Vadászati állattan Ragadozók Kutyafélék
Nyestkutya (Nyctereutes procyonoides)
A nyestkutya pofáján fekete álarc található (hasonlít a mosómedvéhez), de a feje nagyobb, erős pofaszakáll és gyűrű nélküli farok jellemzi. A testhossza 60-65 cm, a farokhossza 15-20 cm, míg a testtömege 6,510 kg. Nyoma nagyon jellemző, az ujjpárnák jellegzetesen sugárirányban (?) szétállnak (néha a középső ujjpárna részben összenőtt), a karmok látszódnak (4 db). A fogképlete: 3142 3143 Japán, Szibéria, Észak- és Észak-Kelet-Kína, Mandzsúria, KeletMongólia és Észak- Vietnám az eredeti elterjedési területe. 1928-1950 között 9000 db egyedet telepítettek be a Szovjetunió európai részeire, ahonnan terjeszkedni kezdett és ma már Észak-Franciaországban is megtalálható. Magyarországon 1961-ben a Lónyai-erdőben bukkant fel először, majd Békés, Somogy, Vas, Fejér és Pest megyében regisztrálták a jelenlétét. Jellemzően sík területeken, vizes részekhez közel fordul elő. Ritkán látható, rejtett életmódot folytató ragadozó, hangot is ritkán ad. Leginkább a nyomából lehet következtetni a jelenlétére.
A nyestkutya monogám, párzása február-április hónapok között. A nőstény 52-79 nap után 6-10 kölyköt ellik kotorékban. A kotorékot elfoglalja a rókától is, vagy akár a borztól, azonban sokszor egy kotorékban fordulnak elő. Táplálékában az egerek, békák, tojások és fiókák (földön fészkelő madarak esetében), rákok, piócák, rovarok és gyümölcsök is megtalálhatók. Invazív faj, ezért egész évben vadászható.
ürülék
Nyom
Farkas (Canis lupus)
A faj fokozottan védett Magyarországon. Holarktikus elterjedésű faj → sok alfaj (pl. kutya, dingó is) Magyarországon a 20. században már csak szórványos előfordulásai voltak → Duna-Tisza köze és a Dunántúl déli része, Északi-khg keleti területei. Az Aggteleki-karszton és a Zempléni-hg-ben szaporodó egyedek, családok is előfordulnak/élnek. Testhossza 100-140 cm, testtömege 40-70 kg. Fogképlete: 3142 3143 Változatos élőhelyeken fordul elő → tajga, tundra, sztyepp, sivatag, hegyvidék, mérsékelt övi erdők
Ragadozó, a kisemlősöktől a nagytestű patásokig mindent elfogyaszt, de ezeket inkább télen nagy hóban, amikor legyengültek, vagy betegek, illetve falkában vadássza le. Csoportos életmódot folytat, falkákban él, bár ez populáció sűrűség függő. Territóriumot tartanak → akár 500 km2 A falkát a domináns hím és nőstény vezeti. Monogám faj → a falkán belül is csak a domináns egyedek szaporodnak. A szaporodási időszak január-március, utána 62-70 nap a vemhesség és 3-8 kölyköt fial a szuka. 1 hónapig csak szopnak, nyár közepén már önállóan vadásznak. Az ivarérettséget 2 évesen érik el.
Farkas nyoma
Vadászati állattan Ragadozók Macskafélék
Vadmacska (Felis silvestris)
Az európai vadmacska Skóciában, Elzász-Lotharingiában, a Harzhegységben, az Ibériai- félszigeten, Olaszországban, Szardínián, Szicílián, a Kárpátokban, Magyarországon és a Kaukázusban fordul elő. Közeli rokonai (núbiai vadmacska, indiai sztyeppmacska) Afrikában a Jóreménység-fokig, Ázsiában Dél-Kínáig találhatók meg. Magyarországon nagyobb, zártabb, zavartalan erdőségekben (középhegységek, dombvidéki erdők) és ártéri erdőkben (Dráva, Duna Gemencnél, Tisza) él. Állománya Nyugat-Európában növekedett a visszatelepítéseknek köszönhetően. Magyarországon csökken a populáció-sűrűsége és az elterjedési területe is. A Kaukázusban állítólag jelentős állománya él még, de ott nem végeznek létszámbecsléseket a fajra és szabadon vadászható. Testhossza 100 cm, ebből a farka több mint 1/3. Marmagassága 40 cm, testtömege 5-10 kg. A kandúrok nagyobbak. A fogképlete: 3131 3121.
A vadmacska mindig vadas (sárgás-barna, cirmos) bundájú, nincs benne fekete egybefüggő folt, vagy vörös, kevés a fehér szőrszál is. A pofán két oldalt 2-2 sötét csík húzódik, a fejtetőn 4 csík húzódik le a tarkóra, amelyek egy sötét gerincvonalban egyesülnek. Ez a vonal nem húzódik rá a farokra, ahogy azt sokszor láthatjuk a házimacskáknál. A testoldalon, a lábakon sötét, elmosódott csíkok találhatók. A kontrasztosság a házimacskákra jellemző. A hasoldalon sötét pettyeket láthatunk, az állon, a torkon, a mellkason lehet egy kisméretű (max. 20 Ft-os nagyságú) fehér folt. Az ágyék szőrzete a felnőtt egyedeknél mindig tiszta sárgásbarna és ráhúzódik a combok belső felületére. A karmok szaruszínűek, a talpon a párnák mindig feketék. A farok egyenletesen dús szőrzetű, vastag, nem vékonyodik el a vége felé. A farok vége mindig fekete, a farkon kevés (3-5 db) záródó fekete gyűrű található. A farok a test hosszához viszonyítva rövidebb a vadmacskánál. A hátsó lábuk hosszabb, mint a házimacskáknak. Az ivarérettséget 10 hónaposan érik el, de ez főleg a kandúroknál nem jelent szaporodásban való részvételt is. Két szaporodási idénye (pacsmagolás) van, február-márciusban a fő időszak, és nyáron (június-július) lehet egy második alom (nálunk ritka).
A kandúrok keresik fel a nőstények otthonterületeit. 60-70 nap vemhesség után 2-4 vak kölyök születik valamilyen eldugott helyen (farakás alatt, faodúban, sziklaüregben, rókakotorékban). 3-4 hónapos korra válnak függetlenné. A nőstények az anyjukhoz közel telepednek le, míg a kandúrok elvándorolnak egészen messzire is akár. Sok hím egyed nem is telepedik le, hanem ún. nomád életmódot folytat. A kandúrok mozgáskörzete nagyobb (300-900 ha) és kevésbé ragaszkodnak hozzá, mint a nőstények (300-400 ha). De! a szaudi sivatagban 5300 ha-os nőstény mozgáskörzetet is mértek! Táplálékuk főként kisemlősök, énekes madarak, vadgazdálkodási jelentősége kicsi (minimális mezei nyúl és fácán fogyasztás). Házi kosztot, háziállatokat nem fogyaszt, mivel messze elkerüli a lakott területeket. Állománya folyamatosan csökken, aminek okai az élőhely-vesztés (öreg erdők kitermelése és helyettük intenzíven művelt erdők telepítése), hibridizáció a házimacskával, orvvadászat, közlekedési elhullás és a házimacskák által közvetített halálos fertőzések. Vörös könyves faj, aktuálisan veszélyeztetett és védett 1974 óta, majd 2012 óta fokozottan védett. A házimacska populációt 400 millióra becsülték 20 évvel ezelőtt a világon.
Hiúz (Lynx lynx)
A faj fokozottan védett Magyarországon. Az Alpoktól Szibérián át a Távol-Keletig ér az elterjedési területe, délen a Tibeti fennsíkig. Európában szigetszerű populációi élnek Skandináviában, a Kárpátokban, az Alpokban és a Balkánon. Svájcba, Németországba és Franciaországba visszatelepítették, innen kerültek azután Belgiumba. Magyarországon a 80-as évekig kipusztultnak tekintették, majd az Északi-khg-ben jelent meg újra → Börzsöny, Mátra, Zemplén, Aggtelek. Testhossza 80-100 cm, testtömege 20-30 kg. Fogképlete: 3121 3121 A vörös vagy vörösbarnás hát sötét foltozású. Rövid, szinte csonkának ható farka fekete végű.
Arcát alulról viszonylag hosszú pofaszakáll keretezi → hallást segíti A fülén hosszú fekete bojt található. Élőhelyigény szempontjából a hiúz is specialista → a nagykiterjedésű lombhullató és tűlevelű erdők lakója. Magányosan él, territoriális. Mozgáskörzete akár 60 km2 is lehet. Ragadozó, a kisemlősök, madarak mellett a kistestű patásokat is elkapja. Pacsmagolás február-március. 65-75 napos vemhesség után 2-3 kölyköt fial, akik 5-6 hónapos korukig szopnak, bár 8 hetes koruktól már esznek húst. A következő szaporodási időszak végéig anyjukkal maradnak. Az ivarérettséget a nőstények 20-22, míg a hímek 34-36 hónaposan érik el.
Hiúz nyom
Vadászati állattan Ragadozók Medvefélék
Barna medve (Ursus arctos)
A barna medve fokozottan védett Magyarországon 2012 óta. Oroszországban él a faj nagy része (kb. 100 000 egyed), míg az USA és Kanada területén kb. 58 000, Európában 14 000 példány található. A világon az egyedszáma meghaladhatja a 200 000-et. Az európai barna medve mellett pl. a szíriai, a tibeti, a kamcsatkai, a hokkaidói barna medve, a grizzly és a kodiak medve az alfajai. 170-220 cm a testhossza, 90-120 cm a marmagassága, a testtömege pedig 100-340 kg. De az észak-amerikai alfajok akár a 800 kg-ot is elérhetik. Fogképlete: 3142/3143. Hazánkban az utóbbi 20 évben hétszer fordult elő. Mindenféle élőhelyen előfordul az elterjedési területén. Ázsiában a sztyeppéken, északon bozótos területeken, míg a mérsékelt égövben az erdők jelentik a fő élőhelyét. Az 5000 m tengerszintfeletti magasságig is felhatol.
Tápláléka rendkívül változatos. A növényevő medvefélék és a ragadozó jegesmedve között egyfajta átmenetet képez. A grizzly pl. inkább tisztán ragadozó azokon az élőhelyeken, ahol sok a patás és halban gazdagok a folyók. Magányos életmódot folytat, territoriális faj. Közép-Európában akár 2500 ha lehet a territórium mérete. A nőstények mozgáskörzete a 400 km2-t is elérheti, míg a hímeké ennek háromszorosa. Télre (november-március) nyugalmi állapotba kerül, ásott üregekbe, barlangokba húzódik meg. A párosodás május-június között zajlik. Az embrionális diapauza késő őszig tart. Az 1-3, ritkán 4 bocs januárban születik meg a hibernáció alatt. Szemük csak 4-5 hetesen nyílik ki. 4 hónapig szoptatja a bocsokat az anyamedve, de 2-3 évig együtt élnek. A nőstények 3 évesen ivarérettek, de csak 4-5 évesen vemhesülnek először és 2-4 évente lesznek újabb kölykeik. 30-35 évig élhetnek.
Barna medve nyoma
Barna medve ürüléke
Vadászati állattan Ragadozók Mosómedvefélék
Mosómedve (Procyon lotor)
Észak- és Közép-Amerika közönséges faja. Európába betelepítették, Németországban (1927, 1934), Azerbajdzsánban és Belorussziában (1936) hoztak létre nagyobb állományokat, majd a II. világháború alatt egy tenyészetből is kiszabadultak. Jelenleg Lengyelország, Csehország, Svájc, Ausztria, a Benelux államok, Észak-Franciaország, Oroszország és a Balti államok területén fordul elő. Magyarországon Lövőnél (Győr megye) és a Szigetközben figyelték meg, de több észlelés is volt, főleg a Dunántúlon. Bizonyító példány került elő 1998. szeptemberében Gödöllőről, ahol egy vemhes nőstényt fogtak be. A mosómedve hasonlít a borzra a fehér-fekete csíkozottság miatt és a nyestkutyára is az álarca miatt, de a nyestkutya bundája nem tartalmaz fehér színt, valamint erős pofaszakálla van. A világos pofán, a szemek vonalában fekete sáv húzódik (álarc), farka feketén gyűrűzött és a vége is fekete. A lábfejek csupaszak. Teste szürkés-sárga, szürkésbarna, háta gyakran fekete. Testtömege 3-10 kg, testhossza 30-70 cm. Fogképlete: 3142 3142. A mosómedve mindenevő, gyümölcsök, víziállatok, madártojás, fióka is előfordul a táplálékában, de lakott településeken nagy kuka fosztogató hírében áll. Invazív faj, egész évben vadászható.
Mellső láb Hátsó láb Ürülék
Vadászati állattan Ragadozók Menyétfélék
Menyét (Mustela nivalis)
A legkisebb termetű ragadozó emlős. Európában, Ázsia mérsékelt égövi zónájában, Észak-Amerikában és Afrika északi részein is előfordul. Bokroscserjés erdei tisztások, rétek-legelők, lucernások gyakori lakója. A vakond járatait is szereti, télen lakott területekre is behúzódik. Farka és hátoldala egész évben egységes barna színű, bár télen szürkés árnyalatúnak tűnik. A hím testtömege 60-120 g, testhossza 17-22 cm. A nőstény testtömege 30-60 g, testhossza 12-17 cm. Fogképlete: 3131 3132. Tápláléka elsősorban apró rágcsálókból (70%), madarakból (15%) áll, de a patkányt és a nyúlfiakat is megtámadja. Fő ivarzási periódusa februármárcius idején. Egy szaporodási idényben a nőstény több kannal is párosodhat. 5-6 hetes vemhesség után, 3-7 db alig 1 g-os csupasz, vak kölykök születnek. 6-8 hétig szopnak, 3 hónapos korra elérik a kifejlett méreteket. 2-3 hónaposan önállóak lesznek, a nőstények már születési évükben is kölykezhetnek. Védett. Nem keverendő a szintén védett hermelinnel! → A hermelin nagyobb termetű, mint a menyét. A farka hosszabb, nincs pofafoltja, télen fehér a bundája, a farok vége azonban mindig fekete.
Menyét
Hermelin nyáron télen
Nyest (Martes foina)
Közép- és Dél-Európában honos, de Ázsiában is megtalálható Magyarországon általánosan elterjedt, az emberi településeken is (pl. Budai vár) előfordul (kőnyest). Komoly károkat tud okozni az állatállományban és emellett a házakban, kocsikban (szigetelések, kábelek elrágása). Alapszíne szürkésbarna, a torokfolt rendszerint fehér, villásan elágazik és a mellső lábakra ráhúzódik. Szutyakja világos hússzínű. A talp és ujjpárnák csupaszok, ezért a nyoma tisztán kirajzolódik. Fogképlete: 3141 3142. A P3 külső oldala domború, az M1 külső oldala homorú és a belső résszel egyenlő méretű (szabályos nyolcas). A párzási időszak június-augusztus között. A vemhesülés után diapauza februárig. A nőstény április-májusban 3-6 csupasz és vak kölyköt hoz a világra. Tápláléka gyümölcsökből, rovarokból, kisemlősökből, madarakból, tojásból stb. áll. Vadászható egész évben.
Nyest és nyuszt.
Nyuszt nyoma
Közönséges, avagy házi görény (Mustela putorius)
Egész Európában elterjedt, kivéve Skandinávia középső és északi részeit, Izlandot, a Brit-szigetek és a Balkán déli részeit illetve Szardínia és Korzika szigetét. Kelet felé terjeszkedik. Mezőgazdasági területek közelében él, lakott területekre is behúzódik. Falvakban gyakoribb, mint városokban. Károkat okozhat az állatállományban. Bundája barnás-fekete alapszínű, az orr, a szemsáv illetve a pofa egy része sárgásfehér, orrhegye fekete. A hím testtömege 1-1,5 kg, a nőstényé 0,6-0,9 kg. Testhossza 35-45 cm, farok hossza 13-19 cm. Fogképlete: 3131 3132. Szaporodási időszaka elhúzódik márciustól júliusig. 40-43 napos vemhesség után 3-7-11 db kölyköt fial a nőstény, amelyek 9-10 g tömegűek, vakok, finom szürkés-fehéres szőrzettel borítottak. Ritkán kétszer is szaporíthat egy évben. Az utódok 4-5 hétig szopnak, a szemük a szoptatás végére nyílik ki, 9 hónaposan lesznek ivarérettek. Tápláléka rágcsálókból, békákból, halakból, földön fészkelő madarakból, rovarokból és gyümölcsökből áll. Tenyésztett változata a vadászgörény (Mustela putorius furo). Vadászható faj, idénye július 1. – február utolsó napja között.
Házi görény Molnár görény
Borz (Meles meles)
A Skandináv-félsziget északi részétől eltekintve egész Európában megtalálható. Terjeszkedő, jól alkalmazkodó faj, Magyarországon mára szinte csak a viharsarokban nincs. Domb és hegyvidéki erdők lakójából fokozatosan intenzív mezőgazdasági területekre tért át (Dévaványa). Testhossza 70-90 cm, a farok 11-17 cm-es, füle 4-5 cm hosszú. Testtömege kifejletten 10-15 kg. A megnyúlt fejen két oldalt végig húzódó fekete sáv látható. A bunda alapszíne szennyes sárga, de a fedőszőrök szürkés-fehéresfeketék, ezért az összbenyomás szürke, őszülő. Fogképlete: 3141 3142, de az első előzápfog hiányozhat, vagyis leggyakrabban: 3131 3132. Az egyedek 1,5 évesen ivarérettek. Július-augusztus folyamán párzanak. A kölykezés február-március hónapokban zajlik le. A vemhességi idő: 7 hónap, de blasztula állapot után decemberig “lefagy”. 2-4 db vak (csak 1 hónap múlva nyílik ki a szemük) és csaknem csupasz utódot fial, amelyek 2 hónapig szopnak, fél év múlva válnak önállóvá. A menyétfélék közül az egyetlen nem magányos faj. Télen kevésbé aktív, de nem alszik téli álmot. Magyarországon vadászható 2001-től, idénye július 1től február utolsó napjáig tart.
Nyom
Kotorék
latrina (kakigödör)
Vidra (Lutra lutra) Eurázsia jellegzetes, mindenhol előforduló ragadozója volt. Ma már csak ott fordul elő, ahol ezt a vízminőség lehetővé teszi. Hazai elterjedésére jótékony hatással volt a halastó program, viszont itt nagy károkat képes okozni. Halakban gazdag, tiszta vizek mentén jelenik meg. Az egyedek territoriálisak. A fiataloknak általában el kell hagyniuk az anyjuk területét, ami sok vadütközéshez vezet. Prémje sötétbarna, feje lapított, lábain úszóhártyák vannak. Testtömege kifejletten 7-14 kg, testhossza 60-95 cm, farok hossza 2555 cm. Nagy talppárnája, kis ujjpárnái és úszóhártyája van, ezért jellegzetes nyomot hagy maga után. A víz alatt az orr- és a fülnyílások bezáródnak, a szemet pedig a szemhéjmirigy váladéka védi. Fogképlete: 3141 3132 A párzási idény január-február hónapokra esik. Két hónapos vemhesség után 2-4 csupasz és vak kölyköt hoz a világra a nőstény. A szoptatás két hónapig tart. Kilenc hónaposan válnak önállóvá, ivaréretté azonban csak 1,5-3 évesen. Magyarországon fokozottan védett.
Vidra vár, nyomok a parton és csúszásnyomok.
