Vaddisznógazdálkodás
Megkülönböztetünk nyugati rasszt, keleti rasszt, dél-ázsiai rasszt és malajziai rasszt, A faj nyugati rasszába legalább 6, de valószínűleg 8 alfaj tartozik, ezek a következők: •
• • • • • • •
S. s. scrofa Linnaeus, 1758 (É. Spanyolország, É. Olaszország, Franciaország, Németország, Hollandia, Belgium, Dánia, Lengyelország, Csehország, ± Albánia ± Ausztria, ± Svájc, ± Szlovénia, ± Szlovákia, Svédország, Norvégia, Finnország és a balti államok), S. s. meridionalis Forsyth Major, 1882 (Korzika és Szardínia), S. s. baeticus Thomas, 1912 (Spanyolországban Coto Doñana, Andalúzia, dél Spanyolország), S. s. majori De Beaux és Festa, 1927 (közép és dél Olaszország), S. s. algira Loche, 1867 ( Tunézia, Algéria, Marokkó), Sus scrofa attila Thomas, 1912 (Magyarország, Ukrajna, Közép- és DélFehéroroszország, Románia, Moldova, Dél-Oroszország, Észak-Kaukázus), Sus scrofa lybicus Gray, 1868 (Törökország, Szíria, Jordánia, Izrael, Palesztina, Egyiptom, és a volt Jugoszlávia egyes, eddig nem pontosított részei), Sus scrofa nigripes Blanford, 1875 (Tien-san hegység szegélyterülete Kirgizisztánban Észak-nyugat Kína).
A vaddisznó elterjedése Európában (MITCHELL-JONES ET AL., 1999)
Vaddisznó becslés és hasznosítás Magyarországon 2013 (OVA alapján) 180000
Becslés 160000
példány (db)
140000
120000
100000
80000
60000
40000
20000
0
Hasznosítás
A vadaskertek megyénkénti megoszlása 2012-ben 20 18 16 14 12 Vegyesvadas kert 10 8
Muflonkert Gímkert Dámoskert
6 4 2 0
Disznóskert
Vaddisznó állományszabályozás 1980-2010 között
Zárttéri vaddisznó arányának alakulása 1982-2009
Vaddisznó becslés és lelövés adatok 1980-2010 100000
60000
Állomány belüli arány
Terítéken belüli arány
20,0
Hasznosítás
15,0 10,0
40000 5,0 20000 0
0,0
1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009
db
80000
25,0
Becslés arány (%)
120000
Az urbanizáció problémája
Az urbanizáció problémája • A városi, elővárosi és üdülőterületi élőhelyek a vaddisznónak könnyen hozzáférhető táplálékot, vizet és menedéket kínálnak olyan periódusban, amikor a környező élőhelyeken megváltoznak a feltételek: kemény tél, szárazság, táplálékhiány, fokozott vadászati zavarás. • A betelepülést elősegíti a megnövekedett állománysűrűség és a lakosság általi – esetenként megfigyelhető – célzott vagy akaratlan etetés (szeméttároló, kuka, kert, gyep, kerti hulladék).
Az urbanizáció problémája • • • •
•
Jelentős károkat okoznak a kertészetekben, magánkertekben, szőlőben, parkokban és egyéb gyepterületeken, károsítják a kerítéseket. Külön, bár eseti problémát jelent a közlekedés veszélyeztetése, a félelemkeltés a lakosság körében. Lehetséges az egészségügyi veszélyeztetés is, például a kólibaktérium (Escherichia coli) vagy leptospira fertőzést. A vaddisznó közelsége a háziállatokhoz megnövelheti a toxoplazmózis (Toxoplasmosis gondii) veszélyét a macskákhoz kapcsolódóan (RICHOMME ET AL., 2010) vagy a kutyákon keresztül a galandféreg fertőzést (Echinococcus granulosus/multilocularis). Szélső esetben előfordul az ember vagy kutya megtámadása. Viszonylag kevés a konfliktusok száma nyáron, sűrűsödnek ősszel, majd télen és kora tavasszal csúcsosodnak ki.
Az urbanizáció problémája Az urbanizáció problémájának kezelése: • letális módszerek közé sorolhatóak a vadászat különböző módszerei (íjjal, egyéni vadászat lőfegyverrel, társas vadászatok lőfegyverrel-kutyával, befogások). • nem letális eljárások közé tartozik– a lakosság előzetes kiértesítése mellett – a riasztó lőszer használata, az élőhely átalakítása, a befogott vaddisznók elszállítása és elengedése, a fogamzásgátlás alkalmazása.
Vaddisznó elütések alakulása Magyarországon 1998-2012 600
500
elütések (db)
400
300
200
100
0 1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
A vad-gépjármű ütközések kezelése • A vad rendszeresen, napi tevékenysége során vagy mozgáskörzet váltáskor átlépheti a kisebb forgalmú utakat. • A nagy forgalmú főutakat gyakrabban eseti jelleggel, szétszóródás közben vagy mozgáskörzetének kiterjesztésekor lépi át, ez azonban ritkább és kiszámíthatatlan esemény. • Az úton történő átváltás leggyakrabban a hajnali és esti órákban történik, legritkábban nap közben, de ez utóbbi sem zárható ki. • Az úton történő átváltást előidézheti, de nem feltétlenül idézi elő valamely zavarás, amit okozhat a vadászatra jogosult de más is. • Az úton történő átváltást nem lehet teljes biztonsággal megakadályozni. • A vadászatra jogosult lehetőségei a vad-gépjármű ütközések elkerülésére erősen korlátosak.
Vadveszélyt jelző közlekedési táblák kihelyezése •
•
•
•
Csak olyan szakaszokon érdemes kihelyezni, ahol rendszeres a vad átváltása (Putman, 1997), ezért a rendszertelen vad átváltások esetén nem nyújt semmilyen védelmet. Hosszabb távon nem hatékonyak, mert a gj. vezetők hozzászoknak (Putman, 1997). Ráadásul, ha túl gyakran teszik ki, a gj. vezetők figyelmen kívül hagyják (Sullivan and Messmer, 2003)! Mégis, mivel viszonylag olcsó, nélkülözhetetlen eleme a védekezésnek (Blamey and Blamey, 1990).
… és akkor még ott van a kérdés: kinek a feladata és ki fizesse???
Blamey, G. and Blamey, G.: The Results of a Deer Survey Carried out on an Area between Hatfield Forest and Dunmow, Essex. Ove Arup and Partners, London, 1990. Putman, R.J.: Deer and Road Traffic Accidents: Options for Management. Journal of Environmental Management (1997) 51, 43–57 Sullivan, T.L. and Messmer, T.A.: Perceptions of deer-vehicle collision management by state wildlife agency and department of transportation administrators. Wildlife Society Bulletin 2003(31):163-73.
Fényvisszaverő (felvillanó és vizuális korlát) és hangkibocsájtó prizmák kihelyezése • •
• •
Csak éjszaka hatékonyak Az egyszerű felvillanó prizmák nem hatékonyak, hozzászokik a vad és gyorsan korrodálódnak (Gilbert, 1982). Hatékonyságára vonatkozó adatok rendkívül ellentmondásosak (Putman, 1997). Úgy tűnik a vándorlás jellegű, éves egyszeri, szezonális átváltásoknál jó eredményt produkál, ezek tradicionális útvonalak. Diszperzió esetén is működik, ekkor azonban az útvonalak esetlegesek, kiszámíthatatlanok. Gyenge viszont a hatékonyságuk mozgáskörzeten belül, mert hozzászokik a vad (Putman, 1997 feldolgozása alapján).
Gilbert, J. R. (1982). Evaluation of Deer Mirrors for Reducing Deer–Vehicle Collisions. United States Federal Highway Administration Report FHWA/RD/82/061; Washington, D.C. 16 pp. Putman, R.J.: Deer and Road Traffic Accidents: Options for Management. Journal of Environmental Management (1997) 51, 43–57
Az út szélének tisztán tartása és kerítésvédelem • Az út szélén 20-30 m-es tisztán tartott sáv csökkentheti a balesetek számát (Jaren et al., 1991), de ez fák kivágásával jár és költséges a karbantartás (Hedlund et al., 2003) – legtöbbször megvalósíthatatlan a tulajdonviszonyok miatt és kinek a feladata? • Putman (1997) és Bruinderink & Hazebroek (1996) javasolják a mesterséges takarmányozás mellőzését az utak mentén. Ám még ennél is nagyobb problémát jelent a szemestakarmány elszórása is a szállító kamionokból vagy vasúti kocsikból.
Bruinderink, G.W.T.A. and Hazebroek, E.: Ungulate traffic collisions in Europe. Conservation Biology 1996(10):1059-67. Hedlund, J.H., Curtis, D., Curtis, G. and Williams, A.F.: Methods to Reduce Traffic Crashes Involving Deer: What Works and What Does Not. Highway Safety North, Ithaca, NY, Cornell University, Ithaca, NY. 2003. pp. 21. Jaren, V.; Andersen, R.; Ulleberg, M.; Pedersen, P.H. and Wiseth, B.: Moose-train collisions: the effects of vegetation removal with a cost-benefit analysis. Alces 1991(27):93-99. Putman, R.J.: Deer and Road Traffic Accidents: Options for Management. Journal of Environmental Management (1997) 51, 43–57
Kerítések és átjárók • •
•
A kettő csak együtt működik és még ezzel sem lehet 100 százalékig kizárni az útra kerülést (Putman, 1997). Autópályákon van realitása, itt azonban, a hazai gyakorlat az átjárók kialakítására elégtelen úgy mennyiségi, mint minőségi paraméterek tekintetében. Elvileg alkalmazható lenne autóutakon is, itt a költségek csökkenthetők lennének. Itt azonban felüljárók és alagút rendszerű átjárók nem alkalmazhatók magas költségvonzatuk miatt. Megoldás lehet az „at-grade crossings” rendszerű az útszintre helyezett átkelő folyosó (Hedlund et al., 2003). Azonban itt is fennáll a balesetveszély a kerítések végénél.
Hedlund, J.H., Curtis, D., Curtis, G. and Williams, A.F.: Methods to Reduce Traffic Crashes Involving Deer: What Works and What Does Not. Highway Safety North, Ithaca, NY, Cornell University, Ithaca, NY. 2003. pp. 21. Putman, R.J.: Deer and Road Traffic Accidents: Options for Management. Journal of Environmental Management (1997) 51, 43–57
Akusztikus és vegyszeres riasztás • A gépjármű elejére szerelt magas frekvenciájú sípoló hangot kiadó szerkezetnek Romin és Dalton (1992) szerint nincs hatása a vadra. • Az út szélére kiszórt illékony szerves vegyszer (repellens) az állatok 60%-át a vegyszeres útszakasz kikerülésére ösztönözte, máskor az úton történő átrohanásra kényszerítette a vadat, ezzel még több kárt okozott (Lutz, 1994; Putman, 1997).
Lutz,W. (1994). Ergebnisse der Anwendung eines sogenannten Duftzaunes zur Vermeidung von Wildverlusten durch den Strassenverkehr nach Gehege- und Freilandorientierungen. Zeitschrift fu¨r Jagdwissenschaft 40, 91–108. Putman, R.J.: Deer and Road Traffic Accidents: Options for Management. Journal of Environmental Management (1997) 51, 43–57 Romin, L. A. and Dalton, L. B.: Lack of response by mule deer to wildlife warning whistles. Wildlife Society Bulletin 1992(20): 382–384.
Kifizetett mezőgazdasági vadkár alakulása Magyarországon 2010. évi gabona árakon
A mezőgazdasági vadkár csökkentésének lehetőségei
A mezőgazdasági vadkár csökkentésének lehetőségei
A mezőgazdasági vadkár csökkentésének lehetőségei
A mezőgazdasági vadkár csökkentésének lehetőségei
A mezőgazdasági vadkár csökkentésének lehetőségei
A mezőgazdasági vadkár csökkentésének lehetőségei
A mezőgazdasági vadkár csökkentésének lehetőségei
Az erdei vadkár csökkentésének lehetőségei
Az erdei vadkár csökkentésének lehetőségei
Az állománycsökkentés lehetőségei
Születési arányszám
A becsült születési arányszám a koca korának függvényében 12 10 8 6 4 2 0 0
y = 0,396x + 5,2127 r = 0,8176 n = 123
2
4
6
A koca kora (év)
8
10
Születési arányszám
A becsült születési arányszám változása a kocák testhosszának függvényében 12 10 8 6 4 2 0 100
110
y = 0,106x - 9,1162 r = 0,5416 n = 141
120
130
140
150
Testhossz (cm)
160
170
180
Születési arányszám
A becsült születési arányszám alakulása a zsigerelt testtömeg függvényében 12 10 8 6 4 2 0 0
20
y = 3,7457Ln(x) - 10,075 r = 0,5648 n=112
40
60
80
100
120
Testtömeg (kg)
140
160
180
200
A sárgatestek és az embriók száma közötti összefüggés
Embriók száma
12 10 8 6 4 2 0 0
2
y = 0,7374x + 0,7316 r = 0,7489 n = 130
4
6
Sárgatestek száma
8
10
12
A születési arányszám és a felnevelt szaporulat alakulása Arány
7 6 5 4 3 2 1 0 Születési Őszi felnevelt Születési Őszi felnevelt Születési Őszi felnevelt Születési Őszi felnevelt Születési Őszi felnevelt Születési Őszi felnevelt arányszám 98 szaporulat arányszám 99 szaporulat arányszám 00 szaporulat arányszám 01 szaporulat arányszám 02 szaporulat arányszám 03 szaporulat
Kor
Spanyolország
Franciaország
Lengyelország
Malac
1.35
0.725
1.044
Süldő
2.26
1.448
1.215
1<
2.57
2.083
2.722
Vaddisznó ivararánya különböző országokban, három korcsoportban (Garzon-Heydt, 1987. nyomán)
Szerzők
A fiatal egyedek aránya %
Hely
Andrzejewski et al. (1978)
77.7
Lengyelország
Dardaillon (1984)
79.1
Camargue (Franciaország)
Barret (1978)
71.6
Kalifornia (USA)
Mauget (1980)
69.0
Chizé (Franciaország)
Garzon-Heydt (1992)
68.5
Monfrague (Spanyolország)
A vaddisznó populációk korosztályi megoszlása különböző helyeken (Garzon-Heydt, 1992. nyomán)
A malacok és süldők részesedése a terítékből 75 – 84% kell legyen
Néhány következtetés: •Az állomány szaporodóképessége erősen függ a kocák átlagkorától és testméreteitől (kondíciójától) •A szaporodó képesség jól becsülhető az elejtett kocák testméretei alapján •A vemhesség korai szakaszában a sárgatestek száma jó tájékoztatást nyújt a várható születési arányszámról •A születési arányszám évenként változhat (4,8-6,1) •A változás mértéke függ a korosztályi eloszlástól és a kondíciótól •A felnevelt szaporulat évenkénti változása jelentős (2,7 -3,6)
A vaddisznóállomány becslési és hasznosítási adatai Országos adatok 1960 -
100000
Mennyiség
90000 80000
- 22%
70000 60000 50000 40000 30000 20000 10000
Becslés
Teríték
20 02
20 00
19 98
19 96
19 94
19 92
19 90
19 88
19 86
19 84
19 82
19 80
19 78
19 76
19 74
19 72
19 70
19 68
19 66
19 64
19 62
19 60
0
Év
A vaddisznóállomány hasznosítási adatai Országos adatok 1994 35000 Mennyiség
30000 25000
ÉKH
20000
DK
15000
A
10000 5000 0 1994
1995
1996
1997
1998 Év
1999
2000
2001
2002
Lelövések-malac+süldő
Mennyiség
20000 15000 ÉKH 10000
DNYD A
5000 0 1995
1996
1997
1998
1999 Év
2000
2001
2002
Lelövések-kan 7000 Mennyiség
6000 5000
ÉKH
4000
DNYD
3000
A
2000 1000 0 1995
1996
1997
1998
1999 Év
2000
2001
2002
Mennyiség
Lelövések-koca 8000 7000 6000 5000 4000 3000 2000 1000 0
ÉKH DNYD A
1995
1996
1997
1998
1999 Év
2000
2001
2002
Néhány következtetés: •Az 1993-as rendelet koca lelövési időszakos tilalma az összes kocahasznosítást visszavetette •A 2000-2001 környékén kezdődött egyre gyarapodó tilalom alóli felmentések a hasznosítás növekedését eredményezték •A fiatal (malac és süldő) egyedek aránya a terítékben 60%. •A fiatal példányok fokozott hasznosításával nagyobb hasznosítási arány érhető el.
Mivel jár mindez? 100 kocás törzsállomány esetén •az őszi vadászatig felnevelt szaporulat 320 süldő, •ebből 180 kocasüldő, 140 kansüldő. •és van az állományban kb. 50-60 kan
Szinten tartó gazdálkodás esetén ebből elejtendő: •200 süldő, •40 felnőtt disznó •ebből 15 kan
Ehelyett lövünk: •170 süldőt, •70 felnőtt disznót, •ebből 32-34 kant
Következmények: 1. A kocaállomány elfiatalodik • ezért több koca tud csak azonos számú szaporulatot elleni, • és nagyobb lesz az elhullások száma a malacok között. 2. A kanállomány elfiatalodik 3. A süldők elhullását nem tudja kompenzálni a vadászati hasznosítás.
Javaslatok: 1. A kocák hasznosítási számát emelni kell. 2. A kanok lelövési aránya az összes felnőtt teríték kb. 1/3-a legyen. 3. A süldők és malacok hasznosítási aránya az összes teríték kb. 80%-a legyen.
Az állománycsökkentés lehetőségei •
•
•
A vaddisznóállomány hatékony csökkentése érdekében a társas vadászatok jogszabályi kötöttségeit részbeni fel kell oldani. Ezért a terelés, a hajtás külön jogszabályi meghatározása és a „mozdítás” vadászati mód bevezetése indokolt. Eszerint a terelés maximum 6 vadász és hajtók részvételével folytatott társas vadászat, ahol vaddisznó, a gím- és dámszarvasból a tehén, ünő, borjú, a muflonjuh, jerke, bárány, az őzsuta és gida, valamint a szőrmés ragadozók ejthetők el. Kutya alkalmazása ennél a vadászati módnál tilos. A vadászok felállítása az összelövés lehetőségének kizárásával történjen, ezért előzetesen a tiltott lőirányok kialakítására és magasított lőállások alkalmazására nincs szükség. A hajtás tekintetében meg kell különböztetni a csak vaddisznóra történő hajtást azzal, hogy a jelenlegi szabályozás megtartása mellett (kutyák használatának engedélyezése, magasított lőállások alkalmazása, tiltott lőirányok kijelölése), ne lehessen 6 méternél keskenyebb útra vagy nyiladékra egymás mellé úgy vadászokat leállítani, hogy az összelövés lehetősége fennálljon. A 25 fős vadász-létszámkeret feloldása indokolt. 25 főnél nagyobb létszám esetén elő kellene írni a vadászok olyan felállítását, hogy az összelövés teljesen kizárt legyen.
Az állománycsökkentés lehetőségei •
•
•
Tarvadra is (vaddisznóval együtt) történő hajtás esetén engedélyezni kellene a kistestű hajtókutyák alkalmazását (tacskók, kistestű terrierek, stb.). Emellett elő kellene írni a vadászok kötelező leállítását a következők szerint: csak távváltókon, a sűrűktől (beállóhelyektől) távol lehet lőállást kialakítani, az összelövés lehetőségének teljes kizárásával. A cél ugyanis az, hogy egyrészt a tarvad ne futtában kerüljön a vadászok elé, ennek valószínűségét a beállóhelyektől távolabbi leállítással és a kistestű kutyák alkalmazásával növelni lehet. Másrészt a vaddisznónál magasabb lővonal okozta balesetveszélyt a leállítás módjának előírásával ki lehet küszöbölni. A kis területű, néhány főt (max. 6 vadász) igénylő „mozdítások” bevezetése a vaddisznó társas vadászatai közé indokolt. A mozdítás kizárólag a vaddisznó vadászatát elősegítő, elsősorban a sűrű beállóhelyeket érintő kutyás vadászat. Sok tekintetben (vadászok létszáma, nem kötelező bejelentési kötelezettség, stb.) a kizárólag tarvad vadászatára szolgáló klasszikus terelés megfelelője vaddisznó vadászatára. A mozdítást a tereléssel együtt külön kellene kezelni és kivenni a bejelentési kötelezettség (Vhr. 66. § (2)) és a hajtástérkép készítésének kötelezettsége alól (Vhr. 66. § (3)), (lásd a B 3.2 fejezet részletes indoklását).
Ennél a fiatal kannál, az egyenes, vörösbarna süldősertét ezüstszürke nyári szőrzetre váltja. A pamacs jól kivehető. Az agyarak végei szemből még nem látszanak, bőrrel fedettek, így az orr szélesebbnek tűnik. Egy fél éven belül már biztosan látszanak az agyarvégek.
Fiatal, malacokat nem vezető koca, nyári szőrben. Jellegzetes a hosszú, csúcsos fej. A vadásznak az egyed meghatározásánál, a vaddisznók magatartását és a kondán belüli státusát mindig figyelembe kell vennie. A külalaknak és a megjelenésnek, mindig nagy jelentőséget kell tulajdonítani: A kondánál, az első megjelenő vaddisznó – szokás szerint – a vezérkoca! Erős példányokkal rendelkező kankondában gyakran vannak kocák is. Ha több, hasonló erősségű disznó jön, akkor azok legtöbbször kanok. Az idősebb kanok a búgási időn kívül, majdnem mindig egyedül járnak (remetekanok).
3-5 éves kan tavasszal, szőrváltáskor. Az agyarakat és az orrpúpot jól lehet látni. A torok és az alsó állkapocs területén még hosszú téli sörték vannak. A téli, majdnem egyenlő szárú háromszögű fejformából, nyárra egy hegyesszögű forma lesz.
Kan süldő, tavaszi szőrváltáskor (április). A hátán még az első téli szőrzet vörös sertéi láthatók. A herét és a pamacsot, ebben a korban – csak jó fénynél – lehet felismerni. Az agyarak még nem láthatóak.
Az közelebb álló kocánál, már az első pillantásra, láthatjuk az emlőket. A mögötte álló, szemmel láthatólag (még) nem vezet malacokat Koruk becslése bizonytalan. A nagyobbik (elöl álló) talán idősebb lehet. A malacok jó két hetesek. Fontos: Ebben az évszakban általában nincs a koca mellett kan!
Erős, még téli szőrzetben levő kan, kora tavasszal. Most, világosságban, könnyű meghatározni. Esti szürkületkor azonban némely koca, mely közvetlenül a malacok előtt áll, vagy a malacai még a vacokban fekszenek, összetéveszthető a kannal.
Ezeknél a malacoknál a csíkok már elmosódtak, és a pofájuk már szürke. Ebből következően már a második hónapban vannak.
Közelebb malacos koca (még téli szőrben) csíkos 4-5 hetes malaccal. Hátul valószínűleg egy kocasüldő, melynek a vedlése már előrehaladott. Az év elején már megtalálhatóak a téli szőrben levő kondákban az ezüstszürke példányok, melyek vagy kocasüldők, vagy nem malac nélküli kocák! Nyolc hetes kortól a malac csíkozottsága kezd elmosódni, és öt hónap után, leggyakrabban, már fel sem lehet ismerni azokat.
Vegyes konda, májusban. Egészen jobbra hátul, egy második éves kan áll. Bár, ilyenkor már legtöbbször elkülönül a családtól, azért vannak kivételek. Az előtérben két malac áll, balra mögöttük valószínűleg egy emse, s tőle jobbra valószínű egy koca. Aki nem akar hibát elkövetni, az válassza az egyik malacot.
Két malac játékosan állapítja meg a rangsort kettejük között. A csíkozottságukat elvesztett malacok – majdnem mindig – vöröses színűek.
Két koca süldőkkel őszi szőrváltáskor. Nézzük meg a disznók pofáját. Ez a koca és két malac esetében keskeny, oldalt ív nélkül – kocasüldők. Az egészen balra lévő, majdnem fekete süldőnél felismerhetjük az ívet az agyarak területénél – kan.
Második éves kan ősszel. Már nincs vörösbarna malacbőre! Az agyarak csúcsa a felső ajkak alatt már gyengén kibújt. Idősebb kanoknál az agyarak már teljesen kint vannak.
Fiatal kan, nyári szőrzetben. A combok között láthatóak a herék, de az pamacsnál hiányoznak a téli szőrzet hosszú szőrszálai. Kivehető az orr az agyarak miatti felgyűrődése. Az agyarak nem sokat árulnak el a vadkan koráról, mert a középkorú vaddisznóknál, alkalomadtán, letörnek, ami lövés előtt nem mindig felismerhető.
Vegyes konda, az őszi erdőben: elöl a koca egy kicsi, későn született malaccal. Mögötte erős süldők, jellemzően vörös csuhában. Aki őszi hajtóvadászaton egy hibás lövést el akar kerülni, az a vörös disznókat vegye célba.
Kan (közelebb) és koca búgási időben. A kan feje tömzsibb, mint a kocáé. Az orr jóval szélesebb hatást kelt. Az agyarak és a púp az orron, ennél a példánynál jól kivehetőek.
Búgási idő: testalkata alapján fiatal kan (balra), melynek az agyarai már jól láthatók. Vizsgálja a kocát, hogy párzásképes-e már, amit egy másik kan figyel a háttérből. Az elöl álló kannál, a pamacsot jól ki lehet venni.
Valószínűleg öreg, nagy koca, téli szőrben. A fejforma csaknem egyenlő szárú háromszöget formáz. A test fő tömege a rekeszizmon nyugszik. A hát vonala „pontyhátra” emlékeztet. A kampókat erős és idős kocánál sem lehet látni. Hasonló nagyságú kanoknál, az orron, a púp jellemző.
Így láthatjuk a kondát, decemberben, a hajtóvadászat közben: a koca halad elöl, a süldők gyöngyfüzérben, libasorban mögötte. Nem kérdéses, hogy a süldőket vezető koca idős. Sok vadász kapásból a legelső példányt lövi, mert az a legnagyobb és a legkönnyebb eltalálni.
