UTAZÁS BOLDOGFALVÁRA 1. A dán példa. Magyar lélekkel olvasom a Magyaij Lélek hozzám j u t t a t o t t néhány számát. ö r ö m m e l látom, hogy van végre egy irodalmi termék, amelynek bevallott célja: a magyar nép felemelése. Részletekbe menően tárgyalják a Magyar Lélek hasábjain e legszentebb cél eléréséhez vezető utak m ó d j a i t és észközeit, az iskolánkívüli népművelési m u n k a keretében. Minden cikkben, minden sorban sok-sok szeretet és aggódás nyilvánul meg az árva magyar nép iránt. Sok-sok hozzáértés is. D e a terület óriási! A feladatok embertelenül nagyok! Bizony évszázadok mulasztását kell pótolnunk és a feladat nagyságától megrettennünk nem szabad. H a ú t t ö r ő k is vagyunk itt, Európa keletén, nyugaton ott ragyog már előttünk a követendő példa: Dánia. Parasztország mint mi. H é t évtizeddel ezelőtt ugyanolyan — évszázadokkal elmaradott — népe volt, mint nekünk. Kiben volna k ö z ö t t ü n k akkora kishitűség, hogy azt hinné, hogy ami a dán értelmiségnek sikerült, az nekünk nem fog sikerülni? Hallgassuk meg a krónikást, milyennek festi a dán parasztság anyagi helyzetét és szellemi színvonalát 1860-ban. Üttalan utak vezetnek a részben parlagon heverő, részben dudvát t e r m ő földek között. Csekély része a vidéknek a megművelt föld. D e milyen silány termést ad az is! Satnya és kevés állat tengődik a sovány legelőkön. Szomorú, beesettarcú pásztornép. A s z o t t testüket szánalmas rongyok takarják. A falu elképesztően nyomorúságos. Szűk és görbe u t c á k o n roskadozó viskók. A z alacsony, sötét viskók végében düledező istálló és p a j t a . Ferdén á'.ló kútgém, sártenger. Szanaszét heverő, ijesztő állapotban lévő kezdetleges gazdasági eszközök. Elhanyagolt trágyadomb. Roskadozó kerítésen belül kiabál a nyomor. A lakások sötétek, dohosak, hidegek és ridegek. Bennük éhező, vézna gyermeksereg. Elvadult, tudatlan és gonosztekintetű. Barátságtalan arccal fogadja a jólöltözött idegent a baljós tekintetű paraszti nép. Iskola kevés és elhanyagolt. Egyetlen virágzó kultúrintézet — falun — a pálinkamérő kocsmája! N é p n e v e l ő testvérem, aki soha se jártál Dániában, úgy-e, ez a kép olyan ismerősnek t ű n i k ? D e hallgassuk tovább a krónikást. 1910. Kopenhágában a földmívelésügy miniszterétől távozik a k r ó n i k á s bérautón. Egyszerű kerékpáron szikár férfi jön velünk szemben. Mindenki mély tisztelettel köszönti. A s o f f ő r felvilágosít, hogy Dánia királyát láttuk. A minisztériumi»! megy. N y u g a t r a h a g y j u k el autónkkal Kopenhágát, hogy a miniszter viksöi birtokán látogatást tegyünk. Nyílegyenes vasúti pálya mellett, tükörsima aszfaltúton robogunk Viksöbe. Az út 50 km és a látvány
246 lenyűgöző. Minden tábla a kultúra csodálatos eredményeit bizonyítja. A táblák nem nagyok. Dániában már nincs nagybirtok. A kizárólag géppel vetett gabona sűrű, magas szárán óriás kalászok hajladoznak. A kapások gazdagsága elképesztő! (Majd a terméseredmények beszélnek.) De már le is tértünk a főútról és rövid mezei úton emeletes ház kapuján hajtatunk be. A virágözönben úszó udvaron csín, rend és tisztaság. A ház asszonya a bejáratnál fogad. Férje ma miniszter, de azelőtt és ezután egyszerű kisgazda. Műveltség és egyszerűség árad mindabból, amivel itt a vendéget fogadják. Szőnyeges folyosón át jutunk a lakásba. A berendezés előkelőségén nem csodálkozunk. Végre is egy miniszter házában vagyunk. A bőséges lakoma és az őszinte vendégszeretet se tudja velünk elfelejtetni, hogy a gazdaságot szeretnénk főképen látni. Kimegyünk a gazdasági udvarra. Kútágas és trágyadomb — természetesen — nem látható. Kövezett, tisztára mosott udvar. Egy csinos pavillon kapuján lépünk be. Tehénistálló. Beton és csempe, vízvezeték és villany. Tiszta levegő és napsugár. Kék ablaküveg szűri a napfényt, a trágya bomlásának megakadályozása céljából. A krónikás magyar. Hunyorít, No, m a j d a disznóólak! — Másik pavillon. Beton, csempe, vízvezeték, villany, fakutricák, tiszta levegő és napsugár. Ez a sertésüzem. Itt terem London csemegéje: a „bacon". F e d e t t szín alatt a trágyadomb. Itt ez az elnevezés nem «megfelelő. Szabályos betonüreg, lékúttal, tőzegszóróval, ismert okból — k é k ablaküveg. Rend és tisztaság mindenütt. A gazdasági gépek olyan rendben, mint az ágyúk a tűzérkaszárnyákban. Ej, — csóválja fejét a krónikás. — Ez a kegyelmes úr 80 holdas domíniuma! Könnyű neki! Kopenhágába visszatérőben m a j d szétnézünk egyszerűbb ember gazdaságában is. Elbúcsúzunk. U t u n k Ballerup járási székhelyen visz át. Behajtatunk az első — utunkba eső — gazdaudvarra. Ámuló szemmel látjuk, hogy a kép — nagyjából — ugyanaz, mint Viksöben. Barátságos fiatalember az udvaron. Bemutatkozunk. Tanulmányút. Kifogástalan udvariassággal kalauzol a házba. Szőnyeges folyosó, mint Viksöben. Egy mosolygós arcú öregúrhoz vezet bennünket. Dolgozószobában vagyunk. Bőrfotelok, hatalmas íróasztal, nagy könyvszekrény, telefon, villany és a jólét beszédes jelei. Nyitott ajtón a szomszéd szobában zongorát látunk. Kifejezést a d u n k ama kívánságunknak, hogy a gazdaságot szeretnénk látni. Kedves előzékenységgel kalauzol bennünket. Szórói-szóra azt látjuk, amit Viksöben! Csak az állatszám és az épületek mérete felényi. Kérdezzük a gazdát, hány holdja van? 40. Hihetetlen! És a lovai hol vannak? — Lovam? az nincs. De nem is tudnám hasznukat venni. Trágyával bőven ellátja gazdaságomat az állatállományom; teherautóm és traktorom a gazdaságom minden munkáját alaposabban, gyorsabban és pontosabban elvégzi, m i n t a lófogat. Hozzá még olcsóbban is. U t a z n i pedig a Fordomon mégis csak kényelmesebben lehet, mint akármilyen fogaton. Nincs igazam? Most a terméseredmények iránt érdeklődünk. A válasz megmagyarázza a hihetetlen jólétet! Holdanként: Búza: 24 q. Rozs: 18 q. Árpa: 22 q. Zab 22 q. Burgonya: 120 q. Cukorrépa: 180 q. Takarmányrépa: 500 q. Tejelési eredményük még érdekesebb. 1900-ban átlag egy tehén 2040 kg és 1910-ben már 2666 kg tejet termelt. A fejlődés azóta is tovább tart.
247 Ugyanakkor 11,000.000 tyúk ontotta a tojást olyan átlaggal, amilyet csak a szakember hisz el. E felemelő adatok birtokában örömmel egyeztünk bele, hogy vendéglátónk kalauzolásával megtekintsük Ballerup szövetkezeti üzemeit. Végigjártuk a vágóhíd- és feldolgozóüzemet. Láttuk a ragyogó tisztaságot, amelyben a rózsásbőrű yorkok baconná és különböző finom hentesárúvá alakulnak át. Láttuk a tojáscsomagolót. Dániában minden tyúk tojófészekbe tojik és a tojásra reábélyegzik a tyúk számát, napot, hónapot és a termelő szövetkezeti törzsszámát. Erre jön még a forgalombahozó szövetkezet száma. Így é r t h e t j ü k meg azt a csodát, hogy ha Londonban a hűtőházból a kereskedőn keresztül a fogyasztóhoz eljutott sokszázmillió tojás közül egy hibásnak bizonyul, számai segítségével minden nehézség nélkül megállapítható, ki volt a hibás tojás szállítója. A szövetkezet az ilyen esetet szigorúan bünteti. Ez a magyarázata annak is, hogy a világpiacon miért fizetik jelentékenyen magasabb áron a dán árukat. A megbízhatóság nagy érték! Ez a megbízhatóság és a mindenből elsőrendű termelés az ígazi magyarázója a dán külkereskedelem szédítő méreteinek is! Vendéglátónknak igaz öröme telt abban az őszinte elragadtatásban, amelyet a látottak fölött éreztünk cs nyilvánítottunk. Lenyügözőek voltak a méretek és a szervezés csodálatos pontossága. És mindez egy idegen f a j közbeékelése nélkül! Ez is egyik magyarázata a hihetetlen gyors fellendülésnek. Hazatérőben vendéglátónk elmondta, hogy jelenleg 34 szövetkezeti vágóhíd és húsfeldolgozóüzem működik, mind a gazdák javára. Dániának élőállat-exportja alig van. És így van ez minden téren! — Ismerjük Dánia 50 év előtti szörnyű mezőgazdasági helyzetét, — mondottuk — milyen elfogadható magyarázatát tudná adni ennek a páratlan felemelkedésnek? Vendéglátónk elgondolkozott. Azután beszélni kezdett. Tulajdonképeni megindítója a fejlődésnek a szörnyű nyomorúság volt, amely már-már elmerüléssel fenyegette a dán földmívesréteget. Ü t j á b a n volt a fejlődésnek a nagybirtok, a törpebirtok és a szörnyű kulturális elmaradottság (megint egy ismerős kép, népművelő testvérem). A 60-as években megindították a tagosítást, ez — átmenetileg — még nehezebb helyzetet teremtett. Hosszas vívódás után megindult a tisztulási folyamat. Itt mutatkozott meg az értelmiség csodatevő hatalma! Szívvel-lélekkel a nép mellé állt. Ez megteremtette a dánok egységét! Egyetemi tanárok jártak az élen! Kezdett mindenki a falu sorsával törődni és mindenki kivette a részét ebből a munkából. A falu népe ráébredt arra, hogy már nincs magára hagyatva. Rövidesen meggyőződött arról, hogy egységes akarat, összefogás nélkül nincs haladás, nincs boldogulás, nincs felemelkedés. Ráeszmélt arra, hogy az egyetemi tanár, a mérnök, orvos, közgazda, technikus, statisztikus, vegyész, nagyobb tudású, szélesebb látókörű gazdatárs mind, mind az ő javát akarja, boldogulásáért vállalta az apostolok nehéz munkáját. A f a j t á j u k szeretete fűti őket. A féltő gonddal válogatott és nagy gonddal elvetett mag, jól előkészített talajban, dús fejlődésnek indult. Gondos ápolással nőtt erőssé és nagy termést hozott. Meghozta a dán nép szédületes előhaladását, gazdasági megerősödését, egyszóval: boldogulását! Pillantsunk kicsit bele a magvetők munkájába. Egyetlenegy professzor lelkében született meg az Eszme, a milliók álma. Ez az egy kezdte szövő-
248 getni a terveket, de kezdte belevonni m u n k á j á b a tanártársait. T ö b b e t és mindig többet. Lassan megalakult az E s z m e vezérkara. Ez a v e z é r k a r is egyre bővült, hisz a feladat óriási volt és nagy vezérkar kellett hozzá, h a eredményes m u n k á t akartak. Pedig azt a k a r t a k ! N e m kevesebbet, m i n t egy nép megváltását! Sorban m e g n y e r t é k az Eszmének a dán értelmiség elitjét. Mindezek bevonásával kidolgozták a nagy haditervet. A terv elkészülte után annak helyességéről és kivihetőségéről kellett meggyőződni, hogy hiba ne csússzék a hatalmas terv végrehajtásába. M e r t ez végzetes l e h e t n e ! A nagyvezérkar övezetekre osztotta az országot és felkerestek m i n d e n vidéket és m i n d e n agrártelepülési típust. Kiki a maga s z a k m á j a s z e m szögéből vizsgálta meg a való helyzetet, v e t e t t e össze a tervezettel é s helyesbítést jegyzett elő, ha az hasznosnak és szükségesnek látszott. H e l y színi tapasztalatok alapján tervezték el a kivitel s o r r e n d j é t és t e m p ó j á t . Következő lépés 1 az értelmiség tömegeinek megnyerése és a m u n k á b a való bevonása volt. Kopenhágából kiindulva, Dánia minden s z á m o t t e v ő városában propagandagyűlésekkel kezdték a munkát. E r r e m á r felfigyelt a s a j t ó is. Cikkek lavinája indult meg. D á n i á b a n a s a j t ó jó k e z e k b e n volt. A cikkek özöne az Eszme harcosává gyúrt m i n d e n jó dánt. A v e z é r k a r hozzáfoghatott az értelmiség részletes és szakszerű kiképzéséhez. Szaktanfolyamok nyíltak az ország, a t a r t o m á n y o k és a járások k ö z p o n t j a i b a n . Minden szakkérdésnek külön-külön. Valóságos országépítés, államszervezés volt ez. A z óriási mű n e m épült másra, m i n t a dán értelmiség a m a s z e n t elhatározására, hogy a s a j á t népét megmenti a pusztulástól. A tanfolyamokon alapos kiképzésben részesült a maga részlet-munkaterületén, összefüggő rövid vázlatban betekintést n y e r t azonban az egész tervről. N a g y m é r t é k b e n fokozták ezzel a legkisebb részletmunka elvégzésére hivatott kisember lelkesedését és munkakedvét. Hiszen érezhette, hogy népe megváltásán dolgozik és .szabadidejét, erejét, lelkesedését a legszent e b b célra áldozza. A kivitelezés m u n k á j a , szövetkezetek állítása, a mezőgazdasági szakiskolák létesítése, népiskolák szaporítása, a vetőmagvak nemesítése, tenyészállatok nemesítése és törzskönyvezése, talajjavítással k e z d ő d ö t t . Folytatódott mindezek bővítésével, fejlesztésével és tökéletesítésével. így m e n t e t t meg egy pusztulása felé tántorgó népet értelmisége, szívének szeretetével, tudásával és erős akaratával. 1910-ben a 2,757.000 lelket számláló D á n i á b a n van: 8950 elemi népiskolai tanterem, 91 mezőgazdasági szakiskola, 37 kereskedelmi iskola. A z értékesítési és beszerzési szövetkezeti hálózat az ország legkisebb f a l u j á r a is ki van terjesztve. Mint már említettük, csak szövetkezeti vágóhíd és húsfeldolgozó 34. H a t a l m a s állatállománya mellett a világ legnagyobb műtrágyafogyasztó állama. A szövetkezetek a mezőgazdaság területéről teljesen kiszorították a magánkereskedelmet, de a fürge — egyéni kezdeményezésre épült — kereskedelem ezt nem sínylette meg. Átállította m u n k á j á t más, hálásabb területekre. A m i életképes, az nem pusztul el! Ez a páratlan fejlődés a földárakat is hatalmasan feltornászta. Egy Tönde-land ára 1860-ban 2200 dán korona, ugyanez 1910-ben m á r 7500 korona. Ez a tény az ifjúság körében némi kivándorlási kedvet é b r e s z t e t t . Sokan ráeszméltek, hogy megtakarított pénzükért külföldön sokkal t ö b b földet vehetnek.
249 Ezt a tényt használja ki ügyesen a cári Oroszország, amikor ügyes propagandával szépszámú dán ifjút csábít — eredményesen — a szibériai letelepedésre. Nagyobb munkaterülettel nagyobb életlehetőségekhez jutottak a kivándorlók, de Szibéria mezőgazdasága is rohamos fejlődésnek indult. A telepítés után tíz évvel Szibéria vajkivitele az Egyesült Államokba megháromszorozódott. Ez az egyetlen, kiragadott adat is beszédesen bizonyítja, hogy Oroszország is jól járt a telepítéssel. Ezt a jó példát mi is követhettük volna. Igaz, ebben az időben a magyarság százezres tömegekben vándorolt ki, főleg Amerikába, hogy talán visszavonhatatlanul elvesszen a nemzet számára. Ezeknek jórésze itthon marad, ha — a szétszórtan idetelepített dánoktól — megtanulhatja, hogy kevés földön is lehet jólétben élni. Hogy mi hiányzott ehhez? Tudás, törődés, fajszeretet? Ezt csak a jó Isten tudja, aki vizsgálja a veséket és a szíveket egyaránt. > Vendéglátóm a révbeértek derűs nyugalmával tárta elém az itt felsorakozott adatokat, ő s z i n t e nyíltsággal — amely nem volt híjával a nemzeti büszkeségnek — ismerte be, hogy Dánia népe boldogulását, mezőgazdasága páratlan virágzását a dán értelmiségnek köszönheti. Erre a kijelentésre lelkünk azzal a forró vággyal telt meg, vajha megérhetnénk azt a boldog pillanatot, amikor egy magyar kisgazda száján buggyanna ki ugyanez a hálanyilatkozat. Andrássy János
A MUHI CSATA EGYKORÚ EMLÉKEI Ebben az esztendőben, 1941-ben, az újságok és a folyóiratok mind tele ' vannak a tatárjárás emlegetésével. Ennek az az oka, hogy ebben az esztendőben volt pontosan hétszáz esztendeje annak, hogy a tatárok betörtek Magyarországra és azt a muhi mezőn történt véres csata után végigszáguldva felégették és elpusztították. - 1241. április 11-én volt ez a csata a muhi mezőn. Az idén éppen Nagypéntekre esett ez a nap, a magyarság történelmének egyik legszomorúbb emléknapja és én, mivel a muhi puszta itt van a lakóhelyem tőszomszédságában, Nagypénteken kisétáltam a régi csatatérre, hogy megnézzem azt és elmondhassam azoknak, akiket érdekel, hogy milyen is az a muhi puszta? ... Hát elsősorban is nem puszta Ahogy a borsodmegyei Hejőbábából északfelé kimegyek, már ott vagyok a muhi „puszta" déli nyúlványain. És ez a föld áldott, termő és termékeny föld, amelyet dúsan borít a vetések zöld bársonya, a zsendülő füvek és a pezsdülő élet szőnyege. Élet a Halál felett... Balról Hejőszalonta, jobbról Nagycsécs integet a tornyával s úgy érek mindenütt zöldülő vetések, barna szántások között kicsit már a balról elmaradó Hejőkefesztúr fölé, ahol már — úgy érzem — történelmi rögöket taposok. Ez itt már a muhi mező, a csatamező, amelyen a nagy összecsapás lejátszódott ezelőtt 700 esztendővel, pontosan 1241. április 11-én.
