Válasz Dr. Bodó Imre D.Sc. egyetemi tanár opponensi bírálatára Köszönöm opponensemnek Dr. Bodó Imre professzor úrnak részletes bírálatát. Az MTA doktori értekezésem formai bírálatával kapcsolatos válaszaim a következők: Opponensem formai észrevételeivel egyetértek, köszönöm azok jobbító szándékú bírálatát. Örülök annak, hogy formai, elütési hibát csak elvétve talált a dolgozatomban. Az egyes szám első személy, illetve a többes szám első személy használatára vonatkozó észrevételével egyetértek. Számomra is probléma volt, hogy melyiket használjam, mivel erre vonatkozóan nem kaptam egyértelmű tanácsot. Az új tudományos eredmények általános megfogalmazását is ezért választottam. Köszönöm Opponensemnek, hogy a disszertációm címét, szerkezetét, tartalmát (nem szűkebb egységes témáról, hanem valóban vizsgálatokról, szakszerűen elvégzett különböző kísérletekről szól) jónak ítélte. Ezért Opponensemhez hasonlóan és is jónak találtam volna egy, az egészet egységesen értékelő, összefoglaló fejezetet a disszertációm végén, de terjedelmi korlátok miatt ettől eltekintettem. Köszönöm Opponensem szakirodalom felhasználására vonatkozó pozitív megállapításait. Az Opponensem által, az irodalmi fejezetek végére javasolt rövid összefoglalókat elkészítettem, de a véglegesítéskor terjedelmi okok miatt azokat kihagytam. A 2.1. „Anyajuhok anyai tulajdonságait (báránynevelő képesség, szaporaságot) befolyásoló tényezők vizsgálata” című fejezettel kapcsolatos válaszaim a következők: A keresztezésekkel összefüggő vizsgálataimmal kapcsolatban köszönöm Opponensem azon megállapítását, hogy a vizsgálatokat „jól elvégzett kísérletekre alapozta”. Az ebben a fejezetben szereplő keresztezések eredményeinek rendszerbe foglalása valóban elmaradt. Az ezzel kapcsolatos eredményeim összegzését új tudományos eredményben igyekeztem tömören megfogalmazni. Az összegzést nemcsak terjedelmi okok miatt hagytam el ebben a fejezetben, hanem ahogy a disszertációm bevezetésben is utaltam rá a genotípust (fajtát, keresztezéseket) csak a környezet (természeti, technológiai) és a piac összefüggésében lehet jól (érdemes) megítélni. Disszertációm további fejezeteiben is ezzel összefüggésben történtek a vizsgálatok. A megcélzott piac, illetve piacok külön disszertáció témája lehetne a juhok és kecskék termékeivel összefüggésben. Opponensemnek az az észrevétele, hogy több szaporafajta leírása (11-13.o.) is szerepel a dolgozatban, amelyekről a későbbiekben nincs szó, igaz. A disszertációm összeállításakor még több kísérlet, illetve vizsgálat eredményeit szerettem volna bemutatni, amit az elmúlt közel 15 évben végeztem, de terjedelmi okok miatt több kimaradt. Az irodalmi feldolgozás részben viszont ez a rész benne maradt. Köszönöm Opponensemnek azt a megállapítását, hogy kísérleteimet szakszerűnek ítéli meg, valamint azt, hogy az eredmények igazolják következtetéseimet. Külön öröm számomra Opponensemnek a tenyésztésbe vételi idővel, a szakaszos legeltetéssel, különösen a gyepterületek juheltartó képességével kapcsolatos elismerő szavai. A 2.2. Bárányok hízékonyságát, fejlődését, vágóértékét és húsminőségét befolyásoló tényezők és módszerek vizsgálatával kapcsolatos válaszaim a következők: Köszönöm Opponensemnek, hogy említésre méltó, kiemelt ötletnek tartja a vágott test (carcass) méret felvételezéséből, modellszámításból származó eredményeimet, illetve ezek összehasonlítását az S/EUROP minősítés eredményeivel, annak célkitűzésivel. „A jelen
disszertációban végzett mérések több szempontból jól megközelítik, becsülik, a valóságos húsmennyiséget. Rendkívül érdekesek és hasznosak azok a kísérletek és számítások, amelyek az S/EUROP rendszer kritikai szemléletét is tükrözik”. Opponensem további említésre méltó, kiemelt ötletnek tartja az általam javasolt ultrahangos módszer használatát a juhok húsvastagságának élőállapotban történő becslésében a testméretek felvétele mellett, ami jó alapot ad a minősítésre. A vérmérsékletre alapozott szelekciót a tejtermelés, báránynevelő képesség, valamint a hízékonyság javítására is kiemelni való jó ötletnek tartja Opponensem, amit szintén köszönök. A lenmagetetés bárányhús zsírsavösszetételére gyakorolt kedvező hatásával kapcsolatos pozitív bírálatot is köszönöm. A 2.3. Tejtermelő képességgel kapcsolatos opponensi kérdésekre adott válaszaim a következők: Egyetértek Opponensem azon megállapításaival, amelyeket a juhtej (kiskérődzők tejének) piaci elhelyezését nehezítő időszakos termelés lehetséges megoldási lehetőségeivel kapcsolatban írt. Miből fedezték a keresztezett keletfríz (merinó x keletfríz F1) anyák a közel kétszeres tejtermelésüket? A magyar merinó, illetve magyar merinó x keletfríz F1 anyajuhok tejtermelési vizsgálatában a keresztezett anyajuhok közel kétszer annyi tejet (többlet: +73%) termeltek. A keresztezett állomány tejének zsírtartalma viszont kisebb volt, így az energiatartalom (a zsírtartalom) alapján korrigált tejtermelés növekedés csak mintegy 40-45% volt. A keresztezett anyajuhoknak kedvezőbb volt mind az energiaértékesítésük (+13%), mind a fehérje értékesítésük (+10%), emellett a keresztezett anyajuhok gyepnövény felvétele vélhetően nagyobb volt, mint a fajtatiszta magyar merinó anyajuhoké. Ezen tényezők összessége eredményezhette (biztosíthatta) a keresztezett anyajuhoknak nagyobb tejtermelését. A genetikai képességtől függ-e, hogy ez a (tejtermelés) csökkenés, hogy áll arányban a legelőfű csökkenő mértékével? A kiskérődzők aktuális táplálóanyag és energia ellátottsága befolyásolja azok tejtermelését. Természetes körülmények között bizonyos összhang van a gyeptermés hozama, táplálóanyag és energia tartalma, valamint a kiskérődzők genetikailag meghatározott szaporodásbiológiai tulajdonságai és ezzel összefüggésben, az év különböző szakára jellemző anyajuhok aktuális biológiai állapota (mikor üres, ivarzik, termékenyíthető, stb.), és így a termelése között. Az állattenyésztésnek a kiskérődzők tejtermelésével kapcsolatban éppen az a feladata, (ahogy Opponensem is említette a lehetőségeket), hogy a genetikai (tenyésztői) munka összhangban legyen az alkalmazott (tartási, takarmányozási, szaporítási/termékenyítési, fejési, stb.) technológiával. Disszertációmmal éppen ezen megfontolás alapján szerettem volna hozzájárulni a juh és kecske fajban a fajta/genotípus, környezet (tartás, takarmányozás, stb.) és a piac összhangjának megteremtéséhez. Köszönöm Opponensemnek, hogy a lacaune fajtájú anyajuhok vérmérséklete és tejtermelése között kimutatott összefüggéseket, (ezzel kapcsolatos eredményeimet), a vérmérséklet tejtermelési tulajdonságaira gyakorolt hatását, érdekes és felhasználható eredménynek tartja. Köszönöm azt is, hogy a magyar parlagi kecske tőgybimbó digitális méret felvételezésével kapcsolatos vizsgálati eredményeimet (ezzel kapcsolatban a tőgybimbó index kiszámítását, a
gépi fejhetőség tesztelhetőségét/előre becslését), valamint a tőbimbó alakja és a kecsketej szomatikus sejtszáma közötti összefüggéseket is érdekesnek, a gyakorlat számára is felhasználható eredménynek tartja. A tej mennyiségének vizsgálatát Opponensem hiányolta ebből a fejezetből. Ennek a munkámnak az elsődleges célja a tőgybimbó alakja és a tej beltartalma, elsődlegesen szomatikus sejtszáma közötti összefüggés megállapítása volt, ezért maradt ki a disszertációból. Köszönöm Opponensemnek, hogy az algaetetés és a legeltetés kedvező hatását elsősorban a tej zsírsavösszetételére (zsírsavak arányára) bizonyítottnak találta. A 2.4. fejezetben a legeltetéssel kapcsolatos célkitűzéseimet Opponensem sokrétűnek ismeri el. Opponensem is lényeges tényezőnek tartja az adott legelőterület állateltartó képességének kiszámításában a szakaszos és a pásztoroló legeltetést. Az általam javasolt számítási (becslési) módszer Opponensem véleménye szerint is megvéd a túlbecsléstől. Opponensemnek a juhászok személyére vonatkozó megjegyzése, véleményem szerint a szakaszos legeltetés előnyét támasztja alá. Köszönöm Opponensemnek, hogy a kúszó lucernával és magyar rozsnokkal, valamint olajretekkel és mustárral kapcsolatos legeltetési kísérleteimet sikeresnek, az etetési kísérleteim eredményeit javasolhatónak tartotta. Opponensem értékes részének tartja ennek a fejezetnek a nehéz fémekkel való szennyezettség mérésével és a termékekben való megjelenésével kapcsolatos alfejezetet. Az ipari terület közelében lévő területeken kapott eredmények Opponensem véleménye szerint is arra hívják fel a figyelmet, hogy ilyen körülmények között a hatóságilag megszabott határérték közelében van a nehézfémek megjelenése a juhhúsban. Ez fontos figyelmeztetés más állatfajokra vonatkozóan is. Köszönöm Opponensemnek azon megállapítását, hogy disszertációm sok értékes megállapítást és szépen kivitelezett kísérlet eredményeit tartalmazza, amelyek eredményeit 11 pontban, új tudományos eredményben foglaltam össze. Dr. Bodó Imre MTA doktori értekezésem 11 új tudományos eredményre vonatkozó bírálatára válaszaim a következők: 1. Opponensem (első észrevételében) a gyapjútermelésre tenyésztett magyar merinó anyai és apai tulajdonságainak javítására vonatkozó eredményeimet nem fogadta el új tudományos eredményként, mivel már többen közöltek hasonló vizsgálati eredményeket. Ez kétségtelen tény, de az én megállapításomat több oldalról (több fejezettel összefüggő vizsgálatokban, tartás, takarmányozás, stb.) támasztottam alá. Opponensem véleményét elfogadom. Köszönöm, hogy az ezzel kapcsolatos eredményeimet tudományosan megalapozott, szakmailag érvényes megállapításoknak tartja. 2. Opponensem az anyajuhok korai tenyésztésbevételére vonatkozó (második) észrevételével kapcsolatban kétségtelen tény, hogy sok helyen alkalmazzák sikeresen, vagy sikertelenül, mert nagyban függ a tartási és takarmányozási körülményektől. Megállapításom ugyanakkor arra vonatkozik, hogy azokat a megfelelő körülmények között felnevelt magyar merinó bárányokat nem célszerű tenyésztésben tartani, amelyek éves korra nem érik el a tenyészérettségüket. Megállapításom tehát, mint
hatékony szelekciós szempontra vonatkozik a magyar merinó anyajuhok életteljesítményének javítása érdekében. Azokat a megfelelő körülmények között felnevelt jerkebárányokat ugyanis, amelyeket nem lehetett éves kor körül, csak másfél éves korban tenyésztésbe venni, életteljesítménye sűrített elletés alkalmazása esetén messze alatta maradt a korán tenyésztésbe vett jerkékének. A korai tenyésztésbevétellel kapcsolatos korábbi, más szerzők (kutatók) által végzett vizsgálatoktól, illetve az azokból levont eredményektől ebben tér el megállapításom. Egyben köszönöm, hogy ezzel kapcsolatos vizsgálataimat is szépen kivitelezett kísérleti munkának ítélte. 3. Köszönöm Opponensemnek, hogy a szakaszos legeltetéssel kapcsolatos vizsgálatokat is szépen kivitelezett munka eredményének ítéli. Ugyanakkor a számszerűsített újszerűen megállapított gyepterületek (száraz, üde fekvésű) állateltartó képességre vonatkozó eredményeimet, valamint a különböző legeltetési módok hatását a gyepterületek állateltartó képességére és az anyajuhok kondíciójára, szaporaságára nem fogadta el új tudományos eredménynek, mivel ezeket a legeltetési módszereket már régen alkalmazzák és ismertek hatásai. Megítélésem szerint ilyen összefüggés és kapcsolat rendszerben, ilyen együttes módszerekkel ezt korábban senki nem vizsgálta. Számos problémát okoz napjainkban, hogy különböző szempontok és módszerek alapján ítélik meg egy-egy gyepterület/legelőterület állateltartó képességét. 4. Az anyajuh használati módokkal összefüggő vizsgálataimmal kapcsolatban köszönöm Opponensem azon megállapítását, hogy „jól sikerült és szépen megfogalmazott része a dolgozatnak, szinte tankönyvbe illő szép fejezet”. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok eredményét azonban újként nem fogadta el. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy vizsgálataim célja ebben az esetben az anyajuh használati módok alkalmazásának értékelése, illetve annak alkalmazási feltételeit érdemben befolyásoló tényezők vizsgálata volt húshasznú merinó állományokban. Ezzel összefüggésben rendelkezésre álló irodalmi adatok (hazai viszonyok között) meglehetősen hiányosak. 5. Köszönöm Opponensemnek, hogy a vérmérséklet és a tejtermelés, valamint hústermeléssel kapcsolatos kísérletem eredményeit, az azokból levont következtetéseket új tudományos eredményként fogadta el. 6. Köszönöm és elfogadom Opponensem az ultrahang juhtenyésztésben való alkalmazhatóságával kapcsolatos kritikai észrevételét azzal a megjegyzéssel, hogy Magyarországon számos más országgal ellentétben nem alkalmazzák a kosok Tenyészérték-becslése során. 7. Köszönöm Opponensemnek, hogy a bárányok nyakalt törzs (carcass) értékelésével kapcsolatos megállapításomat új tudományos eredményként elfogadta. Elfogadom ezzel kapcsolatos kritikai észrevételét, hogy „jobban ki lehetett volna dolgozni ezt a részt”. Köszönöm továbbá az anyakecskék fejéséhez kapcsolódó tőgybimbó mérések és minősítések pozitív „érdekes eredménynek történő” értékelését. 8. Köszönöm Opponensemnek, hogy új tudományos eredménynek fogadta el azt, hogy a juhhús és kecsketej zsírsavösszetételét jelentős mértékben lehet humántáplálkozás biológiai szempontból kedvező módon befolyásolni az általam javasolt takarmányozási módszerekkel.
9. Opponensem a másodvetésű olajretek és fehérmustár juhok legeltetésével kapcsolatos eredményeimet „pontos mérésekkel alátámasztottnak és az irodalmi eredményekkel vitatkozva értékes vizsgálatoknak találta”, de újdonság tartalmát vitathatónak ítélte. Az kétségtelen tény, hogy az olajretek és fehérmustár táplálóértékével és kisebb mértékben legeltetésével kapcsoltban jelentek meg vizsgálati eredmények, ahogy Opponensem is jelezte, de ezen növények anyajuhok komplex takarmányozásába, legeltethetőségbe való illeszthetőségével kapcsolatosak (állateltartó képesség, szántóföldi legelve történő hasznosulásuk, stb.) nem. 10. Köszönöm Opponensemnek, hogy a kúszólucerna és magyar rozsnok legeltetésével és a kiskérődzők ezzel kapcsolatos takarmányozására vonatkozó megállapításomat új (újszerű) tudományos eredményként elfogadta. 11. Köszönöm Opponensemnek, hogy a nehézfém szennyezésnek kitett gyepterületek juhok szerveire, húsára vonatkozó hatásával kapcsolatos megállapításomat új tudományos eredményként elfogadta. Köszönöm továbbá azt is, hogy fontos tudományosan alátámasztott és sok további kérdést megalapozó megállapításnak tartja eredményeimet. Kérdésekre adott válaszaim: A magyar fésűs merinó sorsára gondolva felvetődik a kérdés, hogy a keresztezést hogyan lehet rendszer-szerűen folytatni? A keresztezett első nemzedéke állandó előállítására, vagy szintetikus fajtaként továbbtenyésztésére kell-e gondolni valamilyen kombinációban? Válaszomban itt is hangsúlyozni szeretném, ahogy másik opponensemnek Dr. Kovács Andrásnak is tettem, hogy rendkívül fontos lenne pontosan meghatározni, milyen körülmények között (tartás, takarmányozás, termékenyítés/szaporítás, stb.), mit várunk el a magyar merinótól. A piac sem egységes bárányhús tekintetében. Ezért azt is pontosan meg kellene határozni az aktuális piaci igények függvényében, hogy mikorra, milyen minőségű, mennyiségű és időbeni ütemezésű élő, vagy vágott bárányra van szükség. A magyar merinó a hazai viszonyokhoz (pl. legelő, klíma) jól alkalmazkodott. Megfelelő szakértelem, tartási és takarmányozási viszonyok között sűrítve ellethető és kistestű (tejes) bárány előállításra alkalmas. Ez jól összhangba hozható lenne az olasz piaccal. Ebben az esetben az anyai tulajdonságoknak a javítása, anyai típus (viszonylag kistestű, igénytelenebb, a hazai elsősorban aljfüves legelőterületeket jól hasznosító, jó szaporaságú és báránynevelő képességű, stb. állomány) kialakítása lehetne az elsődleges cél. Erre keresztezés útján több lehetőség is van. Az egyik a hazai viszonyokhoz jól alkalmazkodni tudó, a magyar merinó anyai tulajdonságait, elsősorban az évente egy anya után választható összes bárányszámot, illetve súlyt javító F1-es anyai populációk rendszeres előállítása, vagy folyamatos fenntartása. Vizsgálati eredményeim alapján erre magyar merinó × lacaune F1, magyar merinó × cigája F1 és a magyar merinó x merinó landschaf F1 keresztezés beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A másik lehetőség, megítélésem szerint a magyar merinó anyai tulajdonságainak javítása érdekében nemesítő (cseppvér) keresztezés alkalmazása (kis testű, olcsón tartható, jól alkalmazkodó és báránynevelő képességűvé) booroola, szapora merinó fajtákkal. Új szintetikus fajta előállítását is jól át kell gondolni, mivel egyrészt az előzőekben vázolt, megfelelően kivitelezett keresztezési konstrukciók biztosíthatják a kedvező eredményeket, másrészt az új szintetikus fajta előállítása meglehetősen nagy költségigényű. Létrejötte esetén sem biztos a siker, ami nem biztos, hogy az előállított új fajta hibája.
Jelen formájában, ahogy Dr. Kovács András opponensemnek is válaszoltam, a magyar merinó nagytestű bárányok előállítására kevésbé alkalmas. Ezért ezt vagy tudatos tenyésztői munkával (szelekcióval) kell elérni, ami meglehetősen hosszú folyamat, vagy különböző haszonállat előállító, vagy fajta átalakító, vagy újfajta előállító keresztezésekkel. Közvetlen, illetve közvetett haszonállat előállító keresztezésre több fajta is alkalmas Magyarországon, figyelembe véve az aktuális tartási és takarmányozási, valamint piaci lehetőségeket. Erre a célra az általam vizsgált fajták közül a suffolk (amerikai) és az ile de france fajta alkalmas. De irodalmi adatok és korábbi vizsgálataim alapján a német feketefejű húsjuh, berrichon du cher, charolais, texel is alkalmas fajtatisztaként és keresztezési partnerként is nagytestű bárányok előállítására. Korábban már volt jó példa az új fajta előállító keresztezésre pl. a SIO-FOLK, illetve hibridizációra a bábolnai keresztezési program keretében létrejött tetra szapora. Utóbbi eredményeként létrejött legjobb vonalakat egymással keresztezve, majd közel 30 évig önmagában fenntartva 1999-ben kapott magyar állami elismerést a Bábolna Tetra, mint szintetikus fajta. A SIÓ-FOLK-ban az amerikai suffolk és a német feketefejű húsjuh kedvező hústermelési tulajdonságait kívánták egyesíteni. A bábolnai juhkeresztezési (hibridizációs) programnak a sémája a következő (Kukovics 1999): finn landrace x (magyar merinó) x romanov /vonalak/ tetra szapora x ile de france (kisebb testsúlyig) tetra szapora x amerikai suffolk (nagyobb testsúlyig) o tetra végtermék vágóbárány Megítélésem szerint, a rendszerváltást követő anomáliákon túl, ezen jó keresztezési konstrukciók elterjedését az gátolta Magyarországon, hogy előállításukat követően nem alakult, illetve terjedt el ezen genotípusok igényeit kielégítő komplex tartási és takarmányozási technológia, valamit a kis volumen miatt a piaci előnyüket sem lehetett kihasználni. Ezért fontos lenne a fajtakérdést, illetve a különböző keresztezési konstrukciókat komplex rendszerben értékelni, kezelni, ahogy azt a Bábolnai Bárányhús-termelési Rendszer is tette. Milyen konstrukció volt a múlt század hatvanas éveiben a „horfolk”? A HOR-FOLK-ot fajta átalakító keresztezés révén hozták létre Hortobágyon az 1960-as évek végén, ’70-es évek elején. Ennek sémája a következő volt:
merinó anya x suffolk kos (50%-s)F1 anya x suffolk kos (75%-s) R1 anya x suffolk kos (93,75%-s) R2 anya x suffolk kos (96,875%-os) R3 Horfolk juh önmagában tenyészthető átalakított fajta.
A keresztezés célja az volt, hogy a hortobágyi környezethez kiválóan alkalmazkodó, az ottani merinónál lényegesen jobb hústermelő fajtát alakítsanak ki. Sajnos, a Franciaországból importált suffolk változat genetikai értéke és egyéb objektív körülmények miatt a program eredményeként létrejött állomány szaporasága elmaradt a lehetőségektől és gazdasági okok miatt felszámolták. Megítélésem szerint ebben az is közrejátszott, hogy a tartási és takarmányozási, valamint egyéb környezeti tényezők nem voltak számára igazán kedvezőek,
így a kis fűhozamú, aljfüves, mennyiségében és minőségében szélsőséges ingadozású legelők, a legeltetés és tartás módja, és az ezzel párosuló különböző stressz hatások. A borsodi legelők nehézfémmel való szennyezettségére, és a juhászat létalapját is jelentő egészséges legeltetés veszélyére hívja fel a figyelmet a disszertáció. Kérdés, hogy ez a veszély csak a borsodi legeltető juhászatra vonatkozik? Nem. A vizsgálati eredmények rámutattak arra, hogy önmagában a legeltetésre alapozott állattartás, annak ellenére, hogy a legtermészetesebb állattartási forma, nem feltétlen biztosítja a szabványos, tartós fogyasztás esetén egészségesnek ítélhető állati termék fogyasztást. A talajok okszerűen meghatározott (nemcsak a tápelem tartalomra vonatkozó) vizsgálata ezért is indokolt. Ez egyébként az állatok ásványi anyag ellátottsága szempontjából is fontos lenne. A vizsgálatok gyakoriságát a kockázati tényezők figyelembe vételével lenne érdemes meghatározni. A nyakalt testek elvégzett mérései, esetleg az ultrahang ügyes alkalmazásával kombinálva, alkalmasak lehetnek-e arra, hogy objektív becslési módszert lehessen ezekre alapozni, amely pontosabban becsli a hús mennyiségét és az értékes húsrészeket? Igen. Eredményeim újdonságtartalma éppen ebben van. Az alkalmazott ultrahang módszer alkalmas a juhok hosszú hátizom vastagságának az értékelésére. Kellő számú egyedre vonatkozó (n>80-100) mérés elvégzése után lehetséges a színhús mennyiségét a hosszú hátizom vastagsága alapján előre jelezni. Az ultrahang módszerrel mért hosszú hátizom vastagsága és a színhús mennyiség között ugyanis szoros az összefüggés (r=0,74, P<0,05). Ezzel a módszerrel élő bárányokon mért adatok segítik, illetve pontosítják a bárányok nyakalt törzsének testkonfiguráció (izomteltség) alapján történő S/EUROP minősítésének előbecslését (előrejelzését). A juhok teljesítmény vizsgálati programjaiban a bárányok nyakalt törzsének javítására már a nyolcvanas évektől használják az ultrahang méréseket a fejlett juhtenyésztéssel rendelkező országokban (pl. Ausztrália, Új-Zéland, Egyesült Királyság). A becslés pontossága növelhető az élő állatokon felvett testméretekkel (váll, far II.), amit a nyakalt törzsek mérési eredményei és az S/EUROP minősítés eredményei is igazolnak.
Köszönöm Dr. Bodó Imre opponensemnek, hogy véleménye szerint „disszertációmban nagyon sok értékes kísérlet leírását lehetett olvasni és tudományos értékét tanulmányozni”, továbbá azt, hogy disszertációmat alkalmasnak tartja az MTA doktori cím megszerzéséhez szükséges nyilvános vitára. Gödöllő, 2015. november 27. Dr. Póti Péter
