Ubuntu Linux tapasztalatok 7 napon keresztül Világéletemben a Microsoft operációs rendszereit használtam: a DOS, majd később a Windows számos verziója határozta meg informatikai létemet. Néha ugyan próbálkoztam korai Linux-verziókkal, azonban ezek egyike sem lett nálam átütően sikeres: egy hétnél többet nem töltöttek a számítógépemen. Itt volt az ideje, hogy kipróbáljam az Ubuntu Linux legfrissebb (9.04) verzióját. Egy héten keresztül a mindennapos dolgokra ezt a rendszert használom, amikor csak tehetem. Ismerkedésem története hét napon keresztül... lássuk, meggyőz-e az operációs rendszer, vagy nem.
1. nap – péntek Két sikertelen telepítés után harmadjára telepítettem fel a Linuxot. Wubi-val, mert nem akartam nagyon összebarmolni az eddig már jól kialakított fájlstruktúrát. Az első ismerkedés kellemes volt: a rendszer viszonylag gyorsan, újraindításoktól és minden egyéb felesleges sallangtól mentesen lezajlott, elindult. Első körben olasz billentyűzetkiosztást kaptam, de pillanatok alatt megtaláltam, hogy hol tudom magyarrá varázsolni az eszközt, és még egy fél pillanat alatt telepítette a rendszer az új beállításokhoz szükséges fájlokat. A rendszer bejelentkező képernyője tök vagány. Élmény rajta bejelentkezni. :-) Miután elindult, hozzáfogtam böngészni a dolgokat... Nagy vagányság, hogy van egy Rendszer, egy Helyek és egy Alkalmazások menüpont ami állandóan látszik. A Rendszer egyfajta Vezérlőpultként viselkedik, mindenféle beállításokat tehetünk meg benne. A Helyek lenne a Sajátgép (gondolom), itt a meghajtókat, és a fontosabb helyeket (Dokumentumok, Zenék, Képek, Videók) lehet elérni. Az Alkalmazások menüpont a legjobb, ebben ugyanis mindenféle telepíthető alkalmazás fel van sorolva. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy kiválasszunk egyet belőle, és a rendszer máris letölti, majd feltelepíti azt. Inkább az automatikus megoldást használom, mert a netről letöltött programok telepítése során kudarcokat éltem át, így egyelőre azokat az alkalmazásokat használom, amiket kapok, később majd meglátjuk, hogy mire jutok. Ehhez, azt hiszem, segítségre lesz szükségem. Nagyon szuper, hogy rögtön találunk valamire való, ingyenes irodai alkalmazást (OpenOffice), játékokat, torrentklienst, böngészőt, zenelejátszót – ez mondjuk a Windowsban is megvan (kivéve talán a torrentkliens), csak sokkal egyszerűbb formában. Amit nehéz szokni a Windows után, az a felület: néhol puritán, néhol sokkal jobb, mint a Windows, persze ez is, mint minden, csak a berögződések miatt van. Két érdekes apróságra is figyelmes lettem, ha már a berögződésekről volt szó: 1. Szövegmezőbe kattintva nem történik meg a szöveg automatikus kijelölése, a kurzor csak a kattintás helyén villog. Ezt, a sok éves megszokás után, kissé nehezményeztem, de biztosan van módszer arra, hogy meg lehessen változtatni ezt a dolgot. (Esetleg dupla kattintás eszközöli a dolgot.)
2. Én általában kikapcsolt NumLock-kal dolgozom, és a szövegrészek kijelölését is a numerikus billentyűzeten végzem. Shift-6=Shift-Jobbra. Namost míg Windowsban bekapcsolt NumLock esetén mindez nem történik meg (vagy az adott szám íródik ki, vagy kijelölés nélkül lép tovább a kurzor), itt pontosan fordítva van: be kell kapcsolva lenni a NumLock-nak ahhoz, hogy a numerikus billentyűzettel is tudjak kijelölni. Halál.
2. nap – szombat Földöntúli felbontásra ébredtünk ma. A monitor optimális felbontása helyett majdnem kétszer akkorát talált alkalmasnak a Linux arra, hogy megjelenítsen. Izzadt szegény megjelenítő. Amikor váltani szerettem volna felbontást megjelent ugyan a megjelenítők beállítására szolgáló panel, a képernyő pedig intenzív, stroboszkópszerű villogásba kezdett. Próbálkoztam régi emlékek alapján a CTRL-mínusz és CTRL-plusz billentyűkombinációval, ami ugye a felbontást lenne hivatott váltani (legalábbis régebben így tanultam). Valami hatást el is értem, mert a képernyő nem vibrált tovább, de ugyanakkor kép sem volt. Egérkurzor sem, és semmi sem, csak a háttér. Reset. Újraindítást követően megint olasz billentyűzetkiosztással jelentkezhettem be, első körben be is írtam, hogy thoyoo. De ezt a rendszer nem szerette. Én sem. Ebből fakadóan másodjára sikerült bejelentkezni, és anélkül, hogy bármit csináltam volna, rögtön mentem a képernyőbeállításokhoz. Tegnap még szuperül tudta, hogy a monitor 19”, Samsung, ma már ismeretlen képernyő, méret sehol, csak a felbontást és a frissítést tudtam beállítani: szerencsére a lista tartalmazta a monitor natív, 1280×1024 pixeles felbontását. Elindítottam a torrentklienst, hogy folytassa a tegnapi letöltéseket, mire ő hash-ellenőrizni kezdett, amivel legalább negyed órán keresztül elvolt: ezt a Wubi-féle virtuális fájlrendszer sebessége miatti lassulás számlájára írtam. Megpróbáltam kiírni egy régebben letöltött ISO-fájlt. Csak úgy, egyszerűen, amatőr felhasználó módjára rákattintottam a fájlra jobb egérgombbal, és kiválasztottam a Lemezre írás... parancsot. Lemezre írta. Olyannyira lemezre írta, hogy míg a Windowsnak néha azt is nehéz felismernie, hogy CD, vagy DVD-meghajtóval van-e dolga, az Ubuntu még azt is vágta, hogy üres, eddig soha nem használt DVD+RW típusú lemez van a meghajtóban. És kiírta, kezelte a 8× sebességű újraírható DVD-t (ez inkább szerintem az író érdeme), és ellenőrizte a kiírt filmet, ami tökéletesen megy asztali DVD-lejátszóban is. Meg kell mondanom, azt hittem, hogy a bazi nagy ISO-fájlt ráírja a lemezre egyetlen ISO-fájlként, de nem így történt: a lemezképből rendes video DVD lemezt fabrikált. Be is írtam a piros pontot. Aztán nem tudom, hogy hogy van, de Linux alól fájlletöltés során nem villog az ADSL modem aktivitást jelző LED-je. Jönnek az adatok, de a modem mintha teljesen halott lenne. Fene se érti. Lényeg, hogy működik... vajon ez csak Ubuntu-specifikus? Délután megnézem Windows alól is, és ha ott továbbra is villog, akkor itt van valami speciális téma. (Megnéztem, villog. Linux alatt is villog egy ideig, de folyamatos, nagy sebességű letöltés után megunja... Lényeg, hogy tölt.)
3. nap – vasárnap A rendszerindítás gyorsan és tökéletesen lezajlik. Elégedett vagyok. Egyre elégedettebb, amivel saját magamat is meglepem. Az új rendszer jól teljesít. A hétvége során Gizel néném történeteit írom a naplóba, és az öregasszony magvas mondanivalójához szükséges ë betű meglelése számomra lehetetlennek bizonyult billentyűzetről. Éleszteni kellett a karaktertáblát, keményen. Vágólapra másolva a karaktert, azt állandóan onnan beillesztve működött a karakter leírása. Hol vannak Linuxban az ASCII-karakterek, hogyan lehet azokat billentyűzetről elérni? Az Alt+ASCII-kód nem működik, és gyors keresésemben sem találtam egyértelmű megoldást a problémára, így maradt a karaktertábla. Aztán egyszer menet közben megint kiosztást váltott a billentyűzet. Valami olyan billentyűkombinációt nyomhattam meg, ami előidézte ezt, de egyelőre nem tudok rájönni, hogy mi volt az. Visszamentem a billentyűzetbeállító panelre, és eltávolítottam minden kiosztást, újra hozzáadtam a magyar kiosztást, kiválasztottam a magyar nyelvet, szabványos magyart, beállítottam alapértelmezettként, és azóta – kivéve a bejelentkező képernyőt – magyar minden kiosztás. Vajon hol lehet beállítani, hogy a bejelentkező képernyőn is QWERTZ, és ne QWERTY kiosztás legyen? A – jel (hosszú kötőjel) beszúrása is problémába ütközött: az OpenOffice-ban gépeltem be a jelet, vágólapra tettem, majd beillesztettem a blogger.com szövegdobozába. Ezt követően a numerikus kurzormozgatók elkezdték az egérkurzort mozgatni a képernyőn – ismét egy megfejthetetlen jelenség ez számomra... fene se érti. Megpróbálok rájönni, hogy hogyan is kell kikapcsolni... (szerencsére gyorsan megtaláltam az Akadálymentesítési technológiák alatt).
4. nap – hétfő Ma egy 94 centis LCD-TV-n teszteltem a számítógépem grafikus megjelenítési képességeit, és kedves cimborám (MiZY) arra gondolt, hogy bizony a Windows mellett a Linux grafikus képességeit is fel kellene tárni. Próbálkoztunk, de hiába: a Linux csak szöveges képet jelenített meg a hatalmas panelen. Visszaköltöztetve a számítógépet viszont most újra ismeri a monitoromat, 19” Samsung, azt mondja, és 60Hz a frissítési frekvencia. Én arra gondoltam, hogy talán ezért nem működik a tévén a kép, az ugyanis 60Hz-es frissítésnél nagyobbal nem tud megbirkózni, és talán indításkor valami nagyobbra állt be... fene tudja. Pontosan ezek miatt a bosszantó, apróságnak tűnő dolgok miatt vagyok bizonytalan abban, hogy ez az operációs rendszer nekem a mindennapokra megfelelő lenne. Én nem akarok egy délutánt a gép mellett szívni, hogy végre adjon nekem képet, mert nekem erre se időm, se energiám. Mondhatni, öreg vagyok már ehhez. Vajon megfertőzött a Windows cukormáza, és ennek megfelelően teljesen ellustultam? Nem tudom. Egyelőre nem adom fel a dolgot. Talán majd legközelebb összejön... Ubuntunál soha nem lehet tudni. Rájöttem továbbá két dologra: 1. Európai, azon belül római (wtf?!) időzónán állt a Linux; ez talán megmagyarázza a bejelentkező képernyőnél, illetve a telepítés után mutatkozó olasz billentyűzetkiosztást. 2. Mire ezt megoldottam, egyidejűleg beállítottam azt is, hogy ne kelljen bejelentkezni indításkor a rendszerbe, hanem az történjen meg automatikusan. Most újraindítom a rendszert, és ki is próbálom. (Sikerült elsőre, haverek. Szimpi a rendszer!)
5. nap – kedd Elhatároztam, hogy kipróbálom CTRL-ALT-F1-et nyomva a terminál nézetet. Igazán frankó szöveges képernyő, de vajon hogy lehet visszatérni? CTRL-ALT-F6-ig újabb terminálképernyők, CTRL-ALT-F7-re viszont jön máris vissza a grafikus képernyő... fele. Utána pedig teljes a fagyás, se billentyűkombinációra, se egérre, semmire nem reagál a rendszer. Reset. Ezt követően minden megy a maga módján, de a CTRL-ALT-F1-et hanyagolom. :) Délután képeket kellett feltöltenem a blogomra. A fényképező csatlakoztatása minden további nélkül ment az Ubuntunak, az alapból kapott F-Spot fotókezelő is jól végezte a dolgát, gyorsan áttöltötte a képeket. A képek átméretezése és szerkesztése először zavarba ejtett, de aztán megláttam, hogy alapból Gimp-et is kapunk, így aztán innentől kezdve nem volt probléma. Gyönyörűen lehetett vagdalni és átméretezni a képeket, és ezt követően fel is tudtam őket tölteni, gond nélkül. Este nyomtattam. A nyomtató még soha nem volt bekapcsolva Linux alatt, így tettem egy próbát. Az OKIPage 14e nyomtatóhoz elsőként nem talált meghajtóprogramot, de az OKIPage 14ex driverét kipróbáltam, és szerencsém volt. Legalábbis az a négy oldal, amit nyomtattam, tökéletesre sikeredett. (Mellesleg, Word dokumentum volt, OpenOffice által konvertálva, de jól sikerült.) A mai napon jól vizsgázott a Linux, sokkal többet használtam, mint a Windowst.
6. nap – szerda Ma ki akartam nyomtatni egy viszonylag nagy felbontású képet, de a művelet nem sikerült: a nyomtató adat-fogadás LED-je csak bután villogott, mindenféle rendszeresség nélkül, de papír nem jött ki belőle. Sajnos hosszabb várakozás után sem történt semmi, sőt: a dokumentumot kilőve a nyomtatási sorból a nyomtató mindaddig villogott, amíg ki nem kapcsoltam. De papír akkor sem jött ki belőle. Ezt követően – gondoltam – kipróbálom a készenléti és hibernálási módokat. Hibernálás a Wubi miatt nincsen, a készenlét meg elég érdekesen jött össze: a kép elsötétült, majd kisvártatva ki-, és ugyanabban a pillanatban visszakapcsolt a számítógép. Ez nem hiszem, hogy túlzottan jót tett a hardvereknek, ezért egy rövid időre kikapcsoltam a számítógépet, és kikoccoltam friss levegőt szívni, tisztelettel. Azt veszem észre, hogy szívesebben indítom el a Linuxot, mint a Windowst, még akkor is, ha néha keresztbe tesz nekem. Érdemes próbálkozni vele, tetszik.
7. nap – csütörtök Ma egy levél megírásához szükségem volt egy Excel-táblára. Egy igen bonyolult táblát nyitottam meg az OpenOffice táblázatkezelőjével, és azt kell mondanom, hogy pár formázási apróságtól eltekintve tökéletesen végbement a konverzió, jól szolgáltatta az adatokat a szoftver. Ezeknek nagyon tudok örülni, amikor nem kell átcsattogni Windowsba, csak azért, hogy egy táblából kinyerjek egy kevéske adatot. (Hozzá kell tenni, hogy ha már átcsattogok, nem biztos, hogy ide vissza is térek.) Elégedetten kapcsoltam ki az operációs rendszert a nap végén: azt kell mondanom, hogy a hét napos próba jóra sikeredett: az operációs rendszer tökéletesen működik a mindennapos célokra. Teljesen el tudnám képzelni egy olyan számítógépre, amelyiken csak dolgozom, és nem használom túl bonyolult multimédiás dolgokra. Esetleg egy olcsó laptopon is tökéletesen menne, egészen biztos vagyok benne. Hamar meg- vagy át lehet szokni az egész látványvilágra, fájlrendszerre, meg úgy arra is, hogy nagyon gyorsan indul és leáll az egész. A pár fagyástól eltekintve atomstabil, soha nem kellett telepítés után újraindítani. Kissé hiányosnak találom a szoftver- és meghajtóprogram-támogatottságot, de ettől eltekintve jó a dolog. Ezt a dokumentumot Linux alatt készítettem, kivéve az utolsó pár bekezdést, ahol összegeztem az eddigi dolgokat, majd ezt követően feltöltöttem a netre, hogy mindenki okulhasson belőle. A Linux alatt írott szöveg tökéletesen megjelent Windows alatt (OpenOfficeban), még a betűtípusok is passzoltak, minden teljesen oké volt vele. Azt hiszem, másodlagos operációs rendszernek fent marad, tapasztalatokat gyűjteni, megismerni az informatikának ezen oldalát, tökéletes lesz.
© Thozoo 2009. május http://thozoonaploja.blogspot.com
