különböző történelmi időszakokból fennmaradt adománylevelek, okiratok – a gazdasági potenciál egyik jellemzőjeként – mindig külön is említést tettek a szőlőterületekről, a szőlőművelést végzőkről. A borkészítéshez és a forgalmazáshoz kapcsolódó adók és jövedelmek miatt az ágazat mindig a szabályozók figyelmének középpontjában állt. Nem véletlen, hogy az 1893-ban közzétett első magyar bortörvény számos nagy bortermelő nemzetet megelőzve látott napvilágot, és a magyar borgazdaság igazgatása a második világháború végéig nemzetközi színvonalú volt.

1.1.1.2. Ökológiai feltételek A bor egyik jellemzője, hogy a termelés helye olyan minőségképző tényező, ami egyedivé teszi a terméket. A szőlőtermesztés hatékonysága, az előállítható bor jellege a szőlőfajta, a technológia és az évjárati hatások mellett nagyban függ a termőhely ökológiai viszonyaitól.


9

Magyarország a szőlőtermesztés északi határán fekszik. Klimatikus adottságaink elsősorban a fehérborok készítésnek kedveznek. A fény- és csapadékviszonyok általánosan, a domborzati és hőmérsékleti viszonyok, a termelés számára kiemelt kockázatot jelentő fagyok viszont már korlátozottan teszik lehetővé a szőlőtermesztést. Nem véletlen, hogy az ország ültetvényfelületének megközelítőleg 80%-a egyes, a szőlőtermesztésre alkalmas helyekre – borvidékekre, bortermőhelyekre – koncentráltan helyezkedik el. Az 1980-as évek elején indított, tudományos megalapozottságú termőhelyi minősítés eredményeként 397 ezer hektár minősített területből 191 ezer hektár bizonyult szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas, első osztályú területnek. Mindez jól számszerűsíti a szőlőművelés terén fellelhető és ma ki nem használt ökológiai potenciált.

1.1.1.3. Szőlészeti háttér Tekintettel arra, hogy Magyarországon a szőlőtermés 94-95%-a borként feldolgozva kerül felhasználásra, a szőlőtermesztés és a borászat nem választható el egymástól. A bortermelési potenciál alapvetően függ a szőlőültetvény-felület méretétől, biológiai állapotától és az alkalmazott termesztéstechnológiától. A szőlőültetvény-felület alakításához, különösen jelentős mértékű bővítéséhez mindig nemzeti összefogáson alapuló központi beavatkozás szükséges. Ilyen volt a XIX. század végi filoxéra- vészt követő első és az 1960-as évek elején megvalósított második szőlőrekonstrukció. A magyarországi szőlőültetvények felülete az elmúlt 30 évben több ezer hektárral csökkent (lásd az 1. táblázatot). A felületcsökkenést a korszerűsödő termesztési technológiák és a megmaradó ültetvények fokozódó terhelése egy ideig kompenzálta. A területcsökkenés önmagában megfelel a világon tapasztalható tendenciáknak, ültetvényeink termőpotenciálja azonban az elöregedés, az újratelepítések csökkenése és a felújítások elmaradása miatt kritikus szintre csökkent. 1. A magyar szőlő- és bortermés, valamint a szőlőterület alakulása

1937

Összes terület (1000 ha) 216

Szőlőtermés (1000 tonna) 699

Bortermés (1000 hl) 4473

1961

204

591

3507

1962

219

551

3131

1963

229

736

4243

1964

243

926

5545

1965

247

426

2425

1966

245

568

3366

1967

240

791

4789

1968

236

835

4843

1969

234

938

5613

1970

230

742

4379

Év

táblázat


10

1971

Összes terület (1000 ha) 222

1972

219

844

1973

213

1016

6231

1974

210

689

4258

1975

206

813

4951

1976

200

741

4511

1977

192

919

5622

1978

186

785

4755

1979

174

838

5186

1980

168

898

5708

1981

161

624

3758

1982

159

1046

6781

1983

157

978

6275

1984

155

800

5072

1985

154

465

2890

1986

147

690

4417

1987

145

512

3263

1988

143

736

4707

1989

140

580

3711

1990

138

862

5472

1991

136

759

4607

1992

135

666

3878

1993

132

607

3644

1994

132

614

3690

1995

131

544

3289

1996

131

665

4188

1997

131

717

4472

1998

130

720

4334

1999

127

570

3339

2000

106

684

4299

Év

Szőlőtermés (1000 tonna) 745

Bortermés (1000 hl) 4289 5034

A szőlő- és gyümölcstermesztés területén végbement generális átalakulás nyomon követése érdekében a KSH 2001-ben országos ültetvény-összeírást végzett. Erre azért is szükség volt, mert a hivatalos statisztika az 1990-es évek során – bár az utóbbi években megkísérelte – nem tudta követni a szőlőterület változását. Előfordult, hogy több tízezer hektáros eltérés mutatkozott a szőlőterület nagyságának meghatározásában. Pedig az erőforrások pontos számbavétele az ágazati stratégia kialakításának alapvető feltétele. A felmérés előzetes adatai alapján Magyarországon a szőlőterület (92 782 ha) jelenleg alig kisebb, mint a többi gyümölcsé összesen (97 508 ha). Az összeírás pozitív tapasztalata, hogy a hegyközségi adatbázis az esetek többségében hiteles és jól közelíti a valós állapotokat. Az ültetvények nagy része borvidéki területekre koncentráltan található. 22 borvidékünk (lásd az 1. ábrát) méreteit, az ökológiai adottságokat, a termelési szerkezetet és a


11

hírnevet tekintve lényeges eltéréseket mutat. A kunsági borvidék csaknem 30 ezer hektárnyi szőlőültetvényével területileg és a szőlőművelők számát tekintve is a legnagyobb. Mátraalja, Tokaj-hegyalja és Eger kivételével a többi borvidék mérete nem éri el a 3000 hektárt, sőt Mór, Pannonhalma, Mecsekalja és Somló az 1000 hektáros mérettől is számottevően elmarad. A borvidékek többségén a fehér szőlő termesztése a meghatározó, de Villányt, Egert, Sopront, Szekszárdot és Hajóst inkább vörösbora révén ismerik. A szőlőterületek elaprózottságát jelzi, hogy a hegyközségek által összefogott megközelítőleg 76 ezer hektárnyi ültetvényhez 140 ezer tag kapcsolódik. A szőlő részaránya egyes borvidéki térségekben a mezőgazdaságilag művelt terület 14-15%-át teszi ki. Ez – figyelembe véve a szőlőművelésnek például a gabonatermesztéshez képest nagyságrendekkel nagyobb élőmunkaigényét – azt jelenti, hogy az adott területen élők számára a szőlő a foglalkoztatás szempontjából meghatározó. Jelenlegi szőlőterületünk élőmunka szempontjából csaknem 8 millió hektár gabonatermő terület megművelésével vagy 1,8 millió szarvasmarha tartásával egyenértékű. A szőlőtermesztésre alapozott borértékesítés révén elérhető jövedelem országos szinten 110 ezer család megélhetésének megalapozója, illetve kiegészítője. Az ültetvények jelentős értéket, nemzeti vagyont képviselnek. A telepítés előkészítéséhez szükséges beruházások (melioráció, feltáró utak stb.), az oltványok és a támberendezés költségei valamint a földterület hasznosításának legalább 30 éves meghatározottsága miatt az ültetvények a földértéken felüli hozzáadott értéket testesítenek meg. Egyes szakértői becslések alapján a jelenlegi ültetvényfelület újratelepítése 500 milliárd Ft-ot, a feldolgozó létesítmények újbóli kialakítása 260 milliárd Ft-ot, a minimális szintű újbóli forgóeszköz-feltöltés 80 milliárd Ft-ot igényelne. A KSH összeírása alapján az ültetvények 68,8%-a fehér, 24%-a pedig vörös borszőlőfajtával van betelepítve. A csemegeszőlő-fajták területi aránya 4%, de ennek egy részéből – különösen az úgynevezett kettős hasznosítású fajtákból – bor készül. A hiányzó 3,2%-ot a direkt termő fajták teszik ki. Igen nagy a termesztésben lévő fajták száma. A borvidékeken összesen több mint 90 fehér, 28 vörös és 25 csemegeszőlő-fajta található ajánlott, engedélyezett és ideiglenesen engedélyezett fajtaként. Ez egyrészt a változatosság, a sokszínűség forrása, másrészt – különösen a helyi eredetű, hazai nemesítésű fajták tekintetében – az ágazat gazdagságának kifejezője. Számottevő ültetvényfelület található a nemzetközi jelentőségű, úgynevezett világfajtákból is, ami különösen a borexport szempontjából alapvetően fontos. Mivel a bor minősége elsősorban a szőlő minőségétől függ, és erre a termőhely gyakorolja a legnagyobb hatást, alapvető fontosságú a szőlőművelésre nézve optimális termőhelyek betelepítése. A szőlőfajták vonatkozásában megfelelő arányt kell fenntartani a kedvelt, divatos világfajták és a borvidékek arculatát megszabó hazai nemesítésű és tájfajták között. A telepítéseket nagy biológiai értékű, vírusmentes klónok felhasználásával, a fajta ökológiai igényeinek megfelelő telepítési rendszerben és megfelelő művelésmód kialakításával kell megvalósítani.

12


Az ágazat fejlődése szempontjából az egyik legfontosabb kérdés az ültetvénytelepítés és a szaporítóanyag-előállítás támogatása. Az ültetvényszint megtartásához 3000 ha/év, a fajtaváltáshoz vagy rekonstrukciós méretű telepítéshez évente 5000 hektár új ültetvény telepítése volna szükséges. A közös feldolgozás, értékesítés érdekében elő kell segíteni a termelők társulását is.

1.1.1.4. Borászat A hazai bortermés alakulására jellemző, hogy az egyes évek terméseredménye (lásd pl. az 1. táblázat 1982. évi és 1985. évi adatait) szélsőséges módon eltérhet. Ez nem magyarázható pusztán az egyes évek eltérő meteorológiai viszonyaival: lényeges szerepet játszik a mennyiségorientált termelés, a nem megfelelő biológiai potenciálú ültetvények nagy száma is, amelyek rossz évben egyáltalán nem vagy alig, jó évben pedig átlag feletti mennyiséget teremnek. Az alapanyag-feldolgozás sajátos feltétele a kizárólag a szüreti időszakban működő, más célra egyáltalán nem vagy csak korlátozottan használható feldolgozórendszer, a megközelítőleg 8 millió hektoliteres tárolótér és pincekapacitás, a borkezelés technikai infrastruktúrája, valamint a palackozás és a kiszerelés speciális rendszere. A termelési szerkezetre jellemző, hogy nagyon sok a szőlőtermelő. A jövedéki törvény alapján több mint 50 ezer fő regisztráltatta magát 1500 m2-t meghaladó ültetvénye kapcsán. Tekintettel arra, hogy a szőlőtermesztés az ágazaton belül a legkisebb nyereségtartalmú tevékenység – egyes években kifejezetten veszteséges –, nyilvánvaló, hogy az 1 hektár alatti szőlőterület művelése kizárólag jövedelemkiegészítésre elég, de a viszonylag kis számú 5--25 hektáros birtok sem életképes borászati háttér nélkül. Igen nagy az 1000 hl-nél kevesebb árubort előállítók száma – az egyszerűsített adóraktárak száma több mint 13 ezer – és viszonylag kevés a valóban piaci tételben termelő vállalkozás (390 a jövedéki szabályozás szerinti bor adóraktár). A magyar borászat technikai színvonala igen heterogén. A termékelőállítók között egyaránt található a világszínvonalat elérő és a minimális igényeknek alig megfelelő borászati üzem. A szükségesnél kevesebb a teljes termékpályát átfogó, integrált tevékenység, amely – a nyugat-európai pinceszövetkezetek példájának megfelelően – a termelői érdekeltség, a piac által megkövetelt versenyképes technológia, a piacnak megfelelő termékminőség és a kereskedelmi tételnagyság kívánalmának egyaránt eleget tesz. A térben és időben koncentrált alapanyag-feldolgozásból, valamint az időben elhúzódó értékesítésből adódóan előfordulhat, hogy az éves forgalmazást meghaladó készlet kezelését, tárolását is meg kell oldani. A speciális feltételek között végzett okszerű tárolás – érlelés – bizonyos termékek (pl. tokaji borkülönlegességek, vörösborok) esetében minőség- és értéknövelést eredményez. Ennek a sajátosságnak megfelelően az ágazat jellemzője az éves forgalmazást meghaladó kapacitások kialakítása. Az egyes években előforduló túltermelés más termékként (pl. friss fogyasztású csemegeszőlőként) való levezetésének korlátozottak az esélyei. Sem az ökológiai adottságok, sem a szakmai feltételek, sem a fizetőképes kereslet nem adott a feldolgozási arányok (lásd a 2. táblázatot) gyökeres átalakításához.


13 2. táblázat

A szőlőtermés felhasználása Magyarországon Felhasználás Év

Szőlőtermés (1000 tonna)

1976-80

837

étkezési célra (1000 tonna)

borkészítésre (egyszer fejtett borban, 1000 hl)

68

5157

1981-85

784

55

4958

1988

736

48

4707

1989

580

40

3711

1990

863

61

5472

1991

759

65

4607

1992

662

50

3878

1993

607

46

3644

1994

614

42

3694

1995

544

36

3289

1996

665

38

4188

1997

717

43

4472

1998

720

39

4334

1999

570

45

3339

2000

684

32

4299

1.1.2.

Értékesítés

Az éves szinten előállított megközelítőleg 3,5--4,5 millió hl bor gyakorlatilag teljes mértékben fedezi a hazai ellátást (3 millió hl), továbbá 1--1,3 millió hl exportot tesz lehetővé átlagosan 80--100 millió dolláros exportárbevétellel. A védővámok fokozatos leépülése valószínűleg érzékenyebbé teszi majd az ágazatot a külpiaci hatások iránt. Az import mértéke jelenleg messze elmarad a Magyarország részéről az EU számára megnyitott vámmentes kontingens adta lehetőségtől (lásd a 3. táblázatot). 3. táblázat Magyarország borimportja (hl-ben) Év

Hordós

Palackos

Pezsgő

Must

Összesen

1980

137 987

3 493

10 678

0

152 158

1981

397 061

6 081

17 500

0

420 642

1982

571 380

28 950

29 152

0

629 482

1983

209 854

30 068

29 942

0

269 864

1984

234 436

2 902

20 814

0

258 152

1985

711 212

25 236

20 620

0

757 068

1986

922 827

51 774

44 946

0

101 9547


14 Év

Hordós

Palackos

Pezsgő

Must

Összesen

1987

402 540

16 718

83 726

0

502 984

1988

319 320

466

51 617

0

371 403

1989

108 903

5 702

17 788

0

132 393

1990

206 787

1 961

13 657

10 350

222 405

1991

79 991

7 660

2 680

12 990

90 331

1992

80 503

1 563

7 310

10 050

89 376

1993

81 520

1 583

13 370

6 410

102 883

1994

58 665

2 861

14 220

6 790

82 536

1995

23 574

4 211

5 081

6 618

39 484

1996

47 088

4 381

4 634

0

56 103

1997

28 944

4 566

2 686

9 497

45 693

1998

14 765

6 856

2 840

91

24 552

1999

12 024

5 801

3 296

21 153

23 890

2000

17 426

6 398

4 057

4 566

33 776

A magyar szőlő- és bortermelés az elmúlt tíz évben piaci viszonyai szempontjából is jelentékeny változásokon ment keresztül. A támogatások révén kialakított túlzott exportérdekeltség helyébe az addig elhanyagolt és ellátatlan belföldi értékesítés lépett. Az 1990-es évek elején lejátszódott geopolitikai változások hatására szinte egyik napról a másikra megszűntek tradicionális kelet-európai exportpiacaink. A hazai piac felértékelődése, a belföldön hirtelen megjelent terméktömeg évekre konzerválta a borok alacsony fogyasztói árszintjét, leszorította a szőlő és a bor felvásárlási árát. A már akkor is forráshiányos ágazat szereplőinek gazdasági helyzete tovább romlott. A bor a helyettesítő termékekkel való összehasonlítás tekintetében is az utolsó helyen áll. Ha megvizsgáljuk az asztali bor, a világos sör, a kommersz rum és a pálinka nominál- és reálárának változását, a verseny egyértelmű vesztese a bor volt. A gazdasági társaságokká történő átalakítás során a korábban meghatározó integrátorok többségét vagy felszámolták, vagy részekre bontva, kisebb gazdálkodó egységekké alakulva kísérelte meg a piaci körülményekhez való alkalmazkodást. A szőlőtermesztők nagy része borászati-feldolgozói kapacitások hiányában az önköltség alatti áron, a szőlőként történő értékesítés, a bérfeldolgozás és a saját forgalmazás vagy a termelésből való kivonulás között választhatott. Ennek következtében, a pénzügyi források (megfelelő szintű hitelek, támogatások) és a megfelelő infrastruktúra hiányában a legalacsonyabb kezeltségi szintű, – a végfogyasztónak történő – „kannás” értékesítés vált a legfőbb belföldi értékesítési csatornává. A fogyasztóért és a piacért való kíméletlen harcban a szőlő és a bor egyre ellenőrizetlenebb áramlása indult be a termőhelyek és fogyasztási centrumok között.


15

Időközben a külpiacok stabilizálódtak, és a helyettesítő termékekhez mérten alacsony árú bor piacot nyert a hazai fogyasztásban is. Ez a piacnyerés, az áttekinthetetlen forgalmazási lehetőség és az alacsony kockázat felkeltette a szabad tőkével rendelkező hamisítók érdeklődését. A gazdasági, illetve szakmai szabályozás és ellenőrzés késéssel követte a folyamatokat. Az ellenőrizetlen forgalmazáshoz kapcsolódó adómegkerülés révén sokak számára gazdaságossá vált a forgalmazás, míg az ellenőrizhető tevékenységet folytatók jelentős mértékben kiszorultak a piacról. Bár a korábban meghatározó mértékű termelői értékesítés aránya csökkenni, a nagy élelmiszer-kereskedelmi láncokon keresztüli értékesítés részaránya növekedni látszik, továbbra sem szabad lebecsülni az ágazat sajátos értékesítési csatornájának, a termelők végfogyasztóhoz irányuló helybeli értékesítésének, a termelői borkimérésnek a jelentőségét. Egy ágazat hazai jelentőségét és nemzetközi megítélését számtalan más fontos mutató mellett az exportteljesítmény alakulásán keresztül lehet mérni. Különösen így van ez a borászat tekintetében, hiszen a bor évszázadok óta a magyar agrárium jellemző exportterméke. Természetesen évszázadok alatt a külkereskedelem feltételrendszere alapvetően megváltozott. Ma már nem a társzekerek által bejárható út hosszával mérhető a piac terjedelme. A globalizálódott világban néhány százezer palack bármelyik kontinensre történő eljuttatása szándék és fizetőképes kereslet kérdése. Hazánk a 60 millió hl körüli nemzetközi borforgalomból mindössze 1,5%-kal részesedik. A magyar borászat valószínűleg sohasem lesz piacvezető, ezért a követendő stratégia alapelve a piachoz való alkalmazkodás lehet. Bár az ágazat stabilitása szempontjából tagadhatatlanul a hazai fogyasztásnak kell meghatározónak lennie – hiszen ez a mértékadó tradicionális bortermelő országok gyakorlata –, nem hanyagolható el, hogyan szerepelnek termékeink a nemzetközi porondon, hiszen itt a verseny sokkal élesebb, a kínálat koncentráltabb, a követelmények magasabbak. Ráadásul a nemzetközi piacon a kategóriának megfelelő termékminőség elérése nem érdem, hanem a piacra jutás alapvető feltétele. A piacismeret, a kapcsolatrendszer, a kiegészítő szolgáltatások minősége, az alkalmazott kereskedelmi és marketingfogások döntik el, mely termék jut a fogyasztóhoz. A magyar borkivitel az elmúlt 30 esztendőben lényeges változásokon ment keresztül (lásd a 4. táblázatot) és olykor katartikus hatásokat kellett kiegyenlítenie. Ma már csak emlék az1980-as évek azon időszaka, amikor 3 millió hektolitert meghaladó magyar bor talált vevőre a külpiacokon. Ennek a bornak a döntő többsége az azóta megszűnt vagy gyökeresen átalakult kelet-európai piacok mennyiségi és minőségi igényeinek kielégítését szolgálta. Az ország – az egyéb külföldi piacok és a hazai fogyasztók elhanyagolása révén – oly mértékben kiszolgáltatta magát ennek a külpiaci igénynek (vagy inkább igénytelenségnek), hogy az ágazat az 1990-es évek elején történt geopolitikai változások és a fő piacok megszűnése következtében válságos helyzetbe került. A mélyponton, 1992-ben Magyarország mindössze 667 ezer hl bort exportált. Az ezt követő – 1996-ig tartó – időszakot a fellendülés jellemezte: az export mennyiségét fokozatosan 1,5 millió hl-re sikerült feltornászni, s a borágazat – a teljes hazai ellátáson


16

felül – 114 millió dollár exportárbevételt realizált. A kormány két év alatt 360 millió Ftot fordított előre meghatározott ágazati marketingcélok finanszírozására. 1996-ban először sikerült 440 ezer hl bort szállítani az Európai Unió piacaira. 4. táblázat Magyarország borexportja (hl-ben) Év

Szőlőbor

Pezsgő

1960

508 546

993

509 539

1965

689 002

3 151

692 153

1966

719 973

4 000

723 973

1967

728 175

4 000

732 175

1968

788 388

5 000

793 388

1969

858 544

7 000

865 544

1937

Összesen 382 676

1970

974 582

7 719

982 301

1971

1 087 959

16 650

1 104 609

1972

1 200 500

19 893

1 220 393

1973

1 456 163

43 829

1 499 992

1974

1 605 656

58 858

1 664 514

1975

1 522 169

90 957

1 613 126

1976

1 658 244

115 216

1 773 460

1977

2 006 964

135 958

2 142 922

1978

1 873 950

176 541

2 050 491

1979

2 066 776

193 629

2 260 405

1980

2 092 153

214 540

2 306 693

1981

2 251 406

266 110

2 517 516

1982

2 270 706

313 124

2 583 830

1983

2 585 677

429 823

3 015 500

1984

2 744 847

464 095

3 208 942

1985

2 704 454

516 924

3 221 378

1986

1 745 089

355 275

2 100 364

1987

1 714 344

356 466

2 070 810

1988

1 833 615

300 064

2 133 679

1989

1 933 536

339 759

2 273 295

1990

1 287 022

311 101

1 598 123

1991

720 298

80 397

800 695

1992

593 113

73 634

666 747

1993

700 641

178 482

879 123

1994

707 059

152 696

859 755

1995

1 068 139

204 674

1 272 813

1996

869 921

191 592

1 061 513

1997

887 810

50 499

938 309

1998

991 535

19 190

1 010 725

1999

827 264

15 835

843 099

2000

763 067

14 593

777 660


17

Sajnos a lendület mára megtörni látszik: 1999 után a magyar export ismét a bűvös és kívánatos 1 millió hl-es exporthatár alá esett vissza (lásd az 5. táblázatot). 5. táblázat Magyarország borexportjának szerkezete (hl-ben) Évek

Hordós

Palackos

Pezsgő

1990

361 435

925 587

311 101

Vermut

Szőlőlé, sűrítmény

Összesen

1991

274 837

445 461

80 397

1992

319 762

273 351

73 634

400

667 147

1993

353 725

346 916

178 482

630

879 753

1994

348 850

358 209

152 696

1 400

861 155

1995

467 287

600 852

204 674

81 131

1 353 944

1996

325 216

544 705

191 592

14 206

441 477

1 517 196

1997

372 503

515 307

50 499

1 693

364 530

1 304 532

1998

541 424

450 111

19 190

11 683

288 927

1 311 335

1999

310 224

517 040

15 835

12 582

143 285

998 966

2000

252 859

510 208

14 593

6 235

92 211

876 106

1 598 123 800 695

A 2000. évi exportadatok mélyreható, alapos elemzése bizonyára számos tanulsággal szolgál. Az export mennyiségének drasztikus csökkenése mellett az átlagár alakulása is lényegesen elmaradt az 1999. évitől, de még inkább a kívánatostól. A termékegységre jutó 0,77 dolláros literenkénti ár – ha nem is tekinthető abszolút hiteles mérőszámnak, de – jelzi, hogy a magyar borok igen alacsony áron értékesülnek. Pedig bizonyos piacokon az alacsony ár a fogyasztó szemében gyengébb minőségre való utalást jelent. Ráadásul egy korábban „bevezetett” alacsony árfekvésű kategóriából nagyon nehéz kilépni. Tovább tart a pezsgő „mélyrepülése”, pedig az ország adottságai kifejezetten jók a pezsgő alapborok előállítására, a gyártó-kapacitás és az infrastruktúra még megvan, és ez a termék a legmagasabb átlagáron – 1,51 dollár/liter – értékesített portékánk. A hordós borok exportjának csökkenése önmagában nem lenne gond, hiszen ennek a terméknek a legnehezebb biztosítani az eredetgaranciáját, és a 0,47 dollár/liter körüli ár sem csábító. Örvendetes, hogy 100 ezer hl alá csökkent a mustexport, hiszen ez az a rendkívül alacsony feldolgozottsági szintű termékkategória, ahol igen olcsón – 0,27 dollár/literes áron – adtuk el a potenciális borértékesítés lehetőségét. Kedvező, hogy a palackos bor értékesítése nem csökkent számottevő mértékben. Negatív „eredmény” viszont, hogy bár ennek a termékkörnek kellene pótolnia a hordós bor kiesését, ám ez nem sikerült. A célpiacok vonatkozásában nyilvánvaló az európai túlsúly. A világpiac csak elvileg nyitott, gyakorlatilag legfontosabb kereskedelmi partnereink továbbra is Európában vannak és lesznek is sokáig. A tengerentúli és kelet-ázsiai piacok számottevő mennyiséggel való meghódítása nem hordoz túl sok realitást. A figyelmet elsősorban uniós piacaink stabilizálására kell fordítani. Évek óta először alig tudtuk kitölteni a rendelkezésre álló vámmentes kontingenst. Különösen fájó a NagyBritanniában elszenvedett piacvesztés, hiszen ezzel a legnagyobb borimportőrnél, az egyik legigényesebb piacon, kemény munkával felépített pozícióink kezdtek romlani.


18

A régebben oly fontos orosz piac tíz év alatt harmadszor veszett el most és lehet, hogy végképp. Sovány vigasz, hogy elsősorban nem szakmai, hanem politikai tényezők következtében. A rendkívül alacsony átlagár a mennyiségében számottevő cseh relációban is a feszültséget jelzi.

1.1.3.

Költségvetési kapcsolatok

A Magyar Borgazdaság Szövetségének számítása szerint az ágazat éves szinten 12 milliárd Ft-ot meghaladó befizetést teljesít a költségvetésnek. Ennek legnagyobb tétele a 25%-os általános forgalmi adó, de a pezsgők és borok jövedéki adója és a zárjegyek költsége is jelentős tétel. A támogatások oldalán ugyanakkor 8,3 milliárd Ft összesíthető. A nagyon sokféle támogatási jogcím között (lásd e fejezet 2.3.2. pontjában) az ültetvénytelepítéshez adott vissza nem térítendő támogatás a legnagyobb összeg, de a borok művi közraktározása és a 2002-re megszűnt közvetlen exporttámogatás is számottevő nagyságrendű tétel (volt). A közösségi marketingforrásból érkező és a beruházásokra kapható támogatás mértékét tekintve a sor végén található. Az egyenleg alapján tehát az ágazat a költségvetés 3,5 milliárd Ft-os nettó befizetője. Az elmúlt időszakban az európai és tengerentúli piacokon, a közepes árszintű kategóriában, aktív marketintevékenységük eredményeként jelentékenyen előretörtek az újvilági (ausztrál, chilei, dél-afrikai, új-zélandi stb.) borok. A kelet-európai régióból Bulgária és Románia is erőteljes piacszerző tevékenységet folytat. A magyar exportborok 80--85%-a ugyanebben az árérzékeny kategóriában mozog. Szakértői számítások szerint a 21-tagú OECD átlagos agrártámogatási színvonala 34%os, ezen belül az uniós tagállamoké 42%-os, ugyanez 1997-ben hazánkban 16% volt. Mindezekből következik, hogy a magyar borimázs javítása és a megszerzett piaci pozíciók megerősítése érdekében Magyarország nem mondhat le borászati termékeinek direkt és indirekt piacra jutásának támogatásáról. Hazánkban a szőlő- és borágazat vonatkozásában még nem működik az Európai Unió gyakorlatához mérhető piacszabályozó rendszer. A szükséges intervenciós beavatkozások eseti jellegűek: ezek helyett az ágazat kiszámítható, kialakult, állandó, feltöltött alapokkal rendelkező intervenciós rendszer kialakítását igényelné. Tekintettel azonban ennek jelentős forrásigényére – az intervenció költségeit az Európai Unióban sem tagállami, hanem 100%-ban a közösségi költségvetésből fedezik –, várható, hogy piacszabályozási rendszerünk csak az unióhoz történő csatlakozás után válik majd teljesen konformmá.

2.

A termékelőállítás és -forgalmazás szabályozása

Az ember ősi, kedvelt itala, a bor bizalmi termék. Mivel hamisításához mindig is komoly gazdasági érdekek fűződtek, és sokan próbáltak meg vissza is élni a fogyasztó bizalmával, a tisztes szőlőtermesztők és borászok régóta törekednek arra, hogy a termékpálya szabályozott és áttekinthető legyen: egyértelmű viselkedési normák szabják meg, mit szabad tenni a szőlőhegyen és a pincében.


19

Magyarország területén a szőlőtermesztés és borgazdálkodás jogi szabályozásának az ókorig visszanyúló múltja van. Domitianus császár Kr. u. 92-ben az anyaország szőlőtermesztésének védelmében rendeletileg igyekezett korlátozni Pannónia provincia bortermelését. A honfoglalást követően a keresztény liturgia terjedésével a gazdasági érdekek felismerése is a szőlőtermesztés fellendítéséhez vezetett. Az adójegyzékek – mint leggyakoribb írásos emlékek – már a XI. századtól minden országrészben következetesen említik a borra vonatkozó dézsmát (decima). A XIII. századtól rendeletek határozták meg a szőlőtelepítésre felhasználható, irtható erdős területeket, megalapozva a szőlőhegyek (promontóriumok), a történelmi borvidékek kialakulását. Az első és ma ismert legrégibb latin nyelvű hegyszabályzat a XV. századból Tordasról (Fejér megye) származik. Mindezek a szemelvények jól érzékeltetik az ágazati szabályozás történelmi gyökereit. A szőlő- és borgazdálkodásnak az élelmiszer-termeléstől elkülönült szabályozása nem speciális magyar gyakorlat: a jelentős bortermelő országok önálló bortörvénnyel rendelkeznek. A tradicionális bortermelő országokban alapkövetelmény, hogy a legmagasabb jogi szinten legyen szabályozva a szőlő- és bortermelés. A jelenleg hatályos ágazati szabályzórendszer rendkívül sok elemből épül fel. Az ágazat szereplői számára több mint 15 különböző törvény és több tucat rendelet határoz meg olyan szabályokat, amelyben nevesítik őket (lásd a IV. fejezetet). Ráadásul ezeknek a jogszabályoknak egy része rendkívül sokszor módosul, amely nehezebbé teszi áttekintésüket. Természetesen ebben a paragrafus-dzsungelben vannak fontosabb, az ágazat egésze számára meghatározó, generális jellegű jogszabályok és vannak egyes speciális részterületeket érintők. Kiemelkedő jelentőségű az új bortörvény, a hegyközségi törvény, a jövedékiadó-törvény, valamint az ágazat költségvetési kapcsolatait meghatározó adótörvények és támogatási rendeletek. De például az ültetvénytelepítésekhez nem árt ismerni a szőlő-szaporító-anyagra vonatkozó jogszabályokat, vagy a külkereskedelemmel foglalkozók számára nem haszontalan forgatni a borra vonatkozó nemzetközi megállapodásokat. A jogszabályok egy része átmeneti jellegű. Az 1990-es éveket megelőző jogfelfogás elemeit a jogalkotó igyekszik a nemzetközi előírásoknak megfelelővel felváltani, illetve próbál az átalakult ágazati szerkezethez igazodni. A teljesen eltérő szabályozási stratégiát sokszor csak több lépésben lehet megalkotni. Erre jó példa a hegyközségi szabályozás fokozatos, lépésenkénti megvalósítása. Az alábbiakban röviden ismertetjük a magyar borjog alapvető egységeit és néhány fontos jogszabályt.


20

2.1.

Bortörvény

2.1.1.

A magyar bortörvény eredete

A hamisítások elleni küzdelem, valamint a szőlő- és bortermelés átfogó jogi szabályozásának nemzetközi hagyományai a XIX. század végéhez kapcsolódnak. Az első nemzeti szintű bortörvényt – amely a magyar jogalkotókra is nagy hatással volt –, 1889-ben Franciaországban alkották meg. Az első német bortörvényt 1892-ben hozták meg. Spanyolországban 1895-ben, Olaszországban 1900-ban, Portugáliában 1908-ban, Ausztriában 1907-ben léptették életbe ugyanezt. A mai értelemben vett teljes körű borászati szabályozás hazai gyökerei is a múlt század végéig nyúlnak vissza. 1893-ban – majd húsz évi előkészítést és parlamenti vitát követően – lépett hatályba a „XXIII. törvényczikk a mesterséges borok készítésének és forgalomba hozatalának tilalmazásáról”, a mai bortörvény jogelődje. Ez a maga korában mind tartalmában, mind megalkotásának tényében Európában is korszerű jogszabály volt. Az 1908. évi XLVII., az 1924. évi IX. és az 1936. évi V. törvénycikk révén 1959-ig rendszeresen karbantartott, nemzetközi színvonalú törvényi szintű szabályozás volt érvényben a hazai szőlő- és bortermelést illetően. Az 1959-ben hatályba lépett 23. számú törvényerejű rendelet még néhány tekintetben az 1936-os törvény szellemének megfelelően rendelkezett, az 1970. évi 36. törvényerejű rendelet azonban (amely 1997-ig élt) már koncepciójában is eltért az előbbi szabályozási gyakorlattól. Szakmai, eljárási és szankcionálásra vonatkozó részeiben a korábbi jogszabályhoz mérten lényegesen rövidített formában lépett életbe. Így nemcsak formailag, hanem tartalmilag is elvesztette törvényi jellegét. A végrehajtására kiadott, többször módosított 40/1977. (XI. 29.) MÉM rendelet, valamint a kapcsolódó jogszabályok szerepe megnőtt. Ez a szakzsargonban „bortörvénynek” nevezett rendeletegyüttes az 1990-es évek közepére – többszöri módosítása, aktualizálása ellenére – már nem volt képes teljeskörűen ellátni a szőlő- és borgazdálkodás megváltozott viszonyai közötti szabályozási feladatokat. Összhangot kellett teremteni a szakmai szabályok, a nemzetközi gyakorlat, az élelmiszertörvény (1995. évi XC. törvény) és a szeszipari termékekre vonatkozó normák között. A termék-előállítás szabályait be kellett illeszteni a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény és a gazdasági törvények révén kialakult szabályozási környezetbe. Szempont volt az Európai Unió előírásaihoz való közelítés is, ugyanakkor a bortörvényt alkalmassá kellett tenni a csatlakozási felkészülés során a magyar érdekek markáns nevesítésére. A törvény révén hatékonyabbá kellett tenni a fogyasztókat megtévesztő, hamis termékek előállítása elleni fellépést is, ezért hatékonyabb szankciórendszert kellett életbe léptetni az egyre szaporodó jogellenes cselekmények visszaszorítására.


2.1.2.

21

Az 1997. évi CXXI. törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról

Az Országgyűlés viszonylag rövid, alig egyéves előkészítést követően, 1997. november 18-i ülésnapján egy ellenszavazattal elfogadta a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvényt. A magyar borászat szempontjából a törvényi szintű szabályozás igen nagy jelentőségű, mert ebben a szakmai szempontokon kívül kifejeződik az ágazat nemzetgazdasági és társadalmi elismertsége is. A törvényhez tartozik a végrehajtására vonatkozó 106/1997. (XII. 19.) FM rendelet is.

2.1.2.1. A bortörvény tartalma A terjedelmi korlátok miatt a teljességre való törekvés igénye nélkül, a bortörvény fontosabb szabályozási elemei a következők. Az I. fejezet a bevezető rendelkezések keretében meghatározza a törvény tárgyát, ezt követően az értelmező rendelkezések között 28 -- a törvény értelmezése szempontjából alapvető -- fogalom meghatározása következik. Az árutermő szőlőterület alsó határát a jogszabály 500 m2-ben rögzíti, ami azért fontos, mert a szőlőtermesztésre vonatkozó legtöbb későbbi szabály (pl. a telepítés és a kivágás engedélyezése) az árutermő szőlőre vonatkozik. Régebben 1500 m2 volt az árutermő szőlő határa, de egyszerű számítások után belátható, hogy ekkora területen átlagos termés esetén is a saját vagy családi ellátáshoz szükséges szőlő többszöröse termelhető meg. Az uniós tagállamok többségében még az 500 m2-nél is alacsonyabban húzták meg ez a határt. Fontos az egyes kataszterek és a fajtacsoportok (ajánlott, kiegészítő, ültetvényes) pontos ismerete, mert ezek alapvetően meghatározzák a telepítés és a fajtahasználat feltételeit, és ismeretük a más jogszabályban meghatározott telepítési támogatások elnyeréséhez is szükséges. A II. fejezet a szőlőtermesztés fogalomkörébe tartozó szabályokat tartalmazza. A termőhelyek (borvidékek, bortermőhelyek, egyéb szőlőtermő helyek) meghatározása több szempontból is fontos. A bortörvény melléklete számos változást tartalmaz a korábbi borvidéki besoroláshoz képest: új települések kerültek a borvidékhez, egyes borvidékek pedig körzetekre tagozódtak. A telepítés és fajtahasználat vonatkozásában a borvidéki vagy bortermőhelyi besorolásnak van jelentősége, mivel a besorolással nem rendelkező területről bort – az egyéb törvényi feltételek megléte esetén is – legfeljebb asztali borként lehet forgalomba hozni. A jogalkotó rendelkezik a telepíthető fajtákról is. Viszonylag új szabályozási elem a 2001-ben létrehozott Szőlőfajta Használati Bizottság, amely elkészítette a fajtahasználat alapját képező megyei bontású fajtalistákat. A borvidéki hegyközségi tanácsok javaslata alapján készített listák határozzák meg, hogy az adott fajta ajánlott, engedélyezett vagy ideiglenesen engedélyezett fajtaként kerülhet-e be a borvidékek rendtartásába.

22


Az árutermő szőlőültetvény telepítése és kivágása engedélyköteles tevékenység. Az engedélyt – a részletes feltételeknek való megfeleltetést követően – hegyközségi településen a hegybíró, máshol az ültetvény fekvése szerint illetékes jegyző adhatja ki. A III., a must és a bor előállítása és kezelése című fejezet a borászati termékek meghatározásával kezdődik. Fontos tudni, hogy csak a friss szőlőfürtnek a szilárd részeitől elválasztott erjedésmentes leve számít mustnak, és nem tekinthető annak a sűrített vagy töményített mustból visszahígított szőlőlé. Bornak csak és kizárólag a szőlőből származó must vagy cefre szeszes erjedéséből származó, a törvény előírásai szerinti ital nevezhető. Tehát nem bor és nem nevezhető annak a más gyümölcsök levéből erjesztett ital (helyesen: gyümölcsbor, almabor, meggybor stb.), a borászati melléktermékek felhasználásával készített termék vagy a bortörvény rendelkezéseitől eltérően előállított termék (helyesen: hamisítvány). Az egyes eljárásokra vonatkozó szabályok a kékderítés, a házasítás, a must és a bor cukortartalmának kialakítása, valamint savtartalmának növelése során alkalmazandó előírásokat rögzítik. A must vagy szőlőcefre természetes eredetű cukortartalmának kiegészítése – miként az Európai Unió északi fekvésű szőlőtermesztő országaiban – sűrített must, töményített must, répa- vagy nádcukor hozzáadásával történhet, ha a magyar mustfokban kifejezett természetes eredetű cukortartalom nem haladja meg a 19,0 tömegszázalékot. A must cukortartalma legfeljebb 3,0 tömegszázalékkal, illetve 19,5 tömegszázalékig növelhető. A bor cukortartalmának kialakítására must, töményített must és sűrített must használható. Az édesített bor összes alkoholtartalma legfeljebb 2,0 térfogatszázalékkal lehet nagyobb, mint édesítés előtt. A must és bor savtartalmának növelését rendkívüli időjárású években a hegyközségi tanács fajtára, illetve szükség esetén borvidéki körzetre vonatkozóan lehetővé teheti. A must savtartalma legfeljebb 2,5 g/l-rel, a bor savtartalma 1,5 g/l-rel növelhető sav hozzáadásával, de a savtartalmában kiegészített mustból erjesztett borban újabb savnövelés már nem alkalmazható. Magyarország sajátos, kontinentális klímájából adódóan egyes aszályos években a must savtartalmának, más, hűvös-csapadékos években cukortartalmának szabályozott kiegészítése szükséges. A must javítása, a bor cukortartalmának kiegészítése és a savtartalom növelése bejelentési kötelezettség alá esik. A fejezet további részeiben a likőrborok, az ízesített italok és a szénsavas borok (gyöngyöző bor, habzóbor, pezsgő stb.) közé tartozó termékek meghatározásai és előállításuk legfontosabb szabályai olvashatók. Minőségi követelmények cím alatt az asztali bor, a tájbor, a meghatározott termőhelyről származó minőségi és a meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bor meghatározása szerepel. A meghatározott termőhelyről származó minőségi bor megnevezés új és tartalmában az EU előírásainak megfelelő, bár a meghatározott termőhely fogalma még nincs egyértelműen definiálva.


23

Itt található az egyes minőségi kategóriákhoz kapcsolt kötelező hozamszint meghatározása is. Asztali bornál nincs, meghatározott termőhelyről származó minőségi bornál 100 hl/ha, különleges minőségű bornál 75 hl/ha a kötelező hozamkorlát. A fejezet végén a tárolás és a nyilvántartás alapszabályai találhatók. Must, bor, borpárlat és borászati melléktermék tárolóedényzetén – palackozott italok esetében a tárolóhelyen – olyan jelölést kell alkalmazni, hogy a tárolt termék a pincedokumentumok alapján egyértelműen azonosítható legyen. Must és bor előállításához vagy kezeléséhez meg nem engedett anyagokat ilyen célokra forgalomba hozni vagy must és bor előállítására, kezelésére, raktározására stb. szolgáló helyiségben tartani tilos. Szőlőmusttal vagy borral nem szabad egy helyiségben tárolni más gyümölcsből készített gyümölcslevet, gyümölcslésűrítményt vagy ebből szeszes erjedés útján készült italokat. A IV. fejezet a borpárlat előállításával és kezelésével foglalkozik. Bár ezen a területen a külön jogszabályok (élelmiszertörvény, jövedéki törvény) előírásai jelentősebbek, néhány fontos elemet a bortörvény is szabályoz. Ilyen például az, hogy a fogyasztási borpárlat, a brandy kizárólag magasfokú vagy középfokú borpárlatból hígítással vagy borból közvetlen lepárlással készíthető és „borpárlat” vagy „brandy” termékelnevezéssel csak ezt a terméket szabad megjelölni. A borpárlatkészítés alapanyagát a lepárlás előtt, a végterméket értékesítés előtt az Országos Borminősítő Intézetben (OBI) minősíttetni kell. A must, a bor és a borpárlat forgalomba hozatalával foglalkozó V. fejezet a mustjavítás mellett a törvény egyik legtöbbször elemzés alá kerülő és vitatott része. A szőlő és a bor származási bizonyítványára vonatkozó, 1997-ben bevezetett rendelkezéseket törvényi szinten megerősítették. Ezek alapján bort, valamint borászati feldolgozás céljára szőlőt forgalomba hozni, forgalmazni csak származási bizonyítvánnyal szabad. A származási bizonyítvány rendszere hivatott megteremteni annak a feltételeit, hogy minden forgalomba kerülő bortétel szükség esetén visszavezethető legyen ahhoz a szőlőültetvényhez, amelynek terméséből készült. A származási bizonyítvány az – egyre inkább megkövetelt – eredetmegnevezés garanciája, valamint a hamisítások elleni küzdelem egyik fontos eszköze. Magyar sajátosság, hogy a szőlő, az asztali és minőségi borok forgalma egyaránt származási bizonyítványhoz van kötve. Újabb kapcsolat a hegyközségi törvénnyel, hogy a szőlő, az asztali bor és a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor származási bizonyítványát a hegyközség, a meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bor származási bizonyítványát pedig a hegyközségi tanács adja ki. Hegyközségi településen csak hegyközségi tag (termelő vagy felvásárló) kérheti a származási bizonyítvány kiadását. Hegyközséggel nem rendelkező településen a termelőnek, illetve felvásárlónak származási bizonyítvány iránti kérelmével az ültetvényhez földrajzilag legközelebb eső hegyközségi település hegybírójához kell fordulnia. A kérelmezőnek hitelt érdemlően igazolnia kell, hogy a kérelemben szereplő terméshez szükséges szőlőültetvénnyel rendelkezik, illetve hogy azt olyan személytől vásárolta, aki e feltételnek megfelel. A


24

bizonyítvány formanyomtatványát és a kiadás egyéb szabályait a 106/1997. (XII. 19.) FM rendelet szabályozza. A szőlőre vonatkozó származási bizonyítvány alapján lehet kérni a bor származási bizonyítványát, amit csatolni kell az OBI-hoz benyújtott forgalomba hozatali engedély kérelemhez. Állami ellenőrzőjeggyel a származási hely, fajta, évjárat vagy a készítés módja miatt megkülönböztetésre érdemes, palackozott, meghatározott termőhelyről származó minőségi borok hozhatók forgalomba. A tokaji borkülönlegességeket, a szekszárdi és egri „Bikavér” borokat – akkor is, ha ezek meghatározott termőhelyről származó minőségi borok –, valamint a meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű borokat csak állami ellenőrzőjeggyel szabad forgalmazni. Az állami ellenőrzőjegy használatát az Országos Borszakértő Bizottság javaslata alapján az OBI határozatban engedélyezi és azt időszakonként ellenőrzi. Az általános szabályok megtartásával mustot, bort és borpárlatot (italt) fogalomba hozni •

közfogyasztás céljából végtermékként),

•

továbbfeldolgozás céljából (erre a tevékenységre feldolgozásra, tárolásra, kezelésre, palackozásra), illetve

•

külkereskedelmi célból lehet.

(fogyasztónak

vagy

kereskedelmi jogosult

szervezetnek szervezetnek

Közfogyasztás céljára szánt italt előállítani és forgalomba hozni csak a hegyközség által nyilvántartásba vett és az OBI által ellenőrzött pincészetből lehet. Az italmérésre, italárusításra, termelői borkimérésre, illetve a szeszesitalok alkalmi értékesítésére külön jogszabály alapján kiadott engedélyekről az engedélyező hatóság az OBI-t értesíti. Az OBI az értesítés alapján a forgalomba hozott termékek minőségét a törvénynek megfelelően rendszeresen ellenőrzi. A borok és borpárlatok közfogyasztásra csak akkor hozhatók forgalomba, ha azokat az OBI előzetesen tételesen megvizsgálta, minőségét megállapította és megfelelőnek minősítette. Az OBI a minősítésről szóló határozatokat a hegyközségi tanácsoknak havonta megküldi tájékoztatásul és ellenőrzés céljából. Közfogyasztásra tilos forgalomba hozni •

olyan italt, amely a bortörvény vagy más jogszabályok előírásainak nem felel meg;

•

hibás, romlott, beteg, hamisított vagy olyan bort, amelyet a megengedett anyagoknak meg nem engedett mértékű felhasználásával (például túlzott mértékű javítással) állítottak elő, illetőleg kezeltek;

•

a borvidéki fajtalistában nem szereplő szőlőfajtából készült mustot és bort;

•

magas fokú és középfokú borpárlatot.

Aki nem palackozott bort közfogyasztás céljára forgalomba hoz, annak rendelkeznie kell a bor származását és minőségét tanúsító okirattal. Az ebbe a termékkörbe tartozó borok


25

forgalomba hozatalának szabályait a 106/1997. (XII. 19.) FM számú rendelet tartalmazza. Ez alapján nem palackozott kiszerelésű az a közfogyasztásra szánt hordós bor, amelyet legalább 3, de legfeljebb 25 literes űrtartalmú üveg, fa, korrózióálló acél vagy a népjóléti miniszter által engedélyezett más anyagból készült ép és tiszta edénybe vagy 0,2–2 literes többrétegű papírdobozba töltöttek, előírásnak megfelelően címkéztek és a zárás megsértése nélkül felbonthatatlanul lezártak. A töltés és kiszerelés engedélyköteles tevékenység. Nagyon izgalmas kérdések a különböző termőhelyekről, szőlőfajtákból és évjáratokból származó borok elnevezésének szabályai. Ezekre külön-külön vagy együttesen utaló elnevezéssel és jelöléssel a bor csak akkor hozható közfogyasztás céljából forgalomba, ha •

a meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bor 100%-ban az elnevezésének, megfelelő származású, fajtájú, minőségű és évjáratú;

•

a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor legalább 85%-ban a jelölésének megfelelő fajtájú és évjáratú és 100%-ban az elnevezésének, jelölésének megfelelő minőségű és származású;

•

az egyéb természetes bor legalább 70%-ban jelölésének megfelelő származású, fajtájú, minőségű és évjáratú;

•

szénsavas bor elnevezésben a termőhelyre vagy a szőlőfajtára utaló jelölés akkor alkalmazható, ha az alapbor legalább 85%-ban a jelzett termőhelyről és szőlőfajtából származik.

A borászati melléktermékek felhasználásával készített hamisítások megelőzése érdekében a bor előállítása során keletkező melléktermékek közül a borseprő, a derítési alj, az aljbor, valamint a seprőtészta kizárólag alkoholtermék-adóraktár részére hozható forgalomba. A bortörvényben még nem szerepelnek az Európai Uniónak a borászati melléktermékek kötelező begyűjtésére és feldolgozására vonatkozó előírásai. Külföldi származású mustot, mustsűrítményt, bort, szénsavas bort, likőrbort és borpárlatot csak akkor szabad továbbfeldolgozásra, fogyasztásra vagy bérmunka céljából behozni, ha annak minősége a származási helyén hatályos jogszabályoknak és a bortörvény előírásainak megfelel, továbbá ha azt az OBI minősítette. Ez alól kivételt képez az az eset, amikor nemzetközi megállapodás másképp rendelkezik: például az Európai Unióból származó borok analitikai igazolását az OBI az EU--magyar bormegállapodás alapján elfogadja, s így az onnan behozott borokat nem kell tételesen bevizsgáltatni. Az európai gyakorlatban a borok palackozása és jelölése a legrészletesebben és legbürokratikusabban van szabályozva. Részint azért, mert a fogyasztó védelmében meg kell akadályozni a megtévesztésre alkalmas megnevezések használatát, részint azért, mert a szőlőfajta, de különösen egyes termőhelyek, földrajzi eredetmegjelölések feltüntetése piacosabbá és magasabb áron értékesíthetővé teszi a terméket. Talán nincs is még egy olyan élelmiszer, amelyet illetően a termőhelynek belföldi és nemzetközi viszonylatban ennyire nagy jelentősége van. Nem véletlen, hogy a bortermelő országok nemzetközi jogi oltalom alá helyezik értékes megnevezéseiket (például Champagne, Bordeaux, Port, Tokaji, stb.).

26


A palackokon vannak kötelezően feltüntetendő jelölések (pl. a bor minőségi kategóriája, tényleges alkoholtartalma, a cukortartalom jelölése stb.) és vannak feltüntethető adatok (pl. védjegy, fogyasztási ajánlás, vonalkód stb.). A származási helyre utaló elnevezést a tájbor, a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor és a különleges minőségű bor esetében fel kell tüntetni. Meghatározott termőhelyről származó minőségi és különleges minőségű bor megnevezésében alkalmazható a borvidék, a borvidéki körzet, a védett eredetű termőhely, továbbá a törvény mellékletében felsorolt borvidéki bortermőhelyi települések, valamint ezek határában levő hegyek és dűlők neve. A tájbor származási helyének megjelölésére nem alkalmazható a borvidékek, illetve a borvidéki települések vagy az azok határán belüli dűlők és egyéb földrajzi helyek neve, de használható a földrajzi, gazdaságföldrajzi vagy közigazgatási egység borvidékre, illetve bortermőhelyre nem utaló neve. A tájborok megnevezésére a 106/1997. (XII. 19.) FM rendelet külön szabályokat tartalmaz. A szőlőfajtára utaló elnevezés csak a Borvidéki Fajtalistában felsorolt, valamint a kivételesen (kísérleti célból) engedélyezett fajták esetében tüntethető fel az egyes minőségi kategóriákra vonatkozó eltérő rendelkezések szerint. Több szőlőfajta felhasználásával készült minőségi vagy különleges minőségű bor esetében a szőlőfajták neve helyett feltüntethető a „küvé” vagy „cuvée” kifejezés. A fogyasztók tájékoztatása érdekében a küvét alkotó szőlőfajták nevét a címkén csökkenő részarányuk sorrendjében fel kell tüntetni. Az Egri Bikavér és a Szekszárdi Bikavér borok mind a külkereskedelmi forgalomban, mind belföldön védelmet élveznek: ezeket közfogyasztás céljára kül- és belföldön egyaránt kizárólag palackozva szabad forgalomba hozni. A palackozási kötelezettség nem vonatkozik az egri borvidék és a szekszárdi borvidék területén a termelők által forgalomba hozott, saját termésű Egri Bikavér és Szekszárdi Bikavér borokra. A törvény VI. fejezete egy különleges szabályokból álló együttes, hiszen a zárt borvidékre vonatkozó külön rendelkezéseket fogja össze. Zárt borvidéknek az a termőhely tekinthető, amelynek termékei megkülönböztetett védelemre érdemesek, s a szőlő termesztésére, a bor készítésére, kezelésére és forgalomba hozatalára vonatkozóan különleges szabályokat igényelnek. A mai napig egyedül a Tokaj-hegyaljai borvidék nyerte el ezt a kiemelt besorolást. A bortörvény előkészítésekor a Tokaj-hegyaljai borvidék zárt területére vonatkozó különleges előírások váltották ki a legélesebb vitát. A tradíciók védelme és borvidék kínálatának piacosabbá tétele, az érlelés nélküli gyorsabb forgalomba hozatalt követelő gazdasági érdek és a meglévő készletek forgalomképességének megőrzésére vonatkozó igény, ortodox és reformer nézetek csaptak össze. A törvény tartalmazza az egyes tokaji borkülönlegességek leírását, feltüntetve a kötelező érlelés, ezen belül a fahordós érlelés időtartamát. A tokaji borkülönlegességek palackozási kötelezettsége is törvény rögzíti. A palackozási kötelezettség nem vonatkozik a Tokaj-hegyaljai borvidék területén a termelők által saját pincéjükben forgalomba hozott saját termésű tokaji szamorodni,


27

tokaji máslás, tokaji fordítás, tokaji aszú, tokaji aszúeszencia borokra és a tokaji eszenciára. A VII. fejezetben a szőlészeti-borászati szakigazgatás speciális szabályai vannak összefoglalva. Az ellenőrzés és szankcionálás hiányosságait különösen a hamisítások napjaikban tapasztalható elterjedése hozta felszínre. A központi irányítás keretei között kialakított ellenőrzési rendszer a privatizáció hatására atomizálódott termelés és a szabályozatlan piaci viszonyok között nem működik. A borászati termékek hatósági ellenőrzése során alkalmazott mintavétel szabályait a 106/1997. (XII. 19.) FM rendelet tartalmazza. A jogkövetkezmények és a minőségvédelmi bírság cím alatt a törvény azokat a speciális szankciókat rögzíti, amelyek a régebben sokszor hatástalan szabálysértési és büntető törvénykönyvi rendelkezéseket igyekeznek kiegészíteni. Viszonylag új szankció a minőségvédelmi bírság. Ha a vizsgálat során az OBI megállapítja, hogy az előállított, illetve forgalomba hozott borászati termék nem felel meg a jogszabályokban előírt, illetve a termék jelölésén szereplő minőségi jellemzőknek, vagy az az engedélyezett szintet meghaladó mértékben tartalmaz az egészségre káros anyagot, minőségvédelmi bírságot szab ki. A záró, VIII. fejezet a vegyes rendelkezések között az ide vonatkozó élelmezésegészségügyi előírásokat, a gyümölcslevekre, gyümölcsborokra, gyümölcsvermutokra, továbbá a szőlőlé (szőlőmust) felhasználásával készített üdítőitalokra vonatkozó élelmiszertörvényi utalást és a Magyar Borkönyv elkészítésére való felhatalmazást tartalmazza. A Magyar Borkönyv lesz hivatott összefogni a borok előállítására, forgalomba hozatalára, forgalmazására, felhasználására és vizsgálatára vonatkozó – jelenleg főként a szabványokban leírt – kötelező előírásokat. A törvény mellékletében vannak felsorolva a borvidéki és bortermőhelyi besorolást kapott települések. Ez a lista elkészülése óta többször is kiegészült.

2.2.

Hegyközségi törvény

2.2.1.

A hegyközségi szabályozás múltja és előzményei

A szőlőbirtokosok számára a sajátos gazdálkodási feltételrendszer különleges jogi helyzetet teremtett, amelynek következtében már a XIII. századtól egyre nagyobb volt azoknak a szőlőknek a száma, amelyek mentesültek a feudális tehertől. A szabadság azonban nem azt jelentette, hogy mindenki saját kénye-kedve szerint művelte szőlőjét. A közös problémák, teendők autonóm módon történő megoldására – az egykori faluközösségek mintájára – az együttműködés kínálkozott. A szokásjogon fejlődött közösségek a XVII. századtól a bortermelés intézményes alapjává váltak. A hegyszabályok a magyar paraszti autonómia első írásba foglalt elemei lettek. Hatékonyságukat bizonyítja, hogy – alkalmazkodva a polgári átalakulás követelményeihez – országos szinten is törvényi erőre emelkedtek. A hegyközségeknek a magyar borászati történelemben játszott jelentőségét mutatja, hogy azok az 1894-es, az


28

1929-es és az 1938-as hegyközségi törvény révén a második világháborúig a szakágazat világszínvonalú önszabályozását valósították meg. A múltban gyökerező nosztalgiánál is fontosabb azonban a borászati eredetvédelem rendszerének fejlődése. A szakmai önszerveződés, a minőség- és eredetgarancia rendszere a világ jelentős bortermelő országaiban kivételesen sokat fejlődött az elmúlt ötven évben. Ezeket a változásokat az 1990-es évek elejéig a magyar borászat előkelő távolságtartással szemlélte, s ezek követésének – sajátos érdekeltségi rendszere miatt – nem tulajdonított nagyobb jelentőséget. Az új hegyközségi törvény egyrészt a magyar hagyományok, másrészt ezen nemzetközi tapasztalatok figyelembevételével készült. Fontos kihívás volt az Európai Unióhoz való csatlakozás szándéka is: a csatlakozást követően ugyanis cselekvőképes szakmai önszabályozás nélkül kiszolgáltatottá válhatott volna a magyar borászat.

2.2.2.

1994. évi CII. törvény a hegyközségekről

1994. december 27-én az Országgyűlés már-már szokatlanul nagy egyetértéssel fogadta el a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvényt. A törvény végrehajtási rendeletei a megalakulás támogatásával, a közigazgatási feladatok átvételével és az adatszolgáltatási rend kialakításával foglalkoznak. A bortörvény és végrehajtási rendelete számos intézkedés révén szorosan kapcsolódik a hegyközségi törvényhez. A hegyközségi törvény egyes pontjairól az Alkotmánybíróság is jóváhagyó módon nyilatkozott (lásd az Alkotmánybíróság 41/1995. (VI. 17.) számú határozatát a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény egyes paragrafusainak alkotmányellenességéről).

2.2.2.1. A hegyközségi törvény tartalma Az I. fejezet rögzíti a legfontosabb fogalmakat. A hegyközségi törvény a klasszifikált (borvidéki, bortermőhelyi besorolású) szőlőterületek szőlő- és bortermelői számára lehetőséget ad arra, hogy „a hazai szőlőművelés érdekeinek előmozdítása, a bortermelés színvonalának emelése, termékei piacképességének javítása, valamint a korszerű származás- és minőségvédelem meghonosítása célját szolgáló, s az ebben érdekeltek önigazgatásán alapuló szervezetek létrehozása” révén kialakítsa saját szakmai önkormányzatát. A törvény személyi hatálya a szőlő- és bortermeléssel, illetve az ezekből származó termékek felvásárlásával foglalkozó természetes és jogi személyekre, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokra, továbbá – a törvényben meghatározott feltételekkel – a házikertiszőlő-birtokosokra terjed ki. Hegyközségi tag az a termelő, aki árutermő szőlőt művel és tevékenységét a hegyközség működési területén végzi, illetve az a felvásárló, aki egy naptári éven belül a hegyközség működési területén legalább héttized tonna szőlőt, illetve öt hektoliter mustot vagy nem palackozott bort vásárol.


29

A hegyközség köztestületi státusa és a kötelező tagság nem nélkülözhető – ezt mutatta, hogy a régebbi ágazati szakmai szervezetek, amelyek főként az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján működtek, megfelelő hatáskör hiányában nem voltak alkalmasak az önszabályozási, rendtartási és közigazgatási feladatok ellátására. Az egyesületek ugyanis csak tagjaikra vonatkozóan rendelkezhetnek, környezetükre nem, s a szabad kilépés révén a tagok kivonhatják magukat a nem tetsző szabályzás hatálya alól. Márpedig a hegyközségekhez telepített önszabályozási feladatkör (például a hegyszabályok megalkotása, betartatása, a hamisítók elleni fellépés, a telepíthető fajták meghatározása stb.) és a közigazgatási feladatok (pl. telepítés és kivágás engedélyezése, a termőhelyi kataszter kiegészítésének kezdeményezése stb.) ellátása teljes jogi eszköztárral felvértezett köztestületet igényel. Köztestületet csak törvény hozhat létre, s a törvény az ilyen szervezetet közfeladatok, közigazgatási feladatok ellátására is felhatalmazhatja. A második fejezet a megalakulás feltételeit szabályozza. A hegyközségek a törvények adta keretek között szabadon határozzák meg saját működési szabályaikat. Ez nagyon nagy lehetőség, de egyben felelősség is. A földművelésügyi miniszter törvényességi felügyeletet gyakorol a hegyközségi szervezet felett. Közvetlenül nem szól bele ügyeik alakításába, csak jogszabályba ütköző intézkedések ellen lép fel bírósági úton. A hegyközségi szervezetek számára kötelezettséget csak törvény állapíthat meg, és azt is csak a hegyközségi vélemény birtokában teheti. A harmadik fejezet a hegyközségek szervezeti rendjét írja le. A hegyközségi működés kulcsfigurája a hegybíró. Ő a hegyközség azon választott tisztségviselője, aki a közgyűlés és a választmány határozatainak végrehajtásáért, valamint a közigazgatási ügyvitelért felelős. A hegybíró készíti elő a közgyűlés és a választmány üléseit, jár el a névjegyzékbe való felvétellel, illetve törléssel kapcsolatos ügyekben, vezeti a hegyközségi névjegyzéket és gyakorolja a munkáltatói jogot a hegyközség alkalmazottai felett. A hegybíró jár el a hegyközség részére átadott közigazgatási ügyekben és látja el a számára a törvényben, valamint az alapszabályban meghatározott feladatokat. Hegybíróvá csak olyan büntetlen előéletű, magyar állampolgárságú személy választható, aki a szőlészet és borászat területén szakmai felkészültséggel és gyakorlati jártassággal rendelkezik, a közigazgatási alapvizsgát letette, vagy vállalja, hogy megválasztása esetén a vizsgát a hegyközség által meghatározott határidőn – de legkésőbb egy éven – belül leteszi. A negyedik fejezet a tagsági viszony kérdéseit taglalja. A tag joga, hogy tanácskozási és szavazati joggal részt vegyen a közgyűlésen, tisztséget viseljen a hegyközségben és igénybe vegye a hegyközség által nyújtott szolgáltatásokat. Az egyik legfontosabb előny, hogy csak a hegyközség tagja jogosult származási bizonyítványt kérni borához. A termékét termőhelyre utaló megnevezéssel, „minőségi” és „különleges minőségű” jelöléssel, elsőként felvásárlói vagy fogyasztói forgalomba hozni csak hegyközségi tag jogosult.


30

A tag kötelezettsége többek között, hogy megfizesse a hegyközségi járulékot, megtartsa a hegyközség alapszabályában és más szabályzataiban foglaltakat, tevékenységét a hegyközségi rendtartás szerint végezze. Köteles a szőlőterületéről, a bor tárolására alkalmas eszközeiről és tárolóteréről nyilvántartást, továbbá szüretelési, feldolgozási, értékesítési (felhasználási) és vásárlási naplót vezetni, továbbá a hegyközségnek adatot szolgáltatni. Az V. fejezet a hegyközségek területi tagozódását és szerveit rögzíti. A települési hegyközségi szervezetek küldötteik révén minden borvidéken hegyközségi tanácsot hoztak létre. A 22 borvidéki hegyközségi tanács borvidékenként két-két küldöttje alkotja az országos testületet, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát (HNT), amely a főtitkár személyével kiegészülve összesen 45 fős szervezeti egység. A hegyközségi tanácsok a borvidékek, a HNT az ágazat országos képviseletét látja el. A VI. fejezet a hegyközségek feladatait pontosítja. A hegyközségek igen széles spektrumon fogják össze a szakmai tevékenységet. Feladataik egy része szakmai tevékenységi körbe tartozik. A hegyközség a minőségvédelem érdekében •

összehangolja tagjai szőlészeti és borászati szakmai tevékenységét;

•

gondoskodik a működési területéhez tartozó szőlők őrzéséről, valamint a tulajdonos által esetlegesen műveletlenül hagyott ültetvények műveléséről és növényvédelméről;

•

a névjegyzékben foglalt adatokat rendszerezi és összegezi, s azokat – egyénileg nem azonosítható módon – a hegyközségi tanácshoz továbbítja;

•

szolgáltatásokkal és szaktanácsadással segíti tagjai gazdálkodását;

•

ellenőrzi tagjainál a szőlő- és borgazdálkodásra vonatkozó jogszabályok betartását, és

•

védi a település termelőinek érdekeit.

A rendtartási ügyek keretében felmerülő hegyközségi feladatok a következők: •

a hegyközség meghatározza a célszerű telepítésre és művelésre, az ültetvények rendjére, a szőlőkárosítók elleni egységes növényvédelemre, a szüretelésre, a feldolgozásra, valamint a bor helyes kezelésére vonatkozó szabályokat;

•

rendtartást készít és az érvényes rendtartást hirdetményi úton, valamint a helyben szokásos más alkalmas módon is közzé teszi;

•

ellenőrzi a hegyszabályok betartását;

•

bort hamisító vagy hamis termékjelölést alkalmazó tagját határozattal eltilthatja a településre vagy termőhelyre utaló származásmegnevezés, illetve a „különleges minőségű bor”, a „minőségi bor”, valamint a „tájbor” minőségmegjelölés alkalmazásától;


31

•

jogosult működési területén a telepíthető fajtakörnek, valamint fajtánként az egységnyi területen termelhető szőlő (must) és bor mennyiségének meghatározására;

•

termőhelyi védőárat állapíthat meg.

A közigazgatási ügyek keretében ellátandó főbb hegyközségi feladatok a következők: •

a szőlő telepítésének és kivágásának engedélyezése;

•

a szőlő, az asztali bor és a minőségi bor származási bizonyítványának kiadása ügyében első fokon a hegyközség jár el;

•

a hegyközség eljár a műveletlenül hagyott ültetvény tulajdonosai ellen, végső esetben kivágathatja az olyan műveletlenül hagyott ültetvényt, amelynek termőképessége nem állítható helyre és amelynek tulajdonosa ismeretlen vagy nem érhető el;

•

a borászati üzem létesítésének és működtetésének engedélyezése ügyében eljáró hatóság köteles beszerezni az üzem helye szerint illetékes hegyközség véleményét;

•

szőlő művelési ágban nyilvántartott termőföld esetében a művelési ág megváltoztatásához a hegyközség engedélye szükséges. Engedély nélküli kivágás esetén a művelési ág változása az ingatlan-nyilvántartásba nem vezethető át;

•

a hegyközség jogosult kezdeményezni a szőlő termőhelyi kataszterének kiegészítését és módosítását.

A VII. fejezet a hegyközségi szervezetek működésére vonatkozó feladatokat tartalmazza. Tekintettel arra, hogy minden hegyközségi szervezeti egység önálló köztestület, nagyon fontos a feladatok és az egymáshoz való kapcsolat meghatározása, hiszen a jogszabályban rögzítetteken felül, közvetlen módon például a HNT sem avatkozhat be egyik hegyközség tevékenységébe sem. A hegyközség a működéséhez szükséges költségeket bevételeiből fedezi. Ezek a hegyközségi tagok által fizetett járulék, a szolgáltatásért fizetendő díjak és a hegyközségek részére a törvény által átadott, régebben állami vagy önkormányzati szervek által ellátott feladatokhoz rendelt költségvetési pénzeszközök. A tagok befizetései, a kiszabott pénzbírságokból származó bevételek és az adományok szintén a hegyközség működését szolgálják. A hegyközségi járulékot a közgyűlés határozza meg évente a tag szőlőterületének, illetve – felvásárló esetében – tevékenysége mértékének figyelembevételével. Mivel a hegyközségek jelentős feladatot látnak el az ágazat állami irányítása érdekében, az ezzel kapcsolatos kérdéseket külön fejezet – a VIII. fejezet – szabályozza. A vegyes és záró rendelkezések mellett (IX. fejezet) mellékletként a borvidéki lista zárja a törvényt.

32

2.3.


Kapcsolódó szakmai jogszabályok

A kapcsolódó szakmai tartalmú jogszabályok körébe egyrészt azok a rendelkezések tartoznak, amelyek nem átfogóan, hanem viszonylag szűkebb szakmai területet érintően határoznak meg feladatokat, másrészt azok, amelyek alapvetően nem ágazati szabályként tartalmaznak a szőlő- és bortermelésre is irányadó előírásokat. Ilyen terület a szőlő-szaporítóanyagra vonatkozó szabályozás, a szőlő- és gyümölcsösültetvények összeírásáról rendelkező törvény, a bortörvény által létrehozott Szőlőfajta Használati Bizottság tevékenységét leíró rendelet, illetve az eredet- és minőségvédelem szabályozása. Tekintettel arra, hogy a bor esetében az eredet meghatározó tényező és ez törvényi szinten az érintett ágazatspecifikus jogszabályban van szabályozva, a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló törvény és végrehajtási rendelete, valamint az élelmiszertörvény csak korlátozott hatályú és jelentőségű. Ugyanez vonatkozik a kiváló minőségű és a hagyományos különleges tulajdonságú élelmiszerek megfelelőségének tanúsításáról szóló rendeletre is. Míg például az egyes élelmiszer-ellenőrzési igazgatási szolgáltatásokért fizetendő díjakról, valamint a díjak és a minőségvédelmi bírság megfizetésének és felhasználásának módjáról szóló rendelet és az élelmiszerek előállításának és forgalmazásának élelmiszer-higiéniai feltételeiről szóló rendelet csak egyes részeit tekintve foglalkozik ágazati kérdésekkel, addig az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI) feladat- és hatáskörének megállapításáról szóló rendelet, valamint az Országos Borminősítő Intézetről szóló rendelet teljes egészében az ágazati szabályozás része. Külön logikai egységet képeznek a borra vonatkozó nemzetközi egyezmények. Nagy jelentőségű az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozó 1958. évi október 31-i Lisszaboni Megállapodás, amelynek Magyarország alapító tagja. Ennél is nagyobb horderejű a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről Brüsszelben, 1993. november 29-én aláírt Megállapodás kihirdetéséről szóló 1994. évi XI. törvény. Az ebben a megállapodásban szereplő levélváltás rögzíti a kölcsönös védelemben részesítendő földrajzi neveken kívül például az elzászi és az olasz tokaji névhasználat megszüntetésére vállalt kötelezettséget. A 165/1993. (XI. 30.) Kormányrendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség közötti bizonyos borokra érvényes vámkontingensek kölcsönös felállításáról szóló Megállapodás kihirdetéséről a bor-külkereskedelemben jelentett mérföldkövet. A Magyarország számára kedvező kialakítású kedvezményes vámkontingensek felállításával ötéves program segítette a magyar borok piacra jutását. Később meghosszabbították, majd a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség közötti bizonyos borokra és szeszesitalokra vonatkozó kölcsönös kereskedelmi kedvezményekről szóló levélváltás formájában megkötött megállapodás kihirdetéséről szóló 97/2001. (VI. 15.) Kormányrendelet vette át szerepét.


33

A kapcsolt szakmai tartalmú jogszabályok körének két meghatározó területe a jövedéki szabályozás és az ágazat költségvetési kapcsolatainak jogszabályrendszere. A következő két alfejezet ezekről szól kicsit részletesebben.

2.3.1.

Jövedéki szabályozás

Az elmúlt évtizedben a szőlő- és borágazat szabályozását érintő, számos új jogszabály került előkészítésre, kihirdetésre. Ezek közül az ágazati szereplők tevékenységét leginkább befolyásolónak feltétlenül a bor jövedéki termékkörbe vonása tekinthető. 1999-ben jelent meg az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi XCIX. törvény. E törvény rendelkezett a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosításáról. Ezt követően kihirdették a 31/1999. (XII. 20.) PM rendeletet, amely módosította a jövedéki adóról és a jövedéki termékforgalmazásról szóló 1997. évi CIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 35/1997. (XI. 26.) PM rendeletet. A felsorolt jogszabályok alapvetően új helyzetet teremtettek a szőlőtermesztéshez és a borászati termékek előállításához és forgalmazásához kapcsolódó nyilvántartás és ellenőrzés terén. A jogszabályok módosulása révén a szőlőművelőknek, a borkészítéssel foglalkozóknak, valamint a forgalmazóknak és a kereskedőknek számos új kötelezettsége keletkezett. A jövedéki törvény hatályának kiterjesztésére elsősorban azért került sor, mert a kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy 2000-ig harmonizálja adójogszabályait az Európai Unió vonatkozó előírásaival. Márpedig az EU berkein belül a bor jövedéki termék (az erre vonatkozó uniós szabályozás ismertetését lásd e fejezet 3.1. pontjában). A jövedéki törvény alapvető célja a központi költségvetés feladatainak ellátásához szükséges bevételek biztosítása. Feladata a jövedéki termékek adóztatásához szükséges feltételek megteremtése, a jövedéki termékek piacán a versenysemlegesség érvényesítése, figyelemmel az Európai Unióval szemben fennálló jogharmonizációs kötelezettségekre is. Ennek része a szabad forgalomba hozott bor mennyisége szerint megállapított 5 Ft/liter jövedékiadó-mérték. A törvény szempontjából a hamisítás elleni küzdelem fontos, de nem elsődleges feladat. Szakmai szempontból viszont ez lehet a kötelezettségek vállalásának legfontosabb eredménye.

2.3.1.1. A jövedéki szabályozás alapjai Az új szabályozás az alapanyag, a szőlő előállításától a bortermelésen keresztül a forgalmazásig teljes keresztmetszetében átfogja a termékpályát. Megteremti az ellenőrizhetőség és a visszaellenőrzés lehetőségét az adóhatóság – a vám- és pénzügyőrség – számára, leszűkíti a hamis bort előállítók, az adózást elkerülő termelők életterét, hogy így megszüntesse tisztességtelen konkurenciájukat.


34

A szőlőtermesztéssel, illetve a bor előállításával és -forgalmazásával foglalkozókra a törvény a következő kategóriákat határozza meg: • • • • •

szőlőtermelő, egyszerűsített adóraktár-engedélyes, bor-adóraktárengedélyes, jövedéki engedélyes kereskedő, nem jövedéki engedélyes kereskedő.

Minden kategóriában feltétel a regisztráció, illetve valamilyen engedély megszerzése, amely nélkül a tevékenység folytatása nem tekinthető jogszerűnek. A szőlőtermelő A törvény szerinti szőlőtermelő kategóriába az tartozik, aki 1500 m2-t meghaladó szőlőterületet művel, de szőlőbort jellemzően nem állít elő. Szőlőtermelő nemcsak magánszemély, hanem társas vállalkozás, bármely formában működő gazdálkodó szervezet is lehet. Ha egy szőlősgazda tulajdonában, haszonélvezetében, haszonbérletében vagy bármely más jogcímen használatában lévő szőlőterületének nagysága nem haladja meg az 1500 m2-t, gyakorlatilag nem tartozik a törvény hatály alá, nem kell a szőlőtermelőkre előírt, a következő pontokban részletezett kötelezettségeket teljesítenie, feltéve, hogy szőlőt borászati célra nem értékesít. Ha azonban egy személy szőlőtermését (a csemegeszőlő kivételével) – az általa művelt szőlőterület nagyságától függetlenül – részben vagy teljes egészében értékesíti, ő is szőlőtermelőnek minősül. A szőlőtermelőkre a törvény előírja •

a vámhatósághoz történő bejelentkezést, a vámhatósági nyilvántartási szám megszerzését;

•

a bejelentkezéskor megadott adatok változásának jelzését a vámhatóságnak;

•

a szőlő szállítása esetén úgynevezett borkísérő okmány alkalmazását;

•

a szőlőtermésről évente egyszer (december 15-ig) elszámolás benyújtását a vámhatóságnak.

A szőlőtermelő elszámolásának tartalmaznia kell a helyi hegyközség hegybírója által igazolt szőlőtermés-mennyiséget, valamint az értékesített, a feldolgozott és a bérmunkában feldolgoztatott szőlő mennyiségét. A szőlő értékesítéséről vevőnkénti részletezést is kell adni. A szőlőtermelőnek adómegállapítási, adóbevallási és adófizetési kötelezettsége nincs. Jövedéki adó fizetési kötelezettség csak a borra van, a szőlőtermelő viszont – az adómentes bor kivételével – nem állíthat elő bort. Adóraktárak A bor előállítása az új szabályok szerint kizárólag vagy egyszerűsített adóraktári vagy bor adóraktári engedéllyel történhet.


35

A törvény szerint belföldön bármilyen alapanyag, termék felhasználásával, bármilyen eljárással végzett termelési, feldolgozási, kiszerelési (palackozási) tevékenységet előállításnak kell tekinteni, amelynek eredményeként bor jön létre. Ebből következik, hogy abban az esetben is előállításról, azaz adóraktári engedélyköteles tevékenységről van szó, ha valaki a félkész bort készre kezeli, vagy a kész boron még további műveleteket végez, vagy ha csak a bor palackozásával, kannába történő kiszerelésével foglalkozik. Egyszerűsített adóraktár Egyszerűsített adóraktári engedélyre jogosult az a személy, aki/amely tevékenysége során az utolsó három gazdasági év – vagy, amennyiben tevékenységét három évnél rövidebb ideje végzi, a tevékenység folytatásának időtartama – átlagában évente legfeljebb 1000 hektoliter szőlőbort állít elő, kivéve, ha annak több mint 25%-át vásárolt szőlőborból állítja elő. Az egyszerűsített adóraktári engedélyre jogosult személy az előállított szőlőbort a következő módokon értékesítheti: •

adóraktárnak továbbfeldolgozási céllal, kizárólag 25 litert meghaladó kiszerelésben (továbbiakban: hordós kiszerelés), és/vagy

•

közvetlenül végső fogyasztó részére, pincéjéből 2 litert meg nem haladó kiszerelésben (a továbbiakban: palackos kiszerelés), vagy 2 liternél nagyobb, de 25 litert meg nem haladó kiszerelésben (a továbbiakban: kannás kiszerelés), vagy

•

helyben kimérve, és/vagy

•

jövedéki engedélyes kereskedőnek és nem jövedéki engedélyes kereskedőnek kannás vagy palackos kiszerelésben, és/vagy

•

adómentes felhasználónak, és/vagy

•

külföldre.

Az „egyszerűbb”, „A-típusú” egyszerűsített adóraktár az előállított bort hordós kiszerelésben csak egy csatornán keresztül értékesíti, a bort kizárólag továbbfeldolgozóknak (adóraktáraknak) adja át, bort nem bocsát szabad forgalomba (nem ad el kereskedőknek). A másik csoportba tartozó, „B-típusú” egyszerűsített adóraktár számára gyakorlatilag a bor bármilyen irányú értékesítése, így az adóraktári rendszeren belüli és az adóraktári rendszert elhagyó értékesítése is megengedett. A normál adóraktárakra vonatkozó feltételektől eltérően az egyszerűsített adóraktári engedély megszerzéséhez nem kell jövedéki biztosítékot nyújtani. Nem írja elő továbbá a törvény a kettős könyvvezetés kötelezettségét, valamint a vámhatóság és az adóraktár között kiépítendő számítógépes összeköttetést sem. Az egyszerűsített adóraktárnak a bor szabad forgalomba bocsátásához és a kereskedők részére történő értékesítéséhez nem kell külön jövedéki engedéllyel rendelkeznie. Szüksége van viszont borkimérésre jogosító működési engedélyre, ha a bort pincéjéből helyben fogyasztásra értékesíti, akár kimérve, akár palackozva.


36

Az egyszerűsített adóraktári engedéllyel rendelkező bortermelőnek – a jövedéki törvény általános szabályaitól eltérően – nem kell termékmérleget vezetnie: erre a célra a vámhatóság által az engedélyezéskor hitelesített pincekönyv szolgál. A pincekönyv lezárását a törvény az egyszerűsített adóraktárak esetében tárgynegyedév végéhez köti. Az egyszerűsített adóraktárak esetében tárgynegyedéven nem a szokásos naptári negyedéveket kell érteni, hanem a gazdasági év fogalmához igazodva a december 1-jétől február 28-áig, a március 1-jétől május 31-éig, a június 1-jétől augusztus 31-éig, illetve a szeptember 1-jétől november 30-áig tartó időszakot. A normál adóraktárakhoz képest egyszerűsítést alapvetően az adóbevallás és az adófizetés gyakorisága jelent. A törvény a normál adóraktárakra meghatározott havi adóbevallással és havonkénti adófizetéssel szemben ezen adózói kötelezettségek ritkább időközönkénti teljesítését írja elő. Az egyszerűsített adóraktár a felvásárolt és a saját szőlő, a felvásárolt és feldolgozott bor, valamint a termelt bor mennyiségével évente egyszer, december 15-éig számol el a vámhatóságnak. Ha a termelő saját szőlőből is állított elő bort, akkor a lejelentett szőlőtermés mennyiségét a helyi hegyközség által igazoltatni kell. Az elszámolásban a bor értékesítését vevőnkénti részletezésben kell megadni. Az egyszerűsített adóraktári engedélyesnek borkísérő okmányt kell használnia a szőlőbor és – ha szőlőt is értékesít – a szőlő szállításakor. A borkísérő okmány a vámhatóság által rendelkezésre bocsátott olyan szigorú számadású bizonylat, amellyel kapcsolatban jogsértés esetén a számlára, a nyugtára vagy a számlát helyettesítő okmányra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Bor adóraktár A jövedéki adótörvény általános rendelkezései szerint kötelesek adóraktári engedélyt szerezni és adóraktárként működni azok a bortermelők, akik három gazdasági év átlagában 1000 hektoliternél több bort termelnek, illetve ha legfeljebb 1000 hektoliter szőlőbort állítanak elő, de az éves mennyiség több mint 25%-át vásárolt szőlőborból állítják elő. A szőlőből készült bor előállítását az úgynevezett szőlő borászati üzemben, az egyéb bor előállítását az egyéb borászati üzemben, a bor külön telephelyen történő palackozását a borpalackozóban lehet végezni. Ha az előállított bor raktározása nem azon a telephelyen történik, ahol a bort előállítják, külön engedélyt kell kérni az úgynevezett üzemi bor adóraktárra. A bor adóraktári engedély iránti kérelmet a lakóhely, illetve székhely szerint illetékes megyeszékhelyen működő vámhivatalhoz kell benyújtani az erre a célra a vámhatóság által rendszeresített formanyomtatványon. Fontos tudnivaló, hogy •

ugyanabban a bor adóraktárban (fizikai helyen) a szőlőbor és az egyéb bor előállítása, raktározása, illetve tárolása nem megengedett,

•

a bor adóraktári engedélyesének a bor-továbbforgalmazók részére történő értékesítéshez nem kell külön jövedéki engedéllyel rendelkeznie.


37

A bor adóraktári engedély megszerzéséhez a törvény számos feltételt támaszt. A bor adóraktárak esetében nincs „belépési küszöb”, nem érvényesül bizonyos minimum érték meghatározása a jövedéki biztosítékra, amelynél kisebb összeg nem fogadható el. Így az általános szabályok szerint kell a biztosítékot letenni, vagyis azt az egyhavi átlagos termelésre, illetve készletre adódó adótartalomnak megfelelő összegben kell nyújtani. A jövedéki biztosíték felső határát is alacsony szinten, mindössze 10 millió Ft értékben határozza meg a törvény. A bor adóraktáraknak az általános feltételek szerint kell eleget tenniük azon kötelezettségeiknek, amelyek magukban foglalják a termékkísérő okmány és az egyszerűsített kísérő okmány kiállítását, alkalmazását, valamint a termékmérleg és a vevőnyilvántartás vezetését. Adóraktáranként és összesítve pontos és részletes nyilvántartásokat kell vezetni az előállított, a tárolt (betárolt) valamint az adófelfüggesztés alatt álló borról, azok készletváltozásairól, továbbá a felhasznált alapanyagokról. A bor adófelfüggesztéssel (az adó megfizetése nélkül) csak termékkísérő okmánnyal (TKO) szállítható ki az adóraktárból. Ha a bort szabad forgalomba bocsátják, az úgynevezett egyszerűsített kísérő okmányt (EKO) kell kiállítani, amely az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség beálltának, esedékessé válásának bizonylata. A termékkísérő okmányhoz félkész szőlőbor szállítása esetében a hegyközségi származási bizonyítványt, kész szőlőbor szállítása esetében az OBI által kiadott minősítési okiratot is mellékelni kell. Az adóraktár bizonylatokkal alátámasztott nyilvántartási rendjének alkalmasnak kell lennie arra, hogy annak alapján az adóraktárban keletkezett adókötelezettség, a felfüggesztett és az esedékessé vált adófizetési kötelezettség bármikor megállapítható, illetve ellenőrizhető legyen. Ezt szolgálja a termékmérleg-nyilvántartás vezetésének előírása is, amely tartalmazza az adóraktárban előállított, illetve tárolt jövedéki termék mennyiségének napi nyitó és zárókészletét, valamint a készletnövekedéseket és -csökkenéseket. A termékmérlegek adatait havonta le kell zárni, meg kell állapítani jogcímenként a tárgyhavi készletváltozásokat és a bor zárókészletének a mennyiségét. A bor adóraktár engedélyese adómegállapítási, adóbevallási és adófizetési kötelezettségének önadózással tesz eleget, a tárgyhónapot követő hó 20-ig. Az adóbevallást az e célra kialakított formanyomtatványon, a lakóhely, illetve székhely szerint illetékes megyeszékhelyi vámhivatalhoz kell benyújtani. A bor adóraktárnak pincekönyvet is kell vezetnie, azonban ezt nem a jövedéki adótörvény, hanem a szakmai rendelkezések írják elő számára. Zárjegy Palackozott és kannás bort csak zárjeggyel ellátva, hordós bort pedig csak hivatalos zár felhelyezésével szabad szállítani és értékesíteni. A borzárjegy a bor palackjára vagy kannájára felhelyezett bélyeg, amely igazolja a bor legális származását (vagyis hogy a bort adóraktárban állították elő, ott palackozták és onnan szállították ki, illetve hogy az importált bor belföldi forgalom számára való vámkezelése megtörtént.)

38


A borzárjegyet a magyar állam állíttatja elő, és külön jogszabályban meghatározott feltételekkel a vámhatóság bocsátja – az előállítási költség megfizetése ellenében, elszámolási kötelezettség mellett – az egyszerűsített adóraktár vagy bor adóraktár engedélyese, illetve a jövedéki engedéllyel rendelkező importáló rendelkezésére. Az átvett borzárjegyekkel a zárjegyfelhasználónak bor adóraktár esetében háromhavonta, egyszerűsített adóraktárt illetően a vámhatóság által tartott helyszíni készletfelvétel alkalmával, importáláskor pedig az átvétel napját követő 60 napon belül kell elszámolnia a vámhatóságnak. Borkísérő okmány, pincekönyv A pincekönyv vezetéséről és a borkísérő okmány használatáról a borászati termékek egységes bizonylatolási, nyilvántartási és elszámolási rendjéről szóló 52/2001. (VIII. 2.) FVM--PM együttes rendelet rendelkezik (mely felváltotta a régebbi, 21/2000. (V. 18.) FVM--PM együttes rendeletet). A 2001. évi módosítás eltörölte a szőlőművelő pincekönyv-vezetési kötelezettségét és némi egyszerűsítést hajtott végre. A rendeletben a rövid fogalommeghatározást követően első gondolati egységként a borkísérő okmány, a bor fizikai mozgását követő alapbizonylat meghatározása szerepel. Ez alapján szőlő és bor – néhány kivételtől eltekintve – csak borkísérő okmánnyal szállítható. A borkísérő okmányt az állítja ki, aki a terméket szállítja vagy szállításra átadja. Nem kell borkísérő okmányt kiállítani a szőlőnek a szőlőterületről 40 km-en belüli, illetve borvidéken belüli szállításakor, és közfogyasztásra kiszerelt csemegeszőlő szállításakor sem. Nem kell továbbá borkísérő okmányt kiállítani, ha a természetes személy zárjeggyel ellátva palackos vagy kannás kiszerelésben szőlőbort szállít, és mennyisége szállító-járművenként nem haladja meg a 90 litert, valamint ha az adómentes szőlőbort saját fogyasztásra, zárjegy nélkül, palackos vagy kannás kiszerelésben pincéből lakóhelyre szállítják és mennyisége szállító-járművenként nem haladja meg a 30 litert. A borászati melléktermék viszont csak borkísérő okmánnyal szállítható. A jogszabály részletezi az okmány kitöltésének és használatának szabályait, valamint tartalmazza a formanyomtatványát is. A pincekönyv fejezet a szőlőtermelő, a -felvásárló, a -borelőállító, valamint a mustelőállító számára előírt nyilvántartás szabályait rögzíti. A jövedéki törvény alanya a termelt és a vásárolt szőlőről szőlő-pincekönyvet, a pincei készletmozgásról szőlőborpincekönyvet köteles vezetni. A szőlő-pincekönyv és a szőlőbor-pincekönyv folyamatosan számozott, rögzített lapokból álló hitelesített formanyomtatvány vagy az illetékes vámhivatal által előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartás. A szőlőpincekönyvben a termelt és a vásárolt szőlőt településenként, helyrajzi számonként, szőlőfajtánként, felhasználási célonként és vevőnként kell nyilvántartani. A feldolgozott saját termésű és vásárolt szőlőt termőhely, fajta, évjárat és minőségi kategória szerint át kell vezetni a szőlő-pincekönyvből a szőlőbor-pincekönyvbe. A szőlőbor-pincekönyvben a termékelőállítást az erjesztésre alkalmas mustból, illetve – szőlőbor vásárolt szőlőborból történő előállítása, palackozása esetén – a vásárolt szőlőborból kiindulva kell levezetni, és az elvégzett műveletek sorrendjében, műveletenként részletezve kell nyilvántartani. A szőlőbor-pincekönyvbe a saját fogyasztást folyamatosan, naponta kell bevezetni. A szőlőbor-pincekönyvben a beérkező és kimenő tételeket okmánnyal kell igazolni.


39

A rendelet harmadik része az elszámolható veszteségeket részletezi, kezdve a szőlő feldolgozásánál figyelembe vehető mustkinyerési arányszámtól, az átalányelszámolás esetén elszámolható veszteségig. A borforgalmazásra vonatkozó legfontosabb tudnivalók A műborokat jellemzően kannás és hordós kiszerelésben forgalomazták, ezért elsődlegesen e körben volt indokolt a forgalmazás szabályainak szigorítása. Bort belföldön hordós (25 litert meghaladó) kiszerelésben csak adóraktárak között lehet forgalmazni. A szabad forgalomba bocsátás csak kannás vagy palackos kiszerelésben lehetséges, hordós formában nem. A bor jövedéki körbe vonásával tehát megszűnt a hordós bornak a kereskedelemben, így a vendéglátóhelyen való forgalmazása is. Kannás bort csak zárjeggyel ellátott, bontatlan kannában lehet eladni, illetve a kannából bor közvetlenül nem mérhető ki vendéglátóhelyen sem, csak az eladótér kiszolgáló részében az e célra kialakított kimérő edényből. A bor jövedéki körbe vonásával a kizárólag borkimérésre jogosító üzletköri működési engedéllyel működtethető, bort forgalmazó vendéglátóhelyeknek is eleget kell tenniük e követelménynek. Az egyszerűsített adóraktári engedéllyel rendelkező termelő a végső fogyasztó részére a pincéjéből palackozott és hordós formában vagy helyben fogyasztásra kimérve is értékesítheti borát. E tevékenységével azonban megvalósítja a törvény fogalommeghatározása szerinti nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet, ezért az ilyen értékesítést jogszerűen csak úgy végezheti, ha rendelkezik legalább termelői borkimérésre jogosító üzletköri működési engedéllyel. Szankciók A jövedéki termékkel kapcsolatban elkövetett jogsértésekre a jövedéki törvény szankciórendszere különféle joghátrányokat alkalmaz. A vámhatóság bírságot állapít meg az adózás alól elvont termék, a tiltott tevékenységek folytatása és a törvényben meghatározott szabályok megszegése esetén. Bizonyos jogsértések elkövetése során üzletbezárást alkalmaz, valamint lefoglalhatja és elkobozhatja a bort, illetve a szállító járművet is. A jövedéki szabályozás módosulásai Már a jogszabályok megjelenését követően felmerült néhány változtatás szükségessége, amelyekre 2000 májusában sor került. A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosításáról szóló 2000. évi XXXII. törvény a következő változásokat hozta: •

az 1000 liter adómentes saját fogyasztás háztartásonként jár,

•

az árutermő szőlő határa 500-ról 1500 m2-re emelkedett,

•

az egyszerűsített adóraktárak számára lehetővé vált a 2 liternél nagyobb, de 25 litert meg nem haladó (kannás) kiszerelésben való értékesítés,


40 •

a kizárólag szőlőbort forgalmazó személyek (kereskedők) jövedéki biztosítéka egymillió Ft-ra mérséklődött,

•

szabályozott feltételekkel engedélyezetté vált a 25 litert meghaladó kiszerelésből történő kimérés.

A 35/1997. (XI. 26.) PM rendelet módosítására született 22/2000. (V. 18.) PM rendelet a következő módosításokat hozta: •

egyszerűsödtek a bejelentkezési szabályok,

•

változtak a melléktermékek megsemmisítésének szabályai,

•

ésszerűsödtek a közös pincehasználat feltételei,

•

valamelyest egyszerűsödött a termékmérleg vezetése,

•

változtak a pincekönyv vezetésének egyes szabályai.

2000 novemberében a 2000. évi CXIII. törvény keretében további módosítások váltak szükségessé: •

változtak az egyszerűsített adóraktár szabályai (annak, aki 25%-nál több bort vásárol fel, bor adóraktárrá kell átjelentkeznie),

•

változtak a borzárjegyre vonatkozó szabályok,

•

megjelentek a mobil palackozók új szabályai,

•

lehetségessé vált a bérfeldolgozásban előállított borból is az adómentes mennyiség kiadása,

•

a szőlőterület méretétől függetlenül kiterjesztették a szőlőtermelőként való regisztrációs kötelességet mindenkire, aki – csemegeszőlő kivételével – szőlőt ad el,

•

lehetővé vált a helyben kimérés az adóraktárban is,

•

megoldhatóvá vált a visszáru szakmailag elfogadott kezelése,

•

előírták, hogy a jövedéki engedélyes kereskedőnek 100 m2-es raktárat kell bejelentenie,

•

enyhült a vendéglátó üzlethelyiségben addig csak a borra vonatkozó szigorú elszámolási szabály.

A borászati termékek egységes bizonylatolási, nyilvántartási és elszámolási rendjéről szóló 21/2000. (V. 18.) FVM--PM együttes rendelet helyébe az 52/2001. (VIII. 2.) FVM--PM együttes rendelet révén egy névlegesen új, gyakorlatban alig változott rendelet lépett. A legfőbb módosítás, hogy a szőlőtermelő pincekönyv-vezetési kötelezettsége megszűnt.


2.3.2.

41

Ágazati támogatások

Az ágazati támogatási körbe részben az agrárpiaci rendtartás keretében a piaci zavarok enyhítését célzó eseti intézkedések, részben az agrártámogatások igénybevételének általános és évente változó meghirdetett előírásai és pályázatai tartoznak.

2.3.2.1. Agrárpiaci intézkedések Piaci intervenciókra az agrárpiaci rendtartásról – az 1999. évi LXXXVIII. törvénnyel módosított – 1993. évi VI. törvény iránymutatása és felhatalmazása alapján van lehetőség. Az alaptörvény az agrárpiaci beavatkozás eszközeinek meghatározásán és az agrárpiaci rendtartás intézményrendszerének megfogalmazásán túl a terméktanácsi jogosultságokat is rögzíti. Kimondja azt is, hogy a külön törvény alapján köztestületként alakult hegyközségek országos szervezetét az általa képviselt termékpálya vonatkozásában – külön miniszteri elismerés nélkül – terméktanácsnak kell tekinteni. 2001-ben a borágazat szüreti feszültségeinek enyhítése érdekében négy rendelkezés látott napvilágot. A 75/2001. (X. 11.) FVM rendelet – a minőségi borok művi tárolásáról szóló 91/2000. (XI. 24.) FVM rendelet módosítása révén – a közraktározásra betárolható borok mennyiségét a fehér borokat illetően 450 ezer, a vörös borokra vonatkozólag 150 ezer hektoliterre emelte fel. Ezáltal az 50 ezer hektoliteres tokaji kontingenssel együtt összesen 650 ezer hl-re nőtt a támogatható mennyiség. 80/2001. (X. 19.) FVM rendelet a 2001. évi termésű szőlőből készült 185 ezer hl seprős újbor lepárlásához kívánt 574 millió Ft mértékéig támogatást biztosítani. E rendeletet a 101/2001. (XII. 7.) FVM rendelet módosította. A 81/2001. (X. 19.) FVM rendelet a 2001. évi termésű szőlőből készült saját előállítású bor édesítéséhez felhasználásra kerülő „szőlősűrítmény” előállítási költségeinek – 60 Ft/sűrítmény kg maximális mértékű intervenciós támogatása révén igyekezett a termékfelesleg más pályára irányítását ösztönözni. A 84/2001. (X. 26.) FVM—PM--KüM együttes rendelet célja az volt, hogy a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek egyszerűsített pályázati rendszerű exporttámogatásáról megjelent 29/2001. (III. 29.) FVM—PM--KüM együttes rendelet módosítása által, a szőlőmustexport 15 Ft/literenkénti mértékű támogatása révén megvalósuló mustexport érdemben csökkentse a 2001. évi feldolgozandó termést.

2.3.2.2. Agrártámogatások A támogatások másik körét a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény, valamint az agrárgazdaság fejlesztésről szóló 1997. évi CXIV. törvényben kapott felhatalmazás alapján kiadott, az agrárgazdasági célok 2002. évi költségvetési támogatásáról szóló 102/2001. (XII. 16.) FVM rendelet jelenti. 2002-re vonatkozóan nagyon sok jogcím található, amelyek közül a vállalkozás célkitűzésének és sajátosságának megfelelően választhatnak az ágazat szereplői.


42

Az agrártermelést segítő támogatások között, a földalapú növénytermelési támogatás kategóriában minden 1--10 hektárig terjedő méretű, köztermesztésben lévő szőlő után hektáronként 12 ezer Ft támogatás igényelhető. Aki új szaporítóanyag-termő törzsültetvényeket és regisztrált szőlőfajtából tájkísérleti ültetvényeket létesít, a növénytermesztés biológiai alapjaira, illetve a növénynemesítésre vonatkozó támogatás keretében pályázhat. Alanyültetvények fenntartására maximum 140 000 Ft/hektár, nemes törzsültetvényekre legfeljebb 70 000 Ft/hektár a támogatás. Törzsültetvények létesítése esetén a szőlő központi törzsültetvény jellegétől, termőhelyétől, telepítési rendszerétől és a szaporítóanyagtól függően maximum 3,3 millió Ft/hektár támogatás igényelhető. Az agrárfinanszírozás támogatása keretében az éven belüli lejáratú hitel kamattámogatása és az egyes hitelek vonatkozásában nyújtott állami kezességvállalás 40%-os lehet. A Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program végrehajtásának támogatása keretében, ha a pályázó tulajdonában vagy használatában legalább 0,5 hektár szőlőterület van, a támogatási összeg integrált növénytermesztési célprogram esetén 40 ezer Ft/hektár, ökológiai gazdálkodási célprogram esetén átállási időszakban 40 ezer Ft/hektár, a már átállt területekre 20 ezer Ft/hektár lehet. Pályázni lehet az egyes termékek beszerzését, értékesítését segítő, szolgáltatást nyújtó szövetkezések és egyéb gazdálkodói szervezetek támogatására, a szaktanácsadás igénybevételére, vagy – az igazolt biztosítási díj 30%-áig – a mezőgazdasági biztosító egyesületeknél kötött biztosításokra is. A piacrajutást elősegítő támogatások körében az Agrármarketing Centrum Közhasznú Társaság 2 milliárd Ft támogatási keretösszeggel rendelkezik. A támogatás mértéke a felmerült és igazolt költségek 100%-áig terjedhet. A támogatás igénybevételének feltételeit és lebonyolításának rendjét a miniszter külön rendeletben szabályozza majd. Az állat- és növény-egészségügyi, valamint minőség-ellenőrzési vizsgálatok költségeinek támogatása révén, a hazai előállítású és kereskedelmi forgalomba hozott borok kötelező vizsgálatának támogatása címen támogatás igénylésére jogosult az a hazai előállítású boripari terméket (szőlőbort, pezsgőt, habzóbort, gyöngyöző bort vagy vermutot) előállító, illetve palackozó természetes és jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, aki/amely kereskedelmi forgalomba hozatal céljából igénybe vette az OBI kötelező alapvizsgálatait és annak költségeiről számlával rendelkezik. A támogatás mértéke a kötelező alapvizsgálati díj számlával igazolt összegének 50%-a. A támogatásra fordítható összeg legfeljebb 30 millió Ft lehet. Az agrárgazdasági beruházásokhoz nyújtható vissza nem térítendő támogatások közül legnagyobb jelentőségű a szőlő, gyümölcsös és egyéb ültetvény telepítését szolgáló beruházások támogatása. A szőlő, gyümölcsös és egyéb ültetvény telepítéséhez igényelhető támogatás alapjául az ültetvény • •

,

tervezésének terület-előkészítésének (beleértve a 30 évnél idősebb ültetvény kivágásának),

Vállalkozók Európában • • • • • • •

43

tápanyag-feltöltésének, szaporítóanyag-beszerzésének, telepítésének, termőre fordulásáig az éves ápolásoknak, támberendezések létesítésének, valamint kerítés, térburkolat, permetlétároló létesítésének, öntözéséhez szükséges berendezések létesítésének

költségei vehetők figyelembe. Az ültetvénytelepítések támogatásának szakmai feltételei a következők: •

érvényes telepítési engedély megléte, amelyet a jegyző, illetve a hegybíró ad ki a vonatkozó jogszabályok előírásai szerint; üzemi törzsültetvények esetében az OMMI engedélye is szükséges;

•

talajalkalmassági és tápanyag-feltöltési szakvélemény beszerzése;

•

gyökérnemes szőlő telepítése esetén a talaj immunitását igazoló növényegészségügyi hatósági (alkalmassági) szakvélemény beszerzése;

•

igazolt származású, tünetileg vírusmentes szaporítóanyag felhasználása;

•

nyilatkozat arról, hogy az új ültetvényen megtermelt termék feldolgozása, tárolása hosszú távon biztosítva van (saját kapacitás, szövetkezeti kapacitás, hosszú távú szerződés, stb.);

•

nyilatkozat az ellenőrzés tűréséről az ültetvény termőre fordulásáig, illetve kötelezettségvállalás, hogy a beruházást a szakmai követelményeknek megfelelően végzik;

•

egyéb igazolások, nyilatkozatok (saját forrás, köztartozás-mentesség, hitelképesség, vízjogi létesítési engedély, talajtani szakvélemény stb.);

•

szőlőtelepítés esetében a támogatandó ültetvény területének legalább 500 m2 nagyságúnak kell lennie;

•

borszőlő telepítéséhez támogatás csak borvidéki, bortermőhelyi területekre (a meghatározott települések határának a szőlő termőhelyi kataszterben I. és II/l. osztályú – az alföldi szőlőtermő táj borvidéki, bortermőhelyi településein I, II/l. és II/2. osztályú – minősítéssel regisztrált területeire) adható, az adott termőhelyen telepítésre engedélyezett fajta ültetési anyagának használata esetén is;

•

étkezési szőlő telepítéséhez az ország bármely településének a szőlő termőhelyi kataszterben I. és II/1. osztályú, illetve az Alföldön a II/2. osztályú minősítéssel regisztrált területére is adható támogatás a szaporításra engedélyezett fajták használata esetén;

•

bor- és étkezési szőlőfajták üzemi törzsültetvényeire a termőhelyi követelmények a borszőlőre meghatározott feltételekkel azonosak;

•

alanyfajták minden szőlőtermő tájon telepíthetők;


44 •

a telepíthető fajták körét az OMMI határozza meg, illetve engedélyezi; követelmény azonban, hogy a telepítéshez felhasznált szaporítóanyag legalább központi törzsszőlőből származzon;

•

bor- és étkezési fajták törzsültetvényeinek telepítése esetén nyilatkozattétel arról, hogy az ültetvényeket szaporítóanyag-termesztés céljából telepítik, és azokat az OMMI előírásai szerint kezelik; szükséges az illetékes hegyközség nyilatkozata is arról, hogy a kérelmező hegyközségi tag, valamint hogy a tervezett telepítés megfelel a hegyközségi rendtartás előírásainak.

A támogatás mértéke ültetvény telepítéséhez az árutermelő ültetvények telepítése során az áfát nem tartalmazó beruházási költség legfeljebb 50%-ának, üzemi törzsültetvények telepítésekor az áfát nem tartalmazó beruházási költség legfeljebb 60%-ának megfelelő, de a fejlesztési célú támogatás legfeljebb 50 millió Ft összegű. A hitelintézettől legfeljebb tízéves időtartamra felvett, legfeljebb 200 millió Ft éven túli lejáratú hitel után a jegybanki alapkamattal számított kamatösszeg 40%-ának megfelelő kamattámogatás vehető igénybe. Támogatás vehető igénybe a termőföld rendeltetésszerű hasznosításra való alkalmassá tételével összefüggő feladatok végrehajtására (pl. a területek szőlőtelepítés céljára történő kialakítására, pl. teraszírozásra). Feltétel, hogy a terület borvidékhez vagy bortermőhelyhez tartozzon, a szőlő kataszterben I. vagy II. osztályba legyen sorolva, a lejtés 10% feletti, illetve a tengerszint feletti magasság százötven méter feletti legyen. A támogatás mértéke az igazolt és elfogadott áfa nélküli költségek legfeljebb 40%-a. Annak a pályázónak, akinek 2001-ben ültetvénytelepítési támogatásra beadott pályázatát kerethiány miatt utasították el, a 2002. évi ültetvénytelepítési pályázata – amennyiben az a hatályos rendelkezéseknek és pályázati felhívásnak megfelel – előnyt élvez az elbírálás során. Ezeknél a pályázatoknál a 2001. évi telepítés nem kizáró tényező. A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény tartalmazza az FVM költségvetésében a hegyközségek állami feladatainak támogatására elkülönített 300 millió Ft-os forrást.

2.3.3.

Ágazati intézményrendszer

A magyar szőlő- és borgazdaság szabályozása intézményrendszerén keresztül realizálódik. Az intézményrendszer alapját azon állami és szakmai szervezetek működése jelenti, amelyek a szabályozás megvalósulását és ennek ellenőrzését végzik. Az intézményrendszer – miként az ágazat minden más területe – átalakuló, változó közeg. Magyarországon az ágazat fejlődésében az intézményrendszer tekintetében számottevő a lemaradás. Egyes intézménytípusok hiányoznak (pl. Nemzeti Eredetvédelmi Intézet, a támogatások pénzügyi ellenőrzéséért felelős intézmény, kifizető ügynökség), míg mások szerkezete és működése még mindig a rendszerváltást megelőző gazdasági viszonyokra van adaptálva (pl. a borminősítés és a hatósági ellenőrzés egyes elemei). Más területen – például a hegyközségek esetében – a néhány éve újjászervezett intézményrendszer még a


45

fejlődésből adódó működési zavarokkal küzd, az oktatás-kutatás pedig az állandósult gazdasági problémák mellett a létért való küzdelmet folytat. Ezek a jelenségek már csak azért is komoly problémák forrásai, mert az intézményrendszer fejlesztése idő- és tőkeigényesebb, mint a jogi környezet átalakítása. Az intézményrendszer funkciói alapján az alábbiak szerint rendszerezhető: • • • • • •

ágazatszabályozási és ellenőrzési intézményrendszer, önigazgatási és szakmai érdekérvényesítési intézményrendszer, minőségszabályozási és eredetvédelmi intézményrendszer, oktatási, kutatási és ágazatfejlesztési intézményrendszer, nemzetközi szakmai intézményrendszer, egyéb speciális intézmények.

A következőkben az egyes intézmények besorolására fő tevékenységi területük alapján kerül sor, esetenként jelezve a más intézményrendszerrel való kapcsolódást.

2.3.3.1. Ágazatszabályozási és ellenőrzési intézményrendszer Az ágazatszabályozási és ellenőrzési intézményrendszer országos szintű csomópontja a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. A tárca alapvető jogosultságai (a 155/1998. Korm. rendelet) alapján a következők: • • • • • •

végzi az ágazati jogszabályrendszer karbantartását, ellátja az ágazat kormányzati szintű képviseletét, irányítja az ellenőrzésre hivatott szakmai intézményeket, törvényességi felügyeletet gyakorol a hegyközségi szervezet felett, képviselői révén részt vesz a nemzetközi szervezetek munkájában és integrálja az uniós harmonizáció szakmai feladatait.

A tárca végzi a szőlő- és borágazat szakmai jogi bázisának kezelését. Az ágazati rendeletek módosítása és a törvények előkészítése mellett tárcaközi kérdésekben képviseli az ágazatot például az adózási és a támogatási rendszer változtatásánál stb. Ezenfelül szakmai feladatokat is ellát (pl. a termőhelyi kataszteri minősítés kiadása, a mezőgazdasági fejlesztési pályázati rendszer működtetése, az agrárpiaci beavatkozások kezdeményezése, információgyűjtés, termésbecslés stb.). Az irányítása alá tartozó intézmények közül a 19 megyei Földművelésügyi Hivatal az információszerzésben és a pályázati rendszer működtetésében kap szerepet. Az Agrárintervenciós Központ a pályázatok és támogatások pénzügyi lebonyolításának a bázisa. Az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI) a szőlő-szaporítóanyag és fajtaminősítés, valamint a telepítések ellenőrzése terén, az Országos Borminősítő Intézet (OBI) a borok minősítése és a borászati ellenőrzés terén tevékenykedik országos hatáskörrel. Az OBI ellenőrzési tevékenységéhez több megyét összefogó regionális felügyelői hálózatot működtet. Az Agrármarketing Központ (AMC) feladata, hogy az éves agrártámogatási program „Egyéb piacra jutási támogatások” fejezetében elkülönített agrármarketing támogatást

46


pályázatok révén célba juttassa. Ezek a támogatások a minisztérium által jóváhagyott és meghirdetett agrármarketing programban meghatározott közösségi agrármarketing célok és feladatok megvalósítását szolgálják. A minisztérium irányítása alatt számos bizottság működik. Az EU-harmonizációs Bor Munkacsoport az Európai Unióhoz történő csatlakozással kapcsolatos ágazati feladatokat koordinálja, a Borkönyv bizottság a Borkönyv előkészítését végzi.

2.3.3.2. Önigazgatási és szakmai érdekérvényesítési intézményrendszer A szakmai szervezetek a szakterületi információcsere fontos egységei. E szervezetek különösen a törvény-előkészítés folyamatában és az eseti beavatkozások előkészítésénél nyújtanak szakmai segítséget. A hegyközségek A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa – a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvényben leírt kötelezettségből fakadóan – 1996. március 28-án alakult meg: ezzel ért véget a hegyközségi szervezet kialakításának első szakasza és kezdődhetett el hegyközségi tevékenység kiteljesítése. A 22 borvidéki hegyközségi tanács és a 321 hegyközség több mint 140 ezer tagot jelenít meg. Ez akkor is jelentős szám, ha tudjuk, hogy egy termelő vagy felvásárló több hegyközségnek is tagja lehet. Kevés olyan szervezet van a mai magyar agrárszabályozásban, amely ilyen mértékben lefedné az ágazati szereplőket. A hegyközségek által ellátott, korábban állami feladatok köre folyamatosan bővül. A származási bizonyítványok kiadása révén a hegyközségek váltak az európai színvonalú eredetgarancia-rendszer fő letéteményeseivé. Az elmúlt években kialakultak az egységes, számítógép-használatra alapozott nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszer alapjai. 1998-ban minden egyes hegyközséget felszereltek számítógéppel. A központi fejlesztéssel készült HEGYIR rendszer révén a hegyközségek adatkezelése egységes informatikai struktúrában történik. A hegyközségek saját lapján (a Borászati Füzeteken) keresztül az érdeklődők minden fontos szakmai információhoz hozzájuthatnak. A HNT tanulmányutakon és nemzetközi konferenciákon, valamint az AREV (lásd e fejezet 2.3.3.5.) elnökségében való részvételen keresztül az ágazat nemzetközi vérkeringésébe is bekapcsolódott. A Magyar Borgazdaság Szövetségének feladata, hogy továbbvigye a korábban fontos érdekképviseleti szerepet betöltő Magyar Szőlő- és Bortermelők Egyesületének, illetve a Magyar Borkereskedők Egyesületének tevékenységét. Hatásköre, a képviselt szervezetek száma és a szövetség jelentősége a hegyközségek létrejöttével átalakult. Ezt megelőzően viselt terméktanácsi funkcióját átadta a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának. Szövetségként vállalja azokat az érdekképviseleti feladatokat, amelyeket a hegyközségi szervezet törvényi akadályok miatt nem végezhet. A szövetség egyre hatékonyabb hazai és nemzetközi szakmai lobbitevékenységet végez.


47

2.3.3.3. Minőségszabályozási és eredetvédelmi intézményrendszer A minőségszabályozás bázisintézete szőlő vonatkozásában az OMMI, bor esetében pedig az OBI. Mindkét intézmény teljes körű jogosítványokkal rendelkezik a minősítéstől az ellenőrzésig. Ennek megfelelően jelenleg kizárólag ezek a szervezetek jogosultak a jogszabályokban előírt hivatalos tanúsítványok kiadására. (A vállalkozói alapon működő laboratóriumok és szaktanácsadási intézmények által végzett minősítések eredményei felhasználhatók a belső ellenőrzésben, valamint a technológiaés termékfejlesztésben, de a hatósági minőségtanúsítást nem helyettesíthetik.) Az OBI rendelkezik az ország egyetlen nemzetközileg akkreditált laboratóriumával, amely a borászati vizsgálatok terén világszínvonalú referencialaboratóriumként is elismert. A minőségszabályozás alapját a szakmai jogszabályok és a Borkönyv kiadásáig a szabványok adják. A borászat szabványbázisa az OBI. A minőségtanúsítás bizonyos területein a közeljövőben várhatóan nagyobb szerepet fognak játszani a helyi szervezetek (pl. a hegyközségi tanácsok), amelyek helyi védjegyeket alakíthatnak ki. A HACCP-rendszer, bár kialakítását jogszabály is előírja, még nem teljes. Az ISO-t főként a külföldi piacokra termelő nagyvállalatok alkalmazzák. Az eredetvédelemi intézményrendszer a szőlő- és borágazat egyik legfejletlenebb területe. A rendszer egyes elemei már léteznek, de az összehangolt működtetés gyakorlata és néhány szervezeti elem még hiányzik. Az eredetvédelmi tevékenység alapját képező jogszabályok – ha nem is teljes rendszerbe foglaltan – rendelkezésre állnak. A Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetben (SZBKI), Kecskeméten kidolgozták az eredetvédelmi rendszer szakmai alapjait és különböző szinten elkészültek az egyes kataszterek felvételezései is. A legteljesebb a szőlőtermőhelyi kataszter, amely naprakészen, folyamatosan aktualizáltan tartalmazza a termőhelyi minősítés adatait és térképszelvényeit. Az ültetvény- és pincekataszterek feltöltése borvidékenként eltérő szinten áll: a teljes körű ültetvénykataszter elkészítése a 2001. évi szőlőültetvény-összeírás alapján lesz lehetséges. A hegyközségek megalakulásával megteremtődött a borászati eredettanúsítás új alapokra helyezésének feltétele.

2.3.3.4. Oktatási, kutatási és ágazatfejlesztési intézményrendszer A szőlészeti és borászati kutatás gerincét az FVM Kecskeméten, Pécsett, Egerben és Badacsonyban működő Szőlészeti és Borászati Kutató Intézete, valamint a Szent István Egyetem szaktanszékei adják, de a Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Karán Keszthelyen és a Kecskeméti Főiskola Kertészeti Főiskolai Karán is komoly tevékenység zajlik. A regionális feladatok miatt fontos lenne ezek erősítése és kiterjesztése (pl. Tokaj-hegyaljára – a Tarcali Kutató Állomás megerősítésével). A kutatások kiterjednek a termőhely, a fajta, a szőlőtermesztési és borászati technológia,

48


valamint az ökonómia kutatási és fejlesztési területeire. A kutatási intézményrendszer egyben a szaktanácsadás bázisa is. Az oktatást a szakmunkástól az egyetemi szintig elaprózódott, sokféle adottságú intézményi bázis jellemzi. A kertészeti szakiskolákban zajló szőlészeti és borászati képzés országos kiterjedtségű. A nagyobb vállalkozások szakmai irányítását szinte kizárólag magasan kvalifikált, szakirányú egyetemi végzettségű szakemberek végzik. Az ágazat szakember-ellátottsága felső- és középvezetői, valamint szakmunkás szinten egyaránt jó. Számottevő képzési feladat a vincellér, a hegyközségi tisztségviselő, a posztgraduális és gasztronómiai képzésben van. Ezeken a területeken az iskolarendszerű képzés mellett a vállalkozási formában futó képzések is megjelentek.

2.3.3.5. Nemzetközi szakmai intézményrendszer Az egyre inkább nemzetközivé váló borforgalmazás révén megnőtt a nemzetközi kapcsolatok jelentősége. A nemzetközi szervezetek az információszerzésen kívül az ország- és szakmai imázs teremtésének is fontos színterei. A szőlő- és bortermelés számos nemzetközi szakmai szervezete közül jelentőségét tekintve három emelkedik ki. A párizsi székhelyű Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal (OIV) a világ szőlészetének és borászatának átfogó, tudományos igényességű, koordinatív szakmai szervezete. Magyarország az OIV alapító tagja. A szintén párizsi székhelyű Nemzetközi Bor és Párlat Szövetség (FIVS) az OIV-nél szélesebb termékkörben mozog. Magyarország az utóbbi években a kecskeméti SZBKI tevékenysége révén egyre nagyobb szerepet vállal a FIVS tevékenységében. Az Európai Bortermelő Régiók Közgyűlése (AREV), amely 1988-ban alakult meg, az Európai Unión belüli szőlőtermesztés, borászat és borkereskedelem szabályozását, szakmai befolyásolását tekinti feladatának. E szervezet munkájában a HNT is részt vesz. A közelgő uniós tagság miatt a COPA-ban és a COGECA-ban való ágazati képviselet is fontossá válik. A COPA az egyéni, a COGECA a szövetkezeti termelők európai szintű érdekképviseleti szerve. E két szervezet tulajdonképpen az Európai Unió intézményeinek elsődleges konzultatív partnere mezőgazdasági témákban.

2.3.3.6. Egyéb speciális intézmények A korábban meghatározó jelentőségű Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület Borgazdasági Szakosztálya egyre inkább átalakuló szervezetével vállal szerepet a szakmai tevékenység alakításában. Dinamikus szerveződés a Magyar Szőlő és Borkultúra Alapítvány, amely eddig főként rangos rendezvények szakmai szervezésével (például FOODAPEST VinAgora, Budapesti Nemzetközi Borfesztivál) hívta fel magára a figyelmet. Kiadványai révén igyekszik a borászati témájú tájékoztatás területén tapasztalható hiányokat betölteni.


49

1992-ben alapították meg a Magyar Bor Akadémiát, amely alapító nyilatkozata szerint sajátos eszközeivel a magyar borok fő meghatározójává kívánja tenni a „minőség, tisztesség és hitelesség követelményét”. A Magyar Bor Akadémia tagjai nem csak szakemberek lehetnek: a gazdasági élet, a kereskedelem és a vendéglátás kiváló reprezentánsai is szerepelnek közöttük. Profilja az évek során – hagyományos tevékenysége mellett – képzésekkel, az Év Bortermelőjének megválasztásával és szakmai rendezvényekkel bővült. Speciális jelentőségű szakmai-hagyományőrző szervezetek az országos szinten is összefogott borrendek. Több tucat bor- és két pezsgőrend is működik. A borrendek a borvidékeken kifejtett működésük, szakmai hagyományápoló tevékenységük mellett felvonulásukkal színpompássá teszik az országos rendezvényeket. A magyar borászat intézményrendszeréhez tartozik a Magyar Borok Háza, amely alapvető feladatának tekinti a borvidékek borainak reprezentatív bemutatását, a magyar borok színvonalas megjelenítését, a magyar borkultúra terjesztését. A borturizmus a borhoz, mint vezérmotívumhoz kapcsoltan elsősorban az adott térség, régió, borvidék szőlőtermesztésének és borászatának eredményeit mutatja be, de mellette a történelmi, kulturális és gasztronómiai jellegzetességeket is prezentálja. A hagyományok, a borfogyasztáshoz kötődő rítusok megismerése révén betekintés ad az itt élő emberek életébe is, egyszerre hat a szellemre és az érzékekre. A falusi turizmus speciális ága, a borút mozgalom – miként az európai bortermelő országokban – hazánkban is komoly fejlődésen ment keresztül az elmúlt években. A borutak szervezése borvidékenként eltérő módon indult meg. Vannak pozitív példák, bár a borvidékek többségén jelenleg nincs még igazi összefogója és országos szinten sincs koordinálója a mozgalomnak. Egymás után nyitják meg kapuikat a regionális borházak. Egyre több színvonalas borbemutató hely várja a vendégeket. De egyelőre mindezek együttvéve sem többek, mint egy nyitott borút körvonalazódó lehetőségei. Örvendetesen bővült az utóbbi időben a borokkal foglalkozó könyvek, kiadványok, újságok száma. A szőlészet és borászat egyetemi rangú tankönyvétől az egyes borvidékek változó kiállítású és még heterogénebb tartalmú megjelenítéséig terjed a kínálat. A sajtótermékek egy része főként a fogyasztó és a gasztronómia oldaláról közelít (Borbarát, Gusto). A Bor és Piac, valamint a Borászati Füzetek a borászat szűkebben vett szakmai és tudományos értékű folyóirata. A napi sajtóban is sűrűn jelennek meg, igaz változó szakmaiságú cikkek a borról. A Magyar Mezőgazdaság hetente tesz közzé az agrárium helyzetét értékelő és ezen belül időről időre a szőlő- és borágazatról is szóló publikációkat. Egyre bővül az interneten elérhető, a magyar bort bemutató honlapok száma. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a Szent István Egyetem és egyes hegyközségi tanácsok közcélú információi mellett az országos borverseny eredménylistájától egyes pincészetek bemutatkozásáig egyre több és sokszínűbb információ lelhető fel. Nagyon kevés viszont a CD-n és videokazettán közzétett anyag, és a magyar televíziós csatornák sem fordítanak elég hangsúlyt a hazai borvidékek bemutatására.


50

II.

AZ EURÓPAI UNIÓ SZŐLÉSZETI ÉS BORÁSZATI SZABÁLYOZÁSA

1.

Az Európai Unió borpiaci rendtartásának összefoglaló bemutatása

1.1.

Történeti háttér

Az Európai Unió borpiaci szabályozásának kialakítását – a Római Szerződés 39. cikkének megfelelően – 1962-ben kezdték meg. Az első előírások célja egyrészt a termelők, másrészt a fogyasztók védelme volt; ennek érdekében stabil árakat határoztak meg, piaci egyensúlyt célzó intézkedéseket hoztak, korlátozták az importot és gondoskodtak a megfelelő minőségi ellenőrzésről. A rendtartás fő célja az volt, hogy elfogadható áron és minőségben garantálják a fogyasztók ellátását. A Római Szerződésben megfogalmazott mezőgazdasági vonatkozású célkitűzések többnyire teljesültek: a Közösség önellátóvá vált, sőt több termék esetén idővel jelentékeny túltermelés alakult ki. Ezen termékek közé tartozik a bor is. Ezért az 1970-es évek második felétől egyre több olyan intézkedést hoztak, amelynek célja a borpiac egyensúlyának helyreállítása volt. Így alakult ki a részben máig is érvényes intervenciós mechanizmus és a szigorú szőlészeti és borászati szabályozás. A GATT/WTO Uruguay fordulóján kötött megállapodásokat követően a kép még összetettebbé vált, hiszen a kereskedelem liberalizálását követően a termelését korlátozó, különlegességekre amúgy is fogékony európai piacon erőteljes invázióba kezdtek a tengerentúli országok. Ez utóbbiak – szemben a termelést igen szigorúan szabályozó európaiakkal – különösebb technológiai, eredetvédelmi stb. megkötések nélkül, ráadásul igen kedvező klimatikus adottságokkal készítik boraikat. Az 1990-es évek második felében az Európai Unióban mérséklődött a túltermelés, amely egyrészt a kivágásoknak, másrészt a kedvezőtlenebb időjárásnak volt „köszönhető”. E piaci fejlemények hatására 1999-ben, az AGENDA 2000 csomag keretében elfogadták a közösségi borjog átfogó reformját. A reform eredményét az új borpiaci alaprendelet (a Tanács 1493/1999/EK rendelete) és annak végrehajtási rendeletei tartalmazzák (lásd A kapcsolt jogszabályok 7. pontját: A hatályos jogszabályok jegyzékét). Az új borpiaci rendtartás életbe lépése óta ismét nagy termésmennyiséget hozó évjáratok voltak, jelezve, hogy a borpiaci egyensúly még mindig nem állt helyre, s hogy még mindig nem sikerült az ágazat fejlődését egyenes útra állítani.

1.2.

A szabályozás területei

Az Európai Unió szőlészetre és borászatra vonatkozó jogszabályai nagy vonalakban a következő két feladatkör megoldására irányulnak:


51

•

A jogszabályok egy része az áruk szabad mozgását (a fogyasztók eligazodását) és a termelők közötti versenysemlegességet kívánja elősegíteni. Ide tartoznak az ágazat egyes termékeire (bor, pezsgő, ízesített borok stb.), a borászati eljárásokra, az analízisre, a jelölésre és kiszerelésre, a külkereskedelemre, az adatszolgáltatásra és az ellenőrzésre vonatkozó előírások, amelyek az ágazat minden termékét érintik.

•

A másik kategóriába sorolhatók a piacszabályozási rendeletek, amelyek a borpiaci egyensúly helyreállítását hivatottak megvalósítani. Ide tartoznak a borok lepárlásának, a magánraktározásnak, a kivágásnak, a szőlőlékészítésnek vagy az asztali borok exportjának támogatására vonatkozó előírások, s ide sorolható az ültetvények szerkezetjavítási támogatása is.

E két feladatkör természetesen sok ponton összefügg egymással, hiszen például az adatszolgáltatás és az ellenőrzés éppen a piac szabályozhatóságához szükséges. A következőkben az Európai Unió szőlészeti-borászati szabályozásának főbb elemeit mutatjuk be.

1.3.

A termelési potenciál szabályozása

A viszonylagos piaci egyensúly fenntartása érdekében az Európai Unióban tilos a már meglévő borszőlőtermő terület növelése. Lehetőség van természetesen a létező ültetvények kivágása után azok újratelepítésére (vagyis egy ültetvény kivágása a kivágott ültetvény nagyságával megegyező nagyságú területre vonatkozó újratelepítési jog keletkezésével jár), nem engedélyezett azonban új ültetvények létesítése olyan területeken, ahonnan nem vágtak ki szőlőt. E szabály alól kivételt jelent az a 68 000 hektár újonnan létrehozott telepítési jog, amely lehetőséget ad a tagállamoknak arra, hogy növekedjen azon minőségi borok vagy földrajzi jelzéssel ellátott asztali borok termőterülete, amelyek kereslete meghaladja a kínálatot. Az új borpiaci rendtartás új eleme a telepítésijog-tartalékok intézménye. Ezek a telepítésijog-tartalékok lehetővé teszik, hogy a fel nem használt telepítési, illetve újratelepítési jogok ne vesszenek el véglegesen egy adott tagállam vagy régió számára. Ha tehát valaki kivág egy ültetvényt és azt 5 (illetve 8) év alatt nem telepíti újra, az újratelepítési jog bekerül a tartalékba, amely így az érintett ország számára felhasználható marad. A tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy fiatal szőlőtermesztőket kedvezményesen juttassanak telepítési joghoz a tartalékból. A termelési potenciál szabályozásához tartozik a szőlőtermő-felületek termelésből való végleges kivonásának (a kivágásnak) a támogatása, illetve az ültetvények szerkezetének javítása is, amelyekről érdemes egy kicsit részletesebben szólni.

1.3.1.

Kivágási támogatás

Az ültetvények kivágásának támogatása nem új keletű az Európai Unióban: különösen az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején vágtak ki sok ültetvényt. Bár mára ezen intézkedés vonzereje a termesztők körében csökkent, és több tagállam is úgy döntött, hogy nem vesz részt az akcióban, az új borpiaci rendtartás továbbra is tartalmazza ezt az intézkedést.


52

A tagállamok meghatározhatják, hogy a termelők mely területeken vehetik igénybe a támogatást. A támogatás hektáronkénti összegét szintén a tagállamok határozzák meg, s az nem lehet több egy, a Közösség által megadott felső határnál (e felső határ értéke – elsősorban a termelési kapacitás és a termelt bor jellege alapján – 1450 és 12 300 euró/ha között mozoghat). Aki a támogatást igénybe veszi, lemond az adott területre vonatkozó újratelepítési jogáról (vagyis ennyivel végleg csökken az adott tagállam szőlőtermő területe). Elhanyagolt szőlőtermő területeket illetően kivágási támogatás nem folyósítható.

1.3.2.

Szerkezetjavítási támogatás

A szerkezetjavítási támogatás segíti a termelésnek a piaci igényekhez való jobb alkalmazkodását: gyakorlatilag az ültetvénytelepítés költségeinek részbeni fedezését teszi lehetővé a tagállamok által kidolgozandó programok keretén belül. A támogatás tehát szőlészeti célokra – például jobb fajtára, jobb termőhelyre vagy jobb művelési technológiára való átállásra – kapható (borászati fejlesztések támogatására e program keretében nincs lehetőség). A programok kidolgozása a tagállamok (illetve például az általuk felkért szakmai szervezetek) feladata. A finanszírozásban 50% az Európai Unió részesedése (kivéve az 1. célterületnél1, vagyis egyes halmozottan hátrányos területeknél, ahol az uniós támogatás 75%-os), amelyet a tagállam nemzeti támogatással nem egészíthet ki (vagyis 50%-ot – illetve 25%-ot – a termelőnek kell állnia). A pénzügyi és területi kereteket az Európai Bizottság évente határozatban teszi közzé (a tagállamok részére rendelkezésre álló előzetes keret például 2001/2002-ben összesen 422 millió euró és 60 223 ha). Ha egy tagállam a pénzügyi támogatást egy adott hektármennyiségre megkapta, akkor a kapott összeget nagyobb hektárszámon is eloszthatja, mint amekkorára azt megadták. Ebben az esetben a tagállam a csökkent hektáronkénti összeget nemzeti pénzalapjaiból kiegészítheti oly módon, hogy az ismét elérje a közösségi támogatás eredeti hektáronkénti felső határát.

1.4.

Szőlőkataszter, készlet- és termésnyilvántartás

A szőlőtermesztő tagállamok kötelesek pontos, naprakész nyilvántartást (szőlőkatasztert) vezetni az ültetvény használójára, a szőlőterületre és a termelésre vonatkozó adatokról. A termőterület felmérésére tízévente statisztikai alapfelmérést kell végezni minden árutermő szőlőültetvényre nézve, amely tartalmazza az ültetvényekben található fajták nevét és a tőkék korát. A változások nyomon követése érdekében az alapfelmérést évente időközi felmérések egészítik ki. A tagállamok a statisztikai alap-, illetve időközi felmérés eredményeként szolgáltatandó adatokat kataszteri nyilvántartásuk alapján is közölhetik. Az új borpiaci rendtartás és a termelési potenciálra vonatkozó végrehajtási rendelet (1227/2000/EK rendelet) nagy hangsúlyt fektet a telepítési jogok pontos

1

A célterületekről lásd a 3. fejezet 3.3.3. pontját: Strukturális fejlesztés címen.


53

nyilvántartására, hiszen ez hatékony eszköz lehet a szőlőterületek bővülésének s így a borfeleslegek növekedésének megakadályozására. A termelőknek is nyilvántartást (pincekönyvet) kell vezetniük, s szőlőtermésüket, mustés bortermésüket, valamint borkészletüket rendszeres időközönként jelenteniük kell a kormányzatnak, amely azokat összesítve eljuttatja Brüsszelbe az Európai Bizottsághoz. A tagállamok kéthetente kötelesek az eladott asztali borok mennyiségéről és áráról is tájékoztatni az Európai Bizottságot. A nyilvántartás vezetése és a jelentési kötelezettségek teljesítése nemcsak a közösségi borpiaci intézkedés végrehajthatóságának, hanem a támogatások igénybevételének is előfeltétele.

1.5.

Szőlőfajták

A borpiaci reform a szőlőfajták osztályozásának termelő-közelibbé tétele érdekében a fajtabesorolást tagállami jogkörbe helyezte át. Így közösségi szinten a korábbiaknál kevesebb a megkötés arra vonatkozóan, hogy a tagállamok hogyan készítsék el a fajták osztályba sorolását. Előírás, hogy az osztályozás tartalmazza a borszőlőfajta nevét, esetleges szinonim nevét és színét, valamint fel kell tüntetni azt is, ha a borszőlőfajtaként besorolt fajtát a borszőlőként történő hasznosításon kívül más célra is használják. Előírás az is, hogy a tagállamok készítsék el a területükön termelt minőségi borok készítésére felhasználható fajták jegyzékét. A közösségi szabályozás már nem utal arra, hogy a fajtákat az ajánlott, engedélyezett és ideiglenesen engedélyezett kategóriák egyikébe be kell sorolni, s arra sem, hogy az osztályozást közigazgatási egységekre lebontva kell összeállítani. Ez ennek ellenére továbbra sem tilos: a tagállam e témában szabadon dönthet.

1.6.

Szőlőtermő övezetek, borászati eljárások, analitikai módszerek

A szakszerű borkészítés biztosítása érdekében a Közösség rendeletekben szabályozza a borászati eljárásokat, a kénezést, valamint a borászati adalék- és segédanyagok használatát, s határértékeket és feltételeket ad meg egyes borászati eljárásokkal kapcsolatban. E szabályok egy része (a mustjavítás, a sav hozzáadása és a savtompítás) a szőlőtermő övezetek klimatikus adottságainak és fajtahasználatának megfelelően változik. Közösségi szinten szabályozva vannak az alkalmazandó analitikai módszerek is. → A szőlőtermő övezetekről bővebb áttekintést ad e fejezet 2.1. pontja.

1.7.

Minőségi borok

A minőségi borok különleges státust élveznek az Európai Unió borászati szabályozásában. Mivel e termékek nem járulnak hozzá számottevő mértékben a feleslegek képződéséhez, rájuk gyakorlatilag nem vonatkoznak a piacszabályozási intézkedések. E borokra az is jellemző, hogy nagy hagyományuk van, sokszor ismert névük, így többnyire stabil bevételt biztosító áruk és piacuk. Az Európai Unió nem szól bele e hagyományos termékek sokszor speciális szabályozásába, csak keretszabályokkal,


54

illetve egyes szempontok egységesítésével igyekszik néhány minimális követelmény betartását és a versenyegyenlőséget biztosítani. Ez azt is jelenti, hogy e termékek döntő mértékben nemzeti szabályozási hatáskörbe tartoznak, s így az egyes tagállamok lehetősége és egyben feladata is a részletes szabályok meghatározása. → Erről a témáról bővebb áttekintést ad e fejezet 2.2. pontja.

1.8.

Jelölés és kiszerelés

Az Európai Unió részletesen szabályozza a címkéken, a kísérő okmányon és a számlákon feltüntethető kifejezések használatát, s néhány különleges palackforma használatát is védi. Ez egyrészt a termelők érdekeit szolgálja (különösen a földrajzi nevek és a hagyományos kifejezések védelme által), másrészt a fogyasztók korrekt tájékoztatását segíti. A jelölési jogszabályok az idő folyamán igen terjedelmesekké és nehezen áttekinthetővé váltak. Az új borpiaci alaprendelet erre a területre vonatkozóan új végrehajtási rendelet elkészítését helyezte kilátásba: ennek a jelenlegi ütemterv szerint 2002. február 28-ig kell elkészülnie.

1.9.

Harmadik országokkal folytatott kereskedelem, exporttámogatás

Az unión belüli egységes piac létrejötte a külső határokon átmenő kereskedelem kezelésére egységes intézkedéseket tett szükségessé. A termékek alkoholtartalmától függő értékű közös vámmal stabilizálni kívánják a közösségi piacot, és meg akarják akadályozni, hogy a harmadik országok árai és azok ingadozásai a közösségi piac stabilitását veszélyeztessék. A vámtételeket a GATT/WTO megállapodásnak megfelelően fokozatosan csökkentik. A borfeleslegek levezetésének egyik eszköze, hogy a Közösségben termelt asztali borok, likőrborok és egyes termelő, illetve célországok esetében a szőlőlé és a szőlőmust exportjának előmozdítása végett exporttámogatás („export-visszatérítés”) vehető igénybe a világpiaci és az Unión belüli ár közötti különbség fedezésére. A visszatérítés értéke az egész Közösség területén ugyanaz, célország szerint azonban differenciálható, amennyiben a nemzetközi kereskedelem helyzete és egyes piacok sajátos igényei ezt szükségessé teszik. A visszatérítés értékét rendszeres időközönként állapítják meg, s az jelenleg szőlőmustnál 10,339 euró/hl, mustsűrítménynél 39,023 euró/hl, borok esetében pedig a terméktől és a célországtól függően 4,543 és 14,250 euró/hl közötti. Meghatározott borászati termékek exportja esetén visszatérítés adható a készítésük során felhasznált nyers és fehér cukorra is. Az exporttámogatás igénybevétele esetén exportengedélyre van szükség, amely biztosíték letétbe helyezéséhez van kötve. Az import minden esetben engedélyköteles.

1.10.

Magánraktározási támogatás

A magánraktározási támogatás célja a piac tehermentesítése azáltal, hogy a bortermelők – támogatás fejében – nem hozzák forgalomba termékeiket (bort, szőlőmustot, szőlőmustsűrítményt és finomított szőlőmustsűrítményt) a támogatási szerződés


55

időtartama alatt. A támogatás igénybevételéhez az érintett termékeknek meg kell felelniük bizonyos minőségi feltételeknek. A magánraktározási támogatás összegét úgy határozzák meg, hogy az fedezze a tárolás technikai költségeit és a kamatterheket. A raktározási támogatás naponkénti és hektoliterenkénti átalányára szőlőmustra 0,01837 euró, sűrített szőlőmustra 0,06152 euró, finomított szőlőmustsűrítményre 0,06152 euró, asztali borokra 0,01544 euró.

1.11.

Borlepárlás

1.11.1. Szeszesitalpiac ellátását szolgáló lepárlási intézkedés Ez az intézkedés egyrészt olcsó alapanyagot biztosít a szeszesital-gyártóknak, másrészt segít a konjunkturális borfeleslegek levezetésében. Az ebben a lepárlási intézkedésben való részvétel lehetősége minden év október 16-tól nyitva áll a termelők számára. Ezen intézkedés keretében egy-egy termelő a legutóbbi három év legnagyobb termésének 30%-át pároltathatja le. A termelő a lepárlásra beszállított borért 2,488 euró/térfogatszázalék/hektoliteres2 minimális felvásárlási árat kap a lepárlótól. A lepárló az intervenciós hivataltól a lepárlásáért (nyersalkoholra és borpárlatra 1,751 euró/térfogatszázalék/hl, semleges alkoholra 1,884 euró/térfogatszázalék/hl) elsődleges támogatást, a készített párlatok raktározásáért pedig kiegészítő támogatást (0,0336 euró/hl/nap) kap. Az erre az intézkedésre felhasználható közösségi keret évente kb. 12 millió hl bor lepárlását fedezi. A lepárolható mennyiség az Európai Bizottság által meghirdetett részletekben pályázható.

1.11.2. Krízislepárlás Komolyabb piaci zavarok esetén, ha a szeszesitalpiac ellátását szolgáló lepárlási intézkedés keretei kimerültek, a borfelesleg által sújtott területeken az Európai Bizottság meghirdetheti a krízislepárlást. Az intézkedés a termelők számára önkéntes. Annak érdekében, hogy a krízishelyzetek sajátosságait figyelembe lehessen venni, a támogatás mértékét és formáját a Bizottság eseti rendeletek kihirdetésével határozza meg. A 2000/2001-ben meghirdetett egyes krízislepárlási intézkedések során a termelőknek fizetett minimális felvásárlási ár 1,914 illetve 2,1054 euró/térfogatszázalék/hl3 volt. Az alkoholt kötelező volt az intervenciós hivatalnak beszállítani, ahol a lepárló üzemnek a 92 térfogatszázalékos alkoholért 2,2812 illetve 2,4726 euró/térfogatszázalék/hl árat fizettek. 2000/2001-ben a különösen nagy borpiaci feleslegekre és az igen nyomott piaci árakra való tekintettel a Miniszterek Tanácsa több tagállam esetében lehetővé tette, hogy a közösségi támogatást tagállami pénzügyi forrásból megnöveljék.

2

Ez az érték például 10 térfogaszázalékos alkoholtartalmú bornál literenkénti 0,2488 euró, azaz kb. 62 Ft felvásárlási árnak felel meg. 3 Ezek az értékek például 10 térfogatszázalékos alkoholtartalmú bor esetén literenkénti 48, illetve 53 forint felvásárlási árnak felelnek meg.

56


1.11.3. A borászati melléktermékek kötelező lepárlása A borászati melléktermékek kötelező lepárlásának célja a törköly és a seprő túlpréselésének és a gyenge minőségű, alacsony természetes alkoholtartalmú borok forgalomba hozatalának megakadályozása. A leadott melléktermékekért a lepárló térfogatszázalékonként és hektoliterenként 0,995 euró felvásárlási árat fizet a termelőnek. A lepárlók a lepárlás során nyert termék alkoholtartalma alapján támogatást kapnak, amely hektoliterenként semleges alkohol esetében 0,6279 euró, ha a semleges alkoholt nyersanyag szerint nem különítik el, 0,8453 euró, ha a semleges alkohol törkölyből készül és 0,4106 euró, ha a semleges alkohol alapanyaga bor vagy seprő. A szőlőtörkölypárlatok és legalább 52 térfogatszázalék alkoholtartalmú, szőlőtörkölyből készült párlatok vagy nyersalkoholra vonatkozóan a támogatás 0,3985 euró, borpárlatnál 0,2777 euró; borból és borseprőből készült nyersalkohol esetében 0,2777 euró. Ha a lepárló bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a párlatot vagy a törköly lepárlása során nyert nyersalkoholt nem törkölypárlatként használták fel, további 0,3139 euró/térfogatszázalék/hl-es összeg fizethető ki. A lepárló a 92 térfogatszázalék alkoholtartalom feletti termékeket beszállíthatja az intervenciós hivatalhoz. A beszállított nyersalkoholért a lepárlóknak fizetendő ár térfogatszázalék/hl-ben megállapítva 1,654 euró, ha a semleges alkoholt nyersanyag szerint nem különítik el, 1,872 euró, ha a nyersalkohol törkölyből készül és 1,437 euró, ha a nyersalkoholt borból vagy borseprőből párolták. Ha az alkoholt azon a telephelyen tárolják, ahol azt termelték, az előzőekben említett árakat 0,5 euró/térfogatszázalék/hl alkohollal csökkentik. → A borászati melléktermékek kötelező lepárlásáról bővebb áttekintést ad e fejezet 2.3. pontja.

1.11.4. A kettős hasznosítású fajtákból származó borfeleslegek lepárlása Ezt a lepárlási intézkedést a gyakorlatban csak Cognac vidékén (Charentes) alkalmazzák, így ezzel Magyarországnak nem kell foglalkoznia. Az intézkedés célja, hogy a Cognac-alapanyagnak ugyan alkalmas, de borfogyasztásra kevésbé megfelelő, a Cognac készítésére fel nem használt borfeleslegeket kivonják a piacról.

1.12.

A mustsűrítménnyel való mustjavítás támogatása

Támogatást kaphatnak azok a termelők, akik a mustjavítást sűrített musttal vagy finomított mustsűrítménnyel végzik. A támogatás célja, hogy csökkentse azon vidékek termelőinek versenyhátrányát, akik számára nem engedélyezett a cukorral történő (olcsóbb) mustjavítás. Az intézkedés hozzájárul ahhoz is, hogy kevesebb mustból készüljön bor, s így csökkenjenek a borfeleslegek. A támogatást azok a termelők kapják, akik a sűrített szőlőmustot és finomított szőlőmustsűrítményt a mustjavításhoz felhasználják. Összege sűrített szőlőmust esetében a C III-as szőlőtermő övezetekben (az EU legdélebbi területein) 1,699 euró/térfogatszázalék/hl, másutt


57

1,466 euró/térfogatszázalék/hl, finomított szőlőmustsűrítmény esetében a C III-as szőlőtermő övezetekben 2,206 euró/térfogatszázalék/hl, másutt 1,955 euró/térfogatszázalék/hl. → E fejezet 2.1.5. pontja e támogatás történeti hátterével, illetve az alkalmazása során felmerült gondokkal foglalkozik.

1.13.

A szőlőmust szőlőlégyártáshoz való felhasználásának támogatása

Támogatást kaphatnak azok a feldolgozók, akik szőlőmustból vagy sűrített szőlőmustból szőlőlevet vagy más, szőlőléből készített, élvezhető terméket készítenek. A támogatás egy része a szőlőlé fogyasztását népszerűsítő akciókra is fordítható. E támogatás célja a Közösségben termelt must versenyhelyzetének javítása, de hozzájárul ahhoz is, hogy kevesebb mustból készüljön bor, s így csökkenjenek a borfeleslegek. A feldolgozónak adott támogatás összege szőlő esetében 100 kg-onként 4,952 euró, szőlőmust esetében hektoliterenként 6,193 euró, sűrített szőlőmust esetén hektoliterenként 21,655 euró.

1.14.

Termelői és szakmai szervezetek

Az új borpiaci rendelet újdonsága a termelői és a szakmai szervezetek feladatainak, jogainak és kötelezettségeinek meghatározása. A termelői szervezetek létrehozását azért támogatja az Európai Unió, mert működésük elősegítheti a mezőgazdasági termelékenység növekedését, a technikai fejlődést, a mezőgazdasági termelés racionális fejlődését, a termelési tényezők optimális kihasználását, valamint a mezőgazdaságból élők megélhetésének és a piacok stabilitásának biztosítását. A termelői szervezetekre vonatkozóan jóval részletesebb előírásokat tartalmazó zöldséggyümölcs rendtartással szemben nagy különbség, hogy a borpiaci rendtartás tartalmazza ugyan a termelői szervezetek definícióját, azok létrehozásához azonban nem helyez kilátásba közösségi szintű támogatást. Van lehetőség azonban arra, hogy az egyes tagállamok nemzeti illetve regionális keretből támogassák a termelői szervezeteket. Mivel az Európai Unió borpiaci szabályozása csak röviden foglalkozik a termelői és szakmai szervezetekkel, a részletkérdések kidolgozása a tagállamok jogkörébe tartozik.

1.15.

Ellenőrzés

Az EU az ellenőrzésre alapelveket állapított meg, az intézményi szervezetre vonatkozóan azonban konkrét előírásokat nem fogalmazott meg. Ez – ahogy a szankcionálás szabályozása is – a tagállamok feladata, a lényeg az, hogy biztosítva legyen a minőség garantálása. Ugyanakkor egyes közösségi előírások kapcsán vannak idevágó uniós rendelkezések is (lásd például e fejezet 2.3.5. és 2.3.6. pontját).


58

1.16.

Egyéb témakörök

Az előző ismertetés azon jogszabályokra tért ki, amelyek valamilyen módon a szőlészetre és borászatra vonatkoznak. Megjegyzendő, hogy az Európai Unió borjoga nem foglalkozik például a szaporítóanyag-kérdésekkel (ezek az EU-ban a növényegészségügyi szabályozás részét képezik), a csemegeszőlő termesztésével és forgalmazásával (ezek a gyümölcsrendtartáshoz tartoznak) vagy a jövedéki szabályozással (amely az adó-jogszabályok részét képezi). Nem képezik a (szűkebben vett) borjog részét az ízesített borok és a szeszesitalok sem. Tekintettel azonban e témakörök borászathoz való kapcsolódási pontjaira, az e témákkal kapcsolatos jogszabályok – bizonyos korlátok között – benne foglaltatnak az V. fejezetben ismertetett jegyzékben. → E fejezet 3.1. pontja áttekintést ad a jövedéki szabályozás uniós előírásairól és a kapcsolódó osztrák szabályozás sajátosságairól.

2.

Az Európai Unió szőlészeti-borászati szabályozásának néhány kiemelt területe

2.1.

Szőlőtermő övezetek az Európai Unióban

A csatlakozási tárgyalások során Magyarország kérte, hogy az ország egész területe a C I a szőlőtermő övezet4 részét képezhesse. E kérés hátterének és lényegének megértéséhez érdemes megismerkedni azzal, hogy melyek is az Európai Unió szőlőtermő övezetei és mi ezek szerepe. E témával a borpiaci alaprendelet (1493/1999/EK rendelet) foglalkozik.

2.1.1.

Ki hova tartozik?

Az Európai Unióban északról dél felé haladva hét szőlőtermő övezetet különítenek el5: A, B, C I a, C I b, C II, C III a, C III b. Az egyes szőlőtermő övezetekbe a következő területek tartoznak (lásd a térképet a könyv végén a függelékben, melyet az FVM SzBKI, Kecskemét készített):

4 5

Korábbi hazai szóhasználat szerint: szőlőtermő zóna 1493/1999/EK rendelet III. melléklet


59

A szőlőtermő övezet: Németország egész szőlőtermő területe a Badeni borvidék kivételével; Luxemburg egész szőlőtermő területe; Belgium, Hollandia, Dánia, Írország, Svédország és az Egyesült Királyság szőlőterülete. B szőlőtermő övezet: Németországban a Badeni borvidék; Franciaországban a szőlőtermő övezet besorolásban nem említett tartományok (départment) és a következő tartományok területén található szőlőtermő területek: – Elzászban: Bas-Rhin, Haut-Rhin; – Lotharingiában: Meurthe-et-Moselle, Meuse, Moselle, Vosges; – Champagne-ban: Aisne, Aube, Marne, Haute-Marne, Seine-et-Marne; – Jurában: Ain, Doubs, Jura, Haute-Saône; – Savoyában: Savoie, Haute-Savoie, Isère (Chapareillan település); – a Loire völgyében: Cher, Deux-Sèvres, Indre, Indre-et-Loire, Loir-et-Cher, Loire-Atlantique, Loiret, Maine-et-Loire, Sarthe, Vendée, Vienne, valamint a Nièvre tartomány Cosne-sur-Loire környéki szőlőtermő területe; Ausztria egész szőlőtermő területe. C I a szőlőtermő övezet: Franciaországban – a következő tartományok szőlőtermő területei: Allier, Alpes-de-HauteProvence, Hautes-Alpes, Alpes-Maritimes, Ariège, Aveyron, Cantal, Charente, Charente-Maritime, Corrèze, Côte-d'Or, Dordogne, HauteGaronne, Gers, Gironde, Isère (Chapareillan település kivételével), Landes, Loire, Haute-Loire, Lot, Lot-et-Garonne, Lozère, Nièvre (Cosne-sur-Loire környékének kivételével), Puy-de-Dôme, Pyrénées-Atlantiques, Hautes-Pyrénées, Rhône, Saône-et-Loire, Tarn, Tarn-et-Garonne, Haute-Vienne, Yonne; – Valence és Die környékének szőlőtermő területei a Drôme tartományban (kivéve a Dieulefit, Loriol, Marsanne és Montélimar kantont); – az Ardèche tartományban, Tournon környékén és Antraigues, Buzet, Coucouron, Montpezat-sous-Bauzon, Privas, Saint-Etienne de Lugdarès, Saint-Pierreville, Valgorge kantonban valamint Voulte-sur-Rhône-ban található szőlőtermő területek;


60

Spanyolországban az Astúrias, Cantabria, Guipúzcoa, La Coruña és a Vizcaya provincia; Portugáliában az északi (Norte) terület azon része, melyről a „Vinho Verde” megjelölésű borok származnak továbbá a „Concelhos de Bombarral, Lourinhã, Mafra e Torres Vedras” („Freguesias da Carvoeira e Dois Portos” kivételével) szőlőterületei, melyek a „Região viticola da Extremadura”-hoz tartoznak. C l b szőlőtermő övezet: Olaszországban a Valle d'Aosta régió és a Sondrio, Bolzano, Trento valamint a Belluno provincia szőlőtermő területe. C II szőlőtermő övezet: Franciaországban azok a szőlőtermő területek, amelyek – a következő tartományokhoz tartoznak: Aude, Bouches-du-Rhône, Gard, Hérault, Pyrénées-Orientales (kivéve az Olette és az Arles-sur-Tech kantont), Vaucluse; – a Var tartomány azon részeihez tartoznak, melyeket délről a következő települések északi határa határol: Evenos, Le Beausset, Solliès-Toucas, Cuers, Puget-Ville, Collobrières, La Garde-Freinet, Plan-de-la-Tour és Saint-Maxime; – Nyons környékén és Dieulefit, Loirol, Marsanne és Montélimar kantonban Drôme tartományban találhatók; – Ardèche tartomány azon részein helyezkednek el, amelyek nem tartoznak a C I a szőlőtermő övezethez; Olaszországban a következő régiók szőlőtermő területei: Abruzzi, Campania, Emilia-Romagna, Friuli-Venezia Giulia, Lazio, Liguria, Lombardia kivéve a Sondrio provinciát, Marche, Molise, Piedmont, Toszkána, Umbria Veneto kivéve a Belluno provinciát, beleértve az ezen régiókhoz tartozó szigeteket, mint az Elba és a toszkán Archipelago szigetei, a Pontiniai szigetek, Capri és Ischia; Spanyolország szőlőtermő területei –

a következő provinciákban: – Lugo, Orense, Pontevedra, – Avila (kivéve azokat a településeket, melyek a Cebreros „comarca” megjelölésű borokat adják), Burgos, León, Palencia, Salamanca, Segovia, Soria, Valladolid, Zamora, – La Rioja, – Álava, – Navarra, – Huesca, – Barcelona, Gerona, Lérida,

–

Zaragoza provinciának az Ebro folyó északi partján fekvő részén,

Vállalkozók Európában –

61

Tarragona provincia azon településein, amelyek a Penedés eredet-megjelölést használják, – Tarragona provincia azon részén, amely a Conca de Barberá „comarca” meghatározott termőhelynek felel meg.

C III a szőlőtermő övezet: Görögország azon szőlőtermő területei, amelyek a következő megyékhez (nomoi) tartoznak: Florina, Imathia, Kilkis, Grevena, Larisa, Ioannina, Levkas, Achaca, Messinia, Arkadia, Korinthia, Iraklio, Khania, Rethimni, Samos, Lasithi és Thira (Santorini) szigete. C III b szőlőtermő övezet: Franciaország szőlőtermő területei –

Corsica tartományban,

–

Var tartomány azon részein, melyek a tenger és a következő települések összekötésével képezett vonal között találhatók (amelyek maguk is ide tartoznak): Evenos, Le Beausset, Solliès-Toucas, Cuers, Puget-Ville, Collobrières, La Garde-Freinet, Plan-de-la-Tour és Sainte-Maxime,

–

Olette és Arles-sur-Tech kantonban a Pyrénées Orientales tartományban;

Olaszországban a következő régiók szőlőtermő területei: Calabria, Basilicata, Apulia, Szardínia és Szicília, beleértve az ezen régiókhoz tartozó szigeteket, mint Pantelleria és a Lipari, Egadi és Pelagiai szigetek; Görögországban a nem a C III a szőlőtermő övezethez tartozó szőlőtermő területek; Spanyolországban a nem a C I a vagy a C II szőlőtermő övezethez tartozó szőlőtermő területek és Portugáliában a nem a C I a szőlőtermő övezethez tartozó szőlőtermő területek.

2.1.2.

A szőlőtermő övezetekhez kötött szabályozás

A földrajzi behatárolás után érdemes megismerni, mi minden függ attól, hogy egy adott terület hova van besorolva. Valójában nem sok minden, ez a kevés azonban alapvető fontosságú. Ugyanis éppen a borok minőségébe való alapvető beavatkozási lehetőségekről van szó: a must, illetve a bor cukor-, illetve savtartalmának alakításáról. E szempontokról a 6. táblázat ad áttekintést. A táblázat utolsó oszlopa tartalmazza a jelenlegi magyar szabályozásban (a bortörvényben, illetve a szabványokban) megadott értékeket. (Ezenfelül még egy-két egyéb helyen is a szőlőtermő övezetekhez kötötten van megadva néhány támogatási összeg, illetve határérték, például a mustsűrítménnyel való mustjavítás támogatása esetében – lásd az eddigieket – illetve a lepárlás kapcsán is – lásd a 2.3.2.6. és a 2.3.2.7. címeknél tárgyaltakat.)


62

2.1.3.

A magyar választás indoklása

Az 1. táblázatból látszik, hogy Magyarország számára a C I a szőlőtermő övezet lényegében biztosítja mindazokat a lehetőségeket, amelyek a borászatban ma is adottak, s így lehetővé teszi azokat a borászati beavatkozásokat, amelyekre klimatikus adottságaink miatt szükség lehet. A B szőlőtermő övezet esetében tágabb a mustjavításhoz fennálló mozgástér, mint a C szőlőtermő övezetek vonatkozásában. Az ennek megfelelő érték kedvezőtlen évjáratok esetében Magyarország területén mindenütt kedvező volna, hiszen nagyobb lehetősége nyújt a cukortartalom-korrekcióra. E szőlőtermő övezetet illetően azonban semmilyen körülmények között nem lehetséges a savtartalom kiegészítése, márpedig erről az időjárási viszonyok változékonysága miatt Magyarország területén sehol nem lehet lemondani. A C II szőlőtermő övezet esetében a minimális természetes alkoholtartalomra megadott határértékek meghaladják a jelenlegi magyar szabályozásban szereplő értékeket, s azok elérése Magyarországon nem is biztosítható minden évben. Valójában a mai magyar szabályozás majdnem azonos értékeket tartalmaz, mint amelyek a C I a szőlőtermő övezetben engedélyezettek. Kivételt ez alól a minőségi borokat illetően a minimális természetes alkoholtartalomra megadott érték, valamint a savtartalom kiegészítésére vonatkozó lehetőség jelent (ugyanis az EU-ban nem a mustnál, hanem a bornál van nagyobb savnövelésre lehetőség). A C I a szőlőtermő övezet a C I b szőlőtermő övezettől csak a minimális természetes alkoholtartalom tekintetében tér el: e téren a C I a szőlőtermő övezet alacsonyabb követelményeket támaszt. Ezek a – jelenlegi magyar előírásoknál kevésbé szigorú – határértékek azért lennének kedvezőek Magyarország számára, mert az ország egész területén előfordulhat, hogy a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt a szőlő nem éri el a 13 mustfokos határértéket.

2.1.4.

Az alapvető borászati eljárások alkalmazása

A főbb (a cukor- és savtartalom módosítására irányuló) borászati eljárások alkalmazását a termelők jelenteni, illetve a pincekönyvben regisztrálni kötelesek. Tekintettel ezen alapvető eljárások jelentőségére, alkalmazásuk szabályozását a borpiaci alaprendelet tartalmazza. A cukorral történő mustjavítás az Európai Unióban csak azokon a területeken van engedélyezve, ahol annak hagyományai vannak, vagyis ahol a répacukor e célra történő felhasználása legalább 1970. május 8-a óta jogilag engedélyezett.

2.1.5.

Mustjavítás – támogatással: kinek jó ez?

A mustjavítás célja a bor alkoholtartalmának a növelése, vagyis hiányzó alkoholtartalmának pótlása. Ez a hiány származhat a kedvezőtlen klimatikus vagy időjárási adottságokból, de fakadhat abból is, hogy a szükséges alkoholtartalom elérését


63

lehetővé tevő termésmennyiséget meghaladják. Az alkoholtartalom növelése valamilyen cukortartalmú termék hozzáadásával történik. E szempontból elkülöníthető a sűrített mustban vagy a finomított mustsűrítményben található szőlőcukorral és a répa- vagy nádcukorral (szaharózzal) történő mustjavítás. A (szaharózzal történő) mustjavításnak az EU-ban az északi szőlőtermesztő területeken van hagyománya, míg a mediterrán bortermő vidékeken elvileg csak különösen kedvezőtlen időjárás esetén válhat szükségessé az alkoholtartalom kiegészítése. A mustjavítás közvetlen hatással van a termelési mennyiségre, ugyanis •

ahol hagyományos borászati eljárásnak számít, lehetővé teszi a fogyasztásra alkalmas termék előállítását,

•

kiegészítő borászati eljárásként pedig lehetővé teszi a terméshozam növelését, mivel azonos körülmények között a természetes alkoholtartalom és a hozam fordított arányban áll egymással.

A szaharózból származó alkohol kb. harmadannyiba kerül, mintha az a szőlőben termett volna meg. Annak a hátránynak a kiküszöbölésére, amelyet a déli tagállamok szőlőtermesztői számára a mustjavítás gyakorlatában megfigyelhető ellentétek jelentettek (vagyis hogy ők csak a drága sűrítményt használhatták), 1982 óta támogatás vehető igénybe a sűrített must, illetve a finomított mustsűrítmény mustjavításhoz való felhasználásakor. E támogatás hatása azonban nem ellentmondások nélküli. Bevezetését követően a bor természetes alkoholtartalmának szüret utáni növelése már nemcsak északon, hanem délen is olcsóbbá vált. Így ez az intézkedés nemcsak a közösségi költségvetés számára jelentett új kiadásokat, hanem a mustjavítás alkalmazásának mesterséges elterjedéséhez is vezetett. Olyan területeken is elkezdték azt alkalmazni, ahol az régebben egyáltalán nem volt gyakorlat, s így csökkent a bor előállításához szükséges természetes alkoholtartalom is. Ez magával vonta a termésmennyiség növelését és ezáltal hozzájárult a Közösség borfeleslegeinek növekedéséhez. A támogatás által tehát csökkent a szaharózzal és a mustsűrítménnyel való mustjavítás közötti megkülönböztetés, de ez azzal járt, hogy megnőtt a mustjavítás iránti „igény”, amely az 1970-es kb. 15 millió hl helyett napjainkban kb. 55 millió hl mustot érint (melyből 30 millió hl-t cukorral, 25 millió hl-t mustsűrítménnyel javítanak). Így a jelenlegi szabályozással a gazdasági diszkrimináció elmozdult, és ma az ellentét inkább a mustjavítással (akár szaharózzal, akár mustsűrítménnyel), illetve az anélkül előállított borok között húzódik. A déli tagállamok szerint a borfeleslegek csökkenését segítette volna annak elrendelése, hogy az északi tagállamokban csak mustsűrítménnyel lehessen a bor alkoholtartalmát növelni. Ez az érvelés az északiak szerint sántít, hiszen a feleslegek többnyire délen halmozódtak fel, az északon termelt boroknak megvolt a piacuk – a mustjavítás és ezzel a bor árának drágítása azonban ezen borok biztos értékesítési lehetőségét is veszélyeztette volna. Nem beszélve arról, hogy mivel a mustsűrítmény piaca liberalizált, az északi termelők esetlegesen olcsóbb világpiaci árakon nem a dél-európai termékeket vásárolták volna, s így az intézkedés nem érte volna el a célját, hiszen e feleslegeket nem vonták volna ki a piacról...

64


Mindez csak ízelítő abból, milyen problémák és feszültségek állnak fent az Európai Unió borászati szabályozásában, illetve az egyes tagállamok között – s ekkor még nem is volt szó a szőlőtermesztő és a nem szőlőtermesztő tagállamok közötti érdekellentétekről...


6. sz. tábla Külön dokumentum

65


66

2.2.

A minőségi borok szabályozása

2.2.1.

Bevezetés

A minőségi borok6 szabályozása az Európai Unióban különleges helyet foglal el. E különleges státus arra vezethető vissza, hogy a minőségi boroknak legtöbb esetben a közösségi jogszabályok kialakításánál jóval régebbre visszanyúló termelési és szabályozási hagyományai voltak. Ezért tűnt célszerűnek a már kialakult nemzeti szabályokat érintetlenül a tagállamok jogkörében hagyni. Ezt annál is inkább meg lehetett tenni, mivel e borok éppen a hagyományok miatt sokszor ismert névvel, így stabil bevételt biztosító árral és piaccal rendelkeztek, s főképp emiatt nem képződtek ezekből a borokból számottevő mértékű feleslegek. Az egységes belső piac kialakítása miatt azonban –, amelyben biztosítani kell a versenyegyenlőséget – szükséges volt mindezek ellenére néhány közös alapelv és néhány minimális követelmény megfogalmazása. A közös szabályok egyidejűleg biztosítani hivatottak a minőségi borok termelésének korlátok között tartását. Tehát pontos keretfeltételeket alakítottak ki, amely gondoskodik az egyes tagállamokban elismert minőségi borok közösségi védelméről is. A Közösség által meghatározott keretek betartása mellett és annak iránymutatásai szerint a bortermelő tagállamoknak el kell készíteniük az általuk elismert minőségi borokra vonatkozó országos vagy borvidéki szintű szabályozást. A tagállamok és az Európai Bizottság kölcsönösen közli egymással a minőségi borokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásához szükséges adatokat. Az egyes tagállamok borvidéki rendtartásait tartalmazó jogszabályok száma megjelenik az EK hivatalos lapjában. Így, bár azok betartásáról a tagállamnak kell gondoskodnia, az rajta bármikor számon kérhető. A minőségi borokra vonatkozó közösségi keretszabályozást a borpiaci alaprendelet (1493/1999/EK rendelet) 54--58. cikke és VI. melléklete tartalmazza. Ezeket az előírásokat a 1607/2000/EK rendelet mint végrehajtási rendelet egészíti ki.

2.2.2.

Germán vagy latin rendszer?

A közösségi szabályozás előírja a tagállamok számára, hogy milyen módon kell meghatározniuk azokat a borokat, amelyek a minőségi bor kategóriába sorolhatók, ugyanakkor nem szünteti meg a különbséget az úgynevezett latin és germán borminősítési, illetve eredetvédelmi rendszer között: mindkét koncepció belefér a közösségi keretszabályozásba. A germán (Németországban, Ausztriában és Luxemburgban alkalmazott) eredetmegjelölési elvek alapján akkor készíthető egy adott meghatározott termőhelyen minőségi bor, ha az megfelel a számára előírt kritériumoknak (fajta, érettség stb.). 6

Amikor minőségi borokról beszélünk, az Európai Unió-ban (és a bortörvény alapján Magyarországon is) mindig meghatározott termőhelyről származó minőségi bort kell érteni. Ez a jelen összeállításban gyakran „m. t. minőségi bor” rövidítéssel szerepel.


67

Ellenkező esetben a minőségi bortermelésre kijelölt területeken is – amely az említett országok egész szőlőtermő területét jelenti – csak asztali bor készíthető. Ezzel szemben a latin jellegű eredetvédelmi rendszerben az adott ország területén belül pontosan körülhatárolt kisebb területi egységeken lehet csak minőségi bort készíteni, a lehatárolt termőhelyeken viszont csak viszonylag ritkán készítenek asztali bort (pl. igen kedvezőtlen évjáratban vagy ha a bort értékesítési nehézségek miatt célszerű alacsonyabb minőségi kategóriába sorolni). Sokéves átlagban azonban az arra kijelölt területeken a borok 95%-a megfelel a minőségi borokra vonatkozó követelményeknek.

2.2.3.

A minőségi borok arányának és jelentőségének alakulása

A germán eredetvédelmi rendszert alkalmazó országokban az évek átlagában a termés 70--95%-a alkalmas minőségi bor készítésére (a szüretelt termés ilyen hányadának mustfoka éri el az előírt alsó határértéket). Ez az érték Németországban és Luxemburgban magasabb (90--95%), Ausztriában alacsonyabb (70--80%), ami az eltérő szőlőtermő övezetbe való besorolással és ezért a mustfok értékének minimális eltérésével függ össze. A minőségi borokkal járó nagyobb költségek miatt (minősíttetés, szigorúbb hozamszabályozás, igényesebb kiszerelés stb.) nem lesz minden arra alkalmas alapanyagból minőségi bor, így Németországban és Luxemburgban a borok 80--90%-a, Ausztriában 40--50%-a kerül ténylegesen minőségi borként forgalomba. Olaszországban a minőségi borok aránya jelenleg 15% körüli, az eredetmegjelöléssel rendelkező asztali boroké (tájboroké) pedig 25%. Várható, hogy ez az arány az asztali borok rovására növekedni fog. Franciaországban az AOC7 és AO VDQS8 borok együttes aránya kb. 30%. Görögországban a minőségi borok az össztermésnek csak 8%-át teszik ki. Angliában, ahol egyre nagyobb a szőlőtermő terület, az ültetvények 80%-a minőségi bort adó fajtákkal van betelepítve, azonban a termésnek csak 3%-a minőségi bor, amit a nagyon magas angol minőségi előírásokkal magyaráznak. A borfeleslegek kialakulását követően a piaci egyensúly helyreállítása érdekében a közös borpiaci szabályozást úgy alakították, hogy az szorgalmazza a minőségi borok előtérbe kerülését a gyengébb minőségű termést adó szőlők kivágása és jobb fajták telepítése által. Időközben az életszínvonal emelkedésével a fogyasztók is egyre inkább a jobb minőségű borokat keresték. A minőség javítását egyrészt a fajta és a szőlőtermesztési technológia megváltoztatásával, másrészt a mennyiségi szabályozás kialakításával érték el. Az új borpiaci rendtartás szintén tartalmazza a régebben már alkalmazott szerkezetjavító támogatások lehetőségét, amelynek elsődleges célja a minőségi termelésre való átállás segítése. Mivel a minőségi borok az egyre erősödő verseny ellenére kedvezőbb piaci helyzetben vannak, mint az asztali borok, az új ültetvényekre évek óta érvényes általános telepítési tilalom fenntartása ellenére a minőségi bort, illetve földrajzi jelöléssel ellátott asztali bort adó termőhelyeken 1996 óta – ha csak szerény és korlátozott mértékben is –

7

Apellation d’origine contrôlée (védett eredet-megjelölés). Apellation d’origine vin délimité de qualité supérieure (védett eredetű, kiemelkedő minőségű bor).

8


68

engedélyeztek új telepítést. Ehhez a tagállamnak bizonyítania kellett azt, hogy az adott borok utáni kereslet messze meghaladja a kínálatot. A minőségi borok térhódítása kívánatos ugyan, de nem lehetséges mindenhol, bármilyen mértékben. Olaszországban például nincs is meg a kereslet e drágább termékek iránt. A minőségi borok irányába történő elmozdulásnál sok helyen az első lépcsőfokot a tájborok előtérbe kerülése jelentette – így a termelők hozzá tudtak szokni a nagyobb követelményekhez. E borok egy része idővel minőségi borrá vált (vagyis a tájborként lehatárolt területek minőségi bortermő területté minősültek át). Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az asztali és a minőségi borok elkülönítése ma már nem teljesen tükrözi a valódi piaci viszonyokat. Egyes asztali borok ugyanis ára és minősége versenyre tud kelni a „csúcsborokkal”, míg egyes minőségi borok besorolásuk ellenére viszonylag alacsony árat tudnak csak elérni. S a minőségi borok sincsenek már megvédve az értékesítési nehézségektől, amelyek korábban csak az asztali borokat érintették. Innen ered a termelő választási nehézsége, akinek meg kell találnia azt a piaci rést, amelyet betölthet, ismervén a korlátokat. Ez is magyarázhatja az újabb asztali bor kategóriák (tájborok) előretörését ugyanis ezeken is fel lehet tüntetni a területegység nevét, sőt egyes tagállamokban a fajtát és az évjáratot is, ugyanakkor a tagállamoktól függően ezek nincsenek megterhelve a minősítési költségekkel, illetve ezek a költségek alacsonyabbak.

2.2.4.

A borvidéki rendtartások tartalma

A közösségi előírások meghatározzák azokat a szempontokat, amelyeknek szerepelniük kell a borvidéki rendtartásokban. Ezen követelmények előírását a közösségi szabályozás minden egyes minőségi borra kötelezővé teszi, nem írja elő azonban, hogy ezeknek az előírásoknak az egyes minőségi borok tekintetében különbözőnek kell lenniük. Így tulajdonképpen előírható az összes borvidékre egységes, országos szabályozás is (ahogy például most Magyarországon is országos szinten egységesen van szabályozva a minőségi és különleges minőségű borok maximális hozama), de természetesen nincs akadálya annak, hogy az egyes borvidékek saját maguk számára ennél szigorúbb szabályokat írjanak elő. Amikor tehát a rendtartások elemeinek ismertetésénél a tagállam kötelezettségeiről van szó, az vonatkozhat a borvidékre is, vagyis az ottani szőlészekre és borászokra. A bortermelő tagállamok gyakorlata ugyanis az, hogy az adott területen érintett gazdasági szereplők maguk készítik el szabályozásukat, amelyet aztán a tagállam miniszteri rendelet formájában kihirdet. A rendtartásokban szabályozandó szempontok a következők: • • • • • •

területi lehatárolás, a használható szőlőfajták, a művelési módok, a borkészítési eljárások, a természetes minimális alkoholtartalom és a maximális terméshozam meghatározása, valamint

Vállalkozók Európában •

69

a borok vizsgálata és érzékszervi bírálata.

Érdemes ezeket egyenként kicsit részletesebben szemügyre venni.

2.2.4.1. Területi lehatárolás A „meghatározott termőhely” – amelynek nevét az m. t. minőségi bor jelölésére használják – olyan szőlőtermő területet jelent, amelyen kiemelkedő minőségi jellemzőkkel rendelkező borokat termelhetnek. Az érintett tagállamoknak minden meghatározott termőhelyet pontosan – lehetőleg parcella méretben –, az adott területről származó borok minőségének szempontjából meghatározó tényezők (talaj, altalaj, éghajlat és fekvés) figyelembevételével körül kell határolniuk. Az, hogy mely tagállam mit nevez meghatározott termőhelynek, saját döntésén alapul. Egy település például lehet akár külön meghatározott termőhely is (ahogy ez pl. Franciaországban előfordul, gondoljunk csak Saint-Émilionra), vagy tekinthető a „meghatározott termőhelynél kisebb egységnek” is (ahogy erről pl. a németek vagy az osztrákok rendelkeznek). Egyes meghatározott termőhelyeken (pl. borvidékeken) belül is megadható, hogy mely kisebb földrajzi egységek (pl. települések) neve legyen szerepeltethető a címkén. Ha azonban a tagállam a címkén csak erre a kisebb földrajzi egységre szeretne hivatkozni, meg kell tennie e kisebb földrajzi egységet önálló meghatározott termőhelynek, hiszen a minőségi borok tekintetében kötelező a meghatározott termőhely nevének feltüntetése. A szőlőt csak a meghatározott termőhelyen belül lehet musttá, illetve borrá feldolgozni, majd a bor érlelését is az adott termőhelyen belül kell elvégezni. Hagyományos eljárások alkalmazásakor, ha erre bizonyos feltételekhez kötötten, megfelelő ellenőrzés mellett külön engedélyt ad az érintett tagállam, a minőségi bor készíthető az érintett meghatározott termőhely közvetlen közelében levő területen vagy akár azon kívül is.

2.2.4.2. Szőlőfajtajegyzék Minden országnak össze kell állítania a területén készíthető meghatározott termőhelyről származó minőségi borok termeléséhez használható szőlőfajták jegyzékét. Ebbe a jegyzékbe kizárólag Vitis vinifera fajták kerülhetnek. Az interspecifikus fajták kizárása a minőségi borok készítésének lehetőségéből főleg a déli tagállamok kívánsága, amelyek szeretnék az „európai vért” tisztán megtartani. Ennek oka többek között az is, hogy az interspecifikus keresztezésből származó vörösborszőlő-fajták éghajlatilag kedvezőtlenebb területeken is jó vörösbort tudnak adni, így ezek elterjedése a déli országoknak nem érdeke. Az 1493/1999/EK rendelet rendelkezik arról, hogy az Európai Bizottság független tanulmányt készíttet az interspecifikus fajták felhasználásáról, ennek alapján 2003. december 31-ig jelentést ad át az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyhez adott esetben javaslatokat is csatol a szabályozás jövőbeli alakítására vonatkozóan.

70


2.2.4.3. Művelési módok Az egyes tagállamoknak megfelelő szabályokat kell hozniuk az m. t. minőségi borok optimális minőségét biztosító művelési módokra vonatkozóan. A mennyiségi korlátozás érdekében a szőlőt öntözni csak az érintett tagállam engedélyével szabad, az engedély viszont csak akkor adható meg, ha ezt a környezeti körülmények indokolják.

2.2.4.4. Borkészítési eljárások A tagállamoknak specifikus szabályokat kell előírniuk az egyes meghatározott termőhelyről származó minőségi borok készítésére vonatkozóan. Ezeknek összhangban kell lenniük a borászati eljárásokra vonatkozó közösségi előírásokkal, azonban lehetnek azoknál szigorúbbak (pl. megtilthatják a sűrített szőlőmust mustjavításra történő felhasználását).

2.2.4.5. Természetes minimális alkoholtartalom Valamennyi tagállam köteles a területén előállított összes meghatározott termőhelyről származó minőségi borra egy minimális természetes alkoholtartalmat9 megállapítani. Ennek meghatározásakor különösen a megelőző tíz évben mért alkoholtartalmat kell figyelembe venni, de csak a meghatározott termőhelyeket jól reprezentáló szőlőültetvények minőségileg legkielégítőbb szüreteit tekintetbe véve. Egy m. t. minőségi bor minimális természetes alkoholtartalmára eltérő érték is előírható azon terület vagy alterület, illetve település vagy településrész szerint, ahonnan a feldolgozott szőlő származik, valamint azon a szőlőfajták szerint is, amelyekből a szóban forgó m. t. minőségi bor készül. Az egyes minőségi boroknak minden esetben el kell érniük a közösségi szinten, az egyes szőlőtermő övezetek szerint előírt minimális természetes alkoholtartalmat, a tagállami előírások csak ezzel megegyezők vagy ennél szigorúbbak lehetnek. Ez az érték a C I a szőlőtermő övezetet illetően (amelyhez Magyarország csatlakozni kíván) 8,5 térfogatszázalék.

2.2.4.6. Terméshozam A tagállamok valamennyi m. t. minőségi borra maximális hektáronkénti terméshozamot állapítanak meg szőlő-, must- vagy bormennyiségekben. Az értékek megállapításánál különösen a megelőző tíz évben a meghatározott termőhely legjellemzőbb szőlőterületeinek a kielégítő minőségű évjáratokban adott terméshozamát kell figyelembe venni. A maximális hektáronkénti terméshozam különbözőképpen is meghatározható azon terület vagy alterület, illetve település vagy településrész szerint, ahonnan a feldolgozott szőlő származik, valamint azon szőlőfajták szerint is, amelyekből a szóban forgó m. t.

9

A természetes alkoholtartalom az érintett termék javítás előtti alkoholtartalma, amelyet térfogatszázalékban adnak meg (a mustra vonatkozóan is).


71

minőségi bor készül. A tagállam a maximális terméshozam-értékeket az időjárási viszonyoknak megfelelően változtathatja. A megállapított terméshozam túllépésekor az egész termésre meg kell tagadni az igényelt minőségi megnevezés alkalmazását, kivéve, ha a nemzeti szabályozás általános vagy egyedi esetben mást ír elő. Például a francia gyakorlatban helyenként csak a megállapított terméshozamot meghaladó mennyiséget kell visszaminősíteni, amennyiben a megengedett hozam feletti mennyiséget lepároltatják.

2.2.4.7. Analitikai és érzékszervi vizsgálat A termelők kötelesek azokat a borokat, amelyekre a minőségi bor megnevezést kérik, analitikai és érzékszervi vizsgálatra beküldeni. Ez a kötelezettség szisztematikusan minden minőségi borra elő van írva. Az analitikai vizsgálat legalább azokra a tényezőkre terjed ki, amelyek lehetővé teszik a kérdéses m. t. minőségi bor megkülönböztetését. A vizsgálandó tényezőket a tagállamok választják ki a következők közül: •

a bor viselkedésének vizsgálata (viselkedés levegőn, illetve hidegben);

•

mikrobiológiai elemzések (inkubátorban való viselkedés, a bor és az üledék kinézete);

•

fizikai és kémiai elemzés (sűrűség, alkoholtartalom, sűrűségméréssel megállapított teljes szárazanyag-tartalom, redukáló cukrok, répacukor, hamu, a hamu lúgossága, teljes savtartalom, illósavtartalom, kötött savtartalom, pH, szabad, illetve teljes kéndioxid-tartalom);

•

egyéb vizsgálatok (gyöngyöző borok és pezsgők esetében a szén-dioxid-túlnyomás bar-ban 20°C-on).

Ezen tényezők határértékeit az érintett termelő tagállam állapítja meg minden egyes m. t. minőségi borra vonatkozóan. Az Európai Unión belüli szállítás esetén nincs szükség kiegészítő vizsgálatokra, hiszen az Unión belül nem is lehet exportról beszélni. Harmadik országokba történő szállításkor az importáló ország esetleges külön előírásainak megfelelő analízis elvégeztetéséről a termelőnek kell gondoskodnia. Az érzékszervi vizsgálat során a színt, a tisztaságot, az illatot és az ízt elemzik. E vizsgálat végrehajtási módjáról a közösségi szabályozás ezenfelül csak annyit ír elő, hogy minden bortermelő tagállamnak létre kell hoznia egy vagy több bíráló bizottságot, s ügyelnie kell arra, hogy e testületekben az összes érintett fél (termelő, feldolgozó, kereskedő, fogyasztó) képviseltetve legyen.

72


2.2.5. A meghatározott termőhelyről származó minőségi borok visszaminősítése A minőségi borok visszaminősítésére vonatkozó szabályok megállapítása a tagállamok hatáskörébe tartozik. A közösségi jogszabály csak iránymutatást ad e nemzeti jogszabályok meghozatalához. A kötelező lepárlás az alacsony átvételi árakkal serkentette a minőségi borok térnyerését, ezek a borok ugyanis kimaradtak a kötelező lepárlásból. Mivel azonban egy bor sikeréhez nem elegendő a szabályozás útján történő minőségi elismertetés, nem minden minőségi bor felel meg a piacon is. Előfordulhatott tehát, hogy valaki értékesítési nehézségek miatt vissza kívánta minősíteni a borát, mert így azzal legalább a tárolási támogatásban részt vehetett. Ha azonban valamely bor hivatalos minősítést kap minőségi borként, azt a Közösség „közkincsnek” tekinti, s a termék tulajdonosa már nem rendelkezhet szabadon a bor visszaminősítéséről. A visszaminősítéshez szükséges feltétel, hogy valamely minőségi tulajdonság megváltozzon, például csökkenjen a savtartalom, történjen valami „pincebaleset” (pl. asztali bort keverjenek a minőségi borhoz vagy ne sikerüljön az átfejtés stb.). A visszaminősítésnek alapvetően két esete különíthető el aszerint, hogy a bor még előállítás alatt áll (ide tartozik a kész, de kiszerelés nélküli bor) vagy kereskedelmi fázisban lévő kiszerelt borról van szó. A tagállamoknak meg kell hozniuk azokat a szabályokat, amelyek értelmében a borkészítés szakaszában •

a termelőnek lehetősége van arra, hogy ne igényelje egy olyan termék m. t. minőségi borrá történő minősítését, amely szüreti vagy termelési jelentésében m. t. minőségi bor készítésére alkalmas termékként szerepel, vagy egy m. t. minőségi bort – elsősorban asztali borrá – visszaminősítsen, illetve

•

az általa megnevezendő illetékes hatóság visszaminősíthet egy m. t. minőségi bort.

A forgalmazás szakaszában az m. t. minőségi bort általában annak a tagállamnak az illetékes hatósága minősítheti vissza, amelynek területén a bor található, feltéve, hogy az adott tagállamból származó borról vagy kis mennyiségekről van szó. Visszaminősítésről különösen akkor döntenek, ha az illetékes hatóság megállapította, hogy a raktározás vagy szállítás folyamán a bor olyan változásokat szenvedett, amelyek károsan befolyásolták vagy módosították a kérdéses m. t. minőségi bor jellemző tulajdonságait, illetve ha a bort nem engedélyezett eljárásokkal kezelték vagy törvényellenesen jelölték m. t. minőségi borként.


73

2.3.

A borászati melléktermékek felhasználásának szabályozása

2.3.1.

Jogi háttér

Az Európai Unióban a borászati melléktermékekkel, illetve a belőlük származó termékekkel kapcsolatosan a következő jogszabályok tartalmaznak rendelkezéseket: • • • •

az 1493/1999/EK rendelet, az 1623/2000/EK rendelet, az 1576/89/EGK rendelet és az 1014/90/EGK rendelet.

Ez az alfejezet ezen jogszabályok felhasználásával készült. Az egyes előírásokat ismertető szakasz vagy bekezdés végén található lábjegyzet a rendelkezést előíró jogforrásra utal.

2.3.2.

A termelőkre, illetve az alapanyagra vonatkozó előírások

Az Európai Unióban kötelező a borászati melléktermékek ellenőrzött hasznosítása (elsősorban lepárlása). Ezen intézkedés célja a következő: •

a melléktermékek túlzott kipréselése során keletkező gyenge minőségű bor készítésének, s ezáltal az eladhatatlan borfeleslegek képződésének, illetve növekedésének megakadályozása,

•

a melléktermékek megakadályozása.

„borkészítés”

céljából

történő

újrahasznosításának

Ezért tilos •

a zúzott és nem zúzott szőlő túlpréselése,

•

a borseprő préselése, de: a borseprő szűrése és centrifugálása nem tekintendő préselésnek abban az esetben, ha az így előállított termékek egészségesek és forgalomképes minőségűek, s a borseprőt nem szárítják ki;

•

a szőlőtörkölynek nem lepárlás céljára történő újraerjesztése10.

2.3.2.1. A melléktermék-lepároltatásra kötelezettek Összes keletkező mellékterméke beszállítására van kötelezve minden olyan természetes vagy jogi személy vagy személyek társulásai, •

10

aki bort készít, vagy

1493/1999/EK rendelet 27. cikk (1) és (2)


74 •

aki a szőlőnek borkészítéstől eltérő feldolgozása (de nem szőlőlé, sűrített szőlőlé, szőlőlé előállítására szánt szőlőmust és szőlőmust-sűrítmény készítése) során keletkező melléktermékekkel rendelkezik.11

2.3.2.2. Kivételek a melléktermék-lepároltatási kötelezettség alól Bár a melléktermékek lepárlásra való beszállítása alapvetően kötelező, számos kivétel létezik alóla. Ezek a következők: •

Illatos szőlőfajtából készített minőségi pezsgő stb. esete Fel van mentve a melléktermékek kötelező lepárlása alól, aki illatos szőlőfajtából készített minőségi pezsgőt, illatos szőlőfajtából készített, meghatározott termőhelyről származó minőségi pezsgőt vagy illatos szőlőfajtából készített meghatározott termőhelyről származó gyöngyöző bort készít vásárolt és stabilizált szőlőmustból vagy részben erjedt szőlőmustból12.

•

Kísérletek Lehetőség van a melléktermékekkel kapcsolatos kísérletekre, kísérletenként legfeljebb 100 tonna törköly, illetve 100 tonna borseprő felhasználásával. Azok a termelők, akik a tagállam által ellenőrzött kísérlet számára szállítják be saját termelésű borukat vagy mellékterméküket, részesülnek a melléktermékekért járó felvásárlási árból; ebben az esetben 0,277 euró/tf%/hl támogatás fizetendő a lepárlónak13.

•

Ecetgyárnak való beszállítás A melléktermék-lepárlási kötelezettségnek oly módon is eleget lehet tenni, hogy a bort ecetgyárnak szállítják be.14

•

A melléktermékek forgalomból való kivonása ellenőrzéssel Az ellenőrzés melletti forgalomból való kivonást gyakorlatilag három esetben engedélyezi az Európai Unió: 1.

11

Egyes országokra vonatkozó kivétel Bármely természetes vagy jogi személy vagy személyek társulásai, akik Ausztria, Luxemburg és Németország, továbbá az Európai Unió északi, nem hagyományosan bortermelő tagállamai (pl. Belgium, Hollandia stb.) szőlőtermő területein szüretelt szőlőt dolgoznak fel, kötelesek az ebből a feldolgozásból származó melléktermékeket ellenőrzés mellett kivonni a forgalomból15. Előfordul az is, hogy az érintett országokból – denaturálás után – olyan országba szállítják a melléktermékeket, ahol azok lepárlása könnyebben megoldható. Az ilyen melléktermékek lepárlására éppen úgy nem vehető igénybe támogatás, mint ha magukban a melléktermék-lepárlás alól felmentett

1493/1999/EK rendelet 27. cikk (3) és (6) 1623/2000/EK rendelet 49. cikk (1) és (2) 13 1623/2000/EK rendelet 46. cikk (4) 14 1493/1999/EK rendelet 27. cikk (5) 15 1493/1999/EK rendelet 27. cikk (7) 12


75

országokban párolnák le azokat. (A lepárlás a melléktermék-lepárlás alól felmentett országokban sem tilos – készíthető törköly- vagy seprőpálinka is –, de arra közösségi támogatás nem vehető igénybe.) 2.

Egyes termőterületekre vonatkozó kivétel A tagállamok felmenthetik a termelőket a melléktermékek kötelező lepárlása alól azokon a termőhelyeken, ahol a termelők számára a lepárlás aránytalanul nagy terhet jelentene. Ezen területekről a tagállamok illetékes hatóságai készítenek listát, s ezt átadják az Európai Bizottságnak16. Ezzel a lehetőséggel Görögország él, ahol a kis szigeteken fizikailag megvalósíthatatlan a melléktermékek összegyűjtése, illetve feldolgozása.

3.

A kistermelőkre vonatkozó kivétel Azok a termelők, akik nem készítenek bort vagy nem dolgoznak fel szőlőt más módon szövetkezeti feldolgozó üzemben, valamint egy adott borpiaci évben17 nem készítenek 25 hektoliternél több bort vagy mustot, nem kötelesek melléktermékeket lepárlásra beszállítani18. A C szőlőtermő övezetek olasz részein és Portugáliában mentesíthetik magukat a melléktermék-lepároltatás alól azok a termelők, akik a borkészítés vagy a szőlő más feldolgozása során 25 hl-nél több, de 40 hl-nél kevesebb bornak megfelelő mennyiséget termelnek19. Ezen felmentések alapja az, hogy a kevés keletkező melléktermék összegyűjtése aránytalanul nagy lepárlási költségekhez vezetne20. Az ellenőrzés melletti forgalomból való kivonást követően a melléktermékeket a gyakorlatban általában a következőképpen hasznosítják: törköly: • • • •

takarmányként, szerves trágyaként (a szőlőültetvényekben, előzetesen komposztálva vagy anélkül), szőlőmagolaj készítésére, törkölypálinka készítésére;

seprő: • • •

16

seprőpálinka készítésére, elégetésre (a visszamaradó anyagot újra fel nem dolgozható hulladékként kezelik), borkősav vagy más értékes anyagok kivonására.

1623/2000/EK rendelet 50. cikk (1) bekezdés a) pont a borpiaci év augusztus elsejétől július 31-ig tart 18 1623/2000/EK rendelet 45. cikk (2) 19 1493/1999/EK rendelet 27. cikk (8), 1623/2000/EK rendelet 45. cikk (2) 20 1623/2000/EK rendelet 50. cikk (1) bekezdés b) pont 17


76

2.3.2.3. A leadandó melléktermék-mennyiség A borkészítésből származó vagy a szőlőnek borkészítéstől eltérő feldolgozása révén keletkezett összes mellékterméket le kell adni lepárlásra. Ahhoz, hogy ez az előírás betartatható legyen, a beszállítandó minimális melléktermékmennyiséget azok alkoholtartalma alapján határozzák meg a következőképpen: •

A melléktermékekben levő alkohol mennyiségének el kell érnie a bor alkoholtartalmának legalább 10%-át, ha a bort a szőlő közvetlenül borrá történő átalakításával állították elő.

•

A technikailag indokolt esetekben engedélyezett eltérésektől eltekintve ez nem lehet kevesebb 5%-nál, amennyiben a bort szőlőmustból, részben erjedt szőlőmustból vagy még erjedésben levő újborból készítették.

•

Aki a törkölyt önocianin előállításra szállítja be, annak a bor alkoholtartalmának 5%-át vagy – fehér minőségi boroknál – legalább 7%-át kell leadni melléktermék formájában 21. E kisebb határérték mögött az áll, hogy az önocianin készítéséhez általában még nem erjedt törkölyt szállítanak be. Az önocianin ilyen törkölyből való kivonása után a törköly alkalmatlan az erjedésre és azt követően a lepárlásra.

A közösségi jog szőlőtermő övezetenként rögzítette a melléktermékek formájában lepárlásra beszállítandó alkohol mennyiségének meghatározásához alapul veendő átalány természetes alkoholtartalmat. Ez a C I szőlőtermő övezetben – melynek a) részébe Magyarország a besorolását kéri – 9,0 térfogatszázalék22. Ha a beszállított melléktermékek alkoholtartalma a megadott százalékmennyiségeket nem éri el, a lepárlásra kötelezetteknek a saját maguk által termelt borból le kell adniuk akkora mennyiséget, hogy biztosítani lehessen az előírt százalékértéket23. Az ilyen módon beszállítandó bor lepárló üzem helyett szállítható párlási bort készítő, erre a célra engedélyezett üzemnek is (lásd a 2.3.7. pontban foglaltakat). Ha a termelő a kötelezettségének megfelelő mennyiségnél több mint 2%-kal több bort szállít be, erre a mennyiségre nem kap semmiféle támogatást24. Azok a termelők, akik saját termelésű borukat ecetgyártásra szállítják be, a beszállított borban lévő alkohol mennyiségét tiszta alkoholban számítva levonják a melléktermékek kötelező lepárlására beszállítandó alkohol mennyiségéből (szintén tiszta alkoholban számítva)25.

21

1623/2000/EK rendelet 46. cikk (1) 1623/2000/EK rendelet 46. cikk (2) 23 1493/1999/EK rendelet 27. cikk (4) 24 1623/2000/EK rendelet 48. cikk (3) 25 1623/2000/EK rendelet 46. cikk (4) 22


77

2.3.2.4. A melléktermékek beszolgáltatásának, illetve forgalomból való kivonásának határideje A melléktermék-lepárlásra kötelezett termelőknek az adott piaci évben július 15-ig kell leadniuk melléktermékeiket. Azok a melléktermék-beszállításra kötelezett termelők, akik kötelezettségüknek legalább 90%-ban eleget tesznek az adott piaci év július 15-éig, a maradék mennyiséget az adott piaci év július 31-éig szolgáltathatják be (ha a tagállam ennél korábbi határidőt nem határoz meg)26. Ezt a pótlólagos határidőt azért adták meg, mert a termelők számára nem mindig könnyű megállapítani a kötelezettségük teljesítése érdekében beszállítandó mennyiséget. Így nem sújtják aránytalanul nagy büntetéssel azokat a termelőket, akik kötelezettségüknek majdnem teljesen eleget tettek a beszállítási határidőig, s csak kis korrekció megtételére van szükségük (amennyiben a még beszállítandó kis mennyiséget is időben leadják). Ha a melléktermékeket ellenőrzött módon vonják ki a forgalomból, a kivonásnak mielőbb, de legkésőbb a piaci év végéig meg kell történnie – ezt a pincekönyvbe be kell jegyezni vagy igazoltatni kell az illetékes hatósággal. A seprő kivonása akkor tekinthető megtörténtnek, ha azt denaturálták annak érdekében, hogy borászati célra már ne lehessen felhasználni, és ha az így denaturált seprő elszállítása be van jegyezve a pincekönyvbe27.

2.3.2.5. Minőségi előírások a melléktermékekre A lepárlási költségek elfogadható határok között tartása érdekében minimális átlagos követelményeket határoztak meg, amelyeknek a borászati melléktermékeknek meg kell felelniük a lepárlóhoz való beszállításkor. Ezek a C szőlőtermő övezetben a következők: •

a 100 kg törkölyben 2 liter tiszta alkoholnak kell lennie, ha a törköly olyan szőlőfajta borából származik, amely az érintett közigazgatási egységben nem borszőlő fajtaként van besorolva;

•

a 100 kg törkölyben 2,8 liter tiszta alkoholnak kell lennie, ha a törköly olyan szőlőfajta borából származik, amely az érintett közigazgatási egységben csak borszőlő fajtaként van besorolva;

•

a 100 kg borseprőben 4 liter tiszta alkoholnak kell lennie;

•

a borseprő nedvességtartalmának 45%-osnak kell lennie28.

Ezen jellemzők betartásáról a lepárló üzemnek kell meggyőződnie. Az ellenőrzés melletti forgalomból való kivonás esetén az egyes melléktermékek minimális nyersalkohol-tartalma a következő: • 26

törkölynél: fehér minőségi boroknál 2,1 liter/100 kg, más esetekben 3 liter/100 kg,

1623/2000/EK rendelet 58. cikk, módosította a 1660/2001/EK rendelet 1 (1) cikke 1623/2000/EK rendelet 50. cikk (2) 28 1623/2000/EK rendelet 46. cikk (3) 27


78 •

borseprőnél: fehér 5 liter/100 kg29.

minőségi

boroknál

3,5 liter/100 kg,

más

esetekben

2.3.2.6. A melléktermékek lepárlásával előállítható termékek A melléktermékek lepárlásával a következő termékek készíthetők: •

semleges alkohol (definícióját lásd e fejezet 2.3.8. pontjánál), A semleges alkohol mezőgazdasági eredetű etil-alkoholként felhasználható a szeszesital-készítésben, de beszállítható az intervenciós hivatalhoz is.

•

borpárlat a 1576/89/EGK rendelet definíciói szerint, Akkor lehet a melléktermék-lepárlás során borpárlatot készíteni, ha a termelők a melléktermékeken kívül bort is szolgáltatnak be (ha a melléktermékek alkoholtartalma nem érte el a beszolgáltatandó minimális értéket).

•

törkölypárlat a 1576/89/EGK rendelet definíciói szerint, Törkölypárlat a törkölyből csak közvetlen lepárlással készíthető, vagyis nem használható az a kétlépéses eljárás, hogy először nyersalkoholt készítenek, majd azt visszahígítják és újrapárolják.

•

legalább 52 térfogatszázalék alkoholtartalmú desztillátum30 vagy nyersalkohol. A desztillátum vagy nyersalkohol csak a következő termékek készítésére használható, a tagállam által biztosítandó ellenőrzés mellett:

•

alkoholos italok (beleértve pl. a seprőpárlatot is – az 1014/90/EGK rendelet mellékletének definíciója szerint),

•

semleges alkohol vagy borpárlat,

•

ipari célú alkohol.31

A melléktermékek lepárlásából származó termékek hasznosítása tekintetében az egyes tagállamok gyakorlatára a következő jellemző: •

29

Franciaországban a melléktermékek lepárlásából származó alkohol legnagyobb hányada ipari szeszként értékesül, kisebb része a szeszesital-piacra kerül. Egyes francia lepárló üzemek a lepárlásra beszállított seprőből dekantálással, szűréssel vagy centrifugálással elválasztják a bort. A szétválasztott frakciókat (seprőtészta és színlé) külön-külön párolják le. Az így elválasztott borból (színléből) készült párlaton kívül nem kerülhet seprőből származó alkohol a brandybe. Megjegyzendő, hogy a franciák e jogilag kissé kétes gyakorlata az Európai Unió számára anyagilag kedvező, hiszen így kevesebb alkohol kerül az intervenciós intézményekhez és kevesebbet kell közösségi pénzből értékesíteni. A franciákon kívül a többi tagállamban nem jellemző a seprő effajta szétválasztása.

1623/2000/EK rendelet 51. cikk A „desztillátum” kifejezés a tanulmányban a distillate/Destillat/distillat kifejezés fordításaként szerepel. 31 1623/2000/EK rendelet 43. cikk 30


79

•

Olaszországban vagy grappát készítenek, vagy beszállítják az alkoholt az intervenciós hivatalhoz.

•

Portugáliában és Spanyolországban gyakorlatilag a melléktermékek lepárlásából származó összes alkoholt beszállítják az intervenciós hivatalhoz.

2.3.2.7. A termelőnek fizetett minimálár A beszállított melléktermékért a lepárló fizet a termelőnek. A szőlőtörköly, a borseprő és a lepárlásra leadott bor felvásárlási ára térfogatszázalékonként és hektoliterenként 0,995 euró32. A lepárló által fizetett ár nem lehet kisebb a felvásárlási árnál33. A felvásárlási ár a lepárló telephelyén érvényes nettó (áfa nélküli) ár. Ezt a lepárló a termék adott tételének hozzá történő megérkezése után három hónapon belül fizeti ki a termelőnek. A lepárló fizethet részletekben is, ha ehhez a termelő hozzájárul. A részletek fizetésének lehetséges módjai a következők: •

a lepárló a felvásárlási ár 80%-át a termékek beszállítását követően legkésőbb három hónapon belül fizeti ki a termelőnek, a maradék összeget a lepárló legkésőbb a rákövetkező október 31-éig fizeti ki;

•

a lepárló a felvásárlási ár 80%-át a termékek beszállítását követően, legkésőbb egy hónappal a számla bemutatása után fizeti ki a termelőnek, amelyet az adott borpiaci évet követő augusztus 31-éig kell kiállítani34, a maradék összeget a lepárló legkésőbb a rákövetkező október 31-éig fizeti ki35.

Ha a lepárló nem fizette ki a termelőnek a felvásárlási árat, az intervenciós hivatal az adott piaci évet követő június 1-je előtt kifizeti a termelőnek a támogatást36. A lepárló üzem a termelőnek igazolást állít ki a melléktermék beszállításáról az adott piaci évet követő augusztus 31-éig. Ez legalább a termék típusát, mennyiségét, alkoholtartalmát és az egyes szállítások időpontját tartalmazza37.

2.3.2.8. A melléktermékek beszállítási költségeinek fedezése A közösségi jog e területet érintően csak arról rendelkezik, hogy a termelőnek fizetett ár a lepárló telephelyén érvényes ár. Vagyis ha a szállításról a lepárló üzem gondoskodik, levonhatja a szállítási költségeket a termelőnek fizetendő felvásárlási árból. Ha a melléktermékeket a termelő szállítja be, akkor az egész felvásárlási ár őt illeti meg.

32

1493/1999/EK rendelet 27. cikk (9) 1493/1999/EK rendelet 27. cikk (10) 34 A számlán fel kell tüntetni a termék alkoholtartalmát, ezt viszont a lepárló a termékek beszállításakor még nem tudja. Így a termelő a szállításkor csak egy átvételi elismervényt kap. Ezért nem lehet a szállításkor már kifizetni a teljes összeget: ez csak akkor lehetséges, amikor már ismert az alkoholtartalom. 35 1623/2000/EK rendelet 47. cikk (2) bekezdésének 2 és 3. albekezdése 36 1623/2000/EK rendelet 60. cikk (6) 37 1623/2000/EK rendelet 59. cikk 33


80

A melléktermékek begyűjtésének gyakorlati kivitelezése a tagállamokban eltérő lehet. Franciaországban például – ahol a kérdést részleltekbe menően szabályozzák – gyakori, hogy a termelők a melléktermékeket gyűjtőhelyre szállítják, s a lepárló az onnan való elszállításról gondoskodik. A lepárlóknak a piaci év elején értesíteniük kell a termelőket a szállítás feltételeiről. A lepárló például indokolt esetben a melléktermék lerakodásáért még akkor is számíthat fel költséget, ha a beszállításról maga a termelő gondoskodik.

2.3.3.

A lepárlókra vonatkozó előírások

2.3.3.1. A lepárló üzemek A lepárlásban részt vevő lepárlóknak a tagállamok illetékes hatóságai adják meg az engedélyt. E hatóságok listát állítanak össze ezekről az üzemekről és felelősek a lista naprakészen tartásáért. A változtatásokat a tagállamok közlik az Európai Bizottsággal, amely a listát és változtatásait közzéteszi. A közösségi szabályoknak meg nem felelő lepárlók engedélyét az illetékes hatóság időlegesen vagy véglegesen visszavonhatja38. Az engedély megadásából kizárhatják azokat, akik a kötelező lepárlás esetén nem tudnak legalább 92%-os alkoholtartalmú terméket előállítani. Ha a termelő olyan lepárlónak szállít, amelynek engedélyét visszavonták, a beszállított mennyiséget beszámítják neki, viszont nem jogosult a közösségi támogatásra.39 A lepárló •

támogatást igényelhet a termék lepárlásához, ha a lepárlásból nyert termék alkoholtartalma legalább 52 térfogatszázalék, vagy

•

a lepárlásból nyert terméket beszállíthatja az intervenciós hivatalnak, ha a termék alkoholtartalma legalább 92 térfogatszázalék40.

A lepárlásnak (beleértve az adott lepárló üzem által végzett esetleges újrapárolást és finomítást) az adott piaci év július 31-éig be kell fejeződnie41. A maradék mennyiségek lepárlásának határideje a következő piaci év szeptember 30-a. A melléktermék-lepárlás keretében esetlegesen beszállított bor csak az adott piaci év január 1-je után párolható le, és csak ekkortól készíthető belőle párlási bor42.

2.3.3.2. A lepárlónak fizetett támogatás (az intervenciós hivatalhoz be nem szállított termékekre) A lepárlónak fizetendő támogatás alkohol-térfogatszázalékra és a lepárlás során nyert termék hektoliterére vetítve van meghatározva a lepárlás során nyerhető különböző termékek piaci ára alapján. A támogatás összege a következő: 38

1623/2000/EK rendelet 42. cikk 1623/2000/EK rendelet 45. cikk (1) 40 1493/1999/EK rendelet 27. cikk (11) 41 1623/2000/EK rendelet 61. cikk (3) 42 1623/2000/EK rendelet 62. cikk (1) és 76. cikk (2) 39


81

1.

semleges alkohol esetén: • átalány: 0,6279 euró, • törkölyre 0,8453 euró, • borra és borseprőre 0,4106 euró; Az átalányt akkor fizetik, ha az alkohol vegyesen származik törkölyből, seprőből és borból: értéke a törkölyre, illetve a seprőre és borra fizetett összeg átlaga. A tagállamok akkor dönthetnek arról, hogy a törkölyből, borból vagy borseprőből párolt alkoholra eltérő támogatást adnak, ha az átalányár alkalmazása ahhoz vezet vagy vezethetne, hogy a Közösség egyes területein ellehetetlenedne a borászati melléktermékek közül egynek vagy többnek a lepárlása. A törkölyből, borból vagy borseprőből párolt alkoholra eltérő támogatást kell fizetni a lepárlónak, ha az adott borpiaci évben az általa lepárolt teljes mennyiségnek több mint 60%-át ezen nyersanyagok egyike tette ki43.

2.

törkölyből párolt szeszesitalok és legalább 52 térfogatszázalékos alkoholtartalmú desztillátumok vagy nyersalkohol esetén 0,3985 euró, Ha a lepárló bizonyítékot szolgáltat arról, hogy a törköly lepárlásával nyert desztillátumot vagy nyersalkoholt nem törkölypárlat készítésére használták, további 0,3139 euró/térfogatszázalék/hl fizethető ki44.

3.

legalább 52 térfogatszázalékos alkoholtartalmú desztillátum vagy nyersalkohol esetén: • 0,2777 euró borból készült szeszesital esetén, • 0,2777 euró borból vagy borseprőből készült nyersalkohol esetén.

A tagállam előírhatja, hogy azok a gazdasági szereplők, akik egy adott borpiaci piaci évben kezdik meg ilyen jellegű tevékenységüket, csak a saját szőlőtermésük feldolgozásából származó termékek után kaphatnak támogatást45. Ez az előírás az olaszok kérésére került be a közösségi rendeletbe, így ugyanis az átvett melléktermékek lepárlásával foglalkozó, csődöt jelentett cég nem kezdheti el a következő évben más néven újra ugyanazt a tevékenységet. A lepárló üzem a támogatás igénybevételére az intervenciós hivatalnak kérvényt nyújt be, amely tartalmazza: •

bor és borseprő beszállításánál az egyes termelők által beszállított mennyiségeket, megjelölve legalább a termék típusát, mennyiségét, színét és alkoholtartalmát, valamint a kísérő okmány vagy a szállítólevél számát;

•

szőlőtörkölynél azon termelők nevének a felsorolását, akik a törkölyt beszállították, valamint a lepárlásra beszállított törkölyben található alkohol mennyiségét;

•

a tagállam által kijelölt illetékes hatóság által lepecsételt igazolást, amelyben feltünteti legalább a lepárlás útján készített termékek mennyiségét (semleges alkohol, törkölyből készített szeszesital, legalább 52 térfogatszázalékos

43

1623/2000/EK rendelet 48. cikk (1) és (2) 1623/2000/EK rendelet 48. cikk (1) és (2) 45 1623/2000/EK rendelet 2. cikk (1) 44


82

alkoholtartalmú desztillátum vagy nyersalkohol bontásban) és a termékek előállításának időpontját; •

bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a termelőnek megfizette a minimális felvásárlási árat. (A tagállamok e bizonyítékra vonatkozóan meghatározhatnak egyszerűsített eljárást, amelyet az Európai Bizottsággal jóvá kell hagyatniuk.) A minimumár megfizetéséről szóló bizonyíték helyettesíthető egy arról szóló igazolással, hogy az intervenciós hivatal javára letétbe helyeztek az igényelt támogatási összeg 120%-ának megfelelő összegű biztosítékot. Ilyen esetben a teljes felvásárlási ár kifizetéséről szóló bizonyítékot legkésőbb az adott borpiaci évet követő év februárjának utolsó napjáig kell bemutatni az intervenciós hivatalnak. A felvásárlási ár részletekben történő kifizetése esetén értelemszerűen a részlet kifizetéséről kell bemutatni a bizonyítékot.

Ha a termelő maga végzi a lepárlást, akkor a tagállam illetékes hatósága által lepecsételt nyilatkozatot ad le, amely legalább a következőket tartalmazza: •

a lepárolandó termék típusát, mennyiségét, színét és alkoholtartalmát;

•

a lepárlás során nyert termékek mennyiségét (semleges alkohol, törkölyből készített szeszesital, legalább 52 térfogatszázalékos alkoholtartalmú desztillátum vagy nyersalkohol bontásban) és e termékek előállításának időpontját46.

A támogatás kifizetése iránti kérvényt legkésőbb az adott piaci évet követő november 30-áig kell leadni az intervenciós hivatalnál. Ha a kérelmet november 30-a után adja le a lepárló, naponta 0,5%-kal csökken a kifizethető támogatás, két hónapon keresztül. A két hónap lejárta után semmiféle támogatás nem illeti meg a lepárlót. Ha a lepárló nem fizeti ki időben a termelőnek a felvásárlási árat, a lepárlónak járó támogatás összegét naponta 1%-kal csökkentik egy hónapon keresztül. Ha a késedelem egy hónapnál hosszabb, a lepárló semmiféle támogatást nem kap. Ha a lepárló a támogatást előlegként megkapta, a megfelelő biztosítékot a ténylegesen megadható támogatás mennyiségével arányosan szabadítják fel. Ha a támogatás nem jár, a megfelelő biztosítékot visszatartják. Ha a lepárló nem mutatja be idejében az intervenciós hivatalnak a bizonyítékot arról, hogy a felvásárlási árat kifizette a termelőnek, az ennek bemutatására kijelölt határidőt követően naponta 0,5%-kal csökken a kifizethető támogatás, két hónapon keresztül. A két hónap lejárta után semmiféle támogatás nem illeti meg a lepárlót. Ha a lepárló a támogatást előlegként megkapta, a megfelelő biztosítékot a ténylegesen megadható támogatás mennyiségével arányosan szabadítják fel. Ha a támogatás nem jár, a biztosítékot visszatartják. Az intervenciós hivatal a kérvény leadását követően legkésőbb három hónapon belül fizet a lepárlónak, amennyiben az a megfelelő dokumentumokat bemutatta47. A lepárló üzem (vagy a lepárlást maga végző termelő) kérheti a támogatás előzetes kifizetését az intervenciós hivatal javára történő 120%-os biztosíték letétbe helyezése 46 47

1623/2000/EK rendelet 60. cikk (2) 1623/2000/EK rendelet 60. cikk (5)


83

ellenében. Az intervenciós hivatal a biztosíték letétbe helyezéséről szóló igazolás bemutatásától számított legkésőbb három hónapon belül kifizeti az előleget48.

2.3.3.3. A lepárlónak fizetett felvásárlási ár (az intervenciós hivatalhoz beszállított termékekre) A lepárló az adott borpiaci évet követő november 30-áig beszállíthatja a legalább 92 térfogatszázalékos alkoholtartalmú termékeket az intervenciós hivatalhoz, amely ezért felvásárlási árat fizet neki49. A 92%-os alkoholtartalmú terméket a lepárló üzem maga is előállíthatja vagy azt előállíttathatja más üzemmel50. Az intervenciós hivatal által a lepárló üzemnek fizetett ár meghatározásakor figyelembe veszik az érintett termékek lepárlási és szállítási költségeit. A lepárló üzemnek ennek megfelelően a nyersalkoholért térfogat-százalékonként és hektoliterenként a következő ár fizetendő: • • •

átalány: 1,654 euró, törkölyből származó alkohol: 1,872 euró, borból vagy borseprőből párolt alkohol: 1,437 euró.

A tagállamok akkor dönthetnek arról, hogy a törkölyből, borból vagy borseprőből származó alkoholra eltérő támogatást adnak, ha az átalányár alkalmazása ahhoz vezet vagy vezethetne, hogy a Közösség egyes területein ellehetetlenedne a borászati melléktermékek közül egynek vagy többnek a lepárlása. A törkölyből, borból vagy borseprőből párolt alkoholra eltérő támogatást kell fizetni a lepárlónak, ha az adott borpiaci évben az általa lepárolt teljes mennyiségnek több, mint 60%-át ezen nyersanyagok egyike tette ki51. Az árak az intervenciós hivatal telephelyén érvényes nettó árak. Ha az intervenciós hivatalnak eladott alkoholt nem szállítják be az intervenciós intézménynek, hanem azt a lepárló üzem tárolja (ez a gyakorlat Olaszországban), az említett árakat 0,5 euró/térfogatszázalék/hl-rel csökkentik52. Ha a lepárló nem szállítja be időben (november 30-ig) az alkoholt az intervenciós hivatalnak, naponta 0,5%-kal csökken a kifizethető ár, két hónapon keresztül. A két hónap lejárta után semmiféle felvásárlási ár nem illeti meg a lepárlót. Ahhoz, hogy a lepárló megkaphassa a felvásárlási árat, az adott borpiaci évet követő november 30-áig be kell mutatnia az intervenciós hivatalnak a megfelelő 48

1623/2000/EK rendelet 66. cikk 1623/2000/EK rendelet 62. cikk (1) 50 1623/2000/EK rendelet 62. cikk (1) bekezdés, második albekezdés 51 1623/2000/EK rendelet 48. cikk (1) és (2) 52 A felvásárlási ár azért alacsonyabb ilyenkor, mert ebben az esetben az intervenciós hivatal tulajdonában lévő alkoholt megvásárló kell, hogy az egyes tételeket összegyűjtse, így azért alacsonyabb árat hajlandó csak fizetni, mintha az egész mennyiség eleve egy, központi helyen lenne összegyűjtve. 49


84

dokumentumokat is. Ha a lepárló ezeket nem mutatja be időben, naponta 0,5%-kal csökken a kifizethető felvásárlási ár, két hónapon keresztül. A két hónap lejárta után semmiféle felvásárlási ár nem illeti meg a lepárlót. Ha a lepárló a felvásárlási árat előlegként megkapta, a megfelelő biztosítékot a ténylegesen megadható támogatás mennyiségével arányosan szabadítják fel. Ha a támogatás nem jár, a biztosítékot visszatartják. Az intervenciós hivatal az alkohol beszállítását követően legkésőbb három hónapon belül fizet a lepárlónak, amennyiben az a megfelelő dokumentumokat bemutatta53. Ha a lepárló eredetileg úgy gondolja, hogy maga értékesíti majd a terméket s ezért felveszi a lepárlásért járó támogatást, majd mégis beszállítja az alkoholt az intervenciós hivatalhoz, az alkohol felvásárlási árából levonják a lepárlásért már felvett támogatást.

2.3.4.

Az intervenciós hivatal

Az egyes tagállamok intervenciós hivatalainak szerepe az intervenciós intézkedések, így a lepárlás ügyintézése is. A melléktermékek lepárlása tekintetében az intervenciós hivatal főbb feladatai: •

az intervenciós intézkedésekben részt vevő lepárlók engedélyezése, az általuk kötött szerződések vagy általuk leadott jelentések fogadása és jóváhagyása. A lepárló üzemek havonta legkésőbb a hónap 10. napjáig az előző hónapra vonatkozóan nyilatkozatot küldenek az intervenciós hivatalnak a lepárolt és a lepárlás során nyert termékek mennyiségéről, az egyes kategóriák (semleges alkohol, törkölyből készített szeszesital, legalább 52 térfogatszázalékos alkoholtartalmú desztillátum vagy nyersalkohol) szerinti bontásban54. Ha a lepárló késve adja le a nyilatkozatot, naponta 0,5%-kal csökken a kifizethető támogatás, két hónapon keresztül. A két hónap lejárta után semmiféle támogatás nem illeti meg a lepárlót.

•

az Európai Unió közös költségvetéséből érkező támogatás kifizetése a lepárló üzemeknek Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (az EU mezőgazdasági támogatásokat kifizető alapja) fedezi az intervenciós hivataloknak az alkohol átvételével kapcsolatos költségeinek egy részét. Az EMOGA anyagi hozzájárulása megegyezik az intervenciós hivatal által a lepárlóknak fizetett támogatással55.

•

az alkohol raktározása Az intervenciós hivatalnak eladott alkohol tárolására általában az intervenciós hivatal maga rendelkezik tároló kapacitással. Hozható azonban olyan döntés is, hogy az alkoholt – az intervenciós hivatal részére történő beszállítás helyett – egy olyan gazdasági szereplőnek adják át, aki a lepárlási termékek értékesítésére szervezett kiírás keretében pályázatot nyújtott be, s amelyet a meghatározott

53

1623/2000/EK rendelet 62. cikk (5) 1623/2000/EK rendelet 61. cikk (2) 55 1623/2000/EK rendelet 67. cikk 54


85

eljárási rendnek megfelelően elfogadtak56. Kivételes esetben tárolhatja a lepárló üzem is az alkoholt. •

részvétel az alkohol értékesítésében Az intervenciós hivatalhoz beszállított alkohol nem kerülhet az élelmiszer célú alkoholok piacára: azt nyilvános árverésen vagy pályázati úton értékesítik. Ha azonban a szeszesital-ágazat azon területén, ahol a bor eredetű alkohol felhasználása elő van írva, az igények nem elégíthetők ki más módon, dönthetnek arról, hogy az intervenciós hivatal által átvett alkoholt is ebben az ágazatban értékesítik. A kötelező lepárlásokból származó alkohol értékesítésének útjai a következők lehetnek: • • •

2.3.5.

új ipari felhasználások (pl. üvegházak fűtése, kozmetikumok készítése, takarmányszárítás stb.), harmadik országokban történő felhasználás üzemanyagként, bio-etanolként történő felhasználás a Közösségen belül57.

Ellenőrzés

A lepárlásra beszállított termékeket – különös tekintettel a mennyiségre, színre és az alkoholtartalomra – a kísérő okmány valamint a tagállam illetékes ellenőrző hatóságának felügyelete alatt a lepárló üzemhez való beszállításkor (akár szúrópróbaszerűen is) vett minta analízise alapján ellenőrzik. Az analízist a tagállam által jóváhagyott laboratórium végzi, amely az eredményt eljuttatja annak az országnak az intervenciós hivatalához, ahol a lepárlás történik. Egy hivatalos testület ellenőre ellenőrzi a lepárolt mennyiséget, a lepárlás időpontját, az előállított termék mennyiségét és tulajdonságait. Ha a közösségi jogszabályok értelmében nem állítottak ki kísérő okmányt, a lepárlandó termék adatait az analízis eredményeivel vetik össze. A tagállamok előírhatják indikátor használatát. Nem akadályozhatják meg azonban területükön belül a lepárlásra szánt termékek vagy az ezekből nyert lepárolt termékek forgalmát azért, mert bennük indikátorok vannak. Ha a tagállam indikátor használatáról rendelkezéseket hoz, arról értesíti az Európai Bizottságot, aki tájékoztatja erről a többi tagállamot. A tagállamok engedélyezhetik a lepárlandó termékek több termelőtől való együttes beszállítását. Ebben az esetben a termékek jellemzőinek ellenőrzése saját rendelkezéseik szerint történik. Ha a tagállam ilyen rendelkezéseket hoz, arról értesíti az Európai Bizottságot. Ahol a melléktermékeket ellenőrzés mellett vonják ki a forgalomból, a legalább 25 000 hl éves bortermeléssel rendelkező tagállamok szúrópróbaszerűen ellenőrzik a

56 57

1493/1999/EK rendelet 27. cikk (12) 1623/2000/EK rendelet 83. cikk (1)


86

melléktermékek minimális alkoholtartalmát és azt, hogy azokat az előírt módon, teljes mértékben és a kellő határidőig kivonták-e a forgalomból58.

2.3.6.

Szankciók

Ha a dokumentumok tanulmányozása során kiderül, hogy egy termelő nem felel meg a közösségi előírásokban szereplő követelményeknek a beszállított termékek egészére vagy egy részére nézve, az illetékes intervenciós hivatal megfelelő módon értesíti a lepárlót és az érintett termelőt. Az érintett lepárló nem köteles az adott termékmennyiség árát kifizetni. Ha a termelő vagy a lepárló nem felel meg a közösségi előírásokban szereplő követelményeknek a beszállított termékek egészére vagy egy részére nézve, nem jár támogatás az érintett mennyiségekre és a lepárló azokat nem adhatja le az intervenciós hivatalnak. Ha a támogatást már kifizették, az intervenciós hivatal visszaveszi azt a lepárlótól. Ha a lepárlás során nyert terméket már beszállították, az intervenciós hivatal az adott támogatással megegyező összeget visszafizettet a lepárlóval. A határidők be nem tartása esetén a támogatás összege csökkenthető (lásd az egyes konkrét eseteknél). Az intervenciós hivatal a lepárlónak fizetett támogatással azonos összeget fizettet vissza a termelővel, ha a termelő nem felel meg a lepárlásra vonatkozó közösségi előírásokban szereplő követelményeknek, például •

nem adja le időben a szüreti, termelési és készletjelentését;

•

ezen jelentései hiányosak vagy pontatlanok, s a hiányzó vagy a valóságnak nem megfelelő adatok elengedhetetlenek az érintett intézkedés szempontjából;

•

ha a termelő nem tesz eleget a melléktermék-lepárlási kötelezettségének, de a szabálytalanságokra csak akkor derül fény, amikor a lepárló a korábbi jelentések alapján már kifizette a minimumárat.

Ha a termelők nem teljesítik kötelezettségeiket vagy megtagadják, hogy ellenőrzésnek vessék őket alá, nem fizetnek ki támogatást részükre. Ha a lepárló nem teljesíti kötelezettségeit, a támogatást az illetékes hatóság által meghatározott, a szabálysértés súlyától függő összeggel csökkentik. A piacszabályozási intézkedésekben (raktározási támogatás, bor lepárlása, stb.) csak azok a termelők vehetnek részt, akik esetleges kötelező lepárlási kötelezettségeiknek (melléktermékek, kettős hasznosítású fajták) eleget tettek59.

58 59

1623/2000/EK rendelet 50. cikk (2) bekezdés, második és harmadik albekezdés 1623/2000/EK rendelet 2. cikk (2)


2.3.7.

87

A szeszezett (párlási) bor esete

A párlási bor készítésének célja egyrészt a szállítási költségek csökkentése, másrészt a lepárlásra szánt bor tartósítása (ha a bort kénnel tartósítanák, az a rézből készült lepárló készülékeket károsíthatná). Amennyiben a bort a lepárló részére történő beszállítás előtt szeszezett borrá alakítják át, akkor a lepárlásból nyert legalább 52 térfogatszázalékos termék után igényelhető támogatást a szeszezett bor előállítójának folyósítják, és a lepárlási termékeket nem lehet az intervenciós hivatalnak átadni.

2.3.8.

Néhány szó az alkohol-definíciókról

Mivel a magyar és az uniós borjog által használt, a lepárlásból származó termékekre vonatkozó kifejezések sok esetben eltérőek, az anyag jobb érthetősége céljából célszerű néhány fogalom tisztázása (megjegyzendő, hogy egyelőre nem ismeretes az összes fogalomra egységesen elfogadott fordítás). A nyersalkohol60 fogalma nem különösebben körülhatárolt, az biztos, hogy minimális alkoholtartalma 92 térfogatszázalék. Az intervenciós hivatal ezt az alkoholtípust veszi át a lepárló üzemektől. A semleges alkohol61 definíciója a következő: 1.

érzékszervi jellegzetességek: a nyersanyagtól idegen illat/aroma nem fedezhető fel benne;

2.

minimális alkoholtartalom: 96 térfogatszázalék;

3.

a maradék elemek maximális értéke: • összes savtartalom, 1 hektoliter 100 térfogatszázalékos alkoholban, ecetsavtartalomban kifejezve: 1,5g, • észterek 1 hektoliter 100 térfogatszázalékos alkoholban, etilacetát tartalomban kifejezve: 1,3g, • aldehidek 1 hektoliter 100 térfogatszázalékos alkoholban, acetaldehid tartalomban kifejezve: 0,5g, • magasabb rendű alkoholok 1 hektoliter 100 térfogatszázalékos alkoholban, bimetilpropanol-tartalomban kifejezve: 0,5g, • metanol 1 hektoliter 100 térfogatszázalékos alkoholban: 50g, • száraz kivonat 1 hektoliter 100 térfogatszázalékos alkoholban: 1,5g, • nitrogéntartalmú illó anyagok 1 hektoliter 100 térfogatszázalékos alkoholban, nitrogénben kifejezve: 0,1g, • furfural: nem kimutatható.62

60

Angolul raw alcohol, németül Rohalkohol, franciául alcool brut. Angolul neutral alcohol, németül Neutralalkohol, franciául alcool neutre. 62 1623/2000/EK rendelet III. melléklet 61


88

A lepárló maga dönthet arról, hogy milyen alkoholtípust készít. Leggyakrabban nyersalkoholt készítenek, mert ez a legolcsóbb (a semleges alkohollá tisztítás drága folyamat, és az intervenciós hivatal nem fizet érte magasabb árat). Ha azonban a lepárló üzem eredeti szándéka az, hogy a piacon értékesítse a lepárlásból származó terméket, de terve meghiúsul, leadhatja a semleges alkoholt az intervenciós hivatalnak, hiszen alkoholtartalma meghaladja a 92 térfogatszázalékot.

3.

Az Európai Unió bortermelőit érintő egyéb előírások (amelyek nem a borjoghoz tartoznak)

3.1.

Jövedéki adó szabályozása

A jövedéki szabályozás az Európai Unióban – ahogy az adózás szabályozása általában – a tagállamok hatáskörében van. Az EU csak kereteket határoz meg, amelyek szem előtt tartásával az egyes tagállamok maguk készítik el részletes szabályozásukat. A jelen alfejezet ezért először ismerteti a közösségi előírások főbb pontjait, majd egy kiválasztott ország – Ausztria – példáján mutatja be egy bortermelő tagállam gyakorlatát. Megjegyzendő, hogy Ausztria esete alapjában véve eltér a magyar szabályozástól, hiszen ott a borra kivetett jövedéki adó mértéke nulla. Ennek ellenére hasznos lehet az osztrák szabályozás és a mögötte rejlő szemléletmód megismerése. Az összeállítás mindenekelőtt a bor és a pezsgő jövedéki szabályozásával foglalkozik, s csak érintőlegesen tesz említést a köztes alkoholtermékekről, illetve a szeszes italokról.

3.1.1.

A közösségi szintű szabályozás

Az adózás szabályozásának kialakítása terén az uniós tagállamoknak meglehetősen nagy a szabadságuk. Minthogy azonban a Közösség 1993. január 1-jével egységes belső piacot alakított ki, a versenysemlegesség biztosítása érdekében szükség volt egyes közös alapelvek rögzítésére. Ilyen módon például a jövedéki adóra vonatkozóan több irányelv is született, melyek meghatározzák azokat a kereteket, amelyeket minden tagállamnak be kell tartania.

3.1.1.1. Jogi háttér A bor jövedéki szabályozását az Európai Unióban a következő előírások érintik: •

a Tanács 92/12/EGK számú irányelve a jövedékiadó-köteles termékek általános szabályozásáról és ezen termékek birtokban tartásáról, szállításáról és nyomon követéséről,

•

a Tanács 92/83/EGK számú irányelve az alkohol és az alkoholos italok jövedékiadószerkezetének harmonizálásáról,

•

a Tanács 92/84/EGK számú irányelve az alkohol és az alkoholos italok jövedéki adója mértékének közelítéséről,


89

•

a Bizottság 2719/92/EGK rendelete a jövedékiadó-köteles termékek adófelfüggesztés melletti szállítását kísérő adminisztratív okmányról (módosította a 2225/93/EGK rendelet),

•

a Bizottság 3649/92/EGK rendelete a kiindulási országban már adómentes forgalomba került jövedékiadó-köteles termékek szállításakor alkalmazandó egyszerűsített kísérő okmányról.

3.1.1.2. Alapfogalmak A közösségi jövedéki előírásokban szereplő főbb fogalmak: •

Az adóraktár engedélyese olyan természetes vagy jogi személy, akit/amelyet a tagállam illetékes hatóságai felhatalmaznak arra, hogy üzleti tevékenysége során jövedéki adózás alá eső termékeket termeljen, dolgozzon fel, tartson birtokban, fogadjon vagy küldjön, míg a jövedéki adó az adóraktári eljárás során fel van függesztve. Az adóraktár engedélyesének szükség esetén biztosítékot kell adnia a termelés, a feldolgozás és birtokban tartás fedezésére és kötelező biztosítékot kell letennie a termékek szállításának fedezésére. Az ezzel kapcsolatos feltételek meghatározása azon tagállam adóhatóságainak feladata, amelyben az adóraktár található. Az adóraktár engedélyesének minden adóraktárra vonatkozóan nyilvántartást kell vezetnie a készletről és a termékforgalomról, és alá kell vetnie magát minden vizsgálatnak vagy készletellenőrzésnek. Az adóraktár engedélyese számára – a versenysemlegesség figyelembe-vételével – azon tagállamok határozhatják meg a teljesítendő követelményeket, amelynek területén az adóraktár található.

•

Az adóraktár olyan hely, ahol az adóraktár engedélyese üzleti tevékenysége folyamán jövedéki adó alá eső termékeket termel, dolgoz fel, tart birtokban, fogad vagy küld adófelfüggesztés és azon feltételek mellett, amelyeket azon tagállam illetékes hatóságai hoznak, amelynek területén az adóraktár található. Adóraktárak nyitásához és működtetéséhez a tagállam illetékes hatóságának jóváhagyása szükséges. Lényegében két adóraktártípus különíthető el: --

az előállító üzem (termelő adóraktár) és

--

a raktárak (tároló adóraktár).

A birtokban tartás nem kötendő adóraktári státushoz, de ha raktáron kívül tartanak birtokban jövedékiadó-köteles terméket, akkor meg kell fizetni az adót vagy vissza kell vinni a terméket a raktárba. •

Az adófelfüggesztés a termékek termelése, feldolgozása, birtokban tartása vagy szállítása során alkalmazott adózási eljárás a jövedéki adó felfüggesztése mellett (vagyis tulajdonképpen kitolódik az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja).

•

A bejegyzett (regisztrált) kereskedő olyan, adóraktár-engedélyesi státussal nem rendelkező természetes vagy jogi személy, akit/amelyet a tagállam illetékes

90

A magyar borászat és az Európai Unió hatóságai felhatalmaznak arra, hogy üzleti tevékenysége során más tagállamból jövedéki adó alá eső terméket fogadjon adófelfüggesztés mellett. Az ilyen kereskedő nem tarthat birtokban és nem küldhet ilyen termékeket a jövedéki adó felfüggesztése mellett. A bejegyzett (regisztrált) kereskedőnek garantálnia kell a jövedéki adó megfizetését az országának adóhatósága által meghatározott feltételek szerint, nyilvántartást kell vezetnie a termékszállításról, alá kell vetnie magát minden vizsgálatnak vagy készletellenőrzésnek, s a jövedéki adót a termék fogadásakor, a tagállam által meghatározott eljárás szerint kell megfizetnie.

•

A nem regisztrált kereskedő olyan, adóraktár-engedélyesi státussal nem rendelkező természetes vagy jogi személy, akit/amelyet felhatalmaztak arra, hogy üzleti tevékenysége során alkalmanként más tagállamból jövedéki adó alá eső terméket fogadjon adófelfüggesztés mellett. Kötelezettségei hasonlóak a bejegyzett kereskedő kötelezettségeihez.

•

A tagállamok meghatározhatnak olyan szabályokat, amelyeknek értelmében a jövedéki adót egy „adóképviselőnek” kell megfizetnie, aki nem azonos a címzettel. Az ilyen adóképviselő meghatározása a célország feladata és jóváhagyásuk is az adott tagállam vámhatóságainak a hatáskörébe tartozik. Az „adóképviselőt” a szállítást végző adóraktár-engedélyes is kijelölheti.

•

A jövedékiadó-fizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a terméket szabad forgalomba bocsátják (vagy ha olyan hiányt észlelnek, amely után jövedéki adó fizetendő, illetve ha valaki bejelentés nélkül kezdi meg jövedéki adó alá eső termék termelését). Szabad forgalomba bocsátásnak számít bármely kiszállítás az adófelfüggesztés alól, az adófelfüggesztésen kívüli termékek bármely előállítási folyamata, valamint e termékek bármely behozatala, ha e termékeket nem helyezik adófelfüggesztés alá (amikor a regisztrált kereskedő megkapja a terméket).

3.1.1.3. Adófizetési kötelezettség keletkezése Ha egy jövedéki adó alá eső terméket már szabad forgalomba bocsátottak egy tagállamban és azt egy másik tagállamban tartják üzleti célból, a jövedéki adót abban az országban kell megfizetni, amelyben a terméket tartják. Annak megítélésére, hogy az adott terméket üzleti célból tartják-e, a tagállamok maguk is meghatározhatnak például mennyiségi határértékeket, amely a borra vonatkozóan nem lehet kevesebb 90 liternél, a pezsgőnél pedig 60 liternél. Ha magánszemély vásárol jövedékiadó-köteles terméket saját használatra és azt szállítja, akkor az adót abban az országban kell megfizetni, ahol a terméket vásárolta. A jövedéki adót az egyes tagállamok által meghatározott eljárások alapján vetik ki és hajtják be, s a tagállamok e téren nem tesznek különbséget a hazai és a más tagállamokból származó termékek között. Az adófizetésre kötelezett személynek, illetve közjogi testületnek az áru szállítása előtt jelentést kell tennie a célország adóhatóságának és biztosítania kell a jövedéki adó megfizetését, a célország által meghatározott eljárás szerint meg kell fizetnie a jövedéki adót, és tűrnie kell az ellenőrzést, amelynek során a célország közigazgatási


91

alkalmazottai meggyőződhetnek a termékek megérkezéséről és a jövedéki adó kifizetéséről. A jövedéki adót abban az országban kell megfizetni, amelyben az a végső fogyasztóhoz kerül. Ha a terméket a kiindulási országban már szabad forgalomba bocsátották és ott a rá eső jövedéki adót már megfizették, de a terméket mégsem az adott országban fogyasztják, az adót vissza lehet igényelni. Lényegében a jövedéki adó alá eső termékek előállításának, feldolgozásának és tárolásának adófelfüggesztés mellett és adóraktárban kell történnie. Ezeknek a termékeknek az üzleti célból való szállítása is alapjában véve adófelfüggesztés mellett történik. Az adófizetési kötelezettség így rendszerint csak az adófelfüggesztés befejeződése után keletkezik (amikor a termék kikerül az adójogilag szabad forgalomba), kivéve a hiányzó mennyiségek, szabálytalanságok, illetve az import esetét (harmadik országokból).

3.1.1.4. Az adó mértéke A borra kivetett jövedéki adó mértékét a késztermék térfogatára (hektoliterre) vetítve határozzák meg. A tagállamok a területükön belül forgalmazott összes adóköteles csendes borra azonos jövedéki adót vetnek ki, s az összes adóköteles pezsgőre is azonos jövedéki adót alkalmaznak, de 8,5 térfogatszázalék alatti alkoholtartalmú csendes borok és pezsgők esetében alkalmazhatnak csökkentett mértékű adót is. Kivethető azonos mértékű adó a csendes borokra és a pezsgőre. Bár a jövedéki adó mértékének közösségi szintű egységesítésére irányuló törekvések nem jártak sikerrel, sikerült egységesíteni a jövedéki adó minimális mértékét. Ez a borra és pezsgőre 0 euró/hl, vagyis az egyes tagállamok dönthetnek úgy, hogy kivetik ugyan a jövedéki adót, de ennek a mértéke nulla. Franciaország kivételével az összes szőlőtermesztő tagállam él is ezzel a lehetőséggel (lásd a 7. táblázatot). 7. táblázat A jövedéki adó mértéke az Európai Unió szőlőtermesztő és nem szőlőtermesztő tagállamaiban Jövedéki adó (euró/hl) (1997.6.1.) boron Ausztria Franciaország Görögország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Belgium Dánia Egyesült Királyság Finnország

0 3,39 0 0 0 0 0 0 48,10 92,34 174,52 296,02

pezsgőn 148,16 8,44 0 0 138,62 0 0 0 164,54 138,50 249,34 296,02

Forgalmi adó (%) (1998.1.1.) 20 20,6 bor: 8, pezsgő: 18 bor: 12, pezsgő: 15 15 bor: 10, pezsgő: 19 20 16 21 25 17,5 22


92

Jövedéki adó (euró/hl) (1997.6.1.) boron Hollandia Írország Svédország

49,95 273,72 321,19

Forgalmi adó (%) (1998.1.1.)

pezsgőn 170,29 574,44 321,19

17,5 21 25

Forrás: Európai Bizottság.

3.1.1.5. Jövedékiadó alá eső termékek termelése, feldolgozása és birtokban tartása A tagállamok maguk határozzák meg a jövedéki adó alá eső termékek termelésére, feldolgozására és birtokban tartására vonatkozó szabályokat az adott uniós irányelvben foglaltaknak megfelelően. Amíg az adót meg nem fizetik, e termékek termelése, feldolgozása és birtokban tartása csak adóraktárakban, s adófelfüggesztés mellett való szállításuk is csak adóraktárak között történhet. A címzett azonban lehet adóraktár-engedélyesi státussal nem rendelkező bejegyzett kereskedő is. Az ilyen kereskedő jogosult üzleti tevékenysége során más tagállamokból jövedékiadó-köteles terméket fogadni adófelfüggesztés mellett, azonban nem birtokolhat és nem küldhet ilyen termékeket jövedéki adófelfüggesztés mellett.

3.1.1.6. Jövedéki adó alá eső termékek forgalmazása A jövedéki adó megfizetésére köteles termékek forgalmazásának két alapvető csoportja van: •

Az adófelfüggesztés melletti forgalmazás során az árut az adó megfizetése nélkül szállítják. Ehhez megfelelő engedélyezésre és felügyeletre van szükség, hogy az adókiesést megakadályozzák (ennek módját a tagállamok szabadon határozhatják meg).

•

A (jövedékiadó-jogi szempontból) szabad kereskedelmi forgalom esetén az áru már szabad forgalomban van, és megfizették rá a jövedéki adót. A kettős adóztatás elkerüléséről a Közösség jövedéki adó szabályozása külön előírásokkal rendelkezik.

A szállítás aszerint is eltérő, hogy az az adott tagállam adóterületén belül történik vagy azon kívülre (más tagállamba) irányul. Amennyiben az adót már megfizették a kiindulási országban, az árut a célországban ismét megadóztatják, de a kiindulási ország által kivetett adó visszatéríthető.

3.1.1.7. Kísérő okmány A jövedéki adó megfizetésére köteles termékek tagállamok közti, adófelfüggesztés mellett történő szállítása csak a feladó által kiállított kísérő okmánnyal lehetséges. Ez lehet igazgatási vagy kereskedelmi dokumentum is. A kísérő okmány tartalmáról az Európai Unió előírásai rendelkeznek.


93

A kísérő okmánynak bor esetében alapjában véve három típusa van: •

a borjog (884/2001/EK rendelet) által előírt kísérő okmány, amely – függetlenül a jövedéki szabályozástól – kötelezően használandó a szőlészeti-borászati termékeket illetően,

•

az adminisztratív kísérő okmány, amely adózatlan termékre vonatkozóan, és

•

az egyszerűsített kísérő okmány, amely adózott termék esetén használandó.

Az adminisztratív kísérő okmány és az egyszerűsített kísérő okmány helyettesítheti a borjog által előírt kísérő okmányt. Adózatlan termékeknél négy, adózott termékeknél három példányban töltik ki a dokumentumot. Ha a címzett nem adóraktár engedélyese és nem bejegyzett kereskedő, a kísérő okmányon kívül szükség van egy külön igazolásra arról, hogy a jövedéki adót a célországban megfizették vagy a célország illetékes hatóságainak előírásai szerint bármely más, az adó beszedésére irányuló eljárásnak eleget tettek. Az adminisztrációs kísérő okmányt négy példányban kell kiállítani. Az első példány a feladónál marad, a második, harmadik és negyedik példány kíséri az árut a címzetthez, aki a második példányt megtartja. A harmadik és negyedik példányt be kell mutatni az illetékes hatóságnak. A negyedik példány hátoldalán a címzett igazolja az áru szabályos (vagy nem szabályos) megérkezését és visszaküldi azt a feladónak. A negyedik példányt a célország hatósága (vagyis az áru címzettje szerint illetékes hatóság) kapja meg. Amint a feladó megkapja a visszaigazolást (és feltételezve azt, hogy ez az áru szabályos megérkezését igazolja), befejeződik az ő felelőssége. Ha nem érkezik meg a visszaigazolás, vagy az nem tartalmazza az áru szabályos megérkezésének igazolását, bizonyos feltételek esetén a feladó számára keletkezik adótartozás. (Ez különösen akkor áll fenn, ha nem tudja bizonyítani, hogy az áruk megérkeztek a célba, vagyis hogy nem történt szabálysértés.) Harmadik országokba történő kiszállításkor a címzett szerepét az a vámhivatal veszi át, amelynél az áru elhagyja a közösségi adóterületet. A származási országok illetékes hatóságai rendelkezhetnek arról, hogy egy további példányt el kelljen juttatni a származási ország illetékes hatóságához, a célországok pedig előírhatják, hogy a feladóhoz elismerés végett visszajuttatott példányt igazoltatni vagy ellenjegyeztetni kell a nemzeti hatóságukkal. Az egyszerűsített kísérő okmányt csak három példányban kell kiállítani, az első példány a feladónál marad, a második és a harmadik kíséri az árut, a második a címzettnél marad. A harmadik példányt az áru megérkezését igazoló bejegyzéssel vissza kell küldeni a feladónak, amennyiben ő ezt az adóvisszaigénylés szempontjából kéri. Egyszerűsített kísérő okmányként használhatók kereskedelmi okmányok is. Amikor jövedéki adó megfizetésére köteles terméket adófelfüggesztés mellett szállítanak adóraktár engedélyeséhez, illetve bejegyzett vagy nem regisztrált kereskedőhöz, a címzettnek a termék megérkezését követő 15 napon belül vissza kell küldenie a kísérő okmány megfelelően bejegyzett példányát elismerés végett a feladóhoz.

94


Nincs szükség kísérő okmányra, ha a jövedéki adó alá eső terméket közösségi vámeljárás keretében szállítják (ha a termék nem kerül szabad forgalomba) vagy ha az szabad zónába vagy szabad raktárba kerül.

3.1.1.8. Adójegy illetve zárjegy A tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy a fogyasztásra bocsátott termékeket adózási vagy nemzeti azonosító jelzéssel kell ellátni, ezek az előírások azonban nem képezhetnek akadályt a jövedéki adó megfizetésére köteles termékek Közösségen belüli szabad kereskedelmében. Az adójelzések vagy azonosító jelzések az azt kiállító tagállamon belül érvényesek, azonban egyes tagállamok kölcsönösen elismerhetik egymás ilyen jelzéseit. Míg az adójegy olyan értékpapír, amely a tényleges adómértéket képviseli, addig a zárjegy feladata – a forgalmazás nyomon követhetősége érdekében – az azonosítás.

3.1.1.9. Felmentések A tagállamok felmenthetik a kis bortermelőket a jövedéki adó alá eső termékek termelésére, feldolgozására, birtokban tartására és szállítására vonatkozó szabályok és más, a termékek nyomon követésére vonatkozó előírások alól. Kis bortermelőnek az tekinthető, akinek évi átlagos bortermelése 1000 hl alatti. Ha ezek a kistermelők maguk bonyolítanak le Közösségen belüli üzleteket, értesíteniük kell a megfelelő hatóságokat és meg kell felelniük a pincekönyvről és a kísérő okmányról szóló előírásoknak. Az ilyen módon szállított bormennyiségről a címzett a kísérő okmány segítségével értesíti a célország adóhatóságát. A tagállamok kétoldalú megállapodások alapján intézkednek a szükséges szúrópróbaszerű ellenőrzésekről. A tagállamok az általuk meghatározott, az EK-irányelv alkalmazását biztosító szabályok mellett felmenthetik a jövedéki adó alól a magántermelők által készített azon borokat, amelyeket maga a termelő vagy családja, illetve vendége fogyaszt el, amennyiben értékesítés nem történik. A tagállamok néhány további, elhanyagolható gazdasági jelentőségű esetben is felmentést adhatnak a jövedéki adó alól, például tudományos célból analitikai vizsgálatra vett vagy kórházak, illetve gyógyszertárak gyógyászati céljait szolgáló minták, vagy éppen a konzulátusok ellátását szolgáló szállítmányok esetében stb.

3.1.1.10. Ellenőrzés, szankciók Az a tagállam, amelyben a feladó székhelye található, meg kell, hogy bizonyosodjon arról, hogy a feladó a termékek szállítása előtt biztosítja a jövedéki adó megfizetését a célország által meghatározott feltételekkel és nyilvántartást vezet a szállítmányokról. Szabálytalanság esetén a jövedéki adót azon ország jogszabályai alapján kell behajtani, amelynek területén a szabálysértést elkövették vagy ahol azt felfedték. Ha a célország nem ismert, a szankciók terén a származási országban érvényes szabályok alkalmazandók.


95

3.1.1.11. Jövedéki Adó Bizottság Az Európai Unió Jövedéki Adó Bizottsága ellenőrzi az egyes tagállamokban a vonatkozó közösségi irányelvek betartását. Ha a szabályozásban valami rendellenességet talál, határidőt ad meg a tagállam számára, hogy szabályozását megváltoztassa. A csatlakozás során szerzett osztrák tapasztalat szerint e bizottság nagyon megértő és kompromisszumra kész, ha látja, hogy egyes kérdések gyors megoldása az adott tagállam számára túlontúl nagy anyagi hátrányokkal járna.

3.1.2.

Jövedéki adó fizetésének szabályozása Ausztriában

3.1.2.1. Jogszabályi háttér Ausztria úgy alkotta meg jövedéki adóra vonatkozó szabályozását, hogy – bár jelenleg a borra a jövedéki adó mértéke nulla – a rendszer kisebb változtatásokkal működőképes maradna, ha az adó mértékét megváltoztatnák. A pezsgő előállítását, feldolgozását és birtokban tartását az 1995. évi pezsgő jövedéki adó törvény63 szabályozza. E törvény három részből áll: •

az első rész a pezsgő64 adózásáról szól (mind a szőlőből, mind a gyümölcsből készült pezsgőt illetően),

•

a második rész a köztes alkoholtermékek és a (szőlőből vagy gyümölcsből készült csendes) bor adózását szabályozza,

•

a harmadik rész olyan ellenőrzési eljárásokat helyez kilátásba, amelyek a versenysemlegesség betartását segítik elő.

A bor jövedéki szabályozására tehát az osztrák pezsgő jövedéki adó törvény egy adott része vonatkozik (43--45. §), és csak a jövedékiadó-köteles bor szállítására és fogadására vonatkozó jogi előírásokat tartalmaz.

3.1.2.2. Illetékes hatóság A jövedéki adó szabályozása végrehajtásában 1995 (Ausztria EU-csatlakozása) óta a vámhatóság vesz részt (a vámhatósághoz tartozik mind a vám, mind a jövedéki adó kérdése). A vámhatóság hierarchikus felépítése és munkamegosztása a következő: •

63

a Pénzügyminisztérium és a tartományi adóigazgatóságok65 a szabályozás kialakításáért és végrehajtásáért felelősek; az utóbbi felügyeli az alá tartozó hatóságokat is és fellebbezés esetén másodfokon eljár;

Schaumweinsteuergesetz A habzóbor köztes terméknek számít. Mivel vámtarifaszám alapján a pezsgő és a habzóbor nem különíthető el egymástól, jövedéki szempontból a két termék elhatárolásánál a drótkosár használata a mérvadó. Ha a habzóbort is drótkosárral szerelik ki, a pezsgőre vonatkozó magasabb jövedéki adót kell megfizetni rá. 65 Finanzlandesdirektion(en) 64


96 •

az országban 50 fővámhivatal66 működik, ezek feladata az adóraktárak stb. engedélyezése;

•

a 150 helyi vámhivatal alkalmazottai végzik a helyszíni ellenőrzést; az úgynevezett mobil ellenőrző csoportok pedig az autópályákon és a határ közelében ellenőriznek.

3.1.2.3. A pezsgő előállítása, tárolása és birtokban tartása A pezsgő előállítása és tárolása csak adóraktárakban történhet és a birtokban tartása is engedélyhez kötött. Adóraktárnak számít a pezsgőt előállító üzem és a pezsgőt tároló raktár is. A pezsgőt előállító üzemek akkor is előállító üzemeknek számítanak, ha a pezsgő előállítása csak az üzem egy adott részterületén történik. A birtokban tartás kérdésének akkor van adójogi jelentősége, ha a termék adófelfüggesztés alatt van, vagyis adófelfüggesztéssel szállítják, vagy ha egy másik tagállamba akarják szállítani és az adót vissza szeretnék igényelni, illetve ha gyanítható, hogy szabálytalanságok fordultak elő. Az engedély nélküli előállítás adójogilag azonnali adótartozás-keletkezést jelent (vagyis ilyenkor nem három hónappal később, hanem azonnal meg kell fizetni az adót). A termelői pezsgő67 előállítása is minden esetben adóraktári engedélyhez van kötve (az engedélyt bejelentéskor automatikusan megadják). Ausztriában méretétől függetlenül minden pezsgő-előállító üzem, amely a pezsgőt forgalomba hozza, adóraktárnak számít, ennek összes törvényi következményével együtt (adójelentés, adóbefizetés, készletfelmérés stb.). Ha azonban valaki csak kis mennyiségben és kizárólag saját felhasználásra készít pezsgőt (azt nem hozza forgalomba), nem kell adóraktári engedélyt kérnie.

3.1.2.4. A bor előállítása, feldolgozása és birtokban tartása A bort termelő üzemek elvileg szintén úgy vannak besorolva, mintha adóraktárak volnának. Ennek ellenére csak akkor van szükség engedélyre, ha az adott üzem Közösségen belüli forgalmazásban szeretne részt venni. Ilyen módon az üzemet engedélyezett adóraktárnak tekintik. Ez azt jelenti, hogy a kis bortermelőket csak akkor tartják nyilván jövedéki adó szempontból, ha bort szállítanak más tagállamba (ez azon tagállamok miatt érdekes, ahol nem nulla a jövedéki adó mértéke a boron). Minden más (nagy) bortermelő üzem, kereskedő stb., aki bort szeretne feladni vagy fogadni, kérvényezheti, hogy adóraktárként működhessen. Azok, akik csak fogadni szeretnének bort, kérelmezhetik, hogy jövedéki engedélyes kereskedőként kaphassanak engedélyt. Ezzel a szabályozással azt akarták elkerülni, hogy minden olyan bortermelőnek, aki csak Ausztrián belül szállít bort, adóraktári jóváhagyást kelljen kérnie. Bor esetében nyilvántartásként a pincekönyv vezetendő, esetleges Közösségen belüli szállításoknál pedig fel kell jegyezni a feladást és a fogadást. Pezsgő esetén a pezsgő jövedéki adó törvény értelmében külön nyilvántartási kötelezettség áll fenn. Nincsenek

66 67

Hauptzollamt Hauersekt


97

egységes előírások a nyilvántartási, illetve jelentési stb. űrlapokra vonatkozóan: csak tartalmilag kell, hogy ezek megfeleljenek a pezsgő jövedéki adó törvény előírásainak.

3.1.2.5. Az adóraktárak engedélyezése A borok adóraktári engedélyezése csak abból áll, hogy az érintett üzem kérvényezi a fővámhivataltól az adóraktári engedélyt és erre megkapja az adóraktári számot. Ezek után a vámhatóság soha nem ellenőrzi a bortermelőket68. Pezsgő előállítás és/vagy feldolgozás esetében az adóraktári jóváhagyáshoz a következők szükségesek: •

kérvény az üzem és az előállítás összes jellemzőjének leírásával,

•

biztosíték letétbe formájában),

•

az üzem helyszíni ellenőrzése (amelyről jegyzőkönyv készül),

•

az illetékes fővámhivatal jóváhagyása (ez magával vonja az adójelentési és befizetési kötelezettséget, a készletfelmérést, a mintavételt stb.)

helyezése

(készpénz,

értékpapír

vagy

banki

biztosíték

A tárolóedényeknek a térfogatát az üzem leírásában, illetve a jegyzőkönyvben rögzítik. Különösen pezsgőüzemeknél érdekes a tankpezsgő készítéshez használt erjesztő tartály, illetve az alapbor tartály mérete.

3.1.2.6. A jövedéki adó megfizetésére köteles gazdasági szereplők regisztrációja, jövedékiadó-számok Az adóraktárak engedélyezéséért (és az engedély visszavonásáért), valamint a jövedéki engedélyes kereskedők engedélyének megadásáért az a fővámhivatal felelős, amelynek területén az adott üzem található. Ehhez a hivatalhoz kell eljuttatni az engedély iránti kérelmet, a havonkénti adójelentéseket és az adót is. A jövedéki adó megfizetésére köteles üzemek, illetve egyéb gazdasági szereplők (adóraktári engedélyesek, jövedéki engedélyes kereskedők, „adóképviselők” és jövedékiadó-köteles termékeket feladó kereskedők) regisztrációja elsősorban a jóváhagyás iránti írásos kérelem alapján történik. Ezenfelül helyszíni ellenőrzések segítségével próbálják felmérni, hogy működnek-e engedély nélküli üzemek. Létrehoztak adatbankokat a jövedéki adószám alapján (e számokat a Közösségen belüli kereskedelemben való részvétel céljára az innsbrucki fővámhivatal adja ki). Büntetőjogi esetekben lehetőség van bármely rendelkezésre álló adatbázishoz hozzáférni, így például a szőlőkataszteri nyilvántartáshoz is. Rutinellenőrzések nyomán szükségessé vált nyomozáskor hivatali úton megoldható, hogy az adatokat jövedéki (és más) adó behajtása céljára is elérhetővé tegyék. 68

Ausztria EU-csatlakozáa után előfordult, hogy osztrák termelő Svédországba szállított bort s – a borra kivetett magas svéd jövedéki adó miatt – az importőr kisebb mennyiség érkezését vallotta be, mint amennyinek kiküldését az osztrák termelő jelezte. Ezért ekkor ellenőrizte a vámhatóság az adott pincét. Ezenkívül azonban soha nem ellenőriznek a pénzügyőrök a pincékben.

98


A jövedéki adószámot fel kell tüntetni a kísérő okmányokon és ez a szám szolgál a Közösségen belüli szállítás során az eljárásban való részvétel jogosságának, vagyis a jövedékiadó-köteles termékek adófelfüggesztéssel történő feladásának és fogadásának bizonyítására. Ha egy termelőüzem csak nagyon ritkán szállít, a jövedéki adószám helyett az adminisztratív kísérő okmányon feltüntetheti a forgalmi adószámát. Ha több szállítást kezdeményez, a vámhivatal felszólítja, hogy kérjen jövedéki adószámot az innsbrucki hivataltól. Amennyiben kistermelő szállít adminisztratív kísérő okmánnyal, üresen hagyja a jövedéki adószám helyét. Létezik egy központi adatbank, amelyben a jövedéki adószámokat nyilvántartják, s amelyből lekérdezhető, hogy valaki jogosult-e adófelfüggesztés mellett terméket fogadni. A tagállamok vámhatóságai között létezik továbbá egy hálózat, amelynek keretében értesítik egymást a nemzetközi szinten észlelt rendellenességekről – ez az úgynevezett szállítási ellenőrző eljárás69. E hálózatot az Európai Bizottság koordinálja Brüsszelben és Ausztria részéről az innsbrucki hivatal vesz részt benne.

3.1.2.7. A jövedéki adó alá eső termék szállítása Az adófelfüggesztéssel történő szállítás során alapvetően a következő eseteket lehet elkülöníteni: •

A jövedékiadó-köteles terméket csak az adott tagállam adóterületén belül szállítják. Ezt tehetik adófelfüggesztés mellett – ilyenkor csak be kell jelenteni a szállítást, de nincs szükség a jövedékiadó-köteles termékek szállításához használt (adminisztratív) kísérő okmányra – vagy anélkül (ilyenkor sem kell a jövedékiadóköteles termékek szállításához használt kísérő okmányt használni).

•

A jövedéki adó alá eső terméket egy másik tagállamba szállítják. Ebben az esetben – amennyiben az adófelfüggesztéssel történő szállítást választják – az adminisztratív kísérő okmányt kell használni. Ha a terméket nem adófelfüggesztéssel, de üzleti célból szállítják, egyszerűsített kísérő okmányt kell használni, míg magáncélú szállítás vagy küldemény esetén nincs kísérő okmányra szükség.

Ennek a különválasztásnak a kísérő okmány használatán kívül a biztosíték fizetésére és az eljárásban résztvevőkre való tekintettel van jelentősége. A jövedéki engedélyes kereskedők aránya Ausztriában egyre nő (az ilyen kereskedelem előnye, hogy az adott gazdasági szereplő adófelfüggesztés mellett fogadhat terméket és az adót csak később kell megfizetnie). A jövedéki adó alá eső termékek magán-, illetve üzleti célra való felhasználásának megítélése részben bizonyos mennyiségi határoktól70 függ, részben a tényleges felhasználási céltól. A magáncélú és az üzleti célú szállítás elkülönítésénél az adott helyzetet egyedileg értékelik. Szempontokat nyújt ehhez a birtokos kereskedelmi státusa, a helyszín, a szállítás típusa, az árukról kiállított igazolások, valamint azok mennyisége és minősége. Ha például egy határközeli településen dolgozó vendéglős hetente húsz 69

Beförderungskontrollverfahren Ez a közösségi előírásokkal összhangban – lásd a 3.1.1.3. pont alatt – Ausztriában is 90 liter a bor, 60 liter a pezsgő esetében. 70


99

palack pezsgőt szállít át a határon és azt állítja, hogy ez saját felhasználására szolgál, rákérdeznek, hogy mi a konkrét célja. Egy ellenőrzési értesítési rendszer gondoskodik a szabálysértések elkerüléséről. Ennek keretében gyanú felmerülésekor értesítik a helyileg illetékes hatóságot, amely aztán helyszíni vizsgálatot tarthat.

3.1.2.8. Kísérő okmány A pezsgő esetén a kísérő okmányok az EU irányelveinek megfelelőek. Ezek helyett azonban minden olyan kereskedelmi dokumentum (például számla) is felhasználható, amely a közösségi irányelvek szerinti okmánynak megfelelő. Bor szállításához az osztrákok a Közösségen belüli kereskedelem során az adminisztratív kísérő okmány, illetve az egyszerűsített kísérő okmány használatát ajánlják (különösen olyan országokat érintően, ahol a bor jövedéki adójának mértéke nem nulla), mert csak így biztosítható, hogy az adott tagállamban megfelelően intézhető a termék adófizetése. Ez a megoldás abból a szempontból is célszerű, hogy ha a bor például egy, a bort megadóztató tagállamból egy olyan tagállamba kerül, ahol nulla a jövedéki adó mértéke, csak e dokumentum használatával van lehetőség az adó visszaigénylésére. Olyan tagállamokkal való kereskedelemben, ahol a jövedéki adó mértéke a boron nulla, néha előfordul, hogy a borkísérő okmányt alkalmazzák (főleg kistermelőknél). Jövedéki adózási szempontból azonban mégis ajánlatos mindig a jövedékiadó-köteles termékek számára előírt kísérő okmányok használata, hiszen nem lehet mindig garantálni, hogy a kiszállított bor nem kerül egy olyan tagállamba, ahol kivetnek jövedéki adót a borra. A kísérő okmányok többszöri felhasználásának esélye a következő okok miatt kicsi Ausztriában: •

pezsgőnél ehhez számla nélkül kellene vásárolni az alapbort és értékesíteni a pezsgőt;

•

bornál a megművelt termésmennyiség;

•

a kereskedelemben (éppúgy, mint a pezsgőüzemekben) ehhez az egész beszállítási, tárolási, feldolgozási és kiszállítási fázist ilyen törvénytelen módon kellene fedezni (ami több üzemi alkalmazott esetén igen nehezen megvalósítható);

•

az üzemekben adózási és minőség-ellenőrzési szempontból viszonylag gyakran végeznek készlet-felvételezéseket, amelyeket összevetnek a nyilvántartással, s ilyen módon felfedik egy termék esetleges jogtalan birtokban tartását;

•

kisebb mennyiségeknél adózási szempontból nem is éri meg az ilyen próbálkozás, mivel a nyereség messze elmarad az esetlegesen kiróható büntetés mértékétől;

•

a Közösségen belüli adófelfüggesztéssel történő kereskedelem során feltüntetendő a termék feladása, megérkezése és a szállítás időtartama annak érdekében, hogy a szállító ne használhassa fel többször a kísérő okmányt, és hogy azok a tagállamok, ahol a bor jövedéki adójának mértéke nem nulla, az adót be is hajthassák.

szőlőfelület

alapján

megbecsülhető

az

átlagos


100

3.1.2.9. A jövedéki adó kivetésének szabályai A jövedéki adó kivetésére vonatkozóan az osztrák adóhatóságok a következő feltételeket határozták meg: •

a jövedéki adót önbevallással kell jelenteni az adófizetési kötelezettség keletkezését követő hónapban,

•

a jövedéki adót az adófizetési kötelezettség keletkezése utáni harmadik hónapban kell befizetni,

•

kérvény benyújtásával az adó visszatéríthető, ha utólag ismertté válik, hogy adómentesség állt volna fent.

Az osztrák jövedékiadó-törvény és a vonatkozó közösségi irányelv értelmében a biztosíték nagysága az egy hónap alatt átlagosan esedékes adó mennyiségével egyenlő. A biztosíték nagyüzemeket illetően általában banki biztosítékot, kistermelőknél készpénzt, takarékbetét-könyvet, ingatlant stb. jelent.

3.1.2.10. A jövedéki adó mértéke, adómentes tételek Az, hogy Ausztriában a kis bortermelőket nem terhelik jövedéki adóval, részben politikai indítékú, így ugyanis ők számos engedélyezési eljárástól és más kötelezettségtől mentesülnek. Ausztriában a bor jövedéki adójának mértéke nulla, pezsgőnél 2000 ATS/hl (kb. 37000 Ft/hl), a 8,5 térfogatszázalék alkoholtartalom alatti gyümölcspezsgőnél 1000 ATS/hl (kb. 18 500 Ft/hl), köztes alkoholtermékeknél pedig 700 ATS/hl (kb. 13 000 Ft/hl) (1999. évi adatok). Üzemméret vagy minőségi kategóriák szerint nincs különbség jövedéki adó szempontjából. A saját fogyasztást csak jövedelemadó szempontjából veszik figyelembe. Jövedéki adó alóli mentesség csak a vizsgálati célú és a hivatalos mintáknál áll fenn. 1995 előtt lehetőség volt jövedéki adó mentes felhasználásra kóstolási célra a pezsgőüzemben, ez azonban az uniós csatlakozás óta nem lehetséges – ennek oka nem utolsósorban a nehéz ellenőrizhetőség. Lehetőség van arra, hogy – engedély alapján – jövedéki adó alá eső terméket adózatlanul egy úgynevezett felhasználó üzemben71 tároljanak és dolgozzanak fel. Biztosítani kell azonban, hogy az elszállításkor az előállításból származó termék már ne legyen jövedékiadó-köteles. E szabályozás célja, hogy olyan termékek (pl. kozmetikai és gyógyászati cikkek, bonbonmeggy stb.), amelyek csak minimális mértékben tartalmaznak bort, pezsgőt vagy alkoholt, ne essenek a jövedéki szabályozás alá.

71

Verwendungsbetrieb


101

3.1.2.11. Jövedéki célú ellenőrzés A jövedéki előírások betartásának ellenőrzésére – tekintettel arra, hogy bor esetében az ebből származó bevétel nulla – nem fektetnek különösen nagy hangsúlyt. Bizonyos fokú jövedéki szempontú ellenőrzésre mégis szükség van azon tagállamok adóbevételének biztosítása érdekében, ahol a bor jövedéki adójának mértéke nem nulla. Alapjában véve ugyanis minden tagállamnak közösségi szellemben kell gondolkodnia, ami azt jelenti, hogy egy másik tagállamban jelentkező adófizetési kötelezettség a közösségi irányelv értelmében mindenki számára kötelezően szem előtt tartandó. Bort illetően jövedéki szempontból csak a szükséges okmányok meglétét ellenőrzik. A kísérő okmányok ellenőrzésében részt vesz a Szövetségi Pincefelügyelet72 is, hiszen a kísérő okmány a bor minőségére is utal. Amennyiben a borellenőr valami rendellenességet talál, jelenti az adóhatóságnak, amely ellenőrzi az érintett gazdasági szereplőt. Bár jövedéki adó szempontból nincs szükség ellenőrzésre, a bortermelő üzemeket meglehetősen gyakran ellenőrzik a forgalmi és a jövedelemadó szempontjából. A pezsgő jövedéki adójából származó bevétel az összes jövedéki adó bevételből nagyon kis arányban részesedik, ugyanakkor ellenőrzése éppolyan szigorú, mint a többi jövedéki adó alá eső terméké (pl. ásványolaj stb.). Az adóhivatal (jövedéki adó esetén ez az illetékes vámhivatalt jelenti) a pezsgőt illetően csak az adóraktárakban, illetve a szállításkor jogosult ellenőrzésekre, ha azonban gyanítható, hogy az adót részben vagy teljesen el akarják titkolni, akkor erre bárhol lehetőség van. Ilyenkor az ellenőrzés történhet a számlák, illetve a pincekönyv vizsgálata által, készlet-felvételezés formájában vagy egyéb módon. Jövedékiadó-fizetési szempontból a forgalmazás nagyságrendjét figyelembe véve a nagykereskedők ellenőrzése a leginkább célravezető, azonban mindenkit ellenőrizni kell, bár a személyi és időbeli lehetőségeknek megfelelően mérlegelésre van szükség. Ausztriában gyakori a borkimérő helyek ellenőrzése is. Az ellenőrzés szempontjából az állandó jelenlét a legfontosabb. Itt ugyanakkor szűk keresztmetszetet jelenthet a létszám. Az alkoholos italok (sör, pezsgő és szeszes italok), az ásványolajok és a dohánytermékek jövedéki adójának ellenőrzését Ausztriában 200 fő végzi (ezek kb. 30%-ban foglalkoznak az alkoholos italokkal és 70%-ban az ásványolajokkal, illetve dohánytermékekkel), s eseti jelleggel foglalkoznak vámkérdésekkel is. A mobil ellenőrök73 egyrészt a kis szeszfőzdéket, másrészt – az autópályákon és a határ közelében – a kísérő okmányokat ellenőrzik (bornál és pezsgőnél csak a dokumentumokat ellenőrzik, mást nem). Segítséget jelent az ellenőrzésben az eddigi esetekről készült adatbank, amelynek alapján rizikó-analízist készítenek a kockázatok minimalizálására.

72 73

Bundeskellereiinspektion Zollwachbeamte


102

3.1.2.12. Borok és borászati melléktermékek lepárlása A termelők Ausztria egész területén fel vannak mentve a borkészítés melléktermékeinek lepárlási kötelezettsége alól: a melléktermékeket ellenőrzött módon kell kivonni a termelésből74 (lásd előbb, a 2.3.2.5. címnél). Ugyanakkor a borászati melléktermékek lepárlása (és a bor lepárlása is) a kistermelők számára engedélyezve van. Ennek szabályozása nagyon szerteágazó. A kistermelői lepárlás előfeltétele a saját nyersanyag felhasználása, az engedélyezett lepárló berendezés használata, a lepárlás előzetes bejelentése, az önbevallás és az adó befizetése, valamint a pontos nyilvántartás (a nyersanyagra és a keletkezett mennyiségekre vonatkozóan). A mezőgazdasági termelőknek lehetőségük van kedvezményes adómentes mennyiségek előállítására. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelő és házastársa összesen 15 liter alkoholt készíthet + személyenként 3, összesen 27 (illetve Tirolban és Vorarlbergben személyenként 6 és összesen 51) liter állítható elő kedvezményesen. A kinyerést átalányértékek alapján állapítják meg. A lepárlás egész folyamatáról pontos feljegyzéseket kell vezetni, az ellenőrzés bármely fázisban előfordulhat s nagyon intenzív. E területen jelentős a mobil ellenőrző csoportok tevékenysége.

3.2.

A termelői borkimérésekre vonatkozó előírások és a kistermelőket segítő lehetőségek

Az Európai Unió borjoga nem foglalkozik a termelői borkimérésekkel és kistermelőkre vonatkozó speciális jogi lehetőségekkel (pl. a szőlőfelvásárlási szerződésekkel). Mivel azonban egyes tagállamoknak e téren kiforrott nemzeti szabályozása van, tanulságos lehet ezeket legalább vázlatosan megismerni. Az alábbiakban az osztrákok példáját ismertetjük.

3.2.1.

Termelői borkimérések75

A termelői borkimérések tartományi szinten vannak szabályozva Ausztriában. E kimérések nem tartoznak az ipartörvény76 hatálya alá, így esetükben nincs szükség ipari engedélyre vagy bejelentésre. A termelői borkimérés olyan kimérés, amelyben saját termelésű bort, gyümölcsbort, szőlő- és gyümölcsmustot, illetve szőlő- vagy gyümölcslevet mér ki a szőlőültetvény vagy gyümölcsös tulajdonosa. Feltétel, hogy a must és a bor termelésére és tárolására szolgáló helyiségek térben közel legyenek a felszolgálás helyszínéül szolgáló helyiségekhez. 74

Ausztriában a melléktermékek kivonását úgy tudják ellenőrizni, hogy a Szövetségi Pincefelügyelet egy ellenőre jelen lehet a melléktermékek mezőgazdasági felületre történő kijuttatásakor, illetve utólagosan ellenőrizheti, hogy a melléktermékeket nem használták-e fel törvénybe ütköző módon. Amennyiben ezeket a termékeket elszállítják az üzemből, erről szállítási dokumentumot kell kiállítani, s ha alkohol készül belőlük, szükség van a vámhivatal igazolására. 75 Buschenschank 76 Gewerbeordnung


103

A termelői borkimérésben felszolgálhatók hideg ételek, ásványvíz és szénsavas üdítőitalok, de csak akkor, ha ezek a tevékenységek az adott tartományban a termelői borkimérésekre jellemző hagyományos tevékenységeknek számítanak. Meleg ételek, tej, kevert italok, kávé, tea, sör, pálinka stb. nem szolgálható fel. Az egyes vonatkozó tartományi törvények részletesebb szabályokat is tartalmaznak – például a nyitvatartás idejére vagy a felszolgálható termékekre vonatkozóan. A főbb speciális rendelkezések például Alsó-Ausztriában a következők: •

Lehetőség van a megművelt szőlőterület nagyságával arányosan hektáronként és évente max. 1500 liter bor vagy 2000 kg szőlő felvásárlására.

•

Adott mennyiségig helyben tartósított (nem a kimérés tulajdonosa által készített) szőlőlé is értékesíthető, nem vásárolhat viszont az adott termelő tartósítás nélküli szőlőlevet és mustot.

•

Csak olyan szőlő- vagy gyümölcsmust, szőlő- vagy gyümölcsbor, illetve szőlővagy gyümölcslé mérhető ki, amely Alsó-Ausztriában termesztett alapanyagokból készült.

•

Egy adott borkimérés egyszerre csak egy helyen üzemeltethető.

•

Szükséges, hogy a termelői borkimérés helyszínéül szolgáló helyiségek a termelő tulajdonában legyenek és megfeleljenek az építésügyi, egészségügyi és tűzrendészeti előírásoknak.

•

A termelői borkimérés megszakítás nélkül legfeljebb három hónapig üzemeltethető.

•

A kimérési időszakok között legalább négy hétnek kell eltelnie.

•

A település a helyi szőlészeti-borászati és idegenforgalmi viszonyokra való tekintettel, a járási agrárkamara és az illetékes gazdasági kamara véleményének kikérésével pontosabb szabályokat is alkothat a kimérési időtartamra és az egyidőben termelői borkimérést működtethetők számára vonatkozóan.

•

A termelői borkimérést üzemeltető legalább két héttel a kimérés megkezdése előtt köteles üzemeltetési szándékát a település önkormányzatánál jelezni. E jelentésnek tartalmaznia kell többek között egy arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a termelő szőlőültetvényt művel, és mennyi és milyen kimérésre alkalmas termékkel rendelkezik, valamint egy leírást a kimérésre használt helyiségekről. Jelezni kell a kimérési időszakot is. A település önkormányzata a beérkezett igényről igazolást állít ki, s ha egy héten belül nem jelzi, hogy a kimérést valamilyen okból nem engedélyezi, azt a megadott időpontban meg lehet kezdeni.

•

A kimérés időtartama alatt ki kell függeszteni a termelői borkimérésre jellemző helyi jelzést (például fenyőgallyat) és egy táblát, amely a kimérést üzemeltető termelő nevét tartalmazza.

•

A kimérés nem lehet éjfél és reggel hat óra között nyitva: ekkor vendégek sem tartózkodhatnak a kiméréshez használt helyiségekben.

•

A kiméréshez szolgáló vagy ahhoz kapcsolódó helyiségekben játékok és táncos rendezvények nem tarthatók.


104 •

Bor kimérése mellett felszolgálható ásványvíz, szódavíz és legfeljebb két más alkoholmentes, szánsavas üdítőital. Felszolgálhatók hideg ételek is, kivéve az édességeket, megengedett azonban töpörtyűs és hájas sütemények, fánk és egyéb meghatározott, tipikus házi receptek alapján készült, saját készítésű tésztaféleségek felszolgálása is.

3.2.2.

Vendéglátóipari engedéllyel rendelkező termelői borkimérések77

Az iparjog 1993. évi módosítása óta lehetőség van egy – az ipari jog alá nem eső – termelői borkimérés mellett vendéglátóhely üzemeltetésére is. Ezen vendéglátó-ipari engedéllyel rendelkező termelői borkimérésekben felszolgálható sütött, grillezett vagy főtt kolbász, sütött vagy grillezett marha- vagy sertéshús (kivéve a belsőségeket), grillezett baromfi és hal, sült burgonya, hússaláta (majonézzel vagy anélkül), pástétomok, szendvicsek, egyéb hideg körítések, mint ecetes saláta, majonéz, mustár, torma, kenyér és más egyszerű péksütemények, előre csomagoltan érkezett fagylalt, tejes kevert italok, más alkoholmentes hideg italok és palackos sör. Az ilyen vendéglátóipari engedéllyel rendelkező termelői borkimérések részben már az iparjog üzemi létesítményekre vonatkozó szabályozása78 alá esnek és így szükség van vendéglátó-ipari bejelentésre. Az ilyen vállalkozásra alkalmazandó a kötelező ipari társadalombiztosítási törvény és rá vonatkozóan kötelező a kereskedelmi kamarai tagság is.

3.2.3.

Szőlőfelvásárlási szerződések

Ausztriában egyre több üzem – beleértve a csúcsgazdaságokat is – tartós szőlőfelvásárlási szerződést79 köt a neki beszállító termelőkkel. Ezek a több évre szóló szerződések egy-egy adott termőhelyre vonatkoznak, és a termelő számára megadott termesztés-technológiai és a termésre vonatkozó minőségi feltételeket írnak elő. Így egyrészről a családi gazdaságok is el tudják érni azt a mennyiséget, amellyel már megjelenhetnek például a német borszaküzletekben, másrészről a szőlőtermesztőknek sem kell az értékesítéssel foglalkozniuk. A szerződéses rendszer előnye az is, hogy a felvásárló üzem különböző borvidékek borainak széles skálájával rendelkezhet. A szerződések lehetnek lazábbak vagy olyan szorosak is, hogy a szőlőtermelők egészen hozzákötik magukat a bortermelőhöz (pinceszövetkezethez, magánpincészethez vagy egyszerűen egy másik, nagyobb értékesítési esélyekkel bíró termelőhöz). Az ilyen szorosabb szerződésekben80 a termelő elkötelezi magát, hogy teljes felületéről átadja a termését, míg a bortermelő vállalja, hogy a teljes felület termését átveszi. Általában az árról is megállapodnak.

77

Buschenschankbuffet Gewerberechtliches Betriebsanlagenrecht 79 Traubenliefervertrag 80 Flächenbindungsvertrag 78


3.3.

105

A szőlőtermesztők és a bortermelők számára hozzáférhető támogatások

A szőlészet-borászat terén igénybe vehető uniós támogatásokról a II. fejezet 1. pontja szólt. A teljes mértékben az Erópai Unió költségvetéséből finanszírozott támogatások a következők: • • • • • •

kivágási támogatás (lásd a II. fejezet 1.3.1. pontját), magánraktározási támogatás (lásd a II. fejezet 1.10. pontját), borlepárlás (lásd a II. fejezet 1.11. pontját), a mustsűrítménnyel való mustjavítás támogatása (lásd a II. fejezet 1.12. pontját), a szőlőmust szőlőlégyártáshoz való felhasználásának támogatása (lásd a II fejezet 1.13. pontját), és az exporttámogatás (lásd a II. fejezet 1.9. pontját).

Az Európai Unió 50, illetve 75%-ban járul hozzá a szerkezetjavítási tervek megvalósítási költségeihez (lásd a II. fejezet 1.3.2. pontját). Ezenfelül – a Római Szerződés értelmében, mivel közös borpiaci szervezet működik – nem adható semmiféle nemzeti támogatás a szőlő- és borágazatban, hacsak azt az Európai Unió kifejezetten nem engedélyezi az adott tagállam számára. A bortermelő tagállamokban általában léteznek, az EU által engedélyezett különféle nemzeti támogatási formák a szőlészetben és a borászatban. A borjogban szabályozott támogatásokon kívül más közösségi támogatási lehetőségek is nyitva állnak a szőlészek és borászok előtt. Ilyen például a környezetkímélő termesztés támogatása és a strukturális támogatások. Ezeket a támogatásokat az Európai Unió kofinanszírozza, vagyis a költségek egy megadott hányadát vállalja át. A következő pont azt mutatja be, hogy az osztrákok mely lehetőségekkel és miként élnek.

3.3.1.

Nemzeti támogatások

Az osztrák borgazdaság esetében a következő nemzeti (szövetségi) támogatások léteznek: • • • •

a termékek értékesítésének támogatása, a minőségi termelés támogatása, a piac stabilizálásának támogatása, a téli fagykárok elhárítására irányuló intézkedések támogatása.

3.3.2.

A környezetkímélő termesztés támogatása

A környezetkímélő termesztésre adott támogatást az Európai Unió és az érintett tagállam együtt finanszírozza. Ausztriában a csatlakozás előtt nemigen léteztek a szőlőtermesztésben környezetkímélő termesztést támogató programok (bár régebben is támogatták például a meredek lejtőkön történő szőlőtermesztést). Ausztria a környezetkímélő termesztés támogatását kompenzációként kérte az EU-tól, amiért átmeneti időszak nélkül kellett csatlakozniuk, ugyanis az átmenet költségeinek


106

finanszírozására nem létezett más alap. Ezen költségek fedezésére 81 szolgált többek között az Osztrák Környezetkímélő Mezőgazdasági Program (ÖPUL ). Az ÖPUL (a 2078/92/EGK rendelet alapján) olyan -- minden mezőgazdasági termelő számára hozzáférhető -- program, amely a környezetkímélő termesztést (a csökkentett vegyszerfelhasználást, az erózióvédelmet stb.) támogatja. A támogatás hektáronkénti összegei 1997-ben a következők voltak: • • • •

a programban részt vevők alaptámogatása: 650 ATS, az integrált termesztést folytatók támogatása: 8 000 ATS, az ökológiai termesztésért adott támogatás: 10 000 ATS, erózióvédelemre igényelhető támogatás: 2000 ATS.

1997-ben a szőlőtermesztők kb. 80%-a, mintegy 16 000 üzem vett részt a programban. Az egy adott területre vonatkozó támogatások nem adódhatnak össze. Ha tehát valaki például részt vesz az ÖPUL-ban, nem igényelhet az adott területre kivágási támogatást is. Ugyanígy, ha valaki támogatást vesz fel azért, mert kivágja szőlőjét, ha ugyanazon a területen környezetkímélő zöldségtermesztést akar kezdeni, nem kaphat rá ÖPULtámogatást – az adott terület már „ki van fizetve”. Ez a helyzet addig áll fent, amíg az érintett programok futnak.

3.3.3.

Strukturális fejlesztés

A strukturális alapok egyes célkitűzéseinek finanszírozása vegyesen történik közösségi és tagállami forrásból. A borágazatban többféle program indult az 5a. célkitűzésnek82 a feldolgozás és értékesítés javítását célzó keretéből például pincetechnológiai fejlesztések támogatására. Burgenland az 1. célcsoportba tartozó régióként is kap támogatást, s az 5b. célkitűzésre is pályázhatnak például „a tájkép javítása” címen (hangulatos borozók létesítésére, az idegenforgalom fejlesztésére).

81

Österreichisches Programm für Umweltgerechte Landwirtschaft Az EU regionális politikájában több úgynnevezett „célcsoportot” („célkitűzést”) határoztak meg. A mezőgazdaság szempontjából ezek közül a következők jelentősebbek: • az 1. célcsoportba azok a régiók tartoznak, amelyekben az utolsó három évben az egy főre jutó GDP a közösségi átlag 75%-a alatt volt; • az 5a. célkitűzés a mezőgazdaság szerkezetátalakításának a közös mezőgazdasági politika reformja keretében történő felgyorsítását és a halászat átalakítását szolgálja; • az 5b. (vidékfejlesztési) célkitűzés a mezőgazdasági területek fejlődését és szerkezeti átalakulását kívánja elősegíteni. 82


III.

107

A HAZAI ÉS AZ UNIÓS SZABÁLYOZÁS ÖSSZEVETÉSE, FELADATOK

Az Európai Unióhoz történő csatlakozáskor a magyar borgazdaságnak új jogi és gazdasági környezetbe kell integrálódnia. Ennek megfelelően a felkészülés legalább kétsíkú: egyrészt szükség van a jogi (és az ehhez kapcsolódó intézményi) harmonizációra, másrészt gazdaságilag is fel kell készülni arra, hogy az Európai Unió egységes piacára bekerülve a magyar termelők sokkal élesebb versenynek lesznek kitéve. E fejezet célja, hogy az uniós borjogra való hivatkozással felvázolja azokat a feladatokat, amelyek a csatlakozás kapcsán a magyar borgazdaság előtt állnak. A közösségi szabályozás ismerete arra is rámutathat, milyen gazdasági lehetőségek – és kihívások – nyílhatnak meg számunkra tagságunk idején. Tekintettel az EU igen részletes és sokrétű szőlészeti-borászati joganyagára, az ismertetés a jogi harmonizációhoz kapcsolódó kérdéseket fejti ki részletesebben. Ugyanakkor az EU előírásainak átvétele kapcsán – az 1. pontban – is megemlít gyakorlati szempontokat, a 2. pont pedig külön kitér azokra a területekre, amelyek a sikeres csatlakozás érdekében szem előtt tartandók s szűkszavúbb kifejtésük ellenére legalább olyan fontosak, mint az 1. pontban felsoroltak.

1.

Jogi és intézményi harmonizáció

A szőlő- és borágazat szabályozása az Európai Unióban elsősorban rendeletek (nem pedig pl. irányelvek) formájában történik, ami azt jelenti, hogy az ágazatra vonatkozó EK-előírások – mint minden EK-jogszabály – megjelennek az Európai Unió mind a tizenegy hivatalos nyelvén és aztán közvetlenül hatályosak minden tagállamban. A csatlakozást követően az egész EK-joganyagot (több tízezer oldal, amelyből csak a borjog legalább félezer oldalnyi) lefordítják magyarra és hatályos lesz Magyarországon is – ez alól csak az a néhány részterület lehet kivétel, amelyre derogációt (időszakos kivételt) kérünk és kapunk. Természetesen nem elegendő, hogy a jogszabályok a csatlakozáskor magyar nyelven is közzé lesznek téve. Már a csatlakozás előtt meg kell ismernünk a közösségi előírások tartalmát és ki kell dolgozni azt a jogi és intézményi hátteret, amely lehetővé teszi ezen jogszabályok hazai alkalmazását. Annak érdekében, hogy minél szélesebb körben váljanak ismertté – és lehetőleg a csatlakozás előtt begyakorolttá – az Európai Unió követelményei, a hazai jogalkotók számos közösségi jogszabály tartalmát már a csatlakozás előtt igyekeznek beemelni a hazai jogba. Ennek a törekvésnek a keretében készülnek tervezetek a bortörvény módosítására és a rendeleti szintű előírásokat tartalmazó úgynevezett Magyar Borkönyv tartalmára (részletesebben lásd e fejezet 1.3. pontját). A szőlő- és borágazat terén a jogközelítést némileg nehezítette illetve nehezíti, hogy a közösségi szabályozás reformja ezekben az években zajlott, és ez a folyamat még mindig nem ért teljesen véget (lásd a II. fejezet 1.9. pontját és az V. fejezetet).

108


A magyar jogalkotás a szőlészet-borászat számos területén mindig is közel állt az európai szabályozás irányvonalaihoz. Ennek oka többek között az, hogy Magyarország – hagyományos szőlőtermesztő ország lévén – tagja a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatalnak (az OIV-nek, lásd az I. fejezet 2.3.3.5. pontját), amelynek sok ajánlását mind az EK, mind hazánk beépítette szabályozásába. Bár ilyen módon egyes területek (pl. borászati eljárások, analízis) esetében nem kell az eddigi előírásokon gyökeresen módosítani, sok olyan témakör van, amivel a magyar borjog nem vagy csak jóval szerényebb terjedelemben foglalkozik, mint a közösségi jog. A magyar bortörvény neve („törvény a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról”) is tükrözi, hogy ez elsősorban technikai, technológiai előírásokat tartalmaz, vagyis a piacszabályozási kérdésekkel (amely az uniós szabályozás jelentős részét teszi ki) nem foglalkozik.

1.1.

A termelési potenciálhoz kötődő előírások

Az Európai Unióban működő közös borpiaci szabályozás hatékony működtetéséhez elengedhetetlen, hogy a döntéshozók pontos adatokkal rendelkezzenek a szőlőfelületre és a termelésre vonatkozóan. Ezért alapvető jelentőségű lépés volt, hogy Magyarországon 2001-ben összeírták a szőlőültetvényeket. Az adatok teljes feldolgozása alapján ki lehet majd alakítani azt az ültetvénykataszteri nyilvántartást, amelyet az EU előírásainak megfelelően naprakészen kell tartani. Az Európai Unió borpiaci rendtartásának számos intézkedése szoros kapcsolatban áll az üzemi és termelési kataszter kialakításával és vezetésével. Ilyen például a szüreti, termelési és készletjelentések rendszere (ezek alapján vezetendő a tagállami termelési kataszter), a telepítési jogok kezelése (beleértve a telepítési jog-tartalékok kezelését), a szerkezet-átalakítási és kivágási támogatás ügyintézése valamint bizonyos esetekben a kísérő okmányok nyomon követése. Praktikus volna, ha – a bortermelő tagállamok példájához hasonlóan – Magyarországon is a kataszteri nyilvántartást vezető intézmény lenne a felelős ezekért a kapcsolódó területekért is. Vagyis például célszerű volna, hogy ahhoz az intézményhez kelljen megküldeni a szüreti, termelési és készletjelentéseket, amely intézmény a kataszteri nyilvántartást vezeti majd, stb. Erről az intézményi kérdésről még nem született döntés. Az Európai Unió költségvetéséből finanszírozott támogatások kifizetésére – legyen szó akár a kivágási, akár a szerkezet-átalakítási, akár lepárlási stb. támogatásról – egy EU által akkreditált állami intézmény (az Agrárintervenciós Központ) lesz hivatott. A jelentések kapcsán megjegyzendő, hogy míg ma csak a hegyközségi tagok kötelesek azokat leadni, ennek a kötelezettségnek az Európai Unió előírásainak megfelelően minden érintett gazdasági szereplőre ki kell majd terjednie. Ez a kérdés megoldható volna például azáltal, hogy a hegyközségi törvény hatályát kiterjesztenék az egész országra. Szükség van a jelentésekre vonatkozó előírások harmonizálására azért is, mert jelenleg Magyarországon átfedések vannak az egyes hatóságoknak leadandó jelentések között, és a jelentéseknek sem a tartalma, sem a határideje nem egyezik meg az EU-ban előírtakkal.


109

A közösségi jog értelmében a tagállamok meghatározhatják, hogy mely területek részesülhetnek a kivágási támogatásból s a támogatás folyósítását feltételekhez köthetik – különös tekintettel az érintett területek termelési és ökológiai helyzetének egyensúlyban tartására. Így majd Magyarországon is meg kell határozni – nemcsak termelési, hanem ökológiai és szociális szempontok figyelembevételével – azokat a területeket és feltételeket, amelyek esetében a támogatás igénybe vehető. Amennyiben tagságunk idején is lesz lehetőség szerkezetjavítási támogatás igénybevételére, meg kell teremteni a támogatás igénybevételének feltételeit. Azon túl, hogy ehhez fel kell készülniük a végrehajtásban részt vevő intézményeknek, el kell készülnie a támogatható programoknak is (fajtaváltás, egyes lejtők újbóli művelésbe vonása stb.).

1.2.

Szőlőfajták

Magyarország az Európai Unió előírásainak megfelelően elkészítette az egész országot lefedő (megyénkénti) fajtajegyzéket. Ez a Nemzeti Fajtajegyzék a szőlőültetvényösszeírás végleges adatai ismeretében szükség esetén kiegészítendő. A direkt termő fajták szabályozása ma Magyarországon szigorúbb, mint ami az Európai Unió előírásai alapján feltétlenül szükséges. Ennek nincs akadálya, hiszen a fajtahasználat szabályozása nemzeti jogkörben van, viszont kérdéses, mennyire célszerű. Az EU megfelelő rendelete ugyanis csak a Noah, az Othello, az Izabella, a Jacquez, a Clinton és a Herbemont szőlőfajta osztályozásba vételét tiltja, s ezek is csak a borkészítésre szolgáló szőlőfajták közé nem vehetők fel. Magyarországon – ahogy a gyakorlat mutatja – sok termelő ragaszkodik a direkt termő fajtákhoz, s ezért nem vágta ki az e fajtákkal telepített szőlőjét a bortörvényben megadott határidőig (2000. december 31-ig). Az Európai Unió jelenleg hatályos borjoga szerint m. t. minőségi borok készítésére csak Vitis vinifera fajhoz tartozó fajták használhatók, vagyis nem készíthető interspecifikus fajtákból minőségi bor. Ezt az előírást – ha a közösségi szabályozás nem változik meg – legkésőbb a csatlakozáskor Magyarországon is át kell venni. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy előfordulhat, hogy a szigorú tilalmon az Európai Unió joga is változtatni fog (lásd a II. fejezet 2.2.4.2. pontját). Az uniós előírások figyelembevételével kell szabályozni a címkén feltüntethető fajtanevekre vonatkozó hazai előírásokat. Az EU-ban például a Rizlingszilváni nevet tilos a címkén feltüntetni: helyette Magyarországon is a Müller-Thurgau (illetve esetleg a Rivaner vagy más, még meghatározandó) nevet kell bevezetni. Vannak további tisztázandó névhasználati kérdések is: ilyen például a Kékoportó és a Kék Medoc esete.

1.3.

Szőlőtermő övezetek, borászati eljárások, analitikai módszerek

Magyarország azt kérte az Európai Uniótól, hogy egész szőlőtermő területe a C I a szőlőtermő övezetbe legyen besorolva (az indoklást lásd a II. fejezet 2.1.3. pontját). Ha


110

az EU ezt a kérést nem fogadná el, meg kell változtatni a besorolástól függő határértékeket a magyar borjogban (a szóban forgó értékeket lásd a 6. táblázatban). Az analitikára és a borászati eljárásokra vonatkozó előírások tipikusan azon jogszabályi körbe tartoznak, amelyek esetén EU-konformitásunk viszonylag jó. A jelenleg hatályos hazai előírások azonban lényeges pontosításra és bővítésre szorulnak. Az EUkonformmá alakított hazai analitikai és technológiai előírások a Magyar Borkönyvben fognak megjelenni. A borkönyv a tervek szerint az analízisen és a borászati eljárásokon kívül a szőlészetet és borászatot érintő összes olyan előírást tartalmazná, amelyeket célszerű még a csatlakozást megelőzően átvenni. Így az adaptált EU-előírások mellett a borkönyv foglalná magába mindazokat a hazai jogszabályokat, amelyeket az EU-borjog értelmében el kell készíteni (pl. a borvidéki rendtartásokat stb.). Tekintettel arra, hogy a borkönyv munkaanyagként elkészült szövegtervezetei sok esetben a bortörvény egyes részeit helyettesítenék, nem lehetséges a borkönyv hatályba léptetése a bortörvény módosítása nélkül.

1.4.

Minőségi borok, minőségi termelés

A minőségi borok esetében a szabályozás döntő mértékben nemzeti szabályozási hatáskörbe tartozik, s így az egyes tagállamok lehetősége és egyben feladata is a részletes szabályok meghatározása. Így az érintett gazdasági szereplőknek az összes magyar minőségi borra vonatkozóan el kell készíteniük az Európai Unió előírásainak megfelelő borvidéki rendtartásokat (meg kell határozni pl. az egyes borvidékeken használható a szőlőtermesztési és borkészítési eljárásokat, a telepíthető fajtákat, a minimális mustfokot és a maximális hektáronkénti termésmennyiséget stb., lásd a II. fejezet 2.2.4. pontját). Az Európai Unió előírásai értelmében a minőségi borok érzékszervi bírálatába be kell vonni az érintetteket is. Ehhez Magyarországon is megkezdődött a borbírálók képzése. A hazai szabályozás – nemcsak az EU előírásaira, hanem a piaci kihívásokra való válaszul – kisebb-nagyobb átalakításokra szorul. Ezek a módosítások kitérhetnek például a minőségi kategóriákra vagy azok tartalmának megváltoztatására is. Elsősorban a minőségi bort forgalmazó nagyobb vállalkozások érdekét szolgálhatná, ha a borvidékek feletti egységek (borvidéki régiók) létesítésének – már létező – lehetőségét a borvidékek jobban kihasználnák.

1.5.

Ellenőrzés, jelölés és kiszerelés

Az Európai Unió az ellenőrzésre vonatkozóan közösségi szintű alapelveket állapított meg, az intézményi szervezetet illetően azonban konkrét előírásokat nem fogalmazott meg. Ez a tagállamok feladata, a lényeg az, hogy biztosítva legyen a szőlészeti-borászati előírások betartása. A borok forgalomba hozatal előtti kötelező minősítését az Európai Unió csak a minőségi borok tekintetében írja elő. Magyarországon akkor lehetséges a szaporítóanyag-minősítés, a telepítés-ellenőrzés, valamint a borászati minősítés és ellenőrzés hatékonyabb, EU-konform megvalósítása,


111

ha megtörténik a szakhatóságok (Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet és az Országos Borminősítő Intézet) – folyamatban lévő – fejlesztése. E hatóságok tevékenységi köre az Európai Unió előírásainak alkalmazása kapcsán is bővülni fog: fejlesztésük már csak ezért sem hagyható el. Az új borpiaci alaprendelethez kapcsolódó, a jelölésre és kiszerelésre vonatkozó végrehajtási rendelet még nem készült el, így e területen a jogi harmonizációval még várnunk kell.

1.6.

Harmadik országokkal folytatott kereskedelem

A külkereskedelmet érintő jogszabályok teljes átvételének értelemszerűen a csatlakozás napjával van értelme, a megfelelő intézményi háttér kialakításával és a szabályozás egyes elemeinek átvételével azonban itt is fel kell készülni az előírások végrehajtására. Az Európai Unióban például az import mindig, az export pedig támogatás igénybevétele esetén engedélyköteles, s az engedély biztosíték letétbe helyezéséhez van kötve. Célszerű lehet ezt a rendszert akár már a csatlakozást megelőzően bevezetni. A csatlakozásig Magyarország és az Európai Unió közötti borkereskedelemre jelentős hatással van az EU--magyar borkereskedelmi megállapodás. Az 2001-ben kötött új megállapodás értelmében mind Magyarország, mind az Európai Unió vámmentes kontingenseket nyitott egymás számára, amely kontingensek nagysága a csatlakozásig évről évre megadott mértékben nő. A kiindulási mennyiség az Unióból származó termékek (bor és pezsgő) esetén 140 000 hl, a Magyarországról származó bor és pezsgő esetén 415 000 hl. A 2002-től érvényes évi növekedés mindkét esetben 15 000 hl. Így lehetőség van arra, hogy Magyarország fokozatosan készüljön fel az egységes belső piachoz való csatlakozással járó versenyre. A versenyre való felkészülést segítheti az exporttámogatás leépítése is. Az Európai Unióban exporttámogatás csak asztali borra adható. A GATT/WTO-vállalások miatt Magyarországnak 2002-től csak a hordós borok támogatására lett volna lehetősége. Így a magyar borok minél jobb külpiaci pozícióját más eszközökkel kell elősegíteni – például a hatékony bormarketinggel. Nagy szerepe van a technikai és gazdasági felkészülésnek is, hogy a hazai borok a vámok nyújtotta védelem megszűnése illetve – az Európai Unión kívüli országok esetében – csökkenése után is versenyképesek legyenek.

1.7.

Piacszabályozási intézkedések

A piacszabályozási intézkedéseket olyan formában, ahogy az Európai Unió működteti őket, csak a csatlakozással egyidőben célszerű átvenni, hiszen ezek igen költségigényesek (a tagállamok vonatkozásában a közösségi költségvetés fedezi e kiadásokat). A csatlakozás időpontjáig azonban Magyarországnak készen kell állnia arra, hogy a termelők élhessenek ezekkel a piacszabályozási eszközökkel. Természetesen nem lehet cél, hogy Magyarország arra rendezkedjen be, hogy megsemmisítésre termeljen gyenge minőségű, de az EU intézkedései keretében többkevesebb biztonsággal – igaz, alacsony áron – értékesíthető borokat, ugyanakkor


112

szélsőséges évjáratok idején biztonságot adhat majd, hogy igénybe vehetők a piaci feszültségeket enyhítő intézkedések. Lehetővé kell tenni, hogy a csatlakozást követően alkalmazni tudjuk a melléktermékek kötelező lepárlására vonatkozó előírást, vagyis fel kell készülni a borkészítés során keletkező törköly és seprő összegyűjtésének és feldolgozásának megoldására. Magyarország kérte az Európai Uniótól, hogy a 40 hl-nél kisebb mennyiségű bort termelő gazdálkodóknak nálunk se kelljen lepárlásra beszállítaniuk a melléktermékeket (lásd a II. fejezet 2.3.2.2. pontját). E a határ fölött azonban várhatóan minden termelő számára kötelező lesz a melléktermékek lepároltatása. A szabályozás csatlakozástól történő működtetésének biztosítása érdekében célszerű volna a melléktermékek lepárlására vonatkozó rendelkezéseket – amennyire ez megoldható – már a csatlakozás előtt átvenni.

1.8.

Termelői és szakmai szervezetek

Az új borpiaci rendelet újdonsága a termelői és a szakmai szervezetek feladatainak, jogainak és kötelezettségeinek meghatározása. Magyarországon is mindenképpen előnyös volna az Európai Unió tagállamaiban elterjedt termelői és értékesítési integráció kialakítása, hiszen ez nagymértékben növelheti a versenyképességet. Az integráció (mindenekelőtt a pinceszövetkezetek létesítése) mindemellett nemcsak gazdasági szempontból volna kívánatos (lásd a IV. fejezet 2. pontját). Az Európai Unió szabályai az EU-ban létező struktúrára vannak szabva, s nem véletlen, hogy az EU-ban általában fel sem merülnek például a pincekönyv vezetésével kapcsolatos gondok a kistermelők esetében, hiszen ők többnyire szövetkezetbe szállítják be a szőlőjüket, s így a szövetkezet vezeti a pincekönyvet. Tisztázandók az EU „szakmai szervezet” kategóriájába besorolható hegyközségi szervezet feladatai és jogkörei is, és kijelölendő a termelői és szakmai szervezeteket elismerő állami hatóság is.

1.9.

Adózás

Bár az adójogszabályok nem tartoznak a szőlő- és borágazat joganyagához, mégis, mivel jelentős hatással vannak az ágazatra, röviden említést érdemelnek. Magyarországon a bor jövedékiadó-köteles termékké válása többek között az EUharmonizáció jegyében is történt. Mivel az Európai Unió a jövedéki szabályozásnak csak a kereteit határozta meg, nincs elvi akadálya annak, sőt kifejezetten kívánatos, hogy a szabályozás számos eleme a hazai alkalmazás bevezetése óta összegyűlt tapasztalatok alapján a hazai körülményekhez igazítva módosuljon. Az Európai Unió bortermelő tagállamaiban az ágazat termékeire kivetett jövedéki és forgalmi adó jóval alacsonyabb a nálunk alkalmazottnál (a borok átlagos áfa-terhelése 15--16%, a jövedéki adó mértéke ezekben az országokban a boron vagy nulla, vagy minimális – lásd a 7. táblázatot). Annak érdekében, hogy a csatlakozás után versenyhelyzetünk ne romoljon emiatt lényegesen, hosszú távon szükséges volna az ágazat termékeire kivetett adó jelentős mérséklése.


113

Megfontolandó az is, hogy Franciaországban – amely az egyetlen olyan bortermelő tagállam az EU-ban, amelyben a borra kivetett jövedéki adó mértéke nem nulla – a vámhatóság által begyűjtött jövedéki adó 95%-át a vámhatóság átadja a szakmai szervezeteknek (5%-át működési költségként megtartja). Így a jövedéki adó lehetővé teszi, hogy az ellenőrzés – a vámhatóság bevonása által – hatékonyabb legyen, ugyanakkor a befolyt összeg a borágazaton belül marad.

2.

Gazdasági felkészülés

A világ bortermésének 70%-a az európai bortermelő országokból kerül ki. A legnagyobb bortermelő és a nemzetközi borforgalmazás szempontjából meghatározó országok az EU tagállamai közé tartoznak. Magyarország csatlakozása a kialakult és stabilizálódott külpiaci kapcsolatok révén nem borítja fel az EU kényes borpiaci egyensúlyát. Az Európai Unióhoz való csatlakozással Magyarország része lesz az egységes belső piacnak. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy az uniós országok és Magyarország között nem lesznek többé kereskedelmi akadályok. Ugyanakkor – tekintettel arra, hogy a közös agrárpolitikán belül a borra közös piaci szervezetet (borpiaci rendtartást) alakítottak ki, nem lesz lehetőség arra sem, hogy a magyar költségvetésből bármiféle támogatást kapjon az ágazat, hacsak azt a közösségi előírások kifejezetten nem engedélyezik, illetve ha azt Magyarország külön eljárás keretében nem engedélyezteti. Így boraink piaci érvényesülését nagyban azoknak a termelés minőségétől és gazdaságosságától függő versenyképessége határozza majd meg. Természetesen az egyes tagállamokban vannak engedélyeztetett támogatási formák (lásd a II. fejezet 3.3. pontját): célszerű ezekből a példákból ötletet meríteni. Ez áll mindenekelőtt a hatékony közösségi marketingprogramokra, amelyekkel minden valószínűség szerint a magyar borok piaci pozícióján is sokat lehetne előremozdítani. Fontos lenne például a piackutatás, hogy már a fajtapolitikát is a valós piaci igényeknek megfelelően lehessen alakítani. A borturizmus fejlesztése pedig a kisebb termelőknek is lehetőséget ad arra, hogy a szőlő- és bortermelésen kívüli, de ahhoz kapcsolódó kiegészítő tevékenységük révén – legalább részben – biztosíthassák megélhetésüket. Nem elég ugyanakkor, hogy közösségi marketingprogramokkal kívánunk kedvező képet kialakítani a magyar borokról: az is szükséges, hogy a borkereskedelemben is érvényesüljön a magyar borok imázsának védelme, vagyis hogy az üzletkötések során ne az irreálisan alacsony árak legyenek az – időleges – piaci előnyök megteremtői. Amint az osztrákok példájából kitetszik (lásd a II. fejezet 3.3.2. pontját), jól kidolgozott programok esetén a környezetkímélő termesztés megvalósításával igen jelentős támogatásokhoz lehet jutni a közös költségvetésből. Ezen lehetőség kihasználását kívánja szolgálni a magyar agrárkörnyezetvédelmi program és az agrártámogatási politika módosítása is (lásd a II fejezet 3.3.2. pontját). Mivel az Európai Unióban tilos a szőlőtermő felület bővítése (igen kevés kivételtől eltekintve csak újratelepítésre van lehetőség), esetleges területbővítésre csak a csatlakozás előtt van lehetőség. A csatlakozás előtti, minél nagyobb felületen történő telepítés azért is kívánatos, mert ez szolgálhat a kellő mennyiségű és minőségű hazai bortermelés alapjául. Ma ugyanis Magyarországon igen sok az elöregedett és a meg nem


114

művelt ültetvény. A jó minőségű alapanyag-előállításhoz szükséges az is, hogy biztosítva legyen a klónszelekció, a vírusmentesítés és az ezzel kapcsolatos kutatások is. Nemcsak az szükséges, hogy a csatlakozás előtt minél nagyobb felületen települjenek új ültetvények, hanem az is, hogy mindez átgondolt fajtapolitika alapján történjen. Az új ültetvények jó minőségét szolgálhatja, hogy a telepítési támogatás megítélésénél ma is minőségi szempontok érvényesülnek (lásd a II. fejezet 3.3.3. pontját). A csatlakozás utáni piaci viszonyokra való felkészülésként át kell venni a minőségközpontú szemléletmódot, hiszen ez biztosíthatja a borok piacon maradását. Ez természetesen nemcsak a minőségi borok arányának növelésére, hanem az asztali borok minőségének javítására is vonatkozik. A hazai piacra a csatlakozás ugyanis várhatóan főként az asztali borok és az olcsóbb minőségi borok vonatkozásában gyakorol majd hatást. Az Európai Unión belül éves szinten 20--30 millió hl borfelesleg keletkezik, főként az asztali bor kategóriában. A csatlakozást követően a jelenlegi vámvédelem megszűnésével ezek az asztali borok és az olcsó tengerentúli borok a magyar borpiacon is versenyképes áron fognak megjelenni, és számottevő konkurenciát jelenthetnek majd a gyengébb technológiai feltételekkel rendelkező hazai termelőknek. Az asztali borok és az olcsóbb minőségi borok piacainkon való megjelenése kapcsán feszültséget okozhat, hogy tőkeerő és gazdasági potenciál tekintetében a magyar szőlőés bortermelők nagy része nem versenyképes az uniós tagországok termelőivel. A magyar borok versenyképességének növekedéséhez például szükséges a termelőüzemek gépparkjának és a pincék felszereltségének a fejlesztése is, hiszen így biztosítható a gazdaságos és megfelelő minőségű termék-előállítás. Mindezek a fejlesztések azonban (az EU-ban is!) ritkán valósíthatók meg egy-egy termelő szintjén, ezért is kívánatos a termelés és értékesítés integrációja. A termelői csoportok létrehozása hozzájárulhatna számos, a mai magyar borászatban felmerülő gond orvoslásához, hiszen segítene a következő feladatok megvalósításában: •

a kínálat összpontosítása, a termékek közvetítése a nagy felvásárlókhoz,

•

a termelés hozzáigazítása a piaci igényekhez,

•

az értékesítésre való jobb előkészítés és a minőségjavítás elősegítése a termelők rendelkezésére álló hatékony berendezések, technológia és a közös marketing által,

•

jobb munkalehetőség biztosítása a kis- és középtermelők számára a termelői csoport által közösen működtetett pincékben,

•

a termelők méltányos megélhetésének segítése a kereslet és a kínálat egymáshoz igazítása és így a túlzott mértékű áringadozások kiküszöbölése révén.

Fontos, hogy a termelők megtalálják vállalkozásuk életképességének módját (integrációban való részvétel, kiegészítő tevékenységek – például borturizmus – megkezdése stb.) és ezért aktívan tegyenek. Kellő felkészüléssel a szőlő- és bortermelés a csatlakozást követően is perspektivikus ágazat maradhat. Így -- a hagyományokra, az ökológiai adottságokra, a tárgyi és szellemi infrastruktúrára, az uniós érdekeket nem sértő, kialakult exportpiacokra való tekintettel -van reális esély az elviselhető veszteséggel, illetve sikerrel történő csatlakozásra.


115

IV. A HATÁLYOS HAZAI JOGSZABÁLYOK LISTÁJA A következő jegyzék témánkénti bontásban tartalmazza a magyar szőlő- és borgazdaság jogi és intézményrendszeréhez kapcsolódó fontosabb jogszabályokat, feltüntetve azok módosításait is.

1.

Szőlészet és borászat

1.1.

Bortörvény

1997. évi CXXI. törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról 1999. évi XLVII. törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. módosításáról 2000. évi XCIX. törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló1997. évi CXXI. törvény módosításáról, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról 2000. évi CXI. törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló1997. évi CXXI. törvény módosításáról 2000. évi CXLII. törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló1997. évi CXXI. törvény módosításáról 106/1997. (XII. 19.) FM rendelet a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény végrehajtásáról 26/1998. (IV. 17.) FM rendelet a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény végrehajtásáról kiadott 106/1997. (XII. 19.) FM rendelet módosításáról 20/1998. (IX. 9.) FVM rendelet a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény végrehajtásáról kiadott 106/1997. (XII. 19.) FM rendelet módosításáról 103/1999. (XII. 20.) FVM rendelet a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény végrehajtásáról kiadott 106/1997. (XII. 19.) FM rendelet módosításáról 43/2001. (VI. 15.) FVM rendelet a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény végrehajtásáról kiadott 106/1997. (XII. 19.) FM rendelet módosításáról 15/2000. (IV.6.) FVM rendelet a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény végrehajtásáról kiadott 106/1997. (XII. 19.) FM rendelet módosításáról 218/1999. (XII. 28.) Kormány rendelet az egyes szabálysértésekről 66/1998. (XII. 31.) FVM rendelet az Országos Borszakértő Bizottságról


116

1.2.

Hegyközségi törvény

1994. évi CII. törvény a hegyközségekről 1997. évi CXXII. törvény a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról 2000. évi XCIX. törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény módosításáról, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról 33/1995. (IX.1.) FM rendelettel módosított 17/1995. (VI. 1.) FM rendelet a hegyközségek megalakulásának költségvetési támogatásáról 52/1995. (XII. 29.) FM-BM együttes rendelet a hegyközségek közigazgatási ügyei átvételének rendjéről 34/1997. (V. 9.) FM rendelet a hegyközségek adatszolgáltatási rendjéről 61/1998. (XII. 17.) FVM rendelet a hegyközségi szervezetek által lefolytatott egyes eljárások igazgatási szolgáltatási díjáról Alkotmánybíróság 41/1995. (VI. 17.) számú határozata a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény egyes paragrafusainak alkotmányellenességéről

2.

Kapcsolt szakmai jogszabályok

2.1.

Jövedéki szabályozás, adózás

1997. évi CIII. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól 1999. évi XCIX. törvény az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról 2000. évi CXIII. törvény az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról 2000. évi XXXII. törvény a vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosításáról 2001. évi XLIX. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól 1997. évi CIII. törvény módosításról 35/1997. (XI. 26.) PM rendelet a jövedéki adóról és a jövedéki termékforgalmazásról szóló 1997 évi CIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról 31/1999. (XII. 20.) PM rendelet a 35/1997. (XI. 26.) PM rendelet módosításáról 22/2000. (V. 18.) PM rendelet a 35/1997. (XI. 26.) PM rendelet módosításáról


117

36/1997. (XI. 26.) PM rendelet a zárjegy alkalmazásának, a zárjeggyel való elszámolásnak a részletes szabályairól 34/2000. (X. 6.) PM rendelet a zárjegy alkalmazásának, a zárjeggyel való elszámolásnak a részletes szabályairól szóló 36/1997. (XI. 26.) PM rendelet módosításáról 43/2000. (XII. 5.) PM rendelet a zárjeggyel való elszámolásnak a részletes szabályairól szóló 36/1997. (XI. 26.) PM rendelet módosításáról 19/2001. (IV. 13.) PM rendelet a zárjeggyel való elszámolásnak a részletes szabályairól szóló 36/1997. (XI. 26.) PM rendelet módosításáról 45/2000. (XII. 14.) PM rendelet a hordós borra előírt hivatalos zár alkalmazásának és elszámolásának részletes szabályairól 52/2001. (VIII. 2.) FVM-PM együttes rendelet a borászati termékek egységes bizonylatolási, nyilvántartási és elszámolási rendjéről 1991. évi LXXVIII. törvény a fogyasztási adóról és fogyasztási árkiegészítésről 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 1995. évi C. törvény a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról 160/2000. (IX. 21.) Kormány rendelet az üzlethelyiségek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I. 22.) Kormány rendelet módosításáról 37/2000. (X. 30.) PM rendelet a vámtörvény végrehajtásának részletes szabályairól szóló 10/1996. (III. 25.) PM rendelet módosításáról

2.2.

Agrárrendtartás

1993. évi VI. törvény az agrárpiaci rendtartásról 1999. évi LXXXVIII. törvény az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény módosításáról 91/2000. (XI. 24.) FVM rendelt a minőségi borok művi tárolásának támogatásáról 75/2001. (X. 11.) FVM rendelet a minőségi borok művi tárolásáról szóló 91/2000. (XI. 24.) FVM rendelet módosításáról 80/2001. (X. 19.) FVM rendelet a 2001. évi termésű szőlőből készült seprős újbor lepárlásához nyújtott intervenciós támogatásról 81/2001. (X. 19.) FVM rendelet a 2001. évi termésű szőlőből készült saját előállítású bor édesítéséhez felhasználásra kerülő szőlősűrítmény előállítási költségeinek intervenciós támogatásáról 84/2001. (X. 26) FVM-PM-KüM együttes rendelet a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek egyszerűsített pályázati rendszerű export támogatásáról szóló 29/2001. (III. 29.) FVM-PM-KüM rendeletet módosításáról


118

2.3.

Támogatások

2000. évi CXXXIII. törvény a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről 215/2001. (XI. 17.) Kormány rendelet az agrártámogatások igénybevételének általános feltételeiről 236/1998. (XII. 30.) Kormány rendelet a mezőgazdasági termelők agrártámogatás igénybevételével összefüggő adatszolgáltatásról és nyilvántartásba vételről 227/1998. (XII. 30.) Kormány rendelet a mezőgazdasági őstermelői igazolványról szóló 228/1996. (XII. 26.) Kormány rendelet módosításáról 102/2001. (XII. 16.) FVM rendelet az agrárgazdasági célok 2001. és 2002. évi költségvetési támogatásáról 29/2001. (III. 29.) FVM-PM-KüM együttes rendelet a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek egyszerűsített pályázati rendszerű exporttámogatásáról

2.4.

Szőlészet, szaporítóanyag, fajtahasználat

1996. évi CXXXI. törvény a növényfajták állami elismeréséről, valamint a vetőmagvak és vegetatív szaporítóanyagok előállításáról és forgalmazásáról 88/1997. (XI. 28.) FM rendelet a növényfajták állami elismeréséről 90/1997. (XI. 28.) FM rendelet a szőlő, komló, gyümölcs és dísznövény szaporítóanyagok előállításáról és forgalmazásáról 5/1998. (II. 11.) FM rendelet a növényfajták állami elismerésének, valamint a vetőmag és szaporítóanyag minősítésének és vizsgálatának díjtételeiről 45/1998. (VI. 16.) FM rendelet a növényfajták állami elismeréséről szóló 88/1997. (XI. 28.) FM, valamint a szőlő, komló, gyümölcs és dísznövény szaporítóanyagok előállításáról és forgalmazásáról szóló 90/1997. (XI. 28.) FM rendelet módosításáról 2000. évi CXLIII. törvény a szőlő- és gyümölcsös ültetvények összeírásáról 39/2001. (V. 14.) FVM rendelet a Szőlőfajta Használati Bizottságról Közlemény a 2002. évre megyénként ajánlott, engedélyezett és ideiglenesen engedélyezett szőlőfajtákról (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítő, 22. szám, 2347-2350. oldal)

2.5.

Eredet- és minőségvédelem

1997. évi XI. törvény a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról 87/1998. (V. 6.) Kormány rendelet a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzőinek oltalmára vonatkozó részletes szabályokról 1/1998. (I. 12.) FM rendelet a kiváló minőségű és a hagyományos különleges tulajdonságú élelmiszerek megfelelőségének tanúsításáról


119

1995. évi XC. törvény az élelmiszerekről 55/1997. (VIII. 14.) FM-IKIM-NM-PM együttes rendelet az egyes élelmiszer-ellenőrzési igazgatási szolgáltatásokért fizetendő díjakról, valamint a díjak és a minőségvédelmi bírság megfizetésének és felhasználásának módjáról 48/1998. (VI. 24.) FM-IKIM-NM-PM együttes rendelet az egyes élelmiszer-ellenőrzési igazgatási szolgáltatásokért fizetendő díjakról, valamint a díjak és a minőségvédelmi bírság megfizetésének és felhasználásának módjáról szóló 55/1997.(VIII. 14.) FMIKIM-NM-PM együttes rendelet módosításáról 17/1999. (II. 10.) FVM-EüM együttes rendelet az élelmiszerek előállításának és forgalmazásának élelmiszerhigiéniai feltételeiről 49/1997. (VII. 4.) FM rendelet az Országos Mezőgazdasági minősítő Intézet feladat- és hatáskörének megállapításáról 65/1994. (XII. 24.) FM rendelet az Országos Borminősítő Intézetről 26/1995.(VII. 12.) FM rendelet az Országos Borminősítő Intézetről szóló 65/1994. (XII. 24.) FM rendelet módosításáról 54/2000. (VIII. 11.) FVM rendelet az egyéb borok előállításának minőségellenőrzésének fogyasztói forgalomba hozatalának szakmai szabályairól

2.6.

Nemzetközi egyezmények

Az eredet-megjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozó 1958. évi október 31-i Lisszaboni Megállapodás 1994. évi XI. törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről, Brüsszelben, 1993. november 29-én aláírt Megállapodás kihirdetéséről 165/1993. (XI. 30.) Kormány rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség közötti bizonyos borokra érvényes vámkontingensek kölcsönös felállításáról szóló Megállapodás kihirdetéséről 97/2001. (VI. 15.) Kormány rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség közötti bizonyos borokra és szeszes italokra vonatkozó kölcsönös kereskedelmi kedvezményekről szóló levélváltás formájában megkötött megállapodás kihirdetéséről 64/1999. (XII. 7.) GM-PM együttes rendelet a Magyar Köztársasággal szabadkereskedelmi megállapodást kötött országokból származó egyes árukra vonatkozó 2000. évi vámkontingensekről 63/1999. (XII. 7.) GM-PM együttes rendelet a 2000. évi GATT kedvezményes vámkontingensekről 1999. évi XCI. törvény a Szlovén Köztársaságnak a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodáshoz (CEFTA) történő csatlakozásáról szóló Megállapodás kihirdetéséről

120

V.


A HATÁLYOS UNIÓS JOGSZABÁLYOK LISTÁJA

A következő összeállítás segítséget kíván nyújtani az Európai Unió szőlészeti-borászati jogszabályai közötti eligazodáshoz. Az itt közölt lista nem az EU által kiadott hivatalos jegyzék a borjogról. Az Európai Unió ugyanis nem ad ki ilyen jegyzéket. Hatályosnak azok a jogszabályok tekintendők, amelyek az EU Hivatalos Lapjában83 (közlönyében) megjelennek, s amelyeket időközben nem helyeztek hatályon kívül vagy amelyek nem helyeződtek hatályon kívül amiatt, hogy eleve csak egy meghatározott időszakra voltak érvényesek. A Hivatalos Lap nyomon követése az egyetlen hivatalos módja a jogszabályok közötti eligazodásnak. A szőlő- és borágazatra vonatkozó EK-előírások – mint minden EK-jogszabály – az Európai Unió mind a tizenegy hivatalos nyelvén megjelennek a Hivatalos Lapban és aztán hatályosak minden tagállamban.

1.

A jogszabályok fellelhetősége

Tekintettel a jogszabályok igen nagy számára, több kiadó készít összeállításokat az áttekinthetőség megkönnyítésére. Maga az EU Hivatalos Lapját kiadó kiadóhivatal is megjelentet félévente egy nyomtatott formájú jegyzéket a hatályos jogszabályokról, amelynek elektronikus változata az interneten is hozzáférhető. Itt egyrészt a jogszabály száma alapján ellenőrizni lehet annak hatályosságát (a http://europa.eu.int/eurlex/en/search_lif/simple.html címen), másrészt az egy-egy témára vonatkozó jogszabályokat összefoglalva is meg lehet találni (pl. a borra vonatkozó előírásokat a http://europa.eu.int/eur-lex/en/lif/reg/en_register_036055.html cím alatt). Az így elérhető oldalakról – ha nem is nagyon felhasználóbarát formában – letölthető az egyes jogszabályok szövege az EU hivatalos nyelvein. Az Európai Bizottság ezenfelül időről időre készít belső használatra nyomtatott formájú borjog-gyűjteményt. Egyes kiadók (például Németországban a Walhalla Fachverlag, Deutscher Fachverlag) kiadnak folyamatosan frissített, cserélhető lapokból álló jogtárakat a közösségi borjogról. Mindezek a források azonban „csak” segédanyagok, nem tekinthetők hivatalos gyűjteményeknek. A 7. pontban közölt jegyzék az előzőekben ismertetett forrásmunkák alapján készült.

2.

A jegyzékben áttekintett témakörök

A jelen összeállításban ismertetett jegyzék azokat a jogszabályokat tartalmazza, amelyek valamilyen módon a szőlészetre és borászatra vonatkoznak: nemcsak az Európai Unió szűkebben vett borjogára tér ki, hanem utal a szőlészetet és a borászatot érintő egyéb jogszabályokra is. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a határterületeket illetően a mellékelt jegyzék nem törekedett a teljességre. Az EU borjoga nem foglalkozik például a szaporítóanyag-kérdésekkel (ezek az EU-ban a növényegészségügyi szabályozás részét képezik), a csemegeszőlő termesztésével és forgalmazásával (ezek a gyümölcsrendtartáshoz tartoznak) vagy a jövedéki szabályozással. Tekintettel a borászathoz való kapcsolódására, a jegyzék tartalmazza a szeszes italokra vonatkozó jogszabályokat is. 83

A Hivatalos Lap neve angolul Official Journal, németül Amtsblatt, franciául Journal officiel.


121

Vannak továbbá olyan jogszabályok is, amelyek általánosan vonatkoznak a mezőgazdasági termékekre vagy az élelmiszerekre: ezek közül azok, amelyek a szőlészetet-borászatot is érintő rendelkezéseket tartalmaznak, szintén szerepelnek a jegyzékben.

3.

Naprakészség

Az Európai Unió joganyaga a piaci helyzet alakulásával, a tudomány és a technika fejlődésével és a gyakorlatban felmerülő igényeknek megfelelően folyamatosan alakul. A jelen összeállításban található jegyzék egy adott állapotot tükröz: a hatályban levő jogszabályokat a 2002. január 1-jei állapotok szerint. A hegyközségek országos lapja, a Borászati Füzetek minden számában közzétesz uniós jogszabályfigyelőt, amely ismerteti az Európai Unió Hivatalos Lapjában megjelenő, a szőlészetet és borászatot érintő összes jogszabályt.

4.

Amit nem tartalmaz a jegyzék

A források ismertetésekor láthattuk, hogy a hatályos jogszabályokra vonatkozóan több, a felhasználó eligazodását segítő jegyzék forog közkézen. Mivel ezek a jegyzékek nem minden esetben felelnek meg teljes mértékben egymásnak és – amint láttuk – nem létezik hivatalos jegyzék a hatályos jogszabályokról, egyes jogszabályok hatályos volta bizonytalan. A 7. pont alatt szereplő jegyzék nem tartalmazza azokat a jogszabályokat, amelyek hatályos volta nem biztos, és amelyek Magyarországot biztosan nem érintik (pl. Mexikóra vagy a német egyesítés miatti átmeneti intézkedésekre stb. vonatkoznak). A lista nem tartalmazza továbbá az egyes, a jegyzékben szereplő jogszabályokat módosító jogszabályok számát, ezek közlése ugyanis túlságosan terjedelmessé tenné a jegyzéket. Azok, akiket ezek érdekelnek, a már említett internetes címeken találhatnak erre vonatkozó információkat. A már szintén említett, a Borászati Füzetekben megjelenő jogszabályfigyelő szintén folyamatosan tartalmazza a megjelenő jogszabálymódosításokat is. A jelen jegyzék nem tartalmaz olyan jogszabályokat sem, amelyek pályázati kiírásokat tartalmaznak – például alkohol értékesítésére – vagy például időszakos piaci intézkedésekkel kapcsolatosak, s csak egy-egy tagállamban vagy rövid időtartamig érvényesek. A Borászati Füzetekben megjelenő jogszabályfigyelő azonban folyamatosan tartalmazza az ilyen jellegű jogszabályokat is.

5.

Az Európai Unió borjogstruktúrája

A jogszabályok tételes felsorolása előtt célszerű pár szót szólni a borjog szerkezetéről. Az uniós szőlészeti-borászati szabályozás a közelmúltban jelentéleny változáson ment keresztül. A közösségi jogalkotók – többek között éppen a könnyebb áttekinthetőség kedvéért – egyszerűbbé kívánták tenni a borjogot. Így ma alapvetően a következők jellemzik a borrendtartás struktúráját:


122 •

Az új (1493/1999/EK számú) alaprendelet rendelkezéseket tartalmaz mindazokra a témakörökre vonatkozóan, amelyekkel a borpiaci rendtartás – a szűkebb értelemben vett közösségi borjog – foglalkozik (termelési potenciál, piaci mechanizmusok, termelői és szakmai szervezetek, borászati eljárások és kezelések, leírás, jelölés, kiszerelés és védelem, minőségi borok, harmadik országokkal való kereskedelem, borkísérő okmány, termelői nyilvántartások, ellenőrzés, valamint közösségi szintű döntéshozatal a borpiaci szabályozást érintő kérdésekben). Az érintett témakörök részletes szabályozását – amennyiben szükséges – az alaprendelet végrehajtási rendeletei tartalmazzák.

•

Az új alaprendelet 2000. augusztus elsején lépett hatályba, elvileg eddig el kellett volna készülnie összes végrehajtási rendeletének is. A hatalmas jogalkotási feladatnak azonban az Európai Bizottság (folyamatosan konzultálva a tagállamok borászati szakértőivel) csak késéssel tud eleget tenni. A legtöbb végrehajtási rendelet – ha késéssel is – már hatályba lépett, míg az utolsó, a jelölésre és kiszerelésre vonatkozó előírás továbbra sem jelent még meg. A joghézagok elkerülése érdekében az új végrehajtási rendeletek hatályba lépéséig az érintett területek szabályozását illetően átmeneti intézkedések voltak, illetve vannak hatályban.

•

Az új alaprendelet végrehajtási rendeletei – témánként – a következők:

•

o

termelési potenciál (szőlőtelepítés, kivágási támogatás, szerkezetjavítás, jegyzék a termelési potenciálról): 1227/2000/EK rendelet,

o

meghatározott termőhelyről származó minőségi borok: 1607/2000/EK rendelet,

o

borászati eljárások és kezelések: 1622/2000/EK rendelet,

o

piaci mechanizmusok (szőlőmustfelhasználás támogatása, magánraktározás támogatása, lepárlás): 1623/2000/EK rendelet,

o

ellenőrzés: 2729/2000/EK rendelet,

o

a harmadik országokkal való kereskedelem: 883/2001/EK rendelet,

o

kísérő okmány és pincekönyv: 884/2001/EK rendelet,

o

termelési és készletjelentések, a piaci helyzetre vonatkozó adatok gyűjtése: 1282/2001/EK rendelet,

o

borok jelölése és kiszerelése: a rendelettervezet még megvitatás alatt áll.

Az új alaprendelettel együtt az előző pontban felsorolt végrehajtási rendeletek képezik a közösségi borjog gerincét (ezeket a 7. pontban szereplő jegyzék félkövér szedéssel kiemelve tartalmazza). Ezenkívül azonban e szűkebb értelemben vett borpiaci rendtartáshoz a közösségi jog számos más rendelete is kapcsolódik. Az ezek közötti eligazodás segítése érdekében a jegyzék témakörönkénti bontásban tartalmazza ezeket a jogszabályokat.


6.

123

Néhány megjegyzés a jegyzékre vonatkozóan

•

Az uniós jogszabályok száma a rendeletek esetében a jogszabály sorszámából és azt követően az évszámból áll, míg a határozatok, irányelvek és ajánlások vonatkozásában az évszám megelőzi az adott jogszabály sorszámát.

•

A jegyzékben az egyes témakörökön belül a jogszabályok megjelenési (időrendi) – és nem fontosságuk szerinti – sorrendben szerepelnek.

7.

A hatályos jogszabályok jegyzéke

A jogszabály száma és típusa

A jogszabály tartalma

• borpiaci rendtartás 1493/1999 a közös borpiaci szervezet (alaprendelet) (rendelet) 1608/2000 átmeneti intézkedések (egyes, az új alaprendelet által hatályon kívül (rendelet) helyezendő jogszabályok hatályosságának átmeneti meghosszabbítása) • szaporítóanyag 68/193 (irányelv) a szőlő vegetatív szaporítóanyagának forgalmazása 74/649 (irányelv) harmadik országokból származó szaporítóanyag • fajta 72/169 (irányelv) fajtavizsgálat • szőlőterületek statisztikai felmérése 357/79 (rendelet) szőlőfelületek statisztikai felmérése 79/491 (határozat) a szőlőfelületek statisztikai alapfelmérése során felvett adatok átadásához használatos gépi kódok 991/79 (rendelet) a szőlőfelületek statisztikai felméréséhez használandó táblázatok 80/763 (határozat) kiegészítő előírások a szőlőfelületek statisztikai felméréséhez 80/764 (határozat) időközi statisztikai felmérés 80/765 (határozat) a szőlőfelületek időközi statisztikai felmérése során felvett adatok átadásához használatos gépi kódok • szőlőkataszteri nyilvántartás 2392/86 (rendelet) szőlőkataszteri nyilvántartás 649/87 (rendelet) szőlőkataszteri nyilvántartás (végrehajtási rendelet) 2001/862 a szőlőkataszteri nyilvántartás létrehozásának közösségi támogatása (határozat) Franciaországban • szüreti, termelési és készletjelentés 1282/2001 szüreti, termelési, kezelési, értékesítési és készletjelentés (rendelet) • bormérleg 2396/84 (rendelet) előzetes borpiaci mérleg készítése (végrehajtási rendelet) • termelési potenciál, szerkezetjavítási támogatás 1036/92 (rendelet) szerkezetjavítási támogatás 2001/666 szőlőültetvények szerkezetjavítása és átállítása (a 2001/2002-es keret) (határozat)


124 A jogszabály száma és típusa


1227/2000 termelési potenciál (rendelet) • borászati eljárások és kezelések 1622/2000 borászati eljárások és kezelések (rendelet) 2001/116 egyes borászati kísérletek engedélyezése Ausztriában (határozat) • minőségi borok 1607/2000 meghatározott termőhelyről származó minőségi borok (rendelet) • pezsgő 1907/85 (rendelet) azon fajták és területek, amelyekből illetve ahonnan származó importborból készíthető pezsgő az EK-ban • ízesített italok 1601/91 (rendelet) ízesített borok, ízesített boralapú italok és ízesített boralapú koktélok 122/94 (rendelet) ízesített borok, ízesített boralapú italok és ízesített boralapú koktélok (végrehajtási rendelet) 2215/96 (rendelet) forralt bor • analízis 2676/90 (rendelet) a borászati termékek analízise (e rendelet egyes részeit 2003. aug. 1-jével a 1622/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezi) 2009/92 (rendelet) az etilalkohol analízise • jelölés és kiszerelés 75/106 (irányelv) palackméretek 2392/89 borok és szőlőmustok jelölése és kiszerelése (rendelet)84 3201/90 (rendelet) borok és szőlőmustok jelölése és kiszerelése (végrehajtási rendelet) likőrborok, gyöngyöző borok és szén-dioxid hozzáadásával készült 3895/91 gyöngyöző borok jelölése és kiszerelése (rendelet)85 3901/91 (rendelet) likőrborok, gyöngyöző borok és szén-dioxid hozzáadásával készült gyöngyöző borok jelölése és kiszerelése (végrehajtási rendelet) pezsgők jelölése és kiszerelése 2333/92 (rendelet)86 554/95 (rendelet) pezsgő jelölése és kiszerelése (végrehajtási rendelet) 881/98 (rendelet) minőségi likőr- és gyöngyöző borok hagyományos elnevezéseinek védelme 2000/13 (irányelv) az élelmiszerek címkézése és kiszerelése • jövedéki szabályozás, pincekönyv, kísérő okmány 92/12 (irányelv) jövedéki adó köteles termékek általános szabályozása 92/83 (irányelv) alkohol és alkoholos italok jövedékiadó-szerkezetének harmonizálása 92/84 (irányelv) alkohol és alkoholos italok jövedékiadó-mértékének harmonizálása 2719/92 (rendelet) kísérő okmány (jövedékiadó-köteles termékek esetén) 3649/92 (rendelet) egyszerűsített kísérő okmány 84

2002. február 28-ig hatályos. Csak a 2. cikk hatályos, az is csak 2002. február 28-ig. 86 Csak a 8., 9. és a 11. cikk hatályos, az is csak 2002. február 28-ig. 85

Vállalkozók Európában A jogszabály száma és típusa


3199/93 (rendelet)

a jövedékiadó-mentesség érdekében történő denaturációs eljárások kölcsönös elismerése a jövedékiadó-mentesség igazolása borkísérő okmány, pincekönyv

125

31/96 (rendelet) 884/2001 (rendelet) • export- és importszabályozás 565/80 (rendelet) export-visszatérítés előzetes kifizetése (mezőgazdasági termékek) 2805/95 (rendelet) az export-visszatérítés értékének megállapítása (borágazat) 2012/96 (rendelet) vámkontingens szőlőmustra 1996/1997-től 800/99 (rendelet) export-visszatérítés (végrehajtási rendelet, mezőgazdasági termékek) 1291/2000 import- és exportengedélyek (mezőgazdasági termékek) (rendelet) 883/2001 harmadik országokkal való kereskedelem (a borágazat termékei) (rendelet) • borkereskedelmi és -eredetvédelmi stb. megállapodások harmadik országokkal 2000/192 Ausztrália (határozat) 93/724 (határozat) Magyarország (bor eredetvédelmi megállapodás) 933/95/EK Bulgária, Magyarország, Románia (a vámkontingensek kezelése) (rendelet) 678/2001 Bulgária, Magyarország, Románia (a jelenlegi kedvezményes (rendelet) vámkontingensek nagysága) 2001/916 Macedónia (kiegészítő jegyzőkönyv a kedvezményes kontingensekről és a (határozat) kölcsönös eredetvédelemről) 2001/917 Macedónia (kiegészítő jegyzőkönyv a kedvezményes kontingensekről és a (határozat) kölcsönös eredetvédelemről) 2001/918 Horvátország (kiegészítő jegyzőkönyv a kedvezményes kontingensekről (határozat) és a kölcsönös eredetvédelemről) 2001/919 Horvátország (kiegészítő jegyzőkönyv a kedvezményes kontingensekről (határozat) és a kölcsönös eredetvédelemről) 2001/920 Szlovénia (kiegészítő jegyzőkönyv a kedvezményes kontingensekről és a (határozat) kölcsönös eredetvédelemről) 2597/2001 Horvátország, Macedónia, Szlovénia (vámkontingensek megnyitása és (rendelet) kezelése) • piaci mechanizmusok 3777/91 (rendelet) tartós kiírás a boralkohol értékesítésére a Közösségen belüli ipari felhasználás céljából 1623/2000 piaci mechanizmusok (rendelet) • ellenőrzés 2729/2000 ellenőrzés (rendelet) • egyes országokra vonatkozó speciális rendelkezések 3233/92 (rendelet) Açores és Madeira 3234/92 (rendelet) Kanári-szigetek 2454/93 (rendelet) Portói bor és Madeira


126 A jogszabály száma és típusa


3112/93 (rendelet) kis Égei-tengeri-szigetek Egyesült Államok 84/1873 (rendelet)87 • ökológiai termesztés 2092/91 (rendelet) ökológiai termesztés és a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek megfelelő jelölése 94/92 (rendelet) az ökológiai termesztésből származó importált termékek (végrehajtási rendelet) 3457/92 (rendelet) az ökológiai termesztésből származó importált termékek ellenőrző igazolása (végrehajtási rendelet) • szeszes italok 1576/89 (rendelet) a szeszes italok fogalom-meghatározása, jelölése és kiszerelése 1014/90 (rendelet) a szeszes italok fogalom-meghatározása, jelölése és kiszerelése (végrehajtási rendelet) 1267/94 (rendelet) az EU és harmadik országok közötti, egyes szeszes italok kölcsönös elismeréséről szóló megállapodások alkalmazása 2870/2000 a szeszes italok analízise (rendelet) 2001/97 Cognac névhasználat Brazíliában (határozat) • a mezőgazdaságra vonatkozó általános jogszabályok 1182/71 (rendelet) időtartamok, időpontok és határidők 1883/78 (rendelet) intervenció, általános előírások 2220/85 (rendelet) a biztosítékok rendszere mezőgazdasági termékek esetén 2658/87 (rendelet) egységes vámtarifa 3492/90 (rendelet) a közraktározás finanszírozásakor figyelembe veendő tényezők 147/91 (rendelet) tolerancia a mezőgazdasági termékek intervenciós támogatása esetén megengedhető mennyiségi veszteségekre 3290/94 (rendelet) átmeneti intézkedések a GATT Uruguay forduló után 1258/99 (rendelet) a Közös Agrárpolitika finanszírozása • egyéb 2001/115 (ajánlás) maximális megengedett véralkohol-tartalom

Megjegyzés: 2002. február 28-ig hatályban van a régebbi két alaprendelet néhány része: a 822/87/EK rendelet 72. cikke és a 823/87/EK rendelet 15 (2) és (7) cikke. 2002. február 28. az új alaprendelet utolsó, a jelölésre és kiszerelésre vonatkozó végrehajtási rendeletének elfogadására megadott határidő. Ha ennek a határidőnek a betartása csúszna, a jegyzékben jelzett összes, 2002. február 28-ra való hivatkozás értelemszerűen módosul.

87

Csak az 1. és a 3. cikk valamint a melléklet hatályos, az is csak 2003. december 31-ig.


127

IRODALOM 1576/89/EGK rendelet, 1014/90/EGK rendelet, 92/12/EGK irányelv, 92/83/EGK irányelv, 92/84/EGK irányelv, 2719/92/EGK rendelet, 3649/92/EGK rendelet, 1493/1999/EK rendelet, 1227/2000/EK rendelet, 1607/2000/EK rendelet, 1623/2000/EK rendelet, 678/2001/EK rendelet Albrecht, W., Gareyte, D., Ibbotson, M., Innamorati, A., Jung, H. J., Kaiser, R., Langlade, P., Mehlen, M., Schmid, R., Schoofs, W., Spalatro, F., Tampakis, N., Vatron, F. szóbeli közlés Botos, E., Szabó, A. (1996): Versenyképes bor. FVM SZBKI, Kecskemét Bundesgesetz, mit dem die Schaumweinsteuer an das Gemeinschaftsrecht angepaßt und eine Verbrauchsteuer auf Zwischenerzeugnisse eingeführt wird (Schaumweiscteuergesetz 1995) (BGBl. Nr. 702/1994) Commission Européenne (1995): Recueil des actes agricoles, Tome XIV Directory of the Community lex/en/lif/index.html)

legislation

in

force

(http://europa.eu.int/eur-

Égető, M. (2001): Szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények a 17-19. századból. L’Harmattan Könyvkiadó, Budapest Forman, B. (2000): Regionális politika az Európai Unióban. VÁTI, Budapest Gál, L. (1999): A magyar borgazdaság helyzete és felkészülése az EU-csatlakozás várható hatásaira. Szakértői tanulmány, Budapest KSH (2001): Szőlő- és gyümölcsös ültetvények összeírása – előzetes adatok. Magrutsch, A., Thurner, M. Klinger, T., Pokorny B., Salomon, B. (2000): Dokumentation Österreichischer Wein. Österreichische Weinmarketing Servicegesellschaft mbH. (http://austrian.wine.co.at/daten/index.html) Magyar Borgazdaság Szövetség (2000): A borgazdaság költségvetési kapcsolatai. Támogatások és elvonások, illetve befizetések a 1999--2000. évi adatok alapján az érvényes jogszabályok figyelembevételével. Szakértői tanulmány, Budapest NÖ Buschenschankgesetz (146/74 1974.7.22.) Schevardo, W., Koy, J. (szerk.): Weinrecht der Europäischen Gemeinschaft, der Bundesrepublik Deutschland und der Bundesländer. Textsammlung mit Erläuterungen. Walhalla Fachverlag, Regensburg Situation présente et perspectives : Secteur viti-vinicole. PAC 2000 (tanulmány az EU honlapján, ma már csak az összefoglalója olvasható a http://europa.eu.int/comm/agriculture/publi/pac2000/wine/index fr.htm címen) Speicher, S. (2000): Glänzende Aussichten. Weinwirtschaft, 2000:14, p. 18-22. Tóth, S. (2001): Helyzetkép és gyors kiút lehetősége az ezredkezdet magyar szőlő- és bortermelésében. Szakértői tanulmány, Budapest Urbán, A. (1999): A szőlőtermesztési és borászati ágazat minőségfejlesztési stratégiája. Szakértői tanulmány, Budapest

VÁLLALKOZÓK EURÓPÁBAN

Recommend Documents