Vállalkozás-menedzsment

6. A VÁLLALKOZÁSOK GAZDASÁGOSSÁGI SZÁMÍTÁSAI A „Vállalkozások gazdaságossági számításai” című fejezetben a beruházások és befektetések fogalmi meghatározása után megvizsgáljuk a beruházási döntéseket, a döntési kritériumokat, sorra vesszük a beruházás-gazdaságossági mutatószámokat. Megvizsgáljuk, hogy a különböző mutatók milyen értékeinél fogadhatók el a beruházási döntések illetve megnézzük az egyes mutatószámok használatának előnyeit és hátrányait. Foglalkozunk az infláció, az amortizáció kezelésének kérdéseivel valamint az érzékenységvizsgálatokkal, mely utóbbi segítségével meghatározhatók a tervváltozatok stabilitása. Számítási példán keresztül ismerkedünk meg a gyakorlattal illetve sorra vesszük a tipikus tervezési hibákat. A fejezet tartalma: 6.1. Befektetés, beruházás, invesztíció 6.2. A beruházási döntések általános jellemzői 6.3. A gazdaságossági számítások módszerei 6.3.1. A pénzáramok (cash flow) típusai 6.3.2. Döntési kritériumok 6.4. A beruházás-gazdaságossági mutatószámok 6.4.1. A Nettó jövedelem jelenlegi értéke mutató 6.4.2. A Belső kamatláb mutatató 6.4.3. A Jövedelmezőségi index 6.4.4. A Dinamikus (diszkontált) megtérülési idő 6.4.5. Az infláció kezelése a tervezés során 6.4.6. Az amortizációs költségek kérdése 6.4.7. A kalkulatív kamatláb meghatározása 6.5. Érzékenységvizsgálatok 6.6. hogyan készülnek számítások a gyakorlatban? 6.6.1. Példák a gazdaságossági számításokhoz 6.6.2. Példa likviditási terv készítésére 6.7. Jellemző hibák a tervezés során A témakör feldolgozásához szükséges idő: 5-6 óra. 6.1. BEFEKTETÉS, BERUHÁZÁS, INVESZTÍCIÓ Gazdasági megbeszéléseinken általában szinonimaként használjuk a fenti két fogalmakat érezvén, hogy jelentésük egymáshoz közeli. A befektetés kifejezés általánosabb, pénzeszközök lekötését jelenti későbbi hozam reményében. A beruházás fogalma szűkebb, tárgyi eszköz létesítése, hozam (megtérülés) céljából. A beruházások fogalmi meghatározásának keresésekor a leghasználhatóbb megfogalmazás a következő: - 73 -

Vállalkozás-menedzsment

A tárgyi eszközök beszerzésére, létesítésére fordított tőkekiadásokat beruházásnak nevezzük. A fenti meghatározás megmutatja a beruházások lényegét: a közeljövőben pénzt adunk ki valamilyen üzleti elképzelés megvalósítására, majd a távolabbi jövőben pénzbevételt remélünk. A beruházások tervezésénél a fenti mondatból három fontos tényező szerepére kell figyelnünk: 1. Meg kell tervezni a várható kiadásokat és bevételeket. A pénzáramlás tervezését a kifizetett osztalék vagy az adózott jövedelem kimutatásáig kell végezni, hiszen ezt az összeget "viheti el" a befektető, ebből a pénzből térül meg a beruházás. 2. A gazdasági folyamatokat az időtengelyen kell tervezni. (Nem mindegy, hogy egy kiadás vagy bevétel most vagy három év múlva jelentkezik.) 3. A jövő természetszerűen bizonytalan, így tervváltozatok készítése szükséges, amelyek alapján készített érzékenységvizsgálatok és kockázatelemzések tájékoztatnak a beruházással járó kockázatokról. A beruházások alapvetően három területen befolyásolják a vállalkozások eredményességét. Elsősorban közvetlenül a vállalkozás nyereségére gyakorolt hatáson keresztül, a többleteredmény vagy a hatékonyabb termelés révén. A második terület a likviditási helyzet alakítása, amely a kivitelezési időszak kiadástöbbletét, a beruházásokkal kapcsolatos hitelek törlesztését valamint a működtetés során jelentkező bevételeket foglalja magában. Végül a vállalkozások vagyoni helyzetének, (a vagyon nagyságának és összetételének) megváltoztatása révén hat a gazdálkodás eredményességére. 6.2. A BERUHÁZÁSI DÖNTÉSEK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI A beruházásokkal megvalósított létesítmények általában hosszú élettartamúak, így a működésükkel kapcsolatos kiadások és bevételek is hosszabb időtávon jelentkeznek. Mivel a beruházási döntések jövőben végbemenő folyamatokra vonatkoznak és az információk a jövőről hiányosak, a döntéseket mindig terheli valamilyen bizonytalanság. Az információhiány és az ehhez kapcsolódó kockázat egymástól elválaszthatatlan jelenségek. Az állóeszközök mobilitása korlátozott. A létesítmények, tárgyi eszközök újraértékesítése csak veszteséggel képzelhető el. A beruházások során létrehozott eszközökhöz, azok működéséhez speciális költségek kapcsolódnak. Különös figyelmet érdemelnek az üzemeltetési, fenntartási, rekonstrukciós és amortizációs költségek. A mezőgazdasági beruházások rendelkeznek néhány további sajátossággal, amelyek csak ebben az ágazatban jellemzőek. Az állattenyésztésben a létesítmények működéséhez nagy értékű forgóeszközök (állatállomány, takarmány stb.) szükségesek. Az ültetvények termőre fordulásáig hosszabb időszak telik el számottevő bevétel nélkül. A - 74 -

Vállalkozások gazdaságossági számításai

mezőgazdasági termelés alapvetően élő objektumokkal foglalkozik, a termelés paramétereinek prognosztizálása ezért különösen nehéz. A beruházások révén nagy értékű, hosszú élettartamú eszközök keletkeznek, ebből következően a beruházások közös jellemzői: − jelentős pénzkiadással járnak, − a beruházás révén képződő hozamok időben később jelentkeznek, és teljes bizonyossággal nem számíthatók ki − hosszú időre meghatározzák a cég műszaki-technológiaijellemzőit, gazdasági és pénzügyi helyzetét, − a rossz beruházási döntések sok esetben visszafordíthatatlan, vagy csak tetemes költséggel korrigálhatók. A döntési folyamat két legfontosabb eleme a pénzáramok becslése és a lehetséges beruházási változatok értékelése. A beruházási döntések folyamatában kulcsfontosságú feladat a beruházással kapcsolatos pénzáramok becslése. A beruházásokra tipikusan az a jellemző, hogy nagy öszszegű kezdeti pénzkiáramlást követelnek meg, amit nettó befektetésnek nevezünk. Ezért fontos, hogy a beruházástól elvárt jövőbeni teljesítményeket is nettó pénzáramokban mérjük. Az olyan beruházásokat, amelyek egy kezdő pénzkiáramlást követően az élettartamuk során pozitív nettó pénzáramokat eredményeznek normális vagy konvencionális beruházásoknak nevezzük. Az olyan típusú beruházásokat viszont, amelyeknél a kezdő pénzkiáramlást (befektetést) a becsült élettartam alatt különböző előjelű pénzáramok követik nem konvencionális beruházásoknak nevezzük. Függetlenül attól, hogy egy beruházás pénzáramai konvencionálisak-e vagy sem, a pénzáramok becslése során a következő alapelveket kell érvényesíteni: A beruházások értékelésénél csak a pénzáramok (cash flow) relevánsak. A pénzáram vagy cash flow legegyszerűbben úgy definiálható, mint egy adott időszak (pl. egy év) alatt ténylegesen befolyt és ténylegesen kifizetett pénzek különbsége. A beruházási javaslatok pénzügyi életképességének, megítéléséhez a pénzáram alkalmasabb, mint a számvitelileg kimutatott eredmény. A számviteli eredmény megállapításakor egyrészt olyan ráfordításokat is figyelembe veszünk, amelyek az adott időszakban nem járnak tényleges pénzkiadással, másrészt a kimutatott számviteli eredmény nagyságát jelentősen befolyásolhatja, hogy a cég a számviteli törvény által megengedett értékelési eljárások (pl. készletek értékelése, amortizáció elszámolása) közül melyiket alkalmazza. Ezért amikor a beruházások teljesítményét becsüljük, akkor a számviteli eredmény helyett a működés során képződő nettó pénzárammal (cash flow-val) kell számolnunk, ami a várható adózott eredmény és az amortizáció együttes összege. A pénzáramokat növekményi alapon kell becsülni. Egy projekt értékét azok a pótlólagos pénzáramok adják, amelyek a javaslat elfogadásából következnek. Ezért minden pénzáramot, amely a beruházás elfogadásával változást eredményez a cég árbevételeiben, költségeiben és adófizetésében, bele kell foglalni az elemzésbe. Ezzel ellentétben, azokat a pénzáramokat, amelyeket a beruházás elfogadása nem érint, vagy nem a beruházás hozadékából térülnek meg, az elemzések során nem kell figyelembe venni.

- 75 -


A pénzáramokat adózás utáni bázison kell mérni, mivel az adó egyrészt tényleges pénzkifizetést jelent a cég számára, másrészt a kezdő befektetés is adózott pénzből történik. A pénzáramok becslésekor a beruházás valamennyi közvetett hatását figyelembe kell venni. Például a legtöbb beruházás a forgótőke szükséglet növekedésével jár együtt. Nyilvánvaló, ha több vagy nagyobb kapacitású gépeken folyik a termelés, akkor több anyagra és pénzre is lesz szükség a meg növekedett folyó tevékenység zavartalan lebonyolításához. A forgótőke szükséglet változását mind a kezdő befektetésnél, mind a működés során figyelembe kell venni.

Az angolul sunk costs-nak nevezett elsüllyedtnek, elmerültnek fordítható költségeket ki kell hagyni a számításokból. Ezek körébe olyan kiadások tartoznak, amelyek már korábban megtörténtek, így megtérülésük nem függhet a beruházási javaslat elfogadásától vagy elutasításától. Figyelembe kell venni a beruházáshoz felhasznált erőforrások olyan költségeit is, amelyek lényegesek lehetnek a beruházási döntés szempontjából, még ha nem is járnak tényleges pénzkiadással. Például egy cég a saját telkére tervezi egy szálloda építését. A telek forgalmi értéke 10 millió Ft, azaz ennyiért lehetne eladni. Ez az erőforrás tehát nem „szabad”, van alternatív hasznosítási lehetősége, amelyet haszonáldozat költségének (opportunity cost) nevezünk. A haszonáldozat költség tulajdonképpen az a pénzösszeg, amit akkor kapna a cég, ha a beruházási javaslatot elutasítaná és a telket eladná vagy más módon hasznosítaná.

A beruházási döntéseket megalapozó számításokban az inflációt konzisztensen kell kezelni. Ez azt jelenti, ha a diszkontáláshoz névleges kamatlábat használunk, akkor a befektetésből származó pénzáramokat is nominális értékben kell kidolgozni. A nominális pénzáramok kiszámításánál a legnagyobb nehézséget annak a becslése jelenti, hogy a pénzáramokat meghatározó legfontosabb tényezők, mint az eladási árak, a gyártási költségek, az alapanyagok ára, a munkabér stb. az inflációval azonos mértékben változik-e, vagy sem. Például az biztos, hogy az amortizációra az infláció nincs hatással, mivel a számviteli előírások szerint az amortizációt az eszközök eredeti beszerzési árai alapján kell kiszámítani.

A belső finanszírozási költségeket figyelmen kívül kell hagyni a működési pénzáramok becslésekor. A belső (tulajdonosi, hitelezői) finanszírozási költségek osztalék vagy kamat formájában történő kifizetéseket jelentenek a tulajdonosok vagy hitelezők számára, akik a beruházás megvalósításához szükséges tőkét biztosítják. A finanszírozási költségektől azért kell eltekinteni, mert ezek a beruházástól elvárt hozamba – a kalkulatív kamatláb közvetítésével – már belefoglalásra kerültek. Minél magasabb a finanszírozási források költsége, annál magasabb kamatlábat használunk a pénzáramok diszkontálásához. Így ha a kifizetésre kerülő osztalékokat vagy kamatolt levonnánk a becsült pénzáramokból, majd ezeket a pénzáramokat diszkontálnánk a megfelelő kamatlábbal, akkor ez a finanszírozási költségek kétszeres számbavételével lenne egyenlő.

- 76 -


6.3. A GAZDASÁGOSSÁGI SZÁMÍTÁSOK MÓDSZEREI A beruházások gazdaságossági előkészítése három alappilléren nyugszik: − Projekt terv készítése a kivitelezési folyamat tervezésére, valamint a beruházási költségek meghatározására. − Az üzleti terv részeként időarányos - a vállalkozás életpályájához alkalmazkodó - árbevétel és költségterv a tervezett beruházás pénzügyi működésének előrejelzésére. − Az időtényező figyelembevételén alapuló korszerű mutatószámok számítása a vállalkozás pénzügyi adatai alapján. A tervezés pontatlanságának ellensúlyozását szolgáló érzékenységvizsgálatok elvégzése, amely az adott beruházás stabilitását mutatja az elkerülhetetlenül bekövetkező társadalmi, közgazdasági változások mellett. A vállalkozások és beruházások gazdaságossági vizsgálata során a következő három fő terület meghatározása szükséges: − beruházási költségek, − árbevételek és a − működési költségek. A beruházás pénzügyi tervezésekor a fenti tételeket részletezve időbeni esedékességük szerint kell tervezni. A beruházási költségeket a projekt terv, az árbevételeket és a működési költségeket a működési terv tartalmazza. Az üzleti tervezés során a beruházások pénzügyi tervei egyrészt közép- és hosszú távra szóló gazdaságossági vizsgálatok, másrészt rövid távú likviditási tervek. A tervek más-más vizsgálatok alapjául szolgálnak, de természetesen szervesen kapcsolódnak egymáshoz. A beruházás-gazdaságossági vizsgálatok tulajdonképpen hatékonyság vizsgálatok, amelyek a befektetés jövedelem termelését számszerűsítik. A likviditási tervek a tervváltozatok finanszírozhatóságát, életképességét vizsgálják, különös tekintettel a működés első időszakára. Itt különös figyelemmel kell tervezni a vállalkozással kapcsolatos pénzösszegek megszerzésének és kifizetésének időpontjait, a működtetés és a forgóeszköz-finanszírozás törvényszerűségeit. Sok problémát okoz az ÁFÁ-val kapcsolatos bizonytalanság, amely abból adódik, hogy - különösen az induló vállalkozások esetében - az adóhatóság az első nagyobb összegű ÁFA viszszaigénylés után adóellenőrzést rendel el és ez a vizsgálat befejezéséig halasztó hatályú az összeg kifizetése szempontjából. Hiába fizet esetleg késedelmi kamatot az adóhatóság, ha a vállalkozás likviditási egyensúlya veszélybe kerül. A befektetés megítélésének egyik legátfogóbb szempontja a vagyonmérleg készítése. A beruházás tényleges hozama a működés során jelentkező jövedelmek és a létrejött vagyongyarapodás összegeként határozható meg.

- 77 -


6.3.1. A pénzáramok (cash flow) típusai A beruházásokkal kapcsolatban az alábbi pénzáramok különböztethetők meg: − kezdő pénzáram, (beruházási költség) − működési pénzáram, − végső pénzáram, (maradványérték) . A kezdő pénzáram (beruházási költség) a beruházás érdekében (a beruházás eldöntésétől a beruházás üzembe helyezéséig) felmerült kiadásokat foglalja magában. Legfontosabb elemei a következők: + + + + – ± =

Az „új” eszköz eredeti bekerülési ára A tőkésíthető kiadások (szállítási, alapozási, szerelési költség, stb.) Nettó forgótőke szükséglet Meglévő erőforrások alternatív költsége Régi eszközök értékesítéséből származó bevétel Adóhatás Kezdő pénzáram

A működési pénzáram becslése során azt próbáljuk számszerűsíteni, hogy a beruházás üzembe helyezése után, a befektetés eredményeként hogyan változik a vállalkozás cash flow-ja a beruházás tervezett élettartama alatt. Itt különösen nagy jelentősége van a már korábban említett elvnek, hogy a pénzáramokat különbség alapon kell becsülni. Bármely periódus (időszak) működési pénzáramának fő elemei:

+ – – ± – ± + ± ± =

Árbevétel Folyó működési költségek Értékcsökkenési leírás Adózás előtti eredmény Társasági adó Adózás utáni eredmény Értékcsökkenési leírás Folyó működésből származó pénzáram Forgótőke változás A periódus pénzárama

A végső pénzáram (maradványérték) meghatározásakor azt becsüljük fel, hogy a beruházás felszámolásával mekkora pénzösszeget nyerhetünk vissza az eredeti befektetésből. A végső pénzáram két legfontosabb eleme: − a gépek berendezések értékesítéséből származó tényleges pénzbevétel, − a felszabaduló forgótőke. A gépek, berendezések értékesítéséből származó tényleges pénzbevétel függ egyrészt a használt tárgyi eszköz piaci árától, másrészt attól, hogy a piaci ár és a könyv szerinti érték hogyan viszonyul egymáshoz. Ha a piaci ár magasabb a könyv szerinti értéknél, adóztatható jövedelem képződik. Ilyen esetben a tényleges pénzáram a piaci ár és a fizetendő adó különbsége. Ha a piaci ár és a könyv szerinti érték megegyezik, akkor a teljes bevétellel számolhatunk. Ha a piaci ár ala-

- 78 -


csonyabb, mint a könyv szerinti érték, akkor a cég szintjén adómegtakarítás keletkezik. Ilyen esetben a végső pénzáram a piaci ár és az adómegtakarítás együttes összege.

6.3.2. Döntési kritériumok A beruházási döntéseket különböző szituációkban kell meghozni. Bármely döntési probléma besorolható az alábbi három kategória valamelyikébe: − döntés a beruházási javaslat elfogadásáról vagy elutasításáról, − választás az egymást kölcsönösen kizáró beruházási javaslatok között, − a beruházási javaslatok rangsorolása korlátozott erőforrások esetén. Az első döntési szituáció a legegyszerűbb, és tulajdonképpen minden beruházási javaslattal kapcsolatban fel kell tenni azt a kérdést, hogy az adott változat a vállalkozás számára elfogadható-e vagy sem. Ha a válasz pozitív, akkor érdemes pénzt fektetni a beruházás megvalósításába. A második döntési szituációban az egymást kölcsönösen kizáró beruházási javaslatok közül kell választani. Ez azt jelenti, hogy a döntéshozóknak azonos célt szolgáló, de egymással versengő beruházási javaslatok sorozatát kell megvizsgálni. Mivel azonban csak egy javaslat valósítható meg, ezért az egyik javaslat elfogadása egyben a többi elutasítását jelenti. Ahhoz azonban, hogy a javaslatok sorozatából egyet kiválaszthassunk, mindegyiket meg kell vizsgálni a pénzügyi életképesség szempontjából. Előfordulhat olyan eset is, hogy a javaslatokból egyiket sem szabad megvalósítani. Ha viszont a javaslatok közül több elfogadható, akkor ezeket sorrendbe kell állítani, és valamilyen kritérium alapján közülük ki kell választani a legjobbat.

A harmadik döntési szituációra az a jellemző, hogy több jó beruházási javaslatot talált a cég, mint amennyi tőke a megvalósításukhoz rendelkezésre áll, vagy megszerezhető. Itt tehát az a feladat, hogy az elfogadható beruházási javaslatokból olyan kombinációkat képezzünk, amelyek megvalósítását egyrészt a rendelkezésre álló tőkemennyiség lehetővé teszi, másrészt amelyek megvalósítása révén a cég a legnagyobb értéknövekedést, vagyongyarapodást éri el. 6.4. A BERUHÁZÁS-GAZDASÁGOSSÁGI MUTATÓSZÁMOK A felsorolt döntési problémák megoldására sokféle döntési szabály, technika vehető igénybe. A következőkben röviden áttekintjük a legszélesebb körben ismert és leggyakrabban használt döntési kritériumokat. A több gazdaságossági mutató számítható egy beruházással, vállalkozással kapcsolatban. Ezek kalkulációja után megállapítható, hogy a különböző megközelítést tükröző mutatószámok nagy része egymásnak ellentmondó eredményt adhat, nehezítve ezzel a tervező, döntéshozó munkáját. A valós értékeléshez szűkíteni kell az alkalmazott beruházás-gazdaságossági mutatók számát oly mértékben, hogy viszonylag egyszerűen, érthetően de teljes körűen jellemezzék az adott tervváltozatot.

A szabályok alkalmazása során minden döntéseknél figyelembe kell venni az idő pénzértékét. Az alkalmazott mutatószámokat összefoglalóan jelenérték-számításon vagy diszkontált pénzáramokon alapuló technikáknak nevezik. Ebbe a csoportba tartozik: − − − −

a Nettó jövedelem jelenlegi értéke (NPV), a Belső kamatláb (IRR), a Jövedelmezőségi index (PI), a Dinamikus megtérülési idő.

- 79 -

Vállalkozás-menedzsment A diszkontált pénzáramok (Discounted Cash Flow) használatán alapuló különböző módszerek lényegében két nagy csoportba sorolhatók: Az egyik csoport Nettó Jövedelem Jelenlegi értéke (Net Present Value) módszer néven ismeretes. Azokban az esetekben használatos, amikor ismert azoknak a pénzügyi forrásoknak a költsége, amelyekből a beruházás (befektetés) megvalósul, vagy adott egy minimális hozamkövetelmény.

A másik módszer Belső Kamatláb (Internal Rate of Return) néven ismert. Ez a módszer akkor alkalmazható, amikor nem ismerjük a jövedelmek diszkontálásához szükséges kamatlábat. 6.4.1. Nettó jövedelem jelenlegi értéke (Net Present Value – NPV) A Nettó jövedelem jelenlegi értéke mutatóról az „Idő pénzértéke” c. fejezetben már említést tettünk és láttuk, a ez egy különbség jellegű mutató, amely azt fejezi ki, hogy a beruházás teljes élettartama alatt képződő pénzáramok diszkontált összegéből levonva a kezdő pénzáramot, mekkora nettó jövedelem (hozam) képződik. Mivel a kezdő pénzáram előjele mindig negatív (pénzkiadás), a működési pénzáramok együttes jelenértéke pedig általában pozitív, ezért a nettó jelenérték az alábbiak szerint írható fel: A nettó jövedelem jelenlegi értéke azt fejezi ki, hogy mennyi a beruházás - tervezett időszak alatt megtermelt - nettó nyeresége a beruházás időpontjára diszkontálva1. A mutatószám segítségével megítélhető a vállalkozás abszolút eredményessége. A számítás alkalmas kompetitív, - egymással ugyanazon forrásért versengő - tervváltozatok öszszehasonlítására. A nettó jövedelem úgy számolható ki, hogy a keletkező bevételek jelenlegi értékéből kivonjuk a felmerülő költségek jelenlegi értékét, melyek egyrészt az egyszeri beruházás-ráfordítások, másrészt a folyamatos fenntartás, működtetés költségeit jelentik. A nettó jövedelem jelenlegi értéke mutató a következő összefüggés alapján számítható: n

n n Ák Mk Bk NPV = ∑ − − ∑ ∑ k k k k =1 (1 + i ) k =1 (1 + i ) k =1 (1 + i )

ahol

NPV Ák Mk Bk k n i

= a nettó jövedelem jelenlegi értéke = az adott időszakban esedékes összes árbevétel = az adott időszakban esedékes összes működési költség = az adott időszakban esedékes összes beruházási költség = az adott időszak száma = az időszakok száma = kalkulatív kamatláb

Amennyiben az NPV mutató értéke negatív a beruházás veszteséges, mivel az árbevételek nem fedezik a költségeket. Nulla nettó jövedelem jelenérték azt jelenti, hogy a beruházás kifizetett minden felmerülő költséget, de jövedelmet nem termel. Erre az időpontra térül meg a befektetett tőke. Pozitív NPV esetén a döntéshozó megítélésen múlik, hogy a tervezett jövedelem elegendő-e a befektető számára az adott időszak hozadékként.

1

A diszkontálás magyarázatát a jegyzet "Az időpreferencia a számításokban" című fejezete tartalmazza.

- 80 -


A Nettó jövedelem jelenlegi értéke (NPV) mutató alkalmazása esetén azok a beruházások fogadhatók el, amelyek nettó jelenértéke pozitív. Amennyiben több egymást kölcsönösen kizáró beruházás közül kell a legjobbat kiválasztani, úgy a legnagyobb NPV értéket adó tervváltozatot kell megvalósítani. A Nettó jövedelem jelenlegi értéke, mint döntési kritérium előnyei: − Figyelembe veszi mind a pénzáramok nagyságát, mind azok időbeni alakulását a beruházás teljes élettartama alatt. Kiemelten fontos szerepe van a pénz időértékének a beruházások értékelésekor olyan periódusokban, amikor az inflációs ráta különösen magas. − A Nettó jövedelem jelenlegi értéke mutató kizárólag a beruházásokból várhatóan visszaáramló jövedelmektől (cash flow) és a befektetéseknek a tőkepiacokon kialakult jövedelmezőségi szintjétől (opportunity cost of capital) függ. Minden más döntési szabály ugyanis, amelyre hatással van a pénzügyi vezetés ízlése, szubjektív értékítélete, vagy a vállalkozás üzleti tevékenységének eddig elért jövedelmezősége, illetve más független a tervek jövedelmezősége, csak rosszabb döntéshez vezethet. − Mivel a jelenérték számítás következtében mindent pénzmennyiséget jelenértéken mérünk, így a különböző beruházási javaslatokkal kapcsolatos pénzáramok, illetve az NPV értékeik összeadhatók. Az összeadhatóság (additivitás) tulajdonságával egyedül csak a nettó jelenérték módszer rendelkezik. − A legjobb döntési szabály az egymást kölcsönösen kizáró beruházások rangsorolására. − A leginkább biztosítja a tulajdonosok (részvényesek) vagyonának gyarapodását. A döntési szabály hátránya: − Erőforrás korlát esetén alkalmazása nem biztosítja a maximális vagyonnövekedést. − Sokan úgy vélik, nehéz megérteni a Nettó jövedelem jelenlegi értéke mutató által kifejezett pénzösszegek (jelenértékű forintok, dollárok) pontos jelentését. 6.4.2. A Belső kamatláb (Internal Rate of Return - IRR) A Belső kamatláb mutató úgy definiálható, mint az a kamatláb, amellyel a beruházás révén képződő pénzáramokat diszkontálva, azok együttes összege éppen egyenlő a kezdő pénzárammal. Tehát NPV = 0 A belső kamatláb megmutatja, hogy mekkora az a kalkulatív kamatláb, amely mellett a beruházás egyszeri és a működés folyamatos költségei a bevételekből éppen egyszer térülnek meg az élettartam alatt. Ez a fedezeti pont, ekkor még nem képződött nyereség. Ilyen értelemben a belső kamatláb a beruházás "belső" jövedelmezőségét mutatja. A befektetés annál jövedelmezőbb minél magasabb a belső kamatláb. A beruházást akkor érdemes megvalósítani, ha annak belső kamatlába meghaladja a számításokban alkalmazott kalkulatív ka- 81 -


matláb nagyságát. A beruházás kölcsönből történő megvalósítása esetén, a belső kamatláb meg kell, hogy haladja a kölcsön után fizetendő kamatláb mértékét. Ilyen értelemben a belső kamatláb a beruházás hitelképességét mutatja. Számítása meglehetősen bonyolult, számítógépes iterációval végezhető el. A belső kamatláb értéke mutató a következő összefüggés alapján számítógépes iterációval számítható: n

n n Ák Mk Bk = + ∑ ∑ ∑ k k k k =1 (1 + i ) k =1 (1 + i ) k =1 (1 + i )

keressük azt az "i" értéket ahol NPV = 0 (a jelölések megegyeznek az előző összefüggésben alkalmazottakkal.)

A Belső kamatláb számítása, mivel nem adott a diszkontáláshoz szükséges kamatláb, ezért az NPV számításánál bonyolultabb feladatot jelent. A belső kamatláb szabály alapján azok a beruházások fogadhatók el, amelyek belső kamatlába magasabb, mint a beruházástól megkövetelt hozam, vagy a tőke költsége. Tehát: IRR > kalkulatív kamatláb A Belső kamatláb mutató alkalmazásának előnyei: − Figyelembe veszi mind a pénzáramok nagyságát, mind azok időbeli alakulását a beruházás egész élettartama alatt. − Az elfogadni vagy elutasítani döntési problémáknál jól működik, a nettó jelentértéé szabállyal azonos eredményhez vezet. − Épít az elemzők intuícióira. − Sokan érzik úgy, hogy könnyebb értelmezni egy beruházás belső megtérülési rátáját, mint a nettó jelenértékét. A döntési szabály hátrányai: − Vannak olyan szituációk, amikor a belső kamatláb használata problémát okoz. 6.4.3. Jövedelmezőségi index (Profitability Index - PI) A jövedelmezőségi index, vagy más néven hozam-költség arány olyan mutató, amelyben a beruházás révén képződő jövedelmek diszkontált értékét (jelenértékét) a kezdő pénzáramhoz viszonyítjuk. n

n Ák Mk + ∑ ∑ (1 + i) k k =1 (1 + i) k PI = k =1 n Bk ∑ k k =1 (1 + i )

(a jelölések megegyeznek az előző összefüggésekben alkalmazottakkal.)

A jövedelmezőségi index alapján azok a beruházások fogadhatók el, amelyeknél a mutató értéke 1-nél nagyobb. Ha ugyanis PI >1, akkor a beruházás NPV-je biztosan pozitív. - 82 -


A jövedelmezőségi index úgy értelmezhető, mint az eredetileg befektetett összeg minden egységére jutó jelenérték hozam. A jövedelmezőségi index szabály előnyei: − Viszonylag könnyű kiszámítani. − Erőforrás korlát esetén jobb döntést eredményezhet, mint a nettó jelenérték. A szabály hátránya: − Elég nehéz értelmezni − Az egymást kölcsönösen kizáró beruházások esetében félrevezetheti a döntéshozókat. 6.4.4. A Dinamikus (diszkontált) megtérülési idő (Payback Period) A statikus megtérülési idő egykor az egyik legismertebb, nem diszkontáláson alapuló döntési technika volt. Modernizált változata a szakaszosan halmozott NPV számításon alapuló Dinamikus megtérülési idő arra a kérdésre ad választ, hogy hány év alatt kapja vissza a vállalkozás az eredetileg befektetett pénzt a beruházás eredményeként képződő jövedelmekből. A Dinamikus (diszkontált) megtérülési idő azt fejezi ki, hogy hány évig kell a beruházásnak működnie, hogy a Nettó jövedelem jelenlegi értéke pozitív legyen. Más megfogalmazásban, hány év diszkontált jövedelméből térül meg az eredetileg befektetett tőke? Ez a döntési szabály ötvözi a megtérülési idő előnyeit (kockázat és likviditás jelzése) a diszkontált jövőbeni pénzáramok előnyeivel. Ha a Dinamikus megtérülési időt használjuk döntési kritériumként, akkor ahhoz, hogy döntéseinkben következetesek legyünk, meg kell határozni az általunk megkövetelt (a még megengedhető maximális) megtérülési időt. Az elfogadni vagy elutasítani döntési szituációban e megtérülési szabály alapján a beruházási javaslat akkor fogadható el, ha a várható megtérülési idő rövidebb a megengedhető maximális megtérülési időnél. Egymást kölcsönösen kizáró javaslatok közül pedig azt kell választani, amelyik gyorsabban megtérül. A megtérülési idő mint értékelési módszer vagy döntési szabály előnyei: − Az NPV számítással együtt viszonylag egyszerű számítani és könnyű megérteni. − Bizonyos szempontból információt nyújt a javasolt beruházások kockázatáról. Olyan periódusokban, amikor a jövő különösen kockázatosnak látszik, minél rövidebb idő alatt térül meg a befektetett tőke, annál biztosabbnak fogják tekinteni a beruházást. − A likviditás oldaláról is jelzi a beruházás kívánatosságát. Minél gyorsabb a megtérülési idő, annál gyorsabban igénybe vehetők, felhasználhatók a befolyó pénzek.

- 83 -


A módszer vagy döntési szabály legfőbb hiányosságai: − A megengedhető maximális megtérülési idő kiválasztása nagy mértékben szubjektív és különböző emberek alapvetően azonos adatokat használva is eltérő döntéseket hozhatnak egy beruházási javaslattal kapcsolatban. Így a megtérülési idő nem nyújt objektív, és a tulajdonosok (részvényesek) gazdagságának maximalizálásával összhangban lévő döntési kritériumot. − Általában nem méri a beruházási javaslat jövedelmezőségét, és lényegében figyelmen kívül hagyja, hogy a megtérülési idő után milyen hoszszú ideig és milyen nagyságú hozamok képződnek még. − A vállalkozás számára fontos távlati szempontok háttérbe szorulnak, mivel ez a kritérium azoknak a beruházási javaslatoknak kedvez, amelyeknek már röviddel a befektetést követően magas a hozamuk. Nem kétséges, hogy ezek előnybe részesítése mellett számos érv felsorakoztatható. Azonban az olyan beruházási javaslatok is, amelyek esetében különböző okok miatt (például a termelés felfutása, vagy a termék bevezetése a piacra időbe telik) a hozamok először szerényebbek, később viszont hosszabb időszakon át egyenletesen jó jövedelmekkel lehet számolni, amelyek jelentősen hozzájárulnak a cég pénzügyi helyzetének stabilitásához. Amennyiben nem valamilyen speciális döntési szituációtó van szó, akkor a most bemutatott kritériumok alapján azonos döntési eredményre jutunk. Ez a következők szerint foglalható össze: 16. ábra: A mutatószámok döntési kritériumként történő használata DÖNTÉS ELFOGADNI

ELUTASÍTANI

NPV > 0

NPV < 0

IRR > r

IRR < r

PI > 1

PI < 1

Ha ugyanis a Nettó jövedelem jelenlegi értéke (amely a diszkontált pénzáramok és a kezdő pénzáram különbsége) pozitív, akkor biztos, hogy a jövedelmezőségi index 1nél nagyobb lesz, hiszen az a kettő hányadosa. Továbbá, ha „r” kalkulatív kamatlábbal diszkontálva a pénzáramokat a nettó jelenérték pozitív, akkor szintén biztos, hogy a belső kamatlábnak annál magasabbnak kell lenni, hiszen a Belső kamatlábbal diszkontálva a Nettó jövedelem jelenlegi értéke 0-val egyenlő. A beruházás-gazdaságossági kalkulációk bemutatása során felmerül néhány más tényező értelmezése is.

- 84 -


Ezek a következők: − az infláció és prognosztizáció kapcsolata, − az amortizáció kérdése és a − kalkulatív kamatláb nagysága. 6.4.5. Az infláció kezelése a tervezés során A gazdaságosság mértékét nem befolyásolja az a tény, ha az infláció következtében a ráfordítások és hozamok árai azonos arányban változnak. A gazdaságossági számításokban az infláció ilyen szempontból figyelmen kívül hagyható. Az infláció hatásának kiszűrésére alapvetően két módszer alkalmazható: − a bevételek és a költségek tervezésekor nem veszik figyelembe az infláció hatását, csak az arány változásokat tüntetik fel, − a hozamoknál és ráfordításoknál beszámítják az infláció hatását, de egy inflációs ráta segítségével az infláció hatásait kiszűrik. Az árak előrejelzései, prognózisai általában tartalmazzák mindkét tényezőt, ezért könnyebben járható útnak tűnik az infláció hatásainak kiszűrése. Amennyiben ezt nem teszik meg, az időpreferenciát alkalmazó számítások eredménye torzul. Elméletileg a kamatláb vagy diszkonttényező évenkénti növelésével az árszínvonal változás hatása kiszűrhető lenne, de az ilyen számítások módszertana még nem eléggé kidolgozott. 6.4.6. Az amortizációs költségek kérdése A működési költség tervezése során az a módszer a helyes, amely az amortizációs költségeket nem sorolja a beruházás tényleges működési költségei közé, így a gazdaságossági számításokban nem terheli a beruházási tervváltozatot egy olyan költség, amely valójában nem kerül elvonásra a vállalkozástól. Az értékcsökkenési leírás tervezése mégis szükséges, hiszen a számviteli törvény alapján ez a költség adóalap csökkentő tétel, és így a vállalkozás adózott jövedelmének kiszámításához feltétlenül szükséges. Az amortizáció alapvető funkciója az újratermelés feltételeinek megteremtése, tehát az értékátvitel biztosítása. Az értékcsökkenési leírás gazdasági tartalma a hatékonyságtól független kategória, amelynek nagyságát az állóeszközök tulajdonságai és különböző hatósági rendelkezések határoznak meg. Költségnek sem igazán tekinthető, hiszen nem von el pénzt a vállalkozástól hiszen újra befektethető, felhasználható. Ezért a beruházások gazdaságossági elemzésekor sem a beruházási, sem az éves üzemelési költségek között nem vehető számításba. Emiatt a beruházási döntés-előkészítés során számított éves jövedelem nagysága eltér a valóságban jelentkező mérleg szerinti eredménytől. Ez a befektető szempontjából elfogadható, hiszen a kimutatott jövedelem jelenlegi értékre számított nagysága így is reális alapja a döntéshozatalnak.

- 85 -


6.4.7. A kalkulatív kamatláb meghatározása A kalkulatív kamatláb az idő pénzértékét fejezi ki. A kalkulatív kamatláb meghatározásakor a legtöbb szakember mindig az aktuális banki hitelkamatlábat alkalmazza a számításokban, azonban annak kialakítására több lehetséges válasz is adható: − Az előző felfogást támasztja alá az a nézet, mely szerint az alkalmazott kalkulatív kamatláb nagysága legyen azonos a fejlesztési hitelek kamatával. Így biztosítható a befektetett tőke minimális elvárt hozadéka. Ez a számítási mód egyszerű, de nem garantálja a pénzeszközök hatékony felhasználását, az eredmények reális értékelését, mivel csak alapvető követelményeket támaszt. − Más álláspont szerint a vállalkozás teljes állóeszköz-lekötésére jutó tényleges nyereség legyen a számításokban alkalmazott kalkulatív kamatláb alapja. Ez is tulajdonképpen a minimál-kamat, amely csupán azt fejezi ki, hogy a tervezett beruházás legalább a jelenlegi eszközparkkal azonos eszközarányos nyereséget adjon (amely összességében biztos, hogy nem optimális hatékonyságú).

A szakmailag helyes válasz az hogy maximális jövedelem elérése legyen a számításokban alkalmazott kalkulatív kamatláb alapja. A kalkulatív kamatláb nagyságát a legjobb beruházási, befektetési lehetőség egységnyi lekötött eszközértékére számított jövedelemszintje alapján kell meghatározni. Ez a maximális jövedelmezőségre törekvő módszer a tervváltozatok egy részét túlzottan leértékelheti, gazdaságtalannak mutathatja. A szigorú értékelésnek azonban nagyobb biztonságú tervezés az eredménye. 6.5. ÉRZÉKENYSÉGVIZSGÁLATOK Érzékenységvizsgálatok célja annak megállapítása, hogy a tervezés pontatlansága, a bekövetkező változások milyen mértékben befolyásolják a beruházás-gazdaságossági számítások eredményeit. Az érzékenységvizsgálatok segítségével meghatározható a beruházási tervváltozat stabilitása. A módszer segítségével három alap paraméter változásának az eredményre gyakorolt hatása vizsgálható. Ezek a: - a beruházási költség, - a várható működési költségek és a - prognosztizált árbevétel Az érzékenységvizsgálat nem más mint a beruházás-gazdaságossági mutatók sorozatos számítása majd táblázatba rendezése.

- 86 -


Ezek alapján a következő táblázat-párok készülhetnek: - árbevétel - működési költség, - árbevétel - beruházási költség és - működési költség - beruházási költség. A táblázat első sorában az árbevételek, az első oszlopban pedig a működési költségek változásának százalékos mértéke került feltüntetésre. Megfigyelhető, hogy a táblázat úgy készült, hogy az eredmények szempontjából a bal felső sarok a "kedvezőtlen" (ebben az irányban nőnek a költségek és csökkennek a bevételek), a jobb alsó pedig a "kedvező" sarok. Megállapítható a számított mutatószámok alapján egy "elfogadhatósági-nem elfogadhatósági" határvonal a táblázatokban. Minél távolabb esik ez a határ az eredeti tervszámokból származó eredményektől (a táblázatok középpontja), annál rugalmasabb illetve kevéssé érzékeny a vállalkozás a gazdasági körülmények kedvezőtlen irányú változására. Más oldalról a tervezőnek az érzékenységvizsgálatok alapján lehetősége van megvizsgálni a tervek hibatűrését. Ha az vizsgálatok azt mutatják, hogy az eredetileg tervezett alapadatok 5-15 %-os eltérése megkérdőjelezi a vállalkozás gazdaságosságát, úgy a befektetőnek mérlegelnie kell, hogy a rendelkezésre álló ismeretek alapján tervezhetők-e ilyen pontossággal az adatok. 6.6. HOGYAN KÉSZÜLNEK SZÁMÍTÁSOK A GYAKORLATBAN? A következőkben az egyszerűségre törekedve modellszámításokon mutatjuk be a beruházások tervezésére használható gyakorlati eljárásokat. 6.6.1. Példák a gazdaságossági számításokhoz A hosszú távú terveket általában éves bontásban készítjük el. A cél az egyes években jelentkező beruházási költségek, valamint az árbevételek és a működési költségek alapján az éves osztalékfizetés alapját képező adózott eredmény meghatározása. A vizsgálatok időhorizontjaként a reálisnak tekinthető időtávlatok tűzhetők ki. Általános szabályként elfogadható, hogy a beruházás élettartama, de legalább a fejlesztési hitelek futamideje legyen a beruházás-gazdaságossági vizsgálatok tervezési időtávja. Három tartalmában különböző, de formájában azonos alapadat táblázat elkészítése szükséges. Az első a beruházási költségek, a második az árbevételek, a harmadik pedig a működési költségek számára. A táblázatok első oszlopa a jelentkező pénzügyi tételek részletes bontását teszi lehetővé. Ennek segítségével, lehet az árajánlatokat, a piacfelmérés adatait, az eddigi tapasztalatokat beépíteni a tervekbe. Az oszlopokban az egyes időszakok - példánkban a termelési évek - pénzügyi adatai kerülnek tervezésre. A táblázatok összesítő sora tartalmazza az adott időszak összes költségét illetve árbevételét.

- 87 -


A következő egyszerűsített modell - a társasági nyereségadó rendszer alapján - a számítások megértéséhez, elkészítéséhez nyújt gyakorlati segítséget. (A tervezés során a következő táblázatok adatai forintban vagy ezer forintban kerülnek meghatározásra.) Beruházási költségek Megnevezés - "A" költség - "B" költség - "C" költség Összesen:

0. év 100 100 50 250

1. év

2. év

3. év

4. év

5. év

6. év

0. év

1. év 300 100 200 600

2. év 300 0 300 600

3. év 350 0 350 700

4. év 300 0 400 700

5. év 500 0 300 800

6. év 500 0 300 800

0. év

1. év 200 100 50 350

2. év 200 50 100 350

3. év 250 50 100 400

4. év 250 50 100 400

5. év 250 50 120 420

6. év 250 50 120 420

100 100

Árbevételek Megnevezés - "a" bevétel - "b" bevétel - "c" bevétel Összesen: Működési költségek Megnevezés - "x" költség - "y" költség - "z" költség Összesen:

Az adóalap számításhoz szükséges amortizációs- valamint hitel tőke- és kamatköltségek Amortizációs ktg.

20

20

20

Tőketörlesztés Kamatfizetés

0 58

100 58

100 29

10

10

10

Az eddig összegyűjtött, megtervezett adatok képezik a beruházás-gazdaságossági vizsgálatok alapadatait. Az ezt követő számítások az alapadatok "feldolgozását" jelentik.

- 88 -

Vállalkozások gazdaságossági számításai Az eredményszámítás Megnevezés Adóalap Adóalapot csökkentő tételek Adó (18%) Adózott eredmény Beruházás - tőketörlesztés - tartalékképzés Osztalékadó alap Adó alap I. sáv Adó alap II. sáv Osztalékadó Osztalék Cash flow

0. év

1. év 250

2. év 250

3. év 300

4. év 300

5. év 380

6. év 380

78 31 219

78 31 219

49 45 255

10 52 248

10 67 313

10 67 313

219 20 32 52 167 167

155 14 23 37 118 118

248 23 36 59 189 189

313 29 46 75 239 239

313 29 46 75 239 239

250

100

-250

119 11 17 28 91 91

A fenti táblázat „Adóalap” sorának értékeit az éves összes árbevétel és az éves összes működési költség különbözeteként kapjuk. Adóalap csökkentő tételként az előzőekben említett amortizációs költség és a gazdálkodási hitelek kamatai kerülnek összegzésre. A társasági adótörvény szerinti 18 %-os adó a csökkentett adóalapból számítható. Az osztalék számítása az osztalékadó alap meghatározása után történhet úgy, hogy az adózott eredményből kivonjuk a beruházásra, beruházási hitelek törlesztésére, tartalékképzésre fordított összegeket. A társas vállalkozások tulajdonosai a vállalkozás adózott jövedelméből osztalékot kaphatnak, mely a személyi jövedelemadó esetében adóköteles bevétel. Az osztalékadó mértéke 20 % ill. 35 %, attól függően, hogy a magánszemély milyen részesdéssel bír a saját tőkéből. Az így kiszámított érték után meg kell határozni annak az év első napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő nagyságát. Az így kiszámított érték nagyságáig kifizetendő osztalék adója 20 %, az a feletti rész 35 %-kal adózik. A beruházás-gazdaságossági mutatók számításának alapja az a pénzáramlási idősor (cash flow), amely a kezdeti - előzőleg adózott jövedelemből származó - invesztíciót és a vállalkozás működése során jelentkező osztalékokat egyesíti. A számítások eredményeként - 15 %-os kalkulatív kamatlábbal számolva - a következő értékeket kapjuk: Nettó jövedelem jelenlegi értéke (NPV) Belső kamatláb (IRR)

= 363 = 52 %

A megtérülési idő számításához további segédtáblázatra van szükség:

- 89 -

Vállalkozás-menedzsment A megtérülési idő számításához szükséges táblázat Megnevezés Cash flow jelenlegi értéke

0. év

Szakaszosan halmozott cash flow jelenértékek

1. év

2. év

3. év

4. év

5. év

6. év

-250

79

126

78

108

119

103

-250

-171

-45

33

141

259

363

A fenti táblázat második sorát vizsgálva határozható meg a megtérülési idő. Abban az éven térül meg a befektetett tőke, ahol ez az érték először pozitív. Esetünkben ez a 3. év utáni időszak. Csak egész értéket szabad meghatározni - tehát nincs értelme 2,56 éves megtérülési időről beszélni - mivel a mutató tájékoztató jellegű, és az adózott eredmények - így az osztalékok is az adóév végén jelentkeznek. A számítások befejezéseként az érzékenységvizsgálatok elvégzése marad hátra. A következőkben annak egy lehetséges megjelenési formája látható. A táblázat első sorában az árbevételek, az első oszlopban pedig a működési költségek változásának százalékos mértéke került feltüntetésre, a táblázat pedig a Nettó jövedelem jelenlegi értékeit (NPV) tartalmazza. Az érzékenységvizsgálatok lehetséges megjelenési formája NPV

50%

-40%

-30%

-20%

-10%

0%

10%

20%

30%

40%

50%

50%

-1.042

-846

-649

-452

-268

-91

71

232

393

554

716

40%

-932

-735

-538

-347

-167

0

161

323

484

645

806

30%

-821

-624

-428

-244

-70

91

252

413

574

736

897

20%

-710

-514

-323

-145

20

182

343

504

665

826

988

10%

-600

-404

-221

-50

111

272

433

595

756

917

1.078

0%

-489

-300

-123

40

202

363

524

685

847

1.008

1.169

-10%

-380

-199

-30

131

292

454

615

776

937

1.098

1.260

-20%

-276

-101

61

222

383

544

706

867

1.028

1.189

1.350

-30%

-176

-10

151

313

474

635

796

957

1.119

1.280

1.441

-40%

-80

81

242

403

564

726

887

1.048

1.209

1.371

1.532

-50%

10

171

333

494

655

816

978

1.139

1.300

1.461

1.622

6.6.2. Példa likviditási terv készítésére A likviditási tervekben a pénzügyi bevételek és a kiadások szembeállítása történik. A tervezési időszakok itt éven belüliek, általában hónapok, de kritikusnak tűnő időszakokban heti- vagy dekád szintű tervezés is elképzelhető. A likviditási tervek tipikus formáját a következő egyszerűsített példán láthatjuk:

- 90 -


A következő egyszerűsített modell a likviditási tervek elkészítéséhez nyújt segítséget. A likviditási terv Induló pénzkészlet

100

Bevételek megnevezése - "A" bevétel - "B" bevétel - "C" bevétel Összesen:

január

Kiadások megnevezése - "X" kifizetés - "Y" kifizetés - "Z" kifizetés Összesen:

január

0 10 50 60

0 10 30 40 január

Havi likviditási egyenleg Halmozott likviditási egyenleg

február 80 100 0 180 február 60 0 60 120 február

március

április

0 50 0 50 március

100 0 100 április

0 200 0 200 március

100 50 0 150 április

május 0 100 100 200 május 0 100 0 100 május

június

...

0 100 50 150 június

...

0 100 0 100 június

120

60

-150

-50

100

50

120

180

30

-20

80

130

...

A likviditás tervezésénél a halmozott likviditási egyenleg számítása szükséges. A fenti példából látható, hogy a tervezési időszak elején rendelkezésre álló un. induló pénzkészlet hozzáadódik az első időszakban jelentkező bevételekhez. A havi likviditási egyenleg az időszakonként befolyó és a kifizetésre kerülő pénzeszközök állományának különbözete, amely lehet pozitív, nulla vagy negatív. A finanszírozhatóságról a halmozott likviditási egyenleg tájékoztat. Amennyiben ez az idősor negatív értéket vesz fel, úgy abban az időszakban likviditási probléma merül fel, ekkor az egyes tételek átütemezésével vagy hitelfelvétellel oldható fel az ellentmondás. A tervezés során nem ajánlatos az adott időszak halmozott egyenlegét nullára vagy ahhoz nagyon közeli értékre tervezni, hagyni kell némi tartalékot a bekövetkező változások esetleges kedvezőtlen hatásának kivédésére. A likviditási terveket gördülő tervként minden időszak tényállapotának ismeretekor aktualizálni kell, így biztosítható a működés folyamatos kontrollja. 6.7. JELLEMZŐ HIBÁK A TERVEZÉS SORÁN A hazai vállalkozások nagy részének beruházási döntés-előkészítő munkája gyakran elnagyolt, pontatlan. A fontosabb hibákat a következőkben foglalhatjuk össze: − Általános hiba a tervváltozatok hiánya. Alternatívaként általában ugyanannak a tervváltozatnak a különböző értékeit állítják be. − A döntés-előkészítés során a műszaki előkészítés és a közgazdasági megalapozás nem egyenlő értékű. A műszaki előkészítés általában sokkal magasabb színvonalú. - 91 -


− A technológia és termékek értékelemzésére, az élettartam vizsgálatára ritkán, akkor is többnyire elnagyolt formában kerül sor. Ebből eredően a beruházások időzítése nem megfelelő. A termékek ezért eleve nem a legkedvezőbb értékesítési feltételek közepette futják be életpályájukat. − A piaci igények becslésére a végletekben gondolkodás jellemző. A beruházók egyik része teljes biztonságra törekedve és mindenféle kockázattól elzárkózva az igények szinte teljes dokumentálásához ragaszkodik. Így eleve csak a piaci igények után kullog, másik részük viszont felületes marketing tevékenységre épít. − A piaci verseny, a konkurencia számbavétele, a hazai és külföldi versenytársak pozíciójának, különösen pedig törekvéseiknek mérlegelése az esetek többségében fel sem merül. A public relations, a goodwill, az image, az exportpiacokon érvényesülő szokások, jogi, pénzügyi előírások ismerete, mérlegelése még a legnagyobb beruházások esetében is sok kívánnivalót hagy maga után. ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − - 92 -

Mi a beruházás? Mik a beruházások közös jellemzői? Mi a beruházási döntés két legfontosabb eleme? Mi a normális vagy konvencionális beruházás? Mi a nem konvencionális beruházás? A beruházási javaslatok pénzügyi életképességének, megítéléséhez mit használnak? A beruházások gazdaságossági előkészítése három alappilléren nyugszik, melyek ezek? A beruházásokkal kapcsolatban milyen pénzáramokat különböztetünk meg? Melyek azok a mutatószámok, melyeket összefoglalóan jelenérték-számításon vagy diszkontált pénzáramokon alapuló technikáknak neveznek? Mit jelent a-negatív, pozitív és nulla NPV érték? Melyek a Nettó jövedelem jelenlegi értéke mutató (NPV) döntési kritériumkénti alkalmazásának előnyei és hátrányai? Mi a belső kamatláb (IRR)? A belső kamatláb alapján mely beruházások fogadhatóak el? Melyek a belső kamatláb mutató alkalmazásának előnyei, hátrányai? Mi a jövedelmezőségi index? Mi a dinamikus (diszkontált) megtérülési idő? Mik az előnyei, hátrányai? Az elfogadott és elutasított döntés milyen NPV, IRR, PI értékekkel jellemezhető? Az infláció kezelésére milyen módszerek alkalmazhatóak? Az amortizációs költségeket hogyan kell kezelni a működési költség tervezése során? Mit fejez ki a kalkulatív kamatláb, hogyan lehet meghatározni? Mi az érzékenység vizsgálat lényege? Milyen jellemző hibákat találunk a beruházások tervezése során?

Vállalkozás-menedzsment

Recommend Documents