VÁLASZÚT. Vezetők kézikönyve

VÁLASZÚT Vezetők kézikönyve

ISBN 978-973-0-16343-8

KOEN ALAPÍTVÁNY VAKÁCIÓS BIBLIAHÉT 2014

VÁLASZÚT

Vezetők kézikönyve

Köszönet a hollandiai KOEN Alapítványnak és Sarie Luteijnnek, akik önzetlen és feltétel nélküli segítsége nélkül nem jöhetett volna létre ez a kiadvány. A mű eredeti címe: Minden a feje tetejére állt (2003, Noé és Gedeon történetének a feldolgozása) Fordította: Szalkay Erzsébet A programot összeállító csoport tagjai: Csányi Erzsébet, Gyenge Károly és Gyenge Szlifka Tilda, Halász Dániel, Kiss Nándor, Marton Ilona - református lelkipásztorok, Czérna Orsi - óvónő, Tóth Anikó - nevelőnő, Makai Tímea és Szabó Éva - gyermekmunkások, Halász Sámuel és Renáta - Gyermekmisszió munkatársak, Harangozó Gyöngyi - diakonissza, Kucor Krisztián - református hitoktató, Surányi Zoltán - szociális munkás.

Köszönetet mondunk a kárpát-medencei KOEN munkacsoportok önkénteseinek a program összeállításában nyújtott segítségükért: Blanár Gabriella, Bocz Rita, Farczádi Albert Csaba, Handra Réka, Incze Hajnalka, Jakab Éva, Kalányos Eszter, Kardos Róbert, Molnár Éva, Zalányi Erzsébet.

Zenei anyag: Jakab Csaba és Hajdú Lóránt Technikai szerkesztő: Halász Sámuel Szerkesztették: Csányi Erzsébet és Halász Renáta Koordinátor: Csányi Erzsébet és Demeter Irén A könyv melléklete két CD-t is tartalmaz, melyen különböző segédanyagok találhatóak.

4

Bevezető A „Válaszút” című programmal a gyermekek személyes döntésére szeretnénk felhívni a figyelmet. Isten naponta többször, több élethelyzetben döntés elé állít bennünket. Mit választunk? A jót vagy a rosszat? Hogyan döntünk? Isten kedve szerint vagy döntése ellen? A hét programjában 5 ószövetségi történetet dolgozunk fel, mely által példát adunk a gyermekek elé Noé, Dávid, Gedeon és Ruth személyében, hogy ők hogyan választottak. Mindannyiunknak egyedül, személyesen kell eldöntenünk, hogy milyen úton járunk. E programmal szeretnénk bibliai példaképeket, követendő jellemvonásokat a gyermekek elé tárni. A csoportbeszélgetések alkalmával még személyesebbé és konkrétabbá tehetjük ezt a mai helyzetükre, környezetükre átvéve. Bátorítsuk őket a jó út, az Isten mellett való döntés választására. Első nap: Okos vagy bolond - Noé története

Bolondság volt Noé részéről bárkát építeni, Isten szavára hallgatni vagy éppenséggel okos dolog?



Tanács: Légy okos, hallgass Isten szavára!

Második nap: Kicsi vagy nagy - Gedeon története Gedeon volt a legfiatalabb, de Istennel a legmerészebb is, amikor teljesen biztos volt benne, hogy Isten őt választja ki, hogy kiűzze az ellenséget. Még egy olyan kis csapat vezéreként sem ijedt meg, mert Istenbe vetette bizodalmát és hatalmas eredménye lett! Gedeon kicsi volt, de Isten ereje által alkalmassá lett, hogy megszabadítsa népét a nagy filiszteus seregtől.

Tanács: Bízzál Istenben, Ő veled lesz minden feladatodban!

Harmadik nap: Győztes vagy vesztes - Ruth története Ruth vesztes volt vagy győztes? Mindent hátrahagyott, szülőföldjét, családját, csakhogy az özvegyen maradt anyósa mellett maradjon. Helyette járt el dolgozni, mindenben engedelmes és szolgálatkész volt. Engedelmessége által Isten hatalmas és csodálatos tervet valósított meg.

Tanács: Ne feledd, Isten mindig törődik veled!

Negyedik nap: Gyenge vagy erős - Dávid és Góliát Túl gyenge-e a pásztorfiú az óriás filiszteushoz képest? Legyőzheti-e a hadvezért annak ellenére, hogy nincs komoly fegyvere, sem semmilyen katonai előképzettsége?

Tanács: Hívd segítségül az Istent, és Ő erőssé tesz!

Ötödik nap: Alázat vagy büszkeség - Dávid királysága Dávid, a pásztorfiúból lett király. Végig alázatos maradt az Úrhoz, ezért tudott hosszú ideig uralkodni. Isten az alázatosat felmagasztalja! Vajon tudunk-e mi is alázatosak lenni? Tanács: Légy alázatos és Isten felmagasztal, naggyá tesz! A heti aranymondás mindent összefoglal:



„Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudjon választást tenni a jó és gonosz között.” (1Kir 3,9)

Imádkozunk azért, hogy ezáltal a program által sok gyermek még többet megtudjon Istenről, és az Ő országáról, ahol számukra is van hely.

5

Hogyan kezdjünk hozzá? Miért fogjunk bele? 1. A Vakációs Bibliahét egy csodálatos módja annak, hogy az evangéliummal megismertessük azokat a gyermekeket, akik semmit sem hallottak Istenről. A hittanórások vagy vasárnapi iskolás gyermekek elhozzák magukkal a barátaikat, szomszédjaikat. 2. Azoknak a gyermekeknek, akik már találkoztak az evangéliummal, a tábor egyfajta találkozó jelleggel is bír. Sok más hívő társukkal találkoznak, így tudják, hogy nincsenek egyedül. 3. Lehet ez a tábor, bátorítás a gyülekezetnek, hiszen sokan összejönnek, hogy segítsenek. Valamit közösen csinálni, szép feladat. 4. A tábor lehet nagyon jó hatással a falu vagy városrész életére, főleg ha a különböző felekezetek közösen vesznek részt. Hogyan kezdjünk hozzá? Isten országában semmi sem történik imádság nélkül. Ha arra az elhatározásra jutunk, hogy Bibliahetet szervezünk, legelőször is imádkozzunk. Osszuk meg a többiekkel meglátásainkat, mert ez a szervezés olyan, amit senki nem tud egyedül elvégezni. Gyűjtsünk össze egy kis csoportot, akivel mindent megbeszélünk és imádkozunk. Kezdjünk időben hozzá! Már egy fél évvel a tábor kitűzött időpontja előtt. Intézzük el és beszéljük meg a következőket:

- Próbáljunk meg minél több támogatást szerezni a gyülekezettől! - Foglaljuk le előre az épületet, ahol a bibliatábort/bibliahetet tartani szeretnénk! - Készítsünk költségvetést és gondoskodjunk az anyagi fedezetről! - Válasszuk ki a programot! - Osszuk fel a munkát a munkatársak között és jegyezzük fel, kinek mi lesz a feladata!

A munkamegosztás:



- történetelmondás - énektanítás és az éneklés vezetése - zene/zenekar - bábjáték/színdarab - kreatív foglalkozások Kérjük fel személyesen a segítőket! Minden segítőnek küldjünk előre meghívókat egy-két előkészítő megbeszélésére! Lehetőleg írásban is kapják meg a legfontosabb információkat!

Hogyan tudassuk, hogy Vakációs Bibliahetet tartunk?

- Tegyünk közzé egy rövid cikket vagy hirdetést a helyi újságban! - A gyülekezeti újságban is hirdessük meg! Értesítsük a többi felekezetet is! - Ahol van rá lehetőség, a helyi rádióban is hirdessük meg! - Ragasszunk plakátokat, ahová lehet! - Az iskolai év utolsó hetében osszunk szét meghívókat az iskolákban! Ehhez előre kérjünk engedélyt. Sokszor a személyes meghívás a leghatásosabb.

Kik segíthetnek? Két csoportot különböztethetünk meg: 1. Egy kis csoport: a munkatársak. Ügyeljünk arra, hogy mindegyikük személyes Megváltójának tekintse Jézust. A történetek elmondását és más vezetői feladatokat bízzunk rájuk! 2. A második csoport: a segítők. A kiscsoportos foglalkozáskor ők segítenek a gyerekeknek a makettek, kifestők elkészítésében és a beszélgetések alkalmával fegyelmet tartanak, ha szükséges. Erre a szerepre 6

felkérhetjük a fiataltól elkezdve a nagymama-nagypapa korúakat is. Aki lassan kinő a program által megcélzott korosztályból, az az elkövetkező években kiváló segítő lehet. Sok mindent rá lehet bízni: valamit bemutatni, a színjátékban szerepelhet, stb. Vigyázzunk arra, hogy az ilyen fiatalok még nem elég érettek hozzá, hogy egy 8-10 fős csoportot vezessenek! Mindig valaki idősebbnek a vezetése alatt segítkezzenek. Minél több férfit is kérjünk meg: az idősebb gyerekek, főleg a fiúk, szívesen képzelik magukat bele egy idősebb férfi szerepébe. Előkészítő megbeszélések a munkatársakkal és a segítőkkel Első megbeszélés (5-6 héttel a bibliahét előtt). Ismerjük meg egymást, mutatkozzunk be egymásnak. Magyarázzuk el világosan, érthetően a programot, a napi beosztást, a történeteket, stb. Mindenki maga válassza ki, hogy melyik korosztályba szeretne segíteni. Mindent jegyezzünk fel, készítsünk mindenről listát. Ha bábozni vagy színjátékot szeretnénk játszani a program során, most állítsuk össze a szereplők listáját, ki melyik szerepet vállalja. Az énekek tanulásával kezdjünk. Érthetően magyarázzuk el, hogy mit várunk el a segítőktől, kinek mi lesz a feladata. Kérjük meg őket, hogy kérjenek engedélyt az iskolákban a meghívók, plakátok kifüggesztésére. A továbbiakban a különböző korcsoportok programját taglaljuk részletesen. Második megbeszélés (2-3 héttel a bibliahét előtt). Ismételjük át az énekeket. Osszuk szét a meghívókat, hogy az utolsó héten szétosztásra kerüljenek az iskolákban. Ugyanígy a plakátokat is osszuk szét, hogy a segítők kiplakátozhassák őket az iskolákban, sportcsarnokokban, a boltok kirakataiban, könyvtárban, stb. Osszuk csoportokra a segítőket, munkatársakat a gyerekek korcsoportja szerint, hogy mindent megbeszélhessenek. A munkatársaknak, vezetőknek adjuk oda a bibliatanulmányokat és az utasításokat, tanácsokat, hogy magukkal vihessék! Otthon még egyszer alaposan át tudják venni. Még néhány megjegyzés - Fedezzük fel a munkatársak tálentumait! Sok különböző emberre van szükségünk a megszervezéshez és lebonyolításhoz: zenészek, színjátszók, teremdíszítők, olyanok, akik a történeteket elmondják, akik segítenek a termet berendezni, cipelik a székeket, stb. Mindenki és segítsége nagyon értékes. A legkisebb dolgot is, amit az Úrért teszünk, nem hagyja Ő jutalmazás nélkül. Ezt hangsúlyozzuk a megbeszéléseink alkalmával is! - A bibliahetet próbáljuk minél felekezetközibbé tenni, mert sokat tanulhatunk egymástól. És mert mindannyiunk (közös) feladata: az evangéliumot megismertetni a gyerekekkel. - Nyitott légkört teremtsünk! Hallgassuk meg a másik elképzeléseit is! Ne ijedjünk meg, ha valaki valamit másképp csinál, mint amit megszoktunk! Imádkozzunk a csoporton belüli egységért! Erősítsük, buzdítsuk, vigasztaljuk egymást, ha valami nem jól sikerül (mert mindig van valami, ami félresikerül). Tanúsítsunk kölcsönös szeretetet egymás iránt! „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,35) A nap beosztása: 09:00 A csoportvezetők egy rövid áhítattal kezdik a napot. Az aznapi program áttekintése. A korán érkező gyerekek a segítők felügyelete alatt játszanak 09:30 A terem előkészítése a gyerekek fogadására. 09:45 Nyissuk ki az ajtókat! A névkártyák kitöltése és feltűzése 10:00 Éneklés, köszöntés, imádság 10:20 Színjáték vagy játék közösen 10:35 A csoportok elvonulnak a termükbe. Bevezető és a bibliai történet elmondása 11:00 Feldolgozás, megbeszélés, játék csoportonként, kézimunka - barkácsolás 11:35 Gyülekező a nagyteremben. Zárás énekléssel, játékkal vagy rövid színdarabbal 12:00 A gyerekek és a kisgyermekes segítők hazamennek, a többiek segítenek elpakolni és előkészülni a következő napra. Kiértékelés és imádság. 7

Néhány ötlet a kézikönyv használatához A történetek mellett ez a program tartalmaz több színjátékot, játékot. Az egész programot ezek teszik változatossá. Minden nap van egy kis rövid bevezető színjáték a témához kapcsolódóan. Csoportbeosztás Ez a program három csoportot céloz meg. A csoportok az óvoda, illetve az általános iskola osztályai szerint oszthatók fel. A csoportok ilyen felosztásánál az osztálytársak egy csoportban maradnak. Az előnye még, hogy minden egyes gyermeket a saját színvonalának megfelelően tudjuk megszólítani. 1. csoport =óvodások 2. csoport =1-2-3-4. osztályos 3. csoport = 5-6-7-8. osztályos Csoportba osztás az első alkalommal Három asztalt helyezzünk a bejárathoz jól látható táblákkal: - Óvodások - Általános iskola 1-2-3-4. osztály - Általános iskola 5-6-7-8. osztály Minden csoport, különböző színű névkártyát kap. Például az 1. csoport sárgát, a 2. csoport zöldet és a 3. pirosat. A kártyára ráírjuk a gyermek nevét, és minden részvétel alkalmával ráragasztunk egy matricát vagy egy pecsétet nyomunk rá. A teremben A színjáték után minden csoport a saját termébe vonul. A csoportok a bibliai történetet, a kézimunkát és a játékot külön csoportban végzik, majd a napot közösen zárjuk le. Útmutatás A kiscsoportos feldolgozás (kézimunka, játék, beszélgetés) nagyon fontos. A feldolgozáshoz szükséges útmutatókból adjunk a csapat minden tagjának és a segítőknek is. Az utolsó megbeszélés alkalmával adjuk nekik oda, így mindig tudják majd, mi következik, szükség esetén kérdezhetnek is. A történet után a gyerekek szétválnak 8-10 fős csoportokra. Üljünk körbe, akár a földre is lehet vagy az asztalok mellé, amelyen hamarosan dolgozni fognak. A csoportbeszélgetéshez szánt útmutatót valóban csak útmutatásnak szántuk. Nem szükséges az összes kérdést megbeszélnünk, átvennünk, mint egy jól betanult leckét. Kreatívan éljünk vele! Főleg a gyerekek kérdéseire igyekezzünk választ adni! Engedjük őket beszélni! Biblia Nagyon fontos, hogy legalább egy Biblia legyen a 8-10 fős csoportban. A nagycsoport esetében jó lenne, ha minden gyerekre jutna egy Biblia, így maguk kereshetnék ki a történeteket. Sok gyermeknek ez igazi kalandot jelent. Többeknek valószínűleg ez lesz az első alkalom, hogy Bibliát tartanak a kezükben. Olvassák el maguk a történetet! Engedjük, hogy maguk fedezzék fel, hogy az a történet, amelyet az előbb hallottak tőlünk, valóban megtalálható a Bibliában. Kézimunka, játék A kézimunkának, makettezésnek is jut szerep ebben a programban. A játék nagyon jó alkalom arra, hogy azok a gyermekek is aktívak legyenek, akik az ezermesterkedést nem kedvelik. Mert ilyen gyerekek is akadnak. Lelkesen játszunk együtt a gyerekekkel! Egy bizonyos csoport mindig ugyanahhoz a vezetőhöz és asztalhoz kerüljön minden nap. A vezetés Egy bibliahét alkalmával rengeteg segítőre van szükségünk. Nagyon fontos, hogy elegendő felnőtt munkatársunk legyen, a fiatalabbak mellett mindig legyen egy idősebb is a vezetők közül. Világosan és érthetően magyarázzuk el, hogy mit várunk el a feladatokat betöltőktől. Készítsünk egy listát, amelyen szerepel, hogy kinek mi a feladata a hét folyamán, így mindenki láthatja, hogy ki miért felelős. 8

A történet elmondása A történet elmondása a nap legfontosabb pillanata, hiszen Istenről tanítjuk a gyermekeket. A kézikönyvben leírt történetek példák, ötletek a történet feldolgozásához. Énekek Fontos szerepet töltenek be azok az énekek, amelyeket a gyerekeknek megtanítunk és énekelünk. Amellett, hogy a gyerekek nagyon szeretnek énekelni, a legtovább az énekekre emlékeznek. Ezért nagyon fontos, hogy jó énekeket válasszunk ki: legyen néhány hosszabb és rövidebb ének, vidám, valamint néhány nyugodt, lassú ének, melyet pl. imádkozás előtt énekelhetünk. Ha egy kisebb zenekar kíséri, sokkal izgalmasabb lesz az éneklés. A tábor alatt 10-12 éneknél ne tanítsunk többet. Minden történethez ajánlunk énekeket, így könnyebben megjegyzik a tanítást. Minden énekhez készítsünk kartonpapírból egy nagy énekeskönyvet, hogy a hátsó sorban ülők is követni tudják a szöveget. Használhatunk írásvetítőt is erre a célra. A CD mellékletben megtalálhatóak az énekek Power Point-os szemléltetői. A lényeg, hogy mindenki olvasni tudja a szöveget, különben a gyerekeknek nem lesz érdekes. Ha lehetséges, utolsó nap, búcsúajándékként adjunk minden gyereknek egy énekeskönyvet, amely a közösen tanult énekeket, valamint a bibliahét főénekét tartalmazza! A gyerekek így egész éven át énekelgethetik ezeket az énekeket, sőt a következő évben is emlékezni fognak rájuk.

Válaszút - kerettörténet Szereplők: Robi – Panna testvére, jól nevelt kisfiú, a történet főszereplője; végig egy piros simléderes sapkát hord Panna – Robi testvére, szerény kislány, a történet főszereplője; mackóját (Gergő) mindenhova magával viszi Arrrnold – mindenik nap más szerepet játszik: kalauz, szakács, edző, bíró, befőttescukorka-árus, táborvezető; ő az, aki megfogalmazza, vagy valakivel megfogalmaztatja a napi mottót, jó útra tereli a gyerekeket; egyik szeme be van kötve, mint egy kalóznak, vállán pedig csibéje (Vili) csipeg; Vili mindenik nap úgy öltözik, mint gazdája Dominik – csintalan, energikus gyerek, szájhős; a főszereplők ellentétje; Robi, Panna és Arrrnold hatására a jó útra tér Patrik – Dominik barátja, dundi gyermek; mindig falatozik Marcell – Dominik barátja, lusta fiú; gyakran elalszik Lizi – a józan ész hangja; mer ellentmondani Dominiknak amikor az halászmeséket hajtogat gyerekek – mellékszereplők kórus Helyszín: VBH (Víg Barátok Helye) szigete, ahova csak hajóval lehet jönni. Időpont: Nyár Kellékek: Válaszút: hátizsákok, pillangó, válaszút a földre, Biblia, kalauz ruha Naponta: gyerekek ruhái, kalóz szemfedő, csibe 1. nap - Okos vagy bolond: hátizsákok, kártyák, szakács ruha, törülközők, ételes neccek, óra (vagy valami, amivel lehet az idő múlását jelezni) 2. nap - Kicsi vagy nagy: sporttanár ruha, lap (lista Arnoldnak) 3. nap - Győztes vagy vesztes: ping-pong asztal, ping-pong ütők, bíró ruha, dróttal átszúrt labda 4. nap - Gyenge vagy erős: befőttescukorka stand, 2 üveg befőttescukorka, sok cukorka, cukorkaárus ruha 5. nap - Alázat vagy büszkeség: rövidnadrág és ing, hawaii virágnyaklánc, cetlik, ceruzák

9

Bevezető kerettörténet Szereplők: Robi, Panna, Arrrnold, Dominik, Patrik, Marcell, gyerekek (Sípol a hajó, amint megérkezik VBH szigetére. Robi és Panna hátizsákkal hátukon több lelkes gyerek társaságában leszállnak róla és kacarászva elindulnak a nyári tábor irányába.) ROBI: - Vééééégre itt a nyár! Focizhatok és biciklizhetek naphosszat! PANNA: - Vakációóó! A kedvenc évszakom! ROBI: - A vakáció nem is évszak! PANNA: - De attól még a kedvencem! ROBI: - Be régóta várom, hogy elhajózzunk a Víg Barátok Helyére! Ez lesz a legszuperebb tábor! PANNA: - Én úgy hallottam, hogy ezen a szigeten egyszarvúk és rózsaszín pónik laknak. ROBI: - Ne viccelj. Azok nem is léteznek! PANNA: - (bedugja macijának a fülét) Ne hallgass rá, Gergő, Robi csak viccel! (megpillant egy pillangót) Nézd, Robi, milyen szép pillangó! (Robi és Panna kergetik a pillangót. A többiek elmennek.) ROBI: - Panna, merre tűntek el a többiek? PANNA: - Hopp. (macijára néz; meghúzza a vállát) ROBI: - Biztos ezen az úton mentek. Gyere. (Elérnek a válaszútig. Nézelődnek egy ideig.) PANNA: - Szerintem menjünk jobbra. ROBI: - Jobb balra. PANNA: - Arra? (jobbra mutat) ROBI: - Nem. Balra. PANNA: - Jobb arra? (balra mutat) ROBI: - Nem, a jobb arra van (jobbra mutat), de jobb balra menni. PANNA: - Ne viccelődj, a jobb nem balra van. (kacag) ROBI: - Gyere csak utánam. Menjünk egyszerre mindkettőn. (Elindulnak egyszerre mindkét úton, jobb lábbal a jobbra indulón, bal lábbal a balra indulón, amíg már majdnem spárgában haladnak.) ROBI: - Nem lehet. Menjünk vissza. (Visszamennek, fáradtan leülnek.) PANNA: - Lehetetlen egyszerre két úton menni. Választanunk kell. De melyiken menjünk? ROBI: - Meg kellene kérdezzünk valakit. PANNA: - Kérdezzük meg azt a kalózt. (rámutat Arrrnoldra, aki az út mellett ül, olvassa a Bibliát) ROBI: - Az nem is kalóz, hanem kalauz. (A két gyerek Arrrnoldhoz megy.) ROBI: - Bocsánat bácsi. ARRRNOLD: - Oh, sziasztok, gyerekek. Isten hozott VBH szigetére. Az én nevem Arrrnold. (megnyomja az „r”-betűt) PANNA: (Robinak) – Látod, mondtam, hogy kalóz! ROBI: - Én Robi vagyok, ő pedig testvérem, Panna. Az a helyzet, hogy eltévedtünk. ARRRNOLD: - Nahát, nahát. Lássuk csak. 10 év körüli gyerekek, óriás hátizsákkal és mosollyal a VBH szigetén. Mit szólsz, Vili? (csibéjére néz) Szerintem is! Bizonyára a Víg Barátok Helyére jöttetek! ROBI és PANNA: - Igen! ARRRNOLD: - Kövessétek ezt az utat és ahol elválik, menjetek jobbra. PANNA: - Mondtam én, hogy jobbra! ROBI: - Nagyon szépen köszönjük, Arrrnold bácsi, és Vili. Viszontlátásra. (Robi és Panna „Menj Ábrahám, menj”-t dalolva elindulnak, az útelválasztásnál jobbra mennek.) ARRRNOLD: - Édes két kölyök, ugye Vili? Menjünk, nemsokára elkezdődnek a programok. 10

1. nap

Áhítatok

Igemagyarázat: 1Móz 6,17-19 Az emberek elterjedésével elterjedt a bűn és a gonoszság is a földön. Isten elhatározta, hogy ennek véget vet, eltöröl mindent és elpusztít mindenkit a föld felszínéről. De mivel Isten igazságos és nem általánosít, hanem mindenkit egyenként ismer minden jó és rossz tulajdonságaival együtt, ezért elhatározta, hogy Nóét és kicsiny családját megkíméli. Egy nap Isten megszólította Nóét, elmondta neki tervét és megparancsolta, hogy építsen egy háromszintes, óriási bárkát. A méreteit, kinézetét Isten pontosan meghatározta, sőt a bárka rendeltetését is. Ennek egy olyan építménynek kell lennie, ahova Nóé a feleségével, három fiúgyermekével és hátrom menyével, valamint minden állatfajból egy-egy párral beférjen, és majd megmeneküljön Isten pusztító özönvize elől. Gondoljunk csak bele, milyen gondolatok érzések szállhatták meg Nóét: „Építsem – ne építsem?”, „...ha építek egy bárkát a szárazföld kellős közepén, mindenki bolondnak fog nézni! – Ha nem teljesítem Isten parancsát, elpusztulunk mindannyian!” „… ha beszállok a családommal és minden állatfajjal a hajóba, hogy fognak nézni rám a kinnlevők? – Ha beszállok a bárkába, hogy lesz lelkem végignézni a kinnrekedteken Isten ítéletét?” Nóé egy igen komoly döntés előtt állt! Ebben az esetben nem lehetett középutat választani. Válaszút előtt állt, döntenie kellett, döntött és jól döntött! Hallgatott Isten szavára, teljesítette parancsát és megmenekült. Meglehet, hogy azt fogjátok most mondani, hogy meredek összehasonlítás, de nem tehetem meg, hogy titeket, csoportvezetőket ne hasonlítsalak össze Nóéval. Titeket is elhívott Isten, hogy építsetek menedék bárkát, ki-ki a saját szárazföldje közepén. Titeket is egyszer Isten válaszút elé állított. Meglehet, hogy ti is egy ideig vívódtatok lelketek mélyén, hogy hallgassatok-e Isten szavára és teljesítsétek-e azt, amit elvár tőletek, vagy legyetek olyanok, mint a kinti világban sokan. Válaszút előtt állva döntöttetek és jól döntöttetek, mert Istent választottátok, mert itt vagytok. Vállaltátok, hogy minden tudásotokkal, szorgalmatokkal építeni fogtok egy „bárkát”, ahol egy héten keresztül vigyázni fogtok a rátok bízottakra. Vállaltátok, hogy azt mondják rátok és néktek, hogy „nézzétek, nem hogy pihenne, nyaralna, hanem ott fáradozik a gyermekekkel”! Vállaltátok azt is, hogy majd sokak számára hiába mondjátok, hogy „Gyertek, meg van a „bárka”, csak jöjjetek el és jó lesz nektek!” - mert a ti hívó szavatok sokszor süket fülekre fog találni. A ti munkátok is sokszor testi fáradsággal és lelki fájdalommal jár. Nóénak se volt könnyű feladata! De, egyszer csak elmúlt Isten haragja, elállt az eső, felszáradt a víz és a bárka ajtaja kinyílt. Isten ismét megszólította Nóét és kihívta őket a bárkából. A bárkalakók nem úgy jöttek ki, hogy mindannyian kirohantak és mindenki elindult a maga útjára miközben azt mondogatták magukban, hogy „jaj, de jó, hogy vége van ennek a tömegnyomornak és végre szabad lehetek”, hanem a legelső dolog, amit megtettek, oltárt építettek Istennek és hálát adtak neki jótettéért. A táborunk elteltével mi is adjunk hálát Istennek mindazért, amit tett értünk és velünk. Meglehet, hogy mi azonnal nem látjuk meg, hogy mit is jelent az, hogy mi nyári táborba hívjuk a gyermekeinket, de kicsi lelküknek ez egy igazi „bárkát” jelent, ahol Isten oltalmában tölthetnek el egy hetet. Ámen

2. nap Igemagyarázat: Bír 6,1-17; 33-40 és 7,1-8; 16-22 Az Úr prófétája emlékezteti a népét a hatalmas Isten hatalmas csodáira. Amit nem lett volna szabad elfelejteniük. Az akkori helyzet annak a következménye, hogy engedetlenek voltak az Úrral szemben! Sajnos mi emberek, sokszor valóban csak akkor kiáltunk az Úrhoz, hogyha nagy baj van. Akkor már mindnyájunknak szüksége van Istenre, szükség van az Ő segítségére. Ha baj van, még a hitetlen ember is Istenhez kiált. De mi hisszük és valljuk, hogy nekünk egy szerető és kegyelmes Istenünk van, aki a bűnbánónak megbocsát. Természetesen az ideális az lenne, ha bűneink miatt el sem kellene jutnunk idáig és a keresztyén ember szüntelenül erre kellene törekedjen. De az első bűneset következménye minket is súlyt. Ezért a Kegyelmes Isten küldött számunkra szabadítót, Aki átveszi ezeket a terheinket. Jézus Krisztus ma is hív, hogy ne jussunk el a legmélyebb pontra, hanem hívjuk Őt segítségül. 11

Ahogy Isten elküldte egyszülött Fiát értünk, úgy küldte el Gedeont is, hogy szabadítsa meg Izráel népét a rabságból. De Gedeon is ember volt, aki kérdéseket tett fel, hogy miért történik mind ez? Továbbá volt benne hitetlenség, hiszen bizonyítékot akart arra, hogy az Úr vele van. Valahol mindnyájan vágyunk ilyen bizonyítékokra. A Farizeusok is jelt kívánnak Jézustól, de Jézus azt válaszolja: „E gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele.” Mt 16,4. Azaz Jézus Krisztus jele, aki meghalt és bizonyságot tett a feltámadásról. Nem mindegy, hogy hit vagy hitetlenség van bennünk. Hiszen a hitetlen embernek adathat akár mennyi jel, nem ez fogja eldönteni a hitét. Hiszen a szegény Lázár és a gazdag példázata is erről szól (Lk 16,19-31), amire az a válasz: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.” Tehát a jelek és a csodák, csak a hitünk megerősítésére szolgálnak. Miután pedig Gedeon megerősödött hitében és bizonyságot nyert az Úrtól, elindult seregével. De az Úr soknak látta a hadi népet, nehogy azt gondolják, hogy saját maguknak köszönhetik a győzelmet. Hiszen az ember hajlamos erre, hogyha valami jól sikerül, ha jól megy, akkor azt a saját maga okosságának és erejének köszönheti és gyorsan elfeledkezünk Istenről. Ezért Gedeonnak, csak háromszáz embert hagy meg, akik egy csellel összezavarják az ellenséget. Isten lépet közbe és így közbe akar lépni a mi életünkbe is. Ő ma is segíteni akar rajtunk és csodákat készít el a mi életünkben, hogy hitünket erősítse, és ne csüggedjünk el, mert Ő mindenek felett való Úr, Akiben érdemes bízni és hinni, hiszen Ő az, Aki megszabadít minket is minden nyomorúságból. Ámen

3. nap Igemagyarázat: Ruth 1,16-19 Nagyon szép és nagyon megható, tanulságos könyv a Ruth könyve. Ami talán a legszebb benne az, hogy nagyon közel áll hozzánk a bibliai üzenete. Azt olvassuk a könyv elején, hogy egy kétgyermekes család jobb megélhetés miatt elhagyta országát és egy idegen országba telepedett le. Nagy reményekkel tervezhették a jövőjüket, hisz két fiúgyermekük volt és majd ha megnőnek, akkor három munkabíró férfi lesz a házban és szép keresetre, megélhetésre tehetnek szert. Így cselekszünk, mi emberek! Tervezgetünk, álmodozunk és sokszor elfelejtjük, hogy a legfőbb döntés Isten kezében van !!! Sokan elmarasztaló véleménnyel vannak Elimelekről. Azt mondják, hogy Isten csapása sújtott le rájuk, mert elhagyták hazájukat és 10 évig idegenben éltek és a gyermekei idegen nép leányaival házasodtak. Isten haragja érte őket utol, mert lásd, a férfiak a családból meghaltak. Isten csapása? Vagy inkább Isten rejtett és kifürkészhetetlen terve? Ne felejtsük el, hogy soha semmi nem történik véletlenül és ok nélkül! Igen, abban a helyzetben másképpen nem is lehetett feldolgozni a történteket, mint megérdemelt büntetésként. Maga Naomi mondta ezt magáról, hogy őt Isten megkeserítette, megalázta, bajba döntötte és kifosztottan hozta haza saját szülővárosába. Nagy elkeseredésében nem látta meg azt, hogy nincs egyedül, mert mellette van egy igazi kincs, akit Isten rendelt melléje – Ruth! Ruthnak se lehetett könnyű! Férjhez ment saját országában egy idegen családhoz, de nem csak formálisan, hanem teljes szívvel lélekkel tartozott hozzájuk. Elfogadta szokásait, törvényeit és Istenét. Amikor egyedül maradt, özvegyen, még anyósa unszolására sem akart vissza térni a szülői házba, hanem Naomit akarta kísérni. El is mondta ezt szépen neki: „ahova te mégy, oda megyek… néped az én népem, és Istened az én Istenem” Érezte, hogy mind ez, ami történt vele és családjával, nem állhat meg ezen a mélyponton. Tudta, hogy Naomi és családja a Mindenható Istent imádták, akinek hatalma van elvenni, de adni is! Érezte, hogy ez az Isten nem büntet, még ha ilyen fájdalmat is érez most, hanem szeret. Tudta, hogy őneki ezt az Istent kell követnie, mert nem hagyja az Úr gyógyítatlanul a fájó sebeket. Valaminek történnie kell! Ha pillanatnyilag nehéz is az élete, de majd azt Isten jóra fordítja! Egy ideig nagyon nehéz volt az életük, de Ruth nem panaszkodott, nem fordult el Istentől, hanem alázatosan szolgálta anyósát és engedelmeskedett neki, közben Isten jóra fordította az életét. Sokszor érezzük mi is azt, hogy az életünk mélypontján vagyunk, de valahol a lelkünk mélyén tudjuk és érezzük, hogy ez itt nem állhat le, ennek valami folytatása kell legyen… Még ha nehezünkre esik is sokszor, de nekünk is mennünk kell, alázattal szolgálni oda, ahova Isten vezet bennünket. És egyszer csak arra ébredünk fel, hogy Isten a mi életünket és a reánk bízottak életét is jóra fordította. Ámen 12

4. nap Igemagyarázat: 1Sám 17 Dávid és Góliát története megtanít bennünket arra „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.” (Lk 18,27). Hiszen ez a csata emberileg nézve, reményvesztett volt. Isten azonban máskép gondolta: „…mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2 Kor 12,9) Ez teljesen igaz itt ebben a történetben is. Hiszen Izráel sűrűn hadakozott a filiszteusokal. Állandó ellenségek voltak egymással. Góliát egy harcedzett férfi volt, aki ellen senki, sem mert kiállni, még Saul király sem, hiszen róla azt olvassuk, hogy egy fejjel magasabb volt a többieknél. Ez vajon csak szerencse? Sokan csak így magyarázzák, de mi mint keresztyének, akik hiszünk Istenben, tudjuk, hogy Isten cselekedet. Hiszen Ő emberek által végzi el akaratát. Még azt is, ami lehetetlennek tűnik számunkra: „Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is.” (1Kor 15,21) Istenben még saját fia is emberré lett, megalázván magát, mert ez volt Isten akarata, azért, hogy nekünk életünk lehessen, bizonyságot téve a halál utáni életről. Isten kegyelme az, ami végig kíséri az övéit. Dávidot befogadta kegyelmébe, hiszen Jézus Krisztus is az ő sarjából született. Dávid tudta, hogyha Istennel megy a gyalázkodó filiszteus ellen, akkor nem számít a túlerő. Gondoljunk csak Gedeon történetére. Hiszen Gedeon is a nagyszámú ellenséget egy kiscsapattal győzte le. Jöhetnek ellenünk is különböző fegyverekkel, de számunkra Isten, bátorító igéje az, ami erőt ad arra, hogy továbbra is az Ő szolgálatában álljunk. Ez a mi pajzsunk és kardunk arra, hogy az Istent gyalázó embert leállítsuk, még akkor is, ha ez talán nagyon sokszor nehéz számunkra. Talán mi is sokszor elbátortalanodunk, mint Izráel hadserege, akik ott voltak negyven napon keresztül és nem volt senki közülük, aki megfékezte volna ezt a gyalázkodó filiszteust. De jött Dávid, Isten felkentje, aki komolyan vette küldetését és nem félt, mert tudta: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róma 8,31) Hiszen mi egy sokkal nagyobb hatalom alá vagyunk vetve, mint bármelyik e világi hatalom. Ezt nagyon sokszor elfelejtjük, de szolgáljon ez bátorítással számunkra, mikor a szolgálatba megyünk. Ámen

5. nap Igemagyarázat: 2Sám 1-2,11 és 5,1-16 Hogyan lett Dávid király? Röviden azt válaszolhatnánk, hogy az Úr tette azzá. Nagyon sokan vágynak ilyen és ehhez hasonló hatalomra a mai világban is. Sokan azt gondolják, majd ha én lennék ott abban a székben vagy fotelben, akkor mennyivel jobban csinálnám. Pedig mi hisszük és valljuk a Szentírás alapján, hogy a földi hatalmak és hatalmasságok is Istentől vannak. Természetesen ez még nem azt jelenti, hogy akkor jók is. Hiszen oda, hogy valaki jó uralkodó legyen, oda meg kell tanulnia alázatosnak is lenni. Alávetni magát Isten akaratának, mint ahogy Dávid is tette. Dávid Sault nem azért tisztelte, mert olyan jó Uralkodó volt, hiszen azt olvassuk róla, hogy az Úr elvette Saultól a királyságot. Hanem Dávid az Úr felkentjét látta és tisztelte benne. Ezért ő maga sem ölte meg, pedig volt rá lehetőssége kétszer is. Hiszen Saul nem egyszer megkísérelte megölni Dávidot. Dávidnak lett volna oka, hogy miért ölje meg, de nem tette. Ezért öleti meg a szolgát is, aki azt hitte, hogy jó dolgot cseledet. Mi is talán sokszor hisszük azt, hogy Isten akarata szerint járunk el valamiben, aztán kiderül, hogy mégsem. Ezért fontos, hogy minél jobban megismerjük azt az Istent, akiben mi hiszünk. Dávid ismerte, hiszen az Úr mindenben megáldotta. Nem volt bűntelen Dávid sem, mert többször megbotlott, bűnbe keveredett, de mindig tartott bűnbánatot. Ezt fontos nekünk is megtanulni, hiszen így tudjuk mi is Isten akaratát cselekedni. Isten a bűnbánat lehetősségét kínálja fel nekünk a bűntelen király által, aki nem más, mint a mi Urunk Jézus Krisztus (Dávid sarja). Dávid először csak Júda, majd később egész Izráel királyává lesz. A történelem egyik legnagyobb királya, akinek mindenben meglátszik az Úr áldása. Az Úr áldása a mi életünkön és szolgálatunkon is csak úgy látszik meg, hogyha Őt követjük. Ámen 13

Első nap Okos vagy bolond? Bibliai történet: Noé bárkája (1Móz 6-9) Ellentétpár: Okos vagy bolond? Tanács: Légy okos, hallgass Isten szavára! Főének: Döntsd el ma! Énekek: Az özönvíz, Fiúk, lányok Aranymondás: „Bízzál az Úrban, és tégy jót.” (Zsolt 37,3a)

Bibliatanulmány a csoportvezetők részére Vezérfonal Ebben a történetben azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy Noé egy bölcs ember volt, habár a körülötte élőknek bolondnak tűnt. Engedelmesnek lenni nem mindig egyszerű feladat, manapság sem. Sokszor bolondságnak tűnik mások szemében a szülők vagy a tanítók iránti engedelmesség is. És mégis… mennyivel másképp nézne ki a világ, ha mindnyájan hallgatnánk Istenre, mint Noé. Kortörténet Apja azért adta neki a Noé nevet, mert: „Ő vigasztal meg bennünket kezünk fáradtságos munkájában a termőföldön, amelyet megátkozott az Úr” (1Móz 5,29). A héber „noáh” jelentése: nyugalmat teremtő, azaz vigasztaló. Noé igaz ember (6,9) volt – Isten akarata szerint élt – egy istentelen, gonosz világban (6,5). Felesége és három fia volt: Sém, Hám és Jáfet. Kortársai Istent semmibe sem vették. A földön a gonoszság annyira elhatalmasodott (megromlott, megtelt erőszakossággal - 6,11), hogy Isten elhatározta, eltörli az emberiséget és az állatokat is a föld színéről. Számunkra meghatározó ahogy a Biblia beszámol erről. Ezeket a beszámolókat megtalálhatjuk Mózes első könyvében és Jób könyvében. Jób a bibliai kronológia szerint mintegy 300 évvel élt Noé után. Könyvében az özönvíz oka a nagy istentelenség. Isten csak az igaz embernek és az „ártatlan” állatoknak kegyelmez. Aki megmenekül: Noé, családja és az állatok képviselői. Az özönvíz után igen fontos dolog történik: a szövetség megújítása. Isten ennek keretében megismétli a teremtéskor elhangzott áldásait és kihangsúlyozza az ember istenképűségre való teremtettségét. (1Móz 9) Ez a szövetségkötés az egész emberiségre érvényes, mert az emberiség ősatyjával kötötte meg azt Isten. Jele mindenki számára látható a felhőkben. Ez a jel: a szivárvány. Jób könyve alapján az özönvíz után az emberek emlékezetében élénken élt Isten hatalmának megnyilvánulása, kegyelme, de az emberek „ősidejének ösvénye, amelyet az álnok emberek tapostak” (Jób 22,15) – vagyis az emberek istentelensége és annak mértéke is. Amennyire formálta az özönvíz a föld arculatát, úgy formálta a későbbi korok embereinek lelkét is. Jób könyve 37. és 38. fejezete hidegről, jégről és hóról tudósít. Az özönvíz által kiváltott éghajlati változások egyik eredményéről, egy jégkorszakról szólnak ezek az igeversek. Az Ószövetségben Isten gyakran beszél az emberek bűnének büntetéséről, de sohasem büntet előzetes figyelmeztetés nélkül. Az 1 Péter 3,20 türelmesnek írja le Istent Noé történetével kapcsolatosan. 2Pét 2,5 Noét az igazság hirdetőjének nevezi. Vajon hányszor figyelmeztette az embereket? Ha figyelembe vesszük, hogy a bárka megépítése 100 esztendőbe került, akkor láthatjuk, hogy az embereknek volt elég idejük arra, hogy Istenhez térjenek. Maga a bárka építése is egy folyamatos figyelmeztetés volt. Erre utal a Zsid 11,7. Jézus maga is megemlíti Noé történetét a Mt 24,37-39 és a Lk 17,26-27-ben. Noé korát hasonlítja ahhoz a korhoz, amikor majd visszatér. Az emberek ettek, ittak, házasodtak, azt gondolták, hogy minden a legnagyobb rendben van, egészen addig a pillanatig! Ez a történet évezredeken keresztül figyelmeztetés az emberiség számára. 14

A feladat Noé a bárkaépítéssel és a menekülés szervezésével döntést hoz. Isten megbízatását hajtja véghez az ő elképzelései szerint. Az első feladata az özönvíz bekövetkezte előtt megállni istenfélőként a gúnyolódás és megvetés közepette. A második feladata pontosan követni Isten útmutatásait – így élvezheti Isten áldását egyedül – az 1Móz 1,26 szerint az állatok engedelmeskednek Noénak, ahogy azt Isten előlátta. A harmadik feladata: átengedni bárkája kormányzását Istennek. A negyedik feladat: hálát adni Istennek és elfogadni Isten szövetségét. A kivitelezés Noé döntését eleve befolyásolja igaz élete – ez azt jelenti, hogy életvitelére, tetteire és szavaira nézve mindig Isten akaratát és kedvét kutatja. Az igaz ember egyenes úton jár és gyűlöli a hamisságot, Istenben bízik egyedül. Csak így tudott Noé is megállni hitében és meggyőződésében a gonosz világ közepette, amely szüntelen azzal ostromolta , hogy hagyja el Isten útjait. Csak úgy tudta követni Isten útmutatásait a bárka építésében és az előkészületekben, hogy határtalanul bízott Istenben. Mint az ember jóakaróját ismerte Istent, aki gondot visel az emberről minden körülmények között és sohasem hagyja el. Istennek mindenre van tanácsa, mellyel magát az embert is bölccsé teszi, tanítja. Noé felismerte életében, hogy mindenek Isten kezében vannak és mennyire gyenge az ember az őt körülvevő világban. Ez alázatra és türelemre tanította őt – csak így volt képes életének és bárkájának kormányzását Istenre bízni. Hitt Noé Istenben és megtapasztalta a menekülést, szeretetet, áldást és a gondviselését – ezért elmaradhatatlanul fakad fel belőle a hála Isten iránt. Mikor Isten felajánlotta neki a szövetséget, hálás örömmel fogadta azt. Néhány érdekesség - Bárka: 135 m hosszú, 22,5 m széles volt háromemeletes és egyetlen ajtaja volt az oldalán. Az eső 40 nap és 40 éjjel esett (7,4). A bárka 150 napig úszott a vízen (7,24). 40 nap után Noé szabadon engedi a hollót (8,7). 7 nap múlva egy galambot enged szabadon, aki csőrében egy olajfalevéllel tér vissza. Ismét élet van a földön (8,10). További 7 nap múlva ismét elengedi a galambot, de az nem tér vissza (8,12). Noé életének 601. esztendejében, az első hónap első napján Noé látta, hogy megszikkadt a föld felszíne (8,13). 8 hét múlva teljesen megszáradt a föld, Noé családjával és az állatokkal együtt elhagyta a bárkát. - Góferfa – a fenyőfélékhez tartozó gyantás fa, ami nem engedi át a vizet. Valószínűleg azonos a ciprussal. - Szurok – lágy és kemény formában kötő-, illetve szigetelőanyagként használták, de fáklyát is készítettek belőle; nem csak Noé bárkáját szurkozták, erre a Bibliában egy másik példát is látunk, Mózes gyékénykosarát, amely szintén életmentő „hajócska” volt. - 40 nap – a negyvenes szám egy jelképes szám és állhatatosságot és próbát, valamint egy valamire elkülönített időszakot jelent. Felbukkan más helyen is a Bibliában: Mózes 40 napig volt a hegyen; Izráel 40 évig volt a pusztában; Illés ismerte a 40 napot; Ezékiel 40 napig feküdt a jobb oldalán, ami jelképes cselekedet volt; Jónás ezt hirdette: „Még 40 nap és elpusztul Ninive.” Krisztus 40 napig volt a pusztában, hogy megkísértessék. - Holló – a tisztátalan állatok kategóriájába sorolja Isten a Bibliában, mégis Illés prófétát hollók etetik a pusztában és így segít rajta Isten. Több helyen olvassuk, hogy Isten a hollókról is gondoskodik. - Galamb – a Noé bárkájába csőrében olajággal visszatérő galamb a béke jelképévé lett. A Bibliában tiszta állatként szerepel. - Szivárvány – az eső után rendszeresen fellépő természeti jelenség újra emlékeztette az embert Isten kegyelmi ígéretére és szövetségére. Könyök – mértékegység, egy könyök kb. 45 cm; - Ararát – hegyvidék, mely Urartu államról kapta a nevét. Urartu az Örmény-felföldön alakult ki a Vántó és a Szeván-tó között; két hegycsúcs viseli e nevet, amelyek ma Törökországhoz tartoznak: Nagy-Ararát (5198 m) és Kis-Ararát (3915 m). Cél - Isten bölcsessége ment meg a pusztulástól, csak megváltottként lehetsz biztonságban. - Engedelmesség, a hitben való járás gyakorlása. 15

Kerettörténet az első naphoz Szereplők: Robi, Panna, Arrrnold (szakács), Dominik, Marcell, Patrik, Lizi, gyerekek (Dominikék leülve kártyáznak. Dominik megnyeri a játékot.) DOMINIK: - Hoppá, kiskomáim! Már megint én nyertem. Ideje belátni, hogy ki a bajnok! (Robi és Panna megérkeznek.) ROBI: - Sziasztok. DOMINIK: - Ááá, újabb ellenfelek! Én vagyok Dominik, a... LIZI: - ...szájhős. DOMINIK: (csúnyán megnézi Lizit) - ...nyertes. Csüccsenjetek le közénk, győzzelek le titeket is filkóban! ROBI: - Jó, persze, szívesen játszunk veletek. PANNA: - De előbb mondjátok meg, hogy hol van a jeges szekrény. ROBI: - Hűtőszekrény, Panna. DOMINIK: - Minek az? PANNA: - Anyukánk azt mondta, hogy pakoljuk el a kaját, amint megérkezünk, hogy ne romoljon el. DOMINIK: - Áááá, dedósok! Ti bolondok vagytok! (Gyerekek kacagnak és utánozzák Pannát.) DOMINIK: - Anyuka azt mondta, adjam át a helyem a buszon az öregeknek. PATRIK: - Anyuka azt mondta, mossak fogat lefekvés előtt. MARCELL: - Anyuka azt mondta, vegyek fel sapkát, ha kint fúj a szél. DOMINIK: - Anyukának kis ártatlan gyerekei, itt van anyuka? PANNA: (megszeppenve) - Nincs. DOMINIK: - Akkor? Amit anyuka nem lát, az anyukának nem fáj! (Robi és Panna egymásra néznek. Belép Arrrnold.) ARRRNOLD: - Hahó, hahó! Végre mind itt vagytok. (Dominikéknak) Fiúk, hát még mindig a napon van a hátizsákotok? Miért nem raktátok a kaját a hűtőbe? El fog romlani. DOMINIK: - De Arrrnold bácsi, nem kell aggódni. Inkább menjünk strandra. ARRRNOLD: - Én nem bánom, de jobb lenne azt a kaját eltenni. Bizonyára anyukátok is említette. DOMINIK: - Persze, de az ráér később is. Most mejünk pancsolni! (Gyerekek felpattannak, s egy törülközővel elszaladnak.) ROBI: - Bocsánat, mi csak most érkeztünk meg. Hova tehetjük az ételünket? ARRRNOLD: - Adjátok csak nekünk, Vilivel elrendezzük, ugye Vili? ROBI: - Nagyon szépen köszönjük. (Robi és Panna átadják az ételüket) Gyere, érjük utol a többieket! (Robi és Panna elszaladnak a többiek után. Arrrnold bemegy a konyhába. Jelezni kell az idő múlását. A gyerekek visszajönnek.) DOMINIK: - Láttátok milyen gyönyörű csukafejest ugrottam? LIZI: - És aztán a sporttanár utánad ugrott és kiszedett a vízből, nehogy megfulladj. (kacagnak) (Arrrnold kijön a konyhából.) DOMINIK: - Olyan éhes vagyok, meg tudnék enni egy egész csirkét! PATRIK: - Mmmm, kaja. MARCELL: - Én eszem, majd alszom egy nagyot. (Mindenki előveszi táskájából a kaját. Megszagolják.) MARCELL: - Hűűű, ez büdibb, mint a tegnap a zoknim. PATRIK: - Az enyém megromlott. GYEREKEK: - Az enyém is. Az enyém is. (Arrrnold előhozza Robi és Panni kajáját.) ROBI: - Köszönjük szépen. (előveszik az ételt, megkóstolják, és jelzik, hogy jóízű) ARRRNOLD: - Gyerekek, mit tanultunk ebből? Dominik? DOMINIK: - Nem jó ötlet a kaját a napon hagyni. ARRRNOLD: - És? DOMINIK: - Hallgatni kell a nagyok szavára. 16

Történet a kiscsoport számára Bevezető Kedves Gyerekek! Közöttetek van itt okos gyerek? Na, nézzük, emelje fel a kezét, aki okos! Hát ez nagyszerű!!! Ti mindig szót fogadtok anyának, vagy az óvónéninek? Mindig mindent úgy tesztek, ahogy azt a felnőttek mondják nektek? Ma egy nagyon érdekes Bibliai történetet fogtok hallani egy okos emberről. Jól figyeljetek!

Történet elmondása - Feldolgozás I. Réges-régen, abban az időben, az emberek egy idő után gonosszá váltak. Csúnyán viselkedtek egymással, loptak, csaltak, hazudtak, nem imádkoztak, nem hittek Isten szavában, egyszerűen bűnben éltek. Isten Szent, igazságos és bűntelen. Ő minden embert szeretett és szeret most is a világon. Isten sokáig figyelte ezeket az embereket, és látta, hogy az emberek nem szeretik, és nem tisztelik egymást és Őt sem. Isten nagyon szomorú lett. Eldöntötte, hogy özönvíz által elpusztít minden embert és állatot a földön. A sok gonosz és bűnös ember között, élt egyetlen egy jóakaratú, hívő ember, őt Noénak hívták. Három fia volt: Sém, Hám, és Jáfet. Noé jó ember volt, hitt Istenben, mindig imádkozott hozzá, és engedelmeskedett neki. Ezért Isten kiválasztotta őt és egy nagy feladatot bízott rá. Azt mondta neki, hogy építsen fából egy nagy hajót, bárkát az özönvíz idejére. A bárka egy hatalmas csónak. Ebben a bárkában fog megmenekülni Noé, a felesége, a fiai és azok feleségei, valamint minden fajta állatból egy-egy pár. Isten gondoskodott Noéról, ő pedig engedelmeskedett Isten szavának, és mindig mindent úgy tett, ahogy Isten mondta. Noét a környékbeli emberek mind bolondnak hitték, sokat csúfolták, és kigúnyolták, amiért bárkát épített, mivel semmiféle víz nem volt a környéken. Minek akkor egy bárka? Noé figyelmeztette az embereket az özönvíz miatt, de senki sem hitt a szavának. Hosszú idő után végül elkészült a bárka. Noé beköltözött a családjával és az állatokkal együtt. Vittek magukkal élelmet az embereknek és az állatoknak. Mindennek, és mindenkinek meg volt a helye a bárkában. Amikor mindannyian bementek, Isten bezárta az ajtót. Kis idő múlva elkezdett esni az eső… és csak esett… és esett… napról napra, heteken keresztül ömlött a víz, negyven nap és negyven éjjel. Amikor Noé kinézett a bárka ablakán, nem látott mást, csak vizet minden felé. Negyven nap múlva megállt az eső, a bárka pedig néhány hónapig a vízen úszott, benne az állatokkal és Noé családjával. Ezután Isten szelet bocsátott a földre és a víz lassan-lassan apadni kezdett. Amikor már annyira lement a víz szintje, hogy már a hegycsúcsokat lehetett látni a víz felszínén, Nóé kiengedett a bárka ablakából egy hollót, de az visszatért, mert nem talált szárazföldet. Ezután Noé kiengedett egy galambot, de a galamb is visszarepült. Ezért Noé várt még hét napot, majd ismét kiengedte a galambot a bárkából. A galamb ekkor már egy leszakított olajfalevelet hozott a csőrében. Noé ebből tudta, hogy a víz felszáradt a földről. Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá. Egy idő múlva, amikor már a víz teljesen felszáradt a földről, Isten azt mondta Noénak, hogy mindannyian kijöhetnek a bárkából, az állatokkal együtt. Miután mindenki elhagyta a bárkát, Noé imádságban hálát adott és megköszönte Istennek, hogy megőrizte őket. Az égen megjelent a szivárvány és összekötötte az eget és a földet. Ez Isten jele volt. Így ígérte meg, hogy többé nem lesz özönvíz. Ő azokkal lesz, akik szeretik Őt, akik hisznek Őbenne és az Ő útjain járnak. Mindig, amikor a szivárványra nézel, jusson eszedbe, hogy mennyire szeret téged is Isten! Imádság

17

Történet elmondása - Feldolgozás II. A bárkalakó állatok beszélgetése (állatos jelenet a legkisebbeknek) Szereplők: Cica fiú, cica lány, bari fiú, bari lány, kutya fiú, kutya lány, egér fiú, egér lány Kellékek: 8 db. papírzacskó, vízfesték, fekete filctoll, 2 db. fehér A4 karton, olló, ragasztó. Elkészítési idő: 30 perc. A fehér kartonból kivágjuk az állatok fülét, ill. a lányok számára a virágokat, majd felragasztjuk zacskóra és kiszínezzük. CICA FIÚ: Miáu! Miiicsoda öröm újra homokban kaparászni! Milyen jó, hogy vége van az özönvíznek! Igen hosszú ideig kellett bezárva lennünk egy bárkába,… az a rengeteg állat, még jó, hogy Noé, felesége és a fiai elég ételt raktároztak el! Vége az áporodott, elhasznált levegőnek! Miiilyen jó beszívni a friss levegőt! CICA LÁNY: És sütkérezni a napon! Az a negyven esős nap! Majdnem belebetegedtem! Olyan komor voltam a végére, hogy még egerészni sem volt kedvem! Mégiscsak igen bölcs ember ez a Noé! EGÉR LÁNY: Bizony, de jó megint magocskákat gyűjteni a szabadban! Azért örülök, hogy megálltad cica lány, hogy ne kapd el a farkincámat! Minden rosszban van valami jó! EGÉR FIÚ: Cin-cin-cin! Micsoda nagy igazság! Ebből a hosszú bárkázásból azt tanulhattuk meg, hogy milyen jó, hogy Noé nem törődött az emberek csúfolkodásával. Pedig ci-ci-cirádás kis szitkokat kapott azért, mert szárazságban egy hatalmas bárkát épít! KUTYA FIÚ: Én úgy felbosszankodtam ezekre a csúfolódó, gonosz emberekre, hogy majd elszakítottam a nadrágszárukat, az egyiknek sikerült is! Odajönnek, és nyelveket nyújtogatnak meg nevetnek szegény Noén, aki görnyedezik, fát cipel, ácsol, kalapál és szurkozza azt a hatalmas bárkát. Olyan mmmérrrrges voltam rájuk, még most is moroghatnékom van, ha rájuk gondolok! Mrrrr... KUTYA LÁNY: Ugyan kedvesem! Ne bosszankodj ezen! Azok az emberek vak-vak-vakok voltak, amikor nem látták meg azt, hogy Noé milyen okos, hogy Istenre hallgat, szereti a családját, törődik az emberekkel, nem bántja őket, és ránk, állatokra is gondja van. Úgy örülök, hogy ő a gazdánk, nem pedig azok a bolond csúfolódó, civakodó, mulatozók. Noé ezzel az okos, Istent szerető viselkedésével megmentette a családja, és az állatok életét! És így az egész világot! BARI LÁNY: Odanézzetek!!! Be-be-beleremegek a gyönyörűségbe! Micsoda szépség! Mi lehet ez a sokszínű híd felettünk! BARI FIÚ: Biztos vagyok be-be-benne, hogy ez egy szivárvány! Hallottam, hogy Isten azt mondja Noénak miután megköszönte neki, hogy vigyázott ránk a bárkában, hogy a szivárvány annak a jele, hogy nem lesz többé ilyen nagy vízözön. CICA LÁNY: Mi-mi-milyen szép! Miáú! Mint egy híd, amin Istenhez lehet jutni! BARI LÁNY: Az okos Noé megmenekült, és ő most egy szivárványhidat kap a mennybe, mert hallgatott Istenre! Be-be-bezzeg azok a bolondok, akik nem hallgattak a jó szóra! EGÉR LÁNY: Már ne is beszéljünk azokról a cin-cin-civakodókról! Örüljünk ennek a szabad életnek, amivel egy új kezdet indul! Imádság Aranymondás: „Bízzál az Úrban, és tégy jót.” (Zsolt 37,3a) Aranymondások megtanítása: Írjuk rá az aranymondás szavait galamb formákra. A teremben az egyik sarokban helyezzünk el egy faágat és arra helyezzük – foglalkozás előtt – a galambokat úgy, hogy a szöveg nélküli oldaluk legyen csak látható. Tegyünk fel a gyermekeknek kérdéseket – akár Noé történetével kapcsolatban, akár állatokkal kapcsolatosan, és aki legelőször helyesen válaszol, az levehet egy galambot a faágról. Amikor minden galamb megvan – együtt felolvassuk. Majd hol az egyik, hol a másik galambot tesszük a hátunk mögé – „röptetjük el”. A hiányzó részeket próbálják kitalálni, végül az egész aranymondást megjegyezni. 18

Kézimunka: - kifestő Noé történetéről (lásd a CD mellékleten és a rajzmintáknál) - fessünk ki az állatképeket és helyezzük rá az előre elkészített bárkára - papírból hajtogatott állatfigurák - galambos fűzér aranymondással - galamb dísz - szivárványos ceruzatartó - kövekre fessünk állatfigurákat Beszélgetés a kisebbekkel: 1. Istennek miért kellett özönvizet küldenie a világra? 2. Ki volt az az egyetlen ember, aki nem feledkezett meg Istenről, aki hitt ő benne? 3. Szoktál-e csúfolódni? Miért? 4. Csúfoltak-e tégedet? Milyen éreztél? 5. Miért kellett Noénak, olyan nagyra építenie a bárkát? 6. Mit ígért Isten, mikor szivárványt helyezett az égre? 7. Miért volt okos Noé Isten szemében?

Történet a nagycsoport számára Bevezető Ábel: Szervusztok gyerekek! Ábel vagyok. Örömmel jöttem én is hozzátok a Vakációs Bibliahétre és kíváncsian várom a történeteket, mert nagyon tetszik a cím. Válaszút… Sok út, sok lehetőség van mindig, ami közül lehet választani, s persze mindig a jobb mellett érdemes dönteni. Ugye ti is így vagytok vele? Ha választani lehet, akkor én reggel sokáig lustálkodom. Ha a szünidőben anya megkérdezi, hogy „itthon ebédelsz-e kisfiam, vagy a nagyinál”, akkor én a nagyihoz megyek inkább, mert ő mindig azt főzi, amit nagyon szeretek. Igyekszem mindig azt választani, ami nekem a legjobb. Nevelő: Nem jártál sohasem rossz úton? Nem sántikáltál sohasem rossz dologban? Ábel: Hát az igazat megvallva… egyszer, kétszer… előfordult már. Tudod, amikor a többiek rábeszéltek, hogy Pistinek első szünetben vegyük ki a táskájából az uzsonnát, úgyis olyan dagi, ráfér egy kis fogyókúra, akkor én is segítettem „falazni”, jó vicc volt, mert azt gondolta, hogy otthon felejtette. Egyszer meg Danival toltunk ki, mert leengedtük a kerékpárjából a levegőt, s ő pedig azt gondolta, hogy kilyukadt – így hazáig gyalogolhatott egyedül. Nevelő: Hát bizony ezek nem jó döntések voltak. Neked, hogy esett volna, ha téged csapnak így be? Ábel: Egészen biztos, hogy mérges lettem volna rájuk és jó darabig szóba sem álltam volna velük! Nevelő: Na, látod, ez egy nagyon fontos dolog, amit meg kellene tanulnunk, hogy ne tegyünk semmi olyan dolgot másokkal, amit ha velünk tennének meg, akkor az nekünk rosszul esne, fájna. Ábel: De volt még egy rossz utam és akkor nem toltam ki senkivel sem. Egyszer pár napra a városba utaztam a másik nagyimhoz, és amikor jöttem haza, nem engedtem, hogy kikísérjen, mert az már olyan ciki, én már nagy vagyok. És tudjátok mi történt, rossz buszra szálltam. A végállomás jó volt, csak éppen a másik irányba ment a busz és így én nem jutottam haza. Egy másik városban kötöttem ki. Még jó, hogy volt nálam elég zsebpénz, így újabb jegyet kellett vennem, s jó késő értem haza. Már mindenki aggódott, hogy hol vagyok, s be kellett ismernem, hogy mi történt… Megígértem, hogy máskor jobban odafigyelek. Nevelő: Na, látod Ábel, aki nem hallgat a jó szóra, az a saját kárából tanul. Nem mindegy, hogy kinek a szavára figyelünk, és minek alapján hozzuk meg döntéseinket. Hallgassuk hát a bibliai történetet, hogy milyen jó utat mutat a számunkra. 19

Történet elmondása

Ezekben a régmúlt időkben az emberek sok olyat tettek, ami egyáltalán nem tetszett Istennek. Az Úr türelmes, az Úr kegyelmes és irgalmas is, aki hosszan tűr és vár. De Isten látta, hogy az emberek milyen gonoszak. A gonoszság ellepte a földet. Senki sem hitt ő benne. De nem minden ember feledkezett meg Istenről. Élt egy ember, akinek Noé volt a neve. Noé hitt és szerette Istent. Isten megparancsolta Noénak, hogy építsen egy nagy hajót (bárkát). Megadta a pontos méreteit 135m hosszú, 22m széles, 13m magas. Azért kellett ilyen nagyra építeni, hogy beférjen Noé a családjával, valamint minden állatból egy hím és egy nőstény, a sok-sok takarmány és az élelmiszer. Isten elmagyarázta Noénak, hogy az emberek bűnei miatt özönvizet fog bocsájtani a földre, hogy minden elpusztuljon. Ez tükrözte Isten bánatát, hiszen azok az emberek lázadtak fel ellene, akiket ő teremtett és személy szerint ismert. Noé hitt Istenben és hallgatott rá, mert szerette Istent és Isten is szerette őt. Noé nagy munkába kezdett három fiával. Szorgalmasan dolgoztak minden nap a bárkán, hiszen ez óriási munka volt. Fákat kellet kivágniuk, majd azokból deszkákat előállítaniuk,végül a deszkákból bárkát kellett építeniük Isten előírása szerint. Örült, hogy minden nap halad a munkával. Mert ekkor a hajón nagyon sok munka van és ez évekig fog tartani. Noé szomorú is volt, mert jöttek az emberek és kinevették őt és fiait. Csúfolták. Kiabáltak neki, hogy „Noé bolond vagy, itt építed a hajót ahol nincs tenger, a folyó meg túl kicsi egy ekkora hajóhoz”. Noé hívta az embereket, hogy jöjjenek segíteni neki. Elmondta mit üzen Isten, hogy el fog jönni az ítélet, az özönvíz, de aki hisz Istenben, azt megmenti, mert a bárkában védelmet és biztonságot találhat. Az emberek továbbra is bolondnak tartották és jókat mulattak rajta, de ezzel Istent is kinevették. Noé 120 évig dolgozott a bárkán és hirdette Isten üzenetét. A bárkát bekente szurokkal, hogy a víz ne tudjon bejutni a réseken. Három szintet épített, hogy minden állat elférjen. Mindent pontosan úgy tett, ahogy Isten parancsolta neki. Az emberek tovább nevettek rajta, de Noé mindig figyelmeztette őket, hogy csak az menekül meg, aki a bárkában lesz. Mikor elkészült a bárka, begyűjtöttek minden állatból egy párat. Egyről sem feledkeztek meg. Bepakolták a sok élelmiszert és takarmányt. Utoljára Noé és felesége, három fia és feleségeik léptek fel a bárkára. Az emberek továbbra is sok gonoszságot kiabáltak: „bolond Noé állatkertje! Hol a tenger?” Hirtelen csend lett... Isten jelent meg és bezárta az ajtót (1Móz 7,16). Noé és családja biztonságban vannak, de a többiek? Isten nekik is meg adta a lehetőséget, hallhatták a figyelmeztetést. Bemehettek volna a bárkába, de nem tették meg. Most pedig más késő. Isten becsukta az ajtót. Feltámadt a szél, elkezdett szemerkélni az eső. Az emberek menekülni kezdtek házaikba. Az eső pedig csak esett-esett, mintha dézsából öntötték volna. A víz befolyt a házakba. Kiabáltak az emberek Noénak, hogy segítsen rajtuk, engedje be őket a bárkába, de Noé nem bírta kinyitni az ajtót, mert Isten zárta be. A bárka lassan fölemelkedett a földről, a szárazföld eltűnt. A bárka úszni kezdett. Noé családjával és az állatokkal biztonságban volt. 40 nap és 40 éjjel esett az eső. Mikor elállt az eső a bárka megfeneklett az Ararát nevű hegyen. A vízszint csökkeni kezdett. Egy hónap múlva Noé egy hollót engedett el, de az visszajött. Egy hét múlva egy galambot engedett szabadon, de ez is visszatért. Egy újabb hét múlva ismét kiengedte a galambot, aki láss csodát, egy olajfa ágával tért vissza. Egy hét múlva ismét kirepült, de nem tért vissza a galamb, mert fészket rakott. Noé tudta, hogy nemsokára eljön az idő, mikor elhagyhatják a bárkát. Két hónap múlva így szólt Isten Noéhoz: elhagyhatjátok a bárkát, az állatokat pedig engedjétek szabadon. Nagy volt az öröm! A föld tiszta és új volt. Noé nagyon hálás volt. Kőoltárt épített, köszönetképpen Istennek. Ekkor Isten így szólt Noéhoz: „többet nem küldök özönvizet a földre, hogy elpusztítsam. Látod azt a szivárványt a felhők között? Ez a jele annak, hogy mindég vigyázni fogok az emberekre és állatokra is. Ha szivárványt látsz, gondolj mindég erre a történetre. Isten szeret, és mindig gondot visel rólad.” Erről szól Noé története. Az emberek bolondnak tartották, de Isten szemében okos volt. Okos volt, mert bízott Istenben. Isten szent, akik gyűlöli a bűnt, de megmutatja a menekülés útját. Noé hitte ezt és Isten szavát követte. Mert akik hittel hozzá mennek, Isten azokat nem küldi el. Imádság 20

Aranymondás: „Bízzál az Úrban, és tégy jót.” (Zsolt 37,3a)

(Feldolgozást lásd a kiscsoportnál)

Kézimunka: - bárkás kép (a bárka sablonját nyomtassuk ki barna színes papírra, kivágás után ragasszuk rá a satírozott részre) - készítsünk egy hála oltárt (adjunk minden gyermeknek egy, a sablon alapján kivágott fadarabot, amire írják rá egy-egy szóval, amiért hálásak Istennek. Utána egy előre kikészített nagy fehér papírra ragasszák rá „oltárt építve” és utána piros színes ceruzával mindenki rajzoljon fölé egy lángocskát.) - állatmotívumos kép vonalcsík-technikával (quilling) - állatmotívumos origami - állatfigurás kulcstartó gyöngyből Beszélgetés a nagyobbakkal: 1. Mire intette Noé a gonosz, csúfolódó embereket? 2. Mit tanulhatunk Noétól? 3. Miért tetszett Noé Istennek? 4. Milyen lenne, ha senki sem csúfolódna? 5. Hány nap és hány este esett az eső? 6. Kik maradtak életben? 7. Mit tett Noé, amikor kijött a bárkából?

21

Második nap Kicsi vagy nagy? Bibliai történet: Gedeon (Bír 6,1-17, 33-40 és 7,1-8, 16-22) Ellentétpár: Kicsi vagy nagy? Tanács: Bízzál Istenben, Ő veled lesz minden feladatodban! Főének: Döntsd el ma! Énekek: Ki lehet ellenünk, Légy Jézus Krisztus harcosa Aranymondás: „Az Úr veled van, erős vitéz!” (Bír 6,12)

Bibliatanulmány a csoportvezetők részére Vezérfonal Isten néha olyan munkatársakat választ, akiket mi nem is gondolnánk. Gedeon családja volt a legszegényebb Manasséban és ő volt a családban a legkisebb gyermek. Szülei bálványimádók voltak, de ennek ellenére Isten nagy feladatot bízott rá. Kortörténet (kb. Kr.e. 1200) Józsué halála utáni időszakot a bírák korának nevezzük. Ezt a kort egy ismétlődő motívum fémjelzi. „Abban az időben nem volt király Izráelben, mindenki azt csinálta, ami neki tetszett” (Bír 2,6-3,4). Izráel elkezdte tisztelni azoknak a népeknek a bálványait, akik Kánaánban éltek. Isten ezért megengedte, hogy a körülöttük élő népek uralkodjanak felettük. Midjániták támadtak rájuk, akik az Amálekitákkal és más keleti törzsekkel pusztítottak Izráel területén. Amint beérett a vetés, elözönlötték nyájaikkal és tevéikkel az országot, fölverték a sátraikat és mindent letaroltak. Nem hagytak meg semmit az izráelieknek, még az állatokat is magukkal vitték, úgyhogy se bárány, se kecske, se szamár nem maradt az országban. Olyan sokan voltak, hogy pusztításukat a sáskajáráshoz lehetett hasonlítani. A zsidók a hegyekben rejtőztek el, barlangokban. Hét évig éltek ilyen körülmények között. Amikor már nagy szükséget szenvedtek, segítségért kiáltottak Istenhez, aki egy prófétát küldött, hogy kiszabadítsa őket, és vezérük legyen. A feladat Isten Gedeont választja ki, hogy kimentse a népet a szükségből. Gyakran olvashatjuk a Bibliában, hogy Isten olyan embereket választ ki, akik nem a legnemesebbek vagy a legnagyobbak. Mivel Gedeon a legkisebb a családban, nem is lehetne vezér. Az angyal mégis így szólítja meg: „erős vitéz”. Első megbízatása: a falu bálvány oltárának lerombolása és a mellette lévő szent fa kivágása, valamint az Úrnak való áldozat bemutatása (a történetnek ezt a részét átugorjuk). Egy nap, amikor az ellenség ismét betör, Isten felruházza Lelkével Gedeont (6,34). Gedeon nem habozik és megfújja a hadba hívó kürtöt. Az emberek felvonulnak: saját nemzetsége és az északi törzsek, nemzetségek. De vajon a hang, amely megszólította, és cselekvésre hívta, valóban Izráel Istenének a hangja? Biztosra akar menni, hiszen nagyon is jól látja, hogy milyen kicsi ő az ellenséggel szemben. Kétszer helyez a szérűre egy-egy fürt gyapjút. Első alkalommal az a kérése, hogy a gyapjú legyen nedves, a föld pedig száraz. A gyapjúfürt nedves volt, egy egész csésze vizet facsart ki belőle. És mégis! Olvassuk el a 6,39-ben milyen tisztelettel kéri Istent a csoda megismétlésére, de most fordítva: a gyapjúfürtnek száraznak kell lenni, a földnek pedig nedvesnek. Isten teljesíti a kérését. Gedeon most már tudja, hogy a jó úton halad. A kivitelezés A sereg tábort üt. De megszólal Isten: „Sok ez a nép, amely veled van… Aki fél és retteg, az térjen vissza.” (7,2-3) Gedeonnak végig kell néznie, ahogy 32.000 emberből csak 10.000 marad. Isten ismét szól 22

hozzá: „Még ez a nép is sok. Vezesd le őket a vízhez, hadd tegyem próbára őket ott!... Ezzel a háromszáz emberrel, akik szürcsöltek, szabadítlak meg benneteket, és adom a kezedbe Midjánt.” Mennyire kicsi csapat veszi fel a harcot a hatalmas Midjánita invázióval szemben. Gedeon gondoskodik arról, hogy mindenki kapjon egy kürtöt, egy üres cserépfazekat és egy fáklyát a fazékba. Akik elmentek, hátrahagyták az élelmüket. Eljött az éjszaka. Három csapatra osztja az embereit. Mindegyik csapat más irányból közelíti meg a tábort. A feladatuk: mindent úgy tegyenek, ahogy Gedeon. A megadott jelre három irányból szól: „Az Úrért és Gedeonért!” A fáklyák világosságot adnak, a cserépfazekak csörömpölését visszhangozzák a hegyek; úgy tűnik, hogy minden oldalról hatalmas sereg támad. Hatalmas pánik tör ki a táborban. Elég, ha csak arra a rengeteg tevére gondolunk az éjszakában. Az ellenség menekül. A kis csapat nagy győzelmet arat. Néhány érdekesség - Kürt - pl. egy kos szarva. A kürt gyakran az erő, a segítség vagy a győzelem jele. Általában minden századosnak volt ilyen kürtje. 300 kürt tehát elegendő egy nagy seregnek. - Fáklya - egy tekebáb formára összekötözött vagy összefont csomó, amelyet olajba és kátrányba mártott ruhával csavartak be. A ruha parázslott, és ha a fáklyát meglengették, lángra kapott. - Cserépfazék - a parázsló fáklya eltakarására használták. A cserépfazék eltörése és a fáklya lángra lobbanása elég nagy zajt csap a csendes éjszakában. A fáklyát nemcsak világításra, hanem fegyverként is lehetett használni, mint lángszórót. Cél - A hit és az önbizalom erősítése. - Az Úr a keveset is megáldja, ha Ő velünk, ki lehet ellenünk?

Kerettörténet a második naphoz Szereplők: Robi, Panna, Arrrnold (edző), Dominik, Marcell, Patrik, Lizi, gyerekek (A gyerekek sportruhába öltözve bejönnek.) DOMINIK: - És akkor, a bíró lefújta a meccset és megnyertük a kupát. Az én 10 gólommal! LIZI: - Biztos vagy, hogy nem az unokatestvéred rúgta azokat gólokat? DOMINIK: - Ahh, annyira hasonlítunk, mindenki összetéveszt. És említettem már, hogy a kupa színaranyból volt és a csapat a vállára vett és énekeltünk? LIZI: - Majd felvittek a kastélyodba és megkoronáztak, ugye? DOMINIK: - Haha, nagyon vicces. Nem kellene a babáiddal játsszál? Amúgy holnap lesz a ping-pong bajnokság! Patrik, mondd, kérlek, miket nyertünk meg eddig? PATRIK: - Első helyezést kaptunk a vizipisztolyos versenyben, és fociban is győztesként jöttünk ki. DOMINIK: - Helyes! Helyes! Mi tehát, a történet tanulsága, Marcell? Marcell? Már megint alszik. Hol tartottam? Oh, igen, a történet tanulsága: vigyázzon, aki ellenem játszik! (Arrrnold bejön.) ARRRNOLD: - Szevasztok, fiúk, lányok! Mindenki készen áll a holnapi nagy mérkőzésre? (Gyerekek tapsolnak, örülnek) Ez aztán a lelkesedés! A kezemben tartom a versenyzők névsorát. Figyelem, figyelem, a következő párosok mérik össze tudásukat ping-pongban: Marcell és Patrik; Panna és Lizi; Timon és Pumba; Anna és Karina; Hófehérke és a hét törpe, Huba és Buba valamint Robi és Dominik! (Gyerekek tapsolnak, felmérik ellenfelüket) DOMINIK: - Hallottátok fiúk? A kis Robival fogok versenyezni. Akkora, hogy árnyékomban eltűnik! (kacag) (Gyerekek elmennek. Robi csüggedve ül a padon.) ARRRNOLD: - Mi a baj, kiskomám? ROBI: - Semmi. 23

ARRRNOLD: - Ne mondj ilyent! Látom, hogy bánt valami! Gyere, mond el Arrrnold bácsinak és Vilinek! PANNA: - Biztos a verseny miatt szomorkodik. ARRRNOLD: - Nocsak! Igaz ez? És miért? PANNA: - Dominik ellen fog játszani és ő olyan nagy. ARRRNOLD: - Azért a méret nem minden, gyerkőc. Szereted a húslevest? ROBI: - Nagyon! Anyukám főzi a legfinomabbat! ARRRNOLD: - Ebben biztos vagyok. És bizonyára szokott rakni belé borsot is. Haraptál már rá valaha? ROBI: - Igen. Nem is egyszer. Égett a szám rendesen! ARRRNOLD: - Látod hát, hogy milyen nagy erő rejtőzik egy kis szem borsban? És te azért kicsit nagyobb vagy annál, nemde? ROBI: - Igen, de... ARRRNOLD: - És emellett, van valaki, aki mindig veled van. ROBI: - Arrrnold bácsi? ARRRNOLD: (kacag) - Nem, nem én! (az ég fele mutat) PANNA: - Apa. ARRRNOLD: - Igen. A mi közös apánk. ROBI: - Igaza van Arrrnold bácsi! Ő velem volt mindig, ennél nehezebb helyzetekben is. Köszönöm szépen. (megöleli Arrrnold bácsit) Gyere Panna, menjünk edzeni! (Robi és Panna elmegy.) ARRRNOLD: - Szeretem ezeket a gyerekeket Vili. Megyünk mi is készülni?

Történet a kiscsoport számára A történet elmondásának előkészítése Kellékek: egy kéve búza, egy gyapjúcsomó, vagy valami, ami hasonlít rá, kosszarv (kürt), egy fáklya, cserépkorsó vagy ezeket ábrázoló kép. Szemléltető kép – Gedeon a harcban.

Bevezető (Ábel kikukucskál „valami” mögül és ijedten köszönti a gyerekeket) Ábel: - Szervusztok gyerekek! Itt vannak még? Hol vannak? Elmentek? (a gyerekek válaszát várjuk, hogy „Nincs itt senki más”). Előjöhetek vagy még bujkálnom kell ? (a gyerekek előhívják Ábelt) - Tudjátok, én nagyon félek!!! Ti mit csináltok, amikor féltek? (Hagyjuk a gyerekeket beszélni, közben úgy irányítjuk a beszélgetést, hogy azt mondják el, hogy ijedtükben ők is elrejtőzködnek.) - Szerintetek csak a kicsik félnek? (Próbáljuk meg rávezetni őket, hogy maguk mondják el azt, hogy ők egyszer milyen bátrak voltak és a nagytestvér, vagy apu-anyu megijedt.)

Történet elmondása - Feldolgozás I. Gedeon, akiről szól a mai történetünk, ő is nagyon félt. Abban az országban, ahol élt, a kicsik is és a felnőttek is a hegyekbe menekültek, és ijedségükben ott bújtak el. Minden alkalommal, amikor a gabona már érett volt az aratásra, jött az ellenség, és mindent elvitt magával, mindent elrabolt. És ez még nem minden, mert az embereket is megölték, ha úgy tartotta kedvük. Ettől félt Gedeon is. De Gedeon országa, az Isten országa, nemde? Izráelről van szó. De az izráeli emberek nem hallgattak Isten szavára, éppúgy, mint Noé idejében sem. És ez nagy ostobaság volt a részükről, mert Isten megbüntette őket úgy, hogy ellenséget bocsátott rájuk. Gedeon is a hegyekben rejtőzött el, egy szőlőskert közelében. Ott állt egy présház és abban csépelte a gabonát Gedeon. (Magyarázzuk el röviden, hogy hogyan csépelnek.) Itt nem láthatta meg az ellenség. De... 24

az Úr Isten ott is látta őt. Hirtelen egy angyal termett előtte és így szólította meg: „Az Úr van veled, erős vitéz!” Gedeon halálra rémült. „De, de... – dadogta - ha az Úr velünk van, miért támad meg bennünket az ellenség? Maga is láthatja, hogyan élünk. Nincs egy nyugodt percünk, a hegyekben bújdosunk és barlangokban élünk. Mindent ellopnak tőlünk!” Az angyal azt válaszolta erre: „Gedeon, űzd ki az ellenséget az országból! Melletted leszek!” Jól hallotta Gedeon? „Én? Én? De Uram, én vagyok a legkisebb a családban! Én erre képtelen vagyok!” „De, meg tudod tenni - mondta az angyal -, mert én veled leszek!” Ez már valami! Gedeon egyfolytában arra gondolt, amit az angyal mondott neki. Talán csak nem álmodta az egészet? Egy nap aztán így szóltak egymáshoz az emberek: „Ott vannak! Megint betört az ellenség az országba! Már átkeltek a folyón, és a völgyben egy hatalmas sereg ütött tábort.” Mintha egy hangocska azt suttogta volna Gedeonnak: „Gedeon, te egy erős, nagy vitéz vagy!” Elhatározta, hogy azonnal összehívja az országból az erős embereket! A faluban mindenkinek elmondta, hogy: „Isten segít nekünk kiűzni az ellenséget.” A férfiak elmentek a szomszéd falvakba, az ott élő férfiakat is riasztották, és mindenki eljött a harci felhívásra. Hatalmas sereget alkottak. Ajaj! - gondolta Gedeon. - Vajon tényleg helyes, amit teszek? Aztán csendesen imádkozott: „Atyám, ha Te tényleg ezt akarod, teljesítsd a kérésemet, légy szíves! Itt van egy gyapjúfürt (mutassuk meg). Éjszakára kint hagyom a szabadban és azt szeretném, ha reggelre a gyapjúfürt vizes lenne, de a fű száraz.” Gedeon aludni tért. Mit gondoltok mi történt reggelre? Amikor Gedeon másnap felébredt és kisétált, a lába nem lett vizes a fűtől, de... a gyapjúból facsarni lehetett a vizet! És mégis! Gedeon ennek ellenére is kételkedett. Ismét imádkozott: „Atyám, ne haragudj meg rám azért amit kérni fogok. Megtennéd-e, hogy holnap reggel, az ellenkezőjét cselekeded? Azaz a fű legyen nedves, a gyapjú pedig száraz.” Hű de izgalmas! Másnap reggel Gedeon nagyon korán kelt. Ahogy a szabadba lépett a cipője rögtön csurom vizes lett a fűtől. Tehát a fű nedves. És vajon mi a helyzet a gyapjúfürttel? Száraz! Száraz, mint a puskapor! Gedeon nagyon boldog volt, mert Isten nagyon nagyhatalmú és mégis meghallgatta az olyan kicsiny ember kérését, mint ő. Útnak indult mind a 32.000 férfi, Gedeon hatalmas serege. A síkság felé vették az irányt, ahol az ellenség táborozott. Sötétedéskor, amikor lefekvéshez készülődtek, hirtelen Isten hangja hallatszott. Tisztán és érthetően. „Gedeon túl nagy a sereged. Túl sokan vagytok, küldj haza mindenkit, aki fél!” „Na! - gondolta magában - Pedig mennyire örültem a nagy seregnek!” De, Gedeon Isten akarata szerint akart cselekedni, ezért aztán így szólt a vele levőkhöz: „Mindenki, aki fél az ellenségtől, menjen haza! Nyugodtan elmehet, Isten megengedte.” Másnap reggel Gedeon serege 10.000 főt számlált. De Isten ismét így szólt: „Gedeon! Még mindig túl nagy a sereged. Túl sokan vagytok! Látod ott azt a patakot? Igyanak abból a férfiak és figyeld meg jól, ki hogyan iszik! Azok maradjanak, akik a kezükből isznak (mutassuk meg), a többiek, akik úgy nyaldossák, lefetyelik a vizet, mint a kutyák, hazamehetnek.” Tudjátok hányan itták a kezükből szürcsölve a vizet? Csak 300-an. Egy kis csapatnyi ember. Mi lesz ennek a vége? Gedeon ennek ellenére, mindenkinek adott egy kürtöt, amely egy kosszarvból készült és jó nagyot lehetett vele kürtölni. Azután egy fáklyát nyomott a kezükbe, amelyet meggyújtottak, de egy cserépkorsót húztak rá, hogy az ellenség ne lássa a fényét és így indultak harcba!!! A közeli sátrakban édesdeden aludt az ellenség. Milyen hatalmas nagy sereg volt! A rengeteg sátor és a sok teve is ezt bizonyította. Vajon mi fog történni? Mi lesz a csata kimenetele? Amikor beesteledett, Gedeon 100 embert küldött a táborhoz jobb felől, 100-at bal felől. A következőt parancsolta: „Mindent pontosan úgy csináljatok, ahogy én!” Az éjszaka közepén Gedeon kihúzta a fáklyáját a korsóból, így az lángra kapott és egyúttal a korsót a sziklán darabokra törte, hatalmas lármát csapva ezzel. Majd megfújta a kürtöt és így kiáltott: „Istenért és Gedeonért! Az Úrért és Gedeonért!” Az egész sereg, mind a 300-an ugyanígy cselekedtek! Micsoda világosságot adott az a 300 fáklya, micsoda zajt csaphatott az a sok korsó és milyen fülsüketítő lehetett a kürtölés és a kiabálás! Az ellenség felijedt álmából, és azt hitte, hogy egy nagy sereg rohanta le őket, pedig hozzájuk viszonyítva csak egy kis csapat állt a domboldalon. Csak egy dologra tudtak gondolni: menekülni, menekülni, menekülni! Fejvesztve rohantak, nagy sietséggel menekültek. Gedeon csapatja kicsi volt, maga Gedeon is kicsi volt, de az Úr segítségével nagy lett! És óriási győzelmet aratott! Ti is nagyon kicsik vagytok még, de Isten szemében igazi hősök vagytok. Ha hallgattok az Ő szavára, ti is olyanok lehettek, mint Gedeon. Imádság 25

Történet elmondása - Feldolgozás II. Szereplők: Gedeon (G) és barátja Pura (P) 1. jelenet: G: Pura! Barátom! Mondd, mit látsz, amikor rám nézel? P: Micsoda kérdés! Te Gedeon vagy, egy szegény fiú, te vagy a legkisebb a családban, nem is nőttél nagyra … Csak most valahogy jobban reszketsz, mint máskor és kipirult az arcod! Olyan izgatott vagy, hogy megijesztesz! Mi történt? G: Hát, képzeld, Isten egy angyalt küldött hozzám, és mit mondott! Micsoda hihetetlen és félelmetes üzenet! Én ezt nem akarom, vagyis nem tudom elhinni! Én kicsi vagyok, szegény és gyenge! Jaj, nekem! P: Nyugodj meg! Nem értek semmit! Mi történt? Mihez vagy te túl kicsi? G: Hát a présházban csépeltem a búzát, elrejtőzve, hogy nehogy azok a szörnyű midjániták megint elvegyék a kenyérrevalónkat, amikor a cserfánál, szinte a semmiből megjelent egy alak, és azt mondta nekem, hogy: „Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izraelt Midján markából! Én küldelek téged!” Persze én szabadkoztam, meg mondtam, hogy kicsi vagyok meg szegény, meg engem úgy sem vesz senki se komolyan, csak kinevetnének, de ő azt mondta: „Majd én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna!” P: Nahát!!! Erre te mit mondtál? G: Jelet kértem! Hoztam neki kenyeret és húst, hogy egyen, de ő rátetette velem egy sziklára és képzeld a botjával megérintette és hatalmas tűzzel megégette, azután hirtelen eltűnt. P: Gedeon! Ez Isten küldötte volt! Neked komolyan szembe kell szállnod a midjánitákkal! Neked kell a vezérnek lenned! G: De Pura, én annyira félek! Sereget kell összegyűjtenem, hogy harcoljunk! Gyere, kezdjünk hozzá! 2. jelenet: P: Megvan a sereg! Hallgattak rád! Nem mondták, hogy kicsi vagy, kevés vagy! 32.000 ember! Az nem kevés! Tényleg veled van az Úr! Bízzál benne! G: Igen, velem van. Képzeld még másik két jelet is adott nekem! P: Miféle jelet? Te jelet kértél? Hát nem volt elég jel eddig is?! G: Jaj, Pura! Ne vess meg! Félek, mert olyan kevésnek érzem magam! Képzeld azt kértem Istentől, hogy kiteszek egy fürt gyapjút a fűre, és legyen a gyapjú reggelre vizes, de a fű nem. És úgy lett. Isten megmutatta, hogy ne féljek, velem lesz, csodát tett. De én még mindig féltem! P: Jaj, Gedeon! G: Tudom, tudom! Jobban kéne bízni benne! De én olyan kevés vagyok. Ezért másodszorra azt kértem, hogy a gyapjú legyen reggelre száraz és a fű vizes. Ezt is megtette. De tudod, most Isten kért valamire, hogy próbára tegyen! El kell küldenem azokat, akik félnek a harctól, hogy nyugodtan menjenek haza! Utána pedig le kell őket vinnem a vízhez, és azokat, akik a nyelvükkel isszák a vizet, mint a kutya, haza kell küldenem. Akik tenyerükből isznak, azok lesznek a sereg tagjai, akik legyőzik a midjánitákat! Azt akarja Isten, hogy lássuk, és tudja meg mindenki, főképp én, hogy Ő kicsi sereggel is tud győzni! P: Hát akkor ne tétovázzunk! Küldd haza azokat, akik félnek, és akik kutya módjára szürcsölik a vizet. Azután harcra fel! Az Úrért, és teérted, Gedeon! 3. jelenet G: Micsoda győzelem!!! Milyen nagy, hatalmas az Úr! Milyen kicsi volt a seregünk! Milyen kicsi vagyok én, és mégis győztünk a segítségével! P: Mindössze 300 ember elég volt a győzelemhez! Pedig a midjániták annyian voltak, mint a sáskák! És még fegyvert sem kellett használni, elég volt a sok kürt, az agyagedények, a fáklya, no meg a harci kiáltás: az Úrért és Gedeonért! G: Micsoda hangzavart csináltunk! Szegény midjániták a legszebb álmukból felkelve azt hitték a sok fáklyára, hogy több tízezren vagyunk! Hát még, amikor egyszerre földhöz vágtuk azt a sok agyagedényt, arra gondolhattak, hogy a föld is megremeg lépteink nyoma alatt. A kürt miatt, a kiáltás miatt meg nem hallották 26

egymás szavát, csak hadonásztak kardjaikkal, dárdáikkal, kaszabolták egymást, mert azt hitték, közvetlenül mellettük van az ellenség. P: Gedeon! Az Úr nem hagyott cserben sem téged, sem a népet. G: Igen, Pura. Nem lettem nagyobb, mégis bátrabb lettem! Mert tudom, hogy ha Isten velünk van, akkor a legkisebb ember, legkisebb nép is győzni tud. Ehhez már nem kellenek jelek, elég az Ő szava! Imádság Aranymondás: „Az Úr veled van, erős vitéz!” (Bír 6,12) Aranymondások megtanítása: „Az Úr veled van, erős vitéz!” (Bír 6,12) Készítsünk el 10 fáklyát! Hat fáklyának egy-egy lángnyelvére írjunk fel egy-egy szót az aranymondásból, kettőre írásjelet, a kilencedikre a bibliai könyvet, a tizedikre a „számokat”. A gyermekeknek az a feladatuk, hogy találják meg a fáklya lángjai között azt a lángnyelvet, amelyen szöveg van és állítsák sorba, hogy értelmes mondatot kapjanak belőle. Ha ez meg van, együtt, hangosan ismételgessük, majd egyenkénti felszólítással mondassuk el velük, míg meg nem tanulják az aranymondást. és/vagy „Menj és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt..!” (Bír 6,14) Szerezzünk be 11 papír-csigás sípot. A kitekert papírcsíkra írjuk rá egyenként az aranymondás szavait (8), a kilencedikre a felkiáltó jelet, a tizedikre a bibliai könyv nevét, a tizenegyedikre pedig a „számokat”. Válasszunk ki 15 gyermeket. Tizenegy gyermeknek sípot adunk. Amikor megfújják a sípot, a papír-csiga kitekeredik és a szöveg olvasható lesz. A többi négy gyermeknek, el kell olvasnia a sípra írt szavakat és a sípoló gyermekeket helyes sorrendbe kell állítaniuk, úgy, hogy a sípra írt szavak sorrendje megfeleljen az aranymondás szövegének. Könnyítés céljából a sípoló gyermekek hasára feltűzhetünk egy papírt, amire fel lehet írni a leolvasott szavat, így könnyebb lesz megtalálni a szavak helyes sorrendjét. Gyakorlás alkalmával, amikor elhangzik az aranymondásból egy szó, annak a szónak a megfelelő sípját meg kell a gyermeknek fújnia. Kézimunka: - kifestő - korsó kép (gurigákra sodort szalvéta darabkákkal) - ceruzatartó (lásd a CD mellékleten és a rajzmintáknál) - mozaik kép Beszélgetés a kisebbekkel: 1. Ismertünk e olyan bibliai személyeket, akik kicsik voltak, de Isten naggyá tette őket (József - akit kútba dobtak, majd eladták Egyiptomba, Dávid - a legfiatalabb testvér, kicsi pásztor gyerek) 2. Milyen dolog erősnek lenni? Miből látod, hogy valaki erős? A harcba te kit vinnél magaddal és miért? (nem az erő a fontos, hanem Isten segítsége!!!) 3. Félelmeink: sötétség, hangok.... Te mit tettél volna, ha az ellenség seregében lettél volna, ott, az éjszaka közepén? (félelmeinket Isten segítségével győzhetjük le – Gedeon is félt)

27

Történet a nagycsoport számára Bevezető Bújtál-e már el valaki elől? Biztosan. Bújócskázáskor szoktunk jól elbújni a másik elől. Te hová szoktál bújni? Van-e otthon kedvenc helyetek, ahova jól el lehet bújni és senki sem talál rátok? Milyen érzés ez? Mit gondoltok, akkor is tetszene a bújócskázás, ha valaki elől azért bújnátok el, mert féltek tőle? Hogy élnétek úgy? Mit csinálnátok? (Engedjük a gyerekeket mesélni!)

Történet elmondása A mai bibliai történetünk arról a korról szól, amikor Izráel teljes népe nagy félelemben élt. Ez valójában Isten büntetésének a következménye volt. A nép ismét elfordult Istentől és ismét bálványokat kezdett imádni. Ez nem tetszett az Úrnak és Midján kezébe adta őket, akik elfoglalták az országot az Amálekiekkel és más keleti törzsekkel együtt. Midján nagyon kemény kézzel bánt Izráellel. A nép rejtekhelyeket készített magának a hegyekben, a barlangokban és oda bújtak el az ellenség elől. Aratás idején minden évben betörtek az országba és állataikkal mindent lelegeltettek, amit csak tudtak elvittek, sőt egyetlen juhot, szamarat, marhát sem hagytak. Úgy jöttek, mint a sáskák, tömegesen, maguk előtt mindent elpusztítottak. Hét évig tartott ez az áldatlan állapot. A nép rettenetesen elszegényedett és már nem is volt mit enniük. Ekkor segítségért kiáltoztak az Úrhoz Midján miatt és az Úr megkönyörült rajtuk. Egy nap, amikor Gedeon fenn volt a hegyoldalon és titokban egy présházban csépelte a búzáját, amit meg tudott menteni az ellenség elől, megjelent neki az Úr angyala egy cserfa alatt és így szólt hozzá: „Az Úr veled van, erős vitéz!” „Kérlek, Uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? Ha a gabonát aratjuk, elviszik a gabonát, ha a szőlőt szüreteljük, akkor azt viszik el! Vagy nem tudod, hogy a midjániták elrabolják az élelmünket?” Kérdezte Gedeon az angyalt. „Hol vannak mindazok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk, hogy hogyan hozott ki bennünket az Úr Egyiptomból? Most meg eltaszított bennünket az Úr és Midján kezébe adott!” Az angyal akkor odafordult hozzá és azt mondta: „Menj és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged!” Gedeon nagyon meglepődött ezen a kijelentésen: „Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hisz az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban és én a legkisebb vagyok atyám házában! Alkalmatlan vagyok még erre a feladatra.” De az angyal bátorította: ”Majd én veled leszek és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna!” Hetekkel később az emberek idegesek, feszültek lettek, mert közeledett az aratás ideje és a midjániták ismét betörtek, hogy mindent magukkal vigyenek, elraboljanak. A falvak kiürültek, az emberek a hegyek között kerestek menedéket. Jobb elmenekülni a rablók elől, mint a halállal szembenézni. Jezréel síkságán óriásik sereg ütött tábort. Ezernyi ember, ezernyi sátor, ezernyi teve. Készen álltak az ország kifosztására. De Gedeon tudta: Elérkezett az idő! Összehívta a családját és a környező falvakból a férfiakat. Szétküldte őket az ország különböző pontjaira: „Hívjatok össze minden férfit, akik harcolni tudnak és hozzátok ide őket!” És özönleni kezdtek a harcosok: 100, 500, 1000, és több, még több! Pár nap múlva 32.000 ember állt készen a nagy csatára, hogy az ellenséget kiűzzék az országból. Amikor Gedeon meglátta őket, egy kicsit megijedt. Mi van..., ha tévedett? Mi van, ha Isten még sincs vele? Megint nagyon kicsinek érezte magát. Azon az estén letérdelt Isten elé imádkozni. „Ó, Uram! Egy kicsit félek! Valóban ezt akarod, hogy az én kezem által szabadítsd meg Izráelt? Kérhetnék egy jelet? Kiteszek egy gyapjúfürtöt a szérűre, és ha reggelre csak a gyapjúfürt lesz nedves és a föld száraz marad, akkor tudni fogom ez az akaratod.” A szérűre tette a gyapjúfürtöt, majd lefeküdt aludni. Másnap reggel, amikor a kakas kukorékolt, kiugrott az ágyból. Mi történt vajon? Jé, a föld teljesen száraz volt! És a gyapjú? Vizes! Csurom vizes! Gedeon kicsavarta és egy tele csésze vizet facsart ki belőle. Ez nagyszerű! De a szívében megszólalt egy kis hangocska. „Gedeon! Tényleg olyan nagyszerű ez? Lehet, hogy csak a véletlen műve! Lehet, hogy valakinek kedve támadt téged megviccelni. Biztos vagy benne, hogy Isten tette ezt a te kedvedért?” Gedeon megpróbálta feledni a hangocskát, de nem sikerül. Azon az estén újra letérdelt Isten elé és azt mondta: „Uram! Kérhetnék még egy dolgot Tőled? De ne haragudj meg rám, kérlek! Hadd tegyek még 28

egyszer próbát a gyapjúfürttel! Arra kérlek, hogy az ellenkezőjét tedd: a gyapjúfürt legyen száraz, a föld pedig nedves!” Gedeon bebújt az ágyba és várta, mit fog tenni Isten? Másnap Gedeon első gondolata a gyapjúfürt volt! Kiugrott az ágyból, és a szérűhöz rohant. A lába teljesen vizes lett, az egész környéket vastagon belepte a harmat. És mi a helyzet a gyapjúfürttel? Ott volt... és száraz. Csontszáraz! „Ó, Istenem - kiáltotta boldogan Gedeon – milyen nagy és hatalmas Isten vagy! Az olyan kis embert is meghallgatod, mint amilyen én vagyok! Köszönöm szépen!” Ezen a reggelen Gedeon a serege elé állt és ezt mondta nekik: „Emberek! Isten azt szeretné, ha kiűzné az ellenséget az országból.” Útra kelt, mind a 32.000 ember. Egy forrásnál éjszakáztak, nem messze az ellenség seregétől, akik Jezréel síkságán ütötték fel táborukat. De azon az estén Gedeon ismét hallotta azt a hangot, amelyet már lassan kezdett megismerni: „Gedeon! Túl sokan vagytok! Aki fél, azt engedd el, hadd menjen haza!” Sokan haza mentek! Másnap reggel már csak 10.000 férfiből állt Gedeon serege! A többi 22.000 hazament. Ajaj! Gedeon nagyon megijedt, a 22.000 ember bizony elég sok! Azon a reggelen ismét szólt hozzá a hang: „Gedeon! Még mindig túl sok embered van! Vezesd őket a völgyben lévő patakhoz és engedd, hogy igyanak abból.” Gedeon a patakhoz vezette embereit és megkérte őket, hogy igyanak a vízből. Sokan közülük már nagyon szomjasak voltak, lehasaltak a partra és úgy nyaldosták a vizet, mint a kutyák. De voltak, akik óvatosabban ittak. Letérdeltek, kezükkel merítve kiszürcsölték a vizet a tenyerükből. Ismét megszólalt a hang: „Akik a tenyerükből szürcsölték a vizet, azokra van szükségem! Általuk szabadítom meg az országot!” Gedeon kiválasztotta őket, mintegy 300-an voltak! „Veletek folytatom tovább az utat. Megkérem a többi harcost, hogy a náluk lévő fáklyát, cserépedényt, kürtöt, és elemózsiát adják át ennek a 300 vitéznek!” Gedeon kicsi, furcsa csapatával vonult fel a nagy ellenséggel szemben. Estére a síksághoz érkeztek. Három csapatra osztotta embereit, minden csapatba 100 embert rendelt. Mindenkinek adott egy fáklyát, egy cserépedényt és egy kürtöt. Az egyik sereget a völgy nyugati oldalára, a másikat pedig a keleti oldalára küldte és rájuk parancsolta, hogy mindenki azt tegye, amit majd ő tesz. Gedeon az embereivel a táborhoz lopakodott és amint az őrségváltás megtörtént, kihúzta a fáklyát a cserépedényből, ami lángra csapott, majd a cserépedényt a földhöz vágta, ami nagy durranással összetört. A többi 100 ember is ezt tette, sőt a síkság túloldalán megbúvó harcosok is lángra lobbantották 200 fáklyájukat és összetörték a kétszáz agyagkorsót... Mindenfelől durrogás hallatszott és minden fényárban úszott. Végül Gedeon megfújta a kürtöt. Visszahangzott! 300-an fújták meg egyszerre a kürtöt! Aztán így kiáltott Gedeon: „Az Úrért és Gedeonért!” A többiek pedig utánozták. A midjániták azt sem tudták hirtelen, hogy hol vannak. Az előbb még mélyen aludtak és most csak egyetlen dolog volt fontos: a menekülés! A nagy zaj, a rengeteg kürt! „Rengeteg emberből állhat a sereg!” – gondolták. Felugrottak, egymásnak rohantak. Hihetetlen zűrzavar uralkodott. Gedeon és emberei tovább hangoskodtak, de a helyükről nem mozdultak. Hajnalra üres lett a tábor. Gedeon kicsi volt, de bízott a hatalmas Istenben. És Isten nem hagyta magára. Talán te is kicsinek, vagy senkinek érzed magad, akit senki sem vesz észre, senki sem méltat semmire... De Isten szemében nagy vagy és tudja mire vagy képes. Imádság Aranymondás: „Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst!” (Zsolt 33,16) (Feldolgozást lásd a kiscsoportnál) Kézimunka: - fáklya - puzzle (lásd a CD mellékleten és a rajzmintáknál) - magvakból korsókép

29

Beszélgetés a nagyobbakkal: 1. Éhínség, nyomor, félelem – hogyan viselnéd ezt el? Mi lehet Istennek a célje vele? 2. Milyen és mire képes egy erős ember? Előny e a testi „nagyság”? 3. Mennyire lehet kételkedni Isten akaratában? Mennyire lehet vele vitatkozni? Honnan tudom, hogy az Isten akarata és nem a rossz sugallata? 4. Ismersz-e olyan bibliai személyt, aki vitába keveredik Istennel ? (Mózes, Jónás) 5. Vannak-e személyes élményeid arról, hogy Isten megsegített? Kicsinek érezted magad arra a feladatra, de Isten felemelt. 6. Hősiesség, meggondolatlanság vagy hit – ilyen túlerővel szembeszállni?

30

Harmadik nap Győztes vagy vesztes? Bibliai történet: Ruth (Ruth 1- 4) Ellentétpár: Győztes vagy vesztes? Tanács: Ne feledd, Isten mindig törődik veled! Főének: Döntsd el ma! Énekek: Tudom, az Úrnak terve van velem, Minden nap veled leszek Aranymondás: „Bízzál az Úrban teljes szívedből.” (Péld 3,5)

Bibliatanulmány a csoportvezetők részére Vezérfonal Ruth és Naomi, mindketten sokat vesztettek. De Isten letekintett rájuk és sok mindent visszaadott. Így győzik le a gyászt és a veszteséget. És az külön meglepetés, amit meg sem álmodtak volna, hogy a moábita Ruth lesz Dávid király dédanyja. Kortörténet Ruth moábita nő. Moáb népe Lót idősebbik lányának a leszármazottjai. Valójában ezért az izráeliták testvérnépének számítottak és habár a héberek pusztai vándorlása alatt azokat mindenféleképpen zavargatták, az izráelitáknak tilos volt megtámadni őket. Majd csak Jósáfát júdai király és Jórám izráeli király indít ellenük háborút (Kr.e. 855; 2 Kir 3). Ruth története és a könyv megírása nyilván e korszak elé tehető. Maga a könyv a bevezetőben a történet idejét a bírák korába (Kr.e. 1200-1050) helyezi. Az éhínség az élelmiszerek tartós hiányát jelentette. Bekövetkezhetett a csapadék tartós elmaradása, a sáskák vagy háborúk (rablások, pusztítások – lásd 2 Kir 3, városok körülzárása, kiéheztetése) pusztítása, illetve Egyiptomban a Nílus áradásának elmaradása miatt. Az éhínség Isten fenyítő eszköze is a népe és az emberiség életében. Istennek gondja van azokra, akik őt félik, éhínség idején is van hatalma megtartani életüket, táplálni őket. Ennek ellenére Elimélek ebben nem bízik és elhagyja az ígéret földjét – habár neve azt jelenti: „Isten az én királyom”. Bizonyíték ez arra, hogy nem csak szóval, névvel kell vallani ezt, hanem élettel is. Az özvegyeket Izráel népének Istentől nyert törvényei igencsak védték és különféle szociális rendelkezésekkel biztosították megélhetésüket. Ez talán nem így volt a moábitáknál. Naomi özvegyként megemlékezhetett arról, hogy Isten hogyan rendelkezik népe számára az özvegyekről, és ha hazamegy, akkor Isten oltalma alatt lesz. Az idegent az izráeliták között elsősorban vallási okok miatt különböztetik meg és különítik el. Azt az idegent azonban, aki dicsőíti Izráel Istenét és Isten népe közösségébe akar betagolódni, befogadják. Ez az eset Ruthtal is, aki megvallja Naominak, hogy: „Istened az én Istenem”. Amikor Naomi visszaküldené Ruthot népéhez, azzal példálózik, hogy sógornője már visszament népéhez és isteneihez. Az idegent az Istenbe vetett hit közelíti a másik istenfélőhöz és így már nem idegen, hanem testvér. Az árpa aratása Betlehem környékén május közepén kezdődött. A tengerparton és a Jordán-völgyben korábban: április végén, május elején. Az aratással kapcsolatos rendelkezés: ne arassák le a gabonát egészen a mező széléig és az elhullott kalászokat ne szedjék össze (3Móz 19,9, 23,22, 5Móz 14,29) – a rászorulóké az. A Betlehem név azt jelenti, hogy a kenyér háza. De itt most éhínség van. Ezért az itt lakó Elimélek és családja arra az elhatározásra jut, hogy Moáb földjére költöznek. Elimélek az idegen földön meghal. Fiai moábita nőket vesznek feleségül, de a fiúk is meghalnak. A családból csak Naomi marad és két menye Orpa és Ruth. Amikor tudomására jut, hogy az éhínség megszűnt, eldönti, hogy hazatér. Boáz oltalmába veszi Ruthot. Őrá továbbra is idegenként, „külföldiként” tekintenek, de Boáz sok jó dolgot hallott róla. Amit Ruth tett Naomiért, az nem maradt titokban a városkában sem, mindenkinek feltűnt: bizalom és tisztelet kötötte össze a két asszonyt. Boáz Ruth iránti jóindulata fő okaként azt nevezi meg, hogy 31

Ruth az Úrnak, Izráel Istenének a szárnyai alá jött oltalmat keresni (Ruth 2,12). Van egy másik törvény is: a földhöz való jog. Ha valakinek haláleset vagy szegénység miatt el kellett adnia a földjét, a legközelebbi rokon köteles volt azt a földet visszavásárolni, hogy az a családban maradhasson. Ezen felül, ha az özvegy gyermektelen volt, a kiváltó rokonnak kötelessége volt az özvegyet feleségül venni. Az elsőszülött fiúnak az elhunyt férj nevét kellett viselnie, hogy neve fennmaradjon (5Móz 25,5-6 a sógorházasságról). Boáz felkereste a legközelebbi rokont a város kapujában, hogy megtudja, vállalja-e a rokoni kötelességét vagy sem. Mivel nem vállalta, Ruthnak a törvény szerint joga lett volna lehúzni a saruját és szembeköpni őt (5Móz 25,9-10). De erről itt nem olvasunk. A rokon az, aki lehúzza saját saruját és átadja Boáznak, a megállapodás hitelesítéseként, valamint jelezve azt, hogy nem akarja feleségül venni Ruthot. Így a város véneinek jelenlétében Boáz kijelenti, hogy ő kész megvásárolni rokona, Elimélek földjét és fiának gyermektelen özvegyét feleségül venni. Boáz feleségül veszi Ruthot, majd egy év múlva Isten egy fiúval áldja meg őket. Óbéd nevet adják a gyermeknek, és azt mondják: „Fia született Naominak!” A feladat Idegen földön továbbra is Isten tetteire figyelni, nem elfeledni őt – ez volt Naomi feladata. Idegen földről hazamenni – haza – oda ahova Isten rendelt minket – a helyünket megtalálni a közösségben, a társadalomban, a munka és a szolgálat terén. Ez Naomi és Ruth feladata, ez mindannyiunk feladata. Ruthnak bizonyságot kell tennie arról, hogy valóban Isten oltalmazó szárnyai alá vágyik, és a nyomorúságban is kész erről bizonyságot tenni. A bizonyságtétel Ruth feladata. Ehhez az is hozzátartozik, hogy Isten kezében látja saját és családja jövőjét. A kivitelezés Elimélek és családja Moáb mezején csak a megélhetést kereste, nem olvasunk arról, hogy idegen istenek kegyét is keresték volna. Ez hozzájárult ahhoz, hogy az idegenben is figyelték, hallgatták a híreket arról, hogy miként bánik Isten az otthoniakkal. Naomit ez juttatta arra a döntésre végül is, hogy hazamegy. Naomi és Ruth a hazatérés után keresték a módot a beilleszkedésre, Naomi pedig oktatta ebben Ruthot. De mindezt Isten akaratát figyelembe véve tették – Isten törvényei szerint éltek. Mindketten felismerték, hogy adott helyzetben, koruktól, gazdasági és szociális helyzetüktől függően mivel gazdagíthatják a közösséget Isten dicsőségére a nekik adott tálentumokból. Ruth életvitelével nem csak arról tesz bizonyságot, hogy elfogadja és betartja az izráeliták kultúrkörének viselkedési normáit és szabályait, hanem azokat Isten által meghatározottaknak tartja az emberek jólétére nézve. Istent igazságosnak ismeri meg, annak fogadja el és ilyennek vallja meg életével, tetteivel és szavaival. Végül a Boázzal való házasságkötése révén bizonyságot tesz a mindenről, így a jövőről is gondoskodó Istenről. Cél - Isten oltalmazó szeretetének és megbocsátásának felismerése. A móábi Ruth - A kegyelem mindenkinek szól – az „idegeneknek” is. - Istentől távol vesztes vagy – közelében pedig győztes. t ad az éhezõknek az Úr Kenyere Zsoltárok 146,7

32

„Hadd menjek ki a mezõre kalászt szedni valaki után!” És Ruth kalászokat gyûjt egész nap. Összeszedi, ami ott maradt a földön. Segítenél Ruthnak? Karikázd be hármasával a kalászokat! Rajzolhatsz is még kalászokat neki.

*

85

Kerettörténet a harmadik naphoz Szereplők: Robi, Panna, Arrrnold (bíró), Dominik, Marcell, Patrik, Lizi, gyerekek, ping-pong labdás ember (Versenyhangulat. Arrrnold és a gyerekek a ping-pong asztal előtt állnak. Az asztal két oldalán Robi és Dominik, ping-pong ütővel a kezében.) ARRRNOLD: - Fiúk és lányok! Üdvözlünk mindenkit a Víg Barátok Helyén megszervezett asztali tenisz majdnem-világ-bajnokságán! Az asztal két oldalán két fiatalember, aki eddig gyakran összemérte erejét: Rooooobi és Dominiiiik! (Gyerekek tapsolnak, szurkolnak. Dominik kacag, biztosra veszi, hogy nyerni fog. Robi koncentrál, néz az ég felé majd testvérére.) Készen álltok fiúk? DOMINIK: - Uccu neki! ARRRNOLD: - Robi? ROBI: - Sok sikert! (Arrrnold bedobja a labdát. A labda át van szúrva egy dróttal és azt a „ping-pong labdás ember” vezeti. Az egész játék lelassítva megy. Robi nagyon ügyesen játszik. Dominik nem tud ping-pongozni, így barátai, Marcell és Patrik segítenek neki, visszaütik a labdákat, összebogozzák Robi cipőfűzőjét, stb. Robi lehetetlen helyzetekből menti meg a labdát, Dominikék keményen megizzadnak, amíg valahogy le tudják győzni.) DOMINIK: - Ó, a bajnok formában van! Na, ki a győztes? Halljam! GYEREKEK: - Dominik! Dominik! (Dominik ünnepelteti magát. Arrrnold közbelép.) ARRRNOLD: - Khm, khm, csendet kérek gyerekek. Valóban, úgy tűnik, hogy Dominik legyőzte Robit. Ám a visszamutatásban láttunk pár szabálysértést. DOMINIK: - Ű, hát Robi csalt? Éreztem! Túl jól játszott! ARRRNOLD: - Nem, Dominik. Te játszottál szabályellenesen. DOMINIK: - Az lehetetlen! Én nem csaltam! Marcell és Patrik egyszer sem ütötte vissza a labdát, döntötte meg az asztalt, vagy kötözte össze Robi cipőfűzőjét! Sőt, nem is beszéltünk meg ilyen stratégiákat a tegnap este, hogy csalva megnyerjük a meccset, mert én gyengén játszom. Becsszó. LIZI: - Itt árultad el magad. ARRRNOLD: - Bizony, bizony, Dominik. Hányszor mondtuk, hogy sportszerűen kell játszani. DOMINIK: - De... ARRRNOLD: - Aki megtiszteli a vetélytársát, alapból nyertes. Tudtad ezt? DOMINIK: - Én értem. De másképp nem tudtam volna nyerni Robi ellen. ARRRNOLD: - Ping-pongban talán jobb, mint te. De az életben vannak annál fontosabb dolgok is, mint hogy ki nyeri meg a meccset. Érted? DOMINIK: - Most már igen. Bocsánat. (Robira néz.) Te vagy a győztes, Robi. Megérdemled. Nagyon szépen játszol. Talán egy nap megtanítasz engem is. ROBI: - Köszönöm szépen, Dominik. Nagyon szívesen játszom veled! (Dominik és Robi kezet fognak.) (A gyerekek elmennek.) ARRRNOLD: - Megéheztem a nagy meccs alatt. Kekszet, Vili? (Arrrnold ki akar lépni, megpillantja Marcellt az asztal alatt.) ARRRNOLD: - Marcell, elaludtál, gyerkőc? (Marcell megébred, beveri a fejét az asztalba.) MARCELL: - Vége van a meccsnek? Olyan jót álmodtam. Ki nyert? ARRRNOLD: - Ma mindenki nyert, fiam. Ha nem is a meccset, de egy barátot biztos! (Arrrnold és Marcell kilépnek.)

33

Történet a kiscsoport számára Bevezető Sziasztok, gyerekek! Örülök, hogy ma is eljöttetek. Szerettek versenyjátékokat játszani? Melyik csapathoz szerettek tartozni? Ugye, milyen jó a győztes, az erősebb csapathoz tartozni? Ma hallunk egy történetet a Bibliából egy asszonyról, aki azt hitte, hogy a vesztes oldalon áll, de Isten megmutatta neki, hogy engedelmessége által a győztes csapatban lehet.

Történet elmondása - Feldolgozás I. Szereplők: - idősebb asszony Naomi (N) - fiatalabb nő Ruth (R) (Naomi és Ruth, karján a gyermekkel a pódiumra lép és leül. Egy kosárban gyapjú vagy ahhoz hasonló valami van. Naomi válogatni kezd a kosárban lévő fonalak között, közben Rutthal az idei jó termésről társalognak.) N: - Csodálatos, hogy az idén ilyen gazdag termésünk volt, Isten ismét gazdagon megáldott minket. R: - Igen, anyám, én is nagyon hálás vagyok érte. N: - Milyen boldog vagyok, hogy ilyen menyem és unokám van! És nem szabad megfeledkeznem a vőmről sem! Isten megáldott engem! Néhány évvel ezelőtt még azt gondoltam, hogy az életem egy lyukas garast sem ér. Vesztesnek éreztem magam. De inkább az elején kezdem. Ez egy csodás történet! Sok-sok évvel ezelőtt itt laktam Betlehemben a férjemmel és két fiammal. Nagyon boldogok voltunk. De pár év múlva ez megváltozott. A termés nem sikerült, nagy szegénység és éhínség lett ezen a vidéken. Eldöntöttük, hogy a szomszéd országban próbálunk szerencsét. Móáb földjén. Ott Ábrahám Istenét nem ismerik, mindenféle bálványt imádnak. Mindezek ellenére odamentünk, mert ott volt elég ennivaló. Néhány szép év után szörnyű dolog történt: meghalt a férjem, Elimelek. Nagyon elkeseredtem. Ott maradtam egy idegen országban, férj nélkül. Szerencsére a fiaim jól nősültek, két kedves moábita menyem volt. De sajnos ismét szörnyű dolog történt velünk: mindkét fiam meghalt. Mindenemet elvesztettem, amim volt: a férjemet, a fiaimat. Ők voltak az egyedüli hozzátartozóim abban az idegen környezetben. Amikor őket elvesztettem, mindenem odalett. Egy arra járó karavántól tudtam meg, hogy a saját országomban, Júdában véget ért az éhínség. Haza akartam térni Betlehembe. Összepakoltam kevéske holmimat. A menyeim, azok asszonyok, akiket a fiaim feleségül vettek, elindultak velem. De útközben arra gondoltam, hogy ez nem való ennek a két asszonynak. Ők ide tartoznak, ehhez az országhoz, a saját családjukhoz. Ezt meg is mondtam nekik, és kértem őket, hogy engedjenek egyedül az utamra. Orpa, az egyik menyem búcsúzóul megcsókolt és lassan, sírva visszament a családjához. De Ruth belém kapaszkodott és azt mondta: R: - Anyám, Naomi, én nem tudlak elhagyni. N: - De hát ez lehetetlen! Egy moábita nőre milyen jövő várhat a mi országunkban, Júdában? Gyermekem! Nagyon kedves tőled, de vissza kell menned a családodhoz, ahogy Orpa is tette. R: - Anyám, ne kérd azt tőlem, hogy visszamenjek, mert én veled akarok maradni. A te néped az én népem, és a te Istened, most már az én Istenem is. N: - Így maradt Ruth velem. Hosszú utat tettünk meg, míg Betlehembe értünk. R: - Amikor Naomi és én megérkeztünk Betlehembe, mindenki csodálkozott. Az emberek még megismerték Naomit, de azt mondták: „Hogy megöregedett!” A bánattól megöregedett, és úgy érezte, hogy Isten is elhagyta. Semmije sem maradt. Megkeseredett. Abba a kis házba költöztünk, ahonnan évekkel korábban útnak indult a családjával. Épp árpa aratás ideje volt. Naomi és én éhesek voltunk, de nem volt semmi ennivalónk. Azt javasoltam, hogy elmegyek kalászt szedegetni. Jó ötletnek tartotta, mert ő már öreg volt ehhez a feladathoz. Az a föld, ahová elmentem kalászt szedni, Boázé volt. Amikor Boáz meglátott nagyon kedvesen nézett rám. Tudta, hogy hűséges és 34

ragaszkodó vagyok anyósomhoz. Boáz azzal a feladattal bízta meg az aratókat, hogy több kalászt hagyjanak a földön a számomra, hogy elegendő gabonát tudjak hazahozni kettőnknek. Ezen nagyon elcsodálkoztam! Így ment egy darabig, minden nap elmentem gabonát szedni és annyit szedtem, hogy bőségesen tudtunk kenyeret sütni belőle és megenni. Így gondoskodott rólunk Boáz. N: - Telt múlt az idő, Boáz és Ruth mindennap találkozott, és Boázt megérintette Ruth alázata és engedelmessége. Egyszer aztán Boáz elmondta, hogy szeretné feleségül venni Ruthot. És így is történt, összeházasodtak. Született egy kicsi fiuk, akit Óbédnek neveztek el. A városban mindenki nagyon tiszteli Ruthot. Amikor megérkeztünk ide, mindenki furcsán nézett rá. Egy moábita nő, férj nélkül… Ez nem tetszett az ittenieknek. De mindez már a múlté. Ruth Isten útját választotta, Isten népéhez szeretett volna tartozni, és Isten megsegítette őt, és általa engem is. Adott mindennap élelmet, majd szerető férjet és egy kisfiút is ajándékozott neki. Mindezt azért, mert Ruth hűséges volt hozzám és Istenhez is. Isten gondoskodott rólam, akkor is, amikor nem éreztem, nem vettem észre. Azt gondoltam, hogy mindenem odalett, mindenemet elvesztettem, de tévedtem. Nagyon sokat nyertem. Teljes szívvel rábízom magam Istenre, Ő gondoskodik rólam. Akkor is, ha nem látom. Tudom, hogy Isten, a győztes oldalán állok. „Bízzál az Úrban te is teljes szívedből!” Imádság

Történet elmondása - Feldolgozás II. Bábjáték a paraván mögött - fakanál bábok és a búzakalászok mondják el a történetet. Szereplők: Mesélő (a paraván előtt beszél), Ruth, Naomi, Orpa és a Kalászok (fakanál bábok) MESÉLŐ: Sziasztok, gyerekek, olyan jó, hogy ma is itt vagytok, gondolom, kíváncsian várjátok kivel is fogtok ma találkozni! Képzeljétek, csodálatos emberekről fogok ma nektek mesélni! Olyan emberekről, akik nagyon szeretik az Istent, akik minden nehéz helyzetben Hozzá menekülnek, és nem csüggednek el akkor sem, ha néha nem sikerülnek a dolgok az életükben. Tudjátok, Betlehemben élt egy asszony akit Naominak hívtak, volt neki férje és két fia. Tisztelték és szerették a mindenható Istent és nagyon szerették az országukat is, Izráelt. Azonban nagyon nehéz idők jártak akkoriban, hiszen hatalmas szárazság volt az egész országban. Ezért Naomi és családja el kellett költözzön az országból egy olyan helyre ahol élelmet tudtak maguknak termelni. Moáb földjére költöztek, ahol volt élelmük, de sajnos az ott élő emberek pogány isteneket, szobrokat imádtak és nem ismerték az egy igaz, élő Istent, akit ők szerettek. Naomi és családja sokat szomorkodott emiatt, azonban soha nem feledkeztek meg Istenről, sőt másoknak is mindig beszéltek az Ő hatalmas tetteiről. Családjukhoz tartozott két nő is Ruth és Orpa, akik feleségül mentek Naomi fiaihoz. Ők is pogány isteneket tiszteltek, de egyre jobban megismerték és megszerették a hatalmas Istent. Minden csodálatosan zajlott! Aztán nagy csapások érték a családot, ugyanis meghalt Naomi férje, és a harcmezőn meghalt mind a két fiú is. Nagy szomorúság és bánat tört a három asszonyra, de Isten nem hagyta el őket, és hatalmas erőt adott a fájdalmukban, megvigasztalta a szomorúságukban, bátorságot adott nekik és segített a bajban. Mivel egyedül maradt, Naomi úgy döntött, hogy visszatér régi otthonába Betlehembe, hiszen már megöregedett és semmi nem kötötte a pogány földhöz. El is indult hazafelé. Kísérte őt a két menye is, hiszen nem hagyhatták magára ezen a hosszú úton. Út közben Naomi sokat gondolkodott, ő boldog, mert hazatérhet szülőföldjére, de a menyei, Ruth és Orpa, vajon ők hogyan érzik majd magukat, hiszen egy teljesen ismeretlen ország számukra Izráel! Szegény fiatalasszonyok, nem csak a férjüket veszítették el ilyen fiatalon, de a hazájukat, az otthonaikat is! Ezért így szól hozzájuk: (jelenet a bábokkal- megjelenik a színen Naomi, Orpa, Ruth, akik már úton vannak Betlehem felé) 1. jelenet NAOMI: Menjetek haza lányaim, még fiatalok vagytok, a férjem meghalt, a fiaim is meghaltak, előttetek a jövő, az élet, menjetek újra férjhez, legyenek gyermekeitek, ne maradjatok velem. ORPA: Igazad van Naomi, én haza megyek (sírva fakad), nem megyek veletek, visszatérek a családomhoz. Isten veletek! (megcsókolják, megölelik egymást) 35

RUTH: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek. Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled! 2. jelenet (Ruth gabonát szedeget Boáz földjén) RUTH: Nem hagyom el anyósomat Naomit, gondoskodni fogok róla, hogy ne haljunk éhen, talpra kell állnunk. KALÁSZ 1: Milyen ügyes lány ez a Ruth, mennyit dolgozik ennek a Boáz gazdának a földjén. KALÁSZ 2: Hallottátok? Megparancsolta az aratóknak, hogy minél több gabonát hullassanak el maguk után, azért, hogy Ruth többet gyűjthessen össze, hogy legyen, amiből kenyeret süssön, de Boáz gazda vizet és élelmet is adott neki. KALÁSZ 3: Én azt hallottam, hogy ez az asszony az ebédjének a felét Naominak hazaviszi. Milyen jó volna, ha Boáz gazda elvenné feleségül, láthattátok milyen kedves és figyelmes vele. Közösen. Találjunk ki valamit! Nekik egymásra kell találniuk. KALÁSZ 4: (most érkezik) Hallottátok a legújabb híreket? KALÁSZ 1: Mi történt, mit hallottál? KALÁSZ 4: Nemrég jöttek haza idegen országból, üres kézzel, mindent elveszítve. Visszaköltöztek a régi családi házba, de az elég rossz állapotban van, magukra maradtak és nincs senki, aki gondoskodhatna róluk. KALÁSZ 2: Ja, tehát ezért szedegeti reggeltől estig a gabonát, hogy éhen ne haljanak és legyen mit enniük. KALÁSZ 3: Nagyon szorgalmas nő ez a Ruth, Naomi nagyon elégedett lehet vele, hiszen úgy bánik anyósával mintha saját édesanyja volna. KALÁSZ 4: Kitartóan szedeget, süt, főz, takarít, dolgozik. KÖZÖSEN: Találjunk ki valamit, hogy ők egymásra találjanak. (összedugják fejüket és tanakodnak, sugdolóznak) MESÉLŐ: Így is történt, ahogyan a kalászok kitervelték, Boáz szívében egyre nőtt a szerelem és a tisztelet Ruth iránt, mert látta kedvességét, alázatosságát, szelídségét, hűségét anyósa iránt. Boáz megértette, hogy Isten küldte számára ezt az asszonyt feleségül. Tudta, hogy gondoskodnia kell erről a csodálatos asszonyról és Naomiról, ezért feleségül vette Ruthot, Naomit pedig házába fogadta. 3. jelenet KALÁSZOK: Sikerült a tervünk! KALÁSZ 1: Még jobban, mint gondoltuk! KALÁSZ 2: Láttátok már a gyereküket, a kicsi Obedet? De szép kisfiú, hogy örül Naomi is, mintha a saját unokája lenne! KALÁSZ 3: Végre látom őket nevetni, és milyen boldogok! KÖZÖSEN: Hurrá, hurrá!!! MESÉLŐ: Látjátok gyerekek, Ruth vesztesként érkezett Betlehembe, hiszen mindenét elveszítette, de soha nem mondott le Istenről, teljesen rábízta magát, ezért Isten győztessé teszi őt. Új férjet, családot, új otthont kapott, mert Isten jóságos és kegyelmes, megjutalmazza azokat, akik szeretik és hűségesek hozzá. Soha ne feledjétek, Isten a veszteségeitekben, nehézségeitekben is ott van és kiemel benneteket, csak az Ő útját válasszátok! Imádság Aranymondás: „Bízzál az Úrban teljes szívedből.” (Péld 3,5) Aranymondások megtanítása: A kicsiknek szóló aranymondásnál 7, a nagyoknál 10 árpaszemre írjuk ki az aranymondás szavait, a bibliai könyvet és az igerészt. Az A4-es sárga lapból kivágott árpaszemeket írással lefelé tesszük a padlóra. Az árpaszemnek megfelelő számú gyermeket hívunk ki, hogy segítsen összeszedni a földön maradt kalászszemeket. Kicsit nehezítve és érdekesebbé téve a feladatot, valamint a kitartást szimbolizálva, a gyermekek úgy 36

kell, hogy felvegyék az árpaszemet, hogy ne hajlítsák be a térdüket. Többször is próbálkozhatnak, ha először nem sikerül. A felszedett árpaszemeket sorrendbe kell tenni, majd megtanuljuk az igeverset. Az árpaszemek megfordításával kihagyhatunk egy-egy szót az igeversből ismétlés céljából. Ha megtanulták az igeverset, az árpaszemeket a kalászra lehet ragasztani és egész héten láthatják a gyermekek. Kézimunka: - kifestő (lásd a CD mellékleten és a rajzmintáknál) - puzzle - kenyér terméskép - kifestő kép kalásszal Beszélgetés a kisebbekkel: 1. Miért tért vissza Naomi Betlehembe, ahonnan elindult? 2. Miért ment Ruth Naomival Betlehembe? 3. Mit tett Ruth minden nap, hogy legyen mit enniük? 4. Hogyan ismerkedett meg Boáz Ruthtal? 5. Miért szerette meg Boáz Ruthot?

Történet a nagycsoport számára Bevezető: Ma rossz napom van! Úgy érzem, hogy semmi sem sikerül. Ilyenkor szomorú vagyok és egyedül érzem magam. Ti is szoktátok úgy érezni, mintha vesztesek lennétek? Nem jó érzés, igaz? Hogyan lehet a vesztességből győzelem? A szomorúságból öröm? A történetből meglátjuk, hogyan fordítja Isten a rosszat jóra!

Történet elmondása - színdarab

(Bevonul a tanító, karján egy játék kisbabával.) - Az én nevem Ruth és ő az én kisfiam, Óbéd. Mondhatom csodálatos érzés anyának lenni! Melegség járja át a szívemet, valahányszor csak ránézek e kicsiny teremtésre. Hálás a szívem, hogy ajándékba kaptam őt és nemcsak őt, az egész életemet is. Ha rápillantok a kisfiamra, mindig eszembe jut az a sok-sok minden amit még ajándékba kaptam: megismerhettem az egyetlen igaz és élő Istent, aki teljesen megújította az életemet. De kezdjük az elején: moábita nő vagyok, Moáb földjéről származom. Itt éltem az életemet, míg megismerkedtem a férjemmel és családjával. Ők a megélhetés végett jöttek el Betlehemből Moáb földjére. Ahogy bekerültem férjem családjába, egyúttal az ő Istenüket is megismerhettem. Férjem édesanyja, Naomi sokat mesélt róla, hogy az ő Istenük mit tett az ő népéért, hogyan vezette őket a pusztában, milyen nagy segítséget adott nekik ellenségeikkel szemben, hogyan gondoskodott róluk a szükségben az égből hullatott mannával. Mesélt hatalmas csodákról, melyeket az ő Istenük tett, kettéválasztotta a Vörös-tengert, megmentette népét az ellenségtől. Nagyon új volt mindez számomra, mert láttam benne, hogy ez az Isten más, mint az én népem istenei, ez az Isten él és válaszol az imádságra. Később, mikor Naomi elvesztette a férjét és két fiát is a háborúban, akkor láttam meg, hogy ez az Isten milyen nagy erőt adott az én anyósomnak! Annak ellenére, hogy óriási fájdalma és vesztesége volt, talpon maradt, az ő Istene tartotta őt erős kézzel. Egyedül már nem tudott többé az idegen földön élni, nem volt jövője. Elhatározta, hogy hazamegy Betlehembe. Mi a sógornőmmel elkísértük őt egy darabig, majd a sógornőm visszament az övéihez. Én viszont eldöntöttem, hogy nem hagyom el, Naomi révén ismerhettem meg az élő Istent, az egyetlen Istent, aki él és válaszol az imáinkra, az egyetlen olyan Istent, aki segít a bajban, 37

aki erőt ad a fájdalmakban, aki megvigasztal a szomorúságunkban. Nem hagyhattam el az anyósomat, hisz a legnagyobb ajándékot adta nekem: az élő Istennel való személyes kapcsolatot! Isten nemcsak a mások életén keresztül akarja megmutatni magát, hanem a saját életünkben is akar munkálkodni, hogy meglássuk ki is Ő, hogy személyesen győződjünk meg róla, hogy kivel is állunk szemben, milyen hatalmas Isten is ő. Megmutatta magát az én életemben is. Elkerültem Betlehembe. Nem számíthattam semmi jóra... egy moábita özvegy és az anyósa. Nem valami szép kilátás a jövőt illetőleg.. Meg kellett élnünk valahogy, nem várhattam, hogy idős anyósom dolgozzon, nekem kellett gondoskodnom élelemről. Épp árpaaratás idején érkeztünk Betlehembe, az emberek kint dolgoztak a földeken, így hát elmentem kalászokat szedegetni az aratók után. Történetesen egy Boáz nevű férfi földjén szedegettem az elhagyott kalászokat, ő - mint később kiderült - közeli rokona volt Naomi férjének, Elimeleknek. Boáz megengedte, hogy az ő földjéről szedegessek, enni is adott nekem, sőt a szolgáknak megparancsolta, hogy szándékosan is hagyjanak el kalászokat nekem. Anélkül, hogy tudtam volna, Isten vezette lépteimet, az Úr gondoskodott rólam. Isten meg akarta mutatni magát, mert ő az árvák és özvegyek támasza. Egy nap Naomi tanácsára elmentem Boázhoz, hogy kérjem őt, tegyen valamit az érdekünkben, mivel ő is közeli rokonunk volt. Boáz megígérte, hogy intézkedik. Elment és megkérdezte a legközelebbi rokont, hogy vállalja-e a rokoni kötelezettséget: mármint azt, hogy átveszi Elimelek örökségét és engem is elvesz feleségül, hogy ne haljon ki a család neve. Ezt nem vállalta a legközelebbi rokon. Mivel úgy szoktak erősíteni minden esküt, hogy levették a sarujukat és odaadták a másiknak, ez a rokon is levette saruját és Boáznak adta. Boáz elvállalta a rokoni kötelezettséget. Így lettem én, a moábita nő Boáz felesége. Ebből újra és újra látom, hogy milyen hatalmas az Úr! Megmutatta hatalmát az életemben, de nemcsak hatalmát, de szeretetét is. Megtanultam egy fontos dolgot: Isten igazságát csak egy dolog szárnyalja túl, az ő irgalma! A törvény szerint Izráel népének nem lehetett moábitákkal összeházasodni. A törvény szerint én sohasem lehettem volna Boáz felesége. De Isten szeretete és irgalma ezt lehetővé tette! Mert az Úr szeretete örökkévaló, hatalmasabb mindennél! Ezért vagyok boldog mikor ránézek a kisfiamra, mert eszembejut minden, amit az Úr tett velem. Kaptam új családot, férjet, gyermeket, népet és egészen közelről ismerhettem meg az Urat, az egyetlen Istent! Sokkal többet kaptam tőle, mint amiről álmodtam. Az Úr szeretete sokkal nagyobb, mint azt mi elképzelni tudnánk... Kívánom nektek, hogy ti is merjetek bízni az Úrban, merjétek rábízni az életeteket, mert Ő sokkal hatalmasabb, mint gondolnátok. El se tudjátok képzelni Isten mennyire szeret titeket.. Vágyik arra, hogy megmutassa az Ő szeretetét az életetekben. Rajtatok áll a döntés. Bíztatlak benneteket, hogy lépjetek felé, hogy ő is beléphessen az életetekbe. Közeledjetek az Istenhez és ő közeledni fog hozzátok. Imádság Aranymondás: „Közeledjetek az Istenhez és ő közeledni fog hozzátok.” (Jak 4,8) (Feldolgozást lásd a kiscsoportnál) Kézimunka: - Szókirakó - vonalcsík-technika (quilling) kalász (lásd a CD mellékleten és a rajzmintáknál) - feladatlap - kenyér terméskép Beszélgetés a nagyobbakkal: 1. Hogyan gondoskodott Boáz Ruthról, egy „jövevényről”? Milyen lelkület kellett ehhez? Szerinted van-e szükség erre a lelkületre a mai világban is? 2. Hogyan tudnál segíteni a rászorulókon? Kinek tudnál segíteni? 3. Milyennek találod Ruth választását? El tudod-e képzelni, hogy valamikor hasonlóképpen tudjál választani? 4. Te hogyan és miben tudod az Urat választani? El kell-e hozzá menni messzi idegenbe? 5. Ruth elszakadt a szüleitől, férje meghalt. Ezentúl kire számíthatott? 6. Hogyan gondoskodott Boáz Ruthról? Miért volt neki jó Boáz földjén gyűjtögetni? 7. Jól választott-e Ruth, amikor Naomi Istenét választotta? Miért? 38

Negyedik nap Erős vagy gyenge? Bibliai történet: Dávid és Góliát (1Sámuel 17) Ellentétpár: Erős vagy gyenge? Tanács: Hívd segítségül Istent, és Ő erőssé tesz! Főének: Döntsd el ma! Énekek: Dávid egykor, Én nem vagyok Aranymondás: „Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az Úrban reménykedtek!” (Zsolt 31,25)

Bibliatanulmány a csoportvezetők részére Vezérfonal: Izráelt ismét a filiszteusok fenyegették. A sereg csatarendbe állt az Élá völgy szemközti oldalain. Elhatározták, hogy a csata kimenetelét két harcos párviadala fogja eldönteni. A filiszteusok az óriás termetű Góliátot állították ki, akinek Izráelben nem akadt méltó ellenfele. Dávid tudomást szerzett a nehéz helyzetről, amikor apja elküldte izráeli táborba, hogy élelmet vigyen a testvéreinek. Megkérte Saul királyt, hogy küzdhessen meg a filiszteussal. Saul vonakodott, bár, de végül is beleegyezett a dologba. Dávid, aki mindössze Istenbe vetett bizalmával, egy parittyával és öt sima kövecskével volt fölfegyverkezve, megölte Góliátot, és diadalmasan tért vissza az óriás levágott fejével. Kortörténet: Efesz-Dammim Szókó és Azéka között volt a csata, a hely nevének jelentése: vérontás vége. Jeruzsálemtől délnyugatra található. Stratégiailag fontos állás az Izráel és Filisztea közötti határterületen, mely völgyek és utak sorával húzódott a benjáminita és efraimita hegyekig. Az izraeliták egészen Gátig és Ekronig üldözték az ellenséget. (1Krón 11,13-ban Pasdaminnak van nevezve.) A filiszteusok valószínűleg illír nép az indogermán népcsoportból, Illíria területéről vándoroltak a görög szigeteken, Kis-Ázsián át Kréta szigetét érintve állomásként a mai Palesztína területére valamikor Kr.e. a XII. században. Először Kr.e. 1180-ban említi meg őket, amikor betört Egyiptomba, de III. Ramzesz legyőzte őket és vazallusként telepítették le Gáza, Askelón, Asdód és Ekron városába. E városokhoz csatlakozott ötödikként, szövetségesként Gát városa. A Kr.e. XI. században függetlenítették magukat. Folyton harcoltak az izráelitákkal. Végül az asszírok, majd az egyiptomiak, a babilóniaiak, a perzsák, Nagy Sándor és a rómaiak is leigázták őket. Saul volt Izráel első választott királya. Katona királynak számított. Hatalmát erővel, katonaság felvonultatásával igyekezett bizonygatni. Döntései többször nem Isten akarata szerint voltak és általában a saját uralkodása hírét voltak hivatottak öregbíteni. Elfordult Istentől és azt olvassuk róla, hogy ezért fordult el tőle Isten is. A történetben még tisztségben lévő, de már Istentől elvetett királyként szerepel. Góliát a filiszteus hadsereg óriás termetű harcosa volt Gát városából. Származására nézve refái (2 Sám 21,22) A refáiak eredetileg a Jordántól keletre éltek, de az ammóniak elfoglalták birtokukat. A híresen nagytermetű refáiak közül az életben maradtak a filiszteus Gát városába menekültek és leszármazottaik a filiszteus hadsereg tagjai lehettek (2Sám 21,15-22). A Dáviddal vívott vesztes párviadal után Góliát fejét Dávid a Góliát kardjával vágta le. Később ezt a kardot a nóbi szentélyben őrizték, s ezt kapta el onnan a Saul elől menekülő Dávid, hogy legyen fegyvere. Dávid nevének jelentése: szeretett, kedvelt. Ifjúként hős volt, harci hőstetteit is feljegyezték és megénekelték. Izráel második, egyben legnagyobb királya lett később. Isten választotta ki e tisztre és Dávid ennek tudatában végig istenfélőként uralkodott, azzal együtt, hogy a magánéletében több bűnt is elkövetett. Ezekért bűnbánatot tartott és bocsánatot nyert Istentől. Több felesége is volt, az első Saul király lánya. Fia, Salamon követte a trónon, aki felépíthette 39

Jeruzsálemben Isten templomát, mivel ugyanezt apjának, Dávidnak a bűnei miatt nem engedte meg az Úr. Dávid számtalanszor is az Istenbe vetett hitéről tett bizonyságot és ebben a történetben is azt a hitvallást látjuk, hogy „ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” A történetben Dávid még semmilyen ranggal nem bírt, nem hogy király lett volna. Csak Góliát megölése után fogadta Saul király maga mellé fegyverhordozónak. A feladat Dávid feladatait e történetben Góliát beszédéből, gúnyolódásából fogalmazhatjuk meg. Góliát először kérdést intéz a szembenállókhoz: „miért álltatok ki?” Mintha azt kérdezné, hogy miért nem nyugszanak bele szolgasorsukba, a kiszolgáltatottságba és kizsákmányolásba. Dávid arra hivatkozik és ezt mindenkinek meg kell jegyeznie, sőt meg kell vallania: nem gyalázhatják az élő Isten seregét. Góliát azt mondja az izráelitáknak, hogy „Saul szolgái”. Dávid az, aki kiáll és megmutatja, hogy ő Isten szolgája és nem emberé és nemzettársai is akkor lesznek győztesek, ha Isten seregeként vívják csatáikat és nem emberek szolgáiként. Végezetül Góliát szidta Dávidot Istenével együtt. „És megtudja mindenki a földön, hogy van Isten Izráelben.” – ezt mondja Dávid nem csak Góliátnak, hanem minden katona füle hallatára, mert ezt kell mondania – ez a szolgálata, ez a feladata és ez a hitvallása. Fogalmak: - Hat sing és egy arasz (4. vers): 1 sing = 1 könyök = 2 arasz; 6 sing és 1 arasz = 6,5 könyök; 1 könyök = 45 cm; 6,5 könyök = 2,925 méter. - Ötezer siklus (5. vers): 5000 * 0,01637 kg = 81,85 kg. - Takácsok zugolyfája (7. vers): a szövőszék két végének keresztfái, melyre a láncfonalak voltak erősítve. Igen tekintélyes vastagságot is elérhettek. - Hatszáz siklus (7. vers): 600 * 0,01637 = 9,822 kg. - Éfa (17. vers): űrmérték szilárd anyagok részére: 36,9 liter. - Pörkölt gabona, kenyér, sajt (17. és 18. vers): a harcoló csapatok ellátására nyilván - legalábbis részben - a család feladata is volt. - Zálog, jel (18. vers): bizonyíték arra, hogy a harcban állók hozzátartozói sértetlenek maradnak. - Parittya (40. vers): kézi hajítófegyver. Hosszú bőrből vagy textilből készült szalagból áll, mely a középső részén kiszélesedik – oda teszik a parittyakövet. A szalag egyik végét a kézre erősítik, a másikat ujjaikkal fogják, hogy megpörgetés után könnyen elengedjék és kiröpülhessen a kő. Pásztorok és katonák is használták. A Benjámin törzséből valók különösen jól tudtak bánni a parittyával (Bír 20,16) – Dávid is benjáminita volt. - Parittyakő: lapos vagy gömbölyű, 6-7 cm-es átmérőjű kő. Cél - Dávid cselekedetei gyökerének felkutatása; - Az önbizalom és a hitvédelem megvizsgálása; - Mi az, hogy valaki saját erejében bízik és mit jelent az, hogy „erős az, aki Istenben bízik”?

40

Kerettörténet a negyedik naphoz Szereplők: Panna, Arrrnold (befőttescukorka-árus), Dominik, Marcell, Patrik, Lizi (Arnold a befőttescukorka standnál áll. Jön Lizi.) ARRRNOLD: - Befőttescukorkát vegyenek! Jó áron, kitűnő minőség! LIZI:- Csókolom Arrrnold bácsi. Hogy tetszik lenni? ARRRNOLD: - Lizi, ezen a szép, meleg, nyári napon, tele vagyok boldogsággal. Mit szeretnél venni? LIZI: - Befőttescukorkát. A táborban mindenki emlegeti, hogy milyen finom! ARRRNOLD: - Ó, igen biza. Frissen volt szedve a közeli Édesvölgyében! LIZI: - Mmmm, akkor egy nagy üveggel kérek szépen. (Jön Dominik, Marcell és Patrik) DOMINIK: - És én kérdem tőle, hány kiló? 40? Fél kézzel megemelem. PANNA: - És felemelted a mosógépet? MARCELL: - Fél kézzel? LIZI: - Nicsak, Dominik a szájhős. Mi történt a mosógéppel? DOMINIK: (habozik) – Már mindegy. Jó napot, Arrrnold bácsi. ARRRNOLD: - Itt is van a cukorkád, Lizi. LIZI: - Köszönöm nagyon szépen, Arrrnold bácsi. Viszontlátásra, szia, Vili. (Lizi elmegy) ARRRNOLD: - Viszlát! Sziasztok, fiúk. Mi járatban errefele? PATRIK: - Hallottuk van itt valami nagyon finom cukorka. ARRRNOLD: - Jól hallottátok! Édesvölgye legfinomabb befőttescukorkája! DOMINIK: - Mennyibe kerül? ARRRNOLD: - 10 fekvőtámaszba. DOMINIK: - Hű, az tökéletes. Fiúk, csináljatok ötöt-ötöt és miénk a cukorka! PATRIK: - Miért mi csináljunk? Te vagy az erős! DOMINIK: - Én elfáradtam a mosógép cipelésétől. (Patrik és Marcell húzza az orrát, majd nekiállnak és kikínlódnak öt-öt fekvőtámaszt.) MARCELL: - Én szundikálok egy kicsit. (Arrrnold elővesz egy üveg befőttescukorkát és átnyújtja Dominiknak.) DOMINIK: - Nagyon szépen köszönjük, Arrrnold bácsi! (Próbálja kinyitni. Egy idő után rájön, hogy nincs elég ereje.) Öhm, csúszik a kezem. Nyisd ki te, Patrik! (Odaadja Patriknak, de ő sem tudja kinyitni.) Marcell, hé, Marcell! Nyisd ki a befőttescukorkát! (Marcell is sikertelenül jár. A fiúk ülnek és nézik az üveget. Jön Panna.) PANNA: - Csókolom, Arrrnold bácsi! Sziasztok, fiúk! (Arrrnoldnak) Mi a helyzet velük? ARRRNOLD: - Nem tudják kinyitni a befőttescukorkájukat. (Panna a fiúkhoz lép.) PANNA: - Segíthetek? Nem tudjátok kinyitni az üveget? DOMINIK: - Iiiigen! De nem, mert nincs erőnk. Csak csúszik a kezünk. Most szárítjuk. PANNA: - Aha. Megpróbálhatom én kinyitni? (Dominik, Patrik és Marcell kacagnak) DOMINIK: - Ha mi, az erős kezeinkkel nem tudjuk kinyitni, pont neked sikerülne? ARRRNOLD: - Fiúk, adjatok neki egy esélyt. Legrosszabb esetben nem tudja kinyitni. Ha mégis sikerül, Édesvölgye legfinomabb cukorkáin csemegézhettek! MARCELL: - Csemege? Dominik, hadd próbálja meg Panna. DOMINIK: - Jól van, nem bánom, de figyelmeztetlek, nagyon kemény munka. (Panna elveszi az üveg befőttescukorkát, egy kanalat halász elő a zsebéből, felpattintja a fedelet, majd lecsavarja. A fiúk csodálva nézik.) PANNA: - Viszontlátásra Arrrnold bácsi, Vili! Sziasztok, fiúk! ARRRNOLD: - Többet ésszel, mint erővel, fiúk. PATRIK: - Dominik, gyere, kínáljuk meg Pannát is cukorkával. (Dominik, Marcell és Patrik Panna után mennek.) ARRRNOLD: - Ezek a gyerekek édesebbek, mint a cukorkáim! 41

Történet a kiscsoport számára Bevezető: Gyerekek, láttatok ti már katonákat? Hogy néznek ki? (Engedjük a gyerekeket beszélni!) A mai történet is egy nagyon erős katonáról fog szólni, aki bár nem pontosan úgy nézett ki, mint egy mai katona, de azt hitte magáról, hogy legyőzhetetlen.

Történet elmondása - Feldolgozás I. A filiszteusok, akik katonák voltak, összehívták hadseregeiket a harcra. Volt közöttük egy kiváló harcos, Góliátnak hívták. Kinézete alapján olyan volt, mint egy óriás, mert sokkal magasabb volt, mint a többiek. Fején sisak volt, testét pikkelyes páncél védte, és még lándzsája is volt. A pajzsa olyan nehéz volt, hogy egy másik katona vitte előtte. Góliát odakiáltott az izraeli katonáknak, akik Saul szolgái voltak, hogy küldjenek egy katonát, aki kimer állni ellene. Amelyik hadsereg győz, annak fog szolgálni az ellenség csapata. Amikor ezt az izraeli katonák meghallották nagyon megijedtek, mert úgy vélték, nincs közöttük, olyan ember aki Góliát ellen harcba szállna. Élt abban az időben egy Isai nevű ember, akinek volt nyolc fia. A három legidősebb már katona volt. Isai aggódott értük és Dávidot, a legkisebbet küldte, hogy vigyen élelmet nekik, és hozzon hírt felőlük. Amikor Dávid odaért a hadsereghez, éppen akkor álltak sorba a filiszteusok és az izraeli katonák. Odaérve megkérdezte a bátyjait, hogy jól vannak-e. Miközben beszélgetett velük, előállt a filiszteusok közül a Góliát nevű óriás katona. Amikor az izraeli férfiak meglátták azt az embert, mindannyian elfutottak előle, mert nagyon féltek tőle. Ezt mondták az izraeli katonák: Láttátok ezt az embert, aki előállt? Azért állt elő, hogy csúfolja Izráelt. Ha akadna olyan ember, aki megölné, gazdagon megajándékozná a király. Dávid megkérdezte, hogy van-e, aki kiálljon ellene? Dávid bátorszívű volt és nem riadt vissza, semmitől, ezért beszélt a többiekkel is. Ezután Saul magához hívatta Dávidot. Elmondta, hogy ő meg akar küzdeni Góliáttal. Saul hallani sem akart róla, mert úgy gondolta, hogy még túl fiatal és gyenge, Góliát pedig egy erős harcosnak nézett ki. Dávid bízott Istenben és így legyőzte az oroszlánt és a medvét is, amikor a nyájat őrizte. Úgy gondolta, hogy Isten most is vele lesz, amikor az Ő nevét szidó filiszteussal készült harcolni. Saul beleegyezett Dávid döntésébe, és felöltöztette páncélba, hogy jobban védve legyen az ellenségtől. Dávid azonban meg sem tudott moccanni ebben az öltözetben és levetette. Ezután kezébe vette a botját, és kiválasztott a patakból öt sima kövecskét. Beletette azokat a pásztortáskájába, és parittyával a kezében közeledett Góliáthoz. Góliát is elindult karddal, lándzsával, dárdával, előtte ment a fegyverhordozója és egyre közelebb jött Dávidhoz. Amikor Góliát meglátta Dávidot, kicsúfolta, de Dávid sem riadt vissza. Egyre közelebb jöttek egymáshoz. Dávid ekkor belenyúlt a tarisznyájába egy kőért, beletette a parittyájába, és elröpítette. Úgy homlokon találta Góliátot, hogy a kő belefúródott a homlokába, és arccal a földre zuhant. Dávid lett a győztes, bár csak parittyája és köve volt. Ezután Dávid odasietett a földön fekvő Góliáthoz, kihúzta a kardját, megölte és levágta a fejét. Amikor ezt látták a filiszteusok, mind megfutamodtak. Dávid így szerezte meg Isten segítségével a győzelmet Izráel részére. Imádság

42

Történet elmondása - Feldolgozás II. Monológ a kövecske szemszögéből. 1. variáció: szemléltetés diavetítéssel, ill. képekkel 2. variáció: szemléltetést két szereplő segítségével – Dávid és Góliát, akik eljátsszák, ill. elmutogatják a történéseket, elmondhatják kettejük párbeszédét. Eszközök : 1. variáció: kövecske jelmez (egy szürke nagy kartonlap, kivágással, amely mögött elfér a mesélő és látszik az arca, vagy szürke ruhába öltözött mesélő kezében egy kővel), projektor és diavetítés (vagy szemléltető képek). 2. variáció: kövecske jelmez, ruha, öv, parittya, bot, tarisznya, öt kövecske – Dávid számára, kartonból készített pikkelyes mellvért, sisak, papír vagy fakard, dárda (hosszú bot a végén kartonból készített dárda bevonva alufóliával) – Góliát. (A kövecske begurul a terembe, a mesélő kinéz a jelmezéből és köszönti a gyerekeket.) -Sziasztok! Jaj, már teljesen beleszédültem a sok gurulásba! Én egy kövecske vagyok. Egy harci, hős kövecske. Hallottatok már rólam? Nem? Tudjátok nagyon messziről érkeztem. Izráelből! Arról a földről ahol régen Dávid király élt. És őróla már hallottatok? Tudjátok, én segítettem neki legyőzni a legerősebb ellenségét! Szeretnétek hallani a történetünket? (A gyereketek válaszolnak, igennel és nemmel.) - Még fiatal kövecske koromban történt, ahogy egy napon, amikor a társaimmal a patakban áztattuk magunkat (1. dia, patakcsobogás) és élveztük a napsütést, nagy robajlásra lettünk figyelmesek a völgyünket körbeölelő két hegyoldalon. Az egyik oldalon Saul király izraelita serege a másik oldalon a félelmetes filiszteus sereg ütötte fel táborát. (2. dia, harci zaj) Csikorogtak a szekerek, visszhangzott a kalapácsok hangja, ahogy leverték sátraikat, szikrázott a fenőkő, amikor dárdáikat, kardjaikat élesítették, csak úgy nyüzsögőt minden. - „Jaj, mi lesz velünk?” – gondoltam. Ha ez a két sereg összecsap, itt kő kövön nem marad, szétmorzsolnak engem, és nem hallgathatom többé a patak csordogálását, nem élvezhetem a napsugarak csiklandozását. De képzeljétek csak, ezek nem rontottak egymásnak! Egyszer csak csend lett. Mintha farkasszemet nézett volna egymással a két sereg. -Váratlanul egy félelmetes óriás jött le a hegyoldalon a filiszteusok táborából, (3. dia, Góliát megjelenik a színen) csak úgy rengett léptei alatt a föld: „bumm – bumm - bumm”. „Fején rézsisak volt, öltözete pikkelyes páncél. Lábán rézvért és vállán rézdárda volt”. Lándzsája olyan hatalmas volt, mintha égig ért volna és egy pajzshordozó ment előtte. Góliát volt a neve, ahogy az később kiderült. - Amikor közelebb jött így kiáltott: „Miért vonultatok ki, és készültetek fel a harcra? Nézzétek, én filiszteus vagyok, ti pedig Saul szolgái! Válasszatok ki magatok közül egy embert, hogy síkra szálljon velem! Ha le tud győzni, és megöl engem, akkor mi leszünk a ti szolgáitok; de ha én győzöm le, és én ölöm meg őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink, és ti szolgáltok nekünk. Én itt most kigúnyolom Izráel csatasorait. Állítsatok szembe velem valakit, hogy megvívjunk egymással!” (Góliát visszatér a táborba.) - Ez az óriás nap, mint nap lejött a táborból és szidalmazta Izráelt és Istenüket. Amikor szólt, még a fűszálak is megrendültek, de megrendült Izráel serege is, remegtek, mint a nyárfalevél. És ez így ment nap, mint nap – 40 napon át. Senki sem jött és senki sem küzdött meg Góliáttal. Mi pedig csak vártunk és vártunk, vajon mi fog történni? Jön-e egy harcos, aki végre elnémítja Góliátot, vagy netalán meglepetésként támadást indítanak a filiszteusok tábora ellen? De hiába, napokig nem történt semmi. - Egyszer csak, azt látom, hogy egy fiatal fiú jön lefelé Izráel táborából. (4. dia, Dávid megjelenik a színen). Valami pásztorféle lehetett, mert tarisznya volt az oldalán és egy pásztorbot a kezében. Izráel tábora is felbolydult: „De hát ez csak egy gyerek!” – szólt az egyik; „Még a király páncélját sem bírta el, le kellett, hogy vegye, mert meg sem tudott benne mozdulni, hogy fog ez harcolni?” – szólt a másik. „Gyenge fiúgyermek ez!” „Végre jött valaki, aki kiáll!” „A filiszteusok rajtunk fognak szórakozni, hogy egy gyenge fiút küldtünk a harcedzett erős Góliát ellen.” „Igaza van Dávidnak, ezt már nem tűrhetjük tovább, hogy Isten nevét gyalázzák!”– hangzottak egymás ellen a vélemények. - Képzeljétek csak mi történt! Ez a Dávid egyre közelebb jött a patakhoz, s egyszer csak ott állt mellettem. Lehajolt, mintha valamit keresne, és felvett engem és még négy társamat. Jaj, mit akarhat ez a 43

fiú? – gondoltam magamban. Finom, kedves keze volt, de egyáltalán nem remegett. „Hé, komám! Hogy-hogy nem félsz? Te nem láttad azt az óriást?” – szóltam hozzá, de ő nem hallott. Betett bennünket a tarisznyájába és elindult Góliát felé. (Góliát visszajön a színre.) - Itt a vég! Szegény fiú, ezt nem fogja túlélni. Mintha egy hangya állna egy elefánt előtt, úgy nézett ki az a jelenet, amikor Dávid megállt Góliát előtt. (5. dia, Dávid és Góliát egymással szemben). Amikor az óriás meglátta Dávidot, így szólt: „Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?” Nemsokára a madarak fognak falatozni belőled! - Dávid erre így felelt: „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a seregek Urának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. Még ma kezembe ad az Úr, leváglak, és a fejedet veszem, … És megtudja mindenki a földön, hogy van Isten Izráelben.” Erre Góliát nagyot nevetett, még a hegy is beleremegett és elindult Dávid felé. - Dávid hirtelen belenyúlt a tarisznyába, kotorászott egy kicsit és „jaj” engem kapott el. „Mi lesz most velem?” Megforgatott a tenyerében, és így szólt: „Te jó leszel. Tökéletes”. Ó, tökéletes vagyok, máris jobb lett a kedvem, de egyszer csak azt érzem, hogy nagyon szédülök. (6. dia, Dávid megforgatja a parittyáját). Már elég, ne forgass tovább, hallod! El-ééégggg. … Jaj, repülök, de hová dobott el ez a fiú? Amikor felnézek, látom, hogy egyenesen, és szélsebesen az óriás homloka felé repülök! (7. dia, Dávid homlokon találja Góliátot). Ó, ez fájt! S milyen kemény ennek a homloka – gondoltam. De máris jött a következő baj. Ez a Góliát zuhanni kezdett. Ó, ne! Ez rám fog zuhanni! Góliát arccal a földre esett. Mit mondjak, voltam már kényelmesebb helyeken is. - A következő percben már csak azt éreztem, hogy gurulunk. Mi történt. Hát képzeljétek! Dávid odafutott a földön fekvő Góliáthoz, kivonta óriási kardját és levágta a fejét, úgy ahogy azt megmondta neki. - Amikor ezt látták a filiszteusok, mind megfutamodtak, és az izraelita sereg Dávidot ünnepelve utánuk eredt. (8. dia, Dávidot két katona ünnepli, Góliát a földön). Én is alig akartam elhinni, hogy ez a gyenge pásztorfiú, Dávid, legyőzte az erős harcedzett Góliátot. Aztán hirtelen eszem bejutottak Dávid szavai Góliáthoz: „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a seregek Urának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened.” - Gyerekek értitek mit jelentett ez? Ugye most már ti is rájöttetek, hogy hogyan győzhette le a gyenge az erőset? – Igen. Istennel. Dávid ereje Istenben volt. Dávid Istent választotta, az ő útján járt, és ezért Isten Dávidnak bátorságot és erőt adott. Isten az, aki ma is megerősíti az övéit. „Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az Úrban reménykedtek!” (Zsolt 31,25) Imádság Aranymondás: „Legyetek erősek és bátor szívűek!” (Zsolt 31,25a) Aranymondások megtanítása: Az aranymondást szavanként írjuk rá 5 kövecskére. Egymás tetejére helyezzünk fel 10-12 konzervdobozt. A legfelsőt fessük be valamilyen rikítós színre, vagy valamilyen más módon különböztessük meg a többitől. A történet elmondása után tegyünk fel ismétlő kérdéseket, majd aki jól válaszol, az 2 – 3 m távolságról egy kicsi labdával célozza meg a felső konzervdobozt. Csak annak szabad leesnie! Ha ledöntötte az összeset, rakja fel újra, és menjen a helyére. Ha sikerül neki, akkor kapjon egy aranymondás részletet (egy kövecskét). Amikor mind az ötöt sikerült összegyűjteni, ismételjük el többször az aranymondást, hogy jól megjegyezzék. Kézimunka: - kifestő (lásd a CD mellékleten és a rajzmintáknál) - magasságmérő (színezzük ki és jelöljük be minden gyermek magasságát) Beszélgetés a kisebbekkel: 1. Hogy hívták a filiszteus óriást? 44

2. Milyen fegyvere volt az óriásnak? 3. Milyen fegyvere volt Dávidnak? 4. Dávid miért merte elvállalni a küzdelmet Góliát ellen? 5. Hogyan győzte le Dávid az óriás Góliátot?

Történet a nagycsoport számára Bevezető: Sziasztok! Peti vagyok, mint látjátok, egy alacsony és vézna fiú. Az iskolában sokat csúfoltak és sokszor kinevettek a termetem miatt. Még hetedikes koromban is utolsó voltam a sorban. A többiek kinevettek és törpének neveztek el. Osztálytársaim között volt két magas fiú, akik edzeni is eljártak. Első pillantásra félelmetesnek tűntek. Történt egy nap, amikor hazafelé mentünk az iskolából, hogy az egyik kapu alól kiugrott egy kutya. Éva, aki szintén arra jött hazafelé, megijedt és elkezdett szaladni, mert attól félt, hogy a kutya megharapja. A két erős fiú, ahelyett, hogy segített volna, elfutott. Szegény Éva egyedül maradt. Összeszedtem minden bátorságomat, rákiabáltam a kutyára és elzavartam. Éva megköszönte és másnap persze elmesélte az iskolában. Az eredménye az lett, hogy többé nem csúfoltak törpének és nem csúfolt már a két erős, magas fiú sem.

Történet elmondása: A zsidó népnek harcolnia kell a filiszteusokkal. De nagy a csend. A két sereg közt a völgyben egy patak folydogál. Mintha nem is háború lenne. A filiszteusok csapatában van egy óriás, Góliát, aki minden nap lemegy a völgybe és beszélni kezd az izraelitákhoz. - Izrael harcosai! Miért harcolnánk egymás ellen? Válasszatok ki valakit, aki megküzd velem és ha legyőz engem, akkor Izrael győzött! Saul hadseregéből senki sem akar megküzdeni a hatalmas Góliáttal, aki majdnem 3 méter magas, réz sisakot visel, páncélja majdnem 82 kg, lábát pedig rézvért védi a sérülésektől. Érthető is, hogy senki sem akar küzdeni vele hiszen félelmetesen néz ki! Saul bátorítja népét és sok pénzt, gazdagságot, jutalmat ígér annak aki legyőzi az óriást. De senki sem mer kiállni Góliáttal 40 napon keresztül. Saul seregének katonái közt van Isai három legidősebb fia is. Isai aggódik fiaiért, ezért elküldi legkisebb fiát, Dávidot, aki apja juhait legelteti, hogy nézze meg, mi van testvéreivel és vigyen nekik élelmet. Másnap reggel Dávid elindul. Amikor megérkezik a sereghez, látja a nagy nyugalmat, csendet. Talán már vége is a harcnak? De ahogy testvéreit keresi, hirtelen megijed! Meghallja a nagy kiabálást a filiszteusok tábora felől. Látja, hogy egy hatalmas ember közeledik! - Saul katonái! Senki sem mer kiállni velem? Miért nem? Hiszen a ti Istenetek olyan hatalmas, megvéd benneteket! Vagy már nem hisztek benne? Dávid felháborodva kérdezi meg, hogy ki ez az ember, aki gyalázni meri az élő Istent? Elmondják neki. Dávid fejébe veszi, hogy szembeszáll a hatalmas Góliáttal! Eliáb, Dávid legidősebb testvére haza akarja küldeni őt, de a pásztorfiú nem megy. Saul király fülébe jut a nagy hír, hogy talán akad egy bátor jelentkező, aki megküzdene az óriással. Magához hívatja Dávidot. De ahogy meglátja, minden reménye szertefoszlik. Hiszen ez csak egy gyenge pásztorfiú, nem is katona! Hogy küzdene meg egy óriással? De Dávid nem tágít. - Király, bízz bennem! Már sok veszélynek voltam kitéve míg apám juhait őriztem! Harcoltam oroszlánnal, medvével. Isten mindég velem volt és megsegített. Tudom, hogy most sem fog elhagyni! Ez az óriás káromolja Istent, ennek véget kell vetni! - Akkor eredj!- mondja Saul. - Az Úr legyen veled! Saul Dávidnak adja páncélzatát, sisakját, láncruháját és még a kardját is. Dávid felpróbálja, de meg 45

sem bír mozdulni a nehéz ruha alatt. Leveszi és pásztorruhájában indul útnak, botjával és parittyájával a kezében. Megy a völgyön át a patakhoz, ott kiválaszt öt sima követ. Ott jön Góliát! Meglátja Dávidot és hangosan nevetni kezd. - Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem? Csak gyere, majd én megmutatom neked ki az erősebb! Saul katonái izgatottan várják mi fog történni. Dávid nem fél, nincs miért. Tudja és érzi, hogy az Úr vele van! - Te karddal jössz felém én pedig az Úr, Izrael Istene nevében vagyok itt, akit te úgy kigúnyoltál! Góliát nagyot nevet, még a hegy is beleremeg és megindul Dávid felé. Dávid elővesz egy sima követ, parittyájába teszi és meglendíti. Bízik Istenben és az Úr megáldja. A sima, éles kő Góliát homlokát találja el és belefúródik. A hatalmas Góliát elterül a földön. Dávid odaszalad, megragad egy nagy kardot és megöli az óriást. Izrael katonái máris szaladnak, hogy elüldözzék a filiszteusokat. Saul magával vitte őt a palotába, nem lesz többé pásztorfiú. Dávid Istenben való bizalmának köszönhetően Izrael népének így sikerült győznie. Isten megáldotta Dávidot és bennünket is kész megsegíteni, ha őszintén bízunk benne. Imádság Aranymondás: „Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az Úrban reménykedtek!” (Zsolt 31,25a) (Feldolgozást lásd a kiscsoportnál) Kézimunka: - feladatlap - kőváza (lásd a CD mellékleten és a rajzmintáknál) - fiúknak kartonból pajzs - lányoknak táska Beszélgetés a nagyobbakkal: 1. Miért féltek a katonák kiállni Góliáttal szemben? 2. Számunkra is ijesztő dolog, ha túl nehéznek és félelmetesnek tűnik egy előttünk álló feladat? 3. Hány napon át átkozódott Góliát? 4. Dávidnak fájt, amikor hallotta, hogy Góliát szidja az Isten nevét. Amikor te hasonlót hallasz, mit teszel? 5. Mit tanulhatunk meg Dávidtól? 6. Mire int bennünket Góliát rossz példája?

46

Magasságmérő

Egy ember nagy: ______

Egy nagy ember: _____

Kérdések: Két oszlopban válaszoljunk az alábbi kérdésekre, hogy később párhuzamot tudjunk vonni és érzékeltessük a különbséget, a külső és belső tulajdonságokat, értékeket. 1. Hogy hívják őt? (Góliát / Dávid) 2. Mely néphez tartozott? (Filiszteus / Izráel) 3. Hogy nézett ki, milyen külső jellemzőit tudnád felsorolni? (magas, erős vitéz / alacsony, egyszerű pásztorfiú) 4. Milyen fegyverei voltak? (védősisak, pajzs, lándzsa… / parittya, pásztorbot, kő) 5. Megjelenése mit keltett az emberekben? (félelmet okozott, másokat csúfolt / testvérei megvetették, kicsúfolták) 6. Kiben, miben bízva indult a harcba? (saját magában, harci felszerelésében / Istenben) 7. Végül mi lett a harc eredménye? (vesztes / győztes)

47

Ötödik nap Alázat vagy büszkeség? Bibliai történet: Dávid királysága (2Sámuel 1-2,11 és 5,1-16) Ellentétpár: Alázat vagy büszkeség? Tanács: Légy alázatos és Isten felmagasztal, naggyá tesz! Főének: Döntsd el ma! Énekek: Dicsérd Istent, A királyról dalol ajkam Aranymondás: „Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az Úrban reménykedtek!” (Zsolt 31,25)

Bibliatanulmány a csoportvezetők részére Kortörténet: Dávid élettörténete: Kr.e. 1040-től 970-ig élt. Betlehemből származott. Édesapja Isai, akinek ő a nyolcadik, legfiatalabb fia. Élete ifjúságában pásztorkodott. Közben az ország királyát, Sault elveti az Úr és azt parancsolja Sámuel prófétának, hogy kenje királlyá Dávidot. Dávid lanton játszik Saul királynak, hogy nyugtassa ezzel őt, amikor Saul királyt „rossz szellemek gyötrik”. Beavatkozik a filiszteusokkal vívott harcba, mikor az izráelitákat Góliát a filiszteusok seregéből párviadalra hívja. Senki sem áll ki Góliát ellen és Dávid ekkor az Úr nevében előáll és legyőzi Góliátot. Itt alapozza meg hírnevét is. Saul ugyan maga mellé fogadja, de féltékeny lesz rá, mert az elkövetkező csatákban is sikeres. Dávid megismerkedik Saul király fiával Jónátánnal és életre szóló barátságot kötnek. Saul király feleségül adja Dávidhoz Mikál nevű lányát, azzal a szándékkal, hogy így jobban szem előtt tudja tartani. Miután Saul király többször is nyíltan életére tör, Dávid elmenekül a királyi udvarból. Előbb a nóbi papokhoz menekül, majd a filiszteusokhoz, ahol, hogy életét mentse őrültnek tetteti magát. Innen is tovább menekül Izráel hegyeibe, ahol csatlakoznak hozzá az elnyomottak, az eladósodottak, a megkeseredettek és rokonaik. Saul király üldözőbe veszi hadsereggel, és bár a pusztában Dávidnak kétszer is lehetősége lenne megölni Sault, megkegyelmez neki. Hatszáz emberrel Dávid király ismét a filiszteusokhoz menekül, akik nem bíznak benne, de neki adják Ciklág városát, amelyet sikeresen megvéd az amálekitáktól. A filiszteusok eközben döntő csatát vívnak Saul király seregeivel, amelyben legyőzik Izráelt, Saul király öngyilkos lesz. A csatában Saul király fia, egyben Dávid barátja Jónátán is elesik. Dávid meggyászolja Saul királyt – az Úr felkentjét – és annak fiát, barátját Jónátánt. Ezután Dávidot Júda, a déli országrész királyává választják. Az északi országrész Saul király fiát, Isbósetet választja királlyá. A politikai káosz közepette egyesek úgy akarnak hízelegni Dávidnak, hogy megölik Isbósetet és annak hadvezérét, Abnért, aki Saul királynak is hadvezére volt. Miután Dávid ez ügyben is igazságosan, Isten akarata szerint jár el, a nép megválasztja egész Izráel királyává. Dávid 30 évesen lett király és 40 évig uralkodott. Elfoglalta Jeruzsálemet a jebúsziaktól és azt tette meg nem csak fővárossá, hanem az izráeli istentisztelet központjává – idehozatta a szövetség ládáját is. Naponta egyszer tartottak istentiszteletet és kétszer áldozatbemutatást. Habár bűne miatt az Úr megtiltotta neki, hogy templomot építsen, annyit megtett, hogy kidolgozta a tervet és beszerezte az építőanyagot a templomhoz. Feleségei voltak: Mikál (Saul király lánya, akit Saul király Dávid elmenekülése után újból férjhezadott, és akit Dávid visszakapott, miután az egész Izráel királya lett), Ahinóam, a bölcs Abigail és Betsabé (a hettita Uriás felesége), Maaká, Haggit, Abitál, Eglá. Dávid fiai: Amnón (aki elcsábította Támárt, a féltestvérét – ezért Támár bátyja, Absolon megölte őt), Kileáb (vagy Dániel), Absolon (Amnón meggyilkolása után elmenekült és lázadást indított apja ellen – elfoglalta Jeruzsálemet és Dávid „háremét” – a másodfeleségeit saját feleségeinek nyilvánította; üldözőbe vette apja, Dávid király csapatait – az efraimi erdőben megütköztek és a csatát Dávid nyerte, Joáb Dávid hadvezére pedig megölte Absolont), Adónijjá, Sefatjá, Jitreám, Simá (vagy Sammúa), Sóbáb, Nátán, Salamon, Jibhár, Elisúa, Nógah, Nefeg, Jáfía, Elisámá, Eljádá, Elifelet. Betsabé és Nátán próféta rávette Dávid királyt, hogy halála előtt Salamont kiáltsa ki királynak. Dávid 48

ezt meg is tette és Nátán próféta felkente Salamont királlyá még apja éltében. Dávid a Biblia szerint 74 zsoltárt írt, gyakran játszott hárfán és elrendelte az istentiszteleteken való éneklést is. - Isai: Dávid apja. - Eliáb, Abinádab, Samma: Isai három idősebb fia (vö: 16,6-8). - Abner: Saul unokafivére és hadvezére. A feladat Képes önkritikát gyakorolni, amely kevés uralkodóra jellemző. Képes bűneit megvallani és bűnbánatot gyakorolni. Egész életén és uralkodásának évein keresztül végigvonul az a könyörület, amely abból a hitbeli meggyőződésből fakad, hogy Istené a bosszú és Isten az ítélőbíránk. Ellenségeivel szemben is igazságos. Cél Ha valamilyen nagyobb feladatot kapunk, mi motivál tetteinkben, döntéseinkben: önzésünk vagy képesek vagyunk társaink, mások érdekeit is figyelembe venni? Le tudunk-e mondani saját elképzeléseinkről, ha érezzük, hogy Istennek más terve van velünk? Isten sokféle módon értékeli helyes döntéseinket.

Kerettörténet az ötödik naphoz Szereplők: Robi, Panna, Arrrnold (díjátadó), Dominik, Marcell, Patrik, Lizi, gyerekek, kórus (Kellemes hangulat. Mindenki jelen van a díjátadáson.) DOMINIK: - És akkor apum rángatta, rángatta, majd egyszer hirtelen kikapta a halat a vízből. Akkora halat fogtunk, hogy az autóba alig fért bele... LIZI: - Már megint halászmeséket mondogatsz? DOMINIK: - Ez most kivételesen igaz. Kicsi az autónk. (Háttérben énekel a kórus. Lassan mindenki belekapcsolódik.) ARRRNOLD: - Halihó, csöppségek! Hogy vagytok? GYEREKEK: - Nagyon jól! A VBH a legszuperebb tábor! ARRRNOLD: - Barátok között mindig jó lenni. Ki tudja megmondani, hogy ma milyen nap van? PANNA: - Az utolsó! ARRRNOLD: - Ez igaz. És mi szokott utolsó napon lenni? PANNA: - Hát vége szokott lenni. ARRRNOLD: - És még a vég előtt? ROBI: - A díjkiosztó. ARRRNOLD: - Ohó, tökéletes! A 2014-es VBH tábor díjkiosztója! (Mindenki tapsol.) A tábor folyamán alkalmatok volt pontokat gyűjteni különböző ügyességi próbákon: vízi pisztoly harc, kötélmászás, ping-pong, foci, dinnyeevés, pónifésülés, kötéltánc, úszás és katicabogár etetés. Ki szerzett a legtöbb pontot? DOMINIK: (elbújik a többiek mögé) - Talán Dominik, a bajnok? Ő a kedvencem! ARRRNOLD: - Hát Dominik is a három legjobb között szerepel. Élőversenyben van Pannával és Lizivel. LIZI: - Jupiii! PANNA: - Hallottad ezt Gergő? ARRRNOLD: - De mivel csak egy valaki viheti el a ház virágját, kérek mindenkit, hogy mondjon pár szót saját maga érdekében. (Dominik jelentkezik. Előugrik, kezdi a beszédet.) DOMINIK: - Mi a közös az izomban, a jó szívben és a furfangosságban? Egy fiú: Dominik! Szavazzatok rám! ARRRNOLD: - Köszi, Dominik. Lizi? LIZI: - Öhm. Én szeretem a virágokat és, ha megnyerem a ház virágját, öntözni fogom! Ígérem. ARRRNOLD: - Panna? PANNA: - Gergővel nagyon örülünk, hogy itt vagyunk. Ez volt életem legszebb tábora. Sok barátot szereztem meg. Szerintem mindannyian nyertesek vagyunk, a ház virágja csak egy ráadás. 49

ARRRNOLD: - Örülök, hogy így gondolod Panna. És akkor mindenkit arra kérek, írja le a kis lapjára ki érdemli meg a ház virágját. (A gyerekek töltögetik a cetlijüket. Arrrnold összeszedi, megvizsgálja őket.) ARRRNOLD: - A táborlakók egyöntetűen úgy döntöttek, hogy a ház virágjának a nyertese... (dobpergés) DOMINIK: - Csináljatok helyet nekem, fiúk. ARRRNOLD: - Panna! (Tapsözön, Panna szerényen átveszi a díjat, nagyon örül. Dominik húzza az orrát, nem hisz fülének.) ROBI: - Úgy örülök neked Panna! Megérdemled a virágot. Nagyon szeretlek. PANNA: - Itt mindenki megérdemli a nyereményt. Még Dominik is, pedig sokat füllent, de a szíve jó. PATRIK: - Milyen jó, hogy kicsi Panna nyert! Olyan sokat segített nekünk. Kinyitotta a befőttescukorkánkat. MARCELL: - És mindig kedves volt velünk, pedig mi gyakran bántunk csúnyán vele. Ugye Dominik? DOMINIK: - Iiiigen. Valóban rendes lány Panna. Menjünk, gratuláljunk neki. Rajtam sokat segített, hogy megtaláljam a helyes utat. (Dominik, Marcell és Patrik Pannához lépnek és gratulálnak neki.) ARRRNOLD: - Látod Vili, az alázatosság már megint győzött! Kis zenét? (Mindenki énekel.)

Történet a kiscsoport számára Történet elmondása Dávid megkíméli Saul életét (1Sám 24, 26) – Dávid királlyá lesz Szereplők: D - Dávid király K - Kíváncsi Karcsi (Kati) - újságíró Kellékek: korona, királyi öltözék, kitűző „SAJTÓ” felirattal, füzet, ceruza (Az újságíró egy füzettel és ceruzával a kezében megérkezik a terembe és kérdezősködni kezd.) K: Sziasztok! Én, Kíváncsi Karcsi vagyok a „Mennyei hírnök” tudósítója, és úgy hallottam, hogy tegnap itt egy gyenge legény szembeszállt egy óriással. Tudtok erről valamit? (A gyerekek elmesélik Dávid és Góliát történetét. Az Újságíró kérdésekkel segítheti őket.) K: Ó, ez nagyon izgalmas volt. Nem tudjátok, hogy hol találom most ezt a Dávidot? Kíváncsi lennék, hogy mi történt vele a csata után. Saul király biztosan megjutalmazta. (Közben Dávid király koronával a fején belép a színre.) K: Nézzétek csak gyerekek! Ki lehet az? Megyek, megkérdezem, hátha tud nekem segíteni. (Karcsi odalép Dávidhoz, megkaparja a torkát és kicsit előre hajol.) K: Jó napot! … Elnézést. … Kérdezhetnék öntől? D: Jó napot! Természetesen, csak nyugodtan kérdezzen! Ha tudok, válaszolok. K: Én a hős Dávidot keresném, aki tegnap legyőzte az óriást. Szeretnék vele riportot készíteni. D: Hát az már jó régen volt. El is felejtettem. K: Elnézést, de micsoda volt régen. D: A csatám Góliáttal. Már jó régen volt. K: Nahát, … hát akkor ön lenne Dávid! (Karcsi nagyon izgatott lesz.) És most király? Ezek szerint, ez lett a jutalma! Legyőzte Góliátot és királlyá avatták! Hú… D: Hát ez nem egészen így volt. K: Miért, akkor hogy volt? Mi történt a győztes csata után? D: Először minden jól indult. Saul király magához vett, és a győztes csatáimat követően a harcosok élére állított, majd ezredessé tett, … sőt, hozzám adta feleségül az egyik lányát. K: Hát ez egy sikertörténet. Győztes csaták és esküvő. Milyen romantikus cikk lesz ez. D: Romantikus? Á, dehogy! K: Miért mondja ezt, valami netalán elromlott? D: Az egyik győztes csata után az asszonyok a következőt énekelték: „Megölt Saul ezret, Dávid meg 50

tízezret!” El sem tudja képzelni, mit indított ez el. A nép szeretett, de a király egyre féltékenyebb lett rám. Két alkalommal is lándzsáját dobta felém, hogy azzal a falhoz szegezzen és megöljön. K: És mi történt? D: Mind a kétszer kitértem a lándzsa elől, de tudtam, hogy el kell menekülnöm. Sajnos, Saul király elhagyta az Úr útját, nem hallgatott az Úr szavára, ezért Isten elhagyta őt. Saul király nem csak hogy nem tartotta meg azt, amit Isten parancsolt neki, hanem a saját esze után ment, büszke és gőgös lett. Még emlékoszlopot is állítatott magának. Sault ezek után gyakran megszállta a gonosz lélek, és mivel tudta, hogy az Isten lelke velem van, elhatározta, hogy nekem mindenképpen meg kell halnom. K: Volt erre bizonyítéka? D: Igen. A legjobb barátom, Jonatán, Saul király fia maga hallotta ezt apjától. Sőt majdnem ő is pórul járt, amikor engem próbált megvédeni. K: Szóval elmenekült a király udvarából. De hová ment? Mi történt? D: Igen, elmenekültem. Barlangokban bujkáltam néhány emberemmel. De Saul király itt sem hagyott békén. Üldözni kezdett a seregével. Többször is utolért. K: És hogy maradt életben? D: Én, vagy Saul király? K: Ezt hogy érti? D: Amikor az Éngedi sziklavárban tartózkodtam Saul háromezer emberével próbált meg elfogni. K: Hát nem hagyta a véletlenre! D: Nem bizony! K: De izgalmas, kérem, ne haragudjon, mondja tovább! D: Szóval, amikor Saul megérkezett háromezres seregével, én és az embereim behúzódtunk a barlangokba. Jól ismertük a szűk járatokat, itt mi voltunk előnyben. Mindenki feszülten figyelte a barlangok bejáratait. S lám, egyszer csak ki jön be a sötét barlangba; pont abba a barlangjáratba, ahol én rejtőzőm?! Maga Saul király! K: Gondolom egy kisebb sereggel. D: Nem, teljesen egyedül jött be, kíséret nélkül. Hunyorított, mert a szeme még nem szokta meg a sötétséget. K: És akkor megölte! Végre bosszút állt rajta a sok megaláztatásért, és ön lett a király! D: Megfordult ez a katonáim fejében is. Buzdítottak, hogy végre eljött a nap, amikor az Úr kezembe adta az ellenségemet, hogy most bosszút állhatok. … Elővettem hát a kardomat, odalopóztam csendben Saulhoz, és … K: És??? D: … és levágtam a köpenyének a sarkát. K: Köpenyének a sarkát? De hát miért? D: Ezt kérdezték az embereim is. Sőt, ezután ők akartak vele végezni, de nem engedtem. K: Miért nem? Hiszen a király elűzte, az életére tört, mindenét elvette. Miért nem állt rajta bosszút? D: Mert Sault királlyá az Isten választotta, és én hogyan is bánthatnám azt, akit az Isten kent fel királlyá. Hogyan lennék én így jobb király. Sault az emberi büszkesége rossz útra vitte, elhagyta miatta Istent, és elveszített mindent. Elveszítette az Istennel való kapcsolatát, mert öntelt és gőgös lett. Én viszont nem akartam erre az útra térni. K: De hát ennyi megaláztatás után sem? Hiszen ön, Dávid, az ország hőse volt, nagy harcos, a király veje, és végül bűnözőként, magányosan kellett bujkálnia nedves és büdös barlangokban. D: Megaláztatás? Nem gondoltam erre így. Tudja, én nem voltam egyedül. Mert mindig velem volt az Istennek Lelke. Az Úr vezetett engem végig az alázat útján. És látja, most itt állok Izráel királyaként. Saul halála után az egész nép engem választott királyává. Saul önmagát felmagasztalta, és az Úr megalázta őt. Nekem segített az Úr, hogy alázatos tudjak maradni, és végül pedig jutalomként felmagasztalt. „Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lk 18,14b). K: És mi történt ön és Saul között azután, hogy levágta a köpenyét? D: Saul még egyszer utánam jött a pusztába. Akkor az egyik emberemmel a dárdáját és vizes korsóját vettem el a sátrából, bizonyítva, hogy ha meg akartam volna ölni, megtehettem volna. K: Amikor Saul király rájött, hogy újra meghallhatott volna, de ön megkegyelmezett neki, mit tett? D: Saul megígérte, hogy többet nem fog üldözni, és megáldott. Kibékültünk, és véget ért az üldöztetésem. K: Nahát! Micsoda csoda! Az alázatosság meghozta gyümölcsét. Micsoda cikk lesz ez! Már tudom is a címét: „Alázat, vagy büszkeség?” ! Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Micsoda cikk lesz ebből! (Mindkét szereplő elmegy.) 51

Imádság Aranymondás: „Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lk 18,14b) Aranymondás megtanítása: Az aranymondást 12 koronára írjuk ki. A gyerekek közül hatot hívunk ki, minden gyerek két-két koronát kap a kezébe. Különböző feladatokat kell nekik megoldani ahhoz, hogy kijöhessenek és tarthassák a koronákat. Például: - Az egyik gyerek, akkor kapja el a koronákat, ha elszámol 10-ig angolul, vagy németül (attól függ, hogy melyik nyelvet tanulja.) - A második gyerek tízszer leguggol. - A harmadik elénekel egy éneket (amit a hét alatt tanultak). - A negyedik fut egy kört. - Az ötödik táncol egyet (pl. mutassa meg a csárdás lépéseit). Gondoljunk Dávid öröm táncára. - A hatodik lerajzolja vagy felsorolja Dávid harci eszközeit. Ha nagyobb csoporttal dolgozunk, akkor a koronákat a szünetben a székek alá lehet ragasztani. Akinek a széke alatt volt a korona, az kimegy a többiek elé, és magasra tartja a koronát. Amikor kint vannak a gyerekek a koronákkal, akkor elolvassuk közösen, majd csak a lányok, csak a fiúk, csak a szőke hajúak, stb. Majd egyesével, vagy kettesével vesszük le a koronákat, s végül elfogynak. Kézimunka: - kifestő - frigyláda (lásd a CD mellékleten és a rajzmintáknál) - társas játék Beszélgetés a kisebbekkel: 1. Miért üldözte Saul Dávidot? 2. Mit tett Dávid, amikor találkozott Saullal a barlangban? 3. Mit tanácsoltak neki a katonái? 4. Te mit szoktál tenni, amikor valaki megbánt? 5. Mi a véleményed a „szemet szemért, fogat fogért” mondásról? 6. A történetben Saul a „büszkeség útját”, Dávid pedig az „alázat útját” választotta. Beszélgessetek a két szereplő választásáról, nehézségeikről? 7. Te melyik utat választanád? Miért?

Történet a nagycsoport számára Történet elmondása - Feldolgozás I. Szereplők: P – Panna A –­ ­Arnold 3 segítő a paraván mögött Kellékek: kalapács (vagy fűrész) Noé felirattal, kürt (vagy korsó, fáklya), kendő (vagy búzakalász), tarisznya, 4 kövecske, kereszt (fa, vagy karton barnára festve), paraván, fehér lepedő, lámpa, sárga pauszpapír, kendők, töviskorona, kartonból kivágott - kehely, kenyér, kard vagy bot, kereszt, sziklasír. 52

(Panna visszajön a színre.) P: Ma van az utolsó nap, és tudjátok, ilyenkor rendet kell tenni, mindent össze kell pakolni. Mennyi minden van itt! (P. odalép a földön heverő tárgyakhoz – kereszt, kalapács, korsó, kendő, tarisznya benne a 4 kövecske és egy felirtat: „Dávidnak, Izráel királyának tulajdona”, majd sorban kézbe veszi azokat!) P: (P. kezébe veszi a kalapácsot.) Nézzétek csak gyerekek, ez itt egy kalapács! Az van ráírva Noé. Emlékeztek Noéra, ő volt az, akiről azt mondták, hogy bolond, pedig ő okos volt, mert hallgatott Isten szavára – megépítette a bárkát és megmenekült az özönvíztől. (P. leteszi a kalapácsot és a kürt felé nyúl, majd felveszi!) Nahát, ez pedig Gedeon kürtje. Emlékszem, hogy amikor a kicsi csapatával csatába indult, megfújták a kürtjeiket, a filiszteusok pedig úgy megijedtek, hogy mind elfutottak. Isten Gedeonnal volt a lehetetlennek tűnő feladatában és Gedeon még a kis csapatával is le tudta győzni a nagy sereget. (Leteszi a kürtöt.) Nézzük csak, mi van még itt? (Felveszi a kendőt és nézegeti.) Hát ez kié lehet?… Ez biztosan Ruth kendője! Azé a Ruthé, aki elhagyta az otthonát és elkísérte az anyósát Naomit Betlehembe. Isten pedig nem hagyta el őket, hanem gondoskodott róluk. Ruth megismerkedett Boázzal és férjhez ment. Milyen romantikus történet volt. (Leteszi a kendőt és felveszi a tarisznyát, majd vállára veszi azt.) Ez meg kié lehetett? Bele nézek! (Belenéz a tarisznyába és kivesz belőle négy kövecskét.) Négy kövecske, mit jelent ez. Jaj, gyerekek! Ez biztosan Dávid tarisznyája, és ezek pedig azok a kövecskék, amit nem használt fel a Góliát elleni harcban! Milyen izgalmas volt, amikor a gyenge Dávid egy parittyával és kövecskével szembeszállt az erős Góliáttal. Isten pedig megerősítette Dávidot és egy karsuhintással, meg egy kardcsapással végzett az óriással. (Közben színre lép A. és megszólítja P.-t) A: Hát te Panna, mit csinálsz itt? P: Segítek összepakolni. A: Ez nagyon kedves tőled. Köszönöm, hogy segítesz. P: Nézd csak mi mindent találtam! Ez itt Dávid tarisznyája. A: Biztos vagy benne? P: Igen, itt a négy kövecseke. (P. kinyitja a tarisznyát és észreveszi a felíratott.) Meg nézd, van itt egy felirat is: „Dávidnak, Izráel királyának tulajdona”. Ezt nem értem. Dávid nem volt király!? Te tudod, hogy miért van ez ide írva? Mikor lett Dávid királlyá? Azután, hogy legyőzte Góliátot, és akkor mi lett Saul királlyal? A: Mennyi kérdés. Légy türelmes, mindent sorban elmesélek. Dávidot, miután legyőzte Góliátot, a király magához vette. Feleségül adta neki az egyik lányát, sőt Dávid ezredes lett és sok csatát megnyert. Egy idő után az egyre büszkébb és gőgösebb Saul féltékeny lett Dávidra, ezért eldöntötte, hogy megöli őt. Kétszer is megpróbálta a dárdájával falhoz szegezni Dávidot. Amikor Dávid rájött, hogy veszélyben az élete, elmenekült és bujdosni kezdett. De Saul itt sem hagyta őt békén, kétszer is nagy seregével Dávid keresésére indult. P: De hogy lett Dávidból király? Kihívta Sault is, mint Góliátot párbajra, majd megvívtak és legyőzte őt? A: Nem. Dávid nem ölte meg Sault, de még csak nem is vívott meg vele. Ugyan kétszer is megölhette volna a királyt, ő mégsem bántotta őt. P: De miért nem bánt el vele? Hiszen a király igazságtalan volt Dáviddal. Nem állt bosszút? A: Nem bizony. Bár sokan bíztatták őt, hogy álljon bosszút Saulon, de Dávid nem hallgatott rájuk. Ő alázatos volt, és nem akarta bántani Sault, akit Isten választott ki királlyá. Dávid alázatosan várt, nem bántotta még csak szóval sem Sault, és amikor eljött az ideje, a nép őt választotta meg új királynak. P: Hát ez a Dávid nagyon alázatos volt. S milyen jól tette, hiszen megkapta érte a jutalmat, Izráel királya lett. A: Valóban, de nem ő volt a legalázatosabb. Tudod, ő is sokszor hibázott. P: De akkor ki az, aki még nála is alázatosabb volt? A: Akire én gondolok, az mindenkinél alázatosabb volt. P: Kérdezhetek még valamit? Miért van itt ez a kereszt? (P. rámutat a keresztre.) Erről nem meséltetek nekünk a héten? A: Hát látod, ez a kereszt a legnagyobb alázatnak volt a tanúja. 53



P: Kérlek, most már mondd el, kiről beszélsz! A: Hát az Úr Jézusról! Ő volt a világon a legalázatosabb.

(Arnold az árnyjáték segítségével elmeséli Jézus keresztútjának történetét. A segítők mozdulatlanul beállnak, és felgyújtják a lámpát, majd eloltják. Az egyes képeket pár másodpercig világítsuk meg, hogy a segítőknek legyen idejük pozíciót váltani - képek a CD mellékleten) Mindez csütörtökön kezdődött, amikor Jézus a 12 barátjával összegyűlt, hogy megünnepeljék a zsidók ünnepét, a páskát (1. kép). Azon a csütörtök estén Jézus fogta a kenyeret, odaadta a tanítványoknak körbe, hogy mindegyik törjön belőle és azt mondta nekik: „Ez olyan, mint az én testem, ami értetek meg fog törni.” Aztán a poharat is körbe adta, akkor meg azt mondta: „ahogy öntjük az italt a pohárba, úgy fog a vérem kiontatni az emberekért”. Mindenkiben bujkált egy kis félelem, egy kis értetlenség: mi fog történi Jézussal. Egyedül Júdás nem volt megdöbbenve. Miután Jézus és Júdás egyszerre belemártották a falatot a szószos tálba, Júdás felállt és elment. Jézus szomorúan tekintett utána. Később kiderült, hogy Júdás aznap éjjel hova ment (2. kép). A főpapokhoz ment, Jézus ellenségeihez, hogy elárulja Őt. 30 ezüstpénzért elmondta nekik, hogy Jézus aznap éjjel a Gecsemáné kertben lesz a tanítványaival. Könnyen elfoghatják az éj leple alatt. A főpapok nagyon örültek, régóta tervezték, hogy Jézust eltávolítják. A tanítványok még sohasem látták olyannak Jézust, mint akkor este a Gecsemáné kertben (3. kép). Félelem szállta meg, remegett a teste, leborulva, fájdalomtól elgyötört arccal imádkozott. A tanítványok később sokat gyötrődtek, mert nem tudtak vele együtt imádkozni, annak ellenére, hogy Jézus megkérte őket - mert elnyomta őket az álom. János és a többiek akkor ébredtek fel teljesen, amikor a sötétségben léptek hangjai, katonák árnyai lepték el a kertet. Minden olyan gyorsan történt. Júdás ajkával megérintette Jézus arcát, a katonák rávetették magukat, Péter még próbált karddal védekezni, de Jézus megállította. A katonák elhurcolták Jézust és a nagytanács előtt kihallgatták (4. kép). Hamisan megvádolták, arcul ütötték, hazug embereket hívtak, hogy mondjanak valami valótlanságot, ami alapján elítélhetik. Jézus pedig csak állt és hallgatott. Mintha meg sem akarta volna védeni magát. Nem is akarta. Csendesen állt és hallgatott. Pilátus előtt, a római helytartó előtt is csak hallgatott. (5. kép). A gyűlölői vádjaira nem felelt, alázatos volt. A Gecsemáné kertben olyan erőt kapott az imádságból, hogy minden szó, minden ütés, minden vád egyre hallgatagabbá tette, és egyre határozottabbá. Pilátus ítélkező székében ülve, megkérdezte a tömeget, miért akarják Jézust kivégeztetni. De a nép mind csak azt ordította: Feszítsd meg őt! Eztán Jézust elvitték a katonák. Ő pedig össze-össze roskadozva tűrte a röhögő őrök csúfolódását, miután megostorozták. (6. kép). Tövisből fontak fejére koronát, és hajlongtak előtte gúnyból, mintha király lenne, leköpdösték. Ő mindvégig alázatosan tűrt, továbbra is hallgatott, mint egy bárány. A katonák a vállára raktak egy nehéz keresztet, aztán elkezdték lökdösni, hogy induljon (7. kép). A nehéz kereszt vágta a vállát, görnyesztette a testét. Arcán majdnem teljes kimerültség volt, ahogy nehéz terhét vinni próbálta. Aztán az őrök a tömegből kiráncigálták Simont és kényszerítették, hogy vigye a keresztet és könnyítsen Jézus terhén. Amikor megérkeztek a Golgotára, Jézus készségesen engedte, hogy odaszögezzék a keresztre. Kezét és lábát átszúrták (8. kép). Még ekkor is, a kínok között, amikor levegőhöz is alig jutott, megsajnálva az embereket így imádkozott értük: „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Majd pedig felkiáltott: Elvégeztetett! Igen, elvégezte, alázattal végigjárta ezt a keresztutat, míg ellenségei gőgösen és büszkén gúnyolták és megalázták őt. A tömeg hazament. Nem volt többé zaj. Később két férfi levette Jézus testét a keresztről, leplekbe tekerték és elvitték egy közeli temetőbe, hogy elhelyezzék az egyik üres sírba (9. kép). Lezárták a sírt. A következő nap, csendes volt, hallgatott minden. Mintha az egész világ mély gyászba borult volna. Majd vasárnapra virradt. Két nappal Jézus halála után, az a szomorúság, ami a tanítványok szívében volt, teljesen elmúlt. A madarak is róla énekeltek: Feltámadt! Amikor a tanítványok meglátták az üres sírt (10. kép, a lámpa elé tartsunk sárga papírt), akkor értették meg, miért kellett végigjárni Jézusnak ezt a keresztutat. Jézus legyőzte a halált, megnyitotta a sír kapuját. Jézus megnyitotta nekünk a Menny kapuját! Jézus alázatosan járta végig a keresztutat: „Amikor kínozták, alázatos maradt, száját nem nyitotta ki.” (Ézs 53,7a), s miután felment a mennybe királyi koronát kapott, mégpedig a mennyei királyság koronáját. 54

P: Csodálkozom, hogy Jézusnak volt ennyi ereje végigjárni ezt az utat. A: Tudod mi volt az ő erejének a titka? A szeretet! Szeretetből tette ezt értünk. Jézus is nagyon sokszor válaszút elé került, ahogyan mi is. Ő azonban mindig azt választotta okosan, amit Isten mond. Nem bánta, ha kicsi, mert tudta, hogy Isten hatalma vele van. Nem bánta, ha gyenge, mert tudta, hogy Isten megerősíti majd őt. Nem bánta, hogy szegény, mert ő szeretetben volt gazdag. Ezért nem bánta, hogy végig kell járnia a keresztutat alázattal, mert tudta, hogy az út végén győztes lesz, és királyi koronát szerez nekünk is az Ő csodálatos országában. P: Ez olyan, mintha Istennél minden fordítva lenne. Nem az erős, hanem a gyenge, nem a gőgös, hanem az alázatos kap jutalmat. A: Ez így van. Pont erről tanított az Úr Jézus az egyik példázatában: „Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik” (Lk 18,14b). P: Elmeséled? A: Egyszer majd elmesélem. De most már gyere, menjünk és pakoljunk össze! (P. és A. elmennek.) Kérdések nagycsoportnak: 1. Hogyan értelmezed az „alázat” kifejezést? 2. Szerinted az alázat pozitív vagy negatív tulajdonság? Miért? 3. Kit tartasz alázatosnak? 4. Szerinted Jézus miért választotta az alázat útját? 5. Milyen reakciót vált ki a másikból, ha alázatosan, ill. ha gőgösen viselkedsz vele szemben? 6. Gondolkodj el! Van az életednek olyan területe (helyzete), amiben úgy érzed, alázatosnak kellene lenned? Beszélgessetek arról, hogy ennek a megvalósítása hogyan történhetne meg a gyakorlatban. Te mit választasz? - Keskeny vagy széles út? Kellékek: spárga vagy ragasztószalag, akadályok készítéséhez – szék, asztal, doboz, lepedő, spárga, háló, kötél, igés kártyák, angyal jelmez. A teremben, vagy a szabadban jelöljünk ki két utat, a két útnak közös rajtvonala legyen, mint egy útelágazás. Széles út, könnyen végigjárható akár különböző feladatokat adva is (pl. négykézláb, hátramenetben). Az úton szórjunk szét jutalomként „kamu édességet” (üres csoki, vagy cukorka papírt). Keskeny út, nehezen végigjárható, különböző akadályokkal (amin át kell ugrani, vagy ami alatt vagy között kell mászni, pl. felborított szék, lepedővel letakart kisasztal, kifeszített kötél, spárgából készített háló), amiket nem lehet elmozdítani a helyükről. Az akadályok mellett igés táblákat helyezzünk el. Ajándék csak az út végén legyen elhelyezve, de nem látható módón. Igés táblák igéi (ajánlat): • rajt: 2Kor 9,24-25 • akadályokhoz: Zsolt 140,6; Zsolt 119,105; Zsolt 91,2-3; 2Sám 22,29 • cél: Jak 1,12 A gyerekeket a rajtvonalhoz állítjuk és megkérjük, hogy válasszanak, melyik úton mennek végig. Elmondjuk, hogy az első könnyű, gyorsan végig lehet rajta menni és láthatják szétszórva a jutalmakat. A másik nehezebb, de kapnak segítséget útközben és a végén várja őket a jutalom. A keskeny úton azok, akik elolvassák az igés táblákat, segítséget kapnak egy angyaltól (felemeli a kötelet, leveszi a hálót, …). A keskeny úton célba érkező gyerekek az édes jutalom mellett (csoki, vagy kinder tojás, …) kapnak egy a győzteseknek járó jutalmat is – arany koronát az „ÉLET KORONÁJA” felirattal. A játék végén felajánlhatjuk a széles utat választóknak is, hogy menjenek végig a keskeny úton. Őket is jutalmazzuk meg! Üzenet: Isten vigyáz az övéire, azokra, akik benne bíznak, az ő útjain járnak. (Alapötlet merítve: Horogötletek a bibliatanításban, REMA, Bp. 2011) 55

1. Melyik utat választottad? 2. Mi alapján választottál? Nehéz, vagy könnyű volt? 3. Mi történt azon az úton, amit választottál? 4. Hogyan érezted magad az úton, amit választottál? 5. Mit éreztél, amikor láttad, hogy a másik úton haladónak könnyebb/nehezebb a dolga? 6. Találkoztál az angyallal? Milyen szerepe volt? 7. Mi alapján szoktál választani a hétköznapokban? 8. Kitől kérhetsz segítséget?

Történet elmondása - Feldolgozás II. TÁBORZÁRÓ IMASÉTA Ez az imaséta arra szolgál, hogy az utolsó nap átismételjük az egész heti tanítást, és a gyerekek ráébredjenek arra, hogy Jézus az, aki tökéletesen végigjárta azt az életutat, a keresztutat, amit Isten elé adott. Azt szeretnénk megértetni a gyermekekkel, hogy Jézus mindig a jó utat választotta, és még akkor sem rettent meg az Isten akaratát tenni, amikor Ő egy igen nehéz, fájdalmas útra terelte. Arra szeretnénk ráébreszteni a gyermekeket, hogy akkor járjuk helyesen a mi életutunkat, ha Krisztus útját, tanácsát követjük, ha Ő a mi útitársunk, vezetőnk. Jézus tudja hol a cél, Isten királysága, országa, engedjük, hogy „elnavigáljon” minket is a célba győztesként. 1. ÁLLOMÁS TANÍTÁS Noét kigúnyolták, bolondnak tartották az embertársai, mert hallgatott az Úr szavára és nagy szárazság idején bárkát épített. Mégis végül kiderült, hogy ő az okos, hisz életben maradt, mert hallgatott Isten szavára. Noé jól választott. Jézust éppen úgy, mint Noét kigúnyolták, megcsúfolták, mégis hallgatott Istenre, végig járta a keresztutat. „Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, tövisből koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták őt: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Azután leköpték, elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez verték.” (Mt 27, 28-30) Jézus nem törődött a gúnyolódókkal, tudta, hogy neki nem bárkát, hanem fából egy hidat kell építeni, ami által életben marad minden ember, aki rálép erre a hídra, a keresztfa- hídjára. Ne törődj a csúfolkodókkal. Légy okos, járd az utat úgy, ahogy Isten tanácsolja. Ezért imádkozzunk! IMA Drága Jézus! Olyan okos vagy, hogy te nem törődtél a csúfolkodókkal, nem tudtak letéríteni az utadról, akármit is mondtak. Nekem nagyon fáj, amikor csúfolnak, főleg akkor, amikor Terólad is rosszakat mondanak. Kérlek, segíts, hogy ne az emberek bolond szavára hallgassak, hanem a Te okos tanácsaidra. Ámen. FOGLALKOZTATÁS: Egy nagy, fehér színű papírra írják rá a gyerekek színes filcekkel az imádság után, hogy milyen az okos ember, és írjanak dicsérő szavakat is. Kisebb, írni nem tudó gyerekek rajzoljanak egy kedvességet kifejező motívumot.

56

2. ÁLLOMÁS TANÍTÁS Gedeon nagyon kicsinek, gyengének érezte magát arra, hogy legyőzze seregével a midjiánitákat. A legkisebb volt testvérei között, a legkisebb nemzetségből származott. Félt szembeszállni a hatalmas ellenséggel, hisz még olyan fiatalnak, kicsinek érezte magát. Hát még akkor, amikor mindenkit haza kellett küldeni, aki félt, és úgy lefetyelt, mint a kutya, és csak 300 –an maradtak a seregben! Jézus is a legkisebb nemzetségből származott. Jézus sem volt harcképzett vitéz, nem volt nagy, hatalmas termetű. Jézus nem kérte angyalok seregét, hogy érte szálljanak szembe a nagy ellenséggel, amikor a keresztutat járta végig, pedig megtehette volna. Nem akarta, hogy Péter kardot fogjon, Ő is kard nélkül győzött, mint Gedeon. Ezt mondta Jézus azon az éjszakán Péternek, amikor el kellett kezdenie a harcot a halállal szemben, és végig kellett járnia a keresztutat: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak kard által vesznek el. Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném az Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?” (Mt 26, 52-53) Isten mindenkit győzelemre tud vinni, akármilyen kicsi, ha nincs is serege, vagy fegyvere. Mi nem a sereg nagyságában, erőnk nagyságában, fegyverünk nagyságában bízunk, hanem Isten nagyságában. Így kicsiként is győztesek lehetünk! IMA Drága Jézus! Te nem szégyellted, hogy kicsinek látnak az emberek. Angyalok nélkül, fegyver nélkül is szembenéztél a gonoszokkal, szembenéztél a halállal. Bárcsak én is ilyen bátor lehetnék. Kérlek, Istenem, adj nekem bátorságot, amikor félek. Amikor félek a sötéttől, az iskolai feladatoktól, félek, hogy a gyerekek vagy a felnőttek megbántanak, amikor félek Rólad beszélni másoknak. Segíts a harcaimban, hogy kicsiként is, kard, durvaság nélkül is győzni tudjak. Ámen. FOGLALKOZTATÁS Egy mérőszalag segítségével mérjük meg a legkisebb gyereket a csoportban (ha van elegendő időnk, akár mindegyiket megmérhetjük). Majd tartsunk egy kis számtanórát. Kérdezzük meg, ha ennek a 116 cm –es gyermeknek a méretéhez hozzáadjuk Isten hatalmasságát, akkor milyen lesz a gyermek? Igen, hatalmas lesz ő is. Istennel nagyok, hatalmasok vagyunk kicsiségünk, kevés centijeink ellenére is. 3. ÁLLOMÁS TANÍTÁS Boáz nagyon kedvesen bánt azzal a két asszonnyal, akinek semmije sem volt. Adott az ő gazdagságából a szegény asszonyoknak. Nem fordította el fejét tőlük, ahogy sokan elfordítják a fejüket az utcán, amikor koldusokat vagy hajléktalanokat látnak. Boáz meglátta a szegényeket, nem nézte le őket, segített rajtuk. Jézus, amikor a keresztúton ment, körülállták az emberek. Az asszonyok sírtak, sajnálták. De még többen csúfolták, nevették. Jézus viszont nem fordította el szemét ezektől a szegény emberektől. Mert ezek az emberek bizony szegények voltak, mert kevés volt szívükben a szeretet, a kedvesség, az együttérzés. Jézus, akárcsak Boáz, rájuk nézett. Megsajnálta őket, és így imádkozott értük: „Jézus pedig így könyörgött: „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”” (Lk 23, 34) De nemcsak imádkozott értük, hanem az életét is adta értük. Jézus meghalt azokért is, akik lélekben szegények. Jézus ránk néz, és törődik velünk a keresztúton is, testi, lelki szegényekkel. IMA Jézusom! Köszönöm, hogy te soha nem feledkezel meg rólam, nem fordítod el rólam az arcod, törődsz mindig velem, minden emberrel. Az a csodás, hogy nemcsak a testünkkel törődsz, hogy legyen mit ennünk, legyen ruhánk, legyen otthonunk, de törődsz a lelkünkkel, a szívünkkel is. Tanítasz minket itt a táborban (Bibliahéten) is, hogy szeressük egymást, hogy bocsássunk meg egymásnak, hogy osszuk meg másokkal azt, amink van, mint Boáz tette. Köszönjük, hogy törődsz velünk, add, hogy mi is törődjünk azokkal, akik körülöttünk vannak, segítséget kérnek. Ámen. 57

FOGLALKOZTATÁS Törődjetek egymással! Tegyünk ki vizes törlőkendőket, törölgessék meg egymást a gyerekek, majd etessék meg egymást egy kis piskótával, vagy almával (akár meg is itathatják egymást, a variációk szinte végtelenek, a lényeg a törődés kifejezése). 4. ÁLLOMÁS TANÍTÁS Dávid talán még a derekáig sem ért Góliátnak. Dávid még kardját sem tudta volna rendesen felemelni, Góliát páncélja alatt meg valószínűleg mozdulni sem bírt volna. Dávid gyenge volt, Góliát erős. Mégis Dávid győzött, mert Isten adott neki bátorságot, ötletet, és legfőképpen Önmagát adta neki, Isten Dáviddal volt. Istennel győzni tudunk, mert Isten erősebb Góliátnál is, Isten erejével mi is legyőzhetetlenül erősek leszünk. Jézus nem volt testileg erős. Jézus gyenge volt, amikor azt a nagy hatalmas keresztet kellett vinnie a Golgota hegyére, nem bírta. Összeroskadt alatta, mint Dávid a páncél alatt. Jézusnak egy ember segített a keresztet vinni. „Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék. Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra, kényszerítették, hogy vigye a keresztet.” (Mt 27, 31-32) Jézusnak nagyobb, erősebb ellenséggel kellett szembenéznie a keresztúton, mint Dávidnak. Jézusnak a halált kellett legyőznie. A halált, amit még soha senki nem tudott legyőzni. Ő mégis képes volt rá. Jézus testileg nem volt erős, de a Lelke erős, tiszta volt, bűntelen, és ezért tudott győzni. Ezért tudott feltámadni a halálból. A halál rajta nem fogott. Dávid megvédte Isten népét, Izraelt azzal, hogy legyőzte Góliátot. Jézus megvéd minden embert, minden népet azzal, hogy legyőzte a halált. Legyőzte helyettünk. IMA Drága Jézus! Milyen fáradt, gyenge, szomorú lehettél azon a nagypénteken. Mégis erőssé tett Téged az, hogy szeretsz minket, és miattunk kibírtad ezt a nehéz keresztutat. Miattunk, értünk legyőzted a halált, mert mi gyengék vagyunk ahhoz, hogy szembenézzünk vele. Mi félünk a haláltól. De most már nem kell. Köszönjük, hogy ennyire szeretsz, és ez a szeretet erőt adott neked a halállal szembenézni. Add, hogy mi is tudjunk tiszta szívből szeretni Téged. Erősíts meg, ha gyengék vagyunk küzdeni, szeretni. Ámen. FOGLALKOZÁS Vigyünk egy kg-os súlyzókat (ha nincs, töltsünk meg fél literes palackot homokkal). Emeljék meg a gyerekek a súlyokat. Mindenki tippeljen, hogy hányszor bírná megemelni egymás után. (Elég a tipp, nem kell bizonyítani). Bizony egy idő után elfáradunk. Isten soha nem fárad el abban, hogy minket felemeljen, ha elgyengülünk. Ő minden nap felemel és erőt ad nekünk. 5. ÁLLOMÁS TANÍTÁS Dávid király alázatosan, szerényen, nem pökhendien és büszkén viselte a királyi koronát. Jézus alázatosan járta végig a keresztutat: „Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki.” (Ézs 53, 7a) Jézus királyi koronát kapott, miután harmadnap feltámadt. Jézus az igazi, a legnagyobb király, hisz Ő nemcsak egy népnek a királya, hanem minden népnek. Nemcsak a földön van királysága, hanem a mennyben. Ő, aki végigjárta a keresztutat és legyőzte a legnagyobb ellenséget, a halált, nem karddal, hanem szeretettel. Jézus is válaszút elé került, ahogy mi is. Ő mindig azt választotta okosan, amit az Isten mondott. Nem bánta, ha kicsi, ha Isten hatalma vele volt. Nem bánta, ha gyenge, ha az Atya megerősítette. Nem bánta, ha szegény, ha szeretetben gazdag. Nem bánta, hogy végig kellett járnia a keresztutat, alázatosan végigjárta, hisz tudta, ezzel győztes lesz, és királyi koronát szerez nekünk is, az Ő csodálatos országában.

58

IMA Királyom, Jézus! Köszönöm, hogy végigjártad helyettem is ezt a keresztutat, és így nekem már nem kell szembenéznem halállal. Kérlek légy az én szívem királya, és amikor válaszút elé állok, és döntenem kell két dolog között, akkor mindig azt a döntést hozzam meg, amit te is jónak, helyesnek tartasz. Súgjál nekem, hogy mit kell tennem. Ha pedig valami rossz történik velem az életemben, add, hogy én is olyan alázatosan tudjam elfogadni, ahogy Te tetted. Kérlek, soha ne hagyj el engem az életem útján. Maradj velem a tábor (Bibliahét) befejezése után is, minden nap. Ámen. FOGLALKOZTATÁS Készítsenek a gyerekek karkötőt! Egy madzagra vagy gumira, fűzzenek fel egy fehér, egy piros, és fekete gyöngyöt, vagy kicsi gombot. A fehér gyöngy jelképezi a helyes utat, a piros középen Krisztust, aki segít dönteni, és a fekete természetesen a helytelen utat.

Imádság Aranymondás: „Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lk 18,14b) (Feldolgozást lásd a kiscsoportnál) Kézimunka: - feladatlap - frigyláda (lásd a CD mellékleten és a rajzmintáknál) - társasjáték - facsíptetőből szék (királyi trón)

59

A társasjáték játékszabálya A játék Dávid életéhez kapcsolódik. Játszva ismételhetjük át vele a Dávid életében történteket, miközben játszva tanul a gyermek számolni, s használni a számszimbólumokat. Olyan fogalmak kerülnek sorra, mint több-kevesebb, sok-kevés, magasabb-alacsonyabb, előre-hátra, első-utolsó. Másoljuk a lapot eleve vastagabb lapra, vagy színezés után ragasszuk fel ilyenre! Színeztessük ki a lapot szépen! Az üres (rajzot nem tartalmazó) mezők színezéséhez adhatunk színritmusokat. Pl. piros-kék, piros-sárga-zöld-kék

60

Szülők estéje Az esti bemutató (szülők estéje) témája: Úti célok Igéje: „… mutasd meg nékem a te utadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak előtted.” (2 Móz 33,13) A családtagok és barátok fogadásában segítenek nekünk a csoportvezetők is. Helyszín: bármilyen csendes, tágas tér, ahol jól lehet mozogni és játszani. Előkészítjük az utat: spárgát feszítünk ki, amely jelzi az utat, legyen elég hosszú, hogy jól elférjenek a jelzőtáblák a helyszínekkel valamint a céltábla. Eszközök: asztalok, székek, különböző akadályok (tárgyak), kivetítő, kivetítő vászon, stb. Kellékek: spárga, amellyel kijelölhetjük az utat, időszalaghoz tapéta, festék, filctollak, ragasztó, olló, szókártyák, jelképkártyák, névkártyák, jelzőtáblák, céltábla, biztosítótű, sálak (a sablonok megtalálhatóak a cd-mellékletben). 1. Fogadjuk a szülőket, gyerekeket, megkapják a névkártyákat (kis mosolygós arc), amelyre majd ráírják neveiket, és leültetjük őket. 2. Köszöntjük a szülőket és megtartjuk a bevezető áhítatot. (Ajánlom a fent említett 2 Móz 33,13-at) 3. Kedves Szülők! Akár szülők vagyunk, akár lelkészek vagy pedagógusok, a feladat ugyanaz. Hogyan vezessük a gyermekeket azon az úton, amelyen megtalálhatják az erős és tartós kapcsolatot Istennel? Arra kérem az Urat, hogy vezessen bennünket még mélyebbre a Vele való kapcsolatában és jutasson eszünkbe különböző utakat, ahogyan Őt bemutathatjuk gyermekeinknek. A Bibliahét célja többek között az, hogy a gyermekek saját élményeiken és tapasztalataikon keresztül közeledjenek a bibliai történethez. A gyermekre és az ő szükségleteire összpontosítunk, ezért gyermekbarát a tanítás. Programunk másik erőssége: a gyermek személyisége felől közelítjük meg a bibliai történeteket, rádöbbentve őket arra, hogy ezek a történetek róluk is szólnak. Nap mint nap hasonló problémákkal, élethelyzetekkel találkoznak, mint e közösségben eltöltött örömteli tevékenységek alatt. A játékos tanulás során új ismereteket szerezhetnek, képességeik is fejlődnek, valamint szórakozhatnak is. Így, sok eszközt felhasználva szeretnénk mutatni az utat, a helyes és jó irányt, amely Istenhez vezet. 4. A Bibliahét főénekének eléneklése után elindítjuk a gyermekeket a kijelölt úton. Az 5 jelzőtábla a helyszínekkel, jelenti az 5 napot (5 történet, 5 ének, 5 aranymondás). Minden állomásnál megállnak, és bemutatnak valamit a tanultakból (jelenetet, aranymondást vagy éneket, történetet). A héten a gyerekek válaszút elé álltak, és minden nap megtanultak egy bibliai történetet. Most átismételtük és megosztottuk ezeket a témákat önökkel is ezen a kijelölt úton. 5. Közös játék a szülők bevonásával. Amíg az egyik munkatárs meghívja a szülőket a közös játékra, addig a másik munkatárs a meglévő kijelölt útra akadályokat helyez el. Kérjük meg a gyerekeket és a szülőket, hogy menjenek végig a kijelölt úton. Ezután kössük össze sálakkal a párok (szülő-gyermek) alkarjait és így tegyék meg az utat, majd lábaikat kössük össze, végül kössük be szemüket, vagyis fokozzuk a feladat nehézségét. Ha már így is megtették az utat, 6-8-as csoportokban ültessük le a gyerekeket a szüleikkel együtt. Minden csoportban legyen egy olyan munkatárs, aki elindít és vezet egy kb. 15 perces beszélgetést. Ha nincs elég alkalmas munkatársunk, írjuk le a kérdéseket egy lapra és helyezzük el az asztalokra.

61

Lehetséges kérdések: a) Hogyan érezted magad ebben a játékban, vagyis ezen az úton? b) Melyik helyzet volt a legnehezebb? c) Mi volt számodra a legfontosabb? A beszélgetés után csoportbontás és a játék lezárása következik: Kedves Gyerekek! Most megtapasztalhattátok, hogy nemcsak Isten vezet közvetlenül benneteket, hanem a szüleitek is vezetnek az úton, vagy esetleg megtörténhet, hogy ti vezetitek őket, akkor is, ha nehéz helyzetbe kerültök, akkor is, ha akadályokba ütköztök, akkor is, ha nem láttok mindent az úton. Gondolom ez a játék visszatükrözte a kedves szülőknek azt, hogy a kisgyermek kezdetben a szüleitől várja az útmutatást, ezért a szülőknek is találniuk kell önmaguk számára olyan biztos irányjelzőt, amelyet a gyermeke is el tud fogadni. Az idősebb gyermekek, a serdülők állandó útkeresésben vannak. Egyik legsürgetőbb kérésük: Mutassátok meg, hogyan éljek! Tehát, ismernünk kell az „utat” szülőknek, nevelőknek egyaránt. 6. Tekintsünk meg egy kisfilmet (a bemutató megtalálható a CD mellékleten). Film után: Sok szép utat láttunk és sokfélét. Minden út elvezet valahová. Hasznunkra válik, ha mindig kitűzzük az úti célokat is. Szinte magától adódik a kérdés: Vajon melyik az én utam? – Istenhez, a gyermekemhez, önmagamhoz… 7. Zárógondolatok Az elkészített időszalagot elhelyezzük a kijelölt útra majd részletesen elmondjuk, összefoglaljuk, hogy mit látnak és miért. A Biblia történetei bepillantást adtak egész héten a gyermekeknek és most a kedves szülőknek is, egy nagyszerű időszalag eseményeibe. Ádámtól Noén át Gedeonig, vagy Ruthtól Dávidig. Az időszalag Ádámmal kezdődik, majd folytatódik a történelem előrehaladásával egészen a mai napig. A mi örökségünk tovább szövődik és mi is részesei lehetünk. Az időszalag azon korában élünk, amikor a gyakori változás, szorongás, bizonytalanság a jellemző. Noé okos volt, Gedeon győztes, Dávid bátor, Ruth hűséges, viszont ők is egyszer válaszúthoz érkeztek és döntöttek. Az elmúlt napokban nektek is döntenetek kellett a különböző játékokban, helyzetekben. Korunkat a koraérettség is jellemzi, felkészülhetünk tudatosan is ennek elfogadására, de óriási megkönnyebbülés tudnunk: Isten nem változik! (Lehet idézni: Jak 1,17; Zsid 13,8) A változások és szorongások korszakában Isten minden értelmet meghaladó békességet ad nekünk: „És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4,7) Egy ilyen korban, amikor siettetik a gyermekek felnőtté válását, a mi Urunk azt mondja, legyünk olyanok, mint a kisgyermekek (Mt 18,3). Mindnyájunknak helyünk van az időszalagon. Fontos vagy! Isten helyet készített neked, nekünk, és a mi helyünk, a te helyed is van olyan fontos, mint a Dávidé, Ruthé, Gedeoné. Tehát te is éppen olyan fontos vagy neki! Lehet, hogy sokan szeretnénk olyanok lenni, mint Noé, Gedeon vagy Dávid. Viszont tehetünk mást is: figyeljünk Isten hívására és legyünk mi magunk, önmagunk! Arra kérünk, hogy helyezzétek el „magatokat” vagyis a névkártyáitokat valahol az időszalagon. 8. Miatyánk 9. Közös ének 10. Szeretetvendégség

62

63

Végezetül... Elpakolás: Nevezzünk ki egy vagy két embert a termek rendbetételének felelősévé! A kisgyermekes munkatársakat engedjük haza. A többieket kérjük meg, hogy segítsenek, amíg mindennel el nem készülünk, ha a hét végeztével a helyiségeket ki is kell takarítani, próbáljunk meg erre a munkára valaki(ke)t beszervezni. Minden munkatárs és segítő, így te is fáradt vagy egy ilyen hét után. Talán akad valaki, aki a lebonyolításban nem akart vagy nem tudott segíteni, de szívesen elvállal valamit az utolsó alkalommal. Kiértékelés: Nagyon hasznos, ha a Bibliahét végeztével kiértékelést készítünk arról, hogy mit és hogyan tettünk, mit tanulhatunk belőle. Milyen elemeket tarthatunk meg jövőre, és min kell változtatnunk. Záró alkalom után erre nincs idő. Szerencsésebb, ha a következő héten egy este gyűlünk össze. Később nem jó, mert addigra az első benyomások már a feledés homályába vesztek. Hívjunk meg minden segítőt! Gondoskodjunk valami innivalóról és egy kis süteményről. Szép gesztus, ha egy kis ajándékot is adunk mindenkinek. Bár senki nem vár ajándékot a munkájáért, de a megbecsülés kis jelét mindenki fogja értékelni. Bátorítsuk egymást ebben a szolgálatban! Ezen az estén megkérhetjük a résztvevőket, hogy röviden írják össze, mi az, amit jónak és mi az, amit kevésbé jónak találtak. Segíthetnek ebben a lap alján található kérdések. Ne féljünk a kritikától! Hallgassuk meg mindenki véleményét! A következő alkalom sem lesz tökéletes, de mindig tanulhatunk egymástól. Egy ilyen Bibliahéten sok minden történik. Sokkal több, mint amit a saját szemünkkel láthatunk. Imádságainkban emlékezzünk meg a gyermekekről, akik részt vettek ezeken az alkalmakon és kérjük, hogy minél többet értsenek meg Isten királyságából. Habár nem mindenütt látunk a világon békességet, de az Ő országának és királyságának a béke(sség) és a szeretet az ismertető jele, és ez a királyság eljön. “Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr - : Békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” (Jer 29,11) Az ideális az lenne, ha az összes résztvevő gyermeket egész éven át megtarthatnánk valamelyik gyülekezeti alkalmunk keretén belül, de sajnos a gyakorlat mást mutat. Ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy lesznek olyan gyermekek, akik minden évben visszatérnek a Bibliahét programjára. Ez már magában elég ok arra, hogy folytassuk. Kérdések: 1. Hogy tetszett a téma? 2. Alkalmas volt-e a helyiség, ahol a Bibliahét végbement? 3. Kaptál-e elegendő információt, segítséget előre? 4. Milyen volt a napi témák vezetése? 5. Hogy tetszettek az énekek/zene? 6. Milyennek találtad a feldolgozásokat és a kézimunkákat? 7. Mi a véleményed a színjátékról? 8. Milyen volt a történetek elmondása? 9. Milyen volt a hangulat? 10. Van-e valamilyen ötleted a jövő évet illetően?

64

Kézimunka minták 1. NAP Kifestő

65

Bárka sablonja

Hála oltárhoz farönk sablon

Galambos függő díszhez sablon

66

Galamb dísz

67

2 . NAP Puzzle

68

Ceruzatartó

69

Fáklya sablon

Láng sablon

70

Mozaik kép

71

Mozaik kép

72

Korsó sablon

73

3. NAP

Ruth kalászt gyûjtöget

Ruth elmegy

Ruthot.

kisfia született.

Ruthnak és Boáznak

Boáz feleségül veszi

a mezõn.

Naomival.

Boáz és Ruth

*

86

Puzzle kifestő

74

– Vágd ki a nyolc háromszöget! – Rakj össze belõlük négy négyszöget! – Állítsd a képeket helyes sorrendbe, és ragaszd egymás mellé egy papírlapra!

és ott

ne menj vissza

egy kévét

a mezõn,

Ha learatod

a ha ne m ma ra

omá dj csa y n k a szolgáim

R n! a b

menj te más om! Ne mez y n á e õre l , sz de i e s s

,8

Az üres körökbe írd be az 5Mózes 24,19 hiányzó szavait, az igeszalagra pedig jegyezd le Ézsaiás figyelmeztetését!

u

H a llg

d

Legyen az

... tni e eg th 2

A móábi Ruth

kezed minden

Így

árváé

a

Ézsaiás 58,7

Istened,

és

*** 85 Szókereső kifestő

75

Vonalcsík-technika (quilling) kalász

76

Kenyér sablon

77

4. NAP

*

99

Feladatlap

• Színezd ki a lapot! • Vágd ki Dávid és Góliát alakját a vastag vonalak mentén (az 1. és 2. pont között)! • Hajtsd elõre Dávidot és Góliátot a szaggatott vonal mentén, hogy megálljanak! • Vágd le a lapról a fölsõ csíkot, s vágd ki belõle a kart! • Az olló hegyével vagy egy vastag tûvel szúrjál lyukat a kar végén és a vállon, ahol a pont mutatja. Rögzítsd Dávid karját egy miltonkapoccsal a helyére, s próbáld mozgatni. • Ki tudod-e rímekkel egészíteni a Dávidról és Góliátról szóló verset?

Filiszteus Góliát magas és erõs. Ki gyõzi le egyedül? Ki lesz az a _ _ _? Góliát csak gúnyolja az Úr seregét. Dávid hívja ellene Istene _ _ _ _ _.

Dávid legyõzi Góliátot és a filiszteusokat

Dávid nem volt óriás, az Úrban bízik õ. S nemsokára Góliát homlokán a _ _.

78

Színezd ki a képet (a számozott helyek nélkül), s külön a sisakot és fegyvereket! Majd vágd ki a képet, sisakot, fegyvereket! Hajtsd meg a képet, a jobb oldali szaggatott vonal mentén hátra, a bal oldali mentén elõre! Ha felállítod, így Dávid a távolban látszik. Végül ragaszd a fegyvereket és a sisakot a számok sorrendjében a helyükre!

3.

2.

1.

1Sámuel 17,47

Mert az Úr kezében van a háború, és õ ad a kezünkbe benneteket.

Dávid legyõzi Góliátot és a filiszteusokat

2.

3.

1.

** 99 Feladatlap

79

114

5. Nap

**

Feladatlap

ragasztószél

Dávid Jeruzsálembe viteti a szövetség ládáját

1. Vágd ki az alsó téglalapot, s vele a Dávid-alakot a vastag vonalak mentén! (A szaggatott vonalnál vigyázz!) 2. Vágd ki Dávid karját, és ragaszd a helyére (bal kar)! 3. A szaggatott vonal mentén hajtsd elõre a Dávid-alakot! 4. Vágd ki a fölsõ téglalapot a vastag vonal mentén, az a háttérhez tartozik. Álló helyzetben ragaszd Dávid mögé a másik téglalap hátához! 5. Ha a ragasztó megszáradt, kiszínezheted a képet örömöt sugárzó színekkel.

Vigadjatok a mi erõs Istenünk elõtt! Zsoltárok 81,2

Dávid teljes erõvel táncolt az Úr színe elõtt. 2Sámuel 6,14 80

Frigyláda sablon

5 13 5 5

0,5

5

0,5

5 81

1

5

1

Frigyláda sablon

1

82

13

1

Üzenetet elmélyítő játékok 1. nap A tevékenyég jellege és a fejlesztendő területek: A tevékenység két részből áll, az első rész egy dinamikus mozgásos játék, melyben a stratégiaalkotás, a támadás-védekezés, a csoportnak való ellenállás készségét fejlesztjük. A második rész egy statikus foglalkozás, melyben a tervezés, figyelem/koncentráció, kommunikáció, bizalom, vezetői és végrehajtói kompetenciákat fejlesztjük. Helyszín: A foglalkozás mindkét része előre berendezett helyszínt igényel, ezért az ideális az, ha van két különálló termünk, ami a létszámnak megfelelő akadálymentes zárt tér, ahol 15-20 fő kényelmesen mozogni is képes. Életkor: 7-14 év Létszám: csoportonként maximum 20 fő Időtartam: 100 perc Eszközök: 1 db „núdli” (polifoam rúd), 1 tekercs kreppragasztó, 20 db ruhaszárító csipesz, 10 db szembekötő, 88 db egyforma fakocka vagy petpalack dugó, 132 db spatula vagy kandalló gyufa (hosszú), fejenként 1 szék és annyi asztal, ahol 10 pár egymás mellet képes dolgozni, plusz egy kisebb különálló asztal. Szembekötő kendők (páronként egy). Biztonsági intézkedések: Az első részben fontos az akadálymentes tág tér a mozgás miatt! Az első foglalkozás felfokozott érzelmi állapotot teremt, folyamatosan figyelni kell a szabályok betartatására és a résztvevőket emlékeztetni az egymásra való odafigyelésre. Ez a rész határozott vezetést igényel, az esetleg túlpörgő játékot azonnal le kell állítani a baleset elkerülése végett. Felkészülési idő: a tér berendezése kb. 30 perc Üzenet: Az okosság/butaság, siker/sikertelenség nem a körülményeink és képességeink függvénye csupán! Van választási lehetőséged s az eredmény egyrészt a döntéseid, másrészt az egymásra figyelés és a jó kommunikáció függvénye! GONDOLATOK A JÁTÉKVEZETŐ FELKÉSZÜLÉSÉHEZ: Cél: A gyermekeknek saját élményeket/tapasztalatokat adni Noé történetének lényegi tartalmából, különös figyelmet fordítva annak érzelmi vetületére is! Megteremtve ezzel az alapot, hogy a nap további részében hallott igei és történeti fogalmak összekapcsolódhassanak a saját élményekkel, ezzel segítve azok elmélyülését, belsővé válását. FOGALOM TISZTÁZÁS: OKOS: Az, aki hallja Isten utasításait és cselekszi azokat, ezáltal életet nyer. BOLOND: Az, aki nem hallja, nem látja, és nem cselekszi Isten parancsát. Ahhoz hogy másoknak élményszintű tanulási helyzetet tudj teremteni, elengedhetetlen, hogy te magad is szembesülj saját érzéseiddel, gondolataiddal a témával kapcsolatban. Ebben próbál segíteni a következő néhány szempont. Jó utazást! Az igazi kincsekért mélyre kell menni. - Noé, a korának meg nem értett embere! Gondoljatok bele, milyen érzés lehet egyetlen igaz embernek lenni a tömegben! Éreztél már hasonlót, milyen érzéseid voltak ebben a helyzetben? - 600 évet él így különcként, másként, mint a többiek, mint az akkori társadalmi norma! Voltál már különc? Milyen érzések voltak benned ilyen helyzetekben? Feladtad a különcséged? - Az engedelmes, hallja Isten hangját és engedelmeskedik neki! Tudsz-e engedelmes lenni? Milyen érzés? - Kitartó, képes a körülötte uralkodó normákkal szemben más normákhoz igazodni! Volt már, hogy szembe mentél az árral? Közben milyen érzéseid voltak? A TANULÁS ELŐFELTÉTELEI: - A gyermekeket számára olyan tanulási helyzetet kell teremteni, amiben megélik a ráutaltságot, kiszolgáltatottságot egy nehezített helyzetben. Ahol a sikeres teljesítés a figyelmen és az információk pontos meghallásán és értelmezésén függ. Ahol több helyről több információ jön ezzel zavart okozva. Nekik 83

folyamatosan és a külső zavaró körülményeket kizárva kell figyelniük az információ forrására, akit nem látnak. Szükségesség: - A történetben Noé élethelyzete nagyon jól tükrözi a gyermekek és fiatalok helyzetét, keresik magukat, próbálgatják erejüket, helyüket, képességeiket eközben a követés/ellenállás kettősége jellemzi az életüket, ez a kettőség pedig ott van Noé életében. Rengeteg kérdés feszül bennük, amire választ szeretnének találni és ezért hajlandóak elhagyni a komfort-zónájukat, de csak ha maguk kereshetik a válaszokat. Vízió: - Értelmes és értékes számukra elérhető célokat felmutatni, egy víziót, ami az életükben változást hozhat. Noé minden körülötte uralkodó körülmény ellenére sikeres volt, túlélte a kihívásokat és győztesen jött ki a próbákból. Vigyázni kell azonban, hogy ne kész célokat próbáljunk adni nekik, pl. „Hallgass Istenre és sikeres leszel”, próbáljuk inkább siker lehetőségét felmutatni és hagyni, hogy tanulságokat ők maguk vonják le, találják meg a párhuzamokat és különbözőségeket a maguk és Noé élete/megoldása között. Tanulási klíma: - Egy nyitott és bizalommal teli légkört kell biztosítanunk számukra, ahol szabadon együtt tudnak működni és nincsenek előre kialakított sablon jó és rossz válaszok, csak a keresés lehetősége. Fontos, hogy mindvégig az ő tapasztalatukra legyünk kíváncsiak és arra építsünk, érezzék a saját felelősségüket a tanulásban, a sikeres megoldásban. A FOGLALKOZÁSOK MENETE I. FOGLALKOZÁS (feldolgozással 30 perc) Cél: A résztvevők éljék meg a védekezést, a csoportnyomásnak való ellenállást, tudatosítsák az érzéseiket az átélt szituációban, különböző védekezési stratégiákat fedezzenek fel, találjanak tanulságokat önmagukra nézve. Amiket felhasználhatnak a párhuzamok és különbözőségek megtalálásában a saját és Noé élete között. Technikai előkészületek: - A tér elrendezése:

A fent lázható ábra szerint rendezzük be a teret! Kreppragasztó segítségével a padlón kijelölünk egy legalább 4x4 m területű négyzetet, aminek a közepében egy kört jelölünk ki, ami elég nagy ahhoz, hogy egy felnőtt bele tudjon állni. A négyzeten belül és kívül a térnek akadálymentesnek kell lennie, hogy a résztvevők szabadon ki-, beléphessenek. Játék menete: Az önként jelentkező játékos beáll a négyzet közepében lévő körbe, beköti a szemét és kezébe veszi a „núdlit”, mint egy kardot. A csoport többi tagja felsorakozik a négyzeten kívül és mindenki kap egy ruha84

szárító csipeszt. Feladat, hogy a csoport minél több csipeszt helyezzen el a középen álló harcoson, anélkül hogy az megérintené a „núdlival” őket. A középen álló feladata, hogy megvédje magát a csoporttal szemben. Akit megérint a „núdlival”, annak ki kell mennie a négyzeten kívülre és onnan újra próbálkozhat. Egyszerre maximum 3 ember támadhat. A támadásra és a védekezésre 30 másodperc áll rendelkezésre. A játékvezető az önként jelentkező nevét feljegyzi és a végén a rajta levő csipeszek számát is. Az így kialakult rangsornak majd a második foglalkozás párképzésében lesz szerepe. Fontos! A jelentkezés önkéntes, a csoportból senki nem kényszeríthető, hogy beálljon középre. Szabályok: A középen állót nem szabad lefogni, ellökni, lerohanni. Ha elveszti a kardját nem támadható. A harcos foroghat, de csak csípőből, nem léphet el, nem járkálhat, mozoghat a négyzeten belül. A támadásra 30 másodperc áll rendelkezésre, az állj (sípszó) után felkerült csipeszek nem számítanak. A csoportból egyszerre csak 3 ember támadhat, azaz 3 ember tartózkodhat a négyzeten belül. A foglalkozás alatt beszélgetni nem szabad. De a négyzeten kívül állók zajkeltéssel zavarhatják a harcost. Akit megérintettek, annak el kell hagynia a négyzetet és kívülről újra próbálkozhat. Ha valaki elveszti a csipeszét, az újra felveheti, amennyiben nem érinti meg a középen álló. Minden résztvevő igyekezzen figyelni a társaira a balesetek elkerülése végett. Biztonsági figyelmeztetés: A játék a verseny miatt képes túlpörögni és eldurvulni. A szabályokat egyértelműen és következetesen be kell tartani, a 30 másodperc végét határozott mindenki számára jól hallható módon jelezni kell (síp). Amint látjuk, hogy a játék hevében megfeledkeznek egymás biztonságáról a játékvezető „nyomjon egy stop gombot”, rendezze a sorokat, emlékeztesse a résztvevőket a szabályokra, ha szükséges, és a játék folytatódhat. Ez a játék biztos, határozott vezetést igényel. Játékvezetői feladatok: Nagyon fontos figyelni a játék menetét és észrevenni a fontosabb történéseket. Ezeket lehet az értékelés alatt visszahozni és ezzel segíteni a tanulási folyamatot. - Miként védekeztek és támadtak? Milyen taktikák voltak? - Mennyire volt aktív-passzív valaki? Milyen érzések tükröződtek az arcokon? - Hol voltak a siker és kudarc kulcsai? A csoport: Ha több korosztály van a csoportban, a korosztályokat szét kell választani és külön csoportban játszani velük, hogy az esélyek közel egyenlők legyenek. Figyelni kell a csoportban esetleg jelen lévő konfliktusokra, mert azok ebben a játékban önkéntelenül előtörhetnek. Ha tudjuk, hogy a csoport vagy annak egy része egy bizonyos személyt igyekszik kiközösíteni, akkor különösen figyeljünk, amikor az a gyermek áll be középre és a szabályok szigorú betartatásával igyekezzünk garantálni a tisztességes játékot. Külön jegyezzük meg és az értékelés folyamán hozzuk vissza, ha egy visszahúzódó gyermek vállalja a kihívást és igyekezzünk megdicsérni az igyekezetét. Keretmese: Ti egy régmúlt idők uralkodójának harcosai vagytok, mind tehetségesek és erősek. Az uratok azonban egy próba elé állít benneteket, hogy megjutalmazhasson benneteket, mindenkit az érdemei szerint. Játék elindítása, vezetése és lezárása: Amennyiben lehetséges a gyermekek ne lássák az előkészületeket! A terembe akkor lépjenek be, amikor már minden elő van készítve. Jó, ha játékvezető kezében mappával, fején egy feltűnő kalappal a terem közepén állva fogadja és köszönti a résztvevőket, ezzel magára vonva a figyelmet és megteremtve az első kapcsolatot a terembe belépőkkel. Amint minden gyermek benn van, felhívja a figyelmet a kijelölt négyzetre és megkéri a jelenlévőket, hogy alkossanak egy kört e négyzet körül, amikor a kör elkészült álljon be a vezető is a köbe, mert így senkinek sem fog hátat fordítani a feladat ismertetése közben. A keretmesével kezdi, majd ismerteti a játék menetét és a szabályokat, biztonsági követelményeket. Bemutatja az eszközöket (csipesz, 85

núdli, szembekötő) valamint a játékteret. Amikor mindenki megértette mi is a feladat, felkéri a legbátrabb harcost, hogy lépjen a küzdőtérbe. Az önkéntes jelentkező nevét felírja a papírra, beállítja a négyzetben található kör közepébe, beköti a szemét és a kezébe adja a núdlít. Elhagyja a játékteret és egyértelműen jelzi a 30 másodperc és a játék kezdetét! 30 másodperc után hangos állj vagy erős sípszóval jelzi a küzdelem végét és az esetleg jel után felkerült csipeszeket eltávolítja a harcosról. Leveszi a szembekötőt és a középen álló szeme láttára az ő segítségével megszámolja a csipeszeket és feljegyzi az eredményt a lapra. A küzdőt megtapsolják a többiek, majd helyet keres magának a négyzeten kívül és jöhet a következő önkéntes jelentkező. A játék addig ismétlődik, míg van jelentkező, duplázni nem lehet. Amikor már nincs több jelentkező, vagy mindenki sorra került és az utolsó ember is a visszaállt a helyére, gratulálunk a résztvevőknek és ez eredmények összesítésével elmondjuk, ki, hogy teljesített, igyekezzünk mindenkit megdicsérni és inkább a hatékonyságra helyezni a hangsúlyt, mint az egy győztesre. Ha 20 ember játszik, akkor egy csipesz kb 5% , ha pl. a harcos 10 csipeszt kapott, akkor az ő védekezése kb 50 % mert 9 csipeszt sikerült kivédenie. Mindenkit tapsoljunk meg! Tartsunk egy gyors értékelést! Értékelés: Az értékelést 3 körben végezzük (ez egy rövidebb értékelés célja csak a védekezéssel kapcsolatos érzések felszínre hozása és tapasztalatok gyűjtése, nem kell mindenkinek megszólalnia, igyekezzünk pörgetni, mert a következő játék végén lesz egy teljes értékelés, ez inkább csak képek felvillantása): - Az első kör a történeti szálak felgöngyölítése, a játék történetének az összeszedése! Mi történt? kérdésre a válasz megtalálása, mire is emlékszik a csoport! - A második az érzéseket kutatja: Hogy érezted magad a játékban, a szerepekben? Itt van nagy szerepe a csoportvezető megfigyelésének, hogy tudja, kit is szólítson meg, kiben látott megmozdulni valamit! Igyekezünk, hogy a gyermekek a védekezéssel kapcsolatos érzéseiket tudatosítsák, mert ez lesz egy kapocs Nóé történetével. Itt felismerhetik, hogy Nóé is ellenállt az akkori társadalomnak, mint egyetlen igaz ember, - de ezt itt még ne hozzuk felszínre. - A tanulságok szintje, mi az, amit tanultál belőle? Mi volt a sikered vagy a kudarcod tanulsága önmagadra nézve? Igyekezzünk segíteni, hogy a saját tapasztalataikat megfogalmazzák! Az értékelés után szünet nélkül folytatódik a következő foglalkozás! II. FOGLAKOZÁS (70 perc feldolgozással): Cél: A gyermekek éljék át és szerezzenek tapasztalatot, milyen is felépíteni valamit pusztán utasítások alapján. Mit jelent figyelni, megérteni és megcselekedni! Milyen az, amikor csak egy dologra összpontosítasz és minden zavaró tényezőt kizársz magad körül! Mi kell ahhoz, hogy követni tudják az utasításokat, hogy sikerüljön a cél elérése, milyen nehezítő tényezők vannak, hogyan lehet legyőzni ezeket. Ezek segítenek majd kapcsolatot találniuk Nóé életének sikerével!

Technikai előkészületek: - A tér elrendezése alsós tagozatos gyermekeknél:

Minta

86

- A tér elrendezése felső tagozatos gyermekeknél:

Minta

A fent látható ábra szerint rendezzük be a teret. Kell 3 asztal egy kisebb amint a megépítendő mintát fogjuk felépíteni és két hosszabb ahol a résztvevők ülnek a képen látható módon: jelűek az építők, akiknek be van kötve a szemük jelűek azok, akik látnak és utasítják az építőket, hogy mit kell csinálniuk A két korosztály külön térszervezést igényel. Az alsósoknál az együtt dolgozó párok egymás mellett ülnek míg, a látó látja, hogy mi készül, a felsősöknél egymásnak háttal ülnek, a látó nem látja, hogy mi készül. A mintadarab asztalának alacsonyabbnak kell lennie, hogy széken ülve is jó rálátást biztosítson a látóknak. Az asztalokra előre odakészítjük a páronként 8 db fakockát/petpalack kupakot és a 12 db spatulát/ hosszú gyufát a fenti ábra szerint. És a mintadarab asztalára szintén teszünk 8 db fakockát/petpalack kupakot és a 12 db spatulát/ hosszú gyufát. Játék menete: A játékosok párokban dolgoznak. Az alsó tagozatosok egymás mellett, míg a felsősök egymásnak háttal ülnek. A páros feladata, hogy az asztalon látható minta építményt felépítse a saját eszközeiből, úgy, hogy a páros azon tagjának, aki épít, be van kötve a szeme és nem látja mit is kell megépítenie, míg a látó társa csak kizárólag szóban utasíthatja, hogy mit tegyen, de sem hozzá sem az eszközökhöz nem érhet. A párok kapnak 5 perc tervezési időt, hogy megtervezhessék, mikét fogják végrehajtani a feladatot és eldöntsék ki lesz az építő s ki az irányító először. A játékot kétszer játsszuk el, hogy mindkét szerepet kipróbálják a játékosok. Az 5 perc letelte után az építőnek bekötik a szemét, és amikor mindenkinek bekötötték a szemét a játékvezető kirakja a megépítendő építményt, s innen kezdve 10 percük van megépíteni azt. Amikor mindenki elkészült, a játékosok szerepet cserélnek. Kapnak ismét 5 percet, hogy a tapasztalataikat megbeszéljék, majd ennek lejárta után ismét elindítja a vezető a játékot, egy másik forma kirakásával. Tippek a formára:

87

Szabályok: A játékosok nem kelhetnek fel a helyükről, nem mehetnek a mintadarab közelébe. A látók nem fordulhatnak oda a vak társukhoz, nem érhetnek hozzá sem az eszközökhöz, sem a társukhoz. A látó csak szóban kommunikál az építővel. Csak az asztalon található eszközöket használhatják. Biztonsági figyelmeztetés: A játék során a bekötött szem jelenti a biztonsági kockázatot, figyeljük oda, mert lehetnek olyan gyermekek, akik nem tudják elviselni, ha be van kötve a szemük. Továbbá nehezítő tényező a viszonylag egymáshoz közeli elhelyezkedés, figyeljünk oda ez esetleg konfliktus forrása lehet, ne kerüljön két olyan gyermek egymás közvetlen közelébe, akik között köztudottan erős konfliktus van. Játékvezetői feladatok: Nagyon fontos figyelni a játék menetét és észrevenni a fontosabb történéseket! Mert ezeket lehet az értékelés alatt visszahozni és ezzel segíteni a tanulási folyamatot. - Van-e stratégiájuk az építésre? Milyen taktikák voltak? - Mennyire tudtak egymásra figyelni? Volt-e kétirányú kommunikáció? - Hol voltak a siker és kudarc kulcsai? - A csoport: A korosztályokat külön kell kezelni! Keretmese: Ti egy régmúlt idők uralkodójának legkitűnőbb építőmesterei (a párok) vagytok és szeretne megjutalmazni benneteket, de nem tudja, hogyan ossza fel a jutalmat közöttetek, ezért egy próba elé állít benneteket. Játék elindítása, vezetése és lezárása: A játékban párokat kell alkotnunk! Mielőtt a résztvevők belépnének az előre berendezett terembe meg kell alakítanunk a párokat. Az előző foglalkozás alkalmával kialakult egy sorrend a védekezés sikerességét tekintve. A páralkotás még ott megtörténik a következőképpen: aki a legügyesebben védte magát az választ először párt magának a csoport tagjaiból, majd a második legügyesebb és így tovább, míg van szabad ember. Amikor a párok megalakulnak, hívjuk fel a figyelmüket arra, hogy amint belépnek a terembe foglaljanak helyet egymás mellett vagy egymásnak háttal a székeken. Amikor helyet foglaltak, meg kell kérni a háttal ülőket, hogy forduljanak felénk ideiglenesen. Elmondjuk a keretmesét és ismertetjük a játék menetét valamint a szabályokat. Megadjuk a tervezési időt, utána kirakjuk az első építményt, jelezzük a rendelkezésre álló időt majd annak leteltét, felkérjük a párokat, hogy cseréljenek szerepet, ismét adunk tervezési időt majd ennek letelte után elindítjuk a második kört. Amikor másodszor is letelt a rendelkezésre álló idő, páronként megkérdezzük, hogyan értékelik az első és a második munkájukat, hány % pontos másolat? Feljegyezzük a mondottakat egy papírra. A gyermekeket körbe ültetjük úgy, hogy a párok egymás mellett helyezkedjenek el és megkezdjük a kiértékelést. Értékelés: Az értékelést 3 körben végezzük. Ez egy teljes értékelés, igyekezzünk, hogy minél több gyermek szóhoz jusson, szánjunk időt rá, legalább 30 – 40 percet. - Az első kör a történeti szálak felgöngyölítése, a játék történetének az összeszedése! Mi történt? kérdésre a válasz megtalálása, mire is emlékszik a csoport? Hogyan használták fel a tervezési időt? - A másodikban az érzéseket kutatjuk. Hogy érezted magad a játékban, a szerepekben? Nagy szerepe van a játékvezetőnek, hogy tudja, kit is szólítson meg, kiben látott megmozdulni valamit. - A tanulságok szintje - mi az, amit tanultál belőle? Mi volt a sikered vagy a kudarcod tanulsága önmagadra nézve? Igyekezzünk segíteni, hogy a saját tapasztalataikat megfogalmazzák! Segítő kérdések: A segítő kérdésekkel megpróbáljuk a fókuszálni a tapasztalatokat, hogy mi is kell a feladat sikeres teljesítéséhez. Hogyan tudok összpontosítani és csak arra figyelni, ami igazán fontos. Miként tudom kizárni a környező világ zavarát. Ezek milyen érzéseket váltottak ki belőlem? Ezek adnak tapasztalatot abban, hogy 88

felismerjék milyen fontos figyelni és követni tudni. Nem mindegy kire figyelünk, kinek a hangját követjük. Mert ha rossz hangot követünk, nem leszünk eredményesek az életben. Ezeket a tapasztalatokat kötjük ös�sze a Noé történetének kiscsoportos feldolgozásánál és a történet kibontásánál. A feldolgozás alatt érdemes jegyzetelni mit mondtak, milyen tapasztalatokat szereztek a gyermekek és ezeket a történet ismertetése folyamán felhasználni, visszautalni rá, utalni a párhuzamokra és különbözőségekre közöttük és Noé között. Lezárás/átvezetés: Gratulálok nektek a sikeres teljesítésért és szeretnék nektek egy bibliai személyt bemutatni, akit már jól ismertek, de most egy picit más oldaláról ismeritek meg. Ez a személy mindazt végigélte, amit ti végigéltetek ez alatt a másfél óra játék alatt. Szeretném nektek bemutatni Noét, a korának meg nem értett emberét, aki tudott más lenni, mint a környezete, aki Isten szavára elkezdett bárkát építeni.

2. nap A tevékenyég jellege és a fejlesztendő területek: bizalom, vezetni és vezetve lenni, rábízni magad valakire és felelősséget vállalni másokért Helyszín: nagyobb terem vagy szabadtér Életkor: 7-14 év Létszám: helyszíntől függő Időtartam: 30 perc Eszközök: szembekötő kendők (páronként egy) Biztonsági intézkedések: akadálymentes sík terep Felkészülési idő: amennyi az akadálymentesítéshez szükséges Üzenet: tudj bízni a vezetésben GONDOLATOK A JÁTÉKVEZETŐ FELKÉSZÜLÉSÉHEZ Cél: A gyermekek tapasztalják meg, hogy milyen érzés rábíznia magát mások vezetésére, hogy élményt szerezzenek ennek nehézségeiről és ezeket az élményeket tovább gondolva majd megértsék Gedeon vívódását és Istenbe vetett bizalmának gyümölcseit. A FOGLALKOZÁS MENETE Technikai előkészületek: - A tér elrendezése: úgy beltéren, mint kültéren a játékhoz nagy sík, akadálymentes játéktér szükséges, amelyben a játékosok szabadon mozoghatnak. Játék menete: Párokat alkotunk és páronként egy szembekötő kendőt kiosztunk. A játék három körből áll, az első körben a páros azon tagja, akinek szemét bekötik, előrenyújtja az egyik kezét tenyérrel fölfelé és a látó tag az egyik kezének mutató ujját belehelyezi a tenyérbe, mint egy kis botkormányt, amivel majd irányítani fogja a társa mozgását. Amikor minden páros felkészült, megkérjük őket, hogy szabadon mozogva ki-ki a saját tempójában induljon el és vezesse a társát. Két perc után állítsuk meg a játékot és a párok cseréljenek szerepet. Második kör: a párok ebben a körben már nem érintkeznek folyamatosan, hanem a látó kíséri a vak társát, mindenféle fizikai kontaktus nélkül, és csak akkor helyezi a mutató ujját az előrenyújtott tenyérbe és irányítja, ha a nem látó valami akadályba ütközne. Ez után is szerepcsere következik. Harmadik kör: itt most már nem csak a párjukra figyelnek, hanem minden nem látóra és a látó csapatnak kell közösen gondoskodni arról, hogy a nem látók ne ütközzenek egymással, se egyéb akadállyal. Itt is csak akkor léphetnek közbe, ha valami veszély fenyeget és egymás után kétszer nem érhetnek ugyanahhoz a nem látóhoz.

89

Szabályok: A párok egymás között nem beszélnek. Nem szabad egymáshoz ütközniük, sem a térben levő egyéb tárgyakhoz. Egy forduló 2 percet tart. Mindenkinek részt kell vennie a játékban, mindkét szerepet kipróbálva Biztonsági figyelmeztetés: - a játékvezetőnek figyelni kell az esetlegesen magára hagyott gyerekekre és azok biztonságára. - amennyiben a játék túlpörögne vagy azt észleli, hogy a párosok látó tagjai nem tudnak felelősséggel irányítani, szükséges a játék megállítása. Játékvezetői feladatok: - figyelni arra, hogy az egyes párok miként oldják meg a feladatot, megjegyezni az érdekes történéseket - a csoportos végrehajtás közben figyelni a kialakult stratégiára és a résztvevők biztonságára A csoport: figyelni kell, hogy olyan gyerekek, akik között erős konfliktus van, ne kerüljenek egy párba. Értékelés: Az értékelés 3 körben végezzük, mint Noénál. Segítő kérdések: - A kiszolgáltatottság milyen érzéseket váltott ki belőlem? - Ezek az érzések adnak tapasztalatot abban, hogy felismerjék milyen fontos figyelni, bízni a vezetésben és felismerni ennek nehézségét, ezáltal élővé válik számukra Gedeon bizonytalansága. A sikereik élményének tapasztalata pedig közelebb hozza számukra Gedeon Istenbe vetett bizalmának csodálatos gyümölcsét.

3. nap A tevékenyég jellege és a fejlesztendő területek: együttműködés, problémamegoldás Helyszín: nagyobb terem vagy szabadtér Életkor: 7-14 év Létszám: 6 – 12 fő (egy hálóra) Időtartam: 45 perc Eszközök: kreppragasztó vagy 44 db nagy szög és 110 méter vékony madzag (szabadtéren) Biztonsági intézkedések: általános biztonsági intézkedések Felkészülési idő: 30 perc Üzenet: győztes lehetsz, ha az előtted álló problémákban kitartasz és az utadon a helyes döntéseket hozod GONDOLATOK A JÁTÉKVEZETŐ FELKÉSZÜLÉSÉHEZ: Cél: A gyermekek tapasztalatot nyerjenek egy probléma megoldásában. Éljék át, hogy döntéseik milyen befolyással vannak az útjukon való sikeres haladásra. Tudjanak tapasztalatokat megfogalmazni ezzel kapcsolatban. A FOGLALKOZÁS MENETE Technikai előkészületek: - kijelölünk egy négyzet alakú területet 10x10 négyzetből álljon, a négyzetek minimum 30x30 centisek legyenek. (Teremben vagy betonos kültéren a legegyszerűbb módja, ha a négyzethálót kreppragasztóval ragasztjuk fel, füves talajon szegek és madzag segítségével jelöljük ki.) - a játékvezető egy kockás lapra bejelöl egy 10x10 négyzetből álló területet, amiben megrajzolja a bejárandó utat, megjelölve a jó és rossz mezőket, ezt a papírt csak ő látja a játék folyamán. 90

Játék menete: - a játékvezető adja meg a négyzethálóban a kiinduló négyzetet, a játékosok ezután próbálkozhatnak az előrejutással. - a vállalkozó szellemű játékos belép a kezdő mezőbe és választ egy mezőt ahová továbblép, a játékvezető pedig jelzi, hogy jó vagy rossz mezőre lépett. - ameddig jó mezőre lép, haladhat előre, de amint rossz mezőre lépett, ki kell jönnie azon a jó úton, melyet eddig felfedeztek, amennyiben a visszafelé úton téveszt a csapat egy életet veszít. Egymás után kétszer nem próbálkozhat ugyanaz a játékos. - a játéknak akkor van vége, ha a csapat minden tagja átjut a megtalált jó útvonalon. Szabályok: - a játékban mindenkinek részt kell vennie - egyszerre csak egy ember léphet a négyzethálóba és egymás után ugyanaz az ember kétszer nem próbálkozhat - a bent lévő játékos addig haladhat előre, míg jó mezőkre lép, amint ront, ki kell jönnie a hálóból a már megtalált jó útvonalon, ha visszafelé hibázik a csapat egy életet veszít - a csapatnak öt élete van és 20 perce, hogy mindenki átjusson Játékvezetői feladatok: Figyelni kell, hogy a csoport milyen stratégiát dolgoz ki, és hogy mennyire tudnak saját döntést hozni, jó vagy rossz választásaik milyen reakciókat váltanak ki belőlük. Értékelés: Az értékelést 3 körben végezzük. Segítő kérdések: - Mennyire volt nehéz/könnyű jó döntést hozni? - Mi volt a választásod következménye és az milyen érzéssel töltött el? - Tudott-e valaki segíteni a döntésedben?

4. nap A tevékenyég jellege és a fejlesztendő területek: önismeret, közösségépítés - csoportszerep vállalása, felelősség vállalása, együttműködés Helyszín: nagyobb terem Életkor: 7 – 14 év Létszám: a helyszíntől függően nem több, mint csapatonként 8 fő Időtartam: 30 perc Eszközök: csapatonként 15 ív lap, ragasztószallag, gyermekenként egy-egy „post-it” (matrica) – egyik felületén ragasztóval ellátott kis papír cetli, centiméteres Üzenet: lelki nagyság és kockázatvállalás GONDOLATOK A JÁTÉKVEZETŐ FELKÉSZÜLÉSÉHEZ: Cél: A gyermekek tapasztalják meg, hogy milyen érzés közösen megtervezni egy magas tornyot, hogy élményt szerezzenek ennek folyamatáról és ezeket az élményeket tovább gondolva majd megértsék a nagyság és biztonság feszültségét, azokat az indulatokat, cselekedeteket, értékeket, amelyeket a nagyságra való törekvés előidéz bennük.

91

A FOGLALKOZÁS MENETE Technikai előkészületek: - A tér elrendezése: sík felületekre van szükség, ahol a gyermekek szabadon tervezhetik és kivitelezhetik a csoportos feladatot. Játék menete: Minden résztvevő becsukja a szemét, és kap egy-egy darabka matricát a homlokára. Különböző csoporthoz, különböző színt kapnak. Miután mindenki megkapta a homlokára a papírját, akkor kinyitja a szemét, és verbális kommunikáció nélkül igyekszik megtalálni a saját csoporttársait. A létrehozott a csoportoknak kiosztjuk az ívlapokat és a ragasztószalagokat. A játék ideje alatt a csoportnak egyik tagja megfigyelőként van jelen a csoportjában, kiválasztjuk azt a csoporttagot a vállalkozók közül, aki a legalkalmasabb a feladatra. A megfigyelők szerepe, hogy a csoportban való történéseket, érdekes mondatokat, gesztusokat följegyezzék, a feladat elvégzése után a megfigyelt csapattagokról véleményt alkossanak, ezek a szempontok a szabályok alpontban szerepelnek. Mondjuk el a résztvevőknek, hogy azt szeretnénk, ha papírtornyokat terveznének és állítanának össze. A cél a legmagasabb olyan torony felépítése, ami nem dől össze. Magyarázzuk el, hogy a csoport minden tagjának hozzá kell járulnia a tervezési szakaszhoz, (a megfigyelő az egyetlen, aki nem szól bele a tervezésbe) és a teljes csoport helyeslése nélkül nem építhető egyetlen torony sem. Osszuk szét a papírt és a ragasztószalagot. Adjunk a csoportoknak 15 percet a tornyok megépítéséhez. Szabályok: - A tervezés és kivitelezésre adott időkeret betartása nagyon fontos - A kapott eszközökön kívül egyéb eszköz nem használható - A játékidő lejárta után a csoportvezető leméri centissel a tornyokat - A csapattagok helyeslése nélkül a torony magassága nem regisztrálható - A megfigyelő szempontjait csak a megfigyelők tudhatják. (Ki az, aki született vezető, aki jól tud együttműködni, jó visszajelzéseket ad, aki jól figyel mások visszajelzéseire, türelmes, jó tervező, humoros) Játékvezetői feladatok: - a csoportos végrehajtás közben figyelni a kialakult stratégiát, résztvevők biztonságát és a csapatok tervezési szakaszában az érdekes kommunikációs helyzeteket - figyelnie kell, hogy a csoportban mindenki szerepet kapjon, és mielőtt még a tornyok bemutatásra kerülnek, a csoport értékelje egy jelzővel kinek-kinek a hozzájárulását. (pl. tervező, építő, bátorító, támogató, segítő kéz, stb.) Ezek után a megfigyelők elmondják a saját szempontjaikat, következtetéseiket. Értékelés: - A 15 perc leteltével egyenként kérjük meg a csoportokat, hogy mondják el, mennyire tudtak jól együttműködni egymással; - Volt-e valaki, akit kizártak a gyakorlatból (ha igen, miért, és ők hogyan érezték magukat emiatt), és hogyan jutottak egyezségre. Amikor minden csoport válaszolt a kérdésekre, kérjük meg a teljes csoportot, hogy vizsgálják meg a tornyokat. Közös értékelés - körben: - Kérjük meg a legmagasabb toronnyal rendelkező csoportot, hogy magyarázzák el, hogyan tudták elérni ezt az eredményt. - Kérjük meg a legmagasabb toronnyal rendelkező csapatot, hogy mutassa be a csapattagjait a kapott jelzők szerint. - Kérjük meg a teljes csoportot, hogy gondolkodjanak el azon, mire jutottak volna, ha csak egy csoporttag végzi a feladatot. (Dávid, a harcos) - Ha a történeti szálak megbeszélése megtörtént, következik az érzések tisztázása: Hogy érezted magad a tervezés és kivitelezés ideje alatt? Mi volt a legemlékezetesebb pillanat számodra? A tanulságok szintje, mi az, amit tanultál? Igyekezzünk segíteni, hogy a saját szerepeiket, tapasztalataikat megfogalmazzák! 92

Segítő kérdések: Milyen lelki nagyságokat, esetleg hiányosságokat fedeztél fel magadban? Értékeld magad felemelt hüvelykujjal (tetszik) ha érvényes rád az állítás, vízszintessel, ha még nem érvényes rád az állítás. • Jól tudok másokkal együttműködni. • Jó vezető vagyok. • Jól tudok visszajelzést adni másoknak. • Jól fogadom mások visszajelzéseit. • Szívesen segítek másokat. • Újító természetű vagyok, mindig új ötletekkel tudok előállni. • Nagyon türelmes vagyok. • Jól tudok csoport előtt beszélni. • Jó tervező vagyok. • Jó humorom van. A serdülők szeretik a teszteket, felméréseket. Feltenni a ki vagyok, milyen vagyok? - kérdéseket. Ezek a rövid felmérések adnak tapasztalatot abban, hogy felismerjék, milyen új helyzetekben tudhatják önmagukat megfigyelni, segítenek valamelyest az önértékelésben és a pozitív értékrend választásában. Felismerhetik Dávid nehézségeit, aki egy olyan helyzetben ahol az istenfélelem és a bátorság új értelmet nyert, tudott egy pozitív értékrend követésével kiválni, következetesen kitartani és győzni.

5. nap A tevékenyég jellege és a fejlesztendő területek: gyorsaság, koncentráció, sikerélmény Helyszín: nagyobb terem vagy szabadtér Életkor: 7-14 év Létszám: 10-30 fő Időtartam: 25 perc Eszközök: annyi asztal és szék, hogy a játékosok kényelmesen elférjenek az asztalok körül Biztonsági intézkedések: általános biztonsági intézkedések Felkészülési idő: 30 perc Üzenet: a nyereségben is próbáljuk megőrizni az alázatosságunkat GONDOLATOK A JÁTÉKVEZETŐ FELKÉSZÜLÉSÉHEZ: Cél: A gyermekek éljék át a sikert és annak érzelmi vetületét. Tudják megfogalmazni saját érzéseiket ezzel kapcsolatban, fedezzék fel a bennük ébredt büszkeséget és annak hatását a tetteikre. Tudják végiggondolni ennek tükrében az alázatossághoz szükséges készségeket. A FOGLALKOZÁSOK MENETE: Technikai előkészületek: Rakjunk annyi asztalt egy sorba, hogy minden gyermek odaférjen az asztal két oldalára. Francia kártyából válogassunk ki négy egyforma lapot fejenként minden játékosnak, utána keverjük jól össze. Az asztal közepére végig rakjunk petpalack kupakokat, de eggyel kevesebbet, mint ahány játékos van. Játék menete: - a játékosok leülnek az asztalhoz, a játékvezető az összekevert pakliból mindenkinek oszt négy kártyát. - a játékosok eldöntik, hogy melyik lapra nincs szükségük és abból egyet az óramutató járásával megegyezően tovább adnak egy adott jelre. - amint kijött a négy egyforma lap, azt jó látható módon az asztalra teszi és eközben elvesz egy petpalack kupakot. Az ő kártyáit kiveszik és a játék tovább folytatódik. 93

- a játék addig folytatódik, ameddig egy játékosnak nem marad kupak. - a játék akkor érdekes, ha pörög és van lehetőség többször eljátszani. Szabályok: - minden játékosnak négy egyforma lapot kell összegyűjtenie - a felesleges lapokat egyesével az óramutató járásával megegyezően adjuk tovább egyszerre egy megadott jelre - amint meg van a négy egyforma lap, azt jól látható módon ki kell teríteni az asztalra, hogy mindenki jól láthassa és közben minél gyorsabban elvenni egy petpalack kupakot - a játék addig tart, míg a végén egy gyermeknek nem jut kupak - ha valaki nem négy egyforma lapot tesz az asztalra, vissza kell tennie a kupakot és folytatni a játékot ugyanazokkal a lapokkal - a kupakot csak a kártyalecsapás után vehetjük el Játékvezetői feladatok: Pörgetni a játékot, folyamatosan dicsérni, bíztatni a résztvevőket. Értékelés: Az értékelést 3 körben végezzük. Segítő kérdések: - A nyereség milyen érzést váltott ki belőled? - Amikor folyamatosan nyertél tudtál-e a társaidra figyelni?

94

énekek Főének I.

95

2. Abban ismered meg, Gedeont, ki nem mert hinni. Erős, hős vitéz, az Úr kezében mindig győztes. A szabadságért küzd, ne félj, hogyha te is küzdesz. Pajzsod Jézus lesz, megvéd minden tüzes nyíltól. Győzelemre visz, hisz szeret jobban önmagától. Refrén: Döntsd el ma! - így szól Istened... 3. A Biblia tanítja meg, hogy milyen példás Ruth hűsége. Idegen népből származott, de igaz szíve tanította meg, hogy milyen nagy áldás hűsége. Szeretet, hűség és odaadás volt erénye. Te így tegyed, hisz te vagy Isten szeme fénye. Refrén: Döntsd el ma! - így szól Istened... 4. Ott tanulhatod meg, hogy Dávid miként győz Istennel Óriás volt az, ki szidta Isten nevét s népét. S egy hívő kisgyerek, elhozta a pogány végét. Góliátokkal küzdesz te is, hogyha mered. De Jézus eltakar, és végül csatádat megnyered. Refrén: Döntsd el ma! - így szól Istened... 5. Megtanítja neked, hogy mi volt Dávid király titka, Hatalmas király, ezer szolga leste minden vágyát. Sok bátor vitéz várta a nagy király parancsát. De minden győzelmét Istennek ő megköszönte. Alázatos volt és Istent mindig hűn szerette. Refrén: Döntsd el ma! - így szól Istened...

96

Főének II.

97

98

99

1. Nap

100

2. Nap

101

2. Nap

102

3. Nap

103

3. Nap

104

4. Nap

105

4. Nap

106

5. Nap

107

További ajánlott énekek a napi témához 1. nap – Nóé történetéhez: - Rút volt szívem sötét (Jertek, énekeljünk – 132. ének) - Válasszatok (Dicsérem Neved I. – 221. ének) - Rád bízom (Dicsérem Neved I. – 184. ének) - 25. Zsoltár (Református Énekeskönyv) - Az Úr jósága, hogy még élünk (Erőm és énekem az Úr - 19. ének) 2. nap – Gedeon története: - Az Úrért mi indulunk (Dicsérem Neved I. – 28. ének) - Ha reánk tör a homály (Az Úrnak zengjen az ének – 202. ének) - Elindulunk (Dicsérem Neved I. – 47. ének) - Vezess Jézusunk, s véled indulunk (Református Énekeskönyv) 3. nap – Rúth története: - Ne aggodalmaskodjál (Jertek, énekeljünk – 171. ének) - Jöjj, Izráel (Erőm és énekem az Úr – 84. ének) - Szívemben öröm dalol (Jertek,énekeljünk – 85. ének) 4. nap – Dávid és Góliát: - Góliát is nagy volt (Vakációs Bibliahét 2003./4. ének) - Páncélba bújt a pogány Góliát (Az Úrnak zengjen az ének – 34.) - Kicsi vagyok én (Jertek énekeljünk – 158. ének) - Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt (Református Énekeskönyv) 5. nap – Dávid királysága: - Nagy Király (Erőm és énekem az Úr – 103. ének) - Úr Jézus Krisztus szívem Királya (Az Úrnak zengjen az ének – 23. ének) - Volt egyszer egy király - Királyi gyermek (Jertek énekeljünk – 156. ének) - Áldjuk a nagy Királyt! (Református énekeskönyv)

108

Tartalomjegyzék Bevezető............................................................................................................................................................................5 Áhítatok...........................................................................................................................................................................11 Első nap feldolgozása – Noé története........................................................................................................................14 Második nap feldolgozása – Gedeon története..........................................................................................................22 Harmadik nap feldolgozása – Ruth története............................................................................................................31 Negyedik nap feldolgozása – Dávid és Góliát története...........................................................................................39 Ötödik nap feldolgozása – Dávid királysága..............................................................................................................48 Szülők estéje...................................................................................................................................................................61 Végezetül.........................................................................................................................................................................64 Kézimunka minták.........................................................................................................................................................65 Játékok.............................................................................................................................................................................83 Énekek.............................................................................................................................................................................95

109