új ifjúsáki szemle IFJÚSÁGELMÉLETI FOLYÓIRAT II. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2004 TÉL

új ifjúsáki szemle

IFJÚSÁGELMÉLETI F O LY Ó I RAT

I I . É V F O LY A M 4 . S Z Á M 2004 TÉL WWW.UISZ.HU

Szerkesztõbizottság Bíró Endre Bodor Tibor Földes György Gábor Kálmán Gazsó Ferenc Hunyady György Kozma Tamás Spéder Zsolt Stumpf István

Szerkesztõség Társfõszerkesztõk Lapigazgató

Bauer Béla Nagy Ádám Németh István

Rovatok Ifjúsági közélet Beke Márton Garas Ildikó Komássy Ákos Kucsera Tamás Gergely Ifjúság és társadalom Beke Pál Nagy Marianna Nyitrai Imre Szentirmai Judit Ifjúság és környezet Csata Zsombor Diósi Pál Kölcseyné Balázs Mária Életmód-élethelyzet Szabó András Tibori Timea Vajda Zsuzsa Kitekintés Bíró Edith On-line szerkesztõ Demeter Bence Szerkesztõségi titkár Kovács Szilvia

www.uisz.hu Kiadja az Új Mandátum Kiadó

Lapterv E számunkat

Felelõs kiadó Olvasószerkesztõ

Petrovics Iván Veres Dalma fotói díszítik.

Németh István Nemeskéry Artúr

Szerkesztõség: 1149 Budapest, Fráter György tér 11. Tel./fax: (+36–1) 221–0951, 221–8099 E-mail: [email protected] A lappal kapcsolatos észrevételeket a [email protected] címre várjuk. ISSN 1785–1289

Támogatóink

Szabad Sajtó Alapítvány

Tartalom Ifjúsági közélet

Életmód–Élethelyzet

Gábor Kálmán Ifjúsági korszakváltás / 5

Horváth Mónika Szigetemberek / 95

Ifjúság és társadalom Máder Miklós Adathiány mintázatok az életeseményekre adott válaszok között / 25 Gelencsér Mónika A gyermekek évszázadának küszöbén / 33 Szabó Ildikó–Rigó Róbert Az ifjúsági munkát végzõ civil szervezetek részvétele az ifjúságsegítõ szakemberek felsõfokú képzésében / 44

Kitekintés C l a u s J . Tu l l y Fiatalság: szükségszerûen kommunikatív és mobil? / 109 Wo l f g a n g G a i s e r – M a t i n a G i l l e – Wi n f r i e d K r ü g e r – J o h a n n d e R i j k e Elégedett – kritikus – közönyös / 115 Balogh Lídia Gazsó Ferenc–Laki László: Fiatalok az újkapitalizmusban / 125

Olvasói tükör Ifjûság és környezet Csata Zsombor A származás hatása a továbbtanulásban az erdélyi fiataloknál / 61 Szécsi Anna A harmadik biológiai nem / 80

Fr e n k l R ó b e r t „Értené-e Coubertin báró az unokáit?” – nem értené. De nagyon szeretné / 129 Szekeres Pál Mirõl szól számomra az olimpia? / 130 Barnóczki Péter Van-e funkciója és jövõje az olimpiának? / 131

Szerzõink / 134

PÁLYÁZATI

FELHÍVÁS

Az Új Ifjúsági Szemle – bizonyítandó, hogy az ifjúságügy önálló és mûvelhetõ diszciplína – publikációs pályázatot hirdet az alábbi témákban: 1) Az állami/civil/szakmai ifjúsági mikrokörnyezet elemzése egy adott – néhány évet felölelõ – idõszakban (3 választható téma vagy összehasonlító elemzés). 2) Összevarrható-e, ami szétszakadt, avagy a társadalmi esélyegyenlõség (annak megítélése) és az ifjúság. 3) A társadalmi részvétel: egy település, régió, terület (akár intézményi kör) ifjúsági közösségeinek modellértékû kezdeményezései. 4) A felnõtté válás viszontagságai (milyenek is valójában a mai fiatalok – milyen körülmények, közviszonyok közepette nõnek fel). A társadalmi fogadókészség és aktuális ifjúságkép, a fiatalokról kialakított közfelfogás. 5) Fiatalok és gyerekek a médiában. 6) Interjú egy ma már az ifjúságügyben kevéssé aktív, emblematikus (kulturális, politikai stb.) véleményformálóval. A pályázaton tudományos fokozattól vagy végzettségtõl függetlenül bárki részt vehet. A cikkként megírt tanulmányokat (egy személy több pályázatot is beadhat) 2005. MÁRCIUS 1-JÉIG, 30–50 000 leütés terjedelemben, névvel és elektronikus elérhetõséggel elektronikus formában kérjük megküldeni a [email protected] és a [email protected] címre. Ugyanitt várjuk az esetleges kérdéseket is. A pályázatokat 2005. március 31-ig a SZERKESZTÕSÉG bírálja el, az alábbiak szerint honorálva a gyõzteseket: I. helyezett: 75 000 forint, II. helyezett: 50 000 forint, III helyezett: 25 000 forint, Különdíj (a legeredetibb írásmû/interjú alkotójának): 50 000 forint. A helyezettek automatikusan lehetõséget kapnak cikkük megjelentetésére a lapban és ajándékba kapják a Kiadó könyvcsomagjait. A Szerkesztõség fenntartja a jogot adott díjak ki nem adására.

Gábor Kálmán

Ifjúsági közélet

Ifjúsági korszakváltás (TÉZISEK)1

Ifjúsági korszakváltás A civilizációs korszakváltás és ifjúság problémája a hatvanas években vetõdött fel. A korszakváltásra Jürgen Zinnecker tipológiát dolgozott ki. Szerinte két ifjúsági korszakról beszélhetünk: az egyik az indusztriális társadalomra jellemzõ átmeneti ifjúsági, a másik pedig a posztindusztriális társadalomra vonatkozó iskolai ifjúsági korszak (Zinnecker, 1991). A két ifjúsági korszak általános vonásai, általános jellemzõi lényegesen eltérnek egymástól. Az átmeneti korszakban egy korlátozott ifjúkorról, ifjúsági életszakaszról van szó. Az ifjúkor a szakma megszerzésére korlátozódik, korán munkába kell állni, amelyet gyorsan követ a házasság és az elsõ gyerek. A posztindusztriális társadalomban az ifjúkor egyre inkább kitolódik. Ez összefügg az iskolai idõ megnövekedésével. Történeti korszakként – ha meg akarjuk határozni a két periódust – az egyik periódus az átmeneti korszak a nyugati társadalomban a ’60-as évek elejétõl kezd felbomlani, míg ezzel szemben a keleti társadalmakban a ’60-as évek végén kezd kibontakozni. Az új korszak a ’70-es évektõl kezd megjelenni Nyugat-Európában és a ’80-as évek elején kezd egyre meghatározóbbá válni. A két korszakot, Zinnecker nyomán, a következõ dimenziók szerint vizsgálhatjuk: Az egyik az idõ dimenzió, a másik a szociális tér, a szociális intézmények világa vagy a szociális csoportok világa, és a harmadik dimenzió a kulturális autonómia foka (Zinnecker, 1991). Az elsõ dimenzió esetében az alapvetõ kérdés, hogy a fiatalok a mindennapi idõ és az életidõ mekkora hányadát invesztálják az ifjúsági életszakaszba. A társadalmilag elõre-

látható idõbefektetéseket objektíven meg lehet határozni. Belsõleg lemérhetõ az „ifjúság életére és az ifjúság specifikus feladatokra” szánt idõfedezet mennyiségén. Az egész életpályára vonatkozó feladatok állnak-e a napi és a heti programok középpontjában, vagy ezeket a feladatokat a mindennapi cselekvés melléktermékeként, mintegy mellékesen oldják meg? A második dimenzió esetében az a kérdés, hogy a felnõtt társadalom mely intézményei és csoportjai fejtenek ki hatást az ifjúsági életszakaszra? Igen különbözõ intézményekrõl lehet szó, amelyek vagy a fiatalok vagy az ifjúsági intézmények rendelkezésére állnak. Az intézmények vagy a feladat-meghatározások szerint váltakoznak a társadalmi kontroll-mechanizmusok típusai. Végül a fiatalabbak és az idõsebbek, az ifjúság és a felnõttek generációs kapcsolatainak különbözõ típusait azonosíthatjuk. Aszerint, hogy melyik csoport tanul a másiktól, és melyik birtokolja a generációk közötti kulturális átadás képességét. Mead nyomán posztfiguratív, kofiguratív és prefiguratív generációs kapcsolatokat különböztethetünk meg (Mead, 1978). A posztfiguratív társadalmakban és csoportkapcsolatokban a fiatalabbak tanulnak az idõsebbek elõzetesen szerzett tapasztalataiból, a kofiguratívban a hasonló korú kortársak tanulnak egymástól, a prefiguratívban a kulturális potenciál a fiatal generáció jövõjében rejlik. A harmadik dimenzió a fiatalok kulturális autonómiája kérdése. Az kérdés, hogy az ifjúság milyen állóságot vív ki a mindennapi kultúra és a mindennapi életmód területén, illetve az alapvetõ társadalmi-politikai orientációk síkján. A nyugatnémet ifjúság relatív kulturális önállósodásának történetével kapcsolatban Zinnecker felhívja a figyelmet, hogy a

2004 / tél


5

Ifjúsági közélet második világháború után, az ötvenes évektõl – az iparilag elõállított zene és populáris kultúra segítségével – önálló ifjúsági kultúra alakult ki, amely megmutatkozik az ízlésformálásban és a mindennapi ifjúsági kulturális életstílusokban (Zinnecker, 1991). A hetvenes évek kezdetétõl napjainkig tart az az eltérés, amely a fiatalok és felnõttek között jött létre a politikai-társadalmi és értékorientációk világában (Watts–Zinnecker, 1993).

Az átmeneti ifjúsági korszak Az átmeneti korszakban az ifjúság viszonylag rövid és kevés szociális és kulturális önsúlylyal rendelkezik. A teljes életpályán belül az ifjúsági életszakasz kényszerû, átmeneti esemény. Az ifjúság a generációk láncolatában a felnõtt társadalomhoz igazodik. Az ilyen ifjúi életszakasz szorosan kötõdik a felnõttek intézményrendszeréhez, különösen a munka intézményeihez és a családhoz, a szûkebb szociokulturális környezethez. (Például a szomszédság miliõhöz, egyházi közösséghez és hasonlókhoz.) Nem önálló, hanem a kenyérkeresõ és a családi életre felkészítõ életszakaszként írható le. Az ifjúi lét sajátosságainak érvényesítése helyett a fiatalabbak az újak és a kezdõk társadalmi pozícióját foglalják el. Következésképp a munkában, a családban és a társadalomban – a tapasztalt felnõttekhez képest – alárendelt szerepet játszanak.

Az iskolai ifjúsági korszak Az iskolai ifjúsági korszakban az ifjúkor relatíve önálló életszakasz, melynek keretei között specifikus társadalmi életmódok, kulturális formák és politikai-társadalmi orientációs minták alakulnak ki. Az ifjúsági korszak ezen típusában az ifjúsági életszakaszban az iskolai és képzési intézmények differenciálódott rendszere, és az általuk generált iskolai és képzési életpályákból fakadó szervezõerõ válik meghatározóvá. Ez a meghosszabbodott ifjúsági életszakasz több az iskolai és képzési intézményekhez kötõdésnél. Az idevágó életpályák jellegzetes vonásai egybecsengenek ennek az életsza-

6


2004 / tél

kasznak az iskolán kívüli, szabadidõs életmódjával, és fontos szerepet kap az együttélés és a szexualitás kipróbálása is. Ifjúságkutatók körében elterjedt, hogy az ifjúság „eliskolásodásáról”, vagy „skolarizálódásáról” beszélnek, ha meg akarják ragadni azt a változást, amely az ifjúi életszakaszra lett jellemzõ. (Hurrelmann, 1985, Mitterauer, 1986, Zinnecker, 1987). Azt hangsúlyozzák, hogy a fiatalok közül a 15. és 19. év között és aztán a 20. és 24. év között egyre többen látogatják az oktatási intézményeket és egyre késõbbre tevõdik a képzés befejezõdése. Az iskolai ifjúi életszakaszban a fiatal a felnõtt lét kötöttségeitõl egy idõre mentesül, amely lehetõvé teszi, hogy az iskolai „jogosítványok” megszerzésére egyre több idõ áll rendelkezésükre. A képzési idõ meghosszabbodása révén – a célhoz kötött feladatoktól és a teljesítménykényszerektõl eltekintve – olyan, a keresõ tevékenység kényszerétõl relatíve mentesített iskolai ifjúsági életszakasz jön létre, amelyben tág tere nyílik a személyes idõfelhasználásnak és a személyes aktivitásoknak. Az ifjúi életszakasz ezáltal – tendenciaszerûen – Thorstein Veblen szavával a henyélés idõszakává válik, ami „demonstratív henyélést” képvisel más társadalmi csoport felé (Veblen, 1975). Az oktatási intézmények általánossá váló és meghosszabbodott látogatása a fiatalok körében egy olyan életmódot alakít ki, amely messze túlmutat az iskola és az egyetem közvetlen, tanuló és tanító színterén. Az ifjúsági életszakasz kiterjed további életterületekre is: a fiatalokat egy idõre a társadalom felmenti a családalapítás alól, és a fiatal polgárok külön státuszát nyerik el. Az iskolai ifjúsági életszakaszban a relatíve önálló iskolai és képzési intézmények látogatása révén az ifjúi életszakasz autonómiája növekszik. A felnövekvõk elkötelezettsége a felnõtt társadalom intézményei mellett csökken – legalább is összevetve az átmeneti ifjúsági életszakasszal –, amelyben a keresõ munka egyet jelent a család intézményrendszerébe történõ betagolódással. Az ifjúkor nem korlátozódik az iskolákhoz kötõdõ végzettség révén megszerezhetõ karrierre. Az iskolán kívüli karrierek sokfélesége jön létre például a popzene, a sport, politikai mozgalmak stb. területén.

Ifjúsági közélet Kétféle forgatókönyv A kilencvenes években a magántulajdonon alapuló piacgazdaság kiépülésével a nyugateurópai ifjúság körében megfigyelt legfontosabb tendenciák a magyar fiatalok körében egyre inkább érvényre jutnak. Magyarországon is kialakult az új, az iskolai ifjúsági korszak. Megteremtõdtek az iskolában eltöltött idõ megnövekedésének elõfeltételei közoktatás, majd a felsõoktatás expanziója, a középosztályosodás, a gazdasági, technológiai fejlõdés, a fogyasztás expanziója révén (fogyasztási javak elterjedése, a fogyasztói és szolgáltatói ipar hihetetlen mértékû kiterjedése), amely a fiatalok körében egyre növekvõ emancipálódási törekvésekkel párosult. A magyar fiataloknak is az iskolai ifjúsági korszakba lépése során is szembe kell néznie – a nyugat-európai ifjúságkutatók által a nyolcvanas évek második felében felvázolt – nehézséggel, ellentmondással. Az iskolai ifjúsági korszakba lépés egyik fontos hajtóereje, „amely az ifjúsági életszakasz meghosszabbításának irányában hat, a foglalkoztatottak társadalmának a válsága. A keresõi tevékenység zsugorodása történetileg elõször az ifjúsági életszakaszt befolyásolja.” (Grootings, 1983) A 60-as évekig az ifjúságot egyértelmûen a foglalkoztatottak társadalmába vezetõ bekapcsolódási szakaszként jellemezhetjük (Schelsky 1957). A fiatalok 80%-a 14 évesen hagyta el az iskolát, és mint ipari tanuló, ifjúmunkás vagy segítõ családtag kezdett el dolgozni. Idõközben a képzési rendszer a munkaszervezetek és az azokban gyökerezõ ifjúsági munka utódszervezeteként mûködött. Ez nem jelenti azt, hogy az ifjúsági életszakasz a jövõben mentes lesz a keresõ tevékenységtõl. Az ifjúsági moratóriumban növekvõ mértékben lehetõség lesz arra, hogy „nem-standardizált felhasználási normákkal” használják ki a „flexibilis alulfoglalkoztatottság” (Beck, 1986) kiterjedt rendszerét. A munkaerõpiac szürke zónájában dolgoznak mellékesen az egyetemisták, éppúgy mint a tanulók, a pályakezdõk, az alternatív gazdaság követõi vagy a munkanélküliek. A meghosszabbodott adoleszcencia strukturális tartóoszlopa a jövõben az alábbi intézmények intézményes triászán nyugszik: a képzési rendszer, a szabadidõ

rendszere, a flexibilis alulfoglalkoztatottság rendszere. (Zinnecker, 1993) A foglalkoztatás válsága felerõsíti a munkanélküliségi forgatókönyv lehetõségét. Ugyanakkor „A munka orientációja sokkal inkább kiterjed majd más területekre is, és ezáltal pluralizálódik: így a tanulást és a fogyasztást is munkának fogják tekinteni.” (Zinnecker, 1993) Az iskolai ifjúsági korszak a másrészt viszont a gyermekkor és az ifjúság kulturális életpályákkal és címekkel való összekapcsolódását is jelenti, ezáltal ezek „az életszakaszok a társadalmi térben közelebb kerülnek a „kulturális frakciókhoz”, vagyis azokhoz a csoportokhoz, melyeknél a kulturális források túlsúlya együtt jár a gazdasági szféra bizonyos korlátozottságával. Ez összeköti ezeket az életszakaszokat a felnõtt társadalom bizonyos társadalmi csoportjaival, különösen a kultúra elõállítóival és közvetítõivel (nagypolgári és kispolgári értelmiség).” (Zinnecker, 1993) Ugyanakkor „a gyermekkor és az ifjúság korai önállóságát ezen az életszakaszok ellenõrei, a szabadidõ- és a kultúraipar közvetítik. Ezek ellenõrzik a gyermekkort és az ifjúságot közvetetten és piacorientáltan.” (Zinnecker, 1993) Ezek a folyamatok pedig egy másik a forgatókönyvet kínálnak a magyar fiataloknak is: a szabadidõs forgatókönyvet.

Munkanélküliségi forgatókönyv Az egyikben, a munkanélküliség szcenáriójában, Nagy-Britanniában a hetvenes évek során kialakult „két ország” – modell fennmarad egy, a hátrányos helyzetûek alkotta rugalmas munkaerõ-tartalékokkal, amely a kettõs munkaerõpiac másodlagos szektorát képezi. „Az ehhez a szcenárióhoz kapcsolódó társadalmi kockázatok nyilvánvalóak. Az ifjúsági zavargások lehetõsége ezek közül csak az egyik, az etnikai zavargásokkal való összekapcsolódás pedig robbanó hatású, mivel az etnikai/faji kisebbségek ifjúsága egyre inkább hajlamos kedvezõtlen helyzetét az intézményesített rasszizmusnak tulajdonítani.” (Chisholm, 1993) A munkanélküliség szcenáriója azzal jár, hogy potenciálisan már nagyon korán kialakul azon fiatalok csoportja, akik nagyon kis eséllyel integrálódhatnak a társadalomba,

2004 / tél


7

Ifjúsági közélet létrejön a társadalom alatti osztály reprodukciója. A piaci rendszer kialakulása, az osztályrendszer átalakulása, amely a szociális és oktatási intézmények „piacosításával” is jár, azaz az állami intézményrendszer romlása ezen rétegnek újratermelõdését még tovább erõsíti. Az Ifjúság 2000 adatai azt mutatják, hogy az iskolai szint meghatározó szerepet játszik abban, hogy a fiatalok fehér vagy fekete kockára kerülnek. Az fiatalok iskolázottságának alacsony volta éppenúgy, mint Nyugat-Európában valószínûsíti a munkanélküliségi forgatókönyvet. Azoknak, akik nem fejezték be az általános iskolát csak egyharmada lépett be a munkaerõpiacra, csaknem egyötöde munkanélkülivé vált, és a munkanélkülieknek egyötöde soha nem dolgozott. Ezeknek a fiataloknak fele inaktív, akiknek mintegy háromnegyede soha nem dolgozott. (Lásd: 1. ábra) Azoknak, akiknek legmagasabb iskolai végzettsége befejezett általános iskola alig több mint kétötöde aktív keresõ, csaknem egyharmada inaktív, akiknek mintegy fele nem dolgozott soha. A munkanélküliek aránya 16,7%, akiknek alig több mint egynegyede soha nem dolgozott. A szakmunkásképzõt végzetteknek háromnegyede aktív keresõ. 15%-a inaktív, és egyötödük nem dolgozott soha. Munkanélküli 9,9%, akiknek egyötöde soha nem dolgozott. A középiskolát végzetteknek közel háromnegyede aktív keresõ. Közülük 14,7% inaktív, és mintegy egyötödük nem dolgozott soha. A munkanélküli ebben a csoportban 6,8%, akiknek fele soha nem dolgozott. 1. ábra

A fõiskolát és egyetemet végzetteknek 81,7%a aktív keresõ, alig több mint egytizede inaktív, és 15%-a nem dolgozott soha. A diplomások 3,2%-a munkanélküli, és a diplomás munkanélkülieknek több mint a fele nem dolgozott soha. Az adatokból láthatjuk, hogy a munkanélküliségi forgatókönyv azzal jár, hogy potenciálisan már nagyon korán kialakul azon fiatalok csoportja, akik nagyon kis eséllyel integrálódhatnak a társadalomba, létrejön a társadalom alatti osztály reprodukciója. Az Ifjúság 2000 vizsgálatból az tûnik ki, hogy az általános iskola szintjén megrekedt a magyar 15–29 éves fiatalok közel tíz százaléka, valamint azok, akik már az általános iskolából lemorzsolódtak a magyar ifjúság alsó, reménytelenül leszakadt rétegét képezik. Ezen fiatalok körében a származási hátrányok a területi hátrányokkal halmozódnak, illetve regionálisan is ezek a hátrányok egyre inkább koncentrálódnak. Azok, akik csak általános iskolát végeznek, illetve kimaradnak az általános iskolából, szakmunkásképzõbõl, és szakközépbõl, valamint gimnáziumból igen nagy eséllyel válnak munkanélkülivé. Az Ifjúság 2000 adatai szerint kb. 78 ezer fiatal esetében mondható el, hogy a társadalom alatti osztály tagjaivá válhatnak. A megkérdezettek közül ugyanis harminckétezren nem fejezték be az általános iskolát, harmincháromezren a középiskolát, tizenháromezren pedig kihullottak a felsõoktatásból. A harminckétezer általános iskolát nem végzett fiatal közül ötezren munkanélküliek voltak, tizenhatezren pedig inaktívak, és mindössze tizenegyezren találtak maguknak munkát. Minden második fiatalnak – aki nem fejezte be az általános iskolát – édesapja sem fejezte be alapfokú tanulmányait. Azaz a társadalom alatti osztállyá válás adott iskolázottsági hátrány reprodukciójának eredménye.

Szabadidõs forgatókönyv A másik pedig „a szabadidõ szcenáriója” letörli a stigmákat a nem-foglalkoztatottakról, akik egy új „dologtalan” szabadidõs osztály alapját képeznék. Elmozdulása ennek a munka-szcenárió felé a tanulás felértékelõdéséhez és a pro-

8


2004 / tél

Ifjúsági közélet fesszionális ifjúsági státusz kialakulásához vezet. A fiatalok különleges kulturális kreativitása pedig egyre megbecsültebbé válik. (Chisholm, 1993) A szabadidõ szcenárió a társadalom középosztályosodásával jár együtt. A középosztályosodó fiataloknak egyik fontos területe a szabadidõ, a szabadidõipar kiépülése. „A szórakozóhelyeken bekövetkezõ változások alapja az, hogy a szórakoztatóipar képviselõi hisznek abban, hogy felhasználóik természete változik, úgy látják õket, mint akik rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, amelyek korábban egyértelmûen a középosztály tagjait jellemezték, mint például a tehetõsség, a mobilitás, és a képesség arra, hogy a számukra felkínált szórakozási lehetõségek között ‘racionális’ alapon tudnak választani. Ez a változás jelenik meg abban, hogy a hangsúly a ‘szórakoztatóiparban’ tapasztalható ‘versenyen’ van, de megragadható abban is, hogy a vásárlót már nem a ‘tagnak’, hanem a ‘fogyasztónak’ tekintik.” (Clarke, J.–Jefferson, T. 2000) A magyar fiatalok körében a szabadidõs forgatókönyv kialakulását segítette a kilencvenes években a közép- és felsõoktatás expanziója. A kisburzsoá és kispolgár osztályháttér erõsödése. A fiatalok fogyasztói státuszának kiépülése. A kereskedelmi rádió- és tévécsatornák fiatalok körében való teljes térhódítása. A szabadidõipar kiépülése: a fesztiválok térnyerése, a fiatalok egyre korábban egyre hosszabb ideig piaci szereplõvé válása. A magyar fiatalokat ugyanazok a kihívások érik, mint a fejlett világ ifjúságát. Az ifjúsági korszakváltás problémájával foglalkozva Magyarországon azt láttuk, hogy az ifjúsági korszakváltás a nyolcvanas években késleltetett volt. Ennek több oka volt. A rendszerváltásig nem történt meg az oktatás expanziója, a piac hiányában nem alakult ki az a társadalmi környezet, amely a fogyasztásra helyezi a hangsúlyt, és nem jöttek létre ifjúságközpontú rádió- és tévécsatornák. Ennek ellenére megfigyelhetõ volt a fiatalok korai önállósodása és a kulturális értékváltás, de a lényeges fordulat mégsem következett be, megmaradt a fiatalok elit csoportjai és fiatalok többsége közötti mély szakadék az esélyektõl az értékorientációkig. Magyarországon a kilencvenes években azt láttuk, hogy a

piaci rendszer és a demokratikus viszonyok kiépülésével az ifjúsági korszakváltás felgyorsult, amely egyszerre jelentett elõnyöket és hátrányokat a fiatalok számára. A kilencvenes évek közepére Magyarországon kiépült a piacgazdaság, amely azt is eredményezte, hogy a magyar fiatalokat ugyanazok a kihívások érik, mint a fejlett világ ifjúságát. „1989-ben megkezdõdött kelet-európai átalakulási folyamat – Magyarországon legalábbis a kilencvenes évek közepére – befejezõdött. Létrejöttek a gazdasági, a politikai és a jogi alapintézmények, s ezeknek további jelentõs mértékû megváltozása nem várható. Ilyen alapintézmény a tulajdoni rendszer, amely lényegében Magyarországon többé-kevésbé kiépült. Létrejött a magántulajdon átfogó rendszere, ezen túlmenõen pedig a nagy tulajdonokban kialakult a nyugati magántõke nagy rendszere, amely megváltoztathatatlanul jelen van. A magyar modell igazi magántulajdonosi modell, a magántulajdonosok világosan láthatók, csak nem Budapesten vannak, hanem Amszterdamban, Londonban, vagy San Franciscóban, és a legkönyörtelenebb, leghatékonyabb módon, naponta meghatározzák tulajdonuk sorsát. A tulajdonosok felosztják az egymás közötti munkamegosztásban és stratégiai szövetségben a tõkét, a munkaerõt, a jövedelmeket. Ez azt is jelenti, hogy a tulajdonosi rendszer alapján lényegében a piacgazdaság alapintézményei: a pénzügyi-szolgáltatási rendszer, a kereskedelem-szolgáltatási rendszer, az ipar és az agrárgazdaság nagy rendszerei döntõ többségükben a mai formában fognak az elkövetkezendõ évtizedekben élni… A Magyarországon jelenlévõ multinacionális vállalkozások meghatározzák az ország sorsát.” (Lengyel, 2000) Az iskolai ifjúsági korszak kihívásainak egyike a globális versenyhelyzet: „a világgazdaságba való bekapcsolódásunk óriási versenyt indított el, globális versenyhelyzetbe kerültünk, ami azt jelenti, hogy ma a munkaerõnek nem az országon belül kell a piacon versenyben maradnia, hanem versenyeznie kell a malajziai munkaerõvel is. Ma a vásárosnaményi munkás többek között azért nem jut munkához, vagy azért nyomják le a bérét, mert Kínában 14 éves kislányok negyedannyiért

2004 / tél


9

Ifjúsági közélet csinálják azt, amit õ. A napi verseny – hadd tegyem hozzá – természetesen Németországgal is folytatott verseny, ahol tízszeres bérért hajlandók csak ugyanazt a munkát elvégezni, és ahonnan menekül a tõke. Ez a versenyhelyzet megkövetelné, hogy belsõ mobilizáció jöjjön létre. Rugalmas munkaerõpiac, rugalmas státuszpiac, rugalmas és horizontális kapcsolati és hálórendszer…” (Lengyel, 2000) Az iskolai ifjúsági korszak magyarországi kialakulása Angliához hasonlóan (Chisholm, 1993) a „két ország modell” fennmaradása mellett megy végbe: „Ennek az átalakulási folyamatnak a végeredménye az, hogy Magyarországon igenis hallatlan emelkedés van lokálisan, egyes régiókban, városokban, városrészekben, soha nem látott mértékû szabadság. A jólétek hálózata jön létre. Én azt gondolom egyébként, hogy ez nem egy szûk kisebbség. Nem értek egyet a politikusokkal, amikor azt állítják, hogy ez csupán néhány százezer ember jóléte és tízmillió ember nyomorog. Nem, milliókról van szó, akik bejutottak Pannóniába. A három-három és félmilliós Pannóniában átlagosan 5–8 százalék a munkanélküliség, az egy fõre jutó GDP kétszerese a szegényebb Hunniának, ide vándorol évi 1–1,2 milliárd dollárnyi külföldi tõke. A létezõ Pannónia nem kíván Hunniával közösködni, ahol 14–17 százalék a munkanélküli, ahová 500–600 millió dollár vándorol csak évente, ahol létminimum alatt, vagy akörül él az ott lakók negyede.” (Lengyel, 2000)

A piac és a fogyasztás növekvõ szerepe A legtöbb európai társadalomban a piaci modell növekvõ dominanciája a társadalom szervezésében, a szocializmus tervgazdaságának és a keynesi közgazdasági elvek összeomlásával társulva azt jelenti, hogy a társadalmi életnek egyre több területe válik fogyasztóivá. A kultúra, az oktatás, a lakásépítések, stb. fogyasztóivá válásának számos következménye van. Azt jelenti, hogy az embereknek nagyon rövid idõ áll a rendelkezésükre, a célok pedig nagyon gyorsan változnak – minden ideiglenes. Azt is jelenti, hogy általában a fogyasztói értékek felülkerekednek a hagyományos vagy más ideológiailag meghatározott értékeken.

10


2004 / tél

Ez nem csak a kultúra és a fogyasztás területén érvényes, hanem a jóléti állam esetén is. Kiélezi ezen kívül a versenyt, valamint individualizálja és privatizálja a problémákat, így azok az egyes fogyasztók által tett döntések problémájává redukálódnak. Egy metaforával érzékelhetõek a változások: a gyár helyett a bevásárlóközpont válik a domináns paradigmává. A modernizáció alapja a gyár volt, és a gyár volt sok intézmény modellje. Egy gyárban az emberek egy helyen tömörülnek. Mind a munka, mind a termékek standardizáltak és a tömegtermelés által meghatározottak. Az egyszerû munkásokat az igazgatók irányítják és meghozzák az õket érintõ döntéseket. Az iskolák modellje ez a rendszer volt, csakúgy, mint a kórházaké és a jóléti állam sok szolgáltatásai is. A gyár modelljét ma a szupermarket modellje váltja fel. A szupermarketben a vásárlók jöhetnek-mehetnek és különféle árucikkeket válogatnak össze a bevásárlókocsijukba – egy nagyon széles választékból válogatják össze saját kocsijuk tartalmát. Minden egyes árucikknek meghatározott ára van és a kijáratnál fizetniük kell értük. Ez jobban jellemzõ az 1990-es évek jóléti szolgáltatásaira, ahol többféle szolgáltató többféle szolgáltatást ad, és mindegyiknek külön ára van. Néhány a magánszférában vehetõ igénybe, néhány jótékonysági szervezeteken vagy egyházakon keresztül, az állam pedig csak egy a több szolgáltató közül. A fogyasztónak gyakran saját magának kell fizetnie. Amikor nincs elég pénz a szolgáltatásra (mert pl. az állami költségvetés túl kicsi), akkor nem kapják meg. A szupermarketben elképesztõ árucikkválasztékból kell választani, de elõfordulhat, hogy valaki rossz dolgot választ és hogy nem tud fizetni néhány túl drága árucikkért. Az oktatásra és a képzésre ma inkább a szupermarket-modell a jellemzõ.

Az ifjúsági életszakasz meghosszabbodása Ahelyett, hogy a fiatalok tervezhetõ lépcsõket járnának végig, amikor a képzés után a munka világába vagy amikor a származási családból a saját családba lépnek, a fiatalok ma egyre hosszabb idõt töltenek egy meghosszabbodott

Ifjúsági közélet ifjúsági életszakaszban, amikor nem dolgoznak, de nincsenek teljesen munka nélkül sem. A családban vagy munkában való „megállapodás” elõtti rövid udvarlást vagy képzést egy elhúzódó idõszak váltotta fel, amelybe beletartozik az oktatás, a képzés, a félállások és alkalmi munkák világa, valamint a különbözõ háztartások és kapcsolatok közötti mozgás. Ezek a lépcsõfokok mindig visszafordíthatóak és a végsõ cél nem is nagyon egyértelmû. Bizonyos értelemben a fiatalok idõsebbek, mint a korábbi években, más tekintetben pedig fiatalabbak. (Wallace, 1997) Ellentmondás feszül a fiatalok növekvõ kulturális függetlensége (és koraérettsége) és a között, hogy egyre jobban függnek bizonyos intézményektõl, mint pl. az államtól vagy a családtól. Megváltoznak tehát az ifjúság felnõtt társadalomba integrálódásának státusz útvonalai. A munka státusz útvonal nyitottabbá válik, de ugyanakkor bizonytalanabbá és kockázatosabbá. A képzési idõ nemcsak meghosszabbodik, de összekapcsolódik a próbálkozásokkal. Családi státusz útvonal is ellentmondásos, a fiatalok egyre korábban távolodnak el a szülõi családtól, de egyre késõbben alapítanak saját családot, és egyre késõbben függetlenednek a szülõi háztól. Az iskolai évek befejezése az Ifjúság 2000ben még a megkérdezettek 65,9%-nál következett be, az elsõ állandó munkába állás esetében 60,6% a fenti arány, élettársi kapcsolata a megkérdezettek 14%-ának van/volt. A szülõi házból elköltözõk aránya 25,8%. A 15–29 éves fiataloknak 22,6%-a kötött házasságot, és a 15–29 éves fiataloknak 20,1%-a mondta, hogy megszületett az elsõ gyereke. A fentiekbõl következik, hogy a 15–29 éves fiatalok több mint egynegyedénél (26,4%) egyetlen bekövetkezett életeseményt nem tudunk megragadni. A csoport többsége tanul: 12,4% szakmunkástanuló, 40,7%-a középiskolába 26%-a felsõfokú intézménybe jár. A budapestiek és megyeszékhelyen élõk tartoznak ebbe a csoportba. A 15–29 éves fiataloknak csaknem egynegyedét (23%) teszik ki azok, akiknél csak az iskolából a munkába való átmenet következett be. Az életkoruk, amikor befejezik az iskoláikat 18,1 év. 18,7 éves korban kezdenek dolgozni. Ennek a csoportnak kétharmada férfi és mintegy egyharmada nõ. Életkor szerint a 20–22 éveseknek

39,5%-a, a 23–26 éveseknek, pedig 38,1%-a tartozik ebbe a csoportba. Iskolai végzettség szerint 9,2% azoknak aránya, akiknek a legmagasabb iskolai végzettsége nyolc általános, 39,6%-a szakmunkás végzettségû, 34,4%-a pedig középiskolai végzettséggel rendelkezik. Gazdaságilag aktív 91,4%, inaktív 3,1%, munkanélküli pedig 7,2%. A 15–29 éves fiataloknak nem egészen egytizede (8,9%-a), aki befejezte iskoláit (17,9 az átlagéletkor), majd munkába állt (18,2 az átlagéletkor), házasságot kötött (21 év az átlagéletkor) és gyereke született (az átlagéletkor 23,8 év). Az elsõ gyerek születése elõtt, 22 éves korában pedig elköltözött hazulról. Ebben a csoportban a férfiak aránya 34,6% a nõké pedig 65,4%. Iskolai végzettség alapján 13% azoknak az aránya, akiknek a legmagasabb iskolai végzettsége nyolc általános, 41,9% szakmunkásképzõt végzett és 35,4%, aki középiskolát végzett. Életkor szerint a csoportba tartozó fiatalok az összes 23–26 évesnek 5%-t, a 27–29 éveseknek pedig 21%-t teszi ki, azaz 23–29 éves korú a csoport 100%-a! Gazdaságilag aktív 55,5%, inaktív 37,6%, munkanélküli 6,6%. Az ebbe a csoportba kerültek 90,9%-a saját családban él, de egytizede jelenleg is a szülõi házban él, illetve visszaköltözött. Fontos jellemzõje még ennek a csoportnak, hogy felül vannak reprezentálva különösen a 1000 fõ alatti és a 3000–1001 fõs településeken élõk 15,7%, illetve 18,2%, másképpen fogalmazva a falusi településeken élõk 39,7%-a került ebbe a csoportba. Az oktatás expanziója, különösen a felsõoktatás expanziója, nemcsak a munkavállalás, de a házasodás és a gyerekvállalás kitolódásával is jár, illetve azzal, hogy sokkal tovább kötõdnek ezek a fiatalok a szülõi házhoz. Azaz, ha az oktatás expanziója, nem jár együtt megfelelõ lakáskörülményekkel, a házasodás és a gyerekvállalás további kitolódásával kell számolni, ezt igazolják azok az adatok is, amelyek a jelenleg középiskolában és felsõoktatásban tanuló fiatalok életterveit tartalmazzák.

A szerepek átalakításának kényszere Ezek a változások azt jelentik, hogy a fiatalok szerepeit és kapcsolatait már nem szabja meg és biztosítja a hagyományos autoritás vagy a

2004 / tél


11

Ifjúsági közélet hagyományos minták. Ehelyett folyamatosan át kell alakítani szerepeiket – szüleikkel, partnereikkel, barátaikkal és kortársaikkal – ahhoz, hogy használhatóak legyenek. A szerepek inkább képlékenyek, és nem szilárdak és biztosak. Senki sem számíthat feltétlenül valaki másra, ha támaszra vagy biztos tanácsra van szüksége. Ez arra kényszeríti a fiatalokat, hogy rugalmasabban és öntudatosabban építsék fel életútjaikat és hozzák meg döntéseiket (Nadel és Wallace 1997). Kételkedve és koraéretten öntudatosak, hiszen igen ügyesek az õket körülvevõ kommunikációval és információval telített világban. Bizonyos értelemben a fiatalok ma felkészültebbek, mint valaha; arra, hogy saját útjukat járják az életben, de a jelzõtáblák eltûntek, az utat pedig újra és újra meg kell találni.

A fiatalok életeseményeinek megváltozása – normalizált és választásos életrajz Az oktatás expanziójának azonban ez csak az egyik következménye. A másik igen fontos következmény a Beck által hangsúlyozott tendencia a magyar 15–29 éves fiataloknál is megfigyelhetõ: a fiatalok élethelyzetének, életútjának diverzifikálódása, és individualizálódása. Az ifjúságkutatásokban a kilencvenes években a fiatalok életpályájának alakulását vizsgálva két markáns vonulatot említenek. A „normalizált életrajzot” és az életesemények komplexitását és felcserélhetõségét inkább megengedõ „választásos életrajzot”. A vizsgálatok azt mutatták, hogy „egyértelmû kapcsolat mutatkozott a meghosszabbodott ifjúkor és a felsõ társadalmi rétegek között, valamint a „normalizált életrajz” és a közép és (fõleg) alsó társadalmi rétegek között. Ezt az eredményt a szakmai ambíciókkal és lehetõségekkel lehet magyarázni: ahogy már jeleztük, a fiatalok számára meghosszabbodott a szakképzésre fordított idõ, de ez különösen a felsõbb társadalmi rétegekben markáns jelenség. A meghosszabbodott ifjúkor tehát egy egyre inkább általánossá váló ifjúsági létforma, de ez nem jelenti azt, hogy a „normalizált” életrajz eltûnt volna.” (du Bois-Reymond, 1998) Azt is láttuk viszont, hogy a régi keretek között –

12


2004 / tél

tehát a nem meghosszabbított ifjúsági életszakasz, a 15–29 éves fiataloknak 8,9%-ára vonatkozik. Az életesemények alakulását vizsgálva a 15–29 éves fiataloknak több mint fele „elkötelezetlen” az iskolai, munka és családi státusz utak vonatkozásában, illetve az egyéni életrajzoknak sokfélesége, sokszínûsége alakult ki. A magyar fiatalokra is érvényes az a megállapítás, amelyet a német ifjúságkutatók a nyolcvanas évek elején tettek: „Ahogy az életrajzi gondolkodás és az egyén életének megélése – a felelõsséggel felruházott egyén cselekvése, a személyes életút kialakítása – az elmúlt kétszáz évben felülrõl lefelé haladva érvényre jutott a társadalom rétegeiben, miközben a dolgozók széles rétegeit is elérte, úgy hatja át most az ifjúkort az életvezetés individualizálódó folyamata és az ezt kísérõ eszmék (hasonlóan, ahogy kezdi számos nõ életvezetését és életútját meghatározni).” (Fuchs, 1981) A legfontosabb életeseményeket tekintve 64 féle kombinációt kaptunk. Az egyenlõtlenségek és a fiatalok egyéni életrajzának összefüggése jól érzékelhetõ, a magyar 15–29 éves fiatalok 5,2%-t kitevõ azon csoportjánál, akiknek legfontosabb jellemzõje, hogy korán, 17 éves korban, befejezték az iskolát. Következésképpen a csoportnak legfõbb jellemzõje, hogy felülreprezentáltak azok, akik nem fejezték be az általános iskolát (3,7%), és különösen felülreprezentáltak azok 31,3%, akik legmagasabb iskolai végzettsége nyolc általános. Felülreprezentált azok aránya is, akik a szakmunkásképzõt nem fejezték be 3,0% és alulreprezentáltak viszont azok a fiatalok, akik a szakmunkásképzõt befejezték – 15,2%. A csoportnak mintegy kétharmada férfi (61,3%). A megkérdezéskor többségében 22 év alatti fiatalnak 97,3%-a soha nem dolgozott. 27,7%-a inaktív, 30,2%-a munkanélküli, ugyanakkor mintegy kétötöde tanul az iskolarendszeren kívül. Azaz az alacsony iskolai végzettségû fiatalok, akik rossz helyzetét nagymértékben determinálja a származási és a települési háttér, biográfiai eseményeik szerint is jelentõs mértékben differenciálódhatnak. Például kiemelkedhetnek az iskolán kívüli képzés révén, de a korai házasság, a korai gyerekvállalás következtében – mint egy másik iskolázottságában ugyanolyan, de több

Ifjúsági közélet mint kétharmadában nõkbõl álló csoportnál láttuk – a hátrányos helyzetüket az egyéni választás révén még súlyosabbá tehetik.

Modernizáció és posztmodernizáció Ezt úgy is fel lehet fogni, mint a modernizációból a posztmodernizációhoz vezetõ hosszabb változás egy részét. A modernizáció hozzájárult ahhoz, hogy az ifjúság mint életszakasz kialakulhasson az oktatás és a munka, a származási család és a saját család között, valamint a jóléti állam ifjúsági szervezetein és társadalompolitikáján keresztül. (Wallace–Kovatcheva, 1998) Ez különösen szembeszökõ volt Kelet-Európában, ahol a modernizációt némi erõszak segítségével, és némileg gyorsan vitték végbe a kommunisták által dominált rezsimek, amelyek segítettek átalakítani a jórészt visszamaradott falusi társadalmakat iparosodott városi társadalmakká. Az oktatási rendszerek látványos sikere azt jelentette, hogy az 1980-as évekre a fiatalok lehetõségei néhány tekintetben alig tértek el Kelet- és Nyugat-Európában. A posztmodernizáció azt is jelenti, hogy fokozatosan leépülnek ezek a hagyományos struktúrák és elkülönülések, így olyan helyzet alakul ki, ahol egyre nagyobb a káosz és a bizonytalanság, s ezáltal nemcsak értékek, hanem korcsoportok is kezdenek megszûnni. A huszadik század végén több változási lehetõséggel állunk szemben, amelyek a különbözõ országokban többé-kevésbé elterjedtek.

Progresszív individualizáció Az oktatási lehetõségek, képzések, csakúgy, mint az életstílusokról hozott döntések tárháza kiszélesedett, ami azt jelenti, hogy sok fiatal megszabadulva a szülõk, az autoritás vagy a megélhetés biztosításának hagyományos kényszereitõl, mérlegelni tudja a különbözõ lehetõségeket. Egyre inkább tõlük függnek olyan döntések, hogy pl. hogyan irányítsák szexuálisvagy magánéletüket, vagy hogy milyen típusú oktatási és képzési lehetõségeket válasszanak egy olyan világban, ahol a választási lehetõségek egyre szélesebb skálája található meg.

Regresszív individualizáció Ugyanakkor nemcsak a lehetõségek, hanem a problémák is individualizálódnak. Azok számára, akiknek nem sikerül végigjárni az oktatási/képzési rendszer különbözõ fokait, marad a munkanélküliség veszélye, vagy az, hogy egy olyan képzési formában találják magukat, amely sehova nem vezet. Ez az a csoport, amely jobban veszélyeztetett abból a szempontból is, hogy hajléktalanná válhat és hogy a bûnözéssel kapcsolatba kerülhet. Néhány fiatal számára ez azt is jelenti, hogy kikerülnek a származási családból, amely már nem képes felelõsséget vállalni értük. A problémák individualizációja olyan természetû, hogy a jóléti állam már nem felelõs az átmenet kezeléséért, egyre inkább az egyének saját felelõssége az, hogy irányítsák a képzést, a biztosítást, a lakhatást és az élet más területeit – néhány fiatal ebben csak csekély vagy semmilyen forrásra sem támaszkodhat.

Alternatív individualizáció Nem minden fiatal akar pozíciót elfoglalni a domináns társadalomban. Az egyre növekvõ anyagiasság és piachoz igazodó verseny kitermeli az ellenkezõjét is: fiatalokat, akik fellázadnak ezen elvárások ellen. Nem a társadalom zárja ki õket, hanem inkább õk zárják ki magukat néhány lehetõségbõl és azokat az értékeket követik ehelyett, amelyeket Ronald Inglehart (1990, 1997) „posztmateriális értékeknek” nevez. Azaz az egyén kiteljesedésére, idealista célokra koncentráló, valamint az alternatív közösségekhez való csatlakozást hirdetõ értékeket. A New Age Travellers és különbözõ misztikus vagy „ezoterikus” filozófiák újfajta elõrejutási lehetõségeket és új hitrendszereket kínálnak. Az új vallások és kultuszok szintén ilyen alternatívákat kínálnak. A fiatalok elöljárnak a posztmateriális értékek felé vezetõ úton. Hogy ezek közül melyik a domináns, az az országon és az intézményes kereteken áll. Különbözõ térségek vagy társadalmi rétegek fiataljai valószínûleg beletartoznak valamelyik kategóriába, és az elsõ legalábbis vonzóbbnak tûnik, mint a második, bár sok kísérõ probléma

2004 / tél


13

Ifjúsági közélet jár vele. A harmadik kategória eléggé fejletlen lehet Kelet-Európában és talán jobban jellemzõ a bõségi társadalmakra. Machacek (1997) rámutatott arra, hogy a modernitásnak ezek a feltételei egyben elõfeltételei a posztkommunista társadalmakban az individualizáció kialakulásának. Ugyanakkor gyökeresen különböznek egymástól az egyes posztkommunista országok, néhány inkább a regresszív individualizáció felé halad, míg más országok a progresszív individualizáció felé tesznek lépéseket. Hogy ezek közül melyik dominál, az a jövõ társadalmi fejlõdésének kulcsfontosságú kérdése.

Globalizáció és növekvõ egyenlõtlenségek A kilencvenes évek elején felvetõdik az a kérdés, hogy a piacgazdaság kiépülése az ország globális világba való integrálódásával jár. A globalizálódás viszont a nyolcvanas évektõl a az egyenlõtlenségek növekedésével jár együtt. „Angliában a 19. század vége óta jövedelemelosztási statisztikákat készítenek, s az azóta eltelt idõszakot figyelembe véve a felsõbb és alsóbb társadalmi rétegek közötti jövedelmi különbségek most a legnagyobbak. Az Egyesült Államokban a jövedelmek egyenlõtlenségei az 1980-as évek óta számottevõ mértékben emelkedtek: 1977 és 1989 között a jövedelmekben bekövetkezett emelkedés 60%-a a lakosság legtehetõsebb 1%-ának hozott hasznot 1989 és 1995 között pedig a legalacsonyabb keresetekkel rendelkezõk között a férfiak 80, a nõk 70%-ának reáljövedelme stagnált vagy csökkent. (Wendt, 2002) „1992 óta a jövedelmi egyenlõtlenségek Magyarországon – amely nem tartozik a szegényebb kelet-európai országok közé – élesen emelkedtek. A lakosság legjobban fizetett tíz százaléka most a bruttó jövedelem 25%-ához jut hozzá, míg a legszegényebb tíz százalék csak 3,8%-kal rendelkezik. A növekvõ munkanélküliség, a jövedelmi egyenlõtlenség, a hanyatló reálbér, a nyugdíj és a munkanélküli segély a létminimumon vagy az alatt élõ emberek számának növekedését eredményezte.” (Wendt, 2002) Ezt az állítást támasztják alá Ferge Zsuzsa vizsgálatai, aki a kilencvenes évek Magyaror-

14


2004 / tél

szágában „az elszabaduló egyenlõtlenségekrõl” beszél. (Ferge, 2000) Az egyik legutóbbi tanulmányában pedig hangsúlyozza „ami az egyáltalán mérhetõ jövedelmi egyenlõtlenségeket illeti, a két szélsõ tized közti szorzó 1987-ben kevesebb mint ötszörös volt, 2000ben pedig közel tízszeres”. (Ferge, 2002)

Globalizáció és területi egyenlõtlenségek növekedése Az elszabaduló egyenlõtlenségek regionális összefüggésben is megragadhatóak: „Mára a területi és települési egyenlõtlenségi rendszerben a két vagy egy évtizeddel korábbi idõszaknak többszörösére ugrottak az egyenlõtlenségek, különösen pozitív pólus (a fõváros és a nyugat országrész), a dinamika és az (új) gazdagság polarizációja tûnik szembe.” (Matolcsy, 2000) Matolcsyék munkaközössége kiemeli: „A fõvárossal együtt vizsgálva a megyék közötti – egy lakosra jutó GDP-vel mért – gazdasági fejlettség különbségeit, megállapítható a súlyozott relatív szórás növekedett (az 1975-ös 26,4 százalékos 1997-ben 43,8 százalékra), a legfejlettebb és legelmaradottabb térség közötti olló nyílt (1975-ben a fõváros és Szabolcs-Szatmár közötti fejlettségi rés több mint kétszeres volt, míg 1997-ben a Budapest–Nógrád arány az egy lakosra jutó GDPben már több mint három és félszeres). Csak a vidéket vizsgálva ellenben zárul a fejlettségi olló, csökken a szórás (22,2 százalékról 19,4-re, s a szélsõ értékek Komárom és Szabolcs, illetve Fejér és Nógrád között lényegében azonosak azaz a vidék fejlettségét tekintve ma összességében homogénebb, mint kér évtizeddel ezelõtt, itt jellemzõ folyamat a lefelé nivellálódás. „A nagy elmozdulás azonban tulajdonképpen nem a fejlettségi különbségek mértékén, hanem a fejlettség térszerkezetében van. Budapest kiugró dinamikája uralja az átalakulási folyamat markáns megosztó dimenzióját, az erõs gazdasági tartalmú települési rangsort is. A hangsúly a települési tagozódás gazdasági tartalmán van, amely települési lejtõt a korábbi évtizedekben alapvetõen formáló infrastrukturális, ellátottsági tagoltság mellé lépett. A településrendszer csúcsán álló fõváros mellett a nagyobb vidéki városokban nõtt leginkább a vállalkozási aktivitás, a munkanélküliség a városokban mindvégig 10 százalék alatt

Ifjúsági közélet maradt, a jövedelmek reálértéke is kevésbé csökkent.” (Matolcsy, 2000)

Az oktatási expanzió és esélyek. Pro és kontra A közoktatási rendszer átalakulásának markáns kritikája fogalmazódik meg Gazsó Ferencnek a Századvégben megjelent vitaindító tanulmányában. Gazsó szerint az oktatási expanzió forráshiányos közoktatásban és felsõoktatásban következik be, következésképpen további polarizációval jár „az alsó társadalmi rétegek esélyhátránya egyre inkább növekszik”. Hangsúlyozza, hogy az „esélykülönbségek drasztikus növekedését jól érzékelteti, hogy a felsõfokú továbbtanulás szempontjából kitüntetetten kedvezõ esélyeket hordozó iskolatípusban, a gimnáziumban a korábbi ötszörös esélykülönbségek tizenegyszeresre növekedtek az elmúlt években”. (Gazsó, 1997) Ezzel szemben az ifjúsági korszakváltás tézisének hangsúlyozásával azt állítjuk, hogy az oktatási rendszer átalakulása szorosan összefügg a magántulajdonon alapuló piacgazdaság kiépülésével. Az új ifjúsági korszak, az iskolai ifjúsági korszak feltételei a kilencvenes években Magyarországon is kialakulnak: az iskolában eltöltött idõ megnövekedik, a kilencvenes években megvalósul a közoktatás, majd a felsõoktatás expanziója, a társadalom középosztályosodik. (Kolosi, 2000) A középosztályosodással jár a fogyasztási javak elterjedése, a fogyasztói és szolgáltatói ipar hihetetlen mértékû kiterjedése, azaz a középosztályosodási folyamat nagymértékben meghatározza a fiatalok iskolai életútját, életkarrierjét és életesélyeit. (Gábor 2000).

A demográfiai háttér és esélyek Magyarországon az utóbbi évtizedekben a korosztályok száma különösen gyorsan változott. A hatvanas évtized elejének rendkívül alacsony létszámú korosztályai után következtek a hetvenes évek közepén született nagy létszámú korosztályok. A demográfiai csúcs tanulói a közoktatásból már kikerültek, az elmúlt években az általános iskolákban, két éve a középfokú oktatásban is egyre kisebb létszámú korosztályok vesznek részt.

A középfokú oktatás most érkezett el a radikális tanulólétszám-csökkenéshez. A 15–29 éves fiatalok demográfiai görbéjét összevetve a korosztály középiskolai továbbtanulásának trendjével azt látjuk, hogy a demográfiai hullám leszálló ágba kerülése összekapcsolódik a középiskolában továbbtanulók növekedésével, és a szakmunkásképzõben továbbtanulók csökkenésével. A 2000-ben 22 éveseknél a szakmunkásképzõben továbbtanulók aránya 40% alá esik. A 2000-ben 18 évesek azok, akik közül 15 éves korban többen tanultak tovább szakközépiskolában, mint szakmunkásképzõben, és a szakközépiskolában továbbtanulókkal párhuzamosan emelkedik a gimnáziumban továbbtanulók aránya, akiknek aránya a 2000-ben 15 évesek esetében már meghaladja a 30%-ot. (Jelentés, 2000) A kilencvenes éveknek legfontosabb tendenciája tehát: az iskolai végzettség hosszú távú emelkedése mellett fontos hangsúlyozni azt is, hogy ez idõszakban az 1974 és 1976 között született nagyobb létszámú korosztály is átvonul az oktatási rendszeren. A kilencvenes években igen lényeges oktatáspolitikai változtatások történtek: a felsõfokú intézetek ösztönzése a hallgatói létszám emelésére, a középfokú oktatásban az érettségit adó típusok kiterjesztése, szakmai iskolai képzésben részt vevõk létszámának csökkentése és így tovább. (Andorka, 1996) A kilencvenes évek második felében, nemcsak a felsõoktatásba felvettek emelkedése, de az egyes évjáratok csökkenése is oka annak, hogy egy korosztályból egyre többen kerülnek be felsõoktatásba. A kilencvenes években a közoktatás és a felsõoktatásban expanziójának, a piacgazdaság kihívásainak következményeként a 15–29 éves fiatalok körében a tanuló és egyre tovább tanuló fiatalok csoportjának növekedése, különösen a kilencvenes évek második felétõl, tehát egyre kedvezõbb demográfia háttérben valósul meg, amely tovább növelheti a tanuló fiatalok közötti versenyt.

A középfokú intézményrendszer átalakulása – növekvõ esélyek, növekvõ egyenlõtlenségek Liskó Ilona hangsúlyozza: „Az aktuális társadalmi igényeknek megfelelõen a középfokú oktatás intézményrendszerén belül jelentõsen megváltoztak az arányok. A 90-es években

2004 / tél


15

Ifjúsági közélet fokozatosan növekedett a középfokon és ezen belül az érettségit nyújtó iskolatípusokban továbbtanulók aránya. Míg korábban egy-egy korosztály fele szakmunkásképzõbe, másik fele érettségit adó középiskolákba járt, az elmúlt években határozottan csökkent a hagyományos hároméves szakmunkásképzés és növekedett az érettségit is nyújtó középiskolai képzés jelentõsége. A szakmai iskolák többsége vegyes profilúvá vált, és az iskolákon belül fokozatosan emelkedett a szakközépiskolai osztályok és az odajáró gyerekek aránya. 1995ben a nyolcadik osztályt 122 ezren fejezték be eredményesen. A végzettek csaknem valamennyien (99,3%) továbbtanultak középfokú iskolában. A továbbtanulók nagyobb hányada (61%) folytatta tanulmányait középiskolában (100 fõbõl 27 gimnáziumban, 34 szakközépiskolában kezdett tanulni). Az érettségit nem adó szakmunkásképzõ iskolákba és szakiskolákba a továbbtanulók 34%-a iratkozott be az 1990. évi 45%-kal szemben.” (Liskó, 2000) A kilencvenes évek alapvetõ tendenciája középfokon az érettségit adó intézmények felé elmozdulás, amely már önmagában a fiatalok iskolában eltöltött idejének növekedéséhez vezet.

Etnikai egyenlõtlenségek – roma fiatalok Az oktatási expanzió a származási, területi és etnikai egyenlõtlenségek megmaradása mellett következik be. Különösen élesekké válnak az etnikai különbségek. Jól megfigyelhetõ mind az iskolázottsági, mind a munkaerõpiaci pozíció szerint a roma fiatalok hátrányos helyzete: „A 15–19 éves korcsoportban 1993 végén a foglalkoztatottak aránya a nem romáknál 15,1 százalék volt, a romáknál 15,6 százalék, a munkanélküliek aránya a nem romáknál 7,2 százalék, a romáknál 11,4 százalék, az inaktívaké a nem romáknál 77,7%, romáknál 73,0 százalék. Ezek az arányok látszólag közel állnak egymáshoz. A látszat azonban csal. A majdnem 78 százalék inaktív nem roma személynek döntõ többsége (a korcsoport 70,1 százaléka) tanuló volt. A ténylegesen inaktív személyek aránya 7,6 százalék. A roma fiataloknak viszont csak 24,9 százaléka volt tanuló. A nem roma tanulók 5,2 százaléka fõiskolára vagy egyetemre járt, 55,5 szá-

16


2004 / tél

zaléka szakközépiskolába vagy gimnáziumba és csak 6,2 százalékuk általános iskolába. A 15–19 éves roma tanulók 45,4 százaléka általános iskolába járt, 10 százaléka szakiskolába, 30,8 százaléka szakmunkásképzõbe, 13,5 százaléka szakközépiskolába vagy gimnáziumba és 0,2 százalékuk folytatott felsõfokú tanulmányokat.” (Kemény, 2000)

Nyelvtudás és a származási, regionális különbségek A nyelvtudást befolyásolja a nem, az életkor, az iskolai szint a szülõk iskolázottsága és a regionális különbségek. Az életkorral fordított arányosan növekszik a nyelvtudással rendelkezõk aránya. A 27–29 éveseknek alig több mint egyharmada beszél angolul, vagy németül a 15–17, illetve a 18–19 éveseknek kétharmada. A szakmunkásképzõt végzetteknek, illetve szakmunkásképzõbe járóknak nem egészen egyötöde, a diplomásoknak, illetve fõiskolára, egyetemre járóknak viszont kilenctizede beszél angolul, vagy németül, illetve valami más nyelvet. A fiatalok leginkább Budapesten, legkevésbé pedig a falvakban beszélnek valamilyen idegen nyelven. A fiatalok nyelvismeretét igen erõteljesen befolyásolja a szülõk iskolázottsága. A szülõk iskolázottságának a fiatalok nyelvismeretének befolyásoló szerepét jól mutatja, hogy a legfeljebb nyolc általánossal rendelkezõ szülõk középiskolát végzett, vagy középiskolába járó gyerekeinek több mint fele nem beszél semilyen idegen nyelvet, ezzel szemben, ha legalább egyik szülõ diplomás, akkor viszont csak alig több mint egyötöd a fenti arány. Az arányok alacsonyabbak, de a tendencia hasonló a diplomás, illetve a fõiskolára egyetemre járó fiatalok esetében; a legfeljebb szakmunkásképzõvel rendelkezõ szülõknél 16,4%, a diplomás szülõknél viszont 6,6% az idegen nyelvet nem beszélõ fiatalok aránya. Figyelemre méltó viszont, hogy ha legalább egyik szülõ szakmunkásképzettséggel rendelkezik, akkor 19,3%, ha pedig legalább egyik szülõ diplomás akkor 40,5% az angolból, vagy németbõl középfokú nyelvvizsgával rendelkezõ diplomás, illetve felsõfokú tanintézetbe járó fiatalok aránya.

Ifjúsági közélet Az iskolázottsági szinthez hasonlóan a nyelvtudásban is igen jelentõsek a regionális különbségek. A közép-magyarországi régió, és a közép-dunántúli fiataloknak több mint fele, az észak-alföldi fiataloknak mintegy kétötöde, és az észak-magyarországiaknak pedig alig több mint kétötöde beszél valamilyen idegen nyelvet. Angol, illetve német középfokú nyelvvizsgával a közép-magyarországi fiatalok legalább kétszer nagyobb arányban rendelkeznek mint az észak-alföldiek, vagy az észak-magyarországiak. Az is figyelemre méltó, hogy különösen Észak-Magyarországon, és ÉszakAlföldön igen nagy a szülõk iskolázottságának és fogyasztási státuszának szerepe a fiatalok nyelvtudásának alakulásában, azaz igen nagy a szakadék az iskolázott és kevésbé iskolázott, illetve a gazdag és szegény szülõi háttérrel rendelkezõ fiatalok nyelvtudása között. Figyelemre méltó az is, hogy a generációs szakadék is ezen két régióban a legmélyebb, azaz ebben a két régióban a legnagyobb a különbség a 19 éves és fiatalabbak valamint a 19 évesnél idõsebbek nyelvtudásában. Azaz a nyelvtudás vizsgálatakor is azt láttuk, hogy az oktatási rendszer nem csökkenti, hanem inkább mélyíti a társadalmi egyenlõtlenségeket, és ez különösen igaz a válság, illetve a stagnáló övezetekre.

Számítógép, internethasználat és a származási, regionális különbségek Ha a fiatalok számítógéppel rendelkezését, internet-hozzáférését és internethasználatát vizsgáljuk az Ifjúság 2000 adatai körében, akkor azt találjuk, hogy a 15–29 éves fiatalok 28,7%-nak volt azt otthonában számítógép, 7,6%-ának van internet-hozzáférése otthon, 39,4%-a internetezik valamilyen formában. A megkérdezettek között 31% azok aránya, akik saját maguk, és 18,7% azoké, akiknek családja rendelkezik mobiltelefonnal a felvétel idõpontjában, 2000-ben. A szocio-demográfiai (iskolázottság, nem, kor és lakóhely) adatokat együtt vizsgálva, azt találjuk, hogy a legnagyobb az internetezõk aránya a 22 évnél fiatalabb, iskolázottabb (legalább középiskolába járó, illetve középiskolai végzettséggel rendelkezõ) városiak kö-

rében 70,7%, ezt közelítik a 22 évnél fiatalabb városi nõk: 65,3%. A „fiatalabb” városiakat követik a „fiatalabb” falusi férfiak (62,9%), illetve nõk (62,5%). Csak ezután következnek mintegy húsz százalékkal leszakadva az idõsebb, magasabban iskolázott városi férfiak és nõk, közöttük az internezõk aránya 56,3%, illetve 50,2%. A következõ csoport szintén mintegy húsz százalékkal leszakadva a 22 évnél idõsebb, magasabb iskolázottsággal rendelkezõ falusi férfiak és nõk csoportja, közöttük az internetezõk aránya 37,1%, illetve 34,2%. A közel hasonló arányban, és kevésbé interneteznek az alacsony iskolázottsággal rendelkezõ falusi és városi férfiak 21,9%, illetve 21,1%. Legkevésbé pedig az alacsony iskolázottsággal rendelkezõ városi, illetve falusi nõk interneteznek – 5,9%, illetve 4,7%. A kommunikációs státusz igen fontos eszköze a mobiltelefon. Több dimenziós statisztikai modellünkben azt látjuk, hogy a mobiltelefonnal rendelkezést leginkább az életkor befolyásolja, a korábbiakéhoz (internet-hozzáférés, internethasználat stb.) képest, megmarad a szülõk iskolázottságnak jelentõs befolyásoló szerepe, kimutatható ugyan de látványosan csökken az iskolai szint hatása. Ez azt jelenti, hogy a 15–17 évesek közül csaknem minden harmadik, a 27–29 évesek közül viszont alig minden tizedik rendelkezik saját mobiltelefonnal. A szülõk iskolai végzettsége alapján pedig azt találjuk, hogy abban az esetben, ha legalább az egyik szülõ diplomával rendelkezik, akkor a családoknak több mint kétharmadában van a családnak, illetve a fiatalnak saját magának mobiltelefonja, ha a szülõk egyike legalább szakmunkásképzõvel rendelkezik, akkor a családok közel felében, ha pedig a szülõk legmagasabb iskolai végzettsége nyolc általános, akkor egyharmad az elõbbi arány. A felsõfokú szinten (felsõoktatási intézményekbe járók, illetve diplomával rendelkezõk) családjai négyötödében, a középiskolai és szakmunkásképzõ szinteken csaknem egyharmad-egyharmad arányban van a családban mobiltelefon. A fiatalok saját mobiltelefonnal való ellátottsága esetében iskolai szint szerinti különbségek csökkennek, illetve az iskolai hie-

2004 / tél


17

Ifjúsági közélet rarchia „megbomlik”: például a középiskolások közül többen – 23,4%, a felsõfokú szinten levõknek viszont csak 18,8%-a rendelkezett mobiltelefonnal 2000-ben.

A társadalom alatti osztállyá váló ifjúsági csoportok Az Ifjúság 2000 vizsgálatból az tûnik ki, hogy az általános iskola szintjén megrekedt a magyar 15–29 éves fiatalok közel tíz százaléka, valamint azok, akik már az általános iskolából lemorzsolódtak a magyar ifjúság alsó, reménytelenül leszakadt rétegét képezik. Ezen fiatalok körében a származási hátrányok a területi hátrányokkal halmozódnak, illetve regionálisan is ezek a hátrányok egyre inkább koncentrálódnak. Azok, akik csak általános iskolát végeznek, illetve kimaradnak az általános iskolából, szakmunkásképzõbõl, és szakközépbõl, valamint gimnáziumból igen nagy eséllyel válnak munkanélkülivé. Az Ifjúság 2000 adatai szerint kb. 78 ezer fiatal esetében mondható el, hogy a társadalom alatti osztály tagjaivá válhatnak. A megkérdezettek közül ugyanis 32 ezren nem fejezték be az általános iskolát, 33 ezren a középiskolát, 13 ezren pedig kihullottak a felsõoktatásból. A 32 ezer általános iskolát nem végzett fiatal közül ötezren munkanélküliek voltak, 16 ezren pedig inaktívak, és mindössze 11 ezren találtak maguknak munkát. Minden második fiatalnak – aki nem fejezte be az általános iskolát – édesapja sem fejezte be alapfokú tanulmányait. Azaz a társadalom alatti osztállyá válás adott iskolázottsági hátrány reprodukciójának eredménye. A magyar fiatalok iskoláztatási esélyeinek eltérései, az egyes iskolázottsági szintekhez kapcsolódó eltérõ munkaerõpiaci esélyek mögött felfedezhetjük a fiatalok iskolai ifjúsági korszakba való átmenetének két forgatókönyvét a munkanélküliségi és a szabadidõs szcenáriót. A munkanélküliségi forgatókönyv azzal jár, hogy potenciálisan már nagyon korán kialakul azon fiatalok csoportja, akik nagyon kis eséllyel integrálódhatnak a társadalomba, létrejön a társadalom alatti osztály reprodukciója.

18


2004 / tél

A társadalom alatti osztállyá válás és etnikai különbségek Kemény István vezetésével végzett vizsgálatokból azt is látjuk, hogy a prosperáló és válságrégiók „lefedhetõk” a romák arányával: „A cigányok az egész ország területén szétszóródva élnek, de eloszlásuk nem egyenletes. Az országot ebbõl a szempontból hat régióra osztottuk: Észak (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megye), Kelet (Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar és Békés megye), Alföld (Csongrád, Bács és Szolnok megye), budapesti iparvidék (Budapest, Pest, Fejér és Komárom megye), Dél-Dunántúl (Baranya, Somogy, Tolna, Veszprém és Zala megye), Nyugat (Vas és Sopron megye.” Az egyes régiókból való elvándorlás és a más régiókba való bevándorlás iránya és mértéke. Igen nagy elvándorlás ment végbe a keleti régiókból, leginkább az északi régió irányába, szoros összefüggésben az erõltetett (és elhibázott) iparosítással. Abszolút számokban valamivel kisebb, de arányaiban hasonló mértékû az elvándorlás az alföldi régiókból, részben az északi, részben a dél-dunántúli régió és valamilyen mértékben a budapesti iparvidék irányába. Ez utóbbiban az elvándorlás és a bevándorlás kiegyenlítette egymást. Csaknem háromszorosára (ötezerrõl tizennégyezerre) nõtt a cigányok száma a két nyugati megyében.” (Kemény–Havas, 1996) A régiókra rávetítve az iskolázottsági szintet azt látjuk, hogy a prosperáló, magas foglalkoztatási és alacsony munkanélküliségi rátával rendelkezõ régiókban alacsonyabb kevésbé iskolázott, a stagnáló, alacsony foglalkoztatási és magas munkanélküliségi rátával rendelkezõ régiókban viszont magas az alacsony iskolázottsággal rendelkezõk, illetve az iskolából lemorzsolódók aránya. Különösen magas az általános iskolából, és szakmunkásképzõbõl lemorzsolódók aránya az észak-magyarországi régióban, ahol mint láttuk, a kilencvenes évekre a romák legnagyobb arányban koncentrálódtak. Az Ifjúság 2000 adatai tehát azt mutatják, hogy a jelenlegi középfokú oktatási rendszer a stagnáló és válságövezetekben erõteljesebben szelektál mint a prosperáló térségekben, azaz az észak-magyarországi és észak-alföldi régiókban sokkal inkább elitközpontú mint a

Ifjúsági közélet prosperáló közép-magyarországi és közép-dunántúli régiókban. Lokális vizsgálataink azt mutatják, hogy azokon településen, ahol roma fiatalok nagyobb arányban élnek sokkal erõteljesebb az iskolai szelekció, mint azokon a településeken ahol a roma fiatalok aránya alacsony. (Például Sopronban kisebb mint Salgótarjánban, illetve a válság övezetben lévõ Hevesben nagyobb, mint Tamásiban.)

A társadalom alatti osztállyá válás regionális különbségek – a társadalom kettészakadása Az Ifjúság 2000 adataiból is kitûnt, hogy a kilencvenes években az ország kettészakadása folytatódott, és növekedett a prosperáló és válságövezetek közötti különbség. A foglalkoztatottsági ráta alapján nyugat-dunántúli, középmagyarországi, illetve a közép-dunántúli régiókban az átlagnál magasabb, a dél-alföldi, dél-dunántúli, észak-magyarországi, valamint észak-alföldi régiókban az átlagnál alacsonyabb, különösen nagy a távolság az utóbbi két régió és az elsõ régiók között. A munkanélküliségi ráta alapján hasonló trend rajzolódik ki, legnagyobb a munkanélküliség az észak-magyarországi és észak-alföldi régiókban, legalacsonyabb a nyugati és közép-dunántúli régiókban. Az egyes régiók között Budapesten az országos átlagnak mintegy fele a szakmunkásképzõt végzettek, illetve azoknál alacsonyabb iskolai szinten található fiatalok aránya, az egyetemet végzettek aránya pedig mintegy kétszerese az országos átlagnak. Budapest élesen elkülönül a többi régiótól, az új ifjúsági korszak, az iskolai ifjúsági korszak kihívásai a budapesti fiatalokat érték el a kilencvenes években, azaz vált egyértelmûvé a fiatalok iskolában eltöltött idejének növekedése. Ezzel szemben kevésbé fejlett régiókban mint például Észak-Magyarországon, ÉszakAlföldön a felsõoktatásban részvevõ fiatalok fejlett régiókhoz hasonló aránya, az alacsony iskolai végzettségûeknek nyolc általánost és szakmunkásképzõt végzetteknek, illetve szakmunkásképzõbe járóknak magas arányával párosul. A 32 ezer általános iskolát be nem fejezõ fiatal regionális megoszlása egyértelmûen kimutatta, hogy az észak-magyarországi

régió van a legveszélyeztetettebb helyzetben: 23 százalékuk az Észak-Alföldrõl, 25 százalékuk Észak-Magyarországról kerül ki – összehasonlításul: Budapesten 1,8 százalék ez az arány!

Szabadidõ tevékenység és társadalmi különbségek A szabadidõ szcenárió a társadalom középosztályosodásával jár együtt: kialakul a fiatalok fogyasztói státusza, egyre inkább növekszik a fiatalok fogyasztói és szórakoztatói eszközökkel való ellátottsága és kommunikációs státusza, és egyre korábban válnak a piac szereplõivé. Az Ifjúság 2000 vizsgálat adatai is azt mutatják, hogy az iskolai szint növekedésével a fiatalok fogyasztó javakkal való ellátottsága is nõ, azt látjuk, hogy a jelenleg tanuló fiatalok egyre szélesebb rétege rendelkezik mobiltelefonnal, számítógéppel, internet-hozzáféréssel. A középosztályosodó fiatalok számára egyre fontosabbá válik a szabadidõ, amelyet a szabadidõ ipar kiépülése kísér. „A bekövetkezõ változások alapja az, hogy a szórakoztatóipar képviselõi hisznek abban, hogy felhasználóik természete változik, úgy látják õket, mint akik rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, amelyek korábban egyértelmûen a középosztály tagjait jellemezték, mint például a tehetõsség, a mobilitás, és a képesség arra, hogy a számukra felkínált szórakozási lehetõségek között racionális alapon tudnak választani. Ez a változás jelenik meg abban, hogy a hangsúly a szórakoztatóiparban tapasztalható versenyen van, de megragadható abban is, hogy a vásárlót már nem a tagnak, hanem fogyasztónak tekintik.” (Clarke–Jefferson, 2000) Az egyik legnagyobb magyarországi szabadidõrendezvényen, a Sziget Fesztiválon a leszakadó fiatalok csoportja nem jelenik meg. A Sziget 2000 és az Ifjúság 2000 adatait összehasonlítva kitûnik, hogy a Szigeten a szakmunkásképzõbe járók alul, a gimnáziumtól a fõiskolai szinten át az egyetemig pedig felülreprezentáltak a „szigetlakók” a magyar 15–29 éves fiatalokhoz képest. Az adatokból az is látható, hogy a fejlett régiókból Szigetre érkezõk felül, a fejletlenebb térségbõl jövõk alulreprezentáltak a „szigetlakók”

2004 / tél


19

Ifjúsági közélet között. Ráadásul a fejlett térségeknek (Budapestnek) iskolai szint szerint csaknem teljes ifjúsági társadalma képviselve van a Szigeten, addig a kevésbé fejlett régiókat csaknem teljes mértékben a fõiskolai és egyetemi szinten elhelyezkedõ fiatalok képviselik. Az Ifjúság 2000 és a Sziget 2000 adatait összehasonlítva a szabadidõ forgatókönyv és a fiatalok középosztályosodásának összefüggése különösen szembetûnõ: a „szigetlakók” közel kétharmada rendelkezik CD-lejátszóval a magyar 15–29 éves fiatalok egyötödéhez képest, a Szigeten levõk számítógéppel rendelkezése és internethozzáférése pedig csaknem kétszerese a 15–29 éves fiatalokénak.

A felsõoktatás expanziója – alapvetõ változás az ifjúság összetételében és az ifjúsági életszakaszban A ’90-es években a felsõoktatás expanziójának lehetünk tanúi, a 18 éves népesség számának 1994-tõl megfigyelhetõ drasztikus – 1994-tõl 2000-ig 189 ezer fõrõl 138 ezer fõre, azaz 27%-os – csökkenésével párhuzamosan nõ a felsõoktatási intézményekbe felvett hallgatók száma, ugyanezen idõszakban 30 ezerrõl 52 ezerre, azaz 73%-kal. Következésképpen ugrásszerûen emelkedett a ’90-es évek közepétõl 18. évüket betöltõ fiatalok „diplomaszerzési esélye”. Az adott korosztály számához képest a magyar felsõoktatási intézményekbe bekerülõk aránya 1994-tõl 2000-ig 15,8%-ról 37,4%-ra emelkedett. (Ez a megduplázódó arányszám – természetesen – nem jelenti azt, hogy a 18 évesek közül kerültek be kétszer annyian a felsõoktatásba, hiszen a felvettek átlagéletkora is mutatja, hogy más korosztályokat is érintettek ezek a folyamatok). 2000-tõl a felsõoktatásba felvettek száma tovább növekedett: 2000-ben a felvettek száma 86 942 fõ, 2001-ben 98 465 fõ, 2002-ben 123 999 fõ, 2003-ban 122 265 fõ. A felvettek demográfiai összetételének alakulása azt mutatja, hogy a felsõfokú intézményekbe járók között növekszik a nõk aránya. 2000-ben az elsõsök között a férfiak aránya 43,4%, a nõké 56,6% volt; 2003-ban viszont a férfiaké 41,3%, a nõké pedig 58,7% volt. A felsõoktatásban tanulók életkora is emelkedõ tendenciát mu-

20


2004 / tél

tat. Ez azt jelenti, hogy az elsõsök közt a 19 évesek és fiatalabbak aránya 2000-rõl 2003-ra 38,9%-ról 32,1%ra csökkent, a 25–29 évesek aránya viszont 13,6%-ról 17,2%-ra, a 30-éves és idõsebbek aránya 10,7%-ról 17,2%-ra emelkedett! Az életkor emelkedése összefügg azzal, hogy a levelezõ tagozatos elsõsök aránya a 2000-beli 24 993 fõrõl 2003-ra 47 977 fõre, csaknem duplájára emelkedett; a nappali tagozatosak száma pedig ez idõszakban 47 481 fõrõl 59 480 fõre nõtt, azaz a tárgyalt idõszakban a nappali tagozatosok aránya 54,6%-ról 48,6%-ra csökkent. A költségtérítéses elsõs hallgatók száma 36 487 fõrõl 64 475 fõre csaknem kétszeresére emelkedett, ami azt mutatja, hogy az oktatás expanziója a felsõoktatás területén a piaci viszonyok expanzióját is jelenti. Figyelembe véve, hogy napjainkban már a 15–29 éves fiatalok közül kb. minden ötödik fõiskolára, egyetemre jár a fõiskolások és egyetemisták helyzete az ifjúságkutatás központi kérdésévé válik.

Az egyetemisták mint a fiatalok egyik legnagyobb csoportja-az új egyetemista réteg Az oktatás/felsõoktatás expanziója tehát azzal járt, hogy az egyetemi hallgatóknak két markáns csoportjáról beszélhetünk a nappali és levelezõ tagozatos hallgatókról, akiket egy másik dimenzióban az állami finanszírozású és saját finanszírozású (önköltséges) hallgatóként definiálhatunk. Megfigyelhetõ a képzés szerinti összetétel radikális átrendezõdése: a fõiskolai hallgatók aránya 2001/2002. tanévi elsõsök körében kétharmad volt az egyetemi hallgatók egyharmadával szemben. Az egyetemi hallgatók mint az egyik legpregnánsabb ifjúsági csoport megjelenése a magyar társadalom kilencvenes években felgyorsuló középosztályosodásának egyik legmarkánsabb kifejezõje. A középosztályosodást jól mutatja a hallgatók származási összetételének alakulása: A 2001/ 2002. tanévben az elsõs nappali tagozatos hallgatók apjának csaknem egyharmada a munkásosztályhoz (munkás, munkás elit), minden ötödik pedig a kishivatalnok, kisburzsoá (kisburzsoá közé soroltuk a vállalkozókat alkalmazottak

Ifjúsági közélet nélkül, illetve 1–5 alkalmazottal) osztályokhoz tartozik, anyák esetében pedig mintegy egynegyede, egyharmada részese a fenti osztályoknak. A középosztályosodás folyamatát jól jelzi a hallgatók fogyasztói státusza. Az oktatási expanzió többféle finanszírozási forrást tesz szükségessé – megnövekszik a saját finanszírozású hallgatók aránya az állami finanszírozásúakkal szemben, ugyanakkor növekszik a hallgatók piacfüggõsége – lásd hitel, különbözõ szociális és vásárlási támogatások (utazás, kollégium, számítógép), amelyeket az állam garancia vállalása ösztönöz. A 2001/2002. tanévben az elsõs hallgatóknak 89,4%-a rendelkezik mobiltelefonnal, 42,5%-a számítógéppel és 20,6 saját internettel. Az elsõsök közül minden második (55%) olyan családból jött, ahol számítógéppel rendelkeznek, és csaknem minden harmadik (30%) hallgató családjában a számítógép használat a világhálóval való kapcsolattal párosul. Az elsõs nappali tagozatos hallgatók saját javakkal való ellátottsága, lényegesen magasabb mint a 15–29 éves magyar fiataloké. Ez azt jelenti, hogy a felsõoktatás expanziója a felsõoktatásba kerülõ fiatalok fogyasztási státuszának egyre növekvõ szerepével jár együtt. Az elsõs hallgatóknak 25,6%-a vett fel diákhitelt, és 8,1%-a pedig tervezi a diákhitel felvételét. A diákhitelt felvevõk aránya a nappali tagozaton 30,2%, levelezõ tagozaton pedig 23,0%. A távoktatás keretében tanulók közül pedig minden tizedik hallgató élt a diákhitel felvételével. A diákhitel összege a hitelt felvettek 77,4%-ánál 21 000 Ft. A hallgatók 23,5%-a dolgozik teljes állásban. A levelezõ és távoktatásban részvevõk közül minden második, az esti tagozatosok közül pedig minden harmadik hallgató dolgozik teljes állásban. Részmunkaidõben dolgozik az elsõsök 8,9%-a. Ez a munkavállalási forma már a nappali tagozatosok között is nagyobb arányban 5,4%-ban megtalálható. Saját vállalkozásban dolgozik a megkérdezetteknek 3%-a, családi vállalkozásban pedig 3,7%-a. Az utóbbi munkavállalási formák a távoktatásban tanulóknál a legmagasabb 5,1%, illetve 7,5%. A legnagyobb arányú – 66,1%, és az egyik legmagasabb összeg a hallgatók bevételi forrásai között a szülõi támogatás, melynek havi

átlaga 20 490 Ft. A másik legnagyobb arányú – 39,6% bevételi forrás a megkérdezettek munkavégzésébõl származik, melynek havi összege 58 012 Ft. Arányában és összegében is a harmadik legfontossabb bevételi forrássá lépett elõ a diákhitel, melynek aránya 25%, havi összegének átlaga pedig 19 461 Ft.

Az egyetemisták élettervezése és a munkaerõpiac A felsõoktatásban bekövetkezett változások alapvetõen átalakítják a fiatalok élettervezését. A változások eredménye az ifjúságra nézve az ifjúsági életszakasz meghosszabbodása, kitolódása. Az ifjúsági életszakasz meghoszszabbodásának egyik oka, hogy az ifjúság mint iskolai életpálya – mely korábban a gimnazisták és egyetemisták privilégiuma volt – a fiatalok széles rétegére terjed ki, Az iskolai életpálya kiterjedése felsõfokú intézményekbe járás kiterjedése összefügg azzal, hogy a fiatalok életét egyre inkább meghatározza a szabadidõ és fogyasztói ipar, azaz létrejön a piacfüggõ szabadidõ tevékenység, mint a fiatalok életeseményeinek igen fontos meghatározója. Az ifjúsági életszakasz meghosszabbodásának másik kísérõíjelensége a „flexibilis alulfoglalkoztatottság”. (A munkaerõpiac szürke zónájában dolgoznak az egyetemisták, éppúgy mint a tanulók, a pályakezdõk vagy a munkanélküliek. Ez az életesemények „menetrendjének” flexibilitásához vezet. (A korábbi menetrend: tanulás, munka, családalapítás/együttélés, összekapcsolódhat, illetve váltakozhat a tanulás és munka sorrendje.) Az ifjúsági életszakasz meghosszabbodása az ifjúsági életidõ kettõs mozgásával jár, egyrészt felgyorsul, például a tervszerû képzési idõ egyre korábbra tevõdik (például tervszerû nyelvtanulás óvodás, illetve az általános iskola elsõ osztályától), másfelõl lelassul, a belépés a fõfoglalkozású keresõ pozícióba egyre késõbbre tolódik. A társadalom fejlõdése az irányba halad, hogy a fiatalok minél korábban váljanak nagykorúvá, vállaljanak részt a fogyasztásban, de minél késõbb találják meg helyüket a munka világában. A 2001/2002. tanévben elsõsöknek háromnegyede azért folytatja tanulmányait, mert

2004 / tél


21

Ifjúsági közélet mindenképpen diplomát akar szerezni, közel felénél a fõiskola, illetve egyetem elvégzése karrierje felépítésének része. A motivációk közel hasonló arányúak, közel fele mondta azért végzi fõiskolai, egyetemi tanulmányait, mert ez a szakma érdekli, illetve azért, hogy a munkanélküliséget elkerülje. Az elsõévesek fõiskola és egyetem választásával, hogy az oktatásban való részvétellel késleltetik a felnõttkorba és dolgozó korba való belépést. (du Bois-Reymond, 1998) A megkérdezettek mintegy egyharmada számára az egyetem és fõiskola választásban a diákélet vonzása játszik szerepet, egynegyede viszont egyszerûen „nem akarja magát elkötelezni”, „egyelõre nem szeretne fõállásban dolgozni”.

Növekvõ bizonytalanság és sebezhetõség A fiatalok egyre bizonytalanabb világban élnek, és nagy a veszélye annak, hogy rosszul döntenek, rossz utat választanak és hogy a sokféle lecsúszási lehetõség közül valamelyik eléri õket. Bizonyos értelemben a mai fiatalok a legjobb helyzetben levõ generáció, hiszen a háború, betegségek, éhezés vagy más elsõdleges okok által okozott halál vagy szenvedés eshetõsége nagyon alacsony. A veszélyeztetettség és a bizonytalanság forrása inkább egzisztenciális vagy pszichológiai. A fiatalokat érintõ kihívások és a növekvõ kockázatok, a fokozódó verseny és a korai önállósodás jelentõsen megnöveli a fiatalok veszélyeztetettségét (alkohol, dohányzás, drogfogyasztás, stb.). Az Ifjúság 2000 vizsgálat adatai is azt mutatják, hogy a magyar 15–29 éves fiatalokra is érvényes azonban, hogy „a kockázat valójában már nem csak a kevésbé képzettek körében jelenik meg, hanem a kulturálisan privilegizált csoportoknál is megtalálható, habár õk más cselekvési stratégiákat dolgoznak ki.” Ezt jól mutatták azok a – drog kipróbálása az életesemények alapján képzett – klasztercsoportok, amelyekben a drog kipróbálása és az egytizedtõl akár a csoport tagjainak felére is kiterjedt. Az egyik domináns csoportot ezekben a klaszterekben a fõiskolás és egyetemi hallgató nõk képezték, akiknek biográfiájára a normál életrajttól való eltérés volt a jellemzõ:

22


2004 / tél

a korai kiszakadás a szülõi házból, a késõi élettársi kapcsolat, az egyetem melletti munkavállalás és huszonéves kor második felében egyre markánsabban kirajzolódó magányosság. Megállapíthatjuk, hogy a felsõoktatás expanziója és a fiatalok továbbtanulási esélyeinek növekedésével egy idõben növekszik a fiatalok, ezen belül a nõk sebezhetõsége.

Irodalom Andorka Rudolf (1992) Társadalmi változások és társadalmi problémák, 1910–1990, Statisztikai Szemle. Andorka Rudolf (1996) A magyar társadalom: a múlt öröksége, a rendszerváltás problémái és lehetséges jövõbeli fejlõdés 2005-ig. In.: Andorka Rudolf: Merre tart a magyar társadalom? Lakitelek: Antológia. Andorka Rudolf (1996) A társadalmi jelzõszámok tükrében. In: Társadalmi riport 1996. [Szerk.: Andorka Rudolf–Kolosi Tamás–Vukovich György], Budapest: TÁRKI–Századvég. Bauer Béla–Szabó Andrea–Máder Miklós–Nemeskéri István (2003) Ifjúsági rétegek az ezredfordulón. ÚISZ. Beck, Ulrich (1983) Risikogesellschaft. Auf dem Weg in eine andere Moderne. Frankfurt: Suhrkamp. Beck, Ulrich (1992) Risk Society: Towards a New Modernity. London: Sage. Beck, Ulrich (1999) Túl renden és osztályon? In.: A társadalmi rétegzõdés komponensei. [Szerk.: Angelusz Róbert], Budapest: Új Mandátum. Bukodi Erzsébet (1998) Nõttek-e az iskolázottsági esélyegyenlõtlenségek? Századvég. Chisholm, L. (1997) Initial Transitions between education, training and employment in learning society. International Bulletin of Youth Research. Chisholm, L.(1993) Élesebb lencse vagy új kamera? In: Civilizációs korszakváltás és ifjúság. [Szerk.: Gábor Kálmán], Szeged: Szociológiai Mûhely. Clark, J.–Jefferson, T. (2000) A munkásosztály ifjúsági kultúrái. In.: Gábor Kálmán A középosztály szigete. Szeged: Belvedere. Dahrendorf, Ralf (1990) Reflections on the Revolution in Europe. New York: Random House. Du Bois-Reymond, M. (1998) I don’t want to commit myself yet: young people’s life concepts. Journal of Youth Studies.

Ifjúsági közélet Du Bois-Reymond, M., van Rooijen, e. & Guit, H. (1991) Life perspectives of adolescents: a study from The Netherlands. In: W. Heinz [szerk.] Life Course and Social Change: Comparative Studies in Labour Market and Social Policy. Weinheim: Deutscher Studien. Ferge Zsuzsa (2000) Elszabaduló egyenlõtlenségek. Budapest: Hilscher Rezsõ Szociálpolitikai Egyesület. Ferge Zsuzsa (2002) Struktúra és egyenlõtlenségek a régi államszocializmusban és az új kapitalizmusban. Szociológiai Szemle. Fóti János: Az ifjúság elhelyezkedésének kérdései, a fiatalok munkanélkülisége, különös tekintettel az iskolázottság és szakképzettség In.: Társadalmi átalakulás és ifjúság. Szabadság mint esély? [Szerk.: Gábor Kálmán], Szeged: Belvedere. Fóti János: Néhány szempont az ifjúsági munkanélküliség kérdésének vizsgálatához. In.: Társadalmi átalakulás és ifjúság. Szabadság mint esély? [Szerk.: Gábor Kálmán], Szeged: Belvedere. Fuchs, Werner (1981) Einführung. Jugend ’81 Lebenswürfe Alltagskulturen Zukunftsbilder. Hamburg: Jugendwerk Deutsche Schell. Gábor Kálmán (1992) (Szerk. és tanulmányok) Civilizációs korszakváltás és az ifjúság. A kelet- és nyugat-európai ifjúság kulturális mintái. Szeged. Gábor Kálmán (1996) Ifjúságkutatási tézisek. Educatio Füzetek. Gábor Kálmán (1996) Társadalmi átalakulás és ifjúsági korszakváltás. Educatio Füzetek. Gábor Kálmán (2000) A középosztály szigete. Szeged: Belvedere. Gábor Kálmán (2002) A Gyõr-Moson-Sopron megyei 15–29 éves fiatalok. Belvedere. Gábor Kálmán–Balog Iván (1995) The Impact of Consumer Culture on Eastern and Central European Youth. Educatio. Gazsó Ferenc (1997) A társadalmi folyamatok és az oktatási rendszer. Századvég. Gazsó Ferenc (2000) A társadalmi folyamatok és az oktatási rendszer. In.: Egyéni esélyek, iskolai esélyek, társadalmi esélyek. Budapest: Napvilág. Gazsó Ferenc (2001) A társadalmi szerkezetváltozás trendjei. In.: A globalizáció kihívásai és Magyarország. [Szerk.: Földes György–Inotati András], Budapest: Napvilág. Giddens, A. (1992) Modernity and Self-identity. Cambridge: Polity Press. Grootings, P. (Ed.) (1983) Youth and Work in Europe. Vol. I: National Reports. Vol. II: Comparative Research and Policy Problems. Vol. III: Biblio-

graphy. Vienna: European Coordination Centre for Research and Documentation in Social Sciences. Halász Gábor (1998) Az oktatáspolitika lehetõségei. Századvég. Hurrelmann, K. et al. (1985) Lebensphase Jugend. Weinheim–München: Juventa. Inglehart R. (1990) Culture Shift in Advanced Industrial Societies. Princeton: Princeton University Press. Inglehart, R. (1997) Modernisation and Postmodernisation. Cultural, Political and economic change in 43 societies. Princeton: Princeton University Press. Jelentés a magyar közoktatásról (1995) [Szerk.: Halász Gábor–Lannert Judit], Budapest: Országos Közoktatási Intézet. Kelemenné Farkas Márta (1998) Tézisek és kommentárok. Századvég. Kemény István (1996) A romák és az iskola. Educatio. Kemény István (1996a) Társadalmi átalakulás és ifjúság. Budapest. (Kézirat) Kemény István (1997) A magyarországi roma (cigány) népességrõl. Magyar Tudomány. Kemény István (2000) Roma (cigány) fiatalok a munkaerõpiacon. In.: Társadalmi átalakulás és ifjúság. Szabadság mint esély? [Szerk.: Gábor Kálmán], Szeged: Belvedere. Kemény István–Havas Gábor (1996) Cigánynak lenni. In.: Társadalmi riport 1996. [Szerk. Andorka Rudolf–Kolosi Tamás–Vukovich György], Budapest: TÁRKI-Századvég. Kolosi Tamás (2000) A terhes babapiskóta. A rendszerváltás társadalomszerkezete. Budapest: Oziris. Kozma Tamás (1995) Ifjúság és oktatás. Educatio. Kozma Tamás (1996) Településhálózat és iskolarendszer. Educatio. Ladányi János (1991) Leszakadók – a gazdasági és társadalmi szerkezetváltás alternatívái. Replika. Lakatos Judit: Ifjúsági munkanélküliség. In.: Társadalmi átalakulás és ifjúság. Szabadság mint esély? [szerk.: Gábor Kálmán], Szeged: Belvedere. Lannert Judit (1996) Változások a hazai iskolaszerkezetben. Educato. Lannert Judit (1998) Az oktatás a kilencvenes években – a számok tükrében. Századvég. Lannert Judit: Az ifjúsági munkanélküliség és az arra adott válaszok az oktatás területén (NyugatEurópa és Magyarország). In.: Társadalmi átalakulás és ifjúság. Szabadság mint esély? [Szerk.: Gábor Kálmán], Szeged: Belvedere. Lengyel László (2000) Társadalmi átalakulás és ifjúság. In.: Társadalmi átalakulás és ifjúság.

2004 / tél


23

Ifjúsági közélet Szabadság mint esély? [Szerk.: Gábor Kálmán], Szeged: Belvedere. Liskó Ilona (1996) A szerkezetváltás elsõ hulláma. Educatio. Liskó Ilona (1998) Esélyegyenlõség és oktatáspolitika. Századvég. Liskó Ilona (2000) Az iskolarendszer átalakulási tendenciái. In.: Társadalmi átalakulás és ifjúság. Szabadság mint esély? [Szerk.: Gábor Kálmán], Szeged: Belvedere. Lukács Péter (1996) Iskolarendszerek a fejlett tõkés országokban. Educatio. Machacek, L (1997) Individualisation Theory in Youth sociology. An Overview. Sociologia. Matolcsy György és társai (2000) A tudástársadalom kiépítésének forrásai Magyarországon. Budapest: Oktatási Minisztérium. Mead, Margaret (1978) Culture and Commitment. The New Relationships between the Generations in the 1970s. New York. Mittereauer, Michael (1986) Sozialgeschichte der Jugend. Frankfurt a. M.: Suhrkamp. Nagel, U.–Wallace C. (1997) Structure and Agency – participation and identification in risk societies. In.: Furlong, A. et al (eds.) Youth, Citizenship and Social Change in a European Context. Nemeskéri István (2002) Módszertani keretek. In.: Ifjúság 2000. Tanulmányok I. (Szerk.: Szabó Andrea, Bauer Béla, Laki László) Budapest: Nemzeti Ifjúságkutató Intézet. Róbert Péter (1998) Hipotézisek az oktatás és társadalmi mobilitás összefüggéseirõl. Századvég. Schelsky, H. (1957) Die skeptische Generation. Eine Soziologie der deutschen Jugend. Düsseldorf–Köln: Diederichs. Szegõ Szilvia (2000) Ifjúság és a munka világa. In.: Társadalmi átalakulás és ifjúság. Szabadság mint esély? [Szerk.: Gábor Kálmán], Szeged: Belvedere. Wallace C. (1997) How Old is Young and How Young is Old… ? Wien: HS working paper. Wallace C.–Kovatcheva (1998) Youth in Society. Modernization and Post-modernization in East and West Europe. London: Macmillans. Wallace, Claire (1998) Ifjúság, munka és oktatás a posztkommunista Európában: út az individualizáció felé? Korunk.

24


2004 / tél

Wendt, Robert (2002) Globalizáció. Neoliberális feladatok, radikális válaszok. Budapest: Perfekt Kiadó. Zinnecker, Jürgen (1991) Untersuchungen zum Wandel von Jugend in Europa-Das Beispiel westdeutscher und ungarischer Jugend. In: Melzer, W.–Heitmeyer, W.–Liege, L.–Zinnecker, J. (Hrsg.) Osteuropäsche Jugend im Wandel. Weinheim–München: Juventa. Zinnecker, Jürgen (1993) A fiatalok a társadalmi osztályok terében (Új gondolatok egy régi témához). In: Civilizációs korszakváltás és ifjúság. [Szerk.: Gábor Kálmán], Szeged: Szociológiai Mûhely. Zinnecker, Jürgen (1993) Gyermekkor, ifjúság és szociokulturális változások a Németországi Szövetségi Köztársaságban. In: Civilizációs korszakváltás és ifjúság. [Szerk.: Gábor Kálmán], Szeged: Szociológiai Mûhely.

Jegyzet 1 A tézisek kidolgozásakor figyelembe vettük a kilencvenes években az Oktatáskutató Intézetben folyatatott lokális vizsgálatainkat Sopronban, Salgótarjánban, Tamásiban, Gyõrött, Kecskeméten és Békéscsabán, Székelyudvarhelyen és Kolozsvárott. [Gábor Kálmán és társai (1997) Az iskolai ifjúsági korszak elõtt? Sopron és Salgótarján esete. Bp. Oktatáskutató Intézet, Gábor Kálmán és társai (1998) A Tamási fiatalok helyzete. Bp. Oktatáskutató Intézet, Gábor Kálmán és társai (1998) A Kecskeméti fiatalok helyzete. Bp. Oktatáskutató Intézet, Gábor Kálmán és társai (1998) A hevesi fiatalok helyzete. Bp. Oktatáskutató Intézet, Gábor Kálmán (1998) Fordulat elõtt? A romániai magyar és román fiatalok összehasonlító vizsgálata. Bp. Oktatáskutató Intézet, Gábor Kálmán és társai (1997)] Tézisek elkészítésekor felhasználtuk továbbá a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet által koordinált az Ifjúság 2000©, a MOZAIK 2001©, a 2001–2002-ben készült Elsõéves hallgatók szociológia vizsgálata©, valamint a Sziget kutatások 2000– 2003© közötti eredményeit.

Máder Miklós

Ifjúság és társadalom

Adathiány mintázatok az életeseményekre adott válaszok között A tanulmány a Mozaik 2001 kutatás során rögzített életeseményeket nem a szokásos módon kezeli. Feltételezésem szerint az életesemények – házasság, gyerekvállalás, iskola befejezése – között léteznek olyan aspektusok, melyek szisztematikusan befolyásolják a válaszadás mintázatát. Hipotézisem szerint az életeseményekre vonatkozó válaszolás és nemválaszolás között a kapcsolat nem a véletlennek köszönhetõ. Néhány körülmény bizonytalanná teszi a fiatalok jövõképét, jövõre vonatkozó terveit. Ez a bizonytalanság pedig tetten érhetõ az adathiányok mintázatán. A tanulmány felépítését tekintve elõször áttekinti az adathiányokra vonatkozó szakirodalmat (1), majd az életeseményekre adott válaszok bemutatása (2) után rátér az adathiány mintázatának vizsgálatára (3). Gábor Kálmán írásaiban vázolja, hogy egy ifjúsági korszakváltás zajlik Magyarországon. A korszakváltás következtében az ifjúsági életszakasz meghosszabbodik, nagyrészt az iskolában eltöltött idõ megnövekedése miatt. Az iskolában eltöltött idõ azonban nem csak idõben növeli meg az ifjúsági életszakaszt, hanem alapvetõ változást eredményez a fiatalok életében, státuszában is. A fiatalok egyre korábban kényszerülnek önálló döntésekre, miközben életükben egyre késõbbre tolódnak olyan jelentõs életesemények, mint például a munkába állás, a családalapítás, az elsõ gyerek születése. A meghosszabbodott ifjúsági korszakot ugyanakkor növekvõ autonómia jellemzi, ami önálló anyagi, jogi és szociális státusszal jár, önálló fogyasztói és polgári státuszt jelent. Az ifjúsági korszakváltás a nyugat-európai országokban a középosztályosodással egyidõben indult meg, ennek eredménye volt a kiszélesedõ továbbtanulás, a fiatalok fogyasztóvá válása, és a diákmozgalmak során deklarálódott polgári jogaik elismerése is. (Gábor, 2000)

Az ifjúsági korszakváltás magától értetõdõ aspektusa az is, hogy a fiatalok nem képesek elõre látni, vagy talán nem is akarnak tisztában lenni a középtávú kilátásaikkal, terveikkel. Napjainkban például a házasságkötés, a munkába állás már kevésbé elõrelátható folyamat, kevésbé tervezhetõ, mint 20–30 évvel ezelõtt volt. Ha tehát a fiatalok különbözõ életeseményeit vizsgáljuk könnyûszerrel találkozhatunk olyan esetekkel, amikor az adott fiatal nem képes megjósolni bizonyos életesemény bekövetkezésének idõpontját, nem tudnak elõre prognosztizálni. Abban az esetben pedig, ha egy fiatal nem tudja megmondani, hogy az életében egy életesemény mikor fog bekövetkezni, akkor az erre a kérdésre adott válasza a nem tudja/nem válaszol kategóriába esik, és ez a további szociológiai elemzések során mint adathiány jelenik meg. Az adathiány léte az empirikus kutatások mindennapos problémája. Egyáltalán nem ritkaság, hogy az adat hiányzik, vagy használhatatlan formában van. (Kim & Curry, 1977) A válaszolók vissza is utasíthatják a kérdésre adandó választ, ha a kérdés tolakodó, esetleg kétértelmû. Számos más oka is lehet az adathiánynak, a számítógépes adatbevitel hibáitól kezdve a kihagyott kérdéseken át, a panelvizsgálatok során az egymást követõ adatfelvételek alkalmával utolérhetetlenné váló esetekig. E széles spektrumú problémából jelen tanulmány a fiataloknak az életeseményeikre adott válaszai között található adathiányok elemzésére vállalkozik.1 Fel kívánja tárni az adathiányok jellemzõ mintázatait, és bizonyos keményváltozók között keres olyan öszszefüggéseket, melyek nagymértékben hozzájárulnak a nemválaszolás megjelenéséhez. Gyakran amikor a kutatók adathiánnyal szembesülnek, általában a listwise vagy a pairwise deletion módszerek mellett döntenek, mely az elemzésbõl való kizárást eredményezi, majd

2004 / tél


25

Ifjúság és társadalom folytatják a statisztikai eredmények interpretálását. Ezzel szemben a szakirodalom állítása az, hogy az adathiányos esetek listwise illetve pairwise kihagyása a lehetõ legrosszabb módszerek az adathiány kezelésére. (A. L. Cool, 2000) Az adathiányos módszerek elhagyása helyett az adathiányok okainak és mintázatainak feltérképezése után az adathiányok bepótlása, az úgynevezett imputálás vált az elmúlt években az adathiány kezelés fõáramává.

Az adatbázis. A vizsgálathoz a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet által 2001-ben felvett, Mozaik2001© nevû kutatás adatbázisát használom fel. A vizsgálat egy 8000 fõs 15 és 29 év közötti fiatalokat vizsgáló survey volt, melyet Szerbiában, Romániában, Ukrajnában és Szlovákiában helyi kérdezõbiztosok vettek fel.

Operacionalizálás A Mozaik2001 kutatás alkalmával az életesemények vizsgálata során az alábbi önkitöltõs kérdõívet kellett a kérdezõbiztosoknak a megkérdezettel kitöltetni.

26


2004 / tél

Az életesemények vizsgálatának tárgyát tehát ez a 17 item alkotta. Az útmutatóból látható, hogy a válaszolónak soronként csak egy lehetõség állt a rendelkezésére. A megtörtént, a meg fog történni, és a soha opció. Abban az esetben, ha nem volt hajlandó a válaszadásra a kérdezõbiztos a kérdezés befejezését követõen az „X”-et karikázta be. Az életesemények kor szerinti rangsora arról tájékoztat, hogy melyek voltak a legkorábban, illetve legkésõbb megtörténõ események. Az események aszerint vannak sorrendbe állítva, hogy a megtörtént események között melyik történt meg a legkorábban. Legkorábban, átlagosan 15 évesen a rendszeres otthoni házimunka, míg legkésõbb a gyermekvállalás történt meg ezen események közül. Ahol valamelyik még nem történt meg, ott a megtörténtek átlagához képest átlagosan 4–5 évvel a késõbbre becsülték a fiatalok a kérdéses életesemény valószínû megtörténtét. A vizsgálat elsõ lépése az adathiányok szisztematikus átkódolása volt. Abban az esetben, ha a válaszoló az adott életesemény bekövetkezésével kapcsolatban a múltra vagy a jövõre nézve adott meg idõpontot, illetve a soha nem fog bekövetkezni válaszlehetõséget jelölte meg, akkor a „van válasz” kategóriába soroltuk. Ezzel szemben, ha egyik adekvát válaszlehe-

Ifjúság és társadalom 1. ábra A megtörtént életesemények életkor szerinti rangsora, években

tõséget sem jelölte meg, akkor a „nincs válasz” kategóriába került. Ezzel a technikával 17 dichotóm változóra tettünk szert. A 17 életeseményt körülíró változó különbözõ mértékben volt kitéve a nemválaszolás hatásának. A fenti sorrendbõl már sejthetõ, hogy egy dimenzió mentén nehéz logikus struktúrába rendezni a változókat az adathiány mértékének függvényében. A legnagyobb adathiánnyal rendelkezõ item egy, a közbeszédben tabuként létezõ esemény, míg az utána következõ változók már valóban a bekövetkezés idejére nézve, meglehetõsen nehezen bejósolható eseményeket járnak körül, ilyenek a házasság, vagy a gyermekvállalás idõpontja. A legkevesebb adathiánnyal rendelkezõ itemek között, már megfigyelhetõ valamiféle logikai csoportosíthatóság, ugyanis közöttük a legkevésbé tabunak, illetve a szülõi felügyelet alóli kikerülés eseményei találhatóak.

2. ábra A kérdésenkénti adathiány, százalékban

2004 / tél


27

Ifjúság és társadalom Elemzés Az adathiány nagysága szerinti sorrend nehezen interpretálható. Ezért egy csoportképzõ eljárásra volt szükség, amely a változók által kifeszített térben olyan csoportokat hoznak létre, melyekbe tartozó megkérdezettek a legtöbb változó mentén egymáshoz hasonlóak, míg a többi csoporttól lehetõleg különböznek. Ez az eljárás a klaszterelemzés. Az alábbi táblázat a klasztercsoportok „helyét” ábrázolja a 17 változó által definiált térben. A klasztercsoportok elnevezése a létrejött csoportokban a 17 dimenzió szerepét próbálja visszatükrözni. A táblázatban szereplõ elõjelek a változók szerepének nagyságát és a klasztercsoportra gyakorolt hatásának irányát ábrázolja. Ha az elõjel negatív, akkor az adott csoportban a változó mentén az adathiány léte nem jellemzõ, nulla esetén bizonytalan a szerepe. Pozitív elõjelnél már gyakori az adathiány, míg a több pluszjel megjelenítése már az adathiány nagy szerepét jelenti az adott változó mentén. Az elsõ csoport a „mindenre válaszolt”-akat (I.) tartalmazza. A második csoport azokat tartalmazza, akik a „felnõtté válással” kapcsolatban (II.) bizonytalanok, nem tudják, mikor ismerkednek majd meg a jövendõbelijükkel, és mikor alapítanak majd családot. Közöttük viszont sok azok aránya, akik tudják, illetve megtippelték az iskolából való kilépésük idõpontját. A harmadik csoportot ugyanis részben ez különbözteti meg a másodiktól, õk a „párkapcsolaton kívül az iskola végét sem tudják” (III.). A negyedik csoportba olyanok tartoznak, akik a kérdések túlnyomó részére válaszolnak ugyan, de bizonyos kérdéseket valószínûleg túl intimnek, túl kényelmetlennek éreztek, így nem válaszoltak olyan kérdé-

sekre, amelyek az alkoholfogyasztásra, a dohányzásra és a szexualitásra vonatkoznak (IV.). Ezenkívül gyakori volt, hogy nem tudták megbecsülni az iskola befejezésének idejét. Az ötödik csoport azokat foglalja magába, akik semmire sem válaszoltak (V.). A csoportok méretét tekintve a két legnépesebb csoport az elsõ (70 százalék), vagyis azoké, akik mindenre szorgalmasan válaszoltak (I.), és a negyedik „sex, drog” csoport (16 százalék), akik a szexualitás és a káros szenvedélyek használatára vonatkozóan nem válaszoltak. A második 9, míg a harmadik és az ötödik klasztercsoport 2,5–2,5 százalékkal az elõzõekhez mérten kisebb halmazok. A megkérdezettek kora szerinti bontásból jól látszik, hogy a különbségek nem jelentõsek, de statisztikailag szignifikánsak. A csoportokon belüli átlagtól számított átlagos eltérés2 minden csoportban 4 korév körüli, ez azt jelenti, hogy minden korosztály képvisel3. ábra Az almintánként a klasztercsoportokba tartozók aránya

1. táblázat A klasztercsoportok demográfiai különbségei

mindenre válaszolt önálló felnõtt életet nem tudja iskola végét és a párkapcsolatot nem tudja sex, drogra nem válaszolt semmire sem válaszolt

28


2004 / tél

Korátlag (években)

Férfiak (százalékban)

Nõk (százalékban)

22,2 21 21,1 21,9 22,5

49,7% 54,5% 53% 41,8% 53,9%

50,3% 45,5% 47% 58,2% 46,1%

Ifjúság és társadalom teti magát minden egyes csoportban. A semmire és a mindenre válaszoltak csoportjaiba tartozók korátlaga egy-másfél évvel magasabb, mint az önálló felnõtt életet, valamint az iskola és a párkapcsolatot nem tudók csoportjaiba tartozóké. Az alábbi ábra azt az összefüggést szemlélteti, hogy az életeseményekkel kapcsolatos kérdésblokkban található adathiány mintázatok milyen elõfordulási valószínûséggel jelennek meg a különbözõ nemzetiségek között. A mindenre válaszolt (I.) kategóriában a felvidéki szlovákok és a vajdasági szlávok fe-

lülreprezentáltak, az önálló felnõtt élettel kevésbé tisztában lévõk (II.) és az iskola végét, a párkapcsolat terén bizonytalanok (III.) arányában nincsenek említésre érdemes különbségek. Az intim kérdések válaszmegtagadása terén (IV.) már jelentõs különbségeket regisztrálhatunk. Az életesemények közötti kérdések sorában, bizonyos kérdéseket intimnek találta a kárpátaljai fiatalok közel egy negyede. Legkevésbé pedig a felvidéki szlovákok és a vajdasági szlávok voltak ebbõl a szempontból megilletõdve. A kérdésblokk teljes kihagyására

2. táblázat A klaszterek és a magyarázó változók esélyhányadosai

2004 / tél


29

Ifjúság és társadalom leginkább a felvidéki és a székelyföldi magyarok között került sor.

Az esélyhányadosok Fontos kérdés, hogy ezekek a magyarázó változók mekkora részt is vállalnak a modellben. Erre a kérdésre nézve az öt változó magyarázóereje 12%3. Ezt az értéket egy logisztikus regresszióval kaptuk (Multinomial Logistic Regression). Az eljárás lényege, hogy klasztercsoportokba kerülés esélyét vizsgálja az öt magyarázó változó segítségével. A regresszió-analízisben az exp(B) a klasztercsoportok közötti esélyt mutatja egy adott magyarázó változó értékének egy egységgel való módosulása esetén. Ez az esély, az esélyhányados, mely két kategória egymáshoz viszonyított esélyét mutatja a magyarázott változó egyik kategóriájának függvényében. Az esélyhányados, két pozitív szám hányadosa, ezért értéke nulla és a plusz végtelen között mozoghat. Ha értéke egy, akkor a magyarázó változó két különbözõ kategóriájába tartozás semmilyen hatást nem gyakorol a függõ változóra, azaz független. Ha az esélyhányados nagysága kisebb mint egy, akkor a magyarázó változó egy egységgel történõ növekedése csökkenti az adott klasztercsoportba kerülés esélyét, ha pedig nagyobb egynél, akkor növeli a csoportba tartozás valószínûségét. (Rudas–Clogg– Lindsay, 1994) A regresszióanalízis során a magyarázó változó értékei dummy változókként értelmezhetõek és az esélyhányados mindig az egyik – az utolsó –, az elemzésbõl szándékosan kihagyott dummy értékhez való viszonyt fejezik ki. Például a szégyenlõsebbnek titulát, negyedik klasztercsoportba4 („sex, drog”) tartozók között a kérdezettek nemének esetén csak a fiúk attribútumára található esélyhányados, ez az esélyhányados a nõk és a férfiak csoportba kerülési esélyének hányadosa. Az esélyhányados ebben az esetben 0,6 ami azt jelenti, hogy a férfiaknak a nõkhöz képest közel fele akkora esélye van ebbe a negyedik klasztercsoportba kerülésre. Minden esetben a magyarázó változók utolsó attribútuma – azaz a megszerzett diploma, az inaktív gazdasági tevékenység, a 25–29 év közötti életkorba tartozás, a vajdasági magyarok, és a nõk – a viszonyítási kategória, ezért nincs érték rendelve melléjük. Kivételt képez ez alól

30


2004 / tél

a nemzetiség kategóriában a kárpátaljai ukránok csoportja, ahol a kis elemszám miatt az elemzés nem volt elvégezhetõ. Csillaggal (*) jelöltük a szignifikáns esélyhányadosokat, a szöveges interpretálásban is csak ezekre térünk ki. Az alapfokú végzettségûek fele akkora arányban kerülnek az elsõ a klasztercsoportba, mint a diplomások. A nemzetiség terén pedig a vajdasági magyarokhoz képest, jóval kevesebb valószínûséggel válaszoltak minden kérdésre mint a belsõ-erdélyi románok, a felvidéki és a székelyföldi magyarok. Ez az eredmény a fenti, nemzetiségi almintánként a klasztercsoportokba tartozók arányát vizsgáló összefüggéssel nem ekvivalens, hisz ebben az esetben az esélyhányadosok a „mindenre válaszoltak” klasztercsoportjában többi kontrollváltozó rögzített értékei mellett, az „semmire sem válaszolt” utolsó klasztercsoporthoz mérten értendõek. Az „önálló felnõtt életet nem tudja” klasztercsoportba tartozók között a diplomásokhoz mérten közel harmad akkora eséllyel kerülnek az alapfokú végzettségûek. Az életkor szerinti bontásban a 15–19 évesek viszont már háromszor akkora valószínûséggel kerülnek a csoportba, mint a 25–29 évesek. A nemzetiségi bontásban a vajdasági magyarokhoz képest a székelyföldi és a felvidéki magyarok azok, akik sokkal kisebb valószínûséggel kerülnek ebbe a csoportba. Az „iskola végét és a párkapcsolatot nem tudja” klasztercsoportban aktivitásuk szerint az inaktívakhoz mérten a tanulókra sokkal inkább jellemzõ a csoportba tartozás. Ezen kívül az elõzõ csoporthoz hasonlóan a székelyföldi és a felvidéki magyarokra kevésbé jellemzõ a csoportba tartozás, mint a vajdasági magyarokra. A negyedik csoport a „sex, drogra nem válaszolt” csoport a legidõsebbekhez mérten a legfiatalabbak körében majdnem kétszer akkora az ilyen struktúrájú nemválaszolás esélye. A vajdasági magyarokhoz képest jóval nagyobb a kárpátaljai magyarok csoportba kerülésének esélye, viszont kisebb a felvidéki fiatalok, a székelyföldi magyarok és az erdélyi románok valószínûsége. A nemeken belül is szignifikáns különbségek vannak, a férfiak között fele akkora az ilyen mintájú nemválaszolás, mint a nõk esetében. Miben tudtunk meg tehát többet az életeseményekrõl, azok vizsgálatának korlátjairól?

Ifjúság és társadalom Elsõsorban abban, hogy az életesemények feltérképezése nem egyszerû folyamat. A sok életesemény-lehetõség közül nem mindenre olyan egyszerû válaszolni. Az életeseményre adott, adható válaszokat négy csoportba tudjuk sorolni. Az egyik, ami megtörtént, vagy majd meg fog és világos fogalmunk van az idõpontról, és azt készségesen közöljük is. A második lehetõség, hogy egy olyan aspektusa életünknek, amely ha nem történt még meg, akkor nagyon nehéz, illetve lehetetlen adekvát választ adni a bekövetkezés idõpontjára, ilyen például a leendõ férjünk/feleségünk a megtalálásának idõpontja. A harmadik lehetõség az az, amikor olyan életeseményre kérdeznek rá a kérdezõbiztosok, amelyre számunkra kényelmetlen válaszolni, ilyen például a szexualitás, de a fiatalok vizsgálata esetén ilyen hatást válthat ki a szülõi jelenlét a kérdõív felvételekor. A negyedik csoport nem is igazán csak az életesemények vizsgálatára igaz opció, hanem minden egyes nagyobb kérdésblokk esetén elõfordulhat, ez pedig az, hogy az egész kérdésblokk kimarad a kérdezésbõl. Ennek szintén számtalan oka lehet, a kérdezõ hanyagságától kezdve a kényszerbõl befejezett interjúig.

Az elõzetes várakozások teljesülése Az elemzés fókuszában az életeseményekre adott válaszok, jobban mondva a nemválaszolás feltérképezése állt. Elõször áttekintettük a nemválaszolás okozta adathiány mintázatot, majd összefüggéseket kerestünk, arra vonatkozóan, hogy az adathiányokkal rendelkezõ esetek szisztematikusan eltérnek-e a válaszolóktól. A vizsgálat tanúságai szerint az adathiány-mechanizmus nem a véletlen mûve, hanem egy sajátos, ámde tudatos válaszlehetõség kihasználása. Ez a tudatosság viszont más és más korosztályban, illetve nemzetiség esetében más és mást jelent. Számtalan olyan hipotetikus összefüggés került a felszínre az esélyhányadosoknak, a loglineáris modelleknek köszönhetõen melyek a további kutatásokra ösztönözhetik a kutatókat.

Következtetések „We return to the old precept that still holds true: The only real cure for missing data is to not have any.” (Anderson, Basilevsky, Hum, 1983)

A következtetések mottójául választott idézet utal arra az ironikus tényre, hogy annak ellenére, hogy munkát és energiát fektetünk abba, hogy elemezzük az adathiányokat, az adathiány vizsgálatok legjobb megoldása, ha nincsenek adathiányok. Mit tehet az adathiányokkal a szociológus? Annyit, hogy elõször rögzíti az adathiány keletkezésének okait, és az adathiány-mechanizmust. Törekedni kell tehát a minél kisebb adathiány elérésére. Madow, Nisselson és Olkin szerint a legfontosabb lépés az adathiányok kezelése során az, hogy a lehetõ legkisebbre kell mérsékelni az adatgyûjtés során a hiányzó értékek számát. Ha pedig feltûntek az adathiányok, akkor hasznos olyan kovariációkat, összefüggéseket keresni, amelyek segítenek majd az adathiányok további becsléseiben. Követni kell az adathiányok megjelenésének folyamatát, mert nagy segítség lesz az adathiány-mechanizmus modellezésénél (Madow, Nisselson and Olkin, 1983). Item nemválaszolás esetén tehát nem a súlyozással való korrigálás a legcélravezetõbb út, hanem magának annak a mintába került személynek a lekérdezése, aki elõszörre visszautasította a válaszolást. Nem mintakeretet kell növelni pótcímekkel, hanem igyekezni kell azoktól a személyektõl lekérdezni a kérdõívet, akik véletlenszerûen kerültek az eredeti mintába. A hibahatár egy bizonyos mérték felett már a mintanagyság növelésével nem csökkenthetõ, hanem magának a vizsgálat végrehajtásának minõsége veszi át ezt a kvalifikáló szerepet. (Rudas, 1998) Másodsorban, ha az adathiányok elkerülhetetlenek, akkor a szociológusnak az adathiányos eseteket elemeznie kell. Ezek az információk ugyanis elengedhetetlenül fontosak az általuk okozott torzítások csökkentéséhez. Harmadsorban az adathiányokat jellegzetességeik – adathiány mintázatuk és adathiány-

2004 / tél


31

Ifjúság és társadalom mechanizmusuk – figyelembevételével pótolni kell az adathiányt. (Rubin, 1987) Természetesen az imputált adatszett eredményei becsült eredmények, fikciók. Ha léteznek adathiányok, akkor ezek az adathiányok az elemzés szintjén már nem kezelhetõek kellõ tökéletességgel, nem pótolhatóak. Mind az eljárás, mind a végeredmény vitatható, de semmiképpen sem az irány, ami felé az adathiány-kezelés az elmúlt évek során fordult. Azaz az adathiányos adatbázisok torz becsléseket adnak. Azonban, hogy milyen is a valóság, azt nem lehet pontosan tudni, csak azt, hogy az imputált adatbázisok adta kép számtalan jogos kérdés ellenére is „reálisabb” mint a hiányos adatbázisokon alapuló becslések.

Irodalom Anderson, A. B.–Basilevsky, A.–Hum, D. P. J.: Missing data: A review of literature. In: P. H. Rossi–J. D. Wright–A. B. Anderson (eds.): Handbook of Survey Research. San Diego: Academic Press, 1983. 415–494. Babbie, Earl: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest: Balassi Kiadó, 2000. Cool, A. L., (2000 manuscript) A Review of Methods for Dealing with Missing Data. Texas A&M University. David, M. H.–Little, R. J. A.–Samuel, M. E.–Triest, R. K., (1986) Alternative Methods for CPS Income Imputation. Journal of American Statistical Association, 81, 29–41. Gábor Kálmán: A középosztály szigete. Szeged: Belvedere, 2000. Little, R. J. A.–Schenker, N.: (1995) Missing Data. In: Arminger, G.–Clogg, C.–Sobel, M. (eds.): Handbook of Statistical Modeling for the Social and Behavioral Sciences. New York: Plenum, 39–75.

McDermit, M.–Funk, R.–Dennis M.: (1999 manuscript) Data Cleaning And Replacement of Missing Values. Madow, W. G.–Nisselson, H.–Olkin, I.: (1983) Incomplete Data in Sample Surveys. Report and Case Studies. Volume 1. New York: Academic Press. Rubin, D. B.–Schenker, N.: (1986) Multiple Imputation for Interval Estimation from Simple Random Samples with Ignorable Nonresponse. Journal of American Statistical Association, 81. 366–374. Rudas Tamás: (1998) Hogyan olvassunk közvélemény-kutatásokat? Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó. Rudas, T.–C. C. Clogg,–B. G. Lindsay: A New Index of Fit Based on Mixture Methods for the Analysis of Contingency-Tables. Journal of the Royal Statistical Society, Series B- Methodological, 1994. 56(4) 623–639. Susánszky Éva–Szántó Zsuzsa–Csoboth Csilla–Purebl György: Család: erõforrás vagy veszélyforrás? Századvég, 16, 45–59. 2000. Székelyi Mária–Barna Ildikó: (2002) Túlélõkészlet az SPSS-hez. Budapest: Tipotex Kiadó.

Jegyzetek 1 A dolgozat elsõsorban a Handbook of Statistical Modeling for the Social and Behavioral Sciences J. A. R. Little és N, Schenker által írt Missing Data címû fejezetére támaszkodik (Little, and Schenker, 1995). 2 szórás 3 A modell magyarázó ereje azt jelenti, hogy a független változók bevonása milyen mértékben csökkenti a kiinduló modellhez tartozó –2 Log Likelihood függvény értékét. Bõvebben lásd: (Székelyi-Barna, 2002). 4 Esetünkben a magyarázott változóban a viszonyítási pont (reference cathegory) az ötödik kategória, a „semmire sem válaszoltak” klasztercsoportja.

Ifjúság és társadalom Gelencsér Mónika

A gyermekek évszázadának küszöbén A 19. század második felében a tõkés viszonyok gyors kibontakozásának jegyében Magyarországon is gyorsan növekedett a városi népesség. 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésébõl létrejött fõváros gyors ütemben urbanizálódott és iparosodott. A városegyesítés évtizedeiben, 1870 és 1880 között Budapest népessége közel százezer fõvel gyarapodott, míg a század utolsó évtizedében ennek több mint kétszeresével nõtt a lélekszám: a három város (Pest, Buda, Óbuda) teljes lakossága 1869-ben 271 ezer fõ, 1890-ben, már fõvárosként 492 ezer, 1910-ben pedig 880 ezer fõ. A bevándorlókat a jobb élet reményében elsõsorban a fõvárosi munkaalkalmak vonzották, ezért is telepedtek le közülük sokkal többen Pesten mint Budán, mivel a nõk cselédként, a férfiak gyári vagy alkalmi munkásként fõleg a pesti oldalon tudtak elhelyezkedni. Ráadásul a már európai mércével is jelentõs nagyváros kulturáltabb életviszonyokat kínált az ide költözõknek: magasabb szintû oktatást és egészségügyet, valamint sokoldalú kulturális lehetõségeket. Az iskolák és a kórházak túlnyomó része, a fertõzõ betegségek elleni szervezett védekezés, a körorvosi és gyógyszertári hálózat: mindaz, amit közoktatásügynek és közegészségügynek nevezünk, a dualizmus korában épült ki. Ellen Key írta a Gyermek évszázada c. könyvében, hogy a 20. század már a gyermekek évszázada volt, melyet a 18. századi felvilágosodás emberszemlélete, valamint késõbb a dualizmus alatt bekövetkezett, a gyerekeket érintõ pozitív változások is elõkészítették. Azonban ez a fejlõdés igazából csak az arisztokraták, tehát az elit- és az úri középosztály gyermekeit érintette. Ezen családok körében figyelhetõ meg elõször az a kiskorúakat érintõ szemléletbeli változás, mely szerint a gyermekek már nem a felnõttek kicsinyített másai, hanem önálló, „szuverén” egyéniségek, akiket

már az életkori sajátosságaiknak megfelelõen kell nevelni és taníttatni. Ez a szemléletváltás viszont a szegény sorsú családoknál nem következett be, sõt, itt a gyermek továbbra is csak anyagi terhet jelentett. A szegénység és a létbizonytalanság problémái pedig új dimenziókat öltöttek. A szociális nyomor ugyanis természetszerûleg vonta maga után a leányanyák, a házasságon kívül született és elhagyott csecsemõk számának állandó növekedését, a gyermek- és fiatalkorú lányok fokozódó prostituálódását. A fõváros gyermekvédelmének aktualitását jelzi, amit nap mint nap tapasztalunk az utcán, olvasunk az újságokban: kitett csecsemõk, csavargó kiskorúak, növekvõ gyermekés fiatalkorú bûnözés, és nem utolsósorban a családon belüli erõszak, amely az esetek többségében gyermekeket is érint. Sajnos ezek a megdöbbentõ esetek nem a 20–21. század „termékei”, a gyökerek sokkal mélyebbre nyúlnak vissza. Ebben a tanulmányban elsõsorban a fõvárosban élõ veszélyeztetett gyermekek körét szeretném bemutatni, majd a probléma súlyossága miatt külön is foglalkozom a magas csecsemõ- és gyermekhalandósággal. Munkámat nemcsak a korabeli források és levéltári anyagok segítették, hanem a közelmúlt folyamán megjelent, a dualizmus korának társadalmi- és szociálpolitikájával foglalkozó számos tanulmány és könyv, mely egyben jelzi a téma iránti fokozódó érdeklõdést. A gazdaságban lezajló változások (pl.: a modern gyáripar kibontakozása, a közlekedési hálózat kiépítése, stb.), a városok, illetve azon belül is az ipari városok lélekszámának növekedése új életkörülményeket, új életformát teremtett. Ennek megfelelõen határozott váltás figyelhetõ meg a városépítésben is: a lakások, házak, középületek és nem utolsósorban az ezeket kiszolgáló infrastruktúra létrejöttében. A fejlõdés azonban itt már nem

2004 / tél


33

Ifjúság és társadalom volt egyenletes: a lakásépítés üteme ugyanis nem tartott lépést a népességnövekedéssel. Faragó Tamás szerint a lakáshelyzet folyamatosan romlott, a zsúfoltság növekedésének következménye pedig az ún. lakásnyomor illetve a túlnépes lakások megjelenése. Ilyen túlzsúfolt lakások ekkoriban fõváros szerte megtalálhatóak: Kõbányán, Józsefvárosban, Angyalföldön, Ferencvárosban, Külsõ-Lipótvárosban, és a sort még lehetne folytatni. Ferge Zsuzsa 1960-ban megjelent Fejezetek a magyar szegénypolitika történetébõl c. könyvében közölt egyik kutatás szerint 1901-ben Budapesten szobánként hatod- és többedmagával élt a lakosság 36 százaléka, és szobánként 4–5 fõs laksûrûséggel a másik 30 százalék. Az ún. aggasztóan rosszul lakók aránya 32-rõl 36 százalékra nõtt. 1911-re a helyzet még tovább romlott. A most már 860 ezres fõvárosban a népesség 62 százaléka lakott ötöd- és többedmagával szobánként. A 19. század hetvenes éveitõl kezdve megnõtt a sajtó, fõként a századfordulón jelentkezõ bulvársajtó szerepe. Ez utóbbi valóban tömegeknek szóló, hozzájuk el is jutó napi olvasmány volt. A már utcai vásárlás útján is beszerezhetõ bulvárlapok a százezertõl akár a félmillióig felszökõ példányszámukkal mély hatást gyakoroltak az írni és olvasni tudó nagyvárosi tömegek életére. A nekik írt és szerkesztett újfajta sajtó a hírközpontúságra törekedett, mely a szenzációvadász stílusának megfelelõen a figyelem mindenáron való felkeltését szolgálta. Az olcsó, olvasmányos, információkban gazdag, ráadásul könnyen hozzáférhetõ tömegsajtó így hamar szert tett a tömegkultúra kitüntetett médiumának a szerepére.1 A budapesti szegények, köztük a gyermekek gondozatlansága, fokozódó elnyomorodása, kétségbeejtõ helyzete a dualizmus korának állandóan ismétlõdõ közéleti témája lett a különbözõ újságok tényfeltáró tudósításaiban. A problémára már az 1870-es évek végén megjelenõ, sokszor gunyoros vagy éppen nyers hangvételû cikkek hívták fel az olvasók figyelmét. A Független Hírlap szinte az elsõk között számolt be egy külvárosi nyomorteleprõl, ahová fényes fogaton három elõkelõ úr érkezett és „... alaposan megszemlélt néhány pinceodút, s minekutána kitapasztalta, miképpen él a szegény nép, nyomban hozzálá-

34


2004 / tél

tott a jótékonyság gyakorlásához.” 2 Ugyanezt a hírt kommentálta a megszûnése elõtt idõlegesen Krónika címen megjelent Munkás Heti Krónika is. Azonban olyan cikkek is sokszor napvilágot láttak, amelyek elítélõen írtak ezekrõl a szerencsétlenekrõl és õket okolták azért a helyzetért, melybe belekerültek, a gyermekek esetében pedig beleszülettek. A tartózkodó hangjáról ismert Vasárnapi Újság ezeket a szerencsétleneket és nyomorgókat sommásan „zagyvalék népnek” és „erkölcsi szemétnek” titulálta. Ferge Zsuzsa a már említett szegénypolitikáról írt könyvében világosan szemlélteti, hogy a korszakban társadalmi helyzettõl függetlenül általában az a szemlélet uralkodott, hogy a dolgok adott rendje megváltoztathatatlan. A 1890-es évek növekvõ munkanélkülisége és az alacsony munkabérek következtében megsokszorozódott az ínségesek száma. Ezt érzékelvén, a korábbi évtizedekhez képest még gyakrabban jelentek meg leleplezõ és tényfeltáró cikkek a társadalomban meglévõ fogyatékosságokról és visszásságokról. A nyomor krónikásainak állandóan visszatérõ témája volt a rengeteg „csenevész apróság” és gyermek, akik nap mint nap az utcán csavarogtak és koldultak a megélhetésükért. Nyilvánvalóvá vált, hogy a betegség és éhség, a nyomor mennyire hozzátartozott a szegény gyermekek mindennapjaihoz: „...– engedjétek meg: elsõ sorban reá mutatnom arra, hogy kikre gondolok, midõn az elhagyott és elzüllésnek kitett gyermekekrõl akarok szólni. Sokan vannak õk! (...) és nagyon különbözõ okokból jutnak erre a szomorú sorsra, de mindaannyiukkal közös: a didergõ nyomor, az éhség, a biztos otthon nélkül szûkölködõ ínség, mely már kora gyermekségükben megrongálja, nem egyszer teljesen aláássa szervezetüket, az erkölcsi ragály veszedelme, mely õket körülveszi, végre az, hogy jó szülõ, szeretõ rokon, önzetlen pártfogó támogatása nélkül magukra vannak hagyatva. (...) még inkább sajnálnunk kell azokat, kiknek szülõi – habár nincsenek is elítélve – már mélyre süllyedtek az erkölcsi romlás fertõjébe: javíthatatlan iszákosok, munkakerülõ csavargók, szokásszerû gonosztevõk. Tudjuk mindnyájan (...), hogy az ilyen szülõk rendszerint önmaguk is rábiztatják, ráviszik, néha-néha egyenesen rákényszerítik gyermekeiket a

Ifjúság és társadalom bûn útjára. (...) koldulásra, zsebtolvajlásra bujtják fel õket.” 3 1905-ben Edelsheim-Gyulai Lipót4 szerkesztésében jelent meg elõször a Gyermekvédelmi Lap. A lap rendszeresen foglalkozott a veszélyeztetett kiskorúak súlyos helyzetének lehetséges megoldásaival. Ebben az újságban írtak elõször például a gyermeknapról is, melyet aztán 1906-tól évente egyszer rendeztek meg.5 Mindezeken kívül rendszeresen közölték az érvényben lévõ hatályos rendeleteket és törvényeket is. A havonta megjelenõ lapba nemcsak szakemberek (pedagógusok, politikusok, orvosok, ügyvédek) írhattak, hanem az „utca embere” is. Bárki, aki hivatást érzett arra, hogy ezt a kialakult súlyos problémát a saját tapasztalatai alapján tárja a nyilvánosság elé. Jó példa erre egy Gárdony Zsigmondné aláírással megjelent cikk, mely a következõképpen foglalt állást a problémát illetõen: „... néhány éve a Városligetben, télen, egy 8–9 éves leánykával találkoztam, vékony nyári ruhácskában papírvirágot árult, azaz koldult. Hazavittem. (...) Többszöri ebédjérõl gondoskodtam, tápjegyeket adtam neki, melyek fölmutatása után a Kertész utcai népkonyhában jó ebédet kapott. Anyját magamhoz rendeltem és miután elpanaszolta az asszony, hogy sem neki sem férjének nem akad keresete, az egész családot elláttam. A férfinak gyári munkát szereztem, az asszonynak virágárulási engedélyt váltottam. (...) mindezekhez csak azt a kikötést fûztem, hogy a kisleány iskolába járjon. Az anya egy év lefolyása után annak dacára, hogy leánya elég jól tanult, kivette az iskolából, kezdetben virágot árultatott vele, majd koldulni küldte. Most mosdatlanul, rongyosan, minden szégyenérzettõl megfosztva, a ligetben kóborol, ott keresi a szerencséjét ahol találja.”6 Mindezt kiegészítik azok az egyedi és ún. szenzációs esetek is, melyekrõl Tábori Kornél7 tudósította a nyilvánosságot. „... Ha az ember tavasszal vagy nyáron kimegy a Városligetbe, ott a fák alatt, a füvön mindig talál négy-öt gyermektársaságot, amint rongyokból kinyúló piszkos kezeikkel maszatos kártyákat csapkodnak. Ezek a gyermekek, akik között akárhány a 10–12 éves, csak látszólag játszanak. Nekik a kártya nem idõtöltés, hanem ke-

nyérkereset. (...) Ez a városligeti hamiskártyázás a rendes átmenet az igazi, kitanult bûnbe.”8 Ezekre a gyermekekre a legnagyobb veszélyt az utca jelentette, hiszen nagy részük nem járt iskolába. Ráadásul a problémát tovább súlyosbította az is, hogy ezen iskolák túlnyomó része egyébként sem tudta volna pótolni az otthoni nevelést, illetve annak hiányát. Fõ feladata ugyanis a tananyag leadása, ismertetése volt. Kevés esetben tudtak figyelni az ún. problémás gyermekekre. A kültelki iskolák ekkor még jellemzõen túlzsúfoltak, az osztályok pedig nincsenek korcsoportok szerint elkülönítve. A korszakban elsõsorban Nemes Lipót – aki maga is tanított elemi, illetve késõbb polgári iskolákban – végzett kutatásokat a kültelki, fõleg az angyalföldi munkáscsaládok körében, melynek során fényt derített az itt élõ gyermekek életviszonyaira. Egyik tanulmányában a korabeli iskolarendszerrõl is írt: „... A mai iskolának azonban úgy szelleme, mint tanterve, tananyaga és pedagógiája tehetetlen a rohanó ár megállításában. Evvel nem azt akarom mondani, mintha a mai iskola nem tenné meg a kötelességét. Az iskola nagyszerûen elvégzi az elõírt tanagyagot, kitûnõ fegyelmet tart, amirõl a szakfelügyelõk bármikor meggyõzõdhetnek. (...) De mik a követelmények? Rettenetes anyaghalmaz, melyet minden iskolában egyformán el kell végezni. A kültelki nyomorgó és lelkileg romlott gyermek ugyanazt az olvasókönyvet használja és ugyanannyi írás-órája van, mint a lipótvárosi gyermeknek, ugyanúgy kell a nyomorgó, éhes és agyoncsigázott gyermeknek a jelzõt, a mód-, ok- és célhatározót tanulnia, mint a jómódú polgárok gyermekeinek. (...) ezeknek a szerencsétleneknek napi 3–4 órán keresztül kell tanulniuk néha olyan dolgokat is, melyek sem az értelmüket, sem a munkakedvüket nem fejlesztik, lelküket nem nemesíti s minek az életben soha hasznát nem veszik. Közben lelkük romolhat, elõkészülhetnek a legrettenetesebb jövõ életre. Hogy nevel-e az iskola, az mellékes. Az elõírt nagy tananyag meg is gátolja abban, hogy nevelhessen. Pedig a kültelkeken ez lenne a legfontosabb.”9 Az iskolából kimaradva pedig gyakran kerültek rossz társaságba, majd bandákba tömörültek és a nagyobb gyermekek

2004 / tél


35

Ifjúság és társadalom útmutatásait követve gyorsan váltak valódi bûnözõvé. Általában lopási ügyekbe keveredtek: üzletek ajtajáról szedték le a kiakasztott holmikat, vagy éppen a nagy ügyességet igénylõ zsebtolvajlást „gyakorolták”. A helyzetet tovább nehezítette, hogy a 12. életév betöltése után a tankötelezettség megszûnt, és a legtöbb 10–14 éves vagy még fiatalabb korú gyermek már dolgozott. A dolgozó gyermekek helyzetét törvényileg már 1872ben megpróbálták rendezni az elsõ Ipartörvényben (1872. VIII. tc.). Külön szabályozták a tanoncok és a gyári munkások alkalmazásának korhatárát illetve a munkaidejüket. A törvény értelmében a korhatár tanoncok esetében 12 év volt, ez alatti gyermekeknél az alkalmazást külön iparhatósági engedélyhez kötötték. Ezen felül a munkaadó köteles volt a tanoncát 12 éves koráig népiskolába járatni. 14 éves koráig a tanonc napi 10 órát dolgozhatott, amikor pedig betöltötte a 14 évet már 12 órára volt kötelezhetõ. A 14 és 16 év közötti tanoncok iparhatósági engedéllyel a munkaidõ felét éjjeli mûszakban is ledolgozhatták. A gyári munkások esetében a korhatár ugyancsak 12 év, de iparhatósági engedéllyel a gyermeket már akár 10 éves korától is alkalmazhatták. A munkaidõ az õ esetükben napi 8 óra volt, míg 14 éves kortól napi 10 óra. Amennyiben a munkaadók megszegték az elõírt rendeleteket, pénzbüntetéssel voltak büntethetõek, ha pedig többször is figyelmen kívül hagyták a törvényben foglaltakat, megfosztották õket a fiatalkorú alkalmazásának lehetõségétõl. A fokozottabb állami beavatkozást illetve ellenõrzést az iparfelügyelet 1893-as felállításától várták. A század elején a gyermekmunkát tekintve a helyzet a szabályozás ellenére tovább romlott. Az Ipartörvény ekkorra már elavult, oltalmi intézkedései pedig csak papíron léteztek. A módosított 1884-ben megjelent törvény szerint (1884. XVII. tc. 116§) a 16. évüket még be nem töltött fiatal munkások csak kivételesen lennének olyan iparágakban alkalmazhatóak, ahol a munka egészségüknek árt és testi fejlõdésüket gátolja. Az egészségtelen és veszélyes iparágak listáját a földmûvelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszternek kellett volna a törvény értelmében rendeletileg megállapítani. Ez a rendelet azonban több

36


2004 / tél

mint harminc évig nem készült el. Az 1900. évi népszámlálás adatai szerint több mint 498 ezer 7–14 éves korú gyermek dolgozott embertelen körülmények között: 70%-uk az õstermelésben, 12,7%-uk az iparban, 12%-uk házicselédként, a többiek a bányászatban, a kereskedelemben találtak munkát. A kortársak számára azonban a legszembetûnõbbek mégis az utcán megjelenõ „rikkancs” gyerekek látványa volt. Amikor a kormány és a rendõrség hosszas mérlegelés és vita után engedélyezte a hírlapok utcai árulását, „mezítlábas gyerkõcök”, „szurtos kislányok” rajai lepték el a krajcáros lapok kiadóhelyiségeit. 1896-ban jelent meg elõször ilyen formában az Esti Újság, majd késõbb a Magyar Estilap és a Friss Újság is. A rikkancsgyerekek törvényes korhatára eredetileg 14 év volt. Az elsõ világháború idején a korhatárt azonban lejjebb vitték: kimondták, hogy ún. szociális okokból ezentúl már 10 esztendõs kisfiúk és kislányok is kimehetnek újságot árulni nappal és éjjel egyaránt. Ilyen szociális okok közé tartozott többek között, hogy sok szegény családban hiányzott a családfenntartó, a hadisegély általában kevés volt, mindehhez járult az éhség, a különbözõ betegségek és a nyomor. A korabeli adatok szerint a 10 éves gyerekek rikkancsengedélyének kiadásánál azonban más szempont is közrejátszott: a kiadóvállalatok a gyerekek munkabérét, részesedését lényegesen alacsonyabbra szabhatták, mint a felnõtt újságárusokét. Ezek a kiskorúak a napi munka mellett általában már nem tudtak iskolába járni, vagy ha igen, akkor a teljesítményük nagy mértékben csökkent, az egészségük tönkrement, valamint sokszor rossz társaságba keveredtek. Az, hogy a veszélyeztetett gyermekek körébe tartoztak a munkásság gyermekei, vitathatatlan tény. A szülõk egész nap dolgoztak, estefelé pedig már a kimerültség miatt nem nagyon tudtak törõdni a gyermekeikkel. Ebbõl pedig sok esetben egyenesen következett a fentebb már említett gyermekek „züllése”. Fõleg a kisebbek körét érintette ez érzékenyen, akik még nem jártak iskolába és napjukat felügyelet nélkül az utcán töltötték. Ott, ahol gyakran látták a nagyobb gyerekektõl, hogyan kell lopni, amit késõbb a könnyû pénzszerzés reményében õk is megtanultak.

Ifjúság és társadalom Budapesten a gyermekek hiányos vagy nem kielégítõnek ítélt ellátásával és nevelésével, illetve ezek következményeivel (pl.: lopás) kapcsolatos ügyekben az érintett hatóságok figyelme az ún. züllött gyermekek felé ténylegesen csak 1901 után, tehát a gyermekvédelmi törvény megalkotása után fordult. A rossz útra tévedt gyermekek körébe a közfelfogás és a törvény szerint a 16 éven aluli csavargó, kolduló, anyagilag és erkölcsileg elhagyott gyermekek tartoztak. Gerhard Melinz és Susan Zimmermann tanulmánya (Gyermeksorsok és gyermekvédelem Budapesten a Monarchia idején) szerint a korabeli felfogás élesen megkülönböztette a fiúk bûnözéséhez vezetõ elzüllését és a lányok „pénzért való szeretkezésben” megnyilvánuló erkölcsi romlását. A lányok esetében a helyzetet az sem könnyítette meg, hogy az ún. titkos kéjelgés általában ellenõrizhetetlen, szabályozatlan és túlnyomórészt alkalmi jellegû volt. A prostitúciót ûzõk rendszerint egyharmada, míg az idõnként tartott rendõrségi razziákon tetten ért titkos kéjelgést folytatóknak mintegy fele volt korábban vagy ezzel egyidejûleg cseléd. Gyáni Gábor által közölt adatok szerint 1875-ben kétezer a bejegyzett kéjnõk száma Budapesten, míg az 1910-es években ez a szám már elérte a közel háromezret. A prostituálódásra hajló cselédek között többségben voltak az árvák és mindazok, akiknek a még élõ szüleikkel sem volt semmilyen kapcsolatuk. Mindezzel pedig szorosan összefüggött a korszak egy másik elkeserítõ jelensége: a kirívóan magas csecsemõ- és gyermekhalandóság. Magyarországra vonatkozóan az évenkénti nyers születési és halálozási adatok a 19. század ötvenes éveitõl állnak a rendelkezésünkre. A halálozási táblák adatai szerint ekkor ezer élveszületett közül csak 471 érte meg tizedik és csak 418 a huszadik életévét. Más országokhoz viszonyítva a tizedik évüket elérõk száma ugyanekkor Ausztriában a férfiaknál 660, a nõknél 690 volt, Franciaországban 759, illetve 786, Svédországban 845 és 865, de Oroszországban csak 526, illetve 558. A születéskor várható átlagos élettartam az 1840-es években Magyarországon 24,2 év, az 1860-as és 1870-es években 29,4 év. 1900 és 1901-ben ez a szám a férfiaknál 36,6, a nõknél 38,2 évre emelkedett. Viszont ugyanekkor

a nyugati és észak-európai országokban a várható élettartam már 50 év fölött volt. Katus László az európai viszonylatban nagyon magasnak számító halálozási arányszám fõ okaként az ekkor még szinte középkori méretû csecsemõ- és gyermekhalandóságot említi. Az adatok szerint ezer élveszülöttre az 1850-es években 253 egy éven aluli, és 158 egy és öt év közötti halott esett. Az 1870-es években a helyzet tovább romlott, és a század végén is még az 1850-es évek nagy gyermekhalandóságával szembesülhetünk (ezer élveszülött közül az elsõ évben 253 halt meg, míg 1–5 év között már 399). A csecsemõ- és gyermekhalandóság a 19. század végén kezdett el tartósan csökkeni, de az európai országok adatait figyelembe véve 1914 elõtt egyedül csak Oroszországban találkozhatunk nagyobb gyermekhalandósági számokkal. A csecsemõhalálozás okai: a nép szociális viszonyaiban, a községek és részben a közigazgatási közegek közönyösségében, a nép babonaságában, az egészségügyi viszonyokban (pl.: lakáshelyzet, táplálkozás), a bábaasszonyok tudatlanságában, a csecsemõvel való bánni nem tudásban, az orvosok kis számában, illetve a csecsemõgyógyászat terén praktizáló orvosok járatlanságában és a különféle betegségekben rejlett. Maga a gyermekorvosi mesterség is csak a 19. században született meg, és csak 1872-ben alakult ki maga a „perdiatria” kifejezés is. Jóllehet az orvosok pontosan leírtak számos gyermekbetegséget, a gyakorlati gyógyító munka mégsem volt eredményes. A szakemberek szerint a gyermekbetegségeket nehezebb volt kezelni, mint a felnõttek betegségeit. Ugyanis a csecsemõk, illetve a két éven aluli gyermekek nem tudták elmondani panaszaikat. Mindezeken kívül a korabeli orvosok szerint a betegségek kiderítésében a legfontosabb információforrás a betegnek feltett kérdések, és nem maga a vizsgálat. Ezért a gyógyítást az esetek nagy részében a „javasasszonyokra” bízták, akik sokszor nem a megfelelõ gyógymódot alkalmazták. A leggyakoribb betegségek ekkor a diftéria, kanyaró, tüdõvész, szamárhurut és vörheny. Ezen betegségeken kívül meg kell említeni még a kolerát és a himlõt is. Sipos András egyik tanulmányában részletesen írt a 19. századi kolerajárványokról (A kolerajárvány, és ahogy a

2004 / tél


37

Ifjúság és társadalom város válaszol). Szerinte a ragályos betegségek pusztítása ugyanúgy a mindennapok része volt, mint a magas csecsemõ- és gyermekhalandóság. Azonban a kolerát a társadalom már nem tudta elfogadni az élet részeként, mivel ez a betegség egyrészt periodikusan tért vissza, másrészt pedig nagyon gyors lefolyású volt. Amikor sorrendben a harmadik európai kolerajárvány (1863–1875) érte el a fõvárost, sok ezer ember halálát okozta. Kövér György szerint a járványok közül azért ez volt szinte a legnagyobb méretû, és szedett rengeteg áldozatot, mert ínséges idõszakkal járt együtt. A statisztika adatai szerint e járványban körülbelül 190 ezren haltak meg. Más és bonyolultabb számítások alapján (mely abból indul ki, hogy az 1870-es és az 1880-as népszámlálás között megpróbálják kiszámítani, mennyi hiányzik a népességbõl ahhoz képest, ha az ugyanolyan arányban szaporodott volna, mint az 1860-as években) a veszteség körülbelül 350–400 ezer ember. Itt azt is figyelembe vették, akik ugyan nem a kolerában haltak meg, de legyengültek és valamilyen más betegség vitte el õket a késõbbiekben. A kolera elsõsorban a fiatal felnõttek közül szedte áldozatait, és természetesen nem volt elhanyagolható a járványokban meghalt csecsemõk és gyermekek száma sem. A források adatai szerint Pesten a kolerában meghaltak 15 százaléka esett az öt éven aluli korcsoportba. A higiéniai viszonyok javulásának, elsõsorban a csatornázás, illetve a hatóságok beavatkozásának (fabarakkok felállítása a megfertõzõdtek karanténszerû elkülönítésére, fertõtlenítések) köszönhetõen a kolera veszélye a korszak végére már elenyészõ volt. A közegészségügy helyzetén az állam az 1870-es évek második felétõl törvényi úton próbált meg javítani. A meghozott rendelet elsõdleges célja a magas csecsemõ- és gyermekhalandóság csökkentése volt. Ennek részeként vezették be 1876-ban az általános és kötelezõ védhimlõoltást. A megelõzés eredményeként a 20. század elején a himlõ már nem szerepelt a halálokok között. A törvénytelen gyermekek halandósága minden nagyvárosnak és országnak többé-kevésbé sajátos jellemvonásai közé tartozott. Azonban a fõváros, a nagyvárosok közül is kitûnt a házasságon kívül született gyermekek magas arányával. Gyáni Gábor kutatásai

38


2004 / tél

szerint Budapesten a századelõn az összes élveszületésen belül átlag egynegyed rész jutott a törvénytelen születésekre, tehát minden negyedik csecsemõ volt törvénytelen származású. E valóban tömeges törvénytelen gyermekek elsõsorban a cselédek alkalomszerû kapcsolataiból születtek, akiknek gondozását az anya már nem tudta vállalni. A csecsemõket gyakran az utcára tették ki, hátha valaki megtalálja õket. Ez jobb esetben be is következett. A további eljárás általában az volt, hogy aki megtalálta a gyermeket, az illetékes kapitánysághoz fordult. Viszont a hivatalos gyermekgondozás csak akkor léphetett mûködésbe, ha a hatóságok nem találtak olyan személyt, akit az ellátásra kötelezhettek volna. A lelencet általában napok múlva egy jelentkezõ dajkának adták oda, és így a talált gyermek az adatok szerint kikerült Pest megyének a fõvárossal határos falvaiba, mely sokszor a halálra ítélésükkel volt egyenértékû. A források szerint ugyanis számtalanszor elõfordult, hogy mire a fõvárosi hatóság a dajkaságba kiadott gyermekek élelmezési díjait, az ún. tápdíjat kiutalta, a lelenc a hosszú éheztetés és sanyargatás következtében már meghalt. Thirring Gusztáv Budapest gyermekegészségügyi viszonyairól szóló tanulmányában megvizsgálta és összehasonlította a törvénytelen, illetve a törvényes gyermekek halandóságát 1874–1894 között. Az adatok szerint a tapasztalatnak teljesen ellentmondott az a tény, hogy a fõvárosban aránylag több törvényes gyermek halt meg, mint törvénytelen (hat évet kivéve). E jelenségnek többféle magyarázata létezett. Egyesek szerint minél gyakoribbak a törvénytelen születések, annál inkább elmosódott a törvényes és törvénytelen gyermekek halandósága közti különbség, hiszen ahol a törvénytelen születések gyakoriak, ott az anya már nem állt szégyenében magára hagyatva. Így sokkal nyíltabban vállalhatta az alkalomszerû kapcsolatból született gyermekét. Ott ugyanis, ahol ritkák a törvénytelen születések, a társadalom könyörtelenül kivetette magából a bukott nõt. Mások szerint a törvénytelenül született gyermekek egy része késõbb „törvényesíttetik”, és így már nem a törvénytelen, hanem a törvényes eredetû halálesetek számát gyarapította. Ráadásul minimális számítással évenként 400–500 azon csecsemõk

Ifjúság és társadalom száma, akiket vidékre adtak dajkaságba, és ennek következtében ott is haltak meg. Ez pedig már a vidék halálozási statisztikáját befolyásolta negatívan, hiszen a fõváros nyilvántartásában csak a születések közt szerepelt a gyermek, a halandóság adataiból már hiányzott. Az alkalmi kapcsolatból született csecsemõk élete ekkor még jórészt magánügy volt. Ezen csecsemõk egy részét az ún. kórodákban felejtették, illetve hagyták. A rendõrség ilyenkor természetesen megindította a nyomozást, ami az eredményt tekintve az esetek többségében sikertelen volt. Ezt egy beadvány is alátámasztja, melyet a fõvárosi rendõrség fõkapitánya írt Hieronymi Károly belügyminiszternek: „... Mint más világvárosokban, úgy Budapesten is az egyéves koron alól megölt, kitett, gondozás nélkül hagyott és más családhoz becsempészett gyermekeknek több mint 90%-a a szülészeti kórodákban jön világra, törvényes házasságban nem élõ, többnyire vagyontalan anyától. Ez észleletek folytán, a megölt, kitett, gondozás nélkül elhagyott, idegen családba becsempészett gyermekek anyja után a nyomozás minden egyes esetben a szülészeti kórodákban kezdetett meg; s az rendszerint kívánt eredményre vezetett, sõt több esetben, midõn az eljáró detectivek a kórodákban szült anyák gyermekei után puhatolódtak, oly bûntettekre is rájöttek, melyek különben úgylehet, örök homályba maradtak volna. Eddig az az eljárás volt szokásban, hogy a nyomozással megbízott detectivek sorba járták a szülészeti kórodákat és a tanársegédek útmutatásával összeírták az ott törvénytelen gyermekeket szült anyákat, és e névjegyzékek képezték a nyomozás fonalát. Már évek óta több ízben panaszkodtak a detectivek, hogy egyes tanársegédek szerfelett megnehezítik eljárásukat azzal, hogy a szükséges adatokért, illetõleg az ott szült nõk névjegyzékéért néha háromszor-négyszer is el kell fáradniuk, s akkor is csak hiányosan kapják meg, (...) a legutóbbi idõben azonban a ... alatt tisztelettel csatolt detectiv jelentés tanúsága szerint, a Mária u. 3-i szám alatt lévõ szülészeti kóroda vezetõsége határozottan megtagadta a kívánt adatok kiszolgáltatását, s más kórodák is oly sok huza-vona után és akkor is oly felületesen szolgáltatják ki az adatokat, hogy a

megölt, kitett, gondozás nélkül hagyott gyermekek anyja után nyomozást siker eredményével folytatni teljesen lehetetlen. Amennyiben pedig a már fentebb jelzett és fajtájú bûnesetek száma a legutóbbi idõben ijesztõ méretben szaporodott s a bûntettest kinyomozni az elõadott akadály miatt alig pár esetben sikerült, s így múlhatatlanul bekövetkezhetik, hogy nem csak a bûnösök maradnak büntetlenül, de a büntetlen maradás mind több és több egyént bátorít fel a bûnös cselekmény elkövetésére; a szolgálat érdekében azzal a tiszteletteljes kéréssel járulok Nagyméltóságodhoz, méltoztatnék (...) kieszközölni, hogy a szülészeti kórodák a fõkapitányságnak havonként megküldjék az ott törvénytelen gyermekeket szült anyák névjegyzékét, mely magában foglalja: a, a szülés napját, b, a született gyermek nemét, c, az anya vezeték és kereszt nevét, a születés helyét, korát, vallását és legutóbbi lakását, d, a napot, amelyen az anya a kórodát elhagyta....” 10 Az ilyen jellegû, csecsemõk ellen elkövetett bûnügyek felderítése tehát kétség nélkül sok akadályba ütközött. A legtöbb orvos, illetve tanársegéd megtagadta az együttmûködést a hatósággal, amely így természetesen a nyomozás eredményességét is negatívan befolyásolta. A törvény szerint azt az anyát, aki a házasságon kívül született gyermekét megölte, 5 évig terjedhetõ börtönbüntetéssel sújtották, míg azt, aki elhagyta és az utcára tette ki gyermekét, 3 évig terjedhetõ fegyházzal büntették (1878: V. tc.). Régi szokás volt még, hogy a „megbotlott nõk” a törvénytelen gyermekeiket (saját szégyenük palástolása miatt, vagy azért, hogy a gyermek felnevelésének terhétõl megszabaduljanak) vidékre adták dajkálás céljából. Ez azonban az esetek nagy részében a csecsemõk lassú és gyötrelmes halálát jelentette: „És ezzel elérkeztünk a fõváros gyermekegészségügyének egyik legszomorúbb fejezetéhez, ahhoz, mely a vidékre kiadott gyermekekrõl, más szóval, az ún. angyalcsinálásról szól. Angyalcsinálóknak szokták nevezni azon nõket, kik a házasságon kívül született gyermekeket névleg felnevelés céljából, tényleg azonban azon célból

2004 / tél


39

Ifjúság és társadalom fogadják magukhoz, hogy azokat (részben az anyák kívánságára, részben azok hallgatag beleegyezésével) lassan és észrevétlenül elpusztítsák. Angyalcsinálásról tehát szorosan véve csak ott lehet szó, ahol a bûnös szándék vagy könnyelmû nembánomság van jelen, eredjen az impulzus akár a gyermek anyjától, akár a táplálóanyától. Ily értelemben az angyalcsinálás nincsen semmi összefüggésben a gyermekeknek dajkaságba adásával és fogadásával, mely utóbbi – mint jövedelmi forrást – egyes községek lakói üzletszerûen ûzik a nélkül, hogy gonosz szándék vezéreltetnének. Ámde alig lehetséges a határt megvonni a dajkaságba fogadás és az angyalcsinálás közt; mert a dajkáló nõk rendszerint – a csekély fizetéshez képest – gyarló ápolásban részesítik az idegen gyermekeket, s így nem ritkán önkéntelenül is angyalcsinálókká váltak.”11 A korabeli szakirodalomban tehát az „angyalcsinálás” kifejezést sokkal tágabban értelmezték: nemcsak a magzatelhajtásra használták, hanem a vidékre dajkaságba adott csecsemõk, és az 5 éven aluli gyermekek korai halálára is, melyet az esetek többségében a gondatlan bánásmód okozott. Az, hogy az „angyalcsinálás” milyen nagy problémát is jelentetett a dualizmus korában, a fent leírtakon kívül még számos forrás bizonyítja. Az egyik ilyen, amit még fontos megemlíteni Bródy Sándornak a Budapesti Hírlapban megjelent „Angyalcsinálók – Kirándulás Budapest körül” címû tudósítása, melynek során bejárta az ún. angyalcsinálás vidékét,12 és személyesen gyûjtött adatokat e megdöbbentõ jelenség alátámasztására: „... Vidékbeli községi jegyzõ: a mi falunk nyolcad magával kétezer gyermeket forgalmaz egy évben. És egy gyermekért átlag 100 forintot számítva egy évi tartásdíjul: szép összegecske kerül ki igyen. Kétszázezer forintnyi mellékjövedelem ez, hogy a jegyzõknek fizetendõ díjakat, a temetési költségeket nem is számítom. (...) a 600 kis halott, olcsón per hat forintot számítva – 3600 forint temetési költséget hajt. (...) Süly, ez a valóságos minta angyalcsináló telep. Meg van ehhez minden kvalitása: (...), a rossz rendõri felügyelet, az orvos hiánya, a hanyag elöljáróság, a rosszul vezetett ápoltak könyve.”13

40


2004 / tél

Sáp falujában pedig egy új válfaja alakult ki ennek az embertelen „jelenségnek”: az ún. albérleti rendszer. Ez azt jelentette, hogy a dajka egyaránt elfogadott csecsemõket és 1–3 év közötti „kosztosokat” is. Természetesen nem tartotta meg mindet magának, hanem egy részüket kiadta „albérletbe”. Az eredeti dajka a források szerint 7 forintot kapott havonta egy gyermekért, akit aztán továbbadott 5 forintot fizetve a hétbõl. De az is számtalan esetben elõfordult, hogy errõl a helyrõl is elkerült a gyermek egy még olcsóbb, például egy „három forintos” helyre. Ez a falusi gyermekkereskedelem pedig általában mindaddig folyt, míg az adott kiskorú meg nem halt. A forrásokból szomorúan tapasztalhatjuk még azt is, hogy nemcsak ez a fajta bánásmód vezethetett a csecsemõ vagy gyermek halálához. A dajkák ugyanis számtalan jól mûködõ praktikát ismertek, melyre egy lelkiismeretes szakember hívta fel a figyelmet, ily módon: „... a gyilkosság módja sokféle, mert nemcsak késsel és méreggel lehet gyilkolni: az angyalcsinálók más módját is tudják. Az anyja által a farmra kiadott vagy az anyjától elvett csecsemõket a zsemlyés savanyú tej, a pálinkás zsemlye és kenyér, mákfõzet és káposzta, szilva, ezek a leggyakoribb magyar okok hamarosan a sírba viszik. Siettetik a rettenetes piszok, az ápolás, gondozás hiánya. (...) S ezeket a lelketlen gyilkosokat, az anyát, aki a gyermekét ebbõl a célból odaadta, a nevelõszülõt, aki elfogadta, nem büntet meg senki.”14 Magára a jelenségre azonban nemcsak a bulvársajtó tudósításai, illetve a szakemberek tanulmányai hívták fel a nyilvánosság figyelmét. Erre jó példa Jókai Mór 1869-ben megjelent A kõszívû ember fiai címû regényében leírtak is: „... minálunk kitalálják a dajkaságba adást. Ez a „meghalató intézet.” Nem ölik meg azokat a szárnyvesztett apró angyalkákat, csak meghalatják õket. A Pest körül lévõ falvak mind tele vannak ilyen dajkaságokkal. Errõl a dologról nem vezet senki statisztikát. Kerül-e valaha vissza egy azok közül, akiket odaküldtek? Nehéz volna rá megfelelni. (...) a jelzett házban (...) s e bûzben, e nyirokban négy ágy és egy bölcsõ tele nyivákoló, ordító, bömbölõ porontyokkal: akik közül legjobban van ellátva az, amelyik meztelen; akin nem lóg a gyalázatos rongy. Hármával összezsúfo-

Ifjúság és társadalom lódva egy vacokba, melyet használnak addig, míg egészen össze nem rohad, hentereg, mászkál, dulakodik az állativadékok legtehetetlenebbike. Egy- és kétévesek többnyire. A tizenharmadikat a bölcsõben ringatja egy harmadféléves gyermek, kinek ezzel a munkával kell megszolgálni azt a fõtt krumplit, amit markából fal nagy mohón. (...) A kályha padkáján nyavalyog egy kétéves fiúgyermek, kinek a lába be van kötve: bizonyosan sebes.”15 Az 1870-es évek második felétõl ezen a helyzeten próbált meg az állam javítani különféle rendeletekkel, illetve törvényekkel, melyeknek elsõdleges célja a magas csecsemõ- és gyermekhalandóság csökkentése volt. Ennek részeként vezették be – a már említett – általános és kötelezõ védhimlõoltást (1876: XIV. tc.), másrészt elrendelték, hogy minden dajka csak egy-egy csecsemõ gondozását vállalhatta a továbbiakban. A törvény értelmében a dajkaságba adott csecsemõket az illetékes község elöljáróságának jegyzékbe kellett vennie. Ezen felül a községi elöljáróság a természetes és a tápláló anya között szerzõdést kötött, és az így elhelyezett gyermekeket orvosi felügyelet alatt tartotta. Az orvosok kötelesek voltak havonként legalább kétszer megvizsgálni a gyermekek egészségi állapotát és gondozását. Azonban a megkötött szerzõdés gyakran nem jelentett „garanciát” semmire: számos esetben elõfordult, hogy ezt a természetes anya megszegte. Például úgy, hogy néhány hónap múlva, a gyermek etetéséért járó pénz küldését megszüntette, illetve a szerzõdés lejártával nem jelentkezett a gyermekért, vagy csak évek multával. Ezt a közegészségügyrõl szóló törvényt 1887-ben módosították, melyben a kötelezõ védhimlõoltást kiterjesztették az árva- és szegényházakban élõkre is (1887: XXII. tc.). E rendelkezések sorába illeszkedik még az 1891-ben a kisdedóvásról hozott törvény, melynek értelmében ott, ahol kisdedóvoda vagy menedékház mûködött, minden szülõ, illetve gyám köteles volt a három és hat év közötti gyermekét, illetve gyámoltját abba járatni. Ez alól csak akkor volt kivétel, ha a szülõ igazolni tudta, hogy a gyermek otthon vagy máshol kellõ gondozásban és felügyeletben részesül. Amennyiben a szülõ vagy a gyám megszegte ezt a rendeletet, 10-tõl 50

koronáig terjedhetõ pénzbüntetésben részesült (1891: XV. tc.). Még 1895-ben a szakemberek készítettek egy tervezetet, melyben megpróbálták tisztázni, hogy ki számít elhagyott gyermeknek. E tervezet szerint ide tartoztak többek között a házasságon kívül született törvénytelen gyermekek, és az utcán talált gyermekek is. Majd három év múlva a döntéshozók már ezt a tervezetet vették alapul, amikor törvényt hoztak arról, hogy minden 7 éven aluli elhagyott gyermekrõl az állam köteles gondoskodni (1898: XXI. tc.). A törvény ugyanekkor hozta létre az Országos Betegápolási Alapot is, mely a talált, illetve hatóságilag elhagyottá nyilvánított gyermek 7 éves koráig fedezte a felmerülõ gondozási, ápolási és nevelési költségeket. A törvény viszonylag modern rendelkezéseivel azonban sokan visszaéltek. Példaként lehet említeni azokat a munkakerülõ szülõket, akik miután bejelentették, hogy nem tudják eltartani a 7 éven aluli gyermeküket, az állam által a gyermeknek utalt segélyen élõsködtek. Az adatok szerint pedig ennek következtében megnõtt az országos alap által segélyben részesülõ gyermekek létszáma: az államnak 1898-ben 1588, míg 1900-ban már 4214 gyermekrõl kellett ilyen módon gondoskodnia. Ezért 1901ben módosították a rendeletet, melynek értelmében az Országos Betegápolási Alap terhére csak a törvénytelen születésû csecsemõket, és a talált gyermekeket szabad felvenni, minden más esetben a felvételt külön miniszteri engedélyhez kötötték (1901/84880 sz.). A rendelet már a következõ években éreztette hatását, ugyanis az alap terhére az ellátottak száma a felére csökkent. Még ebben az évben hoztak egy másik törvényt is, amelyik állami gyermekmenhelyek felállítását írta elõ a talált és hatóságilag elhagyottnak nyilvánított 7 éven aluli gyermekek védelmére Budapesten és vidéken (1901: VIII. tc.). E rendelet szerint a gyermekmenhelyekbe, illetve lelencintézetekbe csak a beteg, gyenge fejlettségû, különösebb ápolást és orvosi gondozást igénylõ gyermekek vehetõek fel. A többieket rendszerint az intézeteken kívül próbálták meg elhelyezni (árva- és szeretetházakban, jótékony intézetekben, stb.). Azok a 7. évet már betöltött volt állami gondozottak, akik törvényhatósági vagy magánárvaházakban, és

2004 / tél


41

Ifjúság és társadalom más jótékonysági intézetben, egyesületnél el nem helyezhetõek, illetve akiket ekkor nyilvánítottak elhagyottnak, 15 éves korukig az állami menhelyek kötelékében maradtak (1901: XXI. tc.). Õket lehetõség szerint vagy az intézet falain belül, vagy egy megbízható gondviselõnél, elsõsorban gazdánál, illetve iparosnál helyezték el. A gyermek gondozási, eltartási, nevelési és képzési költségei azonban a helyi községet terhelték. 1902-tõl a vagyontalan községbeli elhagyott gyermekek gondozási költségeire a belügyi tárca négyszázezer koronát különített el. Az állam a menhelyek építését 1903-ban kezdte el, és négy évvel késõbb már tizenhét ilyen intézet állt a rászoruló gyermekek részére az egész ország területén. Az iparosodás, az urbanizáció és a polgárosodás szinte törvényszerûen járt együtt egyesek meggazdagodásával, mások elszegényedésével, a szociális és az erkölcsi ártalmak tömeges megjelenésével. Gyorsabb, nehezebben áttekinthetõ lett az élet, kevesebb az erkölcsi támasz. A nõi és gyermekmunka tömeges alkalmazása, alultápláltság, 12–16 órás munkaidõ, nyomortanyák és analfabétizmus az egyik oldalon, míg jólét, fényûzés, jóltápláltság, megfelelõ iskoláztatás, bálok és táncmulatságok a másik oldalon. A források egy erõszakos világot tártak a szemünk elé: lelketlen anyákról, pénzéhes dajkákról és sok esetben nemtörõdöm hivatalnokokról. Állami szinten az igazi áttörést – a fent említett törvényeken és rendeleteken kívül – az 1901ben hozott, majd 1907-ben módosított gyermekvédelmi törvény hozta meg, mely kimondta, hogy az elhagyott gyermekeknek joga van az állami gondoskodásra. 1903-tól pedig megkezdõdött az állami gyermekmenhelyek országos hálózatának kiépítése. A teljesség igénye nélkül ilyen intézetek épültek Budapesten, Szegeden, Temesváron, Pécsett, Veszprémben, Nagyváradon, Szombathelyen, Kassán, Munkácson és Marosvásárhelyen. Azt azonban, hogy mennyire késõn is próbálták meg törvényileg rendezni a kialakult helyzetet, jelzi, hogy a nyugat-európai országok közül Franciaországban már 1793 és 1811 között elkezdték kiépíteni a gyermekvédelmi rendszert. A kettõ között majdnem száz év a különbség. A veszélyeztetett gyermekekkel való törõdés természetesen koronként más és

42


2004 / tél

más, de a múlt és jelen társadalmainak arculata egyaránt megítélhetõ abból, ahogyan legsérülékenyebb tagjaikkal bánnak. A gyermekek pedig mindig is ezek közé tartoztak, illetve tartoznak.

Irodalom A pesti polgár. Tanulmányok Vörös Károly emlékére. Szerk.: Gyáni Gábor és Pajkossy Gábor. Budapest, 1999. Az egyesített fõváros. Pest, Buda, Óbuda. Szerk.: Gyáni Gábor. Budapest, 1998. Badinter, Elizabeth: A szeretõ anya. Az anyai érzés története a 17–20. században. Debrecen, 2000. Békés István: Szegény ember gazdag városban. Fejezetek Budapest mûvelõdéstörténetébõl 1867–1917 között. Budapest, 1973. Budapesti Hírlap, 1887. április 19–20. 107. szám Dr. Balogh Jenõ: Az elhagyott gyermekek oltalomba fogadása szabadkõmûvesi kötelesség. XVIII. füzet. Budapest, 1895. 5. és 9. Ferge Zsuzsa: Fejezetek a magyar szegénypolitika történetébõl. Budapest, 1960. Gergely Ferenc: A magyar gyermekvédelem története. Budapest, 1997. Gyáni Gábor: Bérkaszárnya és nyomortelep. Budapest. 1992. Gyáni Gábor: Család, háztartás és a városi cselédség. Budapest, 1983. Gyáni Gábor–Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Budapest, 2003. Gyermeksorsok és gyermekvédelem Budapesten a Monarchia idején. A Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyûjteményének kiállítása. Szerk.: Gerhard Melinz, Susan Zimmermann. Budapest, 1999. Gyermekvédelmi Lap, 1905. I. évf. 2–3. szám Hieronymi Károly m. kir. Belügyminister úrhoz a fõ- és székvárosi m. kir. államrendõrség fõkapitányának 1894. évi okt. hó 1-jén kelt 8524. számú tiszteletteljes kérelme. MOL, K 150. 2543. csomó 1895. kútfõ 1. tétel. Jelentés az állami gyermekmenhelyeknek 1903. évi munkásságáról. Budapest, 1905. Jókai Mór: A kõszívû ember fiai. Budapest, 1977. 425-426. „Kelet Párizsától” a „bûnös városig”. Szöveggyûjtemény Budapest történetének tanulmányozásához. I. kötet. Budapest, 1999. 165. Key, Ellen: Gyermek évszázada. Budapest, 1976.

Ifjúság és társadalom Lévai Ödön: Gyermekmenhelyeink és csecsemõvédelmünk. Budapest, 1911. Magyar Törvénytár idevonatkozó cikkelyei, 18681913. Magyarország története 6/2 (1848–1890). Fõszerk.: Kovács Endre. Budapest, 1979. Magyarország története a 19. században. Szerk.: Gergely András. Budapest, 2003. Pedagógiai Lexikon III. kötet. Szerk.: Nagy Sándor. Budapest, 1978. Révai Nagy Lexikon VI. kötet. Budapest, 1912 Révai Nagy Lexikon XVII. kötet. Budapest, 1925. Szántó I. Béla–Tábori Kornél: Nyomor és bûn a gyermekvilágban. Budapest, 1908. Thirring Gusztáv: Budapest gyermekegészségügyi viszonyai (1896). In: Léderer Pál, Tenczer Tamás, Ulicska László (szerk.): „A tettetésnek minden mesterségeiben jártasok...” Koldusok, csavargók, veszélyeztetett gyerekek a modernkori Magyarországon. Budapest, 1998. Thirring Gusztáv: Budapest gyermekhalandósága. In: Scherer István (szerk.): Nemzetközi Gyermekvédõ Kongresszus. József császári és királyi fõherceg védnöksége alatt 1899. évi szept. hó 13–17. napjaiban tartott ... naplója. Budapest, 1900. Vörös Károly: Hétköznapok a polgári Magyarországon. Budapest, 1997.

5 6 7

8 9

10

Jegyzetek 1 Gyáni Gábor: Folytonosság és átalakulás a budapesti elit- és tömegkultúra múltjában. In: Gyáni Gábor és Pajkossy Gábor (szerk.): A pesti polgár. Tanulmányok Vörös Károly emlékére. Budapest, 1999. 180. 2 Békés István: Szegény ember gazdag városban. Fejezetek Budapest mûvelõdéstörténetébõl 1867–1917 között. Budapest, 1973. 83. 3 Dr. Balogh Jenõ: Az elhagyatott gyermekek oltalomba fogadása szabadkõmûvesi kötelesség. XVIII. füzet. Budapest, 1895. 5. és 9. 4 Báró Edelsheim-Gyulai Lipót egész életét a karitatív célok szolgálatába állította. Az Országos Gyermekvédõ Egyesületnek volt az elnöke, majd pedig a Fehér Kereszt Országos Lelencház Egyesület alelnökének választották. Õ volt az egyik kezdeményezõje 1906-ban a Gyermekvédõ Liga megalakulásának, mely a 20. század elsõ felének legkiterjedtebb gyermekjótékonysági intézménye

11

12

13

14 15

volt. Mindezek mellett vállalta el, hogy az 1905-tõl havonta megjelenõ Gyermekvédelmi Lap szerkesztõje lesz, melynek céljai közé tartozott, hogy a gyermekek védelmét minél szélesebb körben ismertesse, és érdeklõdést keltsen az ügy iránt. (Révai Nagy Lexikon VI. kötet, Budapest. 1912.) Dr. Karsai Sándor: A gyermeknap. Gyermekvédelmi Lap, 1905. I. évf., 2. szám. 27–31. Gárdony Zsigmondné: Segítség. Gyermekvédelmi Lap. 1905. I. évf. 3. szám. 46. Tábori Kornélt a 20. század elsõ magyar bûnügyi riportereként tartják számon. A Pesti Naplónál dolgozott, kezdetben tudósító, késõbb, mint az újság helyettes szerkesztõje. Fõleg a nyomor és a bûn kapcsolatával foglalkozott, errõl számos mûvében olvashatunk. Pl.: A bûnös Budapest (1908), Az erkölcstelen Budapest (1908) A tolvajnép titkai (1909). Szerzõtársa Szántó I. Béla volt az 1908ban megjelent Nyomor és bûn a gyermekvilágban címû, nagy visszhangot kiváltó munkában. (Révai Nagy Lexikon XVII. kötet, Budapest, 1925.) Szántó I. Béla–Tábori Kornél: Nyomor és bûn a gyermekvilágban. Budapest, 1908. 43. Nemes Lipót: A kültelki gyermekek élete és jövõje. In: Sipos András–Donáth Péter (szerk.): „Kelet Párizsától” a „bûnös városig”. Szöveggyûjtemény Budapest történetének tanulmányozásához. I. kötet. Budapest, 1999. 165. Hieronymi Károly m. kir. Belügyminister úrhoz a fõ- és székvárosi m. kir. államrendõrség fõkapitányának 1894. évi okt. hó 1-jén kelt 8524. számú tiszteletteljes kérelme. MOL: K 150. 2543. csomó 1895. III. kútfõ 1. tétel Thirring Gusztáv: Budapest gyermekegészségügyi viszonyai. (1896) In: Léderer Pál, Tenczer Tamás, Ulicska László (szerk.): „A tettetésnek minden mesterségeiben jártasok...” Koldusok, csavargók, veszélyeztetett gyerekek a modernkori Magyarországon. Budapest, 1998. 234. Az „angyalcsinálás vidéke” elnevezést nemcsak ebben a tudósításban használták Budapest környezõ falvaira, melyek Pécel, Monor, Üllõ, Vecsés, Szecsõ, Kóka, Úri, Sáp, Süly. Bródy Sándor: Angyalcsinálók – Kirándulás Budapest körül. Budapesti Hírlap, 1887. április 19–20. 107. sz. Lévai Ödön: Gyermekmenhelyeink és csecsemõvédelmünk. Budapest, 1911. 30. Jókai Mór: A kõszívû ember fiai – Az eldobott lélek. Budapest, 1977. 425–426.

2004 / tél


43

Ifjúság és társadalom Szabó Ildikó–Rigó Róbert

Az ifjúsági munkát végzõ civil szervezetek részvétele az ifjúságsegítõ szakemberek felsõfokú képzésében A F E L S Õ O K TA T Á S É S A C I V I L S Z E R V E Z E T E K E G Y Ü T T M Û K Ö D É S É N E K E G Y L E H E T S É G E S MODELLJE1

Bevezetés Ma Magyarországon a felsõoktatás és a civil szervezetek között alig vannak kapcsolatok, ha pedig mégis, általában esetlegesek. Pedig a civil szektor társadalmi életben játszott szerepe folyamatosan nõ, és ma már az állami és az önkormányzati intézményrendszerek mellett egyre gyakrabban találkozunk civil szervezetek által mûködtetett intézményekkel is.2 A társadalmi gyakorlat szükségleteit kielégítõ képzésben érdemes a civil szférában felhalmozódó tudásra és az ott megszerezhetõ tapasztalatokra is építeni. A civil szervezetek és a felsõoktatás közötti kapcsolatok kiépítése jól illeszkedne abba a folyamatba, amelynek lényege a felsõoktatás körüli falak lebontása, az egyetemek és a fõiskolák nyitása a „külvilág” felé és integrálódásuk a helyi társadalom életébe. A kapcsolatból a felek kölcsönösen profitálnának. Tanulmányunkban arra vállalkozunk, hogy megvizsgáljuk: milyen lehetõségek vannak települési szinten a felsõoktatási képzés és a civil szervezetek összekapcsolására. Az együttmûködési modell kidolgozásához az ifjúságsegítés tevékenységrendszerét választottuk, amelynek az intézményrendszere kiépülõben van Magyarországon, miközben az ifjúságsegítõ szakemberek képzése még távolról sem tekinthetõ kielégítõnek. Az általunk elképzelt együttmûködés egy „kétismeretlenes” egyenlet megoldásának kísérlete annyiban, hogy nemcsak a civil szervezetek felsõoktatási képzésben való közremûködésére nincs még Magyarországon példa, hanem az ifjúságsegítõ szakemberek felsõfokú képzési rendszere sem épült ki. Az ifjúsági munkát végzõ

44


2004 / tél

szakemberek döntõ többsége nem rendelkezik szakirányú végzettséggel. Rendszerint a gyakorlati munka során szerzik meg a szükséges szaktudást, noha kétségtelen, hogy közülük sokan rendelkeznek más, gyerekekkel és fiatalokkal való foglalkozásra felkészítõ szakképesítéssel (rendszerint pedagógus képzettséggel) vagy az ifjúságsegítés rokon területeinek számító képzettséggel (szociális munkás, mûvelõdésszervezõ, szabadidõ-szervezõ stb.). Kézenfekvõnek tûnik, hogy az ifjúságsegítõ szakemberek felsõfokú képzésére a pedagógusképzõ intézmények vállalkozzanak, hiszen képzési profiljuktól nem áll távol az iskolán kívüli nevelés szakembereinek képzése, és több közös vagy hasonló tárgy oktatásához is rendelkeznek a kellõ szakmai kapacitással. Mivel a képzés mindkét esetben a gyerekekkel, illetve fiatalokkal való foglalkozásra készít fel, a pedagógusképzõ intézményben arra is lehetõség van, hogy a hallgatók a másik szakon folytassák tanulmányaikat másoddiplomás képzés keretében. Elemzésünk tárgya az ifjúsági munkát végzõ civil szervezetekkel való együttmûködés lehetõsége az ifjúságsegítõ szakemberek felsõfokú képzése szempontjából egy konkrét településen. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy az ifjúsági civil szervezetek és a képzõ intézmény közötti együttmûködést távlatilag egy szélesebb – a helyi önkormányzati és állami ifjúsági intézményekre is kiterjedõ – együttmûködés részeként képzeljük el. A konkrét együttmûködés lehetõségeit két szempontból vizsgáljuk. Egyrészt azt nézzük meg, hogy a civil szervezetek hogyan tudnának részt venni a képzésben, másrészt pedig

Ifjúság és társadalom azt, hogy milyen lehetõségek vannak a fõiskolai hallgatóknak a civil szervezetek munkájában való részvételére. Míg az elõbbi a gyakorlati tapasztalatok felsõoktatásba történõ integrálását jelentené, addig az utóbbi a felsõoktatás gyakorlatba történõ integrálását. Dolgozatunk esettanulmány abban az értelemben, hogy egyetlen település konkrét lehetõségeit vizsgáljuk: konkrét civil szervezetek részvételének lehetõségeit egy konkrét felsõoktatási intézmény ifjúságsegítõ szakképzésében. Kutatásunk helyszíne Kecskemét. Ennek egyik oka, hogy itt figyelembe tudtuk venni a Tanítóképzõ Fõiskolai Kar Társadalomtudományi Intézetében folyó munkákat, amelyek célja a magyarországi felsõoktatásban még nem létezõ ifjúságsegítõ alapképzési szak bevezetése, illetve a már akkreditált felsõfokú szakképzés formájában történõ indítása. A kar tervezi az ifjúságsegítõ szak szakirányú továbbképzésként való akkreditáltatását is, mely képzési forma szakvizsgával zárulna. Emellett építettünk arra is, hogy a városban kiváló ifjúságsegítõ intézmények tevékenykednek. Tanulmányunk megírásában kettõs cél vezetett: elõsegíteni az együttmûködés kiépülését egy felsõoktatási intézmény és a település ifjúságsegítõ szervezetei között, valamint elõsegíteni egy, elméletileg megalapozott, ugyanakkor az ifjúságsegítés gyakorlati szükségleteinek kielégítésére is maximálisan felkészítõ felsõfokú képzési struktúra meghonosodását. Tanulmányunk a következõ forrásokra épül: a) Az ifjúságsegítõ alapszak akkreditációs anyaga, melyet a Kecskeméti Tanítóképzõ Fõiskola Társadalomtudományi Intézete készített; b) félig strukturált interjúk azoknak az ifjúsági munkát végzõ kecskeméti civil szervezeteknek a képviselõivel, akik az ifjúságsegítõ képzésbe bekapcsolódhatnak; c) a civil szervezetekben folytatott résztvevõ megfigyeléseink dokumentációi; d) két, Kecskeméten folytatott ifjúságszociológiai kutatás, amelyeket a Kecskeméti Fõiskola Tanítóképzõ Fõiskolai Kara Társadalomtudományi Intézete végzett és e) a kecskeméti Rév Szenvedélybeteg-segítõ Szolgálat szakmai és mûködési alapdokumentuma.

I. A kutatás társadalmi háttere 1. Az iskolán kívüli nevelés jelentõsége A gyermekek és fiatalok életében és társadalmi integrációjukban a nem formális nevelés helyszínei legalább olyan jelentõsek, mint a formális nevelés legfontosabb helyszíne, az iskola. A nem formális nevelés helyszínein a segítõ és információs szolgáltatást végzõ, valamint a kulturális, szabadidõ-, közmûvelõdési és civil szervezetek nélkülözhetetlenek a közösségépítésben, a kulturális-, sport- és szabadidõtevékenységekben, valamint az információkkal való ellátásban. Szükséges tehát, hogy – hasonlóan az iskolához – ezeken a helyszíneken is jól felkészült szakemberek dolgozzanak. Bár több egyetemen és fõiskolán is képeznek szociális munkásokat, szociálpedagógusokat, mûvelõdésszervezõket, illetve mûvelõdési menedzsereket, felsõoktatási rendszerünkbõl hiányzik az olyan szakemberek alapképzése, akik a gyermekek és a fiatalok társadalmi integrációjával és életkorukból adódó speciális társadalmi, életvezetési és kulturális problémáikkal komplex módon foglalkoznának. Az ifjúságsegítõ szakemberek akkreditált posztszekunder képzése még éppen csak megindult, a különbözõ továbbképzési lehetõségek pedig gyakran nem jutnak az érintettek tudomására. Az Európai Unió országaiban az ifjúságpolitika a társadalompolitika kiemelt területe. Egymáshoz koncepcionálisan és funkcionálisan illeszkedõ, egymást feltételezõ elemek rendszerébõl épül fel, amelyben az állami, helyi és civil intézményi struktúra, a pénzügyi, gazdasági és jogi feltételek, az infrastruktúra és a szakemberképzés egyaránt fontos szerepet játszanak. Az ifjúságpolitika abból indul ki, hogy a legfontosabb társadalmi kérdések (a társadalmi egyenlõtlenségek, az esélyegyenlõtlenség, a társadalmi önszervezõdés, az érdekérvényesítés problémái, a többség és a kisebbségek viszonyának problémái, az emberi és állampolgári jogok érvényesülése, az európai integráció kihívásai stb.) nem csak a felnõtteket, hanem a gyerekeket és a fiatalokat is érintik. Mivel õk életkoruknál fogva is hátrányban vannak a felnõttekhez képest, ugyanakkor környezetük minden problémája fokozottan sújtja õket, társadalmi segítésük megszervezése,

2004 / tél


45

Ifjúság és társadalom jogaik és érdekeik érvényesítésének biztosítása a felnõtt társadalom kiemelten fontos feladata. Fontos tehát, hogy jól képzett ifjúságsegítõ szakemberek segítsék a fiatalokat. Magyarországon az ifjúsági önszervezõdések száma alacsony. A fiataloknak csak a 6–10%a tagja valamilyen ifjúsági szervezetnek, öntevékeny csoportnak, illetve közösségnek. Mivel az ifjúságsegítõ szolgáltatások hálózata is hiányos, a fiatalok ma még elsõsorban az iskolarendszeren keresztül érhetõk el. Tudjuk azonban, hogy az iskolarendszer önmagában nem tudja ellátni az ifjúságsegítés sokrétû feladatait. Csak kevés iskolában vannak iskolapszichológusok, mentálhigiénés szakemberek és szociálpedagógusok, az iskolai gyermekvédelmi felelõsök pedig – akik rendszerint csak félállásban foglalkoznak gyermekvédelemmel – szervezetileg az oktatási intézményhez kötõdve, és alapvetõen az iskola prizmáján keresztül közelítve a diákok problémáihoz, nem tudnak kielégítõ hatékonysággal közremûködni segítésükben. A pedagógusok pedig gyakran nem rendelkeznek azokkal az ismeretekkel és készségekkel, amelyek ahhoz szükségesek, hogy szükség esetén felvegyék a kapcsolatot a megfelelõ szervezettel vagy segítõ intézménnyel, és együtt tudjanak velük mûködni. Az iskolán kívüli nevelés jelentõségét fokozza, hogy az elmúlt évtizedekben kitolódtak a munkába állás és a családalapítás életkori határai. Megnõtt az az idõszak, amelyet a fiatalok az iskolarendszerben vagy már belõle kikerülve töltenek, mielõtt gazdaságilag aktívakká válnának. A 15–29 évesek tekintélyes része kikerül az oktatási rendszerbõl és a formális képzésbõl. Ezek a fiatalok különbözõ problémáik megoldásában egyáltalán nem számíthatnak az iskolára. Az Ifjúság 2000 kutatás szerint a 15–29 évesek 34 százaléka még tanul, 45 százalékuk gazdaságilag aktív, 14 százalék tartozik az inaktívak közé, a munkanélkülinek aránya 6 százalék. A meghosszabbodott ifjúkorral összefüggõ problémák kezelésében az ifjúságsegítõ szakemberek hatékonyan tudnának közremûködni. Örvendetes, hogy egyre többen keresik szakértõk közremûködését gyermekükkel kapcsolatos problémáik megoldásához. Ugyanakkor olyan ügyekben is gyakrabban kérnek segítséget a családok vagy maguk az érintettek (nevelési

46


2004 / tél

problémák; a társas kapcsolatok problémái; gyermekjogi, személyiségjogi, családjogi, munkajogi kérdések; a felnõtté válás problémái; alkohol- és drogfogyasztás, családon belüli erõszak; pályaválasztás, életvezetési és önmegvalósítási kérdések stb.), amelyek megoldásában korábban nem számítottak intézményes segítségre. Magyarországon a rendszerváltás óta egyre erõteljesebben épül ki az ifjúságpolitika szervezet- és szolgáltatásrendszere. A társadalom legkülönbözõbb szegmenseiben – a közoktatásban, az önkormányzati rendszerben, a közmûvelõdési intézményekben, a szociálpolitika területén, a civil szférában, az egyéni élet különbözõ válságainak kezelésére szakosodott intézményekben, a munkaerõpiacon és a munkanélküli-ellátásban, a szabadidõ-tevékenységek intézményeiben stb. – fogalmazódnak meg markáns ifjúságpolitikai elképzelések. Az ifjúságpolitika intézményesülése együtt jár a magasan képzett, speciális tudással rendelkezõ szakemberek iránti igények növekedésével.

2. Ifjúságsegítõ szakemberek képzése Az ifjúságsegítés szakmásítása a sikeres ifjúságpolitika nélkülözhetetlen feltétele: az ifjúsági szektor egészének elemi szükséglete. Ez azonban csak akkor lehet teljes, ha az a képzés teljes vertikumára kiterjed. A kiépítendõ képzési rendszer mûködõképességéhez egyaránt szükséges a nem formális képzések támogatása, a közoktatás és nem formális tanulás közötti átjárhatóság biztosítása, a pedagógusok továbbképzése és az önkéntesség támogatása is. Szükséges, hogy a nem iskolai nevelés területén dolgozó ifjúságsegítõ szakemberek képzésének teljes vertikuma kiépüljön, ahogy ez az iskolai nevelés területén dolgozó pedagógusok képzésében már régen megtörtént. A képzés teljes vertikumához a kortárssegítõk és az önkéntesek képzése is hozzátartozik. Az akkreditációhoz kötött képzési formák (a posztszekunder, a felsõfokú szakképzés, a graduális és a másoddiplomás, a posztgraduális képzés) rendszere lehetõvé tenné, hogy az ifjúságsegítés önálló szakmává váljon, és hogy az ifjúsági munka elfogadott legyen, mint életpálya. Bár a továbbiakban csak a BA szintû felsõfokú alapképzés szempontjából foglalkozunk az if-

Ifjúság és társadalom júságsegítõ szakemberek képzésével, ahogy az eddigiekbõl is kiderült, ezt csak rendszerben tudjuk elképzelni. Mi az ifjúságsegítõk munkájának sajátossága más segítõ szakmákhoz képest? Mindenekelõtt az, hogy a felnövekvõ nemzedékek társadalmi integrációjának minél zökkenõmentesebbé tételét segítik elõ a lehetõ legszélesebb és a legkomplexebb értelemben, akiknek a segítségére minden gyermek és fiatal igényt tarthat. Az ifjúságsegítõk egyik legfontosabb feladata, hogy a fiatalok számára személyre szabott információkat biztosítsanak, és tanácsot adjanak a felmerült problémákkal kapcsolatosan (jogi, pályaválasztási, karrierépítési, tanulási, továbbképzési, munkavállalási, lakásproblémáik megoldásában, az élet egyéb területeit érintõ kérdésekben). A képzés során a leendõ ifjúságsegítõ szakembereknek el kell sajátítaniuk mindazokat az ismereteket, készségeket és technikákat, amelyek birtokában • segítséget tudnak nyújtani a gyermekeknek és fiataloknak abban, hogy életpályájuk alakulása szempontjából optimális döntéseket tudjanak hozni és • hatékonyan tudnak közremûködni a gyermekek és fiatalok társadalmi integrációját meghatározó körülmények formálásában. A képzés ahhoz segíti hozzá az ifjúságsegítõket, hogy • közre tudjanak mûködni a minden gyerek és fiatal életútjában, élettervezésében, tevékenységi rendszerében, személyiségfejlõdésében, társadalmi elõrejutásában, sajátos érdekeinek érvényesítésében adódó problémák kezelésében. • mediátori szerepet tudjanak ellátni a válságos élethelyzetben lévõk és a megfelelõ segítõ intézmények között. • képesek legyenek együttmûködni az érintettekkel, családjukkal, iskolájukkal és a problémák megoldásában számításba jöhetõ intézményekkel és szakemberekkel, • képesek legyenek eligazodni azok között az intézmények és szervezetek között, amelyek tevékenysége kapcsolatos a gyermekekkel és a fiatalokkal és • rendelkezzenek az ügyek intézéséhez szükséges jogi, gazdasági, pénzügyi, szervezeti és adminisztratív ismeretekkel.

Az ifjúságsegítõk a nem formális nevelés és az ifjúságpolitika legkülönbözõbb területein dolgozhatnak. Az egyik nagy foglalkoztatási területet a közigazgatás jelenti (az önkormányzatoknál ifjúsági referensekként, a helyi ifjúságpolitika alakítóiként; a közigazgatás fiatalokkal kapcsolatos területein; az önkormányzatok gyermekés ifjúságsegítõ és szolgáltató intézményeiben; a helyi, országos és nemzetközi ifjúsági projektekben közremûködõ szakemberekként stb.). A másik foglalkoztatási terület az iskola, ahol az ifjúságsegítõk gyermek- és ifjúságvédelmi felelõsökként, iskolai ifjúságsegítõkként dolgozhatnak. A harmadik nagy területet a fiatalokkal foglalkozó és a fiatalokat tömörítõ civil szervezetek alkotják.

3. A civil szervezetek az iskolán kívüli nevelésben Bár az ifjúságsegítés alapvetõen állami, illetve önkormányzati feladat, a demokratikus társadalmakban mindenütt nagy szerepet játszanak benne a civil szervezetek. Ezek különleges jelentõsége abban van, hogy (a) sok esetben el tudják érni a fiataloknak azokat a csoportjait is, amelyeket az állami ifjúságpolitika nem, valamint, hogy (b) alulról szervezõdõ társadalmi kezdeményezésként a bennük közremûködõk – köztük a kortárs segítõk – aktivitására, kezdeményezõ képességére és kreativitására épülnek. Magyarországon csak 1999 óta van az ifjúságpolitikával összefüggõ igazgatási, kormányzati, hatósági funkciókat ellátó, önálló minisztérium (a politikai funkciókat az Országgyûlés és az Országgyûlés Ifjúsági és Sportbizottsága gyakorolja). Az érdekegyeztetés legmagasabb szintû intézménye a Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztetõ Tanács. Ennek három oldala van: kormányzati, támogatói és korosztályi. A civil szervezetek a támogatói oldalon találhatók. A nem kormányzati ifjúsági szervezetek és ifjúságsegítõ szolgáltatások nem tekintenek vissza hosszú múltra. Megalakulásuk a rendszerváltással vált lehetõvé: a megelõzõ idõszakokban a gyermek- és ifjúságvédelem kizárólag állami feladat volt. Mûködésük az 1989-es egyesülési törvényen alapul. Annak ellenére, hogy viszonylag rövid ideje mûködhetnek újra Magyarországon civil szer-

2004 / tél


47

Ifjúság és társadalom vezetek, látványosan megnõtt a számuk. A bíróságok 60 ezer nonprofit szervezetet tartanak nyílván. Nagy részük (47 ezer szervezet) ténylegesen is mûködik. Bár éves bevételük a KSH adatai szerint mintegy 700 milliárd forint, többségük szegény, és a fennmaradás pénzügyi feltételeinek biztosításával küzd. Ezen a helyzeten feltehetõen változtat majd a Nemzeti Civil Alapprogram mûködése, amely éppen 2004 nyarán írta ki az elsõ pályázatokat, ez évben hét milliárd forintra. A Gyermek- és Ifjúsági Szervezeti Kataszterben 2001-ben 971 szervezet regisztráltatta magát. Ezek alapítványként vagy egyesületként mûködnek. Tevékenységük igen különbözõ, egy részük minden bizonnyal alvó szervezet. 2004 tavaszán összesen 416 ifjúsági ügyekkel foglalkozó civil szervezetet találhatott az érdeklõdõ a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium honlapján (a szervezetek egyéb csoportjait a sportügyekkel és a fogyatékos fiatalokkal foglalkozók alkották). Az elmúlt években megnõtt a civil szervezetek ifjúsági szektorban betöltött szerepe is. Több településen mûködik már olyan szervezet, amelyik valamely civil „lánc” egyik eleme. Ugyanakkor még sok kihasználatlan lehetõség van. Mi ilyeneknek tartjuk a települési ifjúsági munkát, az ifjúsági házak hálózatát (ismeretesek például Németországban a Nyitott Ajtók ifjúsági és szabadidõs intézményei, játszóházai, Franciaországban az iskolán kívüli szabadidõ szervezett eltöltésére szolgáló „napközik” stb.) az ifjúsági információs központokat, a segítõ szolgálatok rendszerét, az utcai ifjúsági munkát, a szélsõséges nézetek (rasszizmus, idegengyûlölet stb.) visszaszorítását és a témánk szempontjából is fontos képzést.

II. A kecskeméti civil ifjúsági szervezetek 1. Helyzetkép a kecskeméti fiatalokról Kecskemét lakosainak száma a 2001-es népszámlálás adatai szerint 107 749 fõ. Ezen belül a 15–19 évesek száma 8225, a 20–24 éveseké 10 010, a 25–29 évesek száma 8808 fõ volt. A városban sok középiskola van: 12 önkormányzati és 5 nem önkormányzati fenntartású.

48


2004 / tél

Ezekben 2002-ben 8228 diák tanult. A középiskolások egy része a környezõ településekrõl (2288 fõ) kerül ki, esetenként pedig az ország távolabbi településeirõl. A Kecskeméti Fõiskola három karán nappali tagozaton 3473 hallgató tanult 2002-ben, ebbõl 1254 fõ volt kollégista. A levelezõ tagozaton tanuló hallgatók száma 1344 fõ volt a 2001–2002–es tanévben. A kecskeméti fiatalok jelentõs része a budapesti és a szegedi felsõoktatási intézményekben tanul. Az ifjúságsegítés látókörébe természetesen a középiskolásoknál szélesebb ifjúsági rétegek kerülnek. Kecskemét Bács-Kiskun megye székhelye. Mint minden nagyobb városra, úgy Kecskemétre is igaz, hogy vonzza a környezõ települések lakóit így ifjúságpolitikai szempontból is számolni kell a környéken lakó fiatalok problémáival.

2. Ifjúsági munkát végzõ civil szervezetek Kecskeméten az önkormányzat jó munkakapcsolatokat épített ki az ifjúsági munkát (is) végzõ intézményekkel. Az önkormányzati fenntartású ifjúsági intézmények közül említésre méltó a sokrétû kulturális és mûvészeti tevékenységet folytató Ifjúsági Otthon. Az önkormányzat szociális ellátó intézményrendszere, valamint a Munkaügyi Központ és a Cigány Kulturális Módszertani Központ tevékenysége részben szintén fiatalokra irányul. Az Európa Jövõje Egyesület által évente szervezett nemzetközi gyermektalálkozók (Csiperó) is igen jelentõsek, de ezek a rendezvények szezonálisak, elsõsorban kulturális jellegûek, és a fiatalabb korosztály tagjait, a gyermekeket érintik. A városban mûködik az ÁNTSZ Bács-Kiskun megyei Intézetének Drogambulanciája, és itt van a BM Fiatalkorúak Büntetésvégrehajtó Intézete is. Kevés civil szervezet foglalkozik kifejezetten fiatalokkal. Összesen három olyan szervezetet találtunk, amelyek szakmai munkájuk, hátterük, humán erõforrásuk, eredményeik alapján számításba jöhetnek az ifjúságsegítõ alapképzés és a civil szervezetek együttmûködésében. Közülük kettõ – a Helpi és a Tér – egymással szoros összefonódásban tevékenykedik. A harmadik a Rév Szenvedélybeteg-segítõ Szolgálat. Ezek közös vonása, hogy tekintélyes részt

Ifjúság és társadalom vállalnak a helyi ifjúsági munkából, és hogy szakmai sikereik túlmutatnak a városon. A Helpin, a Téren és a Réven kívül említésre méltó civil szervezet még a széchenyivárosi lakótelepen található Széchenyivárosi Közösségépítõ Egyesület, amely vallási alapon mûködik (ide csak vallásos fiatalok járnak). A BácsKiskunsági Református Egyházmegye is tart fent Drogprevenciós Szolgálatot, sõt, egyéni vállalkozás keretében is foglalkozik drogproblémákkal küzdõ fiatalokkal egy nyugalmazott rendõr alezredes Drog Stop! néven. A különbözõ szervezeti keretek között mûködõ ifjúsági szolgáltatások természetesen nem fedik le teljesen a város fiataljainak iskolán kívüli életével kapcsolatos szükségleteit. Különösen sok a tennivaló a munkanélküli és a szakképzetlen fiatalok, a hátrányos helyzetûek, a roma fiatalok, a fogyatékos fiatalok, valamint az utókezelésre szoruló szenvedélybeteg fiatalok körében. Mivel tanulmányunknak nem az a célja, hogy feltérképezzük a kecskeméti ifjúsági szervezeteket, hanem, hogy megvizsgáljuk azokat, amelyek a felsõoktatással együtt tudnának mûködni az ifjúságsegítõ képzésben, így a továbbiakban csak azokkal foglalkozunk, amelyek ebbõl a szempontból számításba jöhetnek.

a) A Helpi és a vele együttmûködõ Tér Egyesület A Helpi a HAYICO (Hungarian Association of Youth Information and Counselling Offices, Magyarországi Információs és Tanácsadó Irodák Szövetsége) hálózat tagja, amely egy nemzetközi, alacsony küszöbû hálózat, az ERYCA (Európai Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodák Szövetsége) magyarországi szövetsége. A hálózat létrehozásában a kecskeméti irodának nagyon fontos szerep jutott. Az iroda vezetõje a HAYICO társelnöke is egyben, az egyik munkatársa pedig a szakmai-etikai bizottság tagja. Egy másik munkatársuk a nemzetközi ügyekkel foglalkozik. A szervezethez tartozó irodák három szinten helyezkednek el. Egy részük csak ifjúsági információs pontokként mûködik, mások nemcsak információkat szolgáltatnak, hanem egyúttal tanácsadó irodákként is tevékenykednek, végül

vannak régóta mûködõ módszertani központok, amelyeknek minõsíttetniük kell magukat. A kecskeméti Helpi és a debreceni Mezon Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda együtt ez utóbbiakhoz tartozik. Az új irodák ezektõl a módszertani központoktól kapnak szakmai segítséget. A módszertani központok többféle társadalmi igényt elégítenek ki, amit szakmai kapacitásuk mellett az tesz lehetõvé, hogy az önkormányzat a magasabb szintû tevékenység finanszírozásából részt vállal. A Helpi Kecskemét legnagyobb lakótelepének, a Széchenyivárosnak a szívében, egy tízemeletes panelház földszintjén és elsõ emeletén mûködik. Tevékenysége nagyrészt az ezen a lakótelepen élõ fiatalokra fókuszálódik.

A Helpi / Tér tevékenysége A Helpi információszolgáltatással, közösségi tér és irodai infrastruktúra biztosításával és tanácsadással foglalkozik. Az információk fõbb területei a következõk: kulturális és sport program, kirándulás, táborozási lehetõségek, olcsó belföldi és külföldi szálláshelyek, ifjúsági kedvezmények, továbbtanulási, képzési lehetõségek, tanfolyamok, hazai és nemzetközi ösztöndíjak, pályázatok, lakossági szolgáltatások, segítõ szervezetek, intézmények, ifjúsági információs és tanácsadó szolgálatok az országban és a világban. Tanácsadással pedig jogi, pszichológiai, pályaválasztási, életvezetési, önéletrajz-írási és polgári szolgálattal kapcsolatos kérdésekben szolgálnak. Az információadás és a tanácsadás nem válnak el mereven egymástól. Az irodába betérõ fiataloknak inkább rejtett módon adnak tanácsokat. A konkrét programokat (tanulókörök, kézmûves szakkörök stb.) a Tér egyesület szervezi. Az iroda megalakulásakor a 15–28 éves korosztályra fókuszált, fõként azokra a középiskolásokra, akik a rendszerváltás körül zsákutcának bizonyuló középiskolákba jártak, illetve azokra a fiatal felnõttekre, akik az önálló felnõtt élet kezdeti nehézségeivel küzdöttek. Az elmúlt évek során a Helpi tágította a megalakuláskor meghatározott életkori határokat. Lefelé azért, mert már a 7-es, 8-os gyerekeknek is problémát jelent, hogy milyen középiskolát válasszanak. Felfelé pedig azért, mert sokszor

2004 / tél


49

Ifjúság és társadalom a szülõk is jönnek hozzájuk gyermekükkel kapcsolatos problémáikkal. A felsõ életkori határ 32–35 év körül van. Az ügyintézéstõl az önéletrajzírásig sok mindenben tudnak a fiataloknak segíteni. Az iroda munkatársai a városban a legaktívabb korosztálynak a 12–18 év közöttieket tartják, akik klienseik legnagyobb részét is adják. A fiatalabbak sokszor idõsebb testvérükkel mennek el elõször az irodába. A másik, gyakrabban hozzájuk forduló csoport a huszonéveseké, akik inkább lehetõségeket keresnek, illetve különbözõ ötleteik megvalósításával kapcsolatban vannak kérdéseik. Például: Hogyan tud külföldre utazni? Hogyan tud vállalkozást alapítani? Hogyan tud lakáshitelt fölvenni? Magas a gázszámlája, hová forduljon? Segítenek abban, hogy munkahelyet vagy albérletet találjanak az ilyen problémákkal küzdõk: megmondják, hová forduljanak, mit tegyenek. A Helpinek a munkaügyi központtal és a családsegítõ szolgálattal jó kapcsolata van, a munkatársak konkrét személyekhez tudják irányítani a fiatalokat. Sokszor elkísérik õket, és közösen próbálják megtalálni a legjobb megoldást. Szociális problémákkal közvetlenül alig keresik fel az irodát, az ilyen jellegû problémák inkább áttételesen szoktak felmerülni. A kliensek társadalmi helyzetére csak következtetni tudnak az elmondottakból vagy a megjelenésükbõl. Mivel az iroda a lakótelepen van, a társadalmi középrétegek középsõ és alsóbb csoportjaihoz tartozók a leggyakoribb látogatóik. Cigány és halmozottan hátrányos helyzetû fiatalok általában nem járnak az irodába, mert õk a város másik felében laknak. Velük inkább a Tér Egyesület foglalkozik a különféle programjai révén. Az irodába a hátrányos helyzetûek a tankörön keresztül kerülnek be. A tankörbe pedig a pártfogó vagy a tanár hozza be a gyerekeket. Maguktól nem igazán jönnek ide cigány és hátrányos helyzetû gyerekek.

A Helpi / Tér mûködésének pénzügyi alapjai A kecskeméti Helpi és egyesülete, a Tér pénzügyi szempontból érdekes kísérlet arra, hogy az önkormányzati feladatok részbeni átvállalásával hogyan lehet valamennyire stabilizálni

50


2004 / tél

a mûködést, ugyanakkor hogyan lehet az egyesületek elõtt álló pályázati lehetõségekkel és nagyobb mozgástérrel is élni. A Helpi mûködési költségeit és a munkatársak bérét a város önkormányzata fizeti, tekintettel többrétû – részben önkormányzati feladatokat is jelentõ – tevékenységére. (Az önkormányzat feladata lenne a helyi Információs Szolgáltató Iroda mûködtetése. Ezt a feladatot a Helpi látja el, ezért kapja az önkormányzati támogatást.) Emellett pályázati pénzekkel is gazdálkodnak. Erre az egyik lehetõséget a GyISM-es pályázatok biztosították a Helyi Információs Szolgáltató Irodáknak. A Helpi mûködése így biztonságban van, az alapmûködésre elég a pénz, amit az önkormányzattól kapnak. A pályázati lehetõségeket bõvíti, hogy a Helpiben dolgozó és a szervezet holdudvarához tartozó emberek megalapították a Tér Ifjúságsegítõ Egyesületet, amely a Helpi irodájában mûködik. „Így egy sajátos szimbiózis alakult ki az iroda és az egyesület között. Az egyesület beindulásához kellett inkubátorként az iroda: lett székhelye, tudta hová bekötni a telefonját, be tudta rakni valahová a számítógépeit, de ezeket a gépeket az iroda is használja, és az egyesület programjai is sok fiatalt hoznak be az irodába.” Az egyesület konkrét programokra, projektekre szokott pályázni, az önkormányzattól nem kap támogatást, legfeljebb egyes pályázati pénzekbõl részesül, ha jó pályázatot nyújt be. A Helpi és a Tér Egyesület személyi, helyi és infrastrukturális összefonódása idõnként problémát okoz az önkormányzattal való kapcsolatban. A két szervezet közötti munkamegosztás lényege az, hogy az iroda ifjúsági információs és tanácsadó iroda, amelynek van alapszabálya, és amely erre a tevékenységére kap pénzt az önkormányzattól. Ha más jellegû igények jelentkeznek (például közösségi programok iránti igények), ezeket az egyesület valósítja meg, illetve keresi meg rá forrást. Így rugalmasabban tudják programjaikat megvalósítani, mintha egy nagy költségvetési intézmény keretei közé kellene ezeket beszorítaniuk. A pályázat útján szerzett forrásokat az egyesület rugalmasabban tudja kezelni, mint az önkormányzat pénzügyi osztálya. Mivel az egyesület az iroda helyiségeiben mûködik, többen veszik igénybe az iroda alap-

Ifjúság és társadalom szolgáltatásait is. A fiatalok bizonyos igényeit a városban más szervezet vagy intézmény nem tudja kielégíteni, így az egyesület próbálja meg ezeket felvállalni (például a tanköri program vagy a kézmûves foglalkozások). A legtöbb ifjúsági szolgáltatás a városközpontban van, ahová a szülõk sokszor nem engedik be a gyerekeiket. Ide viszont könnyebben eljöhetnek. Vagy, ha nem tudják õket befizetni a szakkörökre, különórákra, az egyesület ezekre ingyenes szolgáltatásokat tud biztosítani.

A Helpi / Tér szakmai kapcsolatai A Helpi szakmai kapcsolatai elsõsorban a Szövetségen, a HAYICO-n belül szervezõdnek. Nagyon jó a kapcsolatuk a Mobilitással is, fõleg a Nemzetközi Igazgatósággal. Három éve minden évben el tudtak vinni egy-egy csoportot nemzetközi cserére az Ifjúság 2000– 2006 program keretében. Az új RISZI-vel (a mostani Szegeden van, a korábbi Kecskeméten volt) is most alakul ki a kapcsolatuk. A Helpi szokott szakmai konferenciákat is szervezni, amelyekre nemcsak a HAYICO-hoz tartozó ifjúsági irodákat hívnak el, hanem másokat is. A gyermek- és ifjúsági minisztériummal is jó, személyes kapcsolatunk van. A városban az ifjúsági otthonnal ugyancsak jó a kapcsolatuk, de ez inkább azt jelenti, hogy részt vesznek egymás rendezvényein, nem pedig közös rendezvényeket.

Továbbképzési lehetõségek Vannak olyan továbbképzések, amelyeket más társszakmában (szociális munkás, szociálpedagógus, stb.) dolgozóknak tartanak az ifjúsági munkáról, ilyen képzéseken a Helpi munkatársai részt szoktak venni elõadóként. „A szükséges ismereteket összeszedjük innen-onnan. Ma rengeteg képzés van, és össze lehet szedni a szükséges ismereteket. Én, pl. szocioterapeuta képzésen vettem részt, úgy éreztem, hogy erre szükségem van. Szeleteket szedünk össze. A Szövetségben belsõ igény az, hogy magunknak szervezzünk belsõ képzéseket. De jó lenne, ha meg tudnánk rendelni továbbképzéseket.”

Honlap A Helpi az EURODESK egyik szolgáltató állomása. Több honlapon is szerepel a címe, a GYISM honlapján is, az Új Ifjúsági Szemle honlapján is (www.uisz.hu), de a Szövetségnek is van honlapja (www.hayico.hu). Az iroda is szeretne egy saját honlapot, de egyelõre csak a szándékig jutottak el. „Az iroda is szeretne egy saját honlapot, de nehéz, hogy mit is tegyünk fel, mennyi információt. Egy szakmai fórum jó lenne, szerintem erre szükség lenne, ahol elérhetõ lenne sok ifjúsági szervezet is. Be lehetne mutatni a szervezeteket, a programjaikat. A szervezeteknek közösen kellene kitalálni a honlapot.” Ennek az információszolgáltatással foglalkozó szervezetnek az önmagáról nyújtandó információkkal kapcsolatban kétségtelen hiányosságai vannak. Híre fõként szájhagyomány útján terjed. A Helpi és a Tér Egyesület emberi erõforrásai Az itt fõállásban dolgozó munkatársak mindegyike valamilyen humán diplomával rendelkezik. Az egyik irodavezetõ végzettsége népmûvelõ tanár és non-profit menedzser, a másiké szociális munkás. Dolgozik még egy szociálpedagógus és egy tanári és humánerõforrás menedzser végzettséggel rendelkezõ munkatárs. Egy munkatárs most kezdte el a pécsi ifjúságsegítõ OKJ-s képzést. Dolgoznak az irodában polgári szolgálatosok is, akik általában érettségivel rendelkeznek. Az irodának a Tér Egyesület jóvoltából viszonylag széles, önkéntes holdudvara is van, akik korábban valamilyen okból bejártak ide és igénybe vették az iroda szolgáltatásait, majd felnõtt emberként úgy érezték, hogy adniuk kell valamit az irodának. Van közöttük orvos, közgazdász, szociális munkás, matematikus, de van, aki kõmûves lett, és ilyen területen tud segíteni. Ennek a holdudvarnak is szerepe volt abban, hogy 1997-ben segítségükkel – 16 alapító taggal – létre tudták hozni a Tér Egyesületet. A Helpi / Tér munkaerõ-szükséglete A Helpinek további munkatársakra lenne szüksége. Az egyik munkatárs szerint az lenne a kívá-

2004 / tél


51

Ifjúság és társadalom natos, ha még három-négy fõ dolgozna – például, jó lenne, ha a polgári szolgálatosok fõ állásban dolgozhatnának. Úgy érzik, fõként a tanácsadó tevékenységet kellene erõsíteniük. „Van egy pszichológusunk megbízással, de jó lenne, ha fõállásban dolgozhatna itt, mert ha nap, mint nap találkoznának vele a fiatalok, nem félnének tõle, de ha azt mondják, hogy jöjjön vissza amikor itt lesz a pszichológusuk, megijednek.” A Tér Egyesületben öt-hat igen aktív tag van, és még további három-négy fõ, akik attól függõen, hogy mennyi idejük van, többet vagy kevesebbet dolgoznak. Vannak olyanok is az egyesületben, akik a nevüket adták hozzá, de nem igazán szólnak bele a munkába. Gondolkodtak az egyesület bõvítésén, de csak olyanokat találtak, akik a programokban dolgoznak. Addig még nem jutottak el, hogy meghívják õket az egyesületi ülésre, és felvegyék õket tagként. „Valahogy mindig elmaradt a tagfelvétel az évek során, de mindig voltak olyanok, akik elvégezték a munkát, sokszor önkéntesként is”, fogalmazott az egyik vezetõ.

az a kolléga, aki választ tud adni a problémáira. Annak érdekében, hogy az iroda bármely munkatársa ugyanúgy tudjon információkkal szolgálni a különféle területeken, dossziés rendszerben gyûjtik az információkat, amit számítógépre visznek föl. Az iroda munkatársai számára örök dilemma, hogy érdemes lenne-e megváltoztatni azt a szokásukat, hogy nem tartják nyilván ügyfeleik nevét és adatait. Csak az életkort és a nemet írják fel, illetve, hogy milyen szolgáltatást vett az illetõ igénybe az adott napon. Sokszor okoz nehézséget az, hogy ha elmegy a fiatal az irodából, nem kapnak tõle visszajelzést. Elõfordul, hogy egy problémákkal küzdõ fiatallal eljutottak valameddig, de aztán, mikor javult egy kicsit, kezelni tudta a krízishelyzetet, nem jött többet, majd, mikor megint komoly problémái lettek, újra jelentkezett, és kezdhették az egészet elölrõl. Az iroda dolgozói azonban úgy gondolják, hogy több érv szól amellett, hogy ne tartsák nyilván az ügyfeleiket.

További lehetõségek Módszertani sajátosságok A HAYICO irodák nem klasszikus irodák. Nem hivatalszerûek, fiatalos környezetben dolgoznak, ugyanakkor van egyfajta komolyságuk. A fiatalos légkör elõsegíti, hogy mind többen látogassák õket. „Fontos, hogy az iroda a fiatal teljes személyiségével foglalkozzon”, mondta egyik interjúalanyunk. A szórakozástól a szociális intézményekig, az utazástól a továbbtanulásig, mindenben igyekeznek segítséget adni, ami érinti a fiatalok életét. A tanácsadótól az információt nem információs pulton keresztül kapja a kliens, hanem úgynevezett kísért információátadás útján. Ez azt jelenti, hogy van lehetõség leülni, végiggondolni, megbeszélni a kérdéseket, a problémákat. A klienssel foglalkozó munkatárs segít kiválasztani, hogy a sok információból melyik a legjobb. Az információk gyûjtésében munkamegosztás alakult ki, így az egyes munkatársak bizonyos területen jártasabbak. Törekednek arra, hogy az információkat rendszerezzék. Náluk nincs várólista: nem mondhatják, hogy akkor jöjjön be a fiatal, ha a szabadságról haza jön

52


2004 / tél

A Helpi munkatársai a pályázatokban látnak továbblépési lehetõségeket. Az igazán hátrányos helyzetû fiatalok nem jönnek be a Helpi irodájába, de megpróbálják õket az Egyesület programjaival elérni. Például egy pályázatban konzorciumi partnerekként kerültek kapcsolatba velük. Mint mondták, úgy tudnák õket elérni, ha több telephelyük is lenne, fõként abban a városrészben (a Mûkertvárosban, az Erzsébetvárosban), ahol a leghátrányosabb helyzetû fiatalok élnek. Egy, a GyISM által meghirdetett pályázatra pontosan egy ilyen, városon belüli hálózat kialakítására kidolgozott tervet nyújtottak be. Úgy képzelik, hogy csatlakozó pontokat alakítanának ki a már mûködõ intézményekben, ahová „kivinnék” a szolgáltatásaikat.

b) Rév Szenvedélybeteg-segítõ Szolgálat Az 1990-ben újjáalakult Magyar Karitász mûködteti a Rév Szenvedélybeteg-segítõ Szolgálatot, és látja el szakmai irányítását. A kecskeméti intézmény alapítója és fenntartója a

Ifjúság és társadalom Fõplébániai Karitász Alapítvány. A Rév tehát nem önálló jogi személy. A magyarországi Rév szolgálatok egységes szakmai koncepció alapján mûködnek, amit a Német Karitász által mûködtetett pszichoszociális tanácsadóktól vettek át és módosították a helyi viszonyokhoz. A Rév információs, tanácsadó és konzultációs központ. A szolgálatok elsõsorban alkohol-, drog- és gyógyszerfüggõk, valamint játékszenvedély-betegek és hozzátartozóik alacsony küszöbû, részleges nappali pszichoszociális szakellátására vállalkoznak. Rév célja a szerhasználatnak és járulékos ártalmainak csökkentése, a változás elindításának segítése, az életmód és az életvitel váltásának ösztönzése, az utógondozás, illetve, a visszaesés megelõzése. A Rév elõsegíti, hogy a gyógyult szenvedélybetegek és hozzátartozóik önsegítõ csoportokat hozzanak létre, amelyek a késõbbiekben öntevékenyek, és egyfajta közösségi védelmet nyújtanak egymásnak.3 Ma Magyarországon Kecskeméten kívül Budapesten, Egerben, Székesfehérváron, Szekszárdon és Szombathelyen mûködik még Rév.

A Rév finanszírozása Az intézmény finanszírozása teljesen megoldatlan. A megoldatlanság a Révek születési körülményeivel függ össze, ugyanis korábban jöttek létre, mint ahogy megszületett a szociális törvény. A Rév pszichoszociális szakmai tanácsadása 1990–1991-ben indult, a szociális törvény pedig 1993-ban született. A törvény szerint a szenvedélybetegek ellátásának intézményrendszere a szenvedélybetegek nappali intézménye, a szenvedélybetegek átmeneti otthona és a szenvedélybetegek közösségi ellátása. De a törvény nem ismeri a pszichoszociális tanácsadót, mint intézményt. Emiatt az önkormányzatok nem tekintik kötelezõen ellátandó feladatnak az ilyen tanácsadást, mivel nincs rögzítve a törvényben, hogy kell alacsony küszöbû pszichoszociális tanácsadót is mûködtetniük. A Rév ennek ellenére sem akar átalakulni a törvényben szereplõ egyik intézménytípussá sem, mert elveszítené sajátos értékeit. Szakmai koncepciójában sok olyan van, amit ezek az intézmények nem tudnak, de így nincs normatív finanszírozásuk.

A Rév kecskeméti fenntartójának, a Fõplébániai Karitász Alapítványnak korlátozottak a pénzügyi lehetõségei. A finanszírozásról a következõket mondta a Rév vezetõje: „A helyi önkormányzat kezdettõl fogva nagyon nyitottan és bõkezûen, nagylelkûen támogatja a Révet, kezdve azzal, hogy ingyenesen rendelkezésünkre bocsátja az épületet, és évente növekvõ mértékben támogatja az intézményt. Kezdetben évi 1,5 millió forintot kapott a Rév, ma már 7 millió forintot. Ez a mûködési költségek 55%-át fedezi. 2004-ben 12 millió forint körül van az éves költségvetésünk. Az egyház nincs abban a helyzetben, hogy a fennmaradó részt pótolni tudja (a kecskeméti nagytemplom éves költségvetése kb. 6 millió forint). Az egyháznak ez nagyon nagy teher lenne, bár a plébánia minden évben fél millió forintot ad készpénzben a szervezetnek. Ezen kívül a plébánia a Rév rendelkezésére bocsátja a könyvelõjét, a bérszámfejtõjét is, továbbá a plébánia több ingatlanát is használjuk, például, ha nagyelõadóra van szükségünk.” A hiányzó pénzt a Rév pályázatokból szedi össze. Tavaly majdnem ugyanannyit szedtek össze pályázatokból, mint amennyit kaptak. A pályázati pénz döntõ részét a GYISM-tõl kapják, fõként a kábítószeres pályázatokból, a kisebb részt az ESZCSM-tõl. Vannak saját bevételeik is, ezek a prevenciós bevételek. A megnyert 6–7 millió forint 10–12 pályázatból jön össze. „Ezek nem nagy pályázatok, hanem sok apró, ami azzal a veszéllyel jár, hogy elviszi az alaptevékenységünket. Ha nagyon muszáj pályáznunk, akkor az alaptevékenységt át kell hangszerelni. Ennek nem nagyon örülünk, mert teljes kapacitásunkat az alaptevékenységünkre használjuk ki. A tényleges tevékenységünket szakmai pályázati programmá kell kovácsolnunk minden évben tízszer egymás után. Most már azt látjuk, hogy pályázatból nem lehet megélni, mert, ha külön embert tudnánk rá alkalmazni, az nem tudja, hogy mit kell csinálnia, és az õ bérét is ki kellene termelni, ekkora humán kapacitással pedig nem lehet ennyi pályázatot megírni, mert akkor pályázatírással töltjük az idõnket. Tehát azt érzem, hogy van egy határ, ami fölött a pályázás már a szakmai munka rovására megy, és mi most ezen a határon mozgunk.”

2004 / tél


53

Ifjúság és társadalom A Rév emberi erõforrásai A Révnél négyen dolgoznak fõállásban. A Rév vezetõje szerint az intézmény minimális személyi feltétele a négy fõ. Egy adminisztrátor és három segítõ hivatású tanácsadó, akik lehetnek szociális munkások, szociálpedagógusok, mentálhigiénés szakemberek vagy pszichológusok is. A Rév nem pszichológiai eszközökkel, hanem a segítés eszközével operál. Az adminisztrátor elengedhetetlen a kiszámítható, pontos ügyelet biztosítása miatt. Nem fordulhat elõ, hogy ha valaki be akar menni az intézménybe, ne találjon ott senkit, vagy betelefonál, és senki sem veszi fel a telefont. A három tanácsadó azért minimális föltétel, mert a krízishelyzetek miatt két tanácsadónak mindig itt kell lennie. A segítségkérõk közül egyszerre többen is lehetnek krízisben. A Rév nem elõjegyzéssel dolgozik, ezért mindig kell lennie valakinek az irodában, a másik két tanácsadó pedig gyakran terepen van (iskolákban, kórházakban, rendezvényeken). Ennél kevesebb személyzettel már nem rév a Rév. „A munka nagy részét, 80%-át a segítõ a saját kompetenciájában kezelni tudja, tudniillik alapvetõen egészséges emberekkel dolgozunk, szellemileg, pszichésen egészséges emberekkel. De van az életüknek egy részterülete, amivel nem tudnak megbirkózni.” Ebben az esetben a segítõnek kell a kliens és környezete energiáit, erõforrásait mozgósítania, hogy saját maga meg tudjon birkózni a háttérben meghúzódó alapproblémájával. „Ha azt látjuk, hogy súlyosabb érzelmi vagy személyiségzavar van a háttérben, akkor átadjuk a klinikai szakpszichológusnak, aki nem fõállású, hanem vállalkozóként dolgozik nekünk, olyan óraszámban, amire szükség van, és amennyit meg tudunk fizetni, amit eddig mindig meg tudtunk még oldani. A pszichológus az, aki már hosszabb terápiákon foglalkozik a személyiségzavarral, az érzelmi mûködés zavarával, az indulati élet zavaraival, kezelhetetlenségével. Õk olyan családterapeuta pszichológusok, akik akkor lépnek be, ha mûködõ családrészeket tudunk bevonni a segítésbe, ami azt jelenti, hogy legalább két személyt (szülõt, gyereket, testvért).” A Rév harmadik, vállalkozóként dolgozó munkatársa az addiktológus orvos, aki a pszichológus mögött áll. Ahogy a segítõ mögött ott

54


2004 / tél

a pszichológus, a pszichológus mögött úgy van a pszichiáter és az addiktológus orvos. Ha a pszichológus is úgy gondolja, hogy a kliens már nem személyiségzavarral, hanem valamiféle pszichés betegséggel küszködik vagy depressziós, akkor átadja az orvosnak, aki heti egy órában dolgozik. A negyedik, szintén megbízással dolgozó személy a szupervíziót végzi, aki havonta egyszer négy órára megy a Révhez. Õ természetesen külsõs, nem tagja a csoportnak, Debrecenbõl jár Kecskemétre. Az õ szerepe nagyon fontos a segítésben. Általában a szupervíziót arra szokták alkalmazni szakmai körökben, hogy a kiégéstõl megvédje az igen nehéz területen dolgozó segítõket, ez is nagyon fontos, de a szupervíziónak van egy másik aspektusa is: az, hogy a szupervízió kínkeserves, személyes tanulási folyamat, ami nagyon intenzív, tudniillik a saját hibáinkból tanulunk. Elõveszünk egy esetet, ami nem sikerült, a mi szempontunkból nem sikerült, elmaradt vagy visszaesett a kliens. A szupervízió arról szól, hogy mit rontottunk el, hol van az én fehér foltom vagy vakfoltom, hol mentem be a csõbe, mit nem láttam meg. Ez nem egy leányálom, rendkívül kínos az egész csoport elõtt. Ez egy nagyon intenzív tanulási folyamat, de azt tapasztaljuk, hogy amit egyszer a szupervízión sikerült megvilágítani és kielemezni, azt a hibát már nem nagyon követi el még egyszer az ember.” Az intézményben dolgozhatna még jogász is. A felmerülõ jogi problémákat eddig még meg tudták maguk oldani. „Készenlétben van még egy lelkészünk, aki szociál-pszichológus is, mondta az intézmény vezetõje. Amikor olyan esetre bukkanunk, hogy valakinek az élete rendezésében nagyon fontos szerepet kap a hitének, vallásosságának rendezése, akkor a lelkész segítségét is igénybe vesszük.” A Rév tevékenységének célcsoportjai A szenvedélybetegségek igen nagy problémát jelentenek Kecskeméten is, ugyanúgy, mint az egész ország területén. Itt is érvényesek az országos statisztikai adatok. A középiskolás és fõiskolás kábítószer fogyasztók száma nagyjából megfelel az országos adatoknak. A Rév vezetõje szerint „biztos, hogy több ezres nagyságrendben élnek a városban olyan,

Ifjúság és társadalom illegális kábítószer használó fiatalok, akik a problémás szerhasználat határmezsgyéjén mozognak. Most még vígan szórakoznak, és használják az anyagot, de bármikor problémás szerhasználóvá válhatnak. Százas nagyságrendû a látókörünkben lévõ problémás szerhasználók száma, és ezeket meg kell sokszorozni a családtagok számával, akik a célcsoportunk lehetnek. Nagyon sokszor a segítséget kérõ nem a szerhasználó, hanem a legközelebbi hozzátartozója. A szülõ jön kétségbeesve, hogy nem tud mit kezdeni ezzel a problémával. Ilyen esetben a szülõ is kliens lesz, mert róla kell a terhet levenni. Neki kell segíteni, hogy átlássa ennek a helyzetnek a valós kockázatait, megszabaduljon az irreális félelmeitõl. Mintegy strukturált oktatás keretében vezetjük be õt a saját helyzetében való eligazodás képességébe.” Az intézmény megalakulását követõ elsõ években egyértelmûen az alkohol volt a legjelentõsebb probléma. Az ilyen kliensek adták az esetek 70%-át. A második a játékszenvedély volt, és csak a harmadik volt az illegális drogfogyasztás. Valahol a sor végén helyezkedtek el az étkezési zavarok: a bulímia, az anorexia, valamint a gyógyszerfüggés, ami leginkább alkohollal kombinálva fordult elõ. Bár többen vannak az alkohol-problémával küzdõk, mint drogfogyasztók, a Rév munkájának nagyobb részét teszi ki a drogfogyasztókkal való foglalkozás. Az intézmény vezetõje a következõképpen látja ezt: „Véges a kapacitásunk, és az alkohol-probléma kezelése rövidebb távú, rutinszerûbb, tehát több alkoholos ügyet le tudunk vezényelni kisebb energia-befektetéssel, mint kábítószeres ügyet. Tehát nem biztos, hogy a kábítószeres ügyeink száma megy az alkoholos ügyek rovására, de a velük töltött órák száma jóval magasabb. Hozzávetõlegesen, ha van ötven alkoholbetegünk, velük csak 200 órát dolgoztunk, és van ötven drogfogyasztónk, velük 800 órát dolgoztunk. Egyre több a kábítószeres ügyünk, és ezek jóval hosszabb segítõi folyamatot igényelnek. A legnehezebb munka a motivációs fázis, amíg elsegítünk valakit a döntésig.” Az alkoholproblémákkal küzdõkben hoszszú évek vagy évtizedek alatt alakul ki a függõség, és csak akkor keresik meg a Révet, amikor rádöbbennek arra, hogy önállóan nem

képesek leszokni. A kábítószer a tizen- és huszonévesek problémája. További különbség, hogy az alkoholproblémákkal küzdõk inkább maguktól keresik fel a Révet, míg a kábítószert fogyasztók inkább kényszerbõl jönnek ide, a család, az iskola, a rendõrség erõltetésére. Ez utóbbiak ellenállását a Rév szakembereinek külön is kezelniük kell: „A kábítószerezõ gyerek sokszor azt mondja: ‘Hagyjatok békén, az én életemmel azt csinálok, amit akarok.’ A szülõ meg kétségbe van esve, hogy jön a droghalál, meg a koporsó meg a halálfej. Közben a családi kommunikáció egyre romlik, megromlik az együttmûködés, és lehet, hogy ez a romló családi helyzet okozza majd, hogy a rekreációs, szórakozáshoz köthetõ szerhasználatból problémamegoldó szerhasználat lesz. Tehát a fiatal rákerül arra a vonalra, hogy elõször csak a haverok, a diszkó miatt fogyaszt, majd, ha otthon elmérgesedik a légkör, akkor már könnyen rátér a problémamegoldó szerhasználatra, az pedig már a függõség elõszobája.”

A Rév munkaerõ-szükséglete A Rév vezetõje szerint nincs szükség egy irodában ennél több szakemberre. Ha meghaladja a kapacitást az igény, akkor inkább új irodát kell nyitni. Németországban sem hoznak létre ennél nagyobb Réveket. Egy ilyen típusú pszichoszociális tanácsadóban, ahol nagyon intim, diszkrét módon kell dolgozni, nem fordulhat elõ az, hogy 20 ember üljön, akik találkozhatnak egymással, és az sem, hogy az intézményben elõjegyzés alapján dolgozzanak. A Révnek leginkább menedzserre lenne szüksége, pályázati menedzserre. Hangsúlyozzák, hogy városi szinten kellene több segítõ intézményt létrehozni, hogy õk alapfeladatukra tudjanak koncentrálni, és hogy meg tudják õrizni könnyen kezelhetõ, könnyen áttekinthetõ családias rendszerüket. „Hiányzik a szenvedélybetegek átmeneti otthona is a városban, ez azt jelenti, hogy sokszor az utcára rehabilitálunk. Mert visszajön több súlyos szenvedélybeteg, akikkel dolgoztunk itt félévet, háromnegyed évet, aztán elment egy éves rehabilitációra, és teljesen újjáépült a személyisége, újjászületett, és visszajött az utcára. Ezt sikerült jól megoldanunk, de kellene az átmeneti otthon,

2004 / tél


55

Ifjúság és társadalom ahol egy évet tartózkodhatnának, még azok is, akiknek van családjuk. Ugyanis a szenvedélybeteg korszak szétzilálja a családi kapcsolatokat, nem bíznak benne és joggal, és ilyenkor a családba való visszailleszkedéshez jó ez az átmeneti otthon. Segíteni tud a munka világába való beilleszkedésben is.” Úgy látják, meg kellene erõsíteni a megyei kórház drogbetegeket állátó drogambulanciáját egy pszichiáterrel (most csak egy van). „Nem a Révet kellene bõvíteni, hanem a kapcsolódó intézményrendszert kellene teljessé tenni a városban, amiben a Rév egy feladatot látna el. Most a Réven van a városi drogellátás feladata, és az egy kicsit sok.”

tartó közösségek, és nem csinálnak külsõs programokat, a maguk körében fejtenek ki igen hasznos tevékenységet.

Továbbképzési lehetõségek A Révben úgy látják, hogy a továbbképzési lehetõségek esetlegesek, és hogy az ifjúsággal foglakozó szakemberek továbbképzése nincs megoldva. A munkatársak részt vettek egy sikeres külföldi tanulmányúton, egy Phare program keretében, a passaui modellintézményüknél.

A Rév szakmai kapcsolatai

III. Együttmûködés az ifjúságsegítõ képzésben és az ifjúságsegítõ A helyi önkormányzat ifjúsági referensével jó szakemberek foglalkoztatásában a Rév kapcsolata. Az ifjúsági referens által szervezett programokon részt szoktak venni. Jó a munkakapcsolatuk a Helpivel is, és az ÁNTSZ ifjúsági orvosi rendelõjével ugyancsak jól tudnak együttmûködni. A Rév legfontosabb szakmai partnerei az iskolák. Szoros együttmûködést alakítottak ki több iskola drogkoordinátorával, ifjúsági és gyermekvédelmi felelõsével. A Rév vezetõje szerint a védõnõkkel jóval szorosabb kapcsolatot kellene kiépíteniük, „mert velük, mint jelzõrendszerrel nagyon jól együttmûködhetnénk. Fõként alkoholproblémákról tudnának sok információt közvetíteni felénk, mert errõl tudnak legtöbbet a védõnõk.” Ha megvalósul a Kecskeméti Fõiskolán a hallgatói iroda, akkor ott információkkal, szórólapokkal mindenképpen szeretnének jelen lenni. „Ha lenne ilyen intézmény a fõiskolán, tudnánk rá lehetõséget biztosítani, hogy hetente adott idõpontban megjelenjen a szervezetünk, és hallgatókat fogadjunk ott. Heti néhány órás ügyeletet fel tudnánk vállalni. A minisztérium is támogatja az ilyen, kihelyezett szolgáltatások biztosítását.” A Rév vezetõje szerint az egyházi ifjúsági szervezetek meglehetõsen zártak a városban, ami a kapcsolatok szempontjából nem igazán jó, de – mint mondja – az egyházi közösségeknek pont abban van az erejük, hogy meg-

56


2004 / tél

1. Közremûködés a képzésben Ismeretek, kompetenciák. A civil szervezetek a gyakorlati munka szükségleteibõl indulnak ki a képzés tartalmainak meghatározásában. Interjúalanyaink pontosan megfogalmazták, hogy szerintük egy ifjúságsegítõ szakembernek milyen ismeretekkel és kompetenciákkal kell rendelkeznie. „Nem lehet egyetlen diplomát megjelölni, hanem több alapképzésbõl kell hozni a különféle tudásokat fõként szociális és tanári területrõl, de emellett nagyon fontos a belsõ tudás, amit az iroda a tapasztalatai révén belsõ tudásaként tud adni. Vannak egyéb fontos ismeretek is, mint a számítógépes ismeretek, a nyelvtudás, különféle személyiségfejlesztõ tréningek, hatalmas önismertre van szükség és ez fejleszthetõ, kell egy nagy szakmatörténeti tudás is, hogy hogyan is alakult ki ez a szakma, hogy rendszerbe tudja helyezni az ismereteit. Fontos a célcsoport, a fiatalok nagyon jó és ismerete és a nagyon jó kommunikációs készség. Fontos az ifjúságsegítõ szakembernél a kommunikációs készség, a szervezõkészség, a pályázatírás, a rendszerben látás, a programszervezés. Ezekre különkülön is léteznek képzések, de jó lenne, ha mindez egy helyen lenne. Fontos, hogy a képzõ folyamatosan újítsa a képzési programját az igényeknek megfelelõen.” (Helpi)

Ifjúság és társadalom A Rév munkatársai az ifjúságsegítõ munka komplex jellegére helyezték a hangsúlyt. Úgy látják, hogy egy ilyen képzés szempontjából elõnyt jelentenek a pedagógiai ismeretek és kompetenciák: „A pedagógus még önmagában nem segítõ, a segítõ pedig jobb segítõ, ha van pedagógiai alapképzettsége is. Az ifjúságsegítõnek rendelkeznie kell mindkét irányban valamennyi szakmai kompetenciával, tehát a segítõ szakma és a pedagógusi szakma irányában is.” Ezek megszerzésére jó lehetõségeket biztosít egy olyan intézmény, mint amilyen a Kecskeméti Fõiskola Tanítóképzõ Kara, ahol pedagógusképzés is folyik. Az általuk végzett segítõ tevékenység a szociális munkás mellett a szociálpedagógus munkáját is igényli, ugyanakkor pedig pedagógiai tevékenység is. „Mivel iskolákkal vagyunk kapcsolatban, sokkal olajozottabban megy annak a kollégának az együttmûködés, aki maga is pedagógus, mert jobban ismeri a rendszert, a pedagógus gondolkodásmódját, és az iskolai prevencióban a segítõ kompetenciákat használjuk elsõsorban, de e tevékenységnek van pedagógiai, didaktikai része is. A segítõ módszerek, technikák elsajátítása nagyon fontos lenne. Tehát az egyéni és a csoportmódszerek ismerete nagyon fontos. Nagy terület még a családtudományokban való jártasság, a család- és rendszerszemlélet és a családterápiás alapismeretek.” Oktatás. A civil szervezetek munkatársai szívesen vállalnának feladatokat az ifjúságsegítõ képzésben és az általuk oktatott tárgyakkal kapcsolatosan is határozott elképzelésük volt. „Az az elképzelés, hogy a civil szervezet munkatársa tanítson valami szakmai elméletet is nagyon jó, mert az elméleti oktatásból egybõl van egy kapcsolat, egy átvezetés az intézményi gyakorlathoz, és így nem teljesen egymás mellett megy az elmélet és a gyakorlat. Konkrétan, ha én tanítom az elméletet, szervesebben fog ráépülni az, amit itt az intézményben láthatnak.” (Rév) Elképzeléseik szerint taníthatnának szakmatörténetet, megmutathatnák, hogyan kell kialakítani és mûködtetni egy szervezeti szintû információs rendszert. A Rév tudna egy 30 órás elméleti képzést tartani a drog- és a jogpolitikától az anyagismereten keresztül a drogprevenciós

módszerekig és technikákig. Ennek az elméleti és a gyakorlati részét is tudnák oktatni. Mindenekelõtt pedig: vezethetnének gyakorlati foglalkozásokat. „Ttudnánk helyzettréningeket, esetmegbeszéléseket, kommunikációs tréningeket tartani a telefonhívástól kezdve egészen addig, hogy hogyan szervezzünk nevelõszülõi csoportot. Így igazolni lehetne, hogy miért kell tudni az elméletet. Ilyen szimulált helyzetekre alapozott elméleti és hozzá kapcsolódó gyakorlati képzést tudnánk vezetni.” (Helpi) A civil szervezetek szakmai infrastrukturális hátteret is jelenthetnének a hallgatók számára a képzés legszélesebb értelmében is. „Meglehetõsen jó szakkönyvtárunk van, tehát dolgozatíráshoz vagy egyéb témák kidolgozásához szakirodalmat tudunk ajánlani, tudunk segíteni a szakirodalomban való eligazodásban.” (Rév)

2. Együttmûködés a szakmai gyakorlatban Helpi / Tér Korlátozott számban hallgatók is jöhetnének a Helpi irodájába gyakorlatra. „A fõiskolának kellene eljönnie hozzánk, és együtt végiggondolnánk, hogy mi lenne a legjobb megoldás. Ahhoz, hogy a hallgatónak legyen a fõiskola felé valami rögzített anyaga, talán az lenne a legjobb, ha kiválasztana egy területet az iroda munkájából, és arról írna, hogy az hogyan illeszkedik az iroda rendszerébe.” Rév A hallgatók bekapcsolódhatnának a Rév iskolai prevenciós tevékenységébe. Ezt még a pedagógusképzésbe is be lehetne építeni. A hallgatók részt vehetnének az eltereltek csoportjának a munkájában is, bekapcsolódhatnának az utcai munkába is, a kapcsolatteremtésbe, a szerhasználati szokások megismerésébe, a kallódó gyermekekkel való utcai kapcsolatteremtésbe és a klubfoglalkozásba is. Egy bizonyos tréning után, a szükséges alapismeretek elsajátítását követõen önálló információs tevékenységet is folytathatnának az ifjúságsegítõ szakos hallgatók. A Rév abban is tud segíteni, hogy a diákok az ország más részeiben található Rév szolgálatoknál végezzék gyakorlatukat.

2004 / tél


57

Ifjúság és társadalom 3. A végzett ifjúságsegítõk elhelyezkedési lehetõségei a civil szervezetekben Helpi / Tér Egyesület A civil szervezetek rövid- és középtávon is látnak lehetõséget megfelelõ felsõfokú szakirányú képzettséggel rendelkezõ ifjúságsegítõk alkalmazására. A Helpi vezetõi szerint jelenleg a meglévõ irodák is hasonló gondokkal küszködnek, mint õk, tehát, hogy az önkormányzat nem fejleszti õket, pillanatnyilag nem tudnak új munkatársakat alkalmazni. A GYISM fejlesztési programja azonban munkalehetõségeket teremtene, mivel új irodák létrehozására irányul. Ebben az évben a városok pályázhattak ilyen intézmények létrehozására. Az ifjúsági szektorban dolgozók most próbálják elérni, mondja a Helpi vezetõje, hogy legyen valamiféle ifjúsági normatíva, amit a kormányzat adna az önkormányzatoknak. Tehát minden bizonnyal egyre több, hozzájuk hasonló információs ifjúsági iroda lesz, reményeik szerint a kisebb településeken is. A Helpi munkatársai szerint egyre nagyobb lesz az igény az ifjúságsegítõ szakemberek iránt. „De nagyon nehéz lesz a helyzetük, mert most kezdõdik és még sokáig fog tartani a szakmacsinálás idõszaka. De ez az egész szociális területre jellemzõ, a szakma presztízsének megteremtése alapvetõ dolgokban is nagyon nehéz. Kemény úttörõ munka vár azokra, akik ezt végig akarják vinni. A szociális munkás szakma elfogadtatása is legalább 15 évbe tellett. A mûvelõdési házakban, ifjúsági otthonokban is dolgozhatnának ilyen végzettségû emberek.” Rév A Révnél egy ifjúságsegítõ szakember bármely területen dolgozhatna. Jelenleg a három segítõbõl kettõ pedagógus is és szociális munkás is. Ezt a fajta szakmaiságot szeretnék megõrizni, vagy inkább erõsíteni. A diplomás ifjúságsegítõk alkalmazására a prevencióban szinte korlátlan lehetõségek nyílnak. „Amit mi végzünk, az leginkább a prevenció. Az elsõdleges prevenció az általános iskolában történik, ahol többnyire nem fertõzött gyermekekkel találkozunk, a másodlagos prevenció az, ahol már kipróbálókkal, alkalmi használókkal is találkozunk, a harmadlagos prevenció pedig

58


2004 / tél

az, amikor már a problémás szerhasználókkal foglalkozunk.” Ha befogadja az ifjúságsegítõ képzést a még teljesen képlékeny prevenciós szakma, akkor ez nagyon jó iskolai prevenciós alapképzést jelenthetne. „A drogprevenciós piac pedig óriási. Most mi az idén tíz iskolát vállaltunk a 2003– 2004-es tanévben, ebbõl öt vidéki, öt kecskeméti, de ennél többet nem is tudunk. Ettõl kevesebbet csinál a rendõrség, és néhány iskolában van országos drogprevenciós program. A megyének ennél sokkal több iskolája van, óriási munkaterület lenne az iskolai drogprevenció, természetesen ez finanszírozás függvénye, most 45 millió forintot oszt szét a kormány, ez jelenleg a drogprevenciós szervezetek kapacitásához viszonyítva elegendõ is, de ez nem fedi le az ország minden területét. Tehát azt gondolom, hogy az iskolai drogprevenció nagy terület lehetne az ifjúságsegítõ szakembereknek. Ez persze egy alapképzést jelentene, az akkreditációs képzéseknél teljesíteni kellene az akkreditációs feltételeket, a nem akkreditáltaknál pedig elismertetni, amit lehet. Ha erre finanszírozás lenne, akár két-három új munkatársat is el tudnék képzelni.”

IV. Az ifjúságsegítõ képzés civil szervezetekkel kapcsolatos tematikája Vizsgálódásaink alapján úgy véljük, hogy az ifjúságsegítõ képzésben az ifjúsági munkát végzõ civil szervezetek mind az ifjúságsegítõ képzés tematikájának kidolgozásában, mind pedig magában a képzésben – mégpedig az elméleti és a gyakorlati képzésben egyaránt – tevékenyen részt tudnának venni. Közremûködésük a képzési tematikák kidolgozásában azzal a haszonnal járna, hogy a képzés folyamán biztosítani lehetne az elméleti és a gyakorlati tudás közötti összhangot, és folyamatosan reflektálni lehetne a hallgatók civil szervezetekben szerzett, gyakorlati tapasztalataira.

Az együttmûködés várható eredményei Az ifjúságsegítõ szakemberképzés egyik célja az, hogy az ifjúsági munkát végzõ civil szervezetekben jól felkészült, diplomás szakemberek

Ifjúság és társadalom dolgozzanak. A következõ években várható az ifjúsági munkát végzõ civil szervezetek számának és tevékenységük növekedése. A civil szervezetek közremûködése a képzésben nemcsak a civil szervezetek irányában tágítaná a hallgatók horizontját, hanem rajtuk keresztül a társadalmi problémák széles körére láthatnának, miközben megismerhetnék a modern társadalmakra jellemzõ szervezeti, közigazgatási, intézményközi együttmûködések egész rendszerét. A civil szervezetek közremûködése a pedagógusképzésben is jól hasznosítható lenne. Beszélgetéseink is meggyõzõen bizonyítják, hogy az iskolán kívüli nevelés csak akkor lehet hatékony, ha ebben az iskolával együtt tudnak mûködni az ifjúságsegítõ intézmények – miközben együtt kell mûködniük az ifjúságsegítõ és egyéb intézmények egész rendszerével. Az iskolai és az iskolán kívüli nevelés közötti szoros összefonódásokat a Helpi, a Tér Egyesület és a Rév tevékenysége egyaránt figyelembe veszi. Ezért törekszenek az iskolákkal való, szervezett kapcsolatok kiépítésére is. Az iskolákkal való együttmûködés elképzelhetetlen a képzésben való együttmûködés nélkül. Az együttmûködés az ifjúságsegítõ szakemberek képzésében a következõ konkrét eredményekkel járna: 1. A képzés tartalmának kidolgozásában maximálisan figyelembe lehet venni a civil szervezetek gyakorlati tapasztalatait és szakmai szükségleteit. 2. A gyakorlati szakemberek tudása az elméleti képzéshez kapcsolódva hasznosulna. 3. Az ifjúságsegítõ szakos hallgatók gyakorlati képzésének helyszínei egyéb helyszínek mellett az ifjúsági munkát végzõ helyi civil szervezetek is lehetnek. 4. A hallgatók folyamatosan össze tudják kapcsolni ismereteiket a gyakorlat világával.

5. A hallgatókban korán ki tudnak alakulni azok a gyakorlati készségek, amelyek leendõ munkájukhoz szükségesek. 6. A képzésben és a gyakorlati munkában való együttmûködés megalapozhatja az ifjúsági munkát végzõ szakemberek ma még esetleges továbbképzésének rendszerét. 7. Az együttmûködés hozzájárul a képzés sokoldalúvá válásához. 8. Az együttmûködés hozzájárul ahhoz, hogy a hallgatók minél többféle intézményben szerezve gyakorlatot, minél többféle tapasztalathoz jussanak. 9. Az együttmûködés hozzájárul ahhoz, hogy a hallgatók társadalmi tapasztalatai gazdagodjanak és állampolgári kompetenciáik fejlõdjenek. 10. Az együttmûködés hozzájárul ahhoz, hogy a képzõ intézmények a civil szervezetekkel való kapcsolatuk révén folyamatosan építsenek a gyakorlati szükségletekre, és oktatóik a gyakorlat oldaláról kapott visszajelzéseket, az elméleti tudás alkalmazása során szerzett tapasztalatokat hasznosítani tudják a képzésben.

Jegyzetek 1 A tanulmány az Alapítvány a Magyar Felsõoktatásért és Kutatásért támogatásával készült. 2 A szakirodalom szerint a civil szervezeteknek a következõ kritériumoknak kell megfelelniük: intézményesült jogi és szervezeti forma, belsõ szervezeti struktúra, a kormányzattól való, szervezeti függetlenség, saját képviselet, a profit feloszthatatlansága, önkéntesség. 3 A Kecskeméti Fõplébániai Karitász Alapítvány Rév Szenvedélybeteg-segítõ Szolgálatának szakmai és mûködési leírása. Budapest–Kecskemét 2000–2002.

I Csata Zsombor

Ifjúság és környezet

A származás hatása a továbbtanulásban az erdélyi fiataloknál Bevezetõ Tanulmányunkban az erdélyi magyar fiatalok iskolázottsági esélyeinek társadalmi meghatározottságával foglalkozunk. Központi kérdésünk a mobilitás-vizsgálatok klasszikus problémafelvetéséhez kapcsolódik: befolyással van-e a származási háttér a fiatalok iskolai életútjának alakulására, a rendszerváltás óta kibõvült romániai magyar iskolahálózat kereteiben a társadalmi egyenlõtlenségek újratermelõdésérõl vagy leépülésérõl beszélhetünk. A nemzetközi szociológiai szakirodalomban kevés olyan szakterületet találunk, melynek módszertani és konceptuális kerete, hipotézisrendszere annyira kidolgozott lenne, mint a társadalmi rétegzõdés és mobilitás-kutatásoké. Bár a társadalmi egyenlõtlenségek tudományos igényû megismerésének és kezelésének igénye összekapcsolódik a szociológia születésével és végigvonul annak történetén, az empirikus adatfelvételeken alapuló vizsgálatok széleskörû elterjedése – különösen a hatvanas évektõl kezdõdõen – új elméleti modellek és ehhez kapcsolódó új módszertani megoldások sorozatát indította el. (Boudon, 1974; BourdieuPasseron, 1977; Mare 1980 stb.) Ezen újítások mögött általában nyugaton tevékenykedõ szerzõk neveit találjuk, azonban a modellek „keleti tömb”-béli és ezen belül magyarországi alkalmazása, átalakítása sem váratott magára. (Ferge, 1972; Andorka–Simkus, 1983; Róbert 2001a, b stb.) E tekintetben a romániai szociológia sajnálatos kivételt képez. A kommunista diktatúra Romániájában a szociológia rendszerellenes tudományágként való megbélyegzése csak részben magyarázat arra, hogy a világszerte népszerû empirikus mobilitás-vizsgálatok „mainstream” irányvonala kevés nyomot hagyott a romániai társadalomszerkezetet elemzõ vagy késõbb a rendszerváltás hatásait vizsgáló

szakemberek írásain. Annak ellenére, hogy a rendszerváltás óta eltelt lassan tizenhárom év alatt számos nagymintás kérdõíves vizsgálat készült Romániában, az Országos Statisztikai Intézet éves jelentéseket készít és a rendszerváltás óta már a második népszámlálás adatain dolgozik – ezeken az adatokon csak ritka kivétellel végeztek rétegzõdés-, vagy mobilitáselemzéseket, iskolázottsági esélyegyenlõségekkel foglalkozó elemzés pedig szinte teljességgel hiányzik a romániai szakirodalomból. A ritka kivételek közé tartozik Cartana (2000) – egy ISA-paradigmában íródott – tanulmánya, melyben az iskolai és a „társadalmifoglalkozási státusmobilitás” kérdésével egyaránt foglalkozik. Bár az elemzés fõként a mobilitás településszerkezet és régiók szerinti különbségeit tárgyalja, értékes összefüggéseket vonultat fel az iskolai életpályák strukturális meghatározottságáról és ezek idõbeni változásáról.1 Megállapítása szerint Románia népességének iskolázottság szerinti összetétele két hullámban alakult át az elmúlt ötven év során, amely mögött elõször a korai szocialista társadalmakra általában (így a ’60-as, ’70-es évek Romániájára is) jellemzõ oktatási reformok hatását, majd a rendszerváltás során ezeket az új gazdasági-politikai berendezkedésnek megfelelõen korrigálni hivatott szerkezeti átalakításokat véli felfedezni. A kommunista kormányzat reformjai nyomán a kötelezõ iskolai képzés idõtartamát elõször 7 osztályra, majd a hetvenes évek végén 10 osztályra emelik, ezzel párhuzamosan pedig – az erõltetett iparosítás gazdaságpolitikájával összhangban – megnövekedik a szakoktatás súlya az oktatási szerkezeten belül. Bár 1989 után a szakmunkásés a fõként technikai képzést nyújtó ún. posztliceális képzésben résztvevõk száma néhány évig még fennmarad, a szocialista ipar fokozatos leépülésével az így szerzett jogosítványok

2004 / tél


61

Ifjúság és környezet értékvesztése az elméleti (líceumi és egyetemi) oktatásban résztvevõk relatív arányának növekedéséhez vezet. Az átalakuló oktatási szerkezet és a munkaerõ-piaci kereslet közötti diszkrepancia, valamint a kötelezõ oktatás általános iskolai szintre való csökkentése miatt megnövekszik az iskolából kimaradók aránya is. (1998-ban ez a líceumi oktatásban 4,2 százalékos, a szakiskolai képzésben 5,6 százalékos, a posztliceális képzésben pedig 8,4 százalékos lemorzsolódást jelentett). (Cartana, 2000:111) Mindent összevetve az elmúlt ötven év során folyamatosan bõvülõ oktatási szerkezet (az ingyenes tömegoktatás elterjedése az iskolai képzés alacsonyabb szintjein, a felsõoktatás beiskolázási számainak növekedése a rendszerváltás során stb.) a lakosság képzettségi szintjének globális emelkedését vonta maga után. Eszerint 1999-ben a 25 éves és idõsebb lakosság 78 százalékának az apáétól eltérõ iskolai végzettsége volt és csak egyötödük reprodukálta szülei iskolai státusát. Mielõtt azonban a romániai társadalom nyitottságára vonatkozóan ezek alapján messzemenõ következtetéseket vonnánk le, Cartana felhívja figyelmet arra, hogy a felfele irányuló mobilitás közel fele egylépcsõs (elsõrangú) és a szerkezeti átalakulások által magyarázott strukturális mobilitás mutatója is meglehetõsen magas (közel 40 százalék). Sajátos megközelítésmódja miatt a tanulmány kevés figyelmet szentel az iskolázottsági esélyek társadalmi rétegek szerinti alakulásának. Egyetlen, a teljes populációra vonatkozó esélyhányadost számol ki: eszerint 1999-ben az alacsonyabb (elemi vagy általános iskolai) képzettségû szülõk gyerekeinek 6,9-szer kisebb az esélye arra, hogy felsõfokú képesítést szerezzen, mint azoké, akiknek apja maga is fõiskolai vagy egyetemi végzettséggel rendelkezik. Tekintettel arra, hogy vizsgálatunk a magyar fiatalok iskolázottsági esélyeivel foglalkozik, a továbbiakban néhány olyan 1989 után íródott elemzést is meg kell vizsgálnunk, amelyek – bár nem kifejezetten az iskolai mobilitás problémáját tárgyalják – nélkülözhetetlen információkkal szolgálnak az romániai magyar oktatás helyzetérõl, ugyanakkor – akárcsak a fentebb bemutatott tanul-

62


2004 / tél

mány – olyan hipotéziseket tartalmaznak, melyeket a késõbbiekben ellenõrizni fogunk. Egy igen fontos kisebbségpolitikai kérdésrõl lévén szó, 1989 után számos olyan elemzés készült,2 amely a magyar nyelvû oktatás intézményes hátterét, a magyar tanulók különbözõ iskolázottsági szinteken való részvételét és ennek kapcsán a többségi nemzettel szembeni esélyhátrányok kérdését is érinti. (Papp Z., 1998; Erdei–Papp Z., 2001; Murvai, 2000a, 2000b, 2001) Idézett adataik alapján úgy tûnik, hogy míg az alap- és középfokú képzést nyújtó magyar iskolák száma mennyiségileg összhangban van a magyar kisebbség arányával a romániai népességen belül, a magyar nyelven tanulók minden képzési szinten alulreprezentáltak a korosztályonkénti arányukhoz képest. Az 1. táblázatban szereplõ részarányok vizsgálata azt mutatja, hogy „az érték egyetlen évben sem éri el az 5 százalékot, miközben a ország lakosságának részaránya 7,1 százalék.3 A különbség általában 2,32,4 százalék körüli – ez a hányad lemond az anyanyelvi oktatásról. A kilencvenes évek elején, a nyitás és a reménykeltõ távlatok idején az arányszám növekedett, 4,9 százalék volt, a évtized végére már 4,7%. A tendencia egyértelmûen negatív.”. (Murvai, 2000a:110.) 1. táblázat Magyar nyelven tanulók 1989 után

Forrás: 1989–1999: Murvai, 2000, 110. 1999–2000: Murvai, 2001b, 166. 2000–2001: Minorities and Education…, 2001, 145. 2001–2000: The Present Time…, 2002, 141.

A beiskolázási számok (abszolút számokban mérve) csaknem minden egyetem elõtti iskolai szinten csökkentek (2. táblázat). Ez alól a posztszekunder (technikumi) oktatás a

Ifjúság és környezet kivétel, ahol a 90-es évek elejétõl kezdõdõen gyarapodott a továbbtanulók száma.4 A legnagyobb mértékû fogyás a líceumi tanulók körében figyelhetõ meg: a 1999–2000-es tanévben a tíz évvel korábbi létszám alig háromnegyede tanult érettségit adó középiskolában. A beiskolázási számok csökkenése elsõsorban a természetes népességfogyással magyarázható. 2. táblázat Magyar nyelven tanulók 1989 után, iskolai szintek szerint

Forrás: 1989-1999: Murvai, 2000a, 110.

Egy további elemzés szerint (Papp Z. 1998), amennyiben a magyar tannyelvû oktatási intézményeket látogató fiatalok arányát a romániai tanulók tanévenkénti összlétszámához viszonyítjuk, a következõ eredményekhez jutunk (1. ábra): 1. ábra A magyar nyelvû oktatásba beiskolázott tanulók aránya a teljes tanulónépességen belül Romániában 1990 és 1998 között, iskolai szintenként, százalékban

szintrõl a líceumi oktatás irányába). (Papp Z. 1998, 12.). A szakmai és posztliceális magyar nyelvû képzésben résztvevõ fiatalok feltûnõen alacsony aránya a magyarul oktató intézmények alacsony beiskolázási számaival magyarázható. Az elemi és általános iskolákban tanuló fiatalok származási hátterérõl ugyan keveset tudunk, annál több referencia-adat és tanulmány áll rendelkezésünkre azonban a középiskolások szüleinek foglalkozásbeli státusáról és iskolai végzettségérõl. Egy 1999-ben Erdély úgynevezett „elit-líceumaiban” végzett vizsgálat5 szerint az említett tanintézmények magyar hallgatóinak több, mint egynegyedének apja felsõfokú oklevéllel rendelkezik, miközben a román diákok esetén ez az arány meghaladja a negyven százalékot. Bár az alacsonyabb képzettségû szülõk gyerekeinek esélyhátránya az elméleti líceumokba való bejutáskor a bemutatott adatok alapján mindkét almintán nyilvánvaló, annak mértékében mutatkozó – az etnikai hovatartozás szerinti – eltérések magyarázatra szorulnak. Egy igen plauzibilisnek tûnõ érvelés szerint a különbség mögött a kommunista rendszer magyarokkal szembeni megszorító oktatáspolitikájának hatásait kell látnunk, minek következtében a magyar szülõk a magasabb végzettségi szinteken alulreprezentáltakká váltak. (Veres, 2000:20) Egy 2001-ben végzett további elemzés6 adatai ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy ezek az esélyhátrányok csökkennek ahogyan haladunk az alacsonyabb státusú középiskolai képzési szintek (szakközép- és szakiskola) irányába. (2. ábra) 2. ábra A különbözõ középiskolai szinteken tanulók apáinak iskolai végzettsége (százalékban)

Forrás: Papp Z., 1998, 9–12.

Az adatok alapján megfigyelhetõ, hogy a magyar oktatásban résztvevõk aránya csökken ahogyan haladunk a magasabb szintû képzés irányába. A „lemorzsolódás” úgy tûnik, hogy a kötelezõ oktatásba való belépéskor nagyobb (az óvodai szintrõl az elemi szintre), mint az onnan való kilépéskor (a kötelezõ gimnáziumi

Forrás: „Erdélyi Középiskolások” felmérés, 2001.

2004 / tél


63

Ifjúság és környezet Szándékosan hagytuk a végére a magyar fiatalok felsõfokú intézményekben való részvételének a bemutatását. Ennek oka kettõs: egyrészt ezen a képzési szinten a legnagyobb azoknak az aránya, akik nem magyar nyelven folytatják tanulmányaikat – emiatt az alábbiakban a szempontunk nem a magyar nyelvû oktatásban résztvevõk, hanem a magyar nemzetiségû diákok számának a bemutatása lesz. Másrészt a korábbi képzési szinteken regisztráltakkal szemben a felsõfokú oktatásban résztvevõ magyar diákok száma növekvõ tendenciát mutat (bár arányaiban nem tér el számottevõen a romániai hallgatók összlétszámához viszonyítva, ilyenformán követi a romániai felsõoktatás bõvülõ trendjét – 3. táblázat). 3. táblázat Romániai és romániai magyar nemzetiségû hallgatók a felsõfokú oktatásban

Forrás: 1989–2000: Erdei-Papp Z., 2001, 109. 2000–2001: Minorities and Education…, 2001, 145. 2001–2002: The Present Time…, 2002, 141.

Vizsgálatunk szempontjából a fentieknél szuggesztívebbek azok az adatok, amelyek a líceumot és szakközépiskolát befejezett magyar hallgatók felsõfokú intézményben való továbbtanulásának mértékét mutatják. Eszerint az elmúlt években érettségizett magyar fiatalok egyre nagyobb hányada folyatta tanulmányait fõiskolán vagy egyetemen (4. táblázat). Az adatatok kétségkívül a felsõfokú oktatásban való részvétel növekvõ esélyeirõl tanús-

kodnak a romániai magyar fiatalok körében olyan feltételek mellett, amikor fõként a megfelelõ korosztályokban regisztrált demográfiai fogyás miatt az alacsonyabb képzési szinteken nem növekedett a magyar nemzetiségû tanulók száma. Több próbálkozás történt annak a vizsgálatára is, hogy az egyetemre vagy fõiskolára való bejutás növekvõ esélyeire milyen hatással van a családi származás (ezen belül pedig a vizsgálatunk tárgyát képezõ szülõk iskolai végzettsége). Egy 1997-ben végzett, a Kolozsáron tanuló egyetemi hallgatókra reprezentatív felmérés adatai szerint a magyar diákok körében mintegy 54 százalékra tehetõ azoknak az aránya, akiknek apja érettséginél nagyobb szintû (posztliceális, fõiskolai vagy egyetemi) oklevelet szerzett. Lévén, hogy ezt „egy európai viszonylatban is meglehetõsen erõs, nagyarányú reprodukciós esélynek tekinthetjük... az iskolai elõrejutás esélyegyenlõsége a szülõk iskolázottságától függõen erõsen korlátozott; a probléma fordítottját úgy lehet kifejezni, hogy a alacsony iskolázottságú szülõk gyerekeinek mobilitási esélye meglehetõsen alacsony, amit komoly értelmiségi tehetség-utánpótlási gondként értékelnek a szakemberek” (Veres, 1998:7). A megállapítást megerõsítik azok az évi rendszerességgel végzett vizsgálatok adatai is, amelyet a BabesBolyai Tudományegyetem oktatóinak és hallgatóinak munkacsoportja végez 1999 óta. (a „Civil Kurázsi” kutatássorozatról bõvebben lásd: Péter, 2002) (3. ábra). 3. ábra Az apa legmagasabb iskolai végzettsége a kolozsvári magyar egyetemi hallgatók körében (%)

4. táblázat Az romániai magyar érettségizettek továbbtanulása a felsõfokú intézményekben

Forrás: 1995–2000: Erdei–Papp Z., 2001, 120.

64


2004 / tél

Forrás: „Civil Kurázsi” felmérések, I–II–III, 1999–2001

Ifjúság és környezet Az iskolázottsági egyenlõtlenségek változásának hipotézisei Ebben az alfejezetben azokat a legfontosabb elméleteket szeretnénk röviden bemutatni, amelyek az iskolázottsági esélyegyenlõtlenségek kapcsán a nemzetközi szakirodalomban megfogalmazódtak. A bemutatásban néhány olyan megfontolást részletezünk, amelyek egyrészt módszertani segítséget nyújtanak adataink feldogozásában és értelmezésében, másrészt körvonalazzák azokat a legfontosabb hipotéziseket, amelyeket a késõbbiekben adatainkon ellenõrízni fogunk. A különbözõ országokban és különbözõ idõszakokban rögzített tapasztalatok közös jegye az, hogy a bõvülõ oktatási rendszer fényében elemzik az iskolázottsági esélyek alakulását, a társadalmi származás hatását tehát nemcsak az egyes iskolai életutakban, hanem a kohorszok között is megvizsgálják. Az ún. modernizációs elmélet szerint az oktatási rendszer az ipari társadalom funkcionális elvárásainak megfelelõen bõvül és az iskolázottság egyre fontosabb szerepet játszik a státusmegszerzésben. (Treiman, 1970; Parsons, 1977; idézi Bloosfeld-Shavit, 1993) Az iskolai szelekció meritokratikus alapokra helyezõdik, emiatt a származás hatása csökken az iskolázottsági esélyek meghatározásában. A modernizáció elméletével szögesen szembenálló hipotézis szerint az iskolai esélyegyenlõtlenségek a radikális társadalmi átalakulások ellenére fennmaradnak. Emögött az a megfontolás áll, hogy az egalitarizmus és a társadalmi rétegzettség között egy állandó ellentmondás feszül, aminek az eredménye egy trendnélküli fluktuáció az egyenlõtlenségek alakulásában. (Sorokin, 1927; idézi Szelényi– Aschafennburg, 1993) Az iskolázottsági esélyegyenlõtlenségek néhány további értelmezése kifejezetten a társadalmi státus generációk közötti reprodukciójának magyarázataira koncentrál. A kulturális tõke elméletének klasszikus megfogalmazása szerint az alacsonyabb iskolai képzettségû szülõk gyerekei eleve esélyhátránnyal indulnak az iskolai képzésben: nincsenek azoknak a képességeknek a birtokában, amelyeket általában a család közvetít és amelyek nélkülözhetetlenek az iskolai elõrehaladásban.

Emiatt az iskolai képzésben leginkább értékelt kulturális erõforrások, mint a domináns társadalmi értékek ismerete, a nyelvi képességek és az ehhez kapcsolódó interakciós stílusok elsajátítása stb. könnyebb a képzettebb családból származó gyerekek számára, ami szükségképpen esélyegyenlõtlenségeket generál az iskolai elõrehaladásban. Az elmélet radikálisabb formája az oktatási rendszer sajátosságaiban látja a probléma okát, amely a tehetség-felfedezés feladatának ellátása, valamint az oktatás kínálta lehetõségek mindenki számára való hozzáférhetõvé tétele helyett sokkal inkább a társadalmi kontroll intézményeként mûködik. Az uralkodó társadalmi osztály nyilvánvaló befolyással van az oktatás szerkezetére és tartalmára, hatalmát arra használja fel, hogy a domináns kultúra értékeit érvényesítse az oktatásban és – az iskolai elõrehaladás feltételeként – mindenekelõtt ezt kéresse számon. (Bourdieu–Passeron, 1977) Az iskolai egyenlõtlenségek magyarázatában a hatalmi tényezõ kiemelt szerepét hangsúlyozzák az ún. „új osztály” elméletek is (Szelényi– Aschafennburg, 1993). Ezek szerint a posztindusztrialista társadalmakban a hatalom a közös tulajdon felett rendelkezõ vagy a nagy volumenû kulturális tõkét birtokló elit kezében van, akik monopolizálják a társadalmi pozíciók és privilégiumok elosztásában elsõrendû szerepet játszó iskolarendszer legrangosabb intézményeit. Emiatt a réteghelyzet szerepe az iskolai elõremenetelben felértékelõdik, ami a társadalmi egyenlõtlenségek további elmélyüléséhez vezet. A iskolázottsági egyenlõtlenségek reprodukciója szempontjából a származási család kulturális erõforrásainál Boudon az anyagi háttér hatását érzi fontosabbnak. (Bloosfeld–Shavit, 1993) Véleménye szerint az iskolai képzés elsõ szakaszában a kulturális hatások fontosak ugyan (ezeket elsõdleges tényezõkként definiálja) ez az elmélet azonban nem ad kellõ magyarázatot arra a helyzetre, amikor az oktatás expanziója révén az iskolai képzés alacsonyabb szintjein megnyílnak a kapuk az alacsonyabb társadalmi-gazdasági hátterû diákok számára is. Boudon az iskolai életutat átmenetek sorozataként fogja fel, amikor az egyes iskolai szakaszok végén a tanulónak és családjának döntenie kell a továbbtanulásról

2004 / tél


65

Ifjúság és környezet és az iskola megválasztásáról. A magasabb szinten való továbbtanulás vagy a tanulmányok befejezése egy racionális döntés eredménye, amely alapvetõen az anyagi helyzet és a remélt eredmény (pl. piacképes tudás, jobb munkahely) által meghatározott költséghaszon modellben születik (másodlagos tényezõ). Boudon szerint ahogyan haladunk a magasabb iskolai szintek irányába, úgy helyezõdik át a hangsúly a másodlagos hatásokra az iskolai egyenlõtlenségek magyarázatában. Boudon elméletének a racionális döntéselméleti modellben való továbbgondolását Goldthorpe-nál találjuk meg. (Goldthorpe, 1996) Goldthorpe a döntéselméleti perspektíva mellett a boudoni elmélet két specifikusabb elemét emeli ki. Ezek közül az elsõ, a „aspirációk pozicionális elmélete” arra vonatkozik, hogy a magasabb iskolázottságra való egyéni törekvéseket nem abszolút módon, hanem az egyének osztálypozíciójához mérten kell értelmezni. (Goldthorpe, 1996:489) Ilyenformán például a munkás- illetve a hivatalnok-osztály gyerekeinek azon törekvése, hogy egyetemet végezzenek, nem kezelhetõ ugyanazon a szinten: ebben az esetben a munkás családból származó gyerekek aspirációi magasabbak. Ugyanakkor a munkásosztályból származó fiatalok nyilvánvaló iskolázottsági esélyhátránya mögött nem valamiféle „aspirációs szegénységet” kell feltételeznünk, itt sokkal inkább arról van szó, hogy nagyobb „társadalmi távolságot” kell megtegyenek ahhoz, hogy egy egyetemi oklevél birtokába jussanak. Goldthorpe ezen álláspontja tulajdonképpen a kulturális tõke elméletének egyfajta kritikájaként is értelmezhetõ, hiszen az aspirációk mértékét tekintve nem feltételez osztályspecifikus eltérést, ezzel összhangban pedig úgy véli, hogy nincs nyilvánvaló bizonyíték arra sem, hogy az iskolázottsági esélyegyenlõtlenségek növekedtek volna az oktatás expanziójával. A boudoni elmélet másik kiemelt vonatkozásaként Goldthorpe az iskolázottsági esélyek magyarázatában – egy bõvülõ oktatási rendszer feltételei mellett – a másodlagos hatások szerepét hangsúlyozza. A „társadalmi távolság” a goldthorpe-i értelemben nem jelent mást, mint eltérõ lehetõségeket és korlátokat egy adott iskolai szint elérésében: eszerint a különbözõ társadalmi helyzetû családokban más

66


2004 / tél

és más költség-haszon modellek érvényesülnek amikor az iskola megválasztásáról döntenek. A liberális elmélettel szemben, amely azon a meggyõzõdésen alapul, hogy a taníttatás költségei – a gazdasági növekedés és a növekvõ átlagkereset miatt – egyre csökkenõ befolyással van az iskolai döntésekben, Goldthorpe úgy véli, hogy a családi jövedelem továbbra is erõteljesen befolyásolja azt, hogy az oktatással kapcsolatos lehetséges alternatívák közül milyet választanak. Ennek okát a különbözõ társadalmi rétegek jövedelmének eltérõ fluktuációjában, az életkor szerinti kereseti görbe különbözõségében valamint a oktatási támogatások nem méltányos elosztásában látja. A racionális döntés „haszon” oldalán az elérni kívánt célok (jobb munkahely, jobb osztálypozíció) sikerének becslése áll, amely a maga során szintén nem független az osztályhelyzettõl. Az elõnyösebb társadalmi helyzetû családokra ugyanis nagyobb nyomás nehezedik abban a tekintetben, hogy társadalmi pozíciójuk megtartása érdekében ún. „deffenzív kiadásokként” nagyobb befektetéseket eszközöljenek gyerekeik iskoláztatásában. (Goldthorpe, 1996:494) Golthorpe következtetése tehát az, hogy a fennmaradó iskolázottsági esélyegyenlõtlenségeket nem az osztálykultúra vagy a kulturális tõke terminusaiban lehet megragadni, hanem a Boudon által javasolt racionális cselekvési modell alapján. Az elmélet kritikusai úgy vélik azonban, hogy nem feltétlenül van ellentmondás a racionális döntéselmélet és az osztályspecifikus társadalmi normák felismerése között. (Scott, 1996) Az a tény ugyanis, hogy az emberek olyan értékeket és normákat követnek, amelyekhez emocionálisan kötõdnek, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezek alapján irracionálisan fognak cselekedni. Az iskolaválasztás valamint az iskolai karrier alakulásának vizsgálatakor tehát az osztályspecifikus kulturális-normatív hatásokat és a költség–haszon-modell által meghatározott döntéselméleti megfontolásokat egyaránt figyelembe kell venni. Az iskolai mobilitással kapcsolatos további elméletek az iskolázottsági egyenlõtlenségek idõbeni (különbözõ életkori kohorszok közötti) változásának magyarázatára koncentrálnak. Ezek közül az egyik legmarkánsabb hipotézis szerint amennyiben az iskolalátogatási ará-

Ifjúság és környezet nyok az idõk folyamán növekednek, az iskolázottsági esélyegyenlõtlenségek szükségképpen csökkenni fognak. Emögött az a megfontolás áll, hogy az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státusú rétegek körében relatíve nagyobb arányban növekedhetnek az iskolalátogatási arányok, míg a felsõbb rétegek mutatói már eleve jobbak és gyorsabban elérhetik a felsõ határt (plafonálódnak). Az iskolai esélyek alakulása tehát elsõsorban a különbözõ rétegek kiinduló helyzetétõl és a különbözõ iskolai szintek telítettségétõl függ. Husley és munkatársai szerint (Bloosfeld– Shavit, 1993) az oktatás kiterjedésének korai szakaszában (amikor az egyes iskolai szintek telítettségi foka még alacsony és nagyok az iskolázottsági egyenlõtlenségek), az alacsonyabb társadalmi rétegek körében ugyan relatíve erõteljesebben növekszik a magasabb iskolai képzésben részesülõk száma, ez azonban a felsõbb rétegekkel szemben nem javít az iskolázottsági esélyeiken (abszolút értelemben véve ebben a szakaszban a növekedés még mindig nagyobb a magasabb társadalmi-gazdasági státuszú rétegeknél). Az iskolázottsági esélyek növekedése és ezáltal az egyenlõtlenségek csökkenése az oktatás expanziójának késõbbi szakaszában várható, amikor magasabb státuszúak körében az adott iskolai szinten tanulók száma eléri a telítettségi fokot. Az iskolázottsági esélyek vizsgálatában az oktatás expanziójának hatását Mare-nek (1980) sikerül leválasztania a tanulók szelekciójának folyamatáról és ezáltal új korszakot nyit a probléma vizsgálatában. Mare megközelítésmódja a Boudonéhoz hasonló: egy olyan modellt dolgoz ki, amelyben az iskolai életutat a különbözõ iskolai szintek közötti átmenetek folyamataként értelmezi. „Ebben az értelmezési keretben a fõ hangsúly a továbbtanulási döntéseken van, az iskolai hierarchia nem más, mint egy „döntési fa”, amellyel kapcsolatban azt vizsgáljuk, hogy az egyes „elágazási pontokon” a továbbtanulási döntések meghozatalában milyen szerepe van a családi háttérnek”. (Bukodi, 1998: 160) A logisztikus regresszió módszerére alapozott eljárás külön vizsgálja tehát az egyes iskolai szintekre történõ átmenet valószínûségét (annak a valószínûségét, hogy pl. a tanuló érettségi után egyetemen tanuljon) és külön a származás hatását ezekre a valószínûségekre.

„A módszer lényege, hogy a társadalmi-gazdasági háttér hatását becsli az egyes iskolázottsági szintrõl a másikra való ‘fejlõdés’ logaritmikus valószínûségére. Így Mare a ‘tiszta’ esélyeket elemzi, kiszûrve az iskolázottság széleloszlásainak változását, vagyis azt, hogy a emberek iskolázottabbak lesznek a képzési idõtartam növekedésének köszönhetõen.” (Róbert, 2001a:17) Mare az Egyesült Államokbeli férfiak iskolázottsági esélyeivel kapcsolatban a fenti modellt alkalmazva arra a következtetésre jut, hogy a társadalmi-gazdasági háttér hatása az alacsonyabb iskolai szinteken érvényesül leginkább. Empirikus tapaszatalatait azzal magyarázza, hogy az alacsonyabb státusú családból származó gyerekek iskolai életútjuk korai szakaszában kemény szelekciós szûrõn mennek át, minek következtében csak a legjobb képességû munkásosztálybeli gyerekek jutnak el magasabb iskolai szintre. Ezeken a szinteken – a „differenciált lemorzsolódás” következtében – a társadalmi-gazdasági háttér egyre kevésbé korrelál a fõiskola vagy egyetem elvégzéséhez szükséges szellemi és motivációs képességekkel. Az iskolai egyenlõtlenségek magyarázatában a kulturális-normatív versus anyagi tõke primátusának vitájába Mare is bekapcsolódik, úgy véli, hogy az általa vizsgált népességben a „magasabb társadalmi-gazdasági státus szociálpszichológiai elõnyei a magasabb iskolai szinteken a legfontosabbak, a gazdasági elõnyök viszont a fõiskolai képzést megelõzõ évek iskolai elõremenetelében bizonyulnak hasznosabbnak.” (Mare, 1980:303) Az iskolázottsági esélyek magasabb szinten történõ kiegyenlítõdésének magyarázatában egy másik típusú érvelés is ismeretes. Eszerint a társadalmi háttér hatása azért érvényesül erõsebben az iskolai életpálya korai szakaszában, mert a fiatal tanulók sokkal kiszolgáltatottabbak a szüleik preferenciáinak és anyagi helyzetének mint idõsebb társaik, akik – különösen azokban az országokban, ahol alacsonyak az iskoláztatás költségei – iskolai karrierjükrõl önállóbban döntenek. (Müller, 1990, idézi Blossfeld-Shavitt, 1993) Mare és Müller idézett megállapításai az azonos kohorszokba tartozó tanulókra vonatkoznak. Mare módszere azoban arra is lehetõséget

2004 / tél


67

Ifjúság és környezet teremt, hogy a társadalmi-gazdasági státusz hatásának változását a kohorszok között is megvizsgálhassuk. A kohorszok közötti változások tekintetében a fentiek alapján két logikailag komplementer hipotézis körvonalazódott (Blossfeld–Shavitt, 1993). A differenciált szelekció hipotézise szerint a társadalmi háttér hatása a korai iskolai átmenetekben kohorszról kohorszra csökken, a magasabb iskolai szinteken pedig kohorszról kohorszra növekszik. Arról van szó ugyanis, hogy amennyiben a különbözõ hátterû társadalmi rétegek egyre nagyobb hányada vesz részt egyre magasabb szintû képzésben, a képességek és a motivációk tekintetében egyre egyenlõbbek lesznek, minek következtében a társadalmi-gazdasági háttér szelekciós szerepe a magasabb iskolai szinteken értékelõdik fel. Az iskolai életpálya hipotézise ezzel szemben azt mondja, hogy a társadalmi származás hatása kohorszról kohorszra az egyre magasabb iskolai szintre történõ átmenet során csökken. Az oktatás expanziójával ugyanis egyre több alacsonyabb társadalmi rétegbõl származó fiatal számára válik lehetõvé az általános és a középfokú oktatásban való részvétel, ebben az iskolai szakaszban tehát a szülõi befolyás szerepének csökkenése miatt a társadalmi származás hatása is egyre kisebb lesz. Az iskolai életút kései szakaszában a társadalmi hatás szerepe továbbra is kicsi lesz, hiszen az idõsebb tanulók eleve függetlenebbek a családjuk preferenciáitól és anyagi helyzetétõl. Végül, az iskolai mobilitás idõbeni változásának elemzésekor azokat az empirikus tapasztalatokat kell számbavennünk, amelyek a szocialista társadalmak deklaráltan „egyenlõsítõ” oktatáspolitikájának hatásait vizsgálják az iskolázottsági esélyek alakulásában. A szocialista átalakulás hipotézise szerint a korai szocializmus idõszakában a beiskolázási arányok ugyan valóban a jól ismert kvótarendszer elõírásai szerint alakultak, mihelyt azonban az így létrejött „elsõgenerációs elit” megerõsítette privilegizált pozícióját és hatalmát kiterjesztette az oktatási rendszer ellenõrzésére is, az alacsonyabb társadalmi státusú rétegekbõl származó fiatalok mobilitási esélyei drasztikusan csökkentek, miközben a felsõbb rétegek körében megerõsödött az iskolai státus reprodukciója.

68


2004 / tél

A fentiek összegzéseképpen Bloosfeld és Shavitt (1993) alapján az iskolázottsági esélyek rétegspecifikus jellegével valamint ennek idõbeni változásával kapcsolatosan az alábbi hipotézisek körvonalazódnak: • a modernizációs hipotézis: a társadalmi származás hatása mind az egyes iskolai átmenetekben, mind pedig longitudinálisan (az egyes kohorszok között) csökken • a reprodukciós hipotézis különbözõ magyarázatainak (kulturális-normatív hatások hipotézise, az új osztály elméletek, a racionális döntéselméleti modell) közös eleme az, hogy az iskolázottsági esélyegyenlõtlenségek idõben fennmaradnak, és a származás hatása az iskolai életszakasz korai szakaszában érvényesül leginkább • a maximálisan fenntartott egyenlõtlenség hipotézise szerint a társadalmi származás hatása csak azoknak az iskolai átmeneteknek az esetében csökken, ahol a privilegizált osztályok iskolalátogatása elérte a telítettségi fokot • a differenciált szelekció hipotézise: a társadalmi háttér erõteljes hatása a korai iskolai átmenetekben kohorszról kohorszra csökken, a magasabb iskolai szinteken pedig kohorszról kohorszra növekszik • életpálya-hipotézis: az oktatás bõvülésével a származás hatása kohorszról kohorszra az egyre magasabb iskolai szintre történõ átmenet során csökken A feladatunk az, hogy a romániai magyar oktatási rendszer sajátosságainak valamint a rendelkezésünkre álló empirikus adatok figyelembevételével a fenti hipotézisek mentén az erdélyi magyar fiatalok rétegspecifikus iskolázottsági esélyeire vonatkozóan érvényes megállapításokat fogalmazzunk meg.

A vizsgált adatok és módszerek Elemzésünkben a Mozaik 2001 vizsgálat belsõ-erdélyi és partiumi valamint a székelyföldi adatainak összevont adatbázisát használjuk.7 Mindkét felvétel az egyes régiók 15 és 29 év közötti fiataljaira nem és kor szerint reprezentatív mintáján készült és összesen 1946 esetet tartalmaz.8

Ifjúság és környezet Tekintettel arra, hogy a vizsgált népesség 39 százaléka még nem fejezte be iskolai tanulmányait, a mobilitásvizsgálatokban elterjedt legmagasabb befejezett iskolai végzettség helyett függõ változóként a legmagasabb megkezdett iskolai szint mutatóját vontuk be az elemzésbe. A korábban már idézett Mare (1980) módszertani megfontolásait követve az iskolai életútat így egymást követõ döntések sorozataként értelmezzük és azt vizsgáljuk, hogy az egyes továbbtanulási alternatívák 9 közötti választást hogyan befolyásolja a szülõk iskolai végzettsége. (A modell magyarországi alkalmazásáról bõvebben lásd: Szelényi–Aschafennburg, 1993; Bukodi, 1998; Róbert, 2001a.) Az elemzésbe bevont iskolai hierarchia tehát nem más, mint a 4. ábrában megjelenített „döntési fa”. Ebben a szerkezetben az adott iskolai szintrõl való továbbtanulási döntések vizsgálatát nem a teljes népességhez, hanem az eggyel alacsonyabb iskolai szintet teljesítõ fiatalok csoportjához viszonyítva elemezzük. Például a felsõfokú intézményekben továbbtanulók esetében az érettségi diplomával rendelkezõk csoportja jelenti a viszonyítási alapot, mert a fõiskolai vagy egyetemi továbbtanulásra vonatkozón õk vannak döntési helyzetben. 4. ábra A „döntési fa”

A „döntési fának” megfelelõen az iskolai hierarchia hat szintjét különítettük el, ezek a következõk: • I1. Középszintû (elméleti líceum, szakközépiskola, szakiskola) továbbtanulás az általános iskolát sikerrel befejezettek körében. • I2. Érettségit nyújtó középszintû továbbtanulás az általános iskolát sikerrel befejezettek körében. • I2a. Középiskolai továbbtanulás a középszinten továbbtanulókhoz viszonyítva (érettségit adó középiskola versus szakiskola).

• I3. Felsõfokú továbbtanulás az érettségizettekhez viszonyítva. • I4. Egyetemi továbbtanulás az érettségizettekhez viszonyítva. • I4a. Egyetemi továbbtanulás a felsõfokon továbbtanulókhoz viszonyítva (egyetem vs. fõiskola, mekkora az egyetemisták aránya a felsõfokúak körében). A fenti iskolai szintek esetében 0-val jelöltük azokat, akik az adott szintet nem érték el, 1-el azokat, akik elérték. Ahogyan haladunk a magasabb szintek felé, annál kevesebb esetszámmal van dolgunk, a csak általános iskolát végzettek csoportja például már nem szerepel azok között, akik a felsõfokú továbbtanulásról döntenek, hiszen a fõiskolára vagy egyetemre való felvételhez érettségi diploma szükséges. A független változóként bevont szülõk iskolai végzettségét az alábbi ötfokú skálán mérjük: 1. elemi vagy általános iskolai végzettség 2. szakiskola (szakmunkásképzõ) 3. szakközépiskola vagy elméleti líceum 4. technikum vagy fõiskola 5. egyetem vagy posztgraduális képzés. Amint azt az egyes elméletek bemutatásának szerkezetével is jeleztük, az iskolázottsági esélyegyenlõtlenségek alakulásának két aspektusa érdekel: egyrészt arra keresünk választ, hogy az egyes iskolai életutakon belül, a különbözõ iskolai szinteken felfelé haladva változik-e a szülõk társadalmi származásának hatása a továbbtanulásról való döntésekben, másrészt ennek idõbeli változását is megvizsgáljuk: arra is kíváncsiak vagyunk, hogy a kohorszról kohorszra ezek a hatások hogyan változnak. A vizsgálatban három korcsoportot különítettünk el, a 15–19, a 20–24 és a 25–29 évesek alcsoportját.10 Lévén, hogy a 15–19 illetve a 20–29 éves korosztályok iskolai választásának lehetõségei eltérnek egymástól (a 15–19 évesek döntõ többsége számára a legmagasabb iskolai szint az érettségit nyújtó líceum vagy szakközépiskola lehet,11 a 20–29 éveseké pedig az egyetem)12 a szülõi háttér hatásának longitudinális változását a teljes mintabeli népesség bevonásával csak az alacsonyabb iskolai döntésekre vonatkozóan végezhetjük el. Az érettségi

2004 / tél


69

Ifjúság és környezet utáni továbbtanulási döntések összehasonlítását így a két utolsó korcsoportra redukáljuk. Az elemzésben az iskolai szint korcsoportok szerinti megoszlásainak bemutatását követõen a továbbtanulók arányát vizsgáljuk az elõzõ végzettségi szinthez viszonyítva (1). Ezután a legmagasabb iskolai szint származás szerinti meghatározottságának vizsgálatára a lineáris regresszió módszerét használjuk (2). Végül az egyes továbbtanulási alternatívák szerinti esélyegyenlõtlenségeket egyrészt az esélyhányadosok, másrészt a logisztikus regresszió módszerével elemezzük (3). Ebben a fázisban arra vagyunk kíváncsiak, hogy a szülõk iskolai végzettsége befolyással van-e az egyes szinteken történõ iskolaválasztási döntésekre.

gatta/látogatja valamely egyetemi intézmény elõadásait, mint a 25–29 éveseknél. 5. táblázat A jelenlegi iskolai szint, korcsoportok szerint, százalékban

Továbbtanulási arányok az egyes iskolázottsági szinteken A fiatalok jelenlegi iskolai szintjének korcsoport szerinti megoszlásaiban jól tetten érhetõ a rendszerváltás után folyamatosan átalakuló romániai oktatási szerkezet néhány alapvetõ sajátossága, amelyeket a tanulmány elsõ fejezetében már vázoltunk. A képzési szinteken felfele haladva ezek közül elsõként az általános iskolából kimaradók arányának enyhe növekedése említhetõ meg. Míg a 25–29 évesek körében – akik még a rendszerváltás elõtt jártak általános iskolába – csak 0,7 százalékot tesz ki azoknak az aránya, akik még ezt a szintet sem fejezték be, a legfiatalabbaknál ennek több, mint háromszorosát regisztráltuk. (Az alacsony esetszámok miatt a különbség azonban nem szignifikáns, kijelentésünk tehát hipotézisértékû marad). Amint az ipari és a mûszaki képzés státusvesztése, valamint anyanyelvi szakoktatással kapcsolatos huzavonák alapján várható is volt, kohorszonként fokozatosan csökkent a szakiskolai képzésben résztvevõk/szakiskolát végzettek relatív aránya, miközben enyhén növekedett az érettségi oklevelet adó elméleti líceumokban, szakközépiskolákban résztvevõké.13 Végül – a bõvülõ felsõoktatás eredményeként – az egyetemi képzésben résztvevõk egyre nagyobb arányáról kell számot adnunk: a 20–24 évesek körében csaknem 10 százalékkal több fiatal láto-

70


2004 / tél

Forrás: Mozaik 2001

Az említett tendenciákat explicitebbé teszi, ha az egyes iskolai szinteket elérõk relatív arányának kohorszonkénti összehasonlítását elvégezzük. A 6. táblázatban az adott iskolai szintet elért fiatalokat az eggyel alacsonyabb szintet befejezettek csoportjához viszonyítjuk, ezúttal nemcsak kor, hanem nemek szerinti bontásban is. A középiskolai továbbtanulást illetõen (I1) míg a nõk körében az arányszámok a legfiatalabb kohorsz felé haladva fokozatosan nõnek, a férfiak esetében nem mutatható ki ilyen egyértelmû változás, ami a hajdani nem specifikus különbségek megszûnését jelzi ezen az iskolai szinten.14 A középfokú továbbtanulásról lemondó, ma 20–24 éves férfiak átlagnál magasabb arányára nincs egyértelmû magyarázat, az azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy ezt a korosztályt éppen az általános iskola befejezése után érte az 1989-es fordulat és az azt követõ oktatásszervezési bizonytalanság (amely végül 8 osztályban maximalizálta a kötelezõ oktatás idõtartamát a korábbi tízzel szemben), minek következtében többen lemondtak a szakképesítés vagy az érettségi diploma megszerzésérõl.15

Ifjúság és környezet A középiskolában továbbtanulók döntõ többsége érettségit adó középiskolát látogat/látogatott, természetes tehát, hogy a szakközépiskolákban, elméleti líceumokban való továbbtanulás (I2) a fenti trendet követi, azzal a különbséggel, hogy ezúttal igen markáns nemek szerinti eltérések mutathatóak ki mindegyik életkori kohorszban. A általános iskolát befejezett lányok szakközépiskolában vagy elméleti líceumban való továbbtanulását a fiúkénál magasabb arányok jellemezték még a legidõsebb kohorszban is, ez a távolság a 20–24 évesek körében tovább növekedett (a rendszerváltást közvetlen követõen a lányoknál nõtt, a fiúknál csökkent az említett középiskolákban továbbtanulók aránya), végül a legfiatalabbaknál egy közel 11 százalékos aránykülönbségnél állapodott meg. A táblázat harmadik sora az érettségit adó középiskolákban továbbtanulók arányát mutatja a középfokon továbbtanulókon belül (I2a). Az adatok egyrészt az érettségi oklevél rendszerváltás utáni enyhe felértékelõdésére hívják fel a figyelmet: a szakközépiskolában vagy elméleti líceumban továbbtanulók aránya a két szélsõ kohorsz között 5 százalékpontot emelkedett. Ennek alapján a 15–19 éves középiskolás fiúk közül már csak minden ötödik, a lányok közül csupán minden tizedik jár/járt szakiskolába. Mivel az emelkedés a fiúk és a lányok körében hasonló ütemben zajlott és azonos mértékû volt, a képzési preferenciák nemek szerinti (szignifikáns) különbségei idõben változatlanok maradtak. Amint már többször említettük, a rendszerváltást követõ bõvülõ felsõoktatás miatt az érettségizettek egyre nagyobb hányada tanul tovább különbözõ felsõfokú intézményekben. Ezt a két idõsebb kohorszra vonatkozó relatív arányszámok különbségei is szemléletesen mutatják: a 20–24 éves érettségizett férfiak körében csaknem 17 százalékkal nagyobb a felsõfokon továbbtanulók aránya, mint a 25–29 éveseknél.16 A nõknél az eltérés számottevõen kisebb (10%), ami a nem specifikus esélykülönbségek növekedésére utal a felsõoktatásba való belépéskor. A táblázat két utolsó sorát vizsgálva (I4, I4a) kiderül, hogy a felsõoktatás bõvülése tulajdonképpen az egyetemi képzés bõvülését jelentette az elmúlt 13 évben. Míg a technikumon,

fõiskolán résztvevõk aránya nem változott (az érettségizettek közül minden ötödik tanult tovább ezekben az intézményekben, mindkét korcsoportban), az egyetemre felvételt nyert fiúk aránya egyharmadról közel 50 százalékra, a lányok esetében egynegyedrõl egyharmadra növekedett. Ennek alapján a továbbtanulási esélyek nemek szerinti egyenlõtlenségeire vonatkozó állításunkat is pontosítanunk kell: a nõk egyértelmû esélyhátránya az egyetemi továbbtanulásban érvényesül. (A szintek leírását l. a 69. oldalon.) 6. táblázat Az egyes iskolai szinteket elérõk relatív aránya az elõzõ iskolai szinthez viszonyítva, százalékban

Az elért legmagasabb iskolai szint származás szerinti meghatározottsága Ebben az alfejezetben arra keressük a választ, hogy az erdélyi magyar fiatalok legmagasabb szintû iskolai továbbtanulására milyen mértékben hat a szülõk iskolai végzettsége. A vizsgálatot lineáris regresszió elemzéssel végezzük, ahol függõ változóként a fiatalok által elért legmagasabb iskolai szintet, független változóként pedig a szülõk – az említett ötfokú skálán mért – iskolai végzettség-mutatóját vontuk be az elemzésbe. A kapott eredményeket a 7. és 8. táblázatok szemléltetik, nemek szerinti bontásban. 7. táblázat A férfiak legmagasabb iskolai szintjének társadalmi meghatározottsága, kohorszok szerint (standardizálatlan lineáris regressziós együtthatók, zárójelben a standard hibákkal)

*** szignifikáns 0,001 szinten * szignifikáns 0,05 szinten Forrás: Mozaik 2001

2004 / tél


71

Ifjúság és környezet 8. táblázat A nõk legmagasabb iskolai szintjének társadalmi meghatározottsága, kohorszok szerint (standardizálatlan lineáris regressziós együtthatók, zárójelben a standard hibákkal)


A táblázatokban közölt mutatók alapján az alábbi megállapításokat fogalmazhatjuk meg: • Nemek szerint eltérõ R négyzet értékekkel van dolgunk, a regressziós modellek a férfiak esetében (kohorsztól függetlenül) nagyobb hányadot magyaráznak a függõ változó varianciájából. Ez azt jelenti, hogy a szülõk iskolai végzettsége erõteljesebb meghatározója a férfiak továbbtanulásának, mint a nõkének. • A két idõsebb kohorszra17 alkotott modellek magyarázóerejüket tekintve a fiúk esetében egyáltalán nem, a nõk esetében pedig alig különböznek. Ez azt jelenti, hogy a legmagasabb iskolai szint elérésének képzési háttér szerinti meghatározottsága idõben nem változott. • A standardizálatlan együtthatók nemek szerinti különbségei – szintén a két idõsebb kohorszra vonatkozóan – érdekes összefüggésre hívják fel a figyelmet: mind a férfiak, mind a nõk esetében az ellenkezõ nemû szülõ iskolai végzettsége gyakorol nagyobb hatást a gyerekek továbbtanulásával kapcsolatos döntésekre.18 • Ezzel szemben az együtthatók kohorszonkénti eltérései minden esetben messze a standard hibán belülre esnek, emiatt a független változók parciális hatásának változatlan longitudinális trendjérõl adhatunk számot: az említett két korcsoportban az apa illetve az anya iskolai végzettségének gyereke továbbtanulására gyakorolt hatása idõben nem változott. Egyetlen kivételt e tekintetben a nõknél regisztráltunk, ahol a fiatalabb kohorszban az anya iskolai végzettsége – az idõsebb kohorszokkal szemben – már szignifikáns részt magyaráz a függõ változó varianciájából.

72


2004 / tél

Ahhoz, hogy a független változók hatásának longitudinális elemzésébe minden kohorszot bevonhassunk, egy újabb regressziós modellt alkottunk, amelyben a függõ változó legmagasabb kategóriája a mindenki számára elérhetõ iskolai szint, az érettségit adó középiskola lett. Amint várható volt, a kohorszok szerinti modellek – természetesen a fiatalabb korcsoport kivételével – veszítettek magyarázó-erejükbõl (9., 10. táblázat). Ugyanakkor a szülõk iskolai végzettségének longitudinális hatása egyértelmûbb trendeket követ: az érettségi végzettségben maximalizált iskolai szinttel kapcsolatos döntések képzettségi háttér szerinti meghatározottsága – különösen a nõk esetében – számottevõen kisebb a 15–19 évesek esetén, mint az idõsebb kohorszokban. A jelenség kétségkívül összefüggésben van azzal, hogy kohorszonként egyre kevesebb a megfelelõ középiskolás-korú népesség és hogy ennek egyre nagyobb hányadát a rendszerváltás után teret nyert, érettségi oklevelet nyújtó elméleti líceumok „iskolázzák be” (ahol – amint láthattuk – a lányok felülreprezentáltak). Ezzel magyarázható az, hogy a képzetlenebb származási háttérrel rendelkezõ nõknek megnövekedett az esélye a magasabb státusú középiskolákban való továbbtanulásra. Arra vonatkozóan, hogy az apa illetve az anya iskolai végzettségének hatása hogyan változik, a férfiakra vonatkozóan az adatok alapján továbbra sem adható egyértelmû válasz, a nõk esetében viszont úgy tûnik, hogy az anya iskolai végzettsége egyre erõteljesebb meghatározója a gyerek egyetem elõtti iskolaválasztásának. 9. táblázat A férfiak (érettségiben maximalizált) legmagasabb iskolai szintjének társadalmi meghatározottsága, kohorszok szerint (standardizálatlan lineáris regressziós együtthatók, zárójelben a standard hibákkal)


Ifjúság és környezet 10. táblázat A nõk (érettségiben maximalizált) legmagasabb iskolai szintjének társadalmi meghatározottsága, kohorszok szerint (standardizálatlan lineáris regressziós együtthatók, zárójelben a standard hibákkal)


Esélyegyenlõtlenségek az egyes iskolázottsági szintek elérésében19 Ebben a részben elõször azt vizsgáljuk, hogy a szülõk iskolai végzettsége milyen mértékû hatással van a gyerekeik továbbtanulására, mekkorák az esélyegyenlõtlenségek a különbözõ származási hátterû fiatalok között az egyes iskolai szintek elérésében. A kérdés strukturalista nézõpontú átfogalmazása így hangzana: az oktatási rendszernek melyik szinten a legnagyobb az áteresztõképessége és hol a legerõsebb a származás szerinti szelekció? Az esélyegyenlõtlenség mértékét elõször az ún. esélyhányadosokkal20 mértük, ami azt mutatja meg, hogy két különbözõ származási csoporthoz tartozó fiatalokat összehasonlítva, melyikben nagyobb és mennyivel az adott szintû továbbtanulás esélye (Bukodi 1998: 162). A vizsgálatban az apa iskolai végzettsége mentén két származási csoportot különítettünk el: az elsõben azok a fiatalok vannak, akiknek apja legfennebb szakiskolát végzett, a másodikba a legalább érettségi diplomával rendelkezõ apák gyerekei kerültek.21 Az így értelmezett származás hatását a már jól ismert döntési fa minden elágazásánál megvizsgáltuk. Mivel a fiatalok teljes iskolai életútját vizsgáltuk, elemzésünkbe csak a 20–29 éveseket vontuk be.22 A 11. táblázatban rögzített adatok egyértelmûen azt mutatják, hogy a származás szerinti szelekció az alacsonyabb iskolai szinteken, a középiskolába való belépéskor érvényesül a leginkább: a magasabb státusú apák gyerekeinek több, mint 6-szor nagyobb az esélye a közép-

iskolában való továbbtanulásra, mint azoknak, akiknek apja nem rendelkezik érettségi diplomával. Az adatokból továbbá az is látszik, hogy az esélyhátrányok ezen a szinten a nõk esetében fokozottabban érvényesülnek. Amennyiben azonban az általános vs. érettségi (I2) illetve szakiskola vs. érettségi (I2a) sorokat alaposabban megvizsgáljuk, rögtön kiderül, hogy az esélyhátrány nem specifikus jellege annak tulajdonítható, hogy a lányok közül lényegesen kevesebben járnak szakiskolába. A képzetlenebb származási háttérrel rendelkezõ lányoknak tehát az általános iskola befejezése után azért nehezebb továbbtanulni, mert rögtön egy magasabb szintû végzettségre – érettségi diplomára – „pályáznak”. Ezzel szemben a fiúk nagyobb hányada számára jelent a szakiskola alternatívát az érvényesüléshez, és ide több alacsonyabb végzettségû szülõ gyereke „befér”. A képzetlenebb társadalmi hátterû fiúk egy része számára emiatt az igazi vízválasztót a szakiskola vs. érettségi jelenti: ezért magasabb a fiúknál az esélykülönbség akkor, amikor a szakiskola helyett az érettségit adó középiskolában való továbbtanulás mellett döntenek. A felsõfokú továbbtanulásnál a képzettségi háttér szerinti szelekció, kisebb intenzitással ugyan, de továbbra is érvényesül: az alacsonyabb végzettségû apák érettségizett gyerekeinek több, mint négyszer kisebb az esélye egy felsõfokú intézményben való továbbtanulásra mint azoknak a fiataloknak, akiknek apjuk maga is érettségivel vagy annál értékesebb diplomával rendelkezik. A nemek szerinti különbségek itt is számottevõek, az alacsonyabb származási kategóriába tartozó lányok nagyobb 11. táblázat Iskolázottsági esélyhányadosok a 20–29 éves erdélyi magyar fiatalok körében (a legfeljebb szakiskolát végzett apák gyerekeinek továbbtanulási esélyei a legalább érettségi diplomával rendelkezõ apák gyerekeihez viszonyítva) – nemek szerint


2004 / tél


73

Ifjúság és környezet relatív eséllyel nyernek felvételt egy felsõoktatási intézménybe, mint a hasonló helyzetû fiú társaik. Elõnyük különösképpen az egyetemi oktatásba való felvételkor érvényesül (az ennek megfelelõ esélyhányados értéke 3,3, szemben a fiúk körében regisztrált 4,6-al.). Végül a legkisebb esélykülönbségeket (lányok és fiúk körében egyaránt) a látogatott felsõfokú intézmény típusa szerint rögzítettük: a képzettebb származási hátterû fiatalok körében „csupán” 1,8-szor valószínûbb az egyetemi képzés választása a fõiskolaival szemben. Ez a jelenség sokkal inkább a romániai felsõoktatás egyik sajátosságára, mint az esélyek kiegyenlítõdésére hívja fel a figyelmet ezen az iskolai szinten. Arról van szó ugyanis, hogy a rendszerváltást követõ idõszakban átjárhatóbbá vált a határ a fõiskola és az egyetemi képzés között, ami a felsõoktatás amúgy sem alacsony sztenderditásának megnövekedéséhez vezetett. Emiatt a legtöbb szakon sem a képzés curriculuma, sem a kétféle diploma munkaerõ-piaci konverzióértéke nem különbözik számottevõen, emiatt ezek a szempontok az iskolaválasztásnál is veszítettek relevanciájukból. Az iskolázottsági esélyek iskolai életúton belüli alakulásával kapcsolatosan összességében azt mondhatjuk tehát, hogy az erdélyi magyar 20–29 éves fiataloknál a képzettségi háttér meghatározó ereje az alacsonyabb iskolai szintektõl a magasabbak irányába csökken. Vizsgáljuk meg, hogy mindkét kohorszunkra vonatkozóan érvényes-e ez az állítás, vagy ellenkezõleg, a származás továbbtanulásra gyakorolt hatását illetõen idõben változás következett be.

A származás hatásának idõbeli változása Ezzel kapcsolatban a 12. táblázatban közölt adatok azt mutatják, hogy az idõsebb kohorsznak még hasonló mértékû szelekcióval kellett szembesülnie mind a középiskolába, mind a felsõfokú intézménybe való felvételkor: a kevésbé képzett apák gyerekeinek mindkét elágazásnál több, mint hatszoros volt az esélyhátránya azokkal szemben, akiknek apja legalább érettségi diplomával rendelkezik. Minden bizonnyal a fõiskolai és az egyetemi beiskolázási számok megnövekedésének közvetett hatását kell látnunk amögött, hogy a

74


2004 / tél

magasabb szinten rögzített esélyhányadosok a 20–24 évesek körében már kisebbek. Mind e közben a középiskolába való belépés származás szerinti meghatározottsága nem változott számottevõen.23 A felsõfokú oktatás „áteresztõképességének” megnövekedése érthetõ tehát, hiszen változatlan származási összetételû rekrutációs alapokon bõvült. 12. táblázat Iskolázottsági esélyhányadosok a 20–29 éves erdélyi magyar fiatalok körében (a legfeljebb szakiskolát végzett apák gyerekeinek továbbtanulási esélyei a legalább érettségi diplomával rendelkezõ apák gyerekeihez viszonyítva) – kohorszok szerint


Összefoglalás és tárgyalás Tanulmányunkban az erdélyi magyar fiatalok iskolázottsági esélyeit, annak származás szerinti meghatározottságát, illetve a származás hatásának idõbeli változását tárgyaltuk. Szintetizálva a korábban elmondottakat, a vizsgált népesség továbbtanulási esélyeirõl valamint annak származási meghatározottságáról az alábbiakat jelenthetjük ki: • A jelenlegi iskolai szint kohorszok szerinti megoszlásai magukon viselik a rendszerváltás után folyamatosan átalakuló romániai oktatási szerkezet alapvetõ jegyeit. Eszerint a rendszerváltást követõ idõszakban több fiatal hagyta abba tanulmányait már az általános iskola befejezése elõtt, csökkent a szakiskolai képzésben résztvevõk relatív aránya és emelkedett a líceumban tanulóké. A beiskolázási számok folyamatos növelése miatt egyre több fiatal tanul tovább egyetemen. • A származás (képzettségi háttér és vagyoni helyzet) meghatározó ereje az alacsonyabb iskolai szintektõl a magasabbak irányába csökken. Ugyanakkor a továbbtanulás magyarázatában a középiskolai szinten a vagyoni

Ifjúság és környezet helyzetnek, a felsõfokú szinten pedig a képzettségi háttérnek van elsõrendû szerepe. • A középiskolai továbbtanulásnál megszûnni látszanak a nem specifikus különbségek, ezzel szemben növekedett a nõk esélyhátránya az egyetemre való belépéskor. Az alacsonyabb származási kategóriába tartozó lányok a középiskolai felvételnél kisebb, az egyetemi felvételnél viszont nagyobb relatív eséllyel indulnak, mint a hasonló helyzetû fiú társaik. Ugyanakkor a képzettségi háttér hatása az alsóbb szintektõl a felsõk fele intenzívebben csökken a fiúknál, mint a lányoknál. • A származás hatását tekintve kohorszok szerint is szignifikáns eltéréseket jegyeztünk, ebbõl következtettünk az iskolázottsági esélyek idõbeni alakulására. Lineáris regressziós modelljeink azt mutatják, hogy a legmagasabb iskolai szint elérésének képzettségi háttér szerinti meghatározottságát illetõen a két idõsebb kohorsz között nincs számottevõ változás, a 15–19 éveseknél kapott adatok alapján azonban annak csökkenése várható. Ennél markánsabb idõbeli elmozdulásokat jegyeztünk az egyes iskolai szinteken, különösen a független változóként bevont tõketényezõk parciális hatásait illetõen. Eszerint mind a középiskolai, mind az egyetemi továbbtanulásban egyre hangsúlyosabb relatív szerepet kap a vagyoni helyzet, a képzettségi háttér szerepe úgy tûnik, hogy az egyes szinteken belüli differenciációban játszik fontos szerepet: a magasabb képzettségi hátterû fiatalok egyre inkább választanak szakiskola helyett líceumot, fõiskola helyett egyetemet. Elemzésünk egyik lényegi mondandója tehát az, hogy a származás hatása az iskolázottsági esélyek magyarázatában leginkább az alsóbb iskolai szinteken érvényesül és a magasabbak irányába csökken. Amint láthattuk, a jelenség magyarázatára számos teoretikus magyarázat kínálkozik. Bár a rendelkezésünkre álló empirikus háttéranyag korlátozott volta nem teszi lehetõvé pontos ellenõrzésüket, számos pro és kontra érvet sorakoztathatunk fel egyikük vagy másikuk mellett. A Müller (idézi Bloosfeld és Shavitt, 1993) által javasolt életpálya-modell szerint a gyerekek

iskolaválasztása nagymértékben a szülei preferenciáinak (és emiatt anyagi-társadalmi helyzetének) függvénye, ez a szülõi befolyás azonban a fiatalok önállósodásával párhuzamosan csökken, a magasabb iskolai szinteken való továbbtanulással tehát a fiatalok egyre inkább maguk hozzák a továbbtanulással kapcsolatos döntéseiket. Az elmélet implicit módon egy kevésbé költséges felsõfokú iskoláztatási rendszert feltételez vagy anyagilag önállósodott és jól szituált fiatalokat. Az anyagi helyzetre vonatkozó feltétel Romániára vonatkozóan nyilvánvalóan nem teljesül, hiszen a rendszerváltást követõ években az eleve alacsony reálbérek tovább csökkentek, a munkanélküliek aránya pedig a fiatalok körében a legmagasabb. Az iskoláztatás költségeivel kapcsolatban pedig fontos megemlíteni, hogy az állam által a felsõoktatásra fordított erõforrások mértéke nem egyenesen arányban változott a hallgatói létszámnövekedéssel, ami a tandíjköteles (államilag nem, vagy csak részben támogatott) helyek megjelenése mellett egyéb költségterheléssel is járt a hallgatókra nézve.29 A Müller-féle elmélet felsõoktatásra vonatkozó premisszái tehát kevésbé érvényesek a romániai magyar hallgatókra nézve, magyarázatát maradéktalanul nem vonatkoztathatjuk az általunk vizsgált népességre. Elsõ látásra plauzibilisnek tûnik Mare a „szelekciós mechanizmusokra” vonatkozó tézise, miszerint a korai iskolai átmenetekben a képzetlenebb származási hátterû fiatalok igen erõs szelekciós szûrõn mennek át ennélfogva csak a legjobban képzettek jutnak el a magasabb iskolai szintekre. Emiatt a felsõfokú intézménybe való felvételkor – hasonló teljesítményû fiatalokról lévén szó – kevésbé számítanak a származási különbségek. Mare hipotézisét nem áll módunkban hitelesen ellenõrizni, hiszen magyarázatában az iskolai teljesítmény kiemelt fontosságú, erre vonatkozó adatok pedig nem állnak rendelkezésünkre. Viszonylag pontos statisztikai adataink vannak viszont az egyes iskolai szinteken való továbbtanulás, ezáltal pedig a „szûrés” mértékét illetõen. Amint azt már többször említettük, a romániai magyar szakoktatásban tanulóhiánnyal küszködnek, a belsõ-erdélyi nagyvárosokban – hasonló okok miatt – gyakorlatilag nincs magyar nyelvû szakiskolai képzés, az általános

2004 / tél


75

Ifjúság és környezet iskolát végzett tanulók csaknem 80 százaléka líceumban tanul tovább és az említett demográfiai trendek miatt ez az arány növekvõben van. A bizonytalan munkaerõ-piaci feltételek miatt specifikus képzést nyújtani nem tudó líceumi oktatásból az érettségizettek egyre növekvõ hányada számára nyílnak meg a felsõfokú oktatási intézmények kapui. Ezek alapján – különösen a rendszerváltás elõtti igen komoly teljesítmény-szelekció tapasztalata után – nagy kockázattal lehet azt az álláspontot fenntartani, hogy az említett iskolai szinteken erõs teljesítményszûrõvel találják szembe magukat a középvagy felsõszintû oktatásba bebocsátást nyerni szándékozó fiatalok. Ehelyett – különösen a magasabb iskolai szinteken, ahol az oktatás bõvülésével párhuzamosan növekedtek a taníttatás költségei – a vagyoni helyzet szelekciós funkciója értékelõdik fel, és – amint az idõbeli trendeket vizsgálva láthattuk – egyre hangsúlyosabb szerepet kap. A meglévõ adataink alapján nem állt módunkban megvizsgálni azt, hogy a kevésbé költséges oktatási formák 2001 utáni megjelenése – elsõsorban a vidéki városokban folyamatosan kiépülõ fõiskolai hálózat, valamint a magyar állam által támogatott EMTE Sapientia Egyetem székelyföldi szakjainak beindítása – átrendezte-e a felsõfokú továbbtanulás esélyeinek származás szerinti meghatározottságát. Az azonban egyértelmûen látszik, hogy a romániai magyar felsõoktatás a tömegoktatás pályájára lépett, ahol a konkurencia lassan a kínálati oldalon van. Ez szükségképpen egy minõségi alapú belsõ differenciációhoz kellene, hogy vezessen, aminek alapja a piacképes tudás közvetítésében szerzett kompetencia. Mindaddig azonban, amíg az oktatásban a magas sztenderditású általános képzés az államilag támogatott (és akadémiai státusuk megszerzése érdekében ehhez kell igazodniuk a magánintézményeknek is), az igazi szelekció a munkaerõ-piacra való kilépéskor megy végbe. Ilyen körülmények között az oktatás szerepe a mobilitási esélyek meghatározásában jóval redukáltabb, hiszen a megszerzett oklevél nem garantál biztos karriert. Fennáll annak veszélye, hogy a tömegesedõ felsõoktatás ilyenformán tovább gyarapítja az „üres státusok” és a diplomás emigránsok számát. Ezek alapján valószínû tehát, hogy az alacsonyabb társadalmi

76


2004 / tél

pozíciójú rétegeknél az egyre nagyobb költségterheléssel járó taníttatás továbbra is meglehetõsen kockázatos befektetésnek tûnik. Véleményünk szerint egy ilyen összetételû költség-haszon modellben magyarázható az, hogy a magasabb beiskolázási számok ellenére a két idõsebb kohorsznál nem csökkentek a származási esélyhátrányok. (Mint ahogy azt a bevezetõben bemutatott elemzések is igazolták). A jobb társadalmi pozíciójú 15–19 évesek esetén a középiskolai továbbtanulás mértéke már nagyon közel vannak az ún. telítettségi fokhoz, és az esélyek kiegyenlítõdése irányába mutató trendek nagy valószínûséggel a szaturációs (maximálisan fenntartott egyenlõtlenség) modell kereteiben értelmezhetõek.

Irodalom Andorka R.–A. Simkus. (1983): Az iskolai végzettség és a szülõi család helyzete. Statisztikai Szemle, 6. Bloosfeld H. P.–Shavit Y. (1993): Persistent Inequality: Changing Educational Attainment in Thirteen Countries. Boulder: Westwiew Press. Boudon R. (1974): Education, Opportunity and Social Inequality: Changing Prospects in Western Society. New York: Wiley. Bourdieu P.–Passeron J. C. (1977): Reproduction in Education, Society and Culture. Beverly Hills: Sage. Bukodi E. (1998): Nõttek-e az iskolázottsági esélyegyenlõségek. Századvég, 2. Cartana, C. (2000): Mobilitate sociala in Romania. Aspecte cantitative si calitative la nivel national si in profil teritorial. (Társadalmi mobilitás Romániában. Kvantitatív és kvalitatív aspektusok országos és regionális szinten). Sociologie Romaneasca, 1. Erdei I.–Papp Z. A. (2001): A romániai magyar hallgatók a felsõfokú képzésben. In: Bodó Barna (szerk.): Romániai magyar évkönyv 2001. Temesvár–Kolozsvár: Szórvány Alapítvány–Polis Könyvkiadó. Ferge Zs. (1972): A társadalmi struktúra és az iskolarendszer közötti néhány összefüggés. In: uõ.: Társadalompolitikai tanulmányok. Budapest: Gondolat. Goldthorpe J. (1996): Class Analyisis and the Reorientation of Class Theory: the Case of Persisting Differentials in Educational Attainment. British Journal of Sociology, 47. Mare R. (1980): Social Background and School Continuation Decisions. Journal of the American Statistical Association, 75.

Ifjúság és környezet Minorities and Education in Romania 2000–2001 School Year. 2001. Bucharest: Ministry of Public Information, Ministry of Education and Research. Murvai L. (2000a): Magyar nyelvû oktatás Romániában (1989–1999). In: Bodó Barna (szerk.): Romániai magyar évkönyv 2001. Temesvár–Kolozsvár: Szórvány Alapítvány–Polis Könyvkiadó. Murvai L. (2000b): A számok hermeneutikája. A romániai magyar oktatás tíz éve 1990–2000. Budapest: Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága. Murvai L. (2001): Invatamantul pentru minoritati nationale in Romania. (Oktatási rendszer a nemzeti kisebbségek számára Romániában). Sfera Politicii, 97–98. Papp Z. A. (1998): A romániai magyar oktatás helyzete 1989 után. Magyar Kisebbség, 3/1998. www.hhrf.org/magyarkisebbseg/9803/m980321 Péter L. (2002): Civil Kurázsi – Politikai kultúra kutatása a kolozsvári egyetemen. WEB, 10. Róbert P. (2001a): Egyenlõtlen esélyek az iskolai képzésben. In: Társadalmi mobilitás a tények és vélemények tükrében. Budapest: Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság–Századvég Kiadó. Róbert P. (2001b): Hipotézisek az oktatás és a társadalmi mobilitás összefüggéseirõl In: Társadalmi mobilitás a tények és vélemények tükrében. Budapest: Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság–Századvég Kiadó. Rudas T. (1993): Kontingencia táblák elemzése. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Scott J. (1996): Comment on Goldthorpe. British Journal of Sociology, 47. Székelyi M.–Barna I. (2002): Túlélõkészlet az SPSShez. Budapest: Typotex. Szelényi Sz.–Aschaffenburg K. (1993): Inequalities in Educational Opportunity in Hungary. In: Bloosfeld H. P.–Shavit Y. (eds.): Persistent Inequality: Changing Educational Attainment in Thirteen Countries. Boulder: Westwiew Press. The Present Time in the Education of National Minorities is Romania. 2002. Bucharest: Ministry of Public Information. Veres V. (1998): Pénz vagy tudás? A kolozsvári román és magyar egyetemisták társadalmi háttere és az értelmiségi utánpótlás sajátosságai. Korunk, 6. http://www.hhrf.org/korunk/9806/6k05.htm Veres V. (2000): Nemzeti és állampolgári identitás az erdélyi középiskolások körében. In. Uõ. (szerk.): Nemzeti és nemzedéki integráció? Erdélyi közép-

iskolások átalakulásban. Kolozsvár–Budapest: Limes–Új Mandátum.

Jegyzetek 1 A vizsgálat empirikus alapját egy az ország népességére reprezentatív, 37 474 fõs mintán végzett kérdõíves felmérés adatai képezik. Az adatfelvételt a CURS közvélemény-kutató intézet végezte 1991-ben. Az iskolai mobilitás elemzésébe bevont alanyok száma 29897, ami a 25 éves és idõsebb (iskolai tanulmányaikat vélhetõen már befejezett) népesség mintabeli számát jelenti. 2 Sajnálatunkra az 1989 elõtti idõszakra vonatkozóan nincsenek megbízható adataink, pedig az idõsebb fiatalok iskolai éveik tekintélyes részét a szocializmus idején töltötték le (lásd 10. jegyzet) 3 Megjegyzendõ, hogy a hivatkozott adat az 1992-es népszámlálás eredményeibõl származik. A 2002-es népszámlálás szerint a magyarok aránya a teljes népességen belül 0,5 százalékkal, azaz 6,6 százalékra csökkent. 4 A táblázatban összevonva jelennek meg a szakiskolai és az ún. posztszekunder (posztliceális, technikum) oktatásban résztvevõk. Ezzel kapcsolatban fontos megjegyeznünk, hogy az anyanyelven folyó szakiskolai oktatás törvénybe foglalását a vizsgált periódusban hosszas vita övezte, ami intézményi szinten a magyarul oktató szakiskolák alacsony számában, az iskolaválasztás egyéni szintjén pedig a magyar nyelvû elméleti líceumok iránti preferenciában nyilvánult meg. Jelenleg egy, 1997-ben hozott, kormányrendelet szabályozza a magyar nyelvû szakoktatást, amely a Tanügyi Törvényt korrigálva lehetõvé teszi a magyar nyelven történõ tanulást a szakiskolákban. Ennek ellenére „rendezett magyar nyelvû szakmai képzést csak Kovászna és Hargita megye biztosít, Kolozs, Szatmár és Temes megyében 1997–1998-ra megszûnt a szakoktatás, a többi tizenkét megyében pedig el sem indult”. (Murvai, 2000b: 135) A posztszekunder szakoktatás ezzel szemben „a 36/1997-es sürgõsségi kormányhatározat által módosított tanügyi törvény értelmében indulhatott be az 1998–1999-es iskolai évvel kezdõdõen. Az elsõ évben 1347 diákot iskoláztunk be, a következõkben pedig 2094-et.” A szakoktatásban rögzített beiskolázási számok csaknem változatlan trendje mögött tehát tulajdonképpen

2004 / tél


77

Ifjúság és környezet 5

6

7

8

9

10

a szakiskolások csökkenõ, a technikumokban résztvevõk növekvõ száma figyelhetõ meg. A vizsgálatot a kolozsvári Max Weber Szakkollégium végezte az említett tanintézmények hallgatóira évfolyamok és egyetemi fakultások szerint reprezentatív, 418 fõs magyar és egy 404 fõs román mintán. A felmérést a Max Weber Szakkollégium tagjai végezték a Sapientia Kutatói Programok Intézetének támogatásával. A vizsgálat a magyarul tanuló erdélyi középiskolás diákokra iskolai szint és életkor szerint reprezentatív, 750 fõs mintán készült. Amellett, hogy vizsgálatunkban a teljes erdélyi fiatal népesség iskolázottsági mobilitása érdekelt, a két erdélyi alminta összevonására fõként a régiók közötti oktatási célú migráció mértékének ellenõrizhetetlensége miatt került sor. Ez a magyarázata annak is, hogy az adatokat az említett területi bontásban nem elemezzük. Az erdélyi magyar fiatalok számának területi megoszlásával arányosan Belsõ-Erdélyben és a Partiumban 1196, Székelyföldön 750 személyt kérdeztek meg. A továbbtanulási alternatívák körébe természetesen az iskolai tanulmányok befejezése is beletartozik. Az adatok értelmezését nagyban megkönnyíti, ha vázoljuk, hogy a különbözõ kohorszok a hivatalos beiskolázási normák szerint melyik évben érnek el/fejeznek be egy adott iskolai szintet. Az alábbi táblázat ezt szemlélteti: Iskolai szint

15–19

20–24

25–29

13

14

15

20–29

Befejezett 1996– 1991– 1986– 1986– általános iskola 2000 1995 1990 1995 Érettségi

2000– 1995– 1990– 1990– 2004 1999 1994 1999

Befejezett egyetem

2004– 1999– 1994– 1994– 2008 2003 1998 2003

11 A 15–19 évesek között 41 olyan esetet találtunk (7,1 százalék – lásd 5. táblázat), akik már elkezdték felsõfokú tanulmányaikat. Ezen fiatalok esetében az iskolai szintet az érettségit nyújtó középiskola szintjén maximalizáltuk lévén, hogy a 15–17 évesek számára a felsõfokú intézményben való továbbtanulás egy nem valós döntési alternatíva. 12 Számolnunk kell azzal is, hogy a fiatalok az érettségit követõen hosszabb-rövidebb szünet után is dönthetnek a továbbtanulásról vagy

78


2004 / tél

16

nyernek felvételt felsõfokú intézménybe. Ebben az értelemben a 25–29 éves korcsoportnak több gondolkodási ideje/próbálkozási lehetõsége van. A kohorszok közötti felsõfokú iskolázottsági esélyek összehasonlításánál erre külön felhívjuk a figyelmet. Nyomatékosan fel kell hívnunk a figyelmet, hogy a táblázatba foglalt adatok az egyes kohorszokon belüli arányokat jelölik, a líceumi tanulók relatív arányának enyhe növekedése nincs ellentmondásban tehát azzal, hogy egyre kevesebb a líceumi tanulók száma (lásd 2. táblázat). Az összehasonlításkor egyetlen csoportot képeztek a líceumot (vagy annál magasabb iskolát) végzettek és a líceumi tanulók egyaránt. Így lett a minimum líceumi iskolai szinten résztvevõk aránya rendre 76,2% (15–19 évesek), 72,7% (20–24 évesek) és 71,4% (25–29 évesek). A megfelelõ szignifikancia-próbákat elvégezve a teljes vizsgált népességre vonatkozóan azt mondhatjuk, hogy nincs szignifikáns különbség a fiúk és lányok között a középiskolai továbbtanulást illetõen, ám ez a kohorszonkénti eltérésekkel magyarázható: a 20–24 éveseknél a nõk, a 25–29 éveseknél a férfiak tanultak tovább magasabb arányban. Ez különösen a falvakon élõkre volt jellemzõ, ahol a kötelezõ tíz osztály megszûntével a megfelelõ helyi intézmények is beszüntették a 9–10. osztályos oktatást, és a továbbtanulásért általában újra ingázni kellett. Mindemellett a magán-földtulajdon visszaszerzése miatt látszólag megnövekedett a tradicionális (fiatal fiúkat segédként alkalmazó) munkaerõpiac felszívóképessége is, ami a továbbtanulás helyett több esetben inkább a munka irányába terelte az általános iskolát befejezett fiatalokat. Mivel az 1995–1999 közötti négy tanévben érettségizettek továbbtanulásával kapcsolatos statisztikáknak a birtokában vagyunk (lásd 4. táblázat), a 20–24 évesek pedig éppen ebben az idõszakban érettségiztek, módunkban áll ellenõrizni adataink megbízhatóságát. A statisztikák azt mutatják, hogy az említett periódusban az érettségizett fiatalok 57 százaléka tanult tovább, a felmérés adatai szerint pedig 62 százaléka. A különbség oka nagy valószínûséggel az, hogy a 20–24 évesek egy része nem az érettségi évében nyert felvételt valamely felsõoktatási intézménybe, emiatt az éves statisztikákban úgy jelent meg, mint aki nem tanul tovább.

Ifjúság és környezet 17 Ismételten fel kell hívnunk a figyelmet, hogy a 15–19 évesek körében a legmagasabb elérhetõ iskolai szintet az érettségit adó középiskolában maximáltuk, miközben az idõsebbek fõiskolai vagy egyetemi tanulmányokat is végezhetnek/végezhettek. A modellek magyarázóerejét valamint a regressziós együtthatókat emiatt csak a két idõsebb kohorsz esetében van értelme öszszehasonlítani. 18 A standardizálatlan regressziós együtthatók összehasonlításánál – a két függõ változó (apa és anya iskolai végzettsége) között fennálló igen nagy multikollinearitás miatt – fokozottan figyelnünk kellett a standard-hiba értékekre. Megállapításaink érvényességét minden esetben ellenõriztük olyan körülmények között is, amikor a multikollinearitást mûvileg kiküszöböltük (a két független változót rendre a reziduálisokkal helyettesítettük és az így alkotott regressziós modellek együtthatóit összehasonlítottuk). 19 A továbbiakban a mondandónk csak a 20–29 éves fiatalokra vonatkozik. 20 Az esélyhányados értelmezéséhez lásd pl. Székelyi–Barna, 2002:379–380; Rudas, 1993. 21 A mobilitás-vizsgálatokban megszokottól eltérõen az apáknál ezúttal nem a legmagasabb és a legalacsonyabb (általános vs. egyetemi) végzettségi cso-

portokat különítettük el. Az igen alacsony cellánkénti esetszámok miatt célszerûbbnek látszott mintánkat az érettségi mentén kettéválasztani. 22 Az alsóbb iskolai szinteken bevonhattuk volna ugyan a 15–19 éves fiatalokat is, ez azonban azt jelentette volna, hogy nem ugyanazzal a népességgel dolgozunk az alacsonyabb és a magasabb szinteken. Ez az iskolai életúton belüli – különbözõ iskolai szintekhez tartozó – esélyhányadosok összehasonlítását tette volna nehézkessé. 23 Jeleznünk kell azonban, hogy – az érettségiben maximált legmagasabb iskolai szintre vonatkozó lineáris regressziós modelljeink alapján (ahol a 15–19 évesek is szerepelnek: 9. és 10. táblázat) – a legfiatalabb kohorszban a középiskolába való belépésnél rögzített esélyhátrányok is már csökkenõ tendenciát mutatnak. 24 Ezek közül, hogy csak a legfontosabbat említsük: a hallgatók egyre kisebb hányada jutott állami bentlakás-helyhez, ami a lakbérek és lakásárak jelentõs megnövekedését eredményezte az egyetemi városokban. Ehhez kapcsolódóan meg kell említenünk továbbá az egyre inkább meritokratikus alapokra helyezett ösztöndíj-politikát is, melynek nyomán a támogatásra fordítható keretösszeg csupán körülbelül 10–15 százalékát fordítják ún. szociális ösztöndíjakra.

Ifjúság és környezet Szécsi Anna

A harmadik biológiai nem A T R A N S Z S Z E X U A L I T Á S M I N T T Á R S A D A L M I A LT E R N A T Í VA T H A I F Ö L D Ö N

Az utóbbi években a nemi identitás, és ezek kifejezési formái meglepõen sokszínûen jelentek meg hazánkban. Sokan ezt azzal magyarázzák hogy a társadalom már könnyebben tolerálja a másságot mint korábban, akit pedig riaszt a jelenség némi iróniával csak annyit jegyez meg hogy „manapság divat homokosnak lenni”. A történet azonban nem ilyen egyszerû. A nemi identitás, nemi szerepek felvétele többek között a nemi szocializáció folyamata alatt alakul ki, tanult sémák, modellek és minták révén. As nyugati keresztény–zsidó kultúrkörben ezek a viselkedési minták csupán a férfi és a nõ kategóriáját engedik meg, míg tudjuk, láthatjuk, hogy ennél jóval bonyolultabb nemi identitások léteznek. Egyéves thaiföldi tanulmányutam során azt tapasztaltam, hogy bizonyos kultúrákban a szexuális nemre adott minták sokkal több alternatívát rejtenek magukban, mint Magyarországon. Tanulmányom célja, hogy dokumentált kutatások és eredmények alapján megvizsgáljam a homoszexualitás hagyományos kulturális szerepét, mely nagyban különbözik a nyugati és keleti kultúrkörben. Nem térek ki a jelenség biológiai magyarázataira, jelen írás leginkább a szexualitás különbözõ kifejezési formáinak társadalmi és kulturális vetületeivel foglalkozik. Tanulmányomban nem preferálom a „homoszexuális” szót, lévén ez a terminus az európai pszichoanalízis által használt kifejezés, hagyományosan két egynemû közötti szexuális aktusra utal, mely, az általam vizsgált kérdéskörben nem fedi a vizsgált célcsoportot. A történelem során az európai gyarmatosítók rendre elbizonytalanodtak azon jelenségek pontos megfogalmazásában, melyekkel más kultúrákban találkoztak. Az európai „homoszexuális” terminus egy olyan gyûjtõnév, mely a hagyományos férfi–nõ szexuális kapcsolaton kívül minden mást lefed. Vélemé-

80


2004 / tél

nyem szerint azonban ez a megjelölés hiányos, és kiegészítésre szorul. A szavak: transszexuális, homoszexuális, transzvesztita, hermafrodita stb., mindannyiunk számára ismerõsen hangzanak. Tanulmányomban a nyugati szakirodalom által használt terminusokat szeretném újraértékelni, és ázsiai kontextusba helyezni õket, fõleg azért, mert egyéves thaiföldi tartózkodásom alatt személyesen tapasztaltam, hogy a nyugati kultúrában a másságot magyarázó tanulmányok igen felszínesen és csak nagy vonalakban magyarázzák az ázsiai „másságot”; általában figyelmen kívül hagyva a történelmi, vallási, kulturális hátteret. Egyúttal magyarázatot keresek arra, hogy mi az oka a hagyományos Nyugat és Kelet által képviselt vélemények oly nagy eltérésének e témában. A szexuálszociológia tudja, hogy a nemi szocializáció során az egyén a nemi szerepeket és identitást olyan minták és sémák során sajátítja el, mely az adott kultúrára és társadalomra jellemzõ. Írásom célja hogy felvillantsam azon jelenségeket, melyek egy teljesen más kulturális közegben, Thaiföldön, sémaként és mintaként szolgálhatnak a nemi identitás keresése közben. Annak ellenére, hogy a homoszexualitás és transszexualitás nem ugyanazt a fogalmat takarják, az elmúlt ötven év kivételével nyugaton a deviánsnak minõsített szexuális viselkedést minden esetben pusztán egy szóval: a homoszexualitással definiálták. Thaiföldre ennek ellenkezõje igaz. A történelem során, bár ismerték a homoszexualitást, együtt kezelték a transszexualizmussal. Ebbõl kifolyólag igen nehéz csupán homoszexualitásról vagy transszexualitásról beszélnünk. Bár tárgyunk a transzszexualitás, ennek vizsgálatakor nem feledkezhetem meg róla, hogy több száz éven keresztül ezt a két jelenséget nem különböztették meg egymástól.

Ifjúság és környezet A téma bemutatásánál elengedhetetlen a homoszexualitás helyi történetének áttekintése. A „homoszexuális” kifejezés a 20. század közepén jelent meg Thaiföldön. Az elmúlt pár évtizedben „deviáns” szexuális orientáltságú csoportok kezdték el használni ezt a kifejezést saját maguk elhelyezésére a szexuális identitás koordináta-rendszerében, többek között azzal a céllal, hogy magukat a hagyományos thai kathoeytól megkülönböztessék. Leginkább az angol „gay” kifejezést használják, míg a leszbikusok a „tomboy”, „dee” szavakat. Egy kathoey nem rendelkezik homoszexuális identitással, és egy homoszexuális sem gondol úgy magára mint kathoeyra. Az európai utazók a kezdetek kezdetétõl elborzadva tapasztalták, hogy a nyugatitól eltérõ kultúrákban nemhogy elfogadott és természetes, de sokszor támogatott és tradicionálisan funkcióval bíró jelenség az egynemûek közötti szexuális érintkezés. Figyelmen kívül hagyva a törzsi kultúrák által gyakorolt vallás és szokásrendszert, a fent említett „barbár” és „természetellenes” szokásokat keresztény módszerességgel kezdték kiírtani, sokszor rendkívül drasztikus módszereket alkalmazva, melynek folyománya a ma tapasztalható szexuális identitászavar és általános homoszexualitásellenesség. A homoszexuális megnevezés azért sem helytálló, mivel pusztán a nemi orientációra utal, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a törzsi kultúrákban gyakran nem (csak) a pszicho-szexuális értelemben használt identitásról volt/van szó, hanem az ellentétes nem társadalmi szerepének felvételérõl. Az egynemûek közötti szexuális kapcsolat a történelem folyamán a világ minden táján létezett és letézik. A nem nyugati kulturákban a legritkább esetben jelentett megbélyegzést, a jelenséget gyakran nemcsak tolerálták, elfogadták, hanem támogatták is. Ezt az értékrendszert a nyugati kultúrkör, szokás- és értékrendszer változtatta meg gyökeresen, bûnösnek és Isten ellen való véteknek titulálva azt. Érdekesnek találom, hogy az a nyugati kulturális értékrend, amely a homofóbiát egykor elterjesztette, ma ennek ellenkezõjére törekszik. Az általunk ismert egyenjogúságért küzdõ melegmozgalmak szinte kivétel nélkül Amerikából vagy Európából érkeznek. Mára az egykori gyarmatosítók által integrált ho-

moszexuális-ellenes értékek azonban olyan mélyen beivódtak a nem-nyugati kultúrákba, hogy gyakran elfelejtik, valamikor ezek ellenkezõje volt természetes. Mégis, elmondhatjuk, hogy számtalan helyen élnek még azok a szokások (sokszor átalakult formában), melyek annak idején oly nagyon megbotránkoztatták a keresztény világot. Egyének által alkotott közösséget különbözõ közös, vagy eltérõ jellegzetességek alapján határozhatunk meg. Ezek a jellemzõk a csoporthoz tartozó és azon kívülálló egyének által fogalmazódnak meg. Ha egy magyar ember kulturális identitását próbálja hangsúlyozni, többek között a magyar nyelvet, magyar történelmet, pirospaprikát és kereszténységet fogja említeni. De egy magyar mégiscsak akkor tekinthetõ magyarnak, ha mások is annak tartják, definiálják. Mivel mindez szubjektív és viszonylagos, a két pont (határok, magyar vagy sem) közötti terület nem határozható meg másképp, mint egyfajta átmeneti territórium. Az átmenetet szeretném átvetíteni a nemek kérdésének területére – ismét nyugati terminust használva (amely mégis inkább közelít az általam késõbb vizsgált csoport definiálására) –, hogy érthetõbbé tegyem az ázsiai transzszexuális kultúra mibenlétet. A nemek, és nemek viszonyának vizsgálatakor általában a nyugati szociológia által dominált bipoláris rendszert használjuk. Bipoláris abban az értelemben, hogy az egyén nemét kizárólag biológiai alapon határozzák meg, vagyis a nemi szervek alapján. Ez a megközelítés, elõjogot élvez minden más nemeket vizsgáló koncepció mellett, ez viszont azt eredményezi, hogy a „szexuális nem” kifejezés csak férfit, vagy nõt jelenthet.(Kesler és McKenna, 1978) Ez a megközelítés problematikussá teszi a nem variációinak magyarázatát, mint ahogy ezt már a nyugati tudós világ is megfogalmazta. (Anne Bolin, 1988; Dallas Denny, 1994) A nemek meghatározása és viszonya Dél-Ázsiában pusztán biológiai módszerekkel gyakorlatilag felmérhetetlen. Ázsiai kontextusban vizsgálva a nemeket elmondhatjuk, hogy a „szexuális nem” legalább annyira szociológiai kérdés, mint biológiai fogalom. A „szexuális nem” határai bizonyos értelemben igen homályosak, fõleg ha egy pillantást vetünk a dél-ázsiai homoszexuális és

2004 / tél


81

Ifjúság és környezet traszszexuális szubkultúrákra. Az „átmeneti territóriumon lévõk” meghatározása igen széles spektrumon mozog, beszélhetünk nõkrõl, férfiakról, homoszexuálisokról, transzszexuálisokról, hetero- vagy biszexuálisokról, transzvesztitákról, plasztikai mûtéten még nem, részben, vagy már átesettekrõl. Ahogy Alan Bell és Martin Weinberg (1978) vizsgálatában olvasható, a nemek orientációjának, fúziójának és definíciójának permutációja gyakorlatilag végtelen. Ebbõl a megfontolásból a nõ és férfi közt húzódó territóriumot leginkább, mint a „harmadik nem” szokás jellemezni. Honnan közelíthetõ meg tehát az azonos nemûek közötti szexuális érintkezés, mint nemdeviáns viselkedés? Például Afrikából. Nigériában a Hausa törzsben, létezik egy szó: „yan daudu”. A szó hagyományosan olyan férfiakat jelöl, akik nõként viselkednek. Hagyományos nõi munkát végeznek, nõi neveket használnak, magas nõi hangon beszélnek, és gyakran romantikus, szexuális kapcsolatuk van „igazi” férfiakkal. Kiterjedt kapcsolatrendszert építettek ki, mely a törzsi határokat átlépve egész Szudánig terjed. Barátnõnek tekintik egymást, és egymással sosem alakítanak ki szexuális kapcsolatot. Ezek a férfiak nem tesznek erõfeszítést annak érdekében, hogy úgy nézzenek ki, mint a nõk, rövid hajat és bajuszt is viselhetnek. A házasságkötés és gyereknemzés, a szexuális orientációt figyelmen kívül hagyva hagyományos, vágyott célja az életnek, és a yan dauduk meg is nõsülnek és családot alapítanak. Mégis, legtöbbször nem élnek egy háztartásban a családdal, a kapcsolat alkalmankénti látogatásra, ajándékozásra szûkül. Sokan közülük prostitúcióból élnek, ám ez a valóságban leginkább egy stabil párkapcsolatot jelent hagyományos férfiszerepet viselõ férfiakkal, akik a szexuális kapcsolatért cserébe anyagilag támogatják a yan daudukat. (Geschiere, 1994) A prekolonizált fülöp-szigeti társadalomban minden törzs életét a törzsfõnök felügyelte, azonban minden törzshöz tartozott egy varázsló is, aki ha lehet, még nagyobb hatalommal bírt. Befolyásuknak nem politikai vagy gazdasági okai voltak, természetfölötti képességeik emelték õket a törzs élére. A „babaylan” vagy „catalonan” vallási vezetõ volt, és egyben a törzsfõnök tanácsadója is. A legtöbb esetben a „babaylan” funkciót egy

82


2004 / tél

„bayoguin” töltötte be, egy férfi, „aki olyan, mint egy nõ”. A hermafrodita Bathala isten széles népszerûségnek örvendett, amibõl az következett, hogy a biszexualitást és többnemûséget isteni eredetûnek tulajdonították. A babaylanok férfiakkal éltek és kötöttek házasságot, és nagy megtiszteltetésnek számított, ha egy fiatal fiút az a kiváltság ért, hogy együtt élhetett egy babaylannal. Ez a kapcsolat addig tarthatott, míg a fiú elég idõs nem lett, hogy családot alapítson. (Fleras, 1993) Új-Guineá-ban hasonló jelenségeket figyeltek meg. Az Indonéziai szigeteken elterjedt szokás volt a homoszexualitás gyakorlása. A szodómia a beavatási szertartás része volt, melynek során a hiedelem szerint a fiatal fiú egy idõsebb férfi ondóval való megtermékenyítése útján válik önmaga is termékennyé. Ez a gyakorlat nem volt kötelezõ, és maga a „megtermékenyítés” a törzsi szokásoktól függõen a gyakorlatban nem feltétlenül jelentette az anális szexuális aktus létrejöttét, lehetett pusztán szimbolikus is. A beavatott és megtermékenyítõ között azonban minden alkalommal szoros kötõdés alakult ki, mely nem szexuális, inkább tanító–diák kapcsolathoz hasonlítható, és sokszor a beavatási periódus végeztével sem szakadt meg. (Knauft, 1990) A Polinéziában gyakorlott rítusok szintén sokkolták a nyugati utazókat. Isten és a Korona nevében gyarmatosító európaiak elborzadva tapasztalták, hogy Hawaii-on nemcsak, hogy elfogadott a homoerotika, de gyakorlói a politikai hatalommal szoros összefüggésben a mindennapi életben is látványos szerephez jutottak. A hawaii törzsfõnöknek normális esetben legalább egy fiatal fiúszeretõje (ainake) volt, aki nemcsak szeretõként, hanem politikai tanácsadóként, magas adminisztrációs funkcionáriusként, közvetítõként is mindennapi kapcsolatban állt a gyarmatosító elittel. Gyakran megtörtént, hogy a törzsfõkkel tárgyalni csak az ainake-kon keresztül lehetett. (Morris, 1990) Az iszlám világ sem nélkülözi a homoerotikát. Marokkóban a homoszexualitásról beszélni nem illik. A homoszexualitás bûn, attól a pillanattól kezdve, hogy az egyén a szexuális aktus közben a passzív oldalt képviseli. Ez gyengeségnek, alávalónak és betegségnek minõsül. Fiatal fiúk gyakran válnak idõsebb férfiak szexuális áldozatává. Ebben

Ifjúság és környezet az esetben az aktus funkciója nem a megalázás, hanem az erõ, hatalom kinyilvánítása. Fiú gyerekek szexuális tartalmú játékait tolerálják, de csak a pubertáskor eléréséig. Azt követõen az azonos nemûek szexuális érintkezése szégyennek számít. Fontos megemlíteni, hogy a nyugatival ellentétben, a muszlim világban sokkal nyiltabban jelentkezik a férfi–nõ közötti erõviszony jelentõsége. Attól kezdve, hogy az egyik fél a nõi, passzív szerepet képviseli a szexben, alacsonyabb rangúvá válik. Transzvesztiták szintén élnek Marokkóban. Nõi ruhában járnak, férfi nevüket megtartják, de nõi társadalmi szerepet vesznek fel, szexuális aktus esetén pedig a passzív oldalt képviselik. Sokan közülük csak átmenetileg transzvesztiták, késõbb megnõsülnek és családot alapítanak. (Van Gelder, 1993) Az amerikai kontinensen kialakult harmadik nemrõl már a huszadik század elején születtek tanulmányok. Több mint 150 északamerikai törzsben figyelték meg a jelenséget. Az észak-amerikai õslakosok között „fél nõ–fél férfi”, vagy „kétlelkû” kisebbséget a francia gyarmatosítók „berdache”-nek hívták, amely eredetileg egy arab szó, és férfi prostituáltat jelent. A terminus közel sem tûnik pontosnak, és igencsak megbélyegzõ. Úgy, mint délamerikai társaik, õk is nõi ruhát hordtak, nõi munkát végeztek, „igazi” férfi partnert választottak, és a közösség többi része úgy tekintette õket, mint istenek által megáldott teremtményeket. A legtöbb törzsben sokszor döntõbíróként mûködtek vitás ügyekben, és a vallási szertartások kiemelten fontos résztvevõi voltak. Afrikai társaikhoz hasonlóan, õk sem folytattak egymással szexuális viszonyt, ugyanabból az okból: vérfertõzésnek számított. Mint láthatjuk, a nem nyugati kultúrákban a szexuális partnerkapcsolatok nem csak biológiai alapon teremtõdtek. A hangsúly nem az egyének velük született nemére helyezõdött, hanem a társadalomban képviselt nemi szerepekre. Sabine Lang kutatásai azt feltételezik, hogy a „kétlelkû” emberek nem is feltétlenül folytattak szó szerinti szexuális viszonyt a biológiailag azonos nemûvel. Ha egy adott törzsben nem volt elég férfi, és egy fiatal lány gyerekkorától hajlott fiúszerepek felvételére, a törzs úgy nevelte fel mint hímnemût. Teljes jogú vadásznak és harcosnak tartották, késõbb

meg is nõsülhetett, ám ez a közösségben vállalt nemi szerepbõl és nem a nemi orientációból következett. (Lang, 1991) A jelenségnek számtalan példája van a világ minden táján, az azték (Kimball, 1993), maya (Olivier, 1990) kultúrában ugyanúgy megfigyelhetjük, mint ahogy megemlíthetjük az indiai „hijra”-kat, ománi „xaniths”-kat, a szibériai „ne’uchica”-kat, szamoai „fa’afafines”-ket, burmai „acault”-okat, és a lista korántsem teljes! Az pedig, hogy a nyugati kultúrában nem volt látványosan jelen, nem jelenti azt, hogy nem létezik. Jól ismert történelmi személyiségeket tekintünk ma a harmadik nemhez tartozónak, kétlelkûnek. Csak a 17-ik, 18-ik század Európájában több mint 100 esetet jegyeztek fel, de közéjük sorolhatjuk Jeanne d’Arc-ot, vagy I. János angol királyt is. Thaiföld hivatalos államvallása a Theravada buddhizmus, mely az ország lakosságának 95%-at érinti. A buddhizmus az i. e. 3. században jelent meg, és a ma gyakorolt thai vallás a hindu, az animista, a zen és a konfuciánus vallások keverékeként ma is a thaiok életének egyik legmeghatározóbb része. A buddhista templom nemcsak a vallási élet központja, de kórház, iskola is egyben, valamint a társadalmi élet színtere. A legtöbb thai férfi életében legalább egyszer szerzetesi életet él, mely idõszak pár naptól akár hosszú évekig is tarthat. Leggyakrabban három hónapot, egy esõs évszakot töltenek kolostorban, ahol tanulással és meditálással foglalkoznak. A buddhista vallás egyik legjellemzõbb vonása a tolerancia, mely lehetõvé teszi a szabad vallásgyakorlást az országban, ezért sok hindu, szikh, muszlim és keresztény él az országban. A buddhizmus megjelenése elõtt nemcsak Sziámban (Thaiföld régi neve), hanem délkelet Ázsiában is az animizmus volt a legelterjedtebb vallás. Valószínûleg ez nem csak a világnak erre a területére igaz. Majd minden õsi valláskultúra alapja az az elképzelés volt, hogy a minket körülvevõ természetben mindennek szelleme van. A szellemekben (phi) való hit Thaiföldön a mai napig él, a buddhizmus megjelenésével nem tûnt el, de integrálódott abba. Napjainkig állandó szertartások keretében hódolnak a fák, folyók, erdõk szellemeinek, ajándékot áldozva, hogy lekötelezzék a démoni,

2004 / tél


83

Ifjúság és környezet kártékony, vagy segítõ szellemeket. A balszerencsét, betegséget, természeti katasztrófákat legtöbbször az õsök bûneinek tulajdonítják, és kínosan ügyelnek arra, hogy ne bosszantsák fel a szellemeket. Északon, ahol az urbanizáció és iparosodás kevésbé jellemzõ, fellelhetjük azokat a szokásokat, melyek az elmúlt 2000 évben valószínûleg nem sokat változtak. Az õsi hiedelmek messze nem jelentettek akkora fenyegetést a terjedõ buddhista vallás számára, mint késõbb a kereszténységnek. A buddhizmus, mint ahogyan az késõbb a 10. században beáramló hindu brahmanizmus esetében is történt, egyszerûen magába építette a különbözõ vallási elemeket. A buddhizmus alapító gondolata, hogy az ember örökké szenved az érzéki és anyagi javak utáni vágyakozás ellen vívott harctól. Az emberi élet célja, hogy ezektõl a vágyaktól megszabaduljon, és önfegyelemre tegyen szert. A folyamat a reinkarnáció tana szerint számtalan újjászületés után fejezõdhet be, melynek során az emberi lélek kammát gyûjt és veszít. A kamma tulajdonképpen olyan metafizikai bónusz, melyet a buddhizmus megfelelõ gyakorlása alapján nyer vagy veszt az egyén. Számtalan útja van a kamma gyûjtésének, melynek célja, hogy az ember eljusson a nibbanába, ahol az ember spirituálisan megvilágosodik, és nem kell többé újjászületnie. Ez a gondolkodás hindu eredettel bír (karmával és nirvánával állíthatjuk párhuzamba), melynek lényege, hogy optimizmussal töltse meg a buddhista filozófiát. Mindenkinek esélye van egy jobb életre, és ennek elérése pusztán az egyén cselekedetein múlik. Mindezt a Tipitaka 45 fejezetbõl álló gyûjteménye tartalmazza, mely nagyjából a keresztény Ótestamentumnak felel meg. A Buddhista filozófia írásos rögzítése az 1. századra tehetõ, pali nyelven. A Tipitaka, az Ótestamentummal szemben nem két, hanem négy nemet különböztet meg. A négy nem: nõ, férfi, ubhatobyanjanaka és pandaka. Ez utóbbi kettõvel kapcsolatban rengeteg magyarázat, fordítás látott napvilágot, az ubhatobyanjanaka legvalószínûbb jelentése azonban: „Mindkét nem jellemzõ vonásait bíró egyén, hermafrodita.” vagy „olyan férfi vagy nõ, aki az azonos nemhez vonzódva

84


2004 / tél

elveszti rá jellemzõ nemi vonásait, és átveszi az ellenkezõ nemét, tehát képes heteroszexuális kapcsolatot létesíteni.” Ebben az értelemben az ubhatobyanjanaka utalhat nõre is, aki férfivé válik (itthi-ubhatobyanjanaka), illetve férfira, aki nõvé válik (purisa-ubhatobyanjanaka). A pandaka jelenthet „kasztrált férfi, eunuch”-ot, vagy „olyan személyt, aki nemének jellegzetes jegyeiben hiányossággal bír” és „olyan férfit, aki élvezetet talál másik férfival való szexuális kapcsolatban, miközben nõnek érzi magát.” A Tipitakában a következõket olvashatjuk a világteremtésrõl: „Amikor a világ még nem létezett, csak a hideg volt és a meleg, a két állapot egymást táplálva létrehozta a szelet a földet és a vizet. A csapadék a sziklákra csapódva létrehozta a moszatokat és tengeri növényeket, majd füvek és fák jöttek létre. A föld elemeibõl rovarok és bogarak születtek, vérbõl és húsból valók. A földbõl egy nõnemû született: Nang Itthang Gaiya Sangkasi, aki a virágok illatával táplálkozott. Verejtékét agyaggal öszszekeverve megformázta az állatokat, melyek füvekkel és fákkal táplálkoztak. A tûzbõl egy hímnemû született, Pu Sangaiya Sangkasi. Egy nap találkoztak, és férjjé és feleséggé lettek. Az õ gyermekeik voltak az elsõ emberek: a férfi, a nõ, és a hermafrodita.” (Az angol fordításban a harmadik nemet hermafroditaként említik, de mint azt már kifejtettem, a szónak sem angol, sem magyar megfelelõje nincs, nem orvosi értelemben értendõ, hanem egy olyan harmadik nemre utal, mely a nõ és férfi között van.) „…A három ember felcseperedett és három gyermekük született. Itthi, a nõ jobban szerette Pullingát a férfit, mint Napumsakát a hermafroditát. Mikor ezt Napumsaka látta, megölte Pullingát. Itthi nagyon szomorú lett, Pullinga testét egy Jhalatun fa alá helyezte, és ameddig a test el nem porladt, virágokat helyezett mellé. Nem sokkal késõbb Napumsaka is meghalt. Itthi az õ testét is elhelyezte, de soha többé nem ment oda. Pullinga sírját mindennap meglátogatta. Amikor a három gyermek ezt látta, azt kérdezték anyjuktól: »Mondd, miért áldozol virágot és rizst az elsõ férjed sírján, és soha nem teszed ezt a másiknál?« Itthi válaszolt: »Az elsõ kedves volt a szívemnek, és nagyon szerettem. A má-

Ifjúság és környezet sikat nem szerettem, nem volt kedves a szívemnek.«” A Tipitakában a történet egy másik változata is olvasható, melyben Napumsaka nõi része dominál, mindkettõre jellemzõ azonban, hogy a hermafrodita mellõzött szerepet kap a házasságban.1 A paliról thai nyelvre fordított kéziratokban, mind az ubhatobyanjanaka, mind a pandaka kathoeyként jelenik meg. A Royal Institute Thai Language Dictionary a következõképpen definiálja a kathoeyt: „Az a személy, aki férfi és nõi nemi jegyekkel is rendelkezik; az a személy, aki viselkedésben és szellemiségben az ellenkezõje, mint az eredeti neme.” A Manit Manitchaoren által szerkesztett 1983-as kéziszótár szerint: „A kathoey nem homoszexuális, vagy szexuálisan perverz. A kathoey olyan férfi, aki úgy öltözik, viselkedik és gondolkozik mint egy nõ, vagy olyan nõ, aki úgy öltözik, viselkedik és gondolkozik mint egy férfi.” Láthatjuk, hogy ezek az õsi legendák és mítoszok szöges ellentétben állnak a kereszténységbõl ismert Ádám és Éván alapuló teremtéstörténettel. A buddhista mitológiában a harmadik kategória nemcsak jelen van, de egy független önálló harmadik nemként definiálható. A koncepció, miszerint létezik egy harmadik nem, átívelni látszik a történelmen a modern idõkig, és napjainkban mint „phet thi sam” – a harmadik nem – vagy más néven: kathoey jelenik meg. Peter Jackson feltételezi, hogy a kathoey szó etimológiailag a khmer más/különbözõ szóból ered, ami a két ország évszázadokra visszanyúló közös múltja miatt lehetségesnek tûnik. A modern Thaiföldön a kathoey tehát egy olyan õsi szubkultúrát képvisel, melynek létjogosultságát sem a thaiok, sem a buddhista vallás nem kérdõjelezi meg. A Vinaya, mely a Tipitaka egyházi szabályokra utaló fejezete, leír néhány esetet, melynek során felszentelt buddhista papok döntöttek a nemváltoztatás mellett. Ezekben az esetekben alapos vizsgálat után, ha a személy méltónak találtatott a papi reverenda viselésére, engedélyt kaphatott nõi kolostorba vonulásra. A buddhizmus úgy tartja, egy személy azért születik kathoeynak, mert elõzõ életében megsértette a szexuális erkölcsöket. Ennek egyenes következményeként a kathoey születésétõl fogva erre a sorsra predesztinálódott. A bûn, mely negatív kammát

von maga után lehet prostitúció, szexuális zaklatás, vagy szexuális tetteink következményeinek elhanyagolása, például ha egy férfi nem gondoskodik a nõrõl, akit teherbe ejtett. Meg kell azonban jegyezni, hogy az egyén, aki kathoeyként született, nem vonható felelõsségre elõzõ életében elkövetett tetteiért, vagyis a kathoey nem számít bûnösnek, legalábbis nem jobban, mintha vaknak vagy némának született volna. A homoszexualitás a buddhizmusban nem számít bûnnek, nem befolyásolja az egyén kammáját. Egy kathoey is elérheti a nibbanát, és nem születik újjá, ha következetesen betartja a buddhista tanokat, és spirituálisan megtisztul. Bunmi, a buddhista teológus, utalva, hogy a reinkarnáció során legalább egyszer mindenki megsérti az erkölcsöket, ezt írja: „Mindazok az emberek, akik nevetnek a kathoeyon egyszer maguk is kathoeyok voltak. Kivétel nélkül mindenki született már kathoeynak, mert számtalanszor születtünk és haltunk már meg, így azt sem tudhatjuk hányszor születtünk már kathoeynak, és hányszor fogunk még.” Ez a megjegyzés magyarázatot ad a toleranciára, mellyel a kathoeyokat kezelik Thaiföldön. Ez a tolerancia azonban nem érvényesül az élet minden területén, (mint erre késõbb kitérek) de inkább sajnálatot és nem elítélést érdemelnek. A buddhizmus szerint két azonos nemû ember szexuális érintkezése nem bûn. A homoszexuálisok szubkultúrája Thaiföldön ma egyre nagyobb számú csoportot alkot. A kifejezés azonban: homoszexuális, vagy gay, meglehetõsen újak a thai szóhasználatban. Ezek a nyugati terminológiák a ’70-es években terjedtek el, már csak azért is meglepõ gyorsasággal, mert a thai hagyományos kathoey kifejezés mellett ezek a megjelölések egyfajta hiányt pótoltak. A mai bangkoki nyelvben a férfi, aki férfiként viselkedik, és férfiakkal van szexuális kapcsolata nem kathoey. Az ok, amiért a felszín egy abszolút elfogadó társadalmat mutat, a thai értékrendszerben keresendõ. A thai társadalom hierarchikus szerkezetû, mely a társadalmi pozíció, a pénz, a nem, a kor, a mûveltség stb. komplex rendszerére épül. A státusz, mellyel az egyén a hierarchiában bír, többek között külsõségekben

2004 / tél


85

Ifjúság és környezet mutatkozik meg és bár ez európai szemmel sokszor pusztán felszínességnek tûnik, fontos funkciója van: reprezentál. Kiemelkedõ jelentõsége van annak, hogy valaki milyen autóval jár, milyen ékszereket, ruhát hord, hiszen ezek a státusz-szimbólumok jelzik helyét a társadalomban. Egy thai egyik legjellemzõbb tulajdonsága a higgadtsága, (a felszínen legalábbis) a konfliktuskerülése. Konfrontáció vagy váratlanul felmerülõ nehézség esetén sokszor hangzik el a mondat: „mai pen rai”, vagyis „ne törõdj vele”, „oda se neki”. Érzelmeket kimutatni, dühösnek és ingerültnek tûnni a nyilvánosság elõtt súlyos következménnyel járhat: presztízsveszteséggel. Érthetõ hát, hogyha egy thai el is ítél egy kathoeyt (a hierarchiarendszernek köszönhetõen a viszony sokszor nem egyértelmû, hisz a nem csak az egyik faktora a társadalmi státusznak!), nyilvános konfrontációt semmi esetre sem vállal. A konfliktuskerülés legegyszerûbb módja pedig az udvarias és elõzékeny viselkedés. A külföldi nem véletlenül hiszi, hogy a Thaiföldön a kathoeyok teljes elfogadottságnak örvendenek. A valóság az, hogy elõítéletek léteznek ugyan és a társadalmi megítélés sem egységesen pozitív, nyilvános konfrontáció nincs. Az általános vélemény leszûrhetõ Matzner 1998-ban a Chiang Mai Egyetemen diákjai között végzett vizsgálataiból, amelybõl az derül ki, hogy bár a többségüknek imponál a kathoeyok „kreativitása, szépsége és szórakoztató természete”, úgy gondolják a kathoey gyermek „szégyent hoz a családra”. Nehéz megmagyarázni, hogy több évszázados, sõt évezredes együttélés után mi az oka a fel-felbukkanó negatív elõítéleteknek. Egyik magyarázatként a keresztény befolyás szolgálhat. A több, mint 600 éves szívós térítõ munka meghozta gyümölcsét. A második magyarázat pedig az a viszonylag új jelenség, mely nemcsak a kathoeyokat, de az egész emberiséget is érinti, az AIDS. A ’80-as években a thai társadalom pánikszerû felismeréssel nézett szembe egy olyan betegséggel, amelyet nem ismert, és nem értett. A nyugati modellhez hasonlóan a bûnbak itt is a „másság”, jelen esetben a kathoey volt. Ezekben az években bukkantak fel legnagyobb számban az anti-kathoey buddhista írások is. A média

86


2004 / tél

sem csökkentette a tömeghisztériát és ez elõbbi szerepe a mai napig sokszor befolyásolja a kathoeyokról kialakított képet. 1996-ban a Rabhajat tanárképzõ egyetem országos szintû szankciókat vezetett be a kathoeyok tanári pályára lépésének megakadályozására, azzal érvelve, hogy egy kathoey nem megfelelõ mintakép a gyerekeknek. Az ügyet egy gyilkossági eset elõzte meg, melynek során az iskola egyik diákja brutálisan meggyilkolt egy fiatal nõt. Az újságok nagybetûkkel hangsúlyozták, hogy a diák egy kathoey, és cikkek sora hirdette, hogy lám, itt a bizonyíték, a kathoeyok agresszívak és érzelmileg instabilak. Az emberi jogokat sértõ szankció ellen a kathoeyok képtelenek voltak szervezetten fellépni, és annak ellenére, hogy a szankció más, emberi jogokra szakosodott szervezetek nyomására megszûnt, az iskola a továbbiakban is ragaszkodott a tanári pályára „alkalmatlan” jelöltek kiszûréséhez. Az iskolák nagy többségében elfogadónak tûnnek a kathoeyokkal szemben és a Chiang Mai-i eset remélhetõen csak egyszeri, szélsõséges reakció volt az iskola részérõl. Thaiföldön minden iskolában kötelezõ az egyenruha-viselés, amely lányoknak szoknya és blúz, a fiuknak rövid- vagy hosszúnadrág, illetve ing. Az általános- és középiskolákban a kathoeyoknak fiú egyenruhát kell hordaniuk, ez alól senki sem kivétel, ám felsõoktatási intézményekben már engedélyezik a nõi egyenruha viselését. Bár az iskolai elõírások szerint ünnepségek vagy vizsgaidõszak esetén a kathoeyoknak nadrágot és inget kell viselniük, a gyakorlatban ez nem feltétlenül jelenti a szabály betartását. Egy másik fontos engedmény az egyetemek részérõl, hogy nagyszámú kathoey diák esetén külön kollégiumot biztosítanak számukra. Az iskolák elfogadó magatartása azért is nagyon szerencsés, mert igen nagyszámú és egyre növekvõ diákságot érint. A Chiang Mai városában lévõ Nithi középiskola 1100 fõs fiúdiákságának 5%-a döntött úgy az érettségiig, hogy kathoeyként szeretne élni. Ez az adat még akkor is sokatmondó, ha nem alapozhatunk más felmérésre.2 Egy másik történet, amely igen nagy érdeklõdést váltott ki országszerte, 1995-ben, egy északi kisvárosból, Lamphangból indult. A történet Monnal, egy fiatal kathoeyjal kezdõ-

Ifjúság és környezet dött, akit nem vettek be az iskolai röplabdacsapatba pusztán azért, mert kathoey. Mon szerencséjére a csapat hamarosan új edzõt kapott, aki nyitottabb volt, így Mon csapattag lett egy másik kathoeyjal együtt. Ez azonban azzal a következménnyel járt, hogy a csapat másik négy fiútagja egyszerûen kilépett. Hamarosan egy kathoeyokból álló csapat verbuválódott össze, csapatnévként pedig a Satree Lexett, vagyis Vasladyk nevet választották. A média felkarolta õket, mert nem csak érdekesek voltak, hanem sorozatban nyertek meg minden meccset. Népszerûségük egyre nõtt, ami a sport konzervatív hivatalnokainak nagy fejtörést okozott. Az érdeklõdés akkor hágott a tetõpontjára, mikor a Satree Lex 1996-ban benevezett a Thai Nemzeti Férfi Röplabdaversenyre. A röplabdabizottság kihasználta az utolsó lehetõséget és megpróbálta elkerülni, hogy „szégyen” érje a sportot. A Satree Lex a liga elsõ napjára három szokatlanul erõs ellenfelet kapott. Az eredményre természetesen senki sem számított, a csapat mind a három meccset megnyerte. Történetükbõl 2000-ben vígjátékot is forgattak, mely az egyik legnagyobb thai kasszasiker lett. A thai média és filmipar általában nem kellõ komolysággal közelíti meg a kathoey témát. A kathoey ritkán bukkan fel másképp, mint a bohóc, harsány, nevetséges, hiú, túl sokat beszélõ figura. Ritka kivétel a 2004-es Beautiful Boxer címû film, mely igaz történeten alapul. 1998-ban, egy tizenhat éves fiút az a megtiszteltetés ért, hogy Thaiföld leghíresebb stadionjában, a Lumphiniben bokszolhatott. Ez minden muay-thai bokszolónak különleges kitüntetés, hisz ide csak a legjobbak kerülnek be. Parinya „Nong Toom” Charoenphol pedig eredményei alapján nagyon jó volt. Az északi fiú 22 meccsébõl 18-at kiütéssel nyert. A különbség közte és társai között akkor tûnt fel, amikor a fiú kirúzsozott szájjal, kipirosított arccal lépett a ringbe. Mivel Parinya Thaiföld elsõ kathoey bokszolója hatalmas érdeklõdés övezte személyét. A fiú gyerekkorában kezdett el sportolni, eredetileg azzal a céllal, hogy szegény családját a meccsek honoráriumából támogatni tudja, késõbb pedig sebészeti beavatkozásra gyûjtötte a pénzt. Az eset kapcsán számos cikk és tanulmány látott napvilágot. Személye nem csak a kathoeyokra hívta fel

ismét a figyelmet, de olyan konfliktust okozott a társadalomban, amely azóta is példaértékû Thaiföldön. A tény, hogy egy nõként viselkedõ, érzõ és gondolkodó férfi sorozatosan rombolja le a macsó ideál példaképeit (meghozzá szó szerint rombolja) a ringben, nemcsak a bokszvilág tagjainak volt új típusú élmény. A kathoeynak gyakran kell szembenéznie a ténnyel, hogy a thai jogrendzser hiányosságai kihatnak mindennapi életükre. A legfõbb problémát az okozza, hogy még egy sebészi beavatkozás elvégzése után is a jog szerint a kathoey még mindig férfiként van nyilvántartva. (Jackrapan Sornsuparp, 1990) Ebbõl kifolyólag például nemi erõszak az õ esetükben jogilag gyakorlatilag nem létezik. A Thai Büntetõ Törvénykönyv 276-os passzusa alapján nemi erõszaknak minõsül az a szexuális aktus, amely a nõ akarata ellenére történik, amely a nõ bármilyen formában történõ fenyegetése során következik be, vagy annak az elõnynek a kihasználása során, hogy a nõ nem tud védekezni. Ezen kritériumok alapján, egy kathoey anális vagy orális nemi erõszak áldozataként maximum testi sértés jogcíme alatt indíthat peres eljárást. (Ezen az elven mûködik a magyar igazságszolgáltatás is.) Hasonló visszáságok merülnek fel a családi jogban, válás, öröklés, stb. esetében. A thai törvények alapján két férfi nem köthet házasságot. Mivel a kathoey jogi és adminisztrációs értelemben férfi, ám döntõ többségük heteroés biszexuális férfiakkal létesít partneri kapcsolatot, érthetõ ha a kathoeyok megoldást szeretnének. A nem-változtató mûtét után tehát úgy néznek ki, úgy éreznek és gondolkodnak mint egy nõ, ám az útlevélben, jogosítványon, és minden más azonosító dokumentumon férfiként szerepelnek. A katonai sorkötelezettségre minden 18-ik életévét betöltött thai férfi köteles jelentkezni. Ezután orvosi vizsgálat következik (ennek során természetesen minden mûtéten átesett kathoey kiesik), majd a sorkatonai kötelezettségre alkalmasok sorsoláson vesznek részt, mely végül eldönti ki vonul be és ki nem. Az egészségügyi vizsgálaton alkalmatlannak talált személyek személyi kartonjába az „alkalmatlan” szó kerül. A probléma a kathoeyok esetében ott merül fel, hogy munkavállalás esetén ez a karton befolyásolhatja a munkaadó

2004 / tél


87

Ifjúság és környezet döntését, legfõképp ha közigazgatási szektorról van szó. A magánszektorban is nehéz elhelyezkedni és még kiváló iskolai végzettséggel rendelkezõk sem találnak jobb munkát az alacsonyabb státuszú nõi munkahelynél, mint fodrász, felszolgáló, bolti eladó stb. Ilyen feltételek mellett érthetõ annak a 6%-nak a döntése, aki elõbb-utóbb feladja a nõi szerepet és férfiként él tovább. A legtöbb kathoey a már említett munkakörökön kívül leginkább a szórakoztatóiparban dolgozik, és a munkavállalás nehézsége miatt sajnos sokan a prostitúciót választják. A kathoeyok csak az elmúlt pár évtizedben kerültek a szélesebb közönség és a nemzetközi érdeklõdés középpontjába. Ezt a figyelmet leginkább az elmúlt 40 évben a szórakoztatóiparban betöltött szerepüknek köszönhetik. Az elsõ rendszeres „ladyboy” kabaré show Pattayában indult. Az amerikai katonai bázis jelenléte az egykori tengerparti kisvárost a ’60-as, ’70-es évekre népszerû turista látványossággá tette és egyben a szórakoztatóipar, prostitúció központjává is, mely utóbbi áldozatává a kathoeyok is nagy számmal válnak. A kabarék hirtelen támadt népszerûsége egyre nagyobb igényeket támasztott és a kathoey show-k nemcsak a fõvárosban, de az ország minden turisták által látogatott városában megjelentek. A kabaré érdekes keveréke a hagyományos thai, kínai, koreai, japán táncoknak, kosztümöknek és burleszkeknek. Sûrûn jelennek meg az önparódia elemei, gyakran pikáns, szexuális tartalmú jelenetekkel fûszerezve. A többórás, aprólékos gonddal kidolgozott elõadás során a hangsúly végig a kathoeyok kecses, nõies megjelenésén és szórakoztató (ének, tánc) képességein van. Miért tûnnek a katoeyok olyan egyértelmûen természetesnek az énekes-táncos, kabaré-színész szerepében? Van-e ennek a szerepnek történelmi magyarázata, vagy az elõadómûvész kathoey pusztán a 20. századi szórakoztatóipar terméke? A színháznak õsi hagyományai vannak Thaiföldön, és a társadalom minden szintjén a szórakozás és kulturális élet egyik legmeghatározóbb eleme. A királyi palotától a földmûvelõ falucskákig rendszeresen jelentek meg vándorszínházak (az elsõ állandó szín-

88


2004 / tél

házak a 19. században létesültek), hogy énekeikkel, táncaikkal szórakoztassák a közönséget. Sziámban a színház nem az európai darabokra jellemzõ szöveges dialógusokra épült, hanem énekkel, tánccal fejezték ki az érzelmeket, játszották el a történeteket. A színházi elõadásoknak három fõ irányvonala van: a khon, lakhon nai, és a likay. A khon és lakhon nai, a két „klasszikus”, hagyományosan a mûveltebb közönség által kedvelt stílus. A khon, maszkot viselõ színészek elõadásában a Ramakianból (az indiai Ramayana thai verziója) életre keltett morális tartalommal bíró történet, melyben Ráma herceg és a majmok serege küzd a gonosz démonok hadaival. Az elõadás akár napokig is tarthat, nagy számú színészgárda és statiszta közremûködésével. A maszkok és kosztümök mûvészi értéket képviselnek, minden részletnek tökéletesnek kell lennie, hogy a színészek hitelesen formálhassák meg az istenek, óriások, emberek, majmok, szörnyek és démonok alkotta seregeket. A lakhon nai meghatározó közönsége a mindenkori elit és a királyi udvar volt. A 19. században élt Herbert Warrington Smyth feljegyzéseiben olvashatjuk, hogy a táncosok egész fiatal koruktól minden nap hosszú órákat gyakorolták a kifinomult csukló- és ujjmozdulatokat. A khon színészei hagyományosan férfiak voltak, míg a lakhon nai-t nõk adták elõ. A harmadik stílus, a likay, az egyszerû nép szórakozása volt. Ebben a stílusban, a szabályok nem olyan kötöttek, mint az elõzõ kettõben, fontos szerepe van az improvizációnak és a humornak. Ez a mûvészeti forma a mai napig meghatározó része a vidéki fesztiváloknak, ünnepeknek. Charles Buls és Walter Irvine3 majd egy évszázad eltéréssel végeztek kutatásokat Thaiföld északi részén. Leírásaikból és fotóikból egyértelmûen kiderül, hogy likay elõadói nemcsak, hogy a kathoeyok voltak, de maga az elõadás is nagyon hasonlított a mai modern kabaréra azzal a különbséggel, hogy a közönség nem városi lakosokból és turistákból áll, hanem földmûvelõ vidéki lakosságból. Az elsõ modern kabaré a 1940-es évekre datálódik, a második világháború idején már külföldieket volt hivatott szórakoztatni. Van még egy rendezvény, melynek hagyománya ma is él: a szépségversenyek. Helyi

Ifjúság és környezet fesztiválokon vagy vallási ünnepek alkalmával a mai napig megfigyelhetjük a kathoeyok részvételével zajló szépségversenyeket. A résztvevõk csoportját nemcsak a vándortársulat tagjai alkotják, hanem a környékbeli vagy messzebbrõl a helyszínre utazó kathoeyok is. A szépségversenyeket általában a helyi szerzetesek szervezik, a helyszínt pedig a templom közelében jelölik ki. A verseny nemcsak a kathoeyoknak számottevõ esemény, de a templomnak is bevételt jelent. A szépségversenyek hagyománya vidéken ma is országszerte él, a nagyvárosokban pedig több tízezer kathoey verseng minden évben a Miss Tiffany és Miss Alcazar címért. Az eseményt a televízióban is közvetítik és a videofelvétel késõbb megvárásolható. Ez nemcsak a thaiföldi szélsõséges szépségkultuszra világít rá, de a kathoeyok iránt érzett ambivalencia másik oldalát is megmagyarázza. A már korábban tárgyalt diszkrimináció (mely leginkább a hivatalok, és „nyugatiasodott thaiok” körében figyelhetõ meg) mellett az egyszerû lakosság körében a kathoeyok máig nagyon népszerûek. Az amerikai akadémikus, Eric Ally úgy véli, hogy a fülöp-szigeti bakla és az észak-amerikai berdache-hoz hasonlóan a kahoey-nak valaha megtisztelõ helye lehetett a thai társadalomban. Elméletét azokkal az õsi terminusokkal bizonyítja, mellyel a kathoeyokat a thaiok a mai napig illetik. A következõ kifejezések: „nan-fa chamlaeng” mint átalakult angyal, „phuying prophet song” mint második asszony, „sao dao-thiam” mint mesterséges nõ, ha magyarul nem is, thaiul megtisztelõ megszólítások. (Ally, E., 1991) Ezek a szavak csodálatot és elismerést tükröznek, a hétköznapi emberekre nem jellemzõ a kathoeyok megvetése. Thaiföldet gyakorta a szexturizmus központjaként emlegetik. Ez valószínûleg így is van, bár európai szem meglepõdne ennek visszafogott csomagolásán. A kathoeyok is gyakran áldozatta válnak, sõt, számukhoz képest (bár ez nem bizonyított, mégis szemmel látható) viszonylag sokan élnek prostitúcióból. Ennek több magyarázata is van. A tradíció szerint ha egy lány férjhez megy, a fiúnak anyagilag támogatni kell a lány családját. Az esküvõ elõtt egy elõre megbeszélt pénzösszeggel „kártéríti” a lányos szülõket a veszteségért. Napjainkban ha egy lány nem is megy férjhez, az elvárás marad:

a lánygyermek révén a családnak anyagi juttatásban kell részesülnie. Sokan hagyják el a vidéket és mennek Bangkokba a jobban fizetõ állás reményében, sok esetben elõször csak mint felszolgálók, és hostessek kezdenek el dolgozni egy bárban, ahonnan gyakran egyenes út vezet a prostitúcióig. A vidékre jellemzõ nagyfokú szegénység miatt a családok ritkán kérdeznek rá a munka részleteire. A thai mentalitás azonban ebbõl is szolgál kiúttal. A már említett hierarchiarendszer szerint a prostituált alacsony társadalmi csoportba tartozik. A pénzbõl azonban a lányok adhatnak a külsõségekre, vagyis amint a látszat pénzt sejtet a megjelenés alapján, a lányok feljebb kerülnek a hierarchiában. Ezért van az, hogy sokuk tekintélye vidékre való visszatérésük után sem szenved csorbát a közösség elõtt. Hiába sejti mindenki, hogy a lány prostituáltként kereste kenyerét a fõvárosban, szó nem érheti a ház elejét, hisz támogatta szüleit, nem jött haza üres kézzel, tehát teljesítette kötelességet. A kathoeyokra sem vonatkozik más szabály. Mihelyst nõnemûnek számítanak, a régi tradíció életbe lép és anyagi támogatással tartoznak szüleiknek. Egy kathoeynak nehéz elhelyezkedni a szórakoztatóiparon kívül, így igen nagy az esélye annak, hogy végül prostituált válik belõle. Egy kathoey, ha szerencséje van, a kabaré ünnepelt sztárja lehet, ha kevésbé, egyszerû táncos. Ha még kevésbé szerencsés, felszolgálóként fog dolgozni egy bárban. Ezt a történetet pedig már ismerjük, bár mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy tendenciákról és jelenségekrõl beszélhetünk ugyan, de általánosítani semmiképp sem érdemes! A tradicionális lányszerep betöltésén kívül ok lehet a prostitúcióra még a sebészeti beavatkozásokhoz szükséges pénz összegyûjtése is. J. Orgibet, From Siam in Thailand. Backdrop in the Land of Smiles címû könyv szerzõje, az ’50-es években a következõket írta: „A vidéki Sziámban régen, ha egy megbecsült vendég érkezett a házba, mindenbõl a legjobb járt neki, legyen az egy földmûvelõ háza, vagy egy kormányzóé. Annak érdekében, hogy a vendég minden kényelemmel el legyen látva, gondoskodni kellett arról is, hogy ne kelljen egyedül aludnia. Ezért, mert a legjobb mindig a ház uráé is egyben, a vendégnek felajánlották, töltse az éjszakát a vendéglátó lánytestvérével,

2004 / tél


89

Ifjúság és környezet nagynénjével, unokahúgával, második feleségével (Thaiföldön csak a 19. század végén szûnt meg a poligámia), tehát bárkivel, kivéve az elsõ feleséget.” A fentieket megerõsítik a holland kereskedõk feljegyzései is, akik hasonló körülményeket tapasztaltak a 17. században. A sziámi férfinak tehát történelmileg bizonyítottan bizonyos szituációkban alkalma volt a házastársi ágyon kívül tölteni az éjszakát, úgy, hogy az nem számított félrelépésnek. A thai férfiak a mai napig gyakran veszik igénybe prostituáltak szolgáltatását. Az 1989-es adatok szerint a szexiparban felbukkanó fizetõ vendégek 95 százaléka thai férfi. (Siam Rath Weekly, 18 Nov. 1989) A házasság szentsége megbonthatatlan, a feleség státusza vitathatatlan, prostituáltak szolgáltatását igénybe venni azonban mégis tolerált cselekedet. A thai feleségek nagy része úgy gondolja, még mindig jobb ha a férje prostituálthoz, mintha egy másik asszonyhoz járna. Az egyértelmûen szexuális vonatkozású kijelentés azonban (mely mint egyfajta szólásmondásként él): „a kathoey jobb, mint a lány”, meglehetõsen meglepõen hangzik. Peter Jackson antropológus elmélete szerint a prostituált kathoeyok története régmúlt idõkre nyúlik vissza. (Jackson, P. A., 1995) Jackson szerint, a kathoey egykoron úgy funkcionált vidéken mint Japánban a gésák. Az antropológus véleménye szerint a vidéki fiatal férfilakosság körében gyakori szokás volt kathoeyokkal folytatni szexuális viszonyt. A magyarázat erre, hogy így elkerülhették a teherbe esés következményeit, illetve lánypartnerrel való együttléttel ellentétben a kathoeyt nem érte hátrányos megkülönböztetés ha az eset kiderült. A kathoeyok szerepe tehát a hagyományos társadalomban funkcióval bír és régmúltra nyúlik vissza. A thai társadalom egyenrangú tagjai lehettek és az utóbbi években felbukkanó diszkrimináció a thai történelemben eddig ismeretlen jelenség volt. A modern orvostudomány transzszexualizmussal foglalkozó szakirodalma az 1930-as években kezdett el bõvülni. Az irányzat, mely szerint a testet hozzá lehet igazítani az elméhez, az elsõ nemváltoztató operációval indult el Németországban. A dán mûvész, Einer Wegener esete volt az elsõ dokumentált nõvé operálás, melynek során ‘megszületett’

90


2004 / tél

Lily Elbe. Az elsõ amerikai operáció 1953-ra datálódik, melyet egy leszerelt katonán, George Jörgensenen végeztek el, kinek története széles közönség érdeklõdését vonta magára. Jörgensen óta több tízezren estek át nemváltoztató operáción. Thaiföldön az elsõ sebészeti beavatkozásra 1975-ben került sor. Felmerések bizonyítják, hogy a transzszexuálisok széles bázisának nemi identitása is igen differenciált. Sokan nem tartják szüksegesnek a mûtétet, megelégszenek a hormontabletták szedésével. A mûtetet vállaló paciensek egy része sem ragaszkodik a 100 százalékos nõvé váláshoz, gyakran csak arc- és mellplasztikának veti alá magukat. Thaiföld a transzszexuálisok Mekkája. Az elmúlt évek tendenciája azt mutatja, hogy Thaiföld a plasztikai mûtétek helyszíneként is igen népszerûvé vált. Ennek oka, hogy a világ más országaival összehasonlítva Thaiföldön a beavatkozás jelentõsen olcsóbb. Már félmillió forintért nõvé vagy férfivá válhat az ember, ami csupán fele annak az árnak, amit Amerikában kérnek el egy hasonló beavatkozásért az orvosok. Szakmailag magas színvonalú a thai plasztikai sebészet, a beavatkozás pedig a késõbbiekben sem okoz nyilvános társadalmi megbélyegzést. További ok, hogy a nyugati országokkal ellentétben az elõzetes vizsgálatok és engedélyek megszerzése igen kevés fáradtságba és idõbe kerül. Míg Amerikában számtalan pszichológiai vizsgálaton és hivatalos kérelmi procedúrán kell átesni, addig Thaiföldön gyakorlatilag semmiféle kritériumnak nem kell megfelelni. Az orvosi beavatkozások és gyógyszeres kezelések elérhetõsége Thaiföldön nagyon jó. A testi és lelki egyensúly megteremtésére a legmodernebb módszerek adhatnak megoldást. Hormonterápia: Thaiföldön a hormonális tabletták vásárlásához nem kell orvosi recept, minden gyógyszertárban vény nélkül kaphatók. Majdnem minden kathoey szedett és szed szájon át szedhetõ tablettát, melyek kémiai összetétele igen különbözõ lehet (Thaiföldön több, mint 23 különbözõ készítményt forgalmaznak), legtöbbjük ösztrogént és antiandrogént tartalmaz. A tabletták rendszeres szedése általában 15 éves korban kezdõdik, de tudunk 10 éves páciensrõl is. Ezek a hormonok csökkentik a maszkulin jelleget, a kö-

Ifjúság és környezet vetkezmény mellnövekedés, izomcsökkenés, csontszerkezet-átalakulás, csípõ- és bõrszerkezet-változás lehet és gyakran magasságnövelõ hatásuk is van. Pszichiátriai kezelés: A külföldi transzszexuálissal ellentétben a Thaiföldi transzszexuálisok nem fordulnak pszichológushoz. Ennek oka valószínûleg az, hogy nyugati sorstársaikkal ellentétben nem traumaként élik meg a velük történteket. Sebészeti beavatkozás: A legtöbb plasztikai sebészet Bangkokban van, évente 200–300 teljes átalakítást végeznek. Évente az országban összesen 500–1000 mûtétet hajtanak végre, Bangkokon kívül Phuketben találhatók nagy számmal plasztikai sebészetre szakosodott klinikák. Thaiföldön kívül a közeli Szingapúrnak van jó hírneve gyors és professzionális ellátásuknak köszönhetõen. Az operációra váróknak a következõ kritériumoknak kell megfelelniük: • legalább az elmúlt öt évben transzszexuális életet kell élni; • legalább egy éve hormonális kezelés alatt kell állni; • pszichológiai diagnózissal kell rendelkezni. Mindez azonban csak elméletben elvárás, a gyakorlatban általában eltekintenek attól, hogy a minden kritériumnak megfeleljen a beavatkozást kérõ. Számos esetben egy interjú és a szükséges pénzösszeg kifizetése után a sebészeti beavatkozásra sor kerül. Kim, Lertsubin, Winter 165 kathoeyon végzett felmérése a következõ eredményeket mutatja: A kathoeyok 70 százaléka tízévesen szembesül azzal elõször, hogy más, mint a többi gyerek. 40 százalékuk érzi úgy, hogy lány vagy kathoey aggyal rendelkezik. 70 százalékuk vallja, hogy inkább lenne nõnemû, vagy szeretne annak születni következõ életében. A vizsgált alanyok 70 százaléka gondolja úgy, hogy nõként fogja leélni hátralevõ életét. Ezzel ellentétben kis százalékuk elégedett a kathoey nemmel, és nem akar más lenni, mint kathoey. A kathoeyok 90 százaléka szed hormonális tablettákat, és 22 százalékuk esett át operáción. Ez a szem, arccsont, orr, homlok, áll, ádámcsutka, csípõ és melloperációtól kezdve a teljes átalakításig bármit jelenthet. A legfiatalabb vizsgált alany 15 éves korában vállalt

operációt elõször. A kathoeyok 65 százaléka tervez sebészeti beavatkozást. Kathoey gyermek esetén az érintett családok 40 százalékában mutatott elfogadó viselkedést az apa, 66 százalékban az anya. Jackrapan Sronsuparp felmerése a következõ tendenciát mutatja a Phuket Plasztikai Sebészeti Klinika 1997–2000 között rögzített adatai alapján. Plasztikai mûtétek:

A thai paciensek közel 100 százaléka sohasem házasodott meg és nincs gyermeke. Két japán paciens élt már házaséletet és született gyermeke a beavatkozás elõtt. A nyugati paciensek több mint ötven százaléka volt már házas legálabb egyszer és gyermeke is született. Az operáció elõtt állók 60 százalékának volt szuicid gondolata, ami megoperáltak esetében 30 százalékra csökkent. A kathoeyok társadalomi megítélése tehát nem egységes, és naivitás lenne azt mondani hogy könnyû életük van. Mégis elmondhatjuk, hogy a thai nyilvánosság sokkal inkább tolerálja õket, mint a világ nyugati része, bár a thai kathoey szubkultúra élete sem mentes az elõítéletektõl. Sem nyilvános inzultálás, sem fizikai vagy verbális bántalmazás nem éri õket, a társadalom mégis ambivalens érzelmeket mutat a kathoey iránt. Dél-kelet Ázsiában a szexuális másság képviselõit nem vetették ki a társadalmi életbõl, szabadon mozoghatnak, gyakran látni õket kávézókban, szórakozóhelyeken, használjak a tömegközlekedési eszközöket, iskolába járnak, mind a városban, mind vidéken tevékeny, aktív szociális életet élnek. Kathoeynak lenni olyan állapot, mely a nyugati kultúrában ismeretlen. A kathoeyok jelen vannak a társadalom minden szintjén, a társadalmi felépítésbõl kifolyólag nem kell

2004 / tél


91

Ifjúság és környezet bujkáló életformát élniük, láthatóak az utcákon, szórakozóhelyeken, iskolákban, munkahelyeken. A thai köztudatban mint a harmadik nem vannak számontartva, különleges nemi identitásukból kifolyólag olyan szubkultúrát alkotnak a thai társadalmon belül, mely sajátos tulajdonságokkal bír. A nyugati és keleti hozzáállás gyökeresen különbözik. Ennek magyarázatát a vallásban, értékrendszerben és kulturális különbségekben látom. Az azonos nemûek közötti szexuális kapcsolat, a kathoey jelenség a világ jelentõs részén hagyományosan nemhogy nem deviáns, de tolerált, elfogadott és integrált viselkedés. (A tanulmány olvasása közben ráismerhetünk egy-egy magyarországi jelenségre is.) Célom nem az, hogy bármelyik kultúrát minõsítsem, hanem, hogy egy olyan különbségre irányítsam rá a figyelmet, mely alapján a kulturális különbség érthetõvé válik. Nincs jó és rossz kultúra, csak eltérõ. Nincs rossz szexuális identitás, mint ahogy nincs jó sem. Pusztán eltérõ.

Irodalom Interneten elérhetõ források Szeverényi Tibor: A nemi identitás-fejlõdés pszichológiája. http://www.origo.hu/mindentudasegyeteme/cikkek/ 20040404anemi.htm Vilain, Eric: Rossz testbe születtem, 2004. http://velvet.hu/velvet/v-tars/v-szex/identgenet/ Pándy Mária: A homoszexualitásról. 2003. http://216.239.59.104/search?q=cache:iYdTP10hrH 8J:www.szolgalat.hu/gaysomogy/szovegek/text01. htm+transzszexualizmus&hl=hu&lr=lang_hu&i e=UTF-8&inlang=pl Tárkányi Ákos: Homoszexualitás és valóság, 2001. http://216.239.59.104/search?q=cache:-vmvfnMkH1QJ:www.tebolyda.hu/faliujsag/sajtofigyelo/200108/kshnki.htm+homoszexualit%C3% A1s&hl=hu&lr=lang_hu&ie=UTF-8&inlang=pl A homoszexualitás evolúciós elméletei. http://216.239.59.104/search?q=cache:GMH2vn9X MwQJ:kornel.zool.klte.hu/sexvajonmi/homosex.htm+homoszexualit%C3%A1s&hl=hu&lr=l ang_hu&ie=UTF-8&inlang=pl Fûtõ László: Férfi vagy nõ?

92


2004 / tél

http://66.102.9.104/search?q=cache:K2kp2px2bZoJ :www.vital.hu/themes/sex/johanna2.htm+genetika i+nemi+rendelleness%C3%A9g&hl=hu&lr=lang Borsos Antal: A nemek kialakulásának zavarai az emberben. 2004. http://mindentudas.hu http://www.tsolnline.uw.hu/support http://sshe.murdoch.edu.au/intersection/issue9/jac kson.html http:/www.genderweb.org/HULLAMjanet/pogender.html. http:/www.newint.org/issue300/trans.html. http:/www.pflagdetroit.org/GLBT_Termonology.html. http:/sonja.reference.directnic.com/transgender%20terms.html http:/pfc.org.uk/legal/liba-4a6.html http:/wwwsshe.murdoch.edu.au/intersection/issue2/Storer.html http:/www.iiaas.nl/iiasn/29/IIASNL29_7_McLelland.pdf. http:/gendertrust.org.uk/showarticle.php?aid=3. http:/www.geocities.com/WestHollywood/5679/uva paper.html. http:/www.virtualycity.com/youthsuicide/links3a.htm. http:/educ2.hku.hk/HULLAMwinter/gender.htm. http:/www.enabling.org/ia/vipassana/Archive/J/Jack son/homoBuddhaJackson.html. http:/Siam-Ladyboy.com http:/db.genderinn.uni-koeln.de/cgi-bin/recherché/englisch?w=key&key=3520

Újsagok, folyóiratok The Nation, 25 Januar, 1997.: Psychologists on fence over gay ban. The Nation, 25 Januar, 1997.: Thai Boxing/Historic Fight, Transvestite slugger snatches Manly points win at Lumphini. Bangkok Post, 14 April 2001.: Open-minded discussion better than heated argument, seminar told. Bangkok Post, March 30, 2001.: Safe sex play staged in jail. Reuters, November 28, 2001: Thailand to turn out transsexual boxer film. Bangkok Post, Bangkok, 24 December 2002.: Campaign to combat prejudice–Gays and lesbians ‘not mentally ill. The Nation, Bangkok, December 27, 2002.: Editorial: Healthy attitudes toward homosexuals. The Nation, December 17, 2002.: A question of relationships Pink with pride at Chula University.

Ifjúság és környezet Reuters, July 4, 2003.: Thai abbot seeks crackdown on gay monks.

Könyvek, Tanulmányok Jackson, Peter A., Buddhadasa: A Buddhist Thinker for the Modern World. Bangkok: Siam Society, 1988. Janckon, Peter A., Buddhadasa: Dear Uncle Go: Male Homosexuality in Thailand. Bua Luang Books, 1995. Peter A. Jackson and Gerard Sullivan: Lady Boys, Tom Boys, Rent Boys: Male and Female Homosexualities in Contemporary Thailand. Bangkok: Harrington Park Press, 1999. Richard Totman: The Third Sex: kathoeyThailand’s Ladyboys. Bangkok: Silkworm Books, 2003. Bunmi Methangkun: How can people be kathoey? Bangkok: Abhidhamma Foundation, 1986. Ally, E.,: Trees in the Same Forest: Thailand’s Culture and Gay Subculture. Bangkok: Bua Luang Books, 1991. Saengtienchai, C.–Knodel, J.–Vaniandingham, M.–Pramualratana, A.–Jackson, P. A.–Cook, N. M.: Genders and Sexualities in Modern Thailand. Chiang Mai: Silkworm, 1999. Swaab Dick–Zhou, J. N.–Hofman, M. A.–Gooren, L. J.–Swaab, D. F. A.: Sex difference in the human brain and its relation to transsexuality. Nature, 378, 1995. 68–70.

Anatole-Roger Peltier Pathamamulami: The Origin of the World in the Lanna Tradition. Chiang Mai: Silkworm, 1991. Harre, R.–Secord, F.: The Explanation of Social Behaviour. Oxford: Blackwell, 1972. Charles Buls–Walter Irvine: The Thai-Yuan „Madman” and the „moderninzing, developing Thai Nation” as bounded entities under threat: a study in the replicationof a single image. Ph. D. thesis. London: School of Oriental and African Studies, 1982. Orgibet J.: From Siam to Thailand. Backdrop to the Land of Smiles. Bangkok: Kofco, 1982. Richard Totman: The Third Sex, kathoeyThailand’s Ladyboys. Thaiföld, Chiang Mai: Silkworm, 2003.

Jegyzetek 1 Anatole-Roger Peltier (1991): Pathamamulami: The Origin of the World in the Lanna Tradition. Chiang Mai: Silkworm. 2 Harre, R. and Secord, F. (1972): The Explanation of Social Behaviour. Oxford: Blackwell. 3 Buls és Irvine, The Thai-Yuan „Madman” and the „moderninzing, developing Thai Nation” as bounded entities under threat: a study in the replicationof a single image. Ph. D. thesis. London: School of Oriental and African Studies.

Horváth Mónika

Életmód– élethelyzet

Szigetemberek Bevezetõ Az ifjúság fogalma az elmúlt három évtizedben jelentõs történelmi változáson ment át. Az 1980-as években még két különbözõ jelentés húzódott meg a magyar és a nyugat-európai fiatalok fogalma mögött. Míg Nyugat-Európában már ’80-as években ifjúsági korszakváltásról lehetett beszélni, addig Magyarországon olyan civilizációs fejlõdés folyt, amelyet elsõsorban az anyagi érdekeltség irányított, és épp ezért az alacsony színvonalú tömeges szakképzés volt jellemzõ. Az elválasztó vonal az ifjúkor felértékelõdése, a jövõorientáció és az individualizálódás mentén volt meghúzható. 1989-re ezek az attitûdök megfigyelhetõvé váltak Magyarországon is. 2000-re újabb fordulat következett be, mely újra a nyugat-európai fejlõdéshez képest ellentétes színezetet öltött. A változás folyamatában viszont integrálódott a jövõorientációs attitûd (pesszimizmus pólusa) és a hagyományos alkalmazkodás együttese, mely már nem magyarázható a korábbi folyamatokkal. Zinnecker megkülönböztette a fiatalok kétféle viselkedését orientálódásuk mentén. Az egyik a felnõtt-orientált viselkedés, ez attól függ, hogy a fiatalok milyen mértékben tartják a felnõtteket segítõkésznek és hasznosnak. Befolyásoló tényezõnek tüntette fel a felnõttek iránti pozitív attitûdöket, a felnõttekkel töltött idõ mennyiségét, valamint azt, hogy milyen mértékben fordulnak tanácsért, támogatásért a fiatalok a felnõttekhez. Másik pólusként a felnõttek kultúrájával és politikai magatartásával szembenálló, ifjúságközpontú, -öntudatú fiatalokat jelölte meg. Ez az individualizációs folyamat megszüntette a kizárólag iskolai karrierhez kötött életszakasz jövõt meghatározó merevségét Zinnecker Bourdieu társadalomelméletét továbbfejlesztve újfajta ifjúságfogalmat vezetett be: „az egyes nagy

társadalmi csoportokba tartozó fiatalok közel azonos életutat járnak be. Az esetek többségében azonos családi háttérbõl, társadalmi-gazdasági közegbõl kiindulva azonos iskolai és munkaerõ-piaci pozíciót vesznek fel. Az egyén számára a társadalmi rétegzõdésben elfoglalt hely erõs, néhol determinisztikus hatást gyakorol az életpályájára.” Rengeteg statisztikai adat áll rendelkezésre ennek bizonyítására; csak a képzettségi szintet (vagy tanulási lehetõségeket) tekintve jelentõs regionális különbségekre hívja fel a figyelmet Gábor Kálmán: „Az egyes régiók között Budapesten az országos átlagnak mintegy fele a szakmunkásképzõt végzettek, illetve annál alacsonyabb iskolai szinten található fiatalok aránya, az egyetemet végzettek aránya pedig mintegy kétszerese, az országos átlagnak.” „Minden második, általános iskolát nem végzett fiatalnak az édesapja sem fejezte be az alapfokú tanulmányait. … 23%-uk az ÉszakAlföldrõl, 25%-uk Észak Magyarországról kerül ki – összehasonlításul: Budapesten ez az arány 1,8%.” Amint Zinnecker megállapításából is kiszûrõdik, a fiatalok társadalmi helyzete nagymértékben szüleik társadalmi helyzetétõl függ. Meghatározó a család tudás tõkéje, anyagi tõkéje, szocio-demográfiai tényezõi, életmódja, kulturális fogyasztásának jellemzõi, de még a rendszerváltás okozta élethelyzet szubjektív megítélése is. Eme dimenziók mentén olyan státuszcsoportokat lehet létrehozni, amelyek minõsége nagy mértékben kihat a fiatal életére. Egy másik összefüggésre hívja fel a figyelmet Gábor Kálmán du Bois-Reymond szavait tolmácsolva, miszerint: „Egyértelmû kapcsolat mutatkozott a meghosszabbodott ifjúkor és a felsõ társadalmi rétegek között, valamint a normalizált életrajz és a közép és (fõleg) alsó társadalmi rétegek között.” Az imént ismertetett adatok fényében nem meglepõ ez a kijelentés,

2004 / tél


95

Életmód–élethelyzet amit csak felerõsít az Ifjúság2000 keretei között végzett értékvizsgálat, mely régiónként és iskolázottsági szintenként is eltéréseket mutat a tekintetben, hogy a fiatalok mennyiben fogadják el szüleik értékrendjét, életét mintaként: „Minél alacsonyabb végzettséggel rendelkezik, a fiatal annál erõteljesebben hatnak rá az elsõdleges szocializáció hatásai. Talán ezért is fogadja el jobban szülei értékeit.” Ugyanilyen összefüggés mutatkozik a magasabb iskolai végzettség és a szülõi minta elfogadásának tekintetében, de egészen más okokból: „kijelenthetõ, hogy a mai fiatalok társadalomkritikája a szülõi-családi környezet felértékelésében jelentkezik.” (Ez lehet a magyarázó érv a Molnár–Nováky–Vass tanulmányában említett pesszimista jövõorientációs attitûd és a hagyományos alkalmazkodás együttes megjelenésére.) Mindezeket tekintetbe véve másként értelmezhetõ Szapu Magda kijelentése; igaz, hogy: „A fiatalok mind nagyobb része egyre korábbi életkorban kezdi elutasítani a családja által felkínált életmódmintákat.”, ugyanakkor egyre hamarabb rá is jön, hogy tulajdonképpen (tudattalanul) õ is ugyanúgy vélekedik, viselkedik, mint szülei. Ugyanezen okból kifolyólag, a modern társadalmakban „az önállóságért való küzdelem, a szülõktõl való elszakadás – a kortárscsoport segítségével” szintén elõbb következik be, és hatását is elõbb fejti ki, mint korábban. (Ezek értékeit igazabbnak tekinti, mint a szüleiét.) Ehhez kapcsolódik Hegedûs T. András megállapítása: „az ifjúsági csoportokban olyan fiatalok vesznek részt, akik a domináns kultúra alapján nem tudják elérni a társadalom által elfogadott értékeket. A számkivetettek ezért „új értékeket” alakítanak ki, amelyek fényében megtarthatják önbecsülésüket, azaz védelmet kapnak. Az ifjúkor belsõ bizonytalanságai képezik a pszichológiai alapját az ilyen csoportok létrejöttének. Lényeges a felismerhetõség és az azonosíthatóság.” A csoportok kialakulásában pedig döntõ fontosságú lehet Bourdieu kulturális mezõk definíciója: „a kulturális médiumok alakítják ki és szervezik meg a maguk közönségét, tehát sokkal fontosabb a személyes választás, mint a külsõ körülmények.” Ma már nem tartom helytállónak Gábor Kálmán társadalmi banda definícióját: „tagjai azért verõdtek öszsze, hogy egyéni céljaikat leginkább banda

96


2004 / tél

formájában érhetik el.” Ugyanakkor nagyon fontos a következõ mondata a különbözõ irányzatok meghatározásához: „A bandák típusát a felvállalt normák, a magatartásminták és a tagok személyiségjegyei határozzák meg.” Ezt kiegészítve Szapu Magda gondolataival már egészen komplex kép alakul ki: „A divat nem csak az öltözködés, a zene, a szórakozóhelyek megválasztását jelenti, de a gondolatokét is. Egymástól elkülönülõ, ellentétes vagy rokon csoportkultúrák jönnek így létre, miközben a csoporton belül közös értékrend, világkép alakul ki. A csoportazonulás, a mi-tudat – a közös magatartásforma, érték, norma – közvetítõi a különbözõ kulturális jelenségek: a zene, a szórakozóhelyek, a ruházat, a nyelv, a gesztusok, üdvözlési módok. A kultúra egyes elemei jelenségei jelként funkcionálnak: az öltözet, a kellékek és kiegészítõk, a tetoválás, a smink, a hajviselet, a színek, az anyagok, a szabásformák, stb.” Tehát a legfontosabb csoportképzõ tényezõk Szapu Magda szerint is a zene és a külsõ megjelenés, ugyanakkor hozzáteszi: „a leírt jegyek mindegyikével nem jellemezhetõ a csoportoz tartozó minden fiatal.” Nagyon sok irányból megközelíthetõ és definiálható az ifjúsági csoportkultúrák fogalma, ezért a teljesség igénye nélkül az egyén felõl (a többi irányzat megkülönböztetésénél) a zene és a külsõ megjelenés a leginkább mérvadó, viszont a csoport szempontjából (belülrõl) az egyéniség, ugyanakkor a mi-tudat, másoktól való megkülönböztetés, esetleg sajátos viselkedés, sajátos gondolkodásmód, szimbólumok használata jellemzõ, mely az összes eddig említett elemet magába foglalja, és üzenetet közvetít mind a kívülállóknak, mind a csoporttagoknak. (A csoportokon belül természetesen mindenki inkább az egyéniségét igyekszik hangsúlyozni a csoporthoz tartozással szemben vagy elõtt.) A fentiek összefüggésében irányítanám figyelmünket a Sziget Fesztivál jellegzetességeire. „A Szigeten a leszakadó fiatalok csoportja alig van képviselve. A Szigeten a szakmunkásképzõbe járók alul, a gimnáziumtól az egyetemi szintig pedig felülreprezentáltak a szigetlakók. A fejlett régiókból érkezõk felül, a fejletlenebb térségbõl jövõk alulreprezentáltak. A fejlett térségeket iskolai szint szerint csaknem teljes ifjúsági társadalma képviseli a Szigeten. A ke-

Életmód–élethelyzet vésbé fejlett régiókat a fõiskolai és egyetemi hallgatók képviselik.” – írja Gábor Kálmán és hívja fel a figyelmünket a középosztályosodás folyamatára a Szigeten. Mivel dolgozatom a Sziget2004 Fesztiválon készített interjúkon alapszik, a fentiekben bemutatott folyamatokat vélem a leginkább meghatározónak. Az interjúkban az alábbi kérdésekre próbáltam választ kapni: • Milyen körülmények befolyásolják a fiatalokat abban, hogy milyen irányzat képviselõivé válnak? A befolyásoló tényezõk közül melyek szerepe a legfontosabb? (Ezek felderítéséhez a fiatal körülményeinek ismerete is szükséges volt.) • Hogyan fogadja szûkebb környezete stílusát? • Milyen tágan értelmezett illegális tevékenységek köthetõk az egyes irányzatokhoz? • Milyen attitûdjeik vannak ezzel kapcsolatban a többi irányzatról? • Milyen az egyes irányzatok egymásról alkotott véleménye? Milyen hibás vélekedések szûrhetõek ki a „másik oldal” megkérdezésével? A kapott válaszok ismertetése elõtt szeretnék néhány módszertani információt közzétenni. Interjúalanyaim 17–18 évesek, közülük 2 lány: egy punk és egy alternatív; illetve 4 fiú: egy metálos, egy rocker, egy vegyes (house és rock) zenét hallgató és egy diszkós. Ezek a kategóriák nem jelentenek kizárólagosságot. 6-uk közül 5-en vallották magukat konkrétan az általam megjelölt csoportok tagjának, de így is erõteljesen hangsúlyozták, hogy nem csak ilyen zenét hallgatnak. Mindegyikük középiskolai tanuló, szakközépiskolába (1 fõ) és gimnáziumba (5 fõ) járnak. Egy kivétellel mindenkinek a szülei (az apa biztosan) rockzene-kedvelõk. Az egyetlen akinek szülei nem hallgatnak zenét, annak rocker bátyja van, tehát minden interjúalanyról elmondható, hogy van rockzenekedvelõ a családjában. Lakóhely szerint egy budapesti, két Budapest-agglomerációban lakó városi, két vidéki kisvárosi és egy községi fiatallal sikerült beszélgetnem. Az interjúalanyok kiválasztásánál a külsõdleges jegyeket vettem irányadóknak, igyekeztem a minél tipikusabb, az adott stílusra minél inkább jel-

lemzõ jegyeket magukon viselõkkel interjút készíteni. Ez a tanulmány egy nagyobb kutatás elsõ állomása, további interjúk készülnek Budapest fõbb ifjúsági szubkultúrákhoz köthetõ szórakozóhelyein.

Az egyes csoportok rövid jellemzése, a legfontosabb motívumok Az összes általam bemutatott csoportról (punkok, rockerek-metálosok, diszkósok) elmondható, hogy nagyon fontos szerepe van életükben a külsõdlegességeknek. Ennek alapján definiálják a többi csoportot, és helyezik el magukat, különböztetik meg magukat a többi irányzattól. Ez ellen természetesen mindegyikük tiltakozott, hogy számára ez nem fontos, de a többieket már külsejük alapján azonosította, illetve alkotott róluk véleményt. Ugyanez mondható el a gondolkodásmódról, ami szintén azt támasztja alá, hogy a csoportidentitás mellett egyre fontosabbá válik az individualizmus, az egyediség középpontba állítása (Zinnecker): „az én gondolkodásmódom az hogy, hogy nem akarok trendeket követni”, „azzal, hogy kijelentem, hogy nem akarok trendeket követni, bekerülök egy abba a csoportba, akik kijelentik azt, hogy nem akarnak trendeket követni, de õk is egy csoportot alkotnak, és ez is egy trend” (18 éves metálos fiú) Punkok: A legfontosabb motívum a „minden-ellen-lázadás”. Ez jelenik meg szinte egész életvitelükben: öltözködésükben, viselkedésükben, beszédmódjukban, stb., bármiben, amiben ellent lehet mondani. „Szeretek így lázadni minden ellen, szülõk ellen, iskola ellen, az ellen, hogy most zöld a lámpa az úton, mindenhogy, hogyha olyan kedvem van, akkor mindenér.” (18 éves punk lány) Ezt a felfogást szimbolizálja öltözködésük: minél jobban eltérni az „általánosan elfogadottól”, minél extrémebb, meghökkentõbb és egyedibb öltözék kialakítása. (Bármit bárhova, csak senkinek se legyen olyanja és ott és úgy…) Paszszív ellenkezés mindenféle „hivatalos” intézmény ellen: iskola, kultúra, egészségmegõrzés (sport, alkohol, dohányzás, stb.) Ez a passzív ellenállás ugyanakkor a nem intézményesített

2004 / tél


97

Életmód–élethelyzet értékek irányába nem hat, sõt ezek az értékek fokozottabban jelennek meg csoportjukon belül, még nagyobb fontosságot tulajdonítanak nekik. Ezért ez az erõs elutasítás inkább a „világnak” szól, mintsem a hagyományos belsõ értékek elutasításának. (A mai világban pont ezeknek az eltûnését vélik felfedezni és ez váltja ki az ellenkezést.) Rockerek: Gondolkodásmódjuk igen hasonló a punkokéhoz, de mind külsõleg, mind belsõleg sokkal „higgadtabb” formája annak. Az ellenkezés nem minden ellen irányul, hanem egy-egy motívumra a „világon belül”. Öltözködésükben is általában kevésbé jelennek olyan tényleg „botrányos” elemek, mint a punkokéban, nem fontos annyira az egyediség, a mindenáron mutassunk valami újat szellem, hanem elegendõ az általános jegyek felöltése. Diszkósok: a tömegkultúra képviselõi minden tekintetben. Az öltözködést a divat irányítja, cél mindenbõl a minél drágább, „akinek nincs pénze, az mehet a p…ba” (diszkós fiú, 17). Összetartás csak a szûkebb baráti társaságokon belül jelenik meg. Gyakoribbak a verekedések, az ellenségeskedések a stíluson belül, illetve kisebb az elfogadás mértéke, mint a rockerek vagy a punkok esetében.

Csoportképzõ tényezõk Arra törekedtem, hogy sikerüljön úgymond „tipikusan olyan” fiatalokat kiválasztani, akik nem szélsõségesen, de azért felismerhetõen magukon viselik stílusirányzatuk általános jellegzetességeit. Az alábbiakban arra keresem a választ, hogy hogyan, milyen körülmények között került kapcsolatba és vált tagjává a kérdezett fiatal a csoportjának. A Sziget sajátosságának vélem, hogy a megkérdezettek mindegyikének a családjában van olyan felmenõ vagy testvér, aki rockzenét hallgat, ezért a rockerek esetében a zenéhez való hozzájutás többirányú volt. A 18 éves metálos fiú édesapján kívül legalább négy forrást említ meg, ahonnan különbözõ cd-ket kapott a kezdetekben (unokatestvér, osztálytárs, iskolatárs, más barát). A zenével történõ megismerkedés után már szinte automatikusan következett minden esetben a koncerten való megjelenés és egy új társaságba lépés, te-

98


2004 / tél

hát az új stílus felvételénél elsõdleges az ismeretség (korábbi barát, rokon), a kapcsolat megléte, majd utána következhet csak a zenék átadása, és újabb kapcsolatok szerzése, majd esetleg a csoportba tagozódás: „eleinte az egyik haveromtól szereztem be, mert neki nagyon sok volt, azok voltak a house zenék, a rock, a testvérem is rockot hallgatott, a Metallicát tõle szereztem be, mert nagyon sok volt neki, meg az õ barátaitól, meg mostmár az én barátaimtól is.” (18 éves fiú, house, rock zene) „Baráti kör, hát változott, és bekerültem olyan emberek közé, akik, akikkel jóba lettem, tehát nem a zene volt a lényeg ebben, hanem a barátság, tehát az emberi kapcsolat.” „Gyerekkori barátok leginkább. Úgy, hogy egymás mellett nõttünk fel, csak most keveredtünk össze így a stílus miatt, meg fesztiválra mentem tavaly és ott ismertem meg ilyen stílusú embereket, és velük szoktam, most is velük vagyok itt.” „Volt egy barátnõm, és az õ családja, ilyen nagyon bulis, tehát így a szülei is. És õk is jönnek mindenféle fesztiválokra állandóan.” „Náluk hallottam azt hiszem elõször. Asszem elõször PICSÁt hallgattam, vagy Prosecturát, nem tudom, és megtetszett, és akkor így, ugye hát elég sokat jártam azé, mert a barátnõm volt, aztán így másoltak nekem kazettára.” (18 éves punk lány) „Sulitársakon keresztül, ha jól emlékszem. Igen. Tehát úgy, hogy, hogy õ, hogy nem tudom, régen inkább a diszkós stílust kedveltem egyébként, tehát úgy kezdtem, hogy a diszkókba járkáltam, pop zenét hallgattam, akkor tanultam meg úgy így igazán táncolni, meg ilyesmi, és aztán szerintem 8. környékén jött az, hogy, hogy így meghallgattam talán életem elsõ Kispál számát, meg ilyenek. És akkor az így nagyon beütött, hogy hoppá, és az, ilyen, ilyen barátnõmtõl, iskolatársaktól jött, és akkor tény, hogy így az osztályban divat is lett egy kicsit, meg hát az elsõ ember, akinek bakancsa volt, az milyen nagy szó volt, tehát az így nagyon nagy dolog volt, és akkor mindenki próbált ugye utánamenni.” (17 éves alternatív lány) Elkezdtünk Tankcsapdát, aztán úgy megtetszett. Meg a sör fogyasztása, folyamatosan arányosan nõtt; nagyjából ennyi. (18 éves fiú, szereti a house és a rock zenét is)

Életmód–élethelyzet Ezt a folyamatot erõsíti az a szokás, hogy mindenki igyekszik a saját stílusának megfelelõen alakítani a barátait, és õket is megismertetni a neki tetszõ zenével: „Van egy nagyon jó barátom és õ is hasonlókat hallgat, legalábbis most kezdem vele így megismertetni a lazább zenék után a kicsit a keményebb zenéket.” (18 éves metálos fiú); „õ még reppernek számított, de aztán gyorsan átneveltem, elvittem koncertekre, adtam neki pár zenét és ráébredt, hogy mégiscsak jobb hosszú hajjal az élet.” (18 éves rocker fiú) A tömegkultúrához tartozó diszkó zene kedvelõi természetesen más csatornákon jutnak a zenéhez (média), ezért nincs is akkora szerepe a kapcsolatoknak, mint a rock zenei stílusoknál: „Hallottam a rádióba’ és megtetszett, aztán elmentem diszkóba, és akkor hú de jó, meg minden, és akkor így elkezdtem járni diszkóba és tetszik.” (17 éves diszkós fiú) „Nekem van egy ilyen marhanagy kielégíthetetlen szabadságvágyam” – mondta a 18 éves punk lány. „Én így imádok így elmenni otthonról”, ha nem engedtek el becsuktam magamra az ajtót, aztán, inkább meghalok én itt szépen magányomban, aztán nem érdekel semmi, és akkor, akkor nagyon lázadtam ellene, de, meg akkor, amikor mondjuk nem engedett el, egy-két koncertre anyám, akkor aztán bekeményítettem”, „nagyon tudom utálni, meg például hogyha, ha beleszólnak a dolgaimba, volt egy kémia tanárunk, aki kérdezte, hogy mi ez, mi ez itt a lábadon, mondom ez egy bakancs, na és ez mér jó ez neked, meg izé, milyen undorító, meg nem lányos, há mondom, mit csináljak vele, hát bakancs, bakancs, most nem fogom levenni a tanárnõ kedvéért a bakancsomat, felejtse el. Na meg ez a nadrág, na, és akkor? Most mondom, hogy jó, akkor ne tessék ránézni, ha nem tetszik, hát most mit csináljak vele.” A többi stílusirányzattal ellentétben nem próbálta tagadni az alkoholfogyasztást, sem a mértékét: „tehát, valaki meg nem iszik, olyan meg szerintem nem igazán van, legalábbis nem igazán találkoztam olyannal”. Az öltözködésével kapcsolatban pedig: „Én exhibicionista ember vagyok inkább, minthogy én ezzel kifejezzek valamit. De lehet, hogy exhibicionista vagyok, tehát így szeretem, hogyha megnéznek, például elsõ két nap Backstreet boysos

pólóba’ mászkáltam.” Az exhibicionizmus szerinte a többiekre is jellemzõ, inkább, mint az, hogy ki akarnának fejezni valamit az öltözködésükkel. „Szerintem rájuk is jellemzõ, mondjuk nem mindenki vállalna be mondjuk egy ilyen dolgot, hogy Backstreet boys, mert elég sokan hülyének néztek miatta, de, dehát ugyanúgy megnéznek a szakadt nadrág bakanccsal. Úgyhogy inkább azt szeretem, ahogy megnéznek, ahogy így végigmérnek, imádom nézni az ilyen arcokat, kinek mi a véleménye, és ez nagyon látszik az emberek szemébe meg arcáról, hogy mennyire ilyen elvakultak.” Az egyetlen jellemzõ, ami nem jelent meg a többi irányzatnál az az információszerzés módja: „Az ilyen toborzások, azok inkább így újságba vannak, tehát hogy mittudomén hirdetések hogy na gyertek, Bankrupt lesz” Érdekes, hogy a digitális robbanás korában még mindig a nyomtatott sajtó a legfõbb információszerzési médium a punkok között. A zenéhez és az emberekhez való viszony alapján egy stíluson belül is eltérõ megnyilatkozások láttak napvilágot: „Nem az alapján ítélem meg az embereket, hogy milyen zenét hallgatnak, teljesen mellékes.” – mondta a 18 éves rocker fiú. Míg a 17 éves alternatív lány ezt látta szinte minden emberi kapcsolat meghatározó tényezõjének: „Az ember belsõjét is meghatározza, tehát egy-két olyan barátnõm van csak, aki, mondjuk jár a Bankba vagy az E-klubba vagy ilyen helyekre, de egyébként általába a zene azért meghatározó, mert az ember belsejérõl is árulkodik, szerintem”, „a zene a személyiségednek is a része, tehát így automatikusan olyan embert keresel, nem direkt olyat, hanem eleve olyat fogsz találni magadnak aki valószínûleg ebben is, ha nem pont ugyanolyan, de hasonlít hozzád.” A 17 éves alternatív lány visszaemlékezésében összekapcsolja a csoportidentitást az azt meghatározó külsõ jegyekkel: „[A szüleim] nagyon nehezen fogadták, hogy én fél nyáron bakancsot hordok, és micsoda hülyeség, és nem, nem igazán értették, hogy ez nekem a hovatartozáshoz valamilyen szinten szükséges, úgy éreztem, hogy, hogy vagyok valaki, szóval végül is tényleg egy, csak egy mankó, de az embernek kell valami, amikor fiatal, szerintem”. Õ is stílusirányzata fõ motívumának tekinti a szabadságot: „Számomra, meg így általába’, akiket

2004 / tél


99

Életmód–élethelyzet ismerek, nagyon fontos a szabadság, az, hogy így ne korlátozzanak semmiben. Mert, ez egy olyan dolog, hogy például szüleim, most, másfél év után találták ki, hogy szokjak le a dohányzásról. De az ember már csak azért sem szokik le, mert neki kell a szabadságérzet, hogy majd leteszem, amikor én akarom. Ez a valamilyen szinten tinimakacsság, elismerem, ez ilyen gyerekes dolog, de, de, de ez fontos, nagyon a szabadság, az, hogy, hogy egy alternatív meg merje azt csinálni, hogy kijön 10 forintból a Szigetre, és akkor tarhál pénzt, tarhál cigit, tarhál piát, ha lány, akkor persze sokkal könnyebb helyzetben van, de most itt egy diszkós nem annyira, nem csinálja meg, hát a szabadság, a függetlenség, az a nagyon fontos dolog, ezenkívül, úgy egyébként, szerintem nincs olyan ami, ami ilyen egy vonal, hanem, hanem ezenkívül mindenki ahogy õ maga gondolja.” Egy másik nagyon fontos csoportképzõ tényezõt is megemlít: „Aki igazán szereti az alternatív zenét, annak, annak, tehát aki igazán alternatív beállítottságú, annak szerintem ugyanúgy, mint nálunk fontosnak kéne legyen a, leginkább a szöveg. És õ, és és az hogy ebbõl adódóan az ember legyen olyan, aki, aki inkább, inkább a belsõ értékekre koncentrál. nem pedig a külsõ, nem pedig a felszínes dolgokra, tehát én így próbálok általába’ õszinte emberekkel lenni.” A rockzene alapú irányzatok már említett sajátossága az egyéniség, az egyediség hangsúlyozása, ami összekapcsolódik az általánosítás, a beskatulyázás elvetésével; saját elmondásuk szerint sem õk nem szeretnek embereket beskatulyázni, de azt még kevésbé szeretik, ha õket skatulyázzák be, sõt kimondottan törekednek ennek az elkerülésére: „Nem akarok senkit így beskatulyázni, hogy hosszú a hajad meg fekete, akkor te biztos ilyen köcsög vagy.” (18 éves punk lány) 17 éves alternatív lány: „Mindenki próbál beskatulyázni mindenkit, de amint van egy kis bökkenõ, akkor kiesel abból a skatulyából, amit én egyébként nem is bánok, csak akkor átraknak egy másikba, ami, hát, tehát én, én mondom én szeretnék egyik skatulyába se tartozni, csakhát nagyon nehéz.” 18 éves metálos fiú: „Az én gondolkodásmódom az hogy, hogy nem akarok trendeket követni, na most, most akkor ezzel meg belekerültem abba a csoportba, akik nem akarnak trendeket követni.”

100


2004 / tél

Egészen más jellegû válaszokat kaptam egy 17 éves diszkós fiútól. Csoportidentitásának kialakulásában szintén a barátok, osztálytársak szerepe volt a meghatározó, míg szórakozási szokásaiban más elemek is központi szerephez jutottak: „Diszkós picsák magyarul, azok jönnek be. Azért járok oda.[diszkóba]” Mivel kevésbé egyéniség-orientált irányzat (kevésbé központi szerepû az egyéniség), mint a rockzenei stílusoknál, ezért jobban kifejezõdnek (jobban tudatosodhatnak) a társas hatások: „Én is úgy kezdtem, hogy hú, a nagyfiúk dohányoznak és akkor aj, nekem is kell, én is nagy leszek, úgyhogy rászoktam.” Az öltözködést, a külsõ jegyeket más tényezõk is befolyásolják, mint a rockereknél; egyrészt a divat, másrészrõl nagyon fontos szerepe van a másik nemmel való kapcsolatteremtésnél: „Meg kell azért felelni, hogyha akar csajozni, meg mittudomén, tudod, ahhoz azért kell ám öltözni rendesen.” Másként jellemzi a két irányzat közötti különbséget a 18 éves vegyes zenei ízlésû fiú: „A rockerek lehet hogy annyira nem követik a napi divatot, a világdivatot, hanem õk a rockerdivatot követik, ez így teljesen más kategória, de az tud marha drága lenni, például maradjunk a bakancsoknál, meg a szöges nyakörveknél meg ilyeneknél, de õk meg inkább bõrrel foglalkoznak, és azok meg marha drágák, úgyhogy, így két külön világ van: a világdivat, a világ, és a rockervilág.” Még egy jelentõs különbség mutatkozott a két nagyobb irányzat (általában diszkósok és rockerek) között: a 17 éves diszkós fiú nyíltan vállalta, hogy régebben õ is lenézte és valamilyen szinten elítélte a többi irányzatot, amit egyik rockzene kedvelõ fiatal sem tett meg konkrétan: „Mer’ én is úgy voltam vele, hogy elkezdtem diszkózni, fúj, a rocker köcsög, hogy néz ki, meg, hogy mi ez a gitárnyúzás”. Az agresszivitás a diszkósok között nemcsak egyénileg megjelenõ tulajdonság, hanem szerves részét képezi a csoportnak; megjelenik mind a többi irányzat felé, mind a stíluson belül: „Megy ez a, szeretnek kötekedni, hogy most õ a fasza gyerek és akkor esetleg jól elver, és akkor fú, izé, és akkor azt fogja mesélni, ez megy. Jön a nagy kigyúrt állat és akkor elkezd ott pofozkodni, hogy õ a menõ meg a fasza. „Diszkóba’ ez van, mindenki kihúzza magát így, és akkor néz körbe, és akkor hú de fasza gyerek.”

Életmód–élethelyzet „Én is csináltam ezt valamikor, még …, én is izéltem, ahogy nyíltam ki így a, hát én is akkor izés voltam, csak diszkó krém, és hogy fú, hogy nézel ki, meg minden, ezt csináltam, de mindenki ezt csinálja, nagyrészben.” (17 éves diszkós fiú) A baráti kapcsolatok is másként alakulnak, mint a rockzenei irányzatoknál: „Hát azért mindenbe nem számíthatok rájuk [a szórakozótársaira, osztálytársaira], mindenbe, de azért sokmindenbe, szóval ilyen majdnem-barátság na, több, mint haver, de azér’ még nem barát.”, „vagy ha el akarok menni valahova, és nem akarok egyedül menni, hívok valakit, az nem akar, és akkor, ilyen kis apróságok végül is.”, „hát vannak ilyen perememberek, aki, akiért azért nem tenném tûzbe a kezem, de így a, igen, hát ha valakit, mondjuk a haveromat elkezdik gyepálni, akkor én odamegyek neki segíteni, szóval azért illik.” A 18 éves rocker fiú teljesen eltérõ képet fest ebbõl a szempontból irányzatáról: – „ az összetartás abból ered a rocker társadalomban, hogy sokkal kevesebben vagyunk és számítanunk kell egymásra és épp ezért számíthatunk is. Minden rocker tudja szerintem, hogy ha gyakorta belekötnek, ha nem olyan környéken jár, és egy másik rocker segítsége nagyon jól jöhet. És épp ezért segít szóval másoknak is, hogyha ilyen problémája van.” „Alapvetõen segítünk egymásnak attól függetlenül, hogy ismerjük-e egymást vagy sem. Viszonylag szívesen is, legalábbis a környékünkön.” A droggal kapcsolatban is eltérõ válaszokat kaptam: „Fõleg, hogy ilyen hyper party a Komplexba, ott mindenki szét van esve.” (17 éves diszkós fiú) Egy másik lehetõséget tárt fel a 18 éves punk lány: „Ez nem stílustól, hanem kortól függ. Tehát 14–15 évesek nagyon nagy embernek érzik magukat, hogy õk már és akkor mittudomén elszívnak egy spanglit aztán nagyon jól érzik magukat, de inkább így az én korosztályom, meg a 17–18, így 22-ig, akik így nagyon rá vannak szerintem kattanva erre a dologra.” Általános volt az egyetértés az internetes ismerkedéssel kapcsolatban; kivétel nélkül mindegyikük elvetette az ezen a csatornán folyó társkeresést: „Interneten át, mi vagyok én?! Nem?” – háborodott fel a 18 éves rocker fiú. Általában a baráti közösségek, kapcsolatok

létrehozását is elutasították, csak a már meglévõ ismeretség ápolására használják az internetet: „Van bizonyos ismeretségi köröm, aki ott van fönn interneten, Szegedrõl, például Debrecenbõl, de õket nem internetrõl vagy csak kevés százalékukat internetrõl ismerem.” (szintén a 18 éves rocker fiú) „Én a netes párkapcsolatokban annyira nem hiszek, tehát ott inkább olyan barátot tudsz találni, akivel te soha nem fogsz találkozni” (17 éves alternatív lány) „Az csak régen volt, még hetedikes koromba, számtech órán, de nem szoktam interneten, mert jó, amikor chateltem, akkor is akkora nagy átbaszás, én is csináltam olyat, hogy izé Marika néven chateltem, mintha lány lennék és jól átbasztam az embereket, meg ott voltunk egy terembe, tudtam, hogy hogy hívják a haveromat, mittudomén beírta, azt hogy Gabi17, én meg írtam neki, hogy szia, izé, ez és ez vagyok, innen onnan, úgyhogy ez nem jó.” „Mindenki, szerintem egy csomóan ezt csináltuk, és nem is érdemes, csak az ilyen video-chates dolog, hogy lássam, hogy kivel izélok, chatelek. Meg, most lehet, hogy jófej, találkozunk, vagy megbeszéljük, akkor meg úgy nem néz ki jól, és akkor ú, izé, mittudomén, nem jó ez a chatelés szerintem.” (17 éves diszkós fiú) A rockzenei stílusoknál egy érdekes jelenséget tapasztaltam: szinte valamennyien „ideológiamentesnek” vagy helyesebben eszmeiség nélkülinek definiálták a mai rockzenei irányzatokat, amit negatív jelenségként fogtak fel, úgy érezték, hogy pont a lényeg veszett el: „Régen volt igazán fontos a gondolkodásmód.” (18 éves rocker fiú); „De most nem mindenki lázad, már, már igazából már a mai fiatalok azok már így nem igazán lázadnak, mer nem nagyon tartanak össze.” „Hogyha, mittudomén, jönnek a kopaszok aztán együtt kell futni, akkor van. Nyilatkozta a 18 éves punk lány a lázadásról és az összetartásról, mint irányzatának legfontosabb motívumairól. A 17 éves alternatív lány meglátása: „Mert úgy vagyok vele, hogy õ, hogy ez egy olyan zene, amit szerintem értékelni kéne, és akinek igazán, aki csak egy divatirányzatot keres ebben, az, az, az szerintem igazából önmagát nem találja, vagy nem tudom, tehát ezekkel az emberekkel az a baj, hogy nagyon,

2004 / tél


101

Életmód–élethelyzet nagyon felszínesek, ennél ez többet ér. Tehát akik ezt kialakították, meg ahogy az egész dolog kialakult, ez, ez annál hosszadalmasabb, meg értékesebb dolog volt, ez tényleg belülrõl jött azoknak, akik kialakították”

Barátok A válaszok sokfélesége ellenére körülbelül 3 jellegzetes kategória különíthetõ el a barátok fogalmán belül. A legerõsebb kapcsolatot a legjobb barát fogalma takarta, akivel a fiatalok tényleg mindent megbeszélnek és 100%-ig bíznak benne; ez általában 1 kitüntetett személyt jelent. A következõ kategória lehet a kevésbé erõs vagy nem 100%-os bizalmat élvezõ emberek csoportja, akik barátok, de azért nem mindent mondanak el nekik. Ebbe a csoportba sorolták legtöbben az osztálytársaikat, a baráti körüket, esetleg néhány azonos stílusú ember is ide tartozott; tehát számukat tekintve: 2–3 fõtõl kezdve akárhányan tartozhatnak ebbe a csoportba. A „leggyengébb” kapcsolatot a haverok kategóriája jelentette, általában ide kerültek az osztálytársak, és a stílusirányzatán belüli kapcsolatainak a nagy része, tehát a kevésbé közeli és fontos ismerõsök, szórakozótársak. A legjobb barát kivétel nélkül (ha van), régi barátság eredménye, folytatása, és éppen ezért – elõzetes feltéttelezésünkkel ellentétben – nem kötõdik stílusirányzathoz. A baráti körben már általában vegyesen fordultak elõ az egy stílushoz tartozó barátok és az esetleg más stílusirányzatú osztálytársak. A domináns elem inkább az osztály, mint a stílus interjúalanyaim esetében; tehát a barátok általában az osztályból, iskolából kerültek ki. Míg a haverok kategóriáját kizárólag az azonos stílusú szórakozótársak képezték vagy a néhány iskola- és osztálytárs. A 18 éves rocker fiú 2 osztálytársát sorolja a barátok kategóriába, és abból az egyik a legjobb barátja: „Egyiküket már ismerem kiscsoportos korom óta, vele folyamatosan együtt vagyunk, állandóan, õ szerintem az egyik legjobb barátom, a másikat akkor ismertem meg, amikor odakerültem az iskolába, habár akkor õ még reppernek számított, de aztán gyorsan átneveltem, elvittem koncertekre, adtam neki

102


2004 / tél

pár zenét és ráébredt, hogy mégiscsak jobb hosszúhajjal az élet.” „Nem az alapján ítélem meg az embereket, hogy milyen zenét hallgatnak, teljesen mellékes.” A 18 éves house, rock zenét kedvelõ fiú szintén hasonló baráti körrel rendelkezik: „A legjobb barátaim, az egyik sportból adódott, de valamilyen szinten jött be helyettesíteni meg ilyen, hát szerintem õk is meghallgatják a zenéimet, meg õk is ilyen mindenfogyasztók.” „A szórakozótársaim, tehát nem, nem a legjobb barátaim, de hát mindennap velük voltam, muszáj volt menni.” „Persze, az osztályba mindenki a barátom volt, mert kevesen voltunk, de egyébként is, elég jó barátok voltunk” A 18 éves punk lány és a 17 éves alternatív lány abban térnek el a fent vázolt sémától, hogy náluk hiányzik a legjobb barát kategória, úgy érzik, hogy nincs szükségük legjobb barátra, de valójában mindkettõjük mögött egyegy csalódás húzódik meg. A punk lánynál elméletben megegyezik a legjobb barát kategóriája a fent említettekkel, de nála egyéni döntésének eredménye, hogy mégsem nevez senkit annak: „legjobb barátnõ nálam nem stílus alapján van. Tehát tõlem lehet raszta, néger, akármilyen, csak, csak megbízzak benne. És ki tudjam annyira ismerni, hogy tudjam, hogy nem vág át.”, „Legjobb barátnõm igazából nincs is.” „Én mindenkivel jóba vagyok, tehát tartom a távolságot mindenkivel, mert van egy ilyen örök bölcsesség, hogy ne bízhatsz senkiben, csak saját magadban.” „Csalódtam már jópár emberben és õ, úgy döntöttem, hogy a legmélyebb dolgaimat azt nem adom ki senkinek. Mert nem bízok meg senkiben. Tehát, az én ilyen problémáimat, amin igazán más nem tud segíteni, csak elmondhatom, nem mondom el senkinek. Mert felesleges. És úgyis hátbatámadhat vele. Mondjuk egy összeveszés során vagy akármi.” „legjobb barátnõm is volt, igen, de benne is csalódtam, és azóta nem mondom senkire, hogy legjobb barátnõm, mert olyan nincs szerintem.” A baráti társasága éppen ezért neki is sokrétû: „Alapvetõen kommunikatív ember vagyok, tehát könnyen kapcsolatot teremtek akárkivel, akin látom így valamiféle érdeklõdést mutat aziránt, hogy velem megismerkedjen vagy ilyesmi, elég könnyen barátkozom, de azért van egy határ, amit az elõbb

Életmód–élethelyzet mondtam, mindenkivel jóba vagyok, valamennyire.” Az alternatív lánynál a baráti kör kizárólag azonos stílusú emberekbõl áll össze: „Egyfajta zenét szeretünk, meghallgatjuk egymás kedvenceit is, nincsenek nagy eltérések, de vannak olyanok, amiket õk imádnak, én meg kifejezetten nem szeretek, tehát leginkább én is alternatívot kedvelõ emberekkel barátkozom.” „Valaha volt legjobb barátnõm, és így annak a kapcsolatnak vége lett azóta nem szívesen mászom bele ilyen legjobb barátnõ dologba, szerintem 17–18 évesen az ember már ezt így kezdi kinõni, tehát van egy csomó jó haverja, mindenkivel meg tudja beszélni a dolgait, és nincs szükség arra, hogy egy emberhez kösse le magát, tehát van barátom, van egy csomó barátnõm, van egy csomó haverom, és ez így nekem pont jó.” „Vannak úgy igazi haverjaim, meg igazi barátaim, azonkívül van akivel csak úgy Szia, hogy vagy?, de nem is érdekli õt igazából, hogy hogy vagyok címû, tehát nagyon sok ilyen arc van, meg így az osztálytársaimnak a többsége nem olyan stílusú, mint én, tehát felszínesek eléggé, ami engem zavar, mert õszinte emberekhez szoktam hozzá, de mondom, éppen ezért ez változó, de általában azért egész jól elvagyok.” „Az osztályomban is úgy kettõ-három, de egyébként így mondom, elég széles, ez a baráti kör, tehát így nem pont a suli a fõ hely.” A szûkebb baráti körébe tartozó emberek egy-két kivétellel homogén csoportot alkotnak: „Az ember belsõjét is meghatározza, tehát egy- két olyan barátnõm van csak, aki, mondjuk jár a Bankba vagy az E-klubba vagy ilyen helyekre, de egyébként általában a zene azért meghatározó, mert az ember belsejérõl is árulkodik, szerintem.” Annak ellenére, hogy saját bevallása szerint az alternatívok között gyakori a marihuána fogyasztása, õ mégis igyekszik az ilyen emberektõl távol tartani magát: „A fû az szerintem, jó, nem mondom, hogy minden stílusú ember nyúl érte, inkább az alternatív stílusúak, ezt aláírom, próbálom magam távol tartani a drogoktól, amennyire lehet, és igazából drogos emberekkel nem is nagyon szeretek közeli kapcsolatba kerülni, mert úgy érzem, hogy valamilyen szinten torzított a személyiségükön.”

Kapcsolat az osztálytársakkal, iskolatársakkal, tanárokkal Az osztálytársak, az iskola nagyon fontos szerepet játszik a fiatalok életében. Baráti körük nagy része a középiskolából vagy korábbi iskolájukból kerül ki, velük járnak szórakozni, együtt töltik szabadidejük nagy részét, ezért folyamatosan és szinte észrevétlenül formálják egymást. „8. környékén jött az, hogy, hogy így meghallgattam talán életem elsõ Kispál számát, meg ilyenek. És akkor az így nagyon beütött, hogy hoppá, és az, ilyen, ilyen barátnõmtõl, iskolatársaktól jött, és akkor tény, hogy így az osztályban divat is lett egy kicsit, meg hát az elsõ ember, akinek bakancsa volt, az milyen nagy szó volt, tehát az így nagyon nagy dolog volt, és akkor mindenki próbált ugye utánamenni” – emlékszik vissza a 17 éves alternatív lány a stílusváltására. Interjúalanyaim közül egyik sem jelezte, hogy különösképpen rosszul érezné magát az osztályában, illetve az iskolájában, sõt, inkább a pozitív vélemények voltak túlsúlyban. A tanárokkal ketten nem voltak igazán elégedettek. A metálos fiú leginkább az elvárások hiányára, míg a punk lány a „szemellenzõs”, „beszûkült agyú” tanárára panaszkodott: „nagyon tudom utálni, ha beleszólnak a dolgaimba, volt egy kémia tanárunk, aki kérdezte, hogy mi ez, mi ez itt a lábadon, mondom ez egy bakancs, na és ez mér jó ez neked, meg izé, milyen undorító, meg nem lányos, há mondom, mit csináljak vele, hát bakancs, bakancs, most nem fogom levenni a tanárnõ kedvéért a bakancsomat, felejtse el. Na meg ez a nadrág, na, és akkor? Most mondom, hogy jó, akkor ne tessék ránézni, ha nem tetszik, hát most mit csináljak vele.” A 18 éves rocker fiú meglehetõsen pozitívan nyilatkozott az iskolai légkörrõl: „nagyon jó osztályközösségünk van, meg mostmár az egész iskola elfogadott, diákdiri-választást nyertünk, hála nekem, meg még egy-két hosszúhajú barátom közremûködésének”.

Kapcsolat a családdal Az általánostól eltérõen (valószínûleg a Sziget sajátosságaként) mindegyik meginterjú-

2004 / tél


103

Életmód–élethelyzet volt fiatal felmenõi közül legalább az egyik rockzene kedvelõ, így általában a szülõknek nem szokott komolyabb problémája lenni gyermekük zenei ízlésével. A fiúknál a szülõk állítólag csak a hangerõre szoktak panaszkodni, illetve az édesanyjuk nyilvánítja ki néha nemtetszését a zenérõl. A lányoknál már kicsit komplikáltabb a helyzet. Mivel interjúalanyaim életkora 17–18 év, ezért a lázadás idõszakán már valószínûleg átestek, maguk mögött hagyva az ilyen jellegû problémák nagy részét; ezt az állapotot tükrözik az alábbi idézetek. 18 éves punk lány: „Anyukám Hobót, Beátricét, Jimmy Winchestert például nagyon szereti, anyu régebben nagyon ilyen lázadó volt, mer õ is állandóan ment, még amikor megszülettem, akkor is, lepakolt a mamának, aztán ment bulizni, valami Beatrice koncertre vagy ilyesmi és akkor így lehet, hogy tõle van; „fogadott testvéreim vannak, akikkel együtt nõttem fel, mert elváltak a szüleim. 13 éves voltam és költöztünk így albérletrõl albérletre, és megismertem, megismertünk egy ilyen családot, õk 5-en vannak: 3 gyerek, és velük nagyon jóba lettem; a lány az most 21 éves: õ a legnagyobb, a középsõ fiú 16, és a legkisebb meg talán 13, vagy 14. Most már eljutottunk arra a pontra, hogy anyukám felfogta, hogy milyen vagyok, belegondolt abba, hogy õ is fiatalkorában kábé ilyen volt, tehát õ is állandóan menni akart, miközben nem engedték, és akkor úgy van vele, hogy jól van akkor, menjél, hát most nem tartalak vissza, úgyis elmész, hogyha akarsz, az meg nem jobb, hogyha kilógok az ablakon, vagy mittudomén, hazudok neki vagy valami, és ez így sokkal jobb, hogy õszinték vagyunk egymáshoz, én tudom, hogy õ õszinte hozzám és én is elmondok neki mindent. Mi tényleg mindent megbeszélünk, és mindent elmondhatok neki, és ha tud, segít. A kamaszkor az mindenkinél egy nagyon gáz téma, akkor voltak hülye dolgaim, tehát így nem, tehát így mondott valamit, akkor én alapból azt mondtam, hogy nem érdekel, hagyjál békén, becsuktam magamra az ajtót, aztán, inkább meghalok én itt szépen magányomban, aztán nem érdekel semmi, akkor nagyon lázadtam ellene, de, meg akkor, amikor mondjuk nem engedett el, egy-két koncertre, akkor aztán bekeményítettem. De mindig

104


2004 / tél

én szívtam meg, úgyhogy erre is rá kellett jönni. Utálom ha az ember ilyen beszûkült agyú. Tehát ilyen konzervatív, vagy ilyen, szemellenzõs. Anyu is szokott néha olyan lenni, de aztán rászólok, hogy bazd meg, 21. századba vagyunk, 18 múltam és akkor itt. Õ ilyen hülyeségeim miatt, hogy piercing, tetoválás, mittudomén. Hagy menjek, nem mész, mert nincs lóvé, de nekem van, de azt ne költsd erre! És akkor De mostmár ez a nem engednek, ez már nincsen, mostmár megyek ahova akarok, piercinget ne csináltassak, ne legyen raszta a hajam, ne borotváljak bele, tetoválásom ne legyen, akármi. Aztán így, utána így jött pár ilyen, hogy mittudomén, anyuval, mikor így összevesztünk, nem engedett el valami szilveszteri buliba, akkor lehettem olyan tizen akárhány éves, 14–15, talán, nem engedett el egy osztálytársamhoz szilveszterezni, durciztam, bevágtam az ajtót, és akkor mondta, hogy gyere ki, nem megyek ki, gyere ki, kimentem, ott ült az asztalnál egy üveg Cherryvel, meg három doboz cigivel, be akarsz rúgni?, be, cigizni akarsz, igen, akkor tessék. Hát akkor az ennyi, tehát így megbeszéltük, hogy ez még korai, meg mittudomén és akkor, anyuval is szoktunk így borozgatni néha, hogyha jólesik, leöntünk egy whiskykólát, vagy valamit, jól érezzük magunkat.” Alternatív lány: „Hát vannak dolgok, amiket jobban fogadnak, vannak olyanok, amiket kevésbé, tehát ez úgy van, hogy az én édesapám ütõhangszeren tanít és régebben játszott is zenekarokban, tehát õ inkább a rockhoz, meg az ilyenekhez van közelebb, hogy Deep Purple, hogy Pink Floyd, hogy Doors, azonkívül mostanában inkább elmegy a dzsezz oldalába, de, de ismeri ezeket is, régen ezeket szerette, ezeket én is szeretem, tehát így valamilyen szinten így megvan az öröklõdés, anyukám is hasonló stílusú volt egyébként, és onnantól, hogyha már kicsit a modernebb zenéket szeretem, akkor az már csak rossz lehet, mer ugye milyenek a szülõk, meg, meg nehezen fogadták, amikor jött a fekete körömlakkos korszakom, mikor elkezdtem sminkelni magam, meg mikor megvettem az elsõ bakancsomat, ami, mondjuk máig az van egyébként, de akkor nagyon nehezen fogadták, hogy én fél nyáron bakancsot hordok, és micsoda hülyeség, és nem, nem igazán értették, hogy

Életmód–élethelyzet ez nekem a hovatartozáshoz valamilyen szinten szükséges, úgy éreztem, hogy, hogy vagyok valaki, szóval végülis tényleg csak egy mankó, de az embernek kell valami, amikor fiatal. Aztán elfogadták, és már így vagyok, ahogy vagyok és szeretnek ahogy vagyok, és már nem ilyeneken buknak ki, hanem olyanokon, hogy dohányzom, de a zenei stílusom, meg az öltözködésem már régen nem téma.” A fiúk nem tettek ilyen jellegû problémákról említést, inkább az engedékenység volt a jellemzõ a szülõk részérõl. 18 éves metálos fiú: „Régebben így mondták, hogy halkítsam le, meg ne hallgassam ezt meg mittomén, meg milyen zene ez, meg mé hallgatsz ilyet, de azt mostmár le se szarják, szóval, tehát, csak azt hogyha hangos, azt nem szeretik.” 18 éves rocker fiú: „Édesanyám nemigazán tolerálja a zenémet, de kénytelen elfogadni, édesapám még a régi rockernemzedékbõl származik, régen derékig érõ haja volt és nagyobb barom volt, mint én, csak ügyesen bólogat, hogy okos vagy, legalább a rendõrség még nem vitt el innét engem. Nem lehet azt mondani, hogy lázadok ellenük.” 17 éves diszkós fiú: „Hát most nem tudnak semmit, csak azt, hogy mindig reggel megyek haza, és akkor ennyi. Nem, elengednek, nincsen semmi probléma, csak azt mondják, hogy ne drogozzak, hogy ne legyen semmi izé, szóval ilyen eki meg spuri meg fû, nem szólnak, csak mondják, hogy ne csináljam, mondom, hogy jó, aztán megyek Isten hírével.” 18 éves house, rock zenét kedvelõ fiú: „Szüleim nem nagyon, tudják, hogy mit hallgatok, tudják, hogy Tankcsapdát hallgatok, de otthon ugye általába csend, csendnek kell lennie, mert, hát szerintem se illik az hogy most az utca hallja, hogy mit hallgatok, tehát általába fülhallgatóval csinálom, és hát tudják, hogy mit hallgatok, de nem, nem tudom, hogy érdekli-e õket, de még nem szóltak semmiért, hogy ne hallgasd, mert …. , szóval nem mondom, hogy nem érdekli õket, de úgy vannak vele, hogy azt csinálok, amit akarok, hogy azt hallgatok, amit akarok.” 18 éves metálos fiú: „Nem merülnek bele annyira, hogy, hogy valamit tudjanak kifogásolni, egyedül azt, hogy hangos.”

Attitûdök Általában a korosztályról A megfogalmazott vélemények mindegyike negatív. A 18 éves metálos fiú szerint: „Trendek bûvöletében élünk, a fiatalok nem annyira a kre, tehát a kreativitást nézik a zenében, így, így szinte minden szinten, hanem inkább azt, hogy, hogy más mit hallgat és mit szól ahhoz, ha én ilyet hallgatok.” A 18 éves rocker fiú úgy véli, hogy: „Egyre jobban fajulnak el a dolgok, tehát egyre több a drog, az alkohol, a megszakított terhesség, ilyen, olyan nemi betegségek, nem tetszik, sõt.” A house, rock zenét kedvelõ 18 éves fiú a manipulációt és az elanyagiasodást tekintette a legfõbb problémának. „A korosztályon belül többfajta véleményem van. Szóval vannak olyanok, akik tévé szerint fejlõdnek, most nem mondom, milyen tévé, de hát, amit a divat diktál, és akkor mennek utána, és teljesen követik, de nem ítélem el õket teljesen, mert a legjobb barátom, az egyik, az ilyen. Viszont ugyanúgy legjobb barátom, de nem, hát könnyen befolyásolhatóak szerintem.” „[A fiatalok] meg akarnak felelni, vagy vagy inkább az, hogy nem is, meg akarnak felelni az elvárásoknak, hanem a mostani világnak, és hát véleményem szerint a mostani világ nem a legjobb, úgyhogy, nem tudom, a befolyásoló tényezõjük az leginkább a média. Teljesen az anyagiak, teljesen az anyagiakra megy rá. Hogyha nem is látja az ember, hogy ez most arra megy rá, de aki benne van és csinálja hogy befolyásolni akarja az embereket, hogy kövessék, akkor annak az lesz a vége, szerintem, de ez az én véleményem.” A 17 éves diszkós fiú szerint „Mindenki most, most akkor átéli, hogy õ lesz a nagyfiú, és akkor a fasza gyerek, és akkor iszik, meg minden, dohányzik, hogy õ most a jófej, tudod, aztán hát ennyi, mert mindenki meg van hülyülve, fõleg itt a Szigeten.”

A többi stílusról Mindannyian igyekeztek elõítélet-mentességükrõl meggyõzni. A 18 éves metálos fiú és a 18 éves punk lány is a repperek viselkedését tartotta mindenek

2004 / tél


105

Életmód–élethelyzet elõtt idegesítõnek: „Mi vagyunk a kemények, és akkor seggek mind, de közbe meg visítoznak, hogyha valaki mondja, hogy hát vegyél már vissza az arcodból” (metálos fiú); „A reppereket nem tudom elviselni. A flegma stílusukat. Akiket ismerek, leginkább, többnyire ilyen nagyképûek, tehát ilyen õk a janik.” (punk lány), majd hozzáteszi: „Ez nem úgy van, hogy most én azt mondom, hogy minden repper köcsög, nem mindegyik, nagyon sok van, egyre több van belõlük, és egyre köcsögebbek, itt a Szigeten is pofátlanok, nagyon, betömörültek egyik nap a repperek és akkor így nagyon nagy volt a szájuk. Itt sétáltunk, aztán beszóltak: gyere ide, aztán izé, aztán itt járjon a szád, meg mittudom én, á, nem vagyok én erre kíváncsi, ne kössön belém. Szintén azonos véleménynek adtak hangot a gondolkodásmód és a zenei stílus összefüggése kapcsán a rocker és a metálos fiú, valamint az alternatív lány. A metálos fiú szavait idézve: „Az emberek gondolkodásmódja tükrözõdik azon, hogy milyen zenét hallgatnak.” A rocker és a metálos fiú ugyancsak azonos véleményen voltak a diszkósokat illetõen: „Szerintem azok ott a túloldalt [a diszkósok], azok meg inkább olyanok, hogy van egy trend és akkor mindenki azt követi.” (metálos fiú), illetve: „a legtöbb az a nyugati stílust majmoló egyed. A diszkósok szerintem egyéniség nélküliek. Beleolvadnak a tömegbe túlságosan, és hogyha mégis más a véleményük, nem merik kimutatni. Olyanok, mint egy csorda. Szerintem a diszkó az fölvett póz. Nem hiszem el a diszkósokról igazából, hogy élvezik azt a zenét, amit hallgatnak. Habár fene tudja. Semmi élveznivalót nem találok ebben a monoton tüctücben, szerintem fõleg ismerkedni … járnak a diszkóba, minthogy zenéért.” (rocker fiú) Ugyanezt fogalmazza meg az alternatív lány is: „Az a zene az tényleg inkább a mozgásra megy rá, õk nem a zenében találják meg a lényegüket, nekem nagyon fontos, nekik nem annyira, õk azért járnak ilyen helyre, mert táncolnak egy jót meg fölszednek egy-két pasit vagy csajt, de nekik a zene ilyen szinten csak eszköz, én legalábbis így látom.” A metálos fiú a sátánistákat is megkritizálta: „A sátánista stílus is olyan vicces, komolyan, szóval nem tom, itt öt kiló fordított kereszttel kiáll a csávó és akkor megkérdezik,

106


2004 / tél

hogy mi errõl, arról a véleménye és akkor, hát õ, izé igyunk egy sört.” A punk lány metálosokról alkotott véleménye: „Én is hallgattam még régebben a legkeményebb death metált és akkor sem vallottam magam metálosnak, tehát mindegy, róluk az a véleményem, hogy kicsit szûk látókörûek, az ilyen metálosok, tehát így nemtom, kicsit így be van állva az agyuk erre a vér, vér, halál, halál dologra, ami nem nagyon tetszik, de persze közöttük is van kivétel.” A diszkósokról alkotott véleménye: „Igazából nem foglalkozom velük, tehát õk úgy vannak velem, hogy nem mindenki szeret, tehát ha meglátja, hogy nézek ki, mindenki húzza a száját, meg mit tudom én, de én meg nem méltatom õket arra se, hogy rájuk nézzek vagy véleményt alkossak róluk. Nem érdekelnek. Persze vannak biztos közöttük jófejek, de mondjuk én nem túl sokat ismerek belõlük, már ilyen jófej diszkósokból, de biztos vannak azok is. Én nem ítélek el senkit, a stílusáról, mert engem is nagyon sokan elítélnek. Õk inkább simulékonyabbak, tehát így alkalmazkodnak mindenhez, olyan szépen csöndben. Vannak drogos meg alkoholista diszkósok is, ennyi erõvel mondhatnánk a diszkósokra, hogy fölrugdalják a kukákat, sõt azok szerintem még több balhét is csinálnak, mint egy pánk.” Másfajta vélemény a house- és rockzene kedvelõ fiútól: „Én a stílussal úgy vagyok, hogyha valaki nagyon elvakult, akkor lehet, hogy egy kicsit elítélem. Vannak akik szerintem akik túlzásba viszik, hogy például ilyenek, hogy 40 fokba õ csak felveszi a bakancsot, meg bõrruhát meg minden, de ez az õ dolga, ha õ így érzi jól magát, lehet, hogy néha leszólom õket esetleg.” A punkokról alkotott vélemények voltak talán a legkevésbé visszafogottak: „A pankoknál kötelezõ az anarchista gondolkodás, meg le a rendszerrel, meg közhatalmat, meg ilyen baromságok.” (18 éves rocker fiú), illetve a 17 éves diszkós fiú vélekedése: „Vannak ezek a pánkok, mindegyik koszos meg büdös, meg igénytelen, azt mittudomén, forgolódik a saját hányásába, szóval ez nem valami szép látvány.” „Hát szerintem az ilyen pánk izék, emberek, már heroint is szúrnak, kokainra nincs pénzük, úgyhogy azt nem”. A droggal kapcsolatban még egy vélemény látott napvilágot:

Életmód–élethelyzet „a goa partik, a black metálos körök azok vészesek, mert ott elég sokan szoktak drogozni, tehát mind a, a zenekarok, mind pedig így otthon a srácok”. (metálos fiú)

Alkohol- és drogfogyasztás Teljes egyetértés uralkodott a fiatalok között abban a tekintetben, hogy a dohányzás nem kapcsolható stílusirányzatokhoz, minden stílusban egyenlõ arányban vannak dohányzók és nem dohányzók. Az alkoholfogyasztással kapcsolatban is hasonló eredmények születtek. Amint a 18 éves punk lány szavaiból kiderül, nem túl gyakori, az, hogy valaki nem fogyaszt alkoholt társaságban: „Valaki meg nem iszik, olyan meg szerintem nem igazán van, legalábbis nem igazán találkoztam olyannal.” Hasonlóan vélekedett mindenki: „Az ivás az úgy, az úgy a helyén van, mert, szóval, azér nem tom, így 4 órán keresztül így tisztán, azér nem annyira lehet élvezetes, de persze, csak így, így a, a hangulathoz kell egy kicsi ivászat.” (18 éves metálos fiú) „Jellemzõ, az alkohol fõleg, sör, bor, ezek nagyon gyakoriak, hát végigállni egy koncertet úgy, hogy közbe folyamatos a pogó, beleszállnak a hátadba és ha még vagy olyan szerencsétlen, akkor még a barátnõdre is vigyázz, úgy, hogy õ ne kapjon meg semmit, hát azért kell 5–6 sör rendesen, hogy kibírd.” (18 éves rocker fiú), „Megiszom ami finom. Tehát így inkább az számít, hogy, hogy az íze is jó legyen, meg tudom, hogy milyen hatással van, mert hogy az ember kipróbált mindenfélét már, és így inkább, inkább az ilyen édesebb, de hatásos piák, úgy mint bor, Hubertus, tudod, ilyen, apám lónyálnak hívja õket, ezek az ilyen édes kis dolgok, de igen, igen szerintem kell az alkohol, úgy vagyok vele, hogy amíg az ember tud mértéket tartani, addig nincs vele gond.” (17 éves alternatív lány), „Hát csak sörözök, meg egy kis tömény, ja hát úgy, amikor, én most suliba járok, de nem szoktam, így hétvégén, amikor diszkó van, akkor egy kicsit iszom, de hétköznap semmit.” (17 éves diszkós fiú) A rendszeres drogfogyasztás egyik interjúalanyra sem volt jellemzõ, kipróbálás szintjén fogyasztottak már marihuanás cigarettát, de

annál tovább nem léptek. Döntésüket általában a környezetükben tapasztalt negatív példákkal magyarázták. A 17 éves diszkós fiú félelmének is hangot adott a drogokkal kapcsolatban: „Hát a füvet ki, háromszor, de szar volt, nekem nem jött be, mert rosszul lettem tõle mindig, Ezt nem bírom, az ilyen szintetikus drogokat meg nem merek, mert mittudomén hallottam egy csomó dolgot, hogy volt aki úgy maradt, ott magába, meg nem tudom, félek, hogyha a fûtõl rosszul vagyok, akkor egy eki az gondolom sokkal durvább, attól meg meg is halok, vagy mittudomén.” Egészen más jellegû magyarázatot adott elutasítására a 18 éves rocker fiú: „Szerintem az embernek egy olyan tulajdona van, amit nemigazán lehet tõle elvenni semmiképpen, jó, kettõ, egy az élete, azt egy idõ után lecseréli a halálra, a másik pedig a tudata, hogy õ bármikor nyugodtan eldönthesse, hogy õ mikor, mit akar csinálni, és a drog ettõl megfosztja.” Mindenki úgy vélte, hogy különbségek vannak az egyes irányzatok között a különbözõ drogfajták fogyasztásában. 18 éves metálos fiú: „A drogozás inkább szerintem az ilyen technósabb zenéké, mi inkább iszunk.” Hasonló véleményen volt a 17 éves alternatív lány is: „A drog, végülis az sincs annyira meghatározva, de vannak olyan, például a fû, a fû, valószínûleg inkább az ilyen lightosabb zenékre jellemzõ, az ilyen nem annyira kemény zenékre. A partydrogok, az extasy, például azok abszolút a diszkósokra, merthogy teljesen felpörögnek tõle és ott kipörgik, magukból.” A 18 éves punk lány más szempontból mutatott rá a drogfogyasztási szokásokra: „Szerintem ez nem stílustól, hanem kortól függ. Tehát 14–15 évesek nagyon nagy embernek érzik magukat, hogy õk már és akkor mittudomén elszívnak egy spanglit aztán nagyon jól érzik magukat, de inkább így az én korosztályom, meg a 17–18, így 22-ig, akik így nagyon rá vannak szerintem kattanva erre a dologra.” A 18 éves punk lány sem tartozik saját bevallása szerint a rendszeresen marihuanát fogyasztók közé, de: „hogyha van, ha van valakinek a társaságba velünk, lányok, szívjunk egyet, naná, szívok én is, persze, naná, de úgy egyébként én, hogy most azon aggódjak, hogy úr Isten!, nincsen elég pénzem fûre, hát az így annyira nem érdekel.”

2004 / tél


107

Életmód–élethelyzet A párkapcsolatok minõségérõl Szinte egyöntetûen mindenkinek az volt a véleménye a kérdéssel kapcsolatban, hogy: „mind a két oldalon egyenlõ esély van a nagy szerelemre és amúgy meg mind a két oldalon elõfordulnak egyéjszakás kalandok, talán a elektrosoknál kicsit több, de a következõn meg behozzuk õket, szóval, nincs, ebben szerintem nincs olyan nagy különbség.” (18 éves metálos fiú) A 18 éves rocker fiú ugyanezen az állásponton volt: „Ugyanúgy vannak 2 órás szerelmek is mind a két társaságban, mint hónapokig, akár évekig tartó kapcsolat.”, „általába azt szokták mondani, hogy a diszkóba könnyû nõzni, hogy a diszkós kurvák jól szopnak, egyebek, hát nem tudom, metál koncerten is bemegyek, ronda vagyok, van szakállam, meg eléggé igénytelen vagyok, de hogyha úgy általában olyan nagyon nekiállok fél óra alatt összeszedek alkalmi társat, habár nem szokásom.” „Egyszer másztam bele [az egyéjszakás kalandba], de elég is volt, tudom, soha többet, szóval, az nagyon gáz, én elsõsorban vagyok szerintem lány, másodsorban pank, vagy nem is tudom micsoda vagyok, és szerintem ez így kurva nagy gáz, hogyha valaki egyéjszakai izé, beterpeszt valakinek aztán lehet, hogy utána is látja, vagy soha többet, szerintem ez egy marha nagy szégyenfolt, jó lehet, hogy izé, más nem fogja megtudni, de azér az mégis ott marad az agyában és akkor az mégis ott van. És, mittudomén, lehet, hogy át is vágják még, vagy mittudomén, nem, nem lehet tudni, az egy éjszaka szerintem nagyon gáz.” (18 éves punk lány) A diszkós fiú más szempontból közelít a kérdéshez: „Akinek nincs pénze, az mehet a picsába, szóval, egy baj van, hogy akinek van pénze, az a fasza gyerek, meg kocsi, tudod, a csajoknak kocsi kell, meg ez kell, meg az kell, úgyhogy ez a rossz.” Egészen más problemati-

108


2004 / tél

kát fogalmaz meg a diszkós fiú, mint a rockzenét kedvelõ fiatalok, ott fel sem merült az anyagiak kérdése sem a párkapcsolatokkal, sem más kérdéssel kapcsolatban. „Jön a szõke picsa, és ha nincs kocsi, tudod, a Merci, meg a vastag pénztárca, akkor elmehetsz a p…ba, hiába nézel ki jól, vagy rosszul vagy jófej vagy, vagy nem, ott a pénz beszél. Nagy részben. Hát igen az ilyen szõke cicababákra a jellemzõ, de van kivétel.”

Összegzés A Bevetezetõben feltett kérdésekre – figyelembe véve, hogy az interjúk a Sziget2004 Fesztiválon készültek – a válaszok alapján a következõ konklúziókat tudtam levonni: A megkérdezett fiatalokat az irányzatok közötti „választásnál” elsõsorban az osztálytársaik, és a tágabb értelemben vett baráti körük befolyásolta, esetükben – feltevésünkkel ellentétben – a legjobb barátok hatása ilyen értelemben nem jelentõs. A „befolyásoláshoz” viszont mindig az egyéni motiváltság, a nyitottság az elõfeltétel; az, hogy a fiatal is változni, alkalmazkodni akarjon a többiekhez. A fiúk szüleinél általában inkább a közömbös hozzáállás volt a meghatározó, viszont a lányoknál (valószínûleg a nemi szerepek miatt) a szülõk heves ellenállása bontakozott ki eleinte. A dohányzás és az alkoholfogyasztás szerint nem lehet különbségeket megállapítani stílusonként, viszont a drogfogyasztásban különbségek mutatkoztak – leginkább a drogok típusában. Az elmondottak alapján feltételezhetõ, hogy a rockzenei irányzatoknál kisebb mértékû az összetûzések provokálása a többi irányzattal. Nem állapítható meg jelentõs különbség a stílusok egymásról alkotott véleményformálásában, az ellentétek, elõítéletek léteznek, habár nem szívesen vallják be.

Kitekintés C l a u s J . Tu l l y

Fiatalság: szükségszerûen kommunikatív és mobil? A fiatalok szükségszerûen mobilok Az ifjúság szociológiai és oktatáselméleti megítélése szerint a fiatalság a mobilitás kora. Elvégre is a fiatalok részvétele különbözõ társadalmi közegekben szükségessé teszi a mobilitást és a kommunikációt. Ekképpen a mai fiatalság mindennapi élete különbözõ szociális környezetekben zajlik. Ez és a felnõtté válás folyamata szükségszerûen együtt jár a helyszínek közti ingázással. Ezek a helyszínek és közterek képezik mind a módjait, mind a céljait a fiatalok vállalkozásainak. Az út az iskolába vagy a továbbképzés helyszínére, esetleg mûvelõdési házakba, utcákon és tereken keresztül vezet, s ez a módja annak, hogy eljussunk valahová. Ezzel egy idõben ezek a helyszínek lehetõséget nyújtanak a fiatalok számára, hogy önállósodjanak, ez az a cél, amiért a fiatalok igazán mozgásban vannak. A mobilitás majd szervezeteken belül és intézményeken keresztül folytatódik (iskola, cégek). Úgy tûnik a fiatalok minden erõfeszítése az akadályok, gátak leküzdésére irányul, melyeket a távolságok állítanak eléjük. Ide tartoznak a közlekedési eszközök1 éppúgy, mint a modern kommunikációs technika eszközei is, például a mobiltelefon és az internet. Tekintettel az utóbbiakra mindenekelõtt, épp a fiatalok azok, akik új virtuális tereket nyitnak meg a maguk számára a már megszokott helyszíneken kívül. Akárhogy is, a történelem folyása, éppúgy, mint a mi „U.Move” kutatásunk azt mutatja, hogy a kommunikációtechnika nem helyettesítheti a mobilitást, csupán új alkalmakat teremthet. A fiatalok mindennapi életének és mobilitásának összefonódásából következõ társadalmi integráció, mint a társadalomban való felnövekedés folyamata, mindig a „mobilitás elsajátítását” is jelenti. A mobilitás rangsorát a fiatalok szükségleteiben, épp ezért, úgy kell tekintenünk, mint a társadalommal alkotott egységet,

amely igencsak megkülönböztetett. Egy ilyen modernizált társadalom véletlenszerûségeit és problémáit leginkább a fiatalság érzi meg. Egy komplex társadalomban élnek, annak különbözõ helyzeteivel, amely kihívást jelent számukra, mikor valamely tevékenységekben és kommunikációs helyzetekben aktívan kell helytállniuk. Az angol szociológus, Anthony Giddens mondja, hogy a „rétegzettség hiánya” a modernizáció következménye, amit pedig ez alatt ért, az a társadalmi viselkedésforma, ami megpróbál elszakadni az egyértelmûen korlátozott társadalmi és térbeli mintáktól. Ez a folyamat inkább fiatal korban fordul elõ, mint bármikor késõbb, akkor, amikor a fiatalok elhagyják családjukat, de az új kapcsolataik (barátok, munkahelyi ismeretségek) még nem szilárdultak meg. A mobilitás megteremti ennek a „rétegzõdésnek” az elõfeltételeit. Így látnunk kell a mobilizáció kiemelkedõ fontosságát, szemben ennek a társadalmi szituációnak a hátterével. Nem utolsó sorban a mobilitással magával találkozhatunk a mai fiatalság mindennapi szóhasználatában is, ahol olyan kifejezéseket használnak, mint: partizni, vagy kocsikázni.2 A fiatalsággal kapcsolatban más jellemzõt is figyelembe kell venni, mégpedig azt, hogy a felnõtté válással együtt jár az önállóságra való törekvés is. A fiatalságnak, mások a mobilitással kapcsolatos igényei, mint a felnõtteknek. Úton, mozgásban lenni a fiatalok számára egyet jelent a szabadság megtestesülésével, a függetlenséggel, önállósággal, s csupán különleges alkalmakkor a szükséges feladatok ellátásával. A mai fiatalság mozgástere, nagy kommunikációs kiterjedéssel rendelkezik. Ez megnyilvánul az internet, a mobiltelefonok és faxgépek használatban is, de jelen van, a nagyobb utak megtételére való igénynél is, amelyek az otthon és a munkahely, vagy a szabadidõ eltöltésére alkalmas

2004 / tél


109

Kitekintés helyszínek közt terülnek el. Az önálló mobilitásra való igényt, teljes mértékben az adott személy standardjai határozzák meg, ami érthetõvé teszi, miért is szeretnék a fiatalok olyannyira kihasználni a kommunikáció adta lehetõségeket és megszerezni vezetõi engedélyüket, amilyen gyorsan csak lehet. „A fiatalság az élet azon szakasza, amelyben – ahogy Schulze megjegyezte 1995-ben – koncentrált és mobilitás- intenzív kutatás megy végbe kapcsolatok és barátságok után, melyek a továbbiakban többé nem lesznek fellelhetõek az egyén közvetlen társadalmi környezetében, vagyis egy egyértelmûen behatárolt területen, élettani szükségletté válik.” Ez látható egy széles terület „egyértelmûségének keresésén” keresztül, és a „kognitív biztonságú” helyzetekben, amelyek máskülönben bizonytalanok. A szociális oktatás szemszögébõl, a gyermekbõl való felnõtté válás folyamata egyfajta „lépésrõl lépésre” folyamat, amely lassan elkülöníti magát a térbeli korlátozottságtól. A területet, ahol az események végbemennek, a térfoglalás és a térbeli mobilizáció „állandóan növekedõ sugarával” jellemezhetjük. Ebben a vonatkozásban terek áthidalhatósága szükségesnek tûnik, hogy elvezethessen egy független élethez. Még hogyha az ifjúság általában az oktatás szempontjából jellemzett is, az identitás kialakításához, a társadalmi integráció elsõdleges fokozataitól való eltávolodás, (otthon, iskola) az illetõ szociális kapcsolatainak kialakítása (saját korosztályának megfelelõen), partnerkapcsolatainak megalapozásaként értendõ. Mozgásban lenni, egyet jelent az önmagunkra találással. Az adott társadalmi és biográfiai lehetõségek tekintetében, a mobilitás, a személyes kedvezmények eredménye Egyrészrõl, adottak semleges társadalmi körülmények, viszonylag függetlenül a fiatalok kulturális igényeitõl, másfelõl adottak személyes viselkedésminták, kifejezetten a mobilitást elõsegítõ szolgáltatásoknak és rendszereknek köszönhetõen. E módon, a fiatalok segítenek kialakítani saját környezetüket. A már meglévõ társadalmi helyszínek átalakulnak, pl.: utcák, terek, töltõállomások és vonatpályaudvarok, eredeti funkciójukat elveszítve, alkalmi találkahelyekké válnak. A fiatalok azt használják, ami kínálkozik, s azt mindennapjaik részévé teszik, a maguk sajátos módján.

110


2004 / tél

Mozgásban a fiatalok A „U.Move” tanulmányunk keretében közel 4500, 15 és 26 év közötti fiatalt kérdeztünk meg a mobilitáshoz fûzõdõ hozzáállásáról és véleményérõl. Nincs még egy olyan korcsoport, ahol a mobilitást illetõ vélemények, a mobilitáshoz kapcsolható stílusok annyira különbözõek és komplexek lennének, mint az általunk vizsgált csoportban. Tanulmányunk kiterjed diákokra és diáklányokra, de az egyetemeken, szakközépiskolákon és továbbképzési programokon tanuló fiatalok is a mintánk részét képezik. Ami a társadalmi demográfiát illeti, a következõ, nem mindig kiegyensúlyozott képet kapjuk: ugyanolyan gyakran kérdeztünk meg férfiakat (49%) és nõket (51%), városlakókat (48%) és vidékieket (52%), valamint kelet-, és nyugat-németeket (51% illetve 49%). Az 1. ábra a fiatalok mindennapi mobilitását mutatja be. A fiatalság 5 dimenzióját (oktatás, család, szabadidõ, politika, foglalkoztatottság) különböztetjük meg, mely mindegyikének megvan a maga sajátos oka a mobilitásra. Ugyanakkor ezek az okok, vagy „esélyek” nem, származás stb. tekintetében egyenlõtlenül oszlanak meg. A fiatalok mindennapi életének két dimenzióját (a szabadidõt és a politikát) illetõ megállapításaink a következõk: 1. ábra A fiatalok mindennapi mobilitása

forrás: a szerzõ

A fiatalok kulturális realitása A fiatalok mindennapi kultúrájának több oldala van, amely tükrözi függés, illetve a füg-

Kitekintés getlenné válás folyamatának egymás mellettiségét. Úgy tûnik, hogy a fiatalok kultúrája az a szabadság, amit a társadalom biztosít a fiatalok számára, hogy tudatosuljon bennük önnön létük. Különbözõ típusú viselkedésmintákat próbálnak ki és tapasztalnak meg alaposan a felnõtt világtól való nyugodt leszakadás folyamán. Itt az az elképzelés, hogy egy saját életstílust alakítsanak ki és éljenek meg. Az „öreg és fiatal”, „a trendi és a lejárt”, illetve „a király és a gáz” közötti különbségek foglalkoztatják õket. „There’s only cool and uncool and how you feel”3 énekli a Tocotronic az „I just don’t like you that much any more” 4 c. számában, ami úgy tûnik, hogy egy modern útmutató a fiatalok számára, hogy megítéljék, mi a fontos, s mi nem. A „jó és a rossz” kritériumnak csupán ideiglenes létjogosultsága van, hogyha az „ízléskultúra” alapján mindent „kipróbálnak”, hogy megállapíthassák, hogy „szép vagy csúnya-e”. Azt, hogy egy társadalmi csoport állapítja meg, mi az ízléses és mi nem, abban lehet látni, hogy az árucikkeket funkcionalitásuk helyett márkájuk alapján választják meg a fiatalok. Mivel a divat állandóan változik, állandóan ügyelniük kell arra, hogy „trendik” maradjanak. A trendi dolgokat pedig fel kell kutatni, meg kell találni és ki kell próbálni, mielõtt megvásárolhatnánk õket. Így hát a mobilitás elengedhetetlen szükségletté válik. Azonban mivel a divat csupán rövid életû, vagyis ami ma trendi, az holnap „lejárt”, ezért a fiataloknak bizonyos távolságokat kell megtenniük, hogy „trendi” divatcikkeket vásároljanak, és így követhessék a (stílus-) trendeket. A mobilitást kiváltó okokkal egyetemben a mobilitáshoz való hozzáállás is változik. 18 évesen a fiatalok már alig használnak biciklit – vagy legalábbis a 18 és 21 év közötti megkérdezettek ritkán említik, hogy rendelkeznének eggyel. Ezzel szemben 15 és 17 év közöttiek körében a bicikli a legkedveltebb jármû.5 Idõsebb megkérdezettek számára sokkal fontosabb az, hogy szabadidejüket értelmesen töltsék el. A 18 évesek számára „király”, ha kocsit vezethetnek. Mindenesetre az „ízléskultúra” megelõzi az egyszerû hasznosságot, fõleg, mivel a társadalom, mint egy egész, ugyanúgy viselkedik. Ezért a mobilitás nem csak a divat, hanem rengeteg más minden tekintetében is jelen

van az ifjúság kultúrájában. Jó példával szolgálhatnak erre az olyan események, mint pl. a „Love Parade”, a rave-partik, a szórakoztatóturizmus (pl. a labdarúgás), vagy a jól ismert együttesek élõ koncertjei. Sõt mi több, a szabadidõs tevékenységek és a gazdasági orientációk közti kapcsolatokat is jól tükrözik. A fiataloknak sok szabadidejük van. A 18–24 közötti nyugatnémetek több mint fele6 (a keletnémetek 38%-a) állította az 1988-ban, hogy sok, vagy nagyon sok szabadidõvel rendelkeznek. Ennél magasabb értéket csak az 55 évesnél idõsebbeknél találtunk. Viszont manapság ezt az idõt nem szervezetekben vagy klubokban töltik el,7 hanem saját „tapasztalataik világának” mûvelésére használják ki. A fiatalok befelé forduló életstílusának és a kommunikációjuk módjainak az a célja, hogy ellentétbe állítsa a társadalom maradék részével. Az identitástudat kialakulása8 szempontjából fontos az, hogy a fiatalok a korosztályuknak megfelelõ csoportoknak, vagy heterogén korosztályú csoportoknak (kluboknak) legyenek a tagjai. Ilyen integrációs folyamatok segítségével a fiatalok más dolgok valós természetével ismerkedhetnek meg, barátokat és párokat találhatnak maguknak. Emellett megtapasztalhatják azt, hogy a közösségtudat biztonságot és védelmet biztosít.

A fiatalok nagymértékû mobilitása Életrajzi helyzetükbõl kifolyólag a fiataloknak különösen szükségük van a mobilitásra. A mindennapi mobilitást tekintetbe véve, az általunk készített „U.Move” tanulmány adatai a következõ képet adják: munkanapokon – a fiatalok kb. négyszer 22 perces, míg szombaton kb. háromszor 21 percet igénybe vevõ távolságot tesznek meg. Mivel vasárnapokon az iskolába, vagy a munkahelyekre vezetõ út mint tényezõ nem jelentkezik, itt kifejezetten a bevásárlásra, vagy a szabadidõre fordított út megtételéhez szükséges „idõmennyiségrõl” beszélünk. Munkanapokon megjelennek a kötelezettségek (iskola, munka) és megteendõ távolságok, beleértve a szabadidõ programokat is. A megkérdezettek csupán 28%-a értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy lakóhelyük elegendõ lehetõséget nyújt szabadidejük eltöltésére.

2004 / tél


111

Kitekintés Amit a fiatalok a leginkább hiányolnak, az a lehetõség, hogy koncertekre, moziba, vagy színházba járhassanak. Lakóhelyeik hiányosságainak problémáját, a fiatal felnõttek többsége saját mobilitásának megteremtésével orvosolja. Ennélfogva, nagy átlagban több, és hosszabb távolságot tesznek meg. Az egyes helyi struktúrák hiányosságai miatt a vidék magas fokú mobilitást ösztönöz. A vidéki lakosok csupán 14%-a érzi úgy, hogy lakóhelye elegendõ lehetõséget biztosít szabadideje eltöltésére. Ugyanekkor, három megkérdezettbõl kettõ azt mondta, hogy elégedetlen a tömegközlekedéssel, melynek hozzáférése otthonuktól nehézkes. Így az elégedetlenség és az infrastruktúra hiánya készteti az embereket arra, hogy egyénileg közlekedjenek. A jogosítvány igen fontos azon fiatalok számára, akik korlátlan mobilitást szeretnének elérni. Mindent egybevetve, a megkérdezettek 59%-a rendelkezett valamiféle vezetõi engedéllyel, leginkább személyautóra. Nyilvánvaló, hogy a jogosítvány megszerzése a 17–18 éves fiatalok körében egyre általánosabbá válik. Míg a 17 éveseknek csupán 29%-a rendelkezik vezetõi engedéllyel, addig a 18 évesek több mint fele, és végül a 26 év körüliek 92%-a vezet. A hozzáférhetõ adatok szerint a jogosítványt szerzõk átlagéletkora 18,9 év. A „U.Move” adatai megerõsítik, hogy a vezetõi engedély megszerzésére vidéken hamarabb kerül sor, mint a városok esetében.9 Feltételezhetõen ennek oka a tömegközlekedés hiánya. A férfiak gyakran kezdik motorizált karrierjüket egy mopeddel: minden harmadik megkérdezett férfi rendelkezett kismotorra való engedélylyel. Összehasonlítva: nõk esetében ez minden hetedik megkérdezettet jelentett. Nõknek gyakrabban van személyautóra vezetõi vizsgájuk. Érthetõ módon, a vidéki területeken nagyobb az igény kismotorra mindkét nem képviselõi között. Végül, a kellõ mobilitáshoz elengedhetetlen a megfelelõ jármû. Ötbõl négy fiatalnak van saját biciklije. Körülbelül csupán 60%-uk tud szükség esetén autóhoz jutni (22–26 évesek 80%-a). Így igen valószínû, hogy valaki, akinek van jogosítványa lehetõsége is megvan, hogy saját, vagy valamely hozzátartozójavagy barátja autóját vezesse. A megkérdezet-

112


2004 / tél

tek csupán 8 %-a nem rendelkezett egyáltalán semmilyen jármûvel. Ugyancsak kijelenthetõ, hogy a szünidõben10 és szabadidõben megtett távolságok egyre gyakoribbakká és hosszabbakká válnak. Figyelembe véve a mobilitásnak ezen sajátos formáit, adatainkból a következõt mutathatjuk ki: átlagban a megkérdezettek havonta egyszer elmennek egy négy napos utazásra és évente kétszer üdülnek. Ezen két szabadidõprogram átlagos gyakorisága a fiatalok életkorának növekedésével csökken. (22–26 évesek csupán 3 napos kirándulásokat tesznek és évente 1,9-szer üdülnek). A diákok különösképpen érintettek mindkét esetben, míg a dolgozó embereknek jut a legkevesebb idejük kis utazásokra.

Politika – részvétel, érdek és elkötelezettség Tanulmányozva a politika és a fiatalság kapcsolatát, arra a megállapításra juthatunk, hogy a fiatalok kiábrándultak a politikából. Az elmúlt néhány év alatt, a politikában való érdekeltség csökkenése valamennyi korosztálynál megfigyelhetõ volt. Ugyanakkor a politikai intézményekbe vetett bizalom is alacsony szinten áll. Ezen eredmények, akárhogy is, nem rejthetik el azt a tényt, hogy a demokrácia szellemisége széles körben elterjedt a fiatalság körében: 1995-ben 89,7 % a régi NSZK területén és 81,2 % a régi NDK területén támogatja a demokrácia szellemét, szellemiségét. Egy egyoldalú elemzés, tanulmány figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy a politikusok ugyancsak kiábrándulttá váltak a fiatalsággal szemben. A határozott ifjúságpolitika, mint egy olyan politika, amibõl a fiatalok hasznot húzhatnak sokkal inkább kivétel a szabály alól, mintsem maga a szabály. Mindkét folyamat dialektikája bizonytalan.11 Ami igazán szükségesnek tûnik, az a lehetõségek „szerkezete”, kapcsolódóan a fiatalokhoz és önmegvalósításukhoz. A fiatalok számára az üzletileg megszervezett kalandokba való menekülés nem helyettesítheti a politikai életben való részvételt. Ha a társadalmi integráció hagyományos mintái már nem élnek, abban az esetben újaknak kell a helyükre lépni. A fiatalok jövõt akarnak.

Kitekintés Adataink szerint a fiatalokban megvan az érdeklõdés, és egyfajta feltételes hajlandóság a részvételre és együttmûködésre, amelyet a környezetvédelem kérdése is jól példáz. Ez a téma általában a harmadik helyet foglalja el a politikai napirendben a munkanélküliség a társadalmi jólét kérdései után. Megkérdezték a fiatalokat, milyen szerepet tölt be a környezetvédelem mindennapjaikban. Öt darab, hatfokozatú skálán értékelendõ kérdésre kellett válaszolniuk, melyben a környezetvédelem kiemelt fontosságát a magas értékek jelzik. A skála elméleti átlaga 3,5, a megfigyelt átlag pedig 3,4. Ezt úgy tekinthetjük, mint annak a bizonyítékát, hogy a környezetbarát viselkedés általánossá vált, és a legtöbb fiatal figyelmet fordít rá. A képet kissé lerontja az emberek valós viselkedése a szelektív hulladékgyûjtés tekintetében: mindent egybevetve: összesen 3,6 % bizonyult környezetvédõnek, és 34 % szimpatizált velük. A fiatal felnõtteknek csupán 2,1%-a vesz részt aktív valamilyen környezetvédelmi csoport munkájában. A DJI korábbi kutatási eredményei is azt mutatják, hogy a jelenlegi fiatal generáció politikai elkötelezettsége gyengébb, lazább, mint az azt megelõzõjé. Különösképp igaz ez a hagyományos részvételre a pártok munkásságában, a polgári megmozdulásokban való részvételre, melyekkel szemben a fiatalok folyamatosan növekvõ ellenállást tanúsítanak. Kimutatható a fiatalok lassú elfordulása a politikától. 15 választható szabadidõ-program közül a társadalmi-politikai jellegû elfoglaltságok az utolsó elõtti helyre szorultak, így csupán az autószerelést elõzték meg. Tekintettel az egyes csoportbesorolásokra, a politikamentes szervezetek értek el igen magas arányú érdeklõdést. Minden harmadik megkérdezett illethetõ az állatszeretõ jelzõvel, amely oly távol áll a politikától, amennyire csak elképzelhetõ. A politikai pártokban és szakszervezetekben való tagság kivétel, (3,1 és 2,4 %) amelyben a férfiak büszkélkednek nagyobb létszámmal, mint a nõk. Alighanem a kalandvágy az, ami háttérbe szorítja a politikai jellegû programokat és elõtérbe helyezi a többit. Talán a kényelem teszi, hogy ahogy az emberek idõsödnek, a politikai élet iránt tanúsított érdeklõdésük növekszik. Így lehet, hogy az általunk megkérdezett politikai pártok mind úgy

tapasztalták, hogy tagjaik száma az életkor növekedésével gyarapszik. Más szóval az idõsebbek szívesebben foglalkoznak társadalmi és politikai kérdésekkel. A fiatalok (ahogy az a környezetvédelmi példából elõbb már kiderült) kifejtik politikai érdeklõdésüket, de azt nem viszik tovább egy aktívabb részvétel felé. Az elkötelezettség hiánya a politikai mobilitás hiányával jár együtt. Amíg a fiatalok mobilitása a szabadidõ eltöltése terén igen változatos, addig felfedezhetõ egy nyilvánvaló idegenkedés a politikai mobilitástól. Épp ezért a mobilitást leginkább egyfajta személyes érdek kifejezõdéseképp, vagy mint valamely csoportdinamikai folyamat eredményeként értelmezhetõ. Ebben az értelemben egyszerû, önmagában való mobilitásról van szó, minden különösebb ok nélkül.

Mobil és kommunikatív – másképp a mai fiatalok nem is léteznek Modern és mobil társadalomban felnõni egyet jelent egy olyan világban való élettel, ahol a tervszerûség és a program elengedhetetlen és folyamatos a mozgás. A határidõk betartásától való függés tapasztalata indítja a fiatalokat, hogy minél elõbb jogosítványt szerezzenek, nem utolsósorban azért, mert a mobilitás szorosan összefûzõdik a fiatalok mindennapjaival. Tanulmányunk megmutatja, hogy a mai fiatalok modern mindennapjai tulajdonképpen a millennium küszöbén magasan megkülönböztetett és individualizált (a párhuzamos részvétel értelmében). A mai fiatalok folyamatos mozgásban vannak: hosszabban járnak iskolába, többet közlekednek (a városi forgalomban), mint ahogy azt más korcsoportok elõttük tették lakóhelyeik és oktatási intézményeik közt. Késõbb, lakóhelyük és munkahelyük közt tömegközlekednek. Gyakran utaznak valahová, tesznek pár napos kirándulásokat, vagy utaznak el nyaralni. Ugyancsak szívesen mennek tanulmányutakra, (a saját tanulmányi életük érdekében, avagy külföldi diákcsere programok keretében), mint ahogy az kiderül saját „minõségi” interjúinkból. A fiatalság utazása és a diákcsere programok által nyújtott tapasztalati lehetõség a világról már össze sem hasonlítható a hajdani tradicionális

2004 / tél


113

Kitekintés „tábortüzes” többnapos tanulmányi kirándulások romantikájával. A modern fiatal kultúra kedvelt zarándokhelyei mint London, Amsterdam, Berlin vagy Koppenhága ma már könnyen elérhetõek. A mai fiatalok életstílusa, ahogy az a fentiekbõl is kitûnik: intenzív mobilitású, legyen is szó a fogyasztásról, partnerkapcsolatokról, vagy a szabadidõrõl. A társadalmi integráció feltételezi a mobilitást szolgáló technológia használatát.

7

8

9

(Bíró Borbála és Nagy Dániel fordítása)

Jegyzetek 1 Itt olyan személyes közlekedési eszközre gondolunk, mint az autó vagy a motorkerékpár, amely lehetõvé teszi a fiatal korlátlan mobilitását. (A szerk.) 2 A road movie-k (a Szelíd motorosktól kezdve az Összeomlásig) illetve az ahhoz kapcsolható zenei mûfajok (Bob Dylan „How many roads must a man go down” c. dalától kezdve a szinte szöveg nélküli „Move your body” c. technoszámig) témája mutatja, hogy keresi az ember önmagát. 3 „Csak a király és a gáz van, és az, hogy hogy érzed magad.” 4 Az „After time lost” címû albumról. 5 85%-uk mondta, hogy rendelkezik eggyel; 18–21 évesek: 72%-uk; 22–26 évesek: 78%-uk. 6 Ezek az adatok a „Data Report 1999”-bõl származik, amely a Welfare Study (Jóléti Tanul-

10

11

mány) adatait elemzi. (Szövetségi Statisztikai Hivatal, 2000) Nem kevesebb, mint öt év alatt a szakszervezeti tagságok száma jelentõsen csökkent Németország mindkét részén, a politikai pártok és polgári kezdeményezõ-csoportok tagsága változatlanul alacsony szinten maradt. Az összehasonlító adatokat 2001 januárjában a Szövetségi Gépjármû Regisztrációs Hivatal határozta meg a Német Ifjúsági Intézet számára. A U.Move tanulmány szerint a vidékiek a városlakóknál két hónappal korábban szerzik meg a jogosítványukat. Azonban ez a számítás csupán kis számú fiatalra vonatkozik, ennélfogva nem teljesen hibátlan. A Szövetségi Gépjármû Regisztrációs Hivatal a Macklenburg-NyugatPomerániából illetve Frankfurtból származó statisztikai adatok alapján nyolc hónapos különbséggel számol. Lásd Kösterke (2000), Opaschowski–Stubenvoll (1995), Szövetségi Statisztikai Hivatal (1995). „Múlt évben 31% nem ment nyaralni, 49% ment el egy nyaralásra, 14% kettõre, és 2% több, mint kettõre. A legutóbbi nyaralásra használt közlekedési eszköz 24% számára repülõgép, 58% számára gépkocsi, 11% számára busz, és 10% számára vonat volt.” A fiatalok félreértettnek érzik magukat, és erre apátiával és távolságtartással válaszolnak; a politikai rendszer ezt az elégedettség jeleként értelmezi, és ezért nem fejt ki erõt azért, hogy a fiatalokat jobban integrálja. Ezért továbbra is tapasztalják a politikai érdeklõdés hiányát és még inkább eltávolodnak.

Kitekintés Wo l f g a n g G a i s e r – M a t i n a G i l l e – Wi n f r i e d K r ü g e r – J o h a n n d e R i j k e

Elégedett – kritikus – közönyös F I A TA L K E L E T- É S N Y U G A T N É M E T E K D E M O K R Á C I Á H O Z VA L Ó H O Z Z Á Á L L Á S A

A német újraegyesítést követõ kezdeti eufória folyamán a demokráciában élt élet mindennapi valóságával való elégedettség viszonylag magas volt – fõleg az újnémet tartományokban. Ám ez az elégedettség hamarosan halványult. Az 1990-es évek megmutatták, hogy a demokrácia eszméjének támogatottsága csökken, amennyiben az eszme és a valóság közötti különbség túl naggyá válik a mindennapi politikai életben. Ez a DJI (Német Ifjúsági Intézet) által készített „válaszadó” ifjúságkutatás egyik fõ megállapítása. Ezért is a szerzõk csapata arra a kérdésre fog koncentrálni, hogy a fiatalabb generáció mennyire fogadja el a demokratikus rendszert és illemszabályait. Az erre a kérdésre adott válaszok azt mutatják, hogy a vélemények a megkérdezettek különbözõ élethelyzetétõl és az azzal járó társadalmi körülmények megítélésétõl függõen változnak. Ennélfogva a fiatalok válaszai különböznek, ha annak a mértéknek a megadásáról van szó, hogy mennyire bizonyította hasznosságát a demokratikus rendszer a német újraegyesítés elsõ évtizedében. „Elégedett demokratákat”, illetve „kritikus demokratákat” lehet találni, amely csoportok megoszlása jellegzetes keleten és nyugaton. A demokráciához való hozzáállás vizsgálatakor kétféle aspektust lehet megkülönböztetni: az elsõ a demokrácia alapvetõ elveinek, vagyis a demokrácia „eszméjének” támogatottsága, míg a második a demokrácia mindennapi valóságával való elégedettség. Ha ezt a két aspektust párosítjuk, különbözõ jellegû csoportokat azonosíthatunk. Azok a válaszadók érdekesek különösképp, akik a demokrácia „eszméjét” támogatják ugyan, de a demokráciában élt élet valóságával elégedetlenek. Ezen megkérdezetteket az elégedetlen, vagy a „kritikus demokrata” jelzõvel illethetjük. Míg Klingemann csupán erre a csoportra koncentrált, és politikai kötõdéseiket összehasonlítva

elemezte viselkedésüket a különbözõ demokratikus rendszerekben, addig jelen cikknek célja az, hogy a „kritikus demokraták” csoportját összevesse más megkérdezettekkel, és hogy ezáltal kiemelje a fent említett két aspektussal kapcsolatos más kombinációkat. Egy ilyenfajta összehasonlításban alapvetõen négy különbözõ csoportot lehet megkülönböztetni: • „elégedett demokraták” – a demokrácia „eszméjének” magas szintû támogatottságával, illetve a demokrácia valósságának elégedettségével jellemezhetõk. Tulajdonképpen ebbe a csoportba olyan emberek tartoznak, akik elégedettek a demokráciával. • „közönyös demokraták” – ezt a csoportot a demokrácia eszméjének alacsony szintû elfogadása, vagy akár annak elvetése jellemzi, amelyet a demokratikus rendszer valóságával kapcsolatba hozható elégedetlenség kísér. Ebbe a csoportba alapvetõen olyanok tartoznak, akik szkeptikusak a demokráciával szemben, vagy akár el is vetik azt. • „kritikus demokraták” – ez a csoport a legérdekesebb Klingemann szerint, ugyanis alapvetõen egyetértenek a demokrácia „eszméjével”, ám a mindennapi demokráciával elégedetlenek. • végül, pusztán logikai szempontból nézve a demokrácia eszméjének elvetése társulhat a valós demokráciával való elégedettséggel. Ezen kombináció azonban ellentmondásos jellege miatt igen valószínûtlen, és a gyakorlatban igen ritka. Ami a „kritikus demokratákat” illeti, a legfontosabb kérdés az, hogy miképp birkóznak meg hozzáállásuk divergens jellegével. Klingemann feltételezi, hogy a „kritikus demokraták” egy olyan társadalmi csoport, mely politikai értelemben véve könnyen aktivizálható,

2004 / tél


115

Kitekintés 1. táblázat A demokráciával való elégedettség keleten és nyugaton 1992-ben és 1997-ben (százalékban)

Forrás: DJI Youth Survey 1992, 1997

mozgósítható, ezért ezen csoportnál a politikai aktivitás lehetõsége elválaszthatatlan. Azonban minden valószínûség szerint a fenti megállapítás a csoport csupán néhány tagjára érvényes. A politikai aktivizálhatóság ugyanis nem csupán a szociális körülményekkel összefüggõ hozzáállás függvénye. Ezt rengeteg más tényezõ is befolyásolja, mint például a megfelelõ szervezeti struktúrák, a közvetlen érintettség, illetve a politikai kezdeményezés sikerének elvárása. Ezzel szemben szintén elképzelhetõ egy olyan hozzáállás, amely elfogadja a demokrácia szabályai mögött rejtõzõ alapvetõ eszméket, ám beletörõdõ módon fejezi a demokratikus valóság hiányosságait. A fenti tipológia felállításához a DJI ifjúságkutatása1 két kérdést tett fel: egy, a demokrácia „eszméjét” illetõ kérdést,2 illetve a demokráciával való elégedettséget firtató kérdést.3 Amikor felállították a fent említett tipológiát, a két kezdeti változót (vagyis a demokrácia eszméjének értékelését, illetve a demokráciával való elégedettséget) két attribútumra redukálták: elfogadásra valamint elvetésre. Mivel a demokrácia „eszméjének” elfogadását illetõ kérdés szerfelett görbe disztribúciót mutat (az „eszmét” a megkérdezettek több, mint 90%-a helyeselte), a változók pozitív illetve negatív értékelésû alcsoportokba történõ beosztása nagyon kicsi létszámú „közönyös demokratát” eredményezett volna. Ennélfogva csak az „alig” pozitív válaszok (a demokrácia eszméjének „nem határozott” elfogadása, illetve a demokráciával való „csekély” elégedettség) kerültek az „elvetés” kategóriába. Nyugaton 13%, keleten 23% támogatta „csekély mértékben” a demokráciát, illetve nyugaton 32%, keleten pedig 33% elégedett „némileg” vele. Azt is meg kell említenünk, hogy az elvetés „álláspontja” a „valamelyest ellene”

116


2004 / tél

valamint a „valamelyest elégedetlen” kategóriákra összpontosul. Ez azt jelenti, hogy a „közönyös demokratákat” nem szabad megrögzött „antidemokratáknak” felfogni.4 Az 1. táblázatban egy egyértelmû kelet– nyugati megoszlás vehetõ észre. 1997-ben a keletnémet „elégedett demokraták” százalékos megoszlása majd a fele volt nyugatnémet társaikénak. Ha a „közönyös demokratákról” van szó, a helyzet ennek pont az ellenkezõje. A „kritikus demokraták” csoportjának esetében a különbség kevésbé látható, habár keleten a „kritikus demokraták” száma valamivel nagyobb, mint nyugaton. A DJI által vezetett – lévén hosszútávú – ifjúságkutatás, egy ötéves intervallum után megismételte mindkét kérdést, épp ezért a táblázat segítségül szolgálhat arra, hogy az adatokat egy olyan idõszakban vessük össze, amely döntõ szerepet játszott az újraegyesítés folyamatában. Ezen összehasonlítás alapján, Nyugat-Németországban 1992 és 1997 között az „elégedett demokraták” száma csekély mértékben, míg keleten 8%-kal csökkent. Ezzel szemben a „közönyös demokraták” száma mind keleten, mind nyugaton nõtt, a „kritikus demokraták” száma pedig sem Kelet-, sem Nyugat-Németországban nem változott számottevõ mértékben 1992 és 1997 között. Az alábbiakban a fent említett három csoportba beosztott fiatalokat további jellemzõkkel írjuk le, valamint profiljukat vázoljuk. A megkérdezetteket iskolai végzettségük, az élet bizonyos területeivel való elégedettségük, szociális helyzetük megítélése [relatív depriváció], valamint értékszemléletük alapján jellemezzük. Ezek a tényezõk mind mutatják azt a hatást, amelyet a politikai szituációk felfogása ér el. Következésképp, a megkérdezettek jellemzõi a – valós illetve az ideális – demokrá-

Kitekintés ciához való hozzáállásuk folyományaként értelmezhetõek. Ilyenek az intézményekhez és a politikusokhoz való hozzáállás, a német újraegyesítés megítélése, illetve a politikai aktivitás és érdekeltség.

A demokráciához való hozzáállás: a hatás és kölcsönhatás tényezõi Számtalan tanulmány mutatta be azt, hogy az iskolai végzettség nagy mértékben befolyásolja az emberek politikai érdeklõdését és hajlandóságát a politikai mobilizációra. Azonban az iskolai végzettség és a demokráciához való hozzáállás között nem várhatunk ugyanilyen nyilvánvaló kapcsolatot. Leginkább az feltételezhetõ, hogy a „kritikus demokraták” magasabb, középiskolai végzettséggel rendelkeznek. Egy hasonló feltételezés mondható el a „közönyös demokraták” csoportjáról is. E tanulmány eredményeibõl kitûnik, hogy a régi tartományok „elégedett demokratái”, illetve az új tartományok „kritikus demokratái” között találhatunk az átlagosnál magasabb arányban [2.1 táblázat] érettségivel (Abitur/ Fachabitur) rendelkezõket. Ezzel szemben az általános iskolai végzettséggel (vagy akár még azzal sem) rendelkezõ fiatalok a „közönyös demokraták” csoportjában tesznek ki egy átlagon felüli arányt. Továbbá feltûnõ az is, hogy az újnémet tartományokban az egyetemi végzettséggel rendelkezõk aránya a „közönyös demokraták” csoportjában igen alacsony. Ami a demokráciához való hozzáállás és az egyéni szituáció közötti kapcsolatot illeti, elmondható, hogy azzal a lehetõséggel való elégedettség, hogy valaki a saját környezetében politikailag aktívvá válhat, a demokráciával való elégedettségre is pozitív hatással van. Ugyanakkor ha valaki elégedetlen gazdasági helyzetével, vagy valamiféle szociális hiányt tapasztal, az – a demokrácia elvének magas fokú tisztelete ellenére – a mindennapi demokrácia kritikus jellegû megítélését vonhatja maga után. Ennélfogva a „kritikus demokraták” és az „elégedett demokraták”, illetve valószínûleg a „közönyös” és az „elégedett demokraták” között is különbségek várhatóak ezen a területen. Ezeket a feltételezéseket a gyakorlati adataink támasztják alá. A pénzügyi helyzettel és a

szociális biztonsággal való elégedettség – melyet az „anyagi helyzettel való elégedettség”gel kapcsoltunk össze – az „elégedett demokraták” körében a leginkább hangoztatott. Ezzel szemben ezen két gazdasági aspektussal való elégedetlenséget inkább a másik két csoport hangoztatja [2.2 táblázat]. A politikai részvételhez való jogot illetõen egy hasonló minta bontakozik ki, bár a két csoport statisztikai összefüggései többnyire fedik az „anyagi körülményekkel való elégedettséget”. (2.3 táblázat) Ennélfogva az emberek politikai befolyásosságával való elégedettség egy másik szinthez kapcsolható – vagyis egy olyan szinthez, ami a mindennapi élethez szorosan köthetõ, és amely nem köthetõ sem a demokráciával, mint kormányzati formával való elégedettséghez. A „relatív deprivációt” illetõ kérdés szintén egy hasonló mintázatot mutat: az „elégedett demokraták” körében az emberek átlagon felüli arányban vannak meggyõzõdve arról, hogy a társadalmi gazdagság õket illetõ részét kapják, míg a „kritikus”, illetve a „közönyös demokraták” esetében ennek a fordítottja igaz. Ha a demokraták három csoportja és a szociális biztonság hiánya közti kapcsolatot nézzük, akkor várható a különbözõ aggodalmakat illetve törvénytelen aspektusokat magába foglaló társadalmi bizonytalanság következményeként a demokráciához való negatív hozzáállás. Ha tekintetbe vesszük a volt NDK politikai rendszerének összeomlását, a német újraegyesítést, valamint az azt követõ gyors gazdasági és szervezeti változásokat, akkor feltételezhetõ, hogy az új tartományok fiataljai sokkal inkább hangoztatják a bizonytalanság érzését, mint társaik a régi NSZK tartományaiban. És ez valóban igaz: a DJI ifjúságkutatása kimutatta, hogy mindkét évben, amikor az ifjúságkutatást végezték, a keletnémet megkérdezettek körében a bizonytalanság megnyilvánulása magasabb szintû volt. Még 1997-ben is majdnem minden harmadik keletnémet megkérdezett ismerte be azt, hogy helyzetét igen bizonytalannak érzi, míg nyugaton mindezt 5 fiatalból csupán egy fejezte ki. Az új német tartományokban az életvitel új, és épp ezért ismeretlen, sõt bizonyos fokig homályos követelményeket hozott magával, amit nem csak a társadalmi bizony-

2004 / tél


117

Kitekintés talanság érzete, hanem egy általános, a demokráciával – egy nyugatról importált rendszerrel – szembeni fenntartás kísért. Ezért az átlagosnál magasabb az újnémet tartományokban azon fiatalok aránya, akik sorsukat bizonytalannak érzik, és ezért közönyös hozzáállást vesznek fel: 40%-kal ez az arány nyilvánvalóan túllépi a régi német tartományok 25%-át. [3.1 táblázat.] Ezt figyelembe véve, a csupán csekély bizonytalanságot kifejezõ emberek aránya az „elégedett demokraták” körében kifejezetten magas, ezen belül is fõleg a régi tartományok „elégedett demokratáinak” körében. Mint ahogy azt számtalan tanulmány kimutatta, a társadalmi modernizáció 1980 és 1990 közötti folyamatához egy értékrend-változás társult, amely a hagyományos értékek jelentõségének csökkenésében, illetve a posztmodern értékek fontosságának növekedésében nyilvánult meg. A posztmodern értékek tartalmazzák az önmegvalósítás vágyát, hedonisztikus tendenciákat, egalitáriánus nem-orientált funkciókat és olyan posztmateriális célokat, mint amilyen a társadalmi determináltság igénye; bár nem korlátozódnak csupán ezekre. Ezek az értékek a fiatal németek „imidzsét” jobban meghatározzák. Az új tartományok mélyen gyökeredzõ társadalmi és politikai kavarodásának tükrében feltételezhetõ az, hogy az emberek helyzetének drasztikus változása „egy felgyorsult értékrend-váltás korszakát nyitotta meg”, hiszen az 1990-es évek során az emberek értékrendje drasztikusabban változott keleten, mint nyugaton. A DJI ifjúságkutatása egyrészrõl azt mutatja, hogy a kelet-, és nyugatnémet megkérdezettek értékrendje nagyon hasonlít egymásra: az önmegvalósítással összefüggõ értékek vezetik a listát, míg az olyan hagyományos értékek, mint például a kötelességtudat, az erõkifejtés vagy az összhang kisebb szerepet töltenek be, habár ezeket a keletnémet válaszadók jobban hangsúlyozzák. Ennélfogva az olyan posztmateriális célok, mint például a „nagyobb polgári részvétel a kormányzati döntésekben” vagy a „szólás szabadságának védelme” kevesebb támogatásra lel az új német tartományokban. Másrészrõl viszont az is igaz, hogy a posztmateriális orientációkat – ide értve a valós demokráciához való kritikus

118


2004 / tél

hozzáállást – sokkal inkább társítják baloldali politikai gondolkodással. Ennélfogva a posztmateriális orientációkat különösképpen a „kritikus demokraták” hangoztatják. Ennek annyi az értelme, hogy a posztmateriális orientációkkal rendelkezõ fiatalok védelmezõi leginkább a demokrácia alapvetõ elveihez való ragaszkodásnak. (3.2 táblázat)

A demokráciához való hozzáállás és potencia a politikai mobilizációra Eddig a demokraták három fajtájának átfogó megoszlását tekintettük át, már ami az ideális és valós demokráciához való hozzáállásukat illeti olyan alapvetõ jellemzõk alapján, mint például az oktatás, az elégedettség, a bizonytalan szociális orientáció stb. Mostantól fogva egy másik megközelítési módot veszünk elõ, és figyelmen kívül hagyjuk azon tényezõket, amelyek hatással vannak a demokraták három típusára. E helyett csupán azt fogjuk megvizsgálni, hogy milyen következményekkel jár a három típus esetében a fiatalok politikába illetve politikusokba vetett bizalma, a német újraegyesítésrõl alkotott véleménye, a politikai érdeklõdése, valamint azon döntése, miszerint aktívan részt vesznek-e vagy sem a politikai életben. Ami a politikai rendszer reakcióiba és szereplõibe vetett bizalmat, illetve a meglévõ politikai intézményekbe vetett bizalmat illeti, feltételezhetõ, hogy az „elégedett demokraták” több bizalmat mutatnak mind a „kritikus demokraták”, mind a „közönyös demokraták” csoportjához képest. Ezeket a feltételezéseket alátámasztják adataink. Az „elégedett demokraták” csoportja a másik két csoporthoz képest jobban bízik abban, hogy a demokratikus rendszer milyen mértékben képes megfelelõen reagálni. (4.1 táblázat) A különbség Kelet-, és Nyugat-Németországban megközelítõleg azonos, habár a bizalom szintje keleten megközelítõleg 10%-kal alacsonyabb. Ezen felül keleten a „közönyös demokraták” csoportja láthatóan elkülönül a „kritikus demokraták” csoportjától azáltal, hogy a politikai rendszer reagálási képességébe vetett hite alacsonyabb (17%) azokéval szemben, akik „nagyfokú bizalmat” fejeztek ki (24%) illetve az által, bizalmatlansági fokuk magasabb

Kitekintés (45% illetve 35%). Azt be kell ismerni, hogy a „kritikus demokraták” és a „közönyös demokraták” közötti különbség Nyugat-Németországban kevésbé látványos, bár észrevehetõek ezen „trend” létezésére utaló nyomok. Ami a meglévõ politikai intézményeket illeti, Kelet-, és Nyugat-Németország „elégedett demokratáinak” alig egyharmada fejezte ki magas szintû bizalmát – ami a másik két csoporthoz képest láthatóan nagyobb arányú. (4.2 táblázat) Ugyanakkor a megkérdezettek által adott válaszok azt mutatják, hogy a német kormányba és parlamentbe – mint meglévõ politikai intézményekbe – vetett bizalom igen alacsony. Láthatóan magasabb bizalmat élveznek az igazságszolgáltatói intézmények és az olyan szervezetek, mint amilyen például a Greeenpeace, valamint az olyan polgári akciócsoportok, melyek új és alternatív politikai elképzelésekért, illetve ezek közvetlen, demokratikus megvalósításaiért állnak ki. A keletnémet megkérdezettek a német egyesítés politikai formáját – mint a politikai rendszer „végtermékét”, ami különösképp a német történelem legutolsó évtizedének szempontjából jelentõs – kevésbé értékelik, mint a nyugatiak. Az ezen tanulmányban megkérdezett keletnémetek hozzáállásukban látható különbségeket fedtek fel mindhárom csoport esetében. A megkérdezettek demokráciával való elégedettségének fokától függõen mindkét, a német egyesítéshez kapcsolódó kérdést az egyéni szituáció tükrében kellett megítélni. E két kérdésre (a német egyesítés következményeként a megkérdezettek saját életében az elõnyök és hátrányok összesítésével kapcsolatos kérdés, illetve az a kérdés, hogy a megkérdezett érzi-e úgy, hogy a nyugatnémetek „másodrendû állampolgárként” kezelik) adott válaszok különbözõ eredményekre vezettek. (5.1–3 táblázat) Az „elégedett demokraták” többsége (54%) az egyesítési folyamatot pozitívnak ítélte meg saját maga számára, illetve a „közönyös demokratákhoz” képest kevésbé érzi magát diszkriminálva (56%). A „közönyös demokraták” csoportjának csupán 16%-a ítéli az egyesítési folyamatot pozitívnak, s több mint ¾-e (76%) érzi magát a nyugatnémetek által diszkriminálva. A megkérdezettek NDK-beli státuszának megítélése a fenti eredményekkel teljes mérték-

ben összeegyeztethetõ: a „közönyös demokraták” kétharmada (65%) szerint a volt NDK „létezõ” szocializmusa pozitív volt, míg az „elégedett demokraták” alig egyharmada (37%) hoz hasonlóan pozitív ítéletet. A „kritikus demokraták” a politikai rendszer ezen „végtermékeit” illetõen semleges hozzáállást mutatnak. Vagyis hozzáállásuk sem az „elégedett demokraták” optimizmusát, sem a „közönyös demokraták” csalódott hozzáállását nem osztja. Úgy tûnik, hogy a „kritikus demokraták” hozzáállása egy olyan értékrenden alapul, melyben az NDK-beli régi körülményeiket, illetve az újraegyesítés óta fellépõ körülményeiket kritikusan és realisztikusan vetik össze. A nyugatnémet megkérdezettek által adott válaszokból az tûnik ki, hogy a német újraegyesítést illetõen szinte alig található valamiféle különbség a három csoportban. A fiatalok szempontjából nézve a német egyesítés egy olyan folyamat, amelyet csakis „nagyban” lehet értékelni és értelmezni. A legjobb esetben is csak azt lehet az adatokból megállapítani, hogy a másik két csoporthoz képest a nyugatnémet „elégedett demokraták” inkább pozitívan ítélik meg a német egyesítés folyamatát és végeredményét. A fiatalok a demokrácia „eszméjét” illetõ hozzáállásának, illetve a Német Szövetségi Köztársaságban meglévõ valós politikai szituációval való elégedettségének sajátos mintázata – mint azt tipológiánk is mutatja – olyan tényezõkkel azonosítható, mint a politikai mobilizálhatóság, a politikai érdeklõdés és a politikai életben való részvétel. A fiatalokat többnyire nem érdekli a politika, habár érdeklõdésük életkoruk növekedésével és iskolai végzettségük magasabb szintjével nõ. Öszszességében a fiatal nyugatnémeteket keletnémet társaiknál jobban érdekli a politika. A régi tartományok fiataljainak 25%-a, az új tartományok fiataljainak 17%-a nyilvánította ki magas, vagy nagyon magas érdeklõdését a politikai életben. Mint az várható, a demokráciához való hozzáállás és a politikai érdeklõdés között kapcsolat áll fenn. (6.1 táblázat) Mind az „elégedett demokraták”, mind a „kritikus demokraták” egy viszonylag magasabb érdeklõdést mutatnak a politikában, míg az „közönyös demokratákat”, fõleg

2004 / tél


119

Kitekintés az új német tartományokban, kevésbé érdekli a politika. Ebben a vonatkozásban a másik két csoporttól igen különbözik az utóbbi csoport. Nemcsak hogy alig éreznek bármiféle affinitást a demokráciához és a rendszer adta elõnyökhöz, az általánosságban vett politikai rendszerhez is bizonyos fenntartással állnak hozzá. A demokrácia és a társadalmi egység jövõjének szempontjából igen jelentõs a fiatal generáció – politikai érdeklõdés mellett – a társadalmi és a politikai folyamatokban való részvétele, vagy legalábbis az erre való hajlandóság. Általánosságban elmondható, hogy minél jobban érdekel valakit a politika, annál inkább lesz hajlandó a politikai életben aktívan részt venni. Hogy a különbözõ típusú demokratákhoz a polgári részvétel milyen fokú hajlandóságát lehet kötni? Ami a „kritikus demokratákat” illeti, feltételezhetõ, hogy annak a tudata, hogy különbség van az ideális és a valós között olyan kihíváshoz vezethet, hogy politikailag aktívvá váljanak. Azonban azt nem feltételezhetjük, hogy a politikával való elégedetlenség önmagában okozná a polgári részvételt, hiszen elégedetlenségükön kívül a fiataloknak azon a véleményen is lenniük kell, hogy a politikát valóban befolyásolhatják aktivitásuk által. Azonban a „kritikus demokraták” nem csak viszonylag elégedetlenek a mindennapi politikai eseményekkel. Mivel vannak elképzeléseik egy ideális demokráciáról, a politikában is viszonylag érdekeltek. Ha errõl van szó, ez a csoport potenciálisan nagymértékben mobilizálható politikai értelemben véve. Ezzel szemben az „elégedett demokraták” helyzete sokkal inkább ambivalens. Elégedettségük vagy passzivitást eredményezhet, vagy épp ellenkezõleg: a demokratikus eszme hangsúlyozása egy természetes és széleskörû részvételhez vezethet. A „közönyös demokraták” körében az a tény, hogy a politikai kérdések alig érdeklik õket, az alacsony részvételi szint mutatójaként fogható fel, természetesen. Ezeket a feltételezéseket a tanulmány eredményei alátámasztják, bár ugyanakkor különbségek is kimutathatóak. (6.2 táblázat) A másik két csoporthoz képest a „kritikus demokratákat” (mind nyugaton, mind keleten) a politikai életben való nagyobb részvételre való készséggel jellemezhetjük. Az új

120


2004 / tél

német tartományokban azonban ez a mérték kisebb a „kritikus demokraták” körében, annak ellenére, hogy elégedetlenségük szintje magasabb: a „kritikus demokraták” csupán 28%-a fejezi ki a „polgári részvételre való magas fokú készségét” (ellentétben a nyugatnémetek 34%ával). Mint az várható, a „közönyös demokraták” körében a legalacsonyabb a politikai elkötelezettség. Ez fõleg az új német tartományokban látható. Az „elégedett demokraták”, ami a polgári részvételre való hajlandóságot illeti, a két másik csoport között találhatók meg. A polgári részvétel konvencionális és nem konvencionális formáit is használják, hogy a politikára befolyással legyenek, ám e mellett – elégedettségük ellenére – nem engedik, hogy passzivitásba merüljenek. Mindent egybevetve, a tanulmány adatai azt mutatják, hogy a „elégedett demokratákat” és a „kritikus demokratákat” jobban érdekli a politika, mint a „kritikus demokratákat”. Ez a különbség jobban látható az új német tartományokban. Ezen felül az arra való készség, hogy saját politikai eszméiket aktívan hirdessék a „kritikus demokraták” esetében a legnagyobb, a „közönyös demokraták” esetében a legkisebb, míg a „elégedett demokraták” e két eset között lelhetõk fel. Azonban KeletNémetországban az emberek kevésbé akarnak a politikai életben részt venni, mint nyugaton. Ha nem csak a fenti eredményeket nézzük, hanem figyelembe vesszük a DJI ifjúságkutatás további elemzéseit – amelyek azt mutatják, hogy az új német tartományokban megfigyelhetõ lefelé ívelõ folyamat nem csak a politikai elkötelezettség esetében figyelhetõ meg, hanem az egyesületek és szervezetek tagságára is vonatkozik – akkor nyilvánvalóvá válik, hogy kevés gyakorlati adattal támaszthatjuk alá azt a reményt, hogy kelet és nyugat politikai kultúrái a jövõben „kéz a kézben” fejlõdnek tovább.

Összefoglalás Az ideális és valós demokráciához való hozzáállás összehasonlításakor, a német fiatalok a Német Szövetségi Köztársaság politikai rendszerét illetõ hozzáállásának három típusát különítettük el. Megvizsgáltuk e három

Kitekintés csoport egyéni profilját, és megpróbáltuk tisztázni azt, hogy e csoportok megkülönböztethetõek-e nyilvánvalóan és eltéveszthetetlenül, jellemzõik alapján. Így arra a sajátos csoportra koncentráltunk, melyet a „kritikus demokraták” névvel illettünk – vagyis a megkérdezettek azon csoportjára, amelyben az ideális demokrácia magas fokú elfogadása párosul a mindennapi politikai életre kifejtett hatásával való elégedetlenséggel. Az eredmények, melyeket (az itt nem közölt) sokrétû analízis támaszt alá, elõször is azt mutatják, hogy egyik csoport sem különböztethetõ meg igazán a másik kettõtõl a megvizsgált jellemzõk tükrében. Ha egyáltalán lehetséges is a különbségtétel, akkor az „elégedett demokraták” illetve a „közönyös demokraták” között a legkönnyebb. A „kritikus demokraták” csoportja sem az „elégedett demokraták”, sem a „közönyös demokraták” csoportjától nem különíthetõ el egyértelmûen. A „közönyös demokratákkal” való hasonlóságot abban láthatjuk, hogy mind az anyagi körülményeiket, mind a politikára kifejtett befolyásukat negatívan ítélik meg. Ezt a csoportot egy figyelemre méltó elégedetlenség hatja át, fõleg az új tartományokban. E csoport megkérdezettei továbbá társadalmilag diszkriminálva érzik magukat – jobban mint az „elégedett demokraták”, bár nem annyira, mint a „közönyös demokraták”. A fennálló politikai intézményekbe (és politikusokba) vetett bizalmuk kevésbé kifejlett. Végül, de nem utolsósorban az e csoportban található keletnémet válaszadók a német egyesítése folyamat megítélésekor egy köztes álláspontot vettek fel. Mindent egybevetve, a „kritikus demokraták” csoportja a politikai helyzet megítélésével, valamint Kelet-Németországban továbbá az anyagi helyzet jelentõs elégedetlenségével különböztethetõ meg. Számtalan más tulajdonsággal lehet ugyanakkor az „elégedett demokraták” és a „kritikus demokraták” típusai közötti hasonlóságokat megmutatni, fõleg a „közönyös demokraták” csoportjához képest. Errõl van szó például a magasabb iskolai végzettség esetében, mely mindkét csoport esetében átlagon felüli. Mindkét csoport tagjainak szociális bizonytalansága kisebb, valamint jobban érdekli õket a politika. Vagyis ez a két csoport – mind ob-

jektív, mind szubjektív értelemben – nagyobb kognitív és politikai „készlettel” rendelkezik. Végül, a „kritikus demokraták” – a másik két csoporthoz képest – egy sokkal inkább hangsúlyozott poszt-materiális hozzáállást, illetve a politikai részvételre való magasabb hajlandóságot mutat. Tehát a tanulmány adatai alátámasztják Klingemann azon hipotézisét, miszerint a fiatal generáció „kritikus demokratáinak” körében a politikai elégedetlenség párosul a magas szintû politikai kompetenciával, illetve a politikai tevékenységre való hajlandósággal. Ez a kombináció az, ami sajátosan különbözteti meg e csoportot a másik kettõtõl. Ezzel szemben az „elégedett demokratákat” nagyobb fokú elégedettséggel és a politikai realitás kisebb mértékû kritikus megítélésével jellemezhetjük. Ezen felül a keletnémet „elégedett demokraták” az egyesítési folyamattal elégedettebbek. Végül, a „közönyös demokraták”, akik a demokrácia eszméjéhez viszonylag negatívan állnak hozzá, és elégedetlenek a politikai realitással is, elégedetlenségüket és a politikai rendszerbe vetett kis bizalmukat azzal azonosítják, hogy az új német tartományokban elõnytelen helyzetben érzik magukat, kevésbé érdekli õket a politika és szociális értelemben bizonytalanabbak. Öszszefoglalva, ezek mind kedvezõtlen elõfeltételei a politikai életben való részvételnek. (Bíró Borbála és Nagy Dániel fordítása)

Jegyzetek 1 A DJI (Német Ifjúsági Intézet) ifjúságkutatása hosszútávú megfigyelésekkel – rendszeres reprezentatív ifjúságkutatások által a 16 és 29 év közötti német állampolgárságú fiatalok körében – elemzi a fiatalok politikai orientációját és viselkedési mintáit. Az Ifjúságkutatás elsõ két körét 1992-ben és 1997-ben, megközelítõleg 7000 megkérdezettel végezték. A célcsoport széles körét úgy választották ki, hogy tartalmazza a fiatalság minden fázisát és társadalmi integrációjuk (foglalkoztatási struktúrákba, családba stb.) fokát. Az ifjúságkutatás témája a politikai részvétel (szervezeti tagság, tagságokban végzett tevékenységek, a politikai részvétel diszpozíciója, politikai tevékenység) és politikai orientáció

2004 / tél


121

Kitekintés volt, mint pl. a politikával való érdeklõdés, a demokráciához való hozzáállás, a társadalmi és politikai intézményekbe vetett bizalom volt. Az ifjúságkutatás további fontos témái voltak a társadalmi kérdéseket illetõ hozzáállás (mint pl. nemzettudat, xenofóbia, a társadalmi egyenlõtlenség és társadalmi igazságosság megítélése), az értékrend és a szocio-demográfiai változók. A DJI ifjúságkutatásának harmadik fázisát 2003 októberében végzik el. A DJI ifjúságkutatását a BMFSJFJ (Német Család-, Nyugdíj-, Nõ-, és Ifjúságügyi Minisztérium) támogatja. 2 „Kérem, mondja el, milyen mértékben támogatja, vagy ellenzi a demokrácia »eszméjét«“. Hat válaszkategória: „nagyon támogatom”, „valemelyest támogatom”, „csekély mértékben támoga-

tom”, „csekély mértékben ellenzem”, „valemelyest ellenzem”, és „nagyon ellenzem”. 3 „Mennyire elégedett, vagy elégedetlen általánosságban véve a demokráciával, mint az a Német Szövetségi Köztársaságban fellelhetõ?” A következõ válaszokat lehetett adni: „nagyon elégedett”, „inkább elégedett”, „csekély mértékben elégedett”, „csekély mértékben elégedetlen”, „inkább elégedetlen”, és „nagyon elégedetlen”. 4 Azt a csoportot, melyben a demokrácia eszméjének elvetése a demokrácia valósságával való elégedettséggel párosul, nem került a tipológiába. Ezen kombinációval Kelet-, és Nyugat-Németországban a megkérdezettek közel 2%-a jellemezhetõ. A hiányos tipológia része 8% nyugaton, és 9% keleten.

2.1–2.4. táblázat A demokráciával való elégedettség és iskolai végzettség típusai, az egyéni élethelyzet megítélése, relatív depriváció (százalékban)

Forrás: DJI Youth Survey 1997

122


2004 / tél

Kitekintés 3.1–3.2. táblázat A demokráciával való elégedettség a bizonytalanság és az orientáció hiánya, valamint a posztmaterializmus tükrében (százalékban)

Forrás: DJI Youth Survey1997

4.1–4.2. táblázat A demokráciával való illetve a politikai bizalom aspektusaival való elégedettség (százalékban)


5.1–5.3. táblázat a demokráciával való elégedettség, az NDK illetve a német egyesítés megítélése


2004 / tél


123

Kitekintés 6.1–6.2. táblázat Politikai érdeklõdés illetve hajlandóság a politikai életben való részvételre a demokráciával való elégedettség típusainak alapján


Kitekintés Balogh Lídia

Gazsó Ferenc–Laki László: Fiatalok az újkapitalizmusban ( N A P V I L Á G K I A D Ó , B U D A P E S T, 2 0 0 4 )

A kötet bevezetõ részében a szerzõk olyan kutatások eredményeinek elemzését tûzik ki célul, melyek elsõsorban azt vizsgálják, hogy „a rendszerváltás fogalomkörével jelölt társadalmi változások milyen makrofeltételeket teremtenek a felnövekvõ nemzedékek számára”; és „nem a generációs különbségeket, hanem a makrofolyamatok fiatal nemzedéket érintõ hatásait” állítják elõtérbe. Elemzésük hátteréül a közelmúltban lezajlott kutatások közül elsõsorban az Ifjúság2000© elnevezésû, 8000 fõs, reprezentatív mintán alapuló országos felmérés;1 valamint néhány kisebb, ám szintén reprezentatív mintát használó kutatás2 szolgál. A könyv elsõ – „Gazdasági és társadalmi makrofolyamatok” címmel jelölt – fejezetében a szerzõk kicsit távolabbról indítanak: a magyar „újkapitalizmus” elõzményeit, a rendszerváltozáshoz vezetõ utat vázolják gazdaságpolitikai szempontok alapján. A Magyarországon végbemenõ folyamatokat világgazdasági szempontból is megvilágító elemzés alkalmas arra, hogy a témával most ismerkedõ olvasók érdeklõdését felkeltse, a szakértõket pedig vitára ösztönözze. A második fejezet „A generációs újratermelõdés néhány jellemzõje” címet viseli: szó esik benne a fiatalokat is érintõ munkanélküliségrõl, a foglalkozási szerkezetrõl, a jövedelmi és tulajdonviszonyokról, illetve az ifjúság társadalmi-gazdasági problémákról való vélekedésérõl. A rendszerváltozást követõen kialakuló munkanélküliségrõl szólva, a szerzõk hangsúlyozzák, hogy az államszocializmus idején „olyan társadalmi csoportok is besodródtak a foglalkoztatottak közé, amelyek a fejlett gazdaságú országokban meg sem jelennek a munkaerõpiacon”, említve azt is, hogy ez a jelenség nem csak a „cigányság legelesettebb

csoportjait” érinti. A továbbiakban azonban nem kerül szóba az etnikai tényezõ, csupán a társadalmi rétegzõdés legalján – vagy inkább alatt – található, úgynevezett „roncstársadalomról” olvashatunk. Érdekes következtetéssel találkozunk a fejezet munkavállalással és foglalkozási szerkezettel foglalkozó részében: „...a »dolgozó« nõk közel fele (45%) legalább érettségizett, hatoda (16%) pedig diplomát szerzett ... Mindezek a nõk elvben elõnyösebb munkaerõ-piaci alkupozícióira világítanak rá, fõként ha figyelembe vesszük a férfiakénál magasabb részvételüket a felsõfokú végzettség megszerzésében.” A magasan képzett fiatal nõk „elvben” – és makroszintrõl nézve – talán valóban elõnyös helyzetben vannak, nem esik viszont szó arról, hogy a valóságban a reproduktív korban lévõ nõk igen könnyen sarokba szoríthatók egy munkaerõ-piaci alku során. A férfiak és nõk eltérõ foglalkoztatási helyzetérõl, esetlegesen különbözõ elhelyezkedési esélyeirõl a késõbbiekben csak érintõlegesen esik szó. A harmadik, „Tudásszerzés, tudáselosztás” címû fejezet a tudásjavak megszerzésében mutatkozó esélykülönbségekrõl szól. Párhuzamosan az Ifjúság2000© elnevezésû kutatással, a fiatalok iskolázottsági szintjét, illetve kilátásait elsõsorban a regionális egyenlõtlenségek, valamint a származási különbségek körülményei között vizsgálják a szerzõk. A származás, a családi háttér jellemzésére mind a hátteret adó kutatás, mind jelen mû esetében a szociokulturális státus meghatározása szolgál (azaz a mintában szereplõ fiatalok szüleinek iskolai végzettsége jelenti az egyik változót). Egy apró, ám jelentéktelennek mégsem nevezhetõ különbség mégis mutatkozik:

2004 / tél


125

Kitekintés az Ifjúság2000©-rõl készült jelentésben a szerzõk leszögezik, hogy az iskolai elõrelépés esélye „szoros összefüggést mutat mind az apa, mind az anya iskolázottságával”,3 a „Fiatalok az újkapitalizmusban” címû mû szerzõi az apa iskolai végzettségét azonosítják a szülõk, illetve a család szociokulturális státusával. Ez a megoldás nemcsak szemléletbeli jellegzetességeket tükröz, de némileg eltérõ eredményre is vezethet, mintha az anya, illetve mindkét szülõ iskolázottsága szolgálna az elemzés alapjául. Megjegyzendõ, hogy van bizonyos nemzetközi hagyománya – például érték- és attitûdvizsgálatoknál – az apa végzettségén alapuló státusmeghatározásnak, más esetekben viszont – például mûvelõdési szokásokra, egészségmagatartásra vonatkozó felméréseknél – kifejezetten az anya iskolai végzettségét szokták figyelembe venni. Iskolai elõremenetelre, továbbtanulási kilátásokra vonatkozó hazai kutatásoknál azonban célszerûnek tûnik mindkét szülõ végzettségét figyelembe venni (így történt például a nyolcvanas–kilencvenes években Vári Péter és munkatársai által lefolytatott MONITOR-vizsgálatok esetében). Megfigyelhetõ, hogy például a legalacsonyabb szociokulturális státusú családok esetében a gyermekek iskolai eredményei és tanulmányi kilátásai erõsebb öszszefüggést mutatnak az anyák végzettségével, mint az apákéval. Másfelõl, ma Magyarországon az apák végzettsége nem magasabb feltétlenül – de még csak jellemzõen sem magasabb –, mint az anyáké. Nem ritka páros például az érettségizett anya és a szakmunkás apa: ez nyilvánvalóan összefügg a könyv szerzõi által is említett jelenséggel, miszerint bizonyos regionális, illetve társadalmi csoportokból jóval nagyobb arányban kerülnek lányok a szakképesítést nem adó középiskolákba, mint fiúk. A kilencvenes években a gimnáziumi tanulók kétharmadát lányok tették ki: azaz a gimnáziumokba a fiúkat sokkal szigorúbban szelektálták, mint leány kortársaikat.4 Mindezek figyelembevételével, érdekes lett volna többet olvasni a fiatalok tudásszerzési esélykülönbségeirõl szóló fejezetben (is) a nemek közötti különbségekrõl. A nemek szerinti bontás aligha okozhat nehézséget a kutatás során, vagy értelmezési nehézséget az elemzés elvégzésekor: nem úgy, mint egy másik –

126


2004 / tél

szintén háttérbe szorult – változó, az etnikai hovatartozás figyelembe vétele. Ha ugyanis ma Magyarországon a fiatalok iskolázottsági helyzetérõl, továbbtanulási kilátásairól esik szó, semmiképpen sem kerülhetõ el a cigányság hangsúlyozott említése, mely (önmagában is heterogén) etnikai csoportként semmiképpen sem mosható össze az „underclass” réteggel (a szerzõpáros szóhasználatát követve: a roncstársadalommal). A hazai cigányság helyzetérõl pontos, százalékos adatokat szolgáltatni valóban nehéz, mivel a nehézségek általában a kérdezettek cigány mivoltának meghatározásával kezdõdnek. Arra a kérdésre ugyanis, hogy ki a cigány, alapvetõen kétféle válasz létezik: az, aki cigánynak vallja magát (például népszámláláskor), illetve az, akit a környezete annak tart (sõt: aki „cigány életformát folytat”);5 és emiatt bizonyos kutatási helyzetekben elkerülhetetlen a becslés. Ugyanakkor a becslések is a cigányság létszámarányának növekedését mutatják Magyarországon – és különösen igaz ez az ifjúsági korcsoportokra. Ennek fényében meglepõ, hogy a „Tudásszerzés, tudáselosztás” címû fejezet végén szereplõ ajánlások között – melyek az alapoktatási rendszer esélykiegyenlítõ szerepének elõremozdítását célozzák – nem esik említés a cigányságról. A magyarországi cigányság oktatási problémáinak megoldására valóban nehéz néhány mondatban ajánlást tenni, tekintettel a cigányság különbözõ csoportjainak igen eltérõ kultúrájára, helyzetére. A cigány tanulók speciális oktatási igényei azonban semmiképpen sem vonhatók össze „az átlagosnál nehezebben fejleszthetõ, és jórészt motiválatlan tanulók” oktatásának módszertani problémáival; emiatt pedig aligha jelentene önmagában megoldást a szerzõk javaslata, azaz a pedagógusok felkészítése „a szociokulturális problémák iskolai kezelésére”. A negyedik fejezet – „A rendszerváltozás generációs fogadtatása” – azt hivatott bemutatni, hogy hogyan vélekednek a 15 és 29 év közötti fiatalok az 1989 óta eltelt csaknem másfél évtized gazdasági, társadalmi és politikai változásairól, illetve az ország sorsáról, és hogyan látják személyes jövõjüket. A személyes jövõrõl a különbözõ életkori, regionális és szociokulturális csoportokhoz

Kitekintés tartozó fiatalok igen eltérõen vélekednek, a társadalmi jövõre vonatkozóan pedig „a többség remények és kétségek között vergõdik”. A rendszer gyenge generációs legitimációjának kapcsán megállapítják: „az új demokrácia sem a létfeltételek alakulása, sem a tanulási, mobilitási és egzisztenciateremtési lehetõségek szempontjából egészen az utóbbi idõkig nem kínált vonzó azonosulási felületeket az ifjúság számára. A kedvezõ változások elsõsorban az utóbbi két esztendõben bontakoztak ki.” (Ami az utóbbi állítást illeti, a szövegkörnyezet nem teszi egyértelmûvé, hogy pontosan mely változásokra gondoltak a szerzõk, illetve hogy pontosan mikortól számítódik visszafelé a két esztendõ. Ha a könyv megjelenését – 2004 tavaszát – vesszük alapul, akkor az eredmény 2002 tavasza, vagyis az elõzõ kormányzati ciklus vége; ha pedig a szerzõi elõszó végén szereplõ dátumot – 2003. szeptember – tekintjük kiindulópontnak, akkor a hátborzongató eredmény 2001 szeptembere.) Az ötödik, „Politikai-ideológiai orientációk és pártpreferenciák” címû fejezet a fiatalok politikai érdeklõdéseirõl és aktivitásáról, pártokról alkotott véleményérõl, valamint ideológiai tagoltságáról szól (utóbbi elemzés alapját a fiatalok beállítottságának bal–jobb, illetve liberális–konzervatív skálákon való elhelyezése adja). Ebben a fejezetben a szerzõk – az Elõszóban megelõlegezettekkel szemben – több ízben generációs összehasonlításra vállalkoznak: a fiatalok politikai nézeteit a szülõk és nagyszülõk nemzedékének irányultságával vetik össze. Az Utószóban, mintegy összegzésképpen, a nemzedéki újratermelõdés tágan értelmezett

intézményrendszerét (ide értve a családot, az oktatási intézményeket, az ifjúsági szervezeteket, a kortárscsoportokat, sõt, más egyebek mellett a médiát is), pontosabban ennek mûködést taglalja és bírálja a szerzõpáros. Végkövetkeztetésük szerint sürgetõ lenne „egy olyan hosszú távú nemzeti fejlesztési program kimunkálása, amely megfelel a globalizáció és az európai integráció kihívásainak”, mivel egy ilyen program esélyt nyújthatna arra is, hogy a „nemzedéki reprodukciót övezõ, egymásra halmozódott gondok fokozatosan megoldódjanak”.

Jegyzetek 1 Az Ifjúság 2000© elnevezésû kutatást 2000-ben folytatták le a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet szervezésében. A kutatásról készült jelentés az interneten is elérhetõ (www.ifjusag2000.hu). 2 A 18–30 év közötti fiatalok helyzete (MTA PT, 1991); Ifjúság `93” (MTA PTI, 1993–1994); A falusi fiatalok helyzete (OKTK támogatásával, 1996); A budapesti fiatalok helyzete (a Baloldali Ifjúsági Társulás támogatásával, 1997); Egy depressziós kistérség fiatalságának helyzete (az OTKA támogatásával, 2000–2001). 3 Ifjúság 2000. – Gyorsjelentés. Laki László, Szabó Andrea, Bauer Béla szerkesztésében, Budapest: Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 2001, 17. 4 Báthory Zoltán: Tanulók, iskolák – különbségek. Egy differenciális tanításelmélet vázlata. Budapest: OKKER, 1997 (Második, átdolgozott kiadás), 78. 5 Sik Endre (Lapos András álnéven): A longitudinális cigány. Replika, 6. 1995. 17–18. (június), 239.

Olvasói tükör Ráismerne-e Coubertin báró az unokáira? „Értené-e Coubertin báró az unokáit?” Nem értené. De nagyon szeretné A nagypapák tökéletesen soha nem értik az unokáikat, de mindig nagyon szeretik. És az okos, az intelligens, az öregséget bölcsen vállaló, viselõ nagypapák nem marasztalják el az unokákat abban, amit nem értenek. Tudják, hogy változik a világ, ha ez nem is mindig jelent pozitív fejleményt, de realitás. Ami az olimpiát illeti, mintegy a huszadik század utolsó harmadáig az újkori olimpiai mozgalmat megindító személyiség egyértelmûen örült volna annak, amit az olimpiákon látott, büszke lett volna arra, hogy gondolata nyomán mennyi érték született. Különösen büszke lett volna arra, hogy a sok nyomorúsággal terhelt huszadik században az olimpiai mozgalom hordozta talán a legkövetkezetesebben a reményt, serkentette, munkálta mind a két világháborút követõen a népek közötti barátságot, hozzájárult konkrét politikai feszültségek oldódásához. Mindez véget ért a müncheni olimpián (1972) megélt terrortámadással. De ezen túlmenõen is, többféle tényezõnek, elsõsorban a televízió térnyerésének, ezzel összefüggésben a nemzetközi sportélet hihetetlen mérvû elüzletiesedésének köszönhetõen változott meg gyökeresen az olimpiák arculata. A pénz meghatározóvá vált, az egészséges gyökereket fenyegetõen felerõsödött a doppinggond, minden sportág törekedett az olimpia mûsorára kerülni, a gigantománia már a megrendezés lehetõségét fenyegette. Ez már nem Coubertin báró világa, bár – maradva csak a mieinknél – Nagy Tímea mosolya, Nemcsik Zsolt sportszerûsége, mindkettõjük nyilatkozatai, kajakos lányaink versenyzése, vízilabdázóink játéka… a nagypapa minden igényét kielégítené. Joggal látná bennük álmai megvalósulását, örömmel

tapasztalná, hogy a sport – minden gond, torzulás ellenére – a legmagasabb csúcsokon is megõrizte emberarcát. Ami a további kérdéseket illeti. Mi a teljesítõképesség határa? Természetesen van a teljesítõképességnek határa. Aktuálisan is, abszolút értelemben is. Tehát – egyszerûen megfogalmazva – valamennyi idõre mindig szükség lesz száz méter lefutásához, vagy leúszásához. De ma még nem értük el, legfeljebb néhány versenyszámban megközelítettük a határokat. Szabályszerûségnek tekinthetõ, hogy minél hosszabb egy versenyszám – futásban, vagy úszásban – annyival több még a rekordjavítás lehetõsége. A nõi számokban még több a tartalék, mint a férfiaknál. A jelenségek magyarázata: a futó és az úszószámok méterben lettek konvencionálisan meghatározva. Ezért az az érzésünk, hogy a rekordok azért javulnak, mert a sportolók gyorsabban futnak, vagy úsznak. Valójában elsõsorban nem errõl, nem a gyorsaság, hanem a gyorsasági állóképesség fejlõdésérõl van szó. Jobban érthetõ lenne ez, ha az idõket stabilizálnák és azt mérnék, hogy egy perc, vagy több perc alatt hány métert képes futni, vagy úszni a sportoló. Ezért kevés már a száz méteres síkfutásban a javulás lehetõsége, de viszonylag jelentõs fejlõdés várható a hosszabb távokon. A nõi sportban még több a tartalék, lévén, hogy a hölgyek vetélkedése késõbb indult. Ami a teljesítményjavulás összetevõit illeti, részben magával az emberrel, részben a körülményekkel kapcsolatosak. Ami az embert illeti, a testösszetétel változása az egyik tényezõ. Az aktív és passzív szövet aránya az elõbbi javára változik. Ez részben szelekciós kérdés, részben a fehérjedús táplálkozás eredménye. Azaz az izomzat aránya nagyobb a testtömegben. A másik lényeges faktor – ezért is mondják, hogy a 21. század sportja a pszicho-

2004 / tél


129

Olvasói tükör lógiáról szól majd – a lelki tényezõk világa. Az nyer, aki itt és most képes a legjobban mozgósítani képességeit, a legtöbbet nyújtani. A körülményeket illetõen van még tartalék az edzésmódszerekben, a sportfelszerelésekben, az infrastruktúrában. Sokan vélekednek úgy, hogy nem is a mérhetõ sportágakban – atlétika, úszás, súlyemelés… – a leginkább látványos a fejlõdés, hanem például a tornában, illetve a csapatsportokban. Messze még a vége. Nagy kérdés természetesen, hogy mennyiben játszott, játszik szerepet a teljesítményjavulásban a dopping, a tiltott szerek alkalmazása. Filozófiai értelemben a dopping is azt jelzi, hogy vannak további lehetõségek. Azaz a dopping mintegy felgyorsítja a folyamatot. Dopping nélkül késõbb érjük el ugyanazt a szintet. Van-e funkciója, jövõje az olimpiának? Nagy kérdéssé vált, hogy a sport van-e az olimpiáért, vagy az olimpia a sportért. Éppenséggel nem mindegy. Ma az a veszély fenyeget, hogy a sport van az olimpiáért, tehát a sport értékei alárendelõdnek egy elüzletiesedõ rendszernek, a négy évenként sorrakerülõ cirkuszi látványosságnak. Ez természetesen sarkított megfogalmazás. A másik megközelítés: az olimpia van a sportért. Az olimpia serkenti a különbözõ országok sportéletét, a sportágak fejlõdését. Az olimpia miatt áldoznak a nemzetek a sportra, az õ dicsõségükrõl van szó, ez azt jelenti, hogy nemcsak egy szûk kirakat élsport kap támogatást, hanem folyamatosan az utánpótlás-nevelés és az ezt megalapozó iskolai sport. Az olimpia nélkül ez nem valósulna meg. Másrészt az olimpia, a legjobbak példája serkenti a szabadidõsport fejlõdését is. Ez a fordított piramis elv, az élsport húzóhatásának érvényesülése. Mit ér meg a siker? Az egyén oldaláról nézve mindent, mindent, ami a tisztesség, a fair play határain belül van. A TF-n hirdeti a tábla: „a gyõzelem nem a legfontosabb, a gyõzelem egyszerûen minden”. Sokan meghökkennek ezen, pedig az alapvetõ igazságot fejezi ki, álszentség nélkül. Miért fáradoznánk, vállalnánk a sok lemondással járó edzéseket, a hipoxiás állapotok gyötrelmeit, ha nem a gyõzelem ihletett pillanataiért. Más kérdés, hogy a tevékenység önmagában is öröm, akkor is megéri, ha elmarad a legnagyobb diadal, ha

130


2004 / tél

jobb a másik. De a gyõzelem olyan, mint a vihar utáni szivárvány, fényénél szebb minden, jó a vezetõ, az edzõ, szép az élet. A közösségnek is sokat ér a siker, a nemzet dicsõségét növeli – válogatottak szereplése – és hasonló helyzet a kisebb – települések, egyesületek… – közösségek esetén. Sokat ér a siker, de annyit nem, hogy tisztátalan eszközökkel harcoljunk érte. Nem koronáztatik meg, aki nem szabályszerûen küzd – mondja a Szentírás. De nemcsak a lebukás veszélye, a szégyen kell visszatartson, bár ilyenkor látszik legerõteljesebben az amoralitás romboló hatása, hanem a morál ereje. Csak az az eredmény szerezhet igazi örömöt, elégedettséget, lehet pozitív kisugárzó hatása, amelyet tiszta eszközökkel értünk el. Nem naivitás, realitás ez. Sportban és életben. A sport az élet tükre, ezért sem kell megijedni a sportélet visszásságaitól, hanem tenni kell a megtisztulásért, utat mutatva a társadalomnak. Frenkl Róbert, Professor Emeritus, Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar

Mirõl szól számomra az olimpia? „Béke vagy te, sport” – írja Coubertin. Az olimpiák mindig is a béke szigetét jelentették az ellenségeskedésekkel, a nemzeti, etnikai, vallási ellentétekkel, a háborúkkal szétszabdalt társadalmunk életében. A mai kor olimpiai faluiban együtt ébred, edz, pihen és alszik mindazon nemzet lánya és fia, akiknek kormányai, vezetõi a „külvilágban” egymással éles ellentétben állnak. Az olimpiák békét hozó üzenete a világháborúk után különös mértékben jelentõssé vált: itt valósulhatott meg sok idõ után elõször, hogy békében, egymás erejét és képességeit tisztelve küzdhettek meg a nemzetek egymással. Igen nemzetek, mert amellett, hogy az egyes sportágakban a résztvevõk egymással, mint emberrel küzdenek, a szurkolók, a közönség számára a számos gyõzelem összeadódik eggyé, az egyes nemzetek eredményeivé. A mai kor olimpiái a béke üzenetét még mindig közvetítik. Sajnálatosnak tartom, hogy

Olvasói tükör mindez a televíziós adások és az egyéb tudósítások útján kevésbe vagy egyáltalán nem jut el az emberekhez, pedig ott, az olimpiákon ezt minden sportoló átéli. „Nem a gyõzelem, hanem a részvétel a fontos” – szól az olimpia kapcsán számtalanszor idézett mondat. Olimpikonként sokszor másként érez az ember. A sportoló nap, mint nap gyõzi le önmagát és a versenyeken az hajt minket, hogy mind önmagunknál, mind társainknál jobbak, gyorsabbak, erõsebbek, kitartóbbak legyünk. Gondoljuk végig azonban: a mai kor olimpiáin majd’ 140 nemzet egyáltalán nem jut éremhez és mindezek ellenére ezen országokban is feszült figyelem kíséri a rendezvényeket. Kinek is szól tehát ez a mondat? Mi, sportolók mindig, minden esetben gyõzni megyünk az olimpiára. Gyõzni magunk és társaink felett. A részvétel fontosságát én egyfajta „felhívásnak” érzem. Az ottlétre, a békében való együttlétre való felhívásnak, mely egyaránt szól a sikeres és a kevésbé sikeres nemzeteknek. A „béke”, a közösségi „részvétel” és az egyéni gyõzelem mellett az olimpia példaképeket közvetít. Közvetíti az ember önmagán való gyõzelmének üzenetét. Közvetíti azt a mentalitást, mely hazánkat sportnemzeti státusza mellett sportoló nemzetté is emelhetné. Az ember önmagán való gyõzelme életerõt, így mindennapi boldogságot ad. Ha valamivel még adósok vagyunk Coubertinnek, akkor az az, hogy a „mindennapi bajnokok” tisztelete is jellemzõvé váljék. Coubertin persze nem egyszer rosszallóan néz a mai kor emberére és azt gondolom, hogy a folyamatosan ismétlõdõ botrányok okán vastag tollal húzatná ki a nehézatlétikát és a súlyemelést az olimpiai sportágak közül. Azt azonban neki is tudnia kellett, hogy sajnos már az ókori olimpiákra is jellemzõ volt, hogy a városállamok kereskedtek a sportolókkal, és az idõ elõrehaladtával a kevésbé tehetõs sportolók és városállamok kiszorultak a versenyekbõl. Az ó- és a legújabb kor ebben való rokonsága persze nem jelentheti azt, hogy a jelen hasonló folyamataival elnézõknek kell lennünk. Azt sem szabad megengedni azonban, hogy az olimpiákat ezekkel azonosítsuk. Közös felelõsségünk, hogy az olimpia valódi üzenete jusson el az emberekhez. Szekeres Pál

Értené Coubertin báró unokáit? Van-e funkciója és jövõje az olimpiának? Négy évente egyszerre és együtt ünnepel az egész világ. Négy évente mindenki a Föld valamely szegletére szegezi tekintetét, s figyel. Figyel, mert elkezdõdnek az olimpiai játékok, ahol sportolókat, egyéni teljesítményeket, nemzeti gyõzelmeket ünneplünk, de mindenek felett: az emberiséget. Négy évente feléled mindaz, amit Coubertin báró – és elõtte már sokan – elképzeltek. A 19. században, a nemzeti egységek kialakulásának, a romantika századában, fogalmazódott meg az igény az ókori görög versenyjátékok újraélesztésére, egy olyan ünnepség/ünnepély bevezetésére, ahol a testkultúrát ünneplik. De Coubertin bárónak távolabbra mutató elképzelései is voltak: nem formai, hanem eszmei síkon. Fõ célja tehát nem az olimpiai játékok formai átvétele volt, hanem szellemiségének megújítása: „erkölcsi nemesség és tisztaság, valamint a testi erõ és derekasság egyaránt.” S így kezdõdött az újkori olimpiák története. De ezt a coubertini gondolatkört a játékok kinõtték. Már nemcsak – pontosabban szinte már nem is – az ókori világhoz hasonló etika bemutatása a cél, s már nemcsak pedagógiai eszköz. Az olimpiai mozgalom mind egyéni, mind nemzeti, mind nemzetközi szinten jelen van – de már más-más formában. Az olimpiai mozgalom magába foglalja az amerikai filmekbõl ismert szirupos érzést: a semmihez sem fogható töltetet, erõt, amit egyegy olimpia hordoz magában az egyén számára. Országuk sportolóiért szurkolva az emberek azonosulnak a nemzettel, sportolóink érdeme saját dicsõségünkké, büszkeségünkké is válik. De az olimpia nemcsak az otthon maradottaknak ad energiát, hanem minden egyes résztvevõjének: a szurkolóknak/nézõknek, szervezõknek, önkénteseknek és maguknak a sportolóknak. Az athéni olimpia nemzetközi önkénteseként részese lehettem az olimpiai mozgalomnak. Részese lehettem annak a varázslatnak, amelyet minden egyes olimpia magában hordoz. Engem is elfogott a már említett szirupos érzés, hogy egy ekkora múltú, ilyen nagyszabású dolog részese lehetek, hogy egy nagyon picit hozzájárulhatok sokak felejthetetlen élményéhez.

2004 / tél


131

Olvasói tükör És ezt minden egyes ottlevõ érezte – ebben biztos vagyok. Nemzeti szinten már kicsit másról van szó: az olimpia ideje alatt egy új típusú nemzeti identitás jelentkezik. Az egész nemzet egyként szurkol sportolóiért, az évközben meglévõ ellentétek mérséklõdnek, az olimpián kívül ekkor aligha létezik bármi más. Egy-egy sikernél együtt és egyszerre éljenzünk, a kudarcnál ugyanúgy egyszerre potyognak könnyeink. Nemzetközi viszonylatban az olimpiai mozgalom már nem valósul meg ennyire hatékonyan, ennyire tisztán. A játékok idejére hagyományosan mindenki beszünteti a tüzet, a háborúkat felfüggesztik, s minden nemzet egyenlõként versenyez. Pontosabban ideális esetben ez történne, de sajnos még az olimpiai mozgalom sem elég hatalmas, hogy ez ténylegesen meg is valósuljon. Emiatt nem rendezték meg 1916-ban, 1940-ben és 1944-ben, emiatt bojkottálta a nyugati tömb a moszkvai olimpiát, a keleti pedig a Los Angeles-it. Viszont az is tény, hogy mindemellett diplomáciai hídként lépett fel Észak- és Dél-Korea ellentéténél, politikai ellenfelek sportolói versenyeznek egymással a legnagyobb békében. Az olimpiai mozgalom kapcsán még három témakör említésre méltó: az önkéntesség fogalma, a fairplay betartása, illetve az olimpia elüzletiesedésének jelensége. Míg az önkéntesség és a fairplay szorosan kapcsolódik a coubertini gondolathoz, az olimpia anyagi vonzata már kevésbé. Az 20. század második felétõl jelentkezett az önkéntesek mozgalma a játékokon. Olyan embereket toborzott az adott ország szervezõ bizottsága, akik fizetség nélkül beálltak, és részt vettek a munkában mint szervezõk. Az önkéntesség az olimpiai mozgalommal nõtte ki magát, s létrejöttekor erõt adott a mozgalomnak. A fairplay eszméje elõször Coubertin báró hitvallásában (ami egyben az olimpiák hitvallása is!) jelentkezett: „az olimpiai játékok lényege a részvétel és nem a gyõzelem”, de végül az olimpiai eskü, amelyet az antwerpeni olimpia óta minden megnyitón egy-egy sportoló teszi le, fogalmazza meg igazán a kérdést: „A résztvevõk nevében esküszöm a sport dicsõségére és a csapataink becsületére, hogy a sportszerûség jegyében versenyzünk az olimpiai játékokon, a szabályokat pedig tisztelet-

132


2004 / tél

ben tartjuk és betartjuk.” De bármennyire létezik is ez az általános eszme, egyre többször, egyre több embernél látjuk, hogy ezeket a szabályokat áthágják. Az elmúlt két olimpián (Sydney és Athén) kerültek a dopping-ügyek elõször igazi reflektorfénybe, leginkább azért, mert 1999-ben megalakult a WADA, a Világ Dopping-ellenes Szervezete, s Athénban pedig majdnem, hogy többször szerepelt valamilyen dopping botrány a címlapon, mint bármilyen más sportesemény. A Coubertin által felvázolt fairplay halványodni látszik – mert a modern világban már a gyõzelem válik céllá, s nem a részvétel. Az emberek elfeledkeznek arról, hogy ugyanolyan felemelõ érzés csupán ott lenni, s részese lenni egy ilyen világméretû ünnepségnek. Az olimpia elanyagiasodása nem szerepelt Coubertin báró elképzeléseiben – ez nyilvánvaló. Már létezik külön olimpiai ipar, ami négyévente óriási hasznot hoz a befektetõknek. És ez is rossz fényt vet az olimpiára, annak funkciójára és jövõjére. Mert a pénz, az üzlet megöli, kiirtja mind azt a érzelmi töltetet, amit az olimpia, az olimpiai élmények nyújtanak. Az emberekkel elfelejteti, hogy miben is különbözik az olimpia a hétköznapoktól – ugyanolyan sablonossá teszi az üzlet a játékokat. Tehát az olimpiának van funkciója. Kissé tágabb, mint ahogy azt alapítói elképzelték, kissé el is torzult. De van funkciója, ez semmiképpen nem kétséges. Színt hoz négyévente az emberek életében, és kis idõre talán jobban odafigyelünk egymásra. Az olimpiai jövõje pedig csakis rajtunk, embereken múlik. Hagyjuk, hogy a pénz dominálja majd az elkövetkezõ játékokat, vagy visszafordulunk a coubertini gondolatkörhöz? Megpróbálunk nyitottak lenni embertársaink irányába, vagy még jobban elzárkózunk, és négyévente sem bújunk ki csigaházunkból, hogy sportolóinkat, országunkat, embertársainkat ünnepeljük? Ezt nem (volna?) szabad megengednünk. Az olimpiának kell, hogy jövõje legyen – más válasz nemigen lehetséges! Barnóczki Péter, joghallgató, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar

temen, a Babes–Bolyai Egyetem Szociológiai Tanszékén, az ELTE Szociológia Intézetében. Jelenleg a Professzorok Háza Felsõoktatási Kutatóintézet tudományos munkatársa, ifjúsági kutatócsoport vezetõje.

Szerzõink Balogh Lídia 1975-ben született Budapesten. A szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári, majd kommunikáció szakos bölcsészdiplomát. 1998-tól a Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár Szociológiai Osztályán dokumentátor és szaktájékoztató. Bíró Borbála 1982-ben született Budapesten. A PPKE angol–francia szakos hallgatója. Csata Zsombor 1978-ban született Gyergyócsomafalván. Szociológusi diplomáját 2000-ben szerezte a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen. 2001-tõl Ph.D. hallgató a Budapesti Közgazdaságtani és Államigazgatási Egyetem, 2002-tõl a BBTE Szociológia Tanszékén. 1999-tõl a kolozsvári Max Weber Társadalomkutató Központ ügyvezetõ elnöke, 2003-tól igazgatója. Az Erdélyi Társadalom, a WEB –Szociológiai Folyóirat és az Új Ifjúsági Szemle szerkesztõje. Számos szociológiai vizsgálat erdélyi koordinátora, több ifjúságszociológiai tanulmány szerzõje. Gábor Kálmán 1948-ban született Sopronban. Diplomáit magyar nyelv és irodalom-történelem és pedagógia, valamint szociológia szakon szerezte. Az ELTE egyetemi doktora. A Magyar Szociológiai Társaság Ifjúságszociológiai Szakosztályának elnöke, az Ifjúsági korszakváltás címû sorozat szerkesztõje, az Új Ifjúsági Szemle szerkesztõbizottságának valamint az Erdélyi Társadalom szerkesztõtanácsának tagja. Kiemelt kutatási területei: a fiatalok nemzetközi összehasonlító vizsgálata, az egyetemistává válás és középosztályosodás, az ifjúsági kultúra változása – a fiatalok fogyasztói és kommunikációs státusza, mely kutatási területet tartalmazza 1997 óta a Sziget Fesztivál kutatásokat. Vezetõ kutatója az Ifjúság2000 és a Mozaik2001 vizsgálatnak. Oktatói tevékenységet folytat a Magyar Iparmûvészeti Egyetemen, a Szegedi Tudományegye-

134


2004 / tél

Gelencsér Mónika 1974-ben született Budapesten. Történelem szakon végzett az egyetemen. 2001-ben, mint kutatói ösztöndíjas a milánói Sacro Cuore egyetemre járt. 2002-tõl egy budapesti gimnáziumban tanított történelmet. Jelenleg az ELTE Újkori- és Legújabbkori Magyar Történelem tanszékén doktorandusz. Szakterülete a fõvárosi gyermekvédelem helyzete a dualizmus korában. Horváth Mónika 1985-ben született Budapesten. Jelenleg az ELTE-TÓFK másodéves kommunikáció-mûvelõdésszervezõ szakos hallgatója. Máder Miklós 1972-ben Pécsen született, szociológus doktorandusz. Részese az Ifjúság2000, Ifjúság 2004, valamint a Mozaik2001 kutatásoknak, jelenleg a Mobilitás Ifjúságkutatási Iroda kutatója. Nagy Dániel 1981 született Budapesten. A PPKE angol–lengyel szakos hallgatója. Rigó Róbert 1973-ban, Cegléden született, a József Attila Tudományegyetemen végzett történelem és szociológia szakon. A Kecskeméti Fõiskola Tanítóképzõ Fõiskolai Karán dolgozik. Ph.D. hallgató. Kutatási területei: a kecskeméti társadalom a 20. század második felében; a fiatalok társadalmi integrációja. Többek közt részt vett az Ifjúság 2000–2006 pályázati program félidõs értékelésében és a középiskolások identitásának színterei és a nemzeti és etnikai csoportokhoz való viszonyuk címû kutatásban . Szabó Ildikó 1946-ban született Fehérgyarmaton, szociológus, fõiskolai tanár, a szociológiai tudomány kandidátusa. Kutatási területei: ifjúságszociológia, politikai szocializáció, magatartásszociológia,

kisebbségszociológia, iskolaszociológia. Vezetett kutatást többek közt a tanítójelöltek drogokhoz való viszonyáról, a magyar és román középiskolások értékvilágáról, a kisebbségi oktatás helyzetérõl a tizenévesek pályaválasztási aspirációiról és állampolgári kultúrájáról. Könyvei elsõsorban a politikai szocializációról jelentek meg.

Szécsi Anna 1981-ben született Szegeden, 2004-ben szerzett diplomát az ELTE TÓFK mûvelõdésszervezõ szakán. Egyéves külföldi tanulmányútját Thaiföldön, a Bangkok Universityn töltötte.

IFJÚSÁGI KI-KICSODA A periodika elindítása mellett a Szerkesztõség újabb munkába fogott. Bizonyítandó, hogy az ifjúságügy önálló tématerület, szeretnénk létrehozni (egyelõre az interneten, késõbb reméljük papíron is) az IFJÚSÁGI KI-KICSODÁT. Célunk, hogy segíteni próbáljuk a szektoron belüli együttmûködést. Szeretnénk elérni, hogy az ifjúságügy szakmai érintettjei: a szakemberek, civil vezetõk, önkéntesek, kutatók, politikai döntéshozók, minisztériumi dolgozók, önkormányzati ifjúsági munkások stb. megismerhessék egymást és egymás munkáját. A KI-KICSODA természetesen bárki számára hozzáférhetõ és kereshetõ; a bejelentkezés pedig magától értetõdõen önkéntes és ingyenes. Ugyanakkor miután meg kívánjuk õrizni a kezdeményezés komolyságát, a közölni kívánt adatok egy 3 fõs Szerkesztõbizottság egyhangú döntése után válnak publikussá. Ez a grémium úgy áll össze, hogy mind a civil világnak, mind az állami szektornak, mind a kutatói- szakembergárdának ismert és elismert tagjai képviseltetik benne magukat. A KI-KICSODÁBA az alábbi adatokat várjuk: – fénykép (max: 50 kbyte), – személyi adatok (születési év, hely, elérhetõség stb.), – végzettségek (diplomák és szakmák stb.), – munkahelyek, – ifjúságügyi tevékenység, – publikációk, – díjak, kitüntetések, jutalmak, – más aktivitások, – publikálni kívánt szervezeti tagságok, – hobbi. A Weben kitölthetõ kérdõív elérhetõ a www.uisz.hu oldalról. A kérdéseket a [email protected] címen igyekszünk megválaszolni.

2004 / tél


135

új ifjúsáki szemle IFJÚSÁGELMÉLETI FOLYÓIRAT II. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2004 TÉL

Recommend Documents