Újpalota - Zöldváros? Újpalota építése megszakadt, a város lakóépületei és egyes intézményei elkészültek, de városi élettel nem telhettek meg. Az itt élők számára mintha 30 éve megállt volna az idő, fejlődés szinte nincs, a bővülő lehetőségek számukra sok jót nem hoztak. Annál több problémát. A magukra hagyott lakóközösségek és társasházak, az intézmények nemhogy fejlődni nem tudnak, de még a napi létfenntartás is óriási erőfeszítéseket követel. Itt az ideje, hogy a romlás megállításával egy időben legyen a városnak új jövőképe, amely mentén a lakótelep igazi élhető várossá válhat. Ebben segíthet az a tapasztalat, ami az Európai Unió számos országában tervek és megvalósult fejlesztések formájában összegyűlt, amelyek a lakosok bevonásával, a városok fenntarthatóságát és élhetőségét tűzték ki elsődleges célként. Összefoglaló elvárásként általános ajánlásokat fogalmaztak meg a városfejlesztők és politikusok számára, amelyek pontjait a helyi sajátosságoknak megfelelően kell részletesebben kidolgozni. A következő oldalak ezeket a pontokat, és Újpalota lehetséges fejlesztési lehetőségeit és szükséges munkaterületeit mutatják be ebből a sajátságos szemszögből. Az EU 10 pontos ajánlása: 1. A források feltárása, megfelelő gazdálkodás 2. Energiamegtakarítás, energiahatékonyság 3. Megújuló energia felhasználása 4. Hosszú élettartamú épített szerkezetek 5. Otthon és munkahely közelítése 6. Hatékony közösségi közlekedési rendszer 7. Hulladékok csökkentése és másodlagos felhasználás növelése 8. Szerves anyagok komposztálása 9. A város anyagcseréjének körforgása 10. A legfontosabb élelmiszerek helyi forrásokból Az általános elvek átültethetők a mindennapi gyakorlatba, és egy sor egyszerű döntés is segítheti a távlati elképzelését – vagy éppen sajnos gátat is szabhat neki. Ebbe a gondolatmenetbe illeszkedik az Újpalota sorsáról való gondolkodás is. A javasolt 10 pont szerinti vizsgálat és lehetőségek részletesebben kifejtve: 1. A források feltárása, megfelelő gazdálkodás Újpalota esetében az egyik legnehezebben megválaszolható feladat a meglevő értékek feltárása. Az értékek sorában 3 síkot kell vizsgálni: társadalmi beágyazottság, illeszkedés a társadalmi struktúrákba, szerkezeti beágyazottság, illeszkedés a településszerkezetbe, természeti beágyazottság, illeszkedés a tájba. A társadalmi vetület egy ilyen rövid életű település esetében akár kézlegyintéssel is elintézhető lenne, hiszen tele vagyunk előítéletekkel a lakótelepek esetében. Az itt élőkről azonban árnyaltabb képet is festhetünk. Megállapítható, hogy az iskolázottság szintje magasabb az országos átlagnál, hogy a korfa az idősek felé mozdult el, és hogy az elvándorlók az átlagosnál kicsit magasabb jövedelemmel rendelkező családok.
Ugyanakkor láthatjuk a számukra nem megfelelő lakásokba „beszorult” nagycsaládosokat, de a lakótelep egyes területein a szolid jómód is megfigyelhető. Ebből azt a következtetést kell leszűrni, hogy az itt élők szaktudása, iskolázottsága, kulturális igénye érték, a gyermekek még jelen vannak, és a nyugdíjas korúak is sok területen aktivizálhatóak. Érték továbbá a közösség, amelynek már vannak olyan magjai, amelyek katalizálhatják a többi csoport tevékenységét. A városrész szerkezeti, tárgyi, infrastrukturális értéket is jelent. Újpalota épületei és infrastruktúrája nagy anyagi ráfordítással létrehozott elemek, és ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Inkább tekintsük úgy ezt a rendszert, mint egy vázat, amire lassan új testet és elemeket kell helyezni, hogy megfeleljenek az élhető környezet elvárásának. A város vezetőivel tudatni kell, hogy az itt élők számára az egyik legfontosabb életkörülményt befolyásoló tényező a tiszta, csendes biztonságos környezet lehet. A táji környezet, a tágabb település és tájstruktúra kapcsolatrendszere is tartalmaz értékeket; ezt védeni és fejleszteni kell. A közeli gödöllői dombság felé nyitott terület sajnos a beépülő raktáráruházakkal veszített táji értékéből, szerencsére az már most látható, hogy ezek a hatalmas fémdobozok nem maradnak itt 15-20 évnél tovább. A tájtervezés pedig ezen az időszakon túlmutathat. A peremhelyzet hátránya így akár előnnyé is formálható, a lakótelepre behúzódó „zöld ékek” jelentős mértékben hozzájárulnának a jobb lakókörnyezethez. 2. Energiamegtakarítás, energiahatékonyság Az energiamegtakarítás során két nagy terület energiaigényét kell csökkenteni: a közlekedés és az épületek energiafelhasználását. Az épületek energiaköltségeinek csökkentésével a felhasznált energia az egytizedére is csökkenthető, vagyis elérhető, hogy az épületek üzemeltetési költsége töredéke legyen a jelenleginek. A külső oldali, utólagosan elkészített, legalább 15-20 cm vastag hőszigetelés az első lépés. (A hőszigetelés azon túlmenően, hogy csökkenti az energiafelhasználást, a szerkezet védelmét is növeli.) Az erkélyek környékén és a földszinten a tégla- vagy kőburkolat lenne indokolt, így az épületek építészeti megjelenése is javulna a változatosabb anyaghasználat és színvilág eredményeképpen. Lapostetőknél a tetőfelújítás minden esetben jelentős vastagságú hőszigetelés beépítését is tartalmazza, továbbá meg kell fontolni a zöldtető létesítésének lehetőségét, részben környezetvédelmi, részben a legfelső szinti lakások nyári túlmelegedésének csökkentése érdekében. Az utóbbi években előtérbe került az ablakok cseréje, mint jó eszköz az energiafogyasztás csökkentésére. Nem szokás az ablakok méretén változtatni, holott éppen ezeknél a paneles épületeknél a típustervek miatt a nyílászárók égtájankénti tervezése nem történt meg. Amennyiben külső homlokzati felújításra kerül sor, indokolt az északi vagy ahhoz közeli tájolású homlokzatokon a nyílások méretét a megvilágításhoz elegendő szintre csökkenteni, és 3 rétegű hőszigetelő üvegezésű nyílászárót beépíteni. Fontos eszköz az energiafelhasználás csökkentésére a nyári gépi hűtést helyettesítő zöldtető vagy zöld homlokzat. A növényzet nem csupán kellemes a szemnek, és jó a környezetnek, de jelentős mértékben csökkenti a zajterhelést, felfogja a szálló port, és legfőképpen a párologtatás miatt hűti a
környezetét. Vagyis jelentős mértékben, de üzemeltetési költség nélkül javítja az épületek mikroklímáját. 3. Megújuló energia felhasználása A jól hőszigetelt épület esetében a lecsökkentett energiaigényt már megújuló források felhasználásával is ki lehet elégíteni. Erre alkalmas például a használati melegvízkészítéshez használatos napkollektor beépítése. Síkkollektor esetében a ferde síkú elhelyezés a nyári-téli használati igény szerint alakítható, és a lapostetőkön a megfelelő tájolás az épületek legnagyobb részénél megoldható. Amennyiben szuperhőszigetelt épületet hozunk létre, egyes esetekben érdemes a kollektormezőt a fűtési időszakra is méretezni. Ekkor a nyáron termelt nagy mennyiségű felesleges hőt (melegvizet) a szomszédos épületek számára megfelelő térítés ellenében tovább lehet adni. Ez rövid idő alatt megtérülő beruházássá teszi a napkollektorok telepítését. Sajnos a megújuló források használatát nem támogatja a jelenlegi szabályozás. A télikertekké bővített erkélyek jól hasznosítják a napenergiát, és új teret jelentenek a szűk lakásokban, értéknövelő elemekké válnak. A növényhomlokzat a déli homlokfelület előtt napvédelmet is biztosít, örökzöld telepítésével az északi homlokzaton csökkenti a téli szelek hűtő hatását. Az épületet körbevevő magas fák szélvédelme és árnyékoló hatása 3-4 emeletig is érvényesül. A lapostetőn vagy a homlokzaton elhelyezett napcellák által termelt világítási energia a lépcsőházak és alagsori helyiségek, valamint a belső terű fürdőszobák, WC-k és közlekedők megvilágítására szolgálhat. Egyes esetekben elképzelhető lenne a geotermikus energia felhasználásának vizsgálata, illetve a hőszivattyús fűtési rendszerre való áttérés, a leválás a nagy közösségi rendszerekről. 4. Hosszú élettartamú szerkezetek és felújítások A paneles épületeket a gyártás időszakában is 50-70 évre tervezték. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy egyes elemeket és a gépészetet hamarosan ki kell cserélni. Egy-egy mintalakás vagy bemutató épület sokak számára segítené a megfontolt döntést. További értéknövelő felújítások lehetnek a teraszok, zöldtetők, üvegezett napterek és közösségi terek létrehozása, a lakás és a külső tér közötti átmeneti közösségi használatú terek kialakítása. Bizonyos esetekben mód nyílhat a szintszám csökkentésére is, amely főleg a 11 szintes épületeknél lehet jó eszköz a környezet humanizálására. A földszinti területek bővítése is sok lehetőséget jelenthet. Leginkább a lépcsőházi bejáratok környékét kell fejleszteni, mert ezek siralmas állapotot mutatnak. Ezeknél a pontoknál különösen fontos lenne az átmeneti terek létrehozása, vagyis a lakás és a külső tér közötti zóna fejlesztése. Amennyiben az úszótelkes telekkialakítás átformálható lenne, az épületek között utcák és előkertek alakulhatnak ki, ezzel a lakások és a külső tér közötti átmeneti zóna értéke nő, a növénnyel telepített előkert zajszűrő és porfogó is lehet. Közvetetten a lakások értéke is nő. 5. Otthon és munkahely közelítése A szükséges szolgáltatások elérhetőségének és jobb szétszórásának biztosítása, a lakások egyéb célú hasznosításának valamilyen fokú szervezett segítése lehetőleg olyan módon történjen, hogy a
nem lakás célú funkciók a földszintre kerüljenek, akadálymentes külső vagy belső megközelítéssel, nagyobb helyigény esetén a földszinten lehetőséget adva a horizontális bővítésre. A lakótelepen az új munkahelyek létrehozása, helyi munkaerőt is alkalmazó, helyi fogyasztást kiszolgáló munkahelyek telepítése (pl. pékség, kertészet, kifőzde, varroda, kisgépjavítások, kölcsönzés, kárpitos, ügyvitel, kommunikáció, stb.) olyan életminőség-javító lehet, ami komoly eredményt jelenthet a népességmegtartásban. Új funkció beemelése is előnyös, amely más minőséget hoz a lakótelepre: középiskola, felsőfokú oktatás, egészségügy. A felsőfokú oktatásban résztvevő hallgatók új társadalmi réteget hoznak a lakótelepre; a szállás (diákotthonok, albérlők stb.) és szórakozási lehetőségek (kávézók, könyvtár, mozi stb.) biztosítása színesíti a lakótelepi életet. A munkahelyek teremtése a lakótelepen is fontos, nem gondolhatjuk, hogy egy-egy kisebb üvegházas kertészet, egy csemeteiskola, egy csomagoló kisüzem vagy varroda károsabb lenne a környezetre, mint a bevásárló központ. 6. Hatékony közösségi közlekedési rendszer A külső közlekedési kapcsolatok javítása gyors, sűrű, kötöttpályás közlekedés fejlesztését jelenti, jellemzően néhány pontra koncentrálva. A lakótelepnek az építés és tervezés idején „megígérték” a metrót, ugyanúgy, ahogy a Káposztásmegyeri lakótelepnek is. Ennek megfelelően a felszíni tömegközlekedési fejlesztések 20-30 éve elmaradtak, és az itt élők számára a gépkocsihasználat szinte kikerülhetetlenné vált. A metró helyett megfelelne a kényelmes és sűrű villamosjárat is, ha a városközponthoz beljebb kerülne a végállomás. Újpalota esetében a Thököly úton a Keleti pályaudvarig, vagy akár a Ferenciek teréhez vezető villamos (pl. a volt 44-es, 67-es vagy 68-as villamos pályájának visszaállítása és meghosszabbítása) is jó megoldást jelentene, amennyiben a villamospályák megfelelő zajterhelést csökkentő módon lennének kialakítva. Ezzel az elhúzódó metróépítéstől független városfejlesztés jöhetne létre, a városrész nem válna politikusok játszóterévé, az autonómia nagyobb fokú lehetne. A belső közlekedés fejlesztése szintén szükséges. A lakótelepen az átmenő teherforgalom tiltására kell törekedni, és minden lehetőséget meg kell adni a kerékpáros és gyalogosközlekedés támogatására. A kerékpárosok számára biztonságos tárolók, parkolók és szervizek is szükségesek. Ha a gyalogosok újra megjelennek az utcákon, a városi életforma is fejlődik. A biztonságos, kényelmes és akadálymentes közösségi közlekedés kiépítése után a lakótelep egyes területein lehet korlátozni a gépkocsihasználatot. A csökkentett gépkocsiforgalom nagymértékben emelné a környezet értékét, hosszútávon kiemelten megtérülő beruházásnak minősül. 7. Hulladékok csökkentése és a másodlagos felhasználás növelése A hulladéktermelés csökkentése, a szelektív gyűjtés és újrahasznosítás részben a lakótelepen belül történhet. A környezettudatos magatartásminták segítése érdekében a lakótelepi iskolákból száműzni kellene az olyan termékeket, amelyek a gyermekeket pazarló fogyasztásra serkentik. Biztosítani kell, hogy a szelektív gyűjtésből származó haszon a lakótelepen maradjon. Legyen kisebb a szemétdíj, az ingyenes lerakók pedig a közösség számára hajtsanak hasznot. Érdemes megvizsgálni a hulladékból nyerhető biogáz vagy energia helyi kiaknázását és felhasználását is. A termelt biogáz mint energiaforrás a lakótelepen belül felhasználható pl. közösségi gépkocsik, buszok hajtására, vagy játszótéri eső-beálló ház fűtésére.
A víztakarékos berendezések általában 20-25% megtakarítást jelentenek a vízfogyasztásban. További érdekes víztakarékos megoldás látható pl. Berlinben, ahol már 1985-ben volt olyan hétszintes épületekből álló lakótömb, ahol az elválasztott szürkeszennyvíz (mosdók, fürdőkádak vize külön kezelve) tisztítása a városi tömbön belül történt nádgyökérzónás víztisztítóval. A nádasokban pihenőhelyet alakítottak ki, stégek vezetnek rajta keresztül, és még egy vizes játszóteret is kialakítottak. A tisztított vizet a WC-k öblítésére újrahasznosították, illetve tüzivízként is számbavették. Amikor feleslegük volt a tisztított szürkeszennyvízből, a szomszédos tömbök számára szolgáltattak belőle vizet locsolásra és gépkocsimosásra. A fenti példa azt mutatja, hogy városi környezetben is megoldott ez a technika. Ennek kiépítését akkor lehet megfontolni, amikor teljes gépészeti felújítást végeznek az épületen. A nádgyökérzónás tisztítás számára a megfelelő zöldterületet meg kell őrizni. A helyigény jellemzően 5 m2/fő zöldterület, és az ilyen víztisztítás költsége töredéke a csatornába ömlő vizek tisztításának, jellemzően kb. egy huszada! Amennyiben a környezet tervezése során az élővízfelületet is biztosító, a zöldterületet jól hasznosító nádas területnek biztosítunk helyet, akkor távlatilag nem gátoljuk meg ennek a technikának az alkalmazását sem. A rendezési tervek készítése során a vizes élőhelyeket biztosítani kell. A helyi szürkeszennyvíz tisztításának több előnye is van azon túl, hogy az ivóvízfogyasztás mintegy 40%-kal csökken. A nádassal új, kedvező hatású elem jelenik meg a környezetben. (Vadkacsafészkek Újpalotán! Szólnának a bulvármagazinok.) Ez az alternatív megoldás egy-egy lakótömbre is kidolgozható. Ahhoz, hogy egy ilyen előremutató megoldás megvalósulhasson, a lakóközösségeknek jelentős támogatást kellene kapniuk az önkormányzatoktól, és a vizes felületeket a helyi települési szabályozási tervekben is biztosítani kell. Érdekes módon, az Európai Unióban az Ökováros címre pályázó településeknek és településrészeknek az egyik legfontosabb feladatuk a vizes élőhelyek biztosítása a város határain belül, összekapcsolva a szennyvíztisztítással. 8. Szerves anyagok komposztálása A komposztálható hulladékok kezelése a keletkezett komposzt helyi kertészeti felhasználásával tovább ösztönözhető. A komposzt helyi felhasználása a kertészetek számára is előnyös. Fontos lenne, hogy a lakótelepi intézményekben ez megvalósuljon, vagyis létrejöjjenek azok a mintaközpontok, ahol a lakók megtekinthetik a komposztálás előnyeit és technikáját. Ide tartozik részben a szennyvíztisztítás is, amiről az előző részben már említést tettem. 9. A város anyagcseréjének körforgása A föld, a levegő, a víz és az energia körforgása részben biztosítható, a lakótelep környezetszennyezése lényegesen csökkenthető. A zöldterületek fejlesztése szükséges lépés. Fontos, hogy a növényállomány sokféle legyen, és kialakításánál fogva a madaraknak fészkelőhelyet biztosítson, illetve más állatok számára is életteret nyújtson. További lényeges választási szempont a látványon túlmenően a lombtömeg, ami a zaj- és porszűrést segíti. A ligetes kialakítás és a fasorok szabályos rendjének váltakozása a változatos növényállomány segítségével jelentősen javíthatja a környéken élők életkörülményeit. Ez helyi és önkormányzati szintű döntést igényel, kevésbé forrásigényes, de jelentősen javítja az életkörülményeket. A létrejövő biomassza pedig értékes forrássá válik. A lakótelepen belüli díszkertek, amelyek saját szaporító-nevelő résszel, üvegházzal, gondozófenntartó személyzettel rendelkeznek, változatosabbá teszik a környék képét, és munkahelyet
teremtenek. (Annak idején a Wekerle-telep is rendelkezett saját kertészettel, de ne is menjünk ilyen messzire, a MÁV-telepen is volt kertészet, ami részben jelenleg is működik.) A víz körforgásához szükséges lenne az esővíz gyűjtése és felhasználása. A lakótelepi zöldfelületek és vízfelületek vegyes alkalmazása nagymértékben csökkenti a porterhelést és a nyári hőséget. Az esővízgyűjtés megoldható épületenként vagy tömbönként is, de az utak és járdák felújítása során átfogó vízhasznosításra is kell gondolni. A zöldterületek fejlesztése során különleges funkcionális térsorok is kialakíthatók. Egymás melletti udvarok összekötésével a földszinten, és az udvarok közötti munkamegosztással időseknek kényelmes, akadálymentes pihenőkert jöhet létre. Más területen az intenzív illatoskert és díszkert, illetve az árnyékoló-zajszűrő fák telepítése indokolt. A játékudvar nem a hagyományos játszótér mini változatát jelenti, sokkal inkább egy családi ház játszóudvarához kell hasonlítania. A játszóudvaron jó, ha van kis esőbeálló babaház, homokozó, vizes felület, ivókút, babakocsival legyen könnyen megközelíthető, és lehetőleg legyen egy kis domborzati játéka, hogy az ugróiskolán kívül lehessen a klasszikus bújócskát is játszani. A vizes udvar a természetkedvelőknek akkor alkalmazható, ha a környezetében létrejött az esővízgyűjtés, vagy a szelektív szennyvízgyűjtés során kialakítható a szürke szennyvíz külön kezelése, és helyi biológiai élővizes tisztítása. Az a helyi „tisztítómű” jelentheti a vizes élőhelyet, és tisztított vizet kínálhat a csatlakozó udvarokban a zöldfelületek locsolására, szivárogtató öntözésére. A zöldudvar a „kertmániásoknak” tartalmazhatja a tömbök komposztáló berendezéseit, ezzel is segítve a többi kert zöldfelületeinek megújulását. Ide kell elhelyezni a fás részek aprítását végző darálót, és létesíthető üvegház is, amelyben előnevelhetőek a szükséges dísz vagy haszonnövények. A zöldudvar lehet tematikus is (gyümölcsöskert, zöldségeskert, parasztporta, arborétum stb.) speciális és jellemző növényekkel. A zöldudvarra különösen igaz az akadálymentes kialakítás, mert a mozgás vagy más érzékszervi károsodottak számára olyan aktivitást biztosíthat, amihez különben ritkán jutnak. Az így kialakuló udvarsor egyenrangúan használható a társasházi közösségek számára. Azonban ne tervezzünk a lakótömbbe kutyafuttatót vagy zajos sporttevékenységet. A zöldterületek és vizes élőhelyek tervezése és kialakítása során kiemelt jelentőségű szempont az ökológiai folyosó, vagy az ökológiai lépőkövek szerinti mintázat létrehozása. Újpalota esetében ez az elv a zuglói zöldterületek összekötését jelentheti a palotai Kiserdővel Pestújhelyen át. Másrészt a családi házas rákospalotai területek is összeköthetőek az újpesti jelenlegi és jövőbeni zöldterületekkel, egészen a Dunáig. A tágabb területet tekintve a mintázatnak fontos eleme a Rákos-patak és Szilas-patak rehabilitálandó környezete. Mindkét patak esetében fontos a patakmeder természetes állapothoz való visszarendezése (visszavadítása) és a vízhozam növelése többnyire az esővíz felhasználásával. Egyes területeken a patak öböllel bővülhet, további vizes élőhelyet létrehozva.
Az ilyen szintű tájrehabilitációnak is tekinthető fejlesztés a lakók életkörülményeit rendkívüli módon javítja, egyben a főváros számára is kedvező helyzetet hozhat létre. Ez a projekt fővárosi és helyi önkormányzati döntés során jöhet létre, minisztériumi és EU-s projekttámogatásokkal. 10. A legfontosabb élelmiszerek helyi forrásokból Palota egész területe korábban fontos gyümölcs- és zöldségtermelő hely volt, az itteni homokos talaj alkalmassá tenné most is erre. A helyi élelmiszertermelés városi viszonylatban nem tekinthető utópiának vagy szegényes ötletnek. Hágában a hétszintes lakóépületek közelében legelők találhatók, és ezt senki nem tekinti korszerűtlennek. Haszonkertek kialakítását például iskolai és óvodai-nevelési tevékenységhez kötve meg lehet célozni; a gyermekek részt vehetnek a gondozásban és feldolgozásban is. A haszonkertek helyének kijelölésekor ügyelni kell arra, hogy ne forgalmas út mellett legyen, és a szerszámos épületek valamint az esővízgyűjtő berendezések a környezethez illeszkedjenek. Különleges lehetőséget is biztosíthatnak ezek a kiskertek például valamely, fogyatékos csoportok számára speciális kialakítással: vakok és látássérültek számára tapintható-szagolható-ízlelhető gyógynövénykert, vagy speciális emelt ágyásokkal kerekesszékesek számára is hozzáférhető veteményes. A fenti optimista forgatókönyv szerinti fejlesztések eredménye egy olyan település, amely a környezetével összhangban fejlődik, és a lakók használók számára méltó körülményeket biztosít elfogadható költségek mellett. Novák Ágnes építész a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és a Magyar Iparművészeti Egyetem oktatója
