Tumorsejt-metabolizmus Kroemer G, Pouyssegur J Tumor cell metabolism: cancer's Achilles' heel.. Cancer Cell. 2008 Jun;13(6):472-82. doi: 10.1016/j.ccr.2008.05.005 közleményének felhasználásával írta Christos Chinopoulos
Tartalom: 1. A Warburg jelenség és előnyei a daganatsejt számára 2. A metabolikus átprogramozás mechanizmusa 3. A metabolikus változások eredményei 4. Antiapoptotikus stratégiák daganatokban 5. A daganatok elrejtése az immunrendszer elől 6. Konklúzió és terápiás lehetőségek
1. A Warburg jelenség és előnyei a daganatsejt számára Az első daganatspecifikus biokémiai elváltozás a megváltozott metabolizmust a Nobel-díjas Otto Warburg írta le az 1920-as években. A „Warburg-jelenség” a daganatok fokozott glikolízise oxigén jelenlétében (aerob-glikolízis) és az ennek következtében észlelhető megnövekedett tejsavtermelés. A daganatsejtek fokozott glukózfelhasználásuk során a glukózt felépítő reakciókban is használják. Bár a Warburg-jelenség nem minden daganat esetében egyformán
kifejezett,
mégis
a
klinikai
daganatdiagnosztikában
felhasználható,
a
fluorodeoxyglucose (FDG) pozitron emissziós tomográfiával történő detektálására. Az FDGPET komputertomográfiával kombinálva elég szenzitív és specifikus nagyon sok daganatmetasztázis diagnosztizálására. A tumornövekedés szempontjából a fokozott glukózfelvétel és a glikolítikus ATP-termelés számos előnnyel bír: 1) Aerob glikolízis esetében a daganatsejtek változó oxigéntenzió mellett – amely különben letális lenne az oxidatív foszforilációt folytató sejtek számára – túl tudnak élni. A fluktuáló oxigénellátás a távoli erek változó hemodinamikai sajátosságai eredményeként jön létre.
1
2) A daganatsejtek bikarbonátot és laktátot termelnek, a tejsav a glikolízis elsődleges végterméke. A savas pH, és az ehhez való alkalmazkodás elősegíti a daganat terjedését, és gátolja a daganatellenes immuneffektorokat. A daganatsejtek által termelt laktát hasznos lehet a stróma sejtjei számára, melyek piruváttá alakítják, és vagy visszajuttatják a daganatsejteknek, vagy maguk használják fel az aerob energianyerés számára. Ez a metabolikus kooperáció olyan rendszert eredményezhet, melyben az anaerob metabolizmust folytató daganatsejtek és az aerob energianyerést használó nemtranszformált strómasejtek komplementer metabolizmusa puffereli és reciklizálja az anaerob metabolizmus során keletkező termékeket, valamint elősegíti a daganatsejtek túlélését és növekedését. 3) A daganatok a glukózt a pentózfoszfát út segítségével metabolizálják, így a keletkező NADPH segíti a daganatsejtek túlélését, az oxidatív stresszel és a kemoterápiában használt drogokkal szemben. A képződő NADPH a zsírsavszintézishez is szükséges, melyre szükség van az új sejtek membránjainak felépítésében. 4) A daganatsejtek a glikolízis intermedierjeit felépítő reakciókra is felhasználják: –
A glukóz-6-foszfátot a glikogén szintézisére a ribulóz-5-foszfátot a nukleotidok szintézisére, a dihidroxi-aceton-foszfátot a triglicerid és foszfolipid szintézisére, és a piroszőlősavat az alanin és aspartát szintézisére.
–
A daganatsejtek speciális piruvát-kináz izoenzimet expresszálnak (PKM2), mely aktivitását gyorsan tudja változtatni.
–
A kisaktivitású PKM2 előnye, hogy a glikolízis foszforilált intermedierei felhalmozódnak, és a szintetikus utak (aminósav, nukleinsav és lipidszintézis) számára elérhetőek lesznek, csökkent tejsavképződés mellett. A piruváttól proximálisan elhelyezkedő foszforilált intermedierek akkumulálódnak, és prekurzorként szolgálhatnak olyan bioszintetikus folyamatokhoz, és ennek következtében a tejsavképződés csökkenhet. Ez az elv, hogy a glikolítikus intermedierek elterelődnek az anabolikus metabolikus utak irányában a piruvátra is érvényes. A proliferáló daganatsejtekben a piruvát egy „csonka” citrátkörbe léphet be. A csonka citrátkörben az acetil-KoA a mátrixból a citoplazmába lép ki, és részt vesz a zsírsav, a koleszterin és az izoprenoidok szintézisében, melyek mind szükségesek a membránképződéshez. A zsírsav szintáz enzim, mely acetil-KoA-ból és malonil-KoA-ból szintetizál hosszú szénláncú zsírsavakat, sok daganatsejtben mutat fokozott expressziót és aktivitást.
2
Daganatsejtekben tehát az egész metabolizmus (különösen a glikolízis és a citrát kör) jelentős átrendeződésen megy át, hogy a sejt növekedéshez és proliferációhoz szükséges fokozott anabolikus igényeknek megfeleljen. 2. A metabolikus átprogramozás mechanizmusa A daganatsejtek metabolikus átprogramozásának mechanizmusa komplex. Kezdetben az oxidatív foszforiláció defektusával magyarázták a Warburg-jelenséget, mert a daganatsejtek mitokondriumai viszonylagosan kicsik és kevés krisztájuk van. A mitokondriális DNS mutációi a daganat progresszió eredményeképpen is képződhetnek, de bizonyos mtDNS mutációk aktívan szerepet játszhatnak a daganat progressziójában is. Így például a mitokondriális NADH dehidrogenáz kettes alegységét a mtDNS kódolja, és ennek a génnek a mutációja stimulálja a glikolízist, a reaktív oxigénszármazékképződést és a daganatok progresszióját. Az aerob glikolízis jelenségét elősegítő mechanizmusok közül az egyik legfontosabb a hipoxia indukált faktor (HIF-1) aktivációja. A HIF-1 egy transzkripciós faktor, ami a hipoxiás, gyulladásos, metabolikus, oxidatív és onkogén stresszállapotok hatására aktiválódik. A HIF heterodimer, mely konstitutív stabil béta és instabil alfa alegységből áll, mely alegység folyamatosan szintetizálódik és lebomlik normoxia körülményei között. A HIF-1 a glukóz piruváttá és laktáttá történő lebontását stimulálja, serkenti a glukóztranszportot, indukálja a hexokinázt, serkenti a tejsavképződést a laktát dehidrogenáz és a laktátot a sejtből eltávolító monokarboxilát transporter 4-et. Ráadásul a HIF-1 hatására a piruvát dehidrogenáz expressziója csökken, ezáltal a citrátkörben kevesebb NADH képződik, az OXFOS intenzitását is csökkentve. Az oxigéntenzió csökkenésén túlmenően a HIF-1-et két citrátköri enzimet (a fumarázt és a szukcinát dehidrogenázt) kódoló gén daganatképződést stimuláló mutációja következtében is indukálódhat. A funkciókieséssel járó mutációk a fumaráz és a SDH génben citrátköri intermedierek úgymint fumarát és szukcinát – felhalmozódásához vezetnek, mely felhalmozódás eredményeképpen a HIF-1 a-t hidroxiláló prolil hidroxiláz enzim gátlódik, és így a HIF-1 az oxigéndús környezetben sem bomlik le. Ez a példa is illusztrálja a HIF-1 a részvételét a metabolikus és daganatképződéshez vezető folyamatokban, melyeket a mitokondriális funkciókárosodások indítanak el. 3. A metabolikus változások eredményei A daganatsejtek sok olyan ismert biokémiai jellemzőben különböznek az egészséges sejtektől, mely különbségek egyértelműen vezetnek a metabolizmus átprogramozásához. Az Akt expressziójának növekedése például fokozza a hexokináz mitokondriumhoz való kötődését, így összekapcsolja a glikolízis első, ATP-t igénylő lépését a mitokondriális ATP-szintézissel. A daganatokra jellemző a CAT (karnitin aciltranszferáz) csökkent aktivitása, ezáltal a hosszú szénláncú zsírsavak
3
mitokondriumba történő bejutása, következményesen a béta oxidáció is csökkenni fog. A zsírsavoxidáció csökkenése hozzájárul a daganatsejtek glukózéhségéhez.
4. Az apoptózisra való képesség csökkenése (Csökkent érzékenység apoptotikus stimulusokra) Az apoptotikus mechanizmusok sérülése nemcsak kulcsszereplő a karcinogenezis korai stádiumában, de szerepet játszik a kemoterápiával szembeni rezisztenciában is. A daganatsejtek gyakran mutatnak fokozott rezisztenciát a mitokondriális PTP-vel szemben. Egy lehetséges kapcsolat az apoptózis és az átprogramozott metabolizmus között a hexokináz és a VDAC közötti kapcsolódás. A HK-VDAC közötti kapcsolat erősségét valószínűleg az Akt konstitutív expressziója fokozza. Az Akt hatására a hexokináz a mitokondrium külső membránjára transzlokálódva kötődik a VDAC-hoz. Az oxidatív foszforiláció
részleges,
vagy
teljes
defektusai
az
apoptózissal
szembeni
rezisztenciát
eredményezhetnek. A teljes oxidatív foszforiláció deficiencia is apoptózissal szembeni rezisztenciát eredményezhet. A légzési lánc teljes gátlása elnyomhatja a proapoptotikus Bcl-2 fehérjéket, a Bax-ot és a Bak-ot, mindkettő az MTP obligát mediátorának tekinthető. Így a súlyos OXPHOS deficiencia, mely több daganat esetében is tapasztalható, kapcsolódhat az mPTP blokádhoz, így az apoptózis hiányát eredményezheti. Az OXPHOS defektusai csökkenthetik a xenobiotikumok által generált mitokondriális ROS mennyiségét, így csökkentik a xenobiotikumok proapoptotikus aktivitását. Ez az utóbbi mechanizmus magyarázhatja azt a megfigyelést, hogy a „p0”-sejtek (sejtek, melyekből hiányzik a mtDNS, így az oxidatív foszforiláció is) rezisztensek az olyan vegyületekkel szemben, melyek a mitokondriumokon belüli eredménytelen redox-ciklusokat generálnak. Így a deficiens oxidatív foszforiláció automatikusan károsítja az apoptotikus utakat, különböző utak sokaságán keresztül. 5. Az immunválasz elkerülése A tumorok metabolikus mikrokörnyezete gátolhatja az antitumor immunválaszban szerepet játszó sejteket, mint pl. a citotoxikus T-limfocitákat (CTL) és a natural killer (NK) sejteket, és gyulladásos sejteket toborozhat, melyek részt vesznek a tumor terjedésében. A tumorsejtek környezetében (a sejtágyban) történő acidifikáció gátolni képes az NK-sejteket. A jelentős daganattömeget hordozó betegek laktátszintje magasabb, és a laktát immunszupresszív hatása jól ismert előrehaladott daganatos állapotokban. A tejsav gátolja a proliferációt, a citokintermelést és a citotoxikus limfociták citolítikus aktivitását. A limfocita funkciógátlásnak feltehetően az a magyarázata, hogy a magas extracelluláris laktát-koncentráció gátolja a sejtekből a laktát kifelé való transzportját, így a limfociták magas intracelluláris laktátszintje interferálhat a specifikus funkciókkal.
4
6. Konklúzió és terápiás lehetőségek Amint a korábbiakból kiderült, a daganatsejtek metabolizmusa szorosan köthető a tumorok fontos biológiai sajátosságaihoz. Ezek a kapcsolatok több különböző képet eredményezhetnek. Először is a sejtek metabolikus átprogramozása olyan onkogénhatásokra is bekövetkezhet, melyek nem közvetlenül metabolikusak. Így olyan onkogénhatások, mint a növekedési faktor utak konstitutív aktiválása, vagy a HIF-1 konstitutív aktiválása olyan jól ismert daganatjellemzők és metabolikus profilok hátterében állhat, mint a növekedési faktor független növekedés, az apoptózissal szembeni rezisztencia, végtelen replikációs kapacitás és angiogenezis. Másodszor: a daganat klasszikus tulajdonságai lehet, hogy metabolikus reprogramingból eredeztethetőek. Például az OXPHOS primer metabolikus deficienciái hozzájárulhatnak a csökkent apoptotikus érzékenységhez, és a helyi, az extracelluláris teret érintő változások hozzájárulhatnak az invazivitáshoz, metasztázisképződéshez, immunszuppresszióhoz. A metabolikus változásokat célzó kemoterápiának/génterápiának szerepe lehet a jövő daganatos betegségeinek kezelésében.
5