Tudósportré Révai Miklósról (1750-1807) K o n c zo sn é S zo m b a th e ly i M á r ta
Révai születésének 250. évfordulóján (2000-ben) tudom ányos em lékülés volt G y ő rö tt az ő nevét viselő gim názium ban. K ívánatos lenne azonban, hogy nyelvm űvelő m unkássága, tudom ánypolitikai tervei, tankönyvírói, m űvelődéspolitikát szolgáló törekvései, könyvkiadói tervezete s m indezek korszerűsége ism ertebbé váljék a szaktudom ány m űvelőinek körén túl is. A korai felvilágosodás irodalom szervezője, anyanyelvűnk első nagy tudósa Révai M iklós. O volt a m egalapítója a magyar tö rté n eti nyelvészetnek, a nyelv diakronikus vizsgálati m ódszerének. A helyesírásnak általa rögzített szóelem ző elvei m indm áig a m agyar helyesírás egyik alapját alkotják. Az id ő m é rté kes verselést m eghonosító klasszikus triász tagja. T oldy Ferenc nevezetes irodalm i arcképei sorában úgy em legeti Révai M iklóst, m in t „hatalm as eszközlőt és izgatót, s örökké élő és ható szellem et... m in t nyelvtudom ányunk valódi m egalkotóját”; sőt az 1780-as éveket Révai évtizednek nevezi (Z. Sza bó in: Révai 1988: 65). Toldy F erenc szóhasználatában az „eszközlő és izgató” fogalm ak a nyugtalanságot árasztó, m űködési helyét és körét kereső író legjellem zőbb m eghatározói. H iszen nem c su p án folytonos elégedetlen séget árasztó szem élyiségét jelzik, h an em azt is, ahogy a meglevővel szem b en i kifogásaira orvoslást m u ta tó terveket készít, m iközben önerejét - szel lem it és anyagit is - kész m in d e n k o r feláldozni. T ényleges m űködése h á ro m évtized: 1777-től - nyilvános fellépésétől 1807-ig - haláláig - ta rt. E z az időszak a m agyar tö rté n ele m n e k és m űvelő d éstö rté n e tn e k , az irodalm i életnek és a tu d o m án y o s törekvéseknek egyik legm ozgalm asabb szakasza: a nem zeti haladás jegyében kifejlődött m agyar felvilágosodás kora volt. Révai ez idő alatt a m agyar élet m inden lehetséges terü leté t m eghatározó m ó d o n igyekezett befolyásolni. Az iskola, a nyelvtu dom ány, az iro d a lo m tö rté n et, a költészet - a szem élyes líra és a népkölté szet - és a tudom ányos élet m eg terem téséért bu zg ó lk o d ó k köreit törekedett tettek re serkenteni. M in d e n jó ügyet felkarolt, leg tö b b szö r ő kezdem énye zett. Igen jellem ző Péczeli Józsefhez, a K om árom i T u d ó s T ársaság m egterem tőjéhez idézett levelének következő néhány sora: „K ik az országban itt is, a m o tt is kisebb társaságokba öszve szövetkezvén úgyis fáradunk m á r elég sok akadályokkal küszködvén a haza javában, álljunk öszve egy nagyobb tár saságba... m eglásd inkább b o ld o g u lh a tu n k ” (Z. Szabó in: Révai 1988: 65). Révai M iklós legnagyobb érdem e, hogy „B essenyeiék nyom dokain ha lad t, s u ta t készített K azinczy F eren c szám ára”, ahogy É d e r Z oltán neveze tes tanulm ányában összegezte szerteágazó m u n k ásság át. Révai éppen a rá-
Modern Filológiai Közlemények 2004. VI. évfolyam, 1. szám
97
ébredésektől és felism erésektől vált jelentős személyiséggé saját korában: a H erder-féle népiesség eszm éjét ő ism erte fel elsőnek, és d ö b b e n te tt rá soka kat, hogy a népköltészet az anyanyelv igazi kincsesbányája, ezért szorgal m azta ezek összegyűjtését; a nép i értékek s nyelvünk régi értékei ism ereté ből sarjadt ki nyelvtudósi tevékenysége, a nyelv tö rté n eti tanulm ányozása. Szenvedélyes hirdetője és apostola volt az anyanyelvnek: „A m agyar n em zet ha elveszti saját nyelvét, m aga is egészen elvész: s a m agyar nem lészen m ár m agyar” - írta. Révai M iklós (1769-ig Révai M átyás, a szerzetben kapta a M iklós nevet) 1750. feb ru ár 24-én született a T o ro n tá l megyei N agyszentm iklóson (ugyan ebben a kis faluban bu k k an tak rá az aranykincsekre, és ugyanitt született B artók B éla is). A gim názium ot Szegeden, a piaristáknál végezte, s 1769ben b e lé p e tt a piarista ren d b e - n e m hivatásból, a kötöttségeket is nehezen tű rte (ham arosan szem be is került rendjével), h an em a tud o m án y és m űvelt ség iránti szeretetből. N agykárolyban bölcseletet tan u lt, N y itrán teológiát, B écsben rajzot és építészetet (itt ism erkedett m eg a testő ríró k törekvéseivel is). D o lg o zo tt gram m atika tan á rk én t, nevelőként, tankönyvíróként, újság íróként, rajztanárként, irodalom szervezőként, költőként, kiadóként, a tu d o m ányos akadém ia tervezőjeként, nyelvtudósként. Rájnis József oldalán be k apcsolódott az ún. prozódiai h arcba. Az 1781-ben in d u ló irodalm i vita lényege az volt, hogy m i m ó d o n leh et a görög-róm ai időm értékes verselést a m agyar nyelvre alkalm azni. A vita a nyelvújítás közvetlen előzm ényének tek in th ető , hiszen itt vetődtek fel először az egységes irodalm i nyelv kérdé sei. A v itát Rájnis József in d íto tta m eg, am ikor m eg tá m a d ta - versgyűjte m ényének utószavában - B aróti Szabó D ávidot. B aróti Szabó a válaszban m eg tám ad ta Révait is, kétségbe vonva nyelvérzékét, ízlését, szakértelm ét. Révai az 1787-ben m egjelent Elegyes versek to ldalékéban „visszasértette” B arótit. M ivel Rájnis rendkívül élesen és durván vitatkozott, Batsányi János kéri R ájnist, hagyjon fel a szem élyeskedéssel, m ajd figyelm eztette verseinek néhány hibájára. E rre egy m in d e n eddiginél kegyetlenebb vitairattal ak art felelni R ájnis, de időközben B atsányit elfogták, s R ájnist elhallgattatta a részvét. A toliharc ezzel lezárult (M ezei 1965). A klasszikus triász - B aróti, R ájnis, Révai - szenvedélyes vitáiban lénye gében az egységes irodalm i nyelv szükségessége vált nyilvánvalóvá. A klaszszikus versform a m eghonosításának vágya elsősorban erős hazafias érzüle tükből táplálkozott, m e rt a m agyar nyelv hajlékonyságát, erejét akarták iga zolni. Az éles vitában az alaptörvényeket illetően m in d h á rm a n m egegyeztek (mi a rövid és m i a hosszú szótag). A vita kútfeje a nyelvjárások eltérése volt: ki-ki a saját dialektusa szerint ragaszkodott a kiejtéshez. B aróti Szabó a szé kely nyelvjárásra hivatkozott (ő m aga is székely lévén), Rájnis K őszegen született, s az itteni nyelvjárást ta rto tta csalhatatlannak. A form álódó egy séges nyelv nem akart engedni a dialektusoknak, s azok sem egym ásnak. A prozódia egyes részletkérdéseiben a vitát az u tá n u k következő nagy köl tők: Berzsenyi, m ajd V örösm arty költészete d ö n tö tte el. 1778-ban jelent m eg Révai első verseskötete M agyar alagyák (=elégiák) cím m el, (m ajd 1787-ben az Elegyes versek cím ű). O használta elsőként -
98
Konczosné Szombathelyi M árta
első kötetének előszavában - az édes anyanyelvűnk jelzős szerkezetet. T an könyveinek sorát 1777-ben az A B C-könyvecske nyito tta m eg, ezt követte 1779-ben a helyesírási, valam int a szépírási tankönyv, m ajd 1780-ban a Várasi építésnek eleji és végül A m ezei gazdaságnak folytatásárúi cím ű. Révai e vállalkozásának jelentősége az ú ttö rő jellegben van: csaknem teljesen előzm ények nélkül írta m eg m agyarul e tankönyveket. 1779-ben m egjelent A m agyar nyelv tanításának két részei. A z igaz kim ondás és a z igaz írás. Révai m ár itt is a szóelemző elvet képviselte. T ehát n e m igasság, ravasság, egésség, im á tsá g , h a n e m inkább igaz ság, ravaszság, egészség, im ádság.... A j b e tű helyett n e tettessék sem gy, sem ly, sem ty.... A zért n em gyön, gyere; sem pedig gondgya, kardgya, an n y a, b o tty a ; a z u tá n n nem is u tálly a , adgya, fennyük, m u latatty u k : hanem inkább jö n , jere; a z u tá n n pedig gondja, kardja, anyja, botja; s végtére útálja, adja, fenjük, m u la ta tju k , s’a’t. (É d er 1972: 105-106) Révai te h á t m ár ekkor jottista, s ellene van az ipszilonista írásm ódnak, am ely egyik fő ütközőpontja lesz m ajd a Verseghyvel való vitának. D e a c b e tű t tz-nek, a cs-t ts-n ek írja; bevezeti a zs-t az addig használt m ellékjeles z ’ ül. s’ helyett; helyteleníti a szem élynevek végén az y-t (É d er 1972). Saját nevében is i-re változtatta az y-t. K orai helyesírási tankönyvében n em csak későbbi helyesírási elveinek alapját rakta le, h a n e m nyelvtani koncepciója is m egjelent m ár. T ö b b , m áig is használatos nyelvtani-nyelvészeti m űszót is ez időben alkotott: nyelvtudós, zárjel, helyesírás, könyvtár. Révai Bécsbe vágyott, s 1781 januárjában B écsbe in d u lt nevelőnek. I tt azonban rendjéből szökött, k ó b o r szerzetesnek tek in tették . A piaristák és a jezsuiták között volt eb b en az id ő b en m egosztva a közvélekedés: Révai gyű lölt volt m in d k ét részről: itt, m e rt piarista volt; o tt, m e rt piarista lenni m eg szűnt. Veszedelmes helyzet! A bécsi kulturális lehetőségek kialakításában legfőképp D enis tám o g a tta őt egyrészt a tájékozódásban, m ásrészt általa k e rü lt kapcsolatba C o rn id es D ániel történésszel, P a in tn e r M ihállyal (aki m űvelő d éstö rtén ettel foglal kozott és értékes könyvtárral ren d elk ezett). Alig egy év elteltével belefogott első vállalkozásába: felhívást te tt közzé régi és n é p i énekek gyűjtésére, és ezzel n á lu n k is m eghonosította a H erder-féle népiesség eszm éjét. A közzé tételben szerepet játszott R át M átyás is, aki lap jáb an közzétette Révai neve zetes felhívását. Révai külön hangsúlyozta a p ro fá n énekek gyűjtését, ezek közül is külön kiemelve a szerelm esekét. A szerelm es verseknek ez a m é l tánylása (köztük az addig ü ld ö zö tt virágénekeké) igen jelentős. A szerelm i költészetet m ajd K isfaludy S á n d o r és C sokonai ju tta tjá k polgárjogukhoz, de felszabadításuk folyam atát e felhívással Révai in d íto tta el, aki az 1787-ben m egjelent Elegyes versek közt elsőként m ert ilyeneket m eg is jelentetni. Figyelm e a továbbiakban a régiségeknek egyre szélesebb körére terjed t ki, s m indenekelőtt a H alotti B eszéd vizsgálatába fo g o tt bele, s 1783-ban m egírta róla első m agyarázatát. M eggyőződése sz erin t addig nem ism e r
Modern Filológiai Közlemények 2004. VI. évfolyam, 1. szám
99
hető m eg a régi nyelvállapot, m íg a régi helyesírási törvényszerűségek nincse nek m egállapítva. M in d en fellelhető m agyar verset m eg ak art jelentetni Költeményes G yűj tem ényében. T ú lm éretezett terve elsősorban az anyagi fedezet hiánya m ia tt hiúsult m eg. D e hogy m ilyen lett volna e sorozat, arról Faludi F eren c ver seinek kiadása ad ízelítőt, am elyben a F aludiról szóló tanulm ányon kívül, pásztorverseivel kapcsolatban terjedelm es értekezést is beiktatott a p ásztor költészetről (Pásztorköltészetről való versengés) (K ovács Sándor Iván in: K iss 2000 ). R át M átyás u tán 1783 decem berében vette át a Pozsonyban m egjelenő M a g ya r Hírmondó cím ű újság írását, hogy a m agyar nyelvművelő társaság ügyét általa előm ozdíthassa. Jellemző Révai felvilágosultságára, hogy újság jából kizárta a vallási tém ákat; foglalkozott a városban élő nők erkölcsi helyzetével; népszerűsítette a term észettudom ányokat; harcolt a b ab o n ák ellen (pl.: a villám lásról). Ú j volt az is, hogy Révai népszerű, érdekes, színes stílusban írta cikkeit. M ű k ö d é sé t az egyházi körök rosszallóan fogadták, s rendfőnöke ráparancsolt, hogy m enjen vissza klastrom ába. E kkor Révai II. Józseftől m eghallgatást kérve szóban kérte, s írásb an is átadta a M agyar Nyelvmívelő T ársaság (vagyis a Tudom ányos A kadém ia) m egalapítását cél zó kérelm ét. A király kitérő választ adott, m ajd n éh án y nap m úlva elrendel te, hogy m enjen a nyitrai kolostorba. Am Révait kem ényebb fából faragták: m enekülésszerűen elhagyta Bécset, s Pozsonyban holm iját összeszedve G yőrbe költözött. A v árosban m űködő S treibig-nyom da alkalm asnak tű n t, hogy kiadói terveit m egvalósítsa. 1784-től 1796-ig szinte folytonosan G yőr ben élt. Itt adta ki a M a g y a r Költeményes G yűjtem ény első köteteit (Faludi Ferentz költeményes m aradván yt), m agyar és latin nyelvű verseskötetét, iro dalm i lapot szeretett volna indítani a szintén G y ő rb en élő Rájnis Józseffel és R át M átyással, s ekkor vett részt - Rájnis oldalán - a m ár em lített prozó diai harcban. Végre szerény, de biztos jövedelm ű álláshoz ju to tt, am ikor a helyi rajziskola tanárává nevezték ki. Rajzot, m é rta n t, építészetet, földrajzot, géptant tanított. R agaszkodott a m agyar tanítási nyelvhez; az általa készített szakrajzokon m agyar elnevezéseket használt, olykor új szavakat alkotva. II. József halála u tá n ism ét lehetőség látszott a T udom ányos A kadém ia m egalapítására, ezért bécsi újságíróbarátai segítségével m egjelentette Besse nyei György „Jám bor szándék” cím ű röpiratát. M ásodik akadém ia-terve (Planum ...) és tagjaira te tt javaslatai (C andidati ...) nyom tatásban is m eg jelentek, ám ezúttal sem sikerült a terv m egvalósítása. A m ikor azonban az 1825-ös országgyűlés nyom án a kérdés ism ét n a p ire n d re került, Vay Á brahám Révai terve alapján dolgozta ki a tu d ó s társaság m űködési elveit. Révai a m agyar nyelv fejlesztését jelölte meg a társaság fő feladatául, s Széchenyi is olyan intézet fölállítására ajánlotta fel jövedelm ét, „am ely a m agyar nyel vet kifejti” . S ami az akadém ia szervezeti felépítését illeti, a Révai által java solt osztályrendszer m áig érvényben van. 1794 elején teljesült régi vágya: m egkapta R ó m ából a felm entést a szer zetesi élet alól, és m int világi p a p o t a győri püspök felvette egyházmegyéjébe. N ehezítette életét h arca a győri tanáccsal. 1795-ben Révai bepanaszolta a
100
Konczosné Szombathelyi Márta
vele egy h ázb an lakó városgazdát, m e rt részegeskedésével zavarta az iskolai tanítást. Á m a városatyák elérkezettnek látták az időt, hogy Révaitól megsza baduljanak: azzal vádolták m eg, hogy gyanús erkölcsű szolgálót ta rt alkal m azásában. A felháborodott Révai vizsgálatot k ért m aga ellen, s am ikor ez nem következett be, nem kezdte m eg a tanítást, m ajd 1796 tavaszán végleg elhagyta G y ő rt (G yőri életrajzi lexikon 1999). A következő négy évben gim názium i tan á rk én t dolgozott E szterg o m b an és K o m áro m b an . A sok nélkü lözéstől és túlhajszolt m unkától oly súlyosan m egbetegedett, hogy nyugdíja zását kérte. N é h á n y nyári h ó n a p o t tö ltö tt barátja, P a in tn e r M ihály házában, s kicsit összeszedte m agát. H álálkodó versében így írta le betegségét: „Sok tanulásba m erülve csak ülni m eg ülni örökké, M á ra ez életm ód sok fene b a jt okozott. M o st aranyér lett fő b ajom , ám de tetézve tu m o rra l, M á r régóta gyötör s b á n t e pokolbeli kín. E kkor jön reum ám , m ely szertebarangol a testb e n , F olyton fáj a fejem , s lü k tet a két szem em is. M in d k e ttő vörösen d u z z ad t és égve nyilallik, Z sib b ad a nyakszirtem , arcszínem is halovány. M ég az alkarom is reu m á tó l sajog, alig bíro m T a rta n i, s használni sem m ire sem tu d o m azt.” (Federm ayer 2002) Am ikor kicsit összeszedte m ag át testileg-lelkileg, Pozsonyban és Sopronban élt két évig. S op ro n b an lakást b érelt, és kosztos diákokat fo g ad o tt. 1800 vé gén nyugdíjazták, de a nyugdíj kifizetését húzták-halasztották, úgyhogy a leg nagyobb ínséggel küszködött, s ekkor írta m eg latinul legrégibb szövegem lékünk, a Halotti Beszéd tudom ányos igényű vizsgálatát az Antiquitates... cím ű alapvető m u n k ájáb an (A ntiquitates II. és III. kötete: M ag y ar irodalm i régi ségek). E lsők közt alkalm azta a nyelvtörténeti m ó d sz e rt, és m egalapítója lett a tö rté n eti nyelvtudom ánynak. E n n e k eredm ényeként nevezte ki 1802ben a király a pesti egyetem m agyar nyelvi tanszékére ta n á rn a k . Ö t, lanka datlan m unkával tö ltö tt év alatt írta m eg latinul nyelvünk első, európai hírű tudom ányos nyelvtanát: Elaboratior Grammatica Hungarica cím en (Bővebb magyar nyelvtan), ez szintén 1 8 0 3 -b an jelent meg. Verseghy F eren c 1805-ben m eg jelen t két m u n k ájáb an alapjaiban tám ad ta m eg Révai rendszerét: Verseghy tag a d ta a régiség n o rm a tív szerepét, és az egykorú élő nyelvre tám aszkodott; h ird e tte a nyelvnek fejlődő, a társadalom mal együtt változó jellegét, m íg Révai a tö rté n eti elvet te tte kizárólagossá; Verseghy hibája pedig az volt, hogy n e m vette észre a tö rté n e ti m ódszerben a hasznosíthatót. A nyelv m ibenlétének e két k ü lö nböző felfogásából szárm aztak az egyéb ütközőpontok is kettejük között. Révai szigorúan m egkövetelte az ikes igék szabályos ragozását (kijelentő, felszólító és feltételes m ó d b a n is); a régiség bűvöletében n em tu d ta tu d o m ásu l v en n i, hogy az ikes igék elvesztették ere deti visszaható jellegüket, s hogy a nyelv ki szokta m ag áb ó l verni a funkció
Modern Filológiai Közlemények 2004. VI. évfolyam, 1. szám
101
nélkül m ara d t elem eket. Verseghy ezzel szem ben az ikes ragozást a közszo kástól való eltérésnek, sőt olyan hibának tekintette, am elyet a nyelvből el kell távolítani. Az alábbi táblázat p éld át hoz a kettejük közti szem léleti kü lö n b ségre (É d er 1972: 270). F e ls z ó lító E /l
E /2
F e lté te les E/3
E /l
E/2
E /3
R év a i
fü rö d jem
fürödjél
fürödjék
fü rö d n é m
fürödnél
fü rö d n é k
V erseg h y
fürödjek
fü rö d jx
fürödjön
fü rö d n é k
fürödnél
fü rö d n e
Az ikes ragozást Révai követői ugyan a nyelvtanokban diadalra ju ttatták , de „ro m lását” m egakadályozni nem voltak képesek, s legfeljebb az igényes nyelvhasználatban tu d tá k fen n tartan i. A m ai nyelvm űvelő szám ára az a ta nulság kínálkozik, hogy legfeljebb a gram m atikák tu d já k m egőrizni a nyelv funkcióját vesztett elem eit. A m i a helyesírás teré n való vitájukat illeti, ab b a n a köztük levő ellentét főképp a j-re vonatkozó felfogásuk különbözőségére korlátozódott. Révai a vitában m indvégig szem élyeskedett, s nem csak Verseghy tudom ányos felké szültségét, hanem em beri és hazafiúi becsületességét is kétségbe vonta. R é vai követői - köztük főként K azinczy és V ö rö sm arty - a jottista írásm ó d o t ju ttatták diadalra, s en n ek m egfelelően írunk m a is. A tö b b i vitatott részletkérdésben is többnyire Révai elvei jutottak d iadalra, n o h a ezekben voltak túlzások és tévedések is. P éld áu l azt követelte, hogy az etim ologikus helyes íráshoz alkalm azkodjék a kiejtés; a birtokon is jelöljük a birtokos többségét; illetve a szám nevek u tá n tö bbes szám ot ta rto tt helyesnek. Pl.: Révai: m agyarok királyok száz kato n ák
Verseghy: m agyarok királya száz katona
É lete utolsó éveiben fo g o tt hozzá a három k ötetre tervezett A m agyar deákságról cím ű m űvéhez. Az I. k ö tetb en (A m agyar deáki történet) iro d alo m tö r tén e tet akart adni (a m agyar nyelv tö rtén etét - ez el is készült, s a szorosan vett iro dalom történetet - ebből m ár csak a középkort tárgyaló fejezetet sike rü lt kidolgoznia). Ez az első kísérlet a középkori m agyar irodalom m agyar nyelven való rendszerezésére. A II. és III. kötet A m agyar szép toll cím et viseli (benne a toll stílust jelent). A II. kötetben - am elyet b e is fejezett - a szép stílus tulajdonságaival foglalkozik. A III. kötetb en - am ely töredékes - a m a gyar irodalm i nyelvben kialakult írásbeli m űfajok tö rté n eté n ek felvázolására te tt kísérletet. A m agyar szép toll cím ű m űve m agyar nyelven az első össze függő stilisztikai m ű. Az 1 8 0 5 -1 806-os országgyűlés után a m agyar hivatali kifejezések első jelentős gyűjtem énye, P est várm egye tiszti szó tárán ak m unkálataiban is jelentős részt vállalt.
102
Konczosné Szombathelyi M árta
Révai tehát elsősorban nyelvész volt, legjelentősebbek nyelvészeti m u n kái, életm űve nyelvtudom ányi rendszere. Ö sszefoglaló nyelvtani m u nkájá b a n (Elaboratior Grammatica Hungarica) - m egelőzve a tö rté n eti nyelvtan legnagyobb m űvelőit: Schlegelt és J. G rim m e t - a nyelv tö rté n eté n ek ta n u l ságai szerint m agyarázta az élőbeszéd gram m atikáját. F ölhasználta - szintén az elsők között - a rokon nyelvek tanulságait, s elsők között m űvelte az össze hasonlító nyelvtudom ányt (noha Révai a m ag y a r-h é b e r nyelvrokonságot vallotta). Fölhívta a figyelm et a népnyelv tanulm ányozásának fontosságára stb. Ism eretszom ja és szorgalm a nem ism ert h a tá rt. „Lelkem lángot kap o tt az ő leikétől” - írta róla K azinczy F eren c 1808b an. „Révai pályája teli tövisekkel. A csupán csak ta n u lt és tanító em b ern ek ugyan ritkán kedvező a sorsa, de alig szenvedte valaki hazájában azokat, m i ket Révai szenvedett” - írta róla az u tódok egyike. A volt rajziskola épületén H o rv á th A dorján készítette em léktábla, d o m b o rm ű őrzi em lékét, a róla el nevezett gim názium ban C ziráki Lajos Révait ábrázoló m ellszobra és em lék tábla látható. A M agyar Tudom ányos A kadém ia Székházában található szob rát Izsó Miklós alkotta. G yőr pedig - születésének 250. évfordulóján - Révai M iklósról elnevezett em lékérm et alapított. E valóban „lánglelkű” tu d ó s sok irányú m unkássága oly széles spektrum ú tu d á s t igényelt, m int m an ap ság az interdiszciplináris alkalm azott nyelvtudom ány m űvelőié.
I r o d a lo m É d e r Z. 1972. Révai Miklós. B u d ap est: A kadém iai K iad ó . F ed erm ay er I. 2002. M egyei em lékek Révai M iklósról. Kisalföld 2002. fe b ru á r 2 0 23. G y ő ri életrajzi lexikon. 1999. G yőr: G yőr V árosi K ö n y v tár 2 9 6 -2 9 7 . K iss J. (szerk.) 20 0 0 . Révai Miklós - jubileum. B u d ap est: A M agyar N y elv tu d o m á nyi T ársaság kiadványai, 2 1 5 . szám . M ezei M . 1965. A magyar irodalom története III. B u d a p est: A kadém iai K iadó. R évai M . 1988. A nyelvről és a nyelvművelésről, (utószó: Z. Szabó László) G yőr: K a zinczy F erenc G im n áziu m .
