UVEGFESTÉSZETI
ES ÜVEGMOZAIK
PALKA
MŰTEREM.
JÓZSEF
Magyarország ezüstkoszorús mestere. A pápai arany érdemkereszt tulajdonosa BUDAPEST,
VIII.,
B A R O S S * U T C A 59. ALAPÍTVA: 1894.
TELEFON:
3-02*28.
Készít jutányos árak mellett festett és színes templom-ablakokat. — Ablakok javítátását is vállalja. — Terv* és költségvetés díjtalan.
Filléres syermek-imakönyv
ÓDRY D Á N I E L VIASZ GYERTYA KÉSZÍTŐ
TEMPLOMI ÉGŐSZEREK RAKTÁRA EGER, DOBÓ-UTCA 27.
szívgárdistáknak és minisztrá* lásra kiválóan alkalmas össze» állításban, 5 0 — 6 0 filléres ár»
ban őszre
előjegyezhető.
Templomi viasz o l t á r g y e r t y á k . csillárgyertyák, díszes vagy sima húsvéti gyertyák, viaszfáklyák és egyéb templomi égöszerek legszolidabb és legmegbízhatók b e s z e r z é s i f o r r á s a .
Keleti Egyház kiadóhivatala.
Miskolc, Hunyadi-utca 3. Az előjegyeztelés olcsóbb ármegállapítást tesz lehetővé. — Danilovics-énekszövegek I
ALAPÍTVA: 1846.
MAGYAR KERESKEDELMI VALLA-
IMAKÖNYVEK,
I AT R y i i
szünidei olvasmányok:
IV>
T »*
TEXTILÁRUN AGYKERESKEDÉS MISKOLC, SZÉCHENYI-U. 109.
Vászon, kelengyeárúk, szövetek, férfi és női fehérneműek, harisnyák stb. Szigorúan szabott árak!
KULTURA, MISKOLC D E Á K - U T C A 20.
Petrosovszky Emmúnuel
OLTÁRKÉPEK SÍRLEPLEK ZÁSZLÓKÉPEK TEMPLOMFESTÉS
festőművész
Sátoraljaújhely, Molnár Islván-u. 7.
Hirdetésekel -i
41
felvesz Ifj. Ludvig könyvnyomdája .
ToW™.
Isíván
r U D O M Á N Y O S ÉS E G Y H Á Z P O L I T I K A I FOLYÓIRAT
SZERKESZTI
SZÉMÁN ISTVÁN dr. M E G J E L E N I K HAVONTA, A NYÁRI SZÜNET KIVÉTELÉVEL S Z E R K E S Z T Ő S É G ÉS KIADÓHIVATAL: MISKOLC H U N Y A D I - U T C A 3. S Z Á M ELŐFIZETÉSI AR ÉVI 6 P. KÜLFÖLDRE ÉVI 8 PENGŐ CIKKEK: A Keleti Egyházak kongregációja bíboros titkárának levele főszerkesztőnkhöz. Bazilita: Szinkrétizmus-e az Unió liturgikus fejlődése? ScMrilla László Arisztid dr.: Kis Szent Teréz és Oroszország. Szemerszky János: A gör. kath. egyház böjtjei. Petrásovszky Emmánuel: A bizánci művészet szelleme. V—VI. KRÓNIKA. Sz. L dr.: Hercegprímásunk uniós szózata. Rohály Ferenc dr,: Az Actio Catholica lelkipásztori konferenciája. IRODALOM. D. Nilo Borgia: Frammenti Éucaristici antichissimi. — ősi Énektöredékek az Oltáriszentségről. (Ismerteti: Id. Petrásovszky Leó.) KELETI LEXIKON. Keleti egyházi naptár. — Sz. Kelemen bazilika. ADATTAR. A görög orthodox egyház mai állása. Októberi számunk szerkesztését szeptember 20-án zárjuk.
POSTATAKARÉKPÉNZTARI BEFIZETÉSI LAP SZAMA: 45595.
I. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 1934. SZEPTEMBER HÖ
A
C H R Y S O S T O M O S -
TÁRRIJI AT
KI AHÁ
A
Ecclesia Orientalis
Annus I. Nr. 7. September 1934.
Organum. Graeeo-Catholicum. — Moderator: Dr. Steph. Számán praelatus. — Editur menstrue. — Pretium armumn 8 pengő a urea. Bedactio et administrate: Miskolc, Hunyadi-utca 3. Hungaria. Card. Ludovici Sincero litterae ad Moderatorem et Directorem „Ecclesiae Orientalis. " — Basjlita. An evolutio litúrgica in Unione Sacra syncretismus esset? — Dr. Ladislaus Aristides Schirilla: S. Theresia de Jesu Infante et Russia. — Joannes Szemerszky: De ieiuniis in Ecclesia Graeco-Catholico. — Emmanuel Petrásovszky: Spiritus artis Byzantinae. CHRONICA. Dr. St. Sz.: Sermo unionistica Principia Primatis Hungáriáé. — Dr. Franciscus Rohály: Conferentia pastoralis pro Actione Catholica. LITTERATURA. D. Ñilo Borgia O. S. B. M.: Fragmenta Eucharistica antiquissima. LEXICON ORIENTALE. Calendarium Ecclesiae Orientális. — Basilica S. Clementis. DOCUMENTA. Status hodierna Ecclesiae Graeco-Orthodoxae.
Eglise Orientale
l-e Année. Nr. 7. Septembre 1934.1
Organ grec-oatholique. Redacteur: Mgr. Dr. Étienne Szémân praelat. — Panait chaque mois. — Prik. 8 pengô d'or par a>n. Redaction et Administration: 3w rue Hunyadi, Miskolc, Hongrie. Lettre de S. E.îjMgr. le Cardinal Luis Sincero. — Bazilita: Est-il un sincretisme le dércloppement liturgique de l'union? — Dr. L. A. Schirilla: Sainte.; Thérèse de l'Enfant-Jésus et la Russie. — Jean Szemerszky: Les carêmes de j l'Église orientale. — Emmanuel Petrasovszky: L'esprit de 1' art Byzantin. V. CHRONIQUE. LITERATURE. LEXIQUE ORIENTALE. Documents: La situation d ' a u j o u r d ' h u i de l'église orthodox-grecque.
Orientalische Kirche
I. Jahrgang Nr. 7. September 1934.
Grieschisch-katholiscbe Zeitschrift — Redacteux: Praelat Dr. Stephan Széman. — Erscheint monatlich. — Preis: 8 gold. Pengo. Rédaction und Administration: Miskolc, Hunyadi-Str. 3. Ungarn. Ein Brief von S. E. Cardinal Ludwig Sincero. — Bazilita: Ob die liturgische Entwickelung der Union ein Sincretismus waere? — Dr. L. A. Schirilla: Hl. Therese von Lisieu und Russland. — Johann Szemerszky: Die-Fasten der griechischen Kirche. — Emmanuel Petrasovszky: Der Geist der byzantinischen Kunst. V. CHRONIK. LITERATUR. ORIENTALISCHES LEXICON. Documenten: Die heutige Situation der orthodox-griechischen Kirche.
Oltalmad alá futunk pécsi Szűzanyánk !
Roma, 22. Giugno 1934. Borgo Nuovo, 76.
Sacra Congregazione Orientale Prot. N. 304/32. Illmo e Revmo
Signore
Con vivo piacere ho ricevuto i primi numeri della nuova Rivista „La Chiesa Orientale", fondata recentemente dalla S. V. Revma. Percorrendo i varii fascicoli, ho potuto rilevare con soddisfazione gli ottimi intenti che presiedono alla sua redazione, e gli sforzi che Ella f a per f a r conoscere la veritá, onde facilitare il ritorno nell' único ovile dei fratelli dissidenti. Beneaugurando pertanto alia nuova Rivista, che si ripromette di raccogliere frutti copiosi, benedico di cuore la S. V. e quanti cooperano alla sua redazione e diffusione. Con sensi di profondo ossequio godo professarmi Dell S. V. Revma devotissimo per servirla L. CARD. SINCERO, Vescovo a Palestrina Secraterio. Caesarini Assesor.
Illmo e Revno Signore Möns. STEFANO SZÉMÁN vicario Generale Miskolc.
M XX
210 Ezen levél Dr. Luttor Ferenc pápai praelátus, can. fordításában magyar nyelven következőleg hangzik: Keleti Egyházak Szent Kongregációja Prot. N. 30U/S2.
jogtanácsos
Róma, 193U- június 22. Borgo Nuova, 776.
Méltóságos és Főtisztelendő úr! Élénk tetszéssel vettem az új, Főtisztelendőséged által minap ala alapított folyóiratnak, a „Keleti Egyháznak" első számait. Áttanulmányozva az egyes számokat, megelégedéssel állapíthattam meg a kiváló célkitűzést annak szerkesztésében, s a buzgfilrmt, melyet ön kifejt, \hogy megismertesse az igazságot, s ez által megkönnyítse az egy akolba való visszatérés útját az eltávolodott testvérek számára. Éppenezért őszinte szerencsekívánataimat küldve az új folyóirat számára, mely bőséges eredményéket ígér, szívből küldöm áldásorruú Főtisztelendőségedre, js mindazokra, kik annak szerkesztésében és terjesztésében közremunkálkodnak. őszinte nagyrabecsülésem nyilvánításával vagyok Főtisztelendő úrnak készséges
jóakarója
SINCERO LAJOS biborrwk Palestrina püspöke, bib. titkár. Caesarmi Assesor. Méltóságos és Főtisztelendő Dr. SZÉMÁN nők úrnak, Miskolc.
ISTVÁN
által,
hely
Mélységes hála érzelmeivel mondunk köszönetet a Bíboros úr Eminenciájának kegyes leiratáért, amelyben szerény ; kezdem nyezésünket oly felemelő módon kitüntetni méltóztatott, ő Emin ciája, mint Szentséges Atyánk helyettese intézi a Keleti sz. Kongre: ció ügyeit, s az egyetemes egyház horizontjáról figyeli azon történé ket, amelyek az Anyaszentegyház egységének, mint az üdvözítő végs célkitűzésének megvalósítását munkálják, vagy akadályozzák. Ezé: is oly felemelő az elismerés! Szentséges Atyánk lábai elé borúivá megfogadjuk, hogy az a magi elismerés, amely munkánkat érte, még jobban fogja bennünk szítani lelkesedés lángját s hogy Anyaszentegyházunk szándékaihoz simúlví a legteljesebb engedelmesség útján fogunk járni továbbra is, hog további munkánk necsak célkitűzésében, hanem megnyilvánúlásában módszerében is mindenkor visszhangja legyen Anyaszentegyházul és Szentséges Atyánk bölcs irányításainak.
Szinkretizmusáé az unió liturgikus fejlődése? i.
Keletről, annak több százados liturgikus szokásairól gyakran írnak napjainkban. Keletet rejtett bányának, leleplezetlennek gondolják és nagyon sokan vannak, akik magukat felfedezésére illetékeseknek tartják. Eme dicséretes törekvésükben azonban gyakran hiányzik náluk a kellő tárgyi ismeret és ez félreértésekre, téves következtetésekre és alaptalan vádakra ad alkalmat. Ezt észlelhetjük azoknál, akik nem régen lettek nyugatiakból, (franciákból, belgákból, lengyelekből, szlovákokból) keleti ritusuakká. Kelethez simultak és megszerették. Olvastak róla, tanulmányozták is,: de legtöbbnyire csak a schizmatikus Keletet, figyelmen kívül hagyva a háromszázados unitus egyházat. Egyoldalú tanulmányaik és ismereteik alapján gondolják megalkotni az unió szivárvány-hídját Kelet és Nyugat között. Ugy vélik, hogy törekvésük feljogosítja őket megreformálni az általuk kevésbbé ismert, sőt félreismert unitus Keletet, ősi, eredeti szertartások után áhítoznak. Meg akarnák tisztítani a keleti ritust mindattól, amivel a természetes fejlődés és a hívek lelki igényei évszázadokon át gazdagították. Vissza akarnák fejleszteni abba a stádiumba,, azokhoz a formákhoz, melyeket ők — nem tudni milyen alapon — eredetieknek tartanak. Azokat pedig, kik a keleti szertartásban nőttek fel, sőt annak évszázadokon nemcsak őrei, hanem kialakítói is voltak, kioktatják és támadják. Latinizálással, szinkretizmussal vádolják és mint az Unió kerékkötőit bélyegzik meg. Ez a külföldön már túlhaladottnak mondható irányzat újabban hazánkban is felszínre került. Nálunk is hallatszanak hangok, melyek helytelenítik, hogy az unitus egyház fejlesztette liturgiáját. Mások viszont a fejlődés formáit tartják a keleti szertartás szellemével ellenkezőknek. (Szinkretizmus vádja.) Vannak olyanok is, akik ezt a fejlődést egyenesen veszdelmesnek mondják, mert „ . . . a még szakadásban élők előtt az uniót ellenszenvessé teszi." Lássuk tehát, mennyiben helyállóak ezek az állítások! Vizsgáljuk meg először is, vájjon a szertartás, mint az Egyház hitének megnyilvánulása és istentiszteletének külső formája fejlődhetik-e ! Az Egyház az apostolok halálával befejezett isteni kinyilatkozás csalhatatlan őre. Hitében, dogmáiban változatlan. A kinyilatkoztatás depozitumának megismerésében és magyarázásában azonban van fej-
212
v
lődés; az „intellectus fidei" nő és fejlődik. Az Egyház hite nemcsak a csalatkozhatatlan tanítói hatalom „Ecclesia docens" definícióiban nyilvánul meg, hanem kifejezésre jut az az imádkozó Egyház „Ecclesia orans" áhitatgyakorlataiban, szertartásaiban is. Itt a fejlődés lehetősége. így vezette be lassanként az imádkozó Egyház az' összes dogmatikus ünnepeket, hogy azok szertartásaiban hitét ünnepélyesen megvallja; űrnap, szeplőtelen fogantatás. Jézus Szíve ünnepe. A szertartás a „szentek egyességének" hitélete miatt is szükségszerűen fejlődik. Akiket Isten itt a földön csodáival megdicsőített, azokat az Egyház nemcsak példaképül állította hívei elé, hanem oltárra emelte őket és tiszteletükre külön isteni szolgálatokat is 'rendelt. A szentek sora idők folyamán újabb megdicsőültekkel gyarapodik, szükséges tehát, hogy a szertartás is újabb isteni szolgálatokkal bővüljön. Az Egyház — Isten országa a földön — emberekből tevődik öszsze s Krisztus azt a lelkek üdvösségének munkálására alapította. Az emberek azonban élnek és a társadalmi élet külső megnyilatkozásai századok során változnak. Különböző korokban a lelkek igényei és szükségletei is mások és mások. Nem merevülhet meg tehát az egyházi élet külső megnyilatkozása, a szertartás sem. Ahogyan alkalmazkodott az Egyház szertartási formáiban az egyes népek és nemzetek szokásaihoz és létrejöttek a különböző szertartások úgy alkalmazkodott az Egyház a korok és idők lelki szükségleteihez is. Ezt mutatják a tények. Az Egyház szertartása úgy Nyugaton, mint Keléten a fejlődés félre nem ismerhető jegyét viseli magán. Vagy a mai ünnepélyes szent- i mise magasztos külső formái nem ütnek-e el a katakombák korának miséjétől? Sz. Jakab, Sz. Bazil, Aranyszájú Sz. János miséje nemde a liturgikus fejlődés hullámverései? A mai — akár keleti, akár nyugati — karimádság nem különbözik az Egyház első századainak közös imamódjától? A nyugati szertartás ma is fejlődik. A keleti Egyház liturgiája talán elérte már azt a stádiumot, hogy tovább fejlődnie szükségtelen? Ha igen, mikor? Talán az apostolok korában? Akkor mire való Sz. Bazil, Ar. Sz. János újítása? Talán a IV. század nagy szentatyáinak korában? Milyen nagy a különbség Sz. Bazil eredeti (ahogy kiadott műveiben találjuk) és ma használatos miséje között! Hogy kerültek akkor liturgikus könyveinkbe Damaszkuszi Sz. János magasztos, örökszép himnuszai, kánonjai? Vagy ő tette rá a mi liturgiánkra a koronát? Akkor honnan került bele az ő tiszteletére szerkesztett isteni szolgálat? Nem? A mi szertartásunk is fejlődött. Fejlődött mindaddig, míg élt, míg Photius és Cerularius le nem szakította Krisztus igaz Egyházának éltető szőlőtőjéről. Akkor meghalt. Részünkre, katholikusok részére tovább nem fejlődött. Azután már csak Photius, Cerularius és sok orosz csodatevő officiumával bővült, akiknek legnagyobb érdemük nem egy esetben épen az volt, hogy Kriisztus Egyházában a széthúzást, a szakadékot mélyítették. Az unió ismét egyesítette Keletet az Egyházzal, újra beoltotta az élő szőlőtőbe. Megindult az élet, a nedvkeringés, nem maradhatott el
213 tehát az élet külső jele, a fejlődés sem. Szakított-e ezzel a keleti Egyház a múlttal? Világért sem! Az ősi szertartást megőrizte úgy belső tartalmában, mint lényeges és sajátságos külső formáiban. Nem hozott magával sem casulát sem kovásztalan kenyeret és < egyetlen szertartást sem alakított át nyugati mintára. Csak egyet tett. A hatszázéves letargia mulasztásait pótolta. Azt tette, ami megtörtént volna már régen, ha Photiusok helyett tovább is Sz. Bazilok, Aranyszájú és Damaszkuszi János irányították volna Egyházunk életét. Vagy talán az unitus Egyháznak szertartásunkat muzeumba való ősi ereklye gyanánt kellett volna kezelnie, mint a milánói Sz. Ambrus és az ősi mozarab szertartással történik? Nem voltak-e és nincsenek-e ma is milliókra menő hívei, akik szertartásukban lelki táplálékot nyernek és lelki szükségleteik kielégítését keresik? Az igazi Egyházban virágzó szertartásnak tehát nemcsak lehet fejlődnie, de szükségszerűen fejlődik is. Itt tehát csak az a kérdés, hogy milyennek kell lennie ennek a fejlődésnek, hogy az a szertartás eredeti szellemének megfeleljen és ne vonja maga után a szinkretizmus vádját. Dogmatikus ünnepek, officiumok és ájtatosságok beállítása, mint puszta tény, nem lehet szinkretizmus. Az, hogy az Oltáriszentséget imádni kell,. Jézus Szent Szívének Istent megillető imádat jár és a Szűz Anyát minden szenteket felülmúló tisztelet (cultus hyperduliae), illeti, olyan igazságok, melyeket mindenkinek el kell ismernie, aki nem akar elszakadni az Egyház hitétől. Ezeknek az igazságoknak az Egyház hivatalos szertartásaiban is kifejezésre kell jutniok. Nem lehet tehát szinkretizmusnak nevezni azt, hogy a ruthén görögkatholikus Egyház — és nem a galíciai baziliták, mint tévesen állítják, — külön ünnepet rendelt az Oltáriszentségnek, Jézus Sz. Szívének és a Fájdalmas Szűz Anyának. Nem lehet szinkretizmus azért, mert ezek az ünnepek, bárhol is keletkeztek, lényükben egy szertartás szellemével sem ellenkeznek és egyik szertartásban sem lehetnek idegenek. t A szertartás fejlesztését tehát csak abban érhetné a szinkretizmus vádja, hogy ezeket az ünnepeket szükség nélkül, csupán más szertartás utánzására vezette be és azok istentiszteleteinek' megszerkesztésében idegen formákat vitt be liturgiánkba. Vizsgáljuk tehát a keleti egyesült Egyház liturgikus fejlődését ebből a szempontból, volt-e az újításokra szükség,. — nemcsak puszta utánzások-e — és a keleti szertartás szellemében lettek-e megalkotva. Legtöbbet kifogásolt és a leginkább latinos ízűnek feltüntetett újítás, az Oltáriszentség kultuszának fejlesztése. Az Oltáriszentség liturgikus kultusza a keleti szertartás első századaiban gyors, talán még a nyugatinál is gyorsabb tempóban fejlődött. Már az első századokban kitör a „mysterium fidei" rejtett homályából. Már Sz. Bazil miséjében kétszer is áldást ad a miséző pap az Oltáriszentséggel a nép felé fordulva és pedig nem az ikonosztázionnal és függönyökkel takart oltár mellől,, mert ez csak későbben fejlődött ki. A további fejlődés pedig valószínűleg azért akadt meg, mert a nyugati eucharisztikus fellendülés időpontja, a XIII. század, Keletet már a
214 szakadás letargiájában találta. Az unió után mindjárt érezte a ruthén Egyház, hogy a túlpangó, külsőséges képtisztelet mellett, sőt talán épen ennek ellensúlyozására, fejleszteni és mélyíteni kell az Oltáriszentség kultuszát. Bekapcsolta az Oltáriszentséget a hívek lelkiéletébe és annak középpontjává tette, bevezetve a különböző közkedvelt szentségi ájtatosságokat. Érezte, hogy Nagycsütörtök, az Oltáriszentség alapításának ünnepe, a nagyböjti hangulat miatt nem alkalmas e nagy szentség méltó és impozáns ünneplésére. A latin szertartás segített magán. Külön ünnepet rendelt az Oltáriszentség tiszteletére — űrnapját — már a XIII. század közepén. Mikor így az egész katholikus Egyházban óriásit lendült az eucharisztikus irányzat, a katholikus keleti Egyház sem maradhatott a schizmatikusok által képviselt holtponton, hanem ; lépést kellett tartania az egyetemes katholikus Egyházzal. Sürgette ezt a mindennapi élet is, különösen olyan helyeken, hol a két testvérszertartás egyazon községben találkozik. Hiszen nem egyeztethető ösz- § sze a katholikus szellemmel, hogy a keleti ritusú katholikusok közönyös lélekkel folytassák hétköznapi robotjukat, mikor a testvér latin Egyház a legnagyobb ünnepélyességgel hordozza körül utcáikon a szentségi Üdvözítőt. Ezért az egyesült ruthén Egyház legnagyobb ünnepei közé sorozta az Oltáriszentség ünnepét, ünnepi zsolozsmát szerkesztett, mely semmiben sem tér el évezredes liturgikus formáinktól és keleti jellegét még a csekélységekben is megőrizte. Az unitus Egyháznak egy másik új és értékes hajtása a Jézus Szíve tisztelete, mely szoros kapcsolatban áll az Oltáriszentség tiszteletével. Ezt az ájtatosságot a minszki baziliták honosítják meg 1731-ben, 64 évvel a Pary le Monial-i nagy jelenések után. Megalakítják a Jézus Szíve-társulatot és megírják az isteni Szív görög zsolozsmáját. Ezek a görög szerzetesek helyesen értették meg az isteni Szív szándékát: „Szomjúhozom és égek a vágytól, hogy szeressenek; azért kinyilatkoztattam az embereknek szívemet összes kincseivel és kegyelmeivel, isteni szeretetem utolsó megerőltetése jeléül,, hogy kegyességgel, jósággal és édességgel uralkodjam." isteni Szívnek ez a kinyilatkozása nincsen egy szertartáshoz sem kötve, mindenkihez szól az üdvözítő: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok és terhelve vagytok!..." Elzárkózhatott-e Kelet az isteni Szív óhaja elől, avagy félhetett-e, hogy ez az újítás kárára lesz? Nem volt-e Keletnek is szüksége az isteni Szív tüzére és kegyelmeire? Ezek forrását liturgiájában nyitotta meg az unitus Egyház, mikor Jézus Szívének tiszteletét meghonosította. A liturgikus formák itt is ősi szertartásunk szellemében alakultak ki, zsolozsmáját pedig régi szertartási könyveink (oktoéchok) alapján állították össze. Az ünnepi zsolozsmákon kívül szerkesztettek még népies ájtatosságokat is, hogy ezek által az Oltáriszentség és Jézus Szíve tiszteletét még közlebb vigyék a nép lelkéhez. Ilyen közismert ájtatosságok, a szentségimádás (supplicatio), és a Jézus Szíve könyörgő ájtatosság, (moleben). Ezek az ájtatosságok eredetükre nézve egyáltalán nem nyugatiak. A Jézus Szíve könyörgő ájtatosság az ősi paraklisz rövidített formáia. szöveeét oedie: egyházi könyveink és liturgikus istentisz-
215 teleteink szolgáltatják. A supplicatio pedig, ez a tiszta görög katholikus alkotás, teljesen beilleszkedik liturgiánk gondolatkörébe. Mennyire megfeleltek ezek az ájtatosságok a nép lelki igényeinek, mutatja az a hatás, melyet a gyakorlatban elértek. Az előbb üres templomok megteltek, a gyakori szentáldozás fellendült, sőt még a más szertartásúak előtt is közkedveltekké lettek. Az élet tehát igazolta azokat. Dogmatikai és liturgikus alapjuk pedig van olyan erős és biztos, mint általában a bizánci ünnepek. Vizsgáljuk még a Mária-kultuszban behozott újításokat. A Máriakultusz Keleten is megvolt már őskeresztény időktől fogva. Idővel azonban az ősi liturgikus keretek ezt a tiszteletet mintegy megközelíthetetlenné tették a nép részére. A nyilvános Mária-ünnepek ugyan mindig bekapcsolták a népet is a Mária-tiszteletbe, de a többi Szűz Máriára vonatkozó ájtatosságok már csak az egyháziakéi lettek. Ilyen ősi és gyönyörű ájtatosságok az akathiszt és a paraklisz. Ezek bármennyire is szent igazságok kincses bányái és liturgiánk drágagyöngyei, mégis be kell ismernünk, hogy hosszúságuknál, költőies magasszárnyalásuknál és elvont fogalmaiknál fogva népájtatosságra kevésbbé alkalmasak. Tartalmuk annyira tömör, hogy csaknem theológiai assertumok, dogmatikus definíciók lehetnének, úgy hogy a nép a pap-olvasta himnuszoktól csak keveset ért. A népnek az egészben; alig van része, ami ránézve unalmas. Az pedig, hogy a kántorok kényük kedvük szerint rövidíthessék, meg nem engedhető. így például a parakliszban a kánonnak csak az irmoszait éneklik s épen azt hagyják ki belőle,, ami Máriára vonatkozik. Szükségesnek látszott tehát népies Mária-ájtatosságok bevezetése. így alkották meg Mária tiszteletére a könyörgő ájtatosságot, mely nem egyéb, mint rövidített paraklisz, melynek kánonját az akathiszból vett könyörgések helyettesítik. Nem tértek el az ősi keretektől, megtartották még a tipikusan keleti párbeszédes formát is. A nép kedveli, mert szép; nem unalmas neki, mert rövid és mert ő énekli. A régi karakterisztikus szertartásokat nem hagyták el, hanem., élénkké és praktikussá tették. Ez töltötte meg néppel Galícia falvainak és városainak templomait. Szintén liturgiánk szelleméből nőtt ki a Fájdalmas Szűz Anya ünnepe is és abból a vágyból, hogy ezen a téren is kielégítsék a nép lelki szükségleteit. Liturgikus könyveink tele vannak a Fájdalmas Szűz Anya tiszteletére írt himnuszokkal, híveinek házaiban pedig mindenütt ott függ a Fájdalmas Szent Szűz képe. Kellett tehát, hogy szertartásuk ezt az ősi és benső áhítatot liturgikus ünnep keretében is kifejezésre juttassa. Ezt a galíciai görög katholikus Egyház meg is tette. 1738-ban kinyomatták Uhnevben a teljes litiás zsolozsmát a Fájdalmas Szűz tiszteletére. Találkozunk még más népies Mária ájtatosságokkal is, melyeket az unitus Egyház egyenesen a latin szertartásból vett át. Ilyenek a rózsafüzér és a skapuláré. Lehet-e ezt neki hibául felróni? Nem volt-e szükség arra, hogy saját híveit is részesítse ezekhez az ájtatosságokhoz kötött kegyelmekben és búcsúkban? A Krisztus és a szentek érdemeire való tekintettel engedélyezett búcsúk az egyetemes Egyház közös kincsei, melyekből egy szertartás sincs kizárva.
216 Ezek lennének az Unió után behozott lényegesebb újítások, melyeket tévesen tulajdonítanak a galíciai bazilitáknak. Ezek nagy részben a zámosci zsinatban gyökereznek (1720. aug. 26.—szept. 17.) Ez a zsinat nem kisebb emberek munkásságának eredménye, mint a száz évvel előbb élő Sz. Jozafáté, Valjamin Rutskyjé, kit a ruthén Athanáznak neveznek és Meletij Smotrickyjé. Ez utóbbi, mint még disunitus püspök több művet írt az Unió ellen. Később azonban bejárta az Egyház görög részeit, személyesen győződött meg a schizmatikus egyház zilált állapotáról és amint hazatért az Unióhoz csatlakozott. Előbbi műveit elítélte, megsemmisítette és kijelentette, hogy tévesen harcolt eddig az Unió ellen. Még mint szakadár írta meg az Unió kiváló apologiáját, melyet a schizmatikusok indexre is tettek. Ebben a művében, valótlannak tartja a görögök ellenvetéseit, mintha a pápák új hitet hoznának be azáltal, hogy egyes változtatásokat tesznek az egyházi fegyelemben és szertartásokban. Eizek nem háromszáz évvel az Unió után éltek, hanem annak tulajdonképeni megalkotói voltak, s Kelet pátrisztikájának liturgiáinak és szokásainak oly kiváló ismerői, kikhez hasonlókat korunk rituálistái között alig találhatnánk. A zamosci zsinat atyái előtt szent volt a keleti szertartás és nem érheti őket a schizmatikus Oroszország vádja: „a zamosci zsinat latinizálta a keleti szertartást." Hogy mennyire hamis ez a vád, hallgassuk meg Pelest az Unió történetének íróját: „Ezen kör ruthén püspökei távolt állottak attól, hogy latinizálják a görög-ruthén szertartást. Ilyen szemrehányást csak olyan emberek tehetnek nekik, akik csak hírből ismerik a zsinatot és sohasem tekintettek be annak határozataiba és így nem győződhettek meg arról ,hogy egyes liturgikus előírások akkor már nem voltak korszerűek és szükség volt korszerű alapos reformra... ők az akkori szokások leghívebb betartásával hozták meg a szükséges újításokat „úgyannyira, hogy Peles szavai: „a különféle nyelvű és nemzetiségű schizmatikusok, akik azt vélik, hogy a tiszta és hamisítatlan szertartásit őrzik, sokkal többet változtattak azon, mint a zamosci zsinat, ezt bizonyítják az ő szerkönyveik." Ezekből látjuk,, hogy ha esetleg Nyugat adta is ezekhez az újításokhoz a motívumot, miindamellett megmaradtak a keleti liturgia ősi szellemében. Mindezek nem szertartásunk elrontása és keverése, hanem annak természetes fejlődése és haladása az ősi keretek között. Ép ezért nem lehet ezt „latinizálásnak", „szinkretizmusnak" nevezni. (Folytatjuk.) Bazilita.
Alexandriai Sz. Cirill. (In thesaur.) Péternek hagyta hátra Krisztus egész teljhatalmát az egész Egyház fölött, úgy, ahogy az Atyától vette és senki másnak, mint éppen őneki.
217
Kis Szcní Teréz és Oroszország L AZ országlás tudományáról, a politikáról nemrég még azt tanították a tudósok, mikép más tudományoktól főleg abban különbözik, hogy tanulmányozása során nem áll a kutató közvetlen rendelkezésére a természettudományokban oly fontos kísérlet módszere. Ha egy kémiai tétel helyességét akarjuk vizsgálni, módunkban áll az elemeket, anyagokat és fizikai feltételeket olyan módon kiválogatni és csoportosítani, amint ez a vizsgálódás érdekében szükséges. Mikor azonban egy politikai elv helyességét kutatjuk, ilyen értelemben nem beszélhetünk kísérletezésről, mert országot, társadalmi osztályokat, embereket kísérlet anyagául, mint a kémikus a gázokat és hőfokokat, még senki föl nem használhatott. A „szent Oroszország" az első birodalom, mely egy gazdasági és politikai rendszer a világtörténelemben páratlanul álló gigantikus kísérletének színhelye és anyaga lett. Nagy egyéniségek vagy nagy generációk máskor is hoztak ú j gondolatokat, módszereket, de ezek bármily forradalmi elgondolások voltak is, gyakorlati megvalósításuk mindenkor bizonyos fokig evolucionisztikus jellegű lett. A cár roppant birodalmában azonban a fejlődés minden előzménye nélkül, a háború kataklizmájának pusztításait megsokszorozó rombolás után arányaiban mérhetetlen, hatásában elképzelhetetlen kísérlet folyik, mely eddig csak tudósok elméjében elképzelt tételeket akar gyakorlatilag igazolni, és ma a földkerekség minden civilizációja lélekzetvisszafojtva figyeli e tragikus kísérlet eredményét. Nem az Oroszországban kialakulóban levő rendszer bírálata, nem az ott folyó kísérlet eredményeinek összefoglalása és kilátásainak vizsgálata a célunk. Mindenki előtt ismeretesek már e kísérletezés sikerei és kudarcai, mert a művelt közvéleményt élénken foglalkoztatták a kísérlet etappe-jai és a jobb- vagy balfelé elfogult tudósítások és közleményekből is megállapítható nagyjában az eredmény, amelynek tárgyalása azonban nem tartozik mai témánkhoz. Amikor azonban a marxi, kommunisztikus rendszer Oroszországban tanításának gyakorlati megvalósítását akarja keresztül vinni és a cár birodalmában tabula rasa-t teremtett, mert fokonkint mindent elpusztított, ami célkitűzéseivel a legtávolabbi értelemben is ellentétesnek látszott, a materialista világnézetű elgondolás egy pillanatig sem habozott, hogy a kiirtandó tényezők közé a vallási szervezetet és
218 érzést is besorozza. Talán csak a magántulajdon gondolata még az, mely Oroszország új hatalmasainak hasonló gyűlöletével és kíméletlenségével találkozott. A cári államrendszer helyén kialakult a szovjet rendszere, a cári abszolutizmus, a régi úri osztály elnyomása után a terrornak eddig távolról sem ismert vadsága következett, és ez a pontosan kiépített és aprólékosan adminisztrált terror a minden eddigi nagy gondolkodó által elsődlegesnek hirdetett emberi érzésnek, a vallásnak kiirtását próbálta meg. Oroszország ma, több mint tizenöt év után a kísérletezésnek kezdeti stádiumain sincs még túl, és a gondolatvilágában megzavart orosz nép szenvedi ennek az állapotnak leírhatatlan nyomorúságát, de a vallására, a lelkére vonatkozó tudata elleni harc ma sem vesztett intenzitásából. Nemcsak vallásellenes törvények, törvényen alapuló és törvényellenes, sőt terrorrisztikus hatósági és egyéni ténykedések, nemcsak a papok bebörtönözése, kivégzése, a gyermeki lelkek százezreinek megfertőzése, az istentelenség egyetemi katedrái, a vallásellenesek sokmiliós pártja, harcos különítményei és agitátor-iskolái küzdenek azért a célért, hogy a kommunista államból az Isten és a lélek fogalmát kiirtsák, hanem ezt a célt szolgálja — pozitív irányban — a gondolkozásban a lélek és az Isten kikapcsolása után támadt űr betöltésére az anyagi kultúra idealizálása, a technika vallása, valamint a szovjet-ideálnak, mint a jövő képének a fantázia és a tervezgetés középpontjába való állítása, mely elképzelése a túlvilágra ígért mennyország helyett a szovjeteszmék belső és külső teljes diadala után kialakulandó szovjetparadicsom utópiáját állítja föl végcélul, mint a vágyak és törekvések netovábbját, amelyért dolgozni, kínlódni, sőt meghalni érdemes minden kommunistának. Tízemeletes háztömbök, gigászi méretű energiatelepek, mérhetetlen produktivitású mezőgazdasági üzemek számoszlopai, lázasan lüktető fizikai munka ritmusa ragadja meg a jövő szovjetideálja felé irányított tekintetű orosz kommunistát. A nem marxista intelligencia állati sorba került, jelentőségét, szellemi és anyagi erőit teljesen megszüntették, irányító szerepről szó sincs többé. A kommunista eszméknek még be nem hódolt roppant földmívelő tömegek ellentállása inkább csak reflexszerű; öntudatos, nagyobb tömegeket és területeket átfogó, tervszerű ellentállás lehetetlen, hiszen jóformán minden lélekzetvételre vasszigorú törvények ügyelnek, talpig fegyverbe öltözött rendőrség és olyan katonaság áll őrt, amelynek fegyverbarátságát a legkapitalistább államok is keresik. Vas és fegyver terrorja és hihetetlen raffináltságú propaganda vigyáz a szovjetintézmények épségére, fejlődésére és arra, hogy a szovjet eszmék háborítatlanul terjedjenek, minden fizikai ellentállás lehetetlen legyen, — legfőképpen pedig arra, hogy a kommunista államrend nagy ellenségei: az Isten és a lélek fogalma felé az eltorzult kommunista vagy a megriadt paraszti és polgári ideología vissza ne fordulhasson. Egy fiatal orosz szerzetes egyszer október 25-én,1 a kommunizmus kitörésének évfordulóján Moszkvában, a Lenin-mauzóleum közelében Ó-naptár szerint. Nálunk november 7.
219 rongyos"munkásruhában megvonulva, végignézte a forradalom ünnepélyét és elszoruló szívvel írta le a forradalmár tömegeknek, a munkások és munkásnők milliós szervezett sorainak felvonulását. Fegyveres és kézigránátos terrorista csapatok, gyalogos katonák, tüzérek, földet rengető nehéz ágyuk, gépfegyverek és tankok masíroztak el előtte és miközben belekábult a lenyűgöző és elrettentő kép szemlélésébe, mikor a lelke a szovjet kezében levő hatalmas technikai kultúrára és katonai erőre, az ipartelepekre, a gépek és fegyverek ezreire gondolt, elszorult a szíve, tudva azt, hogy ez mind-mind a vallás, a lélek, Isten gondolata ellen iiányul, mert ezeket tartja egyik legveszedelmesebb ellenségének a szovjet, amely ellen szívós és könyörtelen irtóhadjáratot kell napról napra viselnie. És ugyanakkor arra gondolt, hogy egy uralkodó, akinek egyetlen tankja, egyetlen gépfegyvere sincs, akinek rendelkezésére energiatelepek, csatahajók és gázbombák nem állanak, akinek az arany, a vas és a vér terrorjával szemben nincs módjában aranyat vagy vasat állítani vagy egyetlen csepp vér "kiontását elrendelni, a szovjet országát, a terror, a'vér és vas roppant birodalmát egy törékeny liliomszálnak, egy fiatal francia apácának pártfogásába ajártlja! A megduzzadó ütemben fejlődő mechanikai kultúra, a fegyverek és fegyveres milliók szörnyű erejével szemben egy fiatal női lélek halkszavú, magát mindig gyengének és szerénynek nevező egyéniségét állítja szembe. Az ellentét szinte felmérhetetlen, a fiatal szerzetes érezte is egy pillanatig, de csodálatos, hogy amikor ennek az ellentétnek mélyére látott, amikor Villanásszerűen ráeszmélt ennek a gondolatnak igazi jelentőségére, valami izgatott öröm járta át. öröm, mint amilyent valamelyik római császár diadalmenetét szemlélve a Via Sacra oszlopa tövében, egy rongyos keresztény érezhetett hajdan, kinek lelkét a pogány császárság diadalmenetének és gőgös erejének láttára a kereszténység győzelmének sejtelmei szállták meg. II. A katholikus világ feje Rómában állandó részvéttel kísérte az oroszországi eseményeket. A Szentatya, kinek figyelme a földkerekség minden pontjára kiterjed, több ízben jelét adta, hogy az oroszországi hírek mindig komolyabb aggodalommal töltik el. A Vatikán sajtója, a pápa beszédei és nyilatkozatai kifejezték, hogy a pápa aggódik és imádkozik az orosz népért, munkája pedig, amit az orosz nép üdvösségeért kifejtett, 1923-ban igen fontos eseményhez ért el: ez év május 21-én hagyja jóvá sajátkezüleg írt soraival azt a tervet, mely szerint a csak nemrég boldoggáavatott kis kármelita Teréz tisztelői szemináriumot létesítsenek, mely a kis boldog apáca pártfogása alatt misszionáriusokat neveljen Oroszország számára. Innen kezdődik Kis Szent Teréznek az orosz néppel való kapcsolata. A Russicum alapkövét 1928 február 1-én a pápa nevében Sincero bíboros, az Oroszországért kiküldött főpapi bizottság elnöke áldotta meg. Az alapkőbe befalazott okiratban kifejezte, hogy az intézmény Kis Szent Teréz pártfogása alatt áll, akit arra kérnek, hogy védelmezze és vezesse a munkát, mely az orosz népért megindult. A bíbornok két évvel később, 1930 február 11-én már a befejezett épületet is
220 megáldhatta, valamint az ideiglenes keleti kápolnát és a szertartás során ő hívta segítségül a kis szent nevét. 1932 október 28-án meghagyta a Szentatya, hogy minden évben május 17-én, amely nap a keleti rítus szerint a kis szent ünnepe lesz, valamint minden hónap első péntekjén is Szent Antal templomában Oroszországért könyörgést végezzenek, melyen Szent Miklóst és Kis Szent Terézt hívják segítségül. Kis Szent Teréz az egész világ misszióinak védője, így Oroszország pártfogója is, hiszen az ő védnöksége alatt álló intézményben, a Russicumban nevelkednek az orosz nép megmentésére készülő misszionáriusok, Oroszország jövendő apostolai is. De számtalan más kapcsolat is fűzi Oroszországhoz a kis szentet. D'Herbigny püspök 1925 augusztus 24-én, mikor Oroszországba indult, előbb Lisieux-be zarándokolt és kérte a kis szent segítségét, hogy eljuthasson Oroszországba, ahova eddig a katolicizmus apostolai bejutni nem tudtak. Sikerült is behatolni a püspöknek Oroszországba és ott 1926-ban két püspököt is szentelt fel. Az Oroszországért Kis Szent Terézhez fohászkodó imát a pápa kívánságára alkotta d'Herbigny és a Szentszék lapja, az Osservatore Romano volt az ima legelső terjesztője. Különösen Lisieux-ben imádkozzák ezt igen sokszor, ahol gyakran tartanak Oroszországért kilencedeket és egyéb ájtatosságokat. A pápa Pacelli bíboros-államtitkárhoz intézett levelében kifejezte, hogy mily nagy örömmel fogadja az ezekről beszámoló jelentéseket, mert a kis szent közbenjárásától várja „az erkölcsi feltámadást és ennek a pásztor nélkül bolyongó nyájnak visszatérését." 1980 február 2-án a Szentatya egy nyilvános levelében megható szavakkal újra kifejezést adott a vallásos hitet Oroszországban ért megpróbáltatások és az orosz népet sújtó szenvedések felett érzett fájdalmának. Ebben a levélben két könyörgő imáról tesz említést, melyek Oroszországért Kis Szent Terézhez fohászkodnak és amelyeket jóváhagyott. Ugyanez év március 19-énr a Szent Péter bazilikában ünnepélyesen bemutatott engesztelő szentmisében Kis Szent Terézhez, mint Oroszország pátronájához könyörögtek. A Lisieux-ban megjelenő Annales közölte a Pro Russia bizottság által kiadott szentképet, melyen Kis Szent Teréz a kereszt előtt kéri a Megváltót Oroszország megmentéséért. A szovjet vallásellenes propagandája, különösen 1929 óta, mikor az eddigi, a vallást annyira-amennyire tűrő törvények után a kíméletlen és nyílt vallásüldöző törvények léptek életbe, nem nézte közönbösen azt, hogy a pápa Oroszországot a kis szent pártfogásába ajánlotta, és mintegy a szentkép ellenpropagandájaképpen, a kis szentet és a pápát gúnyoló képeket terjesztett, és kíméletlenül üldözteti azokat, akiknél a kis szent képét megtalálja. A kis szent első áldozása napján — május 8-án — tartják a Szentatya által is jóváhagyott közös szentáldozást, mikor a gyermekek áldozásukat az orosz gyermekek megmentéséért ajánlják fel, Lisieux-be zarándokolt le a mártir-püspök, Szloszkán Boleszláv is, mikor Oroszországból visszatért, és Lisieux a római Collegium Russicum után, a nyugati katholicizmus Oroszországért folytatott keresztes hadjáratá-
221 nak egyik fontos kiinduló pontja lett, ahol nem szűnik meg a könyörgés Oroszországért. Az Annales is állandóan foglalkozik az oroszországi állapotokkal, beszámol a Kis Szent Teréz nevével folyó munka minden nevezetes eseményéről, valamint Kis Szent Teréz kultuszának Oroszországban a hihetetlen terror ellenére is megállapítható terjedéséről. ni.
A télben alvó természet, a jégpáncélba vert források, a hótakaró alatt szunnyadó föld és a csupasz ágak, melyekben megfagyott az életet jelentő nedvkeringés, rázkódnak úgy meg belülről, észrevétlenül, de valami titkos ujjongással, amikor a tavaszelejei első meleg napsugár végigsimogatja a halott természetet, mint ahogy a materializmusba dermedt fehér civilizációt a lélek rennaissance-ának szent borzongása átjárja. Kormányformák, politikai és pénzügyi hatalmasságok, pártok és gazdasági rendszerek még többé-kevésbé lélektagadó, Isten nélküli vagy közömbös uralmuk alatt tartják a nyugatinak nevezett civilizációt. Még sok ország van, ahol a materialista marxizmushoz, vagy az ugyancsak materialista kapitalizmushoz visszavezethető szellem járja át a népek sorsának intézőit. Az alacsonyabb rétegek millióit még materialista ideálok és célkitűzések tartják fogva, a kultúrált osztályok mentalitását még általánosságban a félművelt anyagelvüség és az élet hedonisztikus felfogása jellemzi. De a tudósok, írók és filozófusok és a legfiatalabb értelmiség egyre szélesebb rétegeiben bontakozik ki a jövő ideálja, az ú j korszak utáni vágy, a nagy lélekszomjúság, az új vágyakozó istenkeresés. Visszatérés azokhoz az ideálokhoz, amelyeket a gondolkozás legnagyobbjai soha sem hagytak el, de amelyeket nemrég még ósdiaknak, elavultaknak hirdettek, ú j ideálokat, az anyag és az erő ideáljait állították fel az emberek, kiket a matéria és az energia csodái elkábítottak. Az anyag hatalmas és gyönyörű valami, az Isten csodálatos adománya, de nem az Isten. És a tanítás nyomán kialakult gondolkodási rendszerek holtpontra, sőt csődbe jutván, csalódott és megzavart, bizonytalan tekintettel fordul az emberiség az anyag imádásától az anyagot teremtő Isten és az anyagot elevenné tevő, felismerő és legyőző lélek felé. Lélek, a huszadik század csalódottjainak és magára eszméltjeinek, visszatértjeinek sóvárgó vágya, ideálja. Lélek, az elérhetetlen határára ért kutatás vigasztalása, a megcsúfolt gőg édes alázata, a lehetetlenbe ütköző előretörés szent felujjongása. Amikor mindent szétboncolt a tudomány és azt hiszi, hogy megismert mindent, akkor jön rá kétségbeesetten, hogy kevesebbet tud az egész értelméről, mint amikor még nem ismerte annak minden mikroszkopikus parányát. Amikor világosságot keresett és sóvárogva vágyta a tiszta fényt, akkor jött rá az ember, hogy a misztikus félhomály sejtelmeiben közelebb van az igazsághoz. Mikor roppant energiák megmozgatásával nem tud annyit tenni, mint egy gondolat, egy lélekelhatározás végtelen erejével, a lélekhez fordul, Istent keresi a csalódott avant-garde és amikor a szörnyű belső és külső problémákat a lélek erejével Istenhez menekülésével akarja megoldani, semminek érez minden materiális erőt egy ideál, egy gondolat, a lélek nagyszerű és természetfeletti ereje mellett.
r
222 Valóban az ú j század hitét fejezi ki az a szent gondolat, amely egy százhatvanmilliós népet, egy roppant birodalmat a vas és vér terrorjától, a gépek és fegyverek ezredeinek diktatúrájától egy fiatal, gyenge apáca szellemének segítségével akarja megszabadítani. Minél nehezebb a feladat, annál heroikusabb lesz a gyenge lélek. Minél nagyobb a szovjet terrorja, katonai ereje, a bebörtönözött és kivégzett papok és apácák, vallásos emberek száma, annál jobban növekszik Lisieux-ben az imádkozok áhítata és Rómából annál lelkesebb apostolok indulnak a vértanúság felé. A szovjetideál, a kommunista állam ideálja helyett van már ú j eszmény, melyet a kapitalista és kommunista mentalitás egyformán képtelen lett volna megteremteni: a gyenge fiatal lány, egyszerű apáca, Isten kis szentje, a katholikus Egyház folyton megújuló aktivitásának bizonysága. Szimbólum, de olyan elődök folytatása, kik éppen olyan gyengék és törékenyek voltak, de mégis világokat forgattak fel, parányiságuk, gyengeségük és alázatuk végtelen erejével. A végtelen emberi gyűlölet helyett a végtelen emberi szeretet, a roppant fizikai erővel szemben a legyőzhetetlen lélek ereje és a meginduló ébredés, a jövő korszakának hitvallói fanatikusan hisznek benne, hogy a győzelem a kis szenté lesz a szovjettel szemben. Krisztus helytartójához méltó gondolat, aminek értelmét, valóságát imádsággal, sok lelkesedéssel Krisztus követőinek kell kimunkálni. A lélek küzdelme folyik a Russicum falai között, Lisieux-ben, a lélek könyörög Istenhez a durva fizikai erő elleni harcában, amikor a kis szent tisztelői között és az ő pártfogása alatt álló intézményekben áhítatos, állandó ima száll a legszerencsétlenebb ország boldogsága és üdvösségeért: Salvator mundi, salve Russiam! Schirilla László Arisztid dr.
Sz. Hilár (Commentarii in Mattheum 10. 7.) Ó ú j névvel szerencséltetett alapköve az Egyháznak s építéséhez méltó szikla te, iki a pokol törvényeit, az alvilág kapuit s a halál valamennyi bilincseit széttörendő vagy! Ó boldog kapusa a mennynek, kinek tetszésére bízattak az örök kapuk kulcsai, kinek ítélete a földön előre eiővel bír a mennyben., úgy, hogy arra mi a földön feloldatott, vagy megköttetett, a mennyben is hasonló í t á e t következik I
223
A görögkatholikus Egyház böjtjei i.
A böjt, görögül: nészteia, általában a testnek bizonyos fokú üiéhezését jelenti. Tág értelemben böjtnek mondható, mikor bárminő élvezettől teljesen megtartóztatjuk magunkat, vagy csak az élvezetek mérsékelése is. Ilyen értelemben az is böjtöl, aki fösvénységből,, szegénysége folytán vagy egészségi szempontból tartózkodik bizonyos ételek vagy italok élvezetétől. Szorosabb értelemben azonban a böjt olyan önmegtartóztatást jelent, mely vallási és erkölcsi indokokból ered. Ily értelemben vett böjtöt már a pogány és zsidó népeknél is találunk, sőt bátran mondhatjuk, hogy a böjt, mint magasabb erkölcsi szempontból eredő önmegtartóztatás, egyidős« magával az emberiséggel. Ádám és Éva már ilyen természetű parancsot kaptak Istentől. „A paradicsom minden fájáról egyél, de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely nap arról eszel, halállal halsz meg!" 1 ) Az ószövetségben sok, vallási okból eredő hivatalos és magánbőjtről olvasunk. Az újszövetségben az üdvözítő maga szolgáltatott minden időkre szóló példát a bőjtölésre, mikor megváltói működését imával és bőjtöléssel kezdte meg és apostolainak is ugynezeket ajánlotta. Isteni, természeti és egyházi törvényeknek megfelelően a bőjtölésnek négy f a j t á j á t különböztetjük meg. 1. A lelki böjt, (ieiunium spirituálé), mely mindennemű bűntől és tiltott élvezetektől való tartózkodásban áll, s amelyet Sz. Ágoston tökéletes böjtnek nevez. „Ieiunium autem magnum et generale est abstinere ab iniquitatis, et ab illicitis voluptatibus saeculi, quod est perfectum \eiunium."2) 2. A természetes böjt, (ieiunium naturale), amelyet az új Codex Iuris Canonici részint ugyanígy, részint ieiunium eucharisticum vei sacraméntale, (szentségi 'böjt) címen említ.8) Ez a böjt jelenleg éjféltől kezdődik és minden ételtől és italtól való teljes tartózkodást jelent. Kötelezve van rá mindenki azon a napon, melyen a szentáldozáshoz akar járulni, a szentáldozás vételéig, a miséző pap pedig a szent liturgia befejezéséig. Minthogy a keleti egyházban éjféli és esti mise jeGen. 2. 16—17. ) „Nagy és általános bojt pedig tartózkodni az igazságtalanságoktól és a világ tiltott gyönyörűségeitől ami a tökéletes böjtöl és. ' ' Papp-nSzilágyi József: Enchiridion Iuris Ecelesiae Orientális Catholicae. Nagyvárad, 1862. 506. oldal. E tudós gör. kath. püspök a vatikáini zsinaton a keleti missziók és rítusok bizottságának tagjai és előadója volt. Keleti ügyekben elismert tekintély. A keleti egyház böjtjeiről legjobb és ¡legújabb összefoglaló munka: „Disciplina Jejunandi Eeclesiae Catholicae Secundum ritum Orientalem, seripsit dr. Nicolaus Russnák." (Rusznák Miklós prelátus-kanonok professzornak, a Kel. sz. Congr. által megdicsért műve, melyet a források között felhasználtunk.) 3 ) C. I. C. 247, 808. és 2321. canon. 2
224 lenleg nem végeztetik, különleges rendelkezések ezekre nem adattak ki.4) Ez a bojt a keleti szertartásban igen szigorú. Az ú. n. Pravila (Codex Valachorum), mely a görög kódex nyomán készült, eltiltja a papot a misézéstől, ha fogvérzése áll be mise előtt: „Sacerdos haben$ fluxum sanguinis e dentibus, prohibetur celebrare." 5 ) Ilyen tekintetben a mai álláspont már nem oly szigorú s az egyesült keleti egyházban ma már az enyhébb felfogást követik, azaz fogvérzés és hasonló esetben a pap misézhetik.6) A hívek közül, a keleti egyház fegyelme szerint, csak a haldoklók áldoztathatok meg szentségi böjt nélkül. „Aeger ir agone etiam non ieiunus sacram communionem accipiat!" 7 ) Ilyen értelemben rendelkezik az ú j Codex 858. kánonjának 1. 1 §-a is, azonban ugyanezen kánon 2. §-a az egy hónapnál hosszabb idő óta fekvő bete. gekre nézve már sokat enyhít: „Infirmi tamen, qui iam a mense de cumbunt sine certa spe ut cito convalescant, de prudenti confessari consilio sanctissiman Eucharistiam sumere pussunt... etsi aliquan medicinám vei aliquid per modum potus antea sumpserint." 8 ) Ez j görögkeletieknél nem lehetséges, sőt az ottani gyakorlat szerint gyóná és áldozás előtt 1—3 napot kell böjtölni, sőt egyeseket csak néhány nap epitimia (tilalom), azaz szigorú böjt kiszabásával engednek a szent áldozáshoz. A görög Codex tanúsága szerint a böjtnek a penitenciábai egyébként is nagy szerep jutott. • A görög kódex szerint a kereszténységet is csak természete (szentségi) böjt után lehet kiszolgáltatni, kivévén azon esetet, mikor gyermek gyenge és emiatt sürgősen megkeresztelendő. „Sacerdos ba; tismi sacramentum ieiunus ministret excepto casu necessitatis. I Quadragesima baptismus prohibetur, excepto casu necessitatis."1 Ebben a szigorú formában az unitusok ma már nem tartják a ré; szabályt, a keresztség kiszolgáltatása mindamellett most is legi: kább vasár- és ünnepnapokon történik a gör. kath. egyházakban i többnyire a szentmise előtt vagy közvetlen utána. 3. Az erkölcsi és bölcseleti böjt. (Jeiunium morale ac philosopl: cum.) Mint bölcseleti erénynek két része van: a mértékletesség és j zanság, amely az ételeknek és italoknak a helyes élet módjának megi 4 ) A kolozsvári (szamosujvári) püspöki s zékesegyb ázb an kísérleteztek ép] az idén az esti misék visszaállításával, (Kel. Egyh. 4. sz. 140. old) A szents bojt rendelkezésein azonban nem változtattak. Ónként vállalkozó papok végez a misét szabályszerűen, éjféltől megtartott szentségi böjttel. e ) „A pap, kinek fogvérzése van, a misézéstől eltiltatik." Pravila 97. g (caput.) Papp-Szilágyi id. m. 80. old. 6 ) Mihályfi: A nyilv. istentisztelet. Bpest, 1933. 440. lap. 7 ) ,,A haldokló beteg Ibőjtölés nélkül is veheti a szent áldozást." Pravili 320. Papp-Szilágyi id. m. 105. lap. 8 ) „Azon betegek azonban, kik gyors felgyógyulás reménye nélkül már hónap óta feküsznek, a gyóntató bölcs belátása szerint magukhoz vehetik a sz á l d o z á s t . . . m % ha előzőleg valami orvosságot vagy egyebet, ital módjára, gukhoz is vettek." ") ,,A pap a keresztség szentségét (böjtölve szolgáltassa ki, kivéve a szí' esetét. Nagybó'jtben a keresztelés tiltva van, szükség esetét kivéve." Pravila 156. Papp-Szilágyi i. m. 87. lap.
225 lelő természetes, mérsékelt élvezetében áll. Hippokrates ókori orvos alkalmazta először és azóta sokan követték. Az orvosi tudományban nagy szerepe van. (Diéta.) újabban a növényevők gyakorolják és fejtenek ki nagy propagandát főleg a húsételek, alkohol, kávé és nikotin ellen. Németország lakosságának ma — állítólag — egytizede növényevő (vegetárián), főleg a poroszok. Törekvéseikben az ószövetségi esszénusok és therapeutákhoz 10 hasonlítanak, kik húst nem ettek, bort nem ittak, közös munkában és birtokközösségben éltek, erkölcsiekben tiszták, ruházatukban egyformák (fehér) voltak. A görög pythagorikus bölcselet hatása alatt keletkezhetett a zsidóknak ez a megkülönböztetett életmód folytató csoportja, mely a zsidó vallásos-, ú. n. prófétaiskolákban is nagy teret hódított.11) Később a kereszténység körében is alakultak ilyen törekvésű társulatok, melyek az ú r Jézus fölséges példáját és szavait túlzóan értelmezték, sőt félremagyarázták. 4. Az egyházi böjt, (ieiunium ecclesiasticum), mely tartózkodást parancsol a húsféléktől vagy más eledelektől, meghatározott időben s naponta csak egyszeri jóllakással.12) Keleti egyházunk rendelése szerint az egyház böjtök lényegéhez három dolog tartozik: A. Bizonyos ételtől való tartózkodás. Ez az egyházi könyvek előírásai szerint lehet: a) tejes, vajas és tojásos eledelekre korlátozott étkezés. Elnevezése: apokreosimos — húsnélküli étkezés, apokreosis, tyrophagia — túrós (sajtos) eledelekkel való táplálokzás. A szlávoknál: mjaszopuszt, szerbeknél: mesze pokládé vagy meszopuszt — húshagyás; vajas, vagy tejes böjt. b) Halakra borra, olajra és ezekből készített eledelekre korlátozott böjt. (Katalysis oinou kai elaiou; razrysenije ryby.) Halas ibőjt. Apotyrosis — túróelhagyás, c) Olaj és borra és az ezekkel készített eledelekre szorított böjt. (Ichthyos katalysis. Razrysenije vina i jeleja.) Olajos böjt. d) Száraz böjt kenyéren és vízen sóval és nyers eledelekkel. (Xerophagia„ szuchojadenie, szigorú böjt. e) A foőjt feloldása. (Katalysis eis panta. Razrysenije na vsja.) Szabad napok. Ez tulajdonképen azt jelenti, hogy nincs böjt és korlátozás nélkül mindenféle eledelek élvezhetők, többszöri jóllakással. B. A többszöri jóllakástól való tartózkodás, vagyis a naponként csak egyszeri jóllakás. (Monophagia, unica refectio.) C. Meghatározott időben való étkezés. Eredeti előírások szerint este. Megjegyezzük, hogy keleti szertartású híveink általánosságban ma is ezen előírások szerint böjtölnek, mivel a böjti előírások fokozatai vagy a kapott fölmentvény szerint megengedett eledelek minősége szerint táplálkoznak és bár nem szigorúan, de — szerény fölfogásom szerint — helyesen tartják meg azt a rendet, hogy böjti napokon nem 10 ) Az esszénusok zsidókból, a tberapeuták elgörögösödött zsidókból álló szektáriusok voltak. Jámborul éltek, de sok jx>gány szokást is felvettek. (Szektáik Kr. e. II. századiban keletkeztek s elég sokáig fennállottak.) 1X ) Ackermann: Arehaeologia Biblieájának ungvári magyar kiadása, 1889. 455—459. lap. 12 ) Papp-Szilágyi idézett műve 507. lap.
226 szokás sokszor enni és főtt eledellel csak délben vagy este szoktak jóllakni. Természetesen ezeket egyes helyi szokások alapján állítom és azon tapasztalatomból, hogy ugyanabban a községben is, ugyanazon böjtöt különféle fokozatok szerint tartják meg híveink, kik közül némelyek egyáltalán nem vagy csak alig vesznek igénybe dispensatiot. Helyesen írja a tudós Nilles atya, hogy a görögök terminológiája rendesen a xerophagiát és a monophagiát (száraz bojt és egyszeri jóllakás) együttesen tartva nevezi igazi, szoros értelemben vett böjtnek, mert a nagyböjti szombatok és vasárnapok xerophagiás (szárazbőjtös) előírásúak ugyan, de nagyszombat kivételével nem monophagiásak: délben és este is jól szabad lakni s ezért már nem szorosan bett bőjtös napok.13) Keleti szertartású egyházunkban az önmegtartóztatás és a szigorúan vett böjt között a különbség főleg az étkezések számában van, mivel a megtartóztatási napokon az étkezés (jóllakás) kétszer,, illetve többször is szabad, a böjti napokon pedig csak egyszer, a meghatározott időben, mindazonáltal mindkét esetben ugyanazoktól a tiltott eledelektől kell tartózkodni.14) Az egész egyházban legrégibb böjtök a heti szerdai és pénteki böjtök : feria IV. et VI. — a pogányok elnevezése szerint dies Mercurii et V|eneris. A szerda és péntek nevezetes napok Jézus szenvedéseinek történetében. Szerda az elárulás elhatározásának, péntek a Megváltó szenvedéseinek és kereszthalálának napja. Az ősidőkben virrasztó napok voltak, (dies stationis vagy ieiunia stationum), melyeken félbőjtöt tartottak,, vagyis a nap IX. órájáig (délután 3 óráig) nem ettek és nem ittak. 15 ) Az ilyen böjtöt nevezték félbőjtnek, semiieiuniumnak, míg ha csak este ettek, egész böjt, pleniieiunium volt a bőjtölés neve. A Pidalion megjegyzi, hogy szerdán és pénteken úgy kell böjtölni, mint a nagyböjtben. 16 ) I A századok folyamán, mint időszaki böjtök kialakultak a húsvét előtti nagyböjt, továbbá nagyboldogasszony böjtje, (Mária-böjt) és a karácsony előtti böjt, (melyet a fejlődés során megelőztek az ünnepeket megelőző vigilia-bőjtök), úgyszintén az apostolok böjtje (PéterPál-böjt), majd a két ünnepi böjt: Ker. Sz. János fővétele és a szent Kereszt fölmagasztalása ünnepén. Mindezeket kfeleti szertartású egyházi könyveink a felsorolt fokozatok valamelyike szerint most is előírják. (Folytatjuk.) Szemerszky János. 13
) „In Ecclesia mostra Orientali differentia inter abstinentiam et strictura ieiunium consistit in numero refectionum, cum diebus abstinentialibus toties-quotis comesio licita sit, ieiunialibus vero semel tarotum, et ¡hoc tempore determinato; tarnen in utroque casu ab iisdem cibis vetitis continendum e s t . " Sulba GyGörgy dr. De ieiunio Eccl. Manuscript, és Papp—Szilágyi i. m. 508. " ) Nilles: Heortologkm. II. 84. 15 ) Hefele—Knöpfler: Egyháztörténet I. 93. Temesvár, 1903. Balugyánszky A. Egyházi történet, Kassa, 1847. 144. lap. 16 ) ,,Observat Pidalion ad Cam. LXVI. SS. Apostolorum, quod si quidem diebus Mercurii et Yeneris ita ieiunandum sit, sicut diebus Quadragesimae. ." Papp— Szilásrvi id. m. 507.
227
A bizánci művészet szelleme v. Novgorod virágzásának" a hatalmára féltékeny Rettenetes Iván moszkvai cár 1570-ben véget vetett. A mindenható uralmat Moszkva vette át. Ennek következtében a novgorodi hagyományokból s az ú j moszkvai irányból egy kevert, eklektikus stílus keletkezett, melyet Sztrogwnov iskolájának is tartanak. (XVI—XVII. század.) Ez már a hanyatlás kezdete. A nyugatot, főleg Itáliát, Franciaországot járó orosz utazók hazatérvén magukkal hozták a renaissance, majd a protestáns eszméket. A „humanista" eszmék nemcsak a nyugati, hanem a keleti egyháznak is beláthatatlan károkat okoztak. A renaissance bámulatos művészi fellendülése, az egyháznak szerzett hívságos, világi dicsőség bizony-bizony nagy ár volt az elveszett lelkek millióiért. Nyugati festők, építészek vonultak Moszkva felé. A világi hatásoktól független szerzetesek ikonafestési előjoga megszűnt. A renaissance Nyugatnak legalább művészetet adott, Keleten még azt is beteggé tette. Nagy Péter cár egyházi és állami „reformjai" fokozzák a rombolást, míg végül a modern, bolsevista ikonoklázis halálos döfést adott Oroszország egyetemes kultúrájának. Ezeknek a tényeknek leszögezése mellett azonban meg kell állapítanom, hogy a nyugati hátrányos befolyások az orosz művészeknek inkább lelkületét mérgezték, mely hatás csak lényegtelenül terjedhetett ki a képalkotás szigorúan körülbástyázott hagyományaira. Röviden úgy mondhatnám, hogy mialatt a (világi) művész igazhitűsége csökkent, addig otthonát vesztett katholikuma a kép vonásai között keresett menedéket. A züllés inkább csak a képalkotás hagyományos törvényeinek lelkiismeretlenebb végrehajtásában nyilvánult. Hiszen protestáns „szentkép" nem létezhetik. Gondoljunk Székely Bertalan mintaképül szolgáló freskóira vagy a szintén protestáns Benczúr gyönyörű oltárképeire. Végeredményben az orosz festők alkotásaiban a nyugati hatásokat túlságos aggállyal keresnünk felesleges szőrszálhasogatás. A nyugati (román-, renaissance-, barokk-) művészetnek Oroszországban vannak ugyan emlékei, ezek azonban az orosz-bizánci stílusra termékenyítőleg nem hatottak, legalábbis nem oly értelemben, mint ahogy annnakidején Bizánc a Nyugatra hatott. A nyugati mesterek oroszországi működésének megszűntével az esetleg lényegtelen, helyi hatás is elmúlt.
228 Egyébként is „igaza van Pfuhlnak, amikor azt hiszi, hogy a görög (curvtik) festészet legnagyobb vívmányai megszakítatlan hagyományként maradtak reánk (Nyugateurópára), s hogy a mi nagy és büszke festészetünk ott is, ahol messze túlmegy a görögöm,, végeredményben mégis Hellasban gyökerezik."1) Nos, ez a Nyugat által is annyira becsült antik-görög művészi tradíció, mely a Nyugatot is annyira táplálta s ma is táplálja: eléggé gazdag volt ahhoz, hogy kincseiből édesgyermekének: a bizánci-orosz múzsa ízlésének román-, renaissance-, stb. közvetítés nélkül is szükségszerint és állandóan juttathatott. Egyébként azonban a transzcendens bizánci-orosz múzsának az antik múzsa termiészetimádat-ízű ideálizmusa nem túlságosan imponálhatott. Az ikonafestők kezét, mint az egyházművészetek pátronája: az Istenszülő-Hodigitria; (hodégétreia = hodigitria = szeretve kalauzoló, nemtő) vezette. (Jelenleg Szicíliában tisztelik.) Szűz Mária, mint a legnagyobb művésznek, Istennek legtökéletesebb teremtménye s mint az összes művészetek másolandó mintaképe volt a bizánci festők Védőasszonya. i A 869. évi zsinat 7. kánonja kiközösítéssel fenyegeti mindazokat a világiakat, akik ikonafestészettel mernek foglalkozni. Megjegyzendő, hogy nyugaton közel egy ezredévvel később V. Pál pápa (1605—1621) majdnem hasonlóan szigorú tilalmat bocsátott ki mindazokra a világiakra, akik szentképet egyházi engedély nélkül merészelnek festeni. Az orosz Sztoglav vagyis a Száz Fejezet könyvében, melynek tartalmát IV. Iván cár alatt 1551-ben egyházi rendeletre nagy szorgalommal gyűjtögették össze, a festészetre vonatkozó részletes utasításoknak egész tömegét találjuk. E szerint többek között: a festés pénzért nem végezhető, hanem csakis Isten dicsőségére. Csakis ügyes ember nyúlhat ecsethez, nehogy a művészetre ügyetlen, alkalmatlan ember munkája esetleg Isten dicsőségének „kárára" szolgáljon. Sőt még az sem elég, ha a művészt ügyesnek tartják, mert az sem festhet szentképet mindaddig, míg a jámborságban való előhaladottságáról megfelelő tanúságot nem tett. i Egy athoszhegyi görög kézirat kitűnő előadásban tárja elénk az ikonafestővel szemben támasztott követelményeket: „Aki a művészetnek azaz egyházi képek festésének akarja magát szentelni, annak mindenekelőtt bizonyos próbák által bizonyságát kell adnia elhivatottságának. Utána gyakorolnia kell magát a rajzolásban." — Majd később: „Azután könnyek között imádkozzék, hogy Isten világosítsa meg lelkét. Menjen el a paphoz, hogy az is imádkozzék, elmondván fölötte a Felmagasztaltatás himnuszát, melyet ábrázolni a festőszerzetesek igen szeretnek. Azután mondja el a pap a következő imát: Uram, Te, ki arcvonásaidat az edesszai Abgár királynak küldött vászonkendőn oly csodálatos módon megörökítetted; Te, ki szellemeddel Lukács evangélistát oly csodálatosan eltöltötted, világosítsd meg lelkemet és a Te szolgádét, irányítsd kezét, hogy úgy a Te vonásaidat, mint a Boldogságos Szűzét és Barát Béla: A művészet története, ónkor.
229 szentjeidét Egyházad békéjére és dicsőségére tökéletes módon ábrázolhassa. Űzd messze tőle a kísértéseket és ördögi látományokat a Sz. Szűz, az apostolok, Sz. Lukács s a többi szentek nevében. Ámen." Mint látjuk, a művész esztétikai alapelvei alá vannak rendelve a keresztény tanításnak, mert a képek tulajdonképeni szerzője nem a művész, hanem a Tanító Egyház: a Szentlélek Isten. A művész csak eszköze, ecsetje a Szentlélek sugallatainak. \ Mennyire hasonló ehhez a felfogáshoz a renaissance botrányözönében háborgó, a búskomorságtól meghasonlott lelki-állapotban vergődő, de sziklaszilárdan hívő Michel Angelónak a művészi ihletről alkotott 1 véleménye : „A jó festmény nem egyéb, mint Isten tökéletességének a visszfénye. És az ő festésének hasonlatossága olyan zene és olyan dallam, melyet csak a nagy szellemek értenek meg. Az üdvözítő tiszteletreméltó arcának valamennyire is elfogadható ábrázolása oly nehéz, hogy ahhoz nem elég, ha egy festő még oly nagy és művészetében még oly jártas mester is, hanem életének is szentnek és tisztának kell lennie, amenynyire lehetséges, hogy a Szentlélek irányítsa gondolatait." > És ismét a Sztogláv szava: „Ezért átkozott, ki az Istennek szánt munkát hanyagul és csak azért végzi, mert szigorúan felügyelnek reá, hogy vájjon betartja-é a szabályokat." „A cár parancsára a metropoliták és püspökök felügyelnek az Istentiszteletek kellő rendjére s ellenőrzik az ikonákat és ikonafestőket, vájjon minden a szent ¡kánonok értelmében történik-e". t Mi lehet a mélyebb oka a keleti egyház enemű felfogásának? A felelet röviden a következő: „Bizánc roppant komolyan vette a művészetet. A keleti egyház ismerte a művészetnek a hívőkre irányuló nevelő erejét, de az ikonafestő raűvészlelkek korlátlan szabadosságra hajlamos, szeszélyes természetét is. Anyai hivatása nem engedhette, hogy a talentum éles, komoly-vokációju kardja a gyermeki naívsághoz és könnyelműséghez hasonlatos lelkű művészek kezében ön- és közveszélyes játékszerré váljék. A keleti egyház sokkal józanabb anya volt, hogy sem a kultúrértékeknek az emberi lélek számára legmegejtőbbjét : a művészetet és ¡gyakorlásának jogát kiengedje kezéből s a világ nem mindig cenzúrázható divathóbortjára bízza annak fejlődését. Az egyház nagyon jól tudta, hogy a kultúra, jelen esetben a művészet a hitnek felemelő iránytűje nélkül : a kísértések hatalmas óceánja. A parnasszus-lakók lehetnek zseniális művészek, de ők is csak esendő, gyarló emberférgek. S bármily hatalmas a művészi géniusz, szebb és ihletőbb múzsája nem teremhet az Ecclesiá-nál, de hívebb sem: az Ecclesia halhatatlanná csókolja az embereit. (A keleti egyháznak sok szentté-avatott művésze van.) De ezt a halhatatlanná tevő csókját nem adja ingyen. A Musa-Ecclesia erősen féltékeny a Musa Profaná-ra. ( S ez az oka, hogy a bizánci Musa-Ecclesia oly házsártos a művészekkel szemben.) Kakukfiókot nem tűr meg fészkében, mert ismeri saját nemes vérének értékét. S azt akarja, hogy a mű, melyet ő inspirál, az övé legyen s csakis az övé. Azt akarja, hogy az ikona, az Egyháznak e
230 szerelmes levele, csakis az ő mennyei Jegyeséhez, a véghetetlen szépségű Istenhez szóljon; csakis az ő és híveinek szerelmes sóhajait, imáit közvetítse áldott Jegyesével: Jézus Krisztussal s annak dicsőséges udvarával, az angyalokkal és szentekkel. < S valóban, mint afct P. Dirks is megjegyzi, a „keleti ikona: közvetítő kapocs az imádkozó és Isten s annak megdicsőültjei között". Az ikona: mennyei eszperantó nyelven írt imakönyv az imádkozó lelkek részére. > Ennek folytán könnyen megértheti az ember, hogy a vonalvezetés aprólékossága, a mintaképhez való ragaszkodás, melyek a keletiek előtt elengedhetetlen feltételek, a nyugati katholikusok számára miért nem léteznek. Azért, mondja Dirks, „mert Nyugaton a szentkép csak vallásos hangulat és jámbor érzelmek keltésére szolgál az ábrázolt személynek élethű, festői megjelenítése által." i Ebből kitűnik az is, hogy a nyugati egyház az eredeti liturgikus, azaz dogmatikus, tanító s az őskeresztény időkben szemmeltartott célt lassanként elfelejtette. A nyugati egyházművészet nem tanított többé, hanem csak hangulatot keltett. < A nyugati kultúra fejlődésével ú j érzelmek, új lelki diszpozíciók keletkeztek, melyekre az idővel elvilágiasodott, sőt pl. a renaissanceban valósággal elpogányosodott művészek a régi kifejezéseket, a régi ruhákat nem applikálhatták, ú j bort új tömlőbe: a művészek folyton 1 váltakozó lelkülete új és új formában kívánt inkarnálódni. A keleti és nyugati művészet különböző céljai magyarázzák meg miért változott „fejlődött" (inkább csak: stílusszakaszonkint „nekifejlődött") kaleidoszkópszerű változatossággal a nyugati művészet miért változatlan, „maradi" a Kelet művészete. Az Egyház liturgikui ruházata az őskeresztény időktől máig változott-e > olyan mértékber mint a stílusokhoz mindig idomuló világi ruhaviselet, mely az ősidőkbe: azonos volt az Egyház liturgikus viseletével? S mégis ki vádolhatná a Egyházat emiatt maradisággal? Eszünkbe sem jut, hogy a miséző pa kétezeréves liturgikus öltözetét kifogásoljuk, sőt valósággal igényűn hogy az Egyház ilyen külsővel intonálja a ruházataiból is kihangz „saecula saeculorum"-ot. Nem gyarlósága tehát, sőt helyeslendő er nye a keleti egyháznak, hogy nemcsak testi öltözékkel, hanem szellen pompázó, majd kétezeréves szimbólum-ruhájával, a képzőművészetév is változatlanul s így argumentáltabban akarja hirdetni krisztusi test mentumát: az ő Vérével megszerzett örökkévalóságot. Tovább is folytathatnám a „maradiság" apológiáját. A keleti egj ház a hitet, a dogmát inkarnálta. A dogmáknak pedig szigorúan, idő'l tévelyek jelentkezésénél szükségszerűen, ismét és ismét félreértheti lenebbül fogalmazott meghatározásaik vannak. A hangulatkeltés e közei változhatnak, de a hitnek, a liturgiának kánonjai betű és érteli szerint, képírásban másolni-rendelt ikonák szükségszerűen sohast változhatnak. Nyugaton az egyház csak többé-kevésbé ihletője a mű szi alkotásoknak, míg keleten az egyház maga a személyes szer»
231 Mondhatnám azt is : a bizánci művészet elsősorban értelmi termék, míg a Nyugaté érzelmi. Az érzelem hullámzásának van alávetve, a — természetesen egészséges — értelem azonban a „változásnak" csak egy módját: a fokozatos fejlődést, művészi megnyilvánulásában: a kifejezés precizírozódását ismeri. „Nagy f a lassan nő." Ebben az értelemben a bizánci művészet fejlödésképesebb a Nyugaténál, mely kellemesen szórakoztató, megindító, vigasztaló, gyakran az áhítat szárnyain mennyei orgona-, hárfahangú szférákba is fölragadó pazar változatosságával végeredményben, — mint az érzelem az értelem számára — csak féligmeddig — bár nélkülözhetetlen, állandó kísérője, íarsalkodó udvarhölgye lehet a hivatása tudatától férfiasan • komoly, kincsőrzően zárkózott égi születésű felségjogaira önérzetesen büszke, a „profánum vulgus" számára megközelíthetetlen bizánci Musa Basilissá-nak. I Az érzelem és így annak terméke: a bizánci művészet — fejleszthető és fejlődő is. Az érzelemnek változó hangulatú, de rendszeres és tudatos, művészi módon megjelenítő gyakoroltatása azonban lassankint beteges érzelgéssé fajulhat. Sőt a tetszenivágyás sokszor nem az egyház, hanem az elvilágiasodott közönségnek már nem is vallási, hanem tisztán esztétikai, sőt ennél alacsonyabb, perverz-inyencségű igényeit szolgálta. A Pegazus, ha a zablától megszabadul, mesterségesen felszárnyazott csacsivá lesz, s a rendesnél több (öt) lábával csak annál könnyebben megrúghatja a gazdáját. S vájjon nem az Egyház szeplőtelen arcát ért ilyen fékevesztett rúgásnak kell-e tartanunk azt az itáliai renaissance idejében megtörtént esetet, amikor a templomban öreg anyóka formájában ájtatoskodó sancta simplicitas ördögi varázslat sejtelmétől ijedten hagyta abba az imát, mert az oltárkép szentséges Madonna-arca a városka leggyalázatosabb-hírű személyének tisztátalanságot lehelő vonásait viselte. A jámbor lélek bizony nem tudhatta, hogy nem az ördög, hanem az „egyéniség jogának" örve alatt csak az artística licentia űzött az ő ájtatosságából goromba tréfát, l Ezzel szemben a „maradi" Keletnek sohasem volt szüksége arra, amire a nyugati egyházfők sokszor kényszerültek: t. i. ismételten megtiltani a templomba nem való képek egyházi használatát. S -habár, miként a Szentírásnak a mai nyelvhasználat szerint való újabb és újabban kiadott magyar fordítása erősen igényükké látszik tenni, hogy a mai, laikus nemzedék előtt már-már érthetetlenné s nehezenélvezhetővé váló ősi, bizánci ikonákat a mai tökéletesre fejlődött rajzkultúra nyelvén másolva újból „kiadjuk", gondoljuk meg, vájjon minden „komfortos" (minden igényünket kielégítő) „újabb kiadásnak" még az ötletéről is lemondva, nem volnánk-e mi, ' bizánci szertartású magyarok határtalanul büszkék és boldogok akkor, ha pl. Aranyszájú Sz. János isteni szép liturgiájának a Halotti Beszéd ősmagyar nyelvén írt szövegét elcserélhetetlen kincsünknek tudnók? 71.
Elmélkedésem itt már többé-kevésbbé archeologikus s hogy t. olvasóim a fenti kérdéseket világosabban lássák, előbb • az ikonafestés
232 technikájáról és mesterségbeli kánonjáról tartok szükségesnek pár szót mondani. Hogy szemléletünk minél közvetlenebb legyen, szálljon viszsza lelkünk a múltba s tegyük jelenné, ami volt. Képzeljük el, hogy az orosz ikonafestészet virágzásának az összes iskolák erényeit egyesítő, de még hanyatlástól mentes korában, mondjuk a XVI. század elején vagyunk. Csapjuk fejünkre a Niebelungen-lied Alberich törpéjének láthatatlaná tevő köd-sapkáját s látogassunk meg egy ikonaíró ó-orosz mestert saját műhelyében, csendes monostori cellájában . . . Chryzanthij atya (nevének értelme: aranyvirág) — nevezzük így a művészt! — cellácskája csak négy lépés hosszú s három lépés széles ugyan, de falainak minden tenyérnyi nagyságú helyét művészlelke pillangószárnyainak angyalszórta hímpora: az általa festett és sűrűn egymásmellé aggatott szent ikonák ragyogása árasztja el. Chryzanthij atya messzeföldről híres ikonopiszec. Reggel, alighogy véget ért a közös zsolozsma, azonnal cellácskájába vonúlt, hogy napi munkáját el-: kezdje. Az elvégzett zsolozsma imádságos hangúlata azonban még mindig uralkodik rajta s ezért, hogy szent ábrándozásokra hajlamos lelke kissé kimelegedett, meditáló-szárnyú paripáját megjártassa s ezzel az 4des misei elmélkedéstől szelíden elvonva, a földiesebb ízű. kisebb lelki gyönyörűséget nyújtó, de Istentől rendelten kötelező, tevékeny munkán engedékenyebbé tegye: rendes szokása szerint most is kedvenc könyvében, „Az ikonafestés vezérfonaláéban lapozgat. Ez a szokása amellett, hogy a folytonos ismétlés által amúgyis betéve túdott szabályokat emlékezetében állandóan ébren tartotta, kellemes s egyúttal alkotásra lelkesítő áthajlást is képezett elmélkedő és tevékeny életmódja között, Az egyik lapon épen ez áll fantasztikus ornamentumokról díszes, lelkiismeretes kézzel írott ,egyházi-cirillikával: „Milyen volt Isten Anyjának testi alakja? Középmagasságú volt. Arca olyan, mint a búzaszem; a haja sárga, a szeme éles volt. Pupillája hasonlított az olajbogyóhoz, szemöldöke lekonyult és igen fekete ~(volt. Az orra nem túlságosan rövid, a szája mint valami rózsabimbó: édességgel telt; az orcája sem nem kerek sem nem hegyes s nem nagyon hosszú, az Istent tartó kezének ujjai finomak voltak. Egészen egyszerű volt, minden lágyság nélkül, de tökéletesen alázatos. Sötét ruhát viselt." Majd tovább Szt. Katalin vértanúról így írt a könyv: „Szép és világos arcú és ezért a holdhoz hasonló." A jámbor Phila rétről pedig így: „kilencven éves korában halt meg, de arca e magas kora ellenére sem változott meg:, szép volt és telt, mint a piros alma.' Ezzel szemben Sz. Theoktistát „vadász látta a pusztában és neki adta a ruháját, hogy elfödje mezítelenségét és a szent nő előtte állót és rettenetes volt s alig emberi formájú. Eleven hús nem látszott rajta mert a böjtöléstől a csontokat és ízületeket csak bőr födte. A haja fe hér volt, mint a bárány-gyapjú, arca pedig sötéten-sápadt. Neheze: lélekzett s csak halkan bírt szólani s egyáltalán semmi emberi
233
KRÓNIKA Hercegprímásunk uniós szózata A magyar katholikusok f. évi júliusi máriacelli zarándoklásának utolsó napján Serédi Juszinián dr. bíboros-hercegprimás mondott litániát, amelynek befejezése után nagyszabású gyertyás körmenetet vezetett. Az impozáns körmenet a kegytemplomba való visszatérése után a Bíboros-Hercegprimás a kegyoltártól megkapó a szívünkhöz legközelebb álló, szinte látnoki erejű és célkitűzésű nívós búcsúzó beszédet intézett a magyar zarándokokhoz: „Amikor a Szűzanya 'kegyhelyén szent zarándokutunkban a különböző nemzetekkel együtt hálát adunk a nyert kegyelemért, úgy érezzük, hogy egy nagy családnak vagyunk a tagjai. Az Isten egységbe foglalta az embereket, mert egy atyától származnak. Egy volt az ősatyánk és egys%es volt a család köteléke, egységes volt a nyelv és egységes volt a lélek, amely belekapcsolódott az Istenbe. De, amikor az Istentől elszakadtunk, a lélek Isten felé húzott, a test pedig a földre vont le bennünket -és meghasonlottunk önmagunkkal. Széthullt a család, széthulltak a nemzetek is, mert hiányzott belőlünk az Istenre való törekvés. Az Istentől elszakadt embernek az idők teljében az Ur elküldötte Jézus Krisztust, hogy az Egyházon keresztül visszavezesse az emberiséget az egységbe ; hogy egyek legyenek a családok és a családokból alakult nemzetek is visszatérjenek az Egyház kebelébe. Amíg az emberek az Egyházon belül maradtak, teljes volt az egység, de amikor elmúlt a középkor keresztényi egysége, minden felbomlott és meghasonlottak egymással a nemzetek is. A világ nemzeteinek mai ziláltsága is onnan van, hogy a nemzeten belül a családok és az egyes emberek is meghasonlottak. K a a "boldogság visszatérését akarjuk, akkor akarnunk kell, hogy térjen vissza az egység a magyar családokba és így egyek legyenek a keresztény katholikus életben. Az emelheti ki nemzetünket a mai siralmas helyzetéből -s az lenne a legnagyobb fia a h&zának, aki egy vallásúvá tudná tenni ezt a nemzetet, de úgy, hogy nemzeti érzésünk az egységből ne kapcsolná ki a többi nemieteket sem, hanem elismerné a többi nemzetek jogait és igényeit. Közös édesanyánknak, a Boldogságos Szűz Máriának olyan nagy a palástja, hogy az alatt elférnek az összes nemzetek. Ajánljuk fel zarándoklásunkat ezért az egységért és kérjük az Oltáriszentségben jelenlevő Ur Jézust, hogv mindnyájan egyek legyünk, Amen!" Nagy idők nagy főpapjához méltó beszéd volt, amelyben a nemzeteket egybeforrasztó krisztusi hitegységet, mint a nemzetek testvériségének is alapdogmáját a széttagoltság, s a földalatti erők káosz-tengerének világító tornyára helyezte. Lehet, hogy az emberi kényelem léte elfogultság nem fogja kellően értékelni az igazság bátor prófétaszavát, de az emberiség békéjéért s hazánk bodogúlásáért imádkozok lelkében soha többé nem fog kialudni ez a meggyújtott láng. Mi az uniós munka szerény magyar úttörői csak hálával gondolunk arra. aki meggyújtotta. Sz. I. dr.
234 — Takách Bazil amerikai gk. püspök 10 éves jubileuma. ' E . é. június 15-én múlt 10 éve annak, hogy a római Sz. Kelemen bazilikában, az Amerikába szakadt kárpátaljai ruthének és a magyarországi kivándorolt görög szert, katholikusok püspökévé szentelték Takách Bazil ungvári szemináriumi lelkiigazgatót, aki ugyanazon év szeptemberében már Pittsburgh-ban volt. Működése alatt sajnálatos kon.troverzia kezdődött az amerikai hívek és papok két nagy szervezete között, amely az ungvári uniós okmány privilégiumainak vitatásáig is elment s még ma sem fejeződött be. Minden igaz katholikus léleknek f á j ez az ellentét. Többoldalról megkérdeztek bennünket is, hogy mint a keleti egyház ügyeivel foglalkozó orgánum, miért nem szólunk hozzá. Bár a vita anyagát gondosan összegyűjtöttük, még sem tettük, mert meg vagyunk győződve, hogy Rómának irántunk tanúsított megértése és kormányzati bölcsesége a tárgyilagos és fiúi alázattal feltárt adatok alapján minden jogsérelem nélkül és a történelmi tradiciók megbecsülésével fogja lezárni a kérdést. — Befejezést nyert a liajdúdorogi egyházmegye megcsonkítása. Köztudomású, hogy a ,,Chri>stifideles "-bulla a szamosújvári, nagyváradi és gyulafehérvár—fogarasi egyházmegyékből 85 magyar nyelvű egyházközséget az ú j egyházmegyébe kebelezett át. Az átcsatolást az érdekelt egyházközségek egy része nem vette szívesen, mert politikai agitátorok az egyszerű és tanulatlan néppel azt hitették el, hogy az általuk a „román "-ság fogalmával egyazonosnak tartott „gör. kath. vallást" a „magyar" vagyis református vallásra akarják velük átcseréltetni. Ezért b. e . ' Jaczkovics Mihály ált. helynököt ki az ú j egyházmegye apostoli kormányzójának, Papp Antal munkácsi püspöknek képviseletében a aaatmárvidéki lelkészeteket 1913-ban meglátogatta, egyes .helyeken inzultáltak is. A megtévesztett hívek hamarosan belátták tévedésüket _s Miklósy Isván püspökké való fölszentelése és beiktatása után a béke és Bizalom helyreállott, de csak rövid időre, mert aiz 1918. évi októberi!'forradalom idején a szatmári és nagykárolyi román; népgyűléseknek első dolguk volt kimondani e (paróchiáknialk a hajdúdorogi egyházmegyétől való elszakítását. Az elszakított
chis Romulus nagykárolyi „román" lel. kész. Szatmár vármegye fó'esperese, mint ,.népvikárius" vette át s a romám neví-'ésű szatmárvidéki papság 2 ^ 3 kivételével el is ömerte egyházi feljebb. valójÉi.ak. Ennek a semmiképen sem törvényes állapotnak rendezése végett az Apostoli Szentszék 1919. tavaszán, nyomban a román megszállás után, ideiglenesen a nagyváradi püspök és ja balázsfalvai érsek apostoli adminisztrá. ciója alá helyezte e községeket. Ez a áJlapot állott fenin egész a folyó évig mikor la Szentszék véglegesen megadti hozzájárulását e lelkészeteknek a hajdúdorogi egyházmegyétől való elszakítá. sának fájdalmas tényéhez. A Keleti Egyházak Kongregációjának f. é. április 9-én 482. sz. a. kelt „Sollemni Conves. tiome" kezdetű intézkedése valamennyi! véglegesen Viaszakebelezte azok'ba ¡u egyházmegyékbe, melyekbe azelőtt tar, toztak. A Sz. Bazii-rendi szerzetes nővérei ejső anyaháza Amerikában. Un iont ow Pa. városában épült fel az anyahaj amelynek működéséhez, főképen, a hit vallásos iskolák fejlesztését illetői« igei; nagy .reményeket fűz Amerika gő| kath. lakossága. A célnak teljesen mej felelő anyaház felszentelését f. é. - zei tember hó 3-án fogja végezini Takái Bazil amerikai gör. kath. püspök papság nagy részvételével. Mindenes; re tiszteletreméltó példát nyújtottak i amerikai gör. kath. híveik áldozattól ségükkel, amely ezt a zárdát emelt) mert megmutatták, hogy- a gazdafii krízis mélypontján is alkot a hit és l Isten ügye iránt élő lelkesedés. 1 — Actio Catholica-gyűlés Múcsoi| baji A. Sajóvölgy katholikus népe í Péter és Pál ünnepén, Múcsonyban ti tott impozáns gyűlés keretében sorai zott foJ a Szentatya társadalommer eszméjének, az Actio Catholicának zílója alá. A gyűlést latin és görög szí tartású szentmise előzte meg. Áz els Mihalovich Zsigmond dr. tb. kanon1 az utóbbit Orosz József szsz. tanácso görömbölyi lelkész végezte fényes seglettel. Evangélium utáai. Kozma Já: miskolci hittanár az Anya szent egy; egészének és egyes tagjainak renci tetéséről tartott 1 szent beszédet. & után a hívek serege ünnepélyes mer) ben a hősök emléke elé vonult, j 7<>TWvw.»,V-[r Szilárd konzultor-főesp®!
235 p. kamarás pannychidát végzett a hősökért. A szoksz áz főnyi hívősereg részvételével megtartott gyűlést a levente zenekar a nemzeti hitvallással vezette be. Vaskovich Antal p. kamarás, főesperes megnyitó beszéde után Mihalovits Zsigmond dr. tb. kanonok, az A. C. központi igazgatója ismertette az Actio Catholica céljait. Kozma Ferenc, a Magyar Jövő főszerkesztője,, az A. C. országos választmányának tagja „Lehetünk-e katholikusok az Actio Catholioa nélkül?" címen tartotlt érdekes előadást. Szémán István dr. Papp Antal érsek. ap. admiinistrator üdvözletét és főpásztori áldását tolmácsolta. Vaskovich Antal zárószavai után a gyűlés a magyar nemzeti és a pápai himnusz eléneklésével ért véget. — Egyházmegyei zsinat a körösi gör. kath. egyházmegyében. Nyárádi Dénes dr. körösi püspök székhelyere hivta meg Msgre Bnirico Benedettit, aki a szláv katholikusoknak npgy barátja s már két évtizeden át dolgozott a Propagandában majd a Keleti Kongregációban, ahol éppen a szláv egyházmegyék ügyeinek előadója volt, — hogy az egyházmegyei zsinat menetét és programmját szerkessze meg. A tudósítások szerint a zsinaton sok fontos kérdés kerül tárgyalásra. — A „Werkblatt des Bonifatiuswerkes i / ő " c. bécsi időszaki folyóirat f. é. 17/18. számában „Die katholiken des grieohfechorientalischen Ritus in U n g a r n " címimel Gyulay Jenő írt a ,.Keleti Egyiház" adatai nyomián egy szemléletes összefüggő közleményt, amelyhez a csonka-magyarországi görögkatholikusok területi elhelyezkedését illusztráló térképvázlatot is ¡készített. Kár, hogy az ügyies cikk illusztrálására szárat vázlat csak a politikai határokat tünteti fel, mert az egyházmegyei határok külön feltüntetése nemcsak a mai egyházterületi megosztást, hanem a trianoni ,,béke'' siralmas egyházi vonatkozásait is jelezte volna. — A román egyházak köréből. Valerio Valeri bukaresti pápai nuncius látogatást tett Szűcs János balázsfalvai metropolitánál. Fogadtatásánál jelen volt Nicolescu lugosi püspök is. Balázsfalváról a nuncius Gyulafehérvárra utazott Majláth Gusztáv Károly gróf erdélyi latin, szert, püspök látogatása. — Balázsfalván Bélán kanonok elnöklete alatt, Kolozsvárott Kiss Simon el-
nöklete alatt „Sz. Nioteás Társulat" alakult az ,,Únio Apo6tolica" programimjával a szigorú napirendes papi élet gyakorlására. Az egyesület tagjai meghatározott időben végzik napi teendőiket: az elmélkedést, misézést, szentséglátogatásokat, breviáriumot, latot. Heténként gyónnak és évenként lelkigyakorlatot tartanak. — a román kultuszminiszter látogatást tett Hosszú Gyula kolozsvári (azelőtt szacnosújvári) gör. kah. püspöknél és a kolozsvári szemináriumban. A miniszter a szeminárium fenntartására nagyobb államsegélyt helyezett kilátásba. — A román főpapi kar intervencióra készül a kormánynál hogy a kultuszminisztériumban a gör. kath. egyház ügyeinek szolgálatára külön referensi állást szervezzenek. — A Velencei keleti hét programmja. Múlt számunkban már jeleztük azt az örvendetes eseményt, hogy f. é. szeptember 2—9-ig Velencében a Keleti egyház körébe vágó stúdiumoknak megismertetése céljából ú. n. Keleti hét lesz. Az „II Bolletino" f. é. júliusi számában közölt program szerint nemcsak fényesnek, de igen tartalmasnak is Ígérkezik ez a kurzus, amelyet rendezői a nikopejai sz. Szűz, ez. Márk és sz. Athanáz égi patronátusa alá helyeztek rendezői s amelynek alap témájául „az isteni Üdvözítő legfelsőbb parancsát: az egyház egységét jelölte ki. A keleti rítusok szerint naponként végződő sz. liturgiák és mas szertartások be fogják mutatni a keleti rítusok színpompáját és gazdagságát, az előadások pedig a kérdés lékyegét fogják a hallgatóság elé vetíteni. Etaeik közül kiemeljük fi következőket: P. Aurea Oddove S. I. milánói egyet tanár: „Áz egyház egysége, mint az isteni Üdvözítő parancsának realizálása." P. Lorenzo Tado: „A bizánci melurgia." P. Maurizio Gordello S. I. a római keleti intézet h. igazgatója: „Az Oltáriszentség, mint a keresztény egység éltetője", P. Nilo Borgia a grottaferratai zárda a p á t j a : „ Áz egyhlá
236 cés, a római görög ¡kollégiumban a liturgia tamára: „A tobholikus egyház egysége a keleti saentatyáknél"; Mons. dr. Domenico Panciera: „X. Pius és a Keresztény K e l e t " ; P. Emilio Hermán. S. I., a római keleti intézet rektora: „A pápaság, mint az egyház egys%ének k ö z p o n t j a " ; Mons. Cesare Spalanzani: „Az olatez actio Catholiea és ia keresztény keletre irányuló apostolkodás"; Stepham© Morello professor a monreali fó'egyhm. keleti delegátusa: „Isten anyja, mint a keresztény egység kegyelmének kieszközlője"' címen fog tartani előadást. Impozáns lesz a szentséges körmenet, amely a bazilika loggiájáról adandó szentséges áldással fog végződni A gyönyörűen megtervezett Keleti hét lelke: Luigi Lavitrano palermói biboros-érsek az olasz „Assoziaziane Cattolica per 1' Oriente Christiano" elnöke. Nagy szeretettel támogatja az acItiót1 Pietro La, Fontaine Velence bíboros-patriarchája is. Isten segítségében bízva mi is remélni merjük, hogy hazánkban, is fel fog ébredni az érdeklődés egy ilyen „Keleti h é t " iránt. — Görögkeleti szervezkedés. Június 29-én a váci kultúrházban görög szert, misét végzett magyar nyelven Russzkó János dr. a budapesti Aranysz. Sz. Jánosról nevezett gör. keleti magyar templom papja. A liturgiát gyűlés követte, mely kimondotta a váci gör. kel. magyar egyházközség megalakítását, mely egyelőre filiális egyházként a budaipestihez. csatlakozott. Pestsizentlőrineen két ízberi is volt már. görögkeleti mise. melyen sok gör. kath. is résztvett, kiket a szertartás azonossága megtévesztett. A Gör Kath. Szemle konkrét eset kapcsán nem ok nélkül sürgeti a pestkörnyéki görög katholikusok egyházi megszervezését. — Újvidéken június 24-én Csirics Grinej szerb püspök 160 gör, kath. ruthént vett föl a schizrnatikus egyházba. A Gör. Kath. Szemle híradása szerint Gyurgyevics Mihály szegedi görögkeleti szerb lelkész beadványt intézett a szegedi iskolák vezető testületeihez, hogy Doroszlai Mihály dr. magyar gör. kel. lelkésztől vonják meg az iskolaszéki tagságot és tiltsák el a hitoktatástól, mért a „magyar görögkeleti egyház" nem törvényesen bevett vallásfelekezet. A szegedi iskolaszék a beadványt elutasította. — A szentesi „püspökség", melynek meg-
alakulásáról a napilapok közlései nyomán mi is hírt adtunk, komolytalan „egyéni akcióvá" zsugorodott össze. A szatmári „Héliosz" Németh István „püspököt" a földig lerántja. Augusztusi számának egyik cikke szerint Németh István ,Jatin szertartású excommiuni«álit p a p , ' ' ! kit semmiféle törvényes egyházi szervezet püspökké meg nem választott, semmiféle pátriarcha föl nem szentelt és el nem ismert. — Más forrásból eredő hírek szerint nem vették komolyan akcióját a többi gör. kel. egyházközségek sem, a kultuszkormány pedig az egész mozgolódásnak véget vetett. Az egész eset egy szomorú jelen- ! ságe a látható fő, központi irányító hatalom hiányának, mely előbb-utóbb az egész orthodox egyházat válságba kergeti. — Az ifju-kommunisták és a vallás. Köztudomású már, hogy a Szovjetben egyre erősödik a vallásos érzület. A szovjet hivatalos kiadványai szerint, az intenzív vallás elleni harc mellett is az i ú. n. kolhozok, gazdasági közültetek tagjai 77%-ban szent képeket tartanak lakásukban. A falusi lakosság 23%-a nyilvánosan hitet tett arról, hogy a vallást becsüli, hasznosnak, sőt szükségesnek tartja, 30% állította, hogy a vallás senkinek sem árt és csak 18% tartotta a vallást a nép számára ópiumnak. 29% olyan zavaros feleletet adott, ; hogy osztályozni nem lehetett. Van.nak vidékek, ahol a lakosság 90%-a megőrizte vallásos érzületét, bár vallását nyilvánosan nem gyakorolhatja. A „Bezbozsnik" azt is közli, hogy a vallási társulat tevékenysége egyre szélesebb körre terjed ki, sőt egy francia lap (Observer) tudósítója arról is beszámol, hogy a szovjet-ifjúság egyre jobbam, a vallás felé fordul s hogy már vannak orosz vallásos ifjúsági szervezetek, amelyekben egyaránt helyet foglalnak a földmíves ás a munkás ifjak. (Duspastyr.) — Vr-i-d-lo. Az orosz szovjet-beren- j dezkedé's annyi, — előttünk értelmetlen rövidítéssel jelzi egyes szerveit és intézményeit, hogy külön szótár kell hozzá. Ez a rövidítés azonban a legfájdalmasabb mindenkinek, aki emberi miyoltára valamit ad. Oroszul ezt fejezi ki a rövidítés: Vremenno iszpolnyáty dolzsnoszty losagyi = Ideiglenesen betölteni a ló szerepét! A hitökért a Szolovecki-szigetekre száműzött orosz ka-
237 tbolikus és pravoszláv papoknak, híveknek jütott ez a szomorú szerep, melyet csak az Istenbe vetett erős hit tudott elviselhetővé tenni, mely martyrologium hőseivé avatta a kilométerekre állati erőt helyettesítő megalázott istenképmásokat. — A Jugoszláv ókatholikusok hivat«. los organuma a ,,Starokatolik" sürgős egyesülésre hívja fel az összes szláv egyházakat s felhívásában ezeket mondj a : „Az orosz istentelenek akciója a hi-
tetlenek millióit szervezte meg az egész világon. Azonnal meg kell kezdeni a munkát. Vájjon melyik nagyobb szláv egyház vállalja magára ezt? Krisztus orosz egyháza ma nem teheti, a többiek pedig mind kicsinyek a nagy orosz egyházhoz képest, de a kicsinyek egyesülése is tehet annyit, sőt többet is mint egy nagy. Az egyesülésben van az erő és a megváltás, azért tehát Krisztus Szláv egyházai fel a közös szervezett munkára!"
Az Actio Catholika lelkipásztori konferenciája. Az Aetio Catholica június 25—27-én rendezte meg ezévi lelkipásztori konferenciáját 294 pap részvételével. Az immár országos megmozdulásnak számítható tanácskozásnak ezidén az adta meg a különleges jelleget, hogy nemcsak a katholikus akció miibenlétéről, célkitűzéseiről s eszközeiről tájékoztatta közönségét, hanem tette mindezt a falusi viszonyokra való különös tekintettel. Kellett ez, mert ma már a falu pasztoráláisa sokkal nehezebb feladat elé állítja a lelkipásztort, mint a városoké. Amíg ugyanis a városi lelkipásztoroknak kidolgozott és kipróbált módszerek állnak rendelkezésünkre, kulturáltabb, megmunkáltabb lelkiségű és többnyire jobb anyagi viszonyk között is élő hívekkel kell foglalkozniok, rendezettebb körülmények között, addig a falu papja szemben találja magát bizalmatlan népével, mely a gazdasági válság közepette majdnem az éhenhalással küzd', so'kszor nagy területre szétszórva, megbízható intelligens vezetők, papi munkatársak nélkül, vállukon a kulturális elmaradottság terhes örökével s azokkal az eszközökkel, melyek a háború vérzivatara közepette lopakodtak lelkébe, mint a háború előtti kor liberális városi lakosságának szellemi baktérium telepe. De míg a város intelligenciájának megvolt Prohászkája, a falu nélkülözte a hasonló gyújtó és formáló lelket, szakított komu zervatívizmusával s lelkiségében balfelé tolódott el. A falu papja a városi pasztoráció módszereivel nem dolgozhatik. Sóvárogva várja a falu pasztorálisának megíróját s addig is mohón ragadja meg az alkalmat, akol munkálkodásának vezérét megtalálhassa, hogy hívei ne
kísérleti eszközök legyenek kezében. Őszintén mondhatjuk, minden várakozáson felül ilyen volt ez a konferencia. Glattfeider püspök úr elnöki megnyitójába^ a konferencia létjogosultságát fejtegette. A papság isteni jogon vezetője egyházközségének. Munkájában világi apostolokra van szüksége. Ezeknek az egyház szándéka szerint kell munkálkodniok a katolikus közvélemény megteremtésére lelkészük irányítása alatt, az Actio Catholica keretében. A mű, amire az Actio Catholica vállalkozik, nagy, de csak a legapróbb részletekig kidolgozott munkával lehet elérni. Az első nap általános kérdések tárgyalásával telt el, melyeknek közös alapgondolata az A. C. sorsdöntő jelentősége volt. Czapik Gyula nagyváradi kanonok, szerkesztő, a klérus szempontjából vizsgálta a kérdést. Anyagi szempontból rosszul állunk. Egyházi nagy birtokaink állománya 20%-al csökkent, törzstőkéink elvesztek, a földek hozama minimális és bár még közeli veszély nincs, a hangulat az egyházi vagyon ellen van1. Államsegélyünk aránytalanul kevesebb, mint a felekezeteké. A kegyuraságok nem tudják kötelességeiket teljesíteni. A párbér maholnap csak papiroson lesz, stóla nincs. Lassan az egyházi adózta^ tásra kell mindenütt átérni s innen pótolni legalább a létminimumot az egyházak s a lelkészek számára. Katholikus közvéleményt kell teremtenünk, mely miögénk áll, hogy (a jogtalanságok ellen védje az egyházat s a terheket vállalja. Jogi helyzetünk sem rózsásabb. Régi kiváltságainkat elvették. Számarányunk
238 többségünk ellenére nem érvényesül kellőképen. Városokban az elproletarizálódás veszélye fenyeget. Minél alacsonyiabbrendű a kenyérkereső foglalkozás, annál nagyobb benne a százalékunk. Iskolai végzettség szempontjából ugyamdsak fordított az arány. Mamnrat-plébániáinkkal szemben a felekezeteknek van 86 lelkes egyházközségre is külön lelkészük. — Lelki bázisunk nem romlott ugyan le ilyen nagy mértékbeli, nagyot romlott azonban a közhangulat erkölcsi mérlegelő része, csökkent a tekintélytisztelet. A város vallásossága felfelé ível, falun azonban az átlagos'katholikusok száma csökkent. Az intenzíveké nőtt. ugyap,, de óriásit emelkedett a semmivel sem törődőké. Az ellenség pedig, merésszé, támadóvá vált. Papsiagiunk lelkisége javulást mutat, de aránytalanul emelkedett ezzel szemben a lelkipásztori munka is. Szükséges azért is a A. C. szervezettségében rejlő erő s a berm,e működő világi apostolok segítsége is. ' Mihalovics Zsigmond országos igazgató a magyar A. C. általános helyzetképét vázolta. A protestánsok egy része a félelmetes Róma hatalmi szervezetének tekinti a műveltebbek azonban megállapítják, hogy a krisztusi élet duzzasztja. fel a lelkekben. Az államkormányzat szívesen látja az A. C. hitéletet mélyítő munkáját, de nem nézi örömmel a nyomon követő öntudat ébredését. Fél, hogy a politikai harcmezőkre irányul majd munkássága. A világi emberek közül sok megszakította közösségét az Egyházzal. Ezeket nem érdekli az A. C. A vallási megújhodás eleven tagjai azonban fokozódó érdeklődéssel néznek feléje. A készségnél azonban alig van több bennük, mert nincsenek cselekvéshez s önállósághoz szoktatva. Néha gyanakodva de egészben véve mégis készséggel állnak az A. C. apostolai sorába. A papság egy része haragszik, mert szundításából zavarta fel, más része úgy véli, hogy az egész a központ és a vezetőség dolga. Legnagyobb része azonban felismerte jelentőségét s belátja, hogy vele vagy sikerül most a tömegeket elővarázsolni élsi összefogni hogy Krisztus vegye át az életben a diktandót, vagy olyan kor tör reánk, mely még jobban visszaszorít bennünket. Önmagábanvéve pedig az A. C. egy gigantikus organizáció képét mutatja. A fővárosban működik az energia centrálé,
az országos központ, püspöki szék váró ban van a transzformátor, az egyhá; megyei tanács; az esperesi kerületekln az áramelosztó működik, a végső se pedig, hol minden energia életté válti dik, az egyházközség. Ez az óriási a: porátus azonban még nincs üzemben, magyar katholikus éleit még nines ihozj szokva egységes irányításEoz. Az alsót szervezetek alig jutottak túl a megal kuláson, ámbár több helyen már sz< eredménnyel folyik a munka, de csj ott, ahol az egyházi hatóság kérlelhet« lenül' leváltja az alkalmatlan személy ket. A szervezet azonban nem elé szellem is kell hozzá. Az A. C.-ban ki olyan aktív hitbuzgalom, mely híveint vezetőképessé teszi, de természetest hierarchikus rendben, s az A. C.-b: ennek a világi apostolokat keltő, neve és aktiváló áramlásnak kell járnia. 1 . ra a panaszra, hogy nincs megfelelő e: ber az a válasz, hogy nevelni kell. I A hozizá&zólások a jegyzők leikig; korlatára, a szociáldemokrácia fali agitációjára, a protestánsok felekaz előretörése, a városban járó munkás lelki helyzetére hívják fel a figyelmi Halász Pál dr. szeged-morai plél nos a munkatársak kiképzéséről és mi kábaállításáról adott elő. Munkatárs csak olyanokat szabad választani, ak ben megvan az aktív katholikus hitéle nem hiányzik belőle az apostolság la szükségesebb eszköze, a jó példa; toví bá van egyéni tekintélyük és rátermíj ségük, ennek legfőbb kritériuma egészséges közvélemény; végül érdekte! nek önzetlenül dolgoznak. A szüks4j lelkületeit lelkigyakorlattal lehelt a vökben kiniavelni. Munikábaállításuk j kén
239 sa-dalmi és nemzeti megújhodásunk egyetlen eszköze a vallásos élet. A férfiak megnyerése fontos, mert ők gzabják meg a család világnézetét, ők irányítják a társadalmi megmozdulásokat s ők a közéleti fórum hangadó szereplői. A magyar férfitipus a középutat szereti a vallásos életben. Elvégzi a minimumot, nagyobb lendületet azonban alig lehet tőle várni. Legalkalmasabb egyesület megnyerésükhöz á Credo. Szem előtt kell azonban tartani, hogy a Credo nem lelki önképzőkör, nem népszövetségi ülés, nem szórakoztató kulturdélután, nem politikai szervezkedés, legkevésbé a világi szónokok gyakorlati iskolája, hanem egyesegyedül és kizárólag a plébánia legelső hitbuzgalmi társulata, melynek célja a férfilélek nevelése, gondozása. vezetése. Hozzászólásokban az apák napjára, valamint a Credo kebelében folyó ápostolképzésről tesznek említést. A család kérdésével Horváth József dr. prefektus foglalkozik, a Casti Connubii' enciklika alapján. A család jogi, szociális és etikai védelmét követeli. Jogi védelem fejezetben a házasságtörésre s a magzatelhajtásra -kiszabott büntetés súlyosbítását, a fogamzás megakadályozó szerek reklámozásának eltiltását, mozi. színpad, újságok erkölcsi szempontból való szigorúbb szemmeltartását s a polgári házasságnak sürgős revízióját követeli. A szociális védelemben kívánja, hogy' a pap követelje lelkipásztori mozgalmakban a család intézményes szociális alátámasztását. Rá kell mutatni a Szentatya kívánságára, mely szerint oda kell törekednie az államhatalomnak, hogy a gazdasági és társadalmi viszonyok úgy alakuljanak, mikép minden családapa a maga, felesége és gyermekei tisztességes eltartásához szükséges bért megkereshesse. Az állam intézményes megsegítését követeljük a katholikus magyar fiatalság családalapításának lehetővé tételére. Adjon ki az A. C. kis- ingyenes propagandafüzetet, mint a szociáldemokrácia teszi s ebben fejtse ki a katholikus házasság tiszta tanát. Alakuljon végül katholikus gazdasági akció: katholikus csak katholikust támogasson. A család etikai védelmére azt kívánja, hegy az iskolai oktatást használjuk fel minden fokon a családi életre való nevelésre. A jegyes oktatást a legalaposabban kell
végezni, s ebben a fő szempont a mély vallásosságra való figyelmeztetés legyen. Ajánlja a házasság előtt való orvosi vizsgálatot. Kívánja, hogy as esketést lélekkel végezzék, iehetőleg nászmisével. A házasság megkötése után családi pasztoráció kívánatos. Rá kell nevelni a családot a házassági éefordúó megünneplésére, közös vallási gyakorlatokra. A papság'a gyakorlatban is juttassa kifejezésre hitét a readezetlen házasságúakkal szemben! Ha vezető tisztviselők az ilyenek, tartsa fel velük a hivatalos érintkezést, de barátkozásról szó sem lehet! A Szentatya kijelentését idézi, mely azt Mvánja h'ogy a lelkipásztor a háziasság ellen vétő materiális bűnösöket a gyóntatószékben világosítsa fel az egyház tanításairól s nem szabad tudatlanságban hagynia. A hozzászólók a polgárilag törvénytelen együttélés megakadályozását kívánják, továbbá a tisztviselőknél a gyermekek után progresszív segélyt, a katonatisztek kauciójának leszállítását, a papoknak szociális kérdéssel való foglalkozását, hogy a munkások bizalmát megnyerjék. Ezek után a papság Glattfeder püspök úr kegyeletes szavai mellett a Prohászka-szobornál lerótta kegyeletét a nagy főpap emlékének. E lélekbemarkoló aktus után Keraer István tartott előadást a plébániai lelkiélet megszervezéséről. A lelkipásztor feladataként Prohászka szavaival ezt je.ö te meg: ,,A mi feladatunk ?.r. embert Isitekhez és a túlvilágra vezetni." Tehát a papnak legfőbb gond iát a lelkiélet ápolására kell fordítani. Az egyéni lelkiélet megszervezése csak annyiban áll, hogy megfelelő őrtállókról gondoskodunk, kik kellő időben mindenről értesítenek minket. A plébánia körfis lelkiéletében megszervezésénél két szempontot kell szem előtt tartanunk legyen tömeg az ájtatosságon s ez a részvétel eredménnyel is járjon. Híveinktől három dolgot kívánjunk, ebben áll a lelkiélet leegyszerűsítése: kegyelmi életet, Krisztus követését és állapotbeli kötelességeik teljesítését. Hozzászólásokban az egyházi ének kérdését vitatták. A liturgia és a népélet címen Kühár Flóris 0. S. B, egyet. m. tanár tartott előadást. A liturgia és a népélet szoros kapcsolatba jutott egymással. A kö-
241 zépkorban az Egyház valósággal hozzásimul a magyarság lelkiségéhez, megáldottal mindazt, amihez a nép szíve hozzánőtt. E z a folyamat a népleiket a krisztusi kultusz maagsságába emelte volna, ha nem jön a protestantizmus, mely a túlzó spiritualizmus kishangsúlyozásával elveti az anyagi mozzanatokat. nekitámad a szentségeknek és szentelményeknék és még a" 18. század „felvilágosultsága," mely a jozefinista szemináriumokkal megfertőzte a papságot és a népet. A liturgikus mozgalom hódít az egész világon, el kell jutnia a f a l u r a is hogy egy kultuszközösségbe foglalja a papot és a népet. Jó renddel biztosítani kell az amúgy is kedvelt búcsújárások népszerűségét. A községi búcsúnapot méltóképen kell megünnepelni. R á kell nevelni' magunkat és híveinket is a szentelmények buzgó és helyes használatára. A nép gondjait a szentmise ú t j á n vigyük a Gondviselés színe elé. R á kell nevelni a népet, hogy babona helyett a bajokból való védekezésnek meg vainnak a természetes eszközei. ezeket fel kell használniok, de amellett jó a „hitből jött imádság is." Szendi László dr. szszéki tanácsos azt a gondolatot boncolja, hogyan lehet az egyesületeket az A. C. szolgálatába állítani. Ez az előadás épúgy. mint a következő nap előadásai annyira a gyakorlati élettel kapcsolatosak, hogy részletesebb beszámolót terünk nem enged.
Oetter György dr. a lelkigyakorlatok, népmissziók, húsvéti gyóntatás kérdésével foglalkozik, továbbá a hitbuzgalmi szakosztályok életében található visszás, ságokkal. Kiss Péter iskoláink szellemét kifogásolja. Még mindig nem nevelnek eléggé kimondottan katholikus széliéin-* ken. Nem ismertetik nagyjainkat, nem domborítják ki a katholikus öntudatot. Geosits a nagyszámú család, gondozatlan gyermekek, rokontalanpk, szegény betegek gondozásának vándor munkanélküliek, szjemérmetas szegények ellátásának problémáival foglalkozik. Mez^gár tll Lajos I j a i j v o az A. A , C. v/. székesfehérvári • —- egy ' ' • — 1 . • - • házmegyei munkásságával illusztrálja az A. C. vezetősége működési utasításainak végrehajtását, Szentgyörgyi József pedig a lelkipásztor számára a statisztikai adatokból meríthető tanulságokat adta elő. Az utolsó délutánon Witz Béla pápai kamarás értekezett „Az i f j ú s á g ránevelése a katholikus a k c i ó r a " címen, melyben gyakorlati példa keretében mut a t t a be elgondolását. A hozzáfűzött megbeszélésen az iskolából kikerültek vallásos nevelését, a tanyai ifjúság hitoktatását, valamint levente és cserkész ügyeket tárgyalták. ,, A görögkatholikus papságból Szécnáo István dr.. K r a j n y á k Gábor dr., Dudás Miklós 0 . S. B. M., Toma László dr. és csekélységem volt jelen a konferencián, i Rohály Ferenc dr.
még ha az csupán a külső köntösében jelentkezett is. Magának a finomlelkű Nagy Sz. Vazulnak kellett a pogány költészet külső formáitól az igaz keresztény hit épségét féltő jámbor lelkeket megnyugtatni. De még neki sem sikerült, mint ahogy az egyházi költők részéről történt megbékítő és kiegyeztető kísérletek is jobbára meddők maradtak. Ennek a sikertelenségnek egyébként még más oka is volt. Habár a költészet -keresztény egyházias szellemű lett, az azt kisérő ének éte zene megtartották továbbra is érzékies színpadi jellegöket. Alexandriai Sz. Kelemen, a laodiceai részleges zsinat 15. kánonja, sőt maga Aranyszájú Sz. János is erélyesen ostorozták é kárhoztatták ezeket. Az egyházias népköltészetben a régi klasszikus hagyományok bizonyos formáinak meghamisítása azért sem sikerült, mert a klasszikus versmérték, a ritmus, hangsúly és zeneiség bizonyos túlfinomult, előkelő stílust kívánt meg, melyekkel a vallásos téma keresetlen egyszerűsége, az egyszerű nép lelkéhez való hozzáférhetősége s józan emelkedettsége (sobria elevatezza) nehezen volt összeegyeztethető. Kiváló dallam- és himnusz-költőknek végre hosszú idő múlva sikerült oly népies szent költészetet teremteni, mely a hagyományos ősi pogány költői és zenei formákat kiküszöbölhette. Ilyen volt Sz. Román. Az ú j stílusú alkotások érvényesülési ideje akkor érkezett A id/ilr ínUrotnáv.
. „,„„..,1,^ ouuuiu művészi erzeKenysegöket s nem a szótí ség, illetve szótagazonosság lett többé a költészetben a fontos, hanem a nyújtott, erős hangsúly (aocento tonico), vagyis, mint Pantelaki athéni t a n á r mondja, a melódikai hangsúly átalakult ritmikussá. A művészi ízlésnek ezen átalakulása már a IV. században kezdődött. A szótagmennyiség és szótagazomosság — sokszor a rím is — eleinte még megtartották uralmukat a vallásos énekköltészetben, de a túlfinomult világias stilus s a profán, színpadias dallam elenyészett, hogy a keresztény lélek femkölt egyszerűségéhez hozzánemesedjék. A teljes átalakulás akkor történt meg, midőn jámbor szerzetesek kezdték művelni s végre magas tökélyre vinni a bizánci vallásos himnuszirodalmat. így keletkezett végre a népies vallásos énekköltészet, melynek már inem voltak magasabb művészi igényei s mely az anakreoni verselés negyedfeles jambusos menetét nagyjában ugyan betartotta, de ezen' versmérték szabályaihoz pontosan nem ragaszkodott és nem a metszetek és hangsúlyok számszerű változatossága, hanem inkább a versszakok arányosságára, a bennök kifejezett gondolatok és fogalmak egységére és a nyújtott erős (toniecus) hangsúly szabályszerűségére — melyeket együttvéve ma gondolatritmusnak nevezhetnénk — fektette a fősúlyt. Szerzőnk kifejezi azon véleményét, hogy ilyen jellegű népies költészet létezése már a pogány irodalomban is feltételezhető, sőt valószínű, s a keresztény vallásos énekköltészetnek abból való kifejlődése sem valószínűtlen. A 15 féle, típusokban bemutatott énekmintákról megjegyzi, hogy azok szerzői és dallamai ismeretlenek, ami régiségök mellett szól, mert a régi időket jellemzi az, hogy ^ a dalszövegnek és dallamának szerzője azonos volt. Sokszor a dalszerző csak ú j szöveFrammenti Eucaristici get szerkesztett egy régi dallamra, mely utóbbi annyira közismert lehetett, hogy * D. Nilo Borgia, jeromonaco di Grottaferata. annak közlése fölösleges volt. antichíssimi. Saggio di poesia sacra popolare Bizantina. 1932. (D. grottaferratai áldozár-szerzetes. — Ősi énektöredékek !;iaz Oltáriszentségről, Szerző értekezésének II. fejezetében részletesebben ír a bemutatott minták ősi mivoltáról. Ezek teljesen nélkülözik a klasszikus formákat s így abszolút értebizánci vallásos népköltészet szemléltető példái. 1932.) Szerző, kinek a bizánci liiturgia eredetéről .szóló, művét ismertettük - ,, nemrég „„mrécr ismertettuUflemben népköltészeti termékek. Könnyen emlékezetbe véshető formában a szent O előszeretettel » a "bizánci liiturgia eredetéről szolo népkölté müvet nem g k i v á l t , k é p e n történetek valamely epizódjából vagy valamely ájtatossági gyakorlatból indulnak különös foglalkozik a bizánci vallásos Szerző, W »az Oltáriszentségről ^ b i z á n c i vallasos népköltészeuei b ^ nj,. L á t h a t ó k g a l k a l m i r ö g t 5 n z é s e k kísérletei. Hogy az egyszerű nép megeroltetes annak azon kinek ágával,a mely szól & mintegy t Aujönös be aKaxj ^ i ti h a s s a el, azért inkább esak a ruházatuk költői, egyébként tartalmilag mennyireelőszeretettel méltatlan a iog^a szemrehányás, gör.s mintegy szert, kathuuR. U d l T A . 'lIVUU il*i/ua J n é i k — 0 1 t á r i s z e n tmintha s é g - r ő l aszól ü«.A. l s aojcáxtin r t annak azon agaval, e i y ^lenne ' ^ tökéletes. e r thatalmas fforrásmunkát bennök, amennyi elesendő költői arra W uw Oltáriszentség iránt mnem Errea gör. nézves z18 tal csupán annyi ann v íköltészet " a Z e van, i n K a t > D csak a ruházatuk e ov- ^ k„fu «,* i,u i h .,w . k mintha o r r á s m t m k á t tíflesupán nulmányozott át és dolgozott f ö l ; végre 15 féle görög szövegű mintákban m u t a t j hetők legvenek n r f ^ i 7 - 7 ' £ e í ? ö k > amennyi elegendő arra 2 1 ? tartalmilag to1 T e a t ü be a bizánciak mélységes áhítatának ősi példáit a legméltóságosabb Oltáriszentséj az Eucharisti« L P ' 5 mkább hangsúly nrózák T ; ^ T ' g í^°ztetM % ^ , ^ ^ . , t s - ű í t ó , ; v ^ ^ a C & ^ g f f l ^ j s s
IRODALOM
J
detét és jellegét tárgyazza. Kiemeli, hogy habár Gergely, Sz. Szofromiusz stb. az ősi görög klass: görög költészet minden b á j á t és ihletét igyekeztek az egyházi költészetben is meghonosítani, ez a bizánci liturgában mégsem tudott gyökeret verni. A keleti keresztény vallásos" köztudat mindentől félt, ami a régi pogány világra emlékeztette
'
"
242 Eucharisztikus énekről lévén szó azok eredetét a I I I . és IV. században kereshetjük, midőn az Oltáriszentség kultusza, a mindennapi szent áldozás általános elterjedésével, a legmagasabb fokon állott. Egyébként fontosságukat és a (bizánci egyházban való általános elterjedésöket az is bizonyítja, hogy azok szövege a gör. szert, legrégibb Euchologionokban (Rituálé), Liturgikanokban s más egyházi' könyvekben is megtalálható, mint a hivatalos, nyilvános szertartások kiegészítő része. A bizánci szertartásnak tisztelete, hódolata és imádata az Oltáriszentség iránt a legmélységesebb, a legtökéletesebb volt. Szerző a közölt eucharisztikus émekminták forrásairól, melyekből azokat merítette, a ü l . fejezetben külön is beszél. Ilyen elsőrendű források a Sz. Tamás, Sz. Fülöp apostolok cselekedeteiről, és a Sz. Tamás csodáiról í j t apokrif művek, melyek ilyen énekeket tartalmaznak s így ezek ősisége kétségtelen (ül.—IV. század). Szerző a hiányos, elmosódott szövegeket, melyek sokszor prózai alakban jelentkezaiek, igen ügyesen rekonstruálja s megmutatja, hogyan nézhettek ki azok — gondolatritmusuk szerint való versszakos beosztásban. Frappáns bizonyíték az ősiség mellett az is, hogy két egétezen különböző régi kódexben teljesen azonos énekszöveget talált s azt be is mutatja. Különös fonossággal bír az utolsó helyen közölt és a sok helyen csak szófoszlányokiban ránk maradt eucharisztikus énekminta, melynek eredeti szövege így esak igen nehezen volt újraalkítható s melynek eredete — eltérőleg a többi mintáktól — a X H I . századba nyúlik vissza. Minden valószínűség szerint Szicíliában keletkezett, erősen költői lelkű szerzője bizonyos Niphoai, nevű zárdafőnök (hegumenus). A theologiai lírának e kiváló olasz-bizánci termékét talán a délitáliai Nagy-Görögország egyik utolsó himnusz-költője alkotta s az olasz-bizánci szent éneköltészet ezen utolsó visszhangja egykorú a nyugati eucharisztikus kultusz első megnyilatkozásaival. Szerző nem t a r t j a egészen valószínűtlennek, hogy a 15 mintában bemutatott énekszövegek nem teljesen befejezett alkotások s régi Euchologionokban azok folytatása is föl lenne található. Tudós bizantinisták szorgalmas kutató munkáj á r a vár ezen szép feladat. A IV. fejezet 15. mintában — mindegyiknél a forrásmunkák újbóli megjelölésétvei — magokat a felkutatott s rekonstruált görög énekszövegeket mutatja be. Egyet latin fordításban. A nagy szeretettel s ékes olasz stílusban megírt 65 oldalas mű, mint a bizánciak többé kétségbe nem vonható ősi eucharisztikus kultuszának s ezen kultusz magas fejlettsége bizonyítéka, nagyban hozzájárul a rólunk szóló téves megállapítások eloszlatásához. Id. Petrásovszky Leo.
* Az „Apostolos Barnabas" ciprusi görög egyházi lap júliusi számai eredeti ciprusi kódexek alapján közli Szent Trihyllios leukosiai püspök offieiumát eredeti versmértékben. Ugyanezek a számok hozzák Bossuet „Pál Jézus Krisztus apostola" c. művének görög fordítását. A július 15-i szám vezető helyén közli Ü . Photios konstantinápolyi érsek, egyetemes pátriareha, és „az Isten előtt buzgón imádkozó" döntését a ciprus-szigeti Kykkosi kolostor fölötti joghatósági vitában. A pátriareha a kolostort a ciprusi egyháznak rendeli alá. A július 30-i szám Szofrónius tollából f o l y t a t j a a párisi nemzeti könyvtár ciprusi eredetű kódexeinek ismerte-
tését. Ebben a számban Neophytos szerzetesnek „Tíz beszéd Krisztus parancsairól" című könyvét ismerteti lészetesen. * A bikszádi bazilita-folyóírat, a Cuventul Adeverului hármas összevont számot adott ki a nyár folyamán. (Jul.—szept.) A szokott gazdag és magas színvonalú homiletikai anyag mellett „Még egyszer a hitoktatásról" címen Brinzeu Miklós dr. lugosi ¡kanonok sürgeti érdekes vezető cikkben a hitoktatás intenzivebbé és praktikusabbá tételét. A lap többi cikkei gyakorlati lelkipásztorkodási kérdésekkel foglalkoznak.
243 • Duchovna Sztrázsa. A jugoszláv keleti egyházi életnek nívós organuma, (szerkeszti István arehimandolta Zomborban) f. é. második negyedévi füzetéiben a következő érdekes közleményeket találjuk: , A právoszláv kereszténység szociálethikája", Iréni bácsi püspök tollából, amelyben konklúzióként megállapítja, hogy a szociálethika terén hatással volt a keleti egyházra a nyugati egyház, amelynek szociálethikája azonban feltétlenül az ősegyház tradícióján nyugszik. „Az ember fiainak sírása és nevetése" címen a szerkesztő fejtegeti a Szentírás alapján, hogy érzelmi világunknak két jelensége hogyan legyen áldás és ne átok forrásává számúinkra. Folytatásban közli a füzet S-z. Pál Apostol Timothenshoz írott levelének is mertetését. Külön cikk foglalkozik Csarnojevics Arzén patriarcha egyházi ás politikai működésével és Bán Mitro
fán cetinjei érsek, montenegrói metropolita életével. A kisebb közlemények között „az egyházi és szerzetesi élet áttekintése" címen a szerb patriarchatus és szerzetesi élet legújabb eseményein kívül az autiochiai, a jeruzsálemi gkel. patriarchatus, az orosz, a bulgár, a görög és a román pravoszláv egyház életéből közli a legújabb mozzanatokat. A katholikus egyház életéből, a ,,L' Unité de 1' Eglis" nyomán közöl adatokat. Megemlíti a velencei keleti hetet, a grotta-fenatai Schola Canitorumot s,tb. , Végül a német protestáns egyház életéből ismerteti „az igazhitűek gyülekezetének" legutóbbi határozatait. Irodalom rovatában a pravoszláv kiadványokon kívül az Orientália Christiana kiadványait és M Kor.ovecnek a sz. Bazil rend reformjáról írott (1. folyóiratunk májusi számát,) művét ismerteti. Sz. I. dr.
Üj püspökség Folyóiratunk nyomása közben vettük az ungvári baziliták folyóiratának, a „Blahovisztnik"-nek f. é. szeptemberi számát, melyben közli, hogy a huszti püspökség, melynek felállításáról többször volt már szó, a legközelebbi időiben megtörténik. A Blahovisztnik szerint a cseh kormány már hozzájárult a tervhez, s az új püspökség fenntartására az ott maradt magyar hercegprímási birtokból juttatott volna megfelelő ingatlant. Jelzi e folyóirat, hogy egyházi körökben egyre erősebb a hír, hogy a huszti püspökség felállításával egyidejűleg a, munkácsi püspökséget érsekséggé emelné őszentsége s az ú j püspökségen kívül alája rendelné az eperjesi egyházmegyét is. — A folyóirat szerint a kárpátaljai ruithén nép vallási és nemzeti életének fellendülése indokolja ezen mélyreható és történelmi jelentőségű egyházkormányzat változást.
Ne örülj a gazdagságnak, mert elveszíted azt, minit a színész, aki játéka, végeztével leteszi, r u h á i t . . . Nem látjátok-e, milyesni gyerekes dolog az, mikor a fiúk játék közben, had csapatot alakítanak lés vezért választanak. Ilyenek, sőt még jeÜenitékelenebbek a földi dolgok, melyek ma megvannak, holnap már nincsenek! . . . A föld javait soksizor nem halálmikban vesiztjük el, hanem elolvadnak, még mikor élünk, eltűnnek, hogy múlandóságukkal kiábrándítsák kedvelőiket ama dőreségből, mely hozzájuk vonja s megmutassák, hogy e javak természetüknél fogva tűnékec nyebbek az árnyéknál is. CAr. Sz. .Tííti/*o
244
KELETI LEXIKON Keleti egyházi naptár. A polgári időszámítás és az egyház ünnepeinek kapcsolata alapján szerkesztett táblázatos kimutatás, mely az egyes évekre vonatkozólag a hónapok napjainak számiszerű sorrendjében mutatja, hogy 1. a hó bizonyos napja milyen elnevezésű hetinapra esik, 2. az illető naptári napra az egyháznak minő ünnep vagy emléknapja van kitűzve, esetleg minő ünnepeket és emléknapokat tart ugyanakkor a többi egyház vagy vallás, esetleg a polgári társadalom, állam stb. és végül 3. hogy a Nap •és Hold, e két, bennünket leginkább érdeklő égitest a Földhöz mint viszonylik, (Keltük és lenyugvásuk, a hold fényváltozásai stb.) A keresztény naptár alapja a csillagászati év, melyet 12 egyenlőtlen hosszúságú (28—31) ¡napos hónapra osztunk. Ettől függetlenül illeszkedik a naptárba a hetek szerint való számítás, melyet a mózesi törvény tett a zsidóknál kötelezővé s amelyet folytatólagosan a kereszténység is átvett. A polgári időszámítást Kr. e. 46 körül, Julius Caesar rendezte. Az általa végrehajtott rendezés eredménye a Júlián-naptár, melyet 1582-ig a keresztény Anyaszentegyház is általánosan használt és sok keleti szertartást követő nép egyházi életéhen még ma is használ. Julius Caesar Sosigenes egyptomi csillagász számításai alapján a tropikus és hosszát 365 ¡napban és 6 órában állapította meg. A polgári időszámítást ezzel úgy hozta összhangba, hogy 3—3 évet mindig 365 napjával számíttatott, minden negyedik évet pedig 366 naposnak vétetett. A 325-ben tartott niceai I. gyetemes zsinat az egyház főüinnepét a húsvétot a Júlián naptár szerinti időszámításban úgy helyezte el, hogy ennek az ünnepnek a tavaszi napéjegyenlőségre következő első holdtölte utáni vasárnapon kellett kezdődnie, ha pedig a zsidók Nizán havának 15. napjával s következéskép a zsidó pászkaünji epével összeesett, egy héttel el kellett halasztani. Minthogy a niceai zsinat idejében a tavaszi napegyenlőség máro-i í.— „ „
egyenlőség napja gyanánt ezt határozta meg. Eszerint, ha március 21-én holdtölte van s egyúttal szombatra is esik, másnap: március 22-én, húsvétvasárnapot ünneplünk. Ha azonban a holdtölte 20-án van, azaz még a napéjegyenlőség előtt, akkor be kell várni a következő holdtöltének bekövetkezését, vagyis a 29-ik napot, április 18-át, miely ha vasárnapra esik, a húsvétot csak a következő vasárnapon, április 25-én lehet megünnepelni. így a húsvét ünnepe a Hold fényváltozásaitól függően, 35 napi ingadozással, hol korábbi, hol későbbi naptári napra esik. Minek folytán a húsvéttól függő változó ünnepek egész sora is ugyanilyen ingadozásnak van kitéve, úgyhogy az állandó és változó egyházi ünnepeknek a ¡naptárban való elhelyezkedése 35-féleképen lehetséges. (Lásd: húsvéti hatánkulcs.) A niceai zsinat határozata értelmében, mivel abban az időben a csillagászati tudomány központja Alexandria volt, az alexandriai pátriárkának lett -kötelessége a húsvét idejét évről-évre meghatározni és a római pápának jelenteni, ki aztán közölte a többi egyházakkal is. E rendelkezésnek azonban a nehézkes közlekedési viszonyok miatt alig volt gyakorlati jelentősége, miértis olvan módszerről kellett gondoskodni, melynek segítségével a húsvét idejét hosszabb időre is meg lehetett határozni. Több sikertelen kísérlet után Ananiás egyiptomi szerzetesnek sikerült kielégítő módon a problémát megoldani. (Arkadios császár idlején, 395—408 között.) Művét Aquitaniai Victorius nyugatra is átvitte s tökéletesítette. (457 körül). Ennek nevéről nevezik ezt a táblázatot, melyet a keleti egyház a magyarországi görögkatholikusok kivételével ma is érvényben tart, Victoriántáblázatnak. Az Ananiás, illetve Victorius-féle számítás alapja a napkör és a holdkör elnevezésű kettős ciklusrendszer. Napkör. Ha az éveket Julius Ceasar szerint 365 s minden negyedikét 366 nappal számítjuk, egy 4 X 7 = 2 8 éves ciklust kapunk, melynek letelte után az V.crvháy azAmrwwiíHáhól fontossásrs'al bíró
245 vasárnapok ugyanolyan naptári sorrendben/ térnek vissza. Ezt a 28 éves kört nevezzük napkörnek. E napkörön belül minden évnek egy sorszáma van, melyet napkulcsnak nevezünk. Krisztus születési évét időszámítási rendszerünk a napkör 9. évének veszi, ezért a napkules kiszámítása igen könnyű. Az évszámhoz 9-et adunk s az összeget 28-al osztva, a mutatkozó maradék a napkulcsot adja. Ha maradék nincs, a napkulcs 28 lesz. Holdkör. Egyik holdújulástól a másikig a régiek számítása szerint 29 éfe fél nap telik el. Ennek figyelembevéte mellett egy Meton nevű csillagász már Kr. e. 439-ben megállapította, hogy 19 év letelte utáni a hold egyes fényváltozatai a hónapoknak ugyanazon napjain térnek vissza, azaz, .ha pl. 1934-beai rnárc. 31-én ¡holdtölte volt, 19 év mulya, 1953-ban március 31-én ismét holdtölte lesz. Ezt a 19 éves kört Metonféle ciklusnak, vagy holdkörnek nevezték el. Azt a számot pedig, mely azt mutatja, hogy valamely esztendő a holdkörnek hányadik éve aranyszámnak mondják. Krisztus születési évét a holdkör első évének veszik s így valamely évre nézve az aranyszámot úgy határozhatjuk meg, ha az eggyel megnövelt évszámot 19-el osztjuk. Az aranyszámot a maradék mutatja. Ha a maradék 0, az arainyszám 19 lesz. Indikció. A napkör és a holdkör évszámainak összeszorzásából Ananiás, illetve Victorius 532 éves nagy ciklust nyertek, (periódus Yictoriana), melynek letelte után a hetinapok és a hold fémyváltozatai is úgy térnek ^ vissza, hogy minden egyes fényváltozás nemcsak ugyanazon számú, hanem ugyanazon nevü napra is i'eg esed. így aztán sikerült olyan táblázatot összeállítani, mely látszólag örök időkre meghatározta a változó ünnepek rendjét. Ezt a táblázatot a gorög-szláv egyház indikció-táblázatnak nevezte el, magát a periódus Victorianát pedig indikciónak, illetve a latin szó görögből átvett alakjával indiktionnak. Az indikció—táblázat az 532 évből álló ciklus minden esztendejére sorrend szerint megállapítja a tavaszi napéjegyelőség utáni holdtöltét és ennek hetinapját, s ezekhez és a zsidó naptárhoz is viszonyítottan az u. n. húsvéti határkulcs. 532 év leteltével a határkulcsot ismét az előbbi sorrendben térnek vissza. (A latin egyházi időszámítás rendszerében az indictio más érte-
lemben szerepel, melyet itt neon tárgyalhatunk.) A húsvéti határkulcs egy szám 1—35 között, mely a húsvétvasárnap eshetőségének 35 napos ingadozásához képest megjelöli, hogy abban az évben, mikor az illető kulcsszám érvényben van húsvét vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőség után hányadik napra fog esni. Ha húsvétvasárnapja március 22-én van, ennek megfelel a 1, ha március 23-ra esik, ennek megfelel" a 2. határszám, es így tovább, míg a legkésőbbi húsvétvasárnapi eshetőségnek, április 25-nek az utolsó határszám, 35 felel meg. Az ószláv egyházi táblázatok 'határkulcs gyanán.t a eirilbetűs abc betűsorát használják. Az A. Megfelel az 1. határszámnak, a B. a 2-nek stb. az utolsó betű (jaka) a 35-nek. A periódus Yictoriana I. indikció első évéül a világ teremtésének évét vette és szerinte számítva az 1934. év a XVI. indikció 526. éve, 1941-ben a XV. indikció kezdődik. Krisztus születésének éve a X. indikció 188. éve volt, vagyis a világ teremtésétől az 5508. esztendő. (Bizánci korszámítás.) A Meton-féle holdkor, azonban nem vág össze a természetes hold^áltozásokkail, mert Meton kereken 29 és fél inapot vett két azonnos fényváltozás időközének, holott az a valóságban 29 nap 12 óra 44 első és 2 másodpercet tesz ki. Ezért a Meton-féle holdkörön alapuló periódus Victoriana is hibás, hibás tehát a keleti egyház egész számítási rendszere is a húsvét ünnepét illetően, így állott elő ezidén is, hogy a keleti egyház (a magyarországi gör. kath. egylház kivételével) mind a Gergely, mind a Julián-naptár szempontjából szabálytalanul ünnepelte a húsvétot. Ezidién ugyanis a tavaszi holdtölte, Gergely-naptár szerint, március 31-én 3 óra 15 perckor volt, hajnalban. (Athéni egyházi Hemerologion, 1934.) A zsidók húsvétja is március 31-én volt. A táblázatok hibájából azonban a keletiek a húsvétot nem tartották meg április 1-én, hanem csak a hold utolsó negyede utáni vasárnapon, április 8-án. Ez vonatkozik a felemás naptárt használó keletiekre, akik t. i. az állandó ünnepeket' a Gergely-naptár szerint t a r t ják, a változó ünnepeknél azonban megmaradtak a Julián mellett, mely szerint az idei húsvét március 26-ra volt téve. Tévesen számítottak azonban a tiszta
247
246 Julián-naptár szerint ünneplők is, mert a Gergely-naptár szerinti március 31., mikor holdtölte volt, Julián-naptár szerint még csak március 18 volt, tehát a niceai zsinat szerint még nem számíthatott tavaszi 'holdtöltének, a legközelebbi holdtölte pedig Gergelynaptár szerint április 29-én 14 óra 45 perekor lesz, (athéni naptár szerint), vagyis a Julián-naptár szerinti április 23-án, a mi naptárunk szerint május 6-án kellett volna lennie, ha t . i. paschalionjuk a niceai zsinat határozmányainak megfelelt volna. Epakta. Mivel a csillagászati év 366 nap és 6 óra helyett, mint azt X I I I . Gergely csillagászai kiszámították, csak 365 n. 5 óra 48 első és 46.17 másodpercig tart, vagyis 11 p és 14 mp-el rövidebb, Julius Caesar naptára minden 129 évben 1—1 nappal többet mutatott a valóságnál s így 1582-ben a tavaszi napéjegyenlőség március 21-e helyett már március 11-én beállott. Erre X I I I . Gergely pápa a naptárt olymódon helyesbítette, hogy minden négyszáz évben három szökőnapot elhagyatott éte a százas évek közül csak a 400-al osztható számúakat hagyta meg szökőéveknek. Hogy pedig a már addig 10 inapra szaporodott tévedés h e l y T e jöjjön, 1582. októberéből az 5. és 15-e közé eső tíz napot kihagyta s 4-e után azonnal 15-ét íratott. A Meton-ciklusok szerinti számítás helyébe pedig a holdfényváltoZatok napjainak megállapítására bevezette az epakta-számítást. A javított rendszerű epakta vagy holdkulcs alatt azt a számot értjük, mely megmutatja, hogy az illető év kezdetén az újhold hány napos. Év kezdetének az epakta szempontjából máreius 1. tekintetik. Ezidén a februári holdújulás 14-én volt, februárban 'hátra volt még 14 n a p : ez az 1934. év epaktája. Az epaktaszám minden' évben 11-el nő, ha azonban 30-on túlnőne, csak a 30-on felüli rí fezét veszszük epaktának, 30 helyett pedig 0-ot. A holdkör 19. évében az epaktát 12-vel növeljük. Háromszáz évenként egyszer ez a 12-vel való növelése elmarad, miáltal a számításban még mindiig meglevő kis tökéletlenség is elenyészik. A legutóbbi ilyen holdkiegyenlítés (aequato lunae) 1800-ban történt, ú j a b b kiegyenlítés 2100 körül lesz. A kiegyenlítés úgy történik, hogy a századfordulót magábafoglaló Meton-ciklus (holdkör) 19-ik évében nem 12-vel hanem csak
11-el növeljük az epaktaszámot. Az epaktaszámok és a vasárnapi betűk ismeretével a változó ünnepek meghatározása egészen könnyedéb történik. Vasárnapi betű. A latin szertartású egyháztól kölcsönzött elnevezés, melyet csak a magyar nyelv használ görög vonatkozásban is. Egyházi könyveink „évi b e t ű n e k " vagy napmutatónak" mondják. (Egészen más is, mint a latin szert a r t á s ú naptár vasárnapi betűje.) A keleti egyházak naptárában minden egye« évet az abc hét első betűjének egyikével jelölünk meg. Az egyházi könyvekben, főleg a Horologionban, minden gyes nap officiumrészei előtt ott találjuk az abc-nek első hét betűjét, minden, betű alatt egy-egy hetinap kezdőbetűjét, alatta a napiszentek neveit a következőleg. Junius A B C D E F G 1 S v h k s c p Szent Jusztin bölcsész, vértanú és egy másik Sz. Jusztin és a vele voltak. (Következik az officium. U t á n a : ) Junius A B C D E F G 2 v h k s c p S Szent Nioefor konstantinápolyi pátriárka, hitvalló atyánk. Sz. Sándor konstantinápolyi érsek atyánk. Az évi betűk minden napnál abcrendben következnek, alattuk azonban a napok kezdőbetűi úgy vannak elhelyezve, hogy , a z évi betű alatt minden egyes naptári napnál annak a hetinapnak kezdőbetűje áll, melyre az illető évi betű uralma alatt a naptár szeriinti napnak esnie kell. Pl. az 1934. évben a Julián-naptárt használó keletiek évvi betűje F , a Gergely naptárt használóké mindig az utánajövő, tehát G. Ennek tudatában megállapíthatjuk a fenti kis táblázatból, hogy a folyó évben a J u lián-naptár szerinti junius l - e csütörtökre, a Gergely-naptár szerint junius 1. pedig péntekre esik. A napmutató vagy évi betű minden évben eggyel tovább megy: A-ról B-re, F-ről G-re. G-ről A-ra, szökő év után pedig kettővel: Aról C-re, s már F-ről vissza A-ra, Gről vissza B-re stb. A vasárnapi betű a görög egyházban március 1-én változik. Januárban és februárban még az előző évi van érvényben. Paschalion. Ezen u. n. kortaai jelek secitséeével tudiuk használatba venni az
ú. n. paschalionokat, a húsvéttól függő változó ünnepek táblázatát. A görög egyház régi paschalionja az 532 éves periódus Viktoriana keretében minden egyes évre nézve bizánci számítás szerint a világ teremtése é3 Krisztus óta; a napkör és holdkör számait; az évi napmutató betűt és végül a húsvéti határkulcsot. További rovataiban, feljegyezve találtuk a határkulcsnak megfelelően a vízkereszt és húshagyó közötti „húsos hetek és napok" számát, a triodkezdő vasárnap, valamint húshagyó és vajhagyó vasárnap dátumait, gyümölcsoltó ünnepének esését a triód heteihez viszonyítva, húsvétvasárnap dátumát, Sz. György ünnepét a húsvéti körhöz viszonyítva, a mennybemenetel és pünkösd ünnepét s végül az apostolok böjtjének tartamát. Emellett a görög könyvekben külön fel volt jegyezve ,/nomikon P h a s k a " név alatt a zsidó húsvét ideje és a latin húsvét is s még néhány más adat. A Gergely-naptárral bevezetett epaktaszámítás mellett a húsvét meghatározása tisztán az epaktaszám és a vasárnapi betű segítségével egy egész egyszerű táblázat segítségével történik, melyből a határkulcs és húsvét n a p j á t meg-
határozva a többi iadatot a határkulcsok sorrendje szerint szerkesztett görög paschalionból állapíthatjuk meg, melyet a magyar evangéliumos könyv függeléke is tartalmaz. (Pettrássy Konstantin: után.) Szent Kelemen-bazilika. Rómának egyik legr%ibb temploma, amelynek története a hagyomány szerint az apostoli időkbe nyúlik vissza s a IV. század vége felé már Sz. Jeromos is említi. Több nevezetes egyházi esemény fűződik hozzá. I t t ítélték el (441.) Zozimus pápa a l a t t Pelagius tévtanítását. A keleti kereszténységnek azért becses ez a bazilika, mivel I. Miklós pápa parancsára ide helyezték el Sz. Cyrillnek a szláv népek egyik nagy apostolának tetemét, amely ma is a templom bal hajójában nyugszik. Freskó és mozaik kép is őrzi ebben a bazilikában a két görög apostol testvérnek Szent Cyrillnek és Szent Methódnak emlékét. A XV. századból származó mozaik ké'peket G. Orvicto készítette. E z a templom is bizonyítja Róma megértő szeretetét a keleti kereszténység iránt, amelynek nagy apostolai és liturgikus rendezői is voltak Sz. Cyrill és Sz. Methód.
ADATTÁR A görög-orthodox egyház mai állása Az orthodox görög egyház jelenlegi állásáról az Athénben megjelenő Enkolpion Ekklesiastikon Hemerologión 1934. évi folyama a következő adatokat közli. A görögkeleti egyház tiszteletbeli fejének H . Photios konstantinápolyi pátriárkát tekinti, kii címében magát „Konstantnápoly, az Ű j Róma 'ersekének és egyetemes p a r i a r c h á n a k " nevezi. Az autokephal görög egyház f e j e Chrysostomos athéni metropolita, Athén és az egész Hellas érseke. A joghatósága alá tartozó metropoliák száma 32. Joghatósága csak a régi Görögország területére terjed ki. Az ú j országrészek és a máshonnan Görögországba menekült orthodox főpapok közvetlen az egyetemes pátriarcha alá tartozik. Ezek száma 36. — 78 főpapi t r ó n
248 közül ezidőszerint mindössze 3 van üresedésben. Kréta szigete önálló metropolia 5 püspökséggel. Segédpüspöke esak a chiosi metropolitának van. A közvetlen az egyetemes pátriarehának alávetett többi főpapokkal együtt a görög-orthodox egyegyháznak ma 88 püspöki renddel biró főpapja van. Törökország területén 6 egyházmegye van, az ú. n. Dodekanesos-ban 4, Albániában 3. A világ ¡különféle tájain közvetlenül a patriarcha joghatósága alá helyezkedetten a következő 6 orthodox főpap él: 1. Amerika érseke, Athenagoras, Newyork; segéd püspöke Kalliszt Ferenc. 2. Csehszlovákia érseke, Sabbatius, Prága. 3. Karelia és egész Finnország érseke Germános, Sortovalia. 4. Tellin és egész Esztonia érseke Alexander, Revál. 5. Észak és Nyugateurópa exarhája Germanos thyateirai püspök, London. 6. Ausztrália és Óceánia főpapja a Sidneyben élő Timotheus püspök. Jellemző, hogy Albánia 3 főpapja közül kettő is viseli az „Albánia exarchája" címet. 21 főpap él Görögországban és egyéb területekén olyan, akinek székhelyéről menekülnie kellett, többnyire Törökországból és Bulgáriából. 5 püspök címzetes metropolita is. Észak és Nyugateurópa exarchatusa alá (London) a következő egyházak tartoznak: London, Manchester Cardiff, Liverpool, Málta, Páris, Marseille, Lyon, Saint Ettenne, Grenoble, Ponte de Gherruy, Leipzig, München, Antwerpen, Lausanne; köz$peurópai exarchátusa alá (Bécs székhellyel): Bécs, Budapest (lelkész: Kopphas Leontios archimandrita), Tergeste (Trieszt), Velence, Genua, Nápoly és Brinisi, mind betöltve. Ausztráliában 9 lelkészet van, az amerikai és egyéb területi lelkészetek számát nem közli a naptál. Az alexandriai patriarchátus élén Meletios áll, Alexandria, Lybia, Pentapolis, Aethiopia, Egyiptom és egész Afrika pápája és pátriarkája, mint hivatalos címe mondja. Kilenc egyházmegye tartozik hozzá: Tripolis, Leontopolis, Port Said, Tanta, Adis Abeba, Johannesbourgh, Chartus, Tunis. A lelkészek száma 53, temploma kereken 100. Az antiochiai patriarchatus feje III. Sándor „Antiochia és az egész Kelet pátriárchája." Székhelye Damaszkusz. 15 egyházmegyét ölel fel. A jeruzsálemi patriarchatus jelenleg üresedésben van. Patriarchájának hivatalos címe különben: „Jeruzsálem és egész Palesztina patriarehája." Joghatósága alá tartozik 6 metrópoli a és 11 'érsekség. A cyrusi autokephal egyház érseki széke jelenleg szintén üres. A kormányzást Leontios paphosi exarcha l á t j a el. Az érsek székhelye L'eukosia (Nicosia). Az egyházmegyék száma mindössze 4. A szerb patriarchatus feje Barnabás ipeki érsek, belgrádi és karlovici metropolita és egész Szerbia patriarehája. Három metropolita tartozik joghatósága alá (Cettinje, Skoplje és Sarajevo) 1 cimzetesj metropolita, a banjalukai püspök, míg a püspökségek száma 23, melyek közé számítják a pa'kráci, temesvár-nagykikindai, budapesti, felsőkarlócai, susaki püspökségeket is. (A magyarországi görögkeletiek, amennyiben nem románok, a budai szerb püspök alá vannak besorozva.) A romániai patriarchatus feje Myron pátriarcha. Suffraganeusainak száma 4. Joghatósága alá tartozik még a moldvai metropolia (Jessy) 3 suffragán püspökkel, az erdélyi (Nagyszeben) 4 suffr. püspökkel: Kolozsvár, Arad, Nagyvárad és Karánsebes,, a bukovinai (Csernovitz) 1 suffraganeussal, a beszarábiai (Kisenev) 2 s u f f j raganeussal.. Külön felsorol a kimutatás Románia területén 13 hellén egyházat, közöttük a brassóit is. Felemlíti a naptár a lengyelországi varsói metropoliát is 4 püspökséggel. Az orosz egyházra vonatkozó adatok már a naptár előbbi évfolyamaiban is hiányosak voltak. Az ú j évfolyam meg sem említi már az orosz egyházat. — ma — os.
Kiadja a Chrysostomos Társulat. Felelős szerkesztő és kiadó Szémán István dr. pápai prelátus. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Hunyadi-utca 3. szám. Nyomatott Ludvig István könyvnyomdájában Miskolc, Rákóczi-utca 18. szám.
Magyarország katolikus kózben levő e g y e t l e n
POSZTÓGYÁRA
önnek minden drágító közvetítő kikapcsolásával közvetlen posztógyárából szállítja garantáltan tiszta gyapjúból készült
RUHASZÖVETEIT.
Belvárosi lerakatunkban tekintse meg szöveteinket; vidékre kérje gazdag szövetmintakollekciónkat, melyet költségmentesen és minden vételkötelezettseg nélkül megtekintésre szívesen küldünk. Kérjük, győződjön meg arról, hogy a lelkiismeretes, katolikus magyar gyári termelés milyen tökéletes gyapjúszöveteket produkál. Minden méter tartósságáért felelünk.
TRUNKHAHN posztógyár és ruhagyár rt. B u d a p e s t , I., Lenke-út 117. Belvárosi lerakat és mirtikszabóság: Budapest, V., Proh&szka Ottokár-utca 8. (Az egyetemi templommal szemben)
DUDINSZKY IMRE ipariskolai szaktanító, úri és papi S Z A B Ó M E S T E R Készítek mindenféle különleges papi ruhákat, rendes és római reverendát és cimádát legizlésesebb kivitelben, melyet számos elismerő levél igazol.
MISKOLC, RÁKÓCZI--U. 28.
SZÉMÁN ISTVÁN d r . :
MINDENNAPI KENYÉR Egyszerűbb k ö t é s . . . .
2*80 P
Vászonkötésben
3*50 P
. . . .
MEGRENDELHETŐ KIADÓHIVATALUNKBAN Legalább 10 példány rendelésnél árengedmény
Üzemben 1922 óta 300 munkással
Magyar kir. állami vas-, acél- és gépgyárak BUDAPEST,
X., Köbányai-út 21.
Lakóházak felszereléséhez a közismerten elsőrangú Teudloff-Dittrich-féle kivitelben gyártunk: kézi - és erőhajtású kútszivattyúkat és kútfelszerelési alkatrészeket, házi vízellátó berendezéseket, bor- és savszivaftyúkat stb. Lakóházak, középületek stb. részére legalkalmasabbak a hazai barnaszéntüzelésre szerkesztett
Jobbágy-féle folytonégő kályhák
