'(,t'w llm JÜ M lüiu H ^ ^

V I. évfolyam

6. szám.

Június. ";i“ >••''/

■•..•'(,t'w

llM JÜ M lü iU H

!'4A. /

•» N

^

^

\

\

X

•

\

í

H A V I FOLYÓIRAT -^r—

~

^

' Z

.

a s s is i s z e n t F e re n c tis z te le té * n e k és I I I . re n d jé n e k te rje s z ­ tése, a k a th . v a llá s e rk ö lc s i és tá rs a d a lm i é le t á p o lá s á ra .

ijá

f

M e g je le n ik m in d e n h ó n a p e lső n a p ja ib a n .

,9

y,

\u

X III. Leó Pápa Ó Szentsége 1903. junius 17-én Zichy Gyula gróf p. t. kamarás pécsi püspök Ú r Ömél­ tósága által apostoli áldását k ü idOtte folyóiratunknak.

/

,> í

'L lx V.

Főszerkesztő; T ré fá n Leonard, sz.-fer.-rendi áldozár Kolozsvárt. TársszerkesztOk: K iss A ris z tid , sz.-ferenc-rendi áld. Nagyatádon. U n g h v á ry A n ta l, sz.-fer.-rendi áldozár Baján. „Megáldom Szent Ferenc Hírnökét, szerkesztőit és munkatársait, s mindazokat, kik e lapot olvassák,* (X. P iu s pápa szavai 1904. októ­ ber 6-an a szerkesztőhöz.)

JÉZUS SZÍVE.

y f / ' J

/:

9

í

-r /

L

y

a \

/

1 1

,V«

P/^

iV

• y

(i'S •V‘V>Í V *


V íí. Y-r%i. — • .

\

•

t

1• Jí'

vCaí^?M-S» (y/

1

s .

' *

;ir

l^ti

—

M ikor az U r felment a mennybe Magdolna szemében könny ragyo,s az angyalok örömét fölülMagdolna búja. És a legenda szerint az ű r visszajött a földre. Meg­ je le n t M agdolnának, ki az élet terhe a la tt roskadozott. Aztán mondá a bűn­ bánónak, hogy kérjen bárm it — Ő meg­ adja. És az élet terhe alatt roskadozó M agdolna nem a mennyet, nem az üdvös­ séget kérte. Azt a ju ta lm a t kérte, hogy a boldogságos Anyát láthassa még egy­ szer. A tiszta nő a tisztaság A nyját akarja lá tn i. A tiszta szív — Jézus szívébe akar elm e rü ln i. M ert Magdolna buja emeli fel szívünket, m ikor az isteni Szív előtt térdreroskad m inden magasztos gondo­ latunk. A bűnbánó szív imádsága az ő könnye. És szentek szíve azt a ju tá i-

. t

290

m at kéri, hogy az isteni Szív mélységeibe láthasson. Nem a mennyet, nem az üdvösséget kéri, hanem a m ennynek, az üdvösségnek összességét az ő szívébe való látásban. M ert az üdvösségnek forrása az a Szív, m elyet á td ö fö tt a poroszló lándzsája. Az örökkévalóság vá lto zo tt érzelem m é Jézus szívében, hogy a m úlandóság gyerm ekének — h a l­ hatatlan érzelmeket adjon. És az a Szív — az em beri szív birhatásáért dobog, az em beri szív szeretetét keresi. M ilyen végtelen az Isten szeretete, hogy el nem fo rd u l tőlünk. M ert a m i szívünk a poroszló lá n d zsá já t őrzi — vágyaiban. A m i szívünk megsebzi a Szívet, m ely szeretetét keresi. Nem érzi, nem lá tja a h a lh a ta tla n tanulságot, m ely meg­ nyilvánul abban. Az isteni Szív szeretete az égbevezető ütat m uta tja . Szívünkbe szálló su g a ra in á l — mélységeibe láthatunk. Jézus szíve teljessége m indazon nemes érzé­ seknek, melyek az em beri szíveket csak felem elték valaha. Végtelensége m indazon jónak, m ely az em beri szívekben fogantatott. Mindensége a szentek vágyainak, m elyek legyőztek m inden em beri vágyat. Végtelen b iro d a lm a az igazságnak, m it elüldöztek az em berek a fö ld rő l. H a tá r­ talan óceánja a szeretetnek, m ely a nemes szíveket össze­ köti. Az eszmények dúsgazdag fo rrása , m elynek cseppje ib ől — világtörténelem fakadott. Az ö rö ké le t bányája, melyet szentek, vértanuk élete m u ta to tt. A tu d om á nyna k, a művészetnek édenkertje, m elynek keresése is — em ber­ feletti tudom ány. Jézus szíve az a h a lh a ta tla n eszmény, melyben m inden nemes, m ind en szép, m inden jó megvan. És ha mindezt tu d já to k, azt is tu d já to k , m é rt o ly sivár az emberi élet, m ért van annyi le lk i n yo m o r a földön. Azért van, m ert eltávolódunk tőle. A m i szívünk nem az 0 szívét keresi. Nem abból a Szívből m e rítü n k. Azért sivár az élet. A nemes érzések elsorvadnak. Az igazság m eghajól az em beri tekintet előtt. A szeretet rabszolgává

291

sülyed

testi vágyakban. Az eszmények a röghöz kötnek. A tudom ány, a művészet nem tud maradandót a lko tn i. M inden jó, m inden nemes, szép megsemmisül az életharcban. M indez azért, m ert Jézus Szíve hiányzik azokból. Nem az Ő élete adott életet azokba. Jézus Szívét keresse az, ki a halhatatlanságot akarja m egtalálni a földön. Jézus Szívének mélységeibe nézzen az, ki az élet ja va in a k valódi értékét akarja lá tn i. Valahányszor egyegy fö ld i ja va t kérsz tőle — egy-egy könnyet hullat. Valahányszor egy-egy nemes érzést, gondolatot kérsz ~ egyegy rózsát dob útadra. Nem a világraszóló tetteket nézi, hanem a — szívredőket vizsgálja. M ert világtörténelm i eseményt nem lá t meg, akihez e lju t a lélek sóhaja is. Az em beri dicsőség, nagyság semmi előtte. De meglátja — ha egy férget kike rü lté l az úton. Ö rök lapokra jegyzi fel — ha egy fillé r t adtál a koldusnak. M ert az Jézus Szíve, akihez im ádkozik a sóhaj, a könny. A világrend törvényei az em ber hatalm ába ju tn a k általa. Mert a világ­ rend törvényeinek összesége az a Szív. mely a m i szívün­ ket keresi. Az em bernél — több leszünk, ha Jézus Szívé­ ből m e rítü n k életet. Az üdvösség záloga az a remény, az a szeretet, m elyet ő fakaszt szívünkben. Az üdvösséget kérte a szentek szíve, m iko r Jézus szívébe akart elme­ rü ln i. Az üdvösséget ké rjü k m i is, m ikor Jézus szíve előtt térdre roskadunk. — És üdvösséget szerez a szentek kérése, a M agdolna búja. A lem ondás hősi erényeivel, a bűnbánat Jézus szívébe láthatunk . . . könnyeivel

i t

A n k a János. j

> ■ •• 'V

4

A K IS S Z A M A R IT Á N U S . Kis fe szü le t fü g g a fa lo n , /4 szobának dísze, éke. A ra n y ifa jú , szőke gyerm ek, Elm erülve sokszor nézte.

„ Ü g y s a jh á lo m a J é z u s k á t? " — S z ó l a g y e rm e k n a g y zokogva — „ M ió ta m ár, h o g y o tt s z e n v e d ! Istenem , m ily ré g tő l fo g v a !

Egyszer m időn egyedül volt, A z t gondolva, f)ogy nem lá t já k : Kiszedte a vasszegeket, A ta g o k a t m ik á tjá r já k . . .

N é zze d csak a c s ú f szegeket, M it c s in á lta k kezén, lá b á n ! Ü gy-e, bogy e z t te tte fia d , N e m haragszol, jó a n y á c s k á m ? ! "

„ M it cselekszel, kis m a d á rk á m ? "' — K é rd i a n y ja m indezt lá tv a — „A z én aranyos fia cská m , A keresztet m ié rt b á n tja ? "'

„ N a g y ju ta lm a jó szíve d n e k" — M o n d a z anya, — b á r a z volna, H o g y a k it m ost ú g y m egszántál, N e vernéd á t b ű n n e l s o iy a !" G a á l B a lázs.

AKARSZ JÉZUS SZEN TSÉG ES S Z ÍV É B E B E J U T N I? legnagyobb, a legértékesebb Iste n tő l kapott ajándék, a fö ld ö n élő

em bernek

legdrágább

k in c s e :

a szerető,

jó a n ya i

szív.

Érzi, tu d ja ezt le g jo b b a n az, a k in e k ily e n jó anyát és szerető anyai szívet adott a jó Isten. De érzi és tu d ja , sőt ta lá n még jobban tu d ja é rté ke ln i e drága kincset az, a ki ta lá n m á r árva, a ki ezt a szerető szívet talán m ár elvesztette . . , A siralom

völgyében

arva, az anyai szív égi A n yjához a látszólag

sóhajtozó

szeretetének

fo rd u lt,

elhagyott

e m b e r azonban soha sem lesz

m elegét

soha el nem

vesztheti, l}a

kin e k Szíve még odaadóbban, fo rró b a n szereti gyerm ekét, a m e ly

segíti, bátorítja, vigasztalja a n y o m o ru lt

Szív

szeretetével

e m b e rt

m in d e n

nem csak

bajá ba n és

szenvedésében és Őt nem csak a sír hideg szájáig kisé ri, hanem azon tú l is, vezeti.

egészen a szeretet ö rö k forrásához, Jézus Szentséges Szívéhez

I 293

0

A Szuz Anya Szíve a jtó Jézusnak szentséges Szívéhez, tehát az Szívén keresztül Jézus szerető Szívéhez ju tha tu nk. Mária Szíve

tü k re és leghűebb képe Jézus Szentséges Szívének. Az evangélista beszéli el, hogy Jézus visszatérvén Jeruzsálem ből Názárethbe, szüleinek engedelm es volt. Ezen engedelm es isteni Gyermeknek Szívébe és

J .J

•

*

I» t «

• V

y ,

Leikébe nem egyszer p illa n to tt be a Szuz A n y a ; ismerte Jézus minden gondolatát, m in d e n titk á t, a m ié rt sz. Lukács megjegyzi : „A n yja pedig ezen igéket m in d szívében ta rtja vala." Vagyis M ária emlékezetébe véste iste n i Fiának m inden igéjét, fö lö ttü k elm élkedett, belőlük táp­ lá lta hitét, rem ényét, szeretetét. Lelke m in d ig az Üdvözítőn csüngött.

t ^

l l

.51

294

leste, tanulm ányozta m inden te tté t és m in d e n igyekezete oda irá n y u lt, hogy szent Fiának benső le lkü le té t, egész g o n d o la t- és érzelem világát, szóval: egész Szívét m egism erje és ezen iste n i Szív sze rin t saját Szívét is berendezze. Így le tt a Szűz A nya Szíve hű képe, igaz tü k re Jézus Szentséges Szívének és így ju th a tu n k M á ria Szívén ke re sztü l Jézus szerető Szívéihez . . . K ettőért eseng és epedezik a szegény

e m b e ri s z ív :

bocsá n a té rt

és szeretetért. Bocsánat kell neki, m e rt gyenge és m in d u n ta la n bűn ökb e esik, a m elyek

m in d a d d ig

fo jto g a tjá k , m íg bocsán atot nem nyer. De

szeretet is kell az em b eri szívnek, m e rt m e g szá m lá lh a ta tla n a n y o m o ­ rúságunk és fá jd a lm u n k , a m e ly e t csak egy szerető szív a m ely csak úgy gyógyulhat

e n yh íth e t, s

be, ha szeretünk és viszo n tsze re tte tü n k.

Ezt a k e ttő t: a bocsánatot és a szeretet

m e g ta lá lju k

az édes

Jézus

Szívében. De maga sz. B ernát m egjegyzi, hogy K ris z tu s e g yú tta l a m i Istenünk, a k it m e g b á n to ttu n k és ö rö k B író n k, k in e k végtelen igazsága a b ű n t m e g to rla tla n u l .nem hagyja. E zé rt a b ű n ö s — b á rm e n n y ire is bánja

bűneit,

b á rm ily e n is legyen

erős

fogadása

egy

jo b b ,

szebb,

tökéletesebb életre, — Ü dvö zítőjé h ez m égis csak a fé le le m és a re t­ tegés bizonyos érzetével m e r közeledni. Egészen m áskép v a g yu n k M á ria S zívé ve l H iszen M á riá t, ha ta lá n meg is szo m o ríto ttu k, de meg nem

b á n to ttu k , sőt 0

egyszerre anyja

a bűnös em bernek, s a m e g b á n to tt ö rö k B iró n a k , s éppen ezért se m m ire sem törekszik inkább, m in th o g y szerencsétlen gyerm ekét, az e lb u k o tt bűnöst,

m ásik G yerm ekével,

iste n i

Fiával

Jézus Szentséges Szívének bocsánatát, M ária Szívéhez

tehát

m in d e n

kie n ge szte lje

szeretetét

és szám ára

is m é t kieszközölje.

fé le le m és rettegés

n é lk ü l,

sőt egész

bizodalom m al közeledhetünk, m e rt az Ö szíve csupa jóság, gyöngédség, engedékenység, a m e ly csak szeretni tu d . H ány, de h á ny bűnös m eg­ görnyedve bűnei roppant súlya közeledni, hanem

ala tt, nem m e rt

e lő b b égi A n yjá n a k

egyenesen

Istenhez

Szívéhez fo rd u lt. 5 a jó A nya

megsajnálta gyerm ekét és m in d já rt is te n i F iá n a k k ö n y ö rü le te s Szívéhez vezette a tékozló

fiú t, a ki

o tt

M á ria

Szívének

közbenjárása

á lta l

megnyerte m indazt, a m it beteg le lke k e re s e tt: világosságot, bocsánatot, vigaszt, hite t, rem ényt, szeretetet . . .

erőt,

És ki merné kétségbe vo n n i, hogy a B oldogságos Szűz M á ria Szívének ilyen nagy közbenjáró b o ta lm a van Jézus Szentséges S zívénél ? Ha az igaznak im ája

sokat

te h e t

akkor é rtün k az a legszentebb számára

egyform án

van

é re ttü n k

Szív, a m e ly

terem tve,

a m ely,

Istennél, Iste n n e k m íg

m e n n y it és

lá n g o l

te h e t

e m b e rn e k K ris z tu s é rt

295

ugyanakkor fo rró n szereti elhagyott gyerm ekeit és m ig fö n t az égben Isten után a legelső tró n o n fogadja, m in t a mennyország Királynéja az angyalok hódolatát, szemei a szerencsétlen bűnös lelkeket keresik, hogy segítsen ra jtu k . Szíve a szenvedőnek sóhaját is átérzi . . . A k a rs z a végtelenül irg a lm a s isteni Szívnek szeretetébe bejutni, a ka rsz e szeretetnek végtelen kegyelmeiben részesülni? M e n j nyerd meg először é g i a n yá d n a k Szívét, s a másik, Jézus Szentséges Szive m a g á tó l n y ílik m eg e lő t t e d ! ! ! A Szűz A nya S zívétől Jézus Szentséges Szívéhez vezető út a maga titokzato s, de hatalm as és üdvös erejével m in d e n kit vonz és szegénynek s gazdagnak, egészségesnek és betegnek, igaznak és bűnösnek e g yfo rm á n nyitva á l l ! A k i ezen az ú to n k e re s i a sira lo m

völgyéből való bolyongása

közben le lk i ü d vö ssé g é t, a z t a S zűz A nya, m in t szerető Anyai Szívébe bizakodó gyerm ekét az életnek tövises útján átvezeti az üdvösség révéhez, a m ennyország kapujához, hogy o tt á ta d ja a másik, a megtérő b ű n ö s t le g jo b b a n szerető, végtelen szent Szívnek, Jézus Szentséges S z ív é n e k s az O ö r ö k r e b o ld o g ító s z e re te té n e k ü W. A.

KORSZERŰ ISMERETEK. Irta: Forschner Károly. ELSŐ RÉSZ. MÁSODIK FEJEZET.

B u t it - e a v a llá s ? A társa da lo m m in d e n rétegében, sőt még a m unkásvilágban is e lte rje d t m á r az a vélem ény, hogy a vallás és tudom ány kö zt átfyidalf}a ta tla n ű r tátong, egy nagy ellentm ondás, m elyet sehogysem lehet e ls im íta n i. G yakran lehet h a lla n i, hogy a tudom ány ép úgy nem fér meg a vallásos h itte l, m in t a ragyogó nap az éj sötétjével és több e fféle hangzatos szólam okat. N em szabad felednünk, hogy a vallásnak ép úgy, m in t a tu d o m á n yn a k tárgya az ig a z s á g ; az igazság pedig Is te n tő l szárm azik, m in d e n világosság és igazság ősforrásától. Az igazság emez iste n i fényforrása m eg n yílt szám unkra a lá tlfa tö term é­ szetben az iste n természetes k in y ila tk o z ta tá s á b a n ; de m egnyílt szám unkra a vallásban is, azaz Isten term észetfölötti kinyiíatkoztatá-

296

sóban. Ahogy Isten nem jö h e t e lle n té tb e önm agával, ép úgy nem á llh a t ellentétben az igazi tu d o m á n y az igazi vallással. A tu d o m á n y tehát nem teszi fölöslegessé a v a llá s t; hanem e lle n k e z ő le g ; a vallás az élet legfontosabb kérdéseiben az em ber term észetes tu d á sá n a k se g ít­ ségére jö n és k ib ő v íti azt. I. Vannak o ly kérdések, m elyek

hogy úgy

m o n d ja m

e le m i erővel tolakodnak az értelm es e m b e r elé s m e lye k m egfelelése a ló l egyszersm indenkorra nem vo n h a tja ki m agát. H o n n é t az e m b e r? M i az e m b e r? A fi végre van a fö ld ö n ?

Ki ad

nekünk

e

kérdésekre —

m elyekre ha meg nem fe le lü n k , ö n m a g u n k n a k le gnagyobb ta lá n ya i vagyunk — ki ad igazi, szívet és le lk e t egyaránt k ie lé g ítő vá la sz t? A nnyi bizonyos,

hogy az

em beriség

legnagyobb

része

sem

idővel,

sem képességgel nem bir, hogy e kérdések ta n u lm á n yo zá sá va l fo g la l­ kozzék s így biztos eredm ényre jusson. És m égis m in d e n e m b e r akarja ism e rn i létének eredetét, term észetét és cé ljá t. A fe lv ilá g o s ítá s t megadja isten kinyilatkoztatása, a m i szent vallásunk. M in d e n é le t és m inden létező dolog

forrása,

m in t

azt

v a llá su n k

M inden te re m te tt d o lo g az O bölcsességének,

az

Isten.

h a ta lm á n a k és jó sá g á ­

nak műve. Te pedig, óh em ber, te vagy

az

helyezte az 0

Tested

képét és hasonlatosságát!

ta n ítja ,

0

m esterm üve, h ü ve lye

tebeléd

a la tt

lé le k

él, m ely hasonló az Is te n h e z : értelm es és h a lh a ta tla n , m in t az Isten. A te hazád nem a fö ld , m elyen te csak á tvá n d o ro lva

id ő z ö l, hanem

az ég, hová el kell ju tn o d és o tt örökké élned. A ka ro d is m e rn i szár­ m azásodat? — Is te n tő l vagy. A karod tu d n i, hogy m i va g y ? — Isten képmása. Akarod tu d n i, hogy m i lesz b e lő le d ?

Istenihez m égy. Ebben áll az egész életbölcsesség és m á r a kis k a te k iz m u s

is

magában fo g la lja eme nagy életkérdések m egoldását, m e lye k fö lö tt a bölcsek (ő k legalább azt hiszik, hogy tu d ó s a k ! 1) o ly a n n y ira v ita tk o z ­ nak. Hogyan keletkezett a v ilá g ? — h o n n é t szá rm a zik az e m b e r? — m i az élet c é lja ? — hogyan népesedett be

a f ö ld ? — h o n n é t szár­

m azik a nyelvek sokfélesége? —- m i a szenvedések oka ? — m in o az em ber viszonya Istenhez és e m b e rtá rs á h o z? — m in d e m e kérdésekre meg tu d fe le ln i m inden katl^olikus gyerm ek, tanulta.

ha

ka te kizm u sá t

m eg­

Ezek után nyugodtan m o n d h a tju k , hogy a va llá s fö lü lm ú lja a tudom ányt, még pedig nagyon is ! M ily ostoba eljá rás te h á t és a té n ye k szemtelen arcúicsapása azt á llíta n i, hogy a va llá s b u títja az e m b e rt

297

és hogy a ka th o lik u s egyház b u titó -in té z e t G o n d o lju n k csak arra, ha a népnek nem volna vallása és nem részesülne vallásoktatásban, vájjon m i volna ennek szükségszerű eredm énye? Bizonyára végtelen tudata lanság. Ha azonban valaki erre azt mondaná, hogy az iskola vallás n é lk ü l is te rje szti a tud o m án yt, erre azt fe le ljü k : kétségtelenül sok ism e re te t közölne, de az élet alapkérdéseire vonatkozólag a nép nagy töm egekben magára volna hagyatva. E néptömeg pedig sosem ismerné meg és még kevésbé vizsgálná meg a tudósok ellentm ondásait, hogy m agának m eggyőződést szerezzen, még ha ahhoz ideje és képessége vo ln a is. A népet csak az oktathatja, kine k meg van ahhoz a szük­ séges tekintélye. E te k in té lly e l azonban nem hír a vallástól elvált, vagy tán vele teljesen szembe helyezkedett tudom ány, hanem csak a vallás, m e ly A n n a k nevében tanít, ki azt m o n d o tta : „M enjetek az egész világra és tanítsatok m inden n e m z e te t!" — és csak azok által, kikhez O e szavakat intézte. A vallás h ird e tő in e k nagy előnye, hogy ők a tárgyilagos igazságot tanítják, míg a tudósok (?) az egyes d o l­ g o k ró l a lk o to tt saját nézeteket és vélem ényeket hirdetik, noha az nem ritk á n hom lokegyenest elle n ke zik az igazsággal. Ném ely tudósok pl. azt m o n d já k, hogy a vilá g o t nem lehet megmagyarázni Isten teremtő m űködése n é lk ü l, m íg sok tudós (? ) azt á llítja , hogy a világ létének o ká t önm agában hordja, hogy önm agától lett. Az egyik azt tanítja, hogy iste n tisztán szellem i lény végtelen hatalom m al és bölcsességgel, m in d e n létezőnek oka, előképe és végcélja, a m ásik pedig azt mondja, hogy az iste n nem személyes lény,

hanem m inden dologgal keverve

azok keletkezésével és elm úlásával hasonló sorsra van utalva. Egyesek s z e rin t az em ber a terem tés koronája, test és lélek Összhangzó egye­ sülése, m ások pedig azt á llítjá k , hogy az em ber számtalan változás­ nak alávetett tárgy

lé le k

n é lkü l.

Az

egyik

halhatatlanságot igér, a

m á sik pedig azt h ird e ti, hogy a h a lá lla l m indennek vége. Kom oly fé rfia k tanítása szerint az em ber számára rendelt örök boldogság az Isten látása és bírása, m íg bú sko m o r álm adozók végnélküli lélekván­ dorlásra

Íté ln e k

bennünket. N em

elég az ellentm ondás?

Pedig ez

csak néhány a sok közül. M ár most, hogy igazódjék el a nép eme összevisszaságban? B átran e lm o n d h a tju k, m it Szent Pál, a nemzetek apostola m o n d o tt, tanítványának, T im ó tn a k írt levelében: „Á llandóan tanítva sem ju tn a k el az igazság ismeretére. De az e m b e r nem nyugszik meg, hanem után s tu d n i akarja, hova ér a nagy utazás fo rd u l, m e ly ta n ító u l és vezetőül a já n lk o zik

egyre

kutat hazája

után, azért a valláshoz egységes tanitdsaval. t z

298

egységes tanításra h iva tkozik m á r a vértanú S zent J u s z tin , m id ó n — a 158 vagy 139-ben készített védóiratában — azt m o n d ja ; „T a n ító ito k tudatlansága az istenes d o lg o kb a n eléggé b e b iz o n y o s o d o tt szám ­ talan ellentm ondáso k által, A m i ta n ító in k úgyszólván csak egy szájjal és egy n y e lw e l bírnak. T a n ítá su k határo zottan és tökéletesen m e g ­ egyezik, noha külö n b ö ző időkben

és

k ü lö n b ö z ő

és írtak." H o n n é t van az, hogy az egyház

he lye ke n

ta n íto tta k

szolgáinak tanítása tökéletesen

megegyezik, a tudó so k pedig egym ástól elté rne k, sót egym ásnak e lle n t­ m o n d a n a k? — A ka tf}o liku s ig a zsá g á lla n d ó és n in c s alávetve s e m m i­ féle változásnak, m e rt egy tú lv ilá g ! szózat visszhangja.

A

k a th o lik u s

igazság a k in y ila tk o z ta tó Isten szava, m e ly k ü lö n b ö z ő id ő b e n s nagyon különböző helyeken v o lt h a llh a tó s m e ly e t az egyház fö lté tle n ü l s z ü k ­ séges

ta nítóh iva ta la

nem zedékről

nem zedékre

á tp lá n tá lt.

magának az Istennek szava, „a z igaz világosság,

A

vallás

m e ly e vilá g ra

jö tt

s m egvilágosít m in d e n em bert, ki e világra jö tt s m e g vilá g o sít m in d e n em bert, ki e világra jö n " , (Ján. 1, 9 .) m e ly n e k következtében az e m b e r igazságra, fe lté tle n igazságra vágyik.

E

benső

az em bert a nagy életkérdések m egoldására, azaz az isteni kin yila tko zta tá s az e m b e ri

világosság

ké nysze ríti

m íg a kü lső világosság,

m egism erés segítségére jö n

s világosan és határozottan fö lv ilá g o s ít m in d e n rő l, m it az e m b e r é rte lm e és szíve csak kíván. %9

T e stv é re im ! Ö rv e n d jü n k , hogy m i

k a th o lik u s o k

nekünk nem k e ll a pusztán em beri tudás

tévedései

vagyunk, u tá n

hogy

in d u ln u n k .

Igazi tud o m á n y nem m ond e lle n t a vallásnak, m ég kevésbé teszi azt fölöslegessé. V allás és tu d o m á n y egymással, s annál fényesebben bensőbben egyesültek egymással.

szoros

b a rá ti

ra g yo g ta tjá k

viszo n yb a n

á lla n a k

az igazságot,

m ennél

II. Főkép három dologra irá n y ú i az

e m b e ri

m egism erés és tudás,

főkép három dolog fo g la lk o z ta tja az e m b e ri é rte lm e t: Isten, a z em ber és a világ. E három d o lo g ta n ú lm á n yo zá sá n á l e m b e ri tu d á s u n k cse r­ ben hagy m in k e t s segély n é lk ü l és e rő tle n ü l á llu n k , m in t a h im b á ló hajócska a tenger h u llá m a in . P usztán e m b e ri m e g ism e ré sü n kre h a g ya t­ kozva olyanok vagyunk,

m in t

a gyertya, m e ly e t m e g g y u jtu n k ,

vele eloszlassuk az éj sötétségét. vilá g it messzire.

T u d ju k

jó l,

hogy

a gyertya

hogy nem

A term észet könyvéből, m elyet az Isten ujja írt, m ár alkothattunk m agunknak bizonyos fo g a lm a t az Istenről. A létből és tökéletességek­ ből, a terem tés szépségéből és célszerűségéből m inden bizonynyal köve tke zte th e tü n k magának Istennek tökéletességeire, hatalmára, bölcseségére és szépségére. Csak olvasgassunk szorgalmasan a természet e fönséges könyvéből, m e rt m ennél jobban elm élyedünk benne, annál nagyobbnak tű n ik fel e lő ttü n k a T erem tő s szinte észrevétlenül szállnak el a jk a in k ró l e szavak: „Örök Atya Véghetetlen Földi népek És Uroknak

Isten te vagy, hatalmad nagy: dicsérnek ismérnek."

De fe lü le te s vizsgálódás még sosem vezetett az Isten ismeretére, hanem csupán alapos kutatás, m in t ezt a legnagyobb természetkutatók példái m u ta tjá k , k ik szívvel-lélekkel ve lü n k im ádták a természet terem tő Iste n é t s v e lü n k énekeltek a világ U rának dicsőítésére és magasztalására : «Szent az Isten, bizony szent, szent! Szabaothnak Istene szent! Ég s föld dicsőségeddel Teljesek fölségeddel."

M in d ig igaz m arad, m it

ama

lángeszű

tudósról

mondanak,

ki

m agának m in d ig ú j gondolkozás! id ő t kért, valahányszor azt kérdezték tőle, m i az Isten. „M e n n é l tovább gondolkozom efölött, — mondá a bölcs — annál in ká b b belátom , m ily keveset tudok Istenről." Ha csupán term észetes ú to n akarnók m egism erni az Istent, azon gyer­ m ekhez hasonlítanánk, m e lye t szent Ágoston lá to tt a tengerparton, a m in t m egkezdte a nagy világtengert á tm e rn i m e ly e t saját u jja iv a l vá jt a hom okba. Isten te lje s m egism eréséről sosem

egy

kis

gödröcskébe.

beszélhetünk,

m ert csupán

Isten végtelen értelm e foghatja fel az Ö végtelen valóját. Természetes e m b e ri é rte lm ü n k képtelen teljesen m egism erni az Istent, s ha beutaz­ n é k az egész v ilá g o t és á tku ta tn ó k annak m inden zugát egész a világ­ m indenség határáig, akkor még m in d ig végtelenül távol volnánk az iste n i lényeg tökéletes ism eretétől. Az Istentől k in yila tko zta to tt vallás azonban m e g n y itja e lő ttü n k a végtelenség kapuját s m egm utatja nékünk az is te n i lé n ye k országát és az ég dicsőségét a választottak lakhelyevei. T itk o k ezek, pusztán csak titk o k , de o ly titko k, m elyek nem zavartak

300

s sem m iségünk és ko rlá to ltsá g u n k m ia tt nem zavarnak meg m in k e t sem, hanem igenis kényszerítenek, hogy c s o d á lju k a tito k te lje s , vég­ telen lé n y t: „Isten em , m ily nagy, m ily jó vagy T e ! “ V a ló b a n nagy­ nak, végtelenül nagynak tű n ik fel az Isten a vallás fényében. Ugyanígy já ru n k, ha az e m b e ri m egism erés m á so d ik tárgyát vizsgáljuk, ha az em ber lényegét te k in tjü k . M i az e m b e r? Ha testét szétszeded tagjaira, ha m egfigyeled képességeit, s m eghatározod tevé­ kenységét, ha m egism ered — term észetesen bizonnyal m egcsodálod m in t a term észet

csak

részben —

cé ljá t,

k irá ly á t. V a llá s u n k tanítása

szerint pedig az em ber é rte lm e és szabad

akarata

fo ly tá n ,

de

még

inkább lelkének halhatatlansága m ia tt Iste n n e k term észetes képmása, a megszentelő m alaszt fo lytá n pedig Istennek te rm é s z e tfe le tti képm ása. A megszentelő m alaszt következtében Isten kö z v e tle n ü l je le n van az em ber lelkében, m e rt általa Isten az 0 életét megosztja

az em berrel.

E záltal

is te n i Isten

m iké n t a lé le k a testnek élete. Ily fönséges

te rm é sze té t

és

isteni

lé le k n e k

élete

lesz,

a és

dicső alakban k e rü lt

ki az első em ber az Isten te re m tő k e z é b ő l! H ogyan lef^etséges ez, ha lá tju k azt a sok testi és le lk i n y o m o rt, m e ly az e m b ert k ö rn y é k e z i; ha érezzük ama le g yő zh e te tle n és kegyetlen zsarnoknak, a halálnak uralm át, m e ly nap-nap után az e m b ere k kö zö tt o ly bőségesen a ra t? V á jjo n az e m b e r ez eredeti nagysága és fönsége nem pusztán izgató á lo m -e , m e ly e t a képzelet e lé n k

v a rá z s o l?

K é r­

dezzük ezt a vallástól, a világosság a n gya látó l, m e ly készségesen v á l­ la lk o z ik vezetésünkre és oktatásunkra. A vallás ke zün kb e adja a k u lc s o t e rejtvény m egfejtéséhez, a m e n n yib e n m e g m u ta tja a bűnbeesést re tte ­ netes következm ényeivel. De e g yú tta l fe lh ív ja fig y e lm ü n k e t a m e g vá l­ tásra is,

m ely

visszaszerezte

szám unkra

az

elvesztett

m elytől Adám bukása m egfosztá az em beriséget. gánál az em ber ism ét úgy tű n ik fel

e lő ttü n k ,

m in t Jézus K risztus testvére s vele e g yü tt örököse. M ily nagy az em ber a h it vilá g á n á l

A

m in t

boldogságot,

va llá s világ ossá­ Isten

gyerm eke,

a m e n n y e i boldogság te k in tv e ! H á t m ég a

cél, m elyre Isten az e m b e rt re n d e lte !? A vallás m erész kézzel szét­ szakítja a jö v ő t b o rító fá ty o lt s fe ltá rja e lő ttü n k az eget, m e lyb e n Isten

megosztja

dicsőségét

az

igazakkal.

M ily

kicsin y,

m ily

törpe

azonban az ember, ha csupán k ü lö n b ö z ő anyagok vegyülésének ta rtju k , m ely ideig létezik, hogy aztán szétessen, m in t szél felkap a szérűről s m in d e n fe lé szétszór. Es végül m i a v ilá g ? M ily kicsi az a tér, m indenségből átkutathatun k, még a k k o r is, ha

a

polyva,

m e ly e t

mi

m e ly e t az

a

egész

távcsővel m é rh e te tle n

301

távolságra te k in tü n k , vagy a nagyitóval az élet csodáit szemléljük, m elyek k ö rü lö ttü n k lejátszódnak. Ha nap-nap után a teremtés ujabb cso d á it fedeznők is fel, még m in d ig képtelenek volnánk felfogni ama titk o k a t, m elyekbe Isten azokat bu rkolta. A vallás világossága azonban átvezet b e n n ü n ke t m in d e n te re m te tt téren s a testi szemeinkkel látható térségen tú l m e gm utatja nékünk a szellem i lények világát fenséges, összhangzó rangfokozatban, egész a terem tő Isten trónusáig. Sőt, mi több, m eg m utatja n e kü n k az Isten Fiát, ki önmagában az intenséget és em berséget egyesíti. Isten, em ber, világ ! M ily nagynak látszik m indez a vallás v ilá ­ g á n á l! „É rte lm e t és ta n u lm á n y t becsülve", m ondja a tudós B ellarm in biboros, „m é g is nem tu d o m eléggé b á m u ln i a vallást, mely Istent, az e m b e rt és a vilá g o t nagyobbnak és szebbnek tü n te ti fel előttem, m in t azt a puszta ésszel m egism erhetem ." M ár m ost azt kérdem : elvessük-e az isteni kin yila tko zta tá sb ó l m e rített ism ereteket? Nem, b izo n n ya l n e m ! B izonyos és tagadhatlan, hogy Isten, m in t legtökéle­ tesebb szellem i lény, sok d o lg o t ism er, m e lyrő l m i sem m it sem tudunk s hogy O azt, m it m i is tu d u n k, sokkal jobban tudja. De ha Isten __

tö b b e t tu d , m in t m i, úgy világos, hogy nékünk sokat m ondhat és k in y ila tk o z ta th a t, hogy ezáltal a m i tudásunkat részint javítsa, részint bővítse. E zt Isten m eg is te tte ; bizonyítja ezt az a számtalan csoda, m e ly e t Isten hű szolgái m íve lte k és az a sok vér, m elyet e k in y ila t­ koztatás ta n ú i o n to tta k. M ind eze k után nem nehéz e kérdésre fe le ln i, hogy kihez á llju n k a jö vőben : v á jjo n a valláshoz, m elynek tartalm a az isteni k in y ila t­ koztatás, vagy ama tudósokhoz ( ? ! ? ) , kik az élet alapkérdéseire csupa e lle n tm o n d á s o k k a l fe le lh e tn e k ? Ez utóbbiakhoz nem és örökre nem ! T a n u lm á n y o z z a to k olvasztócsészével, vagy fo rra ló ü stte l, nagyítóval vagy távcsővel, h a to lja to k a fö ld gyom rába, a tenger fenekére s a hegyek tetejére, te kin tsé te k meg a T e re m tő m ijv é t a magasságban és m ély­ ségben, m in d ig u j re jté lye kre akadtok m ajd. De ha nem tudjátok m e g is m e rn i a terem tést, hogyan akarjátok m egism erni a T e re m tő t? A ragyogó napsugár e lől e lfo rd ítjá to k szemeteket, hogyan akarjátok te h á t e lv is e ln i

A n n a k fényét,

visszfé n ye ? T estvéreim ,

nincs

kin ek

ragyogásának a napsugar csak

, vi o ku n k arra, hogy a vallást fé lts ü k ! Ménnél

tö b b a tudós, annál jo b b . De m iké n t a gáz és v illa n y nem teszi fölös­ legessé a napsugárt, még kevésbé sem m isíti meg a legnagyobb tehet­ ség legnagyobb tudása a vallást. K öszönjük azért Istennek a kinyilat-

302

koztatást, m ely a ka th o liku s egyházban Írásban és élőszóval reánk m aradt. H á lá b ó l pedig legyünk bátrak h itü n k e t m in d e n k o r m egva llan i. Ha Isten gyalázását h a llju k , ne tű r jü k el azt, m e rt ja j annak, ki hallgat, m id ő n a b átor felszólalásra a lka lm a v o ln a ; de á ld o tta k azok, k ik az U ra t m egvallják, m e rt K risztu s is m e g va llja őket A ty ja előtt. Pécs, 1908. m ájus. (Folyt, köv.)

G alam bos K álm án .

KICSI M ESÉK NAGV D O LG O KR Ó L. Az asszony. M ik o r verőfényes dél vándora az angyal szívét fogadta b ű nb án ó szívébe — nagy boldogságot érzett. M in d e n fá jd a lm a , szegénysége, gondja öröm m é válto zo tt. Aztán a m agányba vágyott, hogy szíve sze rin t éljen. Messze a világ zajától tű z h e ly e t é p íte tt újra. M e rt a n n a k a vágya nem a lu d t ki szivéből soha. T ű zh e lyé h e z közel pedig e m b e r nem járt, hogy boldogságát m e g ra b o lja . És boldogsága verőfényes napjaiban — virágokat ü lte te tt. A k u n y h ó is a lig lá ts z o tt a v irá g ­ erdőben. M ik o r pedig verőfényes dél vándora e jy s z e r a virá ge rd őb e n illa ttó l, boldogságtól m ám orosán egy lá b n y o m o t lá to tt a — rózsák között, le ü lt m elléje, a távolba nézett és egy m á sik lé n y rő l á lm o d o tt. V a la m i bűbájos érzés tá m a d o tt a szíve m é lyé n am a lá b n y o m tó l. Ú gy érezte azután, hogy valaki várja. V a la h o l messze a vilá g b a n él egy lény, ki reá gondol, ő t keresi az e m b e rek között. V a la k i hivja, várja. És nem v o lt többé maradása. E l k e ll m e n nie , hogy m e g ta lá lja . M eg kell ossza vele boldogságát, hogy b o ld o g m aradhasson. És elhagyja m indenét, bár nem ism erte, nem lá tta . A ztán ragyogó bálte re m b en , fényben, vigalom ban — egy ü n n e p e lt nővel ta lá lk o z o tt. Maga v o lt a szépség, m ely szenvedélyt g y ú jto tt a szívekben. V erőfényes dél vándora azt hitte, hogy ama m ásik lé n y t m eg ta lá lta . A n n a k adta a szívét, hogy szívébe fogadja. M egosztotta vele boldogságát, hogy b o ld o g maradhasson. A szépek szépe is úgy te tt. És szívével o lya n vágyakat, álm okat ébresztett benne, a m e lye k összeégették a szívét lassan-lassan. Egészen kifosztotta, m ik o r szívébe fogadta. És mondá ekkor verőfényes dél v á n d o ra : A fé rfi és nő egymás boldogságának a fe n ta rtó ja . Az asszony az oka, hogyha elveszítjük. A fé rfi az oka, hogy ha meg nem ta lá lju k , c n elveszítettem tem iattad, te meg nem ta lá lo d én m ia tta m . ■ szívvel, sötét szándékkal tovább in d u lt a világba. A tö b b i emberekhez sülyedett, a k ik a fö ld i ja v a k é rt m arakodnak.

303

M á r a bűn útjára lépett, m ik o r egy tem p lom e lő tt — imádkozó nővel ^ lá lk o z o tt. Maga v o lt a szelídség, m ely a szenvedélyt nem ismeri. Égi derű ragyogott szom orú arcán. Es az az imádkozó nő visszatartotta a b ű n tő l. M e g á llíto tta végzetes útjában, az örvény szélén. K ifosztott szívében nemes érzést gyulasztott. tirezte, tudta már. hogy ama m ásik lé n y t m egtalálta. Es a szelid nő a kifosztott szívet — szívébe fogadta. Az ő sorsát, rem énységét imádságába szőtte. Aztán úgy érezte a m egtérés napjaiban, hogy szereti az életet is — ama másik lény m ia tt. És m in d e n visszatért, a m i egykor elveszett. Az a szelid szív m in d e n t visszahozott. A tökéletesség vágyát gyújtotta szívében. A boldog­ ságot, az ö rö m ö t, az ö rö k életet nyerte vissza, a m ik o r szívébe fogadta. És m ondá e kko r a szelid a verőfényes dél vá n d o rá n a k: — Le m o do k érted az egész világról, m inden javairól, hogy meg­ osszam veled a m un ká t, a gondot. A magányba, a kunyhóba vágyom, a hol e lim á d ko zo m öröm öm et, bánatom at a virágok között. Veled m aradok a sírig, hogy m egvédjelek im ádságom m al az életharcban. De csak a d d ig tié d a lelkem , m ig az örökéletet szolgálod. És a ván do r m egesküvék arra az o ltá r előtt. M ert neki az volt m in d e n vágya, hogy boldog legyen az a szelid asszony. Azért küzdött, azért do lg ozott, m e rt azzal a saját boldogságát m unkálta. És könnyű v o lt a küzdés, az é le t terhe, gondja. M ig ő ezer veszély közt vias­ k o d o tt a lé té rt — valaki reá gondolt, érte im ádkozott. A hitves, az anya. Im ádsággal kisérte lépteit, hogy reá ne találjon ama m ásik asszony. M e rt a szelídnek a lelke örökös harcban á ll ama m ásikkal, ki a boldogságot elveszteti a világon. És az élet gondja, m u n ká ja , szom orúsága nekik — égi öröm ök forrása lett. M indent elértek, a m ire szívük vágyott. M e rt lem ondottak arról, a m it elakar­ tak érni. A boldogság verőfényes napjaiban m ondá verőfényes dél vándora a szelídnek: A s irá ly fészket épített a h u llá m m o sta tengerparton. És b o l­ dogság, szeretet várja o tth o n , ha m egtér élelem m el a viharzó tengerről. Az a boldogság, az a szeretet m e n n yi fá jd a lo m forrása. Csak a tenger­ já ró s irá ly tu d ja , k it o tth o n várnak. Csak én tudom . M ennyi fájdalm at z ú d íto ttá l reám, hogy m egváltottad a boldogságom. M ennyi gyötrelm et o ko ztá l azzal, hogy nemes szíved szeretett. A boldogságnak tenger kö n n y az ára, a m e ly e t — elm úlásán h u lla tu n k. Végtelen fájdalom forrása az én boldogságom . A m ióta enyém lettél m indennap elvesz­ tésedet sira to m . M indennap a válásra készülődöm . M inden nemes érzésem et, g o n d o la to m a t csak azért ápolom, hogy vigasztaljon, erőt a d jo n a válás p illa n a tá b a n . Egyebet se teszek csak válók, válók, hogy e ltu d ja k egyszer válni. A ztán az ö rö k élet reménységét szőtte, m ig a szelíd ama láb­ n yo m m e lle tt zokogott. • i i l l És boldogsága fájd alm á va l m indezt elm onda az embereknek, kik boldogságra vágynak . . . A n k a János.

PÁD U AI S ZE N T A N T A L H IM N U S Z A I. (A szeráfi zsolozsmakönyvból magyarítva.)

í. Vecsernyére. S valóját tűzláng járja át, A mint a népnek szónokol.

Köszöntr^i jö jj vidám sereg Krisztust a szentjei között! Szent Antal is ott díszeleg, Hová ma lelke költözött.

Ki harcol ily vezér alatt. Le tudja győzni Önmagát Es mindenütt győző marad, Vívjon bármily kemény csatát. /

Egy célja v o lt: követni csak Ferenc atyánknak életét, Hogy mint a dús erű patak Az üdv vizét terjessze szét.

A földi élet harcterén Mi is bűnökkel harcolunk, Buzdítson az a sok erény, Melyekben oly dús Antalunk.

S a merre járt, a merre kelt A bűnhalálban tespedó, Szavától új életre kelt, Mint harmattól üdült mező.

Ezt add meg édes Istenünk Szülő s szülött örök való! Légy gyámolónk Te is nekünk Malasztadó Vigasztaló !

A sebheiyes Ferenc atyát Követve egyre vándorol,

II. Vigan köszöntünk szent király Ki adsz küzdőknek égi bért, Antalnak is magad valál Legédesb díj küzdelmiért. Szent Antal áldott hű cseléd! Midőn Jézust karoltad át, E földi honban fölleléd Örök jutalmad zálogát. A«

Gyermek ajakról zeng a dal, Midőn a lelked égbe száll,

V irra d a tra . Nem gyász, de fényes diadal, Ravatalodnál a halál. Dicső volt e végtisztelet. Miként előre jósolád, lm ’ Pádua tanú lehet, Hol müveléd a sok csodát. A bűnragálytól rettegünk, K iirtn i ezt segítsetek Szülő, szülött egy Istenünk S a Lélek is Ti véletekl

305

III. Dicséretre. Ki Antal által e sötét Világba annyi fényt adál, Derítsd föl lelkünk éjjelét Jézus I ki minket alkotá!.

Szavára ép, egész marad Magasból földre hullt üveg. Egy pap gúnyolva kért csodát, Mert hinni néki nem tudott: Betöltve látva óhaját, Antal hívője lón legott.

Viharban a hajótörött Szent Antal által nyert segélyt Vetett keresztet víz fölött S e jellel oszlatott veszélyt.

Örök fény Atyja ! — Jézusunk, Világ világa a ki vagy 1 — Világosító szent U runk! Halasztót Antal által adjl

Csodával Antalunk a vad Eretneket téríté meg;

P. Kr&mer Bonifác.

A FERENCRENDI M ISSZIÓKBÓL. (P. Bahlmann Amandus után németből.) (Folytatás.)

A n n a k a tudata, belátása, hogy fe lső b b sé g re : vezetőre, parancsolóra, korm ányzóra szükség van, s hogy annak engedelmeskedni kell, az in d iá n u s o k n á l is így

m in d e n

ugyszólva

tö rzsn e k

ille tn e k . Jelvénye

meg

rendesen

tökéletesen

van

a maga

k ife jlő d ö tt, m egérlelődött, feje, akit „ca ciq u e " névvel

díszes fejkoszorú

(Lásd a képet). A cacique az egyedüli jog i

vagy ékes vállszallag.

személy, aki a misszió-

náriussal érvényesen tárgyalhat. A pogány in d iá n u s o k is e lis m e rik a főnek teljha ta lm á t. Az összes jo g o k k a l fe lru h á z o tt vezéreket szintén „ c a c i q u e " nevezik. Tehát m in d e n m isszió telepen két „c a c iq u e " van. Egyik a keresztények, a m á sik

a

pogány

in d iá n o k feje. M eghatározott harangjelzésre egyik,

vagy a m ásik, kin ek a hivás szól, törzsfői jelvényével m egjelenik a m is s z io n á riu s cellájában, aki azután kü lö n fé le utasításokkal latja el. A „c a c iq u e " a vilá g i hatóságtól is kap rendesen valamelyes elismerő, m egerősítő okm á n yt, am ire ők azután nagyon is rátartósak. Hiusag u kn a k végtelen jó l esik pld. ha a díszes okm ányt valakinek meg­ m u ta th a tjá k . A betűhöz egy m ákszem nyit sem értenek, a tartalm at azonban szóról-szóra tu d já k . B etanulják, s úgy szavalgatják, m m t az

V

-w

306

iskolás gyerm ekek a vizsgái verset. C élszerű persze ve lő k barátságosan, s am i fő, igazságosan bánni. E m e lle tt még az apróbb a já n d é ko k is igen jó szolgálatot tesznek. A kedveskedések ham ar m e g n y itjá k sziveiket, s bizalom ra gerjesztik. A hivésre, b iza lo m ra , s m egtérésre kénysze­ rítve m egnyerni éppen nem le h e t ezeket az em bereket. A zt b e lé jü k

♦ ^

t

i

■ _

i'i

.

,

*

•

r

.

%

■

Él' Í* i= * - V

jf: *

Karata, a matacon indiánok feje.

kell plántáln i,

lef)elni.

G yakran

öregségükben,

ágyukon veszik csak fe l a keresztséget

nem

ritk á n

halálos

a szülők, a k ik n e k pedig g ye r­

m ekeik m ar m m d jó keresztények, jó k a th o lik u s nevelésben részesültek. ^Ezek a fe ln ő tt gyerm ekek soha sem hagyják n y u g to n pogány szülőiket. hatni.

Kéréssel,

rábeszéléssel,

Meggyőződéssel

beszélnek

kedveskedéssel a

szent

igyekeznek

keresztség

ra jo k

áldásáról,

a

307

kereszténység nagyságos, fenséges voltáról. A szülőknek is különben jó fo rm á n tiszta fo g a lm u k van a katholikus h itrő l, amelyet azonban csak ném i e lő ité le tb ő l nem akarnak felvenni. Végül győznek a gyer­ m ekek, győz a kegyelem. így, m iután a m issziónárius még kioktatja a szükségesekre, a h a jlo tt korú, Őszbeborult indiánus felveszi a

Egy csoport pogány chiriquanosi indiánus.

keresztséget, s nyom ban legtöbbször a többi szentségeket. Néha bizo­ nyos fe lté te le kke l, s kívánságokkal állanak elő. Pld. azt óhajtják, hogy a c h irig n a n o s o k n á l dívó ősi szokás szerint temessék kunyhójukba. Ö rö ­ m est ugyan nem egyezik bele a m issziónárius, m ivel a keresztényeknél a tem ető szent, kegyeletes hely, s ez oktalan temetkezéssel a lakó­ házuk is m egfertőződik, a legtöbbször azonban engedni kenytelen.

•f

•K

508

De

m it

is

tenne

egyebet ? Jobb,

hogy

a szegény pogány le lke a

keresztséggel a m ennyekbe jusson, m in t a n é lk ü l csak ku n yh ó já b a n tem ettessék. A pogány in d iá n u so k még m in d ig hisznek a lé le k vá n ­ dorlásban. Az em ber lelke, úgy ta rtjá k , a halba k ö ltö z ik . Ezek a halak pedig éjnek idején,

Im b a ci széles

sikságain, nem messze P ilk o m a jó

fo ly ó tó l,

ő rü lt táncot járnak, s iszn a k (o lv . csicsa). A az in d iá n u so k kedvenc itala. A k i azonban Ism eri a készítési

m ódját,

ritkán

kaphat

kedvet

a

m egizleléséhez.

T a lá n

nem

fogja

olvasóim neheztelését magára vo n n i az, hogy ennek a k ü lö n ö s ita ln a k készítési

m ó d já t

le íro m .

A törökbúza, k u k o ric a

le g in k á b b e vidéket

kedveli, a ch irig na no s m isszió telepeket, i t t kapni a legszebb term ést, hacsak a sáskák el nem p u sztítják. A k u k o ric a szem et kissé m e g ­ p ö rkö lik, néha m egásztatják, s kész a m in d e n n a p i eledel. A zonban va la m it csak in n i

is ke ll. E rrő l úgy látszik, m ég az in d iá n u s o k sem

m ondanak le. Ita lró l aztán a nők kötelessége g o n d o sko d n i. A gondos háziasszony, n á lu k ily e n is van, k u k o ric a szedés után m egtöri a szemeket. N em ő rli, azon legegyszerűbb o k n á l fogva, hogy m a lm u k nincsen. A

m e g tö rt

így elkészített törökbúza melyes engedik.

ünnep

adja

Közben

szem ecskéket m e g szá rítjá k a napon. Az

darát, lis z te t a szükséghez képest, ha v a la ­

m agát elő,

közben

kis

nagy

agyagedényekben

erje d ésne k

vize t tö lte n e k reá. A je lz e tt edényeket

az in d iá n u so k m aguk készítik. Az á z ta to tt k u k o ric a dara

nehány nap

alatt e rje d n i kezd, am i, ha megvan, a tis z tu lá s ra várnak, s ezzel kész az itóka. Az első napokban, a m ik o r a

é re tle n , zsenge (te u ra )

gyom orégést

okoz. Ha érett (m a d u ra )

sör a ljá n a k ;

fe lfrissítő ,

belőle, m ám oros

s

n é m ile g

lesz tőle.

Sőt

be

o ly a n

v id ító

hatással.

Aki

sokat

iszik

is rúghat. N é m e ly utazó a vilá g

m inden kincséért nem in n a a „c ^/c /? o "-b ó l, de folyók, s m ocsarak

fo rm a ize van, m in t a

vize le g tö b b sz ö r v á ltó lá z t

m it in n a e g ye b e t? A okoz. így m e g s z o ru lt-

ságból a m isszió n á riu so k is ráadják m ag oka t a „ c ^ / c ^ o " ivásra, a n é l­ kül, hogy valam i b a jo k lenne a ttó l. Még a „te m p e ta "

leírását

akarom

a d n i.

A

„te m b e ta "

jó k o ra

fém gom b, legtöbbször c in b ő l, a m e lye t m a g u k készítenek, s alsó a ja kukban viselnek. Látni néha fá b ó l is. — A g ye rm e kn e k m á r csecsem ő korában kifú rjá k , azaz á tszu rjá k az ajakát, akárcsak n á lu n k a lá n yk á k fü le it. A lyu ka t pedig addig illik .

(K é p ün kö n

egy

na gyobbítják,

csop ort

„te m b e ta -t viselnek. K e ttő

pogány

evezőt ta rt

m ig egy

c h irig n a n o s

„te m b e ta “ b e le ­ lá th a tó .

Négyen

kezében, s b u z ó g á n y t.) V a la ­

m ennyi marcona, vad fickó . T e k in te tü k kevésbé b iza lo m g e rje sztő .

• A *

•

*

t

t

309

A m isszionáriusnak jósága, igazságossága, s jó példája végered­ m ényben e vad fickó kra is hatással van, megszelídíti, s m egtéríti őket. De vájjon, m i lesz velők, ha m egfosztják őket a m issziónáriusoktó! ? Ha rossz példát m u ta tn a k ? Ha szeszes ita lla l megmérgezik, s métely e z ik ? Ha k iirtá su k ra m in d e n t elkövetnek? Az egészséges, üde, h a jth a ta tla n törzs végül csak megtörik. A m egtörésig azonban az országnak, s a korm ánynak még sok gondot fo g n a k okozni. M e rt a vad természet nem fél a haláltól. Leikök m élyében pedig o tt gyökerezik, o tt alszik a bosszuállás vágya, amelyet a v ilá g i h a ta lo m e lfo jta n i vagy k io lta n i soha nem tud. A d ja az Ég, hogy a derék m issziónáriusok a kereszttel hódítsák meg őket, s tegyék jó keresztényekké, s ezzel B olivia derék, hasznos polgáraivá. T . R.

LE V É L NÁPOLYBÓL. Nápoly. 1908. május havában

F ő tiszte le n d ő Szerkesztő A ty a ! 'épzelem m e n n yire e lcso d á lko zik e levél keltezésén. Igen is itt vagyok N áp o lyb a n m ár 10 nap óta. A betegség hozott ide, a h o l szinte to m b o l az élet. F ő e lő ljá ró m rendeletéből tartózkódom itt, hogy a h e lyb e li hires orvosok tanácsát is kikérjem. Csak e n y h ü lé s t keresek, m e rt a teljes

gyógyulást csak a jó Istentől

rem élem . Az eddigi fo ly to n o s tanulm anyozás es kisérletezes után — ü d itő le g h a to tt rám a város nevezetességeinek megtekintése. M ert a n n yi m in d e n van itt, hogy évekig volna m it nézni. De m indennél nagyobb nevezetessége N á p olyn ak az, hogy sz. Január püspök vér­ ta n ú n a k e re klyé je itt van e városban. Az az én nagy öröm öm , hogy 1600 éven keresztül egy évben kétszer ism étlődő csodájának szem­ ta n ú ja le hettem . Ez az ö rö m h ír, ez a csoda az, a m irő l Írn i akarok — S ze n t Ferenc H írnöke olvasóinak. A m ai h ite tle n , az ö rö k igazságok irá n t

közömbös

korban cso­

d á k ró l beszélni annyi, m in t a gúny, a nevetség tárgya lenni. Szívesen leszek a gúny, a nevetség tárgya, de először hallgasson meg a — g ú n yo ló d ó . T u d o m , hogy elm egy nevető kedve. Szent Január csodaja

310

valóságos csoda, am elyet a saját szem eim m el látta m . De Íté lje n róla az olvasó, akinek e lm o n d o m hogyan tö rté n t a m egható csoda. V á z la ­ tos előadásom ból is m eggyőződhetik m in d e n k i a csoda valóságáról. Szent Jan uá r püspÖk-vértanu az egyh áztö rté ne le m tanítása sze­ rin t Beneventi püspöke v o lt D io k le c ia n és M a x im iliá n császárok u ra l­ kodása alatt. U gyanekkor szenvedett vértanú h a lá lt is. Az e lfo g o tt és Kapuában m egkinzott püspököt P u z u o lib a h u rc o lta ko csijá h o z kötve a prefektus, ahol többed

magával

kivégezte.

S zent J a n u á r fe jé t egy

kövön vágták le, am ely kő vére egy részét b e itta . De vértanuvére leg­ nagyobb részét a hivek fe lfo g tá k két üvegcsébe. Ezek kö zü l az egyik göm bölyded, k ö rü lb e lő l fél decis lehet, a m e ly fé lig van vé rre l m eg­ töltve. A m ásik pedig kisebb és a vér is kevesebb benne. M ik o r N á p o ly sz. Ja n u á rt

védőszentjének

átszállította P u z u o lib ó l. Feje

azon

ezüst

választotta

testét

és

a

véredényeket is

Ez idő s z e rin t a fő te m p lo m b a n ő rz ik azokat.

m e llszo b o rb a n

van,

a m e ly e t

1306-ban

II.

K á ro ly

nápolyi k irá ly c s in á lta to tt. Ez a szobor a k ü lö n fé le fe je d e lm e k drágakő ajándékaival van teleékítve. A legszebb drágakő rajta az za fir m ellkereszt, Csak a gazdagon

a m e lyet

K á ro lin a

a ra nyozo tt

k irá ly n é

in fu lá n

3600

a g yé m á n t-

a já n d é k o z o tt 1775-ben. drágakő

és gyöngy van.

E m e llszo b ro t szom batnapon 12 ó ra k o r h o ztá k át a székesegyházból a szent K lá rá ró l nevezett nagy és kivá ló an szép te m p lo m b a . Ez a te m ­ p lo m a klarisszák zárdájához ta rto zik,

a h ol

h a jd a n

350— 500

nővér

dicsérte az U rat. M a m á r kevesen vannak. A k o rm á n y kih a lá sra k á r­ hoztatta őket is, hogy gazdag a la p ítvá n ya ika t m egkaparinthassa. A je le n ­ legi apátnő egy San F elice csa lád b ól

való

84 éves

tisztes m a trona,

va la m in t a társai is nagyon idősek m ár. S ze n t J a n u á r m e lls z o b rá n a k átszállítása fényes kö rm e n e tte l tö rté n ik , a m e lyb e n résztvesznek a n á p o lyi patríciusok, a százak papi társulata,

a

polgárm ester és a tis z tv is e lő k kara,

a

k in c s tá ri városi

kápolna

őrség,

papsága, a

tű z o ltó s á g dísz­

csapata és a nép ó riá si sokasága. D é lu tá n in d u lt csak el a nagy kö rm enet a székesegyházból, a m e ly a

szent

vé rt

ta rta lm a z ó

edényeket

hozta. Ez a legérdekesebb k ö rm e n e te k egyike. U gyanis N á p o ly n a k 47 védőszentje van

sz. Ja n u á r

vé rta n ú n am i

k iv ű l.

szentnek ezüst m ellszobra

van,

1

is. M indeníknek nagy v o lt

a kísérete.

A ztán

m é te r A zo n

m in d e g y ik vé dő ­

magas és elég sú lyo s szerzet ta g ja i h ala d ta k

m ellette, amelyhez életében a szent ta rto z o tt. T o váb bá

azon tá rs u la ­

tok tagjai csatlakoztak hozzájuk, a m e lye kb e n az ille tő szent p a tro n u suk

volt.

A

klérus

díszben

a

b íb o ro s-é rse k

P rin o Jó zse ffe l e g yü tt

m ent díszzenekarok, díszőrség, lo b o g ó e rd ő között.

S zent

K lá ra te m -

311

plom ában m á r a körm enet megérkezése e lő tt em ber-em ber hátán to lo n g o tt. Az imádságba hangos beszélgetés, ének vegyült m inden rend és következetesség n é lkü l. A nép a maga szabálytalan dallam ait énekelte, am elynek szövege a lk a lm i volt. Az Ave M ária és a szentek segélyül hivása vá lta ko zo tt az énekekben. A körm enet körülbelől fé l­ óráig ta rto tt. E lő l sz. M ih á ly arkangyal szobrát hozták gyertyák k ö z ö tt virág fü zé rekke l felékesítve. M ik o r megérkezett a tem plom ajtóban a díszben várakozó papság pontifikánsa töm jénezővel fogadta. Aztán k iv itté k a te m p lo m egy m e llé k a jtó já n az oldalutcára, ahol a székesegyházból visszatérő körm enet sorakozott. U gyanilyen megtiszteltetés­ ben részesült a tö b b i sz. P atronus is. V égül vörös m ennyezet alatt hozták sz. Január ereklyéit is — magas tró n u so n . A vastag üvegek a la tt a véredények tartama teljesen lá th a tó v o lt. Ezek után a biboros-érsek fényes segédlettel jö tt. Persze nehéz v o lt a nagy népsokaság között a főoltárhoz e lju tn i. De végre m e g tö rté n t ez is. M iu tá n a sz. K lá ra -te m p lo m vezetése a sz. Ferencrendi atyákra van bízva — a jó e lö ljá ró szives intézkedése fo lytán én a lehető leg­ a lka lm a sa b b h e lye t kaptam . A bekövetkező csodát kezdettől — egész k ö z e lb ő l m e g fig ye lh e tte m . U gyanis a csodának a főoltárnál kellett m e g tö rté n n ie , a m e lyne k evangelium os oldalán á llo tt sz. Január m e ll­ szobra. A fő o ltá r úgy á ll a szentély közepe táján, hogy jókora h elyi­ ség m arad még üresen. Itt a fő o ltá r háta m ögött álló nagy kórusban levő apácák részére naponta m isét m ondanak. Még egy üveg falú, ü ve g a jtó ju , kápolnaszerű fü lk e is van, m elyben a rostélyzaton keresz­ tü l veszik m agukhoz az Ú r

testét

a szent-áldozás

alkalm ával. Itt a

fő o ltá r és a fü lk e kö zö tt akkora té r van, ahol szorosan 50 em ber is e lfé r. A fő o ltá r közepe 1 és fél m éter hosszúságban teljesen üres, hogy a m isé t a kó ru sb ó l fig ye le m m e l kisérhessék az apácák is. És az e lő tt is üvegfal van ajtóval, hogy a m isézőnek a léghuzam ne árthasson. Ezen üvegfal m e lle tt b alról fo g la lta m helyet alig 70 ^80 cm. távolságban az o ltá r e lő tt velem szemben álló bíborostól és papság­ tó l. A fe lő le m levő részen az üvegfalból egy jókora üveg hiányzott és így még világosabban láthattam a történteket. Fél négy után társaim ­ m al e g yü tt v o ltu n k , vagyis egy R óm ából ezen alkalom ra ide érkezett kollégám , egy a lb a n ia i püspök, a v ila n d i jezsuiták provincialisa és még sok pap, szerzetes is. A zo n kívü l urak és hölgyek is voltak ott. A m m t a b íb o ro s a fő o ltá rh o z lépett levették az ereklyetartót a trónról. A bíboros kezébe vette és elim ádkozta az ez alkalom ra

való

imakat

312

sz. Ja n u á r tiszteletére. Ezután m egm utatta az e re k ly e ta rtó k a t

n e kü n k

is. G yertyát tartva eléje, fel és le forgatta az üvegcsét, lá ttu k hogy abban a véranyag egészen szilárd, d e rm e d t á lla p o tb a n van. E zután kezdődött a közös ima. M i a papsággal im á d k o z tu k a M iserere^zsohÁr után a B. Szűz, a m in d e n szentek litá n iá já t, a M a g n ific a to t, a C redot többször is. A nép, a m in t e m líte tte m , a maga m ó d ja s z e rin t im á d ­ kozott. Z a jja l, lárm ával — de im á d ko zo tt. Közben a b ib o ro s gyertya elé tartva, többször m egforgatta az e re k ly e ta rtó t és fig y e lte m e g tö r­ tént-e a csoda? És m in é l tö b b e t k e lle tt erre várakozni, annál nagyobb le tt az aggodalm am . Aztán o ly ájtatossággal, o ly buzgón im á d k o z o tt, o ly á ts ze lle m ü lt arccal ta rto tta kezében a szent e re klyé t,

ho gy

ható v o lt lá tn i. K ö rü lb e lő l 35 percig ta rto tt m á r a közös im a,

m eg­ m ik o r

ú jb ó l m egfigyelte a b ib o ro s és im e m e g tö rté n t a csoda. A m in t le fo r­ dítja az e re klyeta rtó t — a cseppfolyós testek term észete s z e rin t h ö m ­ pölyögni kezdett a vértanú vére. Az egész véranyag e rre -a rra fo ly t az üvegben,

aszerint,

ahogyan

a

b ib o ro s

forg a tta .

A ztán

m e g m u ta tta

nekünk újra, v a la m in t a kísérőinek is. E k k o r az egyik k a n o n o k csen­ gővel je lt adott a népnek és fe lh a n g z o tt reá a „ T e D e u m “ m agasztos dallam a. Könnyes szem m el va la m in t az apácák

is.

c s ó k o ltu k

É le te m n e k

m eg

egyik

ekkor

legszebb

a

szent ereklyét,

em léke az, hogy

szerencsés voltam m e g csó ko lh a tn i. Ki sem tu d o m m o n d a n i m e n n y ire meg v o lt hatva a biboros is a csoda láttára. H á t m i, k ik k ö rü lte á lltu n k ? Én h itte m e csodában eddig is, m e rt annak is m é tlő d é s é rő l az egyház te kin té lye m eggyőzött. De m in d ig vágytam , hogy azt szem eim m el

lássam.

m élyéig, m ik o r

Isten

H ogyne kezének

le tte m ily

vo ln a

m eghatva

b á m u la tra m é ltó

a

saját

egész le lke m

té n y é t lá th a tta m .

A m it én láttam 1600 éves esem énynek m egism étlődése, a m e ly 2 — 3szor is

m e g tö rté n ik

egy

évben.

M e g is m é tlő d ik

m in d e g yre , hogy az

Ú r szent szolgájának kiválóságáról ta n ú sá g o t tegyen. A h ite tle n v ilá g ­ nak pedig évezredeken át b iz o n y ítja azt az igazságot, a m e ly é rt v é rta n ú ­ ságot szenvedett sz. Ja n u á r egykoron. Felséges b iz o n y íté k ez a m e lle tt, hogy vannak csodák ma is. H iába a tagadás ama h it e lle n é b e n , a m e ly ­ nek Jézus K risztus a szerzője,

a vilá g

M eg vá ltó ja.

V é rta n ú k m illió i

tesznek tanúságot eme h it m e lle tt. C sodák tö rté n n e k ma is. Az a h it igaz hit, m elynek ily csodái vannak. M ily rettenetes azok jö ve n d ő je , kik ezt a h ite t elvetik, m egvetik szántszándékkal, szent igazságai e lle n tusakodnak. És ha igaz ez a h it, igaz annak m in d e n ta n ítá s a ; igaz és kö te ­ lező annak m iden törvénye. A b b ó l következik, hogy aki azokat meg

313

nem ta rtja

nem üdvözülhet. Ma az életre beakarsz menni — tartsd meg a p a ra n cso la to ka t m onda az Ú r. Ha ez az igaz hit, azt keresni, m egtalálva elfogadni, m egőrizni köteles m indenki kivétel nélkül. „K i p e d ig nem hiszen. e lká rl? o zik", m ondja erre az Úr. M iu tá n e csodát a szabadkőműves, h ite tle n nemzedék letagadni nem tu d ta — m in d e n évben nevetségessé akarta tenni. B orjuvérrel és más hasonló folyadékkal kisérleteztek az e lm ú lt két évben, külö­ nösen O laszországban a kém ikus istentagadók, de kudarcot vallottak teljesen. Végre kénytelenek vo lta k elism erni, a m it egy hitetlen francia k im e rt m o n d a n i: S zent J a n u á r vére fo lyó sítá sá n a k eseményét az ész és tudom ány nem képes m egfejteni. A szertartás végén a nép nagy része is megcsókolván a szent e re klyé t visszavitték a székesegyházba még akkor este, ahol 8 napon keresztül is m é tlő d ik a csoda. Az egész nép a saját szemeivel g yőződik meg annak m egtörténtéről. És boldog a nápolyi, ha a csoda bekövetkezett. A bban biztosítákát lá tja annak, hogy nem fogják csa­ pások é rn i ebben az évben.

Ha

pedig

a csoda be nem következik,

vagy igen későre tö rté n ik , igen szom orú, m e rt nagy csapások előjelé­ nek te k in ti. T a lá n igaza van. Ha a csoda késik, türelm etlen, kiabál, követel, fenyegetődzik és szem rehányást tesz fenszóval a tem plom ban. És aztán, ha a csoda m egtörténik,

éljenzésbe

tö r

ki

az egész nép,

m ia la tt a város összes harangjai m egkondúlnak. 260 tem plom harangja, az arzenál, a hadi hajók ágyúlövései h ird e tik a nagy csodát.

Nápoly

é rt az ünnep és nyilvános látványosság rendezéséhez is. Isten v e lü n k !

_ , .

Fr, László Polykarp.

A LU R D I V ÍZ CSODÁS HATÁSA. gy

lelkész

m eglátogatta

egy

ízben

a hires

lu rd i barlangot.

H azam enet egy csomaggal v o lt ellátva, amelybe több lu rd i vizet ta rta lm a zó üveg volt. A m ik o r a vasúti állomásra ért, hogy a vasútra szálljon,

a vonat, a m in t m ondani szokták,

ép az orra e lő tt m ent el. „ M it c sin á lja k m o s t? gondolá m agában; egy idegen, ismeretlen városban. A következő vonat pedig csak három óra m úlva indul A zonban erősen feltette magában, hogy e gonosz játékon azzal all bosszút, hogy várakozási id e jé t lehető legjobban fogja eltölteni.

314

A váróterem ben

tik k a d t

levegő

vo lf,

s azért

m á r ép a perron

felé irányítá lépteit, m ik o r eszébe ju to tt, hogy m ily e n jó volna, ha csom agját le tudná valahová rakni. S okkal kö n n ye b b n e k érezné magát. A váróterem egyik sarkában észrevett egy em bert, aki úgylátszik, egész otthoniasan v o lt letelepedve. Ü lt, vagy m ég in ká b b fe k ü d t egy d ivá n yo n . Csomagja m e lle tte hevert. „ I t t marad a következő v o n a tig ? " kérdé ő t a lelkész, m ikö zb e n m elléje

helyezkedett.

„Ig e n ,"

v o lt

az egyhangú

válasz. N e m

volna

oly szíves, csom agom ra egy k ic s it fe lü g y e ln i, m íg a szabadba m e g y e k ? " „J ó l van," hangzott ism é t az ő barátságtalan szava. A pap azonban » %

nem sokat tö p re n g e tt az ő barátságtalan, nyers m o d o rá n . Ö rü lt, hogy valakire rábízhatja h o lm ijá t. T e h á t az csomagot, s a perronra sietett. K in t elvégezte

is m e re tle n

papi zsolozsm áját,

igénybe. Aztán egy újságot vett, hang fo ly to n így ö s z tö n ö z te ;

m e llé

helyezte a

am i

k ö rü lb e lü l egy ó rá t ve tt

s m id ő n

o lva sn i akart, egy belső

„M e n j oda, s nézd meg, m i le tt a lu r d i v íz b ő l!" „Is m é t csak a lu rd i

v íz !"

G o n d o lta

valakire rábízhattam , s m ost legalább n in c s

m agában.

„ Ö r ü lö k , hogy

g ondom v e le ." — A ztán

nyugodtan olvasni kezdett. De még nem é rh e te tt messze, m ik o r újó lag , s még tisztábban in té őt a belső hang. „M e n j oda, s nézd meg, m i le tt lu r d i v iz e d b ő l !" M ost m á r

nem

b ir t

e lle n tá lln i.

Az

ú jsá g o t

zsebre vágta, s a

váróterem be m ent. U gyanúgy ta lá lta az is m e re tle n t, Feküdt, s a lu rd i

víz csom ag

m e lle tte

a m in t elhagyta.

v o lt. Kezével fő d é el arcát.

Csendesen közeledett fe lé je a pap, s csodálkozására látta, hogy sír. „ M i baja v a n ? kérdé részvéttel. M ié rt s ír ? " „O h

tisztelendő

úr,

fe le lte

rem egő

hanggal,

én

nagy

vagyok; de sohasem tu d ta m ezt úgy b e ism e rn i, m in t ebben natban.

E lm esélhetem

tö rté n e te m e t?

mazom, s ka th o lik u s is m aradtam

—

első

K a th o lik u s sz.

bűnös a p illa ­

s z ü lő k tő l

áld ozásom ig.

A ztán

szár­ egy

protestáns m esterhez k e rü lte m , ki m in d e n á ro n azon v o lt, hogy engem az ő vallására térítsen. A n n y ib a n s ik e rü lt neki, hogy e lh a n y a g o lta m a 'I

m i sz. v a llá s u n k a t; nem já rta m m isére, p ré d ik á c ió ra , s aztán s e m m it sem hittem . Később házasságra léptem egy derék k a th o lik u s leánnyal, ki könyörgött, hogy já rja k a szentségekhez. De szívem fá s u lt m aradt. M ost m ár öreg vagyok. A sír szélén á llo k . M in d e n t jóvá akarok tenni, hogy m in t jó ka th o liku s h a lja k meg. M e g h a llg a tja g yó n á so m a t?

315

A pap meg v o lt lepve. „D e nézze jó barátom , monda végre, itt csak meg nem g yó n ta th a to m ? Legjobb lesz, ha haza ér, s a községi lelkészhez m egy." „N e m , nem , fe le lte az ism eretlen. Én m ár nem akarom halasz­ ta n i. R ögtön akarok m e n n i!" M it v o lt m it te n n ie ; az idegen végzett.

m ellé

ü lt,

ki nála életgyónást

„D e m o n d ja csak barátom , m i idézte magában oly hirtelen ezt a csodálatos m e g té ré s t? " kérdé a lelkiatya a gyónás végeztével. N e m tu d o m ; fe le lte ő, csak a következőt mesélhetem el önnek e rrő l. M ik o r hozzám adta csom agját, s elhagyta a term et, megvizsgáltam , hogy v á jjo n m i lehet b e n n e ? Üvegeket találtam . „A h a " gon­ d o lta m m agam ban, „a fő tis z te le n d ő ú r magával hordozza boros p in ­ c é jé t; m e g kó stolo m , hogy m ilye n fa jtá b ó l is zik." E kkor egy nagy k o rty o t húztam , a m ik o r észrevettem, hogy ez csak víz. C sodálatos! M ik o r a vize t m egittam , bensőm ben egy változást éreztem. Életem összes vétkei szem em e lő tt lebegtek és kim on d h a tla n vágyat éreztem Iste n n e l k ib é k ü ln i. K öszönöm önnek főtisztelendő úr, hogy m eghall­ gatta kérésem et, s m eggyóntatott. M ost boldogan térek vissza hazámba, s h o ln a p

feleségem m el,

s gyerm ekeim m el

a sz,

áldozáshoz

fogok

já r u ln i." „ T u d ja ön, hogy m ily e n vizet iv o tt? kérdé ő t a lelkész, beszéde végén

u

N em tu d o m ." „ M ily e n v iz e t? „ A csodálatos lu r d i v iz e t!" „ O h ! a kko r a legszentebb Szűznek köszönhetem

megmentése­

m e t ! " m ondá ö rö m m e l. M egérkezett a vonat, s ép e pilla na tb an je lt adtak a beszállásra. A

lelkész e lb ú c s ú z o tt ism ere tlen

barátjától,

gyorsan

felkapta

csom agját, s boldogan szá llt be kocsijába. V á jjo n hiába való v o lt elkésése? Bizonyára n e m ! „A z Isten ú tja i k ifü rk é s z h e te tle n e k !" N é m e tb ő l: S a n d n e r Iré n .

H Á R O M VmÁG.

S zólott a ró z s a s z á l: „E lső v irá g v a g y o k ; — h a ifjú lá n y szemén S zerelm i lá n g ragyog, S egy ifjú , szép legény Reá epedve néz,

5 a m ig a z első t}e lyé rt E k e ttő s ík ra száll, Beszédes tu lip á n , S m osolygó rózsaszál, Fel)ér liljo m haván

S o ltá r elébe á ll

E gy k is m él)ecske s z ó l: „S z ű z it, szentet v á jjo n

A kettő — kézbe' k é z .

M i is p é ld á z n a jó l,

H ogy á ld va lenne lyát

tio g y lja e l}ó fe té r

E kedves, szép viszo n y:

V irá g nem volna, i t t —

S zerelm üket csak én Jelképezem, bizony / "

«S ezzel nevezte, lám , S zűz M á r iá t a H i t ! ! . .

£ s im , a tu lip á n

S z ó lt m ost a liljo m

Á llo tt elő le g o tt:

V irá g p a jtá s ily o z :

„ H a szép M a g y a r l)azám

„N o , lám , e k is bol)ó

A lk o t szépet, nagyot, —

M é g i t t z a v a rb a t} o z . . .

5 a lelkes szó nyom án A nép ip a rt terem t,

R ó la m nem t a r t ily e s t

S szavára [helyreáll

5 lá g y s z irm a e lp iru lt

M e g in t a béke, r e n d . . .

És kö n n ye ze tt s z e g é n y . . .

K o rm á n yt e m e l. . . 5 megóv Sok százados jo g o t: — A je l, m ely lelkesít,

-------- 5 im lelkesen k iá lt A rózsa, s tu lip á n :

A tu lip á n csak o t t ! "

Szép,

— Tudom — se más, sem én . .

H

,,A l), kedves p a jtik á n k . s szent —

Te vagy [c s u p á n ! ! . .

V á n d o r K álm án .

a

A S ZE N T O LVASÓ -IM ÁDSÁG M EGM ENTETTE Elbeszélés.

A kedves nagybácsi a legszeretetrem éltóbb ember vo lt a világon. Szívjósága páratlan vo lt, n e m kü lö nb e n vallási kötelm eit is iparkodott pontosan te lje s íte n i. Csak egy bogara volt, m in t afféle agglegénynek, hogy szörnyűségesen fé lt a fe jtifu s z tó l, de ezzel a bogarával, csakis maga m agának v o lt a terhére, m ásoknak éppen nem. Bár neki nem v o lt e borzasztó betegséghez hajlandósága, mégis nagyon védekezett ellene, m e rt e kinzó nyavalya családjában elég gyakran előfordult. De hogy cselekedte meg e védekezést a jó bácsi? A helyett, hogy ip a rk o d o tt vo ln a fe jé t m egedzeni, hogy az időjárás szeszélyeinek ne legyen a nn yira kitéve, azt az elvet vallotta, hogy feje m indig m elegen be legyen takarva, különösen é jje l. Az unoka nővéreknek a bácsi eme furcsa

fölfogása

tu la jd o n ké p e n

nagyon

kapóra jött, mert

ha v a la m e ly ik ü k a dúsgazdag nagybácsi kegyeibe behízelegni akarta m agát, csak sajátkezüleg készített hálósapkával kedveskedett — és a nagybácsi b o ld o g volt. A le g k ü lö n fé lé b b fo rm á jú , szinü, nagyságú és minőségű sapkákból a n n yi v o lt m á r szekrényében, hogy bátran n y ith a to tt volna hálósapka üzletet. Ő maga m egvallotta, hogy születésének ötvenedik évfordulóján nem

kevesebb

m in t

tiz e n k ile n c e t

kapott.

De ez a sok sapka csak

látszólag v o lt fölösleges, m e rt az öreg éjje lre három sapkát tett fel, m e ly e k e t m in d ig vá lto zta to tt, a szerint, a hány fo ko t m utatott a hőm érő. S hogyan o k o lta m eg a furcsaságot? Azt vallotta, ha az ember betakaródzik,

csak

nem

hagyhatja a fe jé t védelem nélkül, m ikor az

o lya n fontos, elég ha az em bernek orra és szája szabad, hogy szuszogni tu d jo n . N e m csoda,

ha

a bácsi a sapka-feltevésre

lefekvés

előtt

nagy

g o n d o t és sok id ő t fo rd íto tt, de nem m ulasztotta volna el a világért sem még rendes kosztüm ben e lő b b a rózsafúzért elim ádkozni, a mire m á r édes anyja ta n íto tta . De m ivel az öreg nagyon

szórakozott volt

318

és feledékeny, néha m egesett vele, hogy a k k o r ju to tt még ma nem m ondta el az olvasót, m ik o r m á r-m á r

eszébe, hogy e la lu d t. A jó

öreg fö lke lt, de m ive l a nagy m űvészettel fe lte tt sapkát le ve n n i réstelte, a három sapkával a fején m on dta el az im ádságot. M ib e n is á llt a bácsinak sapka-feltevési m ű vé sze te ? E lő szö r is piros m eleg szövetből készült hálósapkát h u z o tt a fejére, p iro s azért volt. m ert h ite sze rin t a piros m elegebb. A sapkának két csücskéje fü lé t is betakarta, két szalaggal aztán összekötötte az á lla ala tt, a m it különben két m ásik szalaggal az orra a la tt is m egcselekedett. H ogy ez a csodálatos tö k fö d ő védve legyen, egy m á sika t h u z o tt rá, szintén jó meleget, h a rm a d ikn a k aztán egy a sok névnap és szü le té sn a p ia kb ó l ke rü lt elő, ’ A bérces E rd é lyn e k egyik legvadregényesebb p o n tjá n v o lt a nagy kényelem m el

berendezett

kastélya, s hogy

m ajd egyik, m ajd a m ásik ro k o n á t

ta rto tta

ne unatkozzék,

fe lvá ltva

m agánál, m eg egyébként

is jóságos és vendégszerető m agyar házigazda h iré b e n á llo tt, s m a jd ­ nem á lla n d ó ja ik k a l

vendégei

szívesen

voltak, a környéken

m e g fo rd u lta k

nála,

de

idő vo lt, és a sok hó m ia tt a tá v o la b b i

lakó

fö ld e s u ra k

ha m á r igen

csa lá d ­

zord és hideg

vendégek ké n yte le n e k v o lta k

elm aradni, e lk ü ld ö tt a ka sté lytó l nem messze lakó plébános és jegyző űrért, a k ik aztán

v illá n y i és pipaszó

m e lle tt a hosszú

té li

estéken

szívesen e lte re fe ré lte k a kedélyes házigazdával. Egy barátságtalan d e ce m b e ri estén a fö ld e s u r nagyon ta rtó z ta tta vendégeit, le h e te tle n n e k m o n d o tta , hogy va la ki kitegye a szabadba.

ily e n

id ő b e n a lá b á t

— K á ro ly b á c s i! a k k o r nem is m e ri a papnak az életét, ki a legzordonabb időben is elhagyja a m eleg — veté oda a plébános.

szobát,

ha

beteghez

h ív já k

— Meg kü lö n b e n is, d u p lá z o tt rá a n ó tá riu s, csak b ő rig á z h a tu n k meg, sőt talán még a d d ig sem, m e rt ru h á in k elég vastagok. — Igen

ám,

de én

hanem . . . tu d já to k ,

nem csak az eső m ia tt aggódom fe lő le te k,

m ostanában

tö b b s z ö r

tá m a d ta k

ra b ló k

vidéken m itsem sejtő utasokra, s azért ily e n íté le t-id ő b e n veszélyes az út.

itt

a

kü lö n ö se n

Ó h ! de hányszor m e g te ttü k m ár, kedves K á ro ly bácsi ezt a n y u lfa ro k rövidségü u ta t és ra b ló k ra nem is g o n d o ltu n k . — Jó é js z a k á t! m o n d o tta egyszerre a plébános és a jegyző. — P is ta ! szólt oda az öreg ú r k u rtá n az inasnak, m o n d d m eg a P alinak, hogy rögtön fo g jo n b e !

319

H asztalan v o lt m inden ellenkezés, tíz perc m úlva o tt á llo tt a kocsi. T én yleg nagyon barátságtalan idő volt, a zivatar kísértetiesen m eg-m egrázta az ablakokat, a m i m egint elég ok v o lt a bácsinak, hogyha kell, ma három h e lye tt négy sapkát huzzon a fejére. A lig távoztak el az annyira m arasztott vendégek, környezetének jó é jt kívánva visszavonult hálószobájába, egy teljesen Ízlése szerint berendezett terem be. A rossz idő m ia tt kissé le v o lt hangolva, s ke d ve tle n ü l piszkálgatta a kályhában vígan pattogó tüzet. Ej m it! lefekszem , holnap reggelre talán m ár nem lesz ilyen csúnya idő, s szedte elő a sapkákat. M ik o r az elsővel elkészült a fö n t le írt módon, m in th a e lfo jto tt nevetés ü tötte volna meg a fülét. Csak nem akar itt va la ki b e lő le m b o lo n d o t csin á ln i, még csak az kellene . . . Csak a szél in c s e lk e d ik az ablakokkal . . . Ráhúzta a másodikat, s erre a h a rm a d ika t, egy negyedik m ár mégis sók le tt volna neki is. M ikor teljesen e lk é s z ü lt a pojáca kosztüm m el, m in th a m egint nevetést h allo tt volna, de m o st m á r rá sem hederített. Ép m ik o r leakart fe kü d n i, ju to tt eszébe, hogy az olvasót majdnem e lfe le jte tte .

M in th a

nagyon el van

valaki

fáradva,

azt

súgta

s am úgy

volna

sem

neki,

köteles

hogy

erre

ma úgy is

a m indennapi

rózsafűzér im ádságra, fe kü d jé k csak le, inkább m ondjon el holnap h e lye tte ke ttő t. Az öreg m á r-m á r engedett, de mégis erőt vett magán, s le té rd e lt az im azsá m o lyra és kezdte az im át. N em igen akart az sem m enni, a zivatar nagyon

zavarta.

Egy

re n d k ív ü l erős roham m a jd n em bezúzta az ablakokat, s az imádkozó ö n k é n y te le n ü l is az ablak

felé

nézett, s tekintete a tükörben

meg, a m e ly b ő l egy im azsám olyon alak rózsafűzérrel a kezében

nézett

térdelő feléje.

három szoros

akadt

hálósapkás

M ost az egyszer ő maga

is nagyon kacagtatónak talá lta ezt az alakot, de egy csepp kedvesem v o lt nevetni, e lő k a n d ik á ló

m e rt m ást is lá to tt a tükörben. Egy az ágy vége alól fé rfic s iz m á t. Egy te kin te te t vetve a keresztre m egint

visszanézett a tü kö rb e , s világosan látta, hogy éppen m ost húzódik b e lje b b a csizm a. D ehát nemcsak csizma van ott, hanem láb is, még pedig eleven

láb, s annak a lábnak gazdája is van, tehát van valaki

az ágy alatt, a ki aligha jö tt békés szándékkal. A bácsi egy p illa n a t a la tt tisztában v o lt a helyzettel. A legegy­ szerűbb le tt vo ln a úgy hálósapkásan

kisurranni, s az a jtó t bezárni a

ra b ló kra . Igen ám, de ebben a szobában v o lt a pénzszekrény, s meg v o lt győződve, jö tte k ,

hogy

hogy

ezek a h iva tla n é jje li

a pénzszekrény

belsejét

vendégek is inkább azért

megnézzék,

m inthogy

az o

320

hálósapkáin m ulassanak. Ha m ost csak nehány percre tá vo z ik is, azok az aránylag alacsony a b lakon a pénzzel e g yü tt e lilla n a k , s ebben az isten ité let-idő b e n ü th e tik a nyom ukat. T e h á t a lehető le gn yugodtabb ábrázattal o tt m aradt az im a zsá m o lyo n és látszólag fo ly ta tta az im á d ­ ságot, tulajdonképpen pedig tö rte a fe jé t va la m i okos terven, hogy a kecske is m egkerüljön, s a káposzta is meg legyen m entve, fo ly to n figyelem m el kisérte a tü kö rb e n azt a végzetes h e lye t az ágy alatt. H irte le n fe lu g ro tt. Pistának még v a la m it kell m o n d a n o m , g o n d o lk o d o tt hangosan, s m eghúzta a csengetyüt.

Néhány

perc

m ú lva

m e g je le n t

az

inas, s

öklével dörzsölte a szem eit, nagyon cso d á lko zo tt, hogy az öreg szokása ellenére ily későn hívja. — holnap

Pista, szólt az úr, m a jd n e m e lfe le jte tte m m e g m o n d a n i, hogy korán

reggel be k e ll

m ennem a városba, s a h in tó

nagyon

sáros és lucskos, á llja to k neki va la m e n n yie n , de rö g tö n és hozzátok rendbe, reggel hét ó ra ko r in d u lu n k . É rte tte d ? ! K ülönösen a „v a la m e n n y i" szót h a ng súlyozta nagyon s te tte ezt azért, hogy az akasztófa-virágokat az ágy a la tt hihették, hogy nagyon sok fé rfi szem élyzet térdelve tette o tt az im a zsám o lyo n.

van

m egijeszsze, a

házban.

k ik

azt

M in d e z t

Pistára urának e szokatlan m agaviselete azt a b e n yo m á st tette, m intha az m e g ő rü lt volna s h ité be n a sapkák is m egerősítették, a hogyan gazdáját még sohasem látta. M in d n y á ja n ? ! kérdezte v o n ta to tta n . De erre m á r a gazda m ű fe l­ háborodásában fe lu g ro tt a z s á m o ly ró l

s

o d a ro h a n t

az

inashoz.

No

persze m in d n y á ja n ! k iá lto tta s hogy a szolgának id ő t ra b ló és esetlen akadékoskodásának véget vessen, m egragadta v á llá n á l s k itu s z k o lta az ajtón, egy ceruzával te le írt papirszeletecskét is nyom va az inas kezébe s ezzel az a jtó t a szolga háta m ö g ö tt h a m a r bezárta. A jó le lk ü öreg u rn á k éppen

nem v o lt k ö n n y ű a haragos gazdát

játszani, de azért m égis s ik e rü lt neki. M ég egy

d a ra b ig

m o z g o ló d o tt

az inas akadékoskodásán s aztán vissza té rd e lt az im a zsá m o lyra , ezalatt fo ly to n fig ye le m m e l kisérve a tü k ö rb e n a végzetes ágyalját. Ha valaha h itt az am erikaiaknak, m o st a d o tt ,A z idő p é n z ! “

n e k ik igazat, m ik o r

Jó néhány percbe k e rü lt m íg P ista

a

fo ly o s ó n

azt m o n d já k : m eglepetéséből

magához tért, m ár éppen vissza a ka rt té rn i a m e g ö rü ltn e k v é lt gazdá­ hoz, m ik o r észrevette, hogy tu la jd o n k é p e n cé d u la is van a kezében, m elyet eddig görcsösen szorongatott. M egnézi a p a p írla p o t s le g n a ­

321

gyobb bám ulatára azt olvassa le hozz segítséget!"

ró la :

„Z siványok

az ágyam

alatt,

Pista kü lön b en igen együgyű volt, de most mégis azt tette, ami legokosabb vo lt, nem csapott lárm át, hanem szép csendesen kim ent az udvarra s az éppen hazatérő Pali kocsissal, aki az öreg úr vendégeit m in d e n baj n é lk ü l hazaszállította, a lehető leggyorsabban a legköze­ le b b i csendőrtanyára hajtattak. De term észetesen, az u ta t oda és vissza, bár nem vo lt hosszú, nem le h e te tt egy perc a la tt m egtenni s ezalatt a szegény bácsi a ra b ló k k e lle m e tle n társaságában m ár-m ár vért izzadott. Erősen bizott abban, hogy a ra b ló k addig rejtekhelyükön maradnak, míg ő le nem fe k sz ik s m in d e n igyekezetét arra k e lle tt fordítani, hogy id ő t nyerjen s fennm aradhasson a né lkü l, hogy a zsiványoknak gyanús legyen a dolog. Ü gy tetette magát, m intha nagyon nyugodt volna, m intha csak az bántaná még, hogy a Pista nem akart azonnal engedelmeskedni. T u la jd o n k é p e n pedig nagyon félt, s m in t a hogy m ár ilyenkor tö rté n n i szokott, m in d e n fé le gondolatok

és aggodalmak

keresztezték

egym ást agyában. V á jjo n eloIvasta-e Pista a céd ulá t vagy talán kiejtette a kezéből s ta lá n m á r javában hortyog m e g in t? ! Eddig a Pistát m indig becsü­ letes fia ta l em bernek ism erte, de hátha m ost az is összejátszik a ra b ló k ka l, a m it azért legalább is lehetségesnek tartott, m ivel kü lö n ­ ben nem tu d ta elképzelni, hogyan

kerülhettek

a zsiványok a háló­

szobájába. De m ih e ly t észrevette, hogy gyanakodik a jó le lkü és eddig o ly hűséges Pistára, ez aggodalm ait erélyesen visszautasította magától. Az idő pedig ezalatt roham osan haladt. A

bácsi már elkészült

a halálra, m e rt nem kételkedett abban, ha a zsiványok

m ű-felhábo­

rodását és egész viselkedését mégis gyanúsnak találnák s megtámad­ nák őt, m ire a segítség megérkeznék, ő m ár régen itt hagyta volna h á ló sa p ká it e siralom völgyben, a rablógyilkosok pedig pénzével hegyen­ vö lg yö n tú l volnának. E bben a percben

a fo lyo só ró l

léptek

zaja

ütötte

meg füleit.

Hangosan dobogó szívvel várta a szegény a pillanatot, m ik o r e kínos h e lyze tb ő l m egszabadul. Tehát mégis igazságtalan le tt volna a jó P istával szem ben, ha ő rá is gyanakodott volna, m ert az m ost diadal­ mas ábrázattal a kocsistól és két hatalm as

felfegyverzett zsandártól

kisérve lépett a szobába. M indegyiknek lámpa vo lt a kezeben ; Pista m e g á llt az ajtóban, a m ásik három pedig rávetette magát a rablókra, s két p is z to ly ly a l, tő rö kke l, feszítővasakkal és baltákkal felfegyverzett

mm

322

zsiványt húztak elő lá bu kná l fogva az ágy alól, k ik h irte le n m eglepetésökben még csak nem is védekeztek. M in d e z egy p illa n a t m űve vo lt. A zsandárok a két zsiványt egyszerre a nn yira m egszerették, hogy még karperecet is raktak a kezükre, m in d a k e ttő re egyet. A m eglepett rabok csak m ost té rtek m agukhoz m eglepetésükből s rim á n ko d ta k, hogy csak nagy éhséggel küzködnek, azért a ka rta k ra b o ln i, de az urat nem akarták bántani, a csendőrök azonban, kik más nézeten voltak, csakham ar e lh a llg a tta ttá k őket. E kkorra m ár a nagy zajra e szokatlan időben az öreg házveze* tőnő és a bácsinak unokanővére is felé bre d tek. A lig lé p e tt be a ház­ vezetőnő, m ár is hangzott fe lé je a bácsi parancsa, hogy hozzon sonkát és fin o m a b b bort, m e rt a szegény urak — s e k k o r a rem egő ra b ló kra m u ta to tt — nagyon éhesek. M ik o r az elképedt szakácsné te lje s íte tte a parancsot, a bácsi m egnyerő szeretetrem éltósággal fo rg o ló d o tt k ö rü ­ lö ttü k s adta a vendégszerető urat, még m in d ig

a h á ro m há ló sa p ká ­

val a fején. Se a zsandárok, se a tö b b ie k

eddig

nem

értek

rá

a

bácsira

gondolni, csak most, hogy d o lg u k a t sikeresen m e g o ld o ttá k, vették észre a bácsi sapkáit és term észetesen hangos hahotára fakadtak. M ik o r a zsandárok a még m ost is készen á lló kocsin a rabokkal eltávoztak, s a bácsi unokanővérével egyedül

m aradt,

tréfásan

tatlankodva k é rd e z te : „N o s ugyan m i nevetni két kiéhezett ö rd ö g ö t m egvendégelek? ! “

való van

m é l­

azon, ha

én

— A vilá g é rt sem azt nevetem bácsika, hanem . . . s ezzel a tü k ö r elé vonta az öreget, a ki maga is nagyon nevetségesnek ta lá lta m ost egész a lakját a sapkákkal fölvértezve s jó íz ü t előtte most,

hogy

m ik o r

le

akart

fe k ü d n i

kacagott. s fe lte tte

nevetést h a llo tt, s nem a v ih a r rázta meg az a zsiványokat is m egnevettették a sapkák.

V ilá g o s őket,

v o lt

tényleg

a b la ko ka t, hanem még

— Te, kis bohó, ne nevess, in k á b b adj h á lá t a boldogságos Szűz M áriának. M e rt ha ez a hálósapkás nagybácsi fé ló rá v a l ezelőtt, bár nagyon e lv o lt fáradva, m in t m in d e n n a p lefekvés e lő tt el nem m on dta volna kedvelt im á já t a szent olvasót, anélkül feküdt volna s nem

hanem ,

té rd e lt volna

le

a m in t a

té n yle g

három

akarta,

hálósapkával

fején im azsám olyára és látszólag v é le tle n ü l nem nézett vo ln a a tü k ö rb e s o tt a csizm ákat meg nem látta volna, m o st m á r nem vo ln a nagybácsid ! nővére

Jaj, de boldogtalan vo ln é k kedves bácsi — m o n d o tta u n o k a ­ s az öregnek nyakába b o ru lt. P . F ü lö p C y rill, O . C.

KO LO STO R A

GVÁRBÓL.

Regény: Anka Jánostól. (Folytatás.)

H A T O D IK F E JE Z E T . A tu d ó s tra g é d iá ja . Nagy d o lg o k tö rté n te k a gyárvárosban. A jö vendő vetette előre árnyékát az új szociálista városra, amely sehogy sem akart fe jlő d n i. Az önállóvá le tt munkások a saját érde­ kü kke l tö rő d te k csak és m egfelejtkeztek a gyárról. A gyárban alkal­ m a zo tt m un ká sok között pedig egyenetlenség ütött ki, amelyet Schlezin g e r N áthán szított. Az v o lt a titko s célja, hogy a gyár tönkre m enjen. M ajd m e g tu d ju k később — m i v o lt vele a számítása. És a gyár egyre h a n ya tlo tt. Az üzem et korlátozni kellett. Túlterm elése volt, a m e lye t nem tu d o tt értékesíteni. M indegyre kevesebb lett a rendelők száma. A közben pedig a m unkások újabb bérharcot indítottak a tu la j­ d o n o so k ellen. Rövid

időre a sztrájk is kiütött. És a gyártulajdonos

— egykori m u n ká so k kénytelenek voltak engedni az új munkásoknak. A bérharc in d ító , sztrájkszervező szocializm us ellenük fordult, am ikor az ő erejével u ra lo m ra ju to tta k a gyárvárosban. Ok pedig mindegyre jo b b a n e ltá v o lo d ta k tőle. M ély szakadást idézett elő gondolkozásukban az, hogy ö ná lló vá lettek és a saját vagyonukat kell növelni. M ert ké n yte le n v o lt S zom ba th y Pál nekik tu la jd o n jo g o t adni. A nélkül nem le h e te tt a szociálista várost megalapítani. A szociálizm us elmélete pedig nem ism e ri a — tu la jd o n jo g o t. Szom bathy azzal vigasztalta m agát, hogy a tu la jd o n jo g megadásával új útat je lö l a szociálizmusnak. M e rt m ár m indegyre vigasztalásra volt szüksége. A gyár hanyat­ lo tt, az ö n álló vá le tt m unkások pedig sem m i eredm ényt nem tudtak fe lm u ta tn i. A szociálista város elöljárósága a szervezkedéssel bíbe­ lő d ö tt. A la k ó k ipari term ékeinek értékesítése le tt volna a célja, de azokat nem tu d ta értékesíteni. Nem v o lt kinek. H iányzott a városból

324

az értelm iség, a polgárság, am elyn ek az ip a ri term ékekre szüksége van. Ilyen körü lm én ye k között S zo m b a th y m in d e g yre jo b b a n e lke d ­ vetlenedett. Ha a m unkások között m e g fo rd u lt úgy érezte m agát, m in t K oriolán a róm ai nép között. G ú n yo ló d va kérte ő is — a voksokat. A tudom ányban keresett vigasztalást, a m ik o r idegennek kezdte érezni magát a palotájában. E lőadásokat készülődött. A szabadgondolkozásu

h ird e te tt az egyetem en és arra újságokban m á r meg is je le n t a

hir, hogy S zo m b athy Pál várvavárt előadásait m egfogja ta rta n i. Persze erősen

készülődtek

az

elvbarátai,

hogy

ünnepélyesen

fővárosban. És ő érdemes akart le n n i arra. Ú j ta n o ka t vett bele eddigi igazságai közé,

fo g a d já k

a m e lye kke l

a

m in d ­

jobban e ltá v o lo d o tt a va llá stó l. Istentagadó tu d o m á n y á n a k az v o lt legfőbb tétele, hogy a jövendő tá rsa d a lm á t az e m b e r ösztön e ire kell alapítani. És őmaga is nagy e re d m é n yt várt e lő a d á sa itó l. A

szociális

fo rra d a lo m szellem i vezére akart le n n i. M eg is m o n d o tta egyik nek, hogy a népgyüléseket

m ásoknak

hagyja. O

hivé-

az eszm éket fogja

adni a — népgyülési szónokoknak. M á r k iá b rá n d u lt a népből, a m e ly ­ nek apostola akart le n n i. B á r lépjen a p o litik a

G logovszki

m ezejére. És m eg

választás alkalm ával

fe llé p

nagy rem ényeket fű z ö tt bízásából a k ü lfö ld re

Iván ráakarta

venni, hogy

is Ígérte neki, hogy

a közelebbi

képviselőnek.

G logovszki,

utazott.

sítani, am elynek je le n tő sé g é t

A

képviselőségéhez

aki az ő pénzével és az ő m eg­

V ilá g ra szó ló

d o lg o t a kartak

ő e le in te nem

g o n d o la tla n u l beleegyezett G logovszki szerepére vá lla lko zo tt, csak más nemsokára a fővárosba.

pedig

m e g va ló ­

is tu d ta fe lfo g n i.

M eg­

kalandos terveibe, aki K a tilin a

alakban.

S z o m b a th y is k é s z ü lő d ö tt

Éppen utrakészen á llo tt, m ik o r T o rb á g y i Dezső je le n t m eg nála. Nagy szemforgatássa!

azt m o n d o tta , hogy

a

fő p á h o ly

nevében

jö n .

Az ünnepélyes fogadtatás m ó d já t akarja m egbeszélni. V a ló já b a n pedig apja

hívására

je le n t

meg

halászni lehetett. T itk o n mény csak

akkor fog

a

gyárvárosban.

d o lg o zta k

k itu d ó d n i,

szélére ju t. A k k o r aztán a la k ó i

N agy

a m unkások

m ik o r

v o lt

a zavar és

k ö z ö tt és az

e re d ­

a gyárváros a végpusztulás

S z o m b a th y e lle n

fo rd u ln a k és T o r-

bágyit hívják le — apostolnak. És a k k o r anyagilag is az ő kezükben lesz a — szocialisták városa. Lassan, lassan ezrek lesznek a m u n ­ kások eltékozolt fillé re ib ő l. Az ezresek pedig kö n n ye n szerzik a száz­ ezreket. Szom bathynak persze se jte lm e sincs ezek sötét h a ta lm á ró l. B arátjának szólítja T o rb á g yi urat, m ik o r b e á llít hozzá e lin d u lá s a e lő tt. A szabadgondolat lidércfénye, az irá n ti

rajongása a n n y ira e lva kíto tta ,

~ 325

hogy nem látja meg Judást Torbágyi m ögött. Barátságosan elbeszél­ getett vele. Meg is köszönte, hogy lefáradott. Torbágyi úr meg erősen h a jlo n g o tt, hogy észre ne vegye a káröröm öt az arcán. Aztán azzal válltak el, hogy nem sokára ta lá lko zn i fognak a fővárosban. És Szombathy még az nap fel is utazott. (Folyt, köv.)

S ZE N T FERENC VIRÁGOS KERTJE. B a y lo n sz e n t P aská l. A z

e u k a ris z tik u s egyesületek pátronusa. II. A kis pásztor.

B á rm ily e n jó l is érezte magát kis Paskálunk édes anyja közelé­ ben, m égis korán ü tö tt számára az elválás órája. Atyja, ki keresetié­ b ő l bőven ju tta to tt a szegényeknek, megkívánta, hogy erejűkhez képest gyerm ekei is h o zzá já ru lja n a k vagyona gyarapításához. S mivel akkori­ ban is ko la tö rvé n y nem létezett még, úgy a korlátlan jogú szülők serd ü le tle n gyerm ekeiket is alkalm azhatták a ház körüli teendőkben. Paskált, m in t le g ifja b b a t és leggyengébbet, szülei — már hét éves korában — a je le n té ke n y jövedelem forrást képező nyáj legeltetésével bízták meg. E lk é p z e lh e tjü k tehát m agunknak a fiatal gyermeket, ki valószí­ n ű le g az első szent áldozáshoz já ru lt volt, m in t vonul ki a rétre vagy a hegyre ö rö m tő l sugárzó arccal, kicsiny juhnyája élén, hogy az év legnagyobb részét, még a te le t is, Isten szabad ege alatt töltse. Ez v o lt aztán a kedvére való élet. Szerette is, m ert bő alkalm at n yú jto tt gyerm eki szíve ájtatos h a jla m a in a k

kielégítésére, anélkül, hogy köte­

lességét va la m ib e n el k e lle tt volna mulasztania. F ö lö s id e jé t a term észet Urával való bizalmas társalgásban, vagy a fa lu cska közeli tem plom ában lakó édes Üdvözítő fo rró imádásában tö ltö tte . Szívesen fo ly a m o d o tt az égi Szűzanyához is. A „L a Sierraí M ia s s z o n y u n k " szentélyében (m e ly egy Torre-H erm osához közel fekvő d o m b o n á llo tt) levő kegykép irá n t pedig nagy tisztelettel visel­ te te tt. A m ik o r csak tehette, ju h o cská it ezen szentély

közelében

tar­

to tta s arrafelé fo rd u lva végezte imádságait is. A kegykép mását p á s z to rb o tjá b a véste a szent ostya és kereszt alá, m elyet már azelőtt

w

•*y

f

■•<.

♦

r*

326

m etszett volt. S ettőlfogva aztán e b o tjá t nagy tiszte le tb e n ta rto tta , legfölebb engedetlen bárányait fenyegette meg vele egyszer-egyszer, beleszúrta a földbe és, ha a k e g y te m p lo m tó l o ly messze vo lt, hogy nem láthatta, előtte té rd e lt le m ik o r im á já t végezte. Igen, még á lm á ­ ban sem hagyta el, hanem tiszte le tte lje se n ka rja ib a z á r ta ; és ha babonás erőt nem is tu la jd o n íto tt neki, m égis úgy vélte, hogy Isten és a boldogságos Szűz az ily e n tis z te le tn y ilv á n ítá s o n le lik ; m e rt azért

tette,

m e g tis z te lje

ö rö m ü k e t

utóvégre hogy és

azt csakis

Ő ket

azáltal

segítségüket

s

p á rtfo gá suka t kié rd e m e lje .

« « •» N é m e ly k o r lá tn i

le h e te tt

kis

pásztorunkat, m in to lv a s o ttó rá k o n keresztül — a kápolna vagy botja e lő tt té rd e lve — v a la m i kö n yvb ő l. N e m egyszer az arra ké rt

fe lvilá g o s ítá st

az

m e n ő k tő l o lv a s o t­

ta k ró l. A könyv im ádságos kö nyv v o l t ; a szent S zűz zso lo zsm á já t ta rta lm a zta , desen

m e ly e t

Paskál re n ­

és szívbeli á h íta tta l

szo­

k o tt e lim á d k o z n i, m iu tá n részben m e n n ye i

részben

sa já t szorgalm a és idegen segít­

t

ség »

fe lvilá go sítá s,

fo ly tá n

m e g ta n u lt

o lva sni,

így k ip ó to lta ő m in t fia ta l pásztor

.

az e lm u la s z to tt

is ko lá zta tá st is ;

a szerzett is m e re te k e t pedig te l­ jesen Isten

dicsőségére, fe le b a ­

rátja hasznára és saját le lke üdvére használta, am i m in d e n többé-kevésbbé tu d ó s e m b e rn e k p é ldául szolgálhatna. A pásztorfiu egy m ásik kedves foglalkozása a ve n y ig é b ő l való olvasókötés v o lt És ő nem elégedett m eg azzal, hogy maga im á d ­ kozott azokról, hanem

hathatós

szavakkal

a já n lo tta

tá rs a in a k

is

a

rózsafűzérájtatosságot m in t olyan védőeszközt, m e ly m in d e n te sti és le lk i veszély ellen, m elynek pedig fo ly to n ki v o lta k téve, fö lté tle n ü l

.'I

327

szükséges. H a to tt korú aggastyánok naponta többször ifja k és fé rfia k is

is szavaival, de példájával még inkább. Élemedett is átvették tő le azt a gyönyörű szokást, mely szerint is e lm o n d o ttá k az olvasót. Sőt végre még életvidor nagy ö röm et ta lá lta k ájtatosságon. M indenki, ki

P askállal valahogyan érintkezésbe jö tt, egy venyigeolvasót el kellett, hogy fogadjon, hogyha a kis szentet meg nem akarta sérteni. A m ilyen egyszerűek is v o lta k azok, a pásztoroknak mégis jól m egfeleltek; a vastag csom ók helyettesítették a nagy szemeket, a vékonyak a kicsikéket. E gyáltalában csak csodálkozni tu d u n k az akkor csak tiz éves Paskál nagy hevén, m e lly e l M á riá t tisztelte, s azon a találékony szeretetén. m e lly e l a M á ria -k u ltu s z t terjesztette. Későbbi életében is fá ra d h a tla n M á ria -a p o sto ln a k bizonyult. Szent neve m indig ajkain vo lt. Ha v a la k it valam i baj ért rendesen ezt szokta m o n d a n i: „M á r m it is te g y ü n k ? Segítsen meg a boldogságos S zű z!

Mária a mi Ú r­

n ő n k védjen és őrizzen meg m in k e t!" És segítette is őt a szent Szűz. E rrő l m in d e n pásztortársa meg v o lt győződve s azért szivesen aján­ lo ttá k m agukat buzgó im áiba. Ha közelében voltak M ária különös védelm e a la tt h itté k m agukat és nyájaikat. C so dá la tra m é ltó v o lt Paskálnak azon gondossága is, m ellyel arra vigyázott, hogy ju h a i kárt tegyenek. Ha pedig az ném elykor h ib á já n kívü l m égis megesett, a kko r a gazdát m iham arább felkereste és a ká rt m egtéritette. Hogy pedig sem m it el ne felejtsen, pásztortás­ kájában szegényes fűzetecskét hordo tt, m elybe m indent pontosan fö l­ jegyzett, hogy m ajd a ká rv a llo tt gazdáknál vád, m ely sokakat annyira

m e gind íto tt,

elengedték volna, ha Paskál hozzá

nem

bevádolhassa

hogy

oly

a kártérítést szivesen

ragaszkodik

ságnak va la m i ké rle lh e te tle n oltalm azója. H ogy az igazságosságtól m ennyire át v o lt

magát,

m in t

az igaz­

hatva, azt egy

alka­

lo m m a l fe ltű n ő m ódon meg is m utatta. Egy öregebb pásztor m in d e n ­ képen rá akarta venni, hogy a közös asztalra szőlőt lopjon. De Paskál sem 3 2 elkeseredett pásztor fenyegetésének, sem gyáva társai rossz p éldájának nem engedett. „L o p o tt jószág nem hoz áldást", m ondotta, és hősies kitartással

és szilárdsággal

e lle n tá llt

m inden

kisértésnek.

Az ily e n becsületesség aztán, m elyet saját érdekében m indenki meg­ követel fe le b a rá tjá tó l, de önmaga mással szemben meg nem tart, á lta lá n o s tiszte le te t és nagyrabecsülést szerzett a kis Torre-H erm osai pásztornak m in d társai, m ind a gazdag n yá jtu la jd o n o so k részéről. Egy ily e n n e k ju to tt osztályrészül a szerencse, őt szolgájául megfogadhatni. F ra A p rivia .

« « I

£1 I

G O N D O L A TO K. Jézus, a világ, az ördög és a

test ig y e k s z ik

engem

m agának

megszerezni. H a az ördög, a v ilá g s a test (}a ta lm á b a ke rü lö k, a k k o r ezek, m in t o rd ító oroszlánok elnyelnek. E g y e d ü l Jézus m e n t m eg engem és g a zd a g ít,

t>a m egszerzett m agának.

A k a ro m ,

t>ogy a T ied legyek és nem másé. Te b ír j engem

én

édes Jézusom ,

te lje s e n ; m e rt ba

én a T ied leszek, a k k o r Te a z enyém lész és ez nekem teljesen e lé g !

C sakis az veszhet e l a fö ld ö n , égben.

a m it rö s te ltü n k

És tu d o d a z erő m icsoda ? A k a ra t, m e ly borostyánt a r a t ! A k a r j és m e g le s z !

b iz to s íta n i az

előbb, v a g y utóbbi de

A keresztény je lle m nem je le n t e g y fo rm a s á g o t: nem

n y o m ja

el

az egyéniséget, ső t m egköveteli é rvé n ye sü lé sé t; k ív á n ja , f)ogy m in d e n ki a s a já t b<^táskörében valósítsa m eg a kereszteny eszm ét a sze rin t, a k i m ire és l?ogyan képes.

* A keresztény f ö l nem a d h a tja e lv e it és so ^a ellenük.

sem

cselekedf)etik

Valam ennyi balsikerünknek s csaknem m inden b a ju n k n a k ugya n egy oka van, s e z : a k a ra tu n k gyöngesége, irtó z á s a z e rő k ife jté s tő l és fő le g a tartós erőkifejtéstől. H a lá lo d ó rá já t szeretnéd tu d n i ? M in d e n tekints.

ó rá t u to lsó

ó rá d n a k

A lajo s testvér.

í I I

\

G YAKO RLATI KERESZTÉNY. A szent mise. (Folytatás.)

T e h á t készülni k e ll a misére. Hogy meleg szívvel és nem a m indennapi érzelm ekkel k ö z e le d jü n k az o ltá ro n végbemenő vérnélküli áldozathoz. Ha nem hiszesz nekem, hig yj a cselekedetnek. Fordítsd szemiedet az o ltá rra , nézd lelké n ek felélesztésére) m i m in d e n t megtesz a pap. A h o g y ^ rálép az o ltá r zsámolyára, egy lépést, sem tesz, egy szót se m ond cél és ok nélkül. A m in t

felm e gy

egy

m ozdulatot

az oltárra, alig teszi le az áldozathoz szükséges

eszközöket, (a fe lsze re lt

ke lyh e t)

m ár az o ltá r e lő tt látjuk, hogy ott

b ű n e in e k beismerése, s az Ú r irgalm ának kiesdése által megtegye a n y ilvá n o s előkészületeket. A Szenthárom ság nevében kezdi: „In nom ine P. F. Sp. S. — (A z A tyának és F iúnak stb.) és a m iniszterekkel fö l­ váltva e lm o n d ja a 42. zsoltárt. E zso ltá rt D ávid im ádkozta először, m időn A bsolon elől m enekült. A szenvedő panaszhangba belevegyül a bizni és rem élni tudó lélek ö rö m h a n g ja . M ik o r a lé le k szenvedése alatt sír, fö le m e li; vigaszt talál az erős Istenben. Szégyelve gyávaságát, hogy a m indennapi élet e ls zo m o rítja , szem rehányólag szólítgatja önm agát: „L e lke m , m ié rt vagy s z o m o rú ? " N in c s okod rá : „B iz z á l az Istenben. De hiába e nógatás. K ib é k ü lh e t a lélek a

m indennapi

élet

nehézségeivel ; ügyét Istenre bizhatja, de a szennyet, m ely naponkint az em berre tapad nem o ly könnyű le rá z n i! A zt csak bánat teszi jóvá ! Egyéb sem m i. A m íg a bűn tudata nehezedik a lélekre Istenhez biza­ lo m m a l közeledni nem képes. A zé rt a pap, s utána — a nép nevében — a m iniszterek mélyen m eghajólva

alázattal

b ű n va llo m á st

tesznek a m in d e n tu d ó

Isten, a

d ia d a lm a s és vitézkedő egyház előtt, e lm o n d já k a C onfiteort. M o s t m ár erősebb a lélek, bízva isten irgalm ában, megnyugodva végtelen

szeretetében

rálép az o ltá r

lépcsőjére,

hogy

fölm enjen a

330

szeplőtlen áldozat bem utatására. Közben még m in d ig irg a lo m é rt esedezik. „A u fe r a nobis, quaesum us D o m in e in iq u ita te s nostras e tc / ' Vedd el ró lu n k U ram gonoszságainkat. Ezt kéri az o ltá rkő b e vésett szentek é rd e m e ié rt is. M o s t m á r közelebb m er lépni az o ltá rh o z és csókkal ille ti azt. Az o ltá r (a belevésett szent e re k ly é k k e l) — m in t A m b e rg e r m ondja — K risztu st je le n ti, a m in t m e g d ic s ő ü lt szentjeivel le g b e n ­ sőbben és e lvá lto zh a tla n u l egyesülve az Atya szeme e lő tt á ll. K risztu s a szent misében szentjeivel együtt jö n az o ltá rra , s az á ldo zá r a h iv ő k élén az o ltá rn á l

eléje l é p ; az

o ltá r egygyé lesz K risztu ssa l,

egygyé

a győzedelm eskedő (szentek) és vitézkedő egyház (a pap és h iv ő k ) az o ltá ro n egyesül az ég és fö ld , s K ris ztu s — az egyesült egyház feje

— a pap kezei á lta l m u ta tja be az áldozatot. Hanem ez elég. T u d o m én, hogy a szerkesztőségben

á lln a k a jo b b n á l-jo b b

cikkek, s csengve

vá rjá k a nyom da

raktá ro n festéket a

nagy precizitással m egszerkesztett velős m o n d a to k. N e m a ka ro m a ló lu k a ta la jt

le fo g la ln i, s m agam ra

még nem

volna

akkora

baj,

haragítani a buzgó írókat. m e rt

utóvégre

N o, de ez

k a th o lik u s o k

azok az

urak és m egbocsátanak nekem , de a szerkesztő bácsival m e g g yű ln e a bajom . Még eddig vám ot nem kér, hogy fö lv o n ú lta m vézna hadseregem m el, de ezután (visszaélve egyszerűen

o rro m e lő tt

leengedné

roskatag ka to n á im ,

igé n yb eve tt

tü re lm é v e l)

— jo b b a n m ondva — le h ú zn á a

vámfát. Én pedig ka to n á im m a l e g yü tt — ha é h e n -s z o m ja n nem is — de itt az erdélyi érchegység a ljá n h ir és dicsőség n é lk ü l végeznők be dicsőbb halálra m é ltó b b éle tü nke t. H át ezért fejeztem be, így talán még fo ly ta th a to m . P. P íus.

BUBORÉKOK

A TE N G E R E N

,sendes v o lt a tenger, a vilá g folyása az e lm ú lt hónapban. N em tö rté nte k v ilá g tö rté n e lm i esem ények, a v ilá g tö rté n e t apró esem é­ nyekből szövődött. A porszem ek tö m ö rü lte k d o m b o k ká , hogy hegyek képződjenek b e lő lü k . Az apró esem ények ve te tté k el a nagy események csíráját az elm ékben, a szívekben. Egy nagy á ta la ­ kulás

je le i

m utatkoznak. A ko r

vezéreszm éje, a szo ciá liz m u s

kezd

331

b ele ille szke d n i a társadalm i rendbe. Ez fejlődésének deielőjét jelenti. N em es ta rta lm á t, életképes eszméit beleépíti a társadalomba, a hogy a korszakalkotó eszm ék tették a történelem folyamán. Még nem vet­ kőzött ugyan ki fe lfo rg a tó jellegéből, itt, o tt fel is forgatja az állam i és társa da lm i rendet, de új világot, jo b b rendet, jobb társadalmat nem tu d te re m te n i. Ez a m ai idők történelm ének alapoka. Ez a szo ciá lizm u s és a társa d alm i rend értékm érője. Az evolúció m iben­ léte k ris tá ly o d o tt ki ebben a jelenségben. A szépen hangzó elméleteket, a tu d o m á n yo s feltevéseknek légvárait megsemmisíti a való élet. E zá lta l pedig az evo lu cio fogalm a tisztázódott. Nem azt jelenti tehát az e vo lu cio , hogy a régi rendet el kell tö rö ln i. Nem jelenti azt sem, hogy a m ú lta k in té z m é n y e it meg kell sem m isíteni. Nem forradalom az, hiszen a fo rra d a lo m m egbénítja. M egállítja a munkájában. Az evolucio a régi rend tökéletesítését, a meglevő intézm ények kifejlesztését jelenti. A z t je le n ti ö rö k tanulságul, hogy csak a m últra lehet építeni biztos jö vő t. Aztán be iga zo ló d ik e jelenségek kapcsán - a modern világnézet csődje. Az okozat m egvilágítja az — okot. Az eszmény megvetése, az anyagi e rő kn ek a fejlő dé s

egyedüli

hajtóerőivé való tétele önámítás,

az e m b e r lé té rd e ke in e k megtagadása. A történeti m aterializm us alap­ té te lé t m e g cá fo lja az élet. Az egyén és a népek életét nemcsak az anyagi érdek korm ányozza. Az em bernek vannak eszményi, lelki javai, m e lye k befolyással bírnak gazdasági küzdelmeire. A gazdasági kü z d e lm e k á lta l h a jto tt fe jlő d é st a le lk i erő, a szellem élteti, irányítja. E tanulságokban a jö ve n d ő c s illa n t előre egy-egy sugarat. Az eszmék, az érzések tis z tu ln a k a világ folyásától. — K o rá lls zig e te k képződnek a tenger mélyében . . .

*

*

*

M e g va llo m őszintén, hogy Párisban nem

jártam. Hála istennek

a párisi é letet sem ism erem . A zt a panteont sem kívánom látni, ahova Z o la h a m v a it h e lye zik ö rö k nyugalom ra. De azért sokszor jár Párisban g o n d o la to m . N agyon érdekel a párisi élet is. Az a panteon pedig sok g o n d o t okoz nekem . M in d e n párisi hir, franciaországi esemény fe le tte érdekel, a m ióta bezárták a — tem plom okat. Azt szeretném tu d n i, hogy m ié rt te tté k meg azt a felvilágosodás századában. Es m e g tu d ta m egy rövid

párisi

hírből.

Jelentéktelen

dolog

az

egész,

de nagyon - francia. Ú gy látom ez a h ír a francia közélet fotog­ ráfiája. U gyanis a rendőrök letartóztattak a m inap egy W olf nevű urat, a m in t éppen a felebarátja zsebében kotorászott. Ez az ártatlan e m b e r aztán a bíróság

elé

ke rü lt az eset m iatt.

Egy nagyszaju kul-

/ I

332

városi ügyvéd látta el a védelm et. M agától é rte tő d ik , hogy W o lf úr vértanú v o lt az ő szemében. Nagy beszédeket m o n d o tt érdekében a tárgyalás alatt. Az igazság, a h u m a n izm u s, a szabadság, a fe lv ilá g o ­ sodás szent nevére h iva tko zo tt. A h allgatóságot egészen magával ragadta. De a b iró nem h a llg a to tt a frázisaira, nem ü lt fel azoknak. Ráolvasta az igazságot, az Ítéletet a bűnös fejére. A védő pedig elkezdte lázítani a népet a b iró ellen. A z t h ird e tte nekik, hogy W o lf ú r ártatlan. A zt m o n d o tta a b iró ró l, hogy m e g h a m isíto tta az igazságot. A nép pedig a közben az egyik

reáhallgatott.

M egtám adta a b iró t az igazság m ia tt. De

le ta rtó zta ttá k a védő u ra t is. U gyanis ta n ú t

hősiességének.

m eglopta. A b iró pedig A zért

lá zíto tta

fel

a védelem

hevében

m e g lá tta . Az v o lt az oka —

e lle n e a népet,

hogy a zavarban

m egm eneküljön. U gy-e m ily e n érdekes hír. A zt m o n d o tta m róla, hogy a francia közélet — fo to g rá fiá ja . H ason ló kép en te tt a fra n c ia szabadelvüség is. A védő szerepét já tszo tta a fra n c ia

szabadkőm űvesség is.

A b iró ellen lá zíto tt, hogy m egm entse az úgynevezett

fe lv ilá g o s o d á s t

— ezt a W o lf urat. A ztán azalatt m eglopta a népet. De a b iró m eg­ látta. Az egyház gonosz szívébe lá to tt. A te m p lo m o k n a k ezer szem ük van. A zért

zárták be te h á t a te m p lo m o k a t,

az általános

erkölcstelenségben

m okkal is k itu d o m szenátus

e lő tt,

fe je zn i.

az e llo p o tt

hogy a le lk i

m e g m e n e kü lje n e k.

Éppen egyházi

m o st

fo ly ik

va g yo n ró l.

anarkiában,

M in d e z e k e t

az

szá­

a n ké t a fra n cia

T u d v a le v ő le g

annak

elkobzása játszotta a le g fő b b szerepet a k u ltú rh a rc b a n . A zzal le lk e s í­ tették nagy te tte kre a felséges

népet. Azzal

kecsegtették, hogy m eg­

szüntetik vele a kö znyom orúságot. A tö b b ie k

k ö z ö tt

egy nagy a la p o t

Ígértek, a m e lyb ő l a m u n ka ké p te le n e k kapnának segítséget. Az aggkori biztosítást

akarták

m e g o ld a n i vele. K ö rü lb e lü l egy m illiá r d o t tesz ki

az egyházi vagyon, a m e lyn e k m olás

le g nagyobb

közben. A szeparációsok

zsebébe

része elveszett — fe lszá ­ k e rü lt,

m a jd n e m

egészen

fe lm e n t a költségekre, a W o lf ú r vé d ő in e k — tis z te le td ijá ra . A szabad­ elvűség, a szabadkőm űvesség

tehát

e z é rt vívta

m eg a k u ltú rh a rc o t.

Felséges cél lelkesítette, m e rt m in d ig ily e n m agasztos c é lja i vannak. Aztán azóta az ország is nagyon fe lv irá g z o tt. KülönÖser\ a b ű n te tte k szaporodnak napról-napra, úgy, hogy az é le t sincs m á r biztonságban. Ez az az erkölcsi

em elkedés,

ku ltú rh a rco t. M e rt az e rkö lcsi a felvilágosodás

érdekében

m e ly n e k

jelszavaival

em elkedés, a fra n c ia

le tt

a fra n c ia

m e g in d íto ttá k a e rk ö lc s i

tö rvé n yh o zá s

egység,

ellensége a

kereszténységnek. Felakarták e m e ln i a fra n c ia le lke t, azért szabadították fel az úgynevezett babonából a m is tic iz m u s b ilin c s e ib ő l. Az persze a

333

vallás volna, a B iró — szeme. És az az emelkedés, az az erkölcsi egység m á r m u ta tk o z ik m inden téren ! Zoláék nem éltek hiába. N em ­ csak p o litik a ila g z ü llik Franciaország, hanem gazdaságilag is. Pedig ez v o lt a legfőbb cél, a m elynek megnyerték a m illió ka t. Maga Paris ezen em elkedés példányképe lett. Elragadtatással írnak róla, kik m e g fo rd u lta k o tt legújabban. Egy vilá g lá to tt hazánkfia Pázmándy Dénes is így ír a B udapesti H írlapnak k ü ld ö tt párisi levelében: — „P á ris m á r nem egyéb Ízléstelen erkölcstelenség fészkénél, a csa ló k e ld o rá d ó já n á l, am erikai yankeek és pattagon gauchok m u la­ tó já n á l. Franciák, m ik o r vá nd o roltak ki in n e n ? "

# # » V a la h o l A friká b a n m e g g yilko lta k egy — hittérítőt. Csak annyit kö zö lte k ró la az újságok nehány sorban, hogy tőrdöfés ölte meg a trip o lis z i D erm a közelében. N em m ondották meg, hogy m i vitte oda. M e n n y i hős erénynek, nemes érzésnek, nagy gondolatnak vetett véget az a tőrdöfés, m e ly azt az életet kio lto tta . Az apostolok sorsa lett a sorsa. Ily e n véget ér az, ki a vilá g o t akarja felem elni. Nem érvénye­ s ü lh e t a világban. M íg ezen gondolkoztam — szenzációs hirre tévedt a szem em . T ö b b hasábon keresztül ism ertettek egy párisi erkölcsrajzot, a m elyben M o n s ie u r R ochette játszotta a címszerepet. Ez a közbecsülésnek örvendő fra n cia — a világcsalás királya. O lyan amerikai m illio m o s , a ki E urópában szerezte a m illió k a t. P incérből le tt m illiom os, k it a R o ts c h íld o k is irig ye ln e k. Messze fö ld ö n híres ember lett belőle, ki ezrek

sorsát

ta rtja

a

kezében. A

pénzpiac

hatalmasságai

közé

e m e lke d e tt. A tőzsdelovagok áhítattal gondolnak rája. Nagy ember le tt. Fényes palotában lakik, szeszélyeire százezreket költhet. És v á ljo n m in e k köszönheti ezt a nagyságot. E rkölcsi — fogyatkozásainak. N e m tö rő d ö tt azzal, hogy m it szól a lelkiísm eret. Erkölcsi aggodalmai nem v o lta k soha. K ivá ló üzletem bernek bizonyult, ki a kor szívébe lá to tt. Az e m be re k vagyon-szom jára, m érhetetlen gazdagodás! vágyára nagy v á lla la to k a t alap íto tt, a m elyek

sohasem

léteztek a valóságban.

Részvényeket b o csá to tt ki különböző vá lla la to kró l és nagy osztalékot a d o tt — habár a v á lla la t nem létezett. Aztán mesterségesen fe l­ verte a részvények árát a borzén. Rohamosan n ő tt a vagyona rövid idő ala tt. A vílágcsalás m illió k a t jövedelm ezett. Köztisztelet környékezte, sőt p o lg á ri érdem ek elism erésére szánt kitüntetéshez ju to tt volna. A becsületrend je lvén ye kerül tulajdonába — ha dicsősége tetőpontján baleset nem éri. B ö rtö n be k e rü lt a - becsületrend várományosa. Lelep le zték a pályatársai,

hogy rászedte a világot. De m ár késő volt

334

m inden — rosszakarat. M á r m eg v o lta k a v á lla la to k pénzben — tö b b ­ szörösen. M á r nem á rth a t neki az — e rkö lcs sem. A részvényesek virágbokrétával várták a b ö rtö n a jtó b a n . Ez pedig egy eset a — sok közül. N á lu n k is fo g la lk o z o tt a rendőrség a napokban egy udvari tanácsossal, a ki nem létező v á lla la to k n a k a tu la jd o n o s a . E n n e k is m ajdnem

m egvannak

a vá lla la ta i — vilá g csa lá sb ó l.

A

m ú ltk o rib a n

pedig egy A ld o r S zig frid nevű polgártárs nem létező n a fta fo rrá so ka t értékesített. És ezeken k iv ü l még s o k-so k b ő rze fi van, a ki v ilá g ­ csalásból gazdagodott. Ezeknek jó d o lg u k van. Ezek tu d n a k érvénye­ sülni. Jobban m ondva csakis ezek tu d n a k. M o st m á r g o n d o lja el m inden becsületes em ber, hogy m i e m e li fel ezeket

a magasba.

Mi

kavarog a m élyben, ha ily e n a v ilá g fo ly á s felszíne. Én nagyon e lsz o ­ m o ro d o m gondolkozás

közben.

— A n n á l a m e g g y ilk o lt m is s io n a riu s n á l nem tu d o tt érvényesülni e világban.

keresek vigasztalást, ki

« « * Az em beriséget a nagy

g o n d o lk o z ó k v itté k előre. A m ű v e lő d é s ­

nek m inden korszaka egy-egy nagy e lm e nevéhez fű z ő d ik , ki új utakat m u ta to tt az em beriségnek. M e rt m in d e n ko rn a k m e g v o lta k nagy g o n ­ dolkozói, k ik új eszm ékkel

rázták

fe l

a

v ilá g o t.

A

m ai

k o rn a k

is

akarnak g o n d o lko zó i le n n i — nagyon sokan. De nem tu d já k fe le m e ln i a világot, m e rt leereszkednek hozzá a — fö ld s z in tre .

A

tö m e g sze n ­

vedélyek, a m odern eszm e áram latok dagályába v e tik kisded c s o ln a k ju k a t, m ely az eszméket szá llítja

az

em beriségnek.

van a csolnakon. De engem m eg nem

A

le g tö b b s z ö r

dugárú

tévesztenek. M o n d ja n a k a k á r­

m it az újságok, az iro d a lm i k lik k e k b á rm e ly tu d ó s ró l, b á rm e ly k ö n y v ­ ről — nem h a llg a to k

rájuk.

Azt

nézem

m in d ig ,

tudós tanaira. A viszhangot fig ye le m . M e rt a

hogy

ki

re szo n á to r

reagál

a

nem reagál

csak a neki m egfelelő hangra. A term észetben a növény a te rm é sze ­ tének, lényegének m egfelelő term észetet, -lényeget szívja ki a fö ld b ő l. Az eszmék világában sincsen m ásképpen. Az eszmék, a ta n o k m iv o l­ tá t

követőiből lehet

m e g íté ln i.

Ezen

m ai id ő k g o n d o lko zó iró l. A közvélem ény

igazsággal

beszéltessünk

s z e rin t ezek

a

a

szabadgon­

d olkozók volnának. A zt hiszem sokakat h o z o tt g o n d o lko z ó b a ezeknek a dolga. N éhány esetet hám ozok ki a köze le b bi napok esem ényeiből, am elyek m in d e n n é l ékesebben beszélnek ró lu k . E gyszersm ind m eg­ vilá g ítjá k a m ú lta k hasonló eseteit is. Bizonyára em lékeznek m ég a szabadtanítás pécsi kongresszu­ sára. O tt m u ta ttá k meg a sza ba d go nd o lkozó k egész m iv o ltu k b a n —

H

335

m agukat. O tt v o n u lta k fel teljes fegyverzetben a — kereszténység ellen. A szabadgondolatból kifakad t gondolatok benyálazták az — eszn\ényeket. De nem á rto tta k csak — maguknak. Prohászka és társai fe lfo g tá k a kereszténységre m é rt csapásokat, am elyektől a nemzet is vérzett volna. K ü lö n b e n az egész esetben az a legfontosabb, hogy k ik á llo tta k a vezérek háta m ögött. Azok érdekelnek, akik a ta n o kra reagálnak. Prohászka szava a világot megváltó és fentartó kereszténység szava. N em kell m ondani, hogy kik vannak a háta m ögött. De P ik le r urék követőit meg kell nevezni. Az ő hátuk m ögött a szo cia lizm u s tábora sorakozott- Továbbá lá ta tla n u l mindazok, kik a vilá g ro m ja in akarnak b o ld o g u ln i. Ha személyesen nem is voltak je le n — o tt v o lt a szellem ük. Személyesen voltak o tt azok, kik az u tcá t m o zg ó sítjá k eszm éik érdekében. S zellem ileg hadakoztak azok, k ik g y ilo k k a l szolgálják — meggyőződésüket. M indezek közül pedig nagyon sokan ism erősei a — rendőrségnek is. És a pécsi harc, a pécsi eset száz alakban is m é tlő d ö tt m ár. Nem csak nálunk, hanem az egész vilá g o n . N em csak p o litik a i, társadalm i téren, hanem is. N em régen tü n te te tt B e rlin utcája is — A k ik ö z ö s íte tt m o d e rn istá ka t is ez a tábor

a tudományban

egy deista tudós mellett. vette pártfogásába. Vagy

fig y e ljü k meg a m odern írókat, hogy kiknek irnak. Anatole Francétól, G o rk ij M a x im ig sokakat fo g u n k ta lá ln i, akiknek hasonló tábor van a háta m ö g ö tt. Eszm éikre, tanaikre azok reagálnak, kik a világ rom jain akarnak b o ld o g u ln i. A m ai ko r gondolkozóinak eszméi, tanai a sötét töm egekben ta lá ln a k visszhangot, am elyek az emberiség javaira lesel­ kednek. Az Iste n tő l e lfo rd u lt m odern elm e ebben fö lü lm ú lja

a régi

korokat. E lő re v itte az em beriséget, hogy elpusztuljon. Az nem lehet — b á r úgy van. És a m űvelődés fejlődésének e jelensége nem a véletlen m űve, hanem belső okok szüleménye, tö rtén e lm i zása. A kereszténység ellensége —

erők

az emberiségnek

m egnyilatko­ az ellensége.

S zánalom fog el, m íg a nagy elm ék sorsán gondolkozom. — P rom eteusz titá n i harca, lázadó keserve, eget-ostromló eszmei — K a tilin á n a k

tettek szolgálatot . . .

A vilá g fo lyá s b u b o ré k ja it szem lélve a tenger regéje gyötör engem. V a la h o l a tengeren e lsü lye d t egy kinccsel tele hajó, mely^ életet, szabadulást v itt a pusztuló szigetlakoknak. Aztán a muyelődes, a tu d o m á n y vívm ányaival felfegyverzett em ber leszállt a mélységekbe, hogy m egm entse, felhozza azt a hajót. E m b erfe le tti harcokat vívott

t r

i 4

r

az ú tjá tá lló szörnyetegekkel, am elyeket szellem erejével mmd legyőzött.

>1 4

336

De azért a h a jó t nem tudta m e gm e n te n i. M ik o r az ó riá so kka l vég­ zett __ nagyobb szörnyetegek tö rte k rája — az e ls ü ly e d t h a jó b ó l. A tenger apró férgei, élősdiei, am elyek e lp u s z títo ttá k a h a jó t is. És az óriások legyőzője a — hajó h e ly e tt — az é le té t a lig tu d ta m e g m e n ­ teni. Jobban m ondva — alig tu d ja . M e rt a te n g e r regéje a é le ttö rtén e tün k. Az é le tú tjá n ezen e m b e rre l ta lá lk o z o m . — És a szigetlakó e m beriségnek segélykiáltása ja jd u l

ajkamon . . .

—

mi ^

fe l

Búvár. r n ^

r>

A H Ó FEH ÉR ASSZONY* Járatlan útszclcn, havasok aljában E g y M á ria -ké p á ll elhagyva, m a g á b a n ; Szép zöldció lo m b o k ta k a rg a tjá k óva, H o g y a bűnös v ilá g ne is tu d jo n róla. N e m jár oda senki, de m in e k is já rn a — A v ilá g o k U ra visel gondot r á ja : H a a por belepi — a szellő le fo jja — Egész virágerdó az O koszorúja. E m beri szív h e lye tt az egész természet Szövi imádságba, m it az még nem é rz e tt: Imádságba mélyed a m ezők fűszála, A m ik o r m e g ko n d u l a harang im á ra — A tze n d ü l a tájon, derűt hoz az é g re : A z O imádsága, az O dicsősége. És a k k o r k ö z tü n k já r a hófehér Asszony, H o g y erényt ápoljon, h o g y h ite t fakasszon.

« Fenn a nap az égen — rózsás fá ty la lebben N e m lá tta a vén fö ld soha fényesebben; H o g y fe lü ti arcát a havas orm ára, S zétöm lik a tá jo n aranyos s u g á ra : V irá g o k a t csókol ko p á r sziklakőre — H ófehér g yo p á ro k n ő n e k k i belőle. Belenő a fűbe, belenő a fába — Term ését érleli, ne éljen hiába, Es m in d e n ik sugár, m itő l éltet n y e rn e k : Lrenet a m ennyből a — bűnös em bernek Es m in d e n ik sugár, m e ly rászáll a tá jra — Boldogság derűje, ö rö m ö k forrása.

—

337

M égis sir v a la ki a súgárözönbcn, A dalos madár is ijedten felröppen — M ik o r közelebb ér elíiagyott gyermek, A k ire szülei gondot nem viselnek, A k in e k csupa rög az élete útja — H o g y hová megy, h o l jár ömaga sem tudja. A z anyja az elm ent — bűn útjára lépett Es azzal feldúlta a — családi fészket. A ty já t a városba hívta a m unkája, És ö elhagyatva az erdőket já rja ; V irá g o k a t g y ű jtö tt, virágokat tépett Virágszedés közben látta meg a képet. Szive nagyot dobbant» fö ltű n t emlékébe Édes anyja arca, édes anyja képe — S m egállott előtte, aztán térdre roskadt És n ag y fájdalm ára nem talála szókat. Im á d ko zn i nem tud, nem ta n itá k arra. H o g y a n varázsoljon derűt a viharra — Bűnös környezetben m indig csak bűnt látott, M ió ta m eglátta e bűnös világot. A z t az imádságot csak egyszer hallotta És gyerm eki szive m ind érzi azóta. K é t szó ju t eszébe, elsóhajtja s irv a : ÜdvÖzlégy M á ria , űdvözlégy M á ria ! Százszor elismétli, százszor elzokogja — K ö n n y e i zápora h u ll a virágokra, És aztán v irá g it ráteszi a képre — És könnyes szemével csak nézte, csak nézte — Százszor elsóhajtja, könyörögve ké ri — A n y já t adja vissza, hozza vissza n é k i: — N e ke m is v o lt anyám , k it nagyon szerettem M in t T e a fiadat, m in t a fiad Téged, A k i az öledben hallgatja beszéded — H ozzám nincs k i szóljon, nagyon árva lettem. M ió ta elhagyott az én anyám engem : Egyszer elm ent tő lü n k , nem jö tt vissza többet — T e jóságos A n y a töröld le a könnyet — M it érette sirok, mely szivemben tá m a d : A messze világból — hozd vissza anyám at. És az Isten A n y já t addig, addig kérte, A m íg álom b o ru lt két síró szemére. Csak azt várta éppen az a kis madárka, M e ly rászállt a képet körülvevő ágra R á re p ü lt merészen a M ária-képre S a virágcsokorból egy szálat Idtcpve A fészkébe vitte és beszövé abba, S új virágot lopott a más pillanatba —

338

Fészek Ión azokból hová p árjá t v á r ja : M osolyogva nézett a szűz A n y a rája. És a szegény gyerm ek, a m ik o r felébredt, M in d összecsókolta a M á ría -k é p e t — És boldog rem énnyel in d u lt vissza aztán A z öröm sugara ra gyog o tt az a rc á n : N in cs o tt a virá gja fe lvitte az égbe A jóságos A n y a az — Ú rn a k elébe* *

És valahol messze, k ü n n a n a gy vilá gb an — E g y bűnbánó asszony zokog:ott m agában Y a la m i nagy erő a szivét m egfogta És aztán elvitte a k k o r a tem plom ba. E lm e n t a tem plom ba — bűneit m egbánva L e b o ru lt az o ltá r szentelt zsám olyára S könnyes szemmel nézett a M á ria -k é p re — Összekulcsolt kézzel könyörögve, k é r v e : — T e hófehér Asszony, a tisztaság A n y ja , K i a bűnös asszonyt elveszni nem h a g yja í M ik o r lelkem öltem a szennyes habokba — V a la m i nagy eró a szivem megfogta, M ik o r a bűn rá tö rt, h o g y végkép megölje A szívemre h u llo tt — kicsi fia m k ö n n y je . És az m egállított, idehozott engem i K ic s i fia m k ö n n y je m egváltotta lelkem — H allgasd meg a sóhajt, a m e ly benne tá m a d t A d d vissza a rem ényt — az én fiacskám at. És e lin d u lt vissza a havas aljába, H o g y a M á ria -k é p ne legyen m agába . . . A. D o b ay M anska.

S Z E N T PÁL. unius

30.-át

szent

apostola ő, ki o ly

Pál

e m lé ké n e k

lelkesen, o ly

tetéről. Ha valaki a

keresztény

s z e n te ljü k .

hévvel tu d h it

A

nem zetek

írn i Isten

m é lysé g e it és

szere-

az evan­

g é liu m i igazságok e re jé t akarja m e g is m e rn i, az ta n u lm á n y o z z a szent Pál apostol leveleit. Ezen levelek gyűjtem énye a vilá g legelső aszketikus és b ö lc s e le ti könyve.

.T?"

/

1

339

S zent Pál egyénisége különben is magával ragad. Az a gyer­ m ekded le lk ü le t, sírni tu d ó gyöngédség és a pogányság hatalm i gőgjét legyőző hősi erő, e lb á jo ló m ódon váltakoznak benne.

O fO

Cl

c tc
O a fC £ '0 a

Az a p o sto lo k között ó képviselte a mélyen já ró bölcseletet, mely az iste n i titk o k rejtélyeibe vezeti az embert. Nem száraz es nem m e s te rk é lt ez a bölcselet, hanem bájos és vonzó, m in t egy oriasi dóm , m e ly n e k m in d e n p illé re és ékítménye, m inden kődarabja es díszítése csodálatos összhangban olvad egybe. M intha a kereszteny

540

egyházművészet is ezt akarta volna érvényre ju tta tn i abban a hatalm as bazilikában, m elyet Róm ában az 6 tiszte le té re em elt. Az ö rö k város fa la in kivü l fe kszik S. P a o lo fu o r i le m ura.

■I

XI

Ck

B a ín

o

Of

2. o o

>

s

Ju n iu s

29.-én

tre Fontane van,

fe jezte tte le N e r^ , o tt a h o l

hol

m ost

a

tra p p is tá k

magányban, de testét o tt te m e tté k el, h o l

m ost

csöndes

S.

k o lo sto ra

m o st sírja fö lö tt

bazilika, a S. Paolo fu o ri le m u ra h ird e ti a nagy kének csillogását, hitének erősségét.

P a o lo a llé

apostol

ál!

a

hatalm as szép le l­

341

S zent P éter tem plom ában az óriási m űépítm ény m inden te kin ­ tetben nagyarányú ; félelem re gerjeszt, s eszünkbe ju t a rettenthetlen kőszikla : az Egyház nagysága, isteni hivatása. Szent Pál temploma úgy hat, m in t m ik o r színpompás rétre, illa to s virágok közé megyünk. Itt nem a nagyság hat szédítő erővel, hanem a keresztény h it és szeretet varázsereje lesz uralkodóvá érzésünk, vágyaink és értelm ünk fö lö tt. A sím a m á rvá n yla p ró l visszaverődő napsugár szent Pál csodá­ latos egyéniségéről beszél nekünk. És azt m o n d ja : „H a szeretetem nincs — sem m i va g yo k." ím e a mélységes tudom ány egy pár szóban. Az igazi bölcsesség titk a , m e ly a K risztushoz m éltó élet kezdete. Föllebben előttünk a g y a ko rla ti keresztény élet valóságának fátyola, s nem kell köteteket írn u n k az em be ri élet fejlődéséről, értékéről és eredményéről. Szent P ál m e g fe jti e lő ttü n k az élet titkát, s m egm ondja, hogy hol kezdődik az em ber. „H a szeretetem nincs — sem m i vagyok.'* N em vezet ez az e lm é le t a szem lélődő bölcselet tágas, beláth a tla n m ezőire, hanem gyakorlati m unkára és tevékenységre indít. A szent Pál á lta l h ird e te tt szeretet, nem szólam, nem üres frázis, hanem az önm egtagadásnak, fö ld i küzdelem nek és áldozatos életnek m egvalósítása. E lragadóan szép, színpompás és változatos, m in t szent P ál apostol egyénisége és szeretetben gazdag élete. — o.

RENDI ÉLET. S z e n t F e re n c a k ü lfö ld ö n . R Ó rn a * A ferencrend tagjai k ö z ö tt e zid ő s ze rin t van : két biboros, n y o lc érsek, h a rm in c püspök, a k ü lö n b ö z ő ró m a i kongregációknál húsz c o n s u lto r (tanácsos) és tiz a p o s to li p e n iten cia riu s. D o n Bosco, a száleziánusok a la p ító ának boldoggáavatási pőrét m e g in d íto ttá k . D on Bosco m ár m in t kispap tagja v o lt a harm adrendnek.

E g y ú jm is é s ró lf k i diszkre v á lik a k a th o lik u s papsag-

n a k.

M árcius 25-én fényes ünnep­ nek vo lt színtere a m ilánói ferencrendiek temploma. O tt mutatta be az egek Urának első szentmise áldozatját a hires P. G em elli Ágos­ ton. P. G em elli M ilanóban született 1878-ban Olaszország egyik legna­ gyobb tudósa. M ár korán foglalko­ zott a tudom ányokkal, különösen pedig a természettudományokkal. K itű n ő képzettsége és nagyarányú tudományossága révén már huszonnégyéves korában Golgi, páduai egyetemi tanár asszisztense (segéd-

342

tanár) l e t t E le in te a d a rvin izm u s híve, s m in t ilyen tüzes szo ciá l­ dem okrata volt, de később saját kutatásai alapján rá jö tt az igaz­ ságra, visszatért az egyház hajójába s belépett a ferencrendbe. it t e lö l­ já ró i parancsára fo ly ta tta ta n u lm á ­ nyait, m ígnem m ost m á rciu s 21-én F errari bíboros pappá szentelte. Sok jeles tudom ányos m u n ká t írt már. Hasckelrő! írt k ritik á ja pedig nagy fe ltű n é st keltett. P. W assm ann S. J. szelidebb é rte lem be n vett evo lucio nizm usán ak híve. G and (B e lg iu m ). Ez év elején m eghalt a «Bien P u b lic ” híres szerkesztője, Lam m ens M., 86 éves korában. Az e lh u n y t a h a rm a d ­ rendnek kiváló tagja volt. S okat fáradozott, hogy m egvalósítsa a Szentatya é le tp ro g ra m já t. „M in d e n t meg kell ú jíta n i az Ú r Jézus szel­ lem ében." E két szó « Á m e n " s ,A lle lu ja " m in d ig szívén, ajkán v o lt Ám en, azaz m in d e n t úgy, af)ogy Jézus a k a rja s azért, m e rt ó a k a r ja ! A lle lu ja ! M in d e n t Isten nagyobb dicsőségére ! B e rlin , Itt is virá g zik m á r a harm adrend. G yűlése is van m in ­ den hónapban. Igazgatója a H e d v ig ­ rő l nevezett plébánia egyik káplánja. L o n d o n , M á r fo ly n a k az e lő ­ készületek a 19. e u k a risztiku s k o n ­ gresszusra, m e ly ez évben itt fog m egtartatni szeptem ber 9— 13. B á r­ csak m in é l fényesebben s ik e rü ln e I

D ia r iu m

T e rra e S a n c ta e

(S z e n tfö ld i N a pló). Ú j la tin fo ly ó ­ irat, m elyet a sze n tfö ld i fe re n c re n d i h itté rítő atyák szerkesztenek. A szentföldi bizottság hivatalos köz­ lö n y é ü l fog szolgálni. A zo n kívü l tu dom ányos m unkásságot is fo ly ta t. Japán, Tavaly m issziót n y ito t­ tak itt a ferencrendi atyák. Azóta m ár kis házat és kertet is szerez­

tek, s így m e g a la p íto ttá k az »első japán fe re n c re n d i z á r d á t" Ne\V‘ B e íd fo rd (E g y e s ü lt-Á l­ la m o k .) Az itte n i h a rm a d re n d ie k száma m e g ü ti az 1200-at. Az e lm ú lt évben 480 ta g o t vettek fel. S ze n t F eren c hazánkban.

S z é k e ly u d v a rh e ly ,

V o lt egy lé n y a fö ld ö n , k it a balsors ü ld ö ­ z ö t t S ú ly o s csapásokat b o csá to tt reá, a m e lye k a la tt m ás összeroskadt volna. K o rá n árvaságra ju to tt az, ki szeretetet á h íto z o tt. S zaka­ d a tla n betegeskedés v o lt az élete a b a lso rstó l ü ld ö z ö tt árvának. E g y­ m ásután te m e tte el szeretteit a m e g p ró bá ltatás szo m o rú nap ja ib an . De azért ö rö k ifjú m a ra d t h ó fe h é r hite, g ye rm e ki b izalm a. A balsors nem tu d ta a h ité t, a vallásosságát m e g in g a tn i. M in é l tö b b e t szenvedett, a n n á l igazabb v o lt a h ite , m é ly e b b a vallásossága. És a tö v is okozta vérző sebeket a lig érezte. A gyönge női lé le k hősies erővel v itte kereszt­ jé t az örökkévalóságba. M e rt oda­ m e n t ő, o d a v itte h ó fe h é r hite, m é ly ­ séges vallásossága. Az én szívem azt súgja, hogy o d a k ö ltö z ö tt a fö ld ­ rő l. M in d e n csepp kö n n y m it érte h u lla to k végtelen jóságának, nagy szeretetének a — bizonysága. Ú g y belevéste barátságát a szívem be, hogy m e n n y b e ju tá s á t is sira to m . S ze n t Ferenc h a rm a d re n d jé n e k fe h é rle lk ü leánya m ég h a lá lá b a n is is m in ta k é p e m a ra d t a keresztény­ nőnek. Az ő élete is azt b iz o n y í­ to tta , hogy a h a rm a d re n d h ő st nevel a gyönge n ő b ő l is. Ez a fe h é rle lk ü , g y e rm e k h itü hős — B u rn á z M ariska v o lt. V irá g o s m á ju s e le jé n ú jra szegényebb le tte m . E lh a g y o tt le g ­ jo b b b a rá tn őm , k it nem tu d ó k m é ltó n m e g síra tn i. A . D o b a y M a ris k a .

343

K é re le m .

Jun. hó folyam án szentelte volna pappá püspök úr Öméltósága egyik társamat, ki úgy szívjóságra, m in t tehetségre nézve k ö z tü n k m in d ig az első volt. Négy hónap óta azonban súlyos beteg és a le g kivá ló b b orvosok tanácstalanul á lla n a k k ö rü lö tte . Az Ú r Jézus, a betegek igazi Orvosa azonban még m in d ig segíthet, azért kérem a har­ m a d re n d i testvéreket és a H irn ö k o lva só it, im ádkozzanak a szegény beteg társam ért, hogy a jó Isten adja vissza egészségét, s engedje meg, hogy m in t fö lk e n t szolgája az 0 dicsőségére és a le lk e k üdvére fáradságot nem ism erve m u n ká lko d h a ssé k! — Egyben kérem rendi te stvé re im e t, im ádkozzanak értem is, ki m o st Isten kegyelm éből a a fölszentelés e lő tt á llo k, hogy a jó Istennek, ha nem is éppen m éltó, de legalább nem m é lta tla n szol­ gája lehessek. Pécsett, 1908. máj. hó 15-én. F rá te r Emericus.

E sztelnek.

Karatf^nai Köntzey B la n ka sz. Fér. harm adrendjének ez ifjú szép hajtása hosszas, kinos betegsége alatt a szentségeknek többszöri ájtatos felvétele után, f. év m árcius 29-én, m in t boldog m eny­ asszony, alig 21 éves életének n yiló tavaszán az U rban csendesen elhunyt. Mennyei Arája, ki fö ld i egyesét megelőzve, hogy szeretet)6l magához vette, adjon az elhunyt testvérünknek a dicső feltámadásig boldog nyugodalmat. Imádkozzunk érette ! P. Antal. H á la n y ila tk o z a t. Bár kissé megkésve, el nem mulasztom, hogy abbeli Ígéretemet be ne váltsam, m iszerint az én jóságos Jézusom irgalm as Szívének nyilvánosan kö­ szönetét m ondjak e helyen, a m iért gyarló szolgálója kérését két izben kegyesen meghallgatta, a biztosra vett h a láltól megmentvén családjának legrajongóbban szeretett „tagját. M aradtam Főtisztelendőséged hive M . J. dr.-né.

KÜLÖ NFÉLÉK. Ju n iu s hónapja Jézus Szentséges S zívének van szentelve. Nagyobb b u z g a lo m m a l és szeretettel kell e hónapban a legszentebb Szív köré g yüle ke zn ü nk. Legyünk m indnyájan apostolai akaratának, szeretetének és is te n i cé lja in a k, m elyeket ben­ n ü n k, a m i szívünkben elérni akar. B u z d íts u n k m ásokat is a gyakori szent áldozásra, szentséglátogatásra és a legszentebb Szív gyakorlati tiszte leté re . A m odern kor em be­ rének p e ty h ü d t idegzete csak innen m e ríth e t ú j életet, tiszta vért, igaz lelkesedést.

H álásan érző szívvel m ondunk köszönetét mindazoknak, kik a kolozsvári rendházunk új orgonájára kegyes adományaikat beküldötték. Fizesse meg a jó Isten m in d en ki­ nek abban és azzal, am it T ő le leg­ inkább óha t. Teljesedjék Istennek tetsző m inden ké ré s ü k ! S zent F e ren c h a rm a d re n d jé t szerveznünk kell, m ert csak így érhetünk el vele eredményeket. Szervezés nélkül m ajdnem jelenték­ telen társulat nívójára esik alá, s nem tö lth e ti be azt a hivatast, me­ lyet tőle, m in t rendtől megvárunk.

344

Tessék csak m egnézni, hogy itth o n és k ü lfö ld ö n m ilye n nagy eredm é­ nyeket érnek el a k ü lö n fé le k o n ­ g re g á c ió k ? ! Pedig a harm adrend szabályzatában és szervezetében sokkal tö b b erő re jlik . S a b a tie r sze n t F e r e n c r ő l és r e n d jé rő l. S ab a tier Pál, a hires francia tanár, á p rilis 30-án T o r in ó ­ ban ^A ssisii szent Ferenc g o n d o l­ kozása és cselekedeteinek e re d e ti­ ségéről" c ím m e l fra n cia nyelven é r­ tekezést ta rto tt, m elyen a város m inden előkelősége je le n volt. ím e nehány vonás e m líte tt é r­ tekezéséből : . . . S zent Ferenc o ly ka th o lik u s volt, m in t talán senkisem előtte, s le g fö le b b kevesen utána . . . A tu la jd o n jo g pogány fogalm ával szemben tanítván yain ak azt a já n ­ lotta, hogy s e m m ijü k se legyen a fö ld ö n . S azért re n dje m égsem ko ld u ló , hanem igenis m u n ká s szer­ zetes rend, m e lyn e k tagjai ve re jté kes m unkával szereznek meg m in ­ dent, hogy m ásokon is segítsenek. Ő v o lt a tu la jd o n pogány fo g a lm á ­ nak k iir t ó ja ; erre vonatkozó p ré d i­ kációi pedig o ly k u ltú rá n a k v o lta k az e lő h im ö k e i, m e ly m in d e d d ig még nem jö tt el . . . E bből a rövid vá zla tb ó l is lá t­ ható, hogy S a b a tie r nem e lfo g u lt protestáns, ki m in d e n t, a m i k a t­ h o lik u s a p rio ri elvet, hanem pár­ tatlan tudós, ki az igazságot m é l­ tá nyo lja és védi. K ü lö n b e n m egjegyezzük, hogy S abatier csak külsőleg protestáns, m ert a pápai csalhatatlanságot k i­ véve, m inden k a th o lik u s ta n t élő (fitte l vall. Élete is példás, valóban keresztény. K é rjü k a jó Istent, hogy v ilá ­ gosítsa föl ezt az igazság után epedő szívet, és vezesse vissza eltévelyed e tt ju h o cská já t az igaz egyház aklába I (M. K.) ‘

K o rd u b a , édes hazám , e lv e s z té l. A m ik o r Avenues arab bölcs m eg­ h a llo tta . hogy K o rd u b á b a n egy rossz kö n yvé rt

10

a ra n ya t

fize tte k, m íg

egy vallásos kö n y v é rt csak egy aranyat, így k iá lto tt f e l: „ K o r d u b a ! Édes hazám elvesztél !“ A k ö rü lá lló k h o z fo rd u lv a pedig így s z ó lt : „ T u d já to k meg, hogy ez a város nem sokára e lp u s z tu l, m e rt lá tta m , hogy a nép rossz könyveket o lva s." S valóaan Avenoes

szava

b e te lje ­

s ü lt :

keze

u to lé rte

Isten

s ú jtó

K o rd u b á t.

(s .)

R e c e p t az u to ls ó í t é le t t ő l v a ló fé le le m e lle n . N e m is o lya n régen m esélte egyik b a rá to m el a kö ve t­ kező m egható kis tö r té n e te t: É des­ anyám , beszéli az én

b a rá to m

halálos ágyán

fe k ü d t.

Én ágyához

szelíden

kérdeztem ,

té rd e lte m

s

—

n e m -e fél ő is a tú lv ilá g i Íté le ttő l? Ekkor

rám

töredező

nézett szeretetteljesen,

szem eivel,

s

így

s z ó lt:

„N e m édes g y e rm e k e m ! M ié rt fé l­ je k ? H etven év a la tt nem o ko zta m fá jd a lm a t

se n k in e k

sem

sza va im ­

m al, sem c s e le k e d e te im m e l. Ó, aki m ondá : Szeresd fe le b a rá to d a t, m in t önm agadat,

tu d ja

azt.

K i,

a m in t

im á d k o z ik , úgy sze n d e rü l á lo m b a s úgy is hal m e g ."

(s.)

T e lje s b ú c s ú t n y e r h e tn e k a te r^ c iá r iu s o k jú n iu s h a v á b a n : 7-én P ü n k ö s d n a p já n (3 M ia ty á n k , Ü d vözlégy és D icsőség a S z e n th á ro m ­ ság tis z te le té re ); 13-án P á d u a i sz. A n ta l hv. (I. r.) ünnepén ; 18-án Ű r n a p já n ; 24-én K e re szte lő szent János születése napján ; 29-én Sz. P é te r és P á l a p o s to lo k napján.

.SS

Qm^* V

••

*.--^ /

• ••

I X

:

•>

I 4

:i:

i-U •'S *A

/V

11

Qorkomi vértanúk, kik az Oltáriszentség védelmében haltak meg.