TRUBADÚROK MAGYARORSZÁGON

ECKHARDT

SÁNDOR

TRUBADÚROK MAGYARORSZÁGON I. K i m u t a t t a m , hogy III. Béla magyar király alakjáról és házasságáról már Marie de Champagne környezetében vitatkoztak. A grófnő a n y j a , Akvitániai Eleonóra, előbb VII. Lajos francia király, m a j d Plantagenet II. Henrik angol király felesége honosította meg északon a délfrancia eredetű udvari költészetet. Marie de Champagne udvari káplánja, Andreas Capellanus Tractatus de Amore c. művében össze is foglalta az udvari szerelem elveit, s így kerül szóba III. Béla lába. 1 Ez a könyv igen nagy hatást gyakorolt az egykorú és a későbbi lírai és epikai irodalomra. III. Béla, első felesége, Anne de Chátillon halála után vette el Marguerite de France-ot, Marie de Champagne féltestvérét, az angol trónörökös, Plantagenet Henrik 28 éves özvegyét, aki VII. Lajos és második felesége, Constance de Castille leánya volt, és bár Béla neve nem szerepel Andreas Capellanus szövegében, nyilvánvaló, hogy az ő feleségét sajnálják a beszélgetők, mert ahhoz a nagylábú, csúnya, de híres magyar királyhoz ment feleségül. 2 Ugyanettől a Marie de Champagne grófnőtől k a p t a Chrétien de Troyes, a zseniális költő, aki megteremtette a lovagregényt, a Lancelot-regény a n y a g á t és tendenciáját (matiere et san), tehát otthon volt a troyes-i udvarnál és ismerőse lehetett András káplánnak is. Nemrégiben a bécsi egyetem néhai romanista tanára, Stefan Hofer könyvet írt Chrétien de Troyes-ról 3 s itt a hőséről Cligés-nek elnevezett regényben meglepő nyomait találta meg a korbeli eseményeknek. ' A konstantinápolyi Alexandre Angliába, Artushoz megy udvariságot tanulni: ott ismerkedik össze Soredamorsszal, akit el is vesz. Cligés világra jön, de mielőtt Alexandre hazatérne, feleségével együtt Angliában meghal. Halála előtt öccsével, Alis-szal (Alexios, Elek) megf o g a d t a t j a , hogy sohasem házasodik meg, s hogy t r ó n j á t halála után Cligésnek engedi elfoglalni. Alattvalói unszolására azonban megkéri a német császár leányának a kezét. Követsége Regensburgba, m a j d Kölnbe megy leánynézőbe (2665 és 2699). S íme, Barbarossa Frigyes császár 1170 pünkösdjén Regensburgban ült udvart, mint az eposzban, és 1171 júniusában Kölnben fogadta Mánuel görög császár követségét, hogy a császár lányával kötendő házasságról tárgyaljon, mert Mánuelnek "is váratlanul fia született, akit Alexiosnak hívtak. 4 A történelmi párhuzam idáig terjed, mert a regény minden egyéb részletében kalandos szerelmi történet, és Trisztánhoz több köze van, mint a valósághoz. Hofer azonban joggal kérdezhette, hogy Chrétien honnan v e t t e a jelzett a d a t o k a t . A választ Marie de Champagne

1 Vö. ,A magyar király lába. M a g y a r s á g t u d o m á n y 1943. és franciául: De Sicambria à Sans-Souci. Paris, 1943. 199. 2 Margit királynő első házasságáról szól angol források a l a p j á n Kari Lajos. Margit királynő, I I I . Béla király neje. Századok 1910. Származásáról ír Asztrik Gabriel, Les rapports dynastiques franco-hongrois au moyen-âge. Budapest (1944). 3 Chrétien de Troyes — Leben и. Werke des altfranz. Epikers. Graz —Köln, 1954. • S t . Hofer Giesebrecht, Gesch. der Kaiserzeit c. művére hivatkozik, 5. k ö t . 1. г. 674.

129

udvarában találja meg. Ugyanis a grófnő férje, Henrik, champagne-i gróf sokat szorgoskodott VII. Lajos király és Frigyes császár között, s így igen jól lehetett értesülve a politikai helyzetről. 6 Persze a költő szokása szerint azt használta fel, ami neki tetszett: a realizmus nála mindig beleolvad a regényes fantázia birodalmába. Magunk részéről hozzátehetjük, hogy Mária féltestvére, Margit magyar királynő esetleges levelei ú t j á n is szerezhetett Chrétien t u d o m á s t a görög helyzetről. A regénybeli császárnő, Fenice persze képzeletbeli szimbolikus alak. Viszont érdekelhette Chrétient, hogy III. Bélát eredetileg szintén Alexiosnak, azaz Alisnak hivták Bizáncban, s hogy mikor Mánuelnek idős korában fia született, az vette fel ezt a nevet (II. Alexis), melyről Bélának le kellett mondania, hűségesküt téve a kis császárnak és legott elhagyva a görög birodalmat, hogy hazatérjen magyar királynak. Cligés esete tehát hasonlított III. Béláéhoz, akit szintén elütöttek a császári utódlástól. Tegyük még hozzá, hogy mikor Mánuel meghalt, Andronikosz a kis gyermeket megfojtatta és Izsák Angeloszt ültette a trónra, kihez III. Béla leányát, Margitot a d t a feleségül 1185-ben. 6 Stefan Hofer magyarázata megerősíti mindazt, amit III. Béla és a champagne-i udvar kapcsolatairól mondottunk. Henri és Marie de Champagne, a nagy francia költő támogatói kezeskednek arról, hogy Chrétien de Troyes nem lehetett ismeretlen Esztergomban, Margit királynő udvarában sem. II. Az irodalomtörténet már régen feljegyezte, hogy III. Béla fia, Imre (1196—1204) udvarában megfordult egy t r u b a d ú r , Peire Vidal, aki a leendő királynő, Aragóniai Konstanca kedvéért jött Esztergomba. Sokszor idézték már azt a versszakát, ahol Imrét dicséri és bőkezűségét magasztalja. Sebestyén Gyula t a n u l m á n y á b a n az egész költeményt újra közölte, 7 de szerintem ez a t r u b a d ú r megérdemli, hogy kritika tárgyává tegyük mindazt, ami utazásával kapcsolatba hozható. Legelőbb is említsük meg, hogy III. Béla fia nevelését egy olasz mesterre, Perugiai Bernátra bízta, kit aztán Imre, mikor király lett, a spalatói érsekséggel t ü n t e t e t t ki, hiszen ő maga már a p j a életében mint koronás magyar király a D r á v á n túli részek kormányzója volt. 8 fgy joggal feltehetjük, hogy Imre király is t u d o t t provánszi nyelven, hiszen az olaszoknál a t r u b a d ú r o k nyelve és költészete nagy becsben állott. D a n t e Purgatorio-jába (XXVI, 140) illeszt egy t r u b a d ú r t és provánszi nyelven beszélteti. Petrarca is magasztalja a t r u b a d ú r o k a t . Peire Vidal verseiben nem ritkán egyéni, sokszor vidám hangot ü t ö t t meg s így könnyen megértethette magát a magyar klerikus félművelt jokulátorokkal, akiknek szintén ez lehetett a stílusa. Ilyen például az a tensoja, ahol egy másik trubadúrral arról elmélkedik, hogy három akasztott tolvaj közül melyik volt a legszerencsésebb (XLVII.), 9 ami beleillik a magyar mulat-

5 Vö. S t . Hofer, i. m . 123. és P a u l e r Gy., A magyar nemzet története az Árpádok korában. II. 12. H e n r i de C h a m p a g n e n é m e t érdeklődését m á r jelezte C h r é t i e n n e l k a p c s o l a t b a n U . T i g n e r H o l m e s , A History of old french literature. 1948, 167. ' Vö. Moravcsik Gy., Bizánc és a magyarság. 91. ' Vö. Sebestyén Gy., Imre király trubadour vendége. E P K . 1891. 503. Külön is, egy m á s i k t a n u l m á n y á v a l e g y ü t t : Adalékok a középkori énekmondók történetéhez. 1891. ő is, f o r r á s a , Diez is (Das Leben der Troubadours 143), túlságos sok h i t e l t ad J e a n N o s t r a d a m u s t r u b a d ú r é l e t r a j z a i n a k (Vie des plus célèbres et anciens poètes provençaux qui ont floury au temps des comtes de Provence. 1575), ahol a t r u b a d ú r o k egy X V . századi szerzetes (Le moine des Isles d ' o r ) a l a p j á n novellisztikus r e g é n y h ő s ö k k é v á l n a k . Az I m r é h e z Irt ének e l e j é t h a s o n m á s b a n k i a d t a Békefi R é m i g F o r s t e r G y u l a I I I . Béla emlékezete c. mű melléklete g y a n á n t . 143. A f r a n c i a k a p c s o l a t o k a t b ő v e n t á r g y a l j a Pais Dezső, R e v . des Ë t . H o n g r . et F i n n o - o u g r . 1923. I. 22. Vö. még G á b r i e l Asztrik, id. m . ' H ó m a n - S z e k f ü , Magyar Történet,I. 450. Az a d a t Spalatói T a m á s t ó l s z á r m a z i k . K a r d o s T i b o r s z e r i n t (Középkori kultúra. 68) László s z e n t t é a v a t á s a ü g y é b e n j á r t i t t . ' I d é z e t e i n k m i n d J o s e p h Anglade kritikai k i a d á s á b ó l v a l ó k : Les poésies de Peire Vidal ; Classiques F r a n ç a i s d u Moyen âge n - 11; 2° éd. 1923. K a r l B a r t s c h k i a d á s a (Berlin 1857) nem volt s z á m o m r a hozzáf é r h e t ő . A m a g y a r m u l a t t a t ó k r ó l vö. Pais Dezső, Árpád- ès Anjou-kori mulattatóink. K o d á l y - A l b u m 95. B u d a p e s t , 1952.

.130

t a t o k tárgykörébe is. Általában szeretett nagyzolni és verseit oly sokra t a r t o t t a , hogy a magasrangú mecénásokkal egyenértékűnek gondolta magát. Hírnevét emlegeti például a Drogoman senher kezdetű énekben, ahol lovagi hőstetteivel dicsekszik, ami nyilván tréfa, hiszen apja -és alighanem ő maga is szűcs volt. Önmagát Rolandhoz és Olivierhez hasonlítja: En totas res semble cavalier . . . Szerinte Konstanca királynő a p j a , Aragóniai II. Alfonz nyugodt lehetne Balaguer város t á j á n , ha neki csak egy jó paripája lenne, mert ő az egész Provence-ot rendben t a r t a n á ; se rablók, se kóbor lovagok nem pusztítanák. Ami szintén leplezett koldulás, ugyanis általában a t r u b a d ú r o k a t lovakkal szokták megajándékozni, mert lovon jártak, akárcsak a későbbi magyar lantosokról t u d j u k . 1 0 Szerelemben is hős, a szobán belül, sőt azt állítja, hogy a férjek félnek tőle. Az efféléken m u l a t t a k bizonyosan nemcsak Konstanca királynő, a vele jött világszép T o t a és testvérei, a bojótiak, Bertram, Simon és Mikhál (Katona József Simonja és Mikhálja) a vitéz spanyolok, kik Majorcát és Minorcát a szaracénoktól felszabadították, 1 1 hanem m a g a Imre király is; latin magyarázat mellett'pedig a magyar előkelőségek, sőt lejjebb, a félművelt klerikus lantosok is. Peire Vidait bizonyos fokig Villon ősének t e k i n t h e t j ü k , trubadúri zekéje a l a t t megőrizte és t o v á b b í t o t t a a „ g á l á d " m u l a t t a t ó k hangját és szokásait. Szerelmes énekeit is ebből a szemszögből nézhetjük. Nem állítom, hogy mindegyikük szerepjátszás, de egyik-másikukat ki kell vennünk az általános kliséből, hogy a bolondosán jókedvű, mindig hetyke Peire Vidal költészetét megérthessük. Igen könnyen verselt, és ő szerezte a leggazdagabb melódiákat — mondják a zeneértők. Tizenkét szerzeményének a dallama is ránk m a r a d t : kezdősorukat együtt találjuk J . - B . Beck Die Melodien der Troubadours (1908) с. kiadványában. Az Imre királyról írott, sajnos, nem szerepel közöttük. Mozgékonysága m i a t t nem szeretett egy helyen maradni. Már Diez idézte azt a két sorát, ahol elmondja, hogy betegségnek érzi, ha túl soká tartózkodik egy helyen (XII.): „e sembla malavais trop sojornar et estar en un loc". Ez magyarázza, milyen könnyen ült fel a lovára, mikor Toulouse-i V. Rajmond gróf halála u t á n a magyar udvar felé vette ú t j á t , v a g y mikor Ciprus szigetére, vagy — ha igaz — a Szentföldre ment. III. Béla saját maga hozta el leendő menyét, Alfonz király lányát, Konstancát, nagy pompával. E g y ilyen fejedelmi nász kíséretében szokás volt hozni jó énekeseket. Imre öccse, II. Endre pl. egy Alheit nevű jokulátornőt a d o t t a fiatal Erzsébet mellé, mikor az Türingiai Lajos udvarába vonult. 1 2 Egyik énekéből, hol Peire Vidal egy Guilhalmona nevű hölgyet magasztal (VI.), mellékesen m e g t u d j u k , hogy a magyar király jegyese szép volt, bár Guilhalmona nálánál is szebb: Neis la filha Na Constansa, Per cui Jovens saut'e dansa. Vagyis: mint Konstanca leány, kivel együtt a fiatalság ugrik és táncol. De érdemes közelebbről megvizsgálni az Imrének szánt éneket is, hiszen az esztergomi u d v a r b a n h a n g z o t t el először és közönsége gyönyörűséggel hallgathatta (XXXVIII.). Mivel Sebestyén Gyula már teljes terjedelmében egy magyar folyóiratban is lenyomatta, itt csak két első szakaszára és a teljes ének magyar fordítására szorítkozom , mely némileg eltér a Sebestyén közölte Herzl Mór-féle fordítástól: 10 11 12

Vö. c i k k e m e t I T K . 1954. 411. A b o j ó t i a k r ó l vö. Kézai Simon F ü g g e l é k é t , Scriptores I. 191. Vö. Anzeiger f. K u n d e d . d e u t s c h e n Vorzeit. Neue Folge II, 129.

.131

I. Ben viu a gran dolor Qui pert son bon senhor, Qu'eu perdei lo melhor Qu'anc mortz pogues aucir. E quar non pose morir Ni es dreitz qu'om s'aucia, Per ma vida gandir M'en anei en Ongria Al bon rei N'Aimeric, On trobei bon abric, E t aura.m ses cor trie Servitor et amie. II. E t a u r a ' i gran honor, Si m'a per servidor, Qu'eu pose far sa lauzor Per t o t lo mon auzir E son pretz enantir Mais d ' a u t r ' o m qu'el mon sia. E quar me saup chauzir Ni m ' a c bela paria, Meins en pretz maint croi ric Manent a b cor mendie: E diran qu'eu о die Del filh de L o d o i c . . . S most a d j u k az ének teljes magyar szövegét: I. Nagy f á j d a l o m b a n él, aki elveszíti jó u r á t ; én elvesztettem a legjobbat, akit a halál megölhetett. S mivel nem tudok meghalni,és nem szabad az embernek megölnie m a g á t , hogy mentsem életemet, elmentem Magyarországba, a jó Imre királyhoz, kinél jó menedékre t a l á l t a m , és hű szívvel szolgája és b a r á t j a leszek. II. És nagy tisztességére lesz, ha szolgálatába fogad, mert dicséretét elmondhatom egész közönségemnek és hírnevét jobban mint bárkiét, aki csak van a világon. És mivel ki t u d o t t engem választani és szépen befogad, nálánál kevesebbre becsülök nem egy gazdag királyt, akinek üres a szíve; még azt m o n d j á k , hogy Lajos fiáról beszélek ! (Itt nyilván Fülöp Ágost francia királyra céloz, aki az angol király, Oroszlánszívű Richárd féltestvére volt.) III. Nem sokra tartok egy zsugori vagy rabló császárt, avagy egy csaló királyt, aki hamis zsarnokoskodásával Istent a k a r j a rászedni és báróit megszégyeníteni. De utolsó leheletekor aljassága nem fog többet elérni, mint Henrik úré, mikor esztelenül megváltozott és a jó Richárdot megszégyenítette és amikor Istennel szembeszállt. IV. A király nem szereti az erényt, ha az árulóknak hisz és a hízelgő szolgákra hallgat, mert e szolgák kiölik az örömet és mindennap elárulják u r u k a t : hiszen saját szolgái kezétől halt meg, kiket gazdaggá t e t t és Dáriust halálra s ú j t o t t a az, akit felnevelt. V. Ezért nein is akarok gazdagságot, hanem örömet és szerelmet, mert őrültségnek t a r t o m , ha valaki túl sokat akar keresni, amit nem is tud élvezni. Miért is nem akarok olyan jószágot, mely miatt mindenki irigyel és hitványságot mond rólam. J o b b a n szeretem azt, aki magához vonzott a b b a n az órában, mikor megláttam és aztán annyira elvarázsolt, hogy szívem nem vált el tőle soha többé. VI. Mert színében egy húsvéti rózsához hasonlít és fehérségben a liliomhoz. És mikor Isten meg a k a r t a teremteni, belé t e t t e minden tehetségét, mert más java nem volt. Benne fel a k a r t a t á m a s z t a n i a Szerelmet és az udvariságot, mivel egyetlen tekintete megsebesített, melyből nem gyógyított meg azóta; de meg fog gyógyítani előbb-utóbb, akár fiatal leszek, a k á r öreg. VII. Dal ! indulj Vicbe, a jó kalász magvához, és mondd meg neki, ne ú n j a meg, hogy mindenkit gazdaggá tegyen. VIII. Németek, mondom, ti túlságosan gorombák, hűtelenek, igaztalanok v a g y t o k , sohasem örülhetett nektek az, aki benneteket szeretett vagy szolgált.

.132

Kiderül az énekből, hogy Peire Vidait maga Imre hívta. A költő énekében mintegy előlegezve a reneszánsz korát biztosítja a királyt, hogy hírnevét az egész világon elterjeszti. Király és t r u b a d ú r kiegészíti egymást: a t r u b a d ú r n a k tehát előkelő szerepe van. A költemény afféle világpolitikai áttekintést is n y ú j t Imre udvarának s egyéb hallgatóságának, mint pl. az o t t h o n uralkodó Aragóniai II. Péternek is, a királyné fivérének, — maga is t r u b a d ú r volt —, mert ő a ,,jó kalász m a g v a " , kihez Vidal az éneket küldi. N t m titkolja, mint m á s u t t sem, ellenszenvét Fülöp Ágosttal szemben, aki mindenkor a trubadúrok nagy mecénásának, Richárdnak ellensége volt, még akkor is, mikor a Szentföldön együtt harcoltak. Aljasnak, h i t v á n y n a k , á r u l ó n a k m o n d j a . De még keményebben szól VI. Henrik császárról, aki kemény fogságban t a r t o t t a R i c h á r d o t és egész életében sanyargatta báróit. Bezzeg mit használt mir.dtz utolsó p i l l a n a t a i b a n ? S hogy az éneket megérthessük, t u d n u n k kell, hogy Henrik Richárdot mint foglyot v e t t e á t az osztrák Babenbergi VI. Lipóttól, mert az fogta el, mikor a Szentföldről jövet Itáliából német földön át zarándokruhában próbált hazajutni. Henrik csak az angolok és n y u g a t f r a n c i á k 120 000 aranyáért a d t a vissza szabadságát. Olyan árulás volt ez, melyet Peire Vidalnak meg kellett bélyegeznie, hiszen Imre a p j a , III. Béla, Henrik a p j á t , Barbarossa Frigyes császárt meleg vendégszeretettel kísértette a határig a Szentföldre mentében. Imre u d v a r á b a n sokat beszélhettek az esetről (1192), melyet Peire Vidal már egy másik énekében is megbélyegzett ( X X X I I . ) , de Richárd akkor még Henrik fogságában volt. A zárószakaszban Peire Vidal külön kiemeli a németek hitványságát és igaztalanságát, mint ahogy m á s u t t is ( X X X V I I . ) hangsúlyozza, hogy nem szereti őket. Annyira megy, hogy a németek nyelvét a k u t y a u g a t á s h o z hasonlítja. Ezért jobban szeret a szabadságukért harcoló génuaiak és általában a lombárdok között vidám, kedves hölgyek mellett mulatni, m o n d j a ugyanebben az énekében, melyet szintén elénekelhetett Imre u d v a r á b a n , hiszen a t r u b a d ú r o k dalai igen hosszú életűek voltak. Lombárdia császárellenes volt s mikor Peire Vidal arra járt, éppen akkor foglalta el a kegyetlen VI. Henrik Szicíliát. Versében felszólítja a l o m b á r d o k a t : egyesüljenek a zsarnok ellen. U g y a n a b b a n az időben, talán éppen Peire Vidalnak válaszolva, Henrik császár lelkes híve és szolgája, Walter von der Vogelweide ír egy német földet, embereket, asszonyokat magasztaló éneket. Szerinte a német erkölcs mindenek felett áll: 13 Von der Elbe unz an den Rîn und her wider unz an Ungerlant so mugen wol die besten sîn die ich in der werlte hän erkant. kan ich rehte schouwen guot geláz u n t lîp sem mir got, so swüere ich wol daz hie diu wîp bezzer sint danne ander frouwen. Tiusche man sint wol gezogen rehte als engel sint diu wîp getân. Vagyis: Az Elbától a Rajnáig és megint le Magyarországig ők a legjobbak lehetnek, akiket én a világon megismertem. Ha igazában nézem a szép viselkedést és külsőt, Isten úgy segéljen, megesküszöm, hogy itt a nők jobbak mint más asszonyok. A német emberek jól neveltek és igazán mint angyalok, olyanok a nők. Vidal délfrancia éneke persze hagyományos céljának is megfelel: szerelmes udvarlás akar maradni a választott, de meg nem nevezett hölgy irányában. Egészen bizonyosan a magyar királynét érti Peire Vidal azon a hölgyön, aki magához vonzza. Ő az, aki a rózsához és liliomhoz hasonló, hiszen Isten a j á n d é k a minden, ami r a j t a van. Szerelem és udvariság széke és egyetlen pillantása lesújtotta a költőt, kit azonban biztosan kigyógyít sebeiből. " L a c h m a n n - C . v. K r a u s kiad. 1911. 74.

.133

Ebből ugyan nehezen t u d j u k visszaképzelni Konstanca királynőt, de a költőnek m á r korábbi dicsőítő szavaiból is el t u d j u k gondolni, milyen szép lehetett. Imre király leckét is kap: sohase hallgasson a hízelgő tanácsosokra. Közhelyek kerülnek elő a Sándor-regényből; egyikük, Bessus árulása jótevőjével, Dáriussal szemben, 400 év múlva Balassi Bálint hasonlatai közt is előfordul. Peire Vidal m á s u t t több ízben dicséri, védi Imre apósát, Aragóniai Alfonzot is ( X X I I I , X X X I X , XL), akinek tizennégy t r u b a d ú r udvarolt. De amikor Imre-cansoját írja, Aragóniában már II. Péter, Alfonz fia uralkodott. Ez azonban nem zárja ki, hogy Imre udvara is hallotta zengeni Alfonz dicsőségét. III. Eddig azonban még nem esett szó arról, hogy még egy t r u b a d ú r járt magyar földön ez idő t á j b a n : Gaucelm Faidit (kb. 1185—1220). Különös nevét úgy látszik a n n a k köszönhette, hogy eretnek hírben állott és így nem lehetetlen, hogy hazájából való elvándorlása s magyarországi utazása is azért t ö r t é n t , hogy megszabaduljon az ortodox üldözésektől. 14 Magyarország még akkor a szabadság h a z á j a volt. Erre a költőre a kiváló strassburgi romanista, Ernest Hoepffner könyve alapján lettem figyelmessé (Les troubadours. Colin, Paris 1955), de ő versének csak azt a sorát idézi, ahol Faidit magyar ú t j á t említi. Mivel Hoepffner, akit személyesen is ismertem, az elmúlt években elhúnyt, párizsi barátaim révén m e g t u d t a m , hogy éppen most készít róla doktori értekezést J e a n Mouzat, a Janson-gimnázium t a n á r a , aki számos kézirat és kiadás alapján összeállította számomra az ismeretlen canso teljes szövegét. Faidit Uzerche-i születésű polgárember volt és kockán eltékozolta vagyonát. J o k u l á t o r n a k csapott fel és maga mellé v e t t egy feslett életű nőt, akit Guilhelma Monjának hívtak s aki még kövérebb volt mint ő. Később el is v e t t e feleségül, mint életrajzában olvassuk: „G. Faiditz n'anet outra mer e si menet dompna Guillelma Monja qu'era soa moiller et era estada soudadeira et era plus grosse qu'el non e r a " . Vagyis: G. F . a tengeren túlra megy és elviszi G. M. asszonyt, aki a felesége volt és azelőtt ringyó volt és kövérebb volt mint ő. (Idézi Robert Meyer, Das Leben des Trobadors Gaucelm Faidit, Heidelberg 1876.) Ventadourban Turenne-i Mária vicomtesse-t szolgálta, m a j d Oroszlánszívű Richárdot, Limousin hűbérurát. Otthon az aragóniai udvarban megénekelte Alfonz királyt, mint a többi trubadúr. Az Anc no-m parti de solatz ni de chan kezdetű cansoban fordul elő a bennünket közvetlenül érdeklő hely. A boldogan szerelmes költő egyenesen a Szerelemhez fordul és vele közli örömét és titkos ó h a j á t . III. E vos, Amors, que m ' a v e t z promes t a n vostre socors, era-us en sovengues: a n a t z vos lieis, et en a b vos Merces, et eu ira lai en vostra fianssa; e s'ella-rn fai a m i s t a t ni m'enanssa, vos e Merces n ' a u r e t z grat, solamen après mi donz, q u ' a en vos m a n d a m e n . IV. A u t r e socors non aten ni deman mas sol de lieis, s'ieu aver lo pogues, car anc non vi dompna t a n t be'm plagues ! " „ L e s biens des faidits, c'est-à-dire des proscrits p o u r cause d'hérésie f u r e n t c o n f i s q u é s , " í r j a L o u i s R é a u ( H i s t , d u v a n d a l i s m e 1959. I, 46). A d a t a u g y a n az 1218-ban ü l d ö z ö t t albigensek és v a l d e n s e k r e v o n a t kozik, d e az elnevezés b i z o n y á r a régebbi.

.134

— et ai estât en Ongr' et en F r a n s s a . . . — et si-m dones Damisella Costanssa, totz mos volers no-m passera-1 talen q'ieu ai de lieis, cui am t a n finamen. V. Car mieills mi vai que a Prestre J o h a n q u a n mi membra de lieis qe m ' a conques, q u ' a b pretz honrat et a b bels ditz cortes mi dona joi e-m p r o m e t benananssa. Per tal qe fos en pretz et en honranssa, q u ' a p r è s lo joi m'avengues l'onramen, t u i t poiran dir: ,,Ve-us l'amador jauzen !" Vagyis: III. É s te szerelem, aki a n n y i t ígérted nekem segítségedet, emlékezz r e á ; ahová mennek örömeid és megy a te Kegyelmed, odamegyek én is a te szolgálatodra; és ha ő barátságosan fogad és nem a d j a meg a kedvezményt, t e és a Kegyelem csupán az én boldogításom u t á n kedveztek, mely pedig a te parancsodra vár. IV. Más segítséget nem várok sem kérek, csupán az örömet, ha megkaphatom, m e r t sohasem l á t t a m olyan hölgyet, aki nekem annyira tetszenék ! — Pedig én Magyarországon voltam és F r a n c i a o r s z á g b a n . . . — És ha nekem adod Konstanca kisasszonyt, egész kívánságom nem fog t ö b b örömre vágyni, hisz én oly hűségesen szeretem. V. Mert jobb dolgom v a n , mint J á n o s P a p n a k , ha eszembe j u t az öröm, mely elfogott engem, mivel annyi tisztes jutalommal és annyi udvarias szóval n y ú j t örömet és ígér boldogságot. Annyira voltam j u t a l m a k k a l és tisztességgel elhalmozva, hogy az öröm után [most m á r ] megjön a becsület, s mind m o n d h a t j á k : ,,Ime a vidám s z e r e l m e s ! " Hoepffner bizonyára jól sejti, hogy G. Faidit ugyanakkor j á r t a magyar földön, amikor a vidám Peire Vidal és ugyanazon alkalommal: Konstancával j ö t t , Konstanca és udvara m u l a t t a t á s á r a (i. m. 153). Hiszen hallgató közönsége is ugyanaz, mint a többi t r u b a d ú r é i 1202-ben Montferrat-i Bonifácot magasztalja, amiben van valami különös, hiszen Bonifác keresztesei éppen az Imre birtokában levő Zára városát ostromolták meg 1202-ben, a h e l y e t t , hogy a szaracénok ellen vonultak volna. De a t r u b a d ú r n a k nem kellett okvetlen előre tudnia a h a d j á r a t lefolyásáról. Idézett verséből magyar emléket csak annyit t u d u n k meg, hogy gyönyörű szép hölgyeket l á t o t t magyar földön, és hogy a magyar nők szépségének legalább olyan híre volt az ő idejében, mint a franciáknak. Reméljük, hogy a készülő kritikai kiadásból többet fogunk megtudni. Pedig hetven énekéről t u d u n k , J . - B . Beck tizennégynek a melódiáját is összeszedte (Die Melodien der Troubadours 1908. 31). Többnyire szerelmes énekek, melyek közül nem egy hangozhatott el Esztergom v á r á b a n . Nagyon rossz énekes volt, de jó muzsikus: jeles cansokat t a l á l t fel (uo. 101). Bennünket különösen érdekelhet Oroszlánszívű Richárdra írt siralma (planh), melynek véletlenül ránk m a r a d t a dallama is. Első szakaszát Beck átírásban is közölte, és az ő nyomán i t t a d j u k (La musique des troubadours. 92):

T e x t e orig. Fartz chauza Version adap.Quel d e u i l i m

lo cru

ma - ior -

cl

mal

га и, leur.

.135

M'a-ven

,b

a

dois elian

-

dir

en

ter

ot

ckan

- tan

e

ri

Irai

ro

nia

souf

trail

di -

^

H ^ g j ^ - I caps de

vu - /or le chef

Lo Le

ries bon,

va lo

lenn

Hi

grand

Dieus! Dieu!

Ben

a

Bien dur

-

charts,

Ri - cliard ,

(/nul«

j T ]

JTl

T Í

•риг

i va.il

lau

les çlais.

reis

roi

'perd'

с

quais

dans

lie - grots

ii

Iout

ja

Ks Ksi

es! -

mais!

dur ce -

Gaucelm Faidit talán éppen Esztergomban költötte siratóénekét, hiszen Richárd csak 1199-ben halt meg Fülöp Ágost egyik várának ostrománál, mikor még nálunk Imre uralkodott. El is énekelhette a planctust, hiszen Richárd III. Béla sógora volt, Plantagenet II. Henrik és Akvitániai Eleonóra fia, és a magyar királlyal közös ellenfele volt Babenbergi VI. Lipót, akihez Imre lázadó öccse, a leendő II. Endre is menekült. Bizonyára magyarul is tolmácsolták: Szörnyű dolog és nagyon nagy b a j , a legnagyobb b a j , oh j a j ! mely valaha é r t ! És ahelyett hogy sírnék a fájdalomtól, énekelnem kell és beszélnem. Mert ő, aki a vitézség feje és m i n t á j a volt, a gazdag, vitéz Richárd, az angolok királya, meghalt. Oh Istenem ! Milyen k á r és veszedelem ! Milyen félelmes szót, milyen vadat kell hallani ! Nagyon kemény a szíve minden embernek, aki ezt el t u d j a szenvedni !16 Vajon vakmerőség volna-e feltenni, hogy G. Faidit, Esztergomban vagy m á s u t t , valahogyan kapcsolatba került a magyar jokulátorok siratóénekeivel? III. Bélát az előző években (1196) t e m e t t é k el s bár a d a t u n k nincs rá, bizton feltehetjük, hogy keleti szokás szerint a kobzosok is ott voltak és j a j g a t v a siratták a nagy királyt, mint annak idején, Jordanes szerint, Attilát. É s ha egybevetjük Faidit planhját valamelyik népi siratóénekkel, például a Rajeczky Benjamin közölte XIII. példával, van némi hasonlóság. 16 Más siratóénekek sem állnak távol Faidit-től, ami arra vallana, hogy egy nemzetközi hagyománnyal állunk szemben, ahol a nép, mint annyiszor, a késő idők számára fenntartó szerepet játssza. De az a tény, hogy Faidit Richárdot Esztergomban siratta el, talán éppen magyar ösztönzésre vall, s esetleg Faidit költeménye is halvány emléke a III. Béla-kori magyar jokulátor-sirafásnak.

ls A k ö l t e m é n y t e l j e s s z ö v e g é t s o k a n k i a d t á k , t ö b b e k k ö z t C a r l A p p e l , Provenzalische 2. k i a d . Leipzig, 1902. 11 Vö. D e u t s c h e s J a h r b u c h f . V o l k s k u n d e , B d . I I I , J a h r g . 1957, 4 6 .

.136

Chrestomathie

Konstanca királynő csak a s a j á t nyelvén éneklő t r u b a d ú r o k a t énekeltette, de ezt a költészetet magyar földön is megértették. A király a nyelvet is, az udvarnál fizetett lantosok meg legalább a dallamot és a j a j g a t á s t kísérő j á t é k o t . . . G. Faidit siralmának többi része is a nagy vitéz dicsőségét zengi. Az egyikben a költő bánkódik azon, hogy a szaracénok, törökök, „ p o g á n y o k " és perzsák, kik mind rettegtek Richárdtól, most m a j d nem t u d n a k hová lenni a hetvenkedéstől, mert a szent sírt most már csak később és nehezen fogják visszahódítani, ha Isten is úgy a k a r j a . Királyok sem fognak többé b e h ó d o l n i . . . A szent sír dolga a magyar udvarnál is szóbeszéd tárgya volt, és apja-ösztönzésére Imre is készült a nagy ú t r a . Az ének t e h á t igen aktuális kérdést vetett fel, mikor Richárdot megsiratta. Később II. Endre meg is valósította a tervet, mely b á t y j á t folyton kísértette. Elég bőven folyt t e h á t a provánszi dal a magyar udvarnál: hiszen most már két vándorénekest névleg ismerünk, aki azzal dicsekszik, hogy mesebeli országunkat felkereste. H á t még akit elmosott az idő . . . Imre halála (12C4) sem jelenti azt, hogy a francia éneknek vége szakadt, hiszen II. E n d r e Merániai Gertrud halála u t á n szintén francia nőt, Courtenay J o l á n t vette feleségül s a francia h a t á s nem szűnik meg, sőt növekszik Magyarországon. 1 7 S ha a trubadúrok olyan könnyen megtalálták az u t a t Esztergom felé, talán a kóbor klerikusokból átvedlett goliárdok, Balázs J á n o s „ g a l l y á r d j a i " (galádjai) is bolyongtak a boldog ország irányában és vissza francia földről, ami talán megfejti azt a rejtélyt, hogyan kerültek á t a Toldi-monda mesés elemei a francia chanson de geste-ekből és miért találunk annyi egyezést Rutebeuf versei és Bebek Ferenc hegedősének szerzeménye között. 1 8 Hiszen Balassi Bálint egyik nótajelzéséhez hasonló vágáns-ének előkerült egy középkori francia dalgyűjteményből is: Vir monachus in mense mai, illetve: julio . . .

17

Vö. K á r o l y i Árpád cikkét Csánki Dezső Árpád és az Árpádok c. d í s z m ü v é b e n . 273. 18 Vö. Balázs J á n o s , A goliárdság emlékei a m a g y a r szókincsben. Fii. Közi. 1953. A T o l d i - m o n d á r ó l Id. Birkás Géza, llosvai Toldija. E t h n . 1912., Solymossy S á n d o r , A Toldi-mondához. E t h n . 1918. és A Toldimonda keletkezése. ITK- 1924; Király Ilona, A Toldi-monda és a francia hősi-énekek. E P K . 1934. 11. R u t e b e u f és a szendrői hegedősének közti rokonságról í r t a m I T K . 1954. U g y a n o t t idézek egy panaszos v á g á n s - é n e k e t a X I I I - X I V . századból, m e l y n e k megfelelői n á l u n k is f e l l e l h e t ő k . A m a g y a r Pér n e v e t Pais Dezső h a j l a n d ó a d é l f r a n c i a Peire bői is m a g y a r á z n i M N y . X X X I , 280. A m a g y a r k ö z é p k o r f r a n c i a és n é m e t kapcsolatairól még b ő v e n í r t Moór Elemér, Die Anfänge der höfischen Kultur in Ungarn. U n g . J a h r b . 17 (1937).

4

Irodalomtörténet

137