UTOLSÓ SZEMPILLANTÁS,

R E T T E N E T E S

UTOLSÓ SZEMPILLANTÁS, M e lly e n ,

Jó-előre rejá kéízűlvén, Szerencséjfen által-ment

Néhai Tekéntetes, Nemzetes, Vitézló

NAD-FÖY KRUCSAI /

/

IAN OS 1 / i~v • A • A

Ú R/1

1• tr•

A’Tifzán inén valóDiftriőtualisKirályiTáblának Első Érdemes AíTeíTora.

Mettyet Ugyan azon néhai Tekéntetes Urnák Halotti " Pompás Temetésének fzom orú alkalmatofságával

A Nyir-Báthori Páter Conventualis Minoriták K.laftromána{ udvarán /74/. Efyendoben , S^ent Jakab Havának 13• 'N.apián

Ugyan azon Szent fzerzetbéli egy fzerzetes Páter élő nyelvel így predikállott. Superiorek engedelmébül.

Nyom tattatott K A SSÁ N az Academiai bőtűkkel 1 7 4 1 *

D ifpone dom ui t u s , quia morieris tu, & non vivcs.

V** ss. Rendeld-el a te káyidot, mert meg-halfite, és nem f o g v' *' élni. emberi gyarló életnek fzaporán forgó kereke olly nagy íebes fütáfsal fiet végezésből ki-ment fzomorú keferves Halálának határához, 's-utólsó fzempillantásának végéhez , mellytől ffigg az órókké-va­ ló ság ; hogy egéízz életének folyamja nem egyéb­ nek láttafsék lenni, hanem clly ajtónak , melly általa’ más Világra megyen az ember. A ’ Királyok Udvarában k é t, három pitvar, avagy befzélgető ház találtatik, ’snéha tőbb-is, mellyeken által kell menni minek előtte a’ Király Házába leheíTen járu ln i: hogy tudni­ illik kiki efzefen meg gondollya, ’s okofan meg fontollya dolgait, mellyeket a’ Király eleibe akar terjefzteni. Úgy adgya azU ríftenis ezt az életet, ezt az űdót az halandó embernek, hogy itten egyik napról maiikra mint néminémú ajtókon által m envén, minek előtte a’ Király kfifzőbére , utúisó fzempillantására juíTon, minek előtte meg hallyon, minek előtte az Iílen-Itilő fzéke elejbe állyon, jól reá kéfzűílyőn, efzefen meg-gondollya mit felellyen az Égi K i­ rálynak: meg-fontollya miképpen terjefzfze-ki ezusáját FelségesTeremtő Urának; e’ felett Joságos-cftlekedeteknek köntösébe öltöz­ zék , hogy íflen fzemei előtt kedvei találhaífon , és boldogul múlhafson-kf e’ Világból. Erre tanit bennünket Isaiás Próféta fel-vett fzavaim fzerént: Difpone domui tu* , quia morieris tu, & non vives ; 7/^ 35. rendeld-el a’ te házadot, mert meg halfz te, es nem fogfz élni; ren1. deld-el életedet, és úgy é lly , miképpen halálod óráján akarnál ta­ láltatni, ama vers fzerént: g u x fecifje voles hoctempore, quo móri. eris: hocfácias quando corpore f'ams eris. Halálod óráján mit akar­ nál hogy cfelekedcél volna, azt vidd véghez moíl egéfséges korodA 2 bán

bán, hogy örömmel érhesd Teremtéfed czéllyát. Erre oktat bölcs Seneca-is, n ha a’ Pogányságnak íététségében neveltetett: Tót a vigeneca. ^ difcendum eftmori ; egéfz életünket arra kell rendel, fink , hogy boldogul halhafsunk meg , és fze* encféffen határozhaíTuk utolsó ízempiUantáí'unkat, végső lehelletünket. Ez a’ vég kerefztények, a’ mellyért élünk: ez az határ, mellyre minden cfelekedetünket kell igazgatnunk. Oh ízerencsés,vagy fzerencséden ! b o ld o g , vagy boldogtalan! félelm es, vagy bátorsá g o s! rettegtetö, vagy bátorító utolsó lzem piiia;tás! melyre mi­ nyájunknak reá kell lépnünk. Ennek buldog végben- viteléért cfelekedett, valamit cfelekedett az A ty a , Fiú, és Szent L élek lilén. Ezért a’ fzempillantásé^t küldötte az Atya Szent Fsát a’ földre: ezért fzülettetett JE S U S a ’ jáfzolban, firánkozott a’ pólyában, kömyülmetéltetett a Tem plom ban; és valamit az után első fzempillantásának pontyátol fogva, mellyel lehelleni kezdett Annya méhében,az utol­ sóig , mellyben ki atta Lelkét a’ kerefzten, gondolt, m ondott, cfe­ lekedett , és fzenvedett, az embernek boldog haláláért, ’s utol­ só fzerencsés fzempillantásáért vitte véghez. Ezért vagyon a’ négy Evangeliom , a’ vagy inkább , négy könyvekben egy Evangeliom , hogy onnan tudományt merítenénk boldog határozáíára utolsó fzempillantáfunknak. Ezért vagyon Üdvözítő Urunknak Szent Oldalá­ ból ki folyó Hét Szen tcség, ugyan annyi Szent Lélek Ajándéka, az Anyafzentegyháznak ót Parancfolatcya, Szerzetefeknek három ízoros Fogadáíá: ezért fzélyes e’ világon olly fzép Praedikatziók mon­ datnak, annyi temérdek könyvek irattatnak, ’s-az Űdvófség kere­ sésének egy Illeni Terméfzetre határoztatott rendes módgyai ki gondoltatnak. e Miért a’ Papi Kendek éijet nappá-térznek a’ Lelkek U d vó fségének keresésében ? Templomok mellett laknak, elméjekkel fzfin* telen múnkálkodnak ? Miért a’ Barátok el-hagyván mindeneket sö­ té t Klaftromokba köfalok közé zárakozván , ejjel nappal imádkoz­ ik/. n s. ván , gyakorta bóytólvén , napiában Dávid Prófétával hétfzerefen £-.164. diefirik az lílent? Szent Pállal ütik, verik, őldőklik, fanyargattyák, és fzolgálat alá hajtyák telteket? Miért a’ Rem eték a’ Pufztákban, a’ földnek üregiben , a’ vadaknak barlangiban töltik egéfz életeket ? foháfzkodnak, íirnak, jajgatnak m intáz Orofzlyánok, Sárkányok, és Strucz Madarak ? Miért Szent Lőrincz tüzes roítélyon süttettete ttf

tett? Szent Sebeftyén egéfz teftén nyilaknak sürú lövöldözéfitízenvedte? Miért más győzhetetlen kerefztények, Kriítus bajnoki 16 farkon fzagattattnak ? B ijle n ti f u n t , ----- ludibria, ( J v e r béra ex per- H tbr.ii. ti ,in ju per & vin cu U ,& carceres: lapidati [unt, f e t íi juntát éntati ju n t, sr-36.37* in occijione gU d ii m ortuijm t. Ki-fefzittettek, csufoláfokat, és ve­ reségeket ízenvedtek: annak fölötte fogságokat, és tőm iőczöket: meg k&veztettek, el vagdaltattak, meg kilirtettek, kardal meg ólettet tvén m egholtak? miért még-is múlok : circuierunt in melotis, v%tz.zg> in fellib u s caprinis, egentes, anguftiati, affiicti: quibus non erat dignus mundus. Szélyel já n a k , hegyeken bújdoítak, jú, és kecske bőrök­ ben , fzfikőlkódvén, fzorongattatván, nyomorgattatván, kikre nem volt méltó e’ világ ? mind ezeket utóisó fzempillantátokra nézvén cfelekedték, végső lehelleteknek fzerencsés boldogulásáért ízenvedték. Ezért vannak a’ vigyázó Papoknak annyi Tem plom i, a’ Barátoknak annyi Klaftromi, a’ Rem etéknek annyi barlangi, a’ ízüzütnek erős záros lakó heiyei ? Miért annyi gyenge Iffiak , Js-roía módgyára virágzó ártatlan ízúzek életeknek virágjában meg vetvén e’ viiágor, és annak minden győnőruségit elhagyták húzókat, ’s-hazáiokat, kegyefen neveié édes Attyokat, ’s-Annyokat, kedves teftvér attyokfiait ? egyedül clak az utolsó fzempillantáfnak boldog ha­ tározásáért mivelték mind ezeket: jó példát mutatván nekünk,hogy mijs valamit gondolunk, Izóllunk, és cfelekefzünk, mind azokat an­ nak boldog kimeneteléért cíelekedgyúk. Méttóságos , Nagyságos, Tekéntetes, Nem zetcs, Vitézlő Úri Fő Rendek,m eg epett izivek bánatival íiránkozó V érségek , fzivbéli ohajtáfsal fzánakodó, ’s-kefergő jámbor Egyházi, és fze zetes Ren­ dek , gyá zban öltözött Udvari cfelédek, felső , középső , és alsó rendbeli fzeméllyek ! Immár fordítom fzomorú fzovaimat ezen éjjeli ijerztő fzinre, ezen borzafztó kéfzületre : ezen fzomorú zokogáfsal, fzivbéli bánattal, homályos fzinnel, égő fáklyákkal, cfepegő gyer­ tyákkal , mint annyi kőnyvező fzemekkei kőrnyülvett sőtétes ko­ porsóra, és abban h elyh eztetett, ’s-Itilet napig tartó mélly álomra ju to tt, ’s-bé zárattatott néhai Tekéntetes Nemzetes Vitézló Nádfő iK R U C S A l JÁ N O S U rra, Tiízán innen való Tekéntetes Dicaflerialis Táblának egyik érdemes Tagiára , ezen X N . Szabolcs Várm egye dicsőfségét emelő Ofzlopára , ügye fogyottaknak eröís iftápiára, mindeneknek bölcs tanács adójára; es azt kérdezem tőlA 3 led

ledTekéntetes Nemzetes U nM iértm ég életednek regvelébenjfiűságodnak zfengéjében gyakorlottad magadot (mellyet tellyes életedben-is meg-tartottál) a’ Szentségeknek nagy ajtatofsággal való gya. kor fel-vécelében, buzgó Imádságokban, Ifteni Félelemben, és más féle júfzágos cfelekedetekben? \ Miért táborozáfodban, V itézi ko­ rodban, héves sűrű csatákon , mezőket pirofsággal feftó véres harczo k o n , éles tö rö k, nyilak, és kópiák tóréíiben, kard ok, íiíákok, pajfok fzakadozáfiban, puskák, agyú k, ’s-bombák ircoztató ropogáfiban, ellenséged vérében hizó fegyvereddel fel óvedczve lévén vitéz társaidnak oltalmazáfiban, nagy dicsófséggel, bátor fzivel alhatatoífan meg m aradtál, 's-harczot állottál, és mindenkor nem másban , az egy igaz Iftenben vetetted rem énségedet, mondván Pfíil.i6. Daviddal: Domínus Protecior •vita mea , a ajtio trepidabo ? az Ur én 2- életemnek oltalm azna , kitói fséllyek ? Miért a’ T. Dicaílerialis Táblának érdemes Aífeífora lévén, mindenkor fzegénynek, gazdag­ nak , boldognak, boldogtalannak, árvának, özvegynek igazságot kévántál fzolgáltatni ? Miért Királyi Palczával, Angyali koronával, fóldi birodalommal ékefen tündöklő néhai Felséges Uradnak, fel­ kent K irályodnak, Tifzt vifeléfedben tizen nyolcz efztendóket eltóltvén, mindenekben meg akartad mutatnihivségedetíMiért kedves Házas-tárfoddal, életed m áfsávalT. Nemzetes Csebi Pogány Borbáráv al, moftan koporsódnál keferves zokogáfsal, le csfiggö kezek­ kel , meg hervadott ajak o k k al, záporos fzemekkel , halványult orczával, fziv fzoritó bánatokban kesergó Máráddal tizen három efztendóket, és két holnapot kedved tóltó örömedre, fzived meg nyugtatására, Lelked vigafztalására cfendes békefségben töltöttél ? Miért fok efztendóktöl ta rtó , ’s-gyakran ágyba fektetó betegségidet Iftennek ajánlottad, és csudáikozáfra méltó Tóredelmeíség tetelid között , Jób Patriarkával magadat Itten akarattyához fzabtad? felely meg énnekem Tekéntetes Nemzetes llr, és mond meg mind ezeket miért cselekedted? ’s-miért fzenvedted? Ah kerefzrények! még némúlt ékefen fzólló n yelve, és nem fzóllhat. Meg felelek én helyette s azért vitte véghez életének dicíirites cfelek td etit, azért ízenvedte békefséges tűréífelki mondhatatlan gyötrelmekkel kinzó fajdalmit, hogy Életének végét boldogul érheífe, utolsó ízem pillantását ízent&l határozhaífa. így keil minékönk-is cfeiekednönk, hogy boldog leheíTen világból való ki múláfuak.

Mellyre hogy fzerencséfíen reá kéfzűlhefsfink mi-is,minek előt­ te meg mongyam miképpen kéfzúlt életének utolsó fzempillantására ezen fzom orú, gyáfzos Uralommal k ó rn yék eztetett, bú-bá­ nattal kórnyál vétetett koporsóban bé záratott T . Nem zetes U r: azt magyarázom megh, pompás Tem etésének alkalm atofságával: M elly nagy fájdalm i, féielmi, retteg éíi, és irtózáfi vannak embernek éle­ tének végsó óráján, utolsó fzempillantásán m ikor kim úlik e’ világ­ ból. Mellyról miglen befzédemet fo ly ta to m , o lly reménségben v a g y o k , hogy kedves Úri Halgatóimnak figyelm ezó halgatáíokban jneg nem csalatkozom. Sok féle fájdalm i, féielm i, rettegéíi, irtózáíi, és kéférteti van­ nak embernek tellyes életében ; de e z e k : initia fu nt dolorum, mind Matt. 14* cfak ezégéri, elól járó hop-meíteri az utolsó fzempillantásban leendó fájdalminak, félelminek, rettegéfinek, irtó záíin ak, kísérted nek, nyomorúságinak. Fájdalom itt laktod földéről el»menned , fzám* kivetésbe köldecned, rokonidtól, ’s kedvefídtól el-búcsúznod, tulajdonidcól, ’s-gazdagságidtól m eg-válnod, gyónyórűségidtól, ’s-minden javaidtól el-távoznod. Félelem fok fajdálm as nyomorúságo­ kat fzenvedni. R ettegés mindenektől gonofznak itiltetni. Irtózás az Ördögökkel kűízkódni; de ezen nyom orúságokat fzámlálhatat- _ . lan grádicfokkal felöl haladgya az Halálra vá lt embernek keferű tengere. Mert akkor vifzfza térhetedenűl óró kké el-kell hagynod (Judtuor e’ világot, mellyen éltei, hazádot, mellyben fzűllettettél, a’ Váróit, mújjimis* mellyben nevelkedtél,h ázadott, mellyben ven d ég esk ed tél, ágyad o t, mellyben kényefen hevertél, kertedet, m ellyben sétáltál; egyfz ó v a l: minden h e ly e k e t: és az egéfz világon nem léfzen ollyan ízegelet, mellyben tovább m eg maradhafs: fzám kivetésbe , járat­ lan útra, ifméretlen főidre fzolga nélkül egyedül kell m enned: lelkednek vagy meny Orfzágba , vagy P o k o lb a , T eltednek mélly sír­ b a, a’ főidnek fetét gyom rába, férgek afztalára, ’s-k ig y o k , békák konyhájára : A kko r örökké való búcsút kell venned fzerelmes fzüléidtől, bátyáidtól, N én éid tó l, atyádfiaitól, ro k o n id tó l, barátid­ tól , fzolgáidtól, cfelédidtól, és m indenektől: nem-is léízen fenki, ki tégedet arra az ifmértetlen, cfudálatos órókké valóság tartomán* nyának úttyára el-késérjen. E g y hatalmas gonofz életű Fejdelem­ ről olvafom, hogy midőn éfzre venné halálának kózelétését, palo­ tás C felédihezigyfzólla; H allyátok hiv fzolgaim, ’$-kedves barátim i

íegellyetek meg engem et, és a’ közelgető haláltól moft egyfzer fzabaditfatok m eg ; v a g y , ha m egkell h aln om , bárcfak tárfaim le g y e te k , és ezen vefzedelmes úcazáfomban egyedül menni ne eng ed g yetek : igy hozza magával az igafság-is,hogy a’ kik világi dicsót ségemben réfzes<etek, vefzedelmes állapotomban elne hagyatok. Hallgatnak erre minnyájan, fenki nem kóvétvén akarattyát; azért méregre fakada, és azon hamis hizelkedöket nagy kiákáífal átkoz­ v á n , ki bocsátá boldogtalan lelkét. íg y járfz te-is kerefztény halgató, halálod óráján, ha moft gonofzúl é lfz ; akár mint kiálcfad: Job 19 Aíiferemini mei, miferemini mci, fedtem vos ttmici mei. Konyőrüllye®.2I'. tek rajtam , kőnyórüllyetek rajtam bárcfak ti jó barátim! kikkel et­ tem , ittam , vigan vendégeskedtem , gyönyörűségekben élcem. Nem léfzen a’ hizelkedók közül eygis , a’ ki tégedet meg oltalmaz­ zon, nem léfzen, a’ ki az őrökké-valóság úttyán veled járjon, nem léfzen, a’ ki meg vigafztallyon. A kkor el keli hagynod tettednek , fzerencsédnek, !s-terméfzetednek minden’; ja v a it: meg fofztatól rú h ájdtól, vagyonidtól, pénzedtül, kincfeidtól, gazdagságidtól, fzantófőldeidtől, épaietidtó l; barmaidtól, kik az iftállóban, halaidtól, kik a’ .tokban, gyümölcs fájd tol, mellyek kerteidben, vetem ényidtöl, mellyek a’ m ezőben, búzájdtól, m ellyek csürejdben, drága boraidtól, mellyek pinezéidM .i.».ai.ben v o lta k : nuclus inhuncmundum venifti, nudus exibis. Mezíte­ len jöttél e’ világra, mezítelen mégy-i el innen. Ha fzebb vagy-is A bfolonnál, fzerencséífebb világ biró Sándornál, kincfefebb Croefufnál, gazdagabb Salamonnál, nem léízen ízabad ékefségedből egy t-ó hegyn yit, feregedből egy kato n át, kincfed közül egy pénzt, veteményidből egy kaláízt, boraidból egy cfeppet , épületidből egy téglát , kerteidból egy ágacskát, nyájaid közül egy fzál faőrt el vinned. A kkor el kell hagynod egyfzersmind minden gyónyőrüségid e t , vigaságidat, tánczolálidat , dombaláfidat, játekidat, muiatságidat, és mindeneket, valamik fzájadot izléfsel gyönyörködte­ t i k , füledet zengéífel édesgetik, orrodat fzagláíTal kényefztetik , fzemedet nézéíTel késergetik, illetéfedet gyengeségekkel cíiklan* doztattyák; mert foha tovább fzemed nem gyönyörködhetik az ékes napnak, holdnak, eíillagoknak nézésében* úgy több érzekenségid-is meg foktatnak magok gyónyőrüségitól. Eddig

Eddig még csak a’ környűl álló dolgokat emlitém ; nagyobb a! fájdalomnál a’ félelem, mikor a" Halállal ke zdcíl tufakodnlTnierc akkor ízenveded a’ kűlsö, és belső lég nagyob, nyom orúságokat: omnis dolor irruetfaper eum. Minden fájdalom reád ruhán. Meg ^ hervad orczád , fzemeid meg hom ályofodnak, meg állónak , és v. aa> a’ nagy kínok miatt helyekből ki dőlnek; hom olokod vonyód ik, orrod véko n yo d ik, kéküjnek ajakid, nyelved feketedik, ízája d tá tv a á ll, és igen nagy, hofzú , nehéz, foháfzkodó, büdös lé­ legzetet véfzen : inyed azomban nedvelíted, azc meg kettözteted, ’s újjonnan hozzá kezdefz a’ íiralmas notához; tagúinak fogaid, röhög a’ mellyed , a’ halálnak keferü reketségével vántczorog a’ torkod , fzived környéke dagad, pulfufid, éltető ereid meg álló­ nak, hideg izzadáfid, verétékid folynak, minden tetemid m eg sár­ gáinak , a’ nagy kinok miatt hányod, veted magadot, erőt akarván venni magadon fel-fel cfipefzkedel, hogy el fzaladhafs,de héjába. Fel nyitod homályos fzem eidet, és meg látod házad népét Araimat san környűll állni, látod jó barátidat fzomorú nézéífel cfak nem el ájú ln i, belső kedvefidet a fzomorúságtól el-sárgúlni. Az O rvos azt kiáltya : meg kell halnod 5 meg látczott a’ halálnak fzeplője; a’ Gyóntató A tya azt m ondgya: el közelített ama rettenetes ízempillantás , mellyben a’ Lélek a’ teftól el válik , igazán kéfzicsd el lel­ kedet. Vallyon te itt mitt cfelekefzel? íiráfra fakadfz Ezechiás Ki- Jfni. j$. rállyal: kinek hogy Ifaiás halálát meg jelenté, és in té, hogy ren­ delné cl-házát, a’ fal felé fordúla, éskefervefen fira. Sirni fogfz te is , de nem úgy, mint Ezeehiás , ki maga dicfíretes életét emle­ g e tte ; de te ha életed folyását m e g g o n d o lo d , azt nem cfeiekedheted: nem*is bűneidet (iratod, m ellyekröl, fél-efzfzel léven , el-is feletkezel 5 hanem fájdalmidat könyvezed, és hogy nagy kinyaid után elkeli menned ama bizontalan örökké valóságnak úttyára. Ezek az halálra vált embernek teíli fajdalmi, és féielm i, mellyekröl mindenek fzeméllyében emlékezik a’ Királyi Próféta Szent D ávid , mondván: Circumdedertmt me dolores mortis, környül vettek engem 1 a’ Halál fajdalmi. D e ez nem e lé g ; még nagyobb fajdalom, nagyobb j. féielem léfzen lelkedre nézve, mikor bűneid kezdenek rettegtetni, és vétkes efzkőzeid vád o ln i, a’ mint ezt fzépenfel jedezette az em­ lített P róféta: torrentes iniquitatis contHrbxverunt me; A ’ hamifság- Ibidemv Bak pataki meg-háboricottak engem. B Saul

Saul Király meg gyózettetvén a’ Philiílaeufoktol, kardgyában bocsátkozék,és a’ nagy kínokban lévén,láta egy Amalecita fé fiat, kit 2.Reg c.i, tz5ijjcv^n f monda néki ; Stx fupe? me, & interfice me > quonhmteZ/'9, nent me angujlía. Aiiy reám, és óily meg engem, mert gyötrelem ­ ben vagyok. V allyon,kereíztények, miért ijed ett, mitől féle, mi rettegtette annyira Saul Királyé? tment me emptijl gyötrelemben vagyok* Meg felel bölcs Ábulenfis kérdezkedéíi után , fzokáfa fzerént méiiyen: kiről ez a’ vers irattatott: Hic Jlupor cjl mundi, qui fcibile difeutit omne , ez a’ Világnak rémülő cfutíája, ki minden tu­ dományokat mellyen meg fo n tol, és azt m ondgya: hogy Saulnak t.Keg.zi. halála óráján előtte voltak a’ Papok, kiket meg őletettvala, és igy CMS- a’ maga vétkei rettegtették őtet. Ah kerefztény bűnös L é le k ! te-is fok gonofzságokat vittél véghez tellyes .életedben , mellyekröl ha moíl igaz Pcenitentiát nem tartafz , rettegtetni fognak e’ világból való ki kóltőzéfedkor, Fel-támadnak ellened,és m agokat mutogat­ ván reád kiáltonak, hogy őket te építetted: fel-támadnak, néked m eg jele n n e k , elődbe álionak, füleidbe íikoltonak, és rettegtetnek fajtalan gondolatid, éktelen cfélekedetid, fzemérmetlen tapogatáfid, törvénytelen rútaikodáfid j rettegtetnek dősőléfíd, káromkodáíid, ízentség-tőréíid , ésküvéfid, rágalmazáfid ; rettegtetnek az Illeni fugalláfokra való reftelkedésid, kegyetlenségid, hamis kerefetid, uforával, mafokot torkon verve gyüitőtt gazdagságid,Mammonáid ; egy fzova! .• minden titkos, és nyilván való vétkeid. R et­ tegtetnek az öltözetek,m ellyekkela’ízegényekett kelletett volna ru­ háznod, te pedig a’ mollyal étettél. R ettegtetnek a’ gabonák , m ellyekkel az éhelhalókat kell vala táplálnod, te pediglen a5 ver­ mekben rothafztottál.Rettegtetnek elrejtett kincfeid, mellyeket a’ fzegényekre kell vala ofztanod, te pedig a’ tifztátálan fzeméllyekre, Venus sőréjre, orrokkon arany gyűrűt hordozo fertéfekre, teíles ördögökre teli marokkal ajándékozván, el-tékozlottál. R ettegted nek téged más érzékenység nélkül való dolgok-is,és reád kiáltonak, Habdcuc.z,kik előtt nem fzégyenletted gonofságidat véghez vini.CUmabit lapis ® .ii. depariete, házad falainak k ö ve i, mellyeken moíl-is látczonak mám* monnak kincfei, ésle-folynak a’ fzegényeknek véres verétéki, el­ lened kiáltoznak, & lignum, quod inter juncíuras tdificiorum eft, rejpondebit: és a’ fa , melly az épületek foglaláfi között v a g y o n , meg-felel, ’s gonofságidat fzemeidre hánnya. Szent Hieronymus azt

azt írja maga fe ló l, noha pufeta barlangban lak o tt, hogy még lakó helyétől-is ta rto tt, mellyet inkább lehetett volna koporíbnak, h o g y fém háznak nevezni: Ipfam quoque Cellulam, quaficogitationum con~ ^ ^ erún" Jciam, pertimejcebam: féltem, rettegtem még barlangból álíó czél- g f ^ f o lácskámtól-is, mintha a’ tudta volna gondolatimat. H ogv ha Szent litnr. Hieronymus félt banlangjától, mellyben teliét boytöléíiel íanyarg atta, oftorokkal fzaggatta; mellyet kemény kőnek verésével kí­ n o zta; el-gondolhatod, miképpen rettent meg téged halálod óráján amaz h áz, mellyben bujálkódtál, ama titkos rejtek hely, meliyben baglyat tartottál, amaz ágy,mellyben magaddal rútalkodtál ? Ezek, bűnös ember a’ halálra vált Adám maradéka gonoíz Lelki-ifméretének furdaláfi, rettegtetéfi e z e k : / orréntes miauitittIs, hamifságinak pataki; kik fel-háborittyák ötét, nagyobbittyák, sőt főlyül haladgyák tefti fájdalm it, a’ mint egy fommában minden halállal tufakodórúl értem Dávid Királynak kővetkezendő fzavait: Ipfi videntes ^ ^ 47* fic ádmirati fu nt, conturbati fu nt, commoti funt , tremor apprehen- v‘ dit cos: ibi dolores parturientis: mint tükörbe fzemlélvén elméjekkel,úndoksággal tellyes gonofz életeket, el-cfudálkoznak, meg-háborodnak, meg indúlnak, refzketés fogja-el ő k e t: ázó fajdalmok , mint a’ ízűlóknek fajdalmi. Ah bünós lé le k ! meg látod akkor, melly iízonyúztato a’ Léleknek m ocska, mellyet moít fzépnek állitafz! meg látod , hogy a’ mit moft cfak fzálkának tartaíz, gerendává vál­ tozik, és mind ezek , mint húhérid kínoznak: meg látod feletted az Iíiennek haragiát, fenyegető k ard gyát, benned lelked ifméretének furdalását, alattad pokolnak rettenetes kinnyát. Ingyen fe gon­ dold, hogy olly hátorságofan mennyen ki lelked az örökké valóság­ nak úttyára, a’ mint te itíled ; melly tői még a’ nagy fzentek-is féltek: Mennek hiv fzolgai-is irtóztak, kedves jó baráti-isrettegtek. Szent Hilarion hetven efztendeig élt a’ pufztában , többire gyökerekkel táplálván é le té t, a’ fő id ő n 'fek ű tt, az emberek táraságától magát elvonta, fetét helyben la k o tt, magánosán bárlángban m ulatozott, égéfz napokon nap nyugatig femmit fém kó fto lt, fok ördögöket a’ m tg
deig fz 'Igákál a’ Kriftufnak, még-is félfz-e’ meg halni? Hafonló Tanya, rúságban élt Szent Aríemus , még-is ehez a' Czempillantáshoz kőzelgetven m g rém fiie, melíynek okát tanitványi tudakozván, ezt feleié : fémper hanc horam timiti: eam ex animo nunquam dcpojui ; mindenkor féltem ezen órától, és foha elméből le nem tettem. N em kűlőmben Sz: Agathó a’ pufzcában a’ fene vadak között el-rejtve la­ k o tt, még-is féit halíila óráján, és azt az okát adta rettegéíinek, hogy külömbőzik az Iften itilete az emberekétől. De mit mondok az emberek félelméről í* holott önnön magais a’ világ meg váltója, a’ Kriftus Jefus kőzelgetvén halálához : Cceptt Mattba, contrifíari, & mceftus effe: fzom orkodni, és bánkódni k e z d e, és v-?7> m onda: Trift'tse(ianima mea ufque admortem. Szomorú a’ lelkem Luca ii. mind a’ halálig; sót a’ halállal tufakodván: Fdffus in agónia prolixius <0-43- orabat: & faltus eftfudor ejus, ficut gutt& fangvints decurrentts in 44. terram. A ’ halállal tufakodván hofzfzabban imádkozik vala: és lön az 6 verítéke mint a’ főidre folyó viznek csőppei, m ellyek az ártat­ lan JEfuínak egéfz teftén le folytak, és ruháját afztattyák vala. H ogy ha a’ nagy Szent élető emberek meg ijednek halálok ó ráján ! hogy ha aTzenteknek fzente maga a’ Kriílus Jefus fzomorkodik, fél, ret« teg, reízk et, vérrel veritékezik a halállal tufakodván, ki foha vét­ ket nem cíelekedettj vallyon te bűnős lélek, nemijedfze meg halá­ lodhoz jutván, ki tellyes életedben valami te te z e tt, és győnyőrkódtetőnek láttatott lenni, mindent véghez vittél, femmi gonofságtól magadot meg nem vontad, az Ördögnek fzolgáltál? Gondold kérlek a’ Pogányok fogságában lenni egy Királynak Fiát, kinek fzabadulásáért vifznek a’ követek ezer talentom aranyat: de a' pogányok femmiképpen el nem b o csájtyák, hanem ha forfot ve tn e , melly ha néki fzolgáland,vifzfza bocsájtyák a’ koronára, ha nem pediglen, legottan kínokra, s’halálra fententiázzák. Felvéízi azomban a’ Királyi Fiú a’ koczkát, kőrnyülle állónak a'kővetek, és nagy réműléfnek függésében várják a’ jó , vagy, gonofz fzerencsének kimenetelét.Mond meg kerefztény L é le k , minémü félelemmel refzkét azon Fejedelem,midőn láttya életét, vagy halálát,Uraságát, vagy nyom orúságát; Királyi fzékét, vagy feje vételéc egy koczkának vetéséből állani: kevés idő múlva vagy Királynak kófzőntetik, vagy fzórnyü hallállal meg óletik. Hogy ha ennek ki mondhatatlan fé­ lelme vagyon azon fzempiilantásban9 meilyben a’ koczkát veti, ide*

jg ta^tó életének meg maradáfa, vagy el-vefztéfe Iránt; mennél na­ gyobb féíeimed léízen néked,ki az Ördögök fogságában vagygy,utólsó ízempiilancáfodban, mellytöl függ örök uraságod, vagy nyomo­ rúságod; az Igalságnak koronája, vagy a’ pokolnak kinnya ? melly ha jól fzolgál, orfzáglani fogfz ; ha gon oízú l, el kell kárhoznod. Fel ebrectéi-e’ immár bfinós Lélek ? fel ebrettem, azt m ondod, ta« lám . hally még többet: mert hátra vagyon az irtóztatóbb vefzedelem. De minémű vefzedelem lehet ez ? micfoda nyomorúság ? nerti más, hanem az Ördögi késértetek. Mert akkor meg kell ütköznöd a’ félelmes ellenséggel, a vi­ lágnak fejedelm ével, a’ sötétségnek hatalmaiéival, az ordító orofzlánnyal, Lelked Udvófségéért; a’ mint Szent Dávid Próféta jelenti: pericula inferni invenerunt me t Környül véfznek a'p ok oln ak ve- p^a/tí7t fzedelmi, és ezen harczon nem léfzen tárfod, vagy ki meg fegéllyen.* qmnum non ejl, qtii adjuvet. Sokan vannak e’ V ilágon , a’ kik femmivel nem gondolnak, fzabadofanvétkeznek; mert gyémánt erő- Pfat.n. v e i, fzivárvány elmével, frifs jó egéfséggel, kévánt fzerencsékkd, deli termettel, méltúságos, fölséges titulusokkal, ezűttel, arannyal, urasággal, gazdogsággal, birodalommal, hatalommal, bátor ízivei, híres diadalmokkal, meg ajándékoztattanak. D e keferves jajt kiált az illyeneknek , Szent János Apóitól. V*terr& ! Jaj a’ főidnek, és dpoculyp. a’ benne lakóknak! fokán vannak, kik sárkány epénél, áfpiskigyó m érgén él, keferft tengernél ízetlenebb lelket hordoznak , kiktől, mint tengerből, fok féle undok vétkeknek pataki fzármaznak. De jaj az illyeneknek-is : V& muri ! quia defcendit ad vos Diabolus babens ibid. iram magnam, fciens, quodmodicum temfrns habct. Jaj a’ tengernek, az ittentelenség tengerének fórdóíiben heverőknek; mert halá­ lok óráján le ízá 11 hozzájok az Ördög nagy haraggal, tudván, hogy kevés ideje vagyon,és minden féle ártalmokra nagy méreggel igyeke­ zik, hogy meg ejthette , és véghez vihette fzándékát inkább, hogy fém életekkben ; mellyet kőnyű hafonlatofsággal igy világoíitok: Ha valaki valamelly gazdag Áros embertől drága jófzágokat vásárol köl­ csönözve : tegyük, hogy ámbár ez gyakran elől talállya adófsát, nem fzoll néki foha az adóíságfelől, nem inti a’ fizetésről', dem iheltm eg érd, hogy amaz más főidre, más orfzágra akarja lakását venni, kéfedelem nélkül hozzá mégyen, és nyilván kéri adófságát, temleczczel fenyegetvén, ha meg nem fizetne; ezt pedig azért cfelekerzi, B 3 mere

mert tart attól,hogy annak utánna adofsagát meg nem veheti. Hlyen változását érzi ember az Ördögnek halála óráján, kitől fők édes mafzla g o tv e ttb é életében; ki-is igybefzélget m agában: Ez a’ Lélek már úttyát vette az örökké valóságra; ha azért moft faradságomnak ju­ talmát , töllem nyert győnyőrűséginek árát rajta meg nem véfzem Apocíi/.rO. ufor&val, tempusnon érit amplius, tovább Üdörn nem léfzen a’ kéférd.5» té fre , ’s abból reménlhetó nyereségre: néki fém léfzen tovább ideje a’ velem való egyezéfre, es töllem vett jóknak meg fizetésére. An­ nak okáért a’ Sátán femmi cfalárd mefterséget félre nem téfzen, min* den törőkkel vefzedelmedre igyekezik : habens iram magnam,Jciens> Apocal, 1 2. quod modkum tempus habét, nagy haraggal reád fzáll, tudván, hogy kevés ideje vagyon ; é s: qttantüm brevitate tcmporis angujliatur, S.Gregtr. tanturn multiplicitate crudelitatis expmditur. Mennél rövidebb ide­ Itb■54. je vagyon nyomorúságinak, annál nagyobb fokaságát mucartya keMoraU.t, gyetlenséginek, melíyben ha jól forgolódhatik, örökös győzedelme léfzen , ha pedig rofzízúl, máfzízor véghez nem viheti kávánságát. O h kerefztény bűnös ember ! ha moft fzemeiddel láthatnád, mi módon akkor tanácskoznak, miképpen reád rohannak, melly cfalárd mefterségeket ki gondolnak, meily irtóztató fivalkodáíTal, rikótáfTal agyarkodnak ama nagy cfuport Ördögök ellened! melly iftentelenűl kéfzitik, biztattyák, izgattyák m agokat! m ondván: no! v minnyájan rohonnyunk e’ fzegényre , ezer fájdalmokban kénlódó , halállal küfzkődó emberre, ezen vétkekkel meg terheltetet bű­ nösre ! öltözzünk külómb-kűlőmb féle áll orczákba : mutaísunk né­ ki Angyali k ép et, és jovallyunk néki gonofzokat: öltözzünk azok­ nak képeiben, kikkel gyönyörködött, és édefitsűk előbbeni gonofz cfelekedetinek végben vitelire; könnyen meg győzhettyűk m oft, mivel gyenge, könnyebben enged nékűnk, mivel láttya, hogy: Tbrener.i omnes perfecutores ejus apprehenderunt eam inter anguflias. Minden *>•3. üldözői meg fogták ötét a fzorongatásban. Ah ! mit mivelfz ak­ k o r , mikor ezeket fogod 'zenvedni ? mikor minden kedvefeidtől el-hagyattatól, és a’ pokolbéli íarkányoktól kőrnyfil vétettetel.? E ’ világon való életében az ember fokfzor cfak egy Ördögtől késérte­ tik, még-is melly ritka dől g,hogy meg ne győzedtefsék! de mikor az ember halá ára jut, nagy Ördögi feregekkelkörnyékeztetik,hogy az örök életre íiető lelket tőrbe ejthefsék. V allyon mikor arra jutez, m ikép-

miképpen győzöd meg azokat ? Midőn Jákob Patriarcha Lábánnal tett hiv fzolgálattya után, viízíza térne hazájába: ama bkrdolatlan termefzetu , vad ábrázatú, fzilai erkőlcsű, oftoba értelmű, torzon borz Eiáu négy fzáz férfiakból álló fereggel eleibe m éné: kinek haragjától meg nem menekedett volna Jákob, ha az Ur Iften Efaunak Gmefists azon fclgerjedeit méltatlan haragiát le nem cfendefitette volna > igy 6. jár a’ bűnös em ber, midón e’ világból ki k ö ltö zik: utolsó vefzedelemre v e tte tik , a’ gonofz Ördögöktől meg győzettetik, ha cfak az Ur lítennek kiváltképpen való Szent Malafztyával nem eróíittetik, kórnyűl nem vétettetik , ’s nem vaftagittatik.'.. D e hogy élne* távozzunk a’ felvett d ologtól: vallyon ezeknek fzemléíésére nem dobban-e’ meg ízived ? nem pósdül-e’ fel véred ? nem refzket-e’ egéfz tefted? A ’ vitézek, kiket az Aflíriufok Elifeus meg fogattatására küldöttének vala, a’ Próféta kévanságára vakság- ^ gal meg' verettettének j az után a’ Városba jutván, midón a’ Próféta v‘l * könyörgésére fzemek meg nyilt volna, látván magokat Samaria kö­ zepén, igen meg félem iének: látván magokat elenségek földén ezer vefzedelm ekkel kórnyűl vé te tte tn i: meg jedének , látván magokat a Z idók éles fegyverének leleibe tétetve,kimondhatatlánúl meg fé­ lemiének. Hafonló képpen az Ifrael fiai,midón a’ Cánaán földén fó- y UMS lóttébb nagyobb embereket láttanak vo ln a, igen meg rém ülének, r0?um és vifzfza térvén a’ táborba, refzketve panafzolkodának,mondván: v. 34, 'vidimus monjlrn cjUAdum^ láttunk némelly cfudákot az Enak fiait, az Oriáfok neméből, kikhez hafonlittatván, m inta’ sáskák láttatunk vala. Gondold meg immár,oh kerefztény bűnös ember! melly ret­ tenetes , félelmes fzempillantás léfzen a z , mellyben azokkal a fzem e k k e l, kiket itt meg vakit a’ gonofz kévánság, kikkel gyakorta jeleket adfz a’ gonofzra, kiket helytelen helyekre forgatez , magadot ellenségid k ö z ö tt, pokolbeli cfudák kózőtt, gonofz kegyetlen Ördögök roppant feregi között lenni fzem léled! mikor irtoztató, ’s meg magyarázhatatlan áll orczákat cfudálfz, csúf állatokat házad­ ban járkálni lá tc z , m ellyek mérges orditó orofzlyán, fivalkodó sár­ kány , bőgő medve, bómbőló bika képében néked rivalkodnak, a’ mint Jób Pátriárka mindeneknek rémitésére fel jegyezte : collept lob.16. furorem [iium in me, & comminans m ihi, infremuit contra me dentibus fu is : hojlis meus terribilibus oculis me ínfűitus ejl. Öfzve gyüitótte haragiát ellenem , és fenyegetvén engem , fogait clikorgátta elle« m

ellenem : az én ellenségem rettenetes fzemekkel tekéntett reám, és azon íivaikodáfsalaz líleanel való befzéíléfről,’sigaz tóredeimefségróí elmédet félelemre fordittyák, nem fzólhacz, azt vifzi véghez az őrdőg; ki moít gonofzúl élfz , paláílolod gonofságidat, haloga­ tod meg téréfed et; mikor meg kellene gyónod, nyavalyáidat fájla­ lo d ; mikor bűneidet kellene firatnod , el alufzol; mikor lelked orvofságával kellene élned, meg halfz bűneidben az ördögöknek nagy órómé e ; mikor Iílened elejbe kellene m enned, a’ pokol kinnyaira vettetik lelked. ]sje gondollyátok fzomorú H algatóim , JE SU S hívei, hogy cfak magamtól mondom az ördögnek utolsó fzempillantáfunkor va­ ló kegyetlenségét; meg mondotta ezt maga régenten a’ meg cfalCemfis 3. hatatlan örök Igafság : tu mfidiaberis cdcmeo ejus: Lefelkedel te Sarka után ; melly mondását teremtő Iftenúnknek a GloíTa ekkép­ pen m agyarázza: Cdcmetim jinemhominis fignificut: ad illum femper Dxmon attcndit femper infidiatur. A ’ Sarkon az ember életé­ nek vége értettetik, m ellyreaz őrdőg mindenkor vigyázva lefelkeTfrf.fS. dik. Azért midőn Dávid Próféta m ondya: Jpjl cdcaneum meum ob~ ©.7, fervabttnt, ók a' Sarkamra vigyáznak, úgy keli érteni, h ogy, halá­ la órájára az emberrnek fzámot tartónak : mert akkor kőrnyül véfzi z.RhZ'1, az embert maga gonofsága; és valamint Saul az Amalecita férfiútól v.9.10. ólettetett még, mert az Ur Iílen parancfolattya ellen meg-engedett 1 az Am alecittáknak: Valamint a’ ízófogadatlan Próféta attól hallot3jfs4 I3’ta fententiáját, kitől meg cfalattatott; úgy az embernek attól lé­ fzen veízedelme , attól léfzen gyötrelme , attól léfzen fententiája, h Já la óráján , kinek engedett életében. Juttasd efzedbe kérlek, mivel hitegetnek tégedet az ördögök m oft,ha tifzcefségelTen élfz, magadot a vétkektől oltalmazod; vagy ha Illeni kegyelem illetvén kemény fzívedet magadba fzállafz, és Poenitentiát tartafz , hogy vétkekben ejtheífenek, és a’ jótól meg gítolhafíbnak ? Azt fugallyák: nagy az Iftennek Irgalmafsága, moft vagy életednek virágiában, lég jobb erődben, hogy tóltőd ifjúsá­ godat gyónyórúségek-nélkűí ? élly moft kedved fzerén t: el jő a’ Vénség, akkor-is m egkegyelm ez azlften , akkor ta^cs poenitentiát; és így fzábadsígot adnak minden gonofságra. D e halálodnak órá­ ján, mint az ég a’ fóldtól, annyira távoznak az ördögök ezen fententiá tó l; minden vétkeidet elődbe terjefztik, kiknek nagy voltát ma-

gad-is nyilvábban által láto d , ’s azután így befzélgetnek : Stjufius v ix Jalvabitur , ha az igaz ember-is nehezen , és cfak alig üdvözül, hát tenéked miben lehet reménséged? talám torkofságodBan? talám káromkodáfidban ? talám az Iílen i, és Viiági törvényeknek gyakor általhágáfiban ? talám fájtalanságidban & c . távúi vagy minden reménségtöl, nincfen ideje bűneid bocsánattyának , nincfen ideje lel­ ked boldogulásának. Más füleidbe súgja: a’ ki gonofzúl élt, gonofzúl kelletik meg halnia $ m ert: Qualis vita, mors ejt ita, minémü az ember élete , olyan léfzen a’ halála-is. Más kétségbe eséfrekénfzerit mondván : H ogy várhatod te lelked lid vö fségét, a’ ki mind eddig gyónyórüségékben éltél , holott még az Iítennek Fia-is fok fzenvedéfek után mentbe önnön maga Orfzágába, a menyei dicsöfségbe? más azzal jefzt: fokán vannak pokolban, kik kevesebbet véckeztenek , hogy íem te.- azért te annál inkább oda való vagy. Adámnak egy vétkéért mái napig nyom orog az egéfz V ilá g : a’ te életed pediglen egéfz Sodorna, Gom orra, iEgyptus v o lt; azért cfak az a’ héja , hogy meg-nyiilyék a’ fö ld , és el-vigyünk téged , mienk vagy, meg-nem irgalmaz tovább tenéked az Iften. Más még-is el­ lenben valami remenséggel tápiá!, mondván : bízzál, mert még ezen betegségedben meg nem halíz, adatik m égűdöd életed jobbításara , a’ hamiíTan kerefett jófzágnak vifzfza adattatására, búja életed­ nek meg-útállására, haragos felebarátodnak meg békéltetésére, min­ den bűneidnek igaz meg gyónására; egy fzóval: vétkekkel tellyes életednek meg firatására. Más ha láttya , hogy meg-is találtatik benned valami jó , ha foháfzkodol, ha Iftenedhez akarfz térni, igy édesget: Nem cíudálom én, hogy te jól kéfzüifz a’ halálra, és Ba­ rát módon ellent állafz velünk , mert azt gondolod, hogy cfak ha­ mar meg-halfz ; de ha tovább élhetnél, tudom meg nem állanád , hogy dlenségeden bofzfzútne állanál, hogy ama’ házat nem láto­ gatnád, a’ te kedved kereső fzeretődet örömmel nem látnád; amazt, a’ ki moft rajtad bánkódik,vagy am azt, tudod-e’ (akkor elődbe tűn­ ted a’ kikkel lég nagyobb gyönyörűségben éltél, és tovább való fzeretetedre magát ájanltattya) lehetetlen, hogy iíinét házadba nem vinnéd, véle ne nyájaskodnál, és más győnyórúségekben-is , m diyekct Iften meg fzokott bocsáttani,ne réízesülnél: másképpen ki csufoltatnád magadot, ’s parafztnak itiltetnél, hogy úgy vifeled magadotj mintfél h o lt; ezekből által láthadd, hogy meg nem álhatnád C az

az titán-is a* vétkeknek tlvoztatását, tudván, hogy fzokfzor gyón­ tad meg bűneidet, még-is maid mindenkor vifztza tértél azokra; azért úgy tetezik , hogy moít ugyan fogadod , ’sigired életed job­ bítását, de ha meg kőnnyebulfz, meg nem álhatód, hogy ne vétkez* aél, e z t, és amazt (meg mondgya ő m ellyeket) véghez nem vinnéd. Ja j vefzedelmek közé hellyheztetett, ördögöktől kőrnyül vé­ te te tt, lég nagyobb nyomorúságokkal kőrnyöikeztetett bűnös em­ ber ! úgy fzóllok hozzád , mint ha moft v o ln á l, ki akkor léfzefz. V allyon, mit miveit volna N oé Patrikrka, midón látta az ég cfatornájnak meg-nyilását, midón fzemlélte a'vizeknek fzörnyű áradását, midőn hallotta a’ fzeleknek erőfs zú g ását, ha bizonyos nem lett vol­ na Iften akarattyában ? ah! bizonyára m egretten t volna. Hát te Ecckf.g. bizontalan lévén üdvőfséged fe lő l, mivel: nefeit homo utrum amore, Z,A' an odio dignusfit,nem tudod,Iften kedvében-e’, vagy haragjában vagy? Matt.s. mikor ezeket láto d , és fzemléled vallyon nem rémülfz-e’ m eg? biv. sr- zonyára fzűkség kiáltanod ama’ Szent N e v e k e t: JE SU S, M A R JA , JoM/tniin. feph! tídes JE S U S O M , falva nos, perimus, fzabaditcs meg engem, «'<47> mert el-vefzek ! Jefii Fiit D ávid, miferere mci ! J E S U S Dávid­ nak Fia, kőnyőrűlly rajtam! Boldógságos Szfiz M A RIA efedezzél éret­ tem j nem mondgya már Szent Fiad : Afzfzony á lla t, mi kózóm te v e le d , mint a’ Cana-Gali!ai m enyegzóben, a hói nem jelentették ízfikségeket, ’s azért fzóllott fiad úgy te hozzád; én pediglen alá­ zatosan kérlek, hogy érettem könyörögj, és efedezzél, fzabadics meg c’ vefzedelmes órában. Dicsófséges Szent JO S E P H fzóliy én m ellettem ! Minnyájan lftennek Szent Angyali, és Szentei, fizzétekel ezen késérteteket én tőllem. D e vagy kiáltod te a’ JEíuínak üdvófséges N e v é t, vagy nem : vagy hívod fegétségúl Hív fzolgait, vagy nem: kiáltya az ellenség tenéked : hadd-el ezt az irgalmatlan Iftent, a’ ki ennyire kínoz tégedet, látod-e’ melly nagy gyötrelmek­ be vétett ? mit várhatez tólle ? héijába kiáltafz te ahoz, hogy meg halgaffon, kit életetben nem halgattál: hejjába kéred, hogy menyei O rízágábabé fogadgyon, k it az ó fzegényiben házadba bé nem fo­ gadtál. Mit cfelekefzel ezen kemény harezon, bűnős ember ? micfoda fegyverrel viaskodol ? miefoda mefterséggel menekedhetel ki ezen tőrök közöl? arra fzoktattad volt életedben magadot, hogy meg győzettetnél, nem arra, hogy győzedelmeskednél.meg győzhe­ ted- e’ tehát akkor ellenségedet, midőn te leg-nycmorúltabb léfzefz, ó pe-

6 pedig 1eg nagyobb erejét mutattya ellened ? E ’ felett , az-is igen könnyen m eg történhetik, hogy mivel e'világon gonofzúl é lté l, az IÍUni súgariáfokkal mindenkor ellenkeztél, lelked orrofságival nem Romák.i é ltél, az Ur Iften maga titkos itiletiböl el-vet tégedet,//? reprobum fenjitm, és fenki nem iéfzen, ki melletted fel állyon, fém földiek, fém ^ Egbéliek közül, a mint Jeremiás Próféta m ongya: N ontjl, con- öt77, JoLetur etm, nem Iéfzen fenki,a’ ki meg vigafztalna, fém Iften, fém A n g yal, fém ember; jaj pediglen néked,ha azok el távoznak tőlled, k ik ­ nek kedvében kellene lenned:mellyet úgy tetczik ama’ Zoltkros Pró­ féta Dáviddobbal,czimbalömmal,orgonával, hárfa mellett való éneklésével ki hirdetett, m ondván: lndilwvio aqmrurn múltárum ad eum non approximabunt i A ’ fok vizeknek áradáíiban , mint nagy féreg ördgőknek késértö cíalárdságiban hozzád nem kózelgetnek , és ha­ lálod óráján, utolsó fzempillantáfodban m eg nem íégétenek. K elly-fel azért JE SU S hive , drága vérén vett kincfe, meg tifztittatott képe,ar bűnnek úndokságából í tellyes fzivedböl térj édes megváltódhoz mig időd vagyon ; ne halafzd utólsó órádra, végső fzempiilantáfodra, világból ki m úláfodra, életed határára, hanem akarfz menni az örök kárhozatra. M ert az egéfz Szent írásban nem olvafúnk egynél többet, ki halála órájáig gonofzúl élvén, kegyelm et nyervén, üdvözölt volna? hát ha még akkorra halafztya maga m eg térését,vallyonléfzen-e*, a’ ki irgalmáfságot nyerjen? Ezt mindazon­ által nem azért m ondom , hogy úgy cfelekedvén-is kétségben efsé l, és h ogy m ég akkor-is nem üdvözölhetnél, hanem azért, hogy ezt fenki ne kőveíTe, mivel igen ritkán történik annyi ellenségek, félelm ek, rettegéfek, fájdalmak, és irtózáfok között ember életé­ nek jó kimenetele , fzerencsés határozáfa. Boldog ember tehát az, a ki ezen fajdalmas, félelmes, irtóztató, rettegtető, cfalárd viadalra, vefzedelmes harczra, utólsó fzempillantáfra , halállal való tufakodására jó-elóre el-kéfziti magát. íg y cfeíekedett amaz békés égés tőréinek eleven példája Szent Jób Pá­ triárkái mert noha tellyes életében minden napiak Iftennek feláld o z­ ta : noha minden kár vallafiban a’ fölségesUrnák ditfiretett te tt, r$ hálákot ad o tt, de főképpen (minek utánna -Iftenével, és barátival fokát tanácskozott volna) bánáti fzaporodván, nyavalyái fokafodván, nyom orúságigyarapodván, fájdalmakról oftrom ci atváu, a' vi­ lágnak forgandó fzereatséjét által látván, Terem tő Urához fordulC 2 vá a

az titán-is a* vétkeknek tlvoztatását, tudván, hogy fzokfzor gyón. tad meg bűneidet, még-is maid mindenkor vifzlza tértél azokra-, azért úgy tetezik , hogy moft ugyan fogadod , ’sigired életed job­ bítását, de ha meg kónnyebulfz, meg nem álhatód, hogy ne vétkez­ zél, e z t , és amazt (meg mondgya Óm ellyeket) véghez nem vinnéd. ' ja j vefzedelmek közé hellyheztetett, órdógóktól környűl vé­ te te tt, lég nagyobb nyomorúságokkal kőrnyöikeztetett bönós em­ ber 1 úgy fzóllok hozzád, mint ha moft v o ln á l, ki akkor léfzefz. V allyon, mit miveit volna N oé Pátriárka, mid&n látta az ég cfatornájnak meg-nyilását, mid&n fzemlélte a'vizeknek fzórnyű áradását, midón hallotta a’ fzeleknek erófs zú g ását, ha bizonyos nem lett vol­ na Iften akarattyában? ah ! bizonyára m egrettent volna. Hát te Ecckf.g. bizontalan lévén űdvófséged felö l, mivel: nefeit homoutrum amorct ®*1* an odio dignusj£/,nem tudod,Iften kedvében-e’, vagy haragjában vagy? Matt.9. mikor ezeket lá to d , és fzemléied vallyon nem réműlíz-e’ m eg? bi&. ír. zonyára fzűkség kiáltanod ama’ Szent N e v e k e t: JE SU S, M A R 1A , JoMnrciio. feph! iides JE S U S O M , falvA nos, ferim us, fzabaditcs meg engem, 7» mert el-vefzek ! JeJu Fili D ávid, miferere mci ! J E S LIS Dávid­ nak Fia, könyórűlly rajtam! Boldógságos Szűz M A RIA efedezzél éret­ tem j nem mondgya már Szent Fiad : Afzízony á lla t, mi kózóm te v eled , mint a’ Cana-Galilai m enyegzóben, a’ hói nem jelentették fzfikségeket, ’s azért fzóllott fiad úgy te hozzád; én pediglen alá. zatofsan kérlek, hogy érettem könyörögj, és efedezzél, fzabadics meg c’ vefzedelmes órában. Dicsófséges Szent JO S E P H fzólly én m ellettem ! M innyájanIftennekSzent Angyali, és Szentei, űzzétekel ezen késérteteket én töllem. D e vagy kiáltod te a’ JEíuínak űdvófséges N e v é t, vagy nem : vagy hivő d fegétségül H iv fzolgait, vagy nem: kiáltya az ellenség teneked : hadd-el ezt az irgalmatlan Iften t, a’ ki ennyire kinoz tégedet, látod-e’ melly nagy gyötrelmek­ be vétett ? mit várhatez tölle ? héijíba kiáltafz te ahoz, hogy meg halgaíTon, kit életetben nem halgattál: hejjába kéred, hogy menyei O rízágábabé fogadgyon, kit az ó fzegényiben házadba bé nem fo­ gadtál. Mit cfelekefzel ezen kemény harezon, bűnös ember ? micfoda fegyverrel viaskodol ? miefoda mefterséggel meneketíhetel ki ezen török közül? arra fzoktattad volt életedben magadot, hogy m eg gyózettetnél, nem arra, hogy győzedelmeskednél.meg gyózheted-e’ tehát akkor ellenségedet, midón te leg-nycmorúltabb léfzefz, ó pe-

6 pedig lé g nagyobb erejét mutattya ellened ? E ’ fe le tt, az-is igen könnyen meg történhetik, hogy m ivele'világon gonofzúl é lté l, az Iítcni súgarlálökkal mindenkor ellenkeztél,lelked orvofságivalnem Román.i é lté l, az Ur Iften maga titkos itiletibül el-vet tégedet,in reprobum fenJUm, és fenki nem iéfzen, ki melletted fel állyon, fém földiek, fém ^ rew i Egbéíiek közöl, a mint Jeremiás Próféta m ongya: Nonejl, qui conJoletur eam, nem Iéfzen fenki,a’ ki meg vigafztalna, fém Iften, fém Angyal,í'em em berfaj pediglen néked,ha azok el távoznak tőlled,kiknek kedvében kellene lenned:mellyet úgy tetczik ama’ Zoltáros Pró­ féta Dávid dobbal, czimbalommal, orgonával, hárfa mellett való éneklésével ki hirdetett, m ondván: Indiluvio aqmrum múltárum ad eum o non apiroximabunt: A ’ fok vizeknek áradáfiban , mint nagy féreg órdgöknek késértó cíalárdságiban hozzád nem kózelgetnek , és ha­ lálod óráján, utólsó ízempillantáfodban meg nem íegétenek. Kelly-fel azért JE S U S hive , drága vérén vett kincfe, m eg tifztittatott képe,a' bűnnek úndokságából 1 tellyes fzivedböl térj édes megváltódhoz mig időd vagyon : ne halaízd utólsó órádra, végső fzempiilantáfodra, világból Isi m úláfodra, életed határára, hanem akarfz menni az őrök kárhozatra. M ert az egéfz Szent írásban nem olvafunk egynél többet, ki halála órájáig gonofzúl élvén, kegyelm et nyervén, üdvőzfilt volna’? hát ha még akkorra halafztya maga m eg térését,vallyon léíken-e*, a’ ki irgalmáfságot nyerjen? Ezt mindazon­ által nem azért m ondom , hogy ú gy cfelekedvén-is kétségben e t s é l, és hogy m ég akkor-is nem üdvözölhetnél, hanem azért,h o gy ezt fenki ne kőveíTe, mivel igen ritkán történik annyi ellenségek, félelm ek, rettegéfek, fájdalmak, és irtózáfok között ember életé­ nek jó kimenetele , fzerencsés határozáfa. Boldog ember tehát az, a* ki ezen fajdalmas, félelmes, irtóztató, rettegtető, cfalárd viadalra, vefzedelmes harczra, utolsó fzempillantáfra , halállal való tufakodására jó-előre el-kéíziti magát. íg y cfeíekedett amaz békeséges türéfnek eleven példája Szent Jób Pá­ triárkái mert noha tellyes életében minden napiak Mennek fel-áldozt a : noha minden kár vallafiban a’ fólségesUrnák ditílretett te tt, '$ hálákot a d o tt, de főképpen (minek utánna Iftenével, és barátival fokát tanácskozott volna) bánáti fzaporodván, nyavalyái fokafodván, nyomorúság! gyarapodván, fájdalmakról oftromol atván, a lv i­ lágnak forgandó fzerencséjét által látván, Teremtő Urához fordúlC 2 van

van, nagy foháfzjíodáfsalillyenképpen kezde kőnyőrgeni: Numqnid Jnh 16. non pauciias dierum mcorum jinietur brevi? dimitte e. go me, utplánZr.lo.<&' gam p m idim dolorem meum: antequam vadam , & nvn rever tar, fm * ad térram tenebrofam , & opertam mortis caligine, tcrram m ije/is, & tenebrarum, ubiumbra mortis, & nullus ordo,Jedfempiternus hor­ ror inhabitat. Vallyon az énnapiaimnak keveísége nem hamar vége.. z&dik-e’-el? bocsáfs-el azért engem, hogy firaiTam egy keveísé faj­ dalm om at: minek előtte el-megyek, és meg-nem térek, a’ fetétség e s, és a’ halál homállyával bé íödőztetett fő id re: a’ nyomorúság, és setetség főidére , a hol a’ halál árnyéka, és femmi rend, hanem órők ifzonyúság L k ik . Nem külómben cfelekedett ezen gyáfzos ormózott kopor­ sóban hideg tetemekben előnkbe tétetett, fzemeink eleibe helyheztetett,néhai Tekéntetes, Nemzetes, V iiézlő N id fő y K R U C S A l JÁ N O S lír-is : ki noha teliyes idejében igyekezett életének fzerencsés határozására, de fő képpen (minek utánna fokát befzélgetett volna meg váltó Urával, végezett volna jó barátival, tanácskozott volna Lelki Atyájval) bánáti fzaporodván , nyavalyái fokafodv deóh én fzerelmes megváltóm ! kérlekfanyarú életedért, kefervés kinfzenvedéfedért, véred húllásáért, ’s véghetetlen Irgalmafságidért: Job. le. noli me condemnare, né kárhoztaís el-engem, hanem ; dimitte me, ut plangampaululum dolorem meum&c. És adgy nékem olly rórede!mes fzivet, hogy lelki (ebeimnek fájdalmit az igaz Poenitentia Szent­ ségének fel vételével kiálthattam volta képpen antequam vadam, & non revertar & c. Meg-is adta néki kévánságat a’ Főlséges Ur Iften; mert a’ ki fzemléke, ’s hallotta halálra való kéfzuletit, orczáj^n le gőm-

gómbSIygS heves 'Vvbéli k&nyhúllatáfít, mindenek hallattára egéíz ép elmevei tett töredelmes ífteni ízeretetből fzármazott bánátit,meg­ váltó Iítenéhez bocsátott foháízkodáík, haj borzadás, vér pesdülés j fziv dobbanás, meg rémülés, cíudálkozás nélkül nem láthatta, ’s halhatta azokatDe nem elégedek meg cfupán cfak füleink halottára tett foháfzk o d ó , firánkozo, és kiáltozó tőredelmefségével: hanem tudva lé­ vén nála literinek ama’ parancfolattya: Si offers munus tutim ad altare, Mmb. & ibi recordatus fu eris, quiafráter ttius habét alic[uidadverjum te: v.is.z^ relinojue ibi munus tuum, & vadé priüs reconctlhrl fratri tuo : Ha ajándékodat az Oltárra vifzed, és ott meg emlékezel, hogy atyádfiának vagyon valami ellened: hadd ott ajándékodat az O ltár előtt, és menny elófzór meg bekélleni az atyádfiával, és akkor jővén add bé ajándékodat: egyezzél meg hamar ellenkeződdel, mig az úton vagy véle--* hogy a’ tömlöczbe ne vetteísél; tudtára lévén az-is, hogy a Kriítus Mineítereket, fzolgákot rendelt Dijpenfatores Myfte- Mnttb.16 riorum B e i, az Iften titkainak ofzcogatására , a’ bűnöknek meg kő- & 19. tésére, vagy fel oldozására. A ’ hirdetés nem elegendő : mert min- i Cormt.4 den afzfzony ember, gyermek , sőtt az őrdóg-is hirdetheti, hogy &,r* ha hifzen valaki , bűnei meg bocsáttatnak :| de azzal fel nem oldoz- Mdtt. , g; tátik vé tk é tő l, és az meg nem bocsáttatik. Ha azért úgy küldőt- v.lSt te Kriítus Tanítványit, mint őtet küldötte az A tya Iften , tudni il­ lik prsedikállanij és bűnöket bocsáttani: ha ízabadságot adott a’ meg J°aK kőtőzéfre, vagy fel-oldozáfra: ha a’ Z id ók látván cfuda tételét, az inafzakattnak meg gyógyítását annak bizonyságára, hogy néki ma­ gának hatalma vagyon a’ bünók meg bocsáttására , és áldották az Iften t, ki ollyan hatalmat adott az embereknek. Ha az újjonnan ^ ; m egtért kerefztények az Apoftolokhoz menvén, meg vallották külön az ő cfelekedecekec, hogy tudni-iilik ezt-is, ’s amazt-is cfelekették, ’s a ’ t. Ha Szent Jakab Apoftol-is tanittya, hogy vallyuk meg Jac. r. vétkeinket, el-kell hinnünk,hogyTzabadság vagyon azoknak fel-oldozaísíra az Anyafz'mtegyházban. Tudtára lévén az-is, a mit meg váltunk jó előre m eg-m ondott: Panis, quem ego dabo,caro meaejipro j oeín£ t mundivita, A ’ kenyér, mellyet én adandó v a g y o k , az én Teftem a’ V :1 lg életéért; nem m ondotta: mellyet adok,hmtm: adandó vagyok', mellycől ofztogatáfakor azt mondotta, hogy az a’ T eítaz, melly éret­ tünk a’ kerefzt-fára adatik, és nem jele annak: innét remite benC 3 nün-

nünket örök kárhozattal, hanem élnénk a z z a l: hanem éfz,itek>ugy~ mond , az ember Fiának Te(lé t, és nem ifzfzátok az d Vérct, nem léfzen élet ti bennetek: a’ Hit pediglen azt véghez nem viheti, ha ál­ tal-válcozás által Iften Erejéből a' nem léfzen. Azért el-kell hinnünk, hogy az a’KriftusTefte,és hogy által változott a’ kenyér,és a’ bor, fzinének meg m aradásával, és úgy kell vennünk; ellenben az-is igaz, hogy nem vehettyűk hafznofan , hanem hifzfzük ott jelen lenni. Tudta azt-is, mit parancfol Üdvözítőnk Szent JakabA poftol által: Jacobi r. Infirmatur cjuis ex ‘vobis ? inducat Pr&sbiterős Ecclefi* , & orent fítper V.14.}f- étim , ungentes eum oleo in nomine Domtni, & oratio Fidei fahabit infirmttm , & alleviabit eum Dominus , &Jíinpeccatis fit, remittentur ei. Beteg-e’ valakik&zűletek? vigye bé az Egyh zi fzolgákot, és imádkozzonak érette, meg kenvén ótett O kijai az U r nevében, és a’ hitból való imádság meg fzabadittya arb eteg et, és meg könnyeb­ bíti ótet az U r , és ha bűnökben léfzen , meg bocsáttattnak néki. Tudta azt-is, hogy az Apoftolok cfelekedete nem volt héjába való, midőn Urunk parancfolattyábola’ Szent Evangéliumnak hirdetésére Marcíó, m envén, nngebant oleo multos dgros, & fan abont i Sok betegeket &.1 3 . kennek vala m eg o laijal, és meg gyógyittyák vala. A zért hogy Teremtől Iftenének kedvében leheíTen, hogy az utolsó harezon győzedelmefen viaskodhafsék, hogy Iften Itilő fzéke elejbe bátorságoífan m eheífen, mindenekkel meg békéliett, sótt a’ távúi lévóket-is magához hivatta, ’s m eg k ö v e tte : er fe le tt: kerefztényi tudománnyal, ájtatos buzgósággal az lfteni fzeretetre fzép fzavaival fel gerjefztette. N agy ájtatofsággal,búzgotőredelmefséggel gyakran járult az lfteni kegyelem nek Thronufsához, utólsó be­ tegségében egy hét alatt kétfzer, ’s haromízor-is vétkeit meg gyónta. Hafonloképpen vaftagította éhező Lelkét az Ur V acsorájának, a* Kriftus JE S U S valóságos Szent T eltén ek, és Vérének ájtatos felvé­ telével. E l hivatta az Egyházi fz o lg ’t , a?Papot-is, és meg fzenteltetett olajból álló kenetet, arra rendeltetett Igéknek mondásával attól fe lv e tte ; illyen képpen rendeié magát az utólsó fempillantáfkor leendő rettenetes harezra. K i nem mondhatom ezen alkalmatofságokkal, azok előtt, és azok után, meüy fok fzép foháízkodó Imádságokat mondott r azé’-t befzéllyétek elé ti, kik betegségében m eglátogattátok: annál inkább ti, kik éi je l, nappal kőm yülette vi­ gyáztatok, ízoilyatok, ha fzóllh attok, hányfzor támadott a' Teft > V ilág

V ilág, Ördög,és önnön maga ellen ? hányfzor kérte kónyörgéfteket t hányfzor m ondottafoháfzkodó L éle k k e l, kőnyvező ízemekkel: foháfzkodgyatok L eikeim ! fohá'zkodgyatok Acyáim ! melly annyitt te tt: hogy a’ menyiben magát bűnőinek ifmérte, máfok kőnyő gésével pótoltafsék ki imádságának íováaysága. M angyátok meg to­ vább : hányfzor kiáltotta Dávid Prófétával: Domine ante te omne de- Pfal ?f, fiderium meum \ Uram előtted vagyon minden kévánságom. Pára ® ,0tunt cormeum Deus, paratum cer meum! Kéfzen vagyon Uram az én pf d/-^ r fzivem, kéfzen vagyo n ! és: g^ucmadniodúm defiderat cervus a d fn te s £ j \ t aquxrum, ita defiderat anima mea. adte Deus! Valamint a' ízarvas kévankozik a’ kútforráshoz, úgy kévánkozik, én Uram Iftenem, te hoz. zád az én Lelkem 2 el-nem vetz Uram engem, mivel tellyes életem­ ben benned bíztam, meg oltalmaztál Uram engem minden veízedelmes állapotimban, fő-képpen Vitézi koromban, fegyver vifelő álla­ potomban, mikor oldalim mellől húllottanak tárfaim. U ram ! moftis te vagy az én fegétőm , a’ ki akkor : azért tudom , hogy engemet moíl-is meg oltalmafzfz : In te DomineJperavi,non confundar in aternum: te benned bíztam Ur Iften, foha m eg nem fzégyenűlők. Hirdefsétek tovább, hányfzor m ondotta : én már kéfzen vagyok , el*rendeltem életem et, Iftenre biztam lelkem et, néki ajánlottam halálomat; és ha néki tetczik : cupio diffolvi, & ejje cum Chrijlo : ké- phtftp. i. vánok meg h aln i, és a’ KriftuíTal lenni. K éíz volt a'fájdalm akot-is békeíséges tűréíTel el-fzenvedni 3 azért m ongya vala gyakran: ha az egéfséget elvettem , jó fzivel fzenvedem a’ betegséget-is : többe­ ket érdemlettem az én Iftenemtől, Azért édes JESU SO M ! ha azt akarod, hogy tovább fzenvedgyek: fiat voluntus tm t Legyen a’ te akaratod. Hic ure , hic fic a , tnodb in
délé hova tem ettefsék, tudni illik eleinek koporsójában, a' Chanaán földén,mellyet Abráhám vett volt földeitől a’ Telnetéinek őrök*1' ségére a’ Hetasus Effrontól Mambre ellenében: a z u tá n : adoravit lfráél Deum, converjws ad leitiili caput: Imádá Ifrael az Iftent az ágy öepejis^g, fejéhez fordulván. V égre fiait Atyai áldáfsal meg áldá, benedixitig. que (irigtdis benedicíionihus propriis, és meg áldá mindenikét tulaj­ don áldáfokkal, finitífque manditis, quibus Jílios injlruebat, collegit 37, pedes Juos fuper lettulum, & obijt. És el-végezvén a’ parancfolatok a t, m ellyekkel fiait tan itá, őfzve fzedé lábait az ágyra, és meg hala ép elmével, egéfzfz éfzfzel, fzólló nyelvel : kit meg halva látGentfis^o ván kedves F ia jo fe p h , rejáb o rú la, íiracá , és csókolgata > hafoní-.í* lóképpen firatta Egyptus főde-is ótet hetven napokig: az után nagy v.2. gyülekezetnek (írásával temettetek el, úgy hogy a Chanaán lakoíi ».n . cfudálkozván mondanák : Plmctm magms ejlifle JEgyptiis: nagy firáfok ez az Egyptiufoknak. Ah fzomorúan néző, fzavaim után várakozó, cfudá’kozáfra in­ dulandó, minden rendbéli kedves Halgatoim ! fel talállyuk ezeket a’ mi Jánofunkban: mert ő-is, Cüm appropinquare cem ent dietn mórtis fudi)látván el kőzelgetni halálának napiát; el-rendelé hova temet­ tefsék tefte, tudni illik azon fzegeny fzerzetefcknek Templomába, kiknek Atyafiságos Társaságába Confraternitáfi levél által már ré­ gen béirattatott vala: ott*is nem más helyre , hanem a Kriftus JE ­ SUS keferves kinfzenvedéíit példázó, és jelentő Oltár elejb e, kit Gén. ii. maga kőlcségén épített vala: Altare adificeivit Dpmi/io Deo. Az Ur ».7-s. Jftennek tifzteletire. Mint ha mondotta volna Dáviddal: H qucm dcfiderttviyfedi. És hogy midőn fel ferken az 0tg/ utólsó napon, mondhafla: annak árnyéka alatt feküttem eddig, a’ kit mindenekben kedvelletem , a’ kit mindenek felett kévántam. A ’ rendelés után koporsúját meg efináltatá: és harmad nappal halá­ la előtt házába bé vitetni kévánta, hozzátok b é , úgy mondfzolgainak, az én örökös házam ot; mellyet meg látván fejét hajtogatva lílyen formán kezde íoháízkodnü Ó h arany hegyeket igiró, fzive-

két meg nem elégíthető, fzemeket kefergetó , füleket gyönyörköd­ tető Tündér V ilág ! melly fok gyötrelm ekkel tellyes cfalárd pompád, mint virágzó lépes ág ! édes mézet nyújtafz, mafzlagot adcz ; gyönyórüfséggel apolgatíz,m éreggel itatcz j fok időkkel cfalogatcz ; ha­ mar el-hadfz! menyit futottam, fáradtam , éijeli álmokot ízakafztott,am, hangya modgyára m unkáikottam ; imé már moít életemnek fzintén végére jutottam , és ez a’ három, négy fzál defzka mindene­ ket mapában fo glal; mint ha mondani akarta volna : A ’ fhép Ijfiúság, jó kedvű mulatság, Tíncz, , mufika zengés, és nyájas nevetés: A vér• ség, rokonság, udvari tárfás ág, fok llri Barátság, és Hadi Pajtárság: Vadas , kies erdők , finom boros fzóllők , mulató Ligetek, fzép virá­ gos kertek, kincfes gyűjtemények , zamánczos fegyverek, bácsű/let té­ telek , ékes tekintetek, ezennel én tő'lem el-tünnek, és a’ ki mind ezek­ ben gyön yörköd ött, ’s dicfekedett, ezen parafztúl g yalu itato tt, gyarló módra bárdoltatott , gyengén ófzve foglaltatott, femmiképpen fel nem czifráztatott, még moít rothadáfra , és romláfra hanyatlott koporsóba férgek atyafiságára, kigyók, ’s békák elede­ lére bé-zárattatik tudni-illik: K R llC S A I JÁ N O S. Itten nem ágya fejéh ez, hanem fordulván az Éghez, azt meg tőké keferves foháfzkodáfokkal, ljlenét imádván, búzgó kéréfeután bűneinek bocsánattyát vá rván , el-múlt életének napjait kefervefen (íratta. Más napra kelvén , ’s eítvére jutván követte Jákobot az A id ái­ ban. Mert kedves m agzatit, ékes rósácskáit, drága liliom it, élete őrőmit, fzivét, lelkét vigafztaló rajzatit, llri gyermekeit arra fzoktatta vala, hogy eítve mindenik az imádság u tán , ízűiéihez járulván, kéz cfokolás közbe jó étczakát mondana: kik-is ezeket el-végez­ vén , jó étczakát vévén , kezét csókkal illetvén, nékiek ekképpen fzólla: fzerelmes magzatim! m arti én nékem jó étczakát foha tőb* ízőr nem m ondotok; mert én ez é jje l, vagy holnap m egh alok, és az örökké yalóságra megyek. Iten Láfzló névvel fel ékefített ked­ ves fiackáját jobb kézre állitá, és miként Dávid Salam ont, in té, g hogylíteni félelem ben, árván maradott Annyához való ízeretetben, és engedelmefségben, Deáki tudományban, és minden kerefztényi kellemetes erkölcsökben úgy intézné é le té t, hogy mindenekben neve ízerént Ladislaus, laus laudis, a’ dicfiretnek dicfírere lenne tel­ lyes életének folyáfa, mellyet hogy el nyerhetné, kezeit fejére téD vén

Ictti. 3g. *>• l 9' 9>le> »• 41 *

vén, ekképpen aldá meg : fzerelmes magzatom, vegyed Atyádnak utólsó áldását: áldolak és ajánlok tégedet az Atya , f iú , és Szent L élek Iitennek nevében. A ’ fia áidáfa után nagyobbik rajzattyát, deli termetű, ékes tekintetű rófa modgyára virágzó , moftan rajta fzánakodó, koporsója felett íiránkozó Juliáuáját bal-kéz felé állicá, ’s fzavait hozzá igazgatván, ekképpen ízó iikám eg: Édes leányom ! te általad vigáíztalt meg elófzór óregkségem bena’ Fólséges Ur Iften: te voltál első örömem, ’s vigafsagom : mindenekben tiíztellyed , és böcsűiíyed fzerelmes fzűiédet: nem iehetcz ugyan mindenkor an­ nak házánál, el-keiletik távoznod oldala m ellűi: de mindenütt úgy vifeld m agadot, mint ig z kerefztény. íeánzót illet: a’ férfiak tárfaságától, ’sgonofzok barátságától, a’ maganyofan való befzélgetélektűl, mint annyi córóktói, Ördógóktól, édes maszlagoktól oltal­ mazd m agadot: fzemed,fzájad,’s minden érzékenységed példa adás­ ból állyon, úgy h o g y , minden fzód, cfelekedeted, mozdúláfod igaz kerefztényi tökélleteíséget jr le ne fen; melly tanitáfomban hogy egéizfzen el-merűi!y, Atyai áldáfommal ajánlak téged az Atya, Fiú, és Szent L éiek Ur Mennek. Aluvó ágyából fel kölieté, ’s maga eleibe viteté harmadik fzerelmes magzattyát-is , három efztendós epe nélkül való galambocskáját, ártatlan kisded Kriftinkáját, és azt-is hafonlóképpen meg áldá. íg y tellyesedék bé rajta a’ Jákob példája; mert ezis bencdixit benediíiiombus propriis, tulajdon áldáfival áldotta meg kedves cfemetéit. El-hitetem m agam m al, hogy ha a’ fájdalm ak, kin ok , és nagy keferűség engették voina, ama’ gyönyörűséges fzókai ízóllott volna tovább hozzájok: Flóreteflóres , quaji lilium, & date odorem, & frondete in gratiam, & colimdate etnikum, & benedicite Domintim in operibus Juis. Virágozzatok virágok, mint a’ li­ liom , és illatozzatok, és ágazzatok kedveífen,és dicíirjétek énekkel, és áldgyátok az Urat az ö cfelekedetiben. Date nornini ejus magnificentiám, & confitemini Mi in voce Ubiorum vejirorum. Magafztallyátok azó N evét, és adgyatok hálát néki ajakitok fzózattyáv a l, só tt: in omnicorde, & őre co/lnudate, & benedicite nomen Domini. Tellyes fzivel, és fzajjal dicíirjétek, és álgyátok az Ur Nevét. És igy bocsátá éijeli nyugodalomra már kevefet látandó drága gyónyörűségit, kedves magzatit. El-jutván immár életének utólsó, úgy mint hatvan negyedik, cfztendejére, Szent Iván Havának tizen nyolczadik napjára, életé­ nek

nek kedves párját, Nemes llri Vérből fzám azott, Catholica Hit­ te l, kerefztényi drága erkölcsökkel meg áldatott, moftan keferves gyáfzfzal bé borittatott fzerelmes Házas-Társát,Tekéntetes, Nemzetes Pogány Borbára Afzfzonyt, tizen három efztendőkig, ’s két holnapig véle való lakás ról meg k ö vette, ’s ha valamiben el-tőkéllett akaratcya ellen.is meg bántotta volna, bocsánatot k é rt; ’sm eg-is kófzónte drá^a jó voltát, hozzá mutatott lzives hív ízeretetét, nya­ valyáiban való tőrekedését, mellette tett fok fáradságit, érette vég­ bevitt édes álmajnak fzaggatáíit, éijeli, nappali nyughatatlanságit, Daru modgyára felvállalt hofzfzas vigyázáíit, ’s úgy tetczik, ha ízó­ val nem-is, de értelemmel ekképpen fzollitá m eg: Beneditta tu aDo- z.Peg.z minő, qu
,

zás vo ln a, ha annak Ifteni tifzteletet adnánk , mivel az nem Iften ; hanem a’ Kriftus ágyához fordulván,Iílenét imádta , és meg keferedett lélekkel illyen formán kezde íiránkozni :Oh én fzerelmem édes * JE SU SO M ! kinek képét kezeimben tartom ! meg vallom előtted fzóval, fzándékkal, cfelekedettel véghezvitt, vagy el-fzánt gonofzságimat j bánom énlftenem a'te fzeretetedből, hogy én főidnek el­ vetett porocskája, ellened vétkezni m éréfzeltem ; haélnék-is Uram tovább,foha többet vétkezni nem akarnék. U ram JESLIS! Szent vé­ red hullásáért, keferves kinfzenvedéfidért, bocsásd raeg en-nékem minden bűneimet. Meg halgattad Uram a’ Mária Magdolna fzivbéli bánattyát, kegyes fzemeí tekintetted a’ Szent Péter kőnyhúllatását; füleidbe vetted a’ kerefztfán föggő latornak kéfedeimes foháfzkodás á t : tekéncs reám , ’shalgafs meg engemet-is én Uram, énlftenem ! a’ ki kőnyvező fzem ekkel, fzivbéli bánattal, kefergő Lélekkel Szent N evedet fegétségűl hivom : follyanak lelkem fzennyének él-mosá­ sára Szent Sebeidből irgalmafságidnak drága pataki; légy irgalmas , légy kegyelm es oh én fzerelmes JE S U S O M ! El-érkezvén a’ rettenetes, de néki örvendetes utólsó fzempillantáfnak v é g e , pállya futásának határa , élete koronája meg adá­ sának órája, mellyen a’ menyei Vő-legény kedves fzolgait, úgy tétf^rif.4,g.ezik őtet is magához hjja vala illy édesdeden: Sión hegyén termett zöldéHő Cz prufbm, Jerikó mezején kinyílt Rófhfzálom : Libanus te­ tején költött fzép galambom, őrök kedvem töltött Jegyefém , ’s virá­ gom. Veni de Ltbano, vént de cubilibns leonum, de montibus párdórum', veni coronaberis . Jő j elő a’ Libanusból, jőj az orofzlányok barlan­ giból , a’ párduczok hegyeiről, a’ világi fok vefzedelm ekből, és fáj­ dalmas betegségekből, jőj e lő , meg-koronáztatól. Halván a’ Kriftus jEsufnak ezen gyönyörűséges hívogató, ésferkengető drága fzaV ait, illyen képpen kezde imádkozni: Subvenite SanffiDei, occurrite A&geli fufcipientes animam meam, offerentes eam in confpettuDomint, lftennek keddves fzolgai, és hív Szent Angyali,jöjjetek előmbe, és íegedelmemre vigyétek bé Lelkem et az őrök dicsőfségbe a’ magaíságbéli lftennek vég nélkül való fzemlélésére. Az után kevefet fzó lván , egynéhányfzor foháfzkodván, épeim ével, egéfzfz éfzfzel, fzólló nyelvel meg adá L elk ét Teremtő jenek. így végezé-el életét ezen fetét koporsóban feküvó, néhai Tekéntetes, Nem zetes, V ité z lö U r, kedves Halgatóim ! igy oltatékki

ki élete fo lyáfa, így folya-le hatvan négy efztendőktől fogva folyó ó rája; azért Ónéki nem vala a’ halál igen keferves, a’ mint fókaknak ízokott lenni j nem vala utóisó fzempillantáfa kiváltképpen való fé­ lelemmel tellyes, irtóztató, rettegtető j hanem bátorságos, fziveket gerjefztó, mindeneket a’ halálhoz való kéfzületre oktató. Siránkozol ugyan T e, Tekéntetes, Nemzetes Afzízonyság, mint árva G erlicze, hogy páros tárfodata’ kegyetlen halál,mintnékedmáfodat, ki mindent le kafzál, koporsóban fe k te tte, mondván sűrű bá­ nátid kózótt a’ fzenvedó Jo b b a l: Spoliavit me glória meá, & abjlulit j 0b,tg.v.9 coronam de Cíipite nteo : meg fofztott engem dicsófsé^em tól, és el­ vette koronám ot fejemről. Siránkoznak három spro árváid mond­ ván : Pupillífa cíi fumus finc Patre : Árvákká lettünk A tya nélkül. T-v enor.? Bánkodnak fzomorú gyáfzban öltözött Udvari Cfelédid, ízivbéli bá- *'•s* nattal igy fzólván: Deficit gaudium cordis nojlri: verfus cft in luctum • cborus nojleri el-fogyott a’ mi fzivünknek öröm e, ílralomra válto­ zott a’ mi énekló feregünk. De enyhitcfed bánatos fzivednek keferüségét meg fzóm orittatott,Tekéntetes, Nemzetes Afzízony, magzatiddal ed gyü tt: Utiefcat vox tűn a ploratn, & oculi tűi alachrymis: Jerem. *i Szünnyék meg a'te fzózatod a’ firáítól, és a’ te fzemeida’ kónyhúllacáílol. U gyti-is, kik rajta fzánakodtok, tegyétek le fziveitekról a’ bánatot,és minnyájan elégedgyetek meg azon rem énységgel,hogy illy kerefztényi módra kéfzitvén-el magát az utólsó órára, iíly dicfí* retefen menvén a halál poharának italára, a’ Jesus fzenvedé: éból ál­ ló poharat-is hafznoflan ki-iván; elégedgyetek meg mondám, hogy : dffiwtjifit Jefus Joannem, véghetetlen irgalm afságából, ki mondha- Matt.17-1 tatlan fzeretetiból, m egfoghatatlan jó voltából, maga mellé vévé Jesus a’ m iJánofunkot, hogy a’ boldog őrökké valóságnak Tábor hegyén dicsőfséges fzine látásával meg elégitéfe, és kerefztényi bajviváfa után Coronumju JlitU , az Igafságnak érdemlett koronáját fejé- 2 Tmé. re tévén őrökké meg vigafztallya. 4. ©. g. El-hitetem magammal,kedves Halgatoim,hoe;y ti-js minnyájan el-akarjátok nyerni azt a’ koronát Igaz Bírótól, a’ Kriftus jEfuftól*, de fokaknak cfelekédetiból ki látczik, hogy nem a’ boldog, hanem a’ boldogtalan halálra kéfzititek m agatokat, mintha örökké élnétek; de tudgyátok meg a z t, hogy néktek-is ki kell költöznötök e’ világ­ ból, el-kell bücsüznotok mindenektől, meg kell fofztatnotok mini­ den javaitoktól, fzükség-képpen m egkell innotok a’ halál poharát, D i meg

meg kell próbálnotok az ördögökkel való vefzedelmes harezot. Mert Pfal. SS. quis efihomo, qui v iv e t, & non videbit mortem ? kérdezkedík D á­ ». 49* vid: kiefoda az ember,a' ki él, és meg nem láttya a’ halált ? íenki nin­ cfen. Meg mondotta ezt amaz okosThecuitis Afzfzony Dávidnak: x.Reg. 14. Omnes morimur,& quaf aqus dilabimur. Minnyájan,mint a’ mofolygó ö. 14- virág o k , mint a’ felkelő fényes nap, és tellyes hold, mint a feíderfilt cfillagokjtagiainkban bágyadozván meg sárgulunk,el-hervadunk, le-nyugfzunk , el-fogyunk , homállyba borittatunk, és meg.halunk, az engeztelhetetlen, ’s embertelen , fene vad H alál, mérges nyila, hegyeft&re , éles kardgya, fent kafzája-által le m ettez, és meg 61 minden embert. Ezt hirdeti a’ Szent Lélek a’ Nemzetségek D okto­ Habr. 9. ra által, Statútum efl hominibus femel móri : Qrök végezésból *>. 37* ment ki, hogy minden ember egyfzer meg hallyon, Ezt hirdetik első A tyáin k, és azoknak maradéki: Tullius, és Demoíihenes, P lá to , és Anftoteles, bőcfeségnek cfúdáj: Salamon, Darius, Crcefus, és Midás, gazdagságoknak fejedelm i: Efter,Helena, Judith, és Cleopatra főid­ nek Iíten A fzfzonyi: Scip io , Hannibal, Julius Caefar, V ilág biró Sán­ d o r, hadaknak retten tő i; Édes hazánknakdicsőfségétemelő Szent K iráiyi, V ité z i, Kalauzi, Fabiuűi. Erre mutat minden,valami e’világon v a g yo n : a’ Nap, hold, cfillagok, fü ve k , fák, és minden terem­ tett állatok. A ’ nap aranyas túndőkléíTel, a’ Hold ezűft (zinfi világo t sággal, a’ cíillagok gyémánt modgyára való ragyogáíTal fel jön ek, fe l kelnek, fel derűinek ; de fzemeink előtt nem fokáig élnek, el-tűnnek. A ’ füvek virágoznak, de nem fok ideig ágaznak. A ’ fáknevekednek, magos helyekre tétetnek-, de rövid időre barmoktól etetnek, tfiztöl emé*ztetnek. A ’ több teremtett állatok futnak, fáradnak , nagy erővel bírnak; de kevés napok múiva vég re jutnak az útnak, m agokért meg adóznak, efetekkel minyájunkat a’ halál kafzája alá ITící. 14, Írnak. Teflamentum hujus mundi efimorte móri. El-végezett hagyo­ , ® .ia . mánnyá e’ világnak, hogy minden embermeg hallyon. A ’ Királyok fzékekből ki-vettetnek, koronájok fejekről le-tétecnek : Királyi Pálczájok,’s Herczegi Iftápjok kezekből ki vétetnek, llri M éltóságok, nagy Hatalmafságok lábokról le-veretnek. Az Ur a’ fzolgával, N e­ mes a’ polgárval főid gyomrába tétetnek. Gazdag a’ koldúíTa!, tü­ dős tudatlannal férgektől eméfztetnek. V én ek iífiakkal, ízülék raj­ iato kkal egy aránt meg őletnek. Nincfen (a’ mint az új Oratorokfel vették) ollyan fzárnyon járó, bár mint R á r ó , melly a’ halál előtt el-re-

—-

el-repűüyőn. Nincfen olly kengyel futó talpas, ámbár vad kecskék m gyorfaságúval lépteffen-is, mint Afael, ki előtte effzaladgyon. Nm­ eién olly Szent éietű M ária, vagy hofzfzú idejű Mathufala, kit végre le ne vágjon. Nincfen olly vitéz UlyíTes, vagy próbált H ercu les, * ° li ki vele harezot állyon. Nincs olly L ucretia, vagy G óróg Ilona, a’ ki kedvet caláliyon. O lly gyenge virág fzál, a’ kit le nem kafzál, fzénának ne hervaízízon. Omnes morimur, & ficut aqu& dihbimur , qu
BÚCSÚZTATÓ A

v e r s e k

Z Ember élete hafonló Pállyához: vagy habos Tengeren hánykodó G állyáh o z: fiet itt az élő határos ezéllyához, míg Jó k , ’s gonofzok kőfzt, el-jút jutalmához. Ember fzülettetvén élete kezdődik, ’smint meg gyújtott gyertya fogyván eméfztődik; mert kegyetlen halál utánna leskődik sótét koporsóban míg nem tétetődik. Keferves jaj ízó van E ke kezdésében: gond, bú, nyomorúság nevelkedésében, véletlen efetek elő-menésében, kétséges félelem el végezésében, A ’ Teftnek Rév-partya ko po rsó , sír, ’s halom, jó telkeknek bére menyei oltalom , illyéneket kővet őrőkős jutalom , adatik ezeknek cfendes nyugodalom.

;

Futélfc

AUu.f'oad

Inpguítu

Futék Én-is Pállyát illő ferénységgel, futáfom tellyes volt gondos epeséggel, míg értem végem et a’ jó R em énységgel, ’s nyugodalmat Leltem kévánt nyereséggel. Nemzetem. Czimerét elóttem vifeltem , Ember változását ebben meg fzemléltemj de állandóságot benne nem lelhettem , azért Reményemet abban nem vetettem. Sebes fzárnyon járó Nyilam el-tóretett, eleven zöldséggel Fám feketittetett: íja Vitézem nek hafzontalanná lett, rőpdőső ízárnya-is Madaramnak fzegett. Nád fzálról Elejm nevezték magokat : ennél mi hajlandóbb t ha kérdefzfz máíokat, aztm ond gyák, h o g y : fem m i; azért 6 dolgokat nem bízzák Nídfzálhoz,, fém, femmi forfokat* Hajlandó Nádamhoz, én-is Reményemet nem biztam .• sőt inkább Uram Íílenemet kértem , kormányozza gyarló Életem et, ’s maga Szent N evéért adgya jó V égem et. Erőfs Reménségem ebben volt m indenkor: ehez folyamottam költőm , ’s le*fektem kor; vettem-is kegyelm ét nyugtom, s’ járatom kor, kivált képpen pedig utólsó orámkor. Pállya futáfomnak végére jutottam , és álhatatofsan Hitem meg tartottam , óhajtvaIgafság koronáját vártam , IgazBiró által mellyre már találtam. Nem kell tovább e’ Főid itt maradáfomra, íietek régen vártBoldogúláfom ra j ezen óra légyen vég Búcsúzáfomra , ’ skedvefim hezvaló végső fzólláfomra. Főlséges AfzfzonyunkMaria Teréfia, Jerufalmi Király kinek Hitves Párja: Auítriai Háznak ékes fzép Virágja kévánom fzállyon réád minden Jóknak árja. Főlsé-

Főlséges Atyádnak Hatodik K árolyn ak , E ’ M agyar Hazának Szentelt K irállyának, Világban tűndőklótt erófsMonárchának fok jovait vettem ,, Romai Csáízárnak. Tizen nyoícz eíztendók maid fzintén el-folynak hogy bővséges árját 6 Gratiájának reám bocsátotta, ’s T érvény Táblájának fzolgájác vallotta Feő AfTeííbrának. Ezekért bóv Áldás Egbőí ízáílyoa réátok, virágozzon fzépen kezdett H ázafságtok, nagyra nevelkedgyék H erczeg M agzatotok, és órókké fénlyék Főlséges Házatok.. Főlséges Afzízonyunk egy hiv Generállya G ro ff Károlyi Sándor , ’s Belsőbb Tanácfofla*, Szathmár Várm egyének órókős Ifpánnya,, Excellentiádtól búcsúzik fzolgája.. Sokakban volt hozzám Úri Gratiája terhes dolgaimnak bölcs Igazgatója v o lt ; ’s légyen tovább-is Házam Part-fogója* Léfzen az Ur Iften m eg jutalmazó ja,. M utatott, ’s mutató fzép Grariájáért, En velem-is kÓzlőtt jo akarattyáért M éltóságos Háza légyen á ld o tt: ezért az Ur Iften adgyon menyben-is őrök bért* Árvaságra jutott fzomorú H ázam or, kegyes kezeibe kefergő Marámat ajánlom, de kivált apró Arvájm ot vegye f e l, nem nézvén fogyatkozáíím ot. N agy Károlyi Háznak ragyogó Fáklyája,. G rufFK árolyi Ferencz zőldellő V irágja* Főíséges Afzízonyunk Hadi Generállya* utolsó fzavait fzolgájának hallya. Fel-emelt azIftenU ri M éltóságra, fokak felett való főbb nagy Uraságra: Fegyvered fordíthasd Ellenség nyakára Élteiben az Iften Orfzágunk Jovára. GrőíF

G ró ffK á ro ly i G a ra t, Difzét e'fzép H íz n a k , ki maratt özvegye Grófi'H aller G ábornak, Iften, ki áldója fzomorú Á rváknak, vigafztaliya: ’s adgyon minden jót Házának., Ez hozzám jó voltát íokfzor meg m utatta, ízép vigafztaláíit tóilem meg nem von ta, beteges fzolgáját gyakran látogatta, hív kerefzténységét ebben-is mutatta. K iért az Ur Iften áldgya meg N agyságát, virágoztaffa meg Méltóságos Házát j végezze boldogul itt Pállya futását: menyekben vehefte örök koronáját. Méltóságos Haller G ábor G ró ffM ag zati, Nagy Károlyi Clára Afzfzonynak R ajzati, litván, Láfzió, Gábor, Afzfzonyunk Bajnoki: Julis, Cecília, Sándor, maradéki. Nagyságtok életét Iften vezérellye, mindenekben bólcfen gongyokat vifellye, Úri fzeméllyeket nagyokra emellye, Égi áldáfokkal lelkeket fzentellye. Méltóságos U rtól, G ró ff Z ichi M iklóftól, immáron búcsúzom jó Fö-Ifpánnyától Szabolcs V árm egyének: ’s örökös Urától Váfonkö V árán ak : fzégények Attyától. Virágzó Házában fenn álló életett engedgyen az Iften, ’s kévánt egéfséget, örvendetes jó k at, ’s boldog fzerencséket, holta után pedig órők dicsófséget. Tekéntetes, Nemes Szabolcfi V árm egye, utólsó fzavaim moft immáron vegye ; fogyatkozáfimat, kérem, félre tegye, mivel el-bádgyáztott Halálnak mirigye. IftenN agyságtokat, és kegyelm eteket, fzegény , boldogokat, nagyobb, ’s kicfínyeket áldgya m eg; bocsáfsák nékem vétkeim et, kérem, fönn ne tárcsák történt efetimet.

A z Iftennek Lelke fok terhes ügyökben fegéllye, és tarcfa cfendes egyeíségben> fzegény Árváimat vegyék kegyelm ekben, ’s tárcsák ízokott kegyes védelmezéíekben. M éltóságos Báró Prinyi János Úrhoz, kedvem íizerint való jó Sógor Uramhoz, e’ Magyar Hazának edgyik Tám afzához, Debreczéni Tábla bölcs Praeíes Urához : Fordítom nyelvem et, fzép jö-akarattyát, velem fokfzor közlöttU ri G ráciáját, nyavalyáim kózőtt fzép vigafztalását kófzőnőm : ’s kévánom vegye Menyben Jufsát* Tekéntetes, Nemes Simonyi Jánoshoz, úgy Siskovics Antal, régi Tárfaimhoz, Debreezéni Tábla AfíeíToraihoz fordúlfáratt nyelvem,kedves Barátimhoz. Sok efztendök folytát veletek töltöttem, súlyos Dolgainkban éijelt nappá tettem ; hogy ha ezek között ti-néktek vétettem, meg bocsáfsátok: mert télietek el-eítenu Terjefzfze áldását Iften Házatokban; fegétséggel légyen Hivatalatokban, végig védelmezzen minden dolgotokban: kévánom, vegyetek réfzt Menyei jókban. Ezen Tekéntetes Tábla több T ifzteit, minnyájan koronás Afzfzonyunk H íveit, fzegények, ’s Á rváknak, kikláttyák Ü g y e it, Iften fzentellye m eg: ’s irja fel Neveit. Jaj miképpen fzóllyak keferves Marámhoz, T ek én tetes,N em es Pogány Borbárához, kedvem fzerént való jó Hitves Tárfamhoz, rajtam firánkozó Életem Párjához/ Hatván négy efztendőt kezdtem napiajmban , azok közül tizen hármat Hízafságban Teveled töltöttem ; már Napom homályban öltözött j ’s tétettem gyáfzos koporsóban. Veled

V ele d laktom nékem valamint volt kedves, meg válálom ízintén, hidgyed , olly keferves: lilén akarattya mindenekben tellyes lé g y e n ; tovább élnem már nem lehetségest Vigaságom nékem benned mindenkor v o lt : de hiblzás nélkül éltem tudom nem fo ly t, Emberi gyarlóság mert én bennem -isvolt, m eg bocsásd efecic Tárfodnak, ki meg holt. Iften viglfztallyon kegyelmes V o ltá é rt, álgyo n meg fok jó k k al h ozzám hív voltG dér £3 fizeffen áldáffal fok fáradságodért, a d g yo n m eny-órfzágban ezek ért örök b ért.

Fordítom nyelvemet kedves leányom hoz, 3l k it kedvellettem én Juliánámhoz, m ég gyenge életben élő fzűz virághoz , mivel már jutottam utólsó órámhoz. A z Iften nevellyen, ’s boldogul élteífen, Ifteni ízeretet, ’s félelem kó veffen , Anyádnak öröme hogy benned lehefíen; ezeket kévánnya jó Atyád íziveffen. Nád-Fóy Krúcfai Láfzló édes H am ! világi éltemtől im látod meg váltam , Halál kafzájának élére akadtam , el-kerűlhetetlen útamra indultam. Mi ként ama’ Jofeph órome Attyának lón vigafztalása fzerelmes Annyának : úgy valál énnekem örömem Atyádnak , k it reménlek vala éltem Iftápiának, Nevelkedéfedben tóit volna nagy kedvem , ha Iften még tovább hagyott volna élnem í de imé az halál le vágá életem : azért Iften hozzád, én kedves gyermekem* Ja j árván maradott kisded M agzatocskám ! már gyáfzban öltözött kedves Kriílinácskám : benned melly örömem volt, már meg ízakaíztám , Mert a’ Halál nyilát bocsátotta reám.

lftennek

Iftennek ajánlak kedves Cfemetéim, nagy győnyőrásé^im kik voltatok nékem v el-hagylak, haláltól nem lehet mentségem, Iftent im ádgyitok, kérlek, én érettem. Szép Hírrel tflndóklő Pogány Família, N oé Bárkájának mint egy maehinája: kinek ízölótteit nagy Tiiztefség várja , hogy ha mit vétettem, légy meg bocsátója; Ebben fzép Tííztséggei fémlik Pogány G alpár, a’ ki-is már tőllem talárn búcsúzáft v á r : kedves Sógor Uram, imé Halál el-zár, femmi ó elótte akár melly erőfs V ár. Uri Tifztségédben Iften vezérellyen , ’sen n el nagyobbakra, kévánom , em e lly e a, minden vefzélyektól Téged védelm ezzen, végre Égi jókban bőv réízed leheflen. Tekéntetes, Nemes Trencfényi Gábornak H agyatott, Özvegye, s’ difzee’ fzép Háznak, Pogány Catharina, hallyad Sógorodnak utólsó ízavait, mert már indúl útnak. Iftennek áldáfa, kévánom, reád fzállyon, g y á z o s Árvaságban minden jókkal áld gyón # fzerencsédenségtól téged oltalmazzon, ezen élet után Boldogságot adgyon, B ilykeiE va Aízfzony,Pogány Péter Urnák maradotott árvája, Sógor ACzfznyomnak utólsó fzavaim nyúitom : az nagy Urnák áldását kévánom , ’s réfzét órők jóknak. Tekéntetes, Nemes Krúcsai Mártonnak, vérség fzerént való néhai Bátyámnak, Árvaságra jutott Élete Párjának , fzavaimot nyújtom jó Ángyom Afzfzonynak. A z Árváknak Attya téged vigaztallyon, kedves Magzatiddal fzerencséífen tarcfon, Uri unokákkal bóvségefen áldgyon, végre órők jókban néked-is réfzc adgyon.

E3

Krücfai

Krúcfai Borbára, Jo fep h , C lá ra , Márton, az Iíten áldáfá rajtatok maradgyon , Ifiiú éltetek ízépen virágozzon , El&k földe végre néktek bérül juíTon. Nád-főy Krúcfai Háztól kik ízármaztak , Krúcfai Borbára , ’s Annától rajzotcak , Szikfzai,Csáklyai, ’s Vinkler Agak voltak, kedves vérségeim , ’s tóllem el-marattak. Terjefzfze az Iften ezekre áldáfic, Jókkal bővelkedő nap iak, ’s óráit, vehefsék e’ földön kegyes G ratiáit, az egekben pedig örökös Jovait. Ezekhez járuló Balaskó András-is , mert vér. fzerént való Atyámfia ez-is í meg bocsáífon nékem : meg váltam tólle-is, áldott légyen föld ön, úgy az Egekben-is. Szemeimet vetem N iczky Ferencz U rra, Főlséges Királyi Tábla Alfeíforára : tarcfa meg az Iften Hazánknak jo vára, emelye tovább-is nagyobb Uraságra. Ajánlom ez Urnák fzegény Ö zvegyem et, ’s neveletlen maratt kis cfemetéimet, oktaífa , ’ s tanitcfa kedves gyermekimet.* imádom érette kegyes Iftenemet, kedves édes Ángyom jóEőrdógh Susánna, Pexa Imre Urnák már régi Á rvája: fzegények, ’s Árváknak vagy irgalmas Á n n ya; bőven ízállyonreád Iften adománnya. Kedves jó Afzfzonyom hogy Betegségemben, látogatóm voltál utólsó ügyemben ; hofzfzas efztendőkig láfs áidáft mindenben, réfzed légyen menyben ama’ nagy örömben. Eőrdőgh G yörgy, úgy Pontéi Anna, annak Tárfa a’ Szent Házafságban .• lftennek áldáfa, rejátok terjedgyen bőven áldomafsa, boldogulásokat Nem zetségtek láfía.

Szabolcs

*

Szabolcs Vármegyében fényifi Szúnoghtlrak* fok ágazatokra kik ízépen fzár maztak : régi Sógoroknak mind meg b ocsátanak, 6k-is holtok után hogy menyben juflanak. Búcsúzom tólled-is Gőrgei M ária, Dániel, és Miklós , Sigmond édes A nnya, úgy Ormós Susánna hivséges Tútora , kévánom izállyon reád Egeknek harmattyai Nemes, és Nemzetes Palatics litvántól, fok időktől fo gvájó fzomfzéd U ram tól, nyavalyáim kózőtt hiv vigaíztalómtól búcsúzom , ’s minden jót kévánokaz Urtól. Szent Ferencz lzerzetin lévő fzerzetefek, Confraternitáífal hazzám kótelefek, lelki fzolgálattok bővséges télietek volt hozzám ; Áldottak ezekért legyetek. Báthori klaítromnak érdemes Tagiai, Dicső Szent Ferencznek virágzó Fiai: fzállyonak rejátok fok lelki Jovai Iftennek: ’s legyetek őrók Aldottai. Szent Imádságtokban ajánlom lelkem et, ’s gondvifeléftekben hideg tetem im et; mind meg bocsáísátok történt efetim et, fzeretet paláítya fődőzze vétkem et. Papoknak feregi kévánt ékefségim : ’s mind két ágon lévő kedves vérségeim , hivséges Barátim , ’s régi jó ízomfzédim, vég képpen búcsúzom földi kedvefségim. Szomorú Házamnál lévő fzolga Rendek, mind k ;cíintől fogva fzolgálo cfelédek, tőllem Uratoktól tőrténhetet v é te k : nékem meg bocsátván, áldgyon meg Iftentek. Hivséges jobbágyim valakik voltatok , tartozáftok ízerént kik urallottatok: vég képpen búcsúzik tőiletek Uratok j a’ menyei Urtól légyen jutalmatok*

Férfi,

Férfi, ’s Afzfzony Cfeléd , kik betegségemben mellettem voltatok , ’s minden ügyeimben,, régtől fogva való fok fzenvedéfimben fzolgáltatok hiven énnekem mindenben. Jutalmazza Iften fzolgálatotokat, é jje li, ’s nappalihiv vigyázáftokat, gyakran meg fzakafztott édes álm otokat: ezekért vegyetek Égi Aldáfokat, F e lső , kö zép , ’s alsó renden való N é p e k , kik Temetéfemre féreggel jö tte te k , kerefzténységtekník hogy meg feleltetek^ Iftentől őrökké áldottak legyetek. V ilágtól Búcsúmat immár el-végeztem : mert itt maradáfra nincfen femmi helyem j Házam cfak sátorom ideig vólt nékem , , mellyből ki-fzorúlván,, el-kelletik mennemv Nincs már egyéb hátra : Tettemet fogjátok,, rendelt íetét bolthoz immár indicsátok, a* hová kévántam, el-takaritsátok, végső Tifztefségét néki m eg adgyátoki

V E G E .