Tandari Éva
A Kezdettől a… avagy
Tűznek keresztségével I. kötet
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet
Előszó helyett Ismét itt vagyok az Úr Krisztusban, Kedves Gyermekeim. Itt vagyok, hogy szóljak Hozzátok, amiként az Úr rendelé számomra, s amiként kedves feladatom is az nékem Véletek! Sajnos nem ígérhetem egyikőtöknek sem, hogy e könyv könnyebb Utat tár elétek; sőt: Utatok nehezebb lesz, mintha más irányban indulnátok el, s pedig azért, mert a legnehezebb azt felvállalni a Földön: hogy EMBEREK vagytok! emberek, akik emberként képesek csak gondolkodni és érezni. Ha nem ekként volna, bizonnyal nem is a Föld nevű, csodálatos bolygó volna jelen Otthonotok… emberek, akiknek épp ebben: emberségükben kell tökéletessé lenniük, hogy kiérdemeljék a csupa nagy betűvel írt EMBER nevet! Ha ez ekként volna, nem kellene arra a történésre felkészítselek benneteket, amely előtt álltok… Egyik korábbi munkánkban ez olvasható: „S most térjünk rá a Szférák, s azok dimenzióinak kérdésére, amelyek ismerete szintén fontos lesz számotokra az Út további részében. Nem mondom, mert ma még nem mondhatnám, hogy e Tanításokat tovább kell adjátok mindazoknak, akikhez szólnotok kell: sőt! De azt már most mondom, hogy ki kell válasszatok magatok mellé olyanokat, akik e Tanítások magját, annak legbensőbb Lényegét tovább viszik, s amikor elérkezik a Perc: szétszórják azokat a Föld színén, mint az esőnek cseppjeit az ég fellegei, hogy termékennyé legyen általuk a Szellem, ha a magasabb szintű Tanítások, mint elvetett magok, abba beléhullanak, mert kell, hogy azon magvak már jó földbe esve: életre kelhessenek… Lehet, hogy nem általatok, de mindenképp a ti közreműködésetekkel; amelynek hogyanjára is választ kaptok a szférák és dimenziók megismerése során.” Ez annyit jelentett: ki kellett válasszuk azokat, akik a Tanításokat megőrzik, s ha elérkezik annak ideje, e Tanításokat életre kellett keltsük, ismételten tudatosítva azokat a Föld népeiben. S hogy miért épp a Föld ember nevű lényei azok, akik közt mindeme Ismeretek elterjedhetnek? Hamarosan erre a kérdésre is válaszolok, amiként arra is: mely nép volt az, amelynek feladata volt az Ősi Igazság elemeinek szétszórása, s mely nép az, amelynek életre kell kelteni az Igazság-morzsákat, már azon Ismeretelemekkel együtt, amelyek a Föld színére kellett jussanak. S amiként egy korábbi írás során is mondtam: én voltam a kiválasztott, akinek gondjaira bízatott mindez, azzal: amikor a Nagy Rendező, azaz Krisztus megadja a Jelet, jutassam el azokat a Tanításokat a Föld színén élőkhöz. S ez a Jel immár megérkezett... Sok van, amiről már szóltam Néked, Gyermekem, de még több az, amiről eddig nékem sem volt szabad szólanom. Sok korábbi ismeretelemmel találkozol hát, de sok olyan Tanítást is átadok majd, amelyekkel eddig még nem találkozhattál, de amelyek lényegében már benned vannak; nékem csak ki kell bontsam azokat Benned, vagy rá kell vezesselek (amiként már nem egy esetben történt), hogy te magad bonthasd ki azokat; hogyan, miként szólnak azok az Ősi Bölcsesség-elemek, és egyes Ismeretek, amelyeket meg kell fogalmazz. Nem mondom, hogy mindenkor egy konkrét, meghatározott sorrendben fogod felismerni azon elemeket, amelyeket le kell írj; mindig azt tudom kibontani a tudatodban rejtező Én-részben (vagy a fölöttes ÉN-edben, amely le kell azt közvetítse az Én-rész felé, ha az az Út kezdeti szakasza értelmében nem vihette azt magával). Írd le azokat mégis, akkor is, ha értelmezésed szerint nem kapcsolódik az új ismeret szervesen az előtte lévőkhöz, ugyanis én mindenkor a te tudatod irányultságának megfelelő, tehát ahhoz épp legközelebb álló, annak számára leginkább elérhető és megérthető Tanításokat fogom elébed tárni. Aztán, ha már egy-egy állomáson túljutottunk, még mindig
2
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet ráérünk a már kész anyagot beszerkeszteni, hogy Testvéreink a tőled megszokott irodalmisággal és a nálad megszokott logikai felépítésben kaphassák meg a teljes (a már leadható, teljes) anyagot. Gondolatod most erősen a beavatási szertartások körül, azok sikertelensége körül motoz. Jó helyen keresgélsz! Ugyanis a „megszólalásig, s még azon is túl” hasonló történés játszódott le akkor, abban az évmilliárdokkal korábbi korban; hogy földi fogalmazással éljek. Ideát ugyanis… – épp csak tegnap kezdődött mindaz, aminek folyamatát meg akarom ismertetni Veletek. Azzal kezdeném: Minden egyes Szellem-lény egy-egy Isten-elem: benne van a Tökéletes Bölcsesség, bár annak mindenkor csak egy kis részlete válik ismertté általa; mindig csak annyi, amennyinek az elviseléséhez már megvan benne az Erő. A teljes Bölcsesség, tehát a Teremtő Ős-bölcsességének egésze ugyanis oly hatalmas rezgésmagasságú energiát képvisel, hogy a gyenge, épp csak megteremtett Szellemlény kiégne, azaz felbomlana a hatalmas rezgés-áradatban. Még a magasabb szinteket elért Szellemek is besötétednének, s elfelednék az addig kibontott, tehát valós Felismeréssé lett Bölcsesség-elemeket, ha a Fény teljessége érné őket. Ha úgy tetszik, a Fény egyszerűen elvakítaná őket, s azok (a Mester szavaival élve) „a külső sötétségbe” hullanának… *************************************************** Még mielőtt továbbmennénk, hadd szóljak néked néhány szót a Szférákról: az általatok (és lényegében minden kor és korszak emberisége által) Mennyországnak nevezett Bölcsességi szintekről, s az azok lenyomataként megjelent alsóbbrendű szellemi síkokról, s azok kivetüléseiről: tehát a hét mennyei Szféráról, a hét alsóbbrendű szellemi szféráról, ezek dimenzióiról. De bele kell szőjem mondandómba Satana „bemutatását” csakúgy, amiként a bűnbeesését, hogy teljes képet kaphassatok a Kezdettől… *************************************************** Hogy a „Mennyek Országaival” kezdjem. Nem mást jelöl ez a nagyon is földi fogalom, mint az Egységben megmaradt, s a már visszatért Szellem-lények rezgésenergia szintjeit. A Felső, Égi Szférákat és azok dimenzióit, ha ekként könnyebb értenetek. A Legfelső, tehát a Legmagasabb Szellemi Szint: maga a Teremtő, amelynek elidegeníthetetlen Része és Részese is egyben a Fiú és a Szentlélek, épp úgy uralkodva a Teremtő Egységében, mint amennyire mégis engedelmeskedve mindenkoron az Atya Szavának. E szint nem nevesíthető, mert mindenek fölött áll, amiként állt is mindenkor, s állani is fog Örökkön. Ezen Isteni Szint az, amelyet soha teremtett Szellem el nem érhet, s még csak meg sem is közelíthet anélkül, hogy ki ne volna téve ama veszélynek, hogy Szellemi Elemeit kiégeti és felbontja a végtelen magasságú ŐS-SZELLEMI ERŐ. *************************************************** Az talán természetes, hogy az épp csak megfogalmazott Gondolat rezgés-magassága jóval alatta marad az azt megfogalmazó Isten-elem rezgés-magasságának, hisz még csak Gondolat, amelyet nem érlelt Valósággá a Teremtő ERŐ; bár a Gondolat megfogalmazása előtt már élt benne a Mindenségen átrezgő Lélek: a legmagasabb szintű Isteni Szeretet Ereje. Amikor az Elsőd-szellemek, mint Gondolatenergia-sugarak megfogalmazódtak a Fiú; vagyis a Teremtő AKARAT által a Mindenségben, a gondolattal egy időben megfogalmazódott az a Szellemenergia szint is, amelyet e Gondolat-energia már képes volt betölteni a maga rezgés-energia szintjével. E szint rezgésének erejét látta meg Önmagában az Atya, s mert az Új Elem még nem volt betöltekezve a Tökéletes EGY-ség Erejével (bár annak, amiként a Léleknek is minden eleme meg volt már benne, hisz meg volt a Gondolatot megfogalmazó Isteni Személyben: tehát a FIÚ-ban); kiárasztotta az ŐSSZELLEMI ERŐT: vagyis betöltötte azzal a TEREMTŐ AKARAT EREJÉT, s ezzel egyidejűleg (ha úgy tetszik: törvényszerűen) áradt ki a Teremtő SZERETET; vagyis a Szentlélek ereje is a maga teljes fenségében a Mindenség Teljességére, amely mint Isteni Világ-lélek: e kis Szellem-lények éltetője és
3
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet táplálója lett, biztosítva azok számára a Szellemi Létbe való, immáron tökéletes beemeltetést, és a folyamatos fejlődést. Az ATYA megismerte tehát, hogy a FIÚ Teremtő Gondolat-energiái Belőle származnak akként, amiként Belőle született maga a FIÚ is. Megismerte, és Szeretetébe öltöztette; vagyis felruházta őket az Ős-bölcsességű Teremtő Erő parányi szikráival: mindet akként, azon mértékben töltve be azzal, amilyen mérték befogadására azok tökéletesen alkalmasak voltak. Számtalan kis Embrió-szellem lépett létbe ekkor a Végtelen Mindenségben, s azok (amiként a ti gondolataitok is) épp annyira különböztek egymástól, mint amennyire azonosak voltak mégis, hisz a FIÚ a Végtelen Mindenség Teremtő Elemeiből, és a saját SZELLEMI EREJÉBŐL: azaz gondolatából fogalmazta meg azokat, megadva azok kettős voltát is: azaz dualitásukat, amely két egyenlő értékkel bíró elem közt a kezdettől áradt az ATYA és a FIÚ Szeretetének energiája. Amikor az Atya betöltötte Ön-erejével e gyönge rezgésenergiával bíró Embrió-szellemeket, s immáron teljességgel betöltötte azokat a Lélek Erejével is, külön megnevezte őket, mindegyiket más és más Szellemi Jelleggel ruházva fel: már egyéni irányultságuk szerint, tehát aszerint: mely Mindenség-elemből fogalmazódtak meg. Ezek a Nevek az Örökkévalóságon át jelzői, de jellemzői is azon Szellem-lényeknek: bármely szintjére is emelkedtek a Mindenség egymást követő rezgéstartomány szintjeinek. (Megismertelek, a Neveden szólítottalak: az Enyém vagy…) Mint ahogyan az emberi testek sejtjei, vagy az egyazon családhoz tartozók: ők is hasonlítottak egymásra: de már nem csak úgy, nem csak akként, hogy mindegyikük Létbelépésének lehetséges Teremtő Elemeit a FIÚ gondolatenergiájának rezgése emelte ki a Mindenség-elemek közül, de már egyéni adottságaik, egyéni jellemzőik szerint is. Ezek egy Szellem-családot alkottak, s ekként egy közös Nevet is kaptak az Atyától, amely egy Szellem-csoportba, vagy az egymáshoz még inkább hasonlatos Szellemi elemeket egy Szellem-családba emelte. De még szellemi tevékenységük szerint is megkülönböztette őket, hisz minden Szellem-családba, és minden Szellem-csoportba tartozók közt más - más Szellem-elemi felépítésű Szellem-lények voltak; ahogyan az az emberek világában is van, hisz amint Fent, akként lent is… (Ez valóban ekként van! Azok a Szellem-testvérek, akik korábban kellett egy-egy Tanítást átadjanak az adott korban testben élő médiumokon keresztül, gyakran jelezték is ezt, ha erősen „földiesítve” is az Atyától kapott „családnevet”, ekként mutatkozva be: „a kertészekhez, a vágókhoz, az építőkhöz… stb. tartozom”. Ezek persze földi fogalmak, de e fogalmak járnak a legközelebb ama feladat ismertetéséhez, amelyet az illető Szellem-testvérek Ideát végeznek. Persze, ezt ne akként értelmezzétek, hogy a kertész itt is fákat és virágokat nevel, hisz Itt minden cselekvés szellemi, tehát gondolati szinten megy végbe, lévén hogy Itt nincs anyag: csak Szellemi Erő. De a nevek elmondásának nem is az volt az elsődleges célja, hogy az illető Szellem-testvér azt tudassa a Médiummal: mely csoporthoz tartozik, hanem a közelebbi kontaktus megteremtése. A Fent mint az EGY-ségben is önálló Szellem; az Atyától kapott nevét egy Szellem-lény sem mondja, mert nem mondhatja meg, (számotokra érthetetlen, mit sem jelentő SZÓ volna csupán) így vagy ekként; Szellem-csoportja, vagy Szellem-családja erősen „földiesített nevén” vagy egyik - másik korábbi, földi Útján kapott nevén mutatkozik be, hogy a Fent és a Lent közti kommunikációt megkönnyítse. (Persze: a ti számotokra, hisz a ti tudatotok még erősen kötődik a szavakhoz, s ahhoz, hogy megszólíthassátok azt, akivel szólnotok kell.) Tehát a Teremtettség Szellem-lényei megkapták a maguk egyéni, és család neveit, amiként hivatásuk fő irányát is; de ez volt az a Pillanat is, amikor megkapták mint Atyai Örökrészt: a Szabad Akaratot; a Teremtő és Alkotó Akaratot, amely a Mindenség erejének egy paránya, s amelynek segítségével a Szellemi fejlettség egy bizonyos szintjét elérve már ők maguk is képessé lehetnek az ERŐ mind magasabb fokú használatára, majd saját Szellem-gyermekeik embrionális állapotba emelésére is, vagyis; saját Világaik megfogalmazására a Mindenségen belül. Az Elsőd-teremtettségű Szellem-gyermekek (hisz azzal, hogy az Atya meglátta, megismerte, ÖNEREJÉVEL, és a LÉLEK örök áramával betöltötte, s ekként LÉT-be emelte a FIÚ gondolati képeit, az Embrió-szellemek a Szellem-gyermeki szintre emeltettek) tehát már a második lépcsőfok, vagyis a második szellem-energiai rezgés-magasságba emeltettek, hiszen az első az Embrió-szellem rezgésmagaságának szintje volt. (Ez a két, egymástól alig valamivel különböző, mégis döntő fontosságú szint még a későbbiek során jelentős szerepet játszik; akkor visszatérek rá, hogy értsétek mondandómat.) 4
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet E második; bár Szellem-voltukban lényegében első szintről indultak meg aztán az Örök Fejlődés Törvénye szerint, hogy az Atya Akaratát mindinkább megismerve és betöltve mind magasabb és magasabb rezgés-energia szintekre emelkedhessenek, Szellemi erejük mértéke szerint. Az első szinten meg kellett ismerjék önmagukat: tisztába kellett jönniük magával a fogalommal: Lét, Lét-elem. Ezen felül és ezen túl meg kellett fogalmazzák magukat, mint a Teremtő elidegeníthetetlen Részét: vagyis be kellett építsék szellemi tudatukba az Ő VAGYOK fogalmát, s annak végtelen magasságú jelentőségét is. Ez persze hosszú időt vett igénybe; legalábbis a ti fogalmaitokkal élve: Odaát nem tartott tovább, mint egy értelmes földi gyermek számára az alfabéta első betűjének megtanulása. Az EGY-ségállapot teljességének megélése, s a Legmagasabb Rendű Szellem: tehát a hármas tagolású EGY-ségben lévő TEREMTŐ ERŐ Törvényeinek, azok elsődleges voltának megismerése és megértése után az újszülött (Bébi-szellemek) az Erő egy újabb kis mennyiségét magukba zárhatva ismét feljebb emelkedhettek: még ugyanazon az energia szinten, de már egy másik rezgéstartományban. Ez akkor még egyszerre következhetett be mindahány Szellem-gyermeknél, hisz egyként a Tökéletes Mindenség elemeiből, a Tökéletes gondolati Erő (Teremtő Akarat) által fogalmazódtak meg, s épp így a Tökéletes Teremtő ERŐ (az Ős-bölcsességű Teremtő SZELLEM; az Atya Teremtő erejéből), és a Legmagasabb Rendű Szeretet: tehát a Szentlélek erejéből léptek létbe: kicsinyke Tökéletesség-morzsák maguk is. A fejlődés, tehát a Szellemi Mozgás iránya is mindenkor egyező volt: a Teremtő felé irányult, mert az volt, s az is marad a Törvény: az Örök Fejlődés Törvénye mindenkor. Így, ekként emelkedtek szintről - szintre: s eközben mind tökéletesebb képet alkottak maguknak a Teremtő Teljességéről. Megértették a Végtelen fogalmát, a Végtelen folyamatos Tágulásának Ős-örök Törvényét, amely nem más: a hármas tagolású Isteni EGY-ség Szellemi Energiájának önmagában való, a Mindenségen belüli folyamatos benső növekedése, amely Mindenségénél, és Szellemi Erő voltánál fogva nem térbeli, Tökéletességénél fogva nem minőségi változás: Végtelen, és Mindenható Erejénél fogva pedig nem is „hatásbeli” (nincs erre jobb szó még a Föld színén, s tán nem is lesz, legalábbis: nem emberi fogalom lesz az): egy önmagába visszatérő áradás, amely a Mindenség pozitív spirális irányú mozgását adja, amely mozgás lényegében a folyamatos Fejlődés, s egyben a LÉT alapja, mert mozgás nélkül nincs fejlődés, fejlődés nélkül nincs Lét. *************************************************** A mozgás erejét; de magát a mozgást is mindenkor a Teremtő Élő Szeretet-energiája adja, amelynek minden eleme az ŐS-BÖLCSESSÉG egy-egy eleme, amely BÖLCSESSÉG MAGA AZ ATYA, s amely BÖLCSESSÉGBŐL a FIÚ született, s a LÉLEK. A LÉLEK, amely a két Tökéletes ISTEN-ELEM közt áradó, önmagában is TÖKÉLETES Bölcsesség, és a Tökéletes SZERE-TET erejéből lépett létbe, s emelkedett a Harmadik ISTENI SZEMÉLY SZINTJÉRE, lévén hogy azonos rezgésmagasságú (hisz nem is lehetne más rezgésű!) a két TÖKÉLETES ISTENI ELEMMEL, AMELYEKBEN az EGYEDÜL TÖKÉLETES SZE-RETET megfogalmazódott, s mint önállóan is létező, bár a két ISTENI SZEMÉLYTŐL elidegeníthetetlen, mert Nélkülük, Rajtuk kívül nem létezhető ISTEN-ELEM a LÉT legmagasabb szintjére emelkedett. Minthogy a Szellem-lények maguk is e Tökéletes Isteni Erőből teremtődtek meg: a Tökéletesség adományával, annak képességével lettek megteremtve, amely Tökéletesség tehát alap szinten mindenkor Lét-lényegük volt: s ezt az alapot kellett növeljék, mindig magasabb és magasabb rezgésszintre emelkedve a Mindenség Végtelenjében. Amikor egy bizonyos rezgés-magasságot elértek, az alsóbb szintek elmosódtak, „nem létezővé váltak” mögöttük, de mint létező Ismereti Elemek: megmaradtak Szellemi Tudatukban. Ezen ismeretekre építettek, tehát: e megismert és önmagukba zárt Szellemi Erőkhöz vonzották a további ismeretek által megszerzett Erő-elemeket: de magukhoz vonzották azt a szüntelen köröttük - bennük áramló Lélek Ereje révén is. Mert a Lélek (amint mondtam) nem csak betöltötte őket az Atya és a FIÚ Teremtő Akaratának engedelmeskedve, de táplálta is: vagyis biztosította számukra a magasabb rezgésű Szellemi Erőt (energiát), amely mindenkor megtartotta őket a már elért rezgésszinten, s biztosította további emelkedésüket is, de azt már csak akként, hogy a Felismerések birtokában nagyobb mennyiségű Erőt voltak képesek magukhoz vonzani, hisz már a Bölcsesség-elemek gyarapodásával a Szellemi Erő iránti igényük is megnövekedett.
5
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet Ezt a szellemi Erőt azonban csak egy szint eléréséig kapták közvetlen módon: amikor az Első Bölcsességi Szintet a magukénak mondhatták, a Lélek továbbra is (örökkön) áramoltatta feléjük az Erőt: de már azon energiákat tovább kellett tudják mozgatni, tehát meg kellett tanulniuk nem csak befogadni, de a Teremtő, és saját Szellem-testvéreik felé áramoltatni is azt, s meg kellett tanuljanak ekként még nagyobb energiát megfogalmazni már önmagukban, s önmagukból is: azt az energiát aztán, amelyet nem Testvéreik felé áramoltattak, a Teremtő felé áramoltatták, hogy már ők maguk is kifejezzék a Teremtő iránti Igaz, Gyermeki Szeretetüket. S itt ismét a kisgyermekeket állítom például elétek. Míg a gyermekek egészen kicsinyek, még csak elfogadni képesek a szülő szívének Szeretetét: később már mosollyal, kedveskedő gügyögéssel, még később szavakkal, s apróbb cselekedettel igyekeznek kifejezni a szülő iránt érzett Szeretetüket. Aztán, ha már maguk is felnőtté válnak, maguk is segítségére lesznek szüleiknek a mindennapi feladatok ellátásában, részint valóban azért, hogy segítsék szüleiket, részint pedig azért, hogy gyakorolják: miként is kell élni… A Szellem-lények fejlődésének azon a szintjén, amikor már ők maguk is képessé lettek az Erő mozgatására, s az Erő-elemek önmagukban való megfogalmazására; bezáródott mögöttük a Második Bölcsességi Szint is. Az Erő mozgatása, és az Erő-elemek megfogalmazása természetszerűleg Szellemi úton, tehát a Gondolat, és a Teremtő Akarat használata révén történt: a Teremtő Akarattal betöltött Gondolatenergiákat a Lélek rezgésenergiájával tették teljessé, és az által is hozták mozgásba, de még nem azon a Bölcsességi szinten, ahol már a Mindenség Teremtő Elemeiből merített Teremtő elemeket léptethették volna (mint Embrió-szellemeket) a Lét szintjére. Ez az Erő még csak egymás támogatására, s a Teremtő iránti Szeretetük megmutatására volt alkalmas és elegendő. Ennél nagyobb szintű Erővel egyelőre nem rendelkezhettek mert nem nyíltak ki bennük a Teremtő Bölcsesség magasabb szintjei. És épp ez volt az a pont, ahol a Teremtés alapjait épp csak megismert Szellem-lények (mert a harmadik szint elérése után már nem voltak Szellem-gyermekek, bár még az Erő birtoklására alkalmas SZELLEM-eknek sem nevezhették (volna) magukat) kevesellni kezdték az Erőt, amint kicsinyelték, amit azon Erő segítségével elvégezhettek. Tudatában voltak megteremtésük folyamatának: s ők is meg akarták fogalmazni a maguk Világait… - ekkor következett be az Ős-bukás, amelyről már szóltam. Ez az Ősbukás azonban magával hozta azt is, hogy a maguk akarata után lépők fokról - fokra zuhanni kezdtek, mind alacsonyabb és alacsonyabb Szellem-energiai rezgés-tartományokba hullva vissza, míg a harmadik Bölcsességi fokról vissza nem zuhantak a második, majd a legelső Bölcsességi szintre. *************************************************** S most ezt a kérdést hadd bontsam ki számotokra egy kissé bővebben is, mielőtt továbblépnénk! Azt elmondtam tehát, hogy minden Szellem egy-egy Tökéletes Isten-elem. Benne van, benne rezeg a Tökéletes Bölcsesség, de annak mindig csak egy kis része nyílik meg előtte, mert a Teljes Bölcsesség még „kiégetné”; vagyis besötétítené, elfeledtetné vele az addig kibontott Bölcsesség-elemeket is. Satana egyike volt a leggyorsabb fejlődést produkáló, tehát a legmagasabb Bölcsességi szintre eljutó Szellemlényeknek. Szó szerint mint a szivacs: szívta magába az új, és még újabb Bölcsességelemeket, így már kezdetben kiemelkedett Szellem-társai közül. A Fény látója, a Fény ismerője lett (nem Fényhozó, hisz a Fény áradt; nem lehetett, s nem is kellett „hozni”): de csak ismerője, amiként csak ismerője, s nem tudója lett az Atya Bölcsességének, az Atya Bölcsessége egy nagyobb részének, hisz csak ismerte, de nem „tudta”: csak látta, ismerte az erő hatását, de annak mechanizmusa még előtte is fedve volt. Az a szellemi folyamat tehát, amelynek alapja az, hogy a Szentlélek által betöltve és kiteljesítve lesz a Legmagasabb Rendű Bölcsesség a Tökéletes Élet Energiája. Erre az alapra épül fel az Atya, a FIÚ, s a Lélek Bölcsessége, s maga a Teremtettség. *************************************************** Minél közelebb jutott Fénylátó a Bölcsesség Fényéhez, annál inkább elkápráztatta, s annál inkább felébredt benne a vágy: megszerezni, birtokolni, s bírni az abban rejlő Erőt. 6
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet Mint a legmagasabb fejlettségi szintet elért Szellem-lény; magasabb fokon is használhatta a Bölcsesség-elemeket: nem a Tökéletesség legmagasabb szintjén, amelyet Szellem-lény valaha is a magáénak mondhat, tehát nem a VII. Mennyei szféra szintjén (az akkor még nem létezett, mert még nem bontotta ki a maga számára egyetlen Teremtett Szellem sem!), de mert hogy így is magasabb szintre emelkedett, mint Szellem-testvérei; ez a tény megfogalmazta benne a későbbi Bűn első csíráját; a szellemi büszkeséget, a spirituális gőg alapját. Élvezte, hogy testvérei fölé emelkedett, s igyekezett is, hogy mindinkább növelje e távolságot, ezért még fokozottabb igyekvéssel vetette bele magát a Bölcsesség-elemek megszerzésébe. S épp ez volt a hiba!! Nem megismerni, kielemezni, s mint tökéletesen megértettet: önvalójába (Szellemi Valójába) építeni akarta a Bölcsesség új, és még újabb elemeit: már csak elérni és megszerezni. Azok legfelsőbb szintű Lényege már nem érdekelte, így Bölcsessége, (vagyis tudása) csak mennyiségi: nem minőségi volt. (Akként, amiként a gyermek tudása, aki vasszorgalommal betanulja az elébe kerülő könyvek tartalmát, s fújja is azokat szinte betűről betűre; anélkül, hogy a szavak és mondatok tartalmát értené…) Ám egy bizonyos pont elérése után, hogy mindinkább kívánta, hogy a Teremtőnek kijáró tiszteletet árasszák felé is a magánál gyengébbnek látott Szellem-lények; a legmagasabb szintű Bölcsesség rezgés szintjére emelkedve (minden köztes síkot kihagyva) magához vonzotta ama Bölcsesség egy elemét, annak egy parányi szikráját: de mert hogy ahhoz valóban gyenge volt; a Felismerést nem a Valós Bölcsesség iránya, tehát a Fent értelmezése szerint zárta magába, hisz célja már nem a Szeretet mind magasabb rezgésszintre való emelése, csak önnön dicsvágyának betöltése volt. Ekként, tehát a magához vonzott s magába szívott, bár a Legfelsőbb szintű Lényeget már nem tartalmazó, mert számára kibonthatatlannak maradt Bölcsesség-elem birtokában követelte, hogy a Teremtő emelje egy szintre Önmagával, hogy ő is a Hármas EGY-ség felé áramló, a Leghatalmasabbnak kijáró tiszteletet kapja. (Nem a Szeretetet, ami a Teremtő egyetlen „követelése” teremtményei felé!! De benne már nem a Szeretet gondolata, nem annak elsőrendű fontossága: csak a tisztelet iránti vágy élt, mert már csak azt volt képes érzékelni; hisz ő is csak tisztelte, de nem szerette a Teremtőt…) Ekként tehát valóban Fénylátó birtokába került a Legmagasabb rendű Teremtő Erő egy kicsinyke eleme; és mégsem élhetett azzal, mert nem élt benne a Teremtő Bölcsességének legmagasabb fokú ismerete, az, ahol a Bölcsesség a Lélek; tehát a Szeretet, mint legmagasabb szintű LÉT-LÉNYEG megfogalmazódását eredményezi. Márpedig a Teremtés legbensőbb Lényege ez: A Legmagasabb rendű Bölcsesség erejének Lélek szintre emelése! E két LÉT-ELEM összessége az Örök Élet Egyedülvaló alapja, s e kettő nem létezhet egymás nélkül, mert hisz e kettő kiegészíti és erősíti egymást: külön-külön nem képes a LÉT megfogalmazásához szükséges rezgésszintre emelkedni, s nem képes e rezgésmagasságot az Örökkévalóságban megtartani! Minthogy Fénylátó; e lázadó szellem e Legmagasabb rendű Bölcsességnek nem volt birtokában; ha felemelkedhetett is egy pillanat tört részéig: nem volt képes megmaradni a Teremtő, tehát az Isteni Bölcsesség rezgésszintjén. Vissza kellett térnie a maga addig elért szintjére, és vissza is tért, de már a legfelsőbb szintű Bölcsesség bizonyos fokú és bizonyos formájú ismerője, vagyis a Tökéletes Tudás egy elemének birtokosaként. Sikertelensége azonban nem azt eredményezte, hogy elgondolkodott volna azon: hol követett el hibát, de azt, hogy a Teremtő ellen fordult, s mint az Erő birtokosa: lázítani kezdte a nálánál alacsonyabb szintet elért, de hozzá hasonlatosan többre vágyó Szellem-lényeket. Az talán természetes is, hogy Fénylátó a nagyobb tudással bíró, tehát a magasabb szintet elért szerepében fölébe igyekezett kerülni testvéreinek, akik elhitték: valóban a Titok teljességének ismerője, akit a Teremtő méltatlanul zár ki a legmagasabb szintről. A lázadás magja tehát el volt vetve, és Fénylátó még szította is a tüzet: senki sem juthat be az Istennek zárt „kertjébe”, mert az Isten féltőn őrzi azt. Ahogy testvérei közt híre kelt: ő a Titok Ismerője, Fénylátó azzal igyekezett maga mellé állítani a gyengébb, ingatagabb, vagy éppen dicsvágyóbb Szellem-lényeket, hogy megígérte nékik: „kezükbe adja a Titkot, hogy ők is élhessenek azzal. De az ő saját irányát kell kövessék, s akként kell Teremtsenek, amiként ő mondja nékik, hogy a Teremtés tökéletes legyen…” Hogy mely irány volt az, amely Fénylátóban megfogalmazódni készült, nem kell mondjam. Magát a Bölcsességet megismerte, s egy bizonyos szintig meg is értette a Titkot; de merthogy tudása valóban csak felszínes volt, ő már akként akart élni a birtokában lévő Bölcsesség-elemmel, annak Erejével, hogy annak használata közben elvetette mindazt, amit megértenie és befogadnia nem sikerült: akként tehát, hogy 7
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet elvetette volna a Teremtés Benső Lényegét (amelyhez beállítottsága végett nem férkőzhetett közel!): a Szent Lelket. Elvetette volna tehát a Szeretetet, a teljes és tökéletes EGY-séget, s a Szabad akaratot. E gondolatok rezgésiránya már erősen eltért a Teremtő Gondolat rezgésirányától: s ez a „másság” természeténél fogva határolta el Fénylátót, s az ő híveit azoktól, akik továbbra is megmaradtak a Teremtő által megfogalmazott Úton: vagyis azoktól, akik megmaradva az EGY-ség állapotában a lassúbb, de biztosan Célba vezető Utat választották. Fénylátó és követői eltávolodtak tehát az Egység közeléből, és Fénylátó, amiként azt ígérte: kinyilvánította követői előtt a Titkot, de már a maga gondolatai szerint, amelynek egyedüli lényege a Teremtőtől való elszakadás volt. Ezért a magához vonzott Bölcsesség ereje, s annak lényege már nem a Lélek, az EGY-ség, s nem a Szeretet, de annak az ellenkezője: először még csak a mást akarás, aztán a dac, a lázadás, végül a gyűlölet, s minden, ami a gyűlöletből megfogalmazódott! Fénylátó (aki hamarosan a Teremtőtől kapott nevét is levetette) a maga eszközeivel, a maga iránya szerint megfogalmazott gondolati elemekkel lényegében azt akarta bizonyítani követői előtt: a Bölcsesség birtokában képes valami újat, valami sosem voltat „teremteni”; s mert hogy az új irány a kezdeti időben még szinte tetszetős is volt, követői készséggel léptek utána mind tovább és tovább, vélve: ők is megfogalmazhatják végre a maguk saját Világát, méghozzá úgy, hogy abban ők lesznek az egyeduralkodók, az irány meghatározók: A Legmagasabb rendű Teremtő Szellem… Fénylátó persze hagyta, hogy követői is „teremteni” kezdjenek. Tudta: amíg alantasaiban sikerül életben tartania az ellentétes energia iránti vonzódást, s a hatalom iránti vágyat; azok nem térnek vissza a Teremtőhöz. Ezért apránként, szinte „lépésről lépésre” vonzotta azokat maga után, mind mélyebb és mind sötétebb gondolat-energiák megfogalmazására késztetve őket, miközben a lefelé vezető Út szintjének megfelelő mértékben igyekezett elzárni, vagyis elfedni követői elől a Valóság Fényét, gondosan ügyelve arra: ne vegyék észre, mennyire sötét és durva az a „fény”, amelyet ő tár elébük. Merthogy a Teremtő Fényét mindinkább elfedte előlük, sikerült azokkal elhitetnie: az a „fény”, amelyet elébük tár, sokkalta ragyogóbb, s mert hogy azok számára is elérhető; sokkalta kívánatosabb is, mint a Teremtő Fénye, amely csak mint távoli lehetőség, mint Cél lebeghetett előttük. Ekként haladva lassan teljességében elfedte követőiben a Fent minden pozitív elemmel teli Valós Bölcsességét, s felcserélte a maga irányára, a maga tervei szerint eltorzított álbölcsesség elemekre. Fénylátó (vagyis: ekkor már Satana) tehát valóban élt az Erővel: de csak a maga által kreált irány szerint használta azt, hogy megteremtse a maga anti-világát. Az Erő használatát a maga módján tanította meg követőivel, ekként míg az ERŐ azaz a Bölcsesség a Lélekkel megerősítve az ÉLET forrása volt, ugyanaz a Bölcsesség a negatív gondolati irány elemeivel betöltve már az Élet ellentétét: a fokozatos pusztulást, a Szellemi Erők leépülését eredményezte. Amilyen szinten és amilyen mértékben éltek az ellentétes irányúvá tett gondolati energiával, olyan mértékben merült el bennük a pozitív irányú, tehát a Lélek erejével használt Bölcsesség-elemek ismerete, annak emléke. Lassan betöltötte őket a Fent erejével ellentétes Lent ereje, a Lélekkel átitatott Bölcsesség Fényének helyére a gyűlölettel átitatott álbölcsesség sötétje. Satana, aki a Fény Látója, a Fény Ismerője, majd a Fény Őrizője volt (tehát nem birtokosa: csak ismerője, látója a Fénynek) épp úgy visszaélt tehát a Teremtő végtelen Szeretetével és bizalmával, amiként évmilliárdokkal később Júdás a FIÚ Szeretetével és bizalmával. De amiként Júdás esetében a FIÚ; akként Fénylátó esetében a Teremtő is maga választotta ki őt („a FIÚ csak akként cselekedhet, amiként azt az Ő Atyjától látja”…), mert amiként a Megváltáshoz kellett, hogy Júdás alkalmat kapjon a Mester elárulására, akként kellett alkalmat kapjon Fénylátó is, hogy a Teremtő ellen forduljon. A bukás lehetősége ugyanis már a Teremtés előttől ismert volt a Teremtő előtt; vagyis mint lehetőség, előbb-utóbb valóságszintre emelkedett volna. Nem „véletlenül” és nem „váratlan meglepetésként” történt tehát az, ami történt: Istennél ilyesmi nincs! A Teremtő tudta, hogy a történés be kell, hogy következzen, és Ő Maga lépett elébe az eseményeknek, hogy a gyenge, ingatag és becsvágyó, a hataloméhségre hajlamos Szellemlények ekként már az Út, tehát a Felsőbb szintű Bölcsességi fok elérése előtt kiválasztódhassanak, s ekként még idejekorán kiforrhasson, s ki is éghessen bennük mindaz a történések megfogalmazta Szellemi „jellemvonás”, amely egy későbbi stádiumban, tehát a Szellemi fejlettség egy magasabb szintjén felbukkanva sokkal komolyabb, és sokkal nehezebben (már hogy a Szellem-lények számára nehezebben) visszafordítható Történés felé sodorta volna őket…
8
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet Amiként mondtam ugyanis: a bukás szinte „törvényszerű” volt; ámde nem volt kötelező! Minden Teremtett Szellem megkapta Istentől a szükséges Szellemi Erőt ahhoz, hogy ellenálljon Fénylátó hívó szavának. Ezek közt volt, amelyik el tudta fogadni a Teremtő rendelését, s beérte a szintjének megfelelő Erővel, s volt, amelyik már kevesellte azt: s akkor azok elindultak, hogy még több Erőt, vagyis a Bölcsességi fokozatukat meghaladó Teremtő Hatalmat mondhassanak magukénak. *************************************************** A mélység felé vezető, legelső szint; tehát a lázadó szó követése még nem hozott visszafordíthatatlan történéseket. A Teremtő Erő ugyan lecsökkent, pontosabban a Szellem távolodásával arányosan vált mind érzékelhetetlenebbé; ám akkor még Fénylátó ereje pótolta a hiányzó Erő-mennyiséget. Egy bizonyos formában legalábbis, hisz Fénylátó már olyan energiákat, vagyis olyan Tudás-elemeket közvetített az őt követők felé, amely által azok végbevihették első „komoly” teremtési kísérleteiket. Még csaknem a felsőbb szintek tisztasági fokának megfelelő Világokat „produkáltak”, s büszkék voltak művükre, annál is inkább, mert Fénylátó biztatta őket, s azt ígérte: ennél csodásabb Világokat teremtenek majd, ha már átadja nékik a Bölcsesség teljességét… Sokan azonban ennek ellenére is képesek voltak már az első lépés megtétele után felismerni hogy hibáztak, annál is inkább, mert minden egyes szinttel való visszalépés az erő fokozatos csökkenését jelentette. (Mert a Teremtő Ereje mind halványabban érte a távolodókat, amiként a Nap fénye gyengül, minél távolabb haladtok attól.) Ezek megálltak, már készen és képesen is arra, hogy ismét elfogadják maguk fölött a Teremtő Végtelen Bölcsességű Akaratának irányító és irány meghatározó voltát. De voltak olyanok is, akik még inkább lázadtak, nem érezvén igazságosnak az Erő lecsökkentését. (Persze vezetőjük, Satana szavára! Satana ugyanis – aki csak a legelső lépéseknél igyekezett pótolni alantasai számára az Erőt a maga fogalmazta „teremtő erők” révén, annak használatával, vagyis kiárasztásával, hogy még inkább megtévessze azokat – azt bizonygatta nékik, hogy az Atya csökkenti ~ büntetésből ~ a lefelé áramoltatott Erő mennyiségét. S ezt éppen azért mondta, hogy elfedje az őt követők elől: az Erő csökkenése a saját Bölcsességi szintjük csökkenésével egyenes arányú, annak hű tükörképe; hisz lényegében nem is egyéb, mint a Bölcsesség egyre inkább való elhalványodása, amelyre a bűn korma hull!) *************************************************** Amikor e tévútra tértek az első Bölcsességi szintekben is elérték a legmélyebb rezgés-magasságot, a Szellem teljessége le kellett fedődjön, s a korábban elhagyott, ám most ismét betöltött ponton, tehát az Embrió-szellem szintjén kellett maradjon. Annak egy teljességében elkülönített rezgésszintjén megrekedtek, s mert hogy mindahány Felismerés; a korábban megszerzett Bölcsesség-elemek összessége lefedődött bennük, ismét az Embrió-szellemek szintjén, de már a lefelé vezető Út lázadásának emlékével fogalmazták meg további ellentétes irányú szintjeiket, vélve: még mindig bírnak a Fent energiáival. Ama pontra hulltak tehát vissza, ahol lényegében még csak átmenetet képeztek az Embrió-szellem, és a Szellem-lény között. Már nem voltak Szellemek a Szó magasabb rendű értelmében, hisz (épp, mint a korábbi állapotukban) nem bírtak a Valódi Erővel, tehát még csak a Valós létezés öntudatlan fázisát ismerték: Szellem-lények voltak mégis, hisz már bírtak a Szabad akarattal. Ez a köztes lét egyik fázisa, egyik állapot szintje. Sem ez, sem az, mégis ez is és az is… Az imént azt mondtam: nem bírtak a Valódi Erővel; s ez ekként is van. De bírtak egy másfajta Erővel, azzal, amelyet ők maguk fogalmaztak meg elégedetlenségük révén! Az addig megszerzett Erő-elemeket fordították Satana útmutatásai alapján a maguk új iránya szerint, s mert hogy haladási irányuk a Törvényestől a törvénytelen felé mozdult, a bennük lévő Erő is átvette az ellentétes irányt, s ekként a Tiszta Bölcsesség-elemek helyett a maguk tisztátalan álbölcsességének épp oly tisztátalan energiáit őrizték magukban. Ezt adták át a Fent legalsó szintjére érve megfogalmazott ÉN-képzeteknek, megadva azok számára a további úthoz szükséges mélybe húzó erőt, míg ők maguk teljességgel erejüket vesztve ágyazódtak be a köztes szférába. (Ilyen, vagy inkább ehhez hasonló köztes szférákban tartózkodnak az Útjaik megkezdése előtt álló Szellemi Én-részek is: nem emberek, s mégiscsak azok valamilyen formában, hisz már mint ember9
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet szellemeket indította őket útra az ÉN, emberi Sors-elemekkel és korábbi emberi múltakból vett ismeretelemekkel terhelve meg azok Élet-filmjeit, szellemi elemek – vagyis Én-részek – mégis, hisz a test, amelyet be kell töltsenek, még nem fogalmazódott – nem fogant – meg. Az Útjaikról visszatérők ennek tükörképét kell megéljék a maguk köztes szféráiban: a test már nem életképes, de az Én-rész még egy ideig a Lent-képzetben él, megterhelve az Út minden emlékével, s annak minden Mélységenergiájával. A testben tehát már nem élhet, viszont még az ÉN-be sem emelkedhet vissza, mert még fennáll annak a veszélye, hogy az Én-részben lévő negatív energia elemei még inkább a mélység felé vonják az ÉN teljességét. Ezért először az Én-résznek kell felismerje megváltozott – vagyis visszaváltozott –, test nélkül való állapotát, s ha már a Fent Világának Törvényei szerint kielemezte az Út minden egyes történését, s színképekre bontotta mindahány történés energiáit, azok magassága avagy mélysége szerint, e színképeket viszi magával az ÉN teljességébe, tovább tisztítva és világosítva; avagy még inkább besötétítve az ÉN egészét, attól függően: milyen szinten volt képes betölteni Útját a Fent Törvényeinek mértéke szerint. A lefelé vezető út minden egyes állomásáért épp úgy meg kellett küzdjenek a mélység felé indult Szellem-lények, amiként meg kell küzdjenek a Felfelé vezető Út minden állomásának, mindahány szintjének újbóli elérhetéséért! Ez ekként igaz, hisz a lefelé vezető úton épp úgy vívta harcait a Szellem mélyén a Fent és a Lent vonzó ereje: a Szellemi (később már a mélység legfelső szintjétől: a test-) tudat meg kellett tudja fogalmazni, melyik irány vonzását akarja követni. Ha a mélység vonzása volt benne erősebb, afelé haladt tovább, ha pedig a Fent iránti vágyódás; megállt, s már visszafelé igyekezett haladni. Ez azonban csak egy bizonyos mélységi szint eléréséig volt lehetséges! Az ÉN a Fent világainak kezdeti síkja, tehát a Fent legalacsonyabb szintű rezgéstartománya alá hullva már nem lehetett képes visszafordulni; már megrekedt az ÉN-tudatban megfogalmazódott ponton, amely a Szellem minden addiginál mélyebb rezgésű gondolat- és akarat-energiájának kivetülése, s ezáltal a mélység birodalmának első szintje is volt. Ezt természetszerűleg a mélység felé tartó, a Fent utolsó rezgés-síkját elsőként átlépő; vagyis Satana fogalmazta meg, majd töltötte be önmagával, elárasztva ott a maga mély, s már erősen besötétült gondolat-energiáit, majd hogy még lejjebb lépett, az általa megfogalmazott, s az általa már elhagyott síkot szellemlények sokasága töltötte be. *************************************************** A Szellem teljes leárnyékolódása pillanatában egy utolsó figyelmeztetést kapott a Teremtőtől. Sokan voltak akkor, akik azon az utolsó pillanaton váltak képessé arra, hogy megálljanak; ők még módot kaptak Szellem-voltuk teljes, vagyis tudatos megtartására, amely Tudat, tehát az Önfelismerés ereje nélkül nem kezdhették volna meg a Visszatérést. Azok viszont, akikre nem, vagy épp ellentétes módon hatott az Intő Szó, igyekeztek mind messzebbre eljutni. De mert hogy ez Szellemeik felbomlása nélkül már nem volt kivitelezhető, már csak egy-egy önmagukról megfogalmazott gondolati képet: egy-egy ÉN-képet küldhettek tovább: a Szellem meg kellett álljon a Fent Világának legalacsonyabb rezgéssíkján. Az ÉN-kép megfogalmazása és annak útra küldése azonban elgyengítette, leárnyékolta a Szellemet. Tehát itt ismét a maga döntésének kellett elvegye törvényszerű következményét, de már akként, hogy erre vonatkozó Ismeret-elemmel nem bírt, nem bírhatott, így azt mint Ismeret-elemet nem építhette be az útra küldött ÉN tudattárába. Abban csak a Fent világának legalacsonyabb szintű Bölcsesség-elemei maradtak meg; s az ÉN vélte: a Bölcsesség teljességének birtokosa, amiként kezdetben (tehát lefelé vezető Útjának kezdetén) is volt, mert Ő a FIÚ által megálmodott, gondolati úton megfogalmazott, s az Atya és a Lélek által LÉT-be emelt Teremtmény. Nem tudta, nem is tudhatta tehát: ő már csak a Teremtett Szellem gondolati „teremtménye”: tehát annak önmagáról megfogalmazott tükörképe (vagy inkább hologramja), s mert hogy a Szellem gondolata kiesett a Tökéletes Tisztaságú Erő áramából, annak keringési rendszeréből; már a Mélység-energiákból, bár még azok legtisztább energia-elemeiből fogalmazódott meg, s lépett létbe a Valós Világtól eltérő, tehát egy valótlan Világ szintjén. Hitte és vallotta: a Fény gyermeke, de vallotta azt is, és hitte: képes rá, hogy megfogalmazza a maga Világát (vagy Világait), s azokat már képes betölteni és létben tartani a maga Fényével. Amint az ÉN megfogalmazódott, Satana nyomát, az ő példáját követve ismét „teremteni”
10
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet kezdett. Gondolatenergiái még a Fent erejével, de már a Lent szándékával bírtak, ekként „teremtményei” is magukon viselték e két, egymástól élesen elütő Irány jegyeit. — Amiként a delfin is, amely ugyan csak évmilliókkal később lépett színre, mint fizikai lény: de már a kezdettől jelen volt, mint majdan létbe lépő gondolatenergia-elem. Amikor viszont mint test: megfogalmazódott, az akként fejlődött jelen állapotáig, mint az ellentétes irányú energiák egyik leghűbb tükörképe: hatalmas, sűrű energiákból álló fizikai képződmény, amelyben azonban a Fent tudati energiáinak legtisztább elemei vannak, meghatározva a fél-szellemi lény viselkedésének irányát, annak „milyenségét”. — *************************************************** És lényegét tekintve ez volt az a pont, ahol a Mindenség testében, tehát a Végtelenben el kellett határolódjon a Mindenség egészétől az a parányinál is kisebb rész, amelyet az ellentétes gondolati irányt követő Szellem-lények betöltöttek. Az a sík, amelyben a leárnyékolt, s önmagukat a Mindenségtől elkülönítő Szellem-lények vannak (mind a mai napig, s bizony: még hosszú időn át, míg Idő létezni fog egyáltalán az Örökkévalóság színén!) a Fent és a Lent közti határsávba kerültek: de már az általuk útra bocsájtott ÉN-ek gondolataiból álló Világot be kellett zárja a Kegyelem, hogy annak ellentétes irányú spirális mozgást követő gondolat-energiái ne zavarhassák meg a Mindenség Tökéletes Rendjét, de azért is, hogy azon ÉN-ek ne bomoljanak elemi részeikre, mert az a határ-sávban lévő Szellem-lények elemeire hullását is jelentette volna. A Kegyelem hagyta tehát, hogy az ÉN éljen a Szellemből magával vitt, s lényegében Szellemi Örökségnek számító Szabad akarat jogával: de el kellett zárja a Fent teljességétől, hogy a legmagasabb szintű Szeretet energia-gömbje kellő védelmet biztosítson felfelé is, de lefelé is. — Bizony, Gyermekeim! Atyánk még akkor is: sőt! Akkor mutatta meg igazán: mekkora Ereje is van a Tökéletes Szeretetnek! Hisz mi a SZERETET: a valódi, a TÖKÉLETES SZERETET legmagasabb kifejezési módja, ha nem a KEGYELEM? Ha nem a BŰNBOCSÁNAT?! A Tökéletes Isteni EGY-ség; tehát az ATYA, a FIÚ és a SZENTLÉLEK már a kezdeti pillanat előtt tudta, mi fog történni, s már akkor megfogalmazta magában Önnön legbenső lényegének legmagasabb szintű kifejeződését: a KEGYELEM TÖRVÉNYÉT! Megfogalmazta, majd valóság-szintre is emelte: értem, érted, értetek: mindannyiunkért, ahányan csak elindultunk valaha is a Tökéletes EGY-ség állapotából, hogy a magunk sötétség-világai felé lépjünk, függetlenül attól: melyikünk hol, mely szinten vált képessé: felismerni önnön bűnét, hogy felismerve azt; visszatérjen az elhagyott, az ellökött, a megtagadott EGY-ségbe. S e Kegyelem kiteljesedése, mondjam úgy: a Hegy Csúcsa volt a Krisztusi Áldozat, amelyet a FIÚ hozott meg mindannyiunkért; mindahány Teremtett Szellemért, aki Volt, Van, Lesz a Teremtettségben. — *************************************************** Az ÉN tehát már a Kegyelem-fogalmazta gömbben folytatta megkezdett útját, és folytatta a maga „Világainak”: tehát az általatok „kozmosznak”, vagy „Világűrnek” nevezett Mindenség-elem megteremtését, s annak betöltését. Tudta, mert nem lehetett nem tudnia: a Fent Valósága el van zárva előle; s ez még inkább sarkallta arra, hogy megteremtve a maga Világait: megmutassa, bebizonyítsa, hogy igen is képes „teremteni”: s e vakhitből megszületett aztán a kezdeti Káosz… Az ÉN a második mélységi szintjének legfelső pontján, abban a pillanatban, hogy a Kegyelmi Erőből álló Gömb érzékeltté vált; vezetője parancsára megbontotta önnön dualitását, hogy egyenként két, úgyahogy egyenlő részre bontva önmagát, több energiához jusson. Azonban figyelmen kívül hagyta, hogy ekként a kiárasztó, tehát az adó ÉN-elem (vagy ÉN-fél) csak kiárasztani, míg az elfogadó csak befogadni lesz képes az energiát: amiként az a Szellem-lények esetében, még a Duális egységben is van, hisz ekként biztosított az Erő folyamatos körforgása, de ekként biztosított az is, hogy a duál-egységben lévő Szellem 11
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet mindkét, tehát az adó, s az elfogadó eleme azonos mennyiségű erőhöz juthasson, de azonos mennyiségűt adhasson is tovább. Ez érvényesült a Szellem-lények minden (vagy csaknem minden) tulajdonságát magával vivő, tehát az őt kibocsájtó Szellemhez hasonlatosan Duális EGY-ségben álló ÉN esetében is. Attól a pillanattól kezdve azonban a megbontott ÉN adó-fele gyengébbé, az elfogadó viszont arányosan erősebbé lett: így megfogalmazódott a yin és a yang alsóbbrendű Törvénye, amely már nem a Mindenségen belül megfogalmazott Fent és a Lent (mert az is ezen elv alapján vált külön az Egységben maradva is): annak kicsinyített, s már egyénekre szabott Törvénye. Az ÉN-felek kettéválása természetesen nem azt jelentette, hogy az adó fél törvényszerűen el kellett veszítse minden csepp energiáját, s erejét vesztve „meg kellett semmisüljön”, hisz az ÉN duális egysége nem egy meghatározott törésvonalmentén történt: ekként az adó is vonzott magához az elfogadó elvből, s az elfogadó is az adóelvből. De nem sikerült (amiként azt szerették volna) tökéletesen reprodukálni, s ekként megkétszerezni önnön duál-egységüket. Mert a Satana által sugallt terv ez volt: mindkét fél egyenlő mennyiségű ön-energiát áraszt a másik fél energia-mezejébe, s azok aztán ekként már mint gondolatenergia-tényezők is külön válnak, s így kétannyian lesznek: tehát kétszeres mennyiségű energia megfogalmazására is válnak képessé. Ám az Erővel való bánás ismerete még csak kezdeti, tehát alap szinten volt meg a Szellemben is, amely az ÉN létét megfogalmazta: ekként az ÉN sem bírhatott amaz ismerettel magasabb szinten, mint az őt megfogalmazó Szellem-lény! — Erre vonatkozik elsődlegesen, a legmagasabb (fizikai szintű) értelmezésében Krisztus ama Tanítása: A tanítvány nem lehet nagyobb, s nem lehet bölcsebb, mint az ő mestere… Tehát az ÉN nem lehet bölcsebb, mint az őt megfogalmazó Szellem-lény. Ez igaz Felfelé is: ha valós, tehát Szellemi szinten nézzük is, még akkor is, ha ezt képtelenek voltunk elfogadni! Csak mert az Erő egy kis részével bírtunk, s már képesek voltunk azt (a magunk szintjének megfelelően) használni is, véltük: hamarosan többet is fogunk tudni, mint maga a TEREMTŐ; csak adjon rá módot Atyánk, hogy ezt bebizonyítsuk. Aztán bebizonyítottuk…hogy mit, azt ki-ki maga kellett, s kell az esetek többségében még most is megtapasztalja… — A dualitásuktól ekként megfosztott ÉN-felek attól kezdve nem hogy több, de mind kevesebb, és mind alacsonyabb rezgéssel bíró Erőt voltak képesek megfogalmazni, s mert ezt maguk is érzékelték, utódokat kezdtek „teremteni” maguknak. Annál is inkább, mert ettől a ponttól, ettől a szellemi mélységtől nem ereszkedhettek lejjebb! Azon a ponton (a hatodik szféra hetedik dimenziójától) ahol megfogalmazták maguknak a Duális egység megbontásának tervét, az ÉN - ek is le kellett fedődjenek, s ők is meg kellett fogalmazzák önnön Én-képeiket; vagyis a Szellemi Én-részt, hogy már csak azok révén lépjenek tovább, egyre lejjebb és lejjebb a mélység legalsó (a Törvény által megszabott legalsó) szintje felé, s azok révén fogalmazták meg utódaikat is. Ettől kezdve tehát csak az Én-részek követték Satanát, aki már nem volt képes érzékelni a Kegyelem jelenlétét: s nem is lehetett volna, hisz mindenkor szintekkel mélyebbre hatolt, mint az őt követő Szellemi-lények, vagy később már csak az ÉN-ek, majd azok Én-részei… Satana ugyanis, aki nem bontotta meg önnön dualitását, követőinél nagyobb rezgésszintű, de minden addiginál durvább; azaz mélyebb rezgéssel bíró gondolat-energiát volt képes megfogalmazni. Ő, amint megadta a késztetést követőinek Duál-egységük megbontására, a maga energiáiba burkolva még a mélységben is megalkotta a saját külön pontját, amely negatív erejénél fogva mélyebb és sűrűbb volt mindazon szinteknél, amelyeken követői; a dualitásukat megbontott ÉN-felek, majd később már csak azok Én-részei tartózkodtak. A dualitásukat megbontó, ám erős szállal Satana energia-mezejéhez csatolódott ÉN-felek természetesen mindenkor Satana mellett voltak, s ők ekként, tehát mint ÉN-felek: mellette is maradtak, követve őt a legmélyebb mélységbe is. Igaz: azt, hogy mely ÉN-félnek mely másik Fél a párja, már Satana elfedte előlük, késztetve őket arra, hogy keveredjenek egymással, s ezáltal energiáikat is egymásba olvasszák. Ez volt „hűségük” bizonyítéka, s készségességük szerint kaptak rangot és sötét hatalmat a lent birodalmában… Ezek a mélységi pontok, s a fölöttük lévő mélységi szintek persze nem voltak állandóak: folyamatos mozgásban voltak, de mert hogy Satana már előre megjelölte a követendő irányt, a mozgás iránya mindenkor lefelé, a mélység felé mutatott. 12
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet A dualitásukat még megőrzött, és a Satana-mutatta mélységtől megrettent ÉN - ek a Fent világához legközelebb eső szinten; a hetedik szféra szintjén megálltak, s meg is rekedtek, míg a Satana hívó szavát követő, és Duál-egységüket megbontó ÉN-felek egy következő mélységi szintre zuhantak. Ezek akkor a hatodik szférában álltak, ott viszont már csak keveseknek jutott eszükbe eltűnődni a történteken. Az egymáshoz tartozó ÉN-felek egy ideig az utódok létbehívásával próbálkoztak, majd hogy az sem hozta meg a kívánt eredményt, más ÉN-felekkel próbáltak kapcsolódni, hogy azok gondolatenergiáiba oltva a maguk teljességgel más rezgés-irányú energiáikat (tehát nem rezgés szintű, hisz egyként mély rezgés szinttel bírtak, de rezgésük iránya mindenkor más és más volt, amiként ezt már mondtam) megfogalmazzák a maguk utódait. E „teremtgetések” eredménye a kezdeti Káosz teljes és tökéletes elmélyülése volt. Az ÉN-felek először még egymást okolták a történtekért, majd hogy rezgés-energiáik a nem hozzájuk tartozó ÉN-felek-kel történő kapcsolódások során idegen rezgés-elemekkel keveredtek; minden melléjük kerülő ÉN-felet támadni kezdtek, hisz már nem tudták megállapítani: melyik ÉN-fél tartozott hozzájuk eredetileg… …és ez volt az a pont, melyet az ÉN-felek nem léphettek át. Megfogalmazva Én-részeiket ők is lefedődtek, hogy már csak Én-részeik révén folytathassák megkezdett Útjukat. Azok először folyamatosan haladtak a mélység felé, majd megállva, fokról - fokra emelkedni kezdtek: vagyis, megkezdték visszavezető Útjaik végeláthatatlannak tűnő sorozatát. (Mindenkor az ÉN-fél ugyanazon Én-része kelt, és kel is útra: az, amely a mélység felé vezető Utat végigjárta, hogy Útjaik végén önnön felsőbbrendű ÉN-feleikhez térjenek vissza (amelyek a ti szinteteken már (még) mint felsőbbrendű ÉN szerepelnek tudatotokban). Az ÉN-felek ébredése után az Én-rész már végképp visszaolvad az ÉN-fél teljességébe, amely ekként kiteljesedve ismét egyesülhet immáron felismert, egykor volt rezgése révén beazonosított ÉN-felével, majd a két ÉN-fél tökéletes, duális egységben álló ÉN-né válása után emelkedhet vissza a Szellembe, amely útra küldte őket. De hol vagytok még ettől…?!) A kezdeti egyet-akarás tehát megbomlott, s akkortól az ÉN-részek, majd már csak azok Én-részei mind mást és mást akartak, másként és másként akarták legalább a Duális Egy-ségben hozzájuk tartozó párt megtalálni. (Az ÉN-felek által útra küldött Én-részek ugyanis akként élték meg önmagukat, mint a Duálállapotából kilépett ÉN-fél teljességét, tehát akként, hogy meg voltak győződve arról: ők maguk az ÉN egyik fele, mert azt, hogy ama Félnek is csupán egy-egy részei: semmiképp sem értették, s el sem fogadták volna, mint Igazságot. Annál is inkább, mert még az ÉN-felek teljes tudatával indultak útra, éspedig éppen azért, hogy a lefelé vezető út során módjuk legyen az Ébredésre, és a megállásra; bár a Visszatérésre már ekkor sem lett volna módjuk, egy ideig legalábbis nem. Ahhoz már túlon-túl nagy mélységben voltak, semhogy érvényesülhetett volna fölöttük a Kegyelem Törvénye, amiként az a hetedik szférában megálló ÉN-ek esetében történt. Erre még majd visszatérek…) Megfogalmazódott tehát a széthúzás és az elégedetlenség: s ezek gondolati energiája köröttük lebegett, azok sűrűségének megfelelő fizikai tömeggé sűrűsödve. Végül a kozmosz egészét szabadon keringő, s a mind mélyebbé és mind durvábbá váló gondolat-energia képződmények töltötték meg, amelyek szabadon száguldoztak, s egymásnak ütközve hatalmas robbanásokkal reszkettették meg a Kozmosz egészét. A széthúzásból harag, abból gyűlölet lett: s amiként ezek a gondolati elemek egymás után életre keltek az Én-részek tudatában, az Én-részek is akként hullottak mind mélyebbre és mélyebbre, egymás után fogalmazva meg a maguk számára a szférákat, s azok dimenzióit. Amikor az Én-részek a negyedik (persze: az indulási szinttől, az első „mennyei” szférától; tehát az első Bölcsességi fok alsó szintjétől számítva, s lefelé haladva a negyedik) szféra síkját is átlépték, a felső, tehát az épp elhagyott sík, s az alsó: az újonnan betöltött rezgésenergia szint közti határvonalon egy újabb válaszfal emeltetett, hogy a mélység uralma alá tartozó szintek ekként is el legyenek különítve a Kegyelem által. Akik e védelmi vonal alá süllyedtek, már teljességében elfeledték a Fent Világát, s azt is: miként kerültek arra a szintre, ahol álltak. Csak az a pont, és az az állapot volt számukra valós, ahol, és amiként léteztek: tehát a teljes és tökéletes Káosz, amely erősen besűrűsödött (bár még nem az anyag síkján megnyilvánuló) gondolatenergia lényeik körül tombolt.
13
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet Ez volt az a pont, amikor a Kegyelem először kellett nagyobb mértékben is megnyilvánuljon a mélybezuhant Mindenség-elemben. A Szeretet egy parányi, Élő Sugarát bocsájtotta le a Teremtő Akarat, s amint a Tökéletes Tisztaságú, s legmagasabb rezgésszintű ERŐ a gömb belsejében kavargó és áramló és tomboló, mélynél is mélyebb rezgésszintű negatív energiákkal érintkezésbe lépett, egy újabb, de már a teljes „gömb” belsejét megrázó robbanás keletkezett. A Káosz egy pillanatra megdermedt, mintha minden energia-elem megfagyott volna: a Szeretet-energia viszont elemekre bomlott, s ezek a pozitív energiaelemek szálakká nyúlva Erő-vonalakkal hálózták be a Kozmosz egészét. Az addig szabadon száguldó negatív energia-képződmények egy-egy energia-szál vonzásába kerültek, s a Teremtő által megfogalmazott REND és RENDSZER alakult ki. E hatalmas történés is sok Én-rész megállását eredményezte; azonban Satana sem maradt tétlen, s újabb lefelé vezető szinteket megfogalmazva azon volt, hogy minél több Én-részt maga után csalogasson, a maga Mélység-birodalmába. Mert a negyedik szinttől lefelé Satana már nem érte be azzal, hogy követésre készteti a nyomába szegődött Én-részeket: az ötödik szint (tehát a harmadik szféra) legmagasabb pontjától lefelé, tehát a Teremtőtől mind távolabb haladva megkezdte kiépíteni a maga birodalmát, arra gondolva: ha maga is megteremti a maga birodalmának Rendjét és Törvényeit, már hasonlatossá lesz a Teremtőhöz, s ha munkába tudja állítani csatlósait és követőit, s azok már szándékoltan csakis az ellentétes irányú energia megfogalmazásával fognak törődeni; mégiscsak sikerül nagyobb energia-mennyiségre szert tennie, mint amennyivel a Teremtő bír: s akkor ellene fordul csatlósaival, s elárasztja a Fent Világát a maga ellentétes irányú energiájával, hogy átvegye a Teremtettség fölötti hatalmat. Mert akkor, amiként kezdettől: ez volt a terve, és ez volt a vágya. Ő, mint Duál-egységében megmaradt ÉN egy bizonyos fokig, és egy bizonyos formában tudatában maradt a Fent létezésének csak úgy, amiként a Fent Törvényeinek, s mert hogy ismerte azokat: kétannyi dühvel fordult az Atya felé, s kétannyi erővel igyekezett, hogy mielőbb fölébe kerekedjen az Atyának. Megfogalmazta, majd a maga gondolatenergia-lényeivel be is népesítette a maga birodalmait, s azok segítségével igyekezett a mélység legalsó szintjeire hullott, s már szellemi energiájuktól úgyszólván teljességgel megfosztott Én-részeket rákényszeríteni arra, hogy az ő számára termeljenek gondolat-energiát. Egy ideig birtokolta is az elgyengült Én-részek által megtermelt gondolat-energiák összességét, akként, hogy csatlósai és „teremtményei” (a démonok, s az általatok ördögöknek nevezett anti-energia lények, valamint a Fent Valóságának szintjein mellészegődött csatlósai) segítségével minden csepp energiát igyekezett magához vonzani: már amit nem kellett az Én-részek rendelkezésében hagynia, hogy azok puszta létüket megőrizhessék általa. Az Én-részek egy idő múltán mind kevesebb és kevesebb energiát voltak képesek előállítani: ezeket Satana erős negatív-energia sugarakkal érintette meg, iszonyatos kínokat okozva azoknak. Vagyis, már nem csak kérte, nem csak elvárta, de követelte is az energiát, mind többet és többet, megfosztva a rabsága alá került Én-részeket szabad önrendelkezési joguktól: vagyis szabad akaratuktól, már a saját akaratát kényszerítve rájuk. Vagyis az utolsó Tökéletes Isteni Szikrát akarta (nem elorozni, mert arra ő is képtelen lett volna, s ezt tudta is!) elnyomni bennük, amelyet egykor maga a Teremtő oltott beléjük… És ez volt az a mélységnek az a pontja, ahol a Kegyelem egy újabb, most a korábbinál is parányibb és lágyabb Sugara szökött a Mélységben megrekedt Én-részek felé, hogy azok megérezhessék a Fent Világának édességét, annak Tiszta és Szabad, és Felszabadító Erejét. A mélység fogságában szenvedő Én-részek többsége képes volt meglátni a Fényt, és képes volt megérezni a szabad akarat iránti vágyakozást: s már ez a képesség is egy árnyalattal feljebb emelte őket. A legalsó szféra leg-alsó dimenziójából; tehát az első szféra első dimenziójából, annak gondolat-energiai szinten megfogalmazott szintjéről emelkedhettek egy árnyalatnyival feljebb, méghozzá arra a pontra, amely lényegét tekintve nem volt más, mint ugyan annak a gondolat-energia szintnek a fizikai szintű megfelelője. Az Én-rész felemelkedett arra a szintre, ahol a benne felébredt vágyakozás gondolati energiája révén már képessé vált a legelemibb fizikai test megfogalmazására. Ez a fizikai „test” az ásványokat alkotó elem volt, amely hosszú időn át csak mint nyomelem létezett a Kozmoszban, majd egy-egy korábbi gondolat-energiából megfogalmazódott, s a Kegyelmi szálak fogságába került gondolatenergia-tömb felszínére tapadt. Ezek a nyomelemek aztán a fizika törvényei szerint magukhoz hasonlatos nyomelemekkel egyesülve kristályokká, majd nagyobb ásványi tömböcskékké lettek. Kövek és föld14
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet rögök, később víz-cseppek formáit vették magukra, majd az elemi anyag felbomlásakor a Szellemi Énrészek felemelkedtek a hatodik szférába, önnön fölöttes ÉN-eikhez, hogy átadják azoknak mindazt az információt, amelyet megszereztek. *************************************************** Tehát megkezdték a Fent világába való visszatérést, annak végtelen hosszúságú folyamatát, úgy, akként szerezve vissza egykor volt Bölcsességi elemeiket, amiként ellökték azokat maguktól. Ennek legelső és legalsó szintje a fizikai sík felépítése, s annak mind mélyebb, és mind teljesebb megismerése volt, amiként az még ma is, hisz a fizikai lény még messze: nagyon messze van attól a szinttől, hogy azt mondhassa: ismeri a fizikai sík mindahány Törvényét és Törvényszerűségét, s élni is tud azokkal, azok által. S még csak nem is a fizikai világ megismerése a legmagasabb rendű Cél: de a Teremtő Akaratának, a Teremtő Elv Törvényeinek kikutatása, megtalálása és megértése a fizikai sík Törvényein keresztül. S ha a fizikai sík elemeibe zárt Teremtő Bölcsesség-elemeket már megismerte az Elme (s az Elmén keresztül természetesen a felsőbbrendű ÉN); megismeri mindazon Törvényekben azok Legmagasabb rendű Szellemi megfelelőjét is: vagyis megismeri a TEREMTŐT. *************************************************** Ennyit a legtávolibb Múlt történéseiről. S most ugorjunk egy nagyot, s térjünk át arra, ami most a legfontosabb számotokra: azok számára, akik a dimenzió-ugrás előtti Kor szülöttei, annak Úton járói vagytok… *************************************************** Az első és legfontosabb tehát: megismerni és teljességében kibontani a fizikai sík (szellemi értelemben vett) Törvényeit és Törvényszerűségeit, hogy megtapasztalhassátok a kísértések mindegyikének mindahány fázisát, hogy már felismerve: képesek legyetek elvetni azokat magatoktól, vagyis; hogy ellene tudjatok állni a kísértéseknek. Ezek legdurvább elemei már beépültek mindannyiótok Szellemi Tudatába, vagyis magasabb rendű ÉN-eitek tudattárába. Az ölés, a lopás stb: minden ÉN-ben már ott rezeg, mint Felismerés, az ölés és a megöletés, a tett elkövetésével járó (fizikai síkon esett) büntetés, de már a fel nem fedezett cselekedet szellemi-lelki fájdalmának megtapasztalásán is túljutottatok mindahányan. No nem mondom, hogy ez mindannyiótok számára elégséges volt ahhoz, hogy e megtapasztalások ereje mindenkor felül tudja írni az ellentéttől érkező, s a test-tudatban megfogalmazódó késztetéseket, hiszen ha ekként volna, már sem gyilkosságok, sem háborúk, sem a köröttetek élő lélek-lények lemészárlása nem eshetne meg: hogy a lopás, s az Élet elleni bűnöknél mindenkor kisebb rendű bűnökről és vétkekről (amelyekről a Tízparancsolat is szól) ne is beszéljek. Sok olyan van, amelyet újra és újra visszakap, mint feladatot az Én-rész, s csak ha már minden körülménytől függetlenül, vagyis tökéletes biztonsággal képes azt már mint gondolat-csírát is távol tartani az Én-rész a tudatosodás fokától, tehát azok gondolattá, fantázia-képpé válásától is: mondhatja azt az ÉN, hogy azt a Törvényt már valóban és végérvényesen képes volt beépíteni Tudattárába, s képes élni is ama Felismerés erejével. Ám még ez a nagyon is alacsony szint is messze áll tőletek (a legtöbbetektől), hisz ha mással nem is: a tett gondolatával mind foglalkoztok életetek egyik vagy másik szakaszában. Olykor a körülmények kényszerítenek benneteket a tett elkövetésére, s még ez is azt jelzi, hogy szellemi energiátok még gyenge, mert ha nem akként volna, már nem is állhatnának elétek olyas történések, amelyek még rá tudnak kényszeríteni az Élet bármilyen szintű formában való megszüntetésére. Ez ugyan még egy nagyon is távoli pont követelménye lesz, de egy percen valóban képesek lesztek arra, hogy a kártékony rovarokat is távol tartsátok magatoktól, később pedig már arra is, hogy azok megfogalmazódását is megakadályozzátok. De amiként mondtam: ez egy nagyon is távoli pont követelménye, ha vannak is már jelei annak; egy pontján a Fejlődésnek erre is képessé lesztek. Azok azonban még csak jelek: nem a képesség valós kibontásának (vagy kibonthatásának) bizonyítékai, s nem is lehetnének azok a ti szférikus és dimenzionális szinteteken! Hosszú Utat kell még megtennetek addig, míg ez a Valóság szintjére emeltetik, s igen sok Bölcsességelemet kell még magatokba zárnotok. 15
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet Egy igen egyszerű földi példával tudom ezt érthetővé tenni: te sem tudtál még verset írni: de már tíz évesen verset írtál! Ekként vetítette előre Sorsod és Utad a maga árnyékát, mint a távoli Holnapok hírnöke. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy attól a pillanattól valóban képes is lettél volna költővé vagy íróvá lenni! Sőt, ha már akkor kiég benned a Láng, amikor az általad (esetleg) megírt versek még nem hordozhatták magukban a későbbi esztendők tudat és Szellem-formáló megtapasztalásainak erejét; verseid nem lehettek volna mélyek és tartalmasak, s te magad is megmaradtál volna a verselgetők szintjén, amelyekből oly sok van. Ezek egy része tudna mit mondani, mert élete hozott elé bőséggel megtapasztalást: de nincs meg hozzá benne csak a lelkesedés, ami a Költészethez hogy úgy mondjam: kevés. Mások el tudnák mondani amit akarnak, ha volna egyáltalán mit mondaniuk. Ezt nem lehet tanulni: ha hiányzik a tapasztalás, a mindent-látás, és hiányzik a fogalmazókészség, a versíró az életben nem válik igazán Költővé! Valóban vannak köztetek (már hogy Föld-lakók közt) is olyanok, akik képesek lehetnek a gondolatenergia révén gyógyítani. De ha valakinek egyszer sikerül valakiből (akár önmagából is) „kiimádkoznia” egy-egy betegséget: még nem lett gyógyító, de már egy távoli Holnap előrevetítette a maga árnyékát, vagyis jelzést kaptatok; mely irány az, amerre az emberiség, pontosabban az emberszellemek csoportja haladni fog. De amiként mondtam: ez még, amiként a többi, ehhez hasonlatos jelenség is a távoli Holnapok (s a tiéteknél jó néhány dimenzióval magasabb Szellemi sík!) Valóságelemei közé tartozik. Akik a dimenzióváltás során a negyedik szférába emelkednek, még mindig kicsinyek lesznek a Szellem Erejének oly fokára lépni, s azt oly szinten uralni, hogy képessé váljanak a betegségek csakis gondolati úton való gyógyítására, vagy azok távoltartására. S még az sem biztos, hogy akik ma az Erő egy részét képesek a gyógyítás céljára használni: mindenre képesek használni az Erőt! Sőt: igen gyakori, hogy minden szellemi energiát, amelyet azon Útjuk során bírhatnak, csakis arra az egy feladatra képesek koncentrálni, ám egyebekben lényegesen alul maradnak embertársaik többségével szemben. Az Erő valós birtoklása azt jelenti: az Én-rész a tudat teljességére képes egyaránt kiárasztani az Erőt, s a tudat mindenben képes magasabb szintű teljesítményre. Ez azonban amint mondtam: igen távoli szint, s néktek most (és most főképpen!) a legfontosabb ismeret megszerzésére kell összpontosítsátok minden szellemi erőtöket! S az nem biztos, hogy épp a gyógyítás, vagy a kórokozók távoltartása! Főképp, amíg a Föld szinte egészén a legsúlyosabb betegség: a Szeretetlenség dühöng, több kárt okozva valós, tehát Szellemi ÉN-eitek és lélek-elemeitek „testében”, mint akár a leggyilkosabb, s a leggyorsabban terjedő járvány fizikai testeitekben. Én ez utóbbira hívnám fel inkább a figyelmeteket, s arra kérlek mindannyiótokat: a Szeretet energiájának mindinkább való gyarapítására, tehát érzelmi, értelmi úton való megfogalmazására, s a megfogalmazott Szeretet-energia mindinkább való, immáron globális szintű kiárasztására igyekezzetek felhasználni minden csepp rendelkezéstekre álló Szellemi energiát, hogy mind több ember-szellem, (és persze mind több Lélek-lény) fürödhessen meg amaz áradatban. Csak ekként lehetnek képesek töltődni azáltal, s csak ekként lehetnek képesek a maguk szívére és tudatára tapadt szeretetlenség-sarat (legalább részben) lemosni, hogy attól kezdve maguk is megpróbálhassák (hogy legalább megpróbálhassák!) továbbsugározni a reájuk hulló Szeretetsugarakat, s hogy megpróbálhassák azt maguk is megfogalmazni önmagukban, s kiárasztani (legalább) a mellettük-köröttük élők felé: már feltételek, és persze félelem nélkül! S most lépjünk tovább, hisz sok még, amit el akarok mondani tenéktek. Ahhoz tehát, hogy ellene tudjatok mondani mindenkor az elétek álló kísértéseknek, meg kellett szerezzétek a negatív megtapasztalásokat; amiként nagy részét már meg is szereztétek; vagyis, már képessé váltatok egy bizonyos szintig azokban megtapasztalni, és önvalótokba építeni azon Törvények Isteni Erejét. Ám amiként mondtam, meg is kell erősödnötök e felismerésekben: ezért is állnak elétek mind nagyobb és nagyobb akadályok és/vagy kísértések! Hogy megerősödhessék bennetek a megismert Isteni Bölcsesség-elem, s hogy vizsgát is tehessetek abból, amit felismertetek és befogadtatok. A Tanítás két formában történik: vagy akként, hogy a késztetések megélése elé már eleve gátakat ír az ÉN az Én-rész számára írott Élet-filmbe, vagy ellenkezőleg: elé tárja mindazt, amit a késztetések révén a tudat a leginkább hajlamos lesz követni, s akkor az Én-rész meg kell tudja adni az Erőt a tudatnak, hogy az elébe állott csábításoknak ellentmondva: a tudottan Tiszta Út felé haladjon, segítve és emelve ezzel önnön felsőbbrendű ÉN-jét is. Ez utóbbi talán nehezebbnek látszik, pedig nem az! Sokkal nehezebb úgy 16
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet lemondani valaminek a kívánásáról, ha a körülmények végett kell lemondanotok arról, s nem önként, szabad elhatározásból teszitek ugyanazt! Ha mint örök vesztes kell lássátok: másnak milyen könnyen sikerül az, ami után ti magatok oly hiába vágytok, ha úgy érzitek: benneteket épp úgy (vagy még inkább) megilletne az a (politikai, vagy üzleti, vagy művészi stb) siker, vagy jólét és kényelem, vagy egészség, stb. amit mások élvezhetnek, s amit mások (szerintetek legalábbis) még csak meg sem képesek igazán becsülni; sokkal inkább megszenveditek, mintha még azon sikerek (előnyök) vágyát is el tudjátok magatoktól vetni, hogy egy másik, számotokra fontosabb (vagy elérhetőbb) célt tűzzetek ki magatok elé. Az előbbi esetben ugyanis visszalép a tudat a kezdeti pontra, vagyis a bukás első gondolatához: majd én megmutatnám, mire vagyok képes, csak volna rá alkalmam… (Nemde: ez indította útjára Satanát is, s azokat is mind, akik követték…?!) ************************************************** Ki-ki azokat a feladatokat vitte most magával, amelyekben a legerősebbek negatív késztetései, hogy megtanuljon a késztetések fölé kerekedni. A hirtelen haragút fokozottabb stressz-hatások érik, a türelmetlen elé újra és újra gátak gördülnek, a könnyű életre vágyó élete teli van harcokkal, szenvedéssel és a szegénység árnya fenyegeti (esetleg szegénységben, vagy épp nyomorban is él): tehát megfogalmaztátok magatoknak mindama körülményeket, amelyek igazán harccá teszik harcaitokat: és győznötök kell, mert ez az Utatok már vizsga is egyben: és több vizsgaalkalom nem lesz a dimenzióváltás bekövetkezte előtt! *************************************************** Amiként tudjátok: ahogy az egyes embereknek, úgy minden egyes népnek és nemzetnek is megvan a maga szerepe, a maga Sorsa, annak minden egyes törvényével. Amiként az egyén, akként egy-egy nemzet is megfogalmazta magának a maga Történelmét: s ezzel egyidejűleg a maga további, vagyis karmikus kötelmeit, amelyeket be kell töltsön. Hogy mely népnek minő karmikus kötései vannak, vagy hogy mily feladatot kell bevégezzen, hogy a Globális EGY-ségben reá háruló szerepet betöltse; nos, erre a későbbiek során térek rá. Itt és most csak azért jelzem e kérdés-csoport létét, mert sokakat foglalkoztat közületek a saját népetek, vagyis a magyar nép feladata, szerepe a Föld útjának további részében. Ennél azonban nagyságrendekkel fontosabb a magatok egyéni feladatait ismernetek: méghozzá azokat a feladatokat, amelyek mindannyiótokra egyaránt érvényesek: minden egyes, a Visszafelé vezető Úton a ti szinteteken álló Szellem-lényre egyaránt, ha előrébb és feljebb kívántok lépni az Örök EGY-ség, a TEREMTŐVEL VALÓ EGYSÉG ÚTJÁN: úgy, azon az Úton, és azon a módon lépve, amiként azt Krisztus tanította néktek… – és mindeneknek… **
***
***
***
***
***
***
***
***
**
Azzal kezdeném: a Bölcsességet; mármint a ti kicsiny, földi szintű bölcsességeiteket, annak teljességét meg lehet tanulni: de a Lélek teljességét meg kell „szülnötök”, fokról-fokra ki kell égetnetek magatokban! Ezt jelenti lényegében a Tűznek Keresztsége, amely nélkül a Lélek Keresztségét sem mondhatjátok a magatokénak! A Fent világának lakói ugyanazt a folyamatot kell megéljék: de Ők, mint bűntől tisztának maradott Szellem-lények nem szenvedések árán kell kibontsák magukban a Teremtő Bölcsesség-elemeit; hisz az Örök Teremtő Oltalma alatt építik fel magukban a Lélek teljességét, annak erejét, amely maga a Valódi Bölcsesség, s a Legtisztább Szeretet elemeiből áll. Az EGY-ségből kihullott Szellemek a maguk kínján kell megérleljék… – ugyanazt, ők is fokról lépve fokra, de ők egy sokkal mélyebb pontról elindulva, míg a kezdeti állapotot, tehát az elfordulás s a mélybehullás pillanatában betöltött, vagy inkább a Teremtő Kegyelme által megtarthatott Szellemi állapotukat elérik: azt a Szellemi állapotot, amelyen le kellett fedje őket a Kegyelem a maya hétszer hét fátylával. Amint azon lépcsőfokot elérték, ismét az ellentétes irányú gondolat megfogalmazódásakor betöltött szintre emeltetnek, mert hisz a Bébi-szellemek szintjétől odáig vezető Út Bölcsesség-elemeit korábban már kibontották magukban: az beleíródott egykor a Szellem tudattárába, így annak erejével már bírhatnak visszatérésük pillanatától. Akkortól, amikor a Lent hatodik 17
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet szférájában ismét egyesülő Én-felek a duál-egységbe emelkedve visszavonatnak a Szellem teljességébe, mint hibásan kibocsájtott Szellemi energia-termékek: azaz gondolat-elemek, s a Szellem, már ismét EGY tökéletes Istenelemmé válva teljességében felébred a Teremtő Igazságában: a Tökéletes EGY-ség állapotában. Akkor az Isteni Bölcsesség Elve szerint a megszerzett megtapasztalásaik azon társaik mellé emelik őket, akik mellett Útjukat megkezdték a Végtelenben, tehát azok mellé, akik mindvégig megmaradtak az EGY-ségben. A mélységbe hullottak korábbi (tehát a mélységben megtett) emlékei lefedődnek, hogy azok már csak a Mennyei Tudattárban, tehát az Ős-bölcsességű Teremtő Szellemben rezegjenek tovább, mint konkrét emlékképek: de úgy, akként is, hogy ama Megtapasztalások energiája beleíródjék minden egyes Szellem-lénybe; azokba is, akik még csak eztán lépnek színre a Teremtettség egészében! Vannak, akik e szavak olvastán úgy vélik: ez nem igazságos: pedig az, nagyon is hogy az! Az EGYségben megmaradott Szellem-lények ugyanis fejlettségük egy pontján, tehát amikor már az Isteni Bölcsesség egy bizonyos szintjét elérték, tökéletes rálátással bírhatnak a Lent világaira; és mindben fellángol akkor a Szeretet lent szenvedő Testvéreik iránt. Kérlelni kezdik a Teremtőt: emelje ki azokat a mélységből. Kérlelik, mert bár látják, és értik is: nem élik, mert hisz nincs tapasztalati emlékük a bűn által megfogalmazódott Karma Törvényéről. Ezen Szellem-lényeket aztán az Atya egy „majdnem út” keretén belül egy-egy olyan „Mélység-szimulátorba” (sajnos: nem találok rá jobb kifejezést!) helyezi, tehát olyan álszituációk közé engedi (természetesen csak gondolati-képeik útra engedése révén), ahol egy-egy történés-sorozaton belül képet alkothatnak maguknak a bűnről, és annak karmikus oldásáról is, hogy tudvalevő legyen számukra a Karma betöltésének oka és szükséges volta. Ekként részeseivé lehetnek maguk is a „lent” megtapasztalásainak, de csak akként, amiként ti magatok lényegültök bele egyik vagy másik álmotokba: lényegében a legtragikusabb álomból is sértetlenül emelkedtek ki, bár annak emléke beleíródik tudatotokba. Aztán az emlékképek, vagyis az álom nyomában maradó kellemetlen érzés is elmerül az agy tudatalatti tartományában, s már csak akkor bukkan fel ismét, ha az álomhoz hasonló helyzet áll elétek. Ekként van ez az EGY-ségben maradott Szellem-lények tudatában, s ekként lesz a visszaemelkedett Szellem tudatában is: de ekként íródik bele minden, majd még csak eztán a Lét szintjére emeltetendő Szellem-lény tudatába is, méghozzá mindjárt a kezdeti, tehát az Embrió-szellemi stádiumban. Ezen emlék-energiák aztán mindahányszor felbukkannak, ha a Szellem megismételni készülne elei bukássorozatát. S ha már az emlék-energia gyengének, vagyis a Szellem-lény által átléphetőnek bizonyul, a Teremtő elébe tárja az Akasa-lemezeken rögzült emlékeket, hogy a lázadni kívánó Szellem számára tudottá és értetté is váljon: hová, merre vezet a másféle; a semmibe vezető Út, amely a Mindennel ellentétes. **
***
***
***
***
***
***
***
***
**
Azt mondottam az imént: az EGY-ség legalsó szintjén Ébredő Szellemek visszaemeltetnek korábban elhagyott (ellökött) szintjeikre, s még feljebb, olyan mértékig, amilyen szinten képessé váltak az Ősbölcsesség elemeinek megértésére, elfogadására, és azok gyakorlatbani megvalósítására. Ez így is van. Addig viszont hosszú: még nagyon is hosszú Út áll előttetek! Annál is inkább, mert nemcsak hogy a Teremtővel: még önmagatokkal sem vagytok képesek Egy-ségre lépni! Hogy mit értek ez alatt? Azt, kedveseim, hogy egyelőre még tudati és lelki és Szellemi Én-eitek közt sincs nem hogy egység, vagy harmónia: még egy jól - rosszul megfogalmazott kompromisszum sem, annál is inkább, mert még csak nem is ismeritek önmagatokat! Nem, bár ezt megint csak kevesen vagytok képesek elismerni. Pedig így van: és így van gyakorta még azoknál is, akik a legkülönfélébb „önismereti tanfolyamo-kon” vesznek részt. Sőt… Önvizsgálatot (vagyis teljes és alapos tudati és lelkiismeretvizsgálatot) ugyanis csak önmagatokkal, és persze Istennel „négyszemközt” maradva végezhettek el tökéletesen! Ugyanis csak önmagatok és Isten az, aki előtt nemcsak hogy nem akartok: nem is tudnátok nem őszinték lenni, hisz Szellemi Én-részetek, tudatotok és Lélek-elemeitek épp oly tisztán látják mindazt, ami bennetek van, és ami ti vagytok, miként maga a Teremtő, és Krisztus látják azokat. S ŐK ezen felül és ezen túlmenőleg nem csak azt látják: mi, hanem azt is: mi miért, és miként van bennetek, s annak milyen kihatásai lesznek, vagy lehetnek holnapi testi - lelki és Szellemi Én-jeitekre 18
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet nézve, de látják a bennetek lévő tulajdonságokat akként is, amiként azok a környezetetek jelenjére és jövőjére hatni fognak. Önmagatokkal szemben, és főként a Teremtővel és Krisztussal szemben tehát nemcsak hogy nem érdemes, de nem is szabad őszintétlennek lennetek! Nem mondom, hogy nem lehet, mert a szabad akarat arra is módot ad, hogy egyes dolgokat megpróbáljatok elrejteni akár még a Mindenható elől is, amiként azt oly gyakran meg is próbálják, s nem is kevesen, vélve: amit nem mondok ki, nem gondolok végig, tehát mindenképp igyekszem véka alá rejteni, akkor az már nincs is, nem létezővé válik. Ugyanez a helyzet akkor is, ha nem a magatok szintjének, tehát nem valós testtudati - lelki és szellemi milyenségteknek megfelelő követelményeket akartok magatokra kényszeríteni. Ideig - óráig ez persze sikerül is, az esetek többségében legalábbis (olykor egy-egy egész Életet le lehet élni ezzel a magatokra húzott álarccal!) ám a tetszetős, és nagy fáradtsággal megformált maszk alól előbb - utóbb mindenképp ki kell bújnia valós arcotoknak: s ha korábban nem is, de egy ezt követő Úton meg kell éljétek, tehát ki kell bontsátok, meg kell ismerjétek és ki kell égessétek magatokból mindazt, amit most amaz álarc alá kényszerítettetek, mert egyetlen negatív elem sem maradhat meg valós ÉN-etekben, s ekként Szellemeitekben sem! Nem azokra az igencsak embertelen késztetésekre gondolok, amelyek eleitek korában (vagyis a magatok távoli múltjaiban) meg volt bennetek, s mint atavisztikus szellemi elem: olykor még ma is fel-fel villanhat egyiktek-másiktok tudatának mezején! Azokat már Múlt útjaitok során a megtapasztalás szintjére emeltétek: ha nem ekként volna, ma nem lehetnétek ott, ahol vagytok, s ahol (amely szférikus és dimenzionális síkon) többségében már azért ölthet testet egy-egy Szellemi Én-rész, hogy az egyszer már megismert, s időnként esetleg ismét feltámadó késztetést már a maga teljességében, tehát már gondolati formájában is el tudja magától vetni. A negyedik szférába emelkedő Szellemben ugyanis már maga a gondolat sem fogalmazódhat meg: nem csak mint késztetés, de mint a tett elkövetésének esetleges lehetősége sem! *************************************************** Mit értek azon szavak alatt, s mit kell(ene) értsetek alattuk nektek magatoknak: Egy-ségre emelkedni önmagatokkal? Elsősorban tudati, aztán lelki, majd szellemi „milyenségeitek”: tehát adottságaitok (képességeitek), lehetőségeitek és korlátaitok megismerését. E három egysége adja meg ugyanis a teljes Önismeretet, amely nélkül nem léphettek tovább. Hogy hová kellene még továbblépjetek, ha már az Önismeret birtokosaivá lettetek? Nos: ha az első lépcsőfokot kibontottam, arra (azokra) is rátérek… **
***
***
***
***
***
***
***
***
**
Sokan idegenkednek attól, hogy bármiféle önvizsgálatba kezdjenek. Azt mondják: ismerik magukat, tudják kik ők, és mit, s miért akarnak az Élettől, amiként tudják azt is: mit és mennyit, s főként: hogyan érhetik el azt, amit akarnak. Pedig már gondolatuk első része is hibás! Annál is inkább, mert a testi ént teljességgel beazonosítják — önmagukkal, ami épp oly helytelen, mintha a kocsimotor egyik hengere, vagy a karburátor akarná azt mondani: ő a kocsi. Az ember, amiként tudjátok; csak részben az, ami a látható tartományban abból megnyilvánul. Test, Lélek és Szellem: a két utóbbi szemnek nem látható elem lényegét tekintve fontosabb, mint a szemmel látható első elem, amely nélkül ugyan a másik kettő sem mondhatná magáról, hogy ember, de amely a két utóbbi nélkül még csak nem is létezhetne, mert a Lélek-szál segítségével aláereszkedő Szellemi Én-rész nélkül még csak meg sem foganhatna, hogy mint test: a valótlan valóság szintjén megnyilvánuljon. Ha viszont az ember nevű lény hármas egységű (s lényegében ebben is az Isteni Hármas EGY-ség tükröződik vissza!); csak az mondhatja el magáról: bír a teljes és tökéletes önismerettel, aki énjének mindhárom elemét ismeri. És az önismeretnek akkor még csak az első fokáig jutottatok, ha meg tudjátok fogalmazni: mi lakik testi, lelki avagy Szellemi Én-elemeitekben. Márpedig amiként mindent; ezt is az első lépéssel kell kezdeni. Ez az első lépés azonban minden ember esetében más és más, mert minden ember más és más: nem lehet egy általános sémát felállítani, még kevésbé lehet erre bárkit rákényszeríteni. Tehát az igazi önismeretet nem egy tanfolyamon fogjátok elsajátítani: annak kiben - kiben egyénileg kell megérnie! Ehhez maximum néhány kapaszkodót nyújthat egy másik ember, hisz senki sem lényegülhet 19
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet bele teljességében a mellette álló emberbe: még akkor sem, ha egy azzal „éjjele és nappala”: tehát ha szíve szerint és értelme szerint megválasztott Társa, aki jóban és rosszban együtt van vele, vagy szívéről szakadt gyermeke, akinek (úgy érzi) még kimondatlan gondolatát is ismeri. Az érzéseit és gondolatait ugyanis egy bizonyos szinten, s egy bizonyos fokig valóban megismerheti: de nem érezhet, és nem is gondolkodhat helyette! s amiként az ember fizikai teste: akként érzés, - és gondolatvilága is folyamatos változásban van, hisz a körötte lévő Világ, így a Világból érkező hatások is folyamatosan változnak, s mint mindent: az érzés, és gondolatvilágot is érzékenyen érinti minden változás. Sőt: azt érinti csak igazán, hisz a tudat a test legképlékenyebb, legtágulékonyabb eleme, épp úgy, amiként a szív, s a lélek a legérzékenyebb, s egyben a legsérülékenyebb is, hisz amiként azt (sajnos!) oly gyakran tapasztaljátok: a test sérüléseivel ellentétben a Lélek sérülései nem, vagy csak igen lassan gyógyulnak: s még a legtökéletesebben meggyógyult lelki sérülés sem múlik el örökre, s nyomtalanul. Amit tehát az alábbiakban leíratok munkatársammal, nem egy kötelező érvényű: de tán mindenkinek hasznos útmutatás kíván lenni arra nézve: Hogyan, miként ismerhetitek meg magatokat? Hogyan ismerhetitek meg azt az Élet-programot, amelyet be kell töltsetek, meg kell valósítanotok? Azt hiszem, ez esetben tényleg nem árt szinte „Ádámig - Éváig” visszamenni. De csak az kezdjen bele, aki képes rá, hogy teljesen őszintén válaszoljon… – legalább önmagának! Annál is inkább, mert aki a nemzet valós (nem politikai!!) feladatára és szerepére kíváncsi, annak először önnön szerepét, vállalt feladatát kell megismernie és (amennyire tőle telik) betöltenie. Ugyanis ha az egyén nem tölti be a reábízott, vagy a magára vállalt szerepet (s ez alatt ismételten nem a politikai, nem a társadalmi: lelki szellemi „szerepről” van szó!!); a nagyobb ember-csoport, vagyis a nép, a társadalom sem töltheti be a maga (szintén Szellemi szintű!) szerepét. Azt, amely hosszú távon, s egy magasabb szempont figyelembevételével már Globális; s ezen túlmenően Kozmikus szintű érdeket érint. Azt a feladatot, amely nélkül nem létezik, mert nem létezhet Visszatérés! ** *** *** *** *** *** *** *** *** ** Azt kell először is megvizsgálni: mely történésnek mi volt, vagy mi lehetett a szerepe életetekben. Kik, milyen emberek voltak a szüleitek, s vajon miért épp azokhoz kellett megérkezzetek, s nem más szülőpárhoz? Milyen nyomokat hagyott bennetek a gyermekkorotok? Milyennek láttátok őket akkor: s miért olyannak, amilyennek? Melyek voltak a legnagyobb erényeik? Mit láttatok hibának bennük? Mi volt erényeik és hibáik szerepe a ti Utatok során? Utólag visszapillantva: mely tulajdonságuk volt az, amely gondolkodásotokat, életpályátokat, ízléseteket leginkább befolyásolta, s a jelenlegi irányba terelte? Azonosultatok-e a jó, vagy kevésbé jó tulajdonságaikkal? Elvetettétek-e azokat szinte gondolkodás nélkül, elhatározva: ezt és ezt sohasem teszem meg? Betartottátok-e e fogadalmatokat? S ha igen: vajon csak a körülmények erre való alkalmassága miatt; vagy épp a szüleitek helyzetével azonos körülmények ellenére is? Sikerült-e az általuk (szerintetek) hibásan vett akadályokat mindenkor kikerülni, vagy legyőzni? Vagy az akadályok benneteket is maguk alá gyűrtek? S ha azokon az akadályokon sikerrel keresztül jutottatok: volt-e olyan akadály, amelyet épp úgy nem voltatok képesek legyőzni, mint szüleitek a maguk Útjának akadályait? Gondoltatok-e haraggal szüleitekre gyengeségük végett? S ha ti gyengéknek bizonyultatok: gondoltatok-e önmagatokra is akként? S ha haraggal gondoltatok rájuk: vajon mérlegeltétek-e azt: mi volt az oka egyik vagy másik hibájuknak? Mit hoztak magukkal, mit láttak esetleg ők maguk a saját szüleiktől, vagy közvetlenebb környezetükben? Tehát hogy miért lettek olyanok, amilyenek, s nem olyanok, amilyeneknek ti szerettétek volna ismerni - tudni - látni őket? Gyengének, vagy erősnek éreztétek-e őket? S ha gyengének: előnynek, vagy hátránynak éreztétek gyengeségüket? Megpróbáltátok-e megkeresni annak okát, annak magyarázatát: miért, mitől váltak erőssé, avagy gyengévé? S ha mindezeket megválaszoltátok magatoknak, érdemes elgondolkodnotok azon is: ők milyennek szerettek volna látni benneteket? S vajon milyennek látnak most, ha (akár még földi síkon, akár már Ideátról) rátok néznek? Ti beváltottátok-e a hozzátok fűzött reményeiket? Egyáltalán: milyen reményeik voltak veletek kapcsolatban? Hogyan tudjátok feldolgozni és feloldani magatokban mindazokat a (vélt, vagy valós) sérelmeket, amelyeket magatokban őriztek: ha őriztek még. **
***
***
***
***
*** 20
***
***
***
**
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet A második lépcsőfok: önmagatok megvizsgálása, ugyanilyen kimerítő alapossággal: – Mik a hibáim? Melyek az erényeim? Mely hatásokra (eseményekre, történésekre, képekre, szavakra stb.) hogyan reagálok? Mi ezen reakcióim tényleges oka? (Gyermekkori jó, vagy kellemetlen élmény, rossz beidegződés, megszokás, másokkal, vagy önmagammal szemben támasztott elvárás stb.) Jók-e, helyesek-e ezek a reakcióim? Ha igen: hogyan fejleszthetem azokat, hogy az élet minden területén hassanak tudatomban? Ha nem, miért nem? Min kell változtatnom, hogy helyesen reagáljak az elébem álló történésekre? Hogyan, mely szinten kell azokon változtatnom (érzelmi - gondolati: a félelem feloldása a Krisztusi Szeretetben. Önfegyelem gyakorlása, vagy az önbizalom növelése stb.) Mit várok el a köröttem élőktől? Mit várhatok el a köröttem élőktől? Mit fogadok el (vagy akár követelek meg, vagy harcolok ki!) a köröttem élőktől, mint személyemnek „járó” segítséget, megbecsülést, tiszteletet, szeretetet, gondoskodást (stb.)? Mi, és mennyi az, amit elvárok önmagamtól? Mi, és mennyi az, amennyit el kellene várjak magamtól? Mit adok a köröttem élőknek? Mennyi szeretetet, tiszteletet, gondoskodást, segítséget? Tudom-e ezeket mindenkinek egyaránt adni, vagy csak meghatározott személyeknek? Minek alapján választom ki: kifelé irányítom inkább ezeket az érzéseket, vagy az érzések-szülte szavakat, gondolatokat, cselekedeteket? Tudom-e önmagam, vagy a hozzám közel állók (rokonok, barátok stb.) érdekei elé helyezni az idegenek érdekeit, ha azok valóban rászorulnak a segítségemre? El tudom-e fogadtatni döntésemet azokkal, akik ekként a háttérbe kell szoruljanak (nem szívemben, de cselekedeteimben, a gondoskodásban, a segítségben, az odafigyelésben stb.) Felismerem-e egyáltalán: mely élethelyzetekben mi a legtisztább cselekvési forma? **
***
***
***
***
***
***
***
***
**
Ha földi tudatotok mindeme kérdéseire meg tudtatok (meg mertetek!) válaszolni magatoknak teljes őszinteséggel, egy fokkal feljebb kell lépjetek. A tudati válaszokat rá kell vetítsétek lelkeitek „lemezére”: s a tudati képek, és a lelki képek közti különbséget is meg kell tudjátok fogalmazni magatoknak. Azt tehát: mely válaszotok az, amelyet a Lélek erejére támaszkodva jobbá, tisztábbá (pozitívabbá) tehetnétek… - a köröttetek - mellettetek élők, vagy akár csak Utatok során mellétek - elétek kerülők érdekében! Nem a magatok földi szintű érdekében tehát: de a mások érdekében, amiként Krisztus is mások érdekében (értettetek!!) vette vállára a hatalmas Keresztet… S akkor ismét felmerül egy kérdés: – Le tudok-e mondani a saját érdekeimről, hogy mások érdekeit szolgáljam? Tudok-e annak örülni, ha mások Útját, s a mások lépteit segíthetem? Tudom-e mindenkor azt nyújtani kinek - kinek, amire valóban szüksége van? Meg tudom e látni: mi az, amire az előttem - mellettem álló Valós Én-jének van szüksége? Tudom-e azt adni néki amire a Valóság értelmében van szüksége, ahelyett, hogy a test igényeit akarnám mindenáron kielégíteni? Tudom-e egyáltalán: mikor kell nemet mondanom, hogy a test igényeivel szemben a Szellemi Én-rész, s ezáltal a Valós ÉN igényeit támogassam? Ez nagyon sok esetben szükséges volna: mert a mellettetek álló ugyan mindenkor annak örül, s azért dicsér benneteket, ha testi igényei szerint cselekszetek: de ez sokszor éppen hogy az ő Útjának rovására megy! Ez valóban igen nehéz feladat: lemondani a pillanatnyi dicsőségről, s még azt is elviselni, hogy a mellettetek álló tudatában esetleg harag kél ellenetek! Sok esetben azonban csak ez a rákényszerítettség mozdítja ki azt a tétlenség posványából, hogy végre elinduljon, s a maga Útjára lépve megkezdje az önmagáért vállalt harcot: s ez a harc úgy testi, mint lelki - szellemi szinten értendő! Mert van, hogy a tudat (tehát a földi személy) még évekkel később is dédelgeti magában az ellenetek táplált haragot: de a Szellemi Én-rész világosan látja; mekkora segítséget adtatok néki, amikor a test-tudat ellenében az Ő érdekeit támogattátok meg! Tudom: nem könnyű eldöntenetek: mikor kell az azonnal megadható segítséget megtagadni, hogy az ÉN távlati érdekeit szolgáljátok és segítsétek! De vannak olyan Élet-helyzetek, amikor számotokra is tökéletesen nyilván való: be fogja-e tudni tölteni a maga Élet-feladatát az, akinek segíteni akartok, ha valóban megkapja tőletek az általa várt - remélt segítséget? Vagy csak hátramozdítjátok, s megakadályozzátok abban, hogy a segítség-várás kényelmes megoldása helyett: végre valóban felvállalja, s megkezdje a saját Útját járni…? 21
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet Ez utóbbi igen gyakori hiba, amelynek megvan az a hátul-ütője, hogy amikor az Út végén a két, egymástól nagyon is különböző Tudat ismeretelemei a Szellemi Én-részben egyesülnek, minden kép, minden szó és minden cselekedet a helyére kerül, s felismeréssé érlelődik az Én-részben. S akkor már a test érdekeit szolgáló, ámde a Szellemi Én-rész (s így az ÉN) érdekeit, annak terveit hátráltató szavak és tettek lesznek hátrányossá, és megfordítva. Erre is utal az Írás ama része: a pokolba vezető Út jó szándékkal van kikövezve! Ne gondoljátok, hogy véletlen, hogy Isten maga sem teljesíti mindahány kérésteket! Ne gondoljátok, hogy „nem hallotta meg” fohászaitokat! De ha valamely kéréstek teljesítése Szellemeitek érdeke ellen volna: bizony, maga a Teremtő is figyelmen kívül kell hagyja azt, éspedig az irántatok való, végtelen Szeretetből: hogy a Valóság útjain léphessetek, s ne tévelyegjetek a körétek záródott lelki - szellemi sötétségben, a ti egyéni földi vágyaitokat előtérbe tolva! Ilyenkor persze lázadtok, legalábbis szomorkodtok, mert hogy Isten „nem figyel rátok”; holott Ő mindenkor egyként figyel minden egyes Gyermekére, hisz mérhetetlen Szeretettel szeret mindannyiunkat, legyünk bármely síkján a Végtelennek; hisz Benne, és Belőle, és Általa vagyunk mindannyian! Ha tehát valamit nem kaptok meg, ne a sérelmet (vagy a szomorúságot) morzsolgassátok elméitek mélyén, de azt igyekezzetek megvizsgálni: mi oka lehet, hogy kérésetek nem teljesülhetett? Sok esetben persze maga az Élet felel erre, olykor csak hosszú évtizedek múltán, s akkor rádöbbentek: mennyi szenvedést kellene viselnetek, vagy micsoda nehézségekkel kellene most szembenézzetek, ha akkor teljesíti Isten a ti kérésteket! Ez bizony, így igaz, Gyermekeim! Mert ne feledjétek: ti mindenkor csak az éppen járt Út egy kicsiny részét láthatjátok előre, s még azt is csak „tükör által, s homályosan”: míg a Teremtő minden egyes Utat a maga teljes és tökéletes formájában lát; s akként vezet benneteket szinte kézen fogva, amiként ti vezetitek a kicsiny gyermekeket, vagy a vakokat: meg ne botoljanak az elébük kerülő kövekben, s verembe ne essenek, csak mert kicsinységük óvatlanná teszi őket, vagy vakságuk végett nem láthatják: hol leselkedik rájuk veszély…) Meg kell kérdezzétek magatoktól: vajon a magam egyéni, földi tervei, vágyai és elképzelései bele illeszkednek-e önnön valós, tehát Szellemi ÉN-em magasabb szintű elképzeléseibe? Jó kérdés: honnan tudhatjátok meg: mely elképzeléstek az, amely ellenkezik Szellemetek magasabb rendű Céljaival. Mert szinte látom: mint fogalmazódik meg e kérdés szinte mindannyiótok tudatának mezején! Nos; ha igazán őszintén mertetek és tudtatok felelni - önmagatoknak a kezdeti lépésként felsorolt kérdésekre, már (nagyjából) kellő rálátással bírhattok arra az Élet-filmre, amelyet az ÉN tervei szerint be kell töltsetek, végig kell „játsszatok”, mint az ÉN földi szintű képviselői. Ha tudatában vagytok annak: milyen (valós) képességekkel, milyen vágyakkal, milyen lehetőségekkel bírtok, s ezek kibontásához milyen mértékben kaptatok segítséget, vagy milyen mértékben nyílik rá módotok, hogy a magatok erejére támaszkodva kibontsátok a bennetek élő késztetéseket és képességeket: többnyire Útjaitok valós irányát is láthatjátok. A Múlt képei ugyanis mindenkor előrevetítik a Holnapok során elétek álló Feladat halvány árnyékait, mintegy: jelezve, hová, merre fog vinni benneteket az a Sorsszekér, amelyet… - magatok ácsoltatok Ideát, megrakva aztán mindazon történésekkel és körülményekkel, amelyek leérvén: már a Titkok Titkaként húzódnak félre azok elől, akik nem képesek csak a Pillanat varázsában élni és lépni! De amelyek kitárulnak az igazán odafigyelő szemek előtt, hogy maguk is segítsenek; leemelni, s a földi Valóság szintjére állítani őket, hogy betöltötté és megismertté: vagyis kibontott és elfogadott Felismerésekké, Szellemi ÉN-jeitekbe építhető Bölcsesség-elemekké válhassanak mind. Aki azonban nem ismerte fel a korai évek során elébe álló jelekből: mely Út is az, amelyre lépnie kell, azt a későbbi évek vezetik rá. Sok esetben azért nehéz a valós életfeladatot megtalálni, mert több, egymással azonos szinten jelentkező késztetés is él bennetek: s ehhez gyakran azonos, vagy majdnem azonos szintű képességek társulnak. Ebben az esetben inkább a körülményekre és a lehetőségekre érdemes támaszkodni, de akként, hogy a másodrendűnek, tehát az inkább háttérben hagyott élethivatásnak is hagyni kell bizonyos „kiforrási esélyt”. Tehát az egyiket hivatásszerűen, a másikat kedvtelés szintjén érdemes felvállalni. Gyakori, hogy a két út kiegészíti egymást, s egyik a másika nélkül nem adja meg a tudatnak a teljesség érzetét; mert nem is adhatja meg, éspedig azért nem, mert az egyik feladat sok esetben valamely előző Út nem, vagy csak félig-meddig betöltött feladatára vezet vissza, megadva a késztetést a tudatnak: kiteljesíteni, s már egy magasabb fokon betölteni a hiányosnak maradt feladatot. 22
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet Főként érvényes ez a ti korszakotokra, amikor is gyakran érzitek úgy: egy-egy Élet alatt több Utat jártok be, s több élet-feladatot hajtotok végre. (Ez ekként is van, s ennek miértje is ismert előttetek, hisz már nem egyszer szóltam arról: egy eon végén, s egyben a dimenzióváltás korszakában járjátok útjaitokat.) **
***
***
***
***
***
***
***
***
**
Hatalmas visszajelzéseket kaphattok (és persze: kaptok is, csak merni, és akarni kell észrevenni azokat!), amikor a magatok Útját: tehát hivatásotokat (vállalt feladataitokat) keresitek. S akiktől e visszajelzések érkeznek, még csak nem is mindig a köröttetek élők közül kerülnek ki, hisz azok (lévén hogy nem ismerik a ti Életfilmjeiteket) olyan szerepekben akarnak titeket látni, amelyet ők elképzeltek számotokra. Sokkal inkább az odafigyelő idegenek, s az elébetek állított „véletlenek” vezethetnek rá benneteket a valóban néktek rendelt Útra; még akkor is, ha azok a „véletlen” esett történések némi fájdalommal járnak. Gyakori, hogy a téves útmegválasztásra a Sors egy-egy nagy, és fájdalmas kudarcélménnyel akarja felhívni a figyelmeteket, megadva rá az okot: váltani, vagyis megállni, megfordulni, és egy másik Úton lépni tovább. Ez a másik Út szerencsés esetben az, amelyet ti mint másodrendű életfeladatot könyveltetek el. De van, hogy egy számotokra teljességgel ismeretlen Út betöltésére késztet, s akkor vagy elfogadjátok a kihívást, vagy megtorpantok, és: 1; csökönyösen igyekeztek megmaradni azon az úton, amelyet megkezdtetek, s amely ugyan kudarcba fulladt, de mert a bennetek (földi tudatotokban) lévő késztetés afelé irányít benneteket, megkísérlitek tovább járni a már tudottan sehová sem vezető utat 2; teljességgel leblokkoltok, s megállva: inkább semmit sem tesztek. Őrizgetitek sebeiteket, ápolgatjátok a benneteket ért sérelmeket, s közben az Élet szép lassan elúszik mellettetek, anélkül, hogy egy jottányit is előrébb jutottatok volna a Vissza vezető Úton. Ez utóbbi estben pedig önnön Szellemi Énrészetek „támadásait” is el kell viseljétek: és el is viselitek, de többnyire már csak akként reagálva le a bennetek kélt lelkifurdalást is, mint ama sérelem-adta fájdalom részét, amelyet nem a ti dolgotok orvosolni, de mindig a másé: a családé, a környezeté, a Társadalomé… (sok, a hajléktalanság keserű igája alatt görnyedő ember épp ez utóbbinak „köszönheti”, hogy hajléktalanná lett, amiként azt, hogy hajléktalan is maradt, míg meg nem hallotta saját benső Én-jének intő szavát: akkor viszont szinte bámulatos gyorsasággal képes volt szálláshoz és munkához is jutni, hogy megkezdhesse visszavezető útját, amely épp úgy vezeti őt mind feljebb és feljebb a kisebb, tehát földi szintű úton az egykor elhagyott, vagy ahhoz hasonlatos szintre, ahogy a Fent Útjain is feljebb vezeti: mert nem egy, és nem két esetben épp a visszatérés mechanizmusának kicsiny, földi szintű felismerése és annak megvalósítása maga a vállalás! Az, ami a legfontosabb szerepet játssza az illető Életfilmjében! Mondanom sem kell: ezer emberből ha egy akad, aki addig a szintig kell eljusson, s onnan vissza. Többségükben a család, és/vagy a társadalom értük nyúl, hogy segítse „szinten maradni” őket: de ezek is „hajléktalanok” valamilyen formában, ha fizikai értelemben van is otthonuk, egy zug, ahol álomra hajtják fejüket, s egy darab kenyér, egy tál étel stb. Ezeknek (amint a kint élők többségének is!) lelkük és szellemük lesz „hajléktalanná”: űzött, sehová és senkihez sem tartozó, és sehová sem tartó vándorrá, s az is marad mindaddig, míg a Tudat: a földi szintű tudat meg nem rázza magát, hogy lerázza magáról a tompultságot, a tespedtséget, a semmit-akarást, s ismét Akarni kezd, tehát új Célt keres, amelyért ismét érdemesnek látja: dolgozni és harcolni. Akkor a lélek és a Szellem is feléled, magára, s otthonra talál, mert a lélek és a Szellem „otthona” mindenkor, minden szinten a Tudatban megérzett Cél. **
***
***
***
***
***
***
***
***
**
És akkor itt ismét visszaléptünk az önismeret kezdeti pontjához. Ugyanis a célját veszített ember ismét fel kell tegye magának a kezdő kérdéseket: – Ki vagyok? Mi a Célom, mit akarok? Igaz: itt már segítségére lehet néhány további kérdés is: – Ki voltam? Mi volt a célom, mit akartam? Mit, és mennyit értem el azokból? Mit akartam helytelenül: vagyis, hol vétettem el a lépést? Mit kell másként tennem új Célom felé vezető utamon, s hogyan tegyem (vagy tehetem) azt? Az új kérdések persze mégújabb kérdéseket szülnek: 23
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet – Miért, mitől lettem más, mint aki voltam? Más lettem-e egyáltalán, s ha igen: több, vagy kevesebb lettem azáltal, hogy a kezdeti Célomat el kellett vesztenem? Ha több lettem: miben lettem erősebbé, többé, s hogyan tudom hasznosítani a többlet-erőt, hogy végre valóban a saját Utamat járhassam? Ha kevesebb lettem: milyen értelemben, kinek a fogalmai szerint lettem kevesebbé? Az emberek; a családom, a barátaim, a Társadalom, önmagam, vagy az Isten Törvényei és fogalmai szerint? Előnyömre, vagy hátrányomra van a saját Utam megtalálása és betöltése értelmében e gyengébbé válás? Ha gyengeségem hátrány: hogy lehetek ismét erősebbé? Ha pedig előny: hogyan élhetek ezzel az előnnyel? S miképpen értelmezzem ezt az előnyt, hogy tudottá lett gyengeségem ne a Valóság értelmében való gyengeség legyen? Mit kell tennem, hogy fizikai-síkú gyengeségem erővé váljék számomra a Fent értelmében? **
***
***
***
***
***
***
***
***
**
Azzal kezdtem: a földi szintű bölcsesség elemeit meg lehet tanulni. Ez a bölcsesség azonban nem ugyanaz: csak halvány árnyéka; de minden Szellemi Dimenzióval egyre világosabban, jobban és tisztábban látható árnyéka a Legfelsőbb szintű, tehát az Isteni Bölcsességnek. Annak a Bölcsességnek, amelynek már megszerzett elemeit épp a mélység felé tartó Szellem fedte le önmaga elől hétszer hét fátyollal; amelyeket most épp úgy, egyenként kell azokról leemelnetek, hogy ismét tisztán és fényesen ragyoghasson Szellemetekben. E fátylak azonban csak a Lélek; vagyis a Szeretet erejével mozdíthatóak: a Valódi, tehát a Bölcs Isteni Szeretet erejével: mert amiként már azt is mondtam, egyik a másika nélkül; a Bölcsesség a Szeretet nélkül, és megfordítva: nem létezik a Valóság Színén. A gyenge lehet Szeretetében erős: de az „erős” is lehet gyenge az ő szeretetében; a Valóság értelmében ekként viszont a gyengébb lesz az erősebb, és megfordítva; ha… - ha a gyengék gyengesége nem válik mindenre bólogató gyávasággá! A gyenge is érzi: mi az, amit megtehet, s mi az, amit engedhet, hogy vele (vagy általa, az ő közreműködésével) megtegyenek, és mely pont az, amikor az ő tudott gyengesége mellett is ki kell álljon a maga véleménye mellett, ha ez áldozatot követel is tőle. A tudott, a meglátott és felismert Igazságért minden ember meg kell tudja vívja a maga harcát. S ez az Igazság mindenkor a Szeretet, és annak „kistestvérei”: az emberség és emberiesség, amelyek ellen való cselekvésre csak azt lehet kényszeríteni, akiben valamilyen szinten még megvan erre a késztetés. (Ezért is, hogy a háborúk egyszerű katonái is mindenkor (!!) megfogalmazták és megfogalmazzák a maguk csoport-karmáját, amelyet egy következő történés során: tömegszerencsétlenség, természeti katasztrófa, vagy egy ismételt háború révén, de már mint annak áldozatai kell betöltsenek…) A gyengék ereje éppen gyengeségükben rejlik…- szoktátok mondani, s ez valóban ekként is van: a gyengét többnyire védi a maga gyengesége, éspedig az ellen, hogy erősnek akarjon látszani, vagy hogy bárki is elvárná tőle, hogy akként éljen, amiként az erősek. De nem mentesíti a gyávaságból elkövetett hibák felelősségének felvállalásától!! **
***
***
***
***
***
***
***
***
**
Megismertétek tehát önnön földi Énjeiteket. Tudjátok: kik vagytok, milyenek vagytok, amiként tudjátok azt is: miért, és mitől lettetek olyanok, amilyenek. Megkíséreltük kideríteni, mi, és mennyi az, ami ebből a „milyenségből” valóban a sajátotok, s mennyi az, ami a köröttetek - mellettetek élőkből, vagy azok végett ragadt saját Én-jeitekre. Az, ami a benső Én-etek, s ami az úton felvett Én-elemek összességében elétek állt, a földi személyiségetek, ha azonban lehámoztatok arról mindent, és kielemeztétek: mi, és miért ragadt rátok, már saját benső Én-jeiteket is megismertétek. Ha azt is ki tudtátok mondani: – Ez és ez a magamra vett tulajdonságom kedvemre való, mert teljességgel a magaménak, tehát saját jellemvonásomnak tudom azt érezni, ezt és ezt viszont szeretném elhagyni, mert rossz érzéseket támaszt bennem önmagammal, s ekként a környezetemmel, s tán az egész világgal szemben, de azt és amazt a tulajdonságot szívesen saját tulajdonságaim közé sorolnám, mert az által többnek: teljesebb embernek tudnám érezni magam; megkapjátok legbenső Én-eitek tükörképét is. Akkor már lényegében nincs is más hátra, mint hogy ezeket az Én-képeket a Valódi Szeretet nevű nagyító alá tegyétek, s elkezdjétek
24
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet osztályozni őket: ez megüti a mértéket, ez nem. Amikor ezzel is végeztetek, egy többé - kevésbé pontos, de mindenképp őszinte képet kaptok lelki és Szellemi Én-eitekről. Akkor földi, mögöttes, lelki és Szellemi Én-eitek képeit összehasonlítva megismeritek erősségeiteket és gyenge pontjaitokat, vagyis rálátásotok lesz: mi az, amit a leginkább fejlesztenetek kell magatokban, hogy tudati, tehát földi énetek, és tudatalatti (de még mindig a tudati énhez tartozó) énetek mindinkább közelítsen lelki és Szellemi Én-eitekhez. Az egyes testet öltések oka és célja ugyanis mindenkor az, hogy a Szellemi Én-rész által önmagáról, mint az ÉN küldöttéről megfogalmazott képet igyekezzetek megformálni (megélni) a tudatos, és a tudat mögötti én révén, méghozzá a lelki Én segítségével. **
***
***
***
***
***
***
***
***
**
Az igazi, tehát az egyedül fontos és lényeges Életfeladat, amely minden egyes feladatot felül kell tudjon írni, a mindenkire egyaránt kötelező érvényű Vállalás: a Szeretet mindenek felett való megélése, s annak kiárasztása! És itt ismét meg kell álljatok gondolkodni: hogyan adhattok Valódi Szeretetet azoknak, akik mellettetek kell járják Útjukat, hogy ezzel a saját életfeladatotokat is betöltsétek, s ugyanakkor a mellettetek élőket is segíthessétek a maguk Életfilmjeinek „végigjátszásában”. Itt azonban mindjárt fel bukkan a következő kérdés is; és az is az önismerethez tartozik, méghozzá nagyon is erősen! Meg kell ugyanis kérdezzétek magatokat: – Érdekel-e mások rólam alkotott véleménye? Hajlamos vagyok-e arra, hogy a saját véleményem (vagy akár meggyőződésem) elé helyezzem mások véleményét, s aszerint folytassam megkezdett utamat? Egyáltalán: fontolóra veszem-e mások szavait, ha a saját személyemről van szó? És ez is újabb kérdést szül: érdekel-e, mikor mit mondanak egymásról (vagy egymásra) a köröttem élők? Érdekel-e, mit mondanak úgy általában véve a bennünket körülvevőkről, vagy a Világról? Képes vagyok-e legyinteni magamban, s már eleve tévesnek elkönyvelni minden olyan gondolatot, amely nem egyezik az enyémmel, vagy legalábbis nem közelít az én véleményemhez? Miként látom én magam a köröttem élőket? Hajlamos vagyok-e arra, hogy elítéljem embertársaimat egyik vagy másik cselekedetükért anélkül, hogy megvizsgálnám: mi volt (vagy mi lehetett) cselekedeteik oka? *************************************************** S most álljunk meg egy kicsit: nem arra kell választ kérjetek önmagatoktól: megítélitek-e akár a magatok, akár mások egyes szavait, gondolatait, cselekedeteit! Nem, mert hisz ez természetes: mindent és mindenkit láttok valamilyennek, hisz mind-annyian egyéni gondolatokkal, érzésekkel (stb.) bíró, tehát Értelemmel és érzésvilággal megáldott emberi lények, s nem mindenre bólogató, s mindenen vigyorgó, felhúzott gépek vagytok! Tehát valamilyennek mindent és mindenkit láttok: s ezzel már el is könyveltétek magatokban: – Ezt és ezt az emberi tulajdonságot szeretem, ezzel és ezzel képes vagyok együtt rezegni, ezt és ezt képes vagyok megérteni, hisz megeshet: hasonló estben én magam sem tettem (éreztem, gondolkodtam stb.) volna másként, míg ezt és ezt az érzést, gondolkodásmódot, cselekedetet elvetem, mert távol áll egyéniségemtől; vagyis nem fér bele az általam önmagamról megalkotott EGY-ÉN-IS-ÉG-emről megfogalmazott képbe. Ha nem ekként tennétek, tehát ha nem volna saját határozott, kiforrott EGY-ÉN-IS-ÉG-képetek, nem volnátok alkalmasak, de nem is volnátok képesek az emberek társadalmaiban élni, s azokban felvállalni a saját feladataitokat. Megítélni tehát kell mindent és mindenkit: elítélni azonban nemcsak hogy nem kell, de nem is lehet, hisz ti magatok is bármikor kerülhettek olyan helyzetbe, mint az, akit elítéltetek, s meglehet: ti még helytelenebb módon cselekednétek (vagy szólnátok; gondolkodnátok; éreznétek), ha a kérdéses helyzet elétek áll. Sőt: még ennél is tovább megyek! Senki sem kerül mellétek „véletlenül”, amiként egyes élethelyzeteitek sem véletlenszerűen állnak elétek, s a történések sem véletlenül esnek meg veletek (vagy mellettetek). Mindenkiben meg kell tudnotok látni önnön Volt-Van-Lesz Énjeiteket; mert azok a tulajdonságok, amelyeket (akár jó, akár kellemetlen tulajdonságok is azok) megtudtok látni másokban: bennetek magatokban is megvannak! Akár mint egykor volt „milyenségeitek” emlékképei, akár jelen25
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet beni énjeitek olykor észre sem vett vonásai, akár egy ezt követő Út során (vagy ennek az Útnak egy távolabbi pontján) rátok köszönő egyéniség-jegy, amelyre már most fel akarja hívni a figyelmeteket a Nagy Rendező, vagyis Krisztus, s éppen azzal, hogy mellétek helyezett egy olyan valakit, amilyenek ti magatok is voltatok - vagytok, avagy lesztek. Az emberi „milyenség” tehát aszerint válik „valamilyenné”, ahogy ti magatok reagáltok arra, méghozzá a bennetek lévő Én-kép erőssége vagy gyengesége végett, tehát aszerint: bennetek magatokban meny-nyire van meg az a tulajdonság, vagy mennyire szeretnétek, ha az meg volna/nem volna meg bennetek. Az első tehát: meglátni a mellettetek állóban - önmagatokat, s önmagatokban a mellettetek állót. A második lépés ennél lényegesen könnyebb: meg kell látnotok mindenben és mindenkiben Istent, magát! S hogy miért mondom: ez könnyebb, mint az előbbeni feladat? Azért, mert azt mindannyian tudjátok: EGY ISTEN VAN: s ebből következik, hogy mindenben és mindenkiben az EGYETLEN ISTEN Teremtő Ereje lakik, amely Erő nélkül senki és semmi sem létezhetne, s nem csak a Föld színén, de sehol a Végtelen Mindenségben! **
***
***
***
***
***
***
***
***
**
Az emberek egyes cselekedeteit el lehet, sőt: el is kell vetnetek magatoktól, mint követésre alkalmatlant: de csak a cselekedetet, s nem magát az embert, hogy véletlenül „ki ne öntsétek a fürdővízzel együtt a gyereket is”. Emellett ha soha senkitől nem kapnátok visszajelzést arra: egyes cselekedeteitek helyesek, vagy helytelenek voltak, ti magatok sem volnátok, mert nem lehetnétek képesek betölteni a magatok szerepeit az Élet nevű társasjátékban: s épp azért nem, mert az Élet: tényleg társas, s nem szólójáték! *************************************************** Ha eddig eljutottatok, további kérdések egész sorát kell feltegyétek magatoknak, ha valóban meg akartok ismerkedni… – önmagatokkal: – Meghallgatom-e; mit beszél egyik embertársam a másikról annak háta mögött? Beállítom-e a kibeszélt embert valamilyennek a róla kerengő szóbeszéd alapján? Adok-e módot és lehetőséget a kibeszélt embernek, hogy a reászórt vádakat (vagy épp a dics-himnuszt) igazolja vagy cáfolja cselekedetei révén? (Nem szavaival, hisz a szó… - hadd ne folytassam!) Igyekszem-e viselkedésemmel cáfolni a rólam kelt szóbeszédet? Egyáltalán: érdekel-e, mit, miképpen, s miért beszélnek rólam az emberek? Törődöm-e azzal: milyennek látnak engem mások? Van-e olyan stabil az önmagamról kiformált kép, és érzem-e azt oly mértékben helyesnek, hogy azon semmiképp se változtassak? S ha ekként van: vajon tényleg olyan helyesen látom - ismerem-e önmagam, hogy elvethessek magamtól minden szót, minden tanácsot? (Nem utasítást, vagy parancsot, mert az ellen szinte mindenkor tiltakozik az emberi elme, de még a lelki-szellemi Én is, ha csak nem amaz alap szintű ismeretekről szól, amelyekről a Tíz Parancsolat is beszél! Azokra azonban az emberek többségének szerencsére - már nem kell külön parancsban - vagyis; inkább tiltó rendelkezésekben - felhívni a figyelmét). S itt egy igen fontos kérdést is fel kell tegyetek magatoknak: – Képes vagyok-e a több féle ember természetszerűleg különböző véleménye közül kiválasztani azt, amely a leginkább megfelel a valóságnak? Vagy csak a számomra kedvező véleményt látom igaznak, míg a kedvem (vagy az önmagamról megformált véleményem) ellen valót elvetem? Esetleg épp megfordítva történik ugyanez? S ha ekként van: mi okozza ezt? (Ennek több oka is lehet: túlzott, vagy éppen „semmilyen” önbizalom, önismeret hiánya - s többnyire ez utóbbi mindkét esetnél fennáll - félelem a változtatástól, annak nehézségeitől, esetleges következményeitől, de oka lehet az is: magatok sem érzitek igazán jól magatokat a bőrötökben, vagyis nem egészen érzitek a magatokénak az Életben; családban, baráti körben, Társadalomban elfoglalt helyeteket, ezen emberi közösségekben betöltött szerepeiteket… stb.) **
***
***
***
***
***
26
***
***
***
**
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet Ha már teljességében végig haladtatok e kérdés-sorokon, s megvizsgáltátok: milyenek vagytok (vagy lehettek) a saját, vagy mások szemével nézve, s azt is: milyennek láttok ti magatok másokat, érdemes egy kicsiny, mégis óriási, és (úgy vélem) nagyon is sorsdöntő lépéssel továbbhaladnotok az önvizsgálatban! A következő lépés, s a következő kérdés ugyanis ez: Felismerem-e, tudom-e: hogyan gondolkodna, érezne, cselekedne egyes élethelyzeteimben… Krisztus?! És a kérdések sorában itt ismét vissza kell térjetek a kezdeti kérdésre (vagy inkább kérdés-csoportra), de már ekként: Mire vagyok képes? Mennyire, milyen fokon tudom megvalósítani a Krisztus által elébem vetített, a Szívembe - Lelkembe - Szellemembe rajzolt Képet: — adottságaim — képességeim — lehetőségeim — hajlandóságom szerint Hogyan emelhetném ezek szintjét, hogy mindinkább megközelítsem az elébem rajzolt, Krisztusi Képet? **
***
***
***
***
***
***
***
***
**
És ez megint egy újabb, nagyon is fontos kérdést rajzol elétek, amelyet mindenképp fel kell tegyetek magatoknak: Tudom-e egyáltalán: Milyen volt, s milyen Krisztus? Tudom-e: mit tett értünk: minden egyes teremtett Szellem-lényért? Fel tudom-e mérni cselekedetének fontosságát, súlyát? S ha igen: meg tudjuk-e valaha is köszönni Néki az értünk hozott, hatalmas Áldozatot? No; ezt a „megköszönést” nem üres szavakkal való, szűnni nem akaró hálálkodás formájában értem, hisz amiként az imént mondtam: a szó elszáll! Ha viszont nem szavakkal (vagy nem csak azokkal) köszönhetitek meg az Ég-magas Áldozatot: akkor hogyan, miképpen? Azzal, Drága Gyermekeim, hogy mindig, mindenkor és mindenben az Ő példáját igyekeztek követni, s az Ő Akaratát igyekeztek betölteni. De vajon fel tudjuk-e ismerni mindenkor az Ő Akaratát? Be tudjuk-e azt tölteni mindig, mindenkor, mindenhol és mindenkivel szemben: még Lélek-testvéreinkkel, tehát az állat, - és növényvilág tagjaival szemben is? - jönnek a további kérdések. S e kérdéseknél azt javaslom:ugorjunk visszább egy hajszállal! Tudjuk-e egyáltalán: Mi az Ő Akarata? Tudjuk-e: mit, és mennyit vár el tőlünk egy-egy adott helyzetben Krisztus? Nos: erre a legkönnyebb felelni, hisz Krisztus mint Egyetlen, Új Parancsolatot hagyta azt ránk, s mind az egész emberiségre (s azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondom: a Teremtettség egészére): „Szeressetek mindeneket, amiként mindeneket szeret a Fiú is, Aki Életét adta e Szeretetért, hogy néktek Életet vehessen Szent vére árán.” - ekként hangzott a Mester szava nemrégiben befejezett munkánkban. S akkor kezdhetjük is elölről, vagy csaknem elölről az önvizsgálatot… Ki vagyok, és kivé kell lennem, ha a Mester szemével nézem önmagam? Milyen vagyok, s milyenné kell legyek az Ő (nagyon is jogos, s bizony: kötelező-érvényű!!) elvárásai szerint? Hogyan, mennyire vagyok képes egyéni Életfeladatomat az Ő Parancsolata szerint végbevinni? Egyáltalán: mennyire vagyok képes betölteni legalább ezt az egyetlen Parancsolatot? **
***
***
***
***
***
***
***
***
**
Az egyik korábbi, 2002-ben íródott könyv; a Láték új Eget és új Földet… - c. könyv III. kötetének 82. oldalán mindezt így fogalmaztam meg számotokra dióhéjban: „A valós ön és Én-ismeretig való eljutás gyakorlatának lényege az, hogy meg kell ismerni a saját jelenbeni, vagyis az alsóbbrendű énedet, ezután meg kell ismerd a benned lévő Isteni Én-részt is. Ha ez 27
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet sikerült, a jelenben megismert Én-képet kell tudni szembe állítani a felsőbbrendű ÉN-képpel, hogy a két kép különbsége alapján észlelt torzulásokat a felsőbbrendű ÉN-képhez igazítva már valóban közeledni tudj a legfelsőbb, tehát a benned rejtező, s léted és lényeged legbenső magvát alkotó Isteni ÉN-hez, vagyis ahhoz a kristálytiszta Szikrához amelyből Atyánk egykor létedet megálmodta.” **
***
***
***
***
***
***
***
***
**
Hát, igen: a magatokról megrajzolt képet most ismét egy szinttel feljebb kell emeljétek: arra a szintre, amelyen már mindenkor jól, és tisztán látható a Krisztus Arca! Az ÉN; tehát önnön földi lényetek felsőbbrendű kivetülése: annak tükre elé kell állnotok, amely ugyan még mindig nem azonos a Szellemi; vagyis önmagatok legfelsőbb szintű, mert egyedül Valós, mert egyedül Isten által megfogalmazott és betöltött képével; de amelyben még tisztán látjátok Krisztus arcát, hogy lássátok: mennyire tértek el az Egyetlen Ideális Képtől… A két Kép közti ellentét élesen hasít ugyan tudatotokba; de nem lehet nem rápillantanotok egyikre is, majd a másikra is, hogy tudjátok: hol, milyen mérhetetlen távolságban vagytok még attól a Képtől, amire egyedül azt mondhatjátok: Tökéletes. (S nem csak ti: még mi magunk is, s ez annál is inkább ekként van, mert „senki sem tökéletes, hanem ha egyedül az Isten…”) Igaz: Krisztus nem azt várja tőletek, hogy teljességében olyanokká legyetek, amilyen Ő: de azt igen is elvárja, éspedig teljes joggal, hogy önmagatokhoz mérve tökéletesekké legyetek!! (S ti vállaltátok is, hogy ezen elvárásnak eleget tesztek, hisz épp azért vagytok testekben!) **
***
***
***
***
***
***
***
***
**
Kedves Gyermekeim: Végigmentünk tehát egy rövid önismereti sorozaton. Ha őszinték voltatok magatokhoz, megismertétek önmagatokat - a magatok szemével nézve, aztán ugyanazt a földi, tehát emberi én-eiteket a köröttetek élők szemével nézve. Ezután az önmagatokról megfogalmazott képet Én-részetek és ÉN-etek mellé helyeztétek, végezetül arra kíséreltetek meg választ kapni: milyennek látszotok Krisztus szemével nézve; vagyis az Ő Törvénye szerinti tükörben nézve meg önnön jelenlegi tudati - lelki - szellemi „arcképeiteket”. Miután megvizsgáltátok mindezeket, rátérhettek a felfedezett hibák korrigálásához (vagy legalábbis annak megpróbálásához). Itt, ennél a lépcsőfoknál viszont már fordított sorrendben kell haladnotok! Ugyanis nem a magatok, s a környezetetek elvárásait kell előtérbe helyezzétek, s nem a magatok meglátásait kell alapul vennetek, amikor a magatokról, a környezetekről, avagy a mellettetek élő emberek és a Lélek-lények milyenségéről megfogalmazott tudati képen akartok változtatni! Nem! Mindenkor a legmagasabb rendű Képhez: a Krisztusi Képhez, és a Krisztusi Akarathoz kell finomítanotok a magatok kicsiny, földi szintű képeit! Tehát nem akként kell változtassatok a magatok által megfogalmazott képen, ahogyan azt ti helyesnek látjátok, hanem akként, amiként Krisztus helyesnek látja azt! Annál egyszerűbb kérdést már fel sem tehetnétek magatoknak, mint hogy megkérdezzétek: – Vajon miként látja igazán helyesnek Krisztus azt a képet, amelyhez jelen meglátott és megismert (vagy meglátni és megismerni vélt) Ön, és Én-képeinket kell igazítsuk? Nem, mert Krisztusunk a saját életével, munkálkodásával, minden egyes cselekedetével, minden kimondott, vagy kimondatlan maradt, de minden mozdulatában fellelhető gondolatával, s végül Keresztáldozatával mutatta meg; mire is gondol akkor, amikor azt mondja: „Senkiben sincs nagyobb Szeretet, hanem ha ki Életét adja az ő felebarátaiért.” S mint az imént mondtam: az Egyetlen Parancsolat: hogy mindent és mindenkit Szeressetek!! ***********
*************
28
*************
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet Ez tehát egész eddigi mondandóm lényege: mert ez volt a bukást kiváltó ok! A Teremtő és a FIÚ végtelen, és szüntelen áradó, utolérhetetlen nagyságú SZERETETÉTŐL VALÓ ELFORDULÁS! A bukás első pillanata az volt, amikor a Szeretettel ellentétes legelső Gondolatot az Atyától kapott Szabad Akarat erejével hatva életbe léptettük (vagyis a Szeretettel ellentétes, ekként már csak egy valótlan valóság szintjére emeltünk, a Tökéletes Szeretettel ellentétes Szellemi cselekedetünk által töltve be a Gondolatot. **
***
***
***
***
***
***
***
***
**
Felmerül bennetek a kérdés: miként értelmezzétek Krisztus szavait abban a korban, amelyben éltek, s amelyben már rég nem szükséges, hogy bárki is „Életét adja az ő barátaiért…” Ha minden más kérdés helyes volt is, ami az eddigieket olvasva felbukkant tudatotokban: ez a kérdés nagyon is helytelen! Ugyan valóban nem szó szerint kell értelmezzétek a Mester eme szavait: és mégis… Életetek minden percét, annak minden pillanatát letehetitek ugyanis a Krisztusi Szeretet oltárára, ha minden szavatok, gondolatotok, érzésetek és cselekedetetek a Szeretet jegyében esik, avagy fogalmazódik meg elmétekben. De már a Bölcs Szeretet jegyében, tehát akként élve a Szeretet mindent feloldó és megtisztító Erejével, hogy az valóban Áldássá lehessen annak, aki felé árasztjátok, s ne hátráltassa, de elősegítse annak útját a Végtelen Teremtővel való EGY-ség szintjére. **
***
***
***
***
***
***
***
***
**
Azt hiszem, Gyermekeim, ennél a pontnál ismét tovább léphetünk. Méghozzá egy meglehetősen nagy lépéssel, de akként, hogy már ez utóbbi gondolatból fogalmazzátok meg magatoknak a következő kérdéseket. Azt kell ugyanis megvizsgálnotok: mi a saját Útjaitok szerepe: – A melletek élők, tehát a szűkebb családi - baráti kör tagjainak, esetleg munkahelyi embertestvéreitek életében – A (bármilyen okkal, vagy módon) mellétek kerülő Lélek-lények életében – a köröttetek élő, nagyobb népcsoport: vagyis az Ország, a nemzet életében. - és itt egyelőre meg is állhatunk egy kissé. Ehhez ismernetek kell nem csak önmagatokat: de azt is, akik közt éltek; vagyis a családotok többi tagját, a baráti körötök tagjait, munkatársaitokat, a köröttetek élő Lélek-lényeket (bizony, gyermekeim; még őket is, vagy őket még csak igazán, hisz a magatok apró gyermekei mellett éppen ők szorulnak rá a leginkább a ti Szeretet-teli, gondos odafigyeléstekre!) s általában véve azokat, akik közé mint egy adott nemzet tagjai: születtetek. (Hogy miért épp oda, s nem máshová születtetek; még egy későbbi kérdés! De arra is megkísérlünk választ keresni, s találni…) **
***
***
***
***
***
***
***
***
**
Ahhoz, hogy a köröttetek élők kisebb-nagyobb csoportjait igazán megismerhessétek, elsősorban ismét csak az önismeretre van szükségetek! Igen, Gyermekeim, mert ameddig önmagatokat nem vagytok képesek tisztán látni, nem láthatjátok a másik embert sem. A helyes önismeret ugyanis megmutatja: helyesen látjátok-e a köröttetek élőket? Meg tudjátok e határozni: mi az, amire mindenképp szükségük van, s ebből mennyi az, amit ti kell biztosítsatok számukra, vagy ti kell segítsétek, hogy azt elérhessék. És ez akkor még csak a fizikai igényekre vonatkozik, amelyek épp oly fontosak, mint a lelki - szellemi szükségletek, hisz egyik a másikból születik meg. (A testi jólét ugyanis épp úgy válhat a szellem s a lélek tespedtségének okozójává, mint a nincstelenség már-már nyomorrá való fokozódása, mert míg az előbbi szükségtelenné teszi a lelki-szellemi irány követését, megadva „minden nagyon tökéletes” illúzióját a testtudatnak, addig a másik a tudat minden energiáját leköti, így az másra nem fog, mert nem képes koncentrálni, mint a test fizikai létének fenntartásáért vívott harcra.) Adva van egy bizonyos meghatározott közeg (család, lakó, és munkaközösség, szülőváros, s az az Ország, ahol az egyén született), és adva van a közegben élők felé irányuló elvárás, valamint az egyén elvárásai, amelyet egyként támaszt a vele szorosan véve is egy közegben élőkkel, valamint a tágabban 29
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet értelmezett külvilággal szemben. Ezek az egymás felé irányuló elvárások többnyire szinkronban vannak, vagy szinkronba hozhatóak egymással. De csak többnyire: s nem mindenkor! Van, hogy a környezet többet vár el az egyéntől, mint amit az nyújtani tud, de az sem ritka, hogy az egyén vár el többet, mint amennyi megilleti. Ez nem csak a házastársak, és a szülő - gyermek kapcsolatokban, de az egyéb emberi kapcsolatokban is megfigyelhető. Figyeljük is meg, és próbáljuk meg kideríteni: mi okozza ezek egyikét vagy a másikát. A „túlteljesítési kényszert” okozhatja a végzett cselekvés szeretete, mint az egyik véglet, de okozhatja a túlzott bizonyítási, megfelelési törekvés is. Ha a mellettetek álló csak a munkájának él, esetleg felmerülhet bennetek a kérdés: miért csak az az egy dolog köti le a figyelmét? Miért nem érdeklődik az Élet más területei iránt is? Fél az esetleges kudarctól, s inkább az Élet számára is jól ismert, s megszokott keretei közt keres menedéket? S ha ekként van: hogyan oldhatnátok benne a félelem-adta „menekülési vágyat”? Ha viszont ennek ellenkezője tapasztalható, tehát a mellettetek élő meg sem kísérli, hogy a maga Útjára lépjen, felvállalva annak minden harcát, minden nehézségét is; nos, a kérdések lényegében akkor is ugyanazok: mitől fél? Mi elől akar menekülni? Hogyan, miként oldhatjátok benne a mindenáron való menekülési vágyat? Mit, és hogyan kell (vagy kellene) tennetek, hogy mégis rávezessétek a maga Útjának felvállalására? Igaz: ez utóbbi esetben sokkal nehezebb feladat előtt álltok, mert a tudat oly formán áll ellene nem csak a ti szavaitoknak, de a Szellemi Én-rész minden késztetésének is (amely mindenkor igyekszik a tudatot a maga által fontosnak tartott irány felé terelni), hogy a félelembe, vagy restségbe merült tudat olyan látszat-cselekvésekbe kezd a fizikai test révén, amelyek valóban csak látszat-cselekvések: a Valóság értelmében azonban sehová sem vezetnek. A tudat tehát biztosnak vélt falakat épít maga elé és köré, vélve: ha nem lát, már nem is látható; s ezeknek a bizonyos falaknak aztán végtelen számú változata lehet, az alkoholba való meneküléstől a vakbuzgó ájtatosság, vagy az „Út-keresés” álarca mögé való rejtőzésig, s még sorolhatnám. De ezek a falak csak a tudat látását homályosítják el: sem a felsőbbrendű ÉN, sem a Szellemi Én-rész; sem pedig a környezet szemét nem zárják be, így csak az nem láthat e faltól, aki azt felépítette maga elé. S ez így is van: legalábbis az esetek nagy részében: aki falat emelt maga elé, tényleg vakká válik mindennel és mindenkivel szemben (önnön valós ÉN-jével szemben is!), s valóban nem képes meglátni: mennyire nem vezet sehová az általa megépített álút. Ő aztán idővel többnyire meg is nyugszik abban a biztos tudatban, hogy az „egyedül üdvözítő” utat járja; tehát semmin sem kell változtatnia, hisz most van a helyén… S akkor már azok ellen fordul haraggal, akik valamiképp megpróbálják lebontani e maga köré emelt falat! Ez sajnos a ti korszakotok hogy úgy mondjam: már-már járványossá váló betegsége, s ami az igazán szomorú benne; nagyon sok Kegyelmi Útján járó fiatal ragad le a semmilyenség sehová sem vezető mocsarában, akik számára ez után az Út után… hosszú időn át: egy teljes Eonon keresztül nem lesz, mert nem lehet több Út… S ez (bár már nem először említem) úgy érzem; ismét némi kiegészítő magyarázatra szorul. *************************************************** Amint mondtam: nem csak a dimenzióváltás előtt álló kor emberisége vagytok: de ti vagytok azok is, akik a teljes és tökéletes visszaszámlálás korában, az azt közvetlenül megelőző korban, tehát egy Eon végén, s egy új Eon kezdetén; e kettő határsávján járjátok útjaitokat. Ez alatt az Eon alatt a Föld, s annak Szellemmel bíró lényei (is) átmentek mindahány koron és korszakon, amelyet mint „Arany-kort”, „Ezüst és Bronz-kort” ismertek. S amelyeket mi magunk is akként nevezünk: bár mi sokkalta nagyobb léptékkel mérjük az általatok „Időnek” nevezett s megélt, anyagtalanságában is fizikai, mert csak a ti síkotokon létező egységet. Az első, a szellemi értelemben vett „Arany-kor” (hitetekkel ellentétben) a legelső emberiség korszaka volt. Amaz emberiség korszaka, amely az akkori (bár még csak lefelé vezető) dimenzióváltás pillanatában megfogalmazta és végre is hajtotta önnön Ítéletét. Arról az emberiségről beszélek, amelyről már egy korábbi munkánkban szóltam, s amely még az Orion csillagképben, a Petiro és a Seiza nevű Napok pályáján keringő bolygó szülötte volt.
30
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet Amiként mondtam; a dimenzióváltás akkor még lefelé nyitott egy alsóbb szférára (ez ugyanis mindenkor szférikus ugrást is jelent, felfelé és lefelé egyaránt! Az azonos szférákon belüli átmenet szinte zökkenőmentes úgy az alsó, mint a felső szférákon belül, hisz még a különbség is szinte csak árnyalatokban kifejezhető.): az itt testet öltő, s hosszú (számotokra hosszú) évezredek alatt emberiséggé fejlődött Szellem-csoportok szintén elérték a maguk fejlődésének legmagasabb pontját: de olyan szellemi magasságokba már nem emelkedhettek (s éppen a dimenzionális mélység végett!) mint az előttük élt emberiség tagjai. Az egyiptomi papok, s a Beavatottak a korábban élt emberiség papjainak és beavatottjainak átadott Bölcsesség-elemeknek alig egy részét hozhatták le, vagy vehették át a Fent Világában maradó Szellemi Vezetőktől, s éppen azért, mert a mélyebb szinten lévőktől az ellentét is könnyebben szerezhette meg a pozitív energiát, s a bukás megismétlődése szinte törvényszerű volt. Amiként a Naniviei papság; akként az atlantiszi, a Lemúriai, s a Mú-szigeti papság vezetői is (vagyis a ti Földtörténeti korotok, s a ti földi-fizikai mértékeitek szerint számított Világ-korszakok Arany-korában; tehát a második, a „kis Arany-korban” élt emberiség földi szintű szellemi hatalmasságai) megfogalmazták és megvalósították a maguk bukását, amiként az egyiptomiak is, akik viszont tényleg már csak egy elenyésző részével bírhattak az egykori Erőnek; még ha az ekként is nagyságrendekkel volt magasabb szintű, mint a ti jelenlegi emberiségetek mindannyi Szellemi energiája! De éppen ezért az ő bukásukat kísérő történések sem voltak, mert nem lehettek olyan óriási hatással az emberiség, s a Föld egészére nézve, mint volt az első emberiség során bekövetkezett szellem-energiai robbanás, amikor is az atlantiszi, a Lemúriai, a Mú-szigeti s az egyiptomi energiák többszörösét vonták magukhoz, s amellé a mérhetetlen (legalábbis számotokra mérhetetlen!) Erőhöz akarták a Lent energiáját csatolni, hogy még nagyobb hatalomra tegyenek szert ennek révén. (Az okot már leírtuk a Láték új eget és új földet… - c. munkánkban, így arra nem térek ki. Egyébként is: korotokban sem ritkaság amaz ok megléte…) Szellemi értelemben tehát az atlantiszi korral az úgynevezett „kis Aranykor”, majd Egyiptom bukásával az „ezüst kor” is véget ért, s beköszöntött a „bronz-korszak”. Ezeket a meghatározásokat azonban amint mondtam: ne a magatok értelmezése szerint vegyétek! Itt és most ugyanis kifejezetten a mélységből való kiemelkedettség Szellemi szintjeit értem. A legmagasabb ébredtségi szintre a Naniviei emberiség ért fel: s az ő szintjükhöz viszonyítva álltok ti a bronz-kor alsó lépcsőfokán, annak ellenére, hogy mind több és több köztetek az Ébredő (bár még mindig több az érdeklődő, mint az igazán Ébredni akaró!!). De ezzel egyidejűleg mind többen kell közétek érkezzenek az alsóbb szférákból is: s ez az, ami a Naniviei, vagy az atlantiszi korban még nem volt jelen, mint szellemi történés-elem, mert akkor azok a Szellemi Én-részek, amelyek most testeket öltve a Föld színén élnek; még távolról sem álltak azon a szinten, hogy egyáltalán kiléphettek volna az anyag fogságából. Sok múlott azon az ő ébredésük során, hogy a náluk magasabb szinteken megállt, de már jócskán a fizikai sík alsó szintjeire ért ember-szellemek mintájára, vagy példájára támaszkodhattak. S épp ez a jelenség az, amire utalok, amikor azt mondom: a másodteremtettségűek szellemcsoportjai kellett (s kell még ma is!) a náluknál mélyebbre hullott elsődteremtettségűeket; s még közülük, tehát a másodteremtettségű szellem-testvéreik közül is a mélység legaljáig zuhantakat is emeljék, önnön példájukkal mutatva meg egy magasabb szint létezését; ők kell felébresszék azokban a Fent Világai iránti vágyakozást… Ti már jócskán a „bronz kor” utolsó időszakát élitek: amely után csak a legsötétebb kor jöhet, a „vaskor”: amely tényleg olyan kemény lesz, mint a vas, vagy inkább mint az acél. Aztán a vaskor hosszú időszaka végeztével az Új Emberiség (amely a maradvány-emberiség utódaiból, azok kései leszármazottaiból kell ismét csak fokról fokra; de már más fejlődési irányban elindulva kiformálódjon) el fog jutni a vas-kor kezdetéig, majd felnövekedik az Ezüst-korhoz, amelynek végén az Ezer Éves Birodalom: vagyis Krisztus második Eljövetele kell lejátszódjék. Az lesz a Harmadik, vagyis a Legtisztább Aranykor. Az első, s az általatok ismert második ugyanis csak az emberiség egy részének, s nem a Teremtett emberszellemek mindegyikének, s főként nem a léleklények mindegyikének érdekeit szolgálta. A Krisztusi Kor azonban a Legmagasabb Szellemi Erő Korszakának beköszönte lesz, amelyben nem lesz, mert nem lehet vezető szerepe a földi értelemben vett gazdagságnak, vagyis nem annak elérése és növelése: de már a Valós Szellemi Kincsek elérése és azok mindenek felé való kiárasztása lesz a cél. A Gyémánt-kor az a végtelen nagyságú Pillanat lesz, amelyen Krisztus oldalán lebegve az utolsó Egy is visszatér; s ezzel lezáródik a bukás teljes története, amelyet (amiként mondtam) újabb bukás nem fog követni, mert nem követhet a fentebb már ismertetett okoknál fogva. 31
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet *************************************************** E kis kitérő után ugorjunk vissza korábbi témánkhoz… A negyven, szinte teljességében hit, vagy inkább Isten nélkül leélt esztendőnek nagyon is fontos szerepe volt, s lesz is még életetekben. A régi, megcsontosodott dogmatizmus, ha el nem tűnt is teljességében; valamennyire feloldódott, felhígult az Isten létét is tagadó materialista filozófiai irányzat vizében. A hit maga még életben maradt, de amikor feltámadni készült, mint poraiból a Főnix-madár; már nem ugyanaz volt, ami korábban. Az emberek, akik megcsömörlöttek a negyven esztendő alatt kihűlt és elkorcsosodott, s önmagukba fordult politikai elvektől, amelyek elvtelenné torzulva ismét csak egy kisebb csoport érdekeit szolgálták (amíg a csoporthoz tartozó teljességgel kész, és képes volt alárendelni a maga szabadságát; még gondolati és érzés-szabadságát is (!!) az aktuális politikai elveknek) s megszabadulva azok kötelező voltától; szabadságát visszanyert tudattal és lélekkel és szellemmel sietve valami mást kezdett keresni. Ekkor ismét előtérbe került a vallás: még nem a Hit, s főképpen nem a Bizonyosság, csupán a vallás; de ez sem lett, mert nem lehetett maradandó irány. Nem, mert azt a lelki-szellemi irányt, ami a korábbi évtizedek (tehát a negyven esztendő előtti társadalmi korszak) alatt oly tökéletlennek és oly cél, de már Valós Cél nélkül valónak bizonyult, részint sírba vitték az eltávozó öregek, részint pedig eltaszította magától a Valódi Szabadság után vágyódó tudat. Az egyik elv ment, aztán a másik is porba hullott, mert a negyven éves materializmus letűntekor a korábbi Egyház-központú (s csak az Egyháznak igazán rangot és hatalmat biztosító; s nem éppen Isten-központú) elv már nem volt képes feltámadni. Legalábbis nem egészen: mert egy szintig mindenképp ki kellett emelkedjen haló poraiból; de már csak egy bizonyos szintig, s nem mint egyedüli iránymutató. Erre azért volt szükség, mert az idősebb nemzedék önálló gondolkodástól elszokott tudata igényelt valamilyen irányú vezetést. Azt úgyszólván minden ember elfogadja: van egy magasabb rendű ERŐ, Amely Létüket irányítja. Erre a szintre szinte minden ember eljut, hisz ha máson nem gondolkodik is el: honnan jönnek, s hová lesznek a Gondolatok, a hirtelen fellobbanó érzések? – már feltételeznie kell egy másik Dimenzió létezését, egy anyagtalan Világ létét. Sokan csak legyintenek: nem számít! – sokan azonban keresni kezdik a választ. S ha egy kicsit figyelnek, meg is találják, mégpedig önmagukban, saját tudatukban, ahol a Szellemi Én-rész újra és újra jelzéseket küld a tudat felé, hogy jelezze létét. Hol egy-egy különös érzés, hol egy furcsának, idegennek tetsző gondolat, hol pedig az elkövetett hiba nyomán feléledő lelkiismeret furdalás: ez mindmind a Szellemi Én-rész jelzése, amelyet meg kell érezzen, s meg kell értsen a Tudat. Ha eddig eljutottatok, már akaratlagosan is keresni kell azzal a bennetek élő másik Én-nel a kapcsolatot, s a megtalált szálat gombolyítva juttok el az ÉN-ig: és a kezdeti lépés már elvezet benneteket a Teremtő megismeréséig, vagy legalábbis annak olthatatlan vágyáig. A „rendszerváltás” előtti években, s az azt követő esztendők során született fiatalok nem illeszkedtek bele egyik „félhalott” eszmei irányba sem. Az újonnan érkezett generáció már a teljes és tökéletes tudatilelki és szellemi Szabadságra vágyik, s az után fog vágyakozni az utánuk következő generáció is: s az még inkább, hisz ők már annak tudatában nőhetnek fel, hogy igenis van egy olyan Irány, amely megadja a vezetést, megmutatja az egyedül helyes CÉLT, anélkül hogy akárcsak szándékában is állna az EGY-ÉN tudati-lelki-szellemi megkötése. Tehát úgy, akként, hogy az egyedül helyes, s már valóban Isten felé, s az egykor ellökött EGY-ség felé vezető irány kötelmeivel csak maga a tudat, a lélek és a szellem; a teljes emberi Akarat kötheti meg önmagát, szabadon, jól megfontolt, és alaposan átgondolt, ezért teljességében megértett, meglátott és felismert érdekből: de már távlati Ön-érdekből: lelki és Szellemi érdekből vállalva fel a helyes Út kikutatását, s a megtalált Felismerések körülményektől független megélését, átültetését a mindennapok gyakorlatába. A mai kor ifjúságának tehát lényegében ez az elsődleges célja: de ez a feladata is. A fiatalok közül igen sokan érkeztek olyan spirituális nyitottsággal, amely egy bizonyos fokú medialitást is ad. Ez azt jelenti, hogy a tudat könnyebben kommunikál a benne élő Én-résszel. Viszont (sajnos) azt is jelenti, hogy sokkal többen tévednek el, s a képességet nem arra a célra használják, amire az valóban adatott nékik!
32
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet A spirituális nyitottsággal bírók többsége lázad a vezetettség gondolata ellen: ők maguk akarnak vezetni másokat, ezért mint médium igyekszenek „működni”, mondván: csak ők képesek igazán új tanításokat lehozni a Fent szintjeiről. Ez azonban csak kevesek feladata! És itt most ismét álljunk meg egy pillanatra! Meg kell magyarázzam néktek: mi a különbség a médium, és a mediális képességgel bíró ember közt, mert ahogy elnézem, még ezzel sem igazán vagytok tisztában. A médium szó tudvalevőleg eszközt jelent. A szó szorosan vett, földi értelmében tehát minden egyes ember „médium”: hisz mindannyian Szellemi Én-részeitek eszközei vagytok, amely nélkül a Szellemi Énrész nem nyilvánulhatna meg fizikai síkon. Ez ekként is van, és ekként is kell, hogy legyen; de nem szokás ekként gondolni magatokra, még akkor sem, ha a földi tudat és a Szellemi Én-rész közt élőbb kapcsolat van, mint a múlt emberiségének esetében, amikor is még elsősorban a földi én volt az irányító, mert akkor és ott még nem állt azon a szinten a tudat, hogy képes lett volna megérteni mindazt, amit ti már természetes dolognak vesztek. Még a tudat alatti tartomány léte sem volt ismert: hát még a tudat mögötti, vagy a tudat fölötti tartományok! (A tudat alatti a tudat felszíne alá szorult, de már – jobbára – az éppen járt út korai szakaszának emlékképeit, a tudat mögötti a Szellemi Én-rész ismereteit, míg a tudat fölötti a felsőbbrendű ÉN-ben rejlő Tudás-elemek tárháza, de a felsőbb szintekről más Szellem-lények – Szellemi vezető, vagy az Őr-szellem – által leadott ismeretek is a Felsőbbrendű ÉN-ben kell elraktározódjanak.) A „médium” megnevezés szellemtani értelemben lényegét tekintve inkább csak a transz-állapotba kerülő, s ekként más Szellemi személyek által „használt” személyre értendő. Ez esetben a médium saját Szellemi Én-részét félreállítjuk, s a tudatot az a Szellemlény foglalja el, aki közlést kíván leadni a test használata révén. Az én kis „eszközöm” tehát nem eszköz a szó valós értelmében, hisz az ő Szellemi Én-része nemcsak hogy nincs félreállítva, de nagyon is aktívan kell közreműködjön, hisz az általa meg nem értett Tanításokat nem is tudnám benne felébreszteni (ha úgy tetszik: kibontani), hogy számotokra is ismertté és érthetővé tegyem. Amint mondtam: amely ismeretet nem vitt, mert nem vihetett magával munkatársam Szellemi Én-része, azt a mi közreműködésünkkel saját ÉN-je kell leközvetítse számára, s ami még az ÉN tudattárában sem található, mert még az ÉN sem ért el ama Felismerési fokozatig, azt én közvetítem le az Én-résznek, s az egyidejűleg építi be azt a testtudatba, valamint az ÉN-be is. Pontosabban a Szellemi Énrész tudattárába, amely az ÉN-be való visszatéréskor az ÉN tudattárát gazdagítja, emelve általa az ÉN ébredtségi fokozatát. Azok a testvéreitek, akik nyitottabbak a Szellemi Síkok felé; maguk is képesek lehozni ugyan egyes tanításokat, de többségük nem emelkedik (mert nem emelkedhet!) az asztrálsík fölé, ekként nem is hozhatnak le, csak az ott tartózkodó Szellem-lényektől származó, meglehetősen téves információkkal teli üzeneteket, lévén hogy nem tartozik a valós feladataik közé, hogy Szellemi közléseket vegyenek és továbbítsanak. Az asztrálsík lakói azonban előszeretettel használják ki a kínálkozó lehetőséget, s készséggel töltik le a Föld színén élő ember-szellemek tudati részébe az általuk megfogalmazott információkat, hisz maguk is arra vágynak, hogy „igen magas rangú Szellem-lények” szerepeiben tetszeleghessenek: ám még az ő tudásuk is csak kis részben tartalmaz Igazság-elemeket, s azok is jobbára a Föld színére már leérkezett Tanításokból állnak; azokból, amelyeket ők is magukhoz tudnak vonzani… – a Föld színén élők tudatából. Ezen kívül, és ezen túl azonban a magukba zárt, s az ellentéttől hozzájuk továbbított áltanításokkal kombinálják azt a keveset, amit leadnak. S minthogy ezzel ők maguk is tisztában vannak, de képtelenek ellenállni a mindenáron való közlési vágynak, igyekeznek olyképpen beállítva továbbítani közlendőjüket, mintha valamely igen magas szinten lévő Szellemtől érkezett Tanítások volnának (lásd Kryont és társait). Ezek többsége még attól sem riad vissza, hogy a valóban magas szinteken lévő Szellemek, vagy akár a Hármas Isteni EGY-ség valamely tagjának nevében szóljon, még inkább megtévesztve sokakat, s elámítva még magát a „médiumot” is, aki hiú becsvágyától vezettetve szinte dalolós mosolygással megy (s vezet másokat is!!) egy újabb, hibás útra, csak mert nem képes elfogadni a kisebb, de valóban hasznos szerepkört. Azt tehát, hogy a nagyobb fokú spirituális érzékenysége révén könnyebben megértett Tanításokat továbbadja azoknak, akik kevésbé nyitottak, de már eléggé érdeklődőek, s készséggel fogadják a Tanításokat. Pedig ez utóbbi feladattal valóban nagyobb 33
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet szolgálatot tehetne testvéreinek, (és önnön felsőbbrendű ÉN-jének is!) míg azzal, hogy hamis útra vezeti őket; csak az ellentétnek tesz nagy szolgálatokat…! Vannak azért (bár ők sajnos még kevesebben) olyan fiatalok, akik nem a becsvágyuk szülte érzelmek; de a Tiszta Logika, és az alázatos Szív használatával keresik a Visszavezető Utat. Ők többnyire meg is találják azt, hisz miután megvizsgálták és megtapasztalták a számtalan téves irányt, egy olyan belső Szellemi érzéket fejlesztettek ki magukban, amely erősen lecsökkenti a tévedés lehetőségét. Vagyis amely Irány nem „szólal meg bennük”, arról tudják: valahol, valamiért nem tiszta, nem tökéletes, s mint ilyen: annak elfogadása és követése sem tanácsos, mert hatalmas kitérőkkel, vagy semmiképp sem vezetheti őket az Egyetlen Út; vagyis a Krisztus által megjelölt Út felé. Ezeknek a keresőknek természetesen minden segítséget megadunk, s mi magunk is igyekszünk őket mielőbb a helyes, de már a valóban helyes irány felé terelni, hisz: „Kérjetek és adatik. Zörgessetek, és megnyittatik…” Aki valóban meg akarja találni a Felfelé vezető Utat, s valóban képes alávetni magát a folyamatos fejlődés Törvényének, az meg is fogja találni amaz Utat, s azon valóban felfelé is fog haladni. Nem ugrásszerűen (hisz a bukás maga is fokozatosan ment végbe!!), de fokról fokra léphetve mind feljebb és feljebb, és vezethetve másokat is akként, amikét ők maguk haladnak. S ehhez még hadd tegyek hozzá egy rövid helyreigazítást. Egyes testvéreink azt vélik, s azt is oktatják a mellettük élőknek: a Visszatérés gyors, hirtelen bekövetkező ugrás lesz, amely a ti igencsak mély szintetekről azonnal a Fent világába emeli az ember-szellemek egy részét. Erről szó nincs! Amint az imént mondtam: a bukás is lépésről lépésre, tehát dimenzióról dimenzióra lett mind mélyebb és mélyebb, tehát a visszavezető Út során sem hagyhatjátok ki a magatok számára megfogalmazott Mélység-szintek egyikét sem! Mindahányon végig kell haladnotok, s mindahány Mélység-elemet fel kell tudjátok oldani a Krisztusi Szeretet és az Isteni Bölcsesség Szellemi ÉN-eitekben már a Felismerés szintjére emelt elemeivel, mert letisztítatlan sárfoltokkal egyetlen Szellem sem térhet vissza a Fent Égtiszta Valóságába, még akkor sem, ha a kisebb sárfoltokat egy nagyobb Felismerés megtanulása és begyakorlása révén kívánja elfedni… a testtudat! Mert ez soha, egyetlen esetben sem az ÉN, vagy az Én-rész akaratának, de mindenkor a testtudatnak, vagyis a gyarló, földi elmének a kívánsága és törekvése, amelyet az Én-rész, s ezáltal a valódi ÉN ellenében követ a tudat, meggátolva, hogy az mindahány Felismerésre szert tehessen, s ezáltal valóságosan is a Fent Világához vezető lépcsők mind magasabb és magasabb fokaira állhasson, a maga valós Ébredtségi szintje szerint. És ezzel vissza is tértem egy még korábbi gondolathoz: az első feladatotok földi szerepeitek, vagyis a valós Élet-feladat megkeresése, a második viszont szorosan csatolódik ehhez az elsőhöz: a megtalált, a felismert Élet-feladat akként való betöltése, hogy az minél inkább beilleszkedjen a Fent Törvényeibe és Törvényszerűségeibe. A spirituális feladat, vagyis a Szellemi Törvények betöltése ugyanis nem lehet sem teljes, sem pedig sikeres, ha az alacsonyabb szintű feladatokat nem vagytok képesek mind magasabb szinten betölteni! Nem emelkedhettek (nem nőhettek) fel a szellemi feladatok megoldásához, ha nem vagytok képesek (vagy hajlandóak) a fizikai szintű feladataitok megkeresésére, azok megtalálására és betöltésére! Amiként egy első osztályos gyermek sem volna képes megérteni a nyolcadikosoknak szóló tananyagot: csak ha már az alapokat megtanulta, s azokat a kellő szintre bővítette, fokról fokra szerezve meg az egyes ismeretelemeket. Bemagolhatja: attól az még nem válik tudássá benne!! (És bizony: sokan vannak, akik meg kívánják fordítani a sorrendet, s arra hivatkoznak: nékik a Szellemi feladatukat kell megtalálják és betöltsék, s ezért nem képesek fizikai szintű vállalások betöltésére… (?) Pedig amiként felülről haladt az ÉN, a Szellem magasából jutva le a fizikai síkra, akként a fizikai síkról kell feljusson a Szellemi síkra. Ha a hegyről lejöttök, sem lehettek előzmények nélkül ismét a hegy derekánál, vagy a hegy oldalában: mindenkor, mindahány esetben a völgyből kell elindulnotok: s ha a völgyben megtettetek minden egyes lépést, érhettek fel fokról fokra a hegy aljába, oldalába, majd az oromra. S ha százszor indultok, és juttok le a mélybe, százegyedszer is végig kell járjátok a teljes utat: igaz, sokadjára már könnyebben haladhattok, hisz már „ismert lesz a terep”; vagyis megismeritek az út mindahány kövét és buktatóját. S ez természetes is, hisz éppen ez a fizikai síkon járt Utak lényege! S az egyik legnagyobb ilyen kő, amelyen már oly sokan elbotlottak (netán el is estek!) éppen a fizikai sík kötelező érvényű, 34
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet minden fizikai testben élő számára kihagyhatatlan és megkerülhetetlen feladatainak figyelmen kívül hagyása, annál is inkább, mert csak a fizikai szintű vállalások teljes és maradéktalan betöltése révén lesz oly erőssé a tudat, s az akarat, hogy már a magasabb rendű feladatok bevégzésére is alkalmassá váljon. E kettő tehát még szorosan összefügg (és össze fog függeni mindaddig, míg anyagi, vagy akár fél-anyagi testet fogalmaz meg magának az Útra küldött Én-rész!) s amiként egyik nem válhat teljessé és tökéletessé a másik nélkül, akként ez fordítva is igaz. A fizikai feladat felvállalása és betöltése nélkül a szellemi feladatot sem vállalhatja fel a tudat, viszont a leginkább betöltöttnek, és tökéletesnek érzett fizikai cél sem lesz, mert nem lehet tökéletes, ha nincs mögötte a szellemi Erő; vagyis a Szellem további képzése, annak emelése, vagyis a Szellemi feladatok betöltött voltának bizonysága. Kinek-kinek a maga valós szintjén kell tehát megkeresnie, felvállalnia és betöltenie a magára vállalt test-lelki-szellemi Feladatokat, mindenkor a kisebb feladattal kezdve, s akként haladva a magasabb rendű feladat felé. *************************************************** S most hadd haladjunk tovább megkezdett utunkon… Amiként mondtam, az egyén önmagával szemben való kötelessége szorosan kapcsolódik a legkisebb emberi közösség: vagyis az egymást társakul választó emberekkel szembeni kötelességekhez. Az egymást élet-társakul választó emberek feladata egymás útjainak segítése. Tudom: ezzel nem mondtam újat. De ez nem csak fizikai értelemben igaz! A feladat egyik része valóban a fizikai síkon kell végbemenjen. Nem lesz, mert nem lehet tökéletes egy olyan pár-kapcsolat, ahol az egyik fél csak elfogadni (vagy épp követelni), míg a másik csak adni képes vagy hajlandó! Mindkét félnek egyaránt kötelessége megtenni mindent, ami erejéből telik (s ez is értendő testi, értelmi, lelki és szellemi szinten egyaránt!), hogy az élet; a földi élet által eléjük szórt terheket megosztva valóban Társai lehessenek egymásnak. S ezek a feladatok még csak nem is korlátozódnak csak az egyik, vagy a másik nem-béli feladatokra, hisz a duális egység megbontásakor sem csak ezt vagy csak azt az Erőt vitték magukkal az ÉN-felek. Mindkét félben volt az elfogadó és az átadó (kiárasztó) részből is; vagyis mindkét fél irányultságát meg kell élje a Szellemi Énrész által vezérelt tudat. De ezt most nehogy félre magyarázzátok nekem! Ezzel nem a testiségre, hanem a mindenkori terhekre akartam utalni! Nem arra: a tisztátalan párválasztást is meg kell ismerjétek, mindkét nem-bélivel kapcsolatot teremtve! Erről szó nincs!! Az Élet-film értelmében a Szellemi Én-rész ugyanis (néhány esetet kivéve) az ÉN azon energiáiból merít a másiknál nagyságrendekkel jelentősebb mennyiségű Erőt, amely nemhez tartozó szerepet kell végigjátszatnia az általa megfogalmazandó fizikai testtel. De ekkor is megmarad benne az ÉN egykor volt duál-emlékének lenyomata, vagyis alkalmassá válik egyes, nem a saját nemének feladatköréhez tartozó munkák elvégzésére is. Van, hogy a vállalása szerint, fordított testet öltést vállaló Én-rész inkább az eredeti hovatartozáshoz illő tulajdonságokat épít bele a tudatba: tehát férfias elemeket az általa megformált női test tudatába, s megfordítva: ez esetben azonban éppen az a feladat: a meglévő késztetések ellenére végigvezetni a tudatot a test fizikai szintű hovatartozásának megfelelő Úton! A női testtel élő tehát tudatában is nő kell legyen, amiként a nők életét is kell élje; annak ellenére, hogy esetleg semmi érzéke nem lesz mondjuk a főzéshez, és egyéb „női” dolgokhoz: ezzel szemben szívesen és ügyesen szerel, fúr-farag, vagy akár mozdonyt vezet. A mindennapi életben azonban ennek ellenére is nő kell maradjon, s többnyire asszonnyá, anyává is kell legyen. Igaz: az ilyen „férfias” asszony mellé mindenkor egy szelídebb, háziasabb, alkalmazkodóbb, vagyis „nőies” férfi való, hogy a kiegyenlítettség harmonikus legyen. Mert még ebben az esetben is ez az elsődleges célja a párkapcsolatnak úgy fizikai, mint tudati-lelki-szellemi szinten. Szellemi szinten azonban még ennél is tovább emelkedik a társak egymás iránti felelőssége. Szellemi értelemben ugyanis már mindkét fél kell vezesse és emelje a másikát: itt nincs „női”, vagy „férfi” feladat: csak Feladat van, amelynek bevégzése mindkét fél számára egyaránt fontos: a Krisztusi ÚT megkeresése, megtalálása, s annak minél maradéktalanabb betöltése! Vagyis a mindenek felett való, s a mindenek felé áradó Szeretet megélése és gyakorlattá változtatása. Annál is inkább feladata ez a dualitását megbontó ÉN mindkét ÉN-felének, mert az Ős-bűnt; a Szeretettől való elfordulást még a duális Egység állapotában követte el a Szellem, jóval azelőtt, hogy az ÉN-t, mint Mélység felé küldendő Szellemi képet egyáltalán megfogalmazhatta volna. (Felesleges tehát az a vita is: 35
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet „Ádám, vagy Éva” volt az Ős-bukás okozója: mindkettő, mert a kettő akkor még tökéletes EGY volt önmagával. Igaz: akkor már valóban csak önmagával, hisz a Teremtővel való EGY-ség az első ellentétes irányú gondolat megfogalmazódása pillanatától nem tekinthető tökéletesnek.) Az egymás felé áramló Szeretet magasabb rendű megélését…- nem! kezdetben még nem a gyermekek felé árasztott Szeretet révén teljesíthetik ki az egymás mellett élők! Az még egy későbbi stádium. De a tudatukban, s lelkükben rezgő Szeretet elsősorban Isten felé kell áramoljék, s ezen felül és ezen túl minden és mindenki felé, aki és ami köröttük van, legyen az ember, vagy valamely lélek-lény, egy kis állat, egy fa, egy virág: mindent és mindenkit el kell árasztani (s kezdetben még el is árasztotok!) e Szeretettel, emelve azok rezgését is, vagyis segítve őket vissza vezető Útjukon. Mert a Mennyei Szeretet erején, s a Fent Világának Szellemlényei által felétek árasztott Szereteten túl a ti saját, egymás felé árasztott Szeretetetek energiája az, amely segítségére lehet minden egyes ember-szellemnek, amiként segítségére lehet a köröttetek élő Lélek-lényeknek is, amiként az egymás felé árasztott harag gátol minden Élőt az előrébb, és feljebbemelkedésben: de azt már csak magatok árasztjátok egymás felé, s ezzel lényegében önmagatok felé is, hisz mindenkor a kiárasztott energia az, ami visszatér hozzátok. Ha a ti szeretetetek igazán tiszta, érdekmentes, és külsőségektől és elvárásoktól mentes, még akkor is visszatér hozzátok, és erőt ad, ha nem azoktól tér vissza, akikre azt árasztottátok! Sőt: az igazán feltétel nélküli Szeretet az, amikor annak ellenére is tudtok szeretni másokat, hogy azok haraggal (hadd ne mondjam: gyűlölettel) vannak irántatok! Az Isten szeretetét kell kérjétek és befogadjátok, s azt kell kiárasszátok minden és mindenki felé: nem kell félnetek, hogy az Isteni Szeretet energiája nem árad rátok, s ekként „elfogy”, ha mindenkire árasztjátok! Sőt: minél nagyobb a Szeretet bennetek, s minél erősebben árasztjátok ki azt magatok körül, annál többet és többet is vagytok képesek magatokhoz vonzani a Fent mérhetetlen mennyiségben aláhulló Szeretet-energiáiból, hogy aztán még többet adhassatok tovább… Ez az a bizonyos kiapadhatatlan erszény, elszaggathatatlan bársony, ellophatatlan kincs, amely az Ég magasából: Istennek Szívéből árad szívetek és szellemeitek felé, hogy széjjel szórva azt; még nagyobb Égi Kincsek után nyújthassátok ki kezeteket! *************************************************** Az ember tudja a helyét, és ismeri feladatait. Aztán megismeri a társát, és megismeri a vele szemben való feladatot is. S most nem az egyéni vállalásokra gondolok! Arra az Egyetlen Feladatra, amely minden egyes ember feladata, bárki legyen is az, és bárkit válasszon is élete társául, s még azoké is, akik nem választanak maguknak társat! Az egyik legnehezebb feladat a társsal szemben: az egyéni érdek alárendelése a másik ember érdekeinek. Ha ezt meg tudjátok valósítani, már nem önmagatokért, de a másikért fogtok élni. Azaz egymásért, s ekként egymásban is egy bizonyos szintig, s egy bizonyos lelki-szellemi-tudati értelemben, hisz már a másik ember vágyait és törekvéseit igyekeztek megismerni. Ezt építitek be tudatotokba, némileg átformálva a saját gondolataitok és vágyaitok irányát a másik ember „képére”. Egy-ségre léptek tehát egymással, de úgy, hogy Ön-egységeteket sem adjátok fel, hisz a hiányzó ön-részeiteket mindenkor megtaláljátok abban, akivel Egy-ségre léptetek. (Vagyis emelkedtetek, hisz ez a szellemi energia szint egy fokkal már magasabb, mint az ön-egység szintje!) Az ő érzéseiben és vágyaiban a magatok érzéseit és vágyait ismeritek fel, amiként ő is önnön vágyait és gondolatait ismerheti fel bennetek. (Ez az oka annak, hogy az egymással szorosabb kapcsolatban lévők oly gyakran gondolnak, és mondanak is ki egyazon pillanatban egyes szavakat, fogalmaznak meg egy-egy gondolatot, vagy hajtanak végre bizonyos mozdulatokat.) Ugyanis ha az Egy-ségre emelkedés tökéletes (már az adott szint körülményeihez képest); a másik fél épp annyit vonz magába belőletek, mint ti magatok belőle. Ekként a kiegyenlítődés is megtörtént. A gyermek ebbe az Egységbe lép be: nem mint zavaró, s az Egységet megbontó szellemi, lelki, tudati és fizikai tényező, de mint az Egységet kiteljesítő, s egy még magasabb szintre emelő elem. A két fél egymás iránti Szeretete már nem csak egymás, de a gyermek felé is irányul; s e Szeretet arra készteti őket, hogy a Legdrágább Ajándékot: Isten Szeretetét is megosszák a kis Érkezővel. Megismertetik tehát véle Istent, s megtanítják a Valódi Szeretetre: annak befogadására és továbbadására egyaránt. Ezt aztán a lassan felcseperedő gyermek (ha a szülők nem csak otthon, egymás közt, vagyis a maguk szűk családi körében képesek árasztani a bennük élő Szeretetet, de bizony: az Élet minden területén, s minden 36
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet melléjük kerülő ember-testvérük felé) maga is tovább viszi; az óvodába, az iskolába, majd már teljességgel felnövekedve az Életbe, hogy maga is árasztani kezdje azt saját választott Társa, saját családja, s minden ember felé. És természetesen Isten felé, hisz amely Szeretet nem Felé áramlik elsődlegesen, az nem is teljes, nem is tiszta, s főképpen nem tökéletes Szeretet, mert tökéletes csak az lehet, ami az Istentől való és Istenhez tér vissza, s csak az lehet erős és tartós is, hisz hát az emberi érzelmek… – szalmaláng mind, amelyet a legkisebb szél is elfú! Mert hogy is működik ez a kérdés az esetek többségében? — S itt most hadd szúrjak közbe egy rövid megjegyzést: Az utódok vállalása lényegében már a testbe öltözés előtt megtörténik mindkét Szellemi Én-rész esetében, amiként az utód szerepének felvállalása is megtörténik ama Szellemi ÉN részéről, aki az utód tudatát betöltő és irányítani próbáló Én-részt jóval a majdani fizikai test elemeinek egyesülése előtt útnak indítja, hogy az már a kész Élet-filmmel kezdhesse meg a maga feladatát a kiválasztott szülő-pár mellett. (ez esetben tehát már eleve hibás az az érvelés, amelyet oly gyakran hallani a fiataloktól: nem én kéredzkedtem a világra… - dehogyis nem! De még hogy, s főképpen most, az utolsó időkben…! (Azt a kérdést tehát, amelyet önismereti kérdéseink elején fel kell tegyetek magatoknak, s amelyet egyikőtök már most megkérdőjelezett: mi az oka, hogy épp ahhoz a szülőpárhoz kellett megérkeznetek: ne akként értelmezzétek, hogy ez a „kell” egy bizonyos kényszer-helyzetre utal. A vállalt feladatok bevégezhetése érdekében kell kiválasztanotok a feladat értelmében legideálisabb szülő-párt, már jóval azelőtt, hogy ők maguk megkezdték volna életútjukat, hisz az ő Életfilmjük, és a tiétek tökéletes szinkronban kell legyen egymással!) — A párkapcsolat tehát (tegyük fel) remekül működik. A házastársak megértik egymást, érdeklődési körük megegyező, vagy legalábbis hasonló, s még egyéb jellegű gondjaik sincsenek. Akkor jelentkezik a vállalt jövevény: a gyermek, aki ki kell(ene) teljesítse ezt a kapcsolatot. Ám ekkor a gondok is jelentkeznek, s az addig kényelmes, kedves kis otthon szűk sufnivá válik, ahová nem lehet gyermeket szülni. A férj kedvelt zenéje hangos zörejjé lesz, amely zavarja a várandós asszony nyugalmát. Az addigi ételek egészségtelenek lesznek, de egy viselős asszony nem állhat egész nap a tűzhely mellett, hogy kétfelé főzzön. És ezek még csak a fizikai síkon bekövetkező változások, s csak az egyik fél kifogásai. A másik fél (a leendő apa) nem tud rendesen aludni a hitvesi ágyon, mert a kismamára kell vigyázzon: meg ne üsse valamiképpen. Akkor viszont már az egész napja el van rontva, hisz kialvatlanul, fáradtan megy dolgozni. A munka után nem hódolhat addigi kedvteléseinek, s nem mehet el egy órára sem a barátaival, mert lohol a másik munkahelyre, hisz „Jön a gyerek, hát kell a pénz”. Este halálos fáradtan ér haza, nem érdekli az asszony mondandója, a vacsora ízetlen: jó hogy egészséges, de nem a megszokott étel, aztán egy kicsit elüldögél a tévé előtt, majd úgy esik be az ágyba mint egy darab érzéketlen fatuskó: hogy aztán megint „vigyázzban” aludjon, s reggel az egész kezdődjék elölről… Nagyjából ekként fest ma egy gyermek érkezését megelőzően a családi fészek. Jó: az ágyakat el lehet húzni egymás mellől, s akkor legalább az éji pihenés biztosított: ám a gondok többi része akkor is megmarad, s ezeket csak részben oldja a boldog tudat: gyermekük lesz, az egymás iránti Szeretet gyümölcse. De a szeretet lassan kezd felhígulni: a leendő anya gondolatait már a baba, az apáét a pénz tölti be, s ez aztán a későbbiek során is így lesz, s minél több gyermek születik, s azok minél nagyobbak lesznek, annál inkább, mert az anyát a gyerekek körüli gondok és vesződségek, az apát a még több pénz megszerzésének gondja gyötri. S akkor mindennapossá lesz a veszekedés, a lárma és a Szeretet… Nos, igen: az is felbukkan még olykor-olykor: egy-egy születés, vagy névnap, karácsony, húsvét alkalmával… – máskor nem nagyon, hisz más gondolatok töltik meg a felnőttek elméjét, s nem az, hogy egymásra figyeljenek, mint a kezdeti időkben tették. És már amúgy sem igazán volna mit beszélgetniük, hisz az asszony gondja – az asszonyé, s az apáé az apáé: nem sok megbeszélni való van sem egyiken, sem a másikon. Élnek egymás mellett, amiként a gyermekek is, s ki - ki mégis csak önmagában él, hisz amiként a szülők világai eltávolodtak a közös ponttól, már csak a gyerekek révén kapcsolódva össze, akként a lassan felcseperedő gyerekek világa is mind távolabb és távolabb kerül a felnőttek, tehát úgy az anya, mint az apa világától, de még testvéreik világától is. Azt mondják (azt mondjátok) ez így a természetes. Holott nem ez a természetes! A természetes, mert a Szellem természetéhez leginkább közel álló az volna, ha az az ember-pár, akik e Másik Világban társul választották egymást, hogy e választás révén segítsék 37
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet egymást a Visszafelé megteendő Úton, a Föld szintjén egymás mellé kerülve igyekeznének is betölteni vállalt feladatukat: úgy egymásért, mint önmagukért. Ma már nyitott a Hit és a Bizonyosság felé vezető Út: a Boldogság kezdeti korszakában érdemes megkezdeni a kutatást (ha addig, a saját szüleik mellett még nem kezdték meg!): Ki az, Aki e Boldogság alapja? Ki irányította pont afelé az Egyetlen ember felé lépteiket, akivel Boldogok lehetnek? Hogyan mondhatnának köszönetet Néki, amiért egymás mellé vezette őket? A Szeretet tartósságának ugyanis az önismereten, s a társ ismeretén kívül, vagy azon felül egy nagyon lényeges feltétele: megismerni Azt, Aki e Szeretet alapja! Istent: de már teljes és tökéletes valósságában. Nem az egyházak büntető és bosszúálló isten-képét, nem is a mindenféle felekezetek és vallási irányzatok isten-képeit: az Egyetlen Igaz Istent; Akinek egy Élő Szikráját magatokban hordozzátok! *************************************************** Ezt a Felismerést kell… - és már megint csak nem! Nem átadni kell a gyermekeknek, mert az egyszerűen lehetetlen. A saját Ébredéséhez szükséges Felismeréseket ugyanis maga kell megszerezze minden egyes ember: a mellette élő csak elmondhatja, „eléélheti”; vagyis gyakorlati formában megmutathatja az egyes Felismeréseket, mint követendő (követhető) Élet-képet: de nem érezheti, és nem élheti át helyette! S ez épp úgy igaz saját gyermekeiteknél, mint amikor „idegen” embertársaitok vezetésére vállalkoztok, még akkor is, ha ő nem egy tőletek teljességgel független, hanem szorosan hozzátok tartozó ember, vér a véretekből. Ez ugyanis csak fizikai szinten igaz: tudati - lelki - Szellemi Én-jei épp oly függetlenek a tiéitektől, mint bárki másé, még akkor is, ha tudati énje tőletek fog megtanulni egy sor fontos dolgot. Ha fog. De ez még akkor sem biztos, ha kicsinységétől szándékoltan terelitek a szerintetek helyes irány felé. Nem, mert nem mindenkor terelgetitek úgy, akként, hogy közben az egyéni, és mindenkor a korának megfelelő szabadságot is megadjátok néki: inkább az „ezt tedd, ez helyes - azt ne tedd, az nem helyes” - nevelési módszert követitek: és ha a gyerek ki akarja próbálni: miért helyes, vagy nem helyes az egyik, illetve a másik irány, vad haraggal fordultok ellene, mert hisz ti „nem erre neveltétek”. Dehogynem! Ha a tilalmi rendszabályok nincsenek kellőképp megmagyarázva és megindokolva, csak mert „most nem érek rá! Majd máskor!” - vagy: „hagyj már békén az ostoba kérdéseiddel! Azért nem szabad, mert nem szabad, és kész! Jobban jársz, ha rám hallgatsz: én már csak tudom…” - és ezt is sorolhatnám még a végtelenségig. Pedig ha a válaszok alól való kibújásra szánt időt és energiát a válaszadásra fordítanátok, jobban járnátok ti is, mert kevesebb nem kívánt meglepetés érne titeket, és jobban járna a gyerek is, mert nem kellene a saját bőrén kipróbálnia: vajon mi olyan tilalmas egyik vagy másik cselekvésben, miféle veszélyt rejtegethet egy egyszerűnek és mindennapinak vélt - látott cselekedet. (Ez főként a serdülő-félben lévő gyermekek problémája, és éppen az egyik legfontosabb kérdés: a párválasztás és a kapcsolattartás kérdésével összefüggésben szokott előbukkanni. Annál is inkább, mert a gyermek sajnos már kicsinységétől látja magát a folyamatot a médiákon keresztül: de fogalma sincs annak tudati-lelki, s főképp pedig a Szellemi, vagyis az egyedül igazán fontos hátteréről, így a párkapcsolat valós súlyát és annak felelősségét sem lehet képes felmérni. Annál is inkább nem, mert a már megvalósult kapcsolatba hallgatólagosan beleegyező szülő, s már még a társadalom is igyekszik a kapcsolat esetleges nem kívánt következményeit elhárítani, méghozzá törvényes keretek közt. (Tegyem hozzá: ismét csak a emberi (emberi?!), és nem az Isteni Törvényeket véve alapul!) A gyermeket tehát szóval, méghozzá türelmes magyarázó szóval, és önnön példátokkal is nevelni kell, ha azt akarjátok, hogy felnövekedvén igazán, s már Bölcs értelemmel szeretni tudó (és akaró) emberré legyen. Amellett azonban, hogy szavatokban és példátokkal oktatjátok a gyermeket, meg kell adni néki a lehetőséget arra is, hogy a gyakorlatban élje meg a Szeretetet. Elsőként természetesen felétek: szülők felé fogja áramoltatni a benne élő (az Öröktől benne élő, s minden egyes újszülöttben meglévő!) Szeretetet, majd kiárasztja a család többi tagjára, s az ismerősökre is. Ez azonban még nem jelenti azt: megtanult okosan szeretni: csak azt, hogy mozgósítani tudja a benne élő Szellemi Én-rész erejét: vagyis a mindannyiótokban jelen lévő Isteni Szeretet-szikrát. Ha okosan vezetitek, megtanulja Isten felé is
38
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet kiárasztani e Szeretetet: s ezt talán mindennél könnyebben, hisz a kicsinyek még inkább hajlanak Szellemi természetük késztetései, semmint alig-megformálódott test-tudati késztetéseik felé haladni! De meg kell tanulnia e Szeretet akként is kiárasztani a fizikai síkon, hogy annak ereje által már tudottan is segíthesse a körötte élők mindennapjait, tehát azok útját. Erre a leginkább megszokottá lett megoldás a legkülönfélébb állatok tartása. Nem mondom, hogy rendjén való, hisz az állat mindenkor szenved a rabságban, de azt sem mondhatom, hogy tilos volna, hisz (sajnos!!) számtalan olyan állat van, amely már nem volna képes az ember gondoskodása nélkül fennmaradni: annyira kiöltétek a korábbi évszázadok - évezredek során belőlük a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen ösztönöket, hogy az ember nélkül akár a teljes fajt a kipusztulás fenyegetné. (Arról már nem is beszélve, amire munkatársam is oly gyakran, és oly helyesen hivatkozik, hogy az ember szinte teljességében megfosztotta az állatokat saját Élet-terüktől!!) Ha tehát megoldható, hogy egy-egy ilyen veszélyeztetett állatot a számára legideálisabb körülmények közt tartsatok, s együtt gondozzátok azt a gyermekkel; az állat révén megtaníthatjátok, vagy inkább rávezethetitek arra, hogy ne csak a saját érdekeit, de egy másik élőlény igényeit is képes legyen figyelembe venni, s olykor még a maga pillanatnyi igényei elé is helyezni. Az állatnak eledelt kell venni adni, itatni kell, almozni, vagy sétáltatni kell, s ez néha épp akkor esedékes, amikor a gyermek valami egészen mást akarna csinálni. A felelősséget (ha ő maga kérte az állatot, vagy azt, hogy az állat körüli teendőket részben vagy egészében elvégezhesse) fel kell vállalnia, s erre kell rávezetnetek. Igaz: maga az állat is „segít” ebben, hisz kér, és követel, ha éhes, ha szomjas, vagy ha valamiért kényelmetlenül érzi magát, vagy ha egy „néma” élőlényről van szó, amely nem képes közvetlen jelzéseket adni; testbeszéddel, fizikai állapot-romlással „jelzi”: valami nincs rendjén vele - körülötte. Ugyanez megoldható növények gondozásával is, bár az állat gondozása inkább alkalmas erre a célra, s éppen azért, mert a növény nem reagál olyan érzékenyen az emberi gondolatokra, vagy az egyes hangulat-változásokra, mint egy kutya, vagy egy macska (még a madér-félék sem!) Ez így van, hisz egyre inkább tudottá lett dolog, hogy a kutya és a macska a kimondatlan gondolatokat is „látja”: legalább érzékelik az emberi test energia-mezejét (auráját) s annak színváltozásai mindenkor jelzések a számára; s azokra szinte rögtön reagál is! Utóbbi főként a kutyákra és a macskákra jellemző, lévén hogy érzékenyebb (fejlettebb) idegrendszerük végett a színekre, s azok változásaira is élénkebben reagálnak. A macskák mindenkor a legerősebb színt veszik alapul: a kutyák viszont a színek keveredésére is képesek „figyelni”: ezért van, hogy a kutyák inkább „értik” az emberi szavakat. A macska emellett még meg is maradt a maga ősi öntörvényűségében, amelyet csak az etetés idejére, és egyéb, számára kellemes, személye körüli szolgálat idejére hajlandó egy bizonyos fokig felfüggeszteni, s akkor is csak azért, mert háttérbe szorítja azt a létfenntartás ösztöne. Mivel vadász-helyei nincsenek, s ez főként a városi macskákra értendő, a vadászterületet felváltja a lakás ama pontja, ahol ennie adtok, s a zsákmány szerepét az elébe tett élelem tölti be. Ettől eltekintve azonban (vagy ezzel együtt is) szabad marad, még akkor is, ha soha életében nem tudhatta meg: mi is a valódi Szabadság. Tudatában, és ösztön szintű érzelmeiben maradt ugyanis szabad lény, aki még a saját gazdáját is csak mint egy nálánál nagyobb lényt tűr meg maga mellett, nem mint „urát és parancsolóját”, mint a kutyák többsége (mert azért azok közt is van öntörvényű!). Ha ez a lény kedves, gondoskodó, akkor ez a macskában élete végéig megmaradó anya-komplexus ideális kiélési lehetőségének késztetését adja, amelynek alanyául az ember szolgál az anya-állat helyett. A macska dorombol, ami azt jelenti: kicsi vagyok, és kiszolgáltatott, tehát védelemre és gondoskodásra szorulok. Ez egyfajta alárendeltségi megnyilatkozás az állat részéről, amelyet élete korai szakában az anyja felé tanult meg elküldeni, amiként a dörgölközős „kéregetés” is abból a korból maradt meg tudatában. E kettőt kombinálva „veszi rá” anyját, amikor már nagyobbacska, hogy az hajlandó legyen az oldalára fordulni, hogy kérincsélő kölykét szopni engedje. Ha a gazdi vad, goromba, a macska egy nálánál nagyobb, s esetleg veszélyessé is válható ellenséget, tehát egy nálánál erősebb állatot fog benne látni, akit a legokosabb elkerülni. A macska számára az elsődleges fontosságú a vadászterület: vagyis a ház, ahol élelmet szerezhetett magának; ezért kötődik inkább a helyhez, s nem a személyhez, mert az étel még akkor is a saját zsákmánya, ha annak megszerzéséhez az ember közreműködése szükséges, vagyis az ember inkább csak afféle vadász-társ, aki csak a körülmények végett szükséges. A vadászó terület azonban állandó, hisz az ő szagát rejti. (Mert még akkor is zsákmányszerzésnek éli meg magát a táplálkozást, ha az ételt az ember teszi elé, hisz az állat lényegét tekintve nem tesz mást, mint az anya-állat által elé tett zsákmányt „ejti el” ismét; ahogyan 39
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet az a természet-közeli falvakban élő kicsiknél megszokott, akik ekként gyakorolják a zsákmányszerzés vad művészetét.) A kutya már képes egyes mellékkörülmények felismerésére, tehát különbséget tesz ember és ember közt, így van, akit akkor sem fogad el, ha az enni ad néki, míg másokat akkor is boldogan követ, ha azok rá sem néznek. A macska a pillanatnyi gondolatokat, s a jelen út érzelmi változásait ismeri fel az aura színváltozásaiban: a kutya ezzel szemben tudat alatt maradó érzelmeket, valamint egyes, még a korábbi utak során a Szellemi Én-részbe íródott történéseket is. Vannak persze kivételek, hisz az állatok a Kozmikus Világlélek elemeiből merítve nem csak a maguk fajára leginkább jellemző elemeket hozzák le. A kutya tulajdonságainak egy részét gyakran megfigyelhetjük egy-egy macskában, s megfordítva. Ezekre az egyéni jelzésekre a gyermek megtanul odafigyelni, és megtanulja azt is: mikor szabad, és mikor nem szabad engednie kis kedvence kérő jelzéseinek. A gondoskodás, vagyis a Szeretet gyakorlatbani megélésének első szabályait tehát megtanulja, mert az állat beteg gyenge és lesz, ha nem kap elegendő táplálékot, és esetleg odapiszkít, ha nem viszi le a megszokott időben. (Ilyenkor azonban hagyni kell, hogy a gyermek maga távolítsa el a piszkot, ha az ő hibájából történt a „baleset”. Ha a szülő takarítja fel, a gyerek legközelebb már csak a vállát rántja meg, és csak azt tanulja meg az egészből, hogy csak akkor kell levinnie az állatot, ha neki magának kedve van lemenni. Épp ezt érjük el azzal is, ha nem győzve kivárni, míg a gyerek megmozdul; mi visszük le a kutyust, vagy mi etetjük meg, esetleg almozzuk ki helyette kedvencét.) A növény is megköveteli a gondoskodást, hisz elszárad, hanem kap vizet, s elrothad, ha túl van locsolva. Igaz: az nem reagál oly látványosan a szeretet hiányára, vagyis a negatív érzelmekre, mint egy állat: de valamiképpen mégiscsak reagál, hisz fejlődése lelassulása mindenkor a törődő Szeretet hiányára utal vissza! Tehát a növényt is csak szeretettel, és odafigyelő gondoskodással lehet nevelni, hogy igazán jól érezze magát mellettünk. Ezekre is szavakkal és példaadással lehet, és kell is ránevelni a gyermeket. A felelősség vállalása és annak maradéktalan betöltése ugyanis a Szeretet megélésének első, és egyik legfontosabb pontja, mert aki csak szavaiban, mosolyában: tehát csak felszínes külsőségekben képes kinyilvánítani a szeretetét, de még nem képes semminő áldozatvállalásra, vagy naponta ismétlődő, kitartó „szolgálatra”; az nem szeret, mert még nem tud igazán szeretni. S ha a gyermek a körötte élő Léleklények gondozása közben megtanulta ennek alapszabályait, könnyebben válik igazán szeretni, mégpedig bölcsen szeretni tudó felnőtté. Ezen felül, és ezen túl azonban még egy fontos ismeretre is szert tesz! Megtanul a körötte élő természeti lényekkel alap szinten kommunikálni: vagyis visszaszerez egy ősi, emberi tulajdonágból egy igen fontos részt, amely ismeretelemmel a Tudat kifejlődése és magasabb szintre emelése előtt jócskán bírt: s amely épp a tudat nem egészen helyes irányba való fejlődése révén korcsosult el szinte teljesen. Sokan fel sem tudjátok fogni: mekkora szükség volna pedig ama tulajdonságra! Mennyi Ős-bölcsességet tanulhatnátok meg az állat és növényvilág egyedeitől, ha a tudat fejlődése egyként indul el a fizikai és a Szellemi sík megismerése felé! Ez azonban ma már (még!) csak illúzió: az emberi elme genetikai kódoltsága, több ezer éves fejlődési iránya kizárja ennek lehetőségét, s már a legegyszerűbb természeti jelek is ismeretlenek számotokra: nem is beszélve azokról a szimbolikus jelekről, amellyel a Lélek-lények szinte szándékoltan igyekszenek a segítségetekre lenni, nem tudva: mennyire hiába igyekeznek… (Ha olvastátok a Vidd hírét az Igazaknak… c. könyvet, sok olyan képességre és velük született adottságra felfigyelhettek ama természetben élő embereknél, azok mindennapjainál, ami számotokra már ismeretlen: pedig amellyel együtt született egykor minden ember nevű lény!) *************************************************** S most menjünk tovább, a legideálisabb képet feltételezve… A gyermek felnő, és magával viszi, s kiárasztja az Élet minden területén az Öröktől birtokául adott, s idején kezébe adott, tehát szívében - lelkében - tudatában és Szellemi Én-részében felébresztett Kincset: a Valódi Szeretetet. Kiárasztja azt érzésben, szóban és cselekedeteiben egyaránt. És ez az ember legsürgősebb feladata a ti „jelenetek” idején! Ez volna a legfontosabb feladata: ha kész, és képes volna ezt meglátni, elfogadni és betölteni a maga mértéke szerint tökéletesen! S hogy még inkább pontosítsak: ez lett volna már kezdettől az ember egyedül
40
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet fontos Feladata! Ha ezt kezdettől felvállalta volna; most nem kellene egy másik feladatra készülnie az emberiség egészének… *********
*********
********
Ugyan már jócskán túl vagytok a kezdeti időkön, s immár a végidők állnak előttetek: de ma sincs, mert nem lehet nagyobb feladatotok (egyetlen ember nevű lénynek sem!!) mint a Szeretet minél tökéletesebb, és minél magasabb szinten való megélése és továbbadása úgy a Teremtő Isteni Hármas EGY-ség felé, mint embertársaitok, s a köröttetek élő Lélek-lények felé. Annál is inkább, mert a dimenzióváltás során a Föld Szellemi gömbje felemelkedik, s egy időre magára kell hagyja a Földet, s annak minden lényét: embert és állatot és növényt egyaránt; s attól kezdve az a szellemi - tudati és érzelmi energia-tömeg adja majd a Föld ideiglenes Energia-köpenyét, amelyet az ember nevű lény tudatosodása óta megfogalmazott a maga (pontosabban: a túlélők, és az utókor) számára. S ez (lássátok be!) bizony; igencsak siralmas!! Siralmas, még akkor is, ha a növény és állatvilág ösztönösen tiszta érzéseinek energiája is megtámogatja azt… Ezt a meglévő energia-tömeget kell tehát mindinkább feltöltenetek a pozitív gondolatok, és a Szeretet energiájával, hogy magatok is megtámogassátok az utánatok következő nemzedékek túlélési esélyeit, s ezzel az Új Emberiség létbelépési, felfejlődési lehetőségét. (Azét az Új Emberiségét, amelynek tagjai közt bizony: nem egy, és nem is két, a ti jelenetek során is úton lévő Szellemi Én-rész kell ismét Utat vállaljon…) Ez tehát az egész emberiség feladata, és távlati érdeke is. *******
********
********
********
********
Persze a ti kis Hazátoknak még ezen felül, és ezen túlmenően is nagy szerepe lesz a történésekben. S hogy pontosítsam: annak a népnek adatott e feladat, amely a Föld adott területén él, azon a ponton, ahol a Föld szív csakrája, s számos igen fontos energia-kapuja van, vagyis olyan szellemi energia-bázisok, amelyek szintén hatalmas szerepet kapnak úgy a dimenzióváltás folyamatában, mint a bolygó további életében: s itt most kifejezetten a bolygó fizikai gömbjére gondolok. E területen él a ti nemzetetek, amelynek szerepére már néhány évszázaddal korábban utaltunk abban az Üzenetben, amelyet munkatársamnak is volt alkalma elolvasni. Nem véletlen esett persze, hogy éppen az a nép él a kérdéses ponton, amelynek ti is tagjai vagytok, amiként a magyar földre érkezettek sem véletlenül vannak éppen akkor, éppen úgy, és éppen oda helyezve, függetlenül attól: mely nemzetiséghez tartoznak. Ugyanis nem a fizikai testek: a Föld egy bizonyos energia-területe, és a Szellemi Én-részek lettek egymáshoz társítva, s mert ez a ti fogalmaitok szerint ekként van; az oda tartozó Én-részek a magyar nép tagjaiként születtek meg. Jó: vannak, s még a kritikus időben is lesznek máshonnan érkezettek: de ők sem véletlenül érkeztek/érkeznek éppen a ti hazátokba! Nekik is megvan, és meg is lesz a maguk (nem is kis) feladata, ha az események elkezdődnek. Nekik, s még gyermekeiknek is… Ahhoz azonban, hogy a nép egésze maradéktalanul elláthassa a feladatát, már most meg kell ismerkedjetek mindazokkal a tudnivalókkal, amelyek nélkül nem válhattok hasznára sem saját népeteknek, sem azoknak, akik még eztán kell hozzátok érkezzenek, sem pedig Föld-Anyának. A dimenzióváltás zökkenőmentes, és minél kisebb kataklizmával járó végbemenetele ugyanis az Élet fennmaradásának elengedhetetlen feltétele, ez azonban csak akkor válik lehetségessé, ha az adott percen mind tudjátok a helyeteket és a feladatotokat. Minderre hamarosan visszatérek, hisz jelen munkánk lényege e kérdés kibontása és megmutatása: legalábbis részben, de nagyon is fontos részben… *************************************************** Megismertétek tehát az ön-egységet, amely a teljes és tökéletes önismereten alapszik. Aztán megmutattam (bár csak vázlatosan) a legkisebb emberi közösség: vagyis a család Egységének legfontosabb elemeit: a társ megismerésének fontosságát, az ön-érdek felcserélését a közös érdekkel, majd abba is bepillanthattunk: hogyan lép a két szülő Egységébe a gyermek, s hogyan adhatjátok kezébe 41
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet az Egyetlen Valós Kincset: Istennek Szeretetét, megtanítva őt annak elfogadására, és mindenek felé való kiárasztására. Ha csak néhány felvillanó képben is, de azt is igyekeztem elétek rajzolni: hogyan léphettek kapcsolatba a Természeti lényekkel. Ezzel lényegében túl jutottunk az Egyetlen Valós Erő megismerésének alapjain: mert az Isteni Szeretet-energia az egyedül való ERŐ, amely nélkül épp úgy nem létezhetne semminő Élet, amiként nem létezhetne a Teremtő Gondolat, s a Teremtő Akarat nélkül. E három teszi ki ugyanis a Teremtő EGYségét, ez a Három az EGY-ben; az Egyedül Tökéletes, Teremtő Szellem. Haladjunk tovább. Bár most csak néhány rövid szóval; azért vázolom az egyén és a család szerepét a társadalom egészében, s a Társadalom szerepét a család, s az egyén életében (lévén hogy később ezt bővebben is ki kell ontsuk, mert igen nagy szerepe lesz a Történések során!). Amiként tudjátok: az egyén és az egyénekből felépülő családok milyensége adja a Társadalom milyenségét, s a Társadalom milyensége rányomja bélyegét úgy a család, mint az egyén milyenségére. E kettő tehát épp úgy szinkron-hatásban van egymással, és befolyásolja egymást, ahogyan a szűkebb család tagjai is hatnak egymásra. Ha a Társadalom törődik az egyénnel, s igyekszik biztosítani az egyén jogait, az egyén is törődeni fog a Társadalom egészével szembeni kötelességeivel. Ha az egyén törődik a társadalom iránti kötelességével, a társadalom erősebbé válik, és képes lesz biztosítani az egyén jogait. Ilyen egyszerű az egész. Vagyis: ilyen egyszerű volna, ha a társadalom nem csak egy bizonyos „elit” réteg jogaival törődne; miközben a sokaságtól várja el: teljesítsék a vele (tehát a társadalommal) szemben lévő kötelességeiket. A félreállított többség igyekszik maga is megszerezni mindazt, ami nézetei szerint épp úgy megilletné, mint a kisebb csoport tagjait, vagyis a felső szinteken élőket, s mert az egyéni érdek mindenkor motiválóbb, a Társadalmi érdek háttérbe szorul. Minél kisebb a kedvezményezett réteg, s minél nagyobb a háttérbe szorult néptömeg, annál inkább háttérbe kerül a Társadalmi érdek is, hisz a kisebbség nem törődik vele, mert néki mindegy: szegény, vagy gazdag-e a Társadalom. A háttérbe szorult réteg pedig azért nem törődik vele, mert… ő is a maga érdekét helyezi előtérbe. Ekként mindenki rosszul jár, kivéve a felső társadalmi réteget, amely mindig is gazdag volt, mert gazdagsága révén mindenkor megvehette a maga számára azon kiváltságokat és előjogokat, amelyek kiemelték az átlag-emberek csoportjaiból. Itt, ezen a szinten már nyoma sincs sem egyenlőségnek, sem pedig Szeretetnek: az egyén jobbára utálja azt a rendszert, amelyben él, míg a Rendszer, mint fiktív, inkább csak megfogalmazásában létező elem: csak a kötelező szinten törődik az egyén gondjaival - bajaival, vagy ép szerencsés perceivel. S az egyén feladata ettől függetlenül mégis csak az volna, hogy a sokaság: vagyis az általatok Társadalomnak nevezett ember-csoport érdekeit nézze, s azt helyezze előtérbe a maga kicsiny érdekeivel szemben. Hogy miért? Arra is rátérek hamarosan! Persze: most nem politikai okfejtésekbe akarok bele bonyolódni, hisz egyik földi társadalom épp olyan e téren, mint a másik: kiváltságokra és törtetésre épülő… - és éppen ez lesz azon történések oka, amelyekre fel kell készülnötök, s amelyre komoly összefogás nélkül nem készülhettek fel! Nem, mert az egyre inkább közelítő történéseket csakis Szellemi Energiával lehet mérsékelni, és úgy-ahogy: túlélhetővé tenni; a legfontosabb dolgotok tehát az, hogy az önismeretet és a kisebb közösséggel, majd a népérdekkel való azonosulni tudást igyekezzetek kiteljesíteni, s Globális szintre emelni, hogy ezen ismeret gondolatenergia-elemei beíródhassanak a Globális Tudattárba. ******** ************ *********** Az egyén önmegismerésén, feladatának felvállalásán, és annak bevégzésén, tehát mindezek fontosságán túljutottunk, amiként a családtagok egymás iránti felelősségét is elmondtam. Arról is szóltam: amilyen mértékben erre ráneveltétek a gyermekeiteket, olyan mértékben lesznek aztán képesek élni a Szeretet erejével. A Szeretet azonban csak egyfelé vezetheti lépteiket: Isten felé, mert csak akkor maradhat Élő bennük a Szeretet, ha mindinkább közelít Ahhoz, Akitől eredendően kibocsájttatott: vagyis Istenhez. Ha a Valódi Szeretet után indultatok el, s azt igyekeztetek (már tökéletes önismerettel és a megismert tudati - lelki - szellemi erőitek teljességével) megélni, s tovább adni a köröttetek élőknek is; Isten válasza sem marad el, amiként nem maradt el eddig sem: csak nem voltak halló fülek, mert nem voltak nyitott szívek és elmék, amelyek befogadhatták volna Isten Szavait. **************
************* 42
************
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet És itt most ugrunk egyet: átlépünk a Jelenből a Holnapba, de úgy, hogy időről időre visszalépünk, hogy megfigyeljük: hol tartotok most azon feladatok bevégzésében, amelyek érdekében a Föld ama pontjára lettetek helyezve, ahová… ***************
*************
***********
Amint mondtam: a Föld egésze hatalmas történés, vagy inkább történés sorozat bekövetkezte előtt áll. Maga a folyamat, a várható események előkészítése (tehát a visszaszámlálás) lényegét tekintve már kétezer évvel ezelőtt megkezdődött: az emberiség egészére nézve döntő fontosságú volt, hogy a zsidó nép miként fogadja az Ég Urát: Krisztust, az Istennek Felkentjét, az Atya Egyetlenjét. Megkezdődött, amikor Mária: a Szent Szűz Isten-anya a Szívéből kiárasztott Szeretet-sugárral összekapcsolta a Föld Szívét, örök időkre szóló Szerződést kötve a Földdel: vagyis ama Szellemi Személlyel, Aki a Föld szellemesítését magára vállalta a Föld szellemmel bíró lényeiért, és a Lélek-lénye-kért egyaránt. Ez a folyamat gyorsult fel nagyjából úgy kétszáz évvel ezelőtt: akkor, amikor a Magyarság az első komolyabb Szellemi Tanításokat is kapta. Ugyan más népekhez is eljutottak ama Tanítások egyes elemei: de a legfontosabbak mégis a magyar néphez kellett eljussanak. És el is jutottak, de bizony: csak kevesekhez, s még azok sem mindenkor voltak hajlandóak komolyan venni az egyes intelmeket. Sőt: nem egy közülük később elfordult a Szellemvilágtól, s még azokat is üldözni kezdte, akik mindvégig hívek maradtak. Ezért egy időre fel kellett függesszük a Tanítások leadását; annál is inkább, mert meg kellett várjuk, míg felnövekedik egy olyan generáció, akik nem csak kíváncsiak rá: mi van a látható tartományokon túl, s azok fölött, de már képesek is megérteni mindazt, amit a korábbi korok médiumain keresztül közöltünk. Akkor még nem csak én kellett közléseket leadjak, s nem csak egyféle művészeti stílust „céloztunk meg” a Tanításokkal. Furcsa, nem földi tájakat ábrázoló képek, és sosem hallott stílusú zenék születtek meg: ezek szerepe lényegét tekintve még csak az volt, hogy kinyissa az emberek tudatát egy másik, számukra ismeretlen Világ létezése, annak lehetősége felé. S amiként a jelenben: akkor is az érzelmeken keresztül igyekeztünk az értelemre hatva közeledni felétek, s eleinte úgy tűnt: nem is minden eredmény nélkül! Az emberek fantáziálgatni kezdtek, s képzeletükkel felnyúltak a távoli csillagok felé, mintegy: megszondázva véle a Világűrt; s fantáziájuk, tehát gondolati képeik hívó szavát követve mind több és több, más bolygókról útnak indított jármű bukkant fel a Föld légterében. Ezek közt a látható tartományban lévő, s általatok UFÓ-knak, azonosítatlan légi objektumoknak nevezett gépek épp úgy voltak, mint a mi szintjeinkről elindított Fény-űrhajók, amelyeket az első Mennyei szféra szintjéről indítottunk útjukra. Tehát onnan, ahol még nem olyan magas rezgésszintű a koncentrált ERŐ; de ahol az már mindenképp túl van azon a rezgéstartományon, amelyet még ti is érzékelhetnétek, bárha a legfinomabb, legérzékenyebb radarral kutassátok is azok nyomát. Azokat csak a magasabb szintekről leszületett látó médiumok érzékelhették volna: olyanok azonban abban a korban még nem voltak, annak ellenére, hogy az alacsonyabb szintekről, tehát az asztrál-világokból, vagy a köztes szférából érkező Szellem-lényeket már akkor is többen képesek voltak látni, vagy érzékelni, s mind többen születtek azzal a feladattal, hogy a magasabb szintekről érkezett Tanításokat vegyék. A nagy magasságú rezgéstartományban lévő Fény-űrhajókat azonban még ők sem látták, s más módon sem érzékelték. S ez sem volt véletlen: az emberi tudat még (már) nem állt azon a szinten, hogy erre lehetőség lett volna. Igaz, hogy egyes Mária-jelenéseket érzékelhettek, ám a Mária-képek leközvetítése is a köztes szintek közbeiktatásával volt lehetséges: ezért is, hogy Mária nem mint Szellemi Erő, de mint földi személy nyilvánult meg, tehát emberi alakot öltve: igazodva a köztes szféra, és az emberi tudat képeihez, s azok energiájához. Az utóbbi két évszázad rohamléptekkel haladó tudományos és technikai fejlődése révén az emberi tudat is gyors, szinte robbanásszerű fejlődésen ment keresztül: s ez is azért vált szükségessé, hogy a kívánt Tanításokat idejében továbbíthassuk felétek. A tizenkilencedik század mediális képességgel bíró emberei hiába kapták volna meg a Tanításokat: sem ők, sem más nem értette volna azokat. Még az én korábbi Üzeneteimet is csak ma kezdik érteni: pedig most már a nagyságrendekkel magasabb szintű Tanításokat kell(ene) mielőbb megértenetek és továbbadnotok, hogy igazán használhassátok, amikor annak érkezik el az ideje! ************ **************** *************** 43
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet Sokan és sokszor kérdeztétek már munkatársamat is: milyen történésekre kell számítsatok, s hogyan kell védekezzetek azok ellen. E kérdésre nem csak Ő: még én sem adhatok feleletet, (nem tudjátok sem az Órát, sem a Percet…!) hisz mint minden: maguk a történések is a holnapok távolában vannak (egyelőre még); így mint minden, azok is változhatnak: gyengülhetnek, avagy a vártnál is súlyosabb történésekké lehetnek, attól függően: milyen (valós!) gondolati s érzelmi erőket áramoltat a Föld légterébe, a Föld szellemi burkába, s a Kozmikus szintek felé az ember. S itt már az emberiség egészét értem ezalatt! De úgy tűnik: egyelőre nem hogy nem próbáljátok könnyebbé és zökkenőmentesebbé tenni a dimenzióváltást, de mindinkább megnehezíteni igyekeztek azt a magatok és utódaitok számára. Ha a Biblia kódja második kötetében (cselekedeteiteket, s az „emberi-tudati” milyenséget figyelembe véve) jelzett atom-holokauszt bekövetkezik, a történések negatív energiája, s a tudatotok mélyén (akár azzal, akár mással kapcsolatosan) megfogalmazódó gondolatok és cselekedeteitek negatív energiái mindenképp a Föld közelébe vonzzák a Nibiru néven nevezett óriáscsillagot, s a Föld népe anélkül kell szembenézzen a kataklizma mindahány történésével – éspedig szinte egyazon időben, mindahánnyal! – hogy lehetősége nyílna fokozatosan felkészülni az egyes csapásokra. Márpedig igencsak úgy tűnik, a fanatizmusban felnövekedett, s az „Isten igazságosztó keze” szerepében tetszelgő nép vallási vezetői már megállíthatatlanok, amiként megállíthatatlanok azok is, akik ellen e nép vallási és katonai vezetőinek haragja irányul. Ennek oka abban (is) rejlik, hogy a két évvel ezelőtti – bár fizikai értelemben véve valós – sérelmet csak mint fizikai történést értelmezni tudó amerikai nép csak a bosszú gondolatát megfogalmazni képes és hajlandó vezetőinek, és a nép egy részének (valamint más, szintén a háború gondolatával szimpatizáló népeknek) gondolat-energiáit vonzzák magukhoz az ellenük forduló erők, s a bosszúra még véresebb és még kegyetlenebb cselekedettel készülnek válaszolni. Pedig ha a két évvel ezelőtti történés mélyebb (fizikai és szellemi) okait kutatná az akkori szenvedő fél, már korántsem volna olyan biztos benne: neki kellene bosszúért lihegnie… De nem ekként van, s az akkori történést nem mint a nemzet karmikus megkötésében szereplő eseményt, vagy jelenbeni törtető, s csak a maga fizikai szintű hasznát néző cselekvésinek következményét vizsgáló: csakis a nép nagyszerűségét és felsőbbségét, politikai és anyagi hatalmánál fogva „Világvezető” szerepét már erősen fanatikus módon hirdető, s bosszúért lihegő amerikai vezetők, s a vallási fanatizmus vakságában megfeneklett iraki politikusok és katonák egyként hajtják ama veszélyes vizek felé az egész emberiség hajóját! Mert ha őszinték akarunk lenni: lényegében mindkét fél vezetőit a fanatizmus tartja uralma alatt: egyik fél a maga vallási, míg a másik a maga politikai nagyságát akarja mindenáron bebizonyítani: nem is tudva, nem is sejtve: mennyire kicsinyek ők mindahányan! Mennyire kicsi az egész Föld is, annak minden Szellemi, és lélek-lényével egyetemben! Csepp a Végtelen Mindenség Óceánjában! *******
*******
********
********
Tehát az a bizonyos Nibiru el is kerülheti a Földet, s még annak energia-pajzsát is. De bele is rohanhat (ha nem is a Föld testébe, hisz akkor már most nem volna érdemes bárha egy szót is vesztegetni a „lehetséges Holnapok” kérdésére!) a Föld körüli energia-mezőbe, hogy azonnal, minden átmenet nélkül szakítson el saját energia-köpenyével minden erő-szálat, amely a Földet jelenlegi pályáján tartja: a magnetikus és delejes erő-hálóktól a Szellem-energia-hálóig mindent: s akkor az emberiségnek csak igen kis hányada lehetne a túlélők közt, s még azok sem valószínű, hogy életben maradnának az energiarobbanást követő atomrobbanások után, amelyek mindenképp bekövetkeznének. S akkor még nem is szóltam arról, hogy a Föld teljes felszínén elektromos viharok, vulkánkitörések, s más természeti csapások sorozatai tennék lehetetlenné a létben maradást. Ennek a folyamatnak a kimenetele tehát azon múlik: milyen értelmi és érzelmi energiákat „termeltek”: lehet a történések sora könnyebb, de lehet minden képzeletet felülmúlóan súlyos is! Ami a várható történéseket illeti: egyelőre még „csak” azokkal kell számoljatok, amelyeket már a Láték új Eget és új Földet című munkánkban megjelentettem néktek. (Egészen addig, amíg van esély rá, hogy az atomholokauszt veszélyét elhárítsátok. Azután, mint mondtam, nem sok értelme lesz kérdéseken 44
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet tűnődni…) De most maradjunk annál a feltevésnél, hogy még idején elejét tudjátok venni a történések végzetessé válásának. Hogy mi fog történni, az teljességében az ember szabad akaratán múlik: (azon, milyen szinten vagytok képesek és hajlandóak már valóban, s nem csak fellengzős szavakban Élni a Szeretet egyedülvalóságának Ősi Törvénye szerint, s annak Erejével töltekezve) s abba még nékünk sincs jogunk beleavatkozni, hogy ne befolyásoljunk senkit a döntés meghozatalában, amelynek persze a következményét is magára kell vegye mindenki, aki a döntések meghozatalában, vagy azok elvetésében szerepet játszott. Vagyis minden ember, mert hisz amiként mondtam: a Föld teljes népének kibocsájtott gondolati energiájából merít az ellentét, s amennyi negatív gondolati (vagy már cselekvési) energiát meríthet, akként tudja a maga kedve szerint manipulálni a döntés meghozatalában illetékes emberek tudatát is! A felelősség tehát mindannyiótoké: s ama történés karmikus következménye is mindannyiótokat érinteni fog: a döntéshozókat is, bár azok karmikus terhei akkor is szellemüket fogja terhelni, ha ők maguk is áldozatául esnek hibás döntésüknek, hisz akkor milliók és milliárdok Útja szakad félbe végettük. ************
************
************
És pontosan ez az, amire gondoltunk, amikor a gondolat-energiák kibocsájtásának felelősségére igyekeztünk felhívni a figyelmeteket: nem pedig az; távol tudjátok-e tartani magatoktól a szúnyogokat, bolhákat, vagy az egyes betegségeket! (Arra még ott, a ti Mélység-szinteteken nem lehettek képesek, hisz még az Erő nagyvonalakban való használatával sem bírtok! Olyasmi ez, mint amikor a kisgyerek Munkácsy képet akar lemásolni: pedig még épp csak képes volt rájönni a ceruza mibenlétére, de még nem tudja azt sem: melyik végét illessze a papírlapra, hogy legalább egy-két vonalat húzhasson vele!) Valóban a pozitív gondolat-energiák megfogalmazása, s az azzal való hatni tudás lett volna az emberiség egészének a feladata… – és mégsem, mert az első emberiség, majd az atlantiszi (stb.) papság által megfogalmazott, s a Föld fizikai testébe került negatív energiák mindenképp ki kellett, s ki is kell égjenek: erre azonban nem lett volna másképp mód, mint azok kezdetben lassú, fokozatos formában, majd egyre nagyobb történések, végezetül a legnagyobb történés keretén belül való kiégetése révén: úgy, akként tehát, amiként azt az első emberiség, Atlantisz (stb.) papságának tagjai megfogalmazták, s a Globális tudattárban és a Föld fizikai testében „örökül” hagyták rátok! *************************************************** Az atlantiszi, a Mú-szigeti és az egyiptomi energia-robbanások során a Föld-testben felhalmozódott negatív energiák egy része már távozott a Föld testéből az egyes vulkanikus jelenségek, a tájfunok és árvizek, vagy a földrengések során. A Föld azonban, mint szellemi, vagyis gondolat-energiai képződmény egy ugyanolyan, vagy hasonló történés keretei közt ki kell lökje magából a Naniviei energia-robbanás során beléáramlott negatív energia-tömeg egy részét is, hogy visszatérhessen megfogalmazódási pontjára, hogy aztán onnan is tovább emelkedhessen. Mert minden elem csak akként érhet el a kezdeti pontra, tehát csak akkor válhat ismét anyagtalan Szellemi Erő-elemmé, vagyis gondolat-energiává, ha fokról-fokra emelkedik ki ama mélységből, amelybe besötétedése révén hullott. Ekként tehát a Föld fizikai gömbje sem válhat fél-anyagi Kozmikus elemmé azon a ponton, ahol jelenleg áll!! Vissza kell térjen arra a pontra, ahol teljes, vagy majdnem teljes mélybe hullása előtt volt, hogy az ottani, már ismét egy fokkal magasabb rezgés-energiát közvetítő közegben lényegülhessen vissza fokról fokra maga is azzá, ami az első emberiség korszakában volt, majd még visszább léphessen: az első emberiség megfogalmazódását megelőző, annál ismét egy magasabb tisztultsági szintre. (Hogy a Föld színén élő ember-szellemekről ne is beszéljek, akiknek lényegében a Föld is köszönheti jelenlegi állapotát, szférikus és dimenzionális mélységét! Mert bizony: nem is kevesen vannak, és még többen lesznek a Föld emberiségének tagjai közt olyanok, akiknek tudatát azok a mélységből kiemelkedő Elsődteremtettségű szellemek, vagyis azok Én-részei töltik be, akik már az első robbanás percén is a Föld lakói voltak. Ez annál is inkább természetes, mert azt a karmikus kötést nem lehetnének képesek másként kiegyenlíteni.)
45
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet Ahogyan a Föld fizikai testében hozta magával azon negatív energiákat, akként kell azok egy részét a visszavezető Út során is magában hordoznia testében, hisz lényegében az út során mind lejjebb ereszkedve jelenlegi szférikus és dimenzionális pontjára vált fokról fokra sűrűbbé és nehezebbé. Tehát a visszafelé vezető Úton kell a fizikai gömb mind könnyebbé legyen. Ezért (is) van arra szükség, hogy a Föld testén élő maradvány-emberiség földi szintű tudata ismét bezáródjék, a Létben maradáshoz szükséges alapszintű ismereteken kívül minden egyéb törlődjék belőle! Ameddig ugyanis a negatív gondolatok színtere: az elme aktív, addig a negatív energiát fogja a Föld légterébe és annak ideiglenes energia-burkába áramoltatni. Ezért a gondolatok teljes tárházát törölniük kell a történéseknek, csak a létfenntartás és a fajfenntartás ősi ösztöneit hagyva meg, míg a fél-tudatos gondolatok közül mindössze az Élet mindennemű formájának feltétel nélküli tiszteletben tartása marad meg. Amikor az elme eddig a stádiumig ér (s erre már útközben sor kerül, s akkor a Kegyelem átemeli a bolygó egészét az Út nagyobbik részén, megrövidítve számára, s a maradvány-emberiség számára az Utat), a Szellemi Én-rész képessé lesz a gondolatok irányította Lét-forma újbóli kialakítására, de már anélkül, hogy a Globális tudattárban időről időre felbukkanó, vagy a Föld fizikai gömbjében maradt negatív gondolati elemek befolyásolnák az ember tudati fejlődésének irányát is. (Mert befolyásolhatnák, mégpedig akként, hogy a Föld színén ismét a legvadabb késztetésekkel bíró léleklények bukkannának fel, követve a szellemmel bíró elme éppen a ti múltatok és jelenetek során megfogalmazott, s a Föld egyik vagy másik elemében megmaradó gondolat-energiák irányát!) Csak az ekként megtisztított Szellemi-tudati és Lélek-lényekkel, s csak az ekként megtisztított Föld színén lehet, lesz mód az Ezeréves Birodalom megfogalmazódására is! Amíg ugyanis a Föld gömbje és a Globális tudattár egészében a korábbi korok és korszakok negatív energiái rezegnek, erre nincs lehetőség. Ezt talán nem is kell külön magyaráznom! ***********
*************
************
Az egyik sokak által megkérdőjelezett (és nagyon is jogosan megkérdőjelezett!) szellemi irányzat lényegében nem azt mutatja meg, hogyan kellene fejlődnie a Ma emberének; ehhez ugyanis már túlontúl előrehaladott az Idő! Már nincs módotok az új irány kifejlesztésére, amiként arra sem, hogy hatni tudnátok általa a várható történésekre. Ha csak nem akként, amiként a pozitív gondolatok szükségességénél mondottam: csökkenthetitek általuk a várható történések erejét; ez és ennyi, amit még elérhettek, s ez nem sok (bár a semminél még mindig több!). De nem is ezt a célt szolgálja, hogy ama szellemi irány létét megmutattuk! Az a szellemi irányzat lényegét tekintve nem más: előrevetített képe annak, hogyan, s miként fog fejlődni a harmadik emberiség. Az önismereten, s az embertársak ismeretén túl nagy hangsúlyt fog kapni a lélek-lényekkel való mind jobb, mind tökéletesebb gondolati (vagyis telepatikus) úton való és a testbeszéd révén kialakuló kommunikáció, és mindezek legmagasabb rendű szellemi iránya, amelyből mindezen ismeretek fakadnak: Isten, s az Isteni Törvények gyakorlatbani kibontása, megismerése, megélése. Mégpedig anélkül, hogy ezt tanulnia kéne bárkinek is! Ahogy a ti távoli őseitek esetében ez (vagyis ennek egy része: az állatok és növények jelzéseinek megértése) megvolt, akként lesz meg a maradvány-emberiség kései utódainál, vagyis az Új Emberiség tagjainál, hogy Élhessenek véle és általa (s nem akként, amiként a ti őseitek tették, akik egy szint elérése után már csak visszaélni voltak képesek amaz adottsággal is, mint azóta is mindig, mindennel…!) Mindezt tehát nem lehet tanítani, hisz ti már nem lesztek képesek a puszta elméletnél ténylegesen magasabb szintre emelni e Felismeréseket; az Új Emberiség tagjait pedig nem kell tanítani, hisz már eleve e képességgel fog születni annak minden tagja. E képességet emeli egy magasabb szintre Krisztus, amikor az Ezeréves Birodalomban az Erő, a gondolatenergia még hatékonyabb használatának ismeretére vezeti rá az embert; arra a szintre, amelynek elérése nélkülözhetetlen a negyedik szférába való átemelkedéshez. De még ők sem a legmagasabb szinten élhetnek a Szellem Erejével; csak azon a szinten, amilyen szinten annak ismerete és gyakorlati alkalmazása már az Ezeréves Birodalmat követően, s a mélység utolsó próbaalkalma után immáron fizikai értelemben is felemelkedő Föld teljességén szükséges lesz a negyedik szféra magasában, annak első dimenziójában. (Akik a most várt/várható történés során a negyedik szférába emeltetnek, nos, azok sem kell tanulják ezt, mert egy korábbi (nem földi!) Útjuk során már megszerezték eme Bölcsesség-elemet, ha nem bonthatják is ki a Föld színén, mert itt és most nincs rá 46
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet szükségük, s módjuk sem. Erre a kérdésre azonban még visszatérek; ha nem is jelen munkánk során, de a Szavak… c. sorozatunkban mindenképpen!) Lényegében ez a Tudás lesz az, amellyel a Föld fizikai teste is telítődni fog, miután a mélység utolsó energia-elemei is kiégnek (magának Satanának hathatós, bár más szándékú közreműködése révén) a fizikai gömbből. Legalábbis ami a legsűrűbb gondolatenergia-elemeket illeti, hisz a Föld még akkor is tartalmaz majd fizikai elemeket, amelyeket fokról fokra fog mind magasabb és magasabb rezgés-síkokra emelni az ember-szellemek közössége. De még akkor sem akként, hogy megtanulják az egyes gondolatkibocsájtási módokat, mint valami matematikai képletet, hanem akként, hogy a mind magasabb szintű Felismerések révén fokozatosan nyílik ki szellemi tudatukban, amiként a virág szirmai, ha a Nap fénye éri. Igaz tehát: az emberiség fejlődése arrafelé kellett volna elinduljon már a kezdet kezdetén, de… De erre is visszatérek még a későbbiek során, mert nagyon is fontos közlendőm van ezzel kapcsolatosan! *******
*******
*******
*******
*******
Amiként mondtam, a kezdeti kisebb csapások sorozata tehát már megkezdődött, s nem most, de már rég, kezdve a vulkáni tevékenységtől a Föld lassú sorvadásáig: vagyis a Föld termőerejének kiapadásáig. Hogy ez utóbbit minek köszönhetitek, azt hiszem: egyikőtök számára sem kérdéses. A vulkáni tevékenységek és a földrengések, az aszály és a heves, özönvízszerű esőzések tökéletes tükörképe is megtalálható azokban az emberi (emberi?) cselekvésekben, amelyeknek hírét nap mint nap hallhatjátok, és azokban az érzésekben és gondolatokban, amelyek bennetek épp úgy megfogalmazódnak, mint másban, még akkor is, ha megpróbáljátok azokat jól-rosszul fedő köpönyegek alá rejteni. Mert bizony: csak ez történik, nem több! A negatív indulatokat egy jól-rosszul fedő álarc alá gyömöszölik, titkolva azok létét, mit sem törődve azzal, hogy attól azok az érzések és gondolatok még vannak, s mit sem törődve azzal: az, hogy ekként igyekszenek nem létezővé mesélni tisztátalan gondolataikat és érzéseiket, még a Tíz Parancsolat elleni vétséget is magukra veszik, hisz a hazugság vétségét épp úgy elkövetik: önmagukkal szemben csak úgy, mint egész környezetükkel szemben! De (sajnos) nem is megoldható még a ti szinteteken, hogy indulatok, vagy a Tökéletes Pozitívval, vagyis az Istenivel ellentétes érzések meg ne fogalmazódnának mindannyiótok tudatában, hisz ha volna köztetek ilyen ember, az már nem mint ember, s nem mint a Föld nevű bolygó lakója kellett volna testet vegyen, s főként nem a ti szinteteken és a ti korotokban!! Ha ezer emberből egy vagy két olyan volna, akinek soha egyetlen durva gondolata vagy érzése nincs, s nem is volt: még akkor is kevesen volnának a többiek, s a korábbi korok embereinek tudatából és lelkéből kiárasztott negatív energiák közömbösítésére! (Ezért is hallgatom időnként szinte magam is a döbbenet szélén állva: mint jövendölik meg egyesek a hirtelen bekövetkező dimenzióváltás hogyanjátmikéntjét, hogyan ámítják azzal a várható eseményektől rettegő emberek tudatát, hogy az egész nem lesz komolyabb, mint egy vaku villanása, amelynek révén mindannyian – persze minden felekezet a maga tagjait érti a „mindannyian” szó alatt! – felemelkednek, hogy új, már könnyű, egészséges, hibátlan és csodaszép testekben folytassák… … de mit akarnak folytatni? Azt, amit elkezdtek? Bizonnyal, mert elméjükbe az van beleírva, amit élnek: s akként, amiként élik azt! Vagyis a durvaságot, a törtetést, a tisztátalanságot, és még sorolhatnám; ezeket a szennyes tudati elemeket vinnék magukkal a magasabb dimenzióba (s egyúttal persze a magasabb szférába is, hisz a kettő most, az Eon végén egyszerre kell változzon), hogy azt a szintet is bemocskolja, hogy hasonlatossá tegye önmagához; saját benső, tehát tudati-lelki milyenségéhez…(?!) Aki tehát effélét hirdet, azt érdemes közelebbről is megvizsgálnotok: miféle érdekei húzódnak meg szavai hátterében? Szinte kivétel nélkül megtalálhatjátok az anyagi haszon vágyát (hisz felekezeteik tagjaitól nem is kis adománypénzeket várnak és persze kapnak is, amelyek javarésze az ő zsebeikbe vándorol), vagy a szereplés vágyát, a sikerélmény után való vágyakozást, s ezt is sorolhatnám reggelig. És mégis (bár az emberek szinte ösztönösen érzik: ámító hálójába estek) emberek sokasága hajlik szavukra, csak mert abban reménykednek: tán van valahol, valami titkos mód, hogy megmenekedhessenek mindattól, amit Utak sokasága során építettek fel a maguk számára. Azonban ahogyan az egyéni, s a csoport-karma,
47
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet a nemzetek karmája és a Globális, tehát a teljes emberiségre teherként boruló Karma alól sem vonhatja ki magát senki! *******
*******
*******
*******
*******
S ha már itt tartunk, a népek karmájánál, folytassuk talán ott, hogy a magyar népnek földrajzi adottságai végett igen nagy szerepe lesz a Holnapok történéseiben. Nem véletlen, hogy a Mária Szívéből kiindult Szeretet-energia szivárvány-íve épp azon a ponton érte el a Föld felszínét. S épp ez a csodálatos Szeretet-megnyilvánulás volt az is, amelyet követően a magát ma magyar népnek nevező, akkor még nagyon is vad és barbár horda felkészítése felgyorsult, hogy amikor elérkezik a Pillanat, a nép képes legyen betölteni tisztét! Ebbe egy picikét belefolyik a politika is, még ha nem is olyan értelemben, mint ahogyan azt egyesek oly igen szeretnék. A Magyarság, mint tudjátok, volt már nagy, erős és rettegett nép, s nem is rövid ideig. És még csak nem is a nomád életet folytató Magyarsággal kezdődött: annál sokkalta messzebbre nyúlnak e nép történetének gyökereinek szálai. De mert hogy nem, vagy nem kifejezetten a Múltat, hanem mindinkább a közeli és a távolabbi (ha már nem is oly erősen távoli!) Holnapokat akarom megmutatni, a Múltból valóban csak egy-egy fontosabb képet emelnék ki, s aztán rátérünk a jelen s a jövő feladataira. A ti népetek valóban „ezer harcon és viharon, és ezer tűzön edzett” nép. Eredete igencsak homályos: már ami a fizikai síkot illeti, de merthogy annak nem sok szerepe van jelen munkánkban, nem is tartom érdemesnek firtatni: finnugor, avagy egyiptomi eredetű, hisz lényegében mindkét változat épp annyira igaz, mint amennyire téves. S nem is a fizikai eredete az, amely sorsában és Holnapjaiban sorsdöntő szerepet játszik. Szellemi eredete végett lesz az a szerepe, ami, s ezt kell inkább tudatosítsa magában az, aki igazán a nép jelen, s a Holnapok során elébe álló feladataira, szerepére kíváncsi. A legelső emberiség történetéről már szóltam, legalábbis annak múltbéli történetéről. Arról azonban, hogy mi lett ama emberiség tagjainak további, már Szellemi értelemben vett sorsa, még nem ejtettünk szót. Pedig erre is rá kell hogy térjünk, hisz azoknak a Szellem-lényeknek útja, akik ÉN-jei egy-egy Énrészt útra küldve szereplői voltak az akkori történéseknek, még korántsem ért véget azzal, hogy a nagy katarzist megélték. Sőt! Talán nem túlzok, ha azt állítom: akkor kezdődött csak el igazán. A robbanás pillanatában az akkori emberiség tagjainak Szellemi Én-részei is három csoportra osztódtak (amiként az most is lesz). Azok, akik megfogalmazták és tettükkel valósággá változtatták az Elsőd teremtettségű Szellemek második bukását, amiként mondtam: máig az általatok „fekete lyuk”-nak nevezett kozmológiai képződményben, vagyis a legsűrűbb, legsötétebb anti-anyagból álló, s ekként Satana birodalma benső magjának nevezhető képződményben lebegnek, amiként azt megfogalmazták maguknak. (Ugyanis minél magasabbra akar törni az ellentét erejét használva a Szellem, annál mélyebben kell beágyazódjon ama energiába, amelynek segítségével a Fent Világai ellen tört. Ez természetes: a ti szinteteken is ekként működik ugyanez, csak kicsiben.) A többi Szellemi Én-rész (tehát az akkor volt emberiség túlnyomó részének Szellemi ÉN-vetületei) két, egymástól nagyon jól elkülöníthető csoportra osztódtak. Az egyik (a kisebbik) csoport az volt, amely már akkor a Fent világához (tehát egy magasabb szférikus közösséghez) csatolódott vissza, míg a másik csoport egy bizonyos pihentető szak után a különféle bolygók felszínén folytathatta, vagy kezdhette el ismét a felfelé vezető utak végeláthatatlan sorozatát. Nem egy ez utóbbiak közül a Föld testének elemeibe ágyazódva várta az Ébredés, tehát a bolygótest Új Életre Ébredésének pillanatát, hogy azon kezdjék el ismét Útjaikat. A Föld nevű bolygóra hosszú időn át egyetlen Szellem sem vállalhatott Utat, egészen addig, míg a bolygó fizikai gömbjét önmagával, önnön anya-aspektusával betöltő Szellem át nem irányította (vagy inkább vezette) a bolygót a jelenlegi kozmikus és dimenzionális pontra. (E kettő „váltása” ugyanis szintén egy időben kellett lejátszódjon, amiként az a jelenlegi történés során is lesz.) Amikor a Föld a ti jelenlegi Napotok energia-hálójának vonzásába került, s pályára állva megkezdte öröknek tűnő mozgását, az Élet is megfogalmazódott azon. Először csak mint lehetőség, mint gondolat: Föld-Anya Gondolata, vágya, amely lassanként magához vonzotta az általa megteremtett, ekként tehát már a Másod-teremtettségű 48
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet Szellemek csoportjaihoz tartozó, s elődeik példáját követve elbukott Szellem-lények erősen leárnyékolt gondolatát (tehát azok Szellemi Én-részeit), felébresztve azokban a Szellem-anya iránti vágyakozást. Az Elsőd által megfogalmazott, majd az Atya Teremtő erejével, de már a FIÚ által létbeemelt Szellemlények, s az anyagba (vagyis a bolygótestbe) ágyazódott Elsőd-teremtettségű Szellemi Én-részek szinte egyazon időben kezdhették megfogalmazni azt a folyamatot, amelyet szerves fizikai létnek neveztek. Szervetlen, tehát szellem-elemi élet volt a bolygó felszínén egy bizonyos értelemben már azt megelőzően is: a magasrendű Szellem, vagyis az Anya jelenlétére reagáló, de még az első Teremtettséghez tartozó, s a Föld tudattárában mint Globális Emlék-lenyomat jelen lévő gondolat-energia-árnyak (az egykor volt gondolatok gyenge rezgés-nyomai) népesítették be a Föld légterét. Lényegében éppen ez volt az az elem, amely lehetővé tette a bolygó ismételt életre keltését, de erre már nem lett volna mód, ha Föld-Anya nem szellemesíti a bolygó fizikai gömbjét. Enélkül a hatalmas többletenergia nélkül a gyenge gondolatenergiaemlékek teljességgel eltűnnek, s a Föld maga is szertefoszlik, alkotóelemeire bomlik, hisz nem marad fenn annak emléke: Élet létezett rajta. (Nem véletlen szoktam mondani: még azok is hisznek egy bizonyos formában az Örök Életben, akik egyáltalán nem képesek elfogadni annak létét, hisz gondolataik és emlékeik révén tartják életben azokat, akik közel álltak hozzájuk, s eltávoztak mellőlük a fizikai síkról. Az emlék ereje tartja számukra életben azokat, egy bizonyos fajta „életet” adva nékik, amely még akkor is a Lét egyik igen gyenge, de valós formája, ha ők nem gondolnak rá akként. Sőt, minthogy gondolati emlék nem csak az emberi, de a Globális tudatban is marad mindenről és mindenkiről, aki és ami csak a Föld színén valaha is létezett: az Idő teljessége jelen van a Föld színén, tehát minden és mindenki egyazon korban „él” egy bizonyos formában, s egy bizonyos fokig. Ezt majd még részletesebben is kibontom számodra meditációnkban, hogy értsd, mert ennek szellemi-tudati képe még a te ÉN-ed tudattárából is hiányzik. Mint fikció, mint lehetőség jelen van ugyan e Felismerés, már csak be kell tölteni, fel kell tölteni tartalommal, hogy értvén: továbbadhasd ama rész-információt is testvéreink számára…) A Föld lényeinek egyes fejlődési fázisait magatok is ismeritek; részint én magam számoltam be a ti Történelmetek előtti korok és korszakok szellemi szintű történéseiről, részint már geológusaitok és/vagy történészeitek kutatásai révén ismerhettétek meg azok fizikai szintű történéseit. A minket érdeklő kérdéshez azonban most mindaz a nagyon távoli emlék nem tartozik szervesen hozzá, így nem is térek ki rá. A történések akkortól gyorsultak fel, s akkor váltak már Szellemi értelemben igazán fontossá, amikor az atlantiszi, az egyiptomi és a Mú-szigeti Birodalmak megalakultak, s rohamos fejlődésnek indultak. Amiként mondtam, az Első emberiség felsőbb szintekre emelkedett csoportjának egyes képviselői időről időre ellátogattak, hogy segítsék testvéreiket ismét felemelkedni arra a szintre, vagy legalább egy azt megközelítő Szellemi-tudati szintre, amelyen második bukásuk előtt álltak. Bizony, gyermekem, akként van, amiként szavaim nyomán gondolod! Az atlantiszi és az egyiptomi, valamint a Mú-szigeti nép vezetői, ama népek szellemi hatalmasságai ugyanazok a Szellem-lények voltak, amelyek a Naniviei történésnél is jelen voltak. No nem a Naniviei papság vezetői, s nem is azok, akik a történés során feljebb léphettek; az egyik még, a másik már nem vállalhatott volna nemhogy vezető, de semmiféle szerepet sem az egyik, sem pedig a másik nép tagjai közt (legalábbis mint fizikai lények, nem). De az első emberiség egyszerű, bár tanultabbnak mondható emberei voltak ők; azok, akik maguk is nagyságrendekkel magasabb szintre emelkedtek a történések bekövetkeztének idejére, s mint a Tudás egy részének birtokosai, maguk is hasonló gondolatot fogalmaztak meg tudatukban, mint a papság vezetői, akik épp a kisemberek gondolatenergiái által megtámogatva váltották valóra elképzeléseiket. (Ez egyébként mind a mai napig így van! Ha az egyes népek tagjainak gondolatenergiái erősen összpontosulnak egy bizonyos történés körül, az mint lehetőség, mind határozottabb energia-formát ölt: azt már csak magához kell vonzza és valósággá kell tegye egy erősebb szellemi energiával bíró egyén (s most itt a pozitív gondolatot megfogalmazó akaratot épp úgy értem, mint annak ellentétét; akár Kalkuttai Teréz anya megvalósult gondolataira, akár az Ő ellentétét jelentő Hitlerre, vagy egyéb, a negatív irányt képviselő pártvezérekre gondoltok vissza…). Az egykori Tudásnak ugyan csak egy elenyésző részét adhatták testvéreik kezébe a Fent képviselői, de még az a kis rész is nagyságrendekkel magasabb szintre emelte ama Birodalom e tagjait, mint aminőt az akkori kor, vagy akár a ti jelenetek teljes emberisége akár csak elképzelni is képes lehet. S még ama rész49
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet erő átadását is szigorú feltételekhez kötötték, tehát aki birtokosává kívánt lenni az egykor magáénak tudhatott Erő kis részének, ama bizonyos beavatási szertartásokon kellett átessen, amelyről oly sokan (és oly sokfélét és sokféleképpen!) írtak már. A magasabb szintre emelkedett Elsőd-szellemek, amelyek akkor még nem emeltettek vissza az Ősi EGY-ség szintjére, számos matematikai, csillagászati és szellemenergetikai ismeretet adtak át testvéreiknek. Ezt ne akként képzeld el, hogy oktatták őket! Nem, a rávezetés módszerét alkalmazva nyitották ki Szellemi Én-részeik tudatának a már elérhető Bölcsességelemeket rejtő kapuit, s az elme maga kellett a Felismerések birtokosává legyen. Minthogy azonban amaz elméket az egykor volt Tudás emlékének erejével bíró Szellemi Én-részek irányították, azok megfelelő képlékenységgel és szinte határtalan tágulékonysággal mind több és több Felismerésig jutottak el. Ezek elsősorban természetesen a fizikai sík Törvényei és törvényszerűségei, s már csak másodsorban a szellem-energetikai ismeretek voltak, hisz az Én-rész egy erősen besűrűsödött fizikai testben kellett kinyíljon a magasabb rendű Bölcsesség-elemek felé. És ki is nyílt, s ezáltal a test anyagszerkezete is megváltozott, s az agy mind nagyobb százalékát képesek voltak mozgósítani. Igaz, az agy térfogata is különbözött az átlagemberek agyának térfogatától (amit a rendkívüli fejforma is jelez). Amikor ezek az Elsőd-teremtettségű Szellemi Én-résszel bíró emberek (akik magukat már mint félisteneket tüntették fel az egyszerű halandók előtt) tudatára jöttek Szellemi Eredetüknek, s amikor az Orion csillagképből áramló Kozmikus Erő levonzására és átalakítására használt, az egyiptomiak által emelt piramisok, s az atlantisziak által épített Energia-csatornák megépültek, a segítők többé nem kereshették testvéreikkel a kapcsolatot. Feljebb emelkedtek, már az EGY-ség szintjére, s onnan követték figyelemmel: miként élnek – vagy élnek vissza Testvéreik a kezükbe adott Tudással. Hogy az energia áramlása ekként lecsökkent, s a Föld színén élő Elsődök már csak a maguk által megfogalmazott Erőre támaszkodhattak, az immáron kétszer is bekövetkezett bukás harmadszorra is bekövetkezett. Ugyanis az egyiptomi, az atlantiszi és a Mú-szigeti papság is azon volt, hogy a piramisokon és az Energia-csatornákon keresztül érkező energiát még magasabb szintre emelje (a Múszigeti papok energia-kapcsolata is megvolt az elhagyott Orion-béli Testvérek jóvoltából, bár ők nagyságrendekkel kisebb energiát bírhattak; talán ezért is, hogy róluk kevesebb szó esik, s kevesebb emlék maradt fenn), vagyis még több Erő birtokosaivá akartak lenni, mint amennyivel már addig is bírhattak. (S ez nem volt kevés, hisz az Energia-csatornák megépítése vagy a piramisok építéséhez használt, hatalmas kőtömbök mozgatása, vagyis azok messzi földekről való szállítása ezen Szellemi Erő segítségével volt csak kivitelezhető; igaz, a helyszínen már nem használhatták a Szellemi Energiát, hogy az emberek ne tudják, miféle Erőt birtokolnak. Ez ugyanis titokban kellett maradjon, amely titkot csak a Beavatottak ismerhettek meg, s még ők sem a maga teljességében. Azt ugyanis, hogy miként áramoltatják át a volt kozmikus ponton lévő Csillag-energiát, s a Kozmikus és Mennyei Energiát a felsőbb szintekre emelkedett Elsődök, még ők maguk sem tudhatták, amiként azt sem: hogyan, miként közelíthetnék meg az elhagyott pontot, hogy az Erő teljességét, s ne csak annak egy bizonyos, részükre átirányított mennyiségét bírhassák. Pedig ennek vágya ébredt fel bennük, s amiképpen a Naniviei papság, úgy ők is az ellentét erőit igyekeztek magukhoz vonzani, hogy az egyesített energia segítségével próbáljanak meg visszatérni az elhagyott szellemi rezgésszintre; vélve, akkor megszerezhetik az Erő teljességét. Az Atlantiszi és az Egyiptomi Birodalom is elbukott (amiként az utánuk következő birodalmak is, ahol szintén az Elsőd-teremtettségű szellemlények tehettek próbát; természetesen nem ugyanazok, akik az egyiptomi és az atlantiszi történések főszereplői voltak). Ezzel tehát túljutottak a harmadik bukáson (az egyénileg harmadik bukáson, ami nem keverendő össze a harmadik Szellem-világbéli bukással! Az addigra ugyanis már rég bekövetkezett: az Elsődök (ha nem is mindannyian) két ízben buktak el, s kezdték a legmélyebb szintről az Ébredési folyamat Útjait járni, de a második bukásukkor már a másod-teremtettségű Szellem-lények is járták a maguk Útjait: részben éppen az atlantiszi és az egyiptomi Birodalmak polgáraiként. Minthogy ez a bukás már nem volt akkora horderejű (és nem is járt akkora fizikai szintű történésekkel, még akkor sem, ha Atlantisz egésze elsüllyedt), az ismét visszazuhanó, vagyis az újra leárnyékolódott ÉN-ek már nem süllyedtek a mélység legmélyére; legalábbis, csak azok vezetői kellett ekként elvegyék tettük következményét, amiként az természetes is, hisz ismét azokban fogalmazódott meg a legmélyebb, legsötétebb gondolat, szellemi fejlettségük szintjéhez mérten legalábbis. 50
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet A többiek, akiknek szintén komoly, de nem vezető szerepük volt az ismételt bukásban, továbbra is megmaradtak a fizikai testek megfogalmazásának szellemi síkján, de már nem egy fejlettnek mondható nép, hanem egy-egy vad horda tagjai közé kellett érkezzenek, azok közt építve fel a maguk fizikai testeit, hogy a legsűrűbb tudati elemek kiéghessenek belőlük. Közben persze más és más Utakat is végigjártak, hisz ÉN-jeikben ismét fel kellett ébreszteni egy bizonyos szintig az addig (ismételten) megszerzett Erőt, de már akként, hogy a legmélyebb alázatot és a Szeretetet tudják előtérbe helyezni, felülírva önmagukban az Erő-adta hatalom iránti vágyakozás mérhetetlen erejét. (Ez a hataloméhség, mint karmikus kötés aztán arra kárhoztatta őket, hogy mindenkor a horda legegyszerűbb tagjainak, vagy a horda mellé csapódott ragadvány-népség egyik-másik tagjának lenézett és megalázott, épp hogy csak megtűrt szerepét vegyék magukra!) A horda aztán hosszú évszázadokon át bolyongott a Föld szinte minden pontján, harcolva és gyilkolva, rabolva és fosztogatva; vagyis a tudat legvadabb késztetései szerint élve, míg elérte azt a tisztultsági fokot, amelyen már képes lehetett megállapodni, s állandó Hazát építeni… – ahol végre megkezdhette az évszázadokon át tartó vandál pusztítások karmikus kötéseinek oldását. Annál is inkább, mert a Hazát is emberéletek árán szerezte meg, azzal is kellett fizessen érte! A megállapodott, letelepedett nép tagjai közt aztán ismét az újólag is elbukott Elsődök Én-részei kellett testeket vegyenek, hogy a vadság kiélése után megkezdhessék a többi negatív elem apránként való letisztítását az ÉN egészéről. A történelmi eseményekre ismét csak nem térek ki: tanultátok is, s a nép idősebb tagjai tapasztalták is azon történések egy részét, (azokat legalábbis, amelyek a múlt évszázad közepén estek); hát szükségtelen felidézni őket. A nép, amely ezer tüzet okozott, és milliárdnyi könny- és vércsepp égette tudatát, ezer tűzön kellett kiégesse magából a negatív elemek legsötétebb részeit, és milliárd könny- és vércseppel kellett fizessen minden egyes könnyért és vércseppért, azokkal az Elsőd-teremtettségű Szellem-lényekkel együtt, akik a nép tagjaivá kellett legyenek. Azokkal, akik azóta is folyamatosan érkeznek a nép tagjai közé, hogy tanuljanak és fejlődjenek, de még csak a legegyszerűbb, tehát a földi értelmezés szerint. Anélkül, hogy az egykori Erő birtokába juthatnának. Bár vannak a ti korotok emberiségének tagjai közül olyanok, akik már képesek érzékelni annak az egykor volt Erőnek halvány nyomait ÉN-jeikben, s ezáltal Én-részeikben, s egy bizonyos fokig test-tudatukban is. Ezek azonban még egy ideig nem nyújthatják ki kezüket a megérzett Erő után; még csak tudják, hogy volt, hogy van, de meg kell tanulniuk kivárni, míg a Törvény értelmében ismét birtokosaivá lehetnek. S akkor egy újabb, de már utolsó Vizsgát tehetnek, és most már nincs joguk elbukni! A bukás, amiként mondtam, maga is követi, mert követnie kell a misztikus hármast: a Legfelsőbb Hármas EGY-ség értelmében, s ez épp úgy érvényes a Szellem-világra, amiként az egyes Szellemekre, s azok képviseletében az azok által megfogalmazott ÉN-re is! A negyedik próba felvállalása természetesen az ÉN szabad akaratán múlik (amiként minden egyes Út is!), s ez esetben még inkább, mert az Erőt most egy hatalmas Cél szolgálatába, a teljes emberiségért kell használnia annak, aki arra jogosulttá lesz (s aki vállalja azt!); nem térhet ki az Én-rész és a fizikai szintű Tudat az egyéni érdek felé! A kísértés persze nagy lesz, épp oly nagy, mint a feladat, hisz az ellentét is ki fogja nyújtani a kezét az Erő, s ekként az Erő birtokosai után. Az Erő birtokosai hatalmas kísértéseknek lesznek kitéve, de (ahogy a Mester mondta) „aki mindvégig állhatatos lesz, megtarttatik”. Mert erre is vonatkoznak e szavak, hisz aki az Erő birtokosa lesz, csak a legtökéletesebb Szeretettel, alázattal és önátadással lesz képes azt rendeltetésének megfelelően használni, hogy a Föld, s annak minden Élőlénye szolgálatára lehessen vele és általa. *
*
*
*
*
*
*
*
*
*
De térjünk vissza kis kitérőm előtt megkezdett témánkhoz: A letelepedés után a nép maga átlagossá lett, vagy még azt a szintet sem érte el hosszú időn át, hisz az addigi vadság, amely a népek fölé emelte őket, lassan lecsitult, a Szellemi érés viszont még sokáig nem indult meg tudatukban. Ugyan tudatukhoz már eljutottak a Kereszténység Tanításai, s nem is akkor, amikor letelepedtek, de annál századokkal korábban, még a Kereszténység kezdeti korában, ám ennek is csak jóval a letelepedést követően lett fontos, a nép egészének sorsát meghatározó szerepe. S az sem 51
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet véletlen, hogy már a Krisztusi kor utáni években meg kellett ismerkedjenek az Egy-igaz szellemi iránnyal! Hisz arra a Földre szánta őket irányítani a Mester, amely Földdel Mária már Mennybeemeltetésének percén megkötötte az Első Szövetséget, s éppen a ti jelenetek érdekében! Erre azonban még majd visszatérünk… A nép tehát teljes, vagy csaknem tudatlanságban élt hosszú időn keresztül. A Hit és a bálványok imádása még hosszú időn át keveredett tudatukban, és a sámánok tudása is fennmaradt, amiként az egyes babonák, vagy a vándorlás évei alatt felcsipegetett, főként más vándor-népektől átvett tudás-elemekkel keveredve. Ezek ugyan szintén babonás külsőségekkel bírtak, de sok olyan Bölcsesség-elemet rejtettek e külsőségek, amelyeket… – még az Egyiptomból és az Atlantiszról még idejekorán elmenekült túlélők szórtak szét a Föld színén, egy-egy Tanítást adva a náluk nagyságrendekkel fejletlenebb embercsoportok kezébe, de már az ő tudati szintjük szerinti köntösbe öltöztetve ama Bölcsesség-elemeket. Ezek aztán az évezredek során még inkább misztifikálódtak, s nem egy volt, amelynek valós jelentése, vagy akár teljes szellemi tartalma is elkopott a szájhagyomány érdes kövein, nem őrizve meg csak a Bölcsesség-elem köré épített szertartásokat, míg annak oka és miértje, s főként Égi eredete a tudattalanság mélységébe hullt. Ezeket a nagyon is kétes eredetű, és gyakorta kétes értékű tudás-elemeket építette be vándorlása során a nép a maga hiedelemvilágába, s ezt ötvözte aztán a Hit elemeivel, hogy ezt örökítse még hosszú időn át az utódaira is. Amikor a Hit, tehát az Egy-Isten hit elfogadása felülírta (lévén hogy az egyház tiltottá is tette) a sámánok és táltosok révén megőrzött Igazság-elemeket, azok a nép ajkán maradtak fenn, de már csak mint közmondások, s lassan, fokozatosan az újra és újra megvalósított nyelvújítások révén a leghétköznapibb szavakba ágyazódtak bele: a spirituális szófelbontásra gondolok, amelyet igazán csak a magyar, s valamilyen szinten még az egyik legősibb indiai eredetű cigány nyelvjárásban lehet megvalósítani; egyetlen más nyelvet sem lehet ekként elemeire bontani, hogy a szavak egyes részei külön-külön is megállják a helyüket, önmagukban is értelmes és spirituális ismeretelemeket hordozó szavakká váljanak (ember-is-Ég, Isten-s-Ég, Szer-e-tett; O-meg-A, Teremtett-s-Ég, stb.) anélkül, hogy akár csak egy pillanatra is tudottá vagy megfigyeltté lett volna, s minden szándékoltság nélkül. Ezen felül és ezen túl persze az ősi gyógymódok egy része is fennmaradt, de már azok is csak akként, mint a vajákosok, füvesasszonyok tudománya, amelyeket épp úgy a legkülönfélébb (sokszor meglehetősen durva és riasztó) külsőségek takartak az avatatlanok elől, mint magukat az Ősi Igazság-elemeket. Persze, nem minden vajákos vagy füves ismerte igazán az Ősi módszereket, s még azok közül sem tudta senki: honnan ered az a Tudás, amelynek segítségével a legkülönfélébb betegségeket gyógyították, egyszerű kézrátétellel, de már (és még) a gyógyításhoz nélkülözhetetlennek vélt, amúgy teljességgel ártalmatlan (és mit sem érő) varázsigék mormolása közben, vagy más, némileg látványosabb, de épp úgy szükségtelen és mit sem számító hókusz-pókuszok kíséretében, hisz a hangsúly itt a bioenergetikai ráhatáson, vagy az egyes növények gyógyító erején, s nem a szavakon vagy a mindenféle trükkökön volt (és hamarosan lesz is, s talán már nem is olyan sokára!). Aztán persze megkezdték ők is a maguk fejlődését, de újra és újra visszavetette őket az elnyomók soron következő csapata, amely megint csak igyekezett a legmélyebb sötétségben tartani az uralma alá került népet, lévén hogy a Tudástól megfosztott elme mindig is irányíthatóbb volt, mint az, amelynek saját gondolatai, saját elképzelései vannak. A legsúlyosabb rabság(ok) évszázadai alatt azonban már erőt vert, s meggyökeresedett az Egy-isten hit; a bálványok s a táltosok szertartásai feledésbe merültek, legalábbis jórészt, vagy más külsőségek közé kerülve épültek be az emberi elmébe, tehát akként, hogy a táltosok egyes démonűző szertartásait végezve már keresztény szavakat és fohászokat mondtak… Tehát a Fény is csak az árnyékkal elegyítve élt bennük, tudatuk mélyén, mert nem volt ideje a maga teljességében felragyogni; hol a török, hol a tatár hordák (stb.) taszították vissza az újra és újra felállni akaró népet a legmélyebb rettegésbe, s amint tudod, a rettegés mindig is a babonás félelmek melegágya, s nem az Istenbe vetett Hit és Bizalom Aranypalotája volt, amiként az is marad… Mérhetetlen volt tehát a sötétség, s ezt akkor még úgy szellemi, mint tudati szinten kell értsd. De e hatalmas sötétség korszakában is volt a nép tagjai közt egy-egy olyan, átlagon felüli képességekkel bíró ember (mint azóta is, minden korban és korszakban), aki akár teljes szellemi szintekkel is mindenki fölé emelkedett (s itt most a Föld minden Szellemmel bíró lényét értsd!). Olyan nagyszerű tudósok és művészek, akik mintha nem is ama kor szülöttei, de egy távolabbi évezred küldöttei lettek volna. S azok 52
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet is voltak: egy, a Múlt homályába hullt emberiség kései holnapba lépett tagjai, akik hibás cselekedetükkel visszább kellett lépjenek egy szinttel; ami test-tudati szinten értendő, de akként, hogy Szellemi ÉN-jeik megőrizték az egykor már elért szint egyes ismeretelemeit, s amikor elérkezett az idő, az Én-részek magukkal vihették annak egyes részeit, hogy beírva azokat újra a Globális tudattárba, meggyorsítsák az ember-szellemek fejlődését. Ezek voltak, s ezek még ma is azok a Szellem-lények, akik ma és holnap épp úgy Utat kell vállaljanak a magyar nép tagjai közt, amiként a kezdeti évszázadok során. Mert amiként akkor, a kezdeti, tehát a nomád évek, s a letelepedést követő évszázadok alatt, ma is vannak köztetek azok közül, akik az egykori Naniviei, majd az atlantiszi vagy az egyiptomi történés szereplői voltak, jóllehet ma, amiként mondtam: még épp csak kezdik megérezni és kibontani magukban az egykor volt Erőt. Egy már nem is olyan távoli Holnapban azonban, amikor már egymást érik a történések, teljességében is ki kell bontsák azt, hogy a Föld színén (még) meglévő Erőket a gondolat-energia segítségével az Orionból áradó Szellemi energia-szálra csatolják. (Méghozzá egy meglehetősen közeli Holnapban, bár azt nem mondom, hogy szó szerint holnap; sokan addigra befejezik jelen Útjukat, hogy kevéssel utóbb visszatérve vegyék fel, s végezzék be már a maga teljességében vállalt feladatukat.) Az Orionban már készülnek erre az eseményre, s amikor elérkezik a Pillanat, a Föld felé áramoltatott Erő egy bizonyos vonzó hatással, tehát megnövekedett magnetikus és delejes elemmel bíró erő-szállá lesz, s az a földi síkról rácsatolódó Energiával egybeforrva akként fogja vezetni a Földet, ahogy egy hosszú pórázra vett jószágot, hogy az a saját tempóját követhesse. Így a Föld viszonylag biztonságosan haladhat majd a Tejút csillag- és bolygó-rengetegében. Haladása így is lassú lesz, és egy-egy évszázadra olykor meg is szakad, hogy a Föld fizikai teste és a Föld lényei egy kissé töltődhessenek egy-egy ideiglenes nap mellett: majd elszakadva az idegen napok mellől továbbmegy, mert az idegen nap mágneses erőterénél nagyságrendekkel inkább vonzza az egykor elhagyott naprendszer ismert energiája, lassan felülírva még a ti jelenlegi Napotok és Naprendszeretek rezgés-energia emlékét is, behelyettesítve azt a Globális Tudattárban mindenkor megmaradt energia-emlékkel, amely a Föld Ősi Napjának energiájából íródott bele nemcsak a globális tudatba, de a Föld minden kis rögébe is. Ha úgy tetszik: a Föld „emlékezni” kezd az elhagyott pontra. Nem az ember, maga a Föld fizikai elemei, amelyek ama Kozmikus pont elemeiből sűrűsödtek gömbbé. S ezek a fizikai elemek rezegnek majd együtt a Kozmosz ama pontjának elemeivel, magával a csillagporral, a napok energia-szálaival: mindennel. Eközben az ember nem emlékezik, az ember felejteni fog. Sokat! Mindent, ami ma oly embertelenül „emberi” ma tudatának mélyén. *************************************************** ************************************************** S most térjünk rá végre néhány mondat erejéig arra is: mi lesz a Magyarság szerepe a történések során. (Nem kifejezetten a ti értelmezésetek szerinti, tehát nem a politikai értelemben vett nép szerepe; az egyes emberek azon csoportjáé, akiknek tudatát az e célra a Föld előre megszabott pontjára érkező Szellemi Énrészek töltenek be az adott pillanatban, ahogyan azt mondtam. A Fent értelmében ugyanis a Nép nem a fizikai személyek csoportja: a Szellemeké, amelyek egy bizonyos időben egy konkrét, meghatározható feladattal egy ponton (egy nép tagjaiként) kell testekben éljenek a Föld, vagy bármely más bolygó, avagy csillag testén, vagy akár azok testében, tehát a felszín alatt; s akiknek kiléte már akkor: az évezredekkel korábbi történéseknél, s már azelőtt: Kezdettől tudott volt Istennél.) *******
*******
*******
*******
*******
Elsőként azt javaslom: térjünk vissza arra az Üzenetre, amelyet rajtam keresztül kellett vegyél, s amelyet (hogy akkor nem gépelted le, újólag is át szeretne adni néked Az, Aki küldte: ~–~ Ismét köszöntelek, Gyermekem! Már szóltam véled, s te hallottad is szómat, le is jegyezted, amiként azt kértem. De mert hogy akkor nem volt merszed azt be is gépelni, most ismét elmondom akkori szavaimat, hogy tudd, értsd, s továbbíthasd Testvéreid felé is azokat. De mert külön kívánságod volt, az általad már ismert-megszokott úton, vagyis Péteren keresztül szólok hozzád.
53
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet Amiként mondtam: helyes az az elképzelésed, hogy az emberiség egy új szövetséget kell szerezzen az Éggel. Valóban meg kell köttetnie amaz Új Szövetségnek… De nem Atyánkkal kell azt megkösse a Föld Gyermeke (ennek miértjét már Vezetőd elmagyarázta), hanem Velem, Máriával, amiként Én kötöttem Szövetséget egykor a Földdel, majd a Föld Gyermekével, Istvánnal, s nem a német nép fogja azt megköthetni, hanem a te néped: a magyar nép. Ha emlékszel még: külön is kiemeltettem Péterrel az Új Evangéliumban ama részt, amely azt a szivárvány-ívet volt hivatott megmutatni, amely Szívemet, s a Föld Szívét kötötte össze. Ama szivárványív (energia-híd) szerepe az volt: kellett, hogy Erőt áramoltassak Szívemből Föld-Anyátok sebzett-fájó Szívére, amely tán nem is csak az addig esett történések végett kellett szenvedjen, de amely megérezte már előre mindahány sebet és tőrdöfést, amelyet kezetektől kellett, s kell mindmáig elszenvednie azóta is. S ez ekként is lett: sebek sokaságát adtátok, s adjátok most is Föld-Anyátoknak, mint hálátlan gyermek, aki szülője, dajkálója és táplálója ellen fordul, hogy hálája és szeretete rózsaszirmai helyett a vadság, a gonoszság ezernyi nyilát szórja Rá… Az Én ezer fájdalom tőre által sebzett Szívemet kötötte össze hát ama szivárvány-ív Föld-Anyátok épp úgy fájó, mert minden, az akkor még csupán a Holnapok távolában rejtező kínt és szenvedést tudó Szívével, hogy a Megbékélés Erejét áramoltathassam abba; legyen miből merítenie, míg mindazok bekövetkeznek, amiknek hamarosan meg kell lenniük. Mert amik elkövetkeznek reátok, azoknak meg kell lenniük; teértetek és amaz Szellemi Személyért, Aki betöltötte önvalójával a Földet, hogy Életetek lehessen gömbjén. Hogy hol van a Föld szíve, mely Szellem-energetikai pont az, amelyet akként neveztek, magad is tudod! S az a pont az, ahol a Föld Szelleme, vagyis Föld-Anya, mint Szellemi Létező egykor a bolygó csaknem teljesen holt testéhez csatolódott. Azt sem kellene tán ismételnem: miért éppen az a fizikai pont volt az egyedül alkalmas arra, hogy Föld-Anya kapcsolódhasson a Föld fizikai testével. Amint Péter már elmondta néked: a Föld-test ama pontján sűrűsödött össze mindaz a pozitív energia, amelyet a Naniviei papság vonzott magához, hogy a lent negatív energiájával egyidejűleg használja. A két, egymástól eltérő energia robbanása során a negatív energia kifelé, a pozitív azzal ellentétes irányba, vagyis befelé, a Föld középpontja felé haladt. A robbanás ereje s annak következményei megsemmisítettek akkor minden Életet a Föld színén, de még a Föld színe alatt, s a vizekben is, hisz a bolygónak – kiszakadván a bolygótestet addig fogva tartó kozmikus energia-térben elfoglalt pontról, s leszakadva az energia-háló szálairól – nem volt Szellemi Eleme, amely a „halott űrben” a ti Naprendszeretekig vezető Úton legalább némi védelmet adhatott volna a Föld élőlényeinek. A Föld színén és a Föld mélyében elpusztult tehát minden, amiben egy szikra negatív energia is volt, de a Föld testében megmaradt mindaz a pozitív energia, amely a robbanás pillanatában a Föld testébe került. Az az energia tartotta meg hát a Föld testét, amelyet a papság egészen más céllal vonzott magához, hogy a negatív energiával egybeolvasztva a maga céljaira használja azt, olyan célokra, amelyek nem voltak éppenséggel tiszták… A két, ellentétes irányú energia robbanáskor természetesen egymással ellentétes irányba is kellett távozzon; ami a mélységé volt, visszatért a mélység birodalmába, s pedig azokkal együtt, akik maguk is a mélység hálójába estek; az tehát felfelé és kifelé robbant, míg a pozitív erő lefelé és befelé: a Kegyelem által az emberiség rendelkezésére adott, még a tisztultabb gondolatenergiákból megfogalmazott bolygó teste felé. Ha ennek a fordítottja történik; akkor ma nincs a Föld nevű bolygó, s akkor mindezt nem mondhatnám el néked! A negatív energia ugyanis mindenkor a megsemmisülést, a rombolást, míg a pozitív a megmaradást, vagyis az Életet szolgálja. Ekként maradt meg tehát a Föld fizikai gömbje, s ekként vált alkalmassá arra, hogy Föld-Anya vállalását követően ismét Élet legyen annak felszínén, mélyében és az újszülött Tengerek és Óceánok mélyén, a vizek alatt. Most egy hasonló Szellem-energiai robbanás előtt áll a Föld! Ez azonban most nem a Törvény ellenében, bár nem is egészen a Fent Törvényei szerint kell bekövetkezzen. A fizikai és a Kozmikus Törvények értelmében, de még mindig akként, hogy a történések kimenetelében hatalmas szerepet fog játszani a Föld légterében felgyülemlett negatív, s a Föld Szellemi burkában lévő pozitív energia közti különbség. Ha a két, egymással ellentétes irányú Erő alsó és felső, maximális rezgésszintje közti különbség nem volna oly hatalmas, maga a dimenzionális ugrás sem éreztetné annyira a hatását, még akkor sem, ha (amiként azt is tudod) az egyben egy Eon végét is jelzi. Hogy a Föld és a Föld Szellemmel bíró lénye minél nagyobb esélyt kaphasson a túl- és továbbélésre, s ezáltal a folytatásra (vagy inkább az 54
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet újrakezdésre!), már akkor szövetséget kötöttem Föld-Anyátokkal, a Föld szívébe árasztva Szívem Szeretetének Erejét. A második Szövetséget István királyotok kötötte meg Vélem, amikor is Nékem ajánlotta fel az Országot. Azt is igen helyesen mondta néked Péter: István nem véletlenül cselekedett ekként! Ő ugyanaz a Szellemi személy volt, aki az első vértanú kellett legyen, miután Szent Fiam visszatért a Mennyei EGYségbe, s már az után is jóval, hogy Én magam is visszatértem Mellé és az Atya mellé. István már visszatérve vállalta második Útját is, de akkor már azzal a kifejezett céllal és feladattal, hogy még magasabb szintre emeli a nép egészének szellemi szintjét (s most a valós Szellemi szintet, s ne a ti szavatokban hibásan megfogalmazott tudati szintet értsd!), s az Ország egészében tudatosítja: Én vagyok az Őrizőjük, Legmagasabb szintű Patrónájuk! A nép, amelynek a jelen szerepét most megmutatni szándékszunk, már a történtek előtt útra kelt, hogy végigjárja a vadságnak minden Útját, de már akként, hogy a Tanítások bizonyos részeivel is megismerkedhetett. (Ezt is elmondta az imént Péter, tehát erre sem térek ki.) E kettősség élt ama népben, s ez kellett a Valós Tisztaság felé haladjon, hogy mire István Szelleme újra útnak indítja Én-részét, már egy képlékenyebb tudattal bíró, tehát az Igazság szavára fogékony népet tudhasson magáénak, s ajánlhasson fel Nékem. E felajánlás volt a második Szövetség, amelyet a Föld ama pontjával kötöttem, de akkor már nem magával a Földdel: a Földet örökéül kapó nép vezetőjével kellett megköttessék ama Szövetség, s hozzá akként, hogy a nép vezetője fordult Felém alázatos, gyermeki szívvel. A harmadik, tehát az Új Szövetséget most nektek, a nép kicsinyei kell megkössétek Velem; már nem akként, hogy a nép vezetői ajánlják fel az Országot, de akként, hogy mindenki maga ajánlja fel… – már nem csak az Országot, és nem a Föld szívét: Önmagát, és a saját szívét, tudatát és lelkét, s Én minden egyes felajánlóval személyes Szövetségre lépek, s reá árasztom az Én Anyai Szeretetemet, s megmutatom őt Szent Fiamnak, hogy Fiam ráismerjen, s tudja azon a bizonyos percen: az Enyéim ők, amint Én az övéké vagyok. E felajánlás persze nem csak szóban, és nem külsőségekben, tehát nem látványos körmenetekben kell meglegyen; az utóbbinak főként nincs szerepe, mert amiként Péter mondta: a tömeg mindenkor a negatív energiát termeli, még akkor is, ha az valamely „szent céllal” egybesereglett emberek tömeges megmozdulása is. A felajánlást ki-ki egyénileg kell megtegye, éspedig akként, amiként azt Fiam tanította néktek: vonuljatok be a te „belső szobáitokba”, azaz elmétek és lelketek és Szíveitek legmélyére, s kitakarítván azokat: azokba fogadjatok be Engem, hogy én is már tiszta elméket, lelkeket és szíveket fogadhassak magamhoz, mert csak ekként lehetek biztos abban: Szellemetek Akaratát közvetíti felém imádságotok! E szerződés akkortól fogva kötelez – benneteket is és Engem is. Én mindenkor megtartottam az Én szavamat, amelyet az Atya trónusa elé tettem. Néktek is meg kell hát tartsátok szavatokat, hogy hasonlatossá lesztek Hozzám gyermeki alázatban, tisztaságban, és csakis Felfelé törő, Égi Vágyakozásban. Mert csak ha az Én Utamra léptek, lehettek egészen az Én Kiválasztottaim s az Enyéim, s csak ekként lehettek az Atyáé és Szent Fiamé is, Akik EGYEK Énvélem, amiként Én is EGY vagyok Vélük, már az Örökkévalóság kezdetétől, s az Örökkévalóságon át mindenkor. Egyelőre ennyi, amit mondani kívántan Néked, s rajtad keresztül testvéreidnek is. De még szólok hozzád, s ha továbbra is ily módon kívánod fogadni szavaim, hát ekként: Péteren keresztül, hogy ne ébredjen a te szívedben se bizonytalanság, se félelem, amiként az oly gyakran megesik. Erről később még szólok véled, s hogy mondandóm személyes, hát kis „titokdádba” íratom véled: hogy tudd, értsd, s megpróbáld elfogadni a helyet, az időt és a feladatot, amely reád van bízva. ************************************************** Ez, és ennyi volt tehát Mária: a Szeplőtelen Anya Üzenete, egyelőre legalábbis, mert amiként jelezte: szól még majd véled, rajtam keresztül intézve szavait hozzád, s rajtad keresztül mindazokhoz, akik készek és képesek is fogadni azokat. S akkor most haladjunk tovább, Gyermekem.
55
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet Amikor a Nagy Ugrás bekövetkezik, érthetően emberi módon fog reagálni arra minden ember, legyen az a Fent szintjére emelkedők, avagy a föld fizikai gömbjén maradók egyike. Kell, hogy legyen a népek s nemzetek közt egy olyan nép, amelyet már száz vihar tépett, de amely igen nagy magasságokba is képes lehet felemelkedni, s nem csak azért, hogy a Változás Korának emberét mielőbb segítse beilleszkedni a megváltozott körülmények közé. De azért is (vagy főként azért!), hogy elősegítője legyen mindazon történések „finisének”, vagyis a dimenzióváltás folyamatának. Ez az oka, és ez a magyarázata annak, hogy a magyar nép külön Szellemi Tanításokat kell vegyen! Igen, gyermekem: a te néped, ez a „sírva is vigadó – vigadva is síró” nép emeltetett ki a Kegyelem által már a Kezdet kezdetén arra a feladatra, hogy segítse a Föld szellemi burkának felemelkedését, amiként arra is, higgadt józansággal folytassa életét a Fent és a Lent szintjén egyaránt, megtalálva és betöltve az egyedül lehetséges helyet, amely az emberiség szekerét továbblendíti Fényben és sárban egyaránt. Erre, ez utóbbira készítette fel az a számtalan Sors-vihar azt a nemzetet, amelyet (mint elnyomott és leigázott, majd újra és újra, szinte „ön-porából” mindig újjáéledő, aztán ismét csak új járomot magára vevő népet) most is megráz, megtépáz, két vállra fektet a történések árama; de amely jót és rosszat egyaránt képes feldolgozni magában, hogy túlélje, s amelynek soraiból akkor elő kell lépjen a legmagasabb Szellemi és a legegyszerűbb emberi tulajdonságokkal bíró „fenn”, hogy az örömmámorba feledkezetteket a józanság talajára állítva folytassa megváltozott útját, s a lent mélységeiben maradók közt elhintse az „örök vesztes” makacs élni akarásának magjait. Ne feledd, gyermekem: a te néped nem a sárból is aranyat csináló, nem is a teljes apátiába hulló, de a makacs kitartással újra és újra felálló nép. Nem élelmes, mint a zsidó, és mégis csak az, nem ravasz, mint a roma, s az is megvan benne valamilyen szinten, nem fanatikus, mint a német, de szinte már fanatikusan hisz a Folytatásban, nem érzelgős, mint a francia, de hatalmas érzésekre képes, nem harcias, mint az olasz, de oroszlánként küzd, ha arra van szükség. Ez sem, és az sem: s mégis mindeme tulajdonság megvan benne egy kicsikét, de alapadottságai szerint a „józan paraszti ész” dominál, s ennek hatására a láng hamar lehűl, elszunnyad benne (bár ki sosem alszik!), hogy teret adjon a mindennapi teendők sorának. A száz tűzön edzett nép a Fent millió Áldását is hamar be fogja tudni illeszteni a mindennapok áramába, de a lent nyomorúsága, amely állapotszerű nyomorúság lesz, nem töri meg, hisz nem lesz ismeretlen számára. A dacos túlélés ősi szabályai újra életre kelnek benne, s mint egyedüli a Holnapok elérhetésére, elterjednek a maradvány-emberiség tagjai közt. A Magyarság (s éppen kiemelt szerepénél fogva) a többi népnél is nagyobb megpróbáltatásokat kell viseljen. Nem véletlen, hogy már most olyanok a körülmények Hazádban, amilyenek. Ez lehetővé teszi számotokra, hogy könnyebben viseljétek el az átmenetet, hisz a ti életkörülményeiteken nem fog sokat rontani, bár az még így is meglehetősen keserves lesz, még a ti számotokra is! Minden eddiginél nagyobb szegénység lesz, s ez is erősebben fogja sújtani a magyar népet, annak egyszerű embereit. Aki enged a kísértések hallatlanul erős és követelődző hangjának, felül marad a színen – fizikai értelemben! Aki viszont ellene tud mondani a bekövetkező ínség mindahány, kényszerként jelentkező kísértésének, s meg tudja őrizni testi-lelki-szellemi tisztaságát, a felszínen marad Szellemi értelemben. Ezek száma csekély lesz, s még olyanok is elbuknak majd, akik túljutottak a Felismerések minden (számotokra már elérhető) pontján, s le tudták győzni a kísértést, s azt vélik: többé nem eshetnek bele ugyanabba a csapdába. Sőt, olyanok is, akik úgy érzik: soha nem volnának képesek egyik vagy másik cselekedet elkövetésére… Ugyanis csak az átlagos, tehát a viszonylag rendezett körülményekhez mérik fel önnön erejüket, s ez gyakran kevés, ha a nyomor: de már a szó szerinti nyomor eléjük áll! Azon kevesek, akik teljes tisztaságukat képesek lesznek megőrizni, lesznek ama régi írásban jelzett „szellemi hatalmasságok”, azok, akik a további Feladatot be kell végezzék, s nem amiként még közületek is sokan gondolják: olyas személyek, akik valamely igen magas szintről érkeztek, hogy a Föld ama pontján vegyenek testet magukra! Ilyenek egyébként sem lesznek: a Lent szintjén legalábbis nem! (Azzal a tévtanítással ellentétben – amely szerint én magam közöltem néhány évvel korábban: a második szférából nem lesz több testetöltés (?!) – az az igazság, hogy még a harmadik szféra legfelső szintjére elértek sem érkezhetnek közétek (ha csak nem egyéni vállalással, tehát saját kérésükre!), s éppen azért, hogy minél többen kapjanak még egy utolsó lehetőséget a „finisben” való javításra.)
56
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet Vannak persze már (és még) a Föld színén a negyedik szférából érkezett Testvérek is, akiknek feladata a Föld szellemi gömbjének további támogatása a tudati-lelki-szellemi szinten kiárasztott pozitív energiák révén: de új érkezők nem, vagy csak igen kis számban lesznek a magasabb szintekre elértek közül (és amint mondtam: azok is csak saját kérésükre, egyéni vállalással érkeznek közétek!). És néktek ilyen körülmények közt kell megőrizzétek, betöltsétek, és (lehetőség szerint) továbbadjátok azon Tiszta Tanításokat, amelyek kezetekbe lettek adva! Ez ugyanis feladatotok egyik része. Nem véletlen, hogy a Magyarság kezébe van letéve mindaz, ami 1850-től leadatott; tűzön és szenvedéseken edzett nép a tiétek, amiként már mondtam, s ekként a Tanítások őrizői, amely Tanítások csak a legerősebbek kezében maradhatnak fenn a későbbi korra. Sokan lesznek a történések felgyorsulásakor, akiket ki kell emeljen, s vissza kell hívjon a Kegyelem. Olyanok, akiknél tudati-lelki adottságaik végett nem remélhető, hogy erősek tudnak maradni, az viszont inkább, hogy még lejjebb zuhannak a „lejtőn”, mélyebb szintre taszítva ezzel valós ÉN-jeiket (és ezzel Szellemeiket is), magukkal sodorva esetleg másokat is! Ezen felül olyanok is vissza kell térjenek, mielőtt Útjuk ténylegesen véget érne, akik egyszer már túljutottak mindahány vizsgán, s magasabb szintekről keltek útra, hogy komoly vállalást teljesítsenek. Ezek visszatérve átadják egy-egy új „utazónak” az általuk megtisztított lélek-elemeket, megkönnyítve általa azok következő földi Útját. Akik azonban a Föld színén kell maradjanak, egy olyan Feladat részesei lesznek, amelynek döntő jelentőségét azt hiszem nem kell külön kihangsúlyoznom! S most nézzük végig: miből is áll lényegében e (szintén hármas tagoltságú!) Feladat. ***********
******
************
Amiként azt már jeleztem: az említett „kiemelt szerep” korántsem politikai vonatkozású lesz, mint azt oly sokan várják, remélik! Sőt: az a lépés, amelyet most az állam vezetői megtettek, csak még inkább háttérbe fogja tolni az egész Országot politikai szempontból, hisz ama Szövetség egyik szegény és kicsiny állama lesztek csupán, minden eddiginél jelentéktelenebb, ha úgy tetszik: meglehetősen megalázó (a hivalkodni és uralkodni vágyók számára megalázó!) szerepre kényszerítve az Államot. De néktek nem is földi és politikai: Szellemi téren kell kiemelkedő szerepet felvállalnotok, hisz erre készül a nép már több ezer esztendeje! De azért maradjunk most egy kicsit a politikai síkon, s figyeljük meg: hogyan fogják a politikai események valós Feladata felé terelni a népet! Az a lépés ugyanis, amelyet oly-igen hibásnak éreznek sokak, s amelyre úgy tekintenek, mint a nép egészének karmikus terhét, annak legmélyebb pontját: lényegében már nem tartozik hozzá a korábbi történések karmikus kötéséhez, sőt: ez már egyik előkészítő mozzanata mindannak, amit a nép végbe kell vigyen, tehát már a nép Vállalásának kezdeti lépése! Nagyon is helyes volt tehát a továbbiak érdekében, hogy beléptetek ama népszövetségbe! Ennek keretén belül fogja ugyanis a nép egésze megtanulni; vagy inkább újra tanulni, mit is tesz: igazán kicsinynek lenni. Terveiteket mindahányszor alá kell vessétek a nálatok nagyobb népek és nemzetek akaratának, és sorozatos kudarc éri politikai vezetőiteket épp úgy, amiként a nép egyszerű embereit. Az események ugyanis gyorsabban bontakoznak ki, semmint azt várnátok. Amiként Krisztus üzente általam még együttműködésünk kezdeti idejében: az egyes népek vezetői kezdenek ráébredni az Egység fontosságára; ugyan még mindig nem az Isteni EGY-ség felé törekedve, de már az egymással való Egység is hatalmas előbbre lépés… – volna (!!), ha ez az Egység valóban nem a nagyobb népek immáron intézményesített felsőbbségét jelentené, s nem azt volna hivatott szolgálni a kisebb népek rovására! De lényegében nem történik egyéb, mint egy nagyobb, már európai szintre emelése a „fizess, hogy megvédjelek – önmagamtól” általatok is ismert módszerének. Ugye, ismerős elmélet? Már a gyermekek is épp úgy élnek vele (vissza), amiként (a médiáknak köszönhetően) azt a felnőttektől látják, ahol a fizikai síkon, és fizikai értelemben véve erősebb mindenkor fölébe kerekedik a kisebbnek, hogy akár nyílt (bár nem nevén nevezett, de jól érzékelhető!) ellenséges cselekedetekkel, akár a barátság álarca alatt ~ kiépítsék a maguk önkényuralmi rendszerét. Ez azonban ma még a felszín takarója alatt rejtezik: mindenki (mindenki?) azt várja: az Egység ténylegesen
57
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet az lesz, aminek a nagyhatalmak láttatni akarják; és ez is ekként van rendjén, mert mégis ez volna az az irány, amerre haladnotok kéne, ha meg tudnátok valósítani tiszta formájában ezt az Egységet. Ehhez azonban az szükségeltetnék, hogy már az egyes emberek képesek legyenek rá önzetlenül segíteni a kisebbeket, elesettebbeket, függetlenül minden faji, vallási, politikai és nemzeti hovatartozástól, s függetlenül attól: ti magatok érdemesnek tartjátok-e erőt, időt és/vagy anyagi javakat „pazarolni” a segítségre szorulókra. Mindez persze kezdetben még nem lesz láthatóvá: még minden az ígérgetések, a szép tervek takarója alá rejtezik, amiként mondtam, mert nem csak azon nagyhatalmak, de a kisebb országok vezető emberei is ezt akarják, mert ebből származik… no: nem is annyira népeik, mint inkább a maguk haszna. És mégis, mindezek mellett is azt mondom: ekként kell legyen, nem véletlen, hogy olyan emberek kerültek a politika élére, akik erősen szorgalmazzák az egységbe való felvételt. (S ez akkor is így lett volna, mármint a ti Hazátokban, ha a választások során a másik párt vezetője tör az élre: ekként, mert ez szolgálja a nép spirituális érdekeit; vagyis a teljes emberiség magasabb szintű, immáron valós érdekeit. A Vezetők tehát – ha akaratukon és tudtukon kívül is! – mégiscsak az emberiség, vagyis az ember-szellemek érdekeit szolgálják!) Kezdetben még fennen lobog majd a láng, a várakozás izgalma fogja fűteni az emberi képzeleteket: amiként az minden nagyobb változás előtt történt már eddig is. Aztán a kisemberek kezdeti lelkesedése hamar lecsitul: amiként az is volt mindenkoron, s a hűlt álmok romjai fölé kerekedik a Józan Értelem. Az Élet visszatér megszokott medrébe, s akkor már egy biztosabb és célravezetőbb Utat kezd keresni a Lélek és a Szellem. *************************************************** Amiként mondtam az imént: ez így is kell legyen, hisz erre készült már évszázadok, vagy inkább már évezredek óta a nép! Erre, hisz a nagy és rettegett nép lassan, fokozatosan kellett mind kisebbé, mind jelentéktelenebbé legyen, s a vad horda kései leszármazottai meg kellett tapasztalják a leigázottság, az eltiportság érzését is: azt, amelyet ők maguk adtak korábban más népeknek. Karmikus terheitől tehát apránként meg kellett szabadulnia, hogy alkalmassá legyen a (közeli) Holnapok során eléálló Vállalások betöltésére. És akkor már kicsinységében kell naggyá lennie, amiként azt Mária is mondotta: –~– Amiként mondottam: a nép kicsinyei kell szövetséget kössenek Velem: de nem az ünnepeken körülhordozott, bálványként felcicomázott; de az egyszerű Máriával, azzal, aki egykor voltam. Mert Én felvállaltam, s betöltöttem a nékem rendelt szerepet: az egyszerű asszony szerepét, aki a mindennapok kis harcait kell megvívja: amiként minden más, gyermeket nevelő asszony tette már akkor is. Meg kellett éljem, és el kellett fogadjam az akkori asszonyok teljességgel háttérbeszorított, szinte semmibe sem vett szerepét. S még annál is többet: a folyton szidalmazott asszony szerepét kellett elviselnem. Mert József fiai és leányai nem szíveltek, ekként szinte naponta hallottam szidalmaikat Egyszülöttemért. S én szó nélkül tűrtem mindama szidalmat, és rágalmazást; miközben tudván-tudtam: Egyszülöttemet maga Isten adta Nékem, hogy Üdvössége legyen a Föld minden népeinek! Ekként kell néktek is felvállalnotok a magatok egyszerű, szerény és alázatos, háttérbe taszított és semmibe vett szerepét, ha fel akartok nőni a Feladathoz: amiként az Én földi tudatomat is az újra és újra elszenvedett bántalmak nevelték fel annak viselésére, ami Fiamra és Reám várt. Ti is el kell szenvedjétek hát a reátok váró sorsot, hogy kicsinységetekben igazán Naggyá lehessetek, mert azt a feladatot, azt a Küldetést, amely a nép minden tagjának vállalása (s ezt most egyénileg épp úgy értsd, mint csoportosan!) csak a legkisebbek teljes és tökéletes, alázatos önátadásával lehet képes betölteni úgy az egyén, mint a nép egésze. Reám kell hát tekintsetek, az én törődő, gondoskodó, Anyai Szeretetemet kell megtanuljátok, hogy igazán önzetlen és odaadó segítői lehessetek a Föld minden népének. Ez az emberiséggel szembeni vállalástok egyik, fizikai szintű része csupán, de ennek betöltése nélkül nem lehettek képesek betölteni a magasabb rendű Feladatot, amely már nem csak az emberiség sorsának könnyebbé tételét szolgálja: de már a Föld Szellemi burkának felemelkedhetését, de a Föld fizikai gömbjének, s ezáltal az ember nevű Lény tovább- és túlélését, vagyis az emberiség fennmaradását is! ***************************************************
58
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet Egyszerűséget és alázatot: kicsinységet kell tehát tanuljatok a „nagy” népek és nemzetek árnyékában! De akként, hogy közben a nép megőrizzen egy kicsiny szikrát egykor volt nagyságából és harckészségéből! Ez lesz ugyanis segítségére, amiként eddig is ez volt, ha már a nagyobb összefogást és nagyobb erőt, vagy inkább makacs kitartást igénylő történések álltak elé. (Gondolj csak az árvizek során megnyilvánuló hősies erőfeszítésekre: egyetlen más nép sem képes olyan makacs kitartásra, mint a magyar, amelynek többnyire sokkalta nehezebb körülmények közt kellett elvégeznie ugyanazt a feladatot, mint más, hozzá hasonlatos adottságokkal, de biztosabb anyagi fedezettel bíró, természeti katasztrófa sújtotta népnek, s éppen anyagi hátrányai miatt. Az ember kellett mozduljon, éspedig azonnal, s nemcsak hogy meg kellett szervezni a gépek munkáját: de bizony kemény és kitartó fizikai munkával, minimális gépparkkal kellett bevégezni a munkát úgy, hogy az a legkevesebb áldozatot követelje.) A nép szó alatt most nem csak a Magyarságot kell értsd: az egyének egy nagy, több nemzet fiai közé született csoportját, amelynek Szellemi Én-része vállalása végett egy Hazában kell élnie. Amiként azt Mária is mondta; mint nép, de mint egyén is, tehát különálló, egyéni módon gondolkodó és érző emberek kell haladjatok a megkezdett (az általatok megkezdett!) Úton. Annál is inkább, mert csak akkor lehet egy nép vállalását teljességgel betöltöttnek nevezni, ha külön-külön minden egyes ember, tehát a nép minden tagja bevégzi a maga feladatát, a maga vállalását. A teher, a súly amúgy is a kisemberek vállain fog nyugodni, mint mindenkor: s egy bizonyos pont után a nép élére állt, s magukat „népvezéreknek” érző és valló emberek is vissza kell igazodjanak a sorba, hogy példájukkal buzdítsák az embereket. Ha nem ekként tesznek, elvesztik vezető szerepüket, s még kisebbekké lesznek: mint emberek is kicsinyekké válnak, s elvesztik embertársaik becsülését. *************************************************** A várható, a bekövetkezhető fizikai szintű történésekről a Láték új eget és új Földet… c. munkánkban már beszámoltam. Induljunk ki abból, hogy az ottani előrejelzéseket nem nehezítitek meg magatoknak az atom-holokauszttal is. (Ami meg kell legyen, így is épp elég fejtörést fog okozni a Föld minden népének…) Amiként mondtam: elkerülhető, hogy a Nibiru egyenesen belerohanjon a Föld testébe, vagy a Föld energia-burkába. Az azonban nem, hogy egy bolygó (ha nem is épp a Nibiru!) belerohanjon a ti Naprendszeretekbe, teljességgel megzavarva a kozmikus erőteret. Ennek lesz az eredménye, hogy a Föld, és minden más bolygó, de még a Csillagok is megváltoztatják helyüket: vagyis kiszakadva addigi pályájukról, egy másik pályára állnak át. S ez nem csak kozmikus, de Szellemi értelemben is igazzá lesz! A magasabb rendű bolygók és Csillagok még magasabb szintre emeltetnek, s most a Mars is egy apró lépéssel, egy dimenzióval feljebb lép; de sajnos olyan bolygók is lesznek, amelyek teljességben elmerülnek Satana Mélység-birodalmában. A Föld színén hosszabb történés-sorozat előzi meg a teljes kiszakadást a Naprendszerből. Először heves vulkáni tevékenységek rázzák meg a Föld egészét: de ez még nem az a vulkánkitörés-sorozat lesz, amely a legnagyobb robbanást előidézi! Még nem egyszerre lépnek működésbe a vulkánok, s nem is a leghevesebb kitöréseket fogják produkálni. S ez a kitörés-sorozat lényegében már megkezdődött, ha még nem is olyan jelentékeny mértékben. De már érezteti a hatását a Föld egészének időjárásában: ahol addig gyakori (vagy szinte állandó) szárazság volt, most hirtelen és váratlan özönvízszerű esőzések vannak, s lesznek is: másutt aszály gyilkolja az embereket, de a növény- és állatvilág tagjait is (s őket még inkább!). A te Hazád sem menekül meg ezektől az időjárási hatásoktól, mégis: valamennyire védettséget ad néktek az, hogy Hazátok területén van a Föld szív-csakrája. Ti több szellemi energiát lesztek képesek mozgósítani imádságaitok és emberi: de már igazán, a szó legnemesebb értelmében véve emberi milyenségtek által! Hamarosan magatok is rá fogtok jönni: ha tökéletesen igyekszetek Élni a Krisztusi Tanítást, több esélyetek lehet a túl-, és továbbélésre, mintha csak a magatok érdekeit nézitek. Épp e védettségnek lesz köszönhető, hogy menekültek százai és ezrei érkeznek hozzátok, s ti nem mondhattok nemet, ha azok egy darab kenyeret kérnek: még akkor sem, ha nektek magatoknak is csak szűkösen van! És a magyar nép már számtalanszor bebizonyította: amiként harácsolt és rabolt egykor, most úgy osztja meg a keveset is azokkal, akik Hozzá menekülnek segítséget remélve! Ezért kellett a törökök, a tatárok, majd a Habsburgok (stb.) igáját 59
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet nyögnie, hogy az önzés, a vad szerezni akarás késztetése kiéghessen belőle, s ön-bőrén tapasztalja meg, mit is jelent a szó: Irgalom; és éppen ez az első pontja, az első lépése a nép vállalásának. De hogy igazán segíteni tudjon, a szánalmat fel kell váltsa benne (az egész népben, annak minden tagjában!) a Szeretet: s már nem akként kell megossza a keveset, mintha valamiféle kegyet gyakorolna, vagy úgy, hogy egykori viszonzást remélne érte, hisz ő maga is Isten kegyelméből fog bírhatni azzal, amit a rászorulókkal megoszt, de úgy, hogy tudja: akinek ad, nem fogja tudni csak szeretetével meghálálni azt. Az önzetlenséget, és a Tiszta, Krisztusi Szeretetet kell élnetek: akár a teljes lemondásig is elmenve, ha azzal másnak segítségére lehettek. Az a nép, amely százszor is megtapasztalta, milyen az: gyűlölt, megvetett és háttérbe taszított népnek lenni; most nem gondolkodhat azon, hogy bosszút álljon az addig elszenvedett sérelmekért! Csakis arra gondolhat, miként élte meg ő maga ugyanazt, amit esetleg adni készül másoknak. Emlékeit kell segítségül hívja, s maga elé kell vetítse a Kereszt képét: s akkor már eszébe sem fog jutni, hogy ne akként élje a Szeretet Hatalmas Parancsát, amiként azt Krisztus a Föld népeire hagyta, mint Egyetlen Parancsolatot. *******
********
*******
*******
*******
És itt lényegében a kezdeti önismereti kérdések sora egy pár újabb kérdéssel bővül: – Tudom-e akként érezni a mások szenvedéseit, mintha én magam szenvednék? – Tudok-e akként segítséget nyújtani másoknak, amiként én magam várnám azt másoktól? – Képes vagyok-e önmagamhoz mérten elérni a tökéletességet, hogy legalább megközelítsem a Krisztusi példát? Tudom: ezek a kérdések nem tűnnek akként, mintha új kérdések, új kívánalmak volnának. De ez csak addig tűnik ekként, amíg el nem kezdesz gondolkodni azon: milyen körülmények közt kell elérnetek ma a tőletek (vagy inkább önmagatoktól!) már elvárható maximumot, s aztán azon is elgondolkodsz: vajon a körülmények és a lehetőségek rohamos romlása nem azt követeli-e minden jóérzésű embertől, hogy az addiginál magasabbra tegye önmaga előtt a mércét? Hisz amit ma nyújtanotok kell(ene) egymásnak, az akkor, a történések áramában a semmivel lesz egyenlő ahhoz viszonyítva, amit az adott helyzet meg fog követelni. A fizikai szintű segítségnyújtáson túl szellemi szintű feladata is lesz a magyar népnek: és az lesz a fontosabb, a magasabb rendű, hisz a fizikai segítség csak bevezető lesz e második feladathoz. E kisebb feladat révén nyílik rá módotok, hogy tetteitek okát is elmondjátok: azt, Kinek a nevében cselekszetek. Igen, gyermekem: bizony, sokaknak még ezt is érthetővé kell tegyétek, olyanoknak, akik addig csak a pénz fontosságában hittek, s ha eljártak is egy-egy ünnepi misére; sohasem találkoztak Krisztussal! Az igazi, a valódi Krisztussal: nem azzal, akit az egyházak egyikében vagy másikában elébük tártak. És nem találkoztak Máriával: a Lélek evilági megtestesítőjével, akinek példáját követve csendes, Szeretetteli törődéssel és odafigyeléssel kezdhetitek ébreszteni kinek-kinek a szíve mélyén szunnyadó Krisztust, hogy megismertessétek Őt vélük. A valódi Tanítás ugyanis elsősorban a gyakorlaton alapul: ha érzik gondoskodástokat, ha érzik önfeláldozó Szereteteteket, előbb-utóbb arra is kíváncsiak lesznek: mi motiválja tetteiteket. Akkor már szavakba lehet önteni számukra a legfontosabb Tanítást, amely az Egyetlen Krisztusi Parancsolat: a Szeretet korlátot nem ismerő, végtelen Erejét. Ha szavaitok összhangban állnak mindazzal, amit cselekszetek, az emberek előbb-utóbb át kell értékeljék magukban addigi elképzeléseiket a Világról: akkor aztán mind több kérdést fognak feltenni, s ti ekként lesztek képesek továbbadni mindazon Tanításokat, amelyeket eddig is eljuttattunk hozzátok, s amelyeket ezután is szeretnék még kezetekbe adni. *************************************************** S most itt tegyünk egy kis kitérőt, s térjünk vissza egy korábbi mondatomhoz. Azt mondtam: a Föld színén mindösszesen két olyan nép él, amelynek anyanyelve spirituális értelemben felbontható. A magyar, és az egyik legnagyobb roma nyelv: a lovári.
60
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet Amiként tudod: a cigányság egykor India felől, pontosabban Indiából kellett elinduljon. A cél az volt (ha ők maguk nem tudtak is erről, hisz a feladat meg kellett maradjon a Szellemi Én-részekben: a testtudat már csak a vándorlás késztetését kaphatta az Én-résztől!) hogy útra kelve az ősi Indiai Tudás elemeit vigyék tovább, azon Tudás elemeit, amelyet még az Egyiptomból és korábban az Atlantiszról bevándorolt túlélők vittek el India földjére, s adtak a legkisebbnek számító, tehát a leginkább természetközeli, így a leginkább nyitott (még teljességében romlatlan) elmével bíró nép tagjainak. Az indiai nép egyes jelekből megtanulta kikövetkeztetni a várható eseményeket, de sok mindent megtanultak az Erővel való gyógyítás tudományából is. Ennek elemeit még ama nép egyes Törzsei közt is széjjel kellett szórni: ne egy kézben legyen a Tudás teljessége. Így a vándorútra induló romák révén, amikor egymás közti hatalmi versengéseik végett külön-külön csoportokra, vagyis családokra (kumpániákra) szakadva más és más utakra tértek, a kapott Tudás-elemek más és más vidékre jutottak el. (Ők voltak az a nép, amelynek tagjaival az akkor még nomád életet élő ősmagyarok találkoztak, akiktől a Magyarság maga is átvett egyes Ős-bölcsességű ismeretelemeket, hogy a maga tapasztalataival és hiedelemvilágával, majd a szintén magukba csipegetett Krisztusi Tanításokkal ötvözve tartsák meg azokat évezredeken át, s amely egyesített Tudás-elemek ismét életre kell keljenek, de már akként, hogy a Magyarság kezébe adott Tanítások tiszta vizében megmosva: felragyoghassanak, mint a túl- és továbbélés alapkövei.) A cigányság feladata volt tehát: szétszórni az Ősi, a korábban elhagyott szellemi szint egyes Bölcsesség-elemeit, burkolt formába rejtett Felismeréseit: s a Magyarság feladatává lett most ismét egyesíteni azokat. Azóta, amiként tudod, itt is és ott is életre lettek keltve az egyes Bölcsesség-elemek: minden népben annak egy kis része, hogy ama nép tudatát előkészíthessük a magasabb szintű Tanítások befogadására. Vagyis: először még arra kellett felkészítenünk őket, hogy egyáltalán képesek legyenek (mint feltételezést) elfogadni egy másik Világ létét. S ez bizony nem volt kis feladat! Az emberek a maguk vallási irányaihoz kötődtek test-tudataikkal, így meglehetősen idegenkedve fogadták a gondolatot: van, létezik olyan, hogy Egyetemes Egyház, és Egyedül Tiszta Hit-irányzat: de az nem egészen a saját hit-irányzatuk, s még annyira sem a saját, s mindenkor egyedül üdvözítőnek kikiáltott „egyházuk”. Ugyan amiként azt mondtam: az Egyetlen Irány egyes alappillérei minden egyes vallási irányzatba be lettek építve a korábbi évezredek során (vagyis Mózes kora óta, vagy még annál is korábban) de az Egy-Isten hit sokáig a Titkok mezején maradt. Azt már Mózes népe volt elsőként hajlandó elfogadni: ezért is neveztettek a kiválasztott népnek. Azok a Szellemi Én-részek, akik Mózes kora előtt éltek, s akikben már biztos talajon nyugodott ama Felismerés, aztán mindig más és más nép szülötteiként kellett folytassák földi Útjaikat, hogy a szellemi Tudás energiáját minden nép egyéni tudattárába „beolthassák”: nyitottabbakká téve ezáltal az utánuk érkező nemzedékeket a későbbi korok Egy-Isten hitének el-, és befogadására. Ők ezzel segítették a mélybe hullott Szellemek újbóli felemelkedhetését. De mert ennél tovább képtelenek voltak lépni, s megrekedtek a Mózesi próféciák és kinyilatkozások befogadásának szintjén, nem válhattak alkalmassá a magasabb szintű Tanítások átvevőjének és továbbadásának, valamint a kései utókorra való átmentésének feladatára. (Igaz: az ő szerepük a kezdeti időkre korlátozódott. Ha nem ekként van, már akkor képesek lettek volna felismerni a Mesterben az Istennek Egyetlenjét…) Az egyik nép tehát széjjel kellett szórja, ha úgy tetszik: el kellett vesse az Igazság-magvakat a Föld színén. A másik, a zsidó nép a Megváltásban kapott szerepet, mint az a nép, amely akkor, kétezer évvel ezelőtt egyedülálló volt az Egy-isten hittel minden népek és nemzetek közt. A harmadik nép (s itt is megjelent a hármas szám!) egybe kell rendezze, a lehetőségek szintjén tovább kell adja, s az utókor: vagyis a harmadik emberiség számára meg kell őrizze mindama Tanításokat, amelyek eddig leadattak általunk. A sokféle vallási és felekezeti, és még többféle spirituális irányzat mediális képességgel bíró tagjai által lehozott Tanítások összességére gondolok: azok közül kell egy kézbe tenni azokat, amelyek valóban a Fent magasabb szintjeiről érkeztek, hogy azokat követve nagyobb eséllyel vághasson neki az emberiség egésze mindazon történéseknek, amelyek bekövetkezte mindenképp szükségeltetik. Minél többen képesek lesznek az Ébredésre, de már a szó valós értelmében vett Ébredésre, s minél többen fel tudnak emelkedni a ti szférikus szintjeitek magasabb dimenzióiba, annál többek kapnak esélyt a dimenzióváltás során már a magasabb szinten folytatni Útjukat.
61
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet Aztán, ha a harmadik emberiség tagjai, vagyis a Maradvány-emberiség kései leszármazottai ismét elérnek egy meghatározott tudati-fejlettségi szintet, épp ezen Ébredők lehetnek az elsők, akik visszatérhetnek a Föld színére, hogy vezetői és oktatói legyenek azoknak. Ez azonban már a távoli Holnapok képei közé tartozik, s én most egyelőre azt akarom megmutatni: milyen feladatok állnak elétek a várt-várható történéseket megelőző, s a történések alatti években. Amiként mondtam: a legelső feladatotok a közvetlen fizikai segítségnyújtás lesz, hogy azok, akik hozzátok fordulnak: tetteitekben érezhessék meg a Valódi Szeretetet. S az teljességgel mindegy kell legyen számotokra: mely nép, vagy nemzet tagja az, akit segítenetek kell. Annál is inkább, mert lesz a nagy robbanás előtt egy viszonylagos nyugalmi időszak, amikor is azok a jövevények visszatérnek a maguk Hazájába: de már akként, hogy magukkal viszik mindazon Tudás-elemeket, amelyeket tőletek (vagyis az akkor a magyar nép tagjai közt) élőktől vesznek át. Nagy segítségetekre lesz e feladatban a művészet: amit nem tudtok szavakkal megmagyarázni, érthetővé tehetitek a zene nyelvén, a festészet nyelvén, s a képzőművészet más, nemzetközileg érthető nyelvein. (Nem véletlen, hogy az a három fiatal, akik később nagyobb szerepet kell felvállaljanak – ha vállalni akarják – jelenleg is erős művészi késztetésekkel és tehetséggel bírnak. Persze: nem csak ők kell komoly szerepet vállaljanak, de a te ismerőseid közül ők hárman azok: a többiekkel még nincs közvetlen kapcsolatod. Némelyik még csak eztán kell testet öltsön a Föld színén. Munkáink (tehát írásaid) révén azonban mindenképp kapcsolódni fogtok, hisz munkáink fennmaradásáról és terjedéséről is gondoskodunk…) A legfontosabb persze mindenképp az lesz: a Szeretet Tanítását, s a Szellemi Közléseket és Tanításokat szóban is magukkal vihessék azok, akiknek ez lesz a feladatuk. De erre is meg lesz a megoldás, amiként eddig is meg volt minden korban, hogy azok a tudnivalók, amelyekre már érett egyegy nép: el is jusson hozzá. Mindehhez azonban elsődlegesen arra van szükség, hogy mind több és több Ébredő legyen a ti Hazátokban! Először is azért, mert csak a nép együttes tudati Ereje lehet képes mozgósítani azon energiákat, amelyek a Föld több pontján lévő Energia-kapun kell a Föld színére áramoljanak. Ha a nép összességének tudatában túlnyomórészt a negatív, tehát a vad, önző, durva gondolatok, s szívükben a gondolatok irányának megfelelő érzések vannak, képtelenek lesztek amaz Energia-kapuk (csatornák) megnyitására, amelyek épp a Föld szív-csakrájának védelme céljából lettek a Föld ama pontján; tehát a magyar haza területén megnyitva. Akkor viszont a Föld felé áramoltatandó Erőszálak sem érhetnek célba, s nem segíthetik a Föld legfőbb energia-központjának, vagyis a Föld szívcsakrájának energiáját. Ez nagymértékben lelassítaná, tehát elnyújtaná a dimenzióváltás előtti történéseket, ami nem azt jelenti: lassabban, tehát gyengébben érvényesülnének a történések a Föld egészén! Nem: azt jelentené, hogy minden egyes tisztulási fázis sokkal huzamosabb időt venne igénybe, több szenvedést adva a Föld minden élőlényének, s több áldozatot is követelve. Amíg azonban az Ébredők közt is széthúzás és bizonytalankodás van, s szinte ahányan vannak, annyiféle irányt igyekeznek követni, addig az emberek bizalmatlanok maradnak minden szellemi kérdéssel szemben: s ez természetes is. Senki sem szállna fel egy olyan vonatra, amelynek elől is, és hátul is van egy mozdonya, s mindkettő másfelé akarná húzni a vonatot. S bizony: a ti „vonatotok” nem két: de hetvenhét irányban halad egyszerre. *******
*******
*******
*******
Amit eddig elmondtam, lényegében már a holnapok, bár a nagyon is közeli Holnapok történéseivel kapcsolatos feladatok voltak. Viszont azt sem árt tudnotok: mi a feladata a Jelenben annak, aki Holnap teljesíteni akarja a maga feladatát, amiként azt Útja kezdetén vállalta! Nos: ennél egyszerűbb kérdés nincs is: annál is inkább, mert már eddig is számtalan esetben leírattam munkatársammal: A feltétel nélküli Szeretet megélése. S most még ezt is kibontom számotokra, hogy teljességében értetté tegyem mindannyiótok számára. Amint már azt is mondtam: aki igazán Élni és gyakorolni akarja a Krisztusi Szeretetet, elsősorban Isten felé kell a legmagasabb szintű Szeretet-energiát árasztania. Az Atya, a Fiú, s a Lélek; azaz Mária felé, úgy, akként, amiként ŐK árasztják azt a Föld teljességére mindenkor. De csak az mondhatja el magáról: a Tiszta Szeretetet árasztja a Tökéletes Hármas EGY-ség; vagyis Isten felé, aki ezt a Szeretetet árasztja minden és mindenki felé is, megérezve, felismerve azt: minden és mindenki maga az Isten, mert minden és mindenki az Isteni EGY-ségből teremttetett, s a Szellem, az Erő és az Anyag törvényének hármas 62
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet EGY-sége az, ami erre a ti szférikus szinteteken a leginkább visszautal. E hármas egységet kell minél tökéletesebben megismernetek, mert amit nem ismertek, azt elfogadni sem lehettek képesek igazán. Amiként tudod: a Teremtettség Ősi EGY-ségéből kilépett ÉN, mint a Szellem produktuma: még maga is a Szellem anyagtalan energiáját hordozza magában. Az ÉN a Gondolat erejével lépett létbe, amiként maga is a Gondolat erejével fogalmazza meg azt az Én-részt, amelyet újra és újra útjára bocsájt. Akkor az Én-rész megfogalmazza, majd a fizikai sík energiáiból felépíti magának a használni kívánt testet. Az Én tehát még szellem, de már a gondolat Ereje élteti, hisz megfogalmazója, megalkotója a Szellem, annak önmagáról kivetített gondolati képe. A Szellemi Én-rész eme Szellemi gondolati erő produktuma: de már fizikai testet éltet, amely élteti őt a Föld színén: vagyis biztosítja számára a térben és időben való jelenlét lehetőségét, s ezáltal az Én-rész is be kell igazodjon egy bizonyos szintig az Anyag Törvényvilágába, hisz elsődleges érdeke az anyag rezgésének folyamatos, s mind hosszabbtávú szinten tartása, hisz Útja annak fennmaradásától függ. A test már az anyag-világ tartományába tartozik; de még mindig a Szellemi Erő kivetülése, hisz a Szellem gondolati képe, vagyis az ÉN által megfogalmazott Én-rész produktuma. Ekként van együtt a Föld színén minden egyes emberi testben a Szellem, a Szellemi Erő, s az anyag, amely azonban már nem szellemi: még akkor sem, ha a szellemi elem, mert a Szellem gondolati energiája nélkül az anyag egyetlen kis atommagja sem jöhetett volna létre. Ekként viszont minden egyes állat, növény, de még minden kő, és minden tárgy is tartalmaz Szellemi elemet, amiként tartalmazza a Szellem gondolat-energiájának elemeit, amely elemek az ÉN egy mélyebb fejlettségi szintjén megfogalmazott testben nyilvánulnak meg. Amennyire igaz tehát, hogy az állat- és növényvilág egyedei nem bírnak szellemmel, és a tárgyak nem bírnak ön-erővel: annyira nem igaz mégsem, hisz minden a mélység felé haladó Szellem gondolatenergiájából fogalmazódott meg az Egyetlen Erő: az Isteni Teremtő ERŐ mind mélyebb és mélyebb szinten való használata által: vagyis, ekként minden állat, minden növény, és minden egyes tárgy is a Teremtő része, mert az Ő Erejéből merített Erő-elemekből áll, lévén hogy más Erő nem létezik a Mindenségben. Tudom: ez kissé bonyolultnak tűnik, pedig nem az. A Szellemi Erő az egyetlen Anyag: anélkül semmi nincs, mert nem lehet! Ha nincs a Teremtő Erő, amely benső lényegét tekintve ugyanaz, mint a Teremtő Akarat, s ha e két önmagában is teljes és tökéletes Isten-elemet nem hatja át e két elem kivetülése, léttörvénye: a Tökéletes Szeretet; Szellemi Teremtmények sem volnának. Az Én-rész által megfogalmazott test fizikai szintű irányítója a Tudat, amely maga is önálló tényező: de amely szintúgy nem létezhetne, ha az Én-rész nem töltené be önmagával az agy egy részét. Ekként tehát a Tudat maga is Szellemi Erő-elem, hisz az hozza létre az agyban. Ezt a Szellemi Erő által megfogalmazott és irányított Tudatot kell az Ön- és Én-tudat szintjére emelje az ember nevű lény, méghozzá földi Útja kezdetén, és ezt az Ön- és Énismeretet kellene egy magasabb szellemi síkra emelnetek, mindinkább beazonosulva Szellemi Énrészetekbe, vagyis az elméteket irányító Isten-elembe, megélve a lehető legmagasabb szinten a bennetek rezgő Isteni Erőt. Nem azt mondom: meg kell valósítanotok már ott, a földi síkon a bennetek élő Istenelemet: de azt már mondom, hogy meg kell valósítanotok a bennetek élő Szellemi elemet, vagyis engednetek kell, hogy az Én-rész kibontakozhassék a maga teljességében, s maga is megpróbálhasson beazonosulni az őt megfogalmazó és útra küldő ÉN-nel. Az ÉN ugyanis csak ekként kaphat módot rá: az őt megfogalmazó Szellem felé emelkedni, s a Szellem is csak ekként lehet képes a Teremtő Erő, a Teremtő Akarat és a Teremtő Szeretet felé emelkedni, hogy visszatérve az EGY-ség szintjére: megindulhasson a Tökéletes Szint, vagyis a Teremtő Szíve felé, vagyis a legmagasabb rendű Tudat első és egyetlen Gondolatának: az Örök Fejlődés Törvényének betöltése felé. E fejlődés azonban csak a Szeretet minél teljesebb és tökéletesebb megélésével érhető el, mert a Szeretet volt, és marad is mindenkor a Teremtés oka és miértje. A Szeretet első számú Törvénye pedig a tökéletes önátadás: vagyis a bennetek élő Isten-elem kiárasztása, annál is inkább, mert hisz Atyánk is a Teljesség, azaz Önmaga tökéletes kiárasztása révén fogalmazta meg a FIÚT: aki a Benne élő Isteni Gondolatot árasztva ki a Mindenségbe fogalmazta meg a Szellemi Teremtményeket, vagyis önnön gondolati képeit, amelyekben benne rezgett a Teremtő a maga teljességében és tökéletességében! Ha nem ekként van, nem is mondhatta volna az Atya e gondolatenergia-képekre: ÉN VAGYOK; amiként a SZÓ által létbeemelt Szellemi teremtmény sem mondhatná: Ő VAGYOK.
63
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet A Teremtő, és a Fiú legmagasabb rendű Törvényét: a Szeretet Törvényét, amely Törvény a LÉT, és az Örök Fejlődés Törvényének egyetlen feltétele, tehát akként tölthetitek be, ha (önmagatokhoz viszonyítva) tökéletes módon élitek meg a Szeretet Törvényét. Ez pedig csak a tökéletes Ön-átadás formájában képzelhető el: s itt akkor be is zárult a kör, s visszatértünk a kiindulóponthoz, ahhoz tehát, hogy a Teremtő akként árasztotta ki ÖN-képét, hogy teljességgel azonosult is ama képpel. Ekként kell néktek is azonosulnotok mindennel és mindenkivel, aki és ami körülvesz benneteket: meg kell lássátok mindenben és mindenkiben önmagatok legfelsőbb szintű Lényegét: az Atyát, Aki megfogalmazója volt ama fogalomnak: LÉT, mert Ő Maga e Fogalom! E LÉT, mint fogalom egyet kell jelentsen tudatotok számára azzal a szóval: Szeretet, amiként egy is azzal, hisz Atyánk Maga A Szeretet! E Szeretet oka a FIÚ, s e Szeretet oka minden egyes Szellem is; és e Szeretetbe kell visszaigazodjon minden, a Szellem gondolatai által megfogalmazott Lét-elem, hogy minden és mindenki visszacsatolódhassék a Tökéletes Gondolatba: vagyis a Teremtő Szeretetébe. Minél inkább képesek vagytok megélni magatokban az Egyetlen Teremtő Erőt: vagyis a Szeretetet, annál közelebb emelkedhettek az Atya Teljességéhez, s annál inkább segíthetitek a köröttetek élőket is a Visszatérésben. A bukás oka s annak folyamata a hibás gondolat megfogalmazásával kezdődött: a Visszatérés alapfeltétele tehát a helyes, a tiszta gondolatok megfogalmazása. De amiként az Atya valóság szintre emelte a Benne megfogalmazott Tökéletes Gondolatot: akként kell nektek is a magatok szintjén, s a ti mértéketek szerinti legtökéletesebb módon Valóság szintre emelnetek. Gondolataitokat érzéseitek, érzéseiteket pedig cselekedeteitek kell betöltsék, s élővé tegyék. Minél tisztább a tudatotokban megfogalmazott gondolat, annál tisztább érzések tölthetik be azokat, s a tiszta érzések nyomán cselekedeteitek is tisztákká lesznek. Az önzés, a hiúság, a törtetés stb. csak a harag és a gyűlölet érzéseivel tölthetik be gondolataitokat, az pedig nem a békéhez, de a háborúhoz, nem a túl- és továbbéléshez, de akár a teljes emberiség, vagy akár a Föld minden lényének kipusztításához, s a Föld megsemmisítéséhez is vezethet. Tehát nem kis mértékben függ tőletek: miként fog alakulni a dimenzióváltást megelőző történéssorozat! Ha gondolataitok durvák, érzéseitek sem lehetnek tiszták: márpedig a gyűlölet mindenkor a LÉT ellentéte, vagyis a pusztulás felé vezető út alapja volt. Néktek a Szeretet mind tökéletesebb megélését kell gyakorolnotok: ennek mértéke az Isteni Bölcsesség felé emelkedéstek mértéke is, vagyis eszerint váltok mindinkább hasonlatossá Ahhoz, Aki Léteteket megfogalmazta; vagyis a Teremtőhöz. S mivel még ember-testekben éltek és emberi elmével, cselekedeteitek is akként kell a tökéletes szint felé emeljétek, hogy azok a legmagasabb szinten, s már igazán EMBERI cselekedetek legyenek. Az ellentét természetesen most is akadályokat fog elétek állítani: s ezek éppen a testi-lelki-szellemi különbözőségeket fogják megcélozni. Ti azonban már nem élhettek az elutasítás eszközével, s nem a testi, a lelki vagy a tudati milyenséget kell nézzétek azokban, akik elétek kerülnek: csakis és kizárólag azt a Lét-elemet, amely mindenben és mindenkiben egy: az Isteni Szikrát, azt, hogy minden és mindenki az Atya teljességének része! Ha tehát eltaszítjátok magatoktól: lényegét tekintve magát az Atyát taszítjátok el, csak azért, mert más külsővel, más gondolati vagy érzelmi iránnyal bíró testet épített fel köré… a veletek együtt bukott Szellem! Hadd idézzem eszedbe ezzel kapcsolatosan ismét ama korábbi munkánk egy részét, amelyből már idéztem: A Valóság szempontjából minden és mindenki egy Végtelen Pontban létezik, hisz Atyánkban létezünk, Aki örök és állandó, Akiben tehát nincs sem érkezés sem pedig Távozás, nincs találkozás és nincs elválás: csak a folyamatos LÉT, amely a mi törvénytelen Világainkban oszlik csak fel „helyre”, „térre” és „időre” a folyamatos VAN más-más rezgésszintjeit használva a megnyilvánulás „színhelyéül”, lefedve mély, gyenge rezgésszinten megnyilvánuló szellemi és földi-tudataink előtt más, számára beérzékelhetetlen és beazonosíthatatlan, ezért gyakran „távolinak”, vagy „nem létezőnek” megélt rezgésszint-tartományokat. Előletek gyakran még az is lefedődik: egyazon bolygón éltek, s egyazon Teremtő Erő adja létetek. Van egy könyv, még te is olvastad: Minden és mindenki EGY. Ez ugyan tartalmában meglehetősen „furcsa” írásmű, de maga a cím nagyon is lényegbe vágó Igazságot mond el. Egynek kell érezzétek magatokat mindennel és mindenkivel, hogy igazán segíteni és emelni tudjátok egymást, hisz ha a köröttetek élőket nem segítitek, magatok sem emelkedhettek, hisz a Szeretet; vagyis az ellökött EGY-ség, Atyánk és Krisztusunk felé csak az emelkedhet, aki maga is mind magasabb szinten képes élni a Szeretet megtartó lényegét. 64
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet A könyv címe tehát magába zárja az Egyetlen Igazságot. Azt: ha bárkit eltaszíttok magatoktól, lényegében önmagatokat taszítjátok el, hisz az, akit eltaszítotok magatoktól: épp úgy az Egyetlen Teremtő elidegeníthetetlen része, amiként magatok is vagytok. Amiként egy test részei: akként vagytok ti is, és akként vagyunk mi magunk is a Teremtő „testének” egyes részei: mindenki a maga helyén, a maga feladatát kell betöltse, de úgy, hogy tudja: a másik test-elem is a test egészéhez, vagyis hozzá tartozik, mert a test anélkül már hiányos volna: tehát mint egész, hiányos volna ő maga is, ha mint rész tökéletesnek érezné is magát. Ekként kell lássátok a köröttetek lévő Mindenség-részt, hogy igazán be tudjatok azonosulni mindennel és mindenkivel, megteremtve legalább a magatok szűkös keretei közt az egységet. Ha már bírtok az önés énismerettel, bírtok az Ön-egységgel is, s ha már képesek vagytok a szoros környezetetekben élőkkel is harmonikus egységben élni, képesek lesztek a nagyobb közösség: a város, majd az Ország egészével is egységre emelkedni. S már most előre hallom a kifogásokat: hisz hiába árasztok én magam körül szeretetet, ha csak haragot, gúnyt és lenézést kapok, és hiába segítek, ha csak azt érem el vele, hogy mindenki kihasználjon… – bizony, nagyon is földi történések ezek, s aki erre hivatkozik, nem állít valótlant. És még sincs igaza, amikor erre hivatkozik, hisz Krisztus sem hivatkozott ilyesmire! Pedig ha valakit: Őt aztán igazán gúnyolták és ostorozták, meg is ölték, mintegy válaszul arra a hatalmas mérhetetlen Jóságra, s arra a Végtelen Szeretetre, amellyel a Föld minden lényét Szerette, és válaszul mindarra a Csodára is, amelyekkel e Szeretetet gyakorlattá váltva is bebizonyította. A bennetek élő Szeretetet néktek is az Ő példája szerint kell gyakorlatban megélnetek: éspedig olyan szerény alázattal, amellyel Ő azt elébetek tárta, s akként, amiként azt Ő tette: mert hisz Ő kezdettől tudta, mire számíthat, mit fog kapni mindazért az áldásért és mindazért a Szeretetért, amit a Föld színén széjjelszórt, mint tékozló az ő aranyát. Magatok is ilyen önzetlenül, viszonzás-várás nélkül kell szétszórjátok a szívetekbe rejtett Kincseket: a Szeretet millió aranyló csillagporát, és akként, amiként azt a Mester tanította: cselekedetekben mutatva meg szavatok és minden érzésetek igaz, Istentől való voltát. Ha csak akkor és olyan mértékben vagytok készek és képesek „szeretetet” adni a köröttetek élőknek, amikor érdeketek fűződik hozzá, s még akkor is csak olyan mértékben, amilyen mértékben az a másik képes megélni a Szeretet hatalmas Áldását, vagyis viszonozni azt felétek, szeretetetek nem egyéb, mint számító önzés! Hány, de hány ember él még közöttetek: magukat spirituálisnak és/vagy ezoterikusnak vallók közt is, akik még a Tanításokat is igyekszenek úgy, akként formálni, hogy az mindenképp az ő hasznukat szolgálja, miközben nagy hanggal hirdetik az ő végtelen szeretetüket, csodás megvilágosodásukat (amely ekként nem lesz több, és nem lesz más: a bennük élő sötétség és szeretetlenség kendőzése, álarc, amely igen gyorsan lehull azok Szellemi arcáról, akik azt maguk elé húzták, vélvén: ha ők nem látják önmagukat, más sem láthatja őket…) *************************************************** S most hadd térjek ki egy nagyon fontos kérdésre: az állatok iránti Szeretet kérdésére. Amiként mondtam, lesz egy kis időszak a történések áramában, egy viszonylagos nyugalmi szak, amikor a hozzátok menekülők egy része visszatér a maga Hazájába, magával víve mindazt, amit tőletek tanult. Nagyon nem mindegy: mit visznek magukkal lelki - szellemi „tarsolyukban”, amiként az sem mindegy: milyen szinten tudjátok számukra érthetővé is tenni mindazt, amit átadtok nékik. Kinek - kinek a maga szintjén, s a hozzá legközelebb álló módon kell továbbadnotok a Tanításokat, hogy aztán ők is érthetővé tudják tenni azokat ott, azok közt, ahová, és akik közé vinniük kell a megismert Igazságelemeket. Ha már ők maguk megélték és ekként megismerték a Szeretet erejét, meg kell ismerjék az Egység alapjait, tehát az Ősi EGY-ség legegyszerűbb, fizikai szintű megélési módját is, hogy nagyjából fogalmat alkothassanak maguknak a Legmagasabb rendű Isteni SZERETETRŐL, amelyből ti magatok is meríthettek. A legegyszerűbb a természeten keresztül, a gyakorlatban megmutatni: mit jelent az EGY-ség, s a Szeretet két létfontosságú fogalma. De nem akként, ahogyan ti ma elképzelitek ezt! Nem a gulyásra, s a csirkepaprikásra alapozott állatgondozási bemutatóra gondolok, amiről a magyar vendéglátás (sajnos) oly-igen híres! Az első, és legfontosabb az: magatok is értékeljétek át a Valóságról megalkotott tudati képeket elmétek mélyén, hogy igazán, s már a maga teljességében tudottá legyen bennetek, mit takar a fogalom: 65
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet az Élet mindenek felett való tisztelete! Ameddig a köröttetek élő lélek-lényeket halomra gyilkoljátok, hogy kannibálok módjára felfaljátok azoknak testeit, ameddig a megunt „kedvenceket” az utcára lökitek, kitéve azokat az általatok ellehetetlenített Lét ezernyi viharának, vagy ameddig szemrebbenés nélkül gyilkoltatjátok le azokat a magukat „állatorvosoknak” nevező… (s most majdnem azt mondtam: hóhérokkal…) emberekkel; addig nem lesztek, mert hisz nem is lehettek képesek a Valódi Szeretetről beszélni, vagy arra megtanítani bárkit is, hisz ti magatok is Lélek-lény társaitokat gyilkoljátok! Ettől már csak egy lépés az, hogy egymást kezdjétek gyilkolni: a szenvedés, a haláltusa és a halál energiája mindenképp beíródik nem csak a legyilkolt állat közelében lévő, vagy azok testeit felfaló emberek tudati lelki és szellemi, s a közelben lévő állatok lélek-elemeibe, de a Föld szellemi energiáiba is, hatalmas mennyiségű pozitív energiát semmisítve meg minden egyes alkalommal! Aki tehát igazán, s a szó immár magasabb szintű értelmében akarja ember-testvérei tudatába oltani a Szeretet első, és legfontosabb Törvényét, annak az Élet mindenáron való tiszteletben tartását, és annak védelmét kell megvalósítania. Nem csak szavakban, de tetteiben is, s mindenkor! Nem azt mondom, hogy az istállókban tartott állatokat hajtsátok vissza a természetbe: ez ma már lehetetlen volna, hisz az állatok lét-feltételeit teljességgel ellehetetlenítettétek a tömény-telen negatív cselekedet, és a gyilkos, vad indulatok negatív energiája által: az erdőket úgyszólván teljességgel kipusztítottátok, csakhogy helyet kaphassanak halálos gázokat és füstöt okádó gyáraitok, s a töménytelen negatív energia a Föld egészén olyan időjárási tényezőket sorakoztat fel, amelyek ellen az állatok már nem képesek egyedül védekezni. A fogság hosszú évezredei megváltoztatták az állatok testét is, így sem a hideg, sem a hőség ellen nincsenek védve, de nem képesek elviselni az elébük tett takarmány és víz hiányát sem, mert szervezetük energiaháztartása elvesztette az erő-tartalékolás képességét (többségüké legalábbis): arra viszont, hogy megszerezzék a maguk táplálékát, vagy hogy tiszta vizet leljenek a szabad Természetben, még akkor sem gondolhatnának, ha tudnának gondolkodni. De nem tudnak, csak érezni és szenvedni, anélkül, hogy megérthetnék annak miértjét! A Szellem mélyebb szinteken megfogalmazott gondolataiból létbe lépett ragadozók (s itt most a mellettetek élő, s alap-adottságait tekintve a ragadozók csoportjába tartozó állatokra gondolok) sem találnak vadászterületet, így azok létben maradását is az ember kell biztosítsa. De nem akként, hogy teljességgel a maga pillanatnyi gondolati képére igyekszik azokat formálni! Az ősi ösztönökkel bíró állat számára mindenkor kegyetlen büntetés, ha egyéni késztetéseit figyelmen kívül hagyjátok, és nem biztosítjátok számára az általa igényelt (az állat fizikai testének normális működéséhez szükséges!) élelmet. A ragadozó, húsevő életmód az ember-szellemek mind sötétebb gondolat-energiáinak következménye: nem az állat kell tehát változtasson az életmódján, hanem a Szellem mélybe hullt gondolatenergiái kell megtisztuljanak, s az állat, amely már a megtisztult gondolati és Lélek-elemekből fog meríthetni, maga fog felhagyni az élelem-szerzés legdurvább formájával. Ameddig azonban csak a tisztátalan gondolatokból, és a bemocskolt Lélek-elemekből fogalmazódhat meg az állat fizikai és lelkiteste, nem kényszeríthetitek rá, hogy felhagyva az ősi táplálkozási törvényekkel a magatok földi gondolatait kövesse. Az állat szervezete megsínyli az ős-idők óta belékódolt táplálkozási normától való teljes mértékű eltérést, s ha maga az állat nem is; utódai az öröklődés révén mindenképp magukkal hozzák a hiányos és természetellenes táplálkozás káros következményeit! Nem egy, és nem is két ilyen utód fog elszökni azokról a telepekről, ahol a természetellenes ellátást helyezték előtérbe, mint kívánatos lét-elemet, hogy valami sosem-látott vadsággal irtani és pusztítani kezdje a nála kisebb állatokat, vagy akár az emberek védtelenül játszadozó gyermekeit is! Természetesen vannak már most olyan állatok köröttetek (elsősorban, bár azt is mondhatnám: szinte kizárólag kutyák), amelyek már most „önként” felhagytak a hús fogyasztásával: de „egy fecske még nem csinál nyarat”; vagyis, még nem várhatjátok mindahány állattól, hogy a példaértékű egyedekhez legyenek hasonlatossá. S még ezek sem önként mondtak le a fajukra jellemző ragadozó életmódról. Azok az állatok a Kozmikus Világlélek legtisztább elemeiből meríthettek a Kegyelem által, hogy példaként állíthassuk elétek, megmutatva: ez lesz a fejlődés egy magasabb szintje, ez lesz az ember-szellemek fokozatos tisztulásának, s a korábban megfogalmazott gondolat-energiák fokozatos tisztulásának környezeteteken is látható - tapasztalható kivetülése. 66
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével I. kötet És azt hiszem: nem is a lélek-lények megtisztításával, de elsősorban önmagatok megtisztításával kellene törődnötök, mert a lélek-lény addig nem tisztulhat meg, ameddig a Föld légteréből és a Föld energia-burkából csak a gyűlölet és a gyilkolás energiáit vonzza magához, hisz nem az állat vad és durva: ti magatok vagytok azok!! Ezt kell szem előtt tartanotok, és önmagatok tisztítására kell törekedjetek, amiként ezt kell megtanítsátok azokkal is, akik akkor reátok lesznek bízva. De csak az tanítson olvasni másokat, aki maga ismeri az ábécét… Amikor a történések elérik, majd túlhaladják kiteljesedésük csúcspontját: nagyon is sok fog azon múlani, mennyire sikerült kitisztítani az emberi gondolatokból legalább a legdurvább elemet: a gyilkolás késztetését! Igaz: ezt már nem most, hanem sokkalta korábban el kellett volna kezdenetek: akkor, amikor Krisztus szólott az állatok legyilkolásának, és testeik elfogyasztásának hatalmas veszélyeiről. S akkor még csak az állatok és a növényvilág oktalan pusztításáról, s nem embertársaitok öldökléséről szólottam!! *************************************************** Azt hiszem, az első része itt véget is érhet jelen mondandómnak: bár lesznek egyes részek, amelyekre a továbbiak során is vissza-vissza kell majd térjünk. S most foglaljuk össze mindazt, amit idáig elétek tártam. Amiként mondottam: elsőként önmagatokban és környezetetekben kell rendet tennetek. Meg kell ismernetek önmagatokat, s az önmagatokkal szembeni feladatotokat, vagyis: rendeznetek kell a tudati én, és a Szellemi Én-rész (belső Én) közti kapcsolatot. Ha önmagatokkal harmóniába kerültetek, meg kell valósítani e harmóniát környezetetekkel; a mellétek rendelt emberekkel és mindahány Lélek-lénnyel, s még a benneteket körülvevő tárgyakkal is. Utóbbiaknál akként, hogy igyekeznetek kell megállapítani: mi az, amire igazán szükségetek van, mi az, ami hasznotokra van, vagy lehet Utatok sikeres végigjárása érdekében, s mi az, ami eltávolít benneteket Utatoktól, megakadályozva, hogy önnön belső Én-eitekkel, testvéreitekkel, s a köröttetek lévő lélek-lényekkel való, mind tökéletesebb kapcsolatot meg tudjátok teremteni. Amely dologról meg tudtátok állapítani: szükségtelen, vagy épp hátrányos, s gátol benneteket feladataitok (Szellemi szintű feladataitok) betöltésében, le kell tudnotok mondani róla, s el kell távolítsátok magatok mellől: ne állhasson semmi közétek, és az Út tényleges Célja, oka és értelme közé. Ha e feladatok bevégzésén túljutottatok; lehet csak igazán hozzálátni (már most!) mások tanításához. Ez egyelőre még csak abból kell álljon, hogy életetekkel mutattok példát, s csak ha már kifejezetten arra van igény; kell szavakban is bizonyságot tennetek a Felismerésekről. Ne rémüljetek meg, ha egy-egy ember szavaitok, vagy akár a Szeretetet nevében és jegyében esett cselekedetetek és önfeláldozásotok láttán gúnyolni kezd titeket! Gondoljatok arra: Krisztust is gúnyolták!! és „nem különb a tanítvány az ő Mesterénél…” - ahogy azt maga Jézus mondotta. (De csak gondoljatok e dolgokra: nem tanácsos mártír képpel minduntalan erre utalnotok, mert nem megérinteni fogják szavaitok azokat, akiknek mondva vannak; legfeljebb megnevettetni, vagy dühbe hozni…) Legyetek tehát hasonlatossá a Mesterhez (vagy legalább próbáljátok meg!) de akként, hogy közben ne feledkezzetek meg arról: ti magatok is csak tanítványok, nem pedig mesterek vagytok! Tudjatok kicsinyek, és szerények lenni: csak a szolgáló Szeretetben legyetek naggyá, de abban igyekezzetek minél nagyobbá válni, hogy a meglátott és befogadott Igazság ra-gyogjék és világítson belőletek, egész lényetekből mindeneknek. Ekként taníthatjátok, és ekként vezethetitek Testvéreiteket, és ekként felvállalva a Reátok váró, magasabb szintű feladatot: remélhetitek, hogy a várt/várható történések legnagyobb traumával járó eseményei a viselhetőség szintjére szelídülnek.
Vége az első kötetnek… (2003. szept. 17-18.)
67
Tandari Éva
A Kezdettől a… avagy
Tűznek keresztségével II. kötet
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet Haladjunk tovább a megkezdett témában, kedves Gyermekem. Az előző kötet végén arról szóltam: mennyire fontos (volna) a tökéletes önismeret elsajátítása ahhoz, hogy másokat is vezetni tudjatok. Ez ekként is van, hisz kellő önismeret nélkül nem találhattok rá a nektek rendelt Útra. S ez nem csak egyénenként: már nemzeti szinten is ekként van, s ezt most politikai téren épp úgy kell értsétek, mint Szellemi szinten! Egyelőre azonban mindkét vonatkozásban tévelyegtek, s bizony: nem is kicsit! A Magyarság (ahogy eddig is, szinte mindig) most is a mások Útján akar lépni, vélve és vallva: az az ő Útja… … de kellett is, hogy ekként legyen: a korábbi időkben legalábbis. Ugyanis ha elsőként a saját Útját tárjuk elé, azt fogja elvetni, mint helytelent, hogy más utakra térjen, s bizony: hosszú idő kellene hozzá, míg visszatérne a kezdeti, az ellökött Úthoz! Először engedni kellett, hogy a hamis utakon járjon, s csak amikor azokat már kiégette tudatából; nyílhatott rá lehetőség, hogy végre elé tárjuk a ténylegesen néki rendelt Utat. Lényegét tekintve most a tévelygés korának végén, s a Valós Ébredés korának kezdetén álltok, vagyis egy bizonyos „vízválasztón”: amikor is kinek-kinek el kell döntenie: a saját Útját, akarja-e járni, megtámogatva véle és általa a Magyarság Útját, s annak jövőbeni Feladatát, vagy megmarad a hibás, a nem néki való úton. Az Ébredés kora azonban sohasem lehet olyan hosszú (s most kiváltképp nem, mert amiként mondtam: az Idő már nem néktek dolgozik!) mint a tévelygés kora volt! Az Idő rövidségét épp az emberi milyenség okozza: tehát mielőbb rá kell találjon, és be kell töltse vállalt feladatát az, aki a Magyarság közös, nagy Feladatát akarja segíteni. Őszinte, és nagyon tárgyilagos kell legyen ki-ki legalább önmagával szemben, hogy igazán megfogalmazhassa: ettől eddig én vagyok, míg ez és ez az Út során rám ragadt felesleg. Ez és ez az, ami nem én vagyok, s ebből ennyi és ennyi az, ami nem helyén való, mert nem a legtisztább Krisztusi Elv és Törvény értelmében való, tehát ez az, amit meg kell tisztítanom magamban, anélkül hogy egyszerűen félrelökném, vagy kiráznám magamból, mint a port, mert a kirázott por mindig mások szemébe száll. A hibákat ugyanis nem eldobni kell, hanem megtisztítani, hogy már egy megtisztított, megnemesített formában használhassa ki-ki a benne rejlő tulajdonságokat, hogy azok ne önmaga és mások ártalmára, de a Teljesség és a Mindenség szolgálatára legyenek. **********
**********
*********
Ez a folyamat lényegében már megkezdődött, s tovább kell folytatódjék, elsősorban a Szellemi Ébredés terén, amely természetszerűleg hozza majd magával a politikai Ébredést is. Mindez tudott volt, s a folyamatot figyelemmel kísértük: ez is az oka annak, hogy már csak akkor kaphattak szerepet azok a „józan lázadók”, akik már azon vannak, hogy megértsék, mi az, ami mellett síkra szállnak s amiért „harcolnak”, ahelyett, hogy mások gondolatait fogadnák el behunyt szemmel, amiként az a korábbi korok emberénél volt. Tán elég, ha a különféle forradalmak, az ilyen - olyan „izmusok” nagy szelet kavaró lelkesedéseire: majd azok bukására, s a kezdeti láng tökéletes hamvába hullására gondoltok. A magyar emberek kezdetben mindenért lelkesedtek, mindent el, és befogadtak; aztán csak rá kellett eszméljenek, hogy ismét a mások fejével akartak gondolkodni, vagy hagyták, hogy mások gondolkodjanak az ő fejükkel. Akkor ébredtek, s egy-egy időre visszatértek a maguk Útjára. Nem véletlen, hogy jelen munkatársam: az „örök lázadó” (s ezt most fizikai síkon értsétek!) kapta a feladatot: leírni mind azt, amit Mária eszmélő kicsinyei kell, hogy tudjanak, ha igazán előrébb, és feljebb akarnak lépni, hogy segíthessék Föld-Anyának, és a Föld minden népének: de már Szellemi Népének erősen akadozó, döcögő szekerét. *************************************************** A reátok váró Feladat, amiként mondtam; nagy lesz, annál is inkább, mert erősen felgyorsultak, s még inkább fel fognak gyorsulni a történések, az események. (Ezért is nem tudok igazat adni annak a Testvéreteknek, aki azon a véleményen van: nem baj, ha egyesek még tévelyegnek, és a kezükbe adott Tanítások ellenére egyhelyben állnak, hisz „egyszer úgy is mindenki felébred, nincs elkésve, ha most még nem halad, mert a Valóság szempontjából úgy sincs olyan, hogy Idő…”
69
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet Nagyjából ez a vélemény hangzott el: s ha ezer esztendővel, vagy akár csak kétszázzal ezelőtt hallom, még valahol, valamilyen formában, s egy bizonyos fokig igazat is kellett volna adjak néki. Ma erre azonban már nem vállalkozom, már csak azért sem, mert az az Idő, amely Ideát valóban nem létezik; a ti szintetek valótlan Valóságának egy nagyon is meghatározó tényezője. S nekünk sem mindegy: meddig kell egyik vagy másik Testvérünknek a mélység mocsarában tévelyegnie! Nem, mert az a Szellem, amelynek ÉN-je az útra küldött Én-rész gyengesége, vagy a test-tudat spirituális restsége végett a mélység fogságában kell megrekedjen, mérhetetlen gyötrődéseken megy keresztül. Ugyanis ha le van is árnyékolva: mindama szenvedés beleíródik Szellemi Valójába, amelyen az ébredni képtelen ÉN, s annak Én-része keresztül kell menjen! Ha más szóval akarnám érzékeltetni a helyzetet, azt is mondhatnám: a Szellem akként érzékeli az ÉN minden Mélység-béli szenvedését, amiként a műtőasztalom fekvő, s hirtelen felébredő beteg, akinek kevés fájdalomcsillapítót adtak: a Szellem mindahányszor fel-fel ébred egy pillanatra, amikor az Én-rész az ÉN-hez visszatér, s épp úgy érzékeli a kudarc iszonyatos kínját, amiként maga az ÉN, amely tudja: az Én-rész gyengesége, s a tudat rest, vagy kormányozhatatlan volta végett most nem csak meg kell rekedjen jelenlegi ébredtségi szintjén, de hosszú korszakokon: egy újabb Eonon keresztül nem is lesz rá módja: kiemelkedni onnan, s feljebb lépni a számára ugyan még láthatatlan, de nem érzékelhetetlen Szférikus magasságba, amely után annyira, de annyira vágyakozna! S lényegében ez a Szellem, s ez az ÉN „büntetése” is, amelyet önmaga fogalmazott meg - önmaga számára minden mélység felé vezető, s elfogadott szinttel. Amikor az ÉN egy szinten megállt, hogy ráeszmélve helyzetére: megpróbáljon mielőbb visszatérni, csak a mérhetetlen vágyakozás ébredhetett fel benne, amely betöltetlen kellet, s kell is maradjon mindaddig, míg bizonyos ellökött Bölcsesség-elemeket ki nem tud nyitni magában az újra és újra útra küldött Én-rész segítségével. Nem tudom elmondani, mert egyszerűen nincs rá megfelelő földi kifejezés: micsoda fájdalmat él át az ÉN (vagyis ti magatok, Valós ÉN-etek!), ahányszor az Én-rész dolgavégezetlenül, vagy épp kudarccal, az elbukás energiáival lényegül vissza egészébe. Ez a dimenzió, és Eon-váltás előtti Kegyelmi Út természetszerűleg nagyobb fontossággal bír minden eddigi Útnál az ÉN számára, hisz ettől függ: kiemelkedhet-e a mélység fejedelmének birodalmából, hogy attól kezdve egy olyan szférikus síkon folytathassa útját, amelyen a kudarc lehetőségétől már nem kell tartson, vagy továbbra is meg kell maradjon jelenleg betöltött pontján, újra és újra, s már igen hosszú időn át mint folyamatos kínt élve meg a mélybehullottak kínját, amely valamiképpen a Csillag-magány, a Kozmikus magány gyötrelme benne… - nem tudok jobb szót, jobb hasonlatot arra a mélységes Szellemi fájdalomra! Igen: az ÉN akként éli meg azokat a Mélység-szinteket, mintha egymaga volna a Végtelen Világmindenségben: még akkor is, ha mellette - körötte - vele Szellemek sokasága van: mert érzi, és éli is az Atyától való eltávolodottság gyötrelmét, akként, mintha valóban ki kellett volna szakadnia a Szellem egészének a Mindenségből. Vagy akként, amiként a magzat érez, amelynek egy nem várt történés, vagy a szülőjéül választott asszony hibás döntése végett ideje-korán kell kiszakadnia az anyaméhből… - nem tudom, mert nem lehet ezt ennél plasztikusabban elmondani! Még akkor sem, ha munkatársam tudati gyötrelmeiben pont ez a Kozmikus Ős-magány, ez a Csillag-magány sikolt fel olykor: s olyankor még én magam is tehetetlen vagyok, mert a tudat még önmaga elől is bezárul, hogy valamiképp megkísérelje kirekeszteni az Ős-idők óta benne rezgő fájdalom emlékét, amelyet mint művész, kicsinységétől fokozottabban érez, s él meg. Ahogyan minden olyan Művész, aki nem csak erre az egy útra kellett magára vállalja a művészet egyik vagy másik irányát, de megteremtése pillanatától abba a csoportba tartozik, amelynek hivatása volt a legmagasabb rendű szépség felé vezetni a Teremtett Szellemek egészét. S ehhez még hadd tegyem hozzá, amit a Szavak… - c. sorozatunkban már elmondtam: az is a szellemi restség vétkébe esik, aki ismerve a helyes Utat: nem érzi, mekkora felelősséggel jár, hogy azok egyike lehet, akiknek az Út megismerési joga kezébe adatott! Az tehát, aki nem igyekszik azt erejéhez mérten tovább adni, akár szavakban, akár akként, hogy a körötte élőknek önnön életével mutatja meg: merre, s miként kell haladniuk. Ugyanis egy másik testvérünk akként véli: elégséges, ha önmagát igyekszik nevelni, s emelni ezáltal. Néki is elmondtam már a Szavak… - ban, s elmondom itt is, ismételten, immáron mindannyiótoknak: valóban azért vagytok egy időben, egy helyre leengedve, hogy csiszoljátok egymást, amiként kövek a vízparton!! Kinek - kinek megvan már most a maga feladata: s csak ha azt betöltötte erejéhez mérten híven s egészen: remélheti, hogy egy nagyobb, magasabb szintű Feladat bevégzésére is módot kaphat. Igaz, való 70
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet igaz: az első és legfontosabb Feladat: önmagatok mindinkább való lelki - szellemi megtisztítása! De már annak minden egyes megtett méterét meg kell tudnotok mutatni (legalább példában: emberi milyenségtek által!) mindazoknak, akik véletek egy időben, egyazon Úton lépnek, hogy okulhassanak, s lépteik könnyebbé, szabadabbá váljanak a Vissza vezető Úton. Természetesen ki-ki azt fogja tudni átadni a körötte élőknek, amiben a legerősebb: de sajnos azt is, amiben csak úgy véli, hogy erős, de ereje nem a Valóságból merített, Tiszta Erő, csak az ellentét késztetése, amely általa akar még többeket eltéríteni a meglátott helyes irányból. Igaz: ez utóbbiakat még csak nem is kell buzdítani: kéretlen is az emberek elé lépnek, hogy nagy hangon meghirdetett „tanfolyamokat” hirdetve csalogassanak maguk köré minél több embert, akik hiszékeny –balgán futnak egy-egy felkapott név, vagy egy divatossá lett irány hirdetésére, még csak nem is sejtve: az ellentét hálójába futnak, aki már még csak nem is észrevétlen módon, de olykor nyíltan meghirdetve önmagát (s olykor meghirdetve még meg-bízója kilétét is); kiszívja a hiszékeny emberek minden csepp fölösleges szellemi energiáját, hogy a maga Mélység-birodal-mát erősítse általa! Nem egyszer, és nem kétszer intettelek már benneteket a kellő óvatosságra, s éppen ezek végett az emberek végett, akik a siker-mámortól megszédülve igyekszenek még inkább szolgálni az ellentét fejedelmét, mit sem törődve a reájuk leselkedő (s általuk is tudott!) veszéllyel, vagy azzal: miféle veszélynek teszik ki testvéreiket is! *************
*************
**************
Egy kissé eltértem tán előbbi mondandómtól, és mégsem, hisz épp ez az oka annak, amiért egyáltalán nem mindegy: lassabban vagy gyorsabban haladtok az elétek tárt Úton! Nem véletlen, hogy annyi kézzelfogható segítséget enged kezetekbe adni a Kegyelem! Ha nem az ÉN, és nem a Szellem érdekeit néznénk, csak azt: milyen tempó kényelmes a test-tudatnak, nem törekednénk arra, hogy minden elérhető módon és eszközzel segítsük és meggyorsítsuk számotokra az Ébredés folyamatát! S ha nem a Szellem érdekeit nézné; az ellentét sem igyekezne, hogy mindinkább eltereljen benneteket az általunk mutatott Úttól! S ez egyre inkább érvényes lesz a Magyarságra, annál is inkább, mert az adott területen testet vevő Szellemi Én-részek kiemelt szerepüknél fogva külön Tanításokat kapnak, s nem csak most, de már meglehetősen rég óta, mintegy kétszáz éve pedig még a korábbiaknál is magasabb szintű Tanítások érkezhettek Hozzátok. Ezekről azonban már van, mert lehet tudomásotok; így akár tovább is léphetünk. *************************************************** Amiként mondtam: komoly történésekre kell felkészüljetek: akár valóság szintre emelitek az atomháború fenyegető veszélyét, akár „csak” a Jelenések Könyvében előre jelzett történéseket veszitek alapul. Azt is leírattam már munkatársammal: a kezdeti történések már éreztetik hatásukat, s ezek még fokozódni fognak. Az időjárás nagy mértékű, hirtelen, és szokatlan irányú változásai, s az egyéb történések révén nagy nyomorúság vár a Föld emberiségére. S ahogy a történések mindinkább felgyorsulnak, úgy lesz mind fontosabbá a Magyarság szerepe is. A Föld szinte minden pontjáról áradni fognak hozzátok a szerencsétlenek, s a Föld nem tud olyan mennyiségű termést nevelni, ami elég volna. Vagyis: nem tudna, ha nem volna segítségetekre a ti Hazátok területének egy bizonyos pontján koncentrálódott Kozmikus és Mennyei energia! S éppen ezt kell megszólítsátok, és magatokhoz vonzzátok, és ezt, legalábbis ennek egy részét kell majd gondolatenergiai úton a termőföldekre áramoltassátok. Erre a feladatra ugyan ma még kevesen képesek, de amikor igazán szükség lesz rá, már köztetek fognak élni azok az emberek, akik e feladathoz szükséges képességgel születnek. De csak születnek e képességgel: kibontaniuk maguknak kell azokat magukban, s ha ti most ellökitek és semmisnek nyilvánítjátok a szellemi Erőt, s a spirituális irányt, még csak meg sem fognak próbálkozni vele, hogy éljenek ama bennük rejtező képességgel, hisz nem lesz meg az a szellemi alapismeret, amelyre támaszkodhatnának. Elődeitek feladata volt, hogy ezt az alapot megteremtsék: a ti feladatotok már ezen alap megtisztítása és mind magasabb szintre emelése, méghozzá azokra az ismeretekre támaszkodva, amelyek kezetekbe adattak, s adatnak továbbra is. Azon Tanításokat azonban nem lesztek, mert nem 71
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet lehettek képesek megérteni a legfontosabb Felismerés el, - és befogadása, és ezek egyedül-való Alapjának megvalósítása; vagyis a mindenek felett való Szeretet gyakorlatbani megélése nélkül. *************************************************** Az önismeret, és az Ön-egység megteremtésének fontosságát már elmondtam, amiként a kisebb közösségek Egységének fontosságát is. E kettőt, s e kettő egyedül lehetséges eredményét: a mind magasabb szinten való önátadást kell megéljétek a mindennapi életben akként, hogy érzéseitek és gondolataitok mindenkor szinkronban lehessen; vagyis, hogy ne legyen súrlódás a test-tudat és a Szellemi Én-rész tudata közt. Ha e kettő mindenkor egyezik, vagyis ha a test-tudat képes alávetni a maga földi akaratát a Szellemi Én-rész akaratának, törvényszerűen fogalmazódik meg a tudat kiegyensúlyozottsága. Ennek hatását imáitokban és meditációitokban fogjátok megtapasztalni: mélyebben és mégnagyobb áhítattal szállnak fel szavaitok szívetekből, s a világ eltűnik köröttetek és számotokra. Ehhez azonban mindenképp szükséges, hogy legyen minden napotokban olyan idő, amikor semmi egyébbel nem foglalkoztok, csak Istennel, s a Felső szintekre való ráhangolódással. S most hadd szóljon ezzel kapcsolatosan néhány szót az Áldott Anya is néktek: ~–~ Két fontos dolog van a ti kis Létetekben: az, hogy imádkozzatok, és az, hogy cselekedjetek! De ne akként, amiként szoktátok! A legszebb imádság mindenkor a szív őszinte szava, annak igaz, és tiszta érzése, és minden cselekedet, amely Szent Fiam nevében esik! Az Ő példája lebegjen előttetek napjaitok minden percén, hogy hasonlatossá legyetek Hozzá; alázatosságban és Szeretetben, jóságban, és szelíd türelemben, s mindenek előtt áldozatosságban. Imáitok legfontosabb szava Testvéreitek: ember, állat és növény-testvéreitek felé árasztott Szeretet-üzenet legyen, s főként azok felé kell árasszátok szívetek érző, tiszta sugarát, akik a bennük tomboló sötétség uralma alatt gyötrődnek! Értük kell a legodaadóbban fohászkodnotok, s ha ellenetekre fordulnak, még inkább, hiszen valóban nem tudják, mit cselekszenek: a bennük tomboló sötét erők nem engedik tudniuk, s nem engedi látniuk még valós önmagukat sem, nem még a köröttük élőket! A vakokért és a süketekért kell imádkozzatok, akik nem látják a Szeretet Fényét, s akik nem hallják a Szeretet Égből alászálló, Élő és Éltető Üzenetét. Betegek és sérültek ők, akik nem haragot, nem gyűlöletet, de megértő Szeretetet igényelnek, hogy egy percen gyógyulást vehessenek Fiam kezéből, s az Én kezemből. Én mindenkor mellé állok annak, aki a szellemi elesettekért imádkozik, hogy megtámogassam annak szívbéli fohászát, s Erőmet árasztom szívére, hogy megerősítsem azt: viselhetni mind a nehézségeket és a keserűségeket, amiként Én magam kellett viseljem azt Egyszülöttemért. Töltekezzetek az Én anyai szívem erejével, s hagyatkozzatok arra, ha úgy érzitek: harcotok túlontúl kemény és viselhetetlen terheket rak gyenge vállaitokra: s akkor Én szívemmel emelem meg ama terhet, hogy Reám hagyatkozva elviseljétek mégis: másokért és önmagatokért, amiként viselte Egyetlenem is az ő végtelen súlyos Keresztjét: érettetek, mindannyiótokért… *************************************************** Imádkozzatok és cselekedjetek: e két feladat hárul hát reátok: mindannyiótokra életetek minden percében!! ******* ******** ******** Sokan vannak, akiket még a nyugalom óráin is fogva tartanak a napi gondok, a megoldhatatlannak látszó problémák; s itt most úgy a saját problémáikat, mint a mások problémáit értem, azokat, amelyekkel szembe találkoznak napjaik során, s amelyeken szeretnének segíteni, de különféle okok végett ez nem lehetséges. Sok tanácstalan hang száll az Ég felé nap mint nap, szinte minden percen. Ezekre csak azt tudom válaszolni, amit eddig is, s amit maga a Mester is mondott: a legtisztább, és legértékesebb segítséget akkor adhatjátok meg a rászorulónak, ha imáitokkal az Ég felé emelitek őket: annál nagyobb segítséget, mint hogy az ÚR Irgalmas Szívére, és Mária Szívére bízzátok őket: nem tehettek.
72
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet Ezt persze akkor is szükséges tennetek, ha testvéreitek gondjain fizikai síkon tudtok enyhíteni, hisz nem csak a test, vagy főként nem a test: a Szellem és a lélek szorul segítségre, hogy képes legyen meglátni, megérezni és megismerni Azt, Akinek nevében a földi szintű segítséget kapta. Az Egyedül Üdvözítő Krisztust, Aki Maga Az Élet! *************
*************
************
Az imádság egy magasabb szintje a meditáció. Az Áldott Anya ekként szól róla néktek: ~–~ Miután imáitokkal felemeltétek a ti szíveteket, s kitártátok azt az Ég felé, már tovább és feljebb kell tudnotok lépni. Imáitokban Elénk tárhattátok mindama gondokat és kéréseket, s minden kérdéseteket, amelyek elméteket foglalkoztatják. Meditációtokban viszont már valóban félre kell tudjatok tenni mindent és mindenkit: félre kell tegyétek még önmagatokat is, földi ember-énjeiteket, s engednetek kell engedni szabadon szállni az elméteket kormányzó Szellemi Én-részt, az Isteni Szikrát, hogy egy hosszú Lét-másodpercre Hozzánk emelkedhessék, s feltöltődhessék a Fent csodás energia-áramában. Meditációtok ne legyen időhöz kötött, hisz mindenkor más és más kozmikus hatások érik tudatotokat. Ekként más és más lesz rezgésenergiátok mélysége vagy magassága, úgy fizikai, mint lelki-szellemi értelemben. Meg fogjátok érezni: mikor vagytok a leginkább nyugalmi állapotban, vagyis mikor vagytok képesek elengedni mindazt, ami bennetek van, hogy már csakis és kizárólag a Fent Világai felé forduljon minden figyelmetek. A kozmikus erők más és másféle hatással vannak egyénenként is minden egyes tudatra és lelkiSzellemi Én-re: ez az oka annak is amiért nem tanácsoljuk a csoportos meditációt! A csoport minden tagjának más és más lesz a tudati, lelki és szellemi rezgése, s még ha mind a Fent Világai felé igyekeznétek is Szellemetek szárnyán; a közeletekben lévők másféle energia-rezgése megzavarhat, vagy szélsőséges esetekben akár be is sötétíthet benneteket. Kezdetben jó, ha egymagatok kezdtek meditálni, de később se tartózkodjék egyazon meditáló helyen két - három embernél több, s mindenkor egyazon személyek vegyenek részt a meditációban, hogy az adott pont az ő szellemi rezgésükkel töltődhessék, s azon Őrszellemek rezgésével, akik ilyenkor melléjük állnak. Az ekként végzett közös meditációt azonban már csak akkor tanácsos végeznetek, ha a Föld érdekében kívántok Erőt levonzani. Ennek a későbbiek során lesz igen fontos szerepe, ezért tanácsos már most megkezdeni kiépíteni azon kis csoportokat, akik e céllal össze kell jöjjenek majd a Föld megadott pontjain. Amúgy amiként azt a mi ima-láncunkban szokottá tettük, meditációs láncotokat is akként tanácsos megvalósítani: ki-ki akkor kezdjen bele a meditációba, amikor a legmagasabb szellemi energia szinten van, ott, ahol mindenkor meditálni szokott. Sokan lesznek köztetek a későbbiek során is, akiknek egyedül kell a Fent Világai felé emelkedniük akkor is, amikor nem egyéni célú meditációba kezdenek. Akkor tehát, amikor nem Szellemi ÉN-jeikkel, s nem Őrszellemükkel, vagy Szellemi Vezetőjükkel kommunikálnak, de már a Föld energiáit kell megszólítsák (felébresszék), vagy a Fent erejét kell leáramoltassák a Föld energia-kapui felé anélkül, hogy társakat vehetnének maguk mellé. Ők mindenkor fokozott védelmet kell kérjenek, amit természetesen meg is adunk számukra, s ha valamiért akként látjuk: a felemelkedni készülő Én-rész sérülékeny, vagy a megengedettnél nagyobb veszélynek, vagy megterhelésnek van kitéve (vagyis ha túlon-túl magasra akar emelkedni a számára rendelt - engedélyezett szinthez viszonyítva, vagy ha az ellentét támadása a szokottnál nagyobb mértékű) a tudatot az álom síkjára léptetjük át: ne kelljen még arra is ügyelnie az Én-résznek, amely lényegében a tudat felfelé való vágyakozását épp úgy követi, mint saját vágyát. Ez egyébként is szokott jelenség, még a legegyszerűbb meditációs gyakorlatoknál is. Ekként a tudat védve lesz a besötétüléstől, de védve lesz a Szellemi Én-rész is a kétszeres erősségű felfelé való törekvés mindenáron való betöltési vágyának késztetésétől, hogy még inkább tudottá legyen számotokra: védve és szeretve vagytok mindenkor! *************************************************** Az álomnak nevezett fizikai - tudati - szellemi állapotban az Én-rész mindenkor megkapja a számára szükséges Erőt, de már anélkül, hogy az a tudat késztetését követve; a néki rendelt szintnél nagyobb rezgésekkel akarna töltődni. Ez ugyanis nem ritkaság, de nem is lehetséges, s épp ez az oka annak, ha a 73
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet meditatív állapotból való kiemelkedéskor az Én-rész a betöltetlenség, a gyengének maradottság: vagyis a fizikai szintű fáradtság érzetét adja tovább a tudatnak. Azt mindenkor az Őrszellem, vagy (mint munkatársam esetében nékem is) a Szellemi Vezető feladata meghatározni: meddig emelkedhet fel az Énrész, s milyen felsőbb szintű védelemre van szüksége. Ez mindenkor az ÉN valós hovatartozásától függ, mert a védelemül adható energia-burok sem lehet nagyságrendekkel magasabb rezgésszintű, mint amit az Én-rész már képes elviselni, hisz a szintjéhez képest magas energia épp úgy ártalmára lehet, mint az, ha minden védelem nélkül igyekezne felemelkedni. *************
***************
***************
S most egy kicsit térjünk rá a meditáció hogyanjának kérdésére. Sokan panaszkodnak ugyanis, hogy nem képesek meditációjukban felemelkedni. Nos: ennek egyik lehetséges oka a fentebb említett védelem, de lehet a tudat túlterheltsége is, amikor a napi gondok a tudat mélyén nem képesek feloldódni: ha a tudatos gondolatok nem is, a tudatalatti mindenképp azok körül forog, s amikor a felszíni tudat félre áll, ezek a tudatalattiban vibráló gondolatok továbbra is blokkolják a tudatban lévő Én-részt. (Akinek egyéni vállalása oly mértékben fizikai szintű, hogy az kizárja a meditatív állapotba való felemelkedést, annak imádságai révén kell a számára engedélyezett szintig emelkednie, hogy azon az úton töltekezhessék szelleme és tudata és fizikai valója a felé áramoltatott Kozmikus és/vagy Mennyei Szeretetenergiával!) Aki igazán meg akarja valósítani a meditációs emelkedettséget, annak először tudatából kell tudnia mindent félre tenni, vagyis képessé kell váljon arra, hogy teljes és tökéletes mértékben ráhagyatkozzék az Isten Szeretetére! Ha az előttetek álló történések, és életetek tengerének kis és nagyobb hullámverése aggodalommal tölt el benneteket, akkor az aggodalom erősebb, mint a Kegyelem Istenébe vetett bizalom, abba az Istenbe, Aki Egyszülöttjét adta teértetek, hogy Életetek: de már Valós Életetek legyen Érette és Általa! Meg kell tanuljátok életetek minden egyes történését, de még önmagatokat is egy bizonyos formában kívülről és felülről szemlélni. ***********
************
*************
Azt hiszem, ez az önátadás a meditáció egyik legfontosabb „kelléke”; az alapja, ha úgy tetszik. S ezt a ti szinteteken még valóban tanulnotok, és nap mint nap gyakorolnotok kell, kinek-kinek a maga benső késztetése, vagy egy számotokra tán furának ható megfogalmazásban; Én-részének szokása, beállítottsága szerint. A felsőbb szintek szülötteinél mindez velük született adottsággá válik, hisz a tudat és az Én-rész közti folyamatos kapcsolat minden szintnél erősebbé, élőbbé válik: de már bennetek is kialakulhat idővel az a reflexszerű tudati-szellemi szemlélet mód, amely ennek megvalósításához szükségeltetik. A legegyszerűbb „gyakorlat” ennek megvalósítására talán az, amelyet munkatársamnak is tanítottam. Van, akinek nagy segítségére lehet a napi gondok „kikapcsolásában” egy kis mécses, vagy gyertya lángja, egy halk, folyamatosan szóló, lágy zene, amelynek hullámai segítenek néki az emelkedettség érzésében. Van, akinek teljes és tökéletes csendre és sötétségre van ugyanehhez szüksége: bár amiként azt munkatársamnak is javasoltam, kezdetben mindenképp jó, ha szól a zene, amely összekötő szál mindenkor a Fent világa, s az imába mélyülő tudat közt, de összekötő szál a tudat, a Szellemi Én-rész, és a Fent világa között is, megteremtve a tudat és az Én-rész nyitottságát, s a Fent szintjéről alááramló energia körforgását is. Van, akit egyes mantrák emelnek feljebb: van, akit zavar, ha tudatában bárminő szó, vagy gondolat energiája motoz… – ahányan vagytok, lényegében annyiképp kapcsolódhattok Szellemi Én-részeitekhez, s a már azzal „egyesült” tudataitokkal (elmétek tudatalatti tartományával) a Fent világához. Mi kezdetben zenével kísértük a gyakorlatot, amelyet mindenkor mély, és áhítatos imádsággal vezettünk, s vezetünk be. Tegyetek ekként ti is, aztán csendesedjék el elmétek is egészen: igyekezzetek kitisztítani abból minden fölösleges érzést és gondolatot. Ez után képzeljétek magatokat egy mozi nézőterére, ahol egymagatok ültök, aztán vetítsétek magatokat, s minden ember-társatokat, és minden történést az előttetek lévő vetítővászonra. Aztán nézzétek az előttetek pergő filmet, de már akként, hogy közben tudatosítjátok magatokban: az a személy, aki a vásznon van, csak egy bizonyos értelemben 74
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet azonos veletek, csak olyan formában, hogy azzal kell együtt dolgoznotok: ténylegesen azonban nem lehet azonos azzal a konkrét személlyel, aki a filmet nézi, hisz ha munkátok véget ért vele, ti jobbra kell menjetek, ő pedig balra tart majd. Ha ekként el tudtátok különíteni kétféle Én-eteket, már könnyebb lesz az egyes történések közben is ekként tennetek. Akkor az is könnyebbé válik, hogy a „nézőtéren ülő” Énetek bölcsebb, mert a vászon egészét látó szemével vizsgáljátok az elétek álló történést, hogy az Én-rész bölcsességével cserélve fel a ti kicsiny, földi okoskodástokat: akként tudjatok szólni és lépni és cselekedni, amiként az a Valóság szempontjainak inkább megfelel. Ha ekként figyelitek kívülről önmagatokat, már másként fogtok gondolkodni és érezni is, ha engeditek, hogy a nézőtéren ülő, s ekként „mindent látó” én fölétek: a vásznon látott éneitek fölé kerekedve felülírja annak gondolatait és érzéseit. ************
****************
***********
Ha ezt az egyszerű kis gyakorlatot (elsőként az esti relaxáció alatt) megpróbáltátok, s már meg is tudtátok valósítani, a nézőtéren ülő „bölcsebbik én” egyszer csak helyet cserél földi éneitekkel: pontosabban, átveszi annak szerepkörét, a helyére áll: s akkor az ÉN (az Őr-szellem, vagy a Szellemi Vezető segítségével) egy újabb energia-hullámot küldhet a „nézőtéri Én-elem” felé; még tisztábbá téve annak látását, kiszélesítve látóterét, s megemelve annak Bölcsességi szintjét. Minél inkább képesek vagytok átengedni a helyeteket a „nézőtéren ülő” Én-elemnek (amely lényegében nem más, mint az Énrész homlokotok mögé vetülő képe), annál inkább emelkedhet Én-részetek is az ÉN felé, s annál könnyebben kérhet le többletenergiát, amelynek révén mindennapi feladataitokat még jobban, még tökéletesebben, s még inkább a Tiszta, Krisztusi Szeretet jegyében végezhetitek, hisz annyival magasabb szintű energiát áramoltathat tudatotok felé is. Mindezt persze csak a kezdeti időkben éljétek meg relaxáció, vagy meditációként: aztán mind gyakrabban igyekezzetek mindenkor, tehát már a test-tudat teljes ébersége idején is kívülről, a „másik Én” szemével figyelni önmagatokat, beépítve mindenkor a legfontosabb kérdést: miként cselekedhetek oly módon, amely a leginkább megközelíti a Krisztusi szintet? (Az Én-rész az ÉN késztetésének megfelelően ugyanis mindenkor a Krisztusi Szint felé törekszik, s afelé igyekszik vezetni a tudatot is, az ÉN ébredtségi szintjének megfelelő mértékben.) Hasonlatos ez a tudat-állapot ahhoz az érzéshez, amelyet ti testen kívüli állapotnak neveztek: és mégsem, mert akként kell mindezt megélnetek, hogy test-tudatotok közben teljességgel éber, s tökéletesen kapcsolódik a környezethez csak úgy, mint a fölöttes Én-részhez. *******
*******
*******
******
********
Ha ekként ki tudtátok terjeszteni a bennetek élő Szellemi Én-rész, vagyis a saját magasabb rendű Énetek tudatának hatósugarát, s annak gondolatait és elképzeléseit is képesek vagytok érzékelni, már meg lehet, és meg is kell próbálkoznotok azzal, hogy a mellettetek élő helyébe képzelitek magatokat, mintegy: meg kell próbálnotok az ő szemével látni, az „ő fejével”, az ő tudatával gondolkodni (de nem helyette!), hogy megpróbálhassátok magatokévá tenni érzéseit is, amelyeket csak akkor érthettek meg igazán, ha egy bizonyos fokig, s egy bizonyos formában képesek vagytok azonosulni magával az emberrel. A köröttetek élőknél mindez viszonylag egyszerű, hisz ha igazán igyekeztetek kialakítani velük az Egy-ségállapotot, ismeritek őket: múltjukat, hátterüket, amelyből jelenbeni személyiségük, érzés és gondolatviláguk megformálódott. S még inkább, mint addig, mert hisz még azt is érzékelitek, amit a tudatotokban rejtező Szellemi Én-rész tár elétek, s amit egyébként talán észre sem vettetek volna. A másik ember gondját, mint fizikai tényt érzékelhetitek már most is, de a tudatában, vagy elméje tudat alatti tartományában lévő félelmet, fájdalmat, feszültséget, tehetetlenség-szülte indulatot, s annak okait nem, mert ezek a ti tudatos énetek elől jobbára rejtve maradnak. Ekként viszont az adandó segítség is csak a fizikai síkra korlátozódhat: csak ha mindinkább igyekeztetek velük EGY-gyé válni, érezhetitek meg igazán a bennük lévő érzéseket, legyen az jó, vagy kellemetlen, amiként megérezhetitek azt is: meg akarja-e osztani veletek gondjait és terheit, vagy inkább egyedül vág bele az egyes problémák megoldásába. 75
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet Akkor is kell, hogy rálátásotok legyen erre, ha szavaiban tiltakozik, hisz könnyen megeshet, hogy csak vélt, vagy valósgyengeségét szégyellve igyekszik elhárítani a felkínált segítséget. Ez utóbbi esetben természetesen csak akként segíthettek, hogy megteremtitek azokat a feltételeket, amelyek közt aztán már ő maga képes lehet megoldani a saját problémáját, s akként, hogy semmiképp se sértsétek meg, mert azzal végképp ellenetek, de még önmaga ellen is fordíthatjátok. Ez viszont akár Útjának teljes ellehetetlenedéséhez, kudarcához is vezethet! A segítség maga is több féle lehet. Többnyire azonban a kezdeti lépés a fizikai síkra kell terelődjön. Ha nem munkaképtelen, munkaalkalmat kell biztosítani számára, ha pedig nem teljesen cselekvőképtelen, meg kell erősítsétek abbéli késztetését, hogy kibontakoztathassa a benne lévő erőt. Vagyis: rá kell vezessétek, hogy amit meg tud, azt meg is kell tennie magáért, ha Egész-nek akarja érezni magát. (Igaz: ez utóbbit akkor is meg kell tegyétek, ha a tudat elvárása kényelmi szempontokat vesz figyelembe, és épp ennek ellenkezőjét várja, azt tehát, hogy ti oldjátok meg helyette az elébe állt problémákat. Akkor is csak a lehetőséget adhatjátok meg számára, hogy a restté lett test és a test-tudat rá legyen kényszerítve egy bizonyos szintig a feladatra, mert a test és a test-tudat restsége mindenkor a Szellemi Én-rész elgyengülésével, akarattalanná, és harcképtelenné válásával is jár, vagyis az ekként kiszolgált ember a későbbiek során, amikor esetleg már sokkal nehezebb körülmények közt kéne megvívja a harcot önmagáért; már valóban képtelen lesz rá, mert nem tanulta meg, vagy „elfelejtette” a harcot, s Útja szinte biztosan kudarccal fog végződni: s ezért a kudarcért benneteket - is - terhel a felelősség!!) Mindezt azonban úgy, akként kell megvalósítanotok, hogy aki mellett álltok, még akkor is érezze a bennetek lévő Szeretetet, ha földi-fizikai kényelme ellen cselekszetek, tehát akként, hogy tudja: nem ellene, de érte: Valós Énjéért teszitek azt, amit tesztek! S most hadd idézzem ezzel kapcsolatban ismét a Láték új eget és új földet… - c. könyv egy kis részletét: „A Szeretet soha, semmilyen körülmények közt nem lehet feltételhez kötött: nem lehet egy bizonyos cél elérése érdekében felhasznált „zsarolási” vagy „megvesztegetési” eszköz, nem lehet annak megvonása, vagy az azzal való fenyegetés a nevelési eszköz! A Szeretet nem fegyver, hanem áldás, amelyhez épp úgy joga van a gyermeknek a hibás magatartás esetén is, ahogy a mélységbe zuhant Szellem is joggal tart igényt az Atya szeretetére, mint elidegeníthetetlen örökrészére.” A könyv itt ugyan a gyermekekről szólt: de ugyanez érvényes minden embertársatokra, s még a mellétek rendelt lélek-lényekre is! Azt hiszem: e részlet mellé nem szükségeltetik egyéb magyarázat… – itt és most legalábbis még nem. *************************************************** A teljes Ön-egység, s a közvetlen környezetetekkel megteremtett Egy-ség megteremtése szinte automatikusan hozza magával az igényt: megteremteni az Egy-séget már nem csak a hozzátok közel álló, de minden fizikai lénnyel. Azt a vágyat (vagy inkább önmagatokkal szemben támasztott elvárást) tehát, hogy a Globális EGY-ség felé tudjatok nyitni. *************************************************** Ez csak lépcsőzetesen mehet végbe, fokról - fokra! Ez viszont azt is magával hozza, hogy elsőként a Szellemi ÉN-etekkel, majd a Szellem-világ más, köröttetek lévő Szellem-lényeivel kell igyekeznetek kiépíteni a kapcsolatot. Ennek megvalósítása már egy másik fajta meditációs készség kifejlesztését igényli: nem azt tehát, amelynek során a földi tudat, és a Szellemi Én-rész tudata közti kapcsolatot igyekeztetek megteremteni, és élővé tenni a mindennapi élet éber szakaszában is, de nem is azt, ahol csupán a saját felsőbbrendű ÉNetekkel igyekeztek kapcsolatba lépni. A meditáció kezdetén csak úgy imádsággal kell forduljatok az Úrhoz, amiként az előbbeni gyakorlat során is tettétek. Aztán Őrszellemeteket (vagy Szellemi Vezetőtöket) kell megszólítsátok, kérve az Ő hathatós védelmét, és kérve vezetését. Ne szegje kedveteket, ha egy ideig semmit sem tapasztaltok. Nem 76
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet biztos, hogy mindannyiótoknak szükségetek van a meditációs Utazás bevégezhetésére! S a cél most egyébként sem az, hogy szellemi Utazásokat tegyetek, hanem az, hogy (lehetőségeitek, és vállalásotok mértéke szerint) kinyíljatok a felsőbb szintű érzékelés Adománya előtt, el, és befogadva azokat a rezgéseket, amelyek segítségével ráhangolódhattok a nemzeti, majd a Globális Tudattárra, megérezve és megélve Honfitársaitok, aztán a Föld minden lényének gondolatait, érzéseit, s azokkal kapcsolatosan enyhítésre váró gondjait: s ebben a köröttetek tartózkodó Szellem-lények lesznek/lehetnek segítségetekre. Először önnön Én-részeitekkel kell kapcsolódjatok, majd engednetek kell, hogy a tudattalan tartománnyal egyesült Én-rész felemelkedve érintkezésbe lépjen (Őr-szelleme, vagy Szellemi Vezetője segítségével) először önnön felsőbbrendű ÉN-etekkel, majd azokkal a Szellem-testvérekkel, akik minden meditációban kiemelkedő Szellemi Én-rész körül megjelennek, de akik közül sokan imáitok, vagy teljes éber állapototok idején is mellettetek maradnak. Akár azért, hogy figyelemmel kísérjék utatok egyes történéseit (ha okulniuk kell azokból, hogy ezzel is felkészülhessenek hamarosan megkezdendő Útjukra, még akkor is, ha nem a Föld színén kell megkezdjék azt) vagy azért, hogy megtámogassák az Őrszellemet, segítve ezzel annak feladatát, ha az általa védelem alá vont Én-rész a vártnál nagyobb terhelésnek van kitéve a test és a test-tudat makacssága, harciassága, vagy vigyázatlansága végett. Ha a kapcsolódás sikerrel járt, még inkább megtapasztalhatjátok a Végtelent: azt, mennyire kicsiny porszemek vagytok a Mindenségben, de azt is: mennyire fontos a Mindenségben minden egyes kis porszem, s hogy kicsinységében is mily hatalmas mind, ha mint a Végtelen egy-egy elidegeníthetetlen, szerves elemét figyelitek azokat, amelyeknek egyike… - épp ti magatok vagytok, saját ÉN-etek, amely a Szellemetek elidegeníthetetlen része: egy maga is a Végtelennel, mert rész és részes a Végtelen erejében és Hatalmasságában. Ebből a Fent-érzetből, és Végtelen-tudatból fogalmazódhat meg aztán az alacsonyabb szint értelmezése szerinti „Egó” szükségtelenné és törvénytelenné válása, azok törvénytelen voltának felismerése épp úgy, mint az „Enyém” vagy a „Nekem” fogalmának szükségtelenné és érvénytelenné válása, hisz aki nem önmagáé, de „mindenkié”; az lényegét tekintve már csak az Atyáé és a Fiúé. Aki elérte ezt a pontot, az semmit sem kell magának akarjon, mert mindent megkap, amire igazán szüksége van, és senkit sem kell magához láncoljon, hisz az Atyában és a Fiúban létezve minden és mindenki az ő részévé válik, amiként ő maga is részévé lesz egy bizonyos formában és értelemben már a ti szinteteken is mindennek és mindenkinek, vagyis megteremtheti és megélheti az EGY-ségérzetet, ha még (mint mondtam) csak egy meghatározott, s már a ti Mélység-szinteteken is lehetségessé váló formában s fokig. Tudatában lesz annak, hogy minden és mindenki az Atya és a Fiú elidegeníthetetlen része, ahogy ő maga is. S ezt nem csak tudni: érezni is fogja! Így, ezen az elven válik igazzá a korábban említett könyv címébe zárt Bölcsesség-elem: a „Minden és Mindenki EGY” örök érvényű Igazsága és Törvénye… **************
*************
***************
S most szinte hallom, amikor azt mondjátok: könnyű ezt így elmondani… - de biztosíthatlak benneteket arról: ha igazán képesek voltatok megteremteni az ön-egységet, és a közvetlen környezetetekkel való Egy-séget, még ennél nagyobb, magasabb szintű Egység-állapotok megvalósítására is képessé lesztek! S nem csak érzékelni fogjátok tudni a Föld egészével; tehát annak fizikai és szellemi gömbjével való EGY-séget, vagy egy bizonyos fokig akár a Kozmikus Egységet is, de élni és hatni is fogtok tudni az ekként megszerzett Erő által: ha az Egyetlen Törvény értelmében akartok élni és hatni azzal. **************
*************
***************
S itt most közbe kell vessek még valamit! A pozitív gondolkodás nagyon fontos, de… …de csak a józan realitás talaján állva érhettek el általa bárminő kézzelfogható eredményt! A pozitív gondolatok ugyanis valóban pozitív energiát „termelnek”, amelynek Erejével segíthetitek a Föld minden lényeit, s a Föld egészét: de csak segíthetitek, nem oldhatjátok meg mindahány megoldatlan problémáját, mert ahhoz (sajnos) túlon-túl kevesen vagytok, hogy a Múlt, s a Jelen negatív energiáit feloldhatnátok, amelyek pedig mindahány probléma alapjául, ha úgy tetszik nyersanyagául szolgálnak! A ti szinteteken a közvetlen, és a közvetett segítségnyújtásnál többet sajnos nem tehettek, s kézzelfogható 77
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet fizikai történéseket nem, vagy csak ritkán érhettek el, ha pusztán a gondolatenergiával igyekeztek hatni. Még akkor is így van ez, ha egyes jelzés-értékű történések állnak elétek, amelyeknek (amiként mondtam) az a szerepük, hogy bizonyítsuk: a magasabb szinteken, ahol már minden teremtett Szellem a Fent Erejével töltekezik, s azt fogalmazza meg ő maga is, hogy segítse és emelje Testvéreit; nincs betegség, káros, vagy ártó, vagy kellemetlenséget okozó élőlények, mert a Gondolatot s a Szeretetet megfogalmazó és kiárasztó Tudat, Szellemi Én-rész és Lélek tiszta a mélység erejétől: attól a negatív erőtől, amely ma még az ember sötét és durva gondolatait és érzéseit adja, amelyekből ama betegségek, vagy ártó, kellemetlen lények megfogalmazódnak. Ha a fizikai szintű tisztaságra képesek vagytok ügyelni, már nagy mértékben kizárhatjátok ama betegségek, vagy ártó lények előfordulását: de nem akadályozhatjátok meg a váratlan történéseket, a fizikai test törvénye szerinti eseményeket, amiként nem vethettek gátat a biológiai fejlődés egyes stádiumában rendre felbukkanó betegségeknek (pld. bárányhimlő, amelyen szinte minden kisgyermek túl kell essen) vagy az egyes járványoknak, amelyek miként az ártó gondolat: a levegőben, s a levegővel terjednek. (Még Teréz anya sem kerülhette el a betegséget, pedig Ő igazán magas szintről lépett közétek, s igazán tiszta gondolatok éltek szívében lelkében tudatában egyaránt!) Az elétek álló betegségek erejét, azok ártó hatását csökkenthetitek testi-lelki-szellemi Tisztaságtok által: de gátat nem szabhattok néki, csakis és kizárólag a Kegyelem által. Annál is inkább, hisz a fizikai test elemeinek felépítése csak olyan mindannyiótokban; akár pozitív, akár negatív gondolatokkal bírtok. (Ti ugyanis még nem álltok azon a szellemi magasságon - s ezt be kell ismerjétek! -, mint az egykor volt egyiptomiak, akiknek test-elemei is egy magasabb szintre emelkedtek a Beavatás révén. Ha nem ekként lett volna, ők sem bírták volna ki a piramisokba áramló Erőt: ép úgy elpusztította volna őket is az Energia-sugarak „kígyója”, amiként a beavatás nélkül belépőket, vagy épp úgy zavart okozott volna elméjükben, mint azokéban, akik ma lépnek be illetéktelenül oda, bár ma már épp csak nyomaiban van jelen az az egykor volt ERŐ…) Az öröklött hajlamokat sem állíthatjátok félre, annál is inkább, mert azok többsége egykor volt Útjaitokra mutat vissza, tehát olyas valamire, amely múlt Útjaitok valamelyikéről köszön vissza rátok, amiként azt egykor megfogalmaztátok a magatok számára. A meszesedés, a csontritkulás, a szív egyes betegségei, stb. stb.: mind ilyen visszajelzések lehetnek, amelyeknél nem (csak) a tüneti jelek csökkentését kell megpróbálnotok, de ki kell kutatni azok eredetét, s ha annak megfelelőjét megtaláltátok akár korábbi, akár jelen Útjaitok történései közt, fel kell vállalnotok, mint karmikus kötéseitek testi kivetülését. Egyes betegségek képezhetik vállalásaitok részét, de azt sem lehet mindenre mondanotok: ez is, és az is, s még amaz is vállalás. Be kell lássátok illő alázattal, hogy sok: bizony, nagyon is sok még, ami a Múltból visszaköszön! Ha nem ekként volna, nem is azon a szinten volnátok, ahol, s akkor bizony jelen Útjaitokat sem terhelné annyi vétek és tévedés, amennyi! **************
*************
***************
Azt, amit az előbbiekben mondtam, hogy élni és hatni tudtok az Erővel, ne a magatok fizikai - szintű gondolatai és tervei és vágyai szerint értelmezzétek! Ne a látványos, a reklámozható, meghirdethető sikerekre: a Szellemi hatásokra törekedjetek, annál is inkább, mert a Fent energiája most elsősorban azért adatik kezetekbe, hogy a Föld érdekeit: s ne a magatok érdekeit szolgáljátok véle és általa! Ha nem élni, de visszaélni próbáltok az Erővel, az mindenképp ellenetek fordul: s ez még akkor is így van, ha földi kívánságaitok rendre teljesülnek. **************
*************
***************
S most haladjunk tovább Utunkon. Amiként mondtam: sokan érkeznek közétek, akik már testbe lépésük percén magukkal hozzák azon adottságok alapjait, amelyeket ti (legalábbis a legtöbben közületek) a fenti módon kell kifejlesszetek magatokban. Közülük többen már most is a Föld színén élnek, és sokan közülük épp a Ti hazátok gyermekei. De még egyelőre csak az a szerepe ottlétüknek, hogy Szellemi Én-részeik ráhangolódhassanak az ottani Föld-energiákra, s a Földben rejtező Erőre. Igaz: a magukkal vitt képességet ők is lépésről - lépésre kell tudják kibontani magukban: de a ti példátok segítségével ez már nem fog számukra nehézséget okozni, annál is inkább, mert ezek az ismeretelemek meglehetősen magas szinten lesznek jelen a Globális Tudattárban is, s ebben épp nektek, a ti „gyakorlataitoknak” van, és lesz is még 78
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet óriási szerepe. Ezen kívül és ezen túl még igen fontos szerepet fog játszani a fiatalok feladat-vállalásában: milyen szinten, és milyen formában vagytok képesek kezükbe adni mindama Tanításokat, amelyeket az utóbbi évek során kezetekbe adtam! S itt most már nem is csak korábbi munkáimra gondolok, amelyeket Eszter testvérünkön keresztül közöltem le, legalábbis nem abban a régies nyelvezettel lejegyzett formában. Azokat nektek kell érthetővé tenni a fiatalok számára, hogy képessé legyenek a magasabb szintű Tanításokat is megérteni, el, és befogadni. S még így sem lesz ritkaság, ha az Úton járó egy idő múltán látszólag teljesen elfordul a spirituális iránytól! Ne ijedjetek meg, és főként: ne akarjátok se rábeszéléssel, se szelíd kényszerrel (vállalására és/vagy felelősségére való hivatkozással, azaz lelkiismeret-furdalás okozásával) visszatéríteni a látszólag elhagyott Útra: ha a tudat, s a fizikai én elfordul is a megadott iránytól, a Szellemi Én-rész magába zárta azon Tudás elemeit, és a megfelelő pillanatban mozgósítani fogja a Tudás-elemek révén megszerzett többlet-energiát, amelyet mi magunk is megtámogatunk a Fent erejével (kinek - kinek a maga Szellemi ÉN-je, és Szellemi Vezetője); ekként az Én-rész ismételten a megadott irányba, vagyis a szellemi Vállalás felé fogja fordítani a tudatot is, s a fizikai ént; vagyis a személyt is. Gyakran kell is, hogy az Én-rész ekként rejtőzzék el (ha úgy tetszik: a tudat s a test háta mögé), hogy az ellentét minden támadásától védve lehessen. Amikor arra már igazán szükség lesz, mi magunk leszünk rajta, hogy a test-tudat félre állítsa önös érdekeit, és ismét az Én-rész késztetéseit kövesse! (Igaz: az Úttól való ellépésnek egyéb oka is lehet, erre azonban még majd visszatérek a későbbiekben!) **************
************
***********
Amiként mondtam: az Én-rész olykor el kell rejtőzzék, hogy vállalt feladatát bevégezhesse, amikor elérkezik a Pillanat. Erre tehát valóban szükség lehet, lesz is (amiként már nem egy fiatalnál tapasztalhattatok is hasonló történést!) Arra viszont nem lesz, mert nem lehet, mert ellenkezik a Törvénnyel, hogy bárki, bármilyen módon, bármiféle „tanfolyamok” álarca alatt csakrákat tépjen fel a korábban megszerzett Erő segítségével! A csakrák léte nem titok: mi magunk közöltük azt, s még csak nem is most, de már sokkal korábban, hogy azok léte tudottá legyen azok előtt, akik magasabb szintű feladattal érkeztek. De az egyes csakrák kinyitása mindenkor a Szellemi Vezető, vagy egyes esetekben az Úton járó felsőbbrendű ÉN-jének feladata! Csak mi tudjuk: mely csakrákat nyithatjuk meg, s milyen mértékben, hogy azzal valóban segítségére, s ne ártalmára legyünk az Én-résznek! A csakrák fizikai-tudati-akarati úton való megnyitása mindenkor törvény ellenes, mert az óvat-lan „guru” olyannyira kiszolgáltatottá teszi a tudatba ágyazódott Én-részt, hogy még akkor is az ellentét karmai közé löki, ha nem kifejezetten ezzel a szándékkal, s nem épp az ellentét késztetését követve vállalkozott a veszélyes spirituális műveletre. S erre azért kerítettem most külön is sort, mert sokan foglalkoznak a csakrák megnyitásával, s nem egy közülük akként, hogy azt mondja: a magasabb szintek Szellem-lényeinek segítségével (vagy épp Krisztus Ereje révén!) cselekszik! Ez semmiképp sem fedi a valóságot: sem mi nem segédkezünk egyetlen ilyen tanfolyam vezetőjének sem, sem Krisztus: Ő pedig aztán főként nem, aminek okát és miértjét tán nem is kell magyarázzam. A meditációs gyakorlatok során ki-ki kérheti, hogy az egyes csakrákhoz tartozó Szellemi energiákból áramoltassunk számára: de még akkor is csak a Bölcsesség, a Türelem, az Akarat, a Rend…stb. spirituális erejét növelhetjük, a csakrák megnyitása nélkül. A ti szintetek még nem érett arra, hogy erre csoportosan alkalmassá válhatnátok: csak az erre kijelölt egyéneknél cselekszünk ekként, ha azok vállalása érdekében ez szükségessé válik. Azonban még az a személy sem vállalkozhat arra, hogy mások csakráját megnyissa: annál is inkább, mert az a képesség, amelynek ekként birtokosává lesz, a feladat érdekében adatik néki, s ha nem a megadott (a vállalás értelmében egyedül való) célra használja, a képesség és az Erő tőle is visszavonatik: vagyis a Feladat érdekében megnyitott csakrái ismét zárttá lesznek a Fent értelmében. Akkortól viszont már csak a korábban megnyitott csakrán beáramoltatott Erő emlékét érzékeli a testtudat, vélve: még mindig bír a Fent erejével. Ezt szokta aztán kihasználni az ellentét: s akkortól ő „pótolja a hiányzó energiát”: de már csak a maga mélységenergiáját közvetítve fel a tudathoz, azt az érzetet keltve: az egyén még mindig a Fent Valós Erejével töltekezik. Hogy mi céllal tesz ekként az ellentét: nem kell mondjam! **************
*************
79
***************
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet Amiként mondtam: a meditáció helyes módja ugyanaz, mint az elmélyült imádkozásé, vagy a relaxációé. Az tehát, hogy egyénenként kezdtek meditálni, s csak a későbbiekben alkottok egy-egy meditációs láncot: szintén azok, akik egy-egy ima-láncnak is tagjai voltak, vagyis már megismerkedhettek egymás szellemi energiáival, annak rezgésével. Ez most is ekként kell legyen, de közületek egy mindenkor megkapja az instrukciót, a késztetést, hogy a „felvezető” szerepét vállalja egyik vagy másik gyermek (vagyis; akkorra már fiatal) mellett, amiként munkatársam mellé is „rendeltünk” egy testvért, aki e szerepet be kellett töltse. Egyedül ugyanis senki sem emelkedhet olyan magasságba már a legelső alkalommal, ahol Vezetőjével kapcsolódnia kell, s mi, tehát a felső Világ Szellem-lényei sem ereszkedhetünk egy megadott szint alá. Egy bizonyos meghatározott szintig fel kell tehát tudjon emelkedni a vezetni kívánt személy Én-része, s ha erre a felvezető közreműködésével sem képes, még nem érett ama feladat bevégzésére sem, amelyet reá bízott a Kegyelem Istene. (Jobbára azonban addig nem is fog késztetést érezni rá, hogy meditációba kezdjen!) Ha ezek a gyermekek maguk is rá tudtak hangolódni a Fent síkjaira, s már magasabb szintekre emelkednek, a későbbiek során Szellemi Én-részeik révén, s már felsőbb szintű Szellemi Vezetőik irányításával, és a természeti lények segítségével bukkannak rá azokra az energia-kapukra, amelyek ma még el vannak rejtve előletek. (Azokra, amelyekről Mária is szólott, mert azokhoz az energia-kapukhoz kell menniük a későbbiekben megszervezendő kis meditációs csoportoknak, hogy a közös gondolat-energia, és az egyesített Akaraterő révén mind több és több energiát nyerjenek, amellyel megtámogathatják Föld-Anyát. Persze, itt és most újra elmondom: nem csapatostul kell majd kivonuljatok akkor sem az egyes Energia-csatornákhoz! A tömeges megmozdulások, amiként mondottam, mindenkor a negatív erőket szolgálják, legyenek azok bármilyen: politikai, művészeti, vagy vallási - esetleg spirituális jellegűek!! Hanem akként, amiként a Mester mondotta: ha ketten vagy hárman összejönnek az Én Nevemben, ÉN közöttük leszek.) *********
***********
*************
A kezdeti időkben, tehát amikor a történés-sorozat már igazán érzékelhető formában is kezdetét veszi, és Hazátokba a menekültek új, és mégújabb áradata özönlik, mint biztos és védett pontra; célszerű lesz elsőként a termőföldek közelében, vagy azokra koncentrálva megkezdeni a meditációt, s lekérni a Föld számára szükséges energiát. Az ekként levonzott energia egy részét már akkor fel kell áramoltassátok a Föld szellemi burkába, egy részét a légtér felső részébe, egy részét pedig a termőföldek, s az állatok legelőinek földjébe. A termés ekként minden addiginál nagyobb lesz: addig, amíg nem a magatok, és csakis a magatok érdekében akarjátok, hogy ekként legyen! Ha a nép ismét ama néhány nagyhangúra hallgat, akik megkísérlik a maguk önző iránya felé vezetni, azt bizonygatva: csakis a magyar nép érdekeit kell szem előtt tartani; az ekként nyert Erő ellenetek fordul, s nem táplálni, de égetni fogja a termőföldeket, hű tükörképeként a benneteket égető önzésnek, és nemzeti gőgnek! Igaz: Erőt már ma is kérhettek, és kell is, hogy kérjetek a köröttetek élő (vagy inkább csak vegetáló!!) Lélek-lények, s a Föld egésze számára, hogy már most megkezdjétek a lélek-lények támogatását, s a Föld energiaköpenyének, vagyis Szellemi burkának mindinkább való betöltését a Kozmikus és Mennyei Szeretet-energiával. Minél többen képesek vagytok erre már most, annál könnyebbé, és átvészelhetőbbé tehetitek a dimenzióváltást a Föld egésze számára… Mert ne feledjétek: a magyar föld szülötteiként érkező Szellemi Én-részek nem a maguk kis környezetében kell hassanak az Erő által: de a Föld egészét kell megtámogassák véle, legfőbbképpen a Föld szív-csakráját, hogy az minél könnyebben hajthassa végre a jelenlegi Naprendszer energia-hálózatától való elszakadást, s az Orionból aláereszkedő Energia-szálra való rácsatlakozást. ************
***************
***********
De azt hiszem, egy kissé előre ugrottam! Térjünk hát vissza az időben hozzátok, vagyis a ti korotokhoz legközelebb eső, várható történésekkel kapcsolatos teendőkhöz, és eseményekhez.
80
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet Sokak gondolatait és érzéseit megérintik azok a történés-sorozatok, amelyek a várt dimenzióváltást meg kell előzzék, s ezzel egyidejűleg az emberek a legcélszerűbb megoldások felé fognak közeledni. A nép egyszerű emberei az ősi Bölcsességeket fogják emlékezetükbe idézni, megfejtve és megértve az egyes közmondásokba rejtett Igazság-elemeket, hogy végre értelemszerűen betölthessék azokat. Ekként egy szinttel feljebb lépve, s e Bölcsességeket az Isten-anya Szívéből áradó Szeretet erejével ötvözve feltámadnak a hamu alatt szunnyadó Tudás-elemek. Ezeknek a gyógyításban lesz elsődleges szerepük, főként a nagyobb földmozdulások után, amikor a hatalmas gyógyszerkészítő laboratóriumok és gyárak eltűnnek, romba dőlnek. Az Erő és az Ősi Bölcsesség-elemek sokak életét fogják megmenteni, olyan betegségeket is orvosolva, amelyekre addig nem volt gyógyír (még napjaitokban sem!) a modern, és igen sokrétű gyógyászatban. De életre keltik ezen Ősi Bölcsességek a legrejtettebb, s már igazán emberi tulajdonságokat is: az önzetlenséget, a bajtársiasságot, a részvétteli Szeretetet; s ezekből újabb Erőforrásokat kovácsolhattok, hogy már a bennetek rejtező Erő-elemeket is helyesen legyetek képesek használni mások, méghozzá sokak érdekében. *************************************************** Az első csapás (az ember – embertársai - és az emberség s az emberiesség - elleni háborúit nem számítva, mert azokat magatok fogalmaztátok meg magatok, és persze főképpen egymás ártalmára, és egymás ellenére!) amelyet János is megjelentett, lényegében a sorozatossá váló árvizek, és aszály, amelyet a globális méretű éhínség követ, s ez tart egészen addig, míg a Nagyhatalmak minden élelmiszertartaléka ki nem merül. Az árvíz, a hatalmas esőzések épp úgy olyan helyeken fognak pusztítani, ahol addig az időjárás teljességgel másféle volt, tehát ahol addig az aszályhoz szokott növények teremtek, amiként az aszály is a több csapadékhoz szokott földrészeket fogja súlytani. Akkor az első csapáshoz egy újabb társul: sohasem látott, de leginkább a sáskához hasonlatos vérszívó állatok fogják gyötörni az embereket. Ezek egy (már) folyamatban lévő genetikai kísérlet torz-szülöttei lesznek, amelyek egyedei a korai szakasz robbanásai során szabadulnak el, majd rohamos szaporodásnak indulnak. A kísérlet célja lényegében ez: biológiai fegyver létrehozása, egy élő kis gyilkoló-gépek megalkotásának szándékával. A magukat „tudósoknak” nevező tudományos képzettséggel bíró sarlatánok lényegében azon genetikai sajátosságokat igyekszenek ötvözni, s a sáskák gén-háztartásába oltani, amelyek olyannyira ellenállóvá teszik az egyes vérszívókat minden féle permetező szerrel szemben. A sáska-félék a gének mutálódása következtében vérszívókká lesznek, s mert hogy a kísérletek befejezése előtt a teljes laboratórium megsemmisül a kutatási eredményekkel együtt; a tudósoknak már nem lesz idejük kikísérletezni azt az egyetlen szert, amely ezek ellen a kisméretű „fenevadak” ellen használható volna. (Mert azon is dolgoznak, de csak a maguk érdekében!) Ezen lények létbeléphetésének oka persze megtalálható az emberi tudatban: az a rengeteg irigység, gyűlölet és rosszindulat, amelynek energiája nap mint nap árad az egész Föld színén; s ameddig ez a negatív tudati elem lesz az ember nevű lény legelső tulajdonsága, nem is fog eltűnni a Föld színéről a kivédhetetlen ellenségek raja. Csak ha már legalább alapjaiban meg tud változni az emberek gondolkodás-módja; mert annak energiája is nélkülözhetetlen ama sáskák létben maradásához, lévén hogy az indította útjára a gondolatot is, amelynek nyomán a kis gyilkoló-gépek megalkotása megtörtént. *************************************************** Egyelőre e két jelenség azt hiszem elégséges is a Jelenések könyvéből… Inkább térjünk most vissza a Magyarság feladatához, mégpedig ismét Mária magyarázatával: ~–~ A legfontosabb, hogy ha már bírtok az ön-egység, s a csoport-egység erejével, igyekezzetek ezen erők által minél emelkedettebb szinten megteremteni a nemzeti Egységet is. Ez az első, immáron nagyobb lépés, amely nélkül nem törekedhettek nemcsak hogy az Univerzális EGY-ség, de még a Globális EGYség felé sem! S épp területi hovatartozástok végett kell ti törekedjetek ezen nemzeti EGY-ségre, mert amiként mondtam: a ti Hazátok a Föld ama kiemelt pontján van. Ez két szempontból is fontos: részint a már említett menekült-áradat végett, akik egy percen a maguk Hazájába visszatérve azt viszik magukkal, amit tőletek látnak - tanulnak, lévén hogy követendőnek fogják tartani ama Föld szülötteinek cselekedeteit, szavait, akiket ők mint „Isten kegyeltjeit” fognak tekinteni. Másrészt csak ezen erős összefogással lesztek képesek életre kelteni azokat az energiákat, amelyek az adott pillanatban meg kell 81
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet támogassák, de egyben meg is kell oltalmazzák a Föld Szellemi burkát, majd magát a Föld-testet is. Ez utóbbi védelme lehetetlen volna (s ekként az emberi faj fennmaradhatása is erősen kétségessé válna!!) a Föld szív-csakrájában lévő Isten-anyai Erő nélkül: amelyet Én árasztottam a Föld szívére azon a kétezer évvel ezelőtti napon! Az az erő fogja segíteni a föld színén maradók maroknyi csapatát, vagyis a Maradvány-emberiség tagjait, s azok leszármazottait: mielőbb beigazodni a megváltozott, s akár azt is mondhatnám: a végtelenségig, s még azon is túl ellehetetlenedett körülmények közé. *************************************************** Amit meg kell tanulnotok, s ami által ezen nemzeti EGY-séget meg kell teremtenetek: már megint csak nem politikai, s főképpen nem nemzetiségi kérdés! (Ez utóbbi már csak azért sem, mert bármely nemzetiséghez tartozik is az, aki a magyar földön kellett megszülessen, mindenképp azért kellett akkor és ott szülessen, mert Szellemi Én-része akkor és ott kellett feladatot vállaljon. Tehát amiként mondtam: nem a test, s nem a nemzetiségi tudat: a Szellem, s a Szellemi Én-rész lesz „Magyar”: még akkor is, ha a Szellemi Én-rész köré felépített fizikai test bőrszíne barna, fekete avagy sárga… Tehát nem azt kell tekintenetek: ki mely népcsoporthoz tartozik: csakis és kizárólag azt vehetitek figyelembe: a Szeretet Istenéhez tartoztok, Annak Gyermekei vagytok mindannyian!!! Az a tudati-lelki-szellemi Elem tehát, amelynek révén EGY-gyé kell váljon minden magyar identitással, Magyarság-tudattal bíró, testekbe öltözött Szellem, a SZERETET, amelynek egyesített Ereje révén fogjátok felvállalhatni és betölthetni az a Vállalást, amelyet ugyanazok a Szellemi Én-részek kaptak és vállaltak egykor, amelyek a Nagy Ugrás pillanatában is a Magyarság tagjai közt kell testekben legyenek! *************************************************** Való igaz: üzentem, hogy az Idő már nem néktek dolgozik, amiként üzentem azt is: immáron nincs egy teljes testet öltésre idő, mielőtt mindazok bekövetkeznének, amikre fel akarlak készíteni benneteket! Ezt azonban úgy látom: egyesek erősen félreértették. Hadd tegyem hát számukra is érthetővé szavaimat: a nagyobb történések kezdetéig már valóban nincs sok időtök hátra: de maguk a történések nem egyszerre kell bekövetkezzenek, s a „nagy robbanásig” azért még van idő (ha csak fel nem gyorsítjátok, meg nem előzitek a történéseket a már említett atom holocaust megvalósításával; mert akkor természetesen egyes történések egymásba csúsznak, még nehezebbé és kilátástalanabbá téve a maradvány emberiség tovább, és túlélési esélyeit!!) Akik viszont a nagy történés, és a ti jelenetek közti időben kell testet vegyenek a Föld színén, már nem a feljebblépéshez, vagyis nem a negyedik dimenzióba való átlépéshez szereznek maguknak „jogot”! Akkor és ott már az dől el: ki az, akit a Kegyelem még ki tud emelni a teljes besötétedés állapotából, hogy a Láték új eget és új földet… c. munkákban megmutatott köztes szintek valamelyikén helyeztessék el, míg a Föld olyan helyzetbe nem kerül ismét, ahol az Új Emberiség egy bizonyos fejlettségi szintjén ismét testekbe öltözhetnek, hogy folytathassák megkezdett útjukat, ki az, aki a maradvány emberiség tagja, vagy annak leszármazottjaként meg kell élje mindazon történéseket, amelyek a Tejút-rendszeren való hánykolódás során a Föld teljességére, s annak minden élőlényére vár, s ki az, aki az utolsó alkalmat is elszalasztva az általatok fekete lyuk néven ismert szellemenergetikai képződmény fogságába kell essen, ahol (amiként azt a Mester mondá: lészen sírás és fogcsikorgatás… *************************************************** S most visszatérek iménti szavaimhoz, hogy értetté tegyem azt is: hogyan, miképpen kell értelmezzétek a nemzeti EGY-séget, s hogyan törekedhettek annak mind maradéktalanabb megvalósítására. Amiként mondtam: ennek semmi, vagy épp csak árnyalatnyi köze van a politikához: viszont annál nagyobb köze van a hithez; vagy inkább a Bizonyossághoz! Az a tudat kell bennetek egységessé legyen: Mária országa, Mária gyermekei vagytok, s Rajta keresztül természetesen Krisztus gyermekei is. Ezt kell meglátnotok a mellettetek állóban: legyen az a gazdagok, vagy a szegények egyike, legyen felkapott siker-ember, vagy az otthontalanok valamelyike: kinek - kinek azt kell adnotok, amit…
82
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet …amit magának Máriának is adnátok, és Krisztusnak, ha Ők állnának mellettetek hasonló földi szerepkörökben! Ne az egyes embert: Testvéreteket nézzétek és lássátok, aki épp úgy ama Föld szülötte, amelyet Mária magához emelt, és Szeplőtelen szívére ölelt, és ama Föld, ama Haza gyermeke, amelyet István király a Szent Anyának ajánlott minden időkre! Azt adjátok, amit Máriának és Krisztusnak is adnátok: vagy amit ti magatok kívánnátok Máriától és Krisztustól magatoknak; s ez elsősorban szellemi, másodsorban fizikai szinten értendő. Akinek testi táplálék kell, mert éhezik, vagy testi ruházat kell, mert fázik, annak azt kell adjátok, s akinek lelke - szelleme szegény, annak lelkét és szellemét kell tápláljátok, és azt kell felöltöztessétek Szeretetetek égszín köpenyébe még akkor is, ha úgy vélitek: nem érdemli meg, vagy nem tudja kellőképpen becsülni a lelki-szellemi mannát, vagy a Szeretetet mindent elfedő bársonyköpönyegét! Nem tudjátok: mely szavatok lesz az, amely felébreszti… - vagy még inkább besötétíti annak lelkét és szellemét, akihez szóltok! A bennetek élő, s a mindenek felé sugárzott Szeretet erejével kell ébresztenetek a még alvó Szellemeket, hogy azok életre kelve: már képessé váljanak betölteni a maguk vállalt szerepét. A szegény rajtatok keresztül bukkanhat rá az Irgalom Istenére, és rajtatok keresztül érezheti meg az Anya aggódó gondoskodását: de a jómódú is a ti példátokon okulva találhat rá mindezekre, s a ti példátokon elindulva válhat maga is a Szeretet Istenének eszközévé! Mária szívének kapuja mindannyiótok felé ki van tárva: de egymást kell segítsétek, hogy elinduljanak az Anya Oltalmazó Szíve felé! Egyenként nem léphettek be ugyanis ama Kapun! Csak együtt, egymást segítve, és egymást támogatva: ki-ki azzal az eszközzel élve és hatva, amely kezébe adatott, s aszerint élve a kezébe adott eszközzel, hogy azáltal a legmagasabb szinten betöltse az egyetlen Krisztusi Parancsolatot: a Szeretet Parancsolatát. Ha nem tanultok meg élni a kezetekbe adott eszközökkel, azok ellenetek fordulnak, s lehetetlenné teszik az egész nép számára, hogy feladatát betöltse. Igaz: nem most kellene elkezdenetek ama Krisztusi Parancsolat betöltését, de már kezdettől aszerint kellett volna éljetek (amiként minden más nép szülötteinek is!): de még ma sem késtetek el egészen! Sőt: az egyre rosszabbodó körülmények szinte tálcán kínálják elétek a lehetőséget: úgy, akként Élni és hatni a Szeretet ereje által, amiként azt a Mester mutatta, s akként, amiként azt Máriától tanulhattátok. Szerény és csendes tisztasággal, tudva azt mindenkor: amit adtok, ami bennetek van, lényegében csak annyira a tiétek, amennyire ti magatok is a magatokéi vagytok! Aki teljességgel önmagáénak vallja magát, megfosztja magát attól a hatalmas érzéstől: az Istené, akit maga Isten vesz oltalmába, s maga Isten burkol be Irgalmas Szeretetének köpönyegébe. Aki viszont ekként igyekszik kiszakítani magát az Isten Élő és Éltető Szeretetéből, s csak önmagában, és önmagáért akar élni, megfosztja magát a tovább és feljebblépéstől is, mert nem vonzza magához a Szeretet Erejét, amellyel töltekezve Valódi Erőt kap a lélek s a Szellem. Lehet, sőt, szinte biztos, hogy földi-fizikai útja zökkenőmentesebb lesz, s mint emberi lény: földi javakkal fog bírhatni. Aztán elérkezik távozásának pillanata, és a tudatból kiemelkedő Szellemi Én-rész koldusnál szegényebben: vagyis a megtapasztalások teljes hiányában emelkedik fel, hogy megrekedjen az asztrál-világok valamelyikén, míg késszé és képessé nem válik az Ébredésre, míg a Lélek-elem a bevégzetlen, kudarcba fulladt Út sarától mocskosan és elnehezülve csatolódik vissza a Kozmikus Világlélekbe, hogy a következő Úton járó ama bemocskolt lélek-elemből merítve kezdje meg útját, vad és durva történéseket valósítva meg: olyanokat, amelyekre a sötét és sűrű lélek-elemek késztetést adnak számára. *************************************************** S most olyan jó volna azt mondani: ahogy a történések felgyorsulnak köröttetek, úgy válik majd természetessé mindez: s akkor már az lesz a kirívó eset, ha valaki nem a Szeretet Parancsolatai szerint él és cselekszik… - de hiba volna efféle jövendölésekbe bocsájtkozni! A magyar ugyan valóban rendkívül adakozó nép (nem egyszer bebizonyítottátok!), de itt most sokkalta többre lesz szükség, mint adakozásra: teljes önátadásra! S erre épp azok kell majd ráneveljék a nép egészét, akik ma, és a közeli Holnapok során az Ébredők közé tartoznak. Ahhoz azonban, hogy ez valóban ekként legyen, még néktek is meg kell tanulnotok ezt az önátadást, mégpedig mind tökéletesebb módon és szinten! Az Igazi Szeretet gyakorlását kell az elsődleges Élet-feladatként tekintenetek, akként, hogy azáltal mind több és több pozitív energiát áraszthassatok magatok körül, amelyre honfitársaitok is építhetnek. S most nem 83
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet mondom, mert nem mondhatom: ne érezzetek semmit rossznak, vagy nem rendjén valónak, amiként azt sem mondom (azt meg főképp nem!), hogy mindent aszerint vizsgáljatok: milyen előzménye volt az egyes történéseknek, amelyek nehéz, vagy kellemetlen helyzetbe hozták azt, aki mellettetek áll (vagy akár titeket magatokat)! Nektek nem feladatotok megítélni ugyanis, hogy az egyes történések karmikus okoztatok-e, vagy egyéni vállalások részei, amiként azt sem tudhatjátok megállapítani: nem épp benneteket akar-e figyelmeztetni, vagy netán újabb próba elé állítani egyik vagy másik ember-társatok élete, vagy annak egyes történései! Még azt is csak akkor ítélhetitek meg: képes-e elfogadni, és élni a segítséggel, ha már végképp megtapasztaltátok ennek ellenkezőjét. De elítélnetek még akkor sem szabad, ha fizikai ételemben el kell engedjétek a kezét, s hagynotok kell, hogy a maga-választotta úton lépjen tovább! Szívetek ugyanis soha, egy pillanatra sem fordulhat el senkitől (pláne nem fordulhat senki ellen!), hisz ha az út valóban helytelen is: a rossz irányba fordult tudatot irányító (vagy irányítani akaró) Szellemi Én-rész mindenképp az Istennek Gyermeke, mert annak legfelsőbb szintű ÉN-jéből, vagyis az Atya által létbehívott Szellemből ragyog benne egy örökkön élő Szikra! Ezen Isteni Szikra felé kell áradjon szívetek Szeretete, amiként az Úton járóért kell szálljon az Ég felé a ti őszinte imátok is. *************************************************** Minél inkább közeledik az idő, annál nehezebbé lesznek (amiként mondtam) a körülmények, amelyek közt helyt kell állnotok. De már ma sem maradhattok tétlenek! S nem csak az utcára kényszeredett emberek iránt törődő Szeretetre gondolok: arra is, de talán még inkább gondolok azokra az elerőtlenedett öregekre, akik már nem lehetnek képesek fordítani sorsukon. Otthonaikból kiszakítva, szeretteiktől távol élnek (s ez a távolság többnyire lelki - szellemi távolságot (is) jelent!); vagy teljes magányosságra ítélve, ha szeretteik előttük kellett távozzanak a Föld színéről. Ezek az öregek nem egy esetben a teljes hitetlenség lelkületével; vagyis a megsemmisüléstől, az értelmetlenné lett élet után következő, még értelmetlenebb haláltól való rettegéssel vegetálják át napjaikat, hisz jobbára az ateizmusban nevelkedett emberek ők, akik nem tanultak meg hinni a Szeretet és Kegyelem Istenében, ekként öregségük valóban üressé és félelmetessé lett számukra. Segítenetek kell őket, hogy felébreszthessék a mindvégig szíveikben szunnyadó Krisztust! No, nem akként, hogy hitoktatást tartotok nékik: aki annak tudatával élte le életét, hogy a halál után a semmi várja, azt nem fogjátok meggyőzni a legmagasabb és Legszentebb tartalom mellett is üresnek maradó szavakkal! Fel kell keresnetek őket, hogy ha mást nem tehettek is: egy-egy órán át beszélgessetek velük, vagy csak meghallgassátok azt, amit ők mondani akarnak. Mert igazából nem is a testi kényelem, vagy az élelem hiánya az, ami megkeseríti mindennapjaikat, s aminek hiánya végett még ők maguk is megkeserítik egymás, s ezzel önnön mindennapjaikat is: a Szeretet utáni vágyakozás, a lelki - szellemi gondoskodás: egy értő, kedves szó, vagy egy odafigyelő szempár, egy kézfogás, vagy akár a jóleső, közös hallgatás: a tudat, a lélek tápláléka hiányzik, amely nélkül nem teljes, mert nem lehet teljes az Élet egyetlen napja, perce sem! Egy idő múlva sokan maguk kezdenek el gondolkodni azon: Ki vezeti feléjük lépteiteket, Ki az, akinek Szeretetét szíveikre árasztjátok. Ha kérdeznek, őszintén kell válaszolni, s ha nem kérdeznek, tudni kell hallgatni is: ne törjön össze bennük a még fel sem állított Kép. Mert ha a tudat tiltakozik is; azért a tudat alatti mélyén meghúzódó Szellemi Én-rész mindenképp felteszi a kérdést, megpróbálva rávezetni a tudatos ént a felismerés felé vezető Útra, s olykor nem is eredménytelenül. Az árvaságra kényszeredett gyermekek számára is nagy szó, ha van, aki időről - időre meglátogatja őket, s akinek elmondhatják életük kis és nagy eseményeit. Ők sem azt fogják várni, hogy drága ajándékokkal halmozzátok el őket: de a Legdrágább Ajándékot kérik és keresik, és várják nap mint nap mégis, már egyre reménytelenebbül: a Szeretetet, amely nélkül felnőve már megkeseredett, s mindent és mindenkit okoló és támadó emberekké lesznek, olyan emberekké, akik vagy a Társadalom, vagy önmaguk ellen fordulnak, csak mert nem tudnak a Szeretet felé; vagyis Krisztus felé fordulni! Őket már könnyebben terelhetitek egy-egy szóval Isten felé, hisz az ő tudatukba nem íródott bele a tagadás: legalábbis az Istentagadás nem, legalábbis nem olyan mélyen, mint egy útja végén járó, s egy életen át abban élő idős emberé. Így, ekként lépve lehet módotok arra, hogy mind több és több Szeretet-energiát árasszatok szét a magatok kis világában, s ekként írhatjátok be a Szeretet elsődleges fontosságát a Globális, és a nemzeti Tudattárba is. De a legfontosabb, hogy e Szeretet energiái a Föld légterébe, s a Föld szellemi burkába is 84
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet beépülnek, s mert hogy a történések során a Föld energia-csatornái a ti hazátok területén kell mindinkább megnyíljanak, ezen Szeretet-energiák fognak akkor az energia-csatornák felé is áramlani a légtérből, hogy egybe kapcsolódva az emberi tudatban lévő, s akkor már koncentráltan irányított Szeretet-energiával, még inkább levonzzák a Kozmikus Erőket is, megtámogatva általa a Föld Szívét, annak pozitív energiáját is. *************************************************** Amiként azt néked már mondtam: a nagy robbanás előtt, a rövid csendes időszak után ismételt nagy erejű Föld-mozgások lesznek, amelyek során a Föld tektonikus lemezei egymás alá csúsznak. Ekként közelebb kerülnek egymáshoz azon energia-kapuk, amelyek megnyitása a ti feladatotok lesz. Az ezekből feltörő pozitív energia szálai, s a meditálók által levonzott Kozmikus energiák az Orionból aláereszkedő Kozmikus Erő-szál vonzásának engedve egyazon pont felé törnek, s ekként egy „energia-piramist” alkotnak a Föld szív-csakrája fölött, még erősebbé téve annak védelmét. A Föld szív-csakrájából akkor egy hasonló szivárvány-ív tör az Ég felé: Mária Szívéből a Föld Szívébe áramoltatott Szeretet Mennyei Energiájának energia-hídja, amely csatlakozik az Orionból indult energia-szálhoz. Ha e csatolódás megtörtént, bekövetkezik a nagy robbanás-sorozat, amely a Fent magasából, s a Föld szívéből kiáramló pozitív energia, és a Föld légterében, s a bolygótestben felhalmozódott negatív energia hatás - ellenhatása következtében következik be. Ennek következtében a bolygó szellemi gömbje felemelkedik, s a szivárvány-híd ívének megfelelő irányban távolodni kezd a Föld fizikai gömbjétől. A látók akként fogják ezt érzékelni, mintha az energia-tömeg magán az energia-hídon hömpölyögne mind feljebb és feljebb, maga mögött húzva a szivárvány-híd Föld felé eső végét, legalábbis annak nagyobbik részét. Ez lényegében ekként is lesz, aztán a híd felső végéhez közeledve az energia-köpeny lassan ismét felveszi korábbi tökéletes gömb alakját: de belsejében, ahol addig a Föld-test volt a Föld mélyében lévő izzó magma-tömeggel, most a szivárvány-hidat alkotó Isten-anyai Szeretet-energia fog lüktetni és pulzálni: valóban akként, mint ha a Föld szíve dobogna. Ezt követően a bolygó - test visszavonja a szivárvány-ív megmaradt energia-tömegét, s magával vonzza az „energia-piramist” alkotó Erő-szálak energiáinak egy részét is, s az ezekhez csatolódott, az Orionból aláereszkedett Energia-szálat. Ebből formálódik meg lényegében a Föld központi magja, amely magnetikus erejénél fogva magához vonzza a Föld-elemeket is, de egyben mintegy „vontatókötélre” veszi a Föld testét, hogy átvezesse a Tejútrendszeren, annak egy részén, mielőtt a Kegyelem át nem közvetíti azt egészen, immár végleges helyére, az Orion csillagkép korábban elhagyott pontjára. A Föld légterében lévő gondolat-energiák feljebb emelkednek, de a Föld központi energia-magjának vonó hatását követve nem szakadnak el a Föld testétől. Egy új, de már sokkal sűrűbb burkot képeznek a Föld-test körül, amely egy időre még biztosítja a Föld lényeinek létben maradását. A légtér ekként megreked a Föld-test és az új energia-köpeny között: elvékonyodva, és már lényegesen kisebb, mondhatni: elenyésző százalékban tartalmazva oxigént. Ez ismét sokak halálát okozza majd: olyanok kell akkor távozzanak a Föld színéről, akiknek ez az utolsó történés volt az, amelyet megélve: feljebb emelkedhettek a Kegyelem által, hogy egy idő múltán már a megújult Föld színén folytathassák megkezdett útsorozatukat. *************************************************** De azt hiszem: ismét előrébb szaladtam, így most visszatérünk a nemzeti Egység kérdéséhez. Amit ezzel kapcsolatosan fizikai értelemben tudnotok kell, már elmondtam. Ezen Egység fontosabb része azonban a Szellemi és lelki EGY-ség: amely nélkül az imént látott történés végbe sem mehetne, legalábbis nem akként, amiként azt az imént vázoltam, s amiként egyedül esélye volna a maradványemberiségnek a túl, és továbbélésre. Amiként mondtam: nem véletlen, hogy a magyar nép kezdettől külön Tanítást, s külön Vezetést kapott. Azt hiszem, ennek miértjét nem kell magyarázzam! Ma, amikor a korábbi Tanításokat egy másik, s már lényegesen magasabb szinten is kezetekbe adom, nemcsak hogy szükségtelen, de nem is helyes más szellemi utakkal kísérletezni, még akkor sem, ha az valamiért könnyebbnek vagy érdekesebbnek ígérkezik egyes esetekben. Igaz: épp így nem tanácsos a ti Utatokat követnie más népek tagjainak sem, hisz ahogy az egyes emberek szellemi rezgése, akként az egyes népek szellemi rezgése is más és más. Az 85
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet alap, a Tökéletes Szeretet minden egyes (valós) iránynál egy, és ugyanaz, de minden nép a maga szellemi rezgésének megfelelő Utat kapja, amelyen a leginkább, s a legtökéletesebb mértékben képes lehet elérni és megvalósítani e Szeretetet. *************************************************** Amiként mondtam; a belső meditációt ki-ki egyedül kell végezze, amiként az imádságnak is meg kell legyen a maga egyénileg való ideje. Főként az ébredés utáni, s az elalvás előtti időre gondolok, amikor még, és már nyugalmi állapotban van a tudat. Reggel még, mert a napi gondok még nem telítették az elmét, és elalvás előtt már, amikor is le kell tenni minden gondot a Bizalom asztalára, hogy átemelkedve önmagatokon, egy magasabb szintű, tehát a szellemi síkra lépve kapcsolódhassatok tudat fölötti, tehát felsőbbrendű ÉN-etekkel. Ekkor tanácsos az egymásért felajánlott imádságokat is elmondani, amiként az esti imák után javaslom az Erő átküldését is (vagy annak átküldetését a Szellemi Vezető révén, ahogyan mi magunk is tesszük azt munkatársammal.). Ezen felül és ezen túl tanácsos azonban egy nagyobb, akár már országos szintű imaláncot is létrehoznotok, hogy a nagyobb léptékű, tehát globális imaszándékot mind többen és többen vehessék be imaszándékaik közé. Ez sem időhöz kötött, az imaláncba is ki-ki akkor kapcsolódjék be, amikor a legmagasabb emelkedettségi szinten áll. Az időhöz kötött, tehát egy bizonyos fokig kötelezőnek kikiáltott imádság ugyanis többnyire ellaposodik, mert a tudat mélyén nem az ébred fel: szükségem van rá, hogy Isten felé emelhessem tudatom, lelkem és szellemem, de az: most imádkozni kell, mert… - és akkor a felfelé vágyódást felváltja az enyhe kényszeredettség, ami az egyéni emelkedettségi szintet is megköti. Amiként az imádságot, akként a meditációt is végezhetitek láncban: de hasonlóképp egyénileg. S most hadd tegyem még hozzá, mielőtt kétségek merülnének fel: ha kifejezetten imádkozni jöttök össze, imáitok egyként is fognak az Ég felé szállni, s ha arra van szükség, hogy gondolatenergiáitok és lelki - szellemi erőtök egyazon céllal, nagyjából egy időben érintsék a felsőbb szinteket, levonzva ama szintek energiáit is: ki-ki meg fogja kapni időben az indíttatást, hogy igyekezzék imáiban vagy meditációban a Fent szintje felé közelíteni, éspedig nagyjából egyazon időben is. Ha úgy tetszik: egyszerre éri tudatotokat az inspiráció, s az egy időben válik érett belső késztetéssé: ekként imába merült tudati - lelki - szellemi energiáitok is egyszerre emelkednek fel, egyszerre vonzva le a Fent energiáiból a szükséges mennyiséget. Vannak, mert kell hogy legyenek rendszeres imaszándékok, és rendszeres, inkább úgy mondanám: félmeditatív állapotok is, amelyek jó, ha a nap azonos szakában emelik fel szellemi erőiteket. Ilyenek a lélek-lénye-kért mondott imádságok, amelyek talán nem is annyira imádságok, mint inkább a kozmikus és a mennyei energiák levonzása a Szellemi Én-rész és az Őr-szellem közreműködésével. Vagyis az a folyamat, amelyet munkatársam „delejezésnek” nevez, s amelyre a korareggeli, de még inkább a késő esti órák a legideálisabbak, amikor az emberek többsége már nyugovóra tért, s a nap közben a légtérbe áramoltatott negatív gondolatenergiák is „elnyugosznak”: lecsapódnak, s erejük inaktiválódik. A kifejezés; delejezés, ugyan tán nem teljesen pontos, de igen közel jár a valósághoz, hisz a Fent energiáját kell összekapcsoljátok a szívetekben élő Szeretet energiájával, s azt kell a növények és/vagy az állatok lélekenergiájához csatoljátok, hogy feltöltődhessenek általa, s erőt nyerjenek. Az energiát mindenkor az Őrszellemen, vagy a Szellemi Vezetőn keresztül kell lekérnetek, s mi mindenkor teljesítjük is e kérést, ha a szívben, a lélekben, s a tudatban lévő szándék valóban tiszta. A tudatot ilyenkor is feljebb kell emelni, s behunyt szemmel a delejezni kívánt lélek-lénnyel való Egy-ség szintjére kell lépni, valahogy úgy, mintha a növény, vagy az állat testébe költöznétek: Eggyé válva, mégis megőrizve saját Én-tudatotokat egy bizonyos szintig, hogy tudatos imával kérhessétek és várhassátok az erő áramlását. Ennek hatását mindenkor érezheti az energiát kérő, amint a fejtetőn lévő korona csakrán keresztül áramlik. Ezt az energiát kell a nyitott tenyér közepéről és az ujjak hegyéről átáramoltatnotok a növény(ek), vagy az állat(ok) felé, közölve a növény, vagy az állat lélek-elemével: Ki az, Aki az Erőt adja, hogy Életet adhasson néki Szíve Szeretet-energiájából áramoltatva az ő (ti. a növény vagy az állat) fizikai és lelkiteste felé. Az Erőt ugyanis az Őrszellemen, vagy a Szellemi Vezetőn keresztül kell lekérjétek, de rajtunk keresztül Krisztus és Mária, vagy a Szellemvilág egyik - másik, már igen magas Szellemi fokozatra emelkedett tagja küldi le azt, hogy megerősítse, vagy ha akként szükséges, akár meg is gyógyítsa a léleklényt, ha annak betegsége nem, vagy csak részben földi eredetű, s földi úton már legyőzhetetlen. Erre akkor van lehetőség, ha magának a léleklénynek a lét-ideje még nem járt le. Ha a lélek-lény törvény 86
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet szerinti létidején túl igyekeztek a Fent energiáival meghosszabbítani annak létét, hogy egyéni vágyatok betöltötté legyen, mindenkor a magatok lét-idejéből vesztek el, pontosabban: a magatok lét-energiájából, s ennek visszahatását meg is kell tapasztaljátok akként, hogy ti magatok lesztek erőtlenebbé, vagy akár egyes betegségek is felbukkanhatnak, erősen meggyötörve fizikai testeiteket. Egyes szélsőséges esetekben, ha tudatotok végképp képtelen belenyugodni a lélek-lény várható távozásába, s e tény akár lázadásszerű indulatokkal terheli meg tudati és Szellemi Én-eiteket; a Fent energiája helyett a lent erejét fogjátok bevonzani, amely létben tartja ugyan a lélek-lényt fizikai szinten, de felerősíti annak szenvedéseit: s akkor már inkább azt kívánnátok: bár távozhatna, hogy ne kelljen szenvedését látnotok. De az ellentét még egy ideig éltetni fogja, hogy közben … a ti tudatotokban és lélek-elemeitekben rezgő energiából töltekezhessék. A szeretett lélek-lény távozását követően az az ellentét-elem is távozik, amely addig szinten tartotta benne a semminél alig is magasabb lét-energiát: de magával viszi a ti erőtök egy jelentős részét is, s ennek az lesz az eredménye, hogy ti magatok lesztek beteggé. Tehát mindenkor figyelembe kell venni a lélek-lény természetes Lét-idejét, s ha már távozni készül, inkább a könnyű távozást, s nem lét-idejének (s ezzel akár földi - fizikai, és lelki szenvedéseinek!!) meghosszabbítását kell kérjétek, amint ahhoz kell kérjétek számára az erőt is! Mert a lélek-lénynek, ha őszinte Szeretetet kapott, épp úgy nehéz elszakadnia tőletek, mint nektek tőle. Ez az érzékenyebb, tehát magasabb rezgésszintű lélek-elemmel bíró növényeknél még akkor is megfigyelhető, ha nem a léleklény egésze: csak egy-egy levele kell „távozzék”: a növény ugyanis igyekszik megtartani minden olyan felületet, ahol a ti szíveitek szeretet-energiáját magába szívhatja, ekként „nehezére esik” visszavonni az életenergiát az elöregedett levélkéből. Ilyenkor külön kell az Élet-energiát kérjétek a növény egészének, de külön el kell engedjétek az elöregedett levélkét is, segítve, hogy a növény visszavonhassa abból az Életenergiát, amelyet már egy másik, egy új levélke „megszülésénél” és felnevelésénél hasznosíthat. Amiként mondtam, mi mindenkor meghallgatjuk a felénk küldött, s igazán szívből jövő kívánságot, s továbbítjuk azt Krisztus, vagy Mária felé, hogy az Általuk engedélyezett energiát aztán leközvetíthessük az azt kérő tudata felé. S azért nem közvetítjük a kért energia teljes mennyiségét közvetlenül a növények felé, mert a növény nem képes azt olyan gyorsan áttranszformálni a saját fizikai szintjének megfelelően, amiként az emberi agy, vagyis a tudat, amelyen áthaladva már egy bizonyos fokig csökkent rezgésmagasságú erő áramolhat a növény felé. S azért is, hogy a növény ekként is érezhesse az őt gondozó személlyel való közvetlen kapcsolatot, amely számára csaknem épp annyira fontos, mint a levegő, a fény, a víz. (S itt most az otthonaitokat ékesítő növényekre gondolok, hisz a természetben élő lélek-lények már inkább az egységes tudati energiákat, tehát a Globális Tudat energiáit vonzzák magukhoz. Ezért is kedves azt hallanom mindenkor, amikor a Föld minden növényéért szállnak Ég felé igaz, szívből jövő fohászaitok!) Az általunk ekként leközvetített energia természetesen egy bizonyos mértékig a delejező személyt is feltölti. (Ha csak nem esik abba a hibába, amelybe munkatársam szokott: hogy a saját életenergiájának egy jelentős részét is átáramoltatja a megerősíteni kívánt lélek-lények felé. Ennek jele a nagyfokú, hirtelen fáradtság érzet, a légszomj, esetleg éhség, és/vagy szomjúság érzet. Ez esetben pihenéssel szerezhetitek vissza az elvesztett energiát, vagy ha feladatotok erre nem ad módot, a magatok számára is kérjetek energiát, s mi igyekszünk ama kérésnek is eleget tenni; amiként azt magam is kell tegyem, ha munkatársam esik bele - mindig, újra és újra - e hibának nem is nevezhető hibába…) Kissé tán furcsának találjátok, hogy ilyen kimerítő alapossággal beszéltem a lélek-lények energiafeltöltéséről. Talán fölöslegesnek is érzitek: pedig nem az, sőt! Ugyanis amit ma még csak kicsiben, az otthonaitokban tartott léleklényekkel igyekeztek megvalósítani, azt egy nem is olyan távoli percen sokatoknak kell megvalósítsátok a termőföldeken elvetett növények mellett! Azoknak ugyan már nem „egyénenként” kell lekérjétek az energiát, de gyakran egész hektárakon nevelt növények számára, s épp ezért nem is egyénileg, de csoportosan, s ezt már tényleg akként, hogy az Erőért való fohász egyszerre emelkedhessék felfelé. Nagy szerepe lesz ennek akkor, amikor ember-életek fognak azon múlani: mennyi termést tud adni a Föld. Akkor azonban már nem csak a Fent Világának lakóit: magát a Földet is meg kell szólítsátok, éspedig teljes hittel és bizalommal: s a Föld, az áldott Dajka, amiként azt eddig is tette, minden erejével azon lesz, hogy az Életet adó, táplálékul szolgáló növények termését növelje. Nem vegyszerekkel, és nem műtrágyával: Szíveitek igaz, mély fohászával kell tehát beszórjátok a Földet, hogy az áldott Bölcső Életet nevelhessen testén tenéktek! 87
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet Erről, vagy ehhez hasonlóról is olvashattatok már a Láték új eget és új földet… - c. munkánkban. De csak ehhez hasonlót, hisz akkor és ott, amikor és ahol azok a képek láthatóak voltak, egy valóban Új: egy megújult Föld embereit mutattam meg. Ők közvetlenül a parcellák mellett kezdték meg az energiaáramoltatást, s mindig csak a kijelölt személyek, akik azokkal a parcellákkal foglalkoztak. Néktek azonban mindannyiótoknak igyekeznetek kell az energia-közvetítést megvalósítanotok, amiként mondtam: egy-egy csoport tagjai egyszerre, bár nem feltétlen egy ponton összegyűlve. Ki-ki otthonában kell az Erőt kérje, és gondolati úton a növények felé áramoltassa, s minél többen tudjátok ezt egy időben végezni, annál nagyobb energia-mennyiséggel támogathatjátok meg a Földet: azt a Földet, amelytől ma még csak elrabolni vagytok képesek az Erőt, mit sem törődve azzal: tán az utolsó erőtartalékot szipolyozzátok ki amúgy is fáradt, meggyötört testéből… *************************************************** S most térjünk vissza egy kis időre az imádkozás kérdéséhez. Ezen belül is ama kérdéshez: kell-e, tanácsos-e templomban imádkozni, avagy ki-ki az otthonában, esetleg kisebb csoportokban imádkozzék. Nos, ez egy igen összetett, és sokrétű kérdés, amit már igen sokan próbáltak megválaszolni, és még csak nem is a leghelyesebb módon! Az ember, mint szinte minden élőlény, alap-tulajdonságát tekintve társas lény, amelyet még és már nagymértékben a „falka-ösztön” vezérel. (Nem tudok rá találóbb kifejezést…) Még azok is kell, hogy tartozzanak valakikhez, akik alap-adottságaikat tekintve inkább a magányos farkasok közé tartoznak. A ti szinteteken ez a természetes, mert ti még nem, vagy csak nagyon kevesen tudjátok érzékelni a köröttetek lévő (a mindannyiótok körül ott lévő!) Szellem-lényeket, így a tudat magányosnak érzi magát. (Van, aki a médiákkal: televízióval, rádióval, magnetofonnal stb. igyekszik megszüntetni e magány-érzetet, s ha élő szóra vágyik, leballag a közértbe.) Részint ez a tudati magányosság, és a „szellemi vakság”: tehát a harmadik szem teljes és tökéletes zártsága, valamint a Bizonyosság hiánya az, aminek elűzésére mindenáron kiutat, feloldódási lehetőséget keres az elme, s a lélek. Sokan ezért járnak templomba, vagy egyik-másik gyülekezetbe. De igen sokan vannak, akiknek tudata még igen is kötődik egy bizonyos kijelölt helyhez, amely számára Szent és sérthetetlen, s ahová csakis azzal a szándékkal lép be, hogy lelkét és szellemét az Úr felé emelje: s akkor azoknak oda is kell, hogy járjanak, mert csakis ott lehetnek képesek igazi áhítatra, s csak ott képesek igazán az Isten Trónusa elé: vagyis a Tökéletes Isteni EGY-ség felé emelkedni! Ezen helyek, tehát e templomok mindenkor menedékei a kicsinyeknek: azoknak, akik erősebb védelmet kell élvezzenek, ha Szellemi Én-részük a lélek-szálon át kiemelkedik: ne árthasson a védtelen maradó test-tudatnak az ellentét ereje. Ha megfigyeltétek, a templomok többsége (tehát azok, amelyeket nem a hiúság, de a tiszta Hit emeltetett) egy-egy olyan pozitív energiasávon, vagy sáv közelében épültek, ahol a leggondosabb mérésekkel sem találhattok mindaddig negatív erőszálakat (Hartmann-vonalakat), ameddig… – ameddig a hívek közössége valóban a Hívek Közössége, s nem a magamutogatók, nem a divat-dámák és/vagy urak felvonulási területe! Azok ugyanis emberi, és itt már tényleg csak emberi milyenségükkel vonzzák magukhoz az ellentétes energiákat, amelyeket oldani; bizony, kevés az a néhány tiszta imádság, amely az ő üresen csengő, és mit sem érő szavukkal együtt Égre száll! S itt sem az egyházak: mindenkor az újra és újra eltévedő bárányok azok, amelyek hibáznak, mert alapeszméjét tekintve az egyház (még ha nem is a Krisztus által megalapított Egyetlen Egyház) jó szándékkal jött létre, azért, hogy mind közelebb és közelebb emelje a hívek lelkét Istenhez, s mindinkább besugározza azokat az EGY-ség-érzet legalább egy kicsiny sugarával; s ez akkor is ekként van, ha mára már e szándék is homályba rejtezett. Mert azért sárba nem hullt egészen, hisz amiként már említettem: az egyházak tagjai közt is vannak, voltak és lesznek Teréz-anyák, Páter Piók, Árpád-házi Szent Margitok, Szent Erzsébetek, Szent Istvánok… – és sorolhatnám a végtelenségig, még a most is köztetek élők közül is felsorolhatva (Istennek hála!) néhány Hivatása és küldetése szavát követő pap-testvért! Itt ismételten, és nyomatékosan el kell mondjam, amit már nem egy esetben elmondtam: Mi soha, egyetlen egyházat vagy felekezetet sem ítéltünk alapjaiban rossznak, hibásnak vagy teljességében elvetendőnek, amely a Felfelé vezető Út felé segíti lépni azokat, akik követőivé lesznek, hisz ki-ki a maga tudati és érzés-világa, neveltetése vagy akár egyéni, szellemi vágyakozása szerint kell, és tud is haladni.
88
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet Ezen belül természetesen meg kell éreznie kinek - kinek: mi az, ami a Valóság értelmében való, s mi az, ami eltér attól, s ha másként nem is, az Írás szavaiból (vagy a más felekezetek, tehát a nem keresztények Szent irományaiban is jelenlévő Tanítások alapján!) keresve, és találva meg a Szeretet Istenét: Aki minden egyes vallási irányban egy és ugyanaz; ha kinek-kinek a saját szellemi rezgése szerint kellett is Őt megmutatniuk azon Testvéreinknek, akik pontosan e céllal vállalták ama felekezeti irányok alapjainak megfogalmazását, vagy ama felekezetek tagjainak lelki-szellemi vezetését. A legmagasabb szintű Tanítások és a legfontosabb Igazságok ugyanis minden Tanban egyaránt le lettek adva: ha mind igyekezett is azokat az uralkodó osztályok (vagy a magukat előtérbe toló személyek!) kívánalmai szerint elrejteni, vagy átfogalmazni …! Azt hiszem tehát, nem állítok valótlant, ha azt mondom: itt sem az Eszmével, tehát nem az Egyházakkal van a gond: de azzal, hogy ahová az ellentét beteheti a lábát, oda bizony be is teszi! S a ti szinteteken bizony még mindenhová beteheti, mert még a tiszta, vagy legalábbis tisztának mondott tudatban is ott fészkel egy-egy ártó indulat, gondolat, terv, vagy szó, vagy ki nem mondott, tán a tudatalatti szintjéig leszorított, ám attól még nagyon is élő vágy. Az ellentét aztán igyekszik is mindenhová elküldeni a maga képviselőit, hogy megfertőzzön és tisztátalanná tegyen mindent. Kegyhelyeitek olyanok, mint egy-egy vásár, bazárokkal és sátrakkal, szeméttel és mocsokkal… …és mégis: e szeméthalom tetejéről szállnak fel gyakran a Föld legszebb, legtisztább fohászai! S nem mondhatjátok, hogy az a kegyhely nem szükséges, mert már rég nem tiszta. Nem tiszta fizikai szinten, mert bemocskoltátok! És tiszta mégis szellemi szinten, amiként tiszta lehet bármely egyház, vagy bármely, az Isten Szavát követni kívánó felekezet, azon igaz hittel imádkozók fohászai, és áhítat-ontotta könnyei által, akik (esetleg épp csak születésük révén) ama egyházak vagy felekezetek tagjai! Nem a hirdetett, nem a látványos (de már csak látványos!) „csodák”: a szívekben - lelkekben élő Hit teszi azokat tisztává. Ezen felül és ezen túl még azt is mondtam már: minden egyes vallási irányzat megkapta az Igazság Teljességének egy-egy kicsiny Szikráját (de még az egyes spirituális irányzatok - valódi - médiumai is!); ama Szikrákat, amelyeket épp a Magyarság kell most kezében összegyűjtsön, s amelyek még ekként: összegyűjtve, és egy minden eddiginél magasabb szintre emelve is csak egy töredékét teszik ki a Teljességnek, de amelynél többet ott, a ti szinteteken nem lehetséges kezetekbe adnunk. Egyetlen egyházat sem vethettek el tehát csak azért, mert nem bír az Igazság teljességével; hisz a másik sem bír azzal, s azért sem, mert azok tagjai, vagy akár papjai, vallási vezetői közt olyanok is vannak, akik mindenhová illenének inkább, csak ember-szellemek csoportjainak élére nem; hisz a többi egyháznál és felekezetnél is vannak ilyenek is, és olyanok is. Még azért sem vethettek el egyetlen egyházat sem, mert érzéseitek szerint nem az Egy-igaz Úton vezeti a „zászlaja” alá tartozókat, hisz kinek-kinek a maga tudati szintje szerinti az Igazság, s ha ti nem érzitek is igaznak amaz egyház irányát. Aki oda tartozik, abba az egyházba (felekezetbe) született bele, s annak szabályai és rendelkezései szerint tanult meg Isten felé közeledni: annak az lesz a tiszta, (és az fogja megadni számára azt a Szellemi alapot, amelyre az Én-rész építhet, hogy egy percen egy másik, immár magasabb szint elfogadására nyissa meg a test-tudat egészét), s annak esetleg a ti vallási-szellemi irányotok lesz az elvetendő, a tisztátalan, a kiátkozni való… …amiként az egyébként van is, de csak azért, mert ott is emberek szabják a törvényt, s nem a mindenek felett való, feltétel nélküli SZERETET!! *************************************************** Bizony, kedves Gyermekeim: ismét csak a Feltétel nélküli Szeretetnél; pontosabban annak vészes hiányánál bukkantunk elő! Munkatársam tudatában egy nagyon is igaz gondolat bukkant fel: aki nem képes a lélek-lényekkel harmóniában és Szeretetben élni, nem képes az emberekkel sem igazán őszinte Szeretet-kapcsolatot kialakítani. Ez ekként is van, s erre számtalan példát találhattok a magatok életében is. S én még ennél is tovább megyek! Aki nem képes az ártatlan, tiszta Lélek-lényekkel harmonikus kapcsolatra emelkedni: nem lesz, mert nem lehet képes az Istennel sem harmonikus kapcsolatra lépni! Sem magas rezgésszinten imádkozni, sem pedig igazán emelkedetten meditálni nem lesz képes, hisz a Lélek szárnyán emelkedik fel a Szellem: s aki a lélek-lényekkel nincs harmóniában, önnön lelkével sincs harmóniában, hisz a Kozmikus Világ-lélek elemeit taszítja el magától: s ezzel önnön lélek-elemét is egy bizonyos 89
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet „távolságtartásra” készteti, hisz a ti lélek-elemeitek, és a köröttetek élő Lélek-lények lelki-testei szorosan kapcsolódnak egymáshoz, szorosan egymásba olvadnak, amiként a víznek cseppjei! Ez az oka annak, hogy oly szoros és közeli, szinte baráti kapcsolatot, de még annál is egy fokkal emelkedettebb szintű, Lélek-testvéri kötődést tudtok kialakítani a számotokra kedves növényekkel és/vagy állatokkal. Amiként ti érzitek azok testi - lelki fájdalmát, esetleg éhségét, szomjúságát (ha növényről van szó, hisz ők nem szólnak, legalábbis nem hallhatóan szólnak, míg az állatok érthető formában jelzik ugyanezt); az állat, de még a növény is érzi a ti fájdalmatokat, szomorúságotokat, de még a gondolataitokat is. Ha csak borús, komor gondolataitok, vagy negatív érzéseitek volnának, vagy ha tudatotokból nem áradna az érdekmentes elfogadás, a lélek-lények nem, vagy csak igen kínlódva fejlődnének, vagy (az állatok esetében) maguk is komorrá és elutasítóvá válnának mellettetek; amiként ez is igen gyakran megfigyelhető. S most a lélek-lényekről térjünk vissza egy időre az emberekhez. Pontosabban: az emberekért való imádság és meditáció kérdésére. Sokan és sokszor kérik munkatársamat is: imádkozzék értük, vagy meditációs Útjain kérjen számukra Erőt, s kérje testi - lelki - szellemi betegségeik gyógyulását. Ha nem ütközik karmikus kötésbe, vagy ha a leközvetítendő Erő nem valamely vállalás, vagy egyéni feladat betöltését gátolja, vagy teszi akár lehetetlenné is; mi mindenkor helyt adunk e kérésnek, de… de többnyire már csak akkor fordultok munkatársamhoz e kéréssel, amikor a test-tudat késztetésének engedve a legkülönfélébb módszereket is kipróbáltátok, anélkül, hogy bárha egy percig is foglalkoztatok volna azzal: mennyi negatív energiát szívtok magatokba a mindenféle szertartások és ceremóniák során és révén! Ha a tudat szándékolt iránya már csak a legvégső esetben, afféle „már úgy is mindegy” felkiáltással fordul a Fent Világához, hogy gyötrő bajából kiutat keressen, akkor ott a valódi, mély hit sincs jelen: márpedig a gyógyító energiákat is csak akkor tudjuk leközvetíteni, ha a tudat teljességében igyekszik ráhangolódni az Isteni Szeretet-energiára! Nem elégséges tehát munkatársam akarata, és nem elég a Mi akaratunk; ha a ti akaratotok hiányzik! *************
***********
***************
— És ezzel lényegében rá is tértünk egy újabb terültre, vagyis az akaratra, s ezzel kapcsolatosan a gondolat energiák Teremtő voltára. Erről is hadd szóljak néhány szót, s a későbbiekben pedig még egyszer visszatérünk e kérdésre, hogy részletesebben is kibontsam számotokra. Sokszor megtapasztalhattátok magatok is: mint válik valóra egy-egy vágyatok, egy-egy tervetek, amely erősen foglalkoztatta tudatotokat. Ez pozitív értelemben épp úgy igaz, mint negatív értelemben. Tény, hogy amilyen irányú gondolat-energiákat árasztotok magatok körül, olyan, vagy ahhoz hasonló energiák csatolódnak hozzá, így ha nem is az általatok kívánt, vagy ellenkezőleg: rettegett történés következik be, egy ahhoz hasonló megtapasztalásban lesz részetek. Ha tehát valami után erősen sóvárogtok, kellemes történés áll elétek, ha pedig valamitől féltek, egy kellemetlen eseményt kell megtapasztalnotok. Ezek egy jelentős része azonban nem, vagy csak részben a szellemi energiák hatása: többnyire a tudat él meg jó, vagy kevésé jó, esetleg kifejezetten rossznak érzett történésként egyes eseményeket, néha olyasmit is behelyezve valamely kategóriába, amit máskor észre sem venne, csak mert a benne élő vágyódás vagy félelem fokozottabban érzékennyé teszi, mint amilyen általában. Ez ekként még inkább a pszichológia, semmint a Szellemtan történései közé sorolandó, mint fizikai szintű esemény. Ahhoz, hogy már valóban szellemi energiával legyetek képesek egyes történéseket előidézni, vagy távol tartani magatoktól: még sokat kellene fejlődnie a tudatotokban élő Szellemi Én-résznek! S hogy itt is pontosítsak: a tudat és a tudatban élő Szellemi Én-rész közti kommunikációnak kellene magasabb szintre emelkednie, hisz ezen benső EGY-ség mind hatékonyabbá tételével az Én-rész előrejelzéseket közvetíthet a test-tudat felé, lévén hogy egy magasabb szintről figyelve a történéseket, sokkal átfogóbb képet kaphat azokról. Ha képesek vagytok földi tudatotokat alárendelni a Szellemi Én-rész tudatának, az elétek álló történések megoldása is könnyebben áll elétek, mégpedig a Fent Törvényei értelmében helyes, vagy az azt leginkább megközelítő megoldás, mintha csak a magatok egyéni kis földi okoskodásával akartok kiutat keresni az elétek álló helyzetből. Épp így lehettek képesek elébe lépni egyes várt ese-ménynek, vagy egy-egy cselekedetetekkel akár „elő is idézni” azokat. Lényegében persze helyes a pozitív gondolatok megfogalmazása, ha… – ha a várható események logikai láncolata nem írja felül már eleve az általatok megfogalmazni szándékolt, pozitív irányú történésre irányuló gondolatot. Itt tehát a hiten és a gyermeki bizalmon túl, vagy inkább azzal szoros kapcsolatban a földi szintű bölcsességet is tudnotok kell 90
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet használni. Ha például egy fertőzött területre kell mennetek, ahol betegek százai közt kell mozognotok, nem azt kell gondolataitokban morzsolgatni: én úgy sem kapom meg, mert a pozitív gondolataim távol tartják tőlem a vírusokat vagy baktériumokat, hanem azt kell megfogalmaznotok magatokban: én mindent megteszek, hogy a fertőzés veszélyét csökkentsem, s igyekszem betartani az előírásokat, amelyeket az adott helyzet megkövetel, s ha emellett is el kell kapjam a fertőzést; legyen meg az Ég akarata. Ha akként léptek egy fertőző beteg mellé, hogy „én úgy sem kapom el”, vagy akként „úgy is elkapom”: és e gondolatok végett figyelmen kívül hagyjátok a szükséges előírásokat, az eredmény ugyanaz lesz (legalábbis az esetek többségében); a betegség benneteket is megfertőz, s nem azért, mert gondolataitokkal, hanem mert gondatlanságotokkal idézitek elő annak lehetséges voltát. Ti tehát még nem hagyatkozhattok csakis és kizárólag a gondolat teremtő hatalmára: hisz a Teremtő Akarat a legelemibb szinten sem, vagy épp csak azon működik bennetek, mert a Bölcsesség-elemeket is csak elemi szinten bírjátok. Csak azon a szinten, amelyre az adott szférikus pont alkalmassá tesz titeket: s ez még akkor is így van, ha néhány kivételes képességgel (vagy rendkívüli feladattal) köztetek élő Testvéretek a ti szinteteknél magasabb szinten képes hatni az Erővel. Ha gondolataitok erősen egy kérdés körül mozognak, s ama történés valóban elősegítheti Szellemi Ébredésteket, a Szellemi Én-rész kérheti, és többnyire kéri is a gondolati úton megfogalmazott történés valósággá tételét, ha az nem ütközik más Úton járók felsőbb szintű, avagy fizikai érdekeivel: s most ez utóbbit is egy magasabb formában értsétek. Ha a várt - várható történés révén fontos megtapasztalásra tehettek szert, igyekszünk, hogy ama megtapasztalás megszerzését elősegítsük, ha ezzel nem keresztezzük, nem lehetetlenítjük el a másik Szellemi Én-rész feladatát. Ez természetes, hisz egymás mellett, s egymás érdekében: nem egymás ellenében kell végig járjátok útjaitokat. A kisebb történéseket ugyan magatok is „előidézhetitek”, de már komoly történések megfogalmazásához gyengék vagytok, ha ezt oly nehéz is belátnotok és elfogadnotok. Ahhoz, hogy már komolyabb történéseket irányítsatok a gondolatenergiák révén, még sok mindent meg kell tanulnotok: és a legelső éppen az, amit mint elsajátítandó ismeretelemet jelen munkánk elején említettem. Tehát az Önegység megvalósítása: a tudat és Szellemi Én-rész közti, majd az Én-rész és az ÉN közti EGY-ség megteremtése, vagyis a tökéletes Benső EGY-ség, amely magasabb szintre emeli magát a tudatot is. Ehhez persze elsősorban… - önmagatok megváltoztatására van (volna) szükségetek: az Isteni Szeretetbe és gondoskodásba, a Tökéletes Isteni Bölcsességbe vetett Bizalom, a türelem, a belső harmónia, a csendesség, a mindenek felé árasztott Szeretet… stb. növelésére, amely nélkül még önmagatokat sem lehettek képesek elfogadni; nem még a köröttetek élőket, vagy azokat az eseményeket, amelyek véletek vagy köröttetek esnek! Ezen a szinten azonban már egyszer túljutottunk: igaz, azt hiszem, ezt nem árt többször is elismételni: olyannyira nem tudjátok még! *************************************************** Az imént kimondtam egy szót: az elfogadást. Az önmagatok elfogadását. Ez az önismeret és az Önegység egyik igen fontos eleme, amely nélkül nem léphettek sem tovább, sem feljebb. Ezzel kapcsolatosan eszembe jut egy másik szó is: bűnbánat. A két tudati elem látszólag más és más: és mégis szervesen kapcsolódik egymáshoz! Az természetes, hogy az önvizsgálat során minden hibátokat, minden tévedéseteket (esetleg kisebb - nagyobb vétkeiteket és/vagy bűneiteket) is számba kell vegyétek, meg kell bánjátok. De nem ragadhattok le mellettük! Meg kell vizsgálnotok azokat, töredelmesen meg kell bánnotok, aztán… - nem! Nem elengedni, még csak nem is felajánlani kell őket, amiként azt oly tévesen tanítják! A port és a piszkot ugyanis… nem rázhatjátok mások szemébe, és nem is söpörhetitek a szíveitekben épített Oltár szőnyege alá, mert a szélbe rázott por (amiként mondottam) mindenkor mások szemébe száll, s a szőnyeg alá söpört szemét egyenetlenné teszi a talajt, amely az Oltárig vezeti Szellemeiteket! Inkább mondom néktek: fel kell dolgozni, s mint intő, figyelmeztető emléket: tudatotok mélyére kell zárni, hogy… - nem azért, hogy újra és újra előrángassátok! Annak csak annyi értelme van, hogy a múlt hibáin rágódhassatok, miközben a jelen hibáit azok alá igyekszetek rejteni! A tudat mélyére kell zárjátok, hogy időben elétek állhasson, ha a történés megismétlésére készültök: amúgy annak ott is kell maradjon, a tudat mélyén, míg szükségessé nem válik, hogy elétek lépjen, vagy míg ki nem mossa onnan a szellemi fejlődés tisztító energia-árama: akkor aztán elillan, feloldódik a magasabb szintű tettek és szavak és gondolatok és érzések áramában. 91
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet *************************************************** Ez utóbbi gondolat egy újabb gondolat-sort, újabb kérdés-csoportot fogalmazott meg munkatársamban. A gyónás, áldozás, átváltoztatás kérdéseit, amelyek visszatérnek korábbi kérdésünkhöz, vagyis az egyházak kérdéséhez, de kapcsolódnak a gondolat teremtő erejének kérdéséhez is. Legalábbis egy bizonyos fokig, s értelemben. A gyónás egy meglehetősen kérdéses eleme a keresztény egyházaknak. Ha az eredeti formáját, és az eredeti célját tekintjük, persze egyáltalán nem kérdéses, hisz akkor még a Írás szavai szerint zajlott a „gyónás”. Akként tehát, hogy a vétkes, felismerve az ő vétkét, magában megbánta, aztán elment ahhoz a Testvérhez, aki ellen vétett, s előtte is megvallotta és megbánta az ő vétkét, kérve a megbántott Testvér bocsánatát. Ha ezt rendjén, illő őszinteséggel és töredelmesen megcselekedte, az Úr felé fordította az ő szívét, elméjét és szellemét, s kérte az Úr bocsánatát is, amelyet (ha bűnbánata igaz, s töredelmes volt) mindenkor meg is kapott, ha bűne nem a Lélek elleni bűnök csoportjába tartozott, amelyre (amint azt a Mester is mondta) sem az Égben, sem a Földön nincs bűnbocsánat, tehát mint karmikus kötés: mindenképp beíródik a Szellemi Én-részbe, amely egy következő Út során magával kell hozza, hogy a negatív elemet egy hasonló történés keretén belül megtisztított, azaz pozitív elemmé változtassa az akkor megfogalmazandó fizikai test révén. Ekként kellene néktek is cselekednetek: és bizony, nem csak azoknak, akik az egyházak tagjaiként nevelkedtek, s nem csak azoknak, akik a keresztény országokban születtek meg a Föld színén: de bizony, minden egyes embernek! Ezzel szemben azonban már a magukat keresztényeknek nevezők közt is csak valami gyenge utánzata, jelképes árnyéka van meg a bűnbánatnak, még akkor is, ha azt réges-rég beillesztették egy fél-látványos ceremóniába… A gyónás ugyanis a kezdeti idők óta épp úgy megváltozott, amiként minden más, amit szertartás szintre emelt az emberi tudat. A gyónni szándékozó többnyire már csak a bűnbánat látszatával (vagy már azzal sem, épp csak megszokásból) lép be a gyóntatószékbe, s a gyóntatást végző pap sem kérdi meg: megbékéltél-e igaz szívvel azzal, akit megbántottál? Arról, hogy a bűnbánat mennyire valós, s hogy a gyónás mennyire őszinte, hadd ne szóljak: ez ugyanis még ma is egyénileg változó, de sajnos többnyire még akkor sem üti meg a mértéket, ha a gyónás teljes titokban történik: súgva ejtett szavak, vagy sebtében elhadart fél-vallomások helyettesítik a töredelmes bűnbánatot, amiként épp csak (hasonlóképp elhadarható) imádságokkal bünteti azt a pap. Nem az Ég, és nem az, aki ellen vétkezett a gyónó: egy idegen, akinek édes mindegy: mi történt a két, gyakran teljességében ismeretlen ember között. Ő megtanulta a maga szerepét, a gyónni kívánó is tudja a hivatalos formulát, azon szavakat, amelyeket a fülkében mint bevezetőt el is mond, s amelyet követően elmondja, amit szükségesnek érez (amit nem tart fontosnak, vagy úgy véli: nem a papra tartozik, azt kihagyja) s ezzel már meg is tisztult minden bűnétől: jöhet a következő… – bűnös és bűn egyaránt. A fülke egyik oldalán ülő pap részéről a következő bűnös, aki már az utolsó gyónni kívánót szeretné hallani, a feloldozott, s ekként „megtisztult” személy részéről (aki kilépve elhadarja a penitenciául jelölt számú imádságokat, utána esetleg áldozáshoz is járul) a következő bűn, hisz kilépve a templomból mindent úgy és akként folytat, amiként azt kevéssel előtte félbe hagyta. Azt ugyanis már szinte egyetlen gyóntató pap sem mondja el: ha ugyanazt a vétséget ismétled meg, amelyet újra és újra meggyónsz, gyónásod semmisnek vehető, s csak üres, szélbe kiáltott szó marad minden erő és tartalom nélkül, mert nincs mögötte valós jobbulási szándék: épp csak egy gyors „folttisztítás”, amely a mise és az áldozás idejére szól, anélkül, hogy a tisztaság megőrzésének vágyát és késztetését megadná. Pedig így van. Így kéne legyen, ha már… Persze sokan vannak, akik tiszta indíttatással és őszinte bűnbánattal lépnek be a gyóntatószékbe: s én mégis azt kell mondjam, hogy gyónásuk nem ér sokkal többet, mint azoké, akik csak megszokásból mennek be, hogy eleget tegyenek egy másik szertartáshoz nélkülözhetetlennek érzett rituálénak. Ugyanis aki nem Istentől kéri és várja a Feloldozást, vagy akként véli: közvetítő nélkül nem hallgatja meg bűnbánó szavaikat Isten: annak az Istenbe vetett bizalmával bizony: erősen gondok vannak! Akkor annál már annak a „gyónása” is tisztább és magasabb szintű, aki egy szénakazal tetején ülve fordul Istenhez, hogy azt mondja: Vétkeztem, és igen bánom az én vétkemet: de Te megtisztíthatsz, Uram… 92
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet Ugyanis az egyetlen, aki valóban feloldozást adhat egyes vétkeitek és bűneitekre: Isten! Senki más! Ahhoz ugyanis, hogy egy földi személy feloldozást adhasson egy másik földi személynek, legalábbis az auralátás képességével kellene bírjon, hogy érzékelje: mennyire őszinte akár a gyónás, akár a bűnbánat. Ezzel azonban nem, vagy csak egy igen alacsony fokon bírnak még az általatok „látóknak” nevezett személyek is, mert ők is csak az aura egy részét, s azt is csak egy színkép-tartományban érzékelhetik, nem akként, hogy képesek lehetnének a magasabb tudati-gondolati rezgések színeit, vagy a Szellemi Én-rész tudati színképeit látni, s azt a Valóság szempontjait figyelembe véve kielemezni ezt ugyanis nem ruházhattuk át senkire, amiként azt az És mondá a MESTER c. munkánkban is elmondtam! Sem a bűn feloldozhatását, sem a Lélek-keresztséget nem „örökölhette” senki, mert az is ellenkezett volna a Törvénnyel: az Istennek Törvényével! E nélkül azonban nem adhat feloldozást: legfeljebb tudatilelki tanácsot a legodaadóbb pap is, amely tanácsra, és persze erkölcsi segítségre támaszkodva ki-ki hozzá kell(ene) lásson a tudatát-lelkét-szellemét bemocskoló bűn megtisztításának, éspedig szigorúan az ősi módon: úgy, akként, amiként mi is mondtuk azoknak, akik hozzánk fordultak bűneik feloldozásáért. Elsőként tehát a benső megbánás, majd a megbántott személy kiengesztelése kell megtörténjék: csak azután kérhetitek és remélhetitek, hogy Isten is semmisnek, azaz kiegyenlítettnek és megtisztítottnak veszi vétkeiteket, ha az nem a Lélek elleni bűnök közé tartozik. Ha az, aki ellen vétettetek, nem hajlik a békességre, maga lesz vétkessé: épp úgy, ahogyan ti is, ha az ellenetek vétőknek meg nem bocsájtjátok az ő vétküket, akár anélkül is, hogy megvárnátok, hogy ő lépjen elétek bocsánatkérő szóval! Mert „amiként ti megbocsájttok az ellenetek vétőknek, akként bocsájt meg tenéktek a ti Mennyei Atyátok”… – ugye, ismerős ez a mondat?! A gyónás, a bűnbánat, de az áldozás is: a ti cselekedetetek kell legyen, még akkor is, ha neveltetéseteknél fogva a ti fogalmaitok szerinti gyónáshoz és az áldozáshoz is ragaszkodtok. Mert mindez mit sem ér, ha nem támogatja meg a szívetekben élő, Igaz Szeretet! ********************************** Az Úrfelmutatás, a kenyér és a bor Átváltoztatása szintén egy olyan tudati - lelki kérdés, amely a neveltetéstől, s a benső, tehát tudati és lelki irányultságtól függ: van, akinek igen fontos, s valóban akként éli meg, amiként azt mondja, tehát valóban az Úr testét és vérét fogadja magába: s akkor ez egész életére, egész emberi milyenségére kihat, hisz akiben az ÚR lakozik, nem lesz, mert nem lehet sem szeretetlen, sem törtető, sem hazug, sem egyéb módon tisztátalan, hogy meg ne ölje a benne élő, a magába fogadott Krisztust… …de ekként kell érezzen mindenki, aki azt vallja magáról: elfogadta, és szívébe - lelkébe - Szellemébe zárta Krisztust, s mindazon Igéket és Tanításokat, amelyeket Ő adott kezetekbe, s mindazon Igazságokat, amelyekre, mint megingathatatlan kősziklára felépítette az Ő EGYHÁZÁT: a SZERETET EGYHÁZÁT, amelynek egyedüli Vezetője, egyedüli Pásztora Ő, és senki más! *************************************************** S most lépjünk egy kicsivel tovább: A Fény erejével; vagyis a prana-energiával való töltekezésről kérdezett (többek közt) egyik testvérünk. A néki szóló válaszok sokakat érdekelnek: így e könyv lapjain (is) felelek a feltett kérdések egy részére. Amiként azt magatok is tudjátok, a Fény erejével való töltekezés, azaz a prana-energia felvétele még csak részben lehet megvalósítható a ti szinteteken. Ennek oka részint korotok szellemi - lelki sötétségében, részint pedig a reátok váró történésekben keresendő. Kérhetitek, és kérnetek is kell az Erőt, s egy bizonyos fokig mi le is közvetíthetjük azt, ha az valóban szükséges, amiként azt mondottam: de az állapotszerű prana-energia-felvétel még csak keveseknek adatik meg, s nékik is azon céllal, hogy egy magasabb szint létét, s az ember-szellemek későbbi fejlődési irányát megmutathassuk. De nem azzal a céllal, hogy azt, mint mindannyiótok által megvalósítható követelményt állítsuk elétek, hisz lehetetlent kívánnánk tőletek: olyan szinten élő fizikai lényektől, akik még a hús fogyasztásával sem tudtatok teljességgel szakítani! Ebben is, amiként mindenben a fokozatos, a lépcsőzetes fejlődés elve érvényesül, s amiként más Szellemi dologban: ebben sem hagyhattok ki egyetlen elétek álló fokot sem. Van, aki már eleve akként kezdi földi életét, hogy elveti magától legyilkolt Lélek-testvéreitek húsának fogyasztását: 93
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet van, aki el nem tudja képzelni, hogy anélkül oldja meg mindennapi táplálékigényét. És még azt sem mondhatnám, hogy ez azt jelzi: ki hol áll a Szellemi Ébredtség szintjén! Inkább azt jelzi e tény: mely Szellemi ÉN mely Bölcsességi elem kibontását kapta elsődleges feladatául, hogy mind több és több Bölcsesség-elem épülhessék be a Globális Tudattárba, amelyből meríthet egy-egy Útra készülő. Ez azért fontos és szükséges, mert ez biztosítja, hogy egyszerre több vállalás betöltését is célul tűzhesse az Útra küldendő Én-rész elé az azt megfogalmazó ÉN. A régi korok embere, amiként tudjátok: egyszerre egy, esetleg két fontosabb feladatot kellett megvalósítson: mára azonban mind többet és többet, ami természetes, hisz az egyenként megszerzett Felismerések energiája az Én-rész számára is több erőt biztosít. Ekként nagyobb; de épp úgy fokozatos léptekkel haladhattok megkezdett Útjaitokon, amiként az a lefelé vezető úton is történt. A kezdeti, tehát az elszakadáshoz vezető lépések gyorsak és magabízóak voltak: aztán mind kisebbekké, mint tétovábbakká lettek, aszerint, ahogy halványodott az ÉN-ben, majd az általa megfogalmazott Én-részben a Fent világából magával vitt Erő, és sokasodott a lent nyomasztó, sűrű energiája. S hogy visszatérjek iménti témánkhoz: azok, akik a Fény energiájával képesek töltekezni, amiként mondtam, kevesen vannak. De még ők sem lehetnek képesek csakis és kizárólag a Fény erejéből fenntartani fizikai testeiket, azok folyamatos működését. Többnyire a gyümölcs és a víz, mint kiegészítő, tiszta, de még fizikai elemeket tartalmazó, létfenntartó táplálékok segítségét kell igénybe vegyék, hogy a fizikai test rendeltetésszerű működésében ne legyen fennakadás. Gondolok itt a környezetben lévő ártalmas anyagok kitisztítására, amely anyagok a levegőben, s a test körül rezgő energiákban egyaránt jelen vannak, hisz azok sajnos jelen vannak mindenütt, ahol fizikai lények élnek és gondolkodnak, s azokat csak a vesék, az epe, és a vér-áramot megtisztító máj segítségével ürítheti a fizikai test: ne halmozódjanak fel a megengedettnél nagyobb mértékben, mert az a fizikai test működésének ellehetetlenedéséhez vezet. Arra, hogy minden idegennek nevezhető fizikai elem bevitele nélkül létbentarthassátok testeiteket, már csak akkor lesz mód, ha az emberiség egészének tudati - érzelmi energiái megtisztulnak, vagyis egy, a tiéteknél nagyságrendekkel magasabb szinten. Erre azonban a ti szinteteken még nem kerülhet sor; s ennek okát és miértjét azt hiszem, egyikőtöknek sem kell magyaráznom, elég, ha magatokba és a benneteket körülvevő világba pillantotok… *************************************************** A következő kérdés a fehér mágiával kapcsolatos. Ezzel a szellem-energetikai módszerrel tulajdonképpen épp annyira helyes, mint amennyire helytelen próbálkoznotok, éspedig annak veszélyei végett. Ti még nem álltok azon a szellemi fokon, hogy teljességében meg tudnátok különböztetni: mely energiák azok, amelyek a Fent Világából érkeznek, s melyek azok, amelyek az asztrál síkról, vagy akár a mélységből áramlanak felétek. (Ha ez nem ekként volna, a Tanítások közt sem tévelyegne elmétek!) Ha a Szellemi Én-résszel, s azon keresztül Őrszellemetekkel, vagy Szellemi Vezetőtökkel már ki tudtátok alakítani a kellő kontaktust, az ő segítségükkel alkalmazhatjátok az Erő levonzásának e módját, de talán mondanom sem kell: nem önös céllal, nem egyéni érdektől indíttatva! Lényegét tekintve a Fényenergia levonzása, tehát a prana-energia felvétele, a növények delejezéssel való megerősítése, s az egyes betegségek tüneti és/vagy eseti enyhítése (ritkábban azok gyógyítása) is az általatok „fehér mágiának” nevezett szellemi - lelki - tudati tevékenység körébe tartoznak. Amiként munkatársam révén az imént közöltem: a „fehér mágia” erős védelem mellett egy, a ti szinteteknek megfelelő hatásfokig gyakorolható. De a veszély mindenkor fenn áll, hogy az ellentét is éreztetni fogja jelenlétét, s ha nem kellőképp erős az Erő használatával próbálkozó Szellemi ÉN-je, vagy a fizikai állapota (karmikus okból) nem kielégítő, a várt pozitív hatás elmarad, vagy rosszabb esetben még a meggyógyítani szánt személyt is még inkább megbetegíti. (Nem véletlenül szoktuk javasolni, hogy gyógyító erőt csak az kérjen, aki maga egészséges, mert az ellentét ad ugyan némi energiát, de a betegség továbbadásának veszélye épp úgy fennáll, mint annak veszélye, hogy a gyógyulni vágyó maradék energiáját is elszívja az ellentét, aki által a magát „gyógyítónak” nevező személy működik. Ha a Szellemi Én-rész nem képes időben zárni a tudatot; annak szellemi erőit szippantja ki az ellentét: egy bizonyos fokú fizikai energiáért cserében!) A tudat irányítása, és a mellettetek álló ember gondolatainak megváltoztatása azonban még a fentebb említett „fehér mágia” használatával is tilos! A Szabad akaratba ugyanis semmilyen 94
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet formában nem avatkozhattok bele! Még mi is csak a tudatban lévő pozitív gondolatokat támogathatjuk meg a negatívakkal ellentétben, ha imáitok ilyen irányú kérést tárnak elénk. Egyes esetekben, ha megszállottsági tünetek elleni védelemül kértek Erőt, a felsőbb szintek Szellemlényei egyéni úton maguk közvetítik le a kért energiát, ha az nem ütközik karmikus kötésbe, vagy vállalásba. Többségében a megszállottsággal küzdő Őrszelleme, vagy annak segítségével az ellentét fogságába esett Én-rész felsőbbrendű ÉN-je; ha az már áll azon az ébredtségi szinten, hogy képes lehet a megfelelő rezgésmagasságú többlet-energia leközvetítésére. Ilyen eseteknél javallott a korábbiakban említett ima-lánc elindítása, amiként azt munkatársam is tette, s mert hogy az együttesen (egymástól nem nagy idő-távra) felszállt kérés teljesítése elé nem állt akadály, az teljesíttetett is. *************************************************** Amikor a tudati Én, és a Szellemi Én-rész közti kapcsolat tökéletesen harmonikussá válik, mind gyakoribbá lesznek a testen kívüli élmények. Képek, várható történések jelennek meg, mint valós látomások, vagy szavak, mondatok, esetleg addig nem hallott dallamok, amelyek éber, vagy meditatív állapotban, esetleg elmélyült imádságba merülten épp úgy érzékelhetővé, tehát láthatóvá és/vagy hallhatóvá válnak (válhatnak), mint a fizikai test álma idején. Ezek a testen kívüli élmény egy gyengébb, alacsonyabb szintű változatai, s nem számítanak ritkaságnak. Ilyenkor lényegében az történik, hogy a földi tudat érzékeli a Szellemi Én-rész által látott és hallott képeket és hangokat, s azokat mint saját érzékeléseit regisztrálja. Amikor a Szellemi Én-rész visszalép az agy tudat mögötti tartományába, az általa lehozott képek és hangok a tudatos tartományban is lerakódnak, s a test saját megtapasztalásainak (is) részeivé lesznek, avagy lehetnek. Természetesen sokkalta gyakoribb az ilyesféle „testen kívüli élmény”, mint amennyit a földi - fizikai test tudata érzékelhet! A Szellemi Én-rész ugyanis egy-egy éj során rendre kiemelkedik az agy tudattalan tartományából, hogy a magasabb szintek energiáival töltekezzék, vagy egy-egy Utat (akár valamivel előrébb lépve térben és Időben, akár évszázadokat is visszalépve) végigjárjon, ám ilyenkor csak ritkán rakódnak le az általa lehozott képek vagy hangok az agy tudatos tartományában. Legalábbis nem testen kívüli élményként, csak mint álom-képek, amelyek ébredve többnyire eltűnnek, vagy a tudatban lévő képek közé keveredve megváltoznak. Hasonlóképp kiemelkedhet az Én-rész elmélyült imádság, vagy zenehallgatás közben. (Persze: nem a ti korotok „zenének” titulált divatos hang-orkánjainak hatására!) E megelőző történések egy másik formája a gondolat-átvitel: ez is szinte megszokott dolog azoknál, akik már képesek az Ön-egység megvalósítására, mert azok erősebb szállal képesek a Globális tudattár felé tartó gondolat-energiák bevonzására, érzékelésére. A tudatos, tehát már akaratlagos testen kívüli élmény létrehozása csak keveseknek, s csak ritkán sikerül, de a Szellemi Én-résszel való kapcsolódás fokának növelésével az is gyakoribbá válik. A bilokációra, tehát a test egyidejűleg több helyen való megjelenítéséhez viszont tényleg kevés ama szint energiája, amelyen álltok! Csak olyan, már lényegesen magasabb szintről, s kiemelkedő fontosságú feladattal közétek lépett Szellem-lények Én-része képes a fizikai test térben való kivetítésére, mint amilyen Pió testvérünk volt: s az a ritkánál is ritkább, mert az idő és a kor másféle feladat felvállalására ad késztetést a magasabb szintekről Utat vállaló Testvéreinknek is. *************************************************** Minthogy az agykontroll és a belső Út megkeresése lényegében egy szerepet kellene betöltsön, hisz mindkettőnek a tudatos és a tudattalan, vagyis a belső Én mind teljesebb és tökéletesebb megismerését és annak emelését, ezen felül és ezen túl a Szellemi Én-rész, a felsőbbrendű ÉN, a SZELLEM, s mindezeken keresztül lényegében az Atyával való EGY-ségállapot felé való emelkedést, tehát az Isteni Szeretet áramának mindinkább való megközelítését, s az Isteni Szeretet Törvényének mind maradéktalanabb betöltését szolgálja, egy választ is adok a két kérdésre. Tudom: ti teljességében külön választottátok e kettőt, s mindkettőt más és más formában igyekeztek használni, de a Valósághoz bizony: sem egyiknek, sem pedig a másiknak… nincs sok köze! Az agy mélyére való hatoláshoz, s a Szellemi Én-részhez való csatolódáshoz sohasem lefelé, de mindenkor felfelé kell indulni, hisz a tudat fölötti Én-hez akartok emelkedni, hogy felemelkedhessetek az 95
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet Alfához: vagyis a Kezdethez. A Kezdet pedig nem a mélyben, de mindenkor a Magasság legmagasabb pontján van! Az agykontrollal: önmagatok Isteni Én-részének megismerésével tehát csak akkor foglalkoztok igazán, ha feljebb emelve tudat szinteteket, s mind feljebb és feljebb emelkedve – először is önmagatokban, önmagatok tisztábbik Én-jével igyekeztek kapcsolódni. Ha az ön-egységet elértétek, még feljebb emelkedhettek. Ez a meditatív, tehát tudati - lelki emelkedéssel, teljes, felfelé ívelő relaxációval valósítható meg, és fokozható, a magatok szférikus szintjének megfelelő mértékben. A felsőbbrendű Énhez való közeledés azonban nem valósítható meg, ha gondolataitok sötétek. A pozitív gondolkodással, annak szükségességével e kötet korábbi oldalain már találkozhattatok, ezért arra nem térek ki ismét. Amit azonban a kérdést feltevő Testvérünknek külön is kiemeltem, az szintén mindannyiótoknak szól: a pillanatnyi helyzetet mindenkor reálisan kell felmérnetek, akként, hogy felismeritek azt is, ami nem teljességében akként működik, amiként kellene, de eközben tudatotokból nem engeditek el azt a szálat sem, hogy „számtalan verebecskénél értékesebbek vagytok”, és semmi sem történhet veletek vagy köröttetek, amiről ne volna tudomása a ti Mennyei Atyátoknak. Ami tehát nem jó, kellemetlen, bántó: ki kell tudnotok mondani, de nem feledkezhettek meg arról, hogy minden, ami történik, a ti érdeketekben történik. Ha tehát nem-szeretem események állnak elétek, azt is tudatosítanotok kell magatokban, hogy annak esetleg éppen múltbéli, - jelen, vagy eljövendő Utatok értelmében kell akként lennie. Vagy azért, hogy valamely korábbi Utatok kar-mikus kötését oldhassátok általa, vagy azért, hogy az Istenbe vetett tiszta, gyermeki bizakodástokról tehessetek tanúságot, vagy éppen hogy azért, hogy az Ég erejére támaszkodva; igyekezzetek megvívni az elétek állt harcot. Lényegét tekintve ez a három fő feladatotok a Föld színén, s az adott korban. E három együttes ereje segít a következő Bölcsesség-elem immáron tökéletes módon való kibontásában, és Ön-valótokba történő beépítésében. Hogy a három „eszköz” közül melyiket használhatjátok a legsikeresebben, mindenkor meg fogja mutatni néktek a bennetek élő Szeretet: Hagyatkozzatok rá, s nem csalatkoztok, nem tévedtek el az Úton. Emellett természetes, hogy mi is mindenkor igyekszünk a segítségetekre lenni: s mi is a Szeretet szavát követve, amely nékünk (is) Egyetlen, Éltető elemünk. Ennek jegyében és ennek értelmében adunk le minden egyes Szellemi közleményt, és minden egyes Tanítást is. Ha egy szellemi irány, vagy egy tanítás az Írás szavait, a Mester Tanításait (amelyek oly egyértelműen, és világosan jelölték meg számotokra is az egyedül helyes Utat!!) alapjaiban hamisítja meg, az legalábbis el kellene gondolkodtasson mindannyiótokat! Aki ugyanis nem a Tökéletes Szeretet és a Tisztaság nevében és jegyében szól, és él; annál legalábbis vélelmeznetek kell: valahol, valamiért letért a helyes Útról, s egy másik, (finoman fogalmazva) kevésbé helyes útra tért. Ha ezt érzitek, meg kell szakítanotok az iránnyal való kapcsolatot, s imádkoznotok kell azért, aki az irányt megfogalmazta, s azért is, aki azt elétek tárta. Ez mindenképp fontos: és mindannyiótok számára kötelező, akik a Valódi Szeretet Útján kívántok lépni! Nem haraggal, nem indulattal, de segítő szándékkal kell legyetek Testvéretek iránt: még az iránt a Szellem-lény iránt is, aki a mélység fejedelmének mondja magát. A Szeretet Istenének Szívében ugyanis mindannyian egy lapra vagyunk felírva: Ti is, Ő is, és Mi magunk is! *************************************************** Lépjünk most ismét tovább, s térjünk vissza a Magyarság várható feladatához, s ahhoz: miként kell arra felkészülnie. Annál is inkább, mert az utóbbi oldalakon leadott Tanításokat kis munkatársam igen csak lázongva írta, mondván: túlontúl egyszerűek, amiket a gyónással és egyéb, a földi egyházak vallási formációjával kapcsolatban kellett legépeljen. Ez valóban ekként is van: tényleg a legalapvetőbb tudnivalókat írattam le véle, de ezek ismerete is szükséges, és bizony: még ezekkel sincs mindenki tisztában. *************************************************** Amiként mondtam: a magyar nép tagjai közül kell kikerüljenek azok, akik egy közeli Holnapon jelentős szerepet fognak játszani a Föld egészének Történetében. Ők már ezt megelőző Útjaikon is e feladatra készültek, amiként erre kell készüljenek most is. Útjuk, amiként a várható feladat; nem lesz, mert nem 96
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet lehet könnyű. Ám azok a Testvérek, akik a tiéteknél nagyságrendekkel magasabb Szellemi és Kozmikus energiákat le kell vonzzák, s azok, akik az Isten-anyai Szeretet-energiát fel kell ébresszék majd a Föld Szív-csakrájában, hogy az Orionból aláereszkedő energia-szálhoz csatolódhassék, mindenképp meg kell szerezzék a Léleknek Keresztségét: ezt pedig lehetetlenség volna, ha nem edzenénk tudatukat és lelkeiket és Szellemeiket: vagyis ha nem szerezhetnék meg a kellő Erőt ők maguk is! Az Erő, ha egyáltalán sikerülne azt megérinteniük Szellemi Én-részeik, és Lélek-elemeik által: mindenestől széjjelégetné a tudatukat, s fizikai testeik halálát okozná, hisz a nagy magasságú Erő épp úgy ártalmára lehet mindahány gyenge Én-résznek, amiként a túlontúl mély. Harcok és testi-lelki-szellemi fájdalmak árán kell felkészüljenek a rájuk váró feladatokra, akként, hogy a Szellemi ÉN-ben lévő, mindahány kemény karmikus kötést adó feladatot is be kell töltsék jelen Útjukon, hogy az ÉN már tehermentesítve állhasson a feladat elé. A kisebb foltokat a Kegyelem emeli le, ha arra szükség mutatkozik: s többnyire mindannyiótoknál szükség van erre, hisz a mindennapok során elétek álló fizikai szintű történések a legritkább esetben oldhatóak meg anélkül, hogy ne érintenétek valamely Törvényt, vagy Parancsolatot; ha meg nem sértitek is azokat. De mert az emberek; azok tudati-fizikai érdekei minden esetben mások és mások, képtelenség volna, ha azt várnánk (vagy ha ti magatok azt remélnétek) hogy mindig, mindenkinek az érdekeit szem előtt tudjátok tartani. Ekként azonban vagy egyik, vagy másik Testvéretek érdekeit keresztezitek, s bizony: zsonglőrködnötök kell, hogy mindenkor azt az irányt találjátok meg, s tudjátok követni, amely a Fent értelmében a legtöbb testvéretek segítségére lehet, úgy, hogy közben ti magatok se térjetek le a Visszafelé vezető Útról, miközben arra is ügyeltek, hogy egyéni karmikus kötelmeiteknek és vállalásaitoknak is eleget tegyetek: s eközben még földi-fizikai feladataitokat is maradéktalanul ellássátok. Tehát ha „csak” ennyit akartok (és bizony: kell, hogy akarjatok!) betölteni, már bőséggel állnak elétek harcok és nehézségek, amelyek egyenként és együttesen is szellemeitek erősítését hivatottak szolgálni. S nektek igyekeznetek kell, hogy teljességgel EMBEREK tudjatok lenni, a szó legnemesebb értelmében, amellett igyekeznetek kell mindinkább a Fent Valóságához is közelíteni, de már akként, hogy egymást is segítsétek, emeljétek úgy fizikai, mint lelki és szellemi értelemben. *************************************************** Az érzékszervek iskolázásáról; tehát a szellemi érzékszervek iskolázásáról sajnos még csak nem is beszélhettek, amíg meg nem tudjátok különböztetni a tisztát a tisztátalantól. Amíg a szellemben és a tudatban egyaránt a sötétség honol, míg az állat és növényvilág tagjai csak úgy szenvednek és nélkülöznek, mint ember-testvéreitek sokasága; nem álltok a Szeretet ama fokán, ahol már a következő, a magasabb szinteken megvalósítható szellemi érzékek továbbfejlesztéséről beszélhetnétek! S aki igazán előre, és Felfelé kíván haladni, nem a fizikai test egyes érzékszerveinek fejlesztésére: de bizony, lelki szemének, fülének, lelki ajkainak fejlesztését fogja áhítani! Vakok és nagyot hallók és tisztátalan ajkúak! Mossátok meg először a te szemeiteket, és tisztítsátok ki füleiteket, hogy lássatok és halljatok legalább valamit a Fent Igazságaiból, s tisztítsátok meg a te ajkaitokat, hogy a hamis, mit sem érő, mert csak szélbe kiáltott zengmények, üres szólamok helyett már a Krisztus Igéit tudjátok szívvel mondani! Ám szívvel csak azon Igéket szólhatja ajkatok, amelyeket betöltötté tudott tenni a bennetek élő Szeretet! *************************************************** „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.” - ekként szól a Mát. 10. 34, amelyről fent említett Testvéretek kérdezett. Amiként munkatársam révén spontán módon közöltem: a Szeretet fegyverét kívánja kezetekbe adni Krisztus! Azt a Fegyvert, amiért, s aminek elsődleges voltáért szembe kell szállnotok mindennel és mindenkivel. „Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt…” mondja tovább a Mester a Mát. 10. 35-ben. 97
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet S ez is ekként van, hisz a tökéletes egységet már a Föld színén is csak a Szeretet adja meg: ha egyiktek a Szeretet Törvényének betöltésére törekszik, s a másiktok az ellenében akar cselekedni, nem lesz, mert nem lehet békesség köztetek! Lépjetek hát végre EGY-ségre a Szeretet iránti vágyakozásban, és lépjetek Egységre a Szeretet Törvényének betöltése iránti törekvésben: és békességetek lesz Krisztusban. S hogy visszatérjek az iménti válaszomhoz: akkor, de már csak akkor lesz értelme annak, hogy a Szellemi érzékszervek továbbfejlesztéséről, azok tökéletesítéséről beszéljünk! *************************************************** S most ismét lépjünk tovább egy aprócska lépéssel. Az első és legfontosabb: a tudatos Én megtisztítása. Ha már egységre emeltétek földi tudatotokat és Szellemi Én-részeitek tudatát, az utóbbi rezgésszintje szerint, annak fényében kell megvizsgálnotok a tudat gondolatait, érzéseit és vágyait, s arra kell törekednetek, hogy azok a Fent Törvénye szerintiek legyenek. Kell, hogy felismerjétek azt, ami még nem tiszta bennetek, és kell, hogy felismerjétek azt is, ami nem helyén való a benneteket körülvevő világban, hogy meg tudjátok fogalmazni a magatok számára: mely pont az, ahol együtt léphettek, és egyformán érezhettek a köröttetek élőkkel, mindinkább megteremtve (vagy még csak megfogalmazva a magatok számára) a köröttetek élőkkel való Egy-séget, de kell, hogy amely ponton helytelennek érzitek a mások által követett irányt, meg tudjatok állni, vagy akár meg is fordulni, hogy az általatok helyesnek és követendőnek érzett irányban haladjatok tovább. Ha a Szellemi Én-rész tudatához igazítjátok földi tudatotok „lépteit”, nem csalatkozhattok, mert a Szellemi Énrész iránya mindenkor magasabb szintű, s mindenkor közelebb jár a Krisztusi Úthoz, mint a földi tudat. Kell tehát, hogy lássátok és érezzétek, ami helytelen, hogy védve legyetek: ezt azonban csak a teljességében reális gondolkodás adja meg számotokra! Az értelmet, a logikát, az intuíciót (vagyis a Szellemi Én-résztől, az Őrszellemtől avagy a Szellemi Vezetőtöktől érkező késztetéseket): és mindezekkel egybecsengően a Szeretetet kell kövessétek, mint egyedül való Irányadót! Ami ettől eltér, tehát ami nem rezeg együtt e harmonikus belső EGY-séggel, azt el kell vessétek magatoktól: nem haraggal, nem is sértett, kioktató módon, de mindenkor érthetővé téve döntésetek okát úgy önmagatok, mint környezetetek számára. A hibásnak megismert elemeket aztán teljességgel igyekeznetek kell kerülni (vagy ha nemkívánatos szokássá vált tudatotok mélyén; le kell vetkőzni mielőbb, hogy a tudat egészét felszabadítsátok a nyomás alól!), s kerülnötök kell azokat a helyeket és embereket, akik mellett visszasodródhatnátok az elhagyott, vagy elhagyni kívánt gondolati, érzelmi síkra, vagy a helytelennek ítélt szokások egyikébe vagy másikába. Elsősorban azonban az önmagatokban felfedezett hibáktól kell megszabadulnotok (sajnos, van bőven, minden fizikai lényben)! Ezek könnyebb felismeréséhez azt a képet kell magatok elé vetítsétek: milyennek kell lennetek, hogyan kell az adott hibát kijavítanotok (vagy letennetek) hogy közelebb emelkedhessetek a Krisztus által elétek tárt képhez, s ezzel önnön Szellemi Énrészeitekhez, az abban önmagáról megfogalmazott képhez. E nem kis feladathoz elsősorban az Evangélium (akár a régi, hagyományos Evangélium is), s az általunk leadott Tanítások nyújthatnak elsősorban segítséget, de ti is segíthetitek, és kell is, hogy segítsétek egymást: nem bántó, sértő, de mindenkor emelő szándékú figyelmeztetésekkel, s egyes Tanítások továbbadásával, hisz amiként azt már mondtam: épp azért vagytok egy időben egy helyen, hogy csiszoljátok egymást! Aki akként vélekedik: csakis és kizárólag önmagával szemben van feladata, a spirituális önzés vétkébe esik, aki viszont akként vélekedik: néki nincs mit tanulnia a mellette élőktől, a spirituális gőg állapotába zuhan, s egy idő múltán már még azon Tanításokat sem fogja tudni értelemszerűen hasznosítani, amelyek a Fent Világaiból állnak elé, hogy segítsék vissza vezető lépteit. Ezzel azt akarom mondani, hogy akik egy-egy magasabb rendű Felismerés birtokába jutnak, s képessé váltak azokat megérteni, és elfogadni is; ne kövessék továbbra is makacsul a korábban elfogadott Utat, hisz a Fejlődés Örök Törvénye éppen azon alapul, hogy a megismert és megértett Igazságot tudni kell egy magasabb szintű Igazságra cserélni, hogy ne rekedjetek meg félúton. S nem csak néktek kell elfogadjátok, és kövessétek a megismert és elismert magasabb szintű Igazságot, de igyekeznetek kell azon Igazságokat másoknak is megmutatni. Főként abban az esetben szükséges ez, ha a korábbi szint Igazság-elemei közé olyas elemeket szőtt az ellentét (akár kezdettől, akár később, a médium, vagy a tanításokat terjesztők tudatában lévő, nagyon is emberi gyengeségeket kihasználva!!) amelyek nem előre, de visszafelé vezetik azok Szellemeit, akik követőivé lettek ama irányzatoknak. Ez esetben a ti felelősségetek is, ha azok 98
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet továbbra is megmaradnak a hamissá lett Úton, abban az esetben, ha nem figyelmeztettétek őket időben a reájuk leselkedő veszélyekre. Ha ezt megtettétek, a felelősség nem benneteket terhel, de a tudatot sötétségbe taszítókat, és persze a tudatot magát is, hisz a Szellemi Én-rész mindenkor igyekszik maga is a tisztább, magasabb szint felé terelni a tudat egészét, vagy ha a tudat által követett irány letér a helyes Útról, akár annak megtagadására, s egy korábban elhagyott szintre való visszatérésre igyekszik rábírni azt. Ha az Én-rész gyengesége végett a tudat mindenképp megmarad a (már tudottan) hibás úton, az az Én-rész, és a hamis irány hirdetői, a hamis tanítások megfogalmazói és terjesztői vétke, amely előbbi számára az egyéni, míg az utóbbiak számára a csoport-karmát fogja adni. S míg a Szellemi Én-rész csak vétket vesz magára (a szellemi restség vétkét) addig a hamis tanok továbbítói, s a tudatot e hamis tanok ketrecébe zárók bizony már a bűn, éspedig a Lélek elleni bűnt veszik magukra, hisz az Istentől távolítják el a tudatot, s ezzel a Szellemi Én-részt is, megkötve azt tovább és feljebb vezető Útjában, hogy a maguk céljainak megfelelő álúton tartva megkössék azt, akár tudati (pszichikai) akár lelki (érzelmi) akár szellemi (akarati) ráhatással manipulálnak. Bizony: sajnos, nem véletlen kellett erre a kérdésre ilyen részletesen kitérjek! Nem egy, de nem is két ilyen irányzat van, s ezek keretei közül bizony nem is olyan könnyű kitörni, mert már az első pillanatoktól igyekeznek olyan (többnyire részleges, vagy teljes szuggesztiós) hatás alá vonni a test-tudatot, amely esetenként teljességgel blokkolja azt, képtelenné téve akár a Felsőbb szintekről, akár a kívülről, akár belülről, önnön Szellemi Én-részétől érkező figyelmeztetésekre érdemben odafigyelni. ****
*******
**********
*******
****
Egymás mellett, egymásért és egymás által segítve kell meglépnetek minden egyes lépést, s amely lépés a Tiszta, Krisztusi Út felé vezet, azt fel fogjátok ismerni, ha a bennetek élő, vágyódó Szeretet az igaz, gyermeki alázattal párosul. S itt most egy pillanatra ismét megállunk. Egy szó, amelynek hallatán munkatársam berzenkedni szokott: az alázat valós értelmezését szeretném kibontani számotokra. Amikor azt mondom: alázat, nem a mindenre bólogató, a meghunyászkodó, az akarattalanná tevő alázatoskodásra gondolok: s ez nem csak földi értelemben, de szellemtani értelemben is igaz! Amiként mondtam: mindent, még a szellemi Üzeneteket is, és az egyes Tanításokat is az értelem, a logika, az egyéni intuíció segítségével, s a Szeretet erejével kell megvizsgálnotok, hogy már mint megértett és megérzett Igazságokat: építhessétek be azokat földi és szellemi tudatotokba: vagyis Ön-valótok teljességébe, hogy mint szabad akarattal és józan értelemmel elfogadottat; híven tudjátok azt követni. Aki semerre sem néz, csak elfogadja az elétárt irányt, s azt igyekszik követni anélkül, hogy tökéletesen meg volna győződve annak helyes voltáról, épp úgy hibát követ el, mint az, aki erre késztetést ad néki! Nem egy, és nem két olyan szellemi irány van, amelynek megfogalmazója egyenesen tiltja az őt követők számára más irányok megvizsgálását, hamisnak kiáltva ki minden más Tant még akkor is, ha esetleg neki magának fogalma sincs arról: mit is tanítottunk azon népcsoportoknak, akiknek kezébe azokat a Tanításokat kellett adjuk! Vagy… vagy éppenséggel azért, mert nagyon is jól tudja, amiként tudatában van annak is: azon Tanítások sokak szemét felnyitnák, és sokan észrevennék az általuk leadott tanítások közt lévő tisztátalan, hamis elemeket, vagy azokat, amelyek ugyan valóban tiszták, és valóban a Fent szintjéről lettek leközölve: de nem nékik, hanem egy másik, általuk elvetendőnek és hamisnak kikiáltott irány médiumának; de amelyeket ők akként adtak tovább, mint nékik leadott Tanítást… – ugye, mennyire furcsa, mégis ismerős csavarja ez az emberi elme találékonyságának? A maguk „nagyságát” növelik, s a maguk hitelességét a másoktól átvett Igazságelemekkel, miközben azt az irányt, azon Tanításokat, s még magát (az akár teljes, vagy féltranszállapotban dolgozó) médiumot is hamisnak és tiltottnak kiáltják ki, ahonnan merítettek… Ez, talán mondanom sem kell, ismét csak az ellentét malmára hajtja a vizet, s ismét csak a tudat és a szellem szabad akaratának megkötésére irányul, ami mindenkor a Lélek elleni bűnök közé volt sorolandó, amiként az mind a mai napig. Jó: valóban sokan vannak köztetek is olyanok, akik még mindig nem képesek megkülönböztetni a hamis tanításokat a tisztáktól, s ekként utak és szellemi irányok bonyolult útvesztőjében tévelyegnek: de aki a Krisztus szavai nyomán igyekszik megvizsgálni az elébe állt Tanításokat, hamar felfedezheti a tisztát a sok tisztátalan közt, s végül képes lesz rátalálni az Egyetlen, már valóban Tiszta Útra, amely
99
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet egyedül a Szeretet: de a Bölcs Szeretet Útja, amiként a Mester Útja is e két Valóság-elemből állt össze Tökéletes eggyé. *************************************************** Most gyorsan még két kérdésre hadd térjek ki, mielőtt tovább haladnánk megkezdett témánkban. Az egyik az Evangéliummal kapcsolatos. Amiként mondtam (s amiként maga a Mester is megmondta már több mint két ezer esztendővel ezelőtt) tévtanítások és hamis tanítók, álpróféták, s akár hamis „krisztusok” élnek köztetek a Föld színén, s főként most, az utolsó időkben: a ti meglehetősen erős „szellemi viharok” terhelte korotokban. A hamis tanítók és az álpróféták mindenkor kedvelt fegyvere éppen az Evangéliumok meghamisítása, az abban foglalt Igazságok elferdítése, kiforgatása, vagy elfedése. Az tehát, hogy egyes történéseket a maguk szájíze, s a mélységből kapott késztetések szerinti megfogalmazásban: vagy éppenséggel sehogy sem közölnek, s hogy szavaikat hihetővé tegyék; önmagukat is egy-egy olyan szellemi polcra helyezik, amely korántsem illeti, de a Törvény szerint meg sem illetheti őket. Vagy az Evangélium származási helyével manipulálják azokat, akik köröttük élnek, mondván: ilyen vagy olyan, nagy magasságba emelkedett Szellemlény közlése alapján írták amit írtak. (Olykor egyes Írások akként kerülnek elétek, hogy azokat mindaddig a Tibetiek őrizték. Hadd mondjam el: az Őrizők jelenleg nem oltalmaznak egyetlen olyan írást, vagy tárgyat sem, amely ember-kéz által írott, vagy készíttetett, ha az nem rejti magában a Krisztusi, tehát az Isten-gyermeki ERŐT, amiként a múltban sem cselekedtek ekként! A valós Kegytárgyakban lévő ERŐ ugyanis mindenestől megsemmisítené, elemeire bontaná azt, mint lényegesen alacsonyabb rezgés-elemekből álló tárgyat, ami természetes is. Ezért szükséges az is, hogy az Őrizők maguk is csak fél-anyagi – de inkább már csaknem teljességében szellemi – testekkel bírjanak (Még az utolsó időkről készítendő feljegyzéseket és emlékeket is csak az után vehetik át megőrzésre, miután a Kegytárgyak egy jó részét átközvetítették a Föld szellemi gömbjéből megfogalmazódott, s a negyedik szférába emeltetett Új Földre, hogy akkortól az ERŐ alig egy kis részét őrizzék tovább a Tejútrendszerben bukdácsoló Föld-test úgyszólván egyedülvalóként megmaradó óriás-hegyének mélyére rejtve!). Ezen felül és ezen túl ha a Tökéletes Tisztaság, és a Feltétel nélküli Szeretet Tanításaival ellenkezik az írásmű, nincs olyan kolostor Tibetben, amely annak őrizetére vállalkozott volna! Az ott élő szerzetestestvérek ugyanis a Tökéletes Szeretet és a Tökéletes Bölcsesség keresői: nem szennyezhetik be kezüket, tudatukat és Szellemeiket semmivel, ami e két Tantól eltér! S épp e két dolog az: a tökéletes Tisztaságtól, és a Tökéletes Szeretettől való eltérés az, ami mindenképp fel kell keltse a ti figyelmeteket is azon álevangéliumokban és álapokrif irományokban! Ha valamely írásmű már az alapigazságokat hamisítja meg, gondolkodás nélkül el kell tudnotok vetni azt magatoktól (legyen annak bárha Evangélium is a címe!): ne mérgezze meg tudatotok, lelketek és Szellemetek egészét!! ----- * -------- * --------- *
--------- * --------- * ----
Visszatérve arra: ki hová, mely magasságba helyezve önmagát: írja meg a maga írásait, hadd bontsam ki részletesen számotokra: mit is jelentenek a Valóság Világában azon „angyali rendfokozatok” amelyeket ti megfogalmaztatok magatoknak: s amelyeket kellett is, hogy megfogalmazzatok, hogy a Föld színén képbe tudjátok állítani a magatok számára az egyes Mennyei Szintek Szellem-lényeit. Tehát azon testetlen Szellem-lényeket, akiket a manóktól a gnómokig, az angyaloktól a kerubokig minden lehetséges (és olykor már-már lehetetlen) fantázia-nevekkel jelöltök, hogy földi tudatotokban valamiképp elhelyezhessetek bennünket. Nem a ti szintetek meseszerű lényeivel kezdem, tehát nem a tündérek és villik, a sellők és manók (stb.) szintjéről: azokról olvashattok a Szavak… - c. sorozat hatodik kötetében, de egyenesen a Legmagasabb szinttől: attól, amelyről még mindezidáig nem szóltunk, legalábbis nem ilyen kimerítő részletességgel és pontossággal.
100
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet Az általatok „hetedik mennyországnak” nevezett szellemenergia szint fölött, nagy magasságban, ott, hová soha teremtett Szellem fel nem érhet, a TEREMTŐ: vagyis az EGY LÉNYEGŰ HÁRMAS TAGOLÁSÚ ISTENI EGY: AZ ATYA; A FIÚ, ÉS A SZENTLÉLEK REZGÉS-SZINTJE VOLT - VAN - és LESZ is MINDÖRÖKKÖN! E szint alatt, tehát a hetedik Mennyország legfelső szintjén (annak hetedik dimenziójától az elsőig) a Teremtett Szellem-lények által elérhető legmagasabb Szellem-energiai rezgésszinten az általatok „keruboknak” és „szeráfoknak” nevezett Szellemi Személyek lebegnek. Ők már olyan magas fokon bírnak az Ős-bölcsességű Teremtő Erővel, hogy lényegüket tekintve ők maguk is Teremtő ERŐ-vé váltak, azonosultak azzal legbenső és legfelsőbb szintű LÉT-LÉNYEGÜKET tekintve. Nem Szellemlények, és mégis azok egy bizonyos szintig, hisz individualitásuk, egyéniségük megőrződött ama hatalmas magasságban is, de már nem duális egységben, hanem önmagukban is koncentrálódva, s már az EGYETLEN ISTENI SZEMÉLLYEL, A TEREMTŐ LEGMAGASABB GONDOLATHULLÁMAIVAL EGY-ségbe olvadva teremtik meg a maguk Világait. Bölcsesség-elemek tehát az Istennek Végtelen Bölcsességéből, de Szeretet-elemek is a Teremtő végtelen Szeretetéből; e kettő legtisztább, legmagasabb szintű elemeiből: s ez adja Lét-lényegi dualitásukat. (Leginkább a mélység legmagasabb, tehát hetedik szférájának legmagasabb, azaz a hetedik dimenzióba emelkedett - visszatért -, s duális EGY-ségben lévő ÉN-ekhez tudnám hasonlítani őket, hogy teljességgel érthetővé tegyem mondandómat. Azok ugyanis, akik már dualitásukat visszaállítva a ti Mélység-szintjeitek legmagasabb fokáig képesek voltak visszaemelkedni, még nem Szellem-lények, hisz az ÉN egy halvány lenyomata, annak egy árnyéka még bennük van, még csak az őket megfogalmazó Szellem gondolatai, de már annak legmagasabb rezgésszintű Gondolatai, amelyek a Szellem következő Bölcsességi fokra emelkedésekor visszacsatolódnak a Szellembe, mint korábban kibocsájtott gondolatenergia, hogy akkortól egyéni, tehát ÉN-létük beleolvadjon a Szellembe, megszűnve, mint ÉN, de létezve tovább is, mint Szellemi Erő.) A legfelső Mennyei Rezgés szint Szellem-lényei Szellemi Világok megszülői, megteremtői maguk is. Az Első Teremtettség tisztának megmaradt, legmagasabb szintre emelkedett Szellem-lényei ők, amelyek mindinkább befogadva és betöltve a Teremtő Bölcsességét, és megélve a Legtisztább Szeretet Ős-örök TÖRVÉNYÉT; a mélység felé indulókkal ellentétben mind magasabb és magasabb rezgés-energiává finomodtak, Élve és Éltetve az őket megfogalmazó Gondolatot a felismert és magukba zárt Teremtő Erővel, a Végtelen mindenség felé áramló, s a magukból is mindinkább kiárasztott SZERETET hatóerejére támaszkodva. Ennél pontosabban nem tudom néktek megfogalmazni azt a mérhetetlen Magasságot, amelyen azon Szellemi Energia-lények rezegnek: a TEREMTŐ REZGÉS-EREJÉNEK közvetlen másai, ha úgy tetszik: annak árnyékai, vagy inkább lenyomatai, amelyek épp oly elidegeníthetetlenek az ISTENI EGY-ségtől, amiként elidegeníthetetlen volna attól KRISZTUS; tehát az EGY-ség FIÚ aspektusa, vagy MÁRIA, az ATYA ANYA-aspektusa!! Kizárt és Szellem-energetikai szempontból is lehetetlenség, hogy onnan, arról a szintről bárki leérkezhetne, főképpen nem akként, hogy önmaga EGY-ségét megbontsa, hisz akkor a Teremtővel való kapcsolatát kellene megbontania! Arra pedig egyedül maga a TEREMTŐ képes, Aki a Föld színére küldhette ÖNMAGA két Aspektusának EREJÉT: kiárasztva, mégis mindvégig megtartva Önmagában az Anya-aspektust és a FIÚ aspektust egyaránt. S éppen ez az a pont, amely egyedülvalóvá teszi a MINDENSÉGBEN az ATYÁT, aki maga a MINDENSÉG: kiárasztva Önmagát - önmagában, tetszés szerinti mértékben, és módon. Ezt egyetlen BENNE; az ŐS-BÖLCSESSÉGBEN élő, ÁLTALA: az ŐS-AKARAT által létbehívott, és ÖNMAGÁBÓL: AZ ŐS-SZERETETBŐL Lét-be emelt, s e hármas Isteni ERŐVEL betöltött Szellem-lény sem képes megtenni, mert EZ A MINDENHATÓ TÖRVÉNYE!! (S ezzel lényegében válaszoltam arra is: hogyan, s miként vehetett, és vehet (vagy vehetne) testet a Föld színén a Teremtő FIÚ aspektusa, és miként vehetett (vehet, vagy vehetne) testet MÁRIA: a Teremtő Anya-aspektusa. Erre a kérdésre még később visszatérek, mert egy-két dolgot ezzel kapcsolatban sem árt tisztáznom, hogy értsétek!) 101
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet Az általatok keruboknak és szeráfoknak nevezett Szellemi ERŐK tehát nemcsak hogy nem osztják: nem is oszthatják meg magukat, hogy a Föld színére érkezzenek. Még az is lehetetlen, hogy a MINDENHATÓ TÖRVÉNYÉT megkerülve egy-egy sugarat küldjenek le a ti szintjeitek bármelyikére is! Ők még a FENT Világaiban sem vállalnak oktató szerepet: a TEREMTÉSBEN van szerepük, ha tetszik: Abban van részük, feladatuk, és csak azzal törődenek. Minden más, tehát az alacsonyabb Mennyei Szférákban lebegő Szellem-lények az ATYA közelében lévő SZELLEMI ERŐK vonzás-energiáját követik, s abból töltekezve igyekszenek kibontani az Ősbölcsesség újabb és újabb elemeit, mind feljebb és feljebb emelkedhetve ezáltal maguk is, míg maguk is bele nem olvadnak az ŐS-BÖLCSESSÉG áramába; amiként a fölöttük lebegő SZELLEMI ERŐLÉNYEK. A negyedik Mennyei Szférában, s az az alatti Mennyei Szinteken lebegő Szellemi Személyek „oktatását” az ötödik mennyei Szférában, és a hatodik Mennyei szféra alsóbb rezgéssíkján lebegő Szellemi Személyek végzik: az első Mennyei Szféra legalsó fokán megrekedt, s a mélység felé vezető Útra tért, de már az Ébredés előtti szintig visszaemelkedett, ÉN- gondolati képpel bíró Szellem-lények végső Ébresztését viszont közösen végzik mindahány Szféra lakói, akként, hogy mind-annyiszor egy-egy alacsonyabb rezgésszintre redukálják a Teremtő EGY-ségből alááramló ERŐ-szál rezgésenergiáját, amellyel a TEREMTŐ FIÚ-aspektusa érinti azokat: megismertelek, s a neveden szólítottalak: vagyis: Megérintettelek, a Részemnek ismertelek el, és vissza adtam egykor ellökött NEVEDET, amely jel rajtad mindörökkön, hogy az ENYÉM VAGY! Ha nem ekként lenne, tehát ha az Erő-szál nem fokozatosan lefelé haladva, de közvetlenül érintené az ébredő Szellem-lényt, az ERŐ épp úgy kiégetné a mély kábulatból kiemelkedő Szellem-lényeket, ahogy… - ahogy benneteket égetne széjjel az az Erő, amely a hetedik Mennyei Szintről aláereszkedne alá, hisz (amiként mondtam) annak Szellem-elemi részekre (szálakra) való bontása a TEREMTŐ egyedül való joga, mert csak NÉKI van meg arra a HATALMA. Senki, egyetlen Teremtett Szellem sem bír azzal az Erővel, hogy ezt megcselekedhetné: azzal az ERŐVEL, HATALOMMAL és BÖLCSESSÉGGEL, amelynek révén valóban elemeire bonthatná önmagát, hanem egyedül az ATYA, AKI Mindenek TEREMTŐJE, MEGFOGALMAZÓJA és BETÖLTŐJE, s mindenek ÉLTETŐJE! Aki tehát arra hivatkozik, hogy a Végtelen Teremtő Bölcsesség földi szintű megtestesítőjeként, a leghatalmasabb Szellemi rangok egyikének vagy másikának birtokosaként érkezett közétek, maga sem tudja, mit beszél, mert nincs tisztában a fentebb elmondott és megmutatott fogalmakkal! S még azt sem árt tudnotok a további „tévedések” elkerülése érdekében: még a ti szintjeitek hatodik Szférájából is csak kevesen, a hetedikből pedig már egyáltalán nem ölthet testet senki a Föld színén, főként nem most, a ti korszakotokban. ---------------------------------------------------------------------------E fentebbieket több okból is el kellett mondjam. Legfőbb oka azonban mégiscsak az volt, hogy ekként is felhívjam a figyelmeteket: milyen könnyű eltévedni az Úton! Még a legjobb szándékúakat is komoly veszély fenyegeti, mert azok, akik a tév-utakat igyekszenek Testvéreik elé tárni, szinte mindenkor erős, mondhatni szuggesztív hatással bírnak, s ez által képesek elkápráztatni és elámítani sokakat. Még azokat is, akik egyszer már a Valóság felé indultak, és bizony: csak keveseknek adatik meg, hogy időben felismerjék: mi az, ami az Igazsághoz tartozik, s mi az, ami már erősen eltér attól… Ismét intelek hát mindannyiótokat: óvatosak legyetek, s éberek, és ami a Tiszta Szeretettől eltérő, azt vessétek el, hogy meg ne csaljon titeket a könnyű sikerrel kecsegtető, ám csak kudarcot kezetekbe adó ellenfél: a mélység fejedelme. ***************************************************
102
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet Nagy fontossága van, és lesz is annak a későbbiek során, hogy mind több legyen az Ébredő: azok a megújult tudattal élők, akik a Magyarság számára leadott Tanítások nyomán tervezik meg, és élik életüket. Ama Tanítások nyomán, amelyek egyedüli követelményként a Szeretetet állítják elétek: de azt mindannyiótok elé állítják, mint a Visszatérés egyedül való Zálogát és biztosítékát! Akik a Tiszta Bölcsességgel ötvözött Szeretet jegyében élnek, lépnek és cselekszenek, nem tévednek el igazán azon az Úton, amelyen mindannyiótoknak haladnotok kell; ha meg kell is tegyék olykor a maguk kisebb-nagyobb kitérőit, hogy megismerve más népek és más nemzetek Útjait is, már majd könnyebben továbbadhassák azon Tanításokat, amelyeket a Föld minden népének, és minden emberének be kell fogadnia, és szívébe - lelkébe - szellemébe kell zárnia, hogy a Föld minden Szellemmel bíró Utazója módot és lehetőséget kapjon: a maga iránya felől megközelíteni a Fent végtelen Magasságát, s betöltve az Egyetlen Törvényt: a felsőbb Szintre emeltessék, amikor elérkezik a Nagy Pillanat. *************************************************** Hosszan időzhetnénk még, kedves Gyermekeim a fentebbi témánál, de nem tesszük. A ti Utatok sohasem lesz, mert nem lehet az, ami más népek Útja, amiként más népek Útja is kell, hogy különbözzön a ti Utatoktól, hisz ahány ember-típus él a Föld színén, mind más - és más tudati, lelki és szellemi rezgést képvisel, s egymás Útjait nem, vagy csak igen nehezen fogadják - fogadhatják el. S ez ekként is van rendjén: ott, azon a szinten legalábbis még igen, hisz még a Szellemi Én-részek is meglehetősen nagy szintbéli különbségekkel öltenek testet, s feladataik is igen sokrétűek. A legfontosabb feladat azonban ma már egy (kellene legyen!): a Szeretet mindenek felett való elfogadása, és annak gyakorlattá változtatása. S éppen ebben kap kiemelkedő szerepet a magyar nép, ez lesz az a sokat emlegetett kiemelt szerep: a nagy földmozdulások és árvizek időszakában, amikor is ti egy bizonyos védettséget fogtok élvezni a többi néppel szemben, hatalmas tömegek indulnak útra, hogy biztonságos menedéket keressenek maguknak és övéiknek. Amiként mondtam, ezt a menedéket a ti kis Hazátok fogja jelenteni, majd a viszonylagos nyugalom időszakában az emberek visszatérnek ama Földhöz, amely vonzza őket, vagyis a maguk Hazájába, s magukkal viszik mindazt a tudati - lelki és szellemi pluszt, amelyet ti képesek voltatok átadni nékik. Akkor, a viszonylagos nyugalmi időben sokan térnek vissza közületek, hogy kevéssel később ismét útra keljenek, tehát testet öltsenek a Föld színén, s ismét csak a magyar nép tagjaiként. Az Ébredők többsége már jelenlegi Útját is akként kezdte, hogy nem először, s nem is másodszor; de a kezdeti időktől több ízben is ama Ország szülötte (vagy lakója) volt. Köztük van, amiként köztük is lesz nem egy, és nem két olyan Szellemmel bíró Testvérünk, akik az Ősi Birodalmak egyikében vagy másikában már birtokába jutottak a Szellemi Erőnek, annak az Erőnek, amelyet a Naniviei emberiség korszakában bírhattak a legmagasabb szinten, hogy aztán a későbbi, már a Föld jelenlegi kozmikus pontján zajló Történelmének egyik vagy másik korszakában ismételten kezükbe vehessék. Többségük túl jutott a háromszori ismétlés lehetőségén, s most az utolsó Próbán kell bizonyítsanak: de most már bizonyítaniuk kell, mert több esélyt nem kapnak ebben az éónban! A történések felgyorsulása természetszerűleg az Erő kibontásának felgyorsulását is jelenti. Azt tehát, hogy az egyes ismeretek elsajátítására lényegesen kevesebb idejük lesz, legalábbis ami a Szellemi Ismereteket illeti. Azok az Ébredők, akik akkor mellettük kell álljanak, vagy már a Föld színén vannak, vagy a közeljövőben kell megérkezzenek. Az utóbbiak már a mellettük élőktől kell átvegyék a Szellemi Tanítások alapjait, hogy tévelygés és útkeresés nélkül, már célzottan haladhassanak a fel-adat bevégzése felé vezető ösvényen. A mostani kor Ébredői köré egy-egy kisebb csoport épül fel, s azok kell vezessék őket, lépésről lépésre nyitva ki előttük a Felismeréseket, s a felsőbb szintű Tanításokat. Ők természetesen maguk is meg kell ismerkedjenek mindazzal, amit tovább kell adniuk: de idején el fog jutni hozzájuk mindaz, amit tudniuk szükségeltetik. Kellő nyugodtsággal, és kellő szellemi erővel, s persze nem kevés pszichológiai és pedagógiai érzékkel bíró, alap-adottságukat tekintve vezető típusú emberek, olyanok, akiknek szavát szívesen hallgatják, s akiknek egyes tanácsait meg is fogadják az emberek, lévén hogy szavaikat kellőképpen meg is tudják indokolni. Csendes, szerény emberek, akiknek ereje épp csendességükben és szerénységükben rejlik, s abban, hogy kellőképpen fel tudják mérni: kitől mit és mennyit kérhetnek, vagy várhatnak, ki az, akit kézen fogva kell vezetni, s ki az, akit hagyniuk kell, hogy szabadon megkeresse és meg is találja a maga Útját és a maga szerepét a várható történésekben. Az utolsó Próba természetesen 103
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet (amiként azt egyik Testvérünknek már megüzentem) nem kötelező: de mindenképp javallott, legalábbis azoknak javasolja a Nagy Rendező: vagyis Krisztus, akiknek ÉN-jében készen áll az ERŐ ama feladat felvállalására és betöltésére. A feladat nem lesz kicsi, amiként az ellentét ereje is nagy lesz, aki azon a végső pillanaton megkísérli, hogy mind több és több szellemi Erőt orozzon azok tudatából, akik a feladat bevégzéséért kelnek útra. Csak az Isten felé áramló, feltétel nélküli Bizalom, a gyermeki alázat, és az erős akarat óvhatja meg őket attól, hogy az ellentét játékszereivé legyenek; amiként az mindig is volt, hisz sem a múltban, sem a ti jelenetekben, sem pedig a Holnapok során nem lehet képes betölteni a maga spirituális vállalását az, akiben a tudati - szellemi becsvágy (vagyis a hiúság és/vagy a gőg), a földi értékek utáni törekvés az elsődleges, míg a Szeretet mindenek felett valóságának biztos Tudata csak másodlagos, s csak egy irányú, tehát csak mint személyüknek járó jog képes életre kelni, s érvényre jutni. Nem véletlenül mondta a Mester: aki a legnagyobb akar lenni, legyen mindenki szolgája. Ez ekként is van, s még inkább ekként lesz: mert csak a kicsinyek lesznek képesek nagy cselekedetre! S ez most főként érvényesülni fog, hisz aki mindenáron a középpontba igyekszik jutni, azt inkább fogja támadni az ellentét is, míg aki szerényen tevékenykedik, az végül sikerre viheti vállalását. *************************************************** Azt mondtam már nem egyszer: mi fogunk gondoskodni arról, hogy mindazon Tanítások, amelyeket általad leadunk, mind több és több Testvérünkhöz eljuthassanak. Ez ekként is van, éspedig éppen azok révén, akiket melléd küldtünk, s még melléd is küldünk. A te feladatod a Tanítások és Üzenetek átvétele: de már a „gyermekek dajkálását”; amiként már ezt is mondtam, rá kell bíznod azokra, akik ki tudják nyújtani értük kezüket, hogy átvéve őket: híven betölthessék a maguk feladatát. Ezen Testvérek egy része mint Tanító érkezik melléd, míg más részük az Ébredők közé tartoznak. Ezt sem a te tiszted lesz eldönteni, annál is inkább, mert aki az előbbiek közé tartozik, maga fog ráébredni feladatára, amikor a tudatában élő Szellemi Én-rész ereje megérik és kinyílik. Őr-szellemeik mindenkor készen állnak, hogy segítsék őket, míg MI, és a te Őrszellemed a magad feladatának betöltését segítjük, amiként azt eddig is tettük. Néked tehát, ha sokakhoz kell szólj is; nem nagy tömegek előtt kell szólj: amire egyébként sem volnál alkalmas, már csak lelki - tudati beállítottságod végett sem. *************************************************** S most ismét lépjünk tovább. Amiként mondtam, az Ön-egység és a Csoport-egység megteremtése után a nemzeti Egység felé kell tovább lépnetek. Ez annyit jelent: a csoportok közti Szeretetet már nem csak egymás felé, tehát nem csak az egy családhoz, egy munka, vagy baráti közösséghez, de még csak nem is az egy nemzetiséghez tartozók felé, de minden egyes embertársatok felé kell tudjátok áramoltatni, függetlenül vagyoni, társadalmi helyzetétől. Senkit sem becsülhettek le, de nem is emelhettek piedesztálra, amiként azt már oly gyakran megtettétek. Mert így is, és úgy is kellő tapasztalatot gyűjtöttetek már be, tehát akként, hogy fel nem ismert tehetségeket űztetek ki még a Hazából is, vagy túlértékelt embereket emeltetek szinte az Isten rangjára; később mindkét cselekvésetek hibás voltát felismerve, s nem egyszer annak hátrányos következményét is viselve… Igen, a magyar nép egy kicsit mindig is magában hordta minden egyes nemzet alap-adottságait, s épp úgy hajlamos volt akár a fanatizmusig menő rajongásra, mint a hirtelen fellángolások utáni, szinte teljes közömbösségre, hogy utána az érzelgősségig menő művészi, vagy akár vallásos áhítatba hulljon. Nos: az utolsó időkben minderre egyaránt szükségetek lesz, és még sem lesz szükségetek egyikre sem. Nem, mert mindeme tulajdonság fel kell tudjon oldódni a Bizonyosság érzésében, s az ERŐ: de már a Mindenható Isteni ERŐ egyedülvalóságának tudatos elfogadásában. *************************************************** Amiként már oly sokszor bebizonyítottátok, hogy képesek vagytok egy emberként megmozdulni és cselekedni, akként kell most bebizonyítanotok, hogy képesek vagytok egyként érezni is: de már a legtisztább érzéssel, a legmagasabb szintű Szeretet érzésével úgy a Föld emberisége, mint a Föld egésze, 104
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet tehát annak minden élőlénye iránt! Csak így lehet reményetek arra, hogy mind több és több pozitív energiát tudjatok levonzani: és főként akkor lesz erre szükségetek, amikor a körülmények szinte a viselhetőség határáig ellehetetlenednek az egész Föld színén. Amiként mondtam, a nagy földindulások következtében a Föld tektonikus lemezei erősen megcsúsznak, s egymás felé közelítenek. A legerősebben ama tűzhányók kitörés-sorozatát követően lesz ez érzékelhető, amelyről a Láték új eget és új földet… - c. munkánkban írtunk. Akkor az emberek sokasága fog elmenekülni Otthonából, s a szabad ég alatt keres menedéket. A légtér megtelik a rettegés energiáival, de a vad gyűlölet, s a harácsolás, tehát a mohóság, a kapzsiság energiáival is. Sokan fosztogatni és rabolni, gyilkolni fognak, hogy életük utolsó perceiben birtokolhassák mindazon földi javakat, amelyek után egész életükben vágyakoztak: vagyis az ellentét megadja nekik azt a negatív energia többletet, amely felszínre hozza valós milyenségüket: és nektek épp akkor kell a legnagyobb fokú Szeretet-energiát árasztanotok magatok körül, de már akként, hogy a Megbízottak a Föld szív-csakrája körüli pontokon gyülekeznek, amiként mondtam: kettes - hármas csoportokban, hogy a Föld felé áramló Energiákat a Föld szív-csakrájában szunnyadó Isten-anyai ERŐ életre keltésére (vagy inkább aktivizálására) levonzhassák a Föld körüli energia-mezőkből. De akként is, hogy az Ország népe, annak minden tagja igyekszik megfogalmazni otthonaiban e Szeretetet energiáit, s azt gondolati úton elárasztani a Föld egészén. ***********
*********
**********
Az Erőt azonban először önmagatokban kell megmozdítsátok, s életre keltsétek, hisz a Fent energiahullámait a ti tudati és szellemi Erőtök kell magához vonzza! Ehhez azonban az szükséges, hogy a saját energiáitokat képesek legyetek a megfelelő időben, s a megfelelő módon használni! Ameddig azonban ti magatok is zártak vagytok a magatok szellemi erői, s az ahhoz csatolódó Szellemi Energiák előtt, erre nem lehet módotok. A helyes imádkozás, majd a helyes meditáció gyakorlása nélkül azonban nem lesztek képesek kellő mennyiségű felsőbb szintű Erő levonzásához. Ugyanis csak a helyes meditáció révén nyílik módotok fizikai testeitek energia-központjainak megnyitására. No, nem a csakranyitogató gyakorlatokra gondolok, s nem is azokra a tanfolyamokra, ahol a tanfolyamokat vezető személy vállalkozik a testcsakrák megnyitására! Az mindenkor a Törvény ellenében volt, és lesz is, aminek nem más a szerepe, mint az ellentét energiához segítése: ha mégoly jó szándékkal igyekszik is valaki azokat a gyakorlatokat elvégeztetni a hozzá fordulókkal, vagy elvégezni rajtuk ő maga! A legelső lépés az, hogy amikor imáitokba merültök, minden más gondolatot száműzzetek tudatotokból. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az ima megkezdése előtt vegyétek végig az eltelt napot, s igyekezzetek aprólékosan végig venni a nap minden egyes eseményét és történését: mi volt az, amit helyesen, s mi, amit helytelenül oldottatok meg a magatok – majd a mások szemszögéből nézve. Ha valóban a Szeretet Törvényét szem előtt tartva igyekeztetek viszonyulni mindenhez és mindenkihez, az elmélyülés e második szakasza néhány percet fog mindössze igénybe venni. Amikor ezt bevégeztétek, imával köszönjétek meg az örömet s a bánatot, a jó, és kevésbé jó történéseket: még hibáitokat is, akként, mint tanulságul szolgáló leckét, amelyekből okulva bölcsebbekké lehettek, s óvatosabbá is, hogy ne ismételjétek meg a hibát a legközelebbi alkalommal. Aztán engedjétek el tudatotokból az eltelt napot, s engedjétek, hogy gondolataitok helyét már az imádság szavai és mind emelkedettebbé váló érzései vegyék át. Amiként már mondtam: nem feltétlenül szükséges, hogy az előírt imádságokat mondjátok, de nem is kizárt, hogy épp azok segítenek a teljes feloldódásban. Van, aki a saját szavaival tudja leginkább átadni tudati - lelki gondjait, s fokozni lelki - szellemi rezgésszintjét, van, aki az előre megírt, s szinte mantraként mondott ima-szövegek (vagy az ismertebb, Keleti mantrák valamelyikének) segítségével: ez mindenkor az egyéni tudati beállítottságon múlik. Aki inkább az érzékeny, úgynevezett művész-tudattal bír, az az előbbit tudja inkább megvalósítani, míg aki a gyakorlatiasabb, tehát „üzletemberi” tudattal bír, az utóbbit: de még ezek a kategóriák sem törvényszerűek, hisz az utóbbiak közt is sok a rejtett művészi érzékű, aki a jelen útján a gyakorlati életben tevékenykedik (akár politikus is lehet), míg szellemi tudata inkább a művészi irányt fogadja el, ha korábbi Útjain mint művész vállalt utat, vagy megfordítva. Az imádság végén azonban mindenkor csendesedjetek el egészen. Arról már előre igyekezzetek gondoskodni, hogy imátok és meditációtok idején a lehető legnagyobb nyugalom vegyen benneteket körül. Se hideg, se meleg, se hirtelen zaj, nem várt történés ne zavarjon benneteket. A tudat teljes 105
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet nyugalmi állapotában engedjétek, hogy a Szellemi Én-rész felülemelkedjék tudatotokban, csak úgy, mint amikor az elalvás előtti állapotba kerültök. (Szemeteket ekkor tanácsos kissé nyitva hagyni, hogy az emelkedés ne váltson át ténylegesen is álomba.) gondolati úton rajzoljátok meg azt a csöppnyi Fényszikrát, amelyet tudatotokkal követni akartok: vagyis fogalmazzátok meg a tudatotokban élő, s onnan a Lélek-szálon át lassan kiemelkedő Isteni Szikrát, vagyis Szellemi Én-részeteket, s kövessétek, amint a fejtetőn lévő korona-csakrán át kiemelkedik, majd a Fent szintje felé lebeg. A Szellemi Én-rész maga is törekedni fog, hogy energiát sugározzon vissza a korona-csakrán keresztül a tudat, majd a fizikai test egésze felé. Ezt egyre erősebb bizsergés, majd fokozott, de nem kellemetlen, s főként nem fájdalmas nyomás-érzet kíséri. Minél többet gyakoroljátok, annál inkább fokozódik a nyomás, mert a leérkező energia-szál mindinkább megvastagszik, s a korona-csakra tágulni kezd. Amikor a Szellemi Én-rész egy bizonyos szintig felemelkedik, érezni fogjátok, hogy ti magatok is emelkedtek, mintha fizikai testetek is súlytalanná válna. Enyhe lebegő érzés, amely a tudat energia szintjének s a testet körül vevő aura rezgésszintjének emelkedését jelzi. E szellem-energetikai „gyakorlatot” kezdetben néhány percig tanácsos végezni, aztán lassan vissza kell vonni a Szellemi Én-részt, tehát a Fény-testecskét mind közelebb megrajzolni a fejtetőhöz, végül ismét elhelyezni a fej hátsó részében, az agyban. Idővel mind tovább lehet távol az éber állapotban lévő tudattól a Szellemi Én-rész, és mind magasabbra emelkedhet, akként, hogy követhetitek útját tudatotok révén. Nagy magasságba azonban még nem emelkedhet, hogy ne távolodjék el a tudat felső ható-körétől, mert az álom magába szippant benneteket, és lényegét tekintve nem az a cél. Amikor a korona-csakrán már könnyedén kiemelkedik a Szellemi Én-rész, maga kezdi meg a további csakrák megnyitását, már akként, amiként azt az Őr-szellem és a Szellemi ÉN, vagy mint munkatársam esetében: a Szellemi Vezető megszabja számára. A korona-csakra megnyitása után a harmadik szem, és a szív-csakra megnyitása lényegében a legfontosabb; e három fizikai energia-csatornán áramlik be a legtöbb szellemi Energia, amely mindenképp nélkülözhetetlen lesz a Kozmikus Energia levonzásához. Ennek elősegítése azonban a tudat feladata is, s erre még a későbbiek során visszatérek. Nem kell megijednetek, ha az elmélyült imádságot, vagy a relaxációt nem követi meditatív állapot: de akkor sem, ha tudatotok fölötti képekre kaptok rálátást. Az se okozzon ijedelmet, ha egy ideig nem jelennek meg az egyébként már látott, meditatív képek. Ha a test-tudat túlterhelt, a Szellemi Én-rész kell, hogy figyelembe vegye a tudat gondjait, amiként figyelembe kell vennie azt is, ha őt magát fenyegeti annak veszélye, hogy a tudat nagyfokú igyekezetének hatására átlép egy számára megengedett szintet. Amiként a testek, s a test-tudatok, akként a szellemi tudatok sem egyformák, s nemcsak hogy más és más szinttel bírnak, és más feladattal érkeztek, egyéni módon reagálnak is minden egyes történésre, legyen az akár fizikai, akár lelki-szellemi történés. Még az évek óta egy Úton járók reakciói is különbözőek: s épp azért kell, hogy időről időre összejöjjetek (ismét csak nem sokasával: csak négy-öt fős csoportokban!), hogy e másféle reakciókat egymás elé tárhassátok, mert hisz amit egyiktek nem vesz észre, vagy nem érez meg egyes történésekben vagy tanításokban, azt észreveszi másiktok: ekként gazdagíthatjátok egymást, átadva a magatok megtapasztalásait, megfigyeléseit, de ki is elemezve azokat: mi az, amit helyesen láttok és éreztek, és miért, vagy éppen azt: mit láttok hibásan, és miért. A tudat feszültségeit, az esetleges ki nem mondott (tán észre sem vett) félelmeit (amelyek egy része akár spirituális emléken is alapulhat) a megszokások-adta figyelmetlenséget, vagy akár az érzéketlenné válást valami iránt… stb. Nem úgy, nem akként kell tehát egy-egy csoport tagjainak összejönniük, hogy egy bizonyos vezető (s itt fizikai szintű vezetőt értsetek!) szavait hallgatják, s azt igyekeznek mindenáron el- és befogadni, hisz ez (épp a tudatilelki-szellemi) sokféleség végett nem lehetséges! Vagyis: látszólag lehetséges, hisz nem is egy ilyen csoport működik: annak tagjai azonban, ha nem nyilvánítják ki a saját gondolataikat, nem tárják fel nyíltan az egyes kérdések nyomán felbukkanó benső érzéseiket, csak rábólintanak a vezető szavaira; a spirituális hazugság kelepcéjébe esnek, amely még akkor is teherként feszül tudatuk, lelkük és szellemük fölé (vagy inkább elé, elzárva előle a tiszta kilátást!), ha a másik személy iránti szeretet, vagy a kíméletből fakadó (esetleg belétek nevelt), rosszul értelmezett tapintat tart vissza titeket az őszinte szótól. Aki a tudat fanatizálására ad késztetést testvéreinek, lényegében e spirituális hazugságba kényszeríti azokat, akikkel egy Úton kellene járnia, s többségében azért, hogy el tudja velük fogadtatni, hogy csakis az ő gondolatai és elképzelései a helyénvalóak, s csakis azok a Célhoz vezetőek! A spirituális gőg késztetésére tehát a spirituális hazugság felé tereli (taszítja) azokat, akik valahol, valamilyen formában a vezetésére vannak bízva, elhitetve még 106
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet magával is: akiket vezetnie kell, azok fölött uralkodnia is kell, mégpedig teljes egészében, tehát megszabva és megkötözve azok testi-tudati-lelki és Szellemi Szabadságát! Ennek óriási veszélyéről már szóltam, nem is egyszer, tapasztalhatták is közületek néhányan az emberiség Történelmének úgy Múltjában, amiképpen annak jelenében; így erről a kérdésről itt többet nem szólok. Talán csak annyit: le kell mernetek venni minden rátok vetett kötelet, és le kell merni venni az álarcokat, hogy már megkötöttség nélkül és álarc nélkül vállalhassátok az Egyetlen Köteléket: a mindenek felé árasztott, Feltétel nélküli, Bölcs Szeretet kötelékét, hogy ama Áldott Kötél fogságában megismerhessétek, és mindenekkel megismertethessétek egyetlen, Valódi Arcotokat: azt az arcot, amelyen a Krisztus Fénye, és a Krisztus Mosolya ragyog. A Szellemi Én-rész ugyanis mindenképp szenved a rabság alatt, amely még akkor is rabság a számára, ha test-tudatotokkal képesek vagytok (ész-érvekre hivatkozva) rákényszeríteni egy-egy nem számotokra írott Utat, annál is inkább, hisz a Lényeget tekintve nem a test, és nem a test-tudat, hanem a kettőt irányítani kívánó Szellemi Én-rész az, amit valós önmagatokként kell felismerjetek, annak az Én-eteknek, amelynek a két előbbit, tehát a testet s a test-tudatot alá kell vessétek, hisz ama kettő eszköze csupán az Én-résznek, amely az ÉN megbízásából kell bizonyos feladatokat elvégezzen általuk! Ha a testi, vagy tudati érdekeiteket helyezitek előtérbe, a Szellemi Én-rész a háttérbe szorul, s amikor leveti a viselésre és használatra szolgáló test-ruhát, s megválik az (akkor már használhatatlanná és üressé vált) tudattól; dolgavégezetlen tér vissza: s akkor fogjátok csak igazán érezni csalódottságotokat, gyengeségeteket és ürességeteket, hisz azok a földi szintű sikerek, azok az „erőt adó” tudati elemek mind semmissé lesznek, nem adva nem hogy valós Értéket, de még csak megkönnyebbülést sem a Valós Én-résznek: megpróbálhatta megvívni önmagáért – ÉRTETEK: a ti igazi, Szellemi ÉN-etekért – a harcot, amelyet felvállalt! *************************************************** Tudom, mert nem lehet nem tudnom: könnyű elmondani, amit a fentebbiekben tanácsoltam, de nem könnyű megvalósítani. Nem, míg teljességgel azonosítjátok önmagatokat azon fizikai testekkel, amelyeket viseltek, s annak esetlegesen várható kellemetlenségeitől, esetleges szenvedéseitől inkább tartotok, mint a Valós ÉN-nek okozható kellemetlenségtől és szenvedéstől, mondván: ez vagyok én, hisz ezt a testet érzem, és ez az élet az enyém, hisz ezt kell élnem… - és ebben ismét épp annyira igazatok van, mint amennyire nincs igazatok, mert amiként mondtam: életeitek és Útjaitok csak az ÉN iskolái, álom Útjai, amelyekből ébredve számot kell adnotok mindarról, amit a Valóság, de már a Szellemi ÉN éber Valósága értelmében bevégeztetek! Ne kibúvókat keressetek tehát, és ne holmi látszat-megoldáson törjétek a fejeteket, s ne is várjátok, hogy mások döntsék el helyettetek: hová, merre kell lépnetek, s mikor mit kell, vagy mit tilos tennetek! Ha a kontaktus jó, és állapotszerű a test-tudat és a Szellemi Én-rész közt, az Én-rész mindenkor igyekszik megmutatni azt az egyedül helyes Utat, amelyen haladva az ÉN érdekeit a leginkább képviselhetitek: vagyis azt az egyedül-való Utat, amelyen a legsikeresebben küzdhettek meg a tovább, és feljebblépésért, hogy földi Utatok végén az ÉN is tovább léphessen az EGY-ség felé: a Teremtő Szíve felé. Ne féljetek azt követni, s ha az Én-rész érzete (vagy Őrszellemetek, vagy Szellemi Vezetőtők késztetésének engedve) már egy magasabb Út felé terel benneteket, merjétek azt is felvállalni, elhagyva a túlhaladott szintet, hogy a Fejlődés Örök Törvényének betöltésére törekedhessetek, amiként az minden egyes földi Utatok célja és rendeltetése is! Azt mondtam az imént: ha jó, és állapotszerű a kontaktus a test-tudat és a Szellemi Én-rész közt… mire gondolok, amikor erről szólok? Lényegét tekintve az Én-rész, még akkor is képes e kontaktus megteremtésére, ha nem meditatív állapotban igyekszik kijelenteni magát a test-tudat előtt, éspedig azon a hangon, amelyet ti a „lelkiismeret” hangjának neveztek. Sőt: a leggyakoribb, hogy ekként igyekszik jelzéseket adni a tudatnak, hisz meditálni nem mindannyian tudtok: a lelkiismeret hangját azonban mindannyian képesek vagytok meghallani. Ez az elnevezés nagyon is találó, hisz a test-tudatot az Énrésszel összekötő Lélek-szálat úgy a tudat, mint a Szellemi Én-rész ismeri, s mert hogy a test-tudat is ismeri, mert a tudatosodás egy pontján szembesül vele, az Én-rész mindenkor használja, hogy serkentse, vagy óva intse a tudatot egyes helyzetekben, olyankor, amikor a tudat kell döntsön: megadja-e a késztetést a fizikai testnek valamely cselekvés bevégzésére, vagy sem. Olyankor is használhatja persze az Én-rész a lélek-szálat, mint kommunikációs vonalat, ha a testet egy be nem tervezett veszedelem 107
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet fenyegeti. A tudatban akkor nem mint hang, de mint az Én-részben ébredt, s a lélek-szál által átrezegtetett kellemetlen „előérzet” fog jelentkezni az Én-rész által továbbított közlés. Ugyanis az Én-rész sem avatkozhat bele a történésekbe, legalábbis azokba nem, amelyek nem a tudaton múlnak. De mert az általa látott, várható történés számára is kellemetlen lehet, sőt: esetleg Útjának megszakadását is okozhatja, maga is „szorong” egy bizonyos értelemben: s mint az Én-rész minden, tehát jó, avagy rosszalló gondolata, akként érzetei is leközvetítődnek a tudat felé a lélek-szálon, hogy felhívja annak figyelmét: legyen óvatos, mert valami általa (ti. a test-tudat által) előre nem látott, nem várt, kellemetlen esemény közelít felé. Lényegében ezt is a tudati érzések csoportjába, vagyis az intuíciók közé sorolhatjuk, még akkor is, ha az intuitív kapcsolat nem a Fent Világa, és a tudat közt, hanem a két, egy céllal és egy Úton járó benső személyi elem közt jön létre, a harmadik személyi elem; vagyis a lélek-szál segítségével. Sok, nagyon sok figyelmeztetést kaphattok a Szellemi Én-résztől, ha megtanultok a belső Hangra figyelni, és igen sok kellemetlen történést kerülhettek el, ha megpróbáljátok, hogy kövessétek is annak szavát, még olykor abban az esetben is, ha amit sugall, pillanatnyi tervetekkel, vágyatokkal, vagy akár személyes érdeketekkel ütközik. Ugyanis ti csak a pillanatban éltek igazán, mert csak azt tudjátok tökéletes pontossággal, ami van: a múlt, még a legközelebbi múlt is leárnyékolódik, emlékezeti elemmé lesz, hisz az érzések ereje csökken, vagy épp ellenkezőleg: felerősödik, de semmiképp sem lesz tökéletesen azonos erejű, mint az adott pillanatban volt, a következő pillanat pedig még csak az elképzelések szintjén áll előttetek: vagy magasabb, vagy mélyebb értelmi - érzelmi rezgést rejtve magában, mint amire ti előtte felkészültetek. Az Én-rész azonban képes benne maradni egészen a korábbi érzésekben, amiként képes a későbbi történéseket is érezni, mégpedig akként, amiként azok majd az ÉNbe fognak beépülhetni, ha egyes események bekövetkeznek, vagy ha sikerrel el tudta azokat kerültetni a tudattal, s ekként a fizikai testtel is. Például: valahová igen szeretnétek eljutni, és valami mégis azt súgja bennetek: talán mégse… - és a tudat akkor is vágyik rá, mert hisz mindenki oda készül, vagy oda szeretne menni, vagy mert oly régóta kívánjátok, hogy elmehessetek. Aztán a belső érzetnek engedve mégis otthon maradtok: és kiderül, hogy a vonat, amelyre fel kellett volna szállnotok, elakadt a hóban, s a nyílt pályán vesztegelt, vagy egyéb, nem kívánatos eset történt azokkal, akik azzal a szerelvénnyel útra keltek. Igyekeztem finoman ecsetelni: miféle kellemetlenségtől óvott meg benneteket az a bizonyos belső érzet, de az egyszerű elakadásnál sokkalta komolyabb események is bekövetkezhetnek egy-egy úton. Ekkor is a Szellemi Én-rész késztetésének, az ő „félelmének” engedve maradtatok otthon, és kerültétek el a nemkívánatos történést, mert az Én-rész már látta a még csak ezután bekövetkezhető eseményt, amiként látta azt is: milyen kihatással volna életetekre, s ezzel természetesen az ő tervezett Útjára is, ha az esemény bekövetkezik anélkül, hogy az szerepelne az Életfilmben, mint tudott és bekalkulált esemény. Mivel az Út egész további részét megváltoztathatná egy nem kívánatos esemény, az Én-rész olykor még fizikai betegséget is produkálhat, vissza vonva az Élet-energiát a testet irányító agy egy bizonyos részéről, hogy meggátolja egyes cselekvésekben magát a testet, ha a tudattal való kommunikáció sikertelennek bizonyult. *************************************************** A belső Út kiépítése lehetetlen az Én-résszel való, tökéletes kontaktus megteremtése nélkül. Ahogy a tudat és a Szellemi Én-rész közt megnyílik, s mind tágabbá lesz a ma még zárt kapu, úgy fogtok mindinkább ráébredni valós kilétetekre. Az ÉN érzet erősebbé válik bennetek: s elfedi az egót! Ez egy kicsit azt hiszem bonyolultnak tűnik, legalábbis első hallásra, így nem árt, ha kibontom számotokra. Az egó, és az ÉN az a két, egymástól a ti szinteteken elkülöníthetetlen (s tán épp ezért a ti megfogalmazásotokban e két más-más nyelvű, de egy-értelmű szóval is jelölt), egymástól nem teljességében függetleníthető, mert lényegét tekintve egymásban és egymás által (ha nem épp egymás ellenében) létező szellemi - gondolati elemetek, amelyeknek egymásért épp úgy meg kell vívniuk a maguk harcát, amiként ma még egymás ellenében vívják azt. Mindkettő vezető szerepet akar betölteni a tudatban. Az ÉN az Én-rész által, amely mindenkor az ÉN érdekeit képviseli, míg az egó a fizikai test érdekében, amelynek érdekei csak a legritkább esetben illeszkednek bele tökéletesen az ÉN érdekeibe. A ti feladatotok: először is az összhangot megteremteni az Én-rész és az egó közt, majd az egót mindinkább 108
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet félreállítva az Én-rész érdekei szerint élni és cselekedni. Vagyis: a test-tudat kívánságai, a tudat és az akarat késztetései mellett megvizsgálni az Én-rész kívánságait (vagyis az első „ösztön szintű” késztetés fölött meghallani a lelkiismeret szavát!), s a bölcs megfontoltság mérlegére téve mindkettőt: szinkronba hozni a test és a Szellemi Én-rész kívánságát, de már akként, hogy tudatotokból nem engeditek el ama felismerést: az Én-rész valós ÉN-etek képviseletében, tehát valódi ÉN-etek érdekében szól, míg a testtudat csak az előbbi eszközének (tehát fizikai testnek) az érdekeit tartja szem előtt, nem egyszer az ellentét által elé tárt kívánalmakat ébresztve fel akár magában a fizikai testben, akár a test-tudatban. Ha meditációs gyakorlataitokban legalább a teljes elmélyültségig eljutottatok, gyakorolhatjátok a tudat és az Én-rész közti kapcsolat immáron akaratlagos kiépítését is. Akár akként is, amiként mi gyakoroltatjuk azt munkatársammal. A meditatív állapot elérésekor egy fokkal visszább léptetjük a Szellemi Én-részt, s a test-tudatot egy szinttel feljebb emeljük: a kettőt hozzuk tehát közelebb egymáshoz, majd a tudatot is megnyitjuk, de az Én-részt is nyitva tartjuk: a két én-elem tehát egyszerre „lát”, a tudat átemelkedik a Szellemi Én-rész síkjára, míg az Én-rész is átvesz valamennyit a test-tudat látásmódjából és érzeteiből. A test maga a szokott szintjén maradva azzá lesz, ami a Valóság értelmében is: egy idegen tárggyá, amelyet a tudat is akként szemlél, mint idegen tárgyat. A tudat és az Én-rész tehát egyként érzékelik a test idegen és esetleges voltát, de érzékelik ugyanakkor az ÉN teljességének erejét, annak hatósugarát is. Legalábbis annak egy részét, hisz az ÉN sem közvetítheti le a benne lévő ERŐ teljességét. Ez az erő-szál azonban elégséges nem csak ahhoz, hogy a két Én-elem egy bizonyos magasságból és távolságból, tehát kívülről figyelje a testet, de ahhoz is, hogy egy más látószögből lássa, mintegy kiemelve akár egyes pórusokat is. Igaz: e látásmódhoz már van némi köze a harmadik (vagyis az egyetlen, tehát a szellemi) szemnek is. Ez azonban még egy távolabbi kérdés: a megfelelő helyen erre is kitérek. *************************************************** S most térjünk vissza még egy időre a szokványos, tehát az átlag fizikai síkra, annál is inkább, mert azt hiszem: még ott is igen nagy zavarok vannak: a test-tudat még önmagával sem képes „egységben maradni”, még a tudaton belül is komoly szakadékok vannak! Gondolok itt a hit-irányzatok, tehát az egyházak és vallási irányzatok kötelmeire, és a szellemi Világosság-adta ÚT-ra, s e kettő közti egységekre és különbözőségekre. Azt nem egy esetben említettem már: nem tehettek különbséget a katolikus, református, metodista, Buddhista stb. egyházakhoz és/vagy vallási csoporthoz tartozó Testvéreitek közt! Azt is mondom viszont, hogy egyszerre csak egy irányba mehettek, csak egy Tan követői lehettek, annál is inkább, mert: 1: Minden egyes „egyház”, és minden vallási irány tanításai közé leadtuk a legfontosabb Tanítást: a Szeretet mindenekfelett-valóságát, mint Egyetlen Igazságot, amely megkülönbözteti a Valós Hitet az ellentét által kreált felekezetek személyválogató, szeretetlen (vagy csak a maguk tagjai felé „szeretetet” árasztó) hit-imitációktól. (Tehát nem hivatkozhattok arra, hogy a Legmagasabb szintű Tanítás egyes elemeit csak akként érhetitek el, ha több irányból közelítitek meg azokat.) 2: Ha két, egymástól eltérő, vagy épp csak egyes részleteiben egyező, de egymástól távol álló eszmeiséggel teli (netán egyiket a másika által tiltó) irányt akartok követni, vagy az egyikben, vagy a másikban, vagy mindkettőben hamisnak kell lennetek (és azokká is váltok!), megalkuvó kompromisszumot kell kössetek - önmagatokkal, titkolva egyik irány-béli érdeklődéseteket a másik irány képviselői - követői, esetleg vezetői vagy papjai előtt is! Tehát nem lehettek egyszerre hívő katolikusok is, ugyan akkor meggyőződéses spiritiszták (vagy ezoterikusok) is: a kettő erősen üti egymást (ma még legalábbis!), s ha a ti tudatotok nem képes kialakítani a maga egyedüli benső Útját önmagával: hogy remélhetitek, hogy közös Utat találhat a benne élő Szellemi Én-résszel? Tudatotok, tehát elmétek hamissá lesz és képmutatóvá, méghozzá itt is és ott is, aminek eredményeként csak egyhelyben fogtok topogni, még ha vélitek is: előrébb léptek! Nem léptek sem előrébb, sem feljebb, mert ehhez mindenkor őszintén fel kell vállaljátok a bennetek élő meggyőződést, vagyis fel kell vegyétek a magatok egyetlen szellemi - lelki „keresztjét” úgy, olyan nyíltsággal, olyan megalkuvást nem ismerő módon, ahogyan azt a Mester tanítja néktek! A Mester, aki az Egyetlen Tan nevében és értelmében: a mindenek felé árasztott, feltétel nélkül való SZERETET nevében vette fel az Ő Keresztjét!
109
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet Ezen felül és ezen túl még hadd tegyem hozzá: aki megismerte és befogadta ezen egyházi, vagy vallási irányok valamelyikét, de kényelmi okokból egy másik útra tér, elvetve magától mindazon Felismeréseket és Tanításokat, amelyeket addig magáénak vallott, csak mert azok (érzése szerint) nehézzé, s ezáltal nem kívánatossá lettek számára: nem hogy nem lépett előrébb, de bizony: visszafelé tett egy jókora lépést, ami még akkor is hátránya a Szellemi Én-résznek, ha az új, de már sokkalta kényelmesebb irány mellett kitart a tudat. Mert a magasabb szintek megismerése és befogadása után csak a tudat: s nem a Szellemi Én-rész lép a könnyebb útra, s nem az tart ki a kisebb felelősséggel (vagy épp semminő felelősséggel!) járó út mellett: az Én-rész szeretne a magasabb rezgésű Úton haladni, hisz az segíti a tovább és feljebbjutásban, azonban a test-tudat restsége végett csak stagnál a megkezdett Úton. Az erős test-tudat ugyan elhallgattathatja az Én-rész szavát, s a Kegyelmi ajándékokat ellökve és elfedve; restségre kényszerítheti még az Én-részt is: de ez a Visszatérésnél mindenképp megszüli a maga keserű gyümölcseit, amelyet az Én-résznek az ÉN-be való visszacsatolódása után az ÉN teljessége kell leszakítson az Igazság Törvényének fájáról; lévén hogy a Kegyelem méznél édesebb Gyümölcsét, amelytől Életet kaphatna, eltaszította, mint nem kért, mint megtagadott Áldást! *************************************************** S itt ismét visszatértünk (ha csak érintőlegesen is) az Ön-egységhez, hisz a tudat és a Szellemi Én-rész egyazon Bölcsességi szint elérésére kell törekedjék, akként, hogy énetek mindkét Lét-eleme tudatában van annak: lényegében nem a test érdekében, de mindenkor, minden körülmények közt az ÉN érdekeit szem előtt tartva kell haladnia az Úton. Ebbe természetszerűleg beletartozik a másokkal (mind többekkel és többekkel) való EGY-ség megteremtése is. Erre sincs azonban módotok, legalábbis nem a maga tökéletes formájában, amíg teljességében nem tudatosítjátok magatokban, és nem tanuljátok meg megélni a mindennapok során a „ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél” Tanítását. Nos, igen; ezzel ismét visszatértem egy korábbi gondolatmenethez. Nézzük meg közelebbről is: mi az oka annak, amiért ekként tettem? Miért éreztem fontosnak, hogy közelebbről is megmutassam néktek e Tanítás benső Lényegét? Korotokban mind többen és többen vannak azok az emberek, akik az utcákra - terekre kényszeredve élik mindennapi „életüket”; vagyis azt a valamit, amit ti csak ekként: idézőjelbe téve tudtok és mertek Életnek nevezni. Értetlenül, kissé idegenkedve figyelitek őket, s ha annak halljátok hírét: ez, vagy az az ember több diplomával, több nyelvet bírva, vagy esetleg egy magas pozícióból alázuhanva keveredett a (sokak által lenézett, megvetett, s nem szeretetre: maximum szánalomra méltónak ítélt) hajlék nélkül vegetálók népes táborába. Talán el sem igazán tudjátok /meritek /akarjátok hinni: igaz, amit az illető állít magáról, vagy amit róla állítanak mások. Nem, mert csak az érem egyik oldalát látjátok, holott az éremnek mindenkor két, sőt: három oldala is van. Amiként minden egyes történés: ez is lehet karmikus eredetű, lehet vállalás, de lehet valóban a test-tudat egyes hibás döntéseinek, vagy az egyén hibás életfelfogásának, esetleg téves útmegválasztásának eredménye. Van, aki azt vállalta, hogy élete korai szakaszában bizonyos mennyiségű pozitív energiát, és pozitív ismeretet gyűjt össze, hogy lejjebb szállva az általatok társadalmi rang-létrának nevezett fizikai szinten, az összegyűjtött, s a mélység legalsó szintjeiig elérve még tudatában maradt Felismerés-morzsákat szórja széjjel ama mélység foglyai közt. E vállalásról természetesen az illető földi tudata sem bírhat ismerettel: ő a történteket a maga fizikai szintjén próbálja megmagyarázni (ha próbálja egyáltalán): ám amikor vállalása véget ér, a Szellemi Én-rész hogy úgy mondjam: kilép a test-tudat árnyékából, hogy ismét kezébe véve a tudat, s ezáltal a test irányítását is, visszaterelje a fizikai eszközt (a testet) az elhagyott szintre, annak közelébe, de esetleg már egy olyan magasságba, amely jóval felülmúlja a test korábbi szintjét. Tehát a megtapasztalások erejét, s a benne maradt (ti. az Én-részben maradt) Felismerések erejét ötvözve jóval nagyobb tudati - lelki - szellemi teljesítményre készteti a fizikai test egészét, mint amilyenre a mélybehullást megelőzően lehetősége volt, vagy lehetett volna. Van, aki azért kellett felvállalja a mélybe hullott, mosdatlan, esetleg kisebb-nagyobb mértékben italos ember szerepét, hogy a körötte élők, vagy a mellékerülők módot kapjanak: vizsgát tenni a bennük élő emberségből, abból, amit úgy hívunk: Tökéletes, feltétel nélküli Szeretet. Nem tudjátok, mert egyszerűen nem tudhatjátok: kinek miért kell ott lennie, ahol van, s mely mellettetek futó Útnak milyen szerepe van a ti Útjaitokban! Nem tudjátok, mert nem tudhatjátok: akire
110
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet enyhe (?) undorral vagy megvetően, esetleg szánalommal néztek: nem épp Értetek vállalta-e fel az épp elétek tárt szerepet, hogy ti magatok vizsgázhassatok?! Épp így nem láthatjátok az általatok gazdagnak nevezett, vagy magas politikai - társadalmi csoportban élőket: de még a mellettetek élőket sem teljes tisztasággal, hisz mindent, ami körülvesz benneteket, csak a hétszer hét Maya-fátylon át láthattok: tisztán és színről színre már csak akkor fogtok mindent látni, ha Szellemi Én-részetek kiemelkedik a fizikai testből, s a maga tiszta látásmódjával nézi végig azt az Életfilmet, amelynek főszerepét el kellett (volna) tudja fogadtatni és játszatni az általa megfogalmazott testtel, késztetve ama test tudatát, hogy az ellentét inspirációi helyett az ő mindenkor magasabb fokú és tisztább inspirációit, vagy esetleg már konkrét utasításait (tehát a lelkiismeret követelő szavát) kövesse. Nem láthatjátok tehát: csak megérezhetitek egy bizonyos mértékig a mellettetek állók, vagy mellétek kerülők Útját, ám annak miértjeire már valóban csak Ideát kaptok választ, ha ennek jogát nem taszítottátok el magatoktól a pozitív késztetések újbóli és újbóli eltaszításával, hogy a test számára előnyösebb, de esetleg sokkalta sötétebb utat válasszátok, mint követendőt, és célba vezetőt. Ezen felül és ezen túl még az az állításom is megállja a helyét, hogy ti magatok nem láthatjátok tökéletes tisztasággal a saját Útjaitoknak sem valós (bár nem a Legvégső) célját, sem az egyes elétek álló történések és/vagy események miértjét. Amikor azt írom: nem látjátok útjaitok célját; csak a fizikai útnak a Szellemi ÉN által megszabott, kisebb léptékű célját értem, azt a következő Ébredtségi fokot, amelyet valós ÉN-etek kíván elérni az út sikeres végigjárása révén. A legvégső CÉLT: a Teremtő EGY-ségébe való Visszatérést, mint magasabb rendű kívánalmat mindannyian ismeritek, hisz Isten maga tárta azt elétek már a kezdet kezdetétől: jóval azelőtt beépítve e Felismerést az emberi tudatokba, mielőtt Krisztus megkezdhette volna fizikai szintű Útját az emberek közt – az ember-szelle-mekért, s ezzel a mélységbe zuhant, mindahány Szellem-lényért. A Mózesi kor előttre visszanyúlóan tudott e CÉL: csak az irány, s a CÉL-ig vezető Út egyes lépcsőfokai hulltak egy időre az ismeretlen tudati tartományok mélyére, mert a tudat még képtelen lett volna érteni és érezni azon Tanításokat, amelyek emez ÚT egyes Felismeréseire, s az azokon keresztül való, fokozatos visszacsatolódásra adtak volna rálátást. Arra már csak a Mester nyithatta rá az emberiség egészének szemét, bizonyítva mindeneknek a Szeretet egyedülvalóságát, a Szellemi Erő Hatalmát Kereszthalála és Feltámadása révén. A ti feladatotok tehát mindenkor a testvéri és felebaráti Szeretet, s a Szellemi Erő (a tudatosodás) mind magasabb szintű kibontása és használata: e nélkül nemcsak hogy nem segíthetitek a mellettetek élők lépteit, de ti magatok is megrekedtek az Úton, még ha vélnétek is: nem ártotok senkinek, nem kívántok rosszat, gondolataitok és érzéseitek tiszták: tehát tiszták vagyok ti magatok is. Amiként mondtam: tisztaságotok és Isten felé való fordulásotok mindenkor a cselekedetetek kell legyen, hisz amiként a Mester mondta: amit eggyel is cselekszetek a kicsinyek közül, Vélem cselekedtétek meg azt! Igen: a ti „kicsinyeitek” ma is (amint mindenkor) a szegények, az elesettek, a magányosságra kárhoztatott öregek s a magukra maradott árvák; még ha ez utóbbi nem is fizikai szintű, hanem lelki - szellemi - gondolati (tehát tudati) árvaságot jelent. Amiként minden korban, most is megvan, és a későbbiek során is meglesz mindenkinek a maga feladata. Lesz, aki meg kell ismerje, és ember-testvérei elé kell tárja a nyomorúságot, hogy számukra is tudottá legyen ember-társaik szenvedése (amiként az munkatársam vállalásai közt is volt, ahogy a korábbiakban már nem egyszer említettem), de lesz, aki „cselekvő médiumként” kell megmutassa: hogyan lehet a Valódi Szeretet nevében közeledni ama kicsinyekhez. Lesz, aki maga is meg kell tapasztalja a mélység egyik vagy másik kelepcéjét, aztán ki kell tudjon emelkedni abból, hogy már kiemelkedve: visszaléphessen azok mellé, akik még ama kelepce fogságában vergődnek, hogy önnön életük megmutatásával, megszabadulásuk elmondásával, s a Megszabadító megismertetésével segítsék Testvéreiket, akik közül nem egy, és nem is száz vagy ezer érkezett azzal a feladattal, hogy ama Mélységelemet végre le tudják győzni. Az alkohol, a drog, az erkölcstelenség, a törtetés, a bűnözés sokféle késztetése: ezek mind-mind ki kell hogy égjenek, mint Mélység-elemek a Szellemi ÉN-ből, megtapasztalva és megtagadva a helytelen irányt az Egyetlen Helyes Útért: a Krisztusi Útért, amely egyedül alkalmas arra, hogy előrébb és feljebb emelje az ÉN egészét. Most ugyanis, akik ilyen jellegű feladattal érkeznek, nem kevesebbet nyerhetnek — vagy veszíthetnek, mint az ÉN további, már a magasabb szinten folytatható Útját! Akiben megvan az ERŐ, alkalmat kapott rá, hogy a legdurvább 111
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet mélységelemeket égesse le az ÉN egészéről, azon Mélység-elemeket, amelyek eddig túlontúl nehezek lettek volna, mint vállalás az ÉN, s ekként az Én-rész számára is. Most, az utolsó időkben az ÉN-ben lévő ERŐ-t a Kegyelem Ereje is megtámogatja: csak merni és akarni kell élni azzal a hatalmas erővel! Igaz: még így is óriási feladatot vállalt magára az, aki ilyes feladattal érkezett, hisz nem csak az ÉN ereje, és nem csak a Kegyelem Ereje: az ellentét ereje is megnövekedett, s már e megnövekedett negatív erő küzd a test-tudatban az Én-rész, és a Kegyelem együttes Ereje ellenében. Itt tehát igen sok múlik a test-tudat szabad akaratán is, hisz az kell eldöntse: melyik Irányt tartja követendőnek, s melyiket veti el. E téren a nevelésnek, a segítségnek, a példamutatásnak, az Önvallomásoknak (másként: Bizonyságtételeknek) hatalmas szerepe van, hisz ezekből meríthet merszet, bátorságot, önbizalmat és akaraterőt (vagy épp pozitív dacot: csak azért is megcsinálom!) a tudat, s ha azzal tud töltekezni, már az Én-rész is könnyebben áramoltathatja felé a magával vitt Erőt. Ezek mind-mind olyan feladatok, amelyek a ti számotokra is fontosak, mondhatni: nélkülözhetetlenek, hisz e kicsinyek és elesettek ébresztése révén gyakorolhatjátok a leginkább: hogyan kell vezetnetek egyáltalán azokat, akik az utolsó Idők során mellétek kerülnek. ************
**************
**********
S akkor ezzel vissza is érkeztünk ama Feladathoz, amely a Magyarságra vár az Idők Végezetén. Mert az, hogy a Föld Szív-csakráját körbeölelő energia-csatornákat megnyitva módot adtok arra, hogy a Föld ama pontjára árasztott Isten-anyai Erő az Orionból aláereszkedő energia-szálakhoz csatolódhassék, már a feladat végső pontja: legalábbis, ami a dimenzióváltás előtti, s az aközbeni feladatokra vonatkozik. Előtte azonban meg kell tanuljátok, hogyan, miként csatolódhattok ti magatok is a felsőbb szintű, bár még nem a Mennyei, de már a Kozmikus energiákhoz. Tudom: ez az a kérdés, ami a leginkább érdekel mindannyiótokat, de nem lehetett előbb rátérnem, míg legalább nagyjából el nem mondtam: milyen feladatokat kell megvalósítsatok fizikai, és a hozzátok legközelebb álló szellemi szinten: tehát az Ön-egységbe, és a Csoport-egységbe való bekapcsolódás révén. S még itt is elsőként a Csoport-egység egy, immáron nagyobb léptékű formáját kell előre vegyem, mint ismeretanyagot: a nemzeti Egységbe való kapcsolódást. Amiként mondtam: ennek semmi köze sem a politikához, de még a Magyarság történelmi múltjához sem: fizikai értelemben legalábbis! Mert Szellemi értelemben nagyon is lesz köze ahhoz: ki honnan, mely Szellem-csoportból, mely Szellemközösségből érkezett! Ugyanis amiként mondtam: a nagy Ugrás előtti szellem-energetikai feladatokat azon Szellemi ÉN-ek kell felvállalják, és bevégeztessék Útra küldött Én-részeikkel, amelyek úgy a Naniviei, mint az atlantiszi, Lemúriai, Mú-szigeti szellemi energia-robbanások részesei, vagy egy bizonyos mértékig azok okozói voltak. S azért éppen ők, mert a korábbi Utak során már megszerzett, s az ÉN-ben már kinyitott Bölcsesség-elemek az ÉN-ben, annak Tudattárában továbbra is megmaradtak, ha azok erejét elfedte is előlük, s hozzáférhetetlenné tette számukra a megismételt bukás negatív energiája. Ez mostanra Utak és Történések százai során le kellett tisztuljon, ki kellett égjen az ÉN-ből, hogy lassan, fokozatosan ismét felébredhessen az ÉN tudattárába már beíródott ERŐ; vagyis azon Felismerések, amelyeknek használatára azonban csak most, az utolsó időben kap módot az ÉN, s rajta keresztül az Énrész. *************************************************** Az Erő elsősorban önmagatokkal szemben kell felébredjen! Meg kell ismerkedjetek nem csak a várható Történésekkel, nem csak a történések során reátok háruló feladatokkal, de mindazon Tanításokkal is, amelyek révén egyáltalán képessé lehettek a bennetek szunnyadó tudati - lelki-szellemi erők felébresztésére és aktivizálására. Ha e nélkül kísérlitek meg az Erő felébresztését, s e nélkül próbáljátok használni azt (akár egyes gyógyítói, energetikai, vagy médiumi feladatokra), könnyen megeshet, hogy az épp csak felébresztett Erő az ellentét birtokába kerül, természetesen a test-tudattal együtt, amely vélvén: a saját egykor volt Erejét használja (annak legalábbis egy részét, bár ott és most még csak kicsinyke részét!): már rég csak az ellentét által reáárasztott Erővel működik. A gyógyító, ha nem bír a Fent erejével, ha egy bizonyos mértékű fizikai szintű gyógyulást lesz is képes produkálni, nem lesz képes érzékelni: miért kell a testnek az adott betegséget viselnie, amiként arra sem lesz rálátása: van-e joga azon betegségeket gyógyítani, avagy sem. Ekként megeshet (és sajnos: igen 112
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet gyakran meg is esik!!) hogy a jó szándékú, ámde óvatlansága kelepcéjébe lépett gyógyító vagy egy-egy karmikus feladat betöltését teszi lehetetlenné az Én-rész számára, vagy valamely vállalásét, de az sem ritka, hogy olyan energia-kapukat nyit meg akaratlanul is a gyógyítani kívánt beteg testén (s itt a fizikai testen lévő csakrákat értsétek) amelyeken keresztül az ellentét a maga energiáit áramoltathatja be, cserébe a test-tudatból és akár a fizikai test egészéből is elorozott pozitív energiáért. (Még az sem ritka, hogy a gyógyító önnön csakráit nyitja meg az ellentét számára, s ekként ő maga is mind gyengébbé, esetleg beteggé is lesz!) Ekként tehát a gyógyító többet árt, sem mint használ másoknak is, de saját magának is (hisz a felelősséget mindenkor viselnie kell!), s mindezt csak azért, mert tudatlanul látott hozzá az erők mozgatásához és azok gyakorlatbani használatához. Ahhoz, hogy valós gyógyító energiát nyerjetek, elsőként az szükséges, hogy a kapcsolat tökéletes legyen a tudat, az Én-rész és az Én-részen keresztül már az ÉN között is. Erre, ennek megteremtésére (ma még, s a ti jelenlegi szinteteken) kevesen alkalmasak, mert nem ez az elsődleges feladatotok. Amely betegség a Föld síkján a ti szinteteknek megfelelő Bölcsesség-elemekkel leérkezett kutatók és orvosok segítségével gyógyítható, azt gyógyítanotok is kell. Akik az ember-testek gyógyítását vállalták élet-hivatásukul, maradéktalanul be is kell töltsék vállalásukat, gyógyítva, s eközben még inkább megismerve a test, mint a Szellemi Én-rész nélkülözhetetlen eszközének tulajdonságait. *************************************************** Egyik kedves testvéretek akként nyilatkozott: az emberi test egyetlen atomjában lényegében a Mindenség „képlete” van megrajzolva. Ez ekként is van, tehát ha azt akarjuk hogy a globális tudattárba ez a képlet beépülhessen, mint a makro-kozmosz és a Mindenség működési elvének igen-igen miniatürizált megnyilvánulása, igenis hogy szükség van úgy az orvostudományra, mint a kutatók munkájára, legyenek azok kémikus, fizikus avagy vegyész-kutatók. Sok, nagyon is sok Felismerésnek épp az ő munkájuk nyomán lett birtokosa az ember, s nem csak azon szakterületeken, amelyekben az egyes felfedezések megszülettek, de szellemtani értelemben is. A tudósok eredményei mint Bölcsesség-elemek épülnek be a Globális Tudattárba: s abból merítve igen sok Szellemtani Felismerésre ébredhet rá a jövőben az a testvéretek, s igen sok Bölcsesség-elemet bonthat ki, aki amaz ismeretek tanulmányozása közben képes (még az ÉN-ben, tehát Útja megkezdése előtt!) kibontani egyes Felismeréseket, amelyeket aztán az Út egyik vagy másik szakaszán „fel kell ismerjen” a Föld színén is, hogy mint új Szellem-tani Lényegelemet: a Föld népei elé tárja. (S ez a tény érvényes úgy a negyedik szféra szintjére emelkedő, s ott Útját folytató emberszellemek csoportjára, annak egy később leérkező tagjára, mint a maradvány-emberiségből kialakuló Új Emberiség egy tagjára, aki szintén csak az idők távolában érkezik majd eme feladattal!) A tudománynak, s az emberi test nevű fizikai képződmény vizsgálatának és gyógyításának tehát nem csakis és kizárólag fizikai okai és előnyei vannak; bár fizikai úton mindenkor csak a betegségek egy részét lehettek képesek gyógyítani: s azokat már kell is, hogy gyógyítsátok, akár emberről, akár valamely Léleklény-társatokról van szó! (S itt most ne a növények vegyszeres gyomirtására és/vagy a rovarirtásra gondoljatok!!) A betegségek további része azonban, amiként az imént mondtam, további csoportokra oszlik, amelyek közül egyiket van (vagyis: a későbbiek során lesz) jogotok, s így módotok is a pozitív szellemi Erők: a szellemi az akarati és a Szeretet-energiák révén gyógyítani, míg másik részük a karma, vagy a vállalás tilalmi kötelmeit is magában hordozza, amely kötelmeket nemcsak hogy nem szabad: nem is lehet pozitív energia révén megszüntetni: ugyanis ama célra az ÉN (vagy a gyógyító Szellemi Vezetője) nem áramoltat az Én-rész felé annyi többlet-energiát, amennyire annak a gyógyításhoz szüksége volna. Ilyenkor csak az ellentét energiája siet a gyógyításra vállalkozó, vagy akár a mindenáron gyógyulni kívánó tudata felé! Mert ez utóbbi sem ritka, az tehát, hogy a gyógyítók sokaságát felkereső, s a minden féle gyógyító praktikával megpróbálkozó beteg, aki képtelen elfogadni, hogy ama betegséget viselnie kell (mint önmaga egy korábbi Útján megfogalmazott, s most a Szellemi Én-rész által magára vett kötést, vagy mint megtapasztalásra váró lét-elemet, esetleg mint a saját fizikai tudata számára ismeretlennek maradt feladatot); maga vonz magához olyan ellentétes irányú erő-áramlatot, amely ugyan megadja néki a fizikai szintű gyógyulást, vagy annak egy részét, s ezzel a test-tudat könnyebbségét is, de ellehetetleníti a Szellemi Én-rész mindenféle vállalását, megkötve, meggátolva ezzel az ÉN-t is a tisztulásban, a 113
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet megtapasztalás megszerzésében, vagy egy (esetleg sokakért, vagy hozzátok a fizikai síkon is közel álló személyért történt) vállalás betöltésében. Amennyit nyer tehát a fizikai test, legalább százannyit veszít a Szellemi Én-rész, s ezáltal az ÉN teljessége! *************************************************** Ahhoz, hogy bármely csekély mennyiségű, de már valóban tiszta Erőre szert tehessetek, kell, hogy környezetetekkel mindenkor kiegyensúlyozott kapcsolatban álljatok. Nem tud, mert nem tudhat a Fent erejével töltekezni az, akit közben stressz-hatások és konfliktusok zavarnak még abban is, hogy önmagával még csak nem is Egy-ségben; de legalább harmóniában éljen. A környezet, és önmagatok alapos kielemzéséről, s az egyéni és a csoport-érdekek mindinkább való egységre hozásáról már szóltam. Aki a legkisebb elvárást támasztja a mellette élőkkel szemben, nemcsak hogy nyugodtabbá és kiegyensúlyozottabbá válik, mert kevesebb csalódást kell megélnie és feldolgoznia, de környezetét is nyugodtabbá teszi, annál is inkább, mert a mellette élők fokozott ingerültségét és feszültségét válthatja ki az az elvárás, amelyet érez, de amelynek (gyakran épp az elvárás sokkoló hatása végett!) nem képes megfelelni. A kamasz szobája nem lesz attól rendesebb, ha folyton azért nyaggatjuk, sőt: még kaotikusabb állapotok fognak benne uralkodni, amellett, hogy a gyerek dacos lázadását is felkelti az örökös noszogatás. A férj sem fog kevesebb időt tölteni a barátai közt (vagy az asszony a barátnői, esetleg a szomszédasszonyok közt), de a szomszéd rádiója sem lesz halkabbra véve, ha állandó szekatúrának vetitek alá őket. A gyerek szétszórtsága a kezdeti időkben, tehát egész kicsiny korától való rendszerességre szoktatással többnyire elkerülhető, vagy legalábbis a viselhetőség szintjére csökkenthető, s ha olykor-olykor „váratlanul” rendet teszünk helyette, előbb - utóbb maga is rájön: ha tudni akarja, hogy hol találja meg a holmijait, be kell vezessen egy bizonyos szintű rendet, ha nem akarja, hogy „rendrakási rohamunk” következtében napokon át ne találjon meg semmit. Az persze természetes, hogy tökéletes, tehát az általunk annak érzett rendet akkor sem találunk a szobájában, de valamilyen szintűt mégis, amelyből később, már a lázadó - dacos korszak elmúltával magától kialakítja a rendet, a tőletek látott rend mintáját véve alapul. Ez így van, s így is van rendjén, hisz a gyerek ekként tanul meg „mássá válni” mint a szülők, de ekként tanulja meg a szülők életében látott, s számára megfelelő viselkedés-elemeket beépíteni abba a képbe, amelyet önmagáról (épp a lázadás korszakában) kialakított. Természetesen nem azt akarom ezzel mondani, hogy ne szabjatok meg egy bizonyos határt, amelyet a gyerek nem léphet át! De ezt a határt mindenkor a gyerek alap-adottságainak, s a „kritikus kor” egyes sajátosságainak figyelembevételével állítsátok elé: s persze önmagatok elé is, akként, hogy nem követeltek többet, mint amennyit igazán elvárhattok a gyerektől. Amit igazán meg kell követelnetek tőle, az az ártalmára lehető szerek mellőzése, a vad, és durva társaság kerülése, a durva szavak használatának mellőzése, s az általa választott pálya megvalósítása felé való törekvés: ezek a legáltalánosabbak, hisz ami ezeken túl megy, vagy annyira természetes, hogy azokra fel sem kell hívjátok a gyerek figyelmét (tisztálkodás, rendezett, vagy annak nevezhető öltözködés stb.), vagy annyira a kor sajátosságai közé tartozik (magnó-szalagok, könyvek stb. széjjelhagyása a szobájában), hogy azt nem érdemes követelményként elé állítani, már csak azért sem, hisz a lázadó korban a gyermek elméje úgy túl van zsúfolva a „Lét Nagy Kérdéseivel”, hogy egyébként is képtelen volna holmi magnószalagokra, s más efféle apróságra figyelni szüntelen. Nos: valahogy ekként képzelem a családi béke és harmónia megteremtését, természetesen hozzá téve, hogy ti magatok is kell bírjatok családtagjaitok közt e csoporton (családon) belüli önállósággal és függetlenséggel, ne csak biztosítani és elfogadni legyen jogotok a mellettetek élők önállóságát és függetlenségét. Ha jól működik a családi egység, a kisebb vitás kérdéseket meg lehet, s meg is kell higgadt, kedves hangon beszélnetek. S ha igazán jól működik az a családi egység, nem csak látszólag, a külvilág felé tárva tűnik annak, s nem csak egyfajta önámítás: nagyobb problémák, komolyabb vitás kérdések még csak fel sem merülnek, hisz azokat már kezdetükkor megtárgyaltátok, nem hagyva, hogy fölétek kerekedve igazi vihar-fellegekkel borítsák el a családi otthon egét. Mondanom sem kell: e harmonikus családi légkör kialakításának alapfeltétele is: a Szeretet. Erre és ebből építhet, ebből meríthet annak tudata és Szellemi Én-része is, aki a magasabb szintű Erő után kell induljon. Mert csak a valóban harmonikus családi háttér adhatja meg azt a biztonság-érzetet, amely kellőképp felkészítheti úgy a test-tudatot, mint a Szellemi Én-részt egy másik, már magasabb rezgésszintű 114
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet ERŐ fogadására és annak elviselésére. A zaklatott, olykor tán még önmaga elől is menekülő tudat gyengesége végett nem volna képes, de alkalmas sem a többlet-energia viselésére. (Ahogy az elektromos áramot vezető rézdrót is: csak a vastagabb, erősebb drót vezethet magasabb feszültségű áramot, míg a vékony szálacska esetleg egy elemlámpa zsebtelepének energiáját bírja el anélkül, hogy azonnal széjjelégne.) A rendezett családi, és persze egyéb háttér (munkahelyi, baráti stb.) mellett erősen szükséges, amiként már azt is említettem, hogy harmóniában éljetek a benneteket körülvevő lélek-lényekkel is. Sőt: nemcsak hogy szükséges a léleklényekkel való harmónia kialakítása, de igyekeznetek kell, hogy mind többet és többet tartózkodhassatok a léleklények, s elsődlegesen a természeti lények közelében. Ugyanis amiként azt munkatársam szokta mondani: a Föld legtisztább energiáit éppen a természeti lények, s ezek közül is a növények árasztják a Föld légterébe. Tehát az erdők fái és bokrai, a mezők, a rétek érintetlen hagyott fűszálai, kicsiny virágai. Aki igazán töltődni akar a magasabb szintű Erővel, s kapcsolódni akar a léleklények rezgésáramához, mindenképp a szabadban kell megtegye azt, akként, hogy kimenvén a természetbe igyekszik azonos rezgésszintre emelni tudatát lelkét és szellemét a természet lényeinek rezgésszintjével, vagy ha ennek valós és komoly akadályai vannak, akként, amiként azt munkatársam otthonában is megvalósítottuk, tehát hogy a természeti lényeket vittük be mellé, lévén hogy feladata, de testi adottságai is ezt kívánták meg. E lélek-lények mindenkor egy magasabb rezgésszintű Kozmikus energiát szívnak magukba, s ezt is árasztják széjjel maguk körül, de képesek feltöltődni a (külön kérésre alááramoltatott) Mennyei Szeretetenergiával is, már azt is kiárasztva úgy a köröttük lévő többi lélek-lény, mint a természetbe beleolvadni képes ember felé. Ha az erdőt járjátok, üljetek le mindenkor egy-egy órára legalább, s félig behunyt pillákkal lazítsatok. Engedjetek el elmétekből minden fölösleges gondolatot, minden érzést, nem tartva meg csak a benső béke, a nyugalom, a Boldogság, s a végtelen felé áramló Szeretet érzését. Ezt kezdetben csak mint benső tudati - lelki szellemi állapotot kell megtanuljátok megélni, később azonban meg kell tanuljátok akaratlagosan kiközvetíteni a köröttetek lévő természeti lények felé, amiként meg kell tanuljátok befogadni a természeti lények felől felétek áramló energiákat is. A tudat ellazítása után a testet is el kell lazítani egészen, s igyekezni kell, hogy légzésetek a szokottnál lassúbb, mélyebb legyen. Ezt annyival is könnyebb lesz elérnetek, mert a természet levegője tisztább, tehát már eleve több oxigént lesz képes felvenni a szervezet egy-egy légvételnél, mint a városok bűzös útjain. Légzésetek lassulásával egyenes arányban lesz elmétek is mind nyugodtabbá, mígnem eléritek a teljes nyugalmi állapotot, azt az éber állapotot, amely azonban mégis hasonlít az álom, vagy a meditatív állapotához. A gondolatok letisztulnak, majd eltűnnek: s akkor meg lehet fogalmaznotok elmétek mélyén az egyetlen Gondolatot, amely akár képként is elétek állhat, ha vizuális képzeletetek kellő fejlettséggel bír. A gondolatban önmagatokat vetítitek magatok elé, de már akként, hogy a korona-csakrátokon beáramló, s a szív-csakrán kiáramló Erő-szálakat is magatok elé képzelitek. Vagyis gondolatban magatokhoz vonzzátok a Természeti lények által felétek árasztott Szeretet-energiát, s ezt bensőtökbe zárva, a szívetekben lelketekben és Szellemi Én-részetekben lévő Szeretet-energiával viszonozzátok, akarati úton áramoltatva azt a természeti lények felé. Kezdetben elég, ha egy szál virággal, vagy egy kis, virágzó bokorággal igyekeztek ekként egységbe kapcsolódni. Üljetek le a virág, vagy az ág közelében, s félig hunyt pillákkal lazítsatok. Amikor az enyhe relaxációs állapotot elértétek, gondolatban mondjátok a növénynek: Magamba szívom a felőled áradó, Tiszta Erőt, és elrejtem azt tudatom, lelkem, szellemem mélyére, hogy erősítsen és éltessen. Cserébe reád árasztom a szívemben élő, s az Ég magasából aláhulló Isteni Szeretet millió és milliárd arany-szikráját: beburkolom véle minden szirmod, leveled, beburkolom a száradat (vagy az ágadat), és feltöltöm véle a Földet, amelyből gyökered a táplálékot szívja, hogy a Föld erejével együtt magába szívhassa szeretetem energiáját is. Így te énbennem élsz, mert a te Szereteted, és a belőled áramló Erő bennem él tovább, s én benned élek, mert a szívemben élő Isten szeretete élteti tested minden részét, annak minden sejtjét, minden parányi atomját. Egyek vagyunk: te és én, amiként egy testünk minden alkotóeleme is, hisz ami él, a Végtelen Teremtő Szeretetének Erejéből áll, abban, és attól él. A kettőnk közt áramló Szeretet körforgása egyenletes és állandó, élő és éltető, mert a Teremtő Szeretet része, amely végtelen, s a végtelenbe ér. Ha elmegyek mellőled, Istentől kapott Szeretetem továbbra is feléd fog áradni, amiként a te Szeretet-energiád is elkísér, bárhol járok. Ekként élünk együtt, egymásban, s együtt a Teremtőben, a Végtelen Szeretet Istenében.
115
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet E kis tudati - lelki - szellemi „szövetséget” aztán mind nagyobb és nagyobb körben igyekezzetek kiterjeszteni, hogy érezni tudjátok a rét egészének erejét, s hogy érezni tudjátok: mint árad széjjel a bennetek ébredt, Tiszta Szeretet a rét egészén, annak minden kis virágján, minden egyes fűszálán, vagy a virágok és fűszálak közt megbújó, vagy épp szállongó bogár-népen, vagy ha erdőben vagytok, hát az erdő fáin, azok minden ágán, levelén, de még az ágak közt ringó fészkek kis lakóin, vagy a fák alatt szaladozó rovarokon, a fák közt megbújó nagyobb lélek-lényeken is. Amiként önmagatokat érzitek teljes egészében, akként kell érezzétek a köröttetek lévő természetet is, engedve, hogy az is megérezzen és megismerjen benneteket. A leginkább a Pilis hegyei közt érdemes az energia-kapcsolódást megkezdeni, de természetesen bárhol lehet, hisz most még nem az egyes energia-csatornák megnyitása; pusztán a csatolódás, az egységbe olvadás első, tétova lépteinek megismerése, megkísérlése és megvalósítása a cél. Ez több okból is szükségessé lesz a későbbiek során. Akik azzal a feladattal lesznek megbízva, hogy az Isten-anyai ERŐ közelében lévő Energia-pontokat megnyissák, azoknak azért, akik viszont a Föld színén kell maradjanak (akár Sorsszerűen, akár vállalásból); azoknak azért, mert jó, ha idején megtanulnak odafigyelni a természeti lények egyes jelzéseire, hogy megtanítva azokra mindazokat, akik akkor köröttük - mellettük lesznek, megkönnyítsék a maradvány-emberiségnek a megváltozott körülmények közé való beilleszkedést, esetleg a tovább - és túlélést biztosítva ezzel számukra, de még utódaik, és utódaik utódai számára is. Mert ha a nagy robbanást követően a körülmények a lélek-lények ideiglenes „eltűnését” fogják is okozni, a föld mélyére menekülő lélek-lények igen sok jelet adhatnak az ott élőknek, amelyek nyomán vizet, vagy esetleg ehető gyökereket találhatnak. De a lélek-lények egyéb módon is segítségükre lehetnek, amely módokról már szintén írtunk a Láték új eget és új földet… - c. munkánkban. Ugyanezt a kapcsolódást kell megpróbálnotok megvalósítani az otthonotokban élő léleklényekkel, tehát a növényeitekkel is. S azért épp a növényekkel, s nem az állatokkal kell ezen egységet megvalósítsátok, mert a növények mindegyike: ismétlem: mindegyike a Kegyelem által lett a Föld színére helyezve, méghozzá a mélység felé indult Szellem-lények még legkorábbi, tehát még azok legtisztább gondolatenergiáinak elemeiből. Vagyis valóban a legtisztább lényei ők a Földnek, míg az állatok (még a legbékésebb, a legártatlanabb is) bírnak bizonyos Mélység-elemekkel, hisz nem levegőből és Fényből és vízből, de Lélek-lénytársaik (a növények) testéből tartják fenn önnön létüket. S most joggal kérdezik közületek néhányan: miként mondhatom a „mérgező hatású” növényekre, hogy azok is a legtisztább Erő-elemekkel bírnak, s hogy a Kegyelem révén kerülhettek a Föld színére. Nos: minden növény pozitív! — csak ti használjátok negatív módon, mert nem vagytok tisztában azok erejével, s erejük áldássá lehető szerepével! Pedig minden növény hasznotokra lehet…-ne, ha. De itt van ismét az a bizonyos ha, amelyet azonban ez esetben azt hiszem még csak meg sem kell, hogy indokoljak. ******
*******
*********
*********
*******
Minél többen, és minél erőteljesebb módon kell kapcsolódjatok a természetben élő, s az Otthonaitokban nevelt Lélek-lényekkel, hogy ezáltal is mind több és több pozitív energia emelkedhessék a Föld szellemi gömbjébe, de azért is, hogy ti magatok is mind több pozitív energiával bírhassatok. Ezzel egyidejűleg, ezzel párhuzamban mind magasabb szintre kell tudnotok emelni az egymás iránt érzett Szeretetet is! E kettő egyaránt kell éljen bennetek, és mind nagyobb és nagyobb erővel ki is kell áradjon, hisz a Szeretet ereje csak akkor kel életre, s az csak akkor lesz Valósággá, ha él, és éltet! Ha csak üres szavakkal akarjátok azt bizonygatni, vagy ha valós érzések nélküli cselekedetekkel akarjátok ama Szeretet meglétét hihetővé tenni önmagatok és mások számára, az Erő hideggé és nyerssé lesz, s egy idő múltán ellenetek fordul. A Szeretetet nem lehet mímelni, mert nem lehet látszatokkal becsapni önnön Szellemi Én-részeiteket! S most ezt is kifejtem egy kicsivel bővebben, hogy értetté tegyem mindannyiótok számára. Sokan, sajnos még ma is szégyenletesen sokan vannak köztetek, akik csak édeskés, mű-ájtatos, fellengzős szavaikban hirdetik a bennük élő Szeretetet és hitet: ám tudatuk mélyén, lelkeikben nincs más, nincs több, mint önmaguk szeretete. Ez az oka annak is, hogy oly erősen igyekeznek bizonygatni a szeretet meglétét, amiként újra és újra hangoztatni igyekszenek: az ő szeretetük minden és mindenki felé árad, s nem ismernek sem indulatot, sem haragot: ez már-már annyira szembeszökő, hogy ha másért nem is, e nagy 116
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet szavak végett mindenkor el kell gondolkodjatok azon: mi rejtezhet ezek hátterében, s ezek felszíne alá rejtve? Többnyire nagyon is emberi indulatok, amelyeknek létét (a környezet, vagy az elfogadni igyekezett hit-irányzat vezetőinek, ama hit-csoport - felekezeti, vagy gyülekezet-béli társak - vélt, vagy valós elvárásai) titkolni kívánják, a kirekesztettségtől, s ezzel a magukra maradottságtól való félelmük szavára hallgatva, néha már oly meggyőző módon, hogy csak a kívülállók veszik észre a szavak, s a szavak nyomán begyakorolt viselkedési elemek fals voltát: az, akinek szavai és cselekedetei ekként hamissá, falssá váltak, már nem. Már ő maga is elhiszi, hogy benne nincs semminő indulat; míg a tudatalattiban elnyomott indulatok ki nem robbannak, nem is egyszer komoly tudati, lelki és/vagy fizikai tüneteket, gyógyíthatatlan betegségeket produkálva. Természetes, hogy ezt is meg fogják tudni magyarázni azok, akiknek legalább némi spirituális ismeretük van, mégpedig azzal, hogy a betegséget vállalásként kell viseljék (hisz ők tiszták, ők jók, nékik semmi ilyes' karmikus kötéssel nem kell számolniuk!); s akként is fogják ezt viselni, mártír arccal, s égre emelt szemmel, ahelyett, hogy megköszönnék illő alázattal, s lehajtott fővel mondanák: Mea culpa… mea maxima culpa… ******
*******
*********
*********
*******
S itt hadd írassam be e rész alá, Kedves Gyermekeim ama Üzenet egy részét, amelyet munkatársam ma vett át a Mestertől: ha csak részben is, de a fentebbi témához is kapcsolódnak a Mester szavai: „~~ ÉN a magam egykor volt földi Útjáról nem nyilatkoztam az Út teljes terjedelmére, annak egész hosszára vonatkozólag, amiként nem adott le ilyen irányú közlést Mária sem! A Tanítások mindenkor általános érvényű Igazságokat tárnak elétek, de mindenkor csak a ti szellemi és tudati szinteteknek megfelelő formában és annak mértékében, figyelembe véve: emberek vagytok, emberi elmével, és kicsiny, emberi léptekkel! Senkitől sem követeltük, hogy átlépve önnön árnyékát: már a Föld színén „szentté” akarjon válni, sőt! Inkább kérjük azt mindenkor, hogy EMBEREKKÉ igyekezzetek válni, de a SZÓ immáron mind tisztább mind nemesebb értelmében. Az indulatok elfojtása, amiként azt is megüzentük már Péteren keresztül: nem előrébb, és feljebb visz benneteket, de inkább hogy visszavet titeket a megkezdett Úton. Indulataitokat igyekezzetek akként kiégetni magatokból, hogy valamely hasznos cselekvésbe kezdtek, amely nagyobb fizikai és tudati energiát igényel. Olyas cselekedetre gondolok, amellyel egymás lépteit is segíthetitek, megélve és megvalósítva általa az Egyetlen Parancsolatot, azt az Egyetlen Parancsolatot, amelyet Tanítványaimnak adtam, s amelyet néktek is átadtam, és át is adok mindenkor, mind a mai napig, s még ezután is, hisz Örök Érvényű Parancsolat: a Szeretet Parancsolatát, amely maga az ÉLET!!” *************************************************** Gyermekeim! A Mester Üzenetének e kicsiny részéből azt is megérthetitek: a magatok szintjének átlépése nem csak tudatotokat köti meg, nem csak fizikai testeiteket teszi, vagy teheti beteggé, de mindenkor magával hozza a maga Szellemvilágbéli következményét is! Aki magasabb polcon állónak igyekszik feltüntetni magát, nem hogy közelítene ezáltal a mások felé jelezni kívánt Szellemi szinthez, de megreked Útján, s nem hogy „hatalmas” léptekkel nem fog haladhatni, de még a tőle már joggal elvárható (s az ÉN által el is várt!) kicsinyke lépést sem fogja tudni megtenni! A bennetek élő, s a Világ felé tárt Szeretet tehát mindenkor tökéletes szinkronban kell legyen egymással; s e Tiszta Szeretet szintjét igyekezzetek mindinkább emelni, s minél tisztábban megvalósítani a köröttetek élő Testvéreitekkel és a Léleklényekkel szemben is, mutatván valós Erőtöket, de megmutatva teljes nyíltsággal és őszinteséggel gyengeségeiteket is. Ha többet mutattok, mint amennyivel valóban bírtok, többet is fog elvárni tőletek a Világ: s ti belerokkantok, ha már erőtökön túl kéne teljesítenetek, amiként az már nem egy esetben megtörtént, s amiként még eztán is meg fog történni nem egyszer azokkal, akik magasabbra akarják tenni önmaguk előtt a mércét, mint amilyen magasra azt a Mester tette előttük. ***************************************************
117
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet S most térjünk rá egy kicsit ismét arra is: mi, és miként is történik akkor, a dimenzióváltás során. Amint azt a Láték új eget és új földet… c. munkánkban olvashattátok, a Föld legnagyobb vulkánjai szinte egyazon pillanatban törnek ki, válaszul a Föld légterében felhalmozódott negatív gondolat-energiák túlnyomására. A Tengerek s az Óceánok, a Folyók vize szökőárkánt fog végigszáguldani a Föld teljes felszínén, aminek következtében a Föld mélyebb rétegeiben lévő tektonikus lemezek is megmozdulnak, egymás alá csúsznak. (Erre utalt János, amikor azt mondta: a hegyek megváltoztatják helyüket, s a földrészek…) Ekként is lesz, s ennek nyomán a légtérben elektromos túltelítettség lép fel: elektromos viharok lesznek, s a kisülések olyképp fogják megreszkettetni, és megvilágítani az Eget, mintha milliárdnyi csillag robbanna fel egyszerre. Eközben, mindezzel egyidejűleg a Föld egy pontján, éspedig éppen a ti Hazátokban teljesen másféle történés kell lejátszódjon! Hegyeitek egyikében, amelynek egyik pontját mint az Úr Asztalát ismerhetitek, van egy szem nem látta, mert az erdők legmélyén rejtező pont, amely pont lényegében a Föld szívcsakrája. Egy érdekes kő borul ama pont fölé, amelyet Mi Ideát Mária Rózsájaként nevezünk (ha a ti fogalmaitokkal akarunk élni), mert olyként hat, mintha számtalan, hatalmas rózsasziromból volna egybeszerkesztve. Ez a kő magához fogja vonzani az Erő-csatornákat, de azokat is, akiknek e csatornákat meg kell nyissák. Az egymáshoz közelítő, bár még így is meglehetősen nagy távolságokban maradó energia-csatornáknál meditáló testvérek a Kozmikus energiát fogják magukhoz vonzani, mégpedig minden irányból, akként, hogy testük mintegy „energia-mágnesként” kell működjön felfelé és lefelé egyaránt. Munkatársammal lerajzoltattam az energiák áramlásának irányát: igyekszem segítségére lenni, hogy e kötetek végére beilleszthesse ama rajzot is (amiként az És mondá a MESTER c. munkánk végére ama térképet), hogy ti is fogalmat alkothassatok róla. Most csak szóban vázolom. Az energia-csatornák színhelyére érkezők, amiként mondtam, egyként vonzzák magukhoz a Földet körülvevő Kozmosz energiáit, majd egyszerre közvetítik gondolatenergiai úton felfelé és lefelé egyaránt. A felfelé áramló energia-szálak a bennük lévő rezgés révén erősen vonzó hatást fognak gyakorolni egymásra, s ekként mindinkább közelítenek egymás felé, míg nagy magasságban össze nem találkoznak, hogy egymáshoz kapcsolódhassanak, egy Energia-piramist alkotva a Föld Szíve fölött. Ezen energiapiramis tükörképe is meg kell fogalmazódjon, s ekként az energia lefelé, a Föld testének középpontja felé is egyszerre fog alááramlani, épp úgy csatolódva egymással, mint a piramis felső Energia-kivetülése. A lefelé irányuló energia-piramis csúcsa a Föld Szív-csakráját érintve életre kelti a kétezer évvel ezelőtt beléáramoltatott Istenanyai Szeretet-energiát, s az hatalmas erővel tör a felszínre, lévén hogy az Energia maga is a felsőbb szinten lévő Energia-piramis vonzása alá kerül. Ama bizonyos kő, a Mária Rózsája a nagy mennyiségű energia hatására felemelkedik, s egy pillanat alatt szertefoszlik, mint valami kis párafelhő, s e kő helyén a felszínre tör az Istenanyai Szeretet-energia sugara. Olyként fog hatni, mint egy csodás szivárvány, amely azonban nem lefelé halad, de a Föld színéről ível az Ég felé, ám ez a szivárvány-ív most nem Észak - Északkelet, hanem egyenesen Kelet felé ível. (Amikor az Anya felemeltetett, Észak- Északkelet felé tűnt el szemeink elől, s amaz irányból áramoltatta alá a Szívében lévő Tökéletes Anyai Szeretet Energia-sugarát. Akkor, ha még emlékeztek a fentebb említett könyv végére, magunk is akként érzékeltük amaz energia-hidat, mint valami ékesnél is ékesebb szivárványhidat, amelynek vége messze tőlünk ért a Föld színére, amely tőlünk hatalmas távolságra érte el a Föld felszínét.) Az ekként felfelé ívelő Erő az Energia-piramis felső csúcsa felé emelkedve összekapcsolódik az Orionból aláereszkedő, hét szálból álló energia-sugárral, s ezzel lényegében be is fejeződik a Föld átvezetését megelőző, s azt biztosítani hivatott folyamat. A hatalmas mennyiségű pozitív energia jelenlétére természetesen a Föld is válaszolni fog, méghozzá szintén nem mindennapi módon: holtak szellemei jelennek meg a Föld színén, szinte „benépesítve” a Földet, különösképp ama pontját, ahol az Energia-sugár a felszínre tört. Akik a legutóbbi történések során távoztak (vagy azok, akik a történésektől függetlenül, de az ahhoz közeli időpontokban fejezték be földi Útjukat) korábbi test-képzetüknek megfelelő, s a Föld pillanatnyi energiájával vegyes Szellem-testekkel fognak bírhatni, olyként hatva, mint az élők. Sokak fogják azt hinni: csak nemrég elsiratott és eltemetett szeretteik és ismerőseik valós testeit látják, s azok (ahogyan az egyes keresztény tévtanítások mondják) testeikkel is feltámadtak a halálból (amiként Lázárt hozta vissza a Mester az élők birodalmába). Sokaknak ekkor nyílik meg szemük (pontosabban az értelmük) a Tanításokra, hogy már értvén értsék mindazt, amit ma még nem képesek befogadni. Ezek közül is lesz, akit a Kegyelem Istene visszahív, s a 118
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet negyedik szféra szintjére emel, hogy egy kevés idő múltán már ott folytathassák Fejlődésük Útjait, de lesz, aki a Föld színén marad, hogy a Felismert Tudás elemeit elmagyarázza a túlélők (tehát a Maradvány-emberiség) leszármazottainak egy későbbi, már ismét viszonylagos nyugalmi állapotban, de már a Föld-mélyi rejtekben, miközben a bolygótest az Orion csillagkép felé halad. *************************************************** Ezek a történések várhatóak tehát azon a percen. Ám azt hiszem, munkatársam gondolatainak engedve ismét túlszaladtam egy kissé, így visszatérek még egy időre a korábbi gondolathoz. Vagyis a természeti lényekkel való, mind magasabb szintű kapcsolódás kérdéséhez. Ez, amiként mondtam, döntő fontosságú lesz ugyanis a későbbiek során, de nagy szerepet játszhat már a ti jelenetekben is, hisz minél kevesebb negatív energiát „termeltek”, a negatív tudati-szellemi irányultságú emberek annál kevesebbet vonzhatnak magukhoz (bár még sajnos így is többet az elégnél!), vagyis kisebb a veszélye annak, hogy egy olyan cselekvést fogalmazzanak meg, amely a Föld teljes fizikai gömbjének létét, de már a puszta létét fenyegetné. S minél több pozitív energiát igyekeztek mozgósítani, a Föld egésze annál könnyebben élheti meg (és át, vagy inkább túl) a dimenzióváltás csodás történését. *****
*****
*****
*****
*****
*****
Ha a természeti lényekkel való kapcsolatot alapjaiban meg tudtátok teremteni, lényegében visszább kell lépjetek, egészen addig a pontig, ahol még csak egy növénnyel igyekeztetek kapcsolódni. Ez azonban csak látszólag jelent visszább lépést: lényegét tekintve előrébb és feljebb fogtok lépni, ha az általatok kiválasztott növénnyel egy újfajta, mélyebb, mondhatni: bensőségesebb kapcsolatot igyekeztek megvalósítani. Üljetek le ugyan úgy a növény mellé, vagy álljatok meg előtte, és nézzétek kitartóan. Gondolataitokból engedjetek el mindent, ne létezzen számotokra semmi és senki más, csak a növény. Egy idő múltán mindenképp meg fogjátok látni a növény szirmai, levelei ágai, majd a szára körül lévő energia-mezőt: egy fehér-ezüst, enyhén vibráló körvonalat, amely a növény lélek-burka, vagyis annak az aurája. Akkor már erre az ezüst burokra kell koncentráljatok, azt kell figyelmesen nézzétek, s afelé kell áramoltatnotok a szívetekben élő Szeretet-energiát. Mondhatom úgy is; sugallnotok kell a növény, és a növény lélek-burka felé: mennyire szeretitek, milyen egynek érzitek magatokat vele. De nem csak gondolataitokban kell ezt tudatnotok a növénnyel: érzéseitek is ekként kell áramoljanak felé, hisz a növény elsősorban az érzelmeitekre, s csak másodsorban az érzelmek nyomán megfogalmazott gondolatokra reagál, azokat érzékeli. Az, hogy a gondolat is komoly szerepet kell játsszon a kontaktus megteremtésében, elsősorban a ti érdekeiteket szolgálja, hisz az emberi elme, és az emberi lélek szoros összefüggésben van egymással. Amire igazán erősen gondoltok, lelki rezgésetekben is megjelenik, s ami erős vágyakozásként él lelketek mélyén, gondolataitok irányát is befolyásolja, gyakorta olyan erővel, hogy egyébre nem is tudtok huzamosabb ideig gondolni anélkül, hogy vágyaitok képe mint fel-fel villanó fény, meg ne jelenne egyéb irányú gondolataitok mellett is. Ha kellő figyelemmel nézitek, a növény Lélek-burkát, az egyre nagyobbá, egyre vastagabbá lesz, mintha érzéseitektől és gondolataitoktól növekedne. S ez ekként is van! A növény ugyanis érzékenyen reagál a szeretet-energiára, s ha őszinte Szeretetet érez, magához vonzza annak erejét, hogy lélek-burkát még inkább feltöltve és kiárasztva általa; maga is sugározni tudja azt felétek, de a közelében lévő léleklénytársai felé is. Ez lényegét tekintve a lelki-szellemi ERŐ Törvénye. Azok a szemetek láttán kinyíló energia-rétegek, amelyeket ekként megfigyelhettek, eredendően megvannak és mindenkor jelen is vannak úgy a léleklények, mint a szellemmel bíró lények körül: de mindenkor csak annyit érzékelhettek, amennyinek aktivizálására már elég erős impulzust képes tudatotok felé áramoltatni a bennetek élő Szellemi Én-rész. Ezek az energia-burkok összeérnek, egymásba olvadnak, s ekként az egyéni tisztasági foknak megfelelően érzékelhetitek is a különböző, a magatok szellemi - tudati szintjének megfelelő rezgésű energia-burkokat. A növények természetszerűleg érzékelik a számotokra (még!) láthatatlan rezgéstartományban maradó energiaáramlatokat is, míg az állatok már csak ennek egy bizonyos részét érzékelik, de még mindig erőteljesebben reagálnak ezekre, mint ti: emberek. Amiként azt már mondtam, a 119
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet mellettetek élő állatok nem csak a pillanatnyi érzelmi - hangulati energia-hullámokat, de némelyik gondolataitok energiáját, vagy előző útjaitok során Szellemi Én-részetekbe íródott történés-energiákat is képesek érzékelni, annál is inkább, mert ők elsődlegesen azoknak a lélek-burokban megjelenő rezgését érzékelik, amelyek vagy hideg, vagy meleg hatást váltanak ki belőlük, (olykor szinte megmagyarázhatatlan módon) támadóvá, vagy barátságossá változtatva az állatot. Ti magatok is annyit fogtok tudni érzékelni a köröttetek élő, vagy az általatok kiválasztott Lélek-lények energia-burkából, amennyire már elég érett bennetek a Szellem, s a lélek: vagyis, amilyen fokon képesek vagytok megélni és továbbsugározni a bennetek lévő Szeretetet. E Szeretet révén nyitjátok meg a magatok számára a nagyobb hatósugarú energia-burkokat, mind szélesebb rétegben érzékelve azokat. Az ezüst burok után a szivárvány-burkot is látni fogjátok, mégpedig akként, amiként azt a köröttetek élő állatvilág tagjai látják. Ez lényegében az élőlények körüli Lélek-burkok belső, koncentrálódott energiájának burka. Vagyis, a növény körül lévő ezüst-burok koncentrikus köreinek összességéből tevődik össze: azok a legbelső burokra tapadva mintegy: a növény fizikai teste körül tömörülve adják a magasabb rezgésű energiaburkot, amely színképeire bomlik, s ekként válik láthatóvá, míg a szivárvány-burok körül még több és több ezüst-burok jelenik meg, még nagyobb körben áradva ki a környezetben, beburkolva, szinte magához ölelve először testeitek energia-burkát, majd beburkolva egészen fizikai testeiteket is. Ekkor már azt érezhetitek: eggyé váltatok a növénnyel, benne léteztek, s ő bennetek létezik. Érzitek szomjúságát, kellemes, vagy kellemetlen érzeteit, megérzitek, ha gyökereinek kényelmetlen, kemény (vagy túlon-túl laza) a talaj, vagy a növény leveleit - ágait bántja az erős szél, a tűző nap, s ennek ellenkezőjét is, tehát ha kedves néki a lágy szellő, s a Nap melege. Épp így a növény is átveszi a ti érzéseiteket: de ő már kezdettől, s ha a mellette élő ember legalább alap szinten közeledik hozzá, tehát ha gondosan locsolja, s ügyel rá, hogy a növény alapvető létfeltételei adottak legyenek (vagyis egy bizonyos mennyiségű Szeretet-energiát áramoltat felé) még az ember betegségét is képes jelezni, olykor vagy akként, hogy rezgése megváltozik, vagy pedig akként, hogy ő maga is beteggé lesz, mintegy: sorsközösséget vállalva gondozójával. Ha a lélek-lényekkel való kommunikációs készség kellő fejlettségi szintre emelkedik tudati - lelki - Szellemi Én-eitekben, lassan magatok is „érteni” kezditek úgy az állatok, mint a növények egyes jelzéseit. S most nem véletlenül írtam előre az állatokat. Az állatvilág egyedei lelki-elemi tisztasági fokukat tekintve ugyanis mindenkor közelebb álltak, s közelebb állnak ma is az ember lelki energia szintjéhez, amiként kommunikációs rendszerébe is könnyebben belekapcsolódnak, s ekként bizonyos ősi, „egyezményes jeleket” képesek felidézni, újból értetté tenni az emberi agy tudatos tartományában is, olyan jeleket, amelyek atavisztikus tudat-lenyomatként mindannyiótok agyának tudattalan tartományában megmaradtak. Ez hatalmas segítségére lesz a túlélők csoportjainak, mert nem csak az állatok tanult, de az ösztön szinten maradt viselkedését is könnyebben megértik, így az állatok viselkedése nyomán könnyebben bukkanhatnak majd rá a föld-mélyi, természet alkotta víztározókra, a biztonságos szikla-üregekre, de még az eleségül lehető gumókra is, amelyek hosszú időn át életben maradva, egyedüli táplálékául szolgálnak azon népeknek, amelyek életben maradó tagjai, vagy azok utódai nem valamely Tenger, vagy Óceán közelében kell rejteket találjanak. De még azok is az állatok nyomát követve fogják megtalálni az algatelepekhez, s egyéb, a víz mélyén található, élelemül lehető halfajok vagy kagylók felé vezető utat, akik a Föld nagy kiterjedésű vizeinek közelében rejtőznek el a nagy robbanást követően. Sőt: sokan a puszta életüket is annak fogják köszönhetni: mennyire képesek megérteni az egyes állatok jelzéseit, s mennyire mernek megbízni az állatok ösztönös viselkedésében, hogy azokat követve, maguk is menedékre leljenek. Ha az állatok nyomát követők nem képesek megkülönböztetni az állatok testeiből áradó félelem-energiát a megnyugvás, s a viszonylagos biztonságérzet nyomán kiáradó energiáktól, nem sok eséllyel kezdik új, s már minden szempontból megváltozott életüket. Ezért szükséges, vagy inkább ezért is, hogy mindinkább megtanuljatok ráhangolódni és EGY-ségbe olvadni a benneteket körülvevő, majd a tőletek távolabb lévő léleklényekkel is! A másik, ami végett ez igen szükséges lesz, az az, hogy a növények (amiként mondtam) ráhangolódnak az emberi gondolat- és érzelmi hullámokra, így már jó előre figyelmeztethetnek benneteket arra: veszély közeleg! Akkor, amikor azt érzékelitek, hogy a növény mielőbb igyekszik visszavonni az életenergiáit, tudhatjátok: jön a tél. Ehhez hasonló, de ennél nagyságrendekkel erősebb reakcióval jelzik (vagy jelezhetik, ha képesek vagytok figyelni jelzéseikre), ha tomboló okán közeleg, s még ennél is nagyobb erőket mozgósítanak, ha egy Globális méretű történés várható. A vulkanikus tevékenységek jóval korábban kezdődnek, mintsem ti azt 120
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet érzékelhetnétek, bárha a legérzékenyebb műszerekkel figyeljétek is a föld-mélyi mozgásokat. A növények nem csak a légtéren át közvetítik egymás felé az impulzusokat, de gyökereik révén is kommunikálnak egymással, szinte lánc-reakcióként adva tovább egymásnak a föld rezdüléseinek energiáját, így a növények lényegében ki tudnák számítani akár az órát s a percet is, amikor a vulkanikus tevékenységek beindulnak, tetőfokra hágnak, majd még azt is, amikor a föld tektonikus lemezeinek mozgása az adott ponton is megindítja az elkerülhetetlen folyamatot. Ez, ennek bekövetkezte ugyan még odébb van, de az egyes jelekre nem árt már most odafigyelnetek, hogy „megtanuljátok” a növények, vagy legalább az állatok jelzéseit megérteni. Az állatok ugyanis mindmáig értik a növények néma jelzését is! Ezért is van, hogy egyes madárfajok már a hideg idő beállta előtt a városba menekülnek, s a hangyák félbehagyják élelem-szerző útjaikat. Egyes állatok még utódaik születésének időpontját is képesek akként szabályozni, hogy a Kozmikus energiák rezgéséből már előre tudottá lett évszakváltásra az utódok önálló életre alkalmasak legyenek. A növények és az állatok ugyanis nem csak a Föld energiáit, de egy bizonyos fokig, s egy bizonyos formában a kozmikus energiák változásait, az Erő-hullámok vándorlását, nagyobb hullámzását is képesek érzékelni, azokat, amelyek elérve a Föld körüli energia-pályákat, a Föld egészének biológiai és meteorológiai történés-sorozatát már előre befolyásolják. Mindezekre a szinte csak alap szintű szellem-energetikai ismeretekre a jelenben, s a közeli holnapok során kiemelten szükséges lesz figyelmet fordítanotok nektek, akiknek Hazája területére, amiként mondtam: sok nép és nemzet tagjai közül érkeznek menekülők, hogy ezen ismereteket is tovább adhassátok nékik, s hogy Hazáikba visszatérve ők is tovább adhassák azokat, mint a túl, - és továbbéléshez nélkülözhetetlen tudás-elemeket. Mindezt természetesen nem lesztek, mert nem lehettek képesek elsajátítani ti magatok sem, ha nem ébresztitek fel magatokban, a Tökéletes, Tiszta Szeretetet, s nem tanultok meg Élni annak csodás Erejével. A természeti lényekkel való kommunikáció pozitív energiáját persze másként, más céllal is hasznosíthatjátok a későbbiek során (tehát még nem a ti jelenetekben!). Elsődlegesen a gyógyításban, amikor is beteg embertársaitok lelki-szellemi energia-testeit kell akként figyelnetek, amiként a Léleklények energia-burkait figyeltétek. Amikor arra a szellemi - tudati szintre értek, hogy az emberi testek szivárvány-auráját is képesek lesztek látni, az aurák alap-színképének kisebb - nagyobb változásaiból, azok torzulásából vagy besötétedéséből, egyes fizikai szervek színképeinek gyengébb rezgéséből ismerhetitek fel a betegségeket olykor már egész korai stádiumban, köztük olyanokat is, amelyeket ha idejében felismeritek, még teljességgel gyógyíthatóak, míg egy későbbi stádiumban, tehát amikor már műszereitek is jelzik a kór jelenlétét, szinte kivétel nélkül a fizikai test halálához vezetnek. Az energia testek színképeit többen is érzékelhetitek majd (sőt: a ti jelenetekben is vannak már, akik érzékelni tudják, de ezt még nem lehet általános jelenségként várnotok!). Ám arra, hogy az adott betegség milyen Szellemi jelleggel bír, már csak keveseknek lesz módjuk rálátással bírhatni. Ez már egy magasabb lelki - szellemi tisztasági fokot követel, tehát csak azok lesznek képesek a gyógyítható betegségeket a karmikus, vagy egyéb Szellemi okból gyógyíthatatlan betegségektől megkülönböztetni, akik képesek voltak az adott szféra legmagasabb dimenzionális fejlettségi fokát elérni, vagy azok, akik ezzel a céllal kell testet vegyenek a Föld színén valamely magasabb szférából. Értem ez alatt a negyedik, vagy az ötödik szféra dimenzióit, vagy a hatodik szféra első-második dimenzióját. Ennél magasabb szintről ugyanis, amiként azt már mondottam; már nem, vagy csak igazán rendkívüli feladattal ölt testet egy-egy szellem, s akkor azt élete teljességéből fel fogjátok ismerni, ahogyan felismerhettétek Teréz anyát, Joganandát, Pió testvért, vagy a többi, az ötödik szférából érkezett, s a hatodik szférába emelkedett Testvéreteket is. Életük tiszta, önfeláldozó volta, erős karizmatikus egyéniségük, hatalmas Szellemi erejük mindenkor kiemeli őket az emberiség egésze közül, de kiemeli közületek az a néhány Isteni Jegy is, amely fizikai milyenségükön átvilágítva szinte felfénylik a Végtelen Szeretetének Energiáitól. Nem lehet nem rájuk ismernetek, mert egész életük e Tisztaság jegyében zajlik, hogy példát adjanak mindannyiótoknak a Teremtő és a FIÚ iránti gyermeki Szeretetből és alázatból, s a Szent Szűz Oltalmazó Szeretetébe vetett Bizalomból. *************************************************** Egyelőre (sajnos) mindeme ismereteknek még a kezdetén vagytok, s még az a néhány tucatnyi ember sem akként, s arra a célra használja az ERŐT, amely célra azt magukkal vihették Szellemi Én-részeikbe 121
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet zártan. Egyesek az anyagi haszonszerzés síkos talaján csúsztak el, míg mások a szellemi és tudati gőg és hiúság nem kevésbé síkos talaján, megint mások pedig azon, hogy nem a valóságban várható történésekre való odafigyeléssel, s nem a Holnapok során bekövetkezendő történésekre való felkészülésre, de az elébük álló, lényegesen kényelmesebb áltanítások betöltésére használják az Erőt (már hogy annak azt a csekély mennyiségét, amelyet az Én-rész magával vitt, hisz az Erő nagyobbik részét az ÉN kellett volna leközvetítse számukra, ha…!), maguk elől is titkolva: mennyire hamis nyomot követnek, ha nem a ténylegesen várható dimenzióváltásra, hanem egy meseszerűen kellemes holnapra igyekeznek készülni, s arra terelik ember-testvéreik figyelmét is, szinte szándékoltan titkolva mindazt, aminek bekövetkezte (éppen az ember nevű lény tudatából évezredek óta halmozódottan a Föld légterébe, s annak fizikai testébe került negatív energiák végett!) mindenképp elkerülhetetlen, de amelynek bekövetkezte a Föld teste számára is szükséges már kezdettől: ha nem is ekként, nem ilyen komoly és „tragikus” körülmények közt. Mert végbe mehetett volna másként is a dimenzióváltás, amiként a Föld, mint fizikai elem, tehát a mélység felé tartó Szellemek gondolatenergiájából megfogalmazódott és mindinkább a besűrűsödött gondolat-energia képződmény visszaemeltetése is lehetett volna egyszerűbb és könnyebb, ha a negatív energiák hatalmas mennyisége nem teszi azt lehetetlenné. Ha az ember a kezdettől egy tiszta, vagy legalábbis tisztább Utat járt volna be, s nem a vérengzés, a gyűlölet, a mohó kapzsiság, a törtetés útján halad, a Kegyelem teljességében átemelhette volna a fizikai gömb egészét az Orion csillagképbe, s az emberiség anélkül haladhatott volna tovább felfelé vezető Útján, hogy e történés komolyabb tudati lelki szellemi, vagy akár fizikai megrázkódtatásokkal járt volna. Akkor tényleg az következett volna be, amit sokan oly előszeretettel hangoztatnak; a fizikai testek tényleg egyik pillanatról a másikra esnek át egy csodás változáson, amiként egy pillanat alatt változott volna meg a Föld egéről látható kozmikus Világ képe is. De az ember nevű lény már teljes Tudatosodása, tehát emberré válása után is megmaradt a vadaknak útján, éspedig Satana sugallatának hatására, aki kezdettől azon igyekezett, s igyekszik mindmáig (és szégyen szemre: nem hiába!) hogy mindinkább elterelje az ember-szellemek, s ezáltal az emberek földi tudatának figyelmét is a várható történésekről, azokról, amelyeket az ember maga fogalmazott meg Önmagának és utódainak is, mégpedig saját milyenségével, Útról lépve Útra. Ez a folyamat persze nem most kezdődött, hisz nem most kezdődött Satana aknamunkája sem, aki már a kezdetek óta a maga irányába igyekezett csalni az emberi tudatot, megfertőzve azt a maga hamis csillogású álkincsei utáni vágyakozással, elfedve előle az Egyedül Tiszta Kincsek felé vezető Utat, mint aki azt mondja: csak gyilkoljátok egymást nyugodtan, csak kövessétek az általam elétek adott utakat, hisz minél tovább maradtok az általam uralt szintek fogságában, annál nagyobb mennyiségű Erő birtokosává leszek. Hogy aztán mi lesz, ha a történések elérik azt a bizonyos tűrés-határt, s a Föld légtere és a Föld fizikai gömbje túltelítődik negatív energiával: titkolta eddig is, s elfedni igyekszik azt most is, amiként az utolsó pillanatig ekként fog tenni. Annál is inkább, mert az emberi tudat mindig hajlamosabb elhinni: tetteinek semmiféle komoly következménye nem lesz, vagy ha veszély fenyegetné is az eddigi Útjai során felhalmozott negatív energia-tömeg végett; hát az utolsó, úgy-ahogy tisztán végig járt Úttal közömbösítheti az évezredek alatt felhalmozott tömény, sűrű, és iszonytató mennyiségű negatív energiát, s ha Isten mindent semmissé nyilvánít, ő kényelmesen átléphet ama másik Kozmikus és dimenzionális pontra, esetleg még magasabb szellemi szférába is emeltetik azon egyetlen Útért. Arra igyekszenek hivatkozni egyes Testvéreink (bizonnyal a szíveikben ébredt félelem végett), hogy hát hiszen Szodomában is megkegyelmezett volna Isten, ha csak egy tisztát találnak is ott! Ez ekként is van! Csakhogy akkor még csak egyetlen kis pontról volt szó, nem a Föld egészéről, s ama példabeszéd idején az ember nem termelt annyi negatív energiát, mint amennyit napjaitokig sikerült összegyűjtenetek. S még nem is állt azon a tudati - lelki - szellemi fokozaton, amelyen néktek meg kellett volna valósítsátok ugyanazt, és ma már nincs (pontosabban: ma sincs), s a történés időpontján pedig főként nem lesz egy sem (a Küldötteket kivéve) a Föld teljes emberiségének tagjai közt, aki betölthetné ama bizonyos „EGY” szerepét! Karmikus kötéseitek oly erősek, hogy még azokat is csak a Kegyelem emeli át a negyedik szférába, akiket arra méltónak ítél az ÚR, a történés pillanatában. Aki önnön szellemi Ébredtségi szintje végett emelkedhet fel, az vagy már korábban átemeltetik, vagy a Föld színén marad, hogy vállalása értelmében segítse ember-testvéreit az új Holnapok alapjainak megfogalmazásában, s a megváltozott körülmények közé való beilleszkedésben, esetleg a Tanítások to122
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet vább adásában és azok rögzítésében, hogy a későbbi, tehát már az Orion csillagképben ismét felfejlődő emberiség tagjai egykor „rátalálhassanak” a feljegyzésekre, s megfejthessék azok titkait, amiként ti magatok is megfejtettétek már nem is egy Holt-nyelv olykor csak ékírással esett feljegyzéseit, hírt kapva ekként a távoli évezredek emberiségéről. (S hogy miért tétettem véled idézőjelbe azt, hogy rátalálnak, arra a későbbiekben fény derül! Ugyanis az sem „véletlen” fog megtörténhetni…) *************************************************** S most ismét térjünk vissza egy időre a Magyarság kérdésére, s a Magyarság feladatának kérdésére. Azt ugyanis még egyszer el kell mondjam: Ti nem a fizikai értelemben vett Magyarság útját kell figyelemmel kísérjétek, s ez a Múlt utakra épp úgy vonatkozik, amiként jelenbeni, s Holnapi Útjaira. Azt hagyjátok meg a magukat Hungaristáknak nevező pártok tagjainak s azon pártok vezetőinek. Figyelmeteket fordítsátok inkább a szellemi értelemben vett „Magyarság” felé; hisz az kap döntő fontosságú szerepet a várt - várható történésekben! Olyan, hogy tökéletesen „tiszta” magyar vér amúgy még csak nem is létezik, s nem is létezhetne, amiként más Europanoid, vagy Indoid, Negroid (stb.) fajhoz tartozó nép sem mondhatja magát csak ilyennek, vagy csak olyannak: ilyen is, de egy kicsit olyan is és amolyan is. A vándorlások során az emberi fajok úgyszólván már a kezdet kezdetén keveredtek, s ha csak egy árnyalatnyi is, de minden fajból van benne valamennyi. Ez a szükségszerű keveredés a földi lét változóságának elviselhetéséért kellett meglegyen. Enélkül az ember, mint fizikai lény: már rég kipusztult volna a Föld teljességéről!! Sem testi, sem tudati szinten nem lett volna képes fennmaradni, és fejlődni. Ezért (vagy ezért is) van az, hogy egyiktek ezt, a másikótok azt a nyelvet tanulja meg könnyebben. Az agy strukturális felépítése más és más attól függően; milyen faji keveredés a domináns az illető egészen messze nyúló dinasztiájában. Szellemi értelemben kell hát mérnetek és gondolkodnotok: s az egészen a Naniviei emberiségig, az atlantiszi, a egyiptomi (stb.) népcsoportig vezethető vissza a Magyarság esetében, amiként már említettem, s amiként már azt is említettem; ez a pillanatnyilag betöltött fizikai szerepektől, tehát a magyar népen belüli, nemzetiségi hovatartozástól teljességében függetlenül érvényes! Azon Szellemi Énrészek, amelyek a későbbi történésekben kiemelkedő szerepet kell játszanak, vagy az egyik, vagy pedig a másik, magas fejlettséget magáénak mondható népcsoportban szintén testekbe öltözve járták Útjukat, magukba szívva az adott népcsoport magasabb rendű Tudását, annak bizonyos mennyiségét. Most ismét testekbe öltözhettek, hogy az egyéni feladatokon, tehát a karmikus kötések oldásán túl már nemzeti, későbbi Útjukon pedig Globális feladatot lássanak el. Az egyéni feladat mindenkor más és más, de mindenkor az ÉN felületén lévő legnagyobb tisztátalanság lecsiszolása. Ennek érdekében, s értelmében kellett egyik vagy a másik, a magyar földön (is) élő népcsoport tagjaként testet vegyen az Én-rész. Az Össz-nemzeti feladat a magasabb szintű Energiákkal való, mind magasabb fokú bánásmód, tehát az Erő-elemek magatokhoz vonzása, és megsokszorozása a mind tudatosabban megélt Szeretet ereje által. *************************************************** Ha a kellő formában, és a kellő mértékben képesek lesztek kapcsolódni a Föld léleklényeivel, s már nagyobb távolságból is képessé váltok magatokhoz vonzani azok Energiáit, tehát azok Lélek-elemeinek egy részét; lesztek képesek az ő segítségükre hagyatkozva gyógyítani, vagy energiát áramoltatni egyik pontról a másikra, egyik fizikai testtől a másikig. Ezt a folyamatot is mély, áhítatos imával kell bevezessétek, hogy tudatotok - lelketek és Szellemetek mélyén ne maradjon semmi és senki, még mint gondolati elem sem, hanem csak az Isten, az Istennek Krisztusa, s az Istennek Szent Lelke, vagyis Mária. Ha a kellő emelkedettségi szintre jutottatok, azonos módon kell egy fél-meditatív állapotba továbbemelkednetek, mint amikor a természetben igyekeztek a lélek-lények energia-áradatába beleolvadni. Ehhez nagy segítséget kaptok a korona-csakrán és a szív-csakrán beáradó Energia-hullámok révén. Ezt ismét enyhe, vagy erősebb, de semmikor sem kellemetlen, és nem fájdalmas bizsergető, vagy nyomó érzés, valamint a test egészének szinte súlytalansági érzete kíséri. Ekkor a homlokotok közepén lévő Egyetlen Szem, vagyis a harmadik szem elé kell idézzétek azt a földi-fizikai pontot, ahol a természet 123
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet Erőivel szoktatok kapcsolódni, s gondolat-energetikai úton, valamint Szellemi Én-részetek révén meg kell teremtenetek a kapcsolódást. Télen, vagy viharos időben ez természetesen több időt vesz igénybe, de a fizikai test, vagy a tudat fáradtsága esetén is. Ez utóbbi azért nem ideális, s nem teljességében javallott a kapcsolat megteremtésére, mert a fáradt, túlterhelt tudatot könnyebben támadja meg az ellentét, és könnyebben ámítja el, s téríti a maga iránya felé a saját, esetleg azonos erejű, de már negatív irányú energia-hullámával mintha a tudat éber és kipihent. Hogy ennek miféle következményei lehetnek, nem kell mondjam… A továbbiakban, ha már magatok elé tudtátok idézni az adott pontot, s meg tudtátok teremteni az Egységet a lélek-lények energiáiba olvadva, igyekezzetek mindinkább feltöltődni az energia-áramlat révén. Ha már akként érzitek: rezgésetek elérte a kívánt szintet, gondolati úton köszönjétek meg az átáramoltatott Erőt ama léleklényeknek, majd engedjétek el tudatotok látómezejéből az imént megidézett pont képét, s helyette azt a fizikai személyt, tehát azt az ember-társatokat, vagy azt a léleklényt idézzétek gondolati úton magatok elé, akinek az energiát át kívánjátok adni. Ismét emelkedjetek egy szinttel feljebb, vagyis képzeljétek el önmagatokat is a belső látótereteken megjelenített személy mellett, de ne mint fizikai, hanem mint lelki (esetleg mint Szellemi) elemet. Ha a test egészére kívánjátok áramoltatni az energiát, vagy akként kell érzékeljétek, mintha egy bizonyos magasságból öntenétek azt alá, az alattatok lévő ponton álló testére, vagy fekvő, s teljes nyugalmi helyzetben képzelve magatok elé az illetőt, akként vonjátok be annak testét. Ha növényre kívánjátok áramoltatni az Erő-elemeket, természetesen a növény megszokott pózában, de akként, hogy a föld alatti növényi részeket is elárasztjátok, vagyis tápláljátok a növény gyökereit is. Emberi és állati testeknél jobb a fekvő, s álomba merült test energia-kezelése, mert a nyugalmi állapotban lévő test több energiát képes magába szívni, hisz akkor a tudatba, de még a Szellemi Én-részbe is több energiát áramoltathattok, még akkor is, ha az alvó személy tudatában lévő Én-rész kiemelkedik. Az energia-hullám megérzésekor az Én-rész ugyanis mindenkor visszatér, hogy részesedhessék az Áldott Erőben, majd ismét útra kel, ha akként szükségeltetik. Többnyire azonban az Őr-szellem nem engedi kiemelkedni a tudatból, s ekként az Én-rész maga is „pihenni tér”, bár nem ritkaság, hogy épp ilyenkor idéződnek fel benne a korábbi Utak legszebb emlékképei, amelyeket aztán a tudat mint egy csodás álom-képet fog realizálni ébredés után. Az energia-áttöltés végén ereszkedjetek vissza korábbi gondolatenergia szintetekre, s a kezelés alatt állt test-képet közvetítsétek vissza ama test felé, amelyet magatok elé idéztetek gondolati vizuális úton. Ha elengedtétek, ismét csatolódjatok a természeti lényekkel, vagy kérjétek Őrszellemeteket (esetleg Szellemi Vezetőtöket) legyen segítségetekre, hogy ti magatok is feltöltődhessetek az erő áramából a kívánt, tehát a kezelés megkezdése előtti energia szintre. Gyakori ugyanis, hogy egy-egy ilyen kezelés során a kezelést végző a saját Élet-energiáit is kiárasztja, s akaratlanul bár, de szinte a végletekig átáramoltatja a megkezelni kívánt személybe. Főként akkor gyakori ez, ha nem egyetlen személy, vagy egyetlen léleklény felé küldtök energiát, hanem többet igyekeztek feltölteni és megerősíteni ilyen módon, vagy ha már az egész Föld felszínére, annak fizikai testére, a Föld légterébe, vagy a bolygó Szellemi burkába kívántok Erőt felközvetíteni. Az Őr-szellem ugyan mindenkor megakadályozza, hogy a saját Élet-energiátokat a legutolsó szikráig kimerítsétek, de bizonyos túlzások ellen nem véd benneteket, hisz tudja: az ekként elvesztett Erőt akár ő maga, akár a lélek-lények (számotokra már ismert) csoportja, akár a Szellemi Vezető pótolni fogja, ha nem is azonnal, tehát nem a test teljes éber állapotba való visszatérte előtt, még csak nem is közvetlenül az után, de igen gyorsan, mégpedig akként, hogy először ő is „álomba küldi” a test egészét. Ha egyéni, vagy kisebb csoportos formában már kellőképpen hatni tudtok az Erővel (tehát akként, hogy egy személyt, vagy egy kisebb csoportot támogattok meg általa, s még nem akként, hogy az erő-közvetítést csoportosan végzitek!) nagyobb mennyiségű Erő átirányítására is vállalkozhattok. Ekkor már a Föld fizikai testébe, annak légterébe, vagy a Föld szellemi gömbje felé kell áramoltatnotok a magatokhoz vonzott Erő-elemeket. Ez a Természeti lények védelmét kell szolgálja, s már nem a meditációs pontotokon élő Lélek-lények erejét, de a Kozmoszból, annak mind magasabb és magasabb régióiból levonzott Erőt kell a Föld hármas tagolású egysége felé közvetítenetek, akként, hogy a Föld fizikai testét, a Föld Szellemi elemét, és a Föld Vezérlő Szellemi Géniuszát egyszerre szólítjátok meg. A Föld Szellemi elemét, amiként azt mondtam, a másodteremtettségből elbukott Szellemlények gondolatenergia-testeit megfogalmazó Elsőd anya-aspektusa adja Önmagából, míg a Föld Vezérlő Szellemét ugyanannak az Elsődnek a Duál-párja. A duális EGY-ségben lévő Szellem-pár elfogadó és átadó „fele” ugyanis egy időben, s azonos mennyiségben kellett kiáramoltasson magából egy bizonyos 124
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet mennyiségű Szellemi ERŐ-egységet, hisz ha nem ekként történik, tehát ha csak a Szellem anya-aspektusa küldi útjára a saját Szellemi Erejének egy részét, a duális EGY-ség belső Erő-egyensúlya megbomlik, s a Dualitás megszakad: vagyis, az Elsőd maga is a mélység felé hull. Ekként csökkent ugyan a Duális EGYségben maradt Elsőd teljes Szellemi Ereje, de mert hogy Ős-tisztaságában megmaradt, a legalsó Mennyei Szféra egy teljességgel elkülönített pontjára helyezte őt a Teremtő Kegyelme, ahol is óvón vigyáznak a hatalmas vállalást betöltő Szellem-lényre Szellem-testvéreik, nem hagyva magára soha, egyetlen pillanatra sem, de még meg is támogatva olykor, ha arra szükség mutatkozik egy-egy Élő és Éltető Erőszállal, amelyet e céllal vonzanak magukhoz, s visznek az alámerítkezett Testvérhez. A benneteket megfogalmazó Elsőd Szellem-lényegéből kiáramoltatott ERŐ két egymással szinkronitásban maradt, s ekként működő Eleme felé kell tehát áramoltassátok a Kozmikus Energiát, segítve ezzel az Ő munkájukat, de bizonyságot téve egyben önmagatokról is, arról, hogy felismertétek, s igaz szívvel megbántátok eltévelyedésteket. Valahogy olyasképpen képzeljétek el ezt a történést, mint kicsiny gyermeketek bocsánatkérését, aki belátva hibáját, igyekszik azt mielőbb valami jó cselekedettel jóvátenni, mert tudja: az üres szavak mit sem érnek. Néktek is ekként, cselekedetetekkel kell hát bizonyságot tenni arról: tudjátok, mekkorát vétkeztetek a Teremtő, de a benneteket Gondolatai révén Létbe-hívó Elsőd ellen is, s tudjátok, hogy csak akként fejezhetitek ki igazán bűnbánatotokat, ha a magatok gondolatai által levonzott Erőt szívetek Szeretet-energiája révén átközvetítitek a Föld Szellemi eleme, s a Föld Vezérlő Szellemi Géniusza felé, megtámogatva értetek vállalt, hatalmas munkájukat. És erre még csak nem is Föld-Anyának, és nem a Föld Vezérlő Szellemi Géniuszának: néktek magatoknak van szükségetek! Ekként még inkább megtanulhatjátok, hogyan, miként vonzhatjátok magatokhoz a saját Gondolat-energiáitok révén a Kozmikus Erőt, s miként lehettek képesek azt a bennetek élő Szeretet energiája révén kiárasztani, vagyis tovább adni. A későbbiek során ennek is igen fontos szerepe lesz, akkor, amikor oly igen szükségetek lesz arra, hogy a Föld minél több táplálékot teremhessen. (S erre nem is olyan sokára szükségetek lesz, így a folyamat megismerését és gyakorlását nem árt mielőbb elkezdenetek!) A Kozmikus Erő levonzását azonban már nem tanácsos egyénileg végezni, ahogyan azt a természeti lények Energiájának magatokhoz vonzásával tettétek. Ez már ugyanis nagyságrendekkel magasabb szintű Energia, s ha azt akarjátok, hogy abból jelentős mennyiséget vonzhassatok le, együttes erőfeszítésre lesz szükségetek. Kettes - hármas csoportokban, egy megbeszélés szerinti időpontban, egymástól tetszés szerinti, de nem túlzottan közeli távolságokban lévő pontokon kell megkezdenetek az Erő levonzását. Ezt is mély, és áhítatos imádsággal kell kezdjétek, majd engednetek kell, hogy a fejtető-csakrán át beáramolhassék a Kozmikus energia. Ez azonban most nem marad, mert nem maradhat bennetek: Szeretet-energiátok révén azonnal továbbítanotok kell azt a Föld fizikai gömbje, a Föld Szellemi burka, és a föld körül gyakran a látható tartományba aláereszkedő Szellemi Géniusz felé. Ezt is kicsiben kell először gyakorolnotok, mégpedig akként, hogy azon Testvérek kertjeit igyekeztek megtámogatni a levonzott Erővel, akikkel kapcsolatban álltok. Ekként még visszajelzést is kaphattok arról: sikeres volt-e az energia-átadás. (Akik maguk is olyan helyen élnek, a saját kertjeikre áraszthatják az Erőt, s megfigyelhetik annak hatását is.) Ekként, kedves gyermekeim, fokozatosan megtanulhattok bánni az Erővel, méghozzá azon formában, és azon a szinten, amilyen formában az a ti számotokra már lehetséges, és Törvényszerű is, és olyan mértékben, ahogyan az a ti számotokra, s az utánatok következő Nemzedék számára a leginkább szükséges lesz. Ennél magasabb szinten még nem bírhattok az Erővel, s még ezt is csak a Kegyelem adja kezetekbe: nem önnön szellemi - lelki - tudati tisztaságotoknak köszönhetitek, de ezt is csak akkor lehettek képesek elérni, és használni, ha a mindenek felé árasztott, Feltétel Nélküli Szeretet Erejével igyekeztek élni, s azt igyekeztek elsősorban kiárasztani szívetekből, de még elmétek és Szellemi Énrészeitek rejtekéről is! Ha a tiszta Szeretet nélkül igyekeznétek az erőt birtokolhatni, az erő maga fordul ellenetek, s az vagy fizikai Útjaitok azonnali megszakadását, vagy súlyos karmikus kötést hozna magával. *************************************************** Az első és legfontosabb feladatotok tehát, amiként ezt már mondtam, de amit nem győzök elégszer, és kellő hangsúllyal, kellő nyomatékkal ismételni: a Tiszta Szeretet megélése, s annak kiárasztása elsőként a triális Isteni EGY-ség, a köröttetek élők, a tőletek távolabb élők, majd egész Hazátok, a Föld teljessége felé, végezetül a Földet körülölelő Kozmosz, és a köröttetek-véletek, és fölöttetek élő Szellem-lények felé 125
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet is! Sőt: amiként azt munkatársam mondta nem is egyszer: még az ellentét fogságába esettek felé, még Satana szolgái, és csatlósai felé, s még Satana felé is, imáitokban kérve számukra is mindenkor a Világosság Kegyelmét, a Fény megláthatásának kegyelmét, a legmélyebb mélység sötétségéből való Ébredés Kegyelmét. Ez a legtöbb, amit értük megtehettek: de ezt meg is kell tennetek, s talán érettük még inkább, mint bárki másért, hisz ők máig a legszánandóbbak, hisz a legmélyebb mélységben, az Áldott Atya, Krisztus és Mária Szeretetétől a leginkább eltávolodva szenvednek, ha ma még nem képesek is felismerni: bizony, szenvednek, mert amit ők boldogságnak és szabadságnak hisznek, a legmélyebb boldogtalanság, s a legkeservesebb rabság. *************************************************** Az imént arról szóltam: mennyire fontos, hogy mielőbb megtanuljatok kapcsolódni a Kozmikus energiaáramlatokkal. Azonban hadd tegyem még hozzá ismét: mint mindent, ezt is csak a fokozatosság elvének, vagy ha úgy tetszik: Törvényének betartásával érhetitek el, s akként, hogy közben nem feledkeztek meg arról sem: emberek vagytok, ember-szellemmel bírtok, emberi tudattal gondolkodtok, és mindez, tehát Szellemi - lelki - tudati erőitek egy meglehetősen sűrű és sérülékeny fizikai testbe van zárva, s annak korlátait és kötelmeit is viselnetek kell; bárhogy nem tetszik is. A magatok szintjét nem léphetitek át, mert az mindenkor meghasonláshoz vezet, s könnyen tévútra sodor benneteket, az ellentétes irányba, mint amerre egyébként menni szándékoztatok volna, mégpedig olyként, hogy gyakorta még csak észre sem veszitek, s ha más hívja fel tévedéseitekre a figyelmeteket, rosszindulatú zaklatásnak, netán az ellentét praktikájának érzitek elmondott szavait abban a biztos meggyőződésben, hogy még mindig a tiszta Úton jártok, míg az a másik… - ugye, nem kell folytassam? Sokan, sajnos nagyon is sokan estek már ekként, s esnek még most is az ellentét csapdájába, olykor még olyanok is, akiknek feladata valóban segítségére lehetne, vagy lehetett volna minden egyes ember-szellemnek, de még a Föld szellemi szintjénél mélyebben lévő bolygók és bolygó szintű égitestek vagy a „hideg” Csillagok testet öltött Szellemlényeinek is. Hogy ezen testvéreiteknél mi az eltévelyedés oka? Nos, erre a kérdésre is felelek, mert ezt is igen sokan teszitek - tettétek már fel munkatársamnak. A mediális feladattal érkezettek többsége kezdetben még háborítatlanul végezheti a maga feladatát, s akkor azok a Tanítások, amelyeket leadunk általuk, még valóban tisztáknak nevezhetőek. Ezek többsége olyan Tanítás, amelyet már mások is át kellett vegyenek, de inkább transz-állapotban. Most azonban már nem, vagy csak igen ritka esetben használunk transz-médiumokat, akkor, ha a médium test-tudata (idős kora végett) már nem volna kellőképp rugalmas vagy teherbíró az éber, ún. inspirációs médiumi szerepkör felvállalásához és betöltéséhez, vagy ha a test-tudat az eltelt földi esztendők során túlzottan telítődött a Szellemi Tanítások egyes elemeivel, amelyektől már képtelen volna elszakadni, hogy egy-egy magasabb szintű, s ekként már magasabb értelmezési rendszer szerint megfogalmazott Tanítást kibonthasson, s érthetővé tegyen anélkül, hogy azt mindenáron felül akarná írni a tudatban tárolt ismeretek alapján. A ti korotok médiumi, vagyis tanítási rendszere azonban már nemcsak lehetővé teszi, de egy bizonyos szinten meg is követeli, hogy médiumaitok ne transzállapotban vegyék át az egyes Tanításokat, hisz gyakran tesztek fel számukra kérdéseket, amelyekre meg kell tudjanak válaszolni. Így amit leírnak, azt érteniük is kell, vagy olyan folyamatos kapcsolatban kell álljanak Szellemi Vezetőjükkel, hogy spontán módon is át tudják venni Vezetőjüktől a kérdésre adott Válaszokat. Az ma sem tartozik a ritkaságok közé, ha egy író médium egyben beszélő médium is, vagy megfordítva: azonban a beszélő médium nem ír beszéd közben, s az írómédium sem beszél írás közben, mert e kétirányú cselekvést teljességgel lehetetlenné teszi számára az, hogy a Szellemi Vezető mindenkor az agy, tehát a tudat csak egy részét mozgósítja, csak azt tölti fel a felsőbb szintű Tanításokkal, s ezzel természetesen a felsőbb szintű Erő egy bizonyos mennyiségével is, amely Erő mindenkor annyival magasabb a tudat saját energia szintjénél, hogy blokkolja az agy más irányú funkcióit, biztosítva, hogy az Üzenet akként érhesse el a tudatot, hogy az valóban értetté, s ekként pontosan kifejezhetővé váljék a médium számára. Gondoljatok csak arra: ha ti magatok erősen igyekeztek egy-egy fogalmat telepatikus úton venni (ha már képessé váltatok erre), s az adó-fél gondolatenergiája kellő erősségű, egyszerűen képtelenek vagytok másra gondolni, vagy más irányú cselekvést végezni, mint amit az adó fél átsugároz tudatotok mélyére. Hát ekként veszi telepatikus úton az inspirációs médium is az egyes Tanításokat, 126
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet méghozzá minden földi gondolat-energiánál erősebben átsugárzott formában. Van, aki konkrétan, már szavakba, mondatokba öntve kell megkapja a rögzítésre és továbbadásra szánt anyagot, és van, akinek Szellemi Én-részében (vagy fölöttes ÉN-jében) kell kibontsuk a magával vitt Tudás-elemeket, megadva számára a késztetést, hogy azt tudatában is kibontsa, és a maga kifejezési (tehát irodalmi, zenei, festészeti stb.) módján formába öntse, s továbbadja azok felé, akik kellő nyitottsággal bírnak azok átvételére. A zavar rendszerint azoknál következik be, akik már feladatuk megkezdésekor megismerkedtek és telítődtek tudati szinten az ilyen-olyan irányzatok tanításaival, s ezért túlontúl lassúnak és/vagy sekélyesnek (gyengének) érzik a kezdetben leadott Tanításokat, amelyeket rendre még csak a kommunikációs „útvonal” kiépítése érdekében közvetít le az erre vállalkozó Szellem-testvér, mielőtt a magasabb szintű Tanításokat is leközvetítené, hogy utóbbiak érkezésére már teljességgel nyitottá legyen úgy a Szellemi Én-rész, mint a test-tudat. A tempó lassúságának érzete aztán felébreszti a mohóságot (vagy fordítva, és a spirituális gőg adta sikeréhség érezteti lassúnak a Tanítások érkezését, vagy gyengének azok Szellemi szintjét!); s a médium „kombinálni” kezd. Vagyis a tudatába íródott, már a Föld színén megszerzett ismeretelemekkel keveri a leérkezett Tanításokat, s azok révén igyekszik valami „magas szintű” – immáron vegyes rezgés-energiájú egyveleget összeállítani, amelyet (lévén hogy a kezdeti időkben átvett, kisebb volumenű Tanítások megállták a helyüket) épp úgy valósnak fogad el az őket követők csoportja, mint a korábbi Tanításokat, még akkor is, ha azokban erősen érezhető a nemkívánatos elem. Így, ekként keverednek a még valóban tiszta Tanítások először a tudatban már meglévő ismeretelemekkel: s ekkor többnyire még nincs is kifejezetten komoly baj. Az már akkor van, amikor a tudat már nem éri be a magába szívott ismeretekkel, hanem mindenáron valami új, valami szenzációként ható dolgot akar produkálni, hogy még inkább élvezhesse a (hite és meggyőződése szerint) néki, és egyedül csak néki járó dicsőséget és hírnevet, mint a Kor legnagyobb médiuma. Tehát amikor a spirituális gőgöt a földi szintű tudat gőgje is megtetézi. Annál is inkább hamissá lesznek ez esetben a médium által továbbadott közlések, mert az első komolyabb figyelmeztetéssel egy időben a Tanítások továbbítását is le kell állítsa a médium vezetésével megbízott Szellem-testvér, s ha az a figyelmeztetés (vagy inkább figyelmeztetések!) ellenére sem tölti be a maga valós tisztét, e Közlemények végképp megszűnnek áradni felé. Akkortól már csak a tudatban lévő, s az ellentét által kreált áltanításokat veszi, s azokat adja tovább, bizony: többségében továbbra is akként, mint a Felső Szintről érkező Üzeneteket és/vagy Tanításokat, s minél erősebbé válik ezen áltanításokban az ellentét ereje, annál magasabb szintűnek fogja mondani a mediális feladatba belebukott, immáron álmédiummá lett személy azt a szellemi szintet, ahonnan azokat származtatja, és annál inkább igyekszik valamely ismert, vagy legalábbis hangzatos néven jelölni azt a Szellemi személyt, akitől állításai szerint az Üzeneteket veszi. Ha csak nem magát emeli szinte Istenrangra, aminek eredményeként még több és több ember-szellemet vonzhat magához, eltérítve azokat (olykor akár egy teljes Élet-út hosszára!) az Egyetlen Úttól, attól, amelyet maga Krisztus mutatott meg minden egyes ember nevű lénynek. A legdurvább félrevezetés az, amikor éppen a Mester, Mária, vagy egyenesen az Atya Szent Nevét használják álcázásul, abból kiindulva, hogy amit az Ő Szent Neveik védfala mögött hirdetnek; senki sem meri megkérdőjelezni. S ez többnyire ekként is van. A baj azt hiszem, épp abban rejlik, hogy a nevek káprázata elfedi előletek a nyilvánvaló tényeket, s a tekintélytisztelet elfedi józan, reális gondolkodástokat, egészen addig a szintig, míg hitetek már nem hit, és meggyőződésetek már nem meggyőződés lesz: e kettő teljességében szükségtelenné válik a fanatizmus mindent besötétítő üvegje mögött állva, amikor már lényegében nem is azt vizsgáljátok: mi is az, amit hallotok és követtek, hanem az: ki mondja azt, amit hallotok, s követtek, mint egyedül való igazságot. (Ezért is fél kis munkatársam minden olyan Üzenettől, amely Máriától, vagy a Mestertől érkezik hozzá, így többnyire azokat is Rajtam keresztül kell kapja. Pedig egyre több ilyen Mária-üzenet kell érkezzék hozzátok ezt követően is, hisz éppen Máriával kell megújítanotok ama Szerződést, amelyről már e könyv első kötetében szólottam! Ekként természetes, hogy az Áldott Anya is szól hozzátok; magyarokhoz, s rajtatok keresztül a Föld minden népeihez.) Tisztában van ezzel természetesen az ellentét is, amiként egy idő múltán tisztában van ezzel a hamissá lett médium is, egyedül csak a hamis tanokat követők nem lesznek tisztában e ténnyel, ha nem igyekeznek kiszakítani magukat a fanatizmus ragacsos hálójából, hogy már kívülről is megkíséreljék megvizsgálni azon tanításokat, amelyeket oly biztosnak, oly igaznak és örökérvényűnek tanultak meg 127
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet ismerni. Ha képessé lesznek ellépni az ellentét (és az ő szolgálatába átállt, tehát már az ő „médiumaként” működő személy) által eléjük állított háló mögül, s képesek lesznek a Valóság Törvényei szerint megvizsgálni mindazt, amit addig megismertek, maguk is ráébrednek tévedésükre. Ez azonban ritkán történik meg, mert a tudat maga is egyfajta félálomban révedezik, hirdetve: álmodni jó. Még ébren is… még akkor is, ha az Út végén mindenképp fel kell ébredjen a tudat, hogy végre rádöbbenhessen: álomban töltötte az Élni és Lépni és Fejlődni kapott Életet; amely már nem tárja elé a folytatás, s ezzel a javítás, a helyreigazítás lehetőségét, hisz csak egy perc, mi tán még hátra van belőle, s aztán véget ér, hogy attól kezdve a tudat álmodó restségéért a Szellemi Én-rész feleljen. Korotokban egyre gyakoribb ez a tünet, ami talán annyiból érthető, mert hogy a tudat a fizikai sík ezernyi gondjától - bajától gyötörten mindenképp valamiféle menedéket, enyhet vágy találni, s úgy érzi: a Valós Tanítások, s az azokban megmutatott, várható Holnapok kemények és fájdalmasak. Az eszébe sem jut szinte egynek sem a könnyű tévutak felé lépő, s azon haladók közül, hogy korábbi Útjai során ők maguk is egyikei voltak azoknak, akik úgy a jelen nehéz Útját, mint a Holnapokat megfogalmazták: akkor már csak a jelent látják, amelyet (szerintük!) nem követ, mert nem követhet, csak egy könnyebb Út, ahol végre kipihenhetik… — ugyanazt a vad, harácsoló törtetést, amellyel a korábbi Utak során megfogalmazták a várható Történéseket, lévén hogy ma sem járják a tiszta Utat, ma is épp úgy a harácsolás, a vadság, a törtetés, a kivagyiság a gőg… stb. stb. - jellemzi Útjukat, mert hisz élni és hatni és érvényesülni akarnak, olykor arra hivatkozva: biztonságban akarják tudni övéiket, s majdani utódaikat is, tehát gyermekeik gyermekeit, akiknek Holnapját ők kell megalapozzák. De hogy ezt miképpen akarják elérni, mikor szüntelen gyilkolnak mindent, ami körül veszi őket…? Még számomra is rejtély! *************************************************** Bizony, gyermekeim! Útjaitok, még ha egy bizonyos spirituális - ezoterikus (vagy már inkább csak annak csúfolt!) irányt követtek is, végül csak az önszeretet, a törtetés és egyéb, szinte mindannyiótok által hibásnak hirdetett, de titkon (vagy nem is annyira titkon) oly sokatok által követett útba torkollik, s ti megfenekletek a hamis tanítások mocsarában, csak mert az megadja számotokra a mentelmi jogot, s bizonyos kiskapukat tár ki előttetek, amelyek lehetővé teszik, hogy tisztátalan Útjaitokat tisztának érezzétek s hirdessétek mások előtt is. Csak aki igazán kellő önismerettel bír, igazán képes volt felemelkedni az Ön-egység, majd a mind szélesebb és szélesebb körben kiterjesztett Csoport-egység szintjére, nyerhet annyi Világosságot, hogy képes legyen a Valóság Szemével megvizsgálni, és meg is érteni a Krisztusi Tanításokat, amelyek egyedül alkalmasak arra, hogy megvilágítsák az Egyedül való Utat, s megvilágítsák azon segítő szándékkal leközvetített (még) Tiszta Tanításokat, amelyek ugyan kevésbé hízelgőek a testtudat számára, és kevésbé festik elé rózsaszínben a várható történéseket: de amelyek érdekmentesen mutatják meg nékik úgy önmagukat, mint Krisztust, a maguk jelenlegi, ténylegesen járt Útját, és a Krisztusi Utat, hogy képesek legyenek összehasonlítani e kettőt. Nem kevés tudati - lelki - szellemi bátorság, és nem kevés tisztaság kell ahhoz, hogy ekként tegyetek, de ha már képessé lesztek a magatok Mélység-útjai fölött meglátni a Krisztusi Út Fényét, fel fogjátok ismerni azon Tanításokat, amelyek e Fény felé vezetnek, hogy megkülönböztethessétek azon ál tanításoktól, amelyek csak az ellentét hamis fényét, s az Út végén semmivé fakuló ragyogását kínálják a Végső Célhoz vezető Egyetlen Út Tiszta, Tündöklő Fénye helyett. Csak a MA harcok nélkül megszerezhető, hamis boldogságát ígérik a kemény harcokkal megszerezhető, de már Örök Birtokotokul lehető Mennyei Boldogság helyett, amelyet Krisztus ígért azoknak, akik kicsinyek tudnak lenni és alázatosak, még akkor is, ha köröttük mindenki „nagy” akar lenni, és „büszke”, ekként kerekedve minden és mindenki fölé. *************************************************** Nem akartam egyőtöket sem megrémíteni, s remélem, szavaim nem is hatottak ekként. De kellett, hogy még egyszer: de immáron utószor szóljak azok felé, akik jól érzik magukat az ő alvó állapotukban, s akként vélekednek: ha ők, vagy a mellettük élők ma még tévúton járnak is: bőséggel van még idejük, hogy elinduljanak a Valóság felé vezető Útra. Nem igaz: nincs idejük, még akkor sem, ha végül valóban minden mélység felé elindult Szellem (még amaz utolsó egy is) vissza kell emelkedjék az Atyával való 128
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet Tökéletes EGY-ség állapotába. Mert ez ekként van, de bizony: korántsem mindegy (Nekünk sem, akik Innen nézzük Útjaitokat!): mennyi szenvedés árán juttok vissza az elhagyott Örök Hazába. Ha nem ekként volna, ha mi közömbösen tudnánk figyelni a mélység egyes szintjein élő Testvéreink szenvedéseit, amelyet mintha még szántszándékkal igyekeznétek is növelni és megsokasítani a magatok (és egymás) számára; nem adnánk, s eddig sem adtunk volna oly sok segítséget néktek, amelyre támaszkodva mielőbb kiemelkedhettek (kiemelkedhetnétek) a mélységből, hogy mielőbb Haza térjetek! De nékünk is fontos, hogy végre Benneteket is valóban Boldognak lássunk: amiként számotokra sem mindegy: eladjátok-e a Fent Világainak Végtelen Boldogságát a Lent hamis, s oly gyorsan tovatűnő, semmibe vesző, apró, és kétes tisztaságú örömeiért. *************************************************** Azt mondottam ugyebár: el kell érjétek azt a tudati - lelki - szellemi kiteljesedés állapotát, amikor is képessé lesztek a Kozmikus Erők levonzására, hogy a Föld fizikai gömbje, annak Szelleme, és a Vezérlő Géniusz felé áramoltassátok amaz Erőt. Ez lényegében (amiként azt is mondtam) azért lesz szükséges, hogy amikor elérkezik annak az ideje, egy bizonyos mértékű védelmet biztosíthassatok a magyar föld egészének, s az oda menekülő embereknek, valamint azért is, hogy termőföldjeitek hozamát a gondolatenergiáitokkal levonzott Kozmikus Erő révén növelhessétek. Ez azonban nem lesz, mert nem lehet zökkenőmentes. A folyamatot már most meg kell kezdjék a magyar föld lakói, felvállalva napi harcaikat is, amelyek természetszerűen nem lesznek, mert nem lehetnek egyszerűek. Annál is inkább, mert az eddigieknél nagyobb lesz az ember és ember közti különbség, s ez nem csak anyagi, de szellemi szinten is igazzá lesz, még inkább, mint eddig volt. A Fent és a Lent különbsége minden tekintetben éreztetni fogja erejét, ám a többség e kettő közt fog egyensúlyozni, a Valósággal ellentétes irányú megtapasztalásokat gyűjtve. Azok, akik szellemi értelemben Felfelé akarnak haladni, sorozatos támadásoknak lesznek (amiként vannak, és voltak is mindenkor!) kitéve az ellentét, vagy annak irányítása alatt álló emberek részéről, míg akik csak a fizikai szintű „fent” szintje után törnek, mind nagyobb és nagyobb megtámogatást fognak érezhetni ugyanazon Mélység-szint, és annak küldöttei részéről. Sokan elfordulnak akkor az Igaz Úttól, hogy helyette egy könnyebb és kényelmesebb, vagy legalábbis annak látszó utat válasszanak: tudatukból még az addig megszerzett Ismeretek morzsáit is igyekezvén száműzni. Az ellentét mindenkor a segítségükre lesz ebben, akár csak egy könnyebb, ám végül sehová sem vezető utat tárva elébük, akár teljességgel visszacsábítva őket az anyagi síkra, megadva a tudatnak a könnyebbség-érzetet, vagy akár a földi szintű sikereket is (tehát a vagyoni, vagy a politikai előmenetelt), elfedve előlük teljességgel a Szellemi Én-rész által elébük tárt harcokat, s az Én-rész sorozatos kudarcélményeit egyaránt. Ők teljes, vagy majdnem teljes megelégedettséget fognak érezni, s akként fogják érezni: most vannak a helyükön igazán, s az a harcokkal teli Út, amelyen addig jártak, tévút volt, kényelmetlen és kellemetlen álom, amelyből végre felébredtek. Ekként lesz ez azoknál is, akik egy szintjüknek már rég nem megfelelő, tehát annál jóval alacsonyabb szintű, s az ÉN, és az Én-rész által már rég túlhaladott tudati - lelki - szellemi irányhoz lépnek vissza, de azoknál is, akik akár a teljes hitetlenségig szakítani igyekszenek az Úttal, hogy már csak anyagi szintű jólétüket igyekezzenek megteremteni. Azonban amiként mondtam; ez a hamis könnyebbség megszűnik, amikor a test fizikai szintű Útja véget ér, s a tudatból sorra törlődnek az ellentét által belékódolt álutak és mű-célok: s akkor a tudat pánik-reakciókat fog produkálni, megnehezítve az Én-rész számára a testből való kiemelkedést. A fizikai test halálához vezető folyamat megnyúlik, s a tudat kétségbeesetten keres kiutat, de mert hogy az Egyetlen Út képe már törlődött, legalábbis a tudattalan tartományba merült, csak az értetlenséget, s az értetlenség-adta további lázadást lesz képes megszülni magában, már a hosszas szenvedésért is lázadva. Aztán a Szellemi Én-rész mint valami senkihez és sehová sem tartozó, űzött vad fog kiszakadni a tudatból, megszűntetve a test fizikai létét, s még inkább megérezve az elhibázott Út fájdalmát. A test és a test-tudat fájdalmának sokszorosát fogja elszenvedni, hisz az Út megismételhetetlenségének, s ekként a tovább és feljebbjutás lehetetlen voltának tudata is ott fog égni benne, immáron hosszú időre kitörölhetetlenül. Sokan, sajnos nagyon is sokan tértek már vissza ekként, és még több lesz ezek száma, ha nem lesztek képesek felvállalni és megvívni Önmagatokért: de már Valós Önmagatokért az újra és újra elétek álló harcokat. 129
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet A harc, miként mondtam, most minden eddiginél nagyobb, hisz most a Tét is minden eddiginél nagyobb! Akik most, az utolsó időkben a Föld színén vannak, az ÉN legnagyobb, és legnehezebb feladatait vitték magukkal: ha győzni tudnak, ha a szenvedések tüze kiégeti belőlük a legnagyobb és legsűrűbb sárfoltot; Életük lesz, s méltókká lesznek arra, hogy a negyedik szférába emeltetve részeseivé legyenek a Lélek Keresztségének, annak minden Áldásának, míg ha ismételten elbukják harcukat, a sárfolt mélyebben ég Szellemeikbe, s azt már csak egy újabb: úgyszólván a visszacsatolódás folyamatának kezdetétől ismételten végigjárandó Út-sorozat révén lehetnek képesek kiégetni abból az Útra indított Szellemi Én-részek akként, hogy minden egyes újabb Út során egy-egy szinttel alacsonyabbra zuhanó test-tudattal kell megbirkózniuk, annak kell (vagy már csak kellene) átadják a bennük lévő késztetéseket. Ez persze épp oly lehetetlenség lesz számukra, mint egy teljességében értelmi fogyatékos ember tudatába az egyetemi szintű ismereteket betáplálni, s ott értetté is tenni a ti korotokban. Amit tehát most nem akar, nem hajlandó megérteni a test-tudat: később már nem lesz képes érteni, ám az Én-rész továbbra is azon késztetésekkel (az ÉN-től kapott utasításokkal) fog lejönni, s testet ölteni a Föld mélyén, hogy a ti jelenlegi értelmi szinteteknek megfelelő módon megírott Élet-filmek betöltésére, s az Életfilmben megírt vállalások betöltésére igyekezzen késztetni a mindinkább elsekélyesedő, végül a teljes tudatlanság állapotába hulló, végezetül már csak a lét, és fajfenntartás Ősi ösztöneit ismerő tudatot. Hogy ez milyen mértékű kudarc-érzetet fog adni az Én-rész számára minden egyes újabb Út során, azt talán fölösleges is volna mondanom. Most kell hát vállaljátok a harcot, hogy a szenvedések tüzén kiégetve ÉNjeitekből a mélység legdurvább elemeit, a Léleknek Keresztségét nyerhessétek, s ekként emeltethessetek fel a negyedik szféra első dimenziójába, akár úgy, hogy a Föld Szellemi Gömbjével együtt emelkedtek ama felsőbb szintre, akár akként, hogy Életfilmetek az utolsó történéseknél véget ér, s már egy bizonyos idő elteltével az Új Föld színén fogtok testet ölthetni. A tét tehát nagy: ekként viszont a harc sem lesz, mert nem lehet könnyű! *************************************************** S most ez ismételt kitérő után haladjunk tovább megkezdett témánkban. Ha a Kozmikus energiát valóban a tervezett mennyiségben képesek lesztek a föld testébe áramoltatni, Mi magunk is megtámogathatjuk azt, éspedig a Kozmikus Erő mértékéhez viszonyított Mennyei Erőkkel. Ám mindenképp szükséges, hogy a Föld testének ama része elsőként a ti Szeretet-energiáitokkal, majd a gondolati úton levonzott Kozmikus energiával töltődjék, hogy fokról fokra emelkedjék a Föld fizikai gömbjébe áramló Erő rezgésszintje. Ha nem ekként történik, a Föld teste kiég, s nem hogy nagyobb mennyiségű, de semennyi táplálékot nem ad: hasonlatossá lesz a tömény gyűlöletenergiával meggyilkolt földhöz, amelyen még csak egy fűszál sem marad életben, mintha valóban sóval volna az bevetve. A pozitív energiát is csak a fokozatosság elvén lehet áramoltatni, hogy a Föld feltöltődhessen azzal, főként, hogy évezredek sűrű gyűlöletenergiáját kell elsőként felülírni és közömbösíteni a Föld testének úgyszólván minden egyes négyzetcentiméterén. Az egyéni, csoportos, majd a Kozmikus szintű Szeretet-energiával, s a Fent Világaiból alááramoltatott Mennyei Szeretet-energiával „kezelt” növények szára az átlagosnál alacsonyabb és erősebb, kalásza viszont lényegesen nagyobb, több termést rejtő lesz, s a föld alatti gumós növények is addig nem látott mennyiségben teremnek. Ez biztosítani fogja nem csak a magatok táplálékát, de a katasztrófa sújtotta területekről hozzátok menekülőkét is, ha nem is olyan bőséggel, amiként azt megszoktátok, de alapértelemben legalábbis, tehát olyan mértékben mindenképpen, hogy az éhhalál fenyegetéseitől nem kell tartanotok, ha az igazságos elosztás elve alapján gazdálkodtok a Kegyelem által részetekül jutó élelemmel. Erre fog felkészíteni benneteket a közeljövő minden egyes történése, amiként erre igyekszik rávezetni benneteket már ma is az a sok esemény, amelyek nap mint nap elétek állnak, hogy megtanítsák néktek az irgalom és a Testvéri Szeretet alapszabályait, azon alapszabályokat, amelyre a teljes és mind tökéletesebb Testvéri Egyenlőség szabályait felépíthetitek magatokban. Mert természetesen ezt sem lehet parancsolatba adni, ezt is ki-ki maga kell megszülje és megérlelje önmagában – másokért, de egyben önmagáért is, önnön Valós Holnapjaiért. A viszonylagos nyugalmi időben tovább kell folytassátok a Kozmikus Energia levonzását, akként, amiként azt korábban is tettétek. De akkor már a későbbi történésre, vagyis a dimenzionális ugrásra kell 130
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet felkészülnötök. Azok, akik a ti Hazátok menekültjei voltak, visszatérve a saját hazájukba maguk is meg kell szervezzék a maguk Szeretet-csoportjait, akként, amiként azt tőletek tanulták. S akkortól már a Föld minden egyes pontjáról a Föld szellemi burka, és a Föld Vezérlő Szellemi Géniusza felé kell áramoltassátok az Erőt: de akkor már a Föld léleklényei is (legalábbis a növényvilág tagjai, akik már ma készülnek a Nagy Változásra) erre fognak törekedni. Azok, akik akkor megkapják az Elhívást, a Szó erejének engedve szinte akaratuktól függetlenül kerülnek mind közelebb és közelebb a Mária Rózsája közelében lévő Energia-csatornákhoz. Sokan lesznek köztük olyanok, akik ma is a Föld lakói, s akiknek Útja a történések során ott folytatódik (akár akként, hogy előző Útjukról való távozásuk után hamarosan ismét visszatérnek, s mint fiatal emberek vesznek részt a folyamatban, akár akként, hogy idősebb emberekként egy-egy előkészítő csoport szervezői és vezetői lesznek). *************************************************** Korábban már szólottam néktek az egyéni imák és az egyéni meditáció fontosságáról. Arról azonban még vajmi kevés szó esett: mennyire fontos (volna) már ma is, hogy kisebb, négy-öt (de maximum tíz) fős csoportokat alakítsatok ki, amelyeknek tagjai együtt kutatják a Fent Világának Igazságait, vagyis együtt, egymást segítve igyekeznek kibontani, tudatuk és Szellemi Én-részük mélyére zárni a Tanítások legbensőbb és legmagasabb szintű Értelmét, azt, amelyek nélkül nem lesztek, mert nem lehettek képesek sem a Valós Szeretetet megélni, sem pedig az Erőt magatokhoz vonzani. Ahhoz ugyanis, hogy a Valódi Isteni Szeretetet képessé legyetek felismerni és megélni, az Isteni Bölcsességet is fel kell ismernetek, s abból is a (már) számotokra rendelt Bölcsesség-elemeket be kell tudjátok építeni benső Én-eitekbe. Mert Bölcsesség nélkül szeretni épp oly lehetetlen, mint Szeretet nélkül hatni, csak a földi szintű Bölcsesség elemeire támaszkodva. Nem véletlenül írattam a Szavak… - c. sorozatunk utolsó kötetének végére azt a mondatot: „Amiként az igazi Szeretet megszüli a Bölcsességet, akként az igazi Bölcsesség is megszüli a Szeretetet.” Ez ekként is van, s ahol egyik vagy a másik elem hiányos marad, ott a másik elem sem lesz, mert nem lehet teljes, tökéletes (még a ti szintetek tökéletességi mércéje szerint sem)! *************************************************** S most joggal kérdezitek: mit értek a „bölcsesség” kifejezés alatt. Nos: korántsem biztos, hogy a Föld színén annak tartott tudati elemeket, sőt: elsőként nem azokat! Annál is inkább nem, mert hisz ami a fizikai, kémiai, matematikai, biológiai (stb.) ismereteket illeti; a ti szinteteknél sokkalta magasabb szinteket értek el azon bolygók lakói, akik a ti bolygótokat is gyakorta felkeresik „UFO”-knak nevezett kozmikus járműveiken. Ezen lények már a tér-idő-tér elméletet is kibontották egy bizonyos szintig: és Bölcsességi szintjét tekintve mégis alacsonyabb fejlettségi szinten áll bolygójuk, mint a Föld. Azok, akik a kellemetlen, és gyakorta fizikai fájdalommal, vagy tudati megszégyenítés érzetével járó műveleteket végrehajtják, vagy akik egyes test-szövetmintákat oroznak el, megfosztva kísérleti alanyaikat szabad önrendelkezési joguktól is; mindenkor egy-egy mélyebb rezgésszinten lévő, tehát az alacsonyabb dimenziók valamelyikében lévő bolygó (pld. a Mars) szülöttei. A Valódi Bölcsességnek (kis túlzással) semmi köze a földi - fizikai bölcsességhez, bár egyik a másikával egynémely ponton esetenként összeér, vagyis a földi - fizikai bölcsesség átvezethet a valódi Bölcsességekhez, ha az az egyes Felismerésekre mutat rá. A Lélek-lények érzelmeinek (nem a ti durva módszereitekkel való!!) kutatása azt kell(ene) végre igazán értetté tegye mindannyiótok számára: azon Léleklények is érző lények, tehát nem Lélek nélkül valóak, mert ha ekként volna, nem volnának képesek semmiféle reakcióra, vagyis; amiként a tárgyak, nem éreznének. Ha már eddig eljutottatok (márpedig eddig már rég eljutott a tudomány nem is egy képviselője!) meg kell tudnotok fogalmazni ama Felismerést: rajtatok: emberi lényeken kívül más Lénycsoportok is élnek a Föld színén, akik épp olyan érzések kiárasztására és befogadására képesek, mint ti magatok, s ekként értük épp úgy felelősek vagytok, mint önmagatokért, annál is inkább, mert mint a Föld egyedüli, Szellemmel bíró fizikai lényei: fölébük vagytok rendelve. Ezt ugyan mindannyian elismeritek, de sajnos nem akként, hogy értük, de akként hogy ellenük vagytok fölébük rendelve: holott ez nem így van! Ahogy az emberek kicsinyei is a nagyok oltalmát kell élvezzék ahhoz, hogy egy napon ők maguk is oltalmazni képes nagyokká legyenek, akként az érzelmekre képes lélek-lények, vagyis a Föld biológiai 131
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet hálózatának, vagy rendszerének kicsinyei is a magasabb érzelmi rezgésre képes „nagyok” oltalmát kell(ene) élvezzék, hogy mind magasabb és magasabb fokon tudják kinyilvánítani, azaz használni a bennük élő érzelmi energiákat. Ha azonban csak gyilkolni és pusztítani vagytok képesek a köröttetek élő Természetet, a Természet is csak azt fogja megtanulni: amiként azt ma is megfigyelhetitek, hisz míg nem ismeritek meg, nem fogadjátok el az egyes növények pozitív tulajdonságait, addig azok is csak ártó tulajdonságaikat fogják felétek megmutatni, mert tudatotokban és lelkeitekben azt fogalmaztátok meg. Amint képesek lesztek a növényeket mint alapszinten pozitív lényeket meglátni; képessé váltok a „jó tulajdonságaikat” is felfedezni. Ezt azonban ismét csak nem fizikai, de szellemi és lelki síkon értem. Nem akként kell tehát az egyes növények hasznos, vagy haszontalan voltáról meggyőződnötök, hogy továbbra is halomra gyilkoljátok őket, hogy egyes laboratóriumi kísérleteknek alávetve azok fizikai elemeit kikutassátok! Ezzel ugyanis csak akként váltok „bölcsebbekké”, amiként a Mars lakói. Ti már a növények lelki rezgéseit kell kutassátok, méghozzá minél körültekintőbb alapossággal. Ne műszerekkel, de gondolataitok és főként érzéseitek révén igyekezzetek közeledni feléjük, hagyva, hogy ők is közeledhessenek felétek érzelmeikkel, vagyis lelki elemeikkel. Ekként fogtok mind több és több, immáron Valós Bölcsesség-elemre szert tenni. Ha érezni kezditek a köröttetek élő növényeket, lélekelemeitek is finomodni fognak, s mind több és több „spontán megérzésre” lesztek képesek; vagyis annál jobb lesz a kommunikáció köztetek: emberek közt is, de köztetek és a köröttetek élő léleklények közt is. Ezen felül, és ezen túl azon lélek-lények tisztasági fokát is emelhetitek: vagyis feljebb, és visszább emelkedhettek az ÉN egy korábban megfogalmazott gondolati szintjére, már annak rezgésenergia szintjét is beépítve a Föld rezgésenergiáinak összességébe, segítve ezáltal a Föld Szellemi gömbjének a Föld fizikai testétől való elszakadását is, hogy a folyamat minél kevesebb nehézséggel mehessen végbe. Ezzel is a túl, - és továbbélés esélyeit növelhetitek, hisz ha a légtérbe áramoltatott, már nagyobb mennyiségű és magasabb rezgésszintű Szellemi Erőből meríthet a Szellemi gömb, annál nagyobb mennyiség maradhat az alacsonyabb rezgésű, de még mindig inkább pozitív irányú energiákból a Föld fizikai testében, míg ha az elszakadáshoz és a felemelkedéshez szükséges energiát teljességében a jelenlegi Szellemi és lelki energiakészletből kell merítse, természetszerűleg a Föld testében maradó pozitív energia mennyisége is kevesebb lesz. Azt hiszem, ez teljességgel érthető, és szinte már a túlzásig egyszerű mindannyiótok számára. *************************************************** Azt hiszem: lassan végére is érünk a dimenzióváltás (várható) történései megvizsgálásának. Az eddig elmondottakból alighanem mindannyian megértettétek: mi lesz a Magyarság, és a magyar Föld szerepe a Nagy Ugrást megelőző korban, amiként megérthettétek azt is: aki nem vállalja fel, hogy a szenvedések ezernyi tüze kiégesse a Szellemi Én-rész által magával vitt negatív energiákat, nem veheti a Léleknek Keresztségét sem. Mindehhez azonban, amit eddig elmondtam, szervesen hozzá tartozik, mintegy: megkoronázása lesz a folyamat egészének a „finálé”: vagyis maga a dimenzionális és szférikus ugrás. Amiként mondottam; az adott perc bekövetkeztének idejére egy benső Hang az e céllal Földre küldött Testvéreitek mindegyikét a maguk helyére fogja vezetni. Szellemi Én-részeik kapják meg lényegében az indíttatást, s azok ezt az indíttatást, vagy késztetést közvetítik a test-tudat felé. Ekként indulnak útnak, hogy időben a szükséges ponton legyenek: olykor egymás mellett élők kell útnak induljanak, de lesz, hogy az Ország más-más pontján születettek, akik addig még csak nem is ismerték a többi Megbízottat, s csak a „véletlen” révén kerülnek egymás mellé. De akkor, azon a percen mégis mindannyian felismerik egymást az azonos lelki - szellemi rezgés alapján. Ezek az azonos, vagy csaknem teljességében azonos rezgésenergiákkal bíró személyek egyszerre helyezkednek el egymás mellett egy-egy ponton. (S ez minden pont minden személyére vonatkozik, tehát mindannyiuk szellemi és lelki rezgésszintje meg kell egyezzék, hogy az adott pontok rezgés-magassága közti, tökéletes harmónia biztosítottá legyen!) Négy, egymástól nem túlzottan nagy távolságra lévő centrikus pont van: ezek mindegyikén két-két Megbízott kell elfoglalja a maga helyét, s ezen párok mögött, lényegesen kisebb távolságban egy-egy kis, egyenként öt-öt főből álló, s többnyire már korábban is azonos csoporthoz tartozó személy kell elhelyezkedjék, akik az ellentét energiáit hivatottak távol tartani a Teremtő, Krisztus és az Áldott Anya
132
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet felé szálló imáik révén a megadott időszak alatt. Ekként tehát hét - hét személy kell egy - egy megadott pont közelében tartózkodjék: a két-két Megbízott, és az öt-öt „biztosító”, vagy őriző. A két-két Megbízott meditációs úton kell felemelkedjék Szellemi Én-része révén egy bizonyos magasságig, ahol is egyként képesek a Föld körüli teljes Kozmikus Erő-gömb energiáit bevonzani minden irányból, és ahonnan módjukban van azt felfelé, jóval a Föld Szellemi gömbjén túlról érkező Energia-szál felé, de ugyanakkor a Föld középpontja felé is közvetíteni. Amint a négy ponton lévő két-két fő együttes erejű energiahullámai a Föld belső centrumába érnek, abban életre kel, s hatalmas erővel felszökik az Isten-anyai Szeretet-energia sugara. Amiként mondtam, az ott lévő kő, a Mária Rózsája felemelkedik az Erő hatására, majd energia-elemeire hullva maga is beleolvad az Isten-anyai Erő-hullámba. S ez lesz a tulajdonképpeni „végszó”! Az Erő-híd felszökkenése a Föld negatív energiáinak hirtelen egy helyre áramlását is okozza, mint valami vákuum, s ez a hirtelen mozduló és koncentrálódó negatív energia a Föld felszínére tapadva előidézi a Mexikói óriás-vulkánok kitörés-sorozatát, amelyről már pontos képet adtunk a Láték új eget és új földet… c. munkánkban. A Föld Szellemi burka az erő-szál (vagy Energia-ív) mentén megnyúlik, enyhén, majd egyre inkább ovális alakzattá lesz, végül a Föld színén bekövetkező vulkáni tevékenység, és az annak nyomán bekövetkező hatalmas robbanások erejének hatására leszakad a Föld-test gömbjéről. Helyébe azonnal az ezer-évek alatt megfogalmazódott emberi gondolatenergiák sűrű, sötét tömege nyomul, hogy megformálódhassék belőle a Föld új energiagömbje. A légtér érezhetően elvékonyodik és megritkul, de a Föld új energia-burka minden eddiginél (és képzelhetőnél) sűrűbbé és áthatolhatatlanabbá lesz: a Nap egyetlen sugara sem lesz képes áttörni azon, sem a Csillagok, sem a Hold sugarai, s nem is lehetne képes, még akkor sem, ha a Föld fizikai teste is ki nem szakadna addigi Kozmikus pontjából. De a hatalmasnál is hatalmasabb robbanások végett az Energia-szálak (a Föld gyökerei) elszakadnak, hogy a Föld-test megkezdhesse Útját a Végtelenben. Az Istenanyai Erő-szál a négy meditációs pontról felfelé törő, s egy Kozmikus ponton csatolódva energia-piramist alkotó Erő-szálak közt, az Energia-piramis középpontjában találkozik az Orion csillagképből aláereszkedő, hét szálból álló Energia-sugárral; mintha két, egyenként hét-hét színtartománnyal bíró szivárvány találkozna hirtelen. A két pozitív Energia-sugár a „piramis” belsejében egymásba olvad, majd rezgése lelassul, egyenletessé lesz. Ekkor már csak azok érezhetnék annak jelenlétét, akiknek gondolat-energiái segítették az Istenanyai energia „felébredését”, és az Orionból érkezett Erővel való kapcsolódását ~ ám azok az energia-piramis négy szálának, s az Isten-anyai Erőnek egy meghatározott mennyiségével együtt már messze lesznek! Felemelkednek a Föld szellemi Gömbje után, annak energia-mezejébe (vagy inkább energia-uszályába) olvadva, amiként a négy páros mögött álló „biztosító csoportok” tagjai is, hogy kevéssel később maguk is az ekként felemelkedett, s a számára kijelölt (és már rég előkészített) pontra ért Szellemi gömbből megfogalmazódó Új Földön ölthessenek testet. A hátsó, tehát az öt fős biztosító-csoportok mögött, azoktól ismét csak nem túl nagy távolságra más személyek is jelen kell legyenek a történések időpontjában. Ezek a személyek a biztosítókat kell imáikkal segítsék: ők is tanúi, s bizonyos mértékig részesei is lesznek mindeme történésnek. Közülük is lesz, aki el kell lépjen (vagy inkább „el kell tűnjön”) a mellette állók közül. Ezek itt hagyják Szellemi energiáik egy részét, megtámogatva véle azokat, akik vállalásuk értelmében még egy ideig itt kell maradjanak, hogy az ekként kapott Erő-többlet birtokában segíthessék a túlélőket: megbirkózni a sorozatban bekövetkező katasztrófákkal, s kiépíteni a lehető legbiztonságosabb túlélő-bázisokat: azokat a föld-mélyi, s a sziklák gyomrában lévő pontokat, amelyek közül sok épp a Pilis hegységében, a letöredezett kősziklák föld alatti szikla-barlangjaiban lesz; már ami ti hazátokat, annak területét illeti. De maradnak azért is, hogy idejében rögzíthessék tapasztalataikat az utókor emberisége számára. E feljegyzéseket kell aztán a Magyarság kezében összegzett Tanításokkal együtt átadják az e célból (s csak erre az időre) fél-anyagi testekbe öltöző, s a megadott pontra érkező Tibeti Aggok három fős csoportjának (és ez az, amire a korábbiakban már utaltam), majd ahogy az anyagot átadták, az ő Útjuk is véget ér. Azon a ponton kell kiemelkedjenek fizikai testeikből (s épp az Aggok segítségével), ahol az Őrizőkkel találkoztak. Ezután a Tibeti Őrizők visszatérnek a maguk pontjaira hogy a (még) a Föld színén maradt, az Isten-gyermeki Erő egy részét rejtő kegytárgyak közt őrizzék ezen emlékeket is, míg a Perc el nem jő: az 133
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével II. kötet a Perc, amikor is az Új Emberiség (immáron ismételten felfejlődött) tagjai elé nem tárhatják azokat: a dimenzióváltás történéseit és e történések okait csak úgy, mint az azt megelőzően leadott Tiszta Tanításokat: élhessen azokkal az Újszülött emberiség… … ha már a ti emberiségetek nem volt képes, csak visszaélni azokkal: amiként minden mással is, amit Isten a kezükbe adott! *************************************************** Ez, és ennyi lesz lényegét tekintve a Dimenzióváltás befejező Történés-sorozata. Amiként mondtam, a tét nagy: sőt, hatalmas! Akik képesek a Felismerések erejét befogadni, s képesek a Tanításokban lévő Bölcsesség-elemeket Szeretet-energiává változtatni, s már a Törvény értelmében élni, és hatni általuk, vagyis képesek a Szellemi ÉN által megírott Életfilm betöltésére, a könnyebbik, míg akik a tudatukban élő negatív elemeket követik, s a tudatuk és testeik számára könnyebb, kényelmesebb utat választják: a nehezebbik Holnapot választják ezáltal. Ha készek és képesek vagytok vállalt feladataitokat a meglehetősen vészterhes Utolsó Időkben akár a szenvedések egész sorának Tüzén is Arannyá és Acéllá nemesíteni; a szenvedések Keresztségéért elnyeritek a Léleknek Keresztségét: azt a Keresztséget, amelynek Erejével az Áldott Isten-anya koronázza meg azokat, akik méltóvá lesznek erre. ************************************************************************************* ***************** Mindaz, amit elmondtam, kedves Gyermekeim, vagyis a dimenzióváltás és a Szférikus emelkedés folyamata már rég, amiként említettem, már 1850-ben megkezdődött, s tart azóta is szüntelen. Sőt; lassan a befejezéshez közeledik, mire e profetikus sorokat, s e Tanításokat leadom földi munkatársamnak. Hogy meddig tart e folyamat? Hogy mikorra tehető a végkifejlet kezdete, s mikor ér véget e történéssorozat, hogy a Föld Szellemmel bíró lényei elkezdhessék megírni az Új Történelem első lapjait, amelyek a régi Történelem utolsó lapjai is lesznek egyben? E kérdésekre magam is csak azt felelhetem, amit a Mester; Krisztus felelt nékünk: „Nem tudjátok sem az órát, sem a percet…” Annyit azonban hadd ismételjek el újra: Rajtatok áll, amiként rajtatok áll az utánatok következő Nemzedékek Holnapja is! Azon Nemzedékeké, amelynek tagjai közt sokak fognak közületek is testekbe öltözni, hogy meglépjék következő Útjaik egyes lépteit, s hogy leszakasszák a MA általuk elültetett, Holnap szárba szökkenő virágait: olyat, amilyet Ma elültettek…
Vége a második kötetnek 2003.okt.12.
134
Tandari Éva
A Kezdettől a… avagy
Tűznek keresztségével III. kötet
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet Örülök, kedves Gyermekem, hogy tovább folytatod a megkezdett munkát! Egyébként: tudtam, hogy ekként lesz, hisz ismerlek, amiként mondtam: nem mostantól fogva! Tudom: megrémített a most lezajlott történés, még akkor is, ha arra igyekeztelek már előre felkészíteni, még több Erőt árasztva tudatodra, amely (mint egy jó radar) már előre jelezte számodra a várható történést, amiként az az egyes Globális szintű történések előtt is lenni szokott. Érzékeny, sőt hiperérzékeny idegredszerrel bírsz, s ez téged magadat is meggyötör: ezért is állítottuk melléd I.-t., aki már egész jól veszi az új, és még-újabb akadályokat, mert Szeretete Irántunk és teirántad egyaránt mély és tiszta. S hogy néhány szóban magára a történésre is rátérjek: Kellett mindenképp, hogy az a kis helyi vihar meglegyen, mert a magyar ember tudata olyan, hogy erősen meg kell rázni ahhoz, hogy kimozdíthassuk a holt-pontról. De erre csak te voltál alkalmas, mert benned van meg a kellő erő és erély: a Tiszta Tan védelmében szólni, s figyelmeztetni Zs.-n keresztül lényegében mindazokat, akik ismét más nemzetek Útjára akarnak „felesküdni”. Ti ugyanis csak a magatok útját járhatjátok, amiként azt már mondtam, mert a ti Utatok van azon Szellem-csoport számára eltervezve, figyelembe véve a magyar gondolkodás és érzelemvilág, s a magyarság tagjai közt testekbe öltözött Szellemi Én-részek minden egyedi alapadottságát, azok sajátosságait. Erről itt és most azonban azt hiszem: ennyi elég is! S most haladjunk tovább megkezdett témánkban, mert bizony: sok még, amit el akarok mondani, és sok, amit Mária szeretne elétek tárni, hogy értsétek és megtanuljátok mindazt, amire nem is olyan sokára (s egyes Tanításokra már most!) szükségetek lesz. Először is épp arra térnék rá: miért oly fontos, hogy Mária Üzeneteit akként vedd, amiként azok érkeznek! Mert amiként az imént mondtam; sok mondandója lesz még hozzátok az Áldott Anyának, amelyeket közvetlen kell átvégy Tőle. Amiként mondtam, s amiként azt magad is tudod: Mária országa vagytok, s Véle kell megkössétek azt a bizonyos Harmadik szerződést, amelyről az első kötet elején szóltam: a magyar nép „kicsinyeinek”: tehát a nép egyszerű embereinek, felajánlva Néki elsőként önmagatokat: testi-lelki-szellemi értelemben, és felajánlva ezzel lényegében az egész Országot is, amely második felajánlással hitet tesztek: vállaljátok azt a Feladatot, amely reátok: az egész Magyarságra, a magyar földön testekbe öltözött mindahány Szellemi Én-részre, s az azok irányította test-tudatokra egyaránt hárul, mint Ős-idők óta rendelt Feladat. A ti Földetek rejti az Anya Szeplőtelen Szívéből alááramoltatott Erőt, Néki ajánlotta az Ország egészét Szent István, korának legfőbb vezetője, vagyis annak Királya, aki viszont önmagát már az első Keresztény vértanúként is (szintén mint Szent István) Krisztus, és Mária kezeibe ajánlotta, amikor a feldühödött tömeg agyon kövezte. A nép, és az Ország ekként mindenképp Mária oltalmát, de Mária vezetését is élvezi: s ezt kell még inkább nyilvánvalóvá tenned azáltal, hogy akként írod le az Áldott Anya szavait, amiként azt Ő maga mondja tenéked. Abban már megint csak igazat kell adjak I.-nek, aki érvelésedre azt felelte: aki meg akar támadni, és meg akar hurcolni, mindenképp fog rá módot és lehetőséget találni. Azt viszont én teszem hozzá: a legkevésbé fognak arra hivatkozni az esetlegesen ellened támadók, hogy a spirituális gőg magával ragadott, s az mondatja véled az egyes Üzenetek és Tanítások közlőjeként Máriát (vagy akár magát a Mestert, hisz Ő is szól majd még általad); s ennek okát épp az iméntiekben fejtettem ki. Ekként kell hát a továbbiakban gondolkozz és dolgozz, s vesd el magadtól a kicsinyhitűség-adta félelmet! Én mindig, mindenkoron veled, s melletted vagyok, és maradok is, s még olyankor is érezhetni fogod segítő jelenlétem energiáját, ha Mária, vagy a Mester szavait kell rögzítsd. S akkor (épp a te megnyugtatásod érdekében) még inkább, hisz nem csak felsőbb szintű vezetésedet, de egyben védelmedet is Én vállaltam Őrszellemed mellett. S akkor most térjünk rá jelen mondandónkra, méghozzá abban a sorrendben, amiként azt előzetesen nagyvonalakban felvázoltuk, megkönnyítve számodra is a munkát. ************************************************** Az előző két kötet során lényegében végig vezettelek benneteket azon az Úton, amelyet meg kell tennetek, ha el akartok jutni azon fejlettségi (vagy inkább Ébredtségi) szintre, amelyen alkalmassá lesztek az Energia-csatornák megnyitásához. De az egyes állomásokat, tehát az egyes szellemi - fejlődési szintek kibontásának folyamatát nem ismertettem teljes részletességgel, annál is inkább, mert ama két kötet 136
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet jobbára a magatok Útjának felismeréséről, felvállalásáról, az önismeret fontosságáról szólt; de inkább még csak fizikai tényeket véve alapul, semmint azon tények szellemi formáját. Most azokra térek rá, hogy mind többen váljatok képessé az Erő levonzására: készen legyetek, amikor arra szükség lesz. Sorra vesszük tehát azon Bölcsesség-elemeket, amelyeket meg kell vizsgálnotok, és be kell tudjatok építeni úgy ön-valótokba, mint a köröttetek lévő, szűkebb környezet energia-mezejébe, hogy ezen kisebb energia-mezők végül összeolvadva már egységes EGY-et képezzenek, ekként is megerősítve és oltalmazva az Erő-csatornákat, s a Föld ama kiemelt fontosságú pontját. De ezt a védelmet most ismét csak ne akként képzeld el, hogy a szellemi energiák hatására semmiféle fizikai hatás nem éri, nem érheti a ti Hazátokat! Sőt: még az átlagosnál is nagyobb történések állnak majd elétek, ha nem is geológiai események formájában: de a nemzeti tudati erőtök lesz igen erősen megpróbálva, s megtámadva az ellenetek fordulók által, akik mindenképp meg kívánják akadályozni, hogy a nép betölthesse feladatát. Hogy ki, s milyen erők működnek majd e történések, s e támadások hátterében, nem kell mondjam. Amiként azt már említettem, a most megkötött, s hamarosan törvény-erejűvé váló szerződés nem előnyére, de hátrányára lesz a Magyarságnak. Anyagi értelemben: s éppen ez lesz az, ami előnyére lesz (vagy lehet) mégis a Magyarságnak, mert ekként szinte kényszerítve lesz rá, hogy az anyagi világ helyett a felsőbb szintek felé igyekezzen fordulni. Ez lesz lényegében az az időszak, amikor a felfelé igyekvők csoportja (tehát akik már valóban a Fent Világaihoz kívánnak közeledni) elválasztódik a lent megrekedőktől, azoktól, akik minden erejükkel a fizikai síkon való érvényesülést fogják keresni, s azért fognak harcolni, akár a becstelenségig menő eszközökkel is. Az egymáshoz tartozó, tisztább szelleműek egymás társaságát fogják keresni, s az ekként megalakuló kisebb csoportok végre valóban járni és élni kezdik azt az Utat, amelyet az előző kötetekben felvázoltam: a feltétel nélküli Szeretet, az Egyenlőség, a Testvériség Útját, vagyis az Egyedül Tiszta Utat, de már akként, hogy a magasabb rendű Tanításokat fogják keresni, amely módot ad nékik mind feljebb és feljebb emelni lelkeiket és szellemeiket az Egyedül Üdvözítő Krisztushoz. Tudatossá lesz Mária keresése: de már nem a körmeneteken végighurcolt, felékesített, és bálvánnyá alacsonyított szobrok fogják jelenteni a Mária-ideált: a Valódi Máriát fogják keresni és Őt fogják követni illő alázattal borulva le az Isten-anya Tisztasága, Alázatossága és Szerénysége előtt. S akkortól igazán Mária gyermekeinek fogják nevezhetni magukat, hisz törekedni fognak rá, hogy mindenben az Ő példáját kövessék. De hadd szóljon erről az Áldott Anya, aki már jelezte: szólni kíván hozzátok: ~–~ Szeretettel köszöntlek Benneteket, Gyermekeim! Amiként Péter mondta, valóban mondandóm van számotokra, s nem most, de már napokkal korábban akartam szólani, hogy elmondjam: Várom, és tudom azt a Percet, amikor végre mind, akik igazán Enyéim vagytok, menedéket kerestek, és leltek Anyai Szívemen. Tudom és várom első, szinte még félve kimondott, bűnbánó szavaitokat, hogy bűn sebezte lelketekre Anyai Szívem Szeretetének gyógyírét adhassam. Ma ugyanis még csak könnyeim áraszthatom felétek: de akkor már Mosolyom fürdeti szívetek. Ma még csak vérző, a fájdalmak ezer tőre járta Szívem mutathatom néktek: akkor már örömtől dobbanó Szívemet, amelyben mind szállást vehettek, akik megfáradtatok a mindennapok vad viharában. Oly kevés, amit kérek tőletek Szívem Szeretetéért cserébe! Ne késlekedjetek hát Nékem nyújtani azt a keveset mindazért, amit Én adtam már, s adok is még azért mindannyiótoknak! Tisztaságtok, szerény alázatotok, Szent Fiamba vetett, Igaz Hitetek és Bizonyosságtok kérem, hogy az legyen a Haza Vezető Út jelképe és záloga. Azon Úté, amelynek végén felétek tárt Szívvel, s ölelő karokkal állok, s várok reátok! Mindannyiótokra. S ezt most ne csak a ti népetek értse és érezze Elhívásnak, hisz akik készek, és képesek vagytok már igazán belesimulni Szívembe; mind leltek ott magatoknak szállást s rejteket. Csak akarni kell, és merni kell felvállalni a Tiszta Utat. És néktek még inkább kell ezt akarni, hogy az Utolsó Perc a körülményekhez, és a mi közös feladatunkhoz képest könnyű legyen, és zökkenő mentes. Az a perc, amelyen lényegében bizonyságot tehettek Rólam - és önmagatokról is vállalásotok maradéktalan betöltésével úgy a Föld népei, mint a Szellem-világ minden egyes, mélységbe hullott tagja előtt. Ha szívetek - lelketek és Szellemetek nem tiszta, s nem kellőképp erős, Én egymagam hiába akarom, hogy ekként legyen! Igyekezzetek hát, hogy betöltsétek híven mindazokat, amelyek reátok lettek bízva! Érintsétek meg, ébresszétek, és tisztítsátok meg önmagatokban az Isteni Szikrát: az Egyedül való Erőt, amely által a Fent Erejének birtokosaivá lehettek. A feladat nem könnyű, hisz még önmagatok elől is 137
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet elfeditek valós emberi természeteteket, s hibáitokból erényt, de legalábbis átlagos emberi vonást igyekeztek faragni: szem ne lássa azok valós mibenlétét! Nem vagyok híve az erőszakolt gyakorlatoknak, hisz amit nem befogadni, csak beerőszakolni igyekeztek elmétekbe, az nem ér többet, mint a zsákokba kötözött hulladék, amelyet szerte fúj a szél, ha egy semmi kis szög kilyukasztja ama zsákot. S most mégis azt tanácsolom: az önismereti vizsgálódást mindaddig igyekezzetek szorgalmasan végezni, míg teljes őszinteséggel és nyíltsággal meg nem meritek nevezni (legalább önmagatok előtt!) azon hibáitokat, amelyek elfedik előletek a Fent Világait, de még az azokhoz vezető Utakat is. Az áhítatos, elmélyült imádság, a meditációs felemelkedés, az önátadás: e hármas Szellemi-energiai egység által, ezek révén meglátható Utat, amely Út nélkül nem lehettek az Erő birtokosaivá; amaz Erő birtokosaivá, amely feladatotok betöltésének egyedül való segítsége és záloga. Az Isteni Szeretet Erejének birtokosai, amely a Holnap biztos záloga a Föld szellemi, és fizikai gömbjének egyaránt. Most ennyi, amit mondani kívántam néked gyermekem, s általad Testvéreidnek is. Most azonban én mondom: menj, és pihenj meg egy kissé, hogy holnap bevégezhesd a reád váró feladatot, amelynek elmulasztása oly igen zavarja tudatodat már reggel óta. A többi feladat megvár: elsőként kedves növénykéiddel törődj, akikre magam is oly boldogan árasztom Szívem Erejét, amikor kéred azt érettük… Amikor szükséges lesz, ismét szólok véled. Áldásom, és Szeretetem küldöm addig is néked, amiként mindannyiótoknak. ************************************************** Az önismereti kérdés-csoportot már leírtuk, így azt nem ismétlem meg újra. Amiként azt Mária tanácsolta, akként tegyetek, s ha már úgy érzitek: valóban képesek vagytok magatokat mindenkor tisztán látni, tovább léphettek az úton. Méghozzá arra, ahol az Ősi Isteni Bölcsesség-elemeket már képessé lehettek kibontani. Ennek folyamata azonban nem lesz, mert nem lehet könnyű, annál is inkább, mert úgyszólván még csak az Út kezdetén álltok. El kell indulnotok hát: de amiként mondtam, már csak egyetlen Irányotok lehet, éspedig a Bölcs Szeretet. De mit is értek e kifejezés alatt? Nos, nézzük meg: mit ír Pál testvérünk a Korinthusiakhoz írt, 13. levelében: „1; Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. 2; És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. 3; És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból. 4; A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. 5; Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, 6; Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; 7; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. 8; A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. 9; Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: 10; De mikor el jő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik. 11; Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. 12; Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem. 13; Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” ------------------------------S most nézzük meg azt is: miképpen kell értelmezzétek ezen mondatokat a ti korotokban: 1; Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. 138
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet Ez a sor lényegében megállja a helyét, amiként mondtam: szavaitok ellenére is. Mert sokak vannak, akik mondják, vallják a Szeretetet, még az Istenbe vetett hitről is szólanak: de mindennapi Életük épp az ellenkezőjéről árulkodik. Ugyanez igaz azonban megfordítva is, s aki nem tudja indulatait, tehát értelmének idegrendszeri megnyilatkozását elkülöníteni a szívében élő Szeretettől, bizony: olykor mérges-haragos szavakat szól, esetleg durván is az ő embertársaihoz: de kezében ott az életet jelenthető kenyér, vagy az, amire épp a rászorulónak szüksége van. Amiként azt is mondtam: Ideát már rég nem a szavakat, még csak nem is a cselekedeteket: azok szellem-energiai színképeit vesszük alapul akkor, amikor meg akarjuk mutatni a visszatérő Én-résznek: hol, mikor volt szeretetlen, s mikor élte a valóság értelmében a Szeretet Egyedül való Törvényét. 2; És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. Ez a sor már erősen félreérthető, hisz a hit már egészen más értelmet vett, mint azokban a régi időkben! Sokan mondanak ugyan a ti korotokban is jövendőt, még egyes „csodákat” is cselekednek olykor teljességében mellőzve a hitet, s a Szeretetet is. Pedig a valódi Hit, amely már nem is annyira Hit, de mindinkább a szív, a lélek, a szellem és az értelem által közösen megfogalmazott Bizonyosság: semmiképp sem elképzelhető Szeretet nélkül! Ha tehát a Szeretet hiányzik, akkor vagy az egyik, vagy a másik Bölcsesség-elem hiányos, nem kiteljesedett, s ekként megköti a Valódi Szeretet ébredését. 3; És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból. Ez a sor, ennek magyarázata erősen összekapcsolódik a leg-első sorral, még akkor is, ha korotokban már senki, vagy majdnem senki nem áldozza fel mindenét, amiként annak veszélye sem áll fenn, hogy bárkit a mártír-sors fenyegetne. De itt is az önfeláldozásra akart utalni a ti korotok emberisége számára is, arra, hogy a magamutogató, öntömjénező „áldozatnak” semmi köze a szeretethez. Erről már sokszor, és sok helyütt szóltam, de talán nem árt elismételnem: az igazi Szeretet mindenkor titkon cselekszik, amiként a Mester tanította: „ne tudja a ti bal kezetek, mit cselekszik a jobb”. Ám hol van ez ma már?! Akik azt kellett felvállalják, hogy földi javak birtokosaiként élik életüket, nemcsak hogy nem igyekszenek titkon cselekedni: de a médiákban kürtöltetik világgá: kik ők, és milyen nagy cselekedetet hajtottak végre… Ezek ön-szeretetük és a dicsőség szeretetének kelepcéjébe estek, s akként cselekszenek, mintha azon földi javakat a magukéból: s nem Isten által csupán reájuk bízott javakból osztanák széjjel azok közt… akiknek érdekében azon javak reájuk lettek bízva. Mert ekként van, részint, hogy ki-ki a megfelelő pillanatban kaphassa meg az Útja végigjárhatásához nélkülözhetetlen segítséget, részint, hogy az, akire amaz anyagi eszközök bízattak: vizsgát tehessen abból: mennyire értette meg, s milyen szinten képes betölteni a korábbi Útjai során elébe állt, fentebb idézett sort! 4; A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. A türelem valóban fontos eszköze a Szeretetnek. De azt, hogy hosszútűrő, akként kell értelmezzétek: újra és újra, s aztán ismét újra megbocsájtani tudó. A mondat további része magáért beszél: nem szükséges külön is magyaráznom. 5; Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt… De szerető féltésből, és józan megfontolásból akár „az árusokat is kikergeti az Istennek házából”: amiként azt a Mester is megcselekedte! Ne gondoljátok, hogy ez a mondat a szemek teljes és végleges bezárását jelenti: mert nem jelenti, s nem is jelenthetné azt, hisz akkor vakokká és süketekké válva… mind ki volnátok szolgáltatva az ellentét kényének - kedvének! Igen is: kell, hogy különbséget tudjatok tenni helyes és helytelen közt, s kell, hogy meglátásaitokra felhívjátok azok figyelmét is, akik a helytelen úton indulnak! A szülő: a gyermekét igazán szerető anya, vagy apa sem nézi tétlenül és szótlanul, ha gyermeke a hibás, vagy már bűnös útra indul: mert akkor szeretete halott, semmi, nem létező, mert nem építeni, emelni, s nem a jóra buzdítani; csupán elviselni akar! 6; Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Nem örül annak, hogy más vétkezett (tehát nincs benne káröröm, a „tudtam én azt!” - érzete), s nem örül az ekként tisztátalanná lett ember további sorsának: hisz nem láthatja ama vétek hátterét, nem ismerheti az okot, csak az okozatot, s még azt is csak a saját szemszögéből. Az igazi Szeretet mérlegeli a tett okát, és együtt szomorkodik a bűnössel az ő bűne, de a bűn oka fölött is, mert átérzi a cselekedet 139
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet motívumait, átérzi a bűntudat-adta fájdalmat, de átérzi a Szellemi Én-rész keserűségét is. De nem kárörvendő azért sem, mert nem tudhatja: egy percen nem kényszerül-e ő maga is valami helytelen cselekedetet elkövetni szorultságában! Ha egy kicsit szigorúbban vesszük, ez is a „ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél” Tanításának fogalom és tárgyköréhez tartozó tudati - pszichikai - lelki - szellemi elem. A mondat második része arra utal: örülni kell, ha a bűn napvilágra kerül, s már ott a Föld színén elnyeri méltó (bár csak földi szintű) büntetését: mert a büntetés ráébresztheti a legbesötétültebb tudatot is az elkövetett cselekedet mibenlétére, s felébresztheti benne a bűnbánatot: ez viszont már a Valós Bűnbocsánathoz is közelebb viszi a bűnbe esett Testvér lelkét és Szellemét: a Kegyelem megtisztító árnya hullhat reá, hogy az elkövetett tett ne maradjék benne, mint karmikus elem, s ne hátráltassa, vagy vesse vissza esetleg megkezdett útjában, amely az elhagyott, Isteni EGY-ség felé vezeti a Szellem lépteit. 7; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretetben, és szeretettel élő minden ellene esett vétket elfedez. Mindenkor vélelmezi a jót, vagy a jóra való képességet, mindenkor bízni tud abban, hogy az Isteni Szeretet Kegyelmének Ereje megadja egy percen az ellene vétőnek a Valódi Megvilágosodáshoz szükséges Erőt. S itt a mondat utolsó része, amelyet bizony: sokan félreértenek közületek: mindent eltűr… Minden olyan szenvedést türelmesen és alázattal kell viselnetek, ami rajtatok kívülálló okokból következik be, s a ti javatokat, és mások javát: vagyis előrébb és feljebb jutástokat szolgálja! Erről, s nem a látványos, a magamutogató, a szemforgató szenvedésre (vagy inkább szenvelgésre) gondolt Pál, s nem is arra, hogy bárányok helyett… birkákká legyetek, mert az nem a Szeretet: a cselekvőképtelenség, vagy a jól - rosszul álcázott restség jele! Nem lehet, de nem is szabad mindent eltűrni, mert hisz akkor azt is el kellene tűrjétek, ami a helytelen irányba viszi Testvéreiteket! (S akkor még arról nem is szóltam, hogy olyasmit is el kellene tűrjetek, ami titeket magatokat visz helytelen irányba, vagy megszünteti fizikai utatokat, s ezzel megszakítja az Én-rész útját is…) Ha tudottan hibás út felé vezető történésben maradtok tétlen szemlélők, magatok is annak részeseivé lesztek, s nem csak mint szenvedő alanyok: de mint elkövetők is, hisz hallgatólagos beleegyezéseteket adjátok mindahhoz, ami történik, vagy történni fog. Ha a szó szerinti értelmezést vennénk alapul, a Mester sem utasíthatta volna rendre a templomot megszentségtelenítő árusokat, és Keresztelő János sem dorgálhatta volna meg olykor igencsak kemény szavakkal a bűnösöket! 8; A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. 9; Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: 10; De mikor el jő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik. E három vers lényegében egyetlen gondolat, ezért itt most együtt vizsgáljuk meg, s bontjuk ki őket. A Szeretet még akkor is élő kell maradjon, ha a jogos harag felébred bennetek! Ezt jelenti a mondat első része, ami nem mond ellent annak a Tanításnak, amely arról szól: szeresd felebarátodat, és kevésbé szeresd a te ellenségedet. Az, aki néktek igazán ellenségetek, csak az által lehet ellenségetekké, ha Istennek ellenségévé lesz: s akkor abban az ő Isten ellen való fordulása az, amit nem szerettek benne. Aki a Valós Úton jár, és Isten Igaz Gyermeke, abban a benne élő, és cselekvő Isten-képet is szeretitek, s azt a Szeretetet, amellyel e képet életre keltette, s ápolja magában. Aki a valóságtól elfordul, abban az elfordulás sötétje az, amit el kell vetnetek magatoktól, de akként, hogy az iránta, és a benne is Élő Isteni Szikra iránti szeretet mindenkor megmarad bennetek. Valóban rész: azaz Megvilágosodási szint szerint lehettek képesek kibontani az egyes Felismeréseket, s aszerint lehettek képesek megismerni a Holnap egyes képeit: de minden Felismerés, és minden te Bölcsességtek: csepp csupán a Tengerben, amelyet egy magasabb szintű Felismerés elfed, mert el kell hogy fedjen, hogy már az világítson tovább az Úton… - míg azt is el nem fedi egy még magasabb szintű Felismerés. Ekként bontjátok ki azon Fény-köröket, mind erősebb és erősebb Fény-íveket zárhatva szellemeitek mélyére, amelyet… ti magatok: Szellemetek fedett le egykor, mindenkor egy-egy új, és még újabb sötétség-réteget borítva a Legtisztább, a Legtökéletesebb Fényre. Amikor a Visszatérés Ég-magas pillanata bekövetkezik, már meglátjátok az egykor ellökött FÉNY teljességét: de meglátjátok azt is: mennyire semmi volt még az a Fény is, amelyet azon az utolsó pillanaton ti a Teljességnek éltetek meg!
140
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet 11; Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Itt már a szellemi fejlődésről, az egyre magasabb szférikus és dimenzionális szintekről szól Pál! De szól (földi) értelemben arról is: a gyermek még mindenért lázad, amit nem ért, anélkül, hogy eszébe jutna, hogy azok megérthető dolgok lévén; megkíséreljen utána járni azok értelmének. Ti már meg kell keressétek (és meg is kell találjátok!) mindennek a magasabb rendű okát és értelmét, nem hagyatkozhattok a kisgyermek dacos haragjára, várva: a felnőtt oldja meg helyettetek azt, amit nem értvén: ti nem tudtok megoldani. Igen is: fel kell nőnötök, hogy Útjaitok tisztaságára, s azok Valóságértékére magatok ügyelhessetek, hogy igazán előrébb, és feljebb vezessenek benneteket amaz Utak! 12; Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem. Itt már kifejezetten a Visszatérésről szól: arról tehát, aminek magyarázata egybe cseng az előbbi mondat magyarázatával: ma még kevés az, amit láthattok, de egyre több és több lesz, míg végül mindennek tudói, mindennek ismerői lesztek, visszatérve az EGY-ségbe, az Ős-örök Égi Hazába. 13; Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. Valóban: a Szeretet a legnagyobb, de… A Szeretet bölcsesség nélkül annyit ér; mint a Bölcsesség Szeretet nélkül, hisz e kettő az, Ami Maga Az Isten!! A Teremtés alapja, annak legelső mozzanata az ATYA BÖLCSESSÉGE volt! Az, amelyről oly részletesen írtunk, tehát amikor az ATYA megfogalmazta ÖNMAGÁBAN – ÖNMAGÁT: VAGYOK, anélkül, hogy viszonyítási alapja lett volna, tehát a NEM VAGYOK fogalom-képe nélkül, mert hisz az akkor sem volt, ma sincs, amiként soha nem is lesz létezhetővé az ÖRÖK és VÉGTELEN TEREMTŐBEN!!! Amiként mondtam; RAJTA kívüli állapot pedig NINCS, nem létezik, mert nem létezhet!!! Ő AZ ÖRÖKKÖN VALÓ, VÉGTELEN SZERETET: És éppen ez az, ami mindannyiótoknak meg kell adja a Bizonyosságot és a Reménységet, hogy egy percen mind… ismétlem: mind visszatértek, hogy ismét bele olvadhassatok az Ős-örök Szeretet Végtelen Bölcsességű Erő-áramába: a triális ISTENI EGY-ség Szent Szívének SZERETETÉBE. ************************************************** E Bölcs Szeretet Útján kell hát mindinkább előre lépnetek, hogy felvállalhassátok ama feladatot, amelyről szóltam. De a Bölcs Szeretet elérése nem egyszerű, inkább nagyon is összetett dolog, annál is inkább, mert sokan még épp csak keresitek az egyedül helyes Utat és Irányt, s talán azok sincsenek kevesebben, akik még csak önmagukat keresik. Akik ezeken a kérdéseken túl jutottak, azután, hogy megismerték: meg is kell valósítsák önmagukat életük minden egyes percében, annak minden történésében és cselekedetében. S ez már sokkalta nehezebb, és sokkal több bizonytalanságot szül a tudat mélyén, olykor a mindenáron és mindenkinek megfelelni akarás felé víve el a tudat egészét, amely ekként több szél irányát követve ide-oda fog lengeni, mindenkor az erősebb szél irányának engedve. S ez nemcsak a földi (eszmei, vagy politikai) irányokra, de a szellemi irányokra is épp úgy érvényes, főként, ha az elme a korábbi években nem, vagy csak alig szívhatta magába a Fent Világának ismeretelemeit. Márpedig ez többnyire ekként van, még azoknál is, akik valamely egyház tagjaiként részesedhettek a Hit áldásaiban. Az adott korban, a negyven esztendő fényében vizsgálva még ez is óriási szó, s hatalmas előny és segítség lehet azok számára, akik az Igazság felé vezető Utat akarják megtalálni. Akik a teljes hitetlenség állapotában nevelkedtek, azok először Isten, s a Magasabb szintű Világ létével, annak tényével kell megismerkedjenek: s ebben éppen az egyes egyházak ismerői lehetnek segítségükre, hisz ők maguk is alapszinten ismerhetik csak a Fent világát. Azoknak azonban, akiknek már van némi fogalmuk az egyes Hit-tételekről, olyasféle segítségre van szükségük, hogy tovább léphessenek a Felismerések Útján, amilyen D. Ferenc testvérünk csoportja is: katolikus is és nem is, ezoterikus is és valahol mégsem az, mert ha el is fogad már egyes Igazság-elemeket, még mindig erősen köti magát olyan külsőségekhez és olyan fogalmakhoz, amelyek nem, vagy nem egészen illenek bele a Fent Világáról kiformálandó képbe, s nem tartalmazzák azon Ismereteket, amelyekre a Szellemnek igazán szüksége van. De kell, hogy legyen legalább néhány ilyen „átvezető állomás”, amelyről aztán már könnyebben indulhat tovább az, aki igazán 141
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet a Szellemi Világosság felé törekszik. Ezek a Testvérek szinte „ösztönösen” fognak rábukkanni az Út kezdetére, vagyis azon Tanításokra, amelyeken elindulva már mind magasabb és magasabb szintű Tanítások felé léphetnek. Itt azonban vigyázniuk kell, s nem csak nékik, de azoknak is, akik ezen Tanításokat elébük tárják, hogy mindenkor csak olyan szintű Tanítást adjanak nékik át, amelyre már kellőképp felkészült bennük tudat és lélek és Szellem egyaránt! Ha nem ekként kapják a Tanításokat, ha nem a fokozatos fejlődés Törvényét követik, a begyűjtött ismeretek valami furcsa, kaotikus egyveleggé állnak össze, s vagy megrémítik, vagy (ami a gyakoribb!) megzavarják őket, s olyan dolgok elképzelésére serkentik a tudatot, amely a Valóság Törvényével ellenkezik. Gyakori, hogy a hiányos, csak a néki kedvező ismeretelemeket magába szívó Én-rész az ellentét hálójába esik, anélkül, hogy ezt akár az Énrész, akár a test-tudat észrevenné. Sőt: meg lesz győződve az illető testvér arról, hogy a tökéletes úton jár, amiként arról is: mindazok a vizuális, vagy érzeti elemek, amelyeket megélni vélt: a Valóság Világának részei, abból érkező képek és hangok és érzetek. Tehát a túlzott, de megalapozatlan igyekezet, vagy a helytelenül alkalmazott segítő szándék épp úgy ártalmára lehet a Felfelé törekvő földi tudatának és Szellemi Én-részének egyaránt, mint az, ha erővel a teljes sötétség állapotában akarnák tartani. Vagy még annál is nagyobb, mert aki a teljes tudatlanság állapotában van, azt nem fenyegeti akkora veszély, amekkora a Fény egy bizonyos mennyiségét birtokuknak mondhatókat fenyegeti, a teljes megszállottságtól a spirituális eltévelyedésig; annak szinte a legvégső fokozatáig egyaránt! ************************************************** Ennek elkerülésére a fokozatos (és folyamatos!) fejlődés Törvényének mindenkor való betartására van szükség, s arra, hogy az új Felismeréseket az „újonc” meg tudja beszélni olyan Testvérekkel, akik már rég óta járják a spirituális fejlődés Útját; olyanokkal, akik nem tévedtek el már maguk is azon az Úton, amelyet a Magyarság számára megmutattunk. Amiként mondtam: az agy felépítési rendszerét, tehát a minden egyes népcsoportra külön-külön jellemző gondolkodási és érzelmi „milyenséget” alap-adottságot veszi figyelembe minden egyes Szellemi Vezető, amikor egy-egy médiummal dolgozni kezd. Másként kell vezessük az angol, az amerikai, a holland, a német, vagy a magyar (stb.) médiumot, mert agyuk „kódoltsága” is más és más, s ami az egyiknek kivitelezhető és teljességgel Ön-valójába építhető, hogy úgy mondjam Spirituális oktatási módszer; az a másik tudatban már csak zavart, s a Szellemi Én-résszel való meghasonlást, vagyis a teljes és tökéletes benső Egy-ség kiformálódásának ellehetetlenedését okozza. Ezen belül, és ezen túl is: a Magyarság kiemelten más, és végeredményképpen minden eddiginél magasabb szintű Tanításokat kell vegyen, s éppen a reá váró Globális méretű feladat végett. ************************************************** A ti korotok az a kor, amelyben már elmondhatjuk: érlelődik valami… A már említett D. Feri bácsi által megalapított csoporton kívül, s annál már lényegesen magasabb szintet elérve szerveződnek az új, és még újabb csoportok, amelynek tagjai képesek az Evangélium szavait magasabb szinten kibontva értelmezni és követni. Tehát olyan emberek gyűlnek össze, akik már nem csak el- és befogadni, de megérteni is kívánják a Mester minden egyes Tanításait csakúgy, mint az egyes történések és jelenségek okát, hogy már a Felismerések fényében folytassák földi életüket, s ama Fényben vizsgálják mindazon történéseket és eseményeket, amelyek elébük állnak, de még azokat az embereket is, akikkel Élet-útjuk összevezeti őket. Amiként mondtam, ez a magasabb szintű lelki-szellemi és nem utolsósorban tudati Út nem „veszélytelen”, nem is lehetne az, hisz aki nagyobb mértékben akarja, és tudja is befogadni a Fényt, mindenkor nagyobb támadásoknak is van kitéve az ellentét részéről, hisz az igyekszik mind több és több pozitív energiát magához szívni, s erre épp a magasabb szellemi rezgéseket befogadók tudatából lehet módja. De az általatok is megfigyelt, sorozatos történések, kellemetlen élmények másik oka az, hogy az ellentét mind többeket igyekszik eltéríteni a Tiszta Úttól, és bizony: nem is mindenkor sikertelenül… E történések másodlagos célja persze éppen ez, és csak a Bizonyosság Erejébe, és az Isteni kegyelem Erejébe vetett Bizalom segítheti végigjárnotok azt az Utat, amelyet mindenképp végig kell(ene) járjatok – önmagatokért, önnön valós Életetekért. ------------------------------------------------------------------------142
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet S most vizsgáljuk meg elméleti síkon: milyen tudati oka(i) lehetnek még az említett anyagi és/vagy pozícionális okokon túl az elfordulásnak, s azt is: miként reagálhat ezekre az egó és az Én-rész. Amiként mondtam, s amiként azt magatok is tapasztalhattátok, az ellentét alattomos aknamunkájának következtében sokan fordulnak vissza, olykor alig valamivel az Út megkezdése után. Vagy azért, mert megrettentek az elébük állt történésektől, s az esetlegesen várható, további bonyodalmaktól, vagy kényelmi okból, nem lévén képesek (vagy hajlandóak!) felvállalni azon terheket, amelyeket az Út maga követel meg. Nem ritka az sem, hogy a Valós Út nem elégíti ki kellőképpen a bennük élő becsvágyat, mert nem kecsegtet látványos képességek, s olyan tulajdonságok megszerezhetésével, amelyek alkalmasak embertársaik figyelmének felkeltésére, s ekként nem alkalmasak azok (bárha hamis!) tiszteletének kivívására sem. Az egyik leggyakoribb ok azonban, (amivel mi magunk is nem-egyszer találkoztunk már, kétezer évvel ezelőtt!) a földi szintű vagyon elvesztésétől való félelem. De amiként mondtam, az Út felvállalásával járó kötelmek is sokakat megrémítenek. Nem is egy testvérünk van ugyanis (amiként volt, s még lesz is!), aki azért fordul el a helyes Úttól, mert képtelen egyenértékűnek érezni magát, és egy másik, nálánál nyomorultabb körülmények közt élő embert. Sokan a várható nehézségektől riadnak meg, s keresnek egy másik, egy könnyebben végigjárhatónak tűnő Utat, amely ugyan nem vezet sehová, de amelyre rá lehet fogni: spirituális, és/vagy ezoterikus út. Tehát a büszkeség, a magamutogatás tudati késztetésének eleget lehet tenni általa, anélkül, hogy különösebb igyekezetet vagy „önfeláldozást” kívánna meg: azaz anélkül, hogy valódi önátadást, az igazán Krisztus által tanított feltétel nélküli Szeretet mindennapok hosszú során át való gyakorlását, s más efféle „tehertételt” állítana elébük, mint követelményt. Külsőre, látszólag el tudják hitetni magukról, hogy a Fény követői: s ez elégséges is számukra. Tanfolyamokra és gyülekezetekbe járnak (lehetőleg mindenkor olyan helyet választva, ahol csak is, és kizárólag a hozzájuk hasonlatos anyagi és/vagy társadalmi helyzetben élők vannak), s fennen hirdetik mindazt, amit megtanultak, anélkül, hogy a tanfolyamokon tanultak valós értéke egyáltalán érdekelné őket. Érik tehát valami, de amiként a gyümölcsfákról; itt is lehull az, ami nem ép, nem Egészséges, nem a fára való, mert esetleg az ép gyümölcsöt is megfertőzheti! Ezekért a „lehullott almákért” mindenkor imádkoznotok kell, még akkor is, ha tudatotokban esetleg nemtetszést vált ki elfordulásuk, vagy akkor még inkább, kérve a Teremtőt: ajándékozzon meg benneteket a Bölcs Türelem Lelkével, hogy már értőn, s ne értetlenkedve figyeljétek ama pálfordulásokat, azok szereplőit. Amiként mondtam: sohasem az elfordulókat, de mindenkor az elfordulás okát kell keressétek: ekként újabb Felismerésekre, s egy szinttel magasabb empátia-készségre tesztek szert, s ez nagy mértékben megkönnyítheti a magatok Felfelé vezető lépteit, míg ha az ember felett akarnátok (bárha öntudatlanul is) pálcát törni, magatok is visszább léptek, s nem előrébb és feljebb. ************************************************** Van, és nem is egy esetben, hogy a visszalépés oka a Szellemi Én-rész késztetésében rejlik. Amiként már említettem, ez vagy a Szellemi Én-rész gyöngeségét jelzi, vagy azt: az Én-rész felismer valamely ellenére készülődő veszélyt, s visszább lépteti egy szinttel a test-tudatot, egy korábban már végigjárt út ismételt megkezdésére adva néki késztetést. Az sem lehetetlen, hogy a hittől is úgyszólván teljességgel elzárja a Tudatot: s ennek oka is az utóbbiként említett veszély-érzet felébredésével magyarázható. Van, hogy az ellentét egy nagyobb mértékű fenyegető mozdulását érzékeli még idején az Én-rész, s ezért „blokkol”; vagyis részlegesen, vagy akár teljes egészében bezáródik, erre késztetve a test-tudatot is, hogy az is védve legyen, míg a vállalás érdemi része meg nem kezdődik. Akkor a Szellemi Én-rész ismét nyit, s hatalmas tempóval haladva behozza lemaradását, ekkor már ez irányú késztetést adva át a test-tudat felé is. E jelenség másik oka az, ha a test-tudat valamely helytelen irány felé indult, s tisztátalan tanításokat kezdett magához vonzani és befogadni: ekkor is zár az Én-rész, s mert hogy az eddig átközvetített többletenergiát már nem kapja a test-tudat, maga is felhagy a további ismeretek befogadásával. Akkor a Tudat egy bizonyos ponton stagnál, megőrizve egy ideig az addig befogadott, helytelen elemeket, majd a test körüli történések (szerencsés esetben) lassan kimossák azokat belőle, s akkor az Én-rész ismét 143
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet képessé válhat a Tudat felé nyitni, hogy irányítsa, de már a valóban Tiszta Tanítások felé azt. Amiként mondtam: csak az egészen kicsiny gyermekek, és a nagyon idős emberek esetében figyelhető (és valósítható) meg az a jelenség, hogy mást és mást „fog” a Tudat és az Én-rész. A gyermek Tudata még, az idős, élmények és ismeretek és érzetek által túl-telített öregek Tudata már nem érti azon Tanításokat, amelyeket elébe tártok: de a Szellemi Én-rész mindkét esetben úgy szívja magába az ismeretelemeket, mint a jó szivacs a vizet. A felnőtt, és értelemmel, tehát logikusan gondolkodni tudó elmével bíró emberek esetén azonban egyaránt kell értse a Tanításokat a Tudat, s a Szellemi Én-rész, mert ami nem épül be a test-tudatba, s nem válik gyakorlatban megvalósított ismeretté, nem épülhet be mint megtartandó, tényleges Felismerés az Én-részbe sem. ************************************************** Az Úttól való eltávolodás, s az arról való letérés mindenkor hatással van, mert kell hogy legyen úgy az egóra, mint az Én-részre, s e kettő mindenkor jelzi is e hatást, a maga reakciói révén. Amiként mondtam: a két azonos értelmű szó teljességében mást és mást jelent Szellemtani értelmezésben! Ekként viszont reakciójuk is más és más, bár mindkét esetben megfigyelhető úgy a fizikai testen (vagy testben), mint a tudatban bekövetkező változásokon. Vizsgáljuk meg hát ezeket külön – külön, majd ahol szükséges, és lehetséges: egybevetve a két-irányú jelzések tünet-együttesét. Amiként mondtam, gyakori, hogy a Tudat tisztátalan elemeket vonz magához a Tiszta Tanítások helyett, vagy azokkal párhuzamosan. Azt is közbe tétettem zárójelben, hogy a történések szerencsés esetben törlik a Tudat hibás ismereteit. Ez azonban nem mindenkor következik be, főként akkor nem, ha a Tudatban lévő ismeretelemek háttérbe tudják szorítani, másodlagos elemmé tudják tenni a környezeti hatásokat. Ez gyakori (ha nem a legtöbb!) esetben erős megszállottsági tünetet okoz. Ilyenkor az Én-rész teljességgel tehetetlenné válik a megbomlott, s egyensúlyából kizökkent Tudattal szemben, s az sem ritka, ha teljességgel, vagy részlegesen kiemelkedik, magára hagyja a Tudatot. Előbbi esetben (tehát a teljes kiemelkedéskor) az ÉN eldöntheti az Őr-szellemmel való megbeszélés alapján az Én-rész visszahívását az ellehetetlenedett Útról, s akkor a fizikai test működése leáll: vagyis bekövetkezik a fizikai szintű halálállapot. Nem is egy ilyen, vagy ehhez hasonló esettel találkozhattatok a közelmúltban, amiként a második lehetőség is gyakran állt már elétek, mint történés. Az, hogy az Én-rész csak részlegesen emelkedik ki a test-tudatból, épp csak a test fizikai alap-funkcióit tartva fenn, míg a tudat magasabb rendű működése, tehát a józan, Tudatos gondolkodás megszűnik, az értelem elborul, s a test egyes cselekedetei értelmetlenné, logikátlanná lesznek. A harmadik eset az, amikor az Én-rész nem emelkedik feljebb, de visszavonja az energiáit az agy bizonyos részeiről, azokról, amelyek az elvont gondolkodás logikai láncolatáért felelősek. Magyarul: hagyja, hadd járja tovább a test-tudat a maga hibás útját, még az addig kiáramoltatott energia egy részét is a Tudat rendelkezésében hagyja, de ő maga nem küld további energiát az agy ama részébe, s igyekszik minél inkább függetleníteni magát a Tudat egészétől, amiként a Tudat irányítása alatt álló test cselekedeteitől, szavaitól, stb. Ez akkor történik, ha a Tudatot egy másik: az Énrészt magát is megkötő erő kezdi uralni az elmét, vagyis az agy egészét. Az ellentét negatív irányultságú ereje, amely ártani ugyan nem tud az Én-résznek, de lehetetlenné teszi számára a kiemelkedést, vagy a védekezés bármilyen formáját (a bezáródáson kívül) ekként az Én-rész még azt is tétlenül és kiszolgáltatva fogja viselni, ha a test-tudat az ő nevében köt szerződést a mélység fejedelmével, azzal a vércseppel pecsételve meg eme szerződést, amelyben… – a Szellemi Én-rész, ezen keresztül természetesen az ÉN, s ennek legmagasabb szintű szellemi Eleme: tehát a Szellem engramja van! Ez utóbbi (szerencsére) nem túl gyakori, a ti korotokban leg-alább is nem, de lesz még olyan kor, amikor ez ismét gyakrabban megfigyelhető lesz. (Erről a korról szól János a Jelenések könyvében, amikor az ördög pecsétjéről szól. Lényegét tekintve nem az ember fogja azt magán viselni: de az ellentét kezében lesz ama pecsét, amelynek révén fogságában tarthatja a Szellemi ÉN által útra küldött Én-részt, s ezzel a tudatot, s a testet is. Lesz ugyan egy szemmel szintén nem látható, de gépi úton érzékelhető műszer is, amellyel az ellentét egyik ekként (tehát önnön vércseppje által) „megbélyegzett” képviselője, és annak társai jelölik meg azokat, akik az ő oldalukra, tehát az ellentét szolgálatába szegődnek. Erre azonban még visszatérek; (ha nem is itt és most) ekként most nem szólok róla többet. *
*
*
*
*
* 144
*
*
*
*
*
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet Amikor a Tudat egyes kényelmi, vagy hiúsági okokból fordul el az Én-rész által kívánatosnak tartott úttól, az Én-rész olyan történések felé készteti lépni a Tudat-irányította testet, amelyek révén az levetkőzheti túlzott kényelem-szeretetét, keményen próbára téve, hogy bizonyítsa: úgy a fizikai, mint a lelki - tudati - szellemi erők birtokában van. A Tudat félelmét, önmagáról megfogalmazott helytelen képét ezzel felül igyekezhet írni, de a kifejezett restséget nem. Annak felülírására egyes fizikai tüneteket produkál, hogy téves útmegválasztására felhívja a tudat figyelmét. Ugyan így igyekszik hatni, amikor a tudati hiúság, a mindenáron való bizonyítani, vagy hatni akarás, a szereplési, feltűnési vágy, tehát a tudati gőg hibája köti meg útjában. Ha nem csak a Tudat, de a Szellemi Én-rész is a gőg hibás állapotába esik, az Őr-szellem segítségével maga a felsőbbrendű ÉN is okozhat fizikai tüneteket, hogy felhívja az Én-rész figyelmét e kettős hibára. E testi tünetek közt kezdetben egyes kisebb jelek, például a fülek konok, kitartó csengése, a hallás, vagy a látás hirtelen meggyengülése (nem a hallócsont elmeszesedésére, s nem is az öreg-kori hallás, és látásromlásra gondolok!) a rekesz-izmok gyakori összehúzódása okozta tünetek miatti beszéd-képtelenség (a beszéd hatására bekövetkező, s rendszeressé váló csuklási, nyelési vagy ásítási inger, esetleg hányinger) a memória hirtelen romlása, de lehetnek a tünetek ennél komolyabbak is: a gyomor, a szív, az egyéb belső szervek (nem karmikus eredetű, s nem is az egyén életmódjával összefüggő, vagy útjának korábbi szakaszán szerzett betegségre, vagy öröklött hajlamra gondolok!) s ennél nagyságrendekkel komolyabb betegségek is visszajelezhetik a Tudatnak: eltévedt, tehát meg kell álljon, s vissza kell forduljon, amíg módja van rá. Amikor az anyagi veszteségtől, tehát a fizikai szintű javak féltése végett történik az elfordulás, a figyelmeztetés is eszerint kell essék. S még csak nem is biztos, hogy az illető a maga fizikai érzékelései révén kap figyelmeztetést: de a baráti, vagy rokoni körben esett történések, az illető élet-útján bekövetkező, kellemetlen változások (válás, munkahely elvesztése, nagyobb anyagi veszteség, vagy teljes anyagi ellehetetlenedés stb.) Ezek a tünetek (gyakran több is, egy időben) mindenkor fel kell keltsék, és fel is keltik azok figyelmét, akit érintenek, bár nem minden esetben váltják ki a kívánt reakciót. A hirtelen fellépett betegséget csak mint fizikai: s nem mint szellemi és lelki jelenséget gyógyító orvosok (volnának, ha…) a megmondhatói: hány, és hány eset előtt állnak értetlenül, amelyeknek nincs fizikai alapjuk: mégis létező tüneteket produkál a test, vagy (amiként említettem) az idegrendszer, esetleg akár maga elme is. (Igaz: az elme betegségeit, ha nem baleseti, vagy születési rendellenesség okozza: ma sem ismerik, nem is gyógyítják, csak eltompítják az elmét, ahelyett, hogy a Szellemi okokat kezdenék keresni és orvosolni!) Nem mondom, mert dőreség volna azt mondani, hogy minden egyes fizikai betegségnél Szellemi okokat kell keressetek. De ha már megvizsgáltátok a betegségek lehetséges fizikai okait, és semmi olyas-mivel nem találkoztatok, ami beteggé tehette a testet: mindenképp el kell gondolkodjatok azon: karmikus vállalás-e, megtapasztalásra váró történés-elem, vagy a Jelen Út valamely hibájának egyenes következménye. Amiként azt is említettem már, most, hogy ennyire összeszűkült számotokra a (még) rendelkezésetekre álló idő, a test korábbi hibáiért egyes esetekben, ha maga a vétek nem a Lélek ellen való cselekedetek egyike volt, a test már ugyanazon az úton, egy későbbi időpontban magára veheti a tett karmikus kötését, ha azt az Én-rész vállalja, kéri, s ha az Én-rész kérését az ÉN megtámogatva; a Szellemi Vezető, vagy a Mester elé tárja, s Tőlük az Élet-film kiteljesítésére, vagy inkább kibővítésére lehetőséget kap. Ekkor egyes balesetek, nem várt, komoly betegségek léphetnek fel, vagy a fizikai test szöveteiben, annak csontrendszerében állnak be olyan változások, amelyekre nem számítottatok, tehát amelyek esetleges előfordulhatása nincs kódolva az asztrológiai képben, vagy épp annak az ellenkezője volt eredetileg beirányozva. (Azt is említettem már: a spirituális asztrológia célja éppen az, hogy az egyes elemi tulajdonságokat, egyéni alapadottságokat megismerhessétek már Utatok – vagy gyermekeitek Útjának – kezdetén, hogy ami pozitív elem, azt kiteljesíthessétek, ami viszont negatív elem – indulatra, hirtelen haragra stb. való hajlam – ezen ismeretek birtokában képesek lehessetek fékezni, jobb esetben pozitív irányúvá tudjátok változtatni. Igaz: ezzel szemben mindössze annyi történik, hogy az ismereteket mint emberi (?) milyenségeitek okát, annak visszaigazolását konstatáljátok, anélkül, hogy igyekeznétek, hogy negatív tulajdonságaitokat megváltoztassátok. Inkább még erényt kovácsoltok abból, mintha az volna a rendjén való! Pedig ezt a segítséget – tehát nem a mindennapok során használt, mindenféle szamárságot „jövendölgető”, hanem a kifejezetten spirituális asztrológiát!! – a ti érdeketekben: s nem ellenetekre adta kezetekbe a Kegyelem!) 145
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet ************************************************** Sok, és komoly veszély fenyegeti tehát azokat, akik elindulnak a Valóság megismerésének Útján! De ez az egyedüli Út, amely (minden bukató, és nehézség ellenére!) valóban előre, és felfelé vezeti mindannyiótok lépteit. S hadd tegyem még hozzá: e veszélyek lényegében nem magában az Útban rejlenek! Az Út maga ugyan göröngyös, és nehéz, (amiként azt Krisztus is megmondta, már kétezer évvel ezelőtt) de múlt Útjaitok, és jelenlegi emberi tulajdonságaitok teszi azt nehézzé úgy a magatok, mint a mellettetek élők számára! Ha együtt, már valóban egymást segítve igyekeztek a Felismerésekre rábukkanni, s azokat megvalósítani mindennapi életetekben; e nehézségek szinte eltörpülnek a Tiszta Út adta örömök és a boldogság ragyogó Fénye mellett. Ezt azonban csak akkor fogjátok elhinni még nékem is, ha magatok is kipróbáltátok, és megtapasztaltátok. Én azonban azt mondom: higgyetek nékem! Érdemes! Érdemes felvállalni, és hittel és bizalommal járni az Egyetlen, a Krisztus által megjelölt Utat, mert az csak, amely az Örök Hazába vezeti lépteiteket. ********************************************** Ehhez azonban még igen sok Felismerést kell megszerezzetek. S nem csak ahhoz, hogy vállalni, és járni tudjátok a Felismerések-adta Utat, de már ahhoz is, hogy egyáltalán felismerjétek magát az egyetlen Utat. Ma is, mint mindenkor igen nagy segítségetekre vannak azok a jelek, amelyek ős-idők óta elétek állnak a Földön: a növény és állatvilágban, s magában az emberben egyaránt. S nemcsak hogy elétek állnak, de napról - napra felismerhetőbbekké, megérthetőbbekké lesznek. S itt most nem is annyira az emberiség egészének történései, és az időjárás egyes hirtelen változásaira akarom felhívni a figyelmeteket: azok egybeesése számotokra is feltűnhetett, ha egy kicsit is elgondolkodtatok a Globális méretű meteorológiai változások okán, s annak magyarázatán. De a növény, az állat, és az ember-világ egymásra való hatását szeretném megmutatni, mint igen lényeges Sors-elemet, amely minden egyes ember-szellem Útjára erősen hatással van. Vagyis a Lélek egyes jeleit, amelyek mindenkor egymástól függenek, lévén, hogy egyazon Kozmikus Világ-lélekből merít mindhárom Lény-csoport. A földi evolúciós folyamat legmagasabb pontján Szellemi Én-része révén az ember áll. Ezt mondanom sem kell, tudjátok, s büszkén hangoztatjátok is, már kisiskolás korotoktól fogva. Azt azonban kevesen tudjátok, hogy amennyire igaz, hogy a legfelső Lélek-elemi szinten a Föld növényvilága áll, annyira kevésbé tudjátok, vagy inkább vagytok hajlandóak elfogadni, hogy a legalacsonyabb szinten (ma már, s már rég óta!) bizony; az ember áll! Pedig ez így van: a növényvilág egyedei, és az állatvilág egyedei ugyanis az általatok bemocskolt, vagy már megtisztított lélek-elemekből merítenek, fajuk és nemük szerint (ez utóbbit jobbára az állatvilág tagjaira kell értsétek). Az ember azonban ebből is, és abból is merít, éspedig mindkét elemből: tiszta, és tisztátalan lélek-elemből a végletekhez tartozó elemeket viszi magával egy-egy Útjára. Előbbit, hogy segítségére legyen a Szellemi Én-résznek: a helyes irányba vezetni a test-tudatot, míg a másikat, tehát a bemocskolt, teljességében tisztátalanná lett lélek-elemeket épp azért, hogy a Szellemi Én-rész és a testtudat közreműködésével megtisztíthassátok azokat. Tudom: ez így, kimondva egy kicsit erősnek hangzik: de ha csak azt veszitek alapul, hogy egyetlen más élőlény sincs a Föld színén, amely képes volna tudottan feláldozni önmagát – másokért, csakis az ember, az állítás első felét már el is fogadtátok, annál is inkább, mert a Mester maga mondta: „…senkiben sincs nagyobb Szeretet annál, hanem ki életét adja felebarátaiért.” Amiként megmondotta azt is: …a legnagyobb, mi van Égen és a Földön; mindenkor a Szeretet… Az állítás másik felének elismeréséhez viszont azt kell elismernetek: egy élőlény sincs a Föld színén, amely képes volna tudottan az öncélú, csak a kegyetlenkedésért való kegyetlenségre: csakis és kizárólag az ember!! Ez az iménti idézetekkel éles ellentétben áll, mert éppen-hogy az ellentét műve ez a tudatban, amely a bemocskolt, s megtisztításra váró lélek-elemekre támaszkodva tudja megadni a késztetést azok tudatának, akik a Krisztusi Szó helyett inkább hajlanak az ő szavára, lévén a mélység útja mindenkor könnyebben követhető, mint a Krisztus-mutatta, Tiszta Út. 146
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet E két, egymástól nagyon is eltérő irányú lelki energia szint kiben-kiben keveredve van jelen, s még csak nem is egyenlő arányban keveredve. Aki egy mélyebb szellemi ébredtségi szintről kell a Föld színén megkezdje életútját, az esetek többségében több negatív lélek-elemet, s csak egy bizonyos mennyiségű pozitív energiát hoz le, lévén hogy az Útra készülő Én-részben még nincs elegendő Erő: több pozitív lélek-energiát magához vonzani. A magasabb ébredtségi szintekről indulók ezzel arányosan több pozitív, és kevesebb negatív lélek-elemet visznek magukkal. (Az arány a ti korotok ember-szellemei esetében még többnyire fele - fele, tehát alig kis különbséggel megegyező!) Persze, itt is vannak kivételes esetek, amikor a gyengébb, kevésbé emelkedett Szellemi Én-részt az Őr-szellem kell megtámogassa, hogy az átlagosnál nagyobb mennyiségű pozitív lélekenergiát vonzhasson magához. Ez akkor szükséges, ha a Szellemi Én-rész egy úgynevezett „pihentető Útra” indul. Egy másik bolygón végigjárt Út után, mielőtt nagyobb vállalással indulna a Föld színére, egy könnyített Utat kérhet, és persze kaphat is Én-része számára az ÉN, hogy az magába szívhassa ama közeg (tehát a bolygó) rezgés-energiáit, amelyen a nagyobb léptékű feladatot kevéssel e könnyített Út után végig kell járnia. E kivétel persze a magasabb ébredtségi szinteken lévők számára is adott: sőt! Ők többnyire az átlagnál több negatív lélek-elemet vonzanak magukhoz, hogy az Út során kiégessék azok negatív töltését, s pozitív irányúvá változtatva, vagyis már megtisztítva áramoltathassák vissza az Út végén a Kozmikus Világ-lélek egészébe, megkönnyítve ezzel az utánuk leszületők Útját, hisz minél kevesebb a negatív lélek-elem, annál több pozitív elemet vonz magához a Szellemi Én-rész. Most, az utolsó időkben a Kegyelem módot adott rá, hogy a gyengébb Én-részek az eddiginél is nagyobb mértékben meríthessenek a pozitív lélek-elemekből. Ezt igen könnyű megfigyelnetek a mindennapi életben is! Az Én-rész saját ereje még nem elegendő ahhoz, hogy finomabb külsejű fizikai testet formáljon önmaga számára, amelyben az Utat végigjárhatja. A test tehát a földi szem számára gyakran kellemetlen vonásokat, durva személyiségjegyeket visel magán, de a tudat már képessé válik a leggyengédebb, a legodaadóbb Szeretetre is; még amellett is, hogy a mindennapi életben, hétköznapi megnyilvánulásaiban esetleg vad, hirtelen, kemény. És mégis: olyan cselekvésekre képes, amelyekre senki sem tartaná alkalmasnak, visszaigazolva a Kegyelem Erejét, amely felül tudta benne írni az Én-rész korábbi alap-adottságait, s el tudta fogadtatni tudattal a tisztább Lélekelemek ösztönzését a durvább lélek-elemekkel, s az azokat mindenáron előtérbe tolni igyekező ellentéttel, annak késztetéseivel szemben. Ezen esetekben a fizikai test útjának végén a Szellemi Én-rész, de az ÉN egésze is feljebb emelkedhet, s már magasabb szinten folytathatja útját, kiemelkedve a mélység legmélyebb, tehát korotokban a második szféra szintjéről. A lélek-lények szintén a maguk egyéni alap-adottságait figyelembe véve, fajuknak megfelelő Lélekelemeket vonzanak magukhoz fogantatásuk pillanatában. A ragadozók a legsűrűbb, legdurvább lélekelemeket vonzzák a Földre, épp csak annyi tisztaság-elemmel, amennyi a fajfenntartás és az ivadékgondozás létfontosságú feladatának maradéktalan betöltéséhez elegendő. Ezen túl azonban még (sajnos) a magukhoz vonzott Lélek-elemek alig valamivel tisztábbak, mint a kezdeti időkben voltak! Épp csak annyival, hogy már nem gyilkolják le, s nem falják fel önnön fajtársaikat, vagy éppen ivadékaikat, bár az ínség időszakaiban még erre is van nem is egy példa. A köröttetek - mellettetek élő állatok többsége azonban már a tisztább lélek-elemekből is jócskán meríthet (ha nem az ember legdurvább gondolatainak produktumai, tehát nem kifejezetten gyilkolási céllal keresztezett torz-szülöttek): ez adja az ember iránti, szinte ösztönös tulajdonságukká lett szeretetet, de ez adja az ivadékok gondosabb, s huzamosabb ideig való nevelésének késztetését is egyes állatfajoknál. Az emberi érzések és gondolatok azonban már az Út megkezdése után is képesek lehetnek hatni az állatok magukkal vitt lélek-elemeire, finomabbá, vagy éppen durvábbá változtatva az állatot magát is. Ahogy munkatársam szokta mondani: amilyen a gazda, olyan a kutyája. Ez ekként is van, s ha a gazda kimondott, vagy kimondatlan elvárásai közt előre meghatározott viselkedési elemek vannak, vagy ha a gazda maga mutat példát viselkedésével a mellette élő állatnak: az követni fogja az ember aurájában meglátott elvárásokat, vagy a gazdától látott viselkedési mintát. Ez érvényes persze a macskákra is egy bizonyos fokig, de mert hogy a macska, mint háziállat is megmaradt az ősi, öntörvényű ragadozónak, jóval kisebb mértékben nevelhető, mint a kutya, vagy az annál magasabb intelligencia szinttel (tudati és lélekenergiákkal) bíró állatok, mint amilyen a ló, vagy az állatok közül egyedülálló, fél-szellemi lény: a delfin. **************************************************
147
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet S most lépjünk egy kérdés-csoporttal tovább. Az imént néhányszor említettem a karmát. Ugyan többségében tisztában vagytok a szó jelentésével, mégsem érzem fölöslegesnek, hogy egy rövid kitérőt tegyek annak részletesebb kibontása érdekében. A karma (vagy a Keleti megfogalmazás szerint kárma) ama Sors-törvény, a vetés-aratás törvénye, amelyet Krisztus maga is említett: „Bizony mondom néked: ki nem jössz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.” (Mát. 5.26) A karma lényegében előző Útjaitok visszahatása a következő Élet-utakra, vagyis egyes helytelen cselekedeteitek eredménye: amelyre oly gyakran mondjátok, s oly helytelenül: az Isten büntetése. Nem! Nem Isten bünteti meg az egyes cselekedeteket: de bizony, a cselekedetek büntetik önmagukat önmagukban, vagyis a Szellemi ÉN ír az útra küldendő Én-rész Életfilmjébe olyas eseményeket, amelyek révén a korábbi Úton esett, helytelen cselekedetek révén megfogalmazott negatív energiát pozitív irányúra változtathatja, felülírva az előző út során megfogalmazott negatív energiát az adott úton megfogalmazandó, pozitív energia révén. Nem feltétlenül biztos, hogy maguk a történések ismétlődnek meg akként, hogy az elkövetett véteknek az egykori elkövető kell áldozatául legyen ahhoz, hogy feloldottá lehessen számára a karmikus kötés. Másféle történések, esetleg egy küzdelmekkel és testi vagy lelki (esetleg együttesen adódó) szenvedésekkel teli Úttal, egyes betegségekkel, vagy balesettel: tehát más és más féle módokon oldhatja az Én-rész a karmikus súlyokat, hogy ezzel könnyebbé és tehermentesebbé tegye az ÉN egészét, amely az Én-rész visszacsatolódásának pillanatában maga is át kell élje annak minden szenvedését, amiként a fizikai test szenvedéseit is, csak úgy, mintha ő maga volna része és részese mindannak, amit az Én-rész, s az általa megfogalmazott fizikai test elszenvedett. Hogy mely történésnek mi van a hátterében, tehát hogy mely betegség, vagy egyéb, kellemetlen történésnek van karmikus háttere, s mely történés az, amely vállalás, vagy megtapasztalás betöltése céljából áll az Én-rész elé, épp úgy nem tudhatjátok, amiként azt: nem egy későbbi történéstől akar-e megóvni benneteket a Kegyelem, amikor egyik vagy másik esemény bekövetkeztét megengedi, lehetővé téve, hogy részeseivé legyetek. Az egyik leghelytelenebb, s talán a legembertelenebb „emberi” magatartás-forma, amikor a szenvedők láttán azt kezditek fontolgatni: vajon milyen karmikus kötések lehetnek az események hátterében, amelyekkel az illetők kiérdemelték ama sorsot. Gondolok itt azon eseményekre, amikor egy tömegszerencsétlenség áldozatait ekként kezditek vizsgálgatni: hisz nem tudhatjátok, nem lesztek-e ti magatok is valamely hasonló történés áldozatai, vagy sérültjei közt, akár már holnap! Ha tehát a Szeretet-teli szánalmat és segítő-készséget a „józan” méricskélés váltja fel, ez a méricskélés már maga is karmikus kötést von maga után, hisz a „ne ítélj…” Tanításával épp úgy ellenkezik, mint a Feltétel nélküli Szeretet Ég-magas Törvényével! Ha azonban a magatok Élet-útjának egyes történéseit kívánjátok megvizsgálni… - nos: akkor többnyire még feltételezni sem akarjátok, hogy a számotokra kellemetlen, fájó, netán már tragikus történések korábbi Útjaitok hibáinak logikus, és törvényszerű következményei. Inkább mint „vállalást”, vagy „megtapasztalásra váró Sors-elemet” könyvelitek el azokat, s ekként is emlegetitek, ha ezoterikus vagy spiritiszta testvéreitek közt szó esik azokról. Pedig: bizony, hogy éppen a ti korotok az, amikor egy nincs, aki ne valamely karmikus kötés feloldásának vágyával érkezett volna a Föld színére! Méghozzá mindannyian a letisztításra váró, legnagyobb sárrögöt vittétek magatokkal, s még az olyan tiszta szellemeknek is voltak kisebb, bár csak az adott Út során esett, s inkább csak gondolati - indulati vétségeik, mint amilyen Teréz anya, vagy Pió testvérünk volt, akik maguk is hajlottak rá, hogy a Szent lelkület lángjának lobogásában indulatosabbá, hirtelenebbé váljanak, mint amilyenek egyébként voltak. Ennek oka abban rejlik, hogy a testet öltésre, vagyis az egyesülés előtt álló sejtek betöltésére készülő Én-rész, amidőn a lélekszál segítségével aláereszkedik a Kozmikus, majd a Globális energia-gyűrűkön, sorra magára veszi a Csillagok energiáinak egy-egy részét, meghatározva ezzel már előre az általuk megfogalmazandó test: tehát az ember értelmi - emocionális - fizikai - pszichikai milyenségének irányát, s ezt, valamint a magával vitt Szellemi energiákat illeszti bele a szülő-párjául kiválasztott egyének genetikai kódrendszerébe. Ha a Mars, vagy a Nap energia-hullámaival töltődik, hevesebb megnyilvánulásokra lesz hajlamos, tehát lángolóvá, szenvedélyessé lesz, s mint minden: ez is fordulhat pozitív, és negatív irányba. Tehát épp úgy lehet láng-lelkű szónok, költő, amiként hadvezér, vagy a legrosszabb esetben bandavezér… De mert most nem asztrológiai útmutatást kívánok adni, erről ennyi elég is. Viszont ennyiből is láthatjátok, s megérthetitek, mire gondoltam akkor, amikor arról szóltam, hogy a spirituális asztrológiában mindannyiótok lehetséges Életfilmje rögzítve van, tehát azon adottságok amelyekkel bírtok, s amelyeket azonban már egyénileg fordíthattok úgy a legtökéletesebb pozitív, mint a legdurvább 148
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet negatív irány felé, hogy akként éljetek, – vagy éljetek vissza a Szellemi Én-részetek által magához vonzott Csillag-energiákkal. Az elétek álló történéseket és Sors-elemeket tehát ne aszerint vizsgáljátok: karmikus, vagy egyéb eredetűek-e, hanem mindenkor akként: hogyan fogadhatjátok, vagy hogyan oldhatjátok meg azokat akként, hogy a megoldás a lehető legnagyobb mértékben illeszkedjék a Krisztusi Törvényekbe és Parancsolatokba. A sors-csapásokat mindenkor türelemmel, és gyermeki alázattal kell fogadnotok: ha nem ekként tesztek, karmikus kötéseitek nem oldódnak, ha a karma törvénye értelmében kell viselnetek őket, és ha vállalásként vette azt magára az Én-rész; vállalástok mit sem ér, hisz az ekként levonzott pozitív energiát semmissé teszi, közömbösíti a lázadás, az értetlenkedő dac, esetleg a történés fizikai szintű előidézője iránt érzett harag, vagy már gyűlölet negatív energiája. Bármi ér benneteket, meg kell keressétek a lehetséges kivezető utat, vagy a fizikai szinten (már) kezetekbe adott gyógymódot, de tudatotokból nem maradhat el, és lelketek, szellemetek mélyén nem fakulhat meg a „Legyen meg a Te akaratod” – az igazán tiszta, gyermeki felajánlás szava sem! Épp így, e felajánlással kell kezdjétek imádságaitokat, ha szenvedő testvéreitekért imádkoztok, de akkor is minden esetben úgy, hogy igyekeztek a tőletek telhető, maximális segítséget megadni azoknak, akikkel ezt megtehetitek, anélkül, hogy bárha egy pillanatra is azon kezdenétek tűnődni: miért kell ezt vagy azt a történést, esetleg sorsot viselnie. Amíg nem bírtok a tökéletes aura-látás adományával, e kérdésre amúgy sem találhattok választ, s arra az emelkedettségi szintre (amint mondtam: egy-két kivétellel!) már csak a negyedik szféra magasabb dimenziójában lesz módja eljutni az ember-szellemek csoportjának. Addig tehát a kérdésen való töprengés, amiként a kérdés maga is, nem más, és nem több: egy semminél alig többet érő kifogás, amely mögött a cselekvő Szeretet gyakorlására rest ember szeretne elbújni. ************************************************** Innen, e kérdéstől is lépjünk tovább, most más felé fordítva egy időre vizsgálódásunk szekerét. Visszatérünk a Magyarság kiemelt szerepéhez, annak egyik legfontosabb momentumához; vagyis a Kozmikus Erő levonzásához, amely nélkül az Isten-anyai ERŐT sem lehettek képesek életre kelteni, vagyis a kellő időben aktivizálni. Ti (amiként már ezt is mondtam, de amit nem győzök ismételni hogy kellő nyomatékot adjak minden szónak!) ki kell bontsátok ezen fogalmakat úgy tudati, mint szellemi és lelki szinten, hogy tudatotokba is, és Szellemi Én-részeitekbe is beilleszthessétek azokat, s már nem mint elméleti, de mint gyakorlattá változtatott Tudás-elemeket, annál is inkább, mert hisz feladatotok is épp annyira lesz fizikai szintű, mint amennyire szellemi, vagyis épp úgy kell tudnotok test-tudatotok révén (és által) hatni a köröttetek lévő világra, s annak minden egyes eseményeire, mint amennyire lesz szellemi, ami azt jelenti: Szellemi Én-részeitek, s azokon keresztül teljes Szellemi ÉN-etek is fel kell tudja vállalni az elébetek álló feladatot! Ez azonban lehetetlen a mind magasabb szintű Ön-egység megvalósítása nélkül, hisz az alacsonyan maradt Tudat visszahúzó erőt gyakorol az Én-részre is, s ekként az Én-rész nem lesz, mert nem lehet képes kapcsolódni (még érintőlegesen sem!) a felsőbbrendű ÉN-nel. Ha a Lánc egyetlen szeme gyenge, a lánc elszakad, annak folytonossága megszűnik, s az abban áramló Erő-elemek az ellentét birtokába kerülnek. ************************************************** Amiként már azt is nemegyszer mondtam, az ön-egység, s a csoport-egység után a természeti lényekkel való gondolati - lelki EGY-ség megteremtése az alapja az ERŐ-vel való bánni tudásnak. Az Erőt azonban először önmagatokban kell megmozdítsátok, s életre keltsétek, hisz a Fent energia-hullámait a ti tudati és szellemi Erőtök kell magához vonzza! Ehhez elengedhetetlenül szükséges az, hogy a saját energiáitokat képesek legyetek a megfelelő időben, s a megfelelő módon használni. Ameddig azonban zártak vagytok a magatok Szellemi erői, s az ahhoz csatolódó (vagy csatolódható), már magasabb szintű Szellemi Energiák előtt is, erre nem lehet módotok. Az Ön-egységet tehát egy magasabb szinten is meg kell tudjátok élni: s itt ismét visszatértünk az Önegység kérdéséhez, de immár nem a fizikai sík értelmezése szerint, hanem a lelki és a Szellemi értelmezés szerint. Ahhoz ugyanis, hogy igazán kapcsolódni tudjon a Szellemi Én-rész a felsőbbrendű ÉN-nel, ki kell 149
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet építsétek magasabb szintű értelmezésben vett Belső, s ezt követően, ezzel szoros egységbe olvasztva a Felső Utat, is amelyeken át az energiák szabadon, vagy majdnem szabadon, csak a Törvény: s nem az Énrész és a test-tudat gyengesége által kötötten áramolhatnak. Elérkeztünk tehát a sokakat érdeklő Belső, és a Felső Úthoz, amelyeknek kibontása, kiépítése… – egészen másként történik, mint amiként az sok (sajnos; igen sok!) testvérünk gondolatai közt él. Kezdjük tehát az alapoknál… *
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
Az önismeret magasabb szintre emelése mindenképp szükséges, de ez, s ennek révén a magasabb szintű Belső, majd a Felső Út megnyitása, s annak kiépítése lehetetlen az Én-résszel való, tökéletes kontaktus megteremtése nélkül. Ahogy a Tudat és a Szellemi Én-rész közt megnyílik, s mind tágabbá lesz a ma még zárt kapu, úgy fogtok mindinkább ráébredni valós kilétetekre. Az Én-érzet erősebbé válik bennetek: s elfedi az Egót! És lényegében ez a Belső Út kiépítésének elsődleges célja és rendeltetése, hisz az imént említett, tehát a Globális szintű (és Globális érdeket képviselő) feladat nem, vagy csak elenyésző részben a fizikai én feladata: az Én-rész, és a felsőbbrendű ÉN „összmunkája”, amelyet csak a Kozmikus ERŐ segítségével hajthattok végre. De az Én-rész, és az ÉN előtérbe kerülését a test-tudat kell segítse, amiként a Tudat, s a tökéletesen tudatos gondolkodás az alapja a Tudat két felsőbb szintű irányítójának EGY-ségre léphetésének, vagyis összekapcsolódásának is, amely ugyan a Lélek-szálon keresztül történik, de az ÉN-érzet besugározza úgy a Szellemi Én-részt, mint a test-tudatot, s egy bizonyos mértékig még magát a fizikai testet is. Ezzel készíti elő az ÉN-érzet egy még magasabb szintre emelését, amikor is az Én-rész is feljebb tud emelkedni addig a szintig, ahol már annyira átrezeg az ÉN energiája, hogy az Én-rész is képessé lesz megélni az ÉNtudatot és az ÉN-érzetet, akként, amiként a Tudat éli meg önmagában az Én-részt, mint önnön valós, magasabb szintű megnyilvánulását. *
*
*
*
*
*
*
*
*
A módszer több ízben le lett már adva: elsőként természetesen a Tibeti kolostorokban élő szerzetestestvéreknek, majd a Kínai, s az Indiai nép egyes tagjainak, s azon testvéreink vezetése alá tartozó, kisebb csoportoknak. Ez utóbbiaktól sokan átvették, majd igyekeztek „europanizálni” is az egyes elemeket, de bizony: a hatás meg sem közelítette azt a szintet, s azt a szellemi hatás-fokot, amelyet a Kelet népei értek el általuk, hisz amiként mondtam, minden Tanítást, s minden Szellemi Utat minden nép csak a maga tudati genetikai rendszere szerint képes el, és befogadni, s ami előrébb, és feljebb viszi a Keleti tudatot, közelebb emelve a maga Szellemi erőihez, az nem, vagy ellentétes módon hat az amerikai vagy az európai tudatra, idegenkedő elfordulást, megütközést, vagy komolyabb dresszúra hatására erős besötétedést is okozva azokban. A Keleti népek tanításaiban mindenkor az egyes csakrákról szóltak az őket tanító Szellem-testvérek. A ti nyelveteken inkább energia-csatornákat mondanék, mert ekként volna igazán kifejezve és érthetővé téve a csakrák rendeltetése és szellemi szerepe, de mert hogy többnyire ti is a Keleti kifejezést ismeritek, magam is annál maradok. A fő csakrák egyes elnevezését is ismeri közületek legtöbb Testvérünk, de mert hogy az is változik szinte csoportonként, csak azok neveit említem majd meg, amelyek azért (jobbára) megegyeznek. Ettől függetlenül persze egyenként is megvizsgáljuk: melyik milyen szerepet játszik a Belső Út, s a Felső Út (bár én azt hiszem, helyesebb, ha Egységet mondunk!) megfogalmazásánál és kiépítésénél. A kettő ugyanis nem ugyanaz!! ----------- ------------------- -------------------Vegyük elsőként a Felső Utat, hisz az az, amit oly sokan Belső Út ként neveznek s értelmeznek, és igyekeznek (ha teljességgel hibásan is, fizikai testeikből, annak különféle energia-csatornáiból csakráiból - kiindulva) kiépíteni fizikai és felsőbbrendű ÉN-jeik közt.
150
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet Az első, és legfontosabb energia-csatorna, amely nem csak a test fizikai felépítését, s az egyes testrészek funkcióját tekintve; de szellemi értelemben is a legmagasabb szinten áll, a fejtetőn lévő koronacsakra. (Ezt nevezik olykor „Isten Szájának” is, mert a Fent Világaiból érkező Üzenetek többsége - ha csak nem konkrétan, hallható formában érkezik a halló-médium számára - a korona-csakrán éri el a Tudatot, gondolat-energia átsugárzás: vagyis „eseti telepátia” – amikor csak egy-egy konkrét Tanítást vesz a médium –, vagy a sokkal tágabb értelmezést, nagyobb önállóságot adó intuitív érzékelés formájában; ha az ekként Kapcsolatot tartó munkatársak részére nagyobb egyéni önállóságot akar biztosítani a Mester, Aki mindenkor meghatározza a Kapcsolattartás egyénenkénti formáját. Ez a ritkábbik eset, de az „eseti telepátia” módszerével „dolgozó” médiumok gyakran igyekeznek áttérni ez utóbbi módszerre, ha keveslik az átáramoltatott információt: ekkor szoktak aztán eltévedni, s az ellentét hálójába esni, mert Szellemi Énrészük még gyenge az egyes Igazságok kibontására. Hogy mi ennek az eredménye: magatok is tapasztalhattátok már nemegyszer. Igaz: az előbbi módszert is igyekeznek sokan erővel is magukénak tudhatni, s mert hogy ez csak spontán módon jöhet létre, hát a Tudat „kreál” olyas' szavakat, mondatokat, amelyek tetszetősek is, némileg hihetőek is: de üresek és tartalmatlanok, vagy éppenséggel félrevezetőek! Ez utóbbiak eredményét is ismeritek…) A korona-csakra lényegében az első, és legfontosabb Energia-csatorna, amelyen át nem csak a magasabb szintek felé nyit a Tudat és az Én-rész, de amelyen keresztül a felsőbb szintekről érkező Energia is az Én-részhez, a Tudathoz, s ezeken keresztül az agyhoz, majd onnan a fizikai test egészéhez áramolhat. A fej, vagyis a koponya az a testrész, amely az agy védelmét szolgálja, s persze az a testrész is, amelyen legfőbb érzékszerveitek találhatóak (látás - hallás - ízlelés - szaglás érzékszervei). De az agyban, a koponya hátsó részében (a kisagyban) rejtezik a Szellemi Én-rész is, az Isteni Szikra: éppen ezért áll az első helyen Szellemi értelmezés szerint is, s ezért ez a legfőbb energia-csatorna is, mert természetesen a Szellemi Én-rész képes elsőként magához vonzani az Őr-szellemtől érkező Kozmikus Energiát, hogy szükség szerint átáramoltassa azt vagy az agy ama részére, amely rész a megtámogatásra, és/vagy gyógyításra szoruló testrész működtetéséért felelős idegszálat rejti, vagy közvetlenül a fizikai test megbetegedett, vagy elgyengült pontjaira, szerveire. ------------------------------------------------------------------------Minthogy a test egészének egyedül gondolkodásra, s ekként egyes döntések meghozatalára alkalmas szerve az agy, a legtöbb energiára is az agynak van szüksége. Ugyan nem maga az agy, mint fizikai szerv fogalmazza meg a gondolatok alap-magvát, hanem az agy elidegeníthetetlen szellemi része; a Tudat, amely az agyban lévő Szellemi Én-rész késztetéseiből és insrukcióiból, a környezeti ráhatásokból, és persze az ellentéttől érkező negatív irányú ráhatásokból és késztetésekből merít, de az agyat ért, bármiféle károsodás lehetetlenné teszi/teheti a Tudat működését, tehát az Értelem bármi féle megnyilvánulását. Az agy sérülése esetén a Tudat sem az Én-rész, sem az ellentét energiáit nem képes érzékelni, s ekként nem is lehet képes azokat kiértékelni. Ahogyan a telefonkészülék: ha a készülék leesik, az elektromos szálak megsérülnek benne, s a kagyló membránja nem lesz képes érthető hangokat átközvetíteni; ekként a hívó fél közlendője érthetetlen marad. A Tudatban lévő „membrán” is ekként válhat használhatatlanná az agy sérülése esetén. ------------------------------------------------------------------------A nem fizikai megnyilvánulásokat irányító, nem azokért felelős agyi idegpályák együttrezgése, azok együttes ereje a tulajdonképpeni Tudat. A Szellemi Én-rész által a Tudat működését regisztráló agyi idegpályákra vetített, s a fizikai test életbelépésének legkorábbi szakaszából, tehát úgy a magzati szakból, mint a csecsemőkorból származó emlékképek a Tudat alatti, s jobbára csak idegrendszeri ráhatást adó Tudat-tartományba süllyednek le. A Tudat mögötti tartományban az Én-rész által lehozott (tehát a spirituális áthúzás révén magához vonzott) Szellemi emlékképek (úgy a saját, korábbi Útjainak egyes emlékképei, mint egyes, a Globális vagy Kozmikus Tudattárból bevonzott emlékképek) raktározódnak el, míg a Tudat fölötti tartomány az Én-részben lévő, a felsőbbrendű ÉN által leadott információk tárháza: ez utóbbiból meríthet az Én-rész, ha egyes magasabb szintű Ismeret-elemeket le kell közvetítsen a Tudat számára.
151
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet E három Tudat-elem (vagy Tudat szint) adja az egyéni alap-intelligenciát, de ez felel az egyes új (vagy az adott Út értelmében új) ismeretek tudati képként, tehát memória-elemként történő felvételéért és elraktározódásáért is. Ezekből építi fel a Tudat a maga egyéni gondolatait és érzéseit (vagy érzeteit), s az agy segítségével, tehát az agyi idegszálakon továbbítja azokat a különböző fizikai szervek felé, megtartva magában a kisugárzott késztetések értelmi és érzelmi felügyeletének jogát, s persze azt a jogot, hogy mint önálló, szabad akarattal bíró, nem fizikai test-elem, vagy inkább agy-elem; szabadon dönthessen az Énrész és az ellentét különböző irányú késztetései közt, attól függően: melyik irány energiája az erősebb, vagy hogy melyik irány szolgálja a leginkább a fizikai test érdekeit, esetleg annak létben maradását is. A Tudat számára ugyanis a test: a saját működéséhez szükséges fizikai test léte, és annak érdekei az elsődlegesek: ezen felül azonban a Szellemi Én-rész szava is benne rezeg, amely a test másodlagos voltát igyekszik sugallni a Tudatnak az ÉN elsőbbségével szemben, de ott rezeg az ellentét szava is, amely maga is a test érdekeit helyezi előtérbe, tagadva nem az csak ÉN elsődlegességét; annak (mint Istenelemnek) a puszta létezését is. – E két Erő, két szellemenergiai irány közt lebeg tehát a Tudat, hol ilyen, hol olyan utasításokat adva az agy megfelelő idegpályáinak: hol a szeretet, az irgalom, a segítségnyújtás, hol pedig a harag, a lázadás, vagy esetleg a tétlenség, a félelem stb. érzeteit sugallva az agy felé, annak megfelelő ideg-szálai felé. Természetesen a fizikai test egyes jelzéseit is az agy „fogja”, s e jelzések egy részét a Tudat felé áramoltatja, mintegy: megadva annak a késztetést a beérkezett „üzenetek dekódolására”, hogy aztán a Tudat által leadott késztetéseknek megfelelően reagáljon a nem fizikai eredetű, és mégiscsak a fizikai testtől érkezett érzés-hullámok megtartására vagy elhárítására szolgáló utasításokat küldve a test megfelelő pontjai felé. A kellemes íz érzetére, vagy a lágy, kedves dallam hallgatására gondolok, s még más, valóban nem fizikai - és mégis fizikai úton érzékelt ráhatásokra. A fájdalom, a hideg - meleg érzet mindenkor közvetlenül éri a testet, amiként az éhség, vagy a szomjúság is. Ezek teljességében fizikai tünetek, ezeket tehát az agy „ösztönösen reagálva” a különböző idegszálaknak továbbított késztetések révén maga is képes kiküszöböltetni a fizikai testtel: de már a gondolat ismét a Tudatban érlelődik tényleges gondolattá, vagy erősebb érzet esetén követelő erejű késztetéssé. A Tudat által megszerzett ismeretek mindegyike beépül a Szellemi Én-részbe, amely cselekvő módon ugyan nem avatkozik be az egyes történésekbe, de mindenkor igyekszik megadni a késztetést a Tudatnak a maga irányának elfogadására. Ez is az elétek álló történések nagyságrendjétől függő mértékben átáramoltatott energia átadásával kapcsolódik egybe, tehát a Szellemi Én-rész mindenkor megtámogatja a maga kívánalmait azon energiákkal, amelyeket e céllal hoz magával az ÉN egészéből. Ha az ÉN magasabb ébredtségi szinten áll, az Én-rész is nagyobb mennyiségű Szellemi energiával indulhat, míg ha az ÉN még maga is valamely alacsony fokozaton áll, az Én-rész is kisebb energiát visz magával, tehát kisebb esélye lesz rá, hogy az ellentét energiáit a pozitív energiával felülírja. -----------------------------------------------------------Ahhoz, hogy a Tudat, az Én-rész és az ÉN közti kommunikációt mind magasabb szintre emelhessétek, elsőként a Tudat szint emelésére, annak növelésére van szükség. Ennek talán legfontosabb alapfeltétele a kellő koncentráció, amely minden egyes cselekedeteteket kell(ene) kísérje. Elmétek ma még túlontúl csapongó és zaklatott, egyszerre több minden tartja fogva; ezért semmi sem képes fogva tartani azt igazán! Ahhoz, hogy egyáltalán meginduljatok a már akaratlagos tudatosodás, vagy inkább Tudatirányítás felé, magát a Tudatot kell legalább a mindennapok során elétek álló történések kereteihez igazítanotok: enélkül nem lesztek képesek már magasabb megterhelésre, nagyobb fokú koncentrációra késztetni! Ha valamibe belefogtok, igyekezzetek mindenkor csak arra figyelni, s arra gondolni, amit éppen csináltok. Ha étkeztek, akkor étkezzetek: s ne olvassatok, vagy a nap eseményeit akarjátok megtárgyalni közben, mert az étel ízét sem érzitek, de az étellel magatokhoz vett erőt sem fogadjátok valós erőként, amellett, hogy az olvasott könyvet, vagy a szóba kerülő témát sem fogja teljességében befogadni a Tudat, hisz más irányba is ki kell terjednie a benne lévő energiának. Ha pihentek, akkor annak szenteljétek oda magatokat teljességgel, annál is inkább, mert a magyar elme szeret ábrándozni, álmodozni, merengeni, vagy épp tervezgetni. Engednetek kell tehát, hogy a nap egy részében gondolataitok a maguk kiszámíthatatlan útjain kalandozzanak, akár egy halk zene hallgatása közben: e két 152
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet tevékenység nem zárja ki, inkább megtámogatja és erősíti egymást, valós pihenést adva. Ám a nap többi szaka arra a célra legyen koncentráltan fordítva, amiről az adott napszak szól! A tanulás, a munka, a háztartás, a család stb. stb. - sorolhatnám: mind külön-külön világ legyen Tudatotokban, s e világokban mindig, mindenkor éljétek meg önmagatok teljességét. Ekként növelhetitek koncentráló képességeteket, amelynek segítségével önnön Tudat szinteteket is növelhetitek, amely nélkül nem léphettek sem előrébb, sem pedig feljebb. ------------------------------------------Ha sikerült a kellő koncentrációs készséget kifejlesztenetek, nem csak meditálni tudtok könnyebben, s nem csak meditációs emelkedettségi szinteteket emelhetitek, de lassan rátérhettek az egó háttérbe, s az Én-rész előtérbe állításának gyakorlására is. Ezt egy egészen egyszerű „tudati játékkal” kezdhetitek. Képzeljétek el, amint magatok fölött lebegve figyelitek: mint hajtjátok végre a Tudat egyes késztetéseit vagy parancsait. Vagyis; igyekezzetek kívülről, mintegy a kívülálló szemével figyelni magatokat, csak úgy, mintha egy másik embert figyelnétek. Ezt a legkönnyebb akként elérnetek, ha elsőként egy mozdulatlan tárgyat figyeltek: először tudatosan kielemezve annak minden sajátosságát; színét, formáját, méretét, a többi tárgyhoz viszonyított elhelyezkedését. Ha ezt már könnyedén sikerül memorizálni, folytassátok akként a „játékot”, hogy egyszerre két személyként figyelitek ugyanazt a tárgyat, megfogalmazva azt fizikai, majd felsőbb szempontjai szerint is, majd a Tudatotok révén figyeljétek a tárgyat, s közben az Én-rész által figyeljétek önmagatokat, amint épp egy mozdulatlan tárgyat figyeltek. (Vagyis; képzeljétek el, hogy önmagatok fölött állva figyelitek önmagatokat, amint egy tárgyat figyeltek.) Aztán képzeljétek el azt is, hogy a figyelt tárgy helyén… - ti magatok álltok, és figyelitek önmagatokat. A következő lépcsőben már csak kívülről és felülről kell figyeljétek önmagatokat, amiként egy-egy cselekvéssort végrehajtotok. Ha ezt is sikerül megvalósítanotok, tehát ha már látjátok fizikai önmagatokat, amint épp egy könyvet vesztek le a polcról, vagy a virágokat öntözitek, emelkedjetek feljebb, s most képzeljétek a fizikai testbe az Én-részt akként, hogy Ő veszi el a könyvet, vagy Ő locsolja a virágokat. Eközben igyekezzetek tudatosítani magatokban: én – Ő vagyok, mert én az Ő része, produktuma vagyok. Tudom: sokatok számára mosolyogni való a módszer, mert egy kissé skizoid tudat-állapotnak tűnhet, de ekként érhetitek el a legkönnyebben, hogy az egó; vagyis a fizikai én Tudata lassan átadja a helyét a Szellemi Én-résznek akként, hogy a Tudat az Én-rész akaratának engedve „félreáll”, s a test akkortól csak az Én-rész (mindenkor magasabb szintű, tehát nagyobb tisztasági fokon álló) elképzelése szerint cselekszik. Tudatotokban eleinte meg kell fogalmazzátok a kérdést: hogyan cselekednék, ha a magasabb Szellemi Elem; az Én-rész gondolatai és annak akarata szerint cselekednék? A saját tudati, cselekvésre irányuló késztetésetek mellé tehát el kell képzeljétek, hogyan cselekedne egy nálatok, földi éneteknél magasabb szinten álló „valaki”, aki szintén ti magatok vagytok, csak lényegesen magasabb Bölcsességi fokozat energiáival bíró „Én-etek”. Ez után lassan el kell engednetek a kérdést (amelyre a Szellemi Én-rész mindenkor „válaszol”: a lélek-szál rezgésével, vagyis a belső hangnak - a lelkiismeret hangjának megszólaltatása révén); s már közvetlenül akként kell megfogalmaznotok egy-egy szükséges cselekvés végrehajtási módját, ahogyan azt az Én-rész megfogalmazná, s akként is kell azt végrehajtanotok. Ekként „helyet cserélhet” fizikai, és felsőbbrendű Én-etek, s az alsó rezgésszintű gondolatok és azok cselekvései apránként feledésbe is merülnek, mint szükségtelenné vált, durva megnyilvánulások, amelyeket egy magasabb szintű, tisztább elemre cseréltetek fel. Ha ezt a szintet elértétek (sőt: már a folyamat közben is!), törekednetek kell a Tudat s az Én-rész rezgésszintjének megemelésére, vagyis az ÉN érzet, majd az ÉN-tudat fokozatosan történő kibontására, az ÉN erejének tudatos érzékelésére, levonzására. Arra tehát, hogy miközben egyéni, földi Tudatotokat az Én-rész energiaszintjéhez igyekeztek mindinkább közelíteni, az Én-rész energiaszintjét is engeditek mind feljebb és feljebb emelkedni, hogy az is közelíthessen (legalább részlegesen) a maga felsőbbrendű eleméhez: az ÉN-hez. S akkortól már az Én-rész által elért következő Bölcsességi szint lesz a megemelt szintű Tudat elérendő célja; miközben az Én-rész maga is magasabb Cél felé törekedhet… -------------------------------------------------------------------------
153
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet Ehhez a folyamathoz, ennek valós megkezdéséhez és végrehajtásához elengedhetetlen az egyes Szellemi és/vagy tudati elemek akaratlagos megélése, fejlesztése: elsődlegesen természetes módon az Akarat, Rend… – s még mielőtt folytatnám a felsorolást, egy fontos dolgot közbe kell szúrjak, hogy értetté tegyem mondandómat! Az eddig leadott Tanításokban még egybevetve szóltak Testvéreim a Korona-csakráról, a harmadik szemről, és a Szív-csakráról, s a test különböző pontjain lévő energia-csator-nákról. A kettőt azonban külön kell, s ekként mi már külön is fogjuk választani egymástól, annál is inkább, mert a fejtetőn lévő központi energia-csatornán át beáramló Erő is két féle irányú, s két féle; alsóbb-rendű, és felsőbb-rendű (fizikai és szellemi) célt szolgál! ------------------------------------------------------------------------Elsőként mindenkor a Szellemi (spirituális), a lelki és a tudati elemek megerősítését elősegítő Energiaelemek rezgésszintjének növelésére kell törekedjetek; vagyis a Szeretet, az Akarat, a Bölcsesség, a Rend (test-tudati szinten a rendszeresség), a Türelem, az Alázat, a Csendesség (s itt belső, tudati - lelki-szellemi csendességet egyaránt értsétek) a Békesség (a belső békesség, s a Világgal való békesség), az Irgalom, a Következetesség, és az Erő (vagy szükség esetén a gyengeség) Kegyelmi Erejét kell kérjétek, amely által e Bölcsesség-elemek még inkább való kibontására és megélésére lesz módotok. Ekként mindenkor az egyéni Szellemi ÉN szintjének, s az Én-rész szintjének már megfelelő rezgés-magasságú Mennyei Energiát közvetíti le az Őr-szellem (vagy a Szellemi Vezető), vagy felsőbbrendű ÉN-etek. ------------------------------Ugyan így, tehát a korona-csakrán keresztül áramlik azonban az a szintén felsőbb szintű, mégis alacsonyabb rezgésmagasságú Erő; vagyis a Kozmikus Energia is, amely fizikai testeitek erősítését és/vagy gyógyítását szolgálja. A Kozmikus Energia két irányból áramolhat a fizikai test felé; elsődlegesen természetszerűleg a koronacsakrán át a Szellemi Én-részhez: ez továbbítja azt az agy azon részébe, amelyben a „meghibásodott” testrészért, vagy belső szervért felelős idegszál található, amiként azt fentebb már mondtam. Ha a Tudat és ezen keresztül az Én-rész kéri a gyógyító Energiát, az Őrszellem (ha a betegség eredete ezt nem zárja ki) igyekszik mielőbb leáramoltatni az Erőt az Én-rész felé. Ha mást akartok gyógyítani, akkor a gyógyítandó személy testének egyes pontjain lévő energia-csatornák felé kell áramoltassátok az Erőt. (Arra ugyanis még csak kevesen vagytok képesek, hogy a beteg agyának azon idegszálait energetizáljátok, amely a betegségért felelős, arra pedig még kevésbé, hogy Törvényes úton a másik ember korona-csakráján áramoltathatnátok be a szükséges energiát!! Képesek lehettek ugyan a korona-csakra Törvény ellenében való megnyitására (vagy inkább feltépésére!!), de akkor nem csak az általatok szükségesnek érzett pozitív energia: sőt, elsősorban a negatív erők energiája áramlik be azon, s nem csak akkor, de esetleg hosszú időn át, mert ha feltépni képesek vagytok is; bezárni már semmiképp nem tudjátok az erővel feltépett csakrákat! Erre is kitérek még, ha nem is e kötetben, mert fontos és szükséges, hogy egyes intelmeket elmondjak!) S most térjünk vissza a gyógyítás kérdésére. Amiként mondtam, ilyen esetben is a korona-csakrátokon keresztül kell felküldjétek a kérést, amiként ugyanezen az úton, tehát a fejtető-csakrán keresztül is áramlik alá a gyógyításhoz szükséges energia. Ezt kell a beteg testrész felé, az ahhoz tartozó energiacsatorna (torok-, gyökér-, köldök-csakra /más néven napideg-fonat/ stb.) vagy általános regenerálásnál a test egészét befedő ezüst-aura felé áramoltassátok csak úgy, mint amikor a növényeiteket kívánjátok feltölteni energiával. Most is, mint akkor, a magatok Szeretet-energiája segítségével (és e Szeretet-energia rezgés, és tisztasági fokának megfelelő mértékben) kell a test felé áramoltatnotok az energiát, mintegy: megtámogatva ezzel úgy az energiát, mint a fizikai testet, növelve az Erő áramlását, s a beteg testének befogadóképességét egyaránt. ************************************************** Amiként mondtam; a korona-csakrán, s ezen keresztül haladva a Szellemi Én-részen keresztül áramlik a Tudat egésze felé a Szellemi célokra leközvetített (a már leközvetíthető) Mennyei energia is, amely az ÉN-t és az Én-részt összekötő Lélekszál elemeinek energia-feltöltése révén emelheti, és emeli is az Én154
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet rész és a Tudat energiáinak rezgésszintjét egyaránt. Ekként elsődlegesen Szellemi energiáitok növelésének elősegítését érhetitek el, s ebben az ÉN mindenkor nagy szerepet játszik, olykor kihatva a fizikai testre is (ha az ÉN akként ítéli szükségesnek) hisz ennek révén a maga érdekeit épp úgy szolgálja, mint az Útra küldött Én-rész érdekeit, olykor akár meg is hosszabbítva a fizikai test működési idejét, hogy az Én-résznek kellő idő álljon rendelkezésére egyes feladatainak vagy vállalásainak betöltéséhez, ha abban a test „meghibásodása” végett akadályoztatva van. Főként nagy fontossága van ennek a ti jelenetek során, méghozzá két okból is: részint, mert a benneteket körülvevő közeg napról napra szennyezettebbé válik, nagy mértékben csökkenthetve a fizikai test lét-idejét, részint pedig azért, mert (amiként már mondtam) az Én-rész ebben az Éónban nem kap, mert nem kaphat lehetőséget újbóli testet-öltésre, hisz még számtalan ÉN van, amely az utolsó erőpróbára vár. ************************************************** Kezdetben a test erősítésére vagy gyógyítására kért Kozmikus Energiát imáitok révén, tehát Tudatotok révén kérhetitek le. Később, ha már a meditáció egy magasabb szintjére lesztek képesek emelkedni, már meditáció közben kéritek az Erőt Én-részeitek közreműködésével, és azt közvetlenül az agy (önnön agyatok) megfelelő része felé áramoltatva lesztek képessé a fizikai testetek egyes részeire vagy egyes belső szerveitekre hatni általa, megemelve (vagy helyre állítva) azok rezgés-energia szintjét. Ez utóbbi azonban még egy távolabbi, s a ti szinteteknél sokkalta magasabb tudati, és Szellemi Bölcsességi szintet kíván, amelyről a későbbiekben, már a negyedik szférába emelkedők szellemi követelményeinek ismertetésénél szólok valamivel részletesebben is. Igaz: túl részletesen még akkor sem, hisz nem érthetnétek egy teljességében kibontott magyarázatot, hisz még nem álltok, s nem is állhattok azon a szellemi Ébredtségi szinten, hogy részletes agy-térképpel rendelkezhetnétek. Ha ez nem ekként volna, nem kellene az egyes testrészek vagy belső szervek különböző betegségeit olykor egyazon tüneti (vagy eseti) kezeléssel, gyógyszerekkel orvosolnotok: elégséges volna az adott agyi idegszálat kezelni, vagy energetizálni. ------------------------------------------------------------------------De térjünk vissza iménti témánkhoz. Amiként mondtam, a Felső Út kiépítéséhez, azaz a belső hármas Egy-ség kialakításához az egyes szellemi-lelki és tudati elemek (Akarat, Szeretet, Bölcsesség, Rend, Alázat stb.) immáron akaratlagos megélése, azok aktivizálása szükséges. Természetesen nem sorrend szerint írattam le ezen Szellemi elemeket, hisz ha egy kicsit közelebbről is megvizsgáljátok őket; mindegyik mindegyikkel összefügg, egyik a másikából születik, s nem elválaszthatóak egymástól, hisz egyik sem fizikai elem: mind a Fent Világaival köthető össze, hisz abból ered. Mégis: talán nem véletlen, hogy épp az Akarat, a Szeretet és a Bölcsesség: e három Isteni Teremtő Elem került az első helyekre. Akarat nélkül ugyanis el sem jutottatok volna odáig, hogy e kérdések megismerésével foglalkozni kezdjetek, hisz még addig sem lett volna képes az Én-rész megvalósítani az agy Tudatosodási folyamatát, hogy a fáról lemerészkedjetek! **
**
*
**
*
**
*
**
*
**
*
**
S most vegyük akkor sorra egymás után: hogyan, miként érhető el e Szellemi elemek magasabb szintre emelése, s e magasabb szinten való megélése ahhoz, hogy képesek lehessetek a tökéletes (már: a ti szintetek szerint tökéletes!) Felső és Belső Út kiépítésére, s a Belső EGY-ség megfogalmazására és megélésére. **
**
*
**
*
**
*
**
*
**
*
**
Az első, és legfontosabb talán az, hogy ne önmagatokban keressétek ezen Erőket, s ne önmagatokból akarjátok kibontani azokat! Ezek a Szellemi elemek ugyan megtalálhatóak minden egyes emberben, de ezek energia szintjét csakis és kizárólag a Teremtő Kegyelem, és a Szentlélek által lehettek képesek az alap-adottságaitoknál magasabb szintekre fejleszteni! 155
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet Az Ős-bukás okának alapja, annak kiváltó oka ugyanis a magasabb szintű Bölcsesség-elemek hiánya volt; amelyek hiányát tagadni igyekezett még önmaga előtt is a Szellem, vélve: az a Bölcsességi fokozat, amelyet magáénak mondhat, elégséges ahhoz, hogy megfogalmazhassa a maga Világait. (Talán ebből is látható: mennyire gyenge volt még benne azon Bölcsesség, hisz ha nem ekként van, képes meglátni és felismerni önnön gyönge, tudatlan, kicsiny voltát!) A Bölcsesség hiánya; vagyis a szellemi gőg(!!) eredményezte a gyermeki Bizalom, a Teremtőre való reáhagyatkozás, és az Alázat hiányát, a mást, és többet akarást, és ebből fogalmazódtak meg aztán a többi Mélység-elemek: a lázadás, a szeretetlenség… stb. stb.- amelyek lényegüket tekintve mindenkor egy-egy Bölcsesség-elem hiányára, vagy azok mind nagyobb fokú gyengeségére, azok mind erőteljesebb besötétülésére utaltak vissza. Ezeket a Szellem, majd az általa megfogalmazott ÉN fedte le lefelé vezető Útján - önmaga elől, s az Énrész sötétítette be fokról - fokra, mind erősebben, minden Mélység-szinttel egy-egy újabb Bölcsességelemet fedve le; míg végül minden egyes Szellemi, majd tudati, aztán fizikai - szintű Bölcsesség-elemet lefedett, s megrekedt az anyag-világ Törvényeinek és Törvényszerűségeinek legmélyebb szintjein. Amiként lefelé haladt, mindinkább elzárva magát e Bölcsesség-elemektől, akként kell most visszaemelkednie is, mindig új, és még újabb Bölcsesség-elemekről tisztítva le a reászórt sarat, hogy kiemelve azokat az általa megfogalmazott sötétből, ismét birtokául lehessenek, amiként az egykoron volt. Ne önmagatokban keressétek tehát ezen Erőket; és valamilyen formában mégis, hisz minden, amit egykor elvetettetek magatoktól, máig a tiétek: az ÉN-ben, s ezen felül a Szellemben, vagyis önmagatok egyedül Valós LÉT-elemében van minden egyes Bölcsességi fokozat, s azokat néktek kell kibontsátok, amiként mondtam: fokról - fokra, vagyis végig járva mindahány szféra mindannyi dimenzióját, s hogy a mélybe hullás a Fent szintjétől haladt lefelé; a Visszatérés is a lent legalsó pontjától indult, s felfelé halad, mindig egy szinttel magasabbra engedve emelkedni az ÉN egészét, s ezáltal az Útra küldött Én-részt is. A Tudat azonban, és a fizikai test mindenkor az adott pontnak (emelkedettségi szintnek) megfelelő rezgésen nyilvánul meg, s e szinthez igazodik egy bizonyos mértékben az Én-rész is, ama szint Bölcsesség-elemeit víve magával, s azon felül már csak közvetlenül fölötte lévő feljebb lévő szint Bölcsesség-elemeinek elérhetéséhez (kibontásához) szükséges Erőt. Ha a Tudat képes feljebb emelkedni, mint ahol az adott pillanatban áll, tehát képes az Én-rész felé közelíteni, hogy magába szívhassa az Én-részben lévő, s az adott szintnek megfelelő, majd a következő fokozat eléréséhez szükséges Bölcsesség-elemeket is; az Énrész is közelíthet az ÉN felé, hogy egy újabb szinttel magasabb fokozatú Bölcsesség-eleme-ket vonzzon magához, amiként azt az imént elmondtam. Ehhez azonban az kell, hogy ténylegesen kibontsátok magatokban (Én-részeitekben), és megéljétek a magatok szintjének megfelelő, s az ott lehetséges legmagasabb fokon azon Bölcsesség-elemeket, amelyek egykor, az Utak végtelenjén át lefedődtek előttetek. Ennek megvalósításához kevés a Tudat ereje, és kevés az Én-rész, de még az ÉN által leközvetíthető Erő is: mindenkor… ismétlem: mindenkor a Szentlélek Kegyelemi Erejét kell kérjétek, hogy az által megtámogatva képesek lehessetek magatokhoz vonzani azon Mennyei szintű Erő-szálakat, amelyek nélkül nem léphettek tovább, hisz a magatok ereje a semminél is épp csak valamicskével több… Minthogy a Szentlélek földi szintű kifejeződése, tehát fizikai megnyilvánulása Mária volt: Rajta keresztül kérhetitek a Lélek Kegyelmi Erejét; s mert hogy a Szentlélek a triális Isteni EGY-ség elidegeníthetetlen eleme; az Ő révén kérhetitek a Teremtő, s az ÚR KRISZTUS Kegyelmét is. A Felső, és persze a Belső Út megfogalmazása, és azok tökéletes megélése tehát elképzelhetetlen Mária; az Áldott Isten-anya nélkül! **
*
**
*
**
*
**
*
**
*
**
*
**
És itt most ugorjunk visszább egy kicsit! Többször is azt mondtam: Felső, és Belső Út. Szinte látom: mint ébred értetlenség, netán kisebb zavar is némelyiktek gondolati képei közt, ezért hadd magyarázzam el; ha csak nagyjából is. Már a kétféle megnevezés is azt jelzi, hogy ez is, amiként maga az ember: kétféle irányultságú, tehát: A Szellem, az ÉN, és a Szellemi Én-rész összekapcsolódására szolgáló, s csak Szellemi energia révén megfogalmazott Felső Út, míg ennek alacsonyabb szintű megfelelője; a Belső Út, amely maga is két 156
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet része osztódik: a magasabb rendű Belső Útra, amely az ÉN, az Én-rész - és a magasabb rendű Tudat (Ön, és Én-tudat) egységre emeléséhez szükséges, tehát a felsőbbrendű, és a két alsóbbrendű ÉN-elem közt fogalmazódik meg, és az alsóbb rendű Belső Útra, amely a Tudat, és az Én-rész szellemi-elemeiből megfogalmazott, de túlnyomó részt értelmi - érzelmi célokat, azok tisztasági fokának növelését szolgáló Út. A magasabb szintű Belső Út kapcsolódik a Felső Úthoz; de egy fokig az alsóbb szintű Belső Úthoz is kell, hogy kapcsolódjon hisz ez az átmenet a Fent és a lent szintje közt (természetesen a számotokra már elérhető Fent szintjét értem ezalatt), magába zárva mindkét Út elemeinek egy-egy részét: az egyiket még, a másikat már. Ekként persze az alsóbbrendű Belső Út is kapcsolódik egy bizonyos fokig a Felső Úthoz (s éppen a közbülső Elem: vagyis az Én-rész révén), de ennek már valóban csak átmeneti jellege és szerepe van, amiként magának a fizikai testnek, s e test földi - értelmi, és érzelmi megnyilvánulásainak is, olyan szinten maradva csak meg a magasabb rendű Felső Út egyes elemei közt a fizikai test halálát követően, amilyen szintű szellemi (vagy lelki)- energiákat az adott értelmi - érzelmi elemek megfogalmaztak, s az Én-részre áramoltattak. Aztán a test fizikai működése révén a Tudatba szívódott, s ott rögzült ismeretelemek (amelyeket földi iskoláitokban szívott magába a tudat) a Globális Tudattárba emelkednek, megtámogatva, vagy az esetleges új ismeretelemekkel felfrissítve az ott lévő Ismeret-halmazokat, az érzelmek színképei és energia-hullámai átszivárognak a Lélek-szálon keresztül az Én-részbe, s ezzel az alsóbb rendű Belső Út lényegében szükségességét veszti, hisz a test nem több, mint a levetett ruha, amely már tartalmát és értékét veszítette. A tartalom és az érték megosztódott, a Lélek-szál visszacsatolódik az Én-részbe az érzelmi színképekkel együtt, majd ha az ÉN maga felé vonzotta a Lélek-szál felső szálán keresztül az Én-részt, segítve annak a Tudatból (az agyból) való kiemelkedését, s az Én-rész a felsőbb szintek valamelyikén megállapodott, a Lélek-szál visszacsatolódik a Kozmikus Világ-lélek teljességébe azon Lélek-színekkel és lelki Energiákkal telítetten, amelyekkel az a fizikai test útja során feltöltődött. S ekkor az Én-rész és az ÉN közt is meg kell szakadjon egy időre a közvetlen kapcsolat, amely akkor áll helyre ismét, amikor az Én-rész végignézte és kielemezte a megtett Utat az Őrszellem segítségével. Ez után az Én-rész visszaemelkedik az ÉN teljességébe, amely ezáltal ismét Egésszé lesz, s már mint teljessé lett ÉN; maga is át kell élje mindazon megtapasztalásokat, amelyek energiáját a visszacsatolódás pillanatában az Én-rész Egészébe áramoltat. A két különböző fokozatú Belső Út, és a Felső Út tehát egy bizonyos szintig egymásba kapcsolódik; és kell is, hogy ezek egymásba kapcsolódását elősegítse a Tudat és az Én-rész, mert ezzel válik lényegében kormányozhatóbbá és kezelhetőbbé a test egésze az Én-rész számára is, amely ekként megköthet benne bizonyos negatív késztetéseket és/vagy vágyakat, és elősegítheti, megerősítheti egyes pozitív irányú késztetéseit, terveit, vágyait, segítve a Tudat, s ezzel önmaga emelkedését is. ************************************************** S most haladjunk ismét tovább a Felső Út kiépítésének ismertetésében. Amiként mondtam: mindenkor Máriához kell forduljatok imáitok, vagy később meditációtok során, hogy kellő alázattal a Tudat megtisztításához, s a test egyes negatív késztetéseinek legyőzéséhez (vagy a pozitív késztetések megerősítéséhez) szükséges Erőt: a Szentlélek Kegyelmi Erejét kérjétek. Az Erő, amiként mondtam, mindenkor a korona-csakrán áramlik az Én-részhez: aszerint, mely Bölcsesség-elem a leggyengébb bennetek, tehát melyik szorul leginkább megtámogatásra, vagy egy-egy nagyobb feladat során mely Bölcsesség-elem meglétére van, vagy lehet a leginkább szükségetek. (S itt ismét igen nagy szerepe van az alázatnak, hogy képesek legyetek felismerni: mely Bölcsesség-elem a leggyengébb bennetek!) Az Akarat lényegét tekintve minden egyes Szellemi - lelki vagy akár tudati és fizikai feladat során elengedhetetlen, épp úgy, amiként a Szeretet és a Bölcsesség Ereje: elsőként tehát mindenkor ezek Szent Lelkének Kegyelmi Erejét kell kérjétek, majd az adott feladat mibenlétének megfelelően a Türelem, a Csendesség, az Alázat, a Tisztaság stb. Szent Lelkének Kegyelmi Erejét. Amíg nem vagytok képesek
157
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet csakis és kizárólag a Szellemi Én-részen keresztül befogadni a kért energiákat, nagy segítségetekre lehet a harmadik szem, s a szív-csakra; a Szeretet fizikai szintű energia-csatornája. Ezek, amiként maga a Korona-csakra is; lassan nyílnak meg az Én-rész, valamint az Őrszellem (vagy a Szellemi Vezető) hathatós közreműködésével: ha e két Szellemi Személy nélkül nyitja meg valaki ezen Csatornákat, a Törvény ellenében cselekszik, hisz az Én-rész addig nem áramoltat felfelé ilyen irányú kérést, vagy jelzést, míg nem elég erős, hogy az ellentét esetleges támadásaitól megvédje önmagát, de a Tudatot is, amely mindenkor képtelen a védekezésre, s a Törvény ellenében megnyitott csakrán keresztül védtelenné és kiszolgáltatottá válik. (Nem egy megszállottsággal járó elmebetegség oka éppen az, hogy a Tudat földi szintű akaratának és kívánságának, vagy önnön nagyot-akarásának engedve illetéktelen személy törvénytelen eszközzel, s többnyire az asztrál-világokból merített energiák segítségével - amelyek bár alacsony rezgésszintűek, valamivel mégis magasabbak, mint Test-tudatotok normál állapotú rezgésszintje - szó szerint feltépte a koronacsakrát, kitárva azt az ellentét kénye-kedvére. Ilyenkor imával, Szellemi Energia-átküldéssel, vagy közvetlen energetizálással gyógyítható a megszállott, akként, hogy az ellentét-elemek kitisztítása után haladéktalanul vissza kell záratni, le kell fedetni az energia-csatornát a beteg Őrszellemével, vagy akár a gyógyító Őrszellemének segítségét, esetleg Szellemi Vezetőjének közreműködését kérve …) Nem mindenkinél van arra módja az Én-résznek, hogy a harmadik szem, és/vagy a Szeretet-energia központ (szív-csakra) megnyitását kérhesse; s ennek nem is mindenkor az Én-rész, vagy a Tudat gyengesége az oka! Ha túlontúl nagy megterhelést vállal a Tudat, vagy maga az Én-rész, vagy ha olyan helyzetben (vagy közegben) kell vállalt feladatát teljesítse, amelyben fokozottabb veszélyeknek van, vagy lehet kitéve; nem kéri, s nem is kérheti a csakrák megnyitását, s éppen az maga védelme, az Út vállalásának betölthetése végett.) **
**
*
**
*
**
*
**
*
**
*
**
Amiként mondtam: mindenkor a Szentlélek Kegyelmi Erejét kell kérjétek, konkrétan megfogalmazva: milyen Szellemi szintű feladat bevégzésére kéritek az Erőt. Ha e kérés a Tudatban fogalmazódik meg, tehát nem meditáció, hanem imádkozás során, az Én-rész egy kissé feljebb emelkedve maga is az Áldott Anya elé tárja az imádságot, megerősítve ezáltal a Tudat kérését. Ugyan a kérés nem mindig száll közvetlenül Mária elé, inkább az Őrszellem segítségével emeltetik a magas Szellemi Szintre, de nem ritkaság az sem, hogy az Áldott Anya közvetlenül fogadja a kérést, mintegy „lehajol” érte: ekkor van bennetek az a felemelő érzés, mintha az Anya a Szívére ölelne, vagy megsimítaná lelketek: a Végtelen Boldogságát érzitek, s a gyermeki Hála könnyei akaratotokon kívül végigfolynak arcotokon. Kevéssel később érezhetitek az ERŐ áramlását, vagy ha kéréstek nem találhat meghallgatásra, mert amit kértetek, még meghaladja a ti tudati és Szellemi szinteteket (ha például gyógyítás, vagy delejezés - stb.- céljára kértek Erőt); a Vigasztaló Szeretet Erejét érzitek, s testi - lelki tudati és Szellemi Békesség áraszt el benneteket. Ezt követően hamarosan valami izzó és sürgető vágy kél bennetek: még inkább megélni a Szeretet Erejét, még inkább kiárasztani azt a köröttetek lévő Világmindenség-elemben, hogy méltókká emeljen benneteket e megélt, s gyakorlattá változtatott Szeretet arra az Erőre, amelyért még oly hiába fohászkodtatok; gyengeségetek végett nem részesedhettetek annak Áldásában. És ezzel már rá is tértem arra az egyedüli feltételre, amely a Kegyelmi Erő mind magasabb szinten való birtoklásának feltétele minden egyes ember-szellem számára. S ez a feltétel a Bölcs Szeretet erejének mindenkor az általatok már elérhető, legmagasabb szinten való megélése; tehát annak a magatok Ébredtségi fokán való betöltése. Nos, egy újabb kérdés, amelyet nem árt egy kicsivel közelebbről is megvizsgálni. Mit nevezek én a Bölcs Szeretet megélésének? Mi az, ami az egyedül-való feltétele a Szentlélek Kegyelmi Erejének magasabb fokon való elérhetésének? Hogyan, s miként kell éljetek és cselekedjetek, hogy méltókká lehessetek a Szentlélek Kegyelmi Erejének elnyerhetésére? Hogyan, s miként kell fogadjátok amaz Erőt, mire kötelez benneteket, ha már méltóknak találtattatok rá: elnyerhetni azt? S itt lényegében rá is térünk a magasabb szintű Belső Út kiépítésének módjára, vagy inkább folyamatára, hisz e második Út logikusan folytatódik az alacsonyabb szintű Belső Útból… 158
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet Vegyük hát sorra a kérdések válaszát, méghozzá azok szellemi szintjének emelkedése szerint: az egyszerűbb kérdésektől lépve át a nehezebb, ekként már a magasabb szintű Belső Úthoz tartozó kérdésekhez. **
**
*
**
*
**
*
**
*
**
*
**
Bölcsen csak akkor szerethettek (és szerettek) igazán, ha önmagatok elé az Isteni mértéket állítjátok, mint követelményt; ám testvéreitek elé mindenkor önnön mértékeiket. Ez azt jelenti: magatoktól mindenkor a tőletek telhető maximumot kell elvárjátok: ám testvéreitektől csak a tőlük várható, s az általuk is nyújtani kívánt maximumot, meghagyva kinek - kinek a jogot, hogy ő maga határozza meg: mennyit képes, és abból mennyit akar nyújtani. Az elcsendesedés, elmélyülés idején vizsgáljátok át eltelt napotokat: hogyan, milyen fokon voltatok képesek venni az elébetek álló akadályokat; önmagatokhoz, a saját magatokról megfogalmazott benső képhez viszonyítva. Lehetett-e rá módotok, hogy valamit jobban, magasabb fokon csináljatok meg? Ha igen, mi volt az, s mely körülmény, vagy mely benső gyengeség volt, vagy lehetett az oka annak, hogy nem a jobb, a helyesebb megoldás felé hajlott a Tudat? (S itt nem az egyes kibúvók, kifogások és álindokok keresgélésére gondolok, de nem is az álszenteskedő önmarcangolásra: reális, józan és logikus önvizsgálatra!!!) Mennyiben voltatok, vagy lehettetek ti magatok az okai azon körülmények elétek állásának, és hogyan formálhattátok volna a körülményeket… – S itt most nem arra gondolok, hogy ha kiöntitek mondjuk a kávét, vagy az asztalra löttyen a leves, leesik a megkent kenyér: máris valamiféle külső okokat, vagy a történésben lévő „jelzéseket” igyekezzetek keresni, vagy találni! Itt, ezeknél a hétköznapi történéseknél jobbára csak az köszön vissza, amiről már szóltam, vagyis az, hogy figyelmetek bizony szétszórt, s ha egy kicsivel több odafigyeléssel vagytok, ezek az események nem, vagy csak kis lehetőség-százalékkal következnek be; vagyis nem borul ki a kávé, nem esik le ez - az, nem érnek titeket kisebb balesetek (nem veritek be a fejeteket, könyökötöket, vagy nem rúgtok bele ebbe - abba, fájdalmat okozva ezzel magatoknak), amiként az oly gyakran előfordul. A figyelmetlenségen túl persze egészségi okai is lehetnek ezen történéseknek, amelyeket ekként jelez a test, s akkor e jelzésekre mindenképp oda kell figyelnetek! Ha túl gyakran történik ilyen kis baleset, annak oka lehet a látás, vagy hallás romlása vagy gyengülése, s az ezekből eredő egyensúlyzavar, de lehet a test túlhajszoltsága, vagy egyes szélsőséges esetekben akár enyhébb mértékű, épp csak kezdődő Parkinson-kór is, amely a jelzéseket figyelve még megállítható e kezdeti stádiumban – és sorolhatnám ezen okokat is a végtelenségig.) **
**
*
**
*
**
*
**
*
**
*
**
A nap fontosabb történésein belül vegyétek végig az imént felsorolt Isteni Bölcsesség-elemeket is akként, hogy a történések fényében felteszitek magatoknak a kérdést: – Képes voltam-e a legmagasabb szinten élni a Szeretet, a Türelem, a Bölcsesség (stb.) Isteni Adományaival? Ha nem, miben, s milyen mértékben tértem el a magamtól elvárt - elvárható - maximális szinttől? Hogyan hozhatom helyre az elkövetett, s esetleg mások számára kellemetlenséget okozó hibát? (Bocsánat kéréssel, helyreigazítással, fokozott figyelmességgel, vagy fizikai szinten nyújtott segítséggel, esetleg a kért, ám részetekről nem teljesített, bár a kérő valós igényéből fakadó kérés utólagos teljesítésével a saját lehetőségeiteken belül stb. stb.) Ha akként érzitek: mindenben a tőletek telhető, legmagasabb szinten éltetek az Isteni Bölcsesség Adományaival, fel kell tegyétek magatoknak a kérdést: mi az, amit még jobban, még tisztábban élhetnék meg, hogy közelebb emelkedhessem ahhoz a Bölcsességi szinthez, amelyet mint esetlegesen elérhető (vagy elérendő) szintet magam elé állítottam, mint magasabb rendű Célt? Úgy kell valahogy ezt a kérdést megközelítenetek, mint ahogy a rúdugrók teszik: ha már a 220, 250 cm-es magasságot könnyedén veszik, feljebb emeltetik a lécet 260 cm-re amely magasságot gondolatban 159
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet már rég képes átugrani (vagy legalábbis képesnek érzi magát rá): hát a gyakorlatban is megkísérli azt érintés nélkül, hibátlanul átugrani. Lehet: elsőre még leveri a lécet; de később, ha a felkészültsége, és az egyéni adottságai valóban jók, képes lesz azt is átugrani, s még magasabbra tétetheti a lécet… S amiként az ugrót segíti az ugró-rúd, akként segít benneteket a Szeretet Szent Lelkének Kegyelmi Ereje: csak kérnetek kell, és mernetek kell igaz bizalommal reátámaszkodni! Ha hibáitok oka a türelmetlenség; a Türelem erejének növelését kell kérjétek, s nem csak kérnetek kell az Erőt: de meg is kell érezzétek annak Erejét magatokban, s kell, hogy használni is tudjátok azt… - vagy ha a történések akként hozzák, akár le is kell tudjatok mondani arról, annak használatáról, ha az egy újabb helyzetben akként válik szükségessé. **
**
*
**
*
**
*
**
*
**
*
**
S itt most igazat kell adjak néked, gyermekem! Valóban akként van, amiként gondolod, s a Belső Út második lépcsőfoka nem másból áll, mint egy újabb, de már emeltebb szintű önvizsgálatból, amely a kellő önismeret nélkül megvalósíthatatlan, s amelynek minden egyes újabb állomását a tudati akaratra, az Én-rész erejére és a Lélek Kegyelmi Erejére támaszkodva kell (lehet, vagy lehetne) elérnetek, megvalósítva, és mindenkor egy szinttel magasabbra emelve ezzel a Tudat és az Én-rész rezgésszintjét, s megtisztítva és megerősítve a Lélek-szálat, vagy annak egyes elemeit is. Tehát valóban egy magasabb szintű önismeretet kell elsajátítanotok: már nem csak a Tudat s az Én-rész közti, de a Tudat, az Én-rész és az ÉN közti Belső Utat is ki kell építsétek. Ennek révén nyílik meg ugyanis az Én-rész, az ÉN és a Szellem közti ÚT első szakasza. Ez ugyan még nem azt jelenti: az ÉN képes volna, vagy képes lehetne a Szellem Erejéből meríteni: de a Szellem már leközvetíthet az ÉN felé bizonyos mennyiségű Erőt, amelyet az ÉN továbbáramoltathat az Én-rész és a Tudat felé. (Az Energia-csatorna tehát még csak egy irányba lesz ilyen értelemben nyitott.) Az Én-rész e többlet-erő birtokában lesz képes mind magasabb szintre emelkedni (természetesen a fizikai testtel együtt, fokozatosan megváltoztatva a test egészének rezgésenergiáját is), de e többlet-energia nélkülözhetetlen lesz ahhoz is, hogy a magyar nép tagjai betöltsék vállalásukat. S mivel a vállalás betöltéséhez magasabb szintű, s nagyobb mennyiségű Erőt kell a Szellem az ÉN, s az ÉN az Én-rész felé közvetítsen; magasabb szintre kell emeljétek az Egy-ség szinteket, azok rezgéshullámait is. Ezért kapjátok ti, s nem más nép az emelt szintű Tanításokat, s ezért kell mind szorosabb tudati, Szellemi, s legfőbbképpen lelki kapcsolódást kiépítsetek Máriával, Aki a Szentlélek Kegyelmi erejét árasztja reátok. A Szentlélek Kegyelmi Ereje ugyanis mindenkor a Lélek-szálon át ér el Máriától a Szellemi Énrészhez, amiként minden más, magasabb szintről érkező Erő, míg az ellentét energiái közvetlenül hatolnak a tudatig (a nyitott korona-csakrán át) gyengítve az Én-részt is, és még inkább tisztátalanná téve (esetleg el is vékonyítva, vagy véges eseteknél akár el is szakítva) a Lélek-szálat! ************************************************** Ahhoz, hogy a Szellemi Én-rész erejével élni, és hatni tudjatok, és ahhoz, hogy a Szentlélek Kegyelmi Erejét kérve egy magasabb Bölcsességi fokot elérhessetek, elengedhetetlenül szükség van arra, hogy önnön lehetőségeiteket és korlátaitokat a józan, reális gondolkodás szintjén, annak keretén belül, s annak segítségével mérjétek fel! Ha ettől eltértek, nem csak a tudati-szellemi gőg, de akár a „Szellemi vakság” állapotába is kerülhettek! Természetesen megfogalmazhatjátok, és kell is, hogy megfogalmazzátok a magatok szintjénél magasabb szintek képét, és rálátással bírhattok ama (hozzátok mindenkor közel álló, de csak a fölöttetek lévő) szintek követelményeire is; de mindenkor a saját szinteteknek megfelelő követelményeket kell elsődleges fontosságúnak és elérendőnek tekintenetek, hisz amiként már oly sokszor elmondtam: egyetlen szintet, tehát egyetlen Bölcsességi fokozatot sem hagyhattok ki spirituális fejlődéstek (vagyis Visszatérésetek!) Útjain! Ha a Türelem, az Alázat (stb.) Isteni Bölcsesség-elemeket már képesek vagytok a magatok szintjének, és a saját belső mércétek szerint azok legmagasabb fokán elérni és megélni, de a tudati (gondolati) Tisztaság erejével még nem bírtok teljességgel, s még egyes indulat fogalmazta, 160
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet cselekvéssé ugyan már nem váló, de ettől függetlenül nagyon is létező negatív energiát képviselő gondolatok, vagy gondolati képek kerülnek a felszínre, akkor még ez a Bölcsesség-elem, tehát a tudati Tisztaság Isteni Bölcsesség-eleme alacsony rezgésszinten áll a Tudatban: ekként viszont nem emelkedhettek magasabb szintre a többi Bölcsesség-elemben sem (vagyis nem emelhetitek azok rezgésenergia szintjét), mert a Tudatban lévő tisztátalan elem negatív energiáit nem emelhetitek feljebb: azonban „lent” sem hagyhatjátok azzal, hogy majd később visszatértek rá, hisz az a Tudat, s ekként az Én-rész eleme, amely mindaddig elidegeníthetetlenül benne rezeg, míg meg nem tisztítottátok, egy szintre emelve mindahány Bölcsesség-elemet! Akkor, de már csak akkor lesz rá valóban módotok, hogy a Szentlélek Megerősítő Kegyelmi Erejét kérjétek a Megtisztító Kegyelmi Erő helyett, amely Megerősítő Kegyelmi Erő fog egy árnyalatnyival feljebb emelni benneteket: hogy már a megemelt szinten ismét a Megtisztító, s a Megvilágosító Kegyelmi Erőt kérve haladhassatok tovább, igyekezve már az új szint kívánalmainak teljesen, és maradéktalanul megfelelni. **
*
**
*
**
*
**
*
**
*
**
Való igaz: Tudatotok szabad akarata révén (de mindenkor az Én-rész tiltakozása ellenében!!) használhatjátok a Megtisztító Kegyelem Erejét egyes tudati - Bölcsesség-elemek kiemelten való magasabb szintre emeléséhez: ez esetben viszont az Én-rész vissza kell húzódjon, hogy védve magát; megmaradhasson saját, immáron valóban elért Bölcsességi fokozatán, s hagynia kell, hogy a Tudat a maga hibás késztetése szerint akár egész szinteket is átugorjon anélkül, hogy ő (ti. az Én-rész) akárcsak meg is próbálná követni azt a hibás Úton! Ugyanaz Én-rész igyekszik mindenkor jelzéseket adni a Tudatnak, egyes, a hibára jellemző fizikai tünetet „produkáltatva” a Tudat irányítása alatt álló fizikai testtel, de ha semmiképp sem ér célt, s nem képes a Tudatot megállásra, és vissza-fordulásra késztetni; sajnos tétlenül kell nézze, amint a Tudat hibát - hibára halmoz, nem csak megkötve őt (az Én-részt), s ekként az ÉN teljességét is Útjában, de vissza is vetve azt újabb, immár a spirituális gőg-szülte, s a valós Gyermeki Alázat hiányából eredő karmikus kötéssel terhelve meg az ÉN-t, s az Én-részt egyaránt. (Ha csak az Én-rész nem kéri a félresiklott Út megszüntetését, mert akkor egy másik alkalommal, s esetleg már egy másik bolygó felszínén onnan kell folytassa megkezdett feladatát, ahol az félbeszakadt, természetesen más, különböző nehézségi-fokú történéseket is felvállalva.) Nem véletlenül emeltettem ki a Valós Gyermeki Alázat kifejezést. Ugyanis aki a spirituális gőg (vagy a spirituális hiúság) e hibájába esik, kifelé, és befelé is, tehát önmaga felé is képes egy bizonyos fokig (olykor igen hitelesnek tűnő módon!) alázatosságra: de a Tudat épp ezen alázatosság alá rejti (akár még önmaga elől is!) a spirituális gőgöt, s a hiúságot, végül tán már nem is érzékelve igazán annak jelenlétét és súlyát. De annál inkább érzékeli azt az Én-rész, és azok, akik a valódi Látók Kegyelmi Ajándékával bírnak. ** * ** * ** * ** * ** * ** Ami a legfontosabb eleme a Felső, és a Belső Útnak egyaránt; a Szeretet! Nem véletlenül hagytam a végére a legfontosabb elemet: hisz ha a többi Bölcsesség elem csatolódik egymással; a Szeretet Szent Lelkének Ereje minden egyéb Kegyelmi Bölcsességi Erővel még inkább csatolódik, hisz lényegét tekintve ebből az egyből indul ki mind, amiként ehhez is tér vissza! Minden szavatoknak, tetteteknek és gondolatotoknak, amiként minden érzéseteknek is ez az egyedül való alapja, hisz Létetek: Szellemi - lelki - de még fizikai léteteknek is ez az alapja, és ez az oka, az értelme: a Legtökéletesebb Teremtő Erő, amely a Bölcs Szeretet Ereje, amelyet az Isteni Teremtő Akarat keltett Életre: Isten által, Istenben, vagyis a Végtelen Mindenség Ura által a Végtelen Mindenségben. Ezt az Erőt; vagyis a Mennyei Szeretet és Teremtő Bölcsesség energiáját használva fogalmazódik meg minden egyes Teremtettség-elem: még akkor is, ha azt az ellentétes irányú, vagyis a Bölcsességtől eltávolodott ellentétes akarati erők fogalmazzák meg a maguk erősen besötétült akarat-elemeinek iránya szerint, hisz más ERŐ nincs: nem létezik!! **
*
**
*
**
*
161
**
*
**
*
**
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet S mert hogy ezzel a bukás okát, tehát az Akarat irányának a Tökéletes Szeretet Legmagasabb rendű, Isteni Bölcsességszintjével ellentétes irányba való mozdulását, megnyilvánulását, s azon Akarat erős (csaknem teljes mértékben való) besötétülését is elmondtam, lényegében azt is elmondtam: mely irány az, amelyet mindenkor követnetek kell, ha egy percen Vissza akartok térni az elhagyott EGY-ség szintjére. Ehhez azonban nem csak a nagyobb, de a legkisebb cselekedetetekre is jó odafigyelnetek. Ugyan nem azt akarom ezzel mondani, hogy életetek egyébből se álljon, mint önmagatok folyamatos szemmel tartásából, hisz annak eredménye mindenképp a földi én, vagyis az egó előtérbe helyezését eredményezné (én most ezt tettem… én azt mondtam… én… én… és nem is marad más, csak az én!). De ellenőriznetek kell szavaitokat, gondolataitokat és cselekedeteiteket: ne tegyetek, ne gondoljatok, s ne szóljatok szándékosan, előre tudottan olyasmit, ami a Szeretet ellen való. Igyekezzetek a jó vélelmét elsődleges érzetként megélni, bizalomra épülő Szeretettel, és Szeretetre épülő bizalommal viseltetni ember-társaitok, de még a lélek-lények iránt is, akik fokozottabban reagálnak érzéseitekre, mint egyes szavaitokra, hisz amiként mondtam: az érzelem és az érzet számukra az elsődleges kommunikációs mód, míg szavaitok (még azok is, amelyek jelentését egy bizonyos szintig már értik) csak a másodlagos szerepet játsszák tudatukban, s ekként irántatok való viselkedésükben is. Ha valami oknál fogva mégis meg kell rónotok valakit, ha egy mód van rá, személyesen mondjátok el véleményeteket, de soha se haraggal: de mindenkor a józan megfontolásnak engedve tegyétek, amit valaki más érdekében meg kell tennetek, ki kell mondanotok, végig kell gondolnotok, hogy szavaitokban, és gondolataitokban és cselekedeteitekben ne az ellene irányuló haragot érezze. Éreztetni és tudatni is kell mindenkor, hogy nem ellene, de inkább hogy érette, az ő kifejezett érdekében ébredt bennetek a gondolat, amely szavaitok, és tetteitek mozgatója volt. Tudatnotok kell vele: a felbukkant problémától függetlenül él, és élni is fog bennetek az iránta érzett Szeretet, még akkor is, ha feddő szavatokat, vagy segítő (jobbító - nevelő) tetteiteket ő értetlenkedő haraggal, nemtetszéssel, vagy akár elfordulással is viszonozza. Mert valóban nem véletlen vagytok egymás mellé helyezve: amiben egyikőtök erősebb, abban támogathatja, és kell is, hogy támogassa azt (vagy azokat) aki gyengébb, amiként az is kell támogassa őt abban, amiben ő az erősebb. S ez fizikai és lelki-szellemi értelemben egyaránt igaz, s mert igaz; egyaránt kötelez is benneteket! ************************************************** S most térjünk rá a Kozmikus Erő használatának kérdésére, annak lehetőségeire és Törvényeire.
főként annak
Azzal kezdem ismét, hogy amikor meditációba kezdtek, a Tudat és az Én-rész közti kommunikációt imádsággal, majd az önismereti résszel kell kezdjétek. Ha ezzel végeztetek, tehát ha az egyes kérdéseket végigfuttattátok elméitekben, s arra úgy a Tudat, mint az Én-rész szemszögéből igyekeztetek megadni (nagyon őszintén) a választ, sort keríthettek az egyes fizikai szintű kéréseknek az Őr-szellem felé való átadására, vagy ha imátok során külditek el kéréseiteket, az Atya, a Mester, vagy Mária felé közvetlenül küldjétek azt. (Ezek a kérések persze ne csakis, és kizárólag abból álljanak, hogy anyagi helyzetetekre akartok segítséget kérni! Azt is bele lehet szőni kéréseitekbe, ha valamely nagyobb megterhelést adó, anyagi szintű problémátok van, tehát ha váratlan, és erőtöket meghaladó kiadások terhelnek titeket, vagy ha egyegy komoly, esetleg egész további Élet-utatokra kihatással lévő döntések előtt álltok, s e döntéshez kértek segítséget) de elsősorban a testet közvetlenül érintő, vagyis nem tudati, de testi probléma megoldásához kértek Kozmikus Erőt betegségek esetén, vagy mondjuk egy-egy műtét előtt. Ezután emelkedjetek fel a meditációs rezgés-magasságra, s engedjétek, hogy Én-részetek maga is tevékenyen részt vállaljon a probléma megoldásában. A meditáció kezdetén ugyanis amiként mondtam, a Szellemi Én-rész kiemelkedik a tudatból, s ha a Tudat valamely kívánságát az Én-rész elé tárta, s az nem ítélte azt Törvénybe ütköző kívánalomnak, magával viszi a kívánságot is, de már magába zárva, mint befogadott, s a saját kívánságaként elismert kérést. A meditáció kezdetén a korona-csakrából kiemelkedő, de még el nem távolodott Én-résznek kell átadjátok a Tudatotokban lévő kívánságot a fentebb említett módon, tehát a Szentlélek Kegyelmi Erejét kérve… – elsődlegesen még tőle, mint a Tudat első számú, magasabb szintű irányítójától. Ha a harmadik 162
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet (tehát a belső, szellemi) szem nyitott, figyelemmel kísérhetitek a Szellemi Én-rész útját, amint kiemelkedik az agyból, hogy kapcsolatot létesítsen a Fent Világával, első stádiumban természetesen a saját Őr-szellemetekkel. Ennél magasabb szintre egyelőre még ő sem emelkedhet a meditáció során, mert arra a ti szintetek nem, vagy csak keveseknek ad lehetőséget, de az Őr-szellem elé tárhatja a Tudat által megfogalmazott, immáron sajátjává lett kérést, amelyet első szinten az Őrszellem mérlegel. Ha a kérés teljesítése a fizikai test létben maradásához elengedhetetlen fontosságú, úgy az Őr-szellem a saját hatáskörében akár azonnal is átáramoltathatja a szükséges energia-mennyiséget az Én-részbe, akár akként, hogy az a Tudattól és az agytól egy bizonyos távolságra van, akár akként, hogy visszahelyezi az agyba (tehát visszatérésre készteti), s már akként áramoltatja át a korona-csakrán a szükséges energiát. Van, hogy nem a magatok, de beteg ember-társaitok, esetleg kicsiny gyermekeitek, vagy idős szüleitek számára, olykor pedig egy-egy beteg Lélek-lény számára kell a Gyógyító Kegyelmi Erőt kérjétek, olyanokért tehát, akik nem is lehetnek képesek meditációs szintre emelkedni (vagy még /esetleg már/ imádkozni sem). Akkor is az iméntihez hasonló módon, de spontán úton, tehát közvetlenül kapja meg a beteg fizikai teste a szükséges energiát anélkül, hogy a beteg Én-része ki kellene emelkedjen a testből. Ha az Én-rész és a Tudat még nem érte el azt az erő szintet (ébredtségi fokot), hogy az agyban lévő idegszálra képes volna maga átáramoltatni a hozzá lejuttatott energiát, akkor azt teljes egészében az Őrszellem áramoltatja a testbe akként, hogy az Erő egy részét közvetlenül a megbetegedett testrész tökéletes működéséért felelős test-csakrán áramoltatja a beteg szerv felé, más részét az agyi idegszálra áramoltatja. (Tehát ez a valós értelemben vett szerepük a test-csakráknak! Azokon a fura kis kapukon, vagy ahogy egyik testvérünk jellemezte: tölcséreken kiáramlik a betegség energiája, befelé viszont a Szentlélek Gyógyító Kegyelmi Erejét áramoltathatja az Őr-szellem, vagy akár az a kevés számú Kiválasztott, akik ténylegesen a gyógyítók erejét kapták, hogy igazolhassák előttetek ama Szellemi Erők létét, s azt, hogy egy bizonyos szférikus és dimenzionális szintet elérve használni is fogjátok tudni azokat.) Ha egy-egy erőtöket meghaladó fizikai feladat előtt álltok, elég, ha imában kéritek az Égiek segítségét: akkor is azonnal, és közvetlen módon kapjátok meg a kért erőt, szintén anélkül, hogy az Én-rész ki kéne emelkedjék, sőt: anélkül, hogy várnotok kellene a kért Erő-mennyiség megérkezésére. (Ez utóbbit magatok is gyakorta tapasztalhattátok, hisz amint őszinte hittel és bizalommal felfohászkodtok: „Segíts, Édes Istenem!” - az Erő szinte azonnal megérkezik, hogy sikerrel a végére járhassatok a többlet-erőt igénylő feladatnak.) **
*
**
*
**
*
**
*
**
*
**
Másként zajlik le ugyanez a folyamat, ha az Én-rész és a Tudat már kellő mértékben képes kommunikálni, s az Én-rész erő irányítására is képes. Ekkor ugyanis az Őrszellem az Én-rész felé áramoltatja a kért Erőt. Ennek egy bizonyos mennyiségét az Én-rész az agy meghatározott pontján lévő idegszál felé, míg más részét a beteg testrész felé áramoltatja (többnyire már a testen belül, tehát nem a test-csakrák igénybevételével), a fennmaradó Erő-elemeket pedig átközvetíti a Tudat felé, s az agy egészének megtámogatására fordíttatja vele, megerősítve az általános Életenergia-központot. (Ekként a Tudat is képessé lesz az Erő irányítására az Én-rész által már lehetségesnek tartott szinten; vagyis már beíródik a Tudatba, s ezáltal a Kozmikus Tudattárban is megerősítést nyer az Erő használatának egy bizonyos módja.) Azoknál a testvéreinknél, akik még nem bírnak a meditáció képességével (vagy inkább tudati-szellemi adományával), de imáikban már képesek a Gyógyító Erőért folyamodni, ez a folyamat a fizikai test alvási idején zajlik le, akként, hogy az Én-rész kiemelkedve a testből, magával viszi a betegség rezgés-elemeit is, amelyekből az Őr-szellem „kiolvassa” az adott betegség természetét, s annak megfelelően áramoltatja alá a megosztott energiát, részint a beteg testrész, vagy szerv felé, részint a Lélek-szál, tehát az Életenergia-központ felé, miután az Én-rész visszatért az agyba. A betegség rezgéselemeinek feljuttatására persze nem az Őrszellem, hanem az Én-rész érdekében van szükség, hogy ekként is „gyakorolhassa” az energia-elemek felközvetítését. (Az Élet-energia központ – nem tudom másként megfogalmazni, még nincs rá jobb szó a ti nyelvetekben sem! – a Lélekszál azon pontján van, amelyen a Lélek-szál az Én-részt az aggyal összeköti. Az Én-rész tehát oda kell átközvetítse az energiát, hogy megerősítse általa az Életszalagot, vagyis az önmaga és az agy közti kapcsolódást biztosító Lélek-szálat, amely, miként tudjátok, két irányban nyúlik 163
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet ki az Én-részből: fölfelé az ÉN-nel és a Kozmikus Világ-lélekkel való összeköttetést, míg lefelé az aggyal, s ezen keresztül persze a test egészével való összeköttetést biztosítja.) ************************************************** S most hadd térjek még vissza egy kicsit a meditációra. Mindenek előtt; tegyük a helyére a meditáció, és a Szellemi Utazás közti különbséget! A meditáció kezdetében lényegét tekintve a Tudat is részt vesz, hisz az fogalmazza meg az Én-rész által az Égiek felé tárt kéréseket, de az fogalmazza meg a kérdéseket is, amelyekre a Fent világának segítségével szeretne választ kapni. Minthogy meditálni mindenkor imáitok bevégzése után kezdtek, már ekkor is megemelkedett tudat szinttel bírtok, s a Szellemi Én-rész is kiemelkedik egy szintig a Tudatból: mégis Tudatotoknál vagytok, hisz az Én-rész felé tárt, s az általa továbbított kérések (v. kérdések) mint valami visszhang: a tudatban is megszólalnak, akként hatva, mintha egyszerre tárnátok kéréseiteket tudati, gondolati és szellemi úton az Égiek elé, amelyekre nemegyszer válasz is érkezik (főként ha kérdéseket küldtetek útjukra): s azokat is a Tudat regisztrálja, hol mint konkrét, „szinte hallható” szavakat, hol mint sugalmazásként érkező gondolatokat, hol pedig mint egyes fizikai test-érzeteket. (Ez utóbbit többnyire a Szentlélek Gyógyító Kegyelmi Erő-hullámainak érkezésekor tapasztalhatjátok.) Ha a Tudat által megfogalmazott kéréseket az Én-rész továbbította az Őrszellem, vagy az Atya, Krisztus és Mária felé, a tudat még inkább bezáródik, bár egy ideig még figyelemmel követheti a mindinkább felemelkedő, s fokozatosan eltávolodó Én-részt. Ekkor az egy másik dimenzióba emelkedik, s akkortól a Tudattal már csak a mindinkább megnyúló Lélek-szál köti össze. Ez utóbbi ugyan inkább az általános meditáció során gyakori, amelyet az imádsággal a relaxáció köt össze. Ekkor nem kéréseket, s nem kérdéseket: önmagát „közvetíti fel” az Én-rész, akár egy-egy újabb Ismeret-elem magához vonzása, akár „csak” az ÉN-ből alááramoltatott Erő-elemek átvétele (vagyis töltődés) céljából. Ekkor viszont már csak olyas-formán követhetitek nyomon Tudatotok révén az Énrészt, mint amikor álmaitok útján jártok. Az Én-rész helyett már mintha önmagatokat; tehát földi Éneiteket látnátok, vagy egyes azzal esett történéseket éreznétek: miközben egyes, valóban fizikai érzetekre is csaknem teljesen tudatosan vagytok képesek figyelni. Ez az a bizonyos Szellemi Utazás, amikor mintha ketté szakadt volna maga a Tudat is, hogy egy része az Én-részt kövesse, miközben az agyban maradó része a fizikai test egyes történéseit rögzíti, többségében akként, hogy érzi egyes cselekedetek szükségességét, de nem ad azok elvégzésére vonatkozó utasításokat a testnek: ahhoz ugyanis már túlontúl magas szintre emelkedett ő maga is. Olyan ez, mint amikor azt álmodjátok, hogy szomjasak vagytok, de nem akartok inni, mert ahhoz fel kellene ébredni, s ti nem akartok felébredni… Ez a fél-tudatos test-érzet olykor a meditációba is beúszik, de a „mélymeditáció” állapotában már nem jelenik meg. Akkor ugyanis a tudat teljességében „elmerül”, inaktiválódik; s egy álomszerű állapotba kerül a test és az agy egésze, s az Én-rész a (számára már engedélyezett) legmagasabb pontra emelkedik az Őr-szellem, vagy a Szellemi Vezető társaságában, s azok segítségével. A meditációs magasság (nem mélység!!) tehát különálló szintekre bontható, de nem akarati, hanem spontán módon emelkedhettek mind feljebb és feljebb, egyéni szellemi adottságotoknak, és persze az Őrszellem, vagy a Szellemi Vezető szándékának megfelelően, ha emelkedettebb szinten kell egyes ismereteket átadjanak az Én-résznek, vagy ha az ÉN kell leközvetítsen olyas Tudás-elemeket, amelyekre az Én-résznek szüksége van, vagy hamarosan szüksége lehet, de amelynek a Tudatba-íródása nem volna célszerű. (Munkatársam Én-része is ekként meríthetett, s meríthet még most is a saját felsőbbrendű ÉNjének Tudattárából olyan ismeretelemeket, amelyeket Én-része sem vihetett magával az Útra, de amelyekkel később, egy-egy munkánk során ti magatok is találkozhattatok - s még majd találkoztok is -, miután az Én-rész azokat leközvetítette a Tudat felé. De Én magam is oktattam őt ekként, nem is egy alkalommal, kezdetben természetesen az álom időszakait, később a mély-meditáció időszakát használva e célra.) ** * ** * ** * ** * ** * ** Ezt idáig nagyon szépen elmondtuk! – gondolják most közületek bizonyára sokan – De azt nem, hogy hogyan is kell egyáltalán megkezdenetek a meditációt, s ha megkezdtétek, hogyan folytassátok azt…? 164
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet Nos: kérdésük jogos, így néhány szóban arra is kitérek: Az első, amit kérnetek kell a meditációt megelőző imádságotokban; az Akarat: az Akarat Szent Lelkének Erejét lekérve már lesz bennetek mindenkor kellő tudati Erő, hogy tovább lépjetek: s akkor az Akarat erejét félre kell tudjátok tenni, kérve: Istennek Akarata irányítsa meditációtokat tovább. Ez után a legfontosabb, amit mindenkor kérnetek kell, a Szeretet Szent Lelkének Ereje, amely a bennetek lévő Szeretet még fokozottabb, még magasabb szintű megélésére ad Erőt. S itt úgy a Teremtő felé áradó, tiszta, gyermeki Szeretet egy magasabb szinten való megélését, mint a Testvéreitek felé árasztott Szeretet növekedését kell kérjétek (s itt is egyként kell értsétek embertársaitokat, s a köröttetek, vagy a bolygó bármely pontján lévő Léleklény-társatok felé árasztott Szeretetet!). Ez az első, és a legfontosabb, mert Szeretet nélkül az összes többi Szellemi Elem energiája semmissé; vagy inkább mit sem érővé lesz. De ezt nem is kellett volna mondjam: már anélkül is igen jól tudjátok! A Szeretet Szent Lelkének Kegyelme után a Bölcsesség Szent Lelkét kell kérjétek: hisz amiként mondtam, Bölcsesség nélkül szeretni épp úgy nem tudhattok helyesen, amiként Bölcsességet sem nyerhettek igazán, ha nem él bennetek a Szeretet. E kettő olyannyira egybe forrt, hogy már elválaszthatatlanná lett egymástól! A Szeretet olykor tévútra viszi „szíveteket”, akként, hogy azonnali eredményt akartok elérni. Ekkor is kérnetek kell a Bölcsességet, de kérnetek kell a Türelem, az Erő (vagy épp a gyengeség, ha egy-egy meghatározott esetben arra van szükség!) Szent Lelkének Kegyelmét: ne akarjatok többet, mint amit igazán várhattok, s ne akarjatok erővel, ha gyengeséggel érhettek csak célt! (Mert bizony: van, hogy a legjobb szándékkal, szíveitek igaz Szeretetének szavát követve akarjátok az általatok helyesnek megismert Út felé vezetni testvéreiteket - akár saját gyermekeiteket is - holott ha csendes példamutatással igyekeztek hatni rájuk, szerényen a háttérből figyelve első próbálkozásaikat: sokkalta nagyobb eredményt érhettek el! E hibába bizony munkatársam is bele - bele esik: hiába intem! No, van, amikor kell is, hogy erélyesebb legyen: de nem mindenkor ez a célravezető út, sőt! Ám mert hogy ezt szokta meg éveken át, még nehéz féken tartania magát…) Ahhoz, hogy igazán közeledni tudjatok, és szorosabb kapcsolatra törekedhessetek felsőbbrendű ÉNetekkel, mindenképp szükséges, hogy tökéletesen ismerjétek (és be is lássátok!) hibáitokat és erényeiteket egyaránt. Amit hibásnak, vagy gyengének ismertek magatokban, a továbbiakban annak megtisztításához kell a Szentlélek Kegyelmének Erejét kérjétek, s amit erényként (s itt Szellemi értelemben vett erényre gondolok!), annak megerősítéséért kell fohászkodjatok. Az Akarat, a Bölcsesség, s a Szeretet Erején felül, és ezeken túl nagy szükségetek volna még az Irgalom, a Tisztaság stb. stb. Isteni Bölcsesség-elemek mindinkább való kibontására és ezek megerősítésére úgy a Szellemi Én-részben, mint a Tudatban. ---------
---------
----------
S itt most ismét lépjünk egyet, de most nem előrébb, mint várnátok: visszább egy fokkal, tehát a Felső Úttól a Belső Útig. Minden meditációt (főként a „mély” meditációt) a Belső Út gondolati úton való végigjárása előz meg: ez, ha már kellőképp ismeritek annak módját, nem tart tovább, mint húsz perc. Amikor a Tudat, s az Én-rész közt teljességgel kiépült a kapcsolat, vagyis megfogalmazódott a két egymást követő szint, tehát a teljessé lett Belső Út, a Tudat egy szinttel magasabbra emelkedik, emelve ezzel az Én-részt is, amely maga is egy fokozattal közelebb kerülhet az ÉN-hez. Ez után (már meditáció közben) a Tudat, ha már a maga szerepét bevégezte, teljességgel félre kell álljon, engedve, hogy az Énrész megkezdje felfelé vezető Útját. A Tudat tehát félre áll, de nem árnyékolódik le egészen. A test félálomszerű állapotba kerül, s az Én-rész az Őrszellem felé halad. Minél magasabbra emelkedik, annál inkább süllyed a Tudat az öntudatlanság állapotába: de ameddig figyelemmel kísérheti az Én-részt, az Út képei, vagy akár csak az Út érzetei beleíródnak, amelyek a meditáció végén élő emlékképként bukkannak elő. Ezek most nem, vagy nem csak az Utazás során látott képek, vagy élmény-érzetek lesznek: azoknál nagyságrendekkel magasabb szintre emelkedik az Én-rész, amelynek felfelé vezető Útja először a szokott képeket, majd már csak egyes képek kontúrjait, végül halványabb, vagy erősebben érzékelt szellemi energia-egységeket: tehát Szellem-lényeket fog a tudat felé közvetíteni. Olyasféléket, amelyeket néha imáitok közben is láthattok, vagy amelyekről a Látók szólnak egy-egy alkalommal; és mégsem, mert ezek a Szellem-lények mindenkor a magasabb szintekről ereszkednek alá, vállalva, hogy elősegítik az Én-rész és az ÉN közti kommunikáció létrejöttét. Ez kezdetben még csak egy-egy halványabb energia-sugár átadására korlátozódik, amelyet az Én-rész haladéktalanul a Tudat, s a fizikai test egészére áramoltat, 165
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet hogy azok energia szintjét a megnövekedett igény szerint növelje. Ekkor ébredvén gyakran tapasztalhattok furcsa, érthetetlen gyengeséget, azt veszitek észre, hogy hamarabb lesznek „megfázásos tüneteitek”; aztán ezek ahogy jöttek, el is tűnnek hirtelen. Ez természetes velejárója annak, hogy a levonzott, s a fizikai testre áramoltatott Erő mindenkor sokkalta magasabb rezgéssel bír, mint a test saját energiája, ekként az erő-többlet kis időre megterheli a sejteket, míg azok is át nem veszik a magasabb rezgésszintet. Ettől kezdve azonban nem tapasztaltok semmiféle kellemetlen „mellékhatást”, mert a test maga is könnyebben, rugalmasabban alkalmazkodik a magasabb energiákhoz: viszont épp ezért a negatív rezgésekre is, tehát a saját megszokott közegeteken kívül, az utcán, nagyobb közösségben, vagy társaságban hamarabb kifáradtok, mint addig. Van, aki egy idő múlva annyira megszokja a testébe áramló, és a körötte lévő, magasabb szintű energiák közti együttrezgést (mint kis munkatársam is), hogy szinte képtelen elviselni a másféle rezgést, tehát a megszokottnál sokkalta alacsonyabb energiákat. Ez persze talán nem is csodálni való: amilyen energiák vannak az utcáitokon, tereiteken, s főként az egyes járműveken: még az áltagos rezgéssel bíró embert is megviselik…) Ha nem is „gyakorlati útmutatóul”, de megkísérlem, hogy végigvezesselek benneteket egy meditáción, amely a Belső Út végig járása után egyénenként más és más, tehát nem lehet egy sémát, vagy egy sablont megfogalmazni: inkább csak néhány útbaigazító elemmel segíteni, hogy ki-ki a maga meditációs útjára lelhessen… ***** ******* ******* ****** Megfogalmaztátok tehát, s gondolati úton végig is jártátok a Belső Utat. Ez után csendesedjetek el egészen, s engedjetek el elmétekből minden gondolatot, minden érzést: csak a Végtelen Áradását, s a Szeretet ölelő Áramát érezzétek. Lazítsátok el testetek minden tagját, és engedjétek át magatokat az érkező Erő-hullámoknak: hadd mossák át, s hadd erősítsék meg elmétek minden kis pontját, kimosva abból, ami tisztátalan, s erősebbé téve, ami tiszta. Szemeteket tartsátok lehunyva, hogy ne zavarjon a benneteket körülvevő kép, s ha zenét hallgattok közben, eleinte ússzatok annak lágy hullámain, aztán emelkedjetek ki a dallamok közül, s engedjétek, hogy az nélkületek csörgedezzen tovább, és tovább… ti már csak vagytok, s csak lebegtek valahol a zene hullámai fölött, ha mantrát mondtatok, annak szava is elcsitult már bennetek, s a szavak erejének hullámain lebegve szálltok mind feljebb és feljebb, ahol a Végtelen hív és vár… Most a Fent érzete hullámzik végig elmélyült tudatotok felszínén: a test még inkább ellazul, s az elme már az álom határát súrolja; csak a Szellemi Én-rész felől érkező energia-hullámok jelzik, hogy az álom… valahol messze van attól az állapottól, amelyben lebegtek. Az Én-rész jeleket küld, kis erő-hullámokat áramoltat a Tudat felé, ekként tartva azt az „emelkedett mélység” állapotában, mintha jelenlétét akarná igazolni: itt vagyok, nem hagytalak magadra, de ahol most vagyok, oda nem is emelhetlek fel. Nyugodj hát és pihenj, míg én Idefenn járok, s ha visszatérek, átadom néked mindazt, amit átadnom lehet és kell is, hogy Te is mind nagyobb magasságokig követhess Felfelé vezető Utamon… - nagyjából ez az érzet kél a Tudat mélyén: de valóban csak mint érzet, amely nem válik, mert a Tudat relaxáltsága végett nem válhat valós Gondolattá: több annál mégis, mert nagyobb nyomot hagy a Tudat mélyén, mint egész életetek mindahány gondolata együtt. Az Én-rész az ÉN felé lebeg; ha túl közel merészkedik, az Őrszellem óvón visszatartja, s ha feladathoz szükséges információ, vagy egyes feladatok bevégzéséhez nélkülözhetetlen Erő átvétele céljából az ÉN közelébe kell emelkedjen, kettős védelmi burkot fogalmaz meg az Őrszellem (vagy a Szellemi Vezető): az Én-rész számára, hogy védje az ÉN-ben lévő, s az Énrész szintjénél magasabb rezgésű Erő teljességétől, az ÉN számára pedig azért, hogy az Én-részben lévő alacsonyabb rezgés-elemektől óvja az ÉN-t. Ha nem az ÉN-nel való kapcsolatfelvétel céljából emelkedik fel az Én-rész, Kísérője egy ideig maga kell vezesse, míg az Asztrál világokon át nem jutnak: ott már várják az Érkezőt azok a Segítő Testvérek, akik pontosan tudják: ki milyen céllal emelkedett közéjük. Körbe veszik, és emelik tovább, egészen addig a szintig, ahol a szükséges Ismeret-elemet átveheti valamely Oktató-szellemtől, aki természetesen a Feladat bevégzéséhez szükséges Erőt is részéül kell juttassa, de már akként, hogy amint az Én-rész visszatér Kísérője mellé, az ÉN teljességéből merítve áramoltatja alá a szükséges Erő-mennyiséget. Hogy miért nem a Fent magasabb síkjain kapja meg az Én-rész a szükséges Erőt? Mert az Én-rész felé áramoltatható erő rezgésszintje túlon-túl alacsony ama magasságok, tehát ama szintek rezgéséhez képest, így azokat csak olyan rezgés-magasságban lehet az Én-részbe áramoltatni, amely maga is hasonló 166
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet emelkedettségi szinttel bír. A Fent szintjeitől már csak egy szféra távolságban lévő, tehát a hatodik szféra legmagasabb dimenzionális pontján megrekedt ÉN energiáját is csak kis mértékben, s csak erősen lecsökkentett, tehát újabb és újabb dimenziókon keresztül áramoltatva „leárnyékolt” formában kaphatja a legmagasabb szintről Útra indult Én-rész is, hisz a ti Mélység-szinteteken lehetetlenség volna, hogy az ott (tehát a ti harmadik szférikus magasságban lévő pontotokon) viselhető Erőnél nagyságrendekkel magasabb szintű Erő-elemekkel térjen vissza az Én-rész a Tudatba. Az Erő azonnal kiégetné nem csak a Tudat egészét, de megsemmisíthetné a fizikai testet is, s mindent, ami azt körülveszi. Ki-ki a számára engedélyezett magasságba emelkedik hát, s miközben az Oktató-szellem átáramoltatja az Én-rész felé a soron következő Feladat bevégzéséhez szükséges információkat, az Én-rész ismét képessé lesz, hogy egyes képeket közvetítsen le a Tudat felé. Jobbára e képek csak a Fény különböző erősségű elemeiből állnak, mert hisz az Én-rész maga is csak fényes Szellem-testeket lát maga körül: ha csak nem egy-egy magasabb szinten megfogalmazódott Életet kell megismernie, olykor egész hosszú történéseket is a meditáció (földi értelemben véve) néhány perce, vagy negyed órája alatt. Aztán az információkat, vagy a látott képeket magába zárva az Én-rész megindul, hogy a Vezető mellé ereszkedjék, Aki ugyanazon a ponton vár rá, ahol átadta vezetését a Segítő szellem-testvéreknek. Amint a Vezető mellé ér az Én-rész, az ÉN-ből átáramoltatható Erő is leér, s akkor az Én-rész azt is magába zárja, hogy részben vagy egészben átközvetítse azt a Tudat, vagy a fizikai test felé… … Az után ereszkedni kezdtek: a zene, vagy a mantra szavai visszafogadják tudatotokat, beékelődnek a Fent Tudatotokba áramlott Erő-elemek közé, először még csak csendesen motoznak a Tudat mélyén, majd visszailleszkednek a Tudat rendszerébe, lassan visszaáradnak, s akkor a zene ismét hallott és élvezett elemmé lesz, s a mantra szavai mind értettebbekké, s valamiképpen érzettebbekké is válnak, mert a hangok is megteltek Erővel. A dallam, vagy a szavak mellett a Tudat igyekszik magába zárni az Énrésztől érkező Erőt: a Bölcsesség, a Türelem, a Szeretet Szent Lelkének Kegyelmi Energiát: tehát mindazon Kegyelmi Erőket, amelyekért kéréstek Mária: a Szentlélek-Anya felé szállt. Egyre erősebben érzitek, amiként e Kegyelmi Energiák betöltik Tudatotok egészét: lassan kinyitjátok a szemeteket, s visszailleszkedtek az „itt és most” érzet-állapotba, de már a bennetek lévő, megnövekedett Erők biztos tudatában, s annak tudatában: már megvan bennetek az Erő; tisztábban és jobban élni mindazt, amit eddig, az Erő híján nem voltatok képesek, s már le tudjátok győzni ama hibáitokat, amelyekhez eddig kevés volt bennetek az Erő. Ekként folytatjátok, mert ekként, tehát az Erő meglétének biztos tudatával elméitek mélyén kell folytassátok megkezdett Utatokat, mindenkor törekedve arra, hogy használjátok is a részetekül juttatott Kegyelmi Energiákat úgy, akként, ahogyan azt használnotok rendeltetett a SzentlélekAnya által, s ekként az Úr-Krisztus, és Atyánk által. **
*
**
*
**
*
**
*
**
*
**
Hogy kit, milyen céllal segít kiemelkedni a Tudatból a Kegyelem, s hogy Én-részeiteket mely magasságba kell felvezesse az Őrszellem, vagy a Szellemi Vezető? Ez is minden esetben más és más; nem lehet, de nem is kell átlagot vonni. Mindenki oda emeltetik fel, ahová lépni engedtetik számára, s minden esetben más és más dimenzionális (vagy szférikus) pontokra kell érkezzen még ugyanaz az Énrész is. Amiként én magam is: hol alacsonyabb szinten állok meg munkatársam Én-részével, s akkor az ott látott képeket kell leközvetítse a Tudat felé, hogy az szavakat formálhasson az átadott képekből, hol magasabb szférikus pontokon állunk meg, s akkor azt mondja el néktek a Tudat, amit ott, azon a magasságon lát és tapasztal az útra kelt Én-rész, hogy okulásul legyen mindaz néktek is, amit ő lát. Mi munkánk érdekében mindvégig együtt kell maradjunk, tehát magam kell felvezessen munkatársam Énrészét azokba a magasságokba, amelyeket meg kívánok mutatni, annál is inkább, mert sok esetben olyan szintekre kell felemelkedjünk, ahová sem az Őr-szelleme, sem a Segítő szellemek nem emelkedhetnek fel, s nem adhatnák meg a kellő védettséget számára. Amiként munkatársam is mondta: munka közben ki kell emelkedjen Én-része révén a test Tudatából, s egy fura, inkább „fél-meditatív” állapotba kerül a Tudat, míg az Én-rész a teljes meditatív emelkedettséget élheti meg, olykor bizony erősen eltávolodva a Tudattól, amely a székben ülő test működését, s persze az írások elkészülését felügyeli és irányítja. **
*
**
*
**
*
167
**
*
**
*
**
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet S most térjünk vissza egy időre a gyakorlati síkra: tehát a mindennapok során elétek álló történésekre, eseményekre, követelményekre. Az imént, még a meditáció témájának kezdetén felsoroltam néhány olyan Bölcsesség-elemet, amelyek közt sok olyasmi is van, amelyeket még fizikai értelemben sem vagytok képesek megélni a maga teljességében! Ezek egyike a Tisztaság, amelyről néhány nappal ezelőtt adott le az Áldott Szűz Anya egy komoly Tanítást munkatársamnak: adja azt tovább, hogy mindazok okulására lehessen, akiket illet, s akikhez azok közül eljut ama Tanítás. Itt és most ide is betétetem véle, hogy minél többetek kezéhez eljuthasson: ~–~ Nem kívánom, mert nem kívánhatom, és sohasem kívántam senkitől (ha csak nem maga tett, önnön szabad akaratából erre fogadalmat!), hogy „zárdai” szüzességben éljen. Ez ellenkezik az emberi természettel, s az anyaság szent, és magasztos céljával! De azt igen is kívánom, és elvárom, hogy a tiszta, erkölcsös úton járjatok! Ne akként éljétek meg az egyenjogúságot, hogy erkölcseiteket is sárba vetitek, csak mert férfitársaitok laza erkölcsi normáihoz is jogot éreztek! A társ szabad megválasztásának jogos igényét ne az alkalmi partnerek, vagy már a házastársak közti váltogatásban éljétek meg! Ha igazán előrébb, és feljebb akartok lépni, testi-lelki-tudati és szellemi tisztaságra kell törekedjetek: éspedig akként, hogy a bölcső és a koporsó közt… - az asztal és az ágy is a Tisztaság jegyét viselje magán mindenkor, s nem csak fizikai, de átvitt, magasabb szintű értelemben is! Bizony: szomorú, hogy erre is figyelmeztetnem kell titeket, de amiként ma zajlik életetek, azt kell mondjam: alacsonyabb szinten álltok, mint a 2000 évvel előttetek élt emberek! Szodomához és Gomorához hasonlítható ma a Föld egésze; s ez alól még a ti kis Hazátok sem kivétel! Rosszallóan nyilatkoztok Magdalai Máriáról: miközben ti magatok „Magdalai Máriákká” lesztek, megtetézve az ő vétkét… a vétkeitekben fogant, nem kívánatosnak ítélt magzatok legyilkolásával! Elítélően, vagy épp átokkal szóltok Saulról, aki Pállá tudott lenni; miközben ti „Pálnak” tüntetve fel magatokat; naponta is akár ~ Saulokká lesztek! Péter tagadását morzsolgatja elmétek, mint bűnt: s közben ti százszor tagadjátok meg Szent Fiamat, de megtagadjátok az értetek is állt Keresztet, a kiontott, Tiszta Vért, a Kereszthalál áldozatát, majd még a Feltámadás: a Megváltás Kegyelmét is szavatokkal, tetteitekkel, gondolataitokkal, durva és tisztátalan érzéseitekkel! Ébredjetek hát! Tisztítsátok meg magatokat egészen, hogy gyermekeitek ne bűnben fogant, bűnben szült és bűnben nevelt emberek legyenek, nem töltődhetve ekként, csakis bűneitekkel: bűnössé válva maguk is már kicsinységüktől fogva, mert tudatuk s lelkük nem érzi, s nem ismeri fel, s ekként nem érzi követendőnek sem, csak a bűnt, amely oly mélyen ivódott már fogantatásuk percén fizikai és lelki testeikbe! Forduljatok meg, s éljetek eztán már a Tisztaságban magatok is, hogy azt adhassátok örökül gyermekeiteknek, hogy Életük lehessen! 2003. okt. 15. (Mária) *
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
Azt hiszem, kedveseim: az Áldott Anya Üzenete - Tanítása nem kíván különösebb magyarázatot… ------------------------------------------------------------------------S most lépjünk tovább, most egy fokkal magasabb szintre. A két, egymáshoz épp annyira hasonlító, mint amennyire mégis más és más féle Belső, és a Felső Út-hoz, azok EGY-ségbe kapcsolásához, annak módjához, és persze lehetőségéhez. Elsőként talán azzal kezdem: nem mindannyian lesztek, mert nem lehettek még képesek az utóbbi, vagyis a Felső Út teljes mértékben való kiépítésére: a belső Utat azonban már mindenképp megszülheti ki-ki önmaga számára úgy fizikai, mint a magasabb rendű értelmezésben, tehát akként, hogy a két, egymástól eltérő fokozatú Önismereti elemeket igyekszik folyamatosan szem előtt tartani, törekedve arra: mind kevesebbet vétsen azok ellen. Ez persze nem azt jelenti (s ezt sem győzőm újra és újra elismételni, még munkatársamnak is!), hogy a nap minden egyes pillanatában csak azzal legyetek elfoglalva: jaj, mikor mondok, teszek, érzek, vagy gondolok olyasmit, amit nem kéne, vagy nem szabad; hisz nem gépek, de bizony: EMBEREK vagytok, mégpedig egymástól szinte mindenben (ha csak egy hajszálnyit is) különböző EMBEREK, és ezt a különbözőséget nem lehet, de nem is kell, nem is szabad elnyomnotok 168
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet magatokban, hisz épp ez az a tulajdonságotok, amely alkalmassá teszi az emberi elmét: előrébb, és feljebb lépni a Megismerések végeláthatatlannak tűnő Útján. Ha mind teljességgel egyformák volnátok, még a Történelem kereke sem fordult volna, hisz változatosság nélkül nincs változás sem, mert az egyformaság csak állandósulást fogan, s szül. Aki viszont még nem képes a Felső Út kiépítésére, ne érezzen se csalódottságot, se keserűséget, és ne érezze úgy, hogy ezáltal bárha egy hajszállal is kevesebb, mint az, aki képes volt megfogalmazni és kiépíteni a Belső és Felső Utat egyaránt, mert nem lesz igaza, ha ekként érez! Ugyanis korántsem biztos, hogy szellemének gyengesége ennek az oka: sokkal inkább valószínű, hogy feladata teljességgel más irányú, s ama másféle irány nem teszi számára lehetővé (vagy egyenesen teljességgel kizárja annak lehetőségét!), hogy a Belső Út fölötti Felső Utat is képes lehessen kiépíteni, s használni. Hogy mely Feladatok azok, még a Holnapok történései közé tartoznak, ekként én magam sem adhatok azokról felvilágosítást, legfeljebb annyit, hogy azok sem lesznek kis, egyszerű, vagy akár könnyű feladatok… **
*
**
*
**
*
**
*
**
*
**
Aki a Belső Út kiépítésén túljutva sikerrel végezte be a Felső Út kiépítését is, tehát már képessé lett önnön Szellemi Én-részével teljes és tökéletes kontaktusra, s az ÉN energia-hullámaival is képes bizonyos fokig kapcsolódni: eljutott a feladat elejére, vagy legalábbis, már majdnem az elejére. Eljutott oda, hogy képes az Én-rész által levonzott Kozmikus erő érzékeléséhez, s annak egy bizonyos fokú, már Tudatos irányításához, amiként Én-része is elérte azt, hogy képes az ÉN-től magasabb rezgésű Erő-elemeket lekérni, s azokat a maga rezgésszintjébe beépítve, a maga egyéni céljaira használni. (Ez mindenkor a mély-meditáció során következik be. Nem „tudatos”: és mégis a Tudat egészét is érintő Szellem-energetikai folyamat, amely a Tudatra csak úgy kihatással van, amiként a test egészére is. De mert hogy a Tudat is regisztrálja a magasabb szintű Szellemi Erő érkezését; sajnos regisztrálja azt a Tudat ellen támadó erő; vagyis az ellentét képviselője is, s megkísérli, hogy a maga szolgálatába állítsa az Erőt. Ezt természetesen nem teheti meg a Tudat nélkül: tehát a Tudat ellen fog támadni, megadva rá a késztetést, hogy az lekérve az Én-résztől: az ő céljaira fordítsa azt. Van, s nem is ritkán, hogy egyenesen az Én-rész ellen támad, persze megfelelő „köntösbe” öltöztetve önnön céljait, olyan távlatokat és lehetőségeket villantva az Én-rész felé, amelynek az nem képes ellenállni. Nem, kiváltképp, ha az ellentét képviselőjének célját a Tudat is minden erejével igyekszik megtámogatni: s az ekként elámított Én-rész szinte önként áramoltatja át a birtokába juttatott Erőt a Tudat felé, s az akként használja azt, amiként az ellentét sugalmazta néki. Ez (sajnos) gyakorta előfordul, kiváltképp, ha a Tudat korábban az anyagiság, a hiúság, a büszkeség, vagy akár a testiség negatív elemeivel küszködött, s azokat kellett letisztítsa önmagáról, s az Én-részről is. E negatív elemek lenyomata ugyanis az Út végéig megmarad, s bizony: nem sok kell hozzá, hogy ismét feltöltődve: új életre keljenek, legyőzve Én-részt és Tudatot egyaránt, semmissé téve azok korábban elért eredményeit. Az természetes, hogy az ÉN több Erőt nem közvetíthet le, vagyis az épp csak kiépített Felső Út ismét teljességgel zárttá lesz: akkortól viszont csak egy helyről meríthet, és persze; merít is az Én-rész többletenergiát, éspedig az asztrál-sík valamely szintjéről, vélve: még mindig az ÉN valóban tiszta Erejét vonzza magához. Mert ekként véli, hisz az ellentét, aki az újabb energiák birtokosává segíti válni, már elfedi előle az energia-elemek érkezésének irányát, amiként azok tényleges rezgésszintjét is. Igaz: azt már maga az Én-rész sem igazán érzékeli, hogy az energia szintje a korábbinál alacsonyabb rezgésszintű, hisz ő maga is visszahullt egy megelőző rezgés-állapotba, tehát számára az alacsonyabb szintű erő épp olyannak fog tűnni, amilyennek a Valós Erőt érezte. Hatalmas tehát a veszély, és óriási a felelősség! Nem véletlenül szoktam inteni az Erő birtokosává avatott Testvéreinket: ugyan valóban a saját céljaikra kell használják az Erőt, hisz épp ama Célok megvalósíthatása érdekében kérték, és kapták azt: de azok az egyéni célok nem lehetnek önös célok: a szellemi Erőt soha, egyetlen Én-rész sem használja önös céllal, mert nem csak ama Vállalása: egész Útja kudarcba fullad. ************************************************** A fentebbiek elmondása azért is volt felettébb szükségszerű, mert most a gondolat-energia gyógyító erejéről, az akarat ön-gyógyító hatásáról, és a Szellemi Erővel való gyógyításról szólnék annyit, amennyit a ti szintetek Törvényei értelmében szólnom lehet. 169
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet Nem mondok semmi újdonságot, ha azt mondom: a pozitív gondolatoknak, és az erős akaratnak igen is: lehet gyógyító energiája, s mert hogy lehet, használnotok is kell. Ez tehát ekként van, Törvény-adta segítség a ti szinteteken, de… … és itt ismét közbe szól a de! De nem a betegségek meggyógyítására alkalmas a gondolati, és az akarati energia, hanem a gyógyulás elősegítésére: s a kettő nem ugyanaz! Van, megesik persze, ha ma még, s a ti szinteteken csak elvétve is, hogy „csodás” gyógyulások esnek: ezeknek azonban nem oka, hanem előidézője, lehetővé válásának alapja volt az Istenbe vetett Hit, a gyermeki reáhagyatkozás (tehát a teljes önátadás, a „Legyen meg a TE akaratod” teljes mértékben való el, és befogadása, s annak gyakorlati úton való megélése, a gyógyulás Kegyelmének elérhetésébe vetett Bizalom, s az imént említett, két pszichikai - tudati tényező: tehát az erős Élni-akarás, s a gyógyulás lehetséges voltában gyökerező gondolatok. Ezek a tudati - lelki és Szellemi „összetevők” adják tehát a gondolat gyógyító energiáját, amiként ez teszi hatékonnyá az akarat erejét is! Az sem számít ritkaságnak, és főként éppen a ti korotokban, hogy ha egy szeretett személyért imádkoztok, s igyekeztek felé mind több és több Szeretet-energiát áramoltatni szíveitek mélyéről, a beteg csodás gyógyulás részese lesz. Ez, amiként korotok többi „csodája” is: egyfajta összetett Jel-adás, amely egyszerre több célt is szolgál. Először is: kell, hogy akik imával fordulnak az Úrhoz, vagy az Áldott Anyához: bizonyságot nyerhessenek a Fent Világáról. Másrészt azonban figyelmeztetés is akar lenni, Ébresztés azok számára, akik nem képesek, csak a „csodák” láttán megnyílni Isten, és a Szellem-világ felé. És bizony… sajnos: ez utóbbiak vannak többen, pedig az Idő, amiként azt már oly gyakran mondtam: kevés. Ma még Ébredhetnek, s a „csodák” segítik is őket ebben: holnap talán már minden „csoda” nélkül kell Ébredjenek, s ha még akkor is késedelmeskednek; holnapután már nem lesz számukra Ébredés… ************************************************************************************* *************** Egy kis ideig maradjunk még a gyógyításnál, annak egy másik féle, immáron magasabb, tehát Szellemi formájánál. S itt most ismét előre kell bocsájtsam: még nem a ti szintetek követelmény-rendszerébe tartozik a nem fizikai eredetű betegségek ekként való gyógyítása, de adott esetben a Kegyelem módot ad, vagy adhat ennek megtapasztalására is, s ismét csak azért, hogy a Felsőbb Szintek jelzést adhassanak létezésük valóságáról, és Törvény-világuk már számotokra is megérthető formában kinyilvánított Erejéről. Amiként ez iménti mondatból már kikövetkeztethettétek; azokról a betegségekről, pontosabban azok gyógyításáról kívánok szólni, amelyek fizikai tüneteket okoznak ugyan, de semminő szervi elváltozást nem regisztrálnak az orvosi vizsgálatok. Csak a tünet van, a betegség maga, anélkül, hogy annak kideríthető oka volna. Ilyen esetben az okot nem fizikai, de lelki - szellemi szinten kell keresnetek, s főként ezek azok is, amelyeket gondolat-energiával, vagy imával lehet könnyebbé, viselhetőbbé tenni a beteg számára. Ezek azok is, amelyeknél akár „csodás” gyógyulások is lehetnek, ha azok látható, vagy visszaigazolható szervi zavarokat, netán ma még gyógyíthatatlannak tartott, fizikai tüneteket okoznak (például egyes daganat-félék, krónikus gyulladással járó tünetek stb.), ha azok szellemi okokra, tehát korábbi karmikus megkötésre nem vezethetőek vissza. Nem egy esetben épp ezért veszi magára a betegséget az útra készülő Én-rész: hogy gyógyulása tanúságul lehessen azok előtt, akik még kételkednek a Szellem-világ létezésében, vagy a Felső szintekkel való kapcsolódás lehető voltában. Többnyire azonban olyan, már az adott Út során, annak korábbi időszakában elkövetett vétségek „büntetését” veszi el a szenvedő, amelyek ugyan valós vétségek, de amelyek nem adnak komolyabb megterhelést jelentő karmikus kötést az Én-résznek, s amelyek éppen ezért szellemi energia révén oldhatóak, vagyis mint betegségek: gyógyíthatóak. Természetesen csak olyan formában, amilyen formában magát a betegséget megfogalmazta a maga számára annak szenvedője: tehát szellemi energia révén lehetséges azok gyógyítása. S éppen ezekben az esetekben van nagy szerepük az ima-láncoknak, amiként azt magatok is tapasztalhattátok (legalábbis; nem egy Testvérünk közületek). Amint elmondtam, ki-ki akkor kell megkezdje a betegért való ima elmondását, amikor a 170
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet legemelkedettebb tudati - lelki - szellemi szinten érzi magát. Esetünkben maga a beteg nem volt, mert betegsége jellegénél fogva nem lehetett olyan állapotban, hogy az érette szállt imádságokat a maga imájával, vagy akár gyógyulásába vetett hitével támogathatta volna (bár olyan gyógyulást is tapasztalhattatok éppen a közel-múltban, ahol a beteg Élet-igenlése, s az ÚR megtartó Kegyelmébe vetett hite erősítette és emelte az ÚR elé az érette szállt imádságokat!) Ha a Belső, és a Felső Út aktív használatának Törvényeivel tisztában vagytok, a beteg gyógyítását mély, áhítatos imádsággal kell kezdjétek, s imátokban a Szentlélek Gyógyító és megtartó Kegyelmi erejét kell kérjétek. Ezután akként kell megkezdjétek a tényleges gyógyítást, hogy magatok elé idézitek a beteg arcát, esetleg egész alakos képét, vagy ha csak a nevét tudjátok, nevére koncentrálva egy képzeletbeli testet adtok néki, amely azért nagyjából megközelíti a valós testet. Tehát egy idősebb (vagy fiatalabb) férfi (vagy nő) testét vizualizáljátok, lehetőleg akként, hogy az egy számotokra ismerős közegben egy ágyon alszik. Ha a kép előttetek áll, emelkedjetek Szellemi Én-részetek felé, de maradjatok tudatosak, tehát az emelkedés ne érje el a se meditációs magasságot, se a relaxációs szintet, hisz tudatotok teljességére szükségetek van, az Én-rész ereje, s az Én-rész által lekérhető Erő megtámogatásával. A beteg előttetek fekszik: gondolatban lágyan, egy vékony takaróval takarjátok be, és egy percig gyönyörködjetek nyugodt, békés arcvonásaiban. Látjátok, amint lélegzete meg-meg emeli a könnyű takarót, keze békésen nyugszik az oldala mellett, vagy épp a takarón. Akkor közelebb léptek hozzá, mind közelebb, míg végül belelényegültök a testbe: már magatokat is látjátok, amiként szellemi energia-lény formájában a testen belül vagytok. A testben a test koponya-üregében, az agy felszínén álltok: parányinál alig is nagyobb, súlytalan kis Fény-pontok, amelynek már puszta jelenléte is nyugtatólag hat az agy egészére. Ha ismeritek az agy belső szerkezeti felépítését, közvetlenül arra az agyféltekére, abba az agykamrába indultok, ahol a betegséget okozó agyi idegszál található. Erre kevesen lehettek képesek (lévén hogy nem sok az agysebész, vagy a biológus köztetek) ezért az érkezési ponttól, tehát onnan, amely ponton az agy felszínére érkeztetek, módszeresen induljatok, s haladjatok végig az agy felszínén. Első utatok a kisagyba vezet, ahol az Én-rész található (most az is nyugalmi állapotban van). Kezetekben egy Mennyei Energiából álló, ezüst-fehér színű, több azonos nagyságú rekeszt rejtő Gömb van. Az Én-rész mellé érve az esetlegesen ott lévő (vagy ott lehető) negatív energia-elemeket gyűjtitek össze: lágyan leemelitek azokat az Én-részt óvó energia-köpenyről, s a kezetekben lévő Gömb egyik rekeszébe teszitek. Aztán a külön rekeszt lezárva az Én-részt egy újabb, immáron Mennyei Energiából álló burokkal vonjátok be, megerősítve ezáltal annak védelmét. Ez után tovább indultok, s az agy egészét végigjárva minden agy-kamrából, minden agyi ér falának teljes hosszáról, s az agyi idegszálakról is a Gömb belsejébe gyűjtitek a negatív elemeket akként, hogy kezetekkel végig simítjátok az agyi erek és idegszálak külső, s az erek belső falát is, azok minden kis részét. Az ekként begyűjtött negatív elemeket (esetenként akár negatív lényeket is!) a Gömb egy-egy külön rekeszébe zárjátok, s ahogy egy-egy éren, vagy agyi idegen végighaladtok, mindjárt vonjátok is be a már megtisztított szakaszt a Kozmikus, vagy Mennyei Energiával. Ha visszapillantotok, láthatjátok, hogy az ekként védelem alá helyezett ér, vagy ideg-szál felszínét fehér, köd (vagy inkább tejpára)szerű lepel vonja be, míg a kezeletlen, előttetek lévő részek még sötétek, és mintha „tapadósak” volnának. Amikor végére értetek e gyógyító agy-sétának, emelkedjetek ki az agy felszínére, s azt is árasszátok el a magatokkal vitt energiával, végezetül vonjátok be azzal a testet is, miután a test energia-burkáról is (az auráról) leemeltétek, és gömbötökbe zártátok az ártó energia-elemeket. Az agy egésze, s a test immáron megtisztult, kis gömbötök megtelt: ekkor ismét útra kell keljetek. Kiemelkedtek a szobából, ahová a testet gondolati úton helyeztétek, majd kívül a városon is. Azt nem mondom, mert a ti esetetekben még nem mondhatom, hogy Sambhallába induljatok, ahol a Várost körülvevő erdő közepén lévő tisztáson a „Föld Szája” néven ismert energia-csatorna van, hisz arra még kevesen képesek közületek. A gömbbel együtt emelkedjetek fel, és a légtéren át haladva vagy valamely általatok is ismert erdőbe, vagy egy tó, folyó partjára ereszkedjetek le. Ne érintsétek a Föld felszínét: afölött lebegtek, és Föld-Anyát megszólítva kéritek: fogadja mélyébe, és a mélyében izzó magmában égesse ki az általatok vitt negatív energiát, Áldott Tüze által pozitívvá változtatva azon negatív energiák rezgés-irányát. Ekkor a Föld testén egy kicsiny, úgy harminc centiméter átmérőjű kör formájú nyílás tárul fel előttetek: e nyílásba beleengeditek a Gömböt, s a Föld teste magába szippantja. Utána néztek, s látjátok, amint egy bizonyos mélységben a Gömb magától kinyílik, s a kis rekeszekben lévő negatív elemekkel együtt tovább süllyed: immáron forogva és pörögve, akként, hogy hol a Gömb 171
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet felső, nyitott felét, hol az alját látjátok. Aztán a Gömb, maga is pozitív energia lévén pillanatok alatt bele olvad a Föld Méhének pozitív energia-magjába. Már csak a negatív energia-halmazt látjátok, gömbbé formálódva azt is, amiként még mélyebbre, és mélyebbre ereszkedik, miközben az egész, sötétlő gömb egyre világosabbá lesz, mintha felizzani készülne. Aztán valóban felizzani látjátok: s abban a pillanatban megáll, forgása megszűnik, majd lassan az ellenkező irányba mozdul: először valóban lassan, majd egyre gyorsabban forog, s most felfelé emelkedik: mind súlytalanabbá és áttetszőbbé válva, ahogy a negatív rezgés-irány fokozatosan átveszi a pozitív rezgés-irányt, annak sajátosságait, és tisztasági szintjét. Végül az energia-gömb ismét megjelenik a Föld által megnyitott lyuk szélénél: immár kihűlve, mégis valami káprázatos, ezüst-szín ragyogással lebeg előttetek. Vegyétek kezetekbe a megtisztult Erőből álló golyót, s miután megköszöntétek Föld-Anya segítségét, emelkedjetek mind feljebb és feljebb, ameddig a Kegyelem emelkednetek engedi. Ez után már csak karotokat emeljétek, kezetekben a megtisztított Energiából álló golyóval. Amikor kezetek már a fejetek fölött van, s tovább nem emelhetitek, nyissátok ki tenyereteket egészen. A gömb tovább fog emelkedni; s gondolataitokkal akkor irányítsátok azt a Föld Energia-burka felé. Pillantásotokkal követve látni fogjátok, amint az Energia-burok magába zárja, magába lényegíti a megtisztított Erő-elem gömbjét, amely lassan omlik széjjel, hogy attól kezdve maga is a Föld Szellem-energia burkának részévé legyen. Ha ellentét-szellemet zártatok a gömbbe, szintén Föld-Anya gondjaira kell bízzátok, de akkor magára kell hagyjátok. Az ellentét-szellemet ugyanis hosszú időkre magába kell zárja a Föld teste: ne szabadulhasson ki, s ne lehessen ártalmára többé egyetlen Szellemmel, vagy Lélekkel bíró élőlénynek se. Ha mód van rá, hogy tisztítson rajta Föld-Anya, megteszi, s akkor amaz ellentét-szellem visszatér az asztrál-világba, hogy egy másik bolygó (vagy egy Csillag) testén folytassa megkezdett, de akkor már a Fent szintjei felé vezető Út-sorozatát, s ha képtelen átvenni a pozitív energia rezgését, tehát a pozitív késztetést; az utolsó, a Nagy Történések során lesz csak szabadulása, hogy kilökődve a Föld fizikai gömbjéből, maga is, amiként a többi, a Föld-testben mindmáig megrekedt negatív szellemi elem: a történés-sorozat révén megfogalmazódó (vagy a már korábbiakban megfogalmazódott) „fekete lyuk” nevű képződménybe lényegüljön, s akkortól annak alkotó-elemeként várakozzon, míg tisztulásának ideje el nem következik. Ha csak nem a Föld fizikai gömbjében kell végigélje, ahogy a Föld-test a Tejútrendszeren, annak egy igen jelentős részén áthaladva visszatér az Orion csillagképbe. Ez utóbbi azon ellentét-szellemek esetében kell bekövetkezzen, amelyek a Föld egykor volt Történelmének is részei és/vagy részesei voltak, akár mint a történésekért felelős Szellemi elemek, akár a történésekben szerepet játszó Szellem-lények. (No: nem a történés vezetői, s azok tudati - szellemi megfogalmazói, mert ők még hosszú időn át nem vesznek, nem vehetnek rész semminő történésben. Még a Fekete lyuk fogságában vannak, a maguk fogalmazta, áthatolhatatlan mélységbe záródottan, s teljességében Ön, és Én-tudatra képtelenül) ************************************************** Amint mondtam: erre a szellem-energetikai gyógyítási módra ma még csak kevesen képesek a ti korotokban, s aki képes rá: sem érhet el mindenkor eredményt általa. Annyit igen, hogy a betegség tünetei enyhülnek, esetleg a betegség időtartama is csökkenhet, vagy a távozni készülő Én-rész könnyebben lép ki a Tudatból: ennél többet azonban nem engedélyez a Mester, mert nem volna beleilleszthető a Törvénybe sem. Amint mondtam, az esetenkénti „csodás” gyógyulásoknak mindenkor figyelemfelkeltő, Ébresztő szerepük van. Ha akként tapasztaljátok, hogy egyes „gyógyítók” körül tömeges gyógyulások esnek, mindenkor el kell gondolkodjatok azon: milyen erőkkel bír az illető, hisz a tömeges gyógyulások közt (sajnos!) nem is egy olyan van, amely a karma Törvénye értelmében nem következhetett volna be, tehát olyas gyógyulás, amely a Valóság értelmében többet árt a „meggyógyult” személyeknek, mint amennyire a hasznukra válik… S mert hogy keveseknek adatik meg, hogy a Valóság energiáival gyógyítsanak (viszont sokaknak, hogy ezt a folyamatot, amelyet az imént megmutattam: kellő „hitelességgel” imitálják, sokakat megtévesztve általa, de vagy semmilyen, vagy a Törvény ellenében való, s csak az ellentét érdekeit szolgáló eredményeket érve el ekként); aki a Szentlélek Gyógyító Erejét kéri, inkább mély, s igazán gyermeki tisztaságú imádsággal forduljon az Atyához, Krisztushoz, vagy az Áldott Anyához: bízva abban: kérése, ha az nem ütközik semminő akadályba, meghallgatásra talál… 172
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet ************************************************** S most lépjünk e témakörtől is tovább, visszaereszkedve ismét a ti fizikai síkotokra, s vissza még a Szellem-világ Törvényeitől is ama sík Törvényeihez és törvényszerűségeihez. Vissza az ember-léttel adódó gondokhoz és problémákhoz, azokhoz, amelyek meggátolják Tudatotok és Szellemi Én-részeitek felsőbb szintekre való emelkedését. Annál is inkább, mert egy korábbi témával kapcsolatosan szeretne újabb Üzenetet átadni Mária, hogy okulástokra legyen általa: ~–~ Ismét szólok általad, gyermekem: és ismét egy komoly témában szeretném, ha intő szavaimat tolmácsolnád a Föld színén élő Testvéreinknek. Amiként azt már néhány nappal korábban jeleztem; most is a társ megválasztása lesz intelmem témája. Arról, hogy a megválasztott társhoz való hűség, s a családi fészek: az Otthon mindennemű Tisztasága mekkora fontossággal bír, már szóltam. Most egy lépéssel tovább mennék: a hibás társ-megválasztás kérdését, s a hibásan megválasztott társ elhagyásának kérdését szeretném értettebbé tenni mindőtök számára. Ez épp oly komoly problémát ad a ti jelenetekben, mint a válogatás nélküli, gyakran változtatott személyekkel való pár-kapcsolat, s főként azoknál a népeknél, ahol még a „holtomiglan - holtáiglan” egykor tiszta, ám mára tisztaságát, benső tartalmát, s ekként értékét veszített hagyomány az uralkodó. Mert amiként minden más egyebet is: ezt is tisztátalanná tette a vagyoni érdekek szerint megkötött, s ekként csak kényszer-szülte házasságok sora, amely nem csak a vagyonos: még a szegényebb sorsú emberek közt is hosszan szokásban volt. A régebbi korok emberei még egyéni benső késztetésük, tehát szívük szerint választották ki azt az egyetlen társat, aki igazán hozzájuk való volt: és igen ritka volt, hogy (valamilyen értelemben) ez ne ekként is lett volna. Aztán ezek a tiszta benső hangok elhalkultak, s helyüket (amiként mondtam) egy időre az anyagi megfontolás, majd a testi ösztönök szava vette át: s ez utóbbi még máig is úgyszólván az egyedül való irányítója a kimondott; majd gyakran akár egy kurta esztendő alatt sárba lökött hűség-eskünek. Az Ősi Tisztasági szint legmélyebb pontján állt az ember nevű lény, amikor a társ megválasztása már tudatosan is a biológiai szükséglet szintjére silányult, s ebből a mélységből azóta is nehezen emelkedtek feljebb, annál is inkább, mert már nyomokban sincs meg az emberi Tudatban ama egykor volt képesség, amely alapján a valóban mellé rendelt Társat volt képes megkeresni, és meg is találni egy-egy ember. Sok-sok mellékvágányra futó kapcsolat után sokan, sajnos nagyon is sokan akként térnek vissza, hogy Útjuk végeztéig nem, vagy csak sok, keserves megtapasztalás után voltak képesek rátalálni arra az emberre, akinek Szellemi Én-részével közös szálon futó Utat kellett volna végigjárnia Én-részüknek. Ekként a közös vállalások egy jó része is semmissé lesz, s nem adhatja meg a történés megélését felvállalóknak sem az előrébb, s feljebb lépéshez szükséges többletet, sem a hozzájuk készülő Én-részek testbe öltözhetésének lehetőségét. Gyakori azonban az is, amikor a nem egymás mellé rendelt párok egyik vagy másik tagja olyannyira igyekszik betartani az Eskü szavait, hogy akkor is a mellé került, ám nem hozzá rendelt társ mellett marad, ha a párkapcsolat csak ártalmára, s nem emelkedésére van a kapcsolat mindkét (gyermekek esetében mindannyi) szereplője számára. S ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amit e témával kapcsolatban ki akartam emelni. A válásról, annak egyetlen, a Törvény által (a ti szinteteken!) még megengedhető, sőt: már-már azt is mondhatnám; kötelező esetéről akarok szólni, hogy teljességgel értetté tegyem azt számotokra. Van, mert kell, hogy legyen olyan házasság, amikor egyik fél valamilyen formában a másik fölé kerekedik — fizikai értelemben, s a másik fél alá rendeli magát „elnyomójának”, miközben épp ez alárendelés révén képes emelni nem csak önnön szellemi szintjét, de a mellette lévő Én-részét is, egy sor megtapasztalás megszerzését biztosítva önnön alázatos csendességével, alkalmazkodásával a másik félnek is. Van azonban, s nem is kevés olyan párkapcsolat is, ahol a mélyebb szinten álló fél szellemi értelemben is fölébe kerekedik a mellette élő embernek, s akkortól már nem az alárendelt fogja emelni a mélyebb szinten állót: ellenkezőleg! - az húzza maga után őt is mind mélyebbre és mélyebbre, míg már valóban nem hasznára, csak ártalmára lesz egymásnak mindkét ember, s ekként ártalmára lesz a kapcsolat mindkét Én-résznek is! Nos: ez az az eset, amikor jó, ha az alárendelt személy még idején fel tudja mérni: milyes esélyei vannak, hogy a mellette lévőt bárha csak egy hajszálnyit is, de még emelni képes, és mikor van az a határ, amikor már az húzza őt a maga mélysége felé. Akkor el kell tudjon lépni a társ mellől, méghozzá mindkettejük magasabb szinten való érdekében, nem adva alkalmat a másiknak, hogy a maga gyengeségén túl egy újabb vétket is elkövessen, s ekként megoltalmazva persze önmagát is attól, hogy akaratán kívül kövesse „urává és parancsolójává” lett társát a mélység felé. Gondolok itt az alkohol-adta mélységre, az egyes, immár a fizikai sík értelmében is bűnnek számító cselekedetben való részvételre, 173
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet vagy arra, hogy a fizikai értelemben mindig is alárendelt szerepet játszó nő az erkölcsi tisztaság elleni bűnt, vagyis a feslett, erkölcstelen életet vállalja magára a mellette élő férfiú szavát követve. Ha a Szeretet ereje nem képes a tiszta (vagy tisztább) Út felé emelni a mélyebb szinten megrekedt ember Tudatát, akkor el kell tudjon lépni mellőle az, aki ama veszélynek teszi ki magát, hogy maga is mellé hull a mélységbe. Ez az a bizonyos eset, amikor mindenki a maga Én-részéért felelős elsősorban, s csak az után annak a Szellemi Én-részéért, aki társául lett, vagy akár társául választott. Nem egyszer még csak nem is önmagáért, vagy már nem csak önmagáért kell felvállalnia a társ elhagyásával járó, nem egyszer valóban nehéz, talán kilátástalannak is tűnő, de mindenképp Tisztább Utat: már gyermekeiért, vagyis a mellé érkezett Szellemi Én-részekért is, hisz azok Útjáért még ekkor is nagyobb felelősséggel tartozik, mint önnön Útjáért! Legalábbis: a gyermekek Útjának első szakaszáért: de ezzel lényegét tekintve annak további részéért is, hisz a gyermek csak abból fog tudni „építeni”, amilyen „Sors-téglákat” a ti szíveitek, Tudatotok, Lelketek és Szellemi Én-részeitek „kemencéjénél” kiégethet magának. E „téglák” lesznek valós Én-része lakának, s lelke Otthonának alap-kövei, s ha az alap-kő tisztátalan; arra bajos bárminő, valóban Tiszta építményt felépíteni! Nem azt akartam ezzel tanácsolni, hogy mindjárt az első kis házi vihar esetén lépjetek ki az elhibázottnak ítélt kapcsolatból! Az indulat sohasem lehet egy ilyen létfontosságú döntés alapja, mert az indulat mindenkor tévútra visz. Csak a kellő alapossággal átgondolt, s már valós történésekre épülő döntés adja az egyetlen mentelmi jogot, ami a családi tűzhely elhagyására, mint az Én-rész egyedül való menekülési módjára szól! Ha viszont még egy szikra esélye is megmaradt annak: a körülmények nehéz volta ellenére is tiszták maradhattok, amint tiszták maradhatnak a mellettetek élő gyermekek is, s egy hajszálnyit is, de emelhetitek a mellettetek élőt is alázatos tűréstek által; ki kell tartsatok, hisz nem tudhatjátok, és nem láthatjátok: miért kell épp azon megtapasztalásokat viselnetek, s mi lesz azok későbbi Gyümölcse úgy a ti számotokra, mint azok számára, akik a történés többi résztvevői. Ezt, s ennyit akartam most elmondani néked, gyermekem, s rajtad keresztül Testvéreidnek is. Most megáldalak, s hamarosan ismét találkozunk, hogy szóljak véled. (2003. okt. 27. Mária) ************************************************** S most ismét úgy érzem: nincs, mert nem lehet mit hozzá tennem az Áldott Anya szavaihoz… ************************************************** Térjünk vissza megkezdett témánkhoz; vagyis a Felfelé vezető Út egyes köveinek megvizsgálásához. Amiként mondtam: a Belső Út kiépítésének egyik igen fontos állomása az egó leépítése, annak háttérbe helyezése az Én-rész ekként való előtérbe helyezésével szemben. Fontos, és szükséges; bár nem könnyű! Nem, hisz a fizikai fájdalmat érzi a test, az érzelmi csalódást, a kudarcot, a veszteséget (ti. a társ, a barát, a szeretett Léleklény, vagy akár egyes tárgy elvesztését) a Lélek s a Tudat… s ezek fájdalma idején az Én-rész a háttérbe szorul; ha egyáltalán figyeltek rá. Pedig kell, hogy figyeljetek rá, annál is inkább, mert most olyan idők következnek, amely telve lesz számotokra (ti. földi éneitek számára!) nehézségekkel és csalódás, és/vagy kudarcélményekkel. Amiként mondtam: anyagi helyzetetek napról napra lesz egyre nehezebb, s ez alól ismét csak az a kisszámú réteg lesz kivétel, akik eddig is jó anyagi körülményeket mondhattak a magukénak. De ama kis csoport, s az „átlagemberek” közti szakadék mind nagyobbá, végül óriásivá válik: a fizikai értelemben véve „Fent” élőket hatalmas űr fogja elválasztani a szegények tömegeitől: s ez fokozottan lesz érvényes a ti Hazátok tekintetében. Sokan meg kell tapasztaljátok a szegénység (vagy akár a szó szerinti értelmezésben vett nyomor!) igájának hámjait, amiként meg kell éljétek azt is: csak aki elvtelenné tud lenni; lesz képes kiutat találni e nehéz körülmények közül. Főként azok elé állnak majd a NINCS új, és még újabb kőfalai, akik már ma is a szegényebbek soraiban élnek; s akkor a mostani „középréteg” éli majd az ő jelenlegi sorsukat: és éli, mert élnie kell, hogy a szenvedések közelebb hozzák őket egyes Felismerésekhez; még ha azok csak mint fizikai elemek bukkannak is fel tudatuk mélyén. Mert ekként lesz, s megértik majd azokat, akiket addig (ha csak titkoltan is) lenéztek. Most ők kell elviseljék majd a szégyent, s a náluk gazdagabbak pillantásait: hogy a megaláztatások tüzén éghessen ki belőlük a tudat gőgje, s már megtisztított Tudattal fogadhassák a 174
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet Fent szintjének új, és mégújabb ismereteit, azon Tanításokat, amelyeket ma még csak mint érdekességet tekintenek, ha azok olykor csak véletlenszerűen kezükbe kerülnek — vagy még akként sem, mert figyelemre sem méltatják azokat, mint nem nékik szóló, esetleg értelmetlennek vélt intelmeket. Akkor, az anyagi lét ellehetetlenedése korában sok lesz az Ébredő. De sok lesz ismét az is, aki csak egy újabb álarcot igyekszik magára húzni, vélve: az új álarc megvédi őket a nyomorúságtól, s hogy a Kincsek mindenkor Szellemi Kincsek lesznek, amelyekkel az ő anyagi beállítottságú elméjük mit sem ér; lassan visszatáncolnak, s elmaradnak a valós Ébredők, de még az egyes egyházakhoz igazán hűséggel ragaszkodó hívek közül is. Elválaszttatik tehát a tiszta, s a tisztátalan, de akik mindvégig a Szellem Útját kívánják járni, mind többet és többet fognak tudni kibontani azon Tanításokból, amely most, s a jövendőben elébük adatik. (Ahogyan a Mester mondta: aki mindvégig hű marad, az megtarttatik…) Szükséges lesz ez a fizikai szintű elszegényedés tehát azért is, hogy mind több, és több, immár a Valóság Kincsei közül elétek szórt Igazgyöngyöt legyetek képesek Én-részeitek mélyére zárni, és szükséges lesz azért is, hogy Tudatotok megszabadulva a fizikai síkon még fogságot adó elemtől; maga is a Fent értékeivel telítődjék, s feljebb emelkedhessék, segítve ezzel az Én-rész emelkedését is. Az egó felbontása és átminősítése után az ÉN érzet mind magasabb fokon válik megérezhetővé, majd ekként megélhetővé is. Az Én-rész mind teljesebben fogja tudni érzékelni az ÉN felől érkező instrukciókat, s már azokat építi be önmagába, mint magasabb szintű követelményt, amelyet a Tudat elé állíthat, s a Tudat is mind magasabb szintű követelményekre lesz képes, hisz már nem a test jóléte lesz számára az elsődleges. Ugyan a test továbbra is megtartja fontosságát, de igényei valóban az eszköz igény szintjére csökkennek vissza a Tudatban, vagyis a Tudat csak olyan mértékben foglalkozik a fizikai testtel, ahogyan ti magatok foglalkoztok egy-egy, a munkavégzéshez elengedhetetlenül szükséges tárggyal, vagy szerszámmal. A test elsődleges feladata a Tudat elhordozása, s az Én-rész Útjának biztosítása lesz: s nem megfordítva, mint a ti jelenetek során, amikor is az Én-rész még nincs, vagy épp csak helyet kap a Tudatban, mint létező Valóság-elem, mint egyedül való, Isteni Rész, s a Tudat elsődleges feladata a test jólétének biztosítása, s a test fizikai állagának mind tovább való megóvása, akár egészségi, akár küllemi szempontból. Mert ma még sajnos: erre a szintre van ledegradálva Tudat és Én-rész egyaránt; de az arányok megváltoznak, s egy sor külsőség fölöslegessé lesz, hogy már a Valóság kapjon helyet és teret a Tudatban. Igaz: tudósaitok megkísérlik majd felvenni a harcot az egyre növekvő elszegényedés ellen, de egy idő múltán azok is inkább azon országok felé fognak húzni, amelyekben az egyes kutatások anyagi feltételei biztosítottnak tűnnek, vagy valóban biztosítottak is lesznek számukra. Tehát ahogyan az eddig is volt: a tudósok más népeket fognak szolgálni tudásukkal: s ez is ekként lesz rendjén! Igen, gyermekeim, mert ha nem ekként lenne, sohasem tanulnátok meg igazán bánni az Erővel, és sohasem tanulnátok meg a Föld érdekében használni azt! Éppen ez tehát az oka, hogy mind az meg kell legyen, amiknek bekövetkeztét most ez utóbbi néhány sorban vázoltam: mert az emberi Tudat bizony olyan (s a makacs magyar Tudat tán még inkább!), hogy kell valami erősen ösztönző tényező, amely az egyedül lehetséges megoldás felé tereli a figyelmét: hogy aztán már abba vesse bele magát, s azt igyekezzék minden erejével a Megvalósulás szintjére emelni. Az Erő érzékelése, annak kezelése, s az azzal való hatni tudás még csak nem is az egyes kiválasztottak privilégiuma lesz: sokan, nagyon sokan lesztek képesek alap szinten bánni az erővel: de amiként mondtam, csak alap szinten, tehát olyan mértékben, amely a termőföldek Erő-szükségletét biztosítja. Igaz: ez ismét magával hozza annak veszélyét, hogy azok, akik kisebb - nagyobb földterületeket mondhatnak magukénak; csak a maguk javát, a maguk hasznát nézik, s az általuk megtermelt élelmiszerek árát akként emelik, ahogy kedvük, vagy egyéni érdekük diktálja. Ekként a városokban élők épp úgy nem juthatnak hozzá az egyes élelmiszerekhez, amiként addig, s ezek a földdel bíró testvérek épp úgy megfogalmazzák a maguk karmikus Útjait, amiként addig is tették mindazok, akikre a Föld javai bízattak. Az anyagi világ (vagy inkább az anyagi javak világa!) tehát erősen beszűkül, s a Szellemiek Világa ezzel arányos mértékben kitágul. (Vagyis: ki kellene táguljon…) Az egó háttérbe kerül, s az Én-érzet, majd az ÉN-érzet mind erősebbé válik. Ezt követően, az Én-rész által a Tudatnak átadott információk révén előtérbe kerül az ÉN - fel, és megismerés vágya, s annak mind magasabb szinten való megélése, e megélés fontos voltának fel, és elismerése. Tehát: az Isteni Szeretet-energia még magasabb fokú el, és befogadása és kiárasztása, vagyis; a Teremtő Szeretet Erejének Életre keltése a Szellemi ÉN, az Én-rész 175
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet és a Tudat mélyén. Az Erő már mind több és több ponton fogalmazódik meg abban az időben a magyar Föld színén, s ez még akkor is élni fog, amikor a fizikai síkon elnehezült körülmények egy időre ismét rendeződni látszanak. Ekként lesz, és kell is, hogy ekként legyen, mert a Föld színén egymást követik az események és történések, amelyek negatív energia-tömegét épp e Szeretet ereje fogja (még egy ideig) távol tartani a Föld ama kicsiny pontjától. Az Ország határain túl még erősebbé válik az Áldott Anya tisztelete: a határokon túli magyarok ekként biztosítják az Erő-központ folyamatos szellem-energiai védelmét, amiként ezen Energia-központ védelme lesz az elsődleges Célja annak az Erőnek is, amelyet immáron sok magyar Tudata, lelki eleme és Szellemi Én-része fogalmaz meg az Ország minden pontján. Ugyan nem kerülik el az Ország területét a viharok sem: de azok hatása közel sem lesz olyan tragikus, mint a többi országok területét sújtó viharok, s mert hogy az egyre magasabb szintű Teremtő Szeretet energiája külön is élteti és táplálja a termőföldeket: a termések is minden képzelhetőnél nagyobb mennyiségben állnak majd a rendelkezésetekre. Ezeket a terméseket kell megosszátok azon menekülőkkel, akikről már szóltam. Ezen felül és ezen túl az Én-részeitek által levonzott Energiának egy másik, méghozzá nagyságrendekkel magasabb szerepe is lesz. Már nem csak az EGY-ség fizikai síkon való megélését teszi lehetővé számotokra, de annak egy magasabb szintjére emelkedhettek; bár még csak a magatok dimenzionális síkján mozogva. De lassan el kell kezdjétek az ÉN-érzetet az Ő - érzetre, majd a MI érzetre emelni, akként, hogy Én-részeitek révén igyekeztek a mellettetek álló személybe „belelényegülni”: majd mindazokba, akik ilyen, vagy olyan okból mellétek kerülnek. Persze: ezt is csak a magatok szabad akarata révén vállalhatjátok fel, s amíg a Tudat meghozza a maga döntését, még az Én-rész is a háttérbe kell húzódjon, hogy az ő általa megadott késztetés mellé… – az ellentét is megadhassa Tudatotoknak a maga késztetését, hisz az Én-rész csak azon Felismerés-elemeket zárhatja magába, amelyeket a Tudat képes volt el, és befogadni, hogy aztán az Én-rész erejére támaszkodva, mint fizikai szintű történés-elemeket: a Valóság szintjére emelje, s ekként adja tovább az Én-résznek, mint megvalósult, gyakorlattá változtatott, tehát megélt Bölcsesség-elemet. ************************************************** S itt most ismét ugorjunk visszább egy kicsit! Az imént azt mondtam: az ÉN felé emelkedő Én-rész az ÉN-ből magához vonz egyes Bölcsesség-elemeket, hogy emelje ezzel úgy a maga, mint a Tudat rezgésszintjét. Ez azonban egyben azt is jelenti: mindazon Bölcsesség-elemeket a Tudat felé kell áramoltassa, mint megélésre váró késztetést a magával vitt Erővel együtt (természetesen mindenkor a Tudat ébredtségi szintjének megfelelő mértékben), s aztán félre kell álljon, s engednie kell, hogy a Tudat mindenkor szabadon döntsön: a meglátott, de még be nem épített Bölcsesség-elemet követi-e, vagy annak ellen-példáját, amelyet az ellentét mindenkor, szinte azonnal (vagy még korábban, semmint hogy az Énrésztől érkező Felismerés, azaz Bölcsesség-elem a tudatig érhetne!) igyekszik felülírni, s igyekszik a Tudatot a maga iránya felé fordítani, azt próbálva meg bebizonyítani neki, hogy ami késztetés az Én-rész felől jön; ellenére, s ekként a fizikai test ellenére is van. A Tudat mindenkor maga kell eldöntse: a két irány közül melyiket választja, s melyiknek megvalósítására ad késztetést a fizikai testnek. Ha az Én-rész felől áradó késztetésre (ahogy ti mondanátok: a jobbik eszére) hallgat, s annak értelmében cselekedtet a testtel is, a betöltött, tehát megvalósítás szintjére emelt Bölcsesség-elem beépül az Én-részbe, s ott is marad, ha csak egy újabb történés során az ellentét még erősebb késztetése hatására a Tudat irányította test nem az ellenkező irányú cselekvést hajtja végre: akkor ugyanis a Felismerés energiájának nagy része elvész: már csak ama Bölcsesség-elem betölthető voltának ereje rezeg az Én-részben, de már akként, hogy annak az ellen-energiáját is magára kell vegye. ************************************************** S most térjünk vissza iménti témánkhoz. A „Nekem” gondolati elemet fel kell cserélje a Neki: de már akként, hogy a kettő egy értéket kell jelentsen a Tudat számára, majd a Neki gondolat-elemet a Nekünk, s a Nekik elemére kell tudjátok cserélni. Az egó helyére az Én-részt, az Én-rész helyére az ÉN - érzetet, az ÉN - érzet mellé az Ő vagyok, majd a MI vagyok érzetet kell állítsa a Tudat: vagyis ti magatok, az a valaki, akinek ma ismeritek 176
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet (és el és felismeritek) magatokat. Ennek megvalósítása nem csak a közeli (ha nem is olyan túlontúl közeli, mint egyes Testvéreink gondolják!) történések végett elengedhetetlen fontosságú, de a távolabbi történések érdekében is. E nélkül ugyanis egyetlen ember-szellem sem emelkedhet fel a negyedik szféra szintjére! Ha az EGY-ség ilyen fokon sem képes, mint Valóság-elem beépülni Tudatotok, s ekként Énrészeitek, és ÉN-jeitek mélyére: hogy is várhatnátok, hogy az EGY-ség: de már a Valós, az Ősi: az Atyával való EGYSÉG állapota felé emelkedhetnétek? ************************************************** Sokan tettétek, s teszitek is fel a kérdést, s nem csak munkatársamnak (sőt: elsősorban nem néki!); magatoknak: — Milyenné kell legyen az, aki a negyedik szférába akar emelkedni? S hogyan, miként érheti el, hogy ama Bölcsességi fokozatra emelkedhessék? - s erre mindjárt meg is adjátok magatoknak a választ: Tisztának, a SZÓ minden értelmében, Szeretni tudónak, alázatosnak, igaz Hittel és Bizonyossággal élőnek… stb.: tehát olyan embernek, aki nem vét az Isteni Törvények ellen, s betartja a Krisztusi Parancsokat. És ez az a pont, amikor sokan gyors önvizsgálat-félét tartanak, s hamarosan meg is állapítják, hogy ők bizonnyal megütik a mértéket! Bezzeg a… - és ezzel már el is tértek az Egyetlen Mértéktől, a Feltétel Nélküli, Egyetemes Szeretet Mértékétől, amely nélkül viszont a többi Parancsolatot sem képesek, hisz nem is lehetnek képesek betartani, mert minden más Parancsolat ebből az egyből: a Mindenek felé árasztott Szeretetre vonatkozó PARANCSOLATBÓL születik, amiként ahhoz is tér vissza. Ez viszont azt is jelenti: a mások felé árasztott Szeretet tükörképét; vagyis a felétek áradó Szeretetet is el kell tudjátok fogadni, hisz ekként adhattok módot és lehetőséget Testvéreiteknek arra, hogy gyakorlatban is megéljék a Szeretet-adás édes, s Tudatot - Lelket - Szellemet megtisztító élményét, amely egyedül alkalmas rá, hogy feljebb segítse emelkedni őket is. Ha csak a folyamatos elutasításban van részük, vagy ha szüntelen csak a Szeretetük elhárítására alkalmas szavakat hallják tőletek, elriadnak, eltávolodnak tőletek, s már nem a Szeretet, de az idegenség-érzet, a távolság hidegsége fog élni bennük, amely gyakran haraghoz, s végkifejletében akár gyűlölethez is vezethet. Tudom: ezt bármely pszichológusotok elmondhatta volna ugyanígy, tán ugyanezekkel a szavakkal: mégsem tartom szükségtelennek elmondani, mert az ellökött, a nem-kért Szeretet épp olyan ártó és mérgező tud lenni, miként a harag, vagy a gyűlölet. S ezzel rá is tértünk a harag és a gyűlölet kérdésére, annak ártó hatásaira. Igaz: ezzel egyszer s mind visszább is léptem valamelyest megkezdett témánkban: de kellett, hogy ekként tegyek, amiként a későbbiekben majd látni fogjátok. Ahhoz, hogy igazán rátérhessünk a harag kérdésére, először ki kell bontsuk, s még alaposabban meg kell vizsgáljuk a Szeretetenergiát, és annak hatását. Hogy a Szeretet éltet, megtart, megerősít és emel: mind-annyian nagyon jól tudjátok. Azt is elmondtam már, s nem is egyszer: a Szeretet csak akkor valós, és csak akkor Élő, ha folytonos „mozgásban”: tehát kiáradásban van, mert ami mozdulatlan, az pang, s elpusztul. A Szeretet a legkönnyebben pusztul, annak új, és még újabb Erő-árammal kell keringeni tudati - lelki és Szellemi „testeitekben”, miként az erekben lévő vérnek: és ténylegesen akként, mint a testeteket tápláló vér! Akként tehát, hogy először önmagatokat megtanuljátok Bölcsen Szeretni… No, itt most sokan felszisszentek: mi az, hogy az ön-szeretetre buzdítlak benneteket, holott eddig épp ennek ellenkezőjéről, vagyis a teljes önátadás folyamatos megéléséről, s az egó feloldásáról szólottam… pedig nincs igazatok, hisz nem a ti értelmezéstek szerinti, de már a Fent értelmezésében megvalósítandó Szeretetről beszélek! Arról, hogy aki igazán bölcsen szereti önmagát, már nem földi énjét, hanem annak (egyelőre még) a hátterében rejtező Valós Én-részt fogja szeretni, azt az egyedül-való Isten-elemet, amely mindannyiótok Létének alapja: s egyben Valós Létének letéteményese is. A feladatokat mindenkor akként kell magatok elé állítanotok, hogy azok először is a tudati én, tehát a fizikai értelemben ismert én hibáinak oldását, azoknak ellenkező, tehát pozitív irányultságú adottsággá válását segítse elő, másodszor pedig, ha már ezen az első lépcsőfokon túl tudtatok jutni: az Én-rész magasabb szintű érdekeit, s az ÉN érdekeit veszitek alapul. De amiként hibáitokkal, akként erényeitekkel is teljességében tisztában kell lennetek, 177
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet mert csak akként lehettek képesek megállapítani: önmagatokhoz, saját hozott és szerzett adottságaitokhoz viszonyítva milyen szinten voltatok képesek teljesíteni, végrehajtani egy-egy magatok elé állított feladatot. S ha a magatok mércéje szerint a végrehajtás megütötte az általatok elképzelt mértéket, mindenkor meg kell köszönjétek azt… bizony, gyermekeim: még önmagatoknak is, annak a földi Tudattal bíró „valakinek”, akinek erőfeszítése és Akarata nélkül nem emelhetnétek feljebb azt a bizonyos mércét: hogy akkor már egy magasabb feladat bevégzésére törekedhessetek. Meg kell köszönjétek a Szentlélek Kegyelmi Erejét az Áldott Anyának, és meg kell azt köszönjétek Én-részeteknek is, amelynek révén az erő birtokosává lehettetek, kérve az Áldott Anyát: segítsen egy olyan szintre emelni a Tudat, s ezzel az Én-rész előtt is a mércét, amelyre ismét képessé lehet a Tudat, vagy ha már a Belső Egy-séget meg tudtátok teremteni: maga az ÉN, s annak földi szintű „küldötte”: az Én-rész, amely persze eszközül kell használja a továbbiakban is a Tudatot, hisz anélkül nem lehet képes a fizikai test közvetett módon való irányítására. Ha a magatok kis, és nagyobb eredményeit, vagy egyes igazán jó adottságaitokat, képességeteket folyamatosan igyekeztek lebecsülni, és pocskondiázni, előbb - utóbb azt fogjátok tapasztalni, hogy ténylegesen eltűnnek belőletek azon adottságok és képességek, csak mert a Tudatból kiirtottátok azok meglétének ismeretét, elültetve a Tudatban azok hiányának képét. És most ismét csak jól gondolod, gyermekem: ez is hozzá tartozik a teljes és tökéletes Önismerethez. Az önvizsgálat, s önnön képességeitek, adottságaitok és persze mindenkori lehetőségeitek el, és felismerése az Önismeret, vagyis a Belső Út tulajdonképpeni alapját adják: de ha ez az alap csak hibáitok el, és felismeréséből, vagy azon hibák szüntelen keresgéléséből, s az azok miatti kesergésből áll, az Önismeret már csak önmarcangolássá lesz, amely megköti a Tudat szabadságát: vagyis ti magatok lesztek azok, akik önnön Tudatotok szabad akaratát megkötitek, így képtelenné teszitek az egyes intuíciók megérzésére, holott az intuíciók, s az azok nyomán véghez vitt spontán cselekedetek hallatlanul szükségesek… és ismét csak az Önismerethez, annak még magasabb fokon való kifejlesztéséhez, annál is inkább, mert hisz az egyes intuíciók az Én-résztől érnek el a Tudathoz, vagy az Én-rész Erejére támaszkodva válik képessé a Tudat felismerni, és értelemszerűen kielemezni olyan információkat és/vagy késztetéseket, amelyek másoktól: testvéreik, s a környezet részéről érnek el hozzá! Ha ugyanis minden egyes szavatokat és tetteteket már kimondásuk, vagy végrehajtásuk előtt állandóan a „belső nagyító” alá téve vetitek alá az elemezgetésnek, még csak rálátástok sem lehet: milyenek is vagytok valójában. Csak azt tudhatjátok meg, milyenné szeretnétek válni. Tehát nem egy valós; csupán egy hamis önkontrollt fogtok tudni kifejleszteni, mert hamis milyenségeteket igyekeztek egyazon szinten tartani általa. De a valós, már ténylegesen is meglévő tudati - lelki és Szellemi adottságaitok, vagy a ti fizikai és Szellemi síkotokon még nem teljességében „kivédhető”, mert szinte még ösztön szintű megnyilvánulásaitok; — és a magatok elé állított követelmény közt… óriási szakadék fog tátongani, amely mind egyre mélyül, s egyre nagyobbá válik, mert a folyamatosan lepel alá szorított késztetések mind mélyebben rágják bele magukat a Tudat legmélyére, s azok vagy egy nem várt helyzetben szakadnak ki onnan, vagy... - hát, igen: vagy visszatérésre késztetik az Én-részt, mert a Valóság értelmében azon negatív elemek nincsenek sem kiégetve, sem pozitív irányú késztetésekké változtatva; csak lefojtva. Ahhoz viszont, hogy valamely negatív késztetést pozitív irányúvá tudjatok változtatni, ismét csak tudatában kell legyetek azok meglétének, s ehhez is elengedhetetlenül nagy fontossága van a bennetek lévő jó tulajdonságok fel, és elismerésének is, hisz önmagatokat mindenkor csak önmagatokhoz hasonlíthatjátok, tehát csak a bennetek lévő pozitív pólus mellé állíthatjátok a negatív pólust ahhoz, hogy ténylegesen is felismerjétek: — Ezt és ezt már képes vagyok helyesen megvalósítani, ám ezt és emezt még emelnem, csiszolnom kell, hogy minden egyes tudati (és a fizikai testtel, s a ti adott szintetekkel törvényszerűen együtt járó) ösztön szintű és/vagy idegi késztetésem egy szintre kerülve már valóban lehetségessé tegye a teljes és tökéletes Önismeretre-jutást, s ezzel elősegítse Benső Utam kiépítését és/vagy annak mind magasabb szintre emelését is. Igaz: ahhoz, hogy egy-egy pozitív késztetést valósággá tudjatok változtatni, a körülményeknek is segítségetekre kell lenniük, hisz nem minden esetben tehetitek azt, amit a leginkább helyénvalónak éreztek: de mindenkor a tőletek telhető, lehetséges legjobb megoldásra kell törekednetek. S itt most nehogy ismét tévedésbe essetek nekem! Nem azt akartam, és nem is azt akarom ezzel mondani a továbbiakban leíratandókkal sem, hogy nincs szükség az önkontrollra! Nagyon is hogy 178
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet szükség van rá, de nem a nap minden percében és pillanatában, mert a „nagy önbírálat” közben… elfelejtitek Élni – az Élni kapott Életet! Nem lesz egy olyan pillanatotok, amikor ti: igazán TI lehetnétek, nem halljátok meg egy dallam felemelő szépségét, nem fogjátok tudni értékelni és (bizony) élvezni még Arany, Mikszáth, vagy éppen Shakespeare örökbecsű szavait, sorait sem! Nem fogjátok meglátni Van Gogh, vagy Munkácsy képeinek szín-árnyalatait, vagy egy szerény, kicsiny virág Ébredését, a Tavasz millió és millió Csodáját: amelyek pedig mind-mind Isten által elétek tárt (bár ha csak halvány) visszfényei a Fent Világa csodás képeinek, hangjainak. Nem értitek meg a madarak szavát, a hangyácskák, méhecskék örök-nagy szorgalmát, a medvék erejét, vagy azok téli álmodását… – semmit, de semmit nem fogtok látni és érezni, s ekként érteni sem mindabból, ami benneteket körül vesz, s ami épp azért vesz körül benneteket, hogy felismerhessétek, és megismerhessétek igazán az Isten Végtelen Hatalmasságát és Végtelen Szeretetének Erejét; amely még ott, abban a mélységes - mély közegben is meg tud nyilvánulni, akár egy földből épp csak kibújni készülő, parányi fűszálban is… Ezt kell meglátnotok, megkeresnetek, ezt a Végtelen Szeretetet, hogy ebből meríthessen Erőt a Tudat a Lélek és a Szellem bennetek, és meg kell keressétek, s meg is kell találjátok azért is, hogy mindinkább felébredhessen bennetek az igaz, Gyermeki hála, s a vágy: megköszönni Atyánknak mind azt a Valódi Csodát, Égi Kegyajándékot, amellyel még ama mélységben is körül vesz benneteket. S e köszönet, és e hála fog mindinkább arra ösztönözni mindannyiótokat, hogy kiárasszátok az abból születő Szeretetet a Végtelenbe: a köröttetek élőkre csak úgy, mint a Föld másik felén élő Testvéreitekre; legyen az az Élet bárminő formációja, s ha már a Föld színét is szűknek érzitek a bennetek ébredt Szeretet kiárasztására, még tovább áramoltatjátok e Szeretetet: a Végtelen felé, hogy bárha egy szikráját is; viszonozhassátok az Atya; a FIÚ; s a Szentlélek - Mária néktek és értetek adott, Hatalmas Szeretetét, amely Maga Az ÉLET!!! ************************************************** Nos, ebből is láthatjátok: a valódi Belső Út kiépítése nem is olyan kicsiny feladat, mint amilyennek elsőre látszik. Ezért is, hogy még egyszer (s immáron remélem utószor!) ki kell térjek egyes embertelen „emberi” tulajdonságra, annak ellenére, hogy a Belső Utak, és a Felső Út kiépítésének irányát már elébetek tártam. Sok van azonban, ami még gátol titeket abban is, hogy valóban hozzá láthatnátok a Belső Utak kiépítéséhez, mégpedig oly alap szintű követelményekkel álltok „hadi lábon” amelyeket egyszerűen nem lehet nem megemlítenem, s nem csak megemlítenem, de akár ízekre széjjelszedve megvizsgálnom, s megvizsgáltatnom veletek is, hogy végre igazán megismerjétek Önmagatokat: azt a valakit, akiből, és akiben e Belső Utakat ki kell építsétek, hogy már teljességgel tiszta Tudattal emelkedhessetek az Énrésszel való Egy-ség állapotába, majd az ÉN-nel való, már szorosabb Egységre törekedhessetek: amely tudati tisztaság nélkül ez teljességgel lehetetlen volna, s nem csak ennek megvalósítása, de akár a puszta megkísérlése is! --------------------------------Ezeknek az olykor embertelenségükben is emberi, mert az emberi testhez és Tudathoz tartozó tudati és/vagy viselkedés-elemeknek egy részét rajtatok kívül álló ok adja, amelyek eredete éppen hogy az ember-lét törvénytelen „törvényeiben” keresendő, amiként az imént is mondtam. Sok olyan gátló tényező van azonban, ami bennetek magatokban keresendő, és amit ekként néktek magatoknak kell feloldanotok magatokban. A kisebb indulati - gondolati elemekről most nem tartom még célszerűnek, hogy szóljak. Addig legalábbis nem, míg az iménti kérdést, vagyis a harag érzetét, és annak hatását ki nem bontottam számotokra alaposabban is. Mert mint mindent: ezt is meg lehet élni pozitívan is, és negatívan is: de akár így, akár úgy éli meg valaki; a harag mindenképp ártóvá válik test, lélek és Szellemi Én-rész (s az ÉN) számára egyaránt, ha tartós haraggá mélyül. Ha valaki olyat mond, vagy tesz, ami tudottan (tehát már általa is tudottan!) helytelen, és többszöri figyelmeztetés ellenében sem hagy fel a tisztátalan szavak használatával, vagy a helytelen cselekedettel, éreztethetitek véle (és éreztetnetek is kell, éspedig az ő érdekében!) nemtetszéseteket, de amiként már mondtam: mindenkor úgy, hogy érezze azt is, hogy nem ellene, de érte haragszotok, mert tudjátok, hogy képes volna a felhagyni a nehezményezett viselkedési elemmel. (S itt most a sorozatosan füllentésen ért, vagy minden intelem ellenére rakoncátlankodó, kiabáló gyermekre épp úgy gondolok, mint a zsarnokoskodni próbáló, törtető, szeretetlen, vagy a Tisztaság már tudott irányától szándékoltan elforduló, 179
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet újra és újra a hozzá is méltatlan szint felé induló testvéretekre egyaránt gondolok. Azokra tehát, akik már bebizonyították: képesek, mert megvan bennük a szükséges Erő ama Mélység-elem elhagyására.) Ezt nevezem én a pozitív értelemben vett haragnak, amely nem is annyira harag lényegében, mint inkább az aggódó féltés, s az ebből születő segíteni vágyás, tehát a Szeretet egy másfajta kifejeződése, de mert hogy ennek kifejeződési módjai, az egyes reakciók, amelyekkel e féltő (vagy inkább óvó) Szeretetet kinyilvánítjátok, a megtévesztésig hasonlítanak a harag kinyilvánításának módjához; nem tudom más szóval megjelölni. A neheztelés már túl enyhe szó, a harag túl erős: e kettő közt viszont nincs olyan kifejezés, ami igazán jelezné azt a tudati folyamatot, amelyet takar. *
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
A harag másik formája a negatív harag, amikor a Tudat elé sűrű indulat-fellegek tornyosulnak, olykor szinte „ok nélkül”. Ennek is több, egymástól függetlenedett formája van, az értetlenség-szülte haragtól az irigység - fogalmazta haragig (amely viszont már szintén nem is annyira harag: már-már inkább a gyűlölet kategóriájába sorolható). Nem térek ki külön - külön a harag minden formájára, hisz a negatív gondolati, vagy érzelmi energiákkal telített harag minden esetben ártó energiákat kelt, lévén gondolati érzelmi rezgésének iránya is negatív. Ha haragot éreztek megvillanni gondolataitok, érzéseitek mélyén, haladéktalanul módot kell találjatok rá, hogy négy szem közt maradhassatok - önmagatokkal, hogy mielőbb tisztázhassátok az indulat irányát, okát, hátterét; tehát mindazt, ami oka vagy eredete lehetett bennetek ezen érzésnek. Ha megállapítottátok: mi is az, ami végett haragot éreztetek, tehát hogy mely szó, vagy történés váltott ki bennetek negatív érzést, törekednetek kell arra, hogy a szó, a történés okát is megtaláljátok, s ekként oldjátok a harag szoros kötelékeit Tudatotok, Lelketek mélyén. Hogy egy igen gyakori, sőt: mindennapos példánál maradjak: Valaki olyasmit mond, ami hirtelen haragot vált ki belőletek. Ez esetben a leghelyesebb ha nem reagáltok azonnal. Gondoljátok végig, mi volt, vagy lehetett az illető szavainak előzménye, oka, s mi lehetett az esetleg csak hibásan megfogalmazott szavak tényleges mondandója. Csak ha ezzel tisztába jöttetek, próbáljatok a tőletek telhető, legnyugodtabb hangon válaszolni, esetleg rákérdezni a szavak okára: lehet, sőt: nem ritka, hogy valamely óvatlan mondott szavatokra érkezett válaszul, vagy egyes cselekedetetekre, amelyre ti magatok nem figyeltetek fel. Ekként szinte azonnal oldható a harag, méghozzá mindkét személy Tudatának és Lelkének mélyén. Ha a nem tetsző, esetleg haragos, vagy durva szavakat magatok is hasonlóval viszonozzátok, a vita, s később a harag elmélyül, elmérgesedik. Nem véletlen jelzi ez utóbbi szó: mivé lesz a harag, ha hagyjátok, hogy valós haraggá érjen tudatotok és Lelkeitek mélyén! Méreggé, amelyre azonban nem csak Tudatotok és Lelketek: Én-részetek, és fizikai testetek is reagálni fog, méghozzá mindkettő a maga értelmezése szerint. A test, a fizikai szervezet akként, mintha valóban méreg került volna belé, míg az Én-rész, amelyet a harag végett nem vagytok képesek tökéletesen érezni és látni magatokban (vagy magatok fölött) elhalványul és besötétül: s akkor ő maga sem láthatja tisztán az ÉN-t, mert amiként őt elfedi Tudatotok, és benső látástok elől a harag sűrű és sötét fellege, akként fedi el előle is az ÉN-t ugyanaz a feloldatlan maradt haragfelhő. * * * * * * * * * * * * * * A harag tehát, bármennyire is hozzá tartozik az emberi elme, és idegrendszer (psziché) reakcióinak tárházához: nem tartozhat hozzá a Tudathoz és a Lélekhez, mint állandósuló érzelmi elem! Aki iránt harag ébredt bennetek, azt igyekezzetek mielőbb bevonni e közös problémába, hogy közösen tisztázhassátok az okokat, a miérteket, feloldva ezzel a Tudatotokra feszülő értelmi, a Lelketekre feszülő érzelmi, s egész személyiségetekre feszülő Szellemi béklyókat. Ha akként érzitek: ti váltottátok ki valaki haragját, s az illető valami oknál fogva nem megy hozzátok, hogy a harag okát tisztázhassátok: menjetek ti, s kérdezzétek meg nyíltan: mi az, ami végett haragszik. Még mindig jobb, és egyszerűbb, ha ekként tesztek, mintha értetlenkedéstek nyomán bennetek is harag, vagy közömbösség ébred. ****
*****
*****
*****
180
*****
*****
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet A harag után a második olyan negatív gondolati és érzelmi elemre is rátérhetünk, ami megköthet benneteket, meggátolva, hogy teljes mértékben kiépíthessétek Benső Utatokat. A félelemre gondolok, amely épp annyira, vagy ha lehet, hát még inkább mérgező hatású, amiként a harag: de itt már a félelmet érző, s a félelmet kiváltó személyt egyaránt mérgezi a felébresztett tudati lelki elem, amely olykor még Szellemi is lesz, vagy lehet! Amiként mondtam, a mélység felé vezető Út során az ÉN eljutott ama gondolatra, amely az ÉN dualitásának megbontásához vezetett. Az EGY tehát két féllé, az EGY-séges elem két fél-elemmé lett. A dualitás megbontását követően, hogy a Szellem-energetikai történés nem vezetett a kívánt eredményhez, a két ÉN-fél keresni kezdte önnön másik felét: s ekkor tört fel belőlük először úgy igazán a félelem: amidőn már hiába keresték önnön Fél-elemeiket, hogy ismét EGÉSSZÉ legyenek, mert saját szellemi rezgésük más ÉN-felek rezgésével keveredett, amikor a saját ÉN-fél után idegen ÉN-felekkel keveredve igyekeztek „utódokat teremteni” maguknak, ahogyan azt Satana javasolta (vagy inkább rendelte) nékik. Az ÉN-felek akkori Szellemi-tudati állapotát jelzi maga a szó is: a Fél/elem érzetet, amely már akkor, azon a nagyon távoli, még úgyszólván kezdeti időben belerögzült, vagy inkább bele égett minden egyes ÉN-félbe, amelyek aztán mint Szellemi-kódot: tovább adták azt az Én-résznek is, s tovább adják azóta is, minden egyes ÚT kezdete előtt. Az Én-rész mint elidegeníthetetlen Szellemi elemet aztán átközvetíti a fogantatás pillanatában az egyesült sejteknek: ekként oltva be a leendő ember tudati énjébe a félelem-érzetet annak Lét-belépése legelső pillanatában. Minden ember nevű lényben ott van e félelem-érzet, olykor csak mint lehetséges lelki - tudati elem, olykor azonban az egész Életútra kiható, azt meghatározó alapadottság: ha az illető Én-része olyan bolygóállás mellett kellett leereszkedjék a Fent síkjáról, amely még külön is megtámogatta e Szellemi-genetikai örökség-elemet. (S most ismét azt kell mondjam: nem találok jobb kifejezést, mint azt, hogy „Szellemi-genetikai”, mert ekként értitek meg a leginkább.) A fél/elem mindenkor az értelmi - érzelmi függőségen, az esetlegesen már megszerzett biztonság-érzet bizonytalanná válásán alapul. Aki nem tudja Istent elfogadni, mint egyedül Fölötte álló Elemet: mindenkor a fél/elemi állapotban marad, mert a legfontosabb Rész hiányzik belőle ahhoz, hogy érezze Egész-voltának biztonságát és erejét. Ez tehát a fél/elem; vagyis a félelem Szellemi magyarázata. És lényegében ugyanez minden egyes földi félelem-érzet oka is! A félelemé, s nem a rettegésé: a kettő ugyanis nem ugyanaz! A félelemnek többnyire nincs konkrét, kézzelfogható, racionális oka; míg a rettegés mindenkor egy meghatározható okra vezethető vissza. Ezen okokat lényegében nem kell sorolnom: már a gyermekek is rettegnek kisebb vagy nagyobb mértékben a náluk erősebb, vagy inkább csak erőszakosabb gyerekektől, főként, ha azok egyébként is vad, durva magatartást tanúsítanak velük, vagy más gyermekkel szemben. Retteghetnek egy nagy testű kutyától, s ha e rettegés oka spirituális áthúzás; akár mindahány kutyától is, tekintet nélkül azok méretére. A rettegést igaz Szeretettel, és segítség-nyújtással lehet oldani; a félelmet azonban még azzal sem. S talán épp ez a döntő különbség! A félelmet ki-ki önmaga tudja csak oldani — önmagában, amiként önmaga fogalmazta - fogalmazza is azt meg önmagának minden egyes ÚT során azzal, hogy tudati - lelki - szellemi gyengeség (vagy restség) végett nem volt képes megtalálni Azt, Aki minden félelem egyedül való Oldója, megszüntetője! Ezt az Ős-idők óta őrzött, s az ÉN-ben lévő Fél-elem érzetet (amiként már mondtam) az Én-rész közvetíti le a Tudatnak a földi szintű Tudatosodás egy bizonyos szintjén. Az egészen kicsiny gyermekeknél ugyanis nincs, nem létezik; de ahogy a felnőtt kor felé haladtok, úgy lesz mind erősebbé Tudatotok mélyén, és csakis akkor oldhatjátok (vagy inkább közömbösíthetitek) a Tudatban, s ezzel egy bizonyos fokig az Én-részben is, ha készek és képesek vagytok elfogadni az Istennek Oltalmazó, s minden űrt, minden hiányosságot eltüntető, Végtelen Szeretetét. Ha Rá támaszkodtok, ha Benne bíztok, többé semmitől sem kell félnetek, hisz Fél-léteteket az Ő Szeretete kiteljesíti, és Egésszé teszi: már ott, a ti szinteteken is megadva az EGY-gyé válás csodás érzését, s annak felemelő, és megtartó Erejét. S éppen ennek az EGY-gyé válás - érzetnek a meggátolása, vagyis Isten, és bármely emberszellem közé állás az a bizonyos Lélek elleni bűn, amely nem bocsájttatik meg sem az Égben, sem a Föld színén, amiként azt maga a Mester mondotta! („Még aki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de aki a Szentlélek ellen szól, annak sem ezen, sem a másvilágon meg nem bocsáttatik”: mondá akkor az ÚR. S ugyan mi lehet annál nagyobb bűn, mint a kimondott /vagy leírott/ SZÓ: amikor a TEREMTŐ ERŐ, az ATYA 181
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet EREJE is mint SZÓ nyilvánult meg, amidőn a FIÚT megfogalmazta – ÖNMAGÁT MEGFOGALMAZVÁN?!) A fél/elem érzetét tehát az Isten szívetekbe és lelketekbe fogadásával „orvosolhatjátok”. De még a rettegést is az Ő Szeretete oldhatja bennetek, még akkor is, ha olyan hatalmas történések esetleges veszélye fenyeget benneteket, mint amilyen a háború, a földrengés, vagy az Apokalipszis várható történéseinek sorozata: semmi sem rémít, és semmi sem tölt el félelemmel benneteket, ha igazán, teljes és tökéletes bizonyossággal tudjátok mondani: Amíg Istenünk velünk: ugyan kicsoda ellenünk? ************************************************** Haladjunk most tovább, s nézzük a következő gondolati elemet, amely megköthet, s meggátolhat benneteket az Önismeret, s ezzel a Benső Út megformálásában. Ez a (többnyire) negatív gondolati érzelmi elem az irigység. Azért mondtam, hogy többnyire negatív, mert az irigység, mint egyébként is úgyszólván minden érzelem; szintén kétféle irányú lehet. Van, amikor egy-egy teljesítményre lesztek irigyek: s akkor az irigység ösztönzőleg hat rátok. Többnyire azonban nem erről van szó! Nem egy-egy erőfeszítéssel járó teljesítményre: csupán azok anyagi - erkölcsi eredményei végett ébred fel bennetek az irigység; ekkor viszont már visszahúzó erőt gyakorol a tudatra, s mint teljességében negatív elem, amely alkalmas a harag felébresztésére, mindenkor besötétülést okoz tudati - lelki és Szellemi szinten is: ha ezt nem is hajlandó tudomásul venni az, aki az irigység csapdájába esett. Amiként maga a harag, vagy a félelem: az irigység is az ellentét egyik kedvelt eszköze, ezért mindenképp kerülnötök kell! Senkit se irigyeljetek, se anyagi, se bárminő más okból, annál is inkább ne, mert hisz úgyszólván senki körülményeit nem ismeritek igazán! S még ha úgy érzitek is: valóban közelről, alaposan ismeritek a másik ember körülményeit és lehetőségeit, azt semmiképp sem tudhatjátok felmérni: hogyan, miként éli meg a körötte - véle zajló történéseket, tehát milyen tudati - lelki vagy akár Szellemi hatással vannak rá az adott körülmények, vagy az egyes történések. (S ide illik teljes mértékben az az ősi, Indián mondás: csak afölött mondj ítéletet - arról alkoss ex cathedra; véleményt -, akinek negyven napig jártál a mokaszinjában… - ez bizony: ekként is van!) Nem tudjátok, mert nem tudhatjátok: mi szerez az irigyelt ember számára valódi, szinte már gyermekin tiszta Örömet, mi az, ami végett szomorú, s mi ad számára mély fájdalmat. ************************************************** S hogy még néhány szó, néhány mondat erejéig visszatérjek a haragra, mint a leggyakrabban felbukkanó tudati elemre, mielőtt e kérdés-csoporttól is tovább lépnénk, figyeljük meg: hogyan, s miként alakul a haragnak, mint negatív gondolati elemnek a fokozatos feloldása, majd „létjogosultságát” vesztése a Tudat mélyén: Ma, ha egy felelős beosztású ember (akiről tudjátok, hogy felelős beosztású) durván szól véletek, könnyen bocsánatot nyerhet előttetek, hisz ingerült szavait betudjátok a felelősségteljes pozícióval járó, szüntelen stressz-hatásnak. Ha egy hajléktalanságba kényszerült ember szól durván; még annak a számára is könnyen találtok mentséget: szavait betudjátok a kilátástalanság, a reménytelenség adta keserűségnek, s az azok szülte indulatnak, esetleg az elfogyasztott alkoholnak; amelynek tudattalanító hatása alá épp az említett kilátástalanságot és reményvesztettséget akarják elrejteni – legalább kis időre, s legalább önmaguk elől. Ha azonban egy közületek való, tehát hozzátok hasonló, mégis nálatok (bár ha egy hajszállal is) jobb anyagi körülmények közt élő az, aki ama szavakat szólja, már nehezebben (vagy sehogy sem!) találtok számára magatokban mentséget, pedig amiként mondtam: minden történésnek épp csak a felszínét ismeritek! Aztán, ha már az Ön-egység teljességével, vagy annak egy bizonyos fokával bírtok, lényegében mindegy lesz: milyen beosztásban dolgozik, vagy mely társadalmi réteghez tartozik az, aki a sértő szavakat szólta: mindenképp találtok számára mentséget, ha mást nem is, hát azt, hogy „mindenkinek megvan a maga gondja - baja: mit tudom én, mi bántja, amit nem tud másként feloldani”? Amikor még biztosabb alapokon áll az Ön-egység, de már a Csoport-egység is; nem lesz szükségetek arra, hogy mentséget találjatok, vagy akár meg is próbáljatok keresni bárki számára, mert már nem 182
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet veszitek észre a szavak bántó élét: csak azt, hogy az illető valamiképpen gondokkal küzd, és segítségre, meghallgatásra, tudati - lelki, vagy épp Szellemi támaszra van szüksége. S akkor a mentség szavai helyett… - az imádság szavai jutnak eszetekbe, hogy (ha hirtelenjében mással esetleg nem tudjátok is segíteni a haragvó embert) legalább az érette szálló imádság energiáit átközvetíthessétek felé gondolati úton. ************************************************** A harag után (s nem csak a kérdés mindinkább való aktuális volta végett) egy másik negatív tudati elemet veszünk sorra; s ez a gőg. Ez is, amiként minden más, amit az emberi elme egyáltalán megfogalmazni képes: sokrétű, összetett kérdés, igen széles ívű árnyalatokkal. S a gőg talán még az eddigi Mélység-elemeknél is szélesebb ívű: igen sok formában nyújt támadási felületet az ellentét számára, s mert épp úgy az emberi elme szülötte; ragyogó melegágya a harag, az irigység negatív irányú kifejeződéseinek, azok megfogalmazódásának. A gőg mindenképp negatív tudati elem; s ez nem keverendő össze a büszkeséggel, azzal, amikor valamely nagyobb feladat megoldása, vagy egy alkotás elkészültekor, gyermekeitek fejlődésének figyelésekor telítődik a Tudat. A büszkeség - ha az eredeti, vagyis tiszta formájában értelmezitek a szót s az érzelmet egyaránt! - serkentő hatású, s ekként pozitív élmény, egészen addig, míg nem válik önteltséggé, vagy végkifejletében gőggé. S éppen ez az ellentét egyik legnagyobb kelepcéje, a buktatók legveszedelmesebbike, s éppen azért, mert bizony: nem könnyű megállapítanotok a ti Mélység-szinteteken: meddig nevezhető szakmai, művészi, vagy szülői büszkeségnek, s mikor, mely ponton vált át az érzés önteltséggé, végezetül mikor lesz ebből az önteltségből tudati vagy már spirituális, vagyis szellemi gőg. Pedig a határvonal nagyon is jól látható: csak az nem fogja meglátni, és valóságként elfogadni sem, hogy már átlépte ama bizonyos választóvonalat, aki átlépte azt… A tudati gőg a vagyoni, társadalmi helyzetetek, testi küllemetek, nagyobb fokú (bárha csak fizikai értelemben vett) tehetségetek és/vagy képzettségetek; vagyis úgyszólván minden földi - fizikai adottságtok végett megformálódhat a Tudatban, ami bárha csak egy kicsivel is az átlag-ember szintje fölé emel, vagy emelhet benneteket, s ez még akkor is ekként van, ha ez csak a ti gondolataitok közt él ekként. A gőgössé lett ember Tudatában a gőggel szinte egy időben, s azonos mértékben fejlődik ki az irigységszülte harag, vagy akár már a gyűlölet is, amellyel a nálánál is jobb anyagi - társadalmi helyzetben élők, vagy nagyobb tehetséggel, magasabb fokú képzettséggel (stb.) bírók ellen fordul, mint amivel ő dicsekedhet. Igaz az a mondás: csak az igazán bölcs ember tudja magáról: mennyire távol áll a Bölcsességtől, mert csak az képes valójában meglátni és megérezni az Istennek Véghetetlen Bölcsességét! Ha egy kicsit is jól megfigyelitek: éppen az átlagosnál alig valamivel magasabb szinteket elért emberekben fejlődik ki a büszkeség fogalmazta gőg, s éppen azért, mert az ő képzettségi szintjük, vagy az ő tehetségük (stb.) még csak ahhoz elegendő, hogy önnön nagyságukra nyerhessenek rálátást, a köröttük élő „kicsinyekhez” viszonyítva önmagukat: de már nem látják (s nem is akarják, nem hajlandóak látni) azokat, akik még náluk is nagyobbak, s főként nem akarják látni a Legnagyobbat, Akihez viszonyítva még a Mennyek Országainak legmagasabb szintjére emelkedett Szellem is csupán kicsiny gyermek. E kicsinység-érzet elfedésének vágyából fogalmazódik meg lényegében az ellentét-szülte tudati elem; a gőg. Ez egy igen érdekes dolog, mert hisz lényegében a gőg olyankor képes a leginkább uralmába hajtani az embert, vagyis az emberi Tudatot, amikor a gőg szülőágyául szolgáló körülmények (anyagi, társadalmi helyzet, tehetség, tudás stb.) elérik az egyéni kifejleszthetőség felső határát, amely azonban valóban csak az egyén, s nem az éppen kérdéses elem felső határát jelenti. A tudat megfogalmazza magának azt az ellentét sugallta gondolatot: én vagyok a Nagyság, a Gazdagság, az abszolút Tehetség, a Bölcsesség legfelső mértéke: s aki nálam magasabbra tör, már nem törhet feljebb, ha csak nem folyamodik hamissághoz, csaláshoz… – s ez utóbbit már a gőg-szülte irigység mondatja a Tudattal, megszülve, és a nálánál kisebbekben is elültetve a gyanakvás, vagy önmagában akár a gyűlölet erejét is mindazok iránt, akik az ilyen - olyan formák valamelyikében náluk magasabbra jutottak; olykor anélkül, hogy erre kifejezetten törekedtek volna, s anélkül, hogy ez különösképpen büszkeséggel töltené el őket, hisz ők
183
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet magasabban állva már képesek látni az Egyedüli, valós Gazdagságot, Szépséget, Hatalmat; ekként nem hivalkodnak azzal a kevéssel, amely mindezekből nékik is megadatott. A spirituális gőg egy teljesen más, és még csaknem új iránya (a ti szinteteken) a gőg kifejeződési irányának. Legalábbis; csak nemrégiben került be a ti fogalom-táratokba is, bár létezni már hosszú évszázadok óta létezik, mint tudati jelenség. Egykor az egyházak képviselői közt dívott: ma a magukat „ezotérikusnak”, vagy „spirituális gondolkodásúnak” vallók közt; és ez utóbbi a veszélyesebb, mert ez már a Valóság Világának ellenében megfogalmazódó, már nem csak tudati, de Szellemi elem is, amely nem csak a Tudat fejlődését kötözi meg, de az Én-részt is könnyen hálójába ejti, megkötve azt a maga „nagyságának” hamis képzetével. Ennek egyedüli oka az, vagy inkább: ismét csak az, hogy még oly kicsiny a Tudat, de még a Szellemi Én-rész ismerete, és a Fent Világainak értelmében vett Bölcsessége, hogy kicsinysége végett nem képes felmérni: mennyire kicsiny is az a Tudás-morzsa, amelyet ő már hegynek lát, s amelynek csúcsán… – nem akként, amiként álszerény arccal hirdetik! Nem Isten: de bizony, ők maguk állnak, maguk alá és mögé utasítva mindent és mindenkit: még magát az Istent is! Abból a néhány begyűjtött ismeret-szemcséből a maguk tudati képei, s persze az ellentét által sugallt álinformációk segítségével egy nagynak láttatható dombocskát formálnak, majd arra felállva büszkén hirdetik: ők már feljutottak a Hegy Csúcsára, és senki nincs, aki messzebbre láthatna onnan a Valóság Világának Végtelen Rétjein, mint ők. Hogy ennek mekkora veszélye van, azt talán nem is kell mondanom! Annál is inkább nem, mert az, akit az ellentétnek sikerült a maga irányába csábítani, soha, semmilyen körülmények közt nem fogja belátni, de még csak felismerni sem: mennyire eltévedt az Úton! Inkább még azok ellen fog fordulni, akik erre megkísérlik ideje-korán rányitni a szemét: és akkortól azok lesznek az álszentek, a tévelygők, a megszállottak, vagy éppen a spirituális gőgben szenvedők, akik inteni próbálták őt, megmutatva a maga meztelen valóságában mindazon téveszmét, amelyet az ellentét a tévútra tért elé állított. Ennek kialakulásában hatalmas szerepük van mindazon áltanításoknak, amelyek tetszetős köntösbe öltöztetve, s mindenkor az egyéni, többnyire valóban tiszta, Felfelé való vágyódás mielőbbi betölthetését ígérve szolgálják – az ellentét célját és érdekeit, olyas képzetekkel ámítva el a tudatot s a Szellemi Én-részt egyaránt, amelyektől azok többé nem látják, mert nem láthatják tisztán sem önmagukat, sem a valóban Felfelé vezető Utat. Egy hamis Isten-képet, s egy még hamisabb Szellem-világot mutat nékik, amelyet kezükbe ígér adni, s ha a Tudat kellőképpen rest, hát akként, hogy úgyszólván mindenféle követelmény, és mindenféle fejlődés (már valódi Fejlődés) nélkül ígéri azt osztályrészükül, olykor már a ti mélységesen mély közegetekben is a Tudat elé vetítve olyas képeket, amelyeket a Tudat (vagy az Én-rész) még nem volna képes érzékelni, beépítve azokat képlékeny, nyitott Tudat mélyére, megkötve ezzel annak szabad és reális gondolkodását, s eltorzítva az ember-szellemek önmagukról megfogalmazott, még a Valóság Világából magával vitt Szellemi-tudati képét, azt a képet, amelynek megtisztításáért a Föld színére kellett érkezzetek! Mind, vagy egy-egy ritka kivétellel mind, akik ma a Föld színén éltek: s itt nincs kivétel, mert még aki a magasabb szférákból érkezett, is ki van téve e veszélynek: s minél magasabbról érkezve zuhan az elé állított csapdába, annál mélyebbre zuhan. (Amiként mondtam: a hatodik szféra első és második dimenziója a felső határ, amelyről a Kegyelem még a ti Mélység-szinteteken való testet öltést engedélyezheti: de már onnan is csak igen ritka esetben, amiként azt az előző kötet 84. és 131. oldalán leírattam!) Ezzel szemben az ellentét olyan szintek, tehát olyan Isteni Bölcsességi Fokozatok elért voltát sugallja a mindig magasabbra vágyó Tudat, s a Szellem felé, amelyekkel könnyű szerrel elámíthatja azt, s olyan képeket vetít le az elme számára, amelyet az hitelesként tud érzékelni, olyannyira, hogy még saját pillanatnyi, tehát az adott Út során magáénak mondhatott emberi milyenségét is képes elfedni előle. Ekként éri el az ellentét, hogy végül se a Tudat, se az Én-rész ne akarjon igazán felfelé haladni: érje be a számára hazudott, vagy akár meg is mutatott képpel, fogadja el azt, mint valóságot: s ha igaz Tanítással, vagy bárminő intő szóval találkozik, egyszerűen taszítsa el azt magától, mint szándékoltan elébe szórt, s csak az ő szabad szárnyalását megkötni kívánó… – tévtanítást, vagy rossz indulatú, esetleg a szellemi irigység, vagy a besötétülést adó, szellemi gőg mondatta szavakat. S a Tudat, s a Tudathoz hasonlatosan elkábított Én-rész, amely mindenkor hajlik rá, hogy a könnyebbnek, és egyszerűbbnek tűnő utat válassza; kacagva sétál be a kelepcébe, és hevesen lázad, ha egy-egy óvó - intő szó utol éri. 184
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet Nem kell mondanom: micsoda iszonyatos hátrányt szenved e tévelygések, vagy hamis irányok követése révén az Én-rész és az ÉN: s ezáltal maga a Szellem is! A minden felől áramló, könnyű utat ígérő „szellemtani” írásokat úgy szívja magába az elme, mint szivacs a vizet: és bizony, nagyon - nagyon kevés azok száma, akik már valóban ki tudják választani a Tiszta Tanításokat a tisztátalanok milliói közül. Az elme, tehát a Tudat e hamis tanításokkal telítődik, s ha egy-egy Valós Igazság-elem kerül a sok tévtanítás közé, az ellentét nyomban megadja a késztetést a Tudatnak: a maga képére és hasonlatosságára (de)formálni még azon Tiszta Tudás-elemeket is, beilleszteni azokat a maga erősen besötétült, bár a Tudat számára vakító tisztaságúnak tűnő „szellemtani ismeretei” közé, amelyek közt az a néhány Igazságmorzsa akként tűnik el, mint vízcsepp a végtelen sivatagok homok-tengerében: nyoma sem marad. Legalábbis a Szellemi Én-részben nem, így amikor az végére ér Útjának, bizony: a kudarcokon kívül egyebet… nem hoz, mert nem hozhat magával. S akkor még csak a kicsinyekben felébredő spirituális gőgről szóltam, s még meg sem említettem azokat, akik e tévtanításokat elébük szórják! Azon mediális képességgel bíró embertársaitokról, akik Énrészeik révén valósággal is a Fent Világából érkező Üzenetek, vagy Tanítások átvételét és továbbadását vállalták. Ha a kicsinyeket fenyegető veszély nagy; még nagyobb azon Testvéreiteké, akik e Tanítások révén ama kicsinyek segítségére kell (kellene!) legyenek. Ők már nem csak önnön tévútra térésükért, de Testvéreik tévútra vezetéséért is kell vállalják a felelősséget, ha Útjuk a fizikai síkon véget ért. A szellemi gőg azonban ezt a tényt „jótékonyan” elfedi előlük, hogy ne lássanak mást, mint önnön nagyságukat; „Szellemi emelkedettségi szintjeiket”; még akkor is, ha e rész-feladaton túl számtalan karmikus kötéssel, és megtapasztalásra váró Sors-elemmel kell megkezdjék Útjukat, csak úgy, mint bármely más, mellettük élő Testvérük. Amiként mondtam: a (szándékos) tévelygés legkisebb jelére a Fent szintjén lévő Szellem-testvér meg kell szakítsa a tévútra tért médiummal a kapcsolatot: s attól kezdve az már csak az addig tudatában rögzült, s az ellentét által felé sugárzott ismeret - és álismeretelemekből kombinálhatja össze a további „tanításokat”, hogy azokat továbbítva: maga után rántsa a mélység felé azokat is, akik kellő óvatosság, s a Szellemi Ismeretek (valós) alap-ismerete nélkül válogatás nélkül fogadnak magukba mindent, ami csak elébük kerül! És ezen Testvéreink száma bizony, nem csekély, annál is inkább, mert ma már mindenki „médiummá” akar válni, s mert hogy az akarati kép erős bennük, az ellentét siet is olyas képeket, szavakat, információkat elméjükhöz juttatni, amelyek igazolhatóan nem a fizikai síkon fogalmazódtak meg: ám azt, hogy mely mélységi szintről juttatták a Tudathoz a képeket, a hangokat, az információkat; még inkább siet elfedni! És bizony, olykor még hamis Mária, vagy Krisztus-látomásokat is „közvetít” az ellentét számtalan képviselője, épp e képek alá rejtve azon áltanításokat, amelyek hitelességét és valódiságát ekként tudják csak elfogadtatni a tudattal, vagy azok tudatával, akik ezen „látomások”-ról értesülnek. És persze: sokan értesülnek, hisz épp a valakivé válni akarás nyomán születnek meg a Tudatban e képek, amelyekről a kiemelkedni, feltűnni vágyó minél több testvérnek igyekszik beszámolni: így, ekként terjed szinte centiről - centire a hamis tanítások áradata, épp, amiként azt az ellentét akarta, s akarja mind egyre inkább, ahogy azok a bizonyos Utolsó Idők a végükhöz közelednek, hogy mind kevesebb legyen azon Szellemek száma, akik véglegesen is kiemelkedhetnek az ő birodalmához tartozó szférákból. A hiúság, a „senkivé válás”-tól való félelem, az egyszerűség, a „hétköznapiság” elfogadására való képtelenség… - és még sorolhatnám, hisz a kényelem, a tudati-szellemi restség épp úgy kényelmes melegágyai a spirituális gőgnek, mint az előbb mondott tudati elemek. Ez sajnos ekként van, s a Fent Világai után vágyakozók tudatában is vannak annak, hogy ez ekként van, s mégis: az ellentét száz és ezer és millió küldötte és szolgája szinte válogathat a feléjük nyíló Tudatokban, mindig azt töltve meg a magukkal vitt Mélység-elemekkel, s a Fent Világairól megfogalmazott, de csak hamis információkkal, víziószerűen felbukkanó, s a „múlt utak” képeit, vagy a „holnapokat feltáró látomásokkal”, amelyek a legalkalmasabbnak látszanak arra, hogy a beléjük áramoltatott hamis elemeket mind szélesebb körben terjesszék. A Fent Világából érkező Tanítások elvesznek, szinte megsemmisülnek e hamisság-áradatban: de ekként is van rendjén, mert kevesen alkalmasak rá igazán a Föld színén élők közt, hogy a Valóság (már megismerhető) Teljességét felismerjék, s befogadják. Ezt (bármilyen fájdalmas is!) tudomásul kell
185
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet venniük mindazoknak, akik ma tehetetlenül (bár korántsem tétlenül) kell nézzék: mint rohannak az előttük lévő mélység felé akár a legközelebbi hozzátartozóik, legjobb barátaik is. ************************************************** E mindannyiunk számára fájó téma után térjünk vissza gyermekem a Felső Út, s ezzel kapcsolatosan a Lélek Keresztségének kérdésére. Ehhez azonban egy pár olyan elemet is meg kell vizsgáljunk, amelyek a ti szinteteken is jelen vannak, ha még csak alap szinten is. De már ott vannak, s ezért a magatok szintjének Törvényei szerinti mértékben: használhatjátok, és használnotok is kell azokat. Annál is inkább, mert amiként magatok is mind gyakrabban tapasztalhatjátok: Föld-Anya, pontosabban a Föld fizikai gömbje immár mozdul, már készül a nagy Változásra. Nem véletlen, hogy a Testén tépett sebek oly sok könnyet és vért és annyi szenvedést adva válaszolnak — azon szenvedésekre, amelyeket az ember nevű lények adtak Néki. (Ha nem is mindenkor személy szerint az, aki az egyes történések elszenvedője kell legyen, hisz a bányász, amiként mély könyörgésedben is mondtad: csak eszköz, éhbérért dolgoztatott nyomorult a gazdag bányatulajdonosok kezében. De korábbi Útjain ő is megfogalmazta a Ma történését önmagának…!) ********
************
**********
S most térjünk rá az első, és mondhatom úgy: az egyetlen olyan Mennyei ERŐ - elemre, amely bizonyos fokig már a kezdetek kezdetén a kezetekbe adatott, hogy élhessetek Véle és Általa. Ez a Fent Világaiból szüntelen áradó Kegyelmi Elem az Isteni Szeretet Ereje, amely egységességében is sokrétű, mert számtalan megnyilvánulási formája van, s amely jelen vizsgálódásunk első és legfontosabb tárgyává kell legyen. A legelső, és legmagasabb, ezzel tehát a legfontosabb, mert egyedül a Valóságból áradó ERŐ: a SZERETET; és mindenkor a Szeretet ereje. Ezzel semmi újat nem mondtam, magatok is tudjátok, amiként azzal is tisztában vagytok: milyen fontos, hogy ezen ERŐ elemeit mindinkább igyekezzetek kibontani és megélni napjaitok minden percében. Az igazán mély, és áhítatos fohász erejéről nem kell szóljak: a fentebb említett eset, de sok már eset kapcsán is megtapasztalhattátok: mekkora erőt képvisel. Sok, már menthetetlennek mondott beteg nyerte vissza teljes egészségét az Úr, vagy az Áldott Anya elé szálló, igaz szívvel küldött fohászok ereje következtében, mégpedig valóban annak következtében, hisz éppen azon fohászok Valós Ereje lett visszaáramoltatva a Föld színére, ama beteg aurájába, és annak testébe, akiért a fohász az Ég felé szállt. Ez azonban mindjárt visszaigazolás is a számotokra az imák erejét illetően, amelyből magatok is lemérhetitek: mekkora pozitív energiát vagytok képesek mozgósítani imáitok révén! (Nem az előre megírott, és sablonosan elhadart; de a valóban Szívetekből felszálló imák révén!!) Ezt annál is inkább fontos tudatosítanotok magatokban, hisz az imádság ereje lesz az, amelynek segítségével a Föld szív-csakrája köré, az adott pontokon meditálók köré, a biztosító személyek köré, a biztosító személyek mögötti pontokon imádkozók, a Pilis hegység, a Város, s végezetül az Ország köré; vagyis egy hét rétegből álló, s mind nagyobbá váló körben megfogalmazhatjátok azokat az Energiagyűrűket, amelyek nélkül nem mehetne végbe az Isten-anyai Energia-híd, s az Orionból aláereszkedő Erő-szál csatolódása az ellentét támadása végett. Az Ország határainak védelmét a határokon túli falvak, s a Mária kegyhelyeken összesereglők imája, Dobogó kő védelmét a határon belüli Magyarság imája, a Pilis ama részének védelmét a hegy körül élők imája biztosítja, és így tovább; mind kisebb és kisebb, s mind koncentráltabb erejű körgyűrűt fogalmazva meg a Föld szív-csakrája védelmére. (S ha megfigyeltétek, úgy a Szív-csakra körül meditálók - 2-2 fő, és az öt-öt biztosító ember-, mint az energia-gyűrűk számában felbukkant az a bizonyos 7-es, amely oly nagy szerepet játszik a Teremtettség egészében!) A Szeretet ereje nélkül nem növelhetitek pozitív akarati, s ezzel Tudás szinteteket sem, ennélkül azonban nem léphetnétek a Fejlődés egy olyan fokozatára sem, amely alkalmassá tesz benneteket: bevégezni Ősi Vállalástokat a Föld, s annak minden Szellemi, avagy Lélek-lénye érdekében. Mert bármilyen furcsán hangzik is: mind azon dolgoztok, még azok is, akik sem a Hit, sem a Szellemvilág fogalmai felé nem képesek (vagy nem hajlandóak) nyitni, de még azok is, akik az ellentét szolgálatában állnak! Akik a Fent szintjeivel kapcsolódnak (bármilyen fokon, vagy „szerepkörben”; a 186
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet pozitív energiát, míg akik a lent mélységéhez kapcsolódnak, a Mélység-energiát vonzzák magukhoz. Akik az Erő-kapu megnyitását vállalták/vállalják, a Fent energiáit áramoltatják az adott hely felé, míg akik a mélység szolgálatában állnak, a mélység erejét vonzzák magukhoz, szinte önnön fizikai testeikbe szívva el az adott pont közeléből minden lehetséges negatív elemet, megkönnyítve ezzel azok vállalását, akik a Kapu megnyitását vállalták, vagy e személyek biztonságát vállalták megadni Szellemi energiájuk, és persze imádságaik ereje által. Ezek a pozitív energiák beleolvadnak a Tőlünk alááramoltatott energia hullámaiba, s nem csak könnyebbé teszik, hogy a nagyobb mennyiségű pozitív energia-hullámok akadálytalanul érhessenek el a szükséges pontra, hogy megformálódhassék azon Erő-hullámokból a már említett Energia-piramis, de meg is támogatja, s felerősíti a nagy Kozmikus magasságokból alááramló Erőt, amely a Mennyei Energia ama szálait, de az Orionból érkező Erő-szálat is hivatott biztosítani. Az is furcsán hangozhat számotokra, amikor azt mondom: Ősi Vállalástok… - pedig ez is ekként van! Akik ama percen a magyar Föld szülöttei lesznek, s akik Szellemi Én-részeik révén is ama Csoporthoz tartoznak, akikre az Ős-időkben a most várt/várható Történés egykor bízatott: ugyanazok. Ti vállaltátok fel, ekként ti is töltitek be ama vállalást, annál is inkább, mert úgyszólván egy nincs közöttetek, aki ne lett volna részese valamilyen formában a naniviei, atlantiszi, Mú-szigeti, a lemúriai, vagy éppenséggel az egyiptomi történéseknek, vagy ne lett volna az imént felsorolt helyszínekről menekülők által átadott Tudás-elemek letéteményese, hogy úgy mondjam: Szellemi Örököse. (Ez utóbbiak többségében az India földjéről útra kelt nép tagjai voltak: ők ma is akként, ama nép tagjaként kellett testet vegyenek a Föld színén, hogy az agy genetikai szerkezete, és Én-részük együttrezgése révén könnyebben „ismerjenek rá” az egykor már befogadott Tudás-elemekre, s azokat felismervén: könnyebben kapcsolódhassanak az energia áramlatba, maguk is megtámogatva az adott pillanatban az érkező Erő-hullámokat, majd az Orionból érkező Erő-szálat is.) A Szeretet erejét az imádság, az Akarat, a kettő által megfogalmazandó, vagyis el, és befogadandó Tudás-elemek révén tehetitek tehát még hatékonyabbá, megkönnyítve ezzel a dimenzionális és szférikus Ugrást úgy a Föld Szellemi gömbjének, mint a Föld fizikai gömbjének. Erről azonban már szóltam, így ismét tovább megyünk egy lépéssel, hogy megfigyeljük: miként nyilvánul meg a Lélek Ereje a történések előtt, alatt, s majd a Túlélők között. ***
***
***
***
***
***
***
Sokan, és sokszor kérdezitek: mi fog történni? A kérdés jogos: még jogosabb azonban egy másik kérdés: miért fog bekövetkezni mindaz, ami történni fog? Minthogy az előbbi kérdésre már sokszor, és kimerítően feleltem, ez utóbbit veszem sorra. Ezt ugyanis még alig érintettük, s talán épp ez az oka azon tévhitek szárnyra kelhetésének, amelyek arról szólnak: nem lesz itt semminő apokalipszis, egyszerű, könnyű átmenet lesz, átúszás a magasabb szférikus és dimenzionális szintre, amelynek folyamatát csak a testek anyagtalanabbá válása jelzi majd… – Mert ez, és ehhez hasonló mesékkel igyekszik az ellentét elámítani a tudatokat, amelyek – mint a jogos következményektől rettegő kisgyerek – készek a könnyebb, s ezért kedvezőbb változatot elfogadni, elvetvén maguktól a logikai rend – és rendszer már még a földi síkon is érvényes Szabályait és Törvényeit. Azok, akik a fentebbi tévtanítást igyekeznek hihetővé tenni testvéreik számára, a Megváltásra, s a Kegyelemre hivatkoznak. Kezdjük akkor mi is e két Szellemtani elemmel, ezek kibontásával. A Megváltás folyamata, amiként azt már mondtam: nem a Fejlődés Törvényeinek megkötéséért lett Valósággá, de Satana utolsó utáni, tehát végső mozdulását volt hivatott megkötni, megváltva ezzel a teljes mélység felé indult Szellem-csoportot a teljes és tökéletes „megsemmisülés”: tehát a mélység legutolsó pontján túl reájuk váró, s a Mennyei Ős-erőben való, Teremtő Elemekre bomlásától. Satana ugyanis, aki mindvégig megtartotta az Ősi Duál-állapotát, e Duális Egy-ségből akarta kivetni a benne is meglévő Isteni Szikrát, vagyis önnön Szellemi Elemét, amely nem Én-rész (amiként az az emberszellemek útra küldött Én-részei esetében is van), de besötétült, mélybe hullott Szellemének egy tökéletes eleme, egy Isten-elem, amelyből minden egyes Szellem megteremttetett. Ezt az egyedül tiszta Istenelemet akarta tehát kivetni, pontosabban az ellentétes rezgésirányú Erővé változtatni önmagában Satana, s 187
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet ezzel megfogalmazta volna az abszolút FENT ellentétét, tehát a teljes és tökéletes LENT állapotát, amely azonban megfogalmazhatatlan, mert a Tökéletes Fent erejének legalább egy szikrája nélkül semmi: ismétlem, SEMMI sem maradhat meg, mint önálló Lét-formáció. Fel fog, mert fel kell hogy bomoljon, mert nincs meg benne a TEREMTŐ ERŐ összetartó ereje: a Végtelen és tökéletes SZERETET energiája. A Kegyelem sem az ezerévek alatt felhalmozott negatív cselekedetek, szavak, érzések és gondolatok energiáját hivatott közömbösíteni: de akként áramlik a Teremtő Végtelen Kegyelme minden egyes mélység felé indult Szellem-lényre, hogy mind módot és lehetőséget kapnak a Teremtő Kegyelméből: felismerve és megbánva mindama vétket és bűnt, amelyet az Egyetlen Törvény: a SZERETET TÖRVÉNYE ellen elkövettek; lépésről lépésre, Útról Útra jóvátegyék, pozitív energiává változtatva vissza mindazt a Teremtő Energiát, amelyet mélybe vezető Útjuk, majd a mélység szférikus és dimenzionális tartományaiban testekbe öltözve negatívvá változtattak! Ezt teszi számotokra lehetővé a Kegyelem, s nem azt, hogy minden negatív energiát hátrahagyva a Teremtettség azon pontján, ahol megfogalmaztátok azokat; egyszerűen átlépjetek azok felelősségén! Az elkövetett tett már a ti szinteteken is magában hordozza annak büntetését, hogy a bűnhődés után a vétkes ismét lehetőséget kapjon: folytatni, de már a Törvény értelmében folytatni életét, betartva (legalább) a ti kicsiny, földi szintű Törvényeiteket és rendeleteiteket: miért képzelitek, hogy ez másként történik a Fent értelmezésében, ha már ti magatok képesek voltatok ráébredni a vétkes figyelmének büntetés révén való felkeltésének, s a vétkest elgondolkodtató Szabadság-megvonás fontosságára? Ti is meg vagytok fosztva egyéni Szellemi szabadságaitoktól a szó egy bizonyos formájában, hisz nem bírtok a Fent Tiszta Erejével, s még a magatok szintjén (már) elérhető Erő is ellenetek fordul, ha nem a Törvény értelmében használjátok. Bűnötök mindenkor magában hordta, és magában is hordja a Büntetést, amelyet épp ti magatok szabtatok ki magatokra bűneitek által! Az ezer évek során felhalmozott negatív energiákat nem lehet csak úgy, egyszerűen semmisnek nyilvánítani, mert Szellemetek nem okulhatna, s ismét visszahullna a mélységbe, mondván: hisz miért is ne? Megpróbálom még egyszer, úgysem büntet meg érte a Teremtő, hisz hát azért lett a Megváltás és azért van a Kegyelem Törvénye… A Megváltás és a Kegyelem Törvénye nem a büntetlenséget: a Visszatérés folyamatának lehetőségét biztosítja minden egyes mélység felé indult Szellem-lény számára!! ************************************************** Ezen a két téveszme elemen továbblépve most azt szeretném elmondani: miért szükséges, hogy a dimenzióváltást akkora kataklizma, akkora történés-sorozat kísérje, hogy a Föld kiszakadván a maga Kozmikus Erőteréből, és elszakadván az addig egy fix, megadott ponton tartó Energia-háló szálaitól; visszafelé is megtegye az Utat a Tejút-rendszeren át az Orion Csillagképbe, annak övszalagjába, ahonnan évmilliókkal korábban útra kelt. Amiként már mondtam: a bolygótestnek az Orionból való távozásával lényegében befejeződött ama Gondolat-energia gömb mélybehullásának folyamata. A ti Naprendszereteknél mélyebbre nem hatolhatott volna; igaz, hogy akkor még a Naprendszer is egy sokkal mélyebb szférikus szinten állt, mint a ti jelenetek során. A Föld ott elérte tehát önnön mélypontját, s ott megkapta a lehetőséget, s a Kegyelmi Erőt: megkezdeni visszavezető Útját. Ez akként zajlott, hogy a több millió év alatt kiégett az „élettelen” bolygótestből a negatív energiák egy jelentős része, olyannyira, hogy a bolygó végre Életet fogadhatott testére, s testébe. A bolygó mikro-lények véghetetlen számú seregét „szülte” meg: vagyis az ébredezni kezdő ÉN-ek elkezdhették a fizikai Törvények és Törvényszerűségek legalsó fokozatán álló Bölcsességelemeinek kibontását, testekbe öltöztetve: vagyis megvalósítva a már felismert, semminél is kevesebb Bölcsesség-elemet. Azon fizikai elemeket fogalmazták meg, amelyekből újabb ezer-évek alatt kifejlődött az ember nevű lény. A ti fejlődésetek bizonyos korszakokban meglehetősen magasra ívelt: tudói voltatok a Bölcsességek egy részének, s bírtatok az ERŐ egy részével is: aztán ez a fejlődés mindannyiszor leállt, pangott, majd visszahullt egy mélyebb fokozatra. Visszahullt, hatalmas történésekkel rázva meg újra és újra a bolygót, amely ekként mindahányszor újabb, és még újabb negatív erő-tömegeket lökhetett ki magából: óvón és féltőn magába zárva az addig megfogalmazott pozitív energiákat. A Föld „testéből született” lények ekként emelték (bárha csak öntudatlanul!) a Föld tisztasági fokát, maguk is fejlődve, s újabb és újabb dimenziókkal léphetve feljebb a Haza vezető Úton, s éppen e Megtapasztalások révén. Most azonban az 188
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet ember és a bolygó egy olyan pontra, egy olyan „Víz-választóhoz” ért, amikor nem emelkedhet feljebb az adott rezgés-energia-síkon: a tudományos fejlődés mozdulna ugyan, s tán még az egyes emberek szellemi-tudati fejlődése is, de a bolygó, és az emberiség egésze csak egyhelyben állna, majd lassan a hanyatlás korszaka következne, amiként az már nem egy, magas technikai, de alacsony Szellemi Bölcsességi szintre eljutott, Szellemmel bíró Lény-csoport esetében bekövetkezett, olyan bolygókon, ahol épp e fejlődési irány helytelen voltát, s a Szellemi, tehát a spirituális fejlődés elsődleges fontosságát kell megtanulják az ott testekbe öltöző Én-részek, amelyek korábbi Útjaik során a Technikát emelték Istenrangra, míg Istent, és Isten legfőbb Törvényét; a SZERETET Törvényét elvetették, nem létezőnek fogalmazták meg elméjükben a maguk, és minden utódjuk számára. Ahhoz azonban, hogy a Föld nevű bolygó még feljebb emelkedhessék a korábban elhagyott szellemi rezgés-energia szintek egy újabb, s további fejlődést lehetségessé tevő fokozatára; vissza kell térjen arra a Kozmológiai pontra, ahonnét elindult, s ahol mint bolygó: a mélység felé tartó Szellemek ÉN-jeinek erősen besötétedett gondolatenergiáiból megfogalmazódott. A mind mélyebbé és sűrűbbé váló gondolat-energiákból megfogalmazódott bolygótesten épp azok kezdhették meg Vissza vezető Útjaikat, akik azon gondolat-energiákat megfogalmazták, hogy a bolygó az ő mind tisztábbá és magasabb rezgés-energiákat közvetítő Gondolataik révén emelkedhessék maga is egyre feljebb és feljebb, míg végül ismét felbomolva; már csak mint egyre tisztábbá váló Gondolatenergia létezzék, s ekként végezetül visszatérhessék minden kibocsájtott Gondolat az azt megfogalmazó ÉN, majd a magasabb rezgés-síkokon már a Szellemek teljességébe. Ekként emeli az ember, majd az ÉN, a Duális Egység, végezetül a Szellem ismét vissza a Teremtő Erő Szintjére; vagyis a Szellemi Gondolat-energia síkjára azt a bolygót, amely fokozatos és folyamatos emelkedése révén maga is segíti az embert, az ÉN-t, a Duális Egy-séget, végezetül a Szellemet a Visszatérésben. Ez lényegében nem más, mint a hatás - kölcsön-hatás Törvénye: ilyen egyszerű az egész! Ha a bolygó nem lép vissza korábbi megfogalmazódási pontjára, azok sem léphetnek feljebb, akik mint a túlélők utódaiból megfogalmazódó Új Emberiség tagjai: fognak a bolygón testeket venni, nem fogalmazhatják meg annak új Szellemi energia-gömbjét a maguk (immáron minden gyűlölet energiájától mentes!) gondolat-energiáikból, s ekként sem a Föld, sem a Föld színén élők nem érhetnek el arra a Tisztasági Szintre, ahol is méltókká lesznek az Ezer éves Krisztusi Birodalomra, s az azt követő történéssorozat révén egy újabb, de már a bolygó teljességét egy magasabb dimenzióba, s egy fokkal magasabb szférikus szintre emelni. (E kérdésről azonban már szintén írtunk az imént említett könyvekben, így ezt sem bontogatom tovább. Most legalábbis nem: de visszatérek még e kérdésre, hogy már magasabb szintű értelmezésében is kibonthassam számotokra.) Ez tehát az oka, hogy a dimenzióváltás mindenképp meg kell legyen: annak pedig, hogy az akkora történések közepette kell bekövetkezzék… - nos: annak éppen ti: emberek vagytok az okozói, s a ti ezer évek alatt folyamatosan felhalmozott negatív energiáitok, amelyeket Útról lépve Útra: mind nagyobb és nagyobb mennyiségben igyekeztetek „megtermelni” – mit sem tudva arról, vagy inkább mit sem törődve azzal: a magatok számára termelitek azt, önnön holnapjaitokat téve mind nehezebbé és nehezebbé általa. Akik ezt, vagyis a dimenzióváltás szükségességét nem létezőnek igyekeznek kikiáltani, lényegében a rettegést akarják elaltatni a maguk tudatában is, mit sem törődve azzal, hogy ezzel az óvatlan könnyelműséget oktatják azoknak is, akik „tanítványaikká” lesznek, s akik (kényelemszeretetük szavára - is - hallgatva) oly könnyed örömmel szaladnak a gyors és egyszerű „megdicsőülést” ígérő, hamis szavak után, mintha a Mester szavai és próféciái el sem hangzottak volna, s mintha János sem szólott volna a Végidőkről a Jelenések könyvében! Vagyis készek inkább az Evangéliumot úgy, ahogy van, a Mester minden szavával is akár elvetni; csak ne kelljen szembesülniük az Igazsággal, azzal, hogy amit vetettek: bizony, le is kell arassák, mégpedig az utolsó kalászig, mindet…! S most ismét lépjünk tovább, gyermekem, hisz még mindig igen sok, amit el kell mondjak, hogy (amiként azt a Mester mondta mindig) akinek füle van hallásra, meghallja. ************************************************** 189
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet A dimenzióváltás hogyanját már lényegét tekintve leírtuk. Most annak emberi vonatkozásaira térnék rá, mert sokakat fog érdekelni: miként értelmeztem azt, hogy az Erő-kapu megnyitását végzők a pozitív, míg az ellentét parancsaira, utasításaira és/vagy késztetéseire hallgatók a negatív energiát vonzzák magukhoz. Ez a jelenség teljességében fizikai jelenségekben fog megnyilvánulni. Akik az ellentét szavát követik, éppen hogy további negatív cselekményeik bevégzésével, annak megtervezésével vonzzák magukhoz a negatív energiákat, hogy a cselekmények végrehajtásához megfelelő mennyiségű ellentétes irányultságú energiával bírjanak. Gyakoribbá lesznek ugyanis a kisebb bűncselekmények csak úgy, mint a nagyobbak, annál is inkább, mert már a dimenzionális ugrást, s az Energia-kapu megnyitását megelőző történések is alkalmassá lesznek erre. A mind gyakoribbá váló földmozgások, s az azt követő, szinte „vihar előtti csend” rettegést fog szülni sokak szívében. Az emberek menedéket kezdenek keresni: s eközben támadások érik őket, s elhagyott otthonaikat is kirabolják azok, akik az utolsó pillanatban akarják mindazt javaikul érezhetni, ami addig csak mint álom adatott meg számukra. Sokan elbuknak akkor még a magukat tisztának és bűntelennek érzők közül is, nem lévén képesek ellenállni a csábító lehetőségnek: nem is sejtve, hogy épp azon egyetlen Vizsga végett kellett testekbe öltözniük, hogy bebizonyítsák: képesek erősek maradni akkor, amikor oly sokan lesznek gyengévé mellettük, s képesek még akkor is a mások megsegítésére és oltalmazására gondolni, amikor maguk sem tudják: mi vár rájuk. Sokakat ölnek meg akkor, s ezek közt lesznek, akik vagyonukat féltve és azt védve kell áldozatául legyenek egy-egy támadásnak, de sok lesz köztük az is, aki épp a megtámadottak védelme során kell életét veszítse. Aki a földi értékei védelméért hal, maga sem érett még arra, hogy a magasabb szférába emeltessék, hisz „ahol a kincsed, ott a te szíved is”: s ők nem az Ég oltalmazó és megtartó Kegyelmét kérték, nem Isten, és nem az Égi Kincsek után vágyakoztak teljes szívükkel - lelkükkel - tudatukkal és szellemükkel; de földi kincseiket féltették. Ezért későbbi Útjuk során kell megtanulják: mennyire semmit érő mindaz, amit oly erősen vonakodtak elengedni (s itt az elengedést már tudati - lelki értelemben értsd, tehát a bírvágy-adta kötődés szintjén). A támadók hovatartozása azt hiszem; nem kérdéses. Igaz: ezek a támadások egyébként sem fognak ritkaságnak számítani, hisz ahogy fizikai körülményeitek mind nehezebbé és nehezebbé válnak, azok, akik már ma sem képesek még a földi értelemben vett tiszta úton sem járni, a nehezebb körülmények közt még inkább eldurvulnak, s még inkább engedni fognak a bennük élő negatív késztetéseknek. Ily módon akár egy darab kenyérért is támadások érhetnek bárkit, s csak a követelt értékek önkéntes átadása, vagyis az azokról való lemondani tudás révén menthetik majd akár a puszta életüket is a megtámadottak. És ez lesz az a kor, amelyre a Mester azt mondta: és ne álljatok ellent a gonosznak! Hisz mi több: az Élet, tehát a Szellemi Én-rész számára szükséges Út végigjárhatása, vagy a pillanatnyi öröm (vagy akár káröröm), ha sikerül megfutamítani egy-egy ilyen támadót? Ha lemondtok azon javakról, amelyeket követelnek tőletek, s még meg is tudjátok áldani Isten Nevében azokat, akik vétenek ellenetek; sokkal többet értek, mintha magatok is durvaságba bonyolódtok, annál is inkább, mert szelídségtek láttán még ezen elvetemültek közt is nem egy lesz, aki akkor, vagy kevéssel az ellenetek esett támadás után elgondolkodik viselkedéstek miértjén, s végül elérkezik Ahhoz, Aki benneteket Tanított, s Akinek Szavát követtétek. Ezek a támadások válnak tehát még gyakoribbá, de nem lesznek ritkaságok a nagyobb bűncselekmények, vagy akár a fanatizmus sugallta kamikaze-akciók, amelyek ismét sok áldozatot követelnek, mert az önkéntes halált vállalók a menekülők áradatában fogják végrehajtani tervüket. Akkor igen fontos szerepet kapnak mindazok, akik a sérültek mellé tudnak állni, hogy menekülés helyett… - azok szolgálatára, s azok életének megmentésére gondolva a maguk Életét is megmentsék, betöltve ezzel vállalásuk egy szintén igen fontos és lényeges pontját, amely már magasabb fokú lemondani tudást követel, mint a föld javairól való lemondás, hisz ezzel olykor a maguk fizikai életét is kockára teszik, méghozzá akként, hogy ennek tudatában lesznek, épp annyira, mint amennyire nem lesznek, mert nem lehetnek tudatában annak: vajon a sérült megéri-e akár csak a következő órát, vagy napot is. Az utolsó napok, s az órák tehát épp annyira adnak hatalmas előrébb és feljebblépésre módot, mint amennyire alkalmasak lesznek a tökéletes elbukáshoz is: s az már kinek-kinek Szellemi Én-részén, annak Valós Erején fog eldőlni: felfelé, avagy lefelé „zuhan”. **************************************************
190
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet Amiként mondtam: a Nagy Ugrást, tehát a Föld Szellemi gömbjének leválását megelőzően az Erőpiramisban egyesül az Isten-anyai Erő, s az Orionból aláereszkedő erő-szál. Az egyesülés pillanatában egy újabb, immáron minden addigit meghaladó vulkán-kitörés sorozat rázza meg a bolygó testét, elősegítve a Szellemi gömb felemelkedését, s a Föld fizikai testéről történő leválását, de elősegítve a Föld testében lévő, legsűrűbb negatív elemek kilökődését is. A két, egymással ellentétes irányba távozó, s ellentétes rezgés, és forgás-irányú Erő kiveti a Föld testét addigi kozmikus pontjáról, bevégzetté téve az Ugrás legfontosabb fázisát. A Föld-test körül elsötétedik minden: valóban akként, mintha valami gigászi kéz letörölte volna körötte a Napot, a Holdat, s mind, a Csillagokat a bolygó körüli kozmikus térben. A bolygó testébe a Szellemi gömb leválásának pillanatában vissza áramlik az Isten-anyai Erő egy része, de a négy ponton megfogalmazott Energia-piramis egy jelentős mennyisége is: ez az Erő-halmaz adja akkortól a Föld mágnesességét, meggátolva, hogy a Föld teljességgel légtér, és energia-gömb nélkül maradjon. Amiként mondtam, a Föld-test új energia-gömbjét a légtérben keringő gondolat, - és érzés, - és cselekedet-energiák fogják adni, s mert hogy azok meglehetősen sűrűek, maga az energia-gömb sem lesz tisztább. Annál is inkább nem, mert az új szellemi (vagy nevezzük csak inkább gondolat-energia) gömbbe az utolsó, s a túlélők tudatában a kezdeti pillanatokban megfogalmazódó pánik és rettegés energiái is beépülnek, s bizony: semminél alig nagyobb mennyiségű lesz csak a túlélésért felszálló hálaadó imák energiája! Az emberek dermedtek és riadtak, vagy épp lázongók és hitetlenek lesznek: emellett azonban már néhány missziós feladatot teljesítő is megkezdi munkálkodását. Olyan Testvérek lesznek ők, akik a Tudás magasabb fokán állnak, s akik látják nem csak az adott pillanatot, de tisztában vannak a Föld további sorsával is, s ahhoz mérten kezdik meg a biztonságos, vagy csaknem annak mondható Túlélőközpontok megalapítását, s a maradvány-emberiség tagjainak mentését. Ki-ki a maga körzetében, s a saját feltételei szerint cselekedhet: és amennyire segíteni fogják munkájukat azok, akik képesek lerázni magukról a pánik-adta dermedtséget, és képesek azon néhány Testvér cselekedeteinek és igyekezetének szükségességét belátni; épp annyira fogják őket hátráltatni az új, és még újabb Föld-mozgások, a szökőárak, amelyek a Föld teljességén újra és újra végigszáguldanak, több áldozatot szedve, mint a korábbi történések együtt véve, amelyek nyomán elektromos és mágneses viharok, majd a maradék atomerőművek robbanásai következnek be. Ez, tehát az atom-erőművek felrobbanása lesz lényegében az, ami kiteszi a pontot a történések végére: s akkor hirtelen mintha a Föld teste is megelégelné a pusztulást. A Föld-mozgások ritkábbakká lesznek, s lassan a tengerek és óceánok vize is megnyugszik medrében, új határokat húzva az egyes Kontinensek közé. Ezt azonban már nem lesz ember, és nem lesz állat sem, aki még láthatná. A túlélők kis csoportjai a földmélyi rejtekekben lesznek, s mert tudatában vannak a légtér atom-szennyezett voltának, hosszú időn át még gondolatban sem mennek a föld-felszínre. A történés, tehát a dimenzionális ugrás pillanatában még fiatalnak számító túlélők úgyszólván az utolsó emberig visszatérnek Útjukról, mire utódaik először a felszínre merészkednek, amikor is a Föld egy igen rövid időre megállapodik egy törpe-nap mellett. Akkor eleik elmondását követve igyekeznek a felszínen inkább csak „véletlenszerűen” épségben maradt épületeket megkeresni, annak reményében: talán sikerül a még felszínen maradt élelmiszer-pótló gépeket sugárzás-biztos, föld alatti építményekbe, gyárakba szállítaniuk, hogy a lehetséges, vagy olykor szinte már lehetetlen anyagokból igyekezzenek élelmiszerpótló tablettákat, porokat előállítani. Mire a Föld az új Nap mellől is útra kel egy kozmikus vihar következtében elszakadva ideiglenes bázisáról, már minden lehetséges gép biztonságban, a föld-mélyi üzemekben fog termelni. A radioaktivitás ugyan még mindig jóval a viselhetőség szintje fölött lesz, s ez a gépekbe épp úgy beleszűrődik, mint bármi másba, ami a Föld felszínén található, az orkán erejű szélnek, s a szelek terelte eső-felhőknek köszönhetően, amelyek halálos könnyei minden növényi életet eltörölnek a Föld színéről, nem hagyva meg, csak a mélyen a föld alatt lévő, s a földalatti folyók és tavak vizéből táplálkozó gyökereket, amelyek kevésbé vannak kitéve a sugár-ártalomnak, pontosan azért, mert a barlangokban, s a föld-mélyi sziklák kövei közt lévő víz csaknem teljességében tiszta, szennyezettségmentes. Ez lesz az ember túlélésének is az egyedüli esélye, hisz az emberi test, mint tudjátok, túlnyomó részben vízből áll, ekként nem lehet meg víz nélkül. **************************************************
191
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet És mi lesz azután? Egyáltalán: lesz-e azután, és hogyan lesz tovább? - kérdezitek: erre azonban már teljességében megkaphatjátok a választ az Úton a Fény felé… - c. munkánk VI. kötetében. Ezért ismét csak a történések utáni emberi reakciókra térek ki, amelyek olykor embertelenségükben is emberibbek és emberségesebbek lesznek, mint a ti korotok emberének egyes megnyilvánulásai. ************************************************** A legjellemzőbb a kezdeti időkben természetesen a pánik lesz: aztán a családtagok egymásért, távolabb élő rokonaikért fognak aggódni, eltűnt, vagy halott szeretteiket fogják siratni, s bennük önmagukat, kilátástalannak érzett, s céltalanná vált életüket, elvesztett terveiket és álmaikat… - aztán ismét csak természetesen a túl, és továbbélés esélyeit veszik számba, s már annak lehetséges feltételeit igyekszenek megteremteni, még mindig egymás ellenében. S itt, a történések e kezdeti pontján ismét nagy szerepe lesz a magyarok és a romák (bár nem egymással; csak önnön népük tagjaival való) összetartásának! Nemcsak hogy példát mutatnak más népek tagjainak, de erőt is adnak nékik ahhoz, hogy maguk is igyekezzenek megteremteni legalább ezt a minimális Egy-séget. Nem véletlen, hogy a Magyarság már most is oly elszórtan él, szinte minden pontján letelepedve és beilleszkedve egy-egy nép tagjai közé, amiként a roma nép tagjai is. Kell is, hogy ott éljenek, s ott érje őket a kataklizma: az agy genetikai struktúrája ugyanis még a gondolkodás-mód változásával sem lesz más, mint amilyen a születés percén volt, amiként a Szellemi Én-rész is ugyanaz marad: s e két, egymástól eltérő, mégis szoros egységben lévő, testi és szellemi adottság a történtek során előtérbe kerül, döntő fontosságúvá lesz, mert épp úgy megadja a Tudat számára a késztetést: a túlélésben való bizakodásra támaszkodva kezdeni a semmivé vált Múlt romjain valami mást, valami újat, ahogyan az a magyar földön maradtak elméjét is irányítani fogja, megszabva a Tudat további működésének irányát. A Reménység, és az eltaposhatatlan Bizakodás: e két Szellemi - tudati elem az, ami végül is hozzá segíti a magyar, a roma, s az ő példájukon felbuzdulva a többi nép tagjait is a Valami megformálásához a Semmi helyén. Kisebb csoportok lesznek egy helyre szorulva, amelyek keresni kezdik a kiutat ellehetetlenedett helyzetükből, s mert hogy keresik, meg is fogják találni, ha csak lassan is. Nagyobb biztonságot adó, tágasabb rejteket keresnek, kitágítják a Föld színe alatti rejteket, s igyekeznek Élhetővé tenni azt, ami az Életből megmaradt. Eleinte még nagy gondokat fog okozni a megszokott körülmények hiánya, de az ember hamarosan leszokik, majd meg is feledkezik az egykori komfortról, egyes (már ma sem egészen szükségszerű) igényéről csak úgy, mint a szükséges, de nem létfontosságú igényekről. A víz például ivásra is alig lesz elegendő: a tisztálkodás, a főzés, és egyéb, a civilizált társadalom elidegeníthetetlen feltételének tartott elemei teljességgel háttérbe szorulnak, csak úgy, mint egy-egy háború idején, azzal az óriási különbséggel, hogy most tudatában lesznek annak: nincs módjuk rá, hogy valamiképp a felszínre jutva vizet szerezzenek. Lesznek ugyan, akik megkísérlik, de azok többé nem térnek vissza: megöli őket a gyilkos atom, amely hosszan a légtérben, majd annak felső rétegében fog keringeni, de folyamatosan árad a Föld testéből, a vizekből, s a szűnni nem akaró esőből is. De az is halálra lesz ítélve, aki valamiféle Csoda folytán visszatér: azt nem engedik be a rejtekre, hisz a víz, amelyet (esetleg) hoz, az öltözéke, és persze egész teste is ártó kisugárzást hordoz magában, s ezzel nagyon is tisztában lesznek azok, akik nem merészkedtek a felszínre. Aztán ez a tudás marad csak fenn: a vágy, hogy bármilyen oknál fogva a felszínre lépjenek, épp e tudás végett elhal, megszűnik, annál is inkább, mert a már föld-felszín alatt született gyermekek felnövekedvén épp csak szüleik elmondásából fogják tudni: milyen is volt valaha az Élet a Föld színén. Mert az emlékek még hosszan megmaradnak, s több Nemzedék kell, míg azok is kivesznek az emberi Tudatból. A fényképek megfakulnak, vagy már kezdetben a föld-mélyi barlang megvilágítását szolgáló tűz éltetőivé válnak, csak úgy, ahogyan a könyvek, a szükségtelenné és fölöslegessé lett térképek, lexikonok: minden, ami csak éghető, s ami a sorozatos szökőárak, majd az elektromos viharok okozta tűzvészek során esetleg megmaradt. Így tűnik el lassan minden emlék, amely az egykor volt emberiségre utal, s mire minden éghetőt a tűzre vetnek, már csak kevesen lesznek, akik tudatában lesznek annak: mi célt is szolgált egykor az, amit épp a tűzbe hajítanak. Akkor a sötétség évei következnek (fizikai, de tudati értelemben is!). Az esetlegesen megmaradt elektromos, és egyéb berendezések nem működnek, s a légköri viharok okozta zavarok az 192
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet egymástól elkülönült rejtekek közti kapcsolattartást (vagy akár csak kapcsolatfelvételt is) lehetetlenné teszik. A megmentett rádióadó berendezések az állandó föld-mélyi, nyirkos levegőben amúgy sem maradhatnának hosszan használhatóak, s mert hogy egyáltalán nem kínálkozik rá lehetőség: bárha csak egyszer is használni azokat, lassan szerepük, rendeltetésük is eltörlődik. Mint fölöslegessé vált kacatot, ha lehet, még megkísérlik elégetni, hogy annyival is tovább tarthassák életben A Tüzet (akkor már így, nagy betűkkel A Tüzet), majd a műanyag elolvadása után az összeolvadt fém-alkatrészeket félre söprik: ennyit fognak érni azok a kis technikai csodák, amelyekre ma oly büszkén tekint az ember, amiként ennyit fog érni maga a technika is. A táplálék-pótló pasztillákat előállító gépek lassan szintúgy kiöregednek, s mert nem lesz, aki még értene azok megjavításához, azok rendeltetése is elfelejtődik. Kevéssel ez után egy nagyobb mértékű föld alatti vándorlás veszi kezdetét: az ehető gumók után indul el az ember, amiként a közelében (esetlegesen) maradt állatok, amikor élőhelye közelében már semmit nem talál. Egy időre a kannibalizmus is felüti fejét, ennek megszokottá válását azonban még ideje-korán megállítják majd azok a missziós utakra vállalkozó Testvéreink, akik a lehetetlenre vállalkozva: épp ezért kell testet öltsenek egyik vagy másik csoport tagjai közt. Az ő feladatuk az Élet Szent, és sérthetetlen voltának az egyre inkább besötétülő, s egyre alacsonyabb tudati szintre visszazuhanó elmék mélyén való meggyökereztetése, vagy ha tetszik, azokban való elültetése, bekódolása lesz. Az Élet, mint általánosan vett Fogalom akkortól védetté lesz, s nem csak az emberi, de mindennemű állati élet is. Az állatok lassan megszokják, hogy az egykor ember névre hallgató lény semmiféle veszedelmet nem jelent számukra: s mert hogy az ember gondolataiból is kivész a gyilkolás késztetése, az állat sem fog rendelkezni azzal, hisz lélek-elemeik (a körülmények ellenére is!) tisztábbakká válnak, mint a ti jelenetek során. Az eleve vérengző vadak akkor már a Mars, s más, még a Föld pillanatnyi szintjénél is mélyebben álló bolygók színén lépnek létbe, s a Föld színéről azok utolsó példányai is kivesznek. Egy részük a sugárfertőzés, más részük az élelemhiány végett. Az imént azt mondtam: a Földnél alacsonyabb szinten álló bolygók: s ez is megfelel a valóságnak, hisz a Föld fizikai gömbje a látszattal, s az eddig elmondottakkal ellentétben nem egy mélyebb, de egy magasabb szintre emelkedik, hisz a történés során, s az Út elején újra és újra bekövetkező robbanások során mind több és több negatív elem éghet ki belőle. Amíg az emberi Tudat egy mélyebb szintre hull, a Föld egy magasabb szintre emelkedik: s az ÉN, amely Én-részének továbbra is meg kell írja az Életfilmet, mindenkor a Föld szintjéhez igazodva kell megírja azt! S éppen ez lesz az a bizonyos „tisztító tűz”, amely az Én-részekre, s ekként az ÉN-re is vár, s amelyről az egyházak oly sokat beszélnek! Az ÉN, és annak Útra küldött Én-része az addig elért fejlettségi fokozaton marad, s annak, valamint a Föld dimenzionális pontjának megfelelő Élet-filmet kell írjon. Ezt az Élet-filmet kell megkísérelnie betöltetni, végig játszatnia a mind mélyebbre és mélyebbre zuhanó Tudattal, s a Tudat irányította, végül már fél-állati szintre zuhant testtel az Én-résznek: mindannyiszor teljes és tökéletes kudarccal járva végig Útját, s már csak az ÉN-be való visszacsatolódása után, ha már az ÉN is végigélte az Én-rész által magával vitt kudarc-sorozatokat: fog tudomást szerezni arról: mely korábbi Útja következményét kellett mint magának megfogalmazott, s önmagára kirótt „büntetést” elszenvednie. Mert az Én-rész mindahányszor egy-egy korábban kudarcba fulladt vállalást kell magával vigyen, amelyet restsége végett, vagy az ellentétes irány követésének erősebb vágya végett nem töltött be. Azokat a történéseket és történés-elemeket írja az ÉN az Én-rész Életfilmjébe, amelyekben háromszor kudarcot vallott, s amelyeket nagyságuknál fogva nem oldhatott fel az ÉN számára a Kegyelem Törvénye. Ez tehát az a bizonyos Tisztító Tűz; hisz az Én-rész az Út egészén, míg az ÉN az út végén kell megélje újra és újra a sikertelenség, a kudarc égető kínját, de most nem akként, hogy önnön restsége, de akként, hogy a Tudat irányíthatatlansága végett kell megélje ugyanazokat a kudarcokat. A Tudat amilyen lassan fejlődött fel az elő-ember szintjéről a ti modern korotok emberének értelmi szintjére, olyan gyorsan fog visszazuhanni, elveszítve mindazon tulajdonságait, amelyek nem ösztönszintű késztetésként vannak belékódolva már az Ősidők kezdete előttől. Amíg ezt el nem éri az elme, a Föld időről időre kiköt egy-egy évtizedre, később hosszabb, úgy húsz-harminc évre is (már: a ti jelenlegi időszámításotok szerint mérve az éveket!), hogy a bolygótest kissé feltöltődhessék egyik vagy másik idegen Nap energiáival. A Föld mélyében lévő, s már-már teljességében kipusztult gyökerek ismét megjelennek, s a vízi állatok is hirtelen szaporodásnak indulnak: ekként egy kevés időre ismét lesz annyi 193
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet tápláléka az élőlények még megmaradt egyedeinek, amely a következő törpe-napnál való megállásig elégséges lesz. A Föld alatti víz helyenként a felszínre tör, s megtelik oxigénnel, de ekként áramlik le a földalatti járatokba is némi éltetőbb levegő azokon a sziklarepedéseken, amelyeket a víz vájt magának, hogy a felszínre törhessen, majd ismét elrejtőzzék a föld alatti szikla-járatokban. A vízbe kerülő magvak kikelnek, s a vízinövények új életre kapnak: ekként a két irányból áradó oxigén belélegezhető szinten tartja a föld alatti barlangok és járatok levegőjét is. Az alga, a vízi növények mint egyedüli táplálék: az emberek testeinek igényeit is inkább kielégítő mennyiségben növekednek. A jobb körülmények, kedvezőbb feltételek mellett ivadékok is születhetnek a viszonylagos bőség időszakában, ekként az emberi faj fennmaradása is biztosítottá válik. Aztán egy Kozmikus vihar ismét tovább sodorja a bolygót; s ez ekként lesz mindaddig, míg az emberi tudat a már imént említett fél-állati szintig nem zuhan, kilökve magából mindent, amit a ti mai újszülötteitek mint tudati elemet: szinte készen visznek magukkal. Amikor ez bekövetkezik, a következő Törpe-csillag mellett egy hosszabb időre megáll a Föld, hogy a Föld-test mélyében még megmaradt, s az Út során a Föld felszínére került növényi magvak végre megkezdhessék a felszínen is új életüket. Ekként a bolygó légtere ismét nagyobb mértékben telítődik oxigénnel, amiként a föld alatti barlangok is: már több utód születhet, s azok életben maradása is nagyobb százalékban válik biztosítottá: s azok (amiként az imént említett könyvben leírtuk) néhány esztendő múltán maguk is utódokat hoznak világra. Vagy harminc esztendei veszteglés után egy újabb, de már az utolsó történés következik: egy ismét feltámadó Kozmikus vihar újra eltépi ideiglenes Napja mellől a bolygót, de mielőtt igazán magával ragadhatná azt a Kozmikus szél, a Kegyelem Istene a maga helyére emeli azt át, a Tér-Idő-Tér elmélet alkalmazása révén: vagyis az Áldott Krisztus egymás mellé helyezi, egybe vonja a két kozmikus pontot, átemeli a bolygót, majd a két pont közti távolságot ismét a korábbi paraméterekhez igazítva rögzíti. A Földre várakozó Petiro, és annak Óriás-csillaga; a Seiza, amely maga is mint afféle Törpe Nap világít, és árasztja melegét, azonnal energia-hálójába fogja a Földet, amely „emlékezve” az egykor elhagyott Kozmikus Energiákra: maga is rokon rezgésekkel kapcsolódik hozzá az erő-háló sugaraira. Ezzel a dimenzionális ugrást követő Kozmikus Út is befejeződik, s ekkor megkezdődhet az Új Emberiség fejlődése, amelyről már szintén szóltam az említett könyvben, így arra ismét csak nem térek ki még egyszer. Kitérek ezzel szemben arra: mi ma a ti feladatotok. Hogyan kell a mában készülnötök a Holnap történéseire, s hogyan készülhettek fel már most mindarra, ami várható, azon felül, és azon túl, hogy a Belső Utakat, s azt követően a Felső Utat igyekeztek megfogalmazni magatokban. Minthogy a Nagy Ugrás bekövetkeztéig a ma ifjú generációjának tagjai közül is sokan vissza kell térjenek, majd egy új Utat kell megírjon számukra az ÉN (természetesen amiként mondtam, ez a „kell” csak akkor érvényes, ha az ÉN maga vállalja az újabb, nem kis nehézségeket jelentő Utat!). Viszont ha most nem képesek teljességében kiépíteni a Belső, és a Felső Utat, annak spirituális emléke nélkül képtelenek volnának azt idején ismét megnyitni a Tudat s az Én-rész, majd a Tudat, az Én-rész és az ÉN, végezetül az Én-rész és az ÉN között: e nélkül azonban nem válnak, mert nem válhatnak alkalmassá arra a szerepre, amelynek betöltéséért akkor elindulnak! Ezen felül és ezen túl azonban már a ti jelenetek során készülnötök kell a történésekre, éspedig akként, hogy… Nos, ez ismét egy komoly kérdés, amelyet nem árt kellő alapossággal kibontanom. Mert ha csak annyit mondok: keressétek, és fogadjátok el mindenkor a magatok akarata fölött, mint Egyedül Törvényes Erőt: a Teremtő Atya akaratát, és imádkozzatok: mindent elmondtam ugyan, és mégsem mondtam el mindent. A Teremtő Akarata ugyanis sokatok számára csak mint „titok”, megfejthetetlen Isteni Elem létezik, amelyet elfogadni ugyan készek, de nem tartják megfejthetőnek, megismerhetőnek, s ekként betölthetőnek sem. Így azt mondják: a Parancsolatokban le van írva minden, s az elég. Ez is tökéletesen igaz: de a történések mindenkor elétek állnak, már jóval azok bekövetkezte előtt! A természet jelei, az állatok viselkedése, vagy azok szinte már szándékolt jeladása: mind-mind vezetni akar benneteket, hogy megkönnyítse számotokra az Atya Akaratának, és persze önnön Útjaitok egyes Sors-elemeinek megismerését, s ekként azok betölthetését. Ha tetszik, mondhatom akként is, amiként munkatársam fogalmazta meg: azokra a „véletlenekre” kell figyeljetek, amelyek mögött ott mosolyog Isten. **************************************************
194
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet Amiként fentebb már elmondtam: a Föld már erősen készülődik, s ez azt is jelenti: minden egyes földrengés és vulkáni tevékenység során tovább és tovább tisztítja önmagát a Föld-test, mindahányszor egy-egy nagyobb mennyiségű negatív energiát lökve ki magából. Ezek közömbösítése és „megsemmisítése” már a ti feladatkörötökbe tartozik. Fokozottabb hangsúlyt kell fektetnetek az imára, s elsősorban éppen a Föld egészéért elmondott imákra, s arra, hogy meditációs úton is igyekezzetek a Föld segítségére lenni. Meditációs képekben, vagy (ha még nem bírtok teljességgel a meditációs képek megfogalmazásának és irányításának erejével) imádság közben akként kell benső látástok elé emeljétek a bolygó egészét, hogy azt egy pozitív energia-burokba zárva helyezitek magatok elé. Ezután a bolygótestet körbevevő energia-burok egy részét, a bolygótesthez közelebb eső belső energia-körét mint valami lágy, langyos esőt: szórjátok, áramoltassátok a Föld egészére, függetlenül attól: mely része villan fel előttetek közvetlenül. Az Erő-áramot egyenletesen osszátok el a bolygó egészén, s a leérkező, tehát a Föld szellemi gömbjén, majd a sztratoszférán, termoszférán, troposzférán (stb.) végezetül az ózonrétegen keresztül juttatva az Erő-áramlat egy részét osszátok széjjel a légtérben, mintha a Szél szárnyára fektetve szórnátok széjjel azt a levegő-elemek közt. Az Erő másik részét közvetítsétek le a Föld fizikai gömbjébe, a talaj felszínére csak úgy áramoltatva abból, amiként a talaj mélyebb rétegeibe, a Tengerek és Óceánok vizeibe, s mind a tavakba, folyókba, patakokba és zuhatagokba. Aztán gondolat-energiáitokkal kössétek meg az adott pontokra hullott Erő-elemeket, hogy azok valós Életet adhassanak azon pontok számára. Ti ekként segíthetitek a Föld egészét, hogy felkészülhessen a várható történésre: s a Föld maga is azon lesz, hogy a segítségetekre legyen. Annál is inkább, mert a ma élő emberiség egy része, amiként mondtam: maga is fel kell készüljön arra, hogy a Nagy Ugrás pillanatában a Föld szellemi gömbjével együtt kell emelkedjék, s akkortól a negyedik szféra első dimenziójának megfelelő szféra-közi ún. „köztes dimenzióban” kell folytassa megkezdett Élet-útját. (Ennek hogyanjára itt és most nem térek ki, de ígérem: a következő kötetbe az erről – épp az imént, csak egy másik kötet keretein belül – leadott Tanítást is átrakatom munkatársammal, hogy teljességében érthessétek ennek folyamatát. Tehát az emberiség egy része felemeltetik, amiként mondtam: s éppen ezeknek a Testvéreinknek lesz nagy segítségére a Föld egésze! A történések előtt azonban mindannyiótok segítségére lehet, és lesz is, elősegítve, hogy mind többen és többen elérhessétek azt a Szellemi Bölcsességi szintet, amely nélkül nem emeltethet fel egyetlen fizikai testtel bíró lény sem! Ugyanis a Bölcsességi szintek (vagyis Szellemi Ébredtségi szintetek) magasabb fokú elérése az előfeltétele nem csak a ti testeitek, de az állat- és növényvilág egyedeinek előrébb és feljebbléphetésének is, hisz ameddig gondolati és érzelmi: vagyis tudati és lelki energiáitokkal meg nem tisztítjátok a Kozmikus Világlélek teljességét legalább egy bizonyos fokig, e természeti lények nem meríthetnek, csak az általatok tisztátalanná tett Lélek-elemekből. Ha viszont minden erőtökkel azon vagytok, hogy a feltétel nélküli Szeretet jegyében igyekezzetek az Isteni Bölcsesség elemeket mindinkább megismerni, ők is magasabb rezgésű Lélek-elemeket vihetnek magukkal, s ekként mind többen és többen lehetnek az Új Föld lakójává. A Föld lélek-lényeivel való EGY-ség megélésének fontosságáról már szóltam: vagyis, már arról is szóltam, amiként szóltam a Csoport-egység kifejlesztésének, s a nemzeti EGY-ség megélésének fontosságáról is. E kettőt azonban megfogalmazásuk után mind magasabb és magasabb szintre kell emeljétek, hogy érezhessétek távolabb élő testvéreitek, de a lélek-lények jelenlét-energiáit még olyankor is, ha azok nincsenek közvetlen mellettetek. Ez Globális Egység, de a telepátia, és az intuitív készség; tehát e két tudati érzékszerv kifejlesztésének és megerősítésének is első, s ekként a legfontosabb foka. Ha a tudott történéseket teljességében képesek vagytok átélni, mintha azok veletek magatokkal történnének, megpróbálkozhattok azzal, hogy egymástól nem nagy távolságban bizonyos dolgot cselekszetek, s találkozva elmondjátok: milyen intuíciók ébredtek bennetek a másik személy elfoglaltságával kapcsolatosan. Megfigyelhető lesz, hogy mindinkább meg tudjátok fogalmazni a másik ember cselekedetét, vagy annak irányát. A lélek-lényekkel való kommunikáció egy fokkal nehezebb, hisz nem értitek azok távolról felétek áramoltatott „gondolati-érzelmi” hullámait. Ennek megérzésében is segítségetekre lehet a fentebbi gyakorlat, de az is, ha egy kis növényt mindenkor rendszeresen ugyanabban az időben locsoltok, már előre közölve vele: most megitatgatlak, mert kell, hogy tápláljam gyökered, szárad, ágacskáid és/vagy levélkéid. Utána egy pillanatra álljatok meg mozdulatlanul a növény előtt, s erősen koncentrálva igyekezzetek ráhangolódni a növényre. Figyeljétek levelének legkisebb rezdülését is, s azokat a gyenge hullámokat, amelyek a növény felől áradnak. Aztán álljatok meg előtte 195
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet olyankor is, amikor nem akarjátok meglocsolni. Ilyenkor ne is szóljatok, ha csak nem a megszokott szerető-becézgető szavakat. Érezni fogjátok, hogy egy idő múlva a növény már a locsolás említésére enyhén, szemmel szinte nem, vagy csak a növényt körülvevő aurában láthatóan rezegni kezd, s a felőle, vagy belőle áramló energia-hullám eltérő lesz, mint amikor csak mellé álltok. Később akkor is érezni fogjátok a növény sajátságos energiáját, ha nem akartok locsolni, de a növény igényelné, s „kéri” a vizet: vagyis ekként megtanulhatjátok a növény alapszintű jelzéseit megérteni, s ha már egy-két növény jelzéseit megértitek, megértitek lényegében mindahányét, hisz ők egyazon Lélek-elemekből meríthetnek, éspedig mindenkor a Kozmikus Világlélek legtisztább lélek-elemeiből, amiként azt már mondottam. A növények jelzései természetesen nem csak a táplálék igényének jelzésére, vagy a belőletek áramló Szeretet-energiára való „válaszadásra” korlátozódik: nékik épp úgy megvan a maguk „nyelve”, a maguk rezgés-kódjai, ahogy néktek a szavaitok szinte minden érzés kifejezésére: és használják is, nem is ritkán, de állandóan. A növények „néma” jelzéseivel megegyező, vagy ahhoz erősen hasonlító az állatok lelki elemének rezgése is: az állat a szemmel látható, füllel hallható jelzéseken kívül is „szól”. Ekként érez rá nagyon sok gazdi, ha kedvencét veszély fenyegeti, vagy ha valami rendellenesség készül a közelben, amelyet az állat még csak halványan érzékel; de a közelben lévő növények lélek-elemeire hangolódott „lélek-sejtjei” annál pontosabban, s akkor az állat rezgése is megváltozik: ha sem kedve, sem étvágya, sem egyéb fizikai tünet nem utal is a megérzett változásra. A legérzékenyebben a patkányok és a macskák reagálnak az egyes jelekre, de a madarak is, s ők annál is inkább, hisz ők a természetben élnek (kivéve a kalitkákban raboskodó madárkákat, akikben a fogság már réges-rég kiölt minden létfontosságú természeti, ösztön szintű képességet az élelemszerzéstől a fészek, vagy a választott pár, esetleg a fiókák védelméig). Ha igazán megtanultatok ráhangolódni a közeletekben élő növények és kis állatkáitok érzelmi-érzeti rezgéshullámaira, nem csak az említett jeleket: de a nagyobb történések előtti, szinte hűvös, kellemetlen áramlatként érzékelhető jelzéseikre is képesek lesztek figyelni. (E jelzés fogja segíteni azokat, akik a megadott időre a meditáló hely közelébe kell érjenek, majd segít rálelniük arra a pontra is, ahol a Mária Rózsája elnevezésű kő, s az alatt a Föld szív-csakrája található.) A nagyobb viharokat, a földmozdulásokat, s szinte minden természeti-fizikai jelenséget előre tudhattok, ha figyelemmel kíséritek a növények és az állatok jelzéseit, amelyek mint az őrszemek: mindenkor a szükséges ponton vannak, s egymás nagy távolságokból „leadott” jelzéseit küldik felétek is. Első-sorban a fák, amelyeknek mélybe nyúló gyökerei a Föld energia-hálózatának változásait is érzékelik. Sokan vannak már ma is, akik akként készülnek a dimenzióváltásra, hogy hatalmas beton-bunkereket építenek maguknak házaik alatt, s ott nagy mennyiségű élelmiszert igyekszenek felhalmozni. Nem mondom, hogy ez nem természetes, emberi reakció, de nem mondhatom azt sem, hogy teljességgel helyénvaló! Ha elolvastátok korábbi munkáinkat, azt hiszem, magatok is kikövetkeztethettétek: egyáltalán nem biztosíték, ha egy betonbunkerben igyekeznek meglapulni készítőik, hisz egy semmi kis betonfal kevesebb idő alatt lesz rommá-semmivé, ha a Föld tektonikus lemezei megmozdulnak, s egymás alá-fölé csúsznak, mint amennyi idő alatt egy kártyavár leomlik, ha erősebben ráfúj egy kisgyerek. A bunkerépítés inkább csak a tudat nyugalmát adhatja meg egy időre: aztán már azt sem. Amikor a történések végkifejletükhöz érnek, még inkább tudnotok és mernetek kell ráhagyatkozni a Teremtőre, Krisztusra és Máriára: és önnön magasabb rendű ÉN-jeitekre, amely a kellő időben megadja majd az instrukciókat, hogy mindazok, akik a Túlélők csoportjában kell legyenek, a kellő időben a számukra legoptimálisabb pontra érhessenek. Ezen felül és ezen túl: azt hiszem, sokkal többet tesztek önnön Holnapjaitokért is, ha azon igyekeztek, hogy minél magasabb szinten betöltsétek jelen Útjaitok mindahány vállalását, s igyekeztek letisztítani magatokról az Utak végtelenjén át Szellemetek egészére rakódott sarat és tisztátalanságot: ezt pedig csak a Szeretet mind magasabb és magasabb fokon való megélése által érhetitek el. Amiként a Mester is mondotta: „senki sem mehet az Atyához, hanem csakis Én általam”: ami azt jelenti: az által, amit Krisztus e Föld világában képviselt, vagyis a Szeretet által, amely Maga A Krisztus! Azt hiszem kedves gyermekeim, egy kissé alaposan eltértünk a kezdeti témánktól: látszólag legalábbis. És mégsem, hisz amiként mondtam: a Léleknek Keresztségét csak a szenvedések tüzén érlelődött emberszellemek érhetik el: viszont a Léleknek Keresztsége nélkül egy nincs, mert nem lehet, aki a negyedik szféra magasába emelkedhetne közületek!! Ez is az oka hát annak, hogy oly igen felgyorsultak, s még inkább fel fognak gyorsulni a történések köröttetek (és véletek), s ez is az oka annak, hogy a magyar nép mind több, s aztán még több szenvedésen 196
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet kell keresztülessen! Egyrészt az ezerszáz esztendővel ezelőtt véget ért vándor évek alatt felhalmozott nemzeti Karmát kellett letisztítsa magáról a nép, másrészt pedig (s ez már a ti jelenetek, és a közeli Holnapok történéseire vonatkozik) fel kell készüljetek a feladatra: azt pedig csak akkor végezhetitek be tökéletesen, ha mind többen és többen éritek el a Lélek Keresztségéhez szükséges, egyéni tisztasági fokot is. A nép szinte minden tagja kell akkor, hogy imádságával megtámogassa a Pilis hegységében lévőket, azok erejét, de biztonságát is növelve ezzel, és imáik csak megtisztított szíveikből - Tudatukból és lelkeikből szállhatnak Én-részeik segítségével az Ég felé, hogy minél több pozitív energiát vonzhassanak le általa. (Amiként mondtam, azok, akik az ellentét oldalán állnak, nem imádsággal; mással fognak reagálni a felgyorsult történésekre, s bár az ő cselekedeteiknek is meglesz a maga gyakorlati haszna, lévén hogy a negatív erőket egy kis időre lekötik: de a magasabb szintű személyes „hasznuk” is meglesz, mégpedig érzéseik, gondolataik és cselekedeteik valós irányultsága szerint.) Nem mondom, mert nem mondhatom, hogy mindazok a negyedik szférába emeltetnek, akik akkor imádsággal segítik a meditációs pontokon lévőket, hisz nem csak a jelen Út, de az előző Utak energiái is terhelik még sokatok Szellemét: de mindenképp segítségére lesz a történés az előrébb, és feljebb lépésben a történések során játszott szerep mindazoknak, akik abban igaz szívvel-lélekkel tudnak közreműködni; vagyis tiszta, és őszinte imával tudnak a feladat bevégzéséért leszülető Kijelöltek mellé állni. S most ezt is hadd magyarázzam meg néhány szóban, mielőtt e kérdéstől is tovább mennénk. Amiként mondtam, a Föld fizikai gömbje a történések révén, annak következtében kiszakad a jelenlegi Kozmikus pontról, s elindul, hogy visszatérjen az Orion csillagképbe. A Föld testében alig egymilliárd túlélő lesz, akik közül sokan több alkalommal is testet kell öltsenek egymás után, míg a Kegyelem át nem emeli a Föld testét a korábban említett módon az Orionba. Lesznek azonban olyanok is, akik a történések után kevéssel, már az Út elején, tehát annak kezdeti szakaszán távoznak, s olyanok is, akik teljes Lét-idejük betöltése után lépnek ki fizikai testeikből, de már akként, hogy több alkalommal nem kell testet vegyenek az Úton lévő Föld színén, s nem kell részt vegyenek az Út nehéz történéseiben. Ők már egy másik bolygó színén öltenek testet, hogy megtanulják mindazt, amit még tudniuk szükségeltetik a negyedik szférába való átlépéshez, s ama Útjuk során nyerik el a Léleknek Keresztségét: s éppen a Föld színén tett Út szenvedései, s az Út megkezdése előtti, igaz áhítat teszi erre alkalmassá őket. ********************************************** Kedves Gyermekeim! A Léleknek Keresztségét, annak elnyerhetési útját s módját igyekeztünk az eddigiekben megvizsgálni. Ha helyesen olvastátok mindazt, amit eddig leírtunk, magatok is rájöhettetek: a Lélek Keresztsége nem egy hirtelen osztályrészetekül jutó valami, nem akként lesztek a Lélek-keresztség részesei, amiként a vízkeresztség részeseivé lehettek, hogy egy rövid ceremónia, s azzal már is hipp - hopp: bírtok a Lélekkeresztség minden áldásával! Nem: ezért már komolyan meg kell küzdenetek, mégpedig önmagatok ellenében: saját jelenbéli Én-eitekkel csak úgy, mint tegnapi éneitekkel, annak hibáival, vétkeivel és bűneivel szállva harcba. E harcokat azonban nem vívhatjátok meg a (magatok szintjének megfelelő) Szellemi Bölcsességek nélkül! Ahhoz tehát, hogy a Léleknek keresztségére éretté legyetek, ki kell bontanotok minden, a ti szinteteken már elétek álló Bölcsesség-elemet: amelyeknek kibontása egyszerűen lehetetlen a Lélek-keresztség elemei nélkül! A Szeretet, az alázat, humánum, tolerancia… - s még sorolhatnám: ezeknek meglétéhez azonban mindenképp szükségetek van a Békességre: a belső békére csak úgy, mint a környezetetekkel, a benneteket körül vevő Világgal, s annak minden élőlényével, de még az élettelen tárgyakkal, s az egyes tőletek független (vagy inkább már függetlenedett, hisz az időjárás, vagy az egyes geológiai történések is rajtatok múlott: jelen, s korábbi életetek milyenségét követve lett, s lesz is olyanná, amilyen!!) külső tényezőkkel való teljes és tökéletes Békességre: ami szintén csak nem elképzelhető a kellő önismeret, tehát a Belső Utak, s a Felső Út kiépítése, s azok elemeinek tökéletes megélése nélkül. Amiként látjátok tehát, minden mindennel összefügg, egyik Lét, vagy szellemi elem sem létezik a másik nélkül, egymásból nőnek ki, és egymásba futnak vissza. Ezen felül még hadd tegyem hozzá: a Lélek Keresztsége nem az ERŐ megszerezhetését jelenti! Vagyis: nem csakis és kizárólag azt. A Lélek Keresztsége a Szellem Keresztségével függ össze! Hogyan is mondta Keresztelő János:
197
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével III. kötet „Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.” Szentlélekkel, és tűzzel…! A Lélek Keresztségét kicsinyenként veszitek, fokról fokra, mindenkor annyi Kegyelmi Energiát kaphatva, amennyinek elviselhetésére már méltók, és erősek vagytok: s akkor aszerint lesztek képessé az egyes Felismerések fokozatos kibontására és befogadására is: viszont e két Valóság-elem kellő érettséget ad néktek a Tűznek Keresztségét is viselhetni: vagyis Bölcs, és alázatos Krisztus-gyermeki Szeretettel és Istenre való reáhagyatkozással mindazon Sors-elemeket, amelyeknek tüzén kiéghet belőletek mindama sár, salak és tisztátalanság, amely még máig lehetetlenné teszi számotokra: a negyedik szférába való felemelkedést, azt tehát, hogy valóban, s immáron végképp feloldottá legyen fölöttetek a Mélység minden törvénytelen Törvénye és törvényszerűsége. Vége a harmadik kötetnek
(2003. nov.3-4)
198
Tandari Éva
A Kezdettől a… avagy
Tűznek keresztségével IV. kötet
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet Amiként ígértem, Kedves Gyermekeim, e kötetet már azzal kezdjük, hogy elmagyarázom; miként fog történni a negyedik dimenzióba való felemeltetés, mit is kell értsetek e kifejezés alatt. Elsőként mindjárt előre bocsájtom: semmiképp se gondoljatok olyan jellegű fizikai helyváltoztatásra, aminőt ma a „felemeltetés” szó, mint történést; a ti számotokra jelent. A felemelkedés nem fizikai, hanem szellemi lesz… ~~~~ ~~~~~ ~~~~~ ~~~~~ És akkor most bontsuk ki, és vizsgáljuk meg elsőként: mit is kell értsetek azon szavak alatt: szféra, és dimenzió. A szférák, amiként tudjátok, jelen esetben nem a föld körüli légköri gyűrűket: Szellem-energiagyűrűket jelölnek, míg a dimenziók ezek belső Idő-síkjait. No, most megint mondtam egy olyan dolgot, amellyel talán néhányan nem tudnak mit kezdeni közületek. Tehát ne az atmoszféra, a troposzféra, a termoszféra, a sztratoszféra, a mezoszféra, az ionoszféra s az exoszféra; azaz a Föld hét Kozmikus gyűrűjére asszociáljatok: a kettő ugyanis nem egy és ugyanaz, bár a fizikai szférák, vagyis a légköri gyűrűk nem teljességében elválaszthatóak a Szellemi rezgés-energia egyes szférikus és dimenzionális szintjeitől sem. A hét szellemi szféra a Földhöz tartozik olyan értelemben, hogy a Föld-test körül, csak más-más Időben létezik, ekként más és más térbeli minőségben is vannak a Föld-testtel összeköttetésben. A Föld Szellemi gömbje a Tér-Időben kell megváltoztassa helyét, egy másik Időbe lépve át, s ezzel együtt egy magasabb rezgésszintű Tér-elembe is. De kezdjük talán az elejéről: Amiként mondtam, a Föld-test Útja a ti jelenlegi Tér-Idő-síkotokon kell végbemenjen! A III. - IV. szféra közé emelkedő Szellemi gömb viszont a ti jelenlegi, valóságnak megélt Tér-Idő síkotok fölé emelkedve folytatja útját, mindahány Szellemi szférával együtt, amelyek természetszerűleg maguk is feljebb emelkednek egy másik Idő-síkra. E kettő; tehát a saját Idő-síkotok, s a Szellemi gömb megváltozott Idősíkja eltér egymástól: nem az Idő hosszát, hanem az Idő „minőségét” tekintve. A magasabb rezgés-ponton mást jelent ugyanis az Idő, amiként a Tér is, mint a ti erősen besűrűsödött és besötétült Tér-Idő képzetetekben. (Amiként az az anyagba ágyazódott Szellemek esetében is van. Amit ti akként érzékeltek, hogy azok évmilliókig vannak az anyagba ágyazódva, s hosszú százezer évekbe telik, mire az anyag szerkezeti szintjeinek egy magasabb fokára emelkedhetnek, már azon a magasabb szinten fogalmazva meg a maguk testeit; számukra nem tűnik hosszabb időnek, mint számotokra a ti hetven esztendőtök, amelyet viszont a felsőbb szinteken lévők akként érzékelnek a maguk Tér-Idő síkján, mintha ti magatok csupán néhány órát töltenétek egyazon testben. (Erre még visszatérek, mert ez valóban egy rendkívül fura jelenség!) Lényegében tehát az fog történni (s most itt konkrétan feltett kérdésetekre felelek), hogy a Föld fizikai teste a „lent” Tér-Ideje szerint járja a maga több évezredes útját: miközben a IV. és az afölött lévő szférák a maguk Tér-Ideje értelmében járják a saját útjukat, amely nem lesz több, mint amennyi Idő ahhoz szükségeltetik, hogy mindazok, akik a Történés pillanatában a Föld Szellemi gömbjével együtt feljebb emelkedtek, s azok utódai, akiknek testei mindinkább hasonlatossá kell legyenek elem-szerkezeti értelemben a negyedik szférabeliek testeihez; végére érnek az Energia-gömb színén megkezdett Útjuknak. Tehát a Föld fizikai gömbje hosszú ezer éveken át kell járja tovább az útját, míg elérkezhet arra a fejlettségi fokra, hogy maga is a Szellemi gömb Tér-Idejébe emelkedhessék, addig a negyedik szféra szintjéig (bár még az alá, a két szféra közti, úgynevezett „köztes dimenzióba”) emelkedett Szellemi gömbön, a magasabb Idő-síkon alig kétszáz év telik el. *************************************************** A Föld Szellemi gömbje nem, vagy a rajta lévők számára nem szemmel látható módon fog változni: és mégis, mert a megváltozott Tér-Idő a fizikai elemek belső szerkezetében is változásokat fog hozni. Amiként az Idő; akként az anyag is „felhígul”: ritkább elemszerkezetté válik, s a testek körüli energiamező követi a fizikai test változásait, maga is nagyobbá, erőteljesebbé, jobban megfogalmazhatóvá: tehát könnyebben érzékelhetővé válik. Akik akkor a Föld Szellemi testén lesznek, lényegében maguk 200
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet fogalmazzák meg a Föld-testet: a maguk fizikai energiáiból, és tudati (gondolati), lelki és Szellemi energiájukból fog megfogalmazódni a Föld-test, s mert hogy a fizikai testek ott is még túlnyomórészt anyagiak, s a gondolatokban is ez rögzült; a Föld-test is azzá kell legyen. De már tisztább és könnyebb elem-szerkezettel bír maga is: amiként a rajta élők testei, az emberektől az ásványokig bezárólag. Akik akkor a Föld Szellemi gömbjével együtt emelkednek, elsősorban a már megszerzett Bölcsességelemeket kell kibontsák, hogy azok mind tökéletesebb, s mind magasabb szinten való használatával segítsék a Föld-test regenerálódását. Ne feledjétek: azok a történések, amelyek a Föld színén kell meglegyenek, azok tudatába is beíródnak, akik akkor a Szellemi gömbbel együtt feljebb emeltetnek, s ezek az emlék-elemek mind realizálódnak mint gondolati, vagyis tudati Energia a megformálódó Földtest felszínén is, hisz nékik is akként kell folytassák megkezdett Útjukat, amiként azt a korábbi Tér-Idő síkon megkezdték. A Föld-test regenerálódása gyors, szinte szemmel látható folyamat lesz, így a következő Nemzedék már csak elei elmondásából fog tudni a korábbi történésekről. És itt ismét álljunk meg egy pillanatra! Sokan képzelik közületek azt: akik felemeltetnek a Föld szellemi gömbjével, a legtökéletesebb Boldogságon kívül semmi egyebet nem fognak érezni. Azt mondják: a testek hirtelen csodássá, ragyogóvá lesznek, a mindent Fény borít el… Hát ez így, ahogy van: nem igaz! S nemcsak hogy nem igaz, de nem is lehetne igaz, hisz egyazon Történés részei és részesei kell legyenek mind: azok is, akik a Túlélők csoportjában lesznek, azok is, akik felemeltetnek, és azok is, akik áldozatául esve a történéseknek: a Láték új eget és új földet… c. könyvben megmutatott dimenzionális pontokra emeltetnek, s még azok is, akik a bennük lévő Mélység-vonzatnak engedve az új „fekete lyuk” nevű kozmológiai képződményként ismert negatív szellem-energia gócokba tömörülnek. Ekként a megtapasztalás is mindannyiuk számára adott lesz, s azok, akik felemeltetnek, csak úgy keresni fogják hozzátartozóikat, mint akik a Föld-testen a túlélők közt lesznek! Ha nem ekként volna, nem is volnának alkalmasak rá, hogy egy magasabb szintre emeltessenek, hisz közömbösségük messze kimerítené a törődő Szeretet hiányának minden ismérvét! Lesz, és kell is, hogy legyen a felemelkedetteknek teljes és tökéletes emlékképe mindarról, ami történt, amiként emlékezni fognak azokra is, akik addig mellettük - köröttük voltak! Bizony, gyermekeim, ez ekként lesz, s ekként is kell legyen: a mélységből való kiszakadás ugyanis nem más, mint Megszületés; és a szülés is hatalmas, visszahozhatatlan élmény: de egyben végtelen szenvedés is úgy az anyának, mint az újszülöttnek, azok testeinek és Tudatuknak. De Szellemi Én-részük a szenvedés ellenére is ujjong, hisz megtörtént fölöttük - vélük a CSODA! Hogy is mondta a Mester: „Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.” Ekként tehát lesz, és kell is, hogy legyen szomorúság is a kezdeti időkben: de azok, akik méltóknak bizonyulnak a negyedik szféra magasába emeltetni, ki fogják tudni mondani hittel, már a legelső percen: Legyen meg a TE akaratod! *************************************************** Akik a túlélők közt maradnak, azok sokáig még csak észre sem fogják tudni venni: valaki hiányzik, aki addig hozzájuk tartozott! Az anyák megfeledkeznek fiaikról, a férjek a feleségeikről, mert a Hit és Bizonyosság gyengesége csak a rettegés és a pánik megélését, s az ősi menekülési ösztön mielőbbi betöltésének vágyát engedi megfogalmazódni tudatukban. Aztán, már később ugyan eszükbe jutnak eltűnt szeretteik, barátaik és ismerőseik, de csak annyi lesz gondolataik mélyén: jó, hogy ezt ő már nem élte meg… (ha ekként gondolnak az eltávozottra, s nem a harag ébred fel bennük iránta, amiért az „megszökött” a kemény történések elől a „halálba”. Aztán már ez sem lesz elméikben, mert már ezt is felváltja valami kis megkönnyebbültségi érzés, hisz ekként kevesebb felé kell osztani azt a kevésnél is kevesebbet, ami megmaradt… S most ismét lépjünk tovább a Föld Szellemi gömbjének történéseiben. A növényzet a megnövekedett energia hatására addig nem tapasztalt módon szaporodik, s az állatok mindinkább keresni kezdik az ember közelségét. A Felismerések teljes és tökéletes kibontása után azok, akik végére érnek valós Lét201
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet idejüknek, már egy másik, azonos Tér-Idő szinten megfogalmazódott bolygó felszínén folytatják Útsorozatukat, s mire a Föld jelenlegi fizikai gömbje is eléri azt a tisztultsági fokot, hogy ismét egyesülhet Szellemi Gömbjével, már nemcsak hogy minden egykor volt Föld-lakó, de azok utódai is „tovább vándorolnak”. (Később, amikor a Föld-test ismét egyesül a Szellemi gömbbel, hogy már egészében, tehát ismét eggyé válva emelkedjék a negyedik szféra első dimenziójának rezgés-magasságába, azok, akik addig azon a dimenzionális ponton voltak, egy szinttel maguk is feljebb lépnek, amiként a dimenziók, s a szférák mindegyike. Akik ekként feljebb kell emeltessenek, lényegét tekintve tehát nem Térben: Időben emelkednek feljebb, egy másik Idő-síkra lényegülve át. Külső körülményeik a megszokottak maradnak, attól eltekintve, hogy egy másik Idő-szeletbe lépnek át. E változást azonban nem fogják érzékelni: amiként azok sem, akik a Föld szellemi gömbjével emelkednek! Az Idő minősége lesz tisztább, az nyúlik, vagy inkább ritkul fel számukra. S ez minden egyes dimenzióváltásnál ekként van! Nem Térben, hanem az Idő-síkok közt emelkedtek: ekként lehetséges az, hogy olykor „átfedés” van az egyes dimenziók közt, s átláthattok a veletek egy Kozmikus, mégis más Valóság-ponton, mert másik Idő-síkban lévő dimenziókba. Az általatok ufonautáknak nevezett űrutazók is az Idő-síkokon keresztül közlekednek! A Tér-Idő-Tér elméletét használják; a ritkább Idő-szeletből lépnek át a sűrűbb Idő-szeletbe: megfordítva azonban még ők is csak szellemi, vagyis gondolatenergiai úton emelkedhetnének fel: ehhez azonban bírniuk kéne a magasabb szintű Idő-sík kibontásához szükséges Bölcsesség-elemekkel. Ha viszont már bírnának azzal, nem volna rá szükségük, hogy át akarjanak lépni oda, hisz a Felismerések nyomán a Törvény emelné át őket, hogy attól kezdve ott folytathassák Útjaikat! Minthogy azonban ők a Tér-Idő elméletet csak fizikai elemként bontották ki: még gondolat-energia révén sem léphetnek a maguk szintjénél feljebb, ahhoz ugyanis a Valós Szellemi Tudás; s nem csak a fizikai sík anyagi és anyagtalan törvényeinek megismerésére volna szükségük. (Ezek az Idő-utazók azok, akikről a Láték új eget és új földet… c. könyv első kötetében írtunk! Érdemes ismét elővennetek a könyvet, s megfigyelnetek: miként formálódott az a világ, amely a Szellemi Bölcsességet teljességében alárendelte a fizikai ismeretek kikutatásának, azok megismerésének!) --------------------------------------------------------------------------Sokan, és sokszor tanakodtok azon: az általatok ismert három dimenziós Világ-kép vajon hogyan, miként tágul tovább? Melyik általatok is ismert elem az a bizonyos negyedik dimenzió? A negyedik fizikai dimenzió a Tér-Idő! A Tér azon a dimenzionális síkon ugyanis még nem létezhet Idő nélkül, és megfordítva. Minthogy azonban a fizikai Térben csak fizikai elem mozdulhat, a testek is fizikai elemből, vagyis anyagból állnak. S most ez újabb elgondolkodásra ad alkalmat. Mi is az anyag? Mit nevezünk anyagnak, és mikor van az, hogy az anyag a többszöri felbontás után… megszűnik anyagnak lenni? Mi lesz az anyagból, ha már nem érzékelhető, nem beazonosítható, mint „valós” fizikai elem? Hová lesz, mivé lesz az elemeire bontott atommag, annak legkisebb, még műszerekkel érzékelhető eleme? És ennél a pontnál szembe találkozunk a Fent és a Lent „másságában” is azonos voltával, vagyis a Szellem - Erő - Anyag kérdéskörével, de most akként, hogy a Szellemi síkot épp úgy lehet fizikai elemként értelmezni, amiként az Anyag-világot, mint szellemi elemet, annak egy bizonyos formátumú megnyilvánulását! Az anyag nem más, mint a végtelenségig besűrűsödött Szellemi Energia: ekként viszont a Szellemi Energia sem más, mint a végtelenbe tágult anyag-elem. Ez ekként van, de ameddig a Szellemi Energia állandó, mert öröktől fogva létező, s örökkön meg nem szűnő, addig az anyag, amely a Szellemi elemekből képződött, s amelyet fokról fokra ismét Szellemi elemmé kell változtatnotok: nem lesz, mert nem lehet állandó azon megnyilvánulási formájában, amilyenben ti azt ismeritek. A Szellem - Erő Anyag Törvénye mindenhol: minden szféra minden egyes dimenziójában egységesen érvényes Törvény: de csak abban a hét szférában, s csak azok dimenzióiban, amelyet a mélység felé elindult Szellemek ama kis csoportja fogalmazott meg a maga számára! A ti szellemi energia-gömbötökön, annak hetedik szférájának hetedik dimenzióján túl azonban már nem érvényes, s nem is lehetne az, lévén hogy a Mennyei Szférákban nincs, nem volt és nem is lesz, mert nem lehet negatív energia: tehát nincs lefokozva a Szellemi Energia Erő szintje a negatív gondolatenergiák által, amiként az a ti Mélység-szintjeiteken 202
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet van! Amiként azt munkatársamnak mondtam, s már néktek is: akként kell elképzeljétek, amiként a kis műanyag gömböcskékbe zárt „világot”. Ha a gömböt megrázzátok, vagy akár csak megmozdítjátok, a gömböcske belsejében lévő mű-hópelyhek mozdulnak, s havazni kezd: a gömb falán túl azonban semmi sem változik! Ez a „semmi” persze szintén csak itt, a Fent Világaiban érvényes, hisz a ti valótlan valóságotok szintjén minden történésnek megvannak a maguk kihatásai: a gömböt mozdító test energiát ad le, amelyet a légtér átvesz, s ezáltal mozgásba jön, az ekként keletkezett légáramlatban millió porszem kavarog, hevesebb mozdulatnál meglibben a függöny, az asztalon hagyott vékony papírlap, s a mozgás energiája tovább áramlik, míg egészen el nem gyengül, hogy szétoszoljon a levegő-elemek közt, le is lassulva, eközben a lég-elemek súrlódása révén bizonyos mennyiségű hőt termelve… – és folytathatnám még annak az egyetlen mozdulatnak láncreakcióként megnyilvánuló hatását, minthogy azonban a fizika e jelenségével magatok is tisztában vagytok, nem érzem szükségesnek. A hatás - kölcsönhatás elmélete ez, amely egy bizonyos formában a Lent szintjein épp úgy érvényes, amiként a Fent szintjein: de egymástól teljesen különálló történésekben nyilvánulva meg, amelyek nem hatnak, mert a rezgés-irányok különböző (pozitív - negatív) volta végett nem is hathatnának egymásra. A Fent energiáját ugyan át lehet juttatni a negatív energia-gömb falán; ez megfordítva azonban lehetetlen, mert a Tökéletes Pozitív Erő elemei mindenkor taszító hatással vannak a negatív erő bárha legkisebb elemére is, míg a negatív erő vonzó hatást gyakorol a pozitív energiára: lévén a negatív energia mindenkor mágneses, a pozitív delejes. Szó nincs, s nem is lehetne tehát arról, hogy a Lent szintjeinek történései bármiképp is hatással volnának a Mennyei szférákra, amiként azt nem egy helyen olvashattátok. A két rezgés-sík közti különbség felfelé ugyanis nem: csakis lefelé nyitható: s ennek miértjére, e miért bővebb kibontására is rátérek, ha kis kerülővel is! *************************************************** Egyik Testvérünk egy idézetet olvasott fel munkatársamnak a Mester szavaiból, amely ekként hangzik: „Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.* (Ján.: 16.12-15)
I. ezt akként értelmezte: most, a ti jelenetek során jő el amaz Igazságnak lelke: s már el is jött, hogy megjelentse mindazokat, amiknek mindenképp be kell következniük. Ez ekként is van: ha akkor és ott nem is kifejezetten erre; vagy nem csak erre akart utalni a Mester! Akkor nékünk szóltak szavai, s arra utaltak, hogy hamarosan részei és részesei lehetünk a Lélek Keresztségének. Ez ekként is volt, amiként tudjátok. Amikor a Lélek megérintett bennünket, értetté váltak mindazon Tanítások, amelyeket a Mestertől tanultunk, de azok is, amelyekkel korábbi Útjaink során szembesültünk. Mi akként vehettük ugyanis a Lelket, hogy korábbi Útjaink során már kibontottuk az alap szintű Bölcsesség-elemeket: ezért is választott bennünket a Mester maga mellé tanítványokul; ha akkor és ott, azon az Úton le is kellett fedődjön előttünk mindama Tudás, amelyeket korábbi Útjaink során megszerezhettünk. Amiként tudjátok; én magam, és persze testvérem; András még írni sem tudtunk azon az Úton, s hogy korábbi Útjainkon mit tanultunk meg, s mely fokára emeltethettünk fel a Valós Bölcsességnek… nem tudhattuk, hisz akkor még az sem lehetett számunkra ismertté, hogy egyáltalán léteznek ama bizonyos korábbi Utak! Ezt már a Mester szavaiból kellett megértsük, de már a Lélek által! De amiként I. igen helyesen kikövetkeztette: nem csak nékünk: Néktek is szólnak - szóltak azok a kétezer évvel ezelőtti szavak! Ti most értetek el ama szintre, amikor egyes Bölcsesség-elemeket már átadhatunk néktek, hogy mind közelebb és közelebb emelkedhessetek ama Szellemi ébredtségi szinthez, amelyen a Lélek Keresztségét magatokénak mondhatjátok. De amiként mi magunk is: akik a Mester Tanítványaivá lehettünk: Útról lépve Útra bontottuk ki a Felismerések egyes elemeit (s azok többségét még csak nem is a Föld, de más, magasabb szinteken lévő bolygókon öltve testeket újra és újra, s aztán ismét csak újra), akként ti magatok is Útról - Útra lépve bontottátok ki ama Felismeréseket, amelyek végül megadták azt a szintet, amikor már éretté váltatok a Jelenben leadott, s még eztán leadandó Tanítások vételére és megértésére, hogy azokat gyakorlattá változtatva: lassan magatok is felfejlődjetek ama Szellemi Síkra, 203
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet abba az Időbe, amelyen a Lélek-keresztség megvilágosodási fokozatára emelkedhettek. S ez valóban Megvilágosodás: a Végtelent és az Örökkön-valóságot sűrítette be ugyanis a mélység felé indult Szellem, besűrítve, azaz besötétítve azt Térre és Időre, s minél távolabb vagytok a Végtelen és az Örök szintjeitől: a Tér és az Idő akként válik mind sötétebbé, mind sűrűbbé. És éppen ez az, amire a Mester a Ján. 16.16, - ban rögzített szavaival is utalt. Amiként az iménti idézet: ez is szólt nékünk is, de néktek is! A Károly féle Evangéliumban nagyon helyesen; dőlt betűkkel van kiemelve az idő szócska. Ennek nagyon is nagy fontossága van! Figyeljétek, miért: „Egy kevés * idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.” E szavakkal nem csak arra utalt a Mester: Halála után viszont látjuk, miután feltámadván: az Atyához emelkedett, majd visszatért: de utal arra is, hogy az az Idő-szelet, amely a Mélység-szintjeit a Fent „előterének” számító szintektől elválasztja: már nincs olyan nagy távolságra tőletek! Egyetlen Tér-Időfaktor: egyetlen Szellemi rezgés-kör választ el benneteket ama szinttől, amelyet ti mint negyedik szférát ismertek (s amelyet épp a Mester nyitott meg, amikor Visszatért az Atyával való EGY-ségbe!). Ti most még a harmadik Idő-síkon vagytok, legalább is a Föld emelkedettségi fokozata szerint: egyénileg azonban ennek különböző megvilágosodási szintjeiről indulva öltöttetek testet, hogy egy meghatározott Tér-Idő Felismeréseit igyekezzetek a magatok tényleges Megvilágosodási fokozatai szerint a lehető legmagasabb szinten el, és befogadni, s azokat megvalósítani. Most lépjünk vissza egy új fogalomra: Szellemi rezgés-kör. Mit jelent ez? Mit akarok megmutatni néktek általa? Bizonnyal van némi fogalmatok a tornádó működési elvéről: lefelé keskenyedő, tölcsér-alakzatban felbukkanó jelenség, amely szintén lefelé irányuló, a tölcsér belsejében spirális alakban haladó, s ekként mind erősebbé váló légörvény (centrifugális erő) ereje által pusztít. Azon pontok házai, élőlényei, de még a növényzet is, amelyeken a tölcsér alja vonul végig, szinte egészében eltűnnek a Föld színéről, s minél magasabban érinti a tölcsér oldalát egy-egy pont, annál kisebb károkat okoz. S most ismételjük meg az egyik iménti mondatot: még egy kevés Idő… Az Idő pulzál: spirál alakzatban, pörögve halad mind lejjebb és lejjebb, egyre kisebb, koncentrikusabb köröket írva le. Most ti visszafelé teszitek meg ezeket a köröket az Idő-spirál belsejében, egyre nagyobb köröket írva le, mintha egy tornádó tölcsérében forognátok. Az Idő-tölcsér legmélyebb pontjára zuhantatok, amikor a leginkább besűrítettétek, s ezzel tömeggé, nehéz és tömör elemmé változtattátok a magatok számára az Időt, s a (szintén spirális alakzatban beszűkült) Teret. A tölcsér alja elérte azt a pontot, amelynél tovább már nem szűkülhet: vagyis a Tér, és az Idő nem tömöríthető a még lehetségesnél tovább. De a tornádó tovább száguld, mert önmagától képtelen megállni, hisz ha megáll, önmagába forog, a tölcsér egészét besűrítve, vagyis „felcsavarva”. Ezért a Kegyelem egy pillanatra meg kell állítsa az Időt: hogy a Tér ne hulljon önmagába! A testek tehetetlenségi törvényének elve azonban itt is érvényesül! Abban a pillanatban, amikor az Idő mozdulatlanná lesz (amiként két dobbanás közt az emberi szív), azon elemek, amelyek a tölcsér alján, vagy az ahhoz közel eső pontokon vannak, automatikusan lefelé zuhannak, amelyek a tölcsér oldalán, azok stagnálnak, tehát megállnak az adott ponton, mert mindkét irány vonzása az ellenkező irány taszítását is magában hordozza; amelyek viszont a tölcsér felső szélén, vagy ahhoz közel forogtak, a mozgás hirtelen leállásakor kicsapódnak, s egy másik, immáron magasabb, könnyebb elem felé emelkednek. Aztán a kör ismét elindul: azok, akik a mélységbe zuhantak, a lent legalsó pontjától indulnak újra, de már a magasabb pontok meglétének, s azok elérhetésének emlékezeti elemeivel, akik a középső ponton álltak, a Szabadulás, a felemelkedés lehetséges voltának ismeretével haladhatnak maguk is mind feljebb és feljebb. A felsőbb szintek a kezdeti időkben „üresen” forognak, s mert üresek, igyekeznek a közelükben lévő elemeket magukhoz vonzani: s mert erre már adott a Tér, a hely: mind több és több elem halad a kitágult Tér felé: lefelé azonban már nem haladhat, mert a mélységbe hullott elemek teljességgel megtöltik az alsó szintet: inkább még igyekezniük kell mind feljebb és feljebb emelkedni, mert az ismét tágulni kezdő, legalsó körívben lévő elemek maguk is felfelé igyekeznek. Ekként a felsőbb szinten lévők maguk után vonzzák az alsó körökben lévőket: azok viszont egyre „tolják” mind feljebb a fölöttük lévőket. Akik a tölcsér felső szélét elhagyják; azokat egy magasabban lévő, nagyobb tölcsér szippantja magába, hogy már abban kezdje meg vándorlását. Minden egyes szféra: egy-egy tölcsér, s a legfelső, s egyben legnagyobb tölcsérből kiemelkedők előtt ismét kinyílik a Végtelen! Ennyi az egész. 204
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet *************************************************** És most ismét csak igazat kell adjak néked, gyermekem! Az Idő-tölcsér megfelelője a ti szinteteken az az energia-csatorna, amelyet csakrákként ismertek: ugyanaz a tölcsér forma nyilvánul meg azoknál is, ha nem is azonos formációban. A Szférikus elrendezésnél a tölcsérek egymásba illeszkednek: a ti szinteteken e tölcsérek még „csöveikkel”, tehát a keskeny végükkel illeszkednek egymáshoz. Ekként a belső, esetlegesen káros energia nehezen áramlik ki, amiként a kívülről (vagy felülről) áramoltatott pozitív energia is csak nehezen hatolhat be azokon, s ha a tölcsérek végei közt még a besötétültség-adta zárólemez is ott van, az energiák áramoltatása szinte lehetetlen! Az egyetlen olyan test-csakra, amely csak egyetlen, felfelé nyíló tölcsér: a korona-csakra, lévén hogy az Energia csak befelé áramolhat: kifelé csak a Szellemi Én-rész emelkedhet, vagy a gondolati energiák, és az imádságok energiái. Ha a korona-csakra tölcsérének felső pereme kitágul, a Tanítások; de sajnos az ellentét energiái is könnyebben beáramolhatnak. Ezért is kell, hogy mindahányszor újra és újra lefedjük a magasabb szinteken lévő Szellem-testvérekkel dolgozó médiumok, vagy inspirációs munkatársak korona-csakráját, csak olyan szinten hagyva azt nyitva, amennyi a számukra szükséges Élet-energia beáramoltatásához szükséges, ha a saját Életenergiájuk oly mértékben alacsony, hogy erre szükség van. (Viszont akik az asztrál-síkról adnak le egyes közléseket az erőszakkal feltépett korona-csakrán keresztül, nem képesek többé a csakrák lezárására, vagy akár csak lefedésére sem: ekként akár a legmélyebb szintek energiái is könnyű szerrel áramolhatnak be, amiként a lent síkjairól érkező közlések!!) Amikor az illető dolgozni kezd, vagy munkán kívül, de szellemi okokból meg kell nyíljon a csakra, nem csak a Vezető, és nem csak az Őr-szellem: segítők sokasága ügyel, hogy az ellentét ne áramoltathassa be a maga energiáit és/vagy hamis információit: ne keveredjen a pozitív a negatívval, mert az meghasonlást okoz a tudat egészében. (Nem véletlen, hogy te nem kaphattál módot: megismerkedni a szellemi tanítások alapjaival sem, mert azok megismerése már egy bizonyos fokig nyitja a korona-csakrát: nekem azonban teljesen érintetlen (ti. az ellentét által érintetlen!) Tudatra volt szükségem ahhoz, hogy zavartalanul közvetíthessem felé a Tanításokat. Azt, hogy egyéb irányú tanulmányokat sem végezhettél, szintén ennek érdekében kellett történjen, mert ha felébred benned a földi szintű kíváncsiság, s a tudás-szomj, könnyen eljuthattál volna a Valós Tanításokig, hisz már asztrológiai kódoltságod is a spiritizmusra és a medialitásra utal vissza, méghozzá – amiként azt egyik kedves Testvérünk jóvoltából magad is tudod – erős, jó fényszögekkel. Ezen „adottság” mellé természetesen kell a józan realitás is, amelynek alapján állva egyedül lehetséges megkülönböztetni a tisztát a tisztátalantól: s ez nem csak rád, és nem csak a médiumokra: mindenkire vonatkozik, aki a szellemtani ismereteket közelebbről is meg kívánja ismerni, mert aki ettől eltér, könnyen hull az ellentét hálójába, amiként már nem egyszer mondtam.) *************************************************** A negyedik fizikai szintű dimenzió, vagyis a következő, már számotokra is (alapjaiban) megismerhető elem tehát a Tér-Idő. Itt még egy kicsit térjünk vissza egy érdekes kérdésre. Azt mondtam: azon Szellem-lények számára, akik még az anyag fogságában vannak, az évezredek nem tűnnek hosszabbnak, mint számotokra a ti hetven esztendőtök, míg a ti hetven esztendőtök a magasabb szférákból nézve akként hat, mintha néhány órát töltenétek csupán a Föld színén; vagyis, mintha megfordulna a relatív Idő. Bár ez utóbbi két szó sok mindent elárul, azért még ezt sem értik majd sokan, így kicsit kibontjuk a kérdést is, hogy jobban megvizsgáljuk. A Tér az anyag fogságában lévők számára arra az egyetlen anyagszerkezeti elemre szűkült, amelyben vannak, s amelyek lényegében ők maguk, hisz az adja fizikai testeiket. Az Idő szintén erősen besűrűsödött, ezért csak a maguk szintjén képesek érzékelni annak múlását: tehát lényegében nem az Idő szűkült be, hanem az Időben való érzékelésük, az Időre való rálátásuk.
205
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet A ti esetetekben ez már megfordítva van: az az Idő-egység, amelyet a felsőbb szintek lakói tán ha egy kurta esztendőként érzékelnek (vagy egy bizonyos szint után már csak érzékelnének, ha volna még az ő szintjükön Idő), a ti Idő-érzékelésetek szerint hetven, vagy még több év. Ennek megérthetéséhez a hangyákat, s más kicsiny bogarakat vegyétek alapul: az ő lét-idejük alig néhány hét: s nékik abba egy egész Életet, egy teljes Élet-ciklust kell megélniük a megszületéstől a felnövekedésig az utódokról való gondoskodásig, s akkor Lét-idejük végére érnek; s ez számukra egy kiteljesedett Élet-ciklus. Ekként az ő Terük is másként érvényesül: míg ők akként érzékelik, hogy iszonyatos távolságokat tettek meg (ami az ő testeik méretéhez viszonyítva igaz is!), addig ti a boly mellett állna nézitek: mint haladnak szinte csak centiméterről centiméterre a cipőtök mellett. Ekként látszik a ti „nyüzsgő - mozgó bolyotok ” is egy magasabb szintű Relatív Idő-faktorban élő számára, s míg ti a Csillagok mozgását végtelen lassúságúnak érzitek: a kicsiny hangyák, vagy az alattatok lévő szinteken állók viszont a ti mozgásotokat érzik (vagy inkább csak érezhetnék) lassúnak, a ti testeiteket látják hatalmasnak, s a ti Lét-időtöket érzékelik évezredes (vagy akár évmilliós) hosszúságúnak! És nektek is, a felsőbb szintek lakóinak is, de az alattatok lévő szinteken állóknak is épp annyira igazatok van, mint amennyire még sincs igazatok, s még csak nem is azért, mert az Idő, és a Távolság nem létezik mint Valóság-elem. A ti szintjeiteken igen is létezik mindkettő, de csak a magatok Tudatosodási szintjei szerinti felbontásban, mert az Idő és a Tér felbontható és megnyújtható, beszűkített Végtelenség-elem; amelyet az egyes szinteken lévők a maguk szintjének megfelelő felbontásban érzékelnek, hisz minden egyes szint lakóinak csak a saját Tér és Idő-síkjáról lehet rálátásuk a közelükben lévő Idő-síkotokra, amiként ti is csak a magatok Tér és Idő síkjáról figyelhetnétek az alattatok lévő síkok lakóit! És itt van az egésznek a lényege! A Végtelen „Lét szintekre” lebontott, besötétített, és szintenként különböző relatív érzékelési módja adja az Idő másmilyenségét. Az Idő, mint a valótlan Valóságban összezsugorodott Valóság-elem: alakítható, formálható, s a Valóság szintjéhez mind közelebb és közelebb emelve megnyújtható! Amikor arról hallottatok, hogy a gyermek (számotokra) iszonyatos sebességgel csapódott a ház falának kerékpárjával, s felállva épp csak egy kisebb púp jelezte a ház falának csapódás történését, holott a ti valóságotok törvénye értelmében annál sokkalta komolyabb következménnyel kellett volna járjon a baleset, nem egyéb történt, mint hogy a gyermek Őr-szelleme megemelte a ti Tér-Időtök azon kis részét, s amennyivel az közelebb emelkedett a Valóság szinthez, annyival ki is tágult, vagyis megnyúlt a Tér és az Idő egyaránt, s mivel megnyúlt, a ti fogalmaitok, s a ti törvényszerűségeitek értelmében fogalmazva le is lassult: ugyanaz a történés egy hosszabb távolságon át, hosszabb idő alatt ment végbe: miközben a fizikai test, tehát a gyermek teste, s a körötte állók testei is mind: a saját Tér-Időtökben maradt. A Test tehát a maga törvénye szerint haladt, de egy meghosszabbodott Tér-Időben; és itt egyben azt is elárultam, hogy minden szférikus Tér más és más Idővel bír. A tölcsér (lásd a búgó csigát) falán haladva mindenki a maga Tér-Idejében halad, de míg a felsőbb körökben haladók egyetlen kört tesznek meg, addig az alsóbb körökben haladók többet, s minél kisebbek a körök, annál több kört ír le, jár végig, mint azok, akik mindössze egyetlen kört tesznek meg: ez az a bizonyos Tér-Idő elmélet. ~~~~~~~~~
~~~~~~~~~~~
~~~~~~~~~~~~~
Az egyazon Tér-Időben élők számára sem mindenkor azonos azonban e fizikai elem hossza! A ti korotok embere például egyazon mértékkel, ugyan olyan perc és másodperc beosztással méri a múló időt, amiként elei; és mégis rövidebbek a napok, gyorsabban illannak tova az évek. Ez is azt jelzi: az Idő a végéhez közeledik, amiként a Tér is meglehetősen „végessé” lett. A tölcsér azon pontjához ért a lefelé tartó szellem-csoport, amelynél lejjebb már nem süllyedhet: az Időt tehát egy pillanatra megállítja, vagyis megköti pillanatnyi pontján a Kegyelem, mégpedig a Lent világainak (tölcséreinek) mindegyikében. S ez utóbbi megfogalmazás is vissza utal arra: miért nem létezhet, hogy a Lent világainak történései bárminő kihatással legyenek a mennyei Szférákra: ott ugyanis nem „áll le” semmi, hisz sem Tér, sem pedig Idő nincs, nem létezik, mert e két valótlan Valóság-elem a Végtelen Örökkévalóságban: tehát az Örökkévaló Végtelen Teremtőben nem is létezhetne! Ezt már a mélység felé fogalmaztátok meg a magatok számára, s minél lejjebb haladtatok, annál sűrűbb, tömörültebb Tér-Idő köröket fogalmazva meg! És persze, mint 206
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet mindennek: ennek is megvan a maga nagyon is érthető oka! A fizikai jelenségek ugyanis nem csak egyénileg, tehát nem csak a ti fizikai testeitekben utalnak vissza a Szellemi okokra: de Globális, és Kozmikus, sőt: Univerzális szinten is; vagyis minden pontján a Mélység-képzettel, Mélység-elemmel bíró szinteknek, ahol a Szellem – Erő – Tér-Idő – Anyag elmélete bármilyen szinten megnyilvánul! A pozitív idő negatív Idővé válik, vagyis besűrűsödik az addig lágyabb, lazább fizikai… – és Szellemi elem. Mert ez épp úgy Szellemi elem (is) amiként bármi más. A sorozatos háborúk, a hitben élők üldöztetése (inkvizíció), a két Világégés, Nagaszaki, Hirosima… - és sorolhatnám még a negatív történéselemeket: ezek, s a második Világháború óta megnyilvánuló, minden Szellemi és lelki irányt elvető korszak: tehát e negatív elemekkel telítődött, utolsó kétszázötven esztendő volt az, amelynek hatására a Föld Szellem-lényege elérte a lent szintjének azon pontját, amelynél már nincs alkalma tovább süllyedni. A technikai fejlődés is épp ama kétszáz ötven esztendő alatt gyorsult fel, gép-csodák százai vannak segítségetekre, hogy kényelmesebben éljetek: de épp ezek akadályoznak is benneteket abban, hogy igazán, már a szó magasabb értelmezésében JÓL élhessetek. Úgy tűnik, s ez így is van, hogy a gépeitek ellenetek fordultak, s nem hogy kitágították volna, de még inkább besűrűsítették az Időt: semmire sem értek rá, minden percetek már a következő percbe olvad, egyik szükségesnek vélt tennivaló a másikat hajtja, s hajt persze benneteket is, így mindenre sokkalta kevesebb időtök jut, mint a múlt korok embereinek. Főként igaz ez, ha a lelki-szellemi dolgokról van szó: nincs időtök olvasni, beszélgetni, nincs időtök igazán felemelkedni az imádság, vagy a meditáció megtisztító magasságaiba, de már még önnön gyermekeitekkel sem értek rá igazán foglalkozni. A gépek, amelyeket megterveztetek, még több követelményt állítottak elétek, hajcsáraitokká lettek, rabságot fiadztak néktek a szabadság látszatát adva. Ma már néhány óra alatt eljuthattok a Föld egyik feléből a másikba… - hogy ott végezzétek be azt, amit akár a saját Hazátok területén is bevégezhetnétek, ha képesek volnátok megelégedni azzal, amit a saját lehetőségeitek közt elérhettek. De a hazai gépek helyett a máshol, a Föld túlfelén gyártott gépek és ruhák kellenek, mert az a tartósabb, és az a sikkesebb, a „menőbb”, és az meg sem fordul a fejetekben, hogy miközben erőtöket megfeszítve igyekeztek a távoli országok „értékeit” begyűjteni, valami mást is begyűjtötök: azon idegen rezgéseket, amelyek a saját rezgésetekkel disszonáns együtthatást adnak, lévén hogy minden nép, s minden Kontinens rezgése más és más, egyéni, hogy úgy mondjam: nemzetekre és fajokra szabott. Az európai életmód nem felel, mert nem felelhet meg teljességében egy afrikai, vagy egy ausztráliai ember számára, de egy magyar ember sem lesz képes Grönland Tér-idejéhez (idő-zónájához) azonnal alkalmazkodni, holott egyazon bolygón van mindkét földrajzi pont. *************************************************** Az imént megemlítettem a korábban mondott Szellem - Erő - Anyag szellemi képletét, de már akként, hogy kibővítettem azt egy újabb elemmel: Szellem – Erő – Tér-Idő – Anyag. Most ennek magyarázatát is hadd adjam kezetekbe, hogy értsétek. A Szellemek Lét-lényege, s Létbelépésének egyedül való alapja a Teremtő Szellemének legmagasabb rendű Bölcsessége, amely ekként magában foglalja a Teremtő Akaratot, amelynek révén a FIÚ Létbe szólította azon Szellemeket, megfogalmazván az Atya Szellemi Erejéből azokat. Az Atya, látván, hogy amit a FIÚ Létbe hívott: tökéletes elem az Ő Tökéletes EGY-ségéből, és EGY-ségében, vagyis mind egyegy Tökéletesség-elem; a kettejük közt áramló, Végtelen Szeretetet árasztotta ki azokra, betöltvén mindet, betöltvén ekként a Teremtett Szellemek Létbelépésével kitágult Végtelent is: amely Benne tágult, nem Tér-beli, hanem rezgés-energiai szinten értve a tágulást. A Teremtés Ereje fokozta a fokozhatatlant és növelte a Növelhetetlent, megerősítve a Végtelen és Tökéletes ERŐT Önmagában - Önmagával. Ezek a kis Teremtő elemek, mint Teremtmények: vagyis e Tökéletesből merített, s ekként Tökéletesség mind magasabb szintjére felnövekedhető Szellemek a Végtelen Bölcsesség minden Áldásának várományosaiként kezdték meg a FENT legmagasabb rezgésszintje felé vezető Útjukat, mindannyiszor megfogalmazva a Teremtő Végtelenjében, a Mindenségben fejlődésük, vagyis Teljességre ébredésük egyegy állomását. Aztán egy ponton, Teljesség-résszé válásuk egy fokán már nem elégedtek meg azzal, hogy a Tökéletesnek csak egy részével bírhatnak: minthogy érezték maguk fölött a Tökéletesség Teljességének EREJÉT: maguk is bírhatni és használhatni akarták amaz erőt: s ez az „akarom” volt a szellemi gőg első kis csírája, amely a Teremtő Akarattal ellentétben fogalmazódott meg bennük, s a Végtelen Bölcsesség ellenében, megakadályozva őket abban, hogy a fokozatos és állandó fejlődés Törvényében a Teremtő 207
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet EGY-ség végtelen Szeretetét lássák. Megfogalmazták hát az első negatív elemet, s ez visszahúzó erővel hatott rájuk; vagyis egy korábbi Fény-síkra, egy korábbi Bölcsességi fokozatra léptette vissza őket. Nem akarom most teljességében leíratni ismét a bukás történéseit, itt tehát ugrok egyet, egészen addig a pontig, míg a Teremtett Szellemek vissza nem lényegültek (le nem fokozódtak) kezdeti, tehát a megfogalmazódásuk és betölttetésük pillanatában magukénak ismerhetett Szellemi rezgés-magasság szintjére. Ott, amiként tudjátok: a FENT addig elért erejét elvesztett Szellemek leárnyékolódtak: vagyis elveszítették a Magasság minden egyes Bölcsességi fokozatával nagyobb és nagyobb mértékben birtokolhatott FÉNYT. Besötétültek, vagyis kihunyt bennük, elhalványult az addig megszerezhetett Fény: s ennek ereje nélkül képtelenné váltak további gondolatok megfogalmazására: vagyis nem fogalmazhattak meg, s nem bocsájthattak ki több Szellemi ERŐ-elemet, hogy egészen ki ne hunyjon bennük a FÉNY. E FÉNY képét áramoltatták azokba az ÉN-képekbe, amelyeket önmaguk helyett küldtek tovább: már nem bírván azzal a Bölcsességi fokozattal sem, hogy tudatában lehettek volna annak: nem ők maguk haladnak megkezdett, s a FENT irányultságával ellentétes irányba tartó útjukon: csupán ÉN-emlékezetük, amelyet a még magukban hordott FÉNY-emlékezettel töltöttek be, mint önnön végső gondolatuk EREJÉVEL. Ekként haladt tovább a Szellem: de már csak ÉN-képében mozdulhatva, míg önnön Valós Szellem-énje a legalsó Mennyei szinten maradt. Az ÉN tovább folytatta az Utat, abban a biztos tudatban: Ő A SZELLEM! S ekként is igyekezve élni, vagy inkább már csak visszaélni azzal a FÉNY-vetülettel, amely mégis kellő erősségű volt ahhoz, hogy megtartsa őt abban a Látszat-létben, amelybe mint a Szellem Gondolata, önmagáról megfogalmazott képe: alámerült. Minél lejjebb és lejjebb jutott, annál kevésbé érzékelhette a Szellemben megmaradt FÉNY-szikrát, tehát amiként a Szellem: akként az ÉN is mind sötétebbé vált. Hogy erejét növelje, igyekezett önmaga megkettőzése révén nagyobb FÉNYT; vagyis nagyobb Szellemi Erőt megfogalmazni, vélvén: megfogalmazhatja azáltal a maga Világmindenségét. De csak a Teremtő Végtelen Voltának gyenge ellentétét volt képes megfogalmazni, s mert hogy ezt igyekezett megfogalmazni már a Szellem is, amikor útnak indította a saját ÉN-képét, az mint negatív, s már Valós FÉNY nélkül való elem: el kellett záródjék, el kellett határolódjék a Fent Világaitól, megfogalmazva ekként a Lent legfelső, majd mind mélyebb, vagyis mind sötétebb világát. Amikor Satana ráébredt: a FÉNY emlék-energiájának megkettőzése nem a FÉNY mennyiségének növekedését, ellenkezőleg: az egyes FÉNY-elemek elhalványulását eredményezte, egy újabb, már fél-fizikai elem megfogalmazása révén kívánt erőhöz, vagyis FÉNY-elemekhez jutni, megfogalmazván a maga, és a magával csábított Szellem-ÉN - ek közti távolságot, vagy inkább szellemi minőségi különbséget; a TÉR-IDŐ szellemi fogalom-képét. Ettől kezdve az egymás felé áramoltatott Erő-elemek Tér-Időben való távolságát kívánta felhasználni önnön céljaira, vélve, hogy minél nagyobb hatásfokkal (tehát sebességgel) képesek az Én-felek egymás közt áramoltatni a még bennük maradt Fény-elemeket, azok épp e sebesség révén mennyiségileg és minőségileg is emelkedettebb szinten, több energiát fognak jelenthetni számára. Az ekként keletkezett Erő-elemeket ugyanis igyekezett maga felé vonzani, minthogy azonban ő szintekkel követői alá ereszkedett, e Fényelemek is gyengébb rezgésűvé, vagyis sötétebbekké lettek. A Szellemi ÉN-felek egymás közti keveredése, s a (már kaotikus formációt felvett) saját ÉN-feleiktől és minden más ÉN-féltől meglehetős távolságra került ÉN-felek közti Erő-áramlat a távolságoktól függően eltérő lett: az energia-elemek is zavarossá, egymástól eltérő rezgésmagasságúvá válva kavarogtak abban a kis Végtelen-részben, amelybe minden egyes mélységszint megfogalmazása révén egyre inkább bezárták magukat. Ez volt az Ős-káosz: az egymástól eltérő erejű energia-hullámok kavargása, amelyben a Teremtő EGY-ség által leközvetített ERŐ-szál teremtette meg az Első Fokozatú Rendet. Amiként már mondtam: e Kegyelmi ERŐ-szál kiáradt, s behálózta a gömb teljességét, s magához vonzotta az azonos, vagy majdnem azonos rezgésmagasságú energia-hullámokat, s ezek magukhoz vonzották azon érzelmi/gondolati energiákat, amelyek kisebb - nagyobb energiahalmazokba tömörülve kerengtek a gömb belsejében. Ezek az energiák önmagukban kerengve még nem váltak anyaggá a szó fizikai értelmében: de már egyesülve, s egymás mellé tömörülve először fél-anyagi, majd teljességgel anyagi elemekké lettek. Ennek részletesebb megvizsgálására ismét csak a fizikai anyagok elemszerkezetének, azok elemi elemnél is kisebb részeire bontásával kaphatnátok igazán képet, amiként arról is, hogy ha a legkisebb fizikai elemet még tovább bontjátok, a mérőműszer két pólusa közt… - nem! Nem a „semmi” maradna, hanem az ERŐ: méghozzá első fokozatban az ÉN tudati energiája, amelyet ha tovább bonthatnátok, a Szellemi ERŐT kapnátok: azon Teremtő ERŐT, amelyből és amelyben és amely által minden egyes teremtett Szellem él! 208
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet Miután ezeket az ÉN tudati erőket egységbe rendezte a Kegyelem, az ÉN- felek is leárnyékolódtak: a gondolat megfogalmazása, vagyis egységes ÉN-állapotuk, dualitásuk megbontása után ők sem léphettek tovább a lent energia-síkjain: meg kellett tehát fogalmazzák ők is a maguk Én-képeit, a Szellemi Én-részt, amely már valóban csak egy kicsiny rész volt a Szellem teljességéből; hogy azok képében folytassák útjukat, maguk is kiárasztva Én-részeikre a bennük maradt Fény-elem egy-egy parányi szikráját, a Teremtő ERŐ egy-egy sugarát, amely nélkül semmi sem maradhat a LÉT színén: legyen az a Fent síkjain, avagy a Lent bárminő mélységeiben. Az Én-részek tehát tovább folytatták az ÉN, majd az ÉN-felek által megkezdett Utat: s mind mélyebbre hatoltak a Satana által elébük adott mélységben, gondolatenergiáik is annál sötétebbé lettek. Akkor Satana felbontotta az Én-felek számára megfogalmazott Tér-Időt, Térre és Időre bontva, majd hogy az ekként nyert Erő is csekélynek bizonyult, a Tér, s az Idő manipulálásába kezdett. A lent értelmében negatív irányúvá lett Én-tudati elemek megfordításával, tehát azok ellentétes irányú mozgatásával akarta elérni, hogy a Fent erejével ellentétes irányú energiákat állíthasson elő: a Teremtő Végtelenségének ellenképeként a beszűkült teret, s az Örökkévalóság helyére a beszűkített Időt képzelte, s fogalmazta meg. Ekként azonban az Én-részek kiterjedése csökkent, s az Idő rövid intervallumokra bomlott számukra; vagyis bekövetkezett azok időről - időre történő „megsemmisülése”, „halála”, amelyet aztán egy újabb visszatérés követett. Ezek az Idő-vallumok még meglehetősen tágak voltak, ellentétben a Térbeli kiterjedéssel, amely a lehető legkisebbé vált. Ekként villantak meg időről - időre, s hunytak ki ismét a még önmaguknál is nagyságrendekkel sötétebb közegben, mint a sötétlő égbolt szikrázó csillagai, egyedüli Élet-energiák egy (még) „élettelen” Világmindenség-szeletben. Amikor az Én-részek elérték térbeli kiterjedésük legkisebb fokát, s már csak mint mélységbe süllyedt, maguk is erősen besötétült Élet-elemek keringtek a maguk fogalmazta „ál-mindenségben”, a Kegyelem egy újabb Sugara hatolt a gömb belsejébe, s a helyükre kerültek az anyaginak már és még nem nevezhető kis Lét-elemek. Egy-egy bolygóvá tömörült gondolat-energia halmaz, vagy annak felszíne szippantotta őket magához: ismét csak mindeniket a maga rezgés-iránya szerint, hogy akkortól a bolygó anyagával egyesülve, ahhoz asszimilálódva: anyaggá, de Szellemi szikrával bíró Anyag-szerkezeti elemmé legyenek ők maguk is! Amely Én-részek még a mélység egy magasabb pontján képesek voltak megállni, azokat az azon a szinten megrekedt, s éppen hogy belőlük: a maguk gondolati erejükből megfogalmazódott (immár Égitestnek nevezhető), s a legelső Ősrobbanás során a Kegyelem Ereje révén egységbe olvadt gondolatenergia-halmazok vonzották magukhoz, míg a mélyebb szintekre aláhullottakat a mélyebb szinten létre jött, és szintén a maguk által megfogalmazott, s ekként a fentebbi gondolat-energia halmazoknál természetszerűleg sűrűbbé és „élettelenebbé”: vagyis energia-szegényebbé lett bolygók, hogy aztán mind a maguk szintjeiről kezdhessék meg visszafelé is megtenni az Utat, lépésről - lépésre bontva ki magukban - maguknak, s ekként az általuk megfogalmazott gondolat-energia halmoknak is a Teret és az Időt. *************************************************** Ti még külön élitek meg, s mégis két, egymásban létező tényezőként a Teret és az Időt, mert egyik sem létezhet számotokra a másik nélkül, anélkül, hogy ezen egységnek bármi féle jelentőséget tulajdonítanátok. De a testeiteket körülvevő energiaburkok (aurák) mindinkább való megnövekedésével, azok kiáradásával, s fizikai testeitek anyagtalanabbá válásával, annak mértékével egyenes arányban mindinkább kitárul előttetek a Tér: s akkor lesz csak rálátástok igazán, mennyire szűk is az a Tér, amelyben mozoghattok, s az (Ősi, vagyis a kezdeti megfogalmazási mértékben maradt) Időt is mind hosszabbnak élitek meg az adott térben; megérezve: mennyire rövid is a rendelkezéstekre álló Idő az Örökkévalósághoz mérten! S ennek is megvan a maga oka! Bontogassuk még egy kicsit ezt a kérdést, hogy már teljességében értetté lehessen mindannyiótok számára az Idő s a Tér relatív változóságának oka és annak folyamata is. ***************************************************
209
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet A Tér-Idő megfogalmazódását, mint törvénytelen Lét-elemet a kezdet kezdetén nem, vagy alig érzékelték azon Szellemi elemek, amelyek azt megfogalmazták (Satana sugalmazására és vezérletével!), hisz kiterjedésük a maguk szemszögéből nézve végtelen volt, amiként létük is. Aztán a Tér és az Idő különválása, s a Szellemi Én-részek anyagba záródása révén a Tér beszűkült, az adott test korlátai közé záródott, az Idő, mint érzékelhetetlen tudati elem: állandó maradt, stagnált, mert nem volt fontossága, nem volt jelentősége: csak az anyag-elemnek, amelynek mérete kezdetben (s még sokáig!) kicsinységében is maga volt a Végtelen, lévén hogy nem vált érzékeltté számukra annak kicsiny volta; bár még ennek sem volt, s nem is lehetett volna fontossága, mert nem tudati: valóban csak érzeti elem volt. Az Időt, annak múlását csak az anyagszerkezet egy magasabb, már összetettebb formációjának megfogalmazási képessége jelezte; de még mindig nem az Én-rész számára. Amikor a magasabb rendű test megfogalmazásához kellő érettséggel bírt az ÉN, az anyagszerkezeti elemben rögzült Én-rész kiemelkedett, hogy kevéssel utóbb visszatérjen, már a magasabb rendű feladat betöltésének késztetését hozva magával. Akkortól, hogy már egész sejteket, majd sejt-halmazokat, végül sejthalmazokból álló testeket volt képes felépíttetni Útra küldött Én-részével az ÉN, a történések felgyorsultak, s az egyes létidők hosszúsága, vagyis a fizikai testek élet-ideje, léttartama megnövekedett. A maguk érzékelése szerint ugyan nem, mert még ekkor is érzékelhetetlen volt számukra a Lét-idő, hisz nem voltak tisztában sem a Lét, sem az Idő mibenlétével. A Tudatosodás első fokozatán azonban a Tér kitágult, annak ellenére, hogy felbomlott „tól-ig” határokra. Vagyis a helyhez kötöttség, s ebből eredően a hely egyedül való, s ekként végességében is végtelenség-érzetet adó voltának érzete megszűnt, s megszületett a Távolság: azaz a Tér alap-elemi ismerete is. Akkortól mindig az újan megismert terület vált a Végtelenné, amelyen belül a teljes Lét-időt töltötte a lény, s ha el kellett hagynia e teret, a másik tér vált számára az egyedül-valóvá, míg az előbbi képe törlődött az emlékezetből. (Ahogyan a kisgyermek esetében is van: csak addig létezik számára – már hogy földi Tudata számára! – a Tér, ameddig ellát, vagyis amennyit megismerhet abból, s amit nem lát, nem ismer, az az ő számára nem létezik, nincs. Ekként az sincs sehol, aki kevéssel előtte még mellette állt, ha magának a személynek létezéséről tudomása van is! De az átlépett egy „nem létező tartományba”, s a gyermek hangos jelzéseket küld, hogy ismét visszahívja a Létező tartományba, vagyis beemelje a maga „végtelen Valóság képzetébe”, s ekként ismét létezővé változtassa.) Az elő-ember tudati szinten még sokáig élt e Tér-képzetben, bár az Idő múlását még mindig nem érzékelte, vagy csak kezdetleges tudati képekre bontotta fel, mindenkor azt a korszakot élve meg, mint állandósult Lét-korszakot, amelyben éppen élt. (S itt ismét visszautalhatnék a kicsinyekre, akik szigorúan az Itt és Most képzetében élnek. Ez nem más: a Tudat egy ősi emlékképe, annak egy fejlődési szakasza, amelyen keresztül kell menjen a gyermek, mindinkább kitágítva tudatában az ITT Tér-vetületét és a MOST idő-sávját.) Az évek múlását már csak később, vagyis fokozatos emberré válása révén tudatosította magában, bár még mindig az egyes évszakokat véve mértékül, de már önmagát állítva e mértékek középpontjába. Kevéssel az után, amikor az ember, már mint kialakult fizikai-tudati-lelki, és Szellemi tényező végleges (vagy csaknem végleges) kialakulásához ért, tehát már valósággal is elindult az Értelem útján, kiemelkedve ezzel végképp a körötte lévő, értelemmel nem bíró lények csoportjából, s elkezdte felfedezni, és beazonosítani önmagával önmagát, majd teljességgel elkülönítette az Én-képtől a körötte lévő földi világot, már csaknem teljességében kialakult Tér és Idő képpel, annak alapjával bírt. Erre az alapra épült rá később mindaz a csillagászati megfigyelés, s azon matematikai képletek, amelyek az év, a hónap, a nap, s a nap egyes óráinak méréseinek alapjául szolgált, s amelyek alapjait a magasabb szintekről közéjük érkező Tanítók adták a Tudatosodás (akkor) legmagasabb fokára ért csoportok kezébe. Ekkor már tudati emlékképük volt az egyes évszakok változásáról, s a külvilág jeleiből felismerték azok közeledtét: ehhez mérték önnön lét-idejüket is, vagyis már meg tudták fogalmazni, hány hideg évszakot töltöttek a Föld színén. Az Idő tehát konkrét tudati tényezővé vált, bár kiemelt fontossága még ekkor sem volt. Nem, mert a Térben még nem közlekedtek, vagy csak igen kis távolságokat tettek meg: aztán épp e távolságok növekedésével tágult számukra a Tér, mint tudati elem, s a távolságok megtételének időbeni hossza is ekkor vált mind fontosabbá számukra. Aztán a Tér egyre kisebbé vált, mert a távoli cél könnyebben 210
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet elérhetővé lett, az Idő azonban hosszabbá, s nem csak azért, mert több mindent élhettek meg akár feleannyi idő alatt, mint eleik egy egész Élet-út során, de mert egyre hosszabb lett a Lét-idő is, amelyen egy-egy Életfeladatot bevégezhettek. (De van még más oka is az Idő megváltozásának, amelyet már említettem, vagyis az, hogy a Kozmikus Spirál mind nagyobb Idő-gyűrűjében forogtak, lassabban érve végére egy-egy körnek, mint a korábbi, alacsonyabb rezgésfokozatú Idő-gyűrűben haladva. Erre csak azért utalok vissza, mert a későbbiek során is igen fontos szerepet játszik, szeretném, ha tudatosítanátok magatokban.) *************************************************** Az amit ti végtelen távolságnak, mérhetetlen Térnek éltek meg, egy fél-fizikai testben élő, vagy egy lélek-testbe öltözött Szellem számára épp úgy „egy lépés csupán”, mint az említett hangyácska milliméteres léptei a ti számotokra. Azonban ti sem vagytok, mert nem is lehettek képesek a magatok Tér-Idő-képzetei közé zárva megtenni akár egyetlen Fényévnyi távolságot sem „kurta” Lét-időtök alatt: pedig még az is „csak egyetlen lépés”, vagy tán annyi sem a felsőbb szférák lakói számára: s akkor még nem szóltam, csak a magatok parányinál is kisebb „gömbjében” lévő, számotokra még mint fogalom: sem létező, mert nem elképzelhető távolságokról, amelyek a magatok létidejének rövidsége végett elérhetetlenek számotokra; míg egy szemhunyásnyi idő alatt elérhetőek a magasabb szintekre emelkedettek számára. Annak ellenére, hogy már könnyebben mozoghattok a magatok szűk kis terében, vagyis a magatok bolygójának felszínén, a Tér tudati (fogalom szintű) képe mégiscsak kitárult, s megnövekedett számotokra, hisz gépeitek már az Űrben járnak, bár annak még mindig csak egy gondolatnyi részében. Ekként azonban az is igaz, hogy az Idő összeszűkült tudatotokban, hisz ma egyetlen nap alatt elérhettek a Föld egyik felétől a másikra, s onnan vissza. És kitágult mégis, hisz már képesek vagytok Fényévekkel is mérni, azokban gondolkodni: s mégis ezáltal csökkent le még inkább, hisz e Fény-évekhez kell viszonyítsátok saját egyéni Lét-időtöket… *
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
Ami még egy érdekes jelenség, amely az Idő minőségének megváltozott voltára utal, de részben meg is okolja azt, legalábbis fizikai szinten: Hosszú korszakokon át még akként kellett megéljétek e megnövekedett Lét-időt, hogy egyetlen Életfeladat betöltésére kellett koncentráljon az Én-rész, amely a megnövekedett testet irányította: s arra az egyetlen feladatra tökéletesen elégséges is volt az a Lét-idő, amely a rendelkezésére állt. Most azonban, a Kozmikus Világ-év végén, amely egyben a szférikus és dimezionális ugrás korszaka is, olykor úgy érzitek: mindahhoz, amit megkezdtetek, s amit be is szeretnétek végezni, kevés az a Lét-idő, még ha épp úgy hetven, vagy nyolcvan év áll is rendelkezésetekre, mint az előttetek élt korosztálynak: akár sajátszüleiteknek, vagy nagyszüleiteknek. És ez is így van, de ennek is megvan a maga földi szintű, de már Szellemi értelemben is nyilvánvaló oka! Gyakorta tapasztalhatjátok nem csak azt, hogy több, egymástól olykor erősen eltérő, de egyazon fontosságú Élet-történetet kell végigéljetek, mintha két életet élnétek végig egyazon idő alatt. S ez ekként is van, ez azonban már tudatosodási fokozatotoknak, és Szellemi Én-részeitek jelenbeni ébredtségi fokának egyenes következménye. Nem ritkaság, ha valaki földi élete utolsó szakaszában kap olyan feladatot, amelyet be kell töltsön, felül írva általa akár egy egész életúton át követett, ám hibásnak bizonyult irányt, helyére téve Tudatában az egyes kérdésekről kialakult képet, hogy már a megtisztított tudati ismeretelemeket vihesse magával a visszatérő Én-rész. Az sem ritkaság, ha valamely művészeti irány, vagy technikai érdeklődés (és esetleges érzék) a késői korban, tehát a test fizikai szintű elöregedésekor nyílik ki a Tudatban, s ha nem is születnek már olyan hatalmas művek, vagy nem lesz is híres feltaláló az illetőből: azért meglehetősen figyelemre méltó eredményeket érhet el, olyan dolgokban, amelyek addig esetleg még csak nem is érdekelték. Ezek a történések spirituális áthúzás révén egy-egy korábbi élet meg nem élt, tehát a tudatalatti szintjére szorított késztetések utórezgései, amelyeket most kap alkalmat: kibontani, és valósággá változtatni az Én-rész, hogy a kibontatlan maradt késztetések energiái ne maradjanak benne, mint visszahúzó erő. A művészi, vagy más egyéb irányú késztetés ugyanis mindenkor ad egyfajta erő-többletet, amely kibontva lehet pozitív, tehát serkentő, s még nagyobb teljesítmény elérésére ösztönző, de lehet negatív is, ha az 211
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet önteltséget, önnön hatalmas és csodálatos voltának tudatát adja a Tudatnak: visszafojtva azonban mindenkor csak negatív energiát ad, a „majd én megmutattam volna!” érzését, amelynek betöltéséért, kiégetéséért mindenképp vissza kellett volna léptesse az ÉN az Én-részt: ne maradjon „vak-folt” a már megtisztított felületeken. Azt hiszem: ennél mélyebben és érzékletesebben nem tudom kibontani számotokra: mennyire képlékeny és változó e két valótlanságában is valóságos, mert csak tudati képeitekben megfogalmazott, s ott „valóság szintre” emelkedett, ekként még csak nem is fizikai: mégis a fizikai síkkal összefüggő, s attól elidegeníthetetlen elem. ~~~ ~~~ ~~~ ~~~ ~~~ ~~~ ~~~ De van egy magasabb szintű, már Szellemi oka is annak, hogy az Idő (annak ellenére, hogy ismeritek a hozzátok közelebb eső Csillagok hozzávetőleges korát, s már tudatára ébredtetek az Örökkévalóságnak) mind rövidebbnek és rövidebbnek tetszik számotokra, éspedig az, hogy az Idő minősége változott! Ahhoz ugyanis, hogy a dimenzióváltás folyamata végbemehessen, a Föld fizikai teste, s a Föld körüli energia-mezők paraméterei meg kellett változzanak, vissza kellett lépjenek egy korábbi szintre: míg a Föld Szellemi gömbje a maga dimenzionális paraméterein maradt, vagyis a harmadik szféra immáron hatodik dimenziójában, készen rá, hogy a hetedik dimenzióba lépve átemelje a Kegyelem Ereje abba a szféraközi dimenzió-hologramba (vagy vetületbe), amelyen már készen várja az a Kozmikus Pont, ahol a Föld fizikai gömbjét kell bevárja. A Föld szellemi gömbjének rezgése megnőtt, míg a Föld-test rezgése csökkent, s e kettő különbsége az Idő-elemek részleges és viszonylagos besűrűsödését eredményezte. Minthogy azonban a Föld teljessége körüli energia-mezők rezgése is lecsökkent, a változást a Fény minőségében, s a levegő rezgés-magasságában is érzékelhetitek, akként tehát, hogy a napok, bár ugyan úgy 24 órából állnak: mégis rövidebbé lettek, a Fény vetülete eltért a korábbitól, s a levegő színe megváltozott, sűrűbbé, láthatóbbá, szinte „szemcséssé” lett, amellett, hogy vegyelemzés révén e változást nem volnátok képesek kimutatni. De érezhető és látható. Ez az oka annak is, hogy mind többen és többen vagytok, akik a másik Idő-síkban lévő, vagyis a hozzátok hasonló (de csak hasonló, s nem azonos!) rezgésszinten lévő dimenzió lényeit, olykor egyes épületeit, vagy inkább ezek halvány lenyomatát, esetleg csak körvonalait látjátok, vagy akár érzékelitek is, mint valami gyenge elektromos áramot. S most nem is annyira azokra a kis Fény-lényekre gondolok, akik mindenkor mellettetek - veletek vannak, s voltak is, hisz Őket már a korábbi korok emberei is látták: csak nem tudatosodott bennük, mit is látnak! *************************************************** Most hagyjuk egy időre magára az Időt s a Teret: csak addig, míg egy-két dolgot megmagyarázok a negyedik dimenzió magasába, de annak egy külön Idő-síkjára emelkedő Föld Szellemi gömbjével emelkedőkkel kapcsolatosan. Amiként mondtam, a Föld szellemi gömbje nem véletlenül nem emelkedik fel azonnal a negyedik szférába. Azt is mondtam, hogy ennek nem csak az az oka, hogy a Szellemi Gömb be kell várja, míg a Föld fizikai gömbje beemelkedhet egészébe, de az is, hogy azok teste, akik a Szellemi Gömbbel felemeltetnek, még a hagyományos anyagszerkezettel fog bírhatni. Ugyan lesz, mert mindenképp szükséges, hogy azok fizikai testeinek szerkezete valamilyen változáson essen át, de ez a változás még annyira csekély lesz, hogy nem fogják érzékelni. A ti szintetek paraméterei, s annak biológiai keretei közt maradnak, de már az energiaburok növekedése alkalmassá teszi őket a Kozmikus Erők nagyobb mértékben való bevonzására. Az Új Föld (tehát a felemelkedett Szellemi Gömb) fizikai testét, amiként már ezt is említettem: éppen hogy azok gondolatenergiái és tudati képei (emlékképei) kell adják, akik akkor a magasabb szintre emeltetnek. A Föld tehát olyanná lesz, amilyennek az emlékezeti képek szerint lennie kell: ha nem ekként volna, sokakban meghasonlást okozna, vagy pánik-érzetet szülne a tudat, hogy azok, akik nincsenek mellettük: a fizikai gömbön, vagy akár egy nem kívánatos ponton kell legyenek. Ekként keresni fogják övéiket, csak úgy, mint ahogyan őket keresik a pánik első, elemi erejű hullámának múltán azok, akik a Föld fizikai gömbjén maradnak. Aztán az Élet folytatódik: ki-ki eltemeti, vagy „elengedi” azokat, akik nincsenek mellette, s a ketté osztódott Föld mindkét eleme folytatja a maga Életét. 212
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet Azok, akik a Fent szintjére emeltettek, tovább kell fejlesszék mindazt, amit a dimenzionális ugrás előtt megtanultak. Tehát a meditációt még magasabb fokon kell tudják gyakorolni, s az Erő lekérését is, hisz ennek segítségével lesznek képesek szinte hihetetlen gyorsasággal lakhatóvá, élhetővé tenni azt a Földet, amelyet... - amelyet ők is az elhagyott Földnek fognak gondolni, arra gondolva: tán mégis elkerülte (egy időre legalábbis) a Földet a megjövendölt Apokalipszis, legalábbis annak végkifejlete nem következett be. Annál is inkább ez lesz a véleményük, mert a Szellemi gömb, s a felemeltetettek már az Energia-szál csatolódása utáni pillanatokban eltávolodnak a Föld-testtől, így a magasabb szintekre emelkedők tudatában nem az a Föld marad meg, mint emlékkép, amely a történések végén kiszakad pályájáról, hogy megkezdje az Orion felé vezető Útját! Amikor a Föld szív-csakrájából kiáramló Isten-anyai Szeretetenergia, és az Orionból aláereszkedő Energia-szál csatolódik egymással, a vulkánok szinte egyszerre történő, eddig nem tapasztalt méretű robbanása segítségével a Szellemi Gömb azonnal megkezdi emelkedését, s mire az utolsó robbanást okozó vulkán-kitörés is bekövetkezhetne, már úton lesz a számára megfogalmazott Kozmikus Pont felé. Az Út maga egy pillanat alatt lezajlik, így azok, akik a Föld Szellemi gömbjével együtt emelkednek, érzékelni fogják a detonációk erejét: de az emlékképek ennél többet nem őriznek meg, s még azok is csak kisebb károkat fognak észlelni, akik közvetlen az elsőként kitörő vulkánok közelében élték addigi életüket. A tudati képek tehát nem őrzik a legnagyobb változások és pusztulás teljes képét, annak ellenére, hogy igen sokan lesznek, akik elveszett hozzátartozóikat fogják keresni. A detonáció azonban a hatalmas épület-kolosszusokat is megingatja, sokat le is dönt közülük, ekként azt fogják vélelmezni: azok romjai alatt vannak az „eltűnt” személyek. Minthogy a felemelkedő Gömb színén (amiként mondtam) szinte csak egy töredéke lesz a mostani emberiségnek, nem lesz érdemes a házak romjaival foglalkozni. Ugyan megkísérlik majd, hogy megtalálják eltűnt hozzátartozóikat, amiként az természetes is, de mert a feladat meghaladja erejüket, felhagynak a hiába való próbálkozással. Azokat a romokat aztán kegyeleti helyekké nyilvánítják, és imádkozó helyeket építenek a romok mellett, s engedik, hogy a romokat lassan benője a fű: új dombok emelkednek ekként, s mindnek meg lesz a maga története, amelyet az utódok is megjegyeznek: de nem keseregnek, nem lázadnak az Isten Akarata ellen, elengedik „halottaikat” békén. A felemelkedett Föld (mert a Szellemi gömb ugyan úgy Föld-ként fog élni a szóhasználatban is, hisz akként él tovább mindannyiuk tudatában is), mint mondtam, gyorsan, alig egy évtized alatt tökéletesen regenerálódik: vagyis a tudatokba égett kép emléke elhalványul, s lassan az Újjá született Föld képe fogalmazódik meg bennük. Ezt a képet követi a Föld is; de már akként, hogy változása az embert is arra ösztönzi, hogy a megváltozott Föld szükségleteit, igényeit vegye elsőként figyelembe, a maga igényeivel szemben. A tudati képek teljes letisztulása, amiként a mindennapok történéseinek ismételt folyamatossá válása is; mindössze néhány évig tart. Ez alatt a magasabb szintre emelkedettek gyermekei is elindulnak, s megerősödnek a Tudatosodás útján. De tudatuk már nem, vagy csak elenyésző mennyiségben tartalmaz negatív elemeket, s az is inkább csak mint múló szomorúság, vagy hirtelen rájuk törő fáradtság-érzet jelenik meg a tudatban, s a fizikai testben. A fent Világai után való, még nem tudatosult vágyakozás, s a testek lassú változása adja ezt, s inkább csak az idősebb, s a felnőttként átemelkedettek fogják érezni, míg a kicsinyek és a fiatalok valami benső, izgatott várakozást éreznek. Mindez azonban szinte nyomtalanul illan el belőlük; s ennek is meg lesz a miértje… A felemelkedő Szellemi Gömbbel együtt Shambhalla városa; vagyis az Új Jeruzsálem is felemeltetik, amiként már azt nem egy esetben mondtam. A Város lakóit természetesen nem éri váratlanul sem a dimenzióváltás, sem annak kísérő jelenségei, annál is inkább, mert ők már most felkészülten várakoznak, s azért sem, mert az ő szellemi energia szintjükön lényegét tekintve semmiféle változás nem történik. Legalábbis lényeges változás nem, hisz ők már most a ti magasabb szintű Tér-Idő koordináitoknak megfelelő; s még annál is egy fokkal magasabb szintjén tartózkodnak, csak olykor ereszkedve lejjebb és közelebb a ti saját Tér és Idő síkotokhoz, hogy egyes feladatokat végrehajtsanak. Az utolsó órában is közelebb kell ereszkedjenek néhány percre, csak addig, míg a Tibet hegyeiben lévő Aggokat átemelik a maguk Tér-Idejébe, majd visszatérve: átvezetik a Föld Szellemi Gömbjét a magasabb szintre. Ez még mindig nem a saját Tér-Idő szintjük lesz, mert ők természetszerűleg a negyedik szféra második dimenziójába emelkednek: de a Kegyelem módot ad Shambhalla lakóinak arra, hogy ideiglenesen az alsóbb rendű közegben maradjanak, egészen addig, míg azok, akik a Föld Szellemi gömbjével együtt 213
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet emelkednek, éretté nem válnak a további Ébresztésre. Akkor Shambhalla lakói szétszélednek az Új Föld színén, s teljességében ismertetik a történteket a felemeltetett emberekkel, amiként azt is: miként válhatnak igazán alkalmassá arra, hogy már valósággal is a negyedik szféra Idő-síkján folytathassák Útjukat. Tehát tovább vezetik őket a Felismerések útján. Ennek következő állomása a testeiket körülvevő aura immáron akarati úton való érzékelése lesz, már akként, hogy mind több és több energia-testet lesznek képesek nem csak érzékelni, de fizikai értelemben látni is, s ehhez nagy segítségükre lesz az a tény, hogy az adott Idő-síkon a benső, vagyis Szellemi látás is tökéletesedni fog. Az energia-testek érzékelésén túl azok energiájának tudatos befogadása, s azok energiáinak más testek energia-mezejébe való átáramoltatása, vagy szükség esetén visszavonása is e tudnivalók közé fog soroltatni: ezt azonban már alap szinten ti magatok is kell, hogy ismerjétek, s gyakorlati úton használjátok is. Annál is inkább, mert ez a tényleges alapja a Globális EGY-ség megteremtésének! Ezen Bölcsességelem használatának egy magasabb szintjén ugyanis az energia-burkok külső rétegei lényegében egybe forrnak, s a Föld energia-mezejének alsó rétegei is csatolódnak hozzá. A Föld minden egyes lakója „érezni” fogja egymást, amiként érezni fogják a Föld energia-áramlását is, ekként könnyű szerrel állapíthatják meg: hol van szüksége a Földnek vízre, hol érett be a termés, vagyis hol jelzi maga a Föld: már visszavonta a testébe ültetett, s ott megnövekedett növényekből a beléáramoltatott Élet-energiákat, s már maga is szeretné, ha tehermentesítenék, hogy egy kis időre megpihenjen, s regenerálódjon, mielőtt új magokat fogad. De érezni fogják a Lélek-lények jelzéseit is, ekként szinte „érteni fogják” az állatok „beszédét”, s azonnal a segítségükre lehetnek, amiként az állat is ember-testvérei segítségére siet, ha annak szüksége van rá. Ez lesz tehát az igazi, a valódi Globális EGY-ség, amikor nem csak a Föld Szellemmel bíró lényei, de a Lélek-lények, s a Föld között is teljessé és tökéletessé válik a harmónia! <<<<<<<<<>>>>>>>><<<<<<<<<>>>>>>>>>>><<<<<<<< No, igen! De hogy kezdhetünk hozzá ezen EGY-ség megvalósításához? - kérdezhetnétek, s én felelek erre is. Kezdetben a meditáció során mellétek álló Vezető (vagy Őrszellemetek) felé igyekezzetek teljességében nyitni, már tudatosan fogadva be a Felőlük érkező Erőket, de már a magatok tudati - akarati és érzelmi energiáit is áramoltatva feléjük. S most ismét mondtam valami olyasmit, amit még nem említettem, ezért erre is rátérek. Ugye, mondtam már: miként kell kiárasztanotok a köröttetek lévő, majd a tőletek távolabb lévő Lélek-lények felé a bennetek lévő Szeretet-energiát, amiként azt is mondtam: miként kell a felőlük érkező energiákat érzékelnetek s befogadnotok, hogy azok jelzéssé legyenek számotokra, ha elérkezik a Pillanat. Ezt egy szinttel magasabb fokon is kell tudjátok gyakorolni: ehhez viszont arra van szükség, hogy meditáció közben meg tudjátok őrizni tudatosságotokat. No, nem mondom, hogy teljességgel, de legalább azon a fokon, hogy a Tudat az Én-rész kiemelkedése közben és után is megőrizze Ön, és Én-tudatát. Ez segítségetekre lesz abban is, hogy már a meditáció közben érezzétek a kért Energiák áramlását, s nem csak mint test-érzetet, de mint tudati elemet is. Épp így érzékelhetitek általa, hogy a Lélek-lényekkel való kapcsolat felvétel sikerrel járt-e, vagy hogy a gyógyítás céljából kiáramoltatni kívánt Energiát valósággal képesek voltatok-e kiárasztani, s azt is: a kellő mértékben, s az optimális mennyiségű energiát áramoltattátok-e tovább anélkül, hogy saját energia-mezőtök túlságosan legyengült volna. Ez utóbbi meglehetősen gyakori hiba – munkatársam is bele-bele esik – s akkor kérnetek kell a Szellemi Segítőt (a Vezetőt, vagy az Őrszellemet) az energia pótlására. Az energia-kiáramoltatást, annak folyamatát a legegyszerűbb módon úgy tanulhatjátok meg, hogy először csak érezni próbáljátok a testeteket körülvevő energia-mezőt. Ha jól koncentráltok, valami olyasféle érzetetek lesz, mintha fizikai testetek megnövekedett, kiáradt volna. S lényegében gondolatban is ezt kell magatok elé vetítenetek. Ezt egy igen egyszerű gyakorlattal sajátíthatjátok el. Üljetek kényelmesen, vagy ha akként kényelmesebb, hát dőljetek hátra, de fejetek alatt tanácsos magasan elhelyezni a párnát: akkor kevésbé fenyeget az a veszély, hogy a gyakorlat minduntalan az alvás állapotába visz át. Ha kényelmesen elhelyezkedtetek, kezdjetek relaxálni. Miközben az egyes testrészek fokozatos ellazulására figyeltek, gondolatban növeljétek meg a test térfogatát, de akként, hogy 214
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet tudatosítjátok magatokban: testetek ama része a szokott méretű, de annak erőtere, energia-burka mind nagyobb és nagyobb. Ha akként könnyebb, először csak a térdetekre helyezett kezetekre koncentráljatok. Természetesen a folyamathoz most is be kell csukjátok szemeteket, hogy a vizuális kép ne blokkolja a Tudat működését. Ha már könnyűnek érzitek testetek egészét, s el tudjátok gondolatban különíteni a fizikai testet a szellemi testtől, megkezdhetitek energia-testeitek térfogatának növelését. Először csak a szoba falát érinti az energia-burok, majd a lakás egészét betölti, aztán hogy elértetek testeitekkel a lakás legtávolabbi pontjáig, már szűknek érzitek a Teret: kiléptek (vagy inkább kiáradtok) a lakás falain át az utcákra, terekre, végezetül körbe ölelitek energia-testetekkel a Föld egészét. Ha a gyakorlatot helyesen vezettétek végig, miután a Föld testét is átöleltétek energia-testeitekkel, az már szinte „automatikusan” árad tovább és tovább, a Csillagok, majd a Végtelen felé, miközben mind nagyobb mértékben vonzza magához a Fent Erejét, energia-elemeit… Ekként egyszerre árasztjátok ki önnön energia-mezőtöket a Végtelenbe, de ugyanakkor a Végtelen Erejét is magatokhoz vonzzátok, akként, mintha a Végtelen egészét be akarnátok fogadni kicsiny és véges energia-gömbötökbe, hogy ti abban létezzetek, miközben annak teljessége bennetek létezik… *
*
*
*
*
*
*
*
*
*
Sokan talán képtelenségnek, megvalósíthatatlannak vélitek e kis gyakorlatot, pedig nem az. Sőt: olyannyira nem az, hogy már akkor meg tudjátok valósítani, ha elértétek az Ön-egység alapfokát, vagy ha kellő hatásfokkal tudtok relaxálni. Amiként mondtam, e fentebbi gyakorlat végső értelmezésében azt a célt szolgálja, hogy a későbbiek során a Föld Szellemi gömbjével együtt emelkedők mind nagyobb mértékben képessé váljanak önnön, s a köröttük lévők, valamint a lélek-lények energia-testeinek érzékelésére, azok EGY-ségbe kapcsolására, s képessé legyenek a Föld energia-mezejével is kapcsolódni. Ezen kívül és ezen túl persze arra is, hogy önnön testeik aurájának erejét szükség szerint fizikai testeik felé, vagy egymás felé áramoltathassák. De már most is nagy segítségetekre lehet e gyakorlat mindannyiótoknak: könnyebben viselhetitek segítségével a ti jelenetek során már erősen megsűrűsödött energiákat. Ezek nagy mennyiségben való áramlása ugyanis az oka annak a nem kívánatos jelenségnek, amelyet kivétel nélkül mindannyian tapasztalhattok. Ezen energiák okozzák ugyanis, hogy fáradékonyabbá, de érzékenyebbé is váltatok (testi - vagyis egészségi, lelki - vagyis érzelmi, és tudati - vagyis pszichés értelemben is), mint az előttetek élt nemzedéket tagjai voltak. E gyakorlat révén, amint mondtam, képessé válhattok ti magatok is a Fent energiáival töltődni, legalábbis egy bizonyos szintig. Hogy e szint minél magasabb lehessen, javasolnám mindannyiótoknak, hogy vagy a nap kései szakában végezzétek e gyakorlatot, vagy az egészen korai órákban. Akkor tehát, amikor a légtérben már, vagy még a legkevesebb a negatív energia. A nappali órák zajos nyüzsgésében ugyanis csak az akkorra már erősen besűrűsödött, ártó energiákat vonzhatjátok magatokhoz, lévén hogy a benneteket körülvevő légtér, de már lassan a Föld Szellemi Gömbje alatti légrétegek teljessége is azzal van telítődve, mivel a gondolatok és érzések sötét energiáinak már egész árama kering olyankor köröttetek. Nem mondom, mert sajnos nem mondhatom, hogy a hajnali, vagy a késő esti órákban teljességgel tiszta a légkör, hisz a Föld másik felén épp akkor veszi kezdetét a nap, amikor az számotokra véget ér, de a ti közvetlen és közvetett légteretek akkor is lényegesen tisztább, így legalább a saját környezetetek nyers és durva energiáit nem vonzzátok magatokhoz. Ekként nagyobb mértékben kapcsolódhattok a Fent Világaival, tehát nagyobb mértékben vonzhatjátok magatokhoz a tiszta (vagy tisztább) energiákat is. *************************************************** Ezzel azonban lényegében már rá is tértem a prána-energia: vagyis a Kozmikus energia közvetett, és közvetlen használatára is! Ez ismét egy sokakat érdeklő (bár ismét csak nem a magatok szintjének követelményei, vagy szokványos lehetőségei közé tartozó!) kérdés, így ha csak érintőlegesen is, megkísérlek valamelyest közelibb képet adni erről is. Ha egy kicsit szigorúan akarok fogalmazni, azt kell mondjam: lényegében egy nincs a Föld élőlényei között, aki ne használná egy bizonyos mértékig a prána-energiát! A Kozmikus Erő ugyanis a Föld 215
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet minden zugába elér, s minden zugban ki is fejti a maga közvetlen, vagy közvetett hatását, kezdve a hegyek tetején élő zuzmóktól a szikla-barlangokban lévő „élettelen” kristályokig, vagy a Tengerek mélyén lévő növényzetig. (S épp ez a tény lesz az, aminek igen nagy fontossága lesz a Holnapok történéseiben!) Azok, akik a ti szinteteken prána-energiával való töltekezés révén képesek biztosítani fizikai testeik fenntartását, lényegében nem cselekszenek mást, mint a testeiket körülvevő energia-mezőbe áramoltatott Kozmikus erőt vonzzák be testükbe. Erre ugyan még csak kevesen képesek, s amiként az imént mondtam: még nem is tartozik, de az adott szférikus és dimenzionális, s még a jelenlegi Kozmikus pont milyensége végett nem is tartozhat a ti korotok követelményei közé: akik bírhatnak véle, épp úgy csak példa, - és jelzés-értékű adottságként kapták, amiként a gyógyítók az ehhez szükséges energiát, mert kell, hogy jelezzük: hová, merre kell (és fog is) haladni tudati - lelki és Szellemi feljődésteknek a későbbiekben, vagyis már a dimenzióváltás után. Annál is inkább igaz ez, mert még ők sem tudati-szellemi akaratuk révén vonzzák magukhoz a prána-energiát, hanem a Szellemi Vezető kell alááramoltassa azt számukra, ha az Út feladatai közé ezt is felvehette az Én-rész. A prána-energia minden napos „használatára” tehát még nem lehet módotok, de testeitek fizikai állapotának megőrzésére, s a nagyobb erőnlét elérésére már most is használhatjátok egy bizonyos szintig a fentebb megmutatott módszert, s használnotok is kell, hogy fizikai testetek mind kevesebb ártalomnak legyen kitéve úgy a jelenben, mint a várható történések során. Ugyan nem mondom, hogy már a ti létidőtök alatt fel kellene készüljetek mindama történésekre, amelyekről itt, e kötetek lapjain szólok: és mégiscsak mondhatom, és mondom is, mert már most; jelen Utatok során be kell építsétek mindazon Tudás-elemeket Szellemi Én-részeitekbe, amelyekre a történések idején szükségetek lesz, hogy azok akkor már könnyebben nyíljanak ki az Én-részben, s ezzel egyidejűleg a Tudatban is, ha a Föld színén kell lennetek az adott időben, s már valósággal fel kell készüljetek mindarra, ami várható. S nem csak azoknak van, vagy lesz szükségük ezen Tudás-elemekre, akik akkor be kell végezzék az Energia-csatornák megnyitásának hatalmas Feladatát. Még csak nem is azoknak, akik a történések során a Szellemi gömbbel együtt felemeltetnek: sőt! Tán még inkább szükségük lesz (legalábbis: lenne!!) azoknak, akik a fizikai gömbön maradnak, s éppen körülményeik hirtelen és gyökeres megváltozása végett. Mert ha nagyobb mennyiségű pozitív energiát nem is: valamennyit mégis csak képesek lehetnek (lehetnének) levonzani a Föld új, s akkor már csakis a maguk (s persze: a korábbi nemzedékek) gondolatenergiáiból megfogalmazódó Energia-gömbből, de a Föld fizikai testéből, annak mélyebb rétegeiből is képesek lehetnének Erő-elemeket magukhoz vonzani: hisz annak, hogy az Istenanyai Energia, s a négy meditációs ponton megfogalmazandó Erő-piramis energiájának egy része vissza kell húzódjék a Föld-testbe, részben ezért is kell történnie, amellett, hogy ez a Központi Energia-mag fogja biztosítani a Föld-test mágneses energiáját, amiként már mondottam. (Ezen energiák használata is egy olyan kérdés, amelyre még vissza kell térjek a későbbiek során is!) ********************************************* Egyik kedves Testvérünk egy érdekes kérdést tett fel a dimenzióváltással kapcsolatosan, éspedig azt: miként fog alakulni a Föld egyes Szféráinak sorsa, hová kerülnek azok, miután a történések végbe mennek. A kérdés nemcsak hogy érdekes: nagyon is jó, és ésszerű, így mindjárt meg is felelek rá. A Föld Szellemi Gömbjének felemelkedésekor, amiként mondtam, a Föld-test kiszakad a jelenlegi Kozmikus pontról. Ez természetszerűleg egyben azt is jelenti, hogy az egyes Kozmikus és Globális energia-körök (légköri gyűrűk) magassága is megváltozik: nagyrészt elillan, széjjel oszlik azok alkotó elemeinek nagy része, s anyag-elemeinek megfelelően vagy Kozmikus Jéghegyekké, vagy egyéb kozmikus képződményekké válik, míg egy másik, lényegesen kisebb része a Föld új központi Energiamagjának magnetikus hatására a Föld-test körül marad, megadva a Föld légterét, amely azonban a jelenlegi légkörnek a bolygótest körül maradó anyagaival, s a történések energiáival keveredve besűrűsödik, s elvékonyodik. A Föld közeli homoszféra a jelenlegi kb. 110 kilométerről alig fele, vagy annyi sem lesz, míg a termoszféra fölötti exoszféra az eddigi 100 000 km-ről alig ötödére csökken, mire a Föld megkezdi útját a Tejút-rendszer végeláthatatlan mezőin. Ekként alakul tehát a Föld jelenlegi fizikai értelemben vett szféráinak helyzete, s ehhez igazodva a Szellemi síkok is „eltűnnek”: vagyis egészében bezáródnak egy időre a Lent Idő-síkjain maradók előtt. 216
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet Azok ugyanis, akik a mélyebb síkokon vannak, épp úgy meg kell éljék a dimenzionális ugrást, s minden következményét, minden kísérő jelenségét, míg a magasabb szintek lakói egy másik Tér-idő faktorba kerülnek. A Föld alacsony szférikus szintjei ekként hogy úgy mondjam: önmagukba záródnak, s ekként teszik meg Útjukat, már csak az Orionban kapva ismét lehetőséget az egyes Idő-síkok újbóli megnyitására, s ez ekként lesz egészen a Föld fizikai gömbjének felemeltetése percéig, vagyis addig, míg maguk is el nem érik a negyedik szféra szintjét. Akkor viszont ők maguk válnak a legalacsonyabb Idő-sík lakóivá, hisz amiként mondottam: az alsó szférákban megrekedt, fejlődésre képtelen Szellemek ismét bezáródnak önnön sötétségükbe, míg a fejlődni képes szintek lakói épp úgy elkülöníttetnek azoktól, amiként a Krisztusi Birodalom korszakán, s a mélység utolsó támadásának erőpróbáján sikerrel túljutók. A mélység fogságában megrekedtek aztán külön - külön, a maguk ébredtségi szintjeinek megfelelő rezgés-síkon lévő bolygókon (majd azok továbblépése után már csak az egyes bolygó-képzeteken) kell folytassák fejlődésük útjait, míg a fejlődésre képes, de még alacsony szintet elért Szellem-lények Énrészei is a maguk szintjei szerinti bolygókon, majd bolygó-képzetein ölthetnek testet, amiként azt is megmutattam már az Úton a Fény felé című könyvek VI. kötetében. *************************************************** S már szinte hallom a következő kérdést: Miért kell, hogy azok, akik a magasabb szintre már kellőképp érettnek találtattak, megálljanak azon a ponton, ahol a Föld Szellemi gömbje be kell várja a fizikai gömböt? Miért nem emeltetnek át azonnal a negyedik szféra első dimenziójába? Ez a kérdés is jogos… volna, ha mindazok meg kellene álljanak ott, akik felemeltetnek! De ez nem ekként lesz! Amiként tudjátok, azokat, akik már a harmadik szféra hatodik dimenziójáig képesek voltak felfejlődni, épp úgy átemeli a Kegyelem, ahogy azok emeltetnek feljebb, akik a hetedik dimenzióig jutottak fejlődésük során. Ez utóbbiak nem állnak meg a Köztes ponton: épp úgy a „távozók” közt fogják őket számon tartani a felemelkedők s a túlélők egyaránt: de ők kevéssel később ismét testet öltenek, hogy már a negyedik szféra új Nemzedékének tagjaiként folytassák Haza vezető Útjukat. S hogy miért nem lehetséges ez mindannyiuknál? Nos: a negyedik szféra első dimenziója tán az egyik legkomolyabb „iskola” a Fent Világaiban, hisz akik oda emelkedhetnek, a Fent ismereteinek alapjait kell elsajátítsák, de már egy magasabb szinten. Akik viszont a Köztes pontra kerülnek, még csak a ismerkedésnél tartanak, Szellemi Én-részeikbe még nem íródik be a szükséges Felismerések mindegyike, s nemcsak hogy megvalósítási, de még elméleti ismeretként sem. Épp ezen Ismereteket kell elsajátítaniuk Shambhalla lakóinak segítségével. Ez azonban nem megy, mert hisz nem is mehet mindannyiuknál egyetlen testet öltés alatt. Lesz viszont a Föld fizikai testén is olyan Testvérünk, aki (amiként mondtam) a Föld útjának kezdetén, vagy kevéssel az után léphet feljebb: ezek lesznek a felemelkedettek utódai, vagyis a Föld-testről való távozásuk után a Föld Szellemi gömbjéből megfogalmazódott bolygón öltenek testet. Aztán, mire ők is végére érnének fizikai Létidejüknek, egy újabb hatalmas történés kell bekövetkezzék: s ez a Föld-test felemelkedése lesz. Erre azonban itt és most nem szükséges ismét külön is rátérnem. Annál is inkább, mert még mindig van bőven olyasmi, amire ki akarok térni (ha csak érintőlegesen is), hogy könnyebbé tehessem számotokra a várt - várható történésekre való felkészülést. S most nem kifejezetten a Jelenések könyvében leírtakra gondoltam! Annál is inkább nem, mert azon képek jórészét, amelyek a ti emberiségetek közeli, és távolabbi Történéseket hivatottak megmutatni, s amelyekről már a Jelenések szólnak, már leírattam munkatársammal a Láték új eget és új Földet… - c. könyvekben. Mert ha részletes, és „naprakész” formában nem is, de mint vázlatos történés-tervezetet; megengedetté tette a Kegyelem megismernetek, azon Történésekről viszont, amelyekre ott sem találtok sem utalást, sem magyarázatot; még én magam sem szólhatok, mert azok kimenetele nagyrészt a ti szabad akaratotokon, s persze: a Túlélőkből még majd csak eztán megfogalmazódó, Új Emberiség tagjainak szabad akaratán múlik. Ezekről, s még sok egyéb dologról tehát nem szólhatok, s nem csak én: más Testvérünk sem, hogy ne befolyásoljuk egyéni Útjaitokat, s az egyéni fejlődés menetét semmilyen formában. Annyit azonban magatok is tudhattok már a Jelenések könyvéből is, hogy van egyfajta „történelmi vázlat”: vagyis egyfajta tervezet, amely megmutathatja a mélység felé indult Szellem-lények visszavezető Útjának bizonyos 217
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet konkrét pontjait, méghozzá azon pontokat, amelyeket a Szellem-lények maguk fogalmaztak meg maguknak a mélység felé vezető Útjuk során. Ez érthető, azt hiszem, hisz amiként lefelé megtették az Út teljességét is, fokról fokra ereszkedve mind lejjebb és lejjebb, akként kell megtegyék ugyanazt az Utat visszafelé is, mindenkor egy fokkal feljebb lépve ugyanazon „stációkat” érintve Útjuk során. A Jelenések könyve lényegében épp ezeket a „stációkat” akarta nagy vonalakban megmutatni, de a közbenső események pontos taglalása nélkül. Ekként én sem bonthatom ki számotokra percről percre: mire kell számítsatok holnap, vagy holnap után… Egy valamit azért mégis elmondok: bár az igazságot megvallva: arról sem mondhatok valami sokat, de arról azért nem, mert hisz olyan egyszerű, olyan érthető: kellene, hogy értsétek már mindannyian! A Dániel könyvében olvasható próféciára gondolok, amely azon „utálatosságról” beszél, amely az utolsó időkön kitölttetik mind, a Föld népeire. Ezt már csak azért is meg kell említsem külön is, mert ennek kitölttetése már bekövetkezett reátok! S ez nem más, mint az ellentét egyik legveszedelmesebb, „száz élű fegyvere”: amellyel a Valódi Szabadságot mímelve, annak látszatát keltve tör tiszták és tisztátalanok ellen. Nem amiként egy kedves Testvérünk: Á. gondolta: nem a számítógép az, és valamiképpen mégis, de nem is amiként munkatársam vélelmezte: nem az Internet - és mégis, az is, s még sok-sok minden. A Szabadság helyett ugyanis az ellentét a szabadosságot adta elétek: s ebben az egyetlen szóban lényegében minden benne foglaltatik, ami a Valódi Szabadság ellen van! Az erkölcstelenség minden formái, kezdve a prostitúció már-már teljességgel törvényessé és nyílttá (szinte már elvárttá és kívánatossá!) válásától a nyílt, és másságával kérkedő, azt szinte erényként hangoztató homoszexualitásig, vagy a rég nem titoknak számító pedofília, a sorozatos nemi erőszak… - soroljam még? Ezek az erkölcsi útálatosságok ma már mindenhol nyílt teret kapnak: s ehhez nagymértékben járul hozzá a számítógép és az Internet, de hozzá járul a televízió, a rádió, sőt: már a színházak is: s akkor egyáltalán nem csodálni való, ha az ilyes erkölcsi mérgeken felnövekedett ifjúság maga is fertőzötté válik, anélkül, hogy tudomása volna róla úgy igazán: micsoda fertőben él! A nem kívánt magzatokat már minden gondolkodás nélkül meggyilkolják, fogamzás gátló tablettát szednek már a biológiai érettség első jelét észlelő kamaszok is, méghozzá többnyire szülői (!!) segítséggel, az anyák által felírattatva (!!): és ezeknek eredménye a torz, beteg gyermekek sokasága, amiként az erkölcsi „szabadságé” az AIDS! És mindezek eredménye, szinte velejárója a drog, az alkohol stb. stb. És akkor még csak az erkölcsi hatásairól szóltam a sátán eme valóban utálatos fegyverének, s egy szót sem ejtettem a harácsolás „kötelezővé” válásáról, a törtetésről, a hiúságról, a kivagyiságról és a többi, és a többi: ezt is sorolhatnám akár hosszú oldalakon át, s még akkor sem érnék a végére! Ez; tehát a tudatilelki-szellemi, és nem utolsó sorban fizikai Szabadság helyet elétek adott szabadosság tehát az a bizonyos „pusztító utálatosság” amely úgyszólván a Föld minden népére kiáradt, s a Föld legkisebb pontján is öl és tombol, fertőt és gyűlölséget szórva szét szívek-lelkek-elmék milliárdjaira. Ehhez kapcsolódik egy másik, szintén sokak által feltett kérdés, vagyis az a bizonyos „sárga veszedelem”, amelyet korai írások említenek. Ezt ne egyénekre, ne is népcsoportokra értelmezzétek: és valamiképpen mégis! Arról a hatalmas technikai fellendülésről szól, amely például a Kínai népnél volt tapasztalható. A nagy mennyiségben érkező árucikkek nemcsak hogy ellehetetlenítették a nyugati technikai cégek többségét, igen sok országban megnövelve a munkanélküliséget, de bőséggel gondoskodnak arról, hogy az ifjúság egy pillanatra se maradjon magára önnön gondolataival. Készülékeik szinte megállás nélkül harsogják fülükbe, agyukba a „zenének” titulált vad és őrjöngő ricsajt, s még ha valami lágyabb zeneszámot hallgatnak is: elméjük teljességgel telítve van, hogy véletlen se kelljen odafigyelniük az időről - időre megszólalni kívánó Lélek-hangra, vagy benső Én-jeik (vagyis Én-részeik) hangjára. Ekként a test-tudatot teljességgel elzárja az ellentét ezernyi, s épp sokasága végett olcsó, tehát könnyen hozzáférhető eszköze révén a felsőbbrendű Én-résztől, nem engedve annak egy szabad percet, amikor csak ő, és egyedül ő szólhatna a Tudatban! Az Internet bezárja a fiatalok körül a Világot: azt hazudva, hogy kitárja előttük azt. Ez ugyan részben igaz is; de csak részben, mert csak információk sokaságát szerezheti meg a fiatal a Neten keresztül: de attól még nem locsolt meg egy szál virágot, és nem csodált meg egyetlen kicsiny bogarat a fűszálak közt, nem látta a hajnali Nap ébredését, s nem gyönyörködött a mellette állók - élők egy igazán boldog, tiszta mosolyában! Amennyi előnyt szerezhet technikai értelemben, annyit veszít érzelmi szinten, s ha meg tanul is egy sor (később fölöslegesnek bizonyuló, s elfelejtődő) dolgot: nem tanul meg SZERETNI, és nem tanul meg az ÉLŐKRE figyelni! 218
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet Egyelőre ennyi elég is, azt hiszem, hisz a Jelenések könyvének első része már beteljesedett, míg a 20. fejezettől írott részei az ezer éves Birodalom után teljesednek be az Új Emberiség felett. Ami az 5.1 és a 20.1 közti részben íródott, részben szintén a ti múltatok emlékei közé tartozik, részben olyan történésekre utal, amelyek eztán lesznek, vagy lehetnek valósággá… *************************************************** Most azonban haladjunk tovább, vagy inkább: lépjünk visszább egy kicsit, az Idő s a Tér kérdéséhez. Amiként mondtam, a ti emberiségetek, s mindazon bolygók Szellemmel bíró lényei, amelyek a negyedik szféra rezgésszintje alatt öltenek testeket, egy Lét-elemként, tehát egymástól úgyszólván független, mert még nem teljességében különválasztható, bár már egymástól függetlenül érzékelt és felbontott elemként használják a Teret s az Időt. A Térben már képesek vagytok mozogni, de az Időben még nem, bár már meglehetős régen kibontottátok magatoknak a relatív Idő fogalmát is: de magát az Időt még csak mint adott, objektív, értelmetektől függetlenül létező, az által nem befolyásolható, mégis valóságos, mert érzékeléseitek révén felfogható, behatárolható, sőt: szerkezeteitek által mérhető, s a Nap mindenkori helyzete szerint egyforma részekre felosztható tényezőként kezelitek. A Tér alapjaiban már nem jelent számotokra akadályt, amiként a sebesség sem: legalábbis a ti szintetekhez mérten nem, de az Idő még megköt benneteket, s ekként a Tér is kötött marad egy bizonyos fokig, annál is inkább, mert az Idő korlátokat állít elétek, amiként éppen hogy az Idő állít korlátot a sebesség elé is. A Föld egyes távoli pontjait már játszva eléritek; de még nem vagytok, s nem is lehettek képesek olyan gyorsasággal közlekedni az Űrben, hogy egy emberélet alatt elérhetnétek azon távolságok bárha egy töredék-részéig is, amilyen távolságokra fizikai érzékelésetek (azaz látásotok), csillagászati műszereitek, vagy Űr-szondáitok; vagy akár gondolataitok révén ezer évek óta „elérhettek”. S itt mondtam ki azt a legfontosabb szót: gondolat, amely megfogalmazta számotokra is az Időt s a Teret, s amelynek kellő ismerete és használata nélkül nem is lesztek képesek lebontani a Tér s az Idő korlátait, mert nem lesztek képesek megfogalmazni a Tér-Időt, s akkor a Tér és az Idő nélküli Végtelen Örökkön-valóságról még nem is szóltam! **
**
**
**
**
**
**
**
**
**
A negyedik szféra szintjére emelkedők (azok tehát, akik nem a Föld Szellemi gömbjével emelkednek, hanem már a negyedik szféra első dimenziójába), elsőként éppen hogy a Gondolat erejét kell megtanulják használni, de már akként, hogy annak Valóság-teremtő hatalmával is megismerkednek. Erről ugyan már szintén szóltam a fentebb említett könyvben, de egy kis időre visszatérek rá, annál is inkább, mert a Visszatérés folyamatában is elsődleges és kiemelt szerepe lesz a Gondolatnak, amiként a mélység egyes szintjeinek megfogalmazásában is volt. A lefelé vezető Út ugyanis… teljességgel a Gondolat ereje által fogalmazódott meg; hisz egyéb eszköz nem is állt rendelkezésére a Fent Végtelen Valóságától eltávolodó Szellemnek, csak a Gondolat; vagyis a Szellemi ERŐ! Tehát az Út a Gondolat Ereje révén fogalmazódott meg, méghozzá a Fent Végtelen magasságától a lázadás révén mindinkább eltávolodni kívánó Szellemek ellentétes irányú Érzéseit követve! (S ha megfigyeltétek: itt ismét rátértem a Szellem – Erő – Tér-Idő – Anyag alapképletének két legfontosabb elemére, immáron egyként említve meg a Szellemi Erőt; de már ismét kibővítve e képletet a Gondolat, majd az Érzés rész-elemekkel is…) A Gondolat energiáját; tehát az elsőszámú Szellemi Erőt irányította a Szellem, amiként addig is tette, de ekkor már maga egyéni érzéseit követve, a Teremtő Akarattal ellentétes irányba. S mert ez ekként volt, s mert ezt az Erőt fokozta le újra és újra, minden egyes, a mélység felé megtett, vagyis a Teremtő Akarattól mind távolabbi és távolabbi szint megfogalmazásával; azt kell fokról - fokra visszairányítania, visszaigazítania az Egyedül Tiszta Teremtő Gondolat Akaratának irányára! ***************************************************
219
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet A negyedik szférába emelkedők első, s azon túl mindenkor legfontosabb feladata tehát éppen ez lesz: mindig, mindenben és mindenkor megkeresni, s meg is találni, s mind magasabb szinten, mind tökéletesebb mértékben betölteni a Teremtő Akaratát! Ez egy két lépcsős feladat lesz, amelynek alapja, amiként minden egyes szint fejlődésének alapja is: a Teremtő Akaratának lelki - szellemi szinten való megismerése és betöltése. Vagyis a Tökéletes Szeretet mind magasabb és magasabb fokon való megismerése és betöltése. De mert hogy a mélység felé vezető útnak fizikai, vagyis anyagi kihatásai is voltak és vannak, a feladat második része az anyag minden Törvényének és Törvényszerűségének megismerése, azok már teljes mértékben való kibontása, s ezt követően az anyag-elemek feloldása Teremtő Akaratban, s a Teremtő Akarattal elsőként az érzelmi gondolati, aztán a Kozmikus, majd a Mennyei Erőkben. S most ismét mondtam valami olyasmit, amivel talán nem tudtok mit kezdeni: de ez ekként is van rendjén, hisz amiként mondtam, még nem minden lesz, ami néktek szól, s az adott szinten nem mindent fogtok tudni megvalósítani; ám elétek kell tárjam mégis, részint hogy mint Ismeret-elemek, beépülhessenek Szellemi Én-részeitekbe, részint pedig azért, hogy az átadott Tanítások beépülhessenek a Globális Tudattárba, mint Valóság-elemek. Lesz ugyan, amit már ti magatok tudtok majd hasznosítani, főként a történések utáni, kezdeti nehézségek megoldásában. Elsődlegesen a gondolati - érzelmi Erők használtára akarok utalni ezzel, hisz e két Erő-elem az, amely mindmáig megkötve tart mindannyiótokat: amiként ez az a két elem is, amely a leginkább alkalmas arra, hogy a Tökéletes Szabadság (legalább halvány) érzetét képes legyen megadni számotokra. Igaz; épp e két Elem az is, amely a legteljesebb rabságot is adhatja; s nem csak ezek teljes, vagy részleges hiánya… S itt lényegében egy időre visszatértem a Bölcs Szeretet kérdéséhez; ahhoz: miként élhetitek meg a Szeretetet, mint a Szabadságot, s miként, mint a legmélyebb rabságot. A Szavak… - c. sorozatunk első kötetében van egy olyan kitétel: „~ A Szeretet nem azt jelenti, hogy fenntartás nélkül elfogadjuk a másikat, hanem azt, hogy ha a magasabb Cél úgy kívánja, Szeretetteljes, és jobbító szándékkal, szavakkal és tettekkel közeledünk felé. Nem csak akkor segítek, ha azt a másik kéri, hanem mindig, amint szükségét (szükségesnek) érzem.” Igen sokan vallják közületek, hogy a Szeretet nevében cselekszenek akkor, ha nem szólnak, nem tanácsolnak, nem igyekeznek, csakis fizikai szintű segítséget adni Testvéreiknek, vagy épp szeretteiknek. (S bizony: szinte szégyenszemre többségükben olyanok, akik olvasták ezen idézett részt! Ez azonban azt is tanúsítja: valóban csak olvasták…!!) Ekként meg is nyugszanak abban, hogy ők mindent megtettek, ami „emberileg megtehető” volt: csak arról feledkeznek meg, hogy nem csak mint emberek, tehát nem csak mint tudattal; vagyis értelemmel és érzelemmel bíró fizikai képződmények, nem csak mint egyéni individuumok: de mint az Ősi Isteni EGY-ség egymástól elidegeníthetetlen Szellemi Elemei is egymás mellé vagytok rendelve a Kegyelem által, s éppen azért, hogy a Legmagasabb rendű Értelem minden megnyilvánulásának megértése felé segítsétek lépni a mellétek rendelt ember-szellemet! Ha tehát ők ekként vélik megélni és megvalósítani a maguk számára a Szeretet szabadságát: tévednek! A tudat szabadságának hamis illúzióját ugyanis megfogalmazhatják maguknak e (finoman mondva) semlegesség révén: de Szellemi Én-részeik Valós Szabadságát nem fogják tudni megvalósítani, s ezt érezni is fogják, méghozzá új, és még újabb fizikai tünetek révén. Az Én-rész ugyanis mindenkor érzékenyen reagál a mellé rendelt (ti. az Életfilmjeik révén mellé rendelt!) ember Én-részének rabságára, s ha akként érzi: segítenie kell, mindenkor igyekszik megadni a Tudatnak a késztetést, s minthogy ő maga a Szellemi irányt tartja elsődlegesnek, hát a számára fontos segítségnyújtásra való késztetést igyekszik szorgalmazni. A fizikai szintű segítséget ugyanis nem, vagy nem elsődlegesen az Én-rész késztetése nyomán adja az, aki adja! A tisztultabb Tudat s a Lélek-elemek együttrezgése adja a késztetést a fizikai testnek a cselekvés bevégzésére: az Én-részbe már a megvalósult (ti. a test-tudat és a lélek-elem közös késztetése nyomán, azok ráhatására a test révén megvalósított) pozitív cselekedet energiája íródik be, mint megvalósított Felismerés-elem, amely Felismerés már annyira alapszintű, hogy nem az Én-rész: de bizony már a Tudat kell azt tudja mindenkor végrehajttatni a testtel, mint természetes cselekvést!! A fizikai cselekedetek ha úgy tetszik: már ösztön szinten kell(ene) megvalósuljanak: s jelen Útjaitok során az Én-rész már a magasabb rendű Feladatok betöltését kellene szolgálja. Vagyis a mellétek kerülők Szellemi emelésének segítését. Ez fogja megadni számára az Út betöltött voltának érzetét; vagyis ez adja 220
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet meg számotokra, de már Valós Én-etek számára az igaz Boldogság Szabadságát. Legalábbis: már ekként kellene legyen, de az a nagyon is szomorú gyanúm, hogy egyszerűen megrekedtetek a fizikai cselekedetek nagyszerűségének érzeténél, mert azok nem voltak képesek mint természetes emberi cselekvések: beíródni tudatotokba. Aki akként vélekedik: szükségtelen, sőt: ártalmas dolog az egyes Felismerések felé vezetnie ember-testvéreit, lényegében csak tudati és spirituális restségéről tesz tanúságot! Arról már nem is beszélve, aki mediális feladatot vállalt; de vonakodik a Fent világából leközvetített Tudás-elemeket, vagy egyes, olykor igen nagy fontosságú intelmeinket továbbítani afelé (vagy azok felé) akinek (v. akiknek) azokat küldtük! Ez esetben már nem csak a tudati - spirituális restségről, de bizony: már a spirituális gőgről is szó van, hisz az illető testvér ekként nem tesz mást, minthogy felülbírálja, és felülírja a mi véleményünket, megkérdőjelezi tisztánlátásunkat és/vagy valós segítő szándékunkat! Más kérdés az, ha a médium maga sincs tisztában a vett Üzenet eredetével; erre azonban az Üzenet tisztasági fokának megvizsgálása révén rálátása lehet, ha valóban segítő szándékkal vizsgálja maga is mindazokat, amik elérnek hozzá! S ez most nem jelenti azt, s nem is jelentheti, hogy mindazon intelmeket vakon el kell fogadnia, amelyek mint gondolati elemek: megfogalmazódnak elméjében! Ha azokban nem érzi teljes és tökéletes szinten az emelő szándékú, odafigyelő és segítő Szeretetet: az üzenet nem a Fent szintjéről érkezett, ekként nem is közölhető: viszont mindenkor figyelmeztetés kell legyen a médium számára: valahol valamit nem úgy él meg, ahogy kéne, tehát valamiért alkalmatlanná vált a Tiszta Üzenetek vételére, s már a negatív elemeket vonzza magához. Ekkor a legalaposabb és legmélyebb önvizsgálatot kell elvégezze, hogy megtisztítva tudati-lelki és Szellemi Én-jeit: ismét folytathassa megkezdett munkáját. (Emellett mi magunk is igyekszünk mindenkor „visszaigazolni” azon Üzeneteket, amelyek valóban a Fent világából kell eljussanak hozzátok…) A Bölcs Szeretetben élő, s az által hatni kívánó ember mindenkor a Tudat s a Szellem előrébb, és feljebblépését szolgálja; vagyis igyekszik, hogy mindenkor a Visszavezető Út felé irányítsa azokat, akik mellette élnek. Elsőként természetesen példaadással, emellett azonban szavakkal is, hisz épp azért bírtok a beszéd készségével és képességével, hogy tetteitek okát és miértjét szavakban is testvéreitek elé tárhassátok, a könnyebb érthetőség kedvéért. A néma cselekedet ugyanis csak keveseknél vezet eredményre, hisz az elsőként a fizikai testhez „szól”: s csak másodsorban érinti meg a tudatot, a Lelket s a Szellemet. S főként érvényes ez a ti korotokban, amikor is úgyszólván minden csak a test érdekeit kívánja szolgálni, s a szó erősen a háttérbe szorult, olykor nem is azt jelentve, amiről szól… Épp ezért van nagy fontossága a kimondott szónak, amely arról szól, amiről a cselekedet, s arról, Akinek nevében a cselekedet esett. És fontossága van a szónak azért is, hisz legbensőbb érzéseitekről csak azok révén adhattok számot úgy Felfelé, mint embertársaitok felé. Kell, hogy imáitok révén elmondjátok érzéseiteket és gondolataitokat: de épp úgy szükséges, hogy ugyan-erről a mellettetek élőknek is szóljatok, s amiként szavaitokkal is bizonyságot tehettek Isten felé az egyes befogadott és megvalósított Tanításokról és/vagy Felismerésekről; akként kell bizonyosságot tegyetek mindezekről testvéreitek előtt is, hogy ez-által megkönnyíthessétek számukra is e Tanítások és/vagy Felismerések megismerését, el, és befogadását! Ezen felül és ezen túl csak akkor lehettek képesek egy még magasabb szintű Tanítást, vagy Felismerést megtalálni, s befogadni, ha az alsóbb szintű Bölcsesség-elemeket már teljességgel a „helyükre” tudtátok tenni úgy a Tudat, mint az Én-rész Tudatának mélyén. Amíg ez nem történt meg, még csak az alsóbbrendű Tudat; vagyis a test-tudat sem lesz, mert nem lehet képes a magasabb szintű Tanítások felismerésére, megértésére, azok el, és befogadására: addig azonban az Én-rész sem adhatja meg számára a késztetést a magasabb szintű Tanítások felé való nyitásra. S amiként már mondtam: a spirituális fejlődés egyik elengedhetetlen feltétele az, hogy a felismert és elfogadott Igazságot el kell tudnotok engedni, fel kell tudjátok oldani a magasabb szintű Igazságokban, hogy akkortól azok legyenek az irányadóak, hogy alkalmassá váljék a Tudat s az Én-rész egy még magasabb szint Igazságai felé haladni s nyitni! Ez természetesen épp úgy érvényes a ti szinteteken, miként a Fent minden egyes Szellemi rezgéssíkján, mert ez az Örök Fejlődés Törvénye! A Bölcs Szeretet tehát nem abban nyilvánul meg, hogy mindenkit hagytok a maga feje után menni, hisz ha ekként volna; akár gyermekeiteket sem kellene oktassátok, hagynotok kéne: fejlődjenek a maguk iránya szerint, majd csak el jutnak valahová, majd csak lesz belőlük valami... A Teremtő Kegyelme nem 221
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet véletlenül adat általunk kezetekbe minden korban, a kor, s az ember-szellemek szintjének megfelelő új, és mégújabb Tanításokat, s nem véletlenül tár elébetek mindig új és új Bölcsesség-elemeket! Amelyek elétek vannak tárva, azok azt is jelzik egyben: már alkalmassá váltatok azok megismerésére, befogadására, megvalósítására és azok átlépésére, hogy már a következő Bölcsesség-elem felé indulhassatok. Természetesen nem arra gondolok, hogy minden egyes, elétek kerülő ismeret elemet meg kell valósítanotok, hisz amiként már nem egyszer mondtam: az ellentét kedvelt eszköze, hogy azzal ámítsa el a tudatot (de csak a földi tudatot!), hogy egyes, nem a ti szinteteknek való ismereteket tár elé akként, hogy megkísérli elhitetni a tudattal (s bizony: nem is eredménytelenül!); már képes azok megvalósítására is. Ezek tisztasági foka azonban mindenkor árulkodó jel arról: honnan, mely szintről érkezett az ismeret elem, s a tudatba oltott késztetés is. Erről is szó volt már, így nem térek ki rá bővebben. Csak tán még annyit: ha igyekeztek a már valóban meglévő Bölcsesség szintje szerint megvizsgálni egy-egy elétek kerülő Tanítást, mindenkor könnyű szerrel azonosíthatjátok azokat, s ekként elkerülhetitek azon csapdákat, amelyekbe (többnyire a szellemi gőg révén) oly sokan belesétálnak… --------------------------------------------------------------------------Amikor azt mondom: Bölcs Szeretet, azt hiszem, kellőképpen utaltam ezen érzelmi - értelmi irány teljességére, arra tehát, hogy a korotoknak, szellemi (szférikus és dimenzionális) szinteteknek megfelelő, legmagasabb szinten megélt Isteni Szeretetet kell a Teremtő Bölcsességének szintén a magatok mértéke szerinti legmagasabb fokára emelve, azzal összhangba hozva megélnetek, mégpedig minden egyes napon. Ehhez (is) szinte felbecsülhetetlen segítséget nyújt a teljes, és tökéletesen őszinte önvizsgálat: viszont e Bölcs Szeretet nagymértékben elősegíti (sőt: egyedül lehetővé teszi!) a Belső Utak, és a Felső Út kiépítését. Ha érzelmi - értelmi szinten meg tudjátok teremteni benső EGY-ségeteket, már lényegében megtettétek az első lépést a csoport EGY-ség, a nemzeti, s a Globális EGY-ség felé is! Ha önmagatokhoz őszinték vagytok, másokkal is őszinték lesztek, annál is inkább, mert ha igazán őszinték vagytok magatokkal, meg fogjátok érezni azt az ERŐT, amely lényegében EGY-ségben tart benneteket, s amely ERŐT ti magatok igyekeztek még magatokban is széjjelforgácsolni, megbontva ezáltal a Benső ÖNEGY-séget, s ezzel a nemzeti és felsőfokon a Globális EGY-séget is. S akkor még csak azon egy bolygóról, s nem a Kozmikus EGY-ségről, vagy az Univerzális EGYségről szóltam. Igaz: a ti szinteteken még nem is szólhatnék, hisz (sajnos) még a Globális EGY-ség, vagy akár a nemzeti EGY-ség érzetét is nehéz megvalósítanotok. Gyakorlati értelemben legalábbis. Mert elméletben, tehát gondolataitok és érzéseitek szintjén már képessé lehettek erre is: s minél többen lesznek teközületek azok, akik a Benső EGY-ség után a csoport EGY-séget, majd a nemzeti EGY-séget igyekeznek megfogalmazni, s a maguk környezetében már gyakorlattá is változtatni, annak Ereje még inkább beíródik a nemzeti és Globális Tudattárba: s erre mind nagyobb és nagyobb szükség van, s lesz is a Holnapok során! *************************************************** Az imént azt említettem, hogy a negyedik szférába lépőknek már fel kell tudniuk oldani a Természeti Törvényeket, s az Anyag törvényeit egy magasabb szintre: a Tér-Idő Törvényeire kell emeljék. Ezzel azonban lényegében azt is mondtam: a Gondolat Erő-elemeit kell mindinkább megismerjék és használják, mert a Gondolat fogalmazta meg az Időt, a Teret. A Tér-Időt végteleníteniük kell tudatukban: vagyis az Idő felbontását kell beleolvasszák a Térbe, már nem Időben, hanem Térben létezve, s abban gondolkodva. Ebben nagy segítségükre lesz a benső látás, de még fizikai látásuk is, lévén hogy a tárgyak és testek energia-mezejét is érzékelni fogják. A gondolatok útján megfogalmazott tárgyak lényegében csak kezdetben kell a valós tárgyak körül láthatóvá váló Energia-burkok leválasztásával és gondolati (tudati) akarati úton fél-anyagivá sűrítésének folyamata révén megfogalmazódjanak. Később már a tudatukban felbukkanó képeket kell kivetíteniük maguk elé, mint gondolati elemeket, s azokat kell beölteniük a testeiket körülvevő közeg; vagyis a levegő besűrített elemi részecskéivel, amelyek közt, mint tudjátok, nem csak a légnemű, de a szilárd anyagok elem-szerkezeti részei is megtalálhatóak. Ezért is, hogy az ekként megfogalmazott tárgyak maguk is fél-anyagiak lesznek: könnyűek, mint a tollpihe, s mégsem súlytalanok, mint a gondolat. 222
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet A testet vevő Szellemi Én-részek a negyedik szférában már nem, vagy nem csak az anya testeinek elem-szerkezeti részeit, de már a vérbe kerülő légnemű anyagokat is be kell tudják építeni a fizikai testbe: vagyis a fizikai test is kilép a holtpontról, s ezzel megteszi a visszatéréshez vezető Út második legnagyobb lépését. Az első ugyebár az volt, amikor az „élettelen” anyagi test helyett már élő, tehát már nem csak fizikai, de biológiai szervezetet fogalmazhatott meg magának az Én-rész. Az anyag egy magasabb rendű formájába lépett ezzel, hisz a ti fizikai testeitek is tartalmaznak lég, és gáznemű anyagokat, s túlnyomó részben a legkönnyebb fizikai elemek egyikéből, a vízből állanak. Hosszú, nagyon hosszú folyamaton kellett átmennie az Én-résznek, míg a teljességében anyagi, tehát sem vizet, sem lég, és/vagy gáznemű anyagot nem, vagy csak elemi részekként tartalmazó sűrű, tömör és nehéz testekből a jelenlegi, már-már könnyű, és laza szerkezetűnek mondható testek kiépítésére alkalmassá lett! Aztán azon a szinten is meglehetősen hosszú időre meg kellett álljon, hisz az volt az egyedül ideális anyagösszetételű, és külső - belső felépítésű fizikai szervezet, amelyben egy-egy Élet-időt eltöltve: már önmaga felsőbbrendű feladatát is megkezdhette. Most ismét egy hatalmas lépéssel előrébb léphet, s ismét megkezdheti az anyag továbbontását: miközben már az ÉN által lefedett Bölcsesség-elemek kibontását is végezheti. Ha jól figyeltétek ez utóbbi mondatot, mindenképp fel kellett figyelnetek arra, hogy azt mondtam: az ÉN által lefedett… - Igen, ez az a szint, amelyen a Szellem végére ért az Én-rész által besötétített és lefedett Bölcsesség-elemek kibontásának, s azok gyakorlati úton való újjá élesztésének, hogy már azok birtokában folytathassa a megkezdett Út-sorozatot az ÉN, és annak képviselője; az Énrész, de már akként, hogy az Én-rész mind több és több Erőt vihet magával, mindenkor annyit, amely az ÉN által lefedett Bölcsesség elem kibontásához szükséges. Vagyis; mind nagyobb és nagyobb mértékben érvényesülhet egy-egy Út során az ÉN EGÉSZE! No, még nem a dualitásban állt ÉN: de mert hogy az adott ponton (s még egy jó ideig) az ÉN-fél adja a Tudat s az Én-rész felsőbbrendű ÉN-jét, magam is megmaradok e képnél, lévén hogy még maga az ÉN sem „tud” arról: Ő mint „egész” is csupán a Fele az EGY-nek, arról meg még annyira sem, hogy még az EGY sem más, mint a Szellem önmagáról megfogalmazott, gondolati képe. S itt ismét mondtam valamit, ami érthetővé teszi: miért olyan fontos, hogy a negyedik szférába kerülők mielőbb képessé legyenek akként használni önnön gondolat-energiáikat, mint Erőt: Hisz a Szellem maga is gondolati úton fogalmazta meg az önmagáról megalkotott képet, s azt a gondolat-energia-vetületet küldte Útra, önmaga helyett, vélvén: ő maga mozdul, s lép tovább megkezdett Útján! Ezzel viszont rátértem ismét arra a kérdésre is: lehet-e, és kell-e megpróbálkoznotok a magatok szintjén azzal, hogy gondolatenergia révén igyekezzetek hatni a köröttetek lévő Világra, annak egyes történéseire, s ha kell, mikor, és milyen mértékben kell, lehet, vagy szabad. *****
*****
*****
*****
*****
*****
*****
Amiként mondtam; a ti gondolataitoknak is van már valamelyest Valóság-teremtő hatása. De amiként azt is mondtam; még csak olyan szinten, hogy azt, amit igen szeretnétek, vagy amitől igen erősen rettegtek, könnyebben bekövetkezhetővé teszi a gondolat, amellyel lényegében „megidézitek” úgy a kellemes, mint a kellemetlen eseményeket. Bizony, akként van, amiként ez utóbbi mondatot értelmezitek! Nem csak a kellemes események bekövetkeztét segítik a gondolatok: de a ti szinteteken még a kellemetlen eseményekét is, mert még nem álltok azon az Ébredtségi fokon, hogy külön tudnátok kezelni azon gondolatenergiákat, amelyek a várt-áhított eseményeket teszik könnyebben megvalósulhatóvá, elkülönítve azoktól, amelyeket éppen hogy nem kívánnátok! Egy rezgésszinten áll meg mindkét gondolat Tudatotokban, s azok egyforma erővel vonzzák magukhoz a kellemes és kellemetlen történéseket is! S épp evégett volna oly fontos (s éppen a ti számotokra!) az, hogy ne félelemmel és rettegéssel gondoljatok az elébetek álló/állható nehézségekre, hanem megtanuljátok végre teljességgel átadni magatokat és Sorsotok irányítását Istennek, Rá bízva: mely történést érzi szükségesnek elétek adni, hogy megkönnyítse általa fejlődéseteket, s ezzel Én-részetek, és ÉN-eitek egészének előrébb és feljebb vezető Útját, s melyek azok, amelyeket távol kíván tartani tőletek, ha az szolgálja inkább az érdekeiteket!
223
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet Mert még az sem biztos, s erről is szóltam már, nem is egyszer, hogy az fogja javatokat szolgálni, amit ti kellemes és kívánatos történésként éltek meg, s az lesz ártalmatokra, amely történésről ti akként vélekedtek! Merjétek már végre elhinni, hogy a Kegyelem Istene, Aki Egyszülöttjét: EGYETLENJÉT Halni engedte értetek, s Áldozatul adta a Keresztnek Fájára: mindenkor javatokat akarja, azt, hogy mielőbb visszatérhessetek a Véle való EGY-ségbe! Merjétek már végre igazán, szívetek-lelketek-elmétek és Szellemetek teljességével megélni az Imádság azon szavait: LEGYEN MEG A TE AKARATOD!!! Hányszor, és hányszor mondták már el ezt előttem… Hányszor mondtam el néktek én magam is… — és vajon: hányszor kell még elmondjuk: én, más, sokan: s vajon: meddig lesz még módunk, mint vélitek, hogy újra és újra, s aztán ismét csak újra elmondjuk? Mikor érkezik el a Pillanat, amikor a Kegyelem Istene: Aki A Törvény Istene is; azt mondja nékünk, s néktek is: Eddig fiaim, s most elég lesz…!? *************************************************** És itt vissza is kanyarodtunk azt hiszem a negyedik szféra ismertetésétől a ti szintetek Tudni, elfogadni és cselekednivalóihoz, legalábbis egy néhány mondat erejéig. No, nem mintha nem volna még mit mondanom és megmutatnom mindabból, ami a negyedik szférába emelkedők számára már elengedhetetlen fontosságú lesz: de mert hogy fontosabb, hogy mind többen és többen elérjétek azt a szintet, amely alkalmassá és már igazán Tisztává tesz benneteket: felemeltetni a negyedik szféra magasába, ismét csak vissza kell térnem, hogy inkább a magatok követelményeit mutassam meg: hogy Látóvá legyen az, aki most még talán vak (ha vakságában nem látja is, hogy vak!)… Annál is inkább rá kell térjek, mert (amiként az munkatársam előtt is bizonyossággá vált) mind több és több azon tévirányok száma, amelyek közt „válogathattok”, s szinte naponta mind többen és többen lesznek azon Testvéreink, akik válogatnak is ezen álutak közt: nem merve, vagy nem tudva meglátni és felvállalni az egyedül helyes utat és Irányt, még akkor sem, ha mondott szavaik erre engednek is utalni. Kezdetben legalábbis, de idővel mindannyiukból kibuggyan az ellenkezője is mindannak, amit korábban oly buzgón vallottak, s állításaik mellé az ellentét állításait is épp oly meggyőződéssel vallják, mint a Felismerések tiszta: s immáron valóban tiszta elemeit. Aztán még később az is kiderül: a valóban tiszta elemek csak felszínesen, érintőlegesen élnek tudatukban, csak olyan mértékben, amilyen mértékben… az ellentét engedi azokat élni elméik mélyén! Mert valóban ravasz kártyás az ellentét: tudja, nem uralhatja egy bizonyos tól - ig határ figyelembevétele nélkül a tudatot: fednie kell magát, hogy ne váljék azonnal nyilvánvalóvá: mely eszközökkel igyekszik uralma alá hajtani az elmét, s az elmén keresztül a Lelket s a Szellemi Én-részt is. S a sokféle irány épp kapóra jön néki: azokba rejtve a maga fegyvereit; mind nagyobb és nagyobb hatásfokkal tud működni, elámítva és letérítve az egyedül helyes, s az Egyedül Krisztus mutatta Útról még azokat is, akikben valóban a Felfelé való vágyakozás él. Ezen irányok közt (sajnos) nem áll módunkban helyettetek választani: ki-ki maga kell tudja megérezni a Haza vezető Irányt, s megtalálja az Utat. Amit mi megtehetünk, épp úgy csak annyi, hogy igyekszünk megmutatni az Utat, amiként azt a hamis utak képviselői is teszik, de már reátok kell bízzuk, hogy az Út, és az álutak közt válasszatok. Olykor még egy-egy intelmet, vagy kisebb útbaigazítást is adunk, ha akként mutatkozik szükségesnek, s megfelelhetünk feltett kérdéseitekre: de ezekkel az eszközökkel az ellentétnek is módjában áll élni, s él is vélük, olykor már a személyi szabadság megkötéséig is elmerészkedve. Hogy melyik intelmet fogadjátok el, ismét csak reátok van bízva, de már azzal a megkötéssel, hogy egyszerre csak egy irányba haladhattok! Ma már nincs időtök hosszasan keresgélni az elébetek álló tanítások közt az Egyetlent: amiként már nem egyszer mondtam, az Idő már nem néktek dolgozik!! S hogy melyik a helyes irány? Azt ismét csak magatok kell megérezzétek, mert már kell, hogy legyen bennetek annyi tisztánlátás, hogy képesek vagytok megtalálni, hogy reátalálván: felvállalhassátok, és követhessétek azt. Aki végképp nem képes dönteni az elébe álló, szinte már végtelen számú út felé vezető írások, s az azok révén elétek tárt tanítások közt, annak csak azt tudom javasolni: maradjon hű az Írás szavaihoz, s igyekezzék legalább annyit megvalósítani abból, amennyit még az eredeti Tanításokból 224
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet benne hagytak. Az sem kevés, ha nem is a Tanítások teljessége, s még azt is csak a Bölcs Szeretet lehet képes értetté tenni számukra: de legalább kimozdulnak a holtpontról, s már az is valami… *************************************************** A fentebbi figyelmeztetést talán nem írattam volna le, ha munkatársam tudatában nem születik meg a kételkedés: minek kell egyáltalán bármit is leírni, ha még azok közül is csak elvétve érti valaki az eddig átadott Tanításokat, aki akként vallja, s még ez utóbbiak is keverik a Mester, Mária, s az általam leadott Tanításokat olyan tévtanokkal, amelyek el, és befogadása, s azok „igazságként” való beazonosítása és követése még azt a kevés pozitív elemet is semmissé teszi, amelyet (esetleg) a tudat képessé vált befogadni, mert az ellentétes irányú közlésekből és információkból az Én-rész nem, vagy csak igen keveset lesz képes magához vonzani, s éppen azért, mert az ellentétes irányú közlések már eleve megadják számára a késztetést: zárni a test-tudat felé, hogy oltalmazza magát s az ÉN-t egyaránt. Ezen felül és ezen túl, amiként már mondtam: az Én-részbe csak az épülhet be mint tényleges Tudás-elem, amely elemet a Tudat gyakorlattá tudott változtatni az irányítása alatt álló testtel: márpedig ha szüntelen a különböző irányok kikutatásával vagytok elfoglalva, még a saját legszűkebben vett környezetetekben sem lesz módotok bármit is valósággá változtatni: a nagy kutakodás közben nem lesz rá időtök, s amikorra végre megállapodhatnátok valamely irány mellett; már erőtök sem lesz rá, mert az élni és fejlődni kapott Élet szalad el mellettetek. *************************************************** Kevéssel korábban azt mondtam, hogy negyedik szférába emelkedők első, s azon túl mindenkor legfontosabb feladata ez lesz: mindig, mindenben és mindenkor megkeresni a Teremtő Akaratát! Nos: ugyanez érvényes rátok nézve is! Már ti is képessé kell(ett volna!) váljatok ama Ébredtségi szint elérésére, hogy minden nagyobb történésben megkeressétek, s meg is találjátok a Teremtő Atya Akaratát. És képessé is váltatok volna, vagy képessé is válhatnátok rá, ha végre hajlandóak volnátok ellépni Isten és önmagatok közül, hogy végre ŐT: s ne önmagatokat lássátok! A következő, s nagyon is fontos feladatotok tehát az, hogy ha már az Önismeret kellő szintjére tudtatok emelkedni, vagyis már képessé váltatok a Belső Utak és a Felső Út kiépítésére, már aszerint igyekeznétek megélni életetek minden kis, - és nagy történését, hogy ne a magatok egyéni földi tudatával, már még csak nem is annyira Én-részeitek magasabb rendű Tudatával, ne azokra támaszkodva, de azok révén megtalálva a Teremtő Akaratát igyekezzetek megismerni, hogy már aszerint éljetek és lépjetek, s aszerint cselekedjetek Utatok minden percében. *************************************************** Mindezeket ugyan már nem egy esetben elmondtam, de nem győzök rá újra és újra visszatérni, mert mind több és több azok száma is, akik már még csak meg sem kérdezik (még önmaguktól sem!); mely Út, s mely tanítás az, amelyen ha elindulnak; valóban Célba is érhetnek. Csak magukba szívnak mindent, miként a szivacs, nem nézve: a tetszetős és esetleg érdekes olvasmányok honnan, s milyen céllal kerültek a Föld színére. Ekként azonban maguk is „fertőzötté” válnak, hisz azon irományok úgy terjednek, és akként fertőznek Tudatot - Lelket és Szellemet egyaránt, amiként a vírusok és a baktériumok: amelyek száma a jelen időkben mind számosabb és számosabb! Ha egy kicsit elgondolkodtok rajta, magatok is ráébredhettek: miként, milyen összefüggésben bukkannak fel az új, és még újabb betegségek, s azok kórokozói, s miért épp azon korban bukkannak fel, amikor az ellentét új, és még újabb „tanításai”! Amiként az egyes embernél tapasztalhattátok; ha a Szellem, a Lélek s a Tudat fertőzött, reagál azok „beteg” állapotára a fizikai test is. Ekként az emberiség teljességének lelki - szellemi „betegségeire” is reagál a Föld lényeinek összessége is, méghozzá úgy, hogy a Globális Tudattárba került negatív, vagyis „egészségtelen” elemekre maga a Föld fog reagálni, a légtérben felbukkanó, s a fizikai szervezetek számára ártalmassá váló, azokat immáron tömegével megbetegítő elemekkel: vagyis eleddig ismeretlen baktériumok és vírusok révén! Ezek alapját, vagyis megfogalmazódásukhoz szükséges atomi szintű elemeket a légtérben keringő ellentétes irányultságú energiák adják, s mert hogy ezek száma már 225
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet úgyszólván végtelen: variációs lehetőségük is korlátlan. S amiként a tisztátalan tanítások és álutak rezgésenergiája íródik be még azok szellemi energiái közé is, akik még csak kezükbe sem vettek soha hasonlót, mert a Globális Tudattárból a Tudat s az Én-rész akaratán kívül magához vonzza azok energiáit: akként támad a légtérben megfogalmazódott kórokozók sokasága is olyanokra, akik teljességgel vétlenek azok létbelépésének körülményei megfogalmazásában. *************************************************** S innen most lépjünk át egy másik, szintén sokakat érdeklő (és a későbbiek során sajnos sokakat is érintő) kérdésre, vagyis arra: miként alakul a Tejúton haladó Föld-test színén maradottak további élete; tudati, lelki és Szellemi értelemben, lévén hogy a fizikai vonatkozásokat már kellőképpen ecseteltem ama másik könyvek lapjain. A történések nyomán felbukkanó legelső tudati elem, amiként mondtam, a pánik érzete lesz. Ezt lesznek hivatottak csitítani (legalább egy bizonyos fokig) azok a Testvéreink, akik épp e céllal kell a túlélők csoportjainak tagjai közt maradjanak. Ők kezdik el megszervezni a túl, és továbbélés alapvető feltételeit, vagyis a nagy vulkáni tevékenységeket, s a sorozatos szökőárak pusztítását követően, de még a Légtér teljes elszennyeződése előtt kell elvezessék azokra a viszonylagos biztonságot adó pontokra: hegyek mélyén rejtező sziklabarlang-rendszerekbe, s más, akár a tengerek alatt lévő szikla-üregekbe azokat, akik mellettük vannak, legalább a holnapok elérhetésének lehetőségét megadva nékik. Ez sokat fog jelenteni, és sokak számára már ez a majdnem-biztonság is megadja a Folytatás felvállalásához szükséges lelkierő-többletet: s akkortól mind több lesz a bizakodó hang, bár még nem lesz ritkaság a tökéletes pánik felbukkanása sem, amelynek szavára egy-egy ember, vagy akár egy-egy kisebb csoport (épp az egyes pánikba esők példáját követve) a felszínre rohan, inkább a biztos pusztulást választva a bizonytalanná lett Holnapokkal szemben. Ez esetek természetszerűleg nem tartoznak, éspedig épp embervoltotok végett nem tartoznak az öngyilkosságok kategóriájába, még akkor sem, ha külsőleg, látszatra semmiben sem különbözik attól, hisz épp úgy az Istenbe vetett hit hiányára vezethető vissza, de ez esetben a fizikai agy idegrendszerének gyengesége is erősen közrejátszik. Más megítélés alá esnek, de mert Élet elleni cselekvés ez is, a cselekedet karmikus kötését mindenképp fel kell vállalják, s gyakran akként, hogy úgyszólván az első pillanatban vissza kell térjenek, hogy már mint Értelem nélkül való, s teljességgel kiszolgáltatott kicsinyek éljék meg… - ugyanazt, amit el kívántak vetni maguktól, mint nem kért, nem vállalt Sors-elemet! Amiként az imént mondtam: a vulkánkitörések sorozatát, majd a szökőárakat követően lesz egy pillanatnyi lélegzetvételnyi idő, mielőtt a légtérbe került atom-szennyezettség a Föld teljes légkörét, de még magát a talajt, s minden, a felszínen immáron inkább csak véletlenszerűen megmaradó építményt (vagy azok romjait) is sugárfertőzötté tenné. Ez lesz az a korszak, amikor az egyes, egymáshoz közelebb lévő rejtekek erőszakosabb tagjai még utószor a felszínre merészkednek, hogy megtámadva elfoglalják (akár újabb emberéletek árán is) a biztonságosabbnak vélt, vagy nagyobb élelmiszerkészlettel, esetleg föld alatti tóval, folyóval rendelkező barlangokat. Áldozataik lényegében már magával a történés megélésével „kiválttatnak” korábbi karmikus kötéseik legmélyebb elemeinek visszahatása alól, s nem egy lesz közülük, akik épp ennek következtében válnak alkalmassá: későbbi testet öltésüket már mint a Szellemi Gömb színén élők utódjai, felvállalni s megkezdeni. De azok, akik a támadás kitervelői, s annak végrehajtói voltak, kétszeres karmát vesznek magukra, épp, miként azok, akik ma egy kiszolgáltatott, s védekezésre képtelen gyermek, vagy egy hasonló adottságokkal bíró agg ellen mozdulnak a bennük élő ellentét késztetésének hatására. Ez lesz az első „lecke”, amelyre aztán az Élet feltétel nélküli Tisztelete felépülhet. De még csak az első, s még bizony: hosszú idő, és sok-sok történés szükségeltetik ahhoz, hogy ez már örök időkre bele íródhassék az emberi Tudat legmélyére, s mint tudati - genetikai elem: az utódokban is élő maradjon, mint Örökség. A történések nyomán sokakban felébred a Hit, s annak Bizonyossága: csak azt vette el az emberiség egésze, amit évezredek során megfogalmazott magának. Sokan lesznek azonban, akikben még a Hit addig magukénak érzett kis csírája is kihal, mint teljességében fölöslegesnek vélt tudati elem, hogy annak helyét a semmi, a teljes üresség, vagy valami mohó uralkodási vágy vegye át. Még az egymásra kényszeredett, egymásra utalt emberek közt is felbukkan az ősi Erő-törvény, s még azok is egymás ellen mozdulnak, akik addig képteleneknek tartották volna erre magukat: szülők a gyermekek ellen, testvér a testvér ellen, s 226
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet a házastársak egymás, s tán minden és mindenki ellen, olykor csak azért, hogy a maguk létét biztosítsák, ha csak néhány perccel, vagy órával is tovább. Mert e történések kezdete sokak számára lesz még mindig vizsga-alkalom, hogy bebizonyíthassák: készek, és képesek is legalább a végszükségben egymás segítségére lenni; s nem egymás ellenében cselekedni. Azt talán mondanom sem kell: amiként a támadások áldozatai, akként a teljességében ellehetetlenedett körülmények közt helytállni képes emberek Én-részei is egy magasabb szinten folytathatják megkezdett Útsorozatukat, amiként arra sem kell talán utalnom, hogy akik visszaélnek a mások fizikai gyengeségével, s még a keservessé lett körülmények közt is csak a maguk erejét és a maguk hatalmát akarják gyakorolni az egyébként is teljességében elkeseredettek felett; egy szinttel mélyebben, az Élet elleni cselekvések kitervelői és végrehajtói pedig a mélység birodalmában kell folytassák útjukat: hisz ez utóbbiak épp e történés révén bizonyíthatták volna, hogy legalább egy szikrája él bennük annak, amit emberségnek hívnak. E korszak lesz az, amelynek során a feladatukat bevégzettek közül is sokan visszatérnek: azok, akiknek feladatát az imént vázoltam, s akik közül sokan még többször is visszatérnek: mindenkor a Kegyelem által meghatározott időben, amikor a Túlélők újabb, nagyobb méretű változás küszöbéhez érnek. Kezdetben még nem lesz feltűnő az ekként testet vevők, s az átlagemberek közti tudati szintkülönbség: később azonban erősen határt von közéjük az, hogy míg a túlélők leszármazottai, akik fejlődési képtelenségük végett kell a pillanatnyi történések résztvevői legyenek, mind alacsonyabb tudati fokon állnak, a missziós feladattal érkezettek teljes, vagyis a ti jelenlegi szinteteknek megfelelő, s még annál is magasabb szintű Tudattal és Szellemi Erőkkel érkeznek. Ezek feladata éppen a Föld-testben lévő Isten-anyai erők időről - időre való felébresztése, annak egy bizonyos mértékű aktivizálása lesz. Ez biztosítja aztán ismét egy időre a Túlélők három létfontosságú elemének, vagyis a föld alatti rejtekhelyek oxigén ellátását, a víz, és a föld-mélyi gumók nagyobb mennyiségét, hogy a testek létben tarthatásának elemi feltételei mindenkor megmaradjanak. Azon korok Küldöttei kell legyenek e missziós feladatot vállaló személyek, amely korokban hosszú időn át nincs mód arra, hogy a Föld-test megállapodjék valamely Nap, vagy nagyobb Csillag mellett, vagyis a tudati visszalépés korszaka, amely nem mehet maradéktalanul végbe, csak akként, ha a tudat nem telítődhet semmiféle formában a Fent energiájával. Keményen hangzik, tudom: de szükséges, hogy a tudatból minden tisztátalan elem teljességgel kitisztulhassék, s mert erre másként nincs lehetőség; mindennek ki kell abból ürülnie, egyedül az Élet minden nemű formájának Szent és sérthetetlen volta maradhat meg: hogy már arra a biztos alapra kezdhesse felépíteni a lefokozott Tudat új, és még újabb rétegeit a Tudatot betöltő Én-rész. Amiként mondtam: a Tudat teljes leépülése, s ekként a Tudat irányíthatatlanná válása, annak újbóli és újbóli megtapasztalása lesz ama bizonyos „tisztító tűz”, amelyről az egyházak képviselői oly előszeretettel (bár oly tévesen) szólnak: s nem véletlenül neveztetik annak! Amiként a szó maga is mondja: „tűz” égeti ki a Tudat ismeretelemeit; ám ez a Tűz az Én-részből, s ekként az ÉN teljességéből is kiégeti ezáltal azon korábbi karmikus elemeket, amelyek az ÉN és az Én-rész tudottá váló gyengesége végett íródtak az ÉN egészébe. Amikor azonban a Föld-testet a Kegyelem átemeli az Orion övszalagján előkészített, s reá váró Ősi Pontra, az Én-rész kötése is feloldódik, s akkortól mind magasabb és magasabb fokon lesz képes végrehajttatni a Tudattal az ÉN által megírt Élet-film egyes történéseit, mindenkor új, és még újabb Igazságok felé vezetve a Tudat, s ekként a test egészét is. Azon Igazságok, tehát Bölcsesség-elemek felé, amelyek egykor, még az első emberiség korában ugyanezen a Kozmikus ponton sajátjai voltak az embernek, s amelyek a ti jelenlegi Naprendszeretekben nem nyílhattak ki az ember tudatában, lévén hogy ama Kozmikus pont nem csak Kozmikus térben, de dimenzionális szinten is jóval távolabb esik, mint az a Kozmikus pont, amelyre az Orionba kerülő Föld-test visszatér. Erről is szóltam azonban, így innen is lépjünk egy szinttel tovább: vissza a korábban megmutatott, ám egy kis időre elhagyott Tér-Idő kérdéséhez. *************************************************** Amiként mondtam: a Föld Szellemi gömbjével együtt emelkedő, s azt önnön gondolati - tudati emlékképeivel betöltő ember-csoportok testei a felemelkedés pillanatában nem, vagy csak alig valamit változnak, mert a test fizikai szerkezete, annak elemi, tehát atomi szintű felépítését nem változtathatja át egyik pillanatról a másikra a Kegyelem sem. De erre az adott pillanatban nem is volna szükség, lévén hogy a tudati emlékképekből megfogalmazódott bolygó körülményei sem fognak nagy mértékben eltérni 227
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet az addig megszokott körülményektől. Épp úgy négy évszak lesz, amiként lesz eső és hó, s lesznek még egyes kisebb betegségek is: de minden visszatér egy korábbi optimális szintre: vagyis az eső nem árvizet fog jelenteni, csak a termés növekedését, s a szabadban élő lélek-lények (növények) táplálását, a Tengerek, Óceánok, patakok (stb.) vízkészletének feltöltését fogja szolgálni, a hó a vetés befedésére, megóvására hull majd, s mindenkor a kellő időben: amiként az a ti Múltatok során is volt. Itt, ezen a szinten lényegében nem, vagy csak igen enyhe lefolyással jelentkeznek egyes kisebb betegségek, amelyeknek oka a test további változásában lesz keresendő. Fertőző, vagy halálos kimenetelű betegségek természetesen már itt sincsenek, a fizikai test kisebb erőtlenségeit az átállás adja, de az is ritkaság lesz: mert most nem is annyira a test építése, mint inkább a Tudat, s az Én-rész teljes felemelése lesz a cél. Az, hogy a Kegyelem Törvénye által a harmadik szféra hatodik dimenziójából felemeltetettek mielőbb elérjék a negyedik szféra első dimenziójába való átemeltetéshez szükséges Ébredtségi szint teljességét: hogy már utódaikat is azon Bölcsesség-elemek birtokában indíthassák el az általuk már végig járt Úton, s távozván: már valósággal is a negyedik szféra színén ölthessenek testet. Az utánuk következő nemzedék fizikai testei, amiként már említettem: még inkább alkalmazkodni fognak a megtisztult körülményekhez, így az Én-rész már teljességgel a Feladatnak szentelheti magát. A harmadik generáció lesz körülbelül az, amely Shambhalla városával, s a Város mintájára épült más Városokkal együtt már teljességében átemeltetik a negyedik szférába, vagyis egy Idő-faktorral magasabb szinten folytathatják megkezdett Útjukat a Szellemi Gömbön testben élők, anélkül, hogy ez különösebb módon feltűnne nekik. Annál is inkább, mert az új Idő-sík, s a köztes állomás Idő-síkja közt szinte árnyalatnyi lesz csak a különbség, míg az emberi „milyenségben” egyáltalán nem lesz érzékelhető, hisz épp azért is válnak éretté a Felemeltetésre, mert már maguk is elérték azt a fokozatot, amelyen ez lehetségessé vált. Ekként tehát a Szellemi Gömb színéről felemelkedettek, és a negyedik szféra első dimenziójában lévő „emberiség” egyazon pontra helyeztetik, s azok a gondolatenergiák, amelyek addig a Szellemi Gömb látszólagos fizikai testét adták, újra gondolatenergia-elemekre bomlanak, s beépül a Szellemi gömbbe. Akkortól a Gömb egy egészen rövid időre magára marad, s már csak egy szerepe van: megvárni a felemelkedő Föld-testet, hogy azt ismételten magába zárva; már azzal együtt emelkedjék a magasabb Idő-síkra; vagyis a negyedik szféra első dimenziójába. Ekkor azonban a harmadik szféra teljességében felbomlik, s a negyedik szféra, s a mélység birodalma közti távolság a mélység minden ereje számára elérhetetlenné válik. *
*
*
*
*
A ti szinteteken, amiként mondtam, még különváltan létezik (legalábbis a ti számotokra!) a Tér, s az Idő. A negyedik szférában azonban meg kell kezdjék e két elem mind alaposabb megismerését. Amiként mondtam, az első dimenzióban a gondolat erejének mind nagyobb fokú használatát kell megismerjék, s azt kell megtanulják használni. Elsőként természetesen az „anyag” megfogalmazását, s annak felbontását kell elsajátítaniuk. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy már teljességében megismerjék az anyag mibenlétét. A ti korotok tudósai lényegében már eljutottak arra a szintre (s már erről is szóltam), hogy műszereikkel a legkisebb elemi alkotórészekre bontották az anyag atomi részecskéit is, mígnem eljutottak arra a szintre, amikor a műszer két érzékelő-szála közt „csak” valami gyenge energia rezgését tapasztalhatták. Ezt; csak épp ennek az ellentétét kell megvalósítsák a negyedik szférába emelkedettek! Tehát ők nem egy már meglévő anyagot kell elemeire bontsanak, hanem gondolataikat használva kell az őket körül vevő közeg energiáiból anyagot létrehozzanak. Ezt persze nem tanulhatják meg egyetlen testet öltés alatt! Annál is inkább nem, mert Én-részeikben még túlontúl erős a korábbi szintekről maradt spirituális emlék-energia, így a Tudat is átveszi annak rezgését, s ekként eleinte még igen sok derültséget fog okozni (főként azok közt, akik akkor emelkedtek ki a harmadik szféra szintjéről) hogyha egy megfogalmazni kívánt tárgy helyett… - valami egészen más jelenik meg az erős koncentrációjába merült ember előtt, vagy mellett. (A kisebb tárgyak helyett valamely, a tárgyhoz hasonló formájú gyümölcs, vagy játékszer stb.) Amiként mindent, ezt is fokról - fokra kell megtanulniuk, de a második testet öltés során már ez az új fajta Ismeret lesz az Én-részbe kódolva. Ezen felül és ezen túl, amiként mondtam, az Én-rész már nem csak az anya testének elemeiből, de a környezet légnemű anyagaiból is mind többet épít a leendő fizikai testbe, s ezen felül és ezen túl az anya gondolatenergiájából, de önnön Lélek-elemeiből is fokozottabb mértékben meríthet, így a megszülető test már nem lesz egészében fizikai, bár még nem is lesz teljességében Lélek-test; valahol a kettő közt, s minden egyes magasabb dimenzióval emelkedik a 228
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet test Lélek-elemeinek aránya, de már a fizikai elemek is mind lazább szerkezetűek lesznek, s éppen ezért, mert a fizikai test minden egyes atomjába bele kell épüljön a lélek-elem. Tehát már atomi szinten kell megváltozzék a fizikai test, amely ezáltal könnyebbé, légiesebbé, magasabbá és kecsesebbé, könnyed mozgásúvá, és kevésbé sérülékennyé is lesz. Feljebb emelkedve, tehát a negyedik szféra második, de még a harmadik dimenziójában sem lesznek teljességgel védettek az egyes betegségekkel szemben: itt azonban az egyes fizikai szintű betegségek már mindenkor jelzések lesznek. Annál is inkább ekként van ez, mert itt már szándékoltan tisztátalan gondolat nem: csak fel nem ismert Feladat, észre nem vett Jelzés okozhatja a testek kisebb betegségeit, amelyek nyomán mindenkor el kell gondolkodjon azon a beteg: mi volt az a feladat, amelyet nem, vagy nem helyesen oldott meg, s mely Jelet kellett volna meglátnia és felismernie ahhoz, hogy egy újabb Bölcsesség-elem birtokosává lehessen. (És éppen ez az a Bölcsességi fokozat, vagyis Megvilágosodási szint, - tehát a negyedik szféra második és harmadik dimenziója! - amelynek egyes ismérveit néhány Testvérünk akként igyekszik a jelen emberiségének tagjai elé tárni, mint amelyek már a ti dimenzionális szintetek – tehát a 3. szféra 4-5 dimenzióinak, hisz amiként említettem, az ember-szellemek többsége arról a fokozatról kezdte jelen Útját! – kötelező ismeretei, vagy amelyek mindjárt a következő dimenzióban válnak kötelezővé és betölthetővé (betöltendővé)! Ez annál is inkább hamis, és bizony: sokakat félrevezető állítás – hadd ne mondjam ismét; tévtanítás – mert a ti Mélység-szinteteken még korántsem biztos, hogy az egyes betegségek mindenképp jelzések is egyben, vagy ha azok is, nem biztos, hogy épp annak szóló jelzések, aki a betegséget el kell viselje! A gyermek betegsége lehet a korának megfelelő, s az adott szinten még úgyszólván „kötelező” gyermekbetegségek egyike, de lehet figyelmeztetés is a gyermek környezetében élők felé. Többnyire azok szeretetlenségét, nemtörődömségét reagálja le a gyermek egyes betegségek révén, akként, hogy a Tudat, a Lélek és a Szellemi elem egyszerre igyekszik jelezni: valami nagyon nincs rendben az adott családban. Ez viszont ismét egy olyan kérdés, amelyre nem árt külön is kitérni, így a későbbiekben még visszatérek rá!) Most azonban hadd folytassam még a negyedik szféra ismertetését: már csak néhány mondatban, aztán ismét más felé kanyarodom. A test tehát mind erősebben változik, s mind több lélek-elemet zár magába. A test ilyetén változása természetes módon hozza magával az agy szerkezeti felépítésének változását is. Az agy mind nagyobb százaléka szabadul fel a sötétség börtönéből, lévén hogy a Szellemi Én-rész mind nagyobb és nagyobb részét tölti be önmagával, s a két nagy-agy féltekének is mind nagyobb részét vonja irányítása alá. Ma az Én-rész még csak a kisagy egy százalékát, ha elfoglalja (vagy még annyit sem), s a nagy-agy két tartományának is csak hat - nyolc százalékát lehet képes mozgósítani, míg a többi részt a vegetatív idegrendszer és a tudatalatti használja, vagy kihasználatlan marad. Ez az arány még a magasabb szintekről érkezettek, vagy a médiumok esetében sem tér el nagy mértékben az átlagtól, azzal a különbséggel, hogy az agy már aktív, tehát már megnyitott részének csaknem teljességét igénybe veheti, s használhatja az Én-rész az egyes Üzenetek könnyebb átadhatása céljára, épp csak a test alap-funkcióinak fenntartásához szükséges részt hagyva a Tudat rendelkezésében (nem számítva természetesen a vegetatív idegrendszer fennhatósága alá tartozó idegpályákat és az azokhoz csatlakozó agysejteket vagy sejtcsoportokat), s ha transz-médiumon keresztül dolgozunk, akkor a véle kapcsolatot teremtő Szellemi személy cselekedhet ekként. Ennek hogyanja s mikéntje azonban már nem tartozik egészen jelen témánkhoz, lévén hogy az „átlag ember” fejlődését vizsgáljuk, átlagos, tehát mindennapos körülmények közt. Azonban azt még hadd tegyem hozzá: ti magatok is képessé lehettek arra, hogy mindinkább helyet adjatok elmétekben az Én-résznek, méghozzá éppen a meditáció révén. S most is szinte hallom az ellenvetést: de hisz miként tölthetne be nagyobb részt a tudatban az Én-rész, ha egyszer kiemelkedik a Tudatból a meditáció idejére? Jogos is (volna) a kérdés, így már most megfelelek rá, mielőtt valósággal is feltennétek. Az Én-rész ugyan valóban kiemelkedik a Tudat mellől, vagyis az agyból, de ha a Tudat nem képes kellő mértékben csak az Én-részre koncentrálni, az Én-rész sem lehet képes nagyobb magasságokból származó 229
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet információkat leközvetíteni a számára, de nem lehet képessé az energiák nagyobb mennyiségének átirányítására sem, amellyel az agyat, s azon keresztül fizikai testeitek egészét is képes lehet megtámogatni. Minél magasabb fokon váltok tehát képessé a meditatív magasság megélésére, az Én-rész annál nagyobb energia-mennyiséget, s annál magasabb szintű Ismereteket lesz képes az ÉN-ből lekérni és leközvetíteni. Sokan végzik a meditáció egyik legegyszerűbb fajtáját, azt tehát, amelyet csakis és kizárólag testük és tudatuk megerősítésére használnak: ilyenkor lényegében nem meditálnak a szó magasabb szintű értelmében, még akkor sem, ha ez esetben is mantrázással érik el az elmélyültség állapotát: de akkor valóban nem egy magasabb, hanem egy mélyebb szintre eresztik le Tudatuk egészét, s miközben testüket relaxációs állapotba hozzák, engedik, hogy egy fokkal magasabb szint energiái áramoljanak a testbe, s a Tudat felszínére. Ekkor a mélybe engedett Tudatot ez az alig valamivel magasabb szintű energia tölti be; miközben a Tudat ön-energiája a Tudat mélyén marad, s kiemelkedve e transz-mélységből, a Tudat ön-energiája s a levonzott energia egyesítésével valóban elérhetnek egy bizonyos éberséget. Frissebbé válnak, mintha nem alig fél órás transz-meditációt végeztek volna, de órákat töltöttek volna egy fajta félálomszerű állapotban. Nem mondom, hogy mindenkor helyén való ez a módszer, de olykor nagy segítségére lehet annak, akit túlságosan nagy megterhelést adó fizikai vagy tudati feladat vár, mondjuk egy sportesemény résztvevőjeként, vagy mint vizsgára készülő. Sőt: a vizsgadrukk elkerülésére még mindig inkább javaslom ezt a módszert, mint a másikat, a kevésbé kívánatos, mert nagy veszélyt rejtő módszert, amelyet szintén sok vizsgázó alkalmaz; vagyis az enyhébbnek mondott (és hibásan „ártalmatlannak” tartott) kábítószerek alkalmazását, annál is inkább, mert amilyen szintű hirtelen éberség-érzetet ad a szer, épp annyi roncsolást is végez az agy mélyebb rétegeiben, amely roncsolás eredményét még csak nem is akkor, de évekkel később fogja megérezni a fizikai test egésze. Még veszélyesebb tehát e szerek alkalmazása, mint a „drukk ellen” felhörpintett alkohol, amely az agy felszínén fejti ki ártó hatását, méghozzá azonnal. Ez utóbbi sem hasznos, sőt: erősen káros, így sem ezt, sem azt nem volna szabad használnotok. Még akkor sem, ha sokkalta egyszerűbbnek és könnyebben elérhetőnek vélt „megoldásnak” érzitek, mint a relaxációs meditációt. *************************************************** Most itt egy kissé félbe hagyom magyarázatomat. A Mester kívánna szólni véletek, a meditációról, s az EGY-ség megteremtéséről. Figyeljétek szavát… ~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~* ~~ Az ŐSI EGY-ség megteremtése lényegében azzal kezdődik, hogy meg kell próbáljátok teljességében azonosítani magatokat - önmagatokkal. Amikor megfogalmazzátok önmagatokat, mint fizikai egységet, a következő lépésben a belőletek kiáradó gondolatokkal, érzésekkel és szavakkal való Egység-érzetet kell megfogalmaznotok. Tudatosítanotok kell magatokban: minden szó, minden érzelmi és gondolati kép én magam vagyok, mert belőlem erednek, rólam adnak képet a köröttem testben, vagy testen kívül élőknek. Azt mutatják meg, aki és ami ténylegesen vagyok, immáron álarc és lepel nélkül, megmutatják még akkor is, ha egyiket felhasználni igyekszik a Tudat a másik elleplezésére. Most magam vagyok magammal és Istennel. Megvizsgálom hát őszintén: mely szó, mely érzés, mely gondolat volt az, amely durván, indulattal, vagy hamisan áramlott ki belőlem, s azt is: mi volt annak oka. Aztán megvizsgálom azon cselekedeteimet is, amelyek esetleg nyersek és durvák voltak: s ezek okait is megvizsgálom. Mert ezek oka számtalan lehet, kezdve a félelemtől a tanácstalanságig, az Istenbe vetett Hit, vagy inkább Bizonyosság gyenge voltáig, de lehet kicsiny, és gyenge voltotok leplezésének szándéka is az előttetek álló, nagynak és erősnek érzett valakivel szemben. Amikor ezek okát tisztáztátok magatokban, igyekezzetek a szavak, érzések és gondolatok ellen-párját is megfogalmazni, visszavonva magatokba azok erejét, hogy már mint megtisztított ERŐT áraszthassátok ki azokat ismét magatokban áramoltatva széjjel a megtisztított energiákat, majd magatokból környezetetek felé is. Ez; tehát a gyakorlat első lépése látszólag ellenkezik mindazzal, amit eddig Péter elmondott; de csak látszólag. Akként van ez, amiként a ti egyik mondásotok tartja: teljesen kifordult Sarkaiból a Világ. Ez valóban így van: s nem csak kicsiny, egyéni szinteteken, és nem csak Globális szinten: de „kifordultatok”, 230
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet kiáradtatok a Végtelen Mindenség centrumából is, épp úgy, ahogy benső énetek árad ki még most is nap mint nap, szavak, érzések és gondolatok formájában, kiközvetítve azok mindenkori erejét a rajtatok kívül lévő Világmindenség-rész felé. Elsőként az Atya fennhatóságán helyeztétek magatokat kívülre (vagyis: a Tökéletesen kívülre árasztottátok a bennetek megfogalmazódott tökéletlenség-elemeket), majd fokról fokra kivontátok magatokat Szellemeitek hatósugara alól is, mindinkább eltávolodva attól, vagyis egyre inkább kiáradva, „kifordulva”: Szellemeteken kívülre helyezve – önmagatokat, mégis ÖRÖK EGY-ségben maradva azzal, amiként EGY-ségben maradva az Atyával is, mert EZ A TÖRVÉNY: az ŐSI EGY-ség TÖRVÉNYE! Ezt a folyamatot kell megfordítsátok, éspedig akként, hogy először önmagatokban árasztjátok ki önmagatokat, de már akként, hogy tudatosítjátok magatokban: ami bennem van, épp „bennem-valósága” végett én magam vagyok. Én vagyok a gondolatom, az érzésem, én vagyok minden kimondott szavam, mert azok ereje bennem rezeg, s azok erejében mindenkor benne rezeg tudati-lelki-szellemi ERŐM. Én vagyok amaz ERŐ: mert az Atyától kapott SZELLEM elidegeníthetetlen részem: ekként viszont EGY vagyok általa az ATYÁVAL is, hisz az Ő EREJE él bennem: benső lényegem az az ERŐ, abból, és az által épül fel SZELLEMEM, LELKEM, TUDATOM, de még fizikai testem minden része, minden sejtje is, mert mindez az ATYA EREJE által, az EGYETLEN ERŐBŐL merítve épül fel. De ekként én vagyok a Gondolat is, az érzés, s a Szó is, mert belőlem áradt ki: abból a Valakiből, aki Része, s ekként részese is az Atyának, mert Belőle: az Általa kiárasztott, Tökéletes Erőből lépett Létbe. E gondolati és érzelmi hullám révén megfogalmazzátok önmagatokat, de már akként, hogy megfogalmazzátok, és immár teljességében tudatosítjátok magatokban az Atyával való EGY-séget, annak első lépcsőfokát is. Ez után gondolatban öleljétek magatokhoz azt, aki és ami körülvesz benneteket, már akként, hogy tudatotokban megfogalmazzátok az azokkal való, tökéletes EGY-ség érzetét is: Egy vagyok vélük, mert Bennük is az atya EREJE él: az által élnek, vannak, mert anélkül senki és semmi sem létezik. A VÉGTELEN EGY TEREMTŐ EREJÉT hordjuk magunkban, s ez ERŐ révén egyesülünk, ez összeolvaszt mindannyiunkat, mert az ERŐ meg nem bontható, fel nem osztható, EGYséges és EGÉSZ, amiként az a Kezdetek előttől volt, van, s lesz az Örökkévalóságon át. Az Atya létezik bennem, és bennük is, mert az Atya ŐS-EREJE létezik bennünk, ekként az ÉN erőm az Ő erejük is, hisz az ÉN erőm sem az enyém, de az Atyáé, AKI EGY és Oszthatatlan. Ekként az Ő erejük is bennem él, mint a Teremtő Erő egy másik, az EGY-ségtől épp úgy el nem idegeníthető eleme. Az ő erejük ezért bennem is él, mert EGY vagyok mindennel és mindenkivel, mert EGY bennünk a TEREMTŐ ERŐ, AKI AZ ATYA. BENNE vagyunk, ÁLTALA vagyunk, ÉRTE vagyunk: ekként egymásban, egymás által és egymásért is vagyunk, mert a bennünk élő ATYA éltet mindannyiunkat ÖNMAGÁBAN, önmagunkban és egymásban is éltetve ugyanakkor. ÉN egy vagyok önmagammal, azzal az önmagammal, aki a bennem élő Isteni ERŐ: s ekként Egy vagyok mindennel és mindenkivel: a mindenben és mindenkiben létező TEREMTŐ ERŐVEL: s egy vagyok ekként az ATYÁVAL: Ő VAGYOK, mert az Ő EREJE az én egyetlen valós benső LÉT-ELEMEM: hatalmas vagyok, mert hatalmas bennem az Ő EREJE: de parányi is vagyok, mert az ŐS-ERŐ egy paránya vagyok csupán. Élem, és élvezem parányságomat, amely a VÉGTELEN EGYSÉG oltalmát adja, de élem a TELJESSÉG EREJÉT is, amely a TEREMTŐ minden egyes Elemében benne rezeg, mert Ő A VÉGTELEN: ekként én is megélem a VÉGTELENSÉGET a parányiság tudatával. Kiárasztom magam a Végtelenbe, s én magam válok e VÉGTELENNÉ: eközben érzékelem e VÉGTELENBEN önnön parány-voltomat. Oltalmazom a VÉGTELEN teljességét, miközben a Végtelen Teljességének tökéletes oltalmát élvezem. EGY vagyok az Atya EGÉSZÉBEN, EGÉSZÉBŐL, s ekként EGY vagyok az ATYA EGÉSZÉVEL: mert mindennel és mindenkivel EGY-ségbe fon, EGY-ségbe olvaszt VÉGTELEN-RÉSZ VOLTOM, s VÉGTELEN-RÉSZ voltuk: senki sem más, és mindenki más, mert mind Ő VAGYUNK: és mi magunk is vagyunk, mert EGY-ÉN-IS-ÉG-et kaptunk az ATYA TELJESSÉGÉBEN, AZ ATYA TELJESSÉGÉBŐL, s AZ ATYA TELJESSÉGE ÁLTAL. Rész vagyok az EGÉSZBEN, és EGÉSZ VAGYOK MINDEN RÉSZBEN, mert minden részben EGÉSZ és TÖKÉLETES AZ ATYA, AKI NÉLKÜL SEMMI SEM LÉTEZNE: de AKIBEN mind EGY vagyunk a léttel, a LÉTEZÉSSEL. ÁLDOTT az ATYA: a tökéletes triális EGY-ség, amely magába zár, magában őrzi az Örök végtelenséget; amely magába zárja mind, a Végtelen-elemeket, megadva nékik Végtelenségüket Elemiségükben.
231
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet És ezzel a képpel lényegében már a Globális, a Kozmikus, az Univerzális, de még a Mennyei EGY-ség alapját is megfogalmaztátok. Már csak élnetek kell megtanulni ezen EGY-séget, de akként, hogy mindenkor figyelembe veszitek a magatok szintjének sajátos korlátait is, vagyis azt: ezen EGY-ségen belül is mindannyian megőrzitek egyéni individualitásotokat, amiként az a Végtelen Mindenségben is volt, van és lesz is. Ennek is meg lehet fogalmazni a maga külön kis gyakorlatát, már egy szinttel feljebb emelve az EGYségbe való beleolvadást segítő gyakorlatot. ÉN azonban mégsem fogalmazom meg, amiként nem fogalmazhatja meg azt más sem akként, mint mindannyiótok számára követendő, vagy követhető, egységes gyakorlatot: mert ezt kinek-kinek magának kell megfogalmaznia önmagában, amiként ki-ki maga is kell megélje az EGY-ség érzet kibomlását tudatának; de már test-tudatának és Én-része tudatának, majd magasabb szinten már ÉN-tudatának legbensőbb és legfelsőbb szintjére emelkedve. Ennél messzebbre és ennél magasabbra azonban még nem emelkedhettek, lévén a ti szintetek még oly gyenge rezgésszintű, hogy a Szellem magasáig nem érhettek fel. Eljő azonban az a perc, s az a kor is, amikor arra is éretté lesztek: s akkor már annak betöltésére is meglesz mindannyiótokban az ERŐ: s akkor továbbléphettek e megkezdett Úton… ~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~* A Mester szavai után azt hiszem nem árt, ha visszatérünk egy kis időre a magasabb szférákban kibontandó ismeretekhez. Azokhoz, amelyekről már szóltam, vagyis a Tér és az Idő, valamint a TÉR-IDŐ mibenlétének ismertetéséhez. Annál is inkább, mert ez volt a mélység felé vezető út egyik tán legfontosabb, legmeghatározóbb pontja, s azért is, mert épp ezen elméletet bontották ki fizikai síkon azok az űrutazók, akik időről-időre felkeresik a ti bolygótokat is. Az „UFÓ”-knak nevezett légi (Kozmikus) járművek utazóira gondolok, akik kutatásaik révén megvalósították a Tér és az Idő egységesítését, de mert valóban csak fizikai elméleteik viszonylagos tökéletesítése révén váltak képessé a Kozmikus Térben való közlekedés egy magasabb szintjét megvalósítani, csak a negatív Időt olvaszthatták be a Kozmikus Tér negatív elemeibe. S itt ismét elétek áll egy olyan ismeretelem, amit eddig még nem említettem. A pozitív és a negatív IDŐ, amely épp annyira egy, mint amennyire nem lesz, mert nem lehet egy mégsem, mert a pozitív idő mindenkor táguló, míg a negatív idő szűkülő, vagyis míg az egyik egy korábbi, addig a másik egy későbbi rezgés-fokozaton megfogalmazódó Idő-elem. Az egyiket lefelé vezető Utatok egy korábbi, tehát még magasabb szintjén fogalmaztátok meg, s amiként ezt már mondtam munkatársamnak… De kezdjük akkor inkább az elejéről, hogy értetté legyen számotokra is. Amint említettem, a Végtelen Örökkévalóságba vetültek bele a Szellemek által megfogalmazott képek, amelyek rezgése más volt, mint a Végtelen EGY-ség tökéletes pozitív regése. E kivetülő képek természetüknek megfelelően nem olvadhattak be a Tökéletes Pozitív energia áradatába: mindenkor kibocsájtójukkal maradtak összeköttetésben, mint azok elidegeníthetetlen Szellemi energiái. Ezek a kiárasztott energiák már eleve elszigetelték őket a Tökéletes Pozitív áradatban maradó Szellemektől; egymással azonban szoros egységbe zárta őket, megfogalmazva azok másságát a Végtelen EGY-ségen belül. Ekként épp annyira részei maradtak az EGY-ségnek, mint amennyire el is határolódtak attól, mind kisebb mértékben töltődve, azaz merítve a Teremtő EGY-ség energiáiból, s mind nagyobb mértékben merítve a köröttük megfogalmazódott energia-halmazból. Az eltávolodás mértékét e másféle energia mind nagyobb mennyisége jelezte, de míg a Végtelen EGY-ség energiái a Tökéletes Pozitív Erő rezgésszintjén álltak, s állnak mind a mai napig, és örökkön, addig a lassan eltávolodók körül megfogalmazódott energiák egyre erősebben keveredtek, s minél több ellentétes rezgésirányú energia keveredett az egykor Tökéletes Tisztaságú energiák közé, annál inkább el is szigetelték a Fent végtelenjében maradottakat a mélység felé tartóktól, bezárva őket a maguk fogalmazta energia-burokba. Ezek az energia-burkok egyénenként épp úgy megfogalmazódtak, mint csoportosan, tehát még a lent egységében is elkülönítve egymástól a mélység felé indult Szellemet, majd az általuk megfogalmazott ÉN-eket is, minden egyes Mélységszinten új és új energia-burkot képezve az ÉN, majd annak Én-része köré is, amely mint az ÉN teljes jogú követe: magával kellett vigye az ÉN minden egyes energia-burkának egy elemét is, hogy ezen energia-
232
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet burkokba zárja a teljes, általa megfogalmazott fizikai testet, hisz annak védelme volt, s marad is még egy ideig az ő Útjának biztosítéka. A lefelé vezető Út során megfogalmazódott a Szellemi Erő kivetülésének első, még anyagtalan anyaga: a Tér-Idő, amelynek megfogalmazódása már az ÉN-nek a Szellem egészétől való eltávolodását, annak mértékét volt hivatott jelölni. Minél inkább távolodott az ÉN az őt megfogalmazó Szellemtől, természetszerűleg annál távolabb került a Végtelen Örökkévalóságtól: vagyis az ATYÁTÓL is. A távolság (vagyis a Tökéletes Pozitív Rezgés-áramlattól való, mind nagyobb mértékű eltérés, vagy elhajlás) először a Tér-Idő teljes egymásba olvadását okozta, majd a két, egymástól eltérő rezgésű Szellemi-tudati elem önmagában is megkettőződött, amiként mondtam: Satana akaratát követve. Satana ekként akarta növelni erejét, de ez által akart a Teremtő EGY-séggel mindenben ellenkező Világot is megfogalmazni magának. Akként vélekedett, hogy a Tér-Idő megbontásával növelheti a rendelkezésére álló Teret, amelynek energia-elemeit már majd nem köti meg az Idő: s ekként is lett, ha nem is teljességében. A Tér és az Idő különvált, de mert egymás nélkül egyik sem létezhetne anélkül, hogy vissza ne álljon az Időtlen Végtelen; e két, külön-külön is Létmeghatározó Szellemi Elem különvalóságában is teljességgel egymásba olvadt, valahogy akként, amiként a lég-elemek, vagyis a légbuborékok keverednek a vízzel. Amiként a víz sem létezhetne a légelemek nélkül, akként buborék sem keletkezhetne a víz nélkül. Együtt, egymásban, mégis különálló részekként sűrűsödtek aztán mind tovább és tovább, s e sűrűsödés közben más Szellemi elem-részekkel is egybe olvadtak: ekként létre jött az ANYAG. fizikai testeitek lényegében tehát nem mások, mint negatív gondolatenergia révén besűrűsödött Tér-Idő elemek! Vagyis: ha ezt még magasabb szintre emeljük, fizikai testetek a végtelenségig, vagy csaknem a végtelenségig besűrűsödött Végtelen Örökkévalóság elem, annak egy-egy halmaza, amelyet az ÉN körül lévő, s az Én-rész által magával vitt Energia-burok hét, egymástól jól elkülöníthető rétege takar. A legfelső burok, vagyis a bőr, amiként a test csontjai is: az ÉN durvább gondolataiból, míg a test-szövetek és a belső, lágy részek a finomabb gondolat-energiák besűrített elemeiből állnak. Valóság tehát (legalábbis egy bizonyos mértékig!), hogy minden egyes testrészetek, és minden egyes szervetek jelzést adhat számotokra: mely gondolatenergiák azok az ÉN-ben, amelyek tisztításra, finomításra várnak. Azért tétettem zárójelbe, hogy egy bizonyos mértékig, mert ezek a jelzések már (és még) nem csak az ÉN, tehát nem csak az egyes Szellemi képek: de az adott, vagyis a köröttetek lévő mélység egészének legsűrűbb gondolatenergiáit is jelzik, annál is inkább, mert a hét rétegű Energia-mezők legszélső, tehát legfelső rétegei szinte teljességében egymásba olvadnak, ekként a Föld szellemmel bíró lényeinek legerősebb Gondolat-energiái is leközvetítődnek az alsóbb energia-rétegek felé, s az egyén tudati elemei szerint ki is fejti mindenkori hatását. Aki maga durva gondolati és Szellemi elemekkel bír, nem fog reagálni a Föld egy távolabbi pontján esett durvaságra; legalábbis nem olyan formában, mint az, aki már finomultabb gondolatenergiákkal, vagy magasabb rezgésű Szellemi Elemekkel bír. S ezekre a leközvetítődött, beáramlott rezgésekre a fizikai test is érzékenyen reagál; az egyes testi betegségek kiváltó okát tehát ebben, vagy ebben is kereshetitek. S most térjünk vissza a Tér s az Idő kérdéséhez. Amiként könyvünk korábbi részében írtuk, tudósaitok már eljutottak az anyag legkisebb fizikai elemre való bontásáig, majd ezen is túllépve ama pontig is, ahol már csak az energia jelenlétét érzékelték a műszerek, de már anélkül, hogy az anyag bárminő minimális formációja, vagyis eleme jelenlétét érzékelték volna. A „semmi”; vagyis az „anyag nélküli anyag” jelenléténél azonban nem jutottak tovább; a jelenséget nem tudták megmagyarázni. A kvantum-fizikával foglalkozó tudósok azért nem bonthatják még tovább ezen anyagtalan anyagot, mert nem képesek érzékelni a fizikai elemek fölött lévő, egyetlen elemet; a Szellemi Erőt! Nem, hisz nincs, de nem is lehet olyan műszer a birtokukban, amely erre használható volna: annak ellenére, hogy mindannyiótokban megvan ez a „műszer”! Szellemi Én-részeitek révén lehetnétek, s egy magasabb szférikus szinten lesztek is képesek ezen ERŐ beérzékelésére: felbontására, s már Egyedüli Valóság-elemként történő használatára. És lényegében itt kellene kapcsolódjék az anyag-elmélet az Idő-fizikával: a Szellem-lényegetekből kifordult ERŐ elemeit kellene visszafordítsátok önmagába. Vagyis, ha az elemeire bontott anyagtalan anyagot meg tudnátok nyújtani az Idő síkján, ez annak Térben való kiterjedésére is hatna: a Térben és Időben megnyújtott, s ekként lényegében anyagtalanná tett anyag egy másik Tér-Idő ponton való ismételt megfogalmazása révén úgyszólván átmenet (Idő) nélkül léphetnétek át egyik Idő-síkról a másikra, 233
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet megszüntetve a távolságot a Múlt Idő-szeletei s a Jelen vagy a Jövő Idő-szeletei közt. Erre azonban mindaddig nem lesztek, mert nem lehettek képesek, míg az anyagtalan anyag; vagyis a Szellemi Erő érzékelésére és mozgatására alkalmassá nem váltok. Ez viszont a ti szférikus szinteteken nem képzelhető el másként, csak a Törvény megkerülésével, vagyis akként, ha a Szellemi Erőt egy másfajta: az ellentéttől kapott energia révén hozzátok mozgásba! Azok az ufonauták, akik a ti Naprendszeretekben is közlekednek, a negatív Időben és a negatív Térben közlekednek, ekként csak azon bolygókra lehetnek képesek eljutni, amelyek maguk is sűrűn telítődtek a negatív energiával. A Fény-űrhajók Utazói, tehát a Mi szintjeinkről aláereszkedő Szellemi Személyek azonban már mindenkor és mindenhol megjelenhetnek, lévén hogy számukra már sem „ahol”, sem „amikor” nincs, lévén hogy a Végtelen Örökkönvalóban ilyesmi nincs, nem létezik. Épp úgy, amiként nem létezik azon Szellemi Személyek számára sem, akik nem Fény-űrhajókon: csak Önmagukban közlekedve tartózkodnak mellettetek, nem lépve be a ti látható tartományotokba: mégis érezhetően mellettetek lebegve, akként, hogy ők mindenkor látnak benneteket, míg ti a magatok Tér-Idő szeletében nem látjátok, csak a magatok három dimenziójában kivetülő, megnyilvánuló képeit. Még a „látók” sem a saját fizikai látásuk révén: de Szellemi Én-részeik révén látják azon Testvéreinket, akik épp e céllal közelednek feléjük, hogy bizonyságot tegyenek a Fent Világainak Valóságáról. (S itt most nem az általatok megidézett, már eltávozott Szellemi és/vagy Lélek-elemekre gondolok: ők is hasonló módon, de nem önerejükre: mindenkor az őrszellemeik Erejére hagyatkozva jelenhetnek meg hosszabb-rövidebb időre; bár megjelenésük célja szintén a Fent világairól való Bizonyságtétel…) A Törvény értelmében ugyanis csak azon a fokon, és olyan mértékig lehettek képesek az Idő és a Tér (immáron Szellemi értelemben való) használatára, tehát olyan mértékben van módotok a Tér-Időben mozogni, amilyen mértékben valós ÉN-etek képes rá, tehát amilyen mértékben az képes volt visszalépni azon az úton, amely a lent szintjei felé vezette őt. *************************************************** Azt hiszem, egyelőre elég is ennyi az Idő-fizika teréről. Azt, és annyit ugyan még hozzá kell tennem: épp ennek az ismeretnek lesz hatalmas szerepe a fizikai testek megváltozásánál is. Ennek, és mégsem teljességében ennek, mert nem a Tér-Idő fizikai, hanem annak Szellemi fokozatait kell mindinkább megismernetek, s lépésről-lépésre visszaemelnetek a Fent Szellemi rezgésszintjére. Azt hiszem, kis időt még ennek kibontására sem árt szánni, ha munkatársam kissé ódzkodik is a tudományoktól, még akkor is, ha azok nem fizikai, de szellemi tudományok, lévén hogy jelen Útján sem ezzel, sem pedig azzal nem foglalkozott. Ezek nélkül az ismeretek nélkül azonban nem volna lehetséges a Visszatérés sem. No, nem mondom, hogy amit még le kívánok íratni, már képessé lehettek megvalósítani is: erről azon a szinten még nem lehet szó, de már mint ismeretelemet; magába zárhatja az Én-rész, hogy azon az Úton, amelyen már ennek kibontását kapja feladatául, könnyebben boldoguljon. Annál is inkább, mert az Énrész sem egyszerre, de fokról-fokra kell eljusson a Tér-Idő elméletéig: de már olyan formában, hogy nem az Útja során adódó kísérleti anyagokat kell felbontsa a Tudat, s az egyes műszerek segítségével, s egy szinttel magasabb rezgésre emelve megfogalmazza azokat, hanem azt a testet is, amely az adott Út során a látható tartományban „eszközéül” szolgálhat. *************************************************** Amiként már mondtam, a ti testeitek még a Szellem mélyebb szinteken megfogalmazott gondolatainak irányát követik, vagyis sűrű fizikai elemekből állnak; de már tartalmaznak tisztultabb lélek-elemeket is. Ez a képlet kell mindinkább megváltozzék, mégpedig akként, hogy a testek elem-szerkezeti anyaga mind kevesebb gondolatenergiát, s mind több Lélek-elemet tartalmazzon. Minthogy erre az anyagi síkon még nincs teljességében mód, a Lélek-elemek a meglévő gondolatenergiák rezgésmagasságát emelik: ekként töltik fel azokat önmagukkal, miközben a mélység energiáit mindinkább kiszorítják azokból. Az egyes test-sejtek laboratóriumi képe nem fog változni, épp úgy molekulákból, atomokból és atommagokból, s az atommag összetevő elem-szerkezeti részeiből fog állni minden sejt: de már ezen elem-szerkezeti részek rezgésmagassága lesz mássá. Ugyanazokat az anyagokat tehát egy magasabb szintű szellemi és Kozmikus 234
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet energiából fogalmazza meg az Én-rész, ekként az az adott tartományban élők számára épp úgy látható fizikai test-képzetként nyilvánul meg: csak a mélyebb rezgéssíkon lévők számára lesz egy bizonyos szint után teljességgel láthatatlanná, mert a test-elemek rezgésmagasságának fokozatos növekedése egyben azok Tér-Időben, vagyis Szellemi rezgésmagasságban való növekedését is jelenti. Valahogy akként képzelhetitek el ezt a leginkább, ha a hangok más és más frekvenciájára gondoltok. Mindegyik más-más hang-tartomány hallható és érthető: de csak azok számára, akiknek hangérzékelő szerve az adott frekvenciára vannak beállítódva, pedig mind-mind egyazon jelenség: vagyis hang! A denevér hangját ti például nem érzékelitek: de az állatok egy része, például a macska érzékeli: a denevér viszont képes érzékelni azokat a Kozmikus Hullámokat, amelyeket rajta kívül csak a delfinek, vagy a növényvilág egyedei érzékelhetnek. Ti azonban gyakran még műszeres úton sem lehettek képesek fogni a Kozmosz felől érkező jelzéseket, még az Űrben lévő, orbitális pályára állított objektumok, vagy a Kozmosz végtelen mezőire küldött Űr-szondák révén sem, s ha mégis érzékelitek valamilyen szinten, csak Űr-zajnak, s nem értelmes lények kódolt, s ekként dekódolható Üzenetének tudjátok be azon hangok és zörejek áramát. Amilyen ütemben fejlődik Szellemi ÉN-etek, vagyis amilyen mértékben emelkedik a Szellem felé, olyan mértékben váltok képessé a fizikai testek mind finomabb, magasabb rezgés-elemekből történő kiépítésére is, mindenkor az ÉN egy korábbi szintjének rezgés-elemei szerinti „anyagot”: vagyis Gondolatenergiákat építve be az anya testének mintájára kiépített sejtek egészébe. Ekként az utódok testei a negyedik szféra első szintjétől fölfelé már nem lesznek durvább anyagszerkezetűek, mint eleik, tehát az őket létbe hívó szülőpár fizikai teste, amiként az ő utódaik is egy fokkal magasabb szinten fogalmazhatják meg a számukra szükséges testeket. Az alap-elem természetesen mindenkor az anya testének mintájára épül fel: legalábbis anyag-szerkezetét tekintve, mert hisz még hosszú időn át más kell legyen a férfi s a női test elemi és szerkezeti felépítése. De az egyes sejtek felépítésének mintáját már az anya testének rezgés-mintája szolgáltatja, a férfi sarj esetében belekódolva az apa test-sejtjeinek megfelelő genetikai sajátosságokat is. De belekódolva már mindenkor az Én-rész által magával vitt Lélek-elemek kódját is, egy szikrányit mindig változtatva: emelve ezzel a test egészének rezgésenergia szintjét. (Bár a testek atomszerkezetének felépítése, amelyekben mint tudjátok: az ŐS-KÉPLET van elrejtve, ha számotokra még érthetetlen, kibonthatatlan kódoltsággal is: minden egyes szinten egy, és ugyanaz: hisz az mindenkor egy-egy kicsinyített Világmindenség-képlet!) A negyedik szféra ötödik szintjének lakói már a tiéteknél lényegesen magasabb rezgésű testekkel bírnak, annál is inkább, mert az ÉN gondolatenergiái is magasabb rezgésűek: ekként az Én-rész is e magasabb energiákat viszi magával, s azokat ötvözi az anya szintén magasabb rezgésű test-elemi képei szerint, de már szinte teljességében negatív elemektől mentes Lélek-elemekkel telítve a test-sejteket, amelyek ekként lassan átlépnek a fél-fizikai, fél-gondolati síkra. Mivel a gondolat-energiák mindenkor sűrűbbek voltak, mint az érzelmi, vagyis a Lélek-energiák, a testek elemi szintű és sejt szintű megfogalmazása is a fizikai anyagok és a gondolatenergiák révén kell történjék, még akkor is, ha a sejtek közti elem jobbára lélekenergia-részekből fog állhatni: s ekként a test lényegét tekintve mégis lesz inkább félig lélek-testnek nevezhető, erre azonban már a gondolatenergiák tisztasági foka nyújt lehetőséget az adott szinten. Arra már csak a hatodik szféra első szintjére emelkedő ÉN lesz képes, hogy az anyagi elemektől teljességgel elszakadva az Én-részbe zárt Gondolat-energiákból, s az Én-rész által levonzott Lélekelemekből fogalmazzon meg testet magának. A test ekkor már nem, vagy csak elenyésző mértékben, az ÉN gondolatainak sűrűsége szerinti fokon tartalmaz anyagi elemeket: az Út következő állomására azonban már azok is teljességgel felbomlanak: az ÉN visszaemelkedik egy még korábbi rezgésszintre, oda, ahol még saját gondolatai is a Szellem erejéből, s a Tér-Idő elemekből álltak! S itt tértünk vissza a Tér-Idő kérdéséhez. Ez a két valótlan Valóság-elem ugyanis, amiként mondtam: teljességgel beépült az ÉN gondolati képei, vagyis gondolat-energiái közé, ekként mint Lét-elemet; megőrizte magában. Azokat kell a hatodik szféra negyedik dimenziójában ismét egységes Tér-Idő elemekké tennie, akként, hogy a Lélek-energiái révén egységbe fogja a két, egymástól elszakított Kozmikus tényezőt, megfogalmazva a maga rezgésmagasságában a maga számára a Tér-Időt: amelyben már kötetlen mozgást élvezhet. Vagyis: az Én-rész Önmagában, mint Tér-Idő elemben szabadon mozoghat, s e mozgásban csak e két Szellemi tudati elem, s a Lélek-energia szab néki határokat. A 235
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet hatodik szféra eme pontján, s a következő dimenzionális ponton azonban nem csak a Tér-Idő elemeket kell egyesítenie: önnön duális ÉN-felével is kapcsolódnia kell, ha még nem is teljességében, de már csak azzal fogalmazva meg (immár gondolati úton) a maga utódait. Az adott szint következő Ébredtségi szintjére emelkedve, tehát a hatodik dimenzióban aztán a két ÉN-fél ismét egyesül: ezen a fokon azonban nem fogalmaz meg utódot magának az egyesült ÉN: legalábbis nem olyan értelemben, amiként azt addig tette. Már egy újabb ÉN-felekből álló párt idéz eléjük a Szeretet, s ha mindketten a legtökéletesebb pozitív energiát képesek áramoltatni a felbukkanó Kép felé, a két ÉN-fél megjelenítődik benső látómezejükön, hogy kevéssel utóbb ők is visszaállíthassák önnön Duális EGY-ség állapotukat. A hetedik szféra alsó szintjein viselt test a Szellem legelső gondolatenergiáiból áll, s ez minden egyes szinttel magasabb és magasabb fokozatú, vagyis tisztább és tisztább gondolati szintre emelkedik. A hetedik szféra legmagasabb szintjén már a Szellem legelső, tehát Ön-valóságáról megfogalmazott Gondolat lesz az egyedülvaló Test-elem, amely a Kegyelmi Erő érintésére visszacsatolódik, beleolvad a Szellembe, elvesztve a Szellem gondolatenergiájának rezgését is, s átvéve a Szellem rezgésenergiáit. Ezzel lényegében végbe ment a Visszatérés, s a Szellem, amely a Kegyelmi Erő révén magához vonzhatta a korábban kibocsájtott Gondolatot is, megszüntetve, vagy inkább beemelve Ön-valójába az ÉN teljességét, maga is visszaemeltetik a Fent Fényébe: vagyis a Teremtő Teljességébe. Mindehhez még így utólag hadd tegyem hozzá: más tudományos módszerekkel kiszámítani a kvantum Tér-idő legnagyobb és legkisebb pontjait, vagyis a Tér-idő elemeinek (atomjainak) legkisebb és legnagyobb mozgássebességét, és megint más szellem-energetikai úton létrehozni annak egyes elemeit, vagyis megfogalmazni (meghatározni) ezen atomok gyorsulását - lassulását, s már mint meglévő elemeket; felhasználni azokat a fizikai testek átközvetítésére egyik ponttól a másikig. Annál is inkább, mert a tudományos módszerrel csak a Kozmikus Erőteret lehettek képesek bemérni, míg a Szellemi energia révén a Kozmikus elemek közt rezgő Végtelen elemeit érzékelhetitek be, s használjátok, amelyek akként vannak jelen a ti Kozmikus Tér-időtökben, amiként a hegyormokról alá áramló levegő: hisz az sem egy csapásra változik át a hegyek alján lévő, lényegesen sűrűbb levegővé; fokozatosan lesz mind ritkább és ritkább, ahogy felfelé, és mind sűrűbbé, ahogy lefelé haladtok a hegy oldalában. Megvan tehát a lég-elemek keveredése, s a levegő mindenkor olyan mértékben tartalmazza a hegy csúcsán lévő (és mérhető) oxigén-elemeket, amilyen mértékben eltávolodtatok az oromtól. Ekként van a Végtelen Mindenség energia-elemeivel is: minél távolabb kerültetek a Fent magasától, annál kevésbé maradt érzékelhető számotokra a Fent Energiáinak megléte, s minél inkább emelkedtek, annál nagyobb mértékben válik az ismételten érzékelhetővé, s ekként használhatóvá is! Ekként lényegében nem is a saját Kozmikus Tér-Időtök elemeiben: de a Végtelen Mindenség elemeiben mozog az, aki szellemi energiái révén teleportálja testét, vagy mozdít meg egy-egy tárgyat. (Igaz: ez utóbbi történés a legsűrűbb, számotokra már ismét csak érzékelhetetlen és bemérhetetlen, ettől függetlenül épp úgy jelen lévő Mélység-energiák manipulálása révén is megvalósítható, s ezért sokak által meg is valósított; sőt… Nem véletlen, hogy mindenkor igyekeztelek óvni mindannyiótokat az efféle látványosságoktól, s nemcsak azok végrehajtásától, de az azokban való részvételtől is, még ha csak mint érdeklődő: szemlélitek is azokat. A megnyitott Mélység-csatornákon ugyanis nem csak az anyag megmozdításához szükséges Mélység-energia áramlik a közelben lévők felé, hogy elkápráztatott tudatukon keresztül azok Én-részeit is megtámadhassa…! Erről szólott a Mester is, az ilyes „csodákról”, amikor arról szólott: „Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.” (Mát. 24.24) ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ A tudományos módszer tehát lényegében nem más: a Kozmikus Tér elemeinek felbontása, vagy legalábbis annak megkísérlése, míg a Szellemi Út a Végtelenség-elemek egybevonása: aki a Kozmikus téren át közlekedik, mindenkor fizikai tömegében közlekedik (lásd: Ufonauták, s azok járművei), míg aki a Végtelen Mindenség Tér és Idő nélküli elemeit használja, a Végtelen elemekbe lényegül bele: ekként „végtelenné” válik, azaz a ti szintetek számára már egy másik, láthatatlan tartományba lényegül át. Nem mondom, mert nem mondhatom, hogy azonnal a legmagasabb szintjére emelkedik a ti hét szférátoknak, de egy magasabb Fény-rezgés szintre emelkedik testének minden eleme: vagyis Fénnyé 236
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet lesz, legalábbis a ti mély és sötét szférikus és dimenzionális mértékeitekhez viszonyítva. Minél magasabb szintre képes felemelkedni, teste a Fény annál nagyobb rezgéssíkjára lép át, felvéve az adott sík paramétereit. (Amiként látjátok: van némi igazságuk azoknak is, akik arról szólnak: a Fent Világaiba érve Fénnyé válik a test: ha ez nem is akkor, és nem is akként történik, amiként ők azt vélik, vagy szeretnék…) *************************************************** Ennyi azonban már valóban elég a távolabbi történések ismertetéséről: még ezt sem mindannyian fogjátok érteni, de még nem is szükséges mindenkinek értenie… Inkább menjünk most tovább, méghozzá egy olyan Tanítás révén, amelyet Mária kíván átadni néktek. S miként vélitek; ismét a Szeretetről, s a Gyermeki, de már a valóban Krisztus-gyermeki engedelmességről és reáhagyatkozásról kíván szólni. ~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~* ~–~ Igen, gyermekeim. Akként van, amiként Péter elétek tárta. A Szeretetről, de már a Valódi Szeretetről szólanék néktek: arról a Szeretetről, amellyel a Teremtőnek tartoztok: mind-annyian, akik eltávolodtatok Szellemeitekkel a Tökéletes EGY-ségtől. A Szeretetről, s a valóban Gyermeki engedelmességről, amely nélkül egy nem térhet vissza közületek az EGY-ség Fényességébe! Amiként Péter elétek tárta, már nem sok idő, és hatalmas történések reszkettetik meg a Föld, de a Kozmikus Tér egészét is. A Napok s a Holdak kilendülnek addigi pályájukról, a bolygók s a Csillagok, s mind, az Ég testei megkezdik rövid, számotokra mégis hosszúnak tűnő vándorlásukat. A Kozmikus Tér egy pillanatra megremeg, összerándul, majd hirtelen kitágul: vagyis a Kozmikus Tér egésze is visszatér egy korábban megfogalmazódott Pontra, s visszatér minden, e Térben elhelyezkedő Test is, mert ez a Törvény: a Visszatérés Törvénye. Ami kicsiben kell megtörténjék véletek, meg kell történjék nagyban is, tehát amiként a ti parányi Naprendszeretek egy fokozattal ismét feljebb léphet: most, a Világ-év végén akként léphet feljebb a Szellemeitek révén megfogalmazott Kozmosz teljessége is. E történés során sokatokon a rémület lesz úrrá, s ez érthető is, hisz kicsiny, emberi elméteken keresztül kellene megértenetek mind, a köröttetek - véletek zajló hatalmas történéseket, s ez még azok számára sem lesz egyszerű, akik a Felismerések egy részének birtokában vannak. Azok ugyan már most felkészülhetnek a várható történésre, de e felkészülés csak elméleti értelmezésben lehet igazzá, hisz a Globális Tudattárban őrzött Emléken kívül még nem jelenik meg a történés ismeret-energiája, s mert hogy ti még a Globális Tudattárból sem, vagy csak igen csekély mértékben lehettek képesek Ismeret-elemeket levonzani: nem lehet tapasztalati emlék-energia részesévé egyet-len fizikai testbe zárt Tudat, vagy Én-rész sem! Ekként azonban teljességében reá kell tudjatok hagyatkozni a Kegyelem Istenére, s mindenkor szem előtt kell tudjátok tartani Fiam ama Tanítását: Atyátok még a fejeteken lévő hajszálaitokat is számon tartja, és semmi sem történhet az Ő legmagasabb rendű Akarata ellenében. Tudnotok kell, hogy Atyátok mindenkor csak a legjobbat akarja néktek, hisz ha nem ekként volna, nem adna módot rá mindannyiótoknak, hogy egy percen mind visszatérjetek Szerető Szívébe. Szeretete mozdítja meg a benneteket körülzáró, s épp általatok megfogalmazott Idő kerekét, előrébb, és feljebb emelve ezzel mindannyiótokat! E Szeretetre kell tudnotok reáhagyatkozni, s e Szeretetre kell támaszkodnotok, hogy erőtök legyen viselni mindazt, aminek meg kell lennie Teértetek! S e Szeretetet nem lehet mással viszonoznotok, mint azzal, hogy magatok is a Tőle tanult, s az Általa reátok árasztott Szeretetet igyekeztek visszatükrözni Felé, s nem csak Felé, de egymás felé is ezt kell árasszátok életetek minden percében. Ez, és csakis ez a Valódi, gyermeki Engedelmesség: aki ettől eltér, az vét a Szeretet Törvénye ellen. És bizony: nehéz lesz megmaradnotok e Szeretetben, mert a Tudat, s az emberi idegrendszer rémülettel fog reagálni mindazon történésre, amely bekövetkezik reátok: de még a félelem, és a pánik fölött is kell, hogy éljen a Szeretet, s ezeken is felül kell tudjon emelkedni az egyetlen mondat, amelynek révén tanúságot tehettek a bennetek élő igazán gyermeki engedelmességről! Az a mondat, amelyet Fiam is mondott a Gecsemáni kertben, amikor halálfélelemtől szorongattatva, már teljességgel élte magában mind azt a félelmet, ami emberi az emberben: bennetek csak úgy, mint a kétezer évvel előttetek élt emberekben. 237
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet Mert akként kellett felvállalja és megélje mind, a szenvedések ezreit, hogy már letéve Isteni Erejét, már csak az emberi gyengeséggel vállalja fel, előre ismerve mindazon kínt és gyötrelmet, amelyet fel kell vállalnia: s Ő vállalta, mert a valós Gyermeki hit és alázat élt benne, akként fohászkodva a Mindenség Urához: Legyen meg a TE akaratod… Most ti is ekként kell várjátok, és ekként kell vállaljátok a történéseket: önmagatokért, de azokért is, akik utánatok kell lépjenek a Visszatérés rögös Útján. S erre magatok is csak akkor lehettek képesek, ha valós Szeretet él bennetek a ti Áldott Atyátok iránt, s ha e Szeretetre hagyatkozva meritek is, és akarjátok is élni a gyermeki engedelmességet, elmondva magatok is: Legyen meg a TE akaratod… ~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~* S ez az, amit oly kevesen vagytok képesek megvalósítani! És itt most nem arra gondolok, hogy ha minden rendjén, vagy csaknem rendjén van köröttetek, ki tudjátok-e mondani: legyen meg a TE akaratod! De arra, amikor nem várt események állnak elétek, tragédiák, keserűségek, szeretteitek hirtelen halála, vagy gyógyíthatatlan betegsége, amelyről tudjátok: rövidesen a szeretett személy halálát okozzák… – ezek azok a próbakövek, amelyeken igazán megmérhetitek, mennyire teljes és mély a hitetek, a Bizonyosságotok, s mennyire mély bennetek a gyermeki alázat, s az Istenre való reáhagyatkozás! S itt most nem azt mondom, hogy ne szomorítson el benneteket egy-egy tragikus történés, vagy szeretteitek halála: Krisztus maga is sírt! - Izzó, élő könnyekkel siratta Lázárt, amiként izzó könnyekkel könyörgött Atyjához: Mindenek Teremtő Istenéhez: „Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár…” — de könnyeitek közt, és lelki és tudati szenvedéseitek közt is tudnotok kell akként folytatni, amiként Ő folytatta: „mindazon-által ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint Te.”(Mát. 26.39) Az Áldott Anya nem részvétlenségre, és nem érzéketlenségre akar ösztönözni benneteket: hisz Ő maga is zokogott, amikor Egyetlenjét kísérte, végig a Golgotán, és keserves könnyeket sírt, szinte félájulttá vált a szenvedéstől, amikor Egyszülöttjét a Keresztről levéve: ölébe vonta! De Benne is meg tudott fogalmazódni az a mondat, amelyet Krisztus fogalmazott meg: Legyen meg a TE akaratod… *************************************************** Az eddig elmondottak alapján azt hiszem, nem kérdéses: elsőként érzéseitek megtisztítása a feladatotok, de már olyan szinten, hogy nem kimondott szavaitokra, de gondolataitokra is igyekeztek odafigyelni, hisz azok épp úgy kiáradnak belőletek, amiként szavaitok, s épp úgy képessé lehetnek a negatív energiák megfogalmazására, mint szavaitok, vagy tetteitek. Az esti imádság során, vagy még azt megelőzően tehát akként igyekezzetek végig pergetni eltelt napotokat, hogy ne csak az eseményeket, de az azok nyomán felbukkanó érzéseket és gondolatokat is igyekezzetek számba venni, hogy kiszűrhessétek azok közül mind azt, ami ellenkezik a Szeretet Törvényével. Ha folyamatosan arra törekszetek, hogy a magatok mértékének legmagasabb szintjén éljétek meg a Valódi Szeretet Törvényét, ezzel nem sok gondotok lesz, hisz ha embertársaitokban mindenkor a bennük is élő, Isteni Szikrát nézitek, már nem akként fogtok reájuk gondolni, mint addig: de mint Isten egy Gyermekére, akinek a Teremtő Kegyelem ugyan olyan Krisztus-gyermeki Örökrészt adományozott, mint néktek magatoknak, s ez akkor is ekként van, ha ő még nem, vagy nem az általatok helyesnek és kívánatosnak érzett mértékben képes élni azzal. A Szellemi szikra, vagyis az Én-rész mindannyiótokban egyként megvan, így mindannyian EGY vagytok, mert EGY ATYA EREJE él mindannyiótokban: és Egy vagytok a köröttetek élő Lélek-lényekkel is, mert legbensőbb Lét-lényegetek egy: a Teremtő Végtelen Szeretetének Ereje, annak egy elidegeníthetetlen kis sugára. Enélkül senki és semmi sem létezne, s nem is létezhetne: ez azonban összeköt, összeforraszt benneteket mindennel és mindenkivel. Tudom: ezt is már nem egyszer elmondtam, de mert rendkívüli fontossága van, nem győzöm elismételni újra és újra, hogy minél tökéletesebben beíródhassék Tudatotok, és Én-részeitek tudatának mélyére, s ekként természetesen úgy a nemzeti, mint a Globális és a Kozmikus Tudattárba is. A Szeretet mind magasabb fokon való megélésével párhuzamosan fontos azon Bölcsesség-elemek befogadása is, amelyek az utóbbi több mint százötven esztendő során elétek adattak a Kegyelem által. 238
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet Senki sem vonhatja ki magát ez alól, és senki sem háríthatja el magától a feladatot, aki már képessé vált annak betöltésére, hisz egyikőtöknél sem véletlen történik az, hogy az egyes Tanítások kezébe adatnak! Vannak, akik már idős korukban kell ama Bölcsességelemek közelébe kerüljenek: s azoknál már lényegében nem is annyira a test-tudatnak szólnak az egyes Tanítások, de a test-tudaton keresztül a Visszatérés előtt álló Én-résznek, hogy az már akként emelkedhessen ki a Tudat mellől, vagyis a földi agyból, hogy magába zárva magával viszi azon Bölcsességelemeket is, amelyeket aztán átáramoltathat az ÉN teljességébe, a Bölcsességelemekbe zárt ERŐ teljességével. Az ÉN ekként módot kap arra, hogy a következő Útra már ezen Erő-többletet is átközvetítse az Útra küldendő Én-rész felé, képessé téve azt a következő Út már magasabb szintű feladatainak betöltésére. Ekként, és ezért is van, hogy annyi idős embert küldtünk munkatársam felé is: kell, hogy a Szellemi Én-rész mind több és több ismerettel töltekezhessék, olyan ismeretelemekkel, amelyek képesek lehetnek a visszaemelkedő Én-részben felülírni azon téves információkat, amelyeket a test Tudatán keresztül magába szívott, hogy már csak a magasabb rezgéselemekkel bíró Bölcsességeket adhassa tovább az ÉN-nek. A Köztes Lét állapotába emelkedő Énrész Útja végeztével végig nézi Oktatója társaságában az Út egészét, s ha olyas elemek vannak benne, amelyek magasabb formációja is beépült az Én-rész tudattárába, az alacsonyabb rezgéselemmel bíró ismeretelemek feloldódnak a magasabb rezgésenergiával bíró Bölcsességelemekben, hogy már csak ez utóbbi maradhassék meg, mint Valóság elem, ha az alacsonyabb szintű Tudás-elem nem akként rögzült az Én-részben, mint gyakorlattá változtatott negatív elem; tehát ha a Tudás megmaradt az elmélet szintjén. Ezt aztán az Én-rész az ÉN-be való visszaemeltetésekor magával viszi: s az ÉN maga is feloldja az új, immáron magasabb rezgésű Bölcsesség-elemekben a korábbi Utak során megszerzett Ismeretek energiáit, miáltal a benne lévő ERŐ teljessége egy magasabb rezgés-fokozatra emelkedik, emelve természetesen az ÉN egészét is, míg a korábbi Ismeret-elemek a Kozmikus Tudattár, és természetesen a Mennyei Tudattár; vagyis az Akasa-lemezek felé közvetítődnek. E két pont az a Végtelen Mindenségben, amely a kettős Szellemi szintű Tudás teljességét (a maga szintje szerint) magába zárja. Azért írattam le zárójelben azt is, hogy a maga szintje szerint, mert míg az Akasa lemezek Bölcsességelemei nem íródhatnak át a Kozmikus Tudattárba, addig az utóbbiban lévő Tudáselemek mindegyike megtalálható az előbbiben is. A Kozmikus Tudattárban a ti hét szférátok eddig már kibontott és megismert minden Bölcsességeleme, s az azokhoz vezető Utak mindegyike felírattatik, bele értve a tévutakat, a zsákutcákat, de még az ellentét által mutatott álutak összességét is. A Mennyei Tudattárban, vagyis az Akasa-lemezeken megvannak ugyanazok az elemek, amelyeket a Kozmikus Tudattár magába zár, de ezen felül, és ezen túl megvannak a Mennyei Szférákban, a Teremtett Szellemek által már kibontott Bölcsesség-elemek is, de megvannak mindazok az irányok és tévirányok, amerre még a ti Mélység-útjaitok vezethetnek! Az Akasa-lemezeken minden lehetséges Út teljes és tökéletes lenyomata szerepel, akár előrébb, és feljebb vezet, akár tévútra visz, akár visszafordulásra, s új Út megkeresésére készteti az EGY-ségből kilépett Szellem-lényeket, azok egyes csoportjait, vagy e csoportok összességét! Kezdettől benne van minden, mint lehetséges történés-elem, a bukástól a visszatérésig, s annak minden lehetséges mozzanatáig. Benne van természetesen annak lehetőség-képe is, hogy a bukás, mint Szellemi történés: sohasem következik be. Egy valami nincs, mert nem is lehetne meg benne, mert a Végtelen Örök Teremtőben elképzelhetetlen, és megvalósulhatatlan: s az az a hatalmas félreértésekhez vezető elem, amely az „örök kárhozat” képét tárja elétek, vagyis azt akarja tudatosítani bennetek: lesznek, vagy egyáltalán: hogy lehetnek a Végtelen Mindenségben olyan Szellem-lények, amelyek soha többé nem emelkednek vissza az Atyával való EGYségbe! Ez annyira képtelenség, hogy nem is értelmezhetitek másként, mint az Ellentét fejedelmének praktikáját, aki maga vágyva vágyná ezt: ugyanakkor retteg is ettől, mert a benne élő, s a Megváltás Ereje által is megerősített Isteni Szikra benne is mind egyre Haza: Visszavágyna. De képtelenség volna már azért is, hisz a MESTER Maga szólott az utolsó Egy visszatéréséről, akiért Ő MAGA: Az EGYEDÜLI JÓ PÁSZTOR kel útra!! *************************************************** S most hadd térjek vissza egy időre a Magyarság kérdésére: arra, miként tudjátok a magatok korában hasznosítani mindazt, amiről eddig szó volt. Aztán rátérek arra is: miként kell használnotok azokat ama Holnapok során. 239
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet Az első, s a legfontosabb talán az, hogy merjétek használni azon Erőket, amelyek a rendelkezésetekre állnak, s azokat, amelyeket a Természeti Lényekkel való Egység megfogalmazása révén még képessé lehettek magatokhoz vonzani. Nem elég az, ha használni akarjátok ezen erőket: tudnotok is kell annak irányát. De ha már szert tesztek az Egyedül helyes Irány megismerésére; bizony nem mindannyiótokban lesz meg a kellő bátorság: azon Ismeret értelmében használni is az Erőt! Annál is inkább, mert ameddig csak akarjátok ezen Erők meglétét, és akaratotokban él az Erő használatának vágya; könnyűszerrel utánatok nyúlhat az ellentét, már a maga által tisztának láttatott, de csak a mélységből felközvetített erőt adva át néktek, betöltve és kielégítve a bennetek élő akarás irányát: a Valós, Tiszta Erőt azonban csak a legtökéletesebb gyermeki alázattal, s a Bölcsekre jellemző óvatossággal kezdhetitek használni, hogy igazán azzá váljék kezetekben, s azt a Célt szolgálja, amelynek betöltéséért a Kegyelem azt a kezetekbe adja. A tökéletes Önismeret; vagyis a Belső Utak kiépítését már kellőképpen elmagyaráztam, amiként szóltam már a Felső Útról is: arról azonban még nem szóltam: csak a felső Út megerősítése, s annak (a ti szintetek mértéke szerint való) tökéletesítése révén lehet valós (tehát nem csak elméleti!) rálátástok arra: mely Cél is az, amelynek betöltésére az egész nemzet fel kell készüljön, s alkalmassá kell legyen. Ehhez azonban elengedhetetlen fontosságú volna, ha minél többen és többen igyekeznétek megfogalmazni és megélni is mindennapjaitokban a Tökéletes, a Feltétel nélküli Szeretetet! Ezt ugyanis még nem, vagy épp csak nyomokban tapasztaljuk, pedig az Idő már közel! Nagyon helyes és üdvös olyas csoportokat létrehozni, mint amilyen az a Testvéri-Baráti kör, amelynek tagjai munkatársamhoz is közel kerültek. E csoport mintájára mind több és több, nem túl nagy létszámú Testvéri közösséget kell(ene) megalakítanotok, de már akként, hogy valósággal is Testvérekként éljetek, olyan Testvérekként, akik mindenkor számon tartják egymás örömét s bánatát, s egyként igyekeznek egymás segítségére lenni. Ezek a csoportok természetesen nem egy valaki egójára: az Egységre s az Egyenlőségre kell épüljenek! Ne legyenek kijelölt (s főként ne önjelölt!!) vezetői: csak alapszintű irányítói, akik megszervezik a csoport összejöveteleit. Ne arról szóljon egy-egy összejövetel, hogy a jelen lévők azt várják: mikor kerül rájuk a szólás joga: ekként ugyanis képtelenek vagytok igazán odafigyelni egymás mondandójára, mert a saját gondolataitok forognak elméitekben! Ezért mondom tehát: kisebb, öt, de legfeljebb tíz fős csoportokat kell létrehozzatok, amelyekben mindenkire jut kellő idő, és kellő figyelem is: aztán a hét egy másik napján a mindannyiótokat érdeklő Bölcsesség-elemek felolvasására, s annak benső tartalmának megvizsgálására kell fordítsátok az időt, s a tudati - lelki-szellemi erőt is. S ezen Bölcsesség-elemek kielemzésekor is fontos, hogy a csoport, s ne az egyén fogjon hozzá a kérdés megvizsgálásához, mert (amiként már mondtam) mindannyian mást és mást vagytok képesek meglátni és felismerni az egyes Tanításokban. Célszerű a Tanításokat olvasott formában a csoport elé tárni, hisz egyegy szó, vagy akár egy betű megváltoztatása teljességgel más értelmet ad/adhat akár egy egész mondatnak, s elferdítheti a teljes Tanítást vagy Üzenetet. (Épp ezért nem tanácsos idegen nyelvről fordítani az írásokat! Egyik nyelv szavait képtelenség teljességgel hitelesen tolmácsolni, s akként átültetni egy másik nyelvre, hogy az megőrizhesse tökéletes pontosságát: ekként viszont Tiszasága is csorbát szenved! Nem véletlen, hogy minden nép a maga nyelvén kell megkapja a Néki szóló Tanításokat és Üzeneteket!!) Az időpontok egyeztetése, a sokakat érdeklő, közös programok megszervezése már épp elég feladatot ad egy-két embernek. Azt, hogy mi legyen a Tanítások megismerését szolgáló összejövetelek témája, mindenkor közösen kell meghatározzátok, amiként azt is, milyen jellegű: tehát kötött, sorrend szerinti, vagy kötetlen beszélgetés következzék az imádság, s a Tanítás (vagy Üzenet) felolvasása után. Minthogy nem egyként imádkoztok, mert nem mindannyiótok tudatában fogalmazódnak meg egyként az imádság szavai, javallott az összejövetel kezdetén mondandó imát kinek - kinek magában elmondani, az összejövetel végén pedig annak imáját hallgassátok meg, aki előző alkalommal magára vállalta, hogy a levezető csoport-imát elmondja, felközvetítve a felsőbb szintek felé az összejövetel alatt benne megfogalmazódó, s általa igazán nagy fontosságúnak megélt kéréseket, de a hálaadás szavait is. Minthogy nem mindannyian vagytok képesek arra, hogy fennhangon imádkozzatok, ezt sem lehet, de nem is volna helyén való mindenkitől kötelezőszerűen elvárni: azt viszont megint csak kerülnötök kell, hogy mindenkor egy valaki ragadja magához a szót, eréllyel vagy a tudati - lelki-szellemi zsarnokság más formájával igyekezve társai fölé kerekedni. Az összejövetelek során ne ti akarjatok Szellem-lényeket „meghívni”, se szóban, se imádsággal, se gondolatenergiáitok révén: nem tudjátok ugyanis: kit hívtok be, 240
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet esetleg olyas valakit is, aki ártalmatokra lesz! Az összejövetel „Szellemi Vezetője” mindenkor Krisztus és Mária kell legyen: még akkor is, ha más Szellem-testvér által leközölt Tanítást vagy Üzenetet akartok megvizsgálni!! Mivel ezeken az összejöveteleken nem azonos szellemi képzettséggel, nem azonos spirituális ismeretekkel bírók vannak együtt, természetesen az alacsonyabb ismeretek kibontásával, s azok érthetővé tételével kell elsődlegesen foglalkoznotok, hogy azok is felzárkózhassanak, akik e téren még hátrányban vannak. Persze amiként mondtam; nem lehet alapfeltétel, hogy minden egyes összejövetelnek egyben szellemtani előadást is kell tartalmaznia, sőt! Az emberi gondok enélkül is adnak elétek bőven megbeszélni valót! Elsősorban ezekre kell koncentráljatok, hogy segíthessétek egymást az egyes problémák helyes megoldását megtalálni. Ez ugyanis a Szeretet megélésének, s ekként minden Szellemi ismeretnek is az alapja, s ha ez az alap gyenge, vagy hiányos, mert a minél gyorsabb spirituális fejlődés érdekében megkísérlitek átugrani mindjárt a legelső lépcsőfokot, a csorbán maradt fokra épülő egész Bölcsességetek ingataggá lesz, s a legkisebb szélben összeomlik, amiként a kártyavár. A kötetlen beszélgetések során igyekezzetek egymást akként segíteni, hogy egy-egy közbevetett kérdéssel az önismeret felé terelitek azt, aki elétek tárta problémáját, hogy ekként megtámogatva: már ő maga bonthassa ki a megoldást önmagában, akként, amiként Én-része fokról fokra nyitottabbá és erősebbé lesz. Ne ti akarjátok megmondani: ki, mit cselekedjék, hanem hallgassátok végig elképzeléseit, s egy-egy kérdéssel világítsatok rá az általa elmondottak esetleges gyenge pontjára, egy-egy megoldás lehetséges következményeire, s a következményekből eredhető, újabb problémákra. Mi magunk sem mondjuk meg néktek: miként kell életetek egyes feladatait megoldanotok: csak tanácsolunk, javaslunk, s aztán rátok bízzuk: döntsetek, amiként ti magatok helyén valónak érzitek. S ezt a javaslást, tanácsot most ne (csak) szóbeli formájában képzeljétek el: az egyes események, történések, az elétek álló „véletlenek” révén igyekszünk segítségetekre lenni! Szóbeli tanácsot már csak annak adunk, akiről akként véljük: nagyon nagy mértékben eltért a helyes iránytól! Akkor is csak inthetjük, s felhívhatjuk a figyelmét arra: hol, miben tévedett, s merre léphet, ha igazán a helyes Útra kíván visszatérni, hogy már azon folytassa Útját. S ezt sem a fizikai értelemben vett tévutakra értem, hanem a nagyobb fokú Szellemi tévelygésre; bár a kettő olykor erősen, szinte szétválaszthatatlanul egybe fonódik. Mi azonban nem ok nélkül intjük, akit intenünk kell, de nem ok nélkül mondjuk azt sem: ti már mindenkor erősen meg kell fontoljátok, és ki kell kérjétek Szellemi Vezetőtök véleményét, ha bárkit inteni akartok, mert Velünk ellentétben: nektek nincs, s nem is lehet oly nagyfokú rálátástok sem az egyes történések miértjeire, sem arra: hová, merre visz, s milyen következményekbe (ti. Szellemi értelemben vett következményekbe!!) torkollik amaz hibás Út. Ha erősen kirívó a helyes iránytól való eltérés valamely Testvéreteknél, a Mester által javasolt módszer szerint kell eljárnotok, tehát először és másodszor csak négy szem közt figyelmeztessétek a tévelygőt, s harmadszorra tárjátok a kérdést a csoport elé. (Ha a tévelygő végképp „vak” marad, tanácsos a néki szóló, s általunk elmondott intelmet a csoport elé tárni, hogy az intelem ne személyes indulaton alapuljék. Ekként megvizsgálva a leadott figyelmeztetést, már többen több szempontot lehettek képesek megvizsgálni, s több irányból lesz rálátástok az adott problémára, így nagyobb a valószínűsége, hogy olyan megoldást tudtok találni, amelyet a hibázó is kész elfogadni, s képes lesz megvalósítani is. Itt nem kívánok kitérni mindazon lehetőségekre, amelyek elétek állhatnak, de mert hogy többségében családos emberek vagytok, erre nincs is szükség, hisz egy igazán jó csoporton belül is nagyjából hasonló problémák üthetik fel a fejüket, mint egy jól működő családi egységen belül.) A csoportok egymással való kapcsolattartása is szükséges, s főként azért, mert hisz épp az EGY-ség minél magasabb szintű megteremtése a cél: amellett azonban a ti korotokban mégsem tanácsos nagy tömegben együvé gyülekezni, hisz amiként mondtam: ahol sok ember van együtt, ott az ellentét is nagyobb számú képviselőjét vonultatja fel, amiként az mindenkoron is volt, hogy minél több energiát vonzhasson magához azok segítségével. Erre most a legkevésbé sincs szükség, annál is inkább, mert a magához vonzott pozitív energiák helyére a maga negatív energiáját áramoltatja, amelynek veszélyes voltát nem kell említsem: mindannyian tisztában vagytok vele. Az egyes csoportok azonban mégis egyesülhetnek, és erősen szükséges is, hogy egyesüljenek, a közös imaláncok keretein belül. Ha sok szívből és lélekből száll fel egyazon célért az imádság, nagyobb mennyiségű energiát is áramoltat alá a 241
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet Kegyelem, megtámogatva véle azt, akiért az imádság szavai, vagy az áhítatos, szeretet-teli érzések és gondolatok felszálltak. Imáitokban mindenkor a Szentlélek Máriát, s az Áldott Krisztust szólítjátok meg, s ezzel megfogalmazzátok azt az EGY-séget, annak alapját, amelynek megfogalmazását Mária kéri tőletek. S most egy igen fontos, bár eddig még fel nem tett kérdésetekre hadd feleljek meg. Sokan vannak ugyanis köztetek, akik nem értik: miért említem akként az Áldott Anyát, ahogy, tehát hogy miért mint Szentlélek Máriát nevezem meg. Akik korábbi munkáinkat is ismerik, azok számára nem lesz újdonság az, amit mondok, hisz amiként a Szavak… - c. sorozatunk hatodik kötetének elején leírattam munkatársammal, az akként is van! Idézzük fel egy pillanatra az ott leírtakat, hogy már bővebben is kibonthassam, s megmagyarázhassam tenéktek: „— Csakis és kizárólag a legtökéletesebb, legmagasabb rezgés szintű Szeretet elidegeníthetetlen eleme az, amely mindent: még a legtökéletesebb rezgés szintű Szeretetet is képes el, és befogadni, anélkül hogy e végtelen energiában széjjel égne!” Azt jelenti ez, amit szóban már nem egyszer, s nem egy testvéreteknek elmondattam Évivel: az Áldott Anya fizikai teste ugyan a ti szinteteknek megfelelő módon kellett megfoganjon: de az egyesült sejteket már a Szentlélek egy eleme kellett betöltse! Ha nem ekként történik, ha egy Teremtett szellem egy eleme tölti be azt, s adja meg a test Szellemi Én-részét: az valóban csak Én-résszel, s nem ÉN-elemmel, nem a Tökéletes Teremtő Erő egy Tökéletes Elemével tölthette volna be amaz fizikai testet. Ekként viszont egyszerűen megvalósíthatatlanná lett volna a Fogantatás, mert abban a pillanatban, hogy a Szentlélek egy eleme révén a Szeplőtelen fogantatás bekövetkezett, a Lélek rezgésszintjénél lényegesen alacsonyabb rezgésenergiával bíró Szellemi Én-rész kiégett volna, megsemmisítve ezzel a test fizikai létét is: vagyis Mária fizikai teste, Tudata, Lélek-eleme, és Szellemi Én-része teljességgel felbomlott volna a Szentlélek energiájában! Ez még akkor is így történt volna, ha az Atya kifejezett utasítására a legmagasabb Mennyei szint egy Szellemi Személye az Atya Ereje által megbontva önmagát: Önmagából közvetít le egy Szellemi Elemet: mert még a legmagasabb Mennyei Szint Szellemi Személyei sem érik, nem is érték, és nem is érhetnék el azt a végtelen magasságú energiaszintet, amelyen a Triális Teremtő EGY-ség rezeg! Ez volt annak oka is, hogy Mária fizikai testének már megfogalmazódása pillanatától magában kellett hordoznia azt az Isteni Elemet is, amelyet a Szentlélek a test biológiai érettségekor betöltött! A Lélek egy eleme, egy paránya szunnyadt a Gyermek Mária méhében, s amikor elérkezett az ideje; azt érintette meg a Lélek egy másik energia-egysége, hogy a Végtelen Tisztaságú Isten-gyermek fogantatása teljességgé legyen, s az Tökéletes Tisztaságban válhassék valóra! Mária fizikai teste, amiként mondtam: Anna és Joachim révén fogalmazódott meg: de amint a két ember-sejt egymásba kapcsolódott, s a Lélek-elem betöltötte az egyesült, s immár egy sejtté lett testelemeket, úgy Anna, mint Joachim is teljességgel megtisztult ezen Érintés révén. Nem véletlen, hogy Anna is, de maga Joachim is egy hetedíziglen megtisztított családban kellett testet vegyen: maguk is már a magasabb Szellemi Szférákból öltve testet, vagyis maguk is magas Bölcsességi fokon álló Szellemi Személyekként vállalva fel ezen egyszeri és megismételhetetlen Utat! Ekként a Mária testét adó sejteket betöltő Szentlélek-elem az egyetlen tisztátalanság-szikrát, vagyis a két fizikai test hagyományos, s az adott szint értelmezésében történő egyesülésének energiáját kellett csak kitörölje azon duális Szellemi Sejtekből, amelyek Anna és Joachim Én-részét alkották, így az Áldott Anya fogantatása is tökéletes tisztaságú volt, ha nem is szűz nemzés révén következett be. Amiként mondtam, az Áldott Anya Szellemi Elemét adó Lélek - kristály már Mária testének fogantatása pillanatában magába zárva kellett a Föld színére vigye azt a Lélek-elemet is, amelyet a fizikai test megadott pontjára, vagyis a méhbe kellett átközvetítsen: ezt érintette meg a Teremtő EGY-ség szintjéről aláereszkedő Teremtő Elem; vagyis a Szentlélek-sugár. Mária akkor maga is olyan Színeváltozáson ment át, mint amilyennek mi tanúi lehettünk, amikor a Gerizim hegyére kísértük az Áldott, Drága Mestert, Aki ott Illéssel és Mózessel találkozván oly csodás Átváltozáson ment keresztül a szemünk láttára. Mária egész teste is akként ragyogott fel: s hogy ennek ne legyen tanúja senki földi halandó, az Angyali Szó, s az azt követő Érintés is a templom falai közt élve, s már még a papok szemei elől is rejtve, vagyis Mária kicsiny hálókamrájában kellett bekövetkezzen. E hatalmas, csodás Történésről a leányka senkinek sem szólott, titkon tartotta azt, amiként azt Gábriel meghagyta néki. De amúgy sem szólott volna, hisz gyermeki ártatlanságában maga sem tudta: miféle változás történt testében, s alázatos szerénysége sem engedte volna, hogy mindezeket az emberek elé tárja csak azért, hogy ártatlan voltáról 242
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet meggyőzze azokat. Inkább felvállalta József kezdeti, gyanúsító szavait, amiként később, már József fizikai halála után József fiainak gúnyos célzásait. Erre a kérdés-körre még visszatérek a Szavak… - c. sorozatunk következő kötetében, annál is inkább, mert egynémely olyan közlést kíván e kérdésben elétek tárni az Áldott Anya, amelyeket korábban nem adhatott volna közre, hogy ne veszélyeztesse ama földi munkásunk fizikai életét, aki Róla kellett tanúbizonyságot tegyen, még alkalmazkodva a kor emberének értelmi és szellemi szintjéhez, legalábbis egy bizonyos fokig. Mert már ekként is lényegesen magasabb szinten magyarázta az Áldott Anya Mennyei szerepét, mint amilyen szinten akkor ez a köztudatban megfogalmazódott! Annyit azonban már most hadd mondjak el: amiként tudjátok, a Szentlélek az Atya és a Fiú közt áramló, Végtelen Tökéletességű SZERETET: amely önálló ISTEN-ELEMKÉNT a Triális EGY-ség harmadik Személye: de mert az ATYA és a FIÚ legbenső LÉT-LÉNYEGÉNEK KIÁRADÁSA: ekként magába zárva bírja az ATYA és a FIÚ TELJESSÉGÉT; amiként az ŐS-ERŐBEN való SZERETET Örök áramában az ATYA is magában hordja a FIÚ, s a FIÚ is az ATYA TELJESSÉGÉT: Ekként mondhatta azt az Egyedül Hatalmas ÚR: ÉN, ÉS AZ ATYA: EGY VAGYUNK! Ha akként nyilatkozik Önmagáról, s akként szól az ATYÁ-VAL való EGY-ségéről: ÉN, ÉS AZ ATYA EGY VAGYOK; senki ember nem lett volna, aki azt megérti! Még mi magunk sem, akik Mellette éltünk! Pedig néktek már ekként kell ezt tudatosítanotok magatokban, amiként tudatosítanotok kell magatokban azt is: Az Áldott Anya az ATYA és a FIÚ közt élő Végtelen SZERETET földi megtestesülése, ha úgy tetszik: ama Hatalmasnál is hatalmasabb, kimondhatatlan és felfoghatatlan, s tán megfogalmazhatatlan Szent SZERETET kiáramlása volt. Ezt töltötte be az ATYA és a FIÚ önnön legbenső LÉNYEGÉVEL: ISMÉT CSAK A VÉGTELEN SZERETETTEL… Kell e ennél fényesebb és ékesszólóbb BIZONYSÁG arról: miként, mily hatalmas SZERETETTEL van teirántatok az ATYA, s A FIÚ: hisz ha logikusan megvizsgáljátok a teljes folyamatot; most is, ezen Ég-magas történésben is felbukkan a hármas szám, a TRIÁLIS EGY-ség Élő Szimbóluma, mert HÁROM ELEME KÖZVETÍTŐDÖTT KI A SZENTLÉLEK-NEK a FÖLD SZÍNÉRE: három Végtelen Tisztaságú és Tökéletességű Isten-Elem: a Legmagasabb rendű SZERETET HÁROMSZORI MEGNYILATKOZÁSBAN: teértetek, a Teremtettség kicsinyeiért, hogy kicsinnyé és alázatossá legyen teértetek, megmutatva ezzel tenéktek is az egyedül helyes UTAT, amely a Végtelen Teremtő Szívéig Vezet!!! ~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~ ~–~ S mielőtt megrémítene benneteket ama végtelen Nagyság, amelyre Péter szavai nyomán egy pillanatra rálátástok lehetett, hadd tegyem hozzá, hadd emeljem ki Péter mondandójának utolsó részét: „hogy kicsinnyé és alázatossá legyen teértetek, megmutatva ezzel tenéktek is az egyedül helyes UTAT, amely a Végtelen Teremtő Szívéig Vezet!!!” Igen, kedves gyermekeim! Ekként van, s ekként is kellett hogy legyen, s néktek ma sem a hatalmas, a megfoghatatlan Isten-Anyát kell Bennem meglássátok, nem is azt kell Bennem keressétek: azt is, de még inkább az egyszerű és alázatos, mindenkor szolgáló asszonyt, akinek magam megismertettem a Föld világával, hogy azt az ÉN-emet: Szeretni és szolgálni tudó és akaró ÉN-emet keressétek, és azt kövessétek: de azt követnetek kell mindenáron! Követnetek kell, s ÉN ehhez minden segítséget megadok, ha szándékotok valóban az, amely szándék Bennem élt egykor, az tehát, hogy szolgáló alázatom, csendességem és Tisztaságom révén segítsem Fiam hatalmas feladatát, és segítsem a Föld egészét is: előrébb és feljebb lépni megkezdett Útján. Ha Reám tekinttek, bennetek is a csendesség, az alázatosság, a szolgálatban kiteljesedő Szeretet megélhetése utáni vágyakozás kell felébredjen, hogy már igazán elmondhassátok: Gyermekeimmé lettetek, s mint gyermekeim: hasonlatossá váltatok Hozzám emberi milyenségetekben. Mert ti még emberként kell megéljétek és megvalósítsátok e lelki-szellemi erényeket: amiként ÉN magam is; mint a legegyszerűbb emberek egyike éltem és valósítottam meg azt, annak ellenére, hogy tudtam a kezdet kezdetétől: vagyis megfogantatásom pillanatától: honnan, miként és miért érkeztem a Föld színére. Mert nem lehetett nem tudnom, ha tudásom nem is olyan értelemben volt enyém, mint amiként azt ti elképzelitek. Tudtam, mert Szellemi Elemembe volt íródva: s mint gyermek, nem tudhattam mégsem, mert e Tudás nélkül, már gyermeki alázatom bizonyítékaként: e Tudás ereje nélkül 243
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet kellett tudnom akként válaszolni Gábrielnek: Legyen vélem a Te Igéd szerint. Válaszom ugyan az Angyalnak szólt, de Rajta keresztül válaszoltam az ATYÁNAK is: Kész vagyok betölteni ama Feladatot, amelyet Ő Reám bízni szándékozik. Csak a Fogantatás pillanatában nyílhatott meg Tudatom, s a Fent Végtelen Magasai közt amaz láthatatlan Kapu, amelyen át betekintve megismerhettem a saját Valós Kilétemet: s akkortól már e Felismerés biztos tudatával kellett felvállaljam azt az alázatos, csendes és szolgáló Szeretetet, amelyet… - amelyet néktek is fel kellene tudnotok vállalni, de amelyet ti: kicsiny, mélységbe hullott porszemek oly vonakodva vesztek magatokra! Ez is az oka, hogy ismét szólok véletek, hogy újra figyelmeztesselek, s hozzá mindannyiótokat: aki Hozzám hasonlatossá akar válni, s aki igazán Vélem akarja végig járni, az ÉN Erőmre támaszkodva a Szent Fiam által elébe (is) tárt, Keskeny Utat; nem teheti, csak ha szerény, alázatos és szolgáló Szeretetben is kész és képes követni Engem! Amiként Péter szavaiból kikövetkeztethettétek: Bennem a Lélek Erejét küldte a Föld színére a Teremtő Isten. S ti éppen hogy a Lélek Kegyelmi Erejét kell kérjétek minden ti vállalkozástokban, s minden erőfeszítéstekben, amelyek a Visszatérés érdekében nehezednek reátok. Ezért hát, hogy Tőlem, Engem megszólítva kell e Kegyelmi Erőket kérjétek! S ez volt az egyik olyan Bölcsesség-elem, amelyet nem, vagy csak mint utalást: közvetíthettem le ama Testvéreteknek, aki azon a korábbi Úton az ÉN megismertetésemért lépett a Föld színére! Tudom: megszoktátok, hogy az előttetek élt embereknek szóló Üzenetek és Tanítások még inkább az érzelmekre igyekeztek hatni. Ez ekként is van, s ekként is volt rendjén abban, vagy inkább azokban a távolabbi évszázadokban, de ekként volt rendjén akár ötven esztendővel a ti jelenetek emberisége vezetésénél is. Ha figyelmesen tanulmányozzátok ama Tanításokat és Üzeneteket, magatok is észre fogjátok venni: már azokban is fokról fokra mind magasabb szintű Tanításokat igyekeztem elétek tárni, s erre törekedett FIAM, s mindazon Szellemi Vezetők is, akiket ezzel megbíztunk. Mostanra már kellőképp elő van készítve az emberiség ahhoz, hogy mind magasabb és magasabb Ismereteket adhassunk kezetekbe, reátok bízva mindenkor: Élni és haladni, vagy visszaélni és visszafelé lépni akartok (és tudtok) ezen Tanítások és Üzenetek által. Lesznek, és vannak is köztetek olyan Testvéreink, akik még mindig nem képesek elfogadni és elhordozni a magasabb szintű Bölcsesség-elemeket. Ezek gyakran vesznek a korábban leadott Üzenetekhez hasonlatos, inkább csak megerősítésre és bátorításra szolgáló Üzeneteket. Ezek leközvetítését azonban már nem ÉN, s nem is SZENT FIAM kell bevégezze: a gyengék, a bátortalanok, vagy épp restek vezetését már a magatok szférikus szintjeinek felsőbb fokára emelkedettek, s az alsó Mennyei Szférába visszatért Szellemlények végzik. Az ő feladatuk sem lebecsülendő: de mindenkor óvatos odafigyeléssel kell vizsgáljátok az ő „eszközeik” által vett Üzeneteket is, hisz amiként tudjátok: az ellentét egyik kedvelt eszköze, hogy szépen csengő, negédes szavak közé, s azok mögé rejtse el ama mérget, amelyet néktek szán, hogy megmérgezve Tudatotokat, Lelkeiteket és Szellemi Énrészeiteket, lehetetlenné tegye számotokra a Fel, Visszavezető ÚT folytatását. S teszi ezt annál is inkább, mert tudván tudja maga is: a következő, s immáron nagyobb lépés révén kiemelkedtek az ő Mélységbirodalmából, s ekként „elvesztek” az ő számára, mint erő-forrás, amelyet kényre-kedvre csapol, vagy csapoltat meg a maga híveivel, a maga érdekében. Ahhoz, hogy az ellentét e veszedelmes csapdáját elkerülhessétek: ismét csak szerény és tiszta alázatosságra van szükségetek, amelynek erejével felvértezve már kellő rálátástok lesz azon Üzenetekre, s mindenkor a kellő időben felismerhetitek, ha azokban a szellemi gőg, az akarnokság, a hiúság, a becsvágy (stb.) felébresztését szolgáló, hízelkedő mérgek rejteznek! Ti már álltok azon a szellemi fokon, hogy képesek lehettek különbséget tenni a Valódi Szeretet íratta vagy mondatta Valódi Üzenetek, és az ártó szándékú, s csak éberségtek elaltatására kreált hamis, hízelkedésekkel tűzdelt álüzenetek között. Tudnotok kell továbbá azt is: sem a ti magasabb szféráitokból, sem a Mennyei Szférákból, sem a Triális EGY-ségből nem érkeznek sem hízelgő, sem félreértelmezhető, vagy félrevezető tartalmú Üzenetek. Célunk ugyanis nem az önhittség erősítése, és nem az önelégültség érzetének megtámogatása: tehát senkinek sem fogjuk azt üzenni, hogy már nincs mit tennie, s már elérte tökéletesedésének legmagasabb fokát, annál is inkább, mert aki igaz alázattal vizsgálja meg önmagát, maga is tudván-tudja: ez így, ekként nem is felelhetne meg a valóságnak! Ha kell, biztatjuk azt, aki elbizonytalanodik, és serkentjük azt, akit fáradni látunk: még Erőt is árasztunk reátok, hogy bevégezhessétek vállalástokat: de feddő, intő szót is küldünk azoknak, akik arra szolgálnak rá, ha már bizonyították: képesek tovább és feljebb lépni a megkezdett Úton. S bizony: nem egy, de mindenkor három alkalommal elküldjük a szükséges intelmeket: ennél tovább azonban már mi sem megyünk! Ha a háromszori intelem nem bizonyul elégségesnek a Tudat ébresztéséhez, ott már kényszerként hatna, ha 244
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet negyedszerre is inteni próbálnánk, s ez már kimerítené a Szabad Akarat megsértését! Ezen felül, és ezen túl: ha a Szellemi Én-rész képtelen a háromszori intelemmel egy időben felé áramoltatott Erőből meríteni, s képtelen az által a helyes irány felé vezetni a Test-tudatot, már nem célszerű ismételt intelmet, s ezzel együtt ismételt energiát küldeni, mert a Tudat az ellentét hatása alá került, s az Én-rész visszahúzódott, ekként tehát a leközvetített Erő is az ellentét birtokába kerül. Az intelemmel együtt érkező többletenergiát az Én-rész fölöttes ÉN-je közvetíti le, az adott személy mellett feladatot vállalt Őr-szellem hathatós segítségével. Egyelőre ennyi, amit mondani kívántam néktek: s most visszaadom Évit vezetőjének; Péternek… ~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~ Az Áldott Anya ezen szavai, s az előtte átadott Tanítás után nem könnyű folytatni a munkát, de ma azért már mégiscsak folytatjuk, hisz tudom: mennyire várjátok a kötet elkészültét. Amiként mondtam, ismét a Magyarság feladatára térek rá. Hogy mit kell felvállalnotok, s hogy miként, már elmondtam. Már „csak” ezt a mikéntet kell kibontsam, hogy teljességgel látottá tegyem számotokra az Egyetlen Utat, amelyről a Mester is szólt. A keskeny Útról szólott, amely tövises, nehéz, és veszélyekkel teli: de amelyen lépni édes mégis, mert az az egyedül Hozzá, s ekként Haza vezető Út, amelyen lépve mindenkor látjátok a CÉLT magát! S ez az Egyetlen Út éppen hogy Mária: csak Rajta keresztül, az Ő hívó szavát hallva, értve és érezve, s már ekként követve juthattok el Krisztusig. S most itt is álljunk meg egy pillanatra. Amikor azt mondom: Márián keresztül, akkor azt mondtam: az Ő léptei nyomát követve kell lépnetek, oltalmazó Anyai Szívére hagyatkozva, Áldott, Tiszta kezét fogva, hogy el ne tévedjetek a Szeretet, a szerénység, a tisztaság, az állhatatossá felé vezető Úton. És egymás kezét is fogva, hogy erőt meríthessetek egymásból is, hisz a Valódi Szeretet erről szól! És erről szól a Magyarság szerepének lényege is, ez annak legelső lépcsője, hisz ameddig egymással szemben szeretetlenek vagytok, és egymást nem vagytok képesek még csak elfogadni sem: nem még teljes szívvel és igaz Testvéri szeretettel segíteni egymást; hogy akartok olyanok felé kitárt szívvel fordulni, akik idegen földről érkezve keresnek nálatok menedéket, hogy már azok felé is kinyújthassátok kezeteket? Jó: tudom, hisz nemrég én magam is említettem: a magyar nép híres arról, hogy mindenkor támaszául van a bajbajutottaknak: ez ekként is van. Ezzel szemben azonban még mindig nem tanultátok meg a saját népetek tagjait, annak elesettjeit meglátni! És bizony: ez is ekként van! Viszont ha ekként van, ez az első, és legfontosabb, amin változtatnotok kell, és erre nem lehettek képesek mindaddig, míg meg nem ismeritek igazán a Valódi Máriát, és az Áldott Anya Valódi Útját nem vagytok hajlandóak követni! Ne azt találgassátok: volt-e köze a Magyarságnak a Pártus Birodalomhoz: annál sokkalta messzebbre nyúlnak vissza a Magyarság gyökerei (s itt most ismét nem mint népre, de mint a nép tagjai közt testet vett Szellemi Én-részekre gondoljatok a Magyarság egészére, bele értve minden nemzetiséget, annak tagjait, akik ama Föld szülötteiként kell éljék a jelen, s az ezután következő Útjukat!) Miután a kisebb csoportokkal kezdtem, s rátértem arra is: miként kapcsolódhatnak (pontosabban: kell, hogy kapcsolódjanak!) egymáshoz e kicsiny csoportok, azt hiszem, arra sem árt rátérni: milyen irányt kell kövessenek ezen csoportok. S itt is meg kell álljunk egy pillanatra! Ugyanis az Egyetlen Irányon; vagyis az Áldott Anya által megjelölt Úton belül lényegi különbség nem lesz, mert nem lehet ezen csoportok közt, még akkor sem, ha magukon a csoportokon belül is lesznek katolikus, evangélista, protestáns, vagy éppen felekezet nélküli testvérek: s ez is ekként van rendjén! Amiként mondtam, nem az határozza meg az emberi milyenséget, hogy ki, mely Úton indul a Feltétel nélküli, Bölcs Szeretet Útjára: de az, hogy elindul felé, s egy ponton találkozik mindazokkal, akik ugyanoda indultak és értek, mert ez az egyetlen olyan Tanítás, amely teljes és tökéletes Tisztaságában be lett építve minden egyes nagyobb Vallásba!! Ezt a belső Magot kell megkeresse, megtalálja, és gyakorlattá változtassa ki-ki a maga felekezetén belül: ez viszont azt is jelenti, hogy ez által a Felekezetek mindegyike kapcsolódik egymáshoz, hisz a Feltétel nélküli Szeretet alapeszméje éppen hogy az, hogy nem személyválogató, nem tesz különbséget: még a magát pogánynak tartót is akként fogadja, mint a maga felekezetének bármely tagját, s még a bűnösben is képes meglátni az Isteni Szikrát: ekként ha magát a bűnt elveti is magától, nem veti el soha, semmilyen körülmények közt az embert, mert azzal az Isteni Szikrát is elvetné magától. S ez tökéletesen egy azzal, mintha magát Istent 245
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet taszítaná el: s ha igazán megértettétek a korábbi gyakorlat lényegét, és igazán képesek voltatok megélni Végtelen Mindenség-elem voltotokat a magatok parányiságában, megértitek, mit akarok ezzel mondani. Amiként élményszerűen megtapasztalhatjátok: mit is jelent a Végtelen Teremtő elidegeníthetetlen, tökéletes Elemének lenni a magatok Valós ÉN-jét megélvén: akként képessé lehettek azt is elfogadni, hogy az a másik ember épp úgy a Végtelen Mindenség egy tökéletes Eleme: egy Teljes és tökéletes Része a Teremtőnek: akár ti magatok, még ha a jelen emberi test, vagy emberi milyenség e Tökéletes Elemet elfedi is előletek, s még önmaga elől is. Nem fedi el azonban a Teremtő elől, Aki minden egyes Isteni Szikrát akként lát, és akként tart számon, mint Önmaga Valós, Elidegeníthetetlen részét! Ezt kell magatokban tudatosítanotok, s azt még: ha maga a Teremtő képes ekként látni, és érezni mindannyiótokat: ti sem láthatjátok másként sem önmagatokat, sem mást! Van, mert a ti szinteteken sajnos még kell, hogy legyen, akitől jobb távol tartanotok magatokat: de e távolság csak fizikai: nem tudati - lelki és Szellemi értelemben valósítható meg! Tudatotokban a Szeretet épp úgy élő kell maradjon, amiként élő kell maradjon Lelketek és Én-részeitek mélyén is, tehát nem ítélhetitek el: csak meg azt, akitől óvakodnotok kell, de akként, hogy mindenkor imában kéritek a Szentlélek Megvilágosító Kegyelmének Erejét számára, hogy Ébredése lehessen, s akként, hogy a változás első jelére képesek legyetek segítségére sietni: mindenkor a Bölcs Szeretet Erejére hagyatkozva, azzal és az által közeledni felé, vagy fogadni közeledését. Hogy is mondta nékünk a Mester, amikor a pogányok közé küldött, hogy tanítsuk, s gyógyítsuk azokat: „legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelídek mint a galambok. Szeretve, de óvatosan közeledjetek az emberekhez” – ezt kell szem előtt tartsátok magatok is, hogy mindenkor azt, akkor, és olyan mértékben tudjátok adni Testvéreiteknek, amire, amikor, és amilyen mértékben igazán szükségük van. S bizony: ehhez kell igazán, hogy a Szeretet Bölcsességgel párosuljék, mert amiként mondtam: egyiket a másika nélkül nem, vagy csak helytelen - balga módon lehet megélnetek. Ha már egy-egy város kis csoportjai közt megszületett az EGY-ség, az imént ismertetett módon: rá kell térni ezen EGY-ség mind nagyobb körben való kiterjesztésére. Még egy percig álljunk meg ezen EGY-ség mellett, s ezen belül is az egyes kis csoportok feladatai mellett. A Valódi Szeretet, amiként mondtam, mindenkor az, amelyet már gyakorlattá is tudtatok változtatni, vagyis a Cselekvő Szeretet. Ebben is Mária, s Rajta keresztül a Mester példáját kell kövessétek, mindenkor felismerve azt: a csoporton kívül, tehát a közvetlen környezetetekben hogyan, s mivel lehettek mások segítségére. Gondolok itt a Szociális intézményekbe kényszerült öregekre, a Nevelő intézetek gyermekeire, vagy akár a börtönökre is, vagy a hajléktalanok szállóira. Ebben is nagy szerepet kell kapjon az egyes csoportok közti jó összhang és együttműködés, mert azáltal könnyebb meghatározni: mely csoport kiknek tud a leginkább segítséget nyújtani. Egyénileg a közeletekben lévő idősek, betegek, elesettek felé kell forduljatok, hogy reájuk árasszátok ki Szereteteteket: nagyobb távolságban azonban a közös megegyezés szerint kell meghatározzátok, mely csoport milyen feladatot láthat el a leghatékonyabban. A Mária, és Krisztus felé árasztott Szeretet ugyanis nem merülhet ki holt szavakban, nem merülhet ki még a leginkább szívből jövő imádságokban sem! Ha nem válik tényleges cselekedetté, nem válik ERŐVÉ sem! S e Szeretet-missziók legfontosabb szerepe éppen az, hogy a Szeretet EREJÉT mind nagyobb és nagyobb körben, s mind nagyobb hatásfokkal kiáraszthassátok! S hogyan, miként is tudnátok átadni az Áldott Anyának, vagy a mindennél Szentebb és Drágább MESTERNEK a Szívetekben élő SZERETETET, ha nem akként, hogy felkaroljátok amiként a MESTER azt reátok hagyta: mind, a köröttetek - mellettetek élő „kicsinyeket”: Hazátok elesettjeit, árváit, öregjeit, nyomorgóit? Hisz ők azok a Kicsinyek, akikről a MESTER szólott, amikor azt mondta, s azt hagyta reátok is, mint Szellemi Örökségét: „Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, Énvelem cselekedtétek meg.” Mát.25.40 E kérdésről azt hiszem: itt és most nem szükséges többet szólanom, annál is inkább, mert már most sokan vannak köztetek, akik értik is, és élik is a Cselekvő Szeretetet: reájuk hallgassatok, s az ő szavaikat kövessétek e feladat megszervezésénél és betöltésénél, hogy ekként igaz Munkásaivá legyetek az Áldott Anyának és a MESTERNEK. ***************************************************
246
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet A csoportok közti kapcsolat másik fontos szerepe az, hogy ekként mind szélesebb körben képessé lesztek csatlakozni egymáshoz: vagyis mind tökéletesebb módon és szinten jön létre a nemzeti Egység: az az EGY-ség, amelynek szükségessége már számotokra sem ismeretlen. A Szeretet-egységre, annak minél nagyobb mértékben való megteremtésére kell törekedjetek, s ez nem lehetséges másként, csak úgy, hogy az Áldott Anya imádságos, szolgáló Szeretete révén kapcsolódik össze mind több és több szív: imáitokban az Áldott Anyához, s Általa Krisztushoz emelkedve, és tettekben bizonyítva e Szeretet Valós, és Igaz voltát. E kettő kell, mert csak e kettő képes megadja az igazi, a valós EGY-séget, mert míg a fizikai síkon az egymással harmonizáló cselekedet, addig tudati lelki és Szellemi síkon az Áldott Anya, és Krisztus felé küldött imádság kapcsol össze mindannyiótokat. De ez lesz az a tudati - lelki és Szellemi feladat is, amelynek betöltése nélkül nem lesztek képessé az Energia-csatornák megnyitására sem, s ha valamiképp mégis megnyitjátok azokat, tehát ha a kijelölt pontokon a meditációt végző személyek képessé válnak is az Erő-piramis megfogalmazására: nem lesztek, mert nem lehettek képesek azon Energiák kellő védelmét biztosítani, s éppen a nemzeti Szeretetegység gyenge (vagy épp semmilyen!) volta végett. Ekként viszont az Isten-anyai Szeretet-energia sem emelkedhetik ki biztonsággal a Föld ama pontjáról, hogy az Orionból aláereszkedő erő-szállal csatolódjék… Hogy ez milyen következményekkel járna, arról inkább hadd ne beszéljek: tudjátok magatok is! *************************************************** Abból induljunk ki, hogy sikerrel megfogalmaztátok, s gyakorlati úton létre is hoztátok a nemzeti Szeretet-egységet. Erre alapozva, s ebből merítve már nem fog nagy nehézségekbe ütközni az sem, hogy a szükséges időben az Ország minden pontjáról áramoltathassátok a termőföldek számára nélkülözhetetlenné váló energiákat. Erre annál is inkább szükség lesz, mert a történések negatív energiáját semmi más nem írhatja felül, s nem közömbösítheti a Föld testében, csak a nagy mennyiségű pozitív energia. Minthogy ezt nem csak egy alkalommal, de folyamatában kell a termőföldek, s a növényvilág tagjai felé áramoltassátok, a történések egy bizonyos pontján már az idegen földről érkező emberek is bekapcsolódhatnak a láncolatba: s akkor már a velük való EGY-ség is megfogalmazódhat. Erre, amiként mondtam, a későbbiek során, tehát már a történések kiteljesedésénél lesz a leginkább szüksége a Föld egészének, hisz akkor azok is a Föld fizikai teste, és az újonnan megfogalmazódó energia-gömb felé áramoltathatják a maguk Szeretet-energiáit, akik Hazáikba visszatérve, már ott kell átéljék mindazt, aminek bekövetkeznie mindenképp szükségeltetik. A közösen kiáramoltatott Szeretet-energia a Földtestben, s az új Energia-burokban kapcsolódik, s ekként megfogalmazódik a Globális EGY-ség, ha még csak kis mértékben is. De már mint létező Valóság-elem: beíródik a Globális és Kozmikus Tudattárba is, s a Mennyei Tudattárba is, megadva az alapot, amelyből a Föld új emberisége csak úgy meríthet egy későbbi időpontban, amiként meríthet abból más bolygók Élet-közössége is. Az első lesz a Mélységszintjén álló bolygók közt ugyanis a Föld, amelyen a Globális EGY-ség megfogalmazódik: eddig még egyetlen más, a mélységben lebegő bolygón sem fogalmazódott meg, ekként sem a Kozmikus, sem pedig a Mennyei Tudattárban nincs, mert nem lehet nyoma, vagyis mint létező tudati - lelki-szellemi Elemet: nem vihetné magával egyetlen bolygó egyetlen szellemmel bíró Élőlénye sem. A magasabb szinteken természetesen már létezik ugyanez: ám a mélységben lévő bolygók csak a maguk szintjének már megfogalmazott és megélt Bölcsesség-elemeiből meríthetnek, hisz ők maguk is, de bolygóik is csak annak Erejét képesek elviselni. A feladat tehát nagy, amiként nagy annak felelőssége is: és e felelősséget épp ti kell magatokra vállaljátok: amiként már azt is mondtam. *************************************************** Amikor egy-egy kis csoport megszerveződik, annak tagjai személy szerint kell vállalják, hogy mindenkor és mindenben híven követik Máriát, mint a Mester Útjának Egyedüli Igaz Ismerőjét. Azt kell felvállaljátok, hogy mindenkor a Máriához illő, a Tőle tanult módon élitek életeteket, s afelé igyekeztek vezetni mindazokat, akik reátok bízattak az Ég által. S itt most elsősorban a példaadásra gondolok, mint vezetési formára: de emellett elengedhetetlenül szükséges az is mindannyiótok számára, hogy a szelíd alázatosságot, a szolgáló Szeretetet, a türelmet, a humánumot (s még sorolhatnám): tehát az Isten-anyától 247
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet tanult elemeket a Bölcsesség-elemek megismerésével, el- és befogadásával, és azok betöltésével tegyétek teljessé. Amiként mondtam: Mária maga is a Bölcsesség birtokosa volt: ha ezt akkor, azon az egyszeri és megismételhetetlen Úton kevesen tudhattuk is. De tanújelét adta Bölcsessége igaz Hatalmasságának, amikor Jánost, mint „ifjabb gyermekét” oktatta, s amikor oly nagy segítségünkre volt az Evangéliumok leírásában. Bizony: nem egyszer kellett Ő megfogalmazzon akként egy-egy mondatot, hogy az a mi korunk emberisége számára is azt mondja, amit annak számára mondania kellett, de akként, hogy benne legyen a ti korotoknak szóló, a mi korunk elől még elrejteni kívánt Üzenet is, s még az is, amit az utánatok következő emberiségnek szánt mondani a Mester. Mert mi csak egyképpen értelmeztük: s ezt az egyet kellett akként korokra és korszakokra felbontani, hogy e felbontás közben se veszítsen EGYségéből – és mégis: minden kor megtalálhassa benne a számára szóló Üzenetet: és csak azt, akként, hogy az ráépüljön az előző kor, s az előző Nemzedék által már kibontott Bölcsességelemre, s mégis akként, hogy az eljövő koroknak szánt Üzenet továbbra is rejtve maradhassék. Ha ez utóbbi mondatot ismét végigolvassátok, magatok is ráébredhettek: bizony, nem mindennapi Bölcsesség kellett lakozzék az Áldott Anyában, ha ezeket képes volt ekként megfogalmazni számunkra, hogy leírván: átadhassuk a magunk nemzedékének csak úgy, mint az összes utánunk következő Nemzedékek és korok emberiségének. A Tiszta, szerény, alázatos, szolgáló Szeretet mellett tehát a Bölcsességek Útján is követnetek kell Máriát, ki-ki azon a szinten, amelyre már kellő érettséggel bír. De mert a Bölcsesség is, amiként az Egyedül Tiszta Út: csakis egyféle lehet, azt az Egyetlen Utat kell megkeressétek és kövessétek. Mert amiként mondtam: ha több irányból közelíttek is felé, végezetül minden egyes „kis út” az Egyetlen, Nagy ÚT-ba torkollik bele, s ott már EGY ÚTTÁ lesz; bármerről indultatok is, hogy végezetül valóban „egy akol legyen, és egy pásztor”. Az Egyetlen Akol, vagyis az az Egyetlen Egyház, amelynek kizárólagos Pásztora maga a MESTER; a Szeretet EGY-háza, amely maga a TÖKÉLETES ISTENI EGY-ség: az EGY LÉNYEGŰ, HÁRMAS TAGOLÁSÚ TEREMTŐ; AZ ATYA, A FIÚ, ÉS SZENTLÉLEK, AKI /miként mondtam / nem más volt e FÖLD, s a Teremtettségben, mint maga MÁRIA; AZ ÁLDOTT ISTEN-ANYA! *************************************************** Amiként tehát a Szeretetet teljes és tökéletes formájában kell megélnetek és kiárasztanotok, akként kell a Bölcsességet is teljes és tökéletes szinten befogadnotok. Természetesen a magatok szférikus szintjéhez mérten értendő a Teljes, s a Tökéletes szó, hisz a Végtelen Teremtő EGY-ségének, vagy akárcsak a Mennyei Szférák Teljességéhez és Tökéletességéhez még nem érhettek fel: de ameddig már felérhettek, addig fel is kell érnetek, kinek - kinek a maga egyéni Tökéletességi szintjét értve ezalatt. Amiként egyik versedben is írtad: „de elvárhatja mindenki – önmagától, hogy önmagához mérve – tökéletes legyen!” Elvárhatja, s el is kell, hogy várja, amiként elvárhatja a Mester, és Mária is, hogy aki igazán az Útra akar lépni, ne csak fél-szívvel, s ne fél-buzgalommal, ne csak amíg kedve, és egyéni érdekei úgy diktálják: de teljességgel járjon az Úton, hogy önmagához mérve Tökéletessé lehessen! *************************************************** S most térjünk vissza, amiként azt ígértem is az előző kötet végén (136-137. old.) arra a kérdésre is; hogyan, s miként emeli vissza a TEREMTŐ SZELLEMI EGY-ségébe fokról - fokra az ember; az ÉN-fél; a Duális EGY-ségbe visszaemelkedett ÉN, végezetül a SZELLEM a Föld teljességét, valamint arra: miként segíti a Föld, s a Föld lélek-lényei, és minden egyes elemei is az ember-szellemeket, hogy visszatérhessenek az elhagyott, Ősi EGY-ség Szívébe.
248
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet E kérdéskör kibontásához vissza kell térjek a Magyarság feladatához, s azzal kapcsolatosan a várható történéshez. Amiként láttátok, maga a Visszatérés a hatás - kölcsönhatás elvén alapul: csak az ember segítségével emelkedhet a Föld, de az ember is a Föld segítségét kell kérje ahhoz, hogy végül visszaemelkedhessék az EGY-ségbe. A Magyarság feladata is ekként kétféle szerepet fog betölteni: egyrészt a Föld teljességét, vagyis annak fizikai gömbjét, de Szellemi Gömbjét is kell szolgálja. A Föld fizikai gömbje a csoportok, a nemzet, majd a Föld teljességén megfogalmazott Szeretet-energiával fog töltődni, amiként annak új energia-burka is, ahogy az imént mondtam. Ez lesz az elsődleges szerepe az Egy-ségnek. A másodlagos, s immáron nagyságrendekkel fontosabb feladata, amiről szintén szóltam, az energia-csatornák megnyitása, amellyel Föld szellemi burkának leválását és felemeltetését segítitek, segítve egyben a magára maradó Föld fizikai gömbjét is: a körülményekhez képest épségben átvészelni a dimenzióváltást, hogy megkezdhesse Útját az Orion felé. Ezzel viszont egy rövid időre be is fejeződik az ember szerepe a Föld fizikai gömbjének történetében. A kezdeti nehézségeket még segíthet átvészelni a kiárasztott Szeretet-energia, de mert a légtér, s a Föld-test új energia-gömbje meglehetősen telítve lesz a Föld-testből kiszakadó negatív elemekkel és a Föld-testen maradó túlélők Tudatából kiáramló félelem (vagy inkább rettegés) energiáival, a Föld-felszín felé küldött, majd a Föld felszíne alatt áramoltatni próbált pozitív energia úgyszólván teljességgel erejét veszti: csak abban a szűk kis körben hat, amelyben azt kiárasztják, s olyan mértékben, amilyen mértékben még képesek azt megfogalmazni és kiárasztani. Aztán a történések gyors egymásutánja ezt is mind nehezebbé teszi: s akkortól időről - időre missziós szellemek öltenek testet, hogy biztosítsák a Föld-test pozitív energia ellátását, biztosítva ezzel a felszín alatt élők számára mindenképp szükséges létfeltételek folyamatos meglétét is, ha csak a minimális mennyiségben is. A Föld-test eközben új, és még újabb negatív energia-gócokat lök ki magából, vagyis a Nagy Vándorlás kezdeti szakaszát új, és még újabb robbanások, a vízmélyi vulkánok ismételt, gyakori kitörései teszik még nehezebbé. Ez ismét sokak visszatérését eredményezi: azokét is, akik végére értek Útjuknak, de azokét is, akik még azon nehéz körülmények közt is igyekeznek majd a maguk érdekét előtérbe helyezni, olykor embertársaik életét sem kímélve. Nem csak a Föld-test, de a túlélők csoportjai is tisztulnak ezáltal, vagyis a legerősebb negatív elemek minden formában távoznak a Földről. Ez azzal jár együtt, hogy a Föld-test lassan maga is egy magasabb dimenzionális fokra, vagyis egy korábbi Tér-Időbe emelkedik: miközben a testében rejtező ember mind mélyebb és mélyebb Tudat-állapotba süllyed vissza. A Föld-test lassú emelkedése persze épp olyan szükségszerű, mint az emberi Tudat fokozatos hanyatlása, mert az Orionban lévő, s a Naniviei katasztrófa során elhagyott dimenzionális pont magasabb fokozatú, mint a ti jelenlegi dimenzionális pontotok. (Amiként mondtam: a Szellemi burok már a harmadik szféra hatos - hetes dimenziójának határán áll, készen az átemeltetésre, a Föld-test egésze a negyedik és ötödik dimenzióban áll, míg a ti Szellemi Én-részeitek más - más; magasabb és mélyebb pontokról egyaránt megtalálhatóak. Azt is mondtam, a magasabb szintekről kevesen, míg a mélyebb szintekről többen kell testet vegyenek a Föld színén, hogy a pozitív és a negatív energia mennyisége teljességgel elérje azt a szintet, amelynél magasabb és mélyebb már nem létezhet egyazon ponton. Viszont a két, egymástól eltérő irányú energia-halmaz egymásra való hatása csak robbanáshoz vezethet, amiként az a nagyobb földi szintű katasztrófák esetében is volt, ahányszor együtt akartátok használni a Fent világaiból levonzott pozitív, s a mélységből megidézett negatív energiákat. Mert ahogy ezt is mondtam már: ez volt Nanivie, Atlantisz stb. pusztulásának kiváltó oka is.) **
**
**
**
**
Az Orionba való megérkezés után az egykori Tibeti ereklyék is vissza kerülnek a Föld színére, a még mindig épségben maradt Himalája barlangjaiba: azok az Őrizők, akik egy időre át kellett emeltessenek a magasabb Tér-Idő síkra, most ismét átlépik az Idő-kaput (amelyet ti mindenkor dimenzió-kapunak neveztek, s nem is helytelenül, hisz a kettő egy és ugyanaz) s a Föld addig gyenge energia-burka az Ereklyékben lévő Erővel töltődik, megerősödik. Ez szinte egy csapásra indítja meg a növényvilág életre kelését: bár ebben némi szerepük lesz azon fél-szellemi testekben átengedett Testvéreknek is, akik az egyes növényeket, vagy csak azok magvait ismét a Föld színére hozzák, hogy azok újra éljenek azon. Amiként munkatársamnak mondtam egy, a napokban hallott hír magyarázataként, s amikor már korábban, az Orosz sztyeppéken felbukkant mamutcsorda felbukkanásakor is mondtam: azon magasabb energiákkal bíró Lélek-lényeket, amelyeket teljes kipusztulás fenyeget a Föld színén, már hosszú idő óta 249
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet átemelteti vélünk a Kegyelem a ti dimenziótok egy másik Tér-Idejébe: többnyire a Föld egy korábbi korszakába, abba, amikor még sem az ember korai ősei, sem az általuk megfogalmazott vérengző lények nem léteztek, sőt: még a növényi léten kívül más nem volt, ekként negatív energiával sem volt telítve a bolygótest. Az a negatív energia, amely a Naniviei emberiség pusztulását okozta, részben ki kellett égjen a Kozmoszban megtett, s akkor valóságosan is megtett, számotokra képzelhetetlen hosszúságú Úton (amelyet számotokra oly erősen lerövidít a Kegyelem!) részben a Föld mélyebb rétegeibe kellett alámerüljön, akkor még megkötve a Föld izzó magjának pozitív energiája által. Ekként az oda átemelt lények is szelíddé és ártalmatlanná lesznek, annál is inkább, mert a legdurvább gondolatenergiákból létbelépett lények nem emeltettek át, amiként ez a távolabbi időben sem történt meg. Azok létét nektek: embereknek kellett felülírnotok, megtisztítva legalább olyan mértékben a lefelé vezető Út során tisztátalanná tett Kozmikus Lélek-elemeket, hogy azon lények megfogalmazódhatása már ne váljék lehetségessé. A lélek-lények testi formátumát és lelki fokozatát (vagyis durvaságát) ugyanis mindenkor az a Lélek-elem határozta, s határozza meg még ma is, amelyet az anya-állat foganásának pillanatában az állat leendő teste magához vonz. Ebben hatalmas szerepe van természetesen a ti gondolat-energiáitoknak is! Ha egy vad, kötekedő embernél kell létbe lépjen az állat, annak lélek-eleme az ember tudati lelki energiáihoz igazodik, s akként válik később igazán durvává, vagy akként ég ki abból már a vemhességi szakban, tehát még a kis állat megszületése előtt a beléíródott negatív energia, amilyen körülmények közt az anya-állat vemhessége idején tartózkodik. Később ugyan még mindig módotok van e lélek-elemek tisztítására az állat világrajövetele után, hisz amint mondtam, sok múlik azon, milyen lesz az állat gazdája. Ha tehát egy durva környezetben kihordott és világra hozott állat kicsiny kölyök korában nyugodt, szeretet-teli körülmények közé kerül, s az új gazdi igazán képes közel kerülni kis kedvencéhez, a magához vonzott lélek-elem szinte teljességgel megtisztulhat: de mindenkor meg fogja őrizni viselkedésében és reakcióiban élete legkorábbi szakaszának emlékeit, olykor hirtelen agresszióban, vagy szokatlan félénkségben, félrehúzódó, barátságtalan magatartásban jelezve a magzati szak során benne maradt emlék-lenyomatok meglétét. Ezeket felülírni már nem: esetleg finomítani tudjátok, ha okosan nevelitek, megtanítva, miként élheti meg játékos formában a benne lévő tombolási vágyat anélkül, hogy bárkiben kárt tenne közben. A félénkséget már nehezebb oldani, azt inkább a félelemre okot adó körülmények mellőzésével háríthatjátok a szenvedő állattól. Mert az állat igen is szenved, s ha nem veszitek tekintetbe lelki fájdalmát, fizikai tüneteket fog „produkálni”, hogy részvéteteket elnyerje, hogy segítsetek néki. Igaz: azt talán minden állat esetében elmondhatnám, mint jó tanácsot: igyekezzetek a zajos társaságot kerülni, ha az állat mellettetek van, és főként: ne akarjátok szerepeltetni! Az állat nem azért él mellettetek, hogy mutatványokra oktassátok, hanem hogy ti tanulhassatok az ő segítségükkel: gondoskodást és szeretetet, méghozzá viszonzásvárás nélküli Szeretetet. S ez kiemelten vonatkozik a cicákra, de talán kevésbé a delfinre, amely maga is szívesen időzik az emberek közt, s főként a gyermekek szórakoztatásában leli örömét, ekként még csak tanítani sem kell ahhoz, hogy „produkálja” magát. No, nem azt mondom ezzel, hogy nyugodt lélekkel kényszerítsétek őket „delfináriumnak” nevezett… — börtönökbe! Igenis meg kell hagyni a Szabadságát: s ekként, szabadon kell kezdeményezni vele a játékot, amelybe önként, és nagy örömmel vesz részt mindenkor, ha egyes Lét-feladatai nem gátolják ebben. Vagyis ha nem vemhes, vagy nem nevel egészen kicsiny utódot. Vagy ha az ember nevű lényből áradó negatív energiák nem teszik beteggé, fáradttá, „depresszióssá” őt magát is: mert ez (sajnos!!) egyre gyakoribb tünet náluk is, amiként a másik Tengeri főemlősnél, a bálnánál. A kutya ezzel szemben már nem, vagy csak ritka esetben örül az idomításnak és a szerepeltetésnek, főként ha az egyes mutatványok megtanulását veréssel kényszerítitek rá, ahogy az lenni szokott! Az állat jó barát: de nem tulajdon, és nem játékszer! S most térjek vissza iménti mondandómhoz. Amint mondtam, a Föld színén ismét hatni kezd az Ereklyékben lévő Erő, amely részben a Krisztus születése előtt, és Krisztus születésekor alááramoltatott Energiákból, valamint Krisztus Kereszthalála, és Feltámadása után átközvetített, hármas tagolású ISTENI Erőből, más részben a Föld Szellemi gömbjét adó Szellemi Személy; vagyis Föld-Anyának a felemeltetett Szellemi burokból alááramoltatott Szellemi Energiájából, harmadrészben pedig a Föld fizikai testét megfogalmazó Szellem-lények korábbi, tehát még nagyobb tisztasági fokkal bíró Gondolat-energiáiból áll. Ennek az EGY-ségbe olvadt Erőnek egy része azonnal leközvetíttetik az Őrizők által a Föld fizikai testébe, hogy ismét életre keltse a bolygót. Ehhez nagy mértékben hozzá járul az Orionból aláeresztett Erő 250
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet szál, amely el kell vezesse a bolygót korábbi pontjára, s az Istenanyai Erő, amelyhez az Erő-szál csatolódott. Ez a két, egymásba olvadt energia ismét csak a harmadik elemmel: az Ereklyékben lévő Erő egy részével kapcsolódik, s felemelkedvén nem csak a Föld új Energia-burkát erősíti meg, de a légtérben szétáramolva ismét lehetségessé teszi a felszín felett való élet lehetőségének újbóli megfogalmazódását. A Föld lényegében már az Orionba való megérkezésekor megkezdi az ember „nevelését”. Az első időkben, míg az ember a Tudatosodás egy bizonyos szintjét el nem éri, nem, vagy szinte csak elvétve érkezhetnek a Föld színére Segítők, s jobbára még azok is csak mint testekbe öltöző missziós feladatot vállaló üreglakók. (Erről is olvashattok a Láték új eget és új földet… - c. könyv lapjain, amikor is Iz, az alig élt gyermek, s egy magasabb szintről elébe álló Vezető segítségével először lépnek ki a Föld felszínére a túlélők leszármazottai.) Az ember maga kell a felszínre merészkedjék, s maga kell megkezdje a fejlődést: de már akként, hogy Tudatában, mint eltörölhetetlen Örökséget, őrzi az Élet feltétel nélkül való Tiszteletét. Ez az egyedüli konkrét tudati Öröksége, amelyet az Út során születettek utódaikra hagyhattak: ezen kívül, és ezen túl minden ismeret el kell tűnjék, hogy a Tudat úgy álljon a Szellemi Énrészek előtt, mint makulátlan tisztaságú lap, amelyre Isten keze nyomán kívül porszem sem került. A Szellemi Én-rész attól kezdve a maga valós iránya szerint fogja tudni terelni a Tudatot, mindenkor azt a késztetést áramoltatva felé, amelynek megélése a fejlődés: de már az egyedül helyes irányba való fejlődés következő fokozatához szükséges. Ezt kell aztán az alapoktól az egykor már elért tudatosodási szintig fejlessze, de már a ti emberiségetek vadsága, durvasága nélkül. Az élőhelyek a dús növényzet közt épülnek fel, s mert ebben már segítségükre lesznek a magasabb szintre emelkedett Testvérek is, az egyes kis települések mindinkább hasonlítani fognak Shambhallára, ha még csak azok elrendezését illetőleg is, hisz Shambhalla házai, amiként tudjátok, már most fél anyagi elemekből állnak, míg az Új Emberiség házai teljességgel anyagi elemekből kell készüljenek, az emberi testek anyagi természetének, és a Tudatok fejlettségi fokának megfelelően. Az építmények kezdetben a fák lelógó ágainak egybeszerkesztése révén épülnek, anélkül, hogy bárminő kárt tennének a fák testében, később már ők is kövekből építenek, vagy agyagot használnak. Minthogy a bolygó testét két Nap is melegíti, a hidegtől nem kell tartsanak. Amikor már képessé válnak a növények „viselkedését” tudatosan tanulmányozni, mind több lesz a hosszú, erős fűszálakból szőtt, s a fák elhullott ágaival megerősített ház, amelynek ajtaja nem lesz, hisz szükségtelen volna léte, s a bezártság érzetét adná, felidézve az emberi tudatban a korábban éltek által beléjük oltott emléket, a föld-mély zártságát, ekként csak kis takaró-félék fedik egymás tekintete elől őket, hogy azért a „magánszféra” tudata is megfogalmazódhassék bennük egy bizonyos optimális szintig. A Természet lényeinek mindinkább való megismerése aztán megfogalmazza bennük a kérdést is: hogyan, mi által működik úgy a Világ, ahogyan. Ezen a fejlettségi szinten már több Tanító érkezhet közéjük, mindenkor az adott csoport, vagy az adott személy valós tudati szintjének megfelelő Tanítást adva át, amelyet azok, akik kapták, sietnek megosztani mind több és több élőlénnyel, függetlenül attól: azok az Értelemmel bíró emberek, vagy a lélek-lények csoportjaihoz tartoznak-e. A Szeretet egyként él bennük minden, és mindenki iránt, hisz nem ismerik a harag, a vetélkedés, a szeretetlenség érzését. Nem értik, csak élik az életet, töltődnek és erősödnek a két Nap áldott fényével. Lényegében ez, vagyis a két napból áramló meleg okozza majd a testek fokozatos formai változását is: lassan hasonlatossá lesznek testeik a ti testeitekhez, de bőrük vékonyabbá és finomabbá, arcuk és tekintetük szelídebbé és nyíltabbá, őszintébbé válik, mozgásuk kecses, szinte légiesen könnyed lesz, mert mozdulataikat sem a félelem, sem a harag, sem a stressz nem köti gúzsba. A bolygó lényei maguk oltalmazzák őket a veszedelmektől, amiként ők is oltalmazzák azokat: így emelkedik vissza lassan az Értelem a gondolkodni tudás szintjéig. Isten léte kezdettől ismert és természetes dolog lesz, hisz Keze nyomát ott látják mindenben, ami körül veszi őket, s látják önmagukon is. Egyszerű, tiszta és ártalmatlan gondolatokat és kérdéseket fogalmaznak meg, s kérdéseikre egyként felel a Természet, s azon Tanítók, akik épp ezért lépnek közéjük. A Természet-törvénye-ket ekként: a Természetet figyelve, s abban élve ismerik meg, majd nagyobb tudás felé lépnek: s akkor már ők emelik tovább az egyes megtalált és kibontott Bölcsességek energiájával a Földet, hisz a tudatukban megszülető Felismerések tiszta energiái a Föld energia-burkába, a légtér minden egyes rétegébe, s a Föld-testbe és a vizekbe is beleíródnak. Itt tehát már nem akként kell mind magasabb szintre emelkedjék a Föld, s nem akként kell a testében lévő negatív energiáktól megszabaduljon, hogy időről - időre kilöki azokat magából, de akként, hogy a testén élő, Szellemmel bíró lény írja azokat felül önnön gondolatenergiái (és érzelmi-energiái) révén, s emeli ezáltal a Föld-test rezgésszintjét. Kezdetben 251
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet ez még nem akaratlagos cselekvés: inkább tudatukon kívüli, bár mégis csak tudati milyenségüktől függő történés. A tudati fejlődés eme szintjén a Bermudákon lévő Energia-kapu ismét megnyílik: s akkortól a Föld többi energia-csatornája is életre kel, s akkortól mind több és több lesz a magasabb szintekről történő testet öltés is. Ezt a magasabb szintet persze még csak akként értelmezzétek, hogy az akkori ember szintjénél magasabb szintű, tehát a negyedik szféra második - harmadik dimenziójából, olykor csak azért vállalva egy-egy rövidebb életutat, hogy egyetlen Felismerést beépítsenek az Új Emberiség tudatába. Ezek, amiként az a korábbi két emberiség esetében is voltak, a reáltudományok egyes ismeretire nyitnak kaput, lehetővé téve a csillagászat, a matematika, a fizika (stb.) újbóli felfejlődését. Aztán, amiként egyik-másik korábbi munkánkban megmutattam, ők is elindulnak a ti értelmezésetek szerinti fejlődés, vagyis a technika útján, gépeket és járműveket „találnak fel”, amelyekre az emberiség lélekszámának fokozatos növekedése érdekében szükségük is van. Azért tétettem idézőjelbe a feltalálást, mint tényt, mert lényegében nem is annyira feltalálniuk kell azon gépeket, mint inkább a Globális tudattárból levinni az egykori feltalálók ismereteit (s nem egyszer épp maguk a korábbi kor, vagyis a ti közeli múltatok és jelenetek feltalálói vállalnak e célból egy-egy testet öltést), hogy azokat ismét kibontsák: de már tökéletesebb formában. Akként tehát, hogy a gépek ne a Föld ellen, de a Föld lakóinak érdekében dolgozzanak. A felszínen közlekedő gépjárművek például nem érintik, tehát nem rongálják a talajt, s hajtóanyaguk az elektromos áram, nem a benzin és az olaj lesz. Energiát a folyókból, gyors vizű patakokból, a szél, és nem utolsósorban a Nap energiáiból nyernek. (Hasonló kis készülékkel lesz ellátva minden egyes lakóépület, mint amilyet egyik testvérünk H. professzor videó filmjében látott. Az sem Kozmikus energiával működik: a Nap energiáját gyűjti össze. Amiként tudjátok; ha a Nap erejét hasznosítanátok, egyetlen óra alatt egy falu egy éves energiáját kaphatnátok, ha a megfelelő szerkezetet használjátok. Tehát ma már nincs szükség a hatalmas panelekre, mint kezdetben, amikor még az egész ház tetejét azzal kellett bevonni: ha ismerői vagytok a fényenergetikának, egy kis doboznyi akkumulátor elégséges e célra… Erre a kérdésre azonban hamarosan visszatérek, mert bizony; még van mit mondjak a Fényről!) Városaik a későbbiekben bizonyos mértékig megnövekednek, s bár házaik még a ti értelmezéstek szerinti anyagból épülnek (no, nem beton-panelekből!) de e városokban is csak a templomok, vagyis az imádkozó helyek emelkednek a többi épület fölé. Mert nem templomaik lesznek, hisz felekezeteik sem lesznek. A Szeretet lesz az egyedüli Vallás: annak Parancsolatait és Törvényeit élik életük minden percében. Természetesen a fejlettség bizonyos szintjén ők is iskolákat építenek, ahol hasonló tantárgyak lesznek, mint a ti iskoláitokban, de például a történelem szükségességét veszíti: helyette a filozófia, a logisztika lesz a kormeghatározó tantárgy, s mindenki a korának és egyéni érettségének megfelelő szinten veheti kézhez az egyes Bölcsesség-elemeket, gyakran ép azokat, amelyeket még ti magatok is csak most tanultok, s amelyeket most kell mindinkább kibontsatok a ti korszakotokban lehetséges legmagasabb fokon. Ők már kisiskolás koruktól folyamatosan és fokozatosan tanulják a belső Út kiépítését, s ezt emelik egy magasabb, már a Felső Út (egy számotokra még elérhetetlen, de elméletben már megismerhető) szintjére. Erre már az Ezer éves Krisztusi Birodalom alatt kerül sor, éspedig akkor már a Mester segítségével, s az Ő instrukcióit követve. Hogy az Ezer éves birodalmat követően mi, s miként történik, már leírtuk, így arra sem térek ki ismét. Ahogy az ember mind magasabb és magasabb fokon lesz képes kibontani a maga számára az egykori Bölcsesség-elemeket, akként emelkedik nem csak tudati, lelki és Szellemi szintje, de emelkedik egyúttal a Föld testének rezgésszintje is, vagyis maga a Föld is felfejlődik, visszaemelkedik lassan egy korábban elhagyott rezgés-síkra. Eközben a Természet is fokozatos változáson megy keresztül: a növények s az ásványok, de az állatok és emberek test-elemeinek szerkezete is megváltozik. Mind kisebb mértékben fog Föld-elemeket, s mind nagyobb mértékben víz és a lég-elemeket tartalmazni, vagyis a fizikai testek könnyebbé válnak, készen arra, hogy a negyedik szféra rezgésszintjéhez alkalmazkodni tudjanak. A Krisztusi Birodalom végén születettek közé azonban ismét sokan kerülnek, akik eleik test-szerkezetét hozzák. Azok, akik az Utolsó Megmérettetéskor kapnak módot arra, hogy bizonyságot tegyenek: milyen fokon voltak képesek levetkőzni egykor volt durva szellemi-lelki és tudati késztetéseiket, s milyen fokon képesek befogadni a magasabb szintű Bölcsességeket. Azok érkeznek, s öltenek akkor testet, akik addig a Köztes szférában tartózkodtak valamely „pihentető-nevelő” központban, vagy azok, akiket azokban a furcsa, kórház-féle épületekben láthattatok az említett könyvben (Láték új eget és…). Ekkor a Föld-test durvább elemei is ismét feljebb emelkednek egy kissé a mélyebb rétegekből: s a Föld olybá fog tűnni a 252
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet magasabb pontokon lévők számára, mintha visszább zuhant volna emelkedettségi szintjén: de ez csak a látszat lesz! Lényegében ez készíti elő a Föld-testet egy még magasabb pontra való visszaemelkedésre. Amiként ama könyvben olvashatjátok, az utolsó próbán elbukók, akik az ellentét energiáit vonzzák magukhoz, emberi milyenségük révén egy ismételt: de immáron utolsó robbanás-sorozatot fognak megfogalmazni, amelynek révén a legsűrűbb negatív elemek is kitisztulnak a Föld fizikai gömbjéből: s akkor a Föld egy utolsó kvantum-ugrást hajt végre, hogy felemelkedvén; ismét betölthesse a reá váró Szellemi Gömböt. Ezáltal egy magasabb Idő-síkra lép, olyan szférikus magasságba, amelyet Satana nem érhet el, mert ahhoz fel kellene bontsa, és a Fény-elemeivel kellene kevernie a maga Mélység-energiáit. Ez azonban azzal is járna, hogy ismételten már nem térhetne vissza a maga által megfogalmazott antibirodalomba, annál is inkább, mert az általa elhagyott pontot azonnal betöltené a gömbötök falán kívül lévő Végtelen Mindenség a maga pozitív elemeivel. Valahogy akként képzeljétek ezt el, mint amikor a vízbe merített luftballonból egy kis levegőt engedtek ki. A gömb kisebbé lesz, s azt a pontot, ahol az imént még a gömb fala volt, a víz tölti be. Akkor a gömb lefelé már nem terjedhet, ha csak ismét levegőt nem engedtek bele: de mert a gömbben lévő levegő mindenkor felfelé igyekszik, a gömb felső részére hat nyomó erővel, s a gömb alsó része megvastagszik a kiáramoltatott levegő mennyiségével azonos mértékben, hisz a víz nyomása is nagyobbá lesz, lévén a gömb alatti vízréteg vastagsága is növekedett. Ezzel természetesen Satana is tisztában van, ekként meg sem kísérelné, hogy birodalma határait fölfelé igyekezzék kiterjeszteni: de mert hogy lefelé nincs módjában haladni (tehát nem teheti meg az utolsó lépést, s nem bonthatja meg, s nem fordíthatja a maga negatív irányára a benne is rezgő Tökéletes Teremtő Szikrát) lényegében bezáródik a maga határvonalai közé, s akkortól már csak a maga energiáiból meríthet. Annál is inkább nagy veszteség lesz ez számára, hisz amiként már mondtam: a Föld emelkedésével, majd a Föld-test negyedik szférába való felemeltetésével gyakorlati értelemben megszűnik a második és a harmadik szféra, így Satana már csak az első szféra energiáit, s persze, a mélység végső szintjének, vagyis a maga, és közvetlen szolgái számára fenntartott birodalom energiáit használhatja. De mert hogy ezt is leírtuk, ezt sem írjuk le ismét a maga teljességében. A Föld-test, amikor ismét eggyé válik a Szellemi Gömbbel, magához vonzza, s magába lényegíti azt az energia-burkot, amely addig a Szellemi Gömb szerepét töltötte be. Ekként a Föld fizikai teste nagyobbá, s ismét ritkább anyagszerkezetűvé válik, amiként a Föld-test minden élőlénye is megváltozik. Akkor érzékelni is fogják a változást, de persze már nem akként, amiként a mostani katarzist kell érzékeljék azok, akik akkor a Föld színén tartózkodnak. Testeik egy pillanatra valóban szinte felfényleni látszanak: s ez a történés benső lényegét tekintve ekként is lesz, hisz a magasabb szint Fény-elemeit (bár még csak a bolygó magasabb légkörében lévő, s mindenkor nagyobb Fény-energiát tartalmazó rétegek Fény-elemeit) zárják magukba a test-elemek, akként, hogy a testek felé áramló Fény-elemek a test-sejtek elemi szerkezetét változtatják meg ismét. Vagyis maguk a sejtek emelkednek egy magasabb Fény-síkra. És ezt most ismét el kell magyarázzam, hogy mindannyian értsétek. A Fent szintjeiről elindult Szellem lényegében a Tökéletes FÉNY-től távolodott el, amikor Teremtőjétől elfordult s eltávolodott. A Legmagasabb rendű SZERETET, az ISTENI BÖLCSESSÉG tündökletes Fényétől, hogy egy szinttel visszább lépjen. Amikor a Teremtő a FIÚ által LÉTBE emelt bébi-szellemeket betöltötte a maga FÉNYÉNEK egy-egy szikrájával: az azok számára maga volt a FÉNY Teljessége: ekként Teljessé és Tökéletessé lettek a maguk kicsinységében is. Ezt a Teljességet és Tökéletességet növelték, mind több és több Bölcsesség-elemet bontva ki, s fogadva magukba, magukba fogadva ezzel mindahányszor a FÉNY egy-egy újabb tökéletes elemét is, hogy akkortól az legyen az ő Tökéletes Teljességük, tudván mindenkor: még több és több FÉNYT ad át nékik a TEREMTŐ a maga VÉGTELEN EGY-ségéből, a maga TÖKÉLETES FÉNYÉ-BŐL: csak haladniuk kell az előttük lévő ÚTON, hogy mindinkább beteljenek a TEREMTŐ BÖLCSESSÉGÉVEL. E Bölcsesség egyes szintjeit elérve érték el a bennük élő FÉNY tökéletesedését is, akként, hogy mindenkor TÖKÉLETESNEK élhették meg magukat a TÖKÉLETESBEN, a TÖKÉLETES OLTALMA alatt, s a TÖKÉLETES SZERETETÉBEN ÉLVE. Felfelé tehát sohasem érzékelték azt (amit ti oly gyakran mondtok), hogy tökéletlenek, mert még csak annyi Bölcsesség, s csak annyi FÉNY jutott osztályrészükül. Minden egyes fejlődési fázisban TÖKÉLETESNEK élték meg magukat, minthogy azok is voltak, s megelégedtek ama Tökéletességi szinttel (vagy Tökéletességi Erővel) amelyet magukénak élhettek meg… egészen addig, 253
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet míg Satana, amiként mondtam, meg nem fogalmazta az első lázadó gondolatot: tehát míg gondolatenergiája diszharmóniába nem került a TÖKÉLETES BÖLCSESSÉGGEL: akkor viszont FÉNYÉBŐL is veszített, vagyis egy bizonyos mértékig besötétedett: visszább lépett egy korábbi FÉNY-síkra. Ez aztán minden egyes lefelé vezető állomással ekként történt: vagyis a TÖKÉLETES BÖLCSESSÉGGEL diszharmóniában lévő gondolatok ellentétes irányú energiái mindinkább visszaléptették egy korábbi, majd még korábbi FÉNY-síkra, míg el nem érte (természetesen az utána lépőkkel együtt!) azt a pontot, amelyen már csak a kezdetben magáénak tudhatott FÉNY Ereje rezgett Egészében. Aki idején visszafordult, vagyis képes volt belátni: mekkora BÖLCSESSÉG-elemeket vetett el magától balgán, s mennyire lecsökkent ezáltal a benne rezgő FÉNY EREJE; visszatérve, s ismét magába zárva a BÖL-CSESSÉG elemeit, vissza nyerte korábbi FÉNYÉT is, s már ismét TÖKÉLETESNEK: TELJESNEK érezhette magát, amiként hogy azzá is lett ismét. Azok viszont, akikben nem a Visszatérés vágyát ébresztette fel FÉNYÜK megfogyatkozása, s a Kezdeti ponttól még inkább távolodni igyekeztek, le kellett árnyékolódjanak teljesen: mert a TÖKÉLETES FÉNY EGYETLEN ELEME SEM HAGYHATJA EL A FÉNYT MAGÁT!!! Amiként a NAP: a ti „kicsiny” Fény-forrásotok sugarai sem szakadnak el a Naptól, hisz akkor megszűnnek FÉNY lenni: akkortól már csak a FÉNY energiája marad meg, s az is csak bizonyos eszközök jóvoltából, amelyek a FÉNYT, mint ENERGIA-hordozót magukba zárták: megszüntetve annak FÉNY-voltát, de megtartva ama FÉNY energiáját. Ekként fogalmazta meg Satana, s minden követője azt az ÉN-t, amelyet mint eszközt: tovább küldött a lefelé vezető, a Valós Bölcsességgel, a TÖKÉLETES FÉNNYEL ellentétes irányba. AZ ÉN magába zárva megőrizte a SZELLEM (még) megmaradt FÉNYÉNEK tükörképét, amiként a tükör őrzi a Nap sugarának fényét, amely még akkor is Tökéletesnek látszik, ha csak tükörkép, mert hisz ha a tükörből villan szemetekbe a Nap egy sugarának fénye: épp úgy elvakít benneteket, bár melegét, tehát EREJÉT, energiáját csak csökkentett mértékben érzékeli bőrötök. De a FÉNY-illúzió, a FÉNY-érzet még nagyon is élő, nagyon is hiteles, hisz vakít, és ha csak lassan is, de képes meggyújtani az elébe tett papírlapot, ha a tükör csiszolása is megfelelő. Az Én-rész már csak e FÉNY-emlékezet egy szikráját mondhatja magáénak, s minél mélyebbre süllyedt a dualitását megbontott ÉN-fél, s az attól kiindult Én-rész, e FÉNY-emlékezet is mindinkább besötétedett abban. A végeredmény számotokra is ismert… Ezt a Szellemi FÉNY- vetületet akarta Satana megbontani önmagában, s pedig azért, mert vélte: ha a benne, mint duális állapotban maradt ÉN-ben lévő Fény-vetületet sikerülne megbontania, akként, hogy megbontja a Szellemében lévő FÉNY, és az ÉN-jében lévő FÉNY-vetület közti szálat is, már Szelleméhez, s ezáltal a TEREMTŐ VÉGTELEN és ÖRÖK VALÓSÁ-GÁHOZ sem fogja kötni többé semmi, s ekként megfogalmazza a FÉNY teljes és tökéletes ellentétét, azt a tökéletes mélységet, amelyben nincs FÉNY. Vélte: az az Anti-erő, amelyet ő megfogalmazott, teljességgel elégséges lesz ahhoz, hogy megtartsa őt is, és csatlósait is egy ellentétes rezgés-irányú energiából alkotott „Ellen-fény” révén, s ekként végleg elszakadhat a TEREMTŐTŐL, hogy a maga birodalmát építse egy Anti-világmindenséget hozva létre, amely (hite és terve szerint) idővel nagyobbá és erősebbé lesz, mint a VÉGTELEN TEREMTŐ! Vélte, mert azt semmiképp sem tudta elképzelni, hogy a VALÓDI, TÖKÉLETES FÉNY legalább egy minimális, elemi szintű és méretű mennyisége nélkül semmi nincs, mert nem létezhet, hisz minden és mindenki, ami és aki csak van: még mindig, és örökkön a FÉNY: a TÖKÉLETES FÉNY elemeiből áll! Ő meg volt, s meg van arról győződve, hogy az ő birodalma a saját EREJÉBŐL fogalmazódott meg: holott ez nem így van! Ő is csak a TÖKÉLETES FÉNYT lehetett képes szinte már a végtelenségig felbontani, s amit felépített maga köré, minden, de minden ezen felbontott FÉNY-elemekből áll! AZ AZ EGYETLEN TEREMTŐ ERŐ, S ANÉLKÜL SEMMI SEM VOLT, MA SINCS, ÉS NEM IS LESZ, MERT NEM LEHET!!!
Ha tehát Satana valóban képes lett volna megbontani SZELLEME, és önmaga közt a FÉNY-szálat, s megfogalmazza ezáltal a tökéletes „sötétet”: minden, de minden, amiben e sötét alkotó-elemei vannak, belezuhan e mélységbe; hogy mint a FÉNY elemeinek alkotórésze ismét feloldódjék a TEREMTŐ ERŐBEN: vagyis, a FÉNYBEN, de már mint individuumát vesztett Erő-rész. Ezt már ugyan e könyvben
254
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet is leírattam, de mert most másfelől közelítettem meg e kérdést, szükségesnek tartottam ebből az irányból is kibontva elismételni. Annál is inkább, mert hisz a ti feladatotok lényegét tekintve nem más, nem kevesebb, mint a kezetekbe adott Bölcsesség-elemeket felismerve, s azokat Ön-valótokba, vagyis Tudatotokba, s ezáltal Énrészeitekbe, s az Én-részen keresztül ismét ÉN-jeitekbe építve mind magasabb és magasabb fokon töltekezhessetek be a FÉNNYEL: még ha egyelőre csak azon Fény-vetületeket építhetitek is be ismételten ÉN-jeitekbe, amelyeket Szellemeitekből való kilépésetek, majd Duális EGY-ségtek megbontása óta mindinkább lefedtetek az ÉN-félben, besötétítve magatokat szinte teljességében. Nem véletlen, hogy mind több és több Tanítást igyekszünk a kezetekbe adni: ezek nélkül nem ismerhetitek meg azon Bölcsességeket, amelyeket a lefelé vezető Út során ellöktetek magatoktól, minden egyes BÖLCSES-SÉGelem elvesztésével egy újabb fokára zuhanva le a sötétségnek. A Fényt kell tehát, hogy e Bölcsességek felismerésével és befogadásával felébresszétek, s ismét magatokba fogadhassátok, hogy mind közelebb és közelebb emelkedhessetek Szellemeitekhez, mert csak ekként válhattok ismét a TEREMTŐ TÖKÉLE-TES FÉNYÉNEK RÉSZEIVÉ és BIRTOKOSAIVÁ! Ezért is helytelen azt mondanotok: elégséges, ha a Szeretet megvan bennetek: a TEREMTŐ FÉNYE ugyanis éppen A VÉG-TELEN, MINDENHATÓ és MINDENTUDÓ BÖLCS SZERETET, amely már Önmagában, - Önmagából, - Önmagától gyarapszik, fokozva a fokozhatatlant, növelve a növelhetetlent! Hisz épp azért VÉGTELEN és ÖRÖK: MERT Ő MAGA A BÖLCS SZERETET! ************************************************************
Elsőként tehát a fizikai sík Bölcsességelemeit kellett kibontanotok. Mindig, minden korban voltak, vannak, s mindenkor lesznek is olyanok, akik az egyes Bölcsesség-elemek kibontásáért érkeznek, s ezeknek kötelességük azt tovább adni mindenkinek! Ekként volt, mert ekként is kellett legyen, s lesz is ez mindenkor, hiszen ha az alapszintű fizikai Bölcsességelemek: mondjuk, a kerék feltalálása, annak gyakorlati szerepe nem került volna a köz birtokába (a köztudatba), nem hogy az Űrbe, s a Holdra; még a szomszédos Földrészre sem juthattatok volna el mind a mai napig! S hogy ki, mely bölcsesség-elemet viszi magával, pontosabban: hogy miért épp az viszi, aki, és nem más, holott az ÉN-ben mindannyian egyként őrzitek azon elemeket? Azért, mert ki-ki csak azt a Bölcsesség-elemet tudja ismételten is kibontani, amelyek ismeretét már teljességgel bírja, s amelyet az ÉN ezáltal maga is sajátjának tudhat. Az egyes Bölcsesség-elemeket ugyanis nem csak kibontani és megélni, de továbbadni (kiárasztani) is tudnotok kell: amíg ez nem megy, az Én-rész nem léphet a magasabb Bölcsesség-elem felé, hogy azt is kibontsa magában általa az ÉN. Elsőként tehát a fizikai Bölcsességek: a fizika, kémia, biológia, technika (stb.) alapjait kellett legalább alapszinten kibontanotok. Az alapok után már egyes lelki Bölcsesség-elemek kibontását is megkezdhettétek. A Szellemi Bölcsességek alapelemeit azonban már csak Krisztus korától kezdhettétek megismerni. Akkortól viszont már egymás mellett, párhuzamosan haladhattok mindhárom síkon, tehát fizikai, lelki és Szellemi síkon, hogy mind több és több Bölcsesség birtokosaivá legyetek. A magasabb szinteken lévő bolygók lakói természetesen megelőznek benneteket, azon bolygókon már ismerik és élik is az általatok most, vagy majd csak eztán kibontandó Bölcsesség-elemeket: azokból viszont nem, vagy csak korlátozott mennyiségben meríthettek, hisz amiként már mondtam: minden szint csak a maga emelkedettségi fokozatának (már) megfelelő Bölcsesség-elemekből meríthet a Kozmikus Tudattárból. Az emelkedettségi szintjénél magasabb rezgésszintű elemek mindenkor komoly tragédiák okozói voltak, s lesznek is az azt befogadni és feldolgozni képtelen szintek lakói számára. S itt most nem minden esetben a bolygó emelkedettségi szintjét: a bolygón élő, szellemi elemmel bíró lények ébredtségi szintjét kell értsétek. Ha azonban a bolygó saját emelkedettségi szintjének nem megfelelő Bölcsességelemekből meríttek, mindenkor Globális méretű történés következik be. Ha a mélyebb síkról emelitek fel az egyes, már a múlt során megélt elemeket a Törvény megkerülésével, földrengések, vulkáni tevékenységek, s más, bolygó szintű történések várhatóak. (Minthogy a ti korotokban sajnos ismételten sok azok száma, akik ezzel foglalkoznak, az imént felsorolt jelenségek is gyakorivá váltak. Nem véletlen, hogy annyi a repülőszerencsétlenség, az árvíz, az özön-vízszerű esőzés, vagy éppenséggel az aszály, s még sorolhatnám!) 255
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet Ha a magasabb szintekről igyekeztek egy-egy Bölcsesség-elemet levonzani… - nos, azt már mindenkor csak a Felsőbb szintű Vezető segítségével lehettek képesek, s Mi mindenkor csak a szinteteknek (már és még) megfelelő rezgésmagasságú Bölcsesség-elemeket közvetítjük le. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az egyének; de hogy a bolygó rezgésszintjének megfelelő Bölcsességelemekből küldhetünk felétek, méghozzá nem is a bolygótest, de a Szellemi burok rezgésmagasságát tekintve a felső határnak. Ezen Bölcsességelemeket csak kevesen lehettek képesek igazán magas fokon megérteni, vagyis kibontani, és befogadni, tovább adni pedig mindenkor csak az erre a feladatra érkezett személyek képesek: de ezáltal eme Bölcsesség-elemek már mint létező Valóság-részek, beíródhatnak a Globális Tudattárba, s ekként a Föld Szellemi burkában is Életre kelnek. Az e feladatot végzők munkájának elsődleges szerepe éppen ez: kibontani a Föld Szellemi Burkában a lefedődött Bölcsesség-elemeket. (Hogy ezek mely szinten nyílnak meg, s hogy mely szintre emelik a Valóságban a Föld szellemi burkát, magatok is tudjátok, hisz már nem egyszer megüzentem: hol álltok ti, vagyis a Föld lakói, hol áll maga a Föld, s hol annak szellemi burka, ezért erre sem térek rá ismét.) S itt most munkatársam gondolatai közt felmerült egy kérdés: ha a Föld Szellemi Elemét a benneteket megfogalmazó Elsőd Anya-aspektusa adja: miért kell a Szellemi Burok Bölcsesség szintjét növelni, hisz az Elsőd megmaradt a Tökéletes Tisztaságban: vagyis a Bölcsesség (számára elérhető) legmagasabb fokú elemeivel bír? Ez ekként is van: de Föld-Anya, tehát a Föld Szellemi Eleme is le kellett fedődjék, s éppen azok érdekében, akik a Föld fizikai gömbjén testeket vettek. Ha az Elsőd tökéletes erejét megtartja, még a Föld-test is azonnal semmivé lesz: ezért csak egy Szellemi Elemével töltötte be a Föld egészét, még annak Bölcsességi, tehát FÉNY-FOKOZATÁT is lefedve, leárnyékolva. De mert hogy épp végettetek kellett leárnyékolja önmagát a Teremtő Kegyelem segítségével; néktek is kell, hogy egyenként felébresztve a Szellemi Gömbben a lefedődött Bölcsesség-elemeket: visszaadjátok Néki Valós Fényét és EREJÉT. * ~~ * ~~ * ~~ * ~~ A már meglévő Bölcsesség-elemek, amint mondtam: minden Kor számára érvényesek kell maradjanak, hisz ha nem ekként van, ha az egyes bölcsesség-elemek eltűnnek; azok nem is nevezhetőek tisztáknak. Mindenkor az elsőként kibontott elem adja ugyanis a következő fokozatok tényleges alapját: de az meg is kell, hogy adja, hisz alap nélkül a ház sem áll biztonsággal a szélviharban, és mélyre nyúló gyökerek nélkül a fa sem él meg: elpusztul, ha gyökerei csak a felszínen kapaszkodnak… Ekként épülnek egymásra mindazon Tanítások is, amelyeket az egymást követő nemzedékek számára leközvetítettünk, s ha a folytonosság láncszemei hiányoznak, az egész lánc megszakad: s akkor a lánc legalsó szeméhez kell visszatérjetek, hogy a további láncszemeket is megfogalmazhassátok, teljessé téve a láncot magát. Ez egyként érvényes a fizikai, lelki és szellemi ismeretek esetében: amiként az egyetemi könyvet is csak a korábbi évek során megszerzett ismeretek révén értitek meg: kezdve az első osztályban megtanult ismereteknél, amelyek nélkül nem hogy megérteni: elolvasni sem lehetnétek képesek az egyetemi jegyzeteket, vagy könyveket! A negyedik szférába tehát a Föld színén testben élő ember-szellemek mindegyikének azonos fokú ébredtségi szintjén emelkedhet a Föld, s e felemelkedés révén válik alkalmassá az emberi test arra, hogy a negyedik szféra rezgésmagasságát elviselhesse. (Ezért is, hogy a kívánt mértéket el nem érők a Felemeltetés előtt el kell távolíttassanak a bolygóról.) A bolygótest első Ugrása, amiként mondtam, még nagy, de már csak kellemes érzéseket adó történések közt történik, míg az ez után következő dimenziók közti átemeltetés úgyszólván minden jelenség nélkül való lesz, s már csak az újabb szférikus ugrást érzékelik a testben lévők: de azt teljességgel akként érzékelik, mint a negyedik szféra magasába emelkedők a maguk szférikus ugrását, hisz számukra akkor és ott, az lesz a fizikai test, amelyet az Én-rész megfogalmaz, s azt fogják „anyagi testként” ismerni és érzékelni: addig legalábbis, míg az alsóbb pontokon nem vállalnak valamely missziós feladatot. Akkor ugyanis szembesülnek egykor volt fizikai hasonmásaikkal, s ennek alapján mérhetik le: mennyit léptek előrébb és feljebb a Visszavezető Úton. Vagyis; csak mérhetnék, de akkor és ott már eszükbe sem fog jutni, hogy bármiben is másnak lássák azokat, akikkel feladatot vállalhattak! A fizikai testek, amiként mondtam: mindenkor az egyes, már befogadott Bölcsesség-elemek mértéke szerint válnak mind anyagtalanabbá: vagyis térnek vissza a Valóság Anyagához leginkább közel eső 256
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet Anyagok használatához az Én-részek a test felépítésénél. A negyedik szférát magasabb szintjeit elérve a Globális EGY-ség tökéletes állapotában lesz a Tudat, s az Én-rész, s (ha csak lassan is) már megkezdhetik a Tudat révén a Kozmikus ismeretek kibontását is. Ez ismét a Tér-Idő elmélet mint kibontandó Bölcsesség-elem előtérbe kerülését fogja hozni, amely nélkül nem mozoghatnak szabadon a Kozmoszban. Ehhez azonban a Globális EGY-ség rezgésenergiáját kell használják, hogy az EGY-ség-tudat ereje révén az Idő és a Tér különálló elemeit ismét egymásba olvaszthassák. Ehhez nagy segítséget fognak adni azon Testvéreik, akik az Univerzum közeli pontjain, még az azonos Tér-Idő faktorban lebegő bolygók lakói. Elsőként ezekhez kell tudjanak közeledni, s mert hogy itt, e szinten is a fizikai Bölcsességelemeket kell elsőként kibontsák; először is az Űrből érkező igen magas frekvenciájú jeleket kell tudják érzékelni, rögzíteni, majd megfejteni is. S ebben ismét a Föld: de most nem a Föld fizikai gömbje, hanem a Föld-testet körülvevő magasabb légrétegek nyújtanak segítséget: a Légtér egyes jeleit, a légtérben keletkező hangokat vizsgálva jutnak el ugyanis azon pontra, ahol a denevér-félék már ma kommunikálnak egymással: s ezt kivetítik a légtér legfelső rétegein túlra, a Kozmoszba, s a légtérbe érkező, s a légtér által transzformált jeleket már szinte könnyedén fejthetik meg. A Tér és az Idő egyik formációban tehát nyitottá válik számukra: technikai berendezéseik sohasem képzelt hangokat fordítanak az általuk beszélt Globális nyelvre: még mindig csak a Tudat, de már a Lélek és a Szellem Bölcsessége által irányított Tudat szintjét emelve. E hármas belső EGY-ség azonban már folyamatos hatással van egymásra: s amiként a Tudat nyit a Kozmikus Tér felé, akként nyit a Lélek és a Szellem is. S minthogy a Lélek és a Szellem „nyelve” a Teremtettség minden pontján egyezik, már csak a hangok érzékeléséhez lesz szükség a kezdeti időkben a készülékekre: aztán már ahhoz sem, hisz a Lélekelemek a Kozmikus Világ-lélek révén, már azt (annak rezgéssíkját) használva kommunikációs átvezető állomásnak: közvetlen módon is kapcsolódhatnak egymáshoz az Éteren át. Az igazi fejlődést azonban már az ötödik szférába átemelkedve érik el, amikor is a testek jobbára a Föld víz és Lég-elemeiből, s az ÉN gondolat-energiáiból épülnek fel: ekként léttartamuk is jelentősen megnövekedik, a testek súlya viszont alig ötöde, vagy még annyi sem lesz, mint a ti emberiségetek szokott, tehát normál testsúlya. Ezzel egy időben viszont a Föld fizikai teste is erősen megváltozik: az ÉN gondolatenergiái ugyanis azon a ponton még maguk is tisztultabbak voltak, ekként a bolygó teste is szinte teljességében anyagtalanná lesz, épp csak az ÉN gondolatenergiáinak, és a Kozmikus elemeknek egyes tulajdonságait őrizve meg. A testek szempontjából már nem is volna szükséges, hogy a Föld, mint konkrét fizikai tényező szerepeljen, annál is inkább, mert itt, vagyis az ötödik szférában lényegét tekintve táplálkozás sincs a szó hagyományos értelmében, s a Föld színén a Tudat már teljességgel képes kapcsolódni nem csak az Én-résszel, de az ÉN-nel is (bár mindenkor az Én-rész közreműködésével!) s ekként ha nem is testben, de gondolati úton megfogalmazva önmaguk képmását teleportálhatják magukat a már ismerős bolygókra, amiként hozzájuk is érkezhetnek több fényév távolából onnan. Ennek révén a Tér lényegében már épp úgy nem jelent áthidalhatatlan távolságot, amiként az Idő, bár még nem konkrét, tehát nem fizikai, csupán gondolat-energia-utazásról van szó. A Szellemi Én-részek továbbra is a testek ritka álomállapotának idején emelkednek ki, hogy még a gondolatenergiáknál is nagyobb, mert már más TérIdőkben megteendő Utakra induljanak: s akkor annak megvalósítása lesz a meditációs cél, majd hogy meditációban már erre is képessé lesznek, a Szellem ismét felül írja a test még meglévő fizikai elemeit. Egy rezgésszinttel tehát ismét magasabbra emelkednek, s akkor már a víz-elemek helyét is a levegő-elem, azok helyét a Lélek-elemek töltik be: s ezeket az ÉN gondolatenergiája kapcsolja egybe az Én-rész révén. Ekkor már, e félig-meddig lélekelemekből álló testekben aztán nem lesz akadálya annak, hogy átlépjenek egyik Tér-Időből a másikba: s ezzel kezdetét veszi a Tér és az Idő tökéletes egybeolvasztása. Az ötödik szféra magasabb dimenzióiban a testek már csak lélek-elemekből és az ÉN gondolatenergia-elemeiből épülnek fel: s akkor már készülhetnek a hatodik szférába való átemeltetésre. A hatodik szférába való átemeltetés során teljességgel egymáshoz csatolódik az ÉN tudatában is a Tér, s az Idő, majd a Tér-Idő is felbomlik, s a két valótlan Valóság-elem egybe olvad. A Végtelen Mindenség elemei veszik át annak helyét: pontosabban még csak a Végtelen Mindenség-tudat elemei, amelyek mint az ÉN által felbontott, majd ismét egységbe rendezett Örökkévalóság-elem a Tudat (s itt már a Szellemi Én-rész Tudatát kell e szó alatt értsétek) egészében mind erősebbé válik. A távolság többé nem létezik, amiként Idő sem, s mert az Én-rész közvetlenül az ÉN-ből meríti az ERŐT, a Lélek-test, majd az ebből megfogalmazódó félszellemi test tetszés szerint megoszthatóvá válik, s e Test-képzetek külön-külön is mint az Én-rész 257
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet teljességének képmásával bíró Test-elemek lesznek használhatóak. Ekként már egyszerre több, egymástól eltérő Fény-síkokon (vagyis mélységekben) álló bolygó felszínén teljesíthetnek, s amiként mondtam, a duális egység megfogalmazására való készüléséig teljesítenek is missziós feladatokat. A hetedik szférába való visszalépésig a testek lényegüket tekintve csak annyiban változnak, hogy mind kevesebb lesz azok Lélek-eleme, és mind több a Szellemi elem. Ez mindaddig ekként kell legyen, míg a hetedik szféra határmezsgyéjén, vagyis a Lent világainak utolsó Fény-körén át nem emelkednek. Akkortól azonban az ÉN-fél állapot áll vissza: vagyis a Lélek-elemek teljességgel beolvadnak az ÉNfélbe, s az ÉN-fél akkortól már nem Én-rész útra küldése révén végzi vállalásait, hisz Én-rész kibocsájtására sincs szüksége. A hetedik szféra hatodik szintjétől kezdve azonban már nem vállalnak semminő feladatot: a Duális EGY-ség visszaállítása kell megtörténjék, majd hamarosan a Duál-egységbe emeltetett ÉN még feljebb lépve visszacsatolódik a Szellembe, s ezzel visszaemelkedik a Fent Síkjának Első Mennyei FÉNYkörébe. Akkortól a Szellem már ismét a Visszatérés befejező stádiumára kell koncentráljon: a Szellemben lényegét tekintve teljességgel törlődik mindaz, ami a Lent síkjain beléíródott, hogy már csak akkor fedődjék fel előtte ismét, ha Krisztus alkalmat ad számára, hogy korábbi ÚT-emlékeit, azok bizonyos elemeit a Mennyei Tudattárból magához vonzva mint Vezető Szellem: tanításokat közvetítsen le azok felé, akik még a mélység hét fokozatának valamely pontján járnak. Mi magunk is ekként meríthetünk a Mennyei Tudattárból, s persze: nem csak a magunk által megélt történések egyes elemeit, de mindazokat, amelyekre Vállalásunk, vagy az EGYET-LEN ÚR, vagy MÁRIA által reánk bízott Feladat betöltéséhez szükségünk van, vagy lehet. Természetesen erre nem közvetlenül a Visszatérést követően van mód: ahhoz a Szellem még vissza kell emeltessék az általa egykor elhagyott FÉNY-körbe; tehát a korábban már elért Mennyei Szintre, s csak ha már az egykor magáénak tudhatott mindahány Bölcsesség Fényével betöltekezett, tehát ha már igazán, s már teljességgel azt mondhatja: VISSZATÉRTEM; kérhet és kaphat rá módot, hogy a Lent világaiban lévők segítője, vezetője lehessen. Természetesen nem csak a Föld nevű bolygón élők, de a megszámlálhatatlan sokaságú bolygókon élők is kell, hogy segítséget kapjanak, így mindegyik meg is kapja a szükséges segítséget, méghozzá olyan Testvérektől, akik korábban maguk is ama bolygó lakói voltak. Vagyis: ama bolygó lakói is, hisz nem csak egy ponton jártuk végig magunk sem az Utak mindegyikét, amiként azt már mondtam, de mindannyian a Föld nevű bolygón kellett „vizsgát tegyünk” azon Bölcsesség-elemekből, amelyek megléte nélkül nem emelkedhettünk volna egy magasabb szintre, vagyis nem indulhattunk volna egyetlen, már magasabb szinten lévő bolygó felé sem, hogy a negyedik szféra Fény-állapotának elérésétől már azokon folytassuk megkezdett Utunkat, mindenkor ama bolygón ölthetve testet, amely a leginkább alkalmas volt további fejlődésünk, vagyis emelkedésünk biztosítására. Hogy az állat és növényvilág egyedei hogyan, miként csatolódnak vissza mint Lélek-energia lények a Kozmikus Világlélek egészébe, már szintén írtunk, így azt sem ismétlem meg. Csak talán annyit tennék még hozzá: azon médiumok, akik a nagy magasságokban lévő bolygók növényeiről és állatairól írtak, még nem egészen lehettek tudatában annak: egy bizonyos szint elérése után, tehát amikor az emberi testek a Lélek-elemek és az ÉN gondolatenergiájának szintjére emelkednek, maguk mint tökéletesen megtisztított Lélek-elemek többé nem: csak mint az ÉN kivetülő gondolat-energiaképei nyilvánulnak meg egy-egy bolygó felszínén, hisz szerepük már csak a Szellem, s az az által viselt, már rég nem anyagi test Tudatának gyönyörködtetése, s a Szellem tisztultsági fokának további csiszolása, finomítása. Vagyis az, hogy a Végtelen Szeretetről tegyenek maguk is nap mint nap bizonyságot, s arról: mily Tökéletességgel és Szépséggel bír minden, ami csak létezik, mint Mennyei Gondolat: a Fent Végtelen és Örökkön való Világában… *************************************************** S most mindezen képek után ugorjunk visszább egy kissé: vissza a ti jelenetekhez, s azokhoz a feladatokhoz, amelyeket még a Nagy Ugrás előtt be kell(ene) töltsetek ahhoz, hogy már valósággal képessé legyetek az akkor elétek álló, és reátok váró Fel-adat betöltésére. Ugorjunk visszább, de már akként, hogy egy kissé egybeolvasztjuk a fizikai elemeket a lelki és a Szellemi elemekkel. Egy kissé tán nehéznek fog tűnni számotokra a szöveg, ezért ez összeolvasztáson belül is igyekszem valamilyen szinten széjjelválasztani a széjjelválaszthatatlant, hogy mégis értetté tegyek számotokra mindent. Lényegében 258
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet tehát gyorsan végigszaladunk mindazon, amit eddig elmondtam: ha nem is lépésről - lépésre, mert akkor vége - hossza nem volna e kötetnek, e sorozatnak. Épp csak az egyes főbb állomásokat, és főbb feladatokat veszem sorra, s mert hogy a Feladat, s a CÉL tökéletesen egybe olvad, a CÉL szempontjából íratom le a feladatokat. Sorra vesszük tehát azon Bölcsesség-elemeket, amelyekről szó volt, s amelyek kibontása nélkül nem léphettek sem előrébb, sem feljebb, aztán egy rövid időre visszatérünk a Tér-Idő – Erő kérdéséhez is. ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ Az általatok már kibontható és kibontandó, és a lehető legmagasabb szinten gyakorlati elemmé változtatandó Isteni Bölcsesség-elemek, amint az előző kötetben már felsoroltam, ezek: a Szeretet, az Akarat, a Bölcsesség, a Rend, a Türelem, az Alázat, a Csendesség a Békesség, az Irgalom, a Következetesség, és az Erő. Bontsuk most ezeket széjjel, s már egyenként fűzve őket fel egy képzeletbeli láncra: figyeljük meg: melyik mit jelent, és hogyan kapcsolódik szervesen az utána következő Bölcsességelemhez a gyakorlatban! A Szeretet az első, és legmagasabb rendű Bölcsesség, amely lényegét tekintve magába zárja mindahány Bölcsességet, mert minden ebből a Legelsőből született meg, amiként minden Teremtett Szellem is ebből: az Atya és a FIÚ ŐS-SZERETETÉNEK EREJÉBŐL léphetett létbe. Ez tehát az első és legfontosabb, ennek kibontására és megélésére, tehát kiárasztására kell törekedjetek a legfelső fokon: de már magatok is akként, hogy a többi Bölcsesség-elemet is beleépítve. Minden ebből indult, ebből, és ezen áll, ezért én is ebből fogok kiindulni az egyes Bölcsesség-elemek megmutatásakor. A Szeretet ugyanis mindent egy magasabb szintre emel, mindent tökéletesít és mindent kiteljesít. A Szeretet a ti szinteteken, s a magatok kicsiny környezetében már lényegét tekintve mindenkor képes működni. De sajnos: még valóban csak a magatok kicsiny körében, s ez az, amin mindenképp kell tudjatok változtatni: nem csak „lélekben és szellemben”; tehát nem csak vágy, és gondolati szinten, amire egyik kedves testvérünk hivatkozott, mert az még a semminél is kevesebb! S nemcsak hogy kevesebb, de ha a Testvéri Szeretetegység csak vágy és gondolat szinten marad, azzal igazoljátok: tudatában vagytok annak fontosságának, de beéritek annyival, hogy elméleti síkon építitek e Szeretet-egységet: ez pedig már bőven kimeríti a lélek elleni vétség fogalmát, mert a legfontosabb Teremtő Elemet rest kiárasztani és gyakorlattá téve a Valóság szintjére emelni az, aki ténylegesen is beéri annak gondolati úton való megfogalmazásával, és vágy szinten való megvalósításával. (Még szerencse, hogy az, aki ezt ilyen szépen megfogalmazta, maga sem éri be ezzel, s szavai csak ellenkezni vágyásából megfogalmazódott szavak: valós Szeretet-cselekedetei hátterében…) A Szeretetre támaszkodva az Akarat nem ismer korlátokat, és nem ismer akadályt: mindenre képesek vagytok azért, akit szerettek, és mindenről képesek vagytok lemondani is azért, akit szerettek. Ezt a Szeretetet kell mindinkább kiterjesszétek, hogy már ne csak a magatok kicsiny körében, tehát ne csak a családi - baráti körben, de mind nagyobb és nagyobb körben életre kelhessen. A Szeretet találékony: mindenkor megtalálja a módját, hogy segítsen, még akkor is, ha erre szinte semmi tényleges mód nem látszik kínálkozni. A Valós Szeretet telve van az Isteni Bölcsességgel! Nem elég, ha mindenki felé egy megadott megszokott módon fordultok: tudni kell, és meglátni mindenkor: kinek, mikor és mely módon van a leginkább szüksége a Szeretetre. Meg kell érezzétek, ki az, aki a Szeretet mellé szóbeli tanácsot, egyes útmutatást, vagy konkrét fizikai segítséget is igényel. Ki az, akit épp csak bátorítani kell, ki az, akit már erélyesebb szóval ösztönözni, esetleg dorgálni is szükséges, hogy végre valóban elinduljon a maga számára írott Életfilm betöltése felé. Mindenkinek más és más féle segítségre van szüksége: de akként, hogy mindenki érezze óvó - féltő - intő - dorgáló szavatokban, megadott, vagy szükség esetén még a megtagadott segítségben is a Szeretet erejét, azt tehát, hogy szavatok vagy tettetek érte történik, az ő távolabbi és magasabb rendű érdekében. Igaz: ti még csak a magatok kicsiny, földi szintű perspektívájából látjátok: kinek mi válik, vagy válhat igazán hasznára, hisz még csak a fizikai szintű Holnapok képei szerint mérlegelhettek. De azt már képesek lehettek meglátni és megítélni: a segítség megadásával, vagy annak megtagadásával szolgáljátok-e leginkább ember-testvéretek érdekét, s hogy a bátorító, vagy a dorgáló szó lesz az, ami esetleg kimozdítja őt a holtpontról. Azt, hogy Szellemi
259
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet értelemben mi a leghelyesebb: erre is mindenkor kaptok jelzéseket, s ha képesek vagytok odafigyelni a jelekre, magatok is kikövetkeztethetitek azokból, melyik a helyes irány. A Szeretet nem lehet szétszórt, figyelmetlen, nem lehet esetleges. Megvan benne mindenkor a Rend, amely nélkül a Szeretet, ha csak akkor mozdul meg, ha nektek magatoknak is akként van kedvetekre, hogy azt kiárasszátok, vagyis ténylegesen cselekedetekké változtassátok, nem segíteni, de inkább még hogy ártani fog. A Rend ugyanis mindenkor magában foglalja a rendszerességet is. A gyógyszer sem válik igazán gyógyító hatású szerré, ha csak olykor, alkalomszerűen, pillanatnyi hangulatotoknak megfelelően adagoljátok! Hogy is mondja St. Exupéry rókája: felelősséggel tartozol azért, amit megszelídítettél… rendszeresség, tehát rend nélkül önnevelésről, belső rendről sem lehet szó, s ha bennetek: érzéseitekben, gondolataitokban, szavaitokban cselekedeteitekben, nincs rend, a saját közvetlen környezetetekben sem lesz, mert nem lehet rend. De ugyanez érvényes megfordítva is!! A káosz fog uralni benneteket, s akkor csak azt áraszthatjátok magatok körül is! A Szeretet végtelen Türelemmel bír. Ez alatt azt kell értsétek, hogy végtelen türelemmel vár, segít, oktat, (olykor szavak nélkül, vagy épp kifejezetten a kimondatlan maradó szavak révén!). Ha valaki elindult az Úton, nem az a legfontosabb, hogy mielőbb a végére érjen: de hogy kitartó akarással haladjon a CÉL felé! Ha tehát a Cél felé, s a helyes irányban halad az, aki mellettetek kell járja a maga útját, nem sürgetni, de támogatni kell, hogy a maga tempójában tehesse meg a maga mértékének megfelelő lépéseket. Amiként maga a Teremtő Atya, a Fiú, és az Áldott Anya is teszi: hisz ŐK is tekintetbe veszik, hogy kicsinyek vagytok, s kicsiny léptekkel bírtok. Nem kérik és nem kívánják, hogy már most a nagyok lépéseivel haladjatok, sőt: együtt örülnek véletek minden sikerrel megtett, kicsiny lépésnek: bár azt elvárják mindenkor, hogy aki már ismeri az Utat: ha csak kicsinyenként is, de azon lépjen, s lépjen a Valóságban! (S erre utal az a vers, amelyet a Mester küldött általad sokak felé néhány éve: „nem kérek a balgától Bölcset de nem tűröm a Bölcstől a balgát…) – s ez ekként is van! A Bölcsesség ugyanis nem csak ahhoz szükségeltetik, hogy a mások: de hogy a magatok Útját képessé váljatok felismerni! Sőt: ehhez kell a legmagasabb fokú Bölcsesség, hisz könnyű a más útját látni, és a más feladatait ismerni: ám amíg a magatok Útját, és a magatok feladatát nem ismeritek, nem foglalkozhattok érdemben másokkal sem! Igaz: ezt már /szerencsére/ nem sokan mondhatják el a valóságban azok közül, akik közel kerültek e kötetekhez. Aki mégis megkérdi, bizonnyal nem figyelmesen olvasta a könyveket, vagy nem a maga valós: csupán az általa annak vélt „feladatra” kíváncsi, vagy mert kicsinynek, vagy mert túlságosan is nagynak érzi a saját tényleges Feladatát, amelyet rest, gyáva, gyenge, vagy az ellenkező esetben öntelt felvállalni… És épp ez utóbbihoz szükségeltetik a Bölcs Alázat, amelyre képtelenek lesztek, ha nincs meg bennetek a Teremtő, a FIÚ, és Szentlélek Mária iránti, igaz Gyermeki Szeretet! Enélkül nemcsak hogy nem lesztek képesek alávetni magatokat az Ő egyes Rendeléseiknek, s nem lesztek képesek elfogadni szavaikat és Útmutatásaikat: de arra is képtelenné lesztek, hogy egyáltalán keresni kezdjétek azt a valóságban! Mert a felszínen, szavakban szinte mind, kivétel nélkül valljátok, hogy az Igazság Útját keresitek… - de szégyenszemre azt kell mondjam, hogy alig akad köztetek olyan, aki a megtalált Utat kész is követni, a felé szálló Szót kész meghallani, s a számára megszabott Feladatot (amelyet épp ő maga, tehát fölöttes ÉN-je szabott meg számára!) hajlandó volna felvállalni, és hittel, gyermeki alázattal, igaz törekvéssel be is tölteni. Mintha mindannyiótok tudatában ott égne a régi magyar mondás: „a más rétje mindig zöldebb…” Mondjátok, és nem ok nélkül: jobbára az kiabál, aki tudja, hogy nincs igaza. A Szeretet mindenkor igényli is a Csendességet (s amiként mondtam, itt a tényleges, de a belső, tehát a tudati-lelki-szellemi csendességet egyaránt kell értsétek). Ha már nem hat a szó, és nem használ a példamutatás sem, el kell tudnotok csendesedni, hogy már csak lélekben kísérjétek útján tévelygő testvéreteket, s imádsággal segítsétek lépteit: bízva mindenkor az Ég Erejében és Kegyelmében. Erre azonban nem lesztek, mert nem lehettek képesek, ha nincs meg bennetek a Békesség. Ha önmagatokkal is hadakoztok, e harc kivetül környezetetekre is, s nem hogy a Csoportegységet nem lehettek képesek megfogalmazni, s a magatok szintjén megélni, de benső Egy-ségre is hiába törekszetek: 260
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet csak önnön viharaitokkal találjátok szemben magatokat, s persze e viharok fizikai, vagyis testi jelenségeivel. A Szeretet legfontosabb eleme az Irgalom. Az az Irgalom, amely minden könnyet meglát, s ha lehet, felszárít, nem nézve: ellenség, avagy barát könnyei azok. Az, amely az Isten Gyermekét, a Magasságos Teremtményét, s ekként magát Istent képes meglátni mindenben és mindenkiben, s nem csak embertestvéreinek, de lélek-lény társainak is igyekszik segítségére lenni, amilyen mértékben csak teheti. Ugyan nem szoktam példákat felhozni, mert nem az egyes személyek cselekedeteit vizsgálom, de nem tudom megállni, hogy ne kövessem munkatársam gondolatait, amelyek most egy kedves testvérünknél időznek. Egy idős férfi, aki hajnalonta útra kel, hogy a környék éhező cicáit megetetgesse, mert erre a nappal óráiban nincs: s éppen „embertársai” végett nincs módja. Gondoljátok, hogy az a nyolcvanhárom éves, idős ember nem maradna szívesebben a meleg, fűtött lakásban a hideg, téli hajnalokon? Ne gondoljátok, amiként azt se, hogy a hideg végett képes volna lemondani e hajnali utakról, amikor tán már szívében lelkében érzi: mint várják Őt azok a senkinek sem kellő, senkire sem számítható kis lények! Hányan, de hányan tanulhatnának Tőle Igaz, Irgalomteli Szeretetet…!! (Imre bácsira gondoltam épp: egy testvérünk Édesapjára, akitől valóban mind-mind sokat tanulhatnánk! /a szerző megjegyzése/) A Szeretet mindenkor következetes: enélkül sem segíteni, sem nevelni nem lehet, hisz ha ma megengeditek, amit tegnap tilalmasnak ítéltetek, vagy épp magatok teszitek azt: maga a vezetni vagy nevelni kívánt személy joggal vonja kétségbe mindahány döntéseteket, s mindahány szavatokat, hisz azt látja: még ti magatok sem vagytok biztosak önmagatokban, s az általatok hozott döntések helyes voltában. A következetesség természetesen magasabb rendű szempontból is fontos, hisz ha ma egyik, holnap már a másik irányhoz csapódtok, végül egyik irány sem lesz a tiétek, s nem előre, de visszafelé fogtok haladni, vagy egyhelyben topogtok. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a felismert jót a még jobbért nem cserélhetitek fel: de akkor annak valóban még jobbnak: nem csak egyszerűbbnek, kényelmesebbnek, vagy egyéni érdekeiteknek megfelelőbbnek kell lennie! A magasabb szint mindenkor nagyobb nehézségi fokot s jelent, ezáltal nagyobb harcra, több erőfeszítésre kell felkészüljön az, aki a magasabb rendű Jót választja. Ez ekként van, s ekként van jól, de megéri… A Szeretet megéléséhez, annak minden egyes megnyilvánulásához elengedhetetlen tudati - lelkiszellemi „kellék” az Erő. Tehát nem a fizikai erőre, hanem a magasabb rendű ERŐ-re gondolok, amely mindenkor az Istennek Ereje bennetek, s amely nélkül a Szeretet egyik kritériumának sem lehetnétek képesek megfelelni. Talán ennyit azon Bölcsesség-elemekről, amelyek Kegyelmi Erejét mindenkor kérnetek kell Szentlélek Máriától, ha igazán előrébb, és feljebb akartok lépni, s ha valóban be akarjátok tölteni azt a Vállalást, amelyet betöltenetek szükségeltetik *************************************************** S most térjünk vissza ismét egy rövid időre a Fény kérdésére, hogy azzal zárjam e kötetet, mielőtt egy egészen kis időre elköszönnék tőletek. Kezdjük talán az elején, vagyis azon, hogy a FÉNY, mint EGY-séges ŐS-ERŐ mindenkor örök és állandó. Annak ereje és mennyisége nem csökken, mert nem csökken az Örökkönvaló Ereje sem, Aki e FÉNY Szülője, eredete, hordozója, Aki e FÉNY MAGA: s Aki e FÉNY-elemeit kitöltötte minden egyes Teremtett Szellemre. E FÉNYT bontotta fel az EGY-ségtől elfordult Szellem, s ezt bontotta aztán minden egyes Mélységszinttel tovább és tovább, egészen addig bontva elemeire a FÉNYT, míg a teljes sötétség állapotába nem ért, nem őrizve meg magában, csak azt az egyetlen Fény-szikrát, amelyet a FÉNY URA: A TEREMTŐ töltött ki rá; s már még annak is csak egy halvány, többszörösen is leárnyékolt képét vélve e Fény-szikra teljességének: s már e halvány képet bontva tovább és tovább. Ezt a Fényt kell tehát ismét EGY-ségbe rendezzétek, mégpedig akként, hogy a bennetek megmaradt Fény-elemet igyekeztek mindinkább az előző Fény-síkra emelni akként, hogy újra és újra töltekeztek a Fény erejével. A Fény, mint fizikai síkon is érzékelhető, de fizikainak nem nevezhető, mérhető, de meg 261
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet nem fogható LÉT-elem a TEREMTETTSÉG minden egyes pontján megtalálható. A legteljesebbnek érzett sötétségben is ott van, ha csak elemeire, alkotó részeire bontva is: s erre épp a macskák szeme a bizonyosság, amelyek a legsötétebb pincében is képesek összegyűjteni a Fény-elemeket szemük egyéni rendszere által, hogy azt egy pontba gyűjtve vetítsék ki a köröttük lévő sötétségbe, meglátva ezáltal a tárgyakat, s az eleségül szolgálható lényeket egyaránt. A FÉNY elemei természetesen épp úgy léteznek a „hideg, halott és sötét” Kozmikus térben, amiként léteznek a hangok is. Azok a hangok, amelyeket már képesek vagytok érzékelni műszereitek által: s amelyeket nem is olyan rég még nem létezőnek véltetek. Épp ilyen létező valóság a Kozmosz fénye is; ha ti nem érzékelitek is azt. De mert e Fényt bontottátok elemeire (a magatok számára!) már csak a megnyújtott Fény-elemeket érzékelitek, amelyek egymástól elkülönítve a ti földi-fizikai látástok számára érzékelhetetlennek maradnak. Ha fizikai úton akarom levezetni a kérdést, azt mondhatnám: éppen, hogy a FÉNY mibenlétét, annak alkotó elemeit kell felbontanotok és megvizsgálnotok ahhoz, hogy ismét EGY-ségbe rendezhessétek a magatok számára. A FÉNY belső szerkezeti elemeit tekintve REZGÉS+ERŐ+IDŐ+TÉR. Ezek az elemek lettek teljességgel felbontva és megnyújtva. A legmélyebb ponton a FÉNY még elemeiben létezett, s ekként az ásványi érzékelés szintjén maradt, vagyis egy számotokra ma már érzékelhetetlen tartományban. A Bölcsesség, vagyis a SZELLEMI REZGÉS és a Szellemi ERŐ egy bizonyos fokozatát elérve a FÉNY-elemek kezdtek EGY-ségbe rendeződni, s már az érzékelési tartományba emelkedtek. Tévedés ne essék: nem a FÉNY változott meg! A FÉNY mindenkor örök és állandó, mint a TEREMTŐ MAGA, HISZ Ő MAGA A FÉNY! ÖRÖK, ÁLLANDÓ, VÉGTELEN. A ti Szellemi energiátok nyújtotta meg az ÖRÖK FÉNY egyes elemeit, abban a pillanatban, amikor az EGY-ség, vagyis a TÖKÉLETES FÉNY-állapotából a mélység: vagyis a sötétség tartományaiba léptetek, éppen hogy a távolság révén fogalmazva meg a magatok számára a FÉNY ellentétét, megnyújtva a már bennetek lévő FÉNY elemeit az általatok megfogalmazott TÉR-IDŐBEN, majd a felbontott Térben és Időben is, akkor már külön-külön is növelve a FÉNY-elemek egymástól való távolságát. (S itt ismét vegyük alapul a luftbalmot: ha a gömb belső üregét kitágítjátok, a gumi szemcséi eltávolodnak egymástól. Ha azonban a belső, oda nem illő, mert eredendően nem benne lévő elemet fokozatosan eltávolítjátok a gömb belsejéből, a gumi elemei is közelítenek egymáshoz, vagyis Egységbe rendeződnek, s azzá lesznek, amik voltak. De miközben ezen elemek távolabb kerülnek egymástól, alkotó elemeik változatlanok maradnak: csak ezen elemek nyúlnak meg, s az egyes elemek kerülnek egymástól mind nagyobb távolságra. Lehet, hogy a hasonlat nem teljesen áll, mert hisz a gumi elemi méreteiben is ugyan olyan anyagszerkezetű: áll viszont mégis, mert nem egyazon elem-sűrűségű, vagyis egy cm2 már nem tartalmaz ugyan annyi anyag-elemet a gömb felfújása után, mint előtte. A FÉNY is rezgés-sűrűségében változott meg, azáltal, hogy megnyújtottátok, kitágítottátok azt Térben és Időben egyaránt! A Végtelen Mindenségből a Szellemek révén kiárasztott ÉN-ek kezdetben még szorosan zárt csoportot alkottak egymással: gömbötök tehát még kicsiny volt, s a Fény ekként csaknem olyan rezgésfokon vibrált köröttetek, mint a Szellem körül, amely a Fent Valóságában maradva az ÉN-nel együtt e FÉNYT is leközvetítette, lévén hogy az ÉN nem egyéb, nem más, mint a Teremtő Fényének egy eleméből megfogalmazódott Szellem kivetülése, de már egy másik, egy mélyebben rezgő síkon. Aztán az ÉN - ek is folytatták a Szellemek által megkezdett Fény-romboló „munkát”: s azt a kicsiny gömböt, amelybe a Kegyelem Istene zárta őket, mindinkább kitágították a megfogalmazott negatív energiák által: vagyis a Fény, amely Bennük rezgett, mind nagyobb és nagyobb távolságba áramlott ki, s ekként mind halványabb sugarak formájában ért el a gömb faláig. A dualitás megbontása révén a Fény is megfeleződött: s mert hogy az ÉN-felek azon a ponton szintén meg kellett álljanak, az általuk megfogalmazott Én-részek már az Ő fényüknek is csak egy erősen letranszformált elemével bírhattak. Vagyis az Én-részekben lévő Fény-energia mennyisége tovább csökkent, ekként még gyengébb sugarak kiáramoltatására voltak képesek. E Fény-energia hiányát az általuk megfogalmazott, de már az ERŐ nélkül való elemek megfogalmazásával és kiárasztásával igyekeztek pótolni, s mert hogy ezen Mélységelemek a gömb mélyebb pontjai felé haladva mind sűrűbbé lettek, a lefelé haladó Én-részek ön-fényét is magukba nyelték, s mire a mélység aljáig ért az Én-rész, már olyannyira átvette a maga által megfogalmazott ellen-energiák rezgésirányát, hogy egykor volt fénye nem látszott, s nem is hatott többé, dacára annak, hogy mint Valóság-elem, az mindenkor megvolt bennük, amiként köröttük is. De már csak ők maguk lehettek képesek érzékelni a bennük lévő Fényt: azok, akik messzebb voltak, már nem látták, s 262
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet nem is érezték azt. Ezt aztán oly mértékben sikerült kifejleszteniük, hogy ők maguk sem láthatták többé a bennük élő fényt, s később már még csak tudati képük sem lehetett annak meglétéről. Azon a ponton, amiként mondtam, a teljes besötétedés szintjén léteztek: s akkortól kezdte meg az Én-rész folyamatos vándorlását, útról lépve útra, s folytatja mind magasabb és magasabb Fény-állapotokba emelkedve vissza, akként tehát, hogy elsőként a magában is, s a maga elől is lefedett Fényt kell megtisztítsa, majd az egyes Fénykörökben haladva ismét Életre kell keltse, vagyis magába kell szívja a Fény-elemeket. A tökéletes Fény-állapotának közelségében ismét eltűnik a Tér és az Idő, majd a Tér-Idő, s a Szellem visszatér a kiinduló ponthoz: és minél többen tértek vissza, maga a mélység gömbje is annál kisebbé és kisebbé válik, mígnem már csak amaz utolsó Egy lebeg a Végtelen ama külön-valóságában is az Egy-ségben létező pontján, épp annyira benne, mint amennyire külön a Mindenségtől. Az ő, vagyis Satana visszatérését is megmutattam már, itt tehát arra sem térek ki ismét. *************************************************** S most búcsúzóul hadd fordítsam meg a szokott sorrendet. Akként, hogy most nem a Szavak… - c. kötetbe emeltetek át e kötetből egy bizonyos részt munkatársammal, hanem onnan emeltetek át véle egy tegnap leadott, s épp e kötet végett szükségessé vált Üzenetet: „Teljességgel jogosnak érzem lázadásod, s fájdalom-szülte haragod: még akkor is, ha egyik sem válik hasznodra. Nem, mert azzal sajnos nem segítesz testvéreid vakságán! Hiába ódzkodsz: a magasabb rendű ismeretek mellé még mindig szükséges, hogy a legalapvetőbb intelmeket is továbbítsd, még akkor is, ha te magad nem látod annak értelmét, s nem látod, hogy előrébb lépnének általuk az emberek. Mi azonban, miként tudod: nagyobb rálátással bírunk a lent világaira, s mert hogy a Globális Tudattárból nem csak a magatok dimenziójának tagjai meríthetnek, szavaink sem mindenkor csak a ti szintetek lakóinak szólnak. Amiként mondtam: nem csak magatokért kell dolgozzunk, de sokakért: s ez esetben ez valóban ekként is van! Egynémely Tanítás már rég nem a te jelened emberiségének szól, de bizony ama Harmadik emberiség felé is figyelmeztetés kell legyen, megmutatva nékik: mely irány az, amerre nem tanácsos elindulniuk. De szól a jelenlegi második szféra lakóinak is, azoknak, akik épp e szavakból meríthetve lesznek (v. lehetnek) képesek a harmadik szféra követelményrendszerébe beilleszkedni, s a harmadik szférába felemelkedni, hogy a Nagy Ugrást követően ama pihentető - nevelő pontokon várhassák maguk is az Új Emberiség megfogalmazódását. Amiként sajnos közületek is sokak lesznek, akik nem emeltetnek feljebb, de már nem is maradnak a Föld színén. A távozók egy része a többi Mélység-béli bolygó színén kell folytassa útsorozatát: mégpedig a magatok jelenlegi szintjénél alacsonyabb ponton megrekedt bolygókon, amelyekre emberi (?) milyenségük utasítja őket. A vakok, a kényelmes kiút-keresők, a tévelygők, az álfény kergetők: soroljam még? Nem sorolom, hisz jelen lázadásod oka részben az, hogy mindinkább rálátással bírsz: micsoda sötétségben haladnak még többségükben azok is, akik hittel hiszik: a helyes Úton lépnek, a Fény felé haladnak… Azok, akiknek már nem egyszer, és nem százszor mondattam el véled is, amit ismét, újra és újra el kell hogy mondassak, míg végre Hallóvá nem lesz, aki ma még süket, és Látóvá nem lesz, aki vak, s amit e munkánk végén is el kell ismételtessek véled, ha már e kötet lapjain is: — Az szép, és jó, hogy mindazokat elétek tárhattam (s tárom is, immáron két és fél évszázada) amely ismeretekre szükségetek van, amiként az is igazán dicséretes, hogy szeretnétek is elérni mindannyian a FÉNYT: Annak Teljességét. De az már bizony, kevésbé rendjén való, hogy képtelenek vagytok a helyes irányt megtalálni, s még csak nem is hogy megtalálni: megkeresni sem vagytok hajlandóak, de akként habzsoltok össze mindent, ami csak elétek kerül, mint az oktalan ember, aki egy svédasztal láttán azt véli: mindent végig kell kóstoljon, sőt: mindent meg is kell egyen az utolsó morzsáig, amit csak az asztalon lát. S erre annál is inkább módotok van, mert ma a „szellemi tanítások” tárháza valósággal akként tárul elétek, mint valami svédasztal, elétek tárva a tisztátalan lelki-szellemi tápláléktól a fél-tiszta, s a majdnem tiszta táplálékon keresztül a valósággal tiszta Szellemi Eledelig mindent, amit valaha emberi elme, vagy a mélység, vagy az, (s az talán épp a legutolsó sorban!) amit Mi fogalmazunk meg számotokra, s amit Mi igyekszünk elétek tárni. Az teljességgel rendjén való, hogy ki-ki a maga Szabad akaratával élve választja meg, vagy tolja félre az egyes Közleményeket. Az viszont talán már kevésbé, hogy a logika, vagyis a már megszerzett Bölcsességi fokozat felrúgásával teszi ugyanezt, csak azért, mert a Tudat mindenkor kész volt kibújni a 263
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet reá váró felelősség alól, vagy épp azért, mert egy másik irány egy könnyebben megvalósítható, s gyorsabb eredményt, vagy már épp azonnali felemeltetéshez vezető utat ígér. Amiként azonban már mondtam: ahogyan a lefelé vezető Utat „lépcsőfokról - lépcsőfokra” lépve tettétek meg, akként a felfelé vezető Utat sem tehetitek meg ama fokok megkerülésével, vagy átlépésével! Nem szállhattok be a „liftbe”, mert… mert ti magatok voltatok azok, akik nem fogalmaztátok, s nem is fogalmazhattátok volna meg ama „liftet” a magatok számára! Akik a magasabb szférák valamelyikéből vállalnak Utat a ti szinteteken, még azok is vállalják ezzel azt is, hogy a ti szintetek egyes lépcsőfokait ismét meglépik, hogy a ti szintetek melységeiből kiemelkedve tárhassák elétek mindazt, amit elétek tárniuk szükséges. Nemde: maga a MESTER is felvállalta, hogy József családjába, vagyis a szegények közé születik meg (mert bizony: ekként volt, dacára a B. J. F. által összeeszkábált Pártus-állegendának!!) s Józseftől még az ács-mesterséget is megtanulja: Ő, Aki A Végtelen BÖLCSESSÉG MAGA!! Miként vélitek hát, s miként fogadjátok el azon szavakat, amelyek azt sugallják: megkerülve a Törvényt: az általatok megfogalmazott karmikus kötések hátrahagyásával visszaléphettek a Mennyei szintre, vagy akár csak a negyedik szférába, amely lényegét tekintve már a Fent „előcsarnokához” számíttatik? Nem az volna-e szerintetek a helyes, és a logikus, hogy azon energiákat, amelyeket mint tisztátalan elemeket megfogalmaztatok: épp úgy meg is tisztítsátok? Vagy annyira természetes, hogy a szemetet, a piszkot magatok után hagyva abban a lakásban, ahol laktok, s amelyet ti mocskoltatok be: egy percen kilépve egy másik, egy teljességgel tiszta lakásba lépjetek be? Vagy gondoljátok, hogy a szenny, a mocsok nem kiáltana maga is rátok, megjelölve mindenkor a helyet, és a cselekedetet, amelyet be kell végezzetek? De bizony, hogy a tisztátalan elemek utánatok nyúlnának, annál is inkább, mert ha nem tanultátok meg megtisztítani, majd tisztán is tartani azt a lakást, amelyből oly sietve távoztatok, a következő lakást is be fogjátok mocskolni, csak mert nem tanultatok meg tisztaságot teremteni és tartani magatok körül… - s ez éppen így érvényes, sőt: még inkább az egyes szellemi szintekre! A második szférából sem emeltethettetek volna fel, ha nem vagytok képesek az ott érvényes tisztasági fokot megismerni, megteremteni Én-részeitekben, s ezáltal ÉN-jeitekben, majd be is bizonyítani, hogy képesek vagytok megőrizni a magatokénak tudott tisztasági fokot. Miért vélitek, hogy a most várható, már nagyságrendekkel komolyabb szférikus szintre átemeltethettek, míg a magatok Szférájának és a magatok dimenziójának általatok megfogalmazott tisztátalanságaitól ragad kezetek, arcotok, lelki és Szellemi köpenyetek egyaránt? A Kegyelem (amelyre oly gyakran, és oly szívesen hagyatkoztok, miközben folytatjátok a magatok tisztátalanságba merült útjait) csak a vétlen reátok ragadt port: s nem a szándékkal, nem a kényelemből és restégből magatokra hordott mélysötét sarat tisztítja le rólatok: azt néktek magatoknak kell letisztítsátok: és bizony, le kell azt tisztítsátok, méghozzá most, amikor még időtök és alkalmatok van rá, hogy akként tegyetek! Le kell tisztítsátok, és pedig fokról - fokra, lépésről lépésre haladva: amiként azt lefelé is tettétek, amiként az imént mondtam. Ama bizonyos „liftet” pedig… felejtsétek el, mint gyermekeknek szóló, de csak azok álomba ringatására szolgáló mesét. Annál is inkább, hisz az, aki az arról szóló meséket megfogalmaztatta számotokra a maga követőivel és a maga eszközeivel, éppen hogy álomba akar ringatni benneteket, hogy ébredvén: ismét magához ránthassa elvakított és elaltatott Szellemeiteket, méghozzá éppen azon tisztátalanság-elemek súlyánál fogva, amelyet csak álmotokban hagytatok a „földszinten” a képzeletbeli liftbe szállva: a Valóságban azonban nem csak a sár maradt a földszinten: ti magatok is, éspedig a sárral együtt, amely restségtek szégyenfoltjaként fog virítani rajtatok: ám erre már csak Visszatéréstek után lesz rálátástok, ha most nem vagytok képesek és hajlandóak ébredni, s végignézni magatokon. Akkor, de akkor már megőrzitek azt mindaddig, míg a következő Út elébetek nem áll. Erre azonban a Nagy Ugrás előtt már nem, vagy csak igen keveseknek lesz lehetőségük, hisz amiként mondtam: igen sokan várakoznak még egy utolsó Kegyelmi Útra… *************************************************** Kedveseim! E néhány szóval - mondattal lényegét tekintve azt hiszem, ki is tesszük a pontot e kötet végére, s ezzel e kérdés-kört is lezárhatjuk egy időre.
264
Tandari Éva: A Kezdettől a… avagy Tűznek keresztségével IV. kötet Hogy hová, merre, és miként kell induljatok, hogy az Ön-egység, a Csoport-egység, majd a nemzeti, és végezetül a Globális EGY-séget (ez utóbbit legalább alapjaiban, az egymás felé áramoltatott Szeretet révén) megfogalmazhassátok, elmondtam, amiként azt is: mi lesz a Magyarság feladata, s miként kell azt megvalósítanotok. Ettől fogva azonban már rajtatok áll: vállaljátok-e, hogy elindultok, s megpróbáltok ténylegesen is lépni, s előbbre jutni azon az Úton, amelyet elébetek tártam, s amelyen nem csak a magatok, és nem csak a ti nemzetetek, a ti Hazátok: de a Föld egésze érdekében haladnotok kell. Lesz még ugyan, amit ezzel, s még sok más dologgal kapcsolatban el kell mondjak, amiként még a Mester, és az Áldott Anya is szól majd hozzátok: de azokat már további munkáinkban olvashatjátok. Most elköszönök tőletek az Atya, az Áldott Mester, és a Szentlélek-Mária Áldását kérve reátok csak úgy, amiként a reátok váró feladatra is: 2003. nov. 23. Péter, a Névtelen, akit Gohoó apónak is neveztek
* * *
265
