Újra Össz-Hang Több év kihagyás után ismét találkoztunk Magyartésen Interjú alanyom Medgyesiné Gizike, a Szentes-Csongrád kisközösség vezetõje. Tõle kérdezem, milyen gondolat alapján indult el a csoportvezetõk találkozójának megszervezése? - Az elmúlt években nem volt rá lehetõség, hogy a csoportok szót váltsanak egymással. Egymástól tanuljunk, tapasztalatokat cseréljünk, megbeszéljük közös dolgainkat. Így merült fel bennem és Angelben is, hogy kellene egy ilyen találkozó, hisz annak idején azt határoztuk, hogy évenként Össz-Hangot tartunk. Most jött el az ideje a lehetõsége és több testvérben is felmerült az a gondolat, hogy beszélgessük meg a dolgainkat, jöjjünk össze. Ez a helyiség nem elég nagy csoportok fogadására, ezért elõször a csoportvezetõk, vagy az õket képviselõ tagok találkozzanak, hisz nem vagyunk olyan sokan. Így indultunk. Mik azok amikrõl feltétlenül beszélni szerettetek volna? - A 2002-es önmeghatározás alapján hogyan mûködünk, milyen formában, hogyan tanulunk – ezek a megfogalmazások voltak a kiindulási pontjaink. Közösen megbeszéljük, hogy mindnyájan közösen az evangéliumi Jézust tanuljuk és Õt szeretnénk megismerni, Hozzá igazítani életünket illetve gondolkodás-átalakításunkat. A másik pont pedig, hogy beszélünk az inárcsi összejövetelek tartalmasabbá tételérõl, amellett, hogy egymás munkájába belepillantsunk, tapasztalatokat cseréljünk, barátkozzunk egy kicsit kötetlenebb helyzetben mint az inárcsi misék erre lehetõséget adnak. Már a vége felé járunk e találkozónak. Benned, hogyan összegzõdött e két nap, mit tudsz haza vinni a SzentesCsongrád Közösséged tagjainak? - Az jól esett, hogy Angel már a kezdet kezdetén megbeszélte velem, hogy õ mit gondolt és figyelembe vette, hogy mi mit javasoltunk. E kettõ ötvözetébõl mégis csak egy olyan két nap került ki, ami azt hiszem tartalmas volt. Minden csoport tud olyat haza vinni, amibõl a további munkájához merít és gazdagítja azt. Ami nagyon tetszett még a rugalmas hozzá állás és a testvéreknek a nézetkülönbségek szeretetben való megbeszélése. Annak is örülünk, hogy a csoportunk szolgálhatott is, a többi csoport vezetõinek vendégül látásában. Ezen kívül még az, hogy inárcsi összejövetelek harmadik részének a tartalmasabbá tevését is úgy érzem, hogy indulásban jól megbeszéltük. Lesz ennek eredménye, elindult egy olyan együtt munkálkodás, amire így még nem volt példa ebben a közösségben hosszú évek óta. Van-e a te személyed érintõ kedves történés, ami megérintett e két nap alatt? - Nekem azt tetszett, hogy lehetõség lesz arra, hogy egy valaki – mint a Feri bácsi fog a kérdésekre felelni. Ez már hosszú évek óta nem volt. Annak is örülök, és most nem a személyeskedés mondatja ezt velem, hogy a mi csoportunkból lesz ez a személy. Aki igazán felkészült, évek óta készül - azt hiszem nem tudatosan pontosan erre- a Hang szellemiségének befogadására, a Hang tartalmának az elsajátítására, továbbadására – Az Õ nyelvezetével ezeket megfogalmazni. Azt hiszem nagyon eredményes lesz. Ez az egyik a másik pedig, hogy valóban a nézetkülönbségeket szeretetben tudtuk megoldani, ahogy sok éve már tanulgatjuk. Angel testvérünket kérdezem, hogyan készültél fel erre a találkozóra és mit láttál fontosnak, megbeszélni a csoportvezetõkkel? - Elõször is azt szerettem volna, ha megnézzük, hogyan is vagyunk, merre vagyunk, önmagunkról egy képet kapjunk. A másik, hogy egy kis elõre haladást érjünk el a közösségi életünk területein. Úgy készültem, hogy a kérdéseimet átnéztem és mindegyiket átgondoltam azért, hogy valamit én is tudjak hozzá tenni ezeknek a dolgoknak az elõbbre viteléhez. Hogyan éled meg a találkozó eredményességét, milyen tapasztalatot gyûjtöttél? Azt hiszem sikerült egy kicsit ’összerázni’ a közösségi vezetõket. Szerintem a legnagyobb eredmény az volt, hogy néhány nagyon fontos kérdésben elértük azt, hogy feladatokat tudtunk egymásnak megfogalmazni. Ugyanis Jézusnak az a szándéka, hogy feladatokat adjon nekünk és azokat megvalósítsuk. Ez egy nagyon pozitív dolog volt az én meglátásom szerint. Tényleg így volt, hogy bizonyos dolgokban egységre is jutottunk. Vargáné Szíjártó Marikával beszélgetek, õt kérem, hogy mondja el tapasztalatait, errõl a találkozóról. - Nagyon örültem ennek a két napnak, legfõképpen azért, mert már nagyon régóta vágyam volt egy ilyen találkozó. Arra vágytam, hogy tapasztalatot tudjak cserélni azokkal, akik hasonló dolgokkal, problémákkal küszködnek. Érdekelt, hogyan oldják meg ezeket a feladatokat. Ötleteket szerezni azokra, melyekben még nem tudtam igazán elõrébb jutni. Nagyon nagy öröm volt számomra látni, hogy a résztvevõk más és más területeken fantasztikusan tudtak dolgozni. Mivel mindenki azt munkálta ki legjobban, ami a szívügye, ezért csodás, hogy jól kimunkált dolgok összessége alakul ki itt, ezáltal sokkal nagyobb gazdagságot tudunk egymás számára adni és megfürödni egymás szeretetében. Deák Zoltán 13
Hol volt, hol nem volt Igen, egyszer régen volt, illetve elkezdõdött egy „csoda Magyartésen”. A Szentes –Csongrád kisközösség szervezésében és az akkori közösségek egy akaratából létrejött az Össz-hang találkozó. Létre jött elõször, másodszor és ötödször is. Két-két delegálttal vagy ötvenen egy hétvégére. Egymás munkáját megismerni, segíteni, majd egy komoly feladatra vállalkoztak, elkészíteni az önmeghatározásunkat. ’A Hang’ lett a címe, és két fejezetben állapítja meg kik vagyunk, kit, mit képviselünk és azt hogyan tesszük, minden lényegeset érintett e munka. Azt hiszem szép emlékekkel gondolunk vissza azokra az évekre. Ezután bizony beborult az ég felettünk. Viharok jöttek, több sorral. A közösségi életünk házának neki mentek ezek és alaposan megrázták, de össze nem tudták dönteni. Eltelt néhány év és tégláról téglára, építkezve új közösségi élet-épületet építünk, közösen. Nem az alapoktól kellett kezdeni munkánkat, mert az megvolt. Jézus, az univerzális hit és az alapalázat szikla alapja megállt az idõ viharában is. Megállt és megtartott minket. Persze nem megy az építés olyan mesteri fokon, hiszen hiányzik az építõmester, aki ez elõzõ házunkat szinte maga húzta fel. Most már magunknak kell építeni, ha házat akarunk a fejünk fölé. Akarunk, bizony akarunk, bár már nem olyan sokan, de ez egyáltalán nem baj. Jut munka mindenkinek bõven, ki miben szeretne dolgozni, lehetõsége van rá. Lassan felhúzzuk a falakat, ablakokat építünk és minden a helyére kerül. A tartó gerendák is és a tetõzet is. Magunk építette ház lesz ez, melyért közösen dolgozunk és bevallhatjuk magunknak, sok-sok könnyet is felhasználtunk. 2013. június 8-9-én Magyartésen újabb komoly építési munkálat történt a közösségi életünk házán. Ismét elindult a közösségek közötti találkozás, beszélgetés, segítés, ismerkedés egymás munkájával. A legfontosabb a közösen gondolkodás igénye magunkról. A csoda folytatódik Magyartésen ismét csoportok találkoznak egymással, hogy a közöset megbeszéljék. Hiszem, hogy nem magunk építjük közösségi életünk házát, kõszikla-alap a mi Jézusunk, kapunk vezetést, segítséget Tõle. Feri bácsi az építõmesterünk is még életében megígérte, hogy segít nekünk odaátról – ez pedig tuti biztos. Deák Zoltán
PILLANATKÉPEK AZ ÖSSZ-HANGRÓL
14
Anselm Grün: A Gyógyulás Angyala Amikor a gyógyulás, gyógyítás szót meghalljuk, azonnal betegségeink gyógyulására, illetve az egészségünkre gondolunk. A heil jelzõ eredeti jelentése: egészséges, csorbítatlan, megmentett, teljes, ép, friss, töretlen, nem gyenge. A Heil fõnév jelentése: boldogság, szerencse, egészség, gyógyulás, megmenekülés, segítség. A Gyógyulás Angyala reményt kíván nyújtani neked: higgy abban, hogy életed végül is sikeres, ép és egész lesz. Így elfogadhatod mindazt, ami benned van; teljes valódra igent mondhatsz és kimondhatod: „Minden úgy jó, ahogy van.” Ahhoz, hogy ezt ki tudd mondani, gyógyulnia kell lelki sebeidnek. Mindannyian hordozunk sebeket. A Gyógyulás Angyala így szól hozzád: sebeid meggyógyulhatnak és ez meg is történik! A gyógyulás azonban nem jelenti azt, hogy soha többé nem fognak fájni. Ám nem gennyednek többé. Behegednek. Ezután is hozzád tartoznak, csak éppen nem hátráltatnak téged az életben. Nem szívják el többé az energiáidat. Ellenkezõleg, elevenebbé tesznek téged, az élet sajátos forrásaivá lesznek számodra. Sebeidet a Gyógyulás Angyala drága kinccsé, ragyogó drágagyönggyé változtatja, ahogy Bingeni Szent Hildegárd mondta. Behegedt sebeid nyitottá tesznek a körülötted élõ emberek iránt, érzékenyebben reagálsz, ha saját sebeikrõl beszélnek neked. Így válsz élõbbé. Mélyebb kapcsolatba kerülsz önmagaddal, igazi valóddal. A Gyógyulás Angyala sebeidet az élet és a gyõzelem forrásává változtatja mind a magad, mind pedig mások számára. Ha a Gyógyulás Angyala meggyógyította sebeidet, te magad is Gyógyító Angyallá lehetsz mások számára. Megsejtik, hogy feltárhatják elõtted sebeiket, megérted õket, s nem becsülöd sem alá, sem túl sérüléseiket, hanem egyszerûen elfogadod õket. Megérzik, hogy gyógyító légkör vesz körül. Nem vetíted ki rájuk saját sérüléseidet. Nem beszélsz állandóan saját problémáidról, hanem nyitott vagy mások gondjai elõtt. Így az emberek anélkül beszélhetnek sérüléseikrõl veled, hogy attól kellene félniük, betegnek vagy siránkozónak bélyegzed õket. Fogalmad sincs arról, miért jönnek hozzád annyian, és miért beszélnek egészen nyitottan önmagukról? Minden bizonnyal a Gyógyulás Angyala ajándékozott meg téged, hiszen fénylõ sebekké változtatta sérüléseidet, és rajtad keresztül õ szeretné elmondani másoknak: „Úgy vagy jó, ahogyan vagy. Ép és egészséges vagy. A te sebeid is meg fognak gyógyulni.”
Prédikáció a szeretetrõl és Istenrõl A prédikációt Mezei Mária színésznõ tartotta 1946. június 10-én, Budapesten, a pasaréti református templomban. Megrendítõen szép és felejthetetlen pillanat ez számomra. amikor most idelépek az Úr asztala elé. Színésznõ vagyok, sok-sok szerep van mögöttem, s most mégis elszorult szívvel, akadó lélegzettel állok itt, mert elõször történik meg velem, hogy nem színházban, a mások élményeit és szavait közvetítem, ami tulajdonképpen a színésznõ feladata, hanem az Isten házában, a saját élményeimet a saját szavaimmal próbálom átadni Önöknek. Bocsássák meg nekem ezt a merészséget és engedjék meg, hogy belekezdjek ebbe a csendes beszélgetésbe, amit úgy kívánok, mint soha semmit egész életemben. Legelõször is kérni szeretnék Önöktõl valamit. Én azt kérném, ha lehet, vessenek le most magukról minden cinizmust és gõgöt s hallgassák meg az én szerény dadogásomat - szeretettel. Mert én most õszintén szeretnék beszélni, olyan õszintén, ahogy talán életemben nem beszéltem, olyan õszintén, 15
mint ahogy a füvek és a fák, a hegyek és a madarak beszélnek, akik között közel két évig éltem. Ez a két esztendõ volt, azt hiszem mindnyájunk életében a legnehezebb, a legsötétebb élményekkel telezsúfolt idõ. Mindnyájan hoztunk valamit magunkkal ebbõl a pokoli két esztendõbõl, valami végleges tapasztalást, ami irányítja azóta is az életünket. Én is hoztam. Én azt, hogy itt állok és élek s ezt olyan nagyon nagy ajándéknak érzem, amit nem fogadhatok el viszonzás nélkül, s amikor most Önökkel beszélgetni kívánok, amikor verset mondok vagy énekelek, amikor színházat játszom, vagy egy gyereket megsimogatok, úgy érzem, nem teszek egyebet, mint törlesztek - törlesztem az adósságom, amivel tartozom annak a Valakinek, aki az életemmel újból megajándékozott. S én úgy gondolom, s ezért ne haragudjanak rám, hogy mindnyájunknak valahogy így kellene felfogni az ez utáni életünket: ajándéknak, amiért hála jár és viszonzás. Meggyõzõdésem, hogy ez a végsõ értelme ennek a különben olyan nagyon értelmetlennek látszó háborúnak. Igen, én hoztam valamit a hegyekbõl. Hazahoztam a hitemet, mint egy nagy, jó szagú meleg kenyeret, most szeretném, úgy, de úgy szeretném széjjelosztani. A hitemet, hogy érdemes élni, de érdemes meghalni is, mert csodálatos törvények igazítják mindnyájunk lépéseit, s a halál nem pont az életünk mondatának végén, legfeljebb pontosvesszõ, ami után újabb mondat következik. Elhoztam a meggyõzõdésemet, hogy van egy nagyon nagy törvény, ami így szól: minden ami történik veled, benned vagy körülötted, nem véletlen, hanem minden tetted és gondolatod megtermi a következményét s ezért, bármi jó vagy rossz ér az életben, annak elõidézõje te és csakis te vagy. S ha értetlenül állsz szemben valami történéssel, valami méltatlansággal, szenvedéssel vagy magával a halállal - légy meggyõzõdve róla, hogy feltétlenül megérdemelted, mert okozóját, a törvényellenes tettet te követted el még akkor is, ha most már nem emlékszel rá. És elhoztam a legnagyobb törvényt, a törvények királyát, amiben minden benne van, ami mindent betölt és mindent éltet, ami mindennek a megoldása, célja és értelme - elhoztam a Szeretetet. Itt lakik bennem, benned, mindnyájunkban. A füvekben és a fákban, a virágok illatában és a kutyád szemében, a kavicsokban és a hegyekben, a csillagokban és a méhekben, a búzádra hulló esõben és a gyermekedre hulló könnyben, az igazi dalban, az igazi csókban, mindenben, ami van, amit látsz és amit csak sejtesz, mindenben a szeretet él - mert a szeretet az Isten. Szinte látom most egyesek arcán a gúnyos és fõlényes mosolyt. Szegény teremtés - gondolják -, milyen naiv és megszállott a hitével. Látom a másik megránduló vállát, amint lerázza magáról a képtelennek és számára szinte már nevetségesnek hangzó elavult szót: Isten. Látom a harmadik ökölbe szoruló kezét, haragosan ránduló száját, amint fenyegetõen dünnyögi: Istent mernek emlegetni nekem, nekem, aki annyi szörnyû kínon és megaláztatáson mentem át? Hát hol van az az Isten, aki eltûrte ezt a pokoli sok szenvedést és halált? De látom azt a néhány kifényesedõ szemet és kisimuló arcot is, akik a saját lelkük halkan éneklõ hangját hallják visszhangozni, amikor elsóhajtom a szót: Isten. Látom mind a négyfajta embert: a Gõgösöket, a Bosszúállókat, a Kételkedõket és a Hívõket. Jól látom õket, mert vándorlásom alatt sokszor találkoztam mindegyikükkel. Akkor hallgattam, kérdeztem, figyeltem õket, most megpróbálok felelni nekik. Mondd, te szegény, gõgös ember, miért rángatod a vállad? Mire vagy olyan gõgös, mondd? Az erõdre talán? Hát nem láttad, hogy fosztja le az éhség csontjaidról a jól ápolt és agyontornáztatott izmokat? Nem láttad, hogy mállik szét imádott tested a gyûlölet által gyártott fegyverek egyetlen kis szilánkjától? Nem láttad, hogy dõltek össze palotáid, villáid, gyáraid, hidaid, nagyszerû erõid minden produktuma? Mert a gyûlölet szórta a bombát, s a sok büszke emberi alkotás összeomlott, mint a kártyavár. Nem merült fel benned egy pillanatra sem a kétely, hogy talán, talán nem volt jó az alap, amire építettünk eddig? Mert nézz csak szét a romokon, pesti embertársam - nem furcsa az, nézd csak -, hogy a templomtornyok mind-mind milyen egyenesen állnak? Mint összetett, imádkozó kezek nyúlnak fel a romok közül az égre. Mosolyogsz? Nem hiszel a jeleknek? Kár - nagy kár, mert a Jelek és Csodák vezethetnek már csak ki bennünket abból a sötét és félelmetes rengetegbõl, ahová az emberi értelem bevezetett s ottfelejtett minket. Vagy a vagyonodra vagy gõgös, te szegény vállvonogató? Hát van még vagyonod? Vagy ha már nincs, gondolod, hogy újra összespekulálod, összefeketézed, összeházasodod, összeirigykeded? Gondolod, hogy most majd meg fogod tudni tartani? Nem, és ezerszer is nem! Ez az egyik legnagyobb értelme ennek az egész elmúlt szörnyûségnek, hogy ráébredjünk végre: csak az marad meg az anyagi javakból, amiért becsületes és jó szándékú munkával, mi magunk megdolgoztunk. A többit elviszik, elszórják, felégetik, mind. Nem fontos kicsoda, milyen jogcímen és milyen jelszó védelme alatt. A jelszavak és emberi szándékok mögött az isteni szándék rejtezik és könyörtelenül csak annyit hagy meg mindenkinek, amennyi valóságosan jár neki és amennyire valóságosan szüksége van ahhoz, hogy az Úton tovább tudjon menni. És tudd ember, minél kevesebb az úti csomagod, annál közelebb vagy a Célhoz, s aki mindenét és mindenkijét elvesztette, az nagyon figyeljen, áhí16
tatosan figyeljen, mert ahhoz már nagyon közel van a Cél: ahhoz már nagyon közel hajolt az Isten. Te Gõgös, még mindig hozzád szólok. Hozzád, aki nagyhatalmú, tekintélyû, magas rangú hivatalnok voltál. Te voltál az, aki felvetett fejjel büszkén vitted feketére festett bajuszodat s csak minden tízedik köszöntést fogadtad kegyes biccentéssel. Emlékszel-e rám? Mert én nagyon jól emlékszem rád. Ott ültél szemben velem a teherautón, ami vitt bennünket az ismeretlen felé - akkor úgy éreztük, a halál felé. Emlékszem alázatos tekintetedre, a szemed sarkán kibuggyanó könnyre, amivel elhagyott gyermekeidet sirattad.
Hála a Lélek ajándékaiért. Jöjj Istenem Lelke, segíts, hogy ne szépeket mondjak most az én testvéreimnek, hanem világos beszédet, segítsen ebben az én szolgálatom. Hála legyen a Szeretõ Istennek, hogy a Léleknek ajándékaival bõségesen megajándékozta közösségünket! Megajándékozottak vagyunk, akkor is, ha nem vagyunk ennek mindig tudatában. Rá kell döbbennünk arra, hogy Isten a tenyerén hordoz minket. Ezért, elõre kell néznünk és vágynunk kell arra, hogy minket itt is betöltsön a Lélek. Vésse belénk a Lélek, hogy nemcsak a vágyainkkal kell ostromolnunk, hanem az ajándékhoz méltó hûségünkkel kell élnünk. Hálát adunk a bölcsességért! A bölcsesség lényege az Istenre figyelés. Jézus Lelke elindított minket, hogy ne az emberi kategóriák szerint éljünk, hanem a mennyei Atya akarata szerint. Elindított minket a Lélek, hogy belássuk: olyan közösséget kell alkotnunk, melynek minden tagjában benn van az Isten Országa. Tudom és örömmel vallom, hogy az evilág szerint nem vagyunk normálisak az elveinket illetõen. De ki akar itt közülünk evilági bölcsességet? Hálát adunk neked Lélek, hogy kortól, mûveltsétõl, karakterektõl független a Lelked. Egyes egyedül belsõ lelkiéletünktõl nem függetlenül adod nekünk a bölcsességet. Ha idõ és mélységigényes lelkiéletünk van, akkor nincs akadálya a bölcs Istentõl befogadni az emberileg befogadhatót. Hálát adunk neked Lélek a tudásért. Tudjuk, hogy mit kell tennünk, hogy az Élet bõsége legyen bennünk. Nem elég, ha tele aggatjuk magunkat szent jelvényekkel, ezek csak segíthetnek a teljesítésben. Hála legyen, hogy tudjuk, hogy teljesítenünk kell. Ha jól csináljuk eszményeinket, akkor ez fémjelzi hovatartozásunkat. Számunkra az a fontos, hogy Jézus majd tisztáknak, áldottaknak, barátainak nevezzen minket. Hálát adunk Lélek a tudásért, amit Jézusunktól tudhatunk. Nem tudunk mindent, de amit tudunk, arról tiszta lelkiismerettel valljuk, hogy nem szabad össze - vissza értelmezgetnünk, hanem valósítanunk kell az életünkkel. Hálát adunk, Lélek, a bûnbánatunkért. Nem az ál - alázatért, amely adományaidat inkább letagadja, mintsem, hogy teljesítse. Nem az olyan bûnbánatnak nevezett, széltõl lengetett, nádéletnek szól a hálánk, hanem a világos látás és a radikális életalakítás közötti ûrt világosan jelzõ jó lelkiismeretért. Tehát a bennünk lévõ Lélek jelzõ jelenlétéért. Jaj, csak meg ne zavarjuk a hangodat önmagunkban! Ne a magunk gondolatival zavarjuk össze a Lélek hangját. Hálát adunk Lélek a szüntelen újrakezdés lehetõségéért és annak tudásáért, hogy nem lehet egy életen át "csak" újrakezdeni, hanem hûségben való megmaradásra vagyunk hivatva. Istenünk amikért eddig hálát adtunk, a Rád figyelés bölcsességéért, a jézusi igazság megismeréséért és az alig - teljesítésünk bûntudatáért, ezek olyan ajándékok, amelyek mindnyájunk által elérhetõek és elérendõk. Kérve kérünk Lélek, légy társunk és érleld bennünk a Te gyümölcseidet: Tégy szentekké minket! Légy társunk Lélek: Szabadság Lelke: szabad döntésünket akarod. Rajtunk fordul, hogy együttmûködhessünk - azon, hogy teljessé legyél bennünk. Odaadottság Lelke: amikor gyümölcsérésért könyörgünk Hozzád, magunkat is biztatjuk, hogy sikerüljön. Hiszen csak aki Belõled vet, csak az fog Belõled való gyümölcsöt teremni. Te a kezdeményezõ, az erõ, a pecsét vagy. Hûség Lelke: Tanácsoddal, pártfogásoddal állsz mellettünk mindvégig. De mindez mit sem ér, ha hûségedre nem adunk feleletet a magunk hûségével, sok, kicsi felelettel. Ez az, ami nélkül nincs gyümölcstermés. Szeretet Lelke: Senki nem teheti meg helyettünk, hogy életünk rendezõje légy. Önmagunkon kívül senki sem fordíthat minket Isten és az embertársaink felé. Senki sem szõheti meg helyettünk a másokért élõ élet ezer kötelességszálból a szolgálat hálóját. Adás Lelke: Indíthatsz, hogy odaadjuk a magunkét, de a szerezni akaró fogyasztói társadalom ezer csábítása ellenére nekünk kell önmagunkat szegénnyé tenni. Segítesz minket, hogy Istennek és felebarátainknak odaadottá tudjuk formálni magunkat a tõlünk telhetõ kemény küzdelemmel. Békesség Lelke: Te segítesz minket, hogy megvalósítsuk a Sátán erõszakra épült világának nemet mondó az üldözést is vállalni tudó szellemiséget. Addig kell ezt érlelni magunkban, amíg minden "kardot" vissza nem dugunk a hüvelyébe. A kis hétköznapi, vérnélküli fegyvereket, amelyeket szenvedélyeink vonatnak ki velünk. Kerül, amibe kerül ez 17
a szelídség! Istenünk Lelke, ha a megbocsátás és a békesség eszközévé formáljuk magunkat, csak akkor töltesz el bennünket minden emberi képzeletet felülmúló békességeddel. Tanúságtevés Lelke: - akitõl távol áll a csüggedés és a bátortalanság - csüggedés és félelem nélkül tanúid akarunk lenni. Dübörögsz, zúgsz bennünk: feszít a szó, amit ki akarsz mondatni velünk. De nekünk kell szólásra nyitnunk a szánkat. Nekünk kell hallhatóvá tenni Isten üzenetét a Földön. Jaj nekünk, ha nem szólunk! Nekünk kell magunkkal megbirkóznunk azért, hogy tisztán csengjen ajkunkról az Isten szava. Óvj meg tanúságtevés Lelke, hogy félelembõl, vagy emberi szempontok miatt valaha is elhallgassunk vagy megmásítsunk belõle akár egy betût vagy vesszõcskét. Öröm Lelke: Te a magukat hûségesen Krisztus igájába hajtók, a szeretet és békesség gyümölcsét érlelõk, a tanúságtevõk jutalma vagy. Kérünk segíts minket úgy élni, hogy lelkünkben mindig és egyre jobban ragyogjon a Belõled fakadó öröm, derû.. A halk, a csendes átható öröm. Az, ami a jó Úton járók birtoka. Az, amelyet a külsõ és belsõ szenvedések nem tudnak elhomályosítani. Az az öröm, amelynek birtokosa szívesebben hordja az Úttal járó keresztet, hogysem az Útról letérve ezt az örömet elveszítse. Ez az öröm vonzza Istenhez általunk a tévelygõ és megtévesztett embereket! Tegye hitelessé a Jó Hír melletti tanúskodásunkat, ez a világ által nem ismert belsõ derû. Ez a belsõ derû, öröm tegyen képessé minket arra, hogy a jótettekbe bele nem fáradjunk. A kis hûségeinket jutalmazó öröm és az örök boldogság gyönyörû ígérete segítse állhatatosságunkat. Öröm Lelke: A mindennapi örömünket add meg nekünk ma. Ez az öröm legyen záloga az örök haza teljes, hiánytalan és el nem múló örömének, ahová ígéreted szerint elvezetsz minket, akik, szent, odaadott életre törekszünk. Mlecsenkov Angel
Almák és darazsak (avagy: a munka mindenek elõtt) Egy száraz, meleg õszön darazsat szedni voltunk az Alföldön! Almaszedésnek neveztük ugyan módfelett udvariasan, de nevén nevezve a dolgot darázsgyûjtés is lehetett volna. Apukám almáskertjében történt az eset… Éppen akkor volt Tapsifülesünk kórházban, mert elszakadt benne a vezérmû-szíj, ahogy kell - rendesen! Szétverve mindent - szintén nagyon rendesen. Ezért a barátokból álló sztahanovista brigáddal vonaton utaztunk az Alföldre. Ott volt nagyjából amatõr zenekarunk (egy hatfõs együttes), s az volt a terv, hogy megmutatjuk, dolgozni is tudunk derekasan. Tette persze a dolgát a hétköznapokon mindenki a munkahelyén - de az más! Határtalan lelkesedéssel szálltunk vonatra, ahol hosszas bolondozás után próbát tartottunk. Elõbb-utóbb kiürültek a közelünkben lévõ fülkék (szép volt pedig, négy szólamban). Nem is búsultunk! Tán csak éppen mi utaztunk arrafelé a legtovább. Azért lettünk sztahanovisták, mert rögtön az elsõ napon ráhúztunk a munkaidõre jó másfél órát kedvtelésbõl (Apukám pedig már "elharangozta" a négyórát, meg bevallotta, hogy vadítóan sajog a csont a lábában). Késõbb, amikor emlegettük az élményeket, mindenki azzal kezdte, hogy az Alföldön volt almát szedni, s rögtön utána azt számolgatta, hogy vajon hány darázs is csípte meg? Amikor bekövetkezett egy-egy újabb szúrós eset, Apukám hozta a vajákos kosárkát! Kívül gyógyfüves cseppel és kenõccsel kellett kenegetni, belül meg pálinkával fertõtleníteni. Ha pedig hívott minket 'klintonbili" a fehérházból (vadonatúj, gyönyörû pottyantós budi), akkor szaladtunk, s mi lettünk a "holibudi" sztárok. Hogy sztárcsinálás folyik odabenn, onnan látszott, hogy a szél vadul lengette az ajtót. Belülrõl ugyanis nem lehetett bezárni! Az asztalosnak valószínûleg nem volt ideje már rendes kallantyút csinálni. Hát inkább nem tekeregtünk arra, amikor lobogott az ajtó, nehogy belepiruljon a bent csurgó-cseppenõ. A válság azóta elérte az almáskertet is. Eladó, de nem viszik. Tán legelõ lesz belõle vagy szántóföld, vagy mit tudni még, hogy micsoda. Apukám beleadta a fél életét, hogy termõvé tegye. De cudar volt kivágnia a fákat… Szerencsére a humor nem hagyta cserben a szüleimet. A fényes emlékû "holibudi" sorsán parázs vita lobbant fel otthon. Maradjon a helyén? No, de minek? Esetleg szállítsák haza? De hát otthon már van egy! Netán darabolják szét tüzifának? Pedig olyan remek - még kallantyú nélkül is! A gyorsan belobbant vitából fergeteges bohóckodás lett a konyhaasztal körül, amikor mind otthon voltunk. A "holibudi" sorsa hosszas viháncolás után megpecsételõdött, s azóta már otthon virul a másik mellett a ház mögött. Bozó Edit
18
Melléklet Zarándok út Medjugorjéba 2 rész Vasárnap reggeli után elmondta a vezetõnk a napi programot. Nyolc órára mentünk a templomba, ahol a magyar csoportoknak volt anyanyelvû mise. Elmondhatatlan jó érzés volt idegen országban hallgatni magyar papoktól a szentmisét. Lelki gazdagság töltött el bennünket, amikor énekeltük az erdélyi és magyar himnuszt. Zengett a templom a férfiak baritonjától. Itt szem nem maradt szárazon. Áldozás és áldás után nehéz szívvel mentünk ki a templomból, de már más országok papjai miséztek. A második délelõtti program a sárgaházban volt. Megjött Mirjana látnok Olaszországból és elmondta nekünk a Szûzanya üzenetét. Röviden beszélt a látnokok tapasztalásáról, életérõl. A Szûzanya üzenete így szólt: naponta imádkozzátok a rózsafûzért. Tisztelet a papok iránt, akik közvetítik az Úr üzenetét. Üzent a gyónás fontosságáról. Legyen nagy-nagy szeretet és béke köztetek. Mindenki meghatódott a Szûzanya üzenetétõl. Átszellemülve jöttünk el. Mire visszaértünk a panzióba az Úr áldást küldött esõ formájában, ebéd végére már zuhogott. – bátor testvéreink a vezetõnkkel úgy döntöttek, hogy megmásszák a Krizsevác hegyet és felmennek egészen a keresztig. Busszal indultunk neki az útnak, közbeszólt egy kisebb buszbaleset is. Megbillent a busz és az egyik oldalablak szilánkosra tört, de ez nem vette kedvünket és így is nekivágtunk az útnak. A hegy lábához érve a zarándokok fején vastagon kopogott a jég. Szívünkben, lelkünkben hittel szeretettel indultunk a sziklás hegyoldalnak. Minden stációnál megállva imádkoztunk. Jézus meghallgatta imánkat, kérésünket és az esõ a hegyen megszûnt. Mire a hegytetõre értünk – Napcsodával fogadott Égi Édesanyánk. A városban maradt testvéreknek szabad programjuk volt. A csoportunkból ketten úgy döntöttek, hogy megkeresik a Betlehemi jászlat. Sajnos senki sem tudott felvilágosítást adni, még a helybéliek sem, hol található. Szakadó esõben-jégben elindultak, közben kérték Szûzanyánk vezetését és láss csodát! – egyszer csak elõttük volt a park, amit kerestek. Megnézhették József, Mária és a Kisded életnagyságú faszobrait, Jézust kereszttel, Mária szobor és a stációk is megtalálhatók ott. A park egész kialakítása, hangulata csodálatos. A jászolnál sok-sok kívánságpapír, kérés volt. Öröm volt hallgatni, amit átéltek és boldogan elmeséltek. Este a vacsoránál meglepetést készítettünk a háziaknak. Mindenki otthonról hozott kedves ajándékát kitette egy nagy asztalra, zsúfolásig megtelt mindenféle finomsággal. Ezzel fejeztük ki hálánkat a háziak felé. Õk szólni sem tudtak a meglepetéstõl, boldogságtól. Amikor elénekeltük az Ároni áldást – a család sírva fogadta, azt sem tudták, hogyan öleljenek bennünket. Hétfõ volt ottlétünk utolsó napja, ami még tartogatott meglepetést számunkra. Délelõtt az összes busz utasa elzarándokolt Csenákolóba, a drogosok központjába. Az elõadóterem zsúfolásig megtelt velünk. Kemenes Gábor atya nyitotta meg az elõadást. Két fiatalember – akik már kigyógyultak a drogból - mondták el eddigi életútjukat. Az elsõhöz kellett tolmács, a második meglepetés volt, Õ magyarul beszélt. Elmondták, hogy az olasz Elvira nõvér alapította a drogközpontot és hozta ide az elsõ drogosokat. Jézusra találással, hittel, munkával, az ima erejével, szeretettel hogyan gyógyultak ki a drog fogságából. A munkaterápia is csodákra képes. Terveik vannak a jövõt illetõen, telve vannak életkedvvel és szeretettel. Közös nyelvük az olasz, kézmûvességgel, kertészkedéssel, építkezéssel foglalkoznak. Az ajtó mindig nyitva van számukra, bármikor elmehetnének, de ezzel még senki sem élt. Naponta imádkoznak a zarándokok által otthagyott kérésekért. Õk tudják igazán, hogyan lehet mindenféle technika, orvos és gyógyszer nélkül élni, csak a két kezükre, õrangyalukra és a hitre támaszkodva. A csoportok közül ezután szinte mindenki útnak indult hazafelé, kivéve a mi csoportunkat. A mi vendéglátóink plusz ajándéka az volt, hogy a hétfõ déli lakomát õk állták, ezzel kedveskedtek nekünk. Ebéd után csomagoltunk, bepakoltunk a buszba. Erre a napra volt még egy meglepetés István atya részérõl. Felajánlotta, hogy mivel ragyogóan süt a nap, azok akik nem jutottak fel a Krizsevácra vasárnap, az Õ vezetésével felmehetünk a hegyre. Elõtte még elmentünk a templom elõtti téren lévõ Szûzanya szoborhoz, köszönetet mondani, hálánkat kifejezni, amiért a Szûzanya ilyen kegyes volt hozzánk. A hálaadás után csoport fényképezés következett. A csoport kis része szabad programot kapott, elmehetett vásárolni, gyónni, misézni, részesülhetett áldásban. A csoport nagyobb része elindult a Krizsevácra. Nagyon kellett sietni, mert korán sötétedett. Csodálatos idõben, jókedvûen, fáradhatatlanul vágtunk neki az útnak. Voltak, akik másodszor vállalkoztak erre. Tudtuk, velünk van Jézus és a Szûzanya. Egymásnak segítettünk feljutni a hegyre, akiknek szükségük volt támaszra, megkapták. Áhítattal imádkozva megálltunk minden stációnál. A sziklák is segítettek, mindig mutatták, hova lépjünk. Amikor feljutottunk, csoda várt bennünket. A Nap éppen akkor bukott le a hegy túloldalán, egyik oldalt megvilágította a várost. Az egész olyan volt, mintha Medugorje aranyba öltözött volna. Tapintható volt a Szûzanya jelenléte, amint a várost védõszárnyai alá veszi. Ezután gyorsan besötétedett, csak tapogatózva, óvatosan, imádkozva mentünk lefelé – tudtuk Õrangyalaink velünk vannak. A buszoknál találkoztunk. Még egy meglepetés volt erre az estére, amit a vezetõnknek szántunk. Ismét elmentünk a Szûzanya szobrához, kézen 19
fogtuk egymást, kört alkotva köszönetet mondtunk és áldást kértünk István atyára a csodás napokért és útért. Este 9 órakor hagytuk el Medugorjét. Visszafelé többen beszámoltak tapasztalataikról, mit éltek át, mi érintette meg õket. Volt, aki versben mondta el, ami a szívében volt. Számunkra az elmúlt néhány nap maga volt a csoda, és ember ennél többet nem is kívánhat… Vár mindenkit Medugorje és a Szûzanya, a Béke királynõje. Helbocsányiné Éva Shall Edit
Az újságunkkét mellékletet tartalmaz: 1. Medjugorjei zarándokúti élménybeszámoló. 2. a Hang Szociális Alapítvány 2012. évi egyszerûsített éves beszámolója és köszhasznú jelentése. (Fõszerkesztõ)
Minden kedves Olvasónknak gyümölcshozó szép nyarat, jó pihenést, testi-szellemi feltöltõdést kívánunk. Legközelebb újságunkkal szeptember végén jelentkezünk. (Szerkesztõség)
A SZENTMISE IDÕPONTJA JÚLIUS 28. Inárcs
Zrumeczky Dezsõ Mûvelõdési Ház és Könyvtár (Inárcs, Bajcsy Zsilinszky út 94.) 1./ Mise: Mlecsenkov Angel 2./ A délután házigazdája: Bíró Ljaos Téma: Róth István, Hív a Hang
Hang-könyvek, Csütörtöki tanítások 4. Szabó Jánosné 2011 Budakalász, Hegyalja u. 10. Tel.: 06/26/341-468 Újra kiadott Hang könyvek 1-20-ig Újra kiadott Csütörtöki tanítások 1,2,3, Tárgymutató: A Hang könyvek (1-43) név és tárgymutatója
Kundra István 1026 BP. Törökvész lejtõ 18/a T: +36/30/324-0304
Idõpont:12h-15,30h
Hang Szociális Alapítvány 1026 Budapest Törökvész Lejtõ 18/a Adószáma: 18683648-1-41 S zámlaszáma: 11707024-20450184 OTP Bank RT
Társ web - oldalak: - web-hang.hu - ahangtanítvany.hu - szeretethang.hu
Fõszerkesztõ - tördelõ: Deák Zoltán, korrektor - szerkesztõ: Budainé Marika, rovatvezetõk: Kecskeméti Sándor, Mlecsenkov Angel, Nyíriné Kisss Mónika A szerkesztõség címe: 6600 Szentes, Áchim A. u. 6. T: 06/30-692-9274 E-mail:
[email protected] Közösségünk internetes oldala: www.egibeke.hu Az újság postai úton megrendelhetõ: Kecskemétiné Kohlmann Eszter 6200 Kiskõrös Budai Nagy Antal u. 9. Tel.: +36/70/337-3274; 06/78/950-309 200.Ft